A szabadság ötven árnyalata

Lenéz rám, próbálja elrejteni a szemében ülő a szégyenkezést, de sikertelenül.
- Ne haragudj - mondja újra.
- Miért csináltad ezt? - Alig hallható hangon igyekszem összeszedni szétszóródott gondolataimat,
érzéseimet.
Christian szomorúan rázza meg a fejét, és lehunyja szemét.
- Elvesztem a pillanatban - mondja nem túl meggyőzően.
A homlokomat ráncolom, ő pedig sóhajt.
- Ana, az orgazmus megtagadása szokásos eszköz a… Te soha nem… - Elhallgat. Mocorgok az ölében,
neki pedig megrándul az arca.
Ó. Elpirulok.
- Bocs - mormogom.
Christian a szemét forgatja, aztán hirtelen hátradől, hogy mindketten az ágyon fekszünk. Kényelmetlen a
melltartóm, igazítok rajta.
- Segítsek? - kérdezi halkan.
A fejem rázom. Nem akarom, hogy a mellemhez érjen. Christian úgy helyezkedik, hogy lenézhessen rám,
óvatosan felemeli a kezét, majd gyengéden végigsimít az arcomon. Újra könnycseppek gyűlnek a
szemembe. Hogy képes az egyik pillanatban olyan durva lenni, a másikban pedig gyengéd?
- Kérlek, ne sírj - suttogja.
Kába vagyok, ez az ember összezavar. A haragom elszállt, pedig szükségem lett volna rá… tompának
érzem magam. Picire szeretném összehúzni magam, úgy elvonulni. Pislogva próbálom visszatartani a
könnyeimet, és Christian aggódó szemébe nézek. Remegve mély lélegzetet veszek, szemem nem tágít az
övétől. Mit tegyek ezzel az irányításmániással? Tanuljam meg, hogy hagyjam magam irányítani? Nem
hiszem, hogy ez volna a megoldás.
- Mi az, amit én soha… - kérdezem.
- Nem teszed, amit mondok. Meggondoltad magad, és nem mondtad meg nekem, hol vagy, Ana. Ott voltam
New Yorkban tehetetlenül. Ha Seattle-ben vagyok, hazaviszlek.
- Tehát megbüntettél?
Nyel egyet, és lehunyja a szemét. Nem kell felelnie, tudom, hogy pontosan ez volt a szándéka.
- Ennek véget kell vetned - mormogom. A homlokát ráncolja. - Először is, a végén csak szarabbul érzed
magad.
Christian felhorkan.
- Ez igaz - morogja. - Nem akarlak ilyen állapotban látni.
- Én pedig nem akarom így érezni magam. Éppen te mondtad nekem a Fair Ladyn, hogy nem alávetettet
vettél feleségül.
- Tudom, tudom. - Lágy, érdes a hangja.
- Akkor ne is bánjál velem úgy, mintha az volnék. Sajnálom, hogy nem hívtalak fel. Többé nem leszek
ilyen önző. Tudom, mennyire aggódsz miattam.
Csak néz, szinte tanulmányoz. Komor, szorongó a tekintete.
- Oké, rendben - mondja végül. Hozzám hajol, de mielőtt ajka az enyémhez érne, megáll, mintha némán
kérné az engedélyemet. Fölfelé fordítom az arcomat, ő pedig gyöngéden megcsókol.
- Mindig olyan puha az ajkad, ha sírtál - mormogja.
- Soha nem ígértem, hogy engedelmeskedni fogok neked, Christian - suttogom.
- Tudom.
- Birkózz meg ezzel, kérlek. Mindkettőnk kedvéért. Én pedig megpróbálok jobban tekintettel lenni az…
irányító hajlamaidra.
Elveszettnek, sebezhetőnek látom, nem tudja, mit tegyen.
- Megpróbálom - mormogja, és süt hangjából az őszinteség.

Nagyot sóhajtok, hosszan, borzongva.
- Légy szíves. Máskülönben, ha itt lettem volna…
- Tudom - mondja Christian, és elsápad. Hanyattfekszik, szabad kezével eltakarja az arcát. Hozzábújok, a
mellkasára hajtom a fejem. Néhány percig mindketten csöndben fekszünk. Christian keze a copfom végére
téved, kihúzza belőle a gumit, s a hajam kiszabadul. Gyengéden, ritmikusan fésüli az ujjaival.
Hát erről szól ez az egész: a félelméről, a biztonságom miatti irracionális félelemről. Jack Hyde képe
villan az agyamba, ahogy a földön fekszik a Glockkal… Talán nem is annyira irracionális Christian
félelme… és erről jut eszembe:
- Hogy értetted korábban, amikor azt mondtad: vagy? - kérdezem.
- Vagy?
- Valamit Jackkel kapcsolatban.
Végigmér.
- Nem adod fel, igaz?
A szegycsontjára fektetem az államat, élvezem ujjai nyugtató érintését a hajamon.
- Feladni? Soha. Mondd el! Nem szeretem, ha sötétben tartanak. Van ez a szerencsétlen elképzelésed
arról, hogy engem meg kell védened. Pedig még lőni sem tudsz. Én igen. Gondolod, ha bármit is titkolsz el
előlem, nem tudnék megbirkózni vele? A zaklató ex-alávetetted fegyvert fogott rám, a pedofil ex-szeretőd
zaklatott, és… ne nézz így - csattanok fel, amikor látom a pillantását -. Anyád is ugyanezt érzi vele
kapcsolatban.
- Beszéltél anyámmal Elenáról? - Christian hangja néhány oktávval megemelkedik.
- Igen. Grace meg én beszéltünk róla.
Christian tátott szájjal mered rám.
- Nagyon zaklatott emiatt. Önmagát hibáztatja.
- El sem hiszem, hogy beszéltél anyámmal. A fenébe! - Karjával eltakarja az arcát.
- Nem mentem bele részletekbe.
- Remélem is. Grace-nek nem kell tudnia a horrorisztikus részleteket. Jesszusom, Ana! Apámmal is
kitárgyaltad?
- Nem - rázom hevesen a fejem. Carrickkel nem vagyok ilyen kapcsolatban. Még mindig piszkál, amit a
házassági szerződéssel kapcsolatban mondott. - Egyébként pedig már megint megpróbálod elterelni a
figyelmemet. Jack. Mi van vele?
Christian futólag fölemeli a karját, és rám néz. Kiismerhetetlen az arca. Sóhajt, majd visszateszi az arcára
a karját.
- Hyde-nak köze van a Charlie Tango elleni szabotázshoz. A nyomozók találtak egy részleges
ujjlenyomatot… csak részlegeset, úgyhogy nem tudták azonosítani. De aztán felismerted Hyde-ot a
szerverhelyiségben. Kiskorúként elítélték Detroitban, és az ujjlenyomat illett az övéhez.
Száguldanak a gondolataim, próbálom feldolgozni az információt. Jack miatt zuhant le Charlie Tango? De
Christian folytatja.
- Ma a garázsban találtak egy furgont. Hyde vezette ide. Tegnap szállított le valami vackot az új srácnak,
aki beköltözött a házba. Akivel a liftben találkoztunk.
- Nem emlékszem a nevére.
- Én sem - mondja Christian. - Nos, Hyde-nak így sikerült bejutnia törvényesen az épületbe. Egy
szállítmányozási cégnél dolgozott.
- Na és? Mi olyan érdekes ebben a furgonban?
Christian hallgat.
- Mondd el!
- A zsaruk találtak… dolgokat a furgonban. - Ismét elhallgat, és erősebben szorít magához.
- Milyen dolgokat?

Néhány pillanatig csöndben van, már kinyitom a számat, hogy biztassam, de végül megszólal.
- Egy matrac, annyi lónyugtató, amennyivel egy ménest le lehetne szedálni - és egy levél. - Alig hallható
suttogássá halkul a hangja, rázkódik a rémülettől és az undortól.
Basszus!
- Levél? - A hangom akárcsak az övé.
- Nekem címezve.
- Mi áll benne?
Christian a fejét rázza, jelezve, hogy nem tudja, vagy nem akarja megosztani velem.
Ó!
- Hyde tegnap este azzal a szándékkal jött ide, hogy elrabol téged. - Christian megmerevedik, arca feszült.
Amint kimondja, már eszembe is jut a szigetelőszalag, és megborzongok. Bár a szívem mélyén mindez
nem újság.
- Basszus! - mormogom.
- Hát igen - mondja feszülten Christian.
Próbálok visszaemlékezni, hogy milyen volt Jack az irodában. Mindig is őrült volt? Hogy gondolhatta,
hogy ezt megússza? Szóval, elég flúgos volt, de ennyire gáz?
- Nem értem, miért - mormogom. - Semmi értelmét nem látom.
- Tudom. A rendőrség tovább kutat, ahogyan Welch is. De azt hiszem, Detroit a kapcsolat.
- Detroit?
Zavartan nézek rá.
- Igen. Van ott valami.
- Még mindig nem értem.
Christian rám néz, kiismerhetetlen az arca.
- Ana, én Detroitban születtem.

Tizenkettedik fejezet

- Azt hittem, itt születtél, Seattle-ben - mormogom. Pörögnek a gondolataim. Mi köze ennek Jackhez?
Christian fölemeli a karját, amellyel eddig elfedte az arcát, és fölkap egy párnát. A feje alá teszi, és
visszadől. Aggódó arccal néz, majd a fejét rázza.
- Nem. Elliotot és engem is Detroitban fogadtak örökbe. Nem sokkal az én adoptálásom után költöztünk
ide. Grace a Nyugati parton akart élni, távol a terjeszkedő városoktól, és talált is munkát a Northwest
kórházban. Nagyon kevés emlékem van abból az időből. Miát már itt fogadták örökbe.
- Tehát Jack is detroiti?
- Igen.
Ó…
- Honnan tudod?
- Utánanéztem, mikor a keze alatt kezdtél el dolgozni.
Hát persze.
- Róla is van egy borítékod? - mosolygok gonoszul.
Christian szája megrándul, igyekszik leplezni, hogy mulat.
- Azt hiszem, az övé halványkék. - Tovább cirógatja a hajam, és ez nagyon megnyugtató.
- Mi van az ő dossziéjában?
Christian pislog. Végigsimít az arcomon.
- Tényleg tudni akarod?
- Annyira rémes?
Vállat von.
- Találkoztam már rosszabbal is - suttogja.
Nem! Önmagára céloz? És az eszembe villan a kép, amelyet Christianról őrzök magamban: kicsi, koszos,
félelemmel teli, elveszett gyerek. Hozzábújok, erősebben szorítom őt magamhoz, ráterítem a takarót, s a
mellére fektetem az arcom.
- Mi az? - kérdi zavartan.
- Semmi - mormogom.
- Nem, nem. Ez kétirányú, Ana. Mi baj?
Felpillantok várakozásteljes arcába, majd ismét a mellkasára támasztom a fejem, és úgy döntök,
elmondom.
- Néha látlak magam előtt kisgyerekként… még abból az időből, mielőtt Greyékkel éltél.
Christian megmerevedik.
- Nem magamról beszéltem. Nem kell a szánalmad, Anastasia. Az életemnek az a része lezárult. Vége.
- Ez nem szánalom - suttogom döbbenten. - Együttérzés, bánat… bánat, amiért bárki képes ilyet tenni egy
gyerekkel. - Mély lélegzetvétellel nyugtatom magam, mert a gyomrom összerándul, és ismét könny szúrja a
szemem. - Hogy mondhatsz olyat, hogy az életednek ez a része lezárult? Mindennap a múltadban élsz. Te
magad mondtad… ötven árnyalat, nem emlékszel? - Alig hallhatóan suttogok.
Christian felhorkan, szabad kezével a hajába túr, de csöndben marad. Feszült a teste alattam.
- Tudom, hogy ezért kell irányítanod engem. Biztonságban tudnod.
- És mégis, mindig dacolsz velem - mormogja zavartan, s a keze megdermed a hajamban.
A homlokomat ráncolom. Szent tehén! Tényleg szándékosan csinálnám? Tudatalattim leveszi félhold
szemüvegét, és a szárát rágcsálva, ajkát lebiggyesztve bólint. Nem törődöm vele. Ez olyan zavaros. A
felesége vagyok, nem az alávetettje, nem is pénzen vett társaság. Nem a narkós kurva, aki az anyja volt…
Basszus! Rosszul vagyok a gondolattól. Dr. Flynn szavai jutnak az eszembe: „Csak folytassa, amit csinál,
Ana. Christian magán kívül van a boldogságtól. Öröm látni.”

Ez az. Azt teszem, amit mindig. Talán nem ezt találta Christian eleve vonzónak bennem?
Ó, mennyire összezavar ez az ember.
- Dr. Flynn azt mondta, tételezzem fel rólad a legjobbat. Úgy gondolom, ezt teszem… nem vagyok biztos
benne. Talán ezzel a módszerrel kényszerítelek ide, a jelenbe, távol a múltadtól - suttogom. - Nem tudom.
Azzal viszont szemlátomást nem tudok megbirkózni, hogy mennyire fogod túlreagálni a dolgokat.
Egy pillanatig hallgat.
- Kibaszott Flynn - morogja inkább csak önmagának.
- Azt mondta, viselkedjek továbbra is úgy, mint ahogyan mindig is viselkedtem veled.
- Csakugyan? - mondja Christian szárazon.
Oké. Így semmire nem megyünk.
- Christian, tisztában vagyok vele, hogy szeretted anyádat, és nem tudtad megmenteni. Nem is a te dolgod
volt. De én nem ő vagyok.
Ismét megdermed.
- Hagyd abba - suttogja.
- Nem. Hallgass meg, kérlek. - Fölemelem a fejem, és tágra nyílt szemébe nézek, amely most valósággal
bénult a félelemtől. Visszafojtja a lélegzetét. Ó, Christian… Összeszorul a szívem. - Én nem ő vagyok.
Sokkal erősebb vagyok, mint anyád volt. Itt vagy nekem te, és te most jóval erősebb vagy, és tudom, hogy
szeretsz. Én is szeretlek - suttogom.
Úgy ráncolja a homlokát, mintha nem ezt várta volna.
- Még mindig szeretsz? - kérdezi.
- Persze, hogy szeretlek, örökké szeretni foglak, Christian. Bármit is teszel velem. - Ezt a megnyugtatást
várta?
Kifújja a levegőt, és lehunyja szemét. Egyik karját ismét az arcára teszi, közben közelebb húz magához.
- Ne rejtőzz el előlem. - Megfogom a kezét és elhúzom a karját az arcáról. - Egész életedben rejtőzködtél.
Kérlek, ne csináld ezt, ne előlem.
Hitetlenkedve néz rám. A homlokát ráncolja megint.
- Rejtőzködtem?
- Igen.
Hirtelen mozdul. Az oldalára fordul, és magával húz engem is, hogy most már mellette fekszem az ágyon.
Elsimítja a hajam az arcomból, és a fülem mögé dugja.
- Ma azt kérdezted tőlem, utállak-e. Nem értettem, miért kérded, és most… - elhallgat, úgy mered rám,
mintha komplett talány volnék.
- Még mindig azt hiszed, utállak? - most az én hangom hitetlenkedő.
- Nem - rázza meg a fejét. - Most már nem. - Megkönnyebbülten néz. - De tudnom kell… miért használtad
a biztonsági szót, Ana?
Elsápadok. Mit mondjak neki? Azt, hogy megrémisztett? Hogy nem gondoltam, hogy magától leáll? Hogy
könyörögtem neki, és ő nem hagyta abba. Hogy nem akartam, hogy eldurvuljanak a dolgok… mint… mint
egyszer, ugyanitt. Megborzongok az emléktől, amikor a nadrágszíjával vert.
Nyelek egyet.
- Mert… mert annyira dühös voltál, olyan távoli és hideg. Nem tudtam, meddig mész el.
Kiismerhetetlen az arca.
- Engedted volna, hogy elélvezzek? - Alig hallhatóan suttogok, érzem, hogy pír lopakodik az arcomra, de
állom a pillantását.
- Nem - mondja végül.
Basszus!
- Ez… kemény.
Ujjperceivel gyöngéden simít végig az arcomon.

- De hatékony - mormogja. Úgy néz, mintha a lelkembe próbálna látni, elsötétedik a szeme. Egy
örökkévalóság telik el. - Örülök, hogy kimondtad - mormogja végül.
- Tényleg? - Nem értem.
Szomorú mosolyra húzódik az ajka.
- Igen. Nem akarlak bántani, de elragadott a hév. - Megcsókol. - Elragadott a pillanat. - Újból megcsókol.
- Sokszor előfordul, ha veled vagyok.
Ó! Valami bizarr okból tetszik a gondolat… elvigyorodom. Miért tesz ez boldoggá? De ő is vigyorog.
- Nem tudom, miért vigyorog, Mrs. Grey.
- Én sem.
Átkarol, és a mellemre teszi a fejét. Mezítelen és vászonba bújtatott végtagok, meg vörös szaténlepedők
összegabalyodott halmaza vagyunk. Egyik kezemmel a hátát simogatom, a másikkal a hajába túrok.
Christian sóhajt, és ellazul a karomban.
- Ez azt jelenti, hogy megbízhatom benned… megállítasz, ha kell. Soha nem akarlak bántani. De
szükségem van… - megáll.
- Mire van szükséged?
- Az irányításra, Ana. Ahogyan rád is. Csak így működöm. Nem tudok lemondani erről. Próbáltam. És
mégis, ha veled vagyok… - lemondóan csóválja a fejét.
Nyelek egyet. Ez a dilemmája lényege. Az irányítás iránti vágya, és az irántam való vágya. Nem vagyok
hajlandó elhinni, hogy ezek kizárják egymást.
- Nekem is szükségem van rád - suttogom, és erősebben szorítom magamhoz. - Próbálkozom, Christian.
Igyekszem jobban tekintettel lenni rád.
- Akarom, hogy szükséged legyen rám - mormogja.
Szent tehén!
- Szükségem van rád! - Szenvedélyes a hangom. Annyira szükségem van rá. Annyira szeretem.
- A gondodat akarom viselni.
- Azt teszed. Állandóan. Nagyon hiányoztál, amíg távol voltál.
- Tényleg? - Meglepettnek hangzik.
- Hát persze. Gyűlölöm, amikor elmész.
Érzem, hogy mosolyog.
- Velem jöhettél volna.
- Christian, kérlek. Ne kezdjük újra ezt a vitát. Dolgozni akarok.
Sóhajt, én pedig gyengéden a hajába túrok.
- Szeretlek, Ana.
- Én is szeretlek, Christian. Mindig is szeretni foglak.
Mozdulatlan fekszünk a vihar utáni nyugalomban. Egyenletes szívverését hallgatva, kimerülten álomba
zuhanok.

Felriadok, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. A játszószobában. Égnek a lámpák, puha fény világítja meg
a vérvörös falakat. Christian felnyög, és rádöbbenek, hogy ez ébresztett fel.
- Ne! - tör ki belőle. Mellettem fekszik, a feje hátravetve, szeme összeszorítva, arcát görcsbe rántja a
gyötrelem.
Szent szar, lidércnyomásos álmai vannak.
- Ébredj, Christian. - Felülök, lerúgom magamról a takarót, mellétérdelek, és megmarkolva a vállát rázni
kezdem. Könny szökik a szemembe.
- Christian, kérlek. Ébredj!

Felpattan a szeme. Szürke és vad, a pupillák kitágulnak a félelemtől. Üres tekintettel mered rám.
- Rosszat álmodtál, Christian. Itthon vagy. Biztonságban vagy.
Christian pislog, kétségbeesetten néz körül, s a homlokát ráncolva észleli a környezetét. Aztán a
szemembe néz.
- Ana - sóhajt, majd minden bevezető nélkül, mindkét kezével megfogja az arcomat, lehúz magához, és
megcsókol. Keményen. A nyelve a száma hatol. Kétségbeesés és vágy íze van. Szinte levegőt sem kapok,
rám gördül, ajka az enyémre zárul, és beleprésel a mennyezetes ágy kemény matracába. Egyik keze az
államat fogja, a másik a fejem tetején rögzít, miközben térde széttolja a lábaimat, így fészkelődik még
mindig farmerban a combjaim közé. - Ana - zihálja, mintha nem volna képes elhinni, hogy itt vagyok vele.
Egy pillanatra lenéz rám, s levegőt kapok. Aztán az ajka ismét az ajkamon, és elvesz mindent, amit csak
adhatok. Hangosan nyögök. Csípőjét nekem feszíti, kemény férfiassága a farmervásznon át puha testemnek
nyomódik.
Ó… Felnyögök, és az összes felgyülemlett szexuális feszültség újra felszínre tör, vággyal önti el a
testemet. Christian démonaitól űzve vadul csókolja az arcom, a szemem, az állam.
- Itt vagyok - suttogom, és próbálom lecsillapítani.
Forró, ziháló lélegzetünk összekeveredik. Átkarolom a vállát, és hozzá dörgölöm a medencém, így
fogadom.
- Ó, Ana - zihálja. Kapkodva szedi a levegőt. - Szükségem van rád.
- Nekem is rád - suttogom sürgetőn. Testem az érintését áhítozza. Kívánom. Most. Meg akarom
gyógyítani. Meg akarom gyógyítani önmagam… szükségem van erre.
Christian lehúzza a cipzárt, matat egy kicsit, és kiszabadítja magát.
Szent szar! Nem egészen egy perce még aludtam.
Odébb helyezkedik, egy pillanatra lenéz rám, fölém magasodik.
- Igen. Kérlek - lihegem rekedten, vágytól telve.
Ő pedig egyetlen, fürge mozdulattal belém temetkezik.
- Ááá! - szakad ki belőlem, de nem a fájdalomtól, hanem a meglepetéstől, hogy ilyen gyors.
Christian sóhajt, aztán a szája ismét megtalálja az enyémet, és újra meg újra belém hatol. Vadul mozog,
hajtja a félelme, a vágya… A szerelme? Nem tudom, de állok elébe, döfést döféssel fogadok.
- Ana - hörgi szinte artikulálatlanul, és hevesen élvez. Belém önti magát, közben arca megfeszül, teste
merev, végül teljes súlyával rám rogy és zihál, én pedig újra csak… lógva maradok.
Basszus! Ez nem az én éjszakám. Magamhoz szorítom, mélyen beszívom a levegőt, és úgy vonaglok alatta
a vágytól. Christian kihúzódik belőlem, és perceken keresztül átkarolva tart… hosszú perceken át. Végül
a fejét csóválva felkönyököl, levesz rólam némi súlyt. Úgy néz rám, mintha most látna először.
- Ó, Ana - Lehajol és gyengéden megcsókol.
- Jól vagy? - sóhajtom, és végigsimítok kedves arcán. Christian bólint, de látom, mennyire felkavart. Az
én elveszett kisfiúm. A homlokát ráncolja, és feszülten néz a szemembe, mintha most fogná föl teljesen,
hol is van.
- Te? - kérdezi aggódva.
- Hát… - mocorgok alatta, és lassan buja mosoly jelenik meg arcán.
- Szükségletei vannak, Mrs. Grey - mormogja. Fürgén megcsókol, aztán felpattan az ágyról.
Letérdel a padlóra az ágy végében, megragad a térdem fölött, és maga felé húz, hogy a hátsóm az ágy
szélére kerül.
- Ülj fel - mormogja, én pedig ülőhelyzetbe küzdöm magam. A hajam fátyolként hullik körém, le, a
mellemre. Christian szürke szemének pillantása rabul ejti az enyémet, amikor gyengéden szétfeszíti a
lábaimat, amennyire csak lehet.
Hátratámaszkodom a kezemre, tökéletesen tudom, mit tervez. De… ez…
- Kibaszottul gyönyörű vagy, Ana - zihálja Christian, én pedig látom, hogy bronzszínű feje lebukik, és

csókokkal borítja a jobb combomat. Fölfelé tartanak a csókok. Egész testem megfeszül a várakozástól.
Christian felpillant rám, szeme sötét hosszú pillái alatt. - Figyelj! - reccsen rám, aztán már rajtam a szája.
Ó, istenem! Felkiáltok, és a világ a combjaim találkozásában koncentrálódik. Annyira erotikus! Érzem a
nyelvét testem legérzékenyebb részén, ő pedig nem mutat könyörületet. Ingerel, izgat, imád. A testem
megfeszül, karom remeg, ahogy tartom magam.
- Ne… ááá - mormogom.
Christian óvatosan bedugja egyik hosszú ujját, és nem bírom tovább. Hátrarogyok az ágyra, élvezem a
száját és az ujját magamban, ő pedig lassan, finoman masszírozza azt az édes-édes pontot mélyen bennem.
És ennyi kell - elmegyek. Robbanok körötte, alig érthetően kiáltom a nevét, s az intenzív orgazmustól a
hátam ívben felemelkedik. Azt hiszem, csillagokat látok, annyira ősi, zsigeri érzés… Halványan vagyok
csak tudatában, hogy a hasam bökdösi az orrával, és puha, nedves csókokkal halmoz el. Megsimogatom a
haját.
- Még nem végeztem veled - mormogja, és mielőtt még teljesen visszatérnék Seattle-be, a földi bolygóra,
megfogja a csípőm, és lehúz az ágyról, várakozó ölébe, várakozó erekciójára.
Felnyögök, ő pedig megtölt. Szent tehén…
- Ó, bébi - zihálja, és az arcom csókolja. Előrelöki a csípőjét, és forrón árad szét bennem a gyönyör.
Aztán mögém nyúl, és felfelé döf az ágyékával.
- Ááá - szakad ki belőlem, és Christian szája megint a számon. Lassan, ó, de mennyire lassan emel és
döf… emel és döf. A nyaka köré fonom a karom, átadom magam a gyengéd ritmusnak, bárhová is vigyen.
Megfeszítem a combjaimat, és meglovagolom őt… annyira jó érzés. Hátradőlök, hátravetem a fejem, a
gyönyör néma sikolyára nyílik a szám, úgy adom át magam ennek az édes szeretkezésnek.
- Ana - zihálja Christian, és a nyakamba csókol. Erősen fog, lassan ki-be mozog, lök magasabbra… és
magasabbra valami folyékony, érzéki erő, csodálatos időzítéssel. Áldott gyönyör sugárzik kifelé
valahonnan, egészen mélyről. - Szeretlek, Ana - suttogja a fülembe. Halk, érdes a hangja. Aztán újra
fölemel, le, föl, le. A nyakát átkaroló kezem a hajába túr.
- Én is szeretlek. - Kinyitom a szemem, és Christian engem néz, és nem látok mást, csak a szerelmét,
fényesen, merészen ragyog a játszószoba lámpájának lágy fényében. A lidérces álmot alighanem elfeledte.
Én pedig érzem, mint épül a testemben a szabadulás, rájövök, hogy erre vágytam… erre a kapcsolatra,
szerelmünk megnyilvánulására.
- Élvezz a kedvemért, bébi - suttogja Christian. Szorosan összezárom a szemem, a testem megfeszül halk
hangja hallatán, és hangosan élvezek, spirálban zuhanok a gyönyörbe. Christian megmerevedik, homlokát
az enyémnek támasztja, és halkan suttogja a nevem. A karja megfeszül köröttem, és maga is
megkönnyebbül.

Gyöngéden felemel, végigfektet az ágyon. Kimerülten, és végre kielégülten fekszem a karjában. A
nyakamhoz ér a szája.
- Most már jobb? - suttogja.
- Hmm.
- Feküdjünk le, vagy akarsz itt aludni?
- Hmm.
- Mondjál valamit, Mrs. Grey. - Vidám a hangja.
- Hmm.
- Több nem telik tőled?
- Hmm.
- Gyere. Lefektetlek. Nem szeretek itt aludni.

Vonakodva fordulok felé.
- Várj - suttogom. Christian pislog, tágra nyílt, ártatlan szemmel néz rám, de közben süt róla, hogy jót
dugott és elégedett magával.
- Jól vagy? - kérdezem.
Bólint, és olyan elégedetten mosolyog, mint egy kamasz.
- Már jól.
- Ó, Christian - korholom, és gyengéden végigsimítok kedves arcán. - A rossz álmodról beszélek.
Egy pillanatra megmerevedik az arca, aztán lehunyja a szemét, karja megfeszül köröttem, arcát a
nyakamba temeti.
- Ne - suttogja rekedten, nyersen.
A szívem összeszorul, még jobban szorítom őt magamhoz, kezem végigsiklik a hátán, a haján.
- Sajnálom - suttogom. Megrémiszt a reakciója. Basszus, hogy tarthatnék lépést a hangulatingadozásaival?
Mi a csudát álmodhatott? Nem akarok újabb fájdalmat okozni neki azzal, hogy megint átélje. - Semmi baj
- mormogom lágyan, és kétségbeesetten próbálom visszahozni az iménti játékos kisfiút. - Semmi baj -
ismétlem újra meg újra.
- Menjünk lefeküdni - mondja egy idő után halkan. Elhúzódik tőlem, sajgó ürességet érzek, amikor feláll
az ágyról.
Gyorsan feltápászkodom, s a szatén takaróba burkolózva lehajolok a ruháimért.
- Ezeket hagyd itt - mondja Christian, és mire észbe kapok, már a karjában vagyok. - Nem akarom, hogy
megbotolj, mert takaróban vagy, és kitörd a nyakad. - Átkarolom. Megint lenyűgöz, hogy összeszedte
magát, és megpuszilom, amikor elindul velem lefelé, a hálószobánkba.

Felpattan a szemem. Valami nem stimmel, Christian nincs az ágyban, pedig még sötét van. A rádió órájára
pillantok, és látom, hogy három óra húszat mutat. Hol lehet Christian? Aztán meghallom a zongorát.
Gyorsan kiugrom az ágyból, felkapom a köntösöm, és végigsietek a folyosón, a nagyszobába. Olyan
szomorú ez a dallam, bánatos panaszkodás. Hallottam már tőle korábban is. Megállok az ajtóban, és
nézem Christiant a kis fényfoltban, s a fájdalmasan szomorú zene betölti a szobát. Christian befejezi, majd
újra kezdi a darabot. Miért ilyen bánatos zenét játszik? Átkarolom magam, és elvarázsoltan hallgatom. De
a szívem sajog. Miért olyan szomorú, Christian? Miattam? Én tehetek róla? Amikor befejezi, és
harmadszor is el akarja kezdeni a darabot, nem bírom tovább.
Amikor közelebb lépek a zongorához, nem néz föl, de odébb húzódik, hogy mellé ülhessek a padra, én
pedig a vállára hajtom a fejem. A hajamba csókol, de játszik tovább, amíg be nem fejezi a darabot.
Felnézek rá, és aggódva néz vissza rám.
- Felébresztettelek? - kérdezi.
- Csak azzal, hogy elmentél. Mi ez a darab?
- Chopin. Az egyik prelúdium e-mollban. - Christian kis szünetet tart. - Fulladás a címe.
Megfogom a kezét.
- Ez az egész nagyon megrázott téged, ugye?
Felhorkan.
- Egy tébolyodott seggfej betör a lakásomba, és el akarja rabolni a feleségemet, aki nem azt csinálja, amit
mondok neki. Az őrületbe kerget. - Egy pillanatra lehunyja a szemét, és amikor újra kinyitja, nyersen
ragyog. - Igen, megrázott ez az egész.
Megszorítom a kezét.
- Sajnálom.
A homlokomhoz szorítja a homlokát.

- Azt álmodtam, hogy meghaltál - suttogja.
Micsoda?
- A földön feküdtél - olyan hideg voltál -, és nem ébredtél föl.
Ó, Ötven.
- Hé, csak egy rossz álom. - Mindkét kezemmel megfogom a fejét. A pillantása éget, kijózanító a szeméből
sütő gyötrelem. - Itt vagyok, és hideg nélküled az ágy. Gyere vissza, kérlek. - Megfogom a kezét, felállok
és várom, hogy kövessen. Végül ő is feláll. Pizsamaalsó van rajta, úgy lóg rajta, és szeretném bedugni az
ujjam a nadrág övrésze alá, de ellenállok a kísértésnek, és visszavezetem Christiant a hálószobába.

Amikor felébredek, rám tapadva, békésen alszik. Ellazulok, élvezem a melegét, a bőrét a bőrömön.
Mozdulatlanul fekszem, nem akarom felébreszteni.
Öregem, micsoda este! Mintha egy vonat száguldott volna át rajtam, egy tehervonat. A férjem. Nehéz
elhinni, hogy a mellettem fekvő férfit, aki olyan derűs, olyan fiatal álmában, az éjjel kínok gyötörték.
Felnézek a plafonra, és eszembe jut, hogy mindig erősnek, uralkodónak látom Christiant, pedig valójában
olyan törékeny az én elveszett kisfiúm. A helyzet iróniája pedig az, hogy ő engem lát törékenynek, pedig
nem hiszem, hogy az volnék. Hozzá képest én erős vagyok.
De elég erős vagyok-e mindkettőnk számára? Elég erős, hogy tegyem, amit mond, és némi lelki békét
adjak neki? Sóhajtok. Nem kér tőlem ilyen sokat. Felidézem a tegnap esti beszélgetésünket. Elhatároztunk
mást is azon kívül, hogy mindketten jobban igyekszünk? A lényeg akkor is az, hogy szeretem ezt a férfit, és
meg kell szabnom az irányt mindkettőnk számára. Olyan irányt, amelyben megőrzöm az integritásomat és a
függetlenségemet, de ami neki is megfelel. Neki én vagyok a mindene, és ő az enyém. Elhatározom, hogy a
hétvégén nagyon fogok igyekezni, hogy ne okozzak neki aggodalmat.
Christian mocorogni kezd, fölemeli fejét a mellemről, és álmosan néz rám.
- Jó reggelt, Mr. Grey! - mosolygok.
- Jó reggelt, Mrs. Grey! Jól aludtál? - nyújtózkodik mellettem.
- Miután a férjem abbahagyta azt a rémes kalimpálást a zongorán, már igen.
Szégyenlősen elmosolyodik, és elolvadok. - Rémes kalimpálást? Küldök egy e-mailt Miss Kathie-nek, el
kell mesélnem neki.
- Miss Kathie?
- A zongoratanárnőm!
Kuncogok.
- Milyen bájos hang - mondja. - Ugye ma jobb napunk lesz?
- Oké - egyezem bele. - Mit akarsz ma csinálni?
- Miután szeretkeztem a feleségemmel, és ő reggelit adott nekem, szeretném elvinni Aspenbe.
Tátott szájjal meredek rá.
- Aspenbe?
- Igen.
- A coloradói Aspenbe?
- Pontosan. Hacsak el nem költöztették. Elvégre huszonnégyezer dollárt fizettél az élményért.
- A te pénzed volt - vigyorgok rá.
- A mi pénzünk.
- Amikor licitáltam, még a te pénzed volt. - A szemem forgatom.
- Ó, Mrs. Grey, te és a szemforgatásod - suttogja Christ-ian, s a keze felsiklik a combomon.
- Nem órákig tart az út Coloradóba? - kérdezem, hogy elvonjam a figyelmét.
- A jettel nem - feleli selymesen, s a keze máris a fenekemen.

Na persze, a férjemnek van egy jetje. Hogy is felejthettem el? Christian keze továbbhalad a testemen,
fölcsúsztatva közben a hálóinget, és hamarosan mindenről megfeledkezem.

Taylor visz ki minket a Sea-Tac betonjára, oda, ahol a GEH repülőgépe vár. Szürke nap borult Seattle-re,
de nem hagyom, hogy az időjárás elrontsa sugárzó jókedvemet. Christian is jobb kedvében van. Izgatott
valami miatt, szinte ragyog, és úgy izeg-mozog, mint egy kisfiú, akinek valami nagy titka van. Kíváncsi
vagyok, vajon miben mesterkedik. Álmodozónak látszik kócos hajával, fehér pólójában, fekete
farmerjében. Ma egyáltalán nem emlékeztet vállalatvezérre. Megfogja a kezem, amikor Taylor lefékez a
gép lépcsőjénél.
- Van egy meglepetésem a számodra - mormogja, és megcsókolja a kezem.
Ránevetek.
- Jó meglepetés?
- Remélem. - Melegen mosolyog rám.
Hmm… mi lehet az?
Sawyer kipattan elől, és nyitja az ajtómat, Taylor pedig Christianét, majd kiveszi a táskáinkat a
csomagtartóból. Stephan vár a lépcső tetején, amikor belépünk a gépbe. A pilótafülke felé pillantok, és
látom, hogy Beighley, az első tiszt a kapcsolókkal foglalatoskodik a tekintélyes műszerfalon.
Christian és Stephan kezet ráznak.
- Jó reggel, uram! - mosolyog Stephan.
- Köszönöm, hogy ilyen hirtelen a rendelkezésemre álltak - vigyorog rá Christian.
- A vendégeink már itt vannak?
- Igen, uram.
Vendégek? Megfordulok, és eláll a lélegzetem. Kate, Elliot, Mia és Ethan mosolyognak rám a krémszínű
bőrülésekből. Hűha! Christian felé pördülök.
- Meglepetés! - mondja.
- Hogyan? Mikor? Ki? - motyogom, s próbálom kordában tartani az örömömet.
- Azt mondtad, nem látod eleget a barátaidat. - Christian vállat von, és féloldalas, bocsánatkérő mosollyal
néz rám.
- Ó, Christian, nagyon köszönöm. - A nyakába vetem magam, és mindenki előtt megcsókolom. Ő pedig a
csípőmre teszi kezét, a farmerom övpántjába dugja a hüvelykujját, és a csók egyre mélyebb lesz.
Ó, istenem!
- Ha így folytatod, berángatlak a hálószobába - mormogja.-
- Úgysem mered - súgom az ajkába.
- Ó, Anastasia. - A fejét csóválva nevet. Aztán elenged, majd minden teketória nélkül lehajol, elkapja a
combomat, és a vállára vet.
- Christian, tegyél le! - A fenekére csapok.
Egy pillanatra látom Stephan mosolyát, amikor elfordul, és a pilótafülke felé indul. Taylor az ajtóban
állva igyekszik elfojtani egy vigyort. Christian ügyet sem vetve a könyörgésemre, és arra, hogy hasztalan
rúgkapálok, átvág a keskeny kabinon, elhalad Mia és Ethan mellett, akik egymással szemben ülnek, el
Kate és Elliot mellett, aki úgy röhög, akár egy tébolyult gibbon.
- Elnézést, de néhány szót kell váltanom a feleségemmel négyszemközt - mondja négy vendégünknek.
- Christian, tegyél le! - kiáltok rá.
- Mindent a maga idejében, bébi.
Egy pillanatra látom Miát, Kate-et, és Elliotot, amint nevetnek. A fenébe, ez nem mulatságos, ez kínos.
Ethan tátott szájjal bámul ránk, láthatóan megdöbbent. Aztán eltűnünk a kabinban.

Christian becsukja maga mögött a kabin ajtaját, és elenged. Lassan csúszom le testén, minden egyes izmot
érzek. Kisfiúsan vigyorog rám, igencsak elégedett magával.
- Ez aztán a műsor, Mr. Grey. - Összefonom a karom, és tettetett sértődöttséggel nézek rá.
- Jó muri volt, Mrs. Grey. - Még szélesebben mosolyog. Jaj, mennyire fiatalnak látszik.
- Végig akarod csinálni? - A szemöldököm felemelkedik, magam sem tudom, mit érzek ezzel
kapcsolatban. Az ég szerelmére, a többiek mindent hallanak! Hirtelen elszégyellem magam. Ideges
pillantást vetek az ágyra, és elvörösödöm, mert eszembe jut a nászéjszakám. Olyan sokat beszélgettünk
tegnap, annyi mindent csináltunk. Mintha átugrottunk volna valami ismeretlen akadályt. De épp ez a gond.
Ismeretlen akadályt. A szemem rátalál Christian átható, ám kedélyes pillantására, és nem vagyok képes
megőrizni a komolyságomat. Ragályos a vigyora.
- Azt hiszem, udvariatlanság lenne várakoztatnunk a vendégeinket - mondja lágyan, és egy lépéssel
közelebb jön. Mióta törődik azzal, hogy mit gondolnak mások? A kabin falának hátrálok, és Christian a
börtönébe zár, testének melege nem enged mozdulni. Hozzám hajol, az orromhoz dörgöli orrát.
- Jó meglepetés? - suttogja, és némi aggodalom csendül a hangjából.
- Ó, Christian, csodálatos! - Végigsimítok a mellkasán, majd a nyakába kulcsolom a karom, és
megcsókolom. - Mikor szervezted meg? - kérdezem, mikor a haját cirógatva elhúzódom tőle.
- Tegnap éjjel, amikor nem tudtam aludni. E-maileztem Elliotnak és Miának, és tessék, itt is vannak.
- Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm. Biztos vagyok benne, hogy remekül fogjuk érezni magunkat.
- Remélem is. Gondoltam, Aspenben könnyebb lesz megszabadulni a sajtótól, mint otthon.
A paparazzók! Christiannak igaza van. Ha az Escalában maradunk, nem tudunk kimozdulni. A hideg futkos
a hátamon, ha visszagondolok a fotósok kattogó fényképezőgépeire meg a villogó vakukra, amikor ma
reggel Taylor keresztülvágott közöttük, pedig nem is voltak olyan sokan.
- Gyere. Jobb lesz, ha elfoglaljuk az üléseinket. Stephan hamarosan felszáll. - A kezét nyújtja, így
megyünk vissza a kabinba.
Elliot éljenez, amikor belépünk.
- Ezt nevezik gyors légi kiszolgálásnak - csúfolódik, de Christian ügyet sem vet rá.
- Hölgyeim és uraim, kérem, foglalják el a helyüket, hamarosan felszálláshoz készülődünk - hallatszik
Stephan tekintélyt sugárzó, nyugodt hangja a kabinban.
A konyha felől felbukkan a barna nő… hmm… Natalia… aki a nászutunkkor volt a kísérőnk, és összeszedi
a kávés csészéket. Natalia! Natalianak hívják.
- Jó reggelt Mr. Grey, Mrs. Grey! - dorombolja.
De miért érzem ilyen kényelmetlenül magam tőle? Talán, mert barna a haja. Christian maga is bevallotta,
hogy csak ritkán alkalmaz barna hajú nőket, mert vonzónak találja őket. Most udvariasan rámosolyog a
lányra, becsusszan az asztal mögé, és leül, Elliottal és Kate-tel szemben. Gyorsan megölelem Kate-et és
Miát, Ethannek meg Elliotnak intek, majd leülök Christian mellé, és becsatolom az övet. Christian a
térdemre teszi a kezét, és szeretettel megszorongatja. Úgy látom, boldog és ellazult, annak ellenére is,
hogy társaságban vagyunk. Vajon miért nem tud mindig így viselkedni, és nem irányítani?
- Remélem, hoztatok túrabakancsot - mondja barátságosan.
- Nem síelni fogunk?
- Az érdekes volna augusztusban - feleli kedélyesen.
Ó. Hát persze.
- Te síelsz, Ana? - szakít félbe minket Elliot.
- Nem.
Christian elhúzza a kezét a térdemről, és megfogja a kezem.
- Biztos vagyok benne, hogy az öcsikém megtanít - kacsint rám Elliot. - A leejtőkön is villámgyors.
Nem tudok uralkodni magamon, elvörösödöm. Christianra pillantok, és látom, hogy kifejezéstelen képpel
mered Elliotra, de meggyőződésem, hogy nagyon igyekszik elfojtani az elégedett mosolyt. A gép közben

elindul, és a kifutópálya felé gördül. Natalia tiszta, csengő hangon sorolja a gép biztonsági előírásait.
Csinos, rövid ujjú, tengerészkék blúzt és ceruzaszoknyát visel. A sminkje makulátlan, tényleg mutatós
lány. Tudatalattim alig tépett szemöldöke megemelkedik.
- Minden rendben? - kérdezi Kate nyomatékosan. - Úgy értem, a Hyde üggyel kapcsolatban?
Bólintok. Nem akarok Hyde-ról beszélni, vagy akárcsak gondolni rá. De úgy tűnik, Kate-nek más tervei
vannak.
- Na és mitől flúgolt be? - tér rögtön a tárgyra a maga utánozhatatlan stílusában. A haját hátradobva készül
tovább vájkálni.
Christian hűvös pillantással méri végig.
- Kirúgtam - mondja nyíltan.
- Aha. De miért? - Kate félrebiccenti a fejét, és tudom, hogy átment oknyomozó riporterbe.
- Mert rám hajtott - mormogom. Megpróbálok barátnőm bokájába rúgni az asztal alatt, de nem találom el.
Basszus!
- Mikor? - mered rám Kate.
- Ezer éve.
- Nem is mesélted, hogy rád hajtott - csattan föl.
Bocsánatkérőn vonok vállat.
- Nem lehet, hogy csak emiatt haragszik. Úgy értem, ehhez túl extrém a reakciója - folytatja Kate, de most
már Christiannak szegezi a kérdéseit. - Mentálisan instabil? Milyen információi vannak a Grey családról?
- A hátamon feláll a szőr, amiért így faggatja Christiant, de Kate már rájött, hogy én semmit nem tudok, hát
nem is kérdez. Bosszantó gondolat.
- Úgy véljük, Detroit a kapcsolat - mondja Christian bágyadtan. Jaj, Kate, kérlek, hagyd itt abba.
- Ő is Detroitból jött?
Christian bólint. A gép felgyorsít, és erősebben szorítom Christian kezét. Ő megnyugtató pillantást vet
rám. Tudja, hogy gyűlölöm a fel- és leszállást. Megszorítja a kezem, és hüvelykujjával cirógatva
nyugtatgat.
- Mit tudsz róla? - kérdezi Elliot, aki ügyet sem vet rá, hogy a kifutópályán vágtatunk, és a kis gép
mindjárt felemelkedik az égbe, miként arra sem, hogy Christiannak egyre inkább elege van Kate
faggatózásából. Kate előrehajolva feszülten figyel.
- Ez nem hivatalos - mondja Christian kifejezetten neki. Kate alig észrevehetően, de összeszorítja a száját.
Nyelek egyet.
Basszus!
- Néhány dolgot megtudtunk róla - folytatja Christian. - Az apja meghalt egy kocsmai verekedésben. Az
anyja hülyére itta magát. Hyde egyik intézetből a másikba került és egyik zűrből a másikba. Többnyire
kocsilopás. Ült a fiatalkorúak börtönében is. Az anyja végül részt vett valami programban, és összeszedte
magát, Hyde pedig megváltozott. Elnyert egy ösztöndíjat Princetonba.
- Princetonba? - támad fel Kate kíváncsisága.
- Aha. Értelmes srác - von vállat Christian.
- Annyira nem értelmes, ha elkapták - morogja Elliot.
- De nyilván nem tudta egyedül megcsinálni ezt a mutatványt - veti közbe Kate.
Christian megmerevedik mellettem.
- Még nem tudjuk. - Nagyon nyugodt a hangja. Basszus! Lehet, hogy Hyde-nak társa van?
Megfordulok, és rémülten meredek Christianra. Ő ismét megszorítja a kezem, de nem néz a szemembe. A
gép könnyedén a levegőbe emelkedik, és a gyomrom ijesztően süllyed lefelé.
- Hány éves? - kérdem Christiantól. Egészen közel hajolok hozzá. Bármennyire is szeretném tudni, mi
történik, nem akarom bátorítani Kate kérdezősködését, mert tudom, hogy mennyire ingerli vele Christiant.
Abban is biztos vagyok, hogy a coctail-gate óta tele van Kate-tel Christian töke.

- Harminckettő. Miért?
- Csak kíváncsi voltam.
Christian álla megfeszül.
- Ne legyél kíváncsi Hyde-ra. Örülök, hogy bezárták a rohadékot. - Csaknem letámad, de úgy döntök, nem
veszek tudomást a hangszínéről.
- Szerinted van társa? - Rosszul vagyok a gondolattól, hogy valaki más is belekeveredhetett. Ez azt
jelentené, hogy még nincs vége.
- Nem tudom - feleli Christian, és ismét megfeszül az álla.-
- Talán valaki, akinek baja van veled - próbálkozom. Szentséges szar, remélem, nem az a
nőstényboszorkány. - Például Elena - suttogom.
Rádöbbenek, hogy hangosan ejtettem ki a nevet, de csak Christian hallja.
Aggódó pillantást vetek Kate-re, de ő Elliottal merül mély társalgásba. Elliot úgy tűnik, pipa rá. Hmm.
- Szereted démonizálni őt, igaz? - Christian a szemét forgatja, és utálkozva csóválja a fejét. - Lehet, hogy
haragszik rám, de nem tenne ilyent. - Szürke szemével komolyan néz rám. - Ne beszéljünk róla. Tudom,
hogy nem a kedvenc témád.
- Beszéltél vele? - suttogom, és nem vagyok biztos benne, hogy igazán tudni szeretném a választ.
- Ana, a születésnapi bulim óta nem beszéltem vele. Kérlek, ejtsd a témát. Nem akarok róla beszélni. -
Fölemeli a kezem, ajka az ujjperceimet súrolja. A pillantása éget, tudom, jobb nem erőltetni ezt a dolgot.
- Menjetek szobára - gúnyolódik Elliot. - Ja persze, már voltatok, de az nem tartott soká.
Christian felnéz, hűvös tekintete végigfut Ellioton.
- Kapd be, Elliot - mondja minden harag nélkül.
- Haver, csak elmesélem neked, hogy is megy ez. - Elliot szeme jókedvűen csillog.
- Mintha te tudnád - mormogja Christian gunyorosan, és felvonja a szemöldökét.
Elliot vigyorog, élvezi a szópárbajt.
- Te elvetted az első barátnődet. - Felém int.
Basszus, mi fog ebből kisülni? Elpirulok.
- Hibáztatsz érte? - Christian ismét megcsókolja a kezem.
- Nem - nevet a fejét rázva Elliot.
Vérvörös vagyok. Kate rácsap Elliot combjára.
- Ne legyél már ilyen seggfej! - korholja.
- Hallgass csak a barátnődre - mondja Christian. Vigyorog, úgy látom, elpárolgott az előbbi aggodalom.
Pattog a fülem a magasságtól, és a kabinban kisebb a feszültség, ahogy a gép egyenesbe áll. Kate bosszús
képpel mered Elliotra. Hmm… van valami kettejük között? Nem vagyok biztos benne. De Elliotnak igaza
van. Gondolatban felhorkanok a dolog iróniája miatt. Én vagyok - én voltam - Christian első barátnője, és
most már a felesége. Az a tizenöt, meg az ördögi Mrs. Robinson nem számít. Igaz, róluk Elliot nem is tud,
és Kate nyilván nem árulta el neki. Kate-re mosolygok, aki összeesküvő módra kacsint vissza rám.
Biztonságban vannak nála a titkaim.
- Hölgyeim és uraim, nagyjából tízezer méter magasságban utazunk, és a becsült repülési idő egy óra
ötvenhat perc - közli Stephan. - Most már mozoghatnak a kabinban.
Natalia bukkan elő a konyhából.
- Hozhatok valakinek kávét? - kérdezi.

Tizenharmadik fejezet

Simán érünk földet Sardy Fielden 12:25-kor. Stephan a fő termináltól valamivel távolabb áll meg a
géppel, és az ablakból látom, hogy egy nagy VW minibusz vár bennünket.
- Szép landolás volt - vigyorog Christian, és kezet ráz Stephannal, miközben a kiszálláshoz készülődünk.
- Az egész a sűrűségmagasságon múlik - mosolyog vissza Stephan. - És Beighley jó matekos.
Christian biccent Stephan első tisztje felé.
- Szép volt Beighley.
- Köszönöm, uram - vigyorog a nő elégedetten.
- Kellemes hétvégét, Mr. Grey, Mrs. Grey. Holnap találkozunk. - Stephan félreáll az útból, hogy
kiszállhassunk, Christian pedig kézen fogva vezet le a lépcsőn.
Taylor az autó mellett vár.
- Minibusz? - hökken meg Christian, amikor elhúzza neki az ajtót. Taylor bűnbánó mosollyal rándít a
vállán. - Tudom, az utolsó percben szóltam - mondja lecsillapodva Christian.
Taylor visszamegy a géphez a bőröndökért.
- Van kedved kipróbálni egy minibusz hátsó ülésén? - mormogja Christian, és huncutul csillog a szeme.
Kuncogok. Ki ez az ember, és vajon hová tüntette Mr. Hihetetlenül Dühöst, akivel az elmúlt napokban
éltem?
- Rajta, szálljatok már be - szól ránk hátulról Mia. Türelmetlenül toporog Ethan mellett.
Beszállunk, a hátsó dupla üléséhez botorkálunk, és leülünk. Christianhoz bújok, aki a támlára teszi kezét.
- Kényelmes? - kérdezi halkan, miközben Mia és Ethan elfoglalják a helyüket előttünk.
- Igen - mosolygok, és Christian megcsókolja a homlokom. Valami okból ma szégyenlősnek érzem magam
vele. Miért? Az elmúlt éjszaka miatt? Vagy azért, mert társaságban vagyunk? Nem tudom eldönteni.
Elliot és Kate is csatlakozik hozzánk, Taylor pedig kinyitja a csomagtér ajtaját, hogy bepakolja a
holminkat. Öt perc múlva már úton is vagyunk.
Útban Aspen felé kinézek az ablakon. A fák zöldek még, de a közelgő ősz suttogása érződik már a levelek
sárguló csúcsain. Kristálykék ég, bár nyugaton sötét felhők gyülekeznek. Köröttünk a Sziklás-hegység
magasodik a távolban, buján zöldell, a legmagasabb csúcsa, közvetlenül előttünk, hósapkát visel. Az
egész olyan, amilyennek a gyerekek rajzolják le a hegyeket. A híresek és gazdagok téli játszóterén
vagyunk. És van itt egy házam. El sem hiszem. Valahol a szívem mélyén újra feltámad az az ismerős,
kényelmetlen érzés, ami mindig előbukkan, amikor Christian vagyonára gondolok. Kínoz, és bűntudattal
tölt el. Mivel érdemeltem ki ezt az életstílust? Nem tettem semmit, mindössze szerelmes lettem.
- Jártál már Aspenben, Ana? - fordul felém Ethan, és kizökkent gondolataimból.
- Nem. Először vagyok itt. És te?
- Kate meg én sokat jártunk ide tinédzser korunkban. Apa nagy síelő, igaz, anyánk nem annyira.
- Remélem, a férjem megtanít síelni. - Az emberemre pillantok.
- Én erre nem fogadnék - morogja Christian.
- Annyira nem lehetek ügyetlen.
- Kitörheted a nyakad. - És oda a mosolya.
Ó! Nem akarok vitatkozni, és elrontani ezzel a kedvét, inkább témát váltok.
- Mióta van itt házad?
- Úgy két éve. És most már a tiéd is, Mrs. Grey - mondja lágyan.
- Tudom - suttogom. De valahogy nem érzem mögötte a meggyőződést. Odahajolok, megcsókolom az állát,
és ismét hozzásimulva hallgatom, ahogy tréfál, nevetgél Ethannel és Elliottal. Időről időre Mia is
belekotyog, de Kate szótlan, és arra gondolok, hogy talán Jack Hyde-on jár az agya. Aztán eszembe jut,
hogy Christian aspeni házát Gia Matteo tervezte át, és Elliot építette. Talán ez köti le Kate gondolatait.

El-liot előtt nem kérdezhetek rá, már csak a Giával való kapcsolata miatt sem. Egyáltalán, tudja Kate,
hogy Giának van bármi köze is a házhoz? A homlokom ráncolva rágódom azon, hogy mi bánthatja a
barátnőmet, és eldöntöm, hogy rákérdezek, amint kettesben leszünk.
Áthajtunk Aspen központján, és a várost elnézve, felderül a kedvem. Többnyire vöröstéglás, tömör házak,
svájci stílusú kastélyok, meg jó néhány, színesre pingált századfordulós épület. Bankok, menő
divatüzletek árulkodnak arról, hogy a helyi népesség tehetős. Christian persze remekül illik ide.
- Miért Aspent választottad? - kérdezem.
- Tessék? - értetlenül mered rám.
- Miért itt vettél házat?
- Anya és apa mindig idehozott bennünket gyerekkorunkban. Itt tanultam síelni, és szeretem ezt a helyet.
Remélem, te is megszereted… de ha nem, akkor eladjuk, és keresünk valami más helyet.
Ilyen egyszerű!
Christian a fülem mögé gyömöszöl egy kósza fürtöt.
- Csodásan nézel ki ma - mormogja.
Lángol az arcom. Egyszerű utazó szerkó van rajtam: farmer és póló, könnyű, tengerészkék dzsekivel. A
csudába is, miért vagyok ma ilyen szégyenlős vele?
Gyengéden, édesen, szeretetteljesen megcsókol.
Taylor áthajt velünk a városon, és máris fölfelé kapaszkodunk a völgy másik oldalán kanyargó hegyi úton.
Minél magasabbra érünk, annál izgatottabb leszek, és Christian is feszült mellettem.
- Mi baj? - kérdezem az egyik kanyarban.
- Remélem, tetszeni fog - mondja halkan. - Megjöttünk.
Taylor lelassít, és befordul egy szürke, bézs és vörös kövekből épült kapun. Továbbhalad a felhajtón,
végül lefékez egy tekintélyes ház előtt.
Kétszárnyú épület, meredek tetőkkel, sötét fából és ugyanabból a vegyes kőből épült, mint a kapu.
Lenyűgöző, modern és rideg, nagyon is Christian stílusa.
- Otthon - formálja hang nélkül a szája, miközben vendégeink lekászálódnak a minibuszról.
- Jól néz ki.
- Gyere! Nézd meg - mondja Christian izgatottan, de aggódva csillog a szeme. Olyan, mintha a
tudományos kísérlete eredményét akarná megmutatni nekem.
Mia felszalad a lépcsőn az ajtóban álló asszonyhoz. A nő pici, hollófekete haja kezd őszbe vegyülni. Mia
a nyakába veti magát, és magához öleli.
- Ki ez? - kérdezem, miközben Christian kisegít a mini-buszból.
- Mrs. Bentley. Itt lakik a férjével. Ők gondoskodnak a házról.
Szent tehén… újabb személyzet?
Mia bemutatja Ethant és Kate-et. Elliot is megöleli Mrs. Bentley-t. Miközben Taylor kipakol a kocsiból,
Christian kézen fogva az ajtóhoz vezet.
- Üdv idehaza, Mr. Grey - mosolyog Mrs. Bentley.
- Carmella, a hölgy a feleségem, Anastasia - mondja Christian büszkén. Mintha csak simogatná a nevemet,
s a szívem kihagy egy ütemet.
- Mrs. Grey - biccent Mrs. Bentley tisztelettudón. Kezet rázunk. Nem lep meg, hogy az asszony jóval
szertartásosabb Christiannal, mint a család többi tagjával.
- Remélem, kellemesen utaztak. Állítólag szép idő lesz egész hétvégén, de nem vagyok biztos benne. - Az
asszony a mögöttünk gyülekező szürke felhőkre pillant. - Kész az ebéd, bármikor tálalhatom, amikor
óhajtják. - Ismét elmosolyodik, sötét szeme csillog, és azonnal megkedvelem.
- Megjöttünk. - Christian elkap és fölemel.
- Mit csinálsz? - visítok.
- Átemelem még egy küszöbön, Mrs. Grey.

Nevetek, Christian pedig bevisz, és egy kurta csók után letesz a széles előszobában a keményfa padlóra. A
berendezés rideg, engem az escalai nagyszobára emlékeztet. Fehér falak, sötét fa, absztrakt kortárs
műalkotások. A folyosó tágas nappaliba nyílik, ahol három törtfehér bőrfotel veszi körül a szobát uraló
kandallót. Mia kézen fogja Ethant, és magával cibálja a házba. Christian szemét összehúzva néz utánuk,
összeszorítja ajkát. A fejét csóválja, majd felém fordul.
Kate hangosan füttyent.
- Szép hely.
Körülnézek, s látom, hogy Elliot segít Taylornak a bőröndökkel. Ismét az jut az eszembe, hogy Kate tudja-
e, hogy Giának köze van ehhez a helyhez.
- Vezesselek körbe? - kérdezi Christian. Bármi járt is a fejében Mia és Ethan kapcsán, elpárolgott. Süt
belőle az izgalom… vagy inkább aggodalom? Nehéz megmondani.
- Persze.
Ismét nyomasztónak érzem a gazdagságát. Mennyibe kerülhetett ez a hely? És én semmivel nem járultam
hozzá. Egy pillanatra visszaröppenek az időben az első alkalomhoz, amikor Christian az Escalába vitt. Az
is nyomasztott. Látod, megszokod, sziszegi a tudatalattim.
Christian a homlokát ráncolja, de aztán kézen fogva végigvezet a helyiségeken. A konyha a lehető
legmodernebb, csupa világos márványpult és fekete konyhaszekrény. A földszinten van még egy
tekintélyes borospince, meg egy tágas dolgozószoba, benne nagyképernyős plazmatévé, puha fotelek… és
egy biliárdasztal. Tátott szájjal bámulom, és elpirulok, amikor Christian rajtakap.
- Van kedved egy partihoz? - kérdezi, és gonoszul csillog a szeme. A fejem rázom, és ismét a homlokomat
ráncolom, miközben Christian újra megfogja a kezem és felvezet az emeletre. Négy hálószoba van
odafenn, mindegyik fürdőszobás.
A házigazda lakosztálya valami más. Az ágy hatalmas, nagyobb, mint az otthoni, vele szemközt pedig
hatalmas, egész falat betöltő ablak néz Aspenre meg a zöldellő hegyekre.
- Ez az Aspen-hegy - magyarázza Christian, és aggódva néz. Az ajtóban áll, hüvelykujját fekete farmerja
övtartójába dugja.
Bólintok.
- Nagyon csöndes vagy - mormogja.
- Ez csodaszép, Christian. - És hirtelen elönt a vágy, hogy otthon legyek az Escalában.
Christian öt hosszú lépéssel előttem terem, megfogja az államat, és kiszabadítja alsó ajkam a fogam
szorításából.
- Mi az? - kérdezi, és mélyen a szemembe néz.
- Nagyon gazdag vagy.
- Igen.
- Néha még mindig meglep, mennyire gazdag vagy.
- Gazdagok vagyunk.
- Vagyunk - morgom gépiesen.
- Ne törődj ezzel, Ana. Ez csak egy ház.
- Pontosan mit is csinált itt Gia?
- Gia? - Christian csodálkozó képet vág.
- Nem ő tervezte újra a házat?
- De igen. Gia munkája a lenti dolgozószoba. Elliot volt a kivitelező. - A hajába túr, és a homlokát
ráncolva néz rám. - Miért beszélünk most Giáról?
- Tudod, hogy kavart Elliottal?
Christian néhány pillanatig kiismerhetetlen arccal néz rám.
- Elliot fél Seattle-t megdugta, Ana.
Tátva marad a szám.

- Főként a nőket, ha jól tudom - tréfálkozik Christian. Azt hiszem, jót mulat az ábrázatomon.
- Ó!
Christian bólint.
- Nem tartozik rám. - Széttárja kezét.
- Nem hiszem, hogy Kate tud erről.
- Gondolom, Elliot nem veri nagydobra. Nekem úgy tűnik, Kate-nek is megvannak a maga titkai.
Le vagyok döbbenve. A kedves, szolid, szőke, kékszemű Elliot? Hitetlenkedve nézek.
Christian a fejét félrebiccentve tanulmányoz.
- Nemcsak Gia vagy Elliot szexuális életéről van szó.
- Tudom. Sajnálom. Mindazok után, ami a múlt héten történt, csak… - Vállat vonok, hirtelen a sírás
fojtogat. Christian szemlátomást elernyed a megkönnyebbüléstől. A karjába von, magához szorít, s a
hajamba fúrja az orrát.
- Tudom, és ne haragudj. Lazítsunk, érezzük jól magunkat. Itt maradhatsz, olvashatsz, nézheted a vacak
tévét, vásárolhatsz, kirándulhatsz, akár pecázhatsz is. Amit csak akarsz. És felejtsd el, amit Elliotról
mondtam. Indiszkrét voltam.
- Azért ez megmagyarázza, miért cukkol mindig - mormogom, és megpuszilom a mellét.
- Elliotnak fogalma sincs a múltamról. Mondtam neked, hogy a családom melegnek hitt. Magányosnak, de
melegnek.
Kuncogva kezdek ellazulni a karjában.
- Én is magányosnak hittelek. Mennyire tévedtem. - Átkarolom, és nevetnem kell a gondolaton. Még hogy
Chris-tian meleg.
- Csak nem kinevet, Mrs. Grey?
- Talán egy kicsit - vallom be. - Tudod, csak azt nem értem, hogy minek neked ez a ház.
- Hogy érted? - csókol a hajamba.
- Ott van a hajó, az megértem, van egy lakásod New Yorkban, annak üzleti okai vannak. De itt miért?
Hiszen senkivel nem osztottad meg.
Christian megmerevedik, és néhány szívdobbanásnyit hallgat.
- Rád vártam - mondja lágyan, és sötéten ragyog a szeme.
- Ez… annyira szép tőled, hogy ezt mondod.
- Így igaz. Csak akkor még nem tudtam. - Azzal a szégyenlős mosolyával néz rám.
- És örülök, hogy vártál.
- Megérte várni rád, Mrs. Grey. - Az ujjával fölfelé biccenti államat, lehajol, és gyengéden megcsókol.
- Ahogyan rád is - mosolygok. - Bár egy kicsit becsapottnak érzem magam. Egyáltalán nem kellett sokáig
várnom.
Christian elvigyorodik.
- Akkora főnyeremény volnék?
- Christian, te vagy a lottóötös, a rák ellenszere, a három kívánság Aladdin lámpájából egybegyúrva.
Felvonja az egyik szemöldökét.
- Mikor fogod fel végre? - korholom. - Igen, jó parti voltál. És most nem erre gondolok - mutatok a
luxuskörnyezetre. - Úgy értem, itt. - A szívére teszem a kezem, és elkerekedik a szeme. Az én
önbizalommal teli, szexi férjem eltűnt, és az elveszett kisfiú áll előttem. - Hidd el, Christian, kérlek
szépen - suttogom, és két kezembe fogva arcát, az enyémre húzom az ajkát. Felnyög, és nem tudom, azért-
e, amit mondtam, vagy ez csak a szokásos reakciója. Igényt tartok rá, ajkam az ajkához préselem, nyelvem
a szájában kalandozik. Mindketten kapkodjuk a levegőt, amikor elhúzódik, és kétkedő pillantással néz.
- Mikor fogod fel azzal a kivételesen vastag koponyáddal, hogy szeretlek? - kérdezem lemondóan.
Nyel egyet.
- Majd egyszer.

Ez is haladás. Elmosolyodok, és az a szégyenlős mosoly a jutalmam.
- Gyere. Menjünk ebédelni, a többiek már nem tudják elképzelni, hol vagyunk. Megbeszéljük, ki mit
szeretne.

- Ó, nem! - mondja hirtelen Kate.
Minden pillantás felé fordul.
- Nézzétek! - A panorámaablak felé mutat. Odakint zuhog az eső.
A konyhában ülünk a sötét faasztal körül. Megettük a vegyes előételt, amelyet Mrs. Bentley készített, és
elfogyasztottunk két palack Frascatit. Jóllaktam, egy kicsit zsong a fejem az alkoholtól.
- Hát ennyit a kirándulásról - morogja Elliot, s mintha kicsit megkönnyebbült volna. Kate bosszúsan nézi.
Valami tuti nem stimmel közöttük. Velünk lazák, de egymás társaságában nem.
- Bemehetnénk a városba - kotyogja Mia, és Ethan gunyorosan mosolyog rá.
- Tökéletes pecaidő - javasolja Christian.
- Én pecázni megyek - mondja Ethan.
- Váljunk szét - csapja össze a tenyerét Mia. - A lányok vásárolni mennek, a fiúknak unalmas szabadtéri
program.
Kate-re pillantok, aki elnézően néz Miára. Horgászás vagy vásárlás. Hűha, micsoda választék.
- Ana, te mit szeretnél? - kérdezi Christian.
- Nekem mindegy - hazudom.
Kate elkapja a pillantásomat, ajka némán formálja: „vásárlás”. Talán beszélni akar velem.
- De örömmel megyek vásárolni - mondom, és kényszeredetten mosolygok Kate-re meg Miára.
Christian somolyog. Tudja, hogy utálok vásárolni.
- Itt maradhatok veled, ha akarod - mormogja, és a hasamban valami sötét erő moccan a hangszínétől.
- Nem, menj csak pecázni - felelem. Szüksége van pasis programra is.
- Jó tervnek tűnik - szól közbe Kate, és feláll az asztaltól.
- Taylor elkísér - mondja Christian tényként, nem vitatkozhatunk.
- Nincs szükségünk bébiszitterre - vág vissza Kate durván. Mint mindig, most is nyílt.
A karjára teszem a kezem.
- Taylornak velünk kell jönnie.
Kate a homlokát ráncolja, majd vállat von, és most az egyszer tartja a nyelvét.
Jámboran Christianra mosolygok. Közönyösnek tűnik. Remélem, nem haragszik Kate-re.
Elliot is a homlokát ráncolja.
- Elemet kell vennem az órámba. Bemegyek a városba. - Gyors pillantást vet Kate-re, és látom, hogy
enyhén elpirul. Kate-nek ez elkerüli a figyelmét, mert nyíltan nem vesz tudomást Elliotról.
- Vidd az Audit, Elliot. Amikor megjöttél, mehetünk pecázni - mondja Christian.
- Aha - morogja Elliot, de szórakozottnak tűnik. - Jó terv.

- Menjünk be! - Mia megfogja a kezem, és magával rángat egy drága butikba, amely csupa rózsaszín
selyem és kamu francia rusztikus bútor. Kate utánunk jön, Taylor pedig odakinn vár, az üzlet
vászonernyője alá bújt az eső elől. A Say a Little Prayer harsog Arethával a bolt hifi rendszeréből.
Szeretem ezt a dalt, fel kéne töltenem Christian iPodjára.
- Ez csodásan állna rajtad, Ana - mutat fel Mia egy pici, ezüstös anyagot. - Próbáld fel.
- Öö… egy kicsit rövid.
- Csodásan nézel majd ki benne. Christian imádni fogja.

- Gondolod?
Mia ragyogó arccal néz rám.
- Ana, hihetetlen lábad van, és ha este szórakozni megyünk - elmosolyodik, érzi a könnyű prédát -, jól kell
kinézned a férjed kedvéért.
Pislogok. Kicsit megdöbbentem. Szórakozni megyünk? Nem volt róla szó.
Kate az arcom láttán felnevet. Most, hogy távol van Elliottól, kicsit nyugodtabb.
- Rázunk egy kicsit ma este - mondja.
- Gyere, próbáld fel! - parancsol rám Mia, és vonakodva követem a próbafülkébe.

Várom, hogy Kate és Mia előbukkanjon a próbafülkéből. A kirakathoz bóklászom, és bámulok kifelé a
főutcára. Még mindig a soul összeállítás szól: Dionne Warwick énekli a Walk on By t. Újabb remek dal,
anyám egyik kedvence. Lepillantok a kezemben lévő Ruhára. Talán túlzás ruhának nevezni. Nincs háta, és
igen rövid, de Mia esküdözik, hogy nyerő darab, tökéletes arra, hogy áttáncoljam benne az éjszakát.
Alighanem cipőre is szükségem lesz, egy hatalmas, vaskos nyakláncra úgyszintén. Ez a következő
célkitűzés. A szemem forgatva azon tűnődöm, milyen szerencsés is vagyok, mert ott van nekem Caroline
Acton, a személyi beszerzőm.
Elliot látványa vonja, magára a figyelmemet a butik kirakatán keresztül. A fákkal szegélyezett főutca
másik oldalán száll ki a nagy Audiból, és úgy rohan be egy boltba, mint aki az eső elől menekül. Mintha
ékszerbolt volna… talán itt akar elemet venni az órájába. Pár perc múlva bukkan elő, és nincs egyedül.
Egy nő van vele.
Basszus! Giával beszélget! Mi a fenét keres ez itt?
Nézem, ahogy sietve megölelik egymást, a nő fejét hátravetve nevet valamin, amit Elliot mondott, ő pedig
arcon csókolja, majd a várakozó kocsihoz siet. Gia sarkon fordul és elindul. Tátott szájjal bámulok utána.
Ez meg mi volt? Aggódva fordulok a próbafülkék felé, de Kate-nek vagy Miának nyoma sincs.
A bolt előtt várakozó Taylorra pillantok. Elkapja a pillantásomat, és vállat von. Ő is tanúja volt Elliot kis
találkozójának. Elpirulok, amiért leskelődésen kaptak. Visszafordulok, Mia és Kate pont akkor bukkan elő
nevetgélve. Kate kérdő pillantást vet rám.
- Mi baj, Ana? - kérdezi. - Nem tetszik a ruha? Szenzációsan nézel ki benne.
- Öö… nem.
- Minden rendben? - kerekedik el Kate szeme.
- Jól vagyok. Fizetünk? - A pénztárhoz megyek, és Mia, aki két szoknyát választott, csatlakozik hozzám.
- Jó napot, hölgyem. - A fiatal eladó, akinek az ajkán több fényes rúzs van, mint amennyit valaha is láttam
egy helyen, rám mosolyog. - Nyolcszázötven dollár lesz.
Micsoda? Ezért a falat anyagért? Pislogva nézek a nőre, és szerényen átnyújtom fekete Amex kártyámat.
- Mrs. Grey - dorombolja Ms. Rúzs.
A következő két órában kábán követem Kate-et és Miát, miközben önmagammal hadakozom. Mondjam el
Kate-nek? Tudatalattim határozottan rázza a fejét. Igen, el kell mondanom. Nem, nem szabad. Lehet, hogy
teljesen ártatlan találkozás volt. A francba! Mit tegyek?

- Na, hogy tetszik ez a cipő, Ana? - Mia csípőre teszi a kezét.
- Öö… igen… nem rossz.
Végül egy használhatatlanul magas sarkú Manolo Blahniknál kötök ki, olyan pánttal, ami mintha tükörből
készült volna. Tökéletesen illik a ruhához, és több mint ezer dollárba fáj Christiannak. A hosszú
ezüstlánccal - amelyhez Kate ragaszkodott -, nagyobb szerencsém van, nyolcvannégy dollárért megkapom.

- Kezded megszokni, hogy van pénzed? - kérdi Kate minden rosszindulat nélkül, amikor visszaindulunk a
kocsihoz. Mia előresietett.
- Tudod, hogy ez nem én vagyok, Kate. Eléggé feszélyez, de tisztában vagyok azzal, hogy ez is velejár. -
Lebiggyesztem az ajkam, és Kate átkarol.
- Hozzá fogsz szokni, Ana - mondja együttérzőn. - Remekül fogsz kinézni.
- Hogy jössz ki Elliottal? - kérdezem.
Tágra nyílt kék szeme felém villan.
Jaj, ne!
A fejét rázza.
- Nem akarok most erről beszélni - biccent Mia felé -, de a dolgok mostanában… - Nem fejezi be a
mondatot.
Ez annyira nem jellemző a makacs Kate-re. Basszus! Tudtam, hogy valami gáz van. Mondjam el neki, mit
láttam? Mégis, mit is láttam? Elliotot, amint Miss Jólöltözött Szexuális Ragadozóval beszélget, egy
ölelést meg egy puszit. De hiszen régi barátok! Nem, nem mondom el Kate-nek. Nem most. Bólintással
közlöm, hogy tökéletesen megértelek, és tiszteletben tartom a magánéleted, ő pedig hálásan megszorítja a
kezem. Igen, egy pillanatra látom szemében a fájdalmat és a bánatot, aztán gyorsan eltünteti egy
pislogással. Hirtelen elönt a vágy, hogy valahogyan megvédjem drága barátnőmet. Mi a fenét művel Elliot
hímribanc Grey?

Visszamegyünk a házba, és Kate úgy dönt, megérdemlünk néhány koktélt a kimerítő vásárlás után, és epres
daiquirit készít nekünk. A nappaliban üldögélünk a lobogó tűz előtt.
- Elliot egy kicsit eltávolodott újabban - mormogja Kate a lángokba bámulva. Végre magunkban vagyunk
néhány percet, amíg Mia elpakolja, amit vásárolt.
- Ó?
- És azt hiszem, bajba kerültem, amiért téged bajba kevertelek.
- Hallottad?
- Igen. Christian felhívta Elliotot; ő pedig engem.
A szememet forgatom. Ó, Ötven, Ötven, Ötven!
- Ne haragudj. Christian egy kicsit… védelmező. A koktél-gate óta nem is találkoztál Elliottal?
- Nem.
- Ó.
- Nagyon jó nálam, Ana - suttogja Kate, és egy rémes pillanatra már azt hiszem, sírva fakad. Ez annyira
nem jellemző rá. Csak nem tért vissza a Rózsaszín pizsama korszak?
Kate felém fordul.
- Beleszerettem. Először azt hittem, csak a remek szexet bírom benne, de elbűvölő, kedves, melegszívű és
mulatságos. El tudtam képzelni, hogy együtt öregszünk meg, tudod, srácok, unokák, minden.
- Boldogan élnek, amíg meg nem halnak - suttogom.
Kate szomorúan bólint.
- Talán beszélned kéne vele. Megoldani, hogy egy kicsit kettesben legyetek. Rájönni, mi rágja.
Inkább ki rágja, acsarkodik a tudatalattim. A fejére csapok. Megdöbbent, milyen szeszélyesek a
gondolataim.
- Talán elmehetnétek sétálni holnap délelőtt.
- Majd meglátom.
- Kate, gyűlölöm, hogy így látlak.
Bágyadtan elmosolyodik, én pedig odahajolok hozzá, és megölelem. Úgy döntök, nem említem Giát, bár

lehet, hogy a hímribancnak talán igen. Hogy játszhat így a barátnőm érzelmeivel?
Mia visszatér, és biztonságosabb vizekre evezünk.

A tűz sziszegve köp szikrákat, amikor rárakom az utolsó hasábot is. Kezd kifogyni a fa. Bár nyár van,
nagyon jól esik a tűz melege ezen az esős napon.
- Mia, nem tudod, hol tartják a tűzifát? - kérdezem a dai-qui-rit kortyolgató lányt.
- Azt hiszem, a garázsban.
- Megyek, hozok egy keveset. Legalább módom lesz körülnézni.
Mire kimerészkedem, eláll az eső. A ház mellé épített három férőhelyes garázshoz indulok. Az oldalajtó
nincs bezárva, felkapcsolom a villanyt, mert félhomály van. A neoncsövek hangosan életre kelnek.
Egy autó áll a garázsban. Az Audi, amellyel Elliotot láttam ma délután. Van még két hómobil is, de inkább
a két 125-ös terepmotor vonja magára a figyelmemet. Eszembe villan, amikor múlt nyáron Ethan bátran
vállalkozott rá, hogy megtanít motorozni, és öntudatlanul is megdörgölöm a karomon a csúnya zúzódás
helyét. Hatalmasat zúgtam a motorral.
- Motorozol? - hallom Elliot kérdését a hátam mögül.
Megperdülök.
- Hát megjöttél.
- Úgy tűnik. - Elliot elvigyorodik, és arra gondolok, hogy ezt akár Christian is mondhatta volna, csak
éppen e nélkül a széles, szívet melengető mosoly nélkül. - Szóval… - kérdezi.
Hímribanc!
- Egy kicsit.
- Van kedved egy körre?
- Öö… nem… nem hiszem, hogy Christian örülne neki.
- Christian nincs itt. - Elliot önelégülten mosolyog… ó, hát ez családi vonás… s a kezét széttárva jelzi,
hogy egyedül vagyunk.
A közelebbi mocihoz megy, farmerba bújtatott hosszú lábát átveti a nyergen, ráül a motorra, és megfogja a
kormányt.
- Christiannak… igen fontos a biztonságom. Nem lehet.
- Mindig azt teszed, amit mond? - Elliot babakék szeme gonoszul csillog, sugárzik belőle az a rosszfiú,
akibe Kate beleszeretett. A rossz fiú Detroitból.
- Nem. - Feddő pillantással vonom fel a szemöldököm. - De igyekszem változtatni ezen. Christiannak
éppen elég aggódni valója van nélkülem is. Megjött már?
- Nem tudom.
- Te nem mentél pecázni?
Elliot a fejét rázza.
- Volt egy kis elintéznivalóm a városban.
Elintéznivaló! Szent szar! Csinos szőke elintéznivaló! Élesen beszívom a levegőt, és tátott szájjal
meredek rá.
- Ha nem akarsz motorozni, mit keresel a garázsban? - érdeklődik Elliot.
- Tűzifát keresek.
- Hát itt vagy. Ó, Elliot, visszajöttél? - Kate zavar meg minket.
- Szia, bébi! - mosolyog rá szélesen Elliot.
- Fogtál valamit?
Feszülten lesem Elliot reakcióját.
- Nem. Néhány dolgot el kellett intéznem a városban. - És egy kurta pillanatra mintha bizonytalanság futna

át arcán.
Ó, basszus!
- Azért jöttem le, hogy megnézzem, mi tartja fel Anát. - Kate zavartan néz ránk.
- Csak egy kicsit elbeszélgettünk - mondja Elliot, és szinte tapintani lehet a feszültséget kettejük között.
Valamennyien elhallgatunk, amikor halljuk, hogy egy kocsi áll meg odakinn. Christian visszajött. Hál’
istennek! Mindnyájan összerezzenünk, mikor a garázsajtó hangosan életre kel, és lassan felemelkedik.
Christiant és Ethant pillantjuk meg, akik egy fekete, platós teherautóról pakolnak le. Christian megtorpan,
amikor meglát minket a garázsban.
- Garázsbanda? - kérdezi gunyorosan, és egyenesen felém tartva bejön.
Elmosolyodom. Megkönnyebbülök, hogy láthatom. A vízhatlan dzseki alatt azt az overallt viseli, amelyet
még én adtam el neki Claytonnál.
- Szia! - mondja, és kérdő pillantást vet rám. Ügyet sem vet Kate-re és Elliotra.
- Szia! Szép az overallod.
- Sok zsebe van. Nagyon praktikus horgászáskor. - Lágy és csábító a hangja, csak nekem szól, és ahogy
végignéz rajtam, forró lesz a tekintete.
Elpirulok, ő pedig fülig érő, „minden az enyém” mosollyal válaszol.
- Csuromvíz vagy - mormogom.
- Esett. Mit kerestek a garázsban? - Végre tudomásul veszi, hogy nem kettesben vagyunk.
- Ana lejött tűzifáért. - Elliot szemöldöke megemelkedik. Valahogy sikerült ezt úgy mondania, mintha
trágárság lenne. - Próbáltam megkísérteni, hogy motorozzunk. - Elliot a kétértelműség mestere.
Christian elkomorodik, és a szívem megáll.
- De nemet mondott. Azért, mert neked nem tetszene - folytatja Elliot kedvesen, minden homályos
célozgatás nélkül.
Christian szürke szeme ismét rám tapad.
- Tényleg? - mormolja.
- Nézzétek, én szívesen beszélgetek arról, hogy mit csinált Ana, és miért, de nem mennénk inkább be? -
csattan fel Kate. Lehajol, felkap két rönköt, és sarkon fordulva az ajtó felé viharzik.
Basszus! Kate haragszik. De tudom, hogy nem rám. Elliot fölsóhajt, és szótlanul követi. Utánuk nézek, de
Christian elvonja a figyelmemet.
- Te tudsz motorozni? - kérdezi, és némi hitetlenkedést hallok a hangjából.
- Nem valami jól. Ethan tanított.
Azonnal fagyos lesz a tekintete.
- Jól döntöttél - mondja sokkal hűvösebben. - Nagyon kemény most a talaj, és az esőtől álnokul csúszós.
- Hová tegyem a felszerelést? - szól be kintről Ethan.
- Hagyd csak, Taylor majd elintézi.
- És mi legyen a hallal? - folytatja kicsit csúfondárosan Ethan.
- Fogtál halat? - kérdezem meglepődve.
- Nem én. Ethan fogta. - És Christian duzzog, de milyen jól áll neki.
Kitör belőlem a nevetés.
- Mrs. Bentley majd elintézi - szól vissza Ethannek, aki vigyorogva tűnik el a házban. - Szórakoztató
vagyok, Mrs. Grey?
- Nagyon és csuromvizes… engedek neked fürdővizet.
- Ha csatlakozol. - Christian odahajol hozzám, és megcsókol.

A lakosztályunkhoz tartozó nagy, tojás alakú kádat teleeresztem, és drága fürdőolajat adok a vízhez.

Azonnal habzani kezd, és mennyei az illata… Azt hiszem, jázmin. Amíg telik a kád, a hálószobában
felakasztom a Ruhát.
- Jól érezted magad? - kérdezi Christian, amikor belép. Pólót és melegítő alsót visel, mezítláb van.
Becsukja az ajtót maga mögött.
- Igen - mormogom, és iszom a látványát. Hiányzott. Hát nem nevetséges? Alig néhány órát voltunk távol
egymástól.
Christian a fejét félrebiccentve mered rám.
- Mi az?
- Arra gondoltam, mennyire hiányoztál.
- Úgy hangzik, mintha nagyon szerelmes volna, Mrs. Grey.
- Az is vagyok, Mr. Grey.
Felém indul, és megáll előttem.
- Mit vettél? - suttogja, és tudom, hogy ideje témát váltanom.
- Ruhát, cipőt, nyakláncot. Rengeteg pénzedet elköltöttem. - Bűntudatosan nézek fel rá.
Mulattatja a dolog.
- Helyes - mormogja, és a fülem mögé dug egy kósza tincset. - És milliomodszor mondom, ez a mi
pénzünk.
Meghúzza az államat, kiszabadítja az ajkam a fogaim közül, majd a mutatóujjával végigsimít a pólóm
elején, le a szegycsontomon, a két mellem között, le a gyomromon és a hasamon, a póló szegélyéig.
- Erre nem lesz szükséged a fürdőben - suttogja, és megmarkolva a póló szegélyét, két kézzel lassan
fölfelé húzza. - Emeld fel a karodat.
Anélkül, hogy a szemem levenném róla, engedelmeskedem, és Christian a földre ejti a pólómat.
- Azt hittem, csak fürdünk egyet. - Gyorsabban ver a szívem.
- Előbb jól meg akarlak izzasztani. Te is hiányoztál nekem. - És megcsókol.

Egymással szemben ülünk a kádban. Nagyon tele van, annyira, hogy amikor mozdulunk, kilöttyen a víz a
padlóra. Nagyon dekadens. Még dekadensebbnek érzem azt, ahogyan Christian a lábamat mossa.
Masszírozza a talpamat, finoman húzogatja a lábujjamat. Mindegyiket megcsókolja, és gyengéden
beleharap a kislábujjamba.
- Ááá! - Érzem a harapását az ágyékomban.
- Jólesik? - sóhajtja.
- Hmm - motyogom alig érthetően.
Újra masszírozni kezd. Ó, mennyire finom! Lehunyom a szemem.
- Ma láttam Giát a városban - mormogom.
- Tényleg? Azt hiszem, van itt háza - válaszolja Christian közönyösen. A legcsekélyebb mértékben sem
érdekli a dolog.
- Elliottal volt.
Most már abbahagyja a masszírozást, ez felkeltette a figyelmét. Kinyitom a szemem, és látom, hogy
félrebiccentette a fejét, mint aki nem ért valamit.
- Hogy érted, hogy Elliottal volt? - kérdezi inkább értetlenül, mintsem aggódva.
Elmesélem, hogy mit láttam.
- Ők csak barátok, Ana. Azt hiszem, Elliot nagyon odavan Kate-ért. - Kis szünet után, valamivel
csöndesebben hozzáteszi: - Tudom, hogy nagyon oda van érte. - És úgy néz rám, mintha azt akarná
mondani, fogalmam sincs, miért.
- Kate gyönyörű - fújom fel magam a barátnőm védelmében.

Christian felhorkan.
- Azért örülök, hogy te estél be az irodámba. - Megcsókolja a nagylábujjam, elengedi a bal lábamat, és
felveszi a jobbat, majd elölről kezdi az egészet a jobb lábamon. Olyan erős a keze. Újra kezdek ellazulni.
Nem akarok veszekedni Kate miatt. Lehunyom a szemem, és hagyom, hogy Christian ujjai csodákat
műveljenek a lábammal.

Tátott szájjal bámulom magam az egészalakos tükörben. Ki ez a démon, aki visszanéz rám? Kate egész
este Barbie babázott velem, megfésült, kisminkelt. A hajam dús, egyenes, a szemem kihúzva, az ajkam
skarlátvörös. És… dögös lettem. Csupa láb, főként ebben a magas sarkú Manolo cipőben, és az illetlenül
rövid ruhában. Bár van egy rossz érzésem, hogy Christiannak nem fog tetszeni. Túl sokat mutatok
magamból. A fegyverszüneti egyezményünk szellemében úgy döntök, megkérdezem tőle, és felkapom a
BlackBerryt.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Nem túl nagy ebben a seggem?
Dátum: 2011. Augusztus 27. 18:53
Címzett: Christian Grey

Mr. Grey!
Divattanácsra van szükségem.
A te Mrs. G-d.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Baba!
Dátum: 2011. Augusztus 27. 18:55
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!
Határozottan kétlem, hogy nagy lenne, de átjövök, és alaposan szemügyre veszem a fenekedet, hogy biztos lehessek a dologban.
Várakozásteljesen.
Mr. G.

Christian Grey,
Elnök-vezérigazgató Grey Enterprises Holdings és Popó Felügyelet,
Inc.

Alig olvasom el az e-mailt, máris nyílik a hálószoba ajtaja, és Christian áll meg a küszöbön.
Lemerevedik, szája tátva, a szeme tágra kerekedik.
Basszus… ez két irányban is elsülhet.
- Nos? - suttogom.
- Ana, te… hűha…
- Tetszik?

- Igen, azt hiszem. - Kicsit rekedtes a hangja.
Lassan bejön a szobába, és becsukja az ajtót. Fekete farmert visel fehér inggel, fekete zakóval. Istenien
néz ki. Amikor odaér hozzám, a vállamra teszi a kezét, és megfordít az egészalakos tükör felé. Látom,
hogy elbűvölten mered mezítelen hátamra. Ujja végigsiklik a gerincemen, és eléri a derekam alatt a ruha
szélét, ahol a halovány hús az ezüstös anyaggal találkozik.
- Nagyon sokat megmutat - mormogja. Keze lejjebb siklik a meztelen combomon. Megáll, szürke szeme
izzó pillantással néz a kék szempárba, aztán lassan fölfelé indul az ujja a szoknya felé. Nézem a tükörben,
ahogyan hosszú ujja puhán siklik, ingerli bőrömet, érzem nyomában a bizsergést, és a szám tökéletes O
alakot formál.
- Nincs messze innen… - Christian a szoknya szegélyét érinti, majd följebb emelkedik az ujja - …ez -
suttogja. - Felnyögök, amikor ujjai a nemi szervemhez érnek, kínzó lassúsággal mozognak a bugyimon,
éreznek, ingerelnek.
- És mit akarsz ezzel mondani? - suttogom.
- Azt akarom mondani, hogy… nincs messze… innen. - Az ujjai a bugyi alá csusszannak, aztán az egyik
már bennem is van puha, nyirkos rejtekemben. És innen… nincs messze ez. - Bennem mozog az ujja.
Halk, nyávogó hang szakad ki belőlem.
- Ez az enyém - mormogja a fülembe. Lehunyja a szemét, és lassan mozgatja az ujját ki és be. - Nem
akarom, hogy bárki más is lássa.
Kihagy a lélegzetem, ujjai mozgásának ritmusára kapkodom a levegőt. A tükörben nézem, mit művel, és ez
már több mint erotikus.
- Úgyhogy legyél jó kislány, és ne hajolj le. Akkor minden rendben lesz.
- Megengeded? - suttogom.
- Nem, nem foglak visszatartani attól, hogy viseld. Káprázatosan nézel ki, Anastasia. - Hirtelen kihúzza az
ujját, s én máris többre vágyom. Christian most elém áll, alsóajkamra teszi a belém hatoló ujja végét.
Ösztönösen csücsörítek és megcsókolom. Gonoszkás vigyor a jutalmam. Christian a szájába dugja az
ujját, s az arca elárulja, hogy jóízű vagyok, nagyon jóízű. Elpirulok. Vajon mindig meg fog döbbenteni,
hogy ilyeneket művel?
Megfogja a kezem.
- Gyere! - utasít gyöngéden. Kedvem volna visszavágni, hogy amúgy is indulni akartam, de annak
fényében, ami tegnap történt a játszószobában, inkább hallgatok.

A desszertre várunk egy drága, elegáns étteremben. Eddig kellemesen telt az este a városban, és Mia
mindenáron tovább akar szórakozni valami klubban. Kivételesen csöndben ül, és Ethan minden szavát
issza, amikor Christiannal beszélgetnek. Egyértelmű, hogy elvarázsolta őt, Ethan pedig… hát, nehéz
megmondani. Nem tudom, hogy csak barátok-e, vagy több is van köztük.
Christian láthatóan jól érzi magát. Lelkesen beszélget Ethannel. A pecázás egyértelműen összehozta őket.
Főleg pszichológiáról beszélgetnek. Ironikus módon, mintha Christian tudna többet a témáról, és a
beszélgetést figyelve, halkan felhorkanok. Szomorúan nyugtázom, hogy tapasztalata a sok elmeturkásszal
való találkozás eredménye.
„Te vagy a legjobb terápia.” Ez visszhangzik a fejemben. Egyszer, szeretkezés közben suttogta nekem. Én
volnék? Ó, Christian, nagyon remélem. Kate-re pillantok. Gyönyörű, ámbár Kate mindig gyönyörű. Ő és
Elliot kevésbé élénkek most. Elliot idegesnek tűnik, a viccei kicsit túl hangosak, a nevetése hamis.
Veszekedtek volna? Mi eszi Elliotot? Az a nő? A szívem sajog a gondolatra, hogy fájdalmat okozhat a
legjobb barátnőmnek. A bejárat felé pillantok, félig-meddig azt várom, hogy Gia vonul be, és szép ruhába
bújtatott seggecskéjét riszálva elindul felénk. Sejtem, hogy az elfogyasztott alkohol miatt tréfál meg az

agyam. Sajogni kezd a fejem.
Elliot hirtelen feláll, a csempézett padlón hangosan hátralöki a székét. Mindenkit megriaszt, minden szem
felé fordul. Egy pillanatig lenéz Kate-re, aztán fél térdre ereszkedik mellette.
Ó, istenem!
Megfogja Kate kezét, a csend takaróként terül az egész étteremre. Mindenki abbahagyja az evést, a
beszélgetést, a járkálást, és őket bámulja.
- Én gyönyörű Kate-em, szeretlek. Szeretem a bájosságodat, a szépségedet, a tüzes szellemed, aminek
párja nincs. Elragadtad a szívem. Töltsd el velem az életed. Legyél a feleségem.
Szentséges szar!

Tizennegyedik fejezet

Az egész étterem Kate-et és Elliotot lesi, mindenki visszafojtott lélegzettel várakozik. Elviselhetetlen a
feszültség. A csönd kihúzott gumiként nyúlik. Fojtogató, aggodalommal teli és mégis reményteljes a
légkör.
Kate értetlenül mered Elliotra, aki vágyakozástól tágra nyílt szemmel néz rá - talán félelemmel is.
Basszus, Kate, ne hagyd már szenvedni. Kérlek. Megkérhette volna Kate kezét négyszemközt is.
Egy könnycsepp gördül ki Kate szeméből, de az arca kifejezéstelen marad. Basszus! Csak nem sír? Aztán
elmosolyodik, amolyan lassú, hitetlenkedő, megtaláltam a Nirvánát mosollyal.
- Igen - suttogja alig hallhatón, beletörődőn, egyáltalán nem rá jellemző módon. Egy nanoszekondnyi
szünet után az egész étterem egy emberként sóhajt fel a megkönnyebbüléstől, és rögtön utána fülsüketítő a
zaj. Spontán taps, éljenzés, füttyögés, ujjongás, és azon kapom magam, hogy könnyes az arcom,
elmázolódik a Barbie keresztezve Joan Jettel sminkem.
Ezek ketten pedig ügyet sem vetnek a zűrzavarra, a maguk kis világába vannak zárva. Elliot egy dobozkát
halászik elő a zsebéből, és átadja Kate-nek. Gyűrű, és amennyire látom, szép darab, de meg kell néznem
közelebbről. E miatt találkozott Giával? Gyűrűt választott? Basszus! Még szerencse, hogy nem mondtam
el Kate-nek.
Kate a gyűrűről Elliotra pillant, aztán átkarolja a nyakát. Megcsókolják egymást, és őket tekintve, egészen
szűzies a csók. A tömeg majd megőrül. Elliot feláll, és meglepően kecses meghajlással nyugtázza az
elismerést, aztán elégedett vigyorral visszaül az asztalhoz. Nem tudom levenni róluk a szemem. Elliot
kiveszi a gyűrűt a dobozból, és finoman Kate ujjára húzza, majd ismét megcsókolják egymást.
Christian megszorítja a kezem. Eddig fel sem fogtam, hogy ilyen erővel markolom a kezét. Elengedem.
Egy kicsit zavarba vagyok, ő pedig a fejét csóválja.
- Au - formálja némán a szót.
- Bocs. Te tudtál erről? - suttogom.
Christian elmosolyodik, és egyértelmű, hogy tudott róla. Int a pincérnek.
- Két üveg Crystalt, legyen szíves. 2002-es évjáratot, ha van.
Gunyorosan mosolygok rá.
- Mi az? - kérdezi.
- Mert a 2002-es annyival jobb, mint a 2003-as - csúfolódom.
Felnevet.
- A hozzáértő ízlelőbimbóknak mindenképpen, Anasta-sia.
- A tied nagyon is hozzáértő, Mr. Grey, és kiváló az ízlésed - mosolygok.
- Így is van, Mrs. Grey. - Közelebb hajol hozzám. - Neked van a legjobb ízed - súgja, és megcsókol egy
bizonyos pontot a fülem mögött, amitől az egész gerincemen végigfut a borzongás. Paprikapiros leszek, és
eszembe jut a kellemes emlék, ahogyan nemrég bebizonyította, hogy mivel jár, ha ilyen rövid a ruhám.
Mia az első, aki odarohan Kate-hez és Elliothoz. Megöleli őket, aztán valamennyien gratulálunk a boldog
párnak. Lelkesen ölelem magamhoz Kate-et.
- Látod? Csak a lánykérés miatt aggódott - suttogom.
- Ó, Ana. - Sír-nevet egyszerre.
- Annyira örülök nektek, Kate. Gratulálok.
Christian mögöttem áll. Kezet ráz Elliottal, aztán… magához öleli. Alig tudom kivenni a szavait.
- Szép volt, Lelliot - mormogja. Elliot egy szót sem szól, most az egyszer ő sem találja a szavakat, csak
melegen viszonozza fivére ölelését.
Lelliot?
- Köszönöm, Christian - préseli ki magából Elliot.

Christian zavartan, szinte kartávolságból öleli meg Kate-et. Tudom, hogy a kedvemért elviseli őt, ha nem
is kedveli. De már ez is haladás. Elengedi, és olyan halkan mondja, hogy csak Kate és én halljuk:
- Remélem, ugyanolyan boldog lesz a házasságod, mint az enyém.
- Köszönöm, Christian, én is ezt remélem - feleli Kate kedvesen.
A pincér megjelenik a pezsgővel, és nagy hűhóval sikerül kinyitnia.
Christian felemeli a poharát.
- Kate-re, és az én drága testvéremre, Elliotra! Gratulálok.
Mindannyian kortyolunk az italból, én felhajtom. Hmm. Christiannak jó ízlése van. Eszembe jut, amikor
először ittam ilyen pezsgőt Christian klubjában, és később, az az eseménydús liftezés a földszintre…
Christian a homlokát ráncolva néz rám.
- Mi jár az eszedben? - suttogja.
- Amikor először ittam ilyen pezsgőt.
Érdeklődve ráncolja a homlokát.
- A klubodban voltunk - segítek.
Elvigyorodik.
- Igen, emlékszem. - És rám kacsint.
- Már kitűztétek az időpontot? - kotyog közbe Mia.
Elliot lemondó pillantást vet a húgára.
- Még csak most kértem meg a kezét. Erre majd visszatérünk, jó?
- Legyen karácsonyi esküvő. Az olyan romantikus, és nem lenne nehéz megjegyezni a házassági
évfordulótokat. - Mia tapsikol.
- Még megfontolom. - Elliot gunyorosan mosolyog rá.
- A pezsgő után nem mehetnénk végre bulizni? - Mia most Christian felé néz, előveszi a tágra nyílt barna
szemű kislány pillantását.
- Azt hiszem, meg kéne kérdeznünk Elliotot és Kate-et, hogy nekik mihez van kedvük.
Egy emberként, várakozásteljesen fordulunk feléjük. Elliot vállat von, Kate pedig céklavörös lesz.
Annyira süt róla a buja vágy, hogy csaknem kiköpöm a négyszáz dolláros pezsgőt.

A Zax a legmenőbb klub egész Aspenben, legalábbis Mia szerint. Christian vonul be a kis csoport élén, a
derekamat átkarolva. Nem is kérdéses, hogy rögtön beengednek. Egy pillanatra az is megfordul a
fejemben, hogy övé a hely. Az órámra pillantok. Fél tizenkettő van, és kicsit kába vagyok. A két pohár
pezsgő, és ki tudja, hány pohár Pouilly Fumé az étkezéshez, megtette hatását. Hálás vagyok, amiért
magamon érzem Christian karját.
- Örülök, hogy újra látom, Mr. Grey - mondja egy igen csinos, hosszúlábú szőke nő. Fekete szatén
forrónadrágot visel, hozzáillő ujjatlan inggel, és kicsi, vörös csokornyakkendőt. Széles mosolya
kivillantja tökéletes, fehér fogsorát a nyakkendőhöz passzoló, skarlátvörös ajkai között. - Max elveszi a
kabátjaikat.
Egy teljesen feketébe, de szerencsére nem forrónadrágba öltözött fiatalember mosolyogva nyúl a
kabátomért. Sötét szeme meleg és hívogató. Egyedül rajtam van kabát - Christian ragaszkodott hozzá, hogy
fölvegyem Mia trencskóját, hogy eltakarjam vele a hátsóm, így aztán Maxnek csak velem van dolga.
- Szép kabát - jegyzi meg, és átható pillantást vet rám.
Christian mellettem felfújja magát, és figyelmeztető pillantást vet rá. Max elvörösödik, és gyorsan átadja
Christiannak a ruhatári jegyet.
- Az asztalukhoz vezetem önöket. - Miss Szatén Forrónadrág a szempilláját rebegteti a férjem felé, szőke
haját hátraveti, úgy sasszézik előttünk. Erősebben szorítom Christiant, aki egy pillanatra kérdő pillantást

vet rám, majd gunyorosan elmosolyodik. Követjük Forrónadrág kisasszonyt át a báron.
A világítás tompa. Sötét van, a bútorok mélyvörösek. Kétoldalt, a falak mentén beugrók sorakoznak.
Középütt nagy U betűt formál a helyiség. Ahhoz képest, hogy utószezon van, elég sok a vendég, többnyire
tehetős aspeniek töltik meg a szórakozóhelyet, akik kicsit bulizni akarnak szombat este. Nem sokan vannak
kiöltözve, és most először, némileg túl-, illetve alulöltözöttnek érzem magam. Nem tudom eldönteni,
melyik. A falak és a padló vibrál a bár mögötti táncparkett felől hallatszó zenétől. Fények pörögnek,
villognak. Így az fordul meg a fejemben kábán, hogy egy epilepsziásnak ez rémálom.
Szatén Forrónadrág egy sarokasztalhoz vezet minket, amelyet zsinórral kerítettek el. Közel van a bárhoz,
és közvetlen az átjárás a táncparkettre. Egyértelműen a legjobb hely.
- Nemsokára jön valaki, és felveszi a rendelésüket. - A lány sok megawattos mosolyával néz ránk, még
egyszer megrebegteti szempilláját a férjem felé, és visszasasszézik oda, ahonnan jött. Mia már most egyik
lábáról másikra állva ring, alig várja, hogy táncolhasson. Ethan végül megszánja.
- Pezsgőt? - kérdezi Christian, amikor egymás kezét fogva elvonulnak a táncparkett felé. Ethan felemelt
hüvelykujjal válaszol, Mia pedig lelkesen bólogat.
Kate és Elliot kéz a kézben ül a puha bársonyülésen. Boldognak látszanak. Az alacsony asztalokon
kristálygyertyatartókban lobogó mécsesek fényében vonásaik ellazultak, ragyognak. Christian int, hogy
üljek le, én pedig bemászom Kate mellé. Christian mellettem foglal helyet, és aggódva szemléli a
helyiséget.
- Mutasd a gyűrűd. - Fölemelem a hangom, hogy túlharsogjam a zenét. Biztosan berekedek, mire
hazamegyünk. Kate arca ragyog, amikor fölemeli a kezét. A gyűrű csodálatos. Egyetlen drágakő, szépen
megmunkált foglalatban, mindkét oldalán pici gyémántokkal. Amolyan retro, viktoriánus jellege van.
- Gyönyörű.
Kate boldogan bólint, majd megszorítja Elliot combját. Elliot odahajol hozzá, és megcsókolja.
- Menjetek szobára - szólok oda nekik, és Elliot elvigyorodik.
Rövid hajú, huncut mosolyú fiatal nő jelenik meg, hogy felvegye a rendelésünket. Az előírásos fekete
forrónadrágot viseli.
- Mit isztok? - kérdezi Christian.
- Ezt most nem te állod - morog Elliot.
- Ne szarakodj velem, Elliot - szól rá Christian jámboran.
Bármennyire is ellenkezett Kate, Elliot és Ethan, a vacsorát Christian fizette. Bármit is mondtak, csak
legyintett, hallani sem akart arról, hogy más fizessen. Szeretettel pillantok rá. Az én Ötven árnyalatom…
mindig a kezében az irányítás.
Elliot kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, aztán becsukja. Talán bölcsen teszi.
- Én sört kérek - mondja.
- Kate? - kérdi Christian.
- Maradok a pezsgőnél. A Crystal nagyon jó. De biztos vagyok benne, hogy Ethan sört akar. - Édesen,
igen, édesen mosolyog Christianra. Ragadós a boldogsága. Sugárzik belőle, és jólesik az örömében
lubickolni.
- Ana?
- Pezsgőt kérek.
- Egy üveg Crystal, három Peroni és egy palack hűtött ásványvíz hat pohárral - rendel Christian a
szokásos tekintélyt parancsoló módján. Meglehetősen dögös.
- Köszönöm, uram. Rögtön hozom. - Kettesszámú Forrónadrág kisasszony kedvesen rámosolyog, de
megkíméli a szempilla rebegtetéstől. Igaz, egy kicsit elpirult.
Lemondóan csóválom a fejem. Ő az enyém, kislány.
- Mi az? - kérdezi Christian.
- Nem rebegtette a szempilláját. - Gunyorosan mosolygok.

- Ó. Kellett volna? - kérdezi Christian, és nemigen tudja elrejteni a jókedvét.
- Általában így reagálnak rád a nők. - Gunyoros a hangom.
Christian rám vigyorog.
- Csak nem féltékeny, Mrs. Grey?
- Egyáltalán nem - válaszolok duzzogva. És ebben a pillanatban döbbenek rá, hogy kezdem elviselni, ha a
nők megbámulják a férjemet. Majdnem. Christian megfogja a kezem, és megcsókolja az ujjamat.
- Nincs is okod rá, hogy féltékeny legyél, Mrs. Grey - mormogja a fülembe, hogy csiklandoz a lélegzete.
- Tudom.
- Akkor jó.
A pincérnő visszatér, és kisvártatva már az újabb pohár pezsgőt kortyolgatom.
- Tessék. Ezt idd meg - nyújt át Christian egy pohár vizet. A homlokom ráncolom, és inkább látom, mint
hallom, hogy sóhajt. - Három pohár fehér bor vacsoránál, két pezsgő egy epres daiquiri után, és két pohár
Frascati ebédnél. Idd meg ezt, Ana.
Honnan tud a délutáni koktélokról? Bosszúsan nézek rá. De van benne valami. Elfogadom a pohár vizet,
és nem éppen hölgyhöz méltó módon felhajtom. Elfojtom a tiltakozásomat, hogy megmondja, mit tegyek…
már megint. A kézfejemmel megtörlöm a szám.
- Jó kislány. - Christian elégedetten mosolyog. - Egyszer már lehánytál. Nem akarom a közeljövőben újra
átélni azt az élményt.
- Nem tudom, mit panaszkodsz. Velem aludtál.
Elmosolyodik, és ellágyul a tekintete.
- Igen. Veled aludtam.
Ethan és Mia visszatér az asztalhoz.
- Ethannek egyelőre elege van. Rajta, lányok, nyomás táncolni! Rázzunk, csörögjünk, dolgozzunk le
néhány kalóriát a csokis mousse-ból.
Kate azonnal feláll.
- Jössz? - kérdezi Elliotot.
- Inkább nézlek - feleli Elliot, és úgy néz Kate-re, hogy el kell kapnom a pillantásomat, mert elpirulok.
Barátnőm elvigyorodik, én pedig felállok.
- Megyek, lemozgok néhány kalóriát - mondom, lehajolok, és Christian fülébe suttogom. - Nézheted.
- Le ne hajolj! - morogja.
- Oké. - Hirtelen egyenesedek ki, és megszédülök. Hűha… megkapaszkodom Christian vállában, és kicsit
megbillen a helyiség.
- Ihatnál még egy kevés vizet - mormogja Christian, és kihallom a figyelmeztetést a hangjából.
- Jól vagyok. Csak ezek az ülések olyan alacsonyak, a cipőmnek pedig nagyon magas a sarka.
Kate kézen fog, és mély lélegzetet véve büszkén követem őt és Miát a táncparkettre.
A zene lüktető techno, dübörög alatta a basszus. A táncparketten nincs tömeg, van köröttünk némi hely. A
társaság vegyes, fiatalok és idősebbek egyaránt táncolnak. Soha nem voltam nagy táncos, igazából csak
azóta táncolok, amióta összejöttem Christiannal. Kate megölel.
- Annyira boldog vagyok - harsogja túl a zenét, és mozogni kezd. Mia pedig nem hazudtolja meg önmagát,
vigyorogva vonaglik. Hát, elég sok helyet igényel. Az asztalunk felé pillantok. A hozzánk tartozó férfiak
minket néznek. Lüktet a ritmus, én pedig behunyom a szemem, és átadom magam neki.
Mire kinyitom a szemem, már kezd megtelni a táncparkett. Kate, Mia meg én közelebb kényszerülünk
egymáshoz, és meglepetésemre kezdem tényleg jól érezni magam. Kezdek kicsit… bátrabban mozogni.
Kate felmutatja két hüvelykujját, én pedig sugárzó arccal nézek vissza rá.
Behunyom a szemem. Miért is éltem le úgy életem első húsz évét, hogy nem csináltam ilyet? Úgy
döntöttem, inkább olvasok. Jane Austin nem táncolhatott ilyen jó zenére… Thomas Hardynak pedig…
bűntudata volt, amiért nem táncolt az első feleségével. Kuncognom kell a gondolatra.

Christian az oka. Ő adta meg nekem ezt a fizikai önbizalmat, ezért tudok így mozogni.
Hirtelen két kéz tapad a csípőmre. Elvigyorodom. Hát Christian csatlakozott hozzám. Vonaglani kezdek,
és keze a hátsómra siklik, belemarkol, majd visszacsúszik a csípőmre.
Kinyitom a szemem, és Miát látom, aki rémülten mered rám. Basszus! Ennyire rossz volnék? Megfogom
Christian kezét. Szőrös! Micsoda?! Ez nem az ő keze. Megperdülök, és egy szőke óriás tornyosul fölém.
Több a foga, mint amennyi természetes, és sokat sejtető mosolya mind meg is mutatja.
- Vegye le rólam a kezét! - visítom a dübörgő zenét is túlharsogva. Majd szélhűdést kapok a haragtól.
- Ugyan szépség, csak szórakozunk egy kicsit. - Az óriás elmosolyodik, és széttárja gorillakezét. Kék
szeme csillog a villódzó, ultraibolya fényben.
Mielőtt végiggondolnám, mit teszek, keményen képen törlöm.
Au! Basszus… fáj a kezem.
- Hagyjon békén! - kiáltom.
Az óriás vörös arcát fogva néz le rám, én pedig az orra alá dugom a másik kezem, amelyik nem fáj, és az
ujjaimat széttárva mutatom neki a gyűrűmet.
- Férjnél vagyok, te seggfej!
Az óriás elég arrogánsan rándít egyet a vállán, és nem túl meggyőző, bocsánatkérő mosolyt küld felém.
Kétségbeesetten nézek körül. Tőlem jobbra Mia mered a szőke óriásra. Kate elveszett a maga kis
világában. Christian nincs az asztalnál. Remélem, a mosdóba ment. Hátrébb lépek, egyenesen az ismerős
„frontvonalba”. Basszus! Christian megáll mellettem, és átkarolja a derekamat.
- Tartsa távol a kibaszott kezét a feleségemtől - mondja. Nem kiabál, mégis jól lehet őt hallani, a zene
ellenére is.
Hűha!
- Tud vigyázni magára - harsogja a szőke óriás, s keze az arcát érinti, ott, ahol megpofoztam.
Christian ekkor megüti. Mintha lassított filmet néznék. Egy tökéletesen időzített ütés az óriás állára,
rettentő gyorsasággal, de szinte semmi fölös energia. A szőke óriás nem számított rá, összeesik, mint egy
krumpliszsák.
Basszus!
- Christian, ne! - tör ki belőlem a pánik, és elé állok, hogy visszatartsam. A fenébe, még a végén megöli. -
Én már megütöttem - kiáltom a zenét túlharsogva.
Christian nem is néz rám. A zaklatómat nézi, de olyan rosszindulat csillog a szemében, amilyet még sosem
láttam. Vagyis talán csak egyszer, amikor Jack Hyde rám hajtott.
A többi táncoló kifelé húzódik, ahogy a víz fodrozódik a tóban, biztos távolságot tartanak tőlünk. A szőke
óriás feltápászkodik. Közben Elliot is csatlakozik hozzánk. Ó, ne! Kate is vele van már, minket bámul.
Elliot megfogja Christian karját, és felbukkan Ethan is.
- Csak nyugi, oké? Nem akartam semmi rosszat. - A szőke óriás legyőzötten emeli fel a kezét, és igyekszik
sietve visszavonulni. Christian utána néz, ahogy a férfi elhagyja a táncparkettet.
Változik a zene, a Sexy Bitch szókimondó szövegét lüktető techno szám váltja fel, egy nő énekel
szenvedélyes hangon. Elliot végigmér, majd Christianra pillant, és táncba viszi Kate-et. Én átkarolom
Christian nyakát, míg végül sikerül szemkontaktust teremtenem vele. Lángol a pillantása, állatiasan vad.
Egy verekedős kamasz tekintete.
- Jól vagy? - kérdezi végül.
- Igen. - Megdörgölöm a tenyerem, próbálom elmulasztani a sajgó fájdalmat, és Christian mellkasára
teszem lüktető kezem. Még soha senkit nem vágtam pofon. Mi ütött belém? Végül is nem az emberiség
ellen elkövetett legnagyobb bűntett, hogy megérintett. Vagy igen?
De a szívem mélyén jól tudom, miért ütöttem meg. Azért, mert ösztönösen tisztában voltam vele, hogy
miként reagál Christian, ha meglátja, hogy egy idegen tapogat. Biztos voltam benne, hogy elveszti a
nehezen szerzett önuralmát, és a gondolat, hogy valami hülye senkiházi miatt kisiklik a férjem és a

szerelmem fejlődése, megőrjít. Nagyon.
- Akarsz leülni? - kérdezi Christian, miközben lüktet a zene.
Ó, gyere vissza, kérlek.
- Nem. Táncolj velem.
Kifejezéstelenül néz rám, egy szót sem szól.
„Érints meg…„ - énekli a nő.
- Táncolj velem. - Még mindig pipa. - Táncoljunk, kérlek, Christian.
Megfogom a kezét. Ő még mindig a pasi után néz, de én már mozgok vele szemben, körbefonom. A
táncolók tömege ismét bezárul körülöttünk, de immár egy félméteres biztonsági kört hagynak.
- Megütötted? - kérdezi Christian. Mereven, mozdulatlanul áll. Megfogom ökölbe szorított kezét.
- Persze. Azt hittem, te vagy az, de aztán láttam, hogy szőrösebb a keze. Légyszi’, táncolj velem.
Christian engem néz, aztán valahogy megváltozik szemében a láng. Valahogy más lesz, sötétebb,
izgalmasabb. Hirtelen megragadja a csuklómat, és a hátam mögé szorítva kezem, magához húz.
- Táncolni akarsz? Hát táncoljunk - morogja a fülembe, és hozzám dörzsöli a csípőjét. Kénytelen vagyok
követni.
Christian aztán tud mozogni, nagyon tud mozogni. Nem enged el, de szorítása fokozatosan ellazul a
csuklómon, és szabadon engedi a kezem, amely felsiklik a karján, és a zakón keresztül érzem kidolgozott
izmait. Christian magához húz, és követem a mozgását. Lassan, érzékien táncol velem a klub zenéjének
lüktető ritmusára. Abban a pillanatban, amikor megfogja kezem és megpörget, először az egyik, majd a
másik irányba, tudom, hogy már újra velem van. Visszatért. Elvigyorodom, és vigyorog ő is. Táncolunk,
ez felszabadító, jó mulatság. Megfeledkezett a haragjáról, vagy legalábbis elfojtotta, s gyakorlott
ügyességgel pörget a rendelkezésünkre álló, szűk helyen. Nem enged el közben. Annyira ügyes, hogy
kecses leszek én is. Szexis leszek, mert ő szexi. Szeretett nőnek érzem magam tőle, mert minden Ötven
árnyalata ellenére is, hatalmas adag szeretet van benne, amiből meríthet. Elnézve őt, ahogy most jól érzi
magát, az ember képes volna azt hinni, hogy az égvilágon semmi gondja. Tudom, hogy a szerelmébe
mindenféle lelki bajok keverednek. Túlságos oltalmazó hajlam, irányításmániás, de ettől még nem
szeretem kevésbé.
Alig kapok már levegőt, mikor a dalt egy másik követi.
- Nem ülhetnénk le? - zihálom.
- Dehogynem. - Lekísér a táncparkettről.
- Izzadt és forró vagyok tőled - súgom neki, amikor visszatértünk az asztalhoz.
Christian a karjába von.
- Szeretem, ha forró és izzadt vagy. Bár jobban szeretem, ha négyszemközt vagy ilyen - dorombolja, és az
ajka buja mosolyra húzódik.
És mintha az az incidens a táncparketten meg sem történt volna. Egy kicsit csodálkozom, hogy nem dobtak
ki bennünket. Körülnézek. Senki nem figyel minket, és a szőke óriást sem látom. Talán elment, talán
kidobták. Kate és Elliot a táncparketten illetlenkedik, Ethan és Mia nem annyira. Iszom hát még egy korty
pezsgőt.
- Tessék - tesz elém Christian egy újabb pohár vizet, és átható pillantással néz. Várakozásteljes az arca. -
Idd meg. Most, rögtön.
Teszem, amit mond. Amúgy is szomjas vagyok.
Christian kivesz egy palack Peronit az asztalon levő jeges vödörből, és hosszan iszik.
- Mi lett volna, ha itt a sajtó? - kérdezem.
Christian azonnal érti, mire célzok. Arra, hogy leütötte a szőke óriást.
- Drága ügyvédeim vannak - mondja hűvösen, és egyszeriben ő maga a megtestesült arrogancia.
A homlokomat ráncolom.
- De nem állsz a törvény felett, Christian. Kézben tartottam a helyzetet.

Jeges a tekintete.
- Senki sem érhet ahhoz, ami az enyém - mondja fagyos véglegességgel, mintha képtelen volnék felfogni
azt, ami nyilvánvaló.
Hmm… Iszom még egy korty pezsgőt. Hirtelen túl sok ez az egész. A zene hangosan lüktet, a fejem és a
lábam sajog, kába vagyok.
Christian megfogja a kezem.
- Gyere, menjünk. Haza akarlak vinni - mondja.
Kate és Elliot csatlakozik hozzánk.
- Mentek? - kérdi Kate, reménykedő a hangja.
- Igen - feleli Christian.
- Remek. Veletek megyünk.

Várjuk, hogy Christian visszaszerezze a ruhatárból a kabátomat. Kate addig is faggat.
- Mi volt azzal a pasival a táncparketten?
- Taperolt.
- Arra nyitottam ki a szemen, hogy megütöd.
Vállat vonok.
- Hát, tudtam, hogy Christianban felrobban az atombomba, és képes tönkretenni az estéteket. - Még mindig
nem dolgoztam fel, mit is érzek Christian viselkedésével kapcsolatban.
- Valamennyiünk estéjét - helyesbít Kate. - Elég heves, nem? - teszi hozzá szárazon, és Christiant nézi, aki
átveszi a kabátomat.
Felhorkanok, és elmosolyodom.
- Így is mondhatjuk.
- Azt hiszem, jól kezeled.
A homlokomat ráncolom. Csakugyan kezelem Christiant?
- Tessék - Christian felsegíti rám a kabátot.

- Ébredj, Ana! - ráz meg gyöngéden Christian.
A háznál vagyunk. Vonakodva nyitom ki a szemem, és nehezen kászálódom ki a minibuszból. Kate és
Elliot eltűnt, Taylor pedig türelmesen áll a kocsi mellett.
- Vigyelek? - kérdi Christian.
A fejem rázom.
Christian a bejárathoz vezet. Lüktető lábbal botorkálok mögötte. Az ajtónál Christian lehajol,
megmarkolja a bokámat, és gyengéden lehámozza rólam előbb az egyik, majd a másik cipőt. Micsoda
megkönnyebbülés! Aztán kiegyenesedik, és a Manolókkal a kézben néz le rám.
- Jobb? - kérdi kedélyesen.
Bólintok.
- Csodás látomásom volt, ezeket láttam a füleim mellett - mormogja, és vágyakozó pillantást vet a
cipőkre. Majd a fejét csóválva ismét kézen fog, bevezet a sötét házba és fel a lépcsőn a hálószobánkba.
- Összementél, mi? - kérdi lágyan.
Bólintok, Christian pedig nekilát kikapcsolni a trencskó övét.
- Majd én - motyogom, és nem túl nagy meggyőződéssel próbálom őt lerázni magamról.
- Hagyjad.
Sóhajtok. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fáradt vagyok.

- A magasság teszi. Nem szoktál hozzá. És persze az ital. - Christian elégedett mosollyal veszi le rólam a
kabátot, és ledobja az egyik székre. Megfogja a kezemet, és bevezet a fürdőszobába.
Miért jöttünk ide?
- Ülj le! - utasít.
Leülök a székre, és behunyom a szemem. Hallom, hogy a fürdőszoba szekrénynél pakolászik az üvegek
között. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kinyissam a szemem, és megnézzem, mit művel. A következő
pillanatban hátrabiccenti a fejem, és csodálkozásomban kinyitom a szememet.
- Szem behunyva - szól rám Christian. Ne már, egy sminkpamacs van a kezében, és máris gyengéden
törölget a jobb szemem fölött. Döbbenten ülök, ő pedig szisztematikusan letörli rólam a sminket.
- Ez az. Ez az a nő, akit elvettem feleségül - mondja még néhány törlés után.
- Nem szereted a sminket?
- Tetszik, de sokkal inkább azt, aki alatta van. - Megcsókolja a homlokom. - Tessék. Vedd be. - Néhány
Advilt tesz a tenyerembe, és ad egy pohár vizet is.
Ajakbiggyesztve nézem.
- Vedd be! - utasít.
A szemem forgatom, de azért engedelmeskedem.
- Helyes. Akarsz egyedül maradni? - kérdezi kajánul.
Felhorkanok válaszul.
- Milyen szemérmes, Mr. Grey. Igen. Pisilnem kell.
Christian felnevet.
- És azt várod, hogy kimenjek?
- Akarsz maradni? - kuncogok.
Kedélyes képpel biccenti félre a fejét.
- Perverz egy csirkefogó vagy. Kifelé! Nem akarom, hogy nézd, amikor pisilek. Ez azért túlzás. - Felállok,
és kihessegetem a fürdőszobából.

Mire előbukkanok, már pizsamaalsóra vetkőzött. Hmm… Christian pizsiben. Elvarázsoltan bámulom a
hasát, az izmait, a lefelé keskenyedő szőrcsíkot. Elvonja mindentől a figyelmem. Christian odajön hozzám.
- Tetszik a látvány? - kérdezi fanyarul.
- Mint mindig.
- Azt hiszem, kicsit berúgtál, Mrs. Grey.
- Azt hiszem, most az egyszer egyetértek önnel, Mr. Grey.
- Lesegítem rólad ezt a ruhát, bármennyire is kicsi. Egészségügyi figyelmeztetéssel volna csak szabad
árulni. - Megfordít, és kigombolja az egyetlen gombot a ruha nyakánál.
- Olyan dühös voltál - mormogom.
- Igen. Az voltam.
- Rám haragudtál?
- Nem. Nem rád. - És a vállamba csókol. - Most az egyszer.
Elmosolyodom. Nem haragudott rám. Fejlődés.
- Kellemes változatosság.
- Igen.
Megcsókolja a másik vállamat is, majd lehúzza rólam a ruhát, és a padlóra ejti. Ugyanakkor lehámozza
rólam a bugyit is, és meztelenül állok. Megfogja a kezem.
- Lépjél! - utasít, és a kezébe kapaszkodva kilépek a ruhából.
Christian a ruhát és a bugyit arra a székre dobja, amelyiken Mia trencskója hever.

- Kezeket fel - mondja gyengéden, aztán rám adja a pólóját.
Mehetek lefeküdni.
A karjába von és megcsókol, mentás leheletem az övével keveredik.
- Bármennyire is szeretnék beléd temetkezni, Mrs. Grey, túl sokat ittál, több mint kétezer méter
magasságban vagy, és nem aludtál jól a múlt éjjel. Gyere, lefektetlek.
Félrehajtja a takarót, és bebújok az ágyba. Christian betakar, és újra megcsókolja a homlokomat.
- Hunyd be a szemed. Azt akarom, hogy amire visszajövök, már aludj. - Parancs, fenyegetés… olyan
christianos.
- Ne menj el - könyörgök.
- El kell intéznem néhány telefont, Ana.
- Szombat van. Későre jár. Kérlek.
Christian a hajába túr.
- Ana, ha most lefekszem veled, nem fogsz pihenni. Aludj.
Hajthatatlan.
Behunyom a szemem, s az ajka megint a homlokomat súrolja.
- Jó éjt, kicsim!
A nap képei villannak az agyamba… Christian, ahogy a vállára vet a gépen. Ahogy aggódott az időjárás
miatt, és amiatt, hogy nem fog tetszeni a ház. A délutáni szeretkezés. A fürdő. A reakciója a ruhámra. Az,
ahogyan felpofoztam a szőke óriást. Még mindig bizsereg a tenyerem az emléktől. Aztán Christian
lefektetett aludni.
Ki gondolta volna? Elvigyorodom, és a haladás szó villan az agyamba, mielőtt álomba merülök.

Tizenötödik fejezet

Túlságosan is melegem van. Christian melegít. Feje a vállamon pihen, halkan lélegzik a nyakamba alvás
közben, lába az enyémre fonódik, a karja a derekamon. Az öntudat határán lebegek. Tisztában vagyok
azzal, hogy ha teljesen felébredek, őt is fölébresztem, és nem aludt eleget. Az elmém lustán fut végig a
tegnap este történteken. Túl sokat ittam - öregem, tényleg túl sokat ittam. Csoda, hogy Christian hagyta.
Elmosolyodom, ahogy eszembe jut, amikor lefektetett aludni. Ez édes volt tőle, nagyon édes és váratlan is.
Gyors leltárt készítek magamról. Gyomor? Rendben. Fej? Meglepően jól van, bár kicsit kába. A tenyerem
még mindig vörös a tegnap estétől. Önkéntelenül is Christian tenyere jut az eszembe, amikor elfenekelt.
Mocorogni kezdek a gondolatra, és ettől felébred.
- Mi baj? - Álmos, szürke szempár néz rám kérdőn.
- Semmi. Jó reggelt! - Sértetlen kezemmel a hajába túrok.
- Remekül néz ki ma reggel, Mrs. Grey - mondja, és arcon csókol. Egyszerűen, mintha fény gyúlna
bennem.
- Köszönöm, hogy így a gondomat viselted tegnap éjjel.
- Szeretem a gondodat viselni. Ez minden vágyam - mondja nyugodtan, de a szeme elárulja. Szürkesége
mélyén diadalmasan csillog. Mintha csak a World Seriest vagy a Super Bowlt nyerte volna meg.
Ó, én Ötvenem.
- Imádott nőnek érzem magam.
- Mert az is vagy - lihegi, és összeszorul a szívem.
Christian megszorítja a kezem, és elfintorodom. Rémülten elenged.
- Az ütés? - kérdi. Jéghideg tekintettel néz a szemembe, és hirtelen harag érződik a hangjából.
- Pofon vágtam. Nem ütöttem.
- A rohadék!
Azt hittem, tegnap éjjel ezt már megbeszéltük.
- Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy megérintett.
- Nem tett kárt bennem, csak illetlen volt. Semmi bajom, Christian. Egy kicsit érzékeny a kezem, ez
minden. Nyilván jól ismered az érzést. - Gunyorosan elmosolyodom, és Christian arca megváltozik.
Kedélyes lesz, csodálkozó.
- Hát, igen, Mrs. Grey, jól ismerem. - Ajka megrándul a nevetéstől. - Csak egy szavadba kerül, és újra
felidézem ezt az érzést.
- Ó, csak tedd félre a viszkető tenyered, Mr. Grey. - A fájós kezemmel simítok végig az arcán, ujjaim az
oldalszakállát simogatják. Finoman meghúzom a kis szőrszálakat. Ez elvonja a figyelmét, megfogja a
kezem, és gyöngéden megcsókolja a tenyeremet. A fájdalom csodálatos módon eltűnik.
- Miért nem mondtad már tegnap este, hogy fáj?
- Öö… akkor még nem is éreztem. De már jól van.
Ellágyul a szeme, és megrándul a szája.
- Hogy érzed magad?
- Jobban, mint megérdemlem.
- Komoly jobb kezest tud adni, Mrs. Grey.
- Jól teszi, ha észben tartja, Mr. Grey.
- Tényleg? - Hirtelen megpenderít, hogy rajtam feküdjön, s beleprésel a matracba. A kezem a fejem fölé
szorítja, úgy néz le rám.
- Bármikor szívesen megküzdök veled, Mrs. Grey. Igazából arról ábrándozom, hogy legyőzlek az ágyban.
- Megcsókolja a nyakam.
Tessék?

- Úgy gondoltam, hogy állandóan legyőzöl. - Felnyögök, amikor harapdálni kezdi a fülcimpámat.
- Hmm… de nem árt egy kis ellenállás - mormogja Christian, és orra az államat súrolja.
Ellenállás? Megmerevedek. Christian elengedi a kezem, és felkönyököl.
- Azt akarod, hogy küzdjek veled? Itt? - suttogom, s próbálok úrrá lenni a meglepetésemen. Oké, a sokkon.
Christian pedig bólint. A szeme fátyolos, de közben aggódva lesi a reakciómat. - Most?
Christian vállat von, és szinte látom, mint fut át az ötlet az agyán. Ismét bólint azzal a szégyenlős
mosolyával.
Ó, istenem… Feszülten fekszik rajtam, növekvő erekciója kínzón nyomódik puha, adakozó testembe, s
elvonja a figyelmemet. Mi ez az egész? Verekedés? Fantáziálás? Bántani fog? Belső istennőm a fejét
rázza - Soha!
- Erre gondoltál, amikor azt mondtad, hogy dühösen lefeküdni?
Christian ismét bólint, és még mindig óvatos a tekintete.
Hmm… Ötvenem verekedni akar.
- Ne harapdált az ajkad - figyelmeztet.
Engedelmesen elengedem az ajkam.
- Azt hiszem, hátrányban vagyok, Mr. Grey. - A szempillámat rebegtetem, és provokatívan vonaglok
alatta. Ez jó mulatság lesz.
- Hátrányban?
- Hiszen máris abba a helyzetbe hoztál, amibe akartál.
Kedvesen elmosolyodik, és ismét hozzám nyomja az ágyékát.
- Jó érv, jól kifejtve, Mrs. Grey - suttogja, és gyorsan megcsókol. Aztán hirtelen mozdul, és ránt magával.
Most úgy görget, hogy meglovagoljam. Megfogom, és a feje mellé szorítom a kezét, nem törődöm vele,
hogy az én kezem sajgással tiltakozik. A hajam gesztenyebarna fátyolként hullik ránk, és úgy mozgatom a
fejem, hogy csiklandozzam vele Christian arcát. Ő ugyan elrántja az arcát, de nem próbál megállítani.
- Szóval keményen akarsz játszani? - dörgölöm ágyékomat az övéhez.
A szája nyitva van, élesen szívja be a levegőt.
- Igen - sziszegi, és elengedem.
- Várj! - Az ágy mellett levő pohár vízért nyúlok. Christian hagyhatta itt. Hűvös és még szénsavas is.
Hideg ahhoz, hogy régóta itt legyen. Vajon mikor feküdhetett le Christian?
Nagyot kortyolok, miközben Christian ujjai kis köröket írnak le a combomon, s a bőröm bizsereg a
nyomukban. Aztán megmarkolja meztelen hátsómat. Hmm.
Az ő tekintélyes repertoárjából merítek. Előrehajolok, megcsókolom, közben vizet engedek a szájába.
Christian megissza.
- Nagyon ízletes, Mrs. Grey - suttogja, és kisfiús, játékos vigyor jelenik meg arcán.
Visszateszem a poharat az éjjeliszekrényre, leveszem a kezét a fenekemről, és megint a feje mellé
szorítom.
- Szóval úgy kéne viselkednem, mintha nem akarnám? - mosolygok gúnyosan.
- Igen.
- Nem vagyok nagy színésznő.
- Próbáld meg - vigyorog.
Lehajolok hozzá, és szűziesen megcsókolom.
- Oké, benne vagyok - suttogom, majd a fogamat végighúzom az állán, és érzem a fogammal meg a
nyelvemmel a szúrós borostáját.
Halk, érzéki hang tör ki Christian torkán, és leránt maga mellé az ágyra. Felkiáltok meglepetésemben.
Rám fekszik, én pedig küzdök ellene, amikor megmarkolja a kezem. A mellkasának feszítem a tenyeremet,
és minden erőmből tolom, próbálom megmozdítani, ő pedig a lábaimat akarja szétfeszíteni a térdével.
Tovább nyomom a mellét, de meg sem rándul az arca, nem is merevedik le, ahogyan korábban tette volna.

Még élvezi is! Próbálja megmarkolni a csuklómat, végül foglyul is ejti az egyiket, bár vadul küzdök, hogy
kiszabadítsam. Ez a fájós kezem, úgyhogy engedek, viszont a másikkal megmarkolom a haját, és erősen
húzom.
- Ááá! - Elrántja a fejét, vad, ragadozó pillantással néz.
- Vadember - suttogja, és érzéki gyönyör cseng ki a hangjából.
Ettől az egyetlen, elsuttogott szótól robban a libidóm. Most már nem színészkedem. Ismét hiába küzdök,
hogy kiszabadítsam a kezem a szorításából, ugyanakkor próbálom összekulcsolni a bokáimat, és lelökni
magamról. Túlságosan is súlyos. Ez bosszantó és izgató.
Christian egy nyögéssel rabul ejti a másik kezem. Mindkét csuklómat a balban fogja, így a jobb keze
kényelmesen, szinte pimaszul siklik végig a testemen. Élvezkedik és dédelget, közben kicsit játszik a
mellbimbómmal is.
Felnyögök válaszul, a gyönyör élesen hasít belém, a bimbómból az ágyékomba sugárzik. Újabb sikertelen
kísérletet teszek, hogy lelökjem őt, de túlságosan is rajtam van.
Meg akar csókolni, de félrerántom a fejem, hogy ne sikerüljön neki. Pimasz keze a póló aljától azonnal az
államra szökken, és lefogja a fejem, míg a fogaival végigsimít az államon, ahogyan én tettem az előbb.
- Ó, bébi, küzdj ellenem! - mormogja.
Rángatózom, kicsavarodva próbálom kiszabadítani magamat könyörtelen szorításából, de reménytelen.
Sokkal erősebb nálam. Finoman az alsó ajkamba harap, nyelve próbál a számba hatolni. És rádöbbenek,
hogy nem is akarok ellenállni neki. Kívánom őt most is, ahogyan mindig is. Abbahagyom a küzdést, és
hevesen viszonzom a csókját. Az sem érdekel, hogy nem mostam fogat. Az sem érdekel, hogy egy játékban
vagyunk. A vágy forrón lüktet a véráramomban… elvesztem. A két bokám eltávolodik egymástól,
Christian csípőjére fonom a lábamat, és a sarkammal letolom a pizsamát a fenekéről.
- Ana! - zihálja, és mindenütt csókol. És már nem birkózunk, hanem csupa kéz és nyelv, érintés és ízlelés
vagyunk. Kapkodva, sürgetőn.
- Bőr - mormogja rekedten, és kapkodva szedi a levegőt. Felhúz, és egy gyors mozdulattal lerántja rólam
a pólót.
- Te - suttogom, még mindig kiegyenesedve, mert nem jut más az eszembe, mit mondhatnék. Megfogom a
pizsamáját, lerántom róla, kiszabadítom a férfiasságát. Megmarkolom és megszorítom. Jó kemény.
Christian hangos sziszegéssel szívja be fogai közt a levegőt, én pedig lubickolok ebben a reakcióban.
- Megduglak - mormogja. Hátradől, felemeli a combom, és úgy lök az ágyra, én pedig keményen szorítom,
húzogatom, a kezem fel-le siklik rajta. Egy csepp váladékot érzek a hegyén, és körözni kezdek a
hüvelykujjammal. Aztán Christian leereszt a matracra, én pedig bedugom a számba a hüvelykujjamat, és
megízlelem. Christian keze végigsiklik a testemen, a csípőmet, a hasamat, a mellemet cirógatja.
- Ízlik? - kérdezi, és izzó tekintettel ereszkedik le rám.
- Igen. Tessék. - A szájába dugom a hüvelykujjamat, ő pedig szopni kezdi, és finoman beleharap.
Felnyögök. Két kézzel fogom Christian fejét, és magamra húzom, hogy csókolhassam. Köré fonom a
lábam, teljesen letolom róla a pizsamát, aztán magamhoz szorítom őt. Ajka finom harapdálással halad az
államtól lefelé.
- Annyira szép vagy. - A torkomhoz hajtja a fejét. - Olyan szép a bőröd. - Lágy a légzése, s ajka már a
mellemen van.
Tessék? Zihálok, és össze vagyok zavarodva. Vágyakozom, és várakoznom kell. Azt hittem, ez gyors lesz.
- Christian! - Kihallom hangomból a halk könyörgést, a kezem ökölbe szorul a hajában.
- Pszt - suttogja. Nyelve a bimbómon köröz, majd rátapad a szája, és keményen szívja.
- Ááá! - Nyögök és mocorgok. Fölfelé billentem az ágyékomat, hogy kísértésbe hozzam Christiant.
Hozzám dörgölőzik, és a másik mellemre fordítja a figyelmét.
- Türelmetlen, Mrs. Grey? - Keményen szopja a mellbimbómat. A haját húzom, mire felnyög és fölpillant.
- Lekötözlek - figyelmeztet.

- Dugj meg! - könyörgök.
- Mindent a maga idejében - suttogja ismét a bőrömbe. Keze dühítő lassúsággal siklik végig a csípőmig,
közben a szájával még mindig a mellbimbómat imádja. Hangosan nyögök. A légzésem kapkodó, sekélyes.
Újra megpróbálom magamba csábítani azzal, hogy hozzádörgölőzöm. Vastag, kemény és olyan közel van!
De Christian a saját édes, komótos ritmusában halad.
Basszus! Küszködök, ficánkolok, újra le akarom lökni magamról.
- Mi a…
Elkapja a kezem, és az ágyhoz szorítja. A karom széttárva, és Christian egész súlya rajtam van. Teljesen
megtöri az ellenállásomat. Vadul kapkodom a levegőt.
- Te akartad, hogy ellenálljak - zihálom. Christian feljebb emelkedik, és lenéz rám, de a keze még mindig
a csuklómat szorítja. A sarkam a feneke mögé teszem, és tolni próbálom. De nem mozdul.
- Nem akarsz szépen játszani? - kérdezi döbbenten, és izgatottan ragyog a szeme.
- Csak azt akarom, hogy szeretkezz velem, Christian. - Hogy lehet valaki ilyen nehézfejű? Először
verekszünk, birkózunk, aztán csupa gyengédség és kedvesség. Összezavar. Mr. Hangulatváltozással
bújtam ágyba.
- Kérlek! - Ismét a hátához szorítom a sarkam. Izzó, szürke szeme az én pillantásomat kutatja. Vajon mi
járhat a fejében? Úgy tűnik, mint aki zavarban van, nem érti a helyzetet. Elengedi a kezemet, és a sarkára
ülve az ölébe húz.
- Oké, Mrs. Grey, legyen, ahogy te akarod. - Felemel, és lassan magára ereszt. Meglovagolom.
- Ááá!
Ez az! Ezt akarom. Erre van szükségem. Átölelem a nyakát, és az ujjamra tekerem a haját, lubickolok az
érzésben, hogy bennem van. Mozogni kezdek. Átveszem az irányítást, diktálom a tempót. Christian
felnyög, ajka rátalál az enyémre, és mindketten elvesztünk.

Az ujjammal végigsimítok Christian mellszőrzetén. A hátán fekszik mellettem. Mozdulatlanul kapkodja ő
is a levegőt. Keze ritmust dobol a hátamon.
- Nagyon csöndes vagy - suttogom, és megcsókolom a vállát. Christian megfordul és rám néz, de semmit
nem árul el az arca. - Ez jó móka volt.
Basszus, valami baj van?
- Teljesen összezavarsz, Ana.
- Összezavarlak?
Úgy helyezkedik, hogy szemben legyünk egymással.
- Igen. Te irányítasz. Ez… olyan más.
- Jó vagy rossz, hogy más? - Végigsimítok az ajkán. A homlokát ráncolja, mintha nem is igazán értené a
kérdést. Szórakozottan megcsókolja az ujjamat.
- Jó, hogy más - mondja végül, de nem hangzik meggyőzőnek.
- Ezzel még soha nem fantáziáltál? - Elpirulok közben. Csakugyan többet akarok tudni a férjem színes…
mondhatni, kaleidoszkópszerűen változó szexuális életéről, amit a megismerkedésünk előtt folytatott?
Tudatalattim gyanakodva néz teknőckeretes félhold szemüvege fölött. Biztos bele akarsz menni ebbe?
- Nem, Anastasia. Te megérinthetsz. - Egyszerű magyarázat, és mindent elmond. Persze, az a tizenöt nem
érinthette.
- Mrs. Robinson hozzád érhetett - mormogom, mielőtt észbe kapnék, mit is mondott. - Az más - suttogja
Christian.
Hirtelen tudni akarom.
- Jó vagy rossz „más”?

Rám néz, és kétség, talán fájdalom fut végig az arcán. Egy pillanatra olyan, akár egy fuldokló.
- Azt hiszem, rossz. - Alig hallható a hangja.
Szentséges szar!
- Azt hittem, élvezted.
- Akkor élveztem is.
- És most nem?
Tágra nyílt szemmel néz rám, majd lassan megrázza fejét.
Ó, istenem… Az én Christianom. Elöntenek az érzések. Az én elveszett kisfiúm. Rávetem magam, az
arcát, a nyakát, a mellét és a kerek sebhelyeket csókolom. Ő pedig felnyög, magára húz, és
szenvedélyesen csókol. És nagyon lassan, gyengéden, a saját tempójában újra szeretkezik velem.

- Ana Tyson, aki jóval a súlycsoportja fölött bunyózik.- Ethan hangosan tapsol, amikor bemegyek a
konyhába reggelizni.
Ethan a bárpultnál ül Miával és Kate-tel, Mrs. Bentley pedig amerikai palacsintát süt. Christiant nem
látom.
- Jó reggelt, Mrs. Grey! - mosolyog rám Mrs. Bentley. - Mit szeretne reggelizni?
- Jó reggelt. Köszönöm, bármi jöhet. Hol van Christian?
- Odakinn - biccent a fejével Kate a hátsó udvar felé.
Az udvarra és a mögötte magasodó hegyekre néző ablakhoz lépek. Tiszta, púderkék nyári nap van, és az
én gyönyörű férjem úgy hatméternyire tőlem mély beszélgetésbe mélyedt valakivel.
- Mr. Bentley-vel beszélget - szól oda nekem Mia a pult mellől.
Felé fordulok, mert feltűnően kedvetlen a hangja. Mia mérgesen néz Ethanre. Homlokráncolva fordítom
vissza figyelmemet a férjemre és Mr. Bentley-re.
Mrs. Bentley férje szőke, sötét szemű, inas férfi. Munkanadrág és Aspeni Tűzoltóság feliratú póló van
rajta. Christian fekete farmert és pólót visel. Beszélgetésbe merülve, lassan baktatnak a ház felé, Christian
közben szórakozottan lehajol, és felvesz valami bambuszdarabkát, amelyet a szél fúhatott ide, vagy a
virágágyásból esett ki. Kartávolságba tartja magától, mintha a súlyát méricskélné, és suhint vele a
levegőbe.
Ó…
Mr. Bentley láthatóan semmi különöset nem lát Christian viselkedésében. Folytatják a beszélgetést, immár
közelebb a házhoz, aztán ismét megállnak, és Christian megismétli a mozdulatot. A bambuszbot vége a
talajhoz ér. Christian felnéz, és meglát az ablakban. Hirtelen olyan érzés fog el, mintha kémkednék utána.
Christian megtorpan, én pedig zavartan intek neki, aztán megfordulok, és visszamegyek a reggelizőpulthoz.
- Mit csináltál? - kérdezi Kate.
- Csak Christiant néztem.
- Nagyon bekaptad - nevet.
- Talán te nem, jövendőbeli sógornőm? - felelem nevetve, és igyekszem eltemetni magamban a botot
lóbáló Christian nyugtalanító képét. Megriadok, amikor Kate felpattan, és magához ölel.
- Kishúgom - tör ki belőle, és óhatatlanul magával ragad az öröme.

- Hahó, hétalvó! - ébresztget Christian. - Mindjárt leszállunk. Kapcsold be az övet.
Álmosan nyúlok a biztonsági öv után, de Christian becsatolja helyettem, és megcsókolja a homlokomat,
mielőtt visszaülne a saját ülésébe. A vállára hajtom a fejemet, és behunyom a szemem.
Kimerített a hihetetlenül hosszú kirándulás és a piknikebéd egy látványos hegyormon. A társaság többi

tagja is csöndes, még Mia is. Egész nap levertnek tűnt. Kíváncsi vagyok, hogy áll Ethannel. Még csak azt
sem tudom, hol aludtak az éjjel. Elkapom a pillantását, és biztatóan rámosolygok. Mia szomorú kis
mosollyal válaszol, és folytatja az olvasást. Félig lehunyt szemmel fölkukucskálok Christianra. Egy
szerződésen vagy min dolgozik, újra elolvassa, és jegyzeteket ír a margójára. De ellazultnak látom. Elliot
halkan szuszog Kate mellett.
Elliotot még sarokba kell szorítanom, és kifaggatnom Giával kapcsolatban, de eddig nem tudtam elrabolni
Kate-től. Christiant nem érdekli annyira a dolog, hogy rákérdezzen, ami bosszantó ugyan, de nem
erőltetem. Annál jobban élveztük egymás társaságát. Elliot keze védelmezőn pihen Kate térdén. Barátnőm
ragyog. Ha belegondolok, hogy tegnap délután még nem volt biztos Elliotban… Hogy is nevezte
Christian? Lelliot? Talán valami családi becenév. Kedves, sokkal jobb, mint a hímribanc. Elliot hirtelen
kinyitja a szemét, és egyenesen rám pillant. Elpirulok, amiért rajtakapott, hogy bámulom.
Elmosolyodik.
- Szeretem, ahogy elpirulsz, Ana - csúfolódik, és kinyújtóztatja a tagjait. Kate elégedett, és vigyorog, mint
a vadalma.
Beighley, az első tiszt bejelenti, hogy Sea-Tachez közeledünk, és Christian megfogja a kezem.

- Na, milyen volt a hétvége, Mrs. Grey? - kérdi Christian, mikor már az Audi hátsó ülésén tartunk
hazafelé, az Escalába. Taylor és Ryan elöl ül.
- Köszönöm, jó - mosolygok. Hirtelen elszégyellem magam.
- Bármikor mehetünk. Bárkit magunkkal vihetünk, akit csak akarsz.
- Elvihetnénk Rayt. Élvezné a pecázást.
- Jó ötlet.
- Te hogy érezted magad? - kérdezem.
- Jól - mondja pillanatnyi gondolkodás után. Azt hiszem, meglepte a kérdésem. - Nagyon jól.
- Úgy láttam, elengedted magad.
Christian vállat von.
- Mert tudtam, hogy biztonságban vagy.
A homlokomat ráncolom.
- Többnyire biztonságban vagyok, Christian. Mondtam már neked, hogy nem éled meg a negyvenet, ha így
idegeskedsz, én pedig melletted szeretnék megöregedni. - Úgy néz rám, mintha nem tudná felfogni, mit
mondok. Gyengéden megcsókolja a kezem, és témát vált.
- Hogy van a kezed?
- Kösz, már jobban
Elmosolyodik.
- Remek. Akkor készen állsz, hogy újra szembenézz Giá-val?
Basszus! Teljesen kiment a fejemből a ma esti találkozó, hogy még egyszer átmenjünk a terveken. A
szememet forgatom.
- Szeretnélek távol tartani, hogy biztonságban legyél - mosolygok gunyorosan.
- Hogy megvédj? - nevet Christian.
- Mint mindig, Mr. Grey. Minden szexuális ragadozótól - suttogom.

Christian a fogát mossa, amikor ágyba bújok. Holnap visszatérünk a valóságba. Munka, paparazzók és
Jack, aki előzetes letartóztatásban van, és a lehetőség, hogy van egy bűntársa. Hmm… Christian elég
homályosan beszélt erről. Tud valamit? És ha igen, elárulja nekem? Sóhajtok. Christianból információt

kihúzni olyan, mint fogat húzni. Olyan szép volt ez a hétvége! Tényleg el akarom rontani a pillanatot azzal,
hogy információkat csikarok ki Christianból?
Élmény volt a rendes környezetében látni őt, de nem a lakásban. Ellazultan és boldogan a családja
körében. Átfut az agyamon, hogy talán az a baj, hogy itt vagyunk, ebben a lakásban, a sok emlékkel,
asszociációval, amelyek feszültté teszik Christiant. Talán költöznünk kéne.
Hiszen költözünk! Egy nagy házat építünk újjá a parton. Gia elkészítette a terveket, mi jóváhagytuk, és
Elliot csapata a jövő héten megkezdi az építkezést. Kuncognom kell, amikor eszembe jut, hogy milyen
rémült arcot vágott Gia, mikor elmondtam neki, hogy láttam őt Aspenben. Mint kiderült, puszta véletlen
volt. Gia elvonult a nyaralójába, hogy nyugodtan dolgozhasson a terveinken. Egy szörnyű pillanatig
megfordult a fejemben, hogy ő segített kiválasztani a gyűrűt, de nyilvánvalóan nem. Még mindig nem
bízom ebben a nőben. El-liottól is akarom hallani ugyanezt a történetet. De Gia legalább tartotta a
távolságot Christiantól.
Kinézek az éjszakai égboltra. Hiányozni fog ez a kilátás… Seattle a lábunk alatt. Annyi lehetőség, és
mégis, minden olyan távol. Talán ez Christian baja. Az önkéntes száműzetésének hála, túl régen
elszigetelődött a valós élettől. De a családja körében kevésbé irányító, kevésbé aggódó, szabadabb és
boldogabb. Kíváncsi vagyok, Flynn mit hozna ki ebből. Basszus, talán ez a válasz. Lehet, hogy
Christiannak saját családra van szüksége. Azonnal megrázom a fejem. Még túl fiatalok vagyunk hozzá, túl
friss a kapcsolatunk. Christian bevonul a szobába, remekül néz ki, mint mindig, de amolyan töprengő.
- Minden oké? - kérdezem.
Szórakozottan bólint, és lefekszik.
- Nem szívesen térek vissza holnap a valóságba - mormogom.
- Nem?
A fejemet rázom, és végigsimítok a kedves arcán.
- Csodálatos volt a hétvége. Köszönöm.
Christian lágyan elmosolyodik.
- Te vagy az én valóságom, Ana - mormogja, és megcsókol.
- Nem hiányzik?
- Mi? - kérdi zavartan.
- Tudod. A pálcázás… meg hasonlók - suttogom szégyenlősen.
Christian kiismerhetetlen arccal néz rám, aztán kétely suhan át az arcán, az a „vajon Ana hová akar ezzel
kilyukadni?” pillantás.
- Nem, Anastasia, nem hiányzik. - Határozott, nyugodt a hangja. Megsimogatja az arcomat. - Dr. Flynn
mondott valamit, amikor eljöttünk tőle, valamit, ami megmaradt bennem. Azt mondta, nem viselkedhetnék
így, ha nem volna meg benned is a hajlam. Ez reveláció volt a számomra. - Elhallgat, és a homlokát
ráncolja. - Én nem ismertem más módot, Ana. Most már igen. Sokat tanultam.
- Én tanítottalak? - hitetlenkedem.
Ellágyul a szeme.
- Neked hiányzik? - kérdezi.
Ó!
- Nem akarom, hogy bánts, de szeretek játszani. Te is tudod, Christian. Ha van kedved csinálni valamit…
- vállat vonok, és felnézek rá.
- Valamit?
- Tudod, a korbáccsal vagy a lovaglóostorral… - elpirulok és elhallgatok.
Christian csodálkozva vonja fel a szemöldökét.
- Hát… lássuk csak. Ebben a pillanatban jólesne egy kis ódivatú vanilla. - Hüvelykujjával végigsimít az
alsó ajkamon, és újra megcsókol.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Jó reggelt
Dátum: 2011. augusztus 29. 09:14
Címzett: Christian Grey

Mr. Grey!

Csak annyit akartam mondani, hogy szeretlek.
Mint mindig, a te Anád

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Hétfői száműzött Blues
Dátum: 2011. augusztus 29. 09:18
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!

Micsoda öröm egy embernek ezt hallani a saját feleségétől (eltévelyedett vagy sem) egy hétfő reggel. Biztosíthatlak, hogy én is ugyanígy
érzek. Bocs a vacsora miatt. Remélem, nem lesz nagyon unalmas a számodra.

Christian Grey,
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Ja igen, az amerikai Hajóépítők Szövetségének vacsorája. A szememet forgatom… Megint egy csomó
nagyképű alak. Christian tényleg a legszórakoztatóbb társadalmi eseményekre visz.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Hajók az éjszakában
Dátum: 2011. augusztus 29. 09:26

Kedves Mr. Grey!

Biztos vagyok benne, hogy kitalál valamit, amivel megfűszerezheti a vacsorát…
Izgatottan várom.

Mrs. G.
Anastasia (nem eltévelyedett) Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: A változatosság fűszerezi az életet
Dátum: 2011. augusztus 29. 09:35
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!
Van néhány ötletem…

Christian Grey
Aki alig várja az ASA díszvacsoráját Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Az összes izom összerándul a hasamban. Hmm… Kíváncsi vagyok, mit talál ki.
Hannah kopogtat, és felriaszt az álmodozásból.
- Átmehetünk most a heti beosztásodon, Ana?
- Persze. Ülj le - mosolygok rá. Gyorsan összeszedem magam, és kiteszem a tálcára a levelezőprogramot.
- Át kell tenned néhány megbeszélést. Mr. Foxot a jövő hétre, és…
Megszólal a telefon, és félbeszakítja Hannát. Roach az, az irodájába hívat.
- Folytathatjuk húsz perc múlva?
- Természetesen.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Tegnap este
Dátum: 2011. augusztus. 30. 09:24
Címzett: Anastasia Grey

Jól szórakoztunk.
Ki gondolta volna, hogy az ASA éves díszvacsorája ilyen izgalmas lehet?
Mint mindig, most sem okoztál csalódást, Mrs. Grey.

Szeretlek

Christian Grey
Lenyűgözött Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Szeretem a jó labdajátékokat…
Dátum: 2011. augusztus 30.
Címzett: Christian Grey

Kedves Mr. Grey!
Hiányoltam az ezüstgolyókat. Te nem okozol soha csalódást. Ez minden.

Mrs. G.

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Hannah kopogtatása zökkent ki az előző este körül forgó erotikus gondolataimból. Christian keze… a
szája…
- Tessék!
- Ana, Mr. Roach asszisztense felhívott. Roach azt kéri, vegyél részt egy értekezleten ma délelőtt. Ez azt
jelenti, hogy megint át kell tenni néhány találkozódat. Nem baj?
A nyelve.
- Semmi gond - morgom, és igyekszem összeszedni kósza gondolataimat.
Hannah kikacsázik az irodából… és magamra hagy az elmúlt este ingerlő emlékeivel.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Hyde
Dátum: 2011. szeptember 1. 15:24
Címzett: Anastasia Grey

Csak hogy tudd, Hyde óvadékkérelmét elutasították, és letartóztatásban marad. Emberrablási kísérlettel és gyújtogatással vádolják. De még
nincs kitűzve a tárgyalás.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Hyde
Dátum: 2011. szeptember 1. 15:53
Címzett: Christian Grey

Ez jó hír!
Azt jelenti, hogy enyhítesz a biztonsági intézkedéseken?
Tényleg meglennék Prescott nélkül.

Ana
Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Hyde
Dátum: 2011. szeptember 1. 15:59
Címzett: Anastasia Grey

Nem. A biztonsági rendszer marad. Nincs vita. Mi bajod Prescott-tal? Ha nem kedveled, keresünk mást.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

A homlokom ráncolva nézem a lekezelő e-mailt. Prescott nem olyan rossz.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Le ne rágd a körmöd izgalmadban
Dátum: 2011. szeptember 1. 16:03
Címzett: Christian Grey

Csak kérdeztem. (A szememet forgatom). És gondolkodom Prescott-tal kapcsolatban.
Tedd csak félre a viszkető tenyered.

Ana
Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Ne vigyél kísértésbe
Dátum: 2011. szeptember 1. 16:11
Címzett: Anastasia Grey

Biztosíthatom Mrs. Grey, a hajam nagyon is szilárdan a helyén van. Nem éppen Ön bizonyította ezt elégszer?
Ezzel szemben a tenyerem tényleg viszket.
Lehet, hogy ma este teszek ez ellen.

Christian Grey
Még nem kopasz Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Mocorgás
Dátum: 2011. szeptember 1. 16:20
Címzett: Christian Grey

Ígéretek, ígéretek…
De most már ne zaklass, mert dolgoznom kell. Nemsokára egy szerzővel találkozom, és nem szeretném, ha a beszélgetés közben elvonná a
figyelmemet, hogy rád gondolok.

A

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

***

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Vitorlázás, vitorlázó repülés & fenekelés
Dátum: 2011. szeptember 5. 09:18
Címzett: Christian Grey

Férjem!

Te aztán tudod, hogyan érezze jól magát egy lány.
És természetesen minden hétvégén ilyen bánásmódot várok el tőled.

Elkényeztetsz, és ezt imádom.

Feleséged
xoxo

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Életcélom…
Dátum: 2011. szeptember 5. 09:25
Címzett: Anastasia Grey

…hogy elkényeztesselek, Mrs. Grey.
És vigyázzak rád, mert szeretlek.

Christian Grey
Leterített Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Ó, istenem, lehetne ennél romantikusabb?

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Életcélom…
Dátum: 2011. szeptember 5. 09:33

Címzett: Christian Grey

…hogy hagyjam, mert én is szeretlek.

Most pedig ne legyél ilyen butus, mert sírnom kell.

Anastasia Grey
Ugyanolyan leterített Szerkesztő, SIP

Másnap az íróasztalomon levő naptárra esik a tekintetem. Már csak öt nap szeptember tizedikéig, a
születésnapomig. Azt tudom, hogy elmegyünk a házhoz, és megnézzük, hogyan halad Elliot az embereivel.
Hmm… lehet, hogy Chris-tiannak más tervei is vannak? Elmosolyodom a gondolatra.
Hannah kopogtat az ajtómon.
- Tessék!
Prescott odakinn ácsorog. Fura…
- Szia, Ana! - mondja Hannah. - Valami Leila Williams keres. Azt mondja, személyes ügyben.
- Leila Williams? Nem ismerek… - Hirtelen kiszárad a szám, és olyan képet vágok, hogy Hannah szeme
elkerekedik.
Leila? Basszus! Mit akarhat?

Tizenhatodik fejezet

- Akarod, hogy elküldjem? - kérdi Hannah, akit megriaszt az ábrázatom.
- Öö… ne. Hol van?
- A recepción. De nincs egyedül. Egy másik fiatal nő van vele.
Ó!
- És Miss Prescott szeretne beszélni veled - teszi hozzá Hannah.
Naná, hogy szeretne.
- Küldd be!
Hannah félreáll, és Prescott nyomul be az irodába, mint akinek küldetése van. Süt belőle a hivatásos
hatékonysága.
- Adj egy pillanatot, Hannah. Prescott, foglaljon helyet.
Hannah becsukja az ajtót, kettesben hagy Prescott-tal.
- Mrs. Grey, Leila Williams a tiltott látogatók listáján van.
- Micsoda? - Van egy tiltott látogató-lista?
- A megfigyelési lista, asszonyom. Taylor és Welch kifejezetten figyelmeztetett, hogy ne engedjem ezt a
nőt kapcsolatba lépni önnel.
Nem értem a dolgot, és a homlokomat ráncolom.
- Veszélyes?
- Ezt nem mondhatom, asszonyom.
- Miért tudok egyáltalán arról, hogy itt van?
Prescott nyel egyet, és zavartan feszeng.
- A mosdóban voltam, amikor bejött, és rögtön Clairrel beszélt, aki hívta Hannah-t.
- Értem. - Világos, hogy még Prescottnak is kell pisilnie, és felnevetek.
- Igen, asszonyom. - Prescott zavartan rám nevet, és most először látok rést a páncélján. Kedves a
mosolya.
- Ismét el kell beszélgetnem Claire-rel a protokollról - mondja csüggedten.
- Persze. Taylor tudja, hogy itt van - öntudatlanul is keresztezem az ujjaimat. - Remélem, hogy még nem
szóltak Christiannak.
- Hagytam neki egy rövid hangüzenetet.
Ó.
- Akkor nincs sok időm. Pedig szeretném tudni, mit akar.
Prescott egy pillanatig engem néz.
- Ezt nem tanácsolom, asszonyom.
- Biztos jó oka van rá, hogy idejött beszélni velem.
- Azzal bíztak meg, hogy ezt megelőzzem, asszonyom. - Lágy, de beletörődő a hangja.
- Tényleg tudni szeretném, mit akar mondani. - Határozottabb a hangom, mint amilyennek szánom.
Prescott elfojt egy sóhajt.
- Szeretném átkutatni őket, mielőtt beszél velük.
- Oké. Megteheti?
- Azért vagyok itt, hogy megvédjem, Mrs. Grey, úgyhogy igen, megtehetem. És szeretnék magukkal
maradni, amíg beszélgetnek.
- Oké - egyezem bele. Különben is, amikor utoljára Leilával találkoztam, fegyver volt nála. - Vágjunk
bele.
Prescott feláll.
- Hannah! - szólok ki.