Tiffany Reisz - Az úrnő

– Mit mondtál?
– Azt, hogy ne is emlegesd .
Nora ért n bólintott.
– Kibaszottul ijeszt , ugye?
– Fogalmad sincs róla, hogy mennyire.
Nora dühösen pillantott rá.
– Bocsáss meg – suttogta Kingsley. – Van fogalmad róla.
– Igen, van. Annyira örülök neked, hogy legszívesebben sírva fakadnék.
Valószín leg sírva is fakadok, ha eszembe jut, hogyan kell sírni.
– űróbálok nem gondolni rá.
Nora mélyet sóhajtott és folytatta Kingsley sebének varrását.
– Ne sóhajtozz itt miattam – parancsolta meg Kingsley. – Inkább üss meg, de
ne sóhajtozz!
– Azért sóhajtozom, mert Juliette terhes, és Søren megint a rögeszméddé vált.
Nem lehetséges, hogy a két dolog összefügg?
– Ne analizálj itt engem. Még mindig fáj a múltkori analizálásom.
– Kingsley Théophile Boissonneault, mondj valamit, különben összevarrom a
szemhéjadat.
– Rendben van. Ijeszt . Úgy érzem, minden változni kezd. Nem akarom
elveszíteni Sørent. Nem akarok valakit jobban szeretni, mint ahogy Sørent
szeretem, jobban, mint ahogy Juliette-et szeretem. A szívem így is eléggé
megosztott. Nem tudom, túlél-e egy újabb vágást.
– Tudom, hogy ijeszt . De nem veszíted el Sørent azért, mert most már itt van
neked Juliette és Kis Kingsley. Ami köztetek van, ahhoz én hozzá sem tudok
szagolni.
– Érdekes… én mindig ugyanezt gondoltam arról, ami kett tök között van.
Irigyeltem.
– Irigyelted? Engedelmeskednem kell neki. Ez így m ködik. Hány parancsot
adott neked ezen a héten?
– Több tucatot.
– És hányat szegtél meg?
– Mindet, egyet kivéve.
– Átveszed a helyem? Akarsz ülni a lábánál, egy botot locsolgatni és mindent
megtenni, amit mond neked?

– Egy hét múlva halott lenne.
– Gondoltam.
– Megmentett engem. – Kingsley lehunyta a szemét. Eszébe jutott az a nap,
amikor felébredt a kórházban és tudta, hogy a felettesei hagyták volna t
meghalni, a saját mocskos kis titkaikkal egyetemben. De Søren eljött érte, és tett
róla, hogy két lábon távozzon, ne pedig egy zsákban szállítsák el. Søren nem
most el ször mentette meg az életét. Isten tudja, mi vagy ki ölte volna meg, ha
Søren nem jön vissza az életébe a megfelel pillanatban. – Nem engedhetem el
t.
– Nem kell elengedned. A szíve elég er s ahhoz, hogy téged és engem is
elviseljen. És ez azért nem semmi.
– C’est vrai – helyeselt Kingsley, amint Nora visszatért a seb varrásához. – De
irigyeltelek téged. Irigyeltem, mennyire szeret téged és mennyire szabadon
szeret. Ezért voltam olyan dühös rád azért, mert elhajítottad t az ölebed miatt.
Csak ezért voltam olyan dühös.
– A neve Wesley, nagyon szépen köszönöm. És soha nem volt az ölebem.
– Mondogasd csak magadnak. Talán egy napon el is hiszed. – Nora ismét
megfricskázta, majd fogta a ragtapaszt, és befejezte a kötözést. – A te Wesley-d…
nem közénk tartozott. Tudtam, hogy soha nem is fog közénk tartozni. Amikor
beleszerettél, az olyan volt, mintha hátrahagytál vagy eldobtál volna mindent,
amit le prêtre adott neked és mindent, amiért én olyan keményen dolgoztam.
Megtagadtad magad, azt, ami vagy – olyan volt, mintha minket is megtagadtál
volna.
– Soha nem dobtam el. Soha nem tagadtalak meg téged vagy t. Mindig is
fontos volt nekem, még akkor is, amikor Sørennel külön voltunk. F leg akkor.
Szerettem Sørent, amikor Wesszel voltam, ugyanúgy, ahogy Søren szeretett
téged, amikor meg én együtt voltunk.
– De te le prêtre-t választottad, nem? Végül is t jobban szereted. Ugyanúgy,
ahogy jobban szeret téged, mint én.
Nora ismét felsóhajtott, most mélyebben. Kingsley majdnem felnevetett Nora
undorán. Imádta kínozni t.
– Szerelem szerelem ellen. King, végtelenségeket hasonlítasz össze. Űlyan
nem létezik, hogy jobban . A szerelem nem így m ködik. A szerelem végtelen.
Megszámlálhatatlan. Nem tudom egymás mellé helyezni a Søren és a Wesley

iránt érzett szerelmemet és megnézni, hogy melyik hosszabb. Egyik végéhez
sem jutok el soha. Søren sem éri el az irántad érzett szerelme végét, mint ahogy
az irántam érzett szerelme végét sem. Azért engedett el téged, mert szeret, mert
tudta, hogy neked szabadságra van szükséged. Engem ugyanezért tart maga
mellett. Mert szeret engem és nekem erre van szükségem. Rá.

Nora elszakította a cérnát, és gézlapot helyezett a varratokra.
– Látod? Nem is volt vészes, nem?
– Azt hiszem, szinte élveztem is – ismerte be Kingsley és a hátára fordult.
Nora kezét a férfi bels combjára helyezte, és felnyúlt az ágyékához.
– Azt hiszem, a szinte nem a megfelel szó. Basszam ezeket a
mazochistákat.
– Ha nem félnék attól, hogy felszakad a sebem, ragaszkodnék hozzá.
Nora felhúzta a szemöldökét és elkezdte kigombolni a férfi nadrágját.
– Semmit nem fogok felszakítani – ígérte és levette a fels jét és a bugyiját.
Kingsley m ég soha nem látott csúnyább, feketébb zúzódást, m int am ilyen Nora
oldalán éktelenkedett. És mégis, Nora töretlennek, érintetlennek t nt számára. –
Hiszed vagy sem, tudok gyengéd is lenni.
– Kit l tanultad a gyengédséget?
– Kit l mástól? – kérdezte Nora, és a szomorúság árnya suhant át az arcán –,
Wesley-t l.
A szomorúság t nt fel Nora zöld szemében. Kingsley bámulta a n t, akit
ismert és szeretett és megint csak szeretett. Majd hirtelen újra vadság villant
Nora tekintetében.
– Most maradj nyugton, amíg leszoplak. Az orvos utasítása.
– Mon Dieu… – Kingsley megragadta az ágy támláját, ahogy Nora ajka és
nyelve szirénerejével elvarázsolta, és azzal a kezével, amely ugyanolyan jól
ismerte Kingsley vágyát, mint amennyire maga ismerte. Nora felhúzta magát
és lovagló ülésben elhelyezkedett rajta, majd centinként rác​ súszott.
Kingsley elkezdte felemelni a karját, hogy megérintse, de Nora megragadta a
férfi csuklóit és a feje két oldalára szegezte ket.
– Viselkedj – mondta és összehúzott szemmel meredt a férfira. Lassan
elkezdett mozogni rajta. – Mindketten kész roncsok vagyunk. Túléljük ezt a
kefélést, de csak akkor, ha elég óvatosak leszünk.
– Ha ragaszkodsz hozzá…

Kingsley elernyedt Nora alatt, megadta magát a n akaratának, a testének.
– Meghalhattál volna – mondta Kingsley, miközben Nora ráhajolt és a száját,
majd a mellkasát és a nyakát csókolta. – Tudod? Marie-Laure-t leszúrni Søren
helyett – mindketten belehalhattatok volna. Tegnap öngyilkosságot követtél el.
Nora felnézett és elnevette magát.
– Inkább mártíromságot. Dolgozom azon, hogy szentté avassanak.
Kingsley lepillantott összefonódó testükre és rendkívül erotikus pozíciójukra.
– Dolgozz keményebben.
Nora gyorsabban kezdte mozgatni a csíp jét, és mikor mindketten elélveztek,
az egyszerre volt fájdalmas és gyönyörteli. Nem számított. Az fajtájuknál a
kett egy és ugyanaz.
Egy menet után mindketten lerogytak az ágyra, túlságosan sajgott mindenük
és túlságosan fáradtak voltak, így aludni akartak. Kingsley felhívta Griffint és
elmesélte a jó hírt Noráról. Aztán Juliette-et hívta, és megmondta neki, hogy
jöjjön haza hozzá. Aztán letette a telefont és eltemette a n vérét, másodszor is. A
személyzet egy bizalmas tagját bízta meg a rendcsinálással, de ragaszkodott
hozzá, hogy Marie-Laure ügyében intézkedjen. Ennyivel tartozott neki. Ahogy
az utolsó rögöt is rádobta a sírra, szinte sem m it nem érzett, m ég szom orúságot
sem. Nem a n vérét temette el, hanem egy idegent. Az igazi n vére
megmentette mindannyiukat azzal, hogy hajlandó volt meghalni a papjával. Az,
hogy Marie-L​ aure-t szúrták meg Søren helyett, olyan káoszt és zavart okozott,
ami megadta Kingsley-nek azt a két másodpercet, amire szüksége volt. Ha
valaha is kételkedett Nora Søren iránt érzett szerelmében, akkor soha többé nem
fog kételkedni.
Ilyen gondolatokkal a fejében aludt el. Amikor felébredt, az éjszaka vette ket
körül, de megérezte, hogy és Nora nincsenek egyedül.
Kingsley üresen találta az ágyat. Hallott valamit és megfordult. űár lépésre az
ágytól Ánya nagy hintaszékében ott ült Søren. Karjaiban Norát tartotta, aki egy
pokrócba burkolózott. Nora alig adott ki hangot, de teste reszketéséb l Kingsley
rájött, hogy zokog Søren mellkasán. Természetes, hogy sír azok után, amiken
keresztülment. Az összeomlás elkerülhetetlen volt.
Kingsley figyelte ket együtt, nézte, ahogy Søren lehajol és homlokon
csókolja Norát, a fülébe suttog, figyelte, ahogy Nora belefárad a sírásba és végül
elalszik.

Kingsley kicsusszant az ágyból, felhúzta a nadrágját és odalépett hozzájuk.
Søren kinyitotta a szemét. Kingsley kezét gyengéden Nora fejére helyezte.

– Egy tizedmásodpercig elt n dtem azon, hogy megöljem-e – vallotta be
Kingsley franciául. – Amikor azt hittem, hogy talán megöl téged, hogy mentse
magát.

– De aztán?
– Aztán eszembe jutott, ki is . És eszembe jutott, hogy ki vagyok én.
– Én soha nem felejtettem el, hogy te ki voltál – mondta Søren, és lassan
hintázni kezdett a székben. Nora a vállának d lve aludt, arca könnyekt l foltos,
de békés volt.
– Örülök, hogy egyikünk nem felejtette el. – Kingsley megsimogatta Nora
haját, miel tt egy lépést hátralépett. – Magadra hagylak vele.
Søren megrázta a fejét.
– Maradj. Kérlek.
Kingsley rámosolygott a sötétben.
– Jákobot szerettem – mondta Kingsley újra angolul. – Ézsaut gy löltem.
Rómaiaknak írt levél, kilencedik fejezet, tizenharmadik bekezdés. Néha azért
odafigyeltem az iskolában.
– Nem elégszer.
– Sok volt a dolgom.
– Nyilván. Nem a megfelel szakaszokat tanultad meg. Sámuel els könyve,
tizennyolcadik fejezet, els bekezdés: Amikor a Saullal való beszélgetés véget
ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s
Jonatán úgy megszerette, mint saját magát. Sámuel els könyve, huszadik
fejezet, tizenhatodik és tizenhetedik bekezdés: Még ha az Úr egyenként kiirtaná
is Dávid ellenségeit a földr l, Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával
egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól. Aztán még egyszer
megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyéb l szerette. Sámuel második
könyve, els fejezet, huszonhatodik bekezdés: Szívem bánkódik miattad,
testvérem, Jonatán… Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt

nekem az asszonyok szerelménél. [21]
Kingsley csak bámult Sørenre, és rájött, hogy képtelen megszólalni.
Søren mosolygott Kingsley hirtelen támadt némaságán.

– Ne kezdj Szentírás-beli hugyozóversenybe egy jezsuita pappal, Kingsley –
feddte meg Søren. – Minden alkalommal veszítesz.

– Ebben a versenyben boldogan veszítek.
– Menj vissza az ágyba – mondta Søren. – Engedelmeskedj nekem még egy
éjszakán át.
Kingsley letérdelt a lábához, és kezét Nora csíp jére tette, oda, ahol oldalba
rúgták. Mindketten megsebesültek a b n​ eik​ ért és mindketten Søren lábánál és
Søren karjaiban leltek gyógyulásra.
– Minden éjszakán át.

45

Másnap reggel Nora úgy ébredt, hogy tudta, rendbe fog jönni. Talán id be telik,

talán kell még hozzá pár átsírt éjszaka Søren karjaiban, de rendbe jön.
Visszaszerzi az életerejét, az életkedvét. Most csak üresnek és fáradtnak érezte
magát és kibaszottul éhes volt.

Jó sokáig zuhanyozott és felöltözött a saját ruhájába, amit Grace kimosott
neki. Farm er, fehér póló és a saját csizm ája. Végre m egint m ajdnem em bernek
érezte magát.

Ez az emberi érzés egy pillanatra ismét elhalványult, amikor elhaladt Wesley
szobája el tt. Szeretett volna még egyszer beszélni a fiúval, megnézni, hogy jól
van-e. Amikor az ajtó után nyúlt, buja nevetés hangjait hallotta, gyönyörteli
sóhajt, amelyet egy összetéveszthetetlen hang követett – egy kamaszlány
orgazmusáé. Norának ez fájdalmas volt, de kényszerítette magát, hogy
végighallgassa. Szinte penitenciának tekintette. Megbántotta Wesley-t… nem,
rosszabbat tett: ártott neki. Most Wesley másvalakinél lelte meg a gyógyulást. Jól
tette. Megérdemelte.

Nora megcsókolta az ujjhegyét és megérintette az ajtót. Elment, hagyta, hogy
Wes és Laila vigaszra leljenek egymásban.

Grace vállalta, hogy kiadós reggelit készít mindannyiuknak. Az étkez ben
gy ltek össze, Nora és Søren, Kingsley és Grace. Nora Grace arcát vizslatta,
kereste a sutaság vagy a megbánás nyomait azért, mert alárendelte magát
Sørennek az el z éjszaka. De Grace ragyogott. Kipihentnek és boldognak
látszott, és Sørennel úgy viselkedtek egymással, mint a régi barátok, és semmi
több. Nora még mindig nem akarta elhinni, hogy Grace végigcsinálta azt, amit
akart, de miután megismerte Sørent, nem sok n tudott ellenállni a kísértésnek,
hogy pár órát kettesben töltsön vele, még akkor is, ha így alárendelte magát a
fájdalomnak. És habár Grace szívességet tett Sørennek és Norának azzal, hogy
Søren kiélhette rajta szadizmusát, Nora tett róla, hogy is jól járjon ezzel az
üzlettel.

– Megkapod a papomat egy éjszakára, én pedig még egy éjszakát kapok

Zachkel – mondta Nora az este.
És Grace, aki soha nem sz nt meg meglepetést okozni Norán​ ak, csak nevetett

és azt mondta:
– Egy éjszakát? A papoddal egyetlen éjszakáért akár egy egész hétre is

megkapod Zacharyt.
– Rendben van – mondta Nora, és ökölpacsival pecsételték meg egyezségüket.
Összegy ltek az asztal körül, és várták az ínycsiklandónak ígérkez , igazi

angol reggelit. De a pillanat békéje megtört, amikor Søren olyan kérdést tett fel,
amit l mindannyian elnémultak.

– Hol van Laila? – tudakolta.
Senki nem válaszolt.
Nora a pirítósért nyúlt, de Søren elkapta a kezét. Megfogta, megcsókolta, és
csendes elszántsággal nézett rá.
– Eleanor, hol van az unokahúgom?
– Még az ágyban.
– űár óra, és indul a gépe. Megyek, felébresztem.
– Nem, majd én – mondta Nora és felállt.
– És hol van Wesley?
– Talán még is alszik.
– Eleanor, válaszolj nekem.
– Nem vagyok száz százalékban biztos, hogy tudom, hol van Laila és Wesley.
Ez így volt. Végül is van arra egy nulla egész egytized százalékos esély, hogy
az utóbbi öt percben elrabolták ket az ufók.
Søren felállt, és elindult az ajtó felé. Nora rohant, hogy utolérje.
– Ne! – Nora megállt az ajtóban, elállva a férfi útját.
– Eleanor, menj az utamból.
– Együtt vannak, most is – Laila és Wes. Együtt töltötték az éjszakát. Még
mindig együtt vannak. És ha nem akarsz egy életre szóló traumát okozni az
unokahúgodnak, akkor békén hagyod ket.
– Én, traumát okozok? Űlyasvalakivel töltötte az éjszakát, akit alig ismer, és
aki másba szerelmes.
– És abból, amit hallottam, pokoli jól érezte magát vele.
– Eleanor… – Søren olyan pengeéles hangon szólalt meg, hogy Nora
elvághatta volna magát vele. – Ha nem mész az utamból most rögtön…

– Akkor mi lesz? Megversz? Vagy azt hívjuk el játéknak?
– Nem tréfálok. Most azonnal menj az utamból! – Søren alig türt ztette a
dühét, úgy méregette Norát.
– Nem. Te meg én elég fájdalmat és drámát okoztunk Wesnek, hogy egy
életre elég legyen neki. Ha jobban érzi magát attól, hogy egy kicsit együtt van
Lailával, akkor legyen. Lailát elrabolták és fegyvert fogtak rá. Ha pár óra
figyelemelterelésre vágyik egy olyan jókép , édes kölyökkel, mint Wes, akkor
nem fogjuk megakadályozni benne.
– Te nem. Én viszont igen, úgy éljek. Eleanor, Laila csak tizennyolc éves…
– És akkor meg mi a faszom van? Én tizenhét éves voltam, amikor te meg én
el ször szórakoztunk együtt. Emlékszel arra az éjszakára? Láthatóan nem
bántad, hogy tizenhét éves sz z voltam. És azt sem, hogy te egy harmincegy
éves katolikus pap voltál. Emlékszel rá?
– Az egy teljesen más helyzet. – Søren fenyeget lépést tett el re, de Nora állta
a sarat.
– Miért? Mert Laila az unokahúgod? Cseszd meg, én meg valakinek a lánya
vagyok! Tudom, hogy anya boldogan idejönne, hogy megtegye veled azt, amit te
most Wesley-vel akarsz megtenni.
– Nem folytatom veled tovább ezt a beszélgetést.
Søren el akart menni mellette, de Nora kinyújtotta a kezét és megmarkolta az
ajtófélfát.
– Ha még egy lépést teszel felém, soha többé nem látsz viszont – mondta Nora
halk, fenyeget hangon. – Ha bele merészelsz avatkozni Wes boldogságába, akár
csak pár percre is, olyan gyorsan és olyan messzire menekülök el t led, hogy
még Isten és az összes angyala sem fog rám találni! Te meg én húsz kibaszott éve
játsszuk ezt a játékot a mi szabályaink szerint, és már kés , hogy bármelyikünk
is elkezdje ezt a vanília-faszságot. Mi tudjuk, hogy kik vagyunk. Tudjuk, hogy te
mit m velsz. Ebben a szobában mindannyian zúzódásokkal tudjuk is
bizonyítani. Szóval, ha nem akarsz elveszíteni engem, mégpedig örökre, szépen
leteszed a segged, eszed a rohadt reggelidet, és békén hagyod West és Lailát.
Máskülönben elt nök az életedb l, de még a következ életedb l is. Teszek róla,
hogy én haljak meg el ször, és akár a mennybe kerülök, akár a pokolba,
bezárom magam mögött a kapukat, hogy még a halál után se érhess hozzám
soha többé. Ha felfogtad, mondd azt, hogy Igen, Úrn m .

– Eleanor…
– Mondd! Mondd, ha még viszont akarsz látni engem. – Nora úgy érezte
magát, mint egy hulla, amit villámcsapás ért és újra életre kelt. – Elhagytalak
már máskor is. Istenre mondom, hogy újra megteszem. De most nem fogok
visszajönni.
Ez volt az egyetlen adu, amit ki tudott játszani, és nem blöffölt. Bámulta a
férfit. A férfi meg t. Annál kisebb dühb l is indítottak háborúkat, mint amilyet
Nora most érzett. Semmiképpen nem hagyja, hogy Søren megalázza Lailát és
Wesley-t, mikor semmi rosszat nem tesznek. Laila tizennyolc éves, nem pedig
tizenöt, mint Michael volt. Wes húszéves és egyetemista, nem pedig
harminchárom és katolikus pap, mint Søren legels együttlétük idején. Nincs
miért szabadkozniuk vagy szégyenkezniük. Nem követtek el b nt, és Nora nem
akarta hagyni, hogy Søren egyetlen éjszaka gyönyöréért megbüntesse ket.
– Komolyan mondom – mondta Nora, mikor meglátta a férfi szemében dúló
háborút. – Tudod, hogy nem viccelek.
Søren még néhány borzalmas percig hallgatott. Nora tudta, hogy az egész
jöv je forog kockán, most még inkább, mint két nappal ezel tt, amikor kezében
tartotta a saját és Søren életét. Bármilyen bántást képes megbocsátani Sørennek,
amit ellene egész életében elkövetett. De nem képes, nem tud megbocsátani
neki, ha Wesley-t bántja. Azt nem engedheti meg.
– Igen, Úrn m – mondta végül Søren, és Nora majdnem összeroskadt a
megkönnyebbülést l. De nem nyugodott meg, még nem.
– Jó fiú. Ó, és még valami.
– Igen?
Nora olyan keményen ütötte arcul Sørent, hogy a férfi leveg után kapkodott
a fájdalomtól. Søren színtiszta, hamisítatlan döbbenettel meredt rá.
– Ezt már tizenkilenc éve meg akarom tenni, te követel dz , er szakos,
önelégült képmutató! Hat kibaszott hónapig kellett locsolgatnom egy rohadt
botot!
Az utolsó szavakat Nora majdnem kiabálta, ahogy a düh egyre magasabbra
hágott benne, mint egy zászlós hadsereg, amely készen áll meghalni és készen
áll gyilkolni.
– Kingsley – mondta Nora, és elnézett Søren mellett –, most elmegyek. Ha
bármivel is próbálkozik, miel tt Wesley és Laila felbukkanna, l dd le!

Nora nem emlékezett rá, hogy Kingsley mikor szórakozott utoljára ennyire
jól.

– Örömmel, Maîtresse.
Nora sarkon fordult, és maga mögött hagyott mindenkit – Sørent, Kingsley-t,
Grace-t, West, Lailát és az utóbbi napok rossz emlékeit.
– Nora, mondd, jól vagy? Hová mész? – szólt utána Grace.
– Harm inchat óra a m ax im um , am it elviselek az önsajnálatból. Dolgom van.
Valakit meg kell vernem.
Becsapta maga mögött a bejárati ajtót, és a hang visszarántotta a valóságba.
Nem volt nála sem kocsi, sem kulcs, sem pénz. Semmi. Nem gond. Ez máskor
sem volt akadály.
Wesley Mustangja és Kingsley Jaguárja odakint parkolt. Ma kedvelte West és
Kingsley-t. Csak egy lehet ség maradt.
Nora a kulcsot Søren motorjának indítójában találta.
– Arrogáns pöcs. Talán most végre hallgatsz rám. Hányszor mondtam, hogy
vegyél egy kibaszott lakatot a motorodra?
Nora beindította a vagyont ér felújított Ducatit, és fékeveszett tempóban
gördült le a kocsifeljáróról. Ahelyett, hogy hazament volna, ösztöne egyenesen
Manhattanbe vitte. Jól van. Legyen. Legyen New York. Kingsley azt mondta,
hogy amíg távol vannak, Griffin vigyáz a Birodalomra. Egy kis délutáni mókázás
Griffinnel és Michaellel nem fog ártani. És ha nem jön össze, akkor Sheridant
biztosan meg lehet gy zni, hogy átjöjjön és játszadozzanak egy kicsit. Vacsora
el tt könyékig lesz a kiscsajban. És ma este iszonyatosan berúg. Ez az orvos
utasítása.
Ahogy repültek a kilom éterek, Nora kezdte felfogni, hogy tényleg felpofozta
Sørent. Nemcsak felpofozta, de er sebben ütötte meg, mint Søren t valaha. Az a
pofon bekerülhetne a rekordok közé. Søren mázlista, ha nem lesz monoklija
t le. Mindennek tetejébe Kingsley és Grace el tt pofozta meg. Biztos, hogy Søren
ezért még a szart is kiveri majd bel le. Nora szeme el tt ott táncoltak a különféle
kínzások és büntetések, amiket a férfi majd kipróbál rajta. Valószín leg a
szadizmus új formáját kell kitalálnia, hogy megbüntesse az utóbbi id ben
elkövetett b neiért. Vagy a legrosszabb büntetést választja, ami Norát sújthatja:
a kikényszerített és meghosszabbított önmegtartóztatást.
Bármi is lesz, fájni fog. Brutális lesz. Kínzás lesz. Søren lesz, a maga

legszadistább valójában.
Nora alig várta.

HETEDIK RÉSZ

SAKK-MATT

46

A KIRÁLYN

December 21., tizennyolc hónappal kés bb

Nora piros szalagot tekert a dobozra, majd az olló és ragasztó segítségével
csinos masnit kötött rá. Cél​ este-et sokkal inkább érdekelte a doboz, mint az
ajándék, így Nora tett róla, hogy Kingsley lánya a világ legjobb dobozait kapja
meg. A karácsony sokkal izgalmasabb idén most, hogy gyerekeknek is vehet
ajándékot. Kingsley és Juliette kislánya csak két hónappal azel tt jött a világra
hatalmas b gések közepette, hogy Zach és Grace fia, Fionn megszületett. Egy fiú
és egy lány. Tökéletes. Nora már az els randijukat tervezgette.

– Megvannak a repül jegyek űárizsba. Karácsony másnapján utazom. Nem
fogok nagyon hiányozni neked, ugye?

Søren megfordult a zongoraszéken és szembenézett Norával. Egész délel tt
karácsonyi zenéket játszott, miköz-
ben Nora a fát díszítette és ajándékokat csomagolt. Nehéz volt elhinni, hogy ez
lesz Søren utolsó karácsonya a Szent Szívben.

– Megpróbálom túlélni a távollétedet. Nem ígérek semmit.
– Légy er s. Csak egy hétig leszek távol.
– Elárulod, miért mész vissza Franciaországba?
Nora el ször nem válaszolt. Senkinek nem mesélt arról, amit Marie-Laure
elárult neki – hogy Kingsley-nek van egy törvénytelen fia, aki valahol
Franciaország déli részén él. Marie-​Laure talán hazudott, talán játszadozott Nora
érzelmeivel. Nora nem akart csalódást okozni Kingsley-nek. Ehelyett titokban
felbérelt egy magánnyomozót, hogy megtalálja Nicolas-t. Látott róla pár fotót, és
a fiú tényleg nagyon hasonlított Kingsley-re – akár a fia is lehetne. De Nora csak
akkor lehet biztos benne, ha belenéz a fiú szemébe. Kingsley jobb apa lett, mint
azt bárki is álmodhatta volna. Céleste-nek volt a világ legodaadóbb francia
apukája. Miért ne adja meg a kislánynak egy báty örömét? Mindegy, meg kell
próbálnia. Attól a pillanattól, hogy tudomást szerzett Nicolas létezésér l, Nora

úgy érezte, övé a fiú, mintha szülte volna. Karácsony másnapján találkozni fog
Zachkel űárizsban, és együtt felkutatják. Zach pár évig Franciaországban élt, és
Noránál sokkal jobban ism erte az országot. Em ellett Grace egy teljes hetet ígért
Norának Zachkel. Azt tervezte, hogy a szaván fogja, és m egkeresi vele Kingsley
másik leszármazottját.

– Keresek valamit – mondta Sørennek és többet nem mondott.
– Valamit?
– Ha megtalálom, elmesélem. Már ha megtalálom.
– De titokzatos vagy!
– Abszolúte szándékosan és f leg azért, hogy bosszantsalak téged.
– Bevált.
– Tudod, hogy író vagyok. Nem árulhatok el mindent neked az elején. Akkor
nincs értelme az egész történetnek.
– De elmondod majd?
– Végül igen, ezt megígérem. Amint visszajövök.
– Szavadon foglak. – Søren odalépett a fához és megszemlélte Nora munkáját.
– Nagyon szép. Látom, idén nem tettél fel egyetlen oda nem ill díszt sem.
– Akkor is felteszem a karácsonyi cápát, ha megtalálom. Mi értelme a
karácsonynak cápa nélkül?
– Ilyen teológiai fontosságú kérdésre nem válaszolhatok úgy, hogy el tte
nem imádkozom és böjtölök egy hétig. – Søren odanyúlt a fels bb ágak egyikér l
lelógó m anyag szarvasbikához, ami egy ezüstláncról lógott le. Nora a bikát
évekkel ezel tt adta neki ajándékba karácsonyra. A bika minden évben utat
talált magának a karácsonyfára.
– Ideadnád nekem azt a dobozt? Be kell csomagolnom Fionn utolsó
ajándékát.
Søren odaadott neki egy kis dobozt, de Nora megrázta a fejét.
– A másikat, kérlek.
– Nem… szerintem ez a megfelel .
Nora gyanakodva pillantott rá. Letette az ollót és megszemlélte a piros
csomagolópapírba burkolt dobozt.
– A te születésnapod van, nem az enyém.
– Nyisd ki a dobozt, Eleanor.
– Nekem kellene neked ajándékot adnom.

– Te már odaadtad az ajándékodat. Most én jövök.
– Mi van benne?
– Fogalmam sincs – mondta Søren. – Azt hiszem, ki kell nyitnod, hogy
megtudd.
Nora leszedte a piros csomagolót és örömmel – és borzongással – egy kis,
fekete dobozt talált alatta.
– Ó, uramteremt m!
– Nyisd ki, Kicsikém. Ne félj!
Nora kinyitotta a dobozt, és egy bársonytálcán fekv ezüstláncot talált benne.
A láncról két ezüstgy r lógott le.
– Søren, ne, már megint… – figyelmeztette a férfit.
– Eljegyzési gy r .
– Tudom, hogy az. Mi nem házasodhatunk össze. Ha összeházasodunk, téged
kiátkoznak. Ez így m ködik. Engem már átkoztak ki egyszer. Nem jó buli.
– Te megéred a kockázatot.
Nora felemelte a gy r ket és meglátta, hogy beléjük is van gravírozva
valami. Egy-egy szó mindegyik gy r be. Az övén az áll: Örökre. Ezt az ígéretet
tette Sørennek azon a régi éjszakán, amikor a férfi megmentette. Meg sem
kellett néznie Søren gy r jét, hogy tudja, mi áll azon. Mindent. A Søren iránti
kamaszkori lángolás évekkel ezel tt kihunyt. Lángj​ aib​ ól megszületett egy vasból
edzett szerelem . Ez a szerelem bárm ilyen csapást, bárm ilyen próbát kiállt. Még
ezt is.
– Nagyon régen egyezséget kötöttem Istennel – mondta Nora és belenézett
Søren szemébe. – Ha én nem veszlek el téged az egyháztól, nem vesz el téged
t lem. Ez az egyetlen ígéret, amit nem szegek meg, inkább meghalok.
– Nem azt kérem, hogy gyere hozzám feleségül. Sem most. Sem máskor. Nem
kérlek, hogy szegd meg Istennek tett ígéreted, és én sem szegem meg az
enyémet. Csak azt kérem, hogy viseld. Tekintsd a gy r ket… nagyon kicsi
nyakörveknek. – Søren elmosolyodott és Nora tudta, hogy képtelen nemet
mondani.
– Viselem, de tudnod kell, hogy nekem nem számít, hogy nem
házasodhatunk össze. Én hozzád tartozom. Mindig is hozzád fogok tartozni.
Søren összekapcsolta a nyakláncot Nora nyakán, és a gy r hideg fémje
csiklandozta Nora mellkasának b rét.

– Igen, hozzám fogsz. – El rehajolt és megcsókolta. – Örökre.
– Örökre.
Søren elhúzódott t le, és Nora hangosan kifújta a leveg t. Jegygy r .
Nevetséges. De nagyon szép, ezt el kell ismernie. Azt feltételezte, hogy ez annyit
jelent: jegyesek. Rendben, hadd higgye Søren, hogy azok, ha ett l jobban érzi
magát. Legalább Søren megpróbál rendes asszonyt faragni bel le. De nem, k
soha nem fognak összeházasodni. Sem most, sem máskor, és ezt mindketten
tudták. De a jöv még több közösen töltött id ígéretét tartogatta.
Hat hónappal ezel tt Kingsley bejelentette, hogy feladja az Alvilágot és átadja
a királyság kulcsait Griffinnek. New Űrleansba költözik és új birodalmat épít fel –
ami kisebb és bens ségesebb. Nem is igazán birodalom lesz, inkább
m agánkirályság. New Yorkban túl sok ellensége volt, túl sok befolyásos em ber,
akiket feldühített. Úgy tervezte, New Űr​leansb​ an kezd új életet, ami tökéletes
város egy olyan férfinak, akinek Haitiról származó szeret je és negyedrészt
francia, félig haiti gyöker lánya van. Egy napra rá, hogy Kingsley megtette a
bejelentést, Nora elkezdett házat keresni. Amikor Søren egy hónappal kés bb
megmondta neki, hogy elfogadott egy teljes munkaid s professzori állást a
Loyola Egyetem űasztorális Tanulmányok Tanszékén, Nora képtelen volt
meglepetést színlelni. Természetesen elfogadta. És ma, Søren születésnapjára
egy dobozt adott neki, benne egy kulccsal – a kulcs egy házhoz tartozott New
Űrleans kertvárosi kerületében. A ház rejtve volt a kíváncsi tekintetekt l, ott és
Søren kettesben tudnak lenni, és Søren és Kingsley is kettesben tudnak lenni.
Søren a kulcsra pillantott, majd Norára. A n azt mondta:
– Te is megtetted volna értem.
Többet nem beszéltek róla. Nem volt szükség rá. A dolgok megváltoztak
Søren és Kingsley között, m ióta Nora egy hetet Kentuckyban töltött Wesley-vel.
Egy éjszaka, két héttel Nora megmentése után Nora megérkezett a paplakhoz, de
üresen találta. Amikor Søren órákkal kés bb hazaért és bebújt hozzá az ágyba,
Nora érezte a száján Kingsley ízét. De csak nevetett, nagy sz ke ribanc -nak
nevezte és a mellkasára d lve elaludt. Marie-Laure-nak köszönhet en
mindannyian farkasszemet néztek a halállal. Amikor félrenéztek, egymást látták
– rájöttek, hogy k hárman összetartoznak, és soha nem hagyják, hogy bárki
vagy bármi még egyszer elválassza ket. Ha Kingsley New Űrleansba költözik,
akkor nincs több kérdés. Søren is oda megy. És Nora is.

Nora és Søren soha nem beszéltek a férfi Kingsley-vel töltött éjszakáiról,
ahogyan Nora sem beszélt a Wesley-vel folytatott telefonbeszélgetéseir l.
Néhány hónap után már arra is képes volt, hogy rákérdezzen Wesley-nél a
Lailával való kapcsolatára anélkül, hogy harakirit akart volna elkövetni. Tavaly
Nora egyedül zokogott a konyhaasztalnál, miu​ tán Wesley elmondta neki, hogy
Laila Kentuckyba költözik, hogy ott járjon egyetemre. Kiderült, hogy van
valamilyen lányegyetem nem messze Wes házától, ahol van lovaskurzus.
Milyen kényelm es. De ennyi volt, ekkor sírt utoljára a fiú m iatt. Most fájdalom
nélkül tudott rá gondolni és emlékezni.

Az élet pedig kezdett nagyon érdekes lenni.
Húsz évvel ezel tt Sørent a connecticuti Wakefieldbe küldték, hogy
ideiglenesen átvegye a betegesked Greg atya helyét. Az ideiglenes meló ,
ahogy Nora nevezte, hivatássá változott, amely elvonta Sørent jezsuita
testvéreit l. Most, két évtizeddel kés bb Søren újra csatlakozik hozzájuk. Ez
nehéz átmenet lesz, de mégis, változás lesz a kis gyülekezethez, az állandó
megfigyeléshez képest.
– Eleanor?
Nora rájött, hogy már öt perce bámulja az ezüstláncon lógó gy r ket.
– Jól vagyok. Rendben, hordani fogom. De ne áruld el senkinek, hogy
eljegyeztük egymást. Egy: nem jegyeztük el egymást. És kett : egy domina, aki
menyasszony, eléggé lohasztó, és nekem keménynek kell lennem a New
Űrleans-i színen. Én leszek az új kölyök a suliban.
– Soha nem is akartam senkinek ilyen borzalmas és rágalmazó tényt elárulni.
És New Űrleans egy hónap alatt a lábad el tt fog heverni.
– Jó. Ez nagyon jól hangzik. Rendben. – Nora nagy leveg t vett, hogy
lenyugtassa magát. – Megkaphatom azt a dobozt, amit kértem, Uram?
– Most átadom. De majd kés bb kiérdemled.
Nora becsomagolta Fionn utolsó ajándékát – egy katolikus bibliát, amire
rágravírozták a nevét – Fionn Aaron Easton. Nora már kijelentette, hogy a
keresztanyja, és nem t rt ellenvetést Zacht l.
– Nora, te meg én lefeküdtünk egymással. Nem tudom, mennyire illend , ha te
vagy a fiam keresztanyja.
– Mikor volt nekem valaha is dönt tényez az, hogy mi illend és mi nem?
– Nos, azt hiszem, ezzel nem szállhatok vitába. F leg, tekintve, hogy…

– Tekintve mit? – kérdezte Nora, de Zach nem válaszolt.
Søren Nora válla fölött figyelte, amint Nora felírta a nevet az ajándékkísér
kártyára.
– Fionn – mondta Søren és összehúzott szemmel méregette a kártyát.
– Mi az?
– Már kérdezni akartam t led. Tudtad, hogy a Fionn vezetéknév?
– Nem tudtam. Grace édesanyja ír. Azt mondta, az egy régi ír név.
– Igen, az. A Fionn vagy Finn név a legendás ír harcosra, Fionn mac
Cumhaillra, vagy Fionn McCoolra utal. Ez nagyon érdekes.
– Miért nagyon érdekes?
– Mert Grace-nek vörös haja van, Zacharynek pedig fekete.
– És?
– A Fionn azt jelenti… – Søren elhallgatott, majd ismét a kártyára nézett. A
szeme ráfókuszált, mintha eszébe jutott volna valami.
– Mi az? – sürgette Nora.
Søren belenézett Nora szemébe.
– A Fionn név azt jelenti: sz ke .
Nora összehúzott szemmel nézett Sørenre.
– Søren… azon az éjszakán, am ikor Grace-szel játszadoztál, ti ketten egészen
véletlenül nem…
Miel tt Nora befejezhette volna a kérdést, a telefonja megszólalt, az ismer s
Englishman in New York dallammal.
– Ne feledd szavad. Zach hív. Szex telefon.
Nora a füléhez emelte a telefont.
– Zach, remélem, végre tudsz szinonimát mondani a döfés f névre.
Máskülönben leteszem a telefont.
– Ne tedd le. Nem veled szeretnék beszélni.
– Hanem kivel?
– Sørennel, de nincs meg a száma.
– Miért kell Sørennel beszélned? Spirituális krízisen mész át?
– Űlyasmi.
Zach hangja szokatlanul komoly volt. Telefonhívásaik eddig általában
veszekedéssel és flörtöléssel voltak tele.
– Mi történt? – kérdezte Nora. – Elmondhatod.

– El fogom. De el bb Sørennel kell beszélnem.
– Minden rendben van? Egy kicsit megijesztesz.
Zach nevetett a vonal túlsó végén – meleg, kissé ostoba nevetéssel.
– Semmi baj, hidd el nekem. Csak már egy jó ideje halogatom ezt a
beszélgetést. Megkaphatom Søren számát?
– Nem. De megkaphatod t magát. Itt van.
Nora átadta a telefont Sørennek. A férfi ránézett, majd vállat vont.
– Zachary? – elhallgatott és figyelt. Néhány másodperc után a szeme
elkerekedett.
Nora szíve vadul verni kezdett. Valami történt – valami fontos. Imádkozott,
hogy jó dolog legyen. Søren kissé remeg kezével kezébe fogta Nora arcát.
Bármi is történt, Nora tudta, hogy mindent megváltoztat, habár nem tudta
megmondani, miért.
– Mi az? – tátogta Nora Søren felé. Tudni akarta a választ, úgy érezte, egy
pillanatot sem képes tovább várni.
Søren felnevetett.