ápolástan

78. fejezet G y ó g y s z e r e s , infúziós és transzfúziós kezelés

egyik vagy mindkét orrlyukba cseppentünk nagy körültekintéssel járjunk el gyereknél, fekvő­
(18.16. ábra). betegnél, zavart tudatú betegnél. Nedves inhalá-
ció formájában gyógyszert is lehet a légutakba
Fülbe cseppentésre elsősorban gyerekeknél juttatni, leggyakrabban a besűrűsödött légúti vá­
van szükség. Fekvő helyzetben a beteg fejét oldal­ ladék oldása a célunk.
ra fordítjuk, becseppentés után még néhány per­
cig ebben a helyzetben tartjuk a beteg fejét Porlasztás. Ezzel a módszerrel a bevinni kívánt
(18.17. ábra). Végbélbe is adhatunk csepegtetés- anyag a kisebb légutakba is eljut. Megoldható ké­
sel gyógyszert a székürítés után. Az így adható zi porlasztóval, aeroszol készülékkel (18.18. és
gyógyszerek azonban többnyire előre csomagol­ 18.19. ábra) vagy gyári töltésű spray-vel. Ez utób­
tak, ez esetben igen lassan adjuk be. bit gyárilag töltik meg, a kézi és a gépi porlasztó­
ba mi helyezzük be a gyógyszert. A legfinomabb
Irrigálás. Különböző testüregek erős folya­ porlasztást ultrahang segítségével lehet elérni.
dékáramlással történő átöblítése. Az öblítésre
használhatunk steril vizet, fiziológiás sóoldatot, Az inhalálás során tehát gázokat, gőzöket
de gyógyszert is juttathatunk be ily módon. Első­ vagy finoman porlasztott gyógyszeroldatot léle­
sorban a fül, a hüvely és az urogenitális rendszer gez be a beteg. Az inhalálással megelőzhető a lé­
kezelésében használt módszer. gúti váladék besűrűsödése, a légutakba juttatha­
tunk nyákoldó, hörgtágító gyógyszert, gyulladás­
Inhalációs kezelés. A gyógyító munka során csökkentőt, koraszülötteknél a tüdő állapotát ja­
gyakran van szükség gyógyító hatású gázok, gő­ vító, a felületi feszültségre ható (surfactant) ké­
zök, porlasztott anyagok (gyógyszer) belélegezte- szítményt. A gyári aeroszolokat általában króni­
tésére. Az ily módon bejutatott anyagok vagy kus légzőszervi megbetegedésben szenvedő bete­
közvetlenül a légutak nyálkahártyáján hatnak, gek használják, őket meg kell tanítani ezek biz­
vagy onnét felszívódva általános hatást fejtenek tonságos használatára.
ki. A gyógyszer az alveolaris kapillárishálózatból
igen gyorsan felszívódik. Inhalálás válhat szükségessé a következő kór­
képekben:
Az inhalááó formái.
Nedves belélegeztetés. Legegyszerűbb formá­ asthma;
ja, amikor a beteg a párolgó gőzt lélegzi be. Nagy emphysema;
a sérülés (leforrázás, égés) veszélye, ezért mindig bronchitis, bronchiolitis;

78. fejezet Gyógyszeres, infúziós és transzfúziós kezelés

78.78. ábra. 78.19. ábra.
Inhalációs kezelés Inhalációs kezelés maszkkal

asthma bronchiale; Az inhalálás során az ápoló előkészíti a szük­
laryngiris. séges eszközöket és kivitelezi az inhalálást, ami
történhet elektromos inhalációs készülékkel, illet­
Ezen esetekben a bronchospazmus megelőzé­ ve központi oxigén vagy oxigénpalack segítségé­
se illetve kezelése a cél. A felsorolt elváltozások­ vel. Az inhaláló készülék bekapcsolását követően
nál a közös tünetek a következők: köhögés, stri- a beteg arca elé tartja a maszkot vagy a szájába
dor, nehéz légzés (orrszárnyi légzés, intercostális helyezi a csutorát. Az inhaláció ideje az orvosi elő­
és subcostális behúzódások, légzési segédizmok írás szerint, általában 10-20 percig tart és maxi­
igénybevétele), tachypnoe. Legsúlyosabb esetben mum 4 óránként lehet alkalmazni. Az inhaláció
hypoxia jelei is kialakulhatnak. után megkérjük a beteget, hogy öblítse ki a száját,
ha szükséges az ápoló segítséget nyújt ebben. Az
Inhaláláshoz szükséges eszközök: inhaláció során előfordulhatnak mellékhatások,
inhaláló készülék (több típusa ismert); mint köhögés, hányinger, hányás, tahycardia. E
központi oxigén, desztillált víz az oxigén tünetek jelentkezése esetén az ápoló értesíti az or­
átáramoltatásához; vost. A mellékhatások megelőzése érdekében ne
nagy nyomású levegő; alkalmazzunk inhalációs kezelést közvetlenül ét­
maszk vagy szájcsutora; kezés után és kezeletlen arrhytmiák esetén.
az orvos által előírt gyógyszer;
fiziológiás só oldat vagy steril desztillált Dokumentációs feladatok
víz; a gyógyszerelést követően
tűk, fecskendő;
papírtörlő, ledobó; Az ápoló az ápolási dokumentációban rögzíti a
kéz- és felületfertőtlenítő oldat; következőket:
pohár, víz a száj kiöblítéséhez.
a gyógyszer nevét, beadásának tényét,
Az inhalációs oldatot általában 0,9 százalékos módját, idejét;
NaCl oldattal vagy steril desztillált vízzel kell el­ az injekció nevét, beadásának módját, té­
készíteni, amihez hozzáadjuk az orvos által előírt nyét, idejét;
gyógyszert, a meghatározott mennyiségben.

18. fejezet G y ó g y s z e r e s , infúziós és transzfúziós kezelés

a z esetleges mellékhatásait, egyéb észrevé- oldat koncentrációja, ha az oldott anyag 1 grammja van

teleit; oldva 1 liter oldatban.

a gyógyszer hatását (megszüntette-e példá­

ul a lázat, fájdalmat).

Transzportfolyamatok
a membránon keresztül

Infúziós kezelés A bőrön, a nyálkahártyákon, a légzöhámon keresztül
párolgás révén, valamint a széklettel és a vizelettel je­
Parenterális folyadék­ lentős a szervezet só- és folyadékleadása. Ennek pótlá­
os elektrolytpótlás sa a táplálék és vízfelvétel során történik. A víz és az
elektrolitok állandóan áramolnak a folyadékterek kö­
Parenterális kezelésre akkor van szükség, ha orá­ zött, miközben az egyes folyadékterek térfogata válto­
lisan arra nincs lehetőség. Az infúziós kezeléssel zatlan marad. Ez az áramlás diffúzióval, ozmózissal,
jelentős mennyiségű folyadékot és gyógyszert tu­ aktív transzporttal vagy filtrációval zajlik. Bizonyos ese­
dunk adni. Infúziót leggyakrabban a folyadék- és tekben a vízterek térfogata megváltozhat. Tartós szom-
elektrolit háztartás zavaraiban, a keringő plazma jazás, vagy folyadékvesztés - hányás, hasmenés - ese­
mennyiség csökkenése esetén alkalmazunk, vala­ tén a szövetközti térből történik a plazmatér folyadék­
mint akkor, ha a szükséges gyógyszert parentera­ pótlása, ez a sejt közötti víztér csökkenését okozza. A
lisan kell a szervezetbe juttatni. vízvesztés miatt megnő az ozmotikus koncentráció, és
megindul a víz kiáramlása a sejtekből a szövet közti tér­
Az ápolónak fontos szerepe van a kóros álla­ be. A sejtek zsugorodnak és a szervezet kiszáradása -
potok felismerésében és az infúziós terápia kivite­ exsiccosis - fenyeget.
lezésében egyaránt.
A membránon keresztül történő anyagszállítást
Víz-, elektrolit- és sav-bázis-egyensúly transzportfolyamatoknak nevezzük. Az anyagszállítási
és ezek zavarai módok energia igénye nem egyforma.

Az emberi szervezet folyadéktartalma a testtömegnek kb. - Passzív transzportfolyamat az ozmotikus viszo­
60-70 százaléka. A folyadék két nagy térben oszlik meg: nyoknak megfelelően történik.

- a sejten belüli az intracelluláris folyadéktér, azaz - Aktív transzportfolyamat az ozmotikus viszo­
az összes sejt folyadékának összege, nyoktól független (esetleg azzal ellentétes irá­
nyú is lehet), olyan áramlási mód, amely energia
- a sejten kívüli az extracelluláris folyadéktér, igényes, ezen energiát az ATP fedezi. Tehát az
amely további két részre osztható, az interstitia- aktív transzport során a molekulák képesek a ki­
lis folyadékra (sejtek közötti) és az intravasculá- sebbtől a nagyobb koncentrációjú helyekre ván­
ris folyadékra (vérplazma). Az extracelluláris fo­ dorolni.
lyadéktér további összetevői a nyirok-, a transz-
celluláris és a szervfolyadékok. - Diffúzió során a molekulák a nagyobb koncent­
rációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé
Az intra- és extracelluláris folyadék vízből és elektro­ áramolnak. így a koncentráció különbség meg­
litokból áll. szűnik. A két koncentráció közötti különbséget
koncentrációs gradiensnek nevezzük.
Az elektrolit az elektromos áram vezetésére képes,
a pozitív töltésű elektrolitot kationnak, a negatívot pe­ - Ozmózis. Ha membrán egyik oldalán valamilyen
dig anionnak nevezzük. Az elektrolitokat milliekvivalens oldat, a másik oldalán tiszta oldószer van, akkor
per liter (mval/l) egységben mérik. Akkor 1 mval/l egy a tiszta oldószer áramlik az oldat felé. A memb­
rán átjárható az oldószer számára, de átjárha-
tatlan a részecskékből álló oldott anyagra nézve.

18. fejezet Gyógyszeres, infúziós és transzfúziós kezelés

Az ozmózis sebességét befolyásoló tényezők: az ol­ étvágytalanság;
datok koncentrációja, hőmérséklete, oldott anyagok gyengeség;
elektromos töltése, nyomáskülönbség. apathia;
zavartság;
Azt a nyomásértéket, amellyel az oldószer beáram­ a keringés romlása, tachycardia;
lása megakadályozható, ozmotikus nyomásnak nevez­ száraz nyelv;
zük. könnyen ráncolható bőr,
könnyen elnyomható pulzus;
A vér ozmotikus nyomását befolyásolják a plazma­ szapora légzés.
fehérjék, különösen az albumin.
E tünetek nem feltétlenül jelentkeznek együt­
- Isotoniás oldat a vérplazma ozmolaritásával azo­ tcsen, egy-két tünet is uralhatja a kórképet.
nos. Ha két folyadék isotoniás, akkor nincs fo­
lyadék- és elektrolitáramlás köztük. Nátriumegyensúly zavarai:
- Hyponatraemia: a vér nátrium koncentráci­
- Hypotoniás oldatban az oldott anyagok kon­
centrációja kisebb, mint a folyadékterekben. ója a normálisnál alacsonyabb. A hyponat­
Ilyenkor a víz áramlása a sejtekbe történik, így a raemia oka lehet vese- és mellékvese-beteg­
sejtek térfogata megnő. ség, fokozott verejtékezés, fokozott ADH-
szekréció. Az alacsony nátriumszint tünetei:
- Hypertoniás oldatban az oldott anyagok kon­ személyiségváltozás, alacsony vérnyomás,
centrációja nagyobb, mint normálisan a testfo­ hányinger, hányás, tachycardia, görcsro­
lyadékokban. Ilyenkor a sejtekből víz áramlik ki­ ham, súlyos esetben kóma is kialakulhat.
fele, tehát a sejtek víztartalma csökken. - Hypernatraemia: a vér nátrium koncentrá­
ciója a normálisnál magasabb.
- Fiitráció a hajszálerek területén megfigyelhető Hypernatraemiát okozhat fokozott sóbevitel,
folyamat, ahol a víz és a diffundáló anyagok a hypertoniás sóoldat túlzott parenterális bevitele,
folyadéknyomás eredményeként együtt mozog­ szomjazás.
nak.
Káliumegyensúly zavarai:
A folyadék- és elektrolit-egyensúly zavarai - Hypokalaemia: a vér káliumszintjének
Mivel a folyadék- és elektrolit-háztartás zava­
rait az ápolónak fel kell ismernie, a következők­ csökkenése. Okozhatja: hasmenés, hányás,
ben a leggyakoribb elváltozásokat és azok tüne­ diuretikus kezelés, ha nincs mellette káli­
teit ismertetjük. umpótlás, alkalozis, polyuria, nagyfokú
verejtékezés, diabeteses kóma. Tünetei a
A dchidráció (folyadékvesztés) és az exsicco- következők: gyengeség, fáradékonyság,
sis (kiszáradás) akkor alakul ki, ha beteg sokkal reflex kiesés, renyhe bélhangok, apathia,
több folyadékot és elektrolitot veszít, mint szívritmuszavarok, súlyos esetben akár
amennyit felvenni képes. A dehidrációnak két azonnali halált is okozhat.
fajtája van: - Hyperkalaemia: a vér káliumszintjének
felszaporodása. Leggyakrabban veseelég­
- hypertoniás dehidráció: a beteg több fo­ telenség okozza, de okozhatja még volu­
lyadékot veszít, mint elektrolitot; menhiány, égés, mellékvese elégtelenség,
acidózis. Tünetei: szorongás, gyengeség,
- hypotoniás dehidráció: az elektrolit vesz­ hasmenés, szívritmus zavarok, súlyos eset­
tés a domináló. ben szívmegállás.

A hypertoniás forma a gyakoribb. A hypoto­
niás dehidráció általában akkor alakul ki, ha csu­
pán a folyadék pótlása történik meg és az elekt­
rolitoké nem.

A dehidráció tünetei:
szomj úságérzés;
oliguria;

Kalciumegyensúly zavarai: ja. A szabályozásban résztvevő két legfontosabb
- Hypocalcaemia: a szérum kalciumszintjé­ szerv a tüdő és a vese.

nek csökkenése. Oka lehet a pajzsmirigy, A sav-bázis-egyensúly zavarai négy csoportra
ill. a mellékpajzsmirigy túlműködése, D- oszthatók. A légzészavar következtében bekövet­
vitamin-hiány, pancreatitis. Tünetei: neu- kező eltolódást respirációs zavarnak nevezzük, a
romusculáris ingerlékenység (zsibbadás), nem megfelelő veseműködés vagy anyagcsereza­
görcsök, tetánia, valamint patológiás var miatt létrejött elváltozást pedig metabolikus
csonttörések. zavarként jelölik. Ezek:
- Hypercalcaemia: a vér kalciumszintjének a 1. Metabolikus acidosis: Az extracelluláris tér­
normális érték fölé emelkedése. Elsősor­
ban olyan elváltozások okozák, amelyek a ben a hidrogénion-koncentráció emelkedett,
csont fokozott lebontásával járnak, mint azaz a pH-értéke csökkent. Leggyakoribb oka
az osteoporosis, Paget-kór, tumoros beteg­ veseelégtelenség, diabeteses kóma, shock.
ségek. Tünetei: hányinger, hányás, letar­ 2. Metabolikus alkalosis: Általában nagy
gia, gyengeség, beszűkült tudat, akár szív­ mennyiségű hányás, hasmenés áll a szervezet
megállás is kialakuhat. nagyfokú savvesztése mögött.
Magnézium-egyensúly zavarai: 3. Respiratorikus acidosis: Az artériás szén-dio­
- Hypomagnesaemia: a vérben található xid, a szénsav, a hidrogénion emelkedett, a
magnézium mennyisége a normális érték pH-értéke csökkent. Oka bármilyen légzést
alá csökken. Leggyakoribb oka elégtelen deprimáló állapot, csökkent ventiláció leg­
táplálkozás és alkoholizmus, hasmenés, gyakrabban tüdőgyulladás.
hányás, különböző sipolyok, polyuria. Tü­ 4. Respirációs alkalosis: Csökkent szén-dioxid
netei: remegés, élénk reflexek, zavartság, és emelkedett pH-érték jellemzi. Oka hiper-
dezorientáció, szívritmuszavarok. ventiláció, amivel túl sok szén-dioxidot veszít
- Hypermagnesaemia: a vér magnézium­ a beteg.
koncentrációja a normális érték fölé emel­
kedik. Leggyakoribb oka veselégtelenség. Vérgázanalízis. A folyadék- és elektrolit-elto­
Tünetei a reflexek gyengülése, légzésdep­ lódás zavarai vérgázanalízissel tisztázhatók.
resszió.
A súlyosan eltolódott vér-pH helyreállítása in­
A sav-bázis-egyensúly zavarai tenzív betegellátás keretein belül történik. Egy
beteg sav-bázis-állapotát artériás vagy arterizált
Valamely oldat savas vagy lúgos kémhatása a vérből lehet meghatározni, mérhetjük a pH-t, a
benne lévő hidrogén ionok koncentrációjától szén-dioxid tenziót (pCO,) és/vagy a bikarboná-
függ. Minél savanyúbb egy oldat, annál több tion koncentrációját. A meghatározáshoz legjobb
benne a szabad hidrogénion, és annál alacso­ az artériás vér, de mivel ez nem mindig nyerhető,
nyabb a pH-értéke. A savak mindig képesek hid­ ezért gyakran arterializált kapilláris vérmintát
rogént leadni, a lúgok pedig felvenni. használunk, ez fülcimpából, ujjbegyből vagy sa­
rokból nyerhető. A vizsgálatot gyakorlott szak­
Azokat az anyagokat, amelyek hidrogénion ember végzi, a kivitelezésnél fontos tényezők,
felvételére és leadására egyaránt képesek puffe­ hogy a meghatározáshoz alvadásgátolt vér szük­
reknek nevezzük. A két vegyhatás közötti határ a séges, amelyet heparinozott kapilláriscsövekbe
7-es pH-érték, ennél alacsonyabb a savi, maga­ kell gyűjteni. A mintát légteleníteni kell, a vizsgá­
sabb pedig a lúgos vegyhatás. A vér pH-ja 7,3, latot lehetőleg azonnal el kell végezni, ha ez vala­
aminek állandóságát egy pufferrendszer biztosít­ milyen ok miatt nem lehetséges, akkor a kapillá­
riscsöveket jégen hűtve kell eljuttatni a mérési
helyre.

Folyadékpótlás Infúziós kezelésnél az ápolónak ismernie kell
a beadandó oldatokat, az infúzió összeállításá­
A szükséges folyadékot pótolhatjuk szájon át és nak és bekötésének módjait, a lehetséges szövőd­
parenteralisan, azaz a tápcsatorna megkerülésé­ ményeket, a betegmegfigyelési szempontokat a
vel. A folyadékpótlás módjának és a bevitt folya­ kezelés alatt és után.
dék mennyiségének meghatározását az orvos vég­
zi a laboratóriumi eredmények, ill. egyéb szem­ Az infúzió bekötését megelőző feladatok
pontok figyelembevételével.
Az ápoló az ápolási folyamatnak megfelelően a
Ápolói feladat a folyadékpótlás kivitelezése és folyadék és elektrolit egyensúly zavarainak meg­
annak megfelelő dokumentálása. előzéséhez valamint kezeléséhez ápolási diagnó­
zist/diagnózisokat rendel hozzá, tervet készít, azt
Folyadékpótlás szájon át megvalósítja és elvégzi az értékelést.

Ha a beteg kezelőorvosa úgy ítéli, és ha a beteg Választható ápolási diagnózisok:
állapota megengedi, akkor a szükséges folyadék Folyadékhiány.
szájon át is pótolható. Folyadék felesleg.
Nehezített nyelés.
Kontraindikált a szájon át való folyadékbevitel Folyadék- és elektrolit-háztartás zavara.
- eszméletlen betegnél, Folyadék- és elektrolit-háztartás zavará­
- bizonyos műtéteket, altatást követően, nak fokozott kockázata.
- néhány betegségnél, ha az orvos rendelése
A kivitelezés során a következő szempontokat
szerint a beteg szájon keresztül semmit vesszük figyelembe:
nem fogyaszthat, például gastrointestinális 1. A vénabiztosítás leggyakoribb módja a peri­
betegségek, vérzés stb.
Orális folyadékpótlással elsősorban a kiszára­ fériás vénák katéterezése. (Centrális kanul
dást tudjuk megelőzni, különösen lázas, idős be­ használata, ill. behelyezése intenzív betegellá­
tegeknél, enyhébb hasmenés esetén, légúti infek­ tás keretcin belül történik.) Potenciálisan sok
ciók esetén kell az ápolónak szorgalmaznia a szá­ katéterezhető hely van, leggyakrabban az al­
jon át való folyadék bevitelt. kar és a kézhát vénáit részesítjük előnyben:
Táplálás szondán keresztül: Tápszonda alkal­ - az alkar radiális felén, közvetlenül a csuk­
mazása indokolt, ha a beteg hosszú időn át esz­
méletlen, a nyelési mechanizmus zavara esetén, lótól proximálisan;
valamint a gyomor- és bélrendszer kímélete mi­ - alkar ulnáris része (18.20. ábra);
att. A szondatáplálás történhet nasogastrikus, - a kézháton;
gastrostomiás vagy jejunostomiás tápszondán ke­ - végső esetben a lábhát vénái is szóba jöhet­
resztül.
nek.
Parenterális folyadékpótlás 2. A vénapunkció kontraindikációi:

A parenterális folyadékpótlás célja a folyadék- és - a végtag phlebitise, lymphoedémája;
elektrolit egyensúly zavarainak megszűntetése - tilos a véna punctió olyan helyen, ahol fer­
vagy annak megelőzése, valamint gyógyszer bevi­
tele. E módszerrel szabályozni lehet a bevitt fo­ tőzés, beszűrődés vagy trombózis jelei lát­
lyadék mennyiségét, sebességét. hatók;
- arteriovenosus shunt megléte vagy várható
beültetése az adott végtagon;
- érzészavar;

18.20. ábra. ragtapasz;
Infúziós branül rögzítése olló;
bőrfertőtlenítő oldat;
- axilláris sebészeti beavatkozás, mely miatt kézfertőtlenítő oldat;
az azonos oldali végtag drenázsa károso­ alátét a beteg ruhájának és/vagy az ágyne­
dott lehet. mű védelmének céljából;
gyűjtőedény-lcdobó a veszélyes hulladék­
3. A vénapunkció kivitelezését nehezítheti: nak;
- sclerotizált, heges vénafal; steril egyszerhasználatos branülök, több
- szakadékony vénák (gyerekeknél és idős méretben, amellyel a vénapunctió techni­
betegeknél); kailag kivitelezhető, valamint az infundál-
- túltáplált vagy kórosan sovány beteg; ni kívánt folyadék vagy gyógyszer típusá­
- súlyos dehidráció, shock. nak megfelelő méretben;
steril egyszerhasználatos szárnyas tűk,
Előkészítés infúziós kezeléshez (18.21. ábra): több méretben;
2 pár gumikesztyű; steril tűk és fecskendők gyógyszer felszívá­
tálca; sához;
steril infúziós oldat; íróeszköz;
infúziós állvány; Kramer-sín és ramofix a végtag rögzítésére
szükség esetén az infúzióhoz szükséges ko­ (gyereknél vagy zavart tudatú betegnél);
sár; bizonyos esetekben infúziós pumpa, steril
steril, egyszer használatos infúziós szerelék; egyszerhasználatos fecskendővel és hozzá­
karleszorító gumi; tartozó szerelékkel;
vatta vagy papírtörlő; perfúzor és hozzátartozó steril egyszer
használatos szerelék, ha elhúzódó gyógy­
szerhatást akarunk elérni, ily módon sza­
bályozható az egységnyi idő alatt bevitt
gyógyszer mennyisége (18.22. ábra).

Előkészítés az infúziós terápia szüneteltetésé­
hez:

steril, műanyag, a branül végéhez illeszke­
dő kupak;
Na- Heparin 0,9 százalékos NaCl-I felhí­
gítva (100 E Heparin /ml) steril, egyszer
használatos fecskendőben elkészítve;
gumikesztyű;
steril gézlap vagy papírvatta a branül kör­
nyezetének védelmére.
Az előkészítés során minden steril eszközből
célszerű legalább 2 darabot előkészíteni.

Infúzió bekötése perifériás vénába
Orvosi indikáció alapján történik az infúziós
terápia megválasztása. Az infúziós terápiát kivi-

telezheti egyetemet végzett ápoló, diplomás ápo­ - Összenyomja a cseppkamrát, hogy az
ló, OKJ szerint képzett ápoló, aki írásos megbízó­ min. félig feltelődjön az infúziós oldat­
levéllel rendelkezik, amelyet az osztályvezető fő­ tal. A védőkupakot eltávolítja a szere­
orvos és ápoló aláírt. Az infúziót bekötő személy­ lék végéről, megnyitja az elzáró csapot
nek ismernie kell a lehetséges mellékhatásokat, és légmentesen feltölti a szereléket,
szövődményeket és képesnek kell lennie azok el­ majd elzárja azt és a védőkupakot
hárítására. Az orvos írásban rendeli el az infúzi­ visszahelyezi a szerelékre.
ós oldat mennyiségét és fajtáját, amit a lázlapon
jelöl. Sürgős esetben, a szóban adott utasítást - Ha az orvos gyógyszert is rendelt az infú­
utólag dokumentálja a beteg lázlapján. ziós oldatba, akkor az ápoló felszívja azt
és az infúzió gumidugóját fertődeníti,
Ápolói feladatok: majd benyomja a gyógyszert. Ezt követő­
Az orvossal együttműködve tájékoztatja a en jól láthatóan ráírja az infúziós palack­
beteget az infúziós terápiáról, a szükséges ra a gyógyszer nevét, a pontos dátumot,
teendőkről, a várható hatásokról, lehetsé­ a beteg nevét és azonosítóját (TAJ-szám).
ges szövődményekről.
Az ápoló előkészíti az infúzió bekötéséhez Azonosítja a beteget és a beadandó készít­
szükséges eszközöket. ményt. Gumilepedőt, papírvattát vagy
Kezet mos és fertőtlenít. egyéb alátétet helyez a beteg karja alá az
Összeállítja és légteleníti az infúziót az ágynemű védelmére. Megkéri a beteget,
alábbiak szerint: hogy menjen ki a mellékhelyiségbe, ürítse
- Az infúziós palack vagy tasak védőku­ ki a hólyagját, szükség esetén segít a vize­
pakját eltávolítja, a palack gumidugó­ letürítés kivitelezésében, majd felszólítja,
ját vagy a tasak nyílását fertőtleníti. hogy helyezze magát kényelembe, segít a
- Kibontja a steril infúziós szereléket, az páciensnek a lehető legkényelmesebb test­
elzáró csapot a cseppkamra alá 2 - 4 helyzet felvételében.
cm-re helyezi és elzárja, majd eltávolít­ Egyszerhasználatos gumikesztyűt húz.
ja a szerelék tűjéről a védőkupakot és Felhelyezi a leszorítót a könyökhajlat fölé,
az infúziós palackba vagy tasak nyílá­ megkéri a beteget, hogy szorítsa ökölbe a
sába vezeti. kezét.

Kiválaszt egy kellően kitágult, a punkcióra
alkalmas vénát.

mm Fertőtleníti a kiválasztott véna felett a bőrt De kiszámíthatjuk a percenként beáramló
kb. 5-6 cm sugarú körben, megvárja a fer­ mennyiséget, ha tudjuk, hogy az infúziós folya­
tőtlenítőszer behatási idejét! dék 20 cseppje 1 ml, így azt is kiszámíthatjuk,
Elvégzi a vénapunkciót, úgy, hogy az intra- hogy mennyi ideig tart a tervezett infúzió.
nült 2 0 - 3 0 fokos szögben tartva átszúrja a
bőrt, és bevezeti a branült a vénába, ha a Ápolói feladatok az infúziós terápia alatt
vér visszafolyik a kónuszba, akkor elérte a A kezelés során folyamatosan figyelni kell a
véna lumenét, ezután tovább tolja a branül betegre, a szerelékre, a folyadék áramlására.
műanyag részét úgy, hogy ezzel párhuza­ Rendellenességek a szerelékkel ill. az áramlás­
mosan kifele húzza a mandrint. sal kapcsolatban:
Egyik kézzel rögzíti a branült, másik kéz­
zel feloldja a leszorítást. ereszt a szerelék a tű csatlakozásánál;
A branül végét összeköti az infúziós szere­ a tű kicsúszott a vénából;
lék végével, megnyitja azt, és meggyőződik levegőbuborék van a szerelékben;
arról, hogy a folyadék megfelelően áram­ a szerelékbe visszafolyik a vér;
lik-e. (Ha az áramlás nem megfelelő, ak­ a csepegés megszűnése.
kor a szúrás környéke megduzzad és beteg
égő fájdalomról panaszkodik.) Ha levegőbuborék kerül a szerelékbe, ill. ha
Ragtapasszal vagy külön erre a célra gyár­ az ereszt a csatlakozásnál, akkor a szereléket lég­
tott kötszerrel rögzíti a branült, a rögzítés­ teleníteni kell, valamint kicserélni.
re ráírja a branül bekötésének pontos idő­
pontját. A tű kicsúszása esetén a tűt/branült újra kell
kötni.
Ha a beteg gyerek vagy zavart tudatállapo­
tú felnőtt, gondoskodni kell az adott vég­ Ha megszűnik az oldat csepegése vagy vissza­
tag rögzítéséről. folyik a vér a szerelékbe, akkor ellenőrizni kell,
Az infúzió bekötése történhet egyszer hogy nem tört-e meg valahol a szerelék, vagy
használatos szárnyastűvel, amely megegye­ nincs-e leszorítva a beteg karja, például túl szoros
zik az előző folyamattal, csak ebben az ruházat által. Ha szükséges, szereléket kell cserél­
esetben branül helyett egyszer használatos ni, a branült átmosni vagy annak eredménytelen­
tűt használnak. sége esetén újra szúrni.
Az infúzió áramlásának szabályozása: Az
orvos meghatározza az infúzió sebességét. A beteg megfigyelése:
A túl gyorsan adott infúzió volumenterhe­ A kezelés alatt a beteg szoros megfigyelése
lést hoz létre. A túl lassan adott infúzió ve­ fontos ápolói feladat. Az infúziós terápia során
szélye a tű lumenének bealvadása, volu­ az ápoló tölti a legtöbb időt a beteggel, ezért a le­
mendeficit, hatástalanság. Infúziós pumpa hetséges szövődményeket ő észleli először, ezek
segítségével pontosan beállítható az adott ismerete tehát elengedhetetlen. A továbbiakban
időegység alatt beadandó mennyiség. ezek ismertetése következik.
Cseppadagolóval adott infúziós terápia
esetén kiszámolható az egy perchez vonat­ Az infúziós terápia lehetséges szövődményei
kozó cseppszám a következő képlet segít­ Helyi szövődmények:
ségével: - lnfiltráció: Az infúziós folyadék a szubkután
térbe jut. A vénapunkció környékén duzzanat.
Bevitt folyadék ml-ben valamint fájdalom jelentkezik. A folyadék
Idő (óra)x.3 áramlása lassul vagy megszűnik.
Oka: a tű átszúrta a véna falát, vagy a véna
fala „átereszt".

Teendők: - Volumenterhelés, keringési elégtelenség:
Az infúzió megszüntetése, és a kezelés má­ Oka: a beteg túl gyorsan kapja az intravénás
sik vénában történő folytatása;
a végtag beborogatása, valamint megeme­ folyadékot, és heveny balszívfél-elégtelenség ala­
lése. kul ki, különösen szívgyengeségben, rossz vese­
működésű betegnél. Ilyenkor a beteg fulladásról
- Phlebitis: a vénagyulladás oka lehet az aszep- panaszkodik, pulzusa szapora, légzése szörcsölő,
szis szabályainak be nem tartása, hosszantar­ stridoros, rohamszerű köhögése támad, köpete
tó infúziós terápia, ha többször ugyanaz a vé­ habos vagy véres lehet.
na van megszúrva, vagy ha a branül túl
hosszú ideig nincs cserélve. Teendők:

Jelei: Az infúzió leállítása a véna fenntartásával.
Fájdalom. A betegágy fejrészének megemelése.
A véna felett a bőr meleg tapintatú. Az orvos azonnali értesítése.
A véna lefutása mentén vörös csík látható. Életjelek (pulzus, vérnyomás, légzés) mérése.
Oxigénterápia, diuretikumok adása.
Teendők:
Az infúziót meg kell szüntetni, és másik vé­ - Shock: ritka szövődmény.
nában kell folytatni. Kezdeti tünetek:
Az adott terület borogatása. a beteg hirtelen elsápad;
szapora, könnyen elnyomható pulzus;
- Haemaíoma fvérömlenyj: felületes légzés;
Oka: a szúrást követően az ér fala megreped, alacsony vérnyomás;
majd kialakulnak a shock tünetei.
mert vékony falú, szakadékony, vagy mert a tű Teendők:
átszúrja.
Infúzió leállítása, véna fenntartása, szük­
Haematómát okozhat még a leszorító gumi ség esetén vénabiztosítás.
túl lassú eltávolítása. A beteget laposan fektetjük.
Oxigénterápia, az orvos értesítése, shock-
Jelei közé tartozik a fájdalom és a kékes, lilás talanítás, az orvos által rendelt gyógysze­
elszíneződés az ér körül. rek adása.

Teendők: az infúzió megszüntetése, boroga­ - Légembólia: kizárólag gondatlanság követ­
tás. keztében kialakult súlyos szövődmény.
Oka: levegő kerül az infúziós szerelékbe, és
Általános szövődmények:
- Allergiás reakció. azon keresztül a véráramba.
Jelei:
Oka: allergén bejutása a szervezetbe az infúzi­ nehézlégzés, köhögés;
ós kezelés során. oldalszúrás;
cyanosis;
Jelei: filiformis pulzus;
Bőrkiütés. vérnyomásesés;
Fulladás, nehézlégzés. szapora légzés;
Gégeoedema jelei. verejtékezés;
Súlyos esetben anaphylaxiás shock jelei je­ véres köpet.
lentkeznek. Teendők:

Teendők: az infúzió leállítása, véna biztosítása;
Az infúziós terápia azonnali megszünteté­ az orvos értesítése;
se, de a véna biztosításával, tehát a tűt az orvos által rendelt gyógyszeres terápia.
nem húzzuk ki!
A kezelőorvos azonnali értesítése, a shock-
talanítás megkezdése.

Ápolói feladatok az a páciens állapotát és egyéb észrevételeit;
ha bármilyen szövődményt észlelt és a
W infúziós terápia befejeztével megtett beavatkozásokat;

Az infúziós terápia leállítható, ha a beteg meg­ szövődménymentes infúziós kezelést köve­

kapta az orvos által előírt mennyiséget, vagy ha tően rögzíti a reakciómentes beavatkozás

valamilyen szövődmény alakult ki. tényét is;

Az infúziós terápia befejezése: az infúziót bekötő és megszüntető ápoló

Az ápoló kezet mos, kezet fertőtlenít, majd aláírásának szerepelnie kell az ápolási do­

egyszer használatos gumikesztyűt húz. kumentációban.

Az infúziót elzárja.

Ha az infúziót egyszer használatos szár­ Ha a betegnek folyadéklapja van, arra is fel

nyastűvel kapta a beteg, akkor eltávolítja a kell vezetni a bevitt infúzió mennyiségét és annak

ragtapaszt, majd a tű fölé vattatörlőt helyez fajtáját.

(amíg a tű a vénában van, nem nyomja rá

erősen, mert azzal fájdalmat okoz), majd a Egyéb ápolói feladatok:

tűt óvatosan kihúzza, és a szúrás helyére a Testtömegmérés:

vattatörlőt rányomja, ill. azt leragasztja. A folyadék- és elektrolit-háztartás zavaraiban

Ha perifériás branüllel történt az infúziós szenvedő betegeknél a testtömeg mérése elenged­

terápia, és a branülre a további kezelés mi­ hetetlen, mert a beteg több liter folyadékot is

att szükség van, akkor az ápoló a branül visszatarthat látható oedema nélkül. Fontos,

alá steril gézlapot vagy papírvattát helyez, hogy a súlymérés mindig ugyanabban a napszak­

a kanul környékének védelme céljából. El­ ban történjen, vizeletürítés után. Az ápoló a ka­

távolítja a branül végéről az infúziós szere­ pott értéket felvezeti a lázlapra.

léket, úgy, hogy a másik kezével lefogja a A bevitt és ürített folyadék mérése: a folya­

kanul végét, hogy a vér ne folyjék vissza. A mat a testtömegméréssel együtt segít a vesén
branül végére helyezi a Na-Heparinos fecs­ keresztül ürülő folyadék mennyiségének

kendőt, és abból kb. 3 ml-t juttat be. Fel­ megítélésében, valamint a ténylegesen bevitt
helyezi a branül végéhez illeszkedő mű­ folyadék mennyiség megismerésében.

anyagdugót. A branült általában 48-72 Az ápoló a bevitt és ürített folyadék
óráig hagyhatjuk az érpályában, természe­ mennyiségét jelölheti a beteg lázlapján, de
tesen, ha gyulladás jeleit észleljük, akkor jobban átlátható, ha ezt az erre a célra ké­
azt azonnal el kell távolítani. szítetett folyadéklapon teszi meg, ahol

pontosan látszik, hogy a nap melyik szaka­

Dokumentációs feladatok az infúziós terápiát szában mennyi volt a bevitt folyadék

követően: mennyisége és minősége, valamint mennyi

A beteg kezelőorvosa a lázlapra felvezeti az in­ volt az ürített folyadék.

fúziós oldat fajtáját és a beadandó mennyiséget, Ettől eltérő módon történik az intenzív,

valamint az infúzióba teendő gyógyszereket, lehe­ ill. subintenzív egységekben a bevitt és ürí­

tőség szerint az infúziós kezelés előtt, sürgős eset­ tett folyadék mennyiségének jelölése a na­

ben a szóban adott utasítást utólag dokumentálja. pi észlelési lapon, ami még pontosabb nyo­

Az ápoló az ápolási dokumentációban rögzíti mon követhetőséget jelent.

a következőket: Végső feladatként az ápoló értékeli a fo­

a branül bekötésének tényét és időpontját; lyadék- és elektrolit-háztartás zavaraiban

az infúziós oldat adagolásának rendjét (az végzett ápolói feladatokat, szükség esetén

oldat fajtája, mennyisége, cseppszám); új ápolási diagnózisokat és célokat fogai-

maz meg az ápolási folyamatnak megfele­ nak akut kezelésére. Adagolása az igényeknek
lően. megfelelően történik, Osmohes adását követően
azonnal volumenterápiát kell végezni, mivel az
Leggyakoribb infúziós oldatok adott plazmapótszer csak rövid ideig (kb. 1 óra)
Az infúziós terápiánál nemcsak a bevitt folya­ fejti ki a hatását.
dék mennyisége, hanem annak összetétele is meg­
határozó. Számtalan oldat van forgalomban, a Mannisol: terápiás javaslat akut veseelégtelen­
következőkben a legfontosabbakat, illetve a ség, forszírozott diurézis elérésére, az agy és a
leggyakrabban használtakat ismertetjük. szem belnyomásának csökkentésére, nephroticus
és hepaticus oedemák csökkentésére. Mannit
Plazmapótszerek: adása előtt a fennálló dehidrációt megfelelő fo­
Bizonyos kóros állapotokban, például kiter­ lyadékpótlással rendezni kell. Alkalmazása során
jedt égés esetén, a keringő plazma mennyisége a folyadék és elektrolit háztartás szoros kontroll­
hirtelen csökken és ennek pótlása olyan nagy mo­ ja szükséges.
lekulájú anyagot tartalmazó oldanál lehetséges,
amely sokáig a keringésben marad. Ilyenkor a Glicerin: agyoedema miatt kialakult kopo­
szokásos infúziós oldatok nem elégségesek, mert nyaűri nyomáscsölckentésre alkalmas. Magas oz-
az érpályából gyorsan kilépnek. A plazmapótsze­ molaritása miatt véna károsító hatású, ezért peri­
rek adása előtt vércsoport meghatározást kell vé­ fériás vénába tartósan nem adható. A napi
gezni, mivel azok beadása után a beteg vércso­ mennyiséget célszerű frakcionáltan, 3-5 adagban
portjának meghatározása bizonytalanná válik! beadni.
Ilyen készítmények:
Macrodex 6 százalék infúzió: kolloidális plaz­ Elektrolit-egyensúlyt befolyásoló oldatok:
mapótlószer, amely dextrán molekulákat tartal­ - Alkaligen infúzió: steril, pyrogénmentes,
maz. Elsősorban hypovolaemiás shockban adják.
Az infúzió adagolása: általában 15-70 csepp/perc isotoniás, lúgosító elektrolit oldat, amely
(extrém nagy vérveszteség esetén ennél gyorsabb nátrium hydrogencarbonicumot tartal­
adagolás is lehetséges). maz. Metabolikus acidosisban adják. Az
Rheomacrodex 10 százalék infúzió: dextrán infundálás sebessége a beteg állapotától
molekulát tartalmazó plazmapótszer, melynek függ, adása esetén a sav-bázis-státusz el­
legfontosabb tulajdonsága a microcirculáció javí­ lenőrzése szükséges.
tása. Adása javasolt elhúzódó shock, égés, perifé­
riás és agyi keringési zavarok. Az adagolás a kór­ - Nátrium-klorid 0,9 százalék infúzió: 50,
kép súlyosságától függ, általánosságban felnőt­ 2 5 0 , 5 0 0 , 1 0 0 0 ml-es kiszerelésben létezik.
teknél napi 2 x 500ml adható, lassú cseppszám- Adása javasolt folyadék- és elektrolitvesz­
mal, a keringés túlterhelésének veszélye miatt. tés esetén, kompatibilis gyógyszerek infun-
Isohes 6 százalék infúzió: kolloidális plazma­ dálásához vivőoldatként. Adagolása függ
pótszer, amely 6 százalék hidroxietil-keményítőt a beteg életkorától, testtömegétől, klinikai
tartalmaz, amely a glikogénhez hasonló polisza- állapotától és a kezelés céljától.
harid. Nem befolyásolja a vércsoport meghatáro­
zást! Javasolt hypovolaemiás shock rendezésére. - Rindex: elektrolittartalom szempontjából
Kizárólag lassú csepp infúzióban adható. félisotóniás, cukrot is tartalmazó oldat.
Osmohes: 10 százalékos hidroxietil-keményí­
tőt tartalamzó plazmapótszer. Javasolt a hypovo­ Leggyakoribb cukoroldatok:
laemiás shock életet fenyegető kezdeti szakaszá­
- Isodex: steril, pyrogénmentes, elektrolit­

mentes, izotóniás cukoroldat. Alkalmazása

javasolt súlyos hypertóniás dehidrációban,

a szénhidrát szükséglet részleges fedezése­

kor, kompatíbilis gyógyszerek esetén vivő­

oldatként használható. Adagolása függ a

18. fejezet G y ó g y s z e r e s , infúziós és transzfúziós kezelés

beteg klinikai állapotától. 100, 500, 1000 A vérátömlesztést az a személy végzi,
ml-es kiszerelésben van forgalomban. aki a betegágy mellett elvégzi a szerológai
- Glucosum 40 százalék infúzió: steril, hi­ vizsgálatokat (vércsoport-meghatározást,
pertóniás cukoroldat. Javasolt parenterális keresztpróbát);
tápláláshoz, szénhidrát szükséglet részle­ makroszkóposán megvizsgálja a vérkészít­
ges és teljes fedezésekor. Adagolása kizáró­ ményt, és azt alkalmasnak találja transzfú­
lag centrális vénába. A teljes adag a beteg zióra;
klinikai állapotától függ, zavartalan szén­ a tűt a vénába szúrta;
hidrát anyagcsere esetén a bevitt glükóz a beteget a transzfúzió alatt megfigyeli.
mennyisége nem haladhatja meg a 0,5
g/tskg/óra mennyiséget, az infundálás ma­ Ezeket a mozzanatokat tehát egy személynek
ximális sebessége 2 0 - 3 0 csepp/óra. kell végezni. Ez azt is jelenti, hogy az, aki a
- Glucosum 40 százalékos injekció: 4 gr glü­ transzfúziót elkezdi, a beteg megfigyelését sem
kóz/ampulla (10 ml). Hypoglicaemia, agy- bízhatja másra.
és tüdőoedema, cardiomyopathia, máj be­
tegségek esetén adható. Ha az iv. adott ké­ Gyógyítás céljából vagy teljes vért vagy annak
szítmény a szövetek közé kerül, súlyos vé­ alkotórészeit adjuk. Ma már ritkán adunk teljes
na irritációt, thrombophlebitist okozhat. vért (elsősorban vérvesztéskor), gyakrabban csu­
- Fructosol: közel izotóniás 50 vagy 100 g pán vér hiányzó alkotó részeit (vörösvérsejteket,
fructosumot tartalmazó steril infúziós ol­ fehérvérsejteket, trombocitákat, plazmafrakció­
dat. Javasolt hypertoniás dehidráció ese­ kat) pótoljuk.
tén, ill. parenterális táplálásnál a szénhid­
rátszükséglet részleges vagy teljes fedezé­ A transzfúziót általában lassan adjuk, csepp-
sére. transzfúzió formájában. Ez 2 0 - 4 0 cseppet jelent
percenként, ezért a vérátömlesztés hosszú ideig
Transzfúziós kezelés tart és alig terheli a keringést. Gyorsabb csepp-
számmal akkor adjuk a transzfúziót, ha a beteg
Vérátömlesztés (transzfúzió) a beteg vagy sérült sok vért vesztett, súlyos állapotban. Ilyenkor
személy érrendszerébe történő vér vagy vérkészít­ szükség lehet túlnyomásos transzfúzióra is. Cse­
mény bevitelét jelenti. A transzfúzió folyékony retranszfúziót akkor alkalmazunk, ha a beteg vé­
szövetátültetés, melynek kivitelénél a sterilitásra, rének nagy részét vagy egészét ki akarjuk cserél­
pirogén mentességre és az immunológiai megfele­ ni vérlebocsátással és egyidejű véradással. Ezt a
lésre egyaránt figyelemmel kell lenni. A vérátöm­ transzfúziós formát leggyakrabban újszülöttkori
lesztés tehát csak akkor veszélytelen, ha szaksze­ sárgaságban alkalmazzák
rűen végezzük.
Vércsoportok
Vérátömlesztést azon orvos vagy egészségügyi
szakdolgozó végezhet, aki transzfúziós tanfolya­ Az ABO-rendszer
mot végzett és írásos megbízással rendelkezik a Az emberi vércsoportokat Landsteiner f e d e z t e fel
tevékenység kivitelezésére. A beavatkozás pontos 1901-ben. Vizsgálatai azt bizonyították, hogy mind a
elvégzéséért a transzfúziót kivitelező egészségügyi
személy a felelős. A transzfúzió elrendelése azon­ vörösvérsejtek, mind a vérsavó olyan anyagokat tartal­
ban minden esetben orvosi feladat, és azt is az or­
vos határozza meg, milyen készítményt kell adni maznak, amelyek olyan módon hatnak egymásra,
a betegnek.
hogy az egyik egyén savójában lévő anyag kicsapja

vagy kicsaphatja (agglutinálja) a másik egyén vörös­

vérsejtjeiben lévő anyagokat, és így magukat a vörös­

vérsejteket is. A savóban lévő - agglutináló - ellena-

78. fejezet G y ó g y s z e r e s , infúziós és transzfúziós kezelés

nyagokat agglutinineknek, a vörösvérsejtekben lévő Az Rh-rendszer
ellenanyagképző a n y a g o k a t pedig antigéneknek ne­ Az ABO-rendszeren kívül 1940-ben Landsteiner és
vezzük. Wiener m é g e g y vércsoportrendszert fedeztek fel, az
ún. Rh-rendszert. Kimutatták, hogy ha a Macacus rhe-
Az emberi vörösvérsejtek két a n t i g é n t tartalmaz­ sus majmok vérével nyulakat immunizálnak, a nyulak
nak, ezeket A és B betűvel jelölik. Az egyes emberek immunsavója az emberek kb. 85 százalékának vörös­
vörösvérsejtjeiben vagy önmagukban vagy együtte­ vérsejtjeit agglutinálja. Ebből az következik, hogy a rhe-
sen fordulnak elő, vagy egyáltalán nincsenek jelen. sus majmok vörösvérsejtjeiben található antigén az em­
Az A és a B antigén teljes hiányát O-val (nullával) je­ berek többségében is jelen van. Azok az emberek, akik­
löljük. nek a vörövérsejtjei az Rh-faktort tartalmazzák, Rh-po-
zitívak, akiknél pedig hiányzik ez a faktor, Rh-negati-
Előbbiek szerint az emberi savóban kétféle antigén vak.
mutatható ki: anti-A és anti-B. Az emberi savó csak Hasonlóan az ABO-vércsoporthoz, az Rh-rendsze-
olyan agglutinineket tartalmazhat, melyek nem hatnak ren belül is több antigént mutattak ki, melyeket C. D, E
a saját vércsoportantigénekre. és C1 d, e betűkkel jeleznek. Legnagyobb jelentősége a
D-antigénnek van, mert az esetek túlnyomó többségé­
Az ABO-rendszer jellemzői: ben ez az antigén felelős a transzfúziós szövődménye­
Az ember vérsavója csak olyan ellenanyagot tar­ kért és bizonyos magzati ártalmakért.
talmazhat, amely nem hatékony saját vércso­ Az emberi vér nem tartalmaz Rh-ellenanyagot. Ez
portjának antigénjeivel szemben. csak akkor keletkezik az ember vérében, ha Rh-negatív
A vércsoportantigének a szervezet más sejtjei­ ember Rh-pozitív vért kap. Rh-szövődmény akkor kö­
ben is kimutathatók. vetkezik be, ha Rh-negatív ember ismételten Rh-pozitív
A vörösvérsejt- és savótulajdonságok alapján az vért kap. Az első transzfúziónál megindult az Rh-ellena-
emberek n é g y v é r c s o p o r t b a t a r t o z n a k . nyagképzés, és újabb vérátömlesztésnél a már meglévő
ellenanyag kicsapja és feloldja a bevitt vörösvérsejteket.
Ezek a v é r c s o p o r t o k : A, B, AB és O. Ha Rh-negatív nő Rh-pozitív férfitől lesz várandós, a
magzata is Rh-pozitív, az anyában Rh-agglutinin képző­
A vércsoportok jellemzői: dik. Ez az antigén a méhlepényen keresztül bekerülhet
A O-csoport vörösvérsejtjeiben nincs antigén. A a magzatba és súlyosan megbetegítheti (újszülöttkori
O csoportú vér savója anti-A és anti-B aggluti- sárgaság, haemolysis, Rh-inkompatibilités; inkompatibi-
nint tartalmaz, ezért agglutinálja az A, a B és az litás=alkalmatlanság, összeférhetetlenség, újszülöttkori
AB csoportú vért. haemolytikus betegség).
Az A-csoport vörösvérsejtjei A-antigént tartal­ Ezekből kitűnik, mennyire sokrétűek a fő vércsopor­
maznak, savója pedig B-agglutinint. Ez aggluti­ tok és az Rh-rendszer változatai. Vérátömlesztéshez
nálja a 8-csoportú vörösvérsejteket. csak az A B O és az Rh vércsoport szerinti azonos vér al­
A B-csoport vörösvérsejtjei B-antigént, savója A- kalmas. Soha nem lehet egy vérátömlesztés annyira sür­
agglutinint tartalmaz. Ez agglutinálja az A-cso- gős, hogy ezeket figyelmen kívül hagyjuk.
portú vért.
Az AB-csoport vörösvérsejtjeiben mind A-, mind Fogalommeghatározások:
B-antigén v a n , a savóban pedig nincs aggluti- D o n o r : az a személy, aki a véradás keretében vért
nin. Ez a savó semmilyen csoportú vér vörösvér­ vagy vérkészítményt ad.
sejtjeit nem csapja ki. Recipiens: az a személy, aki vért vagy vérkészít­
ményt kap.
Az ABO-rendszert fő vércsoportnak nevezzük. Autotranszfúzió (saját vér transzfúziója): olyan
Ezenkívül alcsoportokat is elkülönítenek, ezeket a fő- transzfúzió, amelyben a donor és a recipiens ugyan-
vércsoport mellé írt számmal vagy betűvel jelzik, példá­
ul A1, A2 vagy A9, An, stb. Az alcsoportok meghatározá­
sára csak ritkán van szükség.

azon személy, és amely során előzetesen gyűjtött vért, vércsoport-meghatározást is kértünk, akkor még
egy kémcső vér szükséges. A kémcsövekre olvas­
illetve vérkomponenst használnak fel. ható, nyomtatott betűkkel rá kell írni a beteg ne­
vét, anyja nevét, TAJ-számát.
Allogén (homológ) véradás: olyan folyamat,
A vérkészítmények szállítása és tárolása. A
amely során vért, illetve vérkomponenst vesznek Ie va­ vér vagy vérkészítmény szállítása az erre a célra
rendszeresített hűtőtáskákban történik, minden
lamely személytől azzal a céllal, hogy azt később egy intézményben megszervezik, hogy a vérkészít­
mény milyen úton jut be a Vérellátóból az adott
másik személynél végzett transzfúzióra, illetve gyógy­ osztályra. Az ápoló feladata, hogy a szállítótól át­
vett vért vagy vérkészítményt a következő szem­
szerkészítmények alapanyagaként használják fel. pontok szerint ellenőrizze:

Transzfúzió előtti feladatok a csomagolás nem sérült-e;
a szavatosság nem járt-e le;
Betegtájékoztatás. A transzfúzió előtt a beteget a a rendelt készítményt kapta-e.
transzfúzióval kapcsolatos ismeretekről szóban
és írásban tájékozatni kell, beleegyező nyilatko­ A vérkészítményeket, ha valamilyen ok miatt
zat aláírása szükséges, mindezektől eltérni csak a azonnal nem adhatók be, az osztályon +2-+4 0C-
közvetlen életveszély esetén lehetséges. A beteg on, hűtőszekrényben kell tárolni. Az osztályon
tájékoztatása a kezelőorvos feladata. azonban legfeljebb 24 óráig tárolható. A hűtő­
szekrény hőmérsékletét az ápolónak naponta két­
A vérkészítmények igénylése, szállítása, táro­ szer ellenőriznie kell, az eredményt pedig doku­
lása. mentálni. Ha a csomagolás nem sérült meg, és a
hűtőlánc nem szakadt meg, akkor, ha nincs szük­
Vérkészítmények igénylése. A vérkészítmé­ ség rá, a Vérellátóba visszaküldhető a készít­
nyek igénylése a területileg illetékes vérellátótól mény.
történik az erre a célra rendszeresített igénylőla­
pon. Rendkívüli esetben telefonon is rendelhető Vércsoport-meghatározás
vér, de az igénylőlapot utólag is ki kell tölteni és
el kell juttatni a vérellátóba. Az igénylőlapon fel Előkészítés vércsoport meghatározáshoz.
kell tüntetni az intézmény, osztály nevét, kódját, Az ápolónak meg kell győződnie arról, hogy
ha van, a beteg vércsoportját és naplósorszámát,
az igényelt készítmény pontos nevét és mennyisé­ transzfúzió adása előtt a transzfúziós tálca tartal­
gét (egységben meghatározva), az igénylő orvos mazza-e a szükséges eszközöket, ha valami hi­
nevét, pecsétszámát, a beteg nevét, azonosító ányzik, azt pótolnia kell. A transzfúziós tálcának
adatait (születési dátum, anyja neve, TAJ-száma), a következőket kell tartalmaznia:
diagnózist, a pontos dátumot. Ha a betegnek
nincs vércsoport meghatározása, akkor ki kell gumikesztyűk;
tölteni a vércsoport meghatározáshoz szükséges Serafol-kártyák;
szerológiai nyomtatványt is. A kérőlapok kitölté­ 2 ampulla 10 ml-es fiziológiás só;
se az ápoló feladata, azokat az orvossal, alá kell kémcsőállvány;
íratnia és lepecsételtetni. Vérkészítményt igényel­ a recipiens lecentrifugált savója;
hetünk „készenlétbe" is, ha a vérkészítmény fel­ szemcseppentők;
használása kérdéses. Ilyen esetben, ha szükséges, papírvatta;
a készenlétben tárolt vért telefonon kérhetjük be olló;
a Vérellátóból. steril tűk, fecskendők;

Az ápoló feladata a vérvétel, tudnia kell, hogy
vérigényléshez minimum 2 cső vérre van szükség,
az egyik csövet a Vérellátóba kell küldeni, a má­
sik az osztályon marad (savó). Ha a betegnek

a beadandó készítmény;
ledobóedény;
kézfertőtlenítő oldat;
legalább egyik oldalán sima melegvizes pa­
lack, ha keresztpróbát is végeznek.

A jelenleg ismert közel 30 vércsoportrend­ 18.23. ábra.
szer nagyszámú vércsoport antigénjeinek isme­ Vércsoport-meghatározás betegágy mellett
retében érthető, hogy a beteggel mindenben azo­
nos tulajdonságú vér nem létezik. A vérválasz­ A vér és vérkészítmény előkészítése
tásnál ezért csak az ABO vércsoportok és az Rh
vércsoportot kell kötelezően figyelembe venni.
Az egyéb vércsoport rendszerbeli antigéneket
csak akkor, ha a beteg savója az adott antigénre
nézve antitestet tartalmaz. Laboratóriumi kö­
rülmények között a vizsgálatok magukba foglal­
ják

a vércsoport-meghatározást;
az ellenanyagszűrést;

a transzfúzióra szánt vérekkel a kereszt­
próba elvégzését.

A vérkészítmények alkalmazásának eljárási Az ápoló feladatai:
a készítmény átvétele a szállítótól, annak
rendjét a Transzfúziós Szabályzat tartalmazza. makroszkópos ellenőrzése;
az orvos értesítése arról, hogy megérkezett
Laboratóriumban történő vércsoport-megha­ a készítmény;
előkészíti a vércsoport meghatározáshoz
tározás: eredményét írásban juttatják el az adott és a transzfúzió bekötéséhez szükséges esz­
közöket. Ezek:
osztályra. Sürgős esetben az eredmény telefonon
- a beadandó készítmény;
is bemondható, de ilyenkor írásban utólag is kell - transzfúziós szerelék;
- steril branülök, szárnyas tűk, több mé­
közölni.
retben;
Betegágy melletti vércsoport-meghatározás: a
- steril tűk, fecskendők;
vércsoport meghatározáshoz használhatunk sze- - gumikesztyűk;
- olló, ragtapasz, vattatörlők;
rotipeket (A, B, O, anti-D szerotip, Stimalbu- - bőrfertőtlenítőszer;
- karleszorító gumi;
min) ilyenkor egy zsírtalanított fehér csempén a - a beteg karja alá alátét, az ágynemű és

beteg savójából a szerotipek segítségével történik a beteg ruhájának védelme céljából;
- Kramer-sín (gyereknél vagy zavart tu­
a vércsoport-meghatározás, míg a Rh faktor
datú felnőtt betegnél);
meghatározása melegvizes palackon Stimalbu- - veszélyes hulladék gyűjtésére szolgáló

min segítségével végezhető el. Napjainkban ledobóedény (18.24. ábra).

azonban már a legtöbb kórházban úgynevezett

bedside kártya (Serafol, Serafol-D) segítségével

végzik a vércsoport-meghatározást, amely szárí­

tott, liofilizált formában tartalmazza a reagense­

ket. Ezen kártyák segítségével meghatározható a

beteg ABO és Rh (D) vércsoportja is, a vizsgála­

tot kapilláris vagy vénás vérből lehet elvégezni

(18.23. ábra).

A recipiensben rejlő okok: szorongás, az arc először kipirosodik, majd sá­
kardiális, respiratórikus dekompenzáció; padt lesz, a vérnyomás rohamosan esik, brady-
anyagcserezavarok; cardia, mellkasi fájdalom, nehézlégzés, gégeoedé-
fokozott allergiás-anaphylaxiás készség. ma, szívmegállás. Ez az egyik legsúlyosabb, élet­
veszélyes szövődmény. Az ápoló, ha ilyet észlel, a
Hibás kivitelű transzfúzió: transzfúziót azonnal állítsa le, értesítse az orvost,
túl gyorsan vagy lassan adott transzfúzió, majd kezdjék meg a shocktalanítást.
fizikai, kémiai behatások (vérrel együtt ti­
los bármilyen gyógyszer adása, mert meg­ Akut haemolysis. A legsúlyosabb transzfúziós
változik a vér kémiai összetétele); szövődmény, amelynek oka leggyakrabban cso­
hideg vér- vagy vérkészítmény beadása (a portidegen vér adása, ritkábban károsodott, le­
szív ingervezetési zavarait, bradycardiát, járt szavatosságú, vagy nem helyesen tárolt vér.
ritmuszavarokat, súlyos esetben szívmeg­ Intenzív osztályos ellátást igénylő szövődmény.
állást okoz). Szakaszai: 1. shock időszaka, 2. sárgaság, 3. ve­
seelégtelenség időszaka.
A transzfúziós szövődményeket befolyásoló
tényezők: A shock időszakában a beteg arca először ki­
pirult, majd sápadt, vérnyomáscsökkenés, brady-
allergia; cardia, hányinger, hányás, mellkasi fájdalom, kö­
gyorsult süllyedés; högés, nehézlégzés, deréktáji fájdalom, eszmélet-
daganatos betegség; zavar alakul ki. A transzfúzió beadását követően
autoimmun betegségek; azonnal jelentkezik. Teendők: a transzfúzió azon­
láz (lázas beteg lehetőleg ne kapjon transz­ nali leállítása, a véna fenntartása, orvos értesíté­
fúziót!). se, shocktalanítás, intenzív betegellátás.

Transzfúziós szövődmények Az icterus időszaka: a beteg vizelete sötétté
megjelenési formái válik, majd a vizelet mennyisége lecsökken. Sár­
gaság figyelhető meg a sclerákon, ill. a beteg bő­
Láz. A leggyakoribb reakció, különösen olyan rén.
betegnél, aki többször kapott vért. Ilyenkor a re-
cipiens antitestje a donor fehérvérsejtjeivel, vérle- A veseelégtelenség időszakában az uraemia
mezkéivel vagy plazmafehérjéinek antigénjével tünetei dominálnak (oliguria, vagy anuria, hyper-
reagál. Jelentkezhet a transzfúzió alatt vagy rö­ kalaemia, a vér karbamidnitrogén- és kreatinin-
viddel utána. Tünetei: bőrpír, hidegrázás, tachy­ szintje megemelkedett). Intenzív ellátást igénylő
cardia. A láz általában spontán megszűnik. Teen­ életveszélyes szövődmény. Ezt a szövődményt
dők, ha a transzfúzió alatt észleli az ápoló a lázat, meg kell előzni a transzfúziós szabályzatban leír­
hidegrázást, akkor állítsa le azt, szóljon a beteg tak betartásával, a részletes, mindenre kiterjedő
kezelőorvosának, aki eldönti, hogy a transzfúzió transzfúziós anamnézis felvételével, a biológiai
adható-e tovább, vagy azt végleg meg kell szakí­ próba pontos elvégzésével, a beteg és a beadandó
tani. Az orvos előírása szerint az ápoló végezze el készítmény azonosításával.
a lázcsillapítást.
Késői haemolysis. A transzfúziót követően
Allergia. A transzfúzió alatt vagy néhány órá­ több óra vagy nap múlva jelentkezik. Az inkom­
val utána a betegnél bőrkiütés (urticaria), viszke­ patibilitás oka a korábbi találkozás, wt. anti­
tés jelentkezik. Észlelése estén az ápoló értesítse génnel, megelőző transzfúzió, terhesség vagy ve­
az orvost, majd adja be az általa rendelt gyógy­ télés során. Tünetek: icterus, hőemelkedés, ana-
szereket (antihisztamin). Súlyos esetben anaphy- emia. Teendők: szteroid adása az orvos előírása
laxias shock jelentkezhet, amelynek a tünetei: szerint, ágynyugalom, bő folyadékbevitel, vérvé­
tel (vérkép, alvadási és vesefunkciós vizsgála­
tok).

Fertőzött vér okozta szövődmény. Baktérium­ Vörösvérsejt-készítmények:
mal vagy endotoxinnal kontaminált vér vagy vér­
készítmény adását követően 1-2 órán belül, vagy - Vörösvérsejt-koncentrátum: egyszeri, tel­
azonnal jelentkező szövődmény. Tünetei: hideg­
rázás, láz, bradycardia, a tensió jelentős csökke­ jes véradásból származó vörösvérsejt
nése, hasmenés, hányás, hányinger, shock kiala­
kulása. Teendők: a transzfúzió azonnali megállí­ mennyiség, amely úgy nyerhető, hogy a
tása, shockktalanítás, szteroid, antibiotikum iv.
adása az orvosi előírás szerint. vérkonzerv plazmáját steril körülmények

Keringési elégtelenség, a keringés túlterhelése. közön leszívják. koncentrátum: az
Akkor keletkezik, ha gyorsan adunk nagy
mennyiségű vért az egyébként is keringési elégte­ - Mosott vörösvérsejt
lenség határán lévő betegnek. Tünetei: dyspnoe,
köhögés, mellkasi fájdalom, tahycardia, tachyp- előbbi készítményt élettani konyhasó ol­
noe, a szisztolés vérnyomás csökkenése, a CVP
(centrális vénás nyomás) jelentősen emelkedett. danál átmossák, majd többször centrifu­
Teendők: a beteg fejének megemelése, a transzfú­
zió leállítása, orvos értesítése, az orvos által ren­ gálják. Célja: plazmamentesítés.
delt gyógyszerek adása.
- Szűrt, mosott vörösvérsejt koncentrátum:
Légembólia. Gondatlanságból kialakult sú­
lyos szövődmény. A szerelékből az érpályába ju­ nem tanalmaz sem plazmát, sem fehérvér­
tott levegő okozza, különösen a túlnyomással
adott transzfúziónál jelent veszélyt. sejtet, sem thrombocytát.

Transzfúziós szövődmény jelentkezése, észle­ - Mélyfagyasztott vörösvérsejt koncentrá­
lése esetén a transzfúziót le kell állítani, de a vé­
nát „fent kell tartani", amivel a beteg élete meg­ tum: a fagyasztás módjától függően több
menthető, a szövődmény kezelhető (a tűt, branült
semmilyen esetben ne húzzuk ki)! évig is tárolható.

Transzfúziós szövődmény észlelése esetén az Thrombocyta készítmény: Thrombocyta kon­
ápolónak 2 natív és 1 cső alvadásgátolt vért kell centrátum és thrombocyta dús plazma. A vérle­
vennie!
mezkék hiánya vagy működési zavaruk esetén
Transzfúzióhoz használt készítmények
adják. készítmény: Fehérvérsejt kon­
Napjainkban m á r teljes v é n nagyon ritkán adnak,
hiszen lehetőség van a hiányzó elemek pótlására. Fehérvérsejt

Teljes vér. Egyszeri véradásból származó vér, centrátum, fehérvérsejtek hiánya esetén adják.
amely a vér valamennyi komponensét t a r t a l m a z ­
za. Plazmakészítmények: A plazma a véradás al­

Vérkomponens. A vér gyógyászati célú alko­ kalmával leven teljes vér sejtes elemeitől elvá­
tóeleme ( vörösvérsejt, fehérvérsejt, t h r o m b o c y t a ,
plazma). lasztható.

Vérkészítmény. Az emberi vérből transzfúzió - Friss fagyasztott plazma (FFP): a véradás
céljából előállított gyógyászati célú termék.
során levett teljes vérből elválasztott felül

úszó plazma, vagy aferezissel gyűjtött

plazma, amit fagyasztva tárolnak. V. fak­

tor hiánya esetén, Syncumár hatás azonna­

li gátlására, vérzéssel járó alvadási zava­

rok, masszív transzfúzió (minden 3-4 E

wt- koncentrátum ) után adják.

- Fagyasztott plazma: a vérvételtől számítón

24 órán túl fagyasztják le, nem tanalmaz

instabil alvadási faktorokat hatékony

mennyiségben, egyebekben megegyezik az

FFP-vel.

Plazmafrakciók: A plazma egyes alkotórésze­

inek pótlására használják.

- Krioprecipitátum: olyan friss fagyasztón

plazmakomponens, amelyet a fehérjék ol-

vasztásos-fagyasztásos kicsapásával és az

azt követő koncentrálással, majd a kicsa­

pott fehérjék kis mennyiségű plazmában

történő feloldásával állítanak elő. (Az FFP-t Irodalom
4 °C-ra felolvasztják, kicsapódik a kriop-
recipitátum, ezt lecentrifugálják.) Az így Bokor N. (szerk.): Általános áplástan-gondozás-
nyert készítmény fibrinogént, fibronektint, tan. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1991.
Vlll-as faktort, Willenbrand faktort tartal­
maz. Gyógyszer Kompendium Melléklet 2007. Vér­
pótlók és perfusiós oldatok, immunserumok
- Albwnin: 5 százalékos, 10 százalékos, 15 és immunglobulinok, vaccinák és egyéb ké­
százalékos, 20 százalékos kiszerelésben lé­ szítmények.
tezik. Hypalbuminaemia esetén adjuk
(égés, vesebetegség). Leggyakrabban alkal­ Kcllermayer M.: Klinikai biokémia jegyzet. Klini­
mazott plazmafrakció. kai Kémiai Intézet Pécsi Tudományegyetem Or­
vostudományi és Egészségtudományi Centrum,
- Kevert immunglobulin készítmények: im- Általános Orvostudományi Kar, Pécs, 2 0 0 1 .
mundeficiens betegek kapják.
Ormai S.: Élettan-Kórélettan. Semmelweis Ki­
- Specifikus immunglobulinok: Anti-D im­ adó, Budapest, 1996.
munglobulin 50, ill. 100pg-os kiszerelés­
ben. Potter, P. A. - Perry, A. G.: Az ápolás elméleti és
gyakorlati alapjai. Medicina Könyvkiadó, Bu­
dapest, 1996.

Összefoglalás

A szakápoló egyik legfontosabb feladata a gyógyszeres kezelés minden formájának a kivite­
lezése. Ehhez hozzátartozik a gyógyszereléshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek el­
sajátítása. Ehhez kell tudni: a gyógyszeradagok kiszámítását, a gyógyszerek hatását, és - a
ma forgalmazott, megszámlálhatatlan gyógyszermennyiség miatt - a gyógyszerek mellékha­
tását is. A gyógyszerelésnek illeszkedni kell az ápolási folyamatba. Az injekciózással kapcso­
latban megismertük annak különböző formáit, a szövődmények megelőzésének részleteit.
Fontos tudni a gyógyszereléssel kapcsolatos dokumentációs feladatokat.

Az infúziós kezelésről szóló alfejezetben megismertük az infúziós terápiával kapcsolatos
élettani, kórélettani és anatómiai alapokat. Az ápolónak kell ismernie az infúziós kezeléshez
szükséges eszközöket, az előkészítést, az infúzió bekötését, valamint az infúzió alatti és utá­
ni feladatokat, ezek dokumentálását.

A transzfúziós kezelés során az ápoló számára fontos a fő vércsoportok ismerete, a transz­
fúzió előtti, alatti és utáni ápolói feladatok elsajátítása. Külön kiemelendő a tanszfúziós re­
akciók, szövődmények és ezekkel kapcsolatos azonnali teendők ismerete.

;Y Kérdések, feladatok

1. Milyen gyógyszerformákat ismer?
2. Milyen gyógyszer-alkalmazási módokat ismer?
3. Milyen ellenjavallatai vannak az orális gyógyszerelésnek?
4. Milyen parenterális gyógyszerbeviteli módokat ismer?
5. Soroljon fel legalább öt ápolási diagnózist a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban!
6. Mit jelent a gyógyszerelés folyamatában az „öt alapelv"?
7. Sorolja fel az injekciózáshoz szükséges eszközöket!
8. Milyen szövődményei lehetnek az injekciós kezelésnek?
9. Milyen dokumentációs feladatai vannak az ápolónak a gyógyszerelést kővetően?
10. Mikor szükséges infúziós kezelés?
1 1 . Sorolja fel a dehidráció típusait, tüneteit!
12. Mi a hypokaliaemia, mi okozza és milyen tünetei vannak?
13. Sorolja fel a sav-bázis-egyensúly zavarait!
14. Milyen eszközöket kell előkészíteni infúzóhoz?
15. Melyek az infúziós kezelés helyi szövődményei?
16. Milyen tünetek jelentkeznek allergiás reakció esetén, és mi az ápoló feladata ezek ész­

lelésekor?
17. Mi okoz volumenterhelést infúziós kezelésnél, milyen tünetei vannak?
18. Melyek az ápoló feladatai infúziós kezelés után?
1 9 . Milyen infúziós oldatokat ismer?
20. Mi a transzfúzió definíciója?
2 1 . Mit nevezünk agglutininnek és antigénnek?
22. Mi az autotranszfúzió?
23. Mi az ápoló feladata vérkészítmény igénylésekor?
2 4 . Milyen eszközöket kell előkészítni transzfúzióhoz?
2 5 . Hogyan végezzük a biológiai próbát?
26. Milyen okai lehetnek a transzfúziós szövődménynek?
2 7 . Mi a leggyakoribb transzfúziós reakció, milyen tünetei vannak, és mi az ápoló felada­

ta ilyenkor?
2 8 . Mi a legsúlyosabb transzfúziós szövődmény, hány szakasza van, melyek azok?

Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

Bokor Nándor

Az eszközös, műszeres vizsgálatokat s az ezek Eszközös vizsgálatok
segítségével végzett terápiás beavatkozásokat és az ápolási folyamat
kiterjedten alkalmazzuk az orvosi gyakorlat­
ban. A műszerek - diagnosztikus és terápiás esz­ Az eszközös vizsgálatokkal kapcsolatos ápolási
közök - oly mértékben elterjedtek, hogy szá­ folyamat szerteágazó, meghatározza a vizsgálat
muk szinte áttekinthetetlen, és napjainkban is természete. Ezekkel csak általánosságban foglal­
egyre újabbak jelennek meg. Az informatika kozunk, az egyes vizsgálatoknál ezeket a szem­
előre törésével ezek egyre bonyolultabbak, keze­ pontokat egyénre szabottan és a vizsgálat termé­
lésük speciális képzettséget igényel. Egészében szetére vonatkoztatva alkalmazzuk.
ezeket nem is szándékunk ismertetni, elméleti
alapjaikba csak nagy vonalakban bocsátko­ Felmérés
zunk, csupán olyan mélységig tárgyaljuk, hogy Az ápolási anamnézis felvételekor a követke­
milyen kérdésekre adnak választ, és milyen ápo­ ző általános szempontokat tartsuk szem előtt:
lási vonatkozásuk van. Ezek mindegyike képal­
kotó eljárás; grafikus ábrázolással, sugaras eljá­ A beteg panaszainak megismerése (koráb­
rással (izotóp, röntgen), ultrahangvizsgálattal bi és jelenlegi panaszok; módszere a kikér­
vagy ezek kombinációjával készült felvételek al­ dezés).
kotják a dokumentációt. Ismernünk kell a beteg Milyen eszközös vizsgálat szükséges a pa­
előkészítését ezekhez a vizsgálatokhoz, sugaras naszai eredetének tisztázásához.
eljárásoknál pedig a legfontosabb óvó rendsza­ Volt-e korábban hasonló beavatkozás.
bályokat is. Várható-e a beavatkozással való együtt­
működés.
Az eszközös vizsgálatok kisebb része ún. noninva- Alkalmas-e a beteg a beavatkozás elvégzé­
zív, míg nagyobb része invazív vizsgálat. Az invazív séhez (ez elsősorban az invazív vizsgálatra
vizsgálat az, amely a páciensnek panaszt okozhat (fáj­ vonatkozik.)
dalom), vagy szövődménye lehet. Ezekhez előzetes A beavatkozáshoz szükséges laboratóriu­
felvilágosítás szükséges, elvégzésükhöz pedig írásbeli mi leletek összegyűjtése, ellenőrzése (pél­
hozzájárulás. Noninvazív az a vizsgálat vagy beavatko­ dául vérkép, alvadási vizsgálatok, vércso­
zás, ami a páciens számára semmilyen kellemetlen­ port stb.).
séggel nem jár, és nincs szövődménye (például: EKG- Szed-e olyan gyógyszert, ami a beavatko­
vizsgálat). zást kérdésessé teheti.
Nincs-e olyan kísérő betegsége, amit az
eszközös vizsgálatoknál feltétlen figyelem­
be kell venni.
Kapott-e szakszerű felvilágosítást a vizsgá­
lattal kapcsolatban.

Egyes vizsgálatokkal kapcsolatban ezek a Képalkotó vizsgálatok, eljárások
szempontok a szükségnek - helyzetnek - megfe­
lelően módosulnak. Elektrokardiográfia

Ápolási diagnózis Az élő sejtek - így a szívizomsejtek is - működé­
Hiányos ismeretek a vizsgálatokkal kap­ sük közben elektromos áramot termelnek. Ez az
csolatban. áram a test különböző részeiről elvezethető és re­
Szorongás a vizsgálatokhoz történő előké­ gisztrálható. A szívizom működése közben kelet­
szítéstől. kező elektromos potenciálkülönbséget az elektro-
Félelem a lehetséges szövődményektől. kardiográf (EKG) segítségével regisztráljuk. Ezt
az egyszerű és veszélytelen vizsgálatot ma már ál­
Sokszor észlelhető, hogy a teljesen ártalmat­ talános orvoshoz forduló betegek többségénél el­
lan - nem invazív - vizsgálat is okozhat szoron­ végzik. A felvétel elkészítéséhez nincs szükség or­
gást, ha a betegnek nincs kellő ismerete, például vosra, csupán az értékeléséhez.
EKG-vizsgálat, ultrahangvizsgálat stb.
EKG-vizsgálat során a test különböző részei­
Tervezés ről lehet elvezetni a szív elektromos jeleit az
A cél eléréséhez szükséges. Vizsgálatoknál, EKG-készülékbe, mely ezeket a jeleket vagy fluo­
eszközös beavatkozásoknál a cél elsősorban rö­ reszkáló ernyőre vetíti (oszcilloszkóp), vagy spe­
vid távú. ciális szalagon grafikusan ábrázolja. Ez utóbbi
maradandó lelet, a kórtörténetben tároljuk,
A beavatkozással kapcsolatos teendők újabb vizsgálatkor összehasonlításra ad lehetősé­
megtervezése. get. Az oszcilloszkópot ma csak a betegőrző mo­
Célja, hogy a beavatkozás legyen szövőd­ nitorok részeként alkalmazzák, ahol folyamato­
ménymentes, a beteg ismerje a vizsgálat san regisztrálják - egyéb paraméterek mellett - a
utáni teendőit. szívműködést (lásd 17.3. ábra).

Kivitelezés EKG-vizsgálatnál leggyakoribb elvezetési he­
Az előkészítés legyen hatásos és a lehető lyek a végtagok és a mellkas. Speciális esetekben
legkíméletesebb. ezektől eltérő elvezetési helyeket is alkalmaznak.
Ismerni kell az eszközös beavatkozás utáni Az elvezetési helyekre rögzítjük az elektródokat,
teendőket (például étkezés, ágnyugalom ezekről kábelen keresztül jut az elektromos jel a
stb.). monitorba. A felhelyezett elektród kis fémlap, me­
lyet gumiszalaggal erősítünk a végtagra, a mellka­
Értékelés si elvezetéseknél pedig ún. szívóelektródokat al­
Az értékelés arra irányul, hogy a beavatkozás kalmazunk, vagy gumiöwel erősítjük ezeket a
célja mennyiben valósult meg. mellkasra. A megbízható vezetés érdekében min­
den elektród alatt a bőrt meg kell nedvesíteni.
Nem volt kivihető.
Pontosan, szövődménymentesen megtör­ A kábelen (ún. pácienskábelen) elvezetett kis­
tént-e? feszültségű áramot a készülék felerősíti. A szív­
Megviselte-e a beteget? izom működési szakaszainak megfelelő ingadozó
Elérte-e célját? (Megszűntek-e a beavatko­ áram változásait a gép a benne futó speciális
zástól várt panaszok, született-e orvosi di­ papíron rögzíti. A papíron beosztás van, ez az
agnózis stb.?) egyes szakaszok tartamát segít megállapítani. A
vékonyvonalú beosztás 0,04 másodpercet, a kis­
sé vastagabb vonal 0,2 másodpercet jelent. Öt

ilyen vonal után következik egy még vastagabb, I

másodpercet jelző vonal. Ezen beosztás segítségé­ 'TTTT
vel pontosan megállapítható a szívműködés fázi­
sainak időtartama. Az egyes kilengések mindkét LL-L-JL

irányú magasságának is van jelentősége. A készü­

léket úgy hitelesítik, hogy a görbén 0,001 V fe­

szültség 10 mm magasságú kilengésnek feleljen

meg, ehhez viszonyítják a hullámok magasságát,

és ítélik fiziológiásnak vagy kórosnak (19.1. áh-

ra).

EKG segítségével vizsgálható a szív ingerkép­

zése és ingerületvezetése, és egyéb tünetekkel

vagy vizsgálatokkal együtt segít bizonyos szívbe­

tegségek kórismézésében is. A szívműködés egyes 79.7. ábra.
fázisainak működését, az ingerképzést és az inge­ EKG az egyes hullámok jelölésével
rületvezetést az EKG-görbén különböző hullá­

mok, illetve a görbe különböző szakaszai jelzik.

Ezeket az ábécé egymás után következő betűivel

jelöljük (19.2. sz. ábra).

Leggyakrabban a végtagokról és a mellkasról

vezetjük el az elektromos jelzéseket. A végtagel­

vezetéseknél aszerint, hogy két-két végtagról ve­

zetünk-e el elektromos jelzést, vagy csak egyről,

beszélünk bipoláris (kétpólusú) és unipoláris

(egypólusú) elvezetésről. A mellkasi elvezetések

egypólusúak.

Bipoláris elvezetések PQ QRS

A készülék pácienskábelét a végtagokhoz 79.2. ábra.
csatlakoztatjuk (19.3. ábra). A négy kábel közül Egyes szakaszok jelölése az EKG-n
kettőt a felső, kettőt az alsó végtagokra erősítünk

79.3. ábra.
Bipoláris EKG-elvezetések

i. II. III.

19. fejezet Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

19.4. ábra. kasi elvezetések jelölése Vl-6. Mellkasra az elekt­
A mellkasi EKG-elvezetések típusos helyei ródok vagy szívóelektródok formájában, vagy
gumiszalag segítségével helyezhetők fel. Az elekt­
(csuklókra, illetve a bokák fölé). A jobb alsó vég­ ródokat a következő pontokra rögzítjük (19.4.
tagra kerülő elektród a földelés szerepét tölti be. ábra):
Az azonos végtagokra mindig csak azonos elekt­
ródok kerülhetnek, az összetévesztés elkerülésére Vl a szegycsont jobb szélén a 4. bordaközben;
ezeket más-más színekkel jelölik. V2 ebben a magasságban szegycsont bal szélén;
V4 a kulcscsont közepén húzott függőleges és az
A három bipoláris végtagelvezetés jele: I, II és
III. 5. bordaköz találkozásánál;
V3 az előbbi kettő között;
I. elvezetés: jobb kar - bal kar; V5 a bal elülső hónaljvonalban;
II. elvezetés: jobb kar - bal alsóvégtag; V6 a bal középső hónaljvonalban az 5. borda­
III. elvezetés: bal kar - bal alsó végtag.
közben.
Unipoláris elvezetések Ismertek még a hátsó mellkasi elvezetések: V7-
Csupán egy végtagról vezetjük el az elektro­
mosságot. Jelzések: V8-V9 is.
- jobb kar: aVR
- bal kar: aVL Mozgásképes betegnél a vizsgálóhelyiségben,
- bal alsóvégtag aVF. fekvő betegnél a betegágynál végzik a vizsgálatot
hordozható készülékkel. Ehhez a vizsgálathoz
Ezen elvezetéseknél az elektródok a helyükön nem kell orvos, általános asszisztens, ápoló is el­
maradnak, a készülék csatornaváltó gombjának végezheti, a kiértékelést végzi orvos.
segítségével lehet a különböző elvezetéseket biz­
tosítani. Kivitelezés
Az EKG-készülék villásdugóját földeléssel el­
Mellkasi elvezetések látott dugaljba dugjuk. Ügyelni kell arra, hogy a
A mellkasi elektródokat a mellkas hat külön­ pácienskábel ne keresztezze a villamos vezetéket,
böző, meghatározott pontjára helyezzük. A mell­ mert a váltóáram értékelhetetlenné torzítja a gör­
bét. Modern hordozható készülékek akkumulá­
tora feltölthető, ilyenkor nincs szükség elektro­
mos hálózati kapcsolatra.
A fémelektródokat a már tanult helyre csatol­
juk gumiszalaggal, alájuk a jobb vezetés érdeké­
ben vizes vattát vagy gézdarabot helyezünk, vagy
ún. EKG-pasztát használunk. A mellkasi elektró­
dokat a szívóhatás rögzíti a mellkas bőréhez.
Ennél néha nehézséget okoz a mellkasi szőrzet.
Ezt vagy leborotváljuk, vagy gumiszalaggal rög­
zítjük az elektródokat. Az egyes elvezetéseket
csatornaváltó gomb elforgatásával lehet biztosí­
tani. A mai modern készülékek a csatornaváltást
automatikusan megoldják.
A felvétel elkészítése után a készüléket kikap­
csoljuk, az elektródokról óvatosan levesszük a
kábelcsatlakozókat, a nedves területeket letöröl­
jük.

79. fejezet Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

Megtörténik, hogy a készített görbe defor­
mált, értékelhetetlen (19.5. ábra). Ennek leggya­
koribb oka, hogy a beteg mozog (nyugtalan, re­
meg, fázik, végtagjait feszíti), vagy az elektród és
bőr között nem kielégítő a kontaktus (például
száraz bőr). Ezek olyan rendellenességek, ame­
lyek megszüntethetők, ha nem is azonnal (példá­
ul meg kell várni, amíg remegés és annak oka
megszűnik stb.). A mellkasi elvezetéseknél néha
zavaró lehet a mellkas légzési kitérése. Ilyenkor
megkérjük a beteget, hogy felületesen lélegezzen,
vagy rövid időre tartsa vissza a lélegzetét.

Ergometria

Fokozódó fizikai terhelés közben történő EKG- 79.5. ábra.
vizsgálat. Célja annak megállapítása, hogy a fizi­ Technikai hiba miatt értékelhetetlen, deformált E K G -
kai terheléskor a szívizom vérellátása, így annak görbe
oxigénellátása kielégítő-e. A terhelést kerékpár-
ergométerrel vagy futószőnyegen végzik. Mind­ szavarok, metabolikus és strukturális (például
két esetben a mozgást nehezítő technikát alkal­ éreredetű - többek között májzsugorban kialaku­
maznak (az ellenállás fokozását például fékezés­ ló) encephalopathia esetén.
sel). Vizsgálat közben értékelik a panaszokat, mé­
rik a vérnyomást és EKG-felvételeket készítenek. Az elektródokat az agyféltekék felett helyezik
Értékelésben ezeket mind figyelembe veszik. Ha el. Ezek jó vezetőképessége érdekében a vizsgálat
panasz jelentkezik (például elfáradás vagy szívtá­ előtt célszerű - ha arra szükség van - hajmosást
ji fájdalom), a vizsgálatot megszakítják. végezni. Egyéb előkészítést nem igényel.

Előkészítést nem igénylő vizsgálat, de a beteg
alkalmasságát mérlegelni kell. Rossz általános ál­
lapot vagy alsóvégtag mozgáskorlátozottsága
nem teszi lehetővé a vizsgálatot. Értéke viszont
jelentős, mert ennek alapján lehet dönteni a to­
vábbi vizsgálatok szükségességéről.

Nem invazív vizsgálat, de a vizsgálat előtt an­
nak menetéről tájékoztatni kell a beteget, mert
elég jelentős fizikai igénybevétellel jár.

Elektroenkefalográfia Légzésfunkció vizsgálata

Az agy elektromos tevékenysége során keletkező A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a tü­
feszültségek nagyságának és időbeli változásának dő mennyiben felel meg a feladatának, a gázcsere
rögzítése. Az EEG alkalmas az agy elektromos te­ lebonyolításának. A vizsgálat számítógép segítsé­
vékenységének kimutatására epilepsziában, alvá- gével történik.

79.6. ábra. szorítják. Utóbbi kellemetlen, esetleg ijedelmet,
Légzésfunkciós vizsgálat fulladástól való félelmet okozhat, és a vizsgálat
nem lesz eredményes. Erre a felkészítésre azért
A légzésfunkciós vizsgálat nem invazív vizsgá­ van hangsúlyozottan szükség, mert a légzésfunk­
lat, nem jár megterheléssel, mégis fel kell készíte­ ciós vizsgálatok többségét éppen olyan betegek­
ni a beteget, mert együttműködése nélkül a vizs­ nél végzik, akik amúgyis sokszor nehézlégzéssel
gálat nem kivihető. Vizsgálat közben a beteg csak járó betegségben szenvednek (19.6. ábra).
száján át légzik, mégpedig a szájába helyezett tu­
buson keresztül, orrjáratait pedig csipessszel le­ A ventilációs vizsgálatok értékei részben a
nyugalmi légzés eredményét adják meg (például a
nyugalmi légzésszámot), az egy perc alatt belég-
zett levegő mennyiségét - ez az ún. percventiláció
- továbbá azt is, hogy erőltetett légzéskor mennyi
levegőt képes a tüdő befogadni - ez az ún. vitái­
kapacitás. Ezek nomálértéke összefügg az élet­
korral, testfelszínnel.

Lehetőség van - különösen tüdőcsonkoló mű­
tétek előtt - egyik, a várhatóan megmaradó tüdő­
rész működésének műtét előtti izolált vizsgálatá­
ra is (bronchospirometria).

Leggyakrabban krónikus obstruktív légúti be­
tegségek diagnosztikájában illetve nyomonköve-

79.7. ábra.
Légzésfunkció kiértékelése számí­
tógép segítségével

tésében alkalmazott vizsgálat. Ilyenkor azt vizs­ oktatási, akár konzultatív céllal, ellenőrző vizsgálatnál
gálják, hogy a vitáikapacitás hány százalékát tud­
ja a beteg erőltetett kilégzéssel egy másodperc pedig összehasonlítási alapul szolgál.
alatt kilélegezni (/órszírozott exspiratorikus volu­
men egy másodperc alatt - FEVl) (19.7. ábra). A száloptikás endoszkópok hőre érzékenyek,
fertőtlenítésük speciális eljárással történik. Ezt a
Endoszkópos vizsgálatok műveletet minden vizsgálat után el kell végezni.
(Lásd a 8. fejezetben.)
Az endoszkópok olyan eszközök, amelyekkel
közvetlenül betekinthetünk valamely üreges Minden endoszkópos vizsgálathoz elő kell
szervbe vagy testüregbe. (Az összetett szó erede­ készíteni a beteget. Az endoszkópos vizsgálatok
te: endo=belü\, scopia=tiikrözés. Valójában ma invazív vizsgálatok, a felkészítés során ennek
már a szó hétköznapi értelmében vett tükör erre megfelelően a tanult módon kell eljárni. A vizs­
a célra csak igen ritkán használatos, a vizsgálato­ gálatot gyakorlott csoport - orvos, szakasszisz­
kat száloptikás műszerekkel végzik.) A napi szó­ tens - végzi, az előkészítés, felkészítés és a vizs­
használatban egyszerűen tükrözéses vizsgálatról gálat utáni teendő azonban döntően az orvossal
szokás beszélni, megjelölve azt a szervet, amelyet együttműködő ápoló feladata. Ezért a vizsgálat­
vizsgálunk. Eszerint: nyelőcsőtükrözés=özofa- ra való felkészítésen kívül ismerni kell a vizsgá­
goszkópia, gyomortükrözés=gasztroszkópia, vég- lat lényegét és a vizsgálat utáni teendőket. A kö­
béltükrözés=rektoszkópia, hörgőtükrözés=bron- vetkezőkben a leggyakoribb, részben járóbete­
choszkópia, hólyagtükrözés=cisztoszkópia, hasü­ geknél is elvégezhető endoszkópos vizsgálatokat
reg tükrözésc=laparoszkópia stb. tekintjük át.

A vizsgálatok elvégzéséhez megfelelő eszköz szük­ Nyelőcsőtükrözés (özofagoszkópia), gyomor­
séges. Kezdetben minden endoszkópos vizsgálatot tükrözés (gasztroszkópia), nyombéltükrözés (du-
egyenes, merev, csőszerű eszközzel végeztek, azon fizi­ odenoszkópia), vékonybéltükrözés (jejunoszkó-
kai törvény alapján, hogy a fény csak egyenes irányba pia). A nyelőcső, gyomor és a duodenum vizsgá­
halad, a fényt pedig kívülről egy tükör vetítette a vizs­ lata egyidejűleg történik, ugyanazon eszközzel.
g á l a n d ó területre. Innét származik a tükrözés kifejezés Nevezik is ezért összefoglalóan felső endoszkópi­
is. Ilyen eszközt ma mér igen ritkán használnak (ezekkel ának vagy (nem egészen helyesen) panendoszkó-
n e m is foglalkozunk), a korszerű endoszkópok szálopti­ piának is. A vizsgálat célja ezen szervek betegsé­
kásak, hajlíthatok (fiberoszkópok). Ezek lényege, hogy geinek felderítése, bizonyos esetekben pedig bizo­
külső fényforrásból igen vékony üvegszálakból álló kö­ nyos terápiás beavatkozás elvégzése is (például
tegen halad a fény a vizsgálandó területre (fényvezető vérzéscsillapítás, idegentest-eltávolítás). A jeju-
kábel), és hasonló vezeti a képet vizsgáló szeméhez noszkópia nagy vonalakban azonos az előbbivel,
de hosszabb eszközzel végzik, és a mélyebbre (je-
(képvezető kábel) (19.8. ábra). junumba) való lejutáshoz segédeszközre és rönt­
gen-ellenőrzésre van szükség.
Videoendoszkópia. A száloptikás eszközök továb­
bi fejlesztése oda vezetett, hogy az endoszkóppal látott Előkészítés. Invazív vizsgálat lévén ennek
képet televízió elvén működő monitoron láthassuk. En­ megfelelően előzetesen ismertetjük a vizsgálat
nek a módszernek előnye, hogy a képet egyszerre töb­ szükségességét, megindokolva, milyen kérdésre
ben is láthatják, a vizsgáló orvos és az asszisztens job­ adhat választ, továbbá azt, hogy milyen kelle­
ban együtt tud működni, továbbá a vizsgálat - akár metlenségekkel jár, mi lehet a szövődménye,
egészében vagy akár részleteiben is - rögzíthető (példá­ kockázata. Ugyanakkor azt is ismertetni kell,
ul DVD-n), és később bármikor újra megtekinthető akár hogy a vizsgálat elmaradása bele nem egyezés
esetén milyen kockázatot rejt magában. A vizs­
gálat elvégzéséhez a beteg írásbeli hozzájárulása
szükséges.

A vizsgálatot garatérzéstelenítésben végzik. Ez
a garatreflexet átmenetileg felfüggeszti, ezért
vizsgálat után a hatás elmúltáig félrenyelés veszé­
lye miatt a beteg nem ehet, és nem ihat. Ez az idő
az érzéstelenítő hatástartamától függ. Vizsgálat
után a fekvőbeteget elhelyezzük a kórtermébe, a
járóbeteget pedig rövid ideig figyeljük, és ha
nincs panasza, hazaengedjük. Kivétel: ha nyugta­
tót kapott. Ilyenkor a nyugtató hatásának elmúl­
táig fektetőben fektetjük és utána is lehetőleg
csak kísérővel engedjük el.

79.fi. ábra. A jejunoszkópiát röntgenellenőrzés mellett
A száloptikás eszköz végzik. Az eszköz hosszabb mint a gasztroszkóp,
és vezetődrót segítségével lehet a lehető legmé­
lyebbre vezetni a jejunumba. Különösebb előké­
szítést nem igényel, a beteg éhgyomorral menjen
vizsgálatra

Üreges szervek vizsgálatáról lévén szó, ezen Rektoszigmoideoszkópia. A vastagbél disztális
szerveknek üresnek kell lenniük: ételmaradék, szakaszának: a végbélnek és szigmabélnek az en­
nagyobb mennyiségű váladék zavarja vagy meg­ doszkópos vizsgálata. Jelentőségét - egyszerűsé­
hiúsítja a vizsgálatot. Legtöbbször elég, ha a gén kívül - az adja, hogy a szaporodóban lévő
vizsgálat napján a beteg nem reggelizik, de ürü- vastagbéldaganatok nagyobb része ezen a szaka­
lési zavar esetén szükség lehet gyomormosásra szon helyezkedik el, és ezzel az egyszerű vizsgálat­
is. Némely betegség esetén (például cukorbeteg­ tal korán felismerhetők. Nagyobb előkészítést
ség, pylorus-stenosis gyanúja) erre gondolni nem igényel, és a beteg számára is viszonylag jól
kell. elviselhető, ezért járóbetegeknél is el lehet végezni.

A vizsgálat megkezdése előtt nyugtalan, szo­ Előkészítés: invazív vizsgálat, a beteg előzetes
rongó betegnek célszerű nyugtató injekciót is ad­ felkészítése ennek szellemében szükséges. A vizs­
ni. Ezt a beteg a vizsgáló helyiségben kapja meg. gálandó bélszakasznak üresnek kell lenni. E cél­
A vizsgálat bal oldalfekvésbcn történik, ez a test­ ból elegendő, ha a vizsgálat előtt fél - egy órával
helyzet csak ritkán okoz nehézséget. speciális beöntő folyadékkal beöntést adunk. A
vizsgálathoz szükséges dokumentációk:
A vizsgálathoz szükséges dokumentációk:
a beavatkozást indokló kérés, ezt járóbete­ járó beteg esetén a vizsgálat indokolását
geknél a háziorvosi beutaló tartalmazza, tartalmazó szabályos háziorvosi beutaló;
fekvőknél pedig elektronikus úton juttat­ fekvő beteg estében ugyanez elektronikus
ják el a vizsgálóhoz; úton;
a vizsgálattal összefüggésbe hozható meg­
megelőző vizsgálatok leletei (ha endoszkó­ előző leletek;
pos sebészeti beavatkozás is várható: vér­ a vizsgálatba történő beleegyezés aláírt
kép, vércsoport, alvadásvizsgálatok); nyilatkozata.

a vizsgálatba történő beleegyezés aláírt A vizsgálat bal oldalfekvésben, felhúzott alsó
nyilatkozata. végtagokkal történik. Mozgásszervi betegségben

szenvedőknél - különösen időseknél - ez néha ne­
hézséget okoz, mivel azonban flexibilis, szálopti­
kás eszközzel végzik, szükség esetén más testhely­
zetben is elvégezhető.

Vizsgálat után különösebb megfigyelés nem
szükséges, szövődmény igen ritkán fordul elő.

Vastagbéltükrözés (kolonoszkópia). A betegre 19.9. ábra.
nézve az eddigieknél megterhelőbb vizsgálat, rit­ Kolonoszkópia röntgenellenőrzés mellett
kán ugyan, de szövődménnyel is kell számol­
nunk, ezért többnyire fekvő betegnél végzik. Járó 79.70. ábra.
betegeknél is elvégezhető, de ilyenkor lehetőséget Az endoszkópos biopsziás eszközök különböző típusú
kell teremteni a vizsgálat utáni, esetleg több órá­ végrészei
ig tartó megfigyelésre.
79. í 7. ábra.
Előkészítés: a vastagbélnek teljesen üresnek Endoszkópos biopszia
kell lennie. Ezt több módon lehet elérni a vizsgá­
ló helyen kialakult legjobbnak tartott módszer
szerint. A vizsgálat előtt néhány napig célszerű
salakszegény diétát tartani. A kiürítést hashajtó­
val, beöntéssel, vagy a kettő kombinációjával
végzik. A vizsgálat megkezdésekor az orvos álta­
lában görcsoldót, nyugtatót vagy erős hatású fáj­
dalomcsillapítót ad.

A kolonoszkópiát többnyire röntgenellenőr-
zés mellett végzik, mivel a hosszú száloptikás esz­
köz útját így lehet nyomon követni és a talált kó­
ros elváltozásokat pedig megbízhatóan lokalizál­
ni (19.9.ábra).

A vizsgálathoz el kell juttatni a beteg doku­
mentációját, megelőző leleteit.

Invazív vizsgálatról lévén szó, azt jelenti, hogy
elvileg számolni kell szövődménnyel. Leggyakoribb
panasz a haspuffadás (meteorizmus) ami a vizsgá­
lat közben bejuttatott levegő következménye. Ez
igen kellemetlen lehet, azonban idővel a levegő
spontán távozik, ha nem, szélcsővel segíthetünk.
Súlyos szövődmény az átfúródás (perforáció), ami­
nek tünetei néha csak órák múlva jelentkeznek.
Ezért ha kolonoszkópia után a beteg hasi fájdalom­
ról panaszkodik, nem szabad addig fájdalomcsilla­
pítót adni, amíg az orvos meg nem vizsgálta!

Száloptikás eszköz segítségével a vizsgált
szervből (gyomor, bél) speciális eszközzel (19.10.
ábra) mintát is lehet venni szövettani vizsgálatra
(excisio, kimetszés) (19.11. ábra).

tehát a beteg hasán helyezik el (19.15. ábra). A
képeket ez rögzíti és kiértékelésre később kerül
sor. Ápolói feladat az előkészítésben van: a bél­
rendszert ki kell üríteni hashajtóval, esetleg ezt
kiegészítve beöntésekkel. Nem invazív vizsgálat.

19.12. ábra. Hastükrözés (laparoszkópia). A hasüreg felü­
Az endoszkópos polipeltávolításhoz alkalmazott eszköz letesen fekvő szerveinek (máj, epehólyag, lép, a
belek egy része, a rekeszizom, a belső hasfal, női
79.73. ábra. nemi szervek) endoszkópos vizsgálata. Flexibilis
Endoszkópos polipeltávolítás eszközzel végzik.

Ugyancsak speciális eszközzel (19.12. ábra) Helyi érzéstelenítés után a hasfalon ejtett kis
ezen szervekből polipeltávolítás is végezhető metszett nyíláson át vezetik műszert a hasüregbe.
(19.13. ábra). Ilyen beavatkozások előtt ellen­ Ahhoz, hogy ott tájékozódni lehessen, a hasüregi
őrizni, szükség esetén rendezni kell a beteg véral­ szerveket a lehetőségek határain belül el kell tá­
vadási viszonyait (fontos: nem szedhet véralva­ volítani egymástól (pneumoperitoneum). Ezt le­
dásgátlót!), és ismerni kell a vércsoportját. Bea­ vegő vagy ártalmatlan gáz befúvásával lehet elér­
vatkozás után elsősorban átfúródás vagy vérzés ni. A vizsgálat során célzottan lehet biopsziát vé­
irányában kell megfigyelni: hasi panasz után ér­ gezni a májból, lépből. Előtte ez esetben is el kell
deklődjünk, és a keringési paramétereket, székle­ végezni a véralvadási vizsgálatokat.
tet figyeljük!
A laparoszkópia ma már nem csupán diag­
Kapszula-endoszkópia. Olyan szerv vizsgála­ nosztikus beavatkozást jelent, segítségével bizo­
tára szolgál, amelyet testnyíláson át nem lehet a nyos műtétek is elvégezhetők (például epeműtét,
rendelkezésre álló eszközökkel elérni. Ilyen első­ nőgyógyászati műtét).
sorban a vékonybél. Ennek lényege: a beteg olyan
kapszulát nyel le (19.14. ábra), mely haladása A laparoszkópia végzéséhez sebészeti körül­
közben a bélrendszerből tv-adó módjára képeket mények kellenek.
továbbít. A „vevőkészüléket" ennek közelében,
Előkészítés: a beteget fel kell készíteni a vizs­
gálathoz. Ismertetjük annak szükségességét, tehát
a vizsgálat célját, vizsgálat menetét, a vele járó
kellemetlenségeket, a lehetséges szövődményeket.
A szóbeli tájékoztatás után a vizsgálathoz a beteg
írásbeli hozzájárulása is szükséges.

A vizsgálat előtt a beteg éhgyomorral marad,
vizsgálat után pedig egy napig fektetjük, figyeljük
a vitális paramétereket, haskörfogatát, hőmér­
sékletét, vizeletét, és minden panaszát gondosan
feljegyezzük. Ha nincs panasza, és semmilyen el­
térést nem észlelünk, egy nap után felkelhet. Ka­
pocs-, illetve varratszedés a 6-7. napon esedékes,
ezen idő alatt sebét gondozzuk.

Hólyagtükrözés (cisztoszkópia). A húgyhó­
lyag endoszkópos vizsgálata, mely elsősorban en­
nek betegségeit hivatott felismerni, de megfigyel­
hető a beszájadzó urétereken át a hólyagba jutó

vizelet is. A beavatkozás a katéterezéssel azonos,
a beavatkozásnál annak szabályait kell betartani,
hogy a lehetséges szövődményeket megelőzzük.
Ezt a vizsgálatot részben helyettesíthetik a szö­
vődmények szempontjából kevésbé veszélyes ult­
rahang-, izotóp- vagy röntgenvizsgálatok.

Hüvelytükrözés (kolposzkópia). A hüvelyfa­ 79.74. ábra.
A kapszula-endoszkópia „adókészüléke"
lak és a méhszáj megtekintésére alkalmas. Gyul­
ladások és korai méhszáj daganatok ismerhetők
fel. Jelentőségét ez utóbbi adja, mert nem invazív,
előkészítést sem igénylő beavatkozás, és kiválóan
alkalmas rákszűrésre.

Gégetükrözés (laringoszkópia). A felső légu­
tak tükrözése. Belátható a garat és a gége nyálka­
hártyája, és látótérbe hozhatók a hangszalagok
is. Gyulladások és daganatok korai felismerésére
szolgáló nem invazív vizsgálat, ugyanakkor igen
informatív. Előkészítést nem igényel, olyanoknál,
akiknek a garatérzékenysége fokozott, felületi ér­
zéstelenítést lehet végezni. Ilyenkor az érzéstelení­
tő hatásának elmúltáig a beteg nem ihat és nem
ehet a félrenyelés lehetősége miatt. Ilyen szemé­
lyek vizsgálatát célszerű éhgyomorral végezni a
várható hányinger vagy hányás miatt. Tartós re-
kedtség esetén elvégzése kötelező gégedaganat ki­
zárására.

Hörgőtükrözés (bronchoszkópia). Célja a 79.75. ábra.
A kapszula-endoszkópia „vevőkészüléke"
hörgők alakjának, nyálkahártyájának megfigye­
lése, a hörgő falán lévő elváltozás felismerése. Vé­
gezhető merev eszközzel és flexibilis száloptikás
műszerrel.

Előkészítés: a betegek általában félnek a vizs­
gálattól, főként akkor, ha azt merev eszközzel
végzik. A vizsgálatok többsége azonban flexibilis
eszközzel történik, ami sokkal kevésbé megterhe­
lő. Az előkészítést a szabályoknak megfelelően
azzal kezdjük, hogy a vizsgálat célját, annak
szükségességét ismertetjük. Csak ezek ismereté­
ben várható el az írásbeli hozzájárulás.

Az éhgyomorral lévő betegnek a vizsgálat
előtt többnyire adnak köhögéscsillapítót és szek­
réciógátlót. Néha enyhe nyugtatóra is szükség

letve elektronikus úton kérjük. A kérésnek a be­ más szervek sugáráteresztő képességétől: vagy
teg személyi azonosítóin kívül tartalmaznia kell, jobban áteresztik a sugarakat, vagy sugárfogók,
hogy az orvos milyen vizsgálatot kér, azt mi indo­ és egyáltalán nem eresztik át. Előbbi, fokozottan
kolja, és közölni kell az erre vonatkozó klinikai sugáráteresztő anyag például a levegő vagy bár­
illetve laboratóriumi vizsgálatok eredményét is. mely gáznemű anyag. A sugárfogó anyagok nem
Mindezek azonban nem pótolják a személyes eresztik át a röntgensugarakat. A gyakorlatban
megbeszélést a vizsgálatot kérő orvos és röntgen­ vagy egyiket vagy másikat alkalmazzák, néha pe­
orvos között. dig mindkettőt. Utóbbiak az ún. kettőskontrasz-
tos vizsgálatok. Bizonyos esetekben kontraszt­
Ha ismételt - ellenőrző, kontroll - vizsgálatra anyag nélkül is végeznek vizsgálatot, ezek az ún.
kerül sor, a beteg régebbi leleteit, illetve felvételét natív röntgenvizsgálatok.
mellékelni kell.
A gyomorbél-rendszer vizsgálatához legtöbb­
Mellkasvizsgálat ször bárium-szulfát-szuszpenziót használnak
kontrasztanyagként. Ez sugárfogó anyag, a táp­
Szűrővizsgálat révén Magyarországon minden csatornában nem szívódik fel, nem bomlik el, te­
felnőtt állampolgár átesik rendszeres mellkas­ hát a szervezetre nézve ártalmatlan.
röntgenvizsgálaton. Ezenkívül csak akkor végzik,
ha a betegség ezt indokolja. Előkészítést nem igé­ A nyelőcső vizsgálata (nyelési röntgenvizsgá­
nyel, csupán a beteg általános állapota dönti el, lat, nyelési próba). A nyelőcső olyan természetű
hogy elvégezhető vagy sem. Súlyos betegnél is el betegségeiben végzik, amikor a nyelési akadály
lehet végezni, de többnyire azonban csak fekvő pontos helyét kell megállapítani, tehát nyelőcső-
helyzetben, ami az értékelést nehezíti. szűkületekben. A szűkületet daganat vagy hegese-
dő gyulladás okozza, ennek sebészeti vagy en­
A szűrővizsgálatokat a tüdőgondozó intézetek doszkópos megoldásához szükséges a szűkület he­
szervezetten végzik. Ilyenkor ernyőfényképezés lyének és fokának megállapítása. Lényeges előké­
történik, ami azt jelenti, hogy kisméretű (kb. szítést nem igényel, azonban ha nagyfokú szűkü­
1 0 x 1 0 cm-es) felvétel készül. Előnye, hogy kisebb letre gyanakszunk, célszerű, ha a beteg a vizsgála­
sugárterhelés éri a beteget, és mégis rögzített ké­ tot megelőző napon csak folyadékot fogyaszt.
pet kapunk. Ha ezek kiértékelésekor kórosat lát­
nak, részletesebb kivizsgálás szükséges, erről a Gyomorvizsgálat. A gyomor vizsgálata ma
beteget értesítik. Az ernyőfényképezés másik elő­ már döntően endoszkóppal történik, ezért rönt­
nye, hogy a sorozatosan készült ernyőképeken genvizsgálatát ma már ritkán végzik. Eredményes
nyomon követhetők a mellkasi szervek változá­ elvégzéséhez az szükséges, hogy a gyomor üres le­
sai, ezeket egy későbbi betegség esetén lehet leg­ gyen. Ehhez legtöbbször elég, ha a beteg nem reg­
inkább hasznosítani, mert összehasonlítási lehe­ gelizik, de ürülési zavar esetén szükség lehet eló'r
tőséget adnak. készítésre. Ez vagy abból áll, hogy a vizsgálat
előtti napon csak folyadékot adunk, de előfordul,
A gyomor-bél-rendszer vizsgálata hogy gyomormosást kell végezni.

A gyomor és a bélrendszer átereszti a röntgensu­ A vizsgálathoz szükséges a beteg dokumentá­
garakat, így e szervek nem különíthetők el a kör­ ciója egészében, de annyi mindenképpen, hogy a
nyezetüktől. Vizsgálatakor ezért olyan anyaggal vizsgálatot milyen indikáció alapján kérjük. Utób­
(kontrasztanyaggal) kell feltölteni, melynek su­ bi elektronikus úton jut el a vizsgáló osztályra.
gáráteresztő képessége különbözik a parenchy-
Vizsgálatnál a beteg lassan fogyasztja el a
kontrasztanyagot, eközben a vizsgáló orvos tájé­
kozódik a nyelőcső, majd a gyomor kitöltése

után annak állapotáról. Kimutatható fekély vagy tegnek több napon át kell hashajtót adni. Egyéb
daganat, majd az ürülés vizsgálata következik. esetekben hashajtó és beöntés (esetleg több beön­
Egészséges gyomorból az ürülés szinte azonnal tés) szükséges, hasmenéses betegnél pedig több­
megindul, késlekedése esetén az ürülés okát és nyire elegendő a beöntés. Különböző előkészítési
annak mértékét vizsgálják. Ha igen elhúzódik az lehetőségek ismertek, a lényeg, hogy a vastagbél
ürülés, a vizsgálatot hosszabb ideig, esetleg órá­ üres legyen, és az előkészítés ne viselje meg túlsá­
kig folytatják. Ilyenkor a beteg már táplálkozhat, gosan a beteget. Idős betegeknél különösen
csak hashajtót nem kaphat a vizsgálat befejezésé­ ügyelni kell a kiszáradás elkerülésére!
ig. Ürülés megindulása után vizsgálható a nyom­
bél felső szakasza is. A vizsgálat a röntgenosztályon történik- Eh­
hez szükséges a beteg dokumentációja, i ) ' e t v e a
Székrekedésre hajlamos betegnek a vizsgálat vizsgálat indokolása, utóbbit elektronikus úton
befejezése után hashajtót kell adni, mert kont­ juttatják el a vizsgáló osztályra. Vizsgálat után
rasztanyag a bélben besűrú'södhet, és fokozza a különösebb megfigyelés nem szükséges, ha a be­
szorulást. Még ilyenkor is előfordulhat, hogy a teg korábban szorulásos volt, esetleg hashajtót
vizsgálat után több napig is van maradék kont­ kell ismét adni.
rasztanyag a belekben. Ezt azért kell tudni, mert
kiürüléséig újabb kontrasztanyagos vizsgálatot A vastagbél röntgenvizsgálata akkor eredmé­
nem lehet elvégezni. nyes igazán, ha kettőskontraszt-módszerrel' vég­
zik. Ez azt jelenti, hogy kontrasztanyagos beöntés
Vékonybélvizsgálat. A vékonybél nagyobb, kü­ alatt vizsgálják a kontrasztanyag haladását, míg
lönösen a distalisabb része endoszkóppal nem, kitölti a vastagbelet. Utána a kontrasztanyagot a
csak röntgennel vizsgálható. Ilyenkor a gyomorba lehető legteljesebben kiüríti. Ezt követően levegőt
nem juthat kontrasztanyag, mert annak nagy ki­ juttatnak a vastagbélbe, kellő óvatossággal.
terjedése elfedi a vékonybeleket. A vizsgálatot spe­ Ilyenkor a bélfalhoz tapadt kontrasztanyag a fel­
ciális kontrasztanyaggal végzik, amit a gyomor ki­ fújt bélben egészen kicsi elváltozásokat is -k i m u
hagyásával, szondán keresztül juttatnak a vékony­ tat. Előfordul, hogy vizsgálat után a beteg has­
bélbe. A szonda helyzetét röntgenátvilágítással ha­ puffadásról (meteorizmusról) panaszkodik- Ez a
tározzák meg, és a vizsgálatot csak akkor kezdik levegő természetes úton távozik, ha nem, szélcső­
el, ha az a gyomorból továbbjutott. A kontraszta­ vel próbálunk segíteni.
nyagot fecskendővel juttatják a vékonybélbe, az­
után figyelik annak haladását és közben vizsgálják Ha a vastagbél teljesen tiszta, a kontraszta­
a bél elváltozásait (szűkület, bélfal egyenetlensége nyag kielégítően kiürült, és jó a beteg együttmű­
stb.). Mindezt ún. kettős-kontrasztos módszerrel ködése, igen kicsiny elváltozások is k i m u t a t h a -
lehet megbízhatóan elérni. tók, ezért nevezik ezt a módszert kolo*°S™fiá-
nak is. Speciális, jól tapadó kontrasztanyag szük­
A vizsgálat előkészítést nem igényel, de arra séges hozzá.
fel kell készíteni a beteget, hogy hosszú ideig, né­
ha több órán át tarthat. Vesevizsgálat

Irrigoszkópia. A vastagbél kontrasztbeöntéses A vizsgálat célja a vesék nagyságának, az Su r e
vizsgálata. A gyomorvizsgálathoz hasonlóan ezt rendszernek, az uréterek lefutásának, a_ u g > u
is egyre ritkábban végzik, a vastagbél vizsgálatá­ takban lévő elfolyási akadály (például kő) kimu­
ban is elsőbbsége van az endoszkópiának. A vizs­ tatása.
gálat csak akkor lehet eredményes, ha a beteg a
vizsgálattal együttműködik, és a vastagbelet egé­ A vesék röntgenvizsgálata végezhető kont­
szen kiürítjük. Utóbbi érdekében a szorulásos be­ rasztanyaggal vagy anélkül. A vesékről mindig
felvételt készítenek.

19. fejezet •• E s z k ö z ö s vizsgálatok és b e a v a t k o z á s o k

Natív veseröntgen. Megfelelő technikával helyezni. Erre azért van szükség, mert előfordul­
olyan röntgenfelvétel készíthető, melyen jól lát­ hat a kontrasztanyaggal szembeni allergiás reak­
szik a vesék árnyéka. Megítélhető helyzetük, ció annak beadása után is, és ilyenkor gyorsan
nagyságuk, alakjuk. Ahhoz, hogy jól értékelhető kell ennek elhárítására újabb, szintén intravéná­
legyen a felvétel, nem szabad, hogy bélgázok za­ sán adható gyógyszert adni. Vénakereséssel pedig
varják. Ezeket többnyire a vizsgálat előtti napon nem szabad időt tölteni. A kockázat csökkentése
adott adsorbensek kiküszöbölik. érdekében a kontrasztanyag beadása előtt mindig
elvégzik a biológiai próbát. Ez abból áll, hogy az
Urográfia. A vesék kontrasztanyagos röntgen­ első 2 ml-t gyorsan adják be, majd várnak kb. 2
vizsgálata. Többnyire ultrahangvizsgálat előzi percig. Ha ezen idő alatt nincs túlérzékenységre
meg, és csak ha az szükségessé teszi, akkor kerül utaló jel (bőrviszketés, kiütés, hányás, fulladás)
sor a röntgenvizsgálatra. Ezt az indokolja, hogy lassan tovább adják a kontrasztanyagot. Ha szö­
két okból is invazív vizsgálat: a) sugárterhelést je­ vődményre utaló jelet észlel az orvos, nem ad to­
lent és b) a kontrasztanyaggal szemben túlérzé­ vább kontrasztanyagot, hanem az odakészített
kenységi reakció léphet fel. Ugyancsak el kell vé­ gyógyszerekkel hárítja el a szövődmény súlyos­
gezni a vesefunkciós vizsgálatokat is, mert ha bodását. A szövődmény megelőzése céljából a be­
azok a veseműködés jelentős beszűkülését jelzik, avatkozás előtt mindig tájékozódni kell arról,
a vizsgálatot nem szabad elvégezni. hogy a beteg nem jódérzékeny-e. Mivel ennek el­
lenére is előfordulhat igen súlyos szövődmény,
Jódot tartalmazó kontrasztanyagot adnak, sőt a vizsgálat befejezése után is (késői allergiás
amit két módon lehet a húgyutakba juttatni: int­ reakció), ennek lehetőségéről a beteget előre in­
ravénásán adnak olyan kontrasztanyagot, amit a formálni kell, és a vizsgálathoz írásbeli hozzájá­
vesék választanak ki, vagy retrográd úton (ret- rulását kell kérni.
rograd=visszafelé haladó).
A kontrasztanyag beadás után általában 7 és
Intravénás urográfia. A vesén keresztül kivá­ 15 perc múlva készítenek felvételt, szükség sze­
lasztódó kontrasztanyagot adnak, mely vizelettel rint (elhúzódó kiválasztás esetében) később is.
a vesemedencébe és a húgyutakba jut, és sugárfo­
gó anyag lévén a felvételeken kirajzolja azokat. A Retrográd urográfia. Hólyagtükrözés (cisz-
kontrasztanyagot az orvos adja be a röntgenvizs­ toszkóp) segítségével katétert vezetnek az uréter­
gáló helyiségben. Azért ott, mert a kontraszta­ be és ezen keresztül juttatják a kontrasztanyagot
nyag gyorsan kiválasztódik, és a beadás után né­ a vesemedencébe, majd elkészítik a felvételeket.
hány perccel már készítik az első felvételt. Ilyenkor a jódos kontrasztanyag nem szívódik
fel, tehát nem kell jódérzékenységgel számolni, az
Előkészítés. Ha nem sürgős vizsgálatról van eljárás mégsem veszélytelen: magában hordja ui.
szó, a zavaró bélgázokat adsorbens anyaggal a katéterezés összes veszélyét, ezért csak akkor
(például orvosi szén) célszerű megkötni, így az ér­ végzik, ha az intravénás vizsgálat nem kivihető
tékelés megbízhatóbb. vagy nem eredményes.

A kontrasztanyag beadásához az intravénás Az epehólyag és az epeutak vizsgálata
beavatkozásokhoz szokásos előkészítés szüksé­
ges, és elő kell készíteni az intravénásán beadan­ Az epehólyag tájékáról is készíthető natív felvé­
dó kontrasztanyagot és analeptikumot is. Kont­ tel, ilyenkor előkészítés nem szükséges. Gyako­
rasztanyagból többet kell készíteni azért, mert ha ribb azonban a kontrasztanyagos röntgenvizsgá­
véletlenül eltörne, kéznél legyen a pótlás. A be­ lat olyan kontrasztanyaggal, amely az epével vá­
adandó kontrasztanyag mennyiségét az orvos ha­ lasztódik ki. Retrográd úton is vizsgálhatók az
tározza meg. Általában 4 0 - 6 0 ml-t kap a beteg A
kontrasztanyag kissé viszkózus, vékony tűvel ne­
héz lehet beadni, vastagabb tűt kell készíteni.
Célszerűbb azonban hasonló méretű branült be­

79. fejezet • E s z k ö z ö s vizsgálatok és beavatkozások

epeutak. Kiválasztásos vizsgálatnál a kontraszta­
nyagot vagy szájon át (orális kolegráfia) vagy int­
ravénásán (iv. kolegráfia,) juttatjuk be.

Orális kolegráfia. A kontraszatanyagot tartalmazó 79.79. ábra.

tablettát a vizsgálat előtti nap estéjén veszi be a beteg Endoszkópos retrográd cholangio-pankreatográfia
teával vagy vízzel. Ezt megelőzően olyan ételt adunk, (ERCP)
ami az epehólyagot összehúzódásra kényszeríti, tehát
kiüríti (ilyen például a vajas zsemle). A kontrasztanyag
bevétele után már nem ehet a beteg. Az este bevett
kontrasztanyag kb. 12-14 óra alatt választódik ki, ek­
kor tartalmazza az epehólyagban lévő epe a kontrasz­
tanyagból a legtöbbet. A röntgenfelvételt ebben az idő­
ben készítik.

Ma már ritkán alkalmazott vizsgáló eljárás.

Intravénás kolegráfia. Szintén a z epével kiválasz­ tozás (például epeúti kő, pancreas vezetékének el­
tódó kontrasztanyaggal végzik. Ezt a kontrasztanyagot záródása), kimutatása és lehetőség szerint ezek
iv. adjuk be, hígítás nélkül vagy infúzióban. Jódtartalmú endoszkópos megoldása (például epcúti kő eltá­
kontrasztanyag beadása előtt el kell végezni a jódérzé- volítása, vagy az epeelfolyás biztosítása az epcu-
kenységi próbát. Ez hasonló m ó d o n történik, mint a z takba helyezett drén alkalmazásával).
urográfiánál. A beadás után kb. 20 perccel készül az el­
ső felvétel, majd utána a kontrasztanyagtól függően 1 - Endoszkópon át vékony műanyag kanült ve­
2 óra után a következő. Néha készítenek ún. késői fel­ zetnek a Vater-papilla nyílásán a közös epeveze­
vételt is. tékbe, és ezen keresztül fecskendezik be a kont­
rasztanyagot. Mivel nem kiválasztásos vizsgálat­
Ez a vizsgálat lehetőséget ad az epehólyag működé­ ról van szó, bármelyik vízoldékony kontraszta­
nyag használható. Ezzel a módszerrel nem csak
sének, ürülésének vizsgálatára is. Ha az epehólyag jól az epeutak, hanem a hasnyálmirigy vezetéke is
feltölthető. Az előkészítés azonos a duodenosz-
telödött, utána olyan ételt adunk, ami az összehúzó­ kópiánál tanultakkal, azzal a különbséggel, hogy
dást elősegíti. Ilyenek a zsíros ételek, bizonyos gyógy­ ez esetben a beavatkozás előtt vérkép, vércso­
szerek. Adásuk után készült felvételen az látható, hogy portvizsgálat szükséges, és rendezni kell az esetle­
az epehólyag megkisebbedett-e vagy sem. Ha nem, ak­ ges véralvadási zavarokat is. Ezekre azért van
szükség, mert a vizsgálattal egyidőben - mint em­
kor a működése nem kielégítő. Fontos tudni, hogy a lítettük - gyakran endoszkópos sebészeti beavat­
zsíros étel epegörcsöt okozhat! Ezt a módszert csak kozás is történik (papillotomia és epeúti kó'eltá-
volítás). (19.19. ábra).
igen körültekintően szabad alkalmazni.
Az ápoló feladata, hogy a vizsgálat előkészületeit, a Fontos a vizsgálat utáni megfigyelés. Fellép­
het fájdalom, a papillotomia utáni vérzés és a
vizsgálati időpontokat pontosan betartsa és a beteggel hasnyálmirigy feltöltése után enyhe hasnyálmi­
is betartassa. rigy-gyulladás is. A beavatkozás másnapján
ezért vérképvizsgálat és hasnyálmirigy-funkciós
Ma már ezt a vizsgálatot is ritkán végzik, előnyben vizsgálat szükséges. Ezek értékeléséig koplaltat­
részesül a nem invazív ultrahangvizsgálat. juk a beteget.

Retrográd cholangio-pankreatográfia (endosz­
kópos retrográd cholangio-pankreatográfia)
(ERCP).

A vizsgálat célja az epeutak és a hasnyálmi­
rigy vezetékének vizsgálata, a bennük lévő elvál-

A csontok vizsgálata vegő vagy bélgáz álló helyzetben a legmagasabb­
ra, a rekeszizom alá jut, ott kontrasztanyagként
A csontok röntgenvizsgálatára legtöbbször bal­ viselkedik (a környezetéhez képest sugáráteresz­
esetek kapcsán kerül sor. Mindig felvétel készül. tő) és röntgenárnyékot ad.
A koponyacsont töréseinek kimutatása megbíz­
hatóbb CT-vel. Az esetben pedig, ha a bélműködés valami­
lyen ok miatt leáll, a béltartalom nem mozdul és
Az osteoporosis vizsgálatára jelenleg legmeg­ felette bélgázok helyezkednek el, a bélben lévő
bízhatóbb módszer a kettős energiájú röntgen- folyadék vízszintes nívója felett látható a gázár­
abszorpciometria (dual-energy x-ray absorptio- nyék.
metry - DEXA). Megbízhatóan jelzi a csontsűrű­
séget, rövid ideig tart, sugárterhelés jelentéktelen. A fizika törvénye szerint ezek a vizsgálatok
Előkészítést nem igénylő vizsgálat, ismerni azért akkor értékelhetők megbízhatóan, ha a vizsgá­
kell, mert bizonyos esetekben (például menopau- lat álló testhelyzetben történik. Súlyos, állni
sa előtt) jelentőségére fel kell hívni a figyelmet nem tudó betegeknél fekvő helyzetben is elvé­
(19.20. ábra). A röntgensugárzás minimális, su­ gezhető, így azonban az értékelése nehézkes. Az
gárvédelem nem szükséges. a beteg, akinél ilyen vizsgálatot végzünk, előtte
nem kaphat beöntést, mert az így bejuttatott és
Mind a kontrasztanyagos, mind az izotópos a vastagbélben maradó folyadék is nívóárnyé­
epeúti vizsgálat elvégezhető járóbetegeknél is. A kot adhat.
műszerezettséget igénylő, különösen pedig en­
doszkópos sebészeti beavatkozással is járó vizs­ Intervenciós radiológia
gálatot azonban intézetben fekvő betegeken vég­
zik. Olyan radiológiai vizsgálatot jelent, mely során
sebészeti jellegű beavatkozás (szúrás, metszés) is
A has natív röntgenvizsgálata történik. Ily módon ejtett nyíláson át érbe vagy
valamely szervbe tűt vagy katétert vezetnek. Ezen
A hasi szervek, elsősorban a bélrendszer vizsgála­ keresztül kontrasztanyagot fecskendeznek be,
tának elég gyakran alkalmazott módszere, főként láthatóvá téve ezzel ereket vagy epeutakat, és
heveny hasi betegségekben végzik (bélátfúródás, azokon szükség szerint beavatkozást (például tá­
bélelzáródás gyanúja). Ilyenkor kontrasztanyag gítást) is elvégezzenek.
nélkül natív röntgenvizsgálatot végeznek (neve­
zik helytelenül „üres" has vizsgálatnak is). Célja Valamennyi invazív vizsgálat, a beteg felkészí­
általában kettős: tése ennek megfelelően történik. Szükséges hozzá
a vérkép, véralvadási viszonyok ismerete, szükség
Gyomor- vagy bélátfúródás kimutatására szerint rendezése és a vércsoport vizsgálat. Szük­
azért alkalmas, mert a szabad hasüregbe jutott Ie- séges továbbá a beteg tájékozott beleegyezése,
írásbeli hozzájárulása

79.20. ábra. Az erek kontrasztanyagos vizsgálata
Osteoporosis („csontritkulás") vizsgálata (DEXA)
Az erek és a szív üregei is sugáráteresztők, rönt­
genvizsgálatnál csak úgy tehetők láthatóvá, ha
kontrasztanyaggal feltöltjük ezeket. Az erek vizs­
gálatának célja, hogy érelzáródás gyanúja esetén
annak helyét meghatározzuk.

Az artériák vizsgálatánál (arteriográfia) ma 19.21. ábra.
már arra is van lehetőség, hogy az elzáródás vagy Koronarográfia
jelentős szűkület helyének felismerésekor a vizs­
gálat során annak tágítását is elvégezzék. Az ar­ A hörgők vizsgálata
tériák vizsgálatánál a számítógépes technikát is
igénybe veszik.

A vénák r ö n t g e n v i z s g á l a t á t (flebográfia)
trombózis gyanúja esetén végzik, annak bizonyí­
tására vagy kizárására.

Előbbi vizsgálatokat általában a nem invazív
ultrahangvizsgálat előzi meg, ami gyakran helyet­
tesíti is.

A koszorúerek ultrahanggal nem, csak kont­
rasztanyagos feltöltéssel vizsgálhatók (korona-
rográfia). A vizsgálat célja a feltételezett szűkület
(vagy szűkületek) felkeresése és a vizsgálattal
egyidőben a szűkületek tágítása, átjárhatóságá­
nak helyreállítása is (percutan transluminaris co­
ronaria angioplastica - P T C A ) (19.21. ábra).

Perkután transzhepatikus cholangiográfia (PTC) Bronchográfía. A hörgők kontrasztanyagos rönt­
genvizsgálata. A vizsgálat célja a hörgők alakjá­
Olyan esetekben, ha az epeutak endoszkópos nak (például brochiektázia) vagy feltételezett el­
úton nem ábrázolhatók, vagy az epe elfolyását ily záródásának (például daganat) vizsgálata.
módon nem sikerül biztosítani, lehetőség van a
bőrön át beszúrt tűvel röntgen-ellenőrzés mellett A kontrasztanyagot a bronchoszkópon át be­
tágult epeutat felkeresni. Ha ez sikeres, ezen ke­ vezetett katéteren keresztül röntgenátvilágítás
resztül drén behelyezésével és azt a közös epeve­ közben fecskendezik a hörgőkbe, majd felvétele­
zetékbe vezetve az epe elfolyása a nyombél felé ket készítenek. A beteg előkészítése azonos a
biztosítható. A beavatkozás utáni napon általá­ bronchoszkópiánál tanultakkal. Vizsgálat után a
ban ellenőrző hasi ultrahangvizsgálatot is végez­ kontrasztanyag kiürül a hörgőkből. Ezt elősegít­
nek. hetjük úgy, hogy a vizsgált oldallal ellentétes old­
alára fektetjük a beteget, vagy lejtőztetjük. Lehet
Ápolói feladatok a beavatkozások után: álta­ adni köptetőt is. A kontrasztanyag többnyire né­
hány óra alatt kiürül.
lában egy napig fektetni kell a beteget, és megfi­
gyelni, nem keletkezett-e szövődmény, elsősorban Ezt a vizsgálatot egyre ritkábban végzik,
többnyire helyettesíti a beteg számára nem meg­
vérzés. E célból ellenőrizzük a keringési paramé­ terhelő CT-vizsgálat.

tereket (vérnyomás, pulzus), és ha az események Komputertomográfia
indokolják, a vérképet is. Artériás beavatkozás
után a szúrás helyére nyomókötést helyeznek, A számítógépes rétegvizsgálat (computertomog-
ami szintén egy n a p után távolítható el. Bőven raphia - CT) számos, az előbbiekben említett
kell adni folyadékot (ha nem képes inni, akkor röntgenvizsgálatot helyettesít. Ez nem csupán
infúziót) és mérni a vizeletet legalább egy napon azért jelentős, mert a beteg számára sokkal kevés-
keresztül.

bé megterhelő, hanem azoknál több, pontosabb
I P információval is szolgál. Ma már szinte minden

szerv vizsgálható ezzel az eljárással.

Előkészítés: a beteggel ismertetjük a vizsgálat
célját és annak menetét is nagy vonalakban. Két
okból invazív vizsgálatnak tekintendő:

sugárterheléssel jár és
_ gyakran adnak kontrasztanyagot, amivel

szemben allergiás reakció léphet fel.

Ennek megfelelően lehetőleg nem végzik vá­ 79.22. ábra.
randósokon, és a beavatkozás előtt allergiára vo­
natkozó kórelőzményt is tisztázni kell (jódérzé- Komputertomográfia (CT)
kenység). Ezen kívül a kontrasztanyag bizonyos
gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphet, az ilyenek Sugárterápia
adását a vizsgálat előtt néhány nappal szünetel­
tetni kell. Egyébként előkészítésre nincs szükség. A röntgensugarakat, illetve már ionizáló sugár
Szükséges viszont a beteg együttműködése, nyug­ sokat nemcsak diagnosztikai célból alkalmazz
talan betegnél az eredmény kétséges, mivel a vizs­ hanem gyógyításra is. Ma röntgensugarakat
gálat idején mozdulatlanul kell feküdni (19.22. vésbé, inkább az egyéb ionizáló sugárzásokat
ábra). kalmazzák (rádium, kobalt). Az ilyen sugár
gyógyító hatása azon a tulajdonságán alaps
A vizsgálathoz a beteggel cl kell juttatni a hogy testen áthatolva egy részük elnyelődik, és
vizsgálat indokolását tartalmazó beutalót, és élő sejtekben fizikai, kémiai és élettani hatást
amennyiben rendelkezésre áll, a megelőző vizsgá­ ki. A sugárzásra a szervezet különböző sejtjei n
latok (például mellkasröntgen, ultrahangvizsgá­ egyformán reagálnak. Legérzékenyebbek a n
lat) leleteit is. rokszervek, a csontvelő, az ivarsejtek, tovább
gyorsan osztódó daganatsejtek. Utóbbi m
Komputertomográfiával nem csak vizsgálatot használják bizonyos daganatok gyógyításá
lehet végezni, hanem segítségével („CT-vezérlés­ mégpedig eredményesen. Tudni kell azonb
sel") belső szervekből (például májból, testüregi hogy nem minden daganat sugárérzékeny (ezek
nyirokcsomókból) biopsziát is lehet végezni szö­ ún. sugárrezisztens daganatok). A daganatsej
vettani vizsgálat céljára. Ilyen esetekben a beavat­ azonban csupán sugárkezeléssel ritkán pusztít
kozás előtt tisztázni kell a véralvadási viszonyo­ tok el, ezért ezt a kezelést leggyakrabban sebés
kat, és szükséges a vérkép és vércsoportvizsgálat ti kezelés kiegészítéseként alkalmazzák. A be
is. Ezekre azért van szükség, mert a biopszia nem gárzás területét onkoradiológiai osztályon (sug
közvetlenül szem ellenőrzése mellett történik, így terápiás centrumokban) nagy pontossággal ha
fel kell készülni vérzéses szövődményre. Ez sze­ rozzák meg annak érdekében, hogy a sugárha
rencsére csak ritkán fordul elő. minél kisebb mértékben érintsen ép szövetet.

CT-vezérelt biopszia után egy napig fektetjük A sugáradag egysége a gray (jele Gy), az ad
a beteget, ellenőrizzük a vitális paramétereket, és sugárdózist tehát Gy-ben fejezzük ki. A szüksé
másnap vérképvizsgálatot végzünk. összadagot több nap vagy hét alatt kapja me
beteg.
A szövetmintát rögzítő oldatba helyezzük, és
a szükséges dokumentációkkal - elektronikus
úton - a kórszövettani laboratóriumba juttat­
juk.

19. fejezet Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

A sugárkezelés mellékhatásai zás nélkül bomlik, más atommá alakul át, eközben

A sugárkezelés indikációját orvos vagy orvosok­ energia szabadul fel, mely sugárzásként jelentkezik. Az
ból álló munkacsoport állítja fel, a kezelés köz­
ben jelentkező mellékhatások ismerete viszont első ilyen radioaktív anyag (radium=sugár) a rádium
szükséges az ápolók számára. A sugárkezelésnek
lehet helyi és általános mellékhatása. volt.

Helyi reakciók. A helyi reakció azon a területen Az elmúlt évtizedekben sikerült mesterségesen is
jelentkezik, ahova a sugárzást adják. Többnyire
csupán bőrpír jelentkezik, nagyobb sugáradagnál előállítani radioaktív anyagokat, ezeket radioaktív izotó­
azonban bőrgyulladás is keletkezik, amit később
pigmentáció is követ. Itt a bőr sorvadása is bekö­ poknak nevezzük. Ugyanolyan tulajdonságokkal ren­
vetkezhet, és a szőrzet kihull. Az ilyen bőrt ápolni
kell elsősorban bőrpuhító kenőccsel, és mechani­ delkeznek, mint a természetes radioaktív elemek.
kus inger (például ruha dörzsölése) nem érheti.
Izotópvizsgálat során a radioaktív anyagokat
Általános hatás. Sugárkezelés mellékhatása igen kis mennyiségben juttatjuk a szervezetbe, a
nem csupán helyileg jelentkezik, hanem általános sugárzás megállapításához igen érzékeny műszer­
tünetekben is megnyilvánulhat. Ilyenek az ét­ re van szükség. Ilyen például a Geiger-Müller-íé-
vágytalanság, hányinger, esetleg hányás, elesett- Ie számlálócső vagy annak változata, mellyel kis
ség, fáradtság. Ezeket együttesen röntgencsömör­ energiájú sugárzás is kimutatható.
nek vagy röntgenkáternek nevezik. Csökkenthető
hányáscsillapítókkal, roborálással, vitaminokkal. Attól függően, hogy melyik szervet kívánják
Minden törekvés ellenére előfordul, hogy ezek vizsgálni, más-más izotóppal végzik a vizsgálatot.
miatt meg kell szakítani a kezelést. Lényege, hogy a vizsgálandó szerv kiválassza és
bizonyos ideig tárolja is az izotópot, tehát sejtje­
Az ápoló feladata, hogy sugárkezelés közben ihez kötődjön. Az izotóppal végzett vizsgálatot
fellépő minden újabb panasznak, tünetnek - bár­ szcintigráfiának nevezzük.
milyen csekélységnek tűnhet is - jelentőséget tu­
lajdonítson, mert a mellékhatások jelentkezhet­ Ápolói feladatok. Akár diagnosztikus, akár
nek változatos formában is. terápiás célból végzik a beavatkozást, az ionizáló
sugárzás miatt gondoskodni kell a szükséges vé­
A sugárkezelés a csontvelőt, így a vérképzést delemről. Ilyen anyagokkal dolgozóknak időről
is károsítja, kezelés közben bizonyos időnként a időre meg kell újítani a sugárvédelmi ismeretei­
vérképet ellenőrizni kell. ket. Az izotópot hordozó személy sugárforrásnak
tekintendő. Ennek megfelelően bizonyos ideig el
kell különíteni olyan személyektől, akik különö­
sen sugárérzékenyek (csecsemők, várandósok),
bizonyos ideig tömegközlekedési járműveken
nem utazhatnak, és váladékaikat is külön kell ke­
zelni.

Radioaktív izotópok, izotópvizsgálatok Leggyakrabban végzett izotópvizsgálatok

A radioaktív elemek Curie megfigyelése óta is­ A pajzsmirigyvizsgálat volt az első, amit izotóp­
mertek. Ezeket az elemeket évtizedek óta alkal­ pal végeztek. Azt vizsgálták, hogy a pajzsmirigy
mazzák az orvostudományban a diagnosztikában képes-e felvenni és hosszabb ideig tárolni radio­
és a terápiában is. aktív jódot, és ebből a működésre következtettek.
A funkció megítélésére ma ennél megbízhatóbb
Radioaktív elemek a természetben is előfordulnak. laboratóriumi módszereink vannak, azonban a
Ezek olyan elemek, melyek atommagja külső beavatko- pajzsmirigy nagyságának és a benne lévő göbök

jódfelvételének vizsgálatát ma is ezzel a módszer­ 79.23. ábra.
rel végzik. Felderíthető, hogy a látott göb hor­
montermelő („forró" göb) vagy nem működő, A pajzsmirigy izotópvizsgálata
esetleg daganatos göb („hideg" göb) (19.23. áb­
ra). bólia gyanúja esetén végzik Előkészítést nem igé­
nyel,
A máj izotópvizsgálata arra a kérdésre ad vá­
laszt, van-e a májállományban idegen szövet (pél­ A csontok izotópvizsgálata. A csontokban
dául daganat), ami nem úgy viselkedik, mint a megjelenő daganatok (áttétek) az erre a célra
májszövet, tehát nem tárolja a speciális izotópot. használt izotópot „halmozzák", így képileg jól
Ez a vizsgálatnál, a máj „feltérképezésénél" ki­ ábrázolható a daganat fennállása és annak loka­
esést mutat. Hasonlóan értékelhető, ha a máj lizációja. Elsősorban onkológiai betegek vizsgá­
ugyan egyenletesen tárol izotópot, de csak cse­ latában használatos (12.24. ábra).
kély mértékben; ez a máj működésének diffúz ká­
rosodására utal. A szív izotópvizsgálata arra keresi a választ,
hogy van-e a szívizomzatban olyan terület, ahol
Az epeutak vizsgálatának elve hasonlít a rönt­ csökkent a vérellátás. A beteg terheléses vizsgá­
genvizsgálathoz: az epével kiválasztódó izotópot lattal egybekötve kapja az izotópot. A vizsgálat
adnak (iminodiacetát - nevezték HIDA-nak, he- befejezéséig a beteg nem táplálkozhat.
patikus iminodiacetát - ma hepatobiliáris szcin-
tigráfiának hívjuk), ennek útja az epeutakon kö­ Leukocita-szcintigráfia. Olyan, egyéb vizsgá­
vethető, esetleges elfolyási akadály helye megáll­ lattal nem megközelíthető gyulladás kimutatásá­
apítható, továbbá az is, hogy az izotóp bejut-e az ra szolgáló vizsgálat, ahol granulociták („falósej­
epehólyagba. tek") nagy tömegben koncentrálódnak. A beteg­
től vett vérhez a benne lévő fehérvérsejteket
Az agy izotópvizsgálata azon alapul, hogy az „megjelölő" izotópot adnak, majd visszaadják a
idegen (daganat-) szövet fokozottan veszi fel és betegnek. Az izotóppal jelölt fehérvérsejtek a töb­
tárolja az e célra szolgáló izotópot. Az ún. „izo- bivel együtt a gyulladásos helyen koncentrálód­
tópdúsulás" utal körülírt betegségre. Az agyi tu­ nak, „izotópdúsulást" hoznak létre, ami sugárzás
morok esetében ma inkább a CT és MR vizsgála­ révén a felvételeken jól látszik.Előkészítést nem
tok használatosak. igényel.

A vörösvérsejtek élettartama is meghatároz­ Pozitronemissziós tomográfia (PET). Az
ható izotóp segítségével. A krómizotópot a vö­ egyik legmodernebb orvosi funkcionális képalko­
rösvérsejtek felveszik. Bizonyos időnként mérik a tó eljárás, amely pozitron sugárzó izotópokkal je­
keringő izotóp aktivitását, ennek mértékéből kö­ lölt molekulák segítségével képes a szervezet bio­
vetkeztetni lehet arra, hogy a vörösvérsejtek élet­ kémiai folyamatait ábrázolni. Elsősorban az on­
tartama normális vagy gyorsabban pusztulnak-e. kológiai gyakorlatban használatos, de kardioló­
(Hemolízis gyanúja esetén végzik ezt a vizsgála­ giában, neurológiában és bizonyos gyulladásos
tot, erre más, egyszerűbb vizsgálatok is ismerete­ betegségek diagnosztikájában is alkalmazható. A
sek.) módszer lényege, hogy különböző biológiai anya­
gokat (például glükózt) bomlásuk során pozit-
A tüdő izotópvizsgálata kapcsán választ vá­
runk arra, hogy a tüdőben van-e olyan terület,
ahova a beadott izotóp nem tud eljutni, tehát el­
záródott-e a tüdőverőér. Ha igen, ez tüdőinfark-
tusra utal. Ezt a perfúziós szcintigráfiát ma kiegé­
szítik ventilációs vizsgálattal: ez izotópot tartal­
mazó aeroszol inhalációjával történik. Tüdőem-

ront kibocsátó izotópokkal jelölnek, majd ezt a 19.24. ábra.
radiofarmakont a betegbe juttatják, és ennek az
anyagnak az eloszlását leképezik. Leggyakrabban A csontok izotópvizsgálata
olyan izotópot alkalmaznak, mely a fokozott glü-
kóz-anyagcseréjű sejtekben (például rosszindula­
tú daganatok, agy, szívizom) halmozódik, de nem
alakul át, ugyanabban a formában a vesén ke­
resztül a vizelettel kiürül. Ellenjavallata nincs (vá­
randósoknál természetesen csak vitális indikáció
esetén végezhető), gyorsan kiürül. Cukorbetegek­
nél törekedni kell arra, hogy a vizsgálat kezdetén
a vércukorszint megközelítse a normálértéket.
Vizsgálat előtt kb. 6 órás éhezés szükséges, de
kellő mennyiségű folyadékbevitelt (például ás­
ványvíz) biztosítani kell, ez gyorsítja az izotóp ki­
ürülését.

Ezek az ún. statikus izotópvizsgálatok (szcin- Sugárvédelem
tigráfiák) a felvételeken egy-egy helyzetet rögzíte­
nek. Ezenkívül ismert az ún. dinamikus szcintig- Mind a röntgensugárzás, mind a rádium és radi­
ráfia fogalma is. E módszerrel egyes szerveket oaktív izotópok sugárzása élettani változásokat
működés közben - folyamatosan - vizsgálnak és hoz létre az élő sejtekben. Egészséges emberben
következtetnek a működésükre, figyelik mozgá­ ez nem kívánatos, sőt káros, ezért ilyen anyagok­
sukat (például a nyelőcső vagy gyomor vizsgála­ kal vagy felszereléssel való foglalkozás közben
tánál). Ezeket a vizsgálatokat számítógép segítsé­ nagy figyelmet kell fordítani a sugárvédelemre.
gével végzik.
Röntgenvizsgáló helyiségben nemcsak a rönt­
Izotópkezelés (Gyógyítás radioaktív izotópokkal) gencsőben keletkező sugárzással kell számolni, itt
ún. szórt sugárzás is keletkezik a tér minden irá­
A radioaktív izotópok nem csupán a diagnoszti­ nyában. Ez főleg az ott dolgozókat veszélyezteti,
kában, hanem a terápiában is hasznosíthatók. mert bár egyszerre kis mennyiségű, de hosszú
időn keresztül mégis jelentős sugáradagot kap­
E tekintetben leggyakoribb alkalmazási terü­ nak, ami károsítja a szervezetüket. A leghatáso­
let a pajzsmirigytúltengés (hyperthyreosis) vagy sabb védelmet az ólom biztosítja. Ezért az orvos
bizonyos pajzsmirigyrákok gyógyítása és a fáj­ ólomkötényben és ólomkesztyűben vizsgál, az
dalmat okozó csontdaganatok palliatív kezelése. asszisztens is ólomkötényt vesz és ólomfal mö­
gött végzi a munkáját.
Ilyen kezelés lebonyolítása szakemberek fel­
adata. Ápolási szempontból azt kell tudnunk, Az ionizáló sugárzást alkalmazó vizsgáló he­
hogy az ilyen kezelésben részesült személy kör­ lyeken dolgozók ún. dózismérőt viselnek, mely
nyezetében élő személyek sugárterhelésének vé­ regisztrálja a kapott sugáradagot, és ezt bizonyos
delme érdekében szükség van a beteg étmeneti időnként ellenőrzik. Ápolónő és várandós nő ne
izolálására. Ez történhet a beteg otthonában, de tartózkodjon az ilyen vizsgáló helyiségben.
szükség lehet a radioterápiás osztályon történő
elhelyezésre is. A rádium és a radioaktív izotóp hatásával
szintén számolni kell. Az ilyen anyagot hordozó
személy sugárforrásnak tekintendő mindaddig,

79. fejezet Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

mm • amíg a beadott izotóp el nem bomlott. Sugár­
szennyezettnek tekinthetők ruhái és testváladékai
is. Ezért székletét, vizeletét ennek megfelelően
kell tárolni és megsemmisíteni. Különösen váran­
dósokat és kisgyermekeket kell óvni az ilyen su­
gárzástól például olyankor, amikor a beteg nem
intézetben fekszik, hanem otthonában tartózko­
dik. Intézetből való távozáskor nem utazhat tö­
megközlekedési járművön.

Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy mind
diagnosztikus, mind terápiás célra rövid felezési
idejű izotópokat használnak

Ultrahangvizsgálatok 79.25. ábra.
A has ultrahangvizsgálata

Az eddig tanult műszeres vizsgálatok és sugaras fordítottja játszódik le. A kristályra nyomás hat, azon
eljárások némelyike több-kevesebb kellemetlen­ elektromos töltés keletkezik. A mechanikus hullámok a
séggel - némelykor pedig szövődmény lehetősé­ kristály összenyomatásához vezetnek. Ezzel feszültsé­
gével is - jár a beteg számára. Az ultrahang alkal­ get hoznak létre, amit fel lehet erősíteni és léthatóvá le­
mazása sok esetben pótolja az előbbieket, más­ het tenni. A készülék vizsgálófeje adja az impulzusokat,
részt pedig szélesíti a diagnosztikai lehetőségeket. és fel is fogja a visszaverődő hullámokat.

Nem invazív vizsgálat. A vizsgálat technikája. A beteg testhelyzete at­
tól függ, milyen szervet vizsgálnak. Hasi szervek
A hanghullámok mechanikai rezgések, melyeknek vizsgálatánál h á t o n fekszik a beteg (19.25. ábra);
csak egy része fogható fel az emberi füllel. A hallható nyaki szervek vizsgálatánál szintén a hátán, de a
hangok felső határa függ az életkortól 12 0 0 0 - 1 6 0 0 0 fejét hátra feszítve; a vesék vizsgálatánál kissé ol­
rezgés/s között van. Az efölött lévő, füllel már nem hall­ dalán; ízületek vizsgálatánál annak megfelelő po­
ható rezgéseket ultrahangnak nevezzük. zícióban. Az ultrahanghullámok a levegő-test ha­
tárról majdnem egészükben visszaverődnek, ezért
Az ultrahanghullámok mint mechanikai rezgések a vizsgálófej és a testfelület k ö z ö t t szoros akusz­
anyaghoz kötöttek: terjedésükhöz test vagy folyadék tikai kapcsolatot kell létesíteni. Ennek érdekében
közvetítése szükséges, ezek és a levegő határáról majd­ a beteg bőrét olajjal (például parafin) vagy vízben
nem egészében visszaverődnek. Az emberi testben oldódó géllel kell bekenni, amit azután a vízzel le
meghatározott sebességgel terjednek, ez függ a szöve­ lehet és le kell mosni.
tek tulajdonságaitól (például vastagság, sűrűség). A di­
agnosztikában alkalmazott ultrahang terjedési sebessé­ Előkészítés. Csak olyan esetben kell előkészí­
ge az emberi szövetekben 1 4 9 0 - 1 6 1 0 m/s között van, tés, ha gáznemű anyag zavarná a vizsgálatot. Ez
hullámhossza pedig 0,15-1,5 mm a frekvenciától füg­ értelemszerűen a hasi szervek vizsgálatára vonat­
gően. Az ultrahang terjedése során a fényoptikához ha­ kozik. Meteorizmus esetén a bélgázokat meg kell
sonló jelenségek következnek be: visszaverődés, átha­ kötni, e célból a vizsgálatot megelőző napon ad-
tolás, elhajlás és szóródás. sorbenst adunk, a vizsgálat napján pedig annak
elvégzéséig nem étkezhet. Urológiai célú vizsga-
Az ultrahang előállításához legtöbbször kvarckris­
tályt használnak, melyet gerjesztve mechanikus rezgés
keletkezik. A visszavert hullámok észlelésekor ennek

79. fejezet - Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

19.26. ábra.
Az epehólyag ultrahangképe: a) ép epehólyag, b) köves epehólyag

latnál azonban telt hólyag szükséges, ezért előtte Nőgyógyászati gyakorlatban a méhet és füg­
bőven kell folyadékot fogyasztani. gelékeit vizsgálják (transvaginális ultrahangvizs­
gálat, TVS).
Az ultrahangvizsgálat leggyakoribb területei.
Legkiterjedtebben a szülészeti gyakorlatban al­ Szív és érrendszer vizsgálata. A szív vizsgálata
kalmazzák éppen a veszélytelensége miatt. Az int- a szívüregek nagyságára, alakjára, a billentyűk
rauterin élet korai szakában kimutatható a mag­ elváltozásaira, az áramlási viszonyokra ad vá­
zati szívműködés, a magzatmozgás, továbbá mér­ laszt. Az érrendszer vizsgálata elsősorban a szű­
hetők a magzat méretei, nagysága, helyzete, a kületek vagy elzáródások (elsősorban vénás
méhlepény helyzete, felismerhető az ikerterhes­ trombózis, vagy az artéria carotisok stenosisa) ki­
ség, fejlődési rendellenességek, stb. derítésére szolgál.

A szokványos hasi ultrahangvizsgálattal első­ Ma már a csecsemők csípőízületi szűrővizsgá­
sorban a parenchymás szerveket és néha üreges latát is ultrahangvizsgálattal végzik.
szerveket lehet vizsgálni, mint például: máj és
epeutak (19.26. ábra), (daganatok, epekövesség,
epehólyaggyulladás) hasnyálmirigy (gyulladás,
tályog, cysták), lép, nyirokcsomók, tályogok,
vérzések, a gyomor-bél rendszer körülírt fali meg-
vastagodásai (tumorok, körülírt gyulladások).
Ezen vizsgálatok előtt a beteg ne étkezzen, az epe­
hólyag étkezés utáni összehúzódása ugyanis ne­
hezíti annak megítélését.

Vesék esetén vesekő, vesemedence tágulata, da­ 79.27. ábra.
ganatok mutathatók ki. Ez esetben az szükséges, A vese ultrahangképe
hogy ezek a üregek (vesemedence, húgyhólyag),
folyadékkal ki legyenek töltve, tehát vizsgálat előtt
bőven kell folyadékot fogyasztani (19.27. ábra).

Pajzsmirigy vizsgálata pajzsmirigy göbös el­ 79.28. ábra.
változásának felderítését célozza. Mágneses rezonancia (MR) vizsgálat

Endoszkópos ultrahangvizsgálatok. Ma már a szövetek összetételéről (a csontokról, illetve folyadé­
ismertek olyan készülékek, melyek endoszkóp se­ kokról más-más jelet képez Ie a készülék) (19.29. ábra).
gítségével üreges szervbe (például nyelőcsőbe,
gyomorba, végbélbe) juttathatók, és ebben a A beteg előkészítést nem igényel, vannak
szervben lévő daganat mélységi kiterjedését vizs­ azonban ellenjavallatai: gépi lélegeztetés, kla-
gálják vagy üreges szerv közvetlen szomszédágá­ usztrofóbia (a vizsgálat viszonylag zárt térben
ban lévő szervet (például a gyomorral érintkező történik), pacemaker, eltávolíthatatlan fémproté­
hasnyálmirigyet). Ezek a vizsgálatok az endosz­ zis.
kópos vizsgálattal egyező beavatkozásnak minő­
sülnek, az előkészítés és a beteg tájékoztatása Csapolások, biopsziák
azokkal azonos. A vizsgálandó szervnek üresnek
kell lennie, tehát a nyelőcső, gyomor esetében éh­
gyomor, a végbél vizsgálatánál pedig előtte annak
kitisztítása (legtöbbször elég a beöntés) szüksé­
ges.

Ultrahang segítségével egyéb diagnosztikus
beavatkozás is történik, ezek közül legfontosabb
az ultrahangvizsgálattal vezérelt biopszia (máj,
pajzsmirigy, nyirokcsomók) de a parenchymás
szervekben lévő cysták, vagy tályogok (máj, has­
nyálmirigy) gyanúja esetében ezek punkciója is
elsősorban diagnosztikus beavatkozás, de lehet
egyúttal terápiás hatása is. Mivel ezek intervenci­
ós beavatkozásnak minősülnek, előtte a véralva­
dási viszonyok tisztázása illetve ha kell, azok ren­
dezése szükséges és ismerni kell a beteg vércso­
portját is.

Mágneses rezonancia vizsgálat A csapolás (szúrcsapolds, punctio, punkció)
olyan orvosi beavatkozás, melynek során vala­
A mágneses rezonancia vizsgálat (magnetic reso- mely testüregből, üreges szervből folyadékot, vá­
nance imaging - M R I ) igen informatív, nem inva­ ladékot nyerünk. A mindennapos orvosi gyakor­
zív, elvégzésének azonban vannak feltételei. latban nem tartozik a ritka beavatkozások közé,
annál is inkább, mert nem csupán gyógyító cél­
Az MRI lágyrészek, csontok gazdag megjelenítését zattal végzik hanem sokszor ennek segítségével
biztosítja anélkül, hogy a betegre nézve bármely ve­ sikerül bizonyos betegségeket megállapítani is.
szélyt jelentene. A testet vagy testrészt (például fejet)
egy zárt térbe helyezik, melyben erős mágneses mező Biopszia: tűvel vagy sebészeti módszerrel élő
van (19.28. ábra). Ennek hatására - itt n e m részletezett ember valamely szervéből távolítanak el kis dara­
módon - a protonok különböző módon rendeződnek, bot diagnosztikus célból. Autopszia: halottból
s közben energiát sugároznak ki és felvilágosítást adnak vett anyag szövettani vizsgálata.

Ezek a beavatkozások a betegnek kisebb-na­
gyobb kellemetlenséget okoznak, és ha nem vé­
gezzük a szabályoknak megfelelően, nem is ve-

szélytelen eljárások. Ezért mind az előkészítést, Az előkészítéshez gördülő asztalkát használ­
mind magát a beavatkozást nyugodt körülmé­ junk, mert az eszközöket tartalmazó tálca elhe­
nyek között, körültekintően kell végezni. lyezésére általában nincs más, megfelelőbb lehe­
tőségünk.
Az előkészítést az határozza meg, hogy milyen
punkcióra készülünk. Ennek megfelelően készít­ A beteg előkészítése - felkészítése - igen fon­
jük elő az eszközöket és készítjük fel a beteget is. tos, együttműködése feltétlenül szükséges a bea­
Mindig alaposan át kell gondolni az előkészíten­ vatkozáskor. Helytelen, ha a betegek „egymást vi­
dő eszközöket, gyógyszereket stb., mert a műve­ lágosítják fel". Ezt úgy előzhetjük meg, ha a csa-
let végzése közben a beavatkozás színhelyét nem polás eldöntésekor azonnal elmondjuk a betegnek
szabad elhagyni. Ezért helyes, ha az előkészítést - és ezt hangsúlyozzuk -, hogy miért szükséges,
kétszer átgondoljuk, és mielőtt a beavatkozás mi a beavatkozás lényege, őszintén elmondjuk,
kezdődik, újra ellenőrizzük, hogy minden kéznél hogy az milyen fokú kellemetlenségekkel jár, és a
van-e. Olyan eszközökből, amelyek használat lehetséges szövődményeket sem titkoljuk el. Azt
közben leeshetnek, eltörhetnek, sterilitásukat ne mondjuk, hogy semmiség, fájdalmatlan, mert
veszthetik, többet készítünk elő a szükségesnél az ellenkezőjéről úgyis meggyőződik.
(elsősorban fecskendők, tűk, steril kémcsövek).
Az előkészítéskor arra is számítanunk kell, hogy A csapolások, biopsziák invazív beavatkozá­
beavatkozás közben esetleg szövődmény adódik, sok, ezért a szóbeli tájékoztatás mellett írásban is
így a várható szövődmény elhárítására is fel kell kell kérni a beavatkozáshoz való hozzájárulását.
készülnünk. Mindig higgadtan cselekedjünk,
mert a kapkodás újabb hibák forrása lesz. A csa- Aszerint, hogy a beteg hogyan reagál a terve­
polás és a biopszia kisebb műtéti beavatkozásnak zett beavatkozásra, vagy a megelőző napon vagy
számít, ennek megfelelő legyen az öltözékünk is közvetlenül a punkció előtt nyugtatót is adhatunk.
(sapka, maszk, steril kesztyűk).
A csapolások, biopsziák legnagyobb veszélye
- különösen ha ismételten ugyanazon a helyen
végezzük - a fertőzés.

19.29. ábra.

Az agy MR-képe

79. fejezet Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

A csapolást diagnosztikus és terápiás céllal vé­ gálattal pedig tisztázható a folyadék az összetéte­
gezzük. le Ennek alapján eldönthető, hogy a folyadék ex-
sudatum vagy transsudatum és tartalmaz-e bak­
A diagnosztikus célból történő punkció célja tériumot.
kettős:
Előkészítés (guruló asztalon):
annak megállapítása, hogy valamely üreg steril gumikesztyűk;
tartalmaz-e egyáltalán folyadékot? Ebből benzin vagy alkohol;
ilyenkor általában csak keveset bocsátunk vatta, vattapáca, fertőtlenítő oldat;
le; izoláló kendő;
a nyert anyag (szövet vagy folyadék) vizs­ érzéstelenítő injekció;
gálata. 2 db 2 ml-es vagy 5 ml-es fecskendő vé­
kony tűkkel érzéstelenítéshez;
Terápiás csapolásnál az egész folyadékot vagy 2 db 10 ml-es vagy 20 ml-es fecskendő 5
legalábbis nagyobb részét lebocsátjuk. cm-es tűkkel;
steril kémcsövek;
A csapolás befejezésekor a punkció természe­ készenléti tálca.
tétől függően látjuk el a beavatkozás helyét steril
ragasztással, esetleg nyomókötéssel. Ugyancsak A punkció elvégzéséhez a beteget lovagló ülés­
ez határozza meg a beteg további megfigyelésé­ ben székre ültetjük. Előrehajolva karjait a szék-
nek módját, valamint azt, hogy a fedőkötés mi­ támlára helyezi. Előre hajoláskor a bordaközök
kor távolítható el. kissé távolabb kerülnek egymástól.

Mellkascsapolás A beszúrás helyét az orvos kijelöli (ez a borda
felső szélén van), izolálja, zsírtalanítja, fertőtlení­
Célja a mellhártya két lemeze közötti folyadék el­ ti, érzésteleníti, majd a hosszabb tűvel elvégzi a
távolítása. Élettani viszonyok közt a két lemez punkciót. A nyert 10-20 ml folyadékot steril
közötti résben minimális mennyiségű folyadék kémcsövekbe fecskendezi. Ezután a szúrás helyét
van, ez biztosítja minden légvételnél a lemezek ismét fertőtlenítjük, majd sterilen leragasztjuk. A
egymáson történő akadálytalan, fájdalom nélkü­ folyadékot tartalmazó steril kémcsöveket kísérő­
li elmozdulását. Kóros körülmények között ez a lappal a laboratóriumba juttatjuk. Bakteriológiai
folyadék felszaporodik és a tüdő összenyomásá­ vizsgálathoz nem is szükséges a steril fecskendő­
val csökkenti a légzó'felületet. A felszaporodás ből kémcsőbe fecskendezni az anyagot, hanem
oka többnyire gyulladás, keringési elégtelenség, arra egy másik, még a védőkupakot tartalmazó
daganat. A gyulladásos eredetű folyadék az exsu- tűt helyezünk, és ezzel együtt a fecskendőben jut­
datum,a keringési elégtelenség miatt felszaporo­ tatjuk bakteriológiai laboratóriumba. Bármelyik
dott folyadék a transsudatum. A mellkasi folya- módszert alkalmazzuk, a csőre vagy a fecskendő­
dékgyülemet összefoglalóan hydrothoraxnak ne­ re rá kell írni a beteg nevét.
vezzük.
Terápiás mellkascsapolás. Akkor végezzük,
A csapolást diagnosztikus vagy terápiás céllal ha a felgyülemlett folyadék a tüdő összenyomása
végezzük. Előbbi a próbacsapolás. révén légzési panaszokat okoz. Ilyenkor az egész
folyadékmennyiséget igyekszünk lebocsátani, ki­
Próbacsapolás. E diagnosztikus céllal végzett véve, ha az igen nagy mennyiségű. Utóbbi esetben
punkció eldönti, van-e a mellhártya rétegei kö­ célszerűbb kétszeri csapolással eltávolítani a fo­
zött folyadék, s ha van, milyen színű (átlátszó, lyadékot, hogy a tüdő hirtelen kitágulásából
zavaros, véres, gennyes stb.), laboratóriumi vizs­ adódható szövődményt elkerüljük.

79. fejezet Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

A beteggel ismertetjük a beavatkozás célját,
szükségességét, annak módját, továbbá azt, hogy
mikor milyen kisebb-nagyobb fájdalom követ­
kezhet, vagy ha köhögés lép fel, akkor mit kell
tennie.

Előkészítés (guruló asztalon) (19.30. ábra): 79.30. ábra.
steril gumikesztyűk;
benzin vagy alkohol; Előkészítés mellkascsapoláshoz
vatta, vattapálca, fertőtlenítő oldat;
műanyag lepedő, vesetál;
2 db 2 ml-es vagy 5 ml-es steril fecskendő
vékony tűkkel érzéstelenítéshez;
érzéstelenítő injekció;
csapolókészülék;

2 db steril punkciós tű, toldalékkal, ennek
végén fecskendő vagy a csapoló készülék
kónuszához erősíthető illeszték;
1 db Kocher;
steril kémcsövek,
egy literes mérőhenger;
analeptikumok, köhögéscsillapító („ké­
szenléti tálca");
steril ragasztás, olló.

Az előkészített eszközöket még egyszer ellen­ 79.37. ábra.
őrizzük, mert csapolás közben a betegtől nem
mehetünk el. Mellkascsapolás kórteremben

A csapolás alatt lehetőleg széken üljön a be­ karjainak felemelésében és ebben a helyzetben
teg, hasonló helyzetben, mint a próbacsapolás- tartásában, ugyanis hosszabb beavatkozásnál ez
nál. Mivel a beavatkozás hosszabb időt vesz a helyzet fárasztó a beteg számára. A karok fel­
igénybe, ilyenkor a karjai alá párnát is helyezünk. emelésekor - mint már említettük - a bordakö­
Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy ennyi zök kissé tágulnak.
mozgatás sem lehetséges. Ha mégis, akkor a be­
teget az ágy végéhez ültetjük, azt a karját, ame­ Az ápolónak a csapolás közben ellenőriznie
lyik oldalon a csapolást végezzük, a feje fölé kell a beteg arcszínét, pulzusát, légzését.
emeljük, és egy ápoló a művelet alatt azt végig
ebben a helyzetben tartja. Másik karjával a beteg Igen ritkán elesett, ülni sem tudó beteget fekvő
az ágy végének a peremérc támaszkodik. Ez a helyzetben is lehet csapolni. Ilyenkor a törzsét háttá­
megoldás körülményes, jobb, ha a beteget az ágy masszal megemeljük, s oldala alá kispárnát teszünk,
szélére ültetjük, elé kis asztalkát teszünk, arra tá­ hogy a csapolás helye kidomborodjék.
maszkodik, lábai alá pedig zsámolyt helyezünk.
A csapolást az orvos és az egyik ápoló végzi.
Széken ülő beteg a szék támlájára támaszko­ Az orvos kijelöli a szúrás helyét, környékét zsír-
dik (19.31. ábra). Felső testét lemeztelenítjük. A
segítő két ápoló közül egyik a beteg elé áll, segít

79. fejezet Eszközös vizsgálatok és b e a v a t k o z á s o k

talanítja (alkohol), majd vatta, vattapálca segítsé­ 79.32. ábra.
gével fertőtleníti. (Ez a fertőtlenítő oldatot tartal­ Csapoláshoz, leszíváshoz használatos készülék
mazó vattapácával a szúrás helyétől kifelé irá­
nyuló mozdulatokkal történik.) Ezután az érzés­ fájdalmat, köhögést, vérzést okozhat, a ptx kialakulásá­
telenítő injekcióval érzésteleníti a beszúrás helyét, nak is nagyobb a valószínűsége és a sterilitás szabályai­
és néhány perc várakozás után elvégezzük a csa­ nak betarthatósága is kétséges.
polást.
Bármelyik módszerrel csapolunk, mindig
A punkciós tű műanyag toldalékát Kocherrel o l y a n lassan v é g e z z ü k , h o g y a t ü d ő n e k l e g y e n
elzárjuk, így szúrja a tűt az orvos a mellkasba. A ideje tágulni. Hirtelen leszívás köhögési rohamot,
csapoló készüléket bekapcsoljuk, a cső szorítását tüdővizenyőt okozhat. K í n z ó köhögés esetén kö­
feloldjuk Ha a tű jó helyzetben van, az átlátszó högéscsillapító injekciót adunk, és mind ennél,
csőben megjelenik a folyadék. mind tüdővizenyő jeleinek észlelésekor megsza­
kítjuk a csapolást. A kéznél lévő gyógyszerekből
A mellkascsapoló készülék (29.32. ábra) l é ­ az orvos választja ki a beadandó szert. Ilyen szö­
vődmények a csapolás befejezése után is előfor­
nyege, hogy szívószerkezete egy üvegtartályban dulhatnak.
vákuumot létesít, ennek az üvegtartálynak a m á ­
sik vezetéke van összekötve a punkciós tűvel. A leszívás befejezésekor az orvos a tűt kihúz­
Előnye, hogy a tűt kezünkkel rögzíteni lehet, így za, a szúrás helyét ismét fertőtleníti és arra steril
csapolás közben nem mozdul el, az üvegben pe­ ragasztást helyez. A dezinficienst tartalmazó tör­
dig látjuk a folyadék mennyiségét és színét. Ami­ lő nem maradhat a ragasztás alatt.
kor a gyűjtőedény megtelt, a hozzávezető csövet
Kocherrel elzárjuk, a készüléket kikapcsoljuk, a A beteget a hátára fektetjük és kényelembe
folyadékot kiürítjük, majd folytatjuk a műveletet helyezzük. Lemérjük a leszívott folyadék mennyi­
a szükséges ideig. Csapolás közben ügyeljünk ar­ ségét, azt a lázlapon jelöljük. Az eseményeket az
ra, hogy a gyűjtőedény ne teljék meg egészen, ápolási dokumentációban is regisztráljuk. Osz­
mert a vákuumot létesítő vezetéken át a készülék­ tályátadáskor a következő műszakban dolgozó
be jut a folyadék és ott károsodást o k o z , a szívó­ ápolónak szóban is átadjuk a történteket és a fel­
hatást csökkenti (esetleg elektromos zárlat is ke­ adatokat. A punktátum egy részét az orvos által
letkezhet). Erre akkor is ügyelni kell, ha az utób­ elrendelt vizsgálatra eljuttatjuk a szabályosan ki­
bi csővezeték biztonsági szeleppel van ellátva. töltött kísérő irattal.

Kényszerhelyzetben csak fecskendővel is lehet terá­ Előfordul, hogy az exsudatum olyan sok fib-
piás csapolást végezni. Ilyenkor a punkciós türe jól ta­ rint tartalmaz, hogy a lebocsátott folyadék meg-
padó (nem merev) rövid műanyagcsövet erősítünk, a
cső másik végét pedig egy adapterrel 20 ml-es fecsken­
dőre szorítjuk. A csapolás manuálisan, szívással törté­
nik, ha a fecskendő megtelt, cserélni kell. Ezért két fecs­
kendőt használunk. Csere közben a műanyag vezetéket
a segédkező ápoló elzárja. A fecskendő tartalmát gyűj­
tőedénybe üríti, majd következik az újabb fecskendő­
csere. Ennek a módszernek egyetlen előnye az, hogy ha
bakteriológiai vizsgálatot is akarunk végezni, azt a pró-
bacsapolásnál leírt módon elvégezhetjük: fecskendő­
ben küldjük az anyagot vizsgálatra. Hátránya viszont,
hogy szinte lehetetlen a tű elmozdulását kiküszöbölni,
így az nagyobb valószínűséggel éri el a mellhártyát, és

7 9. fejezet Eszközös vizsgálatok és beavatkozások

alvad. Ennek megelőzésére célszerű a gyűjtőe­ hegyes, mint a tű, csak előzetes bőrmetszés után
dénybe (mérőhengerbe) kevés 3,8 százalékos nát- vezethető a hasüregbe.
rium-citricumot önteni.
A beteget a beavatkozáshoz fel kell készíteni,
Ha a beteg állapota engedi, a csapolás után ennek során részletesen tájékoztatjuk a beavatko­
mellkas röntgenvizsgálatot végeznek. Ezzel elle­ zás szükségességéről és módjáról. Az ismételt be­
nőrzik, hogy a folyadékszint mennyit csökkent és avatkozást a betegek általában már szívesebben
nem lépett-e fel szövődmény (ptx). viselik el, mert tudják, hogy jelentős meg­
könnyebbülést hoz számukra.

Hascsapolás Előkészítés (guruló asztalon);
steril gumikesztyűk;
Hascsapoláskor a szabad hasüregben felszaporo­ vatta, vattapálca, alkohol, fertőtlenítő ol­
dott folyadékot távolítjuk el. A hasüregben élet­ dat;
tani körülmények között is van minimális folya­ izoláló kendő;
dék, bizonyos betegségekben azonban ez jelentő­ érzéstelenítő injekció;
sen felszaporodik. A hasüregben felszaporodott 2 db 2 ml-es vagy 5 ml-es steril fecskendő,
szabad folyadékot ascitesnek („hasvízkór") ne­ tűk;
vezzük. Ez igen nagy mennyiségű lehet, akár a tíz 2 db steril kémcső;
litert is meghaladja. Ennyi folyadék egyrészt kitá­ 2 db steril trokár, egy db hozzáilleszthető
gítja, feszíti a hasfalat, másrészt a rekeszizom fel­ műanyag cső vagy 2 db steril punkciós tű;
nyomásával nehézlégzést is okoz. A hasűri folya- steril szike, kapocs, kapocsszedő;
dékgyülem leggyakrabban májcirrhosis, keringési műanyag lepedő;
elégtelenség, hasi daganatok, vesebetegségek, ha­
si tbc kísérő jelensége. Az ascitesfolyadék leg­ • harántlepedő biztosítótűvel;
többször sárgás vagy zöldes, daganat esetén vé­ készenléti tálca a szükséges gyógyszerek­
res, hashártyagyulladásban pedig zavaros. kel, eszközökkel;
vödör.
Hascsapolás előtt a beteget mindig megvizel-
tetjük. A csapolás kivitele. Punkció előtt a beteget
megvizeltetjük, és az ágy bal szélére, kissé bal
A hascsapolást is diagnosztikus és terápiás oldalára fektetjük. Jobb oldalát deréktájon ke­
céllal végezhetjük. A diagnosztikus csapolás elő­ mény párnával megtámasztjuk, így elviselhetőbb
készülete azonos a mellkascsapolásnál tanultak­ a hosszabb ideig tartó fekvés. A műanyag lepedőt
kal, a terápiás csapolás azonban más, mivel itt ál­ úgy helyezzük a beteg alá, hogy az ágyról a gyűj­
talában nagyobb mennyiséget bocsátunk le, és a tőedényig érjen. Felette van a kb. 5 0 - 6 0 cm-re
hasűri nyomás nem negatív. Éppen ezért csapo- összehajtogatott harántlepedő a punkció szintjé­
láshoz vastagabb tűt vagy trokárt használunk. A ben, amivel a punkció befejezése után a hasat
trokár előnye, hogy gyorsabban lebocsátható a enyhe szorítással átkötjük és biztosító tűvel rög­
folyadék, hátránya, hogy csak sebészeti módsze­ zítjük.
rekkel alkalmazható (metszés, majd utána varrat
- kapocs behelyezése). Az orvos kijelöli a punkció helyét (ez a köldö­
köt és az elülső felső csipőtövist összekötő vonal
A trokár két részből áll. Külső része csappal középső és alsó harmadának a határán van a has
ellátott, letompított végű fémkanül, ebbe illeszke­ bal oldalán), majd ő is és a segédkező ápoló is
dik az éleshegyű mandrin, mely erős nyélben vég­ steril kesztyűt, sapkát, maszkot vesz fel. Izolálás
ződik. A mandrin éles hegye túlér a fémkanülön. után a punkcióra kijelölt hely környékét a szabá­
A trokár elzárható oldalnyílásához műanyagcsö­ lyoknak megfelelően fertőtleníti és a szúrás helyét
vet illesztenek. Mivel az eszköz nem olyan éles és

érzésteleníti. Újabb fertőtlenítés után a bőrön kis 19.33. ábra.
metszést ejt, a metszés helyén beszúrja a már
összekészített trokárt a hasüregbe. Ezután átme­ Hascsapolás
netileg elzárja a csapot, kihúzza a mandrint és rá­
erősíti kanülre a steril műanyag csövet. A csap ki­ (Ismert volt az ún. Rivalta-próba, később a kvan­
nyitása után nagy nyomással megindul a folya­ titatív fehérjemeghatározás.) Annak eldöntésére,
dék kiáramlása. Az első néhány ml-t steril kém­ hogy partalis hipertensio (például májcirrhosis)
csőbe fogjuk fel bakteriológiai vizsgálathoz, a vagy egyéb oka van az ascitesképződésnek a szé­
többi a gyűjtőedénybe ürül. A folyadék kiáramlá­ rum és a punktátum albumintartalmának egyide­
si sebességét néha korlátozni kell, a gyors nyo­ jű meghatározása révén van lehetőség. Ha a kü­
máscsökkenés ugyanis szövődményt okozhat. lönbség 11 g/l vagy több, akkor portalis hipertcn-
siora, ha kevesebb a különbség 11 g/l-nél, akkor
A csapolás befejeztével az orvos gyors mozdu­ egyéb eredetű ascitestre gondolunk.
lattal kihúzza a trokárt a hasüregből és a steril
kapocsszedőbe helyezett kapcsokkal egyesíti a A csapolás megtörténtét az orvos a dekurzus-
bőrszéleket (bőrvarratra ritkán van szükség), lapon, az ápoló pedig a lázlapon és az ápolási la­
majd erre fertőtlenítés után steril gézlapot ra­ pon rögzíti. Jelezni kell, mennyi folyadék ürült és
gaszt. abból milyen vizsgálatok történnek. Csapolás
után bizonyos időnként ellenőriznünk kell a ke­
A csapolás nem mindig történik trokárral, el­ ringési paramétereket, hőmérsékletet, de minde­
végezhető vastag punkciós tűvel is. Ilyenkor nekelőtt a panaszok után érdeklődünk. Osz­
nincs szükség bőrmetszésre. Célszerű a tűt rövi­ tályátadáskor ezekre nyomatékosan ki kell térni.
den szubkután vezetni, és utána merőlegesen a Általában egy napig fektetjük a beteget, akkor tá­
hasüregbe szúrni, így az esetleges későbbi asci- volítjuk el a harántlepedőt és engedjük felkelni.
tescsorgás megelőzhető. A beszúrt tűre mű­ Előfordul, hogy fekvő helyzetben nem tud vizele­
anyag toldalékot erősítünk. Ily módon a folya­ tet üríteni, de katétert lehetőleg ilyen esetben se
dék lassabban áramlik ki a hasüregből, így a helyezzünk be, a testhelyzet változtatásával pró­
gyors hasűri nyomáscsökkenés nem következik báljuk megoldani.
be. Tűvel történő csapoláskor természetesen ka­
pocs vagy varrat behelyezésére nincs szükség Ha a csapoláshoz használt eszközök között
(19.33. ábra). olyan is van, ami nem egyszer használatos (olló.
trokár), azt elmossuk és előkészítjük sterilizálás­
A tű eltávolítása után steril gézlapot ragasz­ hoz.
tunk a szúrás helyére. A leragasztás után a több­
szörösen összehajtogatott harántlepedőt haskötő
módjára a beteg hasára erősítjük és biztosítótűvel
rögzítjük. Ez ellensúlyozza a folyadék lebocsátá-
sa után fellépő nyomáscsökkenést. A műanyag le­
pedőt kivesszük, és a beteget visszahelyezzük ere­
deti, kényelmes helyére. A lebocsátott folyadék­
mennyiséget lemérjük. A steril kémcsőben lévő
folyadékot szabályos kísérőlappal bakteriológiai
laboratóriumba juttatjuk.

Egyéb vizsgálatokat is végeznek az ascitesfo-
lyadékból, elsősorban annak eldöntésére, hogy
hasüri gyulladást kísérő exsudatumról vagy más
betegséget kísérő transsudatumról van szó. Erre a
folyadék fehérjetartalmából lehet következtetni.