ELSŐ FEJEZET Evie Forrón, gyorsan és hangosan vert a szívem. Ezt teszi egy lánnyal, ha tökön ragadja az életet. Valami hatalmas dolog küszöbén álltam, és csak egy aprócska lökésre volt szükségem, hogy fejjel előre beleugorjak – amennyiben belevágok ebbe az őrült tervbe. – Gyerünk, Evie! – biztatott a legjobb barátnőm. – Hagyd, hogy megvajazza a croissant-odat! Maggie a damasztszalvétába kuncogott, én pedig a szememet forgattam. – Nem fogok ágyba bújni egy idegennel. Nagyobb terveket forgattam a fejemben, amelyekben egy olyan férfival való érzéki gyönyörök szerepeltek, akire mindig is vágytam. Már nem voltam szégyenlős kamaszlány. Eléggé magabiztos voltam ahhoz, hogy bevalljam, mit akarok, és meg is szerezzem azt. Megajándékozom vele magam. Kipipálok egy tételt a bakancslistámon, amikor eljön az ideje, hogy túllépjek a titkos álmodozásaimon. Maggie is a szemét forgatta. – Tudom. Smitht nézted ki magadnak. A huszonegyedik században élünk. Egy nő szexuális téren is
megszerezheti, amit akar, anélkül, hogy olcsó ribancnak érezné magát. Smith Hamilton a bátyám legjobb barátja. És holnap este azt sem fogja tudni, hol áll majd a feje. A bennem élő feminista büszkén verte a mellét, és harci kiáltás szakadt fel a torkából. Meg fogom csinálni. Smith azt fogja tenni, amit akarok. És leszarom, ha ellenkezni próbál. Körbeforgattam a rubinvörös bort a poharamban, mosoly játszott a szám szélén. – Intelligens, tanult, bűnösen vonzó, és fogadok, hogy a legtöbb korunkbeli pasival ellentétben tudja is, mit csinál az ágyban. Gúnyos mosolyra húzódott Maggie csillogó, rózsaszín ajka. – Dögös pasi, azt elismerem. Az utolsó esténket töltöttük a bájos kis francia faluban, ahová azért látogattunk el, hogy hegyet másszunk, helyi borokat kóstolgassunk, és teletömjük a hasunkat ropogós kenyérrel és lágy sajttal. Holnap felülünk a Párizsba tartó vonatra. Maggie onnan hazarepül, hogy belépjen az új munkahelyére, én pedig belevágok a Hülyére Keféljük Smitht-tervbe. Miután lediplomáztunk, az elmúlt két hétben Maggie-vel Európában túráztunk. Enyhén szólva se túloznék, ha azt mondanám, hogy el voltunk zárva a kísértésektől a lányiskolában, ahová jártunk. Most tehát meg akartunk ízlelni mindent, amit csak az élet nyújthatott, és a kezdet elég jól sikerült. Táncoltam a holdfényben Toszkánában, csigát
vacsoráztam egy francia faluban, és az életemet kockáztattam egy motortaxi hátsó ülésén Budapesten. Világhírű turistalátványosságokat látogattam meg, és megismerkedtem a helybeliekkel. Egyetlen dolgot nem tettem: nem éltem át olyan orgazmust, amelyet nem önmagamnak köszönhettem. Fura, tudom. De már tudtam, ki lesz az a férfi, aki változtatni fog ezen. Bólintottam, és ittam még egy kortyot a boromból. Smith dögös volt. És magas. És észvesztően szexi. Össze kellett szorítanom a combomat, hogy elfojtsam a felébredő izgalmat. Felsóhajtottam. Nem! Ez csak a szexről szól. Nem engedem meg magamnak, hogy belemerüljek az összes csodálatos tulajdonságába, bár sok volt belőle. Akkor is kedves volt velem, amikor még idegesítő kiscsaj voltam, ő és a bátyám pedig tinédzserek. Míg a bátyámnak nem jelentett gondot rám üvölteni, hogy takarodjak ki a szobájából, és becsapni mögöttem az ajtót, addig Smith letérdelt, hogy egy magasságban legyen velem, megpaskolta a fejemet, és megígérte, hogy később majd megnézi a békámat, ha most egy kis időre békén hagyom őket. Mindig rendes volt velem. Talán néha még olyankor is, amikor meg sem érdemeltem. A szerető szüleim és a szigorú neveltetésem gondoskodott róla, hogy ne térjek le a jó útról, és őszintén szólva azt tettem, amit elvártak tőlem, és soha nem hajlottam el. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez a helyes, de ma már sok mindent nagyon bánok. Többé nem akarok mások szabályai szerint játszani. Úgy akarom élni az életemet, ahogyan nekem tetszik. Ebbe beletartozik az a titkos légyott is, amelyet eddig soha nem volt
bátorságom kicsikarni magamnak. Szinte beleszédültem a gondolatba. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod Smithszel? – kérdezte Maggie, visszarántva a jelenbe. Ah, Smith! Boldog sóhaj szakadt fel belőlem. Ő volt az összes tinédzserkori fantáziám főszereplője. Okos volt, édes és vonzó. És maga a sebzett alfahím. Jól titkolta, a legtöbben nem is vették észre. Viszonylag nagyfiú volt már, amikor örökbe fogadták, és tudtam, hogy a család utáni sóvárgás formálta őt azzá az emberré, aki mára lett. Biztos voltam benne, hogy legalább annyira vágyott a szerelemre, elfogadásra, és arra, hogy tartozzon valakihez, mint én. Talán még jobban. – Természetesen. – Még soha semmiben nem voltam ennél biztosabb egész életemben. – Miért? Maggie az ajkát harapdálta. – Csak nem vagyok benne biztos, hogy Smith az a férfi, akinek először oda kellene adnod magad. Túl sok bonyodalommal járhat. Vállat vontam. Már ezerszer végiggondoltam a tervem ellen és mellett szóló érveket. Smith holnap érkezik Párizsba, hogy meglátogassa a bátyámat, aki üzleti úton van a városban. Együtt vacsorázom velük. Lesz majd bor és beszélgetés… és aztán később valami édesebb is desszertnek. Tökéletes volt az időzítés. Nem is találhattam volna varázslatosabb helyszínt az első – oké, szigorúan véve a második – próbálkozásomra. Párizs volt gyakorlatilag a romantika fővárosa. Semmi sem alakulhat rosszul. És aztán visszatérünk majd Chicagóba, ami elég nagy város
ahhoz, hogy el tudjam kerülni Smitht, ha később kínossá válna a dolog, ahogy arról Maggie meg volt győződve. – Bármi legyen is, ne áruld el neki, hogy gyakorlatilag még szűz vagy! Elriasztanád vele – figyelmeztetett Maggie. – Először is, nem vagyok szűz. Megtettem… Elhessegette az ellenvetést. – Ja, tudom. Hogyishívjákkal. Az nem számít. – Miért nem? Persze hogy számít. – Felegyenesedtem a széken. De még mennyire számított. Maggie a szemét forgatta. – Nem elégített ki téged. Még csak meg sem próbálta romantikussá tenni az élményt. Orgazmus nélkül pedig nem számít igazi szexnek. Újrázni kell. Ez gyakorlatilag elő van írva a lányok kézikönyvében. Átgondoltam, amit mondott, és úgy döntöttem, hogy tetszik a magyarázata. Újrázás. Tökéletesen illett az új merész személyiségemhez és az „azt csinálok, amit akarok” filozófiámhoz. – Várjunk csak, ezt hogy érted? A férfiak nem szeretik, ha elsőként hódíthatnak meg egy ismeretlen területet, meg ilyesmi? Szomorúság sugárzott Maggie szeméből. – Nem, mert az okos férfiak tudják, hogy a nők hajlamosak ragaszkodni az első partnerükhöz. Smith nem szívesen megy majd bele ilyesmibe veled. – Kavarogtak a fejemben a gondolatok, de Maggie folytatta. – Olyan sok elvárás és érzelem kapcsolódik az első alkalomhoz. Lehet, hogy ezt nem akarja majd vállalni. És lehet, hogy fájdalmat okoz neked, és
amennyire Smitht ismerem, ez biztosan nem tetszene neki. Ez valóban így volt. Smith mindig figyelmesen bánt velem. – Rendben. Nem fogok beszélni neki hogyishívjákról, sem pedig arról, hogy újrázásra van szükségem. Hagyom majd, hogy azt higgye, zsákmányra vadászó szextigris vagyok. Ez sokkal jobban hangzott, mint a szomorú alternatíva, vagyis bevallani Smithnek, hogy életem huszonkét éve alatt még soha nem elégített ki férfi. De mindez holnap este meg fog változni. És én már alig várom.
MÁSODIK FEJEZET Smith Azok az átkozott idomok voltak az elsők, amelyeket megláttam, mihelyt beléptem a bárba. Teltek és kerekek. Magasak és karcsúak. És a személyes kedvenceim – az alacsonyak és mokányak. Pontosan megfelelőek háromujjnyi scotchnak tisztán. Úgy meredtem a poharakra, mintha képes lettem volna az akaraterőmmel magamhoz hívni őket, ha eléggé igyekszem. Szia, gyönyörűm! Gyere apucihoz! Letettem az utazástól sajgó hátsómat egy üres bárszékre, és egy hangos nyögéssel a fényes mahagóni pultra dőltem. Az időeltolódás miatt őrülten lüktetett a fejem, és odaintettem a pultost, abban a reményben, hogy kezdetleges középiskolai francianyelv-tudásom elég lesz egy ital rendeléséhez. – Uh, egy scotchot, s’il vous plaît! – intettem a palackra, és vártam reménykedve. A pultos válaszképpen rám vigyorgott, és lófarkas fejével bólintott. – Oui, monsieur! Biccentettem köszönetképpen, és letettem a mellettem álló
üres székre az aktatáskámat. Pokoli napom volt. Többször is elhalasztották a gépem indulását, de szentül megfogadtam, hogy nem fordulok vissza. A haverom, Cullen számított rám, és kizárt dolog, hogy cserben hagyjam őt. Hatéves korom óta mindig mellettem állt. Együtt horzsoltuk le életünkben először a térdünket. Együtt ittunk először sört. A pokolba, még az első csókot is ugyanazzal a lánnyal váltottuk! Ez azokban az időkben volt, amikor bármennyire is kedveltük mindketten Suzie Hammerschmidtet, még ő sem állhatott közénk. Ami azt jelenti, tényleg észhez kellett volna már térnem, és kiverni a fejemből Evie-t, Cullen kishúgát. Összeszorítottam a szememet, és dühösen megdörzsöltem az arcomat. Átkozott Evie! Hét évvel volt fiatalabb nálunk, de ez nem gátolta meg benne, hogy állandóan láb alatt legyen. Evie Knievelnek becéztük a kaszkadőr fickó után, de csak vicceltünk. Kölyökkorunkban állandóan követett bennünket a csillogó kis fehér cipőjében és csipkés ruhájában, lobogtak utána mézszínű, göndör tincsei. Csak akkor vette ki a hüvelykujját a szájából, ha figyelmeztetni akart bennünket, hogy bármit is készültünk tenni, az fájni fog a végén. Még ma is elmosolyodom rajta, ha eszembe jut. „Ha rámentek a jégre, fiúk, bele fogtok esni a vízbe, és meghaltok.” „Ha meggyújtjátok azt a tűzijátékot, srácok, le fog robbanni a kezetek.” „Ha felmásztok arra a fára, fiúk, akkor ki fogjátok törni a
nyakatokat.” Csak éppen úgy hangzott, hogy fáha, amit mondott, mert kiskorában raccsolt egy kicsit. Majdnem olyan idegesítő volt, mint ő maga, de így utólag visszatekintve egyúttal cuki is. A francba! A pultos elém tolta a borostyánszínű italt, biccentettem köszönetképpen, aztán nagyot kortyoltam belőle. A skót whisky égette a torkomat, kényelmesen leülepedett a gyomromban, és felmelegített. Mióta több mint tizenöt órával ezelőtt eljöttem otthonról, most először kezdtek ellazulni a feszes izomcsomók a nyakamban és a vállamban. Három választásom volt: bevenni egy fájdalomcsillapítót, vagy ledőlni, vagy reménykedni, hogy az alkohol kellemes ködbe burkolja majd az agyamat. Még nem volt elég késő a lefekvéshez, ráadásul hamarosan találkozom Cullennel és a húgával. Abba kell hagynom az idegeskedést! Nem nagy ügy. Csak túl kell élnem a vacsorát és a rövid látogatást, aztán Evie megy is tovább a barátnőjével. Akkor Cullennel végre koncentrálhatunk a saját dolgunkra. Sima ügy. Kirángattam a mobilomat a zsebemből, hogy megnézzem, jött-e sms, mióta leszállt a gépem, de még mielőtt végiggörgethettem volna, egy hangos kiáltás visszhangzott végig a báron. – Smith, te gazember! Olyan jó újra látni téged! Cullen elindult felém széles mosollyal, de így is látszott rajta, hogy mennyire fáradt. Ráncok szabdalták az arcát, amelyeknek
egy éve még nyomuk sem volt, és karikás volt a szeme. Mivel magam is munkamániás vagyok, így azonnal felismertem, hogy a stressz okozhatta, de ezzel hamarosan megbirkózunk majd. Felálltam, megöleltük egymást, aztán intettem neki, hogy üljön le. – Én is örülök, hogy látlak, haver! Túl régen nem találkoztunk. Sikerült kapcsolatban maradnunk ugyan, de ez elég nehézkessé vált az utóbbi években. Miután Cullen átvette a családi üzlet vezetését, keményen dolgozott azért, hogy bővíthesse azt. És meg is tette. Eljutott egészen Párizsig. A túl gyors növekedés azonban problémákat is okozott, és éppen azért voltam itt, hogy segítsek neki megoldani ezeket. – Bárcsak engedted volna, hogy kimenjek érted a repülőtérre! – jegyezte meg Cullen, miközben helyet foglalt és intett a pultosnak. Felemelte az ujját, rám mutatott, aztán felém fordult. – El tudtam volna szabadulni kissé korábban is. – Most ezt mondod, de nyilvánvaló, hogy mekkora rajtad a nyomás. Azért jöttem, hogy segítsek, ne pedig tovább nehezítsem a helyzetedet. Ráadásul kellemes is volt az út a taxival. A sofőr egész idő alatt franciául beszélt hozzám. Szerintem nem is vette észre, hogy csak a tizedét értettem annak, amit mondott. Cullen kuncogott, aztán az órájára nézett. – Evie bármelyik percben itt lehet. Kortyoltam egyet az italomból, és csak biccentettem. Hülyeség volt félig-meddig azt kívánni, bárcsak Evie késne, vagy el se jönne. Nevezzetek nyugodtan hülyének, mert pontosan ezt kívántam. Az utóbbi években a bosszantó Evie valahogy
formás, pokolian vonzó nővé változott, aki befurakodott az álmaimba, és ebbe lassan belepusztultam. A repülőúton idefelé számokkal kellett volna foglalkoznom, ehelyett elbóbiskoltam, és azonnal bele is zuhantam életem legerotikusabb álmába. A tónál voltunk, a nyaralójukban, és bár úgy tízéves korom óta nem jártam ott Evie-vel együtt, az álmomban már felnőtt nő volt. Elmentem úszni a holdfényes éjszakában. Evie a parton várt egy férfiingben – az én egyik ingemben –, és nem viselt semmi mást. Kiszáradt a szám, miközben figyeltem, ahogy szép lassan kigombolta magán az inget. Mint egy lassított felvételen, szétnyílt az ing, és feltárult minden idők legszexibb teste. Csodás, telt mellek. Elég széles csípő, hogy jól megmarkolhassam, és karcsú, kecses lábak, amelyek a vesztemet okozzák, mert nem tudom eldönteni, hogy mit akarok jobban: azt, hogy a derekamra vagy pedig a nyakam köré fonódjanak. Evie… Abban a pillanatban felriadtam, amikor a vízbe lépett anyaszült meztelenül, és egész testével a keménységemhez simult. Még szerencse, hogy így történt, mert különben bajba kerültem volna. – Rendeljünk valami előételt, amíg várunk? Cullenre pillantottam, és megköszörültem a torkomat. – Persze, ahogy akarod! Nem is lehettem volna nagyobb seggfej. A barátom örült, hogy majdnem egy év után újra lát, én pedig meztelenül képzeltem magam elé a húgát. Nem mintha valóban Evie testét
láttam volna a lelki szemeim előtt. Kizárt, hogy ilyen szexi legyen a ruha alatt! Igaz? Mielőtt még újra elindulhatott volna lefelé a vérem, gyorsan becsaptam az ajtót az ilyesféle gondolatok előtt, és az aktatáskámért nyúltam. A munka a legjobb módszer, hogy az ember kiverje a szexet a fejéből. – Szóval, mesélj, mi a helyzet a Sophiával? Átnéztem a számokat, amelyeket küldtél, és úgy tűnik, hogy kissé korai volt a bővítés. – Sophia volt a fehérneműgyártó cég neve, amelyet a nagymamája alapított, amikor Cullen még pelenkát hordott. Megrándult Cullen arca, de felemeltem a kezemet. – Ne szarj be! Nagyon jónak tűnnek a dolgok, és nem is történt semmi katasztrofális. Azt hiszem, mindent rendbe lehet hozni, csak kreatívnak kell lennünk. Sokat segítene, ha növelni lehetne az eladásokat az év vége előtt, hogy felhalmozzunk egy kis forgótőkét. – Vicces, hogy ezt szóba hoztad – jegyezte meg Cullen, és belekortyolt a whiskyjébe. – Már keressük az új lehetőségeket, nyitni akarunk a közösségi média felé, és ott is reklámozni a termékeinket. De még gyerekcipőben járunk. Nana a haláláig ellenezte az ilyesmit. Nem akart pénzt költeni internetes portálra. Ő a régi idők gyermeke volt. Azt akarta, hogy az emberek bejöjjenek a boltba, megérintsék az anyagot, kiélvezzék a személyes vásárlás okozta örömet. Azt szerette volna, hogy bárhogyan is nézzen ki egy nő, szépnek érezze magát, amikor kilép az üzletből.
Cullen szomorúan mosolygott, és egy pillanatra irigyeltem őt. Igen, elveszítette a nagymamáját, de legalább közel álltak egymáshoz, amíg élt. Ahogyan az egész Reed család. Én elég szerencsés voltam ahhoz, hogy hatéves koromban örökbe fogadott egy szerető család, de a szüleim akkor már az ötvenes éveik közepén jártak, és a gyerekeik sokkal idősebbek voltak nálam. Igazán csak a legfiatalabb nővéremhez, Pamhez álltam közel. Mindnyájukat nagyon szerettem, és örökké hálás leszek nekik azért, amit tettek, de mindig úgy éreztem, hogy hiányzik valami az életemből, hogy kívülálló vagyok. – Ez a cég volt a nagymamád élete, és mindent meg akarok tenni azért, hogy ne veszítsük el az alapkoncepcióját. Ez maga a márka. Szóval továbbra is ezt a személyes kapcsolatot kell a középpontban tartanunk, miközben más módszerek alkalmazásával gondoskodunk az üzleti hatékonyságról – próbáltam megnyugtatni Cullent. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer együtt fogok majd dolgozni Cullennel, de a saját családom jól működő vállalkozásának csak egy kisebb részét irányítottam, így bőven maradt szabadidőm. Az a fajta vagyok, aki szereti az ilyesmit valami hasznossal kitölteni ahelyett, hogy csak lustálkodna. Azt hiszem, nyugodtan hívhattok A típusú személyiségnek. Cullen elvigyorodott, és rám kacsintott. – És itt jössz te a képbe. Tudsz nekünk segíteni, hogy kitaláljuk, miképpen tudjuk kihúzni a meglévő tőkével a tél végéig? Tavasszal megkezdődnek a divathetek Párizsban, és akkor minden rendben lesz. De most még… – vont vállat – szűkében vagyunk a pénznek.
Kinyitottam az aktatáskámat, és elővettem a dossziét, amin az elmúlt héten dolgoztam, aztán Cullen elé csúsztattam a bárpulton. Felnyitotta, gyorsan átfutotta az utolsó oldalt, aztán hitetlenkedve rám nézett. – Ez komoly? Biztos vagy benne? – Amilyen biztos csak lehetek. A befektetés nem egzakt tudomány; van pénzem, amelyet felhasználhatok. Átnéztem a vagyonrészt és a tavaszi terveiteket, és egyetértek veled. Remek lesz a következő év! Csak egy kis segítségre van szükségetek, hogy átvészeljétek az átmeneti nehézségeket. Cullen egy pillanatra elfordította a fejét, szinte szemmel láthatóan kiáradt belőle a feszültség, ahogy kifújta a levegőt. – El sem tudom mondani, hogy mit jelent ez a számomra. Ez… ez jelent mindent, Smith. Te vagy a legjobb barát. Nincs nálad rendesebb fickó! Mintha szögeket vertek volna a mellkasomba a szavai. Ha olyan jó barát lennék, akkor nem képzelném az ölembe a húgodat, vagy valami sokkal nagyobbal a szájában, mint a hüvelykujja. De megtartottam magamnak ezeket a gondolatokat, mert ki fogom őket verni a fejemből. És talán a nadrágomban rejtőző vadállatot is, attól függően, hogy Evie milyen ruhában jelenik meg ma este. Nem, az iránta érzett vonzalmat fogom kiverni a fejemből. A földre birkózom, lefogom és legyőzöm. És semmi sem állíthat meg. Még a szexi, gömbölyű csípőjű Evie sem.
HARMADIK FEJEZET Evie Tökéletesen elterveztem az egész estét, nem lehetett belekötni a stratégiámba. Az elmúlt két órát azzal töltöttem, hogy lezuhanyoztam, szőrtelenítettem, és megszárítottam a hajamat, amely lágy hullámokban omlik a hátamra. Kevés sminket tettem fel, de azt mesterien. Hibátlanul akarok festeni ma este. És nem azért, mert hiú vagyok, hanem mert olyan keményen dolgoztam azért, hogy idáig eljussak. Lefogytam kilenc kilót, ami korábban sosem sikerült, és közben elég magabiztossá váltam, felkészültem végre erre a pillanatra. Ez lesz az utolsó dobásom, mielőtt búcsút mondok végre a Smith iránt érzett imádatnak, és rákényszerítem magam, hogy felnőjek és tovább lépjek. Tudtam, hogy Maggie-nek igaza van – tényleg kissé őrült vagyok. De, a fenébe, ezt akartam, és életemben először sutba dobom az óvatoskodást, és teszek egy próbát! Kifestettem a szempillámat, és a tükörképemre mosolyogtam. Egyetlen szexuális tapasztalatom volt csupán, egy ostoba, ügyetlen kísérlet tavalyról, hogy elveszítsem a szüzességemet. És még csak ki sem elégültem.
Nem akartam mást, csak egyetlen orgazmust, amelyet nem én okozok magamnak. Olyan nagy kérés ez? Szinte hideg számítással terveztem el a mai estét, minden apró részletet kidolgoztam a fejemben. Elég jól ismertem Smitht ahhoz, hogy tudjam, két pohár whiskyt iszik meg tisztán a vacsorához, aztán átvált citromos ásványvízre. Tudtam, hogy alaposan áttanulmányozza majd az étlapot, és kifaggatja a pincért a különleges ajánlatokról, de végül sztéket rendel, közepesen átsütve, krumplit tejföllel, vaj nélkül. Vacsora után, amikor elköszönünk egymástól, a bátyám kilép majd a liftből a nyolcadik emeleten, mi pedig Smithszel felmegyünk az enyémre. Megkérdezem, elkísérne-e a szobámig. Elég ártatlan kérdésnek tűnik majd, természetesnek egy olyan nő részéről, aki egyedül utazgat, igaz? Aztán, amikor már az ajtó előtt állunk, behívom őt a szobámba. Mivel udvarias úriember, igent fog mondani, és aztán rendelünk még egy koktélt és beszélgetünk, aztán innen már a maguk természetes útján folytatódnak az események. Ismét a tükörképemre mosolyogtam. Ideje volt indulni. Csak éppen semmi sem úgy volt, ahogyan elterveztem, amikor leértem a szálloda éttermébe a vacsorához. Igen, a bátyám és Smith ott voltak már, de nem egy asztalnál ültek, hanem a bárpultnál, egy-egy pohár bor társaságában. Bor? Mióta iszik Smith bort? És ami még a bornál is aggasztóbb, hogy két, mellesleg jól eleresztett, életnagyságú Barbie ült gyakorlatilag az ölükben. Lenyeltem az idegességet, amely elöntött, amikor egy év után ismét megláttam Smitht, és vettem egy mély lélegzetet.
Széles válla szinte szétfeszítette a zakóját, kinyújtotta maga elé a hosszú, erős lábait, metszett állára ráfért volna egy alapos borotválkozás. A feje búbján a haja kissé hosszabb volt, mint amilyenre emlékeztem. Jól bele lehet kapaszkodni. Elmosolyodtam. Mihelyt közelebb értem, észrevettem, hogy a Smith mellett álló nő a bicepszébe markolt. Az italát kortyolgatta, flörtölt vele… betolakodott a vadászterületemre. Mi az ördög? Nem erre a forgatókönyvre készültem. Újabb mély lélegzetet vettem, és megálltam a bátyám és Smith között. – Uraim! – doromboltam, Smith szemébe néztem, aztán elfordítottam a tekintetemet, és reméltem, hogy ezt szexinek találja majd. De sajnos túl sok időt töltöttem azzal, hogy a Cosmo szextippjeit böngésszem, gyakorolni viszont nem volt módom őket, így elképzelhető, hogy úgy néztem ki, mint egy bandzsa, szexéhes bolond. – Evie! – dördült fel Smith mély hangja, és őszinte mosoly ömlött el az arcán. Rám nézett azzal a mogyoróbarna szemével, és izgató borzongás futott végig a hátamon. – Szia, Smith! – köszöntöttem remegő hangon. – Szia, hugi! Végül csak ideértél. – Cullen felállt és megölelt. – Ők itt Francesca és Giada. A divatbemutatóra jöttek. Hát persze hogy modellek voltak. Az univerzum gonosz vicce a rovásomra. Kettejük mellett hirtelen úgy éreztem, hogy annak a kilenc kilónak, amelyet olyan nehezen leadtam, inkább kétszer annyinak kellett volna lennie.
– Csatlakozz hozzánk! Kérsz egy koktélt? – kérdezte Smith. – Vagy egy pohár bort? – Vállat vont, amikor kérdően ránéztem. – Mintha Rómában lennél. – Aztán a tökéletesen telt ajkaihoz emelte a poharát, és kortyolt egy nagyot, mozgott az ádámcsutkája, ahogy nyelt. Intettem a pultosnak, és a lehető legerősebb italt rendeltem, ami csak az eszembe jutott. – Egy Martinit kérek! A pultos bólintott, és elsietett, hogy hozza az üvegeket, amelyekből megkapom a szükséges folyékony bátorságot. Smith halkan kuncogott. – Biztos, hogy nem akarsz inkább Sex on the Beachet? A partnere előtt álló rózsaszín koktélra pillantottam, és megráztam a fejemet. – A Martini jó lesz. Kösz! A jelek szerint Francesca és Giada nem nagyon beszélt angolul, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy fülledt pillantásokkal és szuggesztív testbeszéddel kommunikáljanak a srácokkal. Smith felnevetett valamin, amit Francesca mondott, és megpaskolta a csaj kezét, mintha fogalma se lenne arról, hogy miről beszél, de akkor is viccesnek találta. Ha ezredannyi önbizalmam és vonzerőm lenne, mint ezeknek a nőknek, akkor nem lennék ebben a helyzetben. Összerándult a gyomrom. De miért van egyáltalán Smith oda ezért a nőért? Túl sok sminket kent magára, és Smith mégis úgy tett, mintha a világ legérdekesebb dolga lett volna, hogy Sex on the Beachet rendelt.
Én is kérhetnék egy ilyen puccos nevű italt, de attól nem lennék különleges vagy érdekes. Egyenesen előremeredtem a polcon sorakozó italospalackokra, és elöntött a düh. Nevetés robbant ki mellettem, amikor az egyik nő megkérdezte, ha jól értettem, talán azt, hogy tényleg Donald Trump-e az elnök. Ledöntöttem a Martinim felét, aztán remegő kézzel letettem a poharat a pultra. – Tudjátok mit? – fordultam a bátyám és Smith felé. – Azt hittem, hogy vacsorázni megyünk, de ha ti, srácok, inkább játszanátok seggfogdosót, akkor én már itt sem vagyok. Felkaptam a retikülömet a pultról, és felálltam. Felejtsük el az egészet! Tudtam, hogy mit akarok, de nem leszek senkinek a balekja. Smith is felállt. – Hé, nem menj el! A derekamra tette a kezét, és mivel hátul mélyen kivágott ruha volt rajtam, a meleg ujjai a pucér bőrömhöz értek. Lecsukódott a szemem, és éreztem, hogy remeg a térdem. Amikor kinyitottam a szememet, összefonódott a tekintetünk, és látszott Smith arcán, hogy szégyelli magát. – Evie-nek igaza van. Gyere! Menjünk vacsorázni! Nem akarjuk elveszíteni az asztalfoglalást – tette hozzá, és a bátyám felé fordult. Mosolyra húzódott a szám. Megkönnyebbültem, és egy kicsit meg is lepett, hogy Smith annak ellenére észrevette, milyen dühös vagyok, hogy Francesca közben a karjának nyomta a műmelleit, és egyfolytában vigyorgott rá.
Smith pár bankjegyet hajított a pultra, és Cullen is vonakodva feltápászkodott. – Igen, ideje menni, azt hiszem. A hosztesz éppen elindult felénk, hogy az asztalunkhoz kísérjen bennünket, és láttam, hogy Francesca felírja a telefonszámát a koktélszalvétára, és bedugja Smith zsebébe. Mély, megnyugtató lélegzetet vettem, és követtem a hoszteszt az asztalunkhoz, és járás közben csábítóan ringattam a csípőmet. Esküdni mertem volna, hogy éreztem Smith tekintetét magamon. Talán nem jelentett számára semmit a zsebében lapuló telefonszám. Talán még megmenthetem a mai estét. Az asztalunknál ültünk, és az étlapot nézegettük, amikor Cullen megköszörülte a torkát. – Szeretnék egy különleges bejelentést tenni a céggel kapcsolatban. Smith felemelte a poharát. – Ma este nem beszélünk üzletről, tesó. Párizsban vagyunk, életünkben először és talán utoljára. Élvezzük a jó ételt, a jó bort és a jó társaságot. Rámosolyogtam, és kiittam a Martinim maradékát. Feltételeztem, az volt Cullen nagy bejelentése, hogy Smith beszáll tőkével a vállalatba. Cullen már tett említést korábban is valami olyasmiről, hogy bevesz egy másik befektetőt. És mivel tudtam, hogy Smith a számok embere, nem csodálkoztam, hogy beszáll csendestársnak – finanszírozza a következő megrendeléseinket, ha kell. Cullen beleegyezően bólintott. – Rendben! Rengeteg időnk lesz még, hogy a munkáról
beszéljünk. – Akkor egészségetekre! – emelte fel Smith a poharát. – A régi barátokra! Koccintottunk, de szinte üres volt mindhármunk pohara. – Rendeljünk még egy üveggel? – kérdezte Smith, miután kiitta az utolsó korty bort is, és a szemembe nézett. – Én benne vagyok, ha ti is. Mély elégedettséggel konstatáltam, hogy Smith szemében is vágy csillog. Cullen intett a pincérnőnek, és rendelt egy palack merlot-t, miközben Smith tovább tanulmányozott engem az asztal túloldaláról. Kihozták a bort három tiszta pohárral és egy vekni meleg kenyérrel együtt, és nekem ennyi elég is lett volna vacsorára, annyira összerándult a gyomrom az idegességtől. Merlot és egy szelet finom, ropogós kenyér? Számomra ez maga volt a mennyország. Tuti nem lennék képes végigcsinálni egy olyan szénhidrátmentes diétát. Amikor visszatért a pincérnő, Smith kifaggatta a különleges ajánlatokról, figyelmesen végighallgatta a magyarázatot, aztán sztéket rendelt. Elmosolyodtam. Az este visszatért a szokásos kerékvágásba. Egész vacsora alatt magamon éreztem Smith szemét, és elöntött a forróság, amikor végigsiklott rajtam a tekintete. Még a legapróbb dolgok is elbűvöltek benne – például, ahogy az ajkai összezárultak a villa körül –, és ez az őrületbe kergetett. Végre befejeztük a vacsorát, elvitték az utolsó tányért is az asztalról, és készen voltam a következő lépésre, belevágni a Keféljük Hülyére Smitht-tervbe.
Miközben a bátyám és Smith azon vitatkozott, hogy melyikük fizessen, én kimentettem magam, kisiettem a mosdóba, mert pisilnem kellett, és ellenőrizni, hogyan nézek ki. Végül is nincs annál rosszabb, mint amikor rá akarod vetni magad egy pasira, és rájössz, hogy spenót ragadt a fogaid közé. Ez különösen aggasztó lenne, mivel egyáltalán nem is ettem spenótot. Megmostam a kezemet, és közben belenéztem a tükörbe. Biztos vagyok ebben egyáltalán? Eszembe jutott, mit mondott Maggie, hogy a férfiak a pucérra borotvált nőket szeretik. Ez csöppet sem tetszett nekem. Nem fogok megváltozni egyetlen férfi kedvéért sem. Gondosan fazoníroztam magam odalent, ennek elégnek kell lennie. Végigfutottam magamban az összes részleten. Már előre eltettem egy óvszert a retikülöm belső zsebébe. Feltettem még egy kis szájfényt, és elégedetten bólintottam. Nem hagytam magam meginogni, felemeltem a fejemet és kiléptem a mosdóból. Visszatértem az étterembe, és láttam, hogy Cullen egyedül ül az asztalunknál. – Hol van Smith? – kérdeztem, és megálltam a bátyám mellett. Cullen elnyomott egy ásítást. – Azt mondta, hogy fáradt. Azt hiszem, kimerítette az időeltolódás. Felállt és távozott? Elment lefeküdni? Nyilvánvalóan nem vette a „kefélj meg!” jeleket, amelyeket egész este felé küldözgettem a szememmel. Férfiak. Megmozgattam a vállamat, hogy enyhítsek a növekvő feszültségen.
Magamban pánikoltam ugyan, de semleges kifejezést erőltettem az arcomra, és hagytam, hogy a bátyám a lifthez, aztán a szobámhoz kísérjen, miközben egymást kergették a gondolatok a fejemben. Mit tegyek most? Mihelyt beértem a szobámba, gyorsan küldtem Maggie-nek egy sms-t, és fel-alá járkáltam, miközben vártam a válaszát. Jó néhány percbe beletelt, mire rájöttem, hogy otthon hajnali négy óra van, és Maggie nem fog válaszolni. Legalábbis egyhamar nem. Most vagy soha! Nem vagyok hajlandó eltékozolni ezt a lehetőséget. Tudtam, hogy mit kell tennem. Ideje volt bátran viselkedni. Mély lélegzetet vettem, és ismét elindultam a lifthez. Ezúttal a szálloda hallja felé vettem az irányt, és magamban imádkoztam, hogy meg tudjam róla győzni a személyzetet, hogy Smith Hamilton felesége vagyok, és elveszítettem a szobakulcsot.
NEGYEDIK FEJEZET Smith Összességében átkozottul jó este volt. Becsuktam a neszesszeremet, miután fogat mostam, aztán visszamentem a szállodai lakosztály hálószobájába. Együtt lóghattam Cullennel, ami mindig jó móka volt. Sikerült az üzletről is beszélni valamennyit, és egyezett a véleményünk. Ráadásul megismerkedtünk két nővel is, akik közül az egyik talán segíthetne, hogy ne érezzem annyira magányosnak magam ma éjjel. Akkor meg mi a francért vagyok mégis zaklatott? Idegesen és valahogy szomorúan másztam be az ágyba, és megfordult a fejemben, hogy előveszem a laptopomat. A munka talán segítene megnyugodni. Isten a tanúja, hogy éppen elég dolgunk lesz, ha azt akarjuk, hogy működjön a tervünk, és sikerüljön megmenteni Cullen cégét. Halálra melózta magát, hogy eljusson oda, ahol most van, és borzasztó lenne, ha kudarcot vallana. Mindig számíthattam rá, és mindent meg fogok tenni, hogy viszonozzam neki ezt a szívességet. Már nyúltam a laptoptáskámért, amikor megláttam a szalvétát az éjjeliszekrényemen, és elmosolyodtam. Francesca telefonszáma. De nem ezen mosolyogtam.
Legszívesebben hangosan felnevettem volna, mert eszembe jutott, Evie mennyire kiakadt, amikor azt hitte, hogy semmibe vesszük őt. Mindig is ilyen volt, soha nem rejtette véka alá, pontosan hogyan érez minden egyes helyzetben. A kis Evie. Már nem is olyan kicsi, emlékeztetett a farkam egy rándulással. Testhelyzetet váltottam, és figyelmeztetően megszorítottam a golyóimat. Egyikünknek sem szabad Evie-re gondolnia. Ja, lehet, hogy elvégezte a főiskolát, de akkor is mindig Cullen kishúga marad, és ezen nem változtat se egy születésnapi torta, se egy diploma. De akkor miért kell azzal kínoznia, hogy olyan dögösen néz ki? Szinte hallottam, ahogy felcsattan Evie hangja. „Ja, nem rólad szól minden, Smith.” Ismét önkéntelenül elmosolyodtam, és lekapcsoltam a lámpát. Nem volt értelme ezen izgatnom magam. Úgysem fogok soha kikezdeni vele, és úgysem töltünk majd sok időt együtt. Csak egy kis idő és távolság, és teljesen el is felejtkezem majd róla. Chicago egy nagyváros, és kétlem, hogy sokszor találkozunk majd, miután hazatérünk. Ám abban a másodpercben, ahogy lecsuktam a szememet, felvillant előttem Evie képe, és a vér azonnal elkezdett a farkamba áramlani. Nem a ruha tette olyan vonzóvá, bár az is jól nézett ki. A mélyen kivágott ruha szorosan simult a kerek idomaira, és eltűnődtem, vajon visel-e alatta egyáltalán melltartót. A fél golyómat odaadtam volna, hogy kiderítsem…
de aztán megfordult, és láttam, hogy az átkozott holmi szabadon hagyta a hátát. Felmordultam, és megfordítottam a párnát, hogy a hideg fele legyen felül. Evie mindig jókislány volt. Ami azt illeti, mintha úgy rémlene, hogy alig több mint egy éve még azt mondta nekem, hogy szűz. Ki végzi el a főiskola több mint felét anélkül, hogy kefélne? Evie, ki más. Nem szándékosan árulta el nekem. Részegen bökte ki a huszonegyedik születésnapi buliján. Cullennel elvittük szórakozni, és teljesen berúgott, miután saját súlyának megfelelő cukormennyiséget pusztított el, hála a Sex on the Beach koktéloknak. Valószínűleg le kellett volna őt állítanom, de a berúgás a beavatási szertartás része volt, és nem akartam ünneprontó lenni. Ráadásul elég vicces is volt nézni, ahogy elengedte magát, és életében először vadult egy kicsit. Mindent kitálalt aznap este, és nem csupán átvitt értelemben. De hála istennek, nem sokra emlékezett később az egészből. Ez ma este is kiderült, amikor szóba hoztam az italt a vacsoránál, és a szeme se rebbent. Talán jobb is így. A vécécsésze fölé görnyedt a bár mosdójában, és én fogtam félre a haját az útból. Biztosan elhűlne, ha tudná, hogyan végződött az az éjszaka. Elhessegettem a furán kedves emléket, és lerántottam a derekamra a paplant, mert hirtelen nagyon melegem lett. Nem gondolok többet Evie-re. Azért jöttem ide, mert dolgom volt, és nem állok le, amíg nem végzek. Minden más csak elterelné a figyelmemet, és erre nincs szükségem. Lehunytam a szememet, de az izmaim nem lazultak el. Az ital
és az időeltolódás azonban lassan segített. Hamarosan elkalandoztak a gondolataim, lecsukódott a szemhéjam. Eltűnt a stressz, és már szinte éreztem, ahogy álomba zuhanok. A víz csobogása elcsábított a sötétből a tó felé, amelyről a repülőn álmodtam. A víz partján álltam a holdfényben, és megjelent előttem a meztelen Evie. Feszes és telt volt a melle, a dereka olyan vékony és karcsú, hogy átértem a kezemmel… a kezemmel, amely viszketett, hogy megérintse őt. Evie elindult felém. Édes, de egyúttal kissé csintalan is volt a mosolya, ahogy kinyúlt, és a lüktető farkamra fonta azokat a karcsú, elegáns ujjait. Megrándultam és felnyögtem, tétova szorításába löktem a csípőmet. Ó, igen! Nem éreztem bűntudatot. Csak egy varázsló tudja irányítani az álmait, én pedig nem vagyok varázsló. Megfogtam a kezét, és a szorítása erősödött a farkamon, irányítottam, hogyan simogassa hosszú, lassú mozdulatokkal a farkamat. – Jézusom! – nyögtem, és felemeltem a kezemet, hogy belemarkoljak a hajába. Ez volt az… a saját hangom, ami visszarántott a valóságba. Eltűnt a tó és a meztelen Evie képe a holdfényben, de a kéz a farkamon? Az még mindig ott volt, és átkozottul jó munkát végzett. Francesca... Lassú mosoly ömlött el az ajkaimon. Biztosan rájött, hogyan szerezze meg a recepcióstól a szobám kulcsát. Tökös lépés volt, de nem bántam. Különösen most, amikor rám telepedett. Hallottam, hogy a francia nők szexuálisan merészebbek.
Vive la France! Totálisan nem így képzeltem ennek az estének a befejezését, de feszülten bújtam ágyba, és most jól esne a kielégülés. Kizárt, hogy kirúgjam az ágyamból ezt a vonzó nőt, akár sértett törvényt, akár nem. Felnyúltam, átfogtam a derekát, és felnyögtem, amikor rájöttem, hogy meztelen. Túl sötét volt ahhoz, hogy lássak, de az ujjaim remekül felmérték azt, amit a szemem nem tudott. – Megölsz – motyogtam. Most, hogy elengedtem a kezét, tétovábbá vált a simogatása, erőtlenebbé, és többre vágytam. – Csak incselkedsz velem. Halkan felnevetett, aztán levegő után kapott, amikor az ujjaim felsiklottak az oldalán, hogy megsimogassák a mellét. Fura, úgy emlékeztem, hogy nagyobb. Szinte túl nagy is a testéhez képest, de most, hogy a markomban fogtam, pont jó méretűnek érződött a cicije. A telt, puha halmok tökéletesen illettek a kezembe, a bimbói megmerevedtek a tenyeremben. Felnyögött, de ez inkább megkönnyebbült sóhajnak hangzott. Gyorsabban mozgott a keze, mihelyt az ujjaim közé csíptem az egyik bimbóját. Ringatni kezdte a csípőjét, szaggatottan vette a levegőt. – Olyan érzékeny vagy, pont, ahogy szeretem – nyögtem ki nagy nehezen. – Jó érzés, bébi? Igenlően felnyögött, és ez nekem elég is volt. – Akkor simogasd azt a farkat, édesem! – mordultam rá. Kész kínszenvedést jelentettek az óvatos mozdulatai. Nem fog fájdalmat okozni nekem. Bár nem bántam a kissé durvább szexet sem.
Eleresztettem a mellét, és elvettem a kezét a rudamról. Nyitott szájjal nedves csókot nyomtam a tenyerére, aztán újra a farkamra fontam az ujjait, és felnyögtem, amikor a marka birtoklóan megfeszült rajtam, és újra simogatni kezdett. Felültem, és körbefont az illata. Az étteremben émelyítőbbnek érződött. Most viszont édesen illatozott. Mint a hotelekben használt szappan és valami citrusos illat. A nyakába fúrtam az arcomat, és mély lélegzetet vettem, aztán összezártam a fogaimat a nyakán, azon a ponton, ahol vadul vert a pulzusa. – Mmm… Eleresztette a farkamat és közelebb nyomódott, átkarolta a nyakamat, a vállamra fektette az alkarját. Harapdáltam és szívogattam a bőrét, élveztem, ahogy a puha melle a kemény mellkasomhoz simult. Egyre állhatatosabbá vált a ringatózása, lassú dörgölőzéssé változott. Egyenetlen és egy kissé tétova lett a ritmus, ezért átvettem az irányítást, megmarkoltam a kerek csípőjét, és a meredő erekciómhoz dörzsöltem. Átnedvesedett a selyembugyija, engem pedig elöntött a forróság, majdnem felrobbantam, elvontam hát a számat a nyakától, és az ajkára tapasztottam. Jézusom, azok az ajkak! Olyan teltek és édesek és puhák. Olyan volt őket csókolni, mintha a mennyországban lennék. El tudtam képzelni, milyen érzés lenne a duzzadt farkam körül. A csípőjébe vájtam az ujjaimat, gyorsítottam a tempót, szükségem volt a nyomásra… és tudtam, hogy neki is. Hátravetette a fejét, és fojtott hangon felnyögött, mintha
könyörgött volna. Ha többet akart, akkor nem fogom megfosztani tőle. Lecsúsztattam magamról, beleakasztottam az ujjamat abba a nedves kis bugyiba, és egyetlen rántással eltéptem a keskeny kötőt. Levegő után kapott, amikor az ágyra fektettem, és azt kívántam, bárcsak láthatnám a testét, miközben lejjebb csúsztam, és elhelyezkedtem a combjai között. Végigsimítottam a hasán, és egyre lejjebb csúsztak az ujjaim. Szinte már zokogott, mire hozzáértem a nedves csiklójához. – Sss, minden rendben! – morogtam, és vigyáztam, hogy érezze a meleg leheletemet a punciján. – Gondoskodni fogok rólad. Hallottam, ahogy vadul forgatja a fejét a párnán, amikor újra végighúztam rajta a hüvelykujjamat, felnyögtem, mihelyt megéreztem a nedves forróságot. – Jézusom, máris készen állsz rám! – mondtam, és a matrachoz nyomtam a farkamat, annyira vágytam benne lenni. Egyre gyorsabban kapkodott levegő után, mintha maratont futna. Lejjebb hajtottam a fejemet, a puha szőr csiklandozta az ajkaimat. Aztán hosszan, mélyen megnyaltam. – Ahhhhh! Valahol a tudatom mélyén érzékeltem, hogy másképpen hangzott a hangja, de gondolom, az enyém is. A vágy okozza ezt az embernél. Mielőtt akár egy másodperccel is tovább elmélkedhettem volna a dolgon, tétován megemelte a csípőjét, egyenesen a számba nyomta a punciját. Tökéletes!
Megmarkoltam a csípőjét és munkához láttam, féktelen odaadással nyalogattam és szívogattam. Egyszer lágyan és gyengéden, aztán hosszú és kemény nyelvcsapásokkal. Olyan merev volt a két lába, az izmai annyira megfeszültek, hogy tudtam, közel jár a csúcshoz. Egy picit visszahúzódtam, és mély hangon bátorítottam. – Ez az, bébi! Élvezz el a kedvemért! Egy másodperc múltán ismét akcióba lépett a nyelvem. A csípője vadul mozgott az ütemes szívogatásom ritmusára. A combjai közé szorította az arcomat, és hosszú, mély sikítás szakadt fel a torkából. – Igennnn! Zakatolt a vér a fülemben, ahogy darabokra hullott körülöttem. Az illata betöltötte az orromat, és a kiáltásai elárasztották az érzékeimet, ahogy remegett és rázkódott. Valahol az agyam mélyén észleltem, hogy angolul kiáltott fel, nem franciául, de túl messze jártam ahhoz, hogy ez izgasson. Összerándultak a golyóim, forró folyadék kígyózott felfelé a farkamban, készen arra, hogy kilövelljen. Lassan magához tért a csodás orgazmustól, elhúztam tőle a számat, és benyúltam az éjjeliszekrény fiókjába. Kivettem egy óvszert, és rekordidő alatt felhúztam a lüktető farkamra. Még mindig remegett, amikor a combjai közé csúsztam, és nedves forróságához nyomtam a makkomat. – Biztosan ezt akarod? Bólogatott a nyakamhoz szorított fejével. Lassan haladtam, tudtam, hogy még érzékeny az első orgazmus után, csak a makkomat nyomtam belé, aztán egy
kicsit többet. – Jézusom, nagyon szűk vagy! – morogtam, és a homlokára hajtottam a fejemet. Olyan erősen szorított a nedves puncija, hogy már ettől el tudtam volna élvezni, de nem állt szándékomban ennyivel megelégedni. Ő végezte eddig a teljes munkát azzal, hogy feljött hozzám – az volt a legkevesebb, hogy gondoskodom róla, hogy kétszer elélvezzen. Még mindig próbáltam meggyőzni magam, amikor fojtott hang szakadt fel a torkából, és felrántotta a csípőjét, tövig magába préselt, aztán feszülten felkiáltott. Egyszerre egy tucatnyi gondolat csapott főbe, de közülük csak egy pár számított. Francesca puncija olyan volt, mintha egy boa fojtogatná a farkamat. Fenséges! Csodálatos! És egyértelműen nem Francesca. Vadul kalapált a szívem, mihelyt főbe kólintott az igazság, de csak akkor tudtam biztosan, amikor összeszedtem az utolsó csepp akaraterőmet is, hogy elhúzódjak tőle, ami nem volt könnyű, és felkapcsoltam a lámpát. Evie! Felpislogott rám kipirult arccal, kócos hajjal, és a szeméből bűntudat sugárzott. Miután megkefélted, te szemétláda! Krisztusom, Cullen ki fog nyírni! Görcsbe rándult a gyomrom. – Mi a fasz, Everleigh? – csattantam fel, és talpra ugrottam. A farkam feszesen felmeredt, életem legnagyobb sokkja ellenére még mindig kemény volt, mint a gránit. A világ
legfájdalmasabb kangörcsében szenvedtem, de visszafojtottam a sokkot és dühöt, mihelyt megláttam a könnyeket Evie szemében. Felkaptam a paplant és betakartam vele, de előtte azért még vetettem egy pillantást a legcsodálatosabb cicikre és a legédesebb, legrózsaszínűbb puncira, amelyet életemben láttam. Ha már a szexi álmoknál tartunk… ezt a képet most már soha többé nem fogom tudni kiverni a fejemből. Lehunytam a szememet, mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak, aztán kifújtam. Amikor kinyitottam a szememet, láttam, hogy Evie hátracsúszott, az ágytámlának dőlt, és nyomorultul festett. – Sajnálom – suttogta, és megrázta a fejét, miközben a paplan szélével játszott. – Nem is tudom, mi ütött belém. Majdnem visszavágtam, hogy „kikezdtél velem, és elélveztél tőlem”. De átkozott legyek, ha megbántam! Olyan dögös volt, annyira készen állt… Evie-ről beszélsz. Cullen kishúgáról. Lehajoltam, és körbetapogattam, míg megtaláltam a lehajított köntöst, amelyet felvett, hogy átjöjjön hozzám. – Tessék! – löktem felé, és bosszantott, hogy a hangom még mindig rekedt volt a vágytól. Lerántottam magamról az alig használt óvszert, és felvettem egy bokszert, míg hátat fordítva vártam, hogy Evie felvegye a köntöst, amelyet odanyújtottam neki. – Rendben, most már megfordulhatsz! – mondta lágyan. Megtettem, aztán leültem az ágy szélére, de még mindig kavarogtak a gondolataim.
– Mi járt a fejedben, Evie? – Majd belehaltam, annyira szerettem volna tudni. Nagyot nyelt. – Felnőtt vagyok már, Smith. Felnőtt nő, és nem tudom, milyen, ha valódi szeretője van az embernek. Ez nevetséges. Kiforraltam egy tervet, és ez az, amit akartam. – De miért én? Vállat vont, és elfordította a fejét. – Mert kedvellek. Bízom benned. És csodállak. Szóval, miért ne? Léteztek ennél rosszabb indokok is, ezt elismerem, és a szavai enyhítették a dühömet. Szinte vágytam a karomba kapni és megölelni őt, de a farkam végre abbahagyta a lüktetést, és nem akartam felbosszantani az alvó medvét. – Egyszerűen csak a való világ része akarok lenni, és elkezdeni élni. Mindig annyira csodáltalak benneteket, srácok, amiért új dolgokat próbáltatok ki, és olyan bátrak voltatok. Szerettem volna hasonlítani hozzátok. Ezt én is szerettem volna. Különösen most, hogy ízelítőt kaptam belőle. – A bátyád meggyűlölne engem emiatt. És talán ki is nyírna – magyaráztam, és elkerekedett szemébe néztem. – De szerintem vonzó vagy, és szerencsés gazember lesz, aki mellett kikötsz majd. Érdekes módon ebben a pillanatban gyűlöltem azt a fazont, bár csupán egy feltételezett személyről beszéltünk. Elhessegettem ezt a nevetséges érzést, és tovább győzködtem Evie-t.
– Szóval, bármennyire is szeretnélek mindenre megtanítani, erről szó sem lehet! De ez nem változtat semmin. Még mindig örök barátok vagyunk, rendben? – Ja, rendben – bólintott, és egy hosszú pillanatig nem vette le rólam a szemét. – Szóval, valószínűleg nem ez a legalkalmasabb idő rá, de… most mit tegyek? Megdörzsöltem az arcomat, és tehetetlenül vállat vontam. – Tudod mit, Evie? Talán beszélj az egyik barátnőddel vagy egy pappal, vagy ilyesmi! Nem hiszem, hogy velem kellene ilyesmiről beszélned, annak ellenére, ami történt. Térjünk vissza a helyes kerékvágásba! A baráti kerékvágásba. – Persze, nem, tudom – vágta rá, talpra kászálódott, és vadul bólogatott. – Úgyis mennem kell. Sok dolgom lesz holnap. És nézd, tényleg sajnálom! Remélem, hogy meg tudsz bocsátani nekem. – Már meg is bocsátottam – nyugtattam meg, és az ajtóhoz kísértem. De nem felejtem el. Kilépett a folyosóra, és integetett, aztán elszaladt, és eltűnt a liftben. Most már nem maradt más számomra, mint elaludni, és nem a kis Evie Reedről álmodni, aki az imént fordította ki a sarkaiból a világomat. Mert ha nem tudom őt kiverni a fejemből, és a bátyja rájön… Akkor halott ember vagyok.
ÖTÖDIK FEJEZET Evie Annyira megalázó volt. Már maga Smith sértő elutasítása is, de ami még ennél is tízszer rosszabb volt, az a saját idióta viselkedésem. El sem tudtam hinni, hogy milyen ostoba voltam. Látványos kudarcot szenvedtem tegnap este, és a forró szégyen parazsa lyukat égetett a mellkasomba. Megrándult az arcom, amikor kimásztam az ágyból. Jesszusom! És gyakorlatilag nem is szexeltünk, de a vaginám ezt nem tudta. Sajgott és érzékeny volt odabenn. És arról már ne is beszéljünk, hogy mennyire tele volt megbánással. Komolyan, ki képes elszúrni olyan rettenetesen az első (na, jó, a második) próbálkozását, hogy még arról se képes meggyőzni a pasit, hogy végigcsinálja? Mezítláb kimentem a fürdőszobába, és levettem a pizsamámat, amíg vártam, hogy felmelegedjen a víz. Mélységesen szégyenkezve megmostam a hajamat, feltettem a balzsamot, aztán addig sikáltam magam, amíg teljesen kipirosodott a bőröm. Halkan zokogtam tegnap este, amikor visszatértem a szobámba, míg végül álomba sírtam magam. De ma egy új nap
virradt fel, és hála istennek nem kellett találkoznom Smithszel. Ez volt ebben az egész szarságban az egyetlen pozitívum. Tegnap este bementem a szobájába, és befeküdtem mellé az ágyba. Mélyen és egyenletesen lélegzett, ebből tudtam, hogy alszik. Nem láttam benne semmi rosszat, hogy hozzábújjak. Nem tudtam, történik-e bármi más, de így lett. Reagált az érintésemre, és ettől felbátorodtam, és mielőtt még felfogtam volna, hogy mi történik, benyúltam a takaró alá, és máris a leghosszabb, legvastagabb farkat simogattam, amelyet valaha a kezemben éreztem. A dolgok ezután gyorsan követték egymást. Levette rólam a köntöst, szívogatta a bimbóimat, míg végül teljesen átnedvesedtem a vágytól. Olyan magabiztosan mozogtak az ujjai a bugyimban. Igazi férfi volt, és ez érződött is. Tapasztalt volt, míg én bizonytalan. Gyorsan elélveztem, és többet akartam. Szinte elszédültem a csókjaitól, az érintésétől, és aztán felhúzott egy óvszert, és megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne. Még soha életemben nem voltam ennyire biztos semmiben. És aztán belém hatolt, áttörte magát a szűk falakon, és a feszítő érzés égetett, de egyúttal csodálatos is volt. Aztán hirtelen megállt, és elhúzódott tőlem. Köntösben, törülközőbe tekert hajjal leültem az ágyra, és felvettem a telefonomat. Arra gondoltam, hogy küldök Maggienek egy sms-t, de mit mondhattam volna neki? Hogy végig igaza volt? Jézusom! Nem kellett elárulnom Smithnek, hogy még mindig féligmeddig szűz vagyok – tudta ő is. Valahogy tudta. Vajon ugyanolyan csodálatos érzés volt neki is, mint nekem?
Valószínűleg nem, különben nem lökött volna el magától, mintha megégettem volna. Lebámultam a telefonomra, még mindig azon tűnődtem, hogy mit csináljak, amikor megjelent egy üzenet a bátyámtól. CULEEN: Gyere le reggelizni! A lobbi túloldalán lévő étteremben vagyunk. Smithszel van odalenn. Kizárt, hogy csatlakozzam hozzájuk! Rosszullétet tettetek, ha kell – utazási hasmenést. Ez egy létező dolog, igaz? Csak éppen akkor feljönne a bátyám, hogy megnézze, mi van velem, bedobná az aggódótestvér-kártyát, és Smith megtudná az igazat – hogy túlságosan szégyellem magam ahhoz, hogy a szemébe nézzek. Mindegy, leszarom! Nem fogom megadni neki ezt az elégtételt. Lemegyek, magabiztos és nyugodt leszek, mint akit az egész nem érdekel – maga a megtestesült érett felnőtt, aminek egyáltalán nem érzem magam –, és aztán hamarosan mindnyájan hazatérünk, és soha többé nem kell látnom Smitht. Válaszoltam Cullen sms-ére, megírtam neki, hogy várjanak meg a rendeléssel. Aztán megszárítottam a hajamat, kisminkeltem magamat, és elégedetten megállapítottam, hogy olyan jól nézek ki, hogy Smith bánni fogja, amiért lemondott a tegnap éjszakai kis kalandunkról. Utáltam, hogy pontosan tudom, milyen érzés, amikor azok a telt ajkak szívogatják és nyalogatják az érzékeny pontjaimat, utáltam, hogy tudom, simán képes két perc alatt kielégíteni, utáltam, hogy csak rövid pillanatokig érezhettem őt.
De leginkább magamat utáltam, amiért ilyen ostoba voltam. El sem tudtam hinni, hogy azt gondoltam, működni fog a tervem, hogy besétálok a szobájába, és elcsábítom őt. Krisztusom, talán még fel is jelenthetett volna zaklatásért, ha akar! Fogalmam sem volt, mit mondjak vagy hogyan viselkedjek, ha meglátom Smitht, de összeszedem minden bátorságomat, és megpróbálom, amit csak tudok. Elég alapozót tettem fel, hogy eltakarja a sötét karikákat a szemem alatt, mert egész éjszaka csak forgolódtam az ágyamban alvás helyett. Aztán felvettem egy szűk, sötét farmert, amelyet mintha rám öntöttek volna, és egy kivágott piros pulóvert, amelyik kiemelte a dekoltázsomat. Fekete tűsarkú csizma és egy kis szájfény, és kész is voltam. Egyen meg a sárga irigység, Smith Hamilton! Te szamár!
HATODIK FEJEZET Smith A francba! Mindent megpróbáltam, hogy olyan lazán dumáljak Cullennel, ahogyan mindig is szoktunk. De úgy éreztem, mintha kiszívták volna az oxigént a teremből, mihelyt Evie betette a lábát az étterembe. Persze fél éjszaka sajogtam és vágyakoztam, aztán beadtam végül a derekamat, és kivertem magamnak a képre, ahogyan széttárt lábakkal, nedvességtől csillogó puncival feküdt az ágyamon. És persze hogy egész reggel próbáltam elfelejtkezni arról, ami történt. De mindez nem segített, amikor a tekintete átsiklott a bátyján, és megállapodott rajtam. Elpirult, ami elárulta, hogy ugyanazok a mocskos gondolatok kavarogtak a fejében, mint az enyémben. Félig felágaskodott a farkam, és megköszörültem a hirtelen kiszáradt torkomat. Jézusom, ez egy hosszú nap lesz! Tegnap éjjel majdnem átmasíroztam a szobájába, hogy magyarázatot követeljek, megkérdezzem tőle, mi a csudát gondolt, de végül nyugton maradtam, mert nem bíztam teljesen
magamban, hogy nem ajánlom-e fel neki, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Cullen felállt, és az asztal túlsó felén álló üres szék felé intett. – Szia, hugi! – Sziasztok, srácok... – motyogta Evie. Csodásan festett frissen lezuhanyozva, mesterien kisminkelve. Biztos voltam benne, hogy direkt azért fordított extra figyelmet a külsejére, hogy engem kínozzon. – Jó reggelt, napsugaram! Jól nézel ki ma! – mormogtam és elvigyorodtam. – Jól aludtál, ugye? A sötét, még a smink alatt is feltűnő karikák a szeme alatt választ adtak a kérdésre, de nem bírtam megállni. Nem akartam meghúzgálni a copfjait. Ellenkezőleg, feltett szándékom volt úgy tenni, mintha Evie itt sem lenne, és szuper udvariasan, de távolságtartóan viselkedni vele. És aztán megláttam az arcát, és kibújt belőlem a kisördög. Ha már szenvednem kellett a bolond ötlete miatt, és nem tudtam kiverni a fejemből a meztelen testének képét, akkor semmi ok nem volt rá, hogy ezt egyedül tegyem. Evie felvonta a szemöldökét, és már nyitotta a száját, de aztán Cullenre pillantott, és gyorsan be is csukta. Mély lélegzetet vett, és édesen rám mosolygott, de figyelmeztetés villant a szemében. – Remekül vagyok, és igen, teljesen eseménytelenül telt az éjszaka. Úgy aludtam, mint egy kisbaba. Kösz, hogy megkérdezted! Vissza kellett fojtanom a nevetést. Mindig is éles volt a nyelve, de most már nem csupán hallottam, hanem meg is ízleltem. És érdekes módon mindkettőből többre vágytam.
A tűzzel játszol, Smith! Mintha nem lettem volna vele tisztában. Tegnap éjjel is azzal játszottam, és nem tagadhattam le, hogy ez volt életem egyik legszexibb élménye. Bár a józan eszem azt súgta, hogy semmi jó nem sülhet ki belőle, nem bírtam megállni, hogy ki ne derítsem, meddig mehetek el. – Én is jól aludtam volna, csak a szoba egy kicsit… szűk volt. A te szobád is szűk volt, Evie? Fojtott köhögés tört fel Evie torkából, mire Cullen felnézett a dossziéból, amelyet olvasott, és a vizeskancsó felé intett. – Igen, Evie, igyál valamit, jó? Még nem rendeltünk semmit az italokon kívül. Van víz és kávé… vagy inkább egy szűz mimózát szeretnél? – kérdeztem, és ártatlanul felvontam a szemöldökömet, de Evie arca rózsaszínről pipacsvörösre változott. – Khm, az… az nem csak sima narancslé? – hebegte, és a füle mögé tűrt egy mézszínű tincset. Úgy tettem, mintha el kellene gondolkodnom a válaszon, és aztán bólintottam. – De, azt hiszem, az. Kérsz belőle? Megrázta a fejét, és motyogott valamit az orra alatt, ami seggfejnek hangzott, de mielőtt felfoghattam volna, Cullen becsukta a dossziét, amelyet eddig lapozgatott, és mindkét kezét az asztalra fektette. – Először is szeretném elmondani, mennyire örülök, hogy mindketten itt vagytok! Szuper fontos a számomra, hogy hajlandóak vagytok segíteni, mögém és az üzlet mögé állni a szükség órájában. – A húga felé fordult, és szeretettel
rámosolygott. – Evie, Nana olyan büszke lenne rád és a nőre, akivé váltál! És Smith, komolyan, nem is vágyhatnék jobb barátra nálad! Szóval nagyon izgatott vagyok, mivel… – Megszólalt a telefon Cullen dossziéja mellett, és felemelte az ujját, ahogy lenézett a kijelzőre. – Szavam ne felejtsem! A londoni közvetítőnk hív, és beszélnem kell vele. Adjatok nekem tíz percet! Felpattant a székéről, átsietett az éttermen, aztán ki az előtérbe, és közben a füléhez szorította a telefont. – Igen, én vagyok az. Mi a helyzet? – Aztán eltűnt a szemünk elől, otthagyott minket Evie-vel egymásra meredve. Nem volt értelme úgy tenni, mintha nem történt volna meg. Jobb volt megbeszélni a dolgot, hogy aztán továbbléphessünk. Egyszerre szólaltunk meg. – Nézd, én… – Mi járt a f… Evie elhallgatott, és intettem. – Folytasd, kérlek! Mint tudod, az a mottóm, hogy mindig a hölgyeké az elsőbbség. Evie esetében az urak nem követték a hölgyeket, de ki tartotta számon? A farkam megrándult a cipzár alatt, emlékeztetőül, hogy igenis van, aki számon tartja. Megfeszült Evie álla, és ököllel az asztalra csapott. – Fejezd be a szarakodást! Pontosan tudod, hogy mit csinálsz. Rápislogtam, aztán vállat vontam. – Nem igazán értem, miről beszélsz. – Szűz mimóza? És a szűk szállodai szoba? Mi a fene bajod
van? Mintha azt akarnád, hogy Cullen megtudja. Tudod te, hogy milyen zabos lenne? – sziszegte, és olyan hevesen zihált, hogy a melle izgatóan a pulóveréhez simult. Egy másodpercre kikapcsoltam, ahogy felvillantak az agyamban az előző éjszaka képei, mint egy pornófilm jelenetei. Evie, ahogy hozzám dörgölődzött. Az ajkába harapott, ahogy kéjesen felkiáltott. Ahogy a szűk vaginája szorított, magába szívta a farkamat, szinte könyörgött, hogy robbanjak fel, és töltsem meg a forró magommal. – Smith!– csettintett Evie az ujjaival az arcom előtt. – Hallóóóó! Megrángattam az ingem nyakát, azt kívántam, bárcsak ne vettem volna fel nyakkendőt! – Ja, itt vagyok. Bocs, csak nagyon eleven képek villantak fel előttem. Evie morcosan rám meredt, remegett a keze, amikor odanyújtotta a kávésbögréjét a pincérnőnek, aki megállt az asztalunk mellett a gőzölgő kiöntővel. – Cullen nem fog tudomást szerezni róla. Nem fogja megtudni, hogy a tiéd a világ legszűkebb teáscsészéje. – Mi a fene baj van veled? Lehetne, hogy ne beszéljünk róla? – sziszegte. – Bocsáss meg, cukorfalat, sajnálom! Kurvára nem tudom, mit csináljak. Mit akarsz, hogyan viselkedjek… mintha nem lettél volna meztelen és nedves, nem dörgölőztél volna tegnap éjjel a farkamhoz? Elvigyorodott, de színlelt volt a mosolya, nem érte el a szemét. – Ja, az szuper nagy segítség lenne.
Legszívesebben felröhögtem volna, de a reakciói alapján Evie messze nem találta olyan szórakoztatónak a helyzetet, mint én. Reszkető kézzel az ajkához emelte a kávésbögrét, aztán megállt, és még mindig egyenesen rám nézett. – Csak tegyél nekem egy szívességet, és felejtsd el, ami tegnap éjjel történt. Ja, persze. Az nem lehetséges. Nem bírtam megakadályozni, hogy az agyam felidézze Evie csodálatos, kellemes puhaságát. Az érzést, ahogy alattam feküdt, az illatát, azt, amilyen gyorsan elélvezett, mintha kétségbeesetten vágyott volna rá… Ismét lüktetni kezdett a farkam. Krisztusom! – Mit szólnál ehhez… Elfelejtem, hogy betörtél a szobámba. De a tegnap éjszakát? Azt soha. – Ah! – Evie a kezébe temette lángoló arcát. – Megtennéd mégis? Lécci!! Csak szeretnék elfeledkezni róla, hogy egyáltalán megtörtént, és azt akarom, hogy te is ezt tedd! Töröld ki az agyadból! Olyan nagy kérés ez? Hagytam, hogy a tekintetem végigvándoroljon azokon a kerek idomokon, amelyek olyan fincsik voltak, hogy be kellett volna őket tiltani, és a szám megint gondolkodás nélkül mozogni kezdett. – Ami azt illeti, nem tehetem. Soha nem fogom elfelejteni, milyen érzés volt, amikor az arcomba élveztél. Ahogy a combjaid összeszorultak a fejem körül, amikor remegtél alattam. És őszintén? – Hagytam, hogy a tekintetem lecsússzon a pulóverje elején, a kemény bimbóin, amelyek kidudorodtak a
puha anyag alól. – Azt hiszem, te sem tudod elfelejteni. De drukkolok, hogy sikerüljön. Megmozdult a karcsú nyaka, ahogy nyelt, és hirtelen a helyiség – és a nadrágom – túl szűknek érződött. – Szabad kezet kapsz, hogy megdöngesd az összes tyúkot a bárban. Vedd ezt ajándéknak! Keserű kifejezés ömlött el Evie arcán, és az ölébe terítette a szalvétát. – Milyen nagyvonalú vagy! Csekély vigasz volt. Nem állt szándékomban megtenni. Akárhogy legyen is. Ami baromi fura volt. – Jó híreim vannak – szólalt meg Cullen, aki visszatérve az étterembe az asztalunkhoz ért. – Minden remekül megy Londonban. Visszatérhetünk az üzlethez. – A tekintete kettőnk között cikázott. – Minden rendben, srácok? – Aha – vágtam rá, és kényelmesebben elhelyezkedtem, hogy enyhüljön a nyomás az ölemben. – Minden rendben. Csak Evie kezdett lázba jönni, arról beszélt, mennyire tetszenek neki az új modellek. Evie, miért nem ismétled el Cullennek, amit nekem mondtál? Evie felemelte a fejét és bólintott. – Hát persze. Éppen azt fejtegettem, hogy az új modellek hasonlítanak a régi fajtához, és klasszikusak, de egy kis modern beütéssel. Igazán finom csipkéből készültek gyöngygombokkal, de a standard fekete és krémszín helyett buja új színeket használtunk. Ami azt illeti – villantott rám egy gonosz mosolyt –, már le is stoppoltam egy melltartó-bugyi összeállítást minden színből. A málna a kedvencem.
Ah! A málnaszín olyan jól mutatna az aranybarna bőrén. Elképzeltem, ahogy az íróasztalomon fekszik egy szál málnaszínű selyembugyiban, és mintha villám hasított volna a farkamba. Evie olyan diadalittasnak látszott, nem is kellett eltűnődnöm rajta, vajon tisztában van-e vele, milyen ügyesen betalált. Evie – egy. Smith – nulla. – Örülök, srácok, hogy ennyire belemelegedtetek az üzletbe! Mert pontosan ezért hívtalak ide mindkettőtöket. Csodás híreim vannak! – nézett Cullen jelentőségteljesen előbb az egyikünkre, aztán a másikunkra. Evie aggódó pillantást vetett rám, de csak vállat vontam, éppen úgy nem értettem az egészet, ahogyan ő. Fogalmam sem volt, mi az a nagy hír, hacsak Cullen nem árulta még el neki, hogy befektetek az üzletbe, és ideiglenesen pozíciót vállalok a cégben. – Hivatalosan is egy csapat leszünk. A három amigó! – vigyorgott ránk Cullen, várta, hogy lelkesedést mutassunk, de mindketten dermedten hallgattunk. Végül én találtam meg elsőként a hangomat, megigazítottam a nyakkendőmet, próbáltam lazának mutatkozni. – Mit értesz pontosan az alatt, hogy „csapat”? Evie nem dolgozott a cégnél. Persze volt benne tulajdonrésze, mint a család többi tagjának is, de nem folyt bele a napi ügyek intézésébe. Csak most végezte el a főiskolát, és arról volt szó, hogy utazgat, hogy megtalálja önmagát, vagy mit csinálnak mostanában ezek a friss diplomás kölykök.
– Evie elfogadta a posztot, amelyet felajánlottam neki a marketing területen. Ő fogja kezelni a közösségimédiamegjelenésünket. Te magad is mondtad, Smith, hogy ez az egyik gyengeségünk. Egy pillanatra összeszorítottam a szememet, azt kívántam, bárcsak lenne egy kurva időgépem, hogy visszamenjek a múltba, és pofán vágjam magam, amiért ezt megemlítettem. – És már szereztem is új irodát Chicagóban, ahol mindnyájan elférünk, minden kész, és csak arra vár, hogy elkezdjük – folytatta Cullen. – Bocs, de nincs már Smithnek egy másik állása? – Élesen csattant Evie hangja, és némi pánik sugárzott belőle, miközben idegesen dobolt az ujjaival a combján. – De. Ám az főleg tanácsadás és befektetés. Felajánlott nekem hat hónapot az idejéből, és a tapasztalatait, és bolond lennék, ha nemet mondanék rá. – Cullen elégedett mosollyal az arcán visszaült a helyére. – Remek lesz! Hárman együtt hamar ismét nyereségessé tesszük a céget. Csend ereszkedett ránk, ahogy próbáltuk megemészteni, amit mondott. – Mi a baj? Miért viselkedtek ilyen furcsán? – kérdezte Cullen összeráncolt homlokkal. Bármennyire élveztem is cikizni Evie-t, azt nem akartam, hogy Cullen megérezze, hogy történt valami köztünk, és megváltoztak a dolgok. Mosolyt erőltettem az arcomra, és megráztam a fejemet. – Semmi baj! Csak meglepődtem, ennyi az egész. Nem láttam a fizetését a kiadások között, amikor tegnap átnéztük a