Sylvia Day - 3. Egymásba fonódva

Üg yvédet akartam, azonnal. Ez már túl sok volt.
De nem szerettem volna olyan benyomást kelteni, mintha titkolnivalóm lenne.
Kétszer is nyelnem kellett, mielőtt válaszolni tudtam.
– Köszi. Felküldöd őket?

14. FEJEZET

A szívem vadul vert, miközben a táskámhoz ug rottam, és elnémítottam a titkos telefont, aztán
bedug tam eg y cipzáras oldalzsebbe. Körülnéztem, nincs-e valahol áruló jel, bármi, amit el kéne
rejtenem. A virág ok a hálószobámban, és a kártya.

Bár ha a nyomozóknak nincs házkutatási eng edélyük, csak azt nézhetik meg , ami szem előtt van.
Rohantam becsukni az ajtómat, aztán Caryét is. Liheg tem már, mire a cseng ő meg szólalt. Erővel
kényszerítettem mag am, hog y lelassuljak, és nyug odtan menjek vissza a nappaliba. Mikor az
ajtóhoz értem, mély, nyug tató léleg zetet vettem, csak azután nyitottam ki.
– Jó napot, nyomozók.
Graves, az inas, sovány, komoly képű, rókaszemű nő jött elöl. A társa, Michna volt a nyug odtabb,
idősödő férfi ritkuló ősz hajjal, pocakkal. Volt valami ritmus bennük – Graves a kemény, aki
lekötötte és kizökkentette az alanyokat, Michna pedig a háttérben maradt, és zsaruszeme mindent
reg isztrált, semmit sem hag yott fig yelmen kívül. Biztosan sikeres párost alkottak.
– Bejöhetünk, Miss Tramell? – kérdezte Graves olyan hang on, amitől a kérés parancs lett.
Hátrafog ta g öndör barna haját, és feg yvere felett blézert viselt. A kezében zacskó.
– Hog yne – tártam ki az ajtót. – Hozhatok önöknek valamit? Kávét? Vizet?
– Eg y kis víz jó lenne – felelte Michna.
A konyhába vezettem őket, és palackozott vizet vettem elő a hűtőből. A nyomozók a
reg g elizőpultnál várakoztak. Graves szeme rám szeg eződött, míg Michna a környezetet vizslatta.
– Most ért haza a munkából? – kérdezte.
Sejtettem, hog y tudják a választ, de azért feleltem:
– Pár perce. Leülünk a nappaliban?
– Jó lesz itt is – felelte Graves a mag a józan módján, és letette az elnyűtt bőrzacskót a pultra. –
Csak néhány kérdést szeretnénk feltenni, ha nincs ellenére. És mutatunk néhány fotót.
Meg dermedtem. Vajon el tudom viselni azoknak a képeknek a látványát, amelyeket Nathan
csinált rólam? Eg y vad pillanatig arra is g ondoltam, hog y a tetthelyen készült képeket vag y éppen
boncolási jelentést akarnak mutatni. De aztán rájöttem, hog y ez felettébb valószínűtlen.
– Miről van szó?
– Néhány új információ került napvilág ra, amelyek kapcsolatban állhatnak Nathan Barker
halálával – mondta Michna. – Minden szálat próbálunk vég ig járni, és mag a talán seg íthet.
Mély, reszketeg léleg zetet vettem.
– Szívesen seg ítek. Csak nem tudom, hog yan.
– Ismer eg y bizonyos Andrei Yedemskyt? – kérdezte Graves.
A homlokomat ráncoltam.

– Nem. Ki ő?
Graves a táskájába nyúlt, és eg y köteg nyolcszor tízes fényképet szedett elő, majd letette elém.
– Ez a férfi. Látta már valahol?
Remeg ő kézzel húztam mag am elé a képeket. Eg y ballonkabátos férfit láttam, amint eg y másik
férfival beszél, aki beszállni készül eg y várakozó taxiba. Vonzó külsejű volt, nag yon szőke hajjal és
napbarnított bőrrel.
– Nem. Biztos emlékeznék rá, ha találkoztam volna vele – néztem fel Gravesre. – Ismernem kéne?
– Képeket találtunk mag áról a lakásán. Utcai pillanatfelvételeket. Barkernél ug yanilyen fotók
voltak.
– Nem értem. Honnan szerezte őket?
– Feltehetőleg Barkertől – felelte Michna.
– Ezt ez a Yedemsky mondta? Miért adott volna neki Nathan képeket rólam?
– Yedemsky nem mondott semmit – szólt Graves. – Ug yanis halott. Meg ölték.
Éreztem a közelg ő mig rént.
– Nem értem. Nem tudok semmit erről az emberről, és fog almam sincs, hog y ő honnan tudhatott
bármit is rólam.
– Andrei Yedemsky az orosz maffia eg yik ismert alakja volt – mag yarázta Michna. – Alkohol- és
feg yvercsempészet mellett leánykereskedelemmel is g yanúsították. Elképzelhető, hog y Barker arra
készült, hog y eladja vag y elcserélje mag át ezen a vonalon.
Meg ráztam a fejem. Képtelen voltam feldolg ozni, amit hallottam. Az, hog y Nathan követ,
elképzelhető volt. Kezdettől fog va g yűlölt. Nem tetszett neki, hog y az apja újra meg házasodott,
ahelyett hog y örökké g yászolta volna a feleség ét. Gyűlölt azért, mert pszichiátriai kezelésre került
miattam, és hog y ötmillió dolláros bánatpénzt kaptam, ami az ő örökség ét csökkentette. De hog y
az orosz maffia? Emberkereskedelem? Ezt eg yáltalán nem értettem.
Graves vég ig pörg ette a fotókat, eg y platina-zafír karkötőig . L alakú skála volt mellette – nyilván
bizonyítékfotó. – Felismeri?
– Ig en. Nathan anyjáé volt. Nathan átalakíttatta mag ának. Soha eg y lépést sem tett nélküle.
– Yedemskyn volt a halálakor – felelte Graves közönyösen. – Nyilván afféle szuvenír volt.
– Honnan?
– Barker meg g yilkolásából.
Gravesre meredtem, aki persze tudta az ig azság ot.
– Arra céloz, hog y esetleg Yedemsky lehet a felelős Nathan haláláért? De akkor őt ki ölte meg ?
Graves állta a tekintetemet, értette a kérdésem mög ötti indítékot.
– Nyilván a saját társai.
– Biztos benne? – Tudnom kellett, hog y tudják: Gideonnak nincs köze semmihez. Ig en, ölt értem,
hog y meg védjen, de azért sose g yilkolna, hog y ne kerüljön börtönbe.

Michna a homlokát ráncolta. Graves válaszolt:
– Minden kétség et kizáróan. A g yilkosság ot biztonság i felvétel rög zítette. Az eg yik üzlettárs
meg neheztelt amiatt, hog y Yedemsky a kiskorú lányával hált.
Feltámadt bennem a remény, majd a jeg es félelem.
– És akkor most mi lesz? Ez mivel jár?
– Ismer valakit, aki kapcsolatban van az orosz maffiával? – kérdezte Michna.
– Te jó ég , dehog y – feleltem hevesen. – Az… eg y eg ész más világ . Nehezen tudom elképzelni,
hog y Nathannek bármi dolg a lehetett velük. De persze rég óta nem tudtam, mit csinált.
Meg dörzsöltem elszoruló mellkasomat, és Gravesre pillantottam.
– Szeretném már mag am mög ött tudni ezt az eg észet. Hog y vég re ne rontsa meg az életem.
Vajon sikerülhet valaha is? Vag y még a halála után is kísérteni fog ?
Graves g yorsan és üg yesen összeszedte a fotókat. Az arca semmit sem árult el.
– Mi meg teszünk mindent, amit lehet. A többi a mag a dolg a.

Neg yed hétkor értem a CrossTrainerbe. Elmentem, hisz meg íg értem Meg uminak, és a múltkor is
cserbenhag ytam. Hatalmas nyug talanság is munkált bennem, valami mozg ásig ény, amit le kellett
vezetnem, mielőtt meg bolondulok. Küldtem eg y SMS-t Gideonnak, amint a nyomozók elmentek,
hog y találkoznunk kell, de nem kaptam választ addig ra, amire beraktam a telefont az
öltözőszekrénybe.

Mint minden, ami Gideoné, a CrossTrainer is lenyűg öző volt mind méretében, mind
felszereltség ében. A háromszintes klub – melynek több száz testvére volt ország szerte – mindennel
rendelkezett, ami csak eg y fitneszkedvelőnek kell, beleértve a spa szolg áltatásokat és a
g yümölcslébárt is.

Meg umi kissé elveszettnek tűnt, és seg ítség re szorult némelyik hig h-tech g épnél, úg yhog y
ig énybe vette az új tag oknak és vendég eknek járó edzői asszisztenciát. Én eg y futóg épet
választottam. Lendületes g yalog lással indítottam bemeleg ítésképpen, aztán futni kezdtem. Amikor
beállt a ritmusom, a g ondolataim is meg lódultak.

Lehetség es lenne, hog y Gideonnal szabadon rendelkezünk az életünkkel, és továbbléphetünk?
Hog yan? Miért? Az ag yamban csak úg y nyüzsög tek a kérdések, amelyeket fel akartam tenni
Gideonnak – abban a reményben, hog y ő éppolyan tanácstalan, mint én. Nem lehet köze Yedemsky
halálához. Nem tudom elhinni, hog y lehet.

Addig futottam, amíg ég ni nem kezdett a combom és a vádlim, amíg verítékben nem úszott a
testem, és nem láng olt a tüdőm.

Vég ül Meg umi állított meg . Integ etett nekem, amikor elhaladt a g ép előtt.
– Lenyűg özöl. Úg y futsz, mint eg y g ép.

Kocog ásra lassítottam, aztán sétára, majd meg álltam. Fog tam a törülközőmet és a vizemet,
leléptem a g épről, és azonnal éreztem, hog y túlerőltettem mag am.

– Utálok futni – vallottam be liheg ve. – Neked hog y ment?
Meg umi még edzőszerelésben is eleg ánsan festett. Fecskehátú sporttrikója élénk kékkel volt
szeg ve, ami illett spandex nadrág jához. Az összeállítás nyárias és stílusos volt.
Meg lökte vállával a vállamat.
– Melletted lustának érzem mag am. Én csak eg y kört csináltam, és kinéztem a jó pasikat. Az én
edzőm is jó, de jobb szerettem volna inkább azt a srácot.
Követtem az ujját.
– Az Daniel. Bemutassalak neki?
– Persze!
Elindultam Meg umival a nyílt terep közepénél lévő matracok felé, és intettem Danielnek, amikor
felpillantott és meg látott minket. Meg umi kirántotta a g umit a hajából, pedig szerintem copffal is
remekül nézett ki. Gyönyörű bőre volt, és mindig is irig yeltem a száját.
– Eva, örülök, hog y újra látlak – nyújtotta a kezét Daniel. – Kit hoztál?
– Ő a barátnőm, Meg umi. Ma jött először.
– Láttam, ahog y edzett Tarával – villantotta Meg umira eg y meg awattos mosolyát. – Daniel
vag yok. Ha bármiben szükség ed van seg ítség re, csak szólj!
– Szavadon fog lak – felelte Meg umi, és meg rázta Daniel kezét.
– Csak bátran. Van valamilyen konkrét fitneszcélod?
Miközben ők elmerültek a részletekben, bámészkodni kezdtem. Valami könnyebb g épet
kerestem, amivel elvag yok, amíg ők beszélg etnek. Ehelyett valami mást találtam.
A vállamra vetettem a törülközőmet, és eg y jól ismert riporternő alakját pillantottam meg . Nag y
léleg zetet vettem és odamentem hozzá, miközben ő ötkilós súlyt emelg etett. Sötétbarna haját hátul
összefog ta, hosszú lábát testhezálló sortban villog tatta, és hasa lapos, feszes volt. Remekül nézett
ki.
– Szia, Deanna.
– Kérdezhetném, hog y g yakran jársz-e ide – tette vissza a súlyt az állványra –, de az túl sablonos
lenne. Hog y vag y, Eva?
– Jól. És te?
A mosolyában olyan él volt, hog y attól mindig éber lettem.
– Nem zavar, hog y Gideon Cross minden bűnét pénz alá ássa el?
Tehát Gideonnak ig aza volt, hog y Ian Hag er el fog tűnni, amint meg kapta a pénzét.
– Ha azt hinném, hog y tényleg az ig azság ot keresed, meg adnám neked.
– Ez ig az, Eva. Beszéltem Corinne Giroux-val.
– Ó! Hog y van a férje?

Deanna nevetett.
– Gideonnak tég ed kéne szerződtetnie píárosnak.
Ez kellemetlenül betalált.
– Miért nem mész eg yszerűen oda az irodájába és vág od a szemébe? Kapja csak meg . Boríts rá
eg y pohár italt, vag y pofozd fel.
– Az nem zavarná. Semmit sem számítana neki.
Letöröltem a verítéket a halántékomról, és be kellett vallanom, hog y ebben van valami. Pontosan
tudtam, hog y Gideon milyen hideg szívű seg g fej tud lenni.
– De leg alább te jobban éreznéd mag ad.
Deanna felkapta a törülközőjét.
– Pontosan tudom, mitől érezném mag am jobban. Kellemes edzést, Eva. Biztos vag yok benne,
hog y hamarosan újra beszélünk majd.
Elvonult, és nem tudtam szabadulni az érzéstől, hog y van valami a tarsolyában. Ideg esített, hog y
nem tudom, mi lehet az.
– Oké, kész vag yok – jött oda Meg umi. – Ez meg ki volt?
– Senki fontos. – A g yomrom ezt a pillanatot választotta, hog y nag yot morduljon, hang osan
jelezve, hog y elég ettem a marhaszeletet, amit ebédre ettem.
– Én is mindig meg éhezem az edzéstől. Eszünk valamit?
– Persze. – A zuhanyzók felé indultunk, a g épeket és embereket kerülg etve.– Felhívom Caryt,
hátha ő is jön.
– Jó – nyalta meg a száját Meg umi. – Mondtam már, hog y szerintem klassz pasi?
– Nem is eg yszer – intettem búcsút Danielnek, mielőtt kimentünk.
Mikor az öltözőkhöz értünk, Meg umi beledobta a törülközőjét az erre a célra kirakott
szennyestartóba. Én vég ig simítottam a hímzett CrossTrainer feliraton, mielőtt követtem a példáját.
A Gideon fürdőjében lóg ó törülközőim jutottak eszembe.
Talán leg közelebb már őt is elhívhatom vacsorázni a barátaimmal. Talán már túl vag yunk a
leg rosszabbon.

Találtunk eg y indiai éttermet az edzőterem közelében, és Cary is eljött Treyjel. Kéz a kézben
érkeztek. Az asztalunk a bejáratnál volt, az eg yik utcai ablakban, úg yhog y a város forg almának
élménye feldobta az étkezést.

Párnákon ültünk a földön, eg y kicsit túl sok bort ittunk, és Cary kommentálta az odakint
elhaladó embereket. Szinte láttam a kis szívecskéket pattog ni Trey szemében, amikor ránézett, én
pedig örültem, hog y Cary is nyílt vonzalmat mutat. Mikor Cary tényleg beleszeretett valakibe, nem
volt hajlandó hozzáérni az illetőhöz. Én most szántszándékkal úg y értelmeztem a Treyt érintő

mozdulatait, mint a közeledés jeleit, nem pedig a távolodásét.
Meg umi újabb hívást kapott Michaeltől evés közben, de nem vette fel. Mikor Cary meg kérdezte,

hog y a nehezen meg kaphatót játssza-e, Meg umi elmesélte neki az eg ész sztorit.
– Ha meg int hív, hadd beszéljek vele én – mondta Cary.
– Atyaég , csak azt ne – nyög tem fel.
– Miért? – pislog ott Cary ártatlanul. – Meg mondhatom neki, hog y Meg umi el van fog lalva, nem

ér rá a telefonhoz jönni, Trey pedig kiabálhatna mindenféle szexparancsokat a háttérben.
– Ördög i! – dörzsölte össze a kezét Meg umi. – Michael nem a meg felelő személy ehhez, de

eg yszer még élni fog ok az ajánlatoddal, amennyire ismerem a szerencsémet a pasikkal.
A fejemet csóváltam, és lopva a táskámba nyúltam a titkos telefon után. Letörten láttam, hog y

még mindig nincs válasz Gideontól.
Cary látványosan meg bámult az asztal fölött.
– A titkos pasi hívását várod?
– Micsoda? – maradt tátva Meg umi szája. – Te jársz valakivel, és nem is mondod nekem?
Összehúzott szemmel meredtem Caryre.
– Bonyolult.
– Épp hog y nem az – zöttyent vissza Cary a párnáira. – Eg yszerű szex.
– És mi van Cross-szal? – kérdezte Meg umi.
– Kivel? – kérdezett vissza Cary.
Meg umi kötötte az ebet a karóhoz.
– Vissza akarja kapni Evát.
Most Caryn volt a sor, hog y rám meredjen.
– Mikor beszéltél vele?
Meg ráztam a fejem.
– Anyut hívta fel. És nem mondott semmi olyasmit, hog y vissza akarna kapni.
Cary ravaszul elmosolyodott.
– Feláldoznád az új pasidat eg y felmeleg ítésért Cross-szal, a maratonistával?
Meg umi meg bökte a lábam.
– Gideon Cross maratonista az ág yban? Szent ég … És még úg y is néz ki, ahog y. Jesszusom –

leg yezg ette mag át a kezével.
– Leszállnátok vég re a szexuális életemről? – morog tam, és seg élykérőn néztem Treyre.
Ő közbe is avatkozott.
– Cary azt mondja, hog y holnap valami videopremierre mentek. Én azt hittem, hog y a

könnyűzenei klipeknek már bealkonyult.
Hálásan kaptam el a mentőövet.
– Eng em is meg lepett a dolog .

– És ott van a jó öreg Brett is – hajolt át Cary az asztalon Meg umi felé, mintha titkot akarna
meg osztani vele. – Nevezzük csak színpad mög ötti embernek. Vag y hátsó ülés embernek.

Belemártottam az ujjamat a pohárba, és vizet fröcsköltem rá.
– Na, Eva! Összevizezel!
– Ha nem fejezed be sürg ősen, akkor csöpög ni fog sz! – fig yelmeztettem.

Mikor hazaértünk háromneg yed tízkor, még mindig nem volt semmi hír Gideon felől. Meg umi
metróval ment haza, mi pedig Caryékkel taxival. A fiúk azonnal bevették mag ukat Cary szobájába,
de én maradtam a konyhában. Azon tépelődtem, átmenjek-e a szomszédba, hátha Gideon otthon
van.

Éppen a kulcsokat keresg éltem, amikor Cary jött ki a konyhába, félmeztelenül, mezítláb.
Tejszínhabot vett elő a hűtőből, de mielőtt visszament, meg állt eg y pillanatra.
– Jól vag y?
– Persze.
– Beszéltél már anyáddal?
– Nem, de hamarosan fog ok.
Csípőjével a pultnak támaszkodott.
– És még mik a terveid?
Elhessentettem.
– Menj csak, érezd jól mag ad. Jól vag yok. Majd beszélünk holnap.
– Mikorra leg yek kész?
– Brett ötkor akar felvenni minket, úg yhog y g yere értem a Crossfire-ba, jó?
– Nem probléma. – Odahajolt, és csókot nyomott a fejem búbjára.– Szép álmokat, kislány.
Meg vártam, amíg Cary ajtaja becsukódik, aztán fog tam a kulcsokat, és átosontam a szomszédba.
Amint beléptem a sötét, csendes lakásba, azonnal tudtam, hog y Gideon nincs ott, de azért
vég ig mentem a szobákon. Nem szabadulhattam a g ondolattól, hog y valami… nincs rendben.
Hol lehet Gideon?
Úg y döntöttem, felhívom Ang ust. Visszamentem a saját lakásomba, fog tam a titkos telefont, és
bevittem a hálószobámba.
És ott találtam Gideont eg y rémálom közepén.
Döbbenten csuktam be mag am mög ött az ajtót, és be is zártam. Gideon az ág yon dobálta mag át,
háta ívbe feszült. Fájdalmasan felszisszent. Még most is farmer és póló volt rajta. Úg y nézett ki,
mintha várakozás közben nyomta volna el az álom. A laptopját leverte a földre, és papírok zörög tek
alatta, amikor meg mozdult.
Odarohantam hozzá, és próbáltam kitalálni, hog yan ébresszem fel anélkül, hog y kockáztatnám

saját épség emet, mert tudtam, hog y g yűlölné mag át, ha véletlenül meg ütne.
Állatiasan felhördült.
– Soha – nyög te. – Soha többet nem nyúlhatsz hozzá.
Meg dermedtem.
A teste vadul meg rándult, aztán Gideon felnyög ött, és remeg ve összeg ömbölyödött az oldalán.
A fájdalma látványa mag amhoz térített. Az ág yra másztam, és meg érintettem a vállát. A

következő pillanatban már a hátamon feküdtem, leszorítva, és Gideon ott sötétlett fölöttem,
semmibe néző, üres szemmel. Meg bénított a félelem.

– Most meg tudod, milyen érzés – suttog ta sötéten, és csípője az enyémhez ütődött, a szeretkezés
beteg es utánzataként.

Elfordítottam a fejem, és beleharaptam a bicepszébe. Alig tudtam kárt tenni a merev izomban.
– A francba! – rándult arrébb, én meg ledobtam mag amról, ahog y Parkertől tanultam.
Felpattantam, és elszaladtam.
– Eva!
Meg pördültem, harcra készen.
Lecsúszott az ág yról, és majdnem térdre esett, mielőtt visszanyerte volna az eg yensúlyát.
– Ne harag udj. Elaludtam… Istenem. Annyira sajnálom.
– Nincs semmi bajom – feleltem erőltetett nyug alommal. – Nyug odj meg .
A hajába túrt, mellkasa zihált. Az arcán veríték csillog ott, a szeme vöröslött.
– Istenem.
Közelebb merészkedtem, küzdve a maradék félelmemmel. Ez hozzátartozik az életünkhöz.
Mindkettőnknek szembe kell nézni vele.
– Emlékszel az álmodra?
Gideon nag yot nyelt, és meg rázta a fejét.
– Nem hiszem el.
– A fenébe. Meg kell…
– Nathanről álmodtál. Milyen g yakran történik ez? – Meg fog tam a kezét.
– Nem tudom.
– Ne hazudj nekem.
– Nem hazudok! – csattant fel. – Nag yon ritkán emlékszem az álmaimra.
A fürdőszoba felé vonszoltam, hog y mozg ásban tartsam, mind testileg , mind lelkileg .
– A nyomozók ma nálam jártak.
– Tudom.
A hang ja rekedtség e ag g asztott. Vajon meddig aludt és álmodott? A g ondolat, hog y itt
szenvedett eg yedül, a saját elméje áldozataként, túl fájdalmas volt számomra.
– Nálad is voltak?

– Nem. De kérdezősködtek.
Felkapcsoltam a fényeket. Meg torpant, és eng em is meg állított.
– Eva!
– Pattanj a zuhany alá, nag yfiú. Majd beszélünk még , ha vég eztél.
A kezébe fog ta az arcomat, hüvelykujja a járomcsontomat simog atta.
– Túl g yors vag y. Lassíts.
– Nem akarok lerag adni, valahányszor rémálmod van.
– Várj eg y percet – mormolta, és homlokát az enyémnek döntötte. – Meg ijesztettelek. Én is
meg ijedtem. Várjunk eg y percet.
Ellág yultam, és tenyeremet vadul dobog ó szívére tapasztottam.
A hajamba temette az orrát.
– Hadd érezzem az illatodat, ang yalka. Hadd érezzelek tég ed. Hadd kérjek bocsánatot.
– Nincs semmi baj.
– De van – ellenkezett hevesen. – A saját lakásunkban kellett volna várnom rád.
A mellére hajtottam az arcomat, és nag yon tetszett a „saját lakásunk” szóhasználat.
– Eg ész este fig yeltem a telefont, vártam, hog y írj vag y üzenj.
– Későig dolg oztam. – A keze a blúzom alá siklott, a hátamat simog atta. – Aztán ide jöttem. Meg
akartalak lepni… szeretkezni akartam veled…
– Azt hiszem, talán meg szabadultunk – suttog tam, és meg markoltam az ing ét. – A nyomozók…
Szerintem nem lesz semmi baj.
– Mesélj.
– Nathannek volt az a karkötője, amelyet állandóan hordott…
– Zafíros. Nőies.
Ránéztem.
– Ig en.
– Folytasd.
– Meg találták eg y halott maffiózón. Orosz maffiózón. Úg y g ondolják, hog y eg y bűntársa ölte
meg .
Gideon mozdulatlanul, összehúzott szemmel nézett.
– Roppant érdekes.
– Inkább fura. Nála voltak a fotóim, és a nyomozók leánykereskedelmet emleg ettek, ami
eg yszerűen nem vall a…
Gideon a számra tapasztotta a mutatóujját, hog y elhallg attasson.
– Az a fura, hog y Nathanen rajta volt a karkötő, amikor otthag ytam.

Néztem, hog yan zuhanyozik Gideon, és közben fog at mostam. Szappanos keze takarékosan
közönyös mozdulatokkal járt a testén, keményen, céltudatosan. Eg észen más volt ez, mint az én
áhítatos simog atásaim, szeretetem. Percek alatt vég zett, és meztelen szépség ének teljes
dicsőség ében lépett ki a zuhanyfülkéből, aztán fog ott eg y törülközőt, és ledörg ölte mag át.

Mikor elkészült, mög ém lépett, meg fog ta a csípőmet, és csókot nyomott a tarkómra.
– Nincsenek alvilág i kapcsolataim – mormolta.
Kiöblítettem a számat, és ránéztem a tükörből.
– Zavar, hog y ezt kell mondanod nekem?
– Inkább mondom én, mint hog y te kérdezd.
– Valaki elég messzire elment, hog y meg védjen tég ed – fordultam szembe vele. – Csak nem
Ang us?
– Nem. Meséld el, hog y halt meg a maffiózó.
Ujjaim a hasizmain babráltak. Szerettem, ahog y meg feszülnek az érintésemre.
– Az eg yik társa vég zett vele. Meg torlás. Fig yelték, úg yhog y Graveséknek bizonyítékuk van.
– Akkor olyan valaki, aki vag y a maffiával, vag y a rendőrség g el tart kapcsolatot, vag y
mindkettővel. Bárki áll is a dolog mög ött, olyan embert választott eszközül, aki elviszi a balhét, és
még meg is ússza.
– Eng em nem érdekel, ki áll mög ötte, amíg te biztonság ban vag y.
Meg csókolta a homlokomat.
– Óvatosnak kell lennünk – mondta. – Akik meg akarnak védeni, azok tudják, mit tettem.

15. FEJEZET

Alig valamivel hajnali öt óra után hirtelen felébredtem. Az álmok még hozzám tapadtak, és az
eg yikben azt hittem, hog y szakítottunk Gideonnal. A g yász és a mag ány mázsás súllyal nehezedett
rám, és percekig az ág yhoz szeg ezett. Jó lett volna, ha Gideon ott lett volna mellettem. Ha
eg yszerűen csak átfordulhattam volna, hog y hozzásimuljak.

Részben a menstruáció miatt nem szexeltünk előző éjszaka. Eg yszerűen csak élveztük, hog y
eg yütt lehetünk. Összebújtunk az ág yamon, és néztük a tévét, amíg a futópadozás okozta
kimerültség miatt el nem nyomott az álom.

Szerettem ezeket a nyug almas pillanatokat, amikor csak íg y átöleltük eg ymást. Amikor a
szexuális vonzalom csak úg y izzott a felszín alatt. Szerettem a bőre érzését a bőrömön, és a
domborulataim úg y illeszkedtek kemény körvonalaihoz, mintha eg ymáshoz terveztek volna
bennünket.

Felsóhajtottam, mert tudtam, mitől vag yok feszült. Csütörtök van, és Brett már útban van New
York felé, ha ug yan nincs máris itt.

Gideon meg én kezdtük meg találni az új ritmust, tehát Brett a lehető leg rosszabb pillanatban
lépett vissza az életembe. Ag g ódtam, hog y valami elromolhat, becsúszhat eg y félreérthető szó, eg y
g esztus, ami aztán újabb problémákat okoz majd Gideonnak és nekem.

Ez lesz az első alkalom, hog y Gideon meg én eg yütt fog unk meg jelenni valahol nyilvánosan a
„szakításunk” óta. Kínszenvedés lesz Brett mellett állni, miközben a szívem Gideonnál van.

Felkeltem, kimentem a fürdőszobába és meg mosakodtam, aztán sortot és trikót húztam
mag amra. Gideonnal akartam lenni. Eg yütt kell töltenünk eg y kis időt, mielőtt bosszúval
folytatódik a nap.

Halkan átosontam a lakásába, némileg rossznak érezve mag am, ahog y a folyosón szaladok az ő
ajtaja – a mi ajtónk – felé.

Odabent lecsaptam a kulcsomat a konyhapultra, és a vendég szoba felé indultam. Gideon nem
volt ott, és összeszorult a szívem, de tovább kerestem, mert éreztem, hog y itt kell lennie. Ott volt
az a bizserg ő érzés, amit csak akkor tapasztaltam, ha a közelben van.

A hálószobában találtam rá, a párnámat ölelve, félig hason. A takaró a derekára tekeredett, de
izmos háta és karja szabadon maradt, és feszes fenekének felső része is kilátszott. Olyan volt, mint
eg y meg elevenedett erotikus fantázia. És az enyém.

Annyira szerettem! És azt akartam, hog y rám ébredjen, leg alább eg yszer, a félelem, szomorúság
és bánat helyett g yönyörrel.

Halkan levetkőztem a hajnal csendjében, és a körül forog tak a g ondolataim, hog yan tudnám a
leg jobban kényeztetni az emberemet. Vég ig akartam simog atni, hog y elakadjon a léleg zete és

forró leg yen, hog y érezzem, ahog y meg remeg a teste. Meg akartam erősíteni a kötelékünket, teljes
és visszavonhatatlan elkötelezettség emet iránta, még mielőtt a kemény valóság közénk áll.

Amikor térdem a matracba süppedt, meg mozdult. Odamásztam hozzá, a derekára tapasztottam a
számat, és lassan elindultam felfelé.

– Hmmm. Eva – morog ta fojtottan, és kicsit nyújtózott alattam.
– Csak remélheted, hog y én vag yok, nag yfiú – kaptam bele a lapockájába. – Mert ha nem, akkor
rosszul jársz.
Ráereszkedtem, betakartam a testemmel. Fantasztikus volt a meleg e, és eg y pillanatra
meg álltam, hog y kiélvezzem.
– Még korán van neked – morog ta, és ellazult, éppolyan elég edetten a kontaktussal, mint én.
– Bizonyos értelemben – helyeseltem. – Az én párnámat ölelg eted.
– Olyan illata van, mint neked. Seg ít elaludni.
Félresimítottam a haját, és a nyakához nyomtam a számat.
– Ezt szépen mondtad. Bár íg y feküdhetnék veled eg y eg ész napon át.
– Tudod, hog y el akarlak vinni a hétvég ére.
– Persze – simog attam vég ig a bicepszét, s ujjaim kitapog atták a kemény izmokat. – Már alig
várom.
– Indulunk, amint vég zek pénteken, és hétfőn is csak akkor jövünk vissza, ha már munkába kell
menni. Nem lesz szükség ed semmire az útleveleden kívül.
– Csak rád – csókoltam meg a vállát, aztán sietősen folytattam: – Akarlak, és felkészülten jöttem,
de nem ilyen eg yszerű. Úg y értem, hog y most nem ig azán alkalmas, mert ha a menstruáció alatti
szex nem a te stílusod, amit tökéletesen meg értek, mert az enyém se…
– Te vag y a stílusom, ang yalka. Mindenhog y jó vag y nekem.
Meg feszült, jelezvén, hog y meg fog fordulni. Arrébb húzódtam, és néztem, ahog y harmonikusan
mozog nak az izmai.
– Ülj fel – mondtam neki, és arra g ondoltam, hog y még elképesztőbb, mint eddig g ondoltam.
Vag y kanosabb, de ezzel sosem volt bajom. – Háttal a támlának.
Elrendezkedett az utasításom szerint. Álmatag volt és szexi, enyhén borostás. Az ölébe másztam,
és meg lovag oltam. Hosszú pillanatokig élveztem a helyzetet, a finom, provokatív veszélyesség et,
amit még pihenés közben is árasztott mag ából. Mert Gideont sosem lehetett meg szelídíteni. A
párducnak is meg vannak a karmai, akkor is, ha behúzza őket.
Ez volt az eg yik leg nag yobb élvezetem. Szelíd volt velem, de azért hű maradt önmag ához. Az az
ember volt még mindig , akibe beleszerettem – kemény és érdes –, de ug yanakkor változott is. Ő
volt nekem minden, amit akartam, és amire szükség em volt eg yetlen tökéletlen emberben.
Kisöpörtem a haját az arcából, és nyelvem heg yével vég ig követtem az alsó ajka ívét. Meleg , erős
keze meg markolta a csípőmet. Kinyílt a szája, a nyelve az enyémet érintette.

– Szeretlek – suttog tam.
– Eva – hajtotta hátra a fejét, és mélyebben befog adta a csókom. Ajka szilárdan, még is puhán
simult az enyémhez. A nyelve mélyen belém nyalt, ízlelg etett. A lág y súrlódás a szám belsejében
libabőrössé tett. Gideon farka kezdett meg keményedni és meg vastag odni közöttünk, a selymes bőr
alhasamhoz feszült.
A mellbimbóim meg merevedtek, és hozzádörg ölőztem. Eg yik kezével meg fog ta a tarkómat, és
szenvedélyesen csókolt tovább. Szája rag adozón, kutatóan tapadt az enyémre, és szívta a
nyelvemet, az ajkamat. Nyög ve simultam hozzá, ujjaim fekete hajába túrtak.
– Istenem, annyira felizg atsz – hördült fel, és felhúzta a térdét. Hátratolt, és teste szinte bölcsőt
formált, úg y tartott meg . Tenyerébe fog ta a melleimet és hüvelykujja körözni kezdett kemény
bimbóim körül. – Nézz vég ig mag adon. Gyönyörű vag y.
Meleg ség áradt szét bennem.
– Gideon…
– Néha olyan jeg es, távolság tartó szőkeség vag y. – Meg feszült az állkapcsa, miközben a lábam
közé csúsztatta a kezét, és ujjai g yeng éden siklottak be szeméremajkam közé. – Máskor meg ilyen.
Forró és készség es. Aki a simog atásomat akarja, a farkamat akarja.
– Neked vag yok ilyen. Te csinálod ezt velem. Te műveled ezt velem attól a pillanattól kezdve,
hog y meg láttalak.
Gideon pillantása vég ig siklott rajtam, és a keze követte. Mikor az ujjai eg yszerre simog atták a
mellem körvonalát és a csiklómat, meg remeg tem.
– Akarlak – mondta mog orván.
– Én meg itt vag yok, meztelenül.
Szája lassan szexi mosolyra g örbült.
– Ezt nem hag yhatom ki.
Ujjai körbejárták a résemet. Eg y kicsit meg emelkedtem, hog y jobban hozzáférjen, a kezem a
vállára siklott.
– De én nem a szexre g ondoltam – morog ta. – Bár azt is akarom.
– Velem.
– Csakis veled – felelte. Ujja pihekönnyedség g el repkedett a mellbimbómon. – Mindig és örökké.
Felnyög tem, és a farka után nyúltam. Meg markoltam, és vég ig simog attam a tövétől a heg yéig .
– Nézlek tég ed, ang yalka, és rettentően kívánlak. Veled akarok lenni, hallg atni tég ed, beszélni
hozzád. Hallani akarom a nevetésed, és ölelni tég ed, amikor akarsz. Melletted akarok ülni,
ug yanazt a leveg őt szívni, mint te, ug yanazt az életet élni. Íg y akarok felébredni rád minden
reg g el, örökre. Akarlak.
– Gideon – hajoltam előre, és lág yan meg csókoltam. – Én is akarlak tég ed.
Tovább játszott a mellem heg yével, ujjai közt morzsolg atta a bimbómat. A csiklómat is

masszírozta, és halk nyög és szakadt fel belőlem. Meg keményedett a kezemben, a teste reag ált
fokozódó vág yamra.

A szoba eg yre világ osodott, ahog y emelkedett a nap, de a kinti világ mintha fényévekre lett
volna tőlünk. A pillanat meg hittség e perzselő és édes volt eg yszerre. Elöntött a boldog ság .

Gyeng éd áhítattal simog attam a keménység ét, s csak az volt a célom, hog y örömet szerezzek
neki, és meg mutassam, mennyire szeretem. Ő is ug yaníg y ért hozzám, szeme ablak eg y sebzett
lélekre, melynek éppoly nag y szükség e volt rám, mint az enyémnek őrá.

– Boldog vag yok veled, Eva. Te teszel boldog g á.
– Boldog g á teszlek eg ész további életedben – íg értem neki. A csípőm meg rándult, a vág y forrón
áradt szét az ereimben. – Nincs más, amit ennél jobban akarnék.
Gideon előrehajolva vég ig húzta nyelve heg yét a mellbimbómon, s a g yors mozdulat futó
fájdalmat keltett.
– Imádom a melledet, tudtad?
– Szóval ez fog ott meg , a lökhárító…
– Csak incselkedj, ang yalka. Adj ürüg yet, hog y elfenekelhesselek. A fenekedet is imádom.
A hátamra tette a kezét, és a szája felé tolt. Forró nedvesség fog ta körül mellem érzékeny heg yét.
Az arca behorpadt a mély szívástól, és a hüvelyem összerándult, a farkára éhesen.
Mindenhol éreztem őt, mag am körül és mag amban. A meleg ét, a forróság át. A szenvedélyét. A
farka keményen lüktetett a kezemben, a bársonyos fej síkos volt az előváladéktól.
– Mondd, hog y szeretsz – esdekeltem.
Gideon tekintete összekapcsolódott az enyémmel.
– Tudod, hog y íg y van.
– Képzeld el, milyen lenne, ha én sosem mondanám neked. Ha sosem hallanád tőlem.
Kitág ult a tüdeje.
– Crossfire.
Meg állt a kezem. Nehézkesen nyelt.
– Ez a te szavad, ha túl keményre fordulnak a dolg ok, ha már kezd túl sok lenni. És az én szavam
is, mert ezt érzem veled. Mindig .
– Gideon, én… – Elállt a szavam.
– Ha kimondod, azt jelenti, hog y állj. – Az ujjai otthag yták a mellemet, és vég ig siklottak az
arcomon. – Ha én mondom ki, azt jelenti, hog y soha ne hag yd abba. Bármit csinálsz is velem, azt
akarom, hog y tovább csináld.
Föléje emelkedtem.
– Hadd csináljam.
– Ig en… – Az ujja elhag yta a résemet, és eg y pillanattal később már jött is a farka. A széles fej
érzékeny szöveteimet feszeg ette.

– Lassan – utasított lág yan, és a tekintete elborult, miközben hosszú, érzéki nyelvcsapásokkal
nyalni kezdte az ujját. Gonosznak és szég yentelenül dekadensnek tűnt.

– Seg íts! – Mindig nehezebb volt íg y mag amba fog adnom, pusztán a g ravitáció és a testem súlya
révén. Bármennyire felizg atott, attól még vastag volt nekem.

Meg fog ta a csípőmet, és lassan fel-le kezdett mozg atni kemény erekcióján.
– Érezz minden centimétert, ang yalka – búg ta. – Érezd, milyen kemény leszek tőled.
A combom meg remeg ett, amikor eg y különösen érzékeny pontot érintett bennem. Elkaptam a
csuklóját, és meg feszült a hüvelyem.
– Ne élvezz még el – fig yelmeztetett azzal a parancsoló hang hordozással, amely mindig
beg erjesztett. – Ne, amíg be nem fog adtál teljesen.
– Gideon… – Az óvatos behatolással járó lassú, állandó súrlódás meg őrjített.
– Gondolj arra, milyen jó érzés, amikor benned vag yok, ang yalka. Amikor a mohó kis puncidnak
van mire ráfog nia, amikor elmész.
Ing erlően rekedt hang jától meg feszültem.
– Siess.
– Neked kell mag adba eng edned. – A szemében derű csillog ott. Hátradöntött, meg változtatva a
behatolás szög ét.
Rácsúsztam, és tövig befog adtam.
– Ó!
– A francba! – hanyatlott hátra a feje, és durván kapkodta a leveg őt. – Csodálatos vag y. Úg y
szorítasz, mint eg y ököl.
– Bébi… – Hang omból kiérződött a könyörg és. Olyan kemény és vastag volt bennem, hog y alig
kaptam leveg őt.
Perzselő pillantást vetett rám.
– Ezt akarom. Te meg én, és semmi nincs köztünk.
– Semmi – ziháltam forrón. Vonag lottam. Elvesztettem az eszem. El akartam élvezni.
– Ssss. Meg vag y. – Gideon a szájához emelte és meg nyalta a hüvelykujját, aztán benyúlt kettőnk
közé, és szakértően alkalmazott nyomással dörzsölni kezdte a csiklómat. A bőröm átforrósodott és
verítékezni kezdett, és szinte láz öntött el.
Izzó kéjhullámmal élveztem el, a hüvelyem kemény, kétség beesett rándulásokkal szorult össze. Ő
zsig eri, állati élvezettel hördült fel, és a farka meg nőtt mohó testem fog ásában.
De nem ment el, ami még intimebbé tette az org azmusomat. Nyitva voltam, sebezhetően,
kiszolg áltatva a kéjnek. És ő nézte azzal a kísérteties kék szemével, hog yan hullok szét, miközben ő
ura a helyzetnek. Nem mozdult, csak tartotta mag át bennem, mélyen.
Könny perg ett az arcomon, az org azmustól túlcsordultak az érzelmeim.
– Gyere ide – mondta rekedten, és mag ához vont. Lenyalta a könnyeket, aztán az orra heg yével

kedvesen meg bökdösött. Mellem a mellkasához préselődött, átfog tam a derekát, és becsusszantam
közé meg az ág ytámla közé. Mag amhoz szorítottam, s a testem remeg ett az utórezg ésektől.

– Olyan g yönyörű vag y – morog ta. – Puha és édes. Csókolj meg , ang yalka.
Oldalra hajtottam a fejemet, és felkínáltam a számat. Az összeolvadás forró és nedves volt, az ő
kielég ítetlen vág yának és az én túláradó szerelmemnek érzéki keveréke.
A hajába fúrtam az ujjaimat, és meg markoltam a tarkóját, hog y meg tartsam. Ő is ug yanezt tette
velem, és szavak nélkül is értettük eg ymást. A szája rám tapadt, és dug ni kezdte nyelvével a
számat, miközben a farka mozdulatlanul bennem maradt.
Éreztem a lappang ó feszültség et a csókjában és az érintésében, és tudtam, hog y őt is ag g asztják a
nap várható történései. Meg hajlítottam a hátamat, nekifeszültem, és szerettem volna, ha
elválaszthatatlanokká válunk. Fog aival elkapta az alsó ajkam, és óvatosan meg harapta a duzzadt
ívet. Nyöszörög ni kezdtem, ő pedig mormog ott, és nyelve ritmikus csapásokkal csillapítg atott.
– Ne mozdulj – recseg te, és meg tartott a tarkómnál fog va. – Úg y akarok elmenni, hog y csak
érezlek mag amon.
– Csináld – leheltem. – Élvezz belém. Hadd érezzelek.
Tökéletesen összefonódtunk, eg ymásba kapaszkodva. A farka merev bennem, a kezünk eg ymás
hajában, nyelvünk vadul párosodott.
Gideon az enyém volt, teljesen. Valahol a lelkem mélyén még sem hittem el, hog y íg y van itt
velem, meztelenül, a közös ág yban, hog y itt van bennem, a részemmé válik, elveszi a szerelmemet,
a szenvedélyemet, és sokkal többet ad vissza.
– Szeretlek – nyög tem, és meg szorítottam a hüvelyemmel. – Annyira szeretlek.
– Eva. Istenem! – Mag remeg ett, és elélvezett. Belenyög ött a számba, a keze a hajamban, a lehelete
forró.
Éreztem, hog y belém lövell, kitölt, és meg remeg tem az újabb org azmusban, mely szelíden
lüktetett vég ig rajtam.
A keze nyug talanul járt a hátamon, a csókja a szerelem és a vág y tökéletes eleg ye. Éreztem a
háláját és a vág yát. Felismertem, mert én is ug yanezt éreztem.
Csoda volt, hog y rátaláltam, hog y íg y érezhettem mellette, hog y ilyen mélyen, teljesen és
érzékien szerethettem eg y férfit mindazzal a teherrel, amit mag ammal cipelek. És hog y én is
ug yanezt a menedéket nyújthattam neki cserében.
Arcomat a mellére hajtva hallg attam a szívverését. Verítéke elkeveredett az enyémmel.
– Eva – fújta ki a leveg őt hevesen. – Azok a válaszok, amiket tőlem vársz… Kérdezz.
Hosszú percekig öleltem, és vártam, hog y a testünk mag ához térjen, a pánikom alábbhag yjon.
Még mindig ott volt bennem. Olyan közel voltunk eg ymáshoz, ahog y csak lehettünk, de neki még
ez sem volt elég . Neki több kellett, minden fronton. Nem szállt ki, amíg meg nem szerezte minden
porcikámat, és át nem hatotta az életem minden pillanatát.

Hátrahúzódtam, és ránéztem.
– Nem meg yek sehová, Gideon. Nem kell erőlködnöd, ha még nem állsz készen.
– Készen állok. – A tekintete összefonódott az enyémmel, tele erővel és elszántság g al. – Neked kell
készen állnod. Mert hamarosan én is felteszek neked eg y kérdést, Eva. És azt akarom, hog y helyes
választ adj rá.
– Még korai – suttog tam elszoruló torokkal. Kissé meg emelkedtem, és próbáltam eltávolodni, de
visszahúzott, lefog ott. – Nem tudom, hog y képes vag yok-e rá.
– Mindenesetre nem mész sehova – emlékeztetett feszes állkapoccsal. – És én sem. Miért is
halog atnánk az elkerülhetetlent?
– Nem íg y kell nézni a dolg ot. Túl sok trig g erünk van. Ha nem vig yázunk, valamelyikünk vag y
mindkettőnk „áramköre” lekapcsol, és meg szakítja a másikat…
– Kérdezz, Eva – utasított Gideon.
– Gideon…
– Most.
Makacsság ától frusztráltan fortyog tam eg y darabig , aztán úg y g ondoltam, hog y bármi leg yen is
az ok, vannak kérdéseim, amelyekre választ kell kapnom, akárhog y is.
– Dr. Lucas. Tudod, miért hazudott anyádnak?
Összeszorította a fog ait, a tekintete kemény és hideg lett.
– A sóg orát védte.
– Micsoda? Anne fivérét? A nőét, akivel lefeküdtél?
– Akivel dug tam – javított ki durván. – Anne családjában mindenki a lélektan területén dolg ozik.
Az eg ész nyavalyás bag ázs. Ő mag a is pszichiáter. Ezt meg találtad a Goog le-n?
Szórakozottan bólintottam, mert inkább az a vehemencia ag g asztott, amellyel kiejtette a
pszichiáter szót. Hát ezért nem keresett korábban seg ítség et? Ennyire szeret, hog y miattam
hajlandó volt felkeresni dr. Petersent, minden irtózása ellenére?
– Nem tudtam azonnal – folytatta. – Nem jöttem rá rög tön, miért hazudik Lucas. Hiszen
g yerekorvos, az ég szerelmére. Seg ítenie kellene a g yerekeken.
– Ug yan már. Ő is csak ember. – Düh támadt fel bennem, izzó vág y, hog y valami csúnyát teg yek
Lucasszal. – Nem tudom elhinni, hog y belenézett a szemembe, és elmondta mindazt a sok
szemetet, amit elmondott.
Gideont hibáztatta mindenért… Éket akart verni közénk.
– Csak akkor kezdtem meg érteni a dolg ot, amikor veled találkoztam – folytatta, és szorosabban
fog ta át a derekamat. – Szereti Anne-t. Talán ug yanannyira, mint én tég ed. Elég g é erősen ahhoz,
hog y elnézze neki a meg csalást, és fedezze a fivérét, hog y meg kímélje őt az ig azság tól. Vag y a
szég yentől.
– Nem lenne szabad g yóg yítania.

– Nem mondok ellent.
– Akkor hog y lehet az irodája a te eg yik házadban?
– Én vettem meg a házat, épp azért, mert ott az irodája. Íg y könnyebben szemmel tudom tartani,
és látom, jól boldog ul-e… vag y nem.
A „vag y nem”-ben volt valami, ami miatt eltűnődtem, hog y vajon mennyi köze lehet Lucas
kevésbé jól jövedelmező korszakához? Eszembe jutott, milyen különleg es elbánásban részesültünk,
amikor Cary kórházban volt, mert hisz Gideon olyan bőkezű adakozó. Mi mindent befolyásolhatott
ezáltal?
Ha Lucasnak valahog y ártani lehetett, Gideon biztosan tudta a módját.
– És a sóg or? – kérdeztem. – Vele mi lett?
Gideon álla meg feszült, szeme résnyire szűkült.
– Elévült már az üg yem, de elmentem hozzá, és meg mondtam neki, hog y ha valaha is
praktizálni mer, vag y ha más g yerekhez nyúl, akkor mindent elkövetek, hog y polg ári és
büntetőjog i felelősség re vonassam az összes áldozata nevében. Nem sokkal később öng yilkos lett.
Ezt szenvtelenül mondta, amitől felállt a szőr a hátamon. Meg borzong tam.
Vég ig dörzsölte kezével a karomat, hog y felmeleg ítsen, de nem húzott mag ához.
– Hug h házas volt. És volt eg y g yereke. Alig pár éves.
– Gideon – öleltem át. Meg értettem. Az ő apja is öng yilkos lett. – Az, amit Hug h tett, nem a te
hibád. Nem vag y felelős az ő döntéséért.
– Csakug yan? – kérdezte jeg esen.
– Nem, nem vag y az – szorítottam, ahog yan csak bírtam, hog y szerelmemtől feleng edjen a
feszült, merev test. – És a kisfiú… Az apja halála talán meg akadályozta, hog y átélje ug yanazt, amit
te. Erre g ondoltál már?
Gideon mellkasa vadul emelkedett-süllyedt.
– Ig en, én is g ondoltam erre. De ő nem tudja, ki volt az apja. Csak azt tudja, hog y meg halt, a saját
akaratából, ő pedig mag ára maradt. Azt fog ja hinni, hog y nem volt elég fontos az apjának.
– Bébi – húztam mag amhoz a fejét, hog y hozzám simuljon. Nem tudtam mit mondani. Nem
találtam mentség et Geoffrey Cross számára, és tudtam, hog y Gideon rá g ondol, meg a kisfiúra, aki
valaha volt. – Semmi rosszat nem tettél.
– Szükség em van arra, hog y maradj, Eva – suttog ta, és vég re átölelt. – Te pedig húzódozol. Ez
meg őrjít.
Gyeng éden ring atni kezdtem.
– Csak óvatos vag yok, mert annyira fontos vag y nekem.
– Tudom, hog y nem jog os azt kérnem, hog y velem leg yél… – Hátrahajtotta a fejét. – Amikor még
csak eg y ág yban sem alhatunk. De én jobban fog lak szeretni, mint bárki más képes lenne rá.
Törődöm veled, és boldog g á teszlek. Tudom, hog y képes vag yok rá.

– Az vag y – simítottam ki a haját a homlokából, és a leg szívesebben elsírtam volna mag am,
amikor láttam arcán a sóvárg ást. – Hinni akarom, hog y veled maradok.

– Te félsz.
– Nem tőled – sóhajtottam, és próbáltam úg y meg fog almazni, hog y érthető leg yen. – Csak… nem
lehetek a te meg hosszabbításod.
– Eva – lág yult el az arca. – Nem tudok változtatni azon, ami vag yok, és azon sem szeretnék
változtatni, ami te vag y. Csak azt akarom, hog y mi ketten azok leg yünk, akik vag yunk; eg yütt.
Meg csókoltam. Nem tudtam, mit mondjak. Azt akartam, hog y közös életet éljünk, és minden
szempontból eg yütt leg yünk. De ug yanakkor úg y g ondoltam, hog y erre még eg yikünk sem áll
készen.
– Gideon – csókoltam meg újra. – Te meg én még nem vag yunk elég erősek külön-külön.
Fokozatosan fejlődünk, de még nem jutottunk el odáig . És nem csak a rémálmokról van szó.
– Akkor miről?
– Mindenről. Nem is tudom… Nem helyes, hog y Stanton lakásában lakom most, hog y Nathan már
nem jelent fenyeg etést. És főleg azután nem, hog y a szüleim összefeküdtek.
Felvonta a szemöldökét.
– Tessék?
– Bizony – mondtam. – Kész őrület.
– Költözz hozzám – dörg ölte a hátamat nyug tatóan.
– Ug orjam át a saját lakás fázisát? Mindig valaki máson élősködjem?
– A fenébe is – hördült fel. – Jobban éreznéd mag ad attól, ha közösen fizetnénk?
– Ha! Mintha meg eng edhetném mag amnak a tetőlakásodat, vag y akár csak a bére harmadát is.
Cary meg vég képp nem.
– Akkor ideköltözünk a szomszédba, ha akarod, és fizetjük mi. Nekem mindeg y, hol, Eva.
Rámeredtem. Tetszett, amit mondott, de attól féltem, hog y elnézek valami hatalmas buktatót,
aztán később ráfizetek.
– Azonnal átjöttél ma reg g el, amint felébredtél – jeg yezte meg . – Te sem szeretsz tőlem távol
lenni. Miért kínoznánk mag unkat? Az eg yüttlakás lenne a leg kisebb problémánk.
– Nem akarom elrontani. – A mellkasán rajzolg attam az ujjammal. – Dolg oznunk kell, Gideon.
Elkapta a kezemet, és a szívére szorította.
– Szerintem is dolg oznunk kell, ang yalka. És ilyen reg g eleket meg ilyen éjszakákat akarok,
miközben dolg ozunk.
– Senki sem tudja, hog y találkozg atunk. Hog yan meg yünk át szakításból eg yüttélésbe?
– Már ma elkezdjük. Te mag addal viszed Caryt a videopremierre. Én meg odameg yek hozzátok
Irelanddel köszönni…
– Ireland felhívott – szóltam közbe. – És mondta, hog y menjek oda hozzátok. Azt szeretné, ha újra

összejönnénk.
– Okos kislány – mosolyodott el Gideon, és felvillanyozott a g ondolat, hog y talán meg nyílhat

Ireland előtt. – Tehát eg yikünk odameg y a másikhoz, és váltunk pár szót, üdvözlöm Caryt. Nem
kell színlelni a vonzalmat kettőnk közt. Holnap pedig elviszlek ebédelni. A Bryant Park Grill
tökéletes lesz. Előadjuk mag unkat.

Az eg ész olyan szépnek és könnyűnek tűnt, de…
– Nem lesz belőle baj?
– Nathan karkötője a halott maffiózón épp elég kételyre ad okot. És nekünk ennyi pont elég .
Eg ymásra néztünk, és közös volt bennünk a remény, az izg alom és a jövő iránti várakozás , mely
teg nap még jóval bizonytalanabbnak tűnt.
Meg érintette az arcomat.
– Fog laltál asztalt a Tableau One-ba ma estére?
Bólintottam.
– Ig en, be kellett dobnom a nevedet, hog y bejussak, de Brett el akart hívni vacsorázni, és olyan
helyet szerettem volna, ami a tiéd.
– Ireland meg én is ott vacsorázunk. Csatlakozunk hozzátok.
Mocorog ni kezdtem ideg esség emben, és Gideon meg keményedett bennem.
– Huh…
– Ne ag g ódj – morog ta, és látszott, hog y elkalandoznak a g ondolatai. – Jó lesz.
– Ja, persze.
Gideon átfog ta a derekamat meg a vállamat, és mozg atni kezdett.
– Bízz bennem.
Válaszolni akartam, de csókjával elnémított, aztán a vég kimerülésig kefélt.

Gideonnál lezuhanyoztam és felöltöztem, aztán visszasiettem a saját lakásomba a táskámért,
miközben próbáltam nem úg y kinézni, mint aki lopakodik. Könnyű volt készülődni Gideon
lakásában, mert felszerelte a fürdőszobát az összes általam használt tisztálkodó- és sminkszerrel,
valamint eleg endő ruhát és fehérneműt szerzett be ahhoz, hog y semmire se leg yen szükség em
otthonról.

Kicsit túlzásba vitte, de hát ő már csak ilyen volt.
Éppen a bög rét öblítettem el, amelyikből eg y g yors kávét ittam, amikor Trey jelent meg a
konyhában.
Félénken elmosolyodott. Cary eg yik pizsamanadrág jában és a saját pólójában úg y nézett ki, mint
aki otthon van.
– Jó reg g elt.

– Neked is – tettem a bög rét a mosog atóg épbe. – Örülök, hog y eljöttél velünk vacsorázni.
– Én is. Jól szórakoztam.
– Kávét? – kérdeztem.
– Köszönöm, kérek. Mennem kéne dolg ozni, de alig vonszolom mag am.
– Ezt ismerem. – Készítettem neki eg y bög re forró italt, és odacsúsztattam elé.
Elvette, és köszönetképpen rám emelte.
– Kérdezhetek tőled valamit?
– Ki vele.
– Tatianát is kedveled? Nem furcsa, hog y mindketten járunk ide?
Vállat vontam.
– Valójában nem nag yon ismerem Tatianát. Ő nem szokott úg y eg yütt lóg ni velem meg Caryvel,
mint te.
– Ó.
Indulni készültem, és meg szorítottam a vállát.
– Szép napot.
– Neked is.
Ránéztem a telefonomra a taxiban. Jobb lett volna g yalog olni, mert a sofőr lehúzta az első
ablakokat, és érezhetően mellőzte a hónaljdezodor használatát. Csak az volt a szerencse, hog y íg y
g yorsabban odaértem, mint g yalog .
Brett küldött eg y SMS-t reg g el hat körül: Leszálltam. Alig várom az estét!
Visszaküldtem neki eg y szmájlit.
Meg umi jól nézett ki, amikor az irodában összetalálkoztunk, aminek örültem, Will viszont
búbánatosnak látszott. Mikor beraktam a táskámat a fiókba, meg állt az asztalomnál, és
rátámaszkodott a fülkém alacsonyabbik falára.
– Mi a baj? – kérdeztem felpillantva.
– Seg íts. Szénhidrátra van szükség em.
Nevetve ráztam a fejem.
– Szerintem nag yon aranyos, hog y eg yütt szenveded vég ig ezt a diétát a barátnőddel.
– Nem kéne panaszkodnom – felelte. – Több mint két kilót fog yott – bár szerintem nem is kellett
volna –, fantasztikusan néz ki, és tele van energ iával. Én meg úg y érzem mag am, mint a mosott
rong y. Az én testem nem íg y működik.
– El akarsz vinni ebédelni?
– Kérlek – tette össze a kezét, mintha imádkozna. – Te azon kevés nők eg yike vag y, aki ig azán
szeret enni.
– Meg is van hozzá a fenekem – feleltem g yászosan. – De jól van. Benne vag yok.
– Te vag y a leg jobb, Eva – hátrált, épp neki Marknak. – Hoppá. Elnézést.

Mark elvig yorodott.
– Semmi baj.
Will visszament a helyére. Mark rám mosolyg ott.
– A Dysdel-team jön fél tízre – emlékeztettem.
– Bizony. És van eg y ötletem, amelyet szeretnék kidolg ozni, mielőtt ideérnek.
Felkaptam a tabletemet, és felálltam.
– Te aztán veszélyesen élsz, főnök.
– Csak íg y lehet. Gyerünk.
A nap g yorsan elszállt, és én teljes erővel dolg oztam, tele nyug talan energ iával. Sem a korai
kelés, sem az ebédre befalt pirog nem tudott lelassítani.
Pontosan ötkor összepakoltam, és a mosdóban g yorsan átöltöztem. Szoknya-blúzomat lazább,
halványkék dzsörzéruhára cseréltem. Felvettem eg y ék sarkú szandált, g yémánt fülbevalóm helyett
ezüst karikát tettem be, lófarkamból pedig kócos kontyot készítettem. Aztán elindultam le, az
előcsarnokba.
A forg óajtó felé menet láttam, hog y Cary odakint beszélg et Brett-tel. Lassítottam, és adtam
mag amnak eg y percet, hog y jó alaposan meg nézzem eg ykori pasimat.
Brett rövidre nyírt haja természetes sötétszőke volt, de a vég eit fehérre szívatta, és jól is állt neki
napbarnított bőréhez és g yönyörű, smarag dzöld szeméhez. A színpadon általában félmeztelenül
volt, de most bő fekete zsebes nadrág ot és vérvörös pólót vett fel. A karját vég ig tetoválások
borították.
Hirtelen benézett az előcsarnokba, és én meg indultam. A g yomrom összeug rott eg y kicsit,
amikor meg pillantott, és vag ányul csinos arcára mosoly telepedett, ellenállhatatlan g ödröcskével.
Pokolian szexi volt.
Kissé védtelennek éreztem mag am, ezért előkaptam a napszemüveg emet, és felvettem. Aztán
mélyet léleg eztem, és kirontottam a forg óajtón. Futólag a Bentleyre pillantottam, amely Brett
limója mög ött állt.
Brett füttyentett.
– A mindenit, Eva. Eg yre klasszabbul nézel ki, valahányszor látlak.
Erőltetett mosolyt villantottam Caryre, és meg lódult a pulzusom.
– Helló.
– Jól nézel ki, kislány – nyúlt a kezem után Cary.
A szemem sarkából láttam, hog y Ang us kiszáll a Bentleyből, és ez annyira elvonta a
fig yelmemet, hog y nem vettem észre, amikor Brett felém nyúlt. Miután rádöbbentem, hog y
átfog ta a derekamat, kapcsoltam, hog y meg akar csókolni, és alig tudtam időben elrántani a fejem.
A szája a szám sarkát érintette, ismerős meleg ség g el. Hátratántorodtam, és belebotlottam Carybe,
aki elkapta a vállam.

Zavaromban mindenhová néztem, csak Brettre nem.
És eg yszer csak Gideon jég kék tekintetével találtam szembe mag am.

16. FEJEZET

A Crossfire forg óajtaja előtt állva Gideon olyan intenzitással meredt rám, hog y feszeng eni kezdtem.
Ne harag udj, formáltam némán a számmal, mert tudtam, hog y én mit éreztem volna, ha Corinne-
nak sikerült volna meg csókolnia a múltkor.

– Szia – üdvözölt Brett, aki olyannyira csak rám fig yelt, hog y észre sem vette a sötét, ökölbe
szoruló kezű alakot, aki alig néhány lépésnyire állt tőle.

– Szia. – Éreztem mag amon Gideon tekintetét, és fájt, hog y nem mehetek oda hozzá. –
Indulhatunk?

A fiúkkal nem is törődve feltéptem a limo ajtaját, és bemásztam. Alig tettem le a fenekem az
ülésre, máris előkotortam a titkos telefont, és írtam Gideonnak: Szeretlek.

Brett mellém ült, aztán Cary is beszállt.
– Mindenfelé a te képedet látom, haver – mondta Brett Carynek.
– Ja – vig yorodott el Cary. Remekül festett g yűrt farmerjében és márkás pólójában, a bakancsához
illő bőrpántokkal a csuklóján.
– A banda többi tag ja is veled eg yütt érkezett? – kérdeztem.
– Persze, mind itt vannak – villantotta meg a g ödröcskét meg int Brett. – Darrin kifeküdt, ahog y
a szállodába értünk.
– Nem tudom, hog y képes órákon keresztül dobolni. Nézni is fárasztó.
– Amikor fel vag y dobva, hog y színpadon lehetsz, nincs g ond az energ iával.
– Mi van Erikkel? – kérdezte Cary puszta udvariasság nál erősebb érdeklődéssel, mire újra
eltűnődtem, hog y esetleg volt-e valami közte meg a basszusg itáros között. Amennyire tudtam,
Erik hetero, de bizonyos jelek arra mutattak, hog y talán kísérletezhetett eg y kicsit Caryvel.
– Eriknek felmerült néhány problémája a turné során – felelte Brett. – Lance pedig összejött azzal
a lánnyal, akit akkor ismert meg , amikor leg utóbb itt voltunk New Yorkban. De nemsokára úg yis
találkozunk velük.
– A rocksztárok élete – incselkedtem.
Brett vállat vont, és mosolyg ott.
Elfordítottam a fejem, és bánni kezdtem, hog y elhoztam Caryt. Mert az ő jelenlétében nem
mondhattam meg Brettnek azt, amit akartam – hog y valaki mást szeretek, és nincs esélye.
Brett-tel minden eg észen más lett volna, mint Gideonnal. Reng eteg et lettem volna eg yedül,
amíg ő turnézik. Mindent meg csinálhattam volna, amit akarok, mielőtt meg állapodom – élhettem
volna a mag am életét, és szabadon lehettem volna a barátaimmal. Mindenből a leg jobb: pasim is
van és ug yanakkor füg g etlen is vag yok.
De hiába ag g ódtam amiatt, hog y a főiskolás évek után eg yből életre szóló elkötelezettség be

ug rom, semmi kétség em nem volt afelől, hog y Gideon az a férfi, aki kell nekem. Csak az
időzítésünk nem esett eg ybe – én nem láttam okot a sietség re, ő viszont a halog atásra nem látott.

– Meg érkeztünk – nézett ki Brett az ablakon a tömeg re.
A forróság ellenére a Times Square éppúg y tele volt, mint mindig . A Duffy Square rubinvörös
lépcsőjénél emberek fotózták eg ymást, és a g yalog osforg alom feltorlódott a zsúfolt járdákon.
Rendőrök álltak az utcasarkokon, és éles szemmel fig yelték a tömeg et. Utcai előadók próbálták
túlkiabálni eg ymást, és a büfésbódékból áradó illatok összekeveredtek az utca kevésbé kellemes
szag aival.
Az épületek oldalára szerelt elektromos hirdetőtáblák küzdöttek a fig yelemért, az eg yiken Cary
volt látható eg y modell-lánnyal, aki hátulról ráfonódott. Operatőrök és technikusok matattak eg y
videoképernyő körül, melyet mozg ó platformra szereltek, és a lelátószerű lépcső elé állították.
Brett szállt ki elsőnek a limóból, és azonnal felcsapott a rajong ók izg atott sikoltozása – leg inkább
lányoké. Felvillantotta észvesztő mosolyát és integ etett, aztán a kezét nyújtotta, hog y kiseg ítsen a
kocsiból. Eng em jóval hűvösebben fog adtak, főleg miután Brett átfog ta a derekam. Cary
felbukkanása azonban némi morajt keltett. Amikor felvette a napszemüveg ét, ő is meg kapta a neki
járó izg atott kiabálást.
Kicsit sok benyomás ért eg yszerre, de g yorsan mag amhoz tértem, amikor meg pillantottam
ifjabb Christopher Vidalt, aki eg y pletykaműsor vezetőjével beszélg etett éppen. Gideon öccse
ing ben, nyakkendőben és teng erészkék nadrág ban feszített. Sötét vörösbarna haja mag ára vonta a
tekintetet még az épületek kora esti árnyékában is. Integ etett, amikor meg látott, mire a
műsorvezető is felfig yelt rám. Visszainteg ettem.
A Six-Ninths többi tag ja a lelátó előtt autog ramot osztog atott, lubickolva a fig yelemben. Brettre
pillantottam.
– Menj, tedd a dolg od.
– Biztos? – mért vég ig , hog y tényleg mag amra hag yhat-e.
– Persze – intettem. – Ez itt most rólad szól. Élvezd ki. Ha kezdődik a show, ott leszek.
– Oké – mosolyodott el. – Ne menj sehova.
Elment. Caryvel odasétáltunk a Vidal Records jelével ellátott sátorhoz. A biztonság iak által
védett hely valóság os kis oázis volt a Times Square őrületében.
– Hát, kislány, most aztán lesz mivel fog lalkoznod. Már el is felejtettem, mennyire össze voltatok
cuppanva.
– Voltunk, ez itt a kulcsszó – feleltem.
– Más, mint azelőtt – folytatta Cary. – Olyan… hig g adtabb.
– Örülhet neki. Főleg most, hog y ilyen az élete.
Cary vég ig mért.
– Eg y kicsit sem fog lalkoztat a g ondolat, hog y kipróbáld, még mindig szét tudná-e dug ni az

ag yadat?
Csúnyán néztem rá.
– A kémia az kémia. És biztos vag yok benne, hog y reng eteg alkalma volt csiszolg atni az amúg y

is fantasztikus képesség eit.
– Csiszolg atni, hehe! Ez vicces – fenyeg etett meg az ujjával. – Nag yon eltökéltnek tűnsz.
– Nem kerg etek illúziókat.
– Ni csak, ki van ott – morog ta Cary, és meg láttam Gideont, aki Irelanddel az oldalán

közeledett. – És eg yenesen felénk tart. Ha meg verekszenek érted, majd a lelátóról nézem.
Meg löktem.
– Kösz már!
Elképesztett, hog y Gideon ebben a meleg ben is ilyen makulátlanul fest az öltönyében. Ireland is

remekül nézett ki alacsonyan szabott bő szoknyájában és hasvillantó topjában.
– Eva! – kiáltott fel. Odarohant hozzám, hátrahag yva a bátyját. Meg ölelt, aztán hátralépett, és

szemüg yre vett. – Csodás! Gideon odalesz.
Gideonra pillantottam mög ötte, és az ing erültség jeleit kerestem az arcán Brett miatt. Ireland

meg fordult, és Caryt is meg ölelte, akit váratlanul ért a g esztus. Közben Gideon eg yenesen odajött
hozzám, szelíden meg fog ta a felkaromat, és kétfelől arcon csókolt.

– Szia, Eva. – A hang jában volt némi rekedt íz, amitől beg örbült a lábujjam. – Jó látni tég ed.
Pislog va meredtem rá – nem kellett tettetnem a meg döbbenést.
– Ööö, szia, Gideon.
– Hát nem klasszul néz ki? – Ireland meg sem próbált visszafog ottan viselkedni.
Gideon nem vette le a szemét az arcomról.
– Mindig klasszul néz ki. Eg y percre elrabolnálak, Eva.
– Hog yne. – Értetlen pillantást vetettem Caryre, aztán hag ytam, hog y Gideon a sátor sarkához
vezessen. Néhány lépés után meg szólaltam: – Harag szol? Kérlek, ne tedd.
– Már hog yne harag udnék – felelte hig g adtan. – De nem rád vag y rá.
– Oké. – Fog almam sem volt, mire céloz.
Meg torpant, és szembefordult velem. Beletúrt pompás hajába.
– Elviselhetetlen ez a helyzet. Amikor nem volt más meg oldás, kibírtam, de most… – meredt rám
izzó tekintettel. – Az enyém vag y. És azt akarom, hog y ezt a világ is meg tudja.
– Meg mondtam Brettnek, hog y tég ed szeretlek. És Carynek is. És apunak is. Meg Meg uminak.
Sosem hazudtam azzal kapcsolatban, hog y mit érzek irántad.
– Eva! – Christopher jött oda hozzám, és arcon csókolt. – Annyira örülök, hog y Brett elhozott.
Nem is tudtam, hog y valamikor jártatok.
Kipréseltem mag amból eg y mosolyt, kínos tudatában Gideon tekintetének.
– Az már nag yon rég en volt.

– Nem annyira rég en – vig yorg ott Christopher. – Hiszen most is itt vag y, nem?
– Christopher – mondta Gideon, üdvözlés helyett.
– Gideon – Christopher arcáról nem hervadt le a mosoly, de szemmel láthatóan lehig g adt eg y
kicsit. – Nem lett volna muszáj eljönnöd. Elintéztem volna én is.
Féltestvérek voltak, de eg yáltalán nem hasonlítottak eg ymásra. Gideon jóval mag asabb és
erősebb volt, és sötét tónusú, mind színeiben, mind viselkedésében. Christopher jóképű, szexis
mosolyú fiú volt, de nyomát sem lehetett látni benne Gideon sisterg ő vonzerejének.
– Eva miatt vag yok itt – felelte Gideon hűvösen. – Nem a show miatt.
– Valóban? – pillantott rám Christopher. – Én azt hittem, hog y újra összejöttetek Brett-tel.
– Brett-tel csak barátok vag yunk – feleltem.
– Semmi közöd Eva mag ánéletéhez – szólt Gideon.
– De neked se – nézett Gideonra Christopher olyan ellenség esen, hog y kezdtem rosszul érezni
mag am. – Az a tény, hog y az „Arany” ig az történet, és hog y Brett meg Eva eg yütt voltak, komoly
marketing eszköz a Vidalnak meg a bandának.
– Az a dal a történet vég ét jelenti.
Christopher felvonta a szemöldökét, és a zsebébe nyúlt, hog y előveg ye a telefonját. A kijelzőre
pillantott, aztán a bátyjára.
– Hívd már vissza Corinne-t, jó? Nag yon el akar érni.
– Eg y órája beszéltem vele – felelte Gideon.
– Ne adj neki ellentmondó jelzéseket – csattant fel Christopher. – Ha nem akarsz beszélni vele,
akkor nem kellett volna átmenned hozzá teg nap este.
Meg feszültem, és meg lódult a szívverésem. Gideonra néztem, akinek meg feszült a pofacsontja,
és eszembe jutott, hog y mennyire vártam tőle azt a válasz SMS-t. Nálam volt, amikor hazaértem, de
azt nem mondta el, miért nem felelt. És arról vég képp semmit nem közölt, hog y járt Corinne-nál.
És nem azt mondta korábban, hog y nem fog adja a hívásait?
Összeszoruló g yomorral kezdtem hátrálni. Eg ész nap furcsán éreztem mag am, és a Gideon meg
Christopher közt feszülő utálat már túl sok volt.
– Elnézést.
– Eva – csattant fel élesen Gideon.
– Jó volt látni benneteket – morog tam a szerepem szerint, aztán sarkon fordultam és
visszaindultam Caryhez.
Gideon két lépés után utolért, és a könyökömnél fog va elkapott. Belesuttog ta a fülembe:
– Eg yfolytában hívog at a mobilomon is, meg az irodában is. Muszáj volt beszélnem vele.
– Meg mondhattad volna.
– Ennél sokkal fontosabb dolg okról kellett beszélg etnünk.
Brett felénk pillantott. Túl messze volt ahhoz, hog y kivehessem az arckifejezését, de a testtartása

feszültnek tűnt. Tülekedő tömeg vette körül, de ő nem erre fig yelt, hanem rám.
A francba. Látja, hog y Gideonnal vag yok, és ez elrontja élete nag y napját. Az eg ész este kezdett

nag yon rossz felé haladni, ahog y előre sejtettem.
– Gideon! – szólalt meg mög öttünk Christopher. – Még nem fejeztem be.
Gideon rápillantott.
– Eg y perc és meg yek.
– Most kell beszélnünk.
– Menj innen, Christopher – mondta Gideon az öccsének olyan hideg en, hog y meg borzong tam a

hőség ben. – Mielőtt olyan jelenetet okozol, ami minden fig yelmet elvon a Six-Ninthsról.
Christopher pár pillanatig füstölg ött mag ában, aztán mintha felfog ta volna, hog y a bátyja nem

tréfál. Elmorzsolt eg y szitkot az orra alatt, meg fordult, de Irelanddel találta szembe mag át.
– Hag yd őket békén – támadt rá csípőre tett kézzel Ireland. – Azt akarom, hog y meg int

összejöjjenek.
– Maradj ki ebből.
– Ug yan már – húzta fel az orrát a lány. – Gyere, vezess körbe.
Christophernek összeszűkült a szeme, de aztán felsóhajtott, meg fog ta Ireland könyökét és

elvezette. Látszott, hog y nag yon közel állnak eg ymáshoz.
Elszomorított, hog y Gideonnak nincs meg ez a kötődése hozzájuk.
Gideon újra mag ára terelte a fig yelmemet azzal, hog y meg simog atta az arcomat. Gyeng éd

mozdulatában annyi szeretet volt… és annyi birtoklási vág y. A körülöttünk állók nem
értelmezhették félre a g esztust.

– Mondd, hog y pontosan tudod: semmi sem történt Corinne-nal.
Felsóhajtottam.
– Tudom, hog y semmit sem csináltál vele.
– Akkor jó. Ki van fordulva mag ából. Azelőtt sosem láttam ilyennek… A fenébe. Nem is tudom.
Követelőző. Irracionális.
– Kétség beesett?
– Talán. Ig en – lág yult meg az arca. – Amikor felbontottam az eljeg yzést, nem volt ilyen.
Rosszul éreztem mag am mindkettőjük miatt. A csúnya szakítások senkinek sem jók.
– Akkor csak úg y elment. De most itt vag y te. Mindig nehezebb elhag yott félnek lenni.
– Próbálom majd lecsillapítani, de meg kell íg érned, hog y soha nem fog közénk állni.
– Nem fog om hag yni. És te se ag g ódj Brett miatt.
Pár pillanatig hallg atott, de vég ül azt mondta:
– Ag g ódni fog ok, de kezelem.
Nem lehetett azt mondani, hog y ez könnyű eng edmény volt a részéről.
Elvékonyodott az ajka.

– De most Christophert is kezelnem kell. Akkor rendben vag yunk?
Bólintottam.
– Én ig en. És te?
– Ig en, amíg Kline meg nem csókol. – Nyilvánvaló fig yelmeztetés volt a hang jában.
– Ug yanez vonatkozik rád is.
– Ha eng em meg csókol, akkor annyi neki.
Nevettem.
– Tudod jól, mire céloztam.
Meg fog ta a kezemet, és meg simog atta a g yűrűmet.
– Crossfire.
A szívem meg sajdult, de most nem bántam.
– Én is szeretlek, nag yfiú.

Brett lerázta a rajong ókat, és meg lehetősen komor arccal a sátor felé ig yekezett.
– Jó a buli? – kérdeztem, hog y tartsam benne a lelket.
– Cross vissza akar szerezni tég ed – bökte ki kertelés nélkül.
Nem haboztam.
– Ig en.
– Ha neki adsz eg y második esélyt, akkor nekem is adhatnál.
– Brett…
– Tudom, hog y nehéz velem, mert állandóan úton vag yok…
– És San Dieg óban laksz – jeg yeztem meg .
– …de g yakran át tudnék jönni ide, és mindig láthatnál. Új helyeket ismerhetnél meg . A turné

amúg y is vég et ér novemberben. Itt maradhatnék az ünnepekre – meresztette rám zöld szemét, és
a vonzalom szinte szikrázott közöttünk. – Apád még mindig Kaliforniában él, úg yhog y eg g yel több
okod lenne eljönni.

– Te is elég ok lennél. De nézd, Brett… Nem is tudom, hog y mondjam. Szeretem őt.
Karba fonta a kezét, és pontosan hozta a g onoszul édes rosszfiút, aki volt.
– Nem érdekel. Nem fog működni ez a dolog köztetek, és én mindig itt leszek a közelben, Eva.
Rámeredtem, és meg értettem, hog y semmi sem fog ja meg g yőzni, csak az idő.
Közelebb lépett, és vég ig simított a karomon. Fölém hajolt, a testünk összesimult. Emlékeztem
arra, amikor annak idején íg y álltunk – ilyenkor aztán rendszerint nekidöntött valaminek, és
keményen meg dug ott.
– Elég lesz eg yetlen alkalom – suttog ta bele a fülembe bűnre csábító hang on, mint mindig . –
Csak eg yszer leg yek benned, és eszedbe fog jutni, mi van kettőnk között.

Kiszáradt a torkom.
– Ez nem fog meg történni, Brett.
Elmosolyodott, és a g ödröcskéje elmélyült.
– Azt majd meg látjuk.

– Nem tudom elhinni, hog y ennyivel jobban néznek ki élőben – pillog ott Ireland arrafelé, ahol a
banda tag jai éppen interjút adtak a tévés műsorvezetőnek. – De te is, Cary.

Cary elmosolyodott, meg villantotta fehér fog ait.
– Köszönöm, édesem.
– Szóval… – nézett rám Ireland a Gideonéhoz annyira hasonló kék szemével. – Te valamikor jártál
Brett Kline-nal?
– Úg y ig azából nem. Tulajdonképpen csak kavartunk.
– Szerelmes voltál belé?
Ezen eg y kicsit g ondolkodtam.
– Közel jártam hozzá, azt hiszem. Más körülmények között beleszerettem volna. Remek srác.
Ireland csücsörített.
– És veled mi a helyzet? – érdeklődtem. – Te jársz valakivel?
– Ig en – húzta el a száját. – Kedvelem nag yon, de fura, mert a szülei nem tudhatják, hog y járunk.
– Miért nem?
– A nag yszülei abban a prog ramban vesztették el a pénzük nag y részét, amit Gideon papája talált
ki.
Caryre pillantottam, aki felvonta a szemöldökét a napszemüveg e mög ött.
– Erről te nem tehetsz – mondtam, és helyette is dühös voltam.
– Rick azt mondja, a szülei szerint „mag ától értetődő”, hog y Gideon most olyan g azdag –
morog ta Ireland.
– Mag ától értetődő? Szerintük az?
– Ang yalka!
Gideon hang jára hátrafordultam. Észre sem vettem, hog y odalépett mög ém.
– Mi az?
Csak nézett rám. Olyan bosszús voltam, hog y eltartott eg y darabig , mire észrevettem arcán a
halvány mosolyt.
– El ne kezdd – mondtam neki, és fig yelmeztetőn összehúztam a szemem. Visszafordultam
Irelandhez. – Mondd meg Rick szüleinek, hog y nézzenek utána a Crossroads Alapítványnak.
– Ha vég eztél azzal, hog y meg sértődj helyettem – húzódott közel a hátamhoz Gideon –, akkor öt
perc múlva kezdik a videót.

A tekintetemmel Brettet kerestem, aki újra elveg yült a tömeg ben. Integ etett, hog y menjek oda.
Caryre pillantottam.
– Menj csak – biccentett az állával. – Én elvag yok itt Irelanddel meg Cross-szal.
Odamentem a bandához, és mosolyog va néztem, milyen izg atottak.
– Nag y pillanat ez, srácok – mondtam nekik.
– Az, ja – vig yorg ott Darrin. – Az eg ész eseményt azért hozták össze, hog y belekerüljünk ebbe a
tévéműsorba meg a netes élő közvetítésbe. Vidal csak íg y tudta elérni, hog y fog lalkozzanak
velünk. Remélem, lesz valami haszna, mert kibaszott meleg van.
A műsorvezető bejelentette a videó exkluzív premierjét, aztán a képernyőn a show log ója helyett
a klip tűnt fel, és felcsendültek az első akkordok.
A kivetítő hirtelen kivilág osodott, és Brett jelent meg eg y mag as széken ülve, mikrofon mög ött,
eg yetlen puszta fénykörben. Mélyen, reszelősen énekelni kezdett. Őrülten szexi volt. A hang ja
erőteljes és azonnali hatást g yakorolt rám, mint mindig .
A kamera lassan elhátrált Brett-től, és láthatóvá vált a színpad előtere. Emberek táncoltak, csupa
fekete-fehérben, csak eg y mag ányos szőke lány virított színesen.
Meg dermedtem a sokktól. A kamera g ondosan csak hátulról és profilból mutatta a lányt, de
nyilvánvaló volt, hog y eng em szimbolizál. Ug yanolyan mag as volt, a haja ug yanolyan színű, a
frizura is olyan, mint ahog y azelőtt hordtam, hog y levág attam volna. Kerek fenék, széles csípő, és
az enyémhez hasonló profil. Azonnal tudni lehetett, hog y eng em akartak utánozni.
Az életem következő három perce rémült kábulatban telt. Az „Arany” erős szexuális töltéssel
rendelkező dal, és az eng em játszó színésznő mindent meg csinált, amiről Brett énekelt – letérdelt
eg y Brett-hasonmás elé, ölelkezett vele eg y kocsma mosdójában, meg lovag olta eg y olyan Mustang
’67 hátsó ülésén, amilyen Brettnek is volt. Ezek az intim emlékképek az ig azi Brett képeivel
váltakoztak, aki a színpadon énekelt az eg yüttes többi tag jával.
Az, hog y színészek játszottak el minket, valamennyire seg ített, de elég volt eg y pillantás Gideon
kőmerev arcára, hog y tudjam: neki ez mit sem számít. Ő csak az életem eg yik leg vadabb szakaszát
látta meg elevenedni a szeme előtt, túlság osan is valóság osan.
A videó úg y vég ződött, hog y Brett arcát mutatták, mély érzésektől dúltan, amint eg yetlen
könnycsepp csorog vég ig rajta.
Szembefordultam vele.
Lassan lehervadt a mosoly az arcáról, amikor észrevette az arckifejezésemet.
Nem tudtam elhinni, hog y ennyire személyesre vette a videót. Rosszul voltam a g ondolattól,
hog y hamarosan emberek milliói fog ják látni.
– Hú – szólt a műsorvezető, és a bandához fordult, kezében mikrofonnal. – Brett, itt aztán tényleg
kitárulkoztál. Ez a dal hozott újra össze benneteket Evával?
– Bizonyos értelemben ig en.

– És Eva, te játszottad mag adat a videóban?
Pislog tam, és rádöbbentem, hog y mostantól én leszek az Eva a tévében.
– Nem, ez nem én voltam.
– Milyen érzéseid vannak az „Arany”-nyal kapcsolatban?
Meg nyaltam kiszáradt ajkamat.
– Eg y fantasztikus dal eg y fantasztikus banda előadásában.
– Eg y fantasztikus szerelmi történetről – mosolyg ott bele a műsorvezető a kamerába, és tovább
fecseg ett, de én nem is hallottam. Gideont kerestem a tekintetemmel, de sehol sem láttam.
A beszélg etés a bandával folytatódott, én viszont elosontam keresg élni. Cary jött oda hozzám
Irelanddel.
– Nem semmi volt a videó – jeg yezte meg .
Nyomorúság os pillantást vetettem rá, aztán Irelandre néztem.
– Tudod, hol van a bátyád?
– Christopher jópofizik. Gideon elment. – Bocsánatkérően vonta meg a vállát. – Meg kérte
Christophert, hog y vig yen haza.
– A fene eg ye meg . – Feltúrtam a táskámat a titkos telefon után, és g yors SMS-t küldtem:
Leszálltam. Alig várom az estét!
Vártam a választ. Amikor percek múltán sem érkezett meg , csak szorong attam a kezemben a
készüléket, várva, hog y vibráljon.
Brett oldalg ott oda hozzám.
– Kész vag yunk. Lépjünk le?
– Ja. – Irelandhez fordultam: – A következő két hétvég én nem leszek itt, de utána jöjjünk össze.
– Tartani fog om neked a helyet a naptáramban – ölelt meg .
Caryhez fordultam, és meg szorítottam a kezét.
– Kösz, hog y eljöttél.
– Hülyéskedsz? Ezer éve nem szórakoztam ilyen jól. – Ő meg Brett valami komplikált kézfog ást
váltottak. – Szép munka volt, haver. Minden elismerésem.
– Kösz, hog y eljöttél. Majd még találkozunk.
Brett a derekamra tette a kezét, és elindultunk.

17. FEJEZET

Gideon nem volt ott a Tableau One-ban. Bizonyos szempontból örültem ennek, mert nem akartam,
hog y Brett azt hig g ye: szándékosan szerveztem íg y. A kapcsolatunk felmeleg ítésére vonatkozó
reményeitől eltekintve Brett olyan ember, aki valaha fontos volt nekem, és szerettem volna, ha
barátok maradunk.

De teljesen lefog lalt annak a találg atása, vajon mit érezhet és g ondolhat most Gideon. Csak
piszkáltam az ételt, túl ideg es voltam az evéshez. Mikor Arnoldo Ricci csinos fehér séfruhájában
odaköszönt, rosszul éreztem mag am, hog y annyit otthag yok a remek vacsorájából.

A celeb főzőmester Gideon jó barátja volt. Gideon csendestársként szerepelt a Tableau One-ban, és
épp ezért választottam ezt a helyet. Ha Gideonnak bármi kételye lett volna afelől, hog y mi történt
ezen a vacsorán, íg y nyug odtan meg kérdezhette olyanoktól, akikben meg bízott.

Persze abban reménykedtem, hog y Gideon bennem is elég g é bízik ahhoz, hog y nekem is
hig g yen, de tudtam, hog y a kettőnk kapcsolatának meg vannak a mag a buktatói, amelyeknek
eg yike a kölcsönös féltékenység ünk.

– Örülök, hog y látlak, Eva – mondta Arnoldo kedves olasz akcentusával. Arcon csókolt, aztán
odahúzott eg y széket, és leült hozzánk.

A kezét nyújtotta Brettnek.
– Üdvözöllek a Tableau One-ban.
– Arnoldo nag y Six-Ninths-rajong ó – mag yaráztam. – Ő is ott volt a koncerten Gideonnal meg
velem.
Brett elhúzta a száját, miközben kezet ráztak.
– Örülök, hog y meg ismertelek. Mind a két bulit láttad?
A verekedésre célzott, Gideonnal. Arnoldo értette is.
– Ig en. Eva nag yon fontos Gideonnak.
– Nekem is fontos – markolta fel Nastro Azzurro sörét Brett.
– Hát akkor – mosolyodott el Arnoldo –, che vinca il migliore. Győzzön a jobbik.
– Huh – dőltem hátra. – Én nem eg y díj vag yok. Vag yis inkább: nem vag yok díj.
Arnoldo rám meredt. Látszott, hog y valamilyen szinten eg yetért velem. Nem hibáztattam: tudta,
hog y meg csókoltam Brettet, és látta, hog y ez milyen hatással volt Gideonra.
– Valami baj van az étellel, Eva? – kérdezte Arnoldo. – Ha ízlene, akkor üres lenne a tányérod.
– Jó nag yok az adag ok – jeg yezte meg Brett.
– Eva pedig sokat tud enni.
Brett rám nézett.
– Tényleg ?

Vállat vontam. Kezdi kapiskálni, hog y tulajdonképpen milyen keveset tudunk eg ymásról?
– Ez eg yike számos hibáimnak.
– Szerintem nem – mondta Arnoldo. – Milyen volt a videobemutató?
– Azt hiszem, jól ment – felelte Brett, és az arcomat fürkészte.
Bólintottam, mert nem akartam elrontani azt, ami ünnepnek számított a banda szempontjából.
Ami történt, meg történt. Nem kárhoztathattam Brett szándékait, leg feljebb a kivitelezést.
– Jó úton vannak a meg asztárság felé.
– Én mindig tudtam – mosolyg ott rá Arnoldo Brettre. – Már akkor meg vettem az első dalotokat
az iTuneson, amikor még az volt az eg yetlen.
– Értékelem a támog atásodat, haver – felelte Brett. – A rajong ók nélkül nem sikerülhetett volna.
– Akkor nem sikerülhetett volna, ha nem vag ytok ilyen jók – nézett rá Arnoldo. – Kértek
desszertet, ug ye? Meg még eg y kis bort.
Mikor Arnoldo hátradőlt a széken, rájöttem, hog y a g ardedám szerepét akarja eljátszani. Brettre
pillantottam, láttam a fanyar mosolyból, hog y ő is ug yanerre g ondol.
– Na – kezdte Arnoldo. – Akkor meséld csak el, mi van Shawnával, Eva.
Némán felsóhajtottam. Arnoldo leg alább szórakoztató bébiszitter.

Brett bérelt sofőrje nem sokkal tíz után rakott ki a lakásomnál. Behívtam Brettet, mert ha nem
teszem meg , az durva udvariatlanság lett volna. Némi meg lepetéssel szemlélte az épület
homlokzatát, akárcsak a kapust meg a recepciót.

– Jó melód lehet – jeg yezte meg , amikor a lift felé mentünk.
Tűsarkak kopog ása eredt a nyomomba.
– Eva!
Összerezzentem Deanna hang jára.
– Riporterveszély! – súg tam oda Brettnek, mielőtt hátrafordultam volna.
– És az rossz? – fordult hátra Brett velem eg yütt.
– Helló, Deanna – üdvözöltem a lányt erőltetett mosollyal.
– Helló! – Sötét szeme tetőtől talpig vég ig pásztázta Brettet, aztán a kezét nyújtotta: – Brett Kline,
ig az? Deanna Johnson.
– Örvendek, Deanna – kapcsolta be az elbűvölő üzemmódot Brett.
– Mit tehetek érted? – kérdeztem, miközben kezet ráztak.
– Bocs, hog y meg zavarom a randit. De nem is tudtam, hog y meg int eg yütt vag ytok, amíg nem
láttalak titeket a Vidal-rendezvényen – mosolyg ott rá Brettre. – Ezek szerint nincs harag a Gideon
Cross-szal történt összetűzés után?
Brett felvonta a szemöldökét.

– Nem tudom, miről beszél.
– Úg y hallottam, hog y volt eg y kis ütésváltás Cross-szal.
– Valakinek túl élénk a fantáziája.
Gideon beszélt volna vele? Vag y a médiaszereplés tanította meg Brettet arra, hog y bizonyos
témákat kerüljön?
Utáltam, hog y Deanna ott volt és fig yelt. Vag yis Gideont fig yelte. Ő az ig azi célpont. Én csak
könnyebben meg közelíthető vag yok.
Kényszeredetten mosolyg ott.
– Biztos rossz volt a forrás.
– Előfordul – felelte Brett könnyedén.
Deanna visszafordult hozzám.
– Ma láttam veled Gideont, Eva. A fotósom készített rólatok néhány remek felvételt. Azért
ug rottam be, hog y nyilatkozatot kérjek tőled, de most, hog y látom, kivel jöttél, mesélnél inkább a
kapcsolatod jelleg éről Brett-tel?
Hozzám intézte a kérdést, de Brett közbelépett, és meg villantotta fantasztikus mosolyát.
– Szerintem az „Arany” mindent elmond. Van a közös múlt, és van a barátság .
– Ez g yönyörű volt, köszönöm – meredt rám Deanna. Én visszabámultam rá. – Oké. Nem akarlak
feltartani benneteket. Köszönöm, hog y időt szántatok rám.
– Hog yne. – Meg fog tam Brett kezét és meg ráng attam. – Jó éjt.
A lifthez vonszoltam, és csak akkor hig g adtam le, amikor becsukódott az ajtó.
– Meg kérdezhetem, hog y eg y riportert miért érdekel annyira, hog y te kivel jársz?
Brettre meredtem. A kapaszkodókorlátnak támaszkodott, kétoldalt markolva a rudat a dereka
mellett. A póz erotikus volt, ő pedig tag adhatatlanul szexi, de a g ondolataim Gideonnál jártak. Már
alig vártam, hog y vele lehessek, hog y beszélg ethessünk.
– Gideon eg yik sértett exe.
– És ez nem indítja be benned a vészcseng őt?
Meg ráztam a fejem.
– Nem, úg y nem, mint ahog y te g ondolod.
A lift meg állt az emeletünkön, és előrementem a lakásom felé. Rossz volt elmenni Gideon ajtaja
előtt. Vajon ő is íg y érezte mag át, amikor Corinne-nal volt? Bűntudatosan, ag g odalommal telve?
Kinyitottam az ajtót, és sajnáltam, hog y Cary nem hever ott a kanapén. Úg y tűnt, nincs otthon.
Minden sötét volt. Mindig felg yújtotta a lámpákat, amikor hazaért.
Meg nyomtam a kapcsolót, s épp időben fordultam vissza, hog y lássam Brett arcát, amikor a
rejtett mennyezeti világ ítás fénybe borította a szobát. Mindig furcsa érzés volt, amikor az emberek
először döbbentek rá, hog y g azdag vag yok.
A homlokát ráncolta.

– Újra kell g ondolnom a karrierdöntéseimet.
– Nem a munkámból finanszírozom ezt az eg észet. A mostohaapám fizeti. Leg alábbis eg yelőre. –
A konyhába mentem, és eg y bárszékre dobtam a táskámat.
– Te meg Cross ug yanazokban a körökben mozog tok?
– Időnként.
– Én túlság osan kilóg ok a sorból?
A kérdés nyug talanná tett, noha érthető volt.
– Én nem a pénzük alapján ítélem meg az embereket, Brett. Kérsz valamit inni?
– Nem, kösz, jó íg y.
A kanapéra mutattam, és leültünk.
– Szóval nem tetszett a videó – tette karját a háttámlára.
– Nem mondtam ilyesmit!
– Nem is volt rá szükség . Láttam az arcodon.
– Annyira… személyes.
Elpirultam a tekintetétől.
– Minden pillanatra emlékszem veled kapcsolatban, Eva. A videó bizonyítja ezt.
– De csak azért, mert nem volt olyan sok dolog , amire emlékezhetsz – jeg yeztem meg .
– Azt hiszed, hog y nem ismerlek, pedig fog adni mernék, hog y olyan oldalaidat is láttam, amiket
Cross sohasem, és nem is fog .
– Ez fordítva is ig az.
– Meg lehet – adta be a derekát, s ujjai némán doboltak a párnán. – Holnap reg g el elvileg rohadtul
korán indulnánk, de én majd eg y későbbi járattal meg yek. Gyere velem. Seattle-ben és San
Franciscóban lépünk fel a hétvég én. Vasárnap este vissza tudsz jönni.
– Nem lehet. Más prog ramom van.
– Jövő héten San Dieg óban leszünk. Akkor g yere oda – siklott vég ig az ujja a karomon. – Olyan
lesz, mint rég en, csak éppen húszezerrel többen lesznek.
Pislog tam. Mekkora lehetett annak az esélye, hog y ug yanakkor meg yünk haza?
– Akkor épp Dél-Kaliforniában leszek. Csak Cary meg én.
– Akkor jövő hétvég én randizunk.
– Találkozunk – javítottam ki, és felálltam, amikor ő is. – Már mész is?
Közelebb lépett.
– Talán szeretnéd, ha maradnék?
– Brett…
– Na, jó – mosolyodott el szomorkásan, és a szívem meg ug rott eg y kicsit. – Akkor jövő hétvég én
találkozunk.
Eg yütt mentünk az ajtóhoz.

– Kösz, hog y elhívtál az estre – mondtam, és furcsamód sajnáltam, hog y máris elmeg y.
– Sajnálom, hog y nem tetszett a klip.
– Tetszett – fog tam meg a kezét. – Tényleg . Nag yszerű munka. Csak fura íg y kívülről látni
mag amat, tudod?
– Ig en, meg értem – fog ta meg az arcomat, és meg akart csókolni.
Elfordítottam a fejem, és íg y csak az orrunk ért össze, aztán az orra vég ig simított az arcomon. A
kölnije illata a bőre aromájával keveredve ing erelte az érzékeimet, és forró emlékeket idézett fel. A
teste közelség e fájdalmasan ismerős volt.
Valaha őrülten odavoltam érte. Azt akartam, hog y ő is ug yaníg y érezzen irántam, és most, hog y
ez meg valósult, keserédes volt a diadal.
Brett meg fog ta a felkaromat, és halkan felnyög ött. A hang ja vég ig vibrált rajtam.
– Emlékszem, milyen érzés vag y – suttog ta fojtottan. – Belülről. És alig várom, hog y meg int
érezzem.
Kezdtem g yorsabban venni a leveg őt.
– Kösz a vacsorát.
A szája az arcomat érintette.
– Hívj majd. Én mindenképp hívlak, de azért örülnék, ha néha te is jelentkeznél. Oké?
Bólintottam, és nag yot nyeltem.
– Oké.
Aztán már ott sem volt, én pedig rohantam a táskámhoz meg a titkos telefonhoz. Nem volt se
üzenet Gideontól, se nem fog adott hívás.
Fog tam a kulcsaimat és átmentem hozzá, de minden sötét és élettelen volt. Amikor beléptem,
azonnal tudtam, hog y nincs ott, még csak a művészien színesre festett üveg tálat sem kellett
meg néznem, amelybe a zsebei tartalmát szokta kirakni.
Azzal az érzéssel mentem haza, hog y valami nag yon nincs rendjén. A pultra dobtam a
kulcsaimat és a szobám felé indultam, hog y lezuhanyozzam.
A g yomromban remeg ő nyug talanság nem múlt el, még akkor sem, amikor lemostam
mag amról a nap rag acsos porát. Besamponoztam a fejemet, és vég ig g ondoltam a történteket.
Eg yre dühösebb lettem, hog y Gideon isten tudja, merre jár és mit csinál épp, ahelyett hog y itt
lenne velem, és seg ítene kibog ozni a dolg okat.
Aztán hirtelen meg éreztem.
Kimostam a szappant a szememből, meg fordultam, és meg pillantottam, amint épp belép, és
leráng atja a nyakkendőjét. Fáradtnak és elcsig ázottnak tűnt, ami sokkal jobban zavart, mint
amennyire eddig dühös voltam.
– Szia! –mondtam.
Miközben g yors, módszeres mozdulatokkal vetkőzni kezdett, vég ig eng em nézett. Diadalmas

meztelenség ében odajött mellém a zuhany alá, és mag ához szorított.
– Hé – viszonoztam az ölelését. – Mi a baj? Felzaklatott a klip?
– Gyűlölöm azt a filmet – mondta kertelés nélkül. – Meg kellett volna szűrnöm előre, amikor

rájöttem, hog y rólad szól a dal.
– Sajnálom.
Elhúzódott, és lenézett rám. A vízpárától nedves lett a haja. Ezerszer szexibb volt, mint Brett. És

milliószor mélyebben érzett irántam – én pedig iránta.
– Corinne hívott, épp a klip vég e előtt. Hisztérikus volt. Ag g ódni kezdtem, és elmentem hozzá.
Mély léleg zetet vettem, hog y leküzdjem a féltékenység i rohamot. Semmi jog om nem volt íg y

érezni, főleg azután, hog y én meg Brett-tel voltam.
– És mi történt?
Szelíden hátrahajtotta a fejem.
– Hunyd le a szemed.
– Beszélj, Gideon.
– Mindjárt. – Miközben a hajamat öblítette, folytatta: – Azt hiszem, rájöttem, mi a probléma.

Antidepresszánsokat szed, de nincs jól beállítva.
– Ó, jaj.
– Elvileg be kellett volna számolnia az orvosának arról, hog y van, de észre sem vette, milyen

bizarrul viselkedik. Órákig kellett beszélnem hozzá, mire felfog ta, és mire rájöttünk az okára.
Kihúztam mag am, és meg töröltem a szemem. Próbáltam visszanyomni a bosszúság omat, hog y

eg y másik nő sajátítja ki mag ának a pasim fig yelmét. Nem tartottam lehetetlennek azt sem, hog y
az eg ész csak színjáték, amivel mag a mellett akarja tartani Gideont.

Gideon a helyemre állt a vízsug ár alá. A víz vég ig csorg ott fantasztikus testén, a kemény
izomköteg eken.

– És most mi lesz? – kérdeztem.
Komoran vállat vont.
– Holnap elmeg y az orvoshoz, és meg beszéli vele, hog y abbahag yja a g yóg yszert, vag y kap
helyette valami mást.
– És neked vele eg yütt kell vég ig csinálnod? – kérdeztem panaszosan.
– Nem vag yok felelős érte – nézett a szemembe, és szavak nélkül is tudtam, hog y meg érti a
félelmeimet, ag g odalmaimat, a dühömet. Ahog y mindig is meg értett. – És ezt meg is mondtam
neki. Aztán felhívtam Giroux-t , és neki is meg mondtam, hog y jöjjön és veg ye g ondjaiba a
feleség ét.
A samponja után nyúlt, amely eg y üveg polcon állt a többi személyes holmijával eg yütt. Szinte
azonnal beköltöztette a dolg ait hozzám, amint belementem, hog y randizzunk, de ug yanúg y ő is
felszerelte a lakását az én mindennapi tárg yaimmal.

– De valaki provokálta, Eva. Deanna járt nála korábban a fotókkal, amelyeket rólad meg rólam
készített a videopremieren.

– Remek – morog tam. – Ez meg mag yarázza, hog y Deanna miért lesett rám lent.
– Tényleg ezt tette? – dorombolta Gideon vészjóslóan, mire rög tön sajnálni kezdtem Deannát…
eg y másodpercig . Tudtam, hog y a saját sírját ássa.
– Nyilván rólad is voltak képei Corinne lakásánál, azzal meg eng em akart herg elni – fontam
karba a kezem. – Nag yon rád szállt.
Gideon visszadug ta a fejét a víz alá, hog y leöblítse, és meg feszült a bicepsze, ahog y a hajába túrt.
Arcátlanul, erotikusan, csodálatosan férfias volt.
Meg nyaltam a számat, és az exeivel kapcsolatos bosszúság om ellenére is felizg ultam.
Kinyomtam eg y kicsit a tusfürdőjéből a tenyerembe. Aztán vég ig simítottam a mellkasán.
Felhördült, és lenézett rám.
– Imádom a kezed érintését mag amon.
– Az jó, mert úg ysem bírom meg állni, hog y ne érjek hozzád.
Gyeng éd tekintettel hozzáért az arcomhoz. Kutatón nézett rám, talán a „dug j meg ” tekintetet
kereste. De most nem láthatta rajtam. Persze kívántam őt mindig , de azt is élvezni akartam, hog y
eg yszerűen csak eg yütt vag yunk. Noha ez nem volt eg yszerű, amikor majd’ meg őrjített.
– Annyira kellett ez – mondta. – Hog y veled lehessek.
– Elég sok minden zúdul ránk mostanság , nem ig az? Eg y pillanatig sem lazíthatunk. Ha valami
elmúlik, jön más. – Ujjaim heg yével vég ig jártam hasizma kemény dombjain. Felzümmög ött
köztünk a vág y, és csodálatos érzés volt ilyen közel lenni valakihez, aki ennyire drág a és
nélkülözhetetlen. – De azért jól meg vag yunk, nem?
Ajka a homlokomat érintette.
– Szerintem remekül boldog ulunk. De már alig várom, hog y holnap elvig yelek. El innen, távol
mindenkitől, ahol csak az enyém vag y.
Elmosolyodtam. Tetszett a g ondolat. – Én is alig várom.

Felébredtem, amikor Gideon felkelt. Pislog va észleltem, hog y a tévé még mindig be van kapcsolva,
bár hang nélkül. Hozzábújva aludtam el, kiélvezve, hog y vég re kettesben lehetünk a kényszerből
külön töltött hosszú órák után.

– Hova mész? – suttog tam.
– Lefeküdni – érintette meg az arcomat. – Elnyomott az álom.
– Ne menj.
– Ne kérd, hog y maradjak.
Felsóhajtottam. Meg értettem a félelmét.

– Szeretlek.
Gideon fölém hajolt és meg csókolt.
– Ne felejtsd el betenni az útleveledet a táskádba.
– Nem fog om elfelejteni. Biztos, hog y ne vig yek semmi mást?
– Semmit. – Újra meg csókolt, ezúttal hosszabban.
Aztán elment.

Világ os dzsörzé átkötős ruhát vettem fel pénteken, ami munkához is meg repüléshez is alkalmas.
Fog almam sem volt, hová akar vinni Gideon, de leg alább kényelmesen leg yek öltözve.

Amikor beértem az irodába, Meg umi éppen telefonált, úg yhog y csak integ ettünk eg ymásnak, és
eg yenesen az asztalomhoz indultam. Ms. Field állt meg mellettem, amikor épp leültem.

A Waters Field & Leaman üg yvezető elnöke erőteljesnek és mag abiztosnak tűnt halványszürke
nadrág kosztümjében.

– Jó reg g elt, Eva – mondta. – Kérem, szóljon majd Marknak, hog y ug orjon be az irodámba, ha
beért.

Bólintottam, és meg csodáltam a háromsoros fekete g yöng y nyakláncot.
– Rendben.
Mikor öt perc múlva átadtam Marknak az üzenetet, meg csóválta a fejét.
– Fog adni mernék, hog y nem kaptuk meg az Adrianna Vineyards-üzletet.
– Úg y g ondolod?
– Utálom az ilyen nyavalyás „adj uramisten, de rög tön” ajánlatkéréseket. Az ilyeneknek nem
tapasztalat és szakértelem kell, hanem olyan üg ynökség , amely elég mohó ahhoz, hog y olcsón is
hajlandó leg yen adni mag át.
Annak idején minden mást félbehag ytunk, hog y tartani tudjuk a határidőt az ajánlatkérésre,
amelyet azért nyert meg Mark, mert a King sman Vodka biznisszel olyan remekül teljesített.
– Úg y kell nekik – mondtam.
– Tudom, de akkor is… Én mindent meg akarok nyerni. Drukkolj, hog y ne leg yen ig azam.
Biztatóan feltartottam a hüvelykujjamat, ő pedig elindult Christine Field irodája felé.
Meg csörrent az asztali telefonom, épp amikor felálltam, hog y szerezzek eg y kávét a konyhából.
– Mark Garrity irodája – szóltam bele. – Itt Eva Tramell.
– Eva, drág ám!
Fújtam eg yet, mikor meg hallottam anyám könnyes hang ját.
– Szia, anya. Hog y vag y?
– Hajlandó vag y találkozni velem? Esetleg ebédelhetnénk eg yütt?
– Persze. Ma?

– Ha lehet. – Zokog ásszerűen szívta be a leveg őt. – Tényleg muszáj találkoznunk.
– Oké – szorult g örcsbe a g yomrom. Nem szerettem anyámat ilyen feldúltnak hallani. – Érted
menjek valahová?
– Majd mi felveszünk Clancyvel. Délben szoktál ebédelni, ig az?
– Ig en. A ház előtt várlak.
– Jó. – Elhallg atott. – Szeretlek.
– Tudom, anyu. Én is szeretlek.
Letettük, és bambán meredtem a készülékre. Vajon merre tart a családunk?
Gyors SMS-t küldtem Gideonnak, hog y nem tudunk eg yütt ebédelni, mert helyre kell hoznom a
kapcsolatomat anyámmal.
Éreztem, hog y kelleni fog az a kávé, úg yhog y elindultam a konyhába.

Pontosan délben álltam fel az asztalomtól, és lementem az előcsarnokba. Ahog y haladt előre a nap,
eg yre izg atottabb lettem attól, hog y elutazunk Gideonnal. Messzire Corinne-tól, Deannától, Brett-
től.

Alig haladtam át a biztonság i forg ókorláton, amikor meg pillantottam. Jean-Francois Giroux a
biztonság i pultnál állt. Félreismerhetetlenül látszott rajta, hog y európai, és mellesleg roppant
vonzó is volt. Hullámos sötét haja hosszabb, mint a képeken, az arca sápadtabb, a szája keményebb.
Szemének halványzöldje sokkal mellbevág óbbnak tűnt élőben, még ha körben vörös volt is a
fáradtság tól. A lábánál álló kis bőröndből ítélve eg yenesen a repülőtérről jött ide, a Crossfire-be.

– Mon dieu. Ilyen lassúak a liftek ebben a házban? – kérdezte a biztonság i őrtől ropog ós francia
akcentussal.

– Lehetetlen, hog y húsz percig tartson fentről leérni.
– Mr. Cross már útban van – felelte az őr szenvtelenül.
Mintha meg érezte volna a tekintetemet, Giroux felém fordította a fejét, és összehúzta a szemét.
Elindult felém. Az öltönye szűkebb fazonú volt, mint Gideoné, keskenyebb a csípőnél és vádlinál.
Túlság osan is makulátlannak és rideg nek láttam, olyan embernek, aki a szabályok betartásának
kikényszerítésével irányít.
– Eva Tramell? – kérdezte. Meg döbbentett, hog y felismer.
– Mr. Giroux… – nyújtottam a kezem.
Elfog adta, aztán váratlan fordulattal kétfelől arcon csókolt. Futó, szórakozott puszi volt, de nem
ez a lényeg . Még eg y franciától is furcsa g esztus volt ez eg y vadideg ennel szemben.
Amikor hátrahőköltem, felvonta a szemöldökét.
– Lenne eg y kis ideje beszélni velem? – kérdezte, és még mindig fog ta a kezem.
– Attól tartok, hog y ma semmiképp sem – húzódtam el óvatosan. Elveg yülhettem a körülöttem

nyüzsg ő tömeg ben, de Deannával a nyomomban íg y is vig yáznom kellett, hog y kivel
mutatkozom. – Most ebédmeg hívásom van, munka után pedig azonnal indulnom kell.

– Akkor holnap?
– Elutazom a hétvég ére. Leg korábban hétfőn.
– Elutazik. Cross-szal?
Félrebillentett fejjel vettem szemüg yre, és próbáltam olvasni benne.
– Ez nem tartozik mag ára, de csakug yan.
Azért mondtam el az ig azság ot neki, hog y tudja: Gideonnak van eg y nő az életében, aki nem
Corinne.
– Nem zavarja mag át – folytatta Giroux, érzékelhetően hűvösebben –, hog y a feleség emet
használta fel, hog y mag át féltékennyé teg ye és visszaédesg esse?
– Gideon azt akarta, hog y barátok maradjanak Corinne-nal. És a barátok olykor lehetnek eg yütt.
– Mag a ug yan szőke, de nem lehet olyan naiv, hog y ezt elhig g ye.
– Mag a ug yan ideg es – vág tam vissza –, de nem lehet olyan ostoba, hog y ne tudja, mekkora
seg g fej.
Meg éreztem Gideon jelenlétét, még mielőtt a karomra tette volna a kezét.
– Kérjen bocsánatot, Giroux – szólt közbe veszedelmes nyug alommal. – De őszintén.
Giroux olyan dühödt és meg vető pillantást lövellt rá, hog y feszeng eni kezdtem.
– Nem túl ízléses, hog y meg váratott, Cross, még a mag a mércéjével sem.
– Ha szándékos sértés volt, akkor úg yis tudja – keskenyedett vonallá Gideon szája. – Halljam azt a
bocsánatkérést, Giroux. Én mindig udvarias és tisztelettudó voltam Corinne-nal. Mag a is adja meg
ug yanezt Evának.
Ha valaki messziről látta, lazának és nyug odtnak hihette, de én éreztem benne a harag ot.
Mindkettőjükben éreztem – az eg yikben jeg es hideg ség g el, a másikban fortyog va, s a feszültség
pillanatról pillanatra nőtt. Mintha összeszűkült volna körülöttünk a tér, pedig az előcsarnok nem
csak nag yon tág as volt, de iszonyú mag as is.
Mivel tartottam tőle, hog y ütésváltásra kerülhet sor, hiába vannak annyian, odanyúltam és
meg fog tam Gideon kezét, aztán g yeng éden meg szorítottam.
Giroux tekintete összekulcsolt kezünkre szeg eződött, aztán rám.
– Pardonnez-moi – hajtott fejet könnyedén felém. – Mag a semmiben sem hibás.
– Nem akarunk feltartani – morog ta oda nekem Gi-deon, és hüvelykujjával meg simog atta a
kézfejemet.
Nekem azonban nem nag yon akarózott elmennem.
– Mag ának a feleség e mellett kellene lennie – mondtam Giroux-nak.
– Neki kellene mellettem lennie – javított ki.
Emlékeztettem mag am, hog y Giroux nem jött Corinne után, amikor az elhag yta. A házasság a

rendbetétele helyett azzal fog lalkozott, hog y Gideonra kenje az eg észet.
– Eva! – kiáltotta anyám, aki bejött, hog y meg keressen. Drapp Louboutin cipőt viselt, hozzáillő

árnyalatú pántos selyemruhával. A sötét márvány előcsarnokban valóság g al világ ított.
– Menj csak, ang yalka – mondta Gideon. – Eg y perc, Giroux.
Tétováztam, mielőtt elindultam volna.
– Ég önnel, monsieur Giroux.
– Miss Tramell – felelte, elszakítva pillantását Gideontól. – A viszontlátásra.
Elmentem, mert nem volt más választásom, de nem nag yon volt ínyemre a dolog . Gideon

meg előzött abban, hog y útját álljam anyámnak, és láttam az arcán az ag g odalmat.
De a tekintete meg nyug tatott. Észrevettem benne azt a lappang ó erőt és kérlelhetetlen

önuralmat, amit az első találkozásunkkor. El tud bánni Giroux-val. El tud bánni bárkivel.
– Kellemes ebédet! – mondta Gideon, és arcon csókolta anyámat, aztán kemény csókot nyomott a

számra.
Néztem, ahog y elmeg y, és nyug talanított az az intenzitás, amellyel Giroux fig yelte a

visszatérését.
Anyám belém karolt, és ezzel mag ára vonta a fig yelmemet.
– Szia – mondtam, és próbáltam elhesseg etni rossz érzéseimet. Vártam, hog y meg kérdezi, nem

jönnek-e a fiúk is, mivel imádott g azdag és jóképű férfiak társaság ában lenni, de nem kérdezte
meg .

– Te meg Gideon próbáljátok rendbe hozni a dolg aitokat? – érdeklődött.
– Ig en.
Vég ig néztem rajta, mielőtt átmentem előtte a forg óajtón. Törékenyebbnek tűnt, mint valaha, és
szeméből hiányzott a szokásos csillog ás. Vártam, hog y csatlakozzon hozzám odakint, s érzékeim
küszködve próbáltak alkalmazkodni az utca zajos, nyüzsg ő hőség éhez a benti csend és hűvös után.
Rámosolyog tam Clancyre, aki kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját.
– Jó napot, Clancy!
Miközben anyám kecsesen becsusszant a hátsó ülésre, Clancy visszamosolyg ott. Vag y leg alábbis
azt hiszem, hog y mosoly volt. Mintha meg rándult volna a szája.
– Hog y van? – kérdeztem.
Válaszul bólintott.
– És mag a?
– Meg lehetősen.
– Minden rendben lesz – mondta, amikor beültem anyám mellé. És ezt sokkal mag abiztosabban
mondta, mint ahog y én éreztem.

Az ebéd első perceit kényelmetlen csendben töltöttük. A New American bisztró, amelyet anyu
választott, napfényben fürdött, s ez csak kihang súlyozta a köztünk vibráló feszültség et.

Vártam, hog y anyám kezdeményezzen, hisz ő akart beszélg etni. Nekem is reng eteg
mondanivalóm lett volna, de először tudni akartam, mik a prioritásai. A bizalom, amely meg tört,
amikor nyomkövetőt tetetett a Rolexembe? Vag y az, hog y meg csalta Stantont apuval?

– Gyönyörű óra – nézett az új darabra a csuklómon.
– Kösz – takartam el védelmezőn a kezemmel. Felbecsülhetetlen értékű volt számomra, mélyen
személyes. – Gideontól kaptam.
Rémültnek tűnt.
– Ug ye nem szóltál neki a nyomkövetőről?
– Mindent el szoktam neki mondani, anya. Nincsenek titkaink eg ymás előtt.
– Neked talán nincsenek. És neki?
– Szilárd a kapcsolatunk – feleltem mag abiztosan. – És napról napra erősebb.
– Ó – bólintott, és rövid fürtjei meg lebbentek. – Ez… csodálatos, Eva. Biztosan jól g ondoskodik
majd rólad.
– Már most is azt teszi, úg y, ahog y én szeretném, és ennek semmi köze a pénzéhez.
Anyám szája meg feszült keserű szavaim hallatán. Nem ráncolta a homlokát – ilyet sose tett, mert
féltette a bőrét.
– Ne vedd ennyire könnyen ezt a pénzdolg ot, Eva. Sosem tudhatod, mikor lesz rá szükség ed.
Feltámadt bennem az ing erültség . Ő mindig is a pénzt tette az első helyre, bárkit bántott is meg
ezzel – többek közt az apámat.
– Nem veszem könnyen – ellenkeztem. – Csak épp nem hag yom, hog y irányítsa az életemet. És
mielőtt valami olyat találnál mondani, hog y persze, te könnyen beszélsz, biztosíthatlak, hog y ha
Gideon az utolsó centjét is elvesztené, akkor is mellette maradnék.
– Túl okos ahhoz, hog y mindent elveszítsen – felelte anyám feszesen. – És ha eg y kis szerencséd
van, soha nem fog olyasmi történni veled, ami anyag ilag tönkretenne.
Kétség beesetten sóhajtottam fel.
– Tudod jól, hog y ebben sosem fog unk eg yetértésre jutni.
Szépen manikűrözött keze az evőeszközt babrálta.
– Látom, harag szol rám.
– Tudatában vag y annak, hog y apa szerelmes beléd? Úg y maradt, és nem tud továbblépni.
Szerintem soha nem fog meg nősülni. Soha nem lesz eg y állandó nő az életében, aki g ondoskodna
róla.
Anyám nag yot nyelt és eg y könnycsepp csordult le az arcán.
– Ne merészelj sírni – hajoltam előre. – Ez nem rólad szól. Itt nem te vag y az áldozat.
– Nekem talán nem szabad fájdalmat éreznem? – vág ott vissza, keményebben, mint amilyennek

valaha is hallottam. – Nem sirathatok meg eg y összetört szívet? Én is szeretem apádat. Bármit
meg adnék érte, hog y boldog leg yen.

– Nem szereted elég g é.
– Mindent, amit tettem, szerelemből tettem. Mindent – nevetett keserűen. – Istenem… Nem is
tudom, hog yan vag y képes velem lenni, amikor ilyen rossz véleménnyel vag y rólam.
– Az anyám vag y, és mindig mellettem álltál. Mindig próbáltál védelmezni, még ha nem is
mindig a meg felelő módon. Szeretlek tég ed is, meg apát is. Ő jó ember, aki meg érdemli, hog y
boldog leg yen.
Reszketeg en ivott eg y korty vizet.
– Ha te nem lennél, talán jobb lett volna, ha soha nem is találkozunk. Mindketten boldog abbak
lennénk. De ezen most már nem lehet seg íteni.
– Vele kéne lenned. Boldog g á kéne tenned. Úg y tűnik, te vag y az eg yetlen nő, aki képes lehet
erre.
– Az lehetetlen – suttog ta.
– De miért? Mert nem g azdag ?
– Ig en – nyúlt a nyakához. – Mert nem g azdag .
Micsoda brutális őszinteség ! Összeszorult a szívem. Anyám szemében olyan üresség honolt,
amilyet még sosem láttam. Miért van ilyen kétség beesetten nag y szükség e a pénzre? Vajon
meg tudom vag y meg értem valaha is?
– De hát te g azdag vag y. Az nem elég ?
A három válás során többmilliós személyes vag yont halmozott fel.
– Nem.
Hitetlenkedve meredtem rá. Elfordította a tekintetét, s háromkarátos g yémánt fülbevalói
szivárványszínekkel szórták szét a fényt.
– Ezt te nem értheted.
– Mag yarázd meg , anya. Kérlek.
Visszanézett rám.
– Talán majd eg yszer. Amikor nem vag y ennyire dühös rám.
Hátradőltem, és éreztem, hog y kezdődik a fejfájás.
– Hát, jó. Azért vag yok dühös, mert nem értem, te pedig nem vag y hajlandó elmag yarázni, mert
dühös vag yok. Íg y nem jutunk sehova.
– Ne harag udj, drág ám – mondta esdeklő pillantással. – Ami apád meg köztem történt…
– Victor. Miért nem nevezed soha a nevén?
Összerezzent.
– Meddig akarsz még büntetni? – kérdezte csendesen.
– Nem akarlak büntetni. Eg yszerűen csak nem értem.

Őrület volt, hog y ott ültünk eg y napfényes, forg almas, emberekkel teli helyen, és a fájdalmas
személyes szennyesünket tereg ettük. Jobb lett volna, ha hozzá meg yünk, a Stantonnal közös
lakásukba. De, g ondolom, kellett neki a nyilvánosság védelme, nehog y túlság osan elrag adtassam
mag am.

– Hallg ass ide – mondtam elcsig ázottan. – Cary meg én kiköltözünk a lakásból, és szerzünk
valamit önerőből.

Anyám válla kieg yenesedett.
– Micsoda? Miért? Lég y észnél, Eva! Erre semmi szükség …
– De ig en. Nathan nincs többé. És Gideon meg én többet szeretnénk eg yütt lenni…
– És ennek mi köze van ahhoz, hog y el akarsz költözni? – telt meg könnyel anyám szeme. –
Nag yon sajnálom, Eva. Mi mást mondhatnék erre?
– Ennek semmi köze hozzád, anyu – simítottam a hajam a fülem mög é, hog y ne sírjam el
mag am. – Oké, ha őszinte akarok lenni, zavar, hog y ott élek Stanton lakásában azok után, ami
közted meg apa között történt, de ennél többről van szó. Gideon meg én össze akarunk költözni. És
az a log ikus, ha tiszta lappal indulunk eg y új helyen.
– Összeköltözni? – Anyám könnyei eg y csapásra felszáradtak. – Házasság nélkül? Eva, ne tedd! Ez
vég zetes hiba lenne. És mi lesz Caryvel? Te hoztad ide, New Yorkba.
– És velem is fog maradni. – Nem volt kedvem meg említeni neki, hog y Carynek még nem
vázoltam a Gideonnal eg yütt lakás tervét, de biztos voltam benne, hog y nem fog ja ellenezni.
Többet lehetnénk eg yütt, és a lakbér is kevesebb, ha harmadoljuk. – Hárman leszünk.
– Nem élhetsz eg yütt eg y olyan férfival, mint Gideon Cross, ha nem vag y a feleség e – hajolt előre
anyám. – Ebben a dolog ban muszáj hallg atnod rám. Várd meg a g yűrűt.
– Nekem nem sürg ős férjhez menni – mondtam, miközben titkon meg dörg öltem a
hüvelykujjammal a g yűrűm hátulját.
– Szentség es isten – csóválta a fejét anyám. – Miket beszélsz? Hisz szereted.
– Korai lenne. Túl fiatal vag yok.
– Huszonnég y éves vag y. Ez a leg jobb kor – húzta ki mag át anyám eltökélten. Ez eg yszer nem
bántam, mert leg alább visszatért belé az élet. – Nem fog om hag yni, hog y tönkretedd mag ad, Eva.
– Anya…
– Nem. – Szemébe számító csillog ás költözött. – Hig g y nekem, és lassíts. Majd én elintézem.
Jesszusom. Cseppet sem volt meg nyug tató, hog y Gideon oldalán áll a házasság kérdésében, nem
az enyémen.

18. FEJEZET

Még mindig anyám járt az eszemben, amikor ötkor kimentem a Crossfire-ból. A Bentley ott várt a
járdaszélen, és amikor odamentem, Ang us kiszállt, és rám mosolyg ott.

– Jó estét, Eva.
– Jó napot – mosolyog tam vissza. – Hog y van, Ang us?
– Remekül. – Meg kerülte a kocsi hátulját, és kinyitotta nekem a hátsó ajtót.
Az arcát fig yeltem. Vajon mennyit tud Nathanről meg Gideonról? Tudhat annyit, mint Clancy?
Vag y akár még többet is?
Becsusszantam a hűvös ülésre, előszedtem a telefonomat, és Caryt hívtam. Hang postára
futottam, úg yhog y hang üzenetet hag ytam: – Csak szólok, hog y a hétvég ére elutazom. És
g ondolkozz el azon, hog y Gideonnal eg yütt költözzünk át valahová, aztán majd meg beszéljük, ha
hazajöttem. Valami új helyre, amelyet mind meg eng edhetünk mag unknak. Mondjuk, neki nem
nag yon kell ag g ódnia emiatt – tettem hozzá, mert elképzeltem, milyen arcot fog vág ni erre Cary. –
Oké, ha kellek, és nem érsz el a mobilon, küldj e-mailt. Szeretlek.
Épp kinyomtam a telefont, amikor kinyílt az ajtó, és Gideon ült be mellém.
– Szia, nag yfiú!
Elkapta a hátamat és a nyakamat, és meg csókolt, ajka az enyémre tapadt. Nyelve belenyalt a
számba, meg ízlelt, és a g ondolataim azonnal meg torpantak. Mikor eleng edett, leveg őért
kapkodtam.
– Szia, ang yalka – mondta rekedten.
– Tyűha.
Felkunkorodott a szája széle.
– Milyen volt az ebéd anyáddal?
– Nem is tudom. Elég fura.
Ang us beült a helyére, és elindultunk.
– Fura? – kérdezett vissza Gideon. – Vag y kellemetlen?
– Mindkettő – néztem ki a sötétített üveg en, miközben lassítottunk a forg alom miatt. A járda tele
volt emberekkel, de ők g yorsan haladtak. Csak az autóforg alom dug ult be. – Annyira csak a pénzre
koncentrál. Ez persze nem újdonság , de ahhoz vag yok szokva, hog y úg y tesz, mintha ez eg yszerű
józanság lenne, törekvés az anyag i biztonság ra. De ma… szomorúnak tűnt. Lemondónak.
Gidoen csillapítóan simog atta a kézfejemet.
– Talán bűntudata van a félrelépés miatt.
– Kellene, hog y leg yen. De szerintem nem erről van szó. Valami más lehet, csak azt nem tudom,
mi.

– Akarod, hog y kiderítsem?
Ránéztem, de nem válaszoltam azonnal.
– Ig en, akarom. De eg y kicsit fázom is tőle. Utánanéztem már neked, dr. Lucasnak, Corinne-nak…
Emberek titkait bányászg atom ahelyett, hog y eg yenesen meg kérdezném tőlük.
– Akkor kérdezd meg őt is – felelte a mag a tárg yilag os férfi módján.
– Már meg tettem. Mire azt mondta, hog y majd akkor mondja el, ha nem leszek olyan dühös.
– Nők! – morog ta Gideon meleg derűvel a tekintetében.
– Giroux mit akart? Tudtad, hog y jön?
Gideon meg rázta a fejét.
– Valakit muszáj hibáztatnia a házasság a csődjéért, és én kézenfekvő választás vag yok.
– Miért nem hag yja abba a vádaskodást és próbálja inkább helyrehozni az életüket? El kéne
menniük tanácsadásra.
– Vag y el kéne válniuk.
Meg merevedtem.
– Hát ezt akarod?
– Tég ed akarlak – dorombolta, és eleng edte a kezemet, hog y az ölébe húzhasson.
– Vadállat.
– Pedig még sejtelmed sincs róla, milyen ördög i terveim vannak veled a hétvég ére.
Izzó pillantása alatt a g ondolataim eg yszeriben sokkal bujább irányba kalandoztak. Éppen
mag amhoz húztam a fejét eg y csókra, amikor a Bentley elfordult, és hirtelen sötét lett.
Körülnéztem és láttam, hog y eg y g arázsban vag yunk. Két szintet jártunk vég ig , aztán beálltunk
eg y helyre, majd azonnal ki is álltunk. Nég y másik hasonló fekete Bentley terepjáróval eg yütt.
– Mi folyik itt? – kérdeztem, amikor újra a kijárat felé indultunk, két Bentleyvel előttünk és
kettővel mög öttünk.
– Eg y kis meg tévesztés – bökte meg orrával a nyakamat Gideon.
Kimentünk a forg alomba, és különböző irányokba szóródtunk szét.
– Valaki követ bennünket? – kérdeztem.
– Eg yszerű elővig yázatosság . – Gideon fog a g yeng éden a bőrömbe mélyedt. Meg keményedtek a
mellbimbóim. Meg támasztotta a hátamat az eg yik kezével, a másikkal pedig a mellemet
simog atta. – Ez a hétvég e csak a miénk.
Épp mélyen és buján meg csókolt, amikor eg y újabb g arázsba hajtottunk be. Beálltunk valahová,
és kinyílt az ajtó. Éppen próbáltam rájönni, hog y mi történik, amikor Gideon már lendítette a lábát,
és velem a karjában kiszállt, hog y azonnal beszálljon a mellettünk álló kocsiba.
Eg y percen belül már ismét úton voltunk, s a Bentley előttünk haladt a forg alomban, aztán
elfordult az ellenkező irányba.
– Ez kész őrület – mondtam. – Azt hittem, elhag yjuk az ország ot.

– Azt csináljuk. Bízz bennem.
– Bízom.
Gyeng éden nézett rám.
– Tudom.
Többször már nem álltunk meg a repülőtérig . Rövid biztonság i ellenőrzés után eg yenesen az
aszfaltra g ördültünk, és Gideon előtt mentem fel az eg yik mag áng épe lépcsőjén. A kabin fényűző
volt, még is visszafog ottan eleg áns, jobb oldalon kanapéval, baloldalt asztallal és székekkel. A
lég iutas-kísérő jóképű fiatal fiú volt fekete öltönynadrág ban és Cross Indutries emblémás
mellényben, rajta névtábla. Eric.
– Jó estét, Mr. Cross, Miss Tramell – üdvözölt minket Eric mosolyog va. – Óhajtanak valamit inni
felszállás előtt?
– Áfonyalét és King smant kérnék – mondtam.
– Ug yanazt nekem is – felelte Gideon, miközben levette a zakóját, és odaadta Ericnek, aki
meg várta, hog y Gideon kibújjon a mellényéből és a nyakkendőjéből is.
Élvezettel fig yeltem, még füttyentettem is eg yet, a biztonság kedvéért.
– Máris kezd tetszeni ez az utazás.
– Ang yalka – csóválta a fejét nevető szemmel.
Eg y kék eg yenruhás férfi szállt fel a g épre. Meleg en üdvözölte Gideont, aztán meg rázta a kezem,
amikor Gideon bemutatott, majd az útleveleinket kérte. Éppoly hamar el is tűnt, mint ahog y jött,
és a kabinajtó bezárult. Bekötöttük mag unkat az asztalnál, és a repülő nekiindult a kifutópályának.
– Elárulnád, hová tartunk? – emeltem koccintásra az italomat.
Hozzáérintette kristálypoharát az enyémhez.
– Nem akarod, hog y inkább meg lepetés leg yen?
– Attól füg g , hog y mennyi idő alatt érünk oda. Lehet, hog y beleőrülök a kíváncsiság ba, mielőtt
leszállunk.
– Szerintem túlság osan el leszel fog lalva ahhoz, hog y ezen g ondolkozz – kunkorodott felfelé a
szája. – Elvég re most is járművön vag yunk.
– Ó – néztem hátra, a kis ajtókra a g ép farában. – Mennyi időnk van?
– Több óránk – dorombolta.
Behajlottak a lábujjaim.
– Ó, nag yfiú. Annyi mindent fog ok veled csinálni.
Meg rázta a fejét.
– Elfelejtetted, hog y ez az én hétvég ém, amikor én csinálok veled azt, amit csak akarok. Ez volt
az eg yezség .
– Útközben? De hát ez nem ig azság os.
– Ezt már mondtad.