Sylvia Day - 3. Egymásba fonódva

– Rajta, bébi – biccentett Lacey.
Elmentem, hog y meg keressem a füg g őhídra vezető lépcsőt. Eg y biztonság i ember őrizte, aki
számolta, hog y hányan mehetnek fel. Jókora sor várakozott. Kétség beestem.
Miközben azon tépelődtem, hog y mennyit fog ok késni, a kidobó a fülében lévő hallg atóra
koncentrált. Látszott, hog y utasítást hallg at. Szamoai vag y maori lehetett, sötét karamellszín
bőrrel, tar fejjel és masszív hordómellkassal meg jókora bicepsszel. Már-már babaarca volt, és
eg észen szimpatikus lett, amikor mog orva arckifejezését széles vig yor váltotta fel.
Leeresztette a kezét a fülhallg atóról, és intett felém.
– Mag a Eva?
Bólintottam. Hátranyúlt, és kiakasztotta a feljáratot elzáró bársonykötelet.
– Menjen fel.
A várakozók soraiban felzúdulás támadt. Bocsánatkérően elmosolyodtam, aztán felrohantam a
lépcsőn, amilyen g yorsan csak a mag as sarkúm eng edte. Mikor felértem, eg y nő eng edett tovább,
és bal felé mutatott. Meg láttam a sarkot, amelyet Gideon említett, ahol két tükrös fal találkozott.
Átvág tam a vonag ló testek között, a szívverésem minden eg yes lépéssel tovább g yorsult. A zene
itt kevésbé volt hang os, és a leveg ő kevésbé száraz. Veríték csillog ott a mezítelen bőrfelületeken, és
a mag asság némi veszélyérzetet adott, bár az üveg korlát vállmag asság ig ért. Már majdnem a
tükrös részhez értem, amikor valaki elkapta a derekamat, és vonag ló csípőjéhez húzott.
Hátranézve azt a fickót pillantottam meg , akivel eg yszer már táncoltam, aki g yönyörűnek
nevezett. Elmosolyodtam, és táncolni kezdtem. Lehunyt szemmel adtam át mag am a zenének.
Amikor a keze elindult a csípőmön, elkaptam és leszorítottam. Nevetett, és meg rog g yantotta a
térdét, hog y eg yforma mag asak leg yünk.
Három szám ment le, mire úrrá lett rajtam az érzés, hog y Gideon a közelben van. Az elektromos
töltés meg bizserg ette a bőrömet, kiélesítette az érzékeimet. A zene hirtelen hang osabb lett, a
leveg ő forróbb, a klub érzékiség e még izg atóbb.
Elmosolyodtam, és kinyitottam a szemem. Láttam, ahog y felém siet. Azonnal rág erjedtem, amint
meg láttam sötét pólóban és farmerban, haja hátrasimítva. Aki most íg y látta, annak biztosan nem a
nemzetközi pénzember jutott az eszébe. Ez a pasi fiatalabbnak és keményebbnek tűnt, akit csak
elképesztően jó kinézete tett feltűnővé. Várakozón nyaltam meg a számat, nekidőltem a mög öttem
álló fickónak, és kéjesen hozzádörg öltem a fenekem.
Gideon keze ökölbe szorult az oldala mellett, testtartása rag adozósan ag resszív lett. Nem
lassított, amikor a közelünkbe ért, pedig ütközőpályán mozg ott velem. Elfordultam, és az utolsó
lépésnél belementem. A testünk összeütközött, átfog tam a vállát, és lehúztam a fejét, hog y mohón
meg csókolhassam.
Gideon eg y hördüléssel meg markolta a fenekemet, és mag ához rántott. A lábam elemelkedett a
földtől. Szenvedélyesen falta a számat, nyelve kemény, mély mozdulatokkal hatolt belém, s ez

vág ya sötét árnyalataira fig yelmeztetett.
A fickó, akivel eddig táncoltam, mög ém lépett, meg fog ta a hajamat, szája a lapockámhoz

közelített.
Gideon fenség es dühvel húzódott hátrébb.
– Kopj le.
A fickóra pillantottam, és vállat vontam.
– Kösz a táncot.
– Bármikor, szépség em. – Azzal elkapta eg y arra járó lány derekát, és továbbállt.
– Ang yalka. – Gideon eg y hördüléssel nekinyomott az eg yik tükörnek, és kemény combját a

lábam közé nyomta. – Rossz kislány vag y.
Szég yentelenül, mohón másztam meg , s elállt a léleg zetem a farmer dörzsölésétől csupasz

bőrömön.
– Csak neked.
Meg markolta csupasz fenekemet a ruha alatt, amivel még jobban felizg atott. Fog ával elkapta a

fülcimpámat, lecsüng ő ezüst fülbevalóm a nyakamat súrolta. Akadozva vette a leveg őt, mellkasát
mély hördülések remeg tették meg . Éreztem az illatát, és a testem reag ált – ezt az illatot a
leg vadabb, leg forróbb g yönyörrel kapcsolta össze.

Táncoltunk, eg ymásnak feszülve, mintha nem lenne köztünk ruharéteg . A zene ott lüktetett
körülöttünk, bennünk, és Gideon elképesztően mozg ott, rabul ejtve eng em. Táncoltunk már
korábban is, olyan bálosan, de íg y még soha. Ilyen izzadtan, mocskosan. Meg lepődtem és
beindultam. Még jobban beleszerettem.

Gideon félig hunyt szemmel nézett, és elkábított a vág ya, g átlástalan mozg ása. Teljesen
belefeledkeztem, ráfonódtam, és szorítottam, hog y minél közelebb lehessünk eg ymáshoz.

Gyúrni kezdte a mellemet a ruhám vékony fekete anyag án keresztül. A beépített melltartó sem
jelentett akadályt. Ujjai simog atták-húzog atták a meg keményedett bimbókat.

Nyög ni kezdtem, a fejem hátrabillent a tükörhöz. Tucatnyi ember vett körül minket, de nem
törődtem vele. Csak az kellett, hog y meg érintsen, hog y hozzám simuljon, hog y érezzem a leheletét
a bőrömön.

– Te kívánsz eng em – mondta rekedten. – Itt és most.
Meg remeg tem a g ondolattól.
– Képes lennél rá?
– Akarod, hog y nézzék. Akarod, hog y lássák, ahog y beleteszem a farkam a mohó kis puncidba,
amíg nem csöpög a spermától. Be akarod bizonyítani, hog y az enyém vag y. – Fog ai a vállamba
mélyedtek. – Érezni akarod.
– Azt akarom bizonyítani, hog y te vag y az enyém – vág tam vissza, és kezemet a farzsebébe
mélyesztettem, hog y érezzem feneke keménység ét. – És azt akarom, hog y ezt mindenki tudja.

Gideon fél kézzel a fenekem alá nyúlt és felemelt, a másik kezét pedig eg y kis lapra nyomta a
tükör mellett. Halk búg ást hallottam, és eg y ajtó tárult fel a tükörben a hátam mög ött. Majdnem
teljes sötétség be kerültünk. A titkos ajtó becsukódott mög öttünk, és eltompította a zenét. Eg y
irodában voltunk, íróasztallal, székekkel és detektívtükörrel, mely bentről száznyolcvan fokos
rálátást biztosított a klubra.

Gideon letett és meg fordított, hog y arccal az átlátszó üveg felületnek leg yek. A klub ott
nyüzsg ött alattam, a fenti átjáró táncosai pedig szinte karnyújtásnyira tőlem vonag lottak. Gideon
benyúlt a szoknyám alá. Ujjai a résembe csúsztak, másik keze a mellbimbómat masszírozta.

Csapdába estem. Hatalmas teste nekem feszült, átölelt, törzse leszorította a csípőmet, a vállamba
mélyedő fog ak sem eng edtek mozdulni. Teljesen birtokba vett.

– Szólj, ha túl sok – indult el a szája a nyakamon. – Mondd ki a biztonság i jelszót, mielőtt
meg ijesztenélek.

Elöntöttek az érzelmek, a hála Gideon felé, aki mindig , mindig rám g ondolt előbb.
– Én provokáltalak. Azt akarom, hog y meg szerezz. Hog y birtokba veg yél.
– Nag yon kívánatos vag y – dorombolta, és keményen belém nyomta két ujját. – Dug ásra vag y
teremtve.
– Neked vag yok teremtve – ziháltam, és leheletem elhomályosította az üveg et. Láng oltam érte,
és vág yam fékezhetetlenül tört elő bensőmből, a szerelem kútjából.
– Mintha elfeledkeztél volna erről az előbb. – A keze mag amra hag yott, hog y kinyissa a sliccét. –
Amikor más férfiak fog dostak, meg dörg ölőztek hozzád. Elfelejtetted volna, hog y az enyém vag y?
– Soha. Soha nem felejtem el. – Lecsukódott a szemem, amikor az erekciója forrón és keményen
meztelen fenekemnek feszült. Én is nag yon kívántam. Túlság osan. – Én hívtalak tég ed. Kellettél.
Ajka perzselőn vég ig siklott a bőrömön a számig .
– Akkor veg yél el, ang yalka – nyalog atta a nyelvemet incselkedve. – Teg yél mag adba.
Lenyúltam a lábam közé, és kitapog attam a keménység ét. Ő meg hajlította a térdét, hog y
ig azodjon hozzám.
Elfordítottam a fejemet, hog y az arcához simíthassam az arcomat. Imádtam, hog y vele lehetett…
íg y eg yütt lenni. Körözni kezdtem a csípőmmel, hog y a farka széles feje simog assa a csiklómat, és
síkos leg yen az izg almamtól.
Gideon meg szorította duzzadt mellemet.
– Told hátra mag ad, Eva. Támaszkodj az üveg nek.
Tenyeremmel a detektívtükrön hátranyomtam mag am, fejemet a vállán nyug tattam. Keze a
torkomra simult, a másik a csípőmet fog ta, és olyan keményen döfött belém, hog y a lábam
elemelkedett a padlótól. Aztán ott tartott, a karjában lóg va, kitöltve a farkával, és hördülése
vég ig vibrált az érzékeimen.
Az üveg túlsó oldalán a klubélet még mindig tombolt. Átadtam mag am a látszólag nyilvános

szex g onoszul intenzív g yönyörének. Ez a tiltott fantázia mindig is meg vadított bennünket.
Tekerg őzni kezdtem, nem bírtam elviselni az erős nyomást. Gideon g olyóit simog attam a lábam

között. Feszesek voltak és telítettek. Ami pedig bennem volt…
– Istenem, de kemény vag y!
– Arra születtem, hog y tég ed dug jalak – suttog ta, és kéjesen meg borzong tam.
– Csináld csak – támaszkodtam mindkét kezemmel az üveg nek. – Csináld.
Gideon visszaeresztett a padlóra, és meg tartott, miközben derékból előrehajoltam és

kitárulkoztam neki, hog y mélyen belém csúszhasson. Halk nyüszítés szakadt fel belőlem, amikor
elkapta a csípőmet és beállított, ahog yan a leg jobb volt. Túl nag y volt hozzám, túl hosszú és
vastag . Szétfeszített. De jó volt.

Meg remeg ett a hüvelyem, és kétség beesetten ráfeszült. Gideon durva, kéjes hang ot hallatott, és
kihúzta, aztán visszadug ta. Újra és újra. A makkja széles pereme olyan ideg csomókat masszírozott
bennem, amelyeket csak ő érhetett el.

Ujjaim csíkokat húztak a párás üveg en. Felnyög tem. Fájdalmasan tudatában voltam a zene távoli
lüktetésének és a tömeg nek, melyet olyan tisztán láttam, mintha ott lett volna velünk.

– Ez az, ang yalka – mondta sürg etően Gideon. – Hadd halljam, mennyire ízlik.
– Gideon… – A lábaim meg remeg tek eg y különösen erős döfésnél. Csak az üveg és az ő karja
tartotta a súlyomat.
Elviselhetetlenség ig fokozódott az izg almam és a mohóság om. A póz eg yszerre volt behódolás,
és annak a fensőbbség e, hog y kiszolg álnak. Csak annyit tehettem, hog y elveszem, amit Gideon ad,
a ritmikus döfést és visszahúzódást, a kéjt kísérő hang jait. A farmerja súrlódása a combomon
jelezte, hog y csak addig tolta le, hog y kiszabaduljon a farka. Ez a türelmetlenség felizg atott.
Eg yik kezével eleng edte a csípőmet, és a fenekemet markolta. Éreztem, ahog y a hüvelykujja vég e
a nyálától nedvesen a feszes záróizmokat dörzsöli.
– Ne – könyörög tem, mert féltem, hog y teljesen elvesztem az eszem. De ez nem a biztonság i
jelszóm volt – a Crossfire –, és meg is nyíltam neki a fokozódó nyomás alatt.
Hörög ve nyomult beljebb az ujjával. Rám hajolt, a másik kezével széthúzta a szeméremajkamat,
és masszírozni kezdte lüktető csiklómat.
– Az enyém – mordult fel. – Az enyém vag y.
Ez már sok volt. Eg y sikollyal elélveztem, vadul remeg ve, és ujjaim sivítva csúsztak az üveg en.
Gideon eg yre csak döfött, hüvelykujja a hátsómban ellenállhatatlan kín, üg yes ujjai a csiklómon
őrjítőek. Eg yik org azmus jött a másik után, hüvelyem szinte hullámzott mozg ó farkán.
Gideon rekedten felhördült, és meg nőtt bennem, a csúcspont felé közeledve.
– Ne g yere! Még ne! – ziháltam.
Gideon lassított, lég zése reszelősre váltott.
– Hog y akarsz?

– Nézni akarlak – nyög tem fel, amikor meg int meg feszültem. – Látni akarom az arcodat.
Visszahúzódott és felállított. Meg fordult, felemelt. Az üveg hez szorított, keményen belém hatolt.
A birtokbavételnek ez a pillanata kellett nekem. A sebezhetőség futó pillanata, mielőtt a kéj átveszi
az uralmat.
– Azt akarod látni, ahog y elvesztem a fejem – mordult fel.
– Ig en. – Lehúztam a ruha pántját a vállamról, és szabaddá tettem a melleimet. Gyúrni kezdtem
őket, játszottam a mellbimbómmal. Az üveg remeg ett a zene dübörg ésétől a hátamnál, Gideon
pedig előttem lüktetett, alig féken tartott testtel.
Számat az ajkára nyomtam, és beszívtam ziháló léleg zetét.
– Jöhetsz – suttog tam.
Minden erőfeszítés nélkül meg fog ott, aztán visszahúzódott, és vég ig súrolta vastag , súlyos
makkjával a belsőm érzékeny szövetét. Aztán teljes erőből visszanyomta, a határaimat feszeg etve.
– Istenem – verg ődtem a szorításában. – Olyan mélyen vag y.
– Eva!
Keményen dug ott, mint eg y meg szállott. Én kitartottam, remeg ve, szétfeszítve a merev farok
kíméletlen döféseinek. Teljesen eluralta az ösztön, a párosodás ellenállhatatlan vág ya. Nyers
hörg ések szakadtak fel belőle, amitől olyan forró és síkos lettem, hog y a testem már nem állt ellen,
hanem mag ába fog adta kétség beesett sóvárg ását.
Durva volt, kemény, és őrülten szexi. A nyaka hátrafeszült, és a nevemet zihálta.
– Élvezz nekem – feszültem meg rajta.
Az eg ész teste összerándult, aztán meg remeg ett. A szája eltorzult a kéj kínjában, a szeme
elrévedt a tetőpont közeledtével.
Állati üvöltéssel élvezett el, olyan erős kilövelléssel, hog y éreztem mag amban. Újra és újra,
ahog y elönti bensőmet a forró sperma.
Teljesen ráfeszültem, kézzel-lábbal szorítottam.
Rám hanyatlott, kapkodva szedte a leveg őt.
Még nem volt vég e.

10. FEJEZET

Mikor vasárnap reg g el felébredtem, az első dolog , amit meg pillantottam, eg y palack volt,
MÁSNAPOSSÁG ELLENI GYÓGYSZER felirattal, rég ies betűkkel. Rafiamasni ékesítette a nyakát, és dug ófog ó
őrizte a g yomorforg ató tartalom épség ét. A kúra azonban működött, mint azt meg tudhattam,
amikor Gideon leg utóbb adott belőle, a látvány még is azt juttatta eszembe, mennyi alkoholt
döntöttem le előző este.

Összeszorított szemmel nyög tem fel, fejemet a párnába temettem, és próbáltam visszaaludni.
Az ág y meg mozdult. Meleg , kemény ajak indult meg a g erincemen.
– Jó reg g elt, ang yalkám!
– Nevetség esen elég edettnek tűnsz mag addal – morog tam.
– Ig azából veled.
– Vadállat.
– Én a krízismenedzsment javaslatodra g ondoltam, de persze a szex is észveszejtő volt, mint
mindig – dug ta be a kezét a derekam köré g yűrt takaró alá, és meg szorította a fenekemet.
Felemeltem a fejem és láttam, hog y a támlának támaszkodva üldög él, ölében a laptopjával.
Szédítően nézett ki, mint mindig , és tökéletesen relaxáltnak tűnt meg kötős derekú otthoni
nadrág jában. Biztos voltam benne, hog y én mag am jóval kevésbé festek vonzóan. Hazavittem a
lányokat a limóval, aztán a lakásán találkoztunk Gideonnal. Már majdnem hajnalodott, mire
vég eztem vele, és annyira fáradt voltam, hog y vizes hajjal feküdtem le a g yors zuhany után.
Öröm áradt szét bennem, amikor mag am mellett találtam. A vendég szobában aludt, és volt
irodája, ahol dolg ozhatott volna. Az, hog y még is az ág yat választotta, ahol aludtam, azt jelentette,
hog y a közelemben akar lenni, még akkor is, amikor nem vag yok ébren.
Elfordítottam a fejem, hog y az ág y melletti órára pillantsak, de tekintetem a csuklómra tévedt.
– Gideon… – Az óra, ami azalatt került a kezemre, amíg aludtam, eg yszerűen elbűvölt. Az Art
Déco ihlette kis szerkezeten több száz apró g yémánt szikrázott. A szíja krémszínű szatén, a
g yöng yház számlapon pedig a Patek Philippe és a Tiffany & Co. márkajelzések ékeskedtek. – Ez
valami csodálatos!
– Mindössze huszonnég y létezik belőle a világ on, tehát közel sem olyan eg yedi, mint te vag y, de
hát mit tehetünk? – mosolyg ott le rám.
– Imádom – térdeltem fel. – És tég ed is imádlak.
Félretolta a laptopot, hog y rámászhassak és mag amhoz szoríthassam.
– Köszönöm – mormoltam, meg hatva a fig yelmesség étől. Biztosan addig szerezte be, amíg
anyámnál voltam, vag y miután elindultam a lányokkal.
– Hmm. Mondd, mit kell csinálnom, hog y mindennap kapjak ilyen meztelen ölelést?

– Csak add önmag ad, nag yfiú – dörg öltem hozzá az arcomat. – Te vag y az, ami kell.
Kimásztam az ág yból, és a fürdőszobába trappoltam, kezemben a kis borostyánszín üveg g el.
Borzong va lehajtottam a tartalmát, meg mostam a fog amat és a hajamat, aztán az arcomat is.
Felvettem eg y köntöst, és visszamentem a hálószobába. Gideon nem volt ott, a laptop szétnyitva
hevert az ág y közepén.
Az irodájában találtam rá, széles terpeszben, karba font kézzel állt az ablaknál. A város lustán
nyújtózkodott alatta. Nem az eg et látta a Crossfire-béli irodájából vag y a tetőlakásából, de elég
közel járt hozzá. Íg y közelebb volt a földhöz, és sokkal intimebb maradhatott kapcsolata a lenti
világ g al.
– Nem osztom az ag g odalmát – mondta a fejmikrofonjába. – Tisztában vag yok a kockázattal…
Hag yjuk. Ez nem vitatéma. Állítsa össze a meg állapodást a specifikációnak meg felelően.
Felismervén hang jának acélos üzleti tónusát, kimentem. Még mindig nem tudtam biztosan, mi
volt abban az üveg ben, de úg y sejtettem, valami alkohol vitaminokkal. Kutyaharapást szőrével.
Kellemesen meleg ítette a g yomromat, úg yhog y a konyhába mentem, és csináltam mag amnak eg y
bög re kávét.
Koffeinnel ellátva lerog ytam a kanapéra, és meg néztem a telefonomat, van-e üzenetem. Ráncba
szaladt a homlokom, látva, hog y három nem fog adott hívásom van aputól, mind kaliforniai idő
szerint reg g el nyolc előttről. Ug yancsak találtam tucatnyi nem fog adott hívást anyámtól, de úg y
éreztem, hog y vele ráérek hétfőn fog lalkozni. Aztán volt eg y SMS Carytől, ami szinte kiáltott: HÍVJ
FEL!
Először aput hívtam vissza, és próbáltam lenyelni eg y korty kávét, mielőtt felvette volna.
– Eva!
Az ag g odalom, amivel apu kimondta a nevemet, elárulta, hog y valami baj van.
– Apu… Minden rendben?
– Miért nem szóltál nekem Nathan Barkerről? – Rekedt és fájdalmas volt a hang ja. Libabőrös
lettem.
Ó, a francba. Meg tudta. Remeg ni kezdett a kezem, a kávé a kezemre és a combomra loccsant.
Még csak nem is éreztem, úg y pánikba estem apám fájdalmától.
– Apu, én…
– Nem hiszem el, hog y nem mondtátok el. Se te, se Monica. Istenem… Leg alább ő szólhatott
volna. Szólhatott volna – szívta be reszketeg en a leveg őt. – Jog om lett volna tudni!
A fájdalom szinte savként mardosott. Apám, akinek önuralma vetekedett Gideonéval, úg y tűnt,
sír.
Letettem a bög rét az asztalra. Kapkodva, felszínesen vettem a leveg őt. Nathan titkosított
kamaszkori aktáját felnyitották a halálakor, és napvilág ra került a múltam iszonyata mindazok
számára, akik rendelkeztek kellő tudással és eszközzel, hog y rátaláljanak. És zsaru lévén apám

mindezzel rendelkezett.
– Semmit sem tehettél volna – mondtam. Próbáltam összeszedett maradni a kedvéért. A telefon

bejövő hívást jelzett, de nem törődtem vele. – Sem előtte, sem utána.
– Ott lehettem volna melletted. Vig yázhattam volna rád.
– Meg tetted, apu. Az, hog y összehoztál dr. Travisszel, meg változtatta az életemet. Eg észen addig

ig azából semmit sem tettem az üg yben. El sem tudom mondani, mennyit seg ített.
Felnyög ött, mintha kínlódna.
– Harcolnom kellett volna érted anyáddal szemben. Mag am mellett kellett volna tartanom tég ed.
– Ó, istenem – rándult össze a g yomrom. – Nem hibáztathatod anyát. Sokáig ő sem tudta, mi

történik. És amikor meg tudta, mindent elkövetett, hog y…
– De nekem nem szólt! – ordított fel apám. – El kellett volna mondania. És hog yhog y nem tudta?

Biztosan voltak jelek… Hog yhog y nem vette észre őket? Jesszusom. Bezzeg én láttam, amikor
eljöttél Kaliforniába.

Zokog ásban törtem ki. Nem bírtam tovább visszatartani.
– Én könyörög tem neki, hog y ne mondja el neked. Meg íg értettem vele.
– Ezt nem neked kellett volna eldöntened, Eva. Te még g yerek voltál. Neki kellett volna több
eszének lennie.
– Ne harag udj! – zokog tam. A bejövő hívás makacs pittyeg ésétől kiakadtam. – Annyira sajnálom.
Csak nem akartam, hog y Nathan másnak is fájdalmat okozzon, akit szeretek.
– Odameg yek hozzád – felelte apám, hirtelen támadt nyug alommal. – Felülök a következő g épre.
Majd hívlak, ha meg érkeztem.
– Apa!
– Szeretlek, kicsim. Te vag y a mindenem.
Azzal letette. Összetörten, mag amba roskadva ültem. Tudtam, hog y ami velem történt, elevenen
elemészti apámat, de nem tudtam, hog yan szálljak szembe ezzel.
A telefonom vibrálni kezdett a kezemben, és anyám nevét jelezte ki. Csak bámultam a
képernyőre, és fog almam sem volt, mit teg yek.
Bizonytalanul felálltam, és úg y csaptam le a telefont az asztalra, mintha ég etné a kezem.
Képtelen voltam beszélni anyámmal. Senkivel sem akartam beszélni. Csak Gideont akartam.
Vég ig botladoztam a folyosón, vállammal a falat súrolva. Hallottam Gideon hang ját, ahog y
közeledtem az irodájához, és még sűrűbben záporoztak a könnyeim, a lépteim pedig
meg g yorsultak.
– Nag yra értékelem, hog y rám g ondoltál, de nem – mondta halk, határozott hang on, ami
eg észen más volt, mint az előbbi. Szelídebb, bensőség esebb. – Hát persze hog y barátok vag yunk.
Tudod, miért… Nem tehetem meg , amit kérsz.
Odaértem az irodájához, és meg láttam az asztalánál. A fejét lehajtva fig yelt.

– Hag yd ezt abba – mondta aztán jeg esen. – Ne próbálkozz nálam ilyesmivel, Corinne.
– Gideon – suttog tam, és elfehéredő ujjakkal szorítottam az ajtó g ombját.
Felpillantott, aztán felpattant. Kisimult az arca.
– Most mennem kell – tépte ki a fülhallg atót a füléből, és az asztalra dobta. – Mi a baj? Rosszul
vag y?
Odarohantam hozzá. Meg könnyebbülés öntött el, amikor mag ához húzott és átölelt.
– Apu meg tudta – fúrtam az arcomat a mellkasába, és még tele volt a fejem apám fájdalmának
utórezg éseivel. – Mindent tud.
Gideon a karjába kapott, és ring atni kezdett. A telefonja meg szólalt. Némán átkozódva ment ki a
szobából.
A folyosón hallottam, hog y az enyém is rezeg a kávézóasztalon. Az eg yidejűleg cseng ő két
telefon zaja szorong ást keltett bennem.
– Fel akarod venni? – kérdezte Gideon.
– Anyám az. Biztos apu már őt is hívta, és nag yon dühös volt. Istenem… Gideon. Teljesen odavan.
– Meg értem, mit érez.
Gideon bevitt a vendég szobába, és berúg ta mag a mög ött az ajtót. Lefektetett az ág yra, felkapta a
távirányítót az éjjeliszekrényről és bekapcsolta a tévét. A hang erőt olyanra állította, hog y minden
más zajt elnyomjon, kivéve csukladozó zokog ásomat. Aztán lefeküdt mellém és átölelt, miközben a
hátamat simog atta. Addig sírtam, amíg meg nem fájdult a szemem, és semmi sem maradt
bennem.
– Mondd meg , mit teg yek – szólt, amikor meg nyug odtam.
– Apu idejön, New Yorkba. – A g yomrom g örcsbe rándult a g ondolatra. – Azt hiszem, még ma
indulni akar.
– Ha kiderül, mikor jön, érte meg yek.
– Azt nem lehet.
– Már hog yne lehetne – felelte hig g adtan.
A számat nyújtottam, és felsóhajtottam, amikor meg csókolt.
– Nekem kellene érte mennem. Eg yedül. Nag yon meg van bántódva. És g ondolom, nem akarja,
hog y bárki más lássa ilyen állapotban.
Gideon bólintott.
– Vidd az én kocsimat.
– Melyiket?
– Az új szomszédod DB9-esét.
– Mi?
Gideon vállat vont.
– Felismered, ha meg látod.

Ebben nem kételkedtem. Bármi leg yen is, biztosan áramvonalas, g yors és veszedelmes – akárcsak
a tulajdonosa.

– Félek – mormoltam, és még szorosabban öleltem a lábammal. Ő erős és szilárd. Örökké belé
akartam kapaszkodni, hog y soha ne eng edjem el.

Meg simog atta a hajamat.
– Mitől?
– A dolg ok már íg y is épp elég g é rosszul állnak anyám meg köztem. Ha a szüleim közt
kenyértörésre kerül a dolog , én nem akarok középen lenni. Tudom, hog y nem fog ják jól viselni,
főleg anyu nem. Őrülten szeretik eg ymást.
– Nem is g ondoltam.
– Mert nem láttad őket eg yütt. Szinte sistereg a leveg ő – mag yaráztam, mikor eszembe jutott,
hog y Gideon meg én épp külön voltunk, amikor rádöbbentem, hog y a szüleim között még mindig
izzik a kémia. – És apu be is vallotta, hog y még mindig szerelmes belé. Ami szomorú, ha
beleg ondolok.
– Mert nincsenek eg yütt?
– Ig en, mert én eg y nag y boldog családot szeretnék – feleltem. – A g ondolat is szörnyű, hog y
anélkül kell élned, akit szeretsz. Mikor elvesztettelek tég ed…
– Sosem veszítettél el.
– Mintha eg y részem meg halt volna. És íg y leélni eg y életet…
– Mag a lehet a pokol – simog atta meg az arcomat Gideon, és láttam az arcán a sötét árnyat,
Nathan kísértő szellemét. – Hadd rendezzem el én Monicát.
Pislog ni kezdtem.
– Hog yhog y?
A szája széle felkunkorodott.
– Majd én felhívom, és meg kérdezem, hog y vag y, hog yan boldog ulsz. A nyilvános visszatérés
folyamatának kezdeteként.
– Tudja, hog y elmondtam neked mindent. Meg harag udhat rád.
– Inkább rám, mint rád.
Ez már majdnem elég volt ahhoz, hog y elmosolyodjam.
– Kösz.
– Majd én elvonom a fig yelmét, és más g ondolkodnivalóval látom el. – A kezem után nyúlt, és
meg érintette a g yűrűmet.
Esküvői harang ok. Nem mondta ki, de azért én meg értettem. És persze anyám is erre fog
g ondolni. Eg y olyan férfi, mint Gideon, nem az anyján keresztül tér vissza eg y nőhöz – főleg nem
eg y Monica Stantonon keresztül –, hacsak nem komolyak a „szándékai”.
De ezzel a témával majd máskor küzdünk meg .

Az elkövetkező órában Gideon úg y tett, mintha nem követne. A közelemben maradt, és különféle
ürüg yekkel jött utánam szobáról szobára. Mikor meg kordult a g yomrom, azonnal kicibált a
konyhába, és szendvicset meg makarónisalátát dobott össze, hozzá csipszet kínált.

A konyhaszig eten ettünk, és hag ytam, hog y fig yelmesség ének ideg csillapító hatása
érvényesüljön. Bármilyen rosszul állnak is a dolg ok, ő itt van, rá támaszkodhatok. Ettől sokkal
leg yőzhetőbbnek tűnt a nehézség ek nag y része.

Ug yan mit ne tudnánk mi ketten leg yőzni, ha eg yütt vag yunk?
– Mit akart Corinne? – érdeklődtem. – Mármint rajtad kívül.
Meg keményedtek a vonásai.
– Nem akarok Corinne-ról beszélni.
Volt valami él a hang jában, ami nyug talanított.
– Minden rendben vele?
Gideon ing erült hang ot hallatott, de aztán válaszolt:
– Feldúlt.
– Kiabálós vag y sírós?
– Mit számít ez?
– Számít. Eg észen más, ha az ember harag szik eg y pasira, vag y ha sír utána. Példának okáért
Deanna harag szik, és ezért tönkre akar tenni, én viszont mag amba roskadva sírtam, és nap nap
után alig bírtam kikelni az ág yból.
– Istenem, Eva – tette a kezét az enyémre. – Annyira sajnálom.
– Hag yjuk már a bocsánatkéréseket! Azt tartog asd anyámnak. Szóval Corinne dühös vag y
szomorú?
– Sírt – rezzent össze Gideon. – Istenem. Veszített.
– Sajnálom, hog y ez történik. De azt se hag yd, hog y bűntudatot keltsen benned.
– Kihasználtam – felelte halkan Gideon. – Hog y meg védjelek tég ed.
Letettem a szendvicsemet, és összehúzott szemmel meredtem rá.
– Hát nem mondtad meg neki már az elején, hog y csak a barátság odat adhatod?
– Tudod, hog y meg mondtam. Ug yanakkor szándékosan tápláltam azt a látszatot is, hog y esetleg
ennél többről is szó lehet; a sajtó meg a rendőrség kedvéért. Veg yes jeleket küldtem neki. Emiatt
van bűntudatom.
– Hát ne leg yen. Az a nő meg próbálta elhitetni velem, hog y meg dug tad – mutattam fel két
ujjamat. – Kétszer! És amikor először csinálta, annyira fájt, hog y még mindig nem hevertem ki. És
még férje is van, a fenébe! Nem lenne szabad rástartolnia az én pasimra, amikor van neki sajátja.
– Maradjunk a dug ós résznél. Miről beszélsz?

Elmeséltem neki a két esetet – a rúzsfoltos ing et a Crossfire-ben, meg rög tönzött látog atásomat a
lakásán, amikor meg próbálta elhitetni velem, hog y Gideon épp az előbb kefélte meg .

– Nos, ez jelentősen változtat a dolg okon – felelte Gideon. – Akkor tényleg nincs mit mondanunk
eg ymásnak.

– Köszönöm.
Odanyúlt, és a fülem mög é simította a hajamat.
– Eg yszer majd túl leszünk ezen az eg észen.
– Akkor vajon mit kezdünk majd mag unkkal? – motyog tam.
– Biztos vag yok benne, hog y kitalálunk valamit.
– A szexre g ondolsz, ug ye? – csóváltam meg a fejem. – Szörnyeteg et teremtettem.
– Ne feledd a munkát sem, eg yütt.
– Szent ég . Te aztán nem adod fel!
Rág csálni kezdett eg y csipszet.
– Szeretném, ha meg néznéd az átdolg ozott Crossroads és Cross Industries weboldalt, ha
meg ebédeltünk.
Meg töröltem a számat eg y szalvétával.
– Tényleg ? Ez g yors volt. Lenyűg öző.
– Inkább nézd meg , mielőtt ezt mondod.

Gideon jól ismert. A munka nekem menekülés, és ő beledobott a közepébe. Beültetett a laptopjával
a nappaliba, kikapcsolta a telefonomat, és átment az irodájába, hog y felhívja anyámat.

Néhány perccel azután, hog y mag amra hag yott, hallg attam hang ja halk mormolását, és
próbáltam koncentrálni a weboldalakra, amelyeket meg nyitott nekem, de hiába. Túl szétszórt
voltam ahhoz, hog y fig yelni tudjak. Vég ül felhívtam Caryt.

– Hol a francban vag y? – vakkantotta köszönés helyett.
– Tudom, hog y őrültség volt – feleltem g yorsan, mert arra g ondoltam, hog y anyu meg apu
nyilván a lakásomon kerestek, miután nem vettem fel a mobilt. – Ne harag udj.
A háttérzaj elárulta, hog y Cary valahol az utcán lehet.
– Elmondanád, mi a franc van? Mindenki eng em hívog at: a szüleid, Stanton, Clancy. Mindenki
tég ed akar, te meg nem veszed fel a mobilt. A frász tört ki, hog y mi van veled!
A francba. Lehunytam a szemem.
– Apu meg tudta a Nathan-dolg ot.
Cary hallg atott, csak a távoli forg alom zaja zúg ott a vonalban.
– Szent szar. Jaj, kislány. Az baj.
A hang jában cseng ő eg yüttérzéstől elszorult a torkom. Nem akartam többet sírni.

A háttérzaj hirtelen elhalkult, mintha valami csendesebb helyre ért volna.
– És hog y viseli? – kérdezte Cary.
– Kiborult. Istenem, Cary, borzalmas volt. Szerintem sírt is. És őrülten dühös anyura.
Valószínűleg Monica emiatt hívog atott annyit.
– És mit fog csinálni apád?
– Idejön New Yorkba. Nem tudom, hog y mikor, de azt mondta, majd hív, ha leszállt.
– Máris jön? Talán még ma?
– Szerintem ig en – feleltem nyomorultul. – Bár nem tudom, hog yan tud szabadnapot szerezni
ilyen hamar.
– Ha hazaérek, meg csinálom a vendég szobát, ha te még nem csináltad meg .
– Majd én elintézem. Te hol vag y?
– Ebédelek meg moziba meg yek Tatianával. Muszáj volt eg y kicsit kimozdulnom.
– Bocs, hog y rád zúdultak a hívásaim.
– Semmi g ond – rázott le a mag a carys módján. – Inkább csak ag g ódtam. Mostanában nem sokat
voltál otthon. Nem tudom, mit csinálsz, sem azt, hog y kivel. Olyan furcsán viselkedsz.
A vádló felhang tól csak erősödött a bűntudatom, de nem mondhattam el neki az ig azság ot.
– Ne harag udj.
Várt, mintha mag yarázatot akarna, aztán morg ott valami érthetetlent.
– Néhány óra és otthon leszek.
– Rendben. Viszlát akkor.
Letettem, aztán hívtam a mostohaapámat.
– Eva!
– Helló, Richard – vág tam eg yből a közepébe. – Apu hívta anyát?
– Eg y pillanat. – Csend volt a túlvég en, aztán ajtócsapódást hallottam. – Ig en, hívta. Elég g é…
kellemetlen élmény volt anyádnak. Ig en nehéz volt neki ez a hétvég e. Nincs túl jó állapotban,
ag g ódom miatta.
– Mindnyájunknak nehéz most – feleltem. – Csak szólni akartam, hog y apa útban van New
Yorkba, és szeretnék némi időt nyug odtan eltölteni vele.
– Meg kellene beszélned vele, hog y leg yen eg y kicsit meg értőbb anyáddal azok után, amin
keresztülment. Eg yedül volt eg y traumatizált g yerekkel.
– Meg kell értened, hog y időre van szükség e, míg feldolg ozza – vág tam vissza. Kicsit keményebb
voltam, mint akartam, de leg alább kiadtam az érzéseimet. Nem leszek hajlandó választani a
szüleim között. – Csak annyit kérek tőled, hog y fog lalkozz anyuval, és vedd rá, hog y ne hívog asson
állandóan eng em meg Caryt. Beszélj dr. Petersennel is, ha kell – ajánlottam, anyám terapeutájára
célozva.
– Monica éppen telefonál. Ha vég zett, meg beszélem vele.

– Ne meg beszéld. Csinálj valamit. Dug d el valahová az összes telefont, ha kell.
– Ez őrület. És szükség telen.
– Nem az, ha nem hajlandó abbahag yni! – doboltam ujjaimmal az asztalon. – Te meg én
mindketten hibásak vag yunk abban, hog y csak lábujjheg yen kerülg etjük anyát: „jaj, csak nehog y
Monica felizg assa mag át!”, mert ez eg yszerűbb, mint elviselni a kiborulásait. De ez érzelmi
kizsákmányolás, Richard, és én teljesen kiürültem.
Stanton eg y darabig nem szólt.
– Nag y nyomás alatt vag y most. És…
– Úg y g ondolod? – Mag amban visítottam. – Mondd meg anyának, hog y szeretem, és majd
hívom, ha tudom. De az nem ma lesz.
– Clancy meg én a rendelkezésedre állunk, ha bármi kell – mondta Stanton mereven.
– Köszönöm, Richard. Nag yra értékelem.
Kinyomtam, és leg yűrtem mag amban a késztetést, hog y a falhoz vág jam a telefont.

Sikerült elég g é lehig g adnom ahhoz, hog y átnézzem a Crossroads oldalát, mielőtt Gideon visszajött
az irodájából. Kifacsartnak és kissé zavartnak tűnt, ami érthető volt. Anyámmal beszélg etni feldúlt
állapotában bárki számára kihívás lett volna, és Gideonnak nem volt túl sok tapasztalata ezen a
téren.

– Én fig yelmeztettelek – mondtam.
A feje fölé emelte a karját, és nag yot nyújtózott.
– Minden rendben lesz vele. Szerintem sokkal keményebb, mint amilyennek mutatja mag át.
– El volt bűvölve, hog y hall tég ed, nem ig az?
Gideon vig yorg ott.
Ég nek emeltem a szememet.
– Ő úg y g ondolja, hog y nekem eg y g azdag férfira van szükség em, aki g ondoskodik rólam és
meg védelmez.
– Már meg kaptad.
– Feltételezem, hog y ezt nem ősemberi minőség edben mondtad – álltam fel. – De most mennem
kell, hog y felkészüljek apura. Otthon kell lennem esténként, amíg itt van, és valószínűleg az se
lenne bölcs dolog , ha te szöknél be hozzám. Ha véletlenül betörőnek néz, akkor az csúnya lesz.
– Meg tiszteletlen is. Majd kihasználom az időt, hog y a másik lakásban is leg yek.
– Akkor hát meg van a terv – dörg öltem meg az arcomat, aztán újra meg csodáltam az új
órámat. – Leg alább most eg y ilyen g yönyörűség g el számolhatom a perceket, amíg újra eg yütt
leszünk.
Odajött, meg fog ta a tarkómat. Hüvelykujja kéjes köröket rajzolt a nyakam hátuljára.

– Tudnom kell, hog y minden rendben van veled.
Bólintottam.
– Belefáradtam abba, hog y Nathan irányítsa az életemet. Most mindent újra fog ok kezdeni.
Elképzeltem eg y olyan jövőt, ahol az anyám nem kémkedik utánam, apám meg nyug szik, Cary
boldog , Corinne eg y távoli ország ban lakik, Gideon meg én pedig vég re nem a múltunk
árnyékában élünk.
És vég re kész voltam harcolni is érte.

11. FEJEZET

Hétfő reg g el. Ideje munkába indulni. Nem hallottam apám felől, úg yhog y készülődni kezdtem. Épp
a szekrényben kotorásztam, amikor kopog tattak a hálószobám ajtaján.

– Gyere be – kiabáltam ki.
Nemsokára Cary kiabálását hallottam:
– Hol a fenében vag y?
– Itt vag yok!
Meg jelent az árnyéka az ajtóban.
– Van hír apádról?
– Még nincs. Küldtem neki SMS-t, de nem válaszolt.
– Tehát még a g épen van.
– Vag y lekéste az átszállást. Ki tudja? – Homlokráncolva nézeg ettem a ruháimat.
– Tessék. – Cary bejött, és eg y bővülő szárú szürke vászonnadrág ot emelt ki az alsó polcról, meg
eg y fekete, rövid ujjú csipkeblúzt.
– Köszi. – És mivel ott volt mellettem, meg öleltem.
Olyan erővel szorított vissza, hog y szinte kinyomta belőlem a szuszt. Hevesség étől meg lepődve
eg y darabig átölelve tartottam, és a mellkasára hajtottam a fejem. Néhány nap óta először ismét
farmer és póló volt rajta, és ismét sikerült íg y is fantasztikusan és eleg ánsan kinéznie.
– Minden rendben? – kérdeztem.
– Hiányoztál, kislány – morog ta bele a hajamba.
– Csak nem akartam, hog y meg unj. – Próbáltam könnyedség g el elütni a dolg ot, de a hang ja
mélyen meg érintett. Hiányzott belőle a meg szokott hetykeség . – Taxival meg yek munkába,
úg yhog y van eg y kis időm. Nem iszunk eg y kávét?
– De. – Elhúzódott, és rám mosolyg ott. Kisfiúsan szép volt.
Meg fog ta a kezem, úg y mentünk ki a g ardróbból. Az eg yik székre dobtam a ruhákat, aztán a
konyhába mentünk.
– Mész valahová ma? – érdeklődtem.
– Lesz eg y fotózásom.
– Hát ez jó hír! – A kávéfőzőhöz léptem, ő pedig elővette a tejet a hűtőből. – Újabb lehetőség
Cristal dolg ának felderítésére.
– Szó sem lehet róla – morog ta. – Most, amikor ez van apáddal.
– Ug yan mi mást kéne csinálnunk? Ülünk és nézzük eg ymást? Most már nincs mit tenni. Nathan
halott, de még ha nem volna az, akkor is már rég elmúlt, ami elmúlt. – Cary felé toltam eg y
g őzölg ő bög rét, és meg töltöttem mag amnak eg y másikat. – Én kész vag yok örökre elásni az

emlékét eg y hideg , sötét lyukba, és örökre meg feledkezni róla.
– Számodra már vég e – öntött tejet a kávémba, aztán visszaadta. – De apádnak még újdonság . Ő

biztosan akar róla beszélni.
– Nem fog ok erről beszélg etni vele. Soha.
– Lehet, hog y neki ez nem fog tetszeni.
Szembefordultam vele, nekitámaszkodtam a pultnak, kezemben a bög rével.
– Csak arra van szükség e, hog y lássa: jól vag yok. Ez az eg ész nem róla szól. Hanem rólam, és

arról, hog y én túléltem. Még hozzá elég jól, azt hiszem.
Cary meg keverte a kávéját, és töpreng ő arcot vág ott.
– Ig en, valóban – mondta némi hallg atás után. – És a rejtélyes pasiról beszélsz majd neki?
– Nem rejtélyes. Eg yszerűen csak nem beszélhetek róla, és ennek semmi köze a barátság unkhoz.

Bízom benned, szeretlek, és számítok rád, mint azelőtt.
A zöld szempár kihívóan meredt rám a bög re pereme fölött.
– Nem úg y tűnik.
– Te vag y a leg jobb barátom. Ha majd ősz és öreg leszek, akkor is az leszel. Az, hog y nem

beszélek a pasiról, mit sem változtat ezen.
– Miért ne leg yen olyan érzésem, hog y nem bízol bennem? Mi van ezzel a pasival, hog y még

csak a nevét sem árulhatod el, vag y ilyesmi?
Felsóhajtottam, és eg y részig azság g al feleltem.
– Nem is tudom a nevét.
Cary dermedten meredt rám.
– Te szórakozol velem.
– Sosem kérdeztem meg tőle – mondtam kitérően, minteg y felhívásként kering őre. Cary hosszan

nézett rám.
– És még ne ag g ódjam?
– Ne. Nekem ez teljesen jó íg y. Mindketten meg kapjuk, amire szükség ünk van, és fontos vag yok

neki.
Cary kutatón meredt rám.
– Hog yan szólítod, amikor elélvezel? Valamit biztosan kiabálsz, ha jól csinálja. És felteszem, hog y

jól csinálja, miután láthatóan nem beszélg etés révén ismerkedtek eg ymással.
– Huh… – Sarokba szorultam. – Csak annyit mondok, hog y „Ó, istenem”.
Cary hátravetett fejjel hahotázott.
– És te hog yan zsong lőrködsz eg yszerre két kapcsolattal? – kérdeztem vissza.
– Jó vag yok – dug ta zsebre a kezét, és hintázni kezdett a sarkain. – Szerintem ennél közelebb nem

is állhatnék a monog ámiához, mint Tattel és Treyjel. Eddig bevált.
Elképesztett ez a felállás.

– Te sosem ag g ódsz amiatt, hog y nem a meg felelő nevet kiáltod, mikor elmész?
Felszikrázott a szeme.
– Nem. Mindkettőt csak bébinek hívom.
– Cary! – csóváltam a fejem. Javíthatatlan volt. – Be fog od mutatni Tatianát Treynek?
Vállat vont.
– Nem hiszem, hog y jó ötlet lenne.
– Nem?
– Tatiana eg y rohadék, Trey pedig aranyos fiú. Nem a leg jobb párosítás, az álmoskönyv szerint.
– Eg yszer azt mondtad, hog y nem nag yon bírod Tatianát. Ez meg változott volna?
– Tatiana az, aki – felelte elutasítóan Cary. – Eg yütt tudok élni ezzel.
Rámeredtem.
– Szükség e van rám, Eva – mondta Cary csendesen. – Trey akar eng em, és azt hiszem, szeret is,
de nincs rám szükség e.
Ezt meg értettem. Időnként jó, ha az emberre szükség van.
– Ki mondja, hog y csak eg yetlen ember van a világ on, aki mindent meg adhat nekünk? –
horkantotta Cary. – Nem biztos, hog y én ezt beveszem. Nézz csak mag adra meg erre a névtelen
pasira.
– Ez a kombinálás talán bejöhet olyanoknak, akik nem féltékenyek. De nálam nem működne.
– Ja – nyújtotta a bög réjét, és koccintottunk.
– Akkor Cristal, és?…
– Hmmm… – csücsörített. – Tapas?
Pislog tam.
– El akarod vinni valahová aput?
– Rossz ötlet?
– Remek ötlet, ha rá tudjuk venni, hog y belemenjen – mosolyodtam el. – Hajrá, Cary.
Rám kacsintott, és eg y kicsit meg nyug odtam.
Mintha minden felfordult volna az életemben, leg alábbis a kapcsolatom azokkal, akiket leg jobban
szerettem, biztosan. Ezt nehéz volt feldolg oznom, mert eddig ők tartottak eg yensúlyban. De talán,
majd ha minden elrendeződik, én is erősebb leszek. És eg y kicsit jobban meg állok a mag am lábán.
Ha íg y lenne, akkor meg érne minden zűrzavart és fájdalmat.
– Meg csináljam a hajad? – kérdezte Cary.
Bólintottam.
– Szuper.

Az irodában csalódottan láttam eg y roppant boldog talan Meg umit. Letarg ikusan intett nekem,

mikor beeng edett, aztán visszaroskadt a székére.
– Ki kéne rúg nod Michaelt, lányom – mondtam neki. – Úg y látom, nem nag yon működik a

dolog .
– Tudom – simította hátra aszimmetrikus frizurája hosszú tincseit. – Leg közelebb lekoptatom,

amikor találkozunk. Péntek óta nem is jelentkezett, én pedig meg őrülök, ha arra g ondolok, hog y
esetleg felszedett valakit azon a leg énybúcsún.

– Au.
– Tudom, tudom. Nem menő azon ag g ódni, hog y a fiú, akivel alszom, mással is lefekszik.
Akaratlanul is eszembe jutott a beszélg etésem Caryvel.
– Én meg a Ben & Jerry csak eg y telefonhívásnyira vag yunk. Visíts, ha kellünk.
– Ez a titkod? – nevetett fel kurtán. – Melyik íz juttatott túl Gideon Crosson?
– Még nem vag yok túl rajta – vallottam be.
Bölcsen bólintott.
– Tudtam. De szombaton azért jól érezted mag ad, nem? Különben is idióta. És eg y nap rá fog
jönni erre. És akkor majd kúszva fog visszamenni hozzád.
– Felhívta anyámat a hétvég én – támaszkodtam rá az asztalára, és lehalkítottam a hang omat. – És
felőlem érdeklődött.
– Tyű! – Meg umi is előrehajolt. – És mit mondott?
– Részleteket nem tudok.
– Te visszamennél hozzá?
Vállat vontam.
– Nem tudom. Azon múlik, hog y mennyire ig yekszik.
– Abszolúte – csapott feltartott kezembe. – És a hajad is klassz, mellesleg .
Meg köszöntem a bókot, az asztalomhoz mentem, és mag amban készültem, hog yan fog ok
elkéredzkedni, ha apu jelentkezik. Alig fordultam be a folyosó vég én, amikor Mark rontott ki az
irodájából, széles vig yorral.
– Te jó ég ! – torpantam meg . – Eszelősen boldog nak látszol. Hadd találg assak. El vag y jeg yezve.
– Ig en!
– Hurrá! – csaptam le a táskámat a földre, és tapsikolni kezdtem. – Annyira izg atott vag yok!
Gratulálok!
Lehajolt a holmimért.
– Gyere be az irodámba.
Intett, hog y menjek előre, aztán az üveg ajtó becsukódott mög öttünk.
– Kemény volt? – ültem le az asztala előtt.
– A leg keményebb, amit valaha is csináltam – adta oda Mark a szatyraimat. A székébe süppedt, és
hintázni kezdett. – És Steven hag yta, hog y fortyog jak a saját levemben. El tudod ezt képzelni?

Eg ész vég ig tudta, hog y meg fog om kérni. Azt mondta, látta abból, hog y mennyire kivag yok.
Elvig yorodtam.
– Ő aztán jól ismer tég ed.
– És várt is vag y eg y percet, mielőtt válaszolt. És mondhatom neked, én óráknak éreztem.
– Azt el tudom képzelni. Akkor az eg ész házasság ellenes duma csak álca volt?
Vig yorog va bólintott.
– Csorbát szenvedett a büszkeség e, amikor annak idején visszautasítottam, és most eg y kicsit

vissza akart fizetni érte. Azt mondta, mindig is tudta, hog y vég ül majd meg g ondolom mag am.
Csak eg y kicsit meg akart dolg oztatni.

Ez Stevenre vallott, aki mindig játékos társas lény volt.
– Hol történt a dolog ?
Mark nevetett.
– Meg tehettem volna valami olyan helyen, ahol meg van a meg felelő lég kör, nem ig az? A
g yertyafényes étteremben vag y a sötét bárban az előadás után. De nem, nekem addig kellett
várnom, amíg a limo ki nem tett minket otthon az éjszaka vég én. Ott álltunk a járdán és tudtam,
hog y el fog szállni a lehetőség . Úg yhog y ott, az utcán nyög tem ki.
– Szerintem ez állati romantikus.
– Szerintem te vag y állati romantikus – vág ott vissza Mark.
– Kit érdekel a bor meg a rózsa? Azt bárki meg tudja csinálni. De kimutatni azt, hog y nem tudsz
élni a másik nélkül? Ez az ig azi romantika.
– Most is jók a meg látásaid, mint mindig .
Meg fújkáltam a körmeimet, és beletöröltem a blúzomba.
– Mit is mondhatnék erre?
– Steven majd elmeséli neked az eg észet szerdán ebédnél. Már eg y csomószor előadta, de teljesen
be van indulva.
– Már alig várom. – Én is olyan izg atott voltam, mint Mark, tehát Steven leg alábbis fel-alá
pattog . A nag ydarab, izmos építési vállalkozónak leg alább olyan élénk volt a személyiség e, mint
amilyen vörös a haja. – Nag yon örülök nektek.
– Be akar tég ed szervezni, hog y seg íts majd Shawnának a tervezésben, ug ye tudod? – Az asztalra
könyökölt. – A húg a mellett összetrombitál minden nőt, akit csak ismerünk. Biztos vag yok benne,
hog y az eg ész hatalmas őrület lesz vég ig .
– Jól hang zik!
– Most még ezt mondod – fig yelmeztetett nevető szemmel. – Szerezzünk eg y kávét, és vág junk
neki a hétnek, oké?
Felálltam.
– Nem szívesen kérek ilyesmit, de az apám sürg ős üg yben ide fog jönni a városba. És nem tudom

pontosan, mikor érkezik. Ki kell majd mennem érte és elhelyeznem, ha meg érkezik.
– Szabadság ot szeretnél?
– Csak lerakom a lakásban. Leg feljebb néhány óra.
Mark bólintott.
– Azt mondtad, sürg ős üg yben jön. Minden rendben?
– Rendben lesz.
– Oké. Minden további nélkül elmehetsz, amikor kell.
– Köszönöm.
Mikor az asztalomra tettem a cuccomat, arra g ondoltam – immár vag y ezredszer –, hog y

mennyire szeretem a munkámat és a főnökömet. Meg értettem, hog y Gideon mennyire szeretné, ha
mindig a közelében lennék, és értékeltem a közös eredmények vízióját, de a mostani munkám
kellett a személyiség em táplálásához. Nem akartam feladni, és nem akartam, hog y vég ül
meg bánja, amiért rávett. Úg yhog y elő kellett állnom valami olyan érvvel, amit Gideon is elfog ad.

El is kezdtem g ondolkodni rajta, amikor Markkal elindultunk a konyha felé.

Noha Meg umi még nem mondott búcsút Michaelnek, kivittem ebédelni eg y közeli büfébe, ahol
szuper wrapet és Ben & Jerryt adtak. Chunky Monkeyt választottam, ő pedig Cherry Garciát, és
mindketten élveztük a hideg csemeg ét a forró délben.

Eg y kis fémasztalkánál ültünk hátul, köztünk eg y tálcán az ebéd maradványai. Ez a hely még
ilyenkor sem volt olyan zsúfolt, mint a közeli éttermek, és ez mindkettőnknek tetszett. Íg y
leg alább nyug odtabban beszélg ethettünk.

– Mark szinte röpköd – jeg yezte meg Meg umi a kanalát nyalog atva. Lime-zöld ruha volt rajta,
amely remekül illett sötét hajához és világ os bőréhez. Meg umi mindig merész színű és fazonú
ruhákat viselt. Irig yeltem azt a képesség ét, hog y olyan jól párosítja őket.

– Tudom – mosolyodtam el. – Olyan jó valakit boldog nak látni.
– Bűntudat nélküli boldog ság . Nem úg y, mint ez a fag yi.
– Ug yan mit számít eg y kis kileng és néhanapján?
– És a nag y fenék?
Felnyög tem.
– Kösz, hog y emlékeztettél: menjek ma le a terembe. Napok óta nem edzettem.
Hacsak a lepedőgimnasztika nem számít…
– Te hog yan tudsz ilyen motivált lenni? – kérdezte Meg umi. – Én is tudom, hog y csinálnom
kellene, de mindig találok valami kifog ást.
– És még is ennyire jól nézel ki! – csóváltam meg a fejem. – Ez undorító.
Elvig yorodott.

– Te hova jársz?
– Eg y állandó edzőterembe meg eg y krav mag a-stúdióba Brooklynban.
– Munka előtt vag y után szoktál menni?
– Utána. Nem vag yok reg g eli pacsirta – feleltem. – Az alvás a barátunk.
– Nem bánnád, ha néha veled tartanék? A krav izére nem, csak a terembe. Hova jársz?
Lenyeltem eg y darabka csokit, és éppen válaszolni akartam, amikor meg szólalt eg y telefon.
– Felveszed? – kérdezte Meg umi, mire észbe kaptam, hog y az én telefonom az.
A titkos telefon. Azért is nem ismertem meg azonnal.
Gyorsan előástam, és elfúló léleg zettel szóltam bele: – Halló!
– Ang yalka.
Eg y pillanatra kiélveztem Gideon rekedt hang ját.
– Szia. Mi van?
– Az üg yvédeim most szóltak, hog y a rendőrség talált eg y g yanúsítottat.
– Micsoda? – Kihag yott a szívverésem, és összeszorult a g yomrom. – Szentség es isten.
– De nem én vag yok az.

Nem emlékszem, hog y jutottam vissza az irodába. Mikor Meg umi az edzőterem nevét kérdezte,
kétszer is meg kellett ismételnie a kérdést. Olyan félelem lett úrrá rajtam, amilyen még soha. Az a
leg rosszabb, ha valaki olyanért ag g ódunk, akit nag yon szeretünk.

Hog y lehet, hog y a rendőrség valaki mást g yanúsít?
Az a szörnyű érzésem támadt, hog y csak Gideont akarják meg zavarni. Vag y eng em.
És ha ez volt a céljuk, akkor elérték. Leg alábbis nálam. Gideon hig g adtnak és összeszedettnek
tűnt rövid beszélg etésünk alatt. Azt mondta, ne izg assam fel mag am, és hog y csak fig yelmeztetni
akar, hog y esetleg meg keres a rendőrség . De az is lehet, hog y nem.
Jesszusom. Lassan kullog tam vissza az asztalomhoz, romokban heverő ideg ekkel. Úg y éreztem
mag am, mintha eg y kancsó kávét ittam volna meg . Remeg ett a kezem, és vadul vert a szívem.
Leültem az asztalomhoz, és próbáltam folytatni a munkát, de képtelen voltam koncentrálni. Csak
bámultam a monitort, de látni nem láttam semmit.
Mi van, ha a rendőrség nek tényleg van eg y g yanúsítottja, aki nem Gideon? Mit teszünk akkor?
Nem hag yhatjuk, hog y eg y ártatlan ember börtönbe kerüljön.
Eg y aprócska hang még is azt súg ta a fejemben, hog y Gideon biztonság ban lesz, ha valaki mást
ítélnek el.
De amint ez a g ondolat felmerült bennem, már meg is undorodtam tőle. Apám fényképére tévedt
a tekintetem. Eg yenruhában volt, és roppant vonzóan festett járőrkocsijának támaszkodva.
Összezavarodtam, és rémült voltam.

Mikor a telefonom vibrálni kezdett az asztalon, összerezzentem. Apám neve és száma villog ott a
kijelzőn. Gyorsan felvettem.

– Szia! Hol vag y?
– Cincinnatiban. Épp átszállok.
– Diktáld le a járataidat. – Felkaptam eg y tollat és lekörmöltem az adatokat. – Ott leszek a
repülőtéren, amikor leszállsz. Már alig várom, hog y lássalak.
– Jó… Eva. Drág ám – sóhajtotta. – Nemsokára ott leszek.
Letette, és hirtelen fülsiketítő csend támadt. Tudtam, hog y leg inkább a bűntudat mardossa. Ez
volt a hang jában is, és összeszorult tőle a mellkasom. Felálltam, és Mark irodájához mentem.
– Apám épp most hívott. Néhány óra múlva leszáll a La Guardián.
Mark a homlokát ráncolta, és kutatón meredt rám.
– Akkor menj haza, készülj össze, és menj ki érte.
– Kösz. – Be kellett érnie ennyivel. De úg y látszott, meg érti, hog y nem akarok erről többet
beszélni.

A titkos telefonon küldtem az SMS-t, miközben hazafelé taxiztam: Megyek haza. 1 óra múlva indulok
apuért. Tudsz beszélni?

Tudnom kellett, mit g ondol Gideon… Mit érez. Romokban hevertem, és nem tudtam, mit
csináljak.

Mikor hazaértem, eg yszerű, könnyű nyári ruhába és szandálba öltöztem át. Válaszoltam Martin
SMS-ére, meg erősítve, hog y tényleg jó volt eg yütt bulizni szombat este, és ismételjük meg máskor
is. Benéztem a konyhába, hog y meg van-e minden ennivaló, amit apunak vettem előre. Meg néztem
a vendég szobát is, bár előző nap már mindent elrendeztem. Aztán felmentem a netre, és
meg néztem apu járatát. Kész. Még épp elég időm van, hog y az őrületbe kerg essem mag am.

Rákerestem a Goog le-n arra, hog y „Corinne Giroux és férje”, különös tekintettel a képekre.
Azt találtam, hog y Jean-François Giroux ig azán jóképű pasi. Annyira persze nem, mint Gideon,
de hát ki lehetne olyan? Gideon önmag ában eg y külön kateg ória volt, de ez a Jean-François is
roppant vonzónak tűnt a mag a módján, hullámos sötét hajával és halvány jádeszínű szemével.
Napbarnított volt, és csíkszakállat viselt, amely tényleg nag yon jól állt neki. Nag yon szép pár voltak
Corinne-nal.
A titkos telefon meg szólalt, én pedig felpattantam és odarohantam. Kikaptam a táskámból:
– Halló!
– Itt vag yok a szomszédban – mondta Gideon. – Nincs sok időm.
– Máris meg yek.
Felkaptam a táskámat, és kimentem a lakásból. Az eg yik szomszéd épp az ajtaját nyitotta, mire

udvariasan, távolság tartón rámosolyog tam, és úg y tettem, mintha a liftet várnám. Amint
hallottam, hog y bement, odarohantam Gideon ajtajához, és az kinyílt, még mielőtt bedug tam volna
a kulcsomat a zárba.

A rám váró Gideon farmerben és pólóban volt, fején baseballsapka. Elkapta a kezemet, és
berántott, aztán lekapta a sapkát, és meg csókolt. A csókja meg lepően édes volt, az ajka lág y és
meleg .

Ledobtam a táskámat és átöleltem, hozzásimultam. Az ereje meg nyug tatott annyira, hog y mély
léleg zetet vehessek.

– Szia – morog ta.
– Nem kellett volna hazajönnöd. – Csak elképzelni tudtam, hog y ez derékba törhette a napját.
Átöltözés, utazás ide-oda…
– De ig en. Szükség ed van rám. – Keze felfelé siklott a hátamon, aztán kicsit hátrébb húzódott,
hog y az arcomba nézzen. – Ne ag g ódj emiatt, Eva. Elintézem.
– Hog yan?
Kék szeme hideg volt, az arca mag abiztos.
– Most még további információkra várok. Kit fig yelnek? És miért fig yelik? Jó eséllyel nem lesz
semmi baja. Ezt te is tudod.
Az arcát fürkésztem. És ha még is?
– Hog y hag yom-e, hog y más fizessen meg az én bűnömért? – Meg feszült az álla. – Ez érdekel?
– Nem – simítottam meg a homlokát. – Tudom, hog y úg ysem hag ynád, hog y ez meg történjen.
Csak az érdekel, hog yan akadályozod meg .
Elmélyültek a ráncok a homlokán.
– Azt kéred, hog y jósoljam meg a jövőt, Eva. Erre nem vag yok képes. De bíznod kell bennem.
– Bízom – feleltem hevesen. – De annak ellenére még félek. Nem tehetek róla.
– Tudom. Ag g ódom én is – simított vég ig az alsó ajkamon. – Graves nyomozó roppant
intellig ens nő.
A meg jeg yzése talált.
– Ig azad van. Máris jobban érzem mag am.
Nem ismertem Shelley Gravest, leg alábbis úg y ig azán nem. De néhány találkozásunk során az a
benyomásom alakult ki, hog y intellig ens és talpraesett. Őt nem kalkuláltam bele az eg yenletbe,
pedig kellett volna. Furcsa volt ez a helyzet, hog y félek tőle, de csodálom is.
– Mész apádért?
Erre részben visszatért a szorong ásom.
– Minden készen áll. Kivéve eng em.
Ellág yult a tekintete.
– Van valami elképzelésed, hog yan fog od kezelni?

– Cary már dolg ozott ma, úg yhog y ezt meg ünnepeljük eg y kis pezsg ővel, aztán elmeg yünk
vacsorázni.

– Gondolod, hog y alkalmas lesz rá?
– Azt sem tudom, hog y én alkalmas leszek-e rá – vallottam be. – Elég fura pezsg őt inni és
vig adni, miközben mindenfelé tetőzik a baj. De mi mást tehetnék? Ha apa nem azt látja, hog y jól
vag yok, akkor nem fog túljutni Nathan dolg án. Meg kell neki mutatnom, hog y ez a mocsok a
múlté.
– Szükség ed van rám, hog y meg oldjak minden mást – felelte Gideon. – És én g ondoskodni fog ok
rólad, kettőnkről. Te csak koncentrálj a családodra eg y ideig .
Hátraléptem, meg fog tam a kezét, és a díványhoz vezettem. Furcsa volt ilyen hamar otthon lenni
azután, hog y elindultam a munkába. A kint rag yog ó délutáni napfény eg észen különös volt, és
meg erősítette az érzést, hog y lopott időt töltünk eg yütt.
Leültem, mag am alá húztam a lábamat, és szembefordultam Gideonnal, aki leült mellém.
Annyira hasonlóak vag yunk sok szempontból, beleértve a múltunkat is. Gideonnak is mindent ki
kellett tálalnia az eg ész család előtt? Talán ez kéne ahhoz, hog y teljesen meg g yóg yuljon?
– Tudom, hog y vissza kell menned dolg ozni – mondtam. – De nag yon örülök, hog y hazajöttél a
kedvemért. Ig azad van, szükség em volt arra, hog y lássalak.
A számhoz emelte a kezét.
– Tudod, mikor meg y vissza apád Kaliforniába?
– Nem.
– Dr. Petersen miatt holnap amúg y is csak későn találkoztunk volna – nézett rám Gideon
halovány mosollyal. – Majd találunk módot rá, hog y eg yütt lehessünk.
A közelemben tudni őt… hozzáérni… látni a mosolyát… hallani ezeket a szavakat. Bármit
elviselek, amíg mellettem van eg y-eg y hosszú nap után.
– Kaphatok öt percet? – kérdeztem.
– Bármit meg kapsz, amit akarsz, ang yalka – felelte lág yan.
– Csak ez kell – húzódtam közelebb, és hozzásimultam.
Gideon átfog ta a vállamat. A kezünk összekulcsolódott. Tökéletes kört alkottunk. Nem olyan
csillog ót, mint eg y g yűrű, de annál értékesebbet. Eg y pillanat múlva éreztem, hog y ellazul.
Felsóhajtott.
– Nekem is nag yon kellett már ez.
Még szorosabban öleltem.
– Teljesen rendben van, hog y szükség ed van rám, nag yfiú.
– Bár kevésbé volna. Épp csak annyira, hog y elviselhető leg yen.
– És abban mi lenne a jó?
Nevetett, és én még jobban beleszerettem.

Gideonnak ig aza volt a DB9-essel kapcsolatban. Miközben néztem, ahog y a londiner odahozza elém
az áramvonalas szürke Aston Martint, az jutott eszembe, hog y tiszta Gideon nég y keréken. Szex
g ázpedállal; annyi brutális eleg ancia, hog y szinte beg örbült tőle a lábujjam.

Iszonyatosan féltem a volán mög é ülni.
New Yorkban vezetni eg észen más volt, mint Dél-Kaliforniában. Tétováztam, mielőtt elvettem a
kulcsot a csokornyakkendős londinertől, és arra g ondoltam, hog y talán inkább taxit kellett volna
hívnom.
A titkos telefon meg szólalt, g yorsan előszedtem.
– Halló!
– Vág j bele! – dorombolta Gideon. – Ne ag g ódj, csak vezess!
Meg pördültem, tekintetemmel a biztonság i kamerákat kerestem. Vég ig borzong ott a g erincem.
Éreztem mag amon Gideon tekintetét.
– Mit művelsz?
– Szeretnék veled lenni. Szeretnélek rádönteni a motorháztetőre és jó lassan meg dug ni. Mélyen
beléd nyomni a farkamat. Kicsit meg táncoltatni azokat a leng éscsillapítókat. Hmm. Istenem, de
kemény vag yok.
Én is benedvesedtem tőle. Bármeddig tudtam volna hallg atni; imádtam a hang ját.
– Félek, hog y tönkreteszem a szép kis autódat.
– Nem érdekel az autó, csak a te biztonság od. Úg yhog y húzd meg , ahog y akarod, csak ne sérülj
meg .
– Ha ezzel meg akartál nyug tatni, nem sikerült.
Hunyorg ó szemmel pillantottam a londinerekre, akik úg y tettek, mintha nem fig yelnének.
– Ag g ódnom kellene amiatt, amitől olyan kanos lettél az alatt a rövid idő alatt, amíg lejöttem?
– Felizg at a g ondolat, hog y vezeted a DB9-est.
– Tényleg ? – fojtottam vissza eg y mosolyt. – Juttasd eszembe, hog y melyikünk is fetisizálja a
szállítóeszközöket.
– Ülj csak be a volán mög é – incselkedett. – Képzeld el, hog y ott ülök melletted. A kezem a lábad
között. És ujjazom azt a puha, síkos puncidat.
Remeg ő lábbal közelebb léptem a kocsihoz, és azt motyog tam:
– Ez valami halálvág y lehet nálad.
– Elővenném a farkamat és masszíroznám, miközben ujjaználak, hog y mindketten beg erjedjünk.
– Elképesztő, mily kevéssé tartod tiszteletben a kárpitozást. – Beültem a vezetőülésbe, és vag y
eg y percig keresg éltem, hog yan lehet előrébb tolni.
Gideon hang ja szólalt meg az autó hang rendszeréből:

– Milyen érzés?
Rá vallott, hog y a titkos telefonomat az autó Bluetooth-rendszerére szinkronizálta. Gideon
mindig mindenre g ondol.
– Drág a – feleltem. – Te meg őrültél, ha hag yod, hog y vezessem.
– Érted őrültem meg – felelte, és jó érzés töltött el. – A La Guardia bele van prog ramozva a GPS-
be.
Örültem, hog y ennyire felvidította ez a rövid találkozás. Tudtam, mit érezhet. Odahúztam a GPS-
t, és indítottam.
– Tudod, mit, nag yfiú? Le akarlak szopni, miközben vezeted ezt az izét. Beteszel eg y párnát ide
középre, és mérföldeken keresztül a számban tartalak.
– Eg yszer majd még szavadon fog lak. Mondd el, milyen érzés.
– Sima. Erőteljes. – Intettem a londinereknek, miközben felmentem a föld alatti g arázsból. – És
nag yon jól reag ál.
– Akárcsak te – morog ta. – Nem véletlenül te vag y a kedvenc járg ányom.
– Milyen édes. Te meg az én kedvenc botkormányom. – Óvatosan besoroltam a forg alomba.
Nevetett.
– Szívesebben lennék az eg yetlen botkormányod.
– Én se vag yok az eg yetlen járg ányod – vág tam vissza. Annyira szerettem, mert tudtam, hog y
vig yáz rám, g ondoskodik róla, hog y jól leg yek. Kaliforniában a vezetés olyan volt nekem, mint a
léleg zés, de amióta New Yorkba költöztem, nem ültem volánnál.
– Te vag y az eg yetlen, akit meztelenül hajtok – mondta.
– Szerencséd, mert nag yon erős bennem a birtoklási vág y.
– Tudom. – A hang ja telve volt férfiúi elég edettség g el.
– Hol vag y?
– Az irodában.
– Eg yszerre ezerfélét csinálsz, g ondolom. – A g ázra léptem, és imádkoztam, miközben
váltog attam a sávokat. – Ug yan mi is eg y kis nyug tató fig yelemelterelés a barátnődnek a
szórakoztatóipari világ uralom közepette?
– A világ forg ását is meg állítanám érted.
Ez az ostoba kis mondat furcsamód meg hatott.
– Szeretlek.
– Tetszett, mi?
Elvig yorodtam. Tetszett a humorérzéke.
Kiélezetten érzékeltem a környezetemet. Mindenfelé táblák tiltottak mindenfélét. A vezetés
Manhattanben g yors út volt a semmibe.
– Fig yelj, nem tudok se jobbra, se balra kanyarodni. Azt hiszem, a Midtown Tunnel felé tartok.

Lehet, hog y ott meg szakadunk.
– Eng em sose veszítesz el, ang yalka – mondta. – Bárhová mész, bármilyen messze vag y, én

mindig veled leszek.

Mikor észrevettem aput a csomag kiadónál, hirtelen elszállt belőlem minden mag abiztosság , amit
Gideon ültetett belém indulás előtt. Apám elcsig ázottnak tűnt, a szeme vörös volt, az álla borostás.

Éreztem, hog y könnyek tolulnak a szemembe, amikor feléje mentem, de visszapislog tam.
Széttártam a karomat, s néztem, ahog y leteszi a táskáját, és az összes leveg ő kiment a tüdőmből,
amikor átölelt.

– Szia, apu – mondtam, és reméltem, hog y nem vette észre a remeg ést a hang omban.
– Eva! – Ajkát keményen a halántékomra nyomta.
– Fáradtnak tűnsz. Mikor aludtál utoljára?
– Amikor elindultunk San Dieg óból. – Hátrébb húzódott, és az enyémhez oly hasonló szürke
szeme vég ig mért. Az arcomat fürkészte.
– Van még csomag od?
Meg rázta a fejét, és tovább nézett.
– Éhes vag y? – kérdeztem.
– Ettem valamit Cincinnatiban. – Vég re felvette a táskáját. – De ha te éhes vag y…
– Nem. De arra g ondoltam, hog y majd elvihetnénk Caryt vacsorázni, ha neked is jó. Ma kezdett el
újra dolg ozni.
– Persze. – Meg torpant, kezében a táskával, és kissé elveszettnek, bizonytalannak tűnt.
– Jól vag yok, apu.
– De én nem. Valahová oda akarok csapni, és sehová se tudok.
Ez adott eg y ötletet. Meg fog tam a kezét, és kivezettem a repülőtérről.
– Ezt a g ondolatot tárold el.

12. FEJEZET

– Jól meg dolg oztatta Dereket – törölte le a csillog ó verítéket a homlokáról Parker eg y kis
törülközővel. Hátrafordultam, és néztem, ahog y apám birkózik a kétszer akkora edzővel, pedig ő
sem volt kicsi. Victor Reyes a mag a több mint száznyolcvan centijével és majdnem száz kiló tiszta
izomtömeg ével erős ellenfél volt. Meg azt is mondta korábban, hog y meg nézi mag ának ezt a krav
mag át, miután meséltem neki róla, és úg y tűnt, valóban meg tette – jó néhány mozdulatot már
ismert.

– Kösz, hog y bejöhettünk.
Parker rám nézett a mag a szokásos hig g adt módján. Többet tanított puszta önvédelemnél. Arra
is kiképzett, hog y a szükség es lépésekre koncentráljak, ne a félelemre.
– Általában az a véleményem, hog y nem az edzésen kell levezetni az ember dühét – jeg yezte
meg . – De Dereknek kellett a kihívás.
Bár nem mondta ki, éreztem benne a kérdést. Úg y g ondoltam, hog y jobb lesz, ha választ adok
neki, miután szívesség et tett nekem azzal, hog y áteng edte apunak a seg édedzőjét.
– Nemrég tudta meg , hog y valaki bántott eng em sok évvel ezelőtt. Most már semmit sem tehet
az üg yben, és ezt nehezen tudja feldolg ozni.
Parker felvette a küzdőtér szélén álló vizes üveg ét. Eg y idő után azt mondta:
– Nekem is van eg y lányom. El tudom képzelni, mit érezhet.
Mikor rám nézett ivás előtt, láttam az eg yüttérzést hosszú pillájú, sötét szemében, és
meg nyug odtam, hog y a lehető leg jobb helyre hoztam aput.
Parker laza és mosolyg ós srác volt, és olyan hiteles, amilyennel ritkán találkozik az ember. Még is
volt benne valami, ami tudvalevővé tette, hog y óvatosan kell bánni vele. Első pillantásra látni
lehetett, hog y botorság lenne kikezdeni vele. A vag ányság a éppolyan szembetűnő volt, mint a
tetkói.
– Íg y aztán idehoztad – mondta. – Hog y kiadja mag ából, és lássa, hog y meg tudod védeni
mag ad. Jó ötlet.
– Nem jutott eszembe jobb – vallottam be. Parker stúdiója Brooklyn eg yik renovált neg yedében
volt, eg y átalakított raktárházban, és a csupasz tég lafalak meg a hatalmas hang árajtók kemény
jelleg et kölcsönöztek a helynek. Itt mag abiztosnak és önállónak érezhettem mag am.
– Nekem van pár ötletem – vig yorodott el Parker, és a szőnyeg felé biccentett. – Mutassuk meg
neki, mire vag y képes.
A vizes üveg emre dobtam a törülközőmet és bólintottam.
– Csináljuk.

Eg yik eg yenruhás londinert sem láttam, amikor beg ördültünk a ház föld alatti g arázsába. De mivel
amúg y is mag amnak akartam a dicsőség et, nem bántam. Beálltam a DB9-essel eg y üres helyre, és
levettem a g yújtást.

– Remek. Pont a liftnél.
– Tényleg – mondta apám. – Ez a te kocsid?
Már vártam a kérdést.
– Nem. Az eg yik szomszédomé.
– Elég barátság os szomszéd lehet – felelte szárazon.
– Eg y bög re liszt. Eg y Aston Martin. Mi a különbség ? – néztem rá vig yorog va.
Elnyűttnek és fáradtnak tűnt, de nem az edzéstől. A kimerültség e belülről fakadt, és ez nag yon
fájt.
Kicsatoltam mag am, és felé fordultam.
– Apu! Kikészít, hog y ennyire feldúlt tég ed ez a dolog . Nem bírom elviselni.
Kifújta a leveg őt.
– Csak eg y kis időre van szükség em.
– Nem akartam, hog y valaha is meg tudd – fog tam meg a kezét. – De örülök, hog y vég ül is íg y
történt, ha most vég re örökre meg szabadulhatunk Nathantől.
– Olvastam a jelentéseket…
– Istenem. Apu… – nyeltem vissza eg y adag keserű epét – nem akartam, hog y ilyesmi leg yen a
fejedben.
– Tudtam, hog y valami nem stimmel. – Olyan elkeseredett fájdalommal nézett rám, hog y alig
bírtam a tekintetét. – Ahog y Cary odament és melléd ült, amikor Graves nyomozó kimondta
Nathan Barker nevét… Tudtam, hog y valamit nem mondtál el. És reméltem, hog y majd el fog od.
– Nag yon ig yekeztem vég leg elfelejteni Nathant. És te voltál az eg yik a kevés dolog közül az
életemben, amit nem fertőzött meg . És azt akartam, hog y ez íg y is maradjon.
Szorítása meg erősödött a kezemen.
– Mondd meg nekem az ig azat. Tényleg jól vag y?
– Apu! Ug yanaz a lány vag yok, akit néhány hete meg látog attál. Ug yanaz a lány, aki veled lóg ott
San Dieg óban. Jól vag yok.
– Terhes voltál… – csuklott el a hang ja, és könny csorg ott az arcán.
Letöröltem, és nem törődtem a sajátommal.
– Eg yszer majd leszek meg int. Talán nem is eg yszer. Lehet, hog y csak úg y nyüzsög nek majd
körülötted az unokák.
– Gyere ide.

Áthajolt a két ülés között, és meg ölelt. Sokáig ültünk az autóban íg y, sírva. Hog y mindent
kiadjunk mag unkból.

Vajon Gideon látta a biztonság i kamerákon keresztül, és némán drukkolt? A g ondolat
meg nyug tatott.

A vacsora nem volt olyan fesztelenül vidám, mint amilyen szokott, ha Caryvel elmeg yünk
valahová, de leg alább olyan búbánatos se, mint amitől tartottam. Az étel finom volt, a bor még
finomabb, és Cary mesélni kezdett.

– Még Tatianánál is rosszabb volt – mondta, arra a modellre célozva, akivel eg yütt csinálta a
fotózást aznap. – Állandóan a „jó oldalát” emleg ette, amiről én személy szerint azt g ondolom, hog y
a leg jobb oldala a feneke hátulról, amikor kimeg y az ajtón.

– Fotóztál Tatianával is? – kérdeztem, aztán mag yarázón apuhoz fordultam: – Tatiana eg y lány,
akivel Cary találkozg at.

– Ja, ja – nyalta le Cary a vörösbort az alsó ajkáról. – Tulajdonképpen eg észen sokat dolg ozunk
eg yütt. Én vag yok a Tatiana-szelídítő. Ha elkezd hisztizni, én le tudom csillapítani.

– És hog yan… Hag yjuk – kaptam észbe g yorsan. – Nem akarom tudni.
– Már tudod – kacsintott rám Cary.
Apámra néztem, és a szememet forg attam.
– És veled mi a helyzet, Victor? – kérdezte Cary eg y falat g omba mög ül. – Randizg atsz valakivel?
Apám vállat vont.
– Semmi komoly.
Ő döntött íg y. Láttam már elég szer, hog yan viselkednek a jelenlétében a nők – kezüket-lábukat
törik, hog y mag ukra vonják a fig yelmét. Apám klassz pasi volt, kig yúrt testtel, jóvág ású arccal,
latin érzékiség g el. Időnként összejött nőkkel, és tudtam, hog y nem szent, de úg y tűnt, hog y még
nem találkozott olyannal, aki ig azán meg rag adta volna. És csak nemrég döbbentem rá, hog y azért
nem, mert ott van anyám.
– Gondoltál már rá, hog y esetleg még lehet g yereked? – kérdezte Cary, amivel eng em is
meg lepett.
Én már rég beletörődtem, hog y eg yke vag yok.
Apám meg rázta a fejét.
– Nem mintha ellene lennék a g ondolatnak, de Eva többet jelent nekem, mint valaha is
g ondoltam volna. – Olyan szeretettel nézett rám, hog y összeszorult a torkom. – És ő tökéletes.
Minden, amit valaha remélhettem. Nem vag yok benne biztos, hog y lenne hely a szívemben bárki
másnak.
– Jaj, apu! – A vállára hajtottam a fejem, és nag yon örültem, hog y ott van velem, még ha a lehető

leg rosszabb okból is.
Mikor visszaértünk a lakásba, úg y döntöttünk, hog y meg nézünk eg y filmet lefekvés előtt. A

szobámba mentem átöltözni, és döbbenten láttam eg y csodás fehér rózsacsokrot az
öltözőasztalomon. A kísérőkártyától, mely Gideon jelleg zetes, merész betűivel íródott, majdnem
kiug rottam a bőrömből.

Rád gondolok, mint mindig.
És itt vagyok.
A Te G-d

Csak ültem az ág yon, mag amhoz szorítottam a kártyát, és biztos voltam benne, hog y tényleg
rám g ondol, abban a percben is. Kezdett az is dereng eni, hog y valószínűleg akkor is mindig én
jártam a fejében, amikor oly hosszú hetekig külön voltunk eg ymástól.

Aznap éjjel a díványon nyomott el az álom a Dredd bíró után. Eg y pillanatra kissé mag amhoz
tértem, mikor éreztem, hog y felnyalábolnak és átvisznek a szobámba. Álomittasan mosolyog tam,
amikor apu ág yba dug ott, mint eg y g yereket, és meg csókolta a homlokomat.

– Szeretlek, apu – mormoltam.
– Én is szeretlek, kicsim.

Másnap még azelőtt fölébredtem, hog y meg szólalt volna az ébresztő, és jobban éreztem mag am,
mint rég óta bármikor. Hag ytam eg y üzenetet apunak a konyhapulton, hog y hívjon, ha velem akar
ebédelni. Nem tudtam, tervez-e valamit mára. Carynek délután fotózása volt.

Miközben ültem a taxiban munkába menet, válaszoltam Shawna lelkendező SMS-ére az eljeg yzést
illetően. Nagyon örülök, mindnyájatoknak. Majd megírom a részleteket, jelzett vissza.

Lemosolyog tam a telefonra. Mi az? Akadozik a jel… nem foglak…
Mikor a taxi meg állt a Crossfire előtt, a Bentley látványa szokás szerint meg borzong atott.
Kiszálltam, bekukucskáltam elöl, és integ ettem, amikor meg láttam bent Ang ust.
Kiszállt, és meg ig azította sofőrsapkáját. Clancyhez hasonlóan rajta sem lehetett látni, hog y
feg yvert hord, annyira természetesen viselte.
– Jó reg g elt, Miss Tramell – üdvözölt. Noha nem volt már fiatal, és vörös hajába ezüst szálak
veg yültek, soha eg y percig sem kételkedtem benne, hog y képes meg védeni Gideont.
– Üdv, Ang us. Jó látni mag át.
– Csodásan néz ki ma.
Vég ig néztem halványsárg a ruhámon. Azért választottam ezt, mert élénk és vidám – ilyen
benyomást akartam kelteni apámban.
– Köszönöm. Remélem, jó napja van – hátráltam a forg óajtó felé. – Viszlát!

Kék szemében kedvesség ült, mikor meg biccentette a sapkáját. Felérve az irodába láttam, hog y
Meg umi kissé összekapta mag át. Széles és ig azi volt a mosolya, és a szeme úg y csillog ott, ahog y
rég ebben mindig .

Meg álltam az asztalánál.
– Hog y vag y?
– Remekül. Michaellel ebédelek, és ki fog om rúg ni. Kedvesen és civilizáltan.
– Durva a ruhád – mondtam, meg csodálva a smarag dzöld kreációt. A szeg élyek bőrrel voltak
kivarrva, ami különleg essé tette az eg észet.
Meg umi felállt, és meg mutatta térdcsizmáját is.
– Tiszta Khalinda Shamra – mondtam. – Michael kezét-lábát fog ja törni, csak hog y
meg tarthasson.
– Biztos – húzta el a száját. – Nem azért vettem fel. Teg nap estig nem is hívott, tehát nég y napig
színét sem láttam. Nem trag édia, de nekem olyan pasi kell, aki odavan értem. Olyan pasi, aki
éppolyan sokat g ondol rám, mint én rá, és rosszul érzi mag át, ha nem vag yunk eg yütt.
Bólintottam, és Gideon jutott eszembe.
– Érdemes keresg élni. Akarod, hog y rád csörög jek ebéd közben, mintha menned kellene?
Meg umi elvig yorodott.
– Nem. De azért köszi.
– Oké. De szólj, ha esetleg meg g ondolnád mag ad.
Az asztalomhoz mentem, és beleástam mag am a munkába, hog y behozzam a teg napi távollétem
miatti lemaradást. Mark is fel volt pörög ve, épp csak annyi időre szakadt el a munkától, hog y
közölje: Stevennek van eg y eg ész mappája tele esküvői ötletekkel, amelyeket már évek óta
g yűjtög etett.
– Miért is nem vag yok meg lepve? – kérdeztem.
– Amiért én sem – mosolyodott el Mark szeretettel. – Eg ész idő alatt az irodájában dug dosta,
nehog y véletlenül meg találjam.
– És láttad már?
– Vég ig néztük eg yütt az eg észet. Órákig tartott.
– Ez lesz az évszázad esküvője – poénkodtam.
– Az. – Ezt kissé csüg g edten mondta, de amúg y olyan boldog volt, hog y csak mosolyog ni
tudtam.
Apu tizeneg y előtt hívott.
– Szia, kicsim – mondta szokásos hivatalos bejelentkezésemre. – Hog y halad a napod?
– Remekül. – Hátradőltem a székemben, és a képét néztem. – Hog y aludtál?
– Mélyen. Még most is próbálok mag amhoz térni.
– Minek? Feküdj vissza, és lustálkodj bátran.

– Csak szólni akartam, hog y ma nem ebédelek veled. Majd holnap. Most beszélnem kell anyáddal.
– Ó… – Ismertem ezt a hang ot. Ezt használta akkor, amikor leállította az autókat: a fensőbbség és
rosszallás tökéletes keveréke. – Ide hallg ass. Én nem fog ok közétek állni ebben a dolog ban. Felnőtt
emberek vag ytok, és én nem fog ok választani köztetek. De tudnod kell, hog y anyu el akarta
mondani neked.
– El is kellett volna mondania.
– Eg yedül volt – folytattam, és nyug talanul mozg ott a lábam a szőnyeg en. – Vég ig csinálta a
válást, Nathan perét és az én felépülésemet. Biztos vag yok benne, hog y nag yon jól jött volna neki
eg y erős váll, amelyre támaszkodhat; ismered, milyen. De bűntudata volt. Bármire rá tudtam volna
venni akkor, és meg is tettem.
A vonal másik vég én csend volt.
– Csak azt akartam, hog y tartsd ezt szem előtt, amikor beszélsz vele – fejeztem be.
– Rendben. Mikor érsz haza?
– Kicsivel öt után. Lejössz az edzőterembe? Vag y Parkerhez?
– Majd meg látjuk, hog y leszek, amikor hazaértél – felelte.
– Oké. – Próbáltam elnyomni mag amban az ag g odalmat a szüleim küszöbönálló beszélg etése
miatt. – Hívj, ha bármire szükség ed van.
Letettük, és folytattam a munkát. Örültem, hog y van mivel elfog lalni mag am.
Mikor eljött az ebédidő, úg y g ondoltam, veszek valamit, és az asztalomnál eszem meg , hog y
addig is dolg ozhassak. Kimerészkedtem a déli párás forróság ban a közeli Duane Reade-be eg y
marhahúsos szendvicsért meg eg y üveg es vitaminitalért. Amióta újra összejöttünk Gideonnal, elég
sok edzést kihag ytam, és úg y éreztem, ideje kicsit vezekelni.
Éppen azon tűnődtem, bölcs dolog lenne-e küldeni Gideonnak eg y „Mindig rád g ondolok”
üzenetet, miközben kiviharzottam a Crossfire forg óajtaján. Csak valami apróság , hog y
meg köszönjem a virág okat, amelyek seg ítettek átvészelni eg y nehéz napot.
Aztán meg pillantottam azt a nőt, akit soha többé nem akartam látni – Corinne Giroux-t. És éppen
a pasimmal beszélg etett, tenyerét meg hitten Gideon mellkasán nyug tatva.
Oldalt álltak, eg y oszlop védelmében, kissé távolabb az irodaház forg almas bejáratától. Corinne
hosszú fekete haja majdnem a derekáig ért, és csillog ása még az eg yszerű fekete ruha mellett is
érvényesült. Mindketten profilból látszottak, úg yhog y nem láttam a szemét, de emlékeztem, hog y
fantasztikus akvamarinkék. Gyönyörű nő volt, és szép pár voltak eg yütt. Főleg íg y, hog y
mindketten feketébe öltöztek, csak Gideon nyakkendője volt kék. A kedvencem.
Gideon hirtelen elfordította a fejét és rám nézett, mintha meg érezte volna, hog y fig yelem. Amint
találkozott a tekintetünk, éreztem, hog y eltölt az a lélekig hatoló felismerés, az a primitív
bizonyosság , amit csak vele kapcsolatban éreztem. Valami zsig eri ösztön tudta bennem, hog y ő az
enyém. Attól a pillanattól fog va, hog y először meg láttam.

És most eg y másik nő keze van rajta.
A szemöldököm néma kérdéssel szaladt fel. Ebben a pillanatban Corinne is követte Gideon
tekintetét. Nem tűnt boldog nak, hog y íg y lát, ahog y állok eg y forg almas előcsarnok közepén, és
őket bámulom.
Szerencséje volt, mert nem mentem oda, és nem ráng attam el a hajánál fog va.
Ekkor Corinne meg fog ta Gideon állát, és visszakényszerítette mag ára a fig yelmet, aztán
lábujjheg yre emelkedett, és csókot nyomott Gideon kemény szájára. Komolyan fontolóra vettem,
hog y még iscsak elráng atom. Még tettem is eg y lépést feléjük.
Gideon azonban hátrakapta a fejét, mielőtt Corinne elérhette volna célját. Elkapta a karját, és
eltolta mag ától.
Úrrá lettem hirtelen felindulásomon, kifújtam a dühömet, és mag ukra hag ytam őket. Nem
mondhatnám, hog y nem voltam féltékeny, mert persze hog y az voltam – Corinne bátran
mutatkozhatott vele nyilvánosan, én pedig nem. De nem volt a g yomromban az a beteg es félelem,
amit korábban éreztem, az a rettenetes bizonytalanság , ami azt súg ta, hog y el fog om veszteni a
férfit, akit mindennél jobban szeretek.
Furcsa volt, hog y nem érzem ezt a pánikot. Eg y kis hang a fejemben még mindig óva intett a
túlzott mag abiztosság tól, és fig yelmeztetett, hog y jobb, ha félek, ha meg óvom mag am a sérüléstől.
De ezúttal képes voltam fig yelmen kívül hag yni. Azok után, amin Gideonnal keresztülmentünk, és
amin most is keresztülmeg yünk, azok után, amit tett értem… nehezebb volt elhinni, mint nem.
Beug rottam eg y liftbe. A szüleim jutottak eszembe. Jó jelnek vettem, hog y sem anyám, sem
Stanton nem hívott, hog y kíg yót-békát kiabáljanak apámra. Drukkoltam és reménykedtem, hog y
mire hazaérek, vég re mag unk mög ött tudhatjuk Nathant. Már készen álltam rá. Nag yon is készen,
hog y az életem következő szakaszába lépjek, bármi leg yen is az.
A lift meg állt a tizediken, és amikor kinyílt az ajtó, fúrók sivítását és kalapácskopog ást
hallottam. A liftajtó előtt műanyag füg g öny lóg ott. Eddig észre sem vettem, hog y a Crossfire
bármelyik részén felújítás lenne, és próbáltam kikukucskálni az előttem állók mög ül.
– Kiszáll valaki? – kérdezte az ajtónál álló férfi, hátranézve a válla fölött.
Kihúztam mag am, és meg ráztam a fejem, mintha személy szerint hozzám szólt volna. Senki sem
mozdult. Vártuk, hog y becsukódjon az ajtó, és ne hallja a zajt. De az ajtó nem mozdult. Mikor a
fickó nyomog atni kezdte az ajtózáró g ombot, és még sem történt semmi, rádöbbentem, mi
történik.
Gideon.
Mag amban somolyog va meg szólaltam: – Elnézést.
A többiek félrehúzódtak, hog y kieng edjenek, és eg y másik férfi is kiszállt velem eg yütt. Az ajtó
bezárult mög öttünk, és a lift továbbment.
A másik lift érkezését jelző csöng ést majdnem elnyomta az építkezés zaja. Mikor a másik liftajtó

kinyílt, Gideon szállt ki, édesen, sietősen és bosszúsan. A leg szívesebben ráug rottam volna, olyan
jól nézett ki. Meg hát azt is el kell ismernem, hog y beg erjesztett, amikor alfahímként viselkedett
velem.

A világ forgását is megállítanám érted. Néha úg y éreztem, hog y tényleg meg tenné.
Az orra alatt morg olódva a fickó, aki az előbb kiszállt velem, beszállt a másik liftbe, és otthag yott
minket.
Gideon csípőre tette a kezét, és a zakója eleje szétvált, láthatóvá téve a mellény áramvonalas
szabását. Mindhárom öltönyrész fekete volt, finom fénnyel, melyen látszott az anyag drág aság a. Az
ing e is fekete volt, a mandzsettag ombja az ismerős arany-ónix.
Éppúg y volt felöltözve, mint amikor először találkoztunk. És már akkor is rá akartam mászni,
hog y szétdug jam vele az ag yam.
Ez mit sem változott annyi hét elteltével.
– Eva – kezdte azon a lábujjg örbítően szexi hang ján. – Ez nem az volt, aminek hiszed. Corinne
idejött, mert nem vettem fel a telefont, amikor ő hívott…
Felemelt kézzel hallg attattam el, és ajándékára, a csodálatos órára pillantottam a csuklómon.
– Harminc percem van. Szívesebben dug nék veled, mint hog y az exedről beszélg essünk.
Eg y percig csak állt némán, mozdulatlanul, és merőn nézett rám, próbálta felmérni a
hang ulatomat. Láttam rajta, ahog y kattog az ag ya, és lassan átvált az ing erültség e tudatosság ra. A
szeme összeszűkült és elsötétült. A pofacsontja kipirult, az ajka szétvált. Élesen szívta be a leveg őt.
Kicsit változott a testtartása, ahog y a vére felforrósodott, és a farka meg vastag odott. Szexualitása
ébredezni kezdett, mint eg y szunyókálás után nyújtózkodó párduc.
Szinte éreztem kettőnk közt a szikrákat. Úg y reag áltam, ahog y meg tanultam: meg lág yultam és
felg yorsultam, a hüvelyem enyhén összeszorult. Könyörg ött érte. A körülöttünk dübörg ő zűrzavar
csak még jobban felizg atott, felg yorsította a pulzusomat.
Gideon benyúlt az eg yik belső zsebébe, és elővette a telefonját. Gyorshívót nyomott, aztán a
füléhez emelte a készüléket, és a tekintetünk összekapcsolódott.
– Harminc percet késem. Ha Andersonnak nem felel meg , akkor beszéljetek meg új időpontot.
Letette, és visszadug ta a telefont a belső zsebébe.
– Annyira kívánlak – mondtam neki vág ytól fojtottan.
Meg ig azította a nadrág ját, aztán odajött, izzó tekintettel.
– Gyere.
A derekamra tette a kezét, azzal a mozdulattal, amelyet annyira szerettem. A nyomása és a
meleg ség e a várakozás hullámait küldte szét a testemben. Fölnéztem rá a vállam felett, és láttam a
halvány mosolyt a szája szélén, annak a bizonyítékát, hog y tudta, mit művelt velem a látszólag
ártatlan érintés.
Átnyomakodtunk a plasztikfüg g önyön, és mag unk mög ött hag ytuk a lifteket. Előttünk

mindenfelé napfény, beton és további plasztikfüg g önyök. A műanyag on keresztül a munkásokból
csak homályos, elmosódó foltok látszottak. Zenét hallottam, épp csak kivehetően a zúg ásban, és
eg ymásnak kiabáló embereket.

Gideon vezetni kezdett. Ismerte a járást. A hallg atása még jobban felizg atott, és minden lépéssel
eg yre nőtt bennem a várakozás. Odaértünk eg y ajtóhoz. Gideon kinyitotta. Bevezetett a helyiség be,
amely sarokiroda volt.

A modern nag yváros dzsung ele ott nyújtózott előttem jelleg zetes épületeivel, melyek büszkén
viselték múltjukat. Pára emelkedett a felhőtlen ég felé szabálytalan időközönként, és a kocsik
folyamokká eg yesülve áramlottak tova.

Hallottam, ahog y az ajtó bezárul mög öttünk, és szembefordultam Gideonnal, aki már rázta is le
mag áról a zakót. Volt bútor is a szobában. Eg y asztal és székek, meg eg y ülőg arnitúra a sarokban.
Mindent ponyva fedett.

Gideon módszeresen vette le a mellényét, nyakkendőjét, ing ét. Én fig yeltem, és lenyűg özött
férfias tökéletesség e.

– Ránk nyithatnak – mondta. – Vag y meg hallhatnak.
– És ez zavarna?
– Csak ha tég ed zavar. – Nyitott sliccel közeledett, kilátszott a bokszeralsója.
– Te provokálsz eng em. Sosem kockáztatnád meg , hog y rajtakapjanak.
– Nem mintha abbahag ynám akkor. Semmi sem állíthat meg , ha eg yszer már benned vag yok. –
Elvette a táskámat, és az eg yik székre tette. – Túl sok ruha van rajtad.
Gideon átfog ott, és g yakorlottan húzta le a ruhám cipzárját hátul, miközben belesuttog ta a
számba:
– Próbállak nem nag yon összeg yűrni.
– Szeretem, ha összeg yűrsz.
Kiléptem a ruhámból, és épp ki akartam kapcsolni a melltartómat, amikor a vállára kapott.
Felvisítottam meg lepetésemben, és két kézzel csépelni kezdtem kemény ülepét. Ő ráhúzott a
fenekemre, aztán olyan üg yesen dobta félre a ruhámat, hog y épp a zakójára esett. Átment a szobán,
és leráng atta rólam a bug yit.
A kanapét fedő ponyvát eg yetlen mozdulattal felrántotta, letett, és elém g ug g olt. Miközben
áthúzta a bug yit szandálos lábamon, meg kérdezte:
– Minden rendben, ang yalka?
– Ig en – mosolyodtam el, és meg érintettem az arcát. Tudtam, hog y ebben a kérdésben minden
benne volt a szüleimtől kezdve a munkámig . Mindig ellenőrizte a lelkiállapotomat, mielőtt
birtokba vette a testemet. – Minden rendben.
Gideon kihúzott a kanapé szélére, lábam közrefog ta, és szétnyíltam.
– Akkor mondd el, mire vág yik ma ez a csinos kis punci.

– Rád.
– Remek válasz.
Meg löktem a vállát.
– Ug yanaz az öltöny van rajtad, mint amikor először találkoztunk. Akkor mindenáron szerettem
volna dug ni veled, de esélyem se volt rá. Most viszont van.
Szelíden széthúzta a combomat, és hüvelykujjával simog atni kezdte a csiklómat. A hüvelyem
összerándult a kéjtől.
– Most viszont van – mormog tam, és a sötét fej hozzám hajolt.
Vadul szorított – nyög tem, markoltam a párnát mag am alatt, és meg feszült a hasam, amikor a
nyelve lustán belecsusszant a résembe. Körbejárta a remeg ő nyílást, ing erelt, mielőtt meg int belém
nyalt volna. Hátrafeszültem, miközben az érzékeny területet kényeztette.
– Hadd mondjam el neked, hog yan képzeltelek el tég ed aznap – dorombolta, és nyelve heg yével
körözni kezdett a csiklóm körül, és lefog ott, amikor meg rándultam volna a simog atástól. –
Kiterítve alattam fekete szaténlepedőn, a hajad szétterülve, a tekinteted forró és kéjes a farkamtól,
ami ki-be jár a feszes, selymes puncidban.
– Istenem. Gideon – nyög tem. Felizg atott a látvány, hog y ilyen meg hitten csókolg at. Valóra vált
a fantáziálás – a sötét és veszedelmes szexisten a léleg zetelállító öltönyében eng em kényeztet azzal
a szép metszésű szájával, amely arra termett, hog y meg őrjítse a nőket.
– Elképzeltelek, ahog y leszorítom a csuklódat – folytatta rekedten. – És kényszerítelek, hog y
elviseld, újra és újra. A mellbimbóid duzzadtak a számtól. A szád vörös és nedves, mert a farkamat
szoptad. És a szobát betöltik a szexi hang ok… azok a tehetetlen nyöszörg ések, amikor nem bírsz
mag addal, és elélvezel.
Most is felnyög tem, és beharaptam a szám szélét, miközben a nyelve g onosz kis csapásaival
remeg ett a csiklómon. A vállára vetettem a lábam, meztelen teste szinte ég ette az érzékeny bőrt a
térdhajlatomban.
– Nekem is az kell, ami neked.
Elvig yorodott.
– Tudom.
Meg szívta a csiklóm feszes ideg köteg ét. Hang talan kiáltással élveztem el, és lábam meg remeg ett
a meg könnyebbüléstől.
Még mindig reszkettem a g yönyörtől, amikor lefektetett a kanapéra, fölém állt, és a farka
előbukkant letolt bokszere felett. Utánanyúltam, hog y érezzem a kezemben, de elkapta a
csuklómat, és leszorította a karomat.
– Imádlak íg y – mondta sötéten. – A vág yam fog lya vag y.
Gideon az arcomba bámult, a szája nedves az élvezetemtől, a mellkasa zihál. Lenyűg özött a
különbség a vad hím között, aki éppen arra készült, hog y a mag áévá teg yen, és a civilizált

üzletember között, aki kezdetben felébresztette perzselő vág yamat.
– Szeretlek – ziháltam, amikor a farka széles feje nehézkesen benyomult duzzadt résembe. Nekem

feszült, hog y tág ítsa a nyílást.
– Ang yalka… – Eg y nyög éssel a nyakamba fúrta az arcát, és belém hatolt, merev farka eg yre

mélyebbre fúrta mag át bennem. A nevemet hörög ve nyomta hozzám a csípőjét, hog y minél beljebb
kerüljön, és eg yre mozg ott, körözött. – Istenem, annyira kellesz!

Kétség beesett hang ja meg lepetésként ért. Meg akartam érinteni, de lefog ott, és tovább
törleszkedett a csípőjével. Az érzés, ahog y bennem volt, és ahog y a farka dörzsölt és masszírozott
belülről, elvette az eszemet. Én is vonag lani kezdtem, meg állíthatatlanul, és a testünk eg ymásnak
feszült.

Szája a halántékomat súrolta.
– Amikor most meg láttalak, ahog y ott álltál az előcsarnokban a csinos kis sárg a ruhádban,
sug árzó és g yönyörű voltál. Tökéletes.
Összeszorult a torkom.
– Gideon.
– A nap mög üled sütött, és már-már valószerűtlennek tűntél.
Próbáltam kiszabadítani a kezemet.
– Hadd érintselek meg .
– Azért mentem utánad, mert képtelen voltam távol maradni tőled, és amikor rád találtam, te
akartál eng em. – Mindkét csuklómat eg y marokra fog ta, a másik kezével pedig a fenekembe
markolt, úg y emelt meg , hog y még mélyebbre döfhessen.
Felnyög tem, és meg remeg tem rajta, a hüvelyem mohón szorult rá vastag ság ára.
– Istenem, de jó érzés. Annyira jó vag y…
– Rád akarok élvezni, mindenhová, elélvezni benned. Akarlak térden és háton fekve. Te pedig így
akarsz engem.
– Íg y kellesz nekem.
– Beléd hatolok, és elvesztem a fejem – szívta meg a számat. – Annyira kívánlak.
– Gideon. Hadd érintselek meg .
– Fog lyul ejtettem eg y ang yalt. – Nedves, szenvedélyes volt a csókja. A szája az enyémre tapadt,
és mélyen, g yorsan kefélt a nyelvével. – És vég ig tapog atlak a mohó kezemmel. És bemocskollak. És
te imádni fog od.
– Tég ed imádlak.
Belém döfött, én meg vonag lottam, combommal meg szorítottam mozg ó csípőjét.
– Dug j meg . Ó, Gideon. Dug j szét.
Meg támaszkodott a térdén, és meg tette, amire kértem. A farka újra és újra belém lökött, és
hördülései, forró szavai a fülemet perzselték.

Meg feszült a méhem, a csiklóm pedig lüktetett csípője minden lökésére. Súlyos g olyói a
fenekem ívét verdesték, és a kanapé döng ött a puszta betonpadlón, eg yre előrébb araszolva, ahog y
Gideon belém döfött. Minden eg yes izma meg feszült.

A vad szex hang jai elfeledtették a munkások közelség ét. A csúcspont elérésének vág ya vezérelt
mindkettőnket, testünk átvette érzéseink féktelen vág táját.

– Beleélvezek a szádba – hörög te Gideon, és veríték ütött ki a homlokán.
Már a g ondolat is felizg atott, hog y íg y elég ítsem ki. A hüvelyem összerándult a kéjtől,
szorong atta mozg ó farkát, s az org azmus vég telen hullámai szétáradtak bennem. És még nem
hag yta abba, a csípője vadul nyomult tovább, szakértő módon kielég ítve, míg el nem ernyedtem.
– Eva. Most. – Hátrahúzódott, és én követtem. Feltérdeltem, és a számba vettem csillog ó farkát.
Az első szívásra elélvezett. Erőteljes kilövellésekkel fröcskölt a nyelvemre. Én nyeltem és
nyeltem, szinte ittam mag amba, és élveztem a mellkasából feltörő kielég ült hörg éseket.
A hajamba markolt, fölém hajtotta a fejét, a hasán veríték csillog ott. A szám fel-alá siklott a
farkán, az arcom behorpadt a szívástól.
– Állj – hörög te, és meg fog ott. – Meg int meg fog ok keményedni.
Még mindig kemény volt, de nem akartam szóvá tenni.
Gideon meg fog ta az arcomat és meg csókolt, az ízeink összekeveredtek.
– Köszönöm.
– Mit köszönsz? Te csináltál mindent.
– Tég ed meg dug ni nem munka, ang yalka. – Lusta mosolya mag a volt a színtiszta kielég ültség . –
Inkább kiváltság .
Visszaültem a sarkamra.
– Meg ölsz. Nem lehetsz ennyire szexi, jóképű, kívánatos, meg minden. Ez túlzás. Kisül az ag yam.
Elolvadok.
Még szélesebb lett a mosolya, és újra meg csókolt.
– Ismerem az érzést.

13. FEJEZET

Talán az tehette, hog y én is nemrég szexeltem, de azonnal észrevettem a jeleket Meg umin. Vag y
talán a szexradarom tette, ahog y Cary nevezte, amely ezek szerint újra aktiválódott. Bármi is az ok,
tudtam, hog y a lány lefeküdt a sráccal, akivel szakítani akart, és tudtam, hog y nem túl boldog
ettől.

– Széna vag y szalma? – könyököltem a pultra.
– Ó, kirúg tam – mondta komoran. – De előtte még lefeküdtünk. Azt g ondoltam, az majd
felszabadít. Meg ki tudja, aztán mikor lesz rá alkalmam leg közelebb.
– Nem bizonytalanodtál el a szakítást illetően?
– Nem ig azán. Meg sértődött, mintha csak kihasználtam volna, szexre. Ami talán ig az is, de ha
eg yszer olyan füg g etlen típus. Gondoltam, semmi g ondja nem lesz eg y jó kis füg g etlen déli
numerával.
– Akkor jól össze lehetsz zavarodva – mosolyog tam rá eg yütt érzőn.
– Ne feledd, ez az a pasi, aki péntek óta nem hívott. Még is hozzájutott eg y ebédhez eg y g yönyörű
lánnyal, meg eg y org azmushoz. Annyira nem rossz mérleg .
Meg umi félrehajtotta a fejét.
– Valóban.
– Valóban.
Láthatóan felderült.
– Ma este elmész edzeni, Eva?
– Kéne, de apám itt van, és hozzá kell alkalmazkodnom. Ha meg yünk, szívesen látunk, de csak
munka után fog kiderülni.
– Nem szeretnék a terhetekre lenni.
– Csak nem kifog ást hallok?
Félénken mosolyg ott.
– Talán eg y picikét.
– Ha akarod, hazaviszlek mag ammal munka után, és bemutatlak neki. Ha úg y dönt, hog y akar
edzeni, adok neked valami ruhát. Ha nem, akkor még mindig kitalálhatunk valami mást.
– Benne vag yok.
– Oké, akkor meg beszéltük. – Jót fog tenni mindkettőnknek. Apa láthatja, milyen normális életet
élek, Meg umi meg nem tépelődik annyit Michaelen. – Ötkor indulunk.

– Itt laksz? – nézett fel hátrahajtott fejjel Meg umi a házunkra. – Klassz.

Akár a többi háznak az utcában, ennek is története volt, és ezt büszkén hirdette olyan építészeti
részletekkel, amelyeket korunk tervezői már nem használtak. Persze azóta korszerűsítették, és a
bejárat fölött modern üveg tető védte az érkezőket. A kieg észítés meg lepően jól illett a
homlokzatba.

– Gyere – mondtam Meg uminak, és rámosolyog tam Paulra, aki kinyitotta nekünk az ajtót.
Mikor kiszálltunk a liftből az emeletünkön, szándékosan nem néztem Gideon ajtaja felé. Vajon
milyen lenne eg y barátot hazavinni eg y Gideonnal közös lakásba? Nag yon szerettem volna. Eg yütt
meg teremteni ezt a lehetőség et.
Kinyitottam a lakásom ajtaját, és elvettem Meg umitól a táskáját.
– Érezd mag ad otthon. Szólok apunak, hog y meg jöttünk.
Meg umi nag y szemmel bámulta az eg yterű nappali-konyhát.
– Hatalmas!
– Tulajdonképpen nincs is szükség ünk ennyi helyre.
Meg umi elvig yorodott.
– De azért nem panaszkodtok, ug ye?
– Bizony nem.
Befordultam a vendég szoba folyosójára, amikor anyám bukkant elő a hálószobám felől, amely a
nappali másik oldalán volt. Meg torpantam, látva, hog y az én szoknyám és blúzom van rajta.
– Anya! Hát te mit csinálsz itt?
Kivörösödött szeme valahová a derekam köré fókuszált, és sápadt bőrén eltúlzottnak tűnt a
smink. Ekkor döbbentem rá, hog y az én sminkszereimet használta. Noha sokszor néztek minket
nővéreknek, szürke szememet és olívaszín bőrömet apámtól örököltem, és ezek más színeket
követeltek meg , mint azok a pasztell árnyalatok, amelyeket általában anyám viselt.
Összerándult a g yomrom.
– Anya?
– Mennem kell. – Kerülte a tekintetemet. – Észre sem vettem, hog y íg y elszaladt az idő.
– Miért vag y az én ruhámban? – kérdeztem, pedig tudtam.
– Valami ráömlött az enyémre. Ezeket majd visszaküldöm. – Elviharzott mellettem, aztán meg int
meg torpant, amikor meg látta Meg umit.
Mozdulni sem bírtam, mintha földbe g yökerezett volna a lábam. A kezem ökölbe szorult.
Felismertem a szég yent, ha ott volt előttem. A szívem összeszorult a dühtől és a csalódottság tól.
– Szia, Monica – ölelte meg anyámat Meg umi. – Hog y vag y?
– Meg umi. Szia – kereste a szavakat anyám. – Örülök, hog y látlak. Bár maradhatnék eg y kicsit
veletek, lányok, de tényleg rohannom kell.
– Clancy itt van? – kérdeztem, mivel nem fig yeltem meg a kocsikat az utcán hazafelé.
– Nem, taxival meg yek. – Anyám még mindig nem nézett eg yenesen rám, még akkor sem,

amikor felém fordította a fejét.
– Meg umi, nem bánnád, ha anyuval kéne menned taxival? Ne harag udj, hog y ideráng attalak, de

kicsit kezdem rosszul érezni mag am.
– Ó, semmi g ond. – Meg umi az arcomat fürkészte, és láttam, hog y érti a hang ulatváltozásom

okát.
Anyám ekkor nézett rám, és semmi nem jutott eszembe, amit mondhattam volna neki. Majdnem

annyira undorított az arcán ülő bűntudat, mint a g ondolat, hog y meg csalhatta Stantont. Ha
meg tette, leg alább vállalja fel.

Apám ezt a pillanatot választotta, hog y előkerüljön. Besétált a szobába farmerban és pólóban,
mezítláb, zuhanyozástól nedves hajjal.

Mint mindig , most sem volt szerencsém.
– Apa, ez itt a barátnőm, Meg umi. Meg umi, ez itt az apám, Victor Reyes.
Amikor apám odajött és kezet fog ott Meg umival, nag y ívben kerülték eg ymást anyával. Persze
ez mit sem seg ített azon, hog y szinte szikrázott köztük a leveg ő.
– Arra g ondoltam, hog y elmeg yünk eg yütt valahová – mondtam neki, hog y meg törjem a
hirtelen támadt csendet. – De most már nincs hozzá hang ulatom.
– Nekem mennem kell – ismételte meg anyám, és felkapta a táskáját. – Meg umi, velem tartasz?
– Ig en, köszönöm. – Meg umi meg ölelt és elköszönt. – Majd hívlak.
– Köszi. – Meg szorítottam a kezét.
Amint becsukódott mög öttük az ajtó, a szobám felé indultam.
Apám utánam jött.
– Eva, várj!
– Most nem akarok beszélg etni.
– Ne lég y g yerekes.
– Micsoda? – fordultam szembe vele. – A mostohaapám tartja fenn ezt a lakást. Biztonság os
helyet akart nekem, Nathan miatt. Gondoltál erre, amikor meg dug tad a feleség ét?
– Vig yázz a szádra. Még mindig a lányom van.
– Ig azad van. És tudod, mit? – hátráltam a folyosó felé. – Eddig nem is kellett szég yenkeznem
ezért.

Lefeküdtem az ág yamra, és a mennyezetet bámultam. Gideonnal szerettem volna lenni, de tudtam,
hog y épp terápián van dr. Petersennél.

Inkább Carynek írtam SMS-t: Szükség van rád. Azonnal gyere haza.
Már majdnem hét óra volt, mire kopog tattak az ajtómon.
– Kislány! Én vag yok az. Eng edj be!

Odarohantam kinyitni, és Cary nyakába ug rottam. Szorosan átöleltem. Felkapott, hog y a lábam
se érte a földet, átvitt a szobájába, és berúg ta mag a mög ött az ajtót.

Letett az ág yára, és mellém ült. Átfog ta a vállamat. Jó illata volt, ismerős kölni. Hozzábújtam, és
hálás voltam feltétel nélküli barátság áért.

Néhány perc múlva meg szólaltam:
– A szüleim lefeküdtek eg ymással.
– Ig en, tudom.
Felnéztem rá.
Elhúzta a száját.
– Hallottam őket, amikor elindultam a délutáni fotózásra.
– Aúú. – Felfordult a g yomrom.
– Ja, nekem se jött be – morog ta, és a hajamba túrt. – Apád a kanapén hever, totál le van sújtva.
Mondtál neki valamit?
– Sajnos ig en. Gonosz voltam, és most rosszul érzem mag am miatta. Beszélnem kell vele, de
olyan fura az eg ész, mert leg inkább Stanton pártján állok az üg yben. Pedig még csak nem is
kedvelem különösebben.
– Mindig jó volt hozzád meg anyádhoz. És meg csalni valakit sose jó.
Felnyög tem.
– Kevésbé lennék kiakadva, ha valahol máshol csinálták volna. Persze akkor is rossz lenne, de ez
itt Stanton bérleménye. Íg y még rosszabb.
– Valóban – helyeselt Cary.
– Mit szólnál eg y költözéshez?
Felvonta a szemöldökét.
– Csak mert a szüleid itt keféltek?
– Nem. – Felálltam és járkálni kezdtem. – A biztonság miatt jöttünk ide. Ésszerűnek tűnt
elfog adni Stanton seg ítség ét, amikor Nathan még fenyeg etést jelentett, és a biztonság mindennél
fontosabb volt, de most… – néztem rá. – Most már minden más. Most már nem jó íg y.
– És hova kéne költözni? Eg y olyan helyre itt, New Yorkban, amit eg yedül is meg tudunk fizetni?
Vag y valahová New Yorkon kívülre?
– Nem akarom itt hag yni New Yorkot – nyug tattam meg . – Itt van a munkád. Meg az enyém is.
Meg Gideon.
Cary vállat vont.
– Hát persze. Bármiben benne vag yok.
Odamentem hozzá, meg öleltem.
– Rendelnél valamit vacsira, amíg beszélek apuval?
– Van valami elképzelésed?

– Nincs. Lepj meg !

Kimentem apuhoz a nappaliba. A táblag épemen netezett, de amikor beléptem, letette.
– Ne harag udj azért, amit mondtam – kezdtem. – Nem g ondoltam komolyan.
– De ig en – dörg ölte meg fáradtan a tarkóját. – És nem is hibáztatlak. Én sem vag yok büszke

mag amra. És mentség em sincs. Lehetett volna több eszem. Meg anyádnak is.
Leültem, mag am alá húztam a lábamat, és szembefordultam vele, vállammal a háttámlának

dőlve.
– Nag yon erős köztetek a kémia. Én aztán tudom, milyen az.
Kutató pillantást vetett rám, szürke szeme sötét és komoly.
– Közted meg Cross között is az van. Láttam, amikor átjött vacsorára. Próbálod vele rendbe hozni

a dolg okat?
– Szeretném. Nem örülnél neki?
– Szeret tég ed?
– Ig en – mosolyodtam el. – De ami még ennél is több, szükség e van rám. Nincs semmi, amit meg

ne tenne értem.
– Akkor miért nem vag ytok eg yütt?
– Hát… ez bonyolult.
– Hát nem mindig az? – felelte szomorúan. – Ide hallg ass. Ezt tudnod kell… Azóta szeretem

anyádat, hog y először meg láttam. Ami ma történt, annak nem lett volna szabad meg történnie, de
nag yon sokat jelentett nekem.

– Értem. – A keze után nyúltam. – És most mi lesz?
– Holnap hazameg yek. Próbálok észhez térni.
– Caryvel arról beszéltünk, hog y jövő utáni hétvég én el kéne mennünk San Dieg óba. Csak úg y.
Hozzád meg dr. Travishez.
– Travisszel beszéltél arról, ami veled történt?
– Persze. Az életemet mentetted meg azzal, hog y elküldtél hozzá – mondtam őszintén. – Nem
lehetek neked elég hálás érte. Anyu hiába hajtotta fel a leg menőbb orvosokat, eg yikkel sem tudtam
kapcsolatot teremteni. Úg y éreztem mag am, mint valami esettanulmány. Dr. Travis szemében
viszont normális voltam. És Caryvel is ott találkoztam.
– Rólam beszélg ettetek? – Minteg y vég szóra, Cary lépett be a nappaliba, eg y házhoz szállítósok
étlapját lobog tatva. – Tudom, hog y lenyűg öző vag yok, de inkább tartog assátok a szátokat a thai
kajára. Vag y eg y tonnányit rendeltem.

Apu eg y tizeneg y órai járatot csípett el, úg yhog y Caryvel kellett kivitetnem. Elbúcsúztunk, mielőtt
munkába indultam, és meg íg értem, hog y ha leg közelebb beszélünk, meg tervezzük a San Dieg ó-i
utazást.

A taxiban ültem munkába menet, amikor Brett hívott. Eg y pillanatig arra g ondoltam, hog y nem
veszem fel, hag yom üzenetre futni, de aztán még is felvettem.

– Szia!
– Helló, széplány! – A hang ja úg y ömlött vég ig az érzékeimen, mint a forró csoki. – Készen állsz
a holnapra?
– Majd ig en. Mikor lesz a premier? Mikor kell a Times Square-en lennünk?
– Hatkor kell odaérnünk.
– Oké. Nem tudom, mit veg yek fel.
– Bármiben fantasztikus leszel.
– Reméljük. Hog y meg y a turné?
– Soha ilyen jól nem éreztem mag am – nevetett, és a fojtott, szexi hang rég i emlékeket idézett fel
bennem. – Nag yon messzire jutottam Pete csehójától.
– Ó, Pete csehója! – Sosem fog om elfelejteni azt a helyet, bár eg yes esték, amelyeket ott
töltöttem, kissé elmosódottak voltak. – Izg ulsz a holnap miatt?
– Persze, hisz látni fog lak. Már alig várom.
– Én nem erre g ondoltam, tudod jól.
– A videopremier miatt is – nevetett meg int. – Bár ma este is találkozhatnánk, de későn fog ok
leszállni. Viszont holnap számíts eg y vacsorára.
– Cary is jöhet? Már meg hívtam a videopremierre. Ismeritek eg ymást, úg yhog y g ondoltam, nem
bánod. Leg alábbis nem nag yon.
Felhorkant.
– Nincs szükség g ardedámra, Eva. Bírok mag ammal.
A taxi meg állt a Crossfire előtt, és a taxis lecsapta az órát. Betoltam a pénzt a plexiüveg nyílásán,
aztán kiszálltam, és nyitva hag ytam az ajtót a fickónak, aki már le is csapott a kocsira.
– Azt hittem, kedveled Caryt.
– Valóban, de nem annyira, hog y osztozzam vele rajtad. Mit szólnál eg y köztes meg oldáshoz?
Hog y Cary eljönne a premierre, a vacsorára meg csak te eg yedül?
– Rendben. – Úg y g ondoltam, nem fog ártani, ha meg könnyítem Gideon helyzetét azzal, hog y
olyan éttermet választok, ami az övé. – Fog lalhatom én a helyet?
– Pazar lesz.
– Akkor most rohanok. Most értem be a munkahelyemre.
– Írd meg a címedet, hog y tudjam, hol veg yelek fel.
– Úg y lesz. – Áthaladtam a forg óajtón, és a biztonság i korlát felé indultam. – Holnap beszéljünk.

– Már alig várom. Akkor öt körül.
Eltettem a telefonomat, és beszálltam a leg közelebbi liftbe. Mikor felértem és bejutottam az
üveg ajtón, Meg umi a képembe nyomta a telefonját.
– El tudod ezt hinni? – kérdezte.
Kissé hátrébb léptem, hog y jobban lássam.
– Három nem fog adott hívás Michaeltől.
– Utálom az ilyen pasikat – panaszkodott Meg umi. – Hol hideg , hol forró. Addig akarnak, amíg
meg nem kapnak, hog y akkor aztán valaki mást akarjanak.
– Akkor mondd ezt el neki is.
– Tényleg ?
– Persze. Meg teheted, hog y nem veszed fel, de csak az őrületbe kerg eted mag ad. Abba viszont ne
menj bele, hog y találkozzatok. És szexelni se kéne meg int.
– Oké – bólintott Meg umi. – A szex rossz, még ha jó is.
Nevetve indultam az asztalomhoz. Más dolg om is volt az ismerőseim szerelmi életének
rendezésén kívül. Mark többféle meg bízással zsong lőrködött eg yszerre, és három kampány már a
vég ső fázisban járt. A kreatívok bőszen munkálkodtak, és lassan érkeztek a tervek. Ez volt a kedvenc
részem – látni, ahog y az eg ész stratég ia összeáll.
Tízre már javában ag yaltunk Markkal azon, hog yan lehetne hozzáfog ni a válóperes üg yvéd
kampányához. Próbáltuk meg találni a meg felelő keveréket eg y nehéz élethelyzetnél mutatott
eg yüttérzésből és a leg értékesebb üg yvédi kvalitásokból – hog y valaki ravasz és kíméletlen.
– Nekem erre sosem lesz szükség em – jeg yezte meg Mark, némiképp váratlanul.
– Nem – feleltem, amint eljutott az ag yamig , hog y a válóperes üg yvédekről beszél. – Sosem. Már
alig várom, hog y g ratulálhassak Stevennek ebédnél. Izg atott vag yok.
Mark kivillantotta kissé ferde fog ait, amelyeket én mindig is aranyosnak találtam.
– Még sosem voltam ennél boldog abb.
Tizeneg yre járt, és áttértünk eg y g itárkészítő kampányára, amikor meg csörrent az asztali
telefonom. Kirohantam a helyemre, felkaptam, és beleliheg tem a szokásos szöveg et.
– Istenem, Eva! Épp most tudtam meg , hog y holnap mindketten ott leszünk a Six-Ninths-izén!
– Ireland?
– Ki más? – Gideon húg a repkedett az izg alomtól, és még tizenhét événél is fiatalabbnak tűnt a
hang ja. – Imádom a Six-Ninthst. Brett Kline nag yon klassz pasi. És Darrin Rumsfeld is. Ő a dobos.
És valami szuper.
Nevettem.
– Ne adj’ isten, a zenéjük is tetszik?
– Pfff. Az alap. Hallg ass ide… – fordította komolyra a szót. – Szerintem meg próbálhatnál beszélni
holnap Gideonnal. Tudod, csak úg y odajönni és ráköszönni. Ha te kinyitnád az ajtót, ő berontana

rajta, abban biztos vag yok. Őrülten hiányzol neki.
Hátradőltem a székemben, és belementem a játékba.
– Úg y g ondolod?
– Ez nyilvánvaló.
– Tényleg ? Hog yhog y?
– Nem tudom. De például meg változik a hang ja, ha rólad beszél. Nem tudom meg mag yarázni, de

mondhatom, majd’ meg hal, hog y visszakapjon. Te mondtad neki, hog y holnap vig yen mag ával,
nem?

– Hát, nem eg észen…
– Haha! Tudtam! Amit te mondasz, azt mindig meg csinálja – nevetett. – Mindenesetre, köszi.
– Köszönd neki. Én csak örülök, ha újra látlak.
Ireland volt az eg yetlen ember a családban, akit Gideon fenntartás nélkül szeretett, bár próbálta
erősen titkolni. Szerintem félt, hog y csalódhat vag y attól, hog y elrontja. Nem voltam biztos benne,
mi az ig azság , de Ireland hősként imádta őt, Gideon pedig távolság ot tartott tőle, noha iszonyú
szükség e volt szeretetre.
– Íg érd meg , hog y meg próbálsz beszélni vele – erősködött Ireland. – Még mindig szereted,
ug ye?
– Jobban, mint valaha – feleltem hevesen.
Eg y pillanatig hallg atott, aztán azt mondta:
– Nag yon meg változott, amióta veled találkozott.
– Szerintem is. És én is meg változtam – ültem fel, amikor Mark kilépett az irodájából. – Most
vissza kell mennem dolg ozni, de holnap találkozunk. És találj ki valamit a csajos napra, amiről a
múltkor beszéltünk.
– Szuper. Akkor majd még beszélünk.
Letettem, és örültem, hog y Gideon hallg atott rám: prog ramot csinál Irelanddel. Előreléptünk,
eg yütt is, külön-külön is.
– Az első babalépések – suttog tam. Aztán visszamentem dolg ozni.

Délben Markkal kimentünk, hog y találkozzunk Stevennel eg y francia bisztróban. Amikor
beléptünk, könnyű volt észrevenni Mark partnerét, még a reng eteg vendég közt is.

Steven Ellison hatalmas ember – mag as, széles vállú, izmos. Építkezési vállalkozó, és szeret
terepen dolg ozni. De ig azából pompás vörös haja vonzotta mag ára a tekintetet. A húg ának,
Shawnának ug yanilyen a haja – és hasonlóképpen vidám természetű.

– Helló! – üdvözöltem, és meg pusziltam. Vele közvetlenebb lehettem, mint a főnökömmel. –
Gratulálok!

– Köszi, kedves. Mark vég re becsületes embert akar farag ni belőlem.
– Ahhoz eg y házasság nál több kellene – vág ott vissza Mark, és kihúzta nekem a széket.
– Mikor nem voltam becsületes veled? – ellenkezett Steven.
– Hmm, lássuk csak… – Mark leültetett, aztán ő is helyet fog lalt. – Mondjuk, amikor azt mondtad,
hog y a házasság nem neked való.
– Azt sosem mondtam, hog y nekem nem való – kacsintott rám Steven dévaj tekintettel. – Csak azt,
hog y a leg több embernek nem való.
– Mark sokat őrlődött, amíg meg kért – mondtam neki. – Már-már meg sajnáltam.
– Ja – lapozg atta az étlapot Mark. – Ő a tanúja, hog y mennyit szenvedtem.
– Sajnálj inkább eng em – jeg yezte meg Steven. – Én borral, rózsával meg heg edűsökkel kértem
meg annak idején. Napokig g yakoroltam a szöveg emet. És még is pofára estem.
Mókásan forg atta a szemét, de én sejtettem, hog y mély sebet kapott, mely még mostanra sem
g yóg yult be eg észen. Mikor Mark meg fog ta és meg szorította Steven kezét, tudtam, hog y jól
g ondolom.
– És ő hog yan csinálta? – érdeklődtem, noha Mark már mindent elmondott.
A pincérnő odajött, és meg kérdezte, kérünk-e vizet. Kértünk, és az ételt is meg rendeltük, aztán
Steven elkezdte mesélni az évfordulós estét.
– Úg y izzadt, mint eg y ló. Percenként törölg ette az arcát.
– Nyár van – morog ta Mark.
– Az éttermek meg a színházak ellenben lég kondicionáltak – vág ott vissza Steven. – Íg y csináltuk
vég ig az eg ész estét, aztán elindultunk haza. Már kezdtem azt hinni, hog y nem fog ja meg tenni.
Hog y vég et ér az éjszaka, és nem fog ja kinyög ni azokat az átkozott szavakat. És akkor arra
g ondoltam, talán nekem kell majd meg int meg kérni, hog y vég re túl leg yünk rajta. És ha meg int
nemet mond…
– Először se mondtam nemet – szólt közbe Mark.
– …akkor elveszem. Kiütöm, felpakolom eg y g épre, és elrepülök vele Veg asba, mert én sem
leszek már fiatalabb.
– De nem is szelídülsz a korral – morog ta Mark.
Steven ránézett.
– Szóval másztunk ki a limóból, én meg próbáltam visszaemlékezni a rég i fantasztikus
szöveg emre, amikor eg yszer csak elkapta a könyökömet, és kinyög te, „Steve, a francba is. Hozzám
kell jönnöd”.
Nevettem, aztán hátradőltem, amikor a pincérnő elém tette a salátát.
– Csak íg y?
– Csak íg y – bólintott Steven.
– Milyen romantikus! – tartottam fel elismerően a hüvelykujjamat Marknak. – Bele a közepébe.

– Látod? – felelte Mark. – Meg csináltam.
– Ti fog játok írni az esküvői fog adalmatokat? – kérdeztem. – Mert az lesz csak ig azán érdekes.
Steven hahotázni kezdett, mag ára vonva a környező asztaloknál ülők fig yelmét.
Lenyeltem a koktélparadicsomot, aztán azt mondtam:
– Tudod, hog y nag yon szeretném meg nézni az esküvői dossziédat?
– Hát, eg észen véletlenül…
– Ez nem lehet ig az – rázta a fejét Mark, amikor Steven lenyúlt, és előszedett eg y tömött dossziét
a széke melletti futártáskából.
A paksaméta olyan vastag volt, hog y mindenütt kitüremkedett a fedőlapok alól.
– Nézd csak meg ezt a tortát – tolta arrébb Steven a kenyérkosarat, hog y helyet csináljon a
dossziénak.
Visszafojtottam eg y mosolyt, látva az elválasztó lapokat és a tartalomjeg yzéket.
– Nem lesz felhőkarcoló formájú tortánk darukkal és óriásplakátokkal – jelentette ki eltökélten
Mark.
– Tényleg ? – kérdeztem kíváncsian. – Na, hadd nézzem csak!

Mikor este hazaértem, ledobtam a táskámat a szokásos helyre, lerúg tam a cipőmet, és levetettem
mag am a kanapéra. Kiterültem, és a mennyezetet bámultam. Meg umi várt a CrossTrainerben fél
hétkor, úg yhog y nem volt sok időm, de úg y éreztem, muszáj szusszannom eg yet. Előző délután
kezdődött a menzeszem, úg yhog y ing erlékeny és házsártos voltam, ráadásul elég g é kifacsart is.

Felsóhajtottam, amikor arra g ondoltam, hog y anyámmal is rendezni kell majd a dolg okat.
Reng eteg tisztáznivalónk volt, és a halog atás kezdett zavarni. Örültem volna, ha vele is olyan
könnyű dolg om lehetett volna, mint apámmal, de ez persze nem lehetett mentség arra, hog y
szembenézzek a problémákkal. Ő az anyám, és szeretem. Nehezen viseltem, ha nem jövünk ki
eg ymással.

Aztán a g ondolataim Corinne felé szálltak. Nyilván sejthettem volna, hog y eg y olyan nő, aki
képes otthag yni a férjét, és Párizsból New Yorkba költözni eg y férfi miatt, nem fog ja eg ykönnyen
feladni, de még is. Ismerhetné annyira Gideont, hog y tudja: ez a nyag g atás nem fog működni.

És Brett… Vele mit kezdjek?
Felzúg ott a házi telefon. Morcosan feltápászkodtam. Meg umi talán félreértette, és azt hiszi, hog y
itt találkozunk? Nem mintha számítana, de…
– Ig en?
– Szia, Eva – mondta a recepciós derűsen. – Michna és Graves nyomozó van itt a rendőrség től.
A francba! Abban a pillanatban minden más elveszítette a jelentőség ét. A félelem jeg es ujjakkal
markolt a szívembe.