A hetedik haz - Richard Parker

‒ Nincs az irodá ban, nem veszi fö l a telefont, te meg olyan bizalmas
informá ció kat kérsz tő lem, amit normá lisan ő szokott. Hol van? – Tett
egy lépést Carla felé. – Azt akarod mondani, hogy nem hagyott el? – Es
még egy lépést, má r kitá rt karral.
Carla érezte, hogy elszá ll a tü relme, és tá rcsá zott.
‒ Mrs. Frost? – A biztonsá gi ő r unott hangja nem hatá stalanıt́ otta a
dü hét.
‒ Valakit el kell távolıt́ ani az irodá mbó l. – Nem vette le a szemét
Anwarró l. A fér i á llta a tekintetét, és Carla végignézte, ahogy az
arckifejezése a sértettség kü lö nbö ző fokozatainak megfelelő en
vá ltozik.
‒ Eltávolıt́ ani? – A biztonsá gi ő r hasonló an meglepettnek tű nt.
‒ Most. – Carla lecsapta a kagyló t.
Anwar má r kifelé fordıt́ otta a tenyerét. – Rendben. Elmegyek. Lá tom,
hogy kezdesz ideges lenni.
‒ Menj má r!
A két szó keményen csattant, mintha arcul ü tö tték volna. Anwar ujjai a
há ta mö gö tt a kilincset keresték.
Carla nézte, ahogy távozik, és az ajtó bezá ró dik mö gö tte. Hıv́ ta a
recepció t, és utasıt́ otta a biztonsá gi ő rt, hogy maradjon a helyén, de
vegye el Anwar belépő ká rtyá já t, és győ ző djö n meg ró la, hogy elhagyja
az épü letet. Ahogy lecsapta a telefont, azonnal megcsö rrent.
Nagy levegő t vett, hogy elismételje az utasıt́ á sokat, de Will volt az.
‒ A halott. – Carla hallotta az eső csö rgedezését. – Eva az. Eva
Lockwood.
Will csak bá multa Eva testét. Képtelen volt nem nézni.
‒ Vá rj, a GPS szerint még mindig ott van a há zban – mondta Carla.
‒ Má r nem tudjuk kö vetni. – Will felkapta a telefonjá t az
ö ltö zkö dő asztalró l, ahova a nő odatette neki. – Itt hagyta.

302

‒ Megtalá lta? – Carla érezhető en megrémü lt. – Ez volt a biztosıt́ ék
Pope ellen.
‒ Ki ellen?
A nő rö vid szü net utá n azt mondta: ‒ Egy amerikai tévériporter
megtalá lta a honlapot, és tud az emberrablá sró l. Megıǵ érte, hogy
titokban tartja, cserébe a GPS-koordiná tá kért.
Will emésztette a hallottakat. – Miért nem szó ltá l?
‒ Semmi szü kséged nem volt rá , hogy még ezzel is foglalkozz.
Megıǵ érte, hogy nem tudó sıt́ ró la, amıǵ vissza nem kapjuk Libbyt. De
most má r nem tudunk semmit felajá nlani cserébe. Tudja, hogy a mi
há zunk az utolsó .
‒ Szó val ő is tudja, hol van a nő ?
‒ Csak tud ta. De amint rá jö n, hogy valahol ott hagyta a telefont,
való szıń ű leg rá nk szá ll a nemzetkö zi sajtó .
‒ De még nem jö tt rá , ugye?
‒ Orá k ó ta nem hıv́ ott fö l, és nem veszi fel a telefonjá t. Nem tudom, hol
van.
‒ Ne beszélj vele. Amıǵ ő azt hiszi, addig a nő nél van a telefon. En
ugyanarra megyek, ú gyhogy azt fogja gondolni, hogy én vagyok a nő .
Carla pró bá lta felfogni a hallottakat. – De mégis meddig?
Will agya dolgozni kezdett az ú j problémá n.
‒ Miért Eva Lockwood, Will? – A kérdés szinte vá dló n hangzott.
‒ Elképzelésem sincs, miért része ő ennek az egésznek.
‒ Szenvedett?
Will rá nézett a csontsová ny testre. – Régó ta.

303

Pope és Weaver elolvasta az ú j ü zenetet, amint megjelent a honlapon.
Az Ember a Holdon nevű motel egyik lepusztult szobá já ban ü ltek.
Easton Grey
MR. ES MRS. FROST JOJJON EGYEDUL.
HOZZAK A MOBILJUKAT.
Pope és Weaver Hanworth hatá rá ban csekkoltak be a motelbe, és má r
alaposan felderıt́ ették a terü letet. Rö vid kérdező skö dés utá n a bá rban
má r tudtá k, merre van Easton Grey. Pope csiná lt a kapu elő tt néhá ny
felvételt, amelyen beszá molt az eddig tö rténtekrő l. Ez volt az első
alkalom, hogy má sok elő tt megszerezte egy bű ntény helyszıń ének
adatait.
Lá tta a GPS-térképen, hogy a nő a reptér felé tart. – Má r csak ó rá k
kérdése. Elég idő t adunk Frostéknak, mielő tt bemegyü nk. – Ujra
rá keresett, talá l-e ú j hıŕ eket Serangoonnal kapcsolatban. Egy azon a
kö rnyéken tö rtént tű zesetrő l talá lt tudó sıt́ á st, de részleteket nem
kö zö ltek.
Weaver ellenő rizte az objektıv́ eket. – Nem kocká ztathatjuk, hogy
kicsú szik a kezü nk kö zü l. Szorosan a nyomá ban kell lennü nk. Es fel
kell készü lnü nk arra is, ha vá ltozik a helyzet.
‒ Elég idő t adunk Frostéknak, mielő tt bemegyü nk – ismételte Pope. –
Aztá n kö vetjü k, amikor elindul Easton Greybő l, és odavezetjü k a
rendő rö ket, ahova utá na megy. Beá llıt́ ottam a telefonomon, hogy
gyorshıv́ ó val azonnal elérjü k a csatorná t. Amikor elmondjuk, kit
kaptunk el, felkészü lü nk, ő k ú gyis ö ssze tudnak szedni nekü nk egy
kü lső s csapatot, hogy élő ben kö zvetıt́ sü k a letartó ztatá st.
Will feltételezte, hogy nem lesz má r szü ksége a honlapra. Utolsó ú ti
céljá t jó l ismerte, de azért bekapcsolva hagyta a laptopot a repü lő ú t
alatt. A há zá ban készıt́ ett fotó kat nézte meredten, és rettegett, hogy
ú jabbak kerü lnek fel. Az Amberson csalá d képe minden alkalommal
megjelent elő tte, amikor a nappalijukban lévő kanapén idő zö tt a
tekintete.

304

Zö ttyenve értek fö ldet, és a mobilja rö gtö n megcsö rrent, amint
kilépett az utastérbő l.
‒ Carla, maradj ott, ahol vagy.
‒ De azt kell csiná lnunk, amit mondanak.
Az ű r, amely elvá lasztotta a feleségétő l, hirtelen hatalmasabbnak tű nt,
mint amikor az Atlanti-ó ceá n má sik oldalá n volt.
‒ Mindent megtettü nk, amit kértek. Ha azt akarjá k, hogy én is ott
legyek, mennem kell. – A hangokbó l ıt́ élve Carla má ris felá llt, hogy
induljon.
‒ Ez az a pont, ahol á t kell vennü nk az irá nyıt́ á st. Bá rmi is vá r minket
otthon, az a végét jelenti ennek az egésznek. Most tényleg be kell
fejezniü k, és muszá j elfogadniuk, hogy csak én vagyok ott.
‒ Az a mi há zunk, Will – ellenkezett Carla dü htő l eltorzult hangon.
‒ Meg kell izetnem valamiért, amit tettem. Eva Lockwood a mú ltam
ré sze.
Mikö zben eljö tt a Stirling utcai há zbó l, elmondta Carlá nak azt a kevés
dolgot, amire rö vid egyetemi ismeretségü kbő l emlékezett. A nő halá la
bizonyıt́ ja, hogy a hadjá rattal Willt vették célba.
‒ Ha cserélhetnék Libbyvel… ‒ Egy vá ll ü tkö zö tt neki, amikor lelassult
az elő csarnok kijá ratá ban ö sszetorló dó utasok kö zö tt.
‒ Ezt nem te dö ntö d el. Tényleg elvá rod tő lem, hogy hagyjam, hogy
egyedü l csiná ld?
‒ Nem veszıt́ hetü nk idő t azzal, hogy ezen vitatkozunk.
‒ Visszamegyek Hanworthbe. – Will hallotta, hogy egy ió k kinyıĺ ik, és
egy kulcs megcsö rren.
‒ Nem. Ne menj sehova… még. Hadd gondolkozzak még egy percig. –
Az ó rá já ra nézett. Délutá n 3 ó ra 16 perc. Mivel nem kell semmilyen
kü lö nleges utasıt́ á sra vá rniuk, azt feltételezik, hogy azonnal Easton
Greybe mennek?

305

Egy utasoknak szó ló zavaros kö zlemény szó lalt meg fémes hangon.
Szü neteltetve a beszélgetést, Will lehunyta a szemét. Kizá rta a
fá jdalmat, a zajt, és ú jra elképzelte magá t, ahogy fent repü l a
helikopterrel, és lenéz sajá t jelentéktelen életére. Melyik a helyes ú t?
A kö zleménynek vége lett.
‒ Will?
‒ Hallottad?
‒ Mi tö rténik?
‒ Bombariadó , ú gy tű nik, nem fogok tudni azonnal elindulni. –
Hallotta, hogy Carla kifú jja a levegő t, és lehunyja a szemét. – Hıv́ lak,
amint szabadulok. Megbeszélü nk egy helyet félú ton a reptér és a há z
kö zö tt, ahol talá lkozhatunk. Addig maradj, ahol vagy, jó ?
‒ Jó – vá laszolta Carla vonakodva.
Will letette, mielő tt bá rmi má st mondhatott volna. Ugy gondolta, most
beszélt Carlával utoljá ra. Heves fá jdalom nyomta el a gö rcsö t a
gyomrá ban, há tul a torká ban érezte a szú rá st. Kü zdö tt ellene, mıǵ a
kijá rat felé igyekezett.
53. fejezet
Carla csak tö bb mint negyedó ra mú lva jö tt rá , mit is tett a férje. Má r
indulá sra készen keresgélt a hıŕ oldalakon a bombariadó ró l, de
feltételezte, hogy amirő l ú jra meg ú jra kiderü l, hogy csak vicc, arró l
nem érdemes tudó sıt́ ani.
Hıv́ ta Will mobiljá t, de csak a hangposta vá laszolt.
Kitette teljes képernyő re a GPS-térképet. A pö tty tudatta vele, hogy a
férje má r ki is ment a reptérrő l. Még sosem csapta be a há zassá guk
alatt.
Ettő l még szö rnyű bbé vá lt a felismerés.
Azonnal felkapta a mobiljá t és a tá ská já t, és kiment az irodá bó l;
bö rtö nének ajtaja kivá gó dott a lendü lettő l, amivel a lifthez sietett.

306

Mikö zben a fö ldszintre tartott, a dü htő l elö ntö tte a forró sá g ‒
elá rultá k.
Nem vonhatta be a rendő rséget azok utá n, hogy idá ig
engedelmeskedtek az emberrabló knak. Mindent megtettek, amire
kérték ő ket, és most a jelenlétét kö vetelik. Mindkettő jü knek ott kell
lennie.
A parkoló ban Will kék Audi Q7-ese a helyén á llt. Kikapcsolta a riasztó t,
és kinyitotta az első ajtó t, aztá n észrevette, hogy az egyik első kerék
leeresztett.
Az egyik há tsó is lapos volt. Atment a má sik oldalra, és ugyanaz volt a
helyzet a tö bbi gumival is. Ezt hogy csiná ltá k az ő rzö tt parkoló ban?
Két kéz fonó dott a csıṕ ő jére.
‒ Majdnem utolért minket. – Weaver testhelyzetet vá ltott a kormá ny
mö gö tt, és felnézett az iPadrő l a kesztyű tartó n tú lra, Easton Grey
irá nyá ba.
A Lexusuk hú sz méterre parkolt tő lü k az ú t má sik oldalá n, fá k
lombjá nak takará sá ban. Pope azt akarta, hogy messzebb á lljanak meg,
de Weaver olyan kö zel szeretett volna lenni, amennyire csak lehet.
A piros pö tty megmozdult; hozzá juk képest északra tartott.
Weaver beindıt́ otta a motort. – Ugy tű nik, a há tsó bejá raton fog
bemenni.
Miutá n felmérték a birtokot kö rü lvevő falat, vilá gosan lá tszott, hogy a
legtö bb helyen kö nnyen le lehet jutni a fö ldre, elég csak egy létrá t
haszná lni. Az északi fal egy elhagyatott gazdasá ggal volt hatá ros, és
tö bb részén beomlott, ami még egyszerű bbé tette a behatolá st.
Pope a kormá nyra tette a kezét. – Nem jö het rá , hogy kö vetjü k.
Weaver gyorsabban kezdett rá gó zni, egyetértő en bó lintott, és
beletaposott a gá zba.
Percekkel késő bb, ugyananná l a kapuná l Will kiszá llt egy fekete
taxibó l.

307

Az első sofő r nem igazá n értette a kérést, hogy utas nélkü l kell
vezetnie.
Will odaadta neki az első szá mú GPS-es telefont, és megmondta, hogy
Sloman farmjá ra kell elvinnie. Addig kell vá rnia kint, amıǵ nem jö n
valaki, és el nem veszi tő le. Maga Will a má sodik fuvarral jö tt Easton
Greybe.
Há ny taxiba szá llt be az elmú lt négy napban? Felnézett, végig a há zhoz
vezető utat szegélyező ü res pá zsitokon. A tiszta kék ég ezen az
á lmosıt́ ó délutá non engedte, hogy a homokkő sziklá k fényben
fü rö djenek, és a nap megcsillanjon a kéttá blá s ablakokon.
‒ Betö résen gondolkozik? – A sofő r nem mozdult, já ratta a motort,
mıǵ Will a hatalmas elektromos kapu elő tt á llt.
Sejtette, hogy a taxis mit gondol ró la. Tényleg csak négy napig volt
távol? De nem csak az eltelt idő és ruhá i á llapota miatt érezte magá t
betolakodó nak. Erzékelt valami szoká sostó l eltérő t a hely levegő jében.
A nő vá r rá .
Fizetett, és elő halá szta a kulcsá t. A dzsekije a Stirling utcai lá togatá s
ó ta még mindig csuromvıź volt, de minden, amit eddig ö sszegyű jtö tt,
biztonsá gban volt a belső zsebében.
Varjak ká rogtak a kö zeli bokrokná l. A taxis még idő zö tt egy kicsit, és
nézte, ahogy kinyitja a kaput a távirá nyıt́ ó val, aztá n elhajtott. Will nagy
léptekkel elindult a fö venyen, a laptopot az ú t szélére dobta.
Carla a há tá ra fordult, és mindkét ö klével tö bbszö r beleü tö tt bö rtö ne
plafonjá ba. Má r majdnem megszö kö tt ü ldö ző je elő l, de aztá n
betuszkoltá k a Will autó ja mellett á lló kocsi csomagtartó já ba. Fel
kellett volna ismernie. Fel kellett volna igyelnie rá , hogy itt van.
‒ Engedjen ki! – Minden izma megfeszü lt a kiá ltá stó l, halá ntéka
bizsergett az erő lkö déstő l. Folytatta a hajlıt́ ott fém pü fö lését, nem
tö rő dö tt vele, hogy eltö rheti a csukló já t. Arra gondolt, mi van, ha Will
cső dö t mond. – Segıt́ ség!
Valakinek meg kell hallania. Késő délutá n volt, de ahhoz még tú l korá n,
hogy az emberek elhagyjá k az épü letet.

308

Pró bá lt fó kuszá lni a sö tétben, de még az arca elé tartott kézfejét sem
lá tta. Hadakozá s kö zben leejtette a tá ská já t. Benne volt a mobilja.
Mindkét lá bával rú gkapá lni kezdett, magas sarkú ja orrá t a
csomagtartó tetejére irá nyıt́ va. Kö zben kö rbetapogatott a feje fö lö tt,
majd maga kö rü l kétoldalt, há tha valamilyen tá rgyat ott hagytak. Van
bent valami, amivel kitö rhetne?
Ujjbegyei csak az aljzatot bevonó ká rpitot sö pö rték végig.
Erő sebbeket rú gott, keményebbeket ü tö tt, hangosabban kiabá lt.
Aztá n fü lelt. Semmi. De az autó még nem indult el. Magá ra kell vonnia
valaki igyelmét, mielő tt elviszik. Erezte, hogy forró és kesernyés
lélegzete visszacsapó dik az arcá ra.
Egyszer valaki azt mondta neki, ha bezá rnak egy csomagtartó ba, meg
kell pró bá lnod kidugni a kezed a há tsó lá mpá n keresztü l.
Megfeszıt́ ette a testét, hogy helyet csiná ljon a karjá nak, majd
beü gyeskedte magá t a fejénél lévő felső sarokba. Kö rme csikorgott a
fémfelü leten. Lehet, hogy be van tapasztva a nyıĺ á s?
Ujra rugdosni kezdte a tető t, kiabá lt, és ö klével dö ngette.
Csak egyvalaki zá rhatta be ide.
Will elhaladt a bejá rati ajtó elő tt, és a há tsó ajtó n á t ment be, de
ö sszezavarodott, amikor hatá stalanıt́ ania kellett a konyhai riasztó t. A
nő
nem akarta megkö nnyıt́ eni neki a bejutá st? Való szıń ű leg
szü kségtelennek gondolta. De hogyan tudott kitérni a
mozgá sérzékelő k elő l?
Az nem lehet, hogy itt há tul megelő zte. Ovatosan kö rbejá rta a
szobá kat; az iroda az idő egy kimerevıt́ ett pillanataként elvesztett
életére emlékeztette. A forgó szék még mindig a szoba kö zepén á llt,
há tralö kve, ahogy hagyta, miutá n a honlap megtalá lá sá nak reggelén
siető sen távoztak.
Semmi oda nem illő t nem talá lt a fö ldszinten.
Felment az emeletre. Az á gyuk még mindig bevetetlen volt. Belépett
Libby szobá já ba, amit má r jó ideje nem tett, mert lá nyuk ragaszkodott

309

privá t szférá jukhoz Luke-kal. A komó d tetején, egy képtartó ban fotó k
á lltak, amelyeken ö sszebú jtak. Will megkö nnyebbü lt, hogy nem talá lt
fekete keretes képeket. Emlékezetébe villant az utolsó fotó , amit Luke-
ró l lá tott.
Az á gy fö lö tt egy olajfestmény-hatá sú fénykép ló gott Willrő l, Carlá ró l
és Libbyrő l, amely a lá ny tizennyolcadik szü letésnapi bulijá n készü lt.
Will
emlékezett rá , hogy Luke csiná lta ‒ megzavarta az ú j gá ztü zelésű
barbecue-készü lékü k beü zemelése kö zben, amikor odahıv́ ta.
Visszament a fö ldszintre, kinyitotta az ö sszes ajtó t, és végignézte az
ü res szobá kat. A terek minden elképzelhető életmó d-berendezéssel fel
voltak szerelve.
Eszé be
jutott,
mennyire
hasonlıt́ ott
az
otthona
egy
bemutató teremhez, amikor kétdimenzió s képekként lá tta a honlapon.
Hiá ba tö ltö tte azzal az életét, hogy megtagadja az alakot, aki fö lé
magasodva á llt a parton, Will rá jö tt, hogy minden tekintetben az ő
má sa. A boldog csalá di élet kozmetikumait haszná lta, ahogy az apja is
szakadatlanul lefestette a há zat kıv́ ü lrő l, és elhanyagolta a belsejét. Es
az apjá hoz hasonló an ő is képtelen volt elrejteni csaló dottsá gá t
egyetlen gyermekében, távol tartotta magá tó l, amiért nem az lett
belő le, akit egykor elképzelt.
Semmit sem tudott Libby vilá gá ró l, még ha olyan kö zel is volt az
ö véhez. Semmirő l sem vett tudomá st, ami nem fért ö ssze a fejében élő

310

képpel. Az ö sszes pozitıv́ emléke Libbyrő l a gyerekkorá bó l szá rmazott.
Az elvá rá saival volt a baj, az elképzeléseivel, hogy Libbynek milyen
embernek kellene lennie. Mindig részt vehetett volna lá nya életében,
de elutasıt́ otta a nő t, akivé lett.
Bá r nagyon boldog volt, amikor Jessie csatlakozni készü lt a
csalá djukhoz, helytelenıt́ ette, hogy Libby teherbe esett. Ezt nem is
titkolta elő tte, és most szerette volna tudni, lá nya azó ta vá rja-e, hogy
megbocsá sson neki.
Kö vetkezmények. Ezt a szó t haszná lta akkor. Ennyire biztos volt
benne, hogy ő maga védve van tő lü k?
Nesztelen léptekkel a lépcső forduló ig ment, és hallgatta a há z
csö ndjét.
Senki sem volt itt. Becsaptá k volna? Carlá ra gondolt, és a cselre,
amivel távol tartotta.
Hirtelen eszébe jutott az ú j biztonsá gikamera-rendszer, és bement a
mosó konyhá ba, ahol a monitort elhelyezték. Bekapcsolta, és a
kü lö nbö ző
kameraá llá sokat mutató fekete-fehér mozaikos képernyő n
meg igyelhette a há zat kıv́ ü l-belü l. A nő nek nyoma sem volt. De
amikor tekintete a nyá ri lakra siklott, eszébe jutott a fotó , amely ott
készü lt Carlá ró l, és amelyet utoljá ra a chicagó i laká s falá n lá tott. Most
ú jra ide vezetik ő ket. A kis há z ablakaiban gyertyá k lá ngja remegett.
54. fejezet
Ahogy lefelé ment a lejtő s pá zsiton, hű vö s szellő birizgá lta a fü lét. A
szél susogott a tiszafá k gyű rű jében, de Will tudta, hogy a helyet
kö rbelengő
nyugalom nem á ll ö sszhangban mindazzal, ami mö gö tte rejtő zik.
Gondolatai visszatértek az egyetlen á ldozathoz, akit ismert: Eva
Lockwoodhoz. Ritká n jutott eszébe a nő , nem beszélve arró l, há nyszor
mondta ki a nevét az elmú lt évek alatt, de tizennyolc éves korá ban
rö vid ideig ő jelentette szá má ra az egész vilá got.

311

Elő szö r a Brunelen, a kampuszon lá ttá k egymá st, első éves korá ban.
Eva magas volt, sá padt, és mintha senki má s nem vette volna észre
rajta kıv́ ü l.
Willt vonzotta; csendes volt és komoly. Sű rű , barna, gö ndö r hajá t egész
készletnyi szıń es hajkendő vel felfogva hordta, és ö njelö lt kıv́ ü lá lló nak
tű nt.
Anyagi há ttere miatt Will maga is kü lö ncnek érezte magá t a Brunelen,
ıǵ y azonnal vonzalmat érzett Eva irá nt. Nem sokkal késő bb má r
jobban ismerte a lá ny ó rarendjét, mint ő maga. Miutá n felfedezte, hogy
az antropoló gia és a mérnö k szak tantá rgyai sosem fogjá k ö sszehozni
ő ket ugyanabba az épü letbe, elkezdett bejá rni a bö lcsészkar ó rá ira is.
Sikerü lt beszélgetésbe elegyednie vele a tanszék kará csonyi bulijá n.
Kiderü lt, hogy félig holland, gazdag szü lő k gyermeke, és tö kéletesen
hidegen hagyja a tová bbtanulá s. Utazni akar, de a csalá dja rö vid
pó rá zon tartja a diploma megszerzéséig. Will be volt rú gva, és
sikeresen racionalizá lta a lá ny kö zö nyét. Zá rkó zottsá ga szá má ra
titokzatos volt.
Semmi má sra nem gondolt a téli szü net alatt, csak rá .
Amikor a kö vetkező félévben ú jra talá lkoztak, Eva nem emlékezett
sem rá , sem a beszélgetésü kre. Will ö sszetö rt, és Eva kö zö nyö s
viselkedése vezetett a néhá ny hó nappal késő bbi eseményekhez.
Will akkoriban Jenny Sturgess-szel talá lkozgatott. Hallotta, hogy
Evá nak problémá i vannak, és le fog morzsoló dni az évfolyamá bó l. De
miutá n egy egész éjszaká n á t tartó egyetemi buli azzal végző dö tt, hogy
ú j bará tnő je kidobta, Eva volt az, aki meggyő zte, hogy engedje vissza a
szobá já ba.
Will má r eldö ntö tte, hogy a sors nem egymá snak szá nta ő ket, de Eva
vá ratlan érdeklő dése miatt sosem vá rt ü temben bontakoztak ki az
események. Részeg szenvedélyü kkel eljutottak valameddig, de amikor
Will felébredt, Eva felö ltö zve aludt a kanapén. Feltételezte, mindketten
tú l részegek voltak ahhoz, hogy bá rmi is tö rténjen, és még mindig
ő rjıt́ ő en szű z.

312

Az alkohol gondoskodott ró la, hogy csak kevésre emlékezzen az együ tt
tö ltö tt éjszaká bó l, Eva pedig ismét megcsillantotta tehetségét szelektıv́
memó ria terén. Will azzal nyugtatta magá t, hogy a lá ny érzékelő je
nemcsak az ő jelenlétét jelzi halvá nyan, de mindenki má sét is. Rá jö tt,
miért tartja magá t távol mindentő l olyan szıv́ esen – mert
amfetaminfü ggő .
Egy darabig még kereste az egyetemen, de egy nap rá jö tt, hogy má r
nem já r oda. Nem sokkal késő bb talá lkozott Carlával, és szerelmes lett,
Eva pedig a mú lt kö débe veszett. Carla tudott Evá ró l, de sosem
talá lkozott vele, mialatt a Brunelre já rt.
Minden egy nő vel végző dik, akihez rö vid ismeretség fű zte tö bb mint
hú sz évvel ezelő tt? Vagy épphogy vele kezdő dö tt minden, és ő végig
azon dolgozott, hogy visszaérjen hozzá a honlap utcá já n?
Huszonö t év. Volt valami, amit kétségbeesetten pró bá lt kiű zni a
fejébő l; azó ta rettegésben tartotta, hogy kilépett a lepusztult, Stirling
utcai há z kapujá n.
Ahogy csö kkent a távolsá g kö zte és a hatszö gletű nyá ri lak kö zö tt,
meghallotta, hogy Libby ü veg szélharangjai gyengéden
ö sszekoccannak.
Tudta, hogy nem hagytá k égve a villanyt, miutá n Carlával ott tö ltö tték
az éjszaká t. Elfú jtá k a gyertyá kat és a lá mpá sokat, mostanra biztosan
kialudt mind. A dupla ajtó t sem hagytá k nyitva.
Megá llt a kü szö bö n, mint eddig az ö sszes tö bbi helyen, és belesett a
homá lyos szobá ba. Gyertyá kat lá tott, amelyeket nemrég gyú jthattak
meg, fényü k megcsillant a mennyezetrő l ló gó szıń es ü vegeken.
Kinyitotta a szá já t, de aztá n ú gy dö ntö tt, inká bb nem szó lal meg. A nő
tudja, hogy itt van. Fogva tartja Libbyt. Willnek nincs hatalma fö lö tte.
Most ő rendelkezik az életével.
Megtette a há rom lépést be a nyá ri lakba, szeme egy pillanat alatt
hozzá szokott a sö téthez a napsü tés utá n. Bent az ismerő s illat fogadta
–
frissen nyıŕ t fű és citromfű –, de valami má s is keveredett bele. A
parfü m a repü lő rő l.

313

Ahogy a szoba részletei kivehető vé vá ltak, meglá tta. Jobbra tő le á llt,
arckifejezését eltakartá k a csillogó tü kö rdarabok. A má sodperc
tö rtrészéig Will ú gy sétá lt befelé, mint négy nappal ezelő tt, amikor
Carla vá rt rá , meztelenü l, mint most ez a nő .
A nő mezıt́ lá b lépkedett felé hangtalanul. Nem elcsá bıt́ ani akarta.
Csontos testén a fehér bő rt hegek borıt́ ottá k, mintha csillagképek
lettek volna; kiá lló hó lyagok és kö r alakú fekete foltok lá tszottak a
vá llá tó l indulva, feszes mellei kö zén á t, le egészen a combtö véig.
A nő keresztü lnézett a csillá mló ü vegen, és Will érezte, hogy a
szegycsontjá t erő s ü tés éri. Ahhoz nem eléggé, hogy há traessen, de az
érzés, ami kö vette, ö sszeszorıt́ otta az izmokat a mellkasa kö rü l, és
ettő l az oldalá ra esett.
Hallotta, hogy teste gö rcsbe rá ndul és koppan a faborıt́ á sú padló n.
Lá tta a sokkoló t a nő kezében, amikor az lehajolt, hogy igyelje a
vonaglá sá t.
Ceruzával kihú zott szemö ldö ke megemelkedett. – A mostohaanyá m
nincs itt? – érdeklő dö tt bará tsá gosan.
Carla érezte, hogy kiá ltozá s kö zben vá llizmai lü ktetnek az
erő lkö déstő l.
Tová bb ü tö tt és rú gott, nem merte abbahagyni, há tha épp akkor já r
arra valaki.
Lá bujjai fá jdalmasan zsibbadtak a zú zó dá stó l. Csıṕ ő s lehelete
fojtogatta, és ahogy sajá t helyzete lassan kiszorıt́ ott minden Willre
irá nyuló gondolatot, a késve érkező pá nik lecsapott rá .
Ujra kislá ny volt, ö sszegö mbö lyö dve fekü dt az á gyon, tudva, hogy a
szü lei soha nem jö nnek vissza érte. Furcsa hely, furcsa szagok, semmi
esély, hogy felébred és rá jö n, mindez csak egy rémá lom.
Carla becsukta a szemét a sö tétségben, szıń es mintá k kavarogtak
elő tte, mikö zben
pró bá lt
lassan

314

lé legezni.
Azon
gondolkozott,
vajon
hermetikusan zá r-e a csomagtartó , és mennyi oxigén maradt még.
Fulladá stó l való félelmében nehogy gyorsan elnyelje azt a kevés
tartalékot, ami még kö rü lveszi.
A Sová ny Ember nem lélegzett. Ahogy telt az idő , és még mindig nem
kelt fö l a székbő l, Tam egyre merészebben pillantgatott a ketrec
mö gö tti á rnyékban ü lő alakra.
Nem mozdult egész idő alatt, mıǵ ott volt. A má sik fér i elment a
lá nnyal. O injekció zta be? A Sová ny Ember végig halott volt?
Tam rá jö tt, hogy ezt csak ú gy derıt́ heti ki, ha megpró bá l kiszö kni a
dró thá ló n nyitott résen keresztü l. Kıǵ yó zva a ketrec sarká ba kú szott,
és visszanézett. A Sová ny Ember á rnyalakja nem moccant. Tam
nekinyomta ö sszekö tö zö tt csukló já t a saroknak, és a ketrec engedett.
Nem volt ideje eltávolıt́ ani a kapcsot az aljá ró l, ıǵ y a rés nagyon kicsi
volt. Ki tudja nyomni eléggé ahhoz, hogy kimá sszon?
Visszanézett a Sová ny Emberre, arra szá mıt́ ott, hogy a ketrec elő tt
guggol, és vigyorog. Még mindig nem mozdult. Tam olyan kö zel
kú szott a nyıĺ á shoz, amennyire csak tudott, és egész testével
nekifeszü lt a dró tnak.
Libby fémnek ü tkö zö tt. Amikor dő lni kezdett kö rü lö tte a tér, azt hitte,
ú jra a véná já ba szú rtá k a tű t, de hamar rá jö tt, hogy megint a
furgonban fekszik.
A sebvá ltó sú rló dott, a motor morgott, ahogy az autó egyre jobban
felgyorsult. Hallotta a tengelyt forogni a meleg padló alatt, mikö zben
egyenetlen terepen szá guldottak. Fogai ö sszekoccantak, feje dü lö ngélt,
teste ide-oda gurult minden éles kanyarná l.
A mozgá s valamennyire kirá zta belő le a bó dultsá got. Szemö ldö ke
lü ktetett, ahol megü tö tték. Hova mennek? Uvö lteni pró bá lt, há tha a

315

rongy ellenére valaki meghallja. Bekapcsolt a rá dió . Hangos
légkalapá csrock nyelte el erő tlen kiá ltá sait.
Gyengén rú gott egyet, de nem sikerü lt elérnie a furgon ajtajá t. A já rmű
ú jra befordult egy sarkon. Libby orrnyerge beleü tkö zö tt valamibe, a
fá jdalomtó l fehér fény vakıt́ otta el.
Tú l gyenge volt a teste, hogy reagá ljon az autó mozgá sá ra. Nem tud
elmenekü lni, nem tudja megvédeni magá t, bá rmi vá rja is ú ti céljukná l.
Megint eszméletét vesztette; mintha fekete téglá bó l ú jraépü lt volna
egy fal, amely elzá rja a vilá gtó l.
Pope és Weaver Sloman farmjá nak bejá ratá ná l vá rakoztak. Terepjá ró
hajtott be a nyitott kapun, majd eltű nt a szemü k elő l az erdő n tú l.
‒ Kurvá ra unom, hogy itt kell á llnunk. Menjü nk be. – Weaver keze a
kulcson volt, má r készü lt rá adni a gyú jtá st.
‒ Nem. Vá runk.
‒ De mi a fenét csiná l itt?
Pope megrá zta a fejét, és a nő vá ltozatlan helyzetét igyelte a GPS-
térképen. – Nem mozdulunk. De tolass há tra egy kicsit. Lehet, hogy
erre fog visszajö nni.
Poppy a sokkoló val ú jabb kétszá zö tvenezer voltot juttatott Will
idegrendszerébe. A fér i teste rá ngató zott, agya má r má sodjá ra
pró bá lt hiá ba jeleket kü ldeni az izmaiba. Poppy gyorsan ö sszekö tö zte
a kezét a há ta mö gö tt egy lá nccal, és ott hagyta az oldalá n fekve.
Nem telik sok idő be, mire magá hoz tér. Es még ott az egész délutá n,
amit kettesben tö lthetnek.
Megü tö gette Will dzsekijét, majd benyú lt a belső zsebbe. Megragadta
és kihú zta a selymet, amelybe Will a tö bbi tá rgyat csavarta.
Fonott asztal á llt a hangfalak és az erő sıt́ ő mellett. Lesö pö rte ró la a
cédéket, és kihajtogatta a lila anyagbó l az ékszereket és a kendő t.
Carla fü lét a fémre tapasztotta, és fér iak halk beszélgetését hallotta.

316

‒ Be vagyok zá rva! – A szavak utoljá ra szakadtak fel hangosan a
torká bó l, a szá já ban vér ıź ét érezte.
Vá rt. A beszélgetés abbamaradt.
Egyszer csak fény á radt be, és bő rét hű vö s szellő érte. Felnézett, és a
biztonsá gi ő r hideg kék szemét lá tta, amint lepillant rá .
55. fejezet
Carla kinyitotta a szá já t, de szavak nem jö ttek ki rajta. Felü lt.
‒ Mrs. Frost?
Lendü letbő l kiszá llt a csomagtartó bó l, megvetve lá bá t a parkoló
talajá n, nehogy megint bezá rjá k. Megcsú szott, de a biztonsá gi ő r
tá mogatta.
‒ Epp vége volt a mű szakomnak, akkor hallottam, hogy kiabá l, amikor
jö ttem el a munká bó l.
Carla kö hö gö tt, és ú jra érezte a vér ıź ét. – Anwar zá rt be – krá kogta.
A biztonsá gi ő r bizonytalanul bó lintott.
‒ Most mennem kell, de azonnal hıv́ ja a rendő rséget, és mondja el, mi
tö rtént. Anwar Iman – ismételte meg a nevet, biztos, ami biztos.
Felismerte Anwar olıv́ azö ld ingének ujjá t és barna kezét. Az ő
kocsijá ba zá rtá k be.
‒ De Mr. Iman itt van. – A biztonsá gi ő r fejével Carla mö gé bö kö tt.
A nő megfordult, és meglá tta Anwart, ahogy aggó dva á ll egy
betonoszlopnak dő lve, az ő tá ská já t szorongatva.
‒ Nagyon sajná lom, Carla. – Tenyere ú jra kifelé fordult, mintha arra
szá mıt́ ana, hogy megtá madjá k.
Carla kirá ntotta a karjá t a biztonsá gi ő r szorıt́ á sá bó l. – Anwar?
‒ Will kérte. – Carla értetlensége bá torıt́ ó lag hatott rá . – Felhıv́ ott.
Kérte, hogy ne engedjelek elmenni. Miutá n kidobtá l. Elvetted a

317

belépő ká rtyá mat, ú gyhogy itt kellett megvá rnom. Tudta, hogy az ő
kocsijá t akarod elvinni.
Will tisztá ban volt vele, hogy meghozza a sajá t dö ntését, és Anwar
segıt́ ségével akarta feltartó ztatni. Nem maradt ereje, hogy dü hö s
legyen rá .
– Tudod, mi tö rténik? – suttogta. Hangszá lai mintha rongyosak lettek
volna.
Anwar megrá zta a fejét. – Csak annyit, hogy élet-halá l kérdés, és hogy
mindent meg kellett tennem, hogy itt tartsalak. Kérlek… mondd el, mi
ez az egész.
De erre nem volt idő . Carla a kijá rat felé indult, de Anwar elá llta az
ú tjá t.
‒ Carla, nem engedhetem, hogy elmenj.
‒ Anwar, á llj el az ú tbó l – mondta Carla a szemébe nézve.
A nyá ri lakban meleg, á porodott volt a levegő , Poppy megkö nnyebbü lt,
hogy levetkő zhetett. De mıǵ vá rta, hogy Will magá hoz térjen, ú jra
belebú jt kö nnyű kis ruhá já ba, elrendezte a vékony pá ntokat a vá llá n,
és lehú zkodta a csıṕ ő magassá gban lévő szegélyt, hogy kisimıt́ sa a
rá ncokat. Felvette gyö ngy karkö tő jét, ametisztmedá ljá t és gyű rű jét.
Aztá n feltette Emile Chouriet ó rá já t, amelyet az anyja csukló já n
hagyott.
Poppy a nyaká ba tette a piros kendő t, amely Strick szá já bó l kerü lt elő ,
ıǵ y eltakarta a kö tél okozta sebet a torká n. Tü kö r nem volt, de lá tta
magá t a sok mozgó ü vegdarabban, amely inoman lengett a nyitott
ajtó n beá radó szélben.
Will a fö ldö n fekve nézte. A nő há ttal á llt neki, ıǵ y lá thatta az
égésnyomot a jobb csıṕ ő jén és a befeketedett csıḱ okat a gerincén és a
feneké n.
Ahogy megfordult a lila ruhá ban, alakja felidézte a honlap bıb́ or
há ttérszıń ét. Az ametisztmedá l, a gyű rű és a tö bbi kiegészıt́ ő mind az
ö vé.
Nem hazudott. Will ö sszegyű jtö tte ő ket, ıǵ y a lá nya odaér a buliba.

318

A nő mö gö tt, a nyá ri lak falá n egy sor fekete keretes fotó ló gott. Az
egyiken Libby és Luke, ezt Ellicott Cityben talá lta meg; az
ultrahangkép Bel Airbő l; Carla képe Chicagó bó l; Will egyik fotó já nak
má solata, amit Serangoonban elégetett; az egyetemi csoportkép,
amelyet a halott nő á gya fö lé akasztottak Dundee-ban, és amelyen Eva
Lockwood és ő is szerepel; és a sorozat lezá rá saként egy portré a
tö prengő arckifejezésű nő rő l. Nem egyszerű en gú nyoló dott Will-lel és
a rendő rséggel, amikor kitette a képeket – ö sszemontıŕ ozta a
csalá djá t.
Ez nem lehet az igazsá g. De azokat az ó rá kat, amelyeket eszméletlenü l
tö ltö tt Eva Lockwooddal, má r nem tudja visszahozni. Mégsem Carlával
vesztette el a szü zességét, ahogy eddig hitte? Ezen az obszcén
lehető ségen pö rgö tt az agya.
Erezte, hogy a hű vö s fémlá nc belemélyed a csukló já ba, és eszébe jutott
dr. Ren.
A nő nem fordult meg. – Mivel nem voltá l ott, gondoltam,
megmutatom, hogy éreztem magam, amikor vilá gra jö ttem. –
Nyugodtan, megfontoltan beszélt. – Es az érmeket, amiket azó ta
szereztem. – Elfordult, hogy megmutassa billogjait és sebhelyeit.
Will a há tá ra gö rdü lt, ö sszenyomva a kezét, majd fá jdalmak kö zepette
felemelkedett, és végü l felü lt.
A nő megfordult, és beharapta vastag alsó ajká t. Nem ú gy, mintha
viaskodna magával, mit csiná ljon Will-lel, hanem mintha csak az lenne
a kérdés, mikor.
‒ Eva lá nya vagy. – Will képtelen volt magá t is bevonni a tö rténetbe.
A lá ny arcá n alig tü krö ző dö tt valami. – Csak az utó bbi hó napokban
ismertem meg igazá n. Amikor á poltam. Vittem neki mindent, amire
szü ksége volt…
Will felidézte a drogos kellékeket a konyhá ban. – Elhagyott?
Poppy végighú zta ujjait a nyaka kö ré tekert kendő n. – Ki gondolta
volna, hogy egy junkie méhe ennyire termékeny?
‒ Azt gondolod, hogy én vagyok az apa.

319

A nő sá padt arca most elvö rö sö dö tt.
Az apád. Will képtelen volt rávenni magá t, hogy kimondja; nem tudta
elfogadni, hogy vérrokonsá g kö ti egy gyilkoshoz. Nézte Poppy
fegyelmezett, lélektelen arckifejezését, rettegve, hogy aká r csak egy
pillanatra is meglá tja benne ö nmagá t.
56. fejezet
‒ Eva senki má ssal nem volt – folytatta a nő ugyanazzal a hamis
gyengédséggel a hangjá ban. – Csak veled fekü dt le a Brunelen. Azt
mondta, a tú l sok alkohol miatt nem igazá n voltá l jelen a
fogantatá somkor.
De emlékezett a nevedre. Kö nnyen megtalá ltalak.
‒ Eva sose mondta el. Csak eltű nt. – Will a pá nikszerű védekezést
mintha a lá nyá nak is szá nta volna.
‒ Eva ú gy dö ntö tt, egyedü l csiná lja végig. – A nő hagyta, hogy a
kijelentés sú lya rá telepedjen. – A szó rakozá si szoká sai miatt
félbehagyta az egyetemet. Má r akkor elkezdett stewardessnek tanulni,
amikor á ttért az első osztá lyú drogokra.
Eszébe jutott, mit mondott Poppy a repü lő gépen a talá lkozá s
iró niá já ró l.
‒ Dr. Rennel a szingapú ri ú tjain talá lkozott. Rennek akkoriban nem
volt ilyen jó hıŕ e, inká bb illegá lisan praktizá lt. Nem végzett mű téteket,
de nagy kereslet volt a receptjeire. Viszonyuk volt. Csak épp
tú lsá gosan meg akart szabadulni tő lem. – Végighú zta ujjait csupasz
karjá n, és megérintette az ó rá t a csukló já n.
Will kö rü lnézett, nem lá tja-e a kést, de csak a sokkoló t vette észre a
fonott asztalon.
‒ Koraszü lö tt, drogos baba voltam, Ren konyhá já ban szü lettem. Az
anyá m rá ngó gö rcsö t és sú lyos agyvérzést kapott szü lés kö zben. A
szervezetében felhalmozó dott méreg majdnem megö lte. – Szü netet
tartott, mintha ıǵ y ró ná le tiszteletét a matracon elvérzett nő elő tt. –
Dr. Ren halkéssel vá gta el a kö ldö kzsinó rt. Aztá n, amıǵ segıt́ ett
anyá mnak belő ni magá t, tú l kö zel hagyott a tű zhelyhez, és a takaró m
lá ngra kapott.

320

Szavai felidézték Ren elfojtott á tkozó dá sá t, és amit a nő a rendelő ben
tett vele. – Ren nem égett el ú gy, ahogy akartad. Kivittem a szobá bó l.
A nő á llta Will tekintetét. – Eva azt mondta, ú gy néztem ki, mint aki
kiesett egy égő fészekbő l. – Fogait kivillantva mosolygott, mintha
szeretné ezt a hasonlatot. – Mire anyá m felépü lt, Ren má r eladott.
Will nézte, ahogy mozog a szá ja és lehajtja a fejét, mintha minden
egyes
szó és a hozzá tartozó jelentés egyre lejjebb hú zná . Nem érzékelt má st,
csak a nő beszédének gépiességét. Nem vegyü lt keserű ség a
beszá moló já ba, egyetlen szavá t sem itatta á t érzelem.
‒ Eladott egy Li Shanchi nevű fér inak. Shanchi gyerekmunká sokat
alkalmazott a geylangi textilgyá raiban. Az ő kicsi Poppyjá nak nevezett.
Nem szenvedtem hiá nyt apa igurá kban. – Gyengéden meglö kte
ujjbegyével az egyik szıń es ü veget, mire az megpö rdü lt a dró ton. –
Amikor tizenkét éves voltam, a bordélyhá zban kellett dolgoznom.
Végignéztem, ahogy Shanchi kivá jja egy fér i fejét. Nem sokkal késő bb
segıt́ ett elintézni egy kuncsaftot, akivel nekem kellett végeznem. –
Megmutatta Willnek az ó rá t, mintha a kezét nyú jtaná csó kra. – Ez volt
a szü letésnapi ajá ndékom. Nem tudom a szü letésem igazi idő pontjá t,
de Jake eldö ntö tte.
‒ Jake?
‒ Jacob Franks. Rendszeresen utazott Geylangba. Tizennégy évesen
jö vedelmező á rucikknek szá mıt́ ottam. Még a kerü leten kıv́ ü lre is
eljutottam, amikor Shanchi kocsival elvitt exkluzıv́ hotelekbe. Isteni
szerencsém volt.
Will igyelmét a nő piros kendő jére irá nyıt́ otta, nem akarta lá tni az
emlékeket a szemében, sem megpró bá ltatá sai sebhelyeit.
‒ Shanchi eladott Jake-nek. Akkor még nem tudtam, milyen befolyá sos.
Kaptam tő le szü letésnapot és ú tlevelet. Shanchit soha tö bbé nem
lá ttam.

321

Megszerveztem volna, hogy vele is talá lkozz, de 2008-ban meghalt
bélrá kban. – Egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha némá n leró ná
tiszteleté t.
‒ Az ő csalá djá t is megö lted volna?
Ugyanolyan arckifejezéssel folytatta. – Chicagó ban laktam egy
laká sban, amit Jake vett nekem. Nem kellett bezá rva tartania.
Tisztá ban voltam vele, mennyire szerencsés vagyok. Biztonsá gban
voltam. Aztá n kezdtem rá jö nni, ki is ő . Hogy mekkora hatalma van. Es
hogy kiket ismer.
– Szü netet tartott, és ravaszsá g csillant meg a szemében. – Ott
hibá zott, hogy hagyta, hogy tanuljak. Azt akarta, hogy já rjak iskolá ba.
Néha azt mondta, ú gy tekint rá m, mint a lá nyá ra. Mintha normá lis
lenne, hogy valaki fojtogatja a sajá t lá nyá t, mikö zben kö zö sü l vele.
Will rá jö tt, hogy a vallomá s iszonyatossá ga nem bénıt́ hatja meg. Olyan
távolsá got kell tartania a hallottaktó l, mint a nő nek.
‒ Majdnem tıź évig olyasmivel halmozott el, amirő l azt hitte,
szü kségem van rá . Az ő pénzét haszná ltam, hogy képezzem magam.
Még az anyá mat is segıt́ ett megkeresni Shanchin és dr. Renen
keresztü l. De sokaknak velem izetett. Volt egy VIP klub Chicagó ban, a
Lupus, egy exkluzıv́ hely kü lö nleges vendégkö rnek. Itt talá lkozott Jake
Holt Ambersonnal és Richard Strickkel. Sok fér i já rt hozzá m a
laká sba. Név nélkü li arcok. Szép lassan megtanultam kizá rni egy
ú jfajta fá jdalmat.
Ha ez a nő tényleg a lá nya, hogyan akadá lyozhatta volna meg Will
mindazt, ami tö rtént? Hogyan, ha nem is tudott a létezésérő l?
‒ Amberson és Strick tö rzsvendég volt. Mindig felhıv́ tak, ha a
vá rosban já rtak. Amberson csikkeket nyomott el a gerincemen. Strick
szerette nézni, ahogy Monro lassan ö sszetö ri a csontjaimat egy G-
fogó val. – Kö nnyedén sorolta tételesen a bá ntalmazá s részleteit,
bemutatta a mindennapossá vá lt taposó malmot. – Ott hagytam neked
az egyik felvételt Monró ékná l. – Ugy hangsú lyozta a mondatot, mint
egy kérdést, mintha megerő sıt́ ést vá rna.

322

A ilm, ami elé a két halottat ü ltették a nappaliban – Monro volt a
maszk alatt. Lá nya sikolyai csalogattá k be Willt a szobá ba.
‒ Ot hó napja elhagytam Jake-et. Eleslá tá st tanultam tő le. Amennyit
tudtam, magamévá tettem az intellektusá bó l. Aztá n má r nem volt rá
szü kségem.
Will még mindig hallotta, milyen hangot adott ki a fér i ü res
koponyá ja, amikor kihú zta belő le a mű anyag tasakban a selymet,
amelyet most a lá ny viselt.
‒ Bepá nikolt, amikor megö ltem Ambersont és Stricket. A vá rosban
volt az Alper jó tékonysá gi bá ljá n, szó val tudtam, hogy megpró bá l
megszabadulni a tö bbi DVD-tő l. Szá z meg szá z volt belő lü k. Ott á lltak a
polcon, a sok politikatudomá nyi és ilozó iai témá jú kö nyv mellett,
amiket nekem vett.
Will most má r értette, hogy a nő személyisége a legkisebb
alkotó eleméig szisztematikusan ki lett dolgozva. De kicsit sem
ké telkedett.
Amit azoknak az embereknek kellett elszenvednie, akikrő l Poppy azt
gondolta, bá ntottá k, egy szá mıt́ ó szö rnyeteg mű ve volt. – Es az, hogy
bá ntalmaztak, indokolja á rtatlan nő k és gyerekek halá lá t – mondta
Will.
Evá ra gondolt, és hogy az egész vérontá s arra az éjszaká ra vezethető
vissza, amelyre nem emlékszik.
‒ Hogy tudtak ilyen emberek szerető csalá di kö rben élni ú gy, hogy
soha senki nem gyanakodott rá juk? Mindannyian megtagadtá k az
igazsá got.
Egy pillanatig sem gondolkoztak rajta, hogy felá ldozzá k-e az
á rtatlansá gomat.
Hogy tud ilyen rideg lenni? Will ú gy sejtette, csak ıǵ y volt képes
életben maradni, sajá t sérü lt burká ba zá rkó zva. Gondolatban ú jra ott
já rt Monró ék há zá ban, lá bá t a biztonsá gos nyá ri lakbó l irá nyıt́ va
felfelé ment a lépcső n.

323

‒ Amberson iával online talá lkoztam. Pró bá ltam má st is lá tni benne,
nem csak az apá t, aki mindig felkeresett a laká sban. De ugyanazt a
ragadozó t talá ltam a gyerekében is. Akkor dö ntö ttem el, hogy
mindegyiknek pusztulnia kell. Ezek nem emberek.
‒ Egy emberi lény se képes ú gy ö lni, ahogy te. – Ekkor talá lkozott a
tekintetü k, és Will meglá tta sajá t barna szembogará t.
‒ Azok a fér iak képesek voltak. Mind tiszteletben á lló tagjai a
tá rsadalomnak, de szü kségü k volt valaki olyanra, mint én. A civilizá lt
emberek nem mű kö dnek anélkü l, hogy valaki kiszolgá lná az igazi
igényeiket. Erre neveltek. Egy olcsó baszá ssal indult az életem, és erre
kellett vá gynom késő bb is.
Will nem tudott mit mondani. A nő mondatai ugyanolyan gonddal
voltak megtervezve, mint eddig minden má s, és nyilvá n a bű nbá nat
vé gső
rıt́ usá hoz vezettek.
Felkapta a sokkoló t.
‒ Es hogy fogsz megö lni? Já r nekem egy kis extra iró nia? – Will nagy
nehezen feltá pá szkodott, ıǵ y most szemben á llt vele, a teremtménnyel,
aki, mú ltjá nak há la, annyira távol volt tő le. De egyetlen olyan részlet
sem volt a tö rténetében, amelyet Will lebecsü lhetett volna, vagy amely
alapjá n megtagadhatta volna tő le empá tiá já t.
‒ Nyugi. – Megint melegség já rta á t a hangjá t. – Helyezd magad
kényelembe egy pillanatra. ‒ Azt utá nozta most, amit egész életében
csiná lt. – Gondolkozz, mit szeretnél. – Elő retartotta a sokkoló t, és
mosolygott, de elfehéredő ajka megfeszü lt.
Will há tralépett, és a kanapéra esett. Amikor má r ü lt, a nő a
mellkasá hoz nyomta a sokkoló t. Teste ú jra megmerevedett.
‒ Vá laszd azt a nő t, amelyiket szeretnéd – mondta a nő , lassan
formá lva a szavakat. – Anya vagy lá nya?
57. fejezet
Will remegve nézte, hogy Poppy kisétá l a nyá ri lakbó l, és há ttal neki
leü l a lépcső re. A szellő belekapott a hajá ba, mire az egyik oldalon a

324

fü le mö gé tű rte.
‒ Megengedem, hogy te dö nts. Hıv́ d ide Carlá t, kü lö nben utasıt́ á st
adok, hogy Libby haljon meg, mint a bará tja – kö zö lte tényszerű en.
Will nem bıŕ t megszó lalni; á llkapcsa még mindig ö sszezá rt a
rá ngató zá stó l.
‒ Vagy felhıv́ od a feleséged, vagy nem. Te dö ntesz. – Fú jt egyet, hogy
lehű tse magá t, amitő l frufruja megemelkedett. Felá llt, és kisétá lt a
kertbe, el Will szeme elő l.
Will nem mozdult. A tü kö r- és szıń es ü vegdarabok csilingeltek a lá gy
szé lben.
A remegés fokozatosan alá bbhagyott, behajlıt́ otta ö sszelá ncolt karjá t.
Ha felá llna, neki tudna rohanni, amikor visszajö n. De ezzel mit érne el?
Igy is, ú gy is azt kell tennie, amit a nő kér tő le.
Hogyan hozhatná ide Carlá t? Azon gondolkozott, vajon Anwar idő ben
odaért-e hozzá . Imá dkozott, hogy a felesége ne vegye fö l a telefont,
amikor majd hıv́ ja. Talá n ıǵ y idő t nyerhet.
Aztá n ismerő s hangot hallott, halk zú gá st és a Longranger levegő t
hasıt́ ó forgó szá rnyait. A zaj erő sö dö tt. Felá llt és az ajtó hoz sétá lt, hogy
nézze, ahogy a helikopter leszá ll. Madarak reppentek fel, amikor a gép
eltű nt a tiszafá k gyű rű je mö gö tt, majd gyorsan ú jra felszá llt.
Will vá rt. A varjak nagy lá rmá t csapva visszatértek megszokott
helyü kre, az Ambersonék holttestei kö rü l rajzó legyekre
emlé keztetté k.
Pillanatokkal késő bb Carla lépett ki a fá k mö gü l, céltudatosan
kö zeledett.
A piló tá t visszakü ldte. Egyedü l voltak.
‒ Majd én ü dvö zlö m. – Poppy Will mellett á llt, de Carlá t nézte.
A dró t felsértette Tam fejbő rét, és miutá n becsú sztatta fejét a nyıĺ á sba,
ö sszeszorult a torka kö rü l, aztá n visszacsapó dott a helyére. Gyorsan

325

visszafordult, hogy megnézze, mit csiná l a Sová ny Ember. Még mindig
nem mozdult. De most csapdá ba kerü lt. Vá lla tú l széles volt ahhoz,
hogy kiférjen, de a fejét sem tudta má r visszahú zni.
Csirkekarmok kapirgá ltak az arca kö rü l, port és ü rü léket fú jt el
magá tó l. Morogva nyomta neki magá t a nyıĺ á snak, á lla alá préselve
ö sszekö tö zö tt kezét, igyekezve ö sszehú zni lapocká it, hogy beférjenek
a lyukon. Elö ntö tte a pá nik, elfogytak utolsó energiatartalékai is. Lá ba
folyamatosan kü zdö tt a boká ja kö rü l fokozatosan lazuló kö télben.
Tú l nagy volt. Egyik irá nyba sem bıŕ t megmozdulni.
‒ Nem – vetette oda Carla, mikö zben felmérte a Poppy kezében lévő
lá nc hosszá t.
Will a nyá ri lak kanapéjá ró l, ahova a lá ny visszaü ltette, lá tta, hogy
Poppy erő sebben markolja a sokkoló t. – Csiná ld, amit mond.
Carla nem mozdult; megbaboná zva fü rkészte Poppy arcá t.
‒ Az apá mnak má r megmutattam, mennyire tisztelem. – Will felé
bö kö tt a fejével. – Most szeretném neked is megmutatni, hogy
tisztellek. – Kezét Carla felé nyú jtotta.
‒ Csiná ld, amit mond! – kiá ltotta Will.
Poppy karja megá llt két centiméterre Carlá étó l, a kék elektromos
tö ltés villó dzott az érintkező k kö zö tt.
Carla, csukló it egymá s mellé téve, lassan kinyú jtotta a kezét.
Poppy megkö tö zte a lá nccal. Carla zihá lni kezdett, amikor
megszorıt́ otta.
‒ Elzá rod a vérkeringését. – Will még mindig dü hö s volt, amiért a
felesége veszélybe sodorta magá t. Anwar megıǵ érte, hogy minden tő le
telhető t megtesz, hogy ott tartsa.
Poppy mutatta, hogy ü ljö n a kanapéra, ú gyhogy Carla leereszkedett az
ü lő pá rna szélére. A nő a mellkasá nak szegezte a sokkoló t, és intett,
hogy ü ljö n le rendesen.

326

Carla engedelmeskedett. – Az apja vagy? Mirő l beszél? – Hangja fá radt
volt, és rekedt. Még mindig Poppyt bá multa. Mivel Will nem vá laszolt,
lassan felé fordult, hogy a szemébe nézzen.
Willnek nem kellett megszó lalnia. Lá tta, hogy megszü letik a
felismeré s.
Rémü let suhant á t Carla arcá n, megtisztıt́ va voná sait a dü htő l. – Eva?
Will bó lintott.
Poppy megvá rta, mıǵ Carla tekintete ú jra visszatér hozzá . – Igen,
tényleg a lá nya vagyok. – Lehajolt, hogy Will szemébe nézzen. – Segıt́ s
megérteni. Az én életem nem szá mıt́ , aztá n ö rö kbe fogadod Libbyt.
Hogy tudsz gondoskodni egy gyerekrő l, aki még csak nem is a sajá t
vé red?
Poppy benyú lt Carla tá ská já ba, és kivette a mobiljá t. Hü velykujja
végigsiklott a kijelző n, és elkü ldö tt egy SMS-t. Aztá n a fonott asztalt
kö zéjü k helyezte, és rá tette a telefont.
58. fejezet
Weaver visszatá ntorgott a sá ros ú ton a kocsihoz. – At lettü nk baszva!
‒ Mirő l beszélsz?
‒ Ott á ll egy taxi. Frost idekü ldte a telefonnal.
Pope lehunyta a szemét, és lemondó mosoly jelent meg az arcá n.
Mikor kerü lt vissza a telefon Frosthoz? Mindegy. A trü kk bevá lt.
Weaver becsapta az ajtó t, és beindıt́ otta a motort. – Vissza kell
mennü nk a há zhoz.
‒ Weaver…
‒ A kurva anyjá t…
‒ A csalá djá t védi.
‒ Még van esélyü nk.

327

‒ Megmondtam, nem megyü nk be.
Weaver megfordult az autó val, hogy visszamenjenek oda, ahonnan
jö ttek. – Telefoná lj.
‒ Weaver, á llıt́ sd meg a kocsit.
‒ Hü lye vagy?
‒ Allj meg.
Weaver gyorsıt́ ott.
Pope behú zott egyet Weavernek. Szerencsésen talá lta el, azonnal
kiü tö tte. A kocsi lesiklott az ú tró l, és Pope elrá ntotta a kormá nyt,
nehogy nekimenjenek a kő kerıt́ ésnek.
Bizsergett az ö kle. – Igazad van, Weaver, a kutyá knak nem kéne
autó kat ü ldö zniü k.
A felismerés maga alá gyű rte Carlá t: Willnek má r van egy gyereke.
Há ny évig pró bá lkoztak sikertelenü l a mesterséges
megtermékenyıt́ éssel, hogy aztá n végigcsiná ljá k az ö rö kbe fogadá shoz
szü kséges procedú rá t, és hazahozzá k Libbyt tizennégy hó naposan.
Há ny év telt el ıǵ y, mikö zben Will lá nya nélkü lü k nő tt fel.
Poppy mö géjü k á llt, a vá llukhoz. Mindketten elő renéztek, nem akartak
megfordulni. Oket is arcukhoz ragasztott kézzel fogjá k megtalá lni? A
nyaká n érezte Poppy levegő vételét. A mobilra fó kuszá lt. Okkal
helyezte oda. Még ha hamarosan meg is halnak, a telefonnak egyelő re
fontos szerepe van. Ertékes má sodpercekkel ajá ndékozza meg ő ket.
Will kiegyenesedett, és elő redő lt ü ltében, teste megfeszü lt. – Engedd
el mindkettő jü ket. En hagytalak el – mondta, lassan formá lva a
szavakat.
Carla Will felé fordult, de ő nem nézett rá , csak tová bb bá multa a
telefont az asztalon. – Will, ne.
‒ Elhagytá l? Nem, az anyá m hagyott el – vá laszolt Poppy elutasıt́ ó an. –

328

De Evá t legalá bb bű ntudat gyö tö rte. A te létezésed zavartalanul
folytató dhatott. Minden kö vetkezményt én viseltem helyetted, mıǵ te
megadtad Libbynek, amit nekem kellett volna.
‒ Elképzelni sem tudom azt a sok szö rnyű séget, amin keresztü lmentél.
–
Will lehunyta a szemét.
Carla szerette volna tudni, mit mondott a nő Willnek. Vagy csak idő t
pró bá l nyerni, kijá tszva minden lehető séget?
‒ Nem is kell. – Poppy kicsit hangosabban beszélt, mintha kö zéjü k
hajolt volna.
Will kinyitotta a szemét. – De azt hittem, errő l szó l ez az egész. Hogy
á térezzü k a fá jdalmadat.
‒ Nem. Nem te – mondta Poppy, mintha Will félreértette volna a
já tékszabá lyokat.
A mobil megszó lalt, és a rezgéstő l mozogni kezdett az asztalon. Poppy
á tnyú lt fö lö ttü k, hogy felkapja. A telefon kö zel kerü lt Carla arcá hoz,
hallotta, hogy csö rö g. Aztá n érezte, hogy a mű anyag a fü léhez
nyomó dik.
‒ Anya?
A szó teljesen felkavarta. Libby is azonnal hisztérikussá vá lt. Carla
képtelen volt kivenni a szavait, annyira eltorzultak. – Beszélj
lassabban, drá gá m. – Mit mondhatott volna neki? – Beszélj lassabban,
beszélj lassabban – suttogta.
Libby légzése szinte fü lsü ketıt́ ő volt a telefonban. – Ketrecbe zá rtak
minket. Nem tudom, mi tö rtént Luke-kal.
Carla szorosan lehunyta a szemét, és Luke arcá t lá tta maga elő tt. –
Semmi baj, Libby, mindketten itt vagyunk. Apa is itt van, és én is.
‒ Elká bıt́ ottak. Aztá n megkö tö ztek, és elvittek valahova autó val. –
Minden szó t hosszú szü net kö vetett, a zokogá stó l alig tudott beszélni.

329

‒ Folytasd. Lassan mondd. Hol vagy most?
‒ Elengedtek. Itt hagytak a rendő rség elő tt. De Luke még mindig nincs
sehol.
Carla kinyitotta a szemét. – Mit mondtá l? – Erezte, hogy Will tekintete
szinte égeti arca jobb oldalá t.
‒ Kitettek. A rendő rségen vagyok.
Carla zihá lt. Valami felszakadt benne.
‒ Haza akarok menni.
Carla Will felé fordult. – Biztonsá gban van. A rendő rségen. – Erezte a
meleg levegő t az arcá n, lá tta, hogy Will rettegése szertefoszlik.
De mıǵ potyogtak a kö nnyeik, mindketten rá jö ttek, hogy ez csak egy
rö vid szü net, és mindjá rt kiderü l, mi volt a nő teljes terve.
Poppy elvette a telefont Carla fü létő l.
‒ Anya? – Carla hallotta Libby vékony hangjá t távolodni, aztá n a hıv́ á s
megszakadt.
‒ Mindig is ú gy volt, hogy elengedjü k – nyugtatta meg ő ket a nő . –
Most megtudja, milyen egyedü l lenni.
Carla fémes csillaná st lá tott a szeme sarká bó l.
59. fejezet
Will gyorsan elgö rdü lt Poppy elő l, a kanapé má sik oldalá ra. Talpra á llt,
és amikor megfordult, lá tta a sushikést a kezében. Poppy a má sik
kezével szorosan markolta Carla hajá t. – Ne! – Will ú jra nekirontott a
kanapénak, sú lyával há tralö kte, és a há tsó falhoz nyomta vele Poppyt.
A nő elő rebukott, de még mindig erő sen tartotta Carlá t, kicsavarva a
nyaká t, amely ıǵ y szabad prédává vá lt. Karjá t behajlıt́ va felkészü lt a
halá los vá gá sra. Will gyorsan elő rekú szott a kanapén, és lefejelte a nő t.
Poppy nekicsapó dott a falnak. Vér ö mlö tt az orrá bó l, felrepedt az ajka
felett a bő r, de tová bbra is a kezében volt a kés, és a sokkoló t Will felé

330

lendıt́ ette.
A vége megsuhintotta a vá llá t, de kitért elő le. Szá mıt́ ott rá , hogy
megérzi az á ramü tést, de csak a mű anyag ért a csonthoz. A mozdulat
viszont kiü tö tte Poppy kezébő l a sokkoló t, és Will lá tta, hogy a
kanapéra esik. O maga a kanapé szélén imbolygott, sú lya á llandó an
visszahú zta.
Nagy csattaná ssal a fö ldre zuhant, a koponyá já t és há ta mö gö tt
ö sszekö tö zö tt kezét ért ü téstő l gö rcsbe rá ndult a teste, és a
gyomrá ban lévő fá jdalom ú jra jelentkezett.
Amikor elhomá lyosult lá tá ssal felü lt, észrevette, hogy Carla
megkerü lte a kanapét, most térdel, és fogait Poppy csukló já ba
mélyeszti. Szá jával elhú zta a kést tartó kezét, ıǵ y a má sikkal nem érte
el a sokkoló t. Bá r Carla keze elö l volt ö sszekö tö zve, a kanapé há tá ban
megakadt, és sajá t odanyomó dó testétő l nem tudta megmozdıt́ ani.
Poppy sikıt́ ott, Carla pedig nekifeszü lt a kanapénak, hogy a falnak
nyomva tartsa a nő t. Poppy ö kö llel megü tö tte Carla arcá t, majd
elhajolt, és megpró bá lta elérni a sokkoló t. Will elő rekú szott.
Poppy ú jra felsikıt́ ott, amikor Carla még jobban belemélyesztette
fogait a csukló já ba. Will hallotta, hogy a kés kiesik a kezébő l a
parkettá ra. A fér i vá lla hozzá ért a kanapé elejéhez. Poppy ujjbegyei
épphogy elérték a sokkoló mű anyag borıt́ á sá t, amikor még elő rébb
hajolt, hogy magá hoz ragadja. Will fejjel arrébb lö kte.
Az erő lkö déstő l ü vö ltve Poppy felkapta, és Carla nyaká hoz vá gta. A nő
leesett a kanapéró l, és ö sszerá ndult a teste.
Will hallotta, ahogy a levegő kiá rad belő le, és talpra á llt. Poppy ellö kte
a kanapét maga elő l, és megkerü lte, hogy Willnek rontson a
sokkoló val. A fér i fejét lehajtva nekirohant tö rékeny testének.
Mindketten a há tsó falnak estek.
Carla tehetetlenü l fekü dt a fö ldö n, minden izma megfeszü lt, nem tudta
kinyú jtani vértelen, ö sszekö tö zö tt kezét. Az eldobá lt cédéborıt́ ó k
mö gö tt ott hevert a sushikés, de hiá ba, izmai nem engedelmeskedtek,
a gö rcs nem oldó dott, nem tudta behajlıt́ ani a kö nyö két.

331

Will tö bbszö r nekiment Poppynak a vá llával. Osszekö tö zö tt kézzel
nem tudott má st tenni, mint a falhoz nyomni. Erezte az á ramü tést az
oldalá ban, és ú jra ö sszerá ndult. De még mindig ő volt az erő sebb,
teljes sú lyával ott tartotta a nő t a falná l. Poppy szabad kezét haszná lva
pró bá lt elő nyhö z jutni.
Will érezte, hogy enyhén megemelkedik, és lenézett a nő erő lkö déstő l
remegő , véres arcá ra. Tekintetü k talá lkozott, mikö zben Poppy
ö sszeszorıt́ ott foggal nyomta magá t Will testének. Voná sai eltorzultak,
és a fér i egy rö pke pillanatra arra gondolt, ıǵ y telt az egész élete.
Will megingott, és a há tá ra zuhant a kü szö b elő tt, az eséstő l
rá harapott a nyelvére.
Carla érezte, hogy a lá ba ú jra reagá l. A kés karnyú jtá snyira volt;
megfeszıt́ ette a karjá t, és reszkető ujjait a penge felé nyú jtotta.
Egy kéz ereszkedett le mellette, és felmarkolta a kést.
Pillanatokkal késő bb hallotta Will kiá ltá sá t.
60. fejezet
Will tudta, hogy Poppy elvá gta az Achilles-ıń já t ‒ biztos akart lenni
benne, hogy nem kel fö l tö bbet. Testét teljesen elö ntö tte a fá jdalom.
Carla ú gy maradt, az oldalá n fekve, de érezte, hogy ú jra képes
irá nyıt́ ani a végtagjait. Will felé fordult. Poppy felfelé má szott a fér i
testén, a késsel a kezében. Carlá nak nem volt fegyvere.
Will a nyá ri lak mennyezetét bá multa. Szıń es napfény szikrá zott Libby
szélharangjain. Legalá bb tudjá k, hogy a lá nyuk biztonsá gban van.
Poppy vérrel ö sszemaszatolt arca betö ltö tte a lá tó terét. A nő jó l
megnézte a szemét, aztá n a szá já t. Sű rű , nehéz lélegzete bekú szott
Will orrlyukaiba. Má r csak a fogait haszná lhatja fegyverként. Képes
megmozdıt́ ani a nyaká t, hogy elérje?
‒ Libby az én életemet fogja élni mostantó l, az igazi lá nyod életét.
Egyedü l fogja tová bbvinni a csalá dot – mondta Poppy, mintha
vigasztalá snak szá nná .

332

A nő lá gyan megcsó kolta a szá já t; Will meleg, só s vér és émelyıt́ ő en
édes cseresznye ıź ét érezte.
Aztá n alig észlelhető reccsenést hallott. Egy pillanat mú lva Poppy
kicsit felemelte a fejét. Will valami meleget érzett a gallérja alatt. A nő
teste megfeszü lt, majd elhú zó dott tő le, felá llt, és lenézett rá .
Will lá tta, hogy Carla a nő mö gö tt á ll, és iszonyodva nézi Poppy nyaká t.
A nő torká bó l egy tö rö tt cédé egyik fele á llt ki. A szilá nk
szivá rvá nyszıń ben csillogott, mikö zben Poppy inoman hozzá érintette
az ujjait. Lila ruhá já n vér ö mlö tt végig.
Carla nézte, ahogy a vér Poppy szıv́ verésének ritmusá ban á rad ki a
sebbő l.
Az éles mű anyag a szeplő k inom permetét metszette keresztü l, és a
felszakadt, leffegő bő r hullá mzott, ahogy az elvá gott artériá bó l a nyá ri
lak padló já ra dő lt a vér.
Poppy merev léptekkel elindult elő re, keresztü lsétá lt a meztelen talpa
alatt szétfrö ccsenő tó csá n, és a kert felé ment tová bb.
Carla kö vette, aztá n az ajtó bó l nézte, amint a nő céltudatosan a tó felé
botorká l.
Poppy érezte, hogy az erő lépésenként szá ll ki belő le, de el akarta érni
a vizet. Nem itt akart ö sszeesni.
Lenézett a fű re. A gyermekkori fantá ziá iban megjelenő eskü vő re
emlékeztette – vö rö s szirmok szerteszét a lá ba kö rü l.
El akarta rejteni az arcá t a sö tét tó ban, és azt akarta, hogy a vıź
ö sszezá ruljon fö lö tte.
A dró t mély vá gá sokat karcolt Tam testébe, egészen a dereká ig. Félig
má r kint volt, de csıṕ ő je megakadt az éles végekben. Uvö ltö tt, amikor
elő renyomta magá t, és kö zben rú gkapá lt ö sszekö tö zö tt lá bával, hogy
tompıt́ sa a fá jdalmat.
Erezte, hogy a kö tél lecsú szik a boká já ró l, de a kıń zó fá jdalom a dereka
két oldalá n semmissé tette a diadalt. Egy kicsit visszahú zta magá t, és a

333

jegesen égető érzésbő l tudta, hogy csú nyá n vérzik. Néhá ny pillanatig
pihent, és hallgatta zihá lá sá t.
Hallotta, hogy felhú zzá k fö lö tte a fémredő nyt, és egy motor felbő g a
bezá rt rakodó dokkná l. A má sik fér i visszajö tt.
Tam megint kétségbeesetten tekeregni kezdett, a dró t hegyes végei
visszacsú sztak a sebeibe. Csikorgatta a fogá t, ahogy csak bıŕ ta, hogy
kibıŕ ja a fá jdalmat, mikö zben tová bbkú szott.
Megint hallotta, hogy a redő ny lezuhan.
Potyogó kö nnyekkel, eszeveszetten má szott elő re, mikö zben a fém
folyamatosan szú rta. Aztá n kiszabadult a ketrecbő l. Lerú gta magá ró l a
kö telet, és reszkető lá bbal feltá pá szkodott.
A szoba megingott, amikor maga elé tartotta ö sszekö tö zö tt kezét.
Zsibbadt, bizsergő lá bával já ratot vá jt a csirkék kö zö tt a lépcső ig,
cikcakkban lavıŕ ozva el a Sová ny Ember mellett. A fér i arcá t nem
á rnyék takarta, hanem alvadt vértő l volt fekete.
Tam megá llt a lépcső aljá n, és fü lelt, nagyokat nyelve tartotta vissza
félelmét. Nem érkezett tö bb zaj. Fellépett a legalsó lépcső fokra, és
ekkor meghallotta, hogy fent nyıĺ ik az ajtó . Elindult visszafelé. Nem
volt értelme a ketrecek mö gé bú jni. Ha észreveszik, hogy megszö kö tt,
végleg csapdá ba esik a csirkeü zemben.
Tudta, hogy fel kell mennie a lépcső n, amint a fér i elindul lefelé.
Néhá ny lépést há trá lt, a nyirkos betonfalhoz lapult, és hallgatta a
siető s lépteket. Amikor leért a lépcső aljá ra, a fentrő l beszű rő dő fény
megvilá gıt́ otta a fér i borotvá lt fejét.
Tam azt gondolta, ö sszenő tt szemö ldö kével ú gy néz ki, mintha két
bajusza lenne. Nézte, ahogy a zsinó ron ló gó villanykapcsoló hoz siet.
Amint felkapcsolja, rohannia kell. Megint a legalsó lépcső fokhoz
somfordá lt, és abban a pillanatban megfordult, amikor a fény
megvilá gıt́ otta az ü res ketrecet. Teljes erő bő l rohant felfelé, és amikor
felért, hallotta, hogy a fér i kiabá l.

334

Amikor kijutott, megfordult a fejében, hogy a redő nyhö z rohan, amit
az elő bb hú ztak le. Az á llvá nyzatró l, ahol most á llt, egy fehér
barom iszá llıt́ ó autó t lá tott a teherautó mellett, de azt nem tudta
megá llapıt́ ani, hogy a kijá ratot most is lelakatoltá k-e.
Ugy dö ntö tt, inká bb elrejtő zik. A hű tő szobá ba sietett, de amikor
megragadta és elfordıt́ otta a gö mbkilincset, egy pillanatra megtorpant
a sö tétség jeges kü szö bén, és visszaszaladt az ő rbó déhoz. Bemá szott
az egyik alsó szekrénybe, és behú zta maga mö gö tt az ajtó t.
Az orrlyukain ki- és beá radó levegő hangja megtö ltö tte a szekrényt.
Osszepréselte az ajká t. Allott izzadsá gszagot érzett. Amint
meghallotta, hogy a lépcső tetején nyıĺ ik az ajtó , és a fér i lassú léptei
végighaladnak az á llvá nyon, visszatartotta a lélegzetét. A fér i az
ő rbó déhoz érve megá llt.
Tam felkészü lt, hogy inká bb megfullad odabent, mintsem hogy
kiengedje a zokogá st, amit eddig sikerü lt bent tartania.
A lépések végü l tová bbhaladtak. Tam csendesen kifú jta a levegő t, majd
ó vatosan kicsusszant a szekrénybő l, és kikémlelt. Epp idő ben, hogy
lá ssa a fér it, amint kinyitja a hű tő szoba ajtajá t, amelyet Tam félig
nyitva hagyott az elő bb. Amikor a fér i kıś érletképpen belépett, a iú
végigszá guldott az á llvá nyon, és becsapta mö gö tte az ajtó t.
Pá r lépést há trá lt, és hallgatta, hogy a fér i ö kö llel dö rö mbö l az ajtó n,
és kiabá l. Tam tudta, hogy sehogyan sem szabadulhat ki, ú gyhogy
néhá ny pillanatig ott á llt, mıǵ rá nem jö tt, hogy az arcá n érzett
fá jdalom egy mosoly.
Leugrott az á llvá nyró l a rakodó rá mpá ra, és a redő ny felé sá ntiká lt.
Nem lakatoltá k le. Keze még mindig meg volt kö tö zve. Teljesen
kimerü lve, utolsó erejét haszná lva vá llal nekifeszü lt a fémnek, és
ujjbegyeit a résbe csú sztatta. Kö zben ú gy érezte, mintha a testén ú jra
szétnyıĺ t volna az ö sszes
vá gá s. Még jobban bepréselte kezét a nyıĺ á sba, megpró bá lta felrá ntani
a szélét, de a redő ny nem mozdult.
Nem akarta érteni, miért tö rtént vele mindez, csak egy gyerek volt, aki
az anyjá ra és az apjá ra vá gyott. Hihetetlenü l gyengének érezte magá t.

335

Haza kell jutnia, de attó l félt, egy ú jabb pró bá lkozá s a redő ny
felhú zá sá ra végezne vele.
Ha nagyobb lenne és erő sebb, tudná az igazsá got. Ha felnő tt lenne,
értene mindent. Uvö ltö tt, mintha minden egyes sejtje ü vö ltö tt volna az
erő lkö déstő l. A redő ny felemelkedett harminc centire, és Tam kigurult
a keskeny résen, mielő tt ú jra lecsukó dott volna.
A má sik oldalon megszokott vilá ga éjszakai vá ltozata vá rt rá .
Will felnézett a nyá ri lak plafonjá ra. Boká já t melegség vette kö rü l; még
mindig érezte Poppy vérét a szá já ban és alvadt vérét nyaka redő iben.
Miutá n kihıv́ ta a rendő rséget és a mentő ket, Carla szó lt neki, hogy
hozza az első segélydobozt. Hallgatta léptei dobogá sá t, ahogy futott
vissza a há zba.
Mire a felesége visszaért, kezdte visszanyerni az érzékeit, és velü k
együ tt a fá jdalmat is. Carla beszélt hozzá , és lá tta, hogy az arca
feldagadt, ahol Poppy megü tö tte. Gyengéden bekö tö zte a forró sá got a
lá ba végén.
Aztá n ó vatosan az oldalá ra fordıt́ otta, és Will érezte, hogy a lá nc
enged, és a vér visszaszivá rog a kezébe. Ujra a há tá ra fordult, és Carla
a kezével ö sszefogta Will mellkasá n a kezét.
Tizenkilenc év együtt,
és még mennyi minden vár ránk.
Will elfordıt́ otta a fejét, hogy lá ssa a tavat. Poppy holtteste a vıź tő l egy
méterre hevert.
Will felidézte az utolsó alkalmat, amikor Carlával ü ltek itt, Libby
terhességérő l és a kö vetkezményekrő l beszélgettek.
A felesége olyan erő sen kulcsolta a kezét az ö vére, hogy má r fá jt.
61. fejezet
Mikö zben néma csö ndben vezetett két ó rá n á t Pinellas megyéig, Pope
azokra az utcá kra gondolt, amelyekre tö bbé nem hajthat be.

336

Aznap reggel egy má sik politikust is ö sszefü ggésbe hoztak a Lupus
klubbal és bennfentes vendégkö rével a folyamatosan zajló
leleplezések sorá n. Miutá n Wesley Strick és Jacob Franks
bű nrészességét megerő sıt́ ették a tö bb szá z DVD alapjá n, amelyet
Franks laká sá ban talá ltak, a rendő rség hozzá lá tott a tö bbi felvételeken
szereplő hıŕ ességek beazonosıt́ á sá hoz.
A média lassan adagolta az informá ció kat, és két hó nappal késő bb
még mindig semmi jele nem volt, hogy fogyná nak a tettesek. Kevésbé
ismert hollywoodi szıń észek, zenészek és politikusok ö lték egymá st,
hogy ö nként vá laszoljanak kérdésekre a tagsá gukkal kapcsolatban, és
az amerikai kö zvélemény minden ú j fejleményre éhesen nézte a
hıŕ eket.
Amberson, Monro, dr. Ren és Eva Lockwood egy olyan tö rténet
szereplő i voltak, amelyet lassan há ttérbe szorıt́ ott a szexrabszolgasá g
egy egész há ló zatá nak nagyobb volumenű leleplezése. Poppy
bá ntalmazá sá nak és bosszú hadjá ratá nak há la a gazdagok és hıŕ esek
morá lis buká sa mikroszkó p alá kerü lt.
Frosték nem vá laszoltak egyetlen, a birtokuk kapuja elő tt tá borozó
ú jsá gıŕ ó nak és riporternek sem, és Pope még véletlenü l sem pró bá lta
felvenni a kapcsolatot Mrs. Frosttal a legutó bbi chicagó i beszélgetésü k
ó ta.
Mió ta véget ért Frosték ká lvá riá ja, szá mıt́ ott rá , hogy az Ingram
ü gyvédei fel fogjá k keresni, és tudta, hogy még mindig nem késő .
Angliá ban hagyta Weavert, aki mozgoló dott, há tha neki is csurran-
cseppen valami az emberrablá si sztoribó l, amely má r csak mellékszá la
volt egy mélyen Ameriká ban gyö kerező tö rténetnek.
Pope nem ment vissza az 55-ö s csatorná hoz. Az utazá s megerő sıt́ ette
a sejtését, hogy élete nagy részét nem ott tö ltö tte, ahol kellett volna.
Hogyan tová bb? Nyilvá n nem mehet vissza Lenorá hoz, a laká sukba.
Amikor megérkeztek a Ká lvá ria Katolikus Temető be, kiszá llt, és
kinyitotta az ajtó t Patrice-nek. A nő nem beszélt sokat, de
beleegyezett, hogy Pope elkıś érje. Pope odanyú jtotta neki a karjá t, de
Patrice nem fogadta el. Egymá s mellett sétá ltak, tiszteletteljesen lassú
tempó ban, egyenesen a hantok felé.

337

Pope azt kıv́ á nta, bá rcsak osztozna volt felesége vá gyá ban, hogy
tudatosıt́ sanak minden egyes jelentő s életeseményt, amelyen a iuk
nem lehet ott, de sosem tudta eldö nteni, helyénvaló -e, vagy
egyszerű en morbid ez a szoká s. Olyan paradoxon volt ez, amellyel
sosem tudott kiegyezni –
kö telességének érezte, hogy emlékezzen, de nem vá gyott az
emlékekkel já ró fá jdalomra.
Seant hétéves korá ban elaltattá k egy rutin fogkezelés miatt, és nem
ébredt fel.
Pope gyakran elgondolkodott, mire vá gyott volna a ia, ha eléri
mostani korá t. Tényleg azt akarná lá tni, hogy a szü lei egymá st
bü ntetik a sıŕ já ná l, tizennégy évvel a halá la utá n? Való szıń ű leg nem,
de Pope tudta, hogy ez az egész Patrice-rő l szó l. Amikor valaki
elveszıt́ i a gyerekét, nincsenek fokozatok. Ilyesmit egyetlen szü lő nek
sem volna szabad á télni. Pope-ot ez megértő vé tette má s emberek
veszteségeivel szemben a hosszú évek alatt, amıǵ bű nü gyi
riporterként dolgozott, és belelá tott az életü kbe.
Nézte, ahogy Patrice a sıŕ ra fekteti a virá gokat, és halkan, hogy ő ne
hallja, beszél a sıŕ kő hö z.
Carla kinyitotta a szemét. Amikor értelme megragadta egy á lom
szertefoszló , utolsó képeit, biztos volt benne, hogy Poppy nem
szerepelt benne. Még mindig ü ldö zte ő ket éjszaká nként, de egyre
ritká bban riadtak fel arra, hogy ú jra a nyá ri lakban vannak.
Will felé fordult, aki az á gyban ü lve a Kindle-jét olvasta. Megérintette a
kezét; Will lenézett rá , és ö sszeszorıt́ ott szá jjal mosolygott. A sokkoló
okozta fekete égésnyomok még mindig lá tszottak fedetlen mellkasá n.
Carla nemrég kezdte csak beismerni, hogy sok mindent, amin
keresztü lmentek, nem tudott az irá nyıt́ á sa alatt tartani. De legalá bb
megpró bá lt megbirkó zni a kö vetkezményekkel ahelyett, hogy bü ntette
volna magá t, amiért nem tudta megvédeni magukat a véletlenek ellen.
A felismerés nem tette kö nnyebbé a jö vő t, bá rmit is tartogatott
szá mukra. De Carla tudta, hogy el kell engednie azt a nem is létező
kormá nyt, és nem szabad tö bbé azt éreznie, hogy minden eseményt
képes kontrollá lni.

338

Ezú ttal sikerü lt megmentenie, akiket szeretett.
A szü lei… Jessie – a sors érezhető en nem akart kedvezni neki. Jó érzés
volt a jelen csodá ira koncentrá lni. A Frost csalá d tú lélte.
Okö lbe szorıt́ otta a kezét a takaró alatt, és érezte, hogy a tenyerén
bizsereg a hosszú heg. A tö rö tt Walker Brothers-cédé maradandó
nyomot vá gott a kezébe, hogy mindig emlékezzen rá , hogyan vette el
olyasvalaki életét, akinek sosem volt esélye. Jessie és Poppy ebben az
egy dologban hasonlıt́ ottak. Carla nehezen tudta elfogadni, hogy
valaki, aki Will része, elő bb jö tt vilá gra, mint ahogy Libby megérkezett
hozzá juk – hogy ez a valaki élt és lélegzett, mıǵ ő k még mindig csak
vá rtá k, hogy szü lő k lehessenek.
De vagy Poppy marad életben, vagy a csalá dja, és Carla nem bá nta
meg, amit tett. Bá r egy gondolat még mindig gyö tö rte, valami, amit
sosem mondana el Willnek. Nem szá mıt́ ott, hogy tudta, mennyire
irracioná lis, Carla képtelen volt kiverni a fejébő l, hogy Will
vá gyakozá sa Jessie, má sodik lá nyuk utá n hozta Poppyt a há zukba.
Will vá ratlanul megmozdult, mintha ez a gondolat taszıt́ otta volna.
Kikelt az á gybó l, és magá ra rá ngatta a kö ntö sét. – Kérsz kávét?
Carla bó lintott, és kinyú jtotta felé a karjá t. Will odahajolt, és
megcsó kolta. Carla ú jra lehunyta a szemét – má r tudta, hova készü l
Will.
A fér i keresztü lsá ntiká lt a lépcső pihenő n. Még mindig há travolt
legalá bb hat hó nap, mire kiderü l, hogy az ıń beü ltetés hatá sos volt-e, és
valaha normá lisan fog-e já rni. De ha nem mű tö tték volna meg a
perforá lt vakbelével még aznap délutá n, a sıń be tételig el sem jut. Egy
ö nmaga szá má ra is ismeretlen része csak arra vá rt, hogy
megmé rgezhesse.
Még mindig nem hagyott fel azzal, hogy a mú ltjá t ö sszehasonlıt́ sa
Poppyéval; pró bá lt visszagondolni, mi mindent csiná lt ő akö zben, mıǵ
a lá nyá t azok a fér iak kıń oztá k. De aztá n rá jö tt, hogy ha azon
elmélkedik, mi lett volna, ha minden má sképp alakul, csak
ellehetetlenıt́ i a jelent. Eva egész életében tudatlansá gban tartotta a
lá nya létezésével kapcsolatban.

339

Will képtelen lett volna megakadá lyozni, hogy azzá vá ljon, aki lett
belő le, és Poppy tette még inká bb fü ggetlenıt́ ette tő le.
Benyitott Libby szobá já ba. Még mindig enyhe festékszag terjengett a
felú jıt́ á s miatt. A lá ny a há tá n fekü dt, pá rná kkal a feje alatt szuszogott.
Még mindig kimerü lt volt. Az utó bbi há rom hó nap kegyetlenü l elbá nt
vele.
Há ló inge szabadon hagyta a vá llá t, ıǵ y Will lá thatta a harapá snyomot.
A hasa má ris milyen nagy, pedig csak januá r elejére vá rja a babá t. A
gyermeke anya lesz. Má r azt is tudjá k, hogy a baba kislá ny. Aká r
ké szen
á ll rá , aká r nem, itt az ideje, hogy félretegye, aki Libby eddig volt, és
ö rü ljö n annak, akivé épp vá lik. Há lá s volt, hogy legalá bb az
á rtatlansá gá t nem vették el tő le olyan gyorsan, mint Poppytó l. Az
á gyhoz bicegett, és kézfejét Libby arcá hoz érintette. Hű vö snek érezte.
Libby elkapta a fejét, és ö sszehú zta a szemö ldö két. Ez most a való sá g.
Elég volt a szellemekbő l, igaziakbó l és képzeltekbő l egyará nt.
Libbynek szü ksége lesz mindarra a szeretetre és tá mogatá sra, amit ő
és Carla adni tud neki. Az életü k megint vá ltozni fog, és Will egyetlen
pillanatá t sem akarja elmulasztani.
Egy ú j év és egy ú j élet. Mindannyian tisztá ban voltak vele, milyen
sokat ér.
Eszébe jutott, hogy Poppy azt mondta, Libbynek egyedü l kell
tová bbvinnie a csalá dot. Vajon való ban megkıḿ élte az élet attó l, hogy
elszenvedje a szerettei elvesztését, és hogy elraboljá k tő le, ami
Poppynak soha nem adatott meg?
Egy névtelen bejelentés utá n a thai ható sá gok beazonosıt́ ottá k a
helyet, ahol Libbyt és Luke-ot fogva tartottá k. Egy nappal azutá n, hogy
Libbyt elengedték, egy gyerek telefoná lt. Mivel feltételezték, hogy vicc
az egész, csak néhá ny ó ra elteltével indultak el a nyomon.
Amikor beléptek a csirkeü zembe, megtalá ltá k egy fér i hullá já t. A
gondnok volt, koponyá já t egy tompa tá rggyal tö rték be. Felfedezték a
ketrecet, amelyben Libbyt tartottá k, és beazonosıt́ ottá k Libby és Luke
hajszá lait és DNS-nyomait, valamint egy ismeretlen személyét, akit

340

nem tudtak azonosıt́ ani az alkalmazottakkal való ö sszehasonlıt́ á s
sorá n. Egy hó napig nem dolgoztak az egy héttel késő bb esedékes
higiéniai ellenő rzés miatt. Bá r az á llatá llomá ny jelenléte duplá n
megnehezıt́ ette a terü let á tvizsgá lá sá t, a helyszıń elő k csapata
megá llapıt́ otta, hogy a rakodó dokkot és az ü zem alsó bb részlegeit
megtisztıt́ ottá k az ujjlenyomatoktó l.
Will ú j keletű paranoiá ja visszatért. Pró bá lta felidézni Luke utolsó
fényképét. A holttestét nem talá ltá k meg. A képet levették a honlapró l.
Vajon ki készıt́ hette?
Luke temetésén Willnek eszébe jutott valami, ami addig
lényegtelennek tű nt. Luke-ot is ö rö kbe fogadtá k, aká rcsak Libbyt.
Való szıń ű leg ezért kerü ltek olyan kö zel egymá shoz. Huszonegy éves
volt. Mit is mondott Poppy? Hogy Evá nak drogos létére termékeny volt
a méhe.
Nevetséges. Még mindig kıń ozza a bű ntudat amiatt, hogy ki volt Poppy
és mit tett.
Libbyt a hotelszobá bó l vitték el Pinangró l, egyedü l arra emlékezett,
hogy ébredéskor rongyot tartanak az arca elé. Egyszer sem lá tta Luke-
ot, mialatt fogva tartottá k, és az idő nagy részét a ketrecben tö ltö tte,
csuklyával a fején.
Az Easton Grey-rő l készıt́ ett képek, és hogy pontosan tudtá k, hova
mennek vaká ció zni Libbyék – honnan szerezhették az emberrabló k az
informá ció kat? Mindenkit meg igyelés alatt kellett tartaniuk.
Es mi van az első képpel Luke-ró l, amelyen Libby há tá hoz volt
kö tö zve? Azalatt készıt́ hették, mıǵ a lá nyt elká bıt́ ottá k?
Pró bá lta felidézni a halott Luke-ró l készıt́ ett fényképet, amelyik nem
létezett tö bbé. Es ki tü ntette el a nő laká sá ban lá tott fotó t, amelyen
Will és Eva Lockwood volt lá tható az egyetemen?
Poppy azért vá lasztotta a nyá ri lakot, mert Libby lá nya ott fogant?
Osszegyű jtö tte a csalá di fotó kat a falon. Luke rajta volt a legelső n
Libbyvel.

341

Will gyengéden Luke gyermekére tette a kezét. Ha a iú benne volt az
emberrablá sban, ő rü ltnek kellett lennie, hogy a lá nya életével
já tsszon.
Vagy lehet, hogy mikö zben egyre inká bb része lett Libby vilá gá nak, a
baba ugyanolyan nemkıv́ á natos kö vetkezménnyé vá lt, mint Poppy.
Kevesebb mint egy ó rával késő bb megcsö rrent a telefon az irodá já ban.
Will má r vá rta. Gyorsan becsapta az ajtó t, és felvette.
Még ha vá rt is egy hıv́ á st, minden alkalommal, amikor felvette, csirkék
hangjá ra szá mıt́ ott.
‒ Halló . – Megfagyott az ereiben a vér, amikor a kagyló a fü léhez ért.
Nem hallott madá rrikoltozá st.
‒ Mr. Frost? – Boland szó lt bele, a magá nnyomozó , akit felbérelt.
‒ Igen? – Will nem akart bá jcsevegni.
Boland érzékelte. – Megszereztem az informá ció t, amit kért.
A GABO Kiadó e-kö nyveirő l
A kö nyv lehet fű zö tt, ragasztott, kemény borıt́ ó s, vagy puha fedelű . A
legfontosabb mégis az, ami benne talá lható . Az ebook ú j kö ntö sbe
ö ltö zteti az olvasmá nyokat, hogy azok sem maradjanak le az olvasá s
élményérő l, akik lapozgatá s helyett klikkelve keresik a legfrissebb
tartalmakat.
Fontosnak tartjuk, hogy bá rhol, bá rmilyen készü léken olvashassa
kö nyveinket, ezért a kemény má solá svédelem helyett a felhaszná lá st
nem akadá lyozó vıź jelezést vá lasztottuk.
Példá nyá t szabadon á tmá solhatja szá mıt́ ó gépére, e-kö nyv olvasó já ra
vagy okostelefonjá ra. A Dibook rendszerében (www.dibook.hu)
vá sá rolt kö nyveinkbő l mindig a legfrissebb verzió szá mú , javıt́ ott
má solatot érheti el.
Kiadó nk célja, hogy olyan kö nyveket adjon az olvasó k kezébe, amik
kifogá stalanok, á m hibá k sajnos mindig elő fordulhatnak.

342

Kérjü k, ha bá rmilyen szerkesztési hiá nyossá got vagy tévedést észlel e-
kö nyveinkben, azt jelezze az [email protected] email cıḿ en.
Tová bbi kö nyvek és ú jdonsá gok itt a Kiadó oldalá n:
www.gabo.hu
E-kö nyveinket itt érheti el: www.dibook.hu
Kö vessen
minket
Facebookon
is:
https://www.facebook.com/GABOKIADO
Ha tetszett a kö nyv, olvassa el ezt is: Lauren Beukes
Torzó k
A teljes e-kö nyv megvá sá rolható a www.dibook.hu oldalon Bambi
A test. A-test-a-test-a-test, gondolja. A szavak elveszıt́ ik jelentő ségü ket,
amikor az ember ismételgeti ő ket. Aká rcsak a holttestek, még az ő
kü lö nbö ző ségü kben is. Csak a hogyanok és a miértek vá ltoznak. Lehet
ő ket sorolni: megfagyá s, agyonlö vés, leszú rá s. Leü tés tompa tá rggyal,
éles tá rggyal, tá rgy nélkü l, puszta ö kö llel. Piff, puff, kö szö nö m,
hö lgyem! Ez a Gyilkossá gi Tombola! De még az erő szaknak is vannak
kreatıv́ korlá tai.
Gabriella azt kıv́ á nja, bá rcsak valaki elmondta volna annak a beteg
fasznak is, aki ezt tette. Mert ez spééé-ci. Eppenséggel ez volt a neve
annak a szexmunká snak is, akit elő ző hétvégén egy igyelmeztetéssel
bocsá tott ú tjá ra. Manapsá g ez a legtö bb, amit a Detroiti Rendő rség
tesz. Ures igyelmeztetéseket osztogat Amerika. Legerő szakosabb.
Vá rosá ban. Kac-kac-kac.
Má r hallja is a lá nya hangjá t – és a drá mai horror ilmes akkordokat,
amelyekkel Layla még hangsú lyosabbá teszi a szavait. A rengeteg

343

elnevezés, amit Detroit hordoz. Vonszolja maga utá n robusztus
szimbolizmusá t, aká r a „Friss há zasok”
feliratú autó a konzervdobozokat. Egyá ltalá n, csiná ljá k még ezt
a dolgot? – tö preng. A konzervdobozokkal meg a borotvahabbal.
Csiná ltá k valaha is? Vagy szintén csak kitalá ltá k, mint azt, hogy a
gyémá nt ö rö k, hogy a Mikulá s Coca-Cola piros, vagy hogy az anyá kat
és lá nyaikat a zsıŕ szegény joghurtfagylalt kö ti ö ssze. O azt tapasztalta,
a legjobb beszélgetéseit Laylával eddig a fejében folytatta le.
– Nyomozó ? – szó lıt́ ja meg az egyenruhá s. Biztosan csak mert ott á ll,
és kabá tzsebébe dugott kézzel mered az alagú t mély á rnyéká ban
heverő kö lyö kre. Azt a rohadt kesztyű t az autó ban hagyta, ujjai
zsibbadtak a folyó felő l fú jó jeges széltő l.
A tél má r villogtatja az agyarait, bá r még csak november van. –
Valami…
– Minden rendben – vá g kö zbe, és kö zben leolvassa a nevet a fér i
jelvényérő l. – A kö tő anyagon gondolkodom, Jones kö zrendő r. –
Egyszerű pillanatragasztó val ezt nem lehetett volna megtenni. Egyben
tartani a darabokat a test szá llıt́ á sa kö zben. A kö lyö k nem itt halt meg,
nincs elég vér a helyszıń en.
Es a hiá nyzó félnek sincs nyoma.
Fekete. Nem csoda, ebben a vá rosban. Olyan tıź éves lehet.
Talá n idő sebb, ha alultá plá ltsá gtó l és fejlő dési rendellenességtő l
szenvedett. Valahol tıź és tizenhat kö zö tt. Meztelen. Má r amennyi
megvan belő le. Lehetséges, hogy a maradékon ott a nadrá g,
farzsebében a tá rcá jával és a mobiljával, amelyen nem maradt
lebeszélhető perc, de legalá bb kö nnyebben el tudjá k érni az anyjá t.
Aká rhol is legyen a maradék.
Az oldalá n hever, felhú zott lá bbal, csukott szemmel, nyugodt arccal.
Stabil oldalfekvés. Csakhogy ő má r nem fog rendbe jö nni, és az nem az
ő lá ba. Vékony, aká r egy babkaró .

344

Szép bő r, még ha a vérveszteség miatt sá rgá ra is szıń ező dö tt. A
kamaszkor eleje, gondolja. Pattaná soknak nyoma sincs. Nem lá t
horzsolá sokat és zú zó dá sokat sem, vagy bá rmi má s jelét annak,
hogy védekezett… vagy hogy bá rmi is tö rtént vele. Legalá bbis derék
fö lö tt.
A derék alatti rész má r má s tö rténet. Ső t, az egy egész részleg a
kö nyvesboltban. Van egy sö tét hasıt́ ék, pontosan a csıṕ ő fö lö tt, ahol a
iú t valamilyen mó don… hozzáillesztették egy szarvas alsó részéhez,
patá stó l-mindenestő l. A farok fehér pá lcá ja ú gy mered felfelé, aká r egy
hetyke kis zá szló . A barna sző rzet vértő l csatakos. A hú s mintha
ö sszeolvadt volna a rö gzıt́ és mentén.
Jones kö zrendő r há tul marad. A szag rettenetes. A nyomozó ú gy véli, a
beleket mindkét testben szétvá lasztottá k, a vér és az ü rü lék elö nthette
a testü regeket. Rá adá sul ott van még a szarvas szagmirigyeinek
vadá llati bű ze. Elő re sajná lja a tö rvényszéki orvost, akinek fel kell
nyitnia ezt a borzalmat. De még az is jobb a papıŕ munká ná l. Vagy az
istenverte médiá ná l.
Es fő leg a polgá rmesteri hivatalná l.
– Tessék. – Kivesz a zsebébő l egy apró hengert. Vö rö s ajakfény.
A
drogériá ban
vette
egy
hirtelen
ö tletnek
engedelmeskedve, hogy Layla kedvében já rjon. Cukorka ıź esıt́ ésű
kozmetikum. Ha valami, ez biztosan hidat ver a kettejü k kö zti
szakadékra. – Nem mentolos, de a semminél jobb.
– Kö sz. – A zsaru há lá s, ami egyértelmű en KZK-ként azonosıt́ ja.
Kibaszott Zö ldfü lű Kö lyö k. Beledugja az ujjá t a kencébe, és a zsıŕ os

345

balzsamot szétkeni az orra alatt; cseresznyeıź ű takony. Gabi csak most
lá tja, hogy csillá m is van benne, de inká bb nem á rulja el. Az élet apró
ö rö mei.
– Senkit se engedjen a helyszıń re – utasıt́ ja a zsarut.
– Nem, dehogy!
– Es eszébe se jusson fényképeket készıt́ eni a telefonjával, hogy
megmutassa a haverjainak. – Kö rü lnéz az alagú tban. A graf itik ebben
a vá rosban ú gy terpeszkednek, aká r az
emléktá blá k, a hajnal elő tti sö tétség vagy az elnéptelenedő
utcá k. – Ezt titokban kell tartanunk.
Természetesen nem tudjá k titokban tartani.
Tegnap este egy DJ megmentette az életem Jonnó t egy á llá ra mért
kö nyö kcsapá s rá ntja ki az á lom legmélyebb gö drébő l. Hadoná szva,
szédelegve ébred, azon kapja magá t, hogy az á gynemű vel harcol. Az
este megismert lá ny – Jen Q – odébb gö rdü l, karja a feje fö lé lendü l,
felfedve a tetová lt madarak szalagjá t, amely felfut a mellén és á tbukik
a vá llá n. Szemhéja rá ngató zik a REM-fá zisban, az á lom szaggatottá
teszi a légzését, hasonló vá ahhoz az ö rö mteli zihá lá shoz, amely
korá bban, a fér in lovagolva szakadt ki belő le, mikö zben Jonno a
csıṕ ő jét fogta. Amikor elment, há travetette a fejét, ostorszerű en
csapott egyet raszta tincseivel.
Jonno pechjére az egyik hajfü rt telibe talá lta a szemét, ami gyors véget
vetett az aktusnak, mert a fá jdalomtó l elö ntö tte a szemét a kö nny.
– Nyugi… – Gyengéden masszıŕ ozza a lá ny há tá t, hogy felébressze. Feje
fö lö tt a má snapossá g sö tét koroná já t érzi lebegni, amely csak arra vá r,
hogy rá kerü ljö n. De nem most. A kö nyö kü tés fá jdalma egyelő re
kordá ban tartja.
– Mmmgghff – motyogja a lá ny, egyelő re még félá lomban.
De Jonnó nak sikerü lt á ttö rnie rémá lma burká n. Tenyere a takaró alatt
lesiklik a csıṕ ő ıv́ ére. A farka megmoccan.

346

A lá ny az éjjel kétszer okozott neki fá jdalmat. Kö nnyen lehet, hogy
legkö zelebb a szıv́ ét tö ri ö ssze. „O, istenem, annyira sajná lom!” –
mondta az első utá n, de képtelen volt visszatartani a kuncogá sá t.
Aztá n hisztérikus nevetéssel omlott Jonno mellkasá ra, mikö zben a
fér i szeme kö nnyben ú szott.
– Ez nem éppen az együ ttérzés kifejezése – panaszkodott akkor Jonno,
de a lá ny puha sú lyá t édesnek érezte, mikö zben egész testét rá zta a
neveté s.
– Akarsz megint dugni? – suttogja a fü lébe.
– Holnap – mormogja a lá ny, de széttá rja a lá bá t a simogató
kéz elő tt. – De ez jó … folytasd. – Só hajtva oldalra fordul, hogy a fér i
mö gé kerü lhessen. Jonno nekinyomja merev farká t a fenekének, ujjai
rá talá lnak a csikló ra, aztá n rá jö n, hogy a lá ny légzése csak azért
mélyü lt el, mert visszaaludt. Remek.
A há tá ra gö rdü lve kö rü lnéz a szobá ban, de nem lá t á rulkodó jeleket.
Egy mennyezeti ventilá tor, fá bó l. Egy modern skandináv szekrény. Az
ablakon ná dbó l készü lt sö tétıt́ ő . A padló n a ruhá ik szétszó rva. Egy
á rva kö nyv se, ami aggasztó , ha bele akar szeretni a lá nyba. Vajon
emlıt́ ette neki, hogy ő ıŕ ó ?
Azon tö preng, mit jelenthet a Q. Való di csalá dnév, vagy csak olyan DJ-s
extra? A Jen X való szıń ű leg tú lsá gosan is szellemeskedő lenne. Nem az
ő stıĺ usa, legalá bbis annak alapjá n, amire vissza tud emlékezni. Ami
nem sok: felfért az egyik legkö nnyebben ö sszeá llıt́ ható listá já ra, amit
valaha készıt́ ett (rendes munka helyett).
1.) A zenék, amiket a lá ny tegnap este lejá tszott azon az ú gynevezett
titkos bulin, annak a mintegy szá z embernek, akik ö sszegyű ltek az
Eastern Market egyik laká sá ban, egy pó ló ü zlet alatt. Má r nem
emlékszik, milyen zenék voltak, de ez az éjszaká nak abban a
szakaszá ban tö rtént, amikor minden dü bö rgő basszussá olvad ö ssze
az ember fü lében.
2.)
Ahogy
tá ncolt,

347

feltű zö tt
hajtincsekkel,
megakadá lyozandó pontosan azt a fajta sérü lést, amit késő bb neki
okozott. Ezt vette észre első ként. A mozgá sa alapjá n boldognak
lá tszott. Es elmosolyodott, amikor talá lkozott a pillantá suk. Ez tetszett
neki. Nem tú l merev a mosolygá shoz.
3.) Ahogy tü relmetlenü l kikapta a cigarettá t Jonno szá já bó l, amikor
kimentek, még mindig idegenként, csupá n a dohá nyzó k
bajtá rsiassá gá nak
kö telékével
ö sszekapcsoló dva,
hogy
elidő zzenek a jeges hidegben, egy tü dő tá gulá s ıǵ éretével a távoli
jö vő ben. A Motown lemeztá rsasá gró l és a technó ró l beszélgettek. A
Rodriguez-dokumentum ilmrő l. A detroiti
cső drő l. Mindenféle kö nnyed témá ró l. Jonno azt hitte, a lá nynak is kell
egy slukk, ehelyett megcsó kolta.
4.) Jen Q kocsijával távoztak. Pillanatképek voltak a memó riá já ban,
vagy inká bb Instagram-fotó k elmosó dott szélekkel: ahogy kö veti ő t
egy sö vénnyel kö rü lkerıt́ ett kis utcá n, egy há z oldala mellett, amıǵ el
nem jutnak egy kü lö ná lló épü lethez; ahogy megcsó kolja a lá ny nyaká t,
mikö zben az a kulcsokkal bajló dik; ahogy elveszti az eszét a bő re
illatá tó l, és nevetve szitkozó dik, mikö zben Jen halkan csitıt́ ja; ahogy
kinyıĺ ik az ajtó , és bezuhannak.
5.) A bú torok kö rvonalai a sö tétben, ahogy a lá ny egyenesen a
há ló szobá ba vezeti. Mindketten részegek voltak.
Legalá bbis Jonno biztosan. Abbó l tudta megá llapıt́ ani, ahogy a szoba
idő nként
megfordult

348

kö rü lö tte.
Csó koló ztak,
megszabadultak a ruhá iktó l. Az érzés, amikor benne volt.
A francba. Haszná ltak gumit? A gondolattó l ö sszeszorul a gyomra, de
nem azért, amiért egy évvel korá bban rosszul érezte volna magá t.
A lá ny halk horkantá st hallat, mire Jonno elhú zza a fejét az ú jbó l
meglendü lő kar elő l. Ez nem jó . A gondolatai tisztasá gá bó l meg tudja
á llapıt́ ani, hogy má r nem fog visszaaludni. Való sá gos szakértő jévé vá lt
az á lmatlansá gá nak.
Altalá ban a félelem miatt riadt fel hevesen dobogó szıv́ vel az éjszaka
kö zepén. Athajol az á gy pereme fö lö tt, a telefonjá t keresi dzsekije
zsebében. 04:48. Tová bb bıŕ ta az á tlagosná l, ami éjjel kettő kö rü l
szokott lenni. Tö bbet kellene kefélnie. Nem mondod, Sherlock!
Nem nézi meg a beérkező ü zeneteket, bá r a kis borıt́ ék feletti szá m azt
mutatja, jö ttek ú jak. A beszédbuborékban lévő
szá m hangü zeneteket is jelez. Régen csak a fertő ző betegségre utaló
jelek tudtak ilyen félelmet kivá ltani az emberekbő l. A fekete X az ajtó
fö lö tt.
Inká bb megnyitja a bö ngésző t, és utá nanéz Jen Q-nak. Alig néhá ny
talá lat van, á ltalá ban fesztivá l- és koncertprogramok.
Egy rö vid pro il az egyik zenekritikai oldalon. A kö zö sségi médiá t
viszont elá rasztotta. A szoká sos felü letek mellett van MySpace-pro ilja
is, tehá t való szıń ű leg egy kicsit idő sebb, mint hitte. Végigkattintgat a
szel iken, inspirá ló idézeteken, ö nreklá mokon. „Ma éjjel a Coal
Clubban já tszom, izgatottan vá rom! Beugró 5 dolcsi!” Csupa felszıń es
szarsá g, pó zolá s a kü lvilá g felé. O is ismeri az érzést.
Kö zben tá madá sba lendü l a má snapossá g. Szü ksége lesz valamire,
hogy kordá ban tartsa.
Ledobja magá ró l a takaró t, és á tlendıt́ i a lá bá t az á gy szélén; megvá rja,
hogy a rosszullét hullá ma elü ljö n. Jen meg sem mozdul.
Mosó medveszeme lett a szempillafestéktő l. Cate soha nem fekü dt
volna le a sminkje lemosá sa nélkü l.

349

Hideg a levegő . A lá ny vá llá ra rá hú zza a takaró t, a sajá t meztelenségét
elfedi a dzsekijével, és botorká lva elindul –
reményei szerint a mosdó felé –, hogy keressen valamit a fejében
tomboló viharra.
Irnia kellene valamit. Bá rmit. Detroitban az ember tesz há rom lépést,
és belebotlik egy sztoriba. Csakhogy a helyi srá cok elhappoljá k
mindet. Baszd meg magad és a Pulitzeredet, Charlie LeDuff, gondolja,
mikö zben a falat tapogatva keresgéli a villanykapcsoló t.
Hunyorogva
reagá l
a
halogé nfé nyre
é s
az
orvossá gosszekrényrő l visszanéző tü kö rképre; a lá tvá ny nem is igazá n
kegyetlen, inká bb csak megszokott. Megvizsgá lja az arcá t. A puffadá s
elmú lik, ha sikerü l utolérnie magá t az alvá ssal. A George Clooney-
szabá ly: a szarkalá b egy fér in szexi, és a fehér foltok a hatnapos
szaká llkezdeményen a tapasztaltsá g jelei. Jézus! Harminchét éves, és
DJ-kkel alszik.
Nem is rossz, vigyorodik el magá ban. Ugyet sem vet
gú nyoló dó belső trolljá ra. Aha, de azért ő mégsem Cate, igaz?
Azt nem tudhatod, gondolja. Még lehet. Elképzelhető , hogy nagyon
okos, érzelmes és vicces. Bejá rhatom vele a vilá got: mindennap ú j
fellépés egy ú j vá rosban, kö zben ıŕ hatok hotelszobá kban.
Aha, mert az most is milyen jól működik.
– Eltévedtél? – Jen behajol az ajtó n egy borzalmas, kék lanel
fü rdő kö penyben. Kissé ő is puffadtnak tű nik, ami a maga mó djá n

350

egészen bá jos. Lustá n masszıŕ ozza a kulcscsontjá t; kivillan egy folt
sima bő rébő l.
– A, helló . Advilt keresek, vagy valami hasonló t.
– Pró bá ltad a gyó gyszeres szekrényben? – Lá tható derü ltséggel
kö zelebb lép, kipattintja a vitrin ajtajá t, feltá rulnak a kozmetikumok
és gyó gyszeres ü vegcsék tö mö tt sorai. A fér i a tamponok lá ttá n
elkapja a tekintetét, mintha ú jra tizenkét éves lenne, és riadtan veszi
észre a tű ket a steril csomagolá sban. A lá ny egy ü veg utá n nyú l, és két
aszpirint rá z a tenyerébe. – A mosdó n lévő poharat haszná lhatod,
tiszta. Visszajö ssz az á gyba?
– Aha. – Lenyeli a pirulá kat, és kö veti a lá nyt a há ló ba.
Jen lerá zza magá ró l a rettenetes kö penyt, aká r egy birkó zó , és
visszamá szik az á gyba.
– Lá ttam a tekinteted. Ne aggó dj, csak azt veszem magamhoz, amit a
nagyi cukorká nak hıv́ ott.
– Hm?
– A tű k. Cukorbeteg vagyok. Ott tá rolom a tartalékot, arra az esetre, ha
kifogynék az anyagbó l. Csak nem azt hitted, hogy valami narkó ssal
akadtá l ö ssze?
– Egy tö redékmá sodpercre á tfutott az agyamon.
– Nem ö rü lsz, hogy védekeztü nk?
– Tényleg? – Elhessegeti a pillanatnyi csaló dottsá got. –
Kissé kavarog a fejem. Nem mintha szá mıt́ ana. Lá tom, neked semmi
bajod, és… – Tudatá ban van, milyen idió tá n festhet
ö sszehú zott dzsekijében, ló gó farokkal. Egy igazi sármőr.
– Szó val nem emlékszel? – szegezi neki a kérdést a lá ny, de kö zben az
á lla alá felhú zott takaró felett mosolyog. –
Megsérted az érzéseimet.

351