Sylvia Day - Crossfire 5. - Eggyé válva

apára és fiára tartozott. De bármiről is beszéltek,
Christopher két e-mailt is küldött Gideonnak, sőt, most
már hármat, és a tanácsát kérte.

– Mindig üzletről akar beszélni?
– Igen, de amiket kér… Tudja, hogy mit fogok erre
mondani.
– Valami bizalmas dolog?
Chris megnyugtatta Gideont, hogy a hajdani
bántalmazásáról nem beszélt Christophernek, és ez így is
volt rendjén. Christopher elég nagy kárt okozott az elmúlt
évek alatt, és Gideon sem tűnt késznek arra, hogy a
közeljövőben mindent elfelejtsen neki.
Vállát megvonva így szólt:
– Nem, csak kérdezte, hogy érezzük magunkat… milyen
az idő… Ilyesmi…
– A maga módján csak fel akarja venni veled a
kapcsolatot – hárítottam én is.
– Nem akarsz lemenni a partra?
– Mehetünk.
Miközben átölelt, megfordultam, és felnéztem rá.
– Valami jár a fejedben?
– Szeretnék még megbeszélni veled egypár dolgot,
mielőtt mára lerakom a munkát.
– Oké. Nekem muszáj magamba dönteni egy kávét
először is.
Mosolyogtam, miközben elkészítettük a kávénkat.
Átmentünk az irodájába, kinyitottam a laptopját.
A képernyőn a fotó önmagáért beszélt. Kivettem egy

széket, és leültem.
– Még több GenTen kreatív hirdetés?
Már láttam vagy egy tucat hirdetési tervet. Néhánynál

az üzenetet intelligensen rejtették el, néhánynál kevésbé,
és volt egy pár, ami csupa közhely volt.

– Az utolsó simításokat végezzük – tette egyik kezét a
szék támlájára, a másikat pedig az asztalra, teste melege
és hűs, férfias illata lengett körülöttem.

– És kipróbálunk néhány új irányt.
Ahogy végignéztem az asztalon, először bólintottam,
utána mégis megráztam a fejem.
– Ez nagyon gáz.
– Nekem sem tetszik – helyeselt Gideon. – De szerinted
mi nem működik itt?
– Szerintem nem jó az üzenete. Érted, az agyonhajszolt
feleség/anya/üzletasszony csak akkor tud pihenni, ha a
családját a GenTennel szórakoztatja. – Ránéztem. – A nők
igenis képesek több szerepet betölteni. Inkább úgy
állítsátok be, hogy ő is GenTen-játékokat játszik a
családdal, vagy egész egyszerűen egyedül játszik.
Bólintott.
– Tudom, megígértem, hogy többé nem kérdezősködöm
erről, de miután a nőkről beszélgetünk… Még mindig nem
bánod, hogy otthagyod az állásodat?
– Nem bánom – vágtam rá határozottan. – De továbbra
is szeretnék dolgozni – pontosítottam. – Az biztos, hogy
hosszú távon az nem fog kielégíteni, ha olyan dolgokban
segítelek, amikhez nincs szükséged segítségre. De majd

kitalálunk nekem valamit.
Hirtelen kényszeredetté vált a mosolya.
– Értékelem az álláspontodat, máskülönben nem is

kérdeztem volna.
– Tudom, mire gondolsz.
– Én is.
Elhúzta a képernyőt, és egy koppintással egy

prezentációt hozott be a gépen.
– Ezek most kiemelt fontosságú projektek. Ha van rá

időd, majd nézd át őket, és válaszd ki, hogy melyik
érdekelne.

– Mindegyik érdekel, jól gondolom?
– Persze.
– Rendben.
Készítek majd egy pár listát, és aszerint rangsorolom
őket, hogy melyik érdekel a legjobban, melyik felel meg a
szaktudásomnak és a képességeimnek. Majd
összehasonlítom őket. De leginkább Gideonnal beszélünk
meg mindent. Hihetetlen borotvaéles esze miatt szerettem
leginkább vele dolgozni.
– Nem akarlak ideláncolni – mondta halkan, és
végigsimította a karomat. – Szeretném, ha szabadon
szárnyalhatnál.
– Tudom, kicsim. – Elkaptam a kezét, és megpusziltam.
Csak a csillagos ég volt a határ egy olyan férfi mellett, aki
mindenével szeret.

A nap a horizont alá ereszkedett, és lángra lobbantotta az

óceánt.
Gideon újra töltött a pezsgőből, a folyékony aranyból

egy pár csepp kiszökött, ahogy a jacht finoman ringatózott
a hullámokon.

– Ez nagyon kellemes – mondta mosolyogva.
– Örülök, hogy tetszik.
Boldog nyugalma lenyűgözött. Gideon Crossra mindig
úgy gondoltam, mint egy viharra. Villámlás és
mennydörgés elegye, egy lenyűgöző erő, ami egyszerre
veszélyes és ellenállhatatlan. Feltartóztathatatlan, mint
egy örvénylő forgószél.
Most úgy tudnám jellemezni, mint a vihar utáni
csendet, amitől egy még hatalmasabb természeti erőnek
tűnt. Ebben a pillanatban mindketten… megtaláltuk az
egyensúlyt. Éreztük az összetartozás erejét,
magabiztosságát. Az együvé tartozás miatt nem ismertünk
lehetetlent.
Ebben a kellemes érzésben egy kihajózós vacsora jutott
az eszembe.
– Gyere ide, angyalka – nyújtotta felém a kezét.
A gyertyafényes vacsoraasztaltól a kétszemélyes luxus
díványhoz vittük a pezsgőt. Leheveredtünk és
összeölelkeztünk.
Kezével a hátamat simogatta.
– A kék égre és a nyugodt, csendes evezésre gondolok.
Elmosolyodtam. Annyiszor megesett, hogy pont
ugyanarra gondoltunk.
Megfogtam tarkóját, és beletúrtam bársonyos hajába.

– Kezdünk ebbe belejönni.
Gideon lehajolt, hogy megcsókoljon, ajka lassan
kóstolgatott, ráérősen, finoman nyalta meg ajkam, és én
most még erősebben éreztem, hogy egyre jobban
összetartozunk. A múlt kísértetei elhalványultak, és
kezdtek teljesen eltűnni, mielőtt megerősítettük volna
esküvői fogadalmainkat.
Egy nap majd teljesen eltűnnek. Mi addig is ott leszünk
egymásnak. És csak erre van szükségünk.

A szerző megjegyzése

Kedves Barátaim!
Mindig nehéz elbúcsúzni egy út végén, és elválni azoktól a
társaktól, akiket az ember megkedvel. Elköszönni
Gideontól és Evától keserédes dolog. Számos évet töltöttem
velük, és több ezer oldalt írtam róluk. (Eggyé válva című
művem a leghosszabb regény, amit pályafutásom során
írtam, és több mint egy évtized alatt készült el!) És most,
hogy a Crossfire-sorozat véget ér, tudom, hogy Eva és
Gideon készen állnak, és képesek lesznek arra, hogy
egyedül folytassák útjukat. Bármilyen támogatásra is volt
szükségük részemről, már elboldogulnak.

Szeretettel:
Sylvia

Tartalom

Ajánlás
1. fejezet
2. fejezet
3. fejezet
4. fejezet
5. fejezet
6. fejezet
7. fejezet
8. fejezet
9. fejezet
10. fejezet
11. fejezet
12. fejezet
13. fejezet
14. fejezet
15. fejezet
16. fejezet
Epilógus
A szerző megjegyzése

Kiadta az Athenaeum Kiadó, az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülésének tagja.

Felelős kiadó az Athenaeum Kiadó ügyvezetője
1086 Budapest, Dankó utca 4–8. Tel.: 235-5020

at henaeum @lira. hu
www. at henaeum . hu
www. faceb ook. com /at henaeum kiad o

Felelős kiadó: Szabó Tibor Benjámin
Felelős szerkesztő: Peiker Éva
Műszaki vezető: Drótos Szilvia
Borítófotó: Olga Grlic

Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.
www. ekonyv. hu