– Nem az a lényeg, Christian. – Megnevettet, ahogyan a szemét forgatva belép a liftbe.
Andrea is követi a tekintetével, majd várakozással teli pillantással felnéz rám.
– Hívja Stephant, szükségem lesz a Charlie Tangóra. Holnap este Portlandbe repülök, utána neki kell
visszavinnie a Boeing Fieldre.
– Igenis, Mr. Grey.
Nyomát se látom Oliviának.
– Elment?
– Olivia? – kérdi Andrea.
Bólintok.
– Igen. – Megkönnyebbültnek tűnik.
– Hová?
– A pénzügyre.
– Jó ötlet. Legalább Blandino szenátor se fog szekálni.
Andrea elégedetten fogadja az elismerést.
– Akkor szerez egy másik segítőt? – kérdezem.
– Igen, uram. Három jelöltet hívtam be, holnap reggel beszélek velük.
– Helyes. Taylor itt van?
– Igen, uram.
– Mondja le a mai napot. Elmegyek.
– El? – hördül fel meglepetten.
– Igen – vigyorgok. – El.
– HOVÁ, URAM? – kérdezi Taylor, amint kinyújtózom a hátsó ülésen.
– A Mac boltba.
– Az Északi Negyvenötödiken?
– Ott. – Veszek Anának egy iPadet. Ahogy kényelmesen hátradőlök, és lehunyom a szememet,
belegondolok, milyen alkalmazásokat és zenéket fogok letölteni. Lehetne Spears és a „Mérgező”.
Elvigyorodom a gondolatra. Nem, nem hinném, hogy vevő lenne rá. Csak magamra haragítanám – jó ideje
most először mosolyt csal az ajkamra, ahogy villámokat szór a szeme. Persze mint Georgiában, nem mint
múlt szombaton. Fészkelődni kezdek, nem akarok erre emlékezni. Visszaterelem gondolataimat a
rendelkezésre álló zeneszámok felé, közben elevenebb vagyok, mint napok óta bármikor. Amikor
megrezzen a telefonom, a szívem kihagy egy ütemet.
Merjek reménykedni?
Hé, seggfej. Bedobunk egy sört?
A francba. Üzenet a bátyámtól.
Nem megy. Melózom.
Mindig melózol.
Holnap Barbadosra megyek.
Tudod, LAZULNI.
Majd dumálunk, ha visszajöttem.
És megisszuk azt a sört!!!
Majd ütközünk, Lelliot. Jó utat.
KELLEMES ÉS DALLAMOS este áll mögöttem – nosztalgikus utazás az iTuneson, egy válogatás Anának.
Emlékszem, ahogyan a konyhában táncikált; bár tudnám, mit hallgatott. Totál nevetséges volt, mégis totál
imádni való. Miután először keféltem meg.
Nem. Miután először szeretkeztünk?
Valahogy egyik se pontos.
Emlékszem szenvedélyes fohászára arról az éjszakáról, amikor bemutattam a szüleimnek. Azt akarom,
hogy szeretkezz velem. Mennyire megdöbbentem az egyszerű kéréstől – ő pedig másra se vágyott, csak
hogy megérintsen. Megborzongok a gondolatra. Meg kell értetnem vele, hogy ez rögzített korlát a
számomra. Képtelen vagyok elviselni, ha megérintenek.
Megrázom a fejemet. Megint előreszaladtál, Grey – előbb még nyélbe kell ütnöd a dolgot. Még egyszer
ellenőrzöm az iPadhez mellékelt üzenetet.
Ez a tiéd, Anastasia.
Tudom, mit akarsz hallani.
Ezek a számok elmondják helyettem.
Christian
Talán elég ennyi. Szívecskéket és virágesőt akar; talán ez elég közel áll hozzá. Megrázom a fejem,
egyszerűen fogalmam sincs. Oly sok mindent akarnék mondani neki, ha meghallgatna. Ha nem, ezek a
dalok beszéljenek helyettem. Remélem, lesz alkalmam átadni neki.
De ha nem tetszik neki az ajánlatom, ha a gondolatot sem tudja elviselni, hogy velem legyen – akkor
hogyan tovább? Talán tényleg csak egy kényelmes fuvar kell neki Portlandbe. A gondolat elkeserít.
Visszavonulok a hálószobámba, a régóta esedékes alvásra.
Merjek reménykedni?
Pokolba az egésszel. Miért ne mernék?
2011. június 9., csütörtök
A doktor néni felemeli a kezét. Nem akarlak bántani. Csak meg kell vizsgálnom a pocakodat. Tessék. Ad
egy hideg, kerek, ragadós valamit, és engedi, hogy játsszak vele. Tedd rá a pocakodra, akkor hozzád se
érek, mégis hallok mindent. A doktor néni jó… a doktor néni a mami.
Szép az új anyukám. Mint egy angyal. Doktor néni angyal. A hajamat simogatja. Szeretem, amikor a
hajamat simogatja. Engedi, hogy fagyit meg sütit egyek. Nem kiabál, amikor megtalálja az eldugott
kenyeret és almát a cipőmben. Vagy az ágyam alatt. Vagy a párnám alatt. A konyhában van elég étel,
szívem. Csak szólj nekem vagy a papának, ha éhes vagy. Csak mutass rá az ujjaddal. Menni fog? Van
egy másik fiú is. Lelliot. Gonosz, ezért megütöm, de az új mamám nem szereti, ha veszekszünk. Van egy
zongora. Szeretem a hangját. A zongoránál állok, a fekete és fehér gombokat nyomkodom. A feketék furán
szólnak. Miss Kathie ott ül velem a zongoránál. Megtanít a fekete és fehér hangokra. Hosszú barna haja
van, és hasonlít valakire, akit ismerek. Virág és friss almáspite-illata van. Nagyon finom. Neki szépen
szól a zongora. Nagyon kedves velem. Mosolyog, amikor játszom. Mosolyog, és boldog vagyok.
Mosolyog, és ő Ana. A gyönyörű Ana, aki ott ül velem, míg egy fúgát, egy prelűdöt, egy adagiót, egy
szonátát játszom. Felsóhajt, vállamra hajtja a fejét, és mosolyog. Szeretem hallgatni, ahogy játszol,
Christian. Szeretlek, Christian. Ana. Maradj velem. Az enyém vagy. Én is szeretlek.
Felriadok.
Ma visszahódítom.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönet
Anne Messitte-nek az útmutatásért, a jó humoráért és a belém vetett hitéért, továbbá a nagylelkűen rám
szánt idejéért és fáradhatatlan erőfeszítéseiért, amellyel kibogozta a szövegemet. Örökké az adósa vagyok.
Tony Chiricónak és Russell Perreault-nak, amiért mindig ott voltak nekem, valamint a bámulatos kiadói
csapatnak, amely átsegítette ezt a könyvet a célvonalon: Amy Brosey-nak, Lydia Buechlernek, Katherine
Hourigannek, Andy Hughesnak, Claudia Martineznek és Megan Wilsonnak.
Niall Leonardnak a szeretetéért, támogatásáért és segítségéért – s mert ő az egyetlen ember, aki tényleg,
igazából képes megnevettetni.
Ügynökömnek, Valerie Hoskinsnak, aki nélkül még mindig a tévénél dolgoznék. Köszönök mindent.
Kathleen Blandinónak, Ruth Clampettnek és Belinda Willisnek; köszönöm az előzetes kritikákat.
Az Elveszett Lányoknak drága barátságukért és a terápiáért.
A Bunker Bébiknek szüntelen bölcsességükért, támogatásukért és barátságukért.
Az FP Hölgyeknek az amerikanizmusok terén nyújtott segítségükért.
Peter Branstonnak a megoldásközpontú terápiával kapcsolatos segítségéért.
Brian Brunettinek, aki megtanított helikoptert vezetni.
Dawn Carusi professzornak, aki segített eligazodni az amerikai felsőoktatási rendszerben.
Chris Collins professzornak a talajgazdálkodással kapcsolatos ismeretekért.
Dr. Raina Sludernek a mentális egészséggel kapcsolatos észrevételekért.
S végül, de semmiképp sem utolsósorban: a gyermekeimnek. Jobban szeretlek benneteket, semhogy el
tudnám mondani. Annyi örömöt csempésztek az életembe, és mindenki máséba is. Gyönyörűek vagytok,
mókás, eszes és szenvedélyes fiatalemberek. Büszkébb nem is lehetnék rátok.
EL JAMES: GREY
Miután huszonöt éven át dolgozott a tévénél, E L James úgy döntött, valóra váltja gyermekkori álmát, és
olyan történeteket ír, amelyek rabul ejtik az olvasók szívét. Munkájának eredménye az érzéki romantikus
regény, A szürke ötven árnyalata, a két folytatás, A sötét ötven árnyalata és A szabadság ötven
árnyalata, amelyet 52 nyelvre fordítottak le, és több mint 125 millió példányban értékesítettek.
2012-ben E L James szerepelt Barbara Walters „Az év tíz legizgalmasabb személyisége” és a Time
magazin „A világ legbefolyásosabb emberei” listáján, miközben a Publisher’s Weekly „Az év emberének”
választotta. A szürke ötven árnyalata 133 egymást követő héten szerepelt a New York Times
bestsellerlistáján, míg a Universal Pictures 2015-ös filmváltozata – amelynek elkészítésében James
producerként vett részt – világszerte bevételi rekordokat döntött.
E L James Nyugat-Londonban él férjével, Niall Leonard regény- és forgatókönyvíróval, valamint két
gyermekével. Továbbra is íróként dolgozik, eközben producerként bábáskodik A sötét ötven árnyalata és
A szabadság ötven árnyalata készülő filmváltozatán.