E. L. James - Grey

– Mehet – suttogja, és tovább olvas.
Alávetett vállalhatja, hogy mozgásában korlátozzák:
· Elől összekötött csuklóval
· Megkötözött bokával
· Megkötözött könyökkel
· Hátul összekötött kézzel
· Megkötözött térddel
· Bokához kötött csuklóval
· Nagyobb tárgyakhoz, pl. bútorokhoz való hozzákötéssel

Távtartó bokabilinccsel
Felfüggesztéssel
– A felfüggesztésről már beszéltünk. Felőlem rendben, ha át akarod tenni a rögzített korlátok közé.
Komoly felkészülés kell hozzá, és így is csak rövid ideig leszel az enyém. Még valami?
– Ne nevess ki, de mi az a távtartó bokabilincs?
– Megígérem, hogy nem nevetlek ki. Kétszer is bocsánatot kértem. – Az isten szerelmére. – Ne akard,
hogy még egyszer megtegyem. – A hangom élesebb, mint szeretném, el is húzódik tőlem.
Basszus.
Most ne törődj a reakciójával, Grey. Lépj tovább.
– Ez voltaképpen egy rúd, a két végén bilinccsel a boka vagy a csukló számára. Jó móka.
– Oké. Ami a száj kipeckelését illeti… aggódom, hogy nem kapnék levegőt.
– Én aggódnék, ha nem kapnál levegőt. Eszem ágában sincs megfojtani. – A levegőmegvonás nálam szóba
se kerülhet.
– De hogyan használjam a pánikszavakat, ha nem tudok beszélni?
– Először is, remélem, sosem kell használnod őket, de ha be van tömve a szád, kézjeleket használhatunk.
– Nem tetszik ez az egész.
– Oké, felírom magamban.

Egy pillanatig úgy néz rám, mintha megfejtette volna a szfinx rejtvényét.
– Azért szereted megkötözni az alávetettjeidet, hogy ne érhessenek hozzád? – kérdezi.
– Ez az egyik oka, igen.
– Ezért kötözted meg a kezemet?
– Igen.
– Még beszélni se szeretsz róla.
– Nem, nem szeretek.
Erről nincs más mondanivalóm, Ana. Hagyd ennyiben.
– Kérsz még egy italt? – kérdezem. – Attól felbátorodsz, nekem pedig pontosan tudnom kell, hogyan
vélekedsz a fájdalomról. – Újratöltöm a csészéjét. Tágra nyílt szemmel, feszengve belekortyol. – Szóval,
általában hogy viseled a fájdalmat?
Pisszenést sem hallani.
Elfojtok egy sóhajt.
– Harapdálod az ajkadat. – Szerencsére abbahagyja, de utána teljesen magába zárkózik, és összekulcsolt
kezére mered. – Gyerekként sosem vertek meg? – biztatom óvatosan.
– Nem.
– Akkor nincs semmilyen viszonyítási alapod?
– Nincs.
– Nem olyan szörnyű, mint gondolod, csak nem szabad, hogy a képzeleted elragadjon. – Bízz bennem,
Ana, kérlek.
– Muszáj ezt csinálnod?
– Igen.
– Miért?
Hidd el, nem akarod tudni.
– Ez is hozzám tartozik, Anastasia. Ez is én vagyok. Látom, mennyire feszült vagy, úgyhogy folytassuk
inkább a listával.
Átolvassuk a maradékot:
Az Alávetett elfogadhatja a fájdalomokozás, büntetés vagy fegyelmezés alábbi formáit:

· Tenyérrel történő ütés
· Ostorozás
· Harapás
· Szeméremajak-csipesz
· Forró viasz
· Elfenekelés
· Pálcázás
· Bimbócsipesz
· Jég
· Fájdalom egyéb formái/módjai
– Oké, a csipeszre már nemet mondtál. Ez rendben is van, de csak hogy tudd, a pálca fáj a legjobban.
Ana elsápad.
– Majd fokozatosan vezetjük be – teszem hozzá sietve.
– Vagy egyáltalán nem csináljuk – ellenkezik.
– Ez is benne van, bébi, ezért csak kis lépésekkel haladunk majd. Vigyázok, nehogy túl messzire menjek.
– Ez a büntetés dolog, ez aggaszt a legjobban.
– Nos, örülök, hogy elmondtad. Akkor egyelőre kihúzzuk a listáról a pálcázást, és ahogy kezdesz
hozzászokni a többihez, fokozatosan növeljük az intenzitást. Nem siettetjük a dolgot.
Bizonytalannak tűnik, ezért közel hajolok, és megcsókolom.
– Látod, nem is volt olyan szörnyű, igaz?
Kétkedve vonogatja a vállát.
– Még valamit meg akarok beszélni veled, azután irány az ágy.
– Az ágy? – kiált fel, és a pír szétárad az arcán.
– Ugyan, Anastasia, már attól, hogy ilyenekről beszélünk, egy álló héten át kefélnélek. Tudom, hogy rád is
ugyanilyen hatással van.

Fészkelődni kezd mellettem, s ahogy levegő után kap, szorosan összepréseli a combját.

– Látod? Amúgy is van valami, amit ki szeretnék próbálni.

– Valami fájdalmas?

– Dehogy. Ne akarj már mindenben fájdalmat látni. Ez sokkal inkább szól az élvezetről. Bántottalak
valaha is?

– Nem.

– Na látod. Korábban említetted, hogy többet akarsz. – Elhallgatok.

Egy kibaszott szakadék szélén táncolok.

Oké, Grey, biztos vagy benne?

Ki kell próbálnom. Nem akarom elveszíteni, mielőtt egyáltalán elkezdhetnénk.

Akkor ugorj.

Megragadom a kezét.

– Azokon az alkalmakon túl, amikor az alávetettem vagy, talán tehetnénk egy próbát. Nem tudom, fog-e
működni. Nem tudom, átugorhatom-e az árnyékomat, de hajlandó vagyok megpróbálni. Mondjuk, heti egy
éjszakára. Nem tudom…

A szája is tátva marad.

– Van viszont egy feltételem.

– Mi az? – Elakad a lélegzete.

– Szó nélkül elfogadod a ballagási ajándékomat.

– Ó. – Hatalmas szemével bizonytalanul méreget.

– Gyere. – Talpra segítem, majd kibújok a bőrdzsekimből, és a vállára terítem. Veszek egy nagy levegőt,
mielőtt kinyitom a bejárati ajtót, és bemutatom a járda mellett parkoló Audi A3-ast. – Ez a tiéd. Boldog
diplomaosztót. – Átkarolom, és belecsókolok a hajába.

Amikor eleresztem, még mindig megkövülten mered a kocsira.

Oké… még bárhogy elsülhet.

Megfogom a kezét, hogy levezessem a lépcsőn, ő pedig kábán követ, mint aki transzban van.

– Az a Bogár túl öreg, Anastasia, és ha őszinte akarok lenni, veszélyes is. Sosem bocsátanám meg
magamnak, ha történne veled valami, amikor olyan könnyű orvosolni egy ilyen problémát.

Szótlanul, tátott szájjal nézi az autót.

Ne már.

– A nevelőapádnak is említettem. Lelkesen támogatott.

Oké, ez talán túlzás.

Szörnyülködésében a száját is elfelejti becsukni. Felém fordul.

– Te beszéltél erről Raynek? Hogy merted? – Ki van bukva, de rendesen.

– Ez csak egy ajándék, Anastasia. Nem lehetne, hogy egyszerűen megköszönd?

– Te is tudod, hogy ez túl sok.

– Nekem nem. A nyugalmam bőven megér ennyit.

Ugyan már, Anastasia. Többet akarsz. Ez az ára.

A válla megereszkedik, mintegy a beletörődés jeleként. Nem egészen ebben a reakcióban reménykedtem.
A pezsgő üde rózsaszínje elhalványodik, az arca újra kísérteties sápadt.

– Örömmel elfogadom, ha ugyanúgy kölcsönbe kapom, mint a laptopot.

Megrázom a fejemet. Miért olyan nehéz ez? Még soha egyetlen alávetettem sem reagált így egy autóra.
Általában odáig vannak érte.

– Oké, legyen kölcsönbe. Határozatlan időre. – Összeszorított foggal beleegyezem.

– Nem, nem határozatlan időre, csak mostanra. Köszönöm. – Felágaskodik, és arcon csókol. – Köszönöm
az autót, uram.

Ez a szó. Az ő édes, mézédes szájából. Megragadom és magamhoz szorítom, haja ujjaim körül örvénylik.

– Te aztán nem könnyíted meg a dolgomat, Ana Steele. – Mohón megcsókolom, ajka közé furakodom, és
egy pillanattal később válaszol, nyelve hasonló hévvel táncolja körül az enyémet. A testem nyomban
reagál, iszonyúan kívánom. Itt és most, a szabad ég alatt. – Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne
keféljelek meg itt, a motorháztetőn. Akkor talán megértenéd végre, hogy az enyém vagy, ha pedig venni
akarok neked egy kurva autót, akkor veszek neked egy kurva autót. Most pedig nyomás befelé, és vetkőzz.
– Még egyszer megcsókolom, hevesen és követelőzve. Megragadom a kezét, hogy öles léptekkel
visszatérjek a lakásba, ahol bevágom mögöttünk az ajtót, és egyenest a hálószoba felé indulok. Csak itt
eresztem el, míg felkapcsolom a kis éjjeli lámpát.

– Kérlek, ne légy rám dühös… – suttogja.

Szavai kioltanak bennem minden haragot.

– Ne haragudj a kocsi és a könyvek miatt… – Megtorpan, megnyalja az ajkát. – Megijesztesz, amikor

ilyen dühös vagy.

Basszus. Ezt még soha senki nem mondta. Behunyom a szememet. Más se hiányzik, mint hogy
megrémítsem.

Higgadj le, Grey.

Itt van. Megvan. Téged akar. Ne cseszd el, csak mert nem érti, miért viselkedsz így.

Ahogy kinyitom a szememet, Anát látom, aki nem annyira félelemmel, mint inkább várakozással méreget.

– Fordulj meg – parancsolok rá gyengéd hangon. – Meg kell szabadulnunk ettől a ruhától.

Tüstént engedelmeskedik.

Jó kislány.

Lehámozom a válláról dzsekimet, és a padlóra dobom, majd félresimítom a haját a nyakából.
Megnyugtató, ahogyan mutatóujjam puha bőrét érinti. Most, hogy végre azt csinálja, amit mondok,
ellazulok. Az ujjbegyemmel követem a gerinc vonalát, egészen addig, ahol a szürke anyag mögé rejtett
cipzár kezdődik.

– Tetszik ez a ruha. Tetszik, ahogy kiemeli a csodálatosan puha bőrödet.

Ujjamat beakasztom a ruha hátuljába, úgy húzom közel forró testét. Hajába temetem az arcomat, beszívom
az aromáját.

– Nagyon finom az illatod, Anastasia. Annyira édes.

Mint az őszi szellő.

Megnyugtató ez az illat, a bőség és boldogság pillanataira emlékeztet. Mélyen beszippantom, orrom
lesiklik a nyakán, közben csókokkal borítom be a bőrét. Lassan húzom le a cipzárt, közben csókolgatva,
nyaldosva, szopogatva jutok el a másik válláig.

Megborzong az érintésemtől.

Ó, bébi.

– Meg kell tanulnod, hogyan maradj teljesen mozdulatlan – suttogom két csók között, miközben kicsatolom
a nyakrészt. A ruha a lába köré omlik.

– Nem visel melltartót, Miss Steele. Ezt már szeretem.

Előrenyúlok, s ahogy tenyerembe fogom a mellét, érzem bőrömnek feszülő hegyes mellbimbóit.

– Emeld fel a karodat, és kulcsold a fejem köré – rendelkezem, míg ajkam a nyakát becézgeti. Szó nélkül
teszi, amit mondok, közben mellei még jobban felágaskodnak a tenyeremben. Ujjaival mélyen a hajamba
túr, belém kapaszkodik, ahogy szeretem.

Á… mennyei érzés.
Feje oldalra bukik, én meg kihasználom az alkalmat, hogy megcsókoljam a bőre alatt lüktető verőeret.
– Mm… – mormolom kéjesen, közben a mellbimbóit becézgetem-csipdesem.
Felnyög, hátrafeszíti a testét, hogy még mélyebben fúrja a tenyerembe tökéletes didkóit.
– El tudnám érni, hogy már ettől elélvezz?
A teste még jobban megfeszül.
– Ezt már szereti, nem igaz, Miss Steele?
– Mm…
– Mondd ki. – Folytatom a mellbimbói ellen intézett érzéki ostromot.
– Igen – zihálja.
– Igen mi?
– Igen… uram.
– Okos kislány.
Gyengéden összepréselem és megcsavarom a mellbimbóit, mire a teste görcsösen megrándul, a torkából
nyögés tör fel, és még elszántabban markolássza a hajamat.
– Szerintem még nem állsz készen elmenni. – Kezem megállapodik a mellén, közben a fülcimpáját
rágcsálom. – Különben is feldühítettél. Lehet, hogy nem is engedlek elmenni.
A mellét gyúrom, majd a bimbóit csavargatom-csipdesem. Felnyög, és az erekciómhoz dörzsöli finom
fenekét. Kezem lecsusszan a csípőjére, megragadom és mozdulatlanul tartom, és vetek egy pillantást a
bugyijára.
Pamut. Fehér. Vékony.
Beakasztom az ujjaimat, és addig feszítem az anyagot, amíg fel nem feslik, azután hüvelykujjammal
átfurakodom a résen. Széttépem, és Ana lába elé vetem.
Zihál.
Ujjaim követik fenekének vonalát, az egyik máris besiklik a hüvelyébe.
Nedves. Csatakos.
– Ó, igen. Az édes kislány készen áll.
Megpördítem, és számba veszem az ujjamat.

Mm. Sós.

– Mennyei, Miss Steele.

Ajka szétválik, szeme elsötétedik a vágytól. Azt hiszem, kicsit megbotránkoztattam.

– Vetkőztess le. – Nem veszem le róla a szememet. Felkapja a fejét, feldolgozza a parancsot, mégis
habozik. – Képes vagy rá – bátorítom. Felemeli a kezét, mire hirtelen belém villan, hogy meg fog érinteni,
és én nem állok rá készen. Ne.

Ösztönösen elkapom a kezét.

– Ne, ne. A pólót ne.

Azt akarom, hogy ő legyen felül. Ezt még nem csináltuk, könnyen elveszítheti az egyensúlyát, ezért kell
védelemnek a póló.

– Csak ott érinthetsz meg, ahol én szeretném. – Eleresztem az egyik kezét, de a másikat az erekciómra
szorítom, amely küszködve próbál kitörni farmerom fogságából. – Ilyen nagy hatással van rám, Miss
Steele.

Élesen beszívja a levegőt, és saját kezére mered. Azután ujjai megfeszülnek a farkamon, és vet rám egy
elismerő pillantást.

Elvigyorodom.

– El akarok merülni benned. Húzd le a farmeromat. Most tiéd az irányítás.

A szája tátva marad.

– Mit fogsz velem csinálni? – Fojtott és fátyolos a hangom.

Az arca hirtelen átalakul, kivirul az örömtől, s mielőtt bármit tehetnék, ellök. Nevetve zuhanok rá az
ágyra, csodálom gyors reakcióját, s azt is, hogy megérintett, mégsem estem pánikba. Lehúzza a cipőmet és
a zoknimat, de ahogy összevissza kapkod, eszembe juttatja az interjút, amikor nem tudta beállítani a
diktafont.

Elnézem. Jóleső örömmel. Izgatottan. Azon tűnődöm, hogyan tovább. Pokoli nehéz lesz megszabadítania a
nadrágomtól, amíg így fekszem. Kilép a cipőjéből, felkúszik az ágyra, és meglovagolja a combomat,
miközben ujjai befurakodnak farmerom dereka alá.

Behunyom a szememet, és megfeszítem a csípőmet, élvezem a szégyentelen Anát.

– Meg kell tanulnod, hogyan maradj nyugton – pirít rám, azzal megrángatja a szeméremszőrömet.

Á! Merész húzás, úrnőm.

– Ez az, Miss Steele – incselkedem összeszorított fogakkal. – Gumi a nadrágzsebben.

Tekintetében leplezetlen öröm villan, miközben ujjai a zsebemben matatnak, mélyre hatolnak, az
erekciómat becézgetik.

Á…

Elővarázsolja mindkét csomagot, ledobja mellém az ágyra. Kapkodó ujjakkal nyúl farmerom gombja után,
és két kísérlet árán ki is gombolja.

Elragadó a tapasztalatlansága. Nyilvánvalóan még sosem csinált ilyet. Egy újabb első alkalom… ami
rohadtul izgató.

– Milyen mohó, Miss Steele – csipkelődöm.

Feltépi a cipzáramat, megragadja a farmert, azután vet rám egy kétségbeesett pillantást.

Próbálok nem nevetni.

Na, ez az, bébi. Most hogyan szabadítasz meg tőle?

A lábamat rendezgeti, bőszen rángatja a farmert, arca megfeszül az összpontosítástól – egyszerűen imádni
való. Végül úgy döntök, kisegítem.

– Nem tudok veszteg maradni, amikor így harapdálod az ajkadat. – Ívben megfeszítem a hátamat, és
felemelem csípőmet az ágyról.

Sietve feltérdel, hogy lerángassa rólam a farmert és az alsót, amit lerúgok magamról a padlóra. Felül, a
farkamat méregeti, és megnyalja az ajkát.

Hű.

Eszméletlen látvány, ahogyan sötét haja hullámokat vet a melle körül.

– S most mi lesz? – suttogom. Tekintete az arcom felé rebben, aztán kinyújtja a kezét, és határozottan
megragad, megszorongat, hüvelykujja végigsiklik a makkomon.

Jesszusom.

Előrehajol.

És a szájába vesz.

Basszus!

Keményen szopik. A testem megfeszül alatta.

– Lassabban, Ana – sziszegem a fogam közt, de ő nem ismer kegyelmet, újra és újra magába szippant. Á…
Ellenállhatatlan a buzgalma. Nyelve fel-alá jár, ahogy egész farkamat a szájába veszi, ajka körém zárul.
Hihetetlenül érzéki látvány – attól el tudnék menni, hogy csak nézem.

– Elég, Ana, elég. Még nem akarok elmenni.

Felül, ajka nedvesen csillog, szeme mint két, sötét tükrű tó.

– Lenyűgöző az ártatlanságod és a lelkesedésed. – De most inkább megbaszlak úgy, hogy közben
láthassalak. – Azt akarom, hogy te legyél felül. Tessék, húzd ezt rám. – Kezébe nyomom az óvszert.
Szörnyülködve mered rá, aztán feltépi a csomagot a fogával.

Roppant buzgó.

Előveszi a gumit, és tőlem vár új instrukciót.

– Csípd össze a végét, és hengergesd le. Nem akarjuk, hogy levegő legyen a tetején.

Bólint, és pontosan követi az utasítást, teljesen beleéli magát a küldetésbe, keményen koncentrál, nyelve
kikandikál nedves ajka közül.

– Jesszusom, teljesen kikészítesz – kiáltom összeszorított foggal.

Miután végzett, hátradől, és megcsodálja művét, vagy engem – nem tudom, de nem is érdekel.

– És most benned akarok lenni. – Hirtelen felülök, hogy az arcunk egy vonalba kerüljön, amivel
meglepem. – Valahogy így. – Átfonom és megemelem. A másik kezemmel beállítom a farkamat, azután
lassan leeresztem.

A levegő kiszakad a tüdőmből, ő meg lehunyja a szemét, és a gyönyör rekedt hangon tör elő a torkából.

– Ez az, bébi, érezd, ahogy benned vagyok.

Olyan. Átkozottul. Jó.

Megtartom, hagyom, hogy hozzászokjon az érzéshez. Hogy átadja magát.

– Még mélyebbre. – Érdes a hangom, ahogy megfeszülök, és felfelé tolom a csípőmet, hogy még tovább
furakodjam belé.

Oldalt billen a feje, és felnyög.

– Mélyebbre – lihegi. És kinyitja a szemét, hogy lyukat égessen az enyémbe. Lángol a tekintete. A vágytól.
A gyönyörtől. Imádom, hogy ennyire élvezi. Teszem, amit mond, mire újra felnyög, hátraveti a fejét, haja
szanaszét terül a vállán. Lassan visszahanyatlom az ágyra, hogy élvezzem a műsort.

– Te mozogsz, Anastasia, le és fel, mert ezt akarom. Fogd meg a kezemet. – Kinyúlok felé, ő pedig
megragad, megtámaszkodik rajtam. Lassan felhúzza magát, azután visszaereszkedik rám.

A levegő szaggatott, éles zihálásként tör fel belőlem, ahogy visszafogom magam. Újra felemelkedik, s
ezúttal megemelt csípővel várom, hogy lezuhanjon rám.

Ó, igen.

Behunyom a szememet, kiélvezem minden fenséges négyzetcentijét. Rátalálunk a közös ritmusra, ahogy
rajtam lovagol. Újra, és újra, és újra. Fantasztikus látvány: melle pattog, haja örvénylik, ajka elkerekedik,
ahogyan testébe fogad minden kéjes döfést.

Találkozik a tekintetünk, látja mohó vágyamat és csodálatomat. Istenem, olyan gyönyörű.

Felsikolt, ahogyan a teste magával ragadja. Mindjárt felér a csúcsra, ezért megszorítom a kezét, azután
már fel is lobban körülöttem. Megragadom a csípőjét és megtartom, miközben gyönyörében kivehetetlen
szavakat sikoltozik. Akkor még szorosabban megmarkolom, és némán engedem, hogy szétrobbanjak
benne.

A mellkasomra hanyatlik, én pedig zihálva fekszem alatta.

Istenem, kibaszottul jó numera.

Egy hosszú pillanatig egymáson fekszünk, megnyugvást lelek a súlyában. Azután fészkelődni kezd, és a
pólón keresztül simogat, keze egyre feljebb siklik a mellkasomon.

A sötétség dagadozni kezd, gyorsan és ellenállhatatlanul terjeng a mellemben, elszorítja a torkomat, és
azzal fenyeget, hogy megfojt.

Ne. Érj. Hozzám.

Megragadom a kezét, és az ajkamhoz emelem, majd átfordulok, magam alá gyűröm, hogy ne tudjon
megérinteni.

– Ne – könyörgök, és megcsókolom, miközben visszanyelem a rettegést.

– Miért nem szereted, ha megérintenek?

– Mert ilyen elcseszett vagyok, Anastasia, mind az ötven árnyalatban. – Sok-sok évnyi terápia után ez az
egyetlen dolog, amiben biztos vagyok.

Kérdőn, értetlenül kerekedik el a szeme, és szomjazza az információt, de jobb, ha semmit sem tud erről a
szarságról.

– Durván indult az életem, de nem akarlak a részletekkel terhelni. Elég, ha ennyit tudsz. – Gyengéden
hozzáérintem az orrom hegyét az övéhez, azután visszahúzódom belőle, felülök, lerángatom az óvszert, és
az ágy mellé dobom. – Azt hiszem, ezzel letudtuk az alapokat. Milyen volt?

Egy pillanatig szórakozottnak tűnik, azután félrehajtja a fejét, és elmosolyodik.

– Ha azt gondolod, egy pillanatig is elhittem, hogy átadtad nekem az irányítást… nos, akkor nem veszed
figyelembe a tanulmányi eredményeimet. Azért kösz a hatásos illúziót.

– Eszembe sem jut alábecsülni önt, Miss Steele, bár eddig összesen hat orgazmusa volt, és mindet nekem
köszönheti. – Miért tölt el örömmel a puszta tudat?

A mennyezetre emeli a tekintetét, míg az arcán bűnbánó kifejezés suhan át.

Ez meg mi?
– Mondani akarsz valamit? – kérdezek rá.
Habozik.
– Ma reggel fura álmom volt.
– Valóban?
– Miközben elélveztem. – Tenyerébe temeti az arcát, elrejtőzik előlem, mély zavarban van. Nemcsak
megdöbbent, de felizgat és örömmel tölt el a vallomás.
Micsoda érzéki teremtés.
Kikukucskál az ujjai közt. Arra számít, hogy felhúzom magam.
– Álmodban? – próbálom tisztázni a dolgot.
– Arra ébredtem – suttogja.
– Azt meghiszem. – Lenyűgöző. – És miről álmodtál?
– Rólad – feleli alig hallhatóan.
Rólam!
– Mit csináltam?
Újra elrejti az arcát.
– Mit csináltam, Anastasia? Többször nem kérdezem meg. – Miért van ilyen zavarban? A tudat, hogy
velem álmodott… hízelgő.
– Lovaglópálca volt nálad – motyogja. Félrehúzom a kezét, hogy láthassam az arcát.
– Igazán?
– Igen. – Céklavörös az arca. A kutatómunka lehetett rá ilyen jó hatással? Elmosolyodom.
– Tudod, ez nem is reménytelen. Van jó néhány lovaglópálcám…
– Barna, összefont bőrszíjakból? – Hangjából mintha visszafogott derűlátás csendülne ki.
Elnevetem magam.
– Nem, de biztosan tudok szerezni egy olyat is.
Sietve megcsókolom, majd felállok, hogy magamra kapjam a ruháimat. Ana követi a példámat, csak
melegítőt és ujjatlan topot húz. Felszedem a gumit a padlóról, és gyorsan elkötöm. Most, hogy Ana az

enyém, más védekezési módot kell találnunk. Felöltözve, keresztbe tett lábbal, az ágyon ülve nézi, ahogy
magamra rángatom a nadrágot.
– Mikor esedékes a vérzésed? – kérdezem. – Utálom ezt a vackot. – Felmutatom az elkötött óvszert,
miközben felhúzom a nadrágot.
Hátrahőköl.
– Szóval? – sürgetem.
– Jövő héten – felel kipirult arccal.
– Szedned kell valami fogamzásgátlót.
Leülök az ágyra, és felveszem a zoknimat és a cipőmet. Nem szól.
– Van orvosod? – Megrázza a fejét. – Elküldhetem az enyémet. Vasárnap reggel meglátogathat, mielőtt
eljössz hozzám, de megvizsgálhat nálam is. Hogy szeretnéd?
Dr. Baxter bizonyára házhoz jön a kedvemért, bár már jó ideje nem láttam.
– Nálad – feleli.
– Oké. Majd időben szólok.
– Elmész?
Meglepettnek tűnik.
– Igen.
– Hogy jutsz haza?
– Taylor eljön értem.
– Én is elvihetlek. Van egy szép új kocsim.
Ez már tetszik. Elfogadta a kocsit, ahogy kell, de ennyi pezsgő után nem kellene vezetnie.
– Szerintem ehhez túl sokat ittál.
– Szántszándékkal itattál le?
– Igen.
– Miért?
– Mert másként túlkombinálsz mindent, és ugyanolyan zárkózott vagy, mint a nevelőapád. Egy pohár bor
mindig megoldja a nyelvedet, és nekem az kell, hogy teljesen őszinte légy velem. Ha bezárkózol,
sejtelmem sincs, mi jár a fejedben. Borban az igazság, Anastasia.

– És te mindig teljesen őszinte vagy velem?
– Igyekszem az lenni. Ez csak akkor működik, ha őszinték vagyunk egymáshoz.
– Akkor szeretném, ha maradnál, és használnád ezt. – Felkapja és meglengeti előttem a másik óvszert.
Ezzel kezdj valamit, Grey.
– Túl sok határt léptem át ma este, most már elég. Vasárnap találkozunk. – Felállok. – Elkészítem a
szerződés módosított változatát, azután tényleg kezdődik a móka.
– Móka? – nyög fel.
– El akarok játszani veled valamit, de addig nem lehet, amíg alá nem írtad a szerződést. Abból tudom
majd, hogy készen állsz.
– Aha. Vagyis tovább nyújthatom ezt, ha nem írok alá?
Bassza meg. Erre nem gondoltam.
Dacosan felkapja az állát.
Á… már megint alulról próbál irányítani. Valahogy mindig megtalálja a módját.
– Nos, talán megpróbálhatod, de az is lehet, hogy megtörök ekkora tehertől.
– Megtörsz? Hogyan? – Tekintetében hamisítatlan kíváncsiságot látok.
– Esetleg bevadulok – incselkedem résnyire szűkült szemmel.
– Bevadulsz? – vigyorodik el ő is.
– Hát, tudod… robbanások, autós üldözések, emberrablás, várbörtön…
– Képes lennél elrabolni?
– De mennyire.
– Akaratom ellenére fogságban tartani?
– Úgy ám. – Nem is rossz elképzelés. – Akkor aztán napi huszonnégy órában totálisan az enyém lennél. Az
én rabszolgám.
– Nem tudlak követni. – Zavartan néz, és kissé szaporábban veszi a levegőt.
– Bármikor azt tehetnék veled, amit csak akarok. – Agyamban ott kavarognak az igéző lehetőségek,
amelyek láthatóan őt sem hagyják hidegen. – Beláthatod már, hogy nincs választásod – teszem hozzá
játékos hangon.
– Egyértelmű. – Szarkasztikus a hangja, és az égre emeli a tekintetét, mintha isteni segítséget várna, hogy

megérthesse torz humorérzékemet.

Ó, mennyei kéj.

– Anastasia Steele, csak nem forgattad a szemedet?

– Nem!

– Szerintem meg igen. Mit mondtam neked, mi lesz, ha még egyszer forgatni mered a szemedat? – A
szavak összesűrűsödnek közöttünk. Visszaülök az ágyra. – Gyere ide.

Egy pillanatig csak mered rám falfehéren.

– Még nem írtam alá – suttogja.

– Megmondtam, mit csinálok, és mindig betartom a szavamat. El foglak fenekelni, azután pedig
megkeféllek, gyorsan és keményen. Úgy látszik, mégiscsak szükségünk lesz arra a gumira.

Megteszi? Nem teszi? Most elválik. Kiderül, alkalmas-e vagy sem. Szenvtelen arccal nézem, várom a
döntést. Ha nemet mond, búcsút inthetek az ötletnek, hogy valaha is az alávetettem lesz. Ez azt jelentené,
hogy csak a szája jár.

Nem is akárhogy.

Dönts okosan, Ana.

Komoly az arca, tágra nyílik a szeme, láthatóan megrágja a kérdést.

– Mi lesz? – mormolom magam elé. – Nem a türelmemről vagyok híres.

Amikor vesz egy nagy levegőt, kinyújtja a lábát, és mászni kezd felém, nem győzöm leplezni
megkönnyebbülésemet.

– Jó kislány. Most állj fel.

Teszi, amit mondok, én pedig felé nyújtom a kezem. Amint a tenyeremre helyezi az óvszert, megragadom a
csuklóját, és hirtelen mozdulattal lerántom a térdemre, hogy a feje, a válla és a melle az ágyon legyen.
Azóta vágyom erre, amióta megkérdezte, hogy meleg vagyok-e.

– Emeld fel a kezedet a fejedhez – parancsolom, mire nyomban engedelmeskedik. – Miért teszem ezt,
Anastasia?

– Mert forgattam a szememet – felel bátortalan hangon.

– És szabad ezt?

– Nem.

– Fogod még csinálni?

– Nem.

– Minden egyes alkalommal elfenekellek, amikor megteszed, érted?

Ki fogom élvezni a pillanatot. Az újabb első alkalmat.

Nagy műgonddal – és kaján örömmel – húzom le a bugyiját. Gyönyörű feneke csupasz, és csak rám vár.
Ahogy a hátsójára fektetem a tenyeremet, testének minden izma pattanásig feszül a várakozástól, mégis
lágy és puha a bőre. Tenyerem lassan siklik végig rajta, egyenként becézgeti mindkét oldalát. Olyan finom,
finom a feneke – s nemsokára rózsaszín lesz, akár a… pezsgő.

Felemelem a kezemet, majd erősen lecsapok, nem messze onnét, ahol a combok találkoznak.

Zihálva levegő után kap, és fel akar állni, de a másik kezemmel visszatartom, és gyengéden cirógatom a
területet, ahol megütöttem.

Mozdulatlanná válik.

Piheg.

Vár.

Igen, bébi. Újra megteszem.

Lecsapok rá egyszer, kétszer, háromszor.

Elfintorodik a fájdalomtól, szorosan becsukja a szemét, de nem kéri, hogy hagyjam abba, bárhogy
vonaglik is a kezem alatt.

– Maradj nyugton, vagy tovább fenekellek – figyelmeztetem.

Édes bőrét simogatom, mielőtt újra kezdem, és követem a sorrendet: egyik oldal, másik oldal, közép.

Felkiált, de nem mozdítja a karját, nem kéri, hogy hagyjam abba.

– Csak most kezdek belemelegedni. – Fojtott a hangom. Újra lecsapok rá, tenyerem rózsaszín kéznyomot
hagy a bőrén. Szépen kipirul az egész feneke. Mesés látvány.

Még egyszer lecsapok.

Újra felkiált.

– Senki sem hall, bébi, csak én.

Tovább fenekelem – ugyanaz a minta: bal oldal, jobb oldal, közép, s minden alkalommal feljajdul. Amint
elérek a tizennyolchoz, leállok. Alig kapok levegőt, ég a tenyerem, és kőkemény a farkam.

– Elég – próbálok lélegzethez jutni. – Szép volt, Anastasia. Most pedig megbaszlak.

Megcirógatom rózsaszín hátsóját, körbe-körbe, lefelé haladva. Érzem a nedvességét.

Amitől csak még keményebb leszek.

Becsúsztatom két ujjamat a hüvelyébe.

– Érzed? Érzed, mennyire tetszik a testednek? Csatakos vagy, s mindez csak miattam. – Ujjaim ki-be
siklanak, ő nyögdécsel, teste minden lökésnél görcsösebben feszül rám, miközben légzése kitartóan
gyorsul.

Visszahúzódom.

Akarom. Azonnal.

– Legközelebb te fogod számolni. S most hol az a gumi? – Felkapom a feje mellől, majd arccal lefelé
gyengéden leengedem az ágyra. Lerántom a cipzárt, még azzal se bajlódom, hogy a farmert levegyem, csak
feltépem a fóliát, hogy gyors, gyakorlott mozdulatokkal magamra húzzam a kotont. Térdelő helyzetben
felhúzza a csípőjét, feneke a maga teljes rózsaszín dicsőségében emelkedik a levegőbe, ahogy mögé állok.
– Most a magamévá teszlek. Elélvezhetsz. – A hátsóját cirógatom, és megragadom a farkamat. Egyetlen
gyors döféssel hatolok belé.

Felnyög, ahogy mozgok. Be. Ki. Be. Ki. Figyelem, ahogyan farkam el-eltűnik rózsaszín feneke alatt.

Hatalmasra tátja a száját, zihál és nyög minden lökésnél, hangja egyre magasabbra szökik.

Élvezz, Ana.

Megfeszül körülöttem, majd felsikolt, ahogy hatalmasat élvez.

– Ó, Ana. – Követem, a csúcsról alávetem magam a szakadékba, ahol megszűnik tér és idő.

Erőtlenül omlok le mellé, magamra húzom, szorosan átkarolom, és a fülébe súgok.

– Ó, bébi… köszöntelek a világomban.

Súlya az ágyhoz szegez, mégsem tesz kísérletet rá, hogy megérintse a mellkasomat. Lehunyja a szemét, míg
lelassul a légzése. A haját cirógatom. Selymesen puha, a kislámpa fénye aranyban fürdeti. Árad belőle
Ana, az almák és a nemiség illata. A fejembe száll.

– Jól csináltad, bébi.

Nincsenek könnyek a szemében. Tette, amit mondtam. Kiállt minden próbát; tényleg elképesztő.
Végigsimítok az ujjatlan póló pántján.

– Ebben szoktál aludni?

– Igen. – Álmos a hangja.

– Selymet és szatént érdemelnél, te gyönyörűség. Majd elviszlek vásárolni.

– Szeretem a cuccaimat – vitázik.

Naná.
Belepuszilok a hajába.
– Majd meglátjuk.
Lehunyom a szememet, és átadom magam a csendes pillanatnak, miközben a furcsán jóleső elégedettség
szétárad bennem.
Jó érzés. Túlságosan is.
– Mennem kell. – Homlokon csókolom. – Minden oké?
– Persze. – Kissé megszeppent a hangja.
Lassan oldalt hemperedem, és felállok.
– Hol a fürdő? – Felkapom a használt kotont, és felhúzom a cipzáramat.
– A folyosón balra.
A fürdőben kidobom az óvszert a szemetesbe, és a polcon találok egy kis üveg babaolajat.
Pont erre van szükségem.
Már felöltözik, mire visszatérek, és kerüli a tekintetemet. Hirtelen mitől lett ilyen félénk?
– Találtam babaolajat. Hadd kenjem be vele a fenekedet.
– Nem, jó így. – Az ujjait vizsgálgatja, továbbra se néz a szemembe.
– Anastasia – figyelmeztetem.
Kérlek, csináld, amit mondok.
Leülök mögé, és lehúzom a melegítőnadrágot. Kevés olajat locsolok a tenyeremre, majd gyengéden
beledörzsölöm kipirult bőrébe.
Csökönyösen csípőre teszi a kezét, de másként nem tiltakozik.
– Szeretem csinálni – vallom be magamnak hangosan. – Tessék, meg is van. – Felhúzom a nadrágot. –
Most már indulok.
– Kikísérlek – szól csendesen. Megfogom a kezét, s csak vonakodva engedem el, amikor az ajtóhoz érünk.
Nem is akarok annyira elmenni.
– Nem kell szólnod Taylornak? – kérdezi, miközben le nem veszi a szemét a bőrdzsekim cipzárjáról.
– Taylor kilenc óta itt van. Nézz rám.

Hatalmas szempár kéklik fel a hosszú, sötét pillák alól.

– Nem sírtál. – Alig hallani a hangomat.

És hagytad, hogy elfenekeljelek. Hihetetlen vagy.

Megcsókolom, minden hálámat beleöntöm abba a csókba, ahogy szorosan magamhoz ölelem.

– Vasárnap – suttogom lázasan az ajka közé, majd kapkodva elengedem, mielőtt engednék a kísértésnek és
megkérném, hadd maradjak mégis. Sietve indulok Taylor és a terepjáró felé. Miután beülök, visszanézek,
de már nincs sehol. Nyilván kimerült… akárcsak én.

Édes kimerültség.

Még egyetlen tárgyalásom se sült el ilyen jól, amit a rugalmas korlátokról folytattam.

Ez a nő tényleg kiszámíthatatlan. Ha lehunyom a szememet, látom, ahogy meglovagol, és hátraveti a fejét
gyönyörében. Semmit nem csinál fél szívvel. Elkötelezett. Ha belegondolok, hogy alig egy hete szexelt
először…

Velem. Senki mással.

Vigyorogva nézek ki az ablakon, de nem látok mást, csak arcom kísérteties tükörképét. Lehunyom a
szememet, és átadom magam az ábrándozásnak.

Jó móka lesz kitanítani Anát.

TAYLOR TÉRÍT magamhoz.

– Itt vagyunk, Mr. Grey.

– Köszönöm – motyogom. – Reggel megbeszélésem lesz.

– A hotelben?

– Igen. Videokonferencia. Nem megyek sehová, de még ebéd előtt ki akarok jelentkezni.

– Mikorra csomagoljak be?

– Fél tizenegyre.

– Értem, uram. Az ön által kért BlackBerryt holnap kiszállítják Miss Steele-nek.

– Helyes. Jut eszembe: elmenne holnap a régi Bogárért, és megszabadulna tőle valahol? Nem akarom,
hogy még egyszer vezesse.

– Természetesen. Van egy barátom, aki régi kocsikat újít fel. Őt biztosan érdekli, majd megbeszélem vele.
Még valami, uram?

– Nem, köszönöm. Jó éjt.

Amíg Taylor leparkolja az autót, felmegyek a lakosztályomba.
Miután kinyitok egy hideg szénsavas vizet, leülök az asztalhoz, és bekapcsolom a laptopot.
Semmi sürgős e-mail.
Igazából nem akarok mást, csak jó éjt kívánni Anának.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Te

Dátum: 2011. május 26. 23:14

Címzett: Anastasia Steele

Kedves Miss Steele!
Ön egyszerűen hihetetlen. A legszebb, legokosabb és legbátrabb nő, akit ismerek. Vegyen be egy Advilt –
de ez csak jó tanács. És ne vezesse többet a Bogarat. Úgyis megtudom.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Alighanem alszik már, de azért nyitva hagyom a laptopot és az e-mail klienst. Néhány perc múlva válasz
érkezik.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Hízelgő

Dátum: 2011. május 26. 23:20

Címzett: Christian Grey

Kedves Mr. Grey!
Hízelgéssel nálam semmire se megy, bár miután mindent megkapott, ezek csak üres szavak.
El kell vinnem a Bogarat egy szervizbe, hogy eladhassam – mondhat, amit akar.
A vörösbor pedig mindig veri az Advilt.

Ana
Ui.: A pálcázás számomra rögzített korlát.
Már az első mondat láttán hangosan felnevetek. Ó, bébi, még távolról sem kaptam meg mindent, amit
akarok. Vörösbort pezsgőre? Nem túl jó ötlet, és a pálcázás is tiltólistára kerül. Belegondolok, mi
mindent fog még ellenezni, miközben megírom a választ.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Idegesítő teremtmények, akik nem szeretik a bókokat

Dátum: 2011. május 26. 23:26

Címzett: Anastasia Steele

Kedves Miss Steele!
Én sosem hízelgek. Most már ideje lefeküdnie.
A rögzített korlátok kiegészítését nyugtáztam.
Ne igyon túl sokat.
Taylor majd elviszi az autóját, és jó áron értékesíti.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Remélem, már ágyban van.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Tényleg Taylor a megfelelő ember?

Dátum: 2011. május 26. 23:40

Címzett: Christian Grey

Kedves Uram!

Érdeklődéssel olvastam levelét. Ön készséggel engedi, hogy legbizalmasabb embere vezesse az autómat,
s ezzel kockára tegye az életét, de megtiltja ugyanezt egy nőnek, akit alkalmanként kefélni szokott. Miért
olyan biztos benne, hogy Taylor a legalkalmasabb ember az említett jármű értékesítésére? Valamikor
régen, mielőtt önt megismertem, jó alkusz hírében álltam.

Ana
Mi ez a szar? Egy nő, akit alkalmanként kefélni szoktam?
Vennem kell egy nagy levegőt. A válasza felbosszant… nem is, felbőszít. Hogy mer így beszélni magáról?
Az alávetettemként ennél sokkal-sokkal több. Neki fogom szentelni magam, hát nem érti?
S hogy nem engedem alkudni! Atyaég! Hát milyen engedményeket tettem neki!
Tízig számolok, hogy lehiggadjak, közben elképzelem magam, amint katamaránom, a Grace fedélzetén
vitorlázom a Szorosban.
Flynn is büszke lenne rám.
Válaszolok.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Csak óvatosan!

Dátum: 2011. május 26. 23:44

Címzett: Anastasia Steele

Kedves Miss Steele!
Feltételezem, hogy a VÖRÖSBOR beszél önből, és a hosszú, fárasztó nap megviselte.
Noha nagy kísértést érzek, hogy odahajtsak, és gondoskodjam róla, hogy ne csak egy este, de egy héten át
ne tudjon leülni.
Taylor egykori katonaként bármit elvezet, a robogótól a Sherman tankig. Az autója rá nézve nem jelent
kockázatot.
Megkérném még, hogy ne hivatkozzon önmagára úgy, mint „egy nőre, akit alkalmanként kefélni szoktam”,
mert, hogy őszinte legyek, ettől állati DÜHÖS leszek, és higgye el, nem akarja megismerni ezt az
oldalamat.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Lassan kifújom a levegőt, amíg a szívverésem lelassul. Van még bárki a világon, aki képes így
felpiszkálni?
Nem felel azonnal. Talán megrémíti a válaszom. Magamhoz veszem a könyvet, de azon kapom magam,
hogy minden bekezdést háromszor is el kell olvasnom, miközben csak a válaszára várok. Századjára
nézek fel.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Csak óvatosan

Dátum: 2011. május 26. 23:57

Címzett: Christian Grey

Kedves Mr. Grey!
E pillanatban abban sem vagyok biztos, hogy bármelyik oldalát ismerni akarom.

Miss Steele

Meredten nézem a levelet, közben minden dühöm elpárolog és semmivé foszlik, hogy helyét átvegye a
szorongás.

Bassza meg.

Ez azt jelenti, hogy részéről vége?

2011. május 27., péntek Feladó: Christian Grey
Tárgy: Óvatosan
Akkor már nem is kedvelsz?
Dátum: 2011. május 27. 00:03
Címzett: Anastasia Steele

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Felállok, és kinyitok még egy palack ásványvizet.
És várok.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Óvatosan

Dátum: 2011. május 27. 00:09

Címzett: Christian Grey

Sosem vagy itt velem.
Négy szó.
Négy rövidke szó, amitől bizseregni kezd a bőröm.
Megmondtam, hogy nem alszom senkivel.
A mai mégis nagy nap.
Ma diplomázott.
Igent mondott.
Végigmentünk az összes rugalmas korláton, amiről semmit sem tudott. Keféltünk. Elfenekeltem. Újra
keféltünk.
Picsába.
Mielőtt leállíthatnám magam, felkapom a parkolójegyet és a dzsekimet, azzal indulok is.
KIHALT AZ ÚT, huszonhárom perccel később ott vagyok.
Halkan bekopogok, mire Kavanagh nyit ajtót.
– Te meg mi a szart keresel itt? – ordít rám dühtől lángoló szemmel.
Hé. Nem épp erre a fogadtatásra számítottam.
– Anához jöttem.

– Hát hiába jöttél! – Kavanagh karba tett kézzel, lábát szilárdan megvetve néz rám, mint valami undok
vízköpő.

Próbálom az értelem hangján megszólítani.

– De muszáj találkoznunk. Küldött egy e-mailt. – Tűnj már el az utamból!

– Már megint mi a faszt műveltél vele?

– Épp ezt próbálom kideríteni. – A fogamat csikorgatom.

– Amióta megismert, a szemét kisírja miattad.

– Mi? – Torkig vagyok ezzel a szarsággal. Elfurakodom mellette.

– Hé, nem jöhetsz be csak úgy! – Kavanagh rám tapad, és hárpiaként rikoltozik, míg én átvágtatok a
lakáson Ana szobájáig.

Kinyitom az ajtaját, és felkattintom a lámpát. Összegömbölyödve fekszik, bebugyolálva a takarójába.
Vörös és duzzadt a szeme, hunyorogva néz a fénybe. Vörös és duzzadt még az orra is.

Sok nőt láttam már ilyen állapotban, különösen miután megfenyítettem, ezért is lep meg a gyomromba
markoló rossz érzés.

– Jesszusom, Ana. – Leoltom a lámpát, hogy ne kelljen hunyorognia, és leülök mellé az ágyra.

– Mit keresel itt? – szipogja. Felkattintom a kislámpát az éjjeliszekrényen.

– Akarod, hogy kirúgjam ezt a faszt? – harsan Kate az ajtóból.

Baszd meg, Kavanagh. Felvont szemöldökkel úgy teszek, mintha nem hallanám.

Ana megrázza a fejét, de könnyben úszó szeme rám tapad.

– Csak sikíts, ha kellek – teszi hozzá Kate, mintha egy taknyossal beszélne. – Te meg, Grey – emeli fel a
hangját, hogy rá kelljen néznem –, ott vagy a feketelistán. Rajtad tartom a szemem. – Vészjósló a hangja,
és villámokat szór a szeme, de szart se érdekel.

Szerencsére elmegy, behúzza az ajtót, bár nem csukja be. Beletúrok a belső zsebembe, és Mrs. Jones
ezúttal is túlteljesíti minden várakozásomat. Előhalászom a zsebkendőt, hogy Anának adjam.

– Mi ez az egész?

– Mit keresel itt? – Reszket a hangja.

Nem tudom.

Azt mondtad, már nem akarsz.

– Kötelességem gondoskodni minden szükségletedről. Azt mondtad, sosem vagyok veled, hát most itt

vagyok. – Szép hárítás, Grey. – Erre ilyen állapotban talállak. – Nem így hagytalak itt. – Tudom, hogy én
tehetek róla, csak sejtelmem sincs, miért. Azért, mert elfenekeltelek?

Küszködve felül.

– Bevettél néhány Advilt? Ahogy kértelek?

Megrázza a fejét.

Mikor teszed végre azt, amit mondok?

Megyek, megkeresem Kavanagh-t, aki a kanapén füstölög.

– Anának fáj a feje. Van Advilod?

Felvonja a szemöldökét, láthatóan meglepi, hogy így aggódom a barátnője miatt. Bosszúsan felpattan, és
kicsörtet a konyhába. Némi kutakodás árán előás a dobozokból néhány tablettát, és egy csésze víz
kíséretében a kezembe nyomja.

Visszatérek a hálószobába, leülök az ágyra, és odakínálom Anának a tablettákat.

– Vedd be ezeket.

Megteszi, de közben elfelhőzi tekintetét a szorongás.

– Mondj már valamit. Amikor elmentem, még nem volt semmi baj. Nem hagytalak volna itt ilyen
állapotban. – Tétován babrál a takaró egyik meglazult szálával. – Ez azt jelenti, hogy nem mondtál igazat,
amikor azt felelted, hogy minden rendben van?

– Azt hittem, rendben van – vallja be.

– Nem kell azt mondanod, amit szerinted hallani akarok, Anastasia. Ez így nem túl tisztességes. Hogyan
hihetek el így bármit is? – Sosem fog működni, ha nem képes őszintén beszélni velem.

Rettenetes gondolat.

Mondj valamit, Ana.

– Hogy érezted magad, miközben elfenekeltelek, és azután?

– Nem tetszett. Nem akarom, hogy még egyszer ezt csináld.

– Nem is azért volt, hogy tetsszen.

– De neked miért tetszik? – kérdezi, immár erősebb hangon.

Ezt ne. Nem mondhatom el neki.

– Tényleg tudni akarod?

– Ó, hidd csak el, meghalok a kíváncsiságtól. – Most már szarkasztikus is.

– Csak óvatosan – figyelmeztetem.

Arckifejezésem láttán elsápad.

– Újra meg akarsz verni?

– Nem, ma este nem. – Azt hiszem, ennyi elég volt.

– Akkor? – Nem mond le a válaszról.

– Szeretem, hogy ezáltal én irányítok, Ana. Azt akarom, hogy megfelelő módon viselkedj, s ha nem teszed,
megfegyelmezlek, amíg meg nem tanulod, hogyan tegyél a kedvemre. Élvezem, amikor megbüntetlek.
Azóta el akarlak fenekelni, amióta megkérdezted, hogy meleg vagyok-e.

És nem akarom, hogy forgasd a szemed, sem hogy ilyen gunyoros légy.

– Vagyis így, ahogy vagyok, nem kellek. – Alig hallható a hangja.

– Imádni való vagy, így, ahogy vagy.

– Akkor miért próbálsz megváltoztatni?

– Nem akarlak megváltoztatni. – Isten ments. Elbűvölő vagy. – Azt akarom, hogy udvarias légy, kövesd
az általam felállított szabályokat, és soha ne ellenkezz velem. Ilyen egyszerű. – Azt akarom, hogy az
enyém legyél.

– Mégis élvezed, ha megbüntethetsz?

– Igen.

– Ez az, amit nem értek.

Felsóhajtok.

– Egyszerűen ilyen vagyok. Arra van szükségem, hogy irányíthassak. Arra van szükségem, hogy adott
módon viselkedj, ha pedig nem teszed… – Elkalandoznak a gondolataim. Izgatónak találom ezt, Ana. És
te is annak találtad. Miért nem vagy képes elfogadni? Ahogy a térdemre fektetlek… ahogy érzem a
fenekedet a tenyerem alatt… – Szeretem nézni, amikor kipirul az a gyönyörű alabástrombőröd, ahogy
felforrósodik a kezem alatt. Ettől indulok be. – A puszta gondolattól is új életre kel a testem.

– Vagyis nem a fájdalomtól, amit okozol?

A francba.

– Egy kicsit attól is, amikor látom, hogy képes vagy elviselni. – Ha már itt tartunk, nem kicsit indulok be
tőle, de ezzel még ráérünk. Ha ezt elmondom, páros lábbal rúg ki. – De nem csak erről van szó. Attól,
hogy az enyém vagy, s azt teszek veled, amit jónak látok… hogy teljhatalmat gyakorolok feletted… na,

ettől indulok be csak igazán.

Muszáj lesz kölcsönadnom egy-két könyvet, hogy értse, mit jelent alávetettnek lenni.

– Lehet, hogy nem fejezem ki magam túl pontosan, de ezelőtt sosem kellett. Igazából még bele se
gondoltam. Mindig hozzám hasonlókkal volt dolgom. – Elhallgatok, hogy lássam, tud-e követni. – Te sem
válaszoltál a kérdésemre: utána hogy érezted magad?

Hunyorog.

– Összezavarodtam.

– Te is izgatónak találtad, Anastasia.

Neked is megvan a sötét oldalad, Ana. Tudom.

Lehunyomí a szemem, úgy idézem fel, ahogy nedvesen és vágytól reszketve fonódott az ujjaim köré,
miután elfenekeltem. Amikor újra felnézek, rám mered, a pupillái kitágulnak, az ajka résnyire nyílik…
majd a nyelve lassan végigsiklik a felső ajkán. Ő is akarja.

Ne már, Grey. Ne most, amikor ilyen állapotban van.

– Ne nézz így rám – figyelmeztetem mord hangon.

A szemöldöke meglepetten szökik fel.

Tudod, hogy értem, Ana.

– Nincs több óvszerem, és látom, milyen zaklatott vagy. Bármit gondoljon is rólam a lakótársad, nem
vagyok önző szörnyeteg. Szóval, mitől zavarodtál így össze?

Nem válaszol.

Jesszusom.

– Írásban bezzeg nem okoz neked gondot, hogy őszinte légy. Az e-mailjeidben mindig megírod, mit érzel.
Élőszóban miért nem megy? Ennyire félelmetes lennék?

Ujjai tovább babrálnak a takaróval.

– Teljesen megszédítesz, Christian, levegőt sem kapok melletted. Úgy érzem magam, mint Ikarosz, amikor
túl közel repült a naphoz. – Halkan, mégis túlcsorduló érzelmességgel beszél.

A válaszától lepadlózok, mintha fejbe rúgtak volna.

– Szerintem meg éppen fordítva van – suttogom.

– Mi?

– Teljesen megbabonázol, Anastasia. Hát nem egyértelmű?

Most is ezért vagyok itt.
Nem győzöm meg.
Higgy nekem, Ana. Kérlek.
– Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Majd megírod egy e-mailben, de addig is, szeretném
kialudni magam. Itt maradhatok?
– Itt akarsz maradni?
– Te akartad, hogy veled legyek.
– De te sem válaszoltál az én kérdésemre – erősködik.
Lehetetlen nőszemély. Miután megkaptam az üzenetét, átszáguldottam a fél városon, mint egy eszelős. Ez
nem elég válasznak?
Mormolok valami olyasmit, hogy majd megírom e-mailben. Ne most beszéljük meg. Téma lezárva.
Mielőtt meggondolnám magam és visszamenekülnék a Heathmanbe, felállok, és kiürítem a zsebeimet.
Levetem a cipőmet és a zoknimat, azután kibújok a nadrágomból is. A székre dobom a dzsekimet, és
bemászom az ágyba.
– Feküdj le – mordulok rá.
Engedelmeskedik, én pedig felkönyökölök, és a szemébe nézek.
– Ha sírni akarsz, előttem csináld. Tudni akarok róla.
– Azt akarod, hogy sírjak?
– Nem különösebben, de tudnom kell, mit érzel. Nem akarom, hogy kicsússz a markomból. Most pedig
oltsd el a lámpát. Késő van, és holnap mindketten dolgozunk.
Megteszi.
– Feküdj az oldaladra, nekem háttal.
Nem akarom, hogy megérints.
Az ágy megcsikordul, ahogy átfordul. Átkarolom, és gyengéden magamhoz vonom.
– Aludj, bébi – mormolom, és beszívom hajának illatát.
Átkozottul finom.
Lelliot a fűben szaladgál.

Nevet. Hangosan.
Futok utána. Az arcomon mosoly.
El fogom kapni.
Kis fák vannak körülöttünk.
Gyerekfák, tele almával.
Mami engedi, hogy leszedjem az almákat.
Mami engedi, hogy megegyem az almákat.
Almákat teszek a zsebembe. Minden zsebembe.
Eldugom őket a melegítőmbe.
Az almának finom az íze.
Az almának finom az illata.
Mami almás pitét csinál.
Almás pitét fagyival.
Annak örül a pocakom.
Eldugom az almákat a cipőmbe. Eldugom az almákat a párnám alá.
Van egy bácsi. Trev-Trev-jan nagypapa.
Olyan nehéz kimondani. Még magamban is.

Másik neve is van. The-o-dore.
A Theodore mókás név.
A gyerekfák az ő fái.
Az ő házánál. Ahol él.
Ő a mami apukája.
Hangos a nevetése. És széles a válla.
És boldog a szeme.
Fut, hogy elkapjon minket Lelliottal.
Úgysem kapsz el.
Lelliot szalad. Nevet.
Futok. Elkapom.
És elesünk a fűben.
Csak nevet.
Az almák csillognak a napfényben.
És olyan finomak.
Nyami-nyami.

És olyan finom az illatuk.

Nagyon-nagyon finom.

Az almák leesnek.

Rám hullnak.

Elfordulok, és a hátamra esnek. Fájnak.

Aú.

De az illatuk még itt van, édes és friss.

Ana.

Amikor kinyitom a szemem, még mindig őt ölelem, a tagjaink egymásba gabalyodnak. Gyengéd mosollyal
néz. Az arca már nem püffedt és foltos; csak úgy sugárzik. A farkam egyetért a megállapítással, és felállva
köszönti.
– Jó reggelt. – Meg vagyok kavarodva. – Jesszusom, még álmomban is téged érezlek. – Kinyújtózom, és
kibontom egymásba fonódott tagjainkat, mielőtt végigpásztázom a helyet. A szobájában vagyunk, hol
másutt? Tekintetéből süt a mohóság, ahogy a farkam hozzápréselődik. – Mm, ebben lenne fantázia, de attól
tartok, várnunk kell vasárnapig. – Belecsókolok a nyakába, és felkönyökölök.
Kipirult. Forró.
– Túl dögös vagy – veti a szememre.
– Te sem nézel ki rosszul. – Vigyorogva feszítem a csípőmet, hogy megcirógassam a legkedvesebb
testrészemmel. Próbál rosszallóan nézni, de szánalmas kudarcot vall – remekül szórakozik. Előrehajolok,
hogy megcsókoljam.
– Jól aludtál? – érdeklődöm.
Bólint.
– Én is.
Ami meglep. Nagyon jól aludtam, ahogy mondom. Semmi lidércnyomás, csupa szép álom…

– Mennyi az idő? – kérdezem.

– Fél nyolc.

– Fél nyolc! A jó életbe! – Kipattanok az ágyból, és magamra rángatom a farmeromat. Nézi, ahogy
öltözöm, közben próbálja elfojtani a nevetését.

– Iszonyú rossz hatással vagy rám – panaszkodom. – Megbeszélésem van. Mennem kell, nyolcra
Portlandbe kell érnem. Tényleg kinevetsz?

– Igen – vallja be.

– El fogok késni. Nem szoktam elkésni. Újabb első alkalom, Miss Steele. – Felrángatom a dzsekimet,
majd lehajolok, hogy két kezembe fogjam az arcát. – Vasárnap – suttogom, és megcsókolom. Felkapom az
órámat, a tárcámat és a pénzemet az éjjeliszekrényről, magamhoz veszem a cipőmet, és az ajtó felé
indulok. – Taylor majd eljön a Bogárért. Komolyan mondtam, hogy többet ne vezesd. Vasárnap
találkozunk nálunk. Majd megírom az időpontot.

Kissé kábultan rontok ki az ajtón, és rohanok a kocsimhoz.

Vezetés közben húzom fel a cipőmet. Amint fent van, beletaposok a gázba, és cikázni kezdek a Portland
felé tartó forgalomban. Most fogadhatom farmerben Eamon Kavanagh üzletfeleit. Kész szerencse, hogy a
neten tárgyalunk.

Berontok a lakosztályomba, és felkattintom a laptopot. 8:02. A fene vigye el. Nem borotválkoztam, de ha
lesimítom a hajamat, és zakóba bújok, talán nem veszik észre. Alatta csak egy pólót viselek.

Amúgy meg, ki a szart érdekel?

Megnyitom a WebExet, ahol Andrea csak rám vár.

– Jó reggelt, Mr. Grey. Mr. Kavanagh késik kicsit, de New Yorkban és itt, Seattle-ben mindenki készen
áll.

– Fred és Barney? – A két kőkorszaki szaki. Elvigyorodom a gondolatra.

– Igen, uram. És Ros.

– Remek. Köszönöm. – Alig kapok levegőt. Elcsípem Andrea zavart pillantását, de úgy döntök, nem
törődöm vele. – Rendelne nekem egy szendvicset krémsajttal és füstölt lazaccal, meg egy kávét cukor
nélkül? Azonnal küldjék fel a lakosztályomba.

– Igen, Mr. Grey. – Elküldi a videokonferencia linkjét. – Mehet, uram. – Rákattintok a linkre, azzal bent is
vagyok.

– Jó reggelt. – Két öltönyös ül egy New York-i tárgyalóasztalnál, mindketten várakozón néznek a
kamerába. Ros, Barney és Fred a maga külön ablakában vár.

Rátérünk az üzletre. Kavanagh azt mondja, nagy sebességű száloptikás rendszerré akarja fejleszteni a

médiahálózatát. A GEH segíthet ebben, de mennyire komoly a szándéka? Az ilyesmihez nagy induló tőke
kell, igaz, később ehhez mérhető a haszon is.
Míg tárgyalunk, a képernyő jobb sarkán megjelenik az értesítés, ami egy ígéretes e-mail érkezésére hívja
fel a figyelmemet. Amilyen diszkréten csak tudok, rákattintok.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Könnyű testi sértés: az utóhatások

Dátum: 2011. május 27. 08:05

Címzett: Christian Grey

Kedves Mr. Grey!
Tudni kívánta, miért zavarodtam össze annyira, miután ön – mit szépítsük – elfenekelt, megfenyített,
összevert és bántalmazott.
Miss Steele, a drámakirálynő. Bármikor nemet mondhatott volna.
Nos, az egész riasztó eljárás alatt úgy éreztem, megaláznak, lealacsonyítanak és kihasználnak.
Ha így éreztél, miért nem állítottál le? Azért vannak a pánikszavak.
Legnagyobb döbbenetemre mégis igaza lett: felizgultam, ami készületlenül ért.
Tudom. Jó, hogy végre hajlandó vagy beismerni.
Amint azt mindketten tudjuk, a szexuális élet újdonság a számomra – bár tapasztaltabb s ezáltal
felkészültebb lettem volna! Összezavart, hogy képes voltam izgalomba jönni.
Ennél is jobban aggaszt, amit utána éreztem. Ezt már nem olyan könnyű szavakba önteni. Boldoggá tett a
boldogsága. Megkönnyebbültem, hogy az egész nem olyan fájdalmas, mint hittem. S amikor ott feküdtem a
karjában, eltöltött a… teljes elégedettség.
Akárcsak engem, Ana, akárcsak engem…
Mindeközben feszengtem, sőt bűntudatom volt, amiért így érzek. Az egész annyira idegen volt tőlem,
ennek eredményeként összezavarodtam. Ezzel választ adtam a kérdésére?
Remélem, a fúziók és egyesülések világa legalább ennyire izgalmas… s hogy nem késett el nagyon.
Köszönöm, hogy velem maradt.

Ana
Kavanagh csatlakozik a megbeszéléshez, szabadkozik a késésért. Míg mindenki bemutatkozik, és Fred
kifejti a GEH ajánlatát, begépelem a választ Anának. Remélem, a többiek szemében úgy tűnik, mintha
bőszen jegyzetelnék.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Ideje felszabadulni

Dátum: 2011. május 27. 08:24

Címzett: Anastasia Steele

Érdekes… bár a levél tárgya kissé túlzó, Miss Steele.
Hogy válaszoljak a felvetéseire:
Maradjunk a fenekelésnél – minthogy pontosan ez történt.
Tehát úgy érezte, hogy megalázzák, lealacsonyítják és kihasználják – a kis Tess Durbeyfield! Ha jól
emlékszem, ön döntött a lealacsonyítás mellett. Valóban így érez, vagy azt hiszi, hogy így kellene éreznie?
Mert ez két különböző dolog. Ha valóban így érez, gondolja, hogy képes elfogadni ezeket az érzéseket a
kedvemért, képes megbirkózni velük? Mert egy alávetett éppen ezt teszi.
Hálával tölt el a tapasztalatlansága. Nagyra értékelem, s csak most kezdem megérteni, mit is jelent. A
lehető legegyszerűbben: azt jelenti, hogy minden létező módon az enyém.
Bizony, felizgult, ami engem is felizgatott, nincs ebben semmi rossz.
A boldogság szó meg sem közelíti, amit éreztem. Talán az elragadtatás gyönyöre jár hozzá a legközelebb.
A büntetés jobban fáj, mint az érzéki fenekelés – szóval nagyjából ilyen fájdalomra számíthat, kivéve, ha
valami súlyos kihágást követ el, mely esetben segédeszközt kényszerülök igénybe venni. Az én tenyerem is
sajgott, de épp ezt szeretem.
Én is teljes kielégülést éreztem – teljesebbet, mint gondolná.
Ne vesztegesse az erejét bűntudatra és hasonlókra. Mindketten felnőtt emberek vagyunk, amit zárt ajtók
mögött csinálunk, csak ránk tartozik. Küldje szabadságra az elméjét, és hallgasson inkább a testére.
A fúziók világa közel sem olyan izgalmas, mint ön, Miss Steele.

Christian Grey Feladó: Anastasia Steele
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc. Tárgy: Felnőtt emberek!
A válasz szinte azonnal megérkezik. Dátum: 2011. május 27. 08:26
Címzett: Christian Grey
Nem éppen egy tárgyaláson levelezik?
Nagy örömmel hallom, hogy fáj a keze.
Ha a testemre hallgatnék, rég Alaszkában lennék.

Ana
Ui.: Még gondolkodom arról, hogy átadjam-e magam ezeknek az érzéseknek.
Alaszkában! Jaj, Miss Steele. Magamban kuncogok, kívülről úgy fest, mintha teljesen lekötne a
videokonferencia. Kopogtatás hallatszik, mire kimentem magam, és beengedem a pincérnőt a reggelivel.
A Sötétszemű Úrnő megjutalmaz egy kacér pillantással, amikor aláírom a számlát.
Amikor visszatérek a WebExre, Fred épp arról tájékoztatja Kavanagh-t és az üzletfeleit, mekkora sikerrel
alkalmazta a technológiát egy határidős ügyletekkel foglalkozó másik cég.
– A technológiája talán előre látja a határidős ügyletek kimenetelét? – kérdezi Kavanagh epés hangon.
Amikor azt felelem, hogy Barney már dolgozik a digitális kristálygömb kifejlesztésén, mindenki nevet.
Míg Fred részletezi a kiépítés és integráció várható időkereteit, írok Anának.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Miért nem hívott rendőrt?

Dátum: 2011. május 27. 08:35

Címzett: Anastasia Steele

Miss Steele!
A tárgyalás éppen a határidős ügyletek körül forog, ha már ennyire érdekli.
A jegyzőkönyv kedvéért: ön nem tiltakozott, pedig tudta, mit fogok tenni.
Egyszer sem próbált megállítani – nem használta egyik pánikszót sem.
Felnőtt ember – szabad választással.
Őszintén szólva alig várom, hogy a tenyerem újra sajogjon.
Ön nyilvánvalóan nem a megfelelő testrészére hallgat.
Alaszka nagyon hideg, és nincs hová menekülni. Úgyis megtalálnám.
A telefonját is lenyomoztam, emlékszik?
Munkára!

Christian Grey Feladó: Anastasia Steele
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc. Tárgy: Szatír
Fred még javában süketel, amikor megkapom Ana válaszát.
Dátum: 2011. május 27. 08:36
Próbáltad már a terápiát? Nem normális, ahogy mások után koslatsz. Címzett: Christian Grey

Ana
Elfojtom a nevetést. Átkozottul mókás.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Szatír? Én?

Dátum: 2011. május 27. 08:38

Címzett: Anastasia Steele

Egy kalap pénzt fizetek a kiváló dr. Flynn-nek, hogy kordában tartsa a torz hajlamaimat.

Christian Grey Feladó: Anastasia Steele
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc. Tárgy: Kidobott pénz
Miért nem ment még dolgozni? El fog késni.
Dátum: 2011. május 27. 08:40
Javasolhatnám, hogy kérje ki más szakvéleményét is? Címzett: Christian Grey
Nem vagyok biztos benne, hogy dr. Flynn érti a dolgát.

Miss Steele
Basszus, ez a nő vicces… és ösztönös tehetség. Flynn meg tényleg egy kalap pénzt kér a tanácsaiért.
Lopva begépelem a választ.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Mások véleményéről

Dátum: 2011. május 27. 08:43

Címzett: Anastasia Steele

Nem mintha önre tartozna, de nem dr. Flynn az egyetlen, akinek kikérem a szakvéleményét.
Most majd száguldozhat az új kocsijával, amivel szükségtelen kockázatnak teszi ki magát – és nem
mellesleg megszegi a szabályokat.
MENJEN MÁR DOLGOZNI.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Kavanagh feltesz egy kérdést arról, mennyire időálló a technológia. Elárulom, hogy nemrég felvásároltunk
egy céget, amely innovatív és dinamikusan fejlődő szereplője a száloptikai piacnak. Csak arról hallgatok,
milyen kételyeim vannak Lucas Woodsszal, az elnök-vezérigazgatóval kapcsolatban. Különben sem lesz
sokáig az. Páros lábbal rúgom ki az idiótát, bármit mondjon is Ros.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: NEM KELL KIABÁLNI

Dátum: 2011. május 27. 08:47

Címzett: Christian Grey

Ami a torz hajlamait illeti, szerintem nagyon is rám tartozik.
Még nem írtam alá, úgyhogy fütyülök a szabályokra. Szabály-baszály. És csak fél tízre megyek dolgozni.

Miss Steele
NEM KELL KIABÁLNI. Ez tetszik.
Válaszolok.

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Nyelvészet alapfokon

Dátum: 2011. május 27. 08:49

Címzett: Anastasia Steele

„Baszály?” Nem hinném, hogy ez ebben a formában szerepel a szótárban.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
– Szerintem a megbeszélés elérte a célját – jelenti ki Ros Kavanagh-nak. – Most, hogy képet alkothattunk
az igényeikről és az elvárásaikról, részletes ajánlattal állhatunk elő, amit a jövő héten meg is vitathatunk.
– Nagyszerű. – Próbálok hivatalos képet vágni.
Mindenki helyeslően bólogat, úgyhogy elköszönünk.
– Kösz, hogy összehívta az érdekelteket, Eamon – szólítom meg Kavanagh-t.
– Úgy tűnik, az emberei pontosan tudják, mire van szükségünk – feleli. – Örülök, hogy tegnap egymásba
botlottunk. Viszlát.
Mind kilépünk, leszámítva Rost, aki úgy mered rám, mintha még egy fejem nőtt volna.
Ana e-mailje csilingelve érkezik a fiókomba.
– Tartsd, Ros. Csak egy-két perc. – Elnémítom.
És olvasok.
És hangosan felnevetek.

Feladó: Anastasia Steele

Tárgy: Nyelvészet alapfokon

Dátum: 2011. május 27. 08:52

Címzett: Christian Grey

Az irányításmániás és a szatír közt keresd.
Amúgy a nyelvészet számomra rögzített korlát.
Most már felhagynál a zaklatásommal?
Munkába kell robognom az új autómmal.

Ana Feladó: Christian Grey
Sietve begépelem a választ. Tárgy: Nehéz, de szórakoztató eset

Máris viszket a tenyerem. Dátum: 2011. május 27. 08:56
Vezessen óvatosan, Miss Steele. Címzett: Anastasia Steele

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holding, Inc.
Ros haragos tekintettel néz, amikor újra kihangosítom.
– Ez meg mi a frász volt, Christian?
– Micsoda? – színlelek ártatlanságot.
– Tudod te. Minek szervezel meg egy tárgyalást, ha ilyen látványosan szarsz az egészre?
– Ennyire nyilvánvaló?
– Az.
– Basszus.
– Ahogy mondod: basszus. Ez nagy lehetőség a számunkra.
– Tudom, tudom. Sajnálom. – Elvigyorodom.
– Nem tudom, mostanában mi van veled. – A fejét csóválja, de látom, hogy kaján elégedettséggel tölti el
szétcsúszásom.
– A portlandi levegő teszi.
– Akkor minél előbb hazajössz, annál jobb.
– Dél körül indulok. Addig kérd meg Marcót, hogy mérje fel a seattle-i kiadókat, hátha talál egyet, amit
felvásárolhatunk.
– Kiadással akarsz foglalkozni? – kapkod levegőért Ros. – Abban nincs növekedési potenciál.
Alighanem igaza van.
– Csak járjon utána, ez minden.
Felsóhajt.
– Ha ragaszkodsz hozzá. Délután bejössz végre? Nagyon esedékes lenne, hogy beszéljünk.
– A forgalomtól függ.
– Felvázolok egy emlékeztetőt Andreával…
– Remek. Addig is, ég veled.
Becsukom a WebExet, mielőtt hívom Andreát.