E. L. James - Grey

X

ELENA LINCOLN

ESCLAVA Feladó: Christian Grey
A Szépség Te Magad Vagy TM Tárgy: A hétvége
Bassza meg!
Dátum: 2011. május 30. 20:01
Oké. Címzett: Elena Lincoln
A legjobbakat:

Christian

Christian Grey Feladó: Elena Lincoln
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc. Tárgy: A hétvége

Akarsz találkozni a lánnyal, akit említettem? Dátum: 2011. május 30. 20:05
Címzett: Christian Grey

X

ELENA LINCOLN

ESCLAVA Feladó: Christian Grey
A Szépség Te Magad Vagy TM Tárgy: A hétvége
Nem igazán.
Dátum: 2011. május 30. 20:11
Azt hiszem, inkább hagyom, hogy ez kifussa magát. Címzett: Elena Lincoln
Holnap beszélünk.

C

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Leülök, hogy elolvassam a vázlatos ajánlatot, amit Fred készített Eamon Kavanagh-nak, azután
továbblépek Marcóra és a seattle-i kiadókra.
Valamivel tíz előtt csilingel egyet a számítógépen. Késő van. Felteszem, Ana üzent.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Túlzó gesztusok

Dátum: 2011. május 30. 21:53

Címzett: Christian Grey

Drága Mr. Grey!
Igazából az rémít meg, hogy tudja, melyik járattal utazom.
Az irányításmániája nem ismer határokat. Dr. Flynn igazán hazatérhetne már a vakációból.
Kaptam egy manikűrt, egy hátmasszázst és két pohár pezsgőt – jobban nem is indulhatna a vakáció.
Köszönöm.

Ana Feladó: Christian Grey
Szóval áttették első osztályra. Szép munka, Andrea. Tárgy: Nagyon szívesen
Dátum: 2011. május 30. 21:59
Drága Miss Steele! Címzett: Anastasia Steele
Dr. Flynn hazatért, jövő hétre bejelentkeztem hozzá.
Ki masszírozta meg a hátát?

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Ellenőrzöm az e-mail időpontját. Már a gépen kell lennie, amennyiben az pontosan indult. Sietve
megnyitom a Google-t, és ellenőrzöm az indulásokat. A járata menetrendszerűen felszállt.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Hozzáértő kezek

Dátum: 2011. május 30. 22:22

Címzett: Christian Grey

Kedves Uram!
Egy nagyon kedves fiatalember masszírozta meg a hátamat. Igen. Tényleg nagyon kedves. A váróteremben
soha nem ismertem volna meg Jean-Pault – amiért külön köszönettel tartozom.
Mi a szar?
Nem tudom biztosan, hogy felszállás után szabad-e e-mailt küldeni, de amúgy is rám fér egy kiadós alvás.
Mostanában nem sok jutott belőle.
Kellemes álmokat, Mr. Grey. Sokat gondolok önre.

Ana
Féltékennyé próbál tenni? Van fogalma róla, milyen dühös tudok lenni? Még csak néhány órája van távol,
de máris szándékosan ingerel. Miért csinálja ezt velem?

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Élvezze – amíg lehet

Dátum: 2011. május 30. 22:25

Címzett: Anastasia Steele

Drága Miss Steele!
Tudom, mit akar elérni – s nem kétséges, hogy sikerült. Legközelebb a csomagtérben utazik, megkötözve
és egy ládába zárva. Higgye el, ha ilyen állapotban kísérhetném el, az messze nagyobb örömet okozna
nekem, mint hogy áthelyezték az első osztályra.
Alig várom, hogy visszatérjen hozzám.

Christian Grey
Viszkető kezű elnök-vezérigazgató,
Grey Enterprises Holding, Inc.
Szinte nyomban válaszol.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Ez most poén?

Dátum: 2011. május 30. 22:30

Címzett: Christian Grey

Sose tudom, mikor beszél komolyan, de ha most igen, inkább Georgiában maradok. A láda abszolút
rögzített korlát számomra. Bocs, ha feldühítettem. Mondja, hogy megbocsát.

A
Még szép, hogy poén volt… részben. Legalább tudja, hogy feldühített. A gépe mostanra felszállt. Akkor
hogyan e-mailezik?

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Poén

Dátum: 2011. május 30. 22:31

Címzett: Anastasia Steele

Hogyan tud e-mailezni? Képes kockáztatni az összes utas életét, a sajátját is beleértve? Szerintem ezzel
megsérti az egyik alapszabályt.

Christian Grey

Egyre viszketőbb kezű elnök-vezérigazgató,

Grey Enterprises Holding, Inc.

S mindketten tudjuk, Miss Steele, mi jár annak, aki megsérti a szabályokat. Ránézek a reptér honlapjára; a
járata bizony felszállt. Most egy ideig biztosan nem hallok felőle. A gondolattól – és az e-mailes
ámokfutásától – rosszkedvem lesz. Félbehagyom a munkát, inkább kimegyek a konyhába, és úgy döntök,
töltök magamnak egy italt, mondjuk, egy Armagnacot.

Taylor dugja be a fejét a nappali ajtaján.

– Ne most – csattanok fel.

– Értem, uram. – A feje el is tűnik, ugyanúgy, ahogy megjelent.

Ne az embereiden vezesd le a mérgedet, Grey.

Haragszom magamra. Az ablakhoz lépek, és kinézek Seattle felhőkarcolóira. Nem értem, mivel gyakorol
rám Ana ekkora hatást, és hogy miért halad a kapcsolatunk olyan irányba, amerre nem akarom. Remélem,
miután Georgiában lesz ideje átgondolni a dolgot, helyes döntést hoz. Tényleg így lesz?

A szorongás szétárad bennem. Iszom még egy kortyot, aztán leülök a zongorához.

2011. május 31., kedd

Mami elment. Nem tudom, hová.
Ő van itt. Hallom a csizmáját. A hangos csizmáját.
Ezüst a csatja. Odaveri a lábát. Hangosan.
Dobog. És kiabál.
Mami szekrényében vagyok.
Elbújok.
Nem hall meg.
Csendben vagyok. Nagyon csendben.
Mintha itt se lennék.
„Te elbaszott idióta!”, kiabál.
Sokat kiabál.
„Te elbaszott idióta!”
Kiabál a mamival.
Kiabál velem.
Megüti a mamit.

Megüt engem.

Hallom az ajtó csukódását. Már nincs itt.

Mami is elment.

A szekrényben maradok. A sötétben. A csendben.

Sokáig itt ülök. Hosszú, hosszú ideig.

Hol van a mami?

Már dereng a hajnal, amikor kinyitom a szememet. Az óra szerint mindjárt fél hat. Rosszul aludtam,
rémálmok gyötörtek. Kimerülten ébredek, mégis úgy döntök, futok egyet. Már melegítőben veszem
magamhoz a telefont. Van egy üzenetem Anától.
Megérkeztem Savannah-ba. A

Helyes. Ott van, biztonságban. Örömteli tudat. Gyorsan átfutom az e-maileket. Ana legutóbbi levelének
tárgya ötlik a szemembe: „Rám akarsz ijeszteni?”
Nincs az az isten.
Viszket a fejbőröm, ahogy leülök az ágyra és végigpörgetem az üzenetét. Biztos az atlantai átszállás
közben írta, még az SMS előtt.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Rám akarsz ijeszteni?

Dátum: 2011. május 31. 06:52 EST

Címzett: Christian Grey

Tudod, mennyire nem szeretem, amikor rám fecsérled a pénzedet. Oké, nagyon gazdag vagy, de ettől még
kényelmetlenül érzem magam, mintha így fizetnél a szexért. Ugyanakkor szeretem az első osztályt, sokkal
civilizáltabb, mint a turista. Szóval, köszönöm, de tényleg. A masszázst is élveztem. Jean-Paulról amúgy
lesír, hogy meleg. Ezt a picike részletet elhallgattam, hogy jól felhúzzalak, mert te is felhúztál engem. Már

sajnálom.

Szokás szerint túlreagáltad a dolgot. Nem írhatsz nekem ilyeneket, hogy megkötözve egy ládába dugsz
(tényleg, ez most komoly, vagy csak beteg poén?). Ez megijeszt… megijesztesz… Teljesen a hatásod alá
kerültem, de tekintve az életstílusodat, amiről az elmúlt hétig még csak nem is hallottam, és olvasva az
ilyen szövegeket, a legszívesebben sikoltozva kirohannék a világba. Persze nem teszem meg, mert nagyon
hiányoznál. Igazán. Én is akarom, hogy működjön, de megrémít, hogy ilyen mélyen érzek irántad, és az a
sötét út is, amin terelgetsz. Hihetetlenül erotikus és igéző, amit kínálsz, meghalok a kíváncsiságtól, de
rettegek attól, hogy bántani fogsz – testileg és lelkileg egyaránt. Három hónap után szépen búcsút intesz –
akkor mi lesz velem? Persze, gondolom, ez a kockázat benne van minden kapcsolatban, csak egyszerűen
nem ilyennek képzeltem el a szerelmi életemet, főleg nem az elsővel. Ehhez tényleg vakon kell bíznom
benned.

Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy nincs egy alávetett porcikám… ezzel most is egyetértek.
Ugyanakkor veled akarok lenni, s ha már ezt kell tennem, minden esélyt meg akarok adni, de a végén úgyis
megszívom majd, ott állok kékre-zöldre verve – ennek a kilátásnak pedig a legkevésbé sem örülök.

Hálás vagyok, amiért hajlandó vagy megpróbálni valami többet, de át kell gondolnom, hogy ez a „több”
mit jelent a számomra. Ez az egyik ok, amiért távol akartam kerülni tőled. Annyira megszédülök a
jelenlétedben, hogy gondolkodni is alig tudok.

Kiírták a járatomat, most már mennem kell.

Majd még írok.

A te Anád

Szemrehányást tesz. Megint. Ugyanakkor lehengerel az őszinteségével. Egészen megvilágosodom. Újra és
újra elolvasom a levelét, míg fenn nem akadok a végén: „A te Anád”.

Az én Anám.

Akarja, hogy működjön.

Akar engem.

Van remény, Grey.

Az ágy mellé teszem a telefont, s úgy döntök, tényleg rám fér az a futás, rendet kell tennem a fejemben,
mielőtt válaszolnék.

A szokott utat teszem meg: a Stewarton fel a Westlake sugárútig, majd néhányszor körbe a Denny Parkban.
Ott visszhangzik fülemben a Four Tet és a „Nem bírja ki veszekedés nélkül”.

Ana adott épp elég gondolkodnivalót.

Mintha fizetnék a szexért?

Mint egy kurvának?

Sosem gondoltam erre így. Már a puszta ötlet is feldühít. Kurvára feldühít. Még egyszer körbeloholom a
parkot, csak úgy fortyog bennem a méreg. Miért teszi ezt magával? Gazdag vagyok – és akkor? Jobb, ha
hozzászokik. Eszembe jut beszélgetésünk a céges gépről. Sosem fogadná el.

Legalább biztos, hogy nem a pénzért csinálja.

De kellek neki egyáltalán?

Azt mondja, megszédítem. Ember… épp fordítva. Ő szédít meg úgy, mint még senki – miközben átrepüli
az országot, csak hogy távol kerüljön tőlem.

Mégis, hogy kellene éreznem magam?

Igaza van. Sötét úton terelgetem, ez mégis bensőségesebb, mint a romantikus szarság – legalábbis a
számomra. Elég csak megnézni Elliotot és a riasztóan egysíkú kapcsolatait, hogy felmérjük a különbséget.

Sosem bántanám őt, se testileg, se lelkileg – hogy feltételezheti? Én csak ki akarom tolni a határokat –
látni, mire képes, és mire nem. Megbüntetni, ha megszegi a játékszabályokat… Oké, ez talán fájdalommal
jár, de sosem többel, mint amennyit el tud viselni. Módszeresen haladunk arrafelé, ahol lenni szeretnék.
Lassan, lépésenként.

S itt a bökkenő.

Ha azt teszi, amit elvárok tőle, meg kell jutalmaznom, méghozzá azzal a bizonyos „többel”. Hogy ez mi…
még mindig nem tudom. Bemutattam a szüleimnek, ami feltétlenül több a szokottnál. Nem is esett olyan
nehezemre.

Lassan kocogok körbe, és belegondolok, mi zaklat fel leginkább az e-mailjében. Nem az ijedtsége, sokkal
inkább a félelme, hogy túl mélyen érez irántam.

Mit akarhat ez jelenteni?

Ismeretlen érzés bukik bennem a felszínre, miközben a tüdőm levegőért küzd. Megrémít. Annyira, hogy
még tovább hajszolom magam, míg a megerőltetéstől már sajog a lábam, szúr a mellkasom, és hideg
veríték csorog a hátamon.

Ne. Ne merészkedj oda, Grey.

Ne engedd át az irányítást.

MIUTÁN VISSZATÉREK A LAKÁSOMBA, veszek egy gyors zuhanyt és megborotválkozom, majd
felöltözöm. Gailt a konyhában találom, amikor áthaladok a dolgozószobám felé.

– Jó reggelt, Mr. Grey. Kávét?

– Kérek. – Nem állok meg. Küldetésem van.

Az íróasztalomnál beizzítom az iMacet, és választ írok Anának.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Végre!

Dátum: 2011. május 31. 07:30

Címzett: Anastasia Steele

Kedves Anastasia!

Felbosszant, hogy amint távol kerülünk, mindjárt nyíltan és őszintén beszélsz velem. Miért nem vagy
képes erre, amikor együtt vagyunk?

Igen, gazdag vagyok. Szokd meg. Miért ne költhetnék rád még több pénzt? Az ég szerelmére, apádnak is
azt mondtuk, hogy a barátod vagyok – hát nem ez a dolgom? Dominánsodként pedig elvárom, hogy vita
nélkül fogadj el mindent, amit tőlem kapsz. Mellesleg anyádnak is megmondhatod.

Nem tudom, mit írjak arra, hogy kurvának érzed magad. Tudom, hogy nem pontosan így fogalmaztál, de ezt
sugalltad. Nem tudom, mit mondhatnék vagy tehetnék, hogy gyökerestül kiirtsam belőled ezt az érzést.
Egyszerűen szeretném, ha mindenből a lehető legjobbat kapnád. Rendkívül keményen dolgozom azért,
hogy megengedhessek magamnak bármit, amit szeretnék. Teljesíthetem a szíved minden vágyát, Anastasia,
s ezt is akarom tenni. Ha tetszik, nevezd a javak újraelosztásának. Vagy elégedj meg a tudattal, hogy én
soha, semmilyen körülmények közt nem gondolnék rád úgy, ahogy sugalltad, sőt dühös vagyok, amiért így
látod magad. Okos és gyönyörű fiatal nőhöz képest komoly önértékelési gondjaid vannak. Játszom a
gondolattal, hogy kérek neked egy időpontot dr. Flynn-nél.

Bocsáss meg, ha megrémítettelek. Belegondolni is szörnyű, hogy ezt tettem. Tényleg azt hiszed, hogy
feladnálak egy poggyászban? A cég repülőgépét kínáltam fel neked, az ég szerelmére. Igen, csak poén volt
– nyilvánvalóan elég vacak –, még ha beindulok is a gondolattól, hogy összekötözlek, és kipeckelem a
szádat (ez most komoly). A ládát el tudom engedni, a láda semmit sem jelent számomra. Tudom, hogy a
peckekkel gondod van – erről már beszéltünk, és még fogunk is beszélni. Szerintem te még nem jöttél rá
arra, hogy egy domináns-alávetett kapcsolatban az alávetetté minden hatalom. Ez lennél te. Megismétlem:
tiéd az összes hatalom. Nem az enyém. A csónakházban is nemet mondtál. Nem nyúlhatok hozzád, ha
nemet mondasz – ezért kötünk megállapodást. Te mondod meg, mire vagy hajlandó és mire nem. Ha
valamit kipróbálunk, és nem tetszik, felülvizsgáljuk a megállapodást. Minden rajtad áll, nem rajtam. Ha
nem akarod, hogy megkötözve egy ládába zárjanak, sosem fog megtörténni.

Meg akarom osztani veled az életemet. Még semmit sem akartam ennyire. Őszintén mondom, hogy
lenyűgözöl – oly ártatlan vagy, mégis oly tettre kész. Ez többet elárul nekem, mint sejtenéd. Egyszerűen
nem veszed észre, hogy teljesen rabul ejtettél, pedig már ezerszer elmondtam. Nem akarlak elveszíteni.
Szorongok a tudattól, hogy háromezer kilométerre kellett repülnöd, mert mellettem nem tudsz tisztán
gondolkodni, de én is ezt érzem. Sutba vágok mindent, amikor együtt vagyunk – ennyire mélyek az
érzéseim.

Megértem a felindultságodat. Próbáltam magam távol tartani tőled. Tudtam, hogy tapasztalatlan vagy – bár
sosem hajtok rád, ha tudom, hogy ennyire –, mégis sikerült teljesen lefegyverezned, ahogyan eddig még
senkinek. Vegyük csak az e-mailedet: számtalanszor elolvastam, újra és újra, hogy megértsem a
nézőpontodat. Az a három hónap csak egy önkényes időkorlát. Lehet fél év, egy év, amennyi csak akarsz.
Mennyitől éreznéd magad biztonságban? Kérlek, áruld el.

Tudom, hogy ez számodra óriási hitbéli ugrás. Kivívtam a bizalmadat, éppen ezért kell kommunikálnunk,
hogy tudjam, ha bármiért meginogna. Olyan erősnek és határozottnak látlak, azután meg ilyeneket írsz, és
egy egészen más oldaladról ismerlek meg. Egymást kell terelgetnünk, Anastasia, s ebben csak te
segíthetsz. Őszintének kell lenned velem. Kettőnknek együtt kell megtalálnunk a módját, hogy ez
működjön.

Aggódsz, amiért nem tudod alávetni magad nekem. Nos, ez talán igaz, a játszószobában mégis pontosan
úgy viselkedsz, ahogyan egy alávetettnek kell. Úgy tűnik, ez az egyetlen hely, ahol teljhatalmat
gyakorolhatok feletted, ahol pontosan azt teszed, amit mondok. „Példásan”, jobb szó nem jut az eszembe.
És sosem vernélek kékre-zöldre. A rózsaszínt szeretem. A játszószobán kívül még díjazom is, hogy ekkora
kihívás vagy. Új, üdítő tapasztalat számomra, amin nem is áll szándékomban változtatni. Ez azt jelenti,
hogy neked kell elmondanod, mit vársz tőlem, amikor azt mondod, „többet” akarsz. Igyekszem nyitottan
hozzáállni, és próbállak nem akadályozni abban, hogy egymagad gondolhasd végig a dolgot. Ezért alig
várom, mikor írsz megint.

Addig is, érezd jól magad. Csak ne vidd túlzásba.

Christian Grey
Grey Enterprises Holding, Inc.
Lenyomom a Küldés gombot, aztán belekortyolok a kávémba.
Most már csak várnod kell, Grey. Várni a válaszra.
Kicsörtetek a konyhába, hogy lássam, mit készített Gail reggelire.
TAYLOR A KOCSIBAN vár, hogy a munkába vigyen.
– Mit akart az este? – kérdezem tőle.
– Nem fontos, uram.
– Jó. – Kinézek az ablakon, közben próbálom kiverni a fejemből Anát és Georgiát. Szánalmas kudarcot
vallok, de támad egy ötletem.
Hívom Andreát.
– Jó reggelt.
– Jó reggelt, Mr. Grey.
– Úton vagyok az iroda felé, de tudná kapcsolni Billt?
– Igen, uram.
Néhány perccel később Bill jelentkezik.
– Mr. Grey.
– Az emberei Georgiában is körülszaglásztak, amikor alkalmas helyet kerestek a gyárnak? Különös
tekintettel Savannah-ra?
– Azt hiszem, igen, uram, de utána kell néznem.
– Tegye azt. Utána hívjon.
– Úgy lesz. Ez minden?
– Egyelőre. Kösz.
EGYIK MEGBESZÉLÉS A MÁSIK után. Néha ránézek a fiókomra, de Anától nem jön e-mail. Talán
megrémítette a levelem hangneme, vagy csak el van foglalva mással.
Mi mással?
Lehetetlen nem gondolni rá. Egész nap üzeneteket váltok Caroline Actonnal, jóváhagyom és megvétózom

az általa kiválasztott ruhadarabokat. Remélem, tetszeni fognak Anának; sugárzóan gyönyörű lesz bennük.
Bill visszahív azzal, hogy akad egy potenciális helyszín Savannah közelében. Ruth most kérdez utána.
Legalább nem Detroit.
Elena hív, eldöntjük, hogy a Columbia Towerben vacsorázunk.
– Olyan titkolózó vagy, Christian – hányja a szememre.
– Este mindent elmondok. Most sok a dolgom.
– Mindig sok a dolgod – nevet fel. – Akkor este nyolckor.
– Ott találkozunk.
Miért ütik bele a nők mindenbe az orrukat? Elena. Az anyám. Ana… Századszor is eltűnődöm azon, mit
csinálhat éppen. S láss csodát, épp ekkor megkapom a válaszát.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Szómenés?

Dátum: 2011. május 31. 19:08 EST

Címzett: Christian Grey

Uram, ön aztán terjengősen fogalmaz. Most vacsorázni megyek Bob golfklubjába, s csak hogy tudja, a
gondolattól a szememet forgatom. Kész szerencse, hogy ön és a viszketeg tenyere távol van tőlem, így
legalább a hátsómat biztonságban tudhatom. Tetszett az e-mailje. Válaszolok rá, amint tudok. Máris
hiányzik.
Szép napot.
Az ön Anája
Ez semmiképp sem „nem”, sőt még hiányzom is neki. Megkönnyebbülök, és élvezem a stílusát.
Válaszolok.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: A hátsója

Dátum: 2011. május 31. 16:10

Címzett: Anastasia Steele

Drága Miss Steele!
E-mailjének tárgya érzékenyen érintett. Felesleges is mondanom, hogy a hátsója valóban biztonságban van
– egyelőre.
Jó étvágyat a vacsorájához. Ön is hiányzik, különös tekintettel a hátsójára és az okos kis szájára.
Unalmas lesz a délutánom, csakis az deríti fel, ha önre és a szemforgatására gondolok. Azt hiszem, ön
mutatott rá – teljes joggal –, hogy magam is szenvedek ettől a rossz tulajdonságtól.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató és szemforgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Néhány perccel később meg is érkezik a válasz.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Szemforgatók

Dátum: 2011. május 31. 19:14 EST

Címzett: Christian Grey

Kedves Mr. Grey!

Ne küldjön több levelet. Készülődni próbálok a vacsorára. Teljesen elvonja a figyelmemet, pedig egy
kontinens választ el minket egymástól. Bizony, bizony – önt ki fenekeli el, ha forgatja a szemét?

Az ön Anája

Ó, Ana, hát te.

Minden áldott alkalommal.

Eszembe jut, amikor rám parancsolt, hogy maradjak veszteg, és a szőrömet tépdeste, miközben pucéran
meglovagolt. Felajzó gondolat.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: A hátsója

Dátum: 2011. május 31. 16:18

Címzett: Anastasia Steele

Drága Miss Steele!

Az én levelem tárgya jobban tetszik az önénél, nem is egy okból. Még szerencse, hogy ura vagyok a
sorsomnak, és senki sem fegyelmezhet. Leszámítva alkalmanként az anyámat, meg persze dr. Flynnt. És
önt.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Azon kapom magam, hogy dobolok az ujjaimmal, úgy várom a válaszát.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Még hogy én?

Dátum: 2011. május 31. 19:22 EST

Címzett: Christian Grey

Kedves Uram!

Mikor vettem én magamnak a bátorságot, Mr. Grey, hogy megfegyelmezzem? Szerintem összekever
valakivel… ami módfelett aggasztó. Most már tényleg készülnöm kell.

Az ön Anája

Te. Megfegyelmezel az e-mailjeiddel, minden áldott alkalommal – hogyan is keverhetnélek össze bárki
mással?

Feladó: Christian Grey

Tárgy: A hátsója

Dátum: 2011. május 31. 16:25

Címzett: Anastasia Steele

Drága Miss Steele!
Le van írva minden, fehéren-feketén. Segítsek felhúzni a cipzárt?

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Korhatáros rész

Dátum: 2011. május 31. 19:28 EST

Címzett: Christian Grey

Jobban örülnék, ha lehúzná.
Szavai meg sem állnak a farkamig, útközben lángra lobbantják az egész testemet.
Basszus.
Mit is írt, amikor nagybetűt használtam? Á, igen. NEM KELL KIABÁLNI.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Vigyázzon, mit kíván…

Dátum: 2011. május 31. 16:31

Címzett: Anastasia Steele

HÁT MÉG ÉN.

Christian Grey Feladó: Anastasia Steele
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc. Tárgy: Felsóhajt

Szép lassan… Dátum: 2011. május 31. 19:33 EST
Címzett: Christian Grey
Bár ott lennék.
Feladó: Christian Grey
Tárgy: Felnyög

Dátum: 2011. május 31. 16:35
Címzett: Anastasia Steele

Christian Grey Feladó: Anastasia Steele
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc. Tárgy: Nyögdécsel

BÁR. Dátum: 2011. május 31. 19:37 EST
Ki képes még e-mailben felizgatni? Címzett: Christian Grey

Mennem kell. Feladó: Anastasia Steele
Még ütközünk, bébi. Tárgy: Nyögdécsel
Elvigyorodom.
Dátum: 2011. május 31. 19:39 EST
Címzett: Christian Grey

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Plágium

Dátum: 2011. május 31. 16:41
Címzett: Anastasia Steele

Elloptad a szövegemet.
És most itt hagysz lógva.
Jó étvágyat.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Andrea kopog be az új sémavázlattal, amit Barney készített a napelemes tabletről. Megriad, amiért
ennyire örülök, hogy látom.
– Köszönöm, Andrea.
– Igazán szívesen, Mr. Grey. – Kíváncsi mosoly játszik az ajkán. – Kér egy kávét, uram?
– Kérek.
– Tejjel?
– Tej nélkül.
EGÉSZ JÓL ALAKULT a napom. Kick-boxban kétszer is szétrúgtam Bastille seggét. Még sosem fordult
elő. Ahogy zuhanyzás után belebújok a zakómba, úgy érzem, készen állok Elenára és a kérdéseire.
Taylor bukkan fel.
– Szeretné, hogy vezessek, uram?
– Nem. Az R8-ast viszem.
– Értem, uram.
Távozás előtt vetek egy pillantást az e-mailjeimre.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Hogy mer megvádolni?

Dátum: 2011. május 31. 22:18 EST

Címzett: Christian Grey

Uram, szerintem ez eredetileg Elliot szövege.
Lógva hagyom? Úgy érti, felfüggesztve?
Az ön Anája
Most flörtöl velem? Megint.

És az én Anám. Megint.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Befejezetlen ügy

Dátum: 2011. május 31. 19:22

Címzett: Anastasia Steele

Kedves Miss Steele!
Hát visszatért. Oly hirtelen távozott – épp amikor kezdett volna érdekes lenni a kis levelezésünk.
Elliot nem túl eredeti. Biztos ezt a szöveget is lopta valakitől.
Milyen volt a vacsora?

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Lenyomom a Küldés gombot.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Befejezetlen ügy?

Dátum: 2011. május 31. 22:26 EST

Címzett: Christian Grey

Nagyon laktató volt. Nyilván elégedetten hallja, hogy túlettem magam.
Kezdett érdekes lenni? Hogy érti?
Tényleg örülök, hogy eszik…

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Befejezetlen ügy – úgy ám

Dátum: 2011. május 31. 19:30

Címzett: Anastasia Steele

Szántszándékkal ilyen értetlen? Nem maga kérte, hogy húzzam le a cipzárját?
Amit kész örömmel megtettem volna. Annak is örülök, hogy eszik.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Kell a kikapcsolódás

Dátum: 2011. május 31. 22:36 EST

Címzett: Christian Grey

Hogyne ennék… Csak a bizonytalanság tart távol az ételtől, amit az ön jelenlétében érzek.
Amúgy pedig sosem vagyok véletlenül értetlen, Mr. Grey.
Hát ennyire nem ismer?
Mellettem veszíti el az étvágyát? Ennek nem örülök. És még gúnyt is űz belőlem. Már megint.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Alig várom

Dátum: 2011. május 31. 19:40

Címzett: Anastasia Steele

Ezt nem felejtem el, Miss Steele, és alkalomadtán fel is használom az előnyömre.

Sajnálattal hallom, hogy én tartom távol az ételtől. Én meg azt hittem, étvágyfokozó hatással vagyok önre.
Legalábbis ezt tapasztaltam, méghozzá a lehető legkellemesebb formákban.

Nem győzöm kivárni a következő találkozásunkat.

Christian Grey Feladó: Anastasia Steele
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc. Tárgy: Újabb szómenés?
Dátum: 2011. május 31. 22:46 EST
Étvágyfokozó hatással? Elveszem a szótárát, uram… Címzett: Christian Grey
Hangosan felnevetek.
Feladó: Christian Grey
Túl jól ismer, Miss Steele. Tárgy: Itt a vége
Egy régi barátommal vacsorázom, úgyhogy lépnem kell.
Még ütközünk, bébi © Dátum: 2011. május 31. 19:50
Címzett: Anastasia Steele

Christian Grey

Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.

Bármennyire szeretnék tovább csipkelődni, nem akarom lekésni a vacsorát. Elena nagyon nem örülne.
Kikapcsolom a gépet, magamhoz veszem a tárcámat és a telefonomat, azután leliftezek a garázsba.

A MILE HIGH KLUB a Columbia Tower legfelső szintjén van. A nap már az Olympic Nemzeti Park
csúcsaira ereszkedik, a narancs, rózsaszín és opál hihetetlen árnyalataira festi az eget. Döbbenetes
látvány. Ana is imádná. Egyszer fel kell hoznom ide.

Elena egy sarokasztalnál ül. Széles mosollyal integet. Amikor az asztalhoz kísérnek, feláll, és az arcát
tartja.

– Helló, Christian – dorombolja.

– Jó estét, Elena. Gyönyörű vagy, mint mindig. – Arcon csókolom. Oldalra veti platinaszőke haját, ahogy
mindig, ha játékos kedvében van.

– Ülj le. Mit kérsz inni? – Ujjait és a védjegyének számító skarlátvörös körmeit egy pezsgőspohár szárára
hurkolja.

– Látom, te már rendeltél.

– Nos, van mit ünnepelnünk, nem igaz?

– Valóban?

– Christian. A lány. Hagyd már a titkolózást.

– Egy pohár Mendocino sauvignon blanc-t kérek – tudatom a várakozó pincérrel. Biccent, és elsiet.

– Hát nem elég ok ez az ünneplésre? – Elena felvont szemöldökkel kortyol bele a pezsgőjébe.

– Nem tudom, miért csinálsz belőle ekkora ügyet.

– Nem csinálok belőle ügyet, csak kíváncsi vagyok. Milyen idős? Mivel foglalkozik?

– Csak most diplomázott.

– Ó. Nem túl fiatal?

Felvonom a szemöldökömet.

– Ne már. Mióta zavar az ilyesmi?

Elena felkacag.

– Hogy van Isaac? – kérdem önelégült mosollyal.

Újra felnevet.
– Viselkedik. – Szemében pajkos fény villan.
– Milyen unalmas lehet. – Száraz a hangom.
Lemondóan mosolyog.
– Jó kiskutya. Akkor rendelünk?
A RÁKLEVES KÖZBEN megváltom Elenát a nyomorúságából.
– A neve Anastasia, irodalmat tanult a WSU-n, és úgy találkoztunk, hogy interjút készített velem az
egyetemi diáklapnak. Idén én mondtam a nagybeszédet.
– Ilyen fiatalon bekerült a körbe?
– Még nem, de reménykedem.
– Á.
– Bizony. Egész Georgiáig menekült, hogy átgondolja a dolgot.
– Az tényleg jó messze van.
– Tudom. – Ahogy lenézek az ételre, azon tűnődöm, hogy van Ana, mit csinálhat éppen. Nyilván alszik…
remélhetően egyedül. Amikor felemelem a tekintetemet, látom, hogy Elena engem tanulmányoz. Behatóan.
– Még sosem láttalak ilyennek – jegyzi meg.
– Hogy értve?
– Mintha itt se lennél. Nagyon nem vall rád.
– Ennyire szembeötlő?
Bólint, miközben ellágyul a tekintete.
– Számomra igen. Úgy látom, fenekestül felforgatta az életedet.
Élesen szívom be a levegőt, de leplezem a tényt az ajkamhoz emelt borospohárral.
Milyen jó megfigyelő, Mrs. Lincoln.
– Úgy látod? – kérdezem egy korty után.
– Úgy látom. – Tekintetével az enyémet fürkészi.
– Nagyon lehengerlő egyéniség.

– Ez biztosan új a számodra. Lefogadom, nem hagy nyugodni, hogy mit csinálhat Georgiában, mi jár éppen
a fejében. Tudom, hogy szorongsz.
– Igen. Azt akarom, hogy jól döntsön.
– Elmehetnél hozzá látogatóba.
– Mi?
– Ülj fel egy gépre.
– Azt mondod?
– Ha ennyire bizonytalan… Vesd be a bájaidat.
Gúnyosan horkanok fel.
– Christian – korhol –, ha valamit eléggé akarsz, mindig megszerzed magadnak. Te is tudod. Nem kell így
letenned magad. Az őrületbe kergetsz vele.
Felsóhajtok.
– Kételyeim vannak.
– Szegény lány biztosan halálra unja magát. Menj oda. Csikard ki belőle a választ. Ha „nem”,
továbbléphetsz, ha „igen”, kiszórakozhatod magad.
– Pénteken hazajön.
– Ragadd meg a pillanatot, drágám.
– Tényleg mondta, hogy hiányzom neki.
– Akkor tedd meg. – Tekintete határozottan villan.
– Még meggondolom. Kérsz még pezsgőt?
– Kérek – feleli, és szégyenlősen elmosolyodik.
MÍG HAZATÉREK AZ ESCALÁBA, Elena tanácsát mérlegelem. Elmehetnék meglátogatni Anát. Azt
mondta, hiányzom neki… és a gép éppen szabad.
Odahaza elolvasom a legfrissebb e-mailjét.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Szép kis társaság

Dátum: 2011. május 31. 23:58 EST
Címzett: Christian Grey

Remélem, jól érezted magad a barátod társaságában.

Ana
Ui.: Ugye, Mrs. Robinson az?
A francba.
Itt a tökéletes ürügy. Ez személyes választ követel.
Hívom Taylort, hogy közöljem: reggel szükségem lesz Stephanra és a Gulfstreamre.
– Értem, Mr. Grey. Hová utazik?
– Együtt utazunk, és Savannah-ba.
– Értem, uram. – Mintha némi elégtételt hallanék ki a hangjából.

2011. június 1., szerda

Érdekesen telt a délelőtt. Itteni idő szerint fél tizenkettőkor szálltunk fel. Stephan az első tisztjével, Jill
Beighley-vel repül, és ottani idő szerint fél nyolcra kell Georgiába érnünk.
Billnek sikerült nyélbe ütnie egy megbeszélést a savannah-i ipari ingatlanhasznosítási iroda embereivel,
így este feltehetően iszom velük egyet. Ha Anastasia elfoglalt, vagy egyáltalán nem akar látni, akkor sem
utaztam teljesen hiába.
Ez jó. Ezt mondogasd magadban, Grey.
Taylor velem tartott egy könnyű ebédre, most pedig az iratokat szortírozza, míg nekem felgyülemlett egy
csomó olvasnivalóm.
Az egyenletnek csak az a része nincs megoldva, hogyan találkozom Anával. Majd eldöntöm, amikor
Savannah-ba érünk; hátha útközben megszáll az ihlet.
Hátrasimítom a hajamat, majd hosszú idő óta először kényelmesen hátradőlök, és elszundítok, míg a
G550-es tíz kilométer magasban a savannah-i nemzetközi repülőtér felé tart. A hajtóművek zúgása ringat
álomba. Fáradt vagyok. Halálosan fáradt.
A rémálmok miatt, Grey.
Nem tudom, miért lesznek egyre szörnyűbbek. Behunyom a szememet.
– Mostantól ez lesz, megértetted?

– Igen, asszonyom.

Végigfuttatja skarlátvörös körmeit a mellkasomon.

Összerezzenek, és nekifeszülök a béklyóknak, ahogyan a sötétség dagadozni kezd bennem. Érintése mintha
megperzselné a bőrömet, mégsem nyikkanok.

Nem merek.

– Ha jól viselkedsz, engedem, hogy elmenj. A számba.

Bassza meg.

– De még nem. Addig még hosszú utat kell megtennünk.

Körme sisteregve szántja a bőrömet, a szegycsontomtól le a köldökömig.

Sikoltani tudnék.

Megragadja az arcomat, összeszorítja a számat, és megcsókol.

Nyelve követelőzően és nedvesen siklik belém.

Megmarkolja a bőrostort.

És tudom, milyen nehéz lesz elviselni.

Mégsem szabad szem elől tévesztenem a célt. A kibaszott száját.

Ahogy az első ostorcsapás végigszánt a bőrömön, tárt karokkal fogadom a fájdalmat, és felpezseg bennem
az endorfin.

– Húsz perc múlva leszállunk, Mr. Grey – tájékoztat Taylor, mire felriadok. – Minden rendben, uram?
– Ja. Persze. Kösz.
– Nem kér egy kis vizet?
– De. – Nagy levegőt veszek, hogy lelassítsam a szívverésemet. Taylor felém nyújt egy behűtött Eviant.
Hálásan belekortyolok, miközben örülök, hogy csak Taylor van itt velem. Nem túl gyakran álmodom Mrs.
Lincolnról és a régi szép időkről.
Az ablakon túl kéklik az ég, a szórványos felhőket rózsaszínre festi a kora esti nap. Idefent még
tündöklőbbek a fények. Aranylóak. Békések. A lebukó nap visszatükröződik a puha gomolyfelhőkön. Egy
pillanatig azt kívánom, bárcsak vitorláznék. Lefogadom, idefent fantasztikusak a termikek.
Igen!
Ezt kellene tennem: elvinni Anát siklani. Az lenne csak a több, nem igaz?
– Taylor?
– Igen, uram?

– Holnap szeretném elvinni Anastasiát egy siklórepülésre. Hajnalban, ha van rá lehetőség, de később is
jó. – Ha később megyünk, legfeljebb elhalasztom a megbeszélést.

– Intézkedem.

– Az ár nem számít.

– Oké, uram.

– Kösz.

Már csak be kell adnom Anának.

KÉT AUTÓ VÁRAKOZIK ránk, amikor a G550-es megállapodik a leszállópályán, nem messze a
terminál épületétől. Taylorral elhagyjuk a gépet, kilépünk a fullasztó melegbe.

Még ilyenkor is akkora a hőség, hogy rám tapasztja az inget.

Megkapjuk a két autó kulcsait. Felvonom a szemöldökömet.

– Ford Mustang?

– Ilyen rövid idő alatt ezt tudtam szerezni – közli Taylor szégyenlősen.

– Legalább vörös kabrió. Remélem, klíma azért van benne.

– Állítólag minden van benne, uram.

– Remek. Köszönöm. – Átveszem tőle a kulcsot, s miután vállamra vetem a táskámat, ráhagyom, hogy a
poggyászunk többi részét bepakolja a Suburbanbe.

Kezet rázok Stephannal és Beighley-vel, megköszönöm a zökkenőmentes utat. A Mustanggal kihajtok a
reptér területéről. Miközben Savannah belvárosa felé indulok, az autó hangrendszerén keresztül Bruce
bömböl a fülembe.

ANDREA A BOHEMIAN HOTELBEN foglalt nekem lakosztályt, ami a Savannah folyóra tekint. Szürkül,
és az erkélyről lenyűgöző kilátás tárul elém: a folyó szinte izzik, ahogy visszatükrözi az égbolt teljes
színpalettáját, a függőhíd és a rakpart fényeit. Az ég áttetszően színes, árnyalatai a mély bíbortól a halvány
rózsaszínig terjednek.

Csaknem olyan megkapó látvány, mint a szürkület a Szoros felett.

Még sincs időm sokáig itt állni és csodálni. Bekapcsolom a laptopomat, és ütközésig feltolom a klímát,
mielőtt hívom Rost, hogy értesüljek a legfrissebb fejleményekről.

– Mi ez a hirtelen érdeklődés Georgia iránt, Christian?

– Magánügy.

Felhorkan.

– Mióta engeded, hogy a magánügyeid befolyásolják az üzletet?

Mióta találkoztam Anastasia Steele-lel.

– Ki nem állom Detroitot – csattanok fel.

– Oké, oké – hátrál meg.

– Később talán iszom egyet az itteni ingatlanfejlesztési iroda embereivel – teszem hozzá, hátha ezzel
megbékítem.

– Ahogy gondolod, Christian. Van más is, amiről beszélnünk kell. A segélyszállítmány megérkezett
Rotterdamba. Még mindig ezt akarod?

– Igen. Csináljuk meg. Elköteleztem magam az Elég a Globális Éhezésből kampány mellett. Ennek meg
kell lennie, mielőtt újra találkoznék a bizottság embereivel.

– Oké. További gondolatok a kiadóvállalatok felvásárlásáról?

– Erről még nem döntöttem.

– Az SIP-ben látok lehetőséget.

– Oké. Talán. Hadd gondolkodjam még egy kicsit.

– Találkozom Marcóval, hogy megvitassuk a Lucas Woods helyzetet.

– Oké, majd hívj fel, hogy ment.

– Úgy lesz. Akkor később.

Tudom, csak az elkerülhetetlent halogatom, de úgy döntök, ha már megkeresem Miss Steele-t – akár
telefonon, akár e-mailben –, jobb lesz teli hassal. Vacsorát rendelek, és amíg várok, üzenet jön Andreától.
Az esti ital törölve, csak reggel találkozom az itteniekkel – feltéve, hogy nem Anával vitorlázom.

Mielőtt megérkezne a szobapincér, Taylor hív.

– Mr. Grey.

– Taylor. Bejelentkezett?

– Igen, uram. A poggyásza bármelyik percben ott lehet.

– Nagyszerű.

– A Brunswicki Vitorlázórepülő Egyesületnek van egy szabad gépe. Megkértem Andreát, hogy faxolja át
nekik a pilótaigazolványát. Amint megvannak a papírmunkával, mehetünk.

– Pompás.

– Reggel hattól ott lehetnek.

– Még pompásabb. Legyenek is. Küldje el a címet.

– Úgy lesz.

Kopogtatás az ajtó felől – egyszerre érkezik meg a poggyászom és a vacsorám. Az ételnek fenséges az
illata: sült zöld paradicsom, rák és kukoricadara. Hát, délen ez van.

Míg eszem, a követendő stratégiát latolgatom. Holnap reggeli előtt egyszerűen meglátogathatnám Anát az
anyjánál. Vinnék friss zsemlét, azután siklanánk egyet. Alighanem ez a legjobb terv. Egész nap nem lépett
velem kapcsolatba, úgyhogy nyilván haragszik. Miután végzek a vacsorával, újraolvasom a legutolsó
levelét.

Mi a franc baja van Elenával? Semmit sem tud a kapcsolatunkról. Ami történt, rég elmúlt, azóta csak
barátok vagyunk. Milyen jogon háborodik fel ezen?

Ha Elena nincs, csak a jó ég tudja, mi történik velem.

Újabb kopogtatás. Taylor az.

– Jó estét, uram. Elégedett a szobájával?

– Igen, megfelel.

– Meghoztam a Brunswicki Vitorlázórepülő Egyesület papírjait.

Átfutom a bérleti szerződést. Jónak tűnik. Aláírom, és visszaadom.

– Holnap külön megyünk. Majd ott találkozunk.

– Igen, uram. Hattól ott leszek.

– Majd szólok, ha változik a program.

– Kicsomagoljak önnek, uram?

– Kérem. Köszönöm.

Biccent, azzal beviszi a bőröndömet a hálóba.

Nyugtalanságot érzek. Tisztázni akarom magamban, mit fogok mondani Anának. Vetek egy pillantást az
órámra: húsz perccel múlt kilenc. Elég későre hagytam, de előtte talán akkor is innom kéne egyet.
Ráhagyom Taylorra a pakolást, és úgy döntök, benézek a hotel bárjába, mielőtt visszahívom Rost, és
ráírok Anára.

Zsúfolt a tetőtéri bár, a pult végében mégis találok egy helyet, ahol sört rendelek. Felkapott, modern hely a

hangulatfényeivel és az önfeledt nyüzsgéssel. Végigpásztázom, próbálom elkerülni a mellettem ülő két
fiatal nő tekintetét – amikor valami megragadja a figyelmemet: félrelibbenő mahagónibarna fürtök törik
meg és szórják szét a fényt.
Ana. Ne már.
Nekem háttal ül, vele szemben egy nő, aki csak az anyja lehet. Megkapó a hasonlóság.
Mégis, mi ennek az esélye?
Ennyi lebuj közül… Jesszusom.
Megigézetten figyelem őket. Koktéloznak, ránézésre Cosmopolitant isznak. Az anya elképesztő látvány.
Mint Ana, csak idősebb kiadásban: hosszú sötét haj és Ana áttetsző kék szeme – első blikkre nem
mondanám harmincnál idősebbnek. Bohém légkör lengi körül… nem olyasvalaki, akit feltétlenül egy
golfklubbal azonosítanék. Talán attól virult ki így, hogy ihat egyet a fiatal, gyönyörű lányával.
Ez megfizethetetlen.
Ragadd meg a pillanatot, Grey.
Kihalászom farmerom zsebéből a telefonomat. Ideje e-mailt küldeni Anának. Ez érdekes lesz.
Letesztelhetem a reakcióját… méghozzá élőben.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Jó társaság

Dátum: 2011. június 1. 21:40 EST

Címzett: Anastasia Steele

Igen, Mrs. Robinsonnal vacsoráztam. Aki csak egy régi barát, Anastasia.
Alig várom, hogy újra találkozzunk. Hiányzol.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Az anya arcán őszinte törődést látni – talán aggasztja a lánya jövője, vagy csak próbál minél többet
kiszedni belőle.
Sok szerencsét, Mrs. Adams.
Egy pillanatra felötlik bennem, hogy talán rólam beszélnek. Az anya hirtelen feláll; úgy néz ki, felkeresi a
mosdót. Ana bekukkant a kistáskájába, és előveszi a BlackBerryjét.
Helyben vagyunk…
Olvasni kezd, összehúzza magát, ujjaival a pulton dobol. Azután dühödt gyorsasággal nekiesik a
gomboknak. Nem látom az arcát, ami iszonyú zavaró, de nem hinném, hogy örülne annak, amit olvasott.
Egy perccel később utálkozó kis gesztussal dobja félre a telefont.
Ez nagyon nem jó.
Visszatér az anya, aki nyomban jelez a pincérnek, hogy kérnek még egy kört. Belegondolok, hányadiknál
tarthatnak.
Ellenőrzöm a telefonomat, és persze vár rám egy üzenet.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: ISMERŐS társaság

Dátum: 2011. június 1. 21:42 EST

Címzett: Christian Grey

Ő nem csak egy régi barát.
Talált magának egy másik kamasz fiút, akibe belevájhatja a körmeit?
Téged már túl öregnek talált?
Ezért lett vége a kapcsolatotoknak?
Mi a fasz? Fortyog bennem az indulat, miközben olvasom.
Isaac majdnem harminc.

Mint én. Feladó: Christian Grey
Hogy merészeli? Tárgy: Óvatosan…
Megint a pia beszél belőle?
Ideje színt vallani, Grey. Dátum: 2011. június 1. 21:45 EST
Címzett: Anastasia Steele
Ez nem olyasmi, amit e-mailen keresztül kellene megtárgyalni.
Hány Cosmót iszol még?

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
A telefonjára mered, majd hirtelen kihúzza magát, és körülnéz a bárban.
Színpadra, Grey.
Leteszek egy tízest a pultra, majd elindulok feléjük.
Találkozik a tekintetünk. Elfehéredik – mint aki kísértetet lát –, én pedig nem tudom, milyen üdvözlést
várjak, s hogy tudok-e majd uralkodni magamon, ha tovább erőlteti Elenát.
Reszkető ujjakkal, az idegesség biztos jeleként a füle mögé tűri a haját.
– Szia. – Feszült, és szokatlanul magas a hangja.
– Szia. – Lehajolok, hogy arcon csókoljam. Isteni az illata, még ha megrezzen is, amikor ajkam a bőrét
érinti. Imádni való: kicsit lekapta a nap, és nem visel melltartót. Melle nekifeszül felsője selymes
anyagának, csak hosszú haja elrejti előlem.
Ahogy remélhetően mindenki más elől is.
Bármennyire haragszom, örülök, hogy látom. Nagyon hiányzott.
– Christian, ő itt az édesanyám, Carla – int a mamája felé.
– Örülök, hogy megismerhetem, Mrs. Adams.
Magamon érzem átható tekintetét.
Tetőtől talpig ellenőriz. Ne is törődj vele, Grey.
A szokottnál hosszabbra nyúló szünet után felém nyújtja a kezét.
– Christian.
– Mit keresel itt? – kérdi Ana vádló hangon.
– Természetesen hozzád jöttem. Ebben a hotelben szálltam meg.
– Épp itt szálltál meg? – mekegi.
Nekem is nehezemre esik elhinni.
– Tegnap mintha azt mondtad volna, hogy bár itt lennék. – Próbálom felmérni a reakcióját. Amit eddig
láttam: ideges babrálás és feszültség, vádló és feszült hangnem. Nem alakul túl jól. – Amíg élünk,
szolgálunk, Miss Steele – teszem hozzá fapofával, hátha ezzel jobb kedvre hangolom.
– Csatlakozik hozzánk egy italra, Christian? – ajánlja fel szívélyesen Mrs. Adams, aki máris a pincér