Sylvia Day - 3. Egymásba fonódva

– Akkor is ig az volt.
Még szélesebb lett a mosolya, és kortyolt az italából.
– Amint a kapitány meg adja az eng edélyt, hog y felálljunk, azt akarom, hog y azonnal menj a
hálószobába, és vetkőzz le. Aztán feküdj az ág yra, és várj rám.
Felvontam a szemöldökömet.
– Nag yon tetszik neked a g ondolat, hog y meztelenül hempereg ve várjam, hog y meg dug j.
– Hát persze. Úg y emlékszem, neked is voltak ilyen fantáziáid velem kapcsolatban.
– Hmmm. – Ittam eg y kortyot én is, és élveztem, ahog y a vodka simán, jég hideg en folyik vég ig a
torkomon, hog y aztán meleg íteni kezdje a g yomromat.
A g ép beállt utazómag asság ba, és a kapitány bejelentette, hog y kicsatolhatjuk mag unkat.
Gideon rám nézett. Na? Szaladj már!
Összehúzott szemmel meredtem rá. Felálltam, és fog tam az italt. Nem siettem el, provokálni
akartam. És mag amat is felizg atni. Szerettem kiszolg áltatva lenni neki. Imádtam azt is, ahog y
elveszti a fejét miattam, de nem tag adhattam, hog y az önuralma izg at leg inkább. Tudtam, milyen
tökéletes lehet ez a kontroll, s épp emiatt tökéletesen meg bíztam benne. Úg y g ondoltam, nincs
olyan, amit ne tennék meg neki.
Amikor beléptem a hálókabinba, és meg láttam a fehér paplanra takarosan elhelyezett vörös
selyemvelúr kötelékeket, éreztem, hog y ezt a meg g yőződésemet hamarosan ig encsak próbára fog ja
tenni.
Mire hátranéztem, Gideon már eltűnt. Üres pohara állt csak az asztalon, s a jég kockák
g yémántként csillantak meg a fényben.
Meg lódult a szívverésem. Bementem a hálóba, és ledöntöttem a maradék vodkát. Nem bírtam
elviselni, ha leszorítanak szex közben, hacsak nem Gideon csinálta. A kezével vag y izmos teste
puszta súlyával. De ennél tovább sosem mentünk. És nem voltam biztos benne, hog y képes lennék
rá.
Letettem üres poharamat az éjjeliszekrényre, s kissé meg remeg ett a kezem. Nem tudtam, hog y a
félelemtől vag y az izg alomtól.
Tudtam, hog y Gideon sosem bántana. Nag yon keményen dolg ozott azért, hog y ne féljek tőle. De
mi van, ha csalódást okozok neki? Mi van, ha nem tudom meg adni neki azt, amire vág yik?
Korábban már említette a kikötözést, és az eg yik kedvenc fantáziája az, hog y kifeszít,
mag atehetetlen vag yok, és úg y tesz mag áévá. Meg értettem ezt a vág yat, az ig ényt, hog y teljesen
birtokoljon. Én is éreztem ilyet vele kapcsolatban.
Levetkőztem. Lassúak, meg fontoltak voltak a mozdulataim, mert már íg y is vadul lüktetett a
pulzusom. Szinte ziháltam, és fájdalmasan éles volt bennem a várakozás. Felakasztottam a
ruháimat eg y fog asra a kis szekrényben, aztán az ág yra másztam. A kezembe vettem a kötözőt, s
kétkedve vizsg álg attam, amikor Gideon belépett.

– Nem feküdtél le – mondta szelíden, és bezárta mag a mög ött az ajtót.
Felmutattam a köteléket.
– Csináltattam, csakis neked – jött közelebb, és már g ombolta az ing ét. – A vörös a te színed.
Gideon éppolyan lassan vetkőzött, mint az előbb én, lehetőség et adva rá, hog y értékeljem
kivillanó bőre minden eg yes nég yzetcentiméterét. Pontosan tudta, hog y izmainak hullámzása
barna bőrének durva selyme alatt valóság os afrodiziákum a számomra.
– Készen állok én erre? – tettem fel halkan a kérdést.
Nem vette le rólam a tekintetét, miközben kibújt a nadrág jából. Ott állt előttem eg y szál
bokszeralsóban, elöl kidudorodott a farka.
– Sosem lesz több, mint amennyit elbírsz, ang yalka. Ezt meg íg érem.
Nag y léleg zetet vettem és lefeküdtem, a bilinccsel a hasamon. Odajött, arca meg feszült a
vág ytól. Leült mellém az ág yra, a szájához emelte a kezemet, meg csókolta a csuklómat.
– Nag yon g yors a pulzusod.
Bólintottam, mert nem tudtam, mit mondjak.
Meg fog ta a bilincseket, és üg yesen kioldotta a vörös selyemzsinórt, mely összetartotta a két
velúr csuklópántot.
– A lekötözés seg ít, hog y alárendelődj, de ennek nem kell szó szerint íg y lennie. Csak annyira,
hog y a meg felelő lelkiállapotba kerülj.
A hasam meg remeg ett, amikor rátette a pántot. Az eg yik bilincset a combjára fektette, a másikat
felemelte.
– Add ide a csuklódat, ang yalka.
Nyújtottam a kezem, és felg yorsult a léleg zetem, amikor üg yesen meg szorította a velúrt. Az
anyag érintése lüktető pulzusomon meg lepően izg ató volt.
– Ug ye nem szoros? – kérdezte.
– Nem.
– Érezned kell, hog y rajtad van, hog y mindig tudatában leg yél, de nem szabad, hog y fájjon.
Nyeltem eg yet.
– Nem fáj.
– Remek. – Hasonlóképpen meg kötötte a másik csuklómat is, aztán feleg yenesedve csodálta a
művét. – Gyönyörű – mormolta. – Az a piros ruha jut eszembe róla, amelyik akkor volt rajtad,
amikor először meg kaptalak. Több se kellett. Teljesen kikészítettél. Onnan már nem volt visszaút.
– Gideon… – Elszállt belőlem a félelem, elűzte a szerelme és a vág ya meleg e. Értékes vag yok a
számára. Sosem kényszerítene többre, mint amire hajlandó vag yok.
– Nyújtsd fel a kezed, és fog d meg a párna szélét – folytatta, és felállt, hog y levesse az utolsó
ruhadarabját is. Erős izg alomban volt, vastag farka enyhén hajladozott saját súlya alatt, a makk
fényes volt az előváladéktól. Összefutott a nyál a számban, és szinte éheztem rá. Olyan forró volt,

olyan mohó, a hang jából és a nyug almából még sem lehetett volna észrevenni semmit.
Tökéletes önuralmától benedvesedtem. Gideon volt mindenből a leg jobb a számomra, olyan férfi,

aki szenvedélyesen kíván eng em – amire nag y szükség em volt, hog y biztonság ban érezzem
mag am –, de ug yanakkor vissza tudja fog ni mag át annyira, hog y ne leg yen nekem sok.

– Azt akarom, hog y tartsd lehunyva a szemed, ha tudod – folytatta halk, nyug tató hang on. – Ám
ha nem meg y, nyisd ki. De előbb mondd ki a biztonság i jelszót.

– Oké.
Fog ta a szaténszíjat, és könnyedén vég ig húzta a bőrömön. Az eg yik oldalon a csat fémje hozzáért
a mellbimbómhoz, amitől rög vest meg keményedett.
– Eg yvalamit tisztázzunk, Eva. A biztonság i jelszó nem nekem van, hanem neked. Nekem elég , ha
annyit mondasz, hog y ne vag y állj, de mint ahog y a bilincstől összekötve érzed mag ad, a
biztonság i jelszód kimondása is helyre fog ja tenni a g ondolataidat. Érted?
Bólintottam, és eg yre nyug odtabb, eg yre kíváncsibb voltam.
– Csukd be a szemed.
Eng edelmeskedtem a parancsnak. Szinte azonnal élesen tudatosult bennem a csuklómra fonódó
nyomás. A g ép hajtóműveinek vibrálása és zúg ása érezhetőbb lett. Szétnyílt a szám. Felg yorsult a
lég zésem.
A szíj a dekoltázsomon keresztül a másik mellemre siklott.
– Gyönyörű vag y, ang yalka. Tökéletes. Fog almad sincs róla, mit művel velem, hog y íg y látlak.
– Gideon – suttog tam, és őrülten szerettem. – Meséld el.
Szétterpesztett ujjaival vég ig simított a nyakamon, aztán a testemen.
– A szívem ug yanolyan g yorsan ver, mint a tied.
Meg feszültem, és remeg tem kissé csiklandó érintésétől.
– Ez jó.
– Olyan kemény vag yok, hog y fáj.
– Én meg nedves.
– Mutasd – mondta durván. – Nyisd szét a lábad. – Ujja vég ig siklott a szeméremajkam között. –
Ig en. Síkos és forró vag y, ang yalka.
A hüvelyem mohón összerándult, eg ész testem reag ált az érintésére.
– Ó, Eva. A tiéd a leg mohóbb kis punci. A hátralévő életemet azzal akarom tölteni, hog y
kielég ítve tartsam.
– Akár el is kezdhetnéd.
Felnevetett.
– A száddal kezdjük. Azt akarom, hog y leszopj, hog y addig tudjalak dug ni, amíg le nem
szállunk.
– Ó, istenem – nyög tem. – Mondd, hog y nem tízórás az út.

– Ezért most elfenekellek – dorombolta.
– De hiszen jó kislány vag yok!
A matrac meg süllyedt, ahog y rámászott. Éreztem, hog y közeledik felém. A vállam mellé térdelt.
– Most leg yél jó kislány, Eva. Fordulj felém, és nyisd ki a szád.
Abban a pozícióban, a hátamon fekve és a párnát szorítva, csak a széles makkot tudtam a számba
venni. Nyelvem röpködött az érzékeny felső nyíláson, és meg borzong atott az élvezet, hog y csak
Gideonra koncentrálok. A szopás ig azából nem önzetlenség volt a részemről. Tulajdonképpen én
szerettem annyira.
– Ez az – biztatott, és ritmikusan dug ni kezdte a számat. – Szívd csak a farkam, íg y… annyira jó,
ang yalka. Olyan kemény leszek tőled.
Beszívtam az illatát, és éreztem, hog y a testem reag ál rá – ösztönösen átadja mag át a társának.
Miután minden érzékem eltelt Gideonnal, átadtam mag am a közös g yönyörnek.

Azt álmodtam, hog y zuhanok, és eg y rándulással felébredtem. Nag yot dobbant a szívem, aztán
rádöbbentem, hog y a g ép esett lejjebb hirtelen. Lég örvény. Semmi baj. Gideon is jól volt, mély
álomba merült mellettem. Elmosolyodtam. Majdnem elájultam, amikor vég ül org azmushoz
juttatott, miután olyan alaposan meg dug ott, hog y szinte szétestem a vág ytól, hog y elélvezzek. Az
volt a leg kevesebb, hog y eg y kicsit ő is elpilledt.

Az órámra pillantottam. Majdnem három órája repültünk. Talán húsz percet alhattunk, vag y
még annál is kevesebbet. Meg lehetősen biztos voltam benne, hog y Gideon majdnem két órán át
kefélt. Még mindig éreztem a bizserg ő emlékét, ahog yan vastag szerszáma ki-be járt bennem,
meg nyomkodva és meg dörzsölve minden érzékeny pontomat.

Óvatosan felkeltem, nehog y felébresszem, és szinte zajtalanul csuktam be a kis mellékhelyiség
ajtaját mag am mög ött.

A sötét fából és krómozott elemekből készült helyiség eg yszerre volt férfias és eleg áns. A vécé
kartámlával is rendelkezett, és ettől már-már trónszerűnek tűnt, a kinti fényt pedig homályosított
üveg ablak eng edte be. A kis zuhanyzónak kézi zuhanyfeje volt, amely erősen csábított, de még
mindig rajtam voltak a csuklószíjak. Úg yhog y elvég eztem a dolg omat, kezet mostam, aztán az
eg yik fiókban kézápolót is találtam.

Az illata finom volt, fantasztikus. Miközben a kezemre kentem, g onosz ötlet jutott eszembe.
Fog tam a tubust, és átvittem a hálószobába.

A látványtól, amely fog adott, elállt a léleg zetem. Gideon vég ig hevert a jókora ág yon, amely
szinte aprónak tűnt hatalmas testéhez mérten. Az eg yik karját a feje fölé tette, a másikat a hasán
nyug tatta. Az eg yik lába behajlítva lóg ott le oldalt, a másik kinyújtva, a lábfeje már a leveg őben a
matrac vég én túl. A farka az alhasán nyug odott, a vég e majdnem a köldökéig ért.

Nag yon férfias jelenség volt. Mellbevág óan az. A teste valóság os tanulmány volt fizikai erőről és
kecsesség ről. Én még is térdre tudtam kényszeríteni. Ez a g ondolat alázatossá tett.

Amikor visszamásztam az ág yba, felébredt, és pislog va meredt rám.
– Hé – mondta mog orván. – Gyere ide.
– Szeretlek – mondtam, és kinyújtott karjára ereszkedtem. A bőre olyan volt, mint a meleg
bársony. Hozzásimultam.
– Eva. – Édes, mohó csókkal tapadt a számra. – Még korántsem vég eztem veled.
Nag y léleg zetet vettem, hog y bátorság ot merítsek, és a hasára tettem a kézkrémes tubust.
– Benned akarok lenni, nag yfiú.
Homlokráncolva nézett le, aztán meg merevedett. Elég közel voltam, hog y érezzem a lég zése
változását.
– Nem ez volt a meg eg yezés – mondta óvatosan.
– Újra kell g ondolnunk. Különben is még csak péntek van, úg yhog y nincs is hétvég e.
– Eva…
– Már a g ondolat is felizg at – suttog tam, és lábamat a combja köré fontam. Hozzádörg ölőztem,
hog y érezze a nedvesség emet. Felnyög tem a durva szőrzet érintésétől, mely érzékeny résemhez
súrlódott, és élveztem a pajkos szég yentelenség et. – Ha azt mondod, állj, abbahag yom. Csak hadd
próbáljam meg .
A fog ai hallhatóan összecsikordultak.
Meg csókoltam. Hozzásimultam. Mikor Gideon bevezetett valami újdonság ba, mindig beszélt
közben. De vele szemben valahog y nem a beszéd volt az eszköz. Néha eg yszerűbbnek tűnt inkább
seg íteni neki kikapcsolni az ag yát.
– Ang yalka…
Rácsúsztam, meg lovag oltam, és félretettem a tubust, hog y ne g ondoljon rá annyit. Ha valami új
terepre akarom vinni, eg yikünknek sem szabad sokat g ondolkoznia a dolg on. És ha nem érződik
természetesnek, nem csinálom. Túl értékes volt az, ami köztünk kialakult, hog ysem elrontsam.
Vég ig simítottam a mellkasán, és kényeztettem, hog y érezze a szerelmemet. Azt, hog y mennyire
imádom. Azt, hog y nincs semmi, amit meg ne tennék érte. Csak arra nem vag yok hajlandó, hog y
feladjam.
Átölelt, eg yik kezét a hajamba mélyesztette, a másikkal átkarolt, és közelebb vont. Kinyitotta a
száját, a nyelve nyalog atott, ízlelg etett. Belesüppedtem a csókba, odahajtottam a nyakam. A farka
kezdett meg keményedni, finoman nyomta a hasamat. Felfelé feszítette a csípőjét, hog y fokozza a
nyomást, én pedig belenyög tem a szájába. Ajkam lesiklott a nyakára, és lenyaltam bőréről a sót,
mielőtt rátapadtam volna. Ritmikusan szívtam, harapdáltam. Ő a tarkómnál fog va mag ához
húzott, és ajkam alatt nyers, kéjes hördülések vibráltak.
Elhúzódtam, és szemüg yre vettem a vörös foltot, amelyet hag ytam rajta.

– Az enyém – suttog tam.
– A tiéd – fog adkozott rekedten, fátyolos, forró pillantással.
– Minden eg yes centimétered – húzódtam lejjebb, és birtokba vettem a mellbimbók lapos
korong ját. Nyalni kezdtem a kis heg yes vég eket, aztán körbe, pihekönnyedség g el.
Gideon felszisszent, én pedig behorpadó arccal szívni kezdtem. Meg markolta a takarót a dereka
mellett.
– Kívül és belül – mondtam lág yan, mikor a másik mellbimbójára tértem át, és hasonló módon
kényeztetni kezdtem.
Miközben lefelé haladtam a testén, éreztem, hog y fokozódik benne a feszültség . Mikor a nyelvem
a köldöke széléhez ért, vadul összerándult.
– Sss – nyug tatg attam, és lüktető farkához dörg öltem az arcomat.
Már meg mosakodott a korábbi menet után, illatos és kívánatos volt. A g olyói súlyosan csüng tek
a lába közt, a selymes bőr csupaszra nyírva. Imádtam, hog y ő is éppen olyan sima, mint én. Amikor
bennem volt, az érintkezés teljes lehetett, az érzéseket felfokozta a bőrfelületek találkozása.
Meg fog tam a belső combját, és arra késztettem, hog y szélesebbre tárja a lábát, hog y
kényelmesen elférjek. Aztán vég ig nyaltam az érdes csíkot heréjén.
Gideon felhördült. A féktelen, állati hang eg y pillanatra meg rémített. Még sem hag ytam abba.
Nem tudtam abbahag yni. Túlság osan kívántam.
Kizárólag a számmal kényeztettem, g yeng éd szívásokkal és nyelvmozdulatokkal. Aztán a
hüvelykujjammal felfog tam a heréit, hog y hozzáférjek az alatta lévő érzékeny részhez. A g olyók
felhúzódtak, a bőr meg feszült és összerándult. A nyelvem kissé lejjebb siklott, vég ső célom felé
kalandozva.
– Eva. Állj – zihálta. – Nem meg y. Ne csináld.
Eg ymást kerg ették a g ondolataim, miközben folytattam. Meg markoltam a farkát, és simog atni
kezdtem. Még mindig túlság osan eszénél volt, és túlság osan fog lalkoztatta az, ami következik,
ahelyett hog y a jelennel törődött volna.
De én tudtam, hog yan lehet elterelni a fig yelmét.
– Miért nem csináljuk eg yütt, nag yfiú? – fordultam el, és hátrafelé lovag oltam meg .
Elkapta a csípőmet, még mielőtt teljesen elhelyezkedtem volna, és várakozó szája felé rántotta a
résemet. Felkiáltottam meg lepetésemben, amikor rácuppant a csiklómra, és mohón szívni kezdte.
A korábbi szextől duzzadtan és érzékenyen alig bírtam elviselni a hirtelen g yönyört. Vad és
erőszakos volt, szenvedélyét a frusztráció és félelem táplálta.
A számba vettem a farkát, és visszaadtam neki azt, amit kaptam tőle.
Miközben keményen szoptam az erekcióját, a nyög ései meg remeg tették a csiklómat, és majdnem
elélveztem. Mag ához szorított, és ujjai rag adozó erővel mélyedtek a csípőmbe.
Imádtam. Kezdte elveszteni a fejét, és míg ő félt, hog y ez mivel járhat, eng em lenyűg özött. Nem

bízott önmag ában velem kapcsolatban, én viszont bíztam benne. Keményen meg dolg oztunk ezért a
bizalomért, sok vért és könnyet ontottunk érte. Minden másnál drág ább volt számomra az életben.

Az öklömbe szorítottam a farkát, és húzog attam, szétkenve az előváladék cseppjeit. Amikor
oldalra dőltünk, akkor láttam, hog y reszket. Most eg ymás mellett feküdtünk, nem eg ymáson.

Keményen és g yorsan falt, a nyelve benyomult a résembe, és meg őrjített vad döféseivel. Én az
ujjam heg yével meg érintettem a feneke nyílását, és a szám hevesen csúszkált fel-alá a farkán.
Meg remeg ett, és a mély mordulás, ami felszakadt belőle, libabőrössé tette verítékes bőrömet.

A csípőm szinte mag ától mozg ott, síkos szeméremajkamat a szájához dörg ölve. Fékezhetetlenül
nyöszörög tem, és a hüvelyem aprókat ráng ott a g yönyörtől. Olyan jól dug ott a nyelvével… Elvette
az eszemet.

Aztán az ujja az enyémet kezdte utánozni, és dörzsölni kezdte a hátsó nyílásomat. Szabad
kezemmel vakon tapog atóztam a krém után.

Gideon a kezemhez nyomta a tubust, annak néma jelzéseként, hog y benne van a játékban.
Alig pattintottam fel a kupakot, amikor már bennem is volt az ujja. Amikor meg feszítettem a
hátamat, a farka kicsusszant a számból, és a nevét ziháltam, miközben testem próbálta feldolg ozni
a váratlan behatolás sokkját. Bekente az ujját, mielőtt lepasszolta volna a tubust.
Eg y pillanatra teljesen elárasztott. Ő volt mindenhol – körülöttem, bennem, mellettem. És nem
finomkodott. Az ujja ki-be járt a fenekemben, úg y dug ott, és erőteljes mozdulataiban még ott volt
az a kis düh. Oda vittem, ahová nem akart menni, és most meg büntet ezzel a kéjjel, mely túl
g yorsan jött ahhoz, hog y kezelni tudjam.
Én szelídebb voltam vele. Kinyitottam a számat, és szopni kezdtem a farkát. Hag ytam, hog y a
krém meg meleg edjen az ujjamon, mielőtt meg int dörzsölni kezdtem. És meg vártam, hog y
kinyíljon nekem, mielőtt beledug tam az ujjamat.
Az a hang , ami akkor feltört belőle, semmihez sem volt hasonlítható, amit valaha is hallottam. A
sebzett állat hördülése lélekig hatoló fájdalommal átitatva. Meg dermedt mellettem, beleliheg ett a
csiklómba, és az ujja ott maradt bennem. Eg ész testében remeg ett.
Eleng edtem a farkát a számmal, és azt búg tam:
– Most benned vag yok, bébi. Annyira jó vag y. És nag yon jó lesz neked.
Felhördült, amikor mélyebbre mentem, ujjheg yem a prosztatáját tapintotta.
– Eva!
A farka még jobban meg nőtt, kivörösödött. Az erek vastag on dudorodtak ki, és az előváladék a
hasára fröccsent. Kemény volt, mint a kő, és a köldöke fölé ért. Még sosem láttam őt ennyire
beg erjedni, és eng em is mérhetetlenül felizg atott.
– Meg vag y – simog attam g yeng éden belülről, és nyalog atni kezdtem a farkát. – Annyira
szeretlek, Gideon. Imádlak íg y meg érinteni… íg y látni.
– Istenem – rándult össze hevesen. – Dug j meg , ang yalka. Most – nyög te, és én még jobban

dörg öltem. – Keményen.
Újra a szájamba vettem, és meg adtam neki, amit akart. Masszírozni kezdtem azt a pontot benne,

amitől vonag lott és szitkozódott, miközben teste küzdött az érzések lavinája ellen. Eleng edett, és
hatalmas teste hátrafeszült, de én rajta maradtam a számmal és a kezemmel, és hajszoltam tovább.

– Istenem – zokog ta, és g örcsösen beletépett a takaróba. A reccsenés visszhang zott a zárt
térben. – Állj, Eva. Hag yd abba. A franc eg ye meg !

Mélyen belényomultam, és eg yidejűleg keményen szoptam, ő pedig olyan erővel élvezett el,
hog y majdnem meg fulladtam a forró áradattól. A számra fröcskölt, s amikor elhúzódtam, a
hasamra és a mellemre, olyan szökőárral, mintha nem ment volna már el kétszer korábban.
Éreztem az ujjamon az összehúzódásokat, a g örcsös lökéseket, melyek kilőtték az ondót a farkából.

Csak akkor húzódtam arrébb, amikor elcsitult a teste. Reszketeg en átfordultam, hog y a karomba
zárjam. Izzadtak és rag acsosak voltunk, de nem számított. Imádtam.

Gideon a mellem közé fúrta nedves arcát, és sírt.

19. FEJEZET

A hely, amelyet Gideon választott, mag a volt a paradicsom. A pilóta a Szél felőli szig etekre repített
minket, alacsonyan szállva a Karib-térség hihetetlenül csodálatos kék vizei felett eg y
mag ánrepülőtérre, mely nem esett messze vég ső úti célunktól, a Crosswinds üdülőteleptől.

Meg lehetősen kábák voltunk, amikor a g ép landolt. Gideon vég ül is élete org azmusát élte át
nemrég iben. Mikor lepecsételték az útlevelünket, még nedves volt a hajunk, és szorosan fog tuk
eg ymás kezét. Alig szóltunk, eg ymáshoz is, máshoz is. Szerintem mind a ketten elég g é
kikészültünk.

Beszálltunk eg y várakozó limuzinba, és Gideon töltött mag ának eg y italt. Az arca semmit sem
árult el, maszkja kemény és áthatolhatatlan volt. Meg ráztam a fejem, amikor néma kérdéssel felém
mutatta a kristálypalackot.

Ledőlt mellém az ülésre, és átfog ta a vállam. Hozzábújtam, ölébe tettem a lábam.
– Minden rendben köztünk?
Kemény csókot nyomott a homlokomra.
– Ig en.
– Szeretlek.
– Tudom. – Kiitta a maradékot, és az üres poharat eg y g yűjtőbe tette a palacktartóban.
Nem beszéltünk többet a repülőtértől az üdülőhelyig tartó hosszú úton. Mire odaértünk,
besötétedett, de a nyitott előcsarnok fényben úszott. A buja cserepes növényekkel, sötét faanyag g al
és színes kerámialapokkal díszített recepció laza, még is eleg áns stílusban fog adta a vendég eket.
A szállodaig azg ató már várt minket a kocsibehajtónál. Makulátlan volt a meg jelenése, a mosolya
széles. Szemlátomást izg alommal töltötte el, hog y Gideont láthatja vendég ül, és még inkább
lenyűg özte, hog y Gideon a nevét is tudja – Claude.
Claude élénken szóval tartott minket, miközben szorosan összekulcsolt kézzel haladtunk a
nyomában. Aki most Gideonra nézett, nem tudta volna elképzelni, milyen intim és kiszolg áltatott
helyzetben voltunk néhány órával ezelőtt. Míg az én hajam kócos kazallá száradt, az övé éppolyan
szexi volt, mint mindig . Az öltönye ránctalan és eleg áns, míg az én ruhámat kissé meg viselte a
hosszú nap. A zuhany alatt lemostam a sminkemet is, íg y csupasz voltam, halovány
mosómedveszemmel.
Gideon irántam meg nyilvánuló birtoklási vág ya még is világ osan látszott abból, ahog y fog ott,
ahog y bekormányozott a lakosztályunkba, keze a derekamon. Mellette úg y érezhettem,
biztonság ban vag yok, hog y értékelnek, pedig a munkaszemélyiség e uralkodott éppen, én viszont
korántsem voltam csúcsformában.
Imádtam ezért.

Csak azt szerettem volna, ha nem ilyen hallg atag . Ez ag g asztott. És kezdtem kételkedni benne,
hog y bölcsen cselekedtem, amikor üg yet sem vetettem arra, hog y meg akart állítani, többször is.
Ug yan mit tudhatok én arról, hog y neki mi a jó?

Miközben az ig azg ató tovább beszélt Gideonhoz, én lassan körbejártam a hatalmas nappalit, a
nyitott teraszt és a bambuszpadlón álló fehér kanapékat. A hálószoba is hasonlóan látványos volt,
szúnyog hálós, hatalmas ág g yal és másik terasszal, amely eg yenesen eg y saját medencére nyílt. A
medence a semmiben vég ződött, mintha összeérne a csillámló óceánnal.

Meleg szellő áramlott be, meg simog atta az arcomat, felborzolta a hajam. A kelő hold ezüsthidat
vont a vízre, és a távoli kacag ás és reg g ae zene hang ja az elszig eteltség nem túl kellemes érzését
keltette bennem.

Semmi se volt jó, ha Gideon bezárkózott.
– Tetszik? – kérdezte halkan.
Szembefordultam vele, és hallottam, ahog yan becsukódik az ajtó a nappaliban.
– Fantasztikus.
Kurtán bólintott.
– Ide kérettem a vacsorát. Tilapia rizzsel, friss g yümölcs és sajt.
– Szuper. Farkaséhes vag yok.
– Vannak ruhák neked a szekrényben meg a fiókokban. Bikiniket is találsz, de a medence meg a
partrész privát, úg yhog y nem muszáj felvenned, ha nem akarod. Ha bármi hiányzik, csak szólj, és
meg hozatom.
Rámeredtem, és érzékeltem, hog y több lépésnyi távolság van köztünk. Szemében meg csillant a
tompított világ ítás és az éjjeli lámpák fénye. Feszült és távoli volt, és én éreztem, hog y könny
marja a torkomat.
– Gideon… – nyújtottam felé a kezem. – Hibát követtem el? Valamit elrontottam kettőnk között?
– Ang yalka – sóhajtotta. Olyan közel jött, hog y meg fog hatta a kezemet, és a szájához emelte.
Közelről láttam, hog y kerüli a pillantásomat, mintha nehezére esne rám nézni. Rossz érzés
fészkelte be mag át a g yomromba. – Crossfire.
Ezt olyan halkan mondta, hog y azt hittem, csak képzelődöm. Aztán mag ához húzott, és édesen
meg csókolt.
– Nag yfiú. – Lábujjheg yre emelkedtem, meg fog tam a tarkóját, és teljes erőmből visszacsókoltam.
Ő azonban g yorsan elhúzódott.
– Öltözzünk át, mielőtt a vacsora meg érkezik. Szívesebben lennék valami lazább holmiban.
Kelletlenül hátraléptem, és tudomásul vettem, hog y meleg e lehet az öltönyben, de azt is
éreztem, hog y valami nincs rendben. Ez az érzés csak fokozódott, amikor Gideon kiment átöltözni,
és rádöbbentem, hog y nem eg y hálóban fog unk aludni.

Lerúg tam a cipőmet a g ardróbszobában, amely eg y hétvég i kiruccanáshoz képest túlság osan sok
ruhával volt tele. Leg inkább fehérrel. Gideon szerette, ha fehérben vag yok. Talán azért, mert
ang yalként g ondolt rám.

Vajon még most is íg y van? Vag y ördög g é lettem? Önző bestiává, aki szembesítette azokkal a
démonokkal, amelyeket a leg szívesebben elfelejtett volna?

Rövid fekete lenvászon ruhát választottam, az illett jól g yászos hang ulatomhoz. Mintha valami
meg halt volna köztünk.

Gideonnal már több botlásunk is volt, de még sosem éreztem ekkora elzárkózást a részéről. Ilyen
feszeng ést és nyug talanság ot. Más pasikkal már éreztem, olyankor, amikor épp azt készültek
benyög ni, hog y már nem kellek nekik.

Meg érkezett a vacsora, és szépen fel is tálalták a partra néző teraszon. Láttam eg y fehér sátrat a
parton, és eszembe jutott Gideon álma, ahog y a kétszemélyes füg g őág yban hemperg ünk a víz
mellett, és szeretkezünk.

Elszorult a szívem. Ledöntöttem két pohár friss, g yümölcsös ízű fehérbort, és csak imitáltam az
evést, mert elment az étvág yam. Gideon velem szemben ült eg y szál fehér, meg kötős derekú
vászonnadrág ban, és ez csak rontott a helyzeten. Olyan jól nézett ki, és olyan hihetetlenül szexi
volt, hog y képtelen voltam nem meg bámulni. Ug yanakkor mérföldes messzeség ben volt tőlem.

Eg yre nőtt köztünk az érzelmi szakadék. Nem tudtam áthidalni. Félretoltam a tányéromat, és
kitöltöttem mag amnak a maradék bort. Vettem pár mély léleg zetet, aztán azt mondtam:

– Ne harag udj. Nem kellett volna. Én tényleg nem… – Nag yot nyeltem. – Ne harag udj, bébi –
suttog tam.

Hang os csikorg ással hátratoltam a széket, és kirohantam a teraszról.
– Eva! Várj!
Talpam a forró homokot tapodta, ahog y futottam az óceán felé, menet közben lehúztam a
ruhámat, és belecsobbantam a fürdővíz meleg ség ű habokba. Sokáig sekély volt a víz, aztán hirtelen
mélyült, hog y a fejem is eltűnt benne. Behajlítottam a térdemet, és süllyedtem. Jobb volt
alámerülve sírni.
A súlytalanság meg nyug tatta nehéz szívemet. A hajam lustán lebeg ett körülöttem, és éreztem az
elsuhanó halak lág y érintését, amint cikáztak a behatoló körül, aki meg zavarta néma, békés
világ ukat.
Köpködtem és csapkodtam, amikor valaki visszarántott a valóság ba.
– Ang yalka – mordult fel Gideon, és keményen, vadul csókolni kezdett, miközben kifelé ment
velem a vízből. A kunyhóhoz cipelt, a heverőre dobott, aztán már rajtam is volt, mielőtt léleg zethez
jutottam volna.

Még szédeleg tem, amikor felhördült, és azt mondta:
– Leg yél a feleség em!
De nem a szédelg és miatt válaszoltam azt, hog y „ig en”.

Gideon nadrág ban ug rott utánam a vízbe. Az ázott anyag a lábamra tapadt, miközben Gideon
rajtam feküdt, és úg y csókolt, mintha csak én elég íthetném ki g yötrő szomjúság át. Belemarkolt a
hajamba, és lefog ott. A szája szenvedélyesen falt, ajka duzzadt, mint az enyém, a nyelve mohó és
birtokló.

Mozdulatlanul feküdtem alatta. Sokkoltan. De döbbent ag yam hamar mag ához tért. Emiatt volt
olyan g ondterhelt és feszült, nem azért, mert el akart hag yni.

– Holnap – folytatta, és arcát az enyémhez dörg ölte. Eg észen kicsit kezdett kiütközni a borostája,
és a szúró érzés kissé mag amhoz térített azzal kapcsolatban, hog y hol vag yunk, és mit akar.

– Én… – Az ag yam meg int meg dermedt.
– Az „ig en” a meg felelő szó, Eva – támaszkodott fel, és vadul meredt rám. – Nag yon eg yszerű.
Ig en.
Nyeltem eg yet.
– Nem házasodhatunk össze holnap.
– De ig en – felelte hevesen. – És meg is tesszük. Szükség em van erre, Eva. Szükség em van az
esküre, a törvényesség re… Enélkül meg őrülök.
Meg lódult velem a világ , mintha a vidámparki forg ó hordóban lennék, ahol az ember a hordó
falához szorul a centrifug ális erőtől, ha elveszti a talajt a lába alól.
– Ez túl g yors – ellenkeztem.
– Képes vag y ezt mondani ez után a repülőút után? – csattant fel. – Birtokba vettél, Eva. És én
sem nyug szom addig , amíg az enyém nem leszel.
– Nem kapok leveg őt – hápog tam meg mag yarázhatatlan pánikban.
Gideon átfordult és mag ára húzott, aztán átölelt. Birtokba vett.
– Neked is szükség ed van rá – erősködött. – Hisz szeretsz eng em.
– Persze hog y szeretlek – hajtottam a homlokomat a mellére. – De túlság osan sietsz a…
– Gondolod, hog y csak úg y ötletszerűen kérlek meg ? Eva, ennél jobban ismerhetnél! Hetek óta
tervezem. Csak ezen járt az eszem.
– Gideon… Nem szökhetünk meg és bújhatunk el.
– Nem is csinálunk ilyesmit.
– És a családunk? A barátaink?
– Nekik majd rendezünk eg y másik esküvőt. Olyat is szeretnék – söpörte ki a nedves hajat az
arcomból. – Képeket akarok az újság okban, a mag azinokban, mindenhol… De azt hónapokig tart

meg szervezni. Addig nem tudok várni. Ez most csak a mi kettőnké. Nem kell elmondani senkinek,
ha nem akarod. Nevezhetjük eljeg yzésnek. Lehet a mi titkunk.

Rámeredtem, és nem tudtam, mit mondjak. A sietség e eg yszerre volt rémisztő és romantikus.
– Apádat is meg kérdeztem – folytatta újabb sokkoló bejelentéssel. – Neki sem volt semmi…
– Micsoda? Mikor?
– Amikor New Yorkban volt. Lehetőség em nyílt rá, és én éltem vele.
Ez valamiért fájt.
– Nem is mondta nekem.
– Mert meg kértem. Mondtam neki, hog y nem most azonnal. Hog y még dolg ozom rajta, hog y
visszaszerezzelek. Felvettem, úg yhog y meg hallg athatod a beszélg etést, ha nem hiszel nekem.
Pislog va meredtem rá.
– Felvetted? – ismételtem.
– Nem akartam semmit a véletlenre bízni – mondta, minden szabadkozás nélkül.
– Azt mondtad neki, hog y nem most azonnal. Hazudtál.
Peng eéles volt a mosolya.
– Nem hazudtam. Azóta már eltelt jó pár nap.
– Szentség es isten. Te meg őrültél.
– Meg lehet. Ha ig en, te tehetsz róla – nyomott kemény csókot az arcomra. – Nem tudok nélküled
élni, Eva. Még csak el sem tudom képzelni, hog y meg próbáljam. Már a g ondolatba is beleőrülök.
– Ez az őrület.
– De miért? – ráncolta a homlokát. – Tudod, hog y eg yikünk számára sem létezik senki más. Mire
várnánk?
Érvek suhantak át az ag yamon. Minden eg yes indok, minden eg yes buktató tökéletesen
világ osnak tűnt. A számon azonban semmi sem jött ki.
– Ez nem döntés kérdése, Eva – mondta eltökélten, és felnyalábolt. – Meg csináljuk, Eva. Élvezd ki
a lányság od utolsó néhány óráját.

– Gideon – ziháltam, és ide-oda dobáltam a fejem az org azmus önkívületében.
Izzadság a a mellemre csöpög ött, és fáradhatatlanul döfködte belém csodálatos farkát, hol

kevésbé, hol mélyebben.
– Ez az – dicsért rekedten. – Szorítsd csak íg y a farkamat. Olyan jó benned lenni, ang yalka.

Meg int el fog ok menni.
Leveg őért kapkodtam, kifacsartan és fáradtan vég eérhetetlen követelőzésétől. Már előzőleg

kétszer felébresztett, és rutinos precizitással mag áévá tett, beleég etve az ag yamba és a testembe,
hog y hozzá tartozom. Hog y az övé vag yok, és azt tehet velem, amit csak akar.

És ez felizg atott.
– Hmmmmm… – dorombolta, és belém mélyesztette a farkát. – Olyan síkos vag y a spermámtól.
Szeretlek íg y, hog y eg ész éjjel benned voltam. Eg y életen át tudnám csinálni, Eva. Sose hag ynám
abba.
Köréje fontam a lábamat, és mag amban tartottam.
– Csókolj meg .
Gonosz vonalú szája az enyémhez súrlódott.
– Szeress – parancsoltam, és körmeim a csípőjébe mélyedtek, amikor meg feszült bennem.
– Azt csinálom, ang yalka – suttog ta széles mosollyal. – Azt csinálom.

Amikor felébredtem, nem volt ott. Eg y kupac Gideon- és szexillatú ág ynemű közt feküdtem, és
beszívtam a teraszról beáramló sós teng erszag ot.

Eg y darabig csak feküdtem, és az éjszakára meg a teg napi napra g ondoltam. Aztán az elmúlt
hetekre és arra a pár hónapra, amióta eg yütt voltam Gideonnal. Aztán annál is rég ebbre. Amikor
még Brett-tel jártam. Amikor még annyira biztos voltam benne, hog y sosem fog om meg találni azt
a férfit, aki olyannak szeret, amilyen vag yok, az összes érzelmi sebemmel és terhemmel és
ig ényemmel.

Mi mást is mondhatnék az ig enen kívül, most, hog y valamilyen csoda folytán rátaláltam?
Felkeltem, és futó izg alom fog ott el a g ondolatra, hog y meg keresem Gideont, és közlöm vele,
hog y fenntartások nélkül hajlandó vag yok hozzámenni. Tetszett az ötlet, hog y elszökjem vele a
világ elől, hog y kettesben mondjuk ki az első esküt, és senki se fig yeljen bennünket kétkedve vag y
éppen rosszindulattal. Mindazok után, amiken keresztülmentünk, log ikus volt, hog y az új
kezdetnél ne leg yen jelen semmi más, csak szerelem, remény és boldog ság .
Tudhattam volna, hog y mindent tökéletesen eltervezett, a zavartalanság tól az exkluzív
helyszínig . Mert persze a teng erparton fog unk esküdni. A teng erpart mindkettőnk számára kedves
emlékeket hordozott, nem utolsósorban a múltkori közös Outer Banks-i kiruccanásunk miatt.
Mikor meg láttam a reg g elizőtálcát a hálószoba asztalán, elmosolyodtam. A szék támlájára valaki
fehér selyemköntöst terített. Gideon sosem hag yott ki eg yetlen lehetőség et sem. Felvettem a
köntöst, és kávét akartam tölteni mag amnak. Kellett a koffein, mielőtt átmeg yek hozzá és
meg adom a választ. Ekkor pillantottam meg a házasság i szerződést a letakart tányér alá dug va.
A kezem meg állt félúton a kávéskanna felé. A dokumentum ízlésesen volt elhelyezve a karcsú
fehér vázában álló eg y szál vörös rózsa alá. Az ezüst evőeszköz kivillant a művészien összehajtott
szalvéta mög ül.
Nem tudom, miért voltam olyan meg lepett… és olyan lesújtott. Persze hog y Gideon mindent az
utolsó részletig meg szervezett – kezdve a szerződéssel. Hiszen az eg ész kapcsolatunkat is eg y

meg állapodással akarta kezdeni, nem ig az?
Minden szertelen boldog ság om eg y pillanat alatt elszállt. Csüg g edten fordultam el a tálcától, és

inkább zuhanyozni mentem. Lassan, ráérősen szappanoztam mag am. Úg y döntöttem, inkább
nemet mondok, mintsem hog y elolvassak eg y jog i dokumentumot, amely árcédulát big g yeszt a
szerelmemre. Arra a szerelemre, amely olyan drág a és felbecsülhetetlen értékű a számomra.

De attól féltem, hog y máris késő, a baj meg történt. A puszta tudat, hog y házasság i szerződést
készített, mindent meg változtatott, de nem hibáztathattam érte. Hisz ő Gideon Cross. A világ
leg g azdag abb huszonöt emberének eg yike. Az lett volna a furcsa, ha nem akar szerződést. Nem
voltam naiv. Nem a szőke herceg re vártam, aki fehér lovon érkezik, és az ég ben van palotája.

Lezuhanyozva, könnyű nyári ruhában, lófarokba fog ott hajjal mentem vissza kávéért. Kitöltöttem
eg y csészével, tejszínt és édesítőt tettem bele, aztán kihúztam a tányér alól a szerződést, és
kimentem a teraszra.

A parton már folytak az esküvő előkészületei. Virág okkal borított boltívet helyeztek ki a
homokra, és fehér szalag okkal jelölték ki a rög tönzött utat. Úg y döntöttem, hog y inkább háttal
ülök le, mert fájt a látvány. Ittam eg y korty kávét, hag ytam, hog y leülepedjen, aztán ittam még
eg yet. Már félig kiürült a csésze, amikor elég bátorság ot g yűjtöttem ahhoz, hog y elkezdjem
olvasni a nyavalyás iratot. A nyitóoldalak azokat a vag yontárg yakat sorolták fel, amelyekkel a
házasság előtt rendelkezünk. Gideon vag yona mellbevág ó volt. Vajon mikor volt ideje aludni? A
nekem tulajdonított dollárösszeg tévesnek tűnt, amíg bele nem g ondoltam, milyen sokáig feküdt a
kártérítés befektetésekben.

Stanton meg duplázta a kezdeti ötmilliómat. Hirtelen belém hasított, hog y milyen ostoba voltam,
amiért én csak ültem rajta, ahelyett hog y befektettem volna olyan helyekre, ahol szükség van rá.
Úg y tettem, mintha a vérdíj nem létezne, ahelyett hog y munkára fog tam volna. Mag amban
meg jeg yeztem, hog y indítsam be ezt a projektet, amint visszatérek New Yorkba.

Az olvasás azonban csak ezek után kezdett érdekessé válni.
Gideon első kikötése az volt, hog y veg yem fel a Cross nevet. Meg tarthatom a Tramellt középső
névként, de nem kötőjellel, csak úg y, simán. Eva Cross – ez meg fellebbezhetetlen volt. És annyira
jellemző rá. Domináns szeretőm cseppet sem szég yellte ősemberi hajlamait.
A második kikötés az volt, hog y tízmilliót kapok tőle a házasság kötéskor, meg duplázva
személyes vag yonomat, csak az ig en kimondásáért. És onnantól kezdve minden évben ad még .
Bónuszt kapok minden eg yes közös g yermekért, fizetést azért, ha párterápiára meg yek vele.
Beleeg yezem, hog y tanácsadáson és békéltetésen veszek részt válás esetén. Beleeg yezem, hog y
eg yütt lakom vele, kéthavonta vele nyaralok, rendszeresen randizunk…
Minél tovább olvastam, annál jobban meg értettem. A szerződés eg yáltalán nem arra szolg ált,
hog y Gideon vag yonát védje. Azt önként meg osztotta, sőt odáig elment, hog y kikötötte:
mindennek, amit a házasság unkat követően szerez, az ötven százaléka eng em illet. Hacsak meg

nem csal. Mert ha ez meg történik, az nag yon sokba kerülhet neki.
A szerződés arra szolg ált, hog y meg védje a szívét, hog y mag ához kössön és ráveg yen, hog y

mellette maradjak, bármi áron. Mindent odaadott, amije volt.
Akkor jött ki a teraszra eg y szál félig beg ombolt farmerben, amikor az utolsó oldalhoz értem.

Tudtam, hog y tökéletesen időzített érkezése eg yáltalán nem véletlen. Biztosan fig yelt eng em
valahonnan, és nézte a reakciómat.

Beg yakorlott nemtörődömség g el töröltem le a könnyeimet.
– Jó reg g elt, nag yfiú.
– Reg g elt, ang yalka – hajolt fölém, és csókot nyomott az arcomra, aztán leült a bal oldalamra az
asztal vég éhez.
Eg y szállodai alkalmazott jött ki reg g elivel és kávéval, fürg én és üg yesen meg terített, aztán
éppoly g yorsan el is tűnt.
Gideonra pillantottam, és néztem, hog yan simog atja a trópusi szellő, hog yan játszik szexi
sörényével. Ahog y ott ült, lazán és természetes szépség ében, eg yáltalán nem az a jól fésült
dollárpapa volt, aki a szerződésből rajzolódott ki előttem.
Hag ytam, hog y a lapok visszapörög jenek az első oldalra, aztán rátettem a kezem a paksamétára.
– Ami ebben a dokumentumban van, az nem g arantálja, hog y a feleség ed maradjak.
Gyors, mély léleg zetet vett.
– Akkor átírom. Mondd el a feltételeidet.
– Nekem nem kell a pénzed. – Nekem ez kell – mutattam rá. – És főleg ez. – Előrehajoltam, a
szívére tettem a kezem. – Te mag ad vag y az eg yetlen dolog , ami meg tarthat eng em, Gideon.
– Én nem tudom, hog yan csináljam, Eva – fog ta meg a kezem, és a melléhez szorította. – El
fog om rontani. Te pedig el akarsz majd futni.
– Már nem – ellenkeztem. – Hát nem vetted észre?
– Azt vettem észre, hog y teg nap beleszaladtál az óceánba, és elsüllyedtél, mint eg y nyavalyás
kődarab! – hajolt előre, és a szemembe nézett. – Ne ellenezd eleve a szerződést. Ha nincs is benne
semmi, ami neked számítana, akkor is élj eg yütt vele. Az én kedvemért.
Hátradőltem.
– Hosszú utat kell még meg tennünk, neked és nekem – mondtam halkan. – Eg y dokumentum
nem tud minket rávenni arra, hog y hig g yünk eg ymásban. A bizalomról beszélek, Gideon.
– Nos, ig en… – tétovázott. – Én nem bízom mag amban, hog y nem fog om elrontani, te meg nem
bízol abban, hog y meg van benned, ami kell nekem. Eg ymásban elég g é jól meg bízunk. A többit
meg meg oldjuk.
– Oké. – Néztem, ahog y felderül a tekintete, és tudtam, hog y jó döntést hozok, noha részben még
mindig meg voltam róla g yőződve, hog y kissé korán. – Eg yetlen változtatást szeretnék.
– Mondd.

– A névről van szó.
– Abból nem eng edek – jelentette ki szenvtelenül, és leg yintett.
Felvontam a szemöldököm.
– Ne csinálj már úg y, mint eg y nyavalyás Neander-völg yi. Apu nevét is fel akarom venni. Mindig
is szerette volna, és eg ész életében zavarta ez a dolog . Most itt az alkalom, hog y teg yek valamit.
– Akkor Eva Lauren Reyes Cross?
– Eva Lauren Tramell Reyes Cross.
– Ez aztán valami, ang yalka – búg ta. – De teg yél bármit, ami boldog g á tesz. Eng em csak ez
érdekel.
– Eng em meg csak te – feleltem, és előrehajolva csókra nyújtottam a számat.
Az ajka az enyémhez ért.
– Akkor teg yük hivatalossá.

Mezítláb lettem Gideon Geoffrey Cross feleség e eg y karibi teng erparton, a szállodaig azg ató és
Ang us McLeod tanúk előtt. Addig nem is tudtam, hog y Ang us is itt van, de nag yon örültem neki.

Gyors és szépség esen eg yszerű szertartás volt. A tiszteletes és Claude sug árzó mosolyából
látszott, hog y meg tiszteltetés a számukra Gideon esküvőjén közreműködni.

A leg szebb ruhát vettem fel a szekrénybeliek közül. Pánt nélküli, melltől csípőig ráncolt darab
volt, a lábamig leomló org anzaszirmokkal. Cuki és szexi, még is romantikus öltözék. A hajam
eleg ánsan kócos kontyban, eg y szál beletűzött vörös rózsával. A szálloda szerzett eg y fehér
szalag g al átkötött jázmincsokrot.

Gideon g rafitszürke nadrág ot és kitűrt fehér ing et viselt. Ő is mezítláb volt. Sírtam, amikor
elmondta az esküjét, erős, határozott hang on. Csak a szemében izzott forró sóvárg ás.

Annyira szeret.
Az eg ész szertartás nag yon bensőség es és személyes volt. Tökéletes.
Hiányzott anyu, apu és Cary. Hiányzott Ireland és Stanton és Clancy. De amikor Gideon lehajolt,
hog y házasság unkat csókkal pecsételje meg , odasúg ta:
– Meg fog juk ismételni. Ahányszor csak akarod.
Annyira szerettem.
Ang us odajött, és mindkét oldalról arcon csókolt.
– Jó látni, hog y mindketten ilyen boldog ok.
– Köszönöm, Ang us. Mag a nag yon sokáig g ondoskodott róla.
Elmosolyodott, és csillog ni kezdett a szeme, amikor Gideonhoz fordult. Mondott valamit, olyan
erős skót akcentussal, hog y azt sem tudtam, eg yáltalán ang olul van-e. De bármi volt, Gideonnak is
fényes lett a szeme tőle. Vajon Ang us mennyire vált Gideon pótapjává az évek során? Tudtam, hog y

mindig is hálás leszek neki azért, amiért szeretetet és támog atást nyújtott Gideonnak akkor,
amikor a leg nag yobb szükség e volt rá.

Felvág tunk eg y kis tortát, és pezsg ővel koccintottunk a teraszon. Aláírtunk a könyvben, amelyet
a tiszteletes hozott, aztán kaptunk házasság levelet is, és azt is aláírtuk. Gideon áhítattal simított
vég ig rajta.

– Hát ez kellett neked? – cukkoltam. – Ez a darab papír?
– Te kellesz, Mrs. Cross – vont mag ához. – Ez kellett.
Ang us mag ához vette a házasság i bizonyítványt és a szerződést, amikor elvonult. Mindkettőt
meg felelő módon ellenjeg yezte a szállodaig azg ató, eltették valahová, ahol Gideon tartani szokta
ezeket a dolg okat.
Gideon meg én a kunyhóban kötöttünk ki, meztelenül eg ymásba g abalyodva. Hideg pezsg őt
iszog attunk, és mohón, játékosan öleltük eg ymást, aztán csak lustán csókolóztunk, ahog y telt a
nap.
Ez is tökéletes volt.

– Nos, hog yan fog juk kezelni ezt az eg észet, ha visszameg yünk? – kérdeztem Gideont, amikor
g yertyafényes vacsoránkat költöttük el a lakosztály ebédlőjében. – Ezt az eg ész „elfutott, de
elkaptam” dolg ot.

Gideon vállat vont, és lenyalta hüvelykujjáról az olvadt vajat.
– Ahog y akarod.
Kipiszkáltam a húst eg y darab ráklábból, és mérleg eltem a lehetőség eket.
– Carynek mindenképp el akarom mondani. És szerintem apuval is rendben lesz minden.
Céloztam rá, amikor nemrég hívtam, és elmondta, hog y meg kértél tőle, úg yhog y ő fel van
készülve. Szerintem Stantont sem fog ja túlság osan izg atni, már elnézést.
– Nem sértődtem meg .
– De anyám miatt izg ulok. Már íg y is elég g é elmérg esedett a kapcsolatunk. Ki fog akadni, hog y
összeházasodtunk… – Eg y pillanatra meg álltam, és vag y ezredszer is jólesően ízlelg ettem a szót. –
De nem szeretném, ha azt hinné, hog y elhag ytam, mert harag szom rá.
– Mondjuk azt eg yszerűen neki is, meg mindenkinek, hog y eljeg yeztük eg ymást.
Olvasztott vajba mártottam a rákhúst, és arra g ondoltam, hog y szeretném még nag yon sokat
látni Gideont íg y, ing nélkül, jóllakottan és ellazulva.
– Hisztériás rohamot kap, ha meg tudja, hog y az esküvő előtt összeköltözünk.
– Akkor g yorsan kell terveznünk – felelte Gideon szárazon. – A feleség em vag y, Eva. Nem
érdekel, hog y mások tudják-e vag y sem. Én tudom. És hozzád akarok hazamenni, veled akarok
felkelés után kávézni, felhúzni a ruhád cipzárját reg g el és lehúzni este.

Néztem, ahog y kettétör eg y ráklábat, és azt kérdeztem:
– Fog sz jeg yg yűrűt hordani?
– Már alig várom.
Erre elmosolyodtam. Rám meredt.
– Mi az? – kérdeztem, amikor nem mondott semmit. – Vajas az arcom?
Mély sóhajjal dőlt hátra.
– Csak olyan szép vag y. Imádlak nézni.
Éreztem, hog y forró lesz az arcom.
– Te se vag y rossz.
– Kezd elmúlni – morog ta.
Lehervadt az arcomról a mosoly.
– Mi? Mi kezd elmúlni?
– Az… ag g ódás. Olyan biztonság os ez az érzés, nem? – kortyolt a borába. – A meg állapodottság .
Annyira jó. Szeretem. Nag yon.
Nekem még nem volt ennyi időm hozzászokni a házasélet g ondolatához, de amikor hátradőltem,
és jobban beleg ondoltam, ig azat kellett adnom neki. Most már az enyém. Senki sem kételkedhet
benne.
– Én is szeretem.
A szájához emelte a kezem. A g yűrűn, amelyet tőle kaptam, meg csillant a g yertyafény, és színes
sug arakat szórt. Ízlésesen nag y Asscher-metszésű g yémánt volt klasszikus fog lalatban. Tetszett az
ékszer időtlen kifinomultság a, de még jobban tetszett, hog y ezzel a g yűrűvel vette el az apja az
anyját. Noha Gideont mélyen meg sebezte a szülei árulása, az ő családi hármasuk volt az élete utolsó
boldog időszaka azelőtt, hog y meg ismerkedtünk. És még ő nem romantikus.
Észrevette, hog y a g yűrűben g yönyörködöm.
– Látom, tetszik.
– Ig en – pillantottam rá. – Olyan eg yedi. Arra g ondoltam, a lakásunk is lehetne eg y kicsit
rendhag yó.
– Ó – szorította meg a kezemet, és folytatta az evést.
– Meg értem, hog y külön kell aludnunk, de az nem tetszik, hog y falak és ajtók vannak közöttünk.
– Nekem sem. De első a biztonság .
– Mit szólnál, ha lenne két hálószoba, eg y ajtó nélküli fürdőszobával összekötve? Csak boltívekkel
vag y ajtónyílásokkal. Akkor technikailag eg y lég térben lennénk.
Gondolkozott eg y kicsit, aztán bólintott.
– Rajzold le, és szerzünk eg y építészt, aki meg csinálja. Maradunk az Upper West Side-on még
eg y darabig , amíg átalakítják a tetőlakást. Cary meg nézheti a szomszédos eg y hálószobás lakást, és
eg y füst alatt ő is meg csináltathatja, ha akar valami változást.

Nekidörzsöltem meztelen lábamat a vádlijának, minteg y köszönetképpen. Zene hang jait hozta az
esti szél, ami eszembe juttatta, hog y nem eg y lakatlan szig eten vag yunk eg yedül.

Vajon Ang us éppen szórakozik valahol? Vag y a lakosztályunk ajtaja előtt strázsál?
– Hol van Ang us? – kérdeztem.
– Valahol a környéken.
– Raúl is itt van?
– Nem. Ő New Yorkban maradt, kideríteni, hog y került Nathan karkötője oda, ahova.
– Ó. – Hirtelen elment az étvág yam. A szalvétába töröltem az ujjaimat. – Ag g ódjam?
Ez pusztán költői kérdés volt, hisz mást se csináltam állandóan. Annak a rejtélye, hog y ki küldte
hamis nyomra a rendőrség et, folyton ott lappang ott az ag yam mélyén.
– Valamit adott nekem eg y „ing yen kijöhetsz a börtönből” kártyát – felelte Gideon szenvtelenül,
és meg nyalta a felső ajkát. – Arra számítottam, hog y ez sok pénzbe fog kerülni, de eddig még senki
sem jelentkezett. Úg yhog y akkor nekem kell meg keresnem az illetőt.
– Ha ug yan meg találod.
– Meg fog om találni – morog ta sötéten. – És akkor meg tudjuk, miért tette.
Az asztal alatt átfog tam lábammal a lábát, és belekapaszkodtam.

A hold fényénél táncoltunk a parton. A buja pára érzékivé csillapodott éjszaka, és mi élveztük.
Gideon azon az estén velem aludt az ág yamban, bár nag yon nehezére esett vállalni a kockázatot. De
nem tudtam elképzelni, hog y a nászéjszakánkon eg yedül aludjam, és bíztam benne, hog y a
g yóg yszerei meg az előző éjszakai alváshiány seg ít majd. Íg y is történt.

Vasárnap a következő lehetőség eket kínálta fel: elmeg yünk eg y csodálatos vízeséshez, vag y
kimeg yünk a teng erre a hotel katamaránjával, vag y vég ig raftolunk eg y erdei folyón.
Elmosolyodtam, és azt feleltem, hog y majd leg közelebb.

Eg ész nap lustálkodtunk, meztelenül fürödtünk a medencében, aztán szundikáltunk, amikor
olyan kedvünk támadt. Éjfél után indultunk haza, és nag yon rosszulesett elmenni. Túl rövid volt ez
a hétvég e.

– Eg y eg ész élet összes hétvég éje előttünk áll – morog ta, miközben a repülőtér felé tartottunk.
Mintha olvasott volna a g ondolataimban.

– Olyan önző vag yok veled. Csak mag amnak akarlak.
Amikor beszálltunk a g épbe, a ruhák, amelyek a hotelben vártak minket, velünk jöttek.
Elmosolyodtam, amikor arra g ondoltam, hog y milyen keveset viseltünk közülük az elmúlt
napokban.
Mag ammal vittem a hálóba a piperetáskát, hog y fog at tudjak mosni, mielőtt vég ig alszom az
utat. Ekkor láttam meg a ráerősített bőr és bronz csomag cédulát a belevésett névvel: Eva Cross.

Gideon bejött mög ém a mosdóba, és meg csókolta a vállamat.
– Haladjunk, ang yalka. Aludnunk kell eg y kicsit munka előtt.
A címkére mutattam.
– Ennyire kiszámítható volt, hog y ig ent fog ok mondani?
– Úg y készültem, hog y addig fog lak túszként ott tartani, amíg meg nem teszed.
Ebben eg y percig sem kételkedtem.
– Ig azán hízelg ő.
– Most már férjes asszony vag y – csapott a fenekemre. – Gyerünk, Mrs. Cross.
Sietve vég eztem, aztán bebújtam mellé az ág yba. Azonnal hozzám simult hátulról, és szorosan
átölelt.
– Szép álmokat, bébi – suttog tam, és átfog tam a hasamra tapadó kezét.
A szája a nyakamhoz ért.
– Az én álmaim már valóra váltak.

20. FEJEZET

Furcsa volt úg y munkába menni hétfőn, hog y senkinek sem volt fog alma róla, mennyire alapjaiban
változott meg az életem. Ki g ondolta, hog y néhány szó kimondása és eg y kis fémkarika felhúzása
ennyire meg változtathatja az ember önmag áról alkotott képét?

Most már nem csak Eva voltam, a New York-i újonc, aki a barátjával próbál g yökeret verni a
városban. Most már eg y pénzmog ul feleség e lettem. Új felelősség ekkel és elvárásokkal. Már a
g ondolat is meg ijesztett.

Meg umi felállt, amikor beeng edett a Waters Field & Leamanbe. Szokásos stílusában fekete
ujjatlan ruhát viselt, aszimmetrikus mellvonallal, meg fukszialila tűsarkút.

– Hűha! Fantasztikus színed van! Irig yellek.
– Kösz. Neked milyen volt a hétvég éd?
– A szokásos, a szokásos. Michael már nem hívog at – ráncolta az orrát. – Hiányzik a nyag g atása.
Akkor leg alább éreztem, hog y szükség van rám.
Meg csóváltam a fejem.
– Te nem vag y normális.
– Tudom. Úg yhog y mondd el inkább te, merre jártál. És a rocksztárral, vag y Cross-szal?
– Nem mondhatok semmit. – Erős kísértést éreztem, hog y mindent elmondjak, csak az tartott
vissza, hog y még Carynek sem árultam el, és neki akartam elsőként.
– Ug yan már! – húzta össze sötét szemét. – Komolyan nem akarod elmondani?
– Dehog ynem – kacsintottam. – Csak még nem most.
– Tudom, hol dolg ozol! – kiabálta utánam, mikor az asztalomhoz mentem.
A helyemen SMS-t akartam írni Carynek, és láttam, hog y ő is küldött párat a hétvég e során, de
csak most jöttek át. Mikor szombaton beszéltem apuval, még nyomuk sem volt.
Ebédelünk együtt?, üzentem.
Mikor nem kaptam azonnal választ, elnémítottam a telefont, és betettem a felső fiókba.
– Hol töltötted a hétvég ét? – kérdezte Mark, amikor beért. – Jó barna vag y.
– Kösz. Kicsit lazítottam a Karib-szig eteken.
– Tényleg ? Én is néztem a szig eteket nászúthelynek. Tudod ajánlani a helyet, ahol voltatok?
Felnevettem, boldog abban, mint hosszú idő óta bármikor. Vag y talán életemben bármikor.
– Abszolúte.
– Add meg a részleteket. Hozzáírom a listámhoz.
– Nászúthelyszínt kereső küldetésed van? – Felálltam, hog y szerezzek eg y kávét, mielőtt
elkezdjük a napot.
– Bizony – g örbült felfelé Mark szája. – Az esküvőt meg hag yom Stevennek, ha már olyan rég óta

tervezg eti. De a nászút az enyém.
Nag yon boldog nak tűnt, és tudtam, mit érez. Feldobott hang ulata csak még jobbá tette

számomra a nap kezdetét.

A sétag aloppnak azonban vég e szakadt, amikor Cary hívott a cég es telefonon nem sokkal tíz után.
– Mark Garrity irodája – szóltam bele. – Eva Tramell…
– …aki meg érdemelne eg y nag y seg g berúg ást – fejezte be Cary. – Nem is emlékszem, mikor

voltam utoljára ilyen dühös rád.
Összerándult a g yomrom.
– Cary, mi a baj?
– Nem fog ok ilyen fontos dolg okat telefonon meg beszélni, Eva. Ellentétben eg yesekkel.

Ebédeljünk eg yütt. És hog y tudd, lemondtam eg y délutáni üg ynökség i bemutatkozást, hog y helyre
teg yelek, mert a barátoknak ez a dolg uk – folytatta dühösen –, időt szakítani arra, hog y
meg beszéljék a fontos dolg okat. Nem csak hang üzeneteket hag yog atnak, mintha ezzel minden el
lenne intézve!

A vonal ezzel meg szakadt. Én csak ültem ott döbbenten, és kicsit rémülten. Hirtelen hatalmas
csikorg ással lefékezett az életem. Cary volt a horg ony. Ha kettőnk közt nem voltak rendben a
dolg ok, hamar szétestem. És tudtam, hog y nála is ez a helyzet. Amikor elszakadtunk eg ymástól,
mindig minden rosszul alakult.

Előástam a mobilomat, és felhívtam.
– Mi van? – csattant fel. De az azért jó jel volt, hog y eg yáltalán felvette.
– Ha elrontottam volna valamit, akkor bocsánatot kérek érte, és helyre fog om hozni –
mondtam. – Rendben?
Felhorkant.
– Kurvára ki tudsz akasztani, Eva.
– Jó vag yok abban, hog y kiakasszak másokat, ha még nem vetted volna észre, de veled utálom
csinálni – sóhajtottam. – Meg őrülök tőle, Cary, amíg meg nem oldjuk. Tudod, milyen nag y
szükség em van rá, hog y minden oké leg yen köztünk.
– Mostanában nem eg észen úg y viselkedtél – felelte mog orván. – Csak mellesleg jutok eszedbe,
és ez rohadtul rosszulesik.
– Mindig g ondolok rád, Cary. Ha nem látszott, az az én hibám.
Erre nem mondott semmit.
– Szeretlek, Cary. Még akkor is, amikor mindent összekavarok.
Belesóhajtott a mikrofonba.
– Dolg ozz nyug odtan tovább, és ne stresszeld mag ad emiatt. Majd ebéd közben elintézzük.

– Nag yon sajnálom. Tényleg .
– Délben találkozunk.
Letettük, és próbáltam koncentrálni, de nem volt könnyű. Az eg y dolog , hog y Cary harag szik
rám, de az már más tészta, hog y tényleg meg bántottam. Azon kevesek közé tartoztam az életében,
akikkel kapcsolatban bízott abban, hog y sosem hag yják cserben.
Tizeneg y harminckor eg y kis köteg irodán belüli borítékot kaptam. Örömmel láttam, hog y az
eg yik Gideontól érkezett.

Én csodálatos, szexi kis feleségem,
Állandóan rád gondolok,
A tiéd,

X

Lábam boldog táncba kezdett az asztal alatt. Elromlott napom meg int helyrebillent eg y kicsit.
Visszaírtam:

Sötét Veszedelem,
Őrülten szeretlek.
A te láncod és golyód,
Mrs. X

Az írást eg y borítékba dug tam, és betettem a kimenő postába.
Éppen eg y g rafikusnak fog almaztam a választ, aki eg y ajándékkártya-kampányban dolg ozott,
amikor meg szólalt a telefon. A szokásos módon szóltam bele, és ismerős francia akcentus válaszolt.
– Eva, itt Jean-François Giroux.
Hátradőltem ültömben.
– Bonjour, monsieur Giroux.
– Mikor tudnánk ma találkozni?
Mi az ördög öt akar tőlem? Ha meg akarom tudni, bele kell mennem a játékba.
– Mondjuk, ötkor? Van itt eg y borbár, nem messze a Crossfire-től.
– Az remek lesz.
Elmondtam neki az útvonalat, és letettem a telefont. Kissé ledorong olt a hívás. Töpreng ve
forog tam a székemben. Gideon meg én ig yekszünk továbblépni az életünkkel, de vannak olyan
emberek és dolg ok a múltunkból, amelyek továbbra is meg próbálnak visszahúzni minket. Vajon a
házasság unk, vag y akár csak az eljeg yzésünk bejelentése változtatni fog ezen?
Nag yon reméltem. De hát mikor könnyű bármi is? Az órára pillantottam, és folytattam a
levélírást.

Öt perccel tizenkettő után értem le az előcsarnokba, de Cary még nem volt sehol. Miközben vártam,
eg yre ideg esebb lettem. Újra és újra vég ig játszottam mag amban a beszélg etésünket Caryvel, és
rájöttem, hog y ig aza van. Mag amat meg g yőztem, hog y neki is jó lesz, ha Gideon összeköltöztet
mindhármunkat, csak mert nem voltam képes szembenézni más eshetőség g el – nehog y dönteni
kelljen a leg jobb barátom és a pasim között.

Most pedig már nincs választási lehetőség . Férjnél vag yok. És majd’ szétvet a boldog ság .
Még is örültem, hog y a táskám cipzáras zsebébe tettem el a jeg yg yűrűt. Ha Cary úg y érzi, hog y
eltávolodunk eg ymástól, nem seg ítene, ha rájönne, hog y bekötötték a fejem a hétvég én.
Összeszorult a g yomrom. Eg yre több volt köztünk a titok. És ez elviselhetetlennek tűnt.
– Eva!
Cary hang ja riasztott fel borong ásomból. Bő zsebes sortban és V nyakú pólóban érkezett. A
napszemüveg ét mag án hag yta, kezét a zsebébe dug ta. Távolság tartónak és hűvösnek látszott.
Utánafordultak a fejek, de ő csak velem fog lalkozott.
Mozdult a lábam. Már rohantam is hozzá, mielőtt g ondolkodtam volna. Úg y nekiszaladtam,
hog y felhördült. Meg öleltem, és arcomat a mellkasába fúrtam.
– Hiányoztál – mondtam teljes szívemből, de ő nem tudhatta, mi ennek az oka.
Motyog ott valamit az orra alatt, és mag ához szorított.
– Néha szörnyű tudsz lenni, kislány.
Elhúzódtam, és ránéztem.
– Ne harag udj.
Kézen fog ott, és kivezetett a Crossfire-ből. Ug yanarra a tacós helyre mentünk, ahová leg utóbb is,
amikor eg yütt ebédeltünk. Kitűnő alkoholmentes marg aritájuk is volt, úg yhog y tökéletes választás
a forró nyári napon.
Körülbelül tízperces sorban állás után mindössze két tacót rendeltem, elvég re rég nem voltam
már edzeni. Cary hatot kért. Elcsíptünk eg y asztalt, ahonnan épp felálltak, Cary már be is kebelezett
eg y adag ot, mire én kicsomag oltam az enyémet.
– Ne harag udj a hang üzenet miatt – mondtam.
– Nem érted, miről van szó – törölte meg a száját, mellyel értelmes nőket is vihog ó bakfisokká
változtatott, ha éppen mosolyra állt. – Az eg ész helyzetről, Eva. Hag ysz nekem eg y üzenetet arról,
hog y mi lenne, ha eg yütt laknánk Cross-szal, miután úg y adod elő ezt anyádnak, mintha ez már
kész tény lenne, és mielőtt eltűnsz a semmiben eg y eg ész hétvég ére. És látom, hog y rohadtul nem
számít neked, mit g ondolok az eg észről.
– Ez nem ig az!
– Különben is miért akarnál lakótársat, amikor eg yütt élsz a pasiddal? – folytatta

belemeleg edve. – És miből g ondolod, hog y szeretnék harmadik lenni?
– Cary…
– Nekem nem kell keg yelemkenyér, Eva – szűkült össze smarag dzöld szeme. – Vannak helyek,

ahol lakhatom, emberek, akikkel összeköltözhetek. Nekem ne teg yél szívesség et.
Összeszorult a szívem. Nem álltam készen rá, hog y eleng edjem Caryt. Eg yszer talán majd

elválnak útjaink. De még nem most. Nem lehet. Már a g ondolattól is rosszul voltam.
– Ki mondta, hog y a te kedvedért csinálom? – vág tam vissza. – Talán csak arról van szó, hog y én

nem bírom elviselni, ha nem vag y a közelemben.
Felhorkant, és beleharapott a tacóba. Dühösen meg rág ta, aztán lenyelte.
– Mi vag yok én, a hároméves csiped, ami a g yóg yulásodat mutatja? Anonim Eva

szerencsekabalája?
– Ne harag udj – hajoltam előre. – Értem, hog y mérg es vag y. És már mondtam, hog y sajnálom.

Szeretlek, és szeretem, hog y itt vag y az életemben, de nem fog ok itt ülni és rug dostatni mag am,
csak mert eg yszer hibáztam.

Felálltam.
– Majd hívlak később.
– Összeházasodtok Cross-szal?
Lenéztem rá.
– Meg kért. Én pedig ig ent mondtam.
Cary bólintott, mintha cseppet sem lenne meg lepve, és harapott még eg yet. Leakasztottam a
táskámat a szék támlájáról.
– Nem mersz eg yedül lakni vele? – kérdezte tele szájjal.
Sejthető volt, hog y erre g ondol.
– Nem. Lesz saját hálószobája.
– Az elmúlt néhány hétvég én is külön szobában aludt, amikor eg yfolytában keféltetek?
Rámeredtem. Ez tényleg tudja, hog y Gideon a titkos szerető, akivel lóg ok? Vag y csak találg at?
Úg y döntöttem, nem érdekel. Eleg em volt a hazudozásból.
– Jobbára ig en.
Letette a tacóját.
– Vég re valami ig azság a szádból. Már kezdtem azt hinni, hog y elfelejtetted, hog yan kell
őszintének lenni.
– Elmész a fenébe.
Vig yorog va mutatott a székre.
– Ülj vissza, kislány. Még nem fejeztük be.
– Undok vag y.
Lehervadt az arcáról a mosoly, és a tekintete meg keményedett.

– Morcos leszek, ha heteken keresztül hazudnak nekem. Ülj csak le.
Leültem, és rámeredtem.
– Tessék. Most boldog vag y?
– Eg yél csak. Most jön a java.
Tehetetlen dühvel kifújtam a leveg őt, visszaakasztottam a táskámat a székre, aztán felvont
szemöldökkel néztem rá.
– Ha azt hiszed – kezdte –, hog y a józanság meg a folyamatos munka kiüti a süketduma-
mérőmet, akkor több eszed lehetne. Tudtam, hog y Cross-szal kavarsz meg int, amint elkezdted.
Beleharaptam a tacómba, és szkeptikus pillantást vetettem rá.
– Eva drág a, nem g ondolod, hog y ha lenne még eg y olyan pasi New Yorkban, aki eg ész éjszaka
bírja a strapát, mint Cross, akkor már nem találtam volna meg ?
Köhög őroham fog ott el, majdnem kiköptem az ételt.
– Senki sem lehet olyan szerencsés, hog y két ilyen férfit is talál eg ymás után – morog ta. – Még te
sem. Vag y kell előtte valami hosszú rossz átok, meg pár balul sikerült dug ás.
Hozzávág tam az összehajtott szalvétát, de ő nevetve kitért előle. Aztán elkomolyodott.
– Azt hitted, hog y elítélnének azért, mert újra összejöttél vele, miután kitolt veled?
– Ennél sokkal bonyolultabb a dolog , Cary. Minden… összekeveredett. Nag y volt a nyomás. És
még most is, mert az a riporternő kémkedik Gideon után…
– Kémkedik?
– Abszolúte. Nem akartam, hog y te is… – Veszélybe kerülj. Sebezhető légy. Vádolható. – Csak ki kellett
játszanom – fejeztem be esetlenül.
Töpreng ett, aztán bólintott.
– És most hozzámész.
– Ig en. – Ittam eg y kortyot, hog y feloldjam a g ombócot a torkomban. – De rajtunk kívül te vag y
az eg yetlen, aki tud róla.
– Vég re eg y titok, amelybe beavatsz – csücsörített. – És még is azt akarod, hog y veletek lakjam.
Újra előrehajoltam, és a keze után nyúltam.
– Tudom, hog y máshová is mehetnél, máshoz is. De nem akarom. Még nem állok készen rá, hog y
nélküled létezzem, házasság ide vag y oda.
Olyan erővel szorította meg a kezemet, hog y összenyomódtak a csontjaim.
– Eva…
– Várj – mondtam g yorsan. Hirtelen kezdett túl komolyra fordulni a dolog . Nem akartam, hog y
lerázzon, mielőtt minden adumat kijátszanám. – Gideon a tetőlakása melletti eg y hálószobás kis
lakást nem használja.
– Eg y hálószobás lakás. Az Ötödik sug árúton.
– Bizony. Klassz, mi? Az lenne a tiéd. Saját hely, külön bejárat, kilátás a Central Parkra. Még is

mellettem. Mindenből a leg jobb – folytattam sietősen, hog y mondjak valamit, ami esetleg
meg tetszik neki. – Eg yelőre még maradunk eg y ideig az Upper West Side-on, amíg átalakíttatjuk a
tetőlakást. Gideon azt mondta, hog y a te lakásodat is meg csinálhatnánk eg yidejűleg , ha szeretnél
valamit változtatni rajta.

– Az én lakásom – meredt rám, amitől rettentően ideg es lettem. Eg y férfi meg eg y nő próbált
bepréselődni az asztalunk meg eg y fog lalt szék hátulja közé, de nem törődtem velük.

– Szó sincs alamizsnáról – nyug tattam meg . – Csak arra g ondoltam, hog y meg kéne dolg oztatni
a pénzt, amelyen eddig csak ültem. Csinálni eg y alapítványt vag y valamit arra, hog yan
támog assunk olyan üg yeket és jótékony célokat, amelyekben hiszünk. Szükség em van a
seg ítség edre. És meg is fizetlek érte. Nem csak a munkádért, hanem az arcodért is. Azt akarom,
hog y az alapítvány szóvivője leg yél.

Cary szorítása lazult a kezemen. Riadtan kezdtem el én szorítani.
– Cary!
Meg roskadt a válla.
– Tatiana terhes.
– Micsoda? – Éreztem, hog y a vér kiszalad az arcomból. – A kis étterem zsúfolásig volt, és alig
lehetett valamit hallani a kiabálásban és edénycsörg ésben, még is olyan élesen érzékeltem Cary két
utolsó szavát, mintha az arcomba üvöltötte volna. – Ez komoly?
– Sajnos – húzta el a kezét, és feltette a napszemüveg ét. – Nem mintha nem akarnék g yereket. Az
a része klassz. De… a francba is. Nem most, tudod? És nem tőle.
– És hog y a fenébe esett teherbe?
Cary szinte vallásos eltökéltség g el védekezett, mivel nag yon jól tudta, hog y roppant kockázatos
életstílust folytat.
– Hát, beledug tam a farkamat, és ki-be húzog attam…
– Pofa be – mondtam. – De hát te mindig vig yázol.
– Hát, a g umi nem jelent g arantált védelmet – felelte elcsig ázottan –, és Tat nem szed tablettát,
mert azt mondja, kiütéses lesz tőle, meg éhes.
– Jesszusom. – Ég ni kezdett a szemem. – És biztos, hog y tőled van?
Cary felhorkant.
– Nem, de ez még nem azt jelenti, hog y nem is lehet. Hathetes, úg yhog y elképzelhető.
Muszáj volt meg kérdeznem:
– És meg tartja?
– Nem tudom. Át kell g ondolnia.
– Cary… – Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Sajg ott a szívem érte. – Mit fog sz most
csinálni?
– Mit csinálhatnék? – roskadt vissza a székbe. – Az ő döntése.

Biztos, hog y majd’ belehalt a tehetetlenség be. Miután az anyja meg szülte, nem kívánt
g yermekként, abortuszokkal intézte a további születésszabályozást. Tudtam, hog y ez az emlék
kísérti. Eg yszer elmesélte nekem.

– És ha úg y dönt, hog y vég ig csinálja a terhesség et? Akkor csináltatsz apaság i tesztet, ug ye?
– Te jó ég , Eva – nézett rám kivörösödött szemmel. – Ilyen távoli jövőről még nem
g ondolkodtam. Mi a francot fog ok mondani Treynek? Épp kezdenek alakulni kettőnk közt a dolg ok,
és akkor előállok ezzel? Ki fog rúg ni. Vég e.
Nag y léleg zetet vettem, és kihúztam mag am. Nem hag yhatom, hog y Cary meg Trey
szétmenjenek. Most, hog y én rendben vag yok Gideonnal, ideje elkezdeni fog lalkozni olyan
dolg okkal is, amelyeket eddig elhanyag oltam.
– Haladjunk lépésről lépésre. És menet közben találjuk ki a dolg okat. Meg fog juk oldani.
Nag yot nyelt.
– Szükség em van rád.
– Nekem is rád. Összetartunk, és leg yőzzük a g ondokat. – Sikerült kipréselnem eg y mosolyt. – Én
nem meg yek sehova, és te sem. Leg feljebb San Dieg óba a hétvég ére – javítottam ki mag am
sietősen, és eszembe jutott, hog y Gideonnal is kéne erről beszélnem.
– Hála istennek – ült fel Cary. – Mit meg nem adnék, ha most dr. Travisnél dobálhatnék kosárra.
– Ja. – Én nem kosaraztam, de tudtam, hog y nekem sem ártana eg y kis konzultáció a doktorral.
Vajon dr. Travis mit szólna hozzá, ha látná, mennyire elsodródtunk a néhány New York-i hónap
alatt? Valaha nag y álmokat szőttünk, amikor még mindhárman eg yütt beszélg ettünk. Cary eg y
Super Bowl-hirdetés sztárja akart lenni, én pedig a hirdetés meg valósítója. Most viszont neki
esetleg hamarosan g yereke lesz, én meg hozzámentem a leg komplikáltabb pasihoz, akivel valaha is
találkoztam.
– Dr. Trav kiakadna – morog ta Cary, mintha olvasna a g ondolataimban.
Valamilyen oknál fog va ezen mindketten addig nevettünk, amíg el nem sírtuk mag unkat.

Mikor visszamentem az irodába, újabb adag boríték várt. Az alsó ajkamat beharapva futottam át
őket, míg meg nem találtam azt, amelyiket vártam.

Ki tudok találni más funkciókat is annak a láncnak, mrs x.
És mindet nagyon fogod élvezni.
A tiéd,

X

Az ebéd sötét felleg ei részben eloszlottak a fejem fölül.

Cary elképesztő bejelentése után a találkozás Giroux-val már alig rezg ette meg a mutatót a „mi
romolhat még el” skálán.

Már a borbárban volt, amikor meg érkeztem. Tökéletesen vasalt khakinadrág ot és feltűrt ujjú,
kig ombolt nyakú ing et viselt. Jól nézett ki. Lazán. De attól ő még nem volt laza. Feszültnek tűnt,
mint eg y felajzott íj, szinte vibrált.

– Eva! – üdvözölt. Ug yanazzal a nyíltság g al, amit már az első alkalommal is utáltam, most is
mindkét arcomat meg csókolta. – Enchanté.

– Talán ma nem vag yok mag ának elég szőke?
– Ó. – A szája mosolyg ott, de a szeme nem. – Meg érdemeltem.
Csatlakoztam hozzá az ablak melletti asztalnál, és hamarosan kiszolg áltak minket. A hely rég ies
hang ulatot árasztott. Pléhlemezek fedték a mennyezetet, míg az öreg keményfa padló és a díszesen
farag ott pult arra utalt, hog y a hely eg y időben kocsma lehetett. Króm rátétekkel modernizálták,
meg eg y borállvánnyal a pult mög ött, amely absztrakt szobornak is beillett volna.
Giroux leplezetlenül nézett, miközben a pincér kitöltötte a bort. Fog almam sem volt, mit keres
rajtam, de kétség telenül keresett valamit.
Mikor belekortyoltam a csodálatos shirazba, kényelmesen elhelyezkedett, és körbelötyög tette a
bort a pohárban.
– Mag a ismeri a feleség emet.
– Ig en. Nag yon szép asszony.
– Ig en, az – nézett a borára. – Mi mást g ondol még róla?
– Mit számít az, hog y én mit g ondolok?
Meg int rám nézett.
– Riválist lát benne? Vag y fenyeg etést?
– Eg yiket sem. – Újabb kortyot ittam, és láttam, hog y eg y fekete Bentley terepjáró áll le eg y szűk
kis helyre a járda mellett, épp annál az ablaknál, ahol ültünk. Ang us volt a volánnál, és
szemlátomást üg yet sem vetett a PARKOLNI TILOS feliratra.
– Ennyire biztos Crossban?
Visszanéztem Giroux-ra.
– Ig en. De ettől füg g etlenül azt szeretném, hog y mag a pakolja össze a feleség ét, és vig ye vissza
Franciaország ba.
Szája komor mosolyra húzódott.
– Mag a szereti Crosst, ug ye?
– Ig en.
– Miért?

Erre elmosolyodtam.
– Ha azt hiszi, hog y annak alapján, amit én látok benne, rá tud jönni, hog y Corinne mit látott,
akkor felejtse el. Ő meg én… eg észen mások vag yunk eg ymással, mint más emberekkel.
– Azt láttam. – Giroux ivott eg y kortyot, és hosszan ízlelg ette, mielőtt lenyelte.
– Bocsásson meg , de nem tudom, miért ülünk itt. Mit akar tőlem?
– Mag a mindig ilyen lényeg re törő?
– Ig en – vontam vállat. – Türelmetlen vag yok, ha összezavarnak.
– Akkor én is a lényeg re térek. – Kinyúlt, és meg fog ta a bal kezemet. – Mag a g yűrűben barnult
le. Még hozzá jó nag y g yűrűben, úg y tűnik. Talán eljeg yzési g yűrű?
A kezemre pillantottam és láttam, hog y ig aza van. Jókora folt volt a g yűrűsujjamon, amely
árnyalatokkal világ osabb volt, mint a környező bőr. Anyámmal ellentétben, aki világ os bőrű, én
apám meleg bőrszínét örököltem, és könnyen barnultam.
– Mag a nag yon jó meg fig yelő. De örülnék, ha meg tartaná mag ának a találg atásait.
Elmosolyodott, most először őszintén.
– Talán vég ül még is visszakapom a feleség emet.
– Szerintem sikerülne, ha meg próbálná – húztam ki mag am, és úg y döntöttem, ideje távozni. –
Tudja, mit mondott nekem eg yszer a mag a feleség e? Azt, hog y mag a közönyös. Ahelyett, hog y
várná, hog y visszamenjen, vissza kéne vinnie. Szerintem ez kell neki. – Felálltam.
Ő is felállt, és fölém mag asodott.
– Ő üldözte Crosst. Nem hinném, hog y eg y olyan nő, aki üldöz eg y férfit, vonzónak találna eg y
olyan férfit, aki őt üldözi.
– Ezt nem tudom. – Húszdollárost húztam elő a zsebemből, és az asztalra tettem, hiába vág ott
csúnya arcot. – Ig ent mondott, amikor mag a meg kérte a kezét, nem? Bármit csinált előtte, csinálja
meg int azt. Ég önnel, Jean-François.
Szóra nyitotta a száját, de én már félig kint voltam az ajtón.

Ang us ott várt a Bentley mellett.
– Haza szeretne menni, Mrs. Cross? – kérdezte, amikor becsusszantam a hátsó ülésre.
Elmosolyodtam a meg szólításon. A Giroux-val folytatott beszélg etéssel párosulva felébresztett

bennem eg y g ondolatot.
– Tulajdonképpen valahová máshová mennék, ha nem bánja.
– Cseppet sem.
Elmondtam neki, hova meg yünk, aztán hátradőlve élveztem a autózást.

Fél hét körül ért vég et a napom, de amikor meg kérdeztem Ang ust, hol van Gideon, kiderült, hog y
még bent, az irodában.

– Elvisz hozzá? – kérdeztem.
– Természetesen.
Furcsa volt munkaidő után visszamenni a Crossfire-be. Noha lézeng tek még emberek az
előcsarnokban, eg észen más volt, mint nappal. Mikor felértem a leg felső emeletre, a Cross
Industries iroda biztonság i üveg ajtaját nyitva találtam, és a takarítók javában ürítették a
szemeteseket, törölg ették az ablakokat, és porszívóztak.
Eg yenesen Gideon irodája felé indultam, és néztem a sok üres íróasztalt, köztük Gideon
asszisztenséét, Scottét. Gideon az asztalánál állt, a fülében fülhallg atóval, zakója a sarokban álló
fog asra akasztva. A keze a csípőjén, úg y beszélt. A szája g yorsan mozg ott, arca a koncentrálás
valóság os maszkja.
A vele szemközti fal tele volt képernyőkkel, melyeken a világ hírei villództak. Jobbra kis bár volt
ékköves palackokkal az üveg polcokon, melyek az eg yetlen színt jelentették az iroda hűvös fekete-
fehér-szürke palettáján. Három elkülönülő leülős rész kínált kényelmes helyet a kevésbé formális
meg beszélésekhez, míg Gideon fekete asztala mag a volt a modern technika csodája – a szoba
minden elektronikáját lehetett innen vezérelni.
Drág a játékszere között a férjem ug yanolyan ennivaló volt, mint mindig . Mellénye és nadrág ja
tökéletes szabása kiemelte tökéletes testét, és az, hog y íg y láttam a főhadiszállásán, átitatva a
hatalommal, melyre birodalma épült, meg dobbant a szívem. A padlótól mennyezetig érő ablakok,
melyek két oldalról közrefog ták az irodát, imponáló mag asság ból kínáltak rálátást a városra, de a
fenség es látvány cseppet sem tette őt kisebbé.
Gideon ura volt mindannak, ami körülvette, és ez meg is látszott rajta.
Benyúltam a táskámba, kihúztam a kis zseb cipzárját, és kiszedtem belőle a g yűrűket. A
sajátomat fel is vettem. Aztán közelebb mentem az üveg falhoz és a kettős ajtóhoz, amely
elválasztotta őt mindenki mástól.
A feje felém fordult, és a tekintetébe meleg ség költözött, mikor meg pillantott. Meg nyomott eg y
g ombot az asztalán, és a kétszárnyú ajtó lendületesen kinyílt. Eg y pillanat múlva az átlátszó üveg
elhomályosult, hog y senki ne lásson be kintről.
Bementem.
– Rendben – mondta annak, akivel éppen beszélt. – Csináld meg , aztán számolj be.
Amikor kivette füléből a hallg atót, és kitette az asztalra, folyamatosan nézett.
– Kellemes meg lepetés vag y, ang yalka. Mesélj a találkozódról Giroux-val.
Vállat vontam.
– Honnan tudtad?
Elhúzta a száját, és olyan pillantást vetett rám, mintha azt mondaná: Ezt most tényleg komolyan

kérdezed?
– Maradsz még ? – érdeklődtem.
– Van eg y konferenciahívásom a japán cég g el fél óra múlva, de aztán kész vag yok. Utána

elmehetünk vacsorázni.
– Vig yünk inkább haza valamit, és eg yünk Caryvel. Gyereke lesz.
Gideonnak felszaladt a szemöldöke.
– Micsoda?
– Nos, lehet, hog y g yereke lesz – sóhajtottam. – Totál ki van készülve, és mellette akarok lenni.

Meg hozzá kell szoknia, hog y meg int vag y.
Vég ig mért.
– Te is ki vag y készülve miatta. Gyere ide. – Meg kerülte az asztalt, és kitárta a karját. – Hadd

öleljelek meg .
A földre ejtettem a táskámat, lerúg tam a cipőmet, és odamentem hozzá. A karja körülfog ott, és a

szája keményen, meleg en tapadt a homlokomra.
– Majd meg oldjuk – morog ta. – Ne ag g ódj.
– Szeretlek, Gideon.
Még szorosabban ölelt.
Hátradőlve néztem fel vonzó arcába. A szeme fantasztikusan kék volt, talán még inkább annak

tűnt most, hog y ő is lebarnult a hétvég én.
– Hoztam neked valamit.
– Ó!
Hátrébb léptem, és elkaptam a bal kezét, mielőtt lehanyatlott volna. Ráhúztam a g yűrűt, amit az

imént vettem. Kissé meg mozg attam, hog y átcsusszanjon a leg alsó ujjpercén is. Vég ig mozdulatlan
maradt. Mikor eleresztettem a kezét, hog y jobban meg nézhesse, akkor sem mozdította meg ,
hanem tartotta tovább, mintha jég g é dermedt volna.

Félrehajtott fejjel csodáltam rajta a g yűrűt, és úg y éreztem, éppen azt a hatást értem el, amit
akartam. De amikor eg y perc is eltelt, és még mindig nem szólt, felpillantottam, és rádöbbentem,
hog y úg y mered a kezére, mintha most látná először.

Összeszorult a szívem.
– Szóval nem tetszik.
Kitág ult orrlyukakkal vett eg y mély léleg zetet, és meg fordította a kezét, hog y a g yűrű
hátoldalát is lássa, ami ug yanolyan volt, mint az elülső. A minta folyamatosan haladt körbe.
A platinag yűrű sokban hasonlított a jobb kezén viselt darabhoz. Ug yanolyan rézsútos vésetek
voltak rajta, ami hasonlóan ipari, férfias jelleg et kölcsönzött neki. De a jeg yg yűrű rubinokkal volt
berakva, nem lehetett nem észrevenni. A vérvörös szín nag yon elütött lebarnult bőrétől és sötét
ruháitól, a tulajdonjog om szembetűnő jeleként.

– Túlzás – mondtam csendesen.
– Mindig túlzás – felelte rekedten. Aztán már rajtam is volt, két kézre fog ta az arcomat, és vadul
csókolt.
Elkaptam a csuklóját, de túl g yors volt, és a derekamnál fog va felemelt, hog y a lábam
elemelkedett a földtől, és odavitt ug yanahhoz a kanapéhoz, amelyen először feküdt rám oly sok
héttel ezelőtt.
– Nem érsz rá most erre – ziháltam.
Letett, a fenekem a kanapé szélén.
– Nem fog sokáig tartani.
Nem tréfált. Benyúlt a szoknyám alá, lehúzta a bug yimat, aztán széttárta a lábamat, és közé
hajtotta a fejét.
Ott, az irodájában, ahol épp az imént csodáltam meg hatalmát és tiszteletet parancsoló
meg jelenését, Gideon Cross betérdelt a combom közé, és kíméletlen szakértelemmel nyalni kezdett.
A nyelve addig verdeste a csiklómat, amíg vonag lani nem kezdtem a vág ytól, hog y elélvezhessek,
de a látványa – az öltöny, az iroda, a térdelés – volt az, ami vég ül a csúcsra juttatott, és a nevét
kiáltottam.
Reszkettem a kéjtől, amikor belém nyalt, s az érzékeny szövet meg remeg ett g onoszul üg yes
nyelve alatt. Amikor kinyitotta a sliccét, és kiszabadította az erekcióját, vadul meg kívántam, s
szég yenkezés nélküli, néma esdekléssel toltam feléje a csípőmet.
Gideon meg fog ta a farkát, és a széles makkot a résembe nyomta, beletemetkezve org azmusom
nedvébe. Az a tény, hog y teljesen fel voltunk öltözve, a leg szükség esebb részeket kivéve, csak még
izg atóbbá tette az eg észet.
– Add meg mag ad – mondta Gideon sötéten. – Hajolj előre, és terpessz. Mélyen akarlak
meg dug ni.
Felnyög tem a g ondolatra, de siettem eng edelmeskedni. Mivel tudtam, hog y sokkal mag asabb
nálam, a kanapé széléhez húzódtam, és a karfára támaszkodtam, aztán hátranyúltam, és felhúztam
a szoknyámat.
Nem tétovázott. Már bennem is volt néhány erőteljes lökéssel. Szinte szétfeszített.
– Eva.
Elakadó léleg zettel markoltam bele a kanapé párnáiba. Vastag volt, kemény, és nag yon, nag yon
hosszú. Hasam a kanapé karfájához szorult, és esküdni mertem volna, hog y érzem, ahog y kinyom
belülről.
Rám hajolt, átfog ott, és a nyakamba mélyesztette a fog át. A primitív g esztustól összeszorult rajta
a hüvelyem, szinte simog atni kezdte.
Felhördült, és vég ig csókolt, finoman reszelve a borostájával.
– Annyira jó vag y – mondta rekedten. – Imádlak meg dug ni.

– Gideon…
– Add ide a kezed.
Mivel nem voltam benne biztos, hog y mit akar, a testem mellett hátranyúltam, ő pedig körözni
kezdett a csuklómon az ujjaival, majd g yeng éden a derekamra húzta a kezem.
Aztán elkezdett rendesen dug ni. Lankadatlan erővel kefélt, és a karomnál fog va húzott vissza,
hog y álljam a lökéseit. A heréi a csiklómhoz verődtek, és a ritmikus csapások újabb org azmus felé
hajtottak. Minden döfésre felhördült, én pedig feljajdultam.
Vág tája az org azmus felé vadul izg ató volt, akárcsak az, hog y teljesen uralta a testemet. Én csak
elviseltem az ő vág yát és éhség ét, kiszolg áltam, ahog y az előbb ő eng em. A lökések súrlódása
kellemesen dörzsölt, és az állandó ki-be mozg ás g yönyöre meg őrjített.
Szerettem volna most látni; látni a szemét, amikor elveszti fókuszát, és hatalmába keríti a
g yönyör, arcát eltorzítja a fájdalmas eksztázis. Imádtam, hog y ekkora hatással vag yok rá, és hog y
ennyire élvezi a testemet. A szex lerombolta a védelmi vonalait.
Meg remeg ett, és káromkodott. A farka meg hosszabbodott, meg vastag odott, a g olyói
felhúzódtak.
– Eva… Istenem. Szeretlek.
Éreztem mag amban kilövellő spermáját, forrón és sűrűn. Beharaptam a szám, hog y ne jajduljak
föl. Annyira kívántam, annyira közel volt.
Eleng edte a csuklómat, és átfog ott. Eg yik ujjával masszírozni kezdte duzzadt csiklómat.
Elmentem, miközben még dug ott, s hüvelyemmel szorong attam, miközben belém lövellt. A szája
az arcomra simult, a lehelete forrón érte az arcomat, és mély torokhang ok szakadtak fel belőle,
miközben hosszan, keményen elélvezett.
Mindketten ziháltunk az org azmus után, és elterültünk eg ymáson.
Nag yot nyeltem, úg y nyög tem ki:
– Ezek szerint még is tetszik a g yűrű.
Rekedt nevetésétől elöntött az öröm.

Öt perccel később én még ziláltan, jóllakottan hevertem a díványon, Gideon viszont jól vasaltan és
tökéletesen ült az íróasztalánál, eg y kielég ült hím eg észség es életörömével.

Eg yetlen kihag yás nélkül csinálta vég ig a telekonferenciát, jobbára ang olul, de japánul kezdve és
fejezve be a beszélg etést. Időnként rám pillantott, és halványan elmosolyodott, némi tag adhatatlan
hím diadallal.

Úg y g ondoltam, hog y meg is érdemlem, mivel annyi posztorg azmikus endorfin kering ett a
szervezetemben, mintha részeg lennék.

Gideon befejezte a hívást, felállt, aztán meg int levetette a zakóját. A szeme csillog ása elárulta,

miért.
Nag y erőfeszítéssel felvontam a szemöldökömet, és meg kérdeztem:
– Nem indulunk?
– Dehog ynem. Csak még nem most.
– Talán kevesebb vitamint kéne szedned, nag yfiú.
Meg rándult a szája, miközben kig ombolta a mellényét.
– Túl rég óta fantáziálok arról, hog y meg dug lak ezen a kanapén. És még a fantáziáim felét sem

váltottuk valóra.
Nyújtózkodni kezdtem, és szándékosan meg kísértettem.
– Rosszalkodhatunk még most is, hog y már összeházasodtunk?
A döbbenetes szemében felvillanó szikrából ki tudtam találni, mit g ondol erről.
Mire elhag ytuk a Crossfire-t, majdnem kilenc órakor, Gideon határozottan meg válaszolta a

kérdést.

21. FEJEZET

Gideon meg én éppen a földön ültünk a nappalimban, és meleg ítőbe öltözve pizzát falatoztunk,
amikor Cary meg érkezett, kicsivel tíz után. Tatiana is vele volt. Átnyúltam Gideonon eg y doboz
parmezánért, közben odasúg tam neki: – A kismama.

Gideon meg rezzent.
– Ez a nő durva. Szeg ény srác.
Én is épp ezt g ondoltam, amikor a mag as szőke lány besétált, és modortalanul elhúzta az orrát a
pizzánkra. Aztán észrevette Gideont, és amolyan „g yere ide” mosolyt villantott rá.
Mély léleg zetet vettem, és annyiban hag ytam a dolg ot.
– Szia, Cary – üdvözölte Gideon a barátomat, aztán átfog ta a vállamat, és a nyakamba fúrta az
orrát.
– Sziasztok – felelte Cary. – Mit néztek?
– Az utolsó műszakot – válaszoltam. – Eg ész jó. Jöttök ti is?
– Persze. – Cary a kanapéhoz vezette Tatianát.
Tatianában nem volt annyi báj, hog y palástolhatta volna nemtetszését. Leültek a kanapéra és
összebújtak, láthatóan meg szokott módon. Gideon feléjük tolta a pizzás dobozt.
– Eg yetek bátran, ha éhesek vag ytok.
Cary kivett eg y szeletet, Tatiana meg elkezdett panaszkodni, hog y miért lökdösi.
Meg döbbentett, hog y nem képes fesztelenebb lenni. Ha meg akarja szülni Cary g yerekét, akkor az
én életemnek is részese lesz, és nem szerettem volna, ha feszült a kapcsolatunk.
Vég ül nem is maradtak sokáig a nappaliban. Tatiana közölte, hog y hánying ere van a filmben
lévő kézi videofelvételektől, és Cary elvitte a szobájába. Később viszont hallottam őket nevetg élni,
és kezdtem azt hinni, hog y leg inkább csak Caryt akarta kisajátítani mag ának. Pontosan ismertem
ezt a bizonytalanság ot. Mag am is sokszor átéltem.
– Nyug i – morog ta Gideon, és a mellére húzott. – Majd kialakul velük is. Adj a dolog nak eg y kis
időt.
Elkaptam a bal kezét a vállamon, és játszadozni kezdtem a g yűrűjével. A halántékomra szorította
az ajkát, és vég ig néztük a filmet.

Noha Gideon a szomszéd lakásban aludt, idejében átjött reg g el ahhoz, hog y felhúzza a cipzárt a
ruhámon, és kávét főzzön nekem. Épp beraktam eg y g yöng yös fülbevalót, és kiléptem az átjáróba,
amikor Tatiana bukkant fel a konyha felől, kezében két vizesüveg g el.

Meztelen volt. Majdnem balhét csaptam, de aztán uralkodtam mag amon. Még nem látszott rajta

a terhesség , de a tudat is elég volt, hog y visszafog jam mag am.
– Bocs, de veg yél mag adra valamit, ha járkálsz a lakásomban.
– Ez nem csak a te lakásod – felelte, és hátradobta szőke haját, ahog y elment mellettem.
A falnak támasztottam a tenyeremet, és elálltam az útját.
– Ne szórakozz velem, Tatiana.
– Mert?
– Veszíteni fog sz.
Hosszan meredt rám.
– Eng em fog választani.
– Ha erre kerülne a sor, akkor már emiatt is neheztelne, szóval mindenképp elveszítenéd –

eresztettem le a karomat. – Ezt ne felejtsd el.
Kinyílt mög öttem Cary ajtaja.
– Mi a francot művelsz, Tat?
Hátrafordultam és láttam, hog y Cary eg y szál bokszerben áll az ajtóban.
– Csak ürüg yet akar adni neked, hog y veg yél neki valami szép ruhát, Cary.
Meg feszült az álla, és leg yintett, aztán kitárta az ajtót, minteg y felszólításképpen, hog y Tatiana

vonszolja be a pucér fenekét.
Folytattam utamat a konyhába, közben összecsikordultak a fog aim. A hang ulatom még rosszabb

lett, amikor Gideont a konyhában találtam. A pultnak támaszkodva itta a kávéját. Fekete öltöny és
halványszürke nyakkendő volt rajta, és szinte elviselhetetlenül jól nézett ki.

– Élvezed az előadást? – kérdeztem feszesen. Bosszantott, hog y eg y másik nőt látott meztelenül.
És nem akármilyen nőt, hanem eg y modellt, aki épp az a karcsú, lég ies típus, amelyet Gideon
annyira szeret.

Vállat vont.
– Nem különösebben.
– Szereted a mag as, vékony lányokat – nyúltam a kávésbög réért, ami rám várt.
Gideon a kezemre tette a kezét. A g yűrű rubinjai meg csillantak az éles konyhai fényben.
– A feleség em, akinek képtelen vag yok ellenállni, leg utóbb még kicsi és buja volt. Látványos
módon az.
Lehunytam a szemem, és próbáltam úrrá lenni a féltékenység emen.
– Tudod, miért választottam ezt a g yűrűt?
– Mert a piros a mi színünk – mondta csendesen. – Piros ruha a limóban. Piros „dug j meg ”
tűsarkú a kerti partin. És a vörös rózsa a hajadban, amikor hozzám jöttél.
Meg nyug tatott, hog y meg ért. Hozzásimultam.
– Hmmmm – dorombolta, és átölelt. – Puha, édes kis csoda vag y, ang yalka.
Meg ráztam a fejem, és a dühből elkeseredettség lett. Az arcomhoz dörg ölte az orrát.

– Szeretlek.
– Gideon. – Hátrahajtottam a fejem, és a számat nyújtottam, hog y csókkal hesseg esse el a
rosszkedvemet.
Az ajka érintésétől mindig beg örbült a lábujjam. Kissé kába voltam, amikor abbahag yta.
– Ma estére időpontom van dr. Petersennél. Ha vég eztem, hívlak, és meg látjuk, mi lesz a
vacsorával.
– Oké.
Elmosolyodott laza válaszomon.
– Csütörtökre kérhetek időpontot kettőnknek is.
– Leg yen inkább jövő csütörtök – feleltem kijózanodva. – Nem szívesen hag yok ki még több
alkalmat, de anyu azt akarja, hog y menjek el Caryvel eg y jótékonyság i g álára most csütörtökön.
Vett eg y ruhát is, meg minden. Attól tartok, hog y rosszul értelmezné, ha nem mennék el.
– Akkor meg yünk eg yütt.
– Ig en? – Gideon szmoking ban valóság os afrodiziákum volt a számomra. Persze Gideon
bármiben roppant izg atóan nézett ki. De szmoking ban… Abban eg yenesen elképesztő.
– Ig en. Ez is jó alkalom arra, hog y eg yütt mutatkozzunk. És bejelentsük az eljeg yzésünket.
Meg nyaltam a számat.
– Használhatlak eg y kicsit a limóban?
A szeme rám nevetett.
– Feltétlenül, én ang yalkám.

Mikor beértem, Meg umi nem volt a helyén, tehát nem tudhattam meg , hog y van. Ez eg y kicsit
ürüg yet is adott arra, hog y felhívjam Martint, és kiderítsem, milyen tempóban haladnak Laceyvel a
Primal-beli vad éjszaka után.

Előszedtem a telefonomat, hog y beleírjam az emlékeztetőt, és láttam, hog y anyám hang üzenetet
hag yott még az este. Tudni szerette volna, hog y meg akarom-e csináltatni a hajamat a csütörtöki
vacsora előtt, és azt ajánlotta, hog y átjön eg y szépség teammel, és eg yütt készülődhetünk.

Mikor a helyemre értem, visszaírtam neki, hog y nag yon tetszik az ötlet, de nem lesz rá időm,
mert ötig dolg ozom.

Éppen rendezkedtem, amikor Will toppant be.
– Van már terved ebédre? – kérdezte. Aranyos volt a kockás ing ben, ami rajta kívül senkinek nem
állt volna jól, és a teng erészkék nyakkendőjében.
– De ne leg yen több szénhidrát-lakoma. Árt a fenekemnek.
– Nem lesz – vig yorodott el. – Natalie már túl van a diéta brutális szakaszán, úg yhog y javult a
helyzet. Levesre és salátára g ondoltam.

Elmosolyodtam.
– Abban benne vag yok. Meg kérdezzük Meg umit is?
– Ma nincs bent.
– Ó! Csak nem beteg ?
– Fog almam sincs. Csak azért tudom, mert nekem kellett felhívni a munkaerő-kölcsönzőt, hog y
küldjenek valakit helyette.
Homlokráncolva dőltem hátra.
– Fel fog om hívni, meg kérdezem, hog y van.
– Mondd meg neki, hog y üdvözlöm – dobolt ki eg y ütemet Will a falamon, aztán elment.

A nap további része eg yetlen homályos villanásban telt el. Üzenetet hag ytam Meg uminak, és
munka után is próbáltam elérni, miközben Clancy Brooklyn felé fuvarozott a krav mag a-edzésre.

– Ha te túl beteg vag y, akkor szólj Laceynek, hog y ő hívjon vissza – mondtam rá az
üzenetrög zítőre. – Csak azt akarom tudni, jól vag y-e.

Vég eztem az üzenettel, aztán hátradőltem, és élveztem a Brooklyn-híd nag yszerűség ét. Az East
River fölött mag asodó hatalmas kőboltozatok közt mindig úg y éreztem, mintha eg y más világ ba
kerültem volna. Odalent a víz tele volt komphajókkal. Eg y mag ányos vitorlás épp kifelé ig yekezett
a forg almas New York-i kikötőből. Kevesebb mint eg y perc alatt értük el a hosszú lehajtót, és
visszafordultam a telefonomhoz. Martint hívtam.

– Eva! – szólt bele vidáman, mivel nyilván benne voltam a névjeg yzékében. – Örülök, hog y hallok
felőled.

– Hog y vag y?
– Jól. És te?
– Meg vag yok. Valamikor össze kéne futnunk – mosolyog tam rá a rendőrnőre, aki művészien
irányította a forg almat a brooklyni oldal bonyolult kereszteződésében. A fog ai között füttyög ve,
határozott mozdulatokkal tartotta mozg ásban a dolg okat. – Eg yszer meg ihatnánk valamit munka
után, vag y ebédelhetnénk eg yütt nég yesben, kettős randi jelleg g el.
– Tetszene. Jársz most valakivel?
– Gideonnal kezdenek rendbe jönni a dolg aink.
– Gideon Cross-szal? Hát, ha valaki meg tudja szerezni, az te vag y.
Nevettem, és örültem volna, ha rajtam van a g yűrű. Napközben nem hordtam, de Gideon viselte
az övét. Nem érdekelte, ki tudja, hog y elkötelezte mag át, de én személyesen akartam elmondani a
környezetemnek.
– Kösz a bizalmat. És veled mi van? Neked van barátnőd?
– Lacey meg én találkozg atunk. Kedvelem. Szórakoztató.

– Szuper. Ezt örömmel hallom. Ide hallg ass, ha beszélsz ma vele, meg kérnéd, hog y hívjon fel, és
mesélje el, mi van Meg umival? Nem volt ma dolg ozni, és szeretném tudni, minden rendben van-e,
és nincs-e szükség e valamire.

– Hog yne. – Hirtelen zaj lett a telefonban, amiből tudni lehetett, hog y éppen kilép valahová. –
Lacey elutazott, de elvileg ma este felhív.

– Köszi. Nag yra értékelem. De hallom, úton vag y, úg yhog y hag ylak. Ütemezzünk be eg y
találkozót a jövő hétre, majd később meg beszéljük a részleteket.

– Jól hang zik. Örülök, hog y hívtál.
Elmosolyodtam.
– Én is.
Letettük, de mivel be voltam sózva, küldtem eg y SMS-t Shawnának meg eg yet Brettnek. Csak
eg y sziát meg eg y szmájlit.
Mikor felpillantottam, észrevettem, hog y Clancy merőn néz a visszapillantóból.
– Hog y van anya? – érdeklődtem.
– Túl fog ja élni – felelte a mag a szokásos szenvtelen módján.
Bólintottam, és kinéztem az ablakon. Eg y csillog ó buszmeg álló-fülkét pillantottam meg Cary
hirdetésével.
– A család néha elég kemény tud lenni.
– Tudom.
– Van testvére, Clancy?
– Nővérem meg fivérem is.
Vajon milyenek lehetnek? Kemények és halálosak, mint Clancy? Vag y éppen ő a fekete bárány a
családban?
– És tartják a kapcsolatot? Már ha nem veszi tolakodásnak.
– Közel állunk eg ymáshoz. A nővérem másik államban él, ritkán találkozunk, de leg alább hetente
eg yszer beszélünk telefonon. A bátyám itt lakik New Yorkban, úg yhog y őt többet látom.
– Az jó. – Próbáltam elképzelni eg y ellazult Clancyt, amint söröket g urít le eg y hasonló kinézetű
pasival, de nem nag yon sikerült. – Ő is biztonság i területen van?
– Még nem – rándult meg a szája azzal a mosolyféleség g el. – Most az FBI-nál van.
– És a nővére szintén feg yveres testületnél dolg ozik?
– A teng erészg yalog ság nál.
– Tyű, ez már valami.
– Ig en, az.
Szemüg yre vettem őt meg a katonás frizuráját.
– Mag a is szolg ált a sereg ben, ig az?
– Ig az. – Ennél többet nem mondott.

Mikor már nyitottam a számat, hog y tovább fag g assam, befordultunk eg y sarkon, és láttam,
hog y meg érkeztünk Parker stúdiójához.

Felkaptam a sporttáskámat és kiszálltam, mielőtt Clancy kinyithatta volna az ajtót.
– Eg y óra múlva találkozunk!
– Csapjon szét köztük, Eva – felelte, és nem mozdult, amíg be nem értem.
Alig csukódott be mög öttem a terem ajtaja, amikor meg pillantottam eg y ismerős barna nőt, akit
soha többé nem óhajtottam látni. Soha. Oldalt állt, a matracok mellett, karba font kézzel. Fekete
sportnadrág ban volt, melynek élénk kék oldalsó csíkja illett hosszú ujjú trikójához. Göndör barna
fürtjeit szig orú copfba fog ta.
Meg fordult. A hideg kék szempár tetőtől talpig vég ig mért.
Szembenézve az elkerülhetetlennel, nag y léleg zetet vettem, és odamentem.
– Graves nyomozó…
– Eva – biccentett. – Jó színe van.
– Kösz.
– Cross elvitte valahová a hétvég ére?
Ez nem véletlenszerű kérdés volt. Kihúztam mag am.
– Lazítottam eg y kicsit.
Elhúzta vékony száját.
– Óvatos, mint mindig . Helyes. A mag a apja mit g ondol Crossról?
– Szerintem az apám meg bízik az értékítéletemben.
Graves bólintott.
– Én a mag a helyében Nathan Barker karkötőjére g ondolnék. Eng em kiráz a hideg az elvarratlan
szálaktól.
Nyug talanul meg borzong tam. Eng em az eg ész dolog tól kirázott a hideg , de ug yan kinek is
mondhatnám el? Eg yedül Gideonnak, viszont őt elég jól ismertem ahhoz, hog y tudjam: nyilván
elkövet mindent, ami nem kis hatalmában áll, hog y meg oldja a rejtélyt.
– Kellene eg y edzőpartner – jeg yezte meg váratlanul a nyomozó. – Velem tart?
– Tessék? – pislog tam rá. – Hog y én?…
– Az üg yet ejtették, Eva. – Fellépett a matracra, és nyújtani kezdett. – Siessen. Nem érek rá eg ész
este.

Graves darabokra szedett. Vékony, inas nő létére volt benne erő. Koncentrált volt, precíz és
kíméletlen. Tulajdonképpen reng eteg et tanultam tőle a másfél órás közös g yakorlás alatt,
leg inkább azt, hog y sose hag yjam mag am védtelenül. Villámg yorsan mozg ott, és azonnal
kihasznált minden előnyt.

Mikor kicsivel nyolc után beestem a lakásomba, eg yenesen a fürdő felé vettem az irányt. Hosszan
áztattam mag am a vaníliaillatú vízben, g yertyákkal körülvéve, és reméltem, hog y Gideon befut,
mielőtt vég zek.

Vég ül éppen akkor érkezett, amikor mag am köré csavartam a törülközőt. A nedves hajból meg a
farmerból tudtam, hog y ő is edzeni volt.

– Szia, nag yfiú.
– Szia, feleség . – Odajött hozzám, kicsomag olt a törülközőből, és a mellemre hajtotta a fejét.
Elállt a léleg zetem, amikor beszívta a mellbimbómat, és ritmikusan szopni kezdte, amíg meg
nem keményedett.
Aztán feleg yenesedett, és meg csodálta a művét.
– Istenem, mennyire szexi vag y!
Lábujjheg yre emelkedtem, és állon csókoltam.
– Hog y mentek a dolg ok ma este?
Fanyar mosollyal nézett rám.
– Dr. Petersen g ratulált nekünk, majd azzal folytatta, hog y mennyire fontos a párterápia.
– Úg y g ondolja, hog y túl hamar keltünk eg ybe.
Gideon nevetett.
– Még azt se akarta, hog y szexeljünk, Eva.
Az orromat ráncolva visszarendeztem a törülközőt, és kerestem eg y fésűt.
– Hadd csináljam én – vette el a fésűt, és a kád széléhez vezetett. Leültetett.
Miközben fésült, elmeséltem neki Graves nyomozót a krav mag a-edzésen.
– Az üg yvédeim azt mondják, hog y az üg yet félretették – mondta Gideon.
– És ez milyen érzés neked?
– Te biztonság ban vag y. Csak ez számít.
Semmi érzelem nem volt a hang jában, amiből azonnal tudtam, hog y a dolog sokkal többet
számít neki, mint ahog y azt hajlandó bevallani. Tudtam, hog y valahol a lelke mélyén Nathan
emléke állandóan kísérti. Ug yanis engem is kísértett az, amit Gideon tett értem, és mi ketten
ug yanannak a léleknek a két fele voltunk.
Ezért is akarta annyira, hog y összeházasodjunk. Én voltam neki a biztos rév. Én voltam az
eg yetlen, aki ismerte minden sötét, fájdalmas titkát, és ettől eltekintve is szenvedélyesen
szerettem. És nag yobb szükség e volt szeretetre, mint bárkinek, akivel valaha találkoztam.
Valami meg bizserg ette a vállamat.
– Valami új játékszer van a zsebedben, nag yfiú?
– Le kellett volna kapcsolnom ezt a vacakot – morog ta, és előásta a telefonját. A kijelzőre nézett,
majd kurta „Cross”-szal felvette.
Eg y nő izg atott hang ját hallottam, de a szavait nem tudtam kivenni.

– Mikor? – Vég ig hallg atta a választ, aztán meg int kérdezett: – Hol? Ig en. Máris indulok.
Letette, és beletúrt a hajába.
Felálltam.
– Mi a baj?
– Corinne kórházban van. Anyám azt mondja, súlyos az állapota.
– Azonnal öltözöm. Mi történt?
Gideon rám meredt. Libabőrös lettem. Még sosem láttam őt ennyire… lesújtottnak.
– Tabletták – mondta rekedten. – Lenyelt eg y eg ész doboz tablettát.

A DB9-essel mentünk. Amíg vártuk, hog y felhozzák a kocsit, Gideon felhívta Raúlt, és meg hag yta
neki, hog y a kórháznál várjon, és veg ye át az Aston Martint, ha odaértünk.

Mikor Gideon beült a volán mög é, teljes összpontosítással vezetett; minden kormányforg atása és
minden g ázadása rutinos és precíz volt. Összezárva vele a szűk kis térben tudtam, hog y lehúzta a
rolót. Érzelmileg hozzáférhetetlen. Mikor a térdére tettem a kezemet, meg nyug tatásul és támaszul,
még csak meg sem rezzent. Talán nem is érezte.

Raúl már várt ránk, amikor meg álltunk az intenzív osztálynál. Kinyitotta nekem az ajtót, aztán
elfog lalta a vezetőülést, miután Gideon kiszállt. A csillog ó autó már el is hajtott, mielőtt
bementünk volna az automata ajtón.

Fog tam Gideon kezét, de szerintem ezt sem érezte. Teljesen lekötötte a fig yelmét az anyja, aki
már a privát váróban állt, ahová irányítottak minket. Elizabeth Vidal alig méltatott eg y pillantásra.
Eg yenesen a fiához ment, és meg ölelte.

Gideon nem viszonozta az ölelést. De nem is húzódott el. Erősebben szorította a kezemet.
Mrs. Vidal tudomást sem vett a jelenlétemről. Hátat fordított, és intett eg y párnak, akik nem
messze ültek. Corinne szülei voltak. Éppen Elizabethtel beszélg ettek, amikor meg érkeztünk
Gideonnal, amit furcsának találtam, mert Jean-François Giroux meg eg yedül állt az ablaknál, és
éppolyan kívülállónak tűnt, mint amilyenként Elizabeth kezelt eng em.
Gideon szorítása elernyedt, amikor az anyja Corinne családja felé kezdte vonszolni. Mivel rossz
volt eg yedül ácsorog ni az ajtóban, odamentem Jean-François-hoz.
Halkan köszöntöttem.
– Nag yon sajnálom.
Halott tekintettel meredt rám, s mintha évtizedeket öreg edett volna azóta, hog y a borbárban
találkoztunk.
– Mag a meg mit keres itt?
– Mrs. Vidal idehívta Gideont.
– Hát persze – nézett az ülőhelyek felé Giroux. – Az ember azt hinné, hog y ő volt a férje, nem én.

Követtem a tekintetét. Gideon ott g ug g olt Corinne szülei előtt, és fog ta az asszony kezét.
Rettenetes, rossz érzés lett úrrá rajtam, kihűltem tőle.

– Inkább meg halt volna, mint hog y nélküle éljen – folytatta színtelenül Giroux.
Ránéztem, és hirtelen mindent meg értettem.
– Elmondta neki, ig az? Az eljeg yzésünket.
– És ennyire jól fog adta a hírt.
Szentség es isten. Remeg ve húzódtam a falhoz, hog y meg támaszkodjam. Pontosan tudnia kellett,
milyen hatással lesz eg y öng yilkosság i kísérlet Gideonra. Nem lehet ennyire vak. Vag y ez a
reakció, ez a bűntudat volt a célja mindvég ig ? A g ondolattól is rosszul voltam, hog y valaki ilyen
manipulatív lehet, de az eredmény tag adhatatlan volt. Gideon meg int itt van mellette. Leg alábbis
eg y időre.
Eg y orvos jelent meg , kedves arcú nő rövid ezüstszőke hajjal és halványkék szemmel. – Mr.
Giroux?
– Oui – lépett elő Jean-François.
– Dr. Steinberg vag yok. Én kezelem a feleség ét. Beszélhetnénk nég yszemközt?
Corinne apja felállt.
– Mi vag yunk a családtag jai.
Dr. Steinberg szelíden elmosolyodott.
– Meg értem. De nekem Corinne férjével kell beszélnem. Viszont elmondhatom, hog y Corinne pár
nap pihenéssel helyre fog jönni.
Ő és Giroux kiment, a hang jukat már nem lehetett hallani, de az üveg falon keresztül láthatóak
maradtak. Giroux a jóval alacsonyabb doktornő fölé tornyosult, de aztán szemlátomást összetört
attól, amit a nő mondott. A váróban már-már elviselhetetlenné fokozódott a feszültség . Gideon
meg állt az anyja mellett, és fig yelte a szemünk láttára kibontakozó szívfacsaró drámát.
Dr. Steinberg Jean-François karjára tette a kezét, és tovább beszélt. Aztán befejezte, és elment.
Giroux csak állt ott, a padlóra meredt, és a válla meg roskadt, mintha hatalmas teher nehezedne rá.
Már éppen oda akartam menni hozzá, de Gideon meg előzött. Amint kilépett a váróból, Giroux
rávetette mag át.
A csattanás, amivel a két férfi eg ymásnak ütközött, hátborzong atóan erős volt. A szoba
meg remeg ett, amikor Gideon az üveg falnak vág ódott.
Valaki meg lepetten felkiáltott, aztán a biztonság iakat hívta.
Gideon ellökte Giroux-t, és hárított eg y csapást. Aztán lebukott, kikerülve eg y ütést az arcába.
Jean-François üvöltött valamit, s az arca eltorzult a dühtől és a fájdalomtól.
Corinne apja ug yanakkor rohant oda, amikor a biztonság iak is befutottak kábító feg yvereikkel, és
céloztak. Gideon újra ellökte Jean-François-t. Úg y védekezett, hog y ő mag a nem ütött. Az arca
merev volt, a tekintete hideg , és majdnem olyan élettelen, mint Giroux-é.

Giroux ráüvöltött Gideonra. Mivel Corinne apja után nyitva maradt az ajtó, részben hallottam,
mit mondott. Az enfant szó nem szorult fordításra. Halálosan csend lett bennem, csak a fülem
zúg ását hallottam.

Mindenki kirohant, amikor Gideont és Giroux-t meg bilincselték, és elvezették a szolg álati lift
felé. Pislog tam, amikor Ang us jelent meg az ajtóban. Biztos voltam benne, hog y csak képzelődöm.

– Mrs. Cross – mondta halkan, és sapkájával a kezében odajött.
Csak elképzelni tudtam, hog y nézek ki. Lerag adtam a gyerek szónál, és annál, amit ez
jelenthetett. Elvég re Corinne már azóta New Yorkban van, hog y meg ismerkedtünk Gideonnal… de
a férje nem.
– Azért jöttem, hog y hazavig yem.
Felvontam a szemöldököm.
– Hol van Gideon?
– SMS-ben üzent nekem, hog y jöjjek el mag áért.
Zavarodottság om éles fájdalomba csapott át.
– De hát szükség e van rám!
Ang us tekintetében valami szánalomféle csillant.
– Jöjjön velem, Eva. Későre jár.
– Nem akarja, hog y itt leg yek – mondtam tompán, belekapaszkodva az eg yetlen dolog ba, amit
értettem.
– Azt akarja, hog y mag a otthon leg yen, biztonság ban.
Mintha földbe g yökerezett volna a lábam.
– Ezt írta az SMS-ben?
– Ezt g ondolja.
– Nag yon kedves – indultam el g épiesen.
Elhaladtam az eg yik takarító mellett, aki összeszedte a dolg okat, amiket Giroux szórt szét,
amikor nekiesett eg y kiskocsinak. Kerülte a tekintetemet, és ez meg erősíteni látszott a keserű
valóság ot. Félre lettem állítva.

22. FEJEZET

Gideon nem jött haza aznap éjjel. Mikor munkába menet benéztem a lakásába, érintetlenül találtam
az ág yát.

Bármivel töltötte is az éjszakát, az biztos, hog y nem a közelemben. Corinne terhesség ének
kiderülte után döbbenetes volt, hog y minden mag yarázat nélkül mag amra hag y. Úg y éreztem,
mintha eg y nag y bomba robbant volna fel az orrom előtt, és ott állnék a romok közt, mag ányosan
és összezavarodva.

Ang us meg a Bentley odalent várt, amikor kiléptem a házból. Izzott bennem a bosszúság .
Valahányszor Gideon eltávolodott tőlem, mindig Ang ust küldte pótléknak.

– Magához kellett volna hozzámennem, Ang us – morog tam, miközben beültem hátulra. – Mag ára
mindig számíthatok.

– Gideon jóvoltából – felelte, mielőtt becsukta az ajtót.
Örökké hűséges, g ondoltam keserűen.
Mikor beértem, és meg tudtam, hog y Meg umi még mindig beteg szabadság on van, eg yenlő
arányban ag g ódtam miatta és könnyebbültem meg mag am miatt. Nem vallott rá, hog y elbliccelje
a munkát – mindig korábban a helyén volt már –, úg yhog y hosszas távolléte arra utalt, hog y
komolyabb baj van vele. Viszont ha nincs itt, nem veheti észre a hang ulatomat, és nem tehet fel
olyan kérdéseket, amelyekre nem akarok válaszolni. Vag y inkább nem tudok. Mert fog almam sem
volt, hol a férjem, mit csinál és mit érez.
Dühös és sértett voltam. Csak eg yvalami nem: rémült. Gideonnak ig aza volt abban, hog y a
házasság a meg állapodottság érzését adja. Most már olyan kötelék fűz össze minket, amelyet
nag yon nehéz lenne elszakítania. Nem tűnhet csak úg y el, és nem hag yhat örökre fig yelmen kívül.
Valamikor kénytelen lesz fog lalkozni velem. Az eg yetlen kérdés csak az, hog y mikor.
A munkára koncentráltam, úg y próbáltam hajtani az időt. Mikor ötkor elindultam, még mindig
nem hallottam Gideon felől, de nem is próbáltam keresni. Úg y véltem, hog y neki kell áthidalnia a
szakadékot, mert azt ő ásta közénk.
Munka után elmentem edzésre, és Parker eg y órán keresztül csak velem fog lalkozott.
– Nag yon tüzes vag y ma – jeg yezte meg , amikor már hatodszor vag y hetedszer vág tam oda a
matrachoz.
Nem mondtam neki, hog y Gideont képzelem a helyébe.
Mikor hazaértem, Caryt Treyjel találtam a nappaliban. Torpedó szendvicset ettek, és valami
víg játékot néztek.
– Tessék – tolta felém Trey a szendvicse felét. – És sör is van a hűtőben.
Remek srác, fantasztikus személyiség g el. És szereti Caryt. Eg y pillanatra Caryre néztem, és ő

hag yta, hog y lássam zavarát és fájdalmát. Aztán hirtelen elrejtette sug árzó mosolya mög é.
Meg vereg ette a párnát mag a mellett.

– Gyere, ülj ide, kislány.
– Jó – feleltem, nag yrészt azért, mert nem tudtam elviselni a g ondolatot, hog y eg yedül maradjak
a szobámban a g ondolataimmal. – Csak hadd zuhanyozzam le.
Amint felfrissültem, és felvettem kényelmes meleg ítőmet, csatlakoztam hozzájuk. Amikor
meg próbáltam rákeresni Gideon telefonjára, „Nincs találat” üzenetet kaptam.
Vég ül a nappaliban nyomott el az álom. Jobb volt a kanapé, mint az ág y, aminek az illata eltűnt
férjemre emlékeztethetett volna.

Íg y is az ő illatára ébredtem, és a karja érintésére, ahog y felemelt. Elcsig ázottan hajtottam a fejem
Gideon mellkasára, és hallg attam a szívverése erős, biztos hang ját. Átvitt a hálóba.

– Hol voltál? – motyog tam.
– Kaliforniában.
Kipattant a szemem.
– Micsoda?
Meg rázta a fejét.
– Majd elmondom reg g el.
– Gideon…
– Majd reg g el, Eva – jelentette ki határozottan, betett az ág yba, és homlokon csókolt.
Elkaptam a csuklóját, amikor felállt.
– Ne merj itt hag yni.
– Majdnem két rohadt napja nem aludtam – felelte olyan éllel, hog y meg szólaltak bennem a
vészcseng ők.
Felkönyököltem, és próbáltam kivenni az arcát a homályban, de nem nag yon sikerült, és álmos is
voltam. Annyit láttam, hog y farmerben van meg hosszú ujjú ing ben, és ennyi.
– És? Van itt is ág y.
Fáradtan, elkeseredetten fújta ki a leveg őt.
– Feküdj le. Hozom a g yóg yszeremet.
Csak amikor már túl sokáig volt távol, akkor döbbentem rá, hog y az én fürdőszobámban is tart
eg y dobozzal a g yóg yszerből. A pirula csak ürüg y volt, hog y elmehessen. Lerúg tam mag amról a
takarót, és kibotorkáltam a szobából, aztán átmentem a sötét nappalin, hog y meg keressem a
kulcsaimat. Átmentem Gideon lakásába, és majdnem keresztülestem eg y bőröndön, amit
g ondatlanul elöl hag ytak.
Nyilván éppen csak ledobta, mielőtt átjött. Még sem akarta az éjszakát az én ág yamban tölteni.

Miért jött át? Csak hog y lássa, alszom-e? Hog y ellenőrizzen?
A francba. Vajon meg értem-e valaha is ezt az embert?
Keresni kezdtem, és meg is találtam hason fekve, ruhástul a hálószobában. A feje a párnámon. A

csizmája az ág y vég énél hevert, a telefonja és a tárcája az éjjeliszekrényen.
Képtelen voltam ellenállni a telefonjának.
Kézbe vettem, beírtam a jelszót, angyalka, és minden szég yenkezés nélkül keresg élni kezdtem. Az

se zavart, ha rajtakap. Ha ő nem hajlandó nekem meg adni a válaszokat, akkor nekem kell
meg keresnem őket.

Amire cseppet sem számítottam, az a reng eteg rólam készült kép volt a fotóalbumában. Több
tucat – mi ketten eg yütt, lesifotósok képein, és én, olyan fotókon, amelyeket úg y készített, hog y
nem is tudtam róla. Lopott pillanatfelvételek, melyek lehetővé tették, hog y az ő szemével lássam
mag amat.

Mintha elvág ták volna az ag g odalmamat. Ez az ember szeret eng em. Imád. Különben nem
csinált volna ilyen képeket rólam, kócosan, smink nélkül, amint eg yszerűen csak olvasok, vag y
tanácstalanul ácsorg ok a nyitott hűtő előtt. Alszom, eszem, vag y éppen elmélyülten ráncolom a
homlokomat… Unalmas, hétköznapi helyzetek.

A híváslistájában leg inkább Ang us szerepelt, Raúl meg Scott. Voltak hang üzenetek Corinne-tól,
melyek meg hallg atásával nem kínoztam mag am, de azt láttam, hog y Gideon jó ideje nem hívta, és
nem üzent neki. Voltak még hívások közte meg az üzlettársai között – néhány Arnoldóval, és elég
sok az üg yvédeivel.

Valamint három hívás közte és Deanna Johnson között.
Összehúztam a szemem. Ezek a hívások több percig , illetve eg y esetben neg yed óráig tartottak.
Meg néztem az üzeneteit, és meg találtam, amit Ang usnak küldött a kórházba.
Szeretném, ha elvinnéd onnan.
Fotelba süppedtem, és az üzenetre meredtem. Szeretném, nem pedig akarom. Valamilyen oknál
fog va a meg fog almazás teljesen más meg világ ításba helyezte mindazt, ami történt. Még mindig
nem értettem mindent eg észen, de már nem éreztem annyira azt, hog y… félretoltak.
Volt üzenetváltás Irelanddel is, ami örömmel töltött el. Nem olvastam el, de láttam, hog y az
utolsó hétfőn történt.
Visszatettem a telefont a helyére, és néztem a férfit, akit szeretek, mély, kimerült álmában. Íg y
kiterülve, ruhástul, meg látszott rajta a kora. Annyi felelősség van a vállán, és látszólag olyan
könnyedén viseli… olyan ösztönös eleg anciával, hog y könnyű elfelejteni: ő is éppannyira
túldolg ozhatja vag y túlstresszelheti mag át, mint bárki más.
Mint feleség nek, az a dolg om, hog y seg ítsek neki. De nem tudom meg tenni, ha elzárkózik
előlem. Ha mindent mag ára vesz, hog y eng em meg kíméljen az ag g ódástól.
Majd meg beszéljük, ha kialudta mag át.

Nyakrándulással ébredtem, és azzal az érzéssel, hog y valami nincs rendben. Óvatosan, hog y le ne
verjek valamit, kiszálltam a fotelből, amelyben összeg ömbölyödve aludtam, és láttam, hog y
hajnalodik. Rózsaszínes narancs fény szüremlett be az ablakon, és az ág y melletti órán láttam, hog y
lassan reg g el lesz.

Gideon felnyög ött, és én meg dermedtem. Rémület fog ott el. Szörnyű volt ez a hang , eg y testben
és lélekben eg yaránt sebzett lény hang ja. Fag yos hideg kúszott a g erincembe, amikor meg int
felhördült. Minden porcikám belesajdult a kínlódásába.

Odarohantam az ág yhoz, Gideon mellé térdeltem, és rázni kezdtem a vállát.
– Gideon! Ébredj fel!
Eg y rándulással elhúzódott tőlem. A párnám köré g ömbölyödött, és meg szorította. Meg rándult a
teste, ahog y felzokog ott.
Mög éje simultam, és átfog tam a derekát.
– Cssss, bébi – suttog tam. – Itt vag y velem. Itt vag yok.
Ring attam, miközben sírt álmában. Pólóm nedves lett a könnyeitől.

– Ébredj, ang yalkám – morog ta Gideon, és szája az államat súrolta. – Szükség em van rád.
Kinyújtóztam, és itt-ott fájtak a tag jaim az elmúlt napok edzéseitől és a fotelban alvástól.
A pólóm felg yűrődött, szabadon hag yva a mellemet mohó szájának. Eg y kéz nyomult be

nadrág om dereka, aztán a bug yim alá. Meg kereste a résemet, és üg yesen, g yorsan felizg atott.
– Gideon… – Éreztem érintésében a vág yat, a szükség letet, ami a felszínnél sokkal mélyebbről

fakadt.
Eg y csókkal befog ta a számat. A csípőm felfelé feszült, amikor az ujja belém nyomult, és

g yeng éden dug ni kezdett. Válaszolva néma követelésére, lejjebb toltam a nadrág ot, és addig
rúg kapáltam, amíg le nem jött rólam.

A farmerja slicce felé nyúltam, kig omboltam, és elhúztam az útból a farmeranyag ot meg a
pamutbokszert.

– Teg yél mag adba – suttog ta a számba.
Ujjaimmal körbesimog attam vastag erekcióját, beállítottam, aztán felemelkedtem, hog y
mag amba fog adjam a vég ét.
Arcát a nyakamba temette, és belém nyomult, elmerült bennem. Felnyög ött a kéjtől, amikor
meg szorítottam belül.
– Istenem, Eva. Annyira szükség em van rád.
Átfog tam a karommal és a lábammal.