A szabadság ötven árnyalata

Ó, istenem!
- Számodra ez ilyen sokat jelent?
- Igen. - Határozott a hangja.
- Oké. - Megteszem érte. Megadom neki a bizonyosságot, amire még mindig szüksége van.
- Azt hittem, egyszer már belementél.
- Igen, belementem, de most, hogy megbeszéltük a dolgot, sokkal elégedettebb vagyok a döntésemmel.
- Ó - morogja csodálkozva. Aztán rám mosolyog azzal a csodálatos, kisfiús, igen-még-igazán-fiatal-
vagyok mosolyával, amitől eláll a lélegzetem.
A derekamnál fogva megpörget, én pedig visítok, kuncogok, és nem is tudom, hogy Christian most boldog,
vagy megkönnyebbült, vagy… micsoda.
- Tudod, milyen sokat jelent ez nekem, Mrs. Grey?
- Most már tudom.
Lehajol és megcsókol, ujjai eltűnnek a hajamban. Mozdulatlanul tart.
- A vasárnap hét árnyalatát jelenti - mormogja az ajkamba, és orrát az enyémhez érinti.
- Gondolod? - hátradőlve nézek fel rá.
- Voltak bizonyos ígéretek. Volt egy ajánlat, egy alku megköttetett - suttogja, és gonoszkás öröm csillog a
szemében.
- Ó… - még mindig kábán igyekszem lépést tartani a hangulatával.
- Vagy cserbenhagysz? - kérdezi bizonytalanul, és szemlátomást eltűnődik. - Van egy ötletem - teszi hozzá.
Ó, ez meg miféle perverzió lesz?
- Igazán fontos dolgot kell elintézni - folytatja, és hirtelen ismét nagyon komoly. - Igen, Mrs. Grey.
Nagyon fontos dologról van szó.
Álljunk csak meg, ez kinevet!
- Mi az? - kérdezem nagyon halkan.
- Le kell vágnod a hajam. Úgy tűnik, túl hosszú, és a feleségemnek nem teszik így.
- Nem vághatom le a hajadat.
- Dehogynem - vigyorog Christian, és a megrázza a fejét, túl hosszú haja a szemébe hull.
- Hát, ha Mrs. Jones-tól kapok egy pudingos tálat - kuncogom.
Christian felnevet.
- Oké, tiéd a pont. Majd Francóval megcsináltatom.
Nem! Franco annak a nőstényboszorkánynak dolgozik. Miért is ne vágnám le én Christian haját? Elvégre
Ray haját évekig én vágtam, és soha nem panaszkodott.
- Gyere! - megfogom a kezét, és elkerekedik a szeme.
Bevezetem a fürdőszobánkba. A sarokban álló fehér fa-széket a mosdókagyló elé állítom. Amikor
Christianra pillantok, látom, hogy rosszul álcázott jókedvvel mered rám. Hüvelykujját a nadrágja
övtartójába dugja, forró a tekintete.
- Ülj le - mutatok a székre, és igyekszem megőrizni a magabiztosság látszatát.
- Meg is mosod a hajam?
Bólintok. Christian csodálkozva vonja fel a szemöldökét, és egy pillanatig már azt hiszem, meghátrál.
- Oké.
Lassan nekilát kigombolni fehér ingét, a torka alatti gombbal kezdi. Ügyes ujjai fürgén haladnak gombról
gombra, míg teljesen nyitva az ing.
Ó, istenem… Belső istennőm az arénában abbahagyja az ünneplést.
Christian felém nyújtja az egyik mandzsettáját. Kapcsold ki, üzeni a mozdulat. A szája jellegzetes, szexi,
kihívó módján megrándul.
Ó, kézelőgombok. Elfogadom a felém nyújtott csuklót, és kiveszem az első kezelőgombot - platinakorong,
amelybe egyszerű, dőlt betűkkel van bevésve a monogramja -, azután a másikat is. Amint ezzel végzek,

Christianra pillantok. Eltűnt a kedélyes arckifejezés, és valami forróbb… sokkal forróbb vette át helyét.
Lehúzom az inget a válláról, s hagyom a földre hullani.
- Készen állsz? - suttogom.
- Bármit is akarsz, Ana.
Tekintetem a szeméről az ajkára téved. A szája nyitva, hogy mélyebben be tudja szívni a levegőt. Szépen
formált, ívelt. Akárhogy is, gyönyörű száj, és Christian tökéletesen tudja, mihez kezdjen vele. Azon kapom
magam, hogy odahajolok, meg akarom csókolni.
- Ne! - állít meg mindkét kezét a vállamra téve. - Ne csináld. Ha így folytatod, soha nem lesz levágva a
hajam.
Ó!
- Ezt szeretném - mondja, és valami megmagyarázhatatlan okból, nyers szenvedély ül tágra nyílt
szemében. Lefegyverző.
- Miért? - suttogom.
Egy pillanatig csak néz, és még nagyobbra kerekedik a szeme.
- Mert úgy érzem, dédelgetsz.
A szívverésem szinte leáll. Ó, Christian… én Ötvenem. Mire észbe kapok, már átölelem, és
megcsókolom a mellkasát, arcommal simogatom sűrű mellszőrzetét.
- Ana, én Anám - suttogja. Magához ölel, és mozdulatlanul állunk egymás karjában, a fürdőszobában.
Lehet, hogy hatalmaskodó, megalomániás seggfej, de az én hatalmaskodó, megalomániás seggfejem,
akinek egy életen át kell tanulnia. Anélkül, hogy elengedném, hátrahajolok.
- Tényleg azt akarod, hogy én csináljam?
Christian bólint, és azzal a szégyenlős mosolyával néz. Visszavigyorgok, és kilépek az öleléséből.
- Akkor ülj le.
Szófogadóan leül, háttal a mosdókagylónak. Leveszem a cipőm, és oda rúgom, ahol Christian inge hever a
fürdőszoba padlójára vetve. A zuhanyzóból kiveszem Christian Chanel samponját, amelyet még
Franciaországban vettünk.
- Megfelel az úrnak? - A két kezemben tartva felemelem, mintha a tévéshopban árulnám. - Egyenesen Dél-
Franciaországból. Szeretem az illatát… a te illatod - teszem hozzá suttogva, kiesve a tévés árubemutató
stílusából.
- Kérem - vigyorog.
Lekapok egy nagyobb kéztörlőt a törülköző melegítőről. Mrs. Jones aztán ért hozzá, hogyan legyen egy
törülköző szuper módon puha.
- Hajolj előre - utasítom, és Christian engedelmeskedik.
A vállára terítem a törülközőt, aztán elfordítom a csapot, és meleg vízzel töltöm meg a mosdókagylót.
- Hajolj hátra. - Ó, de élvezem, hogy én irányítok.
Christian hátrahajol, de túl magas. Előbbre húzza a széket, aztán hátrabillenti, hogy a felső széle a
mosdónak támaszkodik. Tökéletes távolság. Most hajtja hátra a fejét. Vakmerő pillantással néz fel rám, és
elmosolyodom. Fogom az egyik poharat, amelyet a toalettasztalon tartunk, belemártom a vízbe, és
Christian fejére öntöm a vizet. Fölé hajolva megismétlem a műveletet.
- Annyira jó az illatod, Mrs. Grey - mormogja Christian, és lehunyja szemét.
Míg módszeresen nedvesítem a haját, szabadon nézhetem őt. Szent tehén! Meg fogom valaha is unni ezt?
Hosszú, sötét pillák, az ajka egy kicsit szétválik, és halkan beszívja a levegőt. Hmm… mennyire
szeretném bedugni a nyelvem.
Vizet fröcskölök a szemébe. Basszus!
- Ne haragudj.
Elkapja a törülköző sarkát, és nevetve törli ki a vizet a szeméből.
- Hé, tudom, hogy seggfej vagyok, de azért nem kell megfojtanod.

Lehajolok, és kuncogva csókolom meg a homlokát.
- Nagy a kísértés.
Ő pedig a fejem mögé teszi a kezét, és úgy helyezkedik, hogy ajkával foglyul ejtse az enyémet. Megcsókol,
és halk, elégedett hang tör ki a torkán, ez a hang összeköttetésben van a hasamban levő izmokkal. Nagyon
csábító hang. Aztán Christian elenged, engedelmesen visszadől, és várakozásteljesen néz fel rám. Egy
pillanatra olyan sebezhetőnek tűnik, akár egy kisgyerek. Elfacsarodik a szívem.
Egy kevés sampont öntök a tenyerembe, és belemasszírozom a fejbőrébe. A homlokánál kezdem, onnan
haladok föl a fejbúbjára, majd le oldalt. Ritmikusan körözök az ujjaimmal. Christian lehunyja a szemét, és
újra ezt a halk, zümmögő hangot hallatja.
- Ez jólesik - mondja kis idő múltán, és ellazul ujjaim határozott érintése alatt.
- Jól bizony. - Ismét megcsókolom a homlokát.
- Szeretem, mikor a körmöddel kaparod a fejbőrömet.
Még mindig le van hunyva a szeme, de valami áldott elégedettség süt az arcáról. Nyoma sincs az előbbi
sebezhetőségnek. Jesszusom, mennyit változott a hangulata! Csak az vigasztal, hogy énmiattam.
- Fel a fejjel! - utasítom, és engedelmeskedik. Hmm, ehhez hozzá lehet szokni.
Dörzsölni kezdtem a samponos vizet a hajába, a körmömmel kaparom a fejbőrét.
- Hátra!
Christian hátradől, én pedig a pohár segítségével leöblítem a habot. Ez alkalommal sikerül nem
lefröcskölni.
- Még egyszer? - kérdezem.
- Légy szíves. - Pislogva kinyitja a szemét, derűs pillantása az enyémbe kulcsolódik. Levigyorgok rá.
- Rögtön jövök, Mr. Grey.
A mosdóhoz fordulok, amelyet Christian szokott használni, és megtöltöm meleg vízzel.
- Az öblítéshez - magyarázom, amikor kérdőre vált a tekintete.
Megismétlem az egészet a samponnal, hallgatom Christian mély, egyenletes lélegzetét. Miután jól
behaboztam, néhány pillanatig ismét gyönyörködöm a férjem szép arcában. Nem tudok ellenállni neki.
Gyengéden megsimogatom az arcát, ő pedig kinyitja a szemét, és szinte álmosan néz rám hosszú pillái
alól. Előrehajolok, és puha, szűzies csókot lehelek az ajkára. Elmosolyodik, behunyja a szemét, és
elégedetten sóhajt.
Ki gondolta volna, hogy a délutáni vitánk után ilyen ellazult lehet? Szex nélkül is. Fölé hajolok.
- Hmm - mormogja elismerőn, amikor mellem az arcát súrolja. Ellenállok a vágynak, hogy kicsit
meglóbáljam a melleimet, inkább csak kihúzom a dugót, hogy a szappanhabos víz lefolyjon. Christian
keze a csípőmön és a hátsómon.
- Nem tapizzuk a dolgozót - mormogom, és úgy teszek, mintha nem élvezném.
- Ne feledd, hogy süket is vagyok - mondja a szemét lehunyva.
Keze lesiklik a fenekemről, és kezdi följebb húzni a szoknyámat. A kezére csapok. Élvezem, hogy a
fodrászt játszom. Christian vigyora széles, kisfiús, mintha valami tiltott dolgon kaptam volna, amit persze
titokban élvez.
Ismét a pohárért nyúlok, de ez alkalommal a másik mosdóban levő vizet használom. Óvatosan öblítem ki a
sampont a hajából. Továbbra is fölé hajlok, ő pedig még mindig a hátsómon tartja a kezét, föl-le haladva
dobol rajtam… föl… le… hmm. Kicsit mocorgok, ő pedig torokhangon, halkan morog.
- Tessék. Leöblítettem.
- Remek - jelenti ki.
Az ujjai megfeszülnek a hátsómon, és egyszer csak felül, nedves hajáról csöpög a víz. Az ölébe húz, keze
a fenekemről a tarkómra siklik, aztán az ajkamra, s mozdulatlanul tart. Felnyögök meglepetésemben, de
addigra ajka már az ajkamon. A nyelve forró, kemény a számban. Ujjaim nedves hajába túrnak.
Vízcseppek gurulnak végig a karomon. A csók egyre vadabb, s Christian haja az arcomat fürdeti. Keze az

államról a blúzom felső gombjához kalandozik.
- Elég a cicomából. A vasárnap hét árnyalatát is ki akarom dugni belőled, és megtehetem itt, a
fürdőszobában is. Választhatsz.
Ragyog a szeme, csupa tűz és ígéret. A hajáról csöpög mindkettőnkre a víz. Kiszárad a szám.
- Melyik legyen, Anastasia? - kérdi, és az ölében tart.
- Vizes vagy - felelem.
Hirtelen lehajtja a fejét, csöpögő haját a blúzomhoz súrolja. Visítva próbálok kiszabadulni, de erősebben
szorít.
- Ó, nem, bébi.
Felemeli a fejét, és buján vigyorog rám, én pedig Miss Vizes Póló 2011 vagyok. Átázott a felsőm, és
teljesen áttetsző. Nedves vagyok… mindenütt.
- Tetszik a látvány - mormogja Christian, és ismét előrehajol, orrával ingerli egyik nedves bimbómat.
Mocorogni kezdek.
- Felelj, Ana. Itt - vagy a hálószobában?
- Itt - suttogom vadul. A csudába a hajvágással, majd később megcsinálom. Christian lassan
elmosolyodik, érzéki mosolya csupa ingerlő ígéret.
- Jó döntés, Mrs. Grey - sóhajtja az ajkamba. Elengedi az állam, keze lesiklik a térdemre, aztán puhán fel
a lábamon. Felemeli a szoknyám, és máris a bőrömet simítja, hogy bizseregni kezdek. Ajka puha
csókokkal borít el a fülem tövétől az állam mentén. - Ó, mihez kezdjek veled - suttogja. A harisnyám
szélén megtorpannak az ujjai. - Ezt szeretem - mondja. Egyik ujját bedugja alá, és a combom belsejét
cirógatja.
Felnyögök, és még jobban mocorgok. Halk morgás hagyja el Christian torkát.
- Ha a vasárnap hét árnyalatát is kidugom belőled, azt akarom, hogy mozdulatlan legyél.
- Csináld már! - Halk, ziháló a hangom.
Christian élesen beszívja a levegőt. Összehúzza szemét, és tüzes, elhomályosult tekintettel néz.
- Ó, Mrs. Grey, csak kérnie kell. - A keze a harisnyáról a bugyihoz vándorol. - Ettől most szabaduljunk
meg. - Finoman húzni kezdi, én pedig úgy helyezkedem, hogy segítsek neki. Christiant sziszegve hagyja el
közben a levegő.
- Ne mozdulj! - tiltakozik.
- Csak segítek - duzzogok, ő pedig finoman a fogai közé veszi az alsó ajkamat.
- Mozdulatlan - vakkant. Lehúzza a bugyit a lábszáramon. Fölhúzza a csípőmre a szoknyám, megfogja a
derekam, és felemel. Még mindig a kezében a bugyim.
- Ülj rám! - utasít, és feszült pillantással néz a szemembe. Elhelyezkedik, lovagló ülésben ráülök, és
provokatívan nézek. Rajta, Ötven!
- Mrs. Grey, csak nem ösztökél? - kérdi figyelmeztető hangom. Rám néz, pillantása vidám és felizgult.
Szédítő kombináció.
- De igen. Mihez kezdesz vele?
Buja fény villan a szemében, és érzem magam alatt az izgalmát.
- Kulcsold össze a kezed a hátad mögött.
Ó! Készségesen engedelmeskedem, ő pedig fürgén összekötözi a csuklómat a bugyimmal.
- A bugyim? Nem szégyelli magát, Mr. Grey? - korholom.
- Ha rólad van szó, nem, Mrs. Grey, te is tudod. - Átható, tüzes a tekintete.
Derekamra teszi a kezét, megmozdít, hogy egy kicsit hátrébb üljek az ölében. Még mindig csöpög a víz a
nyakára és a mellkasára. Szeretnék előrehajolni, és lenyalni a cseppeket, de nem olyan könnyű így, hogy
megkötözött.
Christian megcirógatja a combom, keze gyorsan a térdemre siklik. Gyengéden széjjelebb tolja őket, s a két
lábát szétfeszítve tart ebben a helyzetben. Ujjai máris a blúzom gombjain.

- Azt hiszem, erre nincs szükség - mondja. Módszeresen kigombolja a rám tapadó, nedves blúzt, tekintete
végig az enyémbe kulcsolódik. Egyre sötétebb és sötétebb a szeme, nem kapkodja el, amit csinál, kiélvezi.
A pulzusom egyre gyorsabb, a légzésem szaporább. El sem hiszem. Alig ért hozzám, és máris így érzem
magam. Forrón, izgatottan… készen. Mocorogni akarok. Christian rajtam hagyja a kigombolt, nedves
blúzt. Mindkét kezével végigsimít az arcomon, hüvelyujja az alsó ajkamat súrolja. Aztán hirtelen a
számba döfi a hüvelykujját.
- Szopd! - parancsolja suttogó hangon, megnyomva az sz-t. Összeszorítom a szám körötte, és pontosan azt
teszem. Ó… élvezem ezt a játékot. Jó íze van. Mit is szeretnék még szopni? A hasamban megfeszülnek az
izmok a gondolatra. Christian ajka szétnyílik, mikor a fogammal súrolom, finoman harapom hüvelykujja
párnáját.
Nyögdécselve, lassan húzza ki nedves hüvelykujját a számból, végigsimít vele az államon, le a nyakamon,
a szegycsontomon. Bedugja a melltartó kosara alá, és lerántja a kosarat. Kiszabadul a mellem.
Pillantása mindvégig nem hagyja el az enyémet. Lesi, milyen reakciókat vált ki belőlem az érintése, én
pedig őt figyelem. Dögös a dolog. Elemésztő. Birtokló. Imádom. Christian megismétli mindezt a másik
kezével, s már mindkét mellem szabad. Finoman a tenyerébe fogja őket, mindkét hüvelykujjával a
bimbóimat izgatja. Lassan köröz, ingerel és kínoz, a bimbók megkeményednek, megduzzadnak ügyes
érintésére. Próbálok, nagyon igyekszem nem mozogni, de a bimbóim egyenes összeköttetésben vannak az
ágyékommal, úgyhogy nyögve vetem hátra a fejem, behunyom a szemem, így adom át magam az édes, édes
kínzásának.
- Pszt! - Christian hangja nyugtató, éles ellentétben áll gonosz ujjai ingerlő, egyenletes ritmusával. -
Maradj nyugton, bébi! - Elengedi az egyik mellem, és a tarkómra teszi a kezét. Előrehajolva a szájába
veszi merev bimbómat, és keményen szopja. Nedves haja csiklandoz. A másik mellemen a hüvelykujja
abbahagyja a megduzzadt bimbó ingerlését. A hüvelykujja és a mutatóujja közé fogja a bimbóm, és
finoman húzza, csavargatja.
- Ááá! Christian - nyögöm, és előrevetem magam az ölében. De nem hagyja abba, folytatja a lassú,
kellemes, gyötrő ingerlést. Ég a testem, s a gyönyör sötétebbre vált.
- Christian, kérlek - nyöszörgöm.
- Hmm - zümmögi halkan. - Azt akarom, hogy így menj el.
A bimbóm kap egy kis pihenőt. Christian szavai cirógatják a bőröm, mintha a lelkem egy mély részéhez
szólna, amelyet csak ő ismer. Szinte elviselhetetlen a gyönyör, mikor a fogával folytatja. Hangosan
nyögdécselve vonaglok az ölében, igyekszem némi finom dörzsölést kicsiholni a nadrágjából. Hasztalan
rángatom a bugyim, amely lefog. Érinteni akarom őt, de elvesztem - elveszek ebben az áruló érzésben.
- Kérlek - suttogom. Könyörgök, és gyönyör önti el a testem a nyakamtól a combomon át a lábujjaimig, és
megfeszülök a nyomában.
- Annyira szép a melled, Ana - sóhajtja Christian. - Egyszer majd mellbe duglak.
Mi a fenét jelentsen ez? Kinyitom a szemem, és lenézek rá. Még mindig szopja a mellem, bőröm énekel
az érintésére. Már nem érzem az átázott blúzt, a nedves haját… nem érzek mást, csak azt, hogy égek.
Finoman, melegen égek, mélyen odabenn, és minden gondolat elszáll belőlem. A testem megfeszül,
megmerevedik… készen áll… elérem… megkönnyebbülésre vágyom. És ő nem hagyja abba - ingerel,
húz, megőrjít. Kívánom… kívánom.
- Engedd el! - zihálja Christian, és lármásan élvezek.
Egész testem remeg az orgazmustól, Christian pedig abbahagyja az édes kínzást. Átkarol, s én
belékapaszkodva zuhanok spirálban lefelé az orgazmus után. Amikor kinyitom a szemem, látom, hogy
engem néz. A mellkasára dőlve pihegek.
- Istenem, mennyire szeretem nézni, amikor elmész, Ana. - Csodálat érződik a hangjából.
- Ez… - nem találom a szavakat.
- Tudom. - Előrehajol és megcsókol. A keze még mindig a tarkómon, úgy tart, és elfordítja a fejem, hogy

megcsókolhasson. Szerelemmel, áhítattal.
Elveszek ebben a csókban.
Elhúzódik, mély lélegzetet vesz. A szeme, akár a trópusi vihar.
- Most pedig keményen megduglak - mormogja.
Szent tehén!
Megmarkolja a derekamat, és leemel a combjáról. Jobb kezével az öltönynadrágja gombjához nyúl, bal
keze ujjai fel-le siklanak a combomon, és minden alkalommal megtorpannak a harisnya szélén. Feszülten
les. Szemtől szemben vagyunk, és tehetetlennek érzem magam a melltartóm és a bugyim kötelékében. Ez az
egyik legintimebb együttlétünk. Én az ölében ülve bámulom szép szürke szemét. Zabolátlannak érzem
magam, de közben annyira kötődöm hozzá. Egyáltalán nem vagyok zavarban, nem szégyellem magam. Ő
Christian, a férjem, a szeretőm, a basáskodó megalomániásom, az én Ötvenem, életem szerelme. A
cipzárjához nyúl, és kiszárad a szám, amikor látom kipattanni a férfiasságát.
Önelégülten mosolyog rám.
- Tetszik? - suttogja.
- Hmm - mormogom elismerőn.
Christian megmarkolja magát, és fel-le mozgatja a kezét… Ó, istenem! Félig lesütött pilláim alól nézek
rá. Basszus, milyen szexi.
- Az ajkát harapdálja, Mrs. Grey.
- Mert éhes vagyok.
- Éhes? - Christian szája tátva marad a csodálkozástól, a szeme elkerekedik egy kicsit.
- Hmm… - helyeslek az ajkamat nyalogatva.
Rejtélyes mosollyal válaszol, az alsó ajkába harap, és tovább cirógatja magát. Miért pörget be annyira a
látvány, hogy a férjem örömöt okoz magának?
- Értem. Meg kellett volna enned az ebédedet. - Gunyoros, egyszersmind parancsoló a hangja. - De talán
segíthetek. - A derekamra teszi a kezét. - Állj föl - mondja lágyan, és tudom, mit akar.
Felállok, immár nem remeg a lábam.
- Térdelj le.
Teszem, amit mond, letérdelek a fürdőszoba hűvös, csempézett padlójára. Christian előrecsusszan a
széken.
- Csókolj meg - nyögi kemény férfiasságát fogva.
Felnézek rá, ő pedig végigsimít nyelvével a felső fogsorán. Izgató, nagyon izgató látni a vágyát, ezt a
meztelen vágyat irántam és a szám iránt. Előrehajolok, s a szemébe nézve megcsókolom férfiassága
csúcsát. Nézem, mint szívja be élesen a levegőt, és szorítja össze a fogát. Megfogja a fejem, én pedig
nyelvemmel végigsimítok a csúcson, ízlelem a kis harmatcseppet rajta. Hmm… jó íze van. Christian szája
még jobban kinyílik, levegőért kapkod, én rávetem magam. A számba húzom, és keményen szopom.
- Ááá… - sziszegve szakad ki a levegő a fogai közül, csípője előrefeszülve döf a számba. De nem állok
meg. Az ajkam mögé rejtve fogaimat lebukom, aztán felhúzódom rajta. Christian két kezével teljesen
átfogja a fejem, ujjait a hajamba temeti, és lassan mozog ki-be a számban. A légzése egyre gyorsabb,
egyre szaggatottabb. Nyelvem pörög a csúcsa körül, s az ő ritmusával tökéletes összhangban bukom le
megint. - Jesszusom, Ana! - Sóhajt, és összeszorítja a szemét. Megszédít ez a reakció. Én hatok rá így.
Nagyon lassan visszahúzom az ajkam, hogy csak a fogam ér hozzá. - Ááá!
Christian abbahagyja a mozgást, előrehajol, megmarkol, és az ölébe húz.
- Elég - morogja.
Mögém nyúl, egy rántás a bugyin, és kiszabadul a kezem. Megmozgatom a csuklóm, és belenézek izzó
szemébe. Christian szeretettel, vágyakozással, sóvárgással néz vissza rám. És rádöbbenek, hogy én
akarom a vasárnap hét árnyalatát is kidugni belőle. Nagyon kívánom. Látni akarom, mint hullik darabokra
alattam. Megmarkolom őt, fölé pattanok, aztán a másik kezem a vállára téve, lassan, finoman

ráereszkedem. Vad torokhang szakad fel Christianból, aztán letépi rólam a blúzt, s az a földre hull. Máris
a csípőmön a keze.
- Mozdulatlan! - recsegi, két keze a húsomba mélyed. - Kérlek, hagyd, hogy kiélvezzem. Hogy
kiélvezzelek.
Leállok. Ó, istenem… mennyire jó érzés, hogy bennem van. Az arcomat simogatja, a szeme tágra nyílt,
vad, ajkai szétnyílnak, úgy kapkodja a levegőt. Megfeszül alattam, én pedig a szemem lehunyva nyögök.
- Ez a kedvenc helyem. Itt, benned - suttogja. - A feleségemben.
Ó, basszus, Christian! Nem tudom tovább visszafogni magam. Az ujjaim nedves hajába túrnak, ajkam az
övét keresi, és mozogni kezdek. Fel és le, a lábujjaimon rugózom, élvezem őt, élvezem önmagam.
Christian hangosan nyög, a keze a hajamban és a hátamon, nyelve mohón hatol a számba, elvesz mindent,
én pedig boldogan adok. A mai vitáink után, azután hogy annyira felbosszantott engem, én pedig őt, még
mindig itt van nekünk ez. És ez mindig meglesz. Annyira szeretem, hogy szinte a földbe sulykol. Keze a
hátamra tapad, úgy irányít, mozgat föl és le, újra meg újra a maga forró, gyors ritmusában.
- Ááá… - szakad ki belőlem, elragad az érzés.
- Igen. Igen, Ana - sziszegi, és csókokkal borítom el az arcát, az állát, a nyakát. - Bébi - zihálja, és ismét
az ajkamra tapad a szája.
- Ó, Christian, szeretlek. Mindig szeretni foglak. - Alig kapok levegőt. Azt akarom, hogy tudja, hogy
biztos legyen benne a mai összecsapásunk után.
Christian hangosan nyög, erősen szorít magához, és valami gyászos zokogással jut el a csúcsra. Csak
ennyi kell ahhoz, hogy engem is átlökjön a határon. A nyaka köré fonom a karom, és elengedem magam,
élvezek körötte, miközben könnyek szöknek a szemembe, mert annyira szeretem.

- Hé - suttogja, s fölfelé biccentve az állam, aggódva néz. - Miért sírsz? Bántottalak?
- Nem - motyogom megnyugtatón.
Christian kisimítja hajamat az arcomból, hüvelykujjával elmorzsol egy magányos könnycseppet, és
gyöngéden ajkon csókol. Még mindig bennem van. Mozdul, nekem pedig megrándul az arcom, ahogy
kihúzódik belőlem.
- Mi baj, Ana? Mondd el.
Megmerevedek.
- Csak… csak néha agyonnyom, annyira szeretlek - suttogom.
Egy szívdobbanás, és arcán megjelenik az a különleges, szégyenlős mosolya, amit, azt hiszem, nekem
tartogat.
- Te ugyanilyen hatással vagy énrám - suttogja, és újra megcsókol. Én is elmosolyodom, a bensőmben
szétárad az öröm.
- Tényleg?
- Nagyon jól tudod.
- Néha tudom. Nem mindig.
- Ahogyan én is, Mrs. Grey.
Elvigyorodom, és pihe-puha csókokkal borítom a mellkasát, dugom orromat a mellszőrzetébe. Christian a
hajamat simogatja, majd kikapcsolja a melltartómat, és lehúzza karomon a pántot. Megmozdulok, a
melltartó a földre hullik.
- Hmm. Bőr ér a bőrhöz - mormogja helyeslőn, és ismét a karjába von. Megcsókolja a vállam, orrát a
fülemhez érinti.
- Mennyei az illatod, Mrs. Grey.
- Ahogyan neked is, Mr. Grey.

Újra hozzáérintem az orromat, magamba szívom illatát, és a Christian illatba most a szex szédítő illata
keveredik. Örökké így maradnék, a karjába zárva, kielégülten és boldogan. Pontosan erre van szükségem
egy olyan nap után, amikor visszamentem dolgozni, vitatkoztam, és helyre tettem egy ribancot. Itt akarok
lenni, ide is tartozom Christian furcsaságai, a megalomániája ellenére is. Christian a hajamba temeti orrát,
és mélyen beszívja a levegőt. Elégedett sóhajjal mosolygok. Csak ülünk egymás karjába zárva, és nem
férhet hozzánk a valóság.

- Későre jár - szólal meg Christian, miközben ujjával szisztematikusan cirógatja a hátamat.
- Még nem vágtam le a hajad.
Felnevet.
- Így van, Mrs. Grey. Maradt energiád, hogy befejezd, amit elkezdtél?
- Neked bármire, Mr. Grey. - Újra megcsókolom a mellkasát, és vonakodva felállok.
- Ne menj el!
Megragadja a csípőmet, és megfordít. Kiegyenesedik, kikapcsolja a szoknyám, s hagyja a földre hullani.
Felém nyújtja a kezét, én pedig elfogadom, és kilépek a szoknyából. Nincs már rajtam más, csak harisnya
meg a harisnyatartó.
- Nem akármilyen látvány vagy, Mrs. Grey. - Christian hátradől, összefonja a karját, és őszinte
elismeréssel bámul rám. Én pedig a kezem kinyújtva megperdülök, hadd lásson.
- Úristen, milyen egy szerencsés szarházi vagyok - mondja csodálattal.
- Igen, az vagy.
Elvigyorodik.
- Vedd föl az ingemet, és levághatod a hajam. Így nagyon elvonod a figyelmemet, és soha nem jutunk el az
ágyig.
Nem tudok visszafojtani egy mosolyt. Jól tudom, hogy minden mozdulatomat figyeli. Odasasszézok, ahol a
cipőmet és az ő ingét hagytuk. Lassan lehajolok, fölveszem az ingét, megszagolom - hmm -, aztán
belebújok.
Christian szeme elkerekedik. Begombolta már a sliccét, most feszülten figyel.
- Szép kis szexműsor, Mrs. Grey.
- Van ollód? - kérdezem ártatlanul, a szempillám rebegtetve.
- A dolgozószobámban - recsegi.
- Megkeresem.
Magára hagyom Christiant, bemegyek a hálószobánkba, fölkapom a hajkefém az öltözőasztalról, majd a
dolgozószobába tartok. A folyosóra érve látom, hogy Taylor irodájának ajtaja nyitva, Mrs. Jones pedig az
ajtó mellett áll. Megtorpanok, a földbe gyökerezik a lábam. Taylor éppen végigsimít Mrs. Jones arcán, és
kedvesen mosolyog rá. Aztán odahajol hozzá, és megcsókolja.
Szentséges basszantyú! Taylor és Mrs. Jones? Tátva marad a szám a csodálkozástól, ámbár gondoltam…
vagyis inkább sejtettem. De nyilvánvaló, hogy együtt vannak. Úgy érzem magam, mint egy kukkoló, és
elpirulok. Sikerül mozgásra bírnom a lábamat, átsietek a nagyszobán, be Christian dolgozószobájába.
Felkapcsolom a lámpát, és az íróasztalához megyek. Taylor és Mrs. Jones… Hűha! Szinte kóválygok.
Mindig is azt hittem, hogy Mrs. Jones idősebb Taylornál. Hát, ezt még fel kell dolgoznom. Kinyitom az
íróasztal felső fiókját, és a látvány azonnal elvonja róluk a figyelmemet.
Egy revolver. Basszus! Fogalmam sem volt, hogy Christiannak fegyvere van. Kiveszem, és ellenőrzöm a
forgótárat. Teli van, de könnyű… túl könnyű. Nyilván szénszálból készült. Miért kell pisztoly
Christiannak? Jesszusom, remélem, tudja használni.
Hányszor figyelmeztetett Ray a kézifegyverek veszélyeire. A katonai kiképzése nem múlt el nyomtalanul.

„Ezekkel megölheted magad, Ana. Tudnod kell, mit művelsz, ha lőfegyver van a kezedben.” Kába fejjel
sietek vissza Christianhoz. Taylor és Mrs. Jones… a revolver…
A nagyszoba bejáratánál Taylorba ütközöm.
- Elnézést, Mrs. Grey. - Elvörösödik az öltözékem láttán.
- Öö… Taylor… üdv… éppen Christian haját vágom - tör ki belőlem zavartan.
Taylor ugyanolyan szégyenlős, mint én. Kinyitja száját, hogy mondjon valamit, aztán gyorsan be is csukja,
és félreáll.
- Csak ön után, asszonyom - mondja udvariasan. Azt hiszem, legalább olyan vörös vagyok, mint a régi
Audim, az Alávetett Special. Lehetne még kínosabb a helyzet?
- Köszönöm - motyogom, és végigsietek a folyosón. Basszus! Képes leszek megszokni, hogy nem vagyunk
egyedül? Lihegve rontok be a fürdőszobába.
- Mi baj? - Christian a cipőmmel kezében áll a tükör előtt. A levetett ruháim már csinos kis halomban
állnak a mosdókagyló mellett.
- Összefutottam Taylorral.
- Ó! Ilyen öltözékben? - A homlokát ráncolja.
- Nem Taylor tehet róla.
Christian még jobban ráncolja a homlokát.
- Nem. De akkor is.
- Van rajtam ruha.
- Alig.
- Nem tudom eldönteni, ki volt jobban zavarban, ő vagy én - próbálkozom a figyelemelterelő
technikámmal. - Nem tudtam, hogy ő meg Gail… szóval együtt vannak.
Christian felnevet.
- Hát persze. Tudtam róla.
- És nem is mondtad nekem?
- Azt hittem, te is tudod.
- Nem.
- Mindketten felnőtt emberek. Egy fedél alatt élnek. Mindketten szabadok, mindketten vonzók.
Elpirulok. Ostobán érzem magam, amiért nem vettem észre.
- Hát, ha így nézzük… Csak azt hittem, Gail idősebb Taylornál.
- Az is, de nem sokkal. - Christian zavartan néz rám. - Vannak férfiak, akik az idősebb nőket kedvelik. -
Hirtelen elhallgat, tágra kerekedik a szeme, én pedig bosszúsan nézek rá.
- Tudom én is - csattanok fel.
Christian bűnbánóan néz. Szeretettel mosolyog rám. Igen, a figyelemelterelési technika bevált.
Tudatalattim a szemét forgatja - de milyen áron? Most már Mrs. Robinson magasodik közöttünk, akiről
nem beszélünk.
- Erről jut eszembe - szólal meg Christian vidáman.
- Mi? - motyogom duzzogva.
Megfogom a széket, és a mosdókagyló feletti tükör felé fordítom.
- Ülj le! - utasítom. Christian kicsit sértődött kedélyességgel néz rám, de azért teszi, amit mondok, és leül
a székre. Nekilátok kifésülni most már alig nyirkos haját.
- Arra gondoltam, az új helyen átalakíthatnánk nekik a garázs fölötti részt, hogy igazi otthon legyen -
folytatja Chris-tian. - Akkor talán Taylor lánya is többet lenne az apjával.
Feszülten figyeli az arcom a tükörben.
- Miért nem lakik itt?
- Taylor soha nem kért tőlem engedélyt rá.
- Felajánlhatnád neki. De akkor viselkednünk kell.

Christian a homlokát ráncolja.
- Erre nem is gondoltam.
-Taylor talán éppen ezért nem kérte. Találkoztál már a kislánnyal?
- Igen. Édes kis jószág, szégyenlős. Nagyon csinos. Én fizetem a taníttatását.
Ó! Abbahagyom a fésülést, úgy nézem őt a tükörben.
- Fogalmam sem volt.
Christian vállat von.
- Úgy gondoltam, ez a legkevesebb, amit megtehetek. És így biztos lehetek abban, hogy Taylor nem mond
fel.
- Biztos vagyok benne, hogy szeret neked dolgozni.
Christian üres tekintettel mered rám, majd vállat von.
- Nem tudom.
- Szerintem nagyon kedvel téged. - Folytatom a fésülést, és rápillantok. Szeme nem veszíti el az enyémet.
- Gondolod?
- Igen.
Csak horkant. Ugyan már, mondja ez a hang, de azért elégedett is, mintha titokban örülne annak, hogy a
személyzete kedveli.
- Helyes. Akkor megbeszéled Giával a garázs fölötti átalakítást?
- Igen. Természetesen. - Nem érzem a korábbi bosszúságot Gia neve hallatán. Tudatalattim bölcsen bólint.
Igen, ez jó munka volt. Belső istennőm kárörvendő képet vág. Az tuti, hogy ez a nő mostantól békén hagyja
a férjemet, és nem hozza kényelmetlen helyzetbe.
Készen állok rá, hogy belevágjak Christian hajába.
- Nem gondoltad meg? Az utolsó esélyed, hogy visszavonulj.
- Csak nyugodtan, akármilyen rosszul vágod, Mrs. Grey. Nem nekem kell néznem magam, hanem neked.
Elvigyorodom.
- Egész nap elnéznélek, Christian.
Lemondó tekintettel csóválja a fejét.
- Ez csak egy csinos arc, bébi.
- És mögötte egy csodás férfi. - Megcsókolom a halántékát. - Az én pasim.
Szégyenlősen elvigyorodik.
A mutató és a hüvelykujjam közé csippentem az első tincset, és fölemelem. A fésűt a számba véve fogom
az ollót, és csattintok, jó két centit levágok a hajából. Christian a szemét lehunyva, szoborként ül, és
elégedetten sóhajt. Folytatom a munkát, ő pedig időnként kinyitja a szemét, és rajtakapom, hogy feszülten
figyel. Nem ér hozzám, amíg dolgozom, és hálás vagyok ezért. Az érintése… elvonná a figyelmemet.
Negyedóra múlva készen is vagyok.
- Végeztem. - Tetszik az eredmény. Christian ugyanolyan dögös, mint volt, a haja még mindig laza és
szexi… csak egy kicsit rövidebb.
Megnézi magát a tükörben, és látom, hogy kellemesen meglepődik. Elvigyorodik.
- Remek munka, Mrs. Grey. - Oldalt fordítja a fejét, és átkarol. Magához húz, megcsókolja a hasam, hozzá
dörgöli orrát. - Köszönöm - mondja.
- Örömmel. - Lehajolok, és gyorsan megcsókolom.
- Késő van. Ágy. - Játékosan a hátsómra csap.
- Ááá! Fel kell még takarítanom. - Csupa haj a padló.
Christian a homlokát ráncolja, nyilván meg sem fordult fejében a gondolat.
- Oké. Hozom a seprűt - mondja savanyúan. - Nem akarom, hogy az illetlen öltözékeddel zavarba hozd a
személyzetet.
- Na, és tudod, hol találod a seprűt? - kérdezem ártatlanul.

Erre megtorpan.
- Öö… nem.
Felnevetek.
- Akkor én megyek.

Bebújok az ágyba, és várom, hogy Christian csatlakozzon hozzám, közben az jár az eszemben, hogy
másként is végződhetett volna ez a nap. Korábban mennyire haragudtam rá, és ő is énrám. Hogyan fogok
megbirkózni ezzel a cégvezetés ostobasággal? Én nem akarok saját vállalatot irányítani. Én nem ő vagyok.
A múltjának tudom be. Talán be kéne vezetni egy biztonsági szót arra az esetre is, amikor nyomasztóan
hatalmaskodó, amikor seggfej. Kuncogni kezdek. Talán a seggfej lehetne a biztonsági szó. Szerfölött
vonzó a gondolat.
- Mi az? - kérdezi, amikor mindössze pizsamanadrágban mellém bújik az ágyba.
- Semmi. Csak támadt egy ötletem.
- Milyen ötlet? - kérdi, miközben kinyújtózkodik mellettem.
- Így semmire nem megyek. Christian, azt hiszem, nem akarok egy céget irányítani.
Christian felkönyököl, s úgy néz le rám.
- Miért mondod ezt?
- Mert ez is olyasmi, ami soha életemben nem vonzott.
- Több mint képes vagy rá, Anastasia.
- Szeretek olvasni. Ettől fosztana meg, ha én vezetném a céget.
- Te lennél a kreatív vezető.
A homlokom ráncolom.
- Tudod, egy vállalat sikere azon múlik, hogy mennyire használjuk ki a rendelkezésünkre álló munkaerő
tehetségét. Ha ehhez van tehetséged, és ez az, ami vonz, akkor úgy kell alakítani a vállalati struktúrát,
hogy ezt lehetővé tegye. Ne utasítsd ezt el gondolkodás nélkül, Anastasia. Nagyon tehetséges nő vagy, azt
hiszem, bármit elérhetsz, ha rászánod magad.
Hűha! Honnan tudhatná, hogy jó lennék ebben?
- Azért is aggódom, hogy túl sok időmet venné el.
Christian a homlokát ráncolja.
- Olyan időt, amit neked szentelhetnék - vetem be a titkos fegyvert.
Elsötétedik a pillantása.
- Tudom, mit művelsz - mormogja nevető hangon.
A csudába!
- Mit? - adom az ártatlant.
- Próbálod elterelni a figyelmem a témáról. Mindig ezt csinálod. Ne vesd el az ötletet, Ana. Gondolkodj
rajta. Mindössze ennyit kérek. - Lehajol, és szűziesen megcsókol, aztán a hüvelykujjával végigsimít az
arcomon. Ez végtelenségig fog tartani.
Felmosolygok rá, és hívatlanul az agyamba ötlik valami, amit ma mondott.
- Kérdezhetek valamit? - Lágy, bizonytalan a hangom.
- Természetesen.
- Ma azt mondtad, hogy ha dühös vagyok rád, az ágyban éljem ki rajtad. Hogy értetted ezt?
Megmerevedik.
- Mégis, mit gondolsz?
Szent szar! Épp most mondtam.
- Hogy azt akartad, kötözzelek meg.

Csodálkozva szalad föl a szemöldöke.
- Öö… nem. Egyáltalán nem így értettem.
- Ó. - Meglep, hogy némi csalódottságot érzek.
- Meg akarsz kötözni? - kérdi, mert nyilván olvas az arckifejezésemben. Döbbentnek látom, és
elvörösödöm.
- Hát…
- Ana, én… - elhallgat, és valami sötét fut végig az arcán.
- Christian - suttogom rémülten. Az oldalamra fordulok, és felkönyökölök, akárcsak ő. Végigsimítok az
arcán. Kitágult, félelemmel teli a szeme. Szomorúan csóválja a fejét.
A francba!
- Christian, elég. Nem számít. Csak azt hittem, így érted.
Megfogja, és zakatoló szívére teszi a kezem.
Basszus! Mi ez?
- Nem tudom, Ana, mit éreznék, ha olyankor érintenél, amikor nem tudok mozdulni.
Bizsereg a fejbőröm. Mintha valami sötét, mély titkot vallott volna be.
- Ez még túlságosan új nekem. - Halk, nyers a hangja.
Basszus! Ez csak egy kérdés volt, és rá döbbenek, hogy bár nagy utat tett meg, még hosszú út áll előtte. Ó,
Ötven, Ötven, Ötven. Az idegességtől összeszorul a szívem. Odahajolok, és Christian megdermed, de
csak puhán megcsókolom a szája sarkát.
- Rossz következtetést vontam le, Christian. Ne aggódj emiatt. Kérlek, ne is gondolj rá.
Megcsókolom, ő pedig lehunyja a szemét, felnyög, majd viszonozza a csókot. A matracba présel, keze az
államat fogja. És kisvártatva elveszünk… elveszünk egymásban újra.

[2] Všršsmarty Mih‡ly ford’t‡sa

Kilencedik fejezet

Amikor másnap reggel felébredek, még mielőtt az óra megszólalna, Christian borostyánként tekeredik
rám. Feje a mellemen, karja a derekamon, a lába a lábaim között. Az én oldalamon fekszik. Mindig ez
van, ha este vitatkozunk, ez lesz az eredménye, rám tekeredik, melegem van, zavar.
Ó, Ötven. Bizonyos szempontból annyira szükséget szenved. Ki gondolta volna? Megint kísért az ismerős
kép, amelyben Christian koszos, szerencsétlen kisfiú. Mocorogni kezd, álmos szeme az enyémbe néz.
Pislog néhányszor, és felébred.
- Szia - mormogja, és rám mosolyog.
- Szia - szeretek erre a mosolyra ébredni.
Az orrával megbökdösi a mellem, és valami helyeslő mormogást hallok. Keze lesiklik a derekamról a
hálóingem hűvös szaténján.
- Milyen egy ingerlő egy falatka vagy - morogja. - De bármilyen ingerlő is vagy - az órára pillant -,
muszáj fölkelnem. - Kibogozza magát belőlem, nyújtózkodik és feláll.
Hanyattfekszem, a fejem mögé teszem a kezem, és élvezem a műsort - Christian, amint a zuhanyhoz
vetkőzik. Tökéletes. Egy haja szálán sem változtatnék.
- Csodálja a kilátást, Mrs. Grey? - Christian szemöldöke gunyorosan megemelkedik.
- Csodálatos a kilátás, Mr. Grey.
Elvigyorodik, és hozzám vágja a pizsamanadrágját, de még időben elkapom. Úgy kuncogok, mint egy
diáklány. Christian gonosz vigyorral lerántja rólam a takarót, egyik térdét az ágyra teszi, elkapja a bokám,
és maga felé ránt, hogy felcsúszik közben a hálóingem. Visítok, ő pedig végigkúszik rajtam, apró
csókokkal borítva a térdem, a combom… a… ó… Christian!

- Jó reggel’, Mrs. Grey! - fogad Mrs. Jones. Elpirulok. Zavarban vagyok, mert eszembe jut az előző esti
légyottja Taylorral.
- Jó reggel’! - felelem, ő pedig a kezembe nyom egy csésze teát. Leülök a férjem mellé az étkezőpulthoz.
Christian ragyogóan néz ki: frissen zuhanyozott, a haja nyirkos, keményített, fehér inget visel és az
ezüstszürke nyakkendőt. A kedvencemet. Kellemes emlékeket őrzök róla.
- Hogy van, Mrs. Grey? - kérdi, és meleg a tekintete.
- Azt hiszem, jól tudja, Mr. Grey - pillantok fel rá.
Önelégülten mosolyog.
- Egyél! - utasít. - Tegnap nem ettél.
Ó, a basáskodó Ötven.
- Csak, mert seggfej voltál.
Mrs. Jones elejt valamit, ami csörögve érkezik a mosogatóba. Megriadok, de Christian ügyet sem vet a
zajra. Nem törődik Mrs. Jonesszal, rezzenéstelen arccal néz rám.
- Seggfej vagy sem, egyél. - Komoly a hangja, nem lehet vitatkozni vele.
- Oké. Veszem a kanalam, eszem a granolám… - Úgy morgom, akár egy duzzogó kamaszlány. Fogom a
görög joghurtot, és kanalazok belőle a gabonapehelyre, végül teszek rá áfonyát is. Mrs. Jonesra pillantok,
aki elkapja a pillantásom. Elmosolyodom, és ő meleg mosollyal válaszol. Ínyenc reggelivel készült, a
nászutunkon szoktam rá.
- Lehet, hogy a héten New Yorkba kell mennem - szakít ki az álmodozásból Christian.
- Ó.
- Úgy értem, ott is alszom. Szeretném, ha velem jönnél.

- Christian, nincs szabadságom.
Azzal a „csakugyan én vagyok a főnök” pillantással néz rám.
Sóhajtok.
- Tudom, hogy a tiéd a cég, de három hétig nem voltam benn. Kérlek. Hogy is várhatod tőlem, hogy
irányítsam a kiadót, ha soha nem vagyok bent? Megleszek. Nyilván magaddal viszed Taylort, de Sawyer
és Ryan itt lesz. - Elhallgatok, mert Christian vigyorog. - Mi az? - csattanok fel.
- Semmi. Csak te - feleli.
A homlokom ráncolom. Kinevet? Aztán egy ijesztő gondolat jut az eszembe?
- Hogyan jutsz oda?
- A vállalati repülőgépen. Miért?
- Csak biztos akartam lenni, hogy nem Charlie Tangót viszed. - Csöndes a hangom, és a hideg futkos a
hátamon. Emlékszem az utolsó alkalomra, amikor a helikopterrel repült. A hányinger kerülget, ha az
idegtépő órákra gondolok, amíg a híreket vártuk. Valószínűleg az életem mélypontja volt. Észreveszem,
hogy Mrs. Jones is megmerevedett. Igyekszem elhessegetni a gondolatot.
- Charlie Tangóval amúgy sem repülnék New Yorkba. Nincs akkora hatótávolsága. Különben is, még két
hét, mire visszakapom.
Hál’ istennek! Részben a megkönnyebbüléstől mosolygok, de azért is, mert tudom, hogy Charlie Tango
balsorsa az elmúlt néhány héten Christian sok idejét és energiáját emésztette fel.
- Hát, örülök, hogy már majdnem elkészült, de… - elhallgatok. Vajon elmondhatom neki, mennyire ideges
leszek, amikor legközelebb repül?
- Mi az? - kérdezi, miközben befejezi az omlettet.
Vállat vonok.
- Ana! - szól rám szigorúbban.
- Csak… szóval tudod. Amikor utoljára repültél vele… azt hittem, vagyis mind azt hittük, hogy… - Nem
tudom befejezni a mondatot, és Christian arca ellágyul.
- Hé! - Végigsimít az arcomon. - Az szabotázs volt. - Egy pillanatra elkomorodik, és azon gondolkodom,
vajon tudja-e, ki volt a felelős.
- Nem tudnám elviselni, hogy elveszítselek - mormogom.
- Máris öt ember lett kirúgva emiatt, Ana. Nem történhet meg újra.
- Öt?
Komoly arccal bólint.
Szent szar!
- Jut eszembe. Van egy pisztoly az íróasztalodban.
A homlokát ráncolja a hirtelen témaváltás, és talán a vádló hangszínem miatt is, bár nem annak szántam.
- Leiláé - mondja végül.
- Meg van töltve.
- Honnan tudod? - Elmélyülnek a ráncok.
- Tegnap ellenőriztem.
Most már bosszúsan néz.
- Nem akarom, hogy fegyverekkel babrálj. Remélem, visszaállítottad a biztonsági zárat.
Pislogok, le vagyok döbbenve.
- Christian, a revolveren nincs biztonsági zár. Egyáltalán nem értesz a fegyverekhez?
Elkerekedik a szeme.
- Hát… nem.
Taylor köhint diszkréten a bejárat mellett, Christian pedig biccent felé.
- Mennünk kell - mondja. Feláll, és bebújik szürke zakójába. Követem ki a folyosóra.
Leila pisztolya van nála. Megdöbbent a hír, és átfut az agyamon, vajon mi lehet azzal a lánnyal. Még

mindig… hol is van? Valahol keleten. New Hampshire-ben? Nem jut az eszembe.
- Jó reggelt, Taylor! - köszön Christian.
- Jó reggelt, Mr. Grey, Mrs. Grey! - Taylor mindkettőnknek biccent, de kerüli a pillantásomat. Hálás
vagyok. Eszembe jut, hogy alig volt rajtam ruha, amikor tegnap este összefutottunk.
- Még fogat mosok - morgom. Christian mindig reggeli előtt mos fogat, fel nem fogom, miért.

- Taylort kellene megkérned, hogy tanítson meg lőni - mondom a liftben lefelé menet. Christian
kedélyesen néz rám.
- Csakugyan? - kérdi szárazon.
- Igen.
- Gyűlölöm a fegyvereket, Anastasia. Anyám éppen elég lövöldözés áldozatát rakta össze, és apám is
komolyan ellenzi a lőfegyvertartást. Az ő életfelfogásukkal nőttem fel. Legalább két lőfegyver-korlátozó
kezdeményezést támogatok itt, Washingtonban.
- Ó. Taylor hord pisztolyt?
Christian összeszorítja a száját.
- Néha.
- Nem értesz egyet? - kérdem, Christian pedig kiterel a liftből a földszinten.
- Nem - mondja mereven. - Fogalmazzunk úgy, hogy Taylor meg én egészen más véleményen vagyunk a
fegyvertartással kapcsolatban.
- Én ebben Taylorral értek egyet.
Christian kinyitja előttem az előcsarnok ajtaját, és kimegyek a kocsihoz. Amióta kiderült, hogy
szándékosan rongálták meg Charlie Tangót, nem engedi, hogy egyedül vezessek a SIP-ig. Sawyer kedves
mosollyal tárja ki az ajtót, és Christian meg én beszállunk.
- Kérlek - fogom meg Christian kezét.
- Mire kérsz?
- Tanulj meg lőni.
A szemét forgatja.
- Nem. A vita lezárva, Anastasia.
És máris újra kisgyerek vagyok, akit megfednek. Szóra nyitom a szám, valami csípőset akarok mondani,
de aztán úgy döntök, nem akarom rosszkedvűen kezdeni a munkanapomat. Inkább csak összefonom a
karom. Megérzem, hogy Taylor engem néz a visszapillantó tükörben. Aztán elkapja a tekintetét, az útra
koncentrál, de a fejét csóválja, mint aki bosszankodik.
Hmm… Christian még őt is az őrületbe kergeti néha. Mosolyognom kell a gondolatra, és máris jobb a
kedvem.
- Hol van Leila? - kérdem Christiantól, aki kinéz az ablakon.
- Mondtam már. Connecticutban a családjánál. - Rám néz.
- Ellenőrizted? Elvégre neki is hosszú haja van. Ő is vezethette a Dodge-ot.
- Igen, ellenőriztem. Beiratkozott egy művészeti iskolába Hamdenben. Ezen a héten kezdte.
- Beszéltél vele? - suttogom, és minden vér kifut az arcomból.
- Nem. Flynn beszélt vele. - Az arcomat tanulmányozza, olvasni akar a gondolataimban.
- Értem - mormogom megkönnyebbülten.
- Mit?
- Semmit.
- Ana, mi az? - sóhajt fel.
Vállat vonok, nem szívesen vallom be, hogy irracionálisan féltékeny vagyok.

Christian folytatja.
- Szemmel tartom, ellenőrzöm, hogy a kontinens másik oldalán tartózkodik. Jobban is van. Flynn
beajánlotta egy New Haven-i pszichiáterhez, és nagyon jók az eredményei. Leilát mindig is érdekelte a
művészet, és… - Elhallgat, tekintete az enyémet kutatja. Nem kétséges, hogy ő fizeti Leila művészeti
iskoláját. Igazán tudni akarom? Kérdezzem meg tőle? Nem, mintha nem engedhetné meg magának, de miért
érzi ezt kötelességének? Sóhajtok. Christian komoly csomagot hurcol a múltjából, nemigen mérhető
Bradley Kenthez, akivel együtt jártam biológiára, és aki sután próbált megcsókolni. Christian a kezemért
nyúl.
- Ne aggódj emiatt, Anastasia - mormogja megnyugtatón. Megszorítja a kezem, én pedig viszonzom.
Tudom, hogy azt teszi, amit helyesnek tart.

Délelőtt, két értekezlet között van egy kis időm. Fölveszem a telefont, hogy hívjam Kate-et, közben
észreveszem, hogy e-mail érkezett Christiantól.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Hízelgés
Dátum: 2011. augusztus 23. 09:54
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!

Hárman is megdicsérték az új frizurámat. Újdonság számomra, hogy bókokat kapjak a munkatársaimtól. Nyilván a nevetséges mosoly az oka,
amely mindig kiül az arcomra, ahányszor csak eszembe jut a tegnap este. Csodálatos, tehetséges, gyönyörű nő vagy.
És az enyém.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Elolvadok, ahogy olvasom.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Próbálok koncentrálni
Dátum: 2011. augusztus 23. 10:48
Címzett: Christian Grey

Mr. Grey!

Dolgozni próbálok, és nem akarom, hogy kellemes emlékek vonják el a figyelmemet. Most valljam be, hogy rendszeresen én vágtam Ray
haját? Nem is sejtettem, hogy ilyen hasznos dolgot tanulok.
És igen, a tiéd vagyok, és te az enyém, drága, nyomasztó férjem, aki nem hajlandó élni az alkotmányos jogával és fegyvert viselni. De ne

aggódj, mert én megvédelek. Mindig.

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Annie Oakley[3]
Dátum: 2011. augusztus 23. 10:53
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!
Örömmel látom, hogy beszéltél a számítógépesekkel, és megváltoztattad a neved.
Nyugodtan alhatok, mert tudom, hogy az én fegyverforgató asszonykám mellettem alszik.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató & fegyverfóbiás, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Fegyverfóbia? Az meg mi?

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Hosszú szavak
Dátum: 2011. augusztus 23. 10:58
Címzett: Christian Grey

Mr. Grey!
Újból elkápráztattál a műveltségeddel.
Igazából mindenféle tudásod lenyűgöz, és azt hiszem, tudod, mire célzok.

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Eláll a lélegzetem!
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:01
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!
Ön flörtöl velem?

Christian Grey
Megdöbbent Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Jobb szeretnéd…
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:04
Címzett: Christian Grey

Ha valaki mással flörtölnék?

Anastasia Grey
Bátor szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Brrrrr
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:09
Címzett: Anastasia Grey

NEM!

Christian Grey
Birtokolni vágyó Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Hűha!
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:14
Címzett: Christian Grey

Zsémbeskedsz velem? Mert elég izgató.

Anastasia Grey
Fészkelődő (jó értelemben) szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Viselkedj!
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:16
Címzett: Anastasia Grey

Csak nem flörtöl és szórakozik velem, Mrs. Grey? Még az is lehet, hogy délután meglátogatom.

Christian Grey
Priapikus Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Jaj, ne!
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:20
Címzett: Christian Grey

Inkább jól viselkedem. Nem akarom, hogy a főnököm főnökének a főnöke a nyakamba lihegjen, amikor dolgozom :)
Most pedig hadd végezzem a munkám. A főnököm főnökének a főnöke szétrúgja a seggem.

Anastasia Grey
Szerkesztő, SI P

Feladó: Christian Grey
Tárgy: &*%$&*&*
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:23
Címzett: Anastasia Grey

Hidd el nekem, komolyan mondom, hogy a főnököd főnökének a főnöke e pillanatban sok mindent szeretne művelni a seggeddel. A szétrúgás
nem tartozik közéjük.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató & popóbarát, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Kuncognom kell a válaszától.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Menj már!
Dátum: 2011. augusztus 23. 11:26
Címzett: Christian Grey

Nem egy birodalmat kell irányítanod? Ne zaklass! Itt a következő megbeszélésem.
Azt hittem, inkább cicibarát vagy. Gondolj csak a seggemre, én pedig a tiedre…

ILY x

Anastasia Grey
Most már benedvesedett szerkesztő, SIP

Nem tudom lerázni magamról a melankóliát, amikor csütörtökön Sawyer bevisz az irodába. Christian
New York-i útja már nem csak fenyegetett, hanem be is következett, és bár még csak néhány órája ment el,
máris hiányzik. Bekapcsolom a számítógépet. Már ott vár az e-mailje. Azonnal jobb lesz a kedvem.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Máris hiányzol
Dátum: 2011. augusztus 25. 04:32
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!

Elragadó voltál ma reggel.
Vigyázz magadra, amíg távol vagyok.

Szeretlek.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Az esküvőnk óta ez lesz az első éjszakánk, amikor nem alszunk együtt. Azt tervezem, hogy megiszom
néhány koktélt Kate-tel - attól majd jól alszom. Azonnal kikívánkozik belőlem a válasz, bár tudom, hogy
Christian még a levegőben van.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Viselkedj!
Dátum: 2011. augusztus 25. 09:03
Címzett: Christian Grey

Tudasd velem, ha leszálltál. Addig aggódom.
És én jól viselkedem. Mégis, milyen zűrbe keveredhetnék Kate-tel?

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

A „küldés”-re kattintok, és a lattémat kortyolgatom, amelyet Hannah-nak köszönhetek. Ki gondolta volna,
hogy rászokom a kávéra? Annak ellenére, hogy este Kate-tel találkozom, olyan érzés, mintha egy darab
hiányozna belőlem. Ez a részem jelenleg tízezer méter magasan lehet valahol a Közép-Nyugaton, útban
New York felé. Nem tudom, hogy csak amiatt van ez az idegesség és bizonytalanság, hogy Christian
elutazott. Egy idő után nyilván nem érzem majd ezt a hiányt és bizonytalanságot. Vagy mégis? Nagyot
sóhajtok, és folytatom a munkám.
Ebédidőben mániákusan lesem a beérkezett üzeneteimet, és a BlackBerrymet, hogy van-e rajta üzenet. Hol
lehet Christian? Biztonságban leszállt? Hannah megkérdezi, kérek-e ebédet, de túlságosan is nyugtalan
vagyok, csak intek, hogy menjen. Csacskaság, de tudnom kell, hogy épségben megérkezett.
A telefonom csöngése riaszt fel.
- Ana St… Grey.

- Szia - Christian hangja meleg és kedélyes is. Elönt a megkönnyebbülés.
- Szia - a fülemig ér a szám, úgy vigyorgok. - Milyen volt az út?
- Hosszú. Na és mit csinálsz Kate-tel?
Jaj, ne!
- Csak beülünk valahová egy italra.
Christian egy szót sem szól.
- Sawyer meg az az új nő… Prescott elkísér, és vigyáz ránk - igyekszem őt megnyugtatni.
- Azt hittem, Kate átjön hozzánk.
- Csak fel akar hajtani egy pohárral. - Kérlek, hadd mozduljak ki!
Christian nagyot sóhajt.
- Miért nem mondtad? - kérdezi nyugodtan. Túlságosan is nyugodtan.
Gondolatban seggbe rúgom magam.
- Christian, nem lesz semmi baj. Ott van Ryan, Sawyer és már Prescott is. És csak egy gyors ital.
Christian elszántan hallgat, és tudom, hogy nem boldog emiatt.
- Alig néhányszor találkoztam vele azóta, hogy megismertelek. Légyszi’. Kate a legjobb barátnőm.
- Nem akarlak eltávolítani a barátaidtól, Ana. De azt hittem, ő jön át a lakásba.
- Oké - adom meg magam. - Otthon maradunk.
- Csak amíg az az őrült szabadon kószál. Kérlek.
- Mondtam, hogy oké - mormogom lemondóan, a szememet forgatva.
Hallom Christian halk horkantását.
- Mindig tudom, amikor a szemed forgatod.
Bosszús képpel meredek a kagylóra.
- Nézd, ne haragudj. Nem akarom, hogy aggódj. Majd szólok Kate-nek.
- Helyes - sóhajtja. Egyértelmű, hogy megkönnyebbült. Én pedig bűntudatot érzek, amiért aggodalmat
okoztam neki.
- Hol vagy?
- A JFK reptér betonján.
- Ó, csak most szálltál le.
- Igen. Azt kérted, hogy abban a pillanatban hívjalak, amint leszálltam. Megígértem neked.
Elmosolyodom, a tudatalattim pedig haragos tekintettel méricskél. Látod? Ő megteszi, amit mond.
- Nos, Mr. Grey, örülök, hogy legalább egyikünk így betartja.
Christian felnevet.
- Mrs. Grey, a túlzások iránti hajlama nem ismer határokat. Mit is kezdjek veled?
- Biztos vagyok benne, hogy kitalálsz valami izgalmasat. Általában sikerül.
- Te most flörtölsz velem?
- Igen.
Érzem, hogy vigyorog.
- Mennem kell. Légy szíves, Ana, azt csináld, amit megbeszéltünk. A biztonságiak tudják a dolgukat.
- Igen, Christian, így lesz. - Újra lemondó a hangom. Jesszusom, vettem az adást.
- Holnap este találkozunk. Később még hívlak.
- Hogy ellenőrizz?
- Igen.
- Ó, Christian! - korholom.
- Au revoir, Mrs. Grey!
- Au revoir, Christian! Szeretlek.
Élesen szívja be a levegőt.
- Én is téged, Ana.

Egyikünk sem teszi le a telefont.
- Tedd le, Christian - suttogom.
- Erőszakos kis jószág vagy, ugye tudod?
- A te erőszakos kis jószágod.
- Az enyém - nyögi. - Tedd, amit mondtam. És rakd le.
- Igen, uram. - Leteszem a készüléket, és ostoba vigyorral bámulom a telefont.
Alig néhány perc telik el, és üzenetem érkezik.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Viszkető tenyér
Dátum: 2011. augusztus 25. 13:42
Címzett: Anastasia Grey

Mrs. Grey!

Mint mindig, most is szórakoztató voltál a telefonban.
De komolyan mondom. Tedd, amit megbeszéltünk.
Tudnom kell, hogy biztonságban vagy.
Szeretlek.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Tényleg ő az erőszakos. De elég volt egyetlen telefonhívása, és minden aggodalmam eltűnt. Biztonságban
megérkezett, és szokás szerint engem egzecíroztat. Gondolatban megölelem magam. Helyes. Szeretem ezt
a férfit.
Hannah kopogtatása hoz csak vissza a jelenbe.

Kate bomba jól néz ki. Feszes, fehér farmernadrágot és vörös pántos topot visel, készen áll rá, hogy
felfordítsa a várost. Lelkesen beszélget Claire-rel a recepción, amikor belépek.
- Ana! - kiált fel, és magához ölel egy igazi Kate öleléssel. Aztán kartávolságnyira eltol magától.
- Hát nem kiköpött mogulfeleség? Ki gondolta volna a kis Ana Steele-ről? Olyan… kifinomult vagy. - És
vigyorog hozzá, én pedig a szememet forgatom. Krémszínű ingruha van rajtam, sötétkék övvel és
körömcipővel.
- Jó, hogy látlak, Kate - ölelem meg én is.
- Szóval hová megyünk?
- Christian azt akarja, hogy maradjak a lakásban.
- Ja, ne már! Nem dobhatnánk be egy koktélt a Zig Zag Caféban? Foglaltam asztalt.
Tiltakozásra nyitom a szám.
- Légysz’ - nyafog, és bájosan biggyeszti le az ajkát. Ezt nyilván Miától szedte, mert általában nem csinál
ilyet. És tényleg jól esne egy koktél a Zig Zagban. Annyira jól éreztük magunkat a múltkor, amikor ott
voltunk, és közel van Kate lakásához.

- De csak egyet - emelem föl a mutatóujjam.
Kate rám vigyorog.
- Egyet.
Belém karol, és kivonulunk a kocsihoz. A kapu előtt várakozik Sawyerral a kormánynál. Miss Belinda
Prescott követ minket, a biztonsági csapat új tagja, magas afro-amerikai nő, amolyan ellentmondást nem
tűrő modorral. Még nem melegedtem össze vele, talán mert olyan hűvösen hivatásos. Akárcsak a csapat
többi tagját, őt is személyesen Taylor választotta ki. Sötét nadrágkosztümöt visel.
- Volna szíves elvinni a Zig Zagba, Luke?
Sawyer felém fordul, és tudom, hogy mondani szeretne valamit. Egyértelmű, hogy megkapta az utasításait.
Most habozik.
- A Zig Zag Caféba megyünk. Csak egy italra.
Oldalvást Kate-re pillantok, aki haragosan mered Sawyerre. Szegény feje.
- Igen, asszonyom.
- Mr. Grey kifejezett kérése, hogy menjen vissza a lakásba - kotyog közbe Prescott.
- Mr. Grey nincs itt - csattanok fel. - A Zig Zagba, lesznek szívesek.
- Asszonyom - feleli Sawyer, s a szeme sarkából Prescottra pillant, aki bölcsen tartja a száját.
Kate úgy bámul rám, mint aki nem hisz a szemének és a fülének. Lebiggyesztem az ajkam, és vállat vonok.
Igen, egy kicsit rámenősebb vagyok, mint azelőtt. Kate bólint, Sawyer pedig besorol a kora esti
forgalomba.
- Tudod, hogy a fokozott biztonsági intézkedések az őrületbe kergetik Grace-t és Miát? - kérdezi mintegy
mellékesen Kate.
Értetlenül meredek rá.
- Nem tudtad? - hitetlenkedve néz.
- Mit nem tudtam?
- Hogy az összes Grey védelmét megerősítették. Szinte vesztegzár van.
- Tényleg?
- Nem mondta?
Elvörösödöm.
- Nem. - A fenébe, Christian. - És tudod, mi az oka?
- Jack Hyde.
- Mi van Jackkel? Azt hittem, csak Christiant üldözi. - Felszisszenek. Jesszusom! Vajon miért nem mondta
Christian?
- Hétfő óta - mondja Kate.
Múlt hétfő? Hmm… Csak vasárnap azonosítottuk Jacket. De miért az összes Grey?
- Honnan tudod mindezt?
- Elliottól.
Hát persze.
- Christian mindebből semmit nem mondott el, ugye?
Ismét elvörösödök. Nem.
- Ó, Ana, ez bosszantó.
Felsóhajtok. Kate, mint mindig, most is fején találta a szöget a maga nagykalapács módján.
- Nem tudod, miért? - Ha Christian nem is meséli el, Kate talán igen.
- Elliot azt mondja, Jack Hyde valamiféle információkat tárolt a komputerén, amikor még a SIP-nél volt.
Szentséges szar!
- Te tréfálsz?
Kezdek elsöprő haragot érezni. Hogyan lehetséges, hogy Kate tud minderről, én pedig nem? Felpillantok,
és látom, hogy Sawyer engem néz a visszapillantó tükörben. Zöldre vált a lámpa, elindulunk, és ismét az

útra koncentrál. Az ajkam elé emelem az ujjam, és Kate bólint. Lefogadom, hogy Sawyer is tudja, csak én
nem.
- Hogy van Elliot? - váltok témát, és Kate ostoba vigyorral az arcán elmond mindent, amit tudnom kell.
Sawyer megáll az utcácskában, amelyből a Zig Zag Café nyílik, és Prescott kinyitja nekem az ajtót.
Kipattanok, Kate is kisiklik mögöttem. Egymásba karolva vonulunk végig a sikátoron Prescott-tal a
nyomunkban, aki haragosan néz. Ó, az ég szerelmére, csak egyetlen pohárral.
Sawyer továbbhajt, hogy leparkolja a kocsit.

- Na és honnan ismeri őt Elliot? - kérdezem, és iszom egy kortyot a második epres Mojitómból. A bár
meghitt és kényelmes, nem kívánkozunk elmenni. Kate meg én megállás nélkül beszélgetünk. Már el is
felejtettem, mennyire szeretek vele lógni. Felszabadító érzés kimozdulni, ellazulni, és élvezni Kate
társaságát.
Megfordul a fejemben, hogy küldök egy üzenetet Christiannak, aztán elvetem az ötletet. Biztos pipa lesz,
és haza zavar, mint egy rossz gyereket.
- Ne is beszélj nekem arról a ribancról - fröcsög Kate.
Nevetnem kell a reakcióján.
- Mi olyan mulatságos, Steele? - csattan föl, de nem haragszik.
- Én is ugyanígy érzek Gia iránt.
- Tényleg?
- Igen. Keményen ráhajtott Christianra.
- Régebben kavart Elliottal - duzzog Kate.
- Nem!
Kate bólint, és a szabadalmaztatott Katherine Kavanagh-féle haragos nézéssel néz.
- Nem tartott soká. Azt hiszem, tavaly volt. Ez a nő próbál felkapaszkodni. Nem csoda, hogy Christianra is
ki akarta vetni a hálóját.
- Christian már elkelt. Megmondtam neki, hogy szálljon le róla, vagy kirúgom.
Kate ismét döbbenten mered rám. Büszkén bólintok, ő pedig megemeli a poharát. Le van nyűgözve,
büszke rám.
- Mrs. Anastasia Greyre! Komoly változás. - Összeérintjük a poharainkat.

- Elliotnak van pisztolya?
- Nincs. Komolyan ellenzi a fegyvertartást. - Kate a harmadik italát kavargatja.
- Christian is. Azt hiszem, ez Grace és Carrick hatása - mondom. Kicsit becsiccsentettem.
- Carrick jó ember - bólint Kate.
- Azt akarta, hogy kössünk házassági szerződést - morgom szomorúan.
- Ó, Ana. - Kate átnyúl az asztalon, és megfogja a kezem. - Csak az ő kicsi fiacskáját védte. - És
mindketten tudjuk, hogy a homlokodra van tetoválva, hogy aranyásó vagy. - Rám mosolyog, én pedig
kidugom rá a nyelvem, aztán kuncogok.
- Érettebben, Mrs. Grey - vigyorog rám. Úgy hangzik, hogy akár Christian is mondhatta volna. - Eljön
majd a nap, amikor te teszed ugyanezt a saját fiadért.
- A fiamért? - Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy a gyerekeim gazdagok lesznek. Szentséges szar!
Semmiben nem fognak hiányt szenvedni. Tényleg… semmiben. Ezen még el kell gondolkodnom, de nem
most. Prescottra és Sawyerre pillantok, akik a közelünkben ülnek, és figyelnek minket - meg az esti
tömeget is a félreeső asztaluktól. Mindketten szénsavas ásványvizet isznak.

- Nem gondolod, hogy ennünk kéne? - kérdezem.
- Nem. Innunk kéne - feleli Kate.
- Miért vagy ilyen ivós kedvedben?
- Mert már alig látlak. Nem gondoltam, hogy beleszeretsz és hozzámész az első pasiba, aki elcsavarja a
fejed. - Ismét duzzog. - De tényleg, olyan gyorsan mentél férjhez, hogy azt hittem, teherbe estél.
Kuncogni kezdek.
- Mindenki azt hitte, hogy terhes vagyok. Ebbe ne is menjünk bele még egyszer. És ki kell mennem a
mosdóba.
Prescott elkísér. Egy szót sem szól, nincs is szüksége rá. A helytelenítés halálos izotópként sugárzik
belőle.
- Azóta nem voltam sehol egyedül, amióta férjhez menten - motyogom némán a fülke csukott ajtajának.
Elfintorodok, hiszen Prescott az ajtó másik oldalán várja, hogy pisiljek. Mégis, mit csinálhatna Hyde egy
bárban? Christian szokás szerint túlreagálja a dolgot.

- Későre jár, Kate. Indulnunk kéne.
Negyed tizenegy van már, és megittuk a negyedik epres Mojitónkat. Határozottan érzem az alkohol hatását,
kellemes, meleg érzés tölt el. Christian majd megbékél. Előbb-utóbb.
- Persze, Ana. Jó volt találkozni veled. Csak annyira más vagy… nem is tudom… magabiztosabb. A
házasság határozottan jót tesz neked.
Megmelegszik az arcom. Miss Katherine Kavanahgtól ez komoly dicséret.
- Jót tesz - suttogom, és talán azért, mert túl sokat ittam, könny csorog le az arcomon. Lehetnék még ennél
is boldogabb? Minden csomagja, Ötvensége, a természete ellenére is álmaim férfiját ismertem meg, és
hozzámentem feleségül.
Gyorsan témát váltok, hogy elfojtsam az érzelmes gondolatokat, mert ha nem, itt bőgöm el magam.
- Tényleg élveztem ezt az estét. - Megfogom Kate kezét. - Köszönöm, hogy kirángattál. - És
összeölelkezünk. Amikor Kate elenged, biccentek Sawyernek, aki átadja Prescottnak a kocsikulcsot.
- Biztos vagyok benne, hogy Miss Tökéletes Magaviselet Prescott már tudatta Christiannal, hogy nem
vagyok otthon. Christian pipa lesz rám - morgom Kate-nek.
És talán kitalál valami élvezetes módot, hogy megbüntessen… Remélem.
- Miért vigyorogsz, mint egy féleszű, Ana? Szereted felbosszantani a férjedet?
- Nem. Nem igazán. De könnyen megy. Christian időnként nagyon irányító természetű. Többnyire az.
- Vettem észre - közli Kate savanyú képpel.

Megállunk a lakása előtt, és Kate magához szorít.
- Ne legyél ideges - suttogja, és arcon csókol. Aztán kipattan a kocsiból.
Valami különös érzés tölt el, miközben integetek neki. Hiányzott már a csajos beszélgetés. Mulatságos
volt, ellazított, és eszembe jutatta, hogy még fiatal vagyok. Jobban kéne igyekeznem, hogy találkozhassak
Kate-tel, de az az igazság, hogy élvezem az életemet a buborékomban Christiannal. Tegnap este egy
jótékonysági vacsorán voltunk. Rengeteg öltönyös férfi és elegáns nő beszélgetett ingatlanárakról,
gazdasági hanyatlásról, részvényárakról. Tényleg unalmas volt, borzasztóan unalmas. Üdítő volt elengedni
magam valakivel, aki az én korosztályom.
Korog a gyomrom, még nem is ettem. Basszus… Christian! Beletúrok a táskámba, és kihalászom a
BlackBerrymet. Szentséges szar - öt sikertelen hívás! Egy üzenet…

HOL A FENÉBEN VAGY?

És egy e-mail.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Dühös vagyok. Még nem láttál ilyen dühösnek.
Dátum: 2011. augusztus 26. 00:42 EST
Címzett: Anastasia Grey

Anastasia!

Sawyertől tudom, hogy koktélokat iszol egy bárban, annak ellenére, hogy megígérted, nem teszed.
Van róla fogalmad, mennyire dühös vagyok rád?
Holnap találkozunk.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Görcsbe rándul a gyomrom. Basszus, tényleg bajban vagyok. Tudatalattim haragos képpel mered rám,
majd vállat von, mintha csak azt mondaná: Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Mégis, mit vártam? Megfordul a fejemben, hogy felhívom Christiant, de későre jár, és feltehetőleg
alszik… vagy fel-alá járkál. Úgy döntök, egy gyors SMS elegendő.

Még egy darabban vagyok. Jól éreztem magam. Hiányzol - kérlek, ne haragudj.

A BlackBerryt nézem, szinte szuggerálom, hogy Chris-tian válaszoljon, de fenyegető hallgatásba
burkolózik. Felsóhajtok.
Prescott megáll az Escala előtt, Sawyer pedig kiszáll, és kinyitja az ajtót. Amíg a liftre várunk,
kihasználom az alkalmat egy kis faggatózásra.
- Hánykor hívta Christian?
Sawyer elvörösödik.
- Úgy fél tíz körül, asszonyom.
- Miért nem szakította félbe a beszélgetésemet Kate-tel?
- Mr. Grey azt mondta, hogy ne adjam át önnek a telefont, asszonyom.
Lebiggyesztem az ajkam. Megérkezik a lift, és csöndben megyünk föl. Hirtelen hálát adok a sorsnak, hogy
Christian-nak egy teljes éjszakája van rá, hogy túljusson a dührohamon, és hogy jelenleg az ország másik
felében van. Kaptam egy kis időt. Másfelől… hiányzik.
Kinyílik a liftajtó, és a másodperc töredékéig az előcsarnokban lévő asztalt nézem.
Mi nem stimmel ezen a képen?
A vázában levő virág szanaszét taposva hever, a padlón mindenfelé víz és porcelándarabok. Az asztal
feldőlve. A fejbőröm bizseregni kezd, Sawyer pedig elkapja a karom, és visszahúz a liftbe.

- Maradjon itt! - sziszegi, és fegyvert húz elő. Kilép az előtérbe, és eltűnik a látóteremből.
Egészen a lift hátsó részébe húzódok.
- Luke! - hallom Ryan hangját a nagyszobából. - Kék kód!
Kék kód?
- Elkaptad? - szól vissza Sawyer. - Jóságos ég!
A lift falához simulok. Mi a fene történik? Adrenalin lüktet a testemben, szívem a torkomban dobog. Halk
hangokat hallok, majd a következő pillanatban Sawyer bukkan fel, és megáll egy tócsában. Visszateszi a
pisztolyt a tokjába.
- Bejöhet, Mrs. Grey - mondja kedvesen.
- Mi történt, Luke? - Alig hallhatóan suttogok.
- Látogatót kaptunk. - Megfogja a könyököm, és hálás vagyok, amiért támogat, mert a lábamból kiszállt az
erő.
Az előcsarnok kétszárnyú ajtaja nyitva. Az egyik csálén áll, a zsanérnál kiszakadt a félfából. Mi a fene
történt itt?
Ryan a nagyszoba bejáratánál áll. Úgy fest, mint aki kapott néhányat, a szeme fölött és a szája sarkánál
vérzik az arca, öltözéke zilált. Ám, ami ennél is megdöbbentőbb, Jack Hyde fekszik kiterülve a lábánál.

[3] Ann Oakley (1860–1926) amerikai mesterlšvŽsz, aki Buffalo Bill utaz— vadnyugati show-j‡nakkšszšnhette h’rnevŽt.

Tizedik fejezet

Zakatol a szívem, a vér hangosan lüktet a fülemben; a szervezetemben áramló alkohol felerősíti a
hangokat.
- Meg… - nyögök fel, és nem vagyok képes befejezni a szót. Tágra nyílt szemmel, rémülten meredek
Ryanre. Nem nézek a padlón heverő, mozdulatlan alakra.
- Nem, asszonyom, csak kiterült.
Elönt a megkönnyebbülés. Ó, hála istennek!
- És maga? - nézek végig Ryanen. Most döbbenek rá, hogy nem is tudom a keresztnevét. Úgy liheg, mint
aki lefutotta a maratont. Megtörli a szája szélét, eltünteti a vért, az arcán vöröslő zúzódás már kezd
feldagadni.
- Veszettül küzdött, de jól vagyok, Mrs. Grey. - Megnyugtatóan mosolyog, ha jobban ismerném, még azt
mondanám, kicsit öntelten.
- És Gail? Mrs. Jones? - Jaj, ne… ugye nincs baja? Ugye jól van?
- Itt vagyok, Ana.
Hátrafordulok, és ott áll mögöttem hálóingben meg köntösben. A haja leengedve, arca szürke, szeme
kitágult - az enyém is ilyen lehet.
- Ryan felébresztett, és rám parancsolt, hogy menjek be oda - mutat maga mögé. - Én jól vagyok. És ön?
Határozottan bólintok. Gail nyilván most jött elő a Taylor irodájából nyíló pánikszobából. Ki gondolta
volna, hogy ilyen hamar szükség lesz rá? Christian ragaszkodott hozzá, nem sokkal az eljegyzésünk után
rendezték be, és akkor a szememet forgattam. Most, az ajtóban álló Gail láttán, hálát adok az
előrelátásáért.
- Egyedül volt? - fordulok Ryan felé.
- Igen, asszonyom. Máskülönben ön nem állhatna itt, ezt elhiheti. - Kicsit sértődött a hangja.
- Hogy jutott be? - kérdezem a hangsúlyával mit sem törődve.
- A személyzeti liften keresztül. Van vér a pucájában.
Lenézek az eszméletlenül heverő Jackre. Valamilyen egyenruha van rajta, afféle overallnak tűnik.
- Mikor?
- Úgy tíz perce. A biztonsági monitoron csíptem el. Kesztyű volt rajta… ami elég fura augusztusban.
Fölismertem, és úgy döntöttem, beengedem. Így legalább elkapjuk. Ön nem tartózkodott itt, Gail
biztonságban volt, és úgy gondoltam, most vagy soha. - Ryan ismét elégedettnek tűnik önmagával, és
Sawyer helytelenítően csóválja fejét.
Kesztyű? - vonja el figyelmemet a gondolat, és újra Jackre pillantok. Igen, barna bőrkesztyűt visel.
Hátborzongató.
- Most mi lesz? - Próbálom kiverni a fejemből, mi mindent jelenthet ez.
- Biztosítanunk kell - feleli Ryan.
- Biztosítani?
- Ha netán felébredne - pillant Ryan a társára.
- Mire van szüksége? - kérdi Mrs. Jones, és előrelép. Mostanra összeszedte magát.
- Bármire, amivel megkötözhetjük. Zsinór, kötél, ilyesmi - feleli Ryan.
Kábelköteg. Az előző éjszaka emlékei jutnak az eszembe, és elpirulok. Ösztönösen megdörgölöm a
csuklómat, és odakapom a tekintetem. De nincs nyoma. Helyes.
- Nekem van valamim. Kábel. Megfelel?
Mindenki felém fordul.
- Igen, asszonyom. Tökéletes - feleli Sawyer, és komoly a képe.
Azt kívánom, bárcsak elnyelne a föld, de csak sarkon fordulok, és elindulok a hálószoba felé. Néha nem

árt egy kis pökhendiség. Talán a félelem és az alkohol kombinációjától lettem ilyen vakmerő.
Amikor visszatérek, Mrs. Jones már az előcsarnokban levő rendetlenséget szemléli, és Miss Prescott is
csatlakozott a biztonsági csapathoz. Átadom Sawyernek a kábeldarabot, aki lassan és szükségtelen
műgonddal kötözi össze Hyde kezét a háta mögött. Mrs. Jones eltűnik a konyhában, majd
elsősegélydobozzal tér vissza. Karon fogja Ryant, a nagyszoba bejáratához vezeti, és nekikezd ellátni a
férfi szeme fölött lévő sebet. Ryan arca megrándul, mikor a fertőtlenítős kendő hozzáér. Aztán
megpillantom a hangtompítós Glockot a földön. Szentséges szar! Jacknél fegyver volt? Hányingerrel
küszködöm.
- Ne nyúljon hozzá, Mrs. Grey - mondja Prescott, amikor lehajolok, hogy fölvegyem.
Sawyer bukkan elő Taylor irodájából latexkesztyűvel a kezén.
- Majd én elintézem, Mrs. Grey - mondja.
- Az övé? - kérdem.
- Igen, asszonyom - feleli Ryan, miközben ismét megrándul az arca Mrs. Jones keze alatt.
Basszus, egy fegyveres emberrel küzdött meg az otthonomban. Beleborzongok a gondolatba. Sawyer
lehajol, és óvatosan kézbe veszi a Glockot.
- Ez a maga dolga? - kérdezem.
- Mr. Grey elvárná tőlem, asszonyom. - Sawyer egy zárható műanyag zacskóba csúsztatja a fegyvert, aztán
leguggolva végigtapogatja Jacket. Megáll a zsebénél, félig kihúzza a benne levő széles szigetelőszalag
tekercset. Elsápad, és visszadugja Hyde zsebébe.
Szigetelőszalag? Az agyam elraktározza, miközben érdeklődéssel és fura tárgyilagossággal figyelem a
történéseket. Ám amikor levonom a következtetést, ismét a hányinger kerülget. Gyorsan kiverem a
gondolatot a fejemből. Ne is gondolj rá, Ana!
- Nem kéne hívnunk a rendőrséget? - motyogom, és próbálom elrejteni a félelmemet. Azt akarom, hogy
Hyde minél előbb tűnjön el az otthonomból.
Ryan és Sawyer összenéz.
- Azt hiszem, hívnunk kell a rendőrséget - mondom sokkal erélyesebben. Nem értem, mi zajlik Ryan és
Sawyer között.
- Az előbb hívtam Taylort, és nem veszi fel a mobilját. Talán alszik. - Sawyer az órájára pillant. - A
keleti parton reggel háromnegyed hat van.
Jaj, ne!
- Christiant hívta már? - suttogom.
- Nem, asszonyom.
- Taylort utasításokért hívta?
Sawyer láthatóan zavarban van.
- Igen, asszonyom.
Kezd feltámadni bennem a harag. Ez az ember - ismét lepillantok Hyde-ra - behatolt az otthonomba,
következésképpen hívni kell a rendőrséget, hogy elvigyék. De ahogy végignézek négyükön, aggódó
tekintetük láttán biztos vagyok benne, hogy lemaradtam valamiről. Úgy döntök, felhívom Christiant.
Bizsereg a fejbőröm. Pipa rám, tudom, nagyon, nagyon pipa, és rettegek attól, hogy mit fog mondani.
Amiatt is ideges, hogy nincs itt, és csak holnap este ér haza. Ma már elég aggodalmat okoztam neki.
Basszus! És ha itthon lettem volna? Elsápadok a gondolatra. Hála az égnek, hogy nem voltam itt. Talán
mégsem leszek akkora zűrben.
- Rendben van? - mutatok Jackre.
- Fájni fog a feje, amikor magához tér - feleli Ryan, és megvetéssel néz végig Jacken. - De meg kell
nézetni, hogy biztosak legyünk benne.
A táskámba nyúlok, előveszem a BlackBerryt, és mielőtt még túl sokat gondolkodhatnék azon, hogy
mennyire haragszik rám, tárcsázom Christian számát. Egyenesen a hangpostához kapcsol. Christian

nyilván kikapcsolta a telefonját, annyira haragszik rám. Nem is tudom, mit mondjak. Elfordulok, és
elindulok a folyosón, kicsit eltávolodom a többiektől.
- Szia, én vagyok. Kérlek, ne haragudj. Volt egy incidens a lakásban, de minden rendben, ne aggódj.
Senkinek nem esett baja. Hívj fel. - És bontom a vonalat.
Visszamegyek az előcsarnokba.
- Hívják a rendőrséget - utasítom Sawyert, aki bólint, előkapja a mobilját és telefonál.

Az egyik rendőr Ryannel beszél az étkezőasztal mellett, a másik Sawyert faggatja Taylor irodájában, és
talán Prescott is ott van, mert nem látom őt. Clark nyomozó nekem szegezi a kérdéseit, mi a nagyszobában
a szófán ülünk. Magas, sötéthajú férfi, aki jóképű is lenne - az állandó mogorva arckifejezés nélkül.
Gyanítom, a meleg ágyából rángatták ki, mert behatoltak Seattle egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb
üzletemberének az otthonába.
- És a maga főnöke volt? - kérdezi Clark feszülten.
- Igen.
Fáradt vagyok - több mint fáradt -, és le akarok feküdni. Christianról még mindig nem hallottam. Ráadásul
Hyde-ot elvitték a mentők.
Mrs. Jones egy-egy csésze teát ad Clark nyomozónak és nekem.
- Köszönöm. - Clark felém fordul. - És hol van Mr. Grey?
- New Yorkban. Üzleti út. Holnap este érkezik haza… úgy értem, ma este. - Elmúlt már éjfél.
- Hyde nem ismeretlen előttünk - mormogja Clark nyomozó. - Be kell jönnie az őrsre, és felvesszük a
vallomását. De ez várhat. Későre jár, és máris egy csomó riporter vert tábort a ház előtt. Nem bánja, ha
körülnézek?
- Természetesen nem - nyugtatom meg, és örülök, hogy befejeződött a kérdezősködés. Megborzongok a
várakozó fotósok gondolatára. Mindegy, holnapig nem okoz gondot. Figyelmeztetem magam, hogy fel kell
hívnom anyámat és Rayt, hogy ne aggódjanak, ha netán hallottak valamit.
- Javasolhatom, hogy feküdjön le, Mrs. Grey? - szólal meg Mrs. Jones. Csupa melegség és aggodalom a
hangja.
Meleg, kedves szemébe nézek, és hirtelen elönt a vágy, hogy sírjak. Gail megfogja a vállamat.
- Most már biztonságban vagyunk - mormogja. - Reggelre, miután kialudta magát, már nem tűnik ez az
egész annyira vészesnek. És Mr. Grey is visszatér holnap este.
Idegesen pillantok rá, és visszatartom a könnyeimet. Christian nagyon fog haragudni.
- Hozhatok még valamit, mielőtt lefekszik? - kérdezi Gail.
Rádöbbenek, mennyire éhes vagyok.
- Szeretnék enni valamit.
Mrs. Jones szélesen elmosolyodik.
- Szendvicset egy kis tejjel? - Hálásan bólintok, ő pedig eltűnik a konyhában.
Ryan még mindig a Skinner nevű rendőrrel van. Clark nyomozó az előcsarnokban vizslatja a lift előtti
rendetlenséget. A mogorvaságán túl elgondolkodónak tűnik. Engem pedig hirtelen elönt a nosztalgia -
Christian után. A kezembe temetem az arcom, és annyira vágyom rá, hogy itt legyen. Ő tudná, mit kell
tenni. Micsoda este! Szeretnék Christian ölébe bújni, hogy magához szorítson, biztosítson arról, hogy
szeret, még ha sokszor nem is azt teszem, amit mond. De ma estig nem bújhatok hozzá. Gondolatban a
szememet forgatom… Miért is nem beszélt arról, hogy fokozott biztonsági intézkedésekkel véd mindenkit?
Mi lehet vajon Jack komputerén? Christian annyira idegesítő, de most ez sem érdekel. A férjemet akarom.
Hiányzik.
- Tessék, Ana drágám - szakítja félbe Mrs. Jones a belső zűrzavart. Felnézek, ő pedig mogyoróvajas,

zselés szendvicset ad nekem, és csillog a szeme. Évek óta nem ettem ilyet. Szégyenlősen elmosolyodom,
és gőzerővel nekilátok az evésnek.
Amikor végre lefekszem, Christian oldalára kucorodom az ő pólójában. A párnának és a pólónak is
Christian szaga van, s miközben álomba merülök, némán biztonságos utat kívánok neki… és azt, hogy
jókedvű legyen.

Felriadok. Világos van, a fejem lüktet, a halántékom sajog. Jaj, ne! Remélem, nem leszek másnapos.
Óvatosan kinyitom a szemem, és látom, hogy a hálószobai szék arrébb van húzva, és Christian ül benne.
Szmokingot visel, csokornyakkendője széle kikandikál a mellényzsebéből. Álmodom? A szék karfáján
pihenő bal kezében, egy whiskys pohárban ámbraszínű folyadék. Brandy? Whisky? Fogalmam sincs.
Egyik hosszú lábát átveti a másikon. Fekete zokni és cipő van rajta. A jobb könyökén támaszkodik, keze
az állán, mutatóujját lassan, ritmikusan forgatja az alsó ajkán. A kora reggeli fényben szeme komor
intenzitással izzik, de alapvetően kiismerhetetlen az arca.
Csaknem megáll a szívverésem. Itt van! Hogy jutott ide? Nyilván már este elindult New Yorkból. Mennyi
ideje nézi, ahogy alszom?
- Szia - suttogom.
Hideg tekintettel néz rám, a szívem ismét kihagy egy ütemet. Jaj, ne! Elmozdítja hosszú ujját a szája elől,
felhajtja az italát, és az éjjeliszekrényre teszi a poharat. Félig-meddig azt várom, hogy megcsókoljon, de
Christian hátradől a széken, és továbbra is engem néz kiismerhetetlen arccal.
- Szervusz - szólal meg végül halkan, és tudom, hogy még haragszik rám. Nagyon haragszik.
- Visszajöttél.
- Úgy tűnik.
Lassan felülök, közben le nem veszem róla a szemem. Kiszáradt a szám.
- Mióta ülsz itt, és nézed, hogy alszom?
- Elég régóta.
- Még dühös vagy. - Alig tudom kimondani.
Úgy néz, mint aki a válaszon gondolkodik.
- Dühös - mondja, mintha ízlelné a szót, az árnyalatait mérlegelné. - Nem, Ana. Több mint dühös vagyok.
Szentséges szar! Nyelni próbálok, de nem megy könnyen, úgy kiszáradt a szám.
- Több mint dühös… ez nem hangzik jól.
Csak néz, és teljesen kiismerhetetlen az arca. Nem válaszol. Fájó csend terpeszkedik közénk. A
vizespoharamért nyúlok, és iszom egy kortyot, igyekszem úrrá lenni össze-vissza kalapáló szívemen.
- Ryan elkapta Jacket - próbálkozom, és visszateszem a poharam az éjjeliszekrényre.
- Tudom - feleli Christian jegesen.
Hát persze, hogy tudja.
- Sokáig válaszolsz még egytagú szavakkal?
Egy picit megemelkedik a szemöldöke.
- Igen - mondja végül.
Ó… oké. Mit tehetnék? Kivételesen a védekezés a legjobb támadás.
- Sajnálom, hogy kimaradtam.
- Csakugyan?
- Nem - mondom némi szünet után, hiszen ez az igazság.
- Akkor miért mondod?
- Mert nem akarom, hogy haragudj rám.
Nagyot sóhajt, mint aki már vagy ezer órája fojtja vissza a feszültséget, és a hajába túr. Gyönyörű! Pipa

rám, de gyönyörű, és én iszom a látványát. Christian visszatért - dühösen, de egy darabban.
- Azt hiszem, Clark nyomozó beszélni akar veled.
- Ebben biztos vagyok.
- Christian, kérlek…
- Mire kérsz?
- Ne legyél olyan hideg velem.
Ismét meglepődött képet vág.
- Anastasia, ebben a pillanatban egyáltalán nem hidegnek érzem magam. Égek. Égek a haragtól. Nem
tudom, mit kezdjek ezekkel az… - legyint, a megfelelő szót keresi - … érzésekkel. - Keserű a hangja.
Ó, a fenébe! Lefegyverző az őszintesége. De csak egyet akarok, hogy az ölébe mászhassak. A fenébe ezzel
az egésszel! Meglepem vele, de mozdulok, ügyetlenül az ölébe mászom, és összekucorodom. Nem tol el
magától, pedig ettől féltem. Egy pillanat múlva átkarol, és a hajamba temeti az orrát. Whiskyszaga van.
Mennyit ihatott? De érzem a tusfürdője illatát is. A Christian illatot. Átölelem a nyakát, orromat a
torkához dörgölöm, ő pedig ismét sóhajt, hosszan, mélyen.
- Ó, Mrs. Grey. Mit tegyek veled? - Megcsókolja a fejem búbját. Lehunyom a szemem, lubickolok az
érintésében.
- Mennyit ittál?
Megmerevedik.
- Miért?
- Mert általában nem iszol töményet.
- Ez a második pohár. Kemény éjszakám volt, Anastasia. Kell egy kis lazítás.
Elmosolyodom.
- Ha ragaszkodik hozzá, Mr. Grey - lehelem a nyakába. - Isteni az illatod. A te oldaladon aludtam, mert a
párnád őrzi a szagodat.
A hajamba fúrja az orrát.
- Igen? Nem értettem, miért ezen az oldalon vagy. Még haragszom rád.
- Tudom.
Egyenletesen simogatja a hátam.
- És én is haragszom rád - suttogom.
Pici szünet, majd:
- Az ég áldjon, mivel szolgáltam rá a haragodra?
- Majd később elmondom, amikor nem sisteregsz a dühtől. - Megcsókolom a nyakát. Christian lehunyja a
szemét, és beledől a csókba, de nem csókol vissza. Megfeszül köröttem a karja, szorít.
- Ha belegondolok, mi történhetett volna… - Alig hallható suttogás a hangja. Megtört, nyers.
- Jól vagyok.
- Ó, Ana! - Szinte már zokog.
- Jól vagyok. Valamennyien jól vagyunk. Egy kicsit megrázott minket a dolog, de Gail jól van, Ryan jól
van, Jack pedig eltűnt az életünkből.
Christian a fejét csóválja.
- Kösz, de nem - morogja.
Micsoda? Csodálkozva meredek rá.
- Ezzel meg mit akarsz mondani?
- Nem akarok most vitatkozni veled, Ana.
Lesütöm a szemem. Hát meglehet, hogy én viszont akarok. Aztán ellene döntök. Most már legalább beszél
velem. Ismét hozzábújok, ujjai a hajamhoz érnek, játszanak vele.
- Meg akarlak büntetni - suttogja. - Tényleg ki akarom a szart is verni belőled - teszi hozzá.
A szívem a torkomban dobog. Basszus!

- Tudom - suttogom, és érzem, hogy bizsereg a fejbőröm.
- Talán meg is teszem.
- Remélem, nem.
Erősebben ölel magához.
- Ana, Ana, Ana. Egy szent türelmét is próbára tennéd.
- Sok dologgal lehet vádolni önt, Mr. Grey, de hogy szent lenne, azzal igazán nem.
Végre, egy vonakodó kis kuncogás a jutalmam.
- Mint mindig, most is van abban valami, amit mond, Mrs. Grey. - Megcsókolja a homlokom, és kicsit
odébb mozdul.
- Vissza az ágyba! Neked is kemény éjszakád volt. - Fölkap, és visszatesz az ágyra.
- Lefekszel velem?
- Nem, még dolgom van. - Megfogja a poharat. - Aludj csak. Néhány óra múlva felébresztelek.
- Haragszol még rám?
- Igen.
- Akkor inkább alszom.
- Helyes. - Betakar, és megcsókolja a homlokomat. - Aludj.
És mert annyira kába vagyok az éjszakától, és mert megkönnyebbültem, hogy visszatért, és mert
érzelmileg kifárasztott ez a kora reggeli találkozás, pontosan azt teszem, amit mondott. Miközben álomba
merülök, elfog a kíváncsiság, hogy miért nem vonultatta fel a szokásos problémamegoldó módszerét, és
vetette rám magát, hogy kiélhesse gonosz hajlamait, ámbár a rossz szájízem miatt hálás is vagyok ezért.

- Tessék, egy kis narancslé - hallom Christian hangját, és ismét kinyílik a szemem. Nem is emlékszem,
mikor aludtam utoljára ilyen pihentetőn két órát, de frissen ébredek, és a fejem sem lüktet. Örömmel látom
a narancslevet és a férjemet is. Melegítő van rajta, s egy pillanatra visszaröppenek az időben a Hethman
hotelba, az első alkalomhoz, amikor vele ébredtem. Szürke felsőjét átitatja az izzadtság. Vagy lent, az
alagsorban berendezett edzőteremben volt, vagy futott, de akárhogy is, nem szabadna ilyen jól kinéznie
edzés után.
- Megyek, lezuhanyozom - mormogja, és eltűnik a fürdőszobában.
A homlokomat ráncolom. Christian még mindig olyan távoli. Vagy a történtek vonják el a figyelmét, vagy
még mindig, vagy… mi? Felülök, a narancsléért nyúlok, és túlságosan is gyorsan hajtom fel. Finom,
jéghideg, és sokkal jobb hely lesz utána a szám íze. Kikászálódok az ágyból. Csökkenteni akarom a férjem
és a köztem levő valóságos és metafizikai távolságot. Az ébresztőórára pillantok. Nyolcat mutat.
Leveszem magamról Christian pólóját, és követem férjemet a fürdőszobába. Christian a zuhany alatt áll, a
haját mossa, én pedig nem habozok. Becsusszanok mögé, ő pedig megmerevedik abban a pillanatban,
ahogy megérzi a karomat maga körül. A mellkasom nedves, izmos hátához ér. Ügyet sem vetek a
reakciójára, erősen szorítom őt magamhoz, nekiszorítom a mellemet, lehunyom a szemem. Egy kis idő
múlva úgy helyezkedik, hogy mindkettőnket érjen a forró víz, és mossa tovább a haját. Hagyom, hogy
áztasson a víz, és dédelgetem a férfit, akit szeretek. Hányszor dugott itt meg, és hányszor szeretkezett
velem? A homlokomat ráncolom. De még soha nem volt ilyen csöndes. Csókokkal kezdem elborítani a
hátát, ismét megmerevedik az egész teste.
- Ana - figyelmeztet.
- Hmm.
A kezem lassan siklik le feszes gyomrán a hasára. Christian mindkét kezét a kezemre teszi, és hirtelen
megállítja. A fejét rázza.
- Ne csináld - figyelmeztet.

Azonnal elengedem. Nemet mond? Az elmém szabadesésbe megy át - ilyen még nem történt. Tudatalattim
ajakbiggyesztve csóválja a fejét. „Most aztán tényleg elcseszted” képpel néz rám félhold szemüvege
fölött. Olyan érzés, mintha keményen arcul csaptak volna. Az elutasítottság érzése. Egy életnyi
bizonytalanság táplálja a randa gondolatot, hogy nem kíván többé. Belém hasít a fájdalom. Christian
megfordul, és megkönnyebbülten látom, hogy nem teljesen közömbös a bájaim iránt. Megfogja az állam,
hátrabiccenti a fejem, és aggódó, szürke szemébe nézek.
- Még mindig átkozottul dühös vagyok rád - mondja. A hangja halk, komoly. Basszus! Lehajol, homlokát
az enyémre támasztja, és lehunyja a szemét. Megsimogatom az arcát.
- Kérlek, ne haragudj rám. Azt hiszem, túlreagálod - suttogom.
- Túlreagálom? - vicsorog. - Valami kibaszott elmebeteg behatol a lakásomba, hogy elrabolja a
feleségemet, és azt mondod, túlreagálom?! - Rémisztő a hangjából érződő visszafojtott fenyegetés, a
szeme lángol, és úgy mered rám, mintha én volnék az a kibaszott elmebeteg.
- Nem… öö… nem így értettem. Azt hittem, az a bajod, hogy kimaradtam.
Ismét lehunyja a szemét, mint akinek fájdalmai vannak, és a fejét csóválja.
- Itt sem voltam, Christian - próbálom megnyugtatni.
- Tudom - suttogja. - És mindezt azért, mert egy egyszerű, kibaszott kérést nem vagy képes megszívlelni. -
Keserű a hangja, és most én sápadok el. - Nem akarom itt megvitatni, a zuhany alatt. Még mindig
átkozottul dühös vagyok rád, Anastasia. Arra késztetsz, hogy megkérdőjelezzem a döntésemet. -
Megfordul, és kilép a zuhanyzóból. Menetközben felkapja a törülközőt és kiviharzik a fürdőszobából.
Magamra hagyottan, lehűtötten állok a forró víz alatt.
Basszus, basszus, basszus!
Aztán belém hasít, mit is mondott. Elrabolni? Basszus, Jack el akart rabolni? Eszembe jut a
szigetelőszalag, és bele sem akarok gondolni, miért volt nála. Christiannak több információja van? Sietve
megmosakszom, aztán megmosom és kiöblítem a hajam. Tudni akarom. Tudnom kell. Nem hagyom, hogy
tudatlanságban tartson.
Christian már nincs a hálószobában. Jesszusom, de gyorsan öltözik. Én is ezt teszem, felkapom a kedvenc,
szilvaszínű ruhámat, meg a fekete szandált - jól tudom, azért választottam ezt a ruhát, mert Christian
kedveli. Vadul dörgölöm a hajam szárazra, aztán befonom és összefogom. Beteszem a gyémánt
fülbevalókat, aztán kiszáguldok a fürdőszobába, hogy föltegyek egy kis sminket. Vetek egy pillantást
magamra a tükörben. Sápadt vagyok. Mindig sápadt vagyok. Mély, megnyugtató lélegzetet veszek.
Vállalnom kell a hirtelen elhatározásom következményeit, hogy tényleg jól érezzem magam a barátnőm
társaságában. Sóhajtok, mert tudom, hogy Christian nem így látja ezt.
Nem találom őt a nagyszobában. Mrs. Jones szorgoskodik a konyhában.
- Jó reggelt, Ana! - köszön kedvesen.
- Reggelt! - mosolygok vissza. Hát újra Ana vagyok.
- Teát?
- Kérek.
- Enne valamit?
- Omlettet szeretnék.
- Gombával, spenóttal?
- És sajttal.
- Máris adom.
- Hol van Christian?
- Mr. Grey a dolgozószobájában van.
- Reggelizett már? - A pultra kitett két tányérra nézek.
- Nem, asszonyom.
- Köszönöm.

Christian telefonál. Fehér inget visel, nyakkendő nélkül, minden ízében maga a laza vállalatvezér. Milyen
megtévesztő a külső. Lehet, hogy be sem megy az irodába? Felpillant, amikor megjelenek az ajtóban, de a
fejét rázza, jelezve, hogy nem lát most szívesen. Basszus!… Sarkon fordulok, és csüggedten bóklászom
vissza a reggeliző pulthoz. Taylor bukkan fel, komoly öltönyében úgy néz ki, mint aki zavartalanul
végigaludt nyolc órát.
- Jó reggelt, Taylor! - mormogom. Igyekszem felbecsülni a hangulatát, hátha ki tudom olvasni belőle, mi
folyik itt.
- Jó reggelt, Mrs. Grey! - feleli, és kihallom belőle az együttérzést. Én is megértőn mosolygok rá, mert
tudom, hogy neki kellett elviselni Christian haragját, a frusztrációját, amikor jóval a betervezett program
befejezése előtt visszatértek Seattle-be.
- Milyen volt az út? - kockáztatom meg a kérdést.
- Hosszú, Mrs. Grey. - A kurta válasz köteteket mond el nekem. - Szabad megkérdeznem, hogy van? - teszi
hozzá lágyabban.
- Jól, köszönöm.
Bólint.
- Ha megbocsát… - És elindul Christian irodája felé.
Hmm. Taylor bemehet, de én nem.
- Tessék - teszi elém Mrs. Jones a reggelimet. Elment az étvágyam, de azért eszem, mert nem akarom
megbántani őt.
Befejezem a reggelit, már amennyit képes voltam elfogyasztani belőle, de Christian még mindig nem jön
elő. Kerül engem?
- Köszönöm, Mrs. Jones. - Lecsusszanok a bárszékről, és bemegyek a fürdőszobába fogat mosni. Míg a
fogaim kefélem, eszembe jut, mint durcáskodott Christian az esküvői fogadalom miatt. Akkor is
bezárkózott a dolgozószobájába. Erről volna szó? Duzzog? Megborzongok, mert eszembe jut a
rákövetkező lidérces álma. Megint ez lesz? Beszélnem kell vele. Tudnom kell, mi az ábra Jackkel
kapcsolatban, hogy miért erősítették meg a Grey család valamennyi tagjának védelmét, hallanom kell
mindazt, amit én nem tudok, viszont Kate igen. Elliot nyilván őszintébb vele.
Az órámra pillantok. Nyolc ötven van, elkésem a munkából. Végzek a fogmosással, felrakok egy kis
szájfényt, fölkapom a pihekönnyű fekete dzsekimet, és visszamegyek a nagyszobába. Megkönnyebbülten
látom, hogy Christian már ott ül, és reggelizik.
- Elmész? - kérdezi, amikor meglát.
- Munkába? Persze. - Bátran odalépek hozzá, és a pult szélére teszem a kezem. Christian üres tekintettel
néz föl rám.
- Alig egy hete jöttünk vissza. Muszáj dolgoznom.
- De… - Elhallgat, és a hajába túr.
Mrs. Jones halkan kimegy a szobából. Gail tapintatos.
- Tudom, hogy sok mindenről kell beszélnünk. Talán ma este, ha már lenyugodtál.
Christian szája tátva marad a döbbenettől.
- Lenyugodtam? - Kísértetiesen lágy a hangja.
Elpirulok.
- Tudod, hogy értem.
- Nem, Anastasia, nem tudom.
- Nem akarok veszekedni. Azt akartam csak megkérdezni, hogy elvihetem-e a kocsimat.
- Nem viheted! - csattan föl.
- Oké - adom meg magam azonnal.
Christian pislog. Nyilván vitára számított.
- Prescott elkísér. - Valamivel kevésbé harcias a hangja.

A fenébe is, ne Prescott. Duzzogni van kedvem, és tiltakozni, aztán meggondolom magam. Most, hogy
Jacket elkapták, csak visszavehetünk az óvintézkedésekből.
Eszembe jut, milyen bölcsességekkel látott el anyám az esküvőm előtti napom. Ana, drágám, jól kell
megválasztanod a csatáidat. Ugyanez lesz majd a gyerekeiddel is. Hát, legalább munkába elenged.
- Oké - mormogom. És, mert nem akarom így itt hagyni, ennyi feldolgozatlan feszültséggel kettőnk között,
bizonytalanul felé lépek. Christian megmerevedik, tágra nyílik a szeme, és egy pillanatra olyan
sebezhetőnek látom, hogy összeszorul a szívem.
Ó, Christian, sajnálom. Szűziesen megcsókolom a szája sarkát, ő pedig lehunyja a szemét, mintha élvezné
az érintésemet.
- Ne utálj - suttogom.
Megmarkolja a kezem.
- Nem utállak.
- Meg sem csókoltál - suttogom.
Gyanakodva méricskél.
- Tudom - morogja.
Elönt a vágy, hogy megkérdezzem, miért, de nem biztos, hogy tudni akarom. Christian hirtelen feláll, két
kezébe fogja az arcomat, s az ajka máris az enyémen. Felnyögök meglepetésemben, és ösztönösen
beengedem a nyelvét. Teljesen kihasználja a helyzetet, lerohanja a számat, igényt tart rám, de, amint
válaszolni kezdek, elenged. Zihálva szedi a levegőt.
- Taylor majd elvisz Prescott-tal a SIP-be - mondja, és vágy ég a szemében. - Taylor! - kiáltja, én pedig
pirulva igyekszem összeszedni magam.
- Uram - jelenik meg Taylor az ajtóban.
- Szóljon Prescottnak, hogy Mrs. Grey munkába megy. El tudná vinni őket?
- Természetesen. - Taylor sarkon fordul, és eltűnik.
- Méltányolnám, ha ma megpróbálnál nem belekeveredni semmilyen zűrbe - morogja Christian.
- Meglátom, mit tehetek - mosolygok kedvesen.
Vonakodó félmosoly játszik Christian ajkán, de nem akarja megadni magát neki.
- Később találkozunk - mondja hűvösen.
- Laters - suttogom.
Prescott meg én a személyzeti liften megyünk le az alagsorba, hogy elkerüljük a kint várakozó sajtót. Jack
letartóztatása és az, hogy mindez a lakásunkban történt, már köztudott. Helyet foglalok az Audiban, és azon
rágódom, várnak-e most is paparazzók a SIP előtt, mint aznap, amikor bejelentettük az eljegyzésünket.
Egy ideig csöndben autózunk, aztán eszembe jut, hogy föl kell hívnom Rayt és anyámat, hogy
megnyugtassam őket: Christian is, én is biztonságban vagyunk. Szerencsére mindkét hívást hamar
elintézem, és mire megérkezünk a SIP elé, leteszem a telefont. Kisebb tömeg, riporterek és fotósok
várakoznak. Ettől tartottam. Mind egyszerre fordul várakozásteljesen az Audi felé.
- Biztos benne, hogy ezt akarja, Mrs. Grey? - kérdezi Taylor.
Egy részem haza akar menni, de ez azt jelentené, hogy Mr. Sistergő Haraggal kell töltenem a napot. Abban
bízom, hogy nem kell sok idő, és Christian másként látja a dolgokat. Jack előzetesben van, úgyhogy
elégedett lehetne, de nem az. Valahol meg is értem, hiszen túl sok minden nincs az irányítása alatt. Én
sem. De most nincs időm ezen elmélkedni.
- Kérem, menjünk a szállítók bejáratához, Taylor.
- Igen, asszonyom.

Egy óra van, és sikerült egész délelőtt a munkámba temetkeznem. Kopogtatnak. Elizabeth kukucskál be az

ajtón.
- Van egy perced? - kérdezi vidáman.
- Persze - morgom csodálkozva, hogy váratlanul meglátogat.
Bejön, leül, és a vállára veti hosszú, fekete haját.
- Csak tudni akartam, jól vagy-e. Roach kérte, hogy látogassalak meg - teszi hozzá sietve, és elvörösödik.
- Úgy értem, mindazok után, ami tegnap este történt.
Jack Hyde letartóztatásával teli vannak az újságok, de úgy tűnik, még senki nem kötötte össze a Grey
irodaházban kiütött tűzzel.
- Jól vagyok - felelem, és próbálok nem is belegondolni mélyebben abba, hogy mit érzek. Jack bántani
akart. Nos, ez nem újság. Már korábban is megpróbálta. Inkább Christian aggaszt.
Gyorsan megnézem az e-mailjeimet. Nem jött tőle semmi. Nem tudom, írjak-e neki én, vagy azzal csak
ingerelném a haragját.
- Helyes - feleli Elizabeth, és a változatosság kedvéért a szemét is eléri a mosolya. - Ha bármit tehetek,
ha bármire szükséged volna, csak szóljál.
- Meglesz.
Elizabeth feláll.
- Tudom, milyen sok a dolgod, Ana. Hagylak dolgozni.
- Öö… kösz.
Tuti, hogy ez volt a legrövidebb, legértelmetlenebb találkozó a nyugati féltekén a mai napon. Vajon miért
küldte őt ide Roach? Lehet, hogy aggódik, hiszen én vagyok a főnöke felesége. Elhessegetem a sötét
gondolatokat, és a BlackBerrymért nyúlok, abban a reményben, hogy ezen vár üzenet Christiantól. Közben
jelez a számítógépem, hogy üzenetem érkezett.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Vallomás
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:04
Címzett: Anastasia Grey

Anastasia!

Clark nyomozó háromkor felkeres az irodádban, hogy fölvegye a vallomásodat.
Ragaszkodtam hozzá, hogy odamenjen, nem akartam, hogy te menj a rendőrségre.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Vagy öt percig bámulok az e-mailre, próbálok kiötleni valami könnyed, szellemes választ, amivel jobb
kedvre deríteném Christiant. Tökéletesen üres a fejem. Inkább a rövidséget választom.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Vallomás
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:12

Címzett: Christian Grey

Oké.
Ax

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Újabb öt percig a képernyőre meredve várom a válaszát, de hiába. Christian ma nincs játékos kedvében.
Hátradőlök a székemen. Tán nincs igaza? Szegény Ötvenem feltehetőleg majd megőrült, míg hajnalban
vissza nem ért. Aztán eszembe jut valami. Amikor reggel felébredtem, szmokingban volt. Hány órakor
döntött úgy, hogy visszajön New Yorkból? Általában tíz-tizenegy óra tájt szokott eljönni a
rendezvényekről. Tegnap ilyenkor még bőven Kate-tel voltam.
Christian azért jött haza, mert beültem valahová egy italra, vagy azért, ami Jackkel történt? Ha azért jött
el, mert kiruccantam, és jól éreztem magam, sejtelme sem lehetett Jackről, a rendőrségről, semmiről, amíg
le nem szállt Seattle-ben. Hirtelen nagyon fontos a számomra, hogy megtudjam. Ha Christian csak azért
jött haza, mert a Zig Zagban voltam, akkor túlreagálta. Tudatalattim a fogát szívja, hárpiaképet vág. Oké,
örülök, hogy Christian visszajött, és ez talán nem is számít. De mégis - Christiannak piszok nagy
megrázkódtatás lehetett, amikor leszállt. Nem csoda, hogy most így össze van zavarodva. Mit is mondott?
„Még mindig átkozottul dühös vagyok rád, Anastasia. Arra késztetsz, hogy megkérdőjelezzem a
döntésemet.”
Tudnom kell, hogy a koktélozgatásom, vagy a kicseszett őrült, Jack Hyde miatt jött haza.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: A haza utad
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:24
Címzett: Christian Grey

Tegnap hánykor döntötted el, hogy hazautazol?

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: A haza utad
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:26
Címzett: Anastasia Grey

Miért?

Christian Grey

Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: A haza utad
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:29
Címzett: Christian Grey

Nevezzük kíváncsiságnak.

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

Feladó: Christian Grey
Tárgy: A haza utad
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:32
Címzett: Anastasia Grey

A kíváncsiság árt a szépségednek.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: He?
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:35
Címzett: Christian Grey

Miért szórakozol velem? Jól tudod, hová akarok kilyukadni, nem? Azért döntöttél úgy, hogy hazajössz, mert ittam egy kicsit a barátnőmmel -
annak ellenére, hogy arra kértél, ne menjek el -, vagy azért, mert egy őrült betört a lakásodba?

Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

A képernyőt bámulom, de hiába, nincs válasz. A számítógép órájára pillantok. Háromnegyed kettő, és még
mindig nincs válasz.

Feladó: Anastasia Grey
Tárgy: Ez az ábra…
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:56

Címzett: Christian Grey

A hallgatásod beismerésnek veszem. Csakugyan azért jöttél vissza Seattle-be, mert MEGGONDOLTAM MAGAM. Felnőtt nő vagyok, és
elmentem inni egyet a barátnőmmel. A megerősített biztonsági intézkedések ellenére is MEGGONDOLTAM MAGAM, mert SOHA NEM
MONDASZ NEKEM SEMMIT. Kate-től kellett megtudnom, hogy az összes Grey-t őrzik, nem csak bennünket. Azt hiszem, általában
túlreagálod, ha a biztonságomról van szó, és meg is értem, miért, de akkor is olyan vagy, mint a farkast kiáltó kisfiú. Sosincs fogalmam arról,
hogy csakugyan baj van-e, vagy csak annak érzel valamit. A biztonsági csapatunkból ketten is velem voltak, és úgy gondoltam, hogy Kate is
meg én is biztonságban vagyunk. Ami azt illeti, nagyobb biztonságban voltunk a bárban, mint a lakásban lettünk volna. MINDEN
INFORMÁCIÓ BIRTOKÁBAN talán másként viselkedtem volna.
Tisztában vagyok vele, hogy amiatt az anyag miatt is aggódsz, ami Jack komputerén volt - legalábbis Kate úgy hiszi. Tudod, milyen bosszantó
rájönni, hogy a legjobb barátnőm többet tud arról, ami veled történik, mint én? Pedig én a FELESÉGED vagyok. Szóval, elmondod? Vagy
továbbra is úgy bánsz velem, mint egy gyerekkel, ami garantálja, hogy továbbra is gyerekesen viselkedjem?

Nem te vagy az egyetlen, aki kibaszottul pipa. Oké?

Ana
Anastasia Grey
Szerkesztő, SIP

A „küldés”-re kattintok.
- Tessék, ezt kapd ki, Grey. - Mély lélegzetet veszek. Egész komoly dühbe lovaltam magam. Mostanáig
sajnáltam, és bűntudatom volt, amiért rosszul viselkedtem. Hát már nincs.

Feladó: Christian Grey
Tárgy: Ez az ábra…
Dátum: 2011. augusztus 26. 13:59
Címzett: Anastasia Grey

Mint mindig, most is nyílt és elgondolkodtató a leveled, Mrs. Grey. Talán megbeszélhetnénk ezt, amikor hazajössz a lakásunkba.
Ügyelj a nyelvedre, még mindig kibaszottul pipa vagyok.

Christian Grey
Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Inc.

Ügyeljek a nyelvemre! Haragosan nézek a komputerre, aztán rádöbbenek, hogy ezzel semmire nem
megyek. Nem válaszolok, inkább fogok egy kéziratot, amelyet nemrég küldött be egy ígéretes szerző, és
olvasni kezdem.

A találkozó Clark nyomozóval eseménytelen. Most már nem olyan mogorva, mint éjszaka volt, talán mert
azóta aludt valamicskét. Vagy talán csak jobban szeret napközben dolgozni.
- Köszönöm a vallomását, Mrs. Grey.

- Nagyon szívesen, nyomozó. Hyde még előzetes letartóztatásban van?
- Igen, asszonyom. Ma reggel kiengedték a kórházból. Annak alapján, amivel vádoljuk, jó ideig a
vendégünk lesz. - Elmosolyodik, sötét szeme sarkában összefutnak a ráncok.
- Remek. Ez elég nyugtalanító időszak volt a férjemnek meg nekem.
- Reggel hosszasan elbeszélgettem Mr. Greyjel. Nagyon megkönnyebbült. Érdekes ember a férje.
Nem is tudod, mennyire.
- Igen, én is azt hiszem. - Udvariasan rámosolygok, és tudja, hogy elbocsátottam.
- Ha bármi az eszébe jutna, hívjon fel. Itt a névjegyem. - Kirángat egy kártyát a tárcájából, és átadja.
- Köszönöm, nyomozó. Úgy lesz.
- Jó napot, Mrs. Grey!
- Önnek is.
Clark távozik, én pedig azon tűnődöm, hogy pontosan mivel vádolják meg Hyde-ot. Nem kétséges, hogy
Christian nem árulja el. Lebiggyesztem az ajkam.

Csöndben utazunk az Escala felé. Ezúttal Sawyer vezet, Pres-cott mellette ül. Egyre nehezebb és nehezebb
a szívem. Tudom, hogy Christian és köztem hatalmas veszekedés várható, és nem biztos, hogy van hozzá
energiám.
Miközben a garázsból Prescott társaságában fölmegyek a lifttel, próbálom összeszedni a gondolataimat.
Mit akarok elmondani Christiannak? Azt hiszem, mindent elmondtam már az e-mailemben. Talán ad némi
választ. Remélem, így lesz. Nem vagyok képes uralkodni az idegeimen. A szívem kalapál, a szám
kiszáradt, a tenyerem izzad. Nem akarok veszekedni, de néha annyira nehéz vele, és muszáj a sarkamra
állnom.
A liftajtó kinyílik, megjelenik előttem az előcsarnok, amely újra tiszta és rendes. Az asztal a helyén, egy
új váza áll rajta, csodás halványrózsaszín és fehér bazsarózsákkal. Miközben áthaladunk, gyorsan
ellenőrzöm a festményeket, az összes madonna érintetlennek látszik. A kiszakadt ajtót megjavították, és
ismét működik. Prescott kedvesen kinyitja előttem. Ma nagyon hallgatag volt. Azt hiszem, így jobban is
szeretem.
Ledobom az aktatáskámat, a nagyszoba felé veszem az irányt. A földbe gyökerezik a lábam. Szentséges
basszantyú!
- Jó estét, Mrs. Grey! - mondja gyengéden Christian.
A zongora mellett áll feszes, fekete pólóban és farmerban… abban a farmernadrágban, amelyet a
játszószobában visel. Ó, istenem! Agyonmosott világoskék vászon, passzentos, a térdénél kiszakadt és
átkozottul dögös. Christian felém indul. Csupasz a lába, a farmer legfelső gombja nincs begombolva, izzó
tekintete nem tágít a szememtől.
- Jó, hogy itthon vagy. Már vártalak.

Tizenegyedik fejezet

- Tényleg vártál? - suttogom. Még szárazabb a szám, a szívem majd kiugrik a helyéből. Miért így öltözött
fel? Mit jelentsen ez? Duzzog még?
- Igen. - A hangja lágy, akár egy kiscicáé, de önelégült mosollyal lép közelebb hozzám.
Nagyon dögös látvány - a farmerja azon a bizonyos módon lóg a csípőjén. Jaj, ne! Mr. Két Lábon Járó
Szex elvonja a figyelmemet. Próbálom felbecsülni, milyen kedvében van. Haragos? Játékos? Kanos?
Lehetetlen megmondani.
- Tetszik a farmerod - mormogom. Lefegyverző farkasvigyorral válaszol, de nem éri el a szemét a mosoly.
Basszus, még haragszik rám. Azért vette föl, hogy elvonja a figyelmemet. Megáll előttem, lenéz rám,
tágra kerekedett, kiismerhetetlen szeme perzselő. Nyelek egyet.
- Megértettem, hogy gondjai vannak, Mrs. Grey - mondja selymesen, és kivesz valamit a farzsebéből.
Nem tudom elszakítani tekintetemet az övétől, de hallom, hogy papírral zörög. Kurtán felé pillantva,
fölismerem az e-mailemet. Pillantásom visszatér az övéhez, és Christian szeme izzik a haragtól.
- Igen, vannak gondjaim - suttogom, közben alig kapok levegőt. Távolságra van szükségem, ha meg
akarjuk ezt vitatni, de mielőtt hátraléphetnék, Christian lehajol, és az orrát az enyémhez dörzsöli. Egy
pillanatra behunyom a szemem, ahogy átadom magam a váratlan, gyengéd érintésnek.
- Nekem is - suttogja a bőrömbe, én pedig kinyitom a szemem.
Christian felegyenesedik, és ismét feszülten néz.
- Azt hiszem, jól ismerem a gondjaidat, Christian. - Fanyar a hangom, ő pedig hunyorgással leplezi a
röpke jókedvet. Most veszekedni fogunk? Óvatosságból hátralépek, szükségem van fizikai távolságra…
tőle, az illatától, a külsejétől, a testétől ebben a dögös farmerban.
Homlokráncolva nyugtázza, hogy eltávolodtam.
- Miért repültél vissza New Yorkból? - suttogom. Essünk hát túl rajta.
- Jól tudod, miért. - Figyelmeztetően cseng a hangja
- Mert elmentem Kate-tel?
- Mert megszegted a szavad, és dacoltál velem, szükségtelen kockázatnak téve ki magad.
- Megszegtem a szavam? Így látod? - Felnyögök. Ügyet sem vetek a mondat többi részére.
- Igen.
Basszus! Ez aztán a túlreagálás! A szememet forgatnám, de meglátom a pillantását.
- Christian, én csak meggondoltam magam - magyarázom lassan, türelmesen, mintha egy gyerekhez
beszélnék. - Nő vagyok, és mi, nők, ilyenek vagyunk. Erről vagyunk híresek.
Úgy pislog, mintha nem értené.
- Ha csak egy pillanatra is megfordult volna a fejemben, hogy lemondod az üzleti tárgyalásaidat… - Nem
találom a szavakat. Rádöbbenek, hogy nem tudom, mint mondhatnék. Egy pillanatra visszaröppenek az
eskünkkel kapcsolatos vitánkhoz. Nem ígértem engedelmességet, Christian. De tartom a nyelvem, mert
valahol örülök, hogy visszajött. Bármennyire is dühös, boldog vagyok, mert itt van, egy darabban, még ha
sistergően dühösen is áll előttem.
- Meggondolod magad? - Nem is képes leplezni a lenéző hitetlenkedést.
- Igen.
- És nem jutott eszedbe, hogy felhívj? - Haragosan, értetlenül néz rám, majd folytatja: - Ráadásul
kockáztattad Ryan életét, mert itthon nem volt erős a biztosítás.
Ó, erre nem gondoltam.
- Hívtalak volna, de nem akartalak nyugtalanítani. Ha felhívlak, biztosan megtiltod, hogy elmenjek, nekem
pedig hiányzott Kate, és találkozni akartam vele. Ráadásul legalább nem voltam otthon, amikor Jack
támadott. Ryannek nem kellett volna beengednie. - Ez annyira zavaros. Ha Ryan nem engedi be Jacket,

akkor Jack még szabadon kószálna.
Christian szeme vadul csillog, aztán összeszorítja, és az egész arca megfeszül, mint akinek komoly
fájdalma van. Jaj, ne! A fejét csóválja, aztán, mire észbe kapok, már a karjában vagyok, erősen szorít
magához.
- Ó, Ana - suttogja, és olyan erővel tart, hogy alig kapok levegőt. - Ha bármi történne veled… - Elhal a
hangja.
- Nem történt - nyögöm ki.
- De történhetett volna. Ma ezer halált haltam a gondolatra, hogy mi történhetett volna. Annyira
haragudtam önmagamra, Ana. Haragudtam rád, haragudtam magamra. Mindenkire. Nem emlékszem, hogy
valaha is ilyen dühös lettem volna… kivéve… - Ismét elhallgat.
- Kivéve? - biztatom.
- Egyszer, a régi lakásodban. Amikor Leila ott volt.
Ó! Nem akarok erre gondolni.
- Olyan rideg voltál ma reggel - mormogom. Megremeg a hangom, ahogy eszembe jut, milyen iszonyú
érzés volt, amikor elutasított a zuhanyzóban.
Christian keze a tarkómra téved, enyhít a szorításán, én pedig mély lélegzetet veszek. Hátrahúzza a fejem.
- Nem tudom, hogyan birkózzam meg ezzel a haraggal. Nem hiszem, hogy bántani akarlak - mondja. Tágra
nyílt, aggódó a szeme. - Ma reggel meg akartalak büntetni. Nagyon, és… - elhallgat, nem találja a
szavakat, vagy tán fél kimondani őket.
- Attól féltél, hogy bántani fogsz? - fejezem be helyette a mondatot. Egy percig sem hiszem, hogy bántana,
de meg is könnyebbülök. Egy kicsi, gonosz részem attól félt, hogy már nem kíván.
- Nem bíztam magamban - mondja halkan.
- Tudom, hogy soha nem bántanál, Christian. Legalábbis fizikailag. - Mindkét kezemmel megfogom a fejét.
- Tényleg? - kérdezi, és kétely csendül a hangjából.
- Igen. Tudom, hogy pusztán üres fenyegetés volt, amit mondtál. Tudom, hogy nem vernéd a szart is ki
belőlem.
- Pedig akartam.
- Nem akartad. Csak azt gondoltad, hogy akarod.
- Nem vagyok biztos benne, hogy így van - mormogja.
- Gondolj csak bele. - Ismét átölelem, és az orromat a fekete pólón keresztül a melléhez dörgölöm. -
Emlékezz vissza, hogy érezted magad, amikor elmentem. Éppen elégszer elmondtad, mit tett az veled.
Hogy mennyire megváltoztatta azt, ahogyan látod a dolgokat, és engem. Tudom, mit adtál fel a kedvemért.
Gondolj bele, hogy mit éreztél a nászutunkon a bilincsnyomok miatt.
Megmerevedik, és tudom, hogy feldolgozza az imént hallottakat. Megfeszül a karom körülötte. A kezem a
hátán van, érzem feszes, kemény izmait a póló alatt. Aztán fokozatosan elernyed, és lassan alábbhagy a
feszültség.
Ez aggasztotta? Hogy bántani fog? Miért bízom benne jobban, mint ő maga? Nem értem: de egyértelmű,
hogy továbbléptünk. Általában olyan erős, annyira kézben tartja a dolgokat, de anélkül elveszett. Ó,
Ötven, Ötven, Ötven - ne haragudj. Megcsókolja a hajam, én pedig fölfelé fordítom az arcom, s az ajka
rátalál az enyémre. Kutat, ad és elvesz, könyörög - nem tudom, miért. Csak érezni akarom a számon a
száját, és szenvedélyesen viszonzom a csókot.
- Annyira bízol bennem - suttogja, miután elhúzódik.
- Igen, bízom benned. - Az ujjperceivel és a hüvelyujjával végigsimít az arcomon, közben a szemembe
néz. A haragja elszállt. Ötvenem visszatért oda, ahonnan elindult. Jó látni. Felnézek rá, és szégyenlősen
elmosolyodom.
A nagyszoba közepén állunk, egymás ölelésébe zárva.
- Gyere az ágyba - suttogja, a jó ég tudja mennyi idő múlva Christian.

Ó, istenem…
- Beszélnünk kell, Christian.
- Később - sürget gyengéden.
- Christian, kérlek. Beszélj velem.
Sóhajt.
- Miről?
- Tudod jól. Sötétben tapogatózom.
- Csak kímélni akarlak.
- Nem vagyok gyerek.
- Tökéletesen tisztában vagyok vele, Mrs. Grey. - Keze végigsiklik a testemen, és a fenekemre tapad.
Megfeszíti csípőjét. Keményedő erekciója nekem feszül.
- Christian! - korholom. - Beszélj velem.
Újra sóhajt, lemondó a hangja.
- Mit akarsz tudni? - Beletörődőn elenged, én pedig némi csalódást érzek. Arról nem volt szó, hogy
elenged! Megfogja a kezem, és fölveszi az e-mailemet a padlóról.
- Sok mindent - morgom, és hagyom, hogy a heverőhöz vezessen.
- Ülj le! - utasít. Van, ami soha nem változik, elmélkedem, de teszem, amit mond. Christian mellém ül,
majd előrehajolva a kezébe temeti fejét.
Jaj, ne! Ez olyan nehezére esik? Aztán felül, mindkét kezével a hajába túr, és felém fordul.
Várakozásteljes és megbékélt az arca.
- Kérdezz! - mondja egyszerűen.
Ó! Hát, ez könnyebben ment, mint gondoltam.
- Miért erősítetted meg a család védelmét?
- Hyde fenyegetést jelentett a számukra.
- Honnan tudod?
- A komputeréből. Személyes adatokat gyűjtött rólam és a család többi tagjáról. Főként Carrickről.
- Carrickről? Miért róla?
- Még nem tudom. Menjünk lefeküdni.
- Mondd el, Christian!
- Mit mondjak el?
- Annyira… fárasztó vagy.
- Te is. - Bosszúsan néz rám.
- Amikor megtudtad, hogy információ van a családodról a komputerén, még nem intézkedtél a
biztonságról. Mi történt? Miért most?
Christian összehúzott szemmel néz.
- Nem tudtam, hogy megkísérli felgyújtani az épületemet, vagy… - Elhallgat. - Azt hittük, mindössze egy
szerencsétlen mániáról van szó. Tudod - vállat von -, mikor az ember a nyilvánosság előtt van,
érdeklődnek utána. Mindenféle anyag volt a gépén: újságcikkek rólam, amikor még a Harvardra jártam, az
evezős sikereimről, a karrieremről. Cikkek Carrickről, nyomon követve az ő és az anyám karrierjét, és
bizonyos mértékig Elliot és Mia pályáját.
Milyen különös.
- Azt mondtad, vagy… - nyaggatom tovább.
- Vagy mi?
- Azt mondtad, megkísérli felgyújtani az épületemet, vagy… Mintha valami mást is akartál volna
mondani.
- Nem vagy éhes?
Micsoda? A homlokom ráncolom, és hirtelen korogni kezd a gyomrom.

- Ettél ma már? - Szigorúbb a hangja, fagyos a szeme.
Elárul a pirulásom.
- Ahogy gondoltam. - Pattogó a hangja. - Tudod, hogy érzek azzal kapcsolatban, ha nem eszel. Gyere! -
Feláll, és felém nyújtja a kezét. - Megetetlek. - És ismét változik… a hangja ez alkalommal csupa érzéki
ígéret.
- Megetetsz? - suttogom, és a köldökömtől lefelé elolvadok. A csudába! Annyira jellemző rá ez a
változékonyság, amivel eltereli a szót. Ennyi volt? Mindössze ennyit sikerült kihúznom belőle?
Christian a konyhába vezet, megragadja az egyik bárszéket, és a konyhasziget másik oldalához húzza.
- Ülj le - mondja.
- Hol van Mrs. Jones? - kérdem, és felülök a székre. Most tűnt fel Gail hiánya.
- Kimenőt adtam neki és Taylornak is ma estére.
Ó.
- Miért?
Egy pillanatig csak néz, újra csupa arrogáns jókedv.
- Mert megtehetem.
- Tehát te fogsz főzni? - Hangom elárulja a hitetlenkedésemet.
- Ó, milyen kishitű, Mrs. Grey. Hunyd be a szemed.
Hűha! Azt hittem, iszonyú nagy veszekedés lesz, erre itt játszadozunk a konyhában.
- Hunyd be! - utasít.
A szemem forgatom, majd engedelmeskedem.
- Hmm. Ez nem elég jó - motyogja.
Kinyitom az egyik szememet, és látom, hogy egy szilvaszínű selyemsálat húz elő a farzsebéből. Illik a
ruhám színéhez. Szent tehén! Kérdő pillantást vetek Christianra. Ezt meg honnan szerezte?
- Csukd be a szemed! - utasít megint. - Ne kukucskálj!
- Be akarod kötni a szemem? - motyogom döbbenten. Egyszeriben eláll a lélegzetem.
- Igen.
- Christian… - Ő pedig az ujját az ajkamra téve elhallgattat.
Beszélgetni akarok.
- Majd később beszélgetünk. Most azt akarom, hogy egyél. Azt mondtad, éhes vagy. - Könnyedén
megcsókolja az ajkamat. A selyemsál puha a szemhéjamon, s Christian jól megcsomózza hátul.
- Látsz?- kérdezi.
- Nem - morgom, és gondolatban a szememet forgatom.
Christian halkan kuncog.
- Tudom ám, mikor forgatod a szemed… te pedig azt tudod, hogyan érzek ettől.
Lebiggyesztem az ajkam.
- Nem eshetnénk túl rajta? - csattanok fel.
- Milyen türelmetlen, Mrs. Grey. Alig várja, hogy beszélgessen. - Játékos a hangja.
- Így igaz.
- Előbb megetetlek - mondja, és ajka a halántékomat súrolja. Azonnal lecsillapodok.
Oké… legyen, ahogyan te akarod. Megadom magam a sorsomnak, és hallgatom, mint mozog Christian a
konyhában. Nyílik a frizsiderajtó, és Christian különféle tányérokat tesz le a pultra. A mikróhoz megy,
belerak valamit, és bekapcsolja. Feltámad a kíváncsiságom. Hallom a kenyérpirító kattanását, az óra
felhúzását, majd a halk ketyegést. Hmm… pirítós?
- Igen. Alig várom, hogy beszélgessünk - mormogom szórakozottan.
Egzotikus fűszerek illata tölti be a konyhát, és fészkelődni kezdek a széken.
- Maradj nyugton, Anastasia. - Christian ismét mellettem van. - Azt akarom, hogy jól viselkedj - suttogja.
Ó, istenem!

- És ne harapdáld az ajkad. - Finoman kihúzza a fogam közül az alsó ajkam, és muszáj mosolyognom ezen.
Nemsokára üvegből kihúzott dugó halk pukkanását hallom, majd a pohárba ömlő bor hangját. Aztán egy
pillanatnyi csend után halk kattanás, majd az életre kelő hangrendszer halk sercegése. Hosszú
gitárszólóval kezdődik egy dal, amelyet nem ismerek. Christian háttér szintre halkítja a zenét. Egy férfi
kezd énekelni, a hangja mély, szexi.
- Azt hiszem, először is egy italt - vonja el Christian a figyelmemet a daltól. - Hajtsd hátra a fejed. -
Megteszem. - Még jobban - biztat.
Engedelmeskedem, és ajka az ajkamon. Hűvös, zamatos bor ömlik a számba, és ösztönösen nyelek.
Istenem! Emlékek tolulnak elő, nem is olyan régről - megkötözve fekszem az ágyamon Vancouverben,
Christian dögös és dühös az e-mailem miatt. Hmm… megváltoztak a dolgok? Nem igazán. Kiéve, hogy
most már felismerem a bort. Sancerre, Christian kedvence.
- Hmm - mormogom elismerőn.
- Szereted a bort? - suttogja, lélegzete az arcomat melegíti. Fürdök a közelségében, az életerejében.
Testéből sugárzik a meleg, bár nem ér hozzám.
- Igen.
- Még?
- Veled mindig többet akarok.
Szinte hallom a vigyorát, és ettől magam is elvigyorodom.
- Mrs. Grey, ön flörtöl velem?
- Igen.
A jegygyűrűje koccan a pohárhoz, amikor iszik még egy kortyot. Micsoda szexi hang. Ez alkalommal ő
húzza hátra a fejem, ismét megcsókol, én pedig mohón nyelem a bort. Christian mosolyogva csókol meg
újra.
- Éhes vagy?
- Azt hiszem, ezt már tisztáztuk, Mr. Grey.
Az iPodon a trubadúr bűnös játszmákról énekel. Hmm… mennyire illik ide.
Csönget a mikró. Christian elenged, én pedig kihúzom magam.
Az étel fűszeres illatú: fokhagyma, menta, oregánó, rozmaring, és azt hiszem, bárány. Nyílik a mikró
ajtaja, az étvágygerjesztő illat felerősödik.
- A kurva életbe! - Egy edény csattanva ér a pultra.
Ó, Ötven!
- Minden rendben?
- Igen - csattan fel Christian, és feszült a hangja. A következő pillanatban mellettem áll.
- Csak megégettem magam. Itt. - A számba dugja a mutatóujját. - Szophatnád, hogy meggyógyuljon.
- Ó. - Mindkét kezét megfogom, és lassan beszívom az ujját a számba. - Jól van - csitítom. Ráfújok a
kezére, úgy hűtöm az ujját, aztán kétszer is gyöngéden megcsókolom. Chris-tian levegőt sem vesz. Újra a
számba veszem az ujját, és finoman szopogatom. Christian élesen beszívja a levegőt, a hang egyenesen
ágyékomig hatol. Mint mindig, most is csodás az íze. Rádöbbenek, hogy miben mesterkedik. Szép lassan
el akarja csábítani a feleségét. Azt hittem, haragszik rám, most pedig… Annyira kiismerhetetlen ez a férfi,
az én férjem. De ilyennek szeretem. Játékosnak. Viccesnek. Átkozottul szexinek. Kaptam tőle néhány
választ, de mohó vagyok, többet akarok. Mégis belemegyek a játékba. Kellemes változatosság az egész
napos feszültség és aggodalom, meg a múlt éjszakai lidércnyomás után.
- Mi jár az eszedben? - mormogja Christian, és azzal, hogy kihúzza ujját a számból, félbeszakítja a
gondolataimat.
- Az, hogy milyen változékony vagy.
Még mindig mellettem van.
- Ötven árnyalat, bébi - mondja végül, és gyengéden megcsókolja a szám sarkát.

- Az én Ötven árnyalatom - suttogom, aztán a pólójába markolva húzom őt magamhoz.
- Ó, nem, Mrs. Grey. Nincs érintés… még nincs. - Leveszi kezem a pólójáról, de közben sorra
megcsókolja az ujjaimat.
- Ülj egyenesen! - utasít.
Lebiggyesztem az ajkam.
- Ha így duzzogsz, elfenekellek. Nyisd ki a szád!
A csudába! Kitátom a számat, ő pedig fűszeres bárányhús falatot tesz bele, hűvös, mentás
joghurtmártással. Mmm. Rágni kezdek.
- Ízlik?
- Igen.
Elismerőn hümmög, és tudom, hogy ő is eszik, és ő is élvezi az ételt.
- Még?
Bólintok. Újabb falásnyi adagot kapok, és lelkesen rágom.
Christian leteszi a villát, és… kenyeret tör, azt hiszem.
- Kinyitni! - utasít.
Ez alkalommal pita és humusz érkezik. Nyilván Mrs. Jones - vagy maga Christian - bevásárolt a
csemegeboltban, amelyre kábé öt hete bukkantam rá, mindössze kétsaroknyira az Escalától. Hálásan
majszolok. Christian jókedve fokozza az étvágyamat.
- Még? - kérdezi.
Bólintok.
- Mindenből. Éhen veszek.
Szinte látom az elégedett vigyorát. Lassan, türelmesen etet, időként lecsókol egy-egy morzsát a szám
sarkáról, vagy letörli számat az ujjával. Időnként egy-egy korty bort is ad a maga különleges módján.
- Nagyra nyisd, aztán harapj rá - mormogja.
Teszem, amit mond. Hmm… az egyik kedvencem a töltött szőlőlevél. Még hidegen is finom, bár jobban
szeretem melegen. De nem akarom kockáztatni, hogy Christian újra megégesse magát. A férjem lassan etet
vele, és amikor befejezem az evést, tisztára nyalom az ujjait.
- Még? - kérdezi szelíd, fátyolos hangom.
A fejem rázom. Teli vagyok.
- Helyes - suttogja a fülembe. - Jöhet a kedvenc fogásom. Te. - A karjába kap, s annyira meglepődöm,
hogy felsikoltok.
- Levehetem a kendőt?
- Nem.
Már csaknem duzzogok, amikor eszembe jut a fenyegetése, és inkább meggondolom magam.
- Játszószoba - mormogja Christian.
Ó, nem hiszem, hogy ez most jó ötlet.
- Készen állsz a kihívásra? - kérdezi, és a kihívás szó miatt nem mondhatok nemet.
- Nosza! - mormogom, és vágy söpör végig a testemen, no meg valami más, amit nem kívánok nevén
nevezni. Christian kivisz az ajtón, majd fel a lépcsőn, az emeletre.
- Azt hiszem, fogytál - morogja bosszúsan.
Tényleg fogytam? Remek. Nem felejtettem el azt a megjegyzését, amit akkor mondott, amikor hazajöttünk
a nászutunkról, és azt sem, hogy mennyire fájt. Jesszusom, mindössze egy hete volt?
A játszószoba előtt a testén végigcsúsztatva tesz le, de továbbra is átkarolja a derekamat. Gyorsan kinyitja
az ajtót. A megszokott illat fogad: lakkozott fa és citrus. Mostanra már megnyugtató illat a számomra.
Christian elenged, és megfordít, hogy háttal álljak neki. Leveszi rólam a kendőt, pislogok a lágy fényben.
Gyengéden kihúzza a csatokat feltűzött hajamból, és a copfom kiszabadul. Megfogja, és finoman ránt egyet
rajta, hogy hátralépjek és hozzásimuljak.

- Van egy tervem - súgja a fülembe, és finoman megborzongok.
- Sejtettem - válaszolom, ő pedig megcsókol a fülem alatt.
- Bizony, van, Mrs. Grey. - Lágy a hangja, elvarázsol. Oldalra húzza a copfomat, és lágy csókokkal
borítja a nyakam. - Először is mezítelennek kell lenned. - A torka mélyéről zümmög a hang, és rezonál az
egész testemben. Akarom ezt, bármit is tervez.
Maga elé fordít, én pedig lenézek a farmerra, melynek legfelső gombja még mindig ki van gombolva, és
nem tudok uralkodni magamon, mutatóujjamat bedugom a nadrág széle alá. A pólóhoz nem érek, de a
boldog háromszög szőrzete az ujjpercem csiklandozza. Megállok a nyitott gombnál. Christian szeme még
sötétebb szürkére vált… ó, istenem.
- Ezt hagyd magadon - suttogom.
- Így is terveztem, Anastasia.
Egyik kezével a tarkóm fogja, a másikkal a fenekemet. Így húz magához, aztán a szája a számon, és úgy
csókol, mintha az élete függene tőle.
Hűha! Miközben nyelvünk összegabalyodik, hátrafelé tol, míg meg nem érzem a fakeresztet a hátam
mögött. Christian hozzám simul, testének körvonalai az enyémbe nyomódnak.
- Szabaduljunk meg ettől a ruhától - mondja.
Szót fogadok, és Christian felhúzza a ruhát a combomon, a csípőmön, a hasamon… élvezetes lassúsággal
siklik az anyag a bőrömön, a mellemen.
- Hajolj előre - mondja.
Engedelmeskedem, ő pedig áthúzza fejemen a ruhát, és a földre ejti. Mindössze szandál, bugyi és
melltartó marad rajtam. Christian csillogó szemmel emeli fejem fölé a kezem. Pislog, és félrebiccenti a
fejét. Tudom, hogy az engedélyemet kéri. Mit akar tenni velem? Nyelek egyet, aztán bólintok, és elismerő,
szinte büszke mosoly fut át a férjem arcán. A keresztfán levő szíjhoz erősíti a csuklómat, és ismét előveszi
a kendőt.
- Azt hiszem, már eleget láttál.
Ismét beköti a szemem. Remegés fut végig a testemen, ahogy a többi érzékem felerősödik: halk légzésének
hangja, a saját izgatott válaszom, a fülemben lüktető vér, Christian illata a szoba citrus és lakkozott
faillatával keveredve - mind élesebb fókuszba kerül, pusztán attól, hogy nem látok. Christian orra az
enyémhez ér.
- Meg akarlak őrjíteni - suttogja. Keze a csípőmön, majd lefelé halad, s miközben végigsiklik a lábamon,
lehúzza a bugyim. Megőrjít… Hű! - Emeld föl egyenként a lábadat. - Engedelmeskedem, ő pedig előbb a
bugyitól szabadít meg, majd a szandáltól is. Finoman megfogja a bokám, és jobb felé húzza a lábamat. -
Lépjél - mondja, aztán a kereszthez bilincseli a jobb bokámat, majd a balt is. Tehetetlenül, kezem-lábam
széttárva állok a kereszt előtt. Christian közelebb lép, ismét fürdök a melegében, bár most sem ér hozzám.
Végül megfogja az állam, hátrabiccenti a fejem, és szűziesen megcsókol. Zene, és azt hiszem, eszközök. -
Gyönyörű vagy így, Mrs. Grey. Gyönyörködöm egy kicsit benned. - Lágy a hangja, és a belsőmben minden
megfeszül.
Néhány pillanat múltán hallom, hogy halkan a szekrénykéhez megy, és kinyitja az egyik fiókot. A fenék
fiók? Sejtelmem sincs. Kivesz valamit, a szekrénykére teszi, majd valami más következik. Életre kelnek a
hangszórók, és magányos zongora lágy dallama tölti be a szobát. Ismerős, azt hiszem, Bach, de nem
tudom, mi a címe. Van ebben a zenében valami, ami megijeszt egy kicsit. Talán túlságosan is hűvös,
elvonatkoztatott. A homlokomat ráncolva próbálom megérteni, miért zaklat fel, de közben Christian
megriaszt, mert finoman meghúzza az államat, hogy elengedjem az alsó ajkamat. Elmosolyodom,
igyekszem megnyugtatni magam. Miért ez a rossz érzés? A zene az oka?
Christian keze végigsiklik az államon, a nyakamon, le a mellemre. Hüvelykujjával felhúzza a melltartó
kosarát, és a mellem kiszabadul. Halkan, elismerően hümmög, és megcsókolja a nyakam. Ajka követi az
ujjai útját a mellemig, útközben csókol, szopogat. Ujjai közben a bal mellemet szabadítják ki a

melltartóból. Felnyögök, amikor hüvelykujja a bal mellbimbóm izgatja, ajka pedig a jobbra zárul rá,
húzogatja, finoman ingerli, míg végül mindkét bimbó hosszú és kemény.
- Ááá.
Nem hagyja abba, gondos figyelemmel, lassan fokozza az intenzitást. Hasztalan rángatom a szíjakat,
amikor éles gyönyör sugárzik a mellbimbóimtól az ágyékomba. Mocorognék, de alig tudok mozdulni, ami
még intenzívebbé teszi a kínzást.
- Christian! - könyörgök neki.
- Tudom - mormogja rekedten. - Én is így érzek tőled.
Micsoda? Felnyögök, ő pedig újrakezdi, újra meg újra aláveti mellbimbóimat az édes, gyötrő érintésnek.
Közel kerülök az orgazmushoz.
- Kérlek - nyávogom.
Halk, ősi hang szakad fel a torkából, aztán föláll, én pedig levegőért kapkodva, magamra hagyva vonaglok
a szíjakon. Christian keze végigsiklik az oldalamon, az egyik megáll a csípőmön, a másik lesiklik a
hasamon.
- Lássuk, hogy állsz - zümmögi halkan. Finoman a nemi szervemre teszi a tenyerét, hüvelykujja a
csiklómat súrolja, hogy kiszakad belőlem egy kiáltás. Lassan belém dugja az egyik ujját, majd még egyet.
Nyögve lököm előre a csípőm, így fogadom az ujjait és a tenyerét.
- Ó, Anastasia, mennyire készen állsz - mondja elisme-rően.
Körözni kezd bennem az ujjaival, hüvelykujja a csiklómat cirógatja. Sehol máshol nem ér hozzám, és a
nap minden feszültsége, aggodalma testem ezen kicsiny részére koncentrálódik.
Basszus… annyira intenzív… és különös ez… a zene… kezdek alakulni… Christian mocorog, bár a keze
még mindig bennem mozog, és halk zümmögés üti meg a fülem.
- Mi ez? - nyögök fel.
- Pszt - csitít, ajka máris az ajkamon, amivel hatékonyan elhallgattat. Örömmel fogadom ezt a melegebb,
intimebb kapcsolatot, és hevesen csókolom őt vissza, de elszakítja magát tőlem, és a zümmögés
közelebbről hallatszik. - Ez egy masszírozó vibrátor, bébi.
A mellemhez érinti, és mintha egy nagy, labdaszerű valami rezegne rajtam. Megborzongok, ahogy
végigsiklik a bőrömön, le a keblemen, át az egyik, majd a másik mellbimbómon. Elöntenek az érzések,
mindenütt bizsergek, szinapszisok tüzelnek, sötét vágy gyűlik a hasam mélyén.
- Ááá - nyögök fel, s Christian ujjai továbbra is bennem mozognak. Közel vagyok… ez a sok inger…
Hátravetve a fejem hangosan nyögök, és Christian ujjai megtorpannak, miként az összes érzés.
- Ne! Christian! - könyörgök neki, és előrelököm a csípőm, hogy legalább hozzádörgölőzzek.
- Ne mozdulj, bébi - mondja, s a közeli orgazmusomnak annyi.
Christian újra előrehajol és megcsókol.
- Idegesítő, ugye? - mormogja.
Jaj, ne! Hirtelen felfogom, miben mesterkedik.
- Christian, kérlek!
- Pszt - csókol meg újra. És ismét mozogni kezd: vibrátor, ujjak, hüvelykujj, az érzéki kínzás halálos
kombinációja. Most úgy helyezkedik, hogy teste az enyémhez ér. Még fel van öltözve, a farmer puha
vászna a lábamat súrolja, erek-cióját a csípőmön érzem. Olyan kínzón közel van. Ismét eljutok a határig,
és szinte dalol a testem, amikor megáll.
- Ne! - nyávogom hangosan.
Nedves, puha csókokkal halmozza el a vállamat, kihúzza az ujjait, majd lefelé mozgatja a vibrátort. Az a
gyomromon, aztán a hasamon rezeg, a nemi szervemen, a csiklómon. Basszus, ez nagyon intenzív.
- Ááá! - kiáltok fel, és rángatni kezdem a szíjakat.
Annyira érzékeny a testem, úgy érzem, mindjárt felrobbanok, de ekkor Christian újra megáll.
- Christian! - kiálltok fel.

- Idegesítő, ugye? - mormogja a nyakamba. - Ahogyan te is. Ígérsz valamit, aztán… - Elhal a hangja.
- Christian, kérlek! - könyörgök neki.
Újra meg újra hozzám érinti a vibrátort, és a döntő pillanatban minden alkalommal megáll. Ááá!
- Ahányszor csak megállok, mindig még intenzívebben érzed, amikor újra kezdem, ugye?
- Kérlek - nyöszörgöm. Idegvégződéseim megkönnyebbülésért sikoltanak.
A zümmögés elhallgat, és Christian megcsókol. Orrát végighúzza az enyémen.
- Soha életemben nem találkoztam még egy ilyen idegesítő nőszeméllyel.
Nem, nem, nem.
- Soha nem ígértem engedelmességet, Christian. Kérlek, kérlek…
Elém lép, megmarkolja a hátsóm, és nekem nyomja a csípőjét, hogy eláll a lélegzetem. Az ágyéka az
enyémnek nyomódik, a farmer gombjai belém nyomódnak. Egyik kezével lehúzza a sálat a szememről, és
megmarkolja az államat, én pedig pislogva nézek izzó szemébe.
- Megőrjítesz - suttogja, és egyszer, kétszer, háromszor is nekem feszíti csípőjét, amitől szikrák töltik meg
a testemet, mindjárt lángra lobbanok. És ismét megtagadja tőlem. Annyira kívánom őt, olyan nagy
szükségem van rá. Lehunyom a szemem, és némán imádkozom. Azt érzem, hogy most büntet. Tehetetlen
vagyok, ő pedig nem könyörül. Könny tolul a szemembe. Nem tudom, meddig képes így folytatni.
- Kérlek - nyöszörgöm újra.
De ő csak néz, megingathatatlanul. Folytatni fogja. De meddig? Részt tudok venni ebben a játékban? Nem,
nem tudok. És biztos vagyok benne, hogy nem fog leállni. Folytatja ezt a kínzást. Keze ismét végigsiklik a
testemen. Ne… És átszakad a gát - az elmúlt néhány nap minden várakozása, idegeskedése, félelme újra
előtör, és könnyek szöknek a szemembe. Elfordulok tőle. Ez nem szerelem, ez bosszú.
- Vörös - nyöszörgöm. - Vörös. Vörös. - Könnycseppek csorognak le az arcomon. Christian
megmerevedik.
- Nem! - nyög fel döbbenten. - Jézusom, ne már!
Gyorsan kiszabadítja a kezem, megtámaszt a derekamnál, aztán lehajol kiszabadítani a bokámat, én pedig
a fejére téve a kezem zokogok.
- Ne, ne, Ana, kérlek, ne.
Felkap, az ágyhoz visz, leül, és az ölében dédelget, én pedig vigasztalhatatlanul zokogok. Túl sok volt
mindez… a testem a töréspontig jutott, az elmém kiürült, az érzelmeim szanaszét szóródtak. Christian,
lehúzza a szaténtakarót a mennyezetes ágyról, és rám tekeri. Idegen érzés, nem is esik jól a hűvös anyag a
túlérzékeny bőrömön.
Christian átkarol, magához húz, gyengéden hintáztat előre-hátra.
- Ne haragudj, ne haragudj - mormogja, és rekedtes a hangja. Újra meg újra a hajamba csókol. - Bocsáss
meg, Ana.
A nyakába temetem az arcom, zokogok, aztán megkönnyebbülök. Valóságos katarzis. Annyi minden történt
az elmúlt néhány napban. Tűz a szerverhelyiségben, autós üldözés, karriertervek, könnyű erkölcsű építész,
fegyveres őrült a lakásban, viták, Christian haragja, az elutazása… Gyűlölöm, amikor elmegy. A takaró
sarkával megtörlöm az orromat, és fokozatosan jut el a tudatomig, hogy a Bach zene hűvös hangjai még
mindig ott visszhangzanak köröttünk.
- Kérlek, kapcsold le a zenét - szipogok.
- Igen, természetesen.
- Christian mozdul, de nem enged el, előveszi a távirányítót a farzsebéből, megnyom egy gombot, és a
zongoramuzsika elhallgat. Csak remegő lélegzetvételemet hallom.
- Jobb? - kérdezi.
Bólintok. Valóban kevésbé sírok már. Christian gyengéden letörli könnyemet a hüvelykujjával.
- Látom, nem rajongsz a Goldberg-variációkért.
- Ezért a Bach darabért nem.