ápolástan

Ápolási probléma / ápolási diagnóiis(nk); 13.7. ábra.
Ápolási diagnózisok, ápolási terv

ti, a traumatológiai, szemészeti stb. Néhány he­ lyást naponta kell vezetni, súlyos betegnél na­
lyen a kórtörténetbe előre nyomtatott kérdések­ ponta többször is, akár óránként, az időpont
nek megfelelően kell a leleteket leírni. megjelölésével.

A kórlefolyás (dekurzus). A kórlefolyást A kórlefolyás dokumentálásának másik fon­
vagy a kórlap megfelelő részén vagy külön la­ tos részét képezik az ápolói feljegyzések. (13.8,
pon vezeti az orvos. Tartalmazza a beteg megfi­ 13.9. ábra). Helyi gyakorlat szerint más-más for­
gyelése, vizsgálatai, kezelése során észlelteket, a mulát használnak. A feljegyzések a betegekkel
leleteket, a beteg állapotának változását és az történt eseményekről műszakonként készülnek,
orvosnak az említettek összegzése után a beteg­ hitelesen, olvashatóan. Mint a kórtörténet része,
ről, betegségről kialakult véleményét. A kórlefo­ a beteg dokumentációjában megőrzendő.

Ápolaii clliijii »rv 13.8. ábra.
-, Példa az ápolási tevékenység do­

kumentálására

13.9. ábra.
Példa az ápolási tevékenység do­
kumentálására

rízis. A kórtörténet rövid összefoglalását, a A lázlap
megfigyelés alatt kialakult véleményt a kezelés (ki­
vizsgálás) végén - a beteg elbocsátásakor - írja le az A lázlap a kórtörténet szerves része. Elnevezésé­
orvos. Ugyancsak az epikrízis tartalmazza a továb­ től eltérően nemcsak a lázat jelöli, hanem egyéb
bi javaslatokat az életmódra, diétára, gyógyszeres tüneteket, vizsgálati eredményeket, gyógyszeres
kezelésre, a szükséges ellenőrző vizsgálatokra vona- kezelést is (13.10. ábra). Az észlelések egy részét
tokozóan. Halálesetkor az epikrízisnek a kórtörté­ grafikusan ábrázoljuk, más részüket számokkal
net rövid összefoglalásán kívül tartalmaznia kell a vagy rövidített szöveggel írjuk le. A gondosan
halál okát, esetleg annak körülményeit is. (Részle­ vezetett, tisztán tartott lázlap egyúttal jelzi a be­
tesen lásd a Zárójelentés című alfejezetben.) teggel való törődést, betegségével való gondos

73.70. ábra.
„Hagyományos" lázlap személyi
adatokat, vizsgálatokat, gyógy­
szeres kezelést, testhőmérsékletet
ábrázoló része

73.7 7. ábra.
„Egynapos" iázlap

foglalkozást, míg a felületesen, áttekinthetetlenül lázmenet feljegyzése, természetesen nem grafiku­
vezetett lázlap hanyag munkára utal. Ez azt je­ san. Hasonlóan egyéb feljegyzések is fontosak le­
lenti, hogy a jelölésnek áttekinthetőnek, az írás­ hetnek, például a gyógyszerek megnevezése (a
nak olvashatónak, egyértelműnek kell lennie. gyógyszerneveket gyakran elfelejtik), vagy példá­
Utóbbi különösen vonatkozik a gyógyszernevek ul az otthon mért vérnyomás értékei.
írására.
A lázlap szerkezete, felépítése, külleme az osz­
Lázlapot csak intézetben fekvő betegnél veze­ tály jellegétől függően igen eltérő lehet: ismert a
tünk. Bizonyos esetekben azonban otthonában hagyományos lázlap (lásd a 13.10. ábrát) ahol
kezelt betegtől is elvárható, vagy megkívánható a több nap eseményeit rögzítjük egy lapon, másutt

egy lap csupán egyetlen nap történéseit doku­ mindig csak a valós adatokat szabad feljegyezni.
mentálja (13.11. ábra). Fontos, hogy látogatási időben ne maradjanak a
iázlapok a kórteremben, mivel adataik illetéktele­
Kitöltését a beteg felvétele, elhelyezése - sür­ nek tudomására is juthatnak.
gős esetben ellátása - után végezzük. Személyi
adatait a kórlap adataival egyezően és olvasható­ A beteg távozásakor a lázlap is - mint a kórtör­
an töltjük ki. Különösen ügyelni kell a nem ma­ ténet része - a kórlapba kerül, ezzel együtt tárolják.
gyarosan írt vezetékneveknél! Feltüntetjük nevén
kívül a beteg életkorát vagy a - helyi szokásnak A tünetek ábrázolása a lázlapon
megfelelően az azonosításnak jobban megfelelő -
születési dátumát (például 4 7 . 0 8 . 2 8 . azt jelenti, Bizonyos tüneteket minden beteg lázlapján ábrá­
hogy az illető 1947. augusztus 28-án született), zolni kell - akár grafikusan, akár szövegesen -
TAJ-számát, esetleg anyja nevét, foglalkozását. függetlenül a lázlap egyéb esetleges sajátosságai­
Ezek egy része kötelező, más része segít a későb­ tól. Ezek mindenekelőtt az alapvető (kardinális)
biekben a vizsgálatkérő lapok kitöltésénél. Ez­ tünetek (életjelek), de feltüntetjük a testtömeget
után a megfelelő rovatokba beírjuk a naptári na­ (fennjáró betegnél), a székletet, a köpetürítést, a
pokat, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért más hányást, és ha az orvos szükségesnek tartja, a fo­
színnel jelöljük a munkaszüneti napokat. Az egy­ lyadékforgalom adatait is (bevitt és ürített folya­
napos lázlapokon az órákat jelöljük. dék mennyisége). A hőmérsékletet és a pulzust
grafikusan ábrázoljuk („lázgörbe" és „pulzus­
A lázlapon szereplő előrenyomtatott adatok görbe"), egyéb adatokat helyi szokás szerint gra­
közül a gyógyszerek adására vonatkozó részeket fikusan vagy numerikusan. A következőkben a
csak orvos töltheti ki. Egyes intézményekben a le­ „hagyományos" lázlapokon történő ábrázolások
leteket is az orvos írja be, másutt az ápolók. A le­ szerepelnek, természetesen ettől eltérő dokumen­
letek feltüntetését illetően helyi szokások érvé­ tálást is alkalmaznak.
nyesek, azonban helyes arra törekedni, hogy a
könnyebb áttekinthetőség kedvéért a leletek min­ Láz. Az első hőmérsékletének bejegyzésekor a
dig ugyanazon a helyen legyenek feltüntetve. lázlap baloldalán lévő „hőmérséklet" rovatból
A lázlapra csak a valós adatokat írjuk, törlés nem indulunk ki. Hőmérsékletet általában naponta
megengedett, javítás is csak a szabályoknak meg­ kétszer mérünk, de ettől szükség szerint eltérünk:
felelően (a téves adat áthúzása és mellé írva a va­ lázas betegnél például ennél többször, akár órán­
lós adat). Éppen ezért grafitceruzával történt fel­ ként is. A hőmérséklet értékét színes ceruzával
jegyzés nem érvényes, csak a tintával vagy a go­ rajzolt ponttal jelöljük, ezeket folyamatos vonal­
lyóstollal beírt lelet. Megkönnyíti a tájékozódást, lal összekötjük, így kapjuk a lázgörbét.
ha a nagyobb fontossággal bíró leleteket - azok
akár kórosak akár fiziológiásak - külön is ki­ A lázmérés eredményét külön lapon - tábláza­
emeljük, például színessel jelölve vagy bekarikáz­ ton - is rögzíthetjük számokkal, de ezek értékét
va stb. A leleteket nem csak beírja az orvos, ha­ utólag grafikusan is jelöljük a lázlapon.
nem ennek megtörténtét kézjegyével is ellátja, bi­
zonyítva azt, hogy értékeli is azokat. Ha a láz hidegrázással is jár - mivel ennek je­
lentősége van -, külön is feltüntethetjük a lázla­
Egyes betegosztályokon a lázlapokat a beteg­ pon, például úgy, hogy a legmagasabb értéket
ágy végére akasztott lázlaptartóban tárolják, má­ csillaggal jelöljük. Ez már rátekintéskor tájékozó­
sutt kartonpapírból készített lázlaptartóban, de dásra ad lehetőséget.
előfordul, hogy a kórlapban. Utóbbi esetekben
csak a vizitek alkalmával viszik ezeket a kórte­ A hőmérsékletet általában hónaljban mérjük,
rembe. Mindegyik megoldásnak van előnye és ezt nem is jelöljük külön. Mérhető a hőmérséklet
hátránya. Bárhol tároljuk a lázlapokat, azokra végbélben, jelölése: R (rectalis), vagy a szájban,
jelölése: O (orális). (Lásd még a 14. fejezetben.)

LAZLAP LAZLAP

Pulzus. Ábrázolásakor a grafikon vonala a Ha olyan magas pulzusszámot észlelünk, ami­
lázlap bal oldalán lévő „pulzus" rovatból indul nek a ábrázolását a lázlap terjedelme nem teszi le­
ki. Szintén célszerű színes ceruzával ábrázolni és hetővé, akkor azt a vonal végéhez írt számmal je­
mindig a lázgörbétől eltérő színnel (például a láz­ löljük.
görbe legyen kék, a pulzusgörbe pedig piros szí­
nű), így biztosan kiküszöbölhető a már több nap­ Pulzust általában naponta kétszer számolunk,
ja húzott két grafikon összetévesztése. ha ennél többször szükséges, azt a láznál leírt
módon jelöljük.
Lehetőség van a ritmuszavar ábrázolására is.
Vérnyomás. Általában arab számmal jelöljük,
Extrasystolia esetén például a pulzust jelölő előtte RR (Riva-Rocci) jelzéssel a helyi szokás­
vonal fölé írjuk: ES. nak megfelelő helyen. Az azonos helyen történő
jelölés a könnyebb áttekinthetőség miatt célszerű.
Az abszolút aritmiát jelölhetjük hullámos vo­
nallal (13.12. ábra). A vérnyomást is lehet grafikusan ábrázolni,
vonal- vagy oszlopdiagrammal. Ezt a módszert
A pulzusdeficitet úgy, hogy a szívfrekvenciát általában intenzív betegellátó osztályokon alkal­
szaggatott, a perifériás pulzusszámot pedig folya­ mazzák
matos vonallal jelöljük (13.13. ábra).

TAJ LÁZLAP letürítés volt. A szurokszékletet vagy véres székle­
tet jelölhetjük piros vonallal vagy a mellé írt M
13.14. ábra. betűvel (melaena). A széklet kimaradásának jele:
O. A beöntéssel ürített széklet jelöléséhez B betűt
Testtömeg, széklet, köpet, hányás vizeletürítés és folya­ írunk. Lehet még a hashajtót is jelölni (H), ezt
dékbevitel jelölése a lázlapon azonban mint gyógyszert a lázlap gyógyszerek ro­
vatában egyébként is fel kell tüntetni
A vérnyomásmérés gyakoriságát a betegség
természete határozza meg. Minden mérés ered­ Köpet. Általában csak a véres köpetet jelöl­
ményét fel kell jegyezni a lázlapon, vagy különál­ jük, a megfelelő rovatban vagy piros vonallal
ló etedménykimutatási lapon. vagy H betűvel (haemoptoe).

és, A hagyományos lázlap bal oldalán lé­ Hányás. A lázlap megfelelő rovatában jelöljük
vő „légzés" rovatból kiindulva jelöljük. Légzés­ a hányások számát (például függőleges vonallal),
görbét ritkán vezetünk, többnyire csak intenzív szükség szerint pedig a hányadék mennyiségét is.
betegellátó osztályon súlyos betegeknél. Jelölése A vérhányást vagy piros vonallal vagy külön H
a helyi szokásnak megfelelő színnel vagy szagga­ betűvel (haematemesis) jelöljük.
tott vonallal történik.
Vizelet. A lázlap alsó részén tüntetjük fel az
. Feltüntetjük a székletek számát, eset­ erre szolgáló rovatban a vizelet mennyiségét. Kü­
leg módját, továbbá jellegzetességeit. A hagyomá­ lön jelöljük a nappali (N) és külön az éjszakai (E)
nyos lázlap megfelelő rovatában függőleges vo­ mennyiséget. A lázlap vonalkázott, arra alkalmas
nallal jelöljük a normális székletet, dőlt vonallal a részén vonal- vagy oszlopdiagramon is ábrázol­
hasmenéses székletet, annyi vonallal, ahány szék­ hatjuk a vizelet mennyiségét, azonban ez nem
pontos, célszerűbb az abszolút számmal történő
jelölés.

Testtömeg. A lázlap megfelelő rovatában je­
löljük. Ha lehetőség van rá, első vizsgálatkor
mindig megmérjük a testtömeget, utána pedig
szükség szerint. A mérés mindig ugyanabban az
öltözékben történjen (13.14. ábra).

Polyadékbevitel. Szükség szerint mérni kell a
napi bevitt és ürített folyadék mennyiségét. Ezt
egy mennyiségben és nem részletekben mérjük, és
ml-ben jelöljük. Az elfogyasztott folyadék fel­
jegyzésekor (leves, víz, tej, üdítőital stb. mellett.)
beírjuk a parenterálisan bevitt folyadékmennyisé­
get is. A folyadékbevitelt csak akkor tudjuk pon­
tosan jelölni, ha napközben (és alkalomadtán éj­
szaka is) külön lapon azonnal feljegyezzük a fo­
gyasztott ital mennyiségét. Ezeket az értékeket 12
vagy 24 óránként összeadjuk, és a végső értéket
feltüntetjük a lázlapon.

A folyadékforgalmat (bevitt és ürített mennyi­
séget) regisztrálhatjuk külön lapon oly módon,
hogy egymás mellé kerüljön a bevitt és ürített
mennyiség. Az egyensúly így könnyen áttekinthe­
tő (13.15. ábra).

A vizsgálati eredmények jelölése a lázlapon kell venni a parenterálisan bevitt tápanyag ener­
giatartalmát is.
A vizsgálati eredményeket helyi szokás szerint
egyezményesen jelöljük a lázlapon. Általában fel­ Egyebek jelzése. Az említetteken kívül a lázla­
írjuk a laboratóriumi (vizelet, vérkép stb.) vizsgá­ pon különböző módon jelölnek még egyes bea­
latok eredményét, és rövidítve a leíró (röntgen, vatkozásokat, például a szülés, a műtét napját, a
ultrahang, CT stb.) leleteket is. Az írásos leleteket varratszedést, illetve parenterális folyadékbevi­
ezen kívül a kórtörténetben is elhelyezzük. telt: infúziót és a transzfúziót is. Ezek jelölése
többnyire piktogrammal történik. A tanszfúziót
Célszerű a feljegyzéseket is a helyi szokásnak jelölhetik például piros négyzettel, és mindig mel­
megfelelően mindig a lázlap ugyanazon helyén je­ lé írják a vércsoportot, a vér mennyiségét, a kon­
lölni, így az áttekintés lényegesen egyszerűbb. zervvér számát.
(Mint már említettük, a leleteket az orvos nem
csak beírja, hanem kézjegyével is ellátja.) A szakvizsgálatokat, konzíliumokat, ezek
napját is jelölik, és az eredményt - kivonatosan -
ráírják a lázlapra (lásd 13.10. ábra).

Egyéb jelzések a lázlapon

A gyógyszerrovat vezetése. A gyógyszerek megje­ Különböző célú ápolási,
lölésére fenntartott rovatot az orvos vezeti, ő ír­ eredménykimutatási lapok
ja fel a rendelt gyógyszert, és jelöli a folyamatos
szedését vagy annak befejezését. Fontos, hogy Ezek az osztály jellegének megfelelő, speciális
mindez olvasható és áttekinthető' legyen! Ha a nyomtatványok, melyeken részletesen fel lehet
gyógyszer nevét a lázlapon nem tudjuk pontosan tüntetni azokat az ápolási feladatokat, megfigye­
azonosítani, ne adjunk gyógyszert! Ilyenkor kér­ léseket, vizsgálat eredményeket stb., melyek re­
dezzük meg az orvost! gisztrálására a szokványos lázlapon nincs lehető­
ség. Ilyeneket alkalmazhatunk többek között pél­
A felírás tartalmazza a gyógyszer formáját (in­ dául:
jekció vagy tabletta, cseppek vagy kanállal kell
adni stb.), egyszeri, illetve napi adagját. cukorbetegeknél, mely tartalmazza a napi
vizeletmennyiséget, a cukorkoncentrációt,
A gyógyszerek folyamatos szedését kétféle­ az ebből számított, egy nap alatt ürített cu­
képpen jelölik (lásd 13.10. ábra), vagy nyíllal je­ kormennyiséget;
lölik a folyamatosságot minden napra külön je­ vesebetegeknél ugyanez a fehérjére vonat­
lölve, vagy naponta felírják a szükséges adagot. koztatva;
Injekciós kezelésnél szerepelnie kell a lázlapon az táplálék- és folyadékbeviteli lap, olyan be­
adás módjának: im. (intramuszkulárisan), iv. (int­ tegeknél, akiknek az étkezése nem kielégí­
ravénásán) vagy sc. (szubkután) kell adni az in­ tő, a folyadékfelvétele is bizonytalan,
jekciót. ugyanakkor jelentősége van ezek pontos
ismeretének (például leromlott betegek,
Étrend. Az étrendet vagy a diéta elnevezését a vesebetegek stb.) (13. 15. ábra);
lázlap megfelelő rovatába, az orvos rendelésének eredménykimutatási lapot olyan betegek­
megfelelően írjuk be (13.10. ábra). A diéta elne­ nél használunk, akiknek naponta több­
vezése helyenként más és más. ször, óránként vagy akár ennél gyakrab­
ban is regisztrálni kell a kardinális tünete­
Néha arra is szükség van, hogy pontosan re­ ket és ezekkel kapcsolatos terápiás beavat­
gisztráljuk az elfogyasztott tápanyag mennyiségét kozásokat (13.16. ábra);
(naponta elfogyasztott energiamennyiséget). Ezt
nem a lázlapon, hanem külön lapon vezetjük, és
számoljuk is, dietetikus segítségével. Figyelembe

láztábla 3 órás hőméró'zéshez: olyan lázas Ezeken kívül a betegosztály jellegének megfe­
betegeknél alkalmazzuk, akiknél a szokvá­ lelően még számos kimutatást alkalmaznak, helyi
nyos, napi kétszeri hó'mérőzés nem elegen­ kezdeményezésként. Ezek az ápolási dokumentá­
dő; az értékeket számszerűen jegyezzük ció részei, és távozáskor a beteg kórtörténetébe
fel, és a lázlapon utólag ábrázoljuk. A helyezzük.
megfelelő lázérték mellett az adott gyógy­
szert (például lázcsillapítót) is felírjuk, így A beteg kivizsgálása vagy gyógyítása során
pontosan megtudható, hogy a láz spontán összegyűlt írásos leleteket (laboratóriumi eredmé­
csökkent-e vagy lázcsillapító hatására. nyek, szakvizsgálatok, konzíliumok, EKG-vizsgá-
latok stb.) külön borítékba gyűjtjük, és úgy helyez-

13.15. ábra.

Táplálék- és folyadékbevitelt
regisztráló lap

EREDMÉNYKIMUTATÁSI LAP •I. fj, /6. ábra.

{Js Az életjeleket és az elvégzett teendőket

159JZ. n,. regisztráló lap

zük el a kórtörténetbe. Valamennyi lelet részletes Ebben az értelemben tehát nemcsak az intéze­
feltüntetése a lázlapon ugyanis nem lehetséges. ti munkával kapcsolatban beszélünk vizitről, ha­
nem akkor is, ha az otthonában fekvő beteget lá­
A vizitek togatja meg az orvos vagy a szakdolgozó. A kö­
vetkezőkben a betegosztályon történő vizitekkel
A vizit eredeti jelentése: látogatás. Az orvosi gya­ foglalkozunk.
korlatban is a beteg meglátogatását jelenti; ilyen­
kor az orvos meghallgatja a panaszokat, elvégzi a A vizit célja
szükséges vizsgálatokat, megtervezi a kiegészítő
vizsgálatokat, megszabja a beteg állapotának meg­ A vizit a beteggel való foglalkozás egyik legfonto­
felelő kezelést (pihenés, diéta, gyógyszerek stb.). sabb mozzanata, de nem az egyedüli. A viziten

látjuk a beteget, megkérdezzük, észleljük állapo­ dokumentációban írásban is jelzi, és szóban - be­
tát, az abban bekövetkezett változásokat, akár a tegenként - történő osztályátadáskor is tájékoz­
javulást, akár a rosszabbodást. Itt tervezi meg az tatja a délelőtt (napközben) dolgozó ápolót. Van­
orvos a további kezelést, a szükséges változtatá­ nak súlyponti események (például tüdó'gyulladá-
sokat, az újabb vagy kiegészítő vizsgálatokat. A sos beteg lázas-e, epebetegnek volt-e éjszaka gör­
beteg állapotának megítéléséhez nem elég a vizs­ cse, gyomorvérző milyen székletet ürített, vesebe­
gálat, az orvosnak a beteggel kapcsolatos összes tegnek mennyi a vizelete stb.) Vannak olyan ada­
történésről tudnia kell. Ehhez a szorosan vett (la­ tok, amiket minden betegről tudni kell: nyugodt
boratóriumi, eszközös stb.) vizsgálati eredménye­ volt-e, aludt-e éjszaka, vagy volt-e panasza (eset­
ken kívül nélkülözhetetlen az ápoló észlelő, meg­ leg betegtárstól tudakoljuk meg, hogy valaki za­
figyelő tevékenysége során szerzett összes infor­ vart, nyugtalan volt-e, mert ilyenre a beteg már
máció is. nem emlékszik). Ezeket a vizitelő orvossal min­
den betegnél közölni kell.
A vizit akkor eredményes, akkor tölti be sze­
repét a betegek ellátásában, ha azt előkészítjük, a E tekintetben érvényesül az alapvető szükség­
beteggel kapcsolatban minden eseményről be tu­ letek megfigyelése, ezen igények kielégítése és do­
dunk számolni, minden betegről mindent tudunk kumentálása.
(a délelőtti vizitnél az éjszaka történteket, az esti
vizitnél pedig a napközbeni eseményeket). A vizithez szükséges eszközök előkészítése. A
vizsgálathoz szükséges eszközöket a vizittálcán
A vizit előkészítésének ápolói feladatai helyezzük el. Az eszközöket az osztály jellege ha­
tározza meg, más belgyógyászati és más sebésze­
Az orvosi vizithez elő kell készülni, és elő kell ké­ ti jellegű osztályokon. Általában a következőket
szíteni a betegeket is. Zavartalan lebonyolításá­ tartalmazza:
nak több feltétele van, amelyeket együttesen kell
érvényesíteni. vérnyomásmérő;
zseblámpa;
A vizit mindennap közel azonos időben szappan, törülköző;
történjen. Ez minden szintű vizitre vonat­ jegyzetfüzet, írószer.
kozik.
Ahol ez nem így van, az osztály egészének Ahol az osztályos orvosi viziten adják be a
munkarendje labilissá válik. A vizit idejét gyógyszereket is, ott a beadandó gyógyszereken
úgy határozzák meg, hogy a betegek egyéb kívül ezek beadásához szükséges eszközöket is
ellátását (étkezés, pihenés, vizsgálati anya­ elő kell készíteni.
gok vétele) ne zavarja.
A vizithez mind a vizitelő orvosnak, mind az Mindezeket azért fontos előkészíteni, mert a
ápolónak elő kell készülnie. Ez csak akkor viziten minden szükséges eszköznek kéznél kell
lehet zavartalan, ha a vizit ideje állandó. lennie. Csak kivételes esetben engedhető meg,
hogy vizit közben az ápoló ismételten valamiért
: ápoló teendői vizit előtt. A vizitig el kell elhagyja a kórtermet, mert a jelenlét hiánya meg­
végezni az ápolási teendőket (tisztálkodást, hő- bontja a rendet, és a vizit a betegek előtt elveszti
mérőzést, pulzusszámolást, a vizsgálati anyagok fontosságát.
vételét stb.). Minden betegről tájékozódnunk
kell, ismernünk kell az állapotában bekövetkezett A viziten jelen kell lenniük a b e t e g e k n e k . Ne
változásokat, az összes éjszakai történést. Ezeket hagyják el a kórtermet tisztálkodás, látogatók
az éjszakai szolgálatot teljesítő ápoló az ápolási fogadása céljából. Ha lehet, más vizsgálat céljá­
ból se legyenek távol. A kórteremben fekvő bete­
gektől is kívánjuk meg, hogy ágyuk rendben le­
gyen, vizitnél ágyban legyenek, egymás dolgaiba
ne szóljanak bele, rádió, mobiltelefon legyen ki-

kapcsolva, utóbbi a vizitelő csoport tagjaira is A feljegyzett orvosi rendeléseket a vizit befe­
kötelező! Ennek fegyelmező ereje is van, főleg jezése után - természetüktől függően - azonnal
azonban egymás munkájának és a betegtársak vagy később teljesíteni kell. A viziten történő
megbecsülését szolgálja. Vizitnél a betegek semmi rendeléseket ne adjuk át más személynek, mert
mással nem foglalkozhatnak, ébren kell hogy le­ ez újabb tévesztés forrása lehet, és végrehajtása
gyenek. Mindezt a betegektől csak akkor kíván­ is bizonytalan. A viziten kapott rendelések vég­
hatjuk meg, ha magunk is következetesek va­ rehajtásáért a vizitelő ápoló személyében fele­
gyunk: a vizitnél csak a beteggel és egyszerre csak lős.
egy beteggel foglalkozunk, vele pedig mindenre
kiterjedően. Mindezt a helyzethez illő komoly­ A rendelés, feljegyzés mindig névreszóló! Nem
sággal kell végeznünk, gondolatmenetünket nem megengedhető a kórterem és ágyszám szerinti je­
zavarhatja meg semmi. Ezért ilyenkor az ápoló lölés!
nem hagyhatja el a kórtermet, és az orvost sem
hívhatják telefonhoz vagy egyéb, halasztható A vizitek fajtái
megbeszéléshez.
Osztályos orvosi vizit. A beteg kezelőorvosa, osz­
Az is a vizit jelentőségét hangsúlyozza, hogy tályos orvosa végzi a reggeli első vizitet a munka­
minden nap ugyanazon időben van. rendben meghatározott időben. Az orvos az ápo­
ló segítségével az elmúlt naphoz képest bekövet­
Segédkezés betegvizsgálatnál. Az ápoló aktív kezett változásról, az éjszaka történtekről tájéko­
munkatársa a vizitelő orvosnak. Nem csupán fi­ zódik és a beteget a szükséges mértékben megvizs­
zikai értelemben van jelen, hanem a betegvizsgá­ gálja. Ezen a viziten elvégezzük a legszükségesebb
latnál történő közreműködésen kívül segíti a gyó­ kezeléseket (iv., im. injekciók beadása). A beteg
gyító munkát. Erre pedig csak akkor képes, ha is­ állapotától függően az orvos kérhet azonnali, az­
meri a beteg állapotát, sőt a vizitet megelőző idő­ napi kiegészítő vizsgálatot, és megtervezi a követ­
ben a vele történteket is. kező napi beavatkozást vagy vizsgálatot. Mint
már említettük, ezeket az ápolónak fel kell jegyez­
Viziten a vizsgálathoz a beteget a szükséges nie. A vizitet fel kell használni a betegek egészsé­
mértékig le kell vetkőztetni. Ehhez ismerni kell a ges életmódra történő figyelmeztetésére is, ilyenek
beteg állapotát, mert nem mindegy, hogy ilyen elsősorban a táplálkozási szokások helyessége, a
vizsgálatnál mennyire mozgatunk meg egy súlyo­ mozgás, a káros szenvedélyek veszélyei stb.
sabb beteget. Nem minden viziten vizsgálja meg
az orvos a beteget mindenre kiterjedően, többnyi­ Osztályvezetői, részlegvezetői vizit. Szintén
re csak a korábban kórosnak talált szerveket, meghatározott rend szerint történik. Vagy az osz­
szervrendszereket vizsgálja (például tüdőgyulla­ tályvezető főorvos, vagy - nagyobb osztályoknál
dásos betegnek elsősorban a mellkasi szerveit - a részlegvezető főorvos végzi. Az osztályos or­
vizsgálja, epebetegnek a hasát, hypertóniásnak a vos az előző viziten észleltek alapján a főorvost
vérnyomását stb.). Viziten az ápoló segítő tevé­ tájékoztatja a beteg állapotáról, a vizsgálatok
kenységét is ezek határozzák meg. eredményéről, a tervezett további vizsgálatokról,
kezelésről. A főorvosnak azonban bizonyos ese­
A vizsgálat befejezése után a beteget felöltöz­ tekben nagy vonalakban már a vizit előtt is tájé­
tetjük, és állapotának megfelelően elhelyezzük az kozódni kell egy-egy beteg állapotáról, elkerülve
ágyában. azt, hogy a beteg előtt történjen vitatkozás a te­
endőkről. Az is hozzátartozik a vizithez, hogy a
A viziten történő orvosi rendeléseket az ápoló beteget tájékoztatjuk a vizsgálat eredményéről és
a jegyzetfüzetébe (vizitfüzet) jegyzi fel. Erre min­ arról, mit tervezünk még tenni akár diagnoszti-
dig szükség van, nem bízhatjuk magunkat az em­
lékezetünkre, mert így nem csak a rendeléseket
felejtjük el, hanem összetévesztés forrása is lehet.
Utóbbi a feledékenységnél is nagyobb hiba.

kusan, akár a kezelést illetően. Ennek a tájékoz­ lönböző orvosi szakmák képviselői vesznek részt.
tatásnak a lehető leghitelesebbnek kell lenni. Ügyelet időben az ügyeletes orvos kéri a konzíli­
um összehívását.
Florence Nightingale azt írja, hogy a beteg előtt ne
Ahhoz, hogy az ilyen tanácskozás eredményes
beszéljünk suttogva - főleg ne neki hátat fordítva -, legyen, gondosan elő kell készíteni. Szükséges
hozzá a beteg összes dokumentációja (kórtörté­
sem pedig a vizit előtt vagy után a kórterem ajtaján kí­ net, vizsgálati eredmények) és a beteg.

vül a folyosón úgy, hogy azt a beteg is észlelje. A konzílium tehát háromszereplős, szükséges
hozzá:
Célszerű, ha a viziten csak annyi orvos és ápo­
ló vesz részt, amennyi a betegellátás szempontjá­ a konzíliumot kérő orvos;
ból feltételenül szükséges. Amennyiben szakmai a konzultáló (konzíliumba hívott) orvos;
továbbképzés céljából más is jelen van (például a beteg.
hallgatók), arról tájékoztatni kell a betegeket!
Két orvos megbeszélése az érintett beteg nél­
gyeletes orvosi vizit. Az ügyeletes orvos az kül nem nevezhető konzíliumnak, az legfeljebb
osztály munkarendjében meghatározott esti megbeszélés, tanácskérés stb. Még kevésbé nevez­
órákban valamennyi betegágynál vizitet tart, hető annak, ha ez telefonon történik.
hogy a betegeket ellássa, kívánságaikat meghall­
gassa és szükség szerint intézkedjék. Az ügyelet A konzílium résztvevői a beteg vizsgálata
átvétele előtt az ügyeletes orvosnak tájékozódnia alapján tesznek javaslatot a beteggel kapcsolatos
kell a napközben történt eseményekről és a vár­ további teendőkre (vizsgálatra, kezelésre). A ta­
ható fontosabb teendőkről. nácskozás eredményét beírják a kórtörténetbe, és
természetesen közlik a beteggel is. A konzílium
Ügyeletes orvosi vizit munkaszüneti napokon. eredményét akkor is rögzíteni kell, ha az abban
Munkaszüneti napokon az ügyeletes orvos az résztvevők nem jutnak egyetértésre.
osztályos orvos által előírtak szerint vizitel, bizto­
sítva ezzel a betegellátás folyamatosságát. Ezeken Az ápoló feladata. A kórtörténet előkészítésén
a napokon azonban - ha az ügyeletes orvos nem kívül fel kell készülni a beteg vizsgálatára és ab­
szakorvos - az osztályvezető főorvos vagy az ál­ ban való segédkezésre. A vizsgálathoz való előké­
tala megbízott szakorvos is vizitel. szítést aszerint végezzük, hogy milyen természetű
speciális vizsgálat várható (például mellkasi be­
Munkaszüneti napokon különös gonddal kell tegségnél hallgató szükséges, hasi betegségnél
vizitelni, mert ilyenkor kevesebb orvos és ápoló rectalis vizsgálat várható, végtagbetegségben kör­
van az intézményben, és fokozottabb az egyéni fogatmérés stb.) Ezekről a konzílium előtt az osz­
felelősség. tályos orvostól tájékozódjunk, és ennek megfele­
lően tegyük meg az előkészületeket.
Sürgős vizsgálatokat a munkaszüneti napon is
el kell végezni. A betegek vizsgálata nem mindig a kórterem­
ben történik. Elvégezhető vizsgálóhelyiségben is a
Konzíliumok többi beteg kizárásával. Ilyenkor a beteget a vizs­
gálóhelyiségbe kísérjük vagy szállíttatjuk.
A konzílium a beteg bajának, a kezelés módjának
megállapítása céljából folytatott orvosi tanácsko­ A konzílium a beteg további sorsát illetően
zás. Ezt a tanácskozást a betegellátás minden igen fontos, sokszor döntő jelentőségű, és ezt a
szintjén alkalmazzuk, fekvő, járó vagy az ottho­ beteg is tudja, érzi. Eredményéről az orvos tájé­
nában kezelt betegeknél is. koztatja a beteget, megnyugtatása azonban ápo­
lói feladat is. A több személy által végzett vizsgá­
Kórházban a konzíliumot az osztályvezető fő­ lat általában szorongást vált ki a betegből, beteg­
orvos vagy helyettese kezdeményezi. Ebben a kü­ ségét súlyosnak érzi, nyugtalan lesz. Ezt kell fel-

oldanunk a megfelelő előkészítéssel és a konzíli­ mesterséges tápláláskor stb.). Ennek szükségessé­
um megtörténte utáni beszélgetéssel. gét az elbocsátó orvos javasolja, és a családorvos
intézkedik a megvalósításról. Ezek időtartama
A beteg elbocsátása meghatározott, az ellátást a biztosító támogatja.

Betegosztályról a beteget vagy otthonába bocsát­ Zárójelentés. A zárójelentés a kezelés vagy a
juk, vagy áthelyezzük másik osztályra. Mindket­ kivizsgálás befejezésekor, elbocsátáskor vagy más
tőnek a rendjét az egészségügyi törvény, illetve az osztályra történő áthelyezésekor készül. Egy pél­
intézmény Szervezeti és Működési Szabályzata dány a betegnél marad, egy a háziorvoshoz kerül
(SzMSz) tartalmazza. - ezt lehetőleg a beteg vigye el hozzá - egyet pe­
dig megőrzünk a kórtörténetben. Orvosi és ápo­
Hazabocsátás. Az intézeti kezelés a beteggyó­ lói részből áll.
gyítási folyamatnak egy része. Nem azt jelenti,
hogy amíg valaki kórházban van, addig beteg, az A orvosi zárójelentés tartalmazza a rövid kór­
elbocsátáskor pedig maradéktalanul gyógyult; a előzményt, gyógyintézeti vizsgálati leleteket, kór­
gyógyulás egy folyamat, amely nem ér véget az el­ ismét, az alkalmazott gyógymódot és az epikrízist.
bocsátáskor. A betegek csak egy kis része gyó­
gyult maradéktalanul elbocsátáskor, a nagyobb Az epikrízis a vizsgálatok, a gyógymód rövid
részük javult, és még további gyógyulásra van összefoglalása, az orvos véleménye a betegségről,
szükségük, egy kis részük pedig rosszabb, esetleg indokolása a felállított kórismének, a terápiának.
terminális állapotban kerül otthonába. Utóbbi Fontos része a beteg további teendőire vonatko­
csak saját vagy a család kérésére történhet, ami­ zó javaslat életmód, diéta, gyógyszeres kezelés,
ről írásban nyilatkozni kell. otthoni kiegészítő, illetve ellenőrzővizsgálatok
ideje, amennyiben pedig szükséges, a szakorvosi
A beteg haza bocsátását meg kell tervezni. ellenőrzés (például újabb kórházi felvétel) vonat­
Tudnunk kell, milyen körülmények közé kerül, kozásában.
biztosítva van-e a további ellátása (kezelés, ápo­
lás, vagy például télen fűtött lakás várja-e ott­ A zárójelentés elkészítése vagy az orvos vagy
hon). A hazautazás módját a beteg állapota hatá­ az orvosírnok feladata, de utóbbi esetben is az
rozza meg: saját lábán vagy tömegközlekedési orvos felelős a benne foglaltak valódiságáért.
eszközzel mehet a jó állapotú beteg, de inkább Aláírja az osztályvezető főorvos, a kezelő orvos,
járművel a család szállítja. Ha utóbbira nincs le­ és el kell látni az elbocsátó osztály bélyegzőjével,
hetőség és egyedül utazásra képtelen, igénybe le­ valamint bizonyos esetekben az orvos személyi
het venni a betegszállító szolgálatot. bélyegzőjével is. Tárolása a kórtörténet részeként
irattárban vagy számítógépes rendszerben törté­
Személyes holmijait viszi magával, ha értéke nik. A zárójelentés átvételét a beteg (vagy hozzá­
volt letétben, azt szabályos írásbeli elismervény tartozója) aláírásával hitelesíti.
ellenében visszaadjuk. Ha otthon további gyógy­
szerszedésre szorul (ez az esetek többségében így A zárójelentés - mint a kórtörténet része - ok­
van), ellátjuk orvosi vényekkel, és kezébe kapja a mány, részint fontos és hiteles tájékoztatást ad a
zárójelentéseket. kezelőorvosnak, részint hatóságnál is felhasznál­
ható.
Megtörténik, hogy a betegnek otthonában nem
csupán alapvető ellátásra (étkezés, tisztálkodás A távozó beteget el kell látni az ápolási, áthe­
stb.) van szüksége, hanem bizonyos esetekben lyezési lappal. Ez a zárójelentés része, tartalmaz­
szakápolásra is (például sebkötözés, injekció adá­ za a távozás módját, azt, hogy hova, kivel vagy
sa, alkalomadtán beöntés, gyógytorna, tanácsadás mivel távozik, milyen állapotban, továbbá az ott­
honi tartózkodásra vonatkozó szükségleteket,
ápolási igényeket. Ez lehet az orvosi kórlaphoz
hasonlóan nyomtatott formula, de lehetőséget ad
az ápoló egyéni feljegyzéseinek is. A távozási lap

egyik példányát a beteg kapja, aláírásával hitele­ raktározott kórtörténet tartalmazza az írásos
síti, másik példánya pedig a kórtörténetbe kerül kórlapot, láziapot, betétlapokat, különböző kie­
megőrzésre (13.17. ábra). gészítő vizsgálati lapokat és az összes ápolási do­
kumentációt.
A kórtörténet tárolása
A tárolásnak áttekinthetőnek kell lennie azért,
A betegosztályról távozó beteg írásos kórtörténe­ hogy az szükség esetén visszakereshető legyen. Az
tét a távozás sorrendjében irattárban tárolják. A átlagos életkor növekedésével a visszatérő betegek
száma is emelkedik, ezért a régebbi dokumentáció
visszakeresésére egyre többször van szükség.

ÁPOLÁSI ÁTH ELYEZÉS1-TÁVOZÁSI LAP 13.17. ábra.
< . • légtI rész aláfíüianjól
Az elbocsátási, áthelyezési lap
A belez nece: Tlvozás idoponlji egyik lehetséges formája
OtraKröt Tlvozss.
A ti jjsArol énemen kjpoei: otlhonioi
' család mis •': - -v- Ae
TlS OSCi11NTI
I -./..II»!
ApolAii itilusi
A KtáOvoízzcátísipmoóiddja: RR:
Hcrnenefckt.
! fc»ertwl OnellatO ké^c«Wfc:
1 •CMJwI
leijeién MÉH
T«datalt*pot: segítségre swwl
telje* ellliitt ínnyel

Étrend: 'i-nj Utolsó ityöO«er bevitel időpontja;
i nom. Mod.a: .
i diéta
Crltíü szökségletek: UtotiO itikletunléi iűöpocij*.
izrklct: f.miA »veier c-re JópsiVn
v;:-- nerr 'n.nni:ncni

Decubitus. krónikus lebfüátái wUkiesei-e ? (srtkMgei rész .ilihu/unaó)

I nem ' helye:

i foki
i tamMwr

VHa btnesitic penfentl UnJI cenirtln prtptiik v
Bchclyj£ikiejt .. . ..

Kórházi ipola» után WUkMJ1 < art sef ftiegre: ZZ]
• [::zUlkodás öltözködés htlyteivitoimái Helyvátomiis ttkertfs egyéb:

(•••:• iwas: segedeukoi nAkMtevc* Apoláii ÖCTOrolál A / S
I nen <' igea.

Apo-ási események, teendők. javasatok:

Eníitarjyaimac hiin»t«ljnul visszakaptam:
BcIeR

i : Összefoglalás

A betegek elsődleges ellátása az alapellátás és a járóbeteg szakellátás körében történik, ez­
zel a 2. fejezet foglalkozik. Ezeken a területeken nem megoldható esetekben kerül a beteg
intézetbe.

Ebben a fejezetben az intézetbe felvett betegek ellátásával foglalkoztunk. Szóltunk az admi­
nisztrációs tevékenységről, azt követően pedig a beteggel való elsődleges foglakozásról. Ez
a tevékenység a betegellátás szempontjából igen fontos, hiszen az első benyomások sokszor
meghatározók.

Részletesen ismertettük az adminisztrációval kapcsolatos feladatokat: a kórtörténetet, an­
nak részeit és az ápolás kapcsán történt megfigyelések dokumentálását: a lázlap, ápolási la­
pok vezetését. Ebbe a tevékenységbe tartozik a vizitek ismertetése, kiemelve az ezekkel kap­
csolatos fontos ápoló tevékenységeket.

Végezetül megismertük a beteg elbocsátásával kapcsolatos feladatokat. A folyamatosságot
ezt követően az alapellátás biztosítja.

Kérdések, kiadatok

1. A betegellátásban milyen ellátórendszer biztosítja a folyamatosságot?
2. Melyek az intézeti betegfelvétel állomásai, melyek az adminisztrációs feladatok?
3. Melyek az újonnan felvett beteggel való foglalkozás első teendői?
4. Miből áll a beteg fizikális vizsgálata, és melyek az ehhez szükséges legfontosabb eszkö­

zök?
5. Melyek a kórtörténet részei intézetben és járóbeteg-rendelésen?
6. Milyen tüneteket ábrázolunk és hogyan a „hagyományos" lázlapon?
7. Ismertessen néhány „egyéb célú" ápolási lapot!
8. Ismertesse részletesen a megfigyeléskor észleltek dokumentálását ápolási lapokon!
9. Ismertesse a vizit fajtáit, az ehhez kapcsolódó ápolói feladatokat!
10. Ismertesse a beteg elbocsátásával kapcsolatos ápolói feladatokat!

Az egészséges és beteg ember
szükségleteinek kielégítése

A 8. fejezetben az ápolási modellek ismertetésé­ tegsége természetéből kifolyólag (például a fájda­
nél utaltunk V. Henderson ápolási modelljére, lom miatt) nem tud pihenni, szervezete kifárad.
mely 14 pontban határozta meg az egészséges és A szokatlan környezet, idegen emberek (bete­
beteg ember alapvető szükségleleteit. Ebben a fe­ gek), szigorú kórházi napirend, mind negatívan
jezetben azokat az alapszükségleteket tárgyaljuk, befolyásolja a beteg nyugalmát.
melyek a testi egészség megtartását vagy helyreál­
lítását célozzák. Az ún. „magasabb szintű" szük­ Célunk: Az ápoló egyénileg és hatékonyan ke­
ségleteket és azok kielégítését önállóan a 15. feje­ zelje a beteg alvásszükségletét, alvással kapcsola­
zet tartalmazza. tos problémáit.

Alvás, elalvási szokások

Az alvási igény, A napi tevékenység után jelentkező fáradságérzés
a pihenés szükséglete jelzés a kifáradás testi megnyilvánulásairól. Ez ál­
mosság formájában jelentkezik, ennek hatására
Altmajer Beáta az agyunk tudatosan kikapcsolja az izgalmi inge­
reket.
A jó életminőség egyik fontos eleme az alvás.
Minden embernek és minden korosztálynak más Az alvásra való előkészület maga az elhatáro­
és más az alvásigénye. zás, hogy aludni fogunk, valamint az ehhez kap­
csolódó tevékenységek, mint például levetkő­
Az újszülöttek általában 18-20 órát alszanak, zünk, hálóruhát veszünk stb. Ezt követően ké­
majd ez fokozatosan csökken, 1 éves korra nyelmes testhelyzetet foglalunk el az ágyban.
14-16 órára. 3 éves korra már csak rövid nappa­
li és hosszú éjszakai alvás a jellemző. Iskolás kor­ Az izgalmi ingerületekkel szemben túlsúlyba
ra 8—10 óra, felnőtt korra 5-8 órára csökken az kerülő gátló mechanizmusok következtében fo­
alvásszükségletünk. kozatosan megszűnik a tapintás és helyzetértéke­
lés. A gátlás teljes kialakulása jelenti a félálom
Nem megfelelő mennyiségű és minőségű al­ állapotát, mely kb. egy óra hosszat tart, ezt köve­
vással fáradtak vagyunk, csökken a koncentráló­ ti a mély alvás.
képességünk, ingerlékennyé válunk.
Kórházba kerülő betegnek alvási szokásai
Különösen fontos az ápoló részéről a beteg megváltozhatnak. Idegen környezet veszi körül,
ember alvásigényének a felmérése. A beteg a be- állandó készenléti állapotban van, szigorú házi­
renddel. Az ápolónak nagy szerepe van abban,
hogy felmérje a beteg alvási szokásait, majd biz-

tosítsa a legideálisabb feltételeket a nyugodt pihe­ Alvászavar
néshez. Ezek például:
Alvászavarnak nevezzük azokat az állapotokat
ágya legyen kisimítva, szükség esetén ágy­ amikor az egyén alvásrendjét valami rendszere­
neműje kicserélve; sen megzavarja.

szükség esetén a beteg állapotától függően Befolyásoló tényezői például:
lemosdatni, hátát bedörzsölni (mentolos valamely betegség tünete, ilyen például a
alkohollal vagy hűsítő géllel), tiszta pizsa­ fájdalom, a légzészavar;
mát adni, és a beteg számára legmegfele­ környezeti tényezők, éjszakai vizelés stb.;
lőbb testhelyzetet biztosítani; stressz, feszültség, depresszió;
megfelelő környezet kialakítása, szoba ki- gyógyszerek;
szellőztetése, majd megfelelő hőmérséklet alvási szokások;
beállítása; több műszakos munkarend, túlzott fizikai
fáradtság;
megfelelő testhelyzet biztosítása ( kényelmi rossz táplálkozási szokások stb.
eszközök használata), például légzészavar,
fulladás esetén ülő vagy félig ülő helyzet; A tartós alváshiány rossz életminőséghez vezet,
éjszakai nyugalom biztosítása: lámpaoltás kimerültség, nyugtalanság lesz a következménye.
vagy ha szükséges éjjeli lámpa égve hagyá­
sa, csend biztosítása, ne okozzunk például Alvásra jellemző ápolási folyamat
hirtelen zajokat, a szobaajtót csendben be­ és dokumentálása
csukjuk;
1. Felmérés: A beteg elmondása szerint felmér­
fájdalom esetén orvos utasítása szerint jük az alvási szükségleteit, igényeit, problémá­
megfelelő fájdalomcsillapítót adunk, illet­ it. Gyermek esetén a szülők nyújthatnak kellő
ve beadjuk az esti gyógyszereket; információt.
a félelem gyakori oka lehet az alvászavar­
nak. Ha ilyenre gyanakszunk, a beteget 2. Ápolási diagnózis: A felmérést összegezve az
megnyugtatjuk, hogy a szükséges segítsé­ ápoló felállítja az alvászavarra legjellemzőbb
get bármikor megkapja. ápolási diagnózist. Például alvászavar, meg­
változott környezet okozta stressz miatti alvás­
Gyermekeknél a magára maradástól és a sö­ zavar.
téttől való félelem gyakori. Félelmük oldására az
első napokban az elalvásig maradjunk mellettük, 3. Tervezés: A megfelelő ápolási diagnózis felál­
későbbiekben pedig gondoskodjunk arról, hogy lítása után az ápoló ehhez ápolási tervet ké­
kevés fény a nyitott ajtón át beszűrődjön hozzá­ szít. Kidolgozza a megfelelő stratégiát az alvás­
juk. Ma a baba-mama szobák kialakításával az zavar megszüntetésére. Szükség esetén egyéb
édesanya gyermeke mellett tud maradni éjszaká­ szakember bevonásával, például dietetikusi
ra is. tanácsokkal a nem megfelelő táplálkozási szo­
kások megváltoztatása; kezelőorvos segítségé­
Sok beteg szeretne elaludni, de ez nem sikerül. vel fájdalomcsillapító beállítása. Célunk pél­
A beteg ilyen irányú panasza esetén egyszerű ta­ dául a megváltozott környezet okozta stressz
nácsokkal látjuk el, például olvasson, hallgasson kiváltotta alvászavar rendezése.
zenét, így egy kicsit elterelheti a figyelmét. Gyak­
ran elég az ápoló megnyugtató jelenléte, hogy a 4. Megvalósítás:
beteg leküzdje szorongásait, félelmét, honvágyát, Megfelelő környezet kialakítása.
mindazt a feszültséget, amit akkor érez, ha egye­ Kényelem biztosítása.
dül marad.

Megfelelő hőmérséklet beállítása. Az ápoló szempontjából az ágy legyen:
Beteg megnyugtatása, hogy hívására bár­ könnyen mozgatható, gördíthető;
mikor jövünk. minden oldalról könnyen hozzáférhető;
állítható magasságú, egyszerűen, könnyen
Nyugalom és csend biztosítása, ajtó becsu­ különböző helyzetbe hozható (14.2. ábra).
kása.
Stressz csökkentése, például alvás előtti A kórteremben az ágyak 8 0 - 1 2 0 cm-re legye­
TV-nézés, olvasás, relaxálás. nek egymástól, így a betegek egymást nem zavar­
Szükség esetén orvos utasítása szerint a ják ápolási munka közben, könnyen hozzáférhe­
tő, kisebb a fertőződés veszélye. Minden új beteg
megfelelő altató beadása. számára tiszta ágyat biztosítunk. A hosszabb ide­
S. Értékelés: Az ápolónak el kell döntenie, hogy ig ápolt beteg ágyán néhány naponta - hetente,
szennyeződés esetén azonnal cseréljük a huzatot.
a kitűzőn tervet sikerült-e megvalósítania.
Példánkból kiindulva a környezetváltozás A betegágy napi rendbetételéhez tartozik az
okozta stressz leküzdése megtörtént-e, tud­ ágyazás, valamint az ágy mosható részének fer-
tuk-e biztosítani a beteg nyugodt elalvását,
megszűnt-e az alvászavara. Ha sikerült az al­
vászavart megszüntetni, akkor az eredmény
pozitív, ha nem, új tervet kell készíteni, még
több információt kell beszerezni.

A megfelelő kórtermi
környezet kialakítása

A beteg pihenésszükségletének és alvásigényének 14.1. ábra.
felmérése után be kell illeszteni mindezt a kórter­
mi környezetbe. Az ápolónak nagy szerepe van A kórterem legfontosabb kellékei
abban, hogy a betegszoba hasonló hangulatú
környezet legyen, mint az otthoni. A kórterem le­
gyen kellemes hangulatú, kényelmes, kellő tágas-
ságú, szellőztethető, biztonságos.

Szokványos kórterem bútorzata: ágy, éjjeliszek­
rény (ami esetleg kombinált az ágyasztallal), asztal,
szék esetleg támla nélküli kis szék vagy karfás fotel.
Minden ágy mellen vagy felett külön működtethe­
tő éjjeli lámpa (14.1. ábra). Jól felszerelt osztályo­
kon a kórteremben hűtő, TV is megtalálható.

• beteg ágya 14.2. ábra.
A korszerű betegágy a beteg szempontjából
legyen: Több testhelyzethez alkalmazható betegágy

kényelmes;
ágyban végzendő ápolási és gyógyítási mű­
veletek elvégzésére alkalmas anélkül, hogy
feleslegesen terhelnénk a beteget;
könnyen tisztítható, fertőtleníthető.

tőtlenító' oldatos áttörlése. A gondozottság fon­ Egyéb fehérnemű: Beteging, elöl vagy hátul
tos követelménye a műszaki karbantartás is, pél­ záródó rövid vagy hosszú fazonú. Pizsama, kön­
dául a festés, a javítás. Az ágyak rendje, tisztasá­ tös, betegköpeny, törölköző, mosdókesztyű.
ga, gondozottsága már első percben képet ad ar­
ról, milyen az osztályon folyó ápolási munka. K-h e n í ".• mu k é / Ic t
Az osztály dolgozóinak, a betegeknek és a hoz­
zátartozóknak is ügyelniük kell az ágyak tiszta­ A fehérnemű nagy érték, ezért szakszerű, gon­
ságára. dos kezeléssel kötelesek vagyunk élettartamát
meghosszabbítani, és védeni a gyógyszer-, gyü­
A betegágy felszereltsége mölcs-, vér- stb. foltoktól. A szakadt fehérneműt
leselejtezzük. Mindig vigyázzunk arra, hogy az
Matrac. Előnye: könnyen kezelhető és fertőt­ ágyneműt valóban arra a célra használjuk, amire
készült.
leníthető. Kényelmes,
A fehérnemű tárolása. A tiszta fehérneműt zárt
puha legyen, ne süpped­ szekrényben tároljuk. Minden ágyneműnek legyen
meg a helye, és ott szabályosan oszlopokba rak­
jen be. Védőhuzattal juk. Ügyeljünk arra, hogy csak teljesen száraz fe­
hérneműt tegyünk a szekrénybe, mert a nyirkosán
védjük, Speciális matra­ elrakott fehérnemű bepenészedik. A jól áttekinthe­
tő fehérneműs szekrényben mindent könnyen
cok: hosszú fekvés kö­ megtalálhatunk, a leltározás sem jelent nehézséget.

vetkezményeként a nyo­ A szennyes fehérnemű kezelése: A tele zsáko­
kat összekötve vagy lezárva ún. szennyes ledobón
másnak kitett helyek keresztül a gyűjtőhelyre dobjuk, ahonnan a mo­
sodába szállítják. Fertőzött szennyes ágyneműt
védelmét szolgálják (kü­ külön dupla zsákba kell tenni (nejlon és szövet)
és F E R T Ő Z Ö T T felirattal el kell látni. A szeny-
lönböző antidecubitor nyes fehérneműt a legnagyobb elővigyázatosság­
gal kell kezelni a kórházi fertőzések elkerülése ér­
14.3. ábra. matracok) (14.3. ábra). dekében (14.6. ábra).

Az antidecubitor matrac Párnák. Az ágyazás formái és alapszabályai

egyik formája Paplan, szükség ese­ Az ágyazás a beteg ágyának rendbe tétele. Az
ágyazási formát mindig a beteg állapota határoz­
tén pléd. za meg. Ágyazáshoz guruló kocsin készítjük elő a
szükséges kellékeket (14.5. ábra).
Ágyneműkév/.lct
Fennjáró betegnél naponta egyszer a reggeli
Az osztály fehérneműkészletét döntően az takarítás előtt kell ágyazni. Ezek a betegek napjá­
ágynemű adja. Az ágynemű könnyen mosható, ban többször is elhagyják ágyukat, és egyre inten­
fertőtleníthető legyen. zívebb mozgást végeznek gyógyulásuk érdeké­
ben. Náluk el kell érni azt, hogy napközben a fel­
Alsólepedő. Közvetlenül a matracra kerül. Az kelés után saját maguk is megigazítsák ágyukat,
általánosan használt lepedőnél nagyobb, hogy így a kórterem a nap folyamán mindig rendben
könnyen beágyazhassuk. lesz, ami a betegek közérzetét is javítja.

Harántlepedő. A gyakorlatban vagy fele nagy­
ságú az alsólepedőnek vagy ketté hajtott alsóle­
pedő. Harántlepedőre ott van szükség, ahol a be­
teg vizeletét, székletét nem tudja visszatartani, il­
letve nem mozgatható.

Paplanhuzat. Minden oldalról teljesen fedi a
takarót, így megakadályozza annak szennyeződé­
sét, valamint azt, hogy közvetlenül a beteghez ér­
jen. Zárórésze visszahajtott, fedett záró széllel
vagy kötővel záródhat.

Párnahuzat. Mérete a párnáéval megegyező,
zárása fedett záró széles megoldás.

Fekvő betegnél naponta kétszer ágyazunk, 3. A harántlepedőt kissé összefogva leemeljük az
reggel és este (ha szükséges természetesen több­ ágyról, majd magunk előtt leeresztjük, így a
ször is). Az este felfrissített ágy elősegíti a beteg rajta lévő morzsa lehullik (közben ügyelünk
éjszakai nyugalmát. arra, hogy a lepedő ne érjen se a ruhánkhoz,
se a padozathoz). Az ágyra visszahelyezve fél­
Az ágyazási munka megszervezése. Súlyos be­ behajtjuk, és a széken lévő takaró fölé helyez­
tegeknél alapszabály: annyiszor ágyazzunk, zük. Ha van gumilepedő az ágyban, azt
ahányszor szükséges. Az ágyazást egy vagy két ugyanígy hajtjuk össze.
ápoló végezheti. Mind a beteg, mind az ápolók
szempontjából jobb, ha az ágyazást két személy 4. Utolsóként az alsólepedőt emeljük le az ágy­
végzi, mert így gyorsabb és könnyebb a munka, a ról, a rajta lévő morzsát óvatosan lehullatjuk
beteget sem fárasztja ki annyira. róla, majd a takaróhoz hasonló módon két­
szeresen összehajtjuk, és a szék hátára helyez­
Az ágyazáshoz szükséges segédeszközök: tám­ zük.
lás szék az ágy lábvégi részéhez illesztve és az ágy
lemosásához szükséges felszerelések. A széken a beágyazásnak megfelelően kiala­
kult sorrend felülről lefelé haladva: alsó lepedő,
Fennjáró beteg ágyának elkészítése gumilepedő, harántlepedő, takaró, párnák.

A iZás egj személlyel Az ágynemű szellőztetése, a matrac megfordí­
Az ágy felbontása. Az ágy felbontását az éjjel­ tása. Fennjáró betegek esetében az ágynemű szel­
lőztetése megoldható, mert egymás után több
iszekrénnyel ellentétes oldalon, a fejrésznél kezd­ ágyat bontunk fel, és csak ezt követően kezdjük
jük. A sarkokat kibontjuk, a lepedőt a matrac alól el az első ágynál az ágynemű beágyazását.
kihúzva haladunk az ágy lábvége felé, közben
visszahajtjuk a lepedőt, hogy ne lógjon le. Az ágy Beágyazás. Először az ágy egyik oldalán fejez­
lábrészéhez érve a széket megfordítjuk, ülőlapjá­ zük be az ágyazást a következőképpen: az alsó le­
val kissé a sodrony alá toljuk, így nem borul majd pedőt a székről két kézzel leemeljük, és zárt szé­
fel a ráhelyezett ágynemű súlya alatt. Az ágy fel­ lével az ágy lábvégi részének középvonalába he­
bontását az ellenkező oldalon folytatjuk. Az ágy lyezzük, így nem kell sokat igazgatni, hogy a le­
fejrészéhez érve az éjjeliszekrényt félretesszük, pedő mindkét oldalon egyforma szélességű le­
hogy további munkánkban ne akadályozzon. gyen. Két mozdulattal a lepedőt teljes nagyságú­
ra szétnyitjuk, majd az ágy két végén széleit
Az ágynemű székre rakásának sorrendje. visszahajtjuk, hogy hosszában is elegendő marad­
1. A két párnát a székre helyezzük, ügyelve arra, jon a beágyazáshoz.

hogy nyitott széleik rejtve legyenek. Hajtott sarok készítése (angol sarok, boríté­
2. A takarót eligazítjuk huzatában, megemeljük, kos ágyazás). Arccal az ágy fejrésze felé fordu­
lunk és az ágyhoz közelebb eső kezünkkel kissé
hogy az esetleg rajta lévő morzsa lehulljon. megemeljük a matrac sarkát, másik kezünkkel a
Ezt követően összehajtjuk úgy, hogy az ágy visszahajtott lepedőszélt a matrac alá simítjuk.
lábrésze felé eső kezünkkel megfogjuk a taka­ Ezután a lepedő oldalának a beágyazása követke­
ró felső sarkát és a lábvégi részre hajtjuk. zik. A lelógó lepedőszélt a saroktól kb. 50 cm-re
Közben másik kezünkkel a takaró középvona­ merőlegesen megemeljük, így a matrac alsó és fel­
lának szélét rögzítjük (így egyetlen mozdulat­ ső szélénél egy háromszög képződik a lepedőből.
tal félbehajtható a takaró és nem kell utána Az ágytól távolabb eső kezünkkel az alsó három­
igazítani). A felébe hajtott takarót keresztben szöget a matrac alá hajtjuk, miközben a felső há­
is összehajtjuk, majd a szék hátára helyezzük romszöget a matracra fektetve másik kezünkkel
úgy, hogy zárt széle felénk nézzen. rögzítjük. Ezt követően a lepedőt matracszéles-

ségben megtámasztva a felső háromszöget erre tározza meg. A csomózással beágyazott lepedő
ráborítjuk, és beágyazzuk. Ugyanígy készítjük el tartósan feszes marad, nem gyűrődik össze a be­
az ágy lábrészénél lévő sarkot, majd a lepedő ol­ teg alatt, azonban a matracot deformálja és a le­
dalsó szélét végig simán a matrac alá hajtjuk pedő élettartamát megrövidíti.
(14.4. ábra).
Gumilepedő felhelyezése. Az összehajtott gu­
A hajtott sarok előnye, hogy az ágy szabályos milepedőt zárt szélével az ágy hosszanti közép­
tégla alakú, nem rongálódik a matrac, sem a le­ vonalára helyezzük úgy, hogy felső széle a párna
pedő. Hátránya, hogy amennyiben a lepedő nem alá kerüljön (így nem csúszik el a lepedő alatt és
elég nagy, hamar összegyűrődik, kicsúszik a mat­ feszesen beágyazható). Az ágyra felhelyezett gu­
rac alól. milepedőnek szétnyitás után a felénk eső oldalon
a szélét feszesen a matrac alá hajtjuk.
Sarokkészítés csomózással. A lepedősarokra
egyszer átbújtatott csomót készítünk, és az így Harántlepedő felhelyezése. A gumilepedőre
keletkezett tasakba illesztjük a matrac sarkát. A helyezzük fel vigyázva, hogy az fedje a gumile­
csomók nagyságát mindig a lepedő nagysága ha­ pedőt, mert a bőrrel közvetlenül érintkező gumi

14.4. ábra.
Hajtott sarok készítése

bőrizgalmat okozhat. Amennyiben a harántle­ Fekvő beteg esetén a leggyakrabban alkalma­
pedőként félbehajtott alsó lepedőt használunk, zott ágyazási formák:
vigyázzunk arra is, hogy annak szegett szélei a
párna alá kerüljenek, mert ellenkező esetben a oldalra fordítható beteg ágyának elkészítése;
beteg bőrét nyomja, ami igen kellemetlen. A ha­ mozdulatlan beteg ágyának elkészítése.
rántlepedő beágyazása a gumilepedőével azo­ Bármelyik ágyazási formát választjuk, mindig
nos. a beteg állapotát tartjuk szem előtt, számára az
ágyazással járó mozgás fárasztó lehet. Mozdula­
A takaró felhelyezése. Az összehajtott takarót taink ezért legyenek gyorsak, határozottak, de ne
az ágy lábrészéhez, a velünk ellentétes oldalra he­ bántóan erőteljesek. Fontos az összehangolt
lyezzük oly módon, hogy a takaró középvonala munka, ez sok felesleges mozgástól óvja meg a
egybeessék az ágy középvonalával. Szétnyitása beteget.
két mozdulattal történik. Ezt követően a felénk
eső szélt matracszélességig aláhajtjuk. Oldalra fordítható beteg agyának elkészítése
Az ágyazást két ápoló végezze. Egyikük az éj­
Ezzel egyik oldalon az ágyazás befejeződött. jeliszekrényt teszi félre, másikuk a széket helyezi
Miután az éjjeliszekrényt is a helyére tettük, át­ megfelelő módon az ágy végéhez. Az ágyat fejtől
megyünk az ágy másik oldalára. Itt a paplant, kezdve közösen felbontják, ügyelve arra, hogy a
majd a haránt- és a gumilepedőt az ágy hosszan­ lepedő szélei ne lógjanak le, és a munkával pár­
ti középvonaláig visszahajtjuk. Az alsó lepedő huzamosan haladjanak, különben a beteget kelle­
oldalát tág fogással két kézzel megfogjuk, jól metlen mozgatásnak teszik ki. A takaró fejrész fe­
meghúzzuk majd a tanult módon beágyazzuk. A lé eső két sarkát kissé megemelik, és az egyik
gumi és harántlepedőt ugyancsak feszesre húzva ápoló a rajta levő morzsákat letörli a középré­
ágyazzuk be. Ezt követően a takarót a matrac szig, majd itt megemelve az alsó széléig letisztítja.
szélességében visszahajtjuk, majd ugyanezt A betegen a takarót derékig visszahajtják, hogy
tesszük az ágy lábvégi részénél is. Utoljára a pár­ könnyebben hozzáférhessenek, majd a beteget
nákat tesszük vissza, végül a széket tesszük a he­ hónalj fogással egy kissé megemelik. Az egyik
lyére. ápoló szabad kezével a felső párnát a maga olda­
lára húzza, a másik ápoló szabad kezével az alsó
'•••ívazás két személlyel párnát kiveszi a beteg feje alól. Ezután a beteget
Ha az ágyazást két ápoló végzi, akkor az egyi­ visszafektetik, a kiemelt párnát az ápoló a székre
kük az éjjeliszekrényt félreteszi, a másikuk a szé­ helyezi, majd a paplant kissé a maga oldalára
ket fordítja meg. Ezután az ágy két oldalán egy­ húzza (elfordítás után különben fedetlen marad­
mással szemben helyezkednek el. Az ágyazás fo­ na a beteg háta). A beteget közösen átfordítják
lyamata megegyezik az egyszemélyes ágyazással, arra az oldalra, ahova a párnát kihelyezték. Ilyen
azzal a különbséggel, hogy az ágy két oldalát egy­ helyzetben rögzíti az egyik ápoló, közben segít is
szerre ágyazzák. Munkájukat összehangoltan, társának, amennyire tud.
gyorsan, azonos időben végzik.
A szabadon maradt ágyfélen a másik ápoló a
Ágyazás fekvő betegnél takarót a beteg teste mellé visszahajtja, majd
ugyanezt teszi a megtisztított harántlepedővel és
Az ágyazás formáját az határozza meg, hogy a gumilepedővel is. Ezt követi az alsólepedő, majd a
beteg milyen állapotban van, és mennyit mozog­ tanult módon feszesre húzva beágyazza. A gumi-
hat az ágyban. Minden esetben az orvos utasítá­ és harántlepedő beágyazása ugyanígy történik.
sa az irányadó.
Miután az ágyazás az egyik oldalon elkészült,
az ápolók a beteget hátára fordítják, fejét kissé
megemelik, hogy párnáját áthúzhassák a már meg-

14. fejezet Ágyneműcsere fennjáró betegnél

J Az ágy felbontásakor a párnákról, takaróról le­
ágyazott oldalra. Ezt követően a beteget most az húzzuk a szennyes huzatot, a ledobóba helyez­
ellenkező oldalára fordítják, és a szabadon maradt zük, majd a párnákat és a takarót a székre
ágyfélen az előbb ismertetett módon a másik ápo­ tesszük.
ló is elvégzi a lepedők rendbetételét, beágyazását.
Ennek megtörténte után a beteget visszafor­ A szennyes lepedők is a megfelelő szennyesre­
dítják középre. Az egyik ápoló félig ülő helyzet­ keszbe kerülnek.
ben tartja, a másik a párnákat kissé felrázva
visszahelyezi az ágyba úgy, hogy a betegnek ké­ A matrac eligazítása után a tiszta lepedőt a ta­
nyelmes legyen. nult módon beágyazzuk. A takaró két sarkát be­
Az ágyazás közben kissé lecsúszott beteget az illesztjük a tiszta huzat sarkaiba, így rögzítjük,
emelésnél tanult módon feljebb segítik, majd a ta­ majd egy mozdulattal ráhúzzuk az egész takaró­
karót kétoldalt matracszélességig, az ágy lábvégi ra. A takaró sarkait a nyitott zárószélnél is eliga­
részén a szükséges mértékig visszahajtják. Végül zítjuk, és zárjuk a nyílást. A takarót a tanult mó­
helyére teszik az éjjeliszekrényt és a széket. don az ágyon elhelyezzük.

Mozdulatlan beteg ágúinak elkészítése
Egyre kevesebb az olyan beteg, akinek teljes
mozdulatlanságot ír elő a kezelőorvos. Ezt min­
dig nagyon komolyan kell vennünk, mert ezeknél
a súlyos állapotú betegeknél a legkisebb aktív
izommunka is veszélyes lehet.

A mozdulatlan beteg ágyának elkészítésére
több lehetőség van:

a beteget hordágyra helyezzük addig, míg
ágyát elkészítjük.
az oldalra fordítható betegnél a szokásos
ágyazást alkalmazzuk, de nem fordítjuk el
a beteget, hanem átemeljük az ágy egyik
oldalára, így a szabadon maradt ágyfélen
az ágyazás elvégezhető. (A másik ágyfelet
ugyanígy tesszük rendbe.)

Ágyneműcsere 14.5. ábra.
Az égyazókocsi felszereltsége

Az ágyneműt cserélnünk kell:
minden betegnél hetente legalább egyszer;
minden távozó beteg után;
mindannyiszor ahányszor szennyeződik.

Az ágyneműcsere lehet teljes vagy részleges. 14.6. ábra.
Az ágyneműcsere megkezdése előtt a kórterembe Szennyes ágynemű gyűjtése
toljuk az ágyazókocsin a megfelelő tiszta ágyne­
műt, valamint a rekeszes szennyesledobót (14.5.
és 14.6. ábra).

A párnákat úgy húzzuk át, hogy a párna két
sarkát kissé összefogva a huzatba helyezzük, a
sarkokba jól beillesztjük és zárjuk. Amennyiben
ketten végzik az ágyneműcserét, a munka termé­
szetesen gyorsabb és könnyebb. Ilyenkor egyikük
rögzíti a takaró vagy a párna sarkait a huzatban,
míg a másikuk ráhúzza azokra.

Ágyneműcsere fekvő betegnél

Ok .iira !ordítható beteg ágyneműjének cseréje 74.76. ábra.
Az ágyneműt két ápoló cseréli. Az ágyat fel­
nyes huzatot kissé visszahúzzák, a takarót a tisz­
bontják, az egyik párnát kiemelés után áthúzzák, ta huzat sarkaiba illesztik. Az ágy lábához köze­
és tisztán helyezik a székre. A beteget a tanult lebb eső kezükkel fogják az áthúzott takaró
módon oldalra fordítják. A szabad oldalon az egyik-egyik sarkát, míg másik kezükkel mindig
egyik ápoló a takarót visszahajtja a beteg törzsé­ egy kicsit lehúznak a szennyesből és húzzák utá­
ig, majd a szennyes lepedőket együtt göngyölik na a tisztát. Ezt addig folytatják, míg az egész hu­
fel a beteg testéig (14.7a. ábra). A tiszta alsóle­ zatot kicserélik. Közben ügyelnek arra, hogy a
pedőt felhelyezik az ágyra és szétbontják. Ezt kö­ beteget ki ne takarják. Áthúzás után a takarót
vetően a beteget tartó társa a szétbontott lepedő­ megfordítják úgy, hogy a nyitott széle a lábhoz
nek a betegre kerülő részét rögzíti, miközben kerüljön. A továbbiakban az ágyazás befejezése a
ügyel arra, hogy annak arca fedetlen maradjon. már tanult módon történik.
Az így rögzített lepedő szabad részét az ápoló be­
ágyazza a tanult módon. Miután ez megtörtént, Részleges ágyneműcsere esetén természetesen
felhelyezi a gumi-, majd a harántlepedőt, és be­ csak azokat az ágyneműket cseréljük, amelyek
ágyazza ezeket is. A lepedőknek a beteg mellett szennyeződtek.
rögzített, be nem ágyazott részét közösen felgön­
gyölik, majd a szennyes göngyöleg mellé igazít­
ják (14.7b. ábra).

A tiszta párnát az áthúzott ágyfélre teszik, és
a beteget a tanult módon átfordítják erre az olda­
lára. A szabadon maradt ágyfélről az ápoló leve­
szi a szennyes párnát, áthúzza és a székre teszi.

A beteg teste mellől az összecsavart szennyes
lepedőket kivéve, azokat a megfelelő szennyesle-
dobóba teszik. Ezt követően a tiszta lepedőgön­
gyöleget kisimítja a matracon, majd a haránt- és
a gumilepedőt visszahajtva, az alsólepedőt a ta­
nult módon beágyazza. Ugyanezt teszi a gumi- és
a harántlepedővel is. Ezt követően a beteget
visszafordítják középre, a párnákat kívánsága
szerint feje alá igazítják.

Miután a beteget kényelmesen elhelyezték, át­
húzzák a takarót is. A takaró lábrészénél a szeny-

Mozdulatlan beteg ágyneműjének cseréje Az ágyazások módját több tényező befolyá­
Mozdulatlan beteg ágyneműjének cserélését solja. Ilyenek: a beteg állapota, a rendelkezésre
legkíméletesebben úgy végezhetjük, hogy a már álló ápolási feltételek, az ágy, a matrac minősége,
előre elkészített tiszta huzatú ágyba átemeljük. Ez az ágy felszerelésének milyensége, az ápolósze­
gördülő ágyak, betegemelő szerkezet alkalmazá­ mélyzet száma, az igénybe vehető segítség stb.
sával könnyen kivitelezhető. Ezek hiányában - az Minden ágyazási mód közös alapelve, hogy szak­
ágyazásokhoz hasonlóan - az ágyneműcsere két szerű, gyors, begyakorlott mozdulatokkal, a be­
módon oldható meg. teg állapotának megfelelő fekvőhelyet készít­
sünk. Alapvető szempont legyen, hogy
1. Az ágy felbontása után az ápolók kissé meg­
emelik a beteg fejét, az egyik párnát kiveszik a a beteget minél kevesebbet mozgassuk;
feje alól és azonnal áthúzzák. Ez idő alatt a az ágyazás minél kevesebb időt és testi erőt
beteg egy párnán fekszik. (Ez sokkal kényel­ igényeljen;
mesebb számára, mint hosszú ideig az ápoló a megvetett ágy szép, tartós, a beteg szá­
karjára támaszkodva tartani magát.) Ezt kö­ mára kényelmes legyen.
vetően az egyik ápoló kissé megemelve tartja
a beteget addig, míg társa a szennyes párnát Az ágy rendbetétele távozó beteg
az ágy lábrészéhez teszi, a tiszta lepedőgön­ vagy halott után
gyöleget a fejrésznél felhelyezi, az ágy felső ré­
szétől az alsóig kisimítja, majd a tiszta párnát A legkorszerűbb megoldás, ha a távozó beteg
a beteg feje alá helyezi. Ezután a beteget vagy az elszállított halott után az ágyat eltávolít­
visszafektetik, a takaróról a szennyes párnát a ják a kórteremből és helyette tisztán felhúzott,
székre félreteszik. fertőtlenített ágyat állítunk be. Ezt a megoldást
A lepedő beágyazása után kerül sor a má­ ott lehet alkalmazni, ahol központi ágyszolgálat
sodik párna áthúzására és a beteg feje alá he­ működik. Azokban a kórházakban, ahol ez
lyezésére. Az időközben lecsúszott beteget nincs, az osztályon az ápolónak kell rendbe ten­
ugyancsak ekkor helyezik kényelmesebb nie az ágyat.
helyzetbe. A takaró áthúzása a tanult módon
történik. A munka menete:
1. Az ágyneműt lehúzzuk, a szennyesledobóba
2. A beteget kihelyezik az ágy szélére. A szeny-
nyes ágynemű felgöngyölése, a tiszta ágyne­ tesszük, a matracokat, a párnákat pedig a
mű felhelyezése és beágyazása után a beteget kórház vagy az osztály fertőtlenítő részlegébe
átemelik a tiszta ágyfélre, és a szabadon ma­ szállíttatjuk, vagy azok fertőtlenítését helyben
radt ágyfélen is beágyazzák a lepedőket. (Ez végeztetjük el. (Többnyire osztályonként egy
a megoldás hasonlít az oldalra fordítható be­ helyiség áll rendelkezésre erre a célra.)
teg ágyneműcseréjéhez.) A beteg kíméletes
emelése nagyon fontos! Ez a fajta ágynemű­ 2. Az ágyat, az éjjeliszekrényt, a széket és az ágy­
csere nagyobb tömegű betegnél csak úgy vé­ asztalt (tehát a beteg által használt bútordara­
gezhető el, ha az emeléshez emelőszerkezet bokat) fertőtlenítő oldattal lemossuk.
vagy több személy áll rendelkezésre. (A bete­
gek kissé idegenkednek ettől a megoldástól, 3. Ha szükség van az ágyra, fertőtlenítés után
mert a többszöri emelgetés vagy a lepedő- felhúzzuk az ágyneműt. Éjszakára soha nem
göngyölegeken való csúsztatás kellemetlen szabad felhúzatlanul hagyni az ágyat, mert ez
számukra.) a betegekre rossz hatással van, ezen kívül éj­
szaka is érkezhet beteg, akit azonnal Ie kell
fektetni.

Központi ágyszolgálat lap, mely mozgatható, olvasáshoz, íráshoz ferdé­
re állítható. Az asztal magassága is szabályozha­
Rendszerint három helyiségből áll. Az első helyi­ tó. (14.9. ábra). Az asztal lábrésze benyúlik az
ségben az osztályokról lekerült ágyakról eltávo­ ágy alá, így biztosan áll. Ügyelni kell arra, hogy
lítják az ágyneműt, a másodikban fertőtlenítik az az asztallap és a benyúló lábrész párhuzamos le­
ágyat és felszerelést, a harmadikban tiszta huzatú gyen, mert különben az asztal felborul.
ágyneművel látják el. A tiszta ágyak a betegfelvé­
teli részlegen keresztül, beteggel együtt kerülnek Jó megoldás a gördülő éjjeliszekrényre szerelt
ismét vissza az osztályra. lecsapható asztallap, mely nem foglal külön he­
lyet, a beteg bármikor elérheti és használhatja.
Ez a módszer több szempontból is előnyös. Ma már a korszerű éjjeliszekrényeken megtalál­
A beteg szempontjából azért, mert nem kerül­ ható az ágyasztal rész (14.10. ábra).
het olyan helyzetbe, hogy szobatársaitól tudja
meg, hogy az ő ágyában előzőleg meghalt valaki.
Az ápolószemélyzet szempontjából azért elő­
nyös, mert nem vesz el értékes munkaidőt a külö­
nös szakképzettséget nem igénylő munka, s a be­
teggel így többet lehet foglalkozni.
Végül a kórházi fertőzések leküzdésében is
hasznos ez a módszer, mivel a fekvőhely és annak
felszerelése alapos fertőtlenítésen esik át.

A beteg kényelmét szolgáló eszközök

A beteg kényelmét elsősorban a korszerű ágy biz­

tosítja. A korszerű ágy magassága állítható, hát- 14.9. ábra.

és lábrésze dönthető. Decubitus megelőzésére Szabályozható ágyasztal

speciális matrac és egyéb kiegészítők használata 14.10. ábra.

nagyon fontos, ilyen például a sarok- és könyök­ Éjjeliszekrényre szerelt ágyaszta:

gyűrű stb.

A lábtámasz megakadályozza, hogy a félig ülő

vagy ülő helyzetben fekvő beteg lecsússzék. A be­

teg talpa és a lábtámasz közé védőhuzatot kell

tenni.

Kapaszkodó az ágy lábrészéhez rögzíthető se­

gédeszköz, ennek segítségével a beteg könnyeb­

ben fel tud ülni.

Ágyasztal. Több faj­

tája ismeretes. Legegy­

szerűbb az ágyra he­

lyezhető, rövid lábú

asztalka (14.8. ábra).

Egy másik változata a

14.8. ábra. kerekeken gördülő, víz­
Agyasztal szintes, dekorittal fedett

Takarótartó. Egyes betegségek vagy balesetek A gördülő karosszékek a korlátozott mozgású
(például nagyfokú égés) esetén használjuk, ami­ vagy mozgásképtelen betegek ágyhoz kötöttségét
kor még a takaró érintése is fájdalmas, vagy a ke­ szüntetik meg.
zelés miatt van szükség arra, hogy a takaró ne ér­
jen a beteg testéhez (14.11. ábra). Szoba-wc. Stabil vagy gördíthető karosszék­
hez hasonló. A szék ülőlapja felemelhető, alatta
Karosszék. Korszerű formájuk megkönnyíti műanyag vödör van, ami a széklet, vizelet felfo­
az ápolónő munkáját, merr karfájuk leemelhető, gására használható (14.13. ábra).
és a közvetlenül az ágy mellé helyezhető, és a rög­
zített karosszékre a beteg kis segítséggel átcsúsz­ Az eddig felsorolt kényelmi eszközök a beteg
tatható (14.12. ábra). otthonában is alkalmazhatók.

14.11. ábra. Betegemelő. Egyrészt a beteg kényelmét szol­
Takarótartó gálja, másrészt az ápolónőt mentesíti a nehéz fizi­
kai munkától. Főként a mozgásukban korláto­
14.12. ábra. zott betegeknél alkalmazható a szállítás és az
Kórtermi karosszék ágyazás megkönnyítésére. A kerekeken gördülő
szerkezetet szorosan a betegágy mellé kell állítani
- az ágyasztalhoz hasonlóan - a helyes egyensúly
biztosítása érdekében. A szerkezeten levő szabá­
lyozó kar segítségével a csuklós megoldású eme­
lőrészt megfelelő helyzetbe állítva, a két erős vi­
torlavászoncsíkon levő kampók a matrac magas­
ságában helyezkednek el. E kampókra akasztjuk
bele a beteg alá csúsztatott vitorlavászonlapon le­
vő karikákat, majd a szabályozó kar segítségével
a megfelelő magasságba emeljük a beteget
(14.14. ábra).

Betegcsúsztató. (14.1 S. ábra).
Spanyolfal (paraván). Egy- vagy háromrészes
állítható keret, mosható huzattal ellátva. Ágyban
végzett kezeléseknél, ápolási műveleteknél alkal­
mazható (14.16. ábra).

Elhúzható függöny. Az ágyak egymástól való
elkülönítésére szolgál. Felszerelhető a mennyeze­
ten futó sínre. Létezik olyan változata is, amelyet
csak egy bizonyos magasságban helyeznek el
(például őrzőszobában, ahol férfiakat és nőket
vegyesen ápolnak). így a betegek nem láthatják
egymást, viszont az orvosok és az ápolók minden
egyes beteget szemmel tudnak tartani (14.17. áb­
ra).

Harmonikafal. A spanyolfalnál és a függöny­
nél nagyobb elkülönítési lehetőséget biztosít. A
mennyezeten és a padlózatban futó sínekre gör­
gőkkel felszerelt félkemény műanyag a szükség­
letnek megfelelően, harmonikaszerűen kihúzható
és összecsukható (14. 18. ábra).

Ápolási munkák végzésekor, vizsgálatok al­ 14.13. ábra. 14.14. ábra.
kalmával jó szolgálatot tesz, mert a beteg nem ér­ Gurítható wc-szék Betegemelő
zi magát annyira kiszolgáltatottnak, ha a többi
betegtől elkülönítve csak az orvos vagy az ápoló 14.15. ábra.
előtt kell ruházatát levetnie, vagy a számára szo­ Betegcsúsztató
katlan testhelyzetet elfoglalnia. Nagyobb kórter­
mekben biztosítja a beteg számára annak lehető­
ségét, hogy amikor szeretne egyedül maradni, ol­
vasni, pihenni stb., akkor azt meg is tehesse.

Hívóberendezés. A beteg nyugodt pihenését
biztosító, korszerű üzembiztos hívóberendezés,
segítségével bármikor kapcsolat teremthető az
ápolóval. Különböző változatai vannak.

A hagyományos nővérhívó berendezés csupán
azt jelzi, melyik kórterembe kell mennie az ápo­
lónőnek, mert a jelzőtáblán a szoba száma vilá­
gít. Korszerűbb nővérhívó kijelzi a kórterem és

ágyszámot is (14.19. ábra).

Telefonos hívóval a beteg a kívánságát is köz­
li az ápolóval, ehhez azonban a berendezést ke­
zelni képes (tehát nem súlyos állapotú) beteg és
kellő számú ápoló szükséges.

Olvasólámpa. A beteg feje feletti falrészen el­
helyezett lámpatestek a beteg saját használatára
(olvasás, írás) vagy általános megvilágításra szol­
gálnak. A jó olvasólámpával szembeni követel­
mények:

árnyékolása olyan legyen, hogy a többi be­
teget ne zavarja;
olyan magasságban helyezzék el, hogy a
beteg szemébe ne jusson zavaró, ún. direkt
fény,
könnyen kezelhető legyen (állítás, be- és
kikapcsolás stb.)

Fülhallgatós rádió. A betegek szórakoztatá­ 14.16. ábra.
Spanyolfal
sát, elfoglalását szolgálja. Előnyös, mert a többi
beteget nem zavarja.

Televízió. Fennjáró betegek számára a társalgó­
ban, a hosszan bent fekvő betegek számára pedig
a kórteremben helyezik el. Utóbbi esetben fülhall­
gatókkal kell ellátni a betegeket, hogy aki akarja,
hallgathassa, de a pihenni vágyókat ne zavarja.

Telefon. Helyes, ha minden k ó r t e r e m b e n van
telefoncsatlakozó, így a készüléket szükség esetén

74.77. ábra. a beteghez lehet vinni, hogy sürgős ügyeit elintéz­
Elhúzható függöny hesse. Ez a lehetőség megnyugtatólag hat, és biz­
tonságérzetet ad a betegnek, aki így nem érzi
í olyan súlyosnak elszakadását a külvilágtól. Ál­
landóan a kórteremben tartott készülék azonban
14.18. ábra. visszaélésekre adhat lehetőséget, mind a beteg,
Harmonikafal mind hozzátartozói részéről. Az állandó zaklatás
a beteg gyógyulását is gátolhatja. Hasznosabb a
74.79. ábra. már általánossá vált mobiltelefon.
Nővérhívó
Hűtő, mikrohullámú sütő. Ha van rá lehető­
ség, a kórteremben helyezzük el, ha nincs: külön
helyiségben.

A beteg elhelyezkedése az ágyban.
Fekvési és fektetési módok

A gyógyintézeti kezelés egyik feladata a beteg
nyugalomba helyezése. Ennek módjai:

kikapcsolódás;
ágynyugalom.
A kikapcsolódással kapcsolatos lehetőségeket
az előbbiekben tárgyaltuk. A betegség súlyossá­
ga, természete, a beteg életkora határozza meg,
hogy a fizikai nyugalomba helyezés melyik mód­
ját, fokozatát válasszuk vagy válassza a beteg.

Ágynyugalom

A betegségek jelentős részének gyógyításához el­
engedhetetlen feltétel, hogy a beteg embert a fizi­
kai megterhelésektől részben vagy egészben men­
tesítsük.

Teljes ágynyugalom csak megfelelő, jól előké­
szített ágyban biztosítható, ahol a beteg kényel­
mes, gyógyulását elősegítő helyzetet foglalhat el.
Ágyban fekvéskor az izmok ellazulnak, a test hő­
mérséklete egyenletes, általában csökkennek a
fájdalmak és az energiaszükséglet is minimális.

Az ágynyugalom sok előnnyel jár, főleg ha a
beteg a maga által választott és számára legké­
nyelmesebb helyzetben fekszik, amelyben mind­
addig meghagyjuk, amíg nincs kárára. A helytele­
nül elfoglalt testhelyzet vagy a tartós ágyban fek-

vés azonban sok szövődmény okozója lehet. Ezek vés") (lásd a a 14. fejezet fájdalomcsillapítással
ismeretében mindig az orvos írja elő az ágyban foglalkozó alfejezetében).
fekvés időtartamát, és határozza meg az ágynyu­
galom egyszerű vagy szigorú voltát. Fektetés

Egyszerű ágynyugalom esetén a beteg felkel­ Fektetésen az orvos által előírt fekvési módot ért­
het, elláthatja önmagát, és csak meghatározott jük. Kivitelezése az ápoló feladata. A beteget fek­
időt kell ágyban töltenie (vizit, korai lefekvés stb.) tethetjük

Szigorú ágynyugalom előírásakor a beteg nem háton;
hagyhatja el az ágyat. Enyhébb esetben mozoghat oldalt;
az ágyban és részben elláthatja önmagát. Súlyo­ félig ülő;
sabb állapotú beteg csak minimális mozgást vé­ ülő helyzetben;
gezhet, és teljes ellátást igényel. hason;
lejtőztetve.
Idős embereknél magának az ágyban fekvés­
nek is vannak veszélyei (felfekvés, thrombosis, Háton fektetés
tüdőgyulladás, ízületi merevség stb.) E veszélyek A leggyakoribb fektetési mód. Többféle válto­
miatt ma sok esetben a tartós ágyban fekvés he­ zatát alkalmazzuk.
lyett a korai fokozatos mozgatást szorgalmazzuk. Egyszerű hátfekvés. így fektetjük az operált,
lázas, legyengült betegeket.
Fekvés Nyújtott hátfekvés. Párna nélkül vagy lapos
párnán fekszik a beteg. így fektetjük a kivérzett
Fekvésen az ágyban való elhelyezkedést értjük. A vagy gerinccsapoláson átesett betegeket.
Nyújtott hátfekvés kemény ágyon. Abban az
betegnek az ágyban elfoglalt testhelyzete lehet esetben szükséges, ha például a porckorongsérves
beteg gerincét tehermentesíteni akarjuk.
élettani és lehet kóros (ez a meghatározott beteg­ Háton fekvés az alsó végtag megemelésével.
Az alsó végtag thrombosisa esetén a háton fekvő
ségre jellemző). beteg alsó végtagját egy vagy két párnával felpol­
coljuk. A párnának a combokat is meg kell tá­
Leggyakoribb fekvésmódok a következők. masztania, így a kissé hajlított térd nem okoz kel­
lemetlen, feszítő érzést, és a beteg kényelmesen
Aktív hátfekvés. Élettani testhelyzet. Az izom­ fekszik.
A hosszú ideig tartó hátfekvés kényelmetlen,
zat kissé elernyed, az alsó végtag térdben és csí­ gyakran okoz derékfájdalmat. Ezt a medence és a
derék alá helyezett ülőgyürú'vel csökkenthetjük.
pőben, a felső pedig könyökben kissé behajlított, Az alsó végtag tartós felpolcolása a lábfejeme­
lő ideg bénulásához vezethet. Ennek megelőzésé­
a fej a párnákon kissé előrehajlik. (Ez az ízületek re mindig használjunk lábtámaszt vagy lábkockát
a beteg talpának megtámasztására.
ún. középállása.) Idős beteg tartós hátfekvése tüdőgyulladáshoz
vezethet. Ennek megelőzése érdekében gyakran
Passzív hátfekvés. Súlyos állapotú vagy magá­ mozgassuk őket, végeztessünk légzőtornát, és le­
hetőleg ne sokáig fektessük őket háton.
val tehetetlen beteg által elfoglalt testhelyzet. A

beteg végtagjai nyújtott helyzetben vannak.

Aktív oldalfekvés. Élettani testhelyzet. A be­

teg alsó végtagjait kissé felhúzza, felső végtagjait

könyökben meghajlítja, feje kissé előrehajlik. Fel­

váltva fekszik egyik vagy másik oldalán. Kórházi

betegeink nagy része az aktív hát- és oldalfekvést

gyakran váltogatva pihen ágyában.

Kóros fekvési módok (kényszertartások).

Ezek egy-egy betegségre jellemzők (például epe­

kőgörcs esetén a felhúzott térdekkel való fekvés,

vagy agyhártyagyulladásnál a „vadászkutyafek­

Oldalra fektetés Hason fektetés
A betegek párnákkal felmagasítva vagy víz­ Csípőtájon, háton végzett műtétek után, eset­
szintes helyzetben fekszenek az oldalukon. Az ol­ leg súlyos felfekvés esetén alkalmazott fektetési
dalra fektetésnek több változata ismeretes. mód. Ritkán kerül sor alkalmazására.
Magas oldalfekvés. A félig ülő helyzetű nehéz­ A beteg feje, mellkasa és hasa alá vékony, pu­
légzésben szenvedő betegek fektetési módja. A ha párnát helyezünk, lábszárai alá ékpárnát te­
betegek rendszerint maguktól is ezt a testhelyze­ szünk. Egyik karját feje mellett behajlítva, mási­
tet foglalják el. kat a törzse mellett kinyújtva helyezzük el. Ha le­
Döntött oldalfekvés. Úgy biztosítható, ha az het, a beteget olyan ágyba fektessük, amelyből a
ágy jobb vagy bal oldalát kissé megemeljük. kórterem nagy részét láthatja (14. 23. ábra).
Vízszintes oldalfekvés. Gerinccsapolásnál,
végbélvizsgálatnál helyezzük el így a beteget. Lcjtóztetés
Ha betegnek hosszabb időn át kell fekve ma­ Az ágyvég emelésével létrehozott ferde síkú
radnia és ez számára fárasztó (például nagyon le­ fekvés. A lejtőztetés lehet emelt és süllyesztett.
gyengül), feje alá kispárnát helyezünk (14.20. áb­ Emelt lejtőztetés. Többnyire ortopédiai osztá­
ra). lyon alkalmazzák (például nyakcsigolya húzása).
Ilyenkor az ágy fej végi részét emelik meg.
Félig ülő' helyzet
így helyezzük el a szív- és tüdőbetegeket, va­
lamint a tüdő tökéletesebb szellőzése érdekében
az időseket is. A kényelmi eszközöknél tanult le­
hetőségek között válogatva lehet a betegeket eb­
ben a testhelyzetben fektetni. A beteg törzsét
mintegy 4 5 - 5 0 foknyira megemeljük. A lecsúszás
megakadályozására lábtámaszt használunk
(14.21. ábra).

Ülő helyzet 14.20. ábra.
Oldalra fektetés kényelmi eszközökkel
Ebben a testhelyzetben az alsó végtagok térd­
ben és csípőben hajlítottak és a törzzsel derékszö­ 14.21. ábra.
get zárnak be. E helyzet eléréséhez nem elég az Félig ülő helyzet háttámasszal
ágy fejvégi részének háttámaszként való megeme­
lése, ehhez több párnát is kell alkalmaznunk.
Ezek közül egy a beteg fejének alátámasztását
szolgálja, ezt a többitől eltérően függőlegesen he­
lyezzük el (ezt a célt szolgálhatja a beteg kispár­
nája is). így helyezzük el a súlyos keringési elég­
telenségben, kiterjedt tüdőgyulladásban szenvedő
beteget.

Súlyos szívbetegek éjszakai órákban jelentke­
ző nehézlégzéses rohama esetén az előrehajtott
felsőtest megtámasztására ágyasztalt biztosítunk,
amire puha párnát helyezünk. így a beteg helyze­
tét kényelmesebbé tesszük, és légzését is meg­
könnyítjük (14.22. ábra).

Süllyesztett lejtőztetés. A beteg feje a törzshöz 74.24 a. ábra.
viszonyítva alacsonyabban helyezkedik el. Ez a Lejtőztetés, vérző beteg elhelyezése
testhelyzet úgy hozható létre, hogy az ágy lábvé­
gi részét emelik meg.

Kivérzett beteg lejtőztetésekor az ágy fejvége
és a beteg feje közé függőlegesen egy párnát te­
szünk (14.24a. ábra).

Hörgtágulat vagy tüdőtályog esetén a pangó
váladék kiürítése céljából a beteget oldalára kell
fordítani (mindig az egészséges oldalán feküd­
jék). J ó , ha ilyenkor nemcsak az ágy végét emel­
jük meg, hanem egyik oldalát is (14.24b. ábra).

A süllyesztett lejtőztetést a betegek általában
rosszul tűrik. Fejfájásukat, szédülésüket fejük
alátámasztásával lehet enyhíteni. A derékfájda­
lom csökkentésére ülőgyűrű helyezhető a beteg
dereka alá.

74.24 b. ábra.
Lejtőztetés, köpet kiürítésének segítése

74.22. ábra.
Ortopnoes beteg kényelmes ülő helyzete

14.23. ábra. 74.25. ábra.
Hason fektetés. Felső kép helyes, alsó kép helytelen Fektetés vizsgálatokhoz, a) oldalfekvés felhúzó" alsó vég­
tagokkal, b) térd-könyök helyzet, c) térd-mellkas helyzet

Ezeket a testhelyzeteket rövid ideig - csupán a Térd-könyök (mellkas-térd) helyzet esetén a
vizsgálat kivitelezéséig - foglalják el a betegek. beteg térdére és alkarjára vagy térdére és mellka­
sára támaszkodik. így helyezzük el a beteget pél­
Végbélvizsgálatkor a beteget oldalfekvésben dául végbéltükrözéskor, prosztatavizsgálatnál
helyezzük el, egyik lábát térdben felhúzva. (14.25. ábra).

i Összefoglalás

Az ember életkori sajátosságainak megfeleló'en bizonyos tevékenységeket végez a nap folya­
mán, majd egy bizonyos ponton túl a szervezet elfárad. Az elfáradás a szervezet normális vé­
dekező tevékenysége a különböző károsodásokkal szemben. A túlfáradás a kimerülés meg­
előzésére a munka és a pihenés arányának megfelelő szabályozása szükséges. A pihenésnek
két fajtája van: aktív - amikor az ember az állandó tevékenységétől eltérő dolgot csinál, pél­
dául szellemi munkát végző fizikai munkát végez - és passzív, mindennapi alvás.

Ha viszont valaki beteg, a szervezetnek nagyobb szüksége van a pihenésre. Kórházba kerü­
lő betegnek a kezdeti időszakban a passzív pihenésre van nagyobb mértékben szüksége.
Ahogy állapota javul, úgy az aktív pihenésnek kell előtérbe kerülnie. A beteg alvásigényé­
nek kielégítése, pihenésének biztosítása kórházi körülmények között az ápoló feladata.

Kérdések, feladatok

1. Mit értünk aktív és passzív pihenésen?
2. Kórházba került beteg alvásával kapcsolatban milyen problémák merülhetnek fel, és

hogyan tudunk segíteni megoldásában?
3. Hogyan kell elhelyezni a betegágyat a kórteremben?
4. Mi tartozik a betegágy felszereléséhez?
5. Mi képezi az osztály fehérnemú'készletét?
6. Melyek a szennyes ruha kezelésének szabályai?
7. Mit értünk ágyazáson? Mikor kell ágyneműt cserélni?
8. Hogyan történik a fennjáró beteg ágyának elkészítése egy, illetve két személlyel?
9. Ismertesse az oldalra fordítható beteg ágyának rendbetételét!
10. Sorolja fel, milyen kényelmi eszközöket ismer, mik a jellemzőik!
11. Mit jelent az ágynyugalom?
12. Mi a fekvés és a fektetés lényege, milyen módokat ismer?

A mozgás, megfelelő mokhoz. A szívizomzat megerősödik, a szív telje­
testtartás, testhelyzet sítménye növekszik. Ugyanígy, a megnövekedett
fenntartása és biztosítása oxigénigény miatt a légzés is erőteljesebbé és sza­
porábbá válik, a légzési térfogat emelkedik. A
Barnai Mária csontok tömege a fokozott igénybevételnek kö­
szönhetően megemelkedik, így jobban képes elvi­
Az élő szervezet minden megnyilvánulása moz­ selni a ránehezedő terhelést.
gással jár. Nem csak a hely- és helyzetváltoztatás,
de a beszéd, az írás, a táplálkozás, a beszédünket Az idegrendszer irányítja és összehangolja a
kísérő gesztusok, a mimika, a szemek mozgása mozgásokat. Minél többször ismétlünk egy moz­
stb. összehangolt ízületi és izommozgásoknak gást, annál simábban, gördülékenyebben tudjuk
köszönhető. A légző és keringési rendszer műkö­ azt végrehajtani. Gondoljunk arra, hogy amikor
dése is mozgás, az emésztő csatornán végighala­ egy új sportmozgást tanulunk, hányszor kell azt
dó táplálékot is az izmok működése továbbítja. elismételni ahhoz, hogy biztonságosan és jól vé­
Sőt, sejtjeink is állandó mozgásban vannak, a gezzük. Jó példa erre a kerékpározás. Kezdetben
sejthártyán keresztül a folyadékok, ásványi sók, a kerékpározni tanuló gyermek minden figyelmét
tápanyagok folyamatos átáramlása zajlik, ami leköti az alsó végtagok mozgása, a pedál hajtása.
biztosítja a szervezet működését. Eleinte arra is szüksége van, hogy nézze a lábait,
nem képes a környezetére figyelni. Két kézzel erő­
A mozgás hatása a szervezetre sen kapaszkodik, és ha megzavarják a figyelmét,
lába lecsúszik a pedálról, vagy elveszíti az egyen­
Szorosabb értelemben mozgáson a csontokat súlyát. A mozgás tanulása során az idegrendszer
összekötő ízületi elmozdulásokat (például kö- „begyakorolja" az izmok összehangolt mozgásá­
nyökhajlítás), a helyzetváltoztató (például háton nak irányítását, és a továbbiakban képes azt au­
fekvésből oldalra fordulás) és helyváltoztató (pél­ tomatikusan, koncentrálás nélkül vezérelni. A
dául járás) mozgásokat értjük. A mozgások kivi­ gyermek képes lesz figyelni a környezetére, aka­
telezője az izomzat, a mozgatott elemek a cson­ dályokat kikerülni, egyik kezével jelezni stb. és a
tok, a mozgás az ízületekben történik. Irányítója környezeti változásokra gyorsan reagálni.
és szervezője az idegrendszer, a mozgáshoz szük­
séges tápanyagot és oxigént a keringési és légzési Az inaktivitás viszont képes ezt a folyamatot
rendszer biztosítja. A mozgáshoz szükséges ener­ megfordítani. Ahogy a mozgásban résztvevő
gia a keringés által az izmokhoz szállított táp­ szerveket, szervrendszereket a rendszeres mozgás
anyagokból, oxigén jelenlétében magában az fejleszti, úgy mozgás hiányában ez a fejlődés
izomban termelődik. megáll, vagy vissza is fordul.

Az izmok ereje és állóképessége rendszeres A tartós mozgáskorlátozottság
edzéssel növelhető. Tréning hatására megnő az következményei
izmok tömege, teljesítménye, és javul az állóké­
pessége, azaz a kitartása. Ugyanez a folyamat ját­ Az immobilitás még az egészséges emberi szerve­
szódik le a többi szervünkkel. A rendszeres igény­ zetben is hátrányos következményekkel jár. A
bevétel kihívást jelent az emberi szervezet számá­ csökkent aktivitás különböző szervrendszereket
ra, és igyekszik ehhez alkalmazkodni. A szív az érint, csökkenti azok teljesítményét, és növeli a
izmok fokozódó energia igényét úgy próbálja ki­ károsodások előfordulásának kockázatát. A be­
elégíteni, hogy több vért pumpál a dolgozó iz­ teg, ágyban fekvő vagy mozgásában jelentősen
korlátozott egyénnél ezek a kockázatok fokozot­
tan érvényesek.

Keringési rendszer hogy az izom tömegét és erejét rendszeres ellenál­
lással szemben végzett munkával (például súlyok,
Ágynyugalomban a szervezet energiaszükséglete rugók) fejlesztik. A rendszeres igénybevétel hiá­
nagymértékben lecsökken, ennek megfelelően a nya az izmokon mutatkozik meg leghamarabb.
szív teljesítménye alacsony. A nem használt szív­ Az izmok ereje, körfogata és állóképessége roha­
izom összehúzódásának ereje csökken, a keringés mosan lecsökken. Például egy térdízületi rándu­
lelassul. A szövetek oxigén- és energiaellátása en­ lás miatt rögzített alsó végtagon négy hét alatt a
nek megfelelően alacsony. Ha a beteg tartósan combizmok körfogata akár 3-4 centiméterrel is
fekszik vagy egy testhelyzetben van, a nyomás­ csökkenhet, annak ellenére, hogy a rögzítésben a
nak kitett területeken a kiserek összenyomódnak, beteg jár, tehát izmai működnek, de a rögzítés mi­
az érintett terület vér- és oxigénellátottsága rom­ att nincs szükségük a megszokott erőkifejtésre.
lik, és ez fokozza a felfekvés (decubitus) kialaku­ Teljes inaktivitásban ez a folyamat felgyorsul, és
lásának esélyét. a változás kifejezettebb lesz.

Az inaktivitás másik nagy veszélye a vénás Az általános állóképesség, azaz a kitartóan
rendszer működésének elégtelenségéből adódik. végzett fizikai munka (ami lehet lassú séta, vagy
Tartós nyugalomban, a vénákban pang a vér, fo­ akár egy hosszútávfutás) az izmok, a keringés, a
kozódik a rögképződés kockázata, ami vénás légzés és az anyagcsere „edzettségén" múlik. így
trombózis (thrombosis, a vénák elzáródása) kia­ természetes, hogy az állóképesség tartós ágynyu­
lakulásához vezethet. galomban nagyon gyorsan lecsökken. A beteg fá­
radékonyabb lesz, a megszokott mozgás is kime­
Légzőrendszer rítheti (például lépcsőn járás közben meg kell pi­
hennie, vagy lassúbb járásra kényszerül).
Amerikai kutatások teljesen egészséges fiatal em­
berek vizsgálatával igazolták, hogy már két hét Csontrendszer
ágyban fekvés is jelentősen csökkenti a légző­
rendszer teljesítményét. A légzési térfogat mérhe­ A csontok tömegét a fizikai terhelés, a kalcium és
tően alacsonyabb lesz, a légzést irányító izmok le­ D-vitamin-bevitel és -felszívódás, hormonhatá­
gyengülnek. sok és egyéb tényezők határozzák meg. A cson­
tok terhelését a testtömeg (esetleg plusz teher, pél­
A tüdő állománya azokon a területeken, ahol dául kézi súly) és a mozgás közben a csontokra
nyomásnak van kitéve, összetömörödik, itt a le­ ható ütközési erők (például: futáskor a talaj és a
vegő nem cserélődik. így például a bal oldalán láb ütközése) jelentik. A rendszeres terhelésnek
fekvő ember bal tüdeje súlyánál fogva tömörül, kitett csontok tömege megnő, szilárdabbá válik.
összenyomódik, ráadásul a testsúly miatt ezen az A maximális csonttömeget az ember húszas évei­
oldalon a bordák mozgása is akadályozott. A bal nek végére éri el. Ettől kezdve évről évre csökken.
tüdő alul fekvő területein a légzés korlátozott. A A tartósan fekvő vagy keveset mozgó beteg
nem szellőző tüdőterületeken nagyon gyorsan ki­ csontjainak „nincs szüksége" magas szilárdságra,
alakulhat tüdőgyulladás. Ennek rizikója kórházi ezért elkezdi bontani a csontszövetet. Ez a jól is­
körülmények közt még magasabb. mert csontritkulás egyik lehetséges oka. Az űrha­
jósok egyik legnagyobb problémája a súlytalan­
Vázizomzat ság miatt kialakuló csontritkulás és izomgyengü­
lés. A súlytalanság állapotában a testsúlyból ere­
Közismert tény, hogy a vázizomzat ereje és töme­ dő terhelés megszűnik, a csontok tartó funkciója
ge fizikai terheléssel növelhető. Számos erőfej- minimális, ezért állományuk csökken.
lesztő tréningmódszer ismeretes. Közös bennük,

Idős embereknél a korral együtt járó csontál- Idegrendszer
lomány-csökkenés tartós ágynyugalomban fel­
gyorsulhat. A szilárdságukat vesztett csontok na­ Az idegrendszer összehangolja az izmok működé­
gyon könnyen törnek. Időseknél nem ritka az sét. Az érző idegvégződések érzékelik az izmok,
egyszerű, banális erőbehatásra bekövetkező szalagok feszülési állapotát, az ízületek térbeli
csonttörés, mint például egy hirtelen mozdulat, helyzetét. Ezek az érzetek pontosan tájékoztatják
vagy kis súly megemelésekor az izmok húzó ereje a központi idegrendszert a test helyzetéről és
miatt, vagy például tenyérre támaszkodás, vagy mozgásáról. Ha behunyjuk a szemünket, és vala­
asztal sarkának ütközés közben az ütközési erő ki beállítja a jobb felső végtagunkat valamilyen
következtében. Normálisan ezek a hatások nem helyzetbe, pontosan el tudjuk mondani, hogy a
váltanak ki csonttörést. vállunk, a könyökünk és a kezünk hogy áll, anél­
kül, hogy látnánk. Só't, képesek vagyunk a bal
ízületek karunkat pontosan ugyanabba a helyzetbe beállí­
tani (14.26a. és b. ábra). Ehhez az érző és mozga­
A csontokat összekötő ízületek úgy működnek, tó idegek pontos, összehangolt működése szüksé­
mint a jól olajozott fogaskerekek. A csontvégeket ges.
nagy teherbírású porc borítja, ami biztosítja a
testsúlyból és a plusz terhelésből adódó nyomás A mozgást irányító központ plusz informáci­
elviselését, és egy sima felszínt biztosít az ízületen ókat kap a látóidegektől, illetve az egyensúlyi
belüli csúszó, gördülő mozgásokhoz. A két csont szervből. A látási információk a test helyzetéről
közötti folyadékréteg (sinovia) adja az „olajo­ és elmozdulásáról tájékoztatnak, az egyensúlyi
zást" a mozgásokhoz. A porcnak nincs vérellátá­ rendszer a fej helyzetének változását érzékeli, és
sa, táplálása az ízületi folyadékból történik. Az közvetíti az agy felé. Ezekre az információkra tá­
ízületi folyadék mozgás közben préselődik be a maszkodva a mozgást irányító agyi központok
porcba, tehát a porc táplálásának alapvető felté­ úgy szabályozzák az izmok működését, hogy
tele a mozgás. azok helyreállítsák a fej egyenes helyzetét, vagy
végrehajtsák az eltervezett mozgást. Az említett
A mozgás hiánya vagy a nem megfelelő terhe­ érző rendszerekből (izomban, ínban, szalagban,
lés a porc károsodását váltja ki, ami „porcko­ látó, egyensúlyi szervek) szerzett információk te­
pás", vagy arthrosis néven ismert folyamatot in­ szik lehetővé, hogy a mozgások irányítása gyors
díthat el. A hosszan fekvő beteg ízületei merevek és precíz legyen. Amikor az ember elbóbiskol,
(kontraktúra) és fájdalmasak lehetnek, különö­ például egy hosszú utazáson ül a vonaton, és hir­
sen akkor, amikor újra feláll, jár. telen „leesik" a feje, a nyakban és az egyensúlyi
rendszerben keletkező ingerületek a mozgató
Az ízületek többi fontos alkotóeleme az ízüle­ agyi központon keresztül kiváltják a nyakizmok
ti tok és az ízületet stabilizáló szalagok. A szala­ gyors összehúzódását, ami megemeli a fejet.
gok szakítószilárdsága, az ízületi tok rugalmassá­
ga csökken mozgás hiányában. Ez egyrészt az Az inaktivitás lassítja az idegrendszer reakció­
ízületek mozgásterjedelmének beszűkülését, más­ ját a beérkező információkra. Ráadásul a nem
részt az ízületek stabilitásának gyengülését okoz­ mozgó testből csökken a beáramló információ.
hatja. Az izmok, ízületek, szalagok feszülése, és elmoz­
dulása kicsi, a fej helyzete nem, vagy alig válto­
A tartósan inaktív szalagok sérülékenyek, hir­ zik. A mozgás szabályozása „meglassul", a beteg
telen megterhelés, például a rögzített végtag újra- az őt ért információkra megkésve reagál.
terhelése a szalagok sérülését, szakadását válthat­
ja ki. Nem hagyhatjuk azt sem figyelmen kívül,
hogy a túl sokáig egy helyzetben lévő beteg el­
nyomhatja a végtagokon futó idegeket, ami kellé-

Pszichés hatások

14.26a. ábra. A betegséggel járó fájdalom, félelem, bizonyta­
Az idegrendszer helyzetértékelő és mozgásszabáiyozó lanság és kiszolgáltatottság rányomja bélyegét a
műköoése beteg lelki állapotára. A mozgásában korlátozott
beteg élettere beszűkül, mások segítségére szorul,
megszokott életritmusa, aktivitása megváltozik.
A saját életében felállított értékrend átmenetileg
vagy végleg átértékelődhet.

Hogy ki hogyan reagál a kényszerű nyuga­
lomra, az nagymértékben függ a személyiség tí­
pusától, a családi háttértől, a szorosabb és tágabb
környezet hatásaitól, és nem utolsó sorban a be­
tegség típusától, természetétől.

Szerencsés, ha a pszichoterápiát képzett pszi­
chológus, szükség esetén a pszichiáter vezeti, de a
betegeket ápoló, gondozó személyek pszichológi­
ai felkészültsége is elengedhetetlen a megfelelő
testi, lelki rehabilitációhoz.

A mozgásterápia

74.260. ábra. Különböző klinikai területeken a mozgás helyre­
Az egyik felső végtagon beállított helyzetet behunyt állítása és a mozgás hiányában kialakuló szövőd­
szemmel pontosan tudjuk állítani mények megelőzése elsősorban a gyógytornász-
fizioterapeuta feladata. A gyógytornász a termé­
metlen zsibbadást, fájdalmat, izomgyengeséget, szeti energiákat felhasználva javítja a beteg moz­
rosszabb esetben mozgásképtelenséget okozhat gását, fejleszti a légzési- keringési rendszer telje­
az ideg ellátási területén. sítményét, csökkenti a fájdalmat. Munkájában
használja az elektroterápiás, fény- és hangterápi­
ás készülékeket, különböző masszázstípusokat.
Megtanítja a mozgást támogató segédeszközök
használatát. A betegségtől és az állapottól függő­
en alkalmazza a mozgásterápia elemeit szárazon
és vízben. Egészen eltérő módon kell mozgatni
vagy erősíteni egy reumás vagy egy balesetet
szenvedett beteget vagy egy szívinfarktusból lá­
badozó pácienst. A speciális, személyesen a be­
tegre tervezett mozgásterápia nagy körültekintést
és megfelelő felkészültséget kíván. A megfelelő
mozgáskezelés kedvezően befolyásolja a légzést,
a keringést, az anyagcserét, az idegrendszert és a
pszichés állapotot egyaránt.

Ápolási feladatok a szövődmények elkerülésére A két kéz ugyan szabad, de ha a beteg nem
képes ezt a helyzetet önállóan megváltoz­
A mindennapi ápolási tevékenység során maga az tatni, a látóterében a plafon van, a környe­
ápoló nagyon sokat képes tenni a mozgáshiány zeti információk szegényesek, a kiszolgál­
szövődményeinek megelőzéséért. A legalapve­ tatottság érzése nagyobb.
tőbb lés ne feledjük el, nagyon fontos) teendő a A helyzet megtartása a legkevesebb aktivi­
beteg rendszeres helyzet- és helyváltoztatásának tást kívánja a mozgató rendszertől.
biztosítása vagy támogatása.
Fordított (lejtős) fektetés
A testhelyzet változtatása befolyásolja a lég­
zést és a keringést, és a nyomásnak kitett terüle­ Leggyakrabban a vénás keringés javítására alkal­
teket. A megváltozott testhelyzet más izmok akti­ mazott fektetés (lásd 14.24. ábra).
vitásával tartható fenn, és más végtagok kerülnek
kedvező helyzetbe a mozgások kivitelezésében. Az ágy végét megemelve a teljes fekvő felü­
let a fej felé lejt.
Háton fekvő helyzet A gravitáció az alsó testfélből segíti a vér
visszaáramlását a szív felé. Nagyon meg­
A légzés számára kedvezőtlen helyzet, mert a tü­ terheli azonban a légzést.
dő a háti felszínhez közeli részeken tömörödik, a Ebben a testhelyzetben a tüdő minden ré­
légzés itt minimális (a tüdőnek ez a legnagyobb szén nehezített a légzés.
területe). A rekeszizmot a hasi szervek nyomják, A szív fölötti (fej és felső végtagok) vénák­
ezért a mellkas alapján is csökkent a légzés ban a gravitáció nehezíti a véráramlást.
(14.27. ábra).

Az erek a szívvel egy magasságban van­ Fenti okok miatt sokszor nem ajánlott a for­
nak, ezért a gravitáció nem segíti az artéri­ dított fektetés, ilyenkor az alsó végtagok felpol-
ás és a vénás vér keringését. A vénákban colása lehet a megoldás.
pang a vér.
A test nyomásnak kitett területein rossz a Oldalt fekvő helyzet
bőr keringése (fej, lapockák, keresztcsont,
sarkak. A légzés a felül lévő tüdőfélben szabad, a
másik oldalon korlátozott. A tartósan fek­
74.27. ábra. vő betegeknél kifejezetten kedvező helyzet
A 'égzés változása háton fekvő helyzetben. A felül fek­ az egyik tüdőfél fokozott átlélcgeztetésére,
vő területek jól, az alsók rosszul szellőznek. A hasüri mert ezzel megelőzhető a kórházi tartós
szervek nyomják a rekeszizom hátsó kupoláját ágynyugalom szövődménye, a tüdőgyulla­
dás. A szabadon lévő felső végtag mozgá­
sa fokozza a légzést a felül lévő oldalon.
A keringés szempontjából az oldalt fekvés
nem sokban különbözik a háton fekvéstől,
de a jobb és a bal testfél keringése nem tel­
jesen egyforma.
A nyomásnak kitett bőrterületek értelem­
szerűen az alul lévő oldalon vannak.

74 fejezet Az egészséges és beteg enoer szüKségieletehek kielégítése

74.2S. ábra. gokban a vénás keringés nehezített (a szív
A légzés változása oldalt fekvő helyzetben. Bal oldalon magasabban van, mint a végtagi vénák),
fekvő helyzetben a jobb tüdő szellőzése jó, a bal olda­ ráadásul az ülés a combhajlatban erősen
lon a tüdőszövet tömörül. A hasűri szervek a bal rekesz­ megtöri a vénákat. Normális, egészséges
kupolát nyomják keringés esetén, ha az ember átmenetileg
ilyen helyzetben ül, képes ezeket az akadá­
Oldalt fekvő helyzetben a törzs és a végta­ lyokat leküzdeni. Rossz vénás keringés
gok izmainak már van némi stabilizáló vagy hosszan fenntartott helyzet kerülen­
szerepük, különösen akkor, ha a beteg a fe­ dő. Rossz artériás keringés esetén sem
lül lévő végtagjaival mozog. Például ha a ajánlott sokáig ebben a helyzetben marad­
felül lévő kezével előre nyúl valamiért, a ni, a nagy artériák megtörése miatt.
törzsizmoknak meg kell tartani a törzs Nyomásnak leginkább kitett területek az
egyensúlyát, hogy ne guruljon előre. A tá­ ülőgumók és a sarkak.
maszkodó oldalon a végtagok mozgása gá­ A törzs megtámasztása kevés izommunká­
tolt ugyan, de támaszkodás közben az itt val is stabil helyzetet biztosít a beteg szá­
futó izmok is segítenek a helyzet megtartá­ mára. A felső végtagok szabad mozgása
sában. (14.28. ábra) kedvez az önellátáshoz szükséges mozgá­
sok kivitelezésének. A beteg jobb kontak­
Támasztott ülő helyzet tusba kerül környezetével, kevésbé kiszol­
(félig- vagy magas ülő helyzet) gáltatott.

A légzést leginkább támogató helyzet. A tüdő leg­ Ülő helyzet ágy szélén vagy széken
nagyobb része jól szellőzik. A gravitáció a hasi
szerveket lefelé húzza, ezáltal a rekeszizom is fel­ A légzés számára kedvező helyzet, ahogy
szabadul a nyomás alól. Minél közelebb van a azt az előzőekben bemutattuk.
törzs a függőlegeshez, annál kevésbé nyomódik a A vénás keringést ez a helyzet sem támo­
tüdőszövet a hátulsó részen. A hátul biztosított gatja a gravitáció hatása miatt.
támaszték miatt a betegnek nem kell a törzsét tar­ A nyomásnak kitett területek az ülőgu­
tania, hasizmai lazák. A nehézlégzéssel küszködő mók. A legkomolyabban az állandóan ke­
betegek ezt a helyzetet kedvelik legjobban, mert rekesszékben ülő betegeket fenyegeti az
itt a legkisebb a légzési munka, és így segítjük a ülőgumók területén kialakuló decubitus
légzésüket is. veszélye.
Ha a beteg támaszték nélkül ül, az izmok
A vénás keringés számára azonban ez a aktivitása elkerülhetetlen az egyensúly
helyzet nagyon kedvezőtlen. Az alsó végta­ megtartása érdekében. A felső testfél moz­
gása szabad, a beteg lehetőségei kitágul­
nak. Például képes önállóan étkezni, mo­
sakodni, felöltözni.

Álló helyzet

Az álló helyzet lényegesen nagyobb izomtevé­
kenységet kíván, mint az előzőek. Az ember

izomzata, légzése, keringése alkalmazkodik a egyes testhelyzetekben eltöltött időt, vagy éppen
megváltozott egyensúlyi helyzethez, magasság­ arra utasíthat, hogy az addig passzív beteget fo­
hoz. A test nyomásnak kitett felületei felszaba­ kozatosan egyre hosszabb időre ültessék ki. Az
dulnak. Néha olyan beteget is fel kell állítani, aki orvos egyes esetekben szigorú ágynyugalmat ír­
nem képes megtartani az álló helyzetet (például hat elő, ami adott esetben még az önálló tisztál­
gerincvelő sérülést követő alsó végtagbénulás) kodást is tilthatja.
azért, hogy a hosszú idő után bekövetkező álla­
pot javulásig vagy az állást, járást segítő segé­ A hely- és helyzetváltoztatás segítése
deszköz használatáig is „szoktassák" a szerveze­
tet az álló helyzethez. A betegnek a hely- és helyzetváltoztatáshoz segít­
ségre lehet szüksége. A hely- és helyzetváltoztatás
Helyváltoztató mozgás célja az inaktivitás szövődményeinek elkerülése
és a lehetőségekhez mérten a felkelés, önellátás
A járás - mint az egész testet igénybevevő mozgás minél korábbi visszaállítása.
- a teljes önellátás egyik feltétele. A járás felfog­
ható úgy is, mint fizikai munka, ami az egész A segítségadás lehet teljes vagy részleges, a be­
szervezetet „megterheli", és ennek megfelelően teg állapotától függően. Egyes esetekben a beteg
fejleszti teljesítményét: fokozza az izmok erejét, a teljes támogatást igényel akkor is, ha egyébként
légzési térfogatot, a szív munkáját, az anyagcse­ mozgató rendszere ép, de a legkisebb erőfeszítés
rét. A járás közben működő izmok „izompum- is veszélyezteti állapotát. Ilyen például a súlyos
pa"-ként segítik a vénás vér szív felé áramlását. tüdőgyulladás, vagy a mélyvénás trombózis.
Az ízületek rugalmassága, mozgékonysága és az
ízületi porc táplálása megmarad. Számtalan inger A fájdalom önmagában nem zárja ki a beteg
éri az idegrendszert, és megkívánja a mozgásirá­ önállóságát. Annyi támogatást kell adni,
nyító agyi központok aktivitását. Csökken a be­ amennyivel a fájdalom csökkenthető. Például a
teg rászorultsága és kiszolgáltatottsága, ezért hasfali műtétek komoly fájdalommal járnak, ami­
pszichés hatásai sem elhanyagolhatóak. kor a beteg megpróbál felülni vagy megfordulni.
Ehhez egy-két alkalommal segítséget igényelhet,
minden testhelyzetnek vannak majd megtanul olyan technikával (például oldalá­
előnyös és hátrányos hatásai. Az bizonyos, hogy ra fordulva ülésbe nyomja magát), vagy segédesz­
a tartós egy helyzetben tartózkodás a hátrányos közzel (például kapaszkodó) felülni, amivel a has­
hatásokat felerősíti. Minél hosszabb a kényszerű fal feszülése csökken (14.29. ábra).
inaktivitás, annál biztosabban megjelennek a szö­
vődmények. Az alkalmazott testhelyzetek megvá­ A beteg mozgásainak támogatása szó szerint
lasztása számos tényezőtől függ. Ismerve a beteg támogatást jelent. Tehát a páciens meglévő moz­
állapotát, a betegség természetét és lefolyását, gásképességét kell kiegészíteni. A gyors felépülés
meg tudjuk választani azokat a testhelyzeteket, egyik legfontosabb alapeleme a beteg önállóságá­
amelyek állapotát kedvezően befolyásolják, vagy nak minél gyorsabb helyreállítása. Ez nem csak a
legalábbis nem rontják. A testhelyzetek változta­ kiszolgáltatottságot csökkenti, hanem a mozgás ál­
tásával a káros hatások nagy része kivédhető, de talános állapotjavító hatásait is kiváltja (például
néha még a leggondosabb ápolás sem képes azo­ keringésre, légzésre, izomerőre). Természetesen
kat teljesen elkerülni. más segítséget igényel egy féloldali bénult, mint
például egy mellkasi műtéten átesett, vagy egy alsó
A betegek mozgatására az orvos ad utasítást. végtagi sérülést elszenvedett beteg. A segítségnyúj­
Korlátozhatja az alkalmazott testhelyzeteket, az tás mértékét mindig a beteg aktivitásának lehető­
ség szerinti meghagyásával vagy motiválásával, a
beteg állapotának ismeretében kell meghatározni.

mozgását az orvos tiltja;
eszméletlen.

Ilyen esetben a mozgatást teljes egészében az
ápoló személyzet hajtja végre.

14.29. ábra. A vezetett vagy támogatott helyzetváltoztatás
Felülés oldalt fekvő helyzetből. A beteg a kezeivel a beteg aktív közreműködésével, külső segítség­
nyomja fel magát. gel történik, mert a beteg:

A helyzerváltoztatások kellemetlen és veszé­ önálló mozgásképessége megvan, de az ön­
lyes tünetekkel járhatnak. Ilyen például a fekvő álló mozgás túl nagy megerőltetést jelent;
beteg felültetésekor vagy felállításakor jelentkező csak bizonyos mozgásokat képes végrehaj­
szédülés, rosszullét. Magára hagyva a beteg elá­ tani, másokban támogatásra szorul;
julhat vagy eleshet. A függőleges testhelyzettel já­ túl gyenge, vagy nagy fájdalmai vannak;
ró vérnyomásesés rövid idő alatt rendeződhet, de mozgásai bizonytalanok, koordinálatlanok;
a beteget soha nem szabad magára hagyni, amíg a helyzetváltoztatásnak várhatóan káros
a tünetek meg nem szűnnek! következményei lehetnek (például sokáig
fekvő vagy nagy vérveszteséget szenvedett
A beteg helyzetváltoztatása beteg felüléskor, felálláskor a vérnyomás
csökkenése miatt elájulhat);
Aktív helyzetváltoztatásról akkor beszélünk, ha a mozgását a gyógyítást, betegmegfigyelést
beteg önállóan, segítség nélkül képes testhelyzetét szolgáló eszközök akadályozzák (infúzió,
változtatni (oldalra fordulás, felülés, felállás). EKG, lélegeztető maszk stb.);
indítékszegénység („befeléfordulás"), dep­
Passzív helyzetváltozatás során a beteg nem resszió.
képes önállóan testhelyzetet változtatni, mert:
A beteg oldalra fordítása
teljesen mozgásképtelen (például gerincve­
lő-sérülés); A beteg állapotától és testtömegétől függően egy
vagy két személy végzi. A beteget takarójával
együtt fordítjuk oldalra.

Oldalra fordítás egy szcinellvel
Az ágy oldalán állva a takarót hosszában
ráncba emelve az ágy másik oldalára hajtjuk
(14.30a. ábra). A beteg fejéhez közelebbi kézzel
megemeljük a beteg vállát. A másik karunkat, a
takaró felett a beteg hátára fektetjük, úgy, hogy a
könyökünk a dereka magasságában legyen, és
kissé magunk felé fordítjuk (14.30b. ábra). A vál­
lat fordító kezet a beteg hátára fektetjük, könyö­
köt a lapockához támasztva (14.30c. ábra), majd
a másik karral a combot megtámasztva magunk
felé fordítjuk a beteget (14.30d. ábra).

14.30. ábra.
Oldalra fordítás egy személlyel.
a) a takaró ráncba emelése,
b) a jobb váll emelése és a bal kar

elhelyezése;
c) a jobb kar áthelyezése;
d) a bal kar áthelyezése és oldal­

ra fordítás

^Idáira fordítás két személlyel felültetés ilyen módon a beteg együttműködését
Az ápolók az ágy azonos oldalán helyezked­ kívánja. A visszafektetés fordított sorrendben
nek el. A beteg fejénél álló az irányító, feladata történik.
ugyanaz, mint az előzőekben a harmadik (c)
mozdulatig. A segítő a fej közeli alkarját könyö­ Felültetés két szerriclíyc!
kével a beteg derekának támasztva a csípőre fek­ Az irányító az előzővel azonos módon fogja a
teti, másik karját könyökkel a térdhajlatba tá­ beteget, a segítő a másik oldalon állva egyik ke­
masztva a combra helyezi, és egyszerre fordítják zével a beteg hónalját fogja, másik kezével derék­
a beteget. tájon támaszt. Az irányító jelzésére egyszerre vég­
zik el a felültetést (14.31.b. ábra).
Ha a segítő az ágy másik oldalán áll, egyik ke­
zét a keresztcsont, másikat a csípő alá csúsztatva A lecsúszott beteg visszahelyezése
segít a beteget az ellenkező oldalra átgördíteni.

Felültetés Visszahelyezés egy személlyel

Feleltetés egy személlyel Csak együttműködő, segíteni képes beteg
Az ágy mellett állva a takarót derékig vissza­ visszahelyezését lehet egy személynek elvégezni!
Az ágy mellett állva megkérjük a beteget, hogy lá­
hajtjuk. A fejközeli kezünkkel átfogunk a beteg bait kissé felhúzva támaszkodjék meg a sarkain,
ellenkező oldali lapockájára, úgy, hogy feje a kö­ és felénk eső karjával fogja át nyakunkat, vagy
nyökhajlatunkba támaszkodjon. A másik kézzel két kezével támaszkodjon az ágy szélén. A bete­
a beteg felénk eső hónalja alá nyúlunk, és felszó­ get úgy fogjuk meg, mint felültetéskor, és „most"
lítjuk, hogy kapaszkodjon a karunkba (14.31a. vezényszóra a sarkán támaszkodó beteg kissé el­
ábra). A felültetést egy mozdulattal elvégezzük. A rugaszkodva segít a párnára visszahelyezésben.

74. fejezet Az egészséges és oe:eg ember szükségleteinek kielégítése

Visszahclyczc. két személlyel óvatosan végezzük, fokozott figyelmet fordítva a
Két módon lehetséges: beteg esetleges tüneteire (elsápadás, szédülés,
1. Az ápolók két oldalon állva, a beteg felé eső rosszullét). Ha lehet, első alkalommal két ápoló
kezükkel hátulról a beteg hónalját támasztják legyen jelen a felállításnál! Mielőtt a beteget fel­
meg, másikat a derék alatt összekulcsolják. A állítjuk, készítsük elérhető távolságba a használa­
derekat kissé megemelve visszahelyezik a be­ tos segédeszközöket (például járókeret)!
teget a párnájára. Ha a beteg képes, segíthet
úgy, hogy az ápolók karjába, vagy vállába ka­ A felállítást többféle módon is végezhetjük, a
paszkodik. beteg szükségleteinek és állapotának megfelelően:
2. Az ápolók a felültetésnél bemutatott fogással 1. Felszólítjuk a beteget, hogy csússzon ki az ágy
támasztják a beteg vállát és lapockáját, illetve
a derekát, másik kezüket a combja alatt kul­ szélére annyira, hogy a lábai leérjenek a föld­
csolják össze, és egyszerre emelik a beteget. re. A beteg mellett állva, a háta felőli kezünk­
Ezeknél az emeléseknél nagyon fontos, a ke­ kel hátulról átkarolva az ellenkező oldali hó­
zek megfelelő kulcsolása, a biztonságos fogás nalját támasztjuk meg, a másik kézzel elölről
érdekében. a felénk közelebbi hónaljánál fogjuk. A beteg
segítségünkkel feláll.
Ágy szélére ültetés 2. Az ágy szélére kicsúszott beteggel szemben
támadóállásban állunk. Két kezünkkel a la­
A kisebb testtömegű pácienseket egy, a nagyob­ pockák vagy a derék magasságában megtá­
bakat vagy nehezen mozgókat két ápoló ültesse masztjuk a beteget (esetleg kezünket összekul­
ki az ágy szélére. Gondoskodjunk róla, hogy tal­ csolva). A beteg kezeit vagy a vállunkra téve,
puk leérjen a földre, vagy tegyünk alá zsámolyt, vagy a nyakunk mögött összekulcsolt kézzel
ez nagymértékben fokozza az ülés biztonságát. támaszkodik, illetve kapaszkodik. Testsúlyun­
kat átviszzük a hátsó lábunkra, és egyetlen
KgS szélere ültetés egy személlyel mozdulattal felállítjuk a beteget.
Az ágy mellett állva az ápoló egyik kézzel át­
karolva a beteget megtámasztja a hátát, másik Álló helyzetben ne engedjük el a beteget, amíg
karral a térde alá nyúlva egy negyed fordulattal biztosak nem vagyunk benne, hogy a helyzetvál­
kiülteti az ágy szélére. A beteg az ápoló felé eső toztatás nem válton ki kellemetlen tüneteket. A
kezét annak vállára teszi (14.32.a. ábra). továbbiakban a beteget, állapotától függően,
A beteg visszahelyezése ugyanezzel a fogással, székbe kiültetjük, megáll egyedül, támaszkodik
fordított sorrendben történik. segédeszközre (ágytámla, járókeret, bot, mankó),
vagy elindul.
Agy szélere ültetés ket személlyel
Az irányító a beteg törzsét, a segítő az alsó Kiültetéskor, az előző mozdulatot folytatva
végtagokat tartja. A kiültetés egyszerre, egy moz­ egy negyed fordulattal a székre ültetjük a beteget.
dulattal történik (14.32b. ábra). Kiültetés előtt fontos meggyőződni arról, hogy a
szék megfelelő távolságban van és stabil, nem fog
A beteg felállítása, kiültetése székbe kicsúszni a leülő beteg alól! Biztonságosabb, ha a
széket egy másik személy rögzíti.
A felállítás előtt ellenőrizzük a beteg ruházatát,
papucsát vagy cipőjét, hogy biztonságos-e, nem Olyan betegeknél, akik nem képesek felállni,
fog-e lecsúszni vagy beakadni. Az első felállítást a kiültetést két személy végezze! A beteg az ágy
szélén ül, lábai a padlón vannak. Az ápolók két
oldalon állva az egyik kezükkel a beteg hátát tá­
masztják meg, a másikat összekulcsolják a comb­
ja alatt. A beteg két kezével az ápolók vállába ka­
paszkodik. A beteget megemelik, és az előkészí­
tett székre helyezik.

14.32. ábra.
a) ágy szélére ültetés egy sze­

méllyel;
b) ágy szélére ültetés két sze­

méllyel

A kiültetett beteget - ha kell - megfelelően venni. Az ilyen ismétlődő terhelés hosszabb távon
rögzítve vagy megtámasztva betakarják. a porckorongok károsodásához, az izmok túlter­
heléséhez vezet, ami deréktáji fájdalmat, rosszabb
Az ápoló ízületeinek védelme esetben porckorongsérvet okozhat.

Nem feledkezhetünk meg az ápolást végző szak­ A betegek emelését, mozgatását ezért lehető­
ember védelméről sem. A betegek emelése, fordítá­ leg két személynek kell végezni. Az egyik kézzel
sa igen nagy terhet ró az ápoló ízületeire és izmai­ az ágyon megtámaszkodva a gerinc terhelése je­
ra. Különösen nagy terhelés éri a gerincet és az al­ lentősen csökkenthető.
só végtag ízületeit. A beteg mozgatásakor az „ízü-
letvédelem"-re nagy hangsúlyt kell fektetni. Az Előre hajlás helyett előre dőléssel csökkenthe­
olyan mozdulatoknál, ahol előre hajolva kell erőt tő a porckorongok terhelése (14.33b. ábra). Eb­
kifejteni (például a lecsúszott beteg felemelése), az ben a helyzetben, felegyenesedéskor a hátizmok
ápoló a saját testsúlyán kívül a beteg testsúlyát is erőkifejtését a farizmok, illetve a combizmok se­
emeli. Előre hajláskor a hátizmokra, és a csigolyák gítik. Segítséget jelenthet, ha az ápoló meg tudja
közti porckorongra az egyenes álló helyzetben ki­ támasztani a térdét, vagy a csípőjét, és így az erő
fejtett erő sokszorosa nehezedik (14.33a. ábra). egy része a támaszkodó felületre esik, mentesítve
Plusz teherként a beteg súlyát is számításba kell a teher egy részétől a gerincet. A fordítást vagy
ülésből felállítást, a gerinc kímélete érdekében, a
testsúly áthelyezésével, és nem emeléssel kell vé­
gezni (14.33c. ábra).

14.33 ábra.
Felállítás ágy széléről vagy székről:
a) helytelen testtartás, a gerinc terhelése sokszorosára növekszik;
b) az ápoló a testsúly hátravitelével egy mozdulattal felállítja a beteget;
c) az ápoló „támadóállásban", egyenes háttal fogja ét a beteget, a testsúly az elöl lévő lábon van

Segítségnyújtás járáskor, sal kísérhetjük járás közben. Ne felejtsük el, nem
segédeszközök használata „járatjuk" a beteget, csak támaszt, biztonságot
nyújtunk. Ha a beteg teljes súlyával ránk neheze­
A betegnek, nincs mindig szüksége segítségre já­ dik, nem csak az ő biztonsága van veszélyben,
rás közben. A hosszú ideig fekvő páciens első lé­ hanem a miénk is. Ne próbáljunk meg járatni
péseinél azonban mindenképpen jó, ha van mel­ olyan beteget, aki nem képes a saját testsúlyát a
lette segítő személy. Előfordulhat, hogy csak biz­ nyújtott alsó végtagokon megtartani!
tonsági okból, de lehet, hogy valóban támaszra
van szüksége. Ha a betegnek valódi támaszra, te­ A betegnek elég lehet annyi segítség, hogy a
hermentesítésre van szüksége, jobb, ha eleinte se­ feléje nyújtott két kézre, alkarra támaszkodjon.
gédeszközt, például járókeretet adunk a kezébe. Ez azonban veszélyes, mert a segítőnek hátrafelé
kell haladnia.
Segítségadás járáskor
A beteg támogatása ugyanazzal a fogással tör­ A másik lehetőség, hogy a beteg a mellette ha­
ténhet, mint a felállítás. A beteg mellett állva, a ladó ápoló egyik kezére, alkarjára támaszkodik
háta felöli kezünkkel hátulról átkarolva, az ellen­ (belekarol).Támaszként megfelelhet az ágy tám­
kező oldali hónalját támasztjuk meg, a másik lája, a fal, a berendezési tárgyak is.
kézzel elölről a felénk közelebbi hónaljánál fog­
juk. Az így felállított beteget ugyanezzel a fogás­ SetíitseK segédeszköz hasznalatakor
A segédeszköz az állás, járás biztonságát nö­
veli, és csökkenti az alsó végtag terhelését. A jól

megválasztott segédeszköz önmagában alkal­ 14.34. ábra.
mas a járásbiztonság növelésére, de bizonyos
helyzetekben, például az eszköz használatának Járókeret használata héromütemű járáskor
tanulása során, vagy legyengült állapotban a be­
teg némi támogatásra szorul. Amikor segítséget Kétütemű járás
nyújtunk egy botot, mankót használó egyénnek, 1. a keretet és az érintett lábat emelni és eló're-
ne felejtsük el, hogy a segítséggel nem akadá­
lyozhatjuk a segédeszköz használatát. Gyakori tenni (csak ha a támaszkodó alsó végtag meg
rossz példa, amikor botot használó idős embert tudja tartani a testsúlyt);
akarnak átsegíteni például az úton, a botot tar­ 2. az egészséges lábbal lépni.
tó kezét fogják meg, a bot lengedezik a levegő­
ben, és ezzel a biztonságot nyújtó támaszát ve­ A mankó, könyökmankó nagyobb moz­
szik el tőle. gásszabadságot biztosít, de kevésbé stabil, mint a
keret. Ezért többnyire csak jó kondícióban lévő
A legtöbb segítséget az jelenti, ha figyelünk a fiatal betegek használják. A segítségnyújtást itt is
segédeszköz helyes használatára, és figyelmeztet­ a tanulás időszakában adhatjuk. Elsősorban a fe­
jük a beteget a rossz technikára. Kórházi körül­ lálláskor segíthetünk azzal, hogy stabilan meg­
mények között általában a gyógytornász megta­ fogjuk a mankót, amikor a beteg abba kapasz­
nítja a segédeszköz megfelelő használatát. Sőt lej­ kodva feláll (14.35. ábra).
tőn, lépcsőn is begyakoroltatja a járást. Gyakran
előfordul azonban, hogy a beteg csak megkapja a
segédeszközt, de a használatát senki nem mutatja
meg neki. Ilyen esetnek lehetőleg nem szabad elő­
fordulni!

A járókeret nagy stabilitású segédeszköz, a
beteg általában csak a használat elején igényel
segítséget. A betegeknek leginkább a keret meg­
emelése és előrehelyezése jelent problémát, leg­
többször azért, mert a keret felemelése az amúgy
is bizonytalan állását nehezíti meg. Kétfélekép­
pen segíthetjük ezt a mozdulatot. A beteget a fel­
állítás, járás során alkalmazott fogással támo­
gatjuk, biztonságot nyújtva a keret felemelése­
kor. A másik lehetőség, hogy valóban a keret
emelését segítjük. Ilyenkor a beteggel szemben
állva együtt emeljük a járókeretet a beteggel,
annyi segítséget adva, amennyi feltétlenül szük­
séges A kerettel a három és kétütemű járást gya­
korolhatjuk.

HaromiiiCRTÜ járás (14.34. ábra)

1. két lábon állva emelni a keretet és előretenni;
2. az egyik lábbal (sérült) előre lépni;
3. az egészséges lábbal a másik mellé lépni.

egészséges lábbal lépni (14.36a. ábra). Rossz di­
vat, különösen filmekben látunk ilyet, hogy a be­
teg az érintett oldali kezében fogja a botot, és
„vagány" rossz technikával jár. A botot és a sé­
rült végtagot egyszerre viszi előre (14.36b. ábra),
és amikor a másik lábbal lép, erősen a bot felé
kell hajolnia (14.36c. ábra). Ez a járás nagyon
megterheli a támaszkodó könyököt, a gerincet, és
teljesen eltorzítja a normális járásképet. Minde­
zek felett bizonytalanná teszi a támaszkodási fáz­
ist, nagyobb az elesés veszélye. Ha a botot hasz­
náló beteg segítségre szorul, az érintett oldal felől
nyújtsunk támaszt, hagyjuk a botot zavartalanul
használni!

A beteg áthelyezése

14.35. ábra. A beteg felemelése és áthelyezése másik ágyra,
Segítségadás mankó használata közben hordágyra általában a beteghordók feladata. A
gyermekeket az ápolók egyedül is emelhetik, át­
Mankóval az előző járástípusok mellett egy helyezhetik, de nehéz, magatehetetlen betegeknél
ma már ritkán alkalmazott forma is lehetséges: mindenképpen kérjenek segítséget.
egy vagy két lábon állva mankót előre tenni, test­
súlyt rávinni és a két lábat egyszerre lendítve elő­ Az aktív beteg kis segítséggel átcsúszhat egyik
re vinni. Ezt a járástípust azok a betegek használ­ ágyról a másikra. Az ágyakat szorosan egymás
ják, akik az egyik lábukat nem terhelhetik (nem mellé kell helyezni, és a beteg átcsúszik egyedül,
is tehetik le), vagy például az amputáltak, ha pro­ vagy lepedőjénél fogva óvatosan húzva segítjük
tézis nélkül járnak. az átcsúszást.

A járóbot. A bot szerepe az egyik oldali alsó A könnyebb betegeket egy személy is átemel­
végtag támogatása. A botot mindig az egészséges heti egyik ágyról a másikra. Dereka és combja
oldali kézben kell fogni, és a beteg oldali lábbal alatt átfogva emeli a beteget, miközben ő átfogja
egyszerre kell mozgatni: az egészséges lábon állva az ápoló nyakát
a bottal és a beteg lábbal egyszerre előre lépni,
majd a botra és a beteg végtagra támaszkodva az A beteg emelése két, vagy három személlyel. A
nehezebb betegeket mindenképpen több személy
emelje. A fejhez legközelebbi ápoló vagy beteg­
hordó irányítja a műveletet, a többiek segítenek.
Az irányító a beteg feje alatt átnyúlva az ellenke­
ző oldali vállát fogja, másik kezével a háta alatt
támaszt, a többi segítő lejjebb nyúl a beteg alá.
Ezután a könyökök behajlításával a beteget kissé
maguk felé fordítják. Az emelést vezényszóra egy­
szerre hajtják végre úgy, hogy közben a beteget a
mellkasukhoz támasztják. A másik ágy vagy az
előző meghosszabbításában van, vagy derékszög­
ben áll, így nem kell sokat forgolódni a beteggel.

14.36 ábra.

Járóoot használata:
a) a botot az egészséges oldali kézben fogva a beteg alsóvégtag támaszkodását segíti; az egészséges lábbal a tá­

maszkodó láb és a bot között kell előre lépni;
b) helytelen bothasználat: a beteg az érintett oldali kezében fogja a botot, a beteg láb és a bot egyszerre lép előre;
c) helytelen bothasználat: a támaszkodási fázisban a beteg kénytelen erőteljesen az érintett oldal felé dőlni

Összefoglalás
Az élő szervezet minden megnyilvánulása mozgással jár. A szorosabb értelemben vett moz­
gás a helyzet- és helyváltoztatás. A mozgás végrehajtó szervei a csontok, ízületek, izmok,
szervezője és irányítója az idegrendszer.
A rendszeres mozgás fokozza az izomerőt és állóképességet, növeli a keringési és a légző-
rendszer teljesítményét, és fokozza az anyagcserét. Gyakorlással a mozgás szabályozottab­
bá, koordináltabbá válik.
Az inaktivitás, mozgásszegény életmód rontja a szív és a keringési rendszer teljesítményét,
csökkenti a csontok tömegét, az ízületek tápanyagellátását. Az izomzat teljesítménye rom­
lik, az ember állóképessége csökken.
Ápolási feladatok az inaktivitás szövődményeinek elkerülésére:

A testhelyzet-változtatás: ismerve a beteg állapotát, a betegség természetétes lefolyását, meg
tudjuk választani azokat a testhelyzeteket, amelyek állapotát kedvezően befolyásolják, vagy
nem rontják. A különböző testhelyzetekben változik az atrériás és vénás keringés, a légzés,
a nyomásnak kitett területeken romlik a bőr tápanyagellátása. Az eltérő testhelyzetek egyes
mozgásokat korlátoznak, másokra kedvezően hatnak.

A helyváltoztatás: a beteg önellátásának, önálló életvitelének kialakítása, az önellátás felté­
tele. Történhet saját erőből, személyi támogatással vagy segédeszköz használatával. Az esz­
közök használatánál figyelembe kell venni a normális mozgásmintákat, az eszközök azokat
ne torzítsák el.

A mozgás lehet aktív, passzív és vezetett vagy támogatott. A segítségadás lehet teljes vagy
részleges, a beteg állapotától függően. A segítségadáskor a beteg meglévő képességeit ki kell
használni.

A beteg hely- és helyzetváltoztatását egy vagy két személy segíti. A mozgásra nem képes be­
teg mozgatását, áthelyezését több személy is végezheti. Az ápoló saját egészségének érdeké­
ben az ízületvédelem szabályainak megfelelően végezze munkáját.

Kérdések, feladatok

1. Milyen veszélyekkel jár a tartós mozgáskorlátozottság?
2. Hogyan hatnak a különböző testhelyzetek a betegre?
3. Mit értünk aktív és passzív helyzetváltoztatáson?
4. Milyen passzív helyzetváltoztatási módokat ismer?
5. Milyen ízületvédelmi szabályokat ismer?
6. Mire kell figyelni a járást segítő eszközök használatakor?

A higiénés szükségletek keringést, ezáltal megakadályozzuk a felfekvések
és kielégítésük létrejöttét, javítjuk a beteg kényelmét, megnyug­
tatjuk idegeit.
Altmajer Beáta
A beteg testének tisztán tartásához szükség
van megfelelő tisztálkodási eszközökre.

Higiénés szükségletek, Tisztálkodási eszközök
az ápolási igények felmérése és azok tisztán tartása

A kellemes közérzet velejárója a test tisztasága, Alapvető tisztálkodási felszerelések (14.37.
amely nemcsak önmagunknak jó és kellemes ér­ ábra):
zés, hanem a környezetünkben élők is elvárják
tőlünk. mosdótál;
tusfürdő vagy szappan;
A folyamatos és napi tisztálkodásnak három mosdókesztyű vagy szivacs;
formája van: törölköző;
kancsó;
fürdés, ágytál;
zuhanyzás, gumilepedő;
mosdótálban való mosakodás. fogkefe, fogkrém, fogmosó pohár;
vesetál;
Az egészséges ember önmaga mindezt meg­ körömkefe;
oldja, a beteg ember azonban betegségéből vagy fésű;
állapotából adódóan ebben részben vagy egészé­ hintőpor;
ben ápolója segítségére szorul. Az ember számára bőrvédő kenőcs;
a legkényelmesebb megoldás a kádfürdő. A kád­ mentolos alkohol vagy gél.
fürdő lazítja, de teljesen nem távolítja el a tes­
tünkre tapadt szennyeződéseket, ezért a fürdést A beteg tulajdonát képező felszereléseket az
zuhanyozással fejezzük be. Ahol a tisztálkodásra éjjeli szekrényben tartjuk, törölközőket az ágy
a mosdótálban való mosakodásra van csak lehe­
tőség, ott is a váltott víz használata szükséges. 14.37. ábra.

A fürdővíz hőmérséklete egyénenként változik. Tisztálkodási eszközök előkészítése
A napi tisztálkodás ideje reggel este vagy
szükség szerint történik. Mosakodásnál külön
gondot kell fordítani a testhajlatok tisztítására, és
szárazon tartására.
Az ápolónak nagy gondot kell fordítania fek­
vő betegnél a napközbeni kézmosásra étkezés
előtt és után, wc-használat után. Nem feledkezhe­
tünk meg a szájápolásról, hajápolásról, köröm­
ápolásról, férfiaknál pedig a borotválásról sem.
Minden ápolónak képesnek kell lennie arra
hogy a beteget tisztán tartsa tekintet nélkül mére­
tére, helyzetére, fizikai és emocionális állapotára.
A napi tisztálkodással nemcsak az izzadságot,
szennyeződést távolítjuk el, hanem serkentjük a