Sylvia Day - 3. Egymásba fonódva

állandóan ott parázslott köztünk, most felizzott, és vibrálóvá, elevenné tett. Minden
ideg vég ződésem érzékennyé lett, készült Gideon érintésére. Belsőm meg feszült a várakozástól.

– Fog almam sincs – sodort vég ig a konyhaszig et körül, be a nappaliba.
Meg adtam mag am mesteri vezetésének, és örültem, hog y a tánc közös szenvedélyünk. Elbűvölt
az a nyilvánvaló öröm, amely Gideonból áradt, pusztán amiatt, hog y velem van. Ug yanez az öröm
pezsg ett bennem is, és tette könnyűvé lépteimet, amíg már szinte siklottunk. Ahog y közelítettünk
a hifihez, a zene hang osabb lett. Ki tudtam venni a sötét és veszedelmes szavakat a szöveg ben, és
majdnem meg botlottam meg lepetésemben.
– Sok volt a bor, ang yalka? – incselkedett Gideon, és közelebb vont mag ához.
Én azonban a zenére fig yeltem. Az énekes fájdalmára. A fájdalmas kapcsolatra, melyet a nő ahhoz
hasonlított, mintha eg y szellemet szeretne. A szavai eszembe juttatták azokat a napokat, amikor azt
hittem, hog y örökre elvesztettem Gideont, és meg sajdult a szívem.
Felnéztem rá. Sötéten csillog ó szemmel fig yelt eng em.
– Olyan boldog nak tűntél, amikor apáddal táncoltál – mondta, és tudtam, hog y értékes közös
emlékeket akar teremteni kettőnknek.
– Most vag yok boldog – nyug tattam meg , pedig szúrt a szemem, mikor láttam rajta a sóvárg ást,
a vág yat, amit azonnal felismertem. Ha lelkeket összekötnének a kívánság ok, akkor a mieink
eltéphetetlenül összefonódnának.
Meg fog tam a tarkóját, és mag amhoz húztam. Mikor a szánk összeért, kiesett a ritmusból.
Meg állt, és olyan erővel ölelt mag ához, hog y a lábam elemelkedett a padlótól.
A meg tört szívű énekesnőhöz hasonlóan én nem eg y szellembe voltam szerelmes. Hanem eg y
hús-vér férfiba, aki ug yan követett el hibákat, de tanult is belőlük, és próbálta tökéletesíteni mag át
a kedvemért. Aki éppolyan elszántan akarta, hog y jól működjön kettőnk kapcsolata, mint én.
– Sosem vag yok olyan boldog , mint veled – mondtam neki.
– Ó, Eva…
Aztán eg y csókkal belém fojtotta a szuszt.

– A kölyök volt az – mondtam.
Gideon ujjai a köldököm körül köröztek.
– Ez beteg .
A kanapén hevertünk, és a kedvenc rendőrös sorozatomat néztük. Gideon mög ém simult, álla a

vállamon, lába összeakasztva az enyémmel.
– Íg y működnek a dolg ok – feleltem. – Kell a sokkolás, meg ilyenek.
– Én azt hittem, a nag ymama volt.
– Édes istenem! – néztem rá félrebillentett fejjel. – És szerinted az nem ug yanannyira beteg ?

Elvig yorodott, és arcon csókolt.
– Fog adunk, hog y kinek lesz ig aza?
– Nem fog adok.
– Ug yan már. – A könyökére támaszkodott, hog y lenézhessen rám.
– Nem. – Éreztem a testét a fenekem íve mentén. Nem állt fel neki, de attól még az övé volt a
fig yelmem. Kíváncsian benyúltam kettőnk közé, és marokra fog tam.
Azonnal meg keményedett.
– Tapog atózol, ang yalka?
Szelíden meg szorítottam.
– Be vag yok g erjedve, és nem tudom, hog y az új szomszéd miért nem kezdeményez.
– Talán nem akar tolakodó lenni, nehog y elijesszen. – Gideon szeme meg csillant a tévé fényében.
– Csakug yan?
A halántékomhoz dörg ölte az orrát.
– Ha van eg y csöpp kis ag ya, akkor tudja, hog y nem eng edhet el tég ed.
– Ó… Talán nekem kéne meg tennem az első lépést – suttog tam, és a csuklója köré fontam az
ujjaimat. – De mi van, ha azt hiszi, hog y túl könnyen kapható vag yok?
– Nem fog ráérni, mert azzal a g ondolattal van elfog lalva, hog y milyen szerencsés.
– Hát akkor… – Szembefordultam vele. – Helló, szomszéd!
Az ujja heg yével vég ig simított a szemöldökömön.
– Helló. Szép errefelé a kilátás.
– Az ellátás sem rossz.
– Ó. Adnak sok törülközőt?
Meg löktem a vállát.
– Akarsz csőrözni, vag y sem?
– Csőrözni? – Hátravetette a fejét, úg y kacag ott, éreztem, ahog yan remeg a mellkasa. Eg észség es,
telivér hang volt, és a lábujjaim beg örbültek tőle. Gideon ritkán nevetett.
A kezem becsúszott a pulóvere alá. A szám vég ig siklott a pofacsontján.
– Ezt veg yem nemnek?
– Ang yalka, én bármimet szívesen összeérintem veled.
– Akkor kezdd itt – nyújtottam a szám, és ő lassan rátapadt. Nyelve vég ig haladt az ajkam
peremén, aztán belém nyomult, incselkedő nyalintásokkal.
Belefészkeltem mag am a testébe, és felnyög tem, amikor félig rám feküdt. A kezem fel-le
simog atta a hátát, lábammal átkulcsoltam a derekát. A fog aim közé kaptam az alsó ajkát, és
meg simog attam a nyelvem heg yével.
Olyan erotikusan nyög ött fel, hog y azonnal nedves lettem.
Hátrafeszült a hátam, amikor a keze betévedt a pólóm alá, és a puszta bőrömhöz ért, aztán a

hüvelykujja és mutatóujja közé vette a mellbimbómat.
– Olyan puha vag y – morog ta. Csókolg atni kezdte a halántékomat, aztán a hajamba fúrta az

arcát. – Imádok hozzád érni.
– Tökéletes vag y. – A nadrág dereka alá nyúltam, hog y meg szoríthassam a fenekét. A bőre illata

és meleg e valóság g al meg részeg ített, kéjes vág g yal töltött el. – Mint eg y álom.
– Te vag y az én álmom. Istenem, annyira g yönyörű vag y! – Szája az enyémre tapadt, és én

belemarkoltam a hajába. Mag amhoz szorítottam kézzel és lábbal is.
A világ om teljesen beszűkült, őrá. Az érintésére. A hang jára.
– Szeretem, hog y ennyire kívánsz – mondta Gideon rekedten. – Eg yedül nem bírnám elviselni.
– Én veled vag yok, bébi – mondtam a szájába.
Gideon eg yik kezével a nyakamat, másikkal a derekamat fog ta át. Fölém helyezkedett, és

keménység ét az én lág yság omhoz irányította, a farkát a hüvelyemhez, és előretolta a csípőjét.
Elállt a léleg zetem, és körmeim a hátsója kőkemény izmaiba vájtak.

– Ig en – nyög tem fel szég yentelenül. – Annyira jó vag y.
– Még jobb lenne benned – dorombolta.
Beleharaptam a fülcimpájába.
– Rá akarsz beszélni, hog y menjünk vég ig az úton?
– Nem kell sehova mennünk, ang yalka. – Szelíden meg szívta a nyakam, amitől éhesen
összerándult a hüvelyem. – Itt is be tudom tenni. És íg érem, hog y jó lesz.
– Nem is tudom. Meg változtam. Már nem vag yok olyan lány.
Letolta a bug yimat. Tessék-lássék ellenkeztem. A bőröm bizserg ett, ahol hozzám ért, és a testem
felébredt.
– Pssszt – súrolta szájával az ajkamat. – Ha már benned van, és nem lenne jó, íg érem, hog y
kiveszem.
– Ez a szöveg eddig bejött bárkinél is?
– Nem kábítani akarlak. Komolyan g ondolom.
Meg markoltam acélos hátsóját, és hozzásimultam, hisz jól tudtam, hog y nincs szükség e
semmiféle szöveg re. A mutatóujja eg y mozdításával bármilyen nőt le tud fektetni.
De szerencsére csak eng em akart.
Élveztem a játékosság át, úg yhog y tovább húztam:
– Fog adni mernék, hog y minden lánynak ezt mondod.
– Milyen minden lánynak?
– Elég rossz a híred.
– De rajtad van a g yűrűm. – Mikor felemelte a kezét, ujjaival elsimította a tincseket a
homlokomból. – Az életem akkor kezdődött, amikor tég ed meg ismertelek.
Ezek a szavak szinte mellbe vág tak. Nyeltem eg yet.

– Meg g yőztél. Elfog adom.
Az árnyak elenyésztek az arcáról, elűzte őket a mosolya.
– Istenem, meg őrülök érted!
Visszamosolyog tam:
– Tudom.

6. FEJEZET

Hideg verítékben ébredtem, a szívem vadul kalapált. A nag y ág yban feküdtem zihálva,
g ondolataim az álom mélység eiből próbáltak a felszínre törni.

– Szállj le rólam!
Gideon. Istenem.
– Hozzám ne érj!
Lerúg tam a takarót, és átrohantam a vendég szobába. Kétség beesetten kerestem a
villanykapcsolót, és a tenyeremmel rácsaptam. Fény árasztotta el a szobát, és látszott, hog y Gideon
verg ődik az ág yban, az ág yneműbe g abalyodott lábbal.
– Ne. Istenem… – A háta meg feszült, keze ökölbe szorult, úg y markolta a takarót. – Fáj!
– Gideon!
Vadul meg rándult. Odarohantam az ág yhoz, és elszorult a szívem, mikor láttam, hog y
kivörösödött és verejtékezik. A mellkasára tettem a kezem.
– Ne nyúlj hozzám! – sziszeg te. Elkapta a csuklómat, és olyan erősen meg csavarta, hog y
felkiáltottam a fájdalomtól. A szeme nyitva volt, de nem látott – fog va tartotta a rémálom.
– Gideon! – Próbáltam kitépni mag am a szorításából.
Hirtelen felült, ziháló mellkassal, vad tekintettel.
– Eva!
Úg y eng edett el, mintha ég etném. Hátravetette arcából az izzadt tincseket, és kiszállt az ág yból.
– Jesszusom. Eva… Bántottalak?
A csuklómat dörzsölg ettem, és a fejemet ráztam.
– Látni akarom – mondta rekedten, és remeg ő kézzel felém nyúlt.
Leeresztettem a karom, és odaléptem hozzá. Olyan erősen szorítottam mag amhoz, ahog yan csak
tudtam, arcom izzadt mellkasához simult.
– Ang yalka – kapaszkodott belém remeg ve. – Annyira sajnálom.
– Csss, bébi. Minden rendben.
– Hadd öleljelek – suttog ta, és eg yütt leereszkedtünk a padlóra. – Ne eng edj el.
– Soha – íg értem, a bőrébe suttog va. – Soha.

Fürdővizet eng edtem, és vele eg yütt beültem a háromszög letű sarokkádba. Mög ötte kuporog tam a
leg mag asabb lépcsőfokon, meg mostam a haját, vég ig szappanoztam a mellkasát és a hátát, hog y
eltüntessem róla a rémálom jeg es verítékét. A víz meleg étől meg szűnt a remeg ése, de a szemében
továbbra is ott honolt a sötét kétség beesés.

– Beszéltél már valaha is valakinek ezekről a rémálmokról? – kérdeztem, és a szivacsból meleg
vizet csorg attam a vállára.

Meg rázta a fejét.
– Akkor itt az ideje – mondtam szelíden. – És én vag yok a csajod.
Sokáig nem válaszolt.
– Eva, amikor neked rémálmaid vannak… akkor azok a tényleg es események rekonstrukciói?
Vag y az ag yad eltorzítja őket? Meg változtatja?
– Főként emlékek. Valódiak. A tieid nem?
– Időnként. De néha mások. Képzeletbeliek.
Ezt eg y darabig emésztg ettem, és szerettem volna, ha elég képzettség em és tudásom lett volna
ahhoz, hog y seg íthessek. Íg y csak meg hallg athattam és szerethettem. Reméltem, hog y ennyi elég
is, mert a rémálmai éppannyira kínoztak eng em, mint őt.
– És rossz irányban változnak? Vag y jóban?
– Ellenállok – felelte halkan.
– És akkor is bánt?
– Ig en, akkor is ő nyer, de leg alább visszatartom, ameddig tudom.
Újra a vízbe mártottam a szivacsot, és vizet facsartam Gideonra. Próbáltam fenntartani a
meg nyug tató ritmust.
– Nem szabad elítélned mag adat. Csak g yerek voltál.
– Te is.
Lehunytam a szemem, mikor arra g ondoltam, hog y Gideon látta a képeket és videókat,
amelyeket Nathan csinált rólam. – Nathan szadista volt. Természetes dolog küzdeni a fájdalom
ellen, én is csak ezt tettem. Ez nem bátorság .
– Bár nekem is jobban fájt volna – bökte ki. – Gyűlölöm, hog y még azt is elérte, hog y élvezzem.
– Nem élvezted. Kéjt éreztél, és az nem ug yanaz. Gideon, a testünk ösztönösen reag ál a dolg okra,
akkor is, ha tudatosan nem akarjuk. – Átöleltem hátulról, államat a feje búbjára támasztottam. – A
terapeutád asszisztense volt, olyasvalaki, akiben elvileg meg kellett volna bíznod. Meg volt a
képzettség e ahhoz, hog y összezavarja a fejed.
– Nem érted.
– Akkor mag yarázd el.
– Ő… elcsábított. Én pedig hag ytam. Nem tudta elérni, hog y akarjam, de azt ig en, hog y ne álljak
ellen.
A halántékához szorítottam az arcomat.
– Attól félsz, hog y biszex vag y? Eng em az se zavarna.
– Nem. – Gideon elfordította a fejét, szája az enyémet súrolta. Keze kinyúlt a vízből, ujjai
összefonódtak az enyéimmel. – Sosem vonzódtam a férfiakhoz. De az, hog y te elfog adnál akkor is,

ha úg y lenne… Annyira szeretlek, hog y szinte fáj.
– Bébi – csókoltam meg g yeng éden, és ajkunk összetapadt. – Én csak azt akarom, hog y boldog

lég y. Lehetőség szerint velem. És tényleg azt akarom, hog y ne emészd mag ad amiatt, ami történt
veled. Meg erőszakoltak. Áldozat voltál, most pedig túlélő. Nincs ezen mit szég yellni.

Meg fordult, és mélyebbre húzott a vízbe. Leültem mellé, kezem a combján.
– Beszélhetnénk valamiről? Valami szexdolog ról.
– Bármikor.
– Eg yszer azt mondtad, hog y análisan nem játszol. – Éreztem, hog y meg feszül. – És még is…
még is…
– Beléd dug tam az ujjamat meg a nyelvemet – fejezte be, és kutatóan nézett rám. A témaváltással
ő is meg változott, tétovaság át hűvös határozottság váltotta fel. – Élvezted.
– És te? – kérdeztem, mielőtt elvesztettem volna a bátorság omat.
Nehezen vette a leveg őt, arca kipirult a meleg víztől, arcát fedetlenül hag yta hátrasimított,
nedvesen csillog ó fekete haja. Hosszú idő telt el, és már attól féltem, hog y nem is válaszol.
– Szívesen meg adom neked, Gideon, ha szeretnéd.
Lecsukódott a szeme.
– Ang yalka.
Benyúltam a lába közé, és meg markoltam súlyos g olyóit. Középső ujjamat kinyújtottam alatta, és
könnyedén meg simog attam a recés nyílást. Meg rándult, és összezárta a lábát, amitől felfröccsent a
víz. A farka kőkeménnyé merevedett az alkarom mellett.
Kiszabadítottam fog ság ba esett kezemet, meg markoltam az erekcióját, és simog atni kezdtem.
Amikor felnyög ött, meg csókoltam.
– Bármit meg teszek érted. A mi ág yunkban nincsenek korlátok. Nincsenek emlékek. Csak mi
ketten. Te meg én. És a szerelem. Annyira szeretlek.
A nyelve a számba nyomult, mohón és kissé dühödten. Keze meg feszült a derekamon, a másik
kezével pedig a kezemet fog ta meg , és késztetett, hog y meg szorítsam.
Enyhe hullámok keltek a kádban, miközben a farkát masszíroztam. Nyög éseitől meg merevedett a
mellbimbóm.
– Az enyém a g yönyöröd – suttog tam bele a szájába. – És elveszem, ha nem adod.
Felhördült, a feje hátrabukott.
– Elég íts ki.
– Ahog y csak akarod – feleltem.

– A kék nyakkendőt vedd fel. Amelyik olyan, mint a szemed. – Beláttam a g ardróbhelyiség be, ahol
Gideon válog atott az öltönyei között a hétvég ére.

Az ág y szélén ültem a nag y hálószobában, kezemben kávéval. Rám nézett, szája kéjes mosolyra
húzódott.

– Imádom a szemed – mondtam könnyed vállrándítással. – Fantasztikus.
Leakasztotta a nyakkendőt, és karján eg y g rafitszürke öltönnyel visszalépett a hálószobába. Csak
eg y fekete bokszeralsó volt rajta, úg yhog y meg csodálhattam szálkásan izmos testét és feszes,
aranyszín bőrét.
Elmosolyodtam. Lóbálni kezdtem a lábamat. Túlság osan tele voltam szerelemmel és
boldog ság g al ahhoz, hog y nyug ton üljek.
Gideon az ág yra fektette a ruhákat, és odalépett hozzám. Hátrahajtottam a fejem, hog y
felnézhessek rá, a szívem pedig erősen és biztosan vert.
Meg fog ta két oldalról az arcomat, hüvelykujja vég ig simította a szemöldökömet.
– Milyen csodálatos viharszürke. Roppant kifejező.
– És ig azság talan előny neked. Úg y olvasol bennem, mint eg y könyvben, miközben neked van a
leg jobb pókerarcod, amit valaha is láttam.
Odahajolt, és csókot nyomott a homlokomra.
– Még sem marad titokban semmi előtted.
– Mondod te. – Néztem, ahog y öltözködni kezd. – Hallg ass ide. Szeretném, ha meg tennél nekem
valamit.
– Bármit.
– Ha hölg ykísérő kell, és én nem érek rá, vidd Irelandet.
Meg állt a g ombolkozásban.
– De hát ő még csak tizenhét éves, Eva.
– És? Gyönyörű és stílusos lány, aki bálványoz tég ed. Büszke lehetsz rá.
Sóhajtva nyúlt a nadrág után.
– Unatkozna bármilyen eseményen, ahová elvihetném.
– Amikor eljöttetek hozzám vacsorára, akkor is azt hitted, hog y unatkozni fog , és mekkorát
tévedtél!
– De akkor ott voltál te – ellenkezett, és felhúzta a nadrág ját. – Miattad érezte jól mag át.
Beleittam a kávémba.
– Azt mondtad, bármit – emlékeztettem.
– Nem fenyeg et a társtalanság veszélye, Eva. És mondtam, hog y többet nem fog ok találkozni
Corinne-nal.
Rámeredtem a bög re pereme fölött, és nem szóltam semmit.
Gideon látható frusztráltság g al tűrködte az ing ét a nadrág ja derekába.
– Leg yen.
– Kösz.

– De azért nem kéne úg y vig yorog nod, mint lónak a rohadt tökre – morog ta.
– Nem kéne.
Meg merevedett, és összehúzott szeme vég ig pásztázott a testemen odáig , ahol a köntös szabadon
hag yta a lábamat.
– Ne g ondolj semmire, nag yfiú. Már meg volt a ma reg g eli adag om.
– Van útleveled? – érdeklődött.
A homlokomat ráncoltam.
– Persze. Miért?
Szapora bólog atások közepette nyúlt a kedvenc nyakkendőm után.
– Szükség ed lesz rá.
Izg alom bizserg ett bennem.
– Mihez?
– Utazáshoz.
– Jaj – tettem le a lábam a padlóra. – És hova kéne utazni?
A szeme pajkosan csillant, miközben szakértő módon meg kötötte a nyakkendőt.
– Valahova.
– Az ismeretlenbe akarsz transzportálni?
– Szívesen meg tenném – morog ta. – Te meg én eg y lakatlan trópusi szig eten, ahol mindig
meztelen lennél, és bármikor beléd dug hatnám.
Kezemet csípőre tettem, és csúnyán néztem rá.
– Napég etetten és karikalábbal. Nag yon szexi.
Nevetett, és a lábujjaim a szőnyeg be mélyedtek.
– Látni akarlak este – bújt a mellényébe.
– Csak meg int belém akarod tenni.
– Hát, te mondtad, hog y ne hag yjam abba. Többször is.
Felhorkantam, letettem a bög rémet az éjjeliszekrényre, és leráztam mag amról a köntöst.
Meztelenül átmentem a szobán, és kikerültem, amikor utánam nyúlt. Éppen nyitottam a fiókot,
hog y válasszak eg yet a g yönyörű Carine Gilson melltartó-bug yi szettek közül, amelyeket a
kedvemért szerzett be, amikor mög ém állt, benyúlt a hónom alatt, és meg markolta a mellemet.
– Esetleg az emlékezetedbe idézhetem – dorombolta.
– Nincs munkád, ami vár? Mert nekem van.
Gideon a hátamhoz simult.
– Gyere, dolg ozz nekem.
– Főzög essek kávét, amíg arra várok, hog y meg dug j?
– Komolyan beszélek.
– Én is. – Olyan g yorsan fordultam meg , hog y levertem a táskámat.

– Van munkám, amit nag yon szeretek. Te is jól tudod.
– És jól is csinálod – kapta el a vállam. – Csináld jól inkább nekem.
– Nem lehet, ug yanazért, amiért a nevelőapámtól sem fog adtam el seg ítség et. Saját erőből
akarok boldog ulni.
– Tudom. És ezt tisztelem is benned – simog atta meg a karomat. – Én is verejtékesen küzdöttem
fel mag am idáig , miközben a Cross név állandóan visszahúzott. Nem akarom elvenni tőled ezt az
erőfeszítést. Nem kapnál meg semmit, amit nem érdemeltél ki.
Elnyomtam mag amban az eg yüttérzési rohamot, mely elfog ott. Gideon apja afféle pénzüg yi
pilótajáték-szervező volt, aki inkább eldobta mag ától az életet, mint hog y börtönbe kerüljön.
– Tényleg azt g ondolod, bárki is elhinné, hog y nem azért kaptam meg az állást, mert én vag yok
a tyúk, akit éppen kefélg etsz?
– Fog d be – rázott meg . – Dühös vag y, és ezzel semmi baj, de ne beszélj íg y kettőnkről.
Meg löktem.
– Mindenki más íg y fog .
Morog va eleresztett.
– Csináltattál CrossTrainer tag ság it, pedig van Equinox tag ság id meg krav mag a-bérleted is.
Mag yarázd meg , miért.
Mag amra rántottam eg y bug yit, hog y ne anyaszült meztelenül kelljen vitatkoznom.
– Az más.
– Nem.
Szembefordultam vele, és ráléptem a holmikra, amelyek a táskámból g urultak szét, s ettől csak
még ing erültebb lettem.
– A Waters Field &Leaman nem versenytársa a Cross vállalatnak. Te mag ad is ig énybe veszed a
szolg áltatásainkat.
– Gondolod, hog y sosem csinálnál kampányt valamelyik versenytársamnak?
Ahog y ott állt kig ombolt mellényében és makulátlan nyakkendőjében, nehezen tudtam tisztán
g ondolkodni. Gyönyörű volt, szenvedélyes, minden, ami valaha is kellett nekem. Lehetetlen lett
volna bármit is meg tag adnom tőle.
– Nem erről van szó. Nem lennék boldog , Gideon – feleltem őszintén.
– Gyere ide. – Kitárta a karját, és átölelt, amikor odabújtam. Aztán belesuttog ott a
halántékomba: – Eg y nap a „Cross” név a Cross Industriesban nem csak eng em fog jelenteni.
Felizzott bennem a düh és frusztráció.
– Nem beszélhetnénk ezt meg máskor?
– Még eg y utolsó dolog : pályázhatsz az állásra ug yanúg y, mint bárki más, ha íg y akarod. Nem
fog ok közbeavatkozni. Ha meg kapod a munkát, másik emeleten fog sz dolg ozni, nem a Crossfire-én,
és saját mag ad haladsz előre a karrierlétrán. Nem rajtam fog múlni az előrejutásod.

– Ez fontos neked. – Ez nem kérdés volt.
– Hát persze hog y az. Keményen dolg ozunk rajta, hog y eg yütt építsük a jövőnket. Ez eg y
természetes lépés ebbe az irányba.
Kelletlenül bólintottam.
– Füg g etlennek kell maradnom.
Meg fog ta a hátamat, és mag ához szorított.
– Ne felejtsd el, hog y mi az, ami a leg többet számít. Ha keményen dolg ozol, és tehetség es vag y,
az emberek e kép alapján fog nak meg ítélni.
– Készülődnöm kell, dolg ozni meg yek.
Gideon kutatóan nézett az arcomba, és lág yan meg csókolt.
Aztán eleng edett, és lehajoltam a táskámért. Láttam, hog y a tükrös kompaktomra léptem, és
összetörtem a fedelét. Nem nag yon sajnáltam, mert bármikor vehettem másikat a Sephorában
hazafelé. Inkább attól dermedtem meg , hog y valami elektromos drót kandikált ki a törött műanyag
alól.
Gideon leg ug g olt mellém, hog y seg ítsen. Rámeredtem.
– Mi ez?
Elvette tőlem a kompaktot, és letörte a fedél maradékát. Eg y mikrocsip került elő pici
antennával.
– Lehallg ató. Vag y nyomkövető.
Elszörnyedve meredtem rá. A szám némán mozg ott. A rendőrség?
– Vannak jelzavarók a lakásban – felelte, újabb sokkot okozva. – És nem. Eg yetlen bíróság sem
eng edélyezne ilyesmit. Ezt semmi sem indokolja.
– Jézusom! – Visszahuppantam a fenekemre, és felkavarodott a g yomrom.
– Majd meg nézetem a fiúkkal. – Térdre ereszkedett, és hátrasimította a haját a homlokából. –
Elképzelhető, hog y anyád csinálta?
Tehetetlenül meredtem rá.
– Eva…
– Istenem, Gideon – állítottam meg felemelt kézzel, a másikkal pedig a telefonomért nyúltam.
Clancyt hívtam, a mostohaapám testőrét, és amint felvette, azt mondtam neki: – Mag uk tették a
lehallg atót a sminkdobozomba?
Kis szünet támadt.
– Nyomkövető, nem lehallg ató. Ig en.
– Az ég szerelmére, Clancy!
– Ez a munkám.
– Le van szarva a munkája – fortyantam fel, és mag am elé képzeltem. Clancy masszív izomtömb
volt. Piszkosszőke haját katonásan rövidre nyírva viselte, és halálosan veszedelmes leveg őt

árasztott. Én persze nem féltem tőle. – Süket duma, ezt mag a is tudja.
– A mag a biztonság a sokkal fontosabb lett, amikor Nathan Barker felbukkant. Alattomos alak

volt, úg yhog y mindkettejüket szemmel kellett tartanom. De amint jelentették, hog y meg halt,
lekapcsoltam a jelfog ót.

Lehunytam a szemem.
– Nem a nyomkövetőről van szó! Azzal semmi bajom. Hanem ezzel a titkolózással, ami több
sebből vérzik. Ez sértő rám nézve, Clancy.
– Nem hibáztatom önt, de Mrs. Stanton nem akarta, hog y ag g ódjon.
– Felnőtt ember vag yok! Én döntöm el, hog y mi miatt ag g ódjam és miért ne. – Gideonra
pillantottam, amikor ezt mondtam, mert mindez rá is vonatkozott.
Felvonta a szemöldökét – vette az adást.
– Nem fog ok mag ával vitatkozni – szólt mog orván Clancy.
– Az adósom – mondtam neki, és már tudtam is, mit fog ok kérni. – De vastag on.
– Tudja, hol talál meg .
Kinyomtam, aztán küldtem eg y SMS-t anyámnak: Beszélnünk kell.
Meg rog g yant a vállam a tehetetlenség től és csalódottság tól.
– Ang yalka!
Fig yelmeztető pillantást vetettem Gideonra, hog y ne piszkáljon.
– Ne merj mentség eket keresni, se neki, se mag adnak.
A tekintete lág y és borong ós volt, de az álla határozott.
– Ott voltam, amikor meg tudtad, hog y Nathan New Yorkban van. Láttam az arcodat. Nincs senki,
aki szeretne, és ne tenne meg bármit, hog y ettől meg óvjon.
Ez volt nekem a leg nehezebb, mert nem tag adhattam, hog y örültem, amiért nem tudtam Nathan
jelenlétéről eg észen a halála utánig . Ug yanakkor azt sem akartam, hog y elszig eteljenek a rossz
dolg októl. Hozzá tartoznak az élethez.
A keze után nyúltam és meg szorítottam.
– Én ug yanezt érzem veled kapcsolatban.
– Én elbántam a mag am démonaival.
– Meg az enyémekkel is. – De attól még mindig külön aludtunk. – Szeretném, ha visszamennél
dr. Petersenhez – mondtam halkan.
– Kedden ott voltam.
– Tényleg ? – Képtelen voltam palástolni meg lepettség emet afelett, hog y tartotta mag át a
kezelési rendhez.
– Ig en. Csak eg y alkalmat hag ytam ki.
Amikor megölte Nathant…
Hüvelykujjával vég ig simított a kézfejemen.

– Most már csak te vag y meg én – mondta, mintha olvasna a g ondolataimban.
Szerettem volna hinni, hog y íg y van.

Alig tudtam mag am bevonszolni az irodába, ami nem volt túl jó előjel a nap további részére. De
leg alább már pénteket írtunk, és tudtam, hog y a hétvég én nyug odtan kornyadozhatok majd, amire
várhatóan szükség em is lesz vasárnap, ha szombat este túl zúzós lesz a buli. Ezer éve nem volt
csajos estém, és úg y éreztem, rám fér néhány ital.

Az elmúlt neg yvennyolc órában tudtam meg , hog y a pasim meg ölte a mumusomat, az eg yik
exem le akar fektetni, a pasim eg yik exe be akar minket mártani a sajtóban, és hog y az anyám
becsipezett, mint eg y nyavalyás kutyát.

Mennyit kellene még elviselnem?
– Készen állsz a holnapra? – érdeklődött Meg umi, miután beeng edett az üveg ajtón.
– Persze. Shawna barátnőm reg g el írt, hog y ő is jön. – Sikerült kipréselnem eg y ig azi mosolyt. –
Szereztem eg y bulilimót is. Tudod, olyat, amelyik elviszi az embert az összes tuti helyre.
– Micsoda? – Nem tudta palástolni izg atottság át, de attól még muszáj volt meg kérdeznie: – És
mennyi volt?
– Semennyi. Baráti szívesség .
– Nem rossz. – Az ő vig yorától én is jókedvű lettem. – Szuper lesz! Majd elmeséled a részleteket
ebédnél.
– Rendben. De akkor te is elmondod a teg napi ebédedet.
– Elég g é veg yesek a jelzések – panaszolta. – „Csak érezzük jól mag unkat”, aztán meg bejön a
munkahelyemre? Én sosem ug ranék be eg y pasi irodájába eg y rög tönzött ebédre, ha csak úg y
kavarnánk.
– Férfiak – sóhajtottam fel eg yütt érzőn, de közben g ondolatban hálás voltam a sajátomért.
Az asztalomhoz mentem, és előkészültem a munkanapra. Mikor meg láttam Gideon fotóit a
fiókban, hirtelen elfog ott a vág y, hog y jelezzek neki. Tíz perc múlva meg kértem Ang ust, hog y
küldessen feketésvörös rózsákat Gideon irodájába az alábbi szöveg g el: Elvarázsoltál. Még mindig csak
rád gondolok.
Mark akkor jött oda, amikor épp becsuktam a böng észőablakot. Elég volt eg y pillantást vetni rá,
hog y tudjam: nincs valami jó kedvében.
– Kávé? – kérdeztem.
Bólintott, én pedig felálltam. Eg yütt indultunk a konyha felé.
– Shawna átjött teg nap este – kezdte Mark. – Azt mondta, holnap este bulizni mentek.
– Ig en. De ug ye nem g ond?
– Mi nem g ond?

– Hog y a sóg ornőd meg én eg yütt lóg unk – feleltem.
– Ó… dehog y. Menjetek csak – Nyug talanul simított vég ig sötét fürtjein. – Klassz.
– Akkor jó. – Tudtam, hog y valami bántja, de nem akartam fag g atni. – Biztos szuper lesz. Már
alig várom.
– Ő is. – Előszedte a kávékapszulákat, én meg a bög réket. – Azt is nag yon várja, hog y Doug
visszajöjjön. És meg kérje.
– Tyűha! Ez aztán fantasztikus! Két esküvő a családban eg y év alatt… Hacsak nem hosszú
jeg yesség et terveztek…
Odaadta nekem az első kávét, én pedig a hűtőhöz mentem tejért.
– Nem lesz belőle semmi, Eva.
Mark hang ja tele volt lemondással, és amikor ránéztem, láttam, hog y lecsüg g eszti a fejét.
Meg vereg ettem a vállát.
– Meg kérdezted?
– Nem. Semmi értelme. Steven meg kérdezte Shawnát, hog y ő meg Doug terveznek-e azonnal
g yereket, mivel Shawna még részben tanul, és amikor Shawna azt mondta, hog y nem, Steven
elkezdett prédikálni arról, hog y a házasság azoknak való, akik készen állnak a családalapításra.
Különben is jobb az eg yszerűség . Ug yanazt a dumát nyomta, mint amit én neki annak idején.
Meg kerültem, és tejet öntöttem a kávémba.
– Mark, nem tudhatod, mit válaszol Steven, amíg meg nem kérdezed.
– Félek – vallotta be, g őzölg ő csészéjébe meredve. – Többre vág yom annál, mint ami van, de nem
akarom elrontani sem. Ha nemmel válaszol, és azt mondja, hog y ő másképp képzeli a
kapcsolatunkat…
– Túl messzire szaladtál, főnök.
– És ha nem tudok eg yütt élni eg y „nem”-mel?
Jaj. Hát ezt meg tudtam érteni.
– És azzal eg yütt tudsz élni, hog y nem tudsz biztosat?
Meg rázta a fejét.
– Akkor kénytelen leszel elmondani neki azt, amit most nekem elmondtál – jelentettem ki
keményen.
Lebig g yedt a szája.
– Ne harag udj, hog y rád zúdítottam. De mindig olyan jól meg tudod világ ítani nekem a
dolg okat.
– Tudod, mi a dolg od. Csak eg y seg g be rúg ás kellett, hog y meg is csináld. És ebben jó vag yok.
Elvig yorodott, mint a telihold.
– Akkor ma inkább ne a válóperes üg yvéd anyag án dolg ozzunk.
– Mit szólnál inkább a lég itársaság hoz? – javasoltam. – Van pár ötletem.

– Hát jó. Ug orjunk neki.

Délelőtt keményen hajtottunk, és eg észen feltöltődtem a haladásunktól. Le akartam kötni Markot,
hog y ne leg yen ideje ag g ódni. Nekem mindig seg ített a munka, és hamar kiderült, hog y nála is
beválik.

Épp ebédelni indultunk, és meg álltam az asztalomnál, hog y leteg yem a táblag épem, amikor
meg pillantottam a házon belüli borítékot. A szívverésem meg lódult az izg alomtól, és a kezem
enyhén remeg ett, amikor kibontottam a vékony zsinórt, és hag ytam, hog y kicsusszanjon a kis
kártya:

Te vagy a varázslat.
Valóra váltod az álmokat.

x

A mellemhez szorítottam a kártyát, és szerettem volna, ha inkább az írója van ott velem. Éppen
az ág yunkon szétszórandó rózsaszirmokra g ondoltam, amikor meg csörrent az asztali telefonom.
Cseppet sem voltam meg lepve, amikor anyám piheg ő hang ját hallottam.

– Eva! Beszéltem Clancyvel. Kérlek, ne izg asd fel mag ad! Meg kell értened…
– Értem. – Kinyitottam a fiókomat, és a táskámba csúsztattam Gideon drág a üzenetét. – De hadd
mondjak valamit: ha van még valami ürüg yed Nathanen kívül arra, hog y mindenféle kütyüket
építtess a holmimba, akkor jobb, ha most szólsz. Mert meg íg érhetem, hog y ha bármi mást találok
még , akkor az visszavonhatatlanul károsítani fog ja a kapcsolatunkat.
Anyám felsóhajtott.
– Nem beszélhetnénk inkább személyesen? Elviszem Caryt ebédelni, és aztán ott maradok, amíg
haza nem érsz.
– Leg yen. – A kezdődő bosszúság éppoly hamar elpárolg ott belőlem, mint amilyen g yorsan
keletkezett. Tetszett, hog y anyám ug yanúg y testvéremként kezelte Caryt, ahog y én. Meg adta neki
azt az anyai szeretetet, amelyben sosem volt része. És hát mindketten annyira külső- és
divattudatosak, hog y remekül meg értették eg ymást.
– Szeretlek, Eva. Mindennél jobban.
Felsóhajtottam.
– Tudom, anya. Én is szeretlek.
A telefon jelezte, hog y a recepcióról is hívnak, úg yhog y elbúcsúztam, és átkapcsoltam.
– Helló! – Meg umi hang ja fojtottan szólt a kag ylóból. – A csaj, aki már eg yszer volt itt, és
mondtad, hog y nem akarod látni, meg int itt van, és tég ed keres.
Homlokráncolva g ondolkoztam, ki lehet az.

– Mag dalene Perez?
– Ig en. Ő az. Mit csináljak?
– Semmit. – Felálltam. Eltérően az előző alkalomtól, amikor Gideon több mint barátnője eljött,
most késznek éreztem mag am arra, hog y lekezelően bánjak vele. – Máris meg yek.
– Nézhetem?
– Hah! Eg y perc, és ott vag yok. Nem fog sokáig tartani, és aztán meg yünk ebédelni.
A hiúság om nem eng edte, hog y ne teg yek fel eg y kis szájfényt, mielőtt a vállamra kerítettem
volna a táskámat, és elindultam kifelé. Gideon üzenetére g ondoltam, és őszinte mosollyal tudtam
üdvözölni Mag dalene-t az előcsarnokban. Felállt, amikor meg látott, és olyan jól nézett ki, hog y
csak csodálni tudtam.
Amikor először találkoztunk, hosszú és sima volt a haja, mint Corinne Giroux-é. Most klasszikus
bubira vág va hordta sötét fürtjeit, ami kiemelte arca eg zotikus szépség ét. Krémszínű nadrág és
fekete ujjatlan felső volt rajta, a derekánál meg kötött masnis övvel. Gyöng yös fülbevaló és nyaklánc
eg észítette ki az eleg áns meg jelenést.
– Mag dalene! – intettem neki, hog y üljön vissza, és letelepedtem vele szemben eg y fotelbe. – Mi
szél hozott?
– Ne harag udj, hog y csak íg y rád török a munkahelyeden, Eva, de épp Gideont látog attam meg ,
és g ondoltam, beug rom. Valamit kérdeznem kell tőled.
– Ó! – Letettem mag am mellé a táskámat, és keresztbe vetettem a lábam, aztán lesimítottam
burg undivörös szoknyámat. Irig yeltem, hog y ő nyíltan találkozhat a pasimmal, amikor én nem. De
hát ezen nem lehetett seg íteni.
– Eg y riporter jött be az irodámba ma délelőtt, és személyes kérdéseket tett fel Gideonról.
Ujjaim belemélyedtek a fotel karfájába.
– Deanna Johnson? Ug ye nem mondtál neki semmit?
– Persze hog y nem. – Mag dalene előrehajolt, könyökét a térdére támasztotta. Komoly volt a
tekintete. – Azt mondta, veled már beszélt.
– Inkább csak próbált.
– Tisztára Gideon zsánere – jeg yezte meg Mag dalene, és kutatón nézett rám.
– Én is észrevettem – feleltem.
– Az a fajta, aki nem húzza sokáig . – Vörös ajka szánakozva lebig g yedt. – Gideon meg mondta
Corinne-nak, az lesz a leg jobb, ha inkább távoli barátok lesznek, nem pedig társaság iak. De úg y
sejtem, erről már tudsz.
Kissé felderültem erre a hírre.
– Honnan tudnék?
– Biztosan meg vannak a csatornáid – csillant fel Mag dalene szeme sokat tudó derűvel.
Furcsamód kezdtem eg észen fesztelenül érezni mag am mellette. Talán azért, mert olyan

könnyednek tűnt, nem úg y, mint a korábbi alkalmakkor.
– Úg y látom, jól vag y.
– Alakulok. Volt valaki az életemben, akit barátnak hittem, de inkább méreg volt. Most, hog y

nincs már mellettem, újra képes vag yok g ondolkodni – húzta ki mag át. – És elkezdtem
találkozg atni valakivel.

– Az jó. – Ilyen szempontból csakis a leg jobbakat kívántam neki. Szörnyen kihasználta
Christopher, Gideon féltestvére. És ő nem is tudta, hog y tudom. – Remélem, hog y beválik.

– Én is. Gag e annyira más, mint Gideon. Afféle borong ós művésztípus.
– Mély lélek.
– Ig en. Nag yon mély, azt hiszem. Remélem, hamarosan meg tudom. – Felállt. – De nem akarlak
feltartani. Csak ag g asztott az a riporter, és szólni akartam
Én is felálltam, és kijavítottam:
– Az ag g asztott, hog y én mit mondhattam Gideonról annak a riporternek.
Nem tag adta.
– Viszlát, Eva.
– Viszlát. – Fig yeltem, ahog y kimeg y az üveg ajtón.
– Nem nézett ki olyan rosszul – jött oda Meg umi. – Semmi karmolászás vag y sziszeg és.
– Majd meg látjuk, meddig fog tartani.
– Mehetünk ebédelni?
– Éhen halok. Induljunk.

Mikor öt és fél órával később beléptem az ajtón, Cary, az anyám meg eg y csillog ó ezüst Nina Ricci
alkalmi ruha üdvözölt.

– Hát nem fantasztikus? – lehelte anyám, aki mag a is remekül festett az ötvenes évek stílusát
idéző, széles kézelőjű, cseresznyemintás cuccában. Szőke haja vastag , fényes csig ákban övezte szép
arcát. Azt meg kellett adni, hog y bármely korban rag yog óan nézett ki.

Eg ész életemben azt hallg attam, hog y pont úg y nézek ki, mint ő, de apám szürke szemével az ő
búzavirág kékje helyett, és a domborulataim is inkább a Reyes-ág ra ütöttek. A fenekemet semmiféle
edzés nem volt képes eltüntetni, a mellem miatt pedig nem tudtam semmit felvenni jókora
mennyiség ű alátámasztás nélkül. Még mindig elképesztett, hog y Gideon ellenállhatatlannak találja
a testemet, mikor korábban kizárólag a mag as, karcsú barnákhoz vonzódott.

Az eg yik bárszékre dobtam a táskámat.
– Milyen alkalomra?
– Jótékonyság i bál lesz eg y otthonnak, csütörtökhöz eg y hétre.
Caryre pillantottam meg erősítésért, hog y eljön velem. A biccentése után vállat vontam és azt

mondtam: – Oké.
Anyám szinte sug árzott, rag yog ott. Rég óta támog atott mindenféle nemes célt bántalmazott nők

és g yerekek meg seg ítésére. Amikor ilyen formális jótékonyság i eseményekre került sor, mindig
elvitt Caryt meg eng em.

– Bort? – érdeklődött Cary, aki észrevehette nyug talanság omat.
Hálás pillantást vetettem rá.
– Kösz, kérek.
Miközben Cary a konyhába ment, anyám odalejtett hozzám szexi, piros sarkú cipőjében, és
meg ölelt.
– Milyen volt a napod?
– Fura – öleltem meg én is. – De szerencsére már vég e.
– Vannak terveid a hétvég ére? – húzódott hátrébb, és ag g odalmasan tanulmányozta az arcomat.
Észbe kaptam.
– Bizonyos mértékig .
– Cary azt mondja, van valami új randid. Ki az? Mivel fog lalkozik?
– Anya! – Szóval helyben vag yunk. – Akkor most jóban vag yunk? Tiszta lap, meg minden? Vag y
van még valami, amit el akarsz mondani?
Babrálni kezdett, szinte már a kezét tördelte.
– Eva. Nem fog od ezt meg érteni, amíg nem lesznek neked is g yerekeid. Szörnyű. És az a biztos
tudat, hog y veszélyben vag y…
– Anya!
– Plusz az, hog y eg yszerűen csak szép vag y – folytatta sietve. – És nag y hatalmú emberekkel
állsz kapcsolatban. Ettől nem feltétlenül vag y nag yobb biztonság ban…
– Hol van a többi, anya?
Anyám fújt eg yet.
– Nem kéne íg y beszélned velem. Én csak próbáltam…
– Talán menned kéne – vetettem közbe hűvösen, és a hideg ség , amit belül átjárt, a hang omban is
jól érezhető volt.
– A Rolexedben – csattant fel, és eng em mintha arcul csaptak volna.
Hátratántorodtam, és ösztönösen odakaptam a bal csuklómon viselt órához, melyet a
diplomázásomra kaptam Stantontól meg tőle. Olyan ostobán szentimentális elképzelésem volt,
hog y eg yszer majd a lányomra hag yom, már ha leszek olyan szerencsés, hog y lesz lányom.
– Te szórakozol velem? – Feltéptem a csatot, és az óra tompa puffanással hullott a szőnyeg re. Már
nem volt ig azi ajándék. Inkább bilincs. – Komolyan átléptél eg y határt!
Anyám elvörösödött.
– Eva, túlreag álod a dolg ot! Ez nem…

– Hog y túlreag álom? Hah! Te jó ég , hisz ez nevetség es! – Összecsippentettem két ujjamat. – Ilyen
közel vag yok ahhoz, hog y hívjam a rendőrség et. És bepereljelek a mag ánéletem meg sértéséért.

– Az anyád vag yok! – Elcsuklott a hang ja. – Az a dolg om, hog y vig yázzak rád.
– Huszonnég y éves felnőtt ember vag yok – feleltem hideg en. – A törvény szerint képes vag yok
g ondoskodni mag amról.
– Eva Lauren…
– Ne csináld! – emeltem fel a kezem, aztán leeresztettem. – Kérlek, ne csináld. Most elmeg yek,
mert annyira ideg es lettem, hog y látni se bírlak. És nem akarok hallani rólad, hacsak nem kérsz
őszintén bocsánatot. Amíg el nem ismered, hog y helytelenül cselekedtél, nem bízhatom abban,
hog y nem fog od újra meg tenni.
A konyhába mentem, felkaptam a táskámat, és tekintetem találkozott Caryével, aki éppen
meg jelent a félig töltött borospoharakkal.
– Majd jövök.
– Nem mehetsz el csak íg y! – kiáltotta anyám, láthatóan hisztériás rohamai eg yikének határán.
Tudtam, hog y most képtelen lennék elviselni.
– Fig yeld csak – mormog tam az orrom alatt.
Az istenverte Rolex. Már a g ondolat is rettenetesen fájt, mert az az óra sokat jelentett nekem.
Most pedig az eg észet elvesztettem.
– Hag yd elmenni, Monica – mondta Cary halkan, csillapítóan. Ő mindenkinél jobban tudta,
hog yan kell kezelni a hisztit. Nem volt szép dolog mag ára hag yni őt most anyámmal, de muszáj
volt mennem. Ha most a szobámba meg yek, akkor addig sír és könyörög az ajtóm előtt, amíg ki
nem borulok. Utáltam őt íg y látni, és utáltam, hog y miattam ilyen.
Kiléptem a lakásból, és Gideon szomszédos ajtajához léptem, hog y g yorsan belül leg yek, mielőtt
sírva fakadok, vag y anyám utánam jön. Máshová nem mehettem. Nem mehetek ki az utcára
szétesve és bőg ve. Nem anyám az eg yetlen, aki szemmel tart. Ott volt még a rendőrség is, meg
Deanna Johnson, meg pár lesifotós.
Gideon kanapéjáig jutottam, elterültem a párnákon, és eleng edtem mag am.

7. FEJEZET

– Ang yalka!
Gideon hang ja és az érintése ébresztett álmomból. Tiltakozón motyog tam, amikor az oldalamra

fordított, aztán a teste meleg íteni kezdte a hátamat. Izmos karját a derekamra fonta, és mag ához
szorított.

Összesimulva, állam alatt a bicepszével visszasüllyedtem az álom öntudatlanság ába.
Mikor felébredtem, mintha napok teltek volna el. A kanapén feküdtem, és még percekig nem
nyitottam ki a szemem. Mag amba szívtam Gideon erős testének meleg ét, bőre illatát. Eg y idő után
eldöntöttem, hog y ha tovább alszom, az csak még jobban összezavarja a biológ iai órámat. Amióta
meg int összejöttünk, sok éjszakázás és kora reg g eli kelés volt, és ez kimerített.
– Te sírtál – morog ta, és arcát a hajamba temette. – Mondd el, mi a baj.
Átfog tam a karját, és hozzá bújtam. Elmeséltem neki az órát.
– Talán tényleg túlreag áltam – fejeztem be. – Fáradt voltam, és olyankor ing erlékeny vag yok. De
akkor is… Annyira fájt. Elrontott eg y olyan ajándékot, ami reng eteg et jelentett nekem, tudod?
– El tudom képzelni. – Ujjai szelíd köröket rajzolg attak a hasamra a blúzom selymén keresztül. –
Nag yon sajnálom.
Az ablak felé pillantottam, és láttam, hog y beesteledett.
– Mennyi az idő?
– Kicsivel múlt nyolc.
– Mikor jöttél?
– Fél hétkor.
Szembefordultam vele.
– Nálad az korai.
– Mivel tudtam, hog y itt vag y, nem voltam képes meg maradni máshol. Veled akartam lenni
attól fog va, hog y a rózsáid meg érkeztek.
– Tetszettek?
Elmosolyodott.
– Hát, a te szavaidat olvasni Ang us kézírásában… leg alábbis érdekes volt.
– Próbálok üg yelni a biztonság ra.
Meg csókolta az orrom heg yét.
– És továbbra is kényeztetsz eng em.
– Azt is akarom. El akarlak rontani, hog y más nők ne kelljenek.
Hüvelykujja vég ig simított az alsó ajkamon.
– Ezt elérted, alig hog y meg láttalak.

– Nag y dumás. – A depresszióm máris enyhült, csak attól, hog y Gideonnal lehettem, és hog y
tudtam: csak rám fig yel. – Meg int bug yin belül akarsz kerülni?

– Nincs is rajtad bug yi.
– Ezt veg yem nemnek?
– Inkább ig ennek. A szoknyád alá. – A szeme elsötétült, amikor meg haraptam a hüvelykujját. – És
a forró, nedves, szűk kis puncidba. Eg ész nap csak erre vág ytam. Mindennap erre vág yom. És most
is, de meg várom, amíg jobban leszel.
– Ha meg csókolod, jobban leszek.
– Eg észen pontosan mit kéne meg csókolnom?
– Mindent. Mindenhol.
Tudtam, hog y hozzá tudnék szokni, hog y csak az enyém leg yen. Tudtam, hog y ezt akarom. Ami
persze lehetetlen.
Ezernyi apró darabja kapcsolódott ezernyi más emberhez és elkötelezettség hez. Ha tanultam
valamit anyám sikeres üzletemberekkel kötött számos házasság ából, akkor azt, hog y a feleség ek
leg többször szeretők, akik szinte törvényszerűen csak a második helyre szorulhatnak, mert a férjük
ig azi feleség e a munka. Mindig van oka annak, ha eg y férfi kiemelkedő lesz a mag a területén –
belead mindent. A nő csak azt kapja meg az életéből, ami emellett marad.
Gideon a fülem mög é simította a hajamat.
– Ez kell nekem. Hog y hozzád jöhessek haza.
Mindig meg döbbentett, amikor úg y tűnt, mintha olvasna a g ondolataimban.
– Jobb lett volna, ha mezítláb találsz a konyhában?
– Nem lett volna kifog ásom ellene, de meztelenül az ág yban, az a leg jobb.
– Eg ész jól főzök, de neked persze csak a testem kell.
Elmosolyodott.
– A tested a doboza annak a sok mindennek, amit még szeretek benned.
– Meg mutatom az eg észet, ha te is meg mutatod a tiédet.
– Szívesen. – Ujjai vég ig simítottak az arcomon. – De először látni akarom, hog y meg felelő
állapotban vag y az anyáddal való találkozás után.
– Majd túl leszek rajta.
– Eva! – A hang jából tudtam, hog y nem hag yja annyiban.
Felsóhajtottam.
– Meg bocsátok majd neki, ahog y mindig . Tulajdonképpen nincs más választásom, mert
szeretem, és tudom, hog y jót akar, még ha olykor nag yokat téved is. De ez a dolog az órával…
– Folytasd csak.
Meg dörg öltem a mellkasomat, ahol fájt.
– Az valamit összetört a kapcsolatunkban. És bármerre meg yünk tovább, az a repedés mindig

meg marad. Ez az, ami fáj.
Gideon sokáig hallg atott. Az eg yik keze a hajamba mélyedt, míg a másikkal védelmezően fog ta a

csípőmet. Vártam, hog y kimondja, ami a fejében van.
– Én is összetörtem valamit a kapcsolatunkban – mondta vég ül sötéten. – És attól félek, hog y ez

mindig is meg marad köztünk.
A szemében sötétlő fájdalom belém mart.
– Eng edj felkelni.
Kelletlenül eng edett, és ag g odalmasan fig yelt. Tétováztam kicsit, mielőtt lehúztam volna a

szoknyám cipzárját.
– Most már tudom, milyen érzés, amikor elveszítelek, Gideon. Hog y mennyire fáj. Ha elzársz

mag adtól, akkor valószínűleg pánikba esem. Erre vig yáznod kell, nekem pedig abban kell bíznom,
hog y a szerelmünk meg marad.

Bólintott, hog y érti és elfog adja, de láttam, hog y rág ódik rajta.
– Mag dalene járt nálam ma – mondtam, hog y ne g ondoljon a köztünk lévő törésre.
Meg feszült.
– Mondtam neki, hog y ne csinálja.
– Nem baj. Biztosan ag g ódott, hog y neheztelek rá, de szerintem rájött, hog y túlság osan szeretlek
ahhoz, hog y ártsak neked.
Gideon felült, amikor leeng edtem a szoknyám. Láthatóvá vált a harisnyatartóm meg a
combfixem. Felszisszent. Visszamásztam a kanapéra, a combjára ültem, és a nyaka köré fontam a
karomat. Lehelete forrón hatolt át a blúzom selymén, és felforralta a véremet is.
– Hé! – Mindkét kezemmel a hajába túrtam, és arcomat az övéhez dörg öltem. – Ne ag g ódj már
annyit kettőnk miatt. Inkább Deanna Johnson miatt kellene ag g ódnunk. Mi a leg rosszabb, amit
kideríthet rólad?
Gideon hátravetette a fejét, a szeme résnyire szűkült.
– Ő az én problémám. Elbánok vele.
– Szerintem valami ig azán zaftosat akar. Szívtelen playboynak beállítani tég ed nem lesz elég .
– Ne izg ulj. Csak azért fog lalkozom vele eg yáltalán, mert nem akarom, hog y az arcodba tolja a
múltamat.
– Túlság osan mag abiztos vag y. – Kezem a mellkasára vándorolt, és g ombolni kezdtem a
mellényét. Kiszabadítottam az ing ét, levettem a nyakkendőjét, amit g ondosan a kanapé hátára
hajtottam. – Akarsz vele beszélni?
– Leveg őnek fog om tekinteni.
– Vajon ez a leg jobb meg oldás? – babráltam tovább az ing ével.
– A fig yelmemet akarja, és nem fog ja meg kapni.
– Akkor majd kitalál mást.

Belesüppedt a párnákba, és hátrahajtott fejjel nézett fel rám.
– Eg y nő csak akkor képes mag ára vonni a fig yelmemet, ha te vag y.
– Nag yfiú. – Meg csókoltam, és bontog atni kezdtem az ing ét. Meg mozdult, hog y könnyebb
leg yen kihúzni a nadrág jából. – Meg kell mag yaráznod ezt a Deannát – morog tam. – Mitől bőszült
fel íg y?
Gideon felsóhajtott.
– Hibát követtem el, több szempontból is. Eg yszer felajánlkozott, én pedig követtem a mag am
alkotta szabályt, miszerint kerülöm a túl készség es nőket második alkalommal.
– És nem g ondolod, hog y ez úg y hang zik, mintha valami seg g fej mondaná.
– Nem tudok változtatni azon, ami már meg történt – felelte hideg en.
Láttam rajta, hog y zavarban van. Ő is tudott éppolyan idióta lenni, mint bármelyik pasi, de
leg alább nem volt büszke rá.
– Deanna történetesen épp eg y olyan eseményről tudósított, ahol Anne Lucas kellemetlen
perceket okozott nekem – folytatta. – Deannát használtam fel arra, hog y távol tartsam mag amtól
Anne-t. Utólag nem éreztem tőle túl jól mag am, és nem is kezeltem jól.
– Összeáll a kép – húztam szét az ing ét, és láthatóvá vált feszes, meleg bőre.
Miután emlékeztem, hog yan viselkedett az első szex után, el tudtam képzelni, hog yan bánt
Deannával. Velem azonnal bezárult és eltávolított mag ától, amitől kihasználtnak és értéktelennek
éreztem mag am. Utána aztán küzdött, hog y visszaszerezzen, a riporternő viszont nem volt ilyen
szerencsés.
– Nem akarsz neki tippet adni semmiféle kapcsolatról – összeg eztem. – Valószínűleg még
mindig ácsing ózik utánad.
– Azt kétlem. Nem hinném, hog y összesen tucatnyi szót szóltam volna hozzá.
– Velem is seg g fej voltál, még is beléd szerettem.
Szeretettel vég ig simítottam kemény mellkasán, aztán a selymes fekete ösvényen, ami a hasától
az ág yéka felé vezetett. A hasa meg remeg ett az érintésem alatt, és a lég zése ritmusa meg változott.
Az ölébe ereszkedtem, és meg csodáltam a testét. Hüvelykujjammal körözni kezdtem apró
mellbimbója körül, és fig yeltem a reakcióját. Vártam, hog y meg adja mag át az érintésemnek.
Lehajtottam a fejem, és csókot nyomtam a torkára. Éreztem, hog y a pulzusa felg yorsul az ajkam
alatt, és beszívtam bőre férfias illatát. Nem tudtam betelni azzal, hog y élvezzem a reakcióját, mert
mindig visszahatott rám.
Gideon felnyög ött, és a hajamba nyúlt.
– Eva.
– Szeretem, ahog y reag álsz rám – suttog tam, mert elbűvölt, hog y eg y ilyen hihetetlenül szexis
hím van a hatalmamban. – Mintha nem lennél a mag ad ura.
– Nem vag yok. – Vég ig húzta ujjai közt alvástól kusza fürtjeimet. – Úg y érsz hozzám, mintha

imádnál.
– Imádlak is.
– Érzem a kezeden… a szádon. Ahog y rám nézel. – Látszott, hog y nyel eg yet, és én követtem a

mozdulatot a szememmel.
– Sosem akartam semmi mást jobban. – Simog attam a testét, az izmokat, a bordák vonalát. Mint

eg y műértő, aki eg y csillag ászati értékű alkotást csodál. – Játsszunk!
Lassan körbenyalta a száját, amitől irig yen összerándult a hüvelyem. Ő is tudta. Láttam abból,

ahog y a szeme meg villant.
– A szabályoktól füg g .
– Ma este az enyém vag y, nag yfiú.
– Mindig a tied vag yok.
Kig omboltam a blúzomat, és leráztam mag amról. Fehér csipke fél-melltartó és fehér tang a volt

rajtam.
– Ang yalka – lehelte, és olyan forró volt a tekintete, hog y szinte ég ette a bőrömet. A keze már

mozdult, hog y meg érintsen, de elkaptam a csuklóját.
– Első szabály: én fog lak szopni, simog atni, izg atni eg ész éjjel. Te pedig élvezel. – Meg fog tam a

nadrág on keresztül, és masszírozni kezdtem a keménység ét. – Második szabály: te csak fekszel és
élvezkedsz.

– Semmi viszonzás?
– Semmi.
– Arról szó sem lehet – felelte határozottan.
– Több lelkesedést.
– Ang yalka, a te org azmusod az én örömöm kilencvenöt százaléka.
– De olyankor annyira el vag yok fog lalva mag ammal, hog y nem tudlak elég g é élvezni –
ellenkeztem. – Csak most az eg yszer, ma éjszaka azt akarom, hog y leg yél önző. Azt akarom, hog y
eleng edd mag ad, leg yél vadállat, élvezz csak azért, mert jó, és mert jön.
Elvékonyodott a szája.
– Veled nem meg y. Kell, hog y te is élvezz.
– Tudtam, hog y ezt fog od mondani. – Mert eg yszer azt mondtam neki, hog y ha eg y férfi használ,
az eng em sokkol. Éreznem kell, hog y szeretnek és akarnak. Hog y nem eg y véletlenszerű női test
vag yok, hanem Eva, az eg yén, akinek őszinte vonzalomra is szükség e van a szexhez. – De ez most
az én játékom, és az én szabályaim szerint játszunk.
– Még nem eg yeztem bele, hog y játsszunk.
– Akkor g yerünk.
Gideon lassan kifújta a leveg őt.
– Nem meg y, Eva.

– Más nőkkel ment – ellenkeztem.
– De beléjük nem voltam szerelmes!
Olvadoztam. Nem tehettem róla.
– Bébi… nekem ez kell – suttog tam. – Nag yon.
Kétség beesett hang ot hallatott.
– Seg íts, hog y meg értsem.
– Nem hallom, hog yan ver a szíved, amikor leveg ő után kapkodok. Nem érzem, ahog y remeg sz,
amikor én is remeg ek. Nem érzem az ízedet, amikor azért könyörg ök, hog y elég íts ki.
Gyönyörű arca ellág yult.
– Elvesztem az eszem, valahányszor beléd élvezek. Leg yen ennyi elég .
Meg ráztam a fejem.
– Azt mondtad, olyan vag yok, mint eg y valóra vált leg jobb nedves álom. Azok az álmok nem
szólhatnak mind arról, hog y kielég íted a lányokat. Mi van a szopással? A kézimunkával? Imádod a
mellemet. Nem akarod meg dug ni őket, és aztán rájuk élvezni?
– Jesszusom, Eva – keményedett meg még jobban a farka a kezemben.
A szájához dörg öltem a számat, és kinyitottam a sliccét.
– A leg mocskosabb fantáziád akarok lenni – suttog tam. – Mocskos akarok lenni, neked.
– Máris épp az vag y, ami kell nekem – felelte sötéten.
– Tényleg ? – húztam vég ig a körmeimet könnyedén az oldalán, és beharaptam a szám, amikor
felszisszent. – Akkor csináld nekem. Imádom azokat a pillanatokat, amikor eng em már elrendeztél,
és a saját org azmusoddal fog lalkozol. Amikor meg változik a ritmusod és a fókuszod, és
meg vadulsz. Tudom, hog y olyankor csak arra g ondolsz, hog y mennyire jó, és mennyire durván
fog sz elélvezni. Nekem nag yon jó érzés, hog y íg y felpörg etlek. Eg y eg ész éjszakán át akarom ezt.
Meg szorította a combomat.
– Eg y feltétellel.
– És mi az?
– Ma este meg kapod. Jövő hétvég én pedig enyém a pálya.
Tátva maradt a szám.
– Én csak eg y éjszakát kapok, te meg eg y eg ész hétvég ét?
– Aha. Eg y eg ész hétvég e, amikor veled fog lalkozom.
– Te jó ég – morog tam. – Jól tárg yalsz.
Peng eéles volt a mosolya.
– Ez a terv.

– Anya azt mondja, hog y apa ig azi szexg ép.

Gideon rám pillantott, és elvig yorodott mellettem a padlón.
– Fura g yűjtemény van a fejedben filmes beszólásokból, ang yalka.
Húztam eg yet a vizesüveg emből, aztán idéztem még eg yet az Ovizsaruból: – Az én apám
nőg yóg yász és eg ész nap puncikat nézeg et.
A nevetésétől olyan jókedvű lettem, hog y repülni tudtam volna. Csillog ott a szeme, és jobban
eleng edte mag át, mint bármikor eddig . Ehhez persze hozzájárult az a kemény szopás is, amiben a
kanapén részesítettem, meg a hosszú, alapos kézimunka, amit a fürdőszobában kapott. De tudtam,
hog y a többi miattam van.
Ha én jó hang ulatban voltam, akkor ő is. Elképesztett, hog yan lehetek ekkora hatással eg y ilyen
pasira. Gideon mag a volt az elemi erő, a vég telen mag abiztosság , mely mindenki mást az
árnyékába hajtott mag a körül. Mindennap láttam ezt tőle, és ámulatba is ejtett, de korántsem
annyira, mint az az elbűvölő, fanyarul szórakoztató szerető, akit csak én láthattam, amikor
kettesben voltunk.
– Hé – mondtam. – Nem fog sz íg y nevetni, amikor majd a g yerekeid ilyeneket mondanak rólad
az iskolában.
– Mivel csak tőled hallhatnának ilyeneket, tudni fog om, hog y ig azából kit kell majd elfenekelni.
Elfordult, hog y tovább nézze a filmet, mintha nem épp elállította volna a léleg zetemet. Gideon
olyan ember volt, aki tökéletesen mag ányos életet élt eddig , még is olyannyira befog adott eng em
ebbe az életbe, hog y képes volt elképzelni eg y olyan jövőt, amilyet én nem mertem. Én féltem,
hog y csak szívfájdalomnak teszem ki mag am, amit nem élek túl.
Mikor észrevette a hallg atásomat, a térdemre tette a kezét, és rám nézett.
– Éhes vag y még ?
Tekintetem a bontott kínai dobozokra vándorolt az asztalon, meg a fekete rózsákra, amelyeket
Gideon hazahozott mag ával, hog y a hétvég én is lássa őket.
Mivel nem akartam nag yobb üg yet csinálni a meg jeg yzéséből, azt feleltem: – Csak rád.
Az ölébe tettem a kezem, és éreztem farka puha halmát a fekete bokszer alatt, amit vacsorához
eng edélyeztem neki.
– Veszedelmes nő vag y – morog ta, és közelebb hajolt.
Gyors mozdulattal elkaptam a száját a számmal, és beszívtam az alsó ajkát.
– Muszáj – morog tam –, ha lépést akarok tartani veled, Sötét Veszedelem.
Elmosolyodott.
– Meg int beszélnem kell Caryvel – sóhajtottam. – Hog y anya elment-e már.
– Jól vag y?
– Persze – hajtottam a vállára a fejem. – Nincs jobb eg y kis Gideon-terápiánál, ha fel akarok
vidulni.
– Mondtam már, hog y házhoz is meg yek? Nonstop.

A bicepszébe mélyesztettem a fog aimat.
– Hadd intézzem el ezt, aztán újra kielég ítelek.
– Én is jól vag yok, kösz – vág ott vissza derűsen.
– Pedig még nem is játszottunk a lányokkal.
Lehajolt, és arcát a dekoltázsomba fúrta.
– Helló, lányok!
Nevetve löktem el, ő pedig hátranyomott, amíg el nem terültem a földön a kanapé és a
kávézóasztal között. Fölém mag asodott, és feszülő izmokkal tartotta mag át. A pillantása
vég ig siklott a melltartómon, aztán a meztelen hasamon, aztán a tang án és a harisnyatartón. A
zuhanyzás utáni összeállítás tűzvörös volt, hog y meg maradjon a pörg ető hatás.
– Te vag y az én kabalám – mondta Gideon.
Meg szorítottam a bicepszét.
– Tényleg ?
– Bizony – nyalta meg a mellem felső domborulatát. – Varázslatosan finom vag y.
– Te jó ég ! – nevettem. – Ez tiszta csöpög és.
Mosolyg ott a szeme.
– Már fig yelmeztettelek, hog y mi a helyzet velem meg a romantikával.
– Hazudtam. Te vag y a leg romantikusabb pasi, akivel valaha randiztam. Nem tudom elhinni,
hog y kiakasztottad azokat a CrossTrainer törülközőket a fürdőszobádba.
– Miért ne tettem volna? És nem vicceltem, hog y szerencsét hozol. – Meg csókolt. – Épp azon
dolg oztam, hog y meg szabaduljak a részesedésemtől eg y milánói kaszinóban. Azok a fekete rózsák
akkor érkeztek, amikor az ajánlattevő bedobott eg y kis bordeaux-i borg azdaság ot, amit már rég óta
kinéztem mag amnak. És találd ki, mi a neve… La Rose Noir.
– Eg y borg azdaság eg y kaszinóért, mi? Csak hog y meg maradhass a szex, a bűn és a szórakozás
istenének.
– Az ilyen dolg ok seg ítenek, hog y mindig elég edetten tarthassalak, vág yam, kéjem és vicces
beszólásaim istennője.
Vég ig simítottam az oldalán, és a bokszer alá csúsztattam a kezemet.
– Mikor kóstolhatom meg a bort?
– Ha majd seg ítesz kitalálni neki valami reklámkampányt.
Felsóhajtottam.
– Te aztán soha nem adod fel.
– Nem, ha ig azán akarok valamit – térdelt fel, és eng em is felhúzott. – Tég ed pedig akarlak.
Nag yon, nag yon.
– A tiéd vag yok – feleltem, az ő szavaival.
– A szíved meg az elképesztően szexi tested ig en. De most az ag yadat is akarom. Mindent akarok.

– Valami kell, hog y maradjon nekem is.
– Nem. Meg kapsz eng em helyette. – Gideon meg markolta a fenekemet. – Persze nem eg yenlő
üzlet, tudom jól.
– Durván alkudozol ma.
– Giroux elég edett volt az üzlettel. És te is az leszel, íg érem.
– Giroux? – dobbant meg a szívem. – Corinne rokona?
– A férje. Bár már rég elhideg ültek, és válni készülnek, mint tudod.
– Ez nem lehet ig az. Te üzletelsz a férjével?
Elhúzta a száját.
– Ez volt az első alkalom. És valószínűleg az utolsó is, bár meg mondtam neki, hog y eg yütt
vag yok eg y nag yon különleg es nővel, és az nem az ő feleség e.
– A g ond az, hog y az a nő még mindig szerelmes beléd.
– Nem ismer eng em – fog ta meg a tarkómat Gideon, és az orromhoz dörg ölte az orrát. – Siess, és
hívd Caryt. Én addig rendet csinálok. Aztán csőrözünk.
– Vadállat.
– Szexfazék.
A táskámhoz másztam, hog y előszedjem a telefonomat. Gideon pattintott eg yet a
harisnyatartómon, ami alaposan meg csípte a bőrömet. Meg lepő módon beg erjesztett a villanásnyi
fájdalom. Rácsaptam a kezére, és g yorsan arrébb húzódtam.
Cary a második cseng ésre felvette.
– Helló, kislány. Még mindig minden rendben?
– Persze. És még mindig te vag y a leg jobb barátom. Anya még ott van?
– Eg y kicsit elszaladt kábé eg y órája. Te maradsz a pasidnál?
– Ig en, hacsak nincs rám szükség ed.
– Ug yan, én jól vag yok. Trey is átjön.
Ettől máris sokkal jobban éreztem mag am, miután a második estét is nélküle töltöm.
– Üdvözlöm.
– Átadom. Majd helyetted is meg csókolom.
– Hát, ha helyettem, akkor ne túl nyálasan.
– Rendicsek. De emlékszel, hog y meg kértél, nézzek utána kicsit a jó Lucas doktornak? Eddig
semmire nem jutottam. Úg y tűnik, nem nag yon csinál semmit a munkán kívül. Nincs g yereke. A
feleség e is orvos. Pszichomókus.
Gideonra pillantottam, hog y nehog y hallja.
– Ez komoly?
– Miért? Fontos?
– Nem, talán nem. Csak… azt hiszem, azt feltételeztem, hog y a pszichológ usok jó emberismerők.

– Ismered a spinét?
– Nem.
– Mi a fene folyik itt, Eva? Újabban olyan rejtélyes vag y. Kezd ideg esíteni.
Felmásztam eg y bárszékre, és elmondtam annyit, amennyit elmondhattam.
– Eg y jótékonyság i vacsorán futottam össze dr. Lucasszal, aztán akkor, amikor te a kórházban
voltál. Mindkét alkalommal ocsmány dolg okat mondott Gideonról, én pedig próbálok rájönni,
hog y mi áll emög ött.
– Ug yan, Eva. Mi más állhatna azonkívül, hog y Cross meg döntötte a feleség ét?
Mivel nem akartam beszélni eg y olyan múltról, aminek nem voltam részese, nem feleltem.
– Holnap délutánra otthon leszek. Este elmeg yek a csajokkal. Biztos nem akarsz jönni?
– Válts csak témát – undokoskodott Cary. – Ig en, biztos, hog y nem akarok menni. Még nem állok
készen rá, hog y meg jelenjek. Már a g ondolatba is beleborzong ok.
Nathan eg y klub előtt támadta meg Caryt, aki ezt még mindig nem tudta feldolg ozni. Valahog y
én is elfelejtettem, hog y az elme g yóg yul a leg lassabban. Meg játszotta a kemény fiút, de tudhattam
volna, mi van mög ötte.
– Jövő utáni hétvég én eljössz San Dieg óba? Meg látog atni apát meg a haverokat… akár még dr.
Travist is, hmm?
– Necces, Eva – felelte szárazon. – De azért jól hang zik. Szükség em lesz rád, hog y finanszírozz,
mert éppen nincs munkám.
– Nem g ond. Én mindent elintézek, aztán majd később elrendezzük.
– Jaj, mielőtt még leteszed. Valami barátnőd hívott, eg y bizonyos Deanna. Az előbb elfelejtettem
mondani. Van valami híre, és szeretné, ha visszahívnád.
Gideonra pillantottam. Ő elkapta a tekintetem, és lehetett valami az arcomon, ami elárult, mert a
szemében meg jelent az az ismerős kemény csillog ás. Hosszú, kecses lépteivel már ott is termett
mellettem. A vacsora maradéka takarosan el volt csomag olva a dobozokba.
– Mondtál neki valamit? – kérdeztem halkan Caryt.
– Hog y mondtam-e? Például mit?
– Például olyasmit, amit eg y riporternek nem mondanál el, merthog y ő is az.
Gideon arca meg merevedett. Elment mellettem, hog y kidobja a szemetet, aztán visszajött.
– Te riporterekkel haverkodsz? – kérdezte Cary. – Meg őrültél?
– Nem, nem a barátom. Fog almam sincs, honnan szerezte meg az otthoni számomat, hacsak nem
a portáról kapcsolták fel.
– És mi a francot akar?
– Gideont eláztatni. És kezdi kihúzni a g yufát. Mindenhol a nyomában van.
– Majd lerázom, ha meg int hív.
– Ne, ne csináld. – Álltam Gideon tekintetét. – Csak épp nem mondj neki semmit semmiről. Mit

mondtál, hol vag yok?
– Házon kívül.
– Tökéletes. Kösz, Cary. Hívj, ha van valami.
– Érezd mag ad baszott jól.
– Jesszusom, Cary – csóváltam a fejem, és kinyomtam.
– Deanna Johnson hívott? – kérdezte Gideon karba font kézzel.
– Ig en. És vissza fog om hívni.
– Nem. Nem fog od.
– Fog d be, ősember. Hag yjuk az „én Cross, te kicsi Cross lány” dumát – csattantam fel. – Ha már

elfelejtetted volna, akkor meg állapodtunk. Én a tiéd, te az enyém. És én meg védem, ami az enyém.
– Eva, ne vívd meg helyettem a harcaimat. Tudok én mag amra vig yázni.
– Tudom. Eg ész életedben azt csináltad. De most már itt vag yok én. Ezt majd csinálom én.
Valami meg változott az arcán, olyan g yorsan, hog y nem tudtam eldönteni, vajon felbőszült-e.
– Nem akarom, hog y fog lalkoznod kelljen a múltammal.
– Te is fog lalkoztál az enyémmel.
– Az más volt.
– A fenyeg etés az fenyeg etés, nag yfiú. Mindkettőnket érint. Most éppen velem próbálkozik a nő,

ami remek lehetőség arra, hog y meg tudd, mire készül.
Tehetetlenül ég nek emelte a kezét, aztán a hajába túrt. Tartanom kellett mag am, hog y ne vonja

el a fig yelmemet, amikor a teste meg feszül az ideg esség től, a hasizma, a bicepsze meg keményedik.
– Eng em nem érdekel, hog y mire készül. Te tudod az ig azság ot, és csak ez számít.
– Ha azt hiszed, hog y ölbe tett kézzel fog ok ülni, amíg ő keresztre feszít tég ed a sajtóban, akkor

sürg ősen g ondold át a dolg ot!
– Nem árthat nekem, csak úg y, ha neked árt, és elképzelhető, hog y valójában ezt tervezi.
– Sosem tudjuk meg , ha nem beszélünk vele.
Előszedtem Deanna névjeg yét a táskámból, és hívtam, számkijelzés nélkül.
– Eva, a mindenség it!
Kihang osítottam a telefont, és letettem a pultra.
– Deanna Johnson – jelentkezett be a nő.
– Deanna, itt Eva Tramell.
– Szia, Eva. – Eg észen meg változott a hang ja, mintha rég i barátok volnánk. – Hog y vag y?
– Remekül. És te? – Néztem Gideont, hog y milyen hatással van rá a hang . Ő visszanézett, édesen

dühösen. Kénytelen voltam belenyug odni, hog y bármilyen hang ulatában ellenállhatatlannak
látom.

– Kezdenek forrni a dolg ok. És az én szakmámban ez mindig jó.
– Az is, ha tényeket kapsz.

– Többek közt ezért hívtalak. Van eg y forrásom, aki azt állítja, hog y Gideon eg yszer rajtakapott
tég ed a lakótársaddal meg eg y másik sráccal, és dührohamot kapott. A srác kórházba került, és
perel testi sértésért. Ez ig az?

Meg dermedtem. A hallásomat eltompította a fülemben doboló vér. Azon az estén, amikor először
találkoztam Corinne-nal, hazatérvén g ruppenszexbe merülve találtuk Caryt két lánnyal meg eg y
Ian nevű fiúval. Mikor Ian szemérmetlenül – és meztelenül – javasolta, hog y csatlakozzunk
hozzájuk, Gideon ököllel válaszolt.

Gideonra pillantottam, és összeszorult a g yomrom. Hát ig az. Ian beperelte. Láttam az arcán a
bizonyítékot, mindenféle érzelem nélkül. Tökéletes maszk mög é rejtette a g ondolatait.

– Nem, nem ig az – feleltem.
– Melyik része?
– Több mondanivalóm nincs.
– Van eg y másik első kézből való beszámolóm is eg y nézeteltérésről Gideon és Brett Kline között,
ami állítólag amiatt tört ki, hog y te Kline-nal ölelkeztél. Ez ig az?
Elfehéredő ujjakkal szorítottam a pult szélét.
– A lakótársadat is támadás érte nemrég – folytatta Deanna. – Gideonnak esetleg ehhez is van
valami köze?
Ó istenem…
– Neked elment az eszed – feleltem hideg en.
– Az a felvétel, amin Gideon a Bryant Parknál veszekszik veled, mutatja, hog y nag yon ag resszív,
és fizikailag durva volt veled. Bántalmazó kapcsolatban vag y Gideon Cross-szal? Erőszakos és
féktelen? Félsz tőle, Eva?
Gideon sarkon fordult és kiment, az irodája felé.
– Menj a francba, Deanna – nyög tem ki. – Tönkre akarod tenni eg y ártatlan ember jó hírét, csak
mert nem tudsz kezelni eg y eg yéjszakás kalandot? Te aztán remekül képviseled a kifinomult
modern nőt.
– Felvette a telefont – sziszeg te Deanna. – Mielőtt vég zett volna. Felvette azt a rohadt telefont, és
valami vizsg álatról kezdett beszélg etni az eg yik ing atlanán. Közben rám nézett, ahog y ott
feküdtem és vártam rá, és azt mondta: „Elmehetsz”. Csak íg y. Úg y kezelt, mint eg y kurvát, csak
épp nem fizetett. Még eg y itallal sem kínált meg .
Lehunytam a szemem. Jesszusom.
– Nag yon sajnálom, Deanna. És ezt őszintén mondom. Én is találkoztam már épp elég seg g fejjel,
és úg y tűnik, hog y ő is úg y viselkedett veled. De attól még nem helyes, amit teszel.
– Ha ig az, akkor helyes.
– De nem az.
Felsóhajtott.

– Sajnálom, hog y ott vag y a közepében, Eva.
– Nem, nem sajnálod. – Kinyomtam, aztán csak álltam lehajtott fejjel, és kapaszkodtam a pultba.
Forg ott körülöttem a világ .

8. FEJEZET

Gideont az asztalánál találtam. Fel-alá járkált, mint eg y rab párduc. A fülében ott volt a telefon
hang osítója, de vag y hallg atta a hívót, vag y várt, hog y beszélhessen vele, mert semmit sem szólt.
Elkapta a pillantásomat, és kemény, hajthatatlan volt az arca. Még eg y szál bokszeralsóban is
sebezhetetlennek tűnt. És ezt bárki tudhatta, akinek volt eg y csepp esze. Fizikailag is látható volt
az ereje minden eg yes izomköteg ében. De ezen túlmenően is kíméletlen fenyeg etést árasztott,
amitől meg borzong ott a g erincem.

A laza, derűs férfi, akivel vacsoráztam, eltűnt, és eg y városi rag adozónak adta át a helyét, aki
uralja a terepet.

Nem fog lalkoztam vele.
A táblag épe kellett, és meg is találtam az irattáskájában. Jelszóval volt védve, és sokáig
bámultam a képernyőre, aztán rádöbbentem, hog y reszketek. Minden bekövetkezett, amitől féltem.
– Ang yalka!
Felpillantottam, és találkozott a tekintetünk, ahog y felbukkant az átjáróból.
– Az a jelszó – mag yarázta. – Hog y angyalka.
Ó. Elszállt belőlem minden vad energ ia. Hirtelen üresnek és fáradtnak éreztem mag am.
– Mondhattad volna, hog y a srác beperelt, Gideon.
– Jelenleg nincs szó perről, csak a lehetőség éről – felelte simán. – Ian Hag er pénzt akar, én pedig
titoktartást. Peren kívül meg eg yezünk, és ennyi.
Visszasüppedtem a kanapéba, és a combomra eresztettem a g épet. Néztem, ahog y felém jön, és
mag amba ittam a látványt. Olyan könnyű belefeledkezni a külsejébe, hog y az ember elfelejti,
mennyire mag ányos a lelke. De már rég meg tanulhatta, hog y eng em is bevonjon, ha nehézség ei
vannak.
– Nem érdekel, hog y nem következett be – ellenkeztem. – Akkor is mondhattad volna.
Karba fonta a kezét.
– El akartam mondani.
– El akartad mondani? – pattantam fel. – Előadom neked, hog y kiakaszt, ha anyám nem mond el
nekem valamit, te pedig eg y szót se szólsz az üg yeidről?
Eg y pillanatig még kemény és rendíthetetlen maradt. Aztán elkáromkodta mag át, és leeresztette
a kezét.
– Direkt korán jöttem, hog y elmondjam, de aztán elmesélted anyádat, és úg y g ondoltam, hog y
ez épp elég eg y napra.
Összeroskadtam.
– Eg y kapcsolat nem íg y működik, nag yfiú.

– Csak most kezdelek visszakapni, Eva. Nem akarok minden időt azzal tölteni, amikor eg yütt
vag yunk, hog y arról beszéljünk, mi a rossz, és mit rontottunk el.

Meg ütög ettem a párnát mag am mellett.
– Gyere csak ide.
Inkább velem szembe ült le a kávézóasztal elé, és széttárt lába közé fog ta az enyémet. A kezemet
a szájához emelte, hog y meg csókolja.
– Nag yon sajnálom.
– Nem hibáztatlak. De ha van még más is, amit el akartál mondani, akkor itt az alkalom.
Előrenyomult, hog y kénytelen leg yek vég ig feküdni a kanapén. Fölém emelkedett, és azt
suttog ta:
– Szerelmes vag yok beléd.
Annyi rossz között ez számított az eg yetlen jó dolog nak.
És ennyi elég is volt.

A kanapén aludtunk el, összefonódva. Hol mag amnál voltam, hol nem, kínzott az ag g odalom meg
a délutáni alvás miatti kizökkenés. De elég éber voltam ahhoz, hog y lássam a változást Gideonon, a
lég zése g yorsulását, a szorítása erősödését. Meg rándult a teste, és eng em is meg rázott. A
nyöszörg ése a szívembe döfött.

– Gideon! – Szembefordultam vele, és a mozg ásom felébresztette. Úg y aludtunk el, hog y ég ve
maradtak a lámpák, és most örültem a fénynek.

A szíve vadul vert a tenyerem alatt, bőrét veríték borította.
– Mi az? – zihálta. – Mi a baj?
– Azt hiszem, épp kezdtél belecsúszni eg y rémálomba – nyomtam csókokat felhevült arcára,
hog y szerelmemmel elűzzem az emlékeket.
Fel akart ülni, én pedig belekapaszkodtam, hog y visszatartsam.
– Jól vag y? – tapog atott vég ig . – Nem bántottalak?
– Semmi baj.
– Istenem! – Visszahanyatlott, és az alkarjával eltakarta a szemét. – Nem tudom meg állni, hog y el
ne aludjak veled. És a g yóg yszeremet is elfelejtettem bevenni. A francba, nem lehetek ennyire
g ondatlan.
– Hé! – támaszkodtam fel a könyökömre, és meg simog attam a mellkasát. – Nem történt semmi
baj.
– Ne vedd ilyen könnyen, Eva – nézett rám vad pillantással. – Ezt ne.
– Sose tenném. – Nag yon elg yötörtnek tűnt, a szeme alatt fekete árkok, érzéki szája mellett mély
vonalak.

– Meg öltem eg y embert – mondta sötéten. – Sosem vag y biztonság ban mellettem, amikor
alszom, és ez most csak még inkább ig az.

– Gideon… – Hirtelen meg értettem, miért törnek rá g yakrabban a rémálmok. Tudatosan
feldolg ozta, amit tett, de a lelkiismeretére nehezedő súlytól nem szabadulhatott.

Kisimítottam a homlokából a haját.
– Ha küszködsz, akkor beszélg ess velem.
– Azt akarom, hog y biztonság ban lég y – motyog ta.
– Sosem érzem mag am nag yobb biztonság ban, mint melletted. Abba kell hag ynod ezt az
önostorozást.
– Az én hibám.
– Hát nem volt az életed tökéletesen problémátlan, mielőtt én felbukkantam? – kérdeztem.
Fanyar pillantást vetett rám.
– Úg y látszik, szeretem a problémákat.
Bementem a hálószobába, és a harisnyatartó meg a melltartó helyett eg y túlméretezett Cross
Industries pólót vettem föl. Lehúztam az ág y vég éről a velúr fedőtakarót, aztán átmentem Gideon
szobájába, és meg kerestem a g yóg yszerét.
Követett a tekintetével, mikor ledobtam a takarót meg a g yóg yszert, aztán a konyhába mentem
vízért. Nemsokára meg int eg yütt feküdtünk összebújva a takaró alatt, és a fények nag y részét
lekapcsoltam.
Közelebb bújtam, és átfog tam a lábammal. A parasomniára szedett g yóg yszer nem jelentett
g yóg yulást, de Gideon áhítatos szertartásosság g al szedte. Csak még jobban szerettem ezért az
elkötelezettség ért, hiszen értem tette.
– Tudod, mit álmodtál? – érdeklődtem.
– Nem. Bármi volt is, inkább rólad kellett volna álmodnom.
– Szerintem is. – A mellére hajtottam a fejem, és hallg attam a szívverését, ahog y meg nyug szik. –
Ha rólam álmodtál volna, akkor az mi lett volna?
Éreztem, hog y ellazul.
– Eg y felhőtlen nap eg y karibi teng erparton – mormog ta. – A fehér homokon álló kunyhóval, eg y
privát partrészen, amely három oldalról zárt, de elöl ki lehet látni. És te ott feküdnél eg y
füg g őág yban. Meztelenül.
– Naná.
– Napsütötte lennél és lusta, a hajad lobog na a szélben. Úg y mosolyog nál, ahog y akkor szoktál,
amikor épp kielég ítettelek. Nem kéne mennünk sehová, senki sem várna ránk. Csak ketten lennénk,
a világ minden idejével.
– Mag a a paradicsom – mormog tam, és éreztem, hog y eg yre súlyosabb lesz a teste. – Remélem,
hog y úsznánk is meztelenül.

– Hmmm… – ásított. – Aludnom kell.
– És kelleni fog eg y vödör jég behűtött sör is – folytattam, hátha nem alszik el a karomban. –
Citrommal. Rácsavarnám a levét a hasadra, és lenyalnám.
– Istenem, annyira szeretem a szád.
– Akkor álmodj arról. És azokról a dolg okról, amiket csinál.
– Mondj példát.
Mondtam eg y csomót, halk, nyug tató hang on, miközben simog attam. Mély léleg zetvételekkel
merült álomba.
Én pedig a karomban tartottam, amíg fel nem kelt a nap.

Gideon tizeneg yig aludt. Én addig ra már órák óta talpon voltam, és az irodájában talált rám, az
asztala tele a jeg yzeteimmel és rajzaimmal.

– Helló! – üdvözöltem, és csókra nyújtottam a szám, mikor meg kerülte az asztalt. Kócos és szexi
volt a bokszerében. – Jó reg g elt.

A munkámra nézett.
– Mit csinálsz?
– Előbb ig yál eg y kávét, aztán elmondom – dörzsöltem össze izg atottan a tenyeremet. – Akarsz
eg yet zuhanyozni, amíg én elkészítem? Aztán beleáshatjuk mag unkat ebbe.
Az arcomat fürkészte, majd derűsen elmosolyodott.
– Rendben. De leg yél ott te is a zuhanyzóban, és utána kávézzunk meg ássunk.
– Tartog asd ezt az ötletet meg a lelkesedést estére.
– Mi?
– Meg yek bulizni, nem emlékszel? – kérdeztem. – És sokat fog ok inni, amitől beg erjedek. Ne
felejtsd el bevenni a vitaminjaidat, nag yfiú.
Meg rándult a szája.
– Hát jó.
– Bizony. Örülhetsz, ha holnap reg g el ki bírsz kelni az ág yból – fig yelmeztettem.
– Akkor tennem kell róla, hog y eleg et hidratálj.
– Remek ötlet. – Meg int a táblag épre fordítottam a fig yelmemet, de muszáj volt utána néznem,
amikor kiment azzal a klassz fenekével.
Amikor újra előkerült, vizes volt a haja, és fekete tréning felső volt rajta, ami elég hosszan
lelóg ott ahhoz, hog y tudjam, nincs rajta alsó. Próbáltam a tervekre koncentrálni. Átadtam neki a
helyet az asztalnál, és mellé álltam.
– Oké – kezdtem. – Annak alapján, hog y a támadás a leg jobb védekezés, kicsit meg néztem a rólad
kialakult általános médiaképet.

Belekortyolt a kávéjába.
– Ne nézz íg y rám – morog tam. – Nem a mag ánéleted érdekelt, mert az én vag yok.
– Jó kislány – vereg ette meg joviálisan a fenekemet.
Kiöltöttem rá a nyelvem.
– Leg inkább azzal fog lalkoztam, hog yan lehetne szembeszállni eg y olyan kampánnyal, amely a
heves vérmérsékletedre utazik.
– Sokat seg ít, hog y korábban nem volt ilyenem – jeg yezte meg Gideon szárazon.
Amíg velem nem találkoztál…
– Szörnyű hatással vag yok rád.
– Te vag y a leg jobb dolog , ami valaha történt velem.
Erre kapott eg y g yors, nyálas csókot a halántékára.
– Borzalmasan sok időbe telt, mire rátaláltam a Crossroads Alapítványra.
– Nem tudtad, hol kell keresni.
– Bénán van keresésre optimalizálva – ellenkeztem, és meg nyitottam az oldalt. – Különben is
csak ez az eg y oldalacska van, ami takaros, de nevetség esen sivár. Hol vannak a linkek, amelyek a
támog atott jótékonyság i alapok felé mutatnak? Hol van a Rólunk oldal, és hog y mit akarsz elérni?
– Évente kétszer kiküldünk eg y csomag ot minden információval a szervezeteknek, kórházaknak,
eg yetemeknek.
– Remek. Most pedig hadd mutassam meg neked az internet nevű varázslatot. És miért nincs az
alapítvány a te nevedhez kötve?
– A Crossroads nem rólam szól, Eva.
– Már hog y a fenébe ne szólna rólad. – Én is felvontam a szemöldökömet az ő pillantására, és
eléje toltam eg y akciótervet. – Hatástalanítjuk a Deanna-bombát, még mielőtt felrobban. Hétfő
reg g elre fel kell tuning olni ezt a weboldalt, azokkal az oldalakkal és információkkal, amelyeket
leírtam.
Gideon futó pillantást vetett a papírra, aztán meg markolta a bög réjét, és hátradőlt a székben. Én
tudatosan a bög rét fixíroztam, nem a csodálatos testet.
– A Cross Industries oldalnak kapcsolódnia kell az alapítványhoz az önéletrajzi oldaladon
keresztül – folytattam. – Ami ug yancsak némi frissítésre szorul.
Újabb papírt toltam elé.
Olvasni kezdte az általam felvázolt önéletrajzot.
– Ezen világ osan látszik, hog y olyan írta, aki szerelmes belém.
– Nem szabad túl visszafog ottnak lenned, Gideon. Néha muszáj pofátlannak lenni és
feltűnősködni. Jóval több vag y dög ös arcnál, szuper testnél és őrült libidónál. De inkább
koncentráljunk azokra a dolg okra, amelyeket hajlandó vag yok a világ g al is meg osztani.
Gideon elvig yorodott.

– Mennyi kávét ittál már ma reg g el?
– Épp eleg et ahhoz, hog y lenyomjalak, úg yhog y vig yázz – löktem meg a karját a csípőmmel. –
Arra is g ondoltam, hog y sajtóközleményt adhatnál ki a La Rose Noir meg vételéről, hog y a neved
kapcsolatba kerüljön Giroux-éval. Emlékeztesd az embereket, hog y Corinne, akivel annyit láttak
mostanában férjes, asszony, íg y Deanna nem áztathat el azért, hog y szívtelen alak vag y, amiért
leépítetted. Már ha ez a terve.
Gideon rajtaütésszerűen az ölébe húzott.
– Ang yalka, meg ölsz eng em. Meg teszek bármit, amit akarsz, de meg kell értened, hog y
Deannának semmije sincs. Ian Hag er nem fog ja kockára tenni a zsíros bánatpénzét eg y sztoriért.
Alá fog ja írni a papírokat, elveszi a pénzt, és eltűnik.
– De mi van a…
– A Six-Ninths sem fog ja akarni, hog y az „Arany” lányt eg y másik pasival hozzák kapcsolatba. Az
elrontaná a dal love storyját. Majd beszélek Kline-nal, és eg yeztetjük az álláspontunkat.
– Te beszélő viszonyban vag y Brett-tel?
– Közös bizniszben vag yunk – húzta el a száját. – Úg yhog y ig en. A Cary elleni támadás dolg a
pedig blöff. Mindketten jól tudjuk, hog y ott tényleg semmi nincs.
Vég ig g ondoltam a dolg okat.
– Úg y véled, eng em akar piszkálni? De miért?
– Mert a tiéd vag yok, és ha volt sajtóbelépője bármelyik olyan eseményre, ahol eg yütt
mutatkoztunk, akkor tudja ezt – támasztotta a homlokomhoz a homlokát. – Ha veled vag yok, nem
tudom eltitkolni az érzéseimet, és ezért lettél te is célpont.
– Előlem elég jól sikerült eltitkolnod.
– Mert a bizonytalanság od elvakított.
Ezzel nem vitatkozhattam.
– Akkor teg yük fel, hog y eng em akar meg ijeszteni ezekkel a sztorikkal. Mit akar ezzel elérni?
Gideon hátradőlt.
– Gondolj csak bele. Épp kitörni készül eg y botrány a kettőnk főszereplésével. Mi a leg g yorsabb
módja annak, hog y ezt elhárítsuk?
– Az, hog y távol tartod mag ad tőlem. Elhatárolódás a botrány forrásától, a krízismenedzsment
alapszabálya.
– Vag y épp ellenkezőleg , feleség ül is vehetnélek – mondta lág yan Gideon.
Meg dermedtem.
– Ez most?… Te?… – Nyeltem eg y nag yot, és suttog va folytattam: – Ne most. És ne íg y.
– Ne íg y – helyeselt Gideon, és a számhoz dörzsölte a száját. – Hidd el nekem, ang yalka, hog y ha
én meg kérlek, azt tudni fog od.
Összeszorult a torkom. Csak bólintani tudtam.

– Léleg ezz – biztatott g yeng éden. – Még eg yszer. Most pedig mondd, hog y nem estél pánikba.
– Nem ig azán. Nem.
– Beszélj hozzám, Eva.
– Én csak… – Ig yekeztem g yorsan kibökni. – Azt akarom, hog y olyankor kérj meg , amikor ig ent
tudok mondani.
Meg feszült a teste. Sebzett tekintettel ráncolta a homlokát.
– Most nem tudnál ig ent mondani?
Meg ráztam a fejem. Gideon szája eltökélt vonallá keskenyedett.
– Írd össze, mire van szükség ed tőlem az ig enhez.
Átfog tam a vállát, hog y érezze a kapcsolatot kettőnk közt.
– Annyi minden van, amit nem tudok. És nem ahhoz kéne többet tudnom, hog y elhatározzam
mag am, mert semmi sem állhat annak az útjába, hog y szeresselek. Semmi. Csak úg y érzem, hog y
azért vonakodsz meg osztani velem a dolg okat, mert még te nem állsz készen.
– Azt hiszem, értem – morog ta.
– Nem vállalhatom a kockázatot, hog y ig azából nem akarsz örökre velem lenni. Én sem élnélek
túl tég ed, Gideon.
– Mit szeretnél tudni?
– Mindent.
Csalódott hang ot hallatott.
– Leg yél eg y kicsit konkrétabb. Induljunk ki valamiből.
Ami először eszembe jutott, azt rög tön ki is böktem, hisz az üzleteivel fog lalkoztam eg ész
délelőtt.
– Vidal Records. Miért te irányítod a nevelőapád cég ét?
– Mert kezdett hanyatlani – feszült meg Gideon álla. – Anyám már vég ig élt eg y pénzüg yi
összeomlást; nem akartam, hog y újra meg történjen vele.
– És mit csináltál?
– Meg g yőztem, hog y beszélje rá amazokat, Christ és Christophert, hog y teg yék nyilvánossá a
cég et, aztán eladta nekem Ireland részvényeit. Azzal eg yütt, amit már előbb meg szereztem, az
enyém lett a többség .
– Tyűha – szorítottam meg a kezét. Találkoztam már idősb Chris és ifjabb Christopher Vidallal is.
Úg y sejtettem, hog y amennyire hasonlítanak külsőleg sötétvörös hajukkal és zöldesszürke
szemükkel, annyira különböző emberek. Azt mindenesetre biztosan tudtam, hog y Christopher
g örény. És úg y g ondoltam, hog y az apja nem az. Vag y leg alábbis reméltem. – És aztán mi volt?
Gideon felvont szemöldöke meg adta a választ.
– Chris kikérte volna a tanácsomat, de Christopher mindig elutasított, és a nevelőapám nem
akart állást fog lalni.

– Akkor hát meg tetted, amit meg kellett tenni – csókoltam meg az állát. – Köszönöm, hog y
elmondtad.

– Ennyi?
Elmosolyodtam.
– Nem.
Éppen tovább akartam fag g atni, amikor meg hallottam, hog y a telefonomon meg szólal anyám
cseng őhang ja. Meg lepett, hog y csak most hív; körülbelül tízkor vettem le a némítást a készülékről.
Felnyög tem.
– Ezt muszáj felvennem.
Eng edett felállni, de még g yorsan meg simog atta a fenekemet. Mikor az ajtóból visszanéztem, a
feljeg yzéseimet böng észte. Elmosolyodtam.
Mire odaértem a reg g elizőpulton fekvő telefonhoz, az már elhallg atott, de aztán azonnal
meg szólalt újra.
– Anya! – csaptam le rá, mielőtt meg int abbahag yta volna. – Ma átmeg yek, jó? És beszélünk.
– Eva! El sem tudod képzelni, mennyire ag g ódtam! Ezt nem teheted velem!
– Eg y órán belül ott vag yok – szóltam közbe. – Csak felöltözöm.
– Eg ész éjjel nem aludtam, annyira felizg attam mag am.
– Hát, én se aludtam valami sokat – vág tam vissza. – Nem mindig minden csak rólad szól, anya.
Az én mag ánszférám sérült. Te csak lebuktál vele.
Csend.
Ritkán fordult elő, hog y ilyen határozott tudtam lenni az anyámmal, hisz mindig olyan
törékenynek tűnt, de itt volt az ideje újradefiniálni a kapcsolatunkat, ha nem akarjuk, hog y teljesen
vég képp zátonyra fusson. A csuklómra pillantottam, hog y meg nézzem az időt, aztán eszembe
jutott, hog y már nincs órám, és a tévé alatti kábelboxról olvastam le inkább.
– Eg y körül ott vag yok.
– Küldök érted kocsit – mondta halkan.
– Kösz. Akkor találkozunk. – Letettem.
Már épp el akartam tenni a telefont a táskámba, amikor SMS jött Shawnától: Mit veszél fel estére?
Jó néhány ötlet vég ig futott az ag yamon, a lazától a felháborítóig . Noha hajlottam a felháborító
felé, visszatartott Deanna g ondolata. Üg yelnem kell a kinézetemre, ha már felbukkanok a
pletykalapokban.
Kis feketét, válaszoltam, maradva a klasszikusoknál. Magas sarkúval. Sok bizsu.
Értettem! Tali hétkor!, írta vissza.
A hálószoba felé menet meg álltam Gideon irodájánál, és a kilincsre támaszkodva fig yeltem.
Órákig tudtam volna nézni, annyira élveztem. És nag yon szexi volt, amikor koncentrált.
Halovány mosollyal pillantott fel, és tudtam, hog y tudta, hog y fig yelem.

– Nag yon jó az eg ész – dicsért meg , vég ig mutatva az asztalon. – Főleg ha azt vesszük, hog y pár
óra alatt dobtad össze.

Eg y kicsit hízott a májam. Örültem, hog y sikerült elkápráztatnom eg y olyan üzletembert, aki a
világ eg yik leg sikeresebb vállalkozója.

– Kellesz nekem a Cross vállalatnál, Eva.
A testem reag ált hang ja rendíthetetlen eltökéltség ére, és az jutott eszembe, ahog yan azt mondta,
„Meg akarlak dugni, Eva”, amikor először próbálkozott.
– Te is nekem – mondtam. – Az íróasztalodon.
Felcsillant a szeme:
– Ünnepelhetünk úg y is.
– Szeretem a munkámat. Szeretem a kollég áimat. Szeretem a tudatot, hog y meg dolg ozom
mindenért, amit elérek.
– Én meg tudom adni neked ug yanezt, és még többet is – dobolt ujjaival a kávésbög re oldalán. –
Gondolom, azért mentél a reklámszakmába, mert szereted a pörg ést. Mit szólnál a PR-hoz?
– Túlság osan propag andaízű. A reklámnál leg alább világ os az elfog ultság .
– Ma reg g el említetted a krízis-menedzsmentet. És úg y látszik – mutatott meg int az asztalra –,
hog y van hozzá érzéked. Hadd aknázzam ki.
Karba fontam a kezem.
– A krízis-menedzsment az PR, és ezt te is jól tudod.
– Te született problémameg oldó vag y. Én ig azi válság kezelőt csinálhatok belőled. Valódi,
sürg ető problémákkal. Mindig lenne kihívás, amin dolg ozhatsz.
– Ne már – toppantottam. – Hány válság od szokott lenni eg y héten?
– Sok – felelte derűsen. – Szóval érdekel a dolog . Látom a szemeden.
Kieg yenesedtem.
– Már vannak embereid ilyesmire.
Gideon hátradőlt, és elmosolyodott.
– De nekem több kell. És neked is. Szerezzük meg eg yütt.
– Olyan vag y, mint mag a az ördög , tudod? És makacs, mint eg y öszvér. Én mondom, rossz ötlet
lenne eg yütt dolg oznunk.
– Most is remekül dolg ozunk eg yütt.
Meg ráztam a fejem.
– Csak mert eg yetértesz az értékelésemmel és a javaslataimmal, meg az öledbe ültetsz, és a
fenekemet csipkeded? Ez nem ug yanaz, mint amikor helyzet van, és ott veszekszünk az irodádban
mások előtt. Akkor haza kellene hoznunk a bosszúság unkat, és itt elintézni.
– Meg eg yezhetünk, hog y a munkát kint hag yjuk az ajtó előtt. – A tekintete vég ig siklott rajtam,
elidőzött a lábamon, ami javarészt kilátszott a selyemköntös alól. – Nem fog g ondot okozni, hog y

kellemesebb dolg okkal fog lalkozzam.
Ég nek emeltem a szememet, és kihátráltam a szobából.
– Szexmániás.
– Imádok szeretkezni veled.
– Ez nem ig azság os – morog tam, mert ez ellen nem tudtam védekezni. Ellene nem tudtam

védekezni.
Gideon vig yorg ott.
– Sosem mondtam, hog y sportszerűen játszom.

Mikor tizenöt perc múlva beléptem a lakásomba, minden olyan furcsának tűnt. Az alaprajz
ug yanolyan volt, mint Gideoné, csak tükörfordított. Az ő meg az én bútoraimból létrehozott
keveréket otthonosnak éreztem, de a sajátjaim hirtelen… ideg ennek tűntek.

– Helló, Eva!
Treyt pillantottam meg a konyhában, aki éppen tejet töltött két pohárba.
– Szia! – köszöntem vissza. – Hog y vag y?
– Jobban.
Látszott is rajta. Általában kócos szőke haja most szépen be volt állítva – ez eg yike volt Cary
különleg es képesség einek. Dióbarna szeme rag yog ott, és elbűvölően mosolyg ott a rég i törés
emlékét hordozó orr alatt.
– Örülök, hog y mostanában g yakrabban látlak – mondtam.
– Eg y kicsit átalakítottam az időbeosztásomat – nyújtotta felém az eg yik pohár tejet, de én
meg ráztam a fejem. – És te hog y vag y?
– Riporterek elől menekülök, reménykedem, hog y a főnököm eljeg yzi mag át, helyre kell tennem
az anyámat, fel kell hívnom apámat, este pedig elmeg yek bulizni a lányokkal.
– Elképesztő vag y.
– Mit mondhatnék erre? – mosolyog tam. – Hog y meg y a suli? És a munka?
Tudtam, hog y Trey állatorvosnak tanul, és mindenféle munkát elvállal, hog y fizetni tudja az
iskolát. Többek közt eg y fotós asszisztenseként is dolg ozott, íg y ismerkedett meg Caryvel.
Összerándult.
– Mind a kettő brutális, de eg yszer majd meg térül.
– Rendezhetnénk eg y újabb filmnézős, pizzázós estét, ha lesz időd. – Nem tehettem róla, de
Treynek drukkoltam a Tatianával szembeni vetélkedésben. Lehet, hog y csak én éreztem úg y, de
Tatiana mindig is ellenség esen viselkedett velem szemben. És az se tetszett, ahog yan riszálta
mag át Gideon előtt.
– Feltétlenül. Majd meg látjuk, hog y ér rá Cary.

Meg bántam, hog y Treynek hoztam fel a dolg ot és nem Carynek, mert Trey kissé elkomorult.
Tudtam, hog y arra g ondol: Carynek be kell őt illesztenie a prog ramjába Tatiana mellé.

– Hát, ha ő nem tudja meg oldani, még mindig meg tarthatjuk nélküle.
Felg örbült a szája.
– Jó terv.

Eg y óra előtt tíz perccel kimentem az előcsarnokból, és Clancy már várt rám. Elhesseg ette a kapust,
és ő mag a nyitotta ki előttem a kocsi ajtaját. De persze, aki látta, azonnal tudhatta, hog y nem csak
eg yszerű sofőr. Ordított róla, hog y halálos feg yver, és amennyire emlékszem, soha nem láttam
mosolyog ni.

Beült a kormány mög é, lekapcsolta a rendőrség i vonalat, mert általában azt szokta hallg atni, és
lejjebb tolta napszemüveg ét, hog y rám nézzen a visszapillantóból.

– Hog y van?
– Azt hiszem, jobban, mint anya.
Profi volt, íg y aztán semmit sem árult el az arca. A helyére tolta a szemüveg et, és összehang olta
a telefonomat a kocsi Bluetooth rendszerével, hog y lejátssza a zenéimet. Aztán indított.
Eszembe jutott a fig yelmesség e.
– Bocs, hog y mag ára zúdítottam ezt az eg észet. Csak a munkáját vég ezte, és nem volt jog os,
hog y veszekedtem mag ával emiatt.
– Ön nem csak munka, Miss Tramell.
Eg y darabig hallg attam, és próbáltam ezt meg emészteni. Clancy meg én távoli, udvarias
viszonyban álltunk. Meg lehetősen sokszor találkoztunk, mert az ő feladata volt, hog y fuvarozzon a
brooklyni edzésekre meg vissza. De sosem g ondoltam arra, hog y bármi személyes érdekeltség e
lenne a biztonság omban, bár elég log ikusnak tűnt. Clancy az a fajta ember volt, aki büszke a
munkájára.
– Nem csak erről az eg y dolog ról volt szó – mag yaráztam. – Eg y csomó minden történt még
azelőtt, hog y mag a meg Stanton a képbe került.
– Elfog adom a bocsánatkérést.
Ez a válasz annyira rá vallott! Mosolyog nom kellett.
Kényelmesebben helyezkedtem el az ülésen és kinéztem az ablakon a városra, melyet mag amévá
fog adtam, és szenvedélyesen meg szerettem. A járdán eg y pultnál vadideg enek álltak eg ymáshoz
zsúfolódva, és pizzaszeletet falatoztak. Bármilyen közel voltak eg ymáshoz, még is távol maradtak –
eg y New York-i mindig képes szig et lenni az emberek áradatában. Gyalog osok húztak el mellettük
mindkét irányba, g ondosan kikerülve a vallásos szórólapokat osztog ató férfit, akinek a lábánál
kutya hevert.

Ennek a városnak az eleven lüktetése mintha g yorsabbnak mutatta volna az időt, mint bárhol
másutt. Gyökeres ellentéte volt ez Dél-Kalifornia lusta érzékiség ének, ahol apám lakott, és ahol
iskolába jártam. New York portyázó domina volt, kezében korbáccsal, édes bűnökkel.

A táskám vibrálni kezdett, és belenyúltam a telefonomért. A kijelzőn láttam, hog y apu az. A
szombatok voltak a kapcsolattartó napjaink, és mindig nag yon vártam a beszélg etéseinket, de most
szívesen elhalasztottam volna a hívást, amíg jobb lelkiállapotba nem kerülök. Felzaklatott anyám,
apám pedig túlzottan ag g ódott értem, amióta itt járt leg utóbb.

Éppen ott volt, amikor a nyomozók eljöttek a lakásomba, és közölték, hog y Nathan New Yorkban
van. Előbb elsütötték ezt a bombát, csak aztán mondták meg azt is, hog y Nathant meg g yilkolták,
én pedig nem tudtam leplezni, mennyire meg ijeszt a közelség e. Apám azóta is folyton nyag g atott
az akkori vad reakcióm miatt.

– Helló! – vettem fel, leg inkább azért, mert nem akartam eg yszerre mindkét szülőmmel feszült
viszonyba kerülni. – Hog y vag y?

– Hiányzol – felelte mély, mag abiztos hang ján, amelyet annyira imádtam. Apu volt a
leg tökéletesebb ember, akit valaha ismertem: sötéten jóképű, határozott, okos és sziklaszilárd. – És
te?

– Nem panaszkodhatom nag yon.
– Jó, akkor csak eg y kicsit panaszkodj. Csupa fül vag yok.
Felkacag tam.
– Anyu eg y kicsit az ideg eimre meg y.
– Mit művelt meg int? – kérdezte meleg derűvel.
– Beleütötte az orrát a dolg aimba.
– Ó. Mi szülők teszünk ilyesmit néha, ha ag g ódunk a kicsinyeinkért.
– Te sosem csináltál ilyet – ellenkeztem.
– Még nem – felelte. – De ez nem jelenti azt, hog y nem is fog ok, ha túlság osan ag g ódom. Csak
abban reménykedem, hog y rá tudlak venni, hog y bocsáss meg érte.
– Nos, most éppen anyuhoz tartok. Lássuk, hog y ő mennyire tud meg g yőző lenni. Sokat
seg ítene, ha beismerné, hog y hibázott.
– Sok szerencsét hozzá.
– Hah – sóhajtottam. – Hívhatlak holnap?
– Persze. Amúg y minden rendben, kicsim?
Lehunytam a szemem. A zsaruösztönnel párosuló apai ösztönt nehéz volt kijátszani.
– Persze. Csak már majdnem ott vag yok anyuéknál. Majd elmesélem, mi volt. Ja, és lehet, hog y a
főnököm házasodik. Majd elmondok mindent.
– Reg g el be kell majd ug ranom az őrsre, de a mobilomon bármikor elérsz. Szeretlek.
Hirtelen rám tört a honvág y. Bármennyire szerettem is New Yorkot és az új életemet, nag yon

hiányzott apu.
– Én is szeretlek, apa. Holnap beszélünk.
Kinyomtam, aztán az órámra néztem, és a hiánya eszembe juttatta a rám váró összecsapást. A

múlt miatt harag udtam anyámra, de jobban ag g asztott a jövő. Olyan sokáig lappang ott mög öttem
Nathan miatt, hog y talán már nem is képes máshog y viselkedni.

– Hé! – hajoltam előre, mert valamit tisztázni akartam, ami nyomta a beg yemet. – Aznap, amikor
anya, Meg umi meg én g yalog jöttünk vissza a Crossfire-be, és anyu úg y kiakadt… Nathant látta?

– Ig en.
– Eg yszer már odament, és Cross kirúg ta. Miért ment volna vissza?
Clancy rám pillantott a tükörből.
– A véleményemre kíváncsi? Azért, hog y meg mutassa mag át. Hog y nyomást g yakoroljon.
Valószínűleg meg akarta ijeszteni mag át, de helyette Mrs. Stantont sikerült meg rémítenie. Persze
az se haszontalan.
– És nekem senki sem szólt – mondtam halkan. – Ezen nem tudom túltenni mag am.
– Nathan azt akarta, hog y mag a féljen. És senki sem akarta meg adni neki ezt az elég tételt.
Ó. Erre nem is g ondoltam.
– Csak azt bánom – folytatta Clancy –, hog y Caryre nem fig yeltem. Rosszul kalkuláltam, és ő
fizette meg az árát.
Gideon sem számított rá, hog y Nathan meg támadja Caryt. És nekem is bűntudatom volt, elvég re
az én barátság om sodorta bajba Caryt.
Az viszont őszintén meg hatott, hog y Clancyt is fog lalkoztatja a dolog . Kihallottam a hang jából.
Valóban, nem csak munkát jelentek a számára. Ő jó ember, aki belead mindent abba, amit csinál. El
kellett tűnődnöm azon, hog y vajon mennyi kapacitása marad ezek után az élet eg yéb dolg aira.
– Van barátnője, Clancy?
– Házas vag yok.
Ostobának éreztem mag am, amiért ennyit sem tudok. Vajon milyen lehet az az asszony, aki
hozzáment ehhez a sötét, komoly férfihoz? Aki eg ész évben zakót hord, hog y alája rejthesse a
feg yvert, mert anélkül eg y lépést sem tesz? Vajon otthon meg lág yul és g yeng éd lesz? A feleség ét
is ug yanilyen hevesség g el védelmezi? Gyilkolna érte?
– Mire lenne hajlandó azért, hog y meg védje a feleség ét? – kérdeztem.
Lassítottunk eg y lámpánál, és hátrapillantott.
– Mire nem lennék hajlandó?

9. FEJEZET

– Mi volt a baj vele? – kérdezte Meg umi, miközben a távozó srác után nézett. – Gödröcskék voltak
az arcán.

Ég nek emeltem a tekintetem, és ledöntöttem az áfonyás vodkát. A Primal, bulikörútunk
neg yedik állomása tömve volt. A sor a sarkon túl kíg yózott, és a súlyos g itárakkordok illettek a
helyhez. A sötétben primitív, csábító ritmus dübörg ött. A dekoráció fényes fémfelületek és sötét
faanyag ok eklektikus keveréke volt, állatfig urákat formázó, színes lámpákkal.

Akár túl sok is lehetett volna, de mint Gideonnál minden, ez is meg maradt a dekadens túlzás
határán, és nem lendült át rajta. Életig enlő lazaság volt a leveg őben, ami csodákat művel
alkoholtól fűtött libidómmal. Nem tudtam nyug ton ülni, a lábam szüntelenül dobog ott a padlón.

Meg umi lakótársa, Lacey, aki pazarul feltupírozta sötétszőke haját, felhördült:
– Akkor miért nem flörtölsz vele te?
– Flörtölhetnék – felelte Meg umi. Ki volt pirulva, csillog ott a szeme, és remekül nézett ki
aranyszín pántos ruhájában. – Ő talán hajlandó lenne elkötelezni mag át.
– És mit vársz az elkötelezettség től? – kérdezte Shawna, kezében itallal, mely éppolyan vörös
volt, mint a haja. – Monog ámiát?
– A monog ámiát túldimenzionálják – csusszant le Lacey a bárszékről, és meg riszálta a fenekét. A
félhomályban meg csillantak a strasszok a farmerján.
– Nem ig az – fortyant fel Meg umi. – Én történetesen szeretem.
– Michael más nőkkel is lefekszik? – hajoltam előre, hog y ne kelljen üvöltenem.
Aztán rög tön dőlhettem is hátra, hog y helyet adjak a pincérnőnek, aki újabb kör italt hozott, és
elvitte a poharakat. A klub jelleg zetes fekete tűsarkú csizma és rózsaszín váll nélküli miniruha
összeállítása kivilág lott a tömeg ből, könnyű volt észrevenni. És szexi is volt – akárcsak a
pincérlányok, akik viselték. Vajon Gideonnak benne volt a keze a ruha kiválasztásában? És ha ig en,
vajon felvette neki valaki?
– Nem tudom. – Meg umi szomorú képpel szívott bele az italába. – Nem merem meg kérdezni.
Felkaptam eg yet az asztal közepén álló nég y pohár közül, meg eg y szelet citromot.
– Piáljunk és táncoljunk! – rikkantottam.
– Ez az! – Shawna ledöntötte a mag a Patrónját anélkül, hog y meg várt volna minket, aztán eg y
lime-szeletet tömött a szájába. Miután visszatette a kiszívott g erezdet a poharába, vég ig nézett
rajtunk: – Gyerünk, bénaság ok!
Én következtem. Beleborzong tam, ahog y a tequila lemosta az áfonyás vodkát. Lacey és Meg umi
harsány „Kanpai!” kiáltás után eg yszerre döntötték le a mag ukét.
Eg yütt pattantunk ki a parkettra, Shawna vezetésével, akinek metálkék ruhája majdnem olyan

feltűnő volt a sötétben, mint a pincérnők eg yenszerelése. Elnyelt minket a táncolók tömeg e, és
hamarosan izzadt férfitestek g yűrűjében találtuk mag unkat. Én nem törődtem vele. Átadtam
mag am a zene lüktetésének és a klub nyüzsg ő hang ulatának. A leveg őbe emelt kezekkel
ring atóztam, és lassan kiszállt belőlem az anyámmal töltött hosszú, céltalan délután feszültség e.
Elérkezett az a pont, amikor már nem bíztam benne. Bármennyire is fog adkozott, hog y Nathan
nélkül minden más lesz, rájöttem, hog y képtelen vag yok hinni neki. Túl sokszor lépte már át a
határvonalat.

– Gyönyörű vag y – üvöltötte valaki a fülembe.
Hátranéztem a mög öttem álló sötét hajú fiúra.
– Kösz!
Tudtam, hog y csak bókol. A hajam nyirkosan, kócosan tapadt a halántékomra, de nem törődtem
vele. A zene dübörg ött tovább, a számok eg ymásba olvadtak.
Lubickoltam a hely érzéki hullámaiban és az alkalmi szex kisug árzásában, amelyet mintha
minden jelenlévő árasztott volna mag ából. Épp eg y párocska két tag ja közt voltam – mög öttem a
lány, előttem a fiú –, amikor észrevettem eg y ismerőst. Ő már korábban kiszúrhatott eng em, mert
javában ig yekezett felém.
– Martin! – rikkantottam, és kitörtem a szendvicsből. Rég ebben csak a szünetekben találkoztam
Stanton unokaöccsével. Eg yszer itt New Yorkban is összefutottunk, de reméltem, hog y ez többször
is meg ismétlődik majd.
– Szia, Eva! – ölelt meg , aztán hátrébb húzódott, hog y szemüg yre veg yen. – Fantasztikusan nézel
ki. Hog y vag y?
– Ig yunk valamit! – üvöltöttem, mert túlság osan ki voltam tikkadva ahhoz, hog y a tömeg ben
szükség es hang erővel ordítsak tovább.
Meg fog ta a kezem, és kivezetett a táncolók közül. Az asztalunkra mutattam. Amint leültünk, a
pincérnő már ott is termett eg y újabb áfonyás vodkával.
És ez íg y ment eg ész éjjel, bár azt észrevettem, hog y az italok eg yre sötétebbek az idő
előrehaladtával, ami biztos jele volt annak, hog y az áfonyalé-vodka arány eg yre inkább eltolódik az
áfonyalé javára. Tudtam, hog y ez nem véletlen, és lenyűg özött Gideonnak az a képesség e, hog y íg y
érvényesítse az akaratát klubról klubra. De mivel senki sem akadályozott meg abban, hog y tequilát
is ig yam, nem bántam túlság osan.
– Nos – ittam eg y kortyot, mielőtt a homlokomhoz szorítottam volna a kellemesen hideg
poharat. – Hog y vag y mostanában?
– Klasszul – vig yorg ott Martin, és eg ész jól nézett ki teveszín V nyakú pólójában és fekete
farmerjében. Sötét haja nem volt olyan hosszú, mint Gideoné, de vonzóan hullott a homlokába. A
szeméről tudtam, hog y zöld, bár ez a klub sötétjében nem látszott. – És neked hog y jön be a
reklámszakma?

– Imádom a munkámat!
Nevetett a lelkesedésemen.
– Bár mindenki elmondhatná mag áról ug yanezt.
– Azt hittem, te is szívesen dolg ozol Stantonnál.
– Úg y is van. És a pénz is jó. De azt nem mondanám, hog y imádom a munkámat.
A pincérnő meg hozta neki a jeg es whiskyt, és koccintottunk.
– Kivel vag y? – kérdeztem.
– Eg ypár barátommal – nézett körül –, akik elvesztek valahol a dzsung elben. Te?
– Ug yanúg y. – Elkaptam a táncoló Lacey tekintetét. Feltartotta a két hüvelykujját. – És jársz
valakivel?
Szélesebb lett a mosolya.
– Nem.
– És szereted a szőkéket?
– Fel akarsz szedni?
– Nem eg észen. – Laceyre néztem, felvontam a szemöldököm, és Martin felé biccentettem. Lacey
eg y pillanatra meg lepődött, aztán elvig yorodott és odajött.
Bemutattam őket eg ymásnak, és örömmel láttam, hog y jól boldog ulnak. Martin mindig is
szórakoztató és kedves srác volt, Lacey pedig eleven és vonzó a mag a különleg es módján – inkább
karizmatikus, mint szép.
Meg umi is visszajött, és ittunk még eg y kört, mielőtt Martin felkérte Laceyt.
– Nincs még eg y jó srác a tarsolyodban? – kérdezte Meg umi, mikor Martinék eltűntek.
Jó lett volna, ha ott van a telefon a zsebemben.
– Elég g é letörtnek tűnsz, nag ylány.
Hosszan bámult rám, aztán elhúzta a száját.
– Részeg vag yok.
– Az is. Kérsz még eg y rövidet?
– Miért is ne?
Ittunk, és épp a szánkat törültük, amikor Shawna érkezett vissza Laceyvel, Martinnal és Martin
barátaival, Kurttal és Andréval. Kurt klassz pasi volt, homokszőke hajjal, szög letes állal, hetyke
mosollyal. Andre is jól nézett ki, sötét szemében dévaj csillog ással, és vállig érő hosszú hajjal.
Azonnal rárepült Meg umira, akit ez ig encsak felvidított.
Nemsokára már dőltünk a nevetéstől.
– És amikor Kurt visszajött a budiból – fejezte be a sztorit Martin –, meg zacskózta az eg ész
éttermet.
Andre és Martin hahotázni kezdett. Kurt lime-g erezdekkel dobálta őket.
– Az mit jelent? – kérdeztem mosolyog va, noha nem fog tam fel a poént.

– Hog y kilóg va hag yta a g olyóit a sliccéből – mag yarázta Andre. – Az emberek először fel sem
fog ják, hog y mit látnak, aztán azt hiszik, hog y nem tudsz róla. Senki sem szól eg y árva szót se.

– Semmi kötözködés? – Shawna majdnem leesett a székről.
Annyira eldurvultunk, hog y a pincérnőnk ránk szólt, veg yünk vissza a lendületből – persze
mosolyog va. Mielőtt elment, meg fog tam a könyökét. – Van itt valahol eg y telefon, amelyiket
használhatnám?
– Csak szólj valamelyik pultosnak – felelte. – Mondd, hog y Dennis, mert ő az üzletvezető,
eng edélyezte.
– Köszi. – Lecsusszantam a székemről, ő pedig továbbment eg y másik asztalhoz. Fog almam sem
volt róla, ki lehet ez a Dennis, de amúg y is eg ész éjjel csak sodortattam mag am az árral, mert
tudtam, hog y Gideon úg yis mindent tökéletesen meg szervezett. – Kér valaki vizet? – kérdeztem a
többieket.
Mindenki huhog ni kezdett, és szalvétag alacsinnal dobáltak meg . Nevetve mentem a pulthoz, és
vártam, hog y valahol nyílás keletkezzen és kérhessek eg y Palleg rinót meg eg y telefont. Gideon
mobilját hívtam, mert csak azt tudtam fejből. Úg y g ondoltam, hog y ez nem kockázatos, hiszen
nyilvános helyről hívom, ami az övé.
– Cross – mondta keményen.
– Helló, nag yfiú – támaszkodtam a pultra, és befog tam a fülemet. – Éppen részeg en
telefonálg atok neked.
– Azt hallom. – Meg változott a hang ja: lelassult és meleg ség g el telt meg . Még a zajban is rabul
ejtett. – Jól mulatsz?
– Ig en, de hiányzol. Bevetted a vitaminjaidat?
Kiéreztem a hang jából a mosolyt, amikor válaszolt.
– Csak nem g erjedtél be, ang yalka?
– A te hibád! Ez a klub olyan, mint a Viag ra. Meleg em van, izzadok, és fürdöm a feromonokban.
És rossz kislány voltam. Úg y táncoltam, mintha szing li lennék.
– A rossz kislányok büntetést kapnak.
– Akkor lehet, hog y tényleg ig azán rossznak kéne lennem. Hog y meg érje a büntetés.
Gideon felhördült.
– Gyere csak haza, és rosszalkodj nekem.
A g ondolat, hog y otthon vár készenlétben, fokozta a vág yamat.
– Nem mehetek sehova, amíg a lányok nem vég eznek, ami nem várható eg yhamar.
– Elmehetek érted. Húsz percen belül benned lehet a farkam. Szeretnéd?
Körülnéztem a klubon, s testem beleremeg ett a kemény zenébe. Elképzeltem, ahog y meg dug
ezen a korlátok nélküli helyen, és beleborzong tam a várakozásba.
– Ig en. Szeretném.

– Látod a füg g őfolyosót?
Hátrafordultam, felnéztem, és meg láttam a fal mentén futó füg g esztett g yalog járót. Táncosok
imitáltak dug ást a zene ütemére, vag y három méter mag asban.
– Ig en.
– Van eg y olyan része, ahol van eg y tükrös sarok. Ott találkozunk. Készülj, Eva – adta ki az
utasítást. – Azt akarom, hog y csupasz és nedves leg yen a puncid, amikor meg érkezem.
Meg remeg tem az ismerős parancstól, mert tudtam: azt jelenti, hog y durva és türelmetlen. Épp
ami kell nekem.
– A ruhám…
– Ang yalka, eg ymilliós tömeg ben se bújhatnál el előlem. Meg fog lak találni. Mindig meg talállak.
Izzó vág y perzselte a véremet.
– Siess.
Letettem a kag ylót a pult túloldalán, fog tam a vizemet, és addig ittam, amíg az üveg ki nem
ürült. Aztán a mosdó felé indultam, ahol beálltam a vég telen sorba, hog y előkészítsem mag am
Gideonnak. Szédeleg tem az italtól meg az izg alomtól, annyira feldobott, hog y a pasim – a világ
talán eg yik leg elfog laltabb embere – mindent félretesz, csak hog y… a kedvemben járjon.
Meg nyaltam a számat, és eg yik lábamról a másikra álltam.
Átviharzottam a mosdón az eg yik szabad fülkéig , és leráng attam a bug yimat, aztán az eg yik
mosdóhoz pattantam, hog y felfrissítsem mag am eg y nedves törlőkendővel. A sminkem nag yja már
lefolyt. A szemem karikás volt, az arcom vörös a meleg től és a tánctól. A hajam kócos.
De furcsamód nem néztem ki annyira rosszul. Szexinek és tettre késznek éreztem mag am.
Lacey is a sorban várakozott, és meg álltam mellette, miközben kifelé araszoltam a szűk
átjáróban.
– Jó a buli? – kérdeztem.
– Ja – vig yorog ta. – Kösz, hog y bemutattál az unokatesódnak.
Nem vacakoltam azzal, hog y kijavítsam.
– Szívesen. Kérdezhetek valamit? Michaelről?
Vállat vont.
– Kérdezz csak.
– Először te kezdtél el járni vele. Mi nem tetszett rajta?
– Nem volt meg a kémia. Jól néz ki. Sikeres. De sajnos nem volt kedvem dug ni vele.
– Dobjad – szólt közbe eg y lány mög öttünk.
– Már meg történt.
– Oké. – Meg tudtam érteni, hog y nem meg y bele eg y olyan kapcsolatba, amelyikből hiányzik a
szexuális hév, de akkor is zavart a helyzet. Nem volt jó Meg umit ilyen elkeseredettnek látni. –
Meg yek, keresek eg y klassz pasit.