The words you are searching are inside this book. To get more targeted content, please make full-text search by clicking here.

Home Explore A hetedik haz - Richard Parker

View in Fullscreen

Will Frostot, a jómódú üzletembert egy éjszaka telefonhívás ébreszti álmából, és az ismeretlen telefonáló ezt a kérdést teszi fel neki. Will rákeres a nevére, és talál egy weboldalt, amelyen fényképek láthatók az otthonáról és hat másik házról - belülről.
Az első házban könyörtelen gyilkosság történik. A rejtélyes telefonáló ekkor újra jelentkezik, és közli Willel, hogy a lánya halálos veszélyben van. A férfi egyetlen esélye, hogy megmentse, ha sorra látogatja a honlapon található házakat, mielőtt a rendőrség odaér, és felfedezi a hullákat.

Hét ház.
Hét gyilkosság.
Hét esély, hogy megmentse a lánya életét.

Like this book? You can publish your book online for free in a few minutes!

Related Publications

Discover the best professional documents and content resources in AnyFlip Document Base.

Published by Lizabell kincsei, 2021-01-19 06:17:58

A hetedik haz - Richard Parker

Pages:

Will Frostot, a jómódú üzletembert egy éjszaka telefonhívás ébreszti álmából, és az ismeretlen telefonáló ezt a kérdést teszi fel neki. Will rákeres a nevére, és talál egy weboldalt, amelyen fényképek láthatók az otthonáról és hat másik házról - belülről.
Az első házban könyörtelen gyilkosság történik. A rejtélyes telefonáló ekkor újra jelentkezik, és közli Willel, hogy a lánya halálos veszélyben van. A férfi egyetlen esélye, hogy megmentse, ha sorra látogatja a honlapon található házakat, mielőtt a rendőrség odaér, és felfedezi a hullákat.

Hét ház.
Hét gyilkosság.
Hét esély, hogy megmentse a lánya életét.

Keywords: thriller,izgalom

Nem bá nthat. Még há travan egy cıḿ a miénk elő tt. – Magá t legalá bb
annyira pró bá lta meggyő zni, mint Willt.
‒ Hıv́ lak, amint tudlak – ıǵ érte Will, mikö zben becsú sztatta a telefont
inge felső zsebébe. Valakit éppen most készü lnek megö lni, de hinnie
kell, hogy van egy egészen kis esély a megmentésére.
Valami olyasmi felé rohant, ami felü lmú lja majd azt is, hogy rá talá lt
Jacob Franksre. Még mindig emlékezett az ü reges hangra, amelyet
akkor hallott, amikor a mű anyag tasakot kihú zta a fér i koponyá já bó l.
Molly Monró ra gondolt, aki biztonsá gban van a rendő rség ő rizete
alatt, és Libbyre, aki még mindig megkö tö zve, betö mö tt szá jjal
vá rakozik –
vagyis él, még ha nem is kaptak errő l semmilyen bizonyıt́ ékot. Ebben
kellett hinnie.
Lépések zajá t hallotta, amely mindig a sajá tja utá n, késve érkezett. Egy
pillanatra azt gondolta, má s az akusztika a stadion mö gö tt, de egyszer
csak egy alak megelő zte. Megfordult, és megá llt, hogy elá llja az ú tjá t.
‒ Add oda a laptopot.
Majdnem beleszaladt, és maga mö gé rá ntotta a karjá t, hogy lefékezze
a lendü letét. Mellkasa két centire á llt meg a iú kezében lévő
sniccertő l.
Hü velykujja vége fehéren vilá gıt́ ott, ahogy pá rat kattintva a hatá s
kedvéért néhá ny fokozattal kijjebb eresztette a pengét.
Fehér volt, sá padt bő rű , arcá t pelyhes kamaszborosta borıt́ otta.
Amikor Will belenézett kék szemébe, lá tta, hogy a legutó bbi belö vés
csillogó vá és ü ressé lakkozta a tekintetét. Egy ilyen talá lkozá sra
Ellicott Cityben vagy Chicagó ban szá mıt́ ott, nem itt.
A iú fejével a szajréra bö kö tt, mintha Will elfelejtette volna, mit is
kértek tő le. – A laptopot, baszd meg.
Bá r ú gy sejtette, a junkie képes lenne megkéselni a pénzért, amit a
laptopért kaphatna, egy ikarcnyi félelmet sem érzett. Azok utá n, amin
az elmú lt há rom napban keresztü lment, ez semmiségnek tű nt. Lá tta a

252

iú megkeményedő voná saiban, hogy felismeri, rossz helyen
pró bá lkozott, és tudta, mi kö vetkezik.
‒ Rosszul idő zıt́ ettél – mondta Will, és kö zben a laptoppal fejbe vá gta a
iú t. Hallotta, ahogy az orra reccsen, majd inas teste a csatorná ba
zuhant.
Will megint futni kezdett, nem is nézve há tra tá madó já ra. Má r le is
tudta az iménti incidenst, érzékei az elő tte á lló igazi harcra készü ltek.
Eltávolodott a stadiontó l, és á tvá gott egy hatalmas parkoló n egy
forgalmas fő ú t felé. Bevá sá rló kocsik és dudá ló , mozgó já rmű vek
kö zö tt lavıŕ ozva vá gott á t az ú ton, a má sik oldalá n lévő kö rnyék felé.
Letért a fő ú tró l, a Yio Chu Kang tér irá nyá ba. Az ugyanezt a nevet
viselő utca innen nyıĺ t, bal kéz felő l; a rö vid utcá cská t lakó há zak és
egyemeletes mű helyek egyvelege alkotta. Will hallotta valahonnan egy
porszıv́ ó zú gá sá t, de csak két munkaegyenruhá s villanyszerelő t lá tott,
akik egy nyitott ká belakná ná l térdeltek. Egyikü k sem nézett fö l a
szıń es huzalok kö tegébő l, amelyet éppen tanulmá nyoztak. Atsprintelt
az utca jobb oldalá ra.
Kiszú rt négy szü rke ajtó t egymá s mellett a sá rgá sbarna, hamuszıń ű
há ztö mbö n, amelyet felismert a honlapró l. Mıǵ á tkü zdö tte magá t az
autó k
melletti szű k helyen, a kis kavicsos elő udvaron, megnézte az ajtó khoz
tartozó laká sok szá mait. A hatodik emeleten lévő 22-eshez a má sodik
ajtó vezetett. Felrá ngatta a kesztyű t, mielő tt megnyomta a csengő t.
Se vá lasz, se a zá r berregő hangja nem hallatszott. Gyorsan kinyitotta a
laptopjá t, és ellenő rizte a GPS-térképet. A nő nem mozdult el a
helyérő l.
Bent kell lennie. Ujra becsö ngetett. Ezú ttal még jobban fü lelt, és tompa
csicsergést hallott bentrő l. A kaputelefon mű kö dik, szó val a nő tudja,
hogy itt van. Talá n nem szá mıt́ ott rá , hogy ilyen gyorsan ideér.
Ellépett az ajtó tó l, és há tranézett a villanyszerelő kre. Még mindig
munká juk fö lé gö rnyedtek; való szıń ű leg a nő is simá n elsétá lt
mellettü k.

253

Egyszerű , hétkö znapi tevékenységü k mintha cá folta volna, ami néhá ny
lépcső há zzal arrébb tö rtént éppen.
Amikor a nő a harmadik pró bá lkozá sá ra sem nyitott ajtó t, Will arra
gondolt, biztosan elő készıt́ ett szá má ra egy má sik bejá ratot.
Megkerü lte az autó kat, és egy siká tor felé indult az épü let oldalá ná l.
Doktor Ren a fekete ragasztó szalagot rá gta, amellyel befedték a szá já t.
Minden mozdulat rá ntott egyet az arcvoná sain. A fér i nem lá tta. Nem
tudta, hogy még mindig a rendelő ben van. A legutó bbi elektromos
sokk éppen mú ló ban volt.
Poppy feltett egy kis cseresznyés szá jfényt, és amikor befejezte,
rá nézett az ó rá ja aranylapjá ra. Leugrott ü lő helyérő l, Ren ıŕ ó asztalá nak
szélérő l.
Mr. Frost jobban teszi, ha siet. Doktor Ren nem hú zza má r soká ig.
Inká bb má sodpercei vannak há tra, mint percei.
Felkapta a sushikést a fér i irattá lcá já ró l, ahol korá bban hagyta.
Will egy fakerıt́ és mentén haladt az épü let mellett, és egy kicsi, zá rt
há tsó udvarra érkezett. Jobbra tő le néhá ny zö ld, mű anyag kerti bú tor
á llt, elnyomott cigarettacsikkekkel kö rbevéve. Maga mö gö tt hagyta az
utca zajait; az egyetlen hang, amit hallott, a vıź csö rgedezése volt az
ereszcsatorná ban a fém há tsó ajtó mellett.
Belö kte a behorpadt ajtó t, és érezte, ahogy a retesz nyikorog a padló n,
mikö zben lassan enged. Biztos volt benne, hogy az ajtó t neki hagytá k
nyitva. Mielő tt azonban beléphetett volna, éles sikolyt hallott fentrő l.
Felnézett, és egy elmosó dott, fehér tá rgyat lá tott zuhanni egyenesen
felé .
42. fejezet
Rá jö tt, hogy nem tud idő ben eltű nni az ú tjá bó l, ú gyhogy vá rta az
ü tkö zést.
Pá r má sodperc mú lva azonban kinyitotta a szemét, és ellazıt́ otta
megfeszıt́ ett vá llá t. Lenézett a kő re, hogy ott nincs-e nyoma annak,
amit az elő bb lá tott. Sehol semmi.

254

Ujra felnézett. A tá rgy kö rü lbelü l ö t méterrel a feje felett fü ggö tt. Egy
orvosi torzó szelıd́ alabá strom arcá t lá tta, kıń ai voná sokkal, rajta a
koponya kü lö nbö ző felosztá sai. Fehér kö tél volt a nyaká ra tekerve.
Lassan forgott, az arc kö rbefordult, aztá n hirtelen néhá ny centivel
lejjebb esett.
Gyorsan ellépett elő le, de a torzó nem mozdult meg ú jra. Fö lö tte a
szoba nyitott ablaka volt, ahonnan kiló gott. Feltételezte, hogy a 22-es
laká sé.
Még néhá ny má sodpercig igyelte a lengedező torzó t, majd valamilyen
torokhang hallatszott az ablakbó l. Rohanni kezdett fel a lépcső n, két
fokot lépve egyszerre. A mozgá s minden lépésnél forró
fá jdalomszuronyt dö fö tt az oldalá ba. Csak levegő t venni á llt meg,
mielő tt még egy emeletet felment az ablaktalan lépcső há zban.
Epp mielő tt felért a negyedikre, baljó s csattaná st hallott. A torzó
leesett.
Nem tudta, miért, de biztos volt benne, hogy a hang annak a végét
jelezte, ami a szobá ban tö rtént. Megragadta a korlá tot, és felhú zta
magá t.
Amikor belö kte a hatodik emeletre vezető ajtó t, steril, fehér folyosó n
talá lta magá t, szemben egy zö ld tejü veg fallal. Kicsit távolabb liftet
lá tott.
Hatalmas kıń ai betű k alatt az á tlá tszó falon az alá bbi felirat volt
olvasható : Zisuzi Orvosi Kö zpont
Doktor Zhi Ping Ren okleveles orvos
Lenyomta a kilincseket, de egyik ajtó sem nyıĺ t ki. Még mindig korá n
reggel volt, ilyenkor nem érkeznek betegek. Aztá n az egyik zá r forgott
és kinyıĺ t.
Szélesre tá rta az ajtó t, és egy kis vá ró terembe nézett be egy rö vid
folyosó n keresztü l, ahol padló tó l plafonig akvá riumok á lltak. Atsétá lt a
sö tét sző nyegen, a vıź zel teli tartá lyok kék izzó itó l megvilá gıt́ va. Egy
kicsi, bő rhuzatú székekkel kö rü lvett helyiség kö zepén á llt. Csak a
buborékokat és a szivattyú k halk morajlá sá t lehetett hallani.

255

Néhá ny nö vényfajta fényképe volt az egyetlen dekorá ció . A recepció n a
rá cs le volt engedve. A pultra tette a laptopjá t. A betegek bejá rata a
rendelő be zá rva volt.
Egy fér i szaggatott hangja hallatszott, a kıń ai valamelyik vá ltozatá t
beszélte. A ká romkodá s elfojtott volt, csak a fele hangerő n tudta
kiengedni.
Will kinyitotta a kö vetkező szobá ba vezető ajtó t.
A nő a falnak dő lt a nyitott ablak mellett, karja ö sszefonva. Most egy
má sik magas galléros, kétrészes, karcsú alakjá ra simuló , szorosan
begombolt kosztü mö t viselt, ezú ttal korallszıń ű t. Hajá t kontyba tű zte.
Will még jobban kitá rta az ajtó t, és belá tta a rendelő tö bbi részét is.
Magas tá mlá jú forgó szék volt kö zö ttü k, a rajta ü lő fér i a Will-lel
ellentétes irá nyba nézett. A nő kifejezéstelen arccal meredt rá . A szék
megremegett, és Will meglá tta a fogoly fémlá nccal ö sszekö tö zö tt
boká já t.
A lá ncot az egész testén á thurkoltá k, hogy a megfelelő helyen tartsa a
vá llá t.
A nő Willre emelte a tekintetét. – Lehet, hogy még idő ben van.
Ellö kte há tá t a faltó l, és felkapta a kaná risá rga retikü lt az asztalró l. –
Bá r azt hiszem, sokkos á llapotba fog kerü lni. – Aggodalmasnak tű nt,
mintha nem is ő lenne a felelő s a fér i á llapotá ért.
Will belépett a rendelő be, és megkerü lte a széket. A benne kucorgó
alaknak hosszú , kó cos, fehér haja volt, feje bú bjá n méretes,
napbarnıt́ ott kopasz folttal. Voná sai ö sszerá ndultak a halá ltusa
gyö trelmeitő l, kezében véres kést tartott. Kö rö zö tt a fejével, lezá rt
szemhéja megfeszü lt, nyelvét a szá já ra tapasztott fekete
ragasztó szalaghoz nyomta.
‒ En azonnal segıt́ séget hıv́ nék – taná csolta a nő udvariasan, és Will
mellett elhaladva az ajtó hoz ment. – De igazi orvost hıv́ jon.
‒ Vá rjon!

256

A nő megfordult, rezzenéstelen voná sai mö gü l igyelte. – Sietnie kell.
Itt nincs első segélydoboz, de megnézheti a má sik rendelő ben. – A
má sodik ajtó felé biccentett, aztá n megfordult magas sarkú cipő jében.
‒ Ki izet magá nak? En meg izetem, csak fejezzü k be!
‒ Mindenki – suttogta a nő alig hallható an, mikö zben távozott.
‒ Mit gondol, mit kö vettü nk el? Nem csiná lom ezt tová bb! – Will egy
pillanatra komolyan gondolta. Csak nézte dr. Ren lá ncokkal folytatott
kü zdelmét. A nő tudta, hogy nem fogja kö vetni.
Will letérdelt a megkö tö zö tt fér i elé. Nem vá gtá k ki a szemét, de
észrevette, hogy leragasztottá k. Az egyik szemhéjá t lezá rtá k; a má sik a
szemgolyó ra tapadt. A bő r megnyú lt, megfeszü lt, ahogy pró bá lt
felemelkedni. Miért nem ugyanaz tö rtént vele, amit a tö bbiekkel?
Miért vették el a lá tá sá t ú gy, hogy életben hagytá k?
‒ Pró bá ljon megnyugodni. – Megérintette Ren vá llá t, de az orvos
hatá rozott mozdulattal oldalra fordıt́ otta a fejét. – Segıt́ eni akarok.
A fér i tová bb rá ngató zott, értelmetlen szavakat motyogott a
ragasztó szalag alá , amit kicsivel késő bb akadozó lélegzetvétele ú jra
behorpasztott.
Will letépte a szalagot. Ren felü vö ltö tt, mire ő az asztalhoz ugrott. –
Hıv́ om a mentő ket.
Rent heves kö hö gés fogta el, és sö tét folyadék lö vellt ki légcsö ve há tsó
részébő l. Will felmarkolta a telefont, és a fü léhez tartotta. Honnan
szá rmazik a vér a késen és a fér i ujjain? A teste gö rcsbe rá ndult, mire
a penge a padló ra esett.
Ren fulladozott, de má sik marká ban még mindig szorosan tartott
valamit. Bele kirojtosodott végét. Az orvosi torzó arró l ló gott le. Ren
megszabadıt́ otta magá t a késsel, mielő tt a tá rgy sú lya kizsigerelte
volna.
43. fejezet

257

A diszpécser kapcsolta a segélyhıv́ ó vonalat. Mıǵ megadta a cıḿ et, Will
iszonyodva nézte, ahogy Ren nyakizmai elzá ró dnak. Feje
belenyomó dott a szék tá mlá já ba. Amint egy nő i hang biztosıt́ otta,
hogy kü ldik a mentő t, eldobta a telefont, és megpró bá lta kiszabadıt́ ani
a fér it.
A fém mélyen belefú ró dott a doktor mellkasá ba, egy kis lakattal
rö gzıt́ ették. Keze, bá r nem kö tö zték meg, az ö lében remegett, ahova a
lá nc sú lya kényszerıt́ ette. Véres jobb keze ö kö lbe szorıt́ va, bal keze
ujjai erő sen markoltá k
a
rongyos
zsigereket,
amelyek
kitü remkedtek
hasa
bemetszésébő l.
‒ Má r ú ton vannak. – Will felkapta a sushikést a padló ró l. Kesztyű s
ujjait a nyelére csú sztatta, és pró bá lta a pengét a lá ncszemek és Ren
reszkető
bordakosara kö zé helyezni. Bá rcsak ki tudna metszeni egy kis rést,
hogy az orvos lélegzethez jusson…
A lá ncot tú l szorosan erő sıt́ ették a testére. Ren megkö tö zö tt lá ba a
sző nyegen tapodott, és egy halk morajlá ssal ú jabb vérgejzıŕ tö rt ki
belő le.
Will eldobta a kést, kinyitott két falra erő sıt́ ett szekrényt, de csak tö bb
sornyi ü vegcsét talá lt. Kirá ntotta az asztal ió kjait, mire tollak ü tkö ztek
gol labdá knak és labdatartó pö ckö knek. Aztá n eszébe jutott, mit
mondott a nő az első segélydobozró l.
A szobá n á tvá gva belépett a recepció ra, és eszeveszetten kutatott
valamilyen eszkö z utá n, amivel elvá ghatná a lá ncot.

258

A há tsó falró l ismerő s arc bá mult rá . Nemcsak egyetlen arckifejezés
fekete keretben, hanem egy egész galéria. Képek ró la Carlával és
Libbyvel, felvételek az Ingram rendezvényeirő l, a cég nevével és
logó jával az emelvényeken és plaketteken, és még néhá ny mostaná ban
készü lt fotó . Lefényképezték, amikor felsétá lt Ellicott Cityben a há z
kocsibejá ró já n, amikor a Bel Air-i há z elé irá nyıt́ ott taxiban ü lt, és
amikor a chicagó i laká sbó l menekü lt. A nő vá rt rá , és végig fotó zta.
Ezú ttal viszont semmilyen ruhadarabot vagy kiegészıt́ ő t nem rejtett el
a bű ntény helyszıń én.
A galéria alá , hogy biztosan észrevegye, egy benzines kanná t
helyeztek, csavaros fémkupakjá n egy Zippo ö ngyú jtó val.
Ren elnémult odaá t a rendelő ben. Will elkapta tekintetét a falró l, és a
feladatá ra koncentrá lt. Még tö bb ió kot hú zott ki, kiborogatva a
tartalmukat, de csak ıŕ ó szereket talá lt. Egy fémszekrény ajtajá t
szélesre tá rta, a kabá tok alatt egy kék szerszá mos lá da volt. Teljesen
kihú zta, és kinyitotta, kiforgatva a tartó rekeszeket és kidobá lva a
biztosıt́ ékokkal és szö gekkel teli dobozokat a tetejérő l. Alul talá lt
néhá ny rossz fogó t és egy nagyobb vá gó eszkö zt.
Amikor visszaért a rendelő be, a doktor még élt, de ajka felhú zó dott
egészen az ıń ye fö lé, és semmilyen hang nem jö tt ki a szá já n.
‒ Tarts ki…
Ujra letérdelt elé, és beakasztotta az ujjait a lá nc alá , hogy levegő t
tudjon venni. Ren egy pillanatra felé fordıt́ otta megkıń zott arcá t.
Leragasztott szemhéja megnyú lt, szá ja belseje élénkpirosan izzott.
A lakat tú l nagy és kemény volt ahhoz, hogy megbirkó zzon vele,
ú gyhogy Will a dró tvá gó t egy lá ncszemre illesztette. Csukló ja és
tenyere széle fá jt, amikor ö sszenyomta a fémet. Erezte, hogy a nyél
meghajlik, a teste pedig remeg. Csikorgatta a fogá t, a mű anyag
markolat belemélyedt keze izmaiba. A dró tvá gó még csak meg sem
karcolta a felü letet.
Tová bb pró bá lkozott, kezet cserélt, erő lkö dö tt a titá niumlá nc fö lé
hajolva, még amikor tudta is, hogy Ren csak azért mozog, mert ő is.

259

Végü l há traesett, és visszabotorká lt az asztalhoz. Csukló ja lü ktetett. Az
orvos á lla a mellkasá hoz tapadt, elő rehulló haja eltakarta halott
voná sait.
Csak Will mellkasa kü zdö tt levegő ért. Egyedü l volt a szobá ban.
A kaputelefon csipogott a recepció n; a hang abszurdnak tű nt. Will
bizonytalanul a szemben lévő ablakhoz ment, és lenézett a piros-fehér
mentő autó ra. Még csak nem is hallotta a sziréná t.
Indulnia kellett. Nemsoká ra kö rbe fognak jö nni há tul. Bá rmilyen
szerepet is já tszott ebben az egészben dr. Ren, majdnem megmentette.
Hogy hagyhatná itt, amikor épp az utolsó kat rú gja? Monro feleségére
gondolt, és hogy az arcá n érezte a lélegzetét.
A mentő sö k ú jra megnyomtá k a kaputelefont. Libby miatt nem
engedhette meg magá nak, hogy késlekedjen.
Végignézett Ren ö sszeroskadt hullá já n. Pecsétgyű rű t viselt,
ugyanolyan ametisztkő beraká ssal, mint ami a medá lban volt.
A kaputelefon elhallgatott.
Megragadta dr. Ren élettelen, véres jobb csukló já t, és mutató ujjá t
kihú zta a gombolyagbó l, amibe beletekeredett. De a gyű rű csak félig
csú szott le ró la, aztá n megakadt az ujjpercben.
Erő sen megrá ntotta a fémet. Ajtó csapó dá s hangjá t hallotta lentrő l,
vagyis megtalá ltá k a lépcső há zat. Onnan má r nem tart soká ig feljö nni
a rendelő hö z.
A gyű rű még mindig nem akart lecsusszanni. Ren ujjperce a kezében
lévő nyomá stó l megduzzadt. El kellett távolıt́ ani.
A dró tvá gó még mindig a Rent tartó lá ncon fü ggö tt. Kiakasztotta, nyele
visszacsú szott az á rokba, amit elő ző leg kivá jt a tenyerében.
Az első emeleten lehetnek, vagy a má sodikon?
A dró tvá gó végét Ren megnagyobbodott ujjá ra csıṕ tette, és
megrá ntotta manikű rö zö tt kö rmét. Becsukott szemmel ú jra
megnyomta az eszkö z nyelét. Csukló ja megremegett, a markolat

260

csú szott és meghajlott. Hangos kattaná s hallatszott, amikor a fogó két
vége ö sszeért.
Lehú zta a véres csonkró l a gyű rű t.
Visszament a recepció hoz. Mennyi ideje van még, mielő tt a rendelő
hivatalosan is bű ntény helyszıń évé vá lik? Es hogy lenne képes
hazamenni Szingapú rbó l ú gy, hogy érintetlenü l hagyja, amit a falra
tettek?
Felkapta a Zippo ö ngyú jtó t, és a foga kö zé szorıt́ otta, mıǵ letekerte a
benzineskanna kupakjá t. A magasba emelve a fal felé dö ntö tte, a
fotó kra á tlá tszó folyadék frö ccsent. Aztá n még magasabbra emelte,
hogy minden keretet á titasson a benzinnel. Amikor má r csorgott le a
fényképekrő l, eldobta a kanná t, és felpattintotta az ö ngyú jtó fedelét,
hü velykujjával legö rdıt́ ette a kovakö vet, és a lá ngot a falhoz tartotta.
Narancsszıń ű tapéta nyıĺ t szét fö lfelé, és az arcá n azonnal megfeszü lt a
bő r a forró sá gtó l.
Kifelé tá ntorogva még rá nézett az orvos ö sszeroskadt testére,
mikö zben a lá ngok felszö ktek az ajtó nyıĺ á s tetejére. Minden ú gy
tö rtént, ahogy a nő
eltervezte. De mikö zben érezte, hogy a hő leégeti a sző rt a
nyakszirtjérő l, eszébe jutott, hogy egyvalamit nem enged meg neki.
Bekapcsolt a tű zjelző . Megragadta a széket, amelyhez a nő
hozzá kö tö zte a doktort, és kigurıt́ otta a rendelő bő l, egészen a
recepció ig. A lezá rt rá cs má ris megfeketedett. Fulladozva felkapta a
laptopjá t, és az ü vegajtó knak nekiü tkö zve á tmanő verezett a
vá ró termen a holttesttel, ki a hű vö s folyosó ra.
Kö zeledő lá bak visszhangjá t hallotta a lépcső há zban, ú gyhogy ott
hagyta Rent, ahol volt, és célba vette a folyosó má sik végét.
Megnyomta a
lift hıv́ ó gombjá t, és elbú jt a liftakna melletti beugró ban.
Végignézte, ahogy két fekete inges mentő s megtorpan Ren holtteste
elő tt, és egymá sra pillant, mielő tt eltakarja a szemét, ıǵ y védekezve a
rendelő bő l kiö mlő fü st ellen. Egyikü k bekiabá lt az ajtó nyıĺ á son, és
vá rta, há tha vá laszol valaki. Aztá n elindult, hogy belépjen, de a

261

kollégá ja megá llıt́ otta. A rö vid, de heves szó vá ltá s azzal végző dö tt,
hogy az első
bement, a má sodik pedig vonakodva kö vette.
Will elő bú jt, és vá rta, hogy kinyıĺ jon a liftajtó . A nyıĺ és a piros szá m a
digitá lis kijelző n azt mutatta, hogy a felvonó ú ton van fö lfelé a
má sodik emeletrő l. Mennyi ideje van, mielő tt kijö nnek a rendelő bő l?
Való szıń ű leg má sodpercei.
A szá m még mindig nem vá ltozott. Arra gondolt, talá n szü ksége lenne
egy má gneská rtyá ra, hogy kijusson a fő bejá raton. Rá adá sul
való szıń ű leg a mentő autó személyzetének tö bbi tagja kint vá rakozik.
Visszasietett a tű zlépcső hö z, és utoljá ra Renre pillantott, mielő tt
elindult lefelé.
Olyan csendesen osont le az első két emeleten, ahogy csak tudott, de
aztá n egy ajtó becsapó dott fö lö tte. Ahogy egyre nagyobb léptekkel
haladt, fér iak rémü lt szó vá ltá sá t hallotta visszhangozni. Nem tö rő dve
a kıń zó fá jdalommal, minden emeletnél á tugrotta az alsó
lépcső fokokat.
Visszaérve a zá rt udvarra á tgondolta, arra érdemes-e visszamennie,
amerrő l jö tt. Rohanó léptek dö ngtek mö gö tte. Felugrott a zö ld
mű anyag kerti székre, és benézett a kerıt́ és mö gé a má sik oldalra.
Ipari gá ztű zhelyek temető je volt, és legalá bb há rom métert kellett
esnie, hogy megérkezzen az udvarra. Felakasztotta a laptopjá t a
kerıt́ ésre, és felhú zó dzkodott.
Fö ldet éréskor megü tö tte magá t. A fá jdalom egészen ú j dimenzió já t
ismerte meg. Elsá ntiká lt a kerıt́ éstő l, keresztü l a fémszemétdombon.
Há tranézett, és lá tta, hogy fekete fü st á rad ki a rendelő ablaká n,
lá ngok csapnak ki az épü letbő l.
Megcsö rrent a mobilja. Ez elá rulhatja a bú vó helyét. Kutakodni kezdett
a zsebében, mikö zben a rozsdá s tű zhelyek kö rü l szlalomozott. Kivette
a mobilt a dzsekijébő l, és mikö zben lenémıt́ otta, egy meggö rbü lt,
nyitva á lló alumıń iumkapu felé tartott.
Senki sem szó lt bele, amikor a fü léhez tette a telefont. Kö rü lnézett,
félig arra szá mıt́ va, hogy Ren gyilkosa igyeli a roncsok mö gü l.

262

‒ Carla?
Kifutott a kapun, és kö zben pró bá lt rá jö nni, milyen hangok érkeznek a
vonal má sik végérő l. A felesége neve volt a kijelző n.
‒ Carla?
Ujra ugyanaz a hang. Nehéz levegő vétel.
Valamennyire tudatá ban volt, hogy kiért a lakó ö vezet egyik utcá já ra. –
Mondj má r valamit.
Carla alig tudott megszó lalni. – Megö lték Luke-ot… és feltették a képet
a honlapra.
44. fejezet
A képet éjjel 12 ó ra 33-kor tették fel az oldalra.
Carla kö vette Willt a GPS-térképen, de kö zben a há zsort is ott hagyta a
képernyő n, kisméretű re á llıt́ va. Lá tta, hogy az ablak felső sarká ban
megjelenik valami, és első re azt gondolta, egy ú jabb kép Libbyrő l.
Mivel tudta, milyen érzés meglá tni egy lá nyá ró l készü lt fotó t, ujja
tétová zott az egéren. Csak akkor kattintott a képre, amikor má r elég
magas védő falat emelt maga kö ré. A halott Luke arca bá mult rá egy
mű anyag zsá kon keresztü l, az iroda tö bbi része szétmá llott mö gö tte.
Mivel nagy felbontá sú és nagy fényerejű volt a fénykép, ki lehetett
venni az alvadt cseppeket az arca kö rü l, és bajusza sö tét szá lait,
amelyek nyirkosan tapadtak az á tlá tszó csuklyá ra. Szorosan az orrá ra
és a szá já ra hú ztá k, és utolsó lélegzetvétele megtartotta ebben a
helyzetben.
Carla má shova klikkelt, hogy a kép eltű njö n, de egyébként nem
mozdult.
Csak az ajtó felő l érkező , alig hallható kopogá s miatt tért vissza a
fü lébe a merevlemez zü mmö gése és a tévé zú gá sa. Ugy á llt fel, mint
egy robot, hogy kinyissa az ajtó t, bele sem gondolt, há ny ó ra van.

263

‒ Csak gondoltam, benézek, hogy minden rendben van-e. – A
himlő helyes arcú biztonsá gi ő r pró bá lt belesni a szobá ba Carla vá lla
fö lö tt.
‒ Minden rendben. – Tekintete egy pillanatra talá lkozott a fér i hideg
kék tekintetével – az ő r csak annyira talá lta meggyő ző nek a vá laszá t,
mint ő maga. Becsukta az orra elő tt az ajtó t, és leü lt, hogy felhıv́ ja
Willt.
Amikor meghallotta férje hangjá t, amely a vilá g má sik felébő l érkezett,
kitö rt belő le a zokogá s. A kö nnyeit azó ta tartotta vissza, hogy
tudomá st szereztek Libby elrablá sá ró l.
Amikor elmondta neki, mi tö rtént, hallotta, hogy Will leroskad –
biztosan a já rdaszegélyre.
‒ Amikor utoljá ra beszéltem velü k, és kö veteltem, hogy mutassanak
egy fotó t, azt kérték, vá lasszak Libby és Luke kö zö tt. – Hallotta, hogy
Will nyel egyet. – Ugy csiná ltak, mintha csak arra vonatkozna a kérdés,
ki
legyen a képen…
‒ Ne csiná ld ezt, Will. Nem hagyhatod, hogy elhitessék veled, hogy
felelő s vagy ezért. – Feltekerte a telefonzsineget szabad keze ujjaira.
‒ De vá lasztottam.
‒ Soha nem érdekelte ő ket Luke. Nem kö veteltek semmit az életéért,
szó val minek tartogattá k volna? A terhü kre volt. – Esszerű en pró bá lt
gondolkodni, értelmet akart adni Luke meggyilkolá sá nak, hiszen
Libby miatt muszá j volt hinniü k, hogy van logika az események
folyá sá ban. De a szá mtalan gondolat kö zü l, amely az agyá ban ciká zott,
egy ö nző volt a legfontosabb. Luke halá la csö kkenti az esélyét, hogy
valaha viszontlá tjá k a lá nyukat.
‒ Miért vitték el ő t is? Miért nem csak Libbyt? – Orü ltségnek hangzott,
hogy Will ezt kérdezi. Hogy azt kıv́ á nja, bá rcsak egyedü l Libbyt
raboltá k volna el. Első sorban ő t.
‒ Mert mindig is ezt tervezték, megfélemlıt́ eni minket, és
kényszerıt́ eni, hogy azt tegyü k, amit akarnak. – Még az arcá t ellepő

264

forró sá gon keresztü l is érezte, hogy enyhe há nyinger tö r rá .
‒ A szü lei még azt sem tudjá k, hogy eltű nt. – Egy motor hú zott el Will
mellett, zü mmö gve, aká r egy rovar.
‒ O Libby gyerekének az apja. – Carla épphogy csak lehelte a szavakat.
O volt az apja.
‒ Lehet, hogy hıv́ nunk kéne a rendő rséget. – Will hangja
bizonytalansá gró l á rulkodott.
Carlá t kezdettő l fogva kıś értette ez a gondolat. Ahogy egyre tö bb
embert mészá roltak le, a hıŕ ekben pedig hangsú lyoztá k, milyen
messze já r a rendő rség az indıt́ ék kiderıt́ ésétő l, lá tszott, hogy a
ható sá gok pró bá lkozá sa teljesen eredménytelen. A nő hirtelen kő vé
dermedt a gondolattó l. – Miért most? Mert Luke meghalt?
‒ Igen. – Dü h vegyü lt Will vá laszá ba. – A tö bbiek… nem tudjuk, kik
voltak, mit csiná ltak. Luke meg csak egy gyerek volt…
‒ Nő k és gyerekek is voltak kö ztü k, Will…
Erzéketlenné vá lt volna erre az ocsmá nysá gra? – Kell hogy legyen
valami ok, ami miatt ezek a csalá dok meghaltak. – De tudta, hogy nincs
semmilyen mentség. – Most hagytam ott egy orvost kibelezve az
irodá já ban. Hinni akarok benne, hogy nem volt á rtatlan.
Egy má sik élettelen arcra, egy má sik megkıń zott emberre gondolni, ez
má r tú l sok volt Carlá nak. Luke halá la egy pillanatra há ttérbe
szorıt́ otta a
képkivá gá sok utcá já nak lakó it. Willnek egyenesen bele kellett néznie
az orvos szemébe, nem egy képernyő n keresztü l lá tta.
‒ Amikor lehú ztam Libby gyű rű jét az ujjá ró l, hinnem kellett benne,
hogy a végén mindent érteni fogok. Most hogy folytassam?
Tudta, hogy Will nem bıŕ ja kimondani, és nem is akarta, hogy
kimondja; Luke halá la célzá s volt arra, ami Libbyvel is tö rténni fog. –
Ez az egész Libbyrő l szó l, és arró l, hogy milyen utasıt́ á sokat kapsz.
Hogy mit akarnak tő lü nk. – Bá rmennyire is szenved most Will, rá kell
vennie, hogy tartson ki.

265

‒ Es mit akarnak tő lü nk?
‒ Ezen kıv́ ü l semmi se érdekli ő ket. Lehet, hogy elérhetnénk, hogy
letartó ztassá k azt a nő t a kö vetkező há zná l, de ha ő rizetbe vennék,
csak egy telefonhıv́ á sba kerü lne, vagy lehet, hogy az is elég lenne
hozzá , hogy nem tud kapcsolatba lépni azzal, akinél az a mobiltelefon
van. Hogy bıź hatná nk meg ennyire olyan emberekben, akik semmit
sem tudnak az egész helyzetrő l?
Will idegesen kifú jta a levegő t; a hang szinte bá ntotta Carla fü lét.
– Má r csak egy ajtó van há tra a miénk elő tt. Libby má r kö zel van. – A
nő
azt kıv́ á nta, bá rcsak hallaná a sajá t hangjá n, hogy meggyő ző déssel ejti
ki a szavakat.
‒ Akkor nem hıv́ juk a rendő rséget. – Will hangja ö sszeszedett volt, de
minden érzelmet nélkü lö zö tt. – De hogy tudjuk majd nem elmondani
Luke szü leinek?
Gyű lö letes volt erre gondolni. Semmit sem tehettek má r Luke-ért, és
semmilyen idő pont nem alkalmas egy szü lő szá má ra, hogy a
gyermekét gyá szolja. – Még mindig nem veszélyeztethetjü k Libbyt
azzal, hogy elmondjuk bá rkinek is. De el fogjuk, amint vége.
Má r megint ez a szó : vége. Vonakodva bá r, de Carla kezdte megérteni,
mit is jelent.
Mielő tt letették a telefont, Will beszá molt neki a képekrő l, amiket el
kellett égetnie, és azokró l az adatokró l, amiket Ren rendelő jének
ajtajá n lá tott és memorizá lt. Még egy név, ami egyikü knek sem
mondott semmit.
A sö tétség kezdte kö rbevenni Carlá t. Luke halott, és alig van remény
Libby és a baba szá má ra. Nem tudta má r megfékezni a pá nikot, és
hagyta, hadd ö ntse el teljesen.
A fejében régó ta mormogó hangok most felerő sö dtek. Hangok,
amelyeket az évek sorá n ignorá lt, mert tú lsá gosan el volt foglalva
azzal,
hogy zsonglő rkö djö n kü lö nbö ző teendő ivel, és koordiná lja kü lö nbö ző

266

szerepeit. Kö zelebb kellett volna maradnia Libbyhez, de inká bb azzal
kompenzá lta a sok munkával tö ltö tt idő t, hogy mindent megadott
neki, amit csak akart. Olyan szabadsá ggal ajá ndékozta meg ú jra és
ú jra, amit bá r ő kért, még nem á llt készen rá , hogy meg is kapja.
Carla energiá já t a munka mellett teljesen lekö tö tte, hogy pró bá lta
megteremteni a tö kéletes csalá di kö rnyezetet, és megtö lteni a
boldogsá g kellékeivel. Ugyanazzal a kemény szeretettel kellett volna
Libby felé fordulnia, amit a szü lei tanú sıt́ ottak irá nta. Hogy is
szá mıt́ hatott volna rá , hogy a lá nya megtanulja a leckét, ha ő maga
anyaként mindig a legkö nnyebb utat vá lasztotta, hogy kimutassa a
szereteté t?
Vagy véletlenü l tö rténik ez az egész? A sajá t cselekedetei biztosan
hatá ssal voltak arra, amin most keresztü l kell menniü k. Hü velykujjával
felitatta a nedvességet a szemgö drébő l, és kipislogta a kö nnyeket,
mikö zben megnézte a GPS-t. A nő má r majdnem visszaért a hotelhez.
Vajon azonnal bepakol egy kö vetkező repü lő ú thoz?
Rá keresett dr. Zhi Ping Ren okleveles orvosra, és rá akadt egy
kezdetleges weboldalra, amely a Hagyomá nyos Kıń ai Gyó gynö vényes
Orvoslá s és Qigong Sebészet nevet viselte. A doktor egy kis felbontá sú
képen nézett egykedvű en a honlapró l, amelyen egészségkiá ltvá nyá t
hirdette. Az oldal nem nyú jtott tö bbet egy gyanú s mű kö dési
bizonyıt́ vá nyná l és a rendelési idő pontokná l.
Carla talá lt pá r má sik fotó t is, amely a Horizont Gyermekmenedékhá z
javá ra rendezett jó tékonysá gi bá lon készü lt a fér iró l a Sentosa-
szigeten lévő A Capella Hotelben. Ezeken egy rö videbb hajú , kicsıṕ ett
dr. Ren vigyorgott napszemü vegben két szoborszerű , selyemkesztyű s
nő kö zö tt.
Ugy tű nt, alig akad má s informá ció , és má r éppen á t akart térni egy
má sik kereső haszná latá ra, amikor rá jö tt, hogy majdnem igyelmen
kıv́ ü l hagyott egy linket kö zvetlenü l Ren honlapja alatt. A tekintete
á tsiklott fö lö tte, mert egy videó ra mutatott.
A kezdő kép csak egy ü res, fehér négyzet volt. De a YouTube-videó
cıḿ eként ott á llt a „Doktor Zhi Ping Ren okleveles orvos”, alatta egy
linkkel. Rá kattintott, és má ris megnyıĺ t az oldal. Arra gondolt, a doktor
biztosan készıt́ ett és feltö ltö tt pá r oktató - és promó ció s anyagot.

267

Lejá tszotta a videó t, és a pontokbó l á lló ó ra megjelent a fekete
képernyő n, majd elindult a ilm.
Az egyperces részlet reszkető s első felvételén egy szü rke ajtó elő tt á lló
piros autó t lehetett lá tni. Alacsony, kopaszodó kıń ai fér i jö tt ki az
épü letbő l, kezében bő rtá skával. Lá tvá nyosan elhaladt a kocsi mellett,
tová bbment az utcá n, megfeledkezve a tényrő l, hogy ilmezik. Egész
biztosan ugyanaz a fér i volt, akit Carla az elő bbi képeken lá tott. A
kamera kizoomolt, és nyilvá nvaló vá vá lt, hogy a kezelő je elég messze
van dr.
Rentő l.
Vá gá s utá n egy piac lá tszott; a mikrofon nem volt elég kö zel, hogy
hallani lehessen a beszélgetést, amelyet Ren folytatott egy idő s fér ival
egy magas pultná l. Aztá n a kamera végigsiklott néhá ny akvá riumon,
majd mellettü k egy zá rt ajtó n megá llapodott. A mikrofon ezú ttal sem
tudta érthető en rö gzıt́ eni a mö gü le érkező mormogá st.
A kép kifehéredett, de bá rmit is vett fö l éppen a kamera, a szabadban
lehetett, mert Carla felismerte, hogy madá rcsicsergést hall. Az objektıv́
megrá zkó dott, és ahogy sö tétebb kö rvonalak kerü ltek fó kuszba a
fehér felü leten, rá jö tt, hogy az operatő r lassan kizoomol egy fekete-
fehér képbő l.
Dr. Ren volt a fotó n, tö bb hajjal, de ugyanolyan kö zö mbö s
arckifejezéssel. Amikor az egész feje és a vá lla is lá tható vá vá lt, a kép
rá zkó dni kezdett. Carla egybő l megértette, miért, amint megpillantotta
a fotó t tartó hü velykujj begyét. A képet elengedték, mire az há rom,
papıŕ cafatokkal teli mű anyag zsá kra esett a kamera alatt. Egymá s
mellé helyezték ő ket egy kő lépcső re.
A kamera rá zkó dott néhá nyat, majd folyadéksugá r lá tszott a képen,
amint á tá ztatja a képet és a zsá kokat. A kamera mö gö tt á lló valaki
levizelte a fotó t? Carla hallotta egy ö ngyú jtó sercegését, egy kéz
benyú lt a képbe, és a nedves fotó fö lé tartotta a lá ngot, ami gyorsan
nő ni kezdett. Amikor a tű ztő l egy pillanatra kifehéredett a kép, a
kamera há trahú zó dott.
Amikor a kép má r nem remegett, a kamera még há trébb hú zó dott, és
biztonsá gosabb távolsá gbó l vette az egyre nagyobb má glyá t. Carla

268

felismerte a helyet, ahol a felvétel készü lt: Easton Grey bejá rati ajtajá t.
A kamera gyorsan megkerü lte a há zat, csak hogy Carlá nak ne
maradjon szemernyi kétsége sem. Aztá n az operatő r a keleti fal
irá nyá ba menekü lt.
Carla hallotta a lélegzetvételét, amelyet nem nyomott el a varjak
ismerő s ká rogá sa a kö zeli bokrok felő l.
45. fejezet
Will idegesen igyelte két tű zoltó autó és há rom rendő rautó érkezését,
mielő tt á tvá gott az ú ton, a stadion oldalá ró l vissza az Ambrosia
Hotelhez.
A pá ra fojtogató volt, a keze rá ngató zott, pedig felső testével alig
érzékelt valamit. A fá jdalom kisugá rzott a veséjébe, és kezdte nem
érezni a mö gö tte lévő izmokat.
Carla hıv́ á sa ó ta az érzései mintha még tompá bbak lettek volna, és
néha eszébe jutott, vajon az egyre sű rű bb események megtö rik-e még
azelő tt, hogy a teste feladja. Semmiképp sem engedheti meg magá nak
a gondolatot, hogy az ıt́ élte halá lra Luke-ot, amit a telefonban
mondott.
Hinnie kell, hogy Carlá nak igaza van, és ez a hidegvérű gyilkossá g
elejétő l fogva része volt a tettesek tervének. A há zakban talá lt
holttestek megcá folhatatlan bizonyıt́ ékot szolgá ltattak arra, hogy
képesek végigvinni a
fenyegeté seiket.
Biztosan
tudjá k,
hogy
Luke
meggyilkolá sa

269

engedelmességre kényszerıt́ i majd azzal kapcsolatban, ami a há zsor
végén vá rja, bá rmi legyen is az.
Fogalma sem volt, há ny ó ra lehet. Ahhoz sem volt ereje, hogy
ellenő rizze a laptopot, plá ne nem volt képes megnézni a honlapra
feltett visszataszıt́ ó képet. Hasá ra szorıt́ ott kézzel felkö hö gö tt még egy
kis fü stö t.
Még mindig a nevet ismételgette, amit a doktor ajtajá n lá tott, hogy
elű zze a megbilincselt test lá tvá nyá t és a Luke halá lával kapcsolatos
gondolatokat. Ren lenne a kapocs a tö bbiekhez? Hiá ba ment egyre
messzebb a képkivá gá sok utcá já n, még mindig nem jutott kö zelebb
ahhoz, hogy rá jö jjö n, miért laknak mindannyian ugyanazon az
ö sszetoldozott kö rnyéken.
O és Carla védtelenek voltak. Eddig még volt egy egészen kicsi esély,
halvá ny remény, hogy a ható sá gok végü l felzá rkó znak, kö zbelépnek, és
felmentik Easton Greyig tartó megpró bá ltatá sai aló l. Most má r nem
lehetett tagadni: egyedü l vannak, egészen az utolsó pillanatig. Nem
tű nt való szıń ű nek, hogy Libbyt élve visszaadjá k, az egyetlen esélye
mégis az, ha Carlával engedelmeskednek az elrabló inak. Aká rmilyen
kicsi is az az
esé ly.
Epp hogy visszaért a hotelbe, amikor Carla ú jra felhıv́ ta. Beszá molt
neki a YouTube-videó ró l. Mikö zben beszéltek, rá jö tt, hogy még mindig
rajta van a kesztyű . A hő ségben rá szá radt Ren vérébő l néhá ny csö pp
az ujjaira és a telefon gombjaira.
Keresztü lrohant a recepció n; a nő az asztalná l csö ndben igyelte a
lá mpa mö gö tti á rnyékbó l, ahogy ó vatosan elindul felfelé a lépcső n.
Pope letette a telefont, és tová bbıt́ otta a Mrs. Frosttó l kapott
informá ció t Weavernek. – Azt mondta, ez az a halott, akit a férje az
elő bb talá lt meg.
Némá n bá multá k a képet az iPaden. Egyik há zná l sem tettek fel fotó t a
holttestekrő l Ambersonék otthona ó ta, ú gyhogy a halott fér i
fojtogatá stó l eltorzult voná sai kétszeresen sokkoló an hatottak.

270

Weaver nem vette le a szemét a fér i arcá ra szorıt́ ott zsá kró l. –
Ismerik?
‒ Nem. Vagy legalá bbis ezt mondta. De nagyon idegesnek tű nt.
Szerintem még mindig eltitkol elő lü nk valamit.
Bó lintott. – Szó val azt biztosan tudjuk, hogy a telefon ott van az
elkö vető … ‒ Félbehagyta a mondatot.
‒ Igen?
‒ Csak annyi, hogy ez azt jelenti, hogy Mrs. Frost má r nem tud mivel
barterezni. Ha valamit elhallgat elő lü nk, oda megyü nk ezzel az infó val,
ahova akarunk. – Weaver még mindig meredten nézte az iPadet.
Pope má r vá rta, hogy tá rsa erre a kö vetkeztetésre jusson, és
csodá lkozott, hogy ilyen soká ig tartott. – Megegyeztü nk vele.
Weaver Pope felé fordult, az ingerü ltségtő l ö sszehú zott szemö ldö kkel.
–
Szó val itt fogunk ü lni, és ö lbe tett kézzel nézzü k, mıǵ vége lesz az
egésznek? Annak ellenére, hogy nincs is szü kségü nk a GPS-re ahhoz,
hogy pontosan tudjuk, hol fog végző dni a tö rténet?
‒ Ezt nem mondtam.
Will a hotelszobá já ban megnézte a YouTube-videó t. Csak egy nappal
azelő tt tö ltö tték fel az internetre, hogy megérkezett Szingapú rba. Ez a
kis ilm magyará zatot adott a tű zre az ajtajuk elő tt, és ú jabb
illusztrá ció já t nyú jtotta annak, milyen régó ta tervezgették az
emberrabló k az akció jukat.
A videó a megfélemlıt́ és eszkö ze volt, és annak tudatá ban tö ltö tték fel
az internetre, hogy Willék rá fognak talá lni. Tudtá k, hogy kutakodnak
majd Ren utá n az interneten, amint Will meggyú jtja a tü zet. Mikö zben
má r
harmadjá ra nézte a fér it, akit holtan hagyott ott a rendelő ben,
tisztá ban volt vele, hogy késlekedik.

271

Nem akarta lá tni Luke fényképét, de fel kellett mennie a honlapra, és
meg kellett néznie az utolsó elő tti há zat. A képet pontosan fö lé
helyezték, és mindenen tú ltett, aminek eddig tanú ja volt. A iú valaha
evett az asztalukná l, együ tt nézte velü k a tévét a kanapéró l, és Will
folyton szemmel tartotta, amikor Libbyvel a nyá ri lak kö rü l ló gtak.
Pró bá lta felidézni a hangjá t, egy beszélgetésü ket. Halk szavú iú volt,
de a nevetés hangosan tö rt ki belő le, amitő l első alkalommal Carla és ő
is felhú zta a szemö ldö két.
Nem tagadhatta, hogy betolakodó ként tekintett rá . De ugyanıǵ y
vélekedett Libby tö bbi iú já ró l is, mert nem hitte, hogy a lá nya készen
á ll egy felnő tt kapcsolatra. Luke majdnem két éve az életü k része volt,
és a gondolat, hogy az utolsó leheletét ilyen kegyetlenü l szorıt́ ottá k ki
belő le, émelyıt́ ő volt.
Az élete azért ért véget, mert Libbyhez tartozott. Lehet, hogy
mindkettő jü ket valami olyan dolog miatt raboltá k el, amiben ő , Will
vett részt? Luke szü leire gondolt, arra, hogy nem tudnak a iuk
halá lá ró l, és visszaemlékezett az estére, amikor Carla meghıv́ ta ő ket
magukhoz: robotpiló ta-ü zemmó dra kapcsolt, meg volt ró la győ ző dve,
hogy idő pocsékolá s az egész, a srá c ú gysem lesz soká ig a kép része.
Akkori viselkedését most megvetette. Aznap este má r mindenki tudott
Libby terhességérő l, csak ő nem. Carla tudta, hogyan reagá lna,
ú gyhogy inká bb megvá rta a hıŕ rel, mıǵ kettesben lehetnek. Will
megszó lalni sem tudott a dö bbenettő l, de gyorsan ö sszerakta, miért
vigyorgott Luke olyan idegesen egész este. Aztá n iszonyú an dü hö s lett.
Libby elő tt sem rejtegette, milyen mélységesen haragszik.
Luke-ra gondolt, megkö tö zve a nyaka kö ré tekert zsá kkal, de Libby
arcá t lá tta, ahogy a mű anyag alatt lélegzik. Pró bá lt visszaemlékezni,
mit mondott neki utoljá ra. Való szıń ű leg egy SMS-re vagy e-mailre
vá laszolt.
Lekicsinyıt́ ette a Luke homá lyos arckifejezését keretező ablakot, és
rá keresett Renre. Megtalá lta a jó tékonysá gi est képeit. Mit is mondott
Carla, milyen szervezetet tá mogat Franks? Megnyitott egy ú jabb lapot,
hogy megnézze a szená tor életrajzá t, de ú gy dö ntö tt, elő szö r inká bb a
CNN online adá sá t nézi meg. Talá n ú jabb részletekre derü lt fény
Franksrő l és arró l, mit csiná lt a Gold Coast-i laká sban.
Amikor végighú zta a kurzort a legfrissebb hıŕ ek videó in, felbukkant

272

egy arckép, amit ezú ttal nem lehetett elégetni.
46. fejezet
Az FBI mindenre kiterjedő hajtóvadászatba kezdett államszerte, hogy
felkutassák Richard Strick, Maryland állam kormányzója és családja
gyilkosait. A családot múlt hétvégén holtan találták Ellicott City-beli
otthonukban. A gyanúsítottakat többszörös gyilkosság vádjával körözik,
összefüggésben azokkal a gyilkosságokkal, amelyeket Strick volt
személyi titkárának Bel Air-i otthonában és Holt Amberson, az Egyesült
Sörfőzde vezérigazgatójának loridai nyaralójában követtek el.
Az FBI szóvivője, Trisha Thorn állítása szerint „egyértelmű
bizonyítékok” állnak rendelkezésre, amelyek arra utalnak, hogy
valószínűleg ugyanaz a két személy, egy nő és egy fér i gyanúsítható
Jacob Franks, Illinois állam szenátorának meggyilkolásával. Franks
szenátor holttestét egy chicagói lakásban találták meg vasárnap. A
szemtanúk vallomása és a biztonsági kamerák felvételei alapján a
hatóságok fantomképet tettek közzé az egyik gyanúsítottról. A
lakosságot arra kérik, ne konfrontálódjanak személyesen a
gyanúsítottal, hanem azonnal jelentsék, ha felismerik a képen látható
személyt.
Egy Will kifejezéstelen arcá ró l készü lt rajz volt a képernyő n a
mű sorvezető mellett. Carla má sodpercekkel késő bb má r hıv́ ta is. A
fér i megá llıt́ otta a hıŕ videó t a laptopjá n, a kép kimerevedett.
‒ Lá ttad? – Carla hangja elá rulta, hogy má r pontosan érti, mit jelent a
kép kö zzététele.
‒ Kö rö znek – vá laszolta Will komoran. Nézegette, milyennek képzelte
el a rajzoló . A haja rö videbbre sikerü lt, mint a való sá gban, a voná sai
elrendezése kissé ará nytalan, de ö sszességében elég pontos képmá s
volt.
Hol vehették fö l a biztonsá gi kamerá k? – Még nyilvá n nem sikerü lt
kiszedniü k a vallomá st Monro lá nyá bó l.
‒ Való szıń ű leg még mindig sokkos á llapotban van. De még mindig
elő ttü k já rsz. – Carla szavai tompá n szó ltak. Tudta, hogy nem sokat
javıt́ anak a helyzeten.

273

‒ Még ha a kép alapjá n nem is ismernek fel, minden reptéren be
lesznek kapcsolva a biztonsá gi kamerá k. Csak meg kell nézniü k az
utasnévsort, hogy lá ssá k, ki repü lt a bű nü gyek helyszıń ei kö zö tt, és a
vá lasz a kezü kben lesz.
‒ Biztos, hogy még mindig azt hiszik, Ameriká ban vagy.
Tudta, hogy Carla pró bá l lelket ö nteni belé, minden koszos kis résben
reményt keres. – Igen, de nemsoká ra tudni fogjá k, hol vagyok.
‒ Mi van a bizonyıt́ ékokkal, amiket a nő hagyott a há zakban?
Carla szavai arra buzdıt́ ottá k, hogy á tgondoljon valamit, amit
korá bban még nem. Nem volt rajta kesztyű az orvos rendelő jében. Es a
chicagó i laká sban? Es mi van a hajszá lakkal, ruhá ja rostjaival és a
véres lá bnyomokkal, amelyek a medence mellett maradtak
Kissimeeben?
Semmit sem tudott a tö rvényszéki tudomá nyokró l, de elkezdett
gondolkodni, a nő vajon miért nem titkolja el, hogy ott já rt a
helyszıń eken.
– Oké, el kell hogy kapjá k elő bb vagy utó bb, de az én arcképem van a
té vé ben.
Carla hallgatott. Mindketten tudtá k, hogy hamarosan utoléri Willt a
rendő rség, talá n még azelő tt, hogy megérkezik a kö vetkező cıḿ hez.
‒ Fizettem a taxikat, becsekkoltam a hotelekbe, mindig hitelká rtyá t
haszná ltam. Nem mondhatná m, hogy eltü ntettem a nyomokat. Ha nem
tudjuk meg a kö vetkező cıḿ et hamarosan, való szıń ű leg szá z
kü lö nbö ző
mó don megtalá lhatnak.
Pont azok, akik elvileg segıt́ hettek volna rajtuk, most elvehetik az
utolsó halvá ny reményt is, hogy valaha élve viszontlá tjá k a lá nyukat.
‒ Es ki tudja, mikor kapom meg a kö vetkező cıḿ et? Pá r ó ra mú lva?
Holnap?

274

‒ Még mindig a hotelben van. Biztos ő is nézi a hıŕ eket. Azt akarja,
hogy befejezd, amit elkezdtél.
Amikor utoljá ra beszéltek, felmerü lt, hogy segıt́ séget kérnek a
rendő rségtő l. Most kö nyö rö gtek volna azért, hogy elmehessenek
nélkü lü k aká r csak az utca végéig. – De az is lehet, hogy má r nem éri
meg neki a kocká zatot, hogy tová bb szó rakozzon. Talá n most
megmondjá k végre, mit akarnak tő lü nk.
‒ Pontos tervet kö vetnek, Will. Ugy fogja intézni, hogy á tlá sd. Az volt a
végső bizonyıt́ ék erre, hogy Luke-ot megö lték.
Csend kö vetkezett; mindketten vonakodva idézték fel a halott Luke-ró l
készü lt képet.
‒ Meg akar félemlıt́ eni.
Való ban ő az, akit meg akarnak félemlıt́ eni. Ugy érezte, ő és Carla
mindennel kö zö sen néztek szembe, mégis, félreérthetetlenü l az ő neve
á llt az instrukció kban. Ot utasıt́ ottá k, hogy repü ljö n Floridá ba.
Vá ltsá gdıj́ -kö vetelés hiá nyá ban a hadjá rat csak ellene irá nyulhat. Carla
nem tehetett semmi olyasmit, amivel ezt okozta. Megint azon
gondolkozott, vajon valami régi ü gy lehet-e; egy homá lyba vesző
esemény, amiért most felelő sségre vonjá k. Lenézett a laptopra,
ahonnan vá zlatos arcképe élettelen tekintettel bá mult vissza rá .
‒ De semmivel se tudunk tö bbet, mint amikor elkezdtü k. – Ossze akart
gö rnyedni, hogy enyhıt́ se a fá jdalmat. – Nem ismerjü k azokat, akiket
megö lt. Semmi sem kö ti ő ket ö ssze, vagy engem velü k. Dr. Ren még a
tö bbieknél is távolabbinak tű nik.
‒ A szakmai honlapjá n és pá r jó tékonysá gi estes fotó n kıv́ ü l sikerü lt
elkerü lnie, hogy való di nyoma legyen a neten. Arra szá mıt́ aná l, hogy
tö bb mindent talá lni ró la. Lehet, hogy ez fontos. Talá n rejteget valamit
a jó hıŕ e mö gö tt. – Nem ú gy tű nt, mintha Carla meggyő ző désbő l
beszé lne.
‒ Tudjá k, hogy utá na fogunk nézni dr. Rennek online. Lehet, hogy
tényleg nincs semmi, amit megtalá lhatná nk. – Will felá llt és já rká lt,
hogy elmulassza a fá jdalmat. Nem akarta, hogy a teste leá lljon.
‒ Van ná lad elég pénz, hogy ne kelljen automatá bó l kivenned?

275

‒ Egyelő re igen, de azt hiszem, nemsoká ra megint fel kell szá llnom egy
repü lő re. Szü kségem lesz pénzre, amikor leszá llok.
Igaza volt, bá r az ú tirá ny, amit egy ó rával késő bb kö zö ltek vele, nem az
volt, amire szá mıt́ ott.
Tam arra ébredt, hogy ö sszerá ndul. Ahogy a kü lö nbö ző zajok
lassanként á thatoltak kö dö s tudatá n, rá jö tt, mennyire fá zik. Vacogtak
a fogai, és annyira ö sszegö mbö lyö dö tt, amennyire csak tudott.
A halogén izzó k égtek, fényü k kitartó an ostromolta az érzékeit.
Semmit sem lá tott a kis réseken keresztü l, csak meleg sá rga szıń t,
vá rta, hogy a szeme hozzá szokjon a vilá gossá ghoz. De ekkor az égő ket
lekapcsoltá k, és ú jra sö tétség borult mindenre.
Lassú , nehézkes lépteket hallott a betonlépcső felő l, mire jobban
kinyitotta a szemét, és meglá tott kü lö nbö ző alakokat az á rnyak kö zö tt.
Volt ott egy korá bban, de azt most nem lá tta. Oldalra gurult, arra
szá mıt́ va, hogy a lá nynak koccan; eddig a teste megvédte a padló n
sü vıt́ ő huzattó l.
Tam megborzongott. A lá ny eltű nt.
Az utasıt́ á sok elvették Will utolsó reményét is, hogy valaha ú jra
talá lkoznak Libbyvel. Rezzenéstelen arccal meredt a képernyő re, és
tudta, hogy Carla is éppen ugyanezt teszi.
Dundee,
Egyesü lt Kirá lysá g
Tehá t ezerkétszá z kilométernél kö zelebb nem jutott a lá nyá hoz. Most
pedig tö bb mint kilencezer kilométert fog repü lni, az ellenkező
irá nyba. A hıŕ lemerıt́ ette idegrendszere utolsó energiatartaléká t is, és
elkezdett gondolkozni, vajon mit jelent az, hogy vissza kell mennie az
Egyesü lt Kirá lysá gba.
Egy ú jabb tizenhá rom ó rá s repü lő ú t, és aztá n…? Amikor elhagyta az
orszá got, nem szá mıt́ ott rá , hogy vissza fog térni. Leszá llni a géprő l
Libby nélkü l, és Carla szemébe nézni – ez lenne a legszö rnyű bb dolog,
amivel valaha meg kellett birkó znia.

276

Má r csak egy há z van há tra a sajá tja elő tt. Es Libby nem lesz ott. Mit
akarnak elhitetni vele? Hogy fogolyként hazaszá llıt́ já k a lá nyá t?
Az Ingram nem épıt́ ett vezetékeket Dundee kö rnyékén. Sohasem já rt
ott.
Valaki, akivel korá bban ü zleteltek, az orszá gnak ezen a részén
tevékenykedik? Hogyan á llhatna ez ö sszefü ggésben azokkal a
helyekkel, ahol eddig já rt? Elege volt má r a kérdések halmozá sá bó l. A
kö zelgő
hazatérés szabad utat engedett a fá radtsá gnak.
Megdö rzsö lte az arcá t, és rá kattintott a repedezett, sá rgá ra festett
homlokzatra. Végignézte a képeket. Az ö sszes laká s és há z kö zü l ez
volt a legegyszerű bben berendezve. Az alsó szinten piszkos mentazö ld
szıń ű
falak. A nappali bú torzatá t egy dupla kanapé, egy tévé és egy
kerá miaszobrocská kkal teli vitrin alkotta. Fent a há ló szobá kban be
voltak hú zva a fü ggö nyö k. A nagyobbikban egy megsá rgult, huzat
nélkü li takaró hevert rendetlenü l a hatalmas dıv́ á nyon. Amikor jobban
megnézte, lá tta, hogy van ott valaki, a paplanba csavarodva.
Egy felnő tt, de azt nem lehetett kivenni, hogy nő vagy fér i. A testet
elrejtette a takaró , a fej a piszkos pá rná ba sü ppedt. De a legrémisztő bb
az volt a képben, hogy a fotó snak az ajtó ban kellett á llnia, és akkor
kellett
készıt́ enie a képet, amikor a lakó k aludtak. Ugy tű nt, a nő minden ú j
cıḿ nél egyre arcá tlanabbul hatol be a laká sokba. Es Easton Grey a
kö vetkező .
Való szıń ű leg bá rki is lakott a dundee-beli ingatlanban, még annyi ideig
él, amennyire Willnek szü ksége van ahhoz, hogy odaérjen. Rent
majdnem megmentette. Megengedi neki a nő , hogy a kö vetkező
helyszıń re idő ben odaérjen? Erő sen kételkedett benne.
Luke értelmetlen halá la bizonyıt́ ék a kegyetlenségü kre. Nyilvá nvaló an
hosszú ra akarjá k nyú jtani Will kıń ló dá sá t. Nem szá mıt́ , hogy nincs
bebö rtö nö zve; szép lassan megfullad.

277

Hogy is ne menne tová bb? Még ha minden okot meg is adtak rá , hogy
azt gondolja, Libby halott, tudjá k, hogy végig fogja csiná lni.
Carla telefoná lt. Egyikü k sem adott hangot a Will visszatérésével
kapcsolatos gondolatainak – pedig nyilvá nvaló an ugyanazon já rt az
eszü k.
Má r meghoztá k a dö ntést, hogy végigcsiná ljá k. Nem tehettek má st. Igy
viszont, hogy má r teljesen hiá bavaló nak tű nt az egész, nem volt mirő l
spekulá lni. A sivá r belenyugvá s szép lassan leépıt́ ette a
beszé lgeté seiket.
Mindig Carla intézkedett. Az ú j helyszıń t vette kiinduló pontul, és
á tnézte az Ingram legfontosabb ü gyfeleit, vannak-e arrafelé
kapcsolataik. Igy csiná ltá k, mió ta Libbyt elraboltá k, de ez a mó dszer
sehova sem vezetett.
Ambersonék, Strickék, Monró ék, Jacob Franks és dr. Ren – mind
meghaltak, mire Will megtalá lta az utcá kat.
Amikor letette a telefont, csiná lt valamit, amirő l nem szó lt Carlá nak.
Felhıv́ ta az emberrabló kat a mobiljukon. Rá akarta venni ő ket, hogy
beszélhessen Libbyvel; bá rmit megıǵ ért volna, ha beleegyeznek.
Még mindig foglalt volt.
A GPS szerint a gyilkos má r egy ó rá ja a reptéren volt. Remélte, hogy ez
azt jelenti, hamarosan felszá ll. Képtelen lenne ugyanazzal a géppel
utazni, mint ő . Lecsapta a laptop tetejét, lenyelt még pá r tablettá t, és
elvonszolta magá t a lépcső hö z.
Carla ú jabb hosszú éjszaká t tö ltö tt egyedü l az irodá ban. Amikor
kiment a mosdó ba, talá lkozott néhá ny alkalmazottal, akik éppen az
asztalukhoz igyekeztek, megnézni az e-mailjeiket, mielő tt
visszamentek volna a Remada vezérlő termébe. Will telefonja nem
szó lalt meg, mivel Nissa fogadta a hıv́ á sait, és Carla lehú zva tartotta az
ü res recepció redő nyét.
Mindazok utá n, ami tö rtént, ö rü lt, hogy egyedü l lehet. Mıǵ kereste a
nem létező vá laszokat, csak arra a beszélgetésre tudott gondolni, amit

278

Luke csalá djával folytat majd, és vá rta, hogy Will visszatérjen Libby
nélkü l.
Valaki bekopogott, olyan gyengén, hogy Carla elő szö r azt hitte, csak
képzelő dik. Felnézett a szá mıt́ ó gép képernyő jérő l, és vá rt. Ujra
hallotta a kopogá st.
‒ Igen? – Nem palá stolta nyugtalansá gá t.
Az ajtó kinyıĺ t, Nissa becsusszant a résen, majd csendesen becsukta
maga mö gö tt az ajtó t, mintha attó l félne, hogy valami kiszö kik a
szobá bó l.
‒ Mit csiná l még mindig itt? – Carla rá jö tt, hogy a kérdéssel felhıv́ ja a
igyelmet sajá t hosszú ra nyú lt ittlétére.
‒ Csak annyi, hogy kezd kicsit meleggé vá lni a helyzet, és rengetegen
akarnak Will-lel beszélni…
‒ Nyilvá n. Atadom neki, amikor legkö zelebb beszélek vele. – Amikor
Nissa nem adta jelét, hogy távozna, Carla mellkasá t valami feszıt́ eni
kezdte.
‒ Remélem, nem bá nja, de a legutó bbi beszélgetésü nk utá n az volt a
benyomá som, hogy nem akarja, hogy bá rki is zavarja. – A hangsú lybó l
egyértelmű en kiderü lt, milyen inoman fogalmaz. – Szó val pró bá ltam
elérni Willt a mobiljá n és otthon is… ‒ Szemü vegét feltolta az
orrnyergére, aká r egy mikroszkó pot, hogy jobban meg igyelhesse
Carla reakció já t.
‒ Mondtam, hogy Sussexben van csalá di ü gyben.
‒ Igen. Ott is pró bá ltam hıv́ ni, és nem igazá n értették, mirő l beszélek,
amikor elmondtam, amit ö ntő l hallottam. – Mikö zben megnyomta az
utolsó két szó t, felhú zta a szemö ldö két és félrebillentette a fejét.
Carla kinyitotta a szá já t, de az agya elsö tétü lt; az a rengeteg ébren
tö ltö tt ó ra tö rö lt minden hazugsá got, amit készenlétben kellett volna
tartania.
‒ Szó val csak gondoltam, elmondom, hogy felhıv́ tam a rendő rséget –
mondta Nissa megfeszü lő ajakkal.

279

47. fejezet
A taxi a Changi nemzetkö zi reptéren tette ki Willt; a gyó gyszerektő l
teljesen bó dult á llapotban volt. Mikö zben a tö bbi utas ide-oda
lö kdö ste a terminá lban, azon gondolkozott, vajon mennyi ká rt okozott
a tű z, és a rendő rö k ki tudtá k-e szedni Rent a székbő l. Délelő tt 10 ó ra
32 perc volt, és a gépe csak dél elő tt pá r perccel indul. Hanyagul
megbecsü lte, hogy kö rü lbelü l este tıź lesz, amikor megérkezik a
Egyesü lt Kirá lysá gba.
Kivette az automatá bó l a jegyét, és beá llt a sorba, hogy becsekkoljon.
Az aggodalom hatá stalanıt́ otta a fá jdalmat, és Will minden egyes nő re
felkapta a fejét. Képtelen lett volna még egyszer ugyanabban a
légtérben utazni vele. Azok utá n, ami Luke-kal tö rtént, kételkedett
benne, hogy vissza tudná fogni magá t. Gyorsan, de tü zetesen
megnézte a GPS-térképet. A nő t jelző pö tty megint eltű nt. Má r
biztosan a levegő ben van. Azt mondogatta magá nak, hogy az
á lmatlansá g és a sok gyó gyszer teszi paranoiá ssá .
Rendő rö k jö ttek-mentek a terminá lban. Kék egyenruhá k és piros
svá jcisapká k vegyü ltek az utasok kö zé. Há rom géppisztolyos fér it
szá molt meg. Ez az á ltalá nos gyakorlat, vagy baleset tö rtént? Vagy
mindez vá lasz Ren meggyilkolá sá ra?
Carla elismerte, hogy hazudott Will hollétérő l, de jó oka volt rá . Nissa
azonban nem elégedett meg ennyivel, még mindig ö sszefont karral
á llt, és megtagadta, hogy elvegye tő le a telefonkagyló t.
‒ Kérem, hıv́ ja vissza a rendő rséget. Mondja meg nekik, hogy tévedés
tö rtént.
‒ Elő szö r is, hol van Will? Vagy Anwart kéne megkérdeznem?
‒ Nissa, nincs idő m erre, mirő l beszél?
‒ Lefoglaltam a Cawly Manor-i szobá kat, ahova Will-lel és Libbyvel
kellett volna menniü k a hétvégén. Nyolc hó nap utá n ú jra megjelenik
itt, pá nikszerű en telefoná l ö sszevissza, és gyors utazá sokat szervez. Mi
tö rtént pénteken?
Carla azon gondolkozott, az utó bbi napok mely eseményeit
vá laszthatná

280

ki Nissa kıv́ á ncsisá gá nak kielégıt́ ésére, amelyek felszıń re hozá sa nem
tenne tö nkre mindent. Nem kocká ztathatta meg, hogy bá rmelyikrő l is
a rendő rséggel beszélgessen.
‒ Mi tö rtént, ami miatt nem akar hazamenni éjszaká ra, még ha azt
mondta is, hogy Will ott van? Persze még azelő tt, hogy megvá ltoztatta
a sztorit.
‒ Will itt volt velem szombaton korá n reggel. Megkérdezheti a
biztonsá giakat. – Olyan távolinak tű nt most az a nap, hogy szinte ő
maga is kételkedett, való ban ıǵ y tö rtént-e. – Megmondtam, hogy
mindent meg tudok magyará zni, de bıź nia kell bennem, és vissza kell
hıv́ nia a rendő rséget.
‒ Aztá n meg elő szedet velem valamilyen aktá kat, hogy ne legyek
ú tban, amikor Anwar megjö n.
‒ Szó val errő l van szó . Azt hiszi, hogy Anwar és én…?
Nissa felvonta a szemö ldö két. – Nem titok, hogy odavan ö nért. Will
mesélt arró l az estérő l, amikor mindketten berú gtak. Lehet, hogy Will
elhessegette a gondolatot, de én pontosan tudom, milyen meggyő ző
tud lenni Anwar. – Tekintetét csak célzá sként lehetett értelmezni.
‒ Maga és Anwar együ tt vannak?
‒ Voltunk, régen, azon a thaifö ldi ú ton. Má r vége.
Carla kételkedett benne. – De Anwar mindig rosszul mondja a maga
nevé t.
‒ Nem. Maga mondja mindig rosszul a nevemet.
‒ Nessá nak hıv́ já k?
‒ Ne nézzen teljesen hü lyének. Tudom, hogy azért csiná lja, hogy
idegesıt́ sen.
‒ Nem, azért hıv́ tam mindig Nissá nak, mert azt hittem, ez a neve. Will
miért nem javıt́ ott ki soha?
‒ Ez volt a mi belső poénunk, Will viccesnek talá lta. De én tudom, hogy
azért csiná lja, mert mindig is féltékeny volt a szakmai kapcsolatunkra.

281

Carla tudta, hogy ezeket a baná lis dolgokat félre kell sö pö rnie. Ha
engedi, hogy ez tová bbgyű rű zzö n, ez a sok kis félreértés fogja
leleplezni mindazt, amit négy napja védelmez. Tenyerével
hatá rozottan az asztalra csapott. – Kérem, igyeljen ide. Nem
szabadultam meg Willtő l. Semmi esetre sincs viszonyom Anwarral, de
muszá j felhıv́ nia a rendő rséget, és megá llıt́ ani ő ket, mielő tt ideérnek.
Ha azt mondaná m, hogy valakinek az élete fü gg ettő l, megtenné a
kedvemé rt?
A sor egy darabig gyorsan haladt, aztá n Willnek végig kellett
hallgatnia a becsekkolá st intéző iatal, kıń ai alkalmazott és a sor elején
á lló vá randó s lá ny kö zö tt folyó élénk tá rsalgá st. A lá ny tová bbhaladt,
mire a mosoly eltű nt a iú arcá ró l. Vá llá ná l megrá ntotta homokszıń ű
zakó já t, csukló já t elő retolta, és kétkedve elvette Will jegyét és
ú tlevelét. Will ú gy sejtette, mostanra má r eléggé leharcoltan nézhet ki.
A srá c leheletvékony fekete bajusza hullá mzott, mialatt hangosan
sorolta és ellenő rizte a szá mıt́ ó gépén Will ú tlevelének adatait.
Bizonytalanul bó lintott, és mosolya halvá nyan visszatért. Ekkor
megszó lalt Will telefonja.
‒ Carla?
‒ Will?
Egy pillanatig erő lkö dö tt, hogy beazonosıt́ sa a hangot. – Nessa, hogy
szerezte meg ezt a szá mot?
‒ Mrs. Frost adta meg az elő bb. Hol van?
Teljesen ö sszezavarta, hogy itt, ezen a helyen beszél Nessával. Carla
biztosan nem avatta be a tö rténtekbe. – Intézkedem egy ü gyben… Mit
mondott a feleségem?
‒ Semmit, de megengedte, hogy megkérdezzem, jó l van-e. Jó l van?
‒ Persze. – Erezte, hogy testébő l má r kiveszett az ú jabb adag
fá jdalomcsillapıt́ ó hatá sa. – Minden rendben.
Miutá n Nessa letette, ká bultan meredt a telefonra.
Nessa visszatette a kagyló t a helyére.

282

‒ Most még egyet kell telefoná lnia. – Carla ú jra felemelte a kagyló t.
‒ Nem. Nem kell. Nem hıv́ tam fel a rendő rséget.
Carla egy pillanatra lehunyta a szemét.
‒ Lá tni akartam, hogy reagá l. Bocsá nat. – Nessa végignézett Carla
á polatlan kü lsején. – Nem értem, mi tö rténik, de valami nagyon nem
stimmel. Segıt́ hetek valamiben?
‒ Igen. Menjen haza, és senkinek ne szó ljon errő l egy szó t se, még
Keironnak se.
‒ Felad csomagot a gépre, Mr. Frost?
Will megrá zta a fejét, és még erő sebben markolta a laptopot.
‒ Atfá radhat a vá ró ba.
Valaki a iú fü léhez hajolt. Egy idő sebb, magasabb kıń ai fér i, aki
lá tható an csak egy szó t akart mondani neki. Kék inget viselt, de a
névvel ellá tott kitű ző , amelyet má sok hordtak, hiá nyzott az első
zsebérő l. A becsekkolá st intéző iú gyorsan bó lintott, és Will mö gé
nézett, hogy a kö vetkező utasra mosolyogjon, mıǵ a má sik fér i oldalra
terelte Willt.
Futó lag megnézte az arcá t, és merengve rá gó zott, mintha Will lenne az
ıź , amit be kell azonosıt́ ania. – Kérem, jö jjö n velem. – Udvarias volt, de
nem kérte. Felmarkolta Will ú tlevelét és jegyét, és fejével a pult
mö gö tti ajtó ra bö kö tt.
‒ Van valami probléma?
‒ Kérem, jö jjö n velem. – A fér i nem vá ltoztatta meg a hanglejtését, és
Will torká ra szegezte a tekintetét, mıǵ vá rt.
Will kö vette a pult mö gé, és az ajtó n keresztü l egy betonfolyosó ra
értek, amely erő s kontrasztban á llt a terminá l csillogá sával. Egy sor
piros ajtó volt végig a jobb oldalon. A fér i kinyitotta az első t, amihez
odaértek, és intett Willnek, hogy lépjen be.
48. fejezet

283

Will egy hatalmas, rovarirtó tó l bű zlő szobá ban talá lta magá t. Csak egy
alacsony asztal volt benne, rajta két ü res tésztá s papıŕ doboz, mellette
két plü ssborıt́ á sú , zö ld szék. Pró bá lt nyugodt maradni. Altalá nos
gyakorlat, hogy talá lomra ő rizetbe vesznek utasokat? Nem
csodá lkozna, ha ő t szú rtá k volna ki, biztosan elég riasztó a kinézete.
A fér i gyorsan megmotozta, majd anélkü l, hogy bá rmit is mondott
volna, eltű nt az ú tlevelével és jegyével, és becsukta maga mö gö tt az
ajtó t.
Will nem tudta kiű zni a fejébő l a felfegyverzett rendő rö k lá tvá nyá t a
terminá lban, és az okot, ami miatt feltehető en ott voltak. Az arca fent
van az interneten. Mennyi idő telhetett el, mió ta eljö tt Chicagó bó l? Ugy
szá molta, kicsivel tö bb mint huszonnégy ó ra.
Fü lelt, hogy kulcsra zá rjá k-e az ajtó t, de csak a fér i távolodó léptei
hallatszottak.
Aztá n egy idő sebb kıń ai fér i lépett be az ajtó n, ugyanolyan ruhá ban,
mint az elő ző . Pocakja volt, ő sz haja, magasan ıv́ elt szemö ldö ke. Nem
szó lt egy szó t sem, de intett, hogy Will mutassa a laptopjá t. Az asztalra
helyezte.
‒ A gépem nemsoká ra felszá ll. Elmondaná , mirő l van szó ?
Magas Szemö ldö k bó lintott, felkapta a laptopot, és elhagyta a szobá t.
Will érezte, ahogy a pá nik lü ktet a halá ntéká t á tszelő érben. Tö bbek
kö zö tt Ren honlapjá t nézte meg utoljá ra. Rá keresett a nevére,
kö zvetlenü l azutá n, hogy megö lték.
Vá rt, néhá ny má sodpercenként az ó rá já ra pillantva. Tö bb mint tıź perc
telt el, mió ta kiemelték a sorbó l a becsekkolá sná l. Lekési a gépet, ha
tová bbra is itt tartjá k. Fá jt a há ta, de nem bıŕ t leü lni.
Magas Szemö ldö k a laptop nélkü l tért vissza. – Erre jö jjö n, kérem.
Kö vette vissza a folyosó n, aztá n balra fordultak, egyre távolodva a
becsekkolá shoz vezető ajtó tó l. Két lá ny á llt az egyik ajtó ná l, halk
beszélgetésü k tová bb halkult, amikor elhaladtak mellettü k. Will olyan
nehéznek érezte a lá bá t, mintha hó torlaszon gá zolna á t.

284

Magas Szemö ldö k kinyitott egy má sik ajtó t, és intett neki, hogy
menjen be.
A fémdetektorok má sik oldalá n talá lta magá t, ahonnan a business-
vá ró ba lehetett tová bbmenni. A laptopja éppen kijö tt a rö ntgen aló l.
Magas Szemö ldö k visszaadta az ú tlevelével együ tt.
‒ Kö szö njü k, Mr. Frost.
Will nem érezte magá t biztonsá gban, mıǵ meg nem kezdő dö tt a
beszá llá s.
A gép késve indult, az ajtó k végig nyitva voltak, és kö zben
végigpö rgette az ö sszes elképzelhető okot, amiért még mindig a
kifutó pá lyá n dekkolnak.
Késleltetik a felszá llá st, amıǵ a gyilkossá gok gyanú sıt́ ottjá t keresik?
De amikor végre bezá rtá k az ajtó kat és elkezdtek há trafelé gurulni,
érezte, hogy a remény utolsó cseppjei is elapadnak benne. Mindjá rt
messzire viszik Libbytő l, és a kö ztü k lévő távolsá g még nagyobbra nő .
A kerekek elvá ltak a kifutó pá lyá tó l. Olyan érzés volt, mintha elengedné
Libbyt.
Pope és Weaver á taludtá k a repü lő ú t nagy részét, és csipá san
vá ndoroltak keresztü l a London Heathrow-n, mıǵ testü k és agyuk
lassan ú jra mű kö désbe lépett.
Pope megnézte a telefonjá t. Két ü zenet Mrs. Frosttó l; most nem akart
vele beszélni. A nő azt tudakolta, pontosan hol vannak. – Kérdezzü k
meg az informá ció ná l, hol tudunk kocsit bérelni.
Weaver ú gy hurcolta a vá llá n a kameratá ská já t, mintha egy hullá t
cipelne. – En még mindig azt gondolom, repü lő vel kéne mennü nk.
‒ Má r megbeszéltü k. Semmi értelme kö vetni ő ket Dundee-ba.
Fogalmunk sincs, mibe sétá lunk bele, amıǵ meg nem jelenik az ú j cıḿ .
‒ Es biztos vagy benne, hogy nem csak valami rosszkor rá d tö rő
együ ttérzés miatt gondolod ıǵ y?

285

‒ Milyen kö zel mehetü nk anélkü l, hogy mindent kocká ra tennénk? Az
egyetlen dolog, amit biztosan tudunk, hogy hol van az utolsó há z. Carla
Frost online kampá nyá bó l legalá bb annyi kiderü lt, hogy helyi
érdekekért kü zd Hanworthben. Mekkora lehet egy angol falu?
Bérelü nk egy autó t, odamegyü nk, kö rbekérdező skö dü nk, felmérjü k a
terepet. Ismernü nk kell minden lehetséges menekü lő ú tvonalat,
mielő tt a hıv́ atlan vendég megérkezik.
Weaver nem vá laszolt.
‒ Aztá n becsekkolunk a legkö zelebbi hotelba, és vá rjuk, hogy a GPS
megmondja nekü nk, ez pontosan mikor fog megtö rténni.
‒ Ha odamegy egyá ltalá n. Nem tudhatjuk biztosan.
‒ Ez az utolsó há z a honlapon.
‒ Igen, de ki a célpont?
A kérdés jogos volt. – Tudjuk, hogy Frostnak vissza kell jö nnie. Ki
tudja, mivel fogja vá rni a nő ?
‒ Van egy olyan érzésem, hogy nem a lá nya lesz az.
Amint felvették az utazó magassá got, Will kinyitotta a laptopjá t, de
tudta, hogy tová bbi utasıt́ á sokra ú gysem szá mıt́ hat, amıǵ le nem szá ll
a gép Dundeeban. Carla lefoglalta a jegyét a gatwicki já ratra.
Kö rü lbelü l hat ó ra mú lva érkezik, vagyis hajnali ö t kö rü l.
Pró bá lt a képernyő re fó kuszá lni, mikö zben megnézte, van-e
ö sszefü ggés a korá bbi á ldozatok és az ú j cıḿ kö zö tt, de a sok
fá jdalomcsillapıt́ ó és a kimerü ltség utol akarta érni. Ahogy a repü lő
zú gá sa eltompult, és gondolatai elkalandoztak, egy arc jelent meg
elő tte. A fehér, vá llig érő hajú fér ié, akivel a chicagó i laká sbó l
menekü lve talá lkozott – de most má s ö sszefü ggésben.
Egy albumborıt́ ó n. Ugy nézett ki, mint Jimmy Farina Jr., a hetvenes
évekbeli bá rénekes, akit Carla annyira szeretett. Pá r cédéje ott volt a
nyá ri lakban. Ezért volt olyan ismerő s. A sok nagy rejtély kö zö tt
megbú jó apró rejtély szü rreá lis megoldá sa volt az utolsó félig értelmes
gondolata, mielő tt á lomba zuhant.

286

Fokró l fokra ébredt fel. Kö rbepillantott az utastérben, nem lá tja-e a nő
anorexiá s alakjá t valahol a kö zelben ‒ vá ltott mű szakban dolgozott a
rá kkal, amelynek széteső teste egyre gyorsabban haladt kö rbe a
festékesbö dö n aljá n.
Will egyedü l maradt a parton, és vigyá zott rá , akkor is, amikor má r
nem ment kö rbe-kö rbe. Mozdulatlan sö tétkék testét bepettyezte a
cellá ja falá ró l lekapart festék. A ronda sirá ly még mindig kö rö zö tt
felettü k, de Will jó mélyre eltemette a rá kot, hogy a madá r ne á shassa
ki. Befedte homokkal az ü reget, nedves ruhá ja szorosan a testére
tapadt, és a szél eső t fú jt az arcá ba.
A kis ö bö lben tett lá togatá sai utá n á ltalá ban nem akarta megmá szni a
szá ztizenhá rom lépcső fokot vissza, a há zhoz. Aznap délutá n rá jö tt,
hogy ennek semmi kö ze a lépcső hö z.
Mielő tt a szü lei ott hagytá k a parton, megfordult, és lá tta, hogy az apja
még mindig ott á ll. Az anyja má r elő rement a piknikkosá rral és a
feltornyozott pokró ccal, a lépcső felé igyekezett. De legélénkebben
arra emlékezett, ahogy az apja merengve nézi a foglyot a
festékesbö dö nben.
Pipá já t a szá já ba szorıt́ va, higgadt távolsá gtartá ssal igyelte az á llatot.
Will rá jö tt, hogy ő t is pontosan ugyanıǵ y szokta igyelni.
Akkor ú gy érezte, hıv́ atlanul érkezett az apja életébe, mintha
véletlenü l pottyant volna éppen ide, és ugyanolyan gyá moltalan, mint
az á llat, akit az elő bb temetett el a parton. Attó l a pillanattó l kezdve
addig a napig, amikor az ö regek otthoná ban lá tta a holttestét, az apja
sosem adott rá okot, hogy kételkedjen ebben a benyomá sá ban.
Amikor az ujjai hozzá értek a kézfejéhez, nem borzadt el.
Tú l korá n ment el az apja. Will még meg akarta neki mutatni, hogy
képes a sajá t ú tjá t já rni.
‒ Tedd vissza a vıź be, Will. Hadd má sszon egy kő alá meghalni.
Tam ó vatosan kinyú jtotta ö sszekö tö zö tt lá bá t. Minden alkalommal ezt
tette, amikor fö lébredt, mielő tt a kimerü ltség ú jra erő t vett volna rajta.
Volt egy kis mozgá stere a boká já ná l. Remélte, talá n van elég ereje

287

odakú szni a meglazıt́ ott dró thoz, és kipréselni magá t a ketrecbő l.
Kilencven fokban elfordıt́ otta a testét, hogy kilessen, keresztü l a
homá lyon.
A Sová ny Ember még mindig ott ü lt és igyelt.
Bá rmit is csiná ltak a lá nnyal, biztos volt benne, hogy vele is ugyanazt
akarjá k tenni. Az apja igyelmeztette, hogy az éjjeli emberek
veszélyesek, a nő vérének is megmondta. De egyikü k sem tö rő dö tt vele.
Valami tö rtént Songsudával, miutá n együ tt volt azokkal a fér iakkal.
Tö bbé má r nem volt ugyanolyan, amikor visszajö tt hozzá juk.
Tam nem szeretett arra gondolni, mennyire megrémıt́ ette a nő vére,
amikor megragadta, és azokat a furcsa hazugsá gokat suttogta a fü lébe.
Néha meg tudta győ zni magá t, hogy csak egy rossz á lom volt az egész.
Songsuda azt mondta neki, hogy az anyja becsapta, és hogy ő az igazi
anyuká ja. Amikor kimondta ezt, arcá t a tenyerébe fogta, krémes nyá l
gyű lt a szá ja sarká ba, és mélyen a szemébe nézett. Aztá n az apja
durvá n megü tö tte. Az anyja pedig az apjá t ü tö tte apró ö klével, és
mindenki sıŕ t.
Aztá n az apja kivonszolta Songsudá t a laká sbó l.
Azó ta senki sem beszélt arró l, ami akkor elhangzott. Csak amikor
á tnézte Songsuda dolgait, és megérintette, megszagolta a régi
iskolá sruhá it, akkor érezte ú gy, hogy az a délutá n való ban megtö rtént.
Nem tudta elképzelni, hogy valaha is ú gy fogja érezni, mintha ne lett
volna való sá gos, ami éppen most tö rténik vele.
49. fejezet
Bá r augusztus volt, Will a repü lő rő l leszá llva érezte, hogy Anglia
hű vö sebb levegő je a csontjá ig hatol. Ahogy keresztü lsétá lt a
csomagkiadó terü leten, reszketése erő sö dö tt, és rá jö tt, hogy ez valami
má st jelez, nem a hő mérséklet-vá ltozá st. A repü lő n észrevette, hogy
ha felhú zott lá bbal alszik, enyhü l a há tfá já sa. De miutá n tizenhá rom
ó rá t tö ltö tt ugyanabban a testhelyzetben, a hirtelen mozgá s sokkolta a
szervezetét. Epp idő ben ért ki a mosdó ba há nyni. Olyan érzés volt,
mintha a fá jdalom kinő tte volna.

288

Megcsö rrent a mobilja.
‒ 10.40-kor szá ll fel a géped. El kéne érned. A nő egy ó rá ra feltű nt a
GPS-en, mielő tt felszá llt volna, de most megint a levegő ben van –
tová bbıt́ otta Carla az informá ció t.
Will egyik vá llával nekidő lt a fü lke falá nak, testét még mindig rá zta a
hideg, de az arca lá ngolt. – Melyik terminá l?
‒ A.
Egyikü k sem akarta tudomá sul venni a tényt, hogy Will ú jra Angliá ban
van.
A szá já ba ö ntö tte az utolsó fá jdalomcsillapıt́ ó kat, négy tablettá t rá gott
egyszerre, mikö zben felpattant. – Még hat ó ra… ‒ Atgondolta, hova is
repü l, és mi kö vetkezik az érkezése utá n. – Szö rnyen rosszul hallak. Le
kell tennem.
Lerakta. Ugy érezte magá t, mint akit megmérgeztek, kétségbeesetten
aludni vá gyott.
Hét ó rával késő bb Dundee szerény reptere elő tt á llt a szakadó eső ben.
Egy tá bla tudtá ra adta, hogy megérkezett a golf hazá já nak kapujá hoz.
Hajnali 5
ó ra 18 perc volt, és a hamuszıń ű felhő k gyorsan bevakoltá k a fehér
repedéseket a nappali vilá gossá gon. A cseppek lepattantak a já rdá ró l,
mıǵ ő egy ü resen á lló fedett vá ró ban á csorgott. Egyik kezével az
ü vegnek tá maszkodott, a szél behorpasztotta szorosan becipzá razott
bő rdzsekijét.
Taxinak se hıŕ e, se hamva.
‒ Itt vagyok, de ennyi volt – mondta, és kö zben tudatosult benne, hogy
nem hallotta a madarakat, amikor a vonal tú lvégén felvették a telefont.
A vıź végigszaladt a fedett vá ró há tuljá n, és hangosan lecsö ppent.
‒ Beteg vagyok, kó rhá zba kell mennem. Má r nem hiszek benne, hogy
Libby még életben van. Amit azzal a iú val csiná ltak… ‒ Beszıv́ ta a
levegő t, lélegzete remegett a dü htő l. – Folytathatjá k, de én nem fogom.

289

Addig nem, amıǵ nem tudom biztosan, hogy életben van. Tudjá k a
szá momat. Hıv́ janak fel, ha van bizonyıt́ ékuk.
‒ Beszéljen. – Fér ihang volt, a szó szinte felismerhetetlen.
‒ Mit mond? – Will azt hitte, félrehallotta, és kö zelebb nyomta a mobilt
a fü léhez. A má sik fü lét befogta az ujjával, és bandzsıt́ ott, hogy kizá rja
az eső lá tvá nyá t és hangjá t.
‒ Ki az? – A nő i hang ká bult volt, és érzelemmentes.
‒ Lib?
‒ Apa? – Olyan torz volt a hang, mintha tö bb szű rő n keresztü l jutna el
hozzá , mégis elég ismerő s ahhoz, hogy a kö nnyek azonnal
elhomá lyosıt́ sá k a lá tá sá t.
‒ Lib. Jó l vagy? – Will arra szá mıt́ ott, hogy a hıv́ á s mindjá rt
megszakad.
Nem érkezett vá lasz. Aztá n rá jö tt, hogy Libby sıŕ , és zokogá sával
kü zdve igyekszik valamelyest érthető en kifejezni magá t. – Beszélj
hozzá m, Lib. Bá ntottak?
Alig hallott valamit a zajtó l.
‒ Lib? – Lekuporodott, fü lét teljesen rá tapasztotta a telefonra. –
Beszé lj.
Visszatartott mindent, levegő t, vérkeringést, fá jdalmat, hogy megértse
azt a néhá ny tisztá n felbugyogó szó t.
‒ …jó l bá nnak velem. Nem bá ntottak.
Semmi má st nem tudott kivenni a sistergésbő l.
‒ Beszélj hangosabban – kérte Will.
Az utolsó hang egy hosszú , fémes csikorgá s volt, majd egy csattaná s,
mintha egy zsanér erő lkö dö tt és egy ajtó becsapó dott volna.
A hıv́ á s megszakadt, és az eső ú jra beö mlö tt Will fü lébe. Rá jö tt, hogy a
vizes já rdá n térdel; ú jabb vıź esés zú dult mellé nagy robajjal a vá ró

290

tetejérő l. Egy taxi á llt meg elő tte, fényei égették csukott szemét.
A rongyot visszatö mték Libby szá já ba, és a csuklyá t is visszahú ztá k az
arcá ra. Két meleg tenyér taszıt́ ott rajta egyet a vá llá ná l, ú gyhogy most
megint a há tá n fekü dt. Az apja hangja csak halluciná ció volt?
Nem tudta volna megmondani, mió ta szedá ljá k le ıǵ y, és csak nemrég
kezdett egy má sik helyen ébredni. A csuklyá n keresztü l is érezte a
rongysző nyeg szagá t. Atható ká trá nyszag á radt belő le. Azt is
meg igyelte, hogy bö rtö nének ajtaja fémbő l van; hallotta, hogy
fü lsü ketıt́ ő hangot ad, amikor becsapó dik. Erzékelte az utcá ró l
beszű rő dő forgalom elmosó dott zajá t, de tudta, hogy nincs ereje elég
hangosan kiabá lni a szá já ba tö mö tt rongyon keresztü l.
A madarak eltű ntek, a levegő t és a fö ldet melegnek érezte. Gondolatai
ö sszekuszá ló dtak, és nem tudta, nyitva vagy csukva van-e a szeme.
Combjá nak arra volt szü ksége, hogy kinyú jtó ztassa a lá bá t, mintha
hosszú ideig aludt volna. Eszrevette, hogy a kezét most a teste elő tt
kö tö zték ö ssze, és boká it is szorosan egymá shoz rö gzıt́ ették.
El akarta mondani az apjá nak, mi tö rtént vele. De tudta, milyen
tehetetlennek érezné magá t, és nem akarta megadni foglyul ejtő jének
az ö rö met, hogy a neki okozott fá jdalmat felhaszná lhassa céljai
elé ré sé re.
Tényleg beszélt vele?
A gondolatok sú lya kifá rasztotta, erő lkö dő lélegzést hallott, de nem a
sajá tjá t. Azt hitte, hogy aki az ajtó t becsapta, kint van. Most azt érezte,
hogy megérinti. Vagyis bent van. Ujra megfeszıt́ ette a testét, és
ö sszeszorıt́ otta a szemét, amikor az érdes ujjak megtapogattá k a
harapá snyomot a vá llá n.
Emlékezett, milyen volt a vaddisznó nedves orra, amikor nekinyomta a
ledő lő téglá knak; felidézte, milyen hangot adott ki, amikor betö rte a
fejé t.
Tudta, ez az utolsó esélye, hogy megvédje magá t. Feltolta magá t, arca
nekinyomó dott egy á llnak vagy egy kö nyö knek. Orrlyukakbó l érkező
morgá st hallott, felugrott ü lő helyzetébő l, és araszolni kezdett a
térdén. Az ajtó t célozta meg. Tudta, hogy ott van valahol elő tte.

291

Feltartotta ö sszekö tö zö tt kezét; lá bszá ra fémen sú rló dott, ahogy rö vid
lépésekben haladt, megkö tö zö tt boká já t vonszolva maga utá n. Teste az
ajtó nak ü tkö zö tt, amely meghajlott ugyan, de nem nyıĺ t ki.
Osszekö tö zö tt kezével kilincs utá n kutatott, de kö rmével csak a sima
acélfelü letet kaparta.
Még erő sebben nekicsapta magá t az ajtó nak, má r amú gy is sebes vá lla
ö sszezú zó dott az ü tkö zéskor. Ezú ttal az egyik ki is fordult.
Ujjak kú sztak a csıṕ ő jére, de Libby durvá n há travá gott a kö nyö kével,
és érezte, hogy eltalá lt valakit. A kezek elengedték, mire fejjel elő re
kiesett az ajtó n. Halá ntéka a betonnak ü tő dö tt, jobb fü lére
megsü ketü lt, de tová bbkú szott.
Aztá n, ahogy egyre távolabb kerü lt a fogva tartó já tó l, Libby rá jö tt,
miért nem ü ldö zi. Nem volt rá szü ksége. Nem kellett sietnie.
Fehér villaná sokat lá tott az á llá ná l, a csuklya meglazult. Ahogy
má szott, hevesen ide-oda rá zta a fejét. A csuklya végü l leesett. Hű vö s
levegő és fény á rasztotta el az érzékeit. Kö rbepillantott a szobá ban, és
visszanézett abba az irá nyba, amerrő l jö tt. Egy alak lépdelt felé
nyugodt tempó ban. Fekete gumibotot tartott a kezében.
Mielő tt kinyithatta volna a szemét, egy hangot hallott, mintha gyapjú
csikorgott volna a fogain, majd valami meleg csö rgedezett le az arcá n.
50. fejezet
‒ Beszéltem Libbyvel. – Will a taxi há tsó ü lésébe sü ppedt.
Nem érkezett hallható vá lasz Carlá tó l, de vá rt néhá ny pillanatig.
‒ Csak pá r szó t, de biztosan ő volt az.
‒ Mit mondott?
A taxi ablaktö rlő i hangosan vá gtak ki félkö rö ket az eső bő l.
‒ Elég rosszul hallottam. De felismerte a hangom. Ugy hallottam,
mintha má shol lenne.
‒ Biztos vagy benne, hogy ő volt?

292

Ahogy egy pillanatra ú jra erő re kapott, a kétség apró hullá má t érezte
emelkedni a mellkasá ban. Nem. Az nem lehet, hogy téved. – Biztos,
hogy ő
volt. – A kurzort a laptop nedves képernyő jén lá tható képre
irá nyıt́ otta.
Ujat nem tudott meg, de a piros pö tty megjelent Dundee GPS-
té rké pé n.
‒ Ez a bizonyıt́ ék, hogy igazam volt. Bá rmit megtesznek, hogy
végigcsiná ld.
Libby él. Ebben a pillanatban ez volt minden, amibe kapaszkodhattak.
‒ Taxiban ü lö k, a vá ros felé megyek. – Felegyenesedett, és kibá mult az
ablakot á ztató eső n keresztü l. Lá tta a golfpá lyá k sö tétzö ld pacá it a
horizont alatt.
‒ Megá llt az egyetem kö zelében.
A taxi a já rdával ellá tott fő utca szélén tette ki. Azzal a gyű rö tt brit
papıŕ pénzzel izetett, amit a szingapú ri dollá rok mö gé gyö mö szö lt be,
és az ajtó hoz nyú lt, hogy kinyissa. A sofő r kipattant, és kinyitotta neki.
Eddig alig lá tott belő le valamit, de amikor Will felá llt, most elő szö r
megnézte elgyö tö rt voná sait.
‒ Nincs szü ksége segıt́ ségre? – A kérdést megfontoltan, sietség nélkü l
tette fö l, hangja dallamosan csengett. Ezü stö s bajusza ö sszeért á polt
szaká llával, ıǵ y a szá já bó l semmi sem lá tszott. Halvá nykék szemével
fü rkészve nézett Will szemébe.
Tudta, hogy nem a laptopra gondol. – Nem, jó l vagyok.
‒ Biztos? Ugy tű nik, elég nagy bajban van. Akarja, hogy felhıv́ jak
valakit?
‒ Nem. – Atgondolta, mit hallhatott a sofő r a Carlával folytatott
beszélgetésbő l. – Kérem, ne.
A fér i alig észrevehető en bó lintott. – Akkor vigyá zzon magá ra. –

293

Rö vid ideig még a szemébe nézett, aztá n visszaü lt a taxijá ba.
Még mindig él.
Carla teleszıv́ ta a tü dejét levegő vel, mintha elő szö r tette volna napok
ó ta.
Aztá n megkö nnyebbü lt zokogá s kıś éretében ú jra kiszakadt belő le.
Kü zdö tt, hogy bent tartsa a sıŕ á st. A megpró bá ltatá soknak még
messze nem volt vége, de á tmenetileg megszű nt a félelme, hogy hiá ba
kö vetik az emberrabló k utasıt́ á sait.
Ujra és ú jra gyorstá rcsá zta a szá mukat, de minden alkalommal
foglaltat jelzett. Muszá j beszélnie vele. El kell mondania neki, hogy
mindent megtesznek, amit tudnak, hogy kiszabadıt́ sá k.
Még két cıḿ volt há tra, a sajá t otthonukkal együ tt. Hirtelen nagyon
kö zelinek tű nt az idő pont, amikor végre kiderü l, miért gyö tö rték ő ket
idá ig. Felnézett a tévére. Nem tö rtént elő relépés az embervadá szat
sorá n.
Az ö sszes csatorna ugyanazt a tö rténetet és fantomképet mutatta.
Will megá llt az Overgate bevá sá rló kö zpont ü vegajtajá ná l, de zá rva
talá lta.
Kilencig nem nyit ki. Az eső rézsú tosan beesett a kapualjba.
Becipzá razta a laptopjá t a dzsekije alá , majd nekiiramodott
menedéket keresni.
Kikerü lte egy utcatisztıt́ ó autó forgó , kö r alakú keféit; dzsekis vezető je
a mű szerfal fö lé gö rnyedt, és jobbra kormá nyozta a já rmű vet a West
Marketgaitre. Will remélte, hogy talá l egy helyet, ahol koffeint tö lthet
magá ba. Az utcá n régi há zak és ú jabb, ö temeletes épü letek á lltak
vegyesen, de még minden zá rva volt. A szakadó eső elő l egy modern,
betonbó l épü lt metodista templom kapualjá ba kellett bemenekü lnie.
Libby hangja megadta neki azt a doppingot, amire szü ksége volt.
Megfordult, hogy a há tá t érje az eső , és amikor felemelte a laptopot,
hogy kinyissa, észrevett egy horpadá st és egy sö tét foltot az egyik
oldalon.

294

Majdnem elfelejtette, hogy volt az az incidense azzal a szingapú ri
rabló val. Nekitá masztotta a laptop szélét a falnak, bekapcsolta, mire a
képernyő megremegett, majd elsö tétü lt.
Ne most. Lehet, hogy lemerü lt? Most sehogy sem tudta volna
kiderıt́ eni, hogy a haszná lt gépet és tö ltő t jó okkal adtá k-e zá logba. A
laptop ezek
szerint elő bb szétesett, mint ő . Pá rszor megrá zta. Ilyenkor minden
hely zá rva van. Hol tudna internetezni? Ujra megrá zta a gépet.
A képernyő vibrá lt és vilá gıt́ ani kezdett. Will nem tartott szü netet,
hogy nyugtá zza megkö nnyebbü lését, gyorsan megnyitotta a honlapot,
majd a kurzort a dundeei há zra irá nyıt́ otta.
Stirling utca 18.
Dundee
DD1 3HT
Megnyitotta a GPS-térképet, és megbizonyosodott ró la, hogy a nő ott
van.
Carla a padló rezgésébő l tudta, hogy valaki van odakint. Lehalkıt́ otta a
tévét a távirá nyıt́ ó val, és fü lelt.
Majdnem reggel hat ó ra volt. A Remada-projektet felü gyelő
beosztottak má r biztosan hazamentek aludni, mielő tt egy ó ra mú lva
folytatjá k a munká t. A takarıt́ ó k csak péntekenként jö nnek. Egy
biztonsá gi ő r lehet még itt?
Carla felkapta a telefont, és tá rcsá zta a biztonsá gi ő r szá má t. Egy á rny
suhant keresztü l a recepció pultjá nak leengedett redő nyén. Valaki ott
á ll kint. Carla nézte, ahogy az illető lenyomja a kilincset. Kulcsra zá rva
tartotta. A biztonsá gi ő r felvette a telefont.
‒ Ki jö tt fel? – Mikö zben belebeszélt, egyre szorosabban markolta a
kagyló t.
‒ Minden rendben, Mrs. Frost. Csak a reggeli érkezett meg, amit
rendelt

295

– nyugtatta meg a biztonsá gi ő r vidá man.
‒ Nem rendeltem semmilyen reggelit, és megmondtam, hogy
illetéktelen személyek nem jö hetnek erre az emeletre.
‒ Megértettem – mondta az ő r, és hangja megkeményedett –, de mivel
személyzeti belépő ká rtyá ja van…
‒ Kinek?
‒ Mr. Imannek.
‒ Mr. Iman az?
‒ Igen. Azt mondta, má r vá rja.
Anwar nyilvá n még mindig gyanakszik, szeretné tudni, mit
rejtegetnek, és most mindent megtesz, hogy kiderıt́ se.
‒ Rendben… elnézést. – Carla visszatette a kagyló t a helyére, és az
ajtó hoz ment.
El fogja kü ldeni. Semmi esetre sem tesz mindent kocká ra az utolsó
pillanatban. De bá rmilyen rö vid idő be is telik majd visszautasıt́ ani
Anwart, ö rü lt, hogy végre egy bará tsá gos arcot lá that.
Kinyitotta az ajtó t, és ott á llt Anwar, makulá tlan, olıv́ azö ld
gyapjú ö ltö nyben, két papıŕ zacskó t szorongatva.
51. fejezet
Will lefordult a West Marketgaitrő l a Candle kö zre, és má r feladta,
hogy talá l taxit. A Stirling utca az egyetem mö gé volt eldugva, és mıǵ
kocogott a laptopró l memorizá lt ú tvonalon, cipő je cuppogott és
klaffogott a nedves já rdá n.
Ruhá ja teljesen á tá zott, az eső elhomá lyosıt́ otta a lá tá sá t ‒ a cseppek
ö sszegyű ltek a szemö ldö kén, majd végigcsorogtak az arcá n. A
gyó gyszerekhez hamar hozzá szokott, és má r nem tompıt́ ottá k a
nehézkes já rá s okozta fá jdalmat.
Egy autó lö khá rıt́ ó ja belevá gott a sıṕ csontjá ba, amikor hazardıŕ ozva
á thaladt a zebrá kon és piros lá mpá kon. Egy pillanatra megá llt, és vá rta

296

a fá jdalom érkezését. Erezte, hogy sajog a lá ba, ahol nekiü tkö zö tt a
kocsinak, de még mindig elbıŕ ta a testét. Megfordult, és még pont lá tta,
hogy a volá nná l ü lő nő ijedten néz rá . Aztá n a West Ward ú t felé vette
az irá nyt, szlalomozva az ő rü lten dudá ló autó k kö zö tt.
Remélte, hogy senki sem nézi lopott laptoppal menekü lő tolvajnak, és
nem akarja majd elkapni. Nagyobb biztonsá gban érezte magá t, amikor
befordult a sarkon a Barrack utcá ra. Az épü letek tompıt́ ottá k a kocsik
hangjá t, és má r lá tta az egyetem vö rö s homokkő épü letét az utca
vé gé n.
A Stirling utca nem illett a kö rnyezetébe. A rogyadozó taná csi há zak
kis utcá cská ja mintha kétszer olyan szélesre nő tt volna egy
né gykerekű
já rmű vek szá má ra fenntartott, nem engedélykö teles parkoló
formá já ban.
Will elő renyomakodott a já rdá t eltorlaszoló já rmű vek mellett, mıǵ el
nem ért a 18-as szá mig.
Csupa szakadt szemeteszsá k foglalta el a mocskos, sá rga há z elő tti
mozaikkö ves terü letet. Tojá shéjak és felismerhetetlen, a napsü téstő l
kékre fakult tasakok levegő ztek az ablak alatt. Piszkos csipkefü ggö ny
ló gott egy karnisró l. Lá tvá nyosan kü lö nbö zö tt ez a laká s azoktó l, ahol
eddig já rt.
Tényleg lakik itt valaki?
Tö bb esze volt anná l, mint hogy a bejá rati ajtó kö rü l idő zzö n. A
kesztyű
kö nnyen felcsú szott a kezére, mikö zben elindult a keskeny folyosó n a
há z
mellett. A 18-as szá m és a szomszédos há z kö zö tti terü let megtelt
vıź zel; sö rö sdobozok és cigarettacsikkek ú szká ltak a tetején, lá ba
boká ig sü llyedt benne.
A kis há tsó kertben még tö bb szemeteszsá k á llt halomban, mintha
most hajıt́ ottá k volna ki ő ket a há tsó ajtó n. A zacskó k kö zö tti mozgá s
rá gcsá ló k jelenlétére utalt. Messzebb, mö gö ttü k rozsdá s,
kö rbeforgatható ruhaszá rıt́ ó á llt, mint egy ott felejtett bá lvá ny. Will

297

belesett a nyitva á lló , tö redezett faajtó n á t az apró cska konyhá ba. Egy
megrepedt ereszcsatorná bó l eső
zú dult a há tsó falra, zö ld foltot hagyva maga utá n. A vıź a mocskos
linó leumra frö ccsent.
Willnek sajá t felgyorsult lélegzetvétele visszhangzott a fejében.
Remegett a hidegtő l és nedves ruhá itó l. A doboló eső zaja
megvá ltozott, amikor belépett a há zba, és lerá zta a vizet a hajá ró l.
Ugy tű nt, a konyhá t nagyon rég nem haszná ltá k rendeltetésszerű en.
Megégett szélű kanalat lá tott egy tá lban a mosogató mellett. A jelek
szerint egy drogos laká sá ban volt. Hallotta, hogy csö pö g a vıź a
szomszéd szobá ban, és elhaladt a mocskos sü tő mellett a folyosó felé.
Tö mény, kénes szag terjengett a fö ldszinten. A folyosó ró l nyıĺ ó szobá k
most még koszosabbnak és nyomorú sá gosabbnak lá tszottak, mint a
honlapra feltett fényképek erő s vakuvillaná sá ban. A nappaliban volt a
szobrocská kkal teli vitrin. Lakó knak semmi nyoma.
Felment a kis lépcső n, és megá llt a há rom ajtó elő tt, amelyekrő l félig
lekopott a festékréteg. – Itt vagyok – mondta harciasan, szavaival
megtö ltve a dohos teret.
Odalépett az első ajtó hoz. Egy zsú folt, tü rkiz csempés fü rdő szobá ra
nyıĺ t, és nekiü tkö zö tt a falnak. Csak egy kü lö nbö ző vıź szinteket jelö lő
létrá t lá tott a ká d oldalá ra rö gzıt́ ve. Berú gta a kö vetkező ajtó t, amely
feltá rta elő tte az ü res vendégszobá t, behú zott fü ggö nnyel.
Odafordult az utolsó ajtó hoz, és észrevett egy kö zépmagassá gban az
ajtó keretbe gyű rt papıŕ darabot. Kirá ntotta, és kihajtogatta. Kézzel ıŕ t
szavak á lltak rajta.
sajnálom nem tudtam várni
oda kell érnem valahova
ezt itt senki sem tudta volna megmenteni
tudja hova kell mennie most

298

Belö kte az ajtó t.
Nem tudta, ez csapda-e vagy sem. A nő ott rejtő zhetett valahol a
szobá ban. De ahogy az ajtó kinyıĺ t, hamar rá jö tt, hogy azt akarta,
egyedü l merü ljö n el az ő t fogadó lá tvá nyban.
Nem lá tszottak kö zvetlenü l a halá lra utaló jelek. Nem voltak
vérnyomok a há tá n heverő , piszkos kék há ló inget viselő ,
lesová nyodott alakon. Jobb kezével eltakartá k a szemét, mintha a
kanapé fö lö tt ló gó kö rte tú lsá gosan fényes lenne. Megvilá gıt́ otta
sá padt, fehér bő rét az á ttetsző anyagon keresztü l. A má sik karja
á tló gott az á gy tú loldalá ra, talpa fekete volt a kosztó l.
Az eső sisteregve zuhogott a behú zott fü ggö ny mö gö tt. Will gyorsan
kö rbenézett a sö tét há ló szobá ban, nincs-e itt má s is rajta kıv́ ü l. Az
egyetlen bú tordarab az á gyat leszá mıt́ va egy ö ltö zkö dő asztal volt az
ablakná l.
Sehova sem lehetett volna elrejtő zni. Vagy mégis itt van valahol?
Beljebb lépett a szobá ba, a hű vö s levegő megtelt a halott nő sú lyos
szagával. Kirá zta a hideg, és ú jra vacogni kezdtek a fogai. Szá ja és orra
elé tette a kezét, és az á gy lá bá hoz ment, hogy megnézze a hullá t. Mit
kell megszereznie tő le? Nem volt rajta semmilyen ékszer.
Aztá n meglá tta a vékony, lila bő r ó raszıj́ at az arca elő tt rö gzıt́ ett
csukló já n. Drogos létére elég furcsa lett volna, ha ilyet hord. Atment az
á gy má sik oldalá ra, mert tudta, hogy el kell emelnie a karjá t az arcá tó l,
hogy levehesse az ó raszıj́ at.
Elfordult, hogy beoldalazzon a matrac és az ö ltö zkö dő asztal kö zti
résben az á gy fejéhez. Félú ton já rt, amikor meglá tta a nő felhasıt́ ott
csukló já t. Bal kezét a padló hoz ragasztottá k. Ezen a seben keresztü l
vérzett el, és Will a tö bbliternyi vérben á llt, amit a sző nyeg elnyelt.
Eszébe jutottak Ambersonék, és hogy milyen hangot adott ki a
sző nyeg, amikor elő ttü k á llt. A véres lá bnyomokat kö vette, majd maga
mö gö tt hagyta ő ket. Lenézett a bő rcipő je kö rü l ö sszegyű lt tó csá ra,
felért egészen a talpvarrá sig.
Ahogy kö zelebb hajolt, tű szú rá snyomokat lá tott a nő mindkét karjá n,
mintha kiü tések lettek volna a lila véralá futá sok kö zö tt.

299

Hallotta, hogy cuppog a vér, amikor elő rehajolt a szemét eltakaró ,
elszü rkü lt végtaghoz. Odanyú lt, és felemelte, szinte semmi sú lya nem
volt.
A nő szemét nem távolıt́ ottá k el, nem ragasztottá k a kezéhez vagy
csonkıt́ ottá k meg; nyitva volt. Tekintetét rá szegezte, fénytelen
pupillá ja enyhén felfelé á llt, ıǵ y ú gy tű nt, mintha ő t nézné.
Fö lö tte a falon kicsi, fekete keretben fénykép ló gott. Egyértelmű ség és
egyszerű ség
volt
a
ké t
kulcsszava
ennek
a
helynek,
Will
legnyomorú sá gosabb ú ti céljá nak. A fotó t képtelenség lett volna nem
észrevenni. Egy csoportkép volt, amelyen Will is szerepelt.
A halott szemét okkal hagytá k épen. Azért, hogy Will be tudja
azonosıt́ ani. Holtá ban is felismerte.
52. fejezet
Carla lá tta, hogy az ú j cıḿ et kitették a honlapra. Holtpontra jutott
Anwarral. Miutá n kitért a reggeli trü kkje elő l, kö zö lte vele, hogy el kell
mennie. De ő ú jra és ú jra megkıś érelte lefoglalni valamivel, hogy az
irodá ban maradhasson.
A nő felkapta a telefont, és annyira nyugodt hangon beszélt,
amennyire csak tudott. – Anwar, mondtam, hogy menned kell. Tényleg
azt akarod, hogy a biztonsá giakkal dobassalak ki?

300

A fér i teá trá lisan felhú zta a szemö ldö két. – Carla… ‒ Sö tét szemével
rá nézett, és ellazıt́ otta a vá llá t, mintha testbeszéde ugyanezt a hatá st
vá lthatná ki Carlá bó l.
‒ Miért gondolod, hogy mindenkit birtokolsz, akit ismersz? – Magá t is
meglepte a kijelentéssel.
Anwar jó kedve gyorsan elszá llt. Ideges mosoly jelent meg az arcá n;
bizonytalan volt, hogy Carla viccel-e.
‒ Nem vagyunk a tulajdonod, Anwar. – Nem volt ideje megosztani a
fér ival az érzéseit. Csak azt akarta, hogy menjen el.
Anwar erő skö dö tt. – Te és Will a bará taim vagytok…
‒ Vagy azért csiná lod, mert azt akarod, ami Willé?
Anwar á llta a tekintetét, megerő sıt́ ve, hogy érti az utalá st. – Ha arra
gondolsz, amit tavaly nyá ron mondtam, tudom, hogy… tolakodó
voltam.
A baba elvesztése utá ni lá badozá s idején tö rtént. Anwar eljö tt Easton
Greybe, és berú gtak Will-lel. Carla azt gondolta, a férjének pontosan
erre van szü ksége, de amikor Will a kora hajnali ó rá kban kiment, hogy
hıv́ jon Anwarnak egy taxit, a fér i megragadta az alkalmat. Igazá n
kitett magá ért, jobb életet ıǵ ért neki. Carla elengedte a fü le mellett
mint teljes ostobasá got, és megmondta neki, hogy ki kell jó zanodnia.
De Anwar fogta a karjá t, és addig ismételgette az ajá nlatot, mıǵ a
nő nek le kellett fejtenie magá ró l az ujjait. – Szeretem Willt. – Most ú jra
kimondta, amit akkor. –
Mindig vele maradok. – Ezt mint amolyan érzelmi irá nyelvet jelentette
ki, hogy Anwar biztosan értse. – Ha egy kicsit is tisztelsz, most elmész.
Anwar ö sszekulcsolta a kezét a mellkasa elő tt. – Nem tudod itt nélkü le
ö sszetartani a dolgokat.
Carla má r éppen szorosan ö sszezá rta volna a szemét, és kiabá lt volna
vele, de ebben a pillanatban megjelent Will fantomképe a tévében.
Ugyanaz a beszá moló kıś érte, amit eddig is ú jra és ú jra leadtak.
A képernyő re meredt, aztá n ú jra Anwarra. – Mirő l beszélsz?

301

Pages:

Click to View FlipBook Version