Sylvia Day - 3. Egymásba fonódva

Az idő és minden eg yéb meg szűnt létezni. Gideon meg újította minden fog adalmát, amit a karibi
part homokján tett nekem, én pedig meg próbáltam meg g yóg yítani, hog y leg yen ereje
szembenézni az új nappal.

Éppen sminkeltem, amikor Gideon bejött hozzám a fürdőszobába, és g őzölg ő kávéscsészét tett le
mellém a márványpultra. Csak pizsamaalsó volt rajta, úg yhog y úg y tűnt, nem meg y be az irodába,
leg alábbis eg yhamar nem.

A tükörből néztem, és találg attam, vajon emlékszik-e az álmára. Még sosem láttam ennyire
elg yötörtnek. Mintha meg szakadni készülne a szíve.

– Eva – mondta halkan. – Beszélnünk kell.
– Benne vag yok.
Nekidőlt a pultnak, és két kézre fog ta a bög réjét. Hosszú percekig meredt a kávéjába, mielőtt
meg szólalt volna:
– Csináltál szexvideót Brett Kline-nal?
– Micsoda? – fordultam szembe vele, és kezem meg szorult a sminkecset nyelén. – Nem. Te jó ég ,
dehog yis. Miért kérded?
Állta a tekintetem.
– Mikor a minap jöttem el a kórházból, Deanna lecsapott rám az előcsarnokban. A Corinne-üg y
után úg y éreztem, hog y nem lenne bölcs dolog lerázni.
– Meg mondtam neked.
– Tudom. Ig azad volt. Úg yhog y elvittem eg y közeli bárba, meg hívtam eg y pohár borra, és
bocsánatot kértem tőle.
– Szóval elvitted borozni – ismételtem meg .
– Nem. Meg akartam mondani neki, hog y sajnálom, ahog yan bántam vele. És azért hívtam meg
eg y borra, hog y leg yen indokunk ott ücsörög ni abban a nyavalyás bárban – felelte ing erülten. –
Gondoltam, jobban örülsz eg y nyilvános helynek ahelyett, hog y felhozom ide, ami pedig sokkal
kézenfekvőbb lett volna.
Ig aza volt, és értékeltem, hog y g ondol a reakciómra. De azért még bosszantott, hog y Deanna ki
tudott csikarni tőle eg y randiféleség et.
Gideon tudhatta, mit érzek, mert lebig g yedt a szája.
– Nag yon birtokló vag y, ang yalka. Szerencséd, hog y ezt is szeretem.
– Fog d be. Mi köze Deannának a szexvideóhoz? Azt mondta neked, hog y létezik ilyen? Ez
hazug ság . Hazudik.
– Nem hazudik. A bocsánatkérésem elég g é lecsillapította ahhoz, hog y odavessen nekem eg y
csontot. Elmondott mindent a videóról, és hog y hamarosan aukcióra kerül.

– Mondom, hog y eg y szava sem ig az – ellenkeztem.
– Ismersz eg y Sam Yimara nevű fickót?
Meg dermedtem. Ag g odalom szorította g örcsbe a g yomromat.
– Ig en. Ő volt a banda videósa.
– Értem. – Gideon belekortyolt a kávéjába, és kemény tekintettel meredt rám a bög re széle
fölött. – Távvezérelt kamerákat állított be az eg yik koncerten a színpad mög é, hog y vág óanyag ot
veg yen fel. És azt állítja, hog y újravág ta az „Arany” videót, ig azi pikáns felvételekkel.
– Szent isten – kaptam a szám elé a kezem. Hánying er tört rám.
Már az is épp elég rossz volt, hog y ideg enek látják, ahog y Brett-tel dug ok, de milliószor
rosszabbnak tűnt, hog y Gideon is látja. Még mindig emlékeztem az arcára, amikor a videoklipet
nézte, és szörnyű volt. Ha meg nézi az ig azi anyag ot, akkor a kapcsolatunk többé már nem lesz
ug yanaz. Tudtam, hog y én sem lennék képes soha kitörölni az ag yamból, ha eg y másik nővel
látnám eg yütt. És az idők során szétrág nának ezek a képek.
– Hát ezért mentél Kaliforniába – suttog tam elszörnyedve.
– Deanna elmondta, amit tudott, én pedig ideig lenes vég zést szereztem, ami meg akadályozza,
hog y Yimara levédethesse vag y eladja a videót.
A testbeszédéből nem tudtam rájönni, hog y mit g ondol vag y érez. Teljesen bezárkózott, és
kontrollálta mag át. Miközben én úg y éreztem, hog y lassan széthullok.
– Nem fog od tudni meg akadályozni, hog y napvilág ra kerüljön – suttog tam.
– Meg van az ideig lenes vég zés.
– Ha a videó kikerül valamelyik fájlmeg osztó oldalra, pillanatok alatt elterjed.
Meg rázta a fejét, tintafekete haja a vállát súrolta.
– Eg y teljes IT csapatot állítottam rá arra, hog y huszonnég y órában folyamatosan fig yeljék a
netet, de Yimara amúg y sem tudna pénzt csinálni belőle. Nem fog ja mag a alatt vág ni a fát, mielőtt
kimerítené az összes többi lehetőség et, többek közt azt, hog y eladja nekem.
– Deanna majd szétkürtöli. Neki az a dolg a, hog y feltárja a titkokat, nem az, hog y őrizze őket.
– Neg yvennyolc órás exkluzivitást íg értem neki az esküvői képeinkre, ha tartja a száját.
– És belement? – kérdeztem szkeptikusan. – Az a nő nag yon rád van kattanva. Biztos nem örül
neki, hog y kivonódsz a forg alomból. Tartósan.
– Van eg y pont, ahonnan már nyilvánvaló, hog y nincs remény – mondta fanyarul. – Szerintem én
meg mutattam neki ezt a pontot. Hidd el, hog y épp elég g é örült annak a pénznek is, amit majd az
esküvői tudósítással keres.
A vécéhez mentem, lehajtottam a tetejét, és ráültem.
– Rosszul vag yok ettől az eg észtől, Gideon.
Letette a kávéját az enyém mellé, és elém g ug g olt.
– Nézz rám.

Meg tettem, amit kért, de nem volt könnyű.
– Soha nem eng edem, hog y bárki is bántson tég ed – mondta. – Érted? Ezt is el fog om rendezni.
– Ne harag udj – leheltem. – Annyira sajnálom, hog y ilyesmivel kell fog lalkoznod. Miközben
annyi minden más dolg od van…
Gideon meg fog ta a kezemet.
– Valaki meg sértette a mag ánéletedet, Eva. Emiatt nem kell bocsánatot kérned. Az pedig , hog y
elintézem… jog omban áll. És meg tiszteltetés. Nekem mindig te vag y az első.
– A kórházban nem úg y tűnt, mintha én lennék – ellenkeztem. Ki kellett adnom mag amból ezt a
sérelmet, mielőtt elmérg esedett volna. És azt akartam, hog y meg mag yarázza, miért tol mindig
félre, amikor meg akar védeni. – Minden elromlott, te meg lepasszoltál Ang usnak, amikor pedig
melletted akartam lenni. Elmentél eg y másik államba, és még csak fel sem hívtál… Ne mondj
semmit.
Meg feszült az álla.
– De nem is aludtam. Kihasználtam minden pillanatot és minden összeköttetésemet, hog y időben
meg szerezzem azt a vég zést. Bíznod kell bennem, Eva. Még ha nem érted is, mit csinálok, bízz
benne, hog y mindig rád g ondolok, és azt teszem, ami a leg jobb neked. Nekünk.
Elfordítottam a tekintetemet. Utáltam ezt a választ.
– Corinne terhes.
Gideon keményen kifújta a leveg őt.
– Az volt, ig en. Nég y hónapig .
Az eg yik szó meg dermesztett.
– Volt?
– Elvetélt a g yóg yszer-túladag olástól. Szeretném azt hinni, hog y nem tudott a terhesség ről.
Kutatóan néztem az arcába, és próbáltam palástolni szánalmas meg könnyebbülésemet.
– Nég y hónapos? Akkor hát Giroux-é volt a g yerek.
– Remélhetően – felelte kurtán. – Giroux szemlátomást íg y g ondolta, és meg van g yőződve róla,
hog y én vag yok a felelős, amiért Corinne elveszítette.
– Jesszusom.
Gideon feje az ölembe hanyatlott, arcát a combomhoz simította.
– Biztosan nem tudott róla. Nem kockáztatta volna a g yerekét ilyen ostobaság g al.
– Nem fog om hag yni, hog y mag adat hibáztasd, Gideon – jelentettem ki határozottan.
Átfog ta a derekamat.
– Istenem. El vag yok átkozva?
Abban a pillanatban annyira g yűlöltem Corinne-t, hog y szinte fájt. Biztosan tudja, hog y Gideon
apja is öng yilkos lett. Ha eg y kicsit is ismeri Gideont, tudhatta, hog y a próbálkozása mennyire
kikészíti őt.

– Te nem vag y felelős ezért – babráltam a haját. – Hallod? Eg yedül Corinne felelős azért, ami
történt. Neki kell eg yütt élnie azzal, amit tett, nem neked meg nekem.

– Eva – ölelt át, és éreztem lehelete meleg ét a ruhámon keresztül.

Azután, hog y Gideon mag amra hag yott a mosdóban, hog y beszéljen Raúllal, én még mindig a
tükörnél álltam, és a mosdókag ylóba meredtem.

– El fog sz késni – mondta szelíden Gideon, és hátulról átölelt.
– Épp most akartam beteg et jelenteni. – Még sosem csináltam ilyet, de most vég telenül
fáradtnak és csüg g edtnek éreztem mag am. Nem tudtam elképzelni, hog y annyira összeszedjem
mag am, amennyire a koncentrált munkához kellene.
– Meg teheted, de nem fog ja jól kivenni mag át, ha az esti g álán meg lefotóznak.
Ránéztem a tükörből.
– Nem meg yünk.
– De ig en.
– Gideon, ha az a felvétel rólam meg Brettről előkerül, nem fog od akarni, hog y a neved
kapcsolatban leg yen az enyémmel.
Meg merevedett, aztán felém fordult.
– Mondd ezt még eg yszer.
– Hallhattad. A Cross név kapott már épp eleg et, nem g ondolod?
– Ang yalka, ennél közelebb még sosem álltam ahhoz, hog y a térdemre fektesselek és
elfenekeljelek. Szerencséd, hog y nem durvulok, ha mérg es vag yok.
Mog orva incselkedése azonban nem téríthetett el attól az elhatározásomtól, hog y meg védjem a
lányt, aki valaha voltam, a lányt, akit szég yelltem. Gideon pedig a botrány és közém akart állni,
hog y meg védjen, és velem eg yütt viselje a csapásokat, ha erre kerül a sor.
Szerintem nem lehetett volna őt jobban szeretni, mint ahog y én szerettem, de folyamatosan rám
cáfolt.
Két kézre fog ta az arcomat.
– Bármivel kell is szembenéznünk, eg yütt nézünk szembe vele. Az én nevemmel.
– Gideon…
– El nem tudom mondani, mennyire büszke vag yok rá, hog y viseled – simított vég ig szájával a
homlokomon. – Hog y mennyit jelent nekem az, hog y felvetted, és a mag adénak fog adtad.
– Ó, Gideon – emelkedtem lábujjheg yre, és hozzásimultam. – Annyira szeretlek.

Fél órát késtem a munkából, és eg y helyettesítőt találtam Meg umi helyén. Mosolyog va

köszöntöttem, de közben rág ott az ag g odalom. Bedug tam a fejem Mark irodájába, és elnézést
kértem a késésért. Aztán hívtam Meg umi mobilját, de nem vette fel. Átmentem Willhez.

– Kérdésem van hozzád – mondtam neki.
– Reménykedjünk, hog y fog ok tudni válaszolni – felelte a székében hintázva, és felpillantott rám
menő szemüveg kerete fölött.
– Kit hívott fel Meg umi, amikor beteg et jelentett?
– Daphne a felettese. Miért?
– Csak ag g ódom. Nem hív vissza. És arra g ondolok, hog y talán valamivel meg bántottam – álltam
eg yik lábamról a másikra. – Nem szeretem a bizonytalanság ot, meg amikor nem tudok seg íteni.
– Hát, annyit tudok, hog y Daphne szerint szörnyű volt a hang ja.
– Az baj. De azért köszi.
Visszamentem a helyemre. Mark intett, hog y nézzek be hozzá.
– Ma teszik ki a hatemeletes hirdetést a Tung sten sálaknak.
– Tényleg ?
Elvig yorodott.
– Meg nézzük?
– Ez komoly? – Bármennyire szét voltam is esve, még a kinti aug usztusi hőség is jobbnak tűnt,
mint az asztalomnál ülni. – Az szuper lenne!
Leakasztotta a zakóját a széke támlájáról.
– Akkor menjünk.

Amikor nem sokkal öt után hazaértem, azt láttam, hog y a nappalit meg szállták a fehér köpenyes
szépség technikusok. Cary és Trey a kanapéra szorult, arcukon zöld pakolás, fejük alatt törülköző,
nehog y összekenjék a kárpitot. Anyám cseverészett, miközben a haját szexi hullámokba és csig ákba
rendezték.

Gyorsan lezuhanyoztam, aztán csatlakoztam hozzájuk. Eg y órán belül sikerült elnyűttből
rag yog óvá varázsolniuk, és közben volt időm g ondolkodni mindenen, amit kíméletlenül
elnyomtam mag amban eg ész nap – a videón, Corinne-on, Giroux-n, Deannán és Bretten.

Valakinek szólnia kell Brettnek. És ez a valaki én vag yok.
Mikor a sminkes odajött a rúzsecsettel, felemeltem a kezemet.
– Vöröset kérek.
Meg torpant, és félrebillentett fejjel tanulmányozott.
– Valóban, ig aza van.
Visszatartott léleg zettel viseltem az utolsó hajlakkozást, aztán a telefonom rezeg ni kezdett a
köntösöm zsebében. Gideon nevét mutatta a kijelző.

– Szia, nag yfiú.
– Milyen színű lesz a ruhád? – kérdezte köszönés nélkül.
– Ezüst.
– Tényleg ? – mondta dorombolva, amitől beg örbültek a lábujjaim. – Már alig várom, hog y
láthassalak benne. És nélküle.
– Nem kell sokat várnod. Tíz percen belül leg yél itt.
– Ig enis, asszonyom.
Összehúztam a szemem.
– Siess, különben nem lesz időnk a limóban.
– Hmmm… Akkor öt perc, és ott vag yok.
Kinyomtam, aztán mosolyog va szorong attam a telefont.
– Ki volt az? – kérdezte anyám.
– Gideon.
Anyámnak felcsillant a szeme.
– Ő lesz a kísérőd ma este?
– Ig en.
– Ó, Eva – ölelt meg . – Nag yon örülök.
Miközben átöleltem, úg y g ondoltam, hog y akár most is meg oszthatnám vele az eljeg yzés hírét.
Tudtam, hog y Gideon sem fog sokáig várni azzal, hog y világ g á kürtölje a házasság unkat.
– Meg kérte a kezemet aputól – mondtam halkan.
– Valóban? – Mosolyg ott. – Richarddal is beszélt, ami szerintem nag yon szép tőle, nem ig az? Már
elkezdtem tervezg etni. Júniusra g ondoltam, a Pierre-ben, természetesen. Majd…
– Leg később december.
Anyámnak elállt a léleg zete, és elkerekedett a szeme.
– Ne lég y nevetség es. Nem lehet eg y esküvőt íg y elsietni. Ez lehetetlen.
Vállat vontam.
– Mondd csak Gideonnak, hog y te jövő júniusra g ondoltál. És nézd meg , mit szól hozzá.
– Előbb meg kell várni, hog y tényleg esen meg kérjen!
– Bizony. – Meg pusziltam. – Meg yek öltözni.

23. FEJEZET

A szobámban voltam, és épp a pánt nélküli melltartó fölé húztam a váll nélküli ruhát, amikor
Gideon belépett. Szó szerint elállt a léleg zetem, és szinte ittam mag amba a látványát a tükörből.
Remekül nézett ki a méretre készíttetett szmoking ban, a csodálatos szürke nyakkendővel, ami
nag yon illett a ruhámhoz. Pompásan festett.

– Tyűha – hüledeztem. – Nag yon lefektetni való vag y.
Meg rándult a szája.
– Ez azt jelenti, hog y ne is húzzam fel a cipzáradat?
– Ez azt jelenti, hog y esetleg kihag yhatjuk a ma esti prog ramot?
– Szó sem lehet róla, ang yalka. Ma este a feleség emmel akarok villog ni.
– Senki sem tudja, hog y a feleség ed vag yok.
– De én ig en – állt mög ém, és felhúzta a cipzárt. – És nemsokára, nag yon nemsokára, a világ is
meg fog ja tudni.
Nekidőltem, és meg csodáltam közös tükörképünket. Nag yon jól mutattunk eg yütt, és erről
eg észen más képek is eszembe jutottak…
– Íg érd meg nekem, hog y sosem fog od meg nézni azt a videót.
Nem válaszolt. Szembefordultam vele. Mikor láttam arcán az elzárkózást, kezdtem meg rémülni.
– Gideon! Csak nem láttad máris?
Meg feszült az álla.
– Eg y-két percet. Semmi látványos. Épp csak annyi, hog y látszódjon, hog y valódi.
– Ó, istenem. Íg érd meg , hog y nem nézed meg – emelkedett meg a hang om, ahog y kezdett
eluralkodni rajtam a pánik. – Íg érd meg !
Átfog ta a csuklómat, és úg y meg csavarta, hog y elállt a léleg zetem. Én csak néztem rá
elkerekedett szemmel. Meg zavart a váratlan erőszak.
– Hig g adj le – mondta nyug odtan.
Furcsa meleg ség áradt szét bennem. A szívem g yorsabban, de szabályosabban kezdett verni. A
kezünkre pillantottam, és meg láttam a rubing yűrűt rajta. Vörös. Mint a bilincs, amelyet
csináltatott nekem. Most is hasonlóan lekötöttnek, fog olynak éreztem mag am. És ez, érthetetlen
módon, meg nyug tatott.
De Gideon szemlátomást tudta, mit csinál.
Ezért is féltem tőle, hog y ilyen hamar hozzámenjek. Erre csak most döbbentem rá. Olyan
utazásra vitt, melynek nem ismertem a vég célját, és vakon kellett követnem. Nem arról volt szó,
hog y hová tartunk mint pár, hisz ez sosem volt kérdés. Meg szállottan füg g tünk eg ymástól, mint a
drog osok. Azt nem tudtam, hog y én hová jutok, és ki leszek a vég én.

Gideon átalakulása szinte mellbevág ó volt, és eg yetlen meg világ osító pillanat alatt történt,
amikor meg értette, hog y nem akar, nem tud nélkülem élni. Az én változásom fokozatosabb volt,
olyan pontosan kiporciózott, hog y már-már azt hittem, nem is kell meg változnom.

De tévedtem. Lenyeltem a g ombócot a torkomból, és meg szólaltam:
– Gideon, ide hallg ass. Bármi van azon a videón, az semmi ahhoz képest, ami közted meg köztem
van. Azt akarom, hog y csak olyan emlékek leg yenek rólam a fejedben, amelyek kettőnkhöz
kötődnek. Amink eg yütt van… csak az valóság os. Csak az számít. Úg yhog y kérlek… Íg érd meg !
Lehunyta a szemét eg y pillanatra, aztán bólintott.
– Rendben. Meg íg érem.
Felsóhajtottam a meg könnyebbüléstől.
– Köszönöm.
A szájához emelte a kezemet, és meg csókolta.
– Az enyém vag y, Eva.

Ki nem mondott kölcsönös eg yezség alapján nem estünk eg ymásnak a limóban, mielőtt először
meg jelentünk volna a nyilvánosság előtt házaspárként. Én ideg es voltam, és míg eg y org azmus
enyhíthetett volna ezen, a külsőm lepusztulása rontott volna a dolg on. És az embereknek feltűnt
volna. Nemcsak az ezüst ruhám volt feltűnő, hanem az ennivaló kis férjem is, úg y is mint
fig yelemfelkeltő kieg észítő.

Biztosan felfig yelnek majd ránk, és Gideon eltökéltnek tűnt, hog y ez íg y is maradjon. Kiseg ített a
limóból, mikor az Ötödik sug árút – Central Park South-hoz értünk, és g yorsan meg csókolta a
halántékom.

– Klasszul fog mutatni a ruhád a hálószobám padlóján.
Nevettem a poénon, és tudtam, hog y ez is volt a szándéka. Vakuk villog tak. Ahog y elfordult
tőlem, minden meleg ség eltűnt az arcáról, zárkózott lett. A derekamra tette a kezét, és
vég ig vezetett a szőnyeg en a Ciprianiba.
Odabent találtunk eg y helyet, amely meg felelt neki, és ott is maradtunk eg y órán keresztül.
Üzlettársak és ismerősök g yűltek körénk. Gideon azt akarta, hog y vég ig mellette leg yek, ő pedig
mellettem, és ezt be is bizonyította, amikor a táncparkett felé indultunk.
– Mutass be – mondta eg yszerűen, amikor követtem a tekintetét Christine Field és Walter
Leaman felé a Waters Field & Leamanból, akik nevetg élve álltak eg y társaság ban. Christine eleg áns
és visszafog ott volt fekete g yöng yös ruhájában, mely nyaktól csuklóig és bokáig elfedte, a hátát
kivéve, Walter pedig , aki nag ydarab ember volt, sikeresnek és mag abiztosnak tűnt jól szabott
szmoking jában és csokornyakkendőjében.
– Szerintem tudják, ki vag y – jeg yeztem meg .

– Azt is tudják, hog y neked ki vag yok?
Kicsit elhúztam az orrom, mert jól tudtam, hog y drasztikusan meg fog változni a világ om, ha
szing li lány énemet elnyomja az Eva Cross identitás.
– Gyere, nag yfiú.
Odamentünk a fehérrel meg terített asztalok közt, melyeken virág füzérrel díszített g yertyatartók
álltak, csodálatos illatot árasztva.
A főnökeim persze először Gideont vették észre. Szerintem eng em fel sem ismertek, amíg Gideon
előtérbe nem tolt azzal, hog y eng em beszéltetett először.
– Jó estét – mondtam, és kezet ráztam Christine-nel meg Walterral. – Gondolom, már ismerik
Gideon Crosst, a…
Elhallg attam, s az ag yam csikorog va lefékezett.
– Vőleg ényét – fejezte be Gideon, és mindenkivel kezet rázott.
Röpködtek a g ratulációk, és a szemek felcsillantak, a mosolyok kiszélesedtek.
– Ez ug ye nem azt jelenti, hog y elveszítjük mag át? – kérdezte Christine, és fülében meg csillant a
csepp alakú g yémánt.
– Nem. Nem meg yek sehová.
Erre Gideon jó erősen belecsípett a fenekembe.
Tudtam, hog y ezt a munkadolg ot még meg kell oldanunk, de reméltem, hog y leg alább a
következő esküvőnkig képes leszek tartani a frontot.
Beszélg ettünk eg y kicsit a King sman vodka kampányáról, leg inkább azért, hog y kidomborítsuk,
milyen remek munkát vég zett az üg ynökség , hog y esetleg újabb munkákat is kapjanak a Cross
vállalattól. Gideon persze jól ismerte ezt a játékot, és jól is játszotta. Udvarias volt, elbűvölő, és
szemlátomást olyan ember, akit nem lehet eg ykönnyen befolyásolni.
Ezután kifog ytunk a témából, és Gideon kimentett bennünket.
– Táncoljunk – súg ta a fülembe. – Ölelni akarlak.
Kimentünk a táncparkettre, ahol Cary parádézott eg y g yönyörű vörös lánnyal. A smarag dzöld
ruha hasítékából néha kivillantak a fehér, formás lábak. Cary meg pörg ette, aztán hátradöntötte.
Tag adhatatlanul sármosan.
Trey nem tudott eljönni eg y esti órája miatt, amit roppantul sajnáltam. Azt is sajnáltam, hog y
örülök, amiért Cary nem hozta el helyette Tatianát. Az ilyen g ondolatoktól undok banyának
éreztem mag am, márpedig mindig utáltam az undok banyákat.
– Nézz rám.
Gideon szavára félrehajtottam a fejemet, és a szemébe néztem.
– Szia, nag yfiú.
Eg yik kezével a hátamon, a másikkal a kezemet fog va lazán siklott velem a parketten.
– Crossfire – suttog ta izzó tekintettel.

Meg érintettem az arcát az ujjaimmal.
– Kezdünk tanulni a hibáinkból.
– Te olvasol a g ondolataimban.
– Jó érzés.
Elmosolyodott, és olyan kék volt a szeme és olyan szexi a haja, hog y a leg szívesebben ott helyben
összekócoltam volna. Közelebb vont mag ához.
– Annyira nem, mint te.
Még két számot vég ig táncoltunk. Aztán abbamaradt a zene, és a zenekarvezető bejelentette,
hog y rövidesen tálalják a vacsorát. Az asztalunknál Richard ült még , Cary, eg y plasztikai sebész a
feleség ével meg eg y fickó, aki elmesélte, hog y épp most vég zett az újabb epizóddal eg y új
sorozathoz, amelyet remélhetően eg ész évadra műsorra tűznek majd.
Az étel valamiféle ázsiai fúziós dolog volt, és mindent meg ettem, mert ízlett, és az adag ok nem
voltak túl nag yok. Gideon az asztal alatt fog ta a combomat, és hüvelykujjával kis karikákat rajzolt
rá, amitől fészkelődnöm kellett.
Odahajolt hozzám.
– Ülj nyug odtan.
– Akkor hag yd abba – súg tam vissza.
– Ha sokat mocorog sz, beléd dug om az ujjamat.
– Úg ysem mered.
Elvig yorodott.
– Próbáljuk ki.
Mivel nem tartottam lehetetlennek, hog y még is meg teszi, inkább mozdulatlanná dermedtem,
pedig majd’ elpusztultam.
– Elnézést – mondta hirtelen Cary, és felállt az asztaltól.
Néztem, ahog y elmeg y, és láttam, hog y eg y közeli asztal felé nézeg et. Amikor a zöld ruhás vörös
lány utánament, nem voltam túlság osan meg lepve, de hatalmas csalódottság ot éreztem. Tudtam,
hog y ideg es Tatiana miatt, és tudtam, hog y az alkalmi szex Cary csodag yóg yszere, de ug yanakkor
tönkretette az önbecsülését, és több problémát okozott, mint amennyit meg oldott.
Szerencsére már csak napok választottak el minket attól, hog y találkozzunk dr. Travisszel.
Odahajoltam Gideonhoz:
– Caryvel lemeg yünk San Dieg óba a hétvég én.
Felém fordította a fejét.
– És ezt most mondod?
– Hát, a te exeid meg az én exeim, meg a szüleim, meg Cary dolg a és minden más mellett
elfeledkeztem róla. És g ondoltam, jobb lesz, ha most szólok, amíg újra el nem felejtem.
– Ang yalka… – csóválta meg a fejét.

– Maradj – álltam fel. Emlékeztetnem kellett, hog y Brett is ug yanakkor lesz San Dieg óban, de
előbb el akartam kapni Caryt.

Gideon kérdőn meredt rám, és felállt.
– Mindjárt jövök – mondtam, aztán halkan hozzátettem: – Vissza kell tartanom eg y dug ástól.
– Eva…
Kihallottam hang jából a fig yelmeztetést, de nem törődtem vele. Felfog tam a szoknyámat, és
Cary után siettem. Éppen kimentem a bálterem ajtaján, amikor ismerős arcot pillantottam meg .
– Mag dalene! – torpantam meg döbbenten. – Nem is tudtam, hog y te is itt leszel.
– Gag e-nek dolg a volt, úg yhog y kicsit késtünk. A vacsoráról lemaradtunk, de leg alább azokból a
csokikrémes kis dolg okból jutott, amelyeket desszertként szolg áltak fel.
– Tényleg nag yon finomak voltak – helyeseltem.
– Abszolúte – mosolyodott el Mag dalene.
Úg y találtam, hog y jól néz ki. Lág yabb, kedvesebb. És remekül festett félvállas vörös
csipkeruhájában, sötét hajával, karmazsinvörös ajkával. Jót tett neki, hog y meg szabadult
Christopher Vidaltól. És hog y új férfi lett az életében. Emlékeztem, hog y már a múltkor is
emleg ette ezt a Gag e-et, amikor pár hete találkoztunk.
– Láttalak Gideonnal – jeg yezte meg . – És láttam a g yűrűdet is.
– Odajöhettél volna beköszönni.
– A desszerttel voltam elfog lalva.
Elnevettem mag am.
– Fontosság i sorrend is van a világ on.
Mag dalene kinyújtotta a kezét, és eg y pillanatra meg érintette a karomat.
– Őszintén g ratulálok neked, Eva. És Gideonnak is.
– Köszönöm. Gyere majd oda, és mondd meg neki is.
– Rendben. Akkor majd találkozunk.
Elment, és sokáig bámultam utána. Még mindig tartottam tőle, de úg y láttam, hog y talán már
nem annyira vészes.
A találkozásnak csak eg y hátulütője volt: elvesztettem szem elől Caryt. Mire folytattam a
keresését, már behúzódhatott valahová.
Visszamentem Gideonhoz, és mag amban már fog almaztam a szentbeszédet, amit leadok majd
Carynek. Elizabeth Vidal állta utamat.
– Elnézést – mondtam neki, amikor kis híján nekiütköztem.
Elkapta a könyökömet, és eg y sötét sarokba vonszolt. Aztán meg fog ta a kezemet, és szemüg yre
vette a csodálatos Asscher g yémántot.
– Ez az én g yűrűm.
Kiszabadítottam a kezem.

– Csak volt. Most már az enyém. A fiától kaptam, amikor meg kérte a kezem.
Rám meredt a fiáéra – és Irelandéra – oly nag yon emlékeztető kék szemével. Gyönyörű nő volt,
csillog ó és eleg áns. Hasonlóan fig yelemfelkeltő szépség , mint anyám, de Gideon jeg esség ével.
– Nem hag yom, hog y elvedd tőlem – szűrte vakítóan fehér fog ai közt.
– Rosszul látja a dolg ot – fontam karba a kezemet. – Én éppen össze akarom hozni mag ukat, hog y
mindent tisztázhassunk.
– Hazug ság okkal tömöd a fejét.
– Szent ég . Tényleg ? Ha leg közelebb elmondja, mi történt, és teszek róla, hog y elmondja, akkor
mag a is hinni fog neki. És bocsánatot fog kérni, és ki fog találni valamit, hog y könnyebbé teg ye
neki a dolg okat. Mert azt akarom, hog y rendbe jöjjön, és eg észség es leg yen.
Elizabeth füstölög ve meredt rám. Szemlátomást nem volt elrag adtatva a tervemtől.
– Vég eztünk? – kérdeztem, undorodva szándékos vakság ától.
– Korántsem – sziszeg te, és közelebb hajolt. – Tudok mindent rólad meg arról az énekesről.
Rajtad tartom a szemem.
Meg csóváltam a fejem. Vajon Christopher mondott valamit? És vajon mit? Azok után, amit
Mag dalene-nel művelt, nag yjából bármire képesnek tartottam.
– Hihetetlen. Mag a elhiszi a hazug ság okat, és üg yet sem vet az ig azság ra.
Már elindultam volna, de meg álltam.
– Szerintem az érdekes, hog y miután a múltkor szóltam mag ának, nem kérdezte meg Gideont,
hog y mi történt. „Hé, fiam, az őrült barátnőd mesélte ezt az őrült sztorit.” Nem tudom elképzelni,
miért nem kérdezte meg . Gondolom, nem akarja elmondani.
– Menj a francba.
– Sejtettem.
Otthag ytam, mielőtt újra kinyithatta volna a száját, és elronthatta volna az estémet.
Sajnos, amikor az asztalunk felé indultam, Deanna Johnsont pillantottam meg Gideon mellett, az
én helyemen.
– Ez valami vicc? – morog tam mag amban, és összeszűkült a szemem, amikor láttam, hog y a
riporter többször is Gideon karjára teszi a kezét beszélg etés közben. Cary még mindig nem jött
vissza; anyám és Stanton táncolt. Deanna meg odasiklott, mint valami kíg yó.
Bármit is g ondol Gideon, én úg y láttam, hog y a nő nag yon is érdeklődik iránta. És bár Gideon
semmivel sem biztatta azonkívül, hog y meg hallg atta, amit Deanna mondani akart, már a fig yelme
puszta ténye is táplálta a reményt.
– Az a nő jó lehet az ág yban. A pasi sokat dug ja.
Meg merevedtem, aztán a meg szólaló felé fordultam. Cary vöröskéje volt az, akinek kipirult,
csillog ó szemű ábrázata friss org azmusra utalt. Idősebb volt, mint messziről tűnt.
– Vig yázz vele – nézett a lány Gideonra. – Használni szokta a nőket. Én már láttam. Többször,

mint kéne.
– Meg oldom.
– Mind ezt mondják – felelte eg yütt érző mosollyal. – Két nőről is tudok, akik súlyos depresszióba

estek miatta. És biztosan nem ők lesznek az utolsók.
– Nem kéne odafig yelned a pletykákra – csattantam fel.
Bosszantóan komoly mosollyal ment el, és meg lapog atta a haját, miközben az asztalához tartott.
Már félúton járt, mire vég re bevillant az arca.
– A francba.
Visszasiettem Gideonhoz. Felállt, amikor odaértem.
– Nag yon sürg ősen szükség em van rád – mondtam, mielőtt még vég ig mértem volna Deannát a

helyemen. – Deanna, mindig örülök, ha látlak.
Deanna nem zavartatta mag át.
– Szia, Eva. Épp indulni készültem…
De már kizökkentettem őket. Elkaptam Gideon kezét, és meg ráng attam.
– Gyere már.
– Jó, várj. – Mondott valamit Deannának, amit nem hallottam, csak ráng attam. – Jesszusom, Eva.

Minek ez a nag y rohanás?
Meg álltam a falnál, és vég ig pásztáztam a termen, a vörös-zöld jelenség et keresve. Mintha

észrevette volna eg ykori szeretőjét – hacsak nem épp szándékosan kerülte. Nag yon más volt ezzel a
hajjal, és ősz férjét sem láttam sehol, pedig úg y hamarabb felismertem volna.

– Tudod, hog y Anne Lucas itt van?
Meg feszült a keze a kezemen.
– Nem láttam. Miért?
– Smarag dzöld ruha, hosszú vörös haj. Láttad?
– Nem.
– Ő táncolt Caryvel.
– Nem fig yeltem.
Rámeredtem.
– Jesszusom, Gideon. Elég nehéz volt nem észrevenni.
– Bocsáss meg nekem, amiért csak a feleség emet látom – felelte szárazon.
Meg szorítottam a kezét.
– Ne harag udj. Csak tudnom kell, hog y ő-e az.
– Mag yarázd meg , miért. Odament hozzád?
– Ig en. Odalökött eg y kis szart, aztán elsétált. Szerintem Cary vele tűnt el. Eg y g yors numerára.
Gideon arca meg keményedett. Vég ig nézett a termen, eg yik vég étől a másikig , lassú, kutató
pillantással.

– Nem látom. Senki olyat, aki meg felel a leírásodnak.
– Anne nem terapeuta?
– Pszichiáter.
Baljós érzés lett úrrá rajtam.
– Nem mehetnénk haza?
Gideon szemüg yre vett.
– Mondd el, mit mondott.
– Semmi olyat, amit már nem hallottam volna korábban.
– Ez ig azán meg nyug tató – morog ta. – Induljunk, persze.
Visszamentünk az asztalunkhoz a táskámért, és elbúcsúztunk a többiektől.
– Mehetek veletek? – kérdezte Cary, miután átölelte anyámat.
Gideon bólintott.
– Gyere csak.

Ang us ránk csukta a limo ajtaját. Cary, Gideon meg én elhelyezkedtünk, és már mag unk mög ött is
hag ytuk a Ciprianit.

Cary rám nézett.
– Ne kezdd el.
Utálta, amikor számon kértem rajta a viselkedését, és nem is hibáztattam ezért. Elvég re nem
voltam az anyja. Viszont szerettem, és jót akartam neki. Tudtam, milyen önpusztító tud lenni, ha
nem vig yáznak rá.
De pillanatnyilag nem ez volt a leg főbb g ondom.
– Mi volt a neve? – kérdeztem, és nag yon reméltem, hog y tudni fog ja, mert akkor biztosan
azonosíthatom a vörös nőt.
– Kit érdekel?
– Uram atyám – szorítottam meg a táskámat. – Tudod vag y nem?
– Nem kérdeztem – felelte. – Szűnj meg .
– Vig yázz a szádra, Cary – mondta halkan Gideon. – Problémád van, oké. De ne bántsd Evát azért,
mert törődik veled.
Cary álla meg feszült. Kinézett az ablakon. Hátradőltem, és Gideon a vállára vonta a fejemet, aztán
simog atni kezdte a karomat.
Senki sem szólt többet hazáig .

Amikor a lakásomba értünk, Gideon a konyhába ment eg y üveg vízért, aztán telefonálni kezdett, de

a szemét rajtam tartotta a konyhapult és a minket elválasztó távolság ellenére.
Cary a szobája felé oldalg ott, aztán hirtelen visszafordult, és odajött, hog y meg öleljen. Jó erősen.
Arcát a nyakamba fúrta.
– Ne harag udj, kislány.
Visszaöleltem.
– Jobbat érdemelsz annál, mint ahog y saját mag addal bánsz.
– Nem is dug tam meg – mondta halkan, és hátrébb lépett. – Csak akartam. Azaz azt hittem, hog y

akarom. De amikor oda került a sor, eszembe jutott, hog y útban van a g yerekem. Eg y g yerek, Eva.
És nem akarom, hog y úg y nőjön fel, és úg y g ondoljon az anyjára, mint én g ondoltam az enyémre.
Helyre kell tennem a dolg okat.

Meg int meg öleltem.
– Büszke vag yok rád.
– Na, ja – húzódott el szég yenlősen. – Persze meg ujjaztam, ha már oda jutottunk, de a farkam a
nadrág omban maradt.
– Elég , Cary – mondtam. – Ennyi nekem bőven elég .
– Azért még elmeg yünk holnap San Dieg óba? – Reménykedő tekintetétől elfacsarodott a szívem.
– Hát persze. Már alig várom.
Meg könnyebbülten elmosolyodott.
– Akkor jó. Nyolc harminckor indul a g ép.
Gideon éppen ekkor ért oda, és a tekintete azt sug allta, hog y még nem vég eztünk a hétvég e
meg beszélésével. Ám amikor Cary elindult a szobája felé, elkaptam Gideont, és keményen
meg csókoltam, halog atandó a kínos tárg yalást. Ahog y reméltem, Gideon habozás nélkül mag ához
rántott, és kéjesen visszacsókolt.
Nyög ve hag ytam, hog y elsodorjon. Eg y éjszakára meg őrülhet a világ nélkülem is. Holnap épp
elég lesz szembenézni vele, meg mindazzal, amit el kell rendeznünk.
Elkaptam a nyakkendőjét.
– Ma éjszaka az enyém vag y.
– Minden éjszaka a tiéd vag yok – mondta azon a meleg , rekedt hang on, amely a leg vadabb
fantáziákat ébresztette bennem.
– Akkor kezdjük máris – hátráltam a szobám felé, és mag ammal húztam. – És ne hag yjuk abba.
Nem is hag ytuk. Eg észen reg g elig .

A SZERZŐ UTÓSZAVA

Igen, kedves Olvasó, jól gondolod. Ez nem lehet a befejezés.
Gideon és Eva utazása még korántsem ért véget. Már alig várom, hogy lássam, hová jutnak.

A legjobbakat,

SYLVIA

Copyright © 2013 by Sylvia Day
All rights reserved

Hungarian translation © Hoppán Eszter, 2013
© Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013
ISBN 978-963-254-900-2

Felelős kiadó Kepets András
Felelős szerkesztő Palkó Katalin

Table of Contents 3
4
CÍMOLDAL 5
MEGJEGYZÉS 13
1. FEJEZET 21
2. FEJEZET 32
3. FEJEZET 43
4. FEJEZET 55
5. FEJEZET 70
6. FEJEZET 83
7. FEJEZET 96
8. FEJEZET 106
9. FEJEZET 116
10. FEJEZET 129
11. FEJEZET 141
12. FEJEZET 152
13. FEJEZET 162
14. FEJEZET 175
15. FEJEZET 184
16. FEJEZET 198
17. FEJEZET 209
18. FEJEZET 222
19. FEJEZET 237
20. FEJEZET 247
21. FEJEZET 257
22. FEJEZET 266
23. FEJEZET 267
A SZERZŐ UTÓSZAVA
COPYRIGHT