Gyöngy Kálmán karikatura lexikon

BALÁZS-PIRI TAMÁS (Gyöngyös, 1940.) : orvos.
Balázs-Piri Balázs karikaturista testvére. 1962-től rajzolt a Magyar Ifjúság humor
mellékletében. 1963-ban orvosi diplomát kapott. Egyetemi évei alatt az egyetem
lapjában a Csipesz rovatban rajzolt. A Magyar Ifjúságban 1965-ig publikált, az újság
bemutatta, mint kezdő karikaturistát. Orvos nyugdíjasként a rövid életű, de
színvonalas LMLM (2000) vicclapba rajzolt karikatúrákat Budai Pál Tamás néven.
Szignó: (bpl)

BÁLINT BENEDEK (Szentkatolna, 1860. – Békéscsaba, 1920.): grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában végzett (1876–1880) Morelli Gusztáv tanítványa volt.
Rövid párizsi tartózkodása után 1885-től itthon dolgozott. 1900 után Kézdivásárhelyen
volt rajztanár. Az egyik legjobb technikájú magyar fametszőként tartották számon.
Főként illusztrációkat metszett fába, székely népi stílusban iparművészeti munkákat is
készített. Karikatúrát a Borsszem Jankó élclapnak rajzolt.

BÁLINT ENDRE (Budapest, 1914. – Budapest, 1986.): festő, grafikus.
Az Iparművészeti Főiskola, Reklámgrafika szakát végezte el, majd Vaszary Jánosnál és
Aba-Novák Vilmosnál képezte tovább magát. A harmincas években expresszionista
képeket festett. 1945 után a Szentendrei Iskola, és ezen belül is az Európai Iskola
kiemelkedő tagja lett. 1957 és 1962 között Párizsban élt, hazatérve Vajda Lajossal és a
Szentendrei Iskola más művészeinek szürrealista álomlátomásai nyomán a létező világ
groteszk értelmezését fogalmazta meg. Montázsaiban a fanyar groteszk és az
abszurd, olykor fekete humor érvényesül. Neves illusztrátor is volt, színpadi díszleteket is
tervezett, írásait humoros, anekdotikus, ironikus elemek gazdagították.
Kiállítás: Tamás Galéria (Bp., 1938); Európai Iskola (1946, 1948); Galerié Greuze (Párizs,
1947); Kamarakiállítás (Bp., 1964).

BÁLINT ISTVÁN JÓZSEF (1950): grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1970–1971). Az Élet és Irodalom (1980)
újságnak rajzolt karikatúrákat, illusztrációt. Munkatársai voltak Gácsi Mihály,
Tettamanti Béla, Lehoczki István, Dallos Jenő, Dunai Imre, Lengyel Gyula, Orosz István.

BÁLINT JÁNOS (1892. – ?): grafikus.
Az Országos Mintarajziskolába járt (1911–1915). Karikatúrákat és illusztrációkat rajzolt:
az Ejnye Be Jó (1903), Színházi Élet (1913–15), Tolnai Világlapja (1930–31) részére. Az
Ejnye Be Jó vicclapban grafikus társai voltak: Bér Dezső, Miklósi Ödön.

BÁLINT RÓBERT PÁL (Csíkszereda, 1960.): grafikus, karikaturista.
Tanulmányait a Művészeti Líceumban grafikai szakon végezte Marosvásárhelyt.
Karikatúrái több magyar és román nyelvű helyi lapban megjelentek: Jóbarát, Új Élet,
Vatra.
Kiállítás: Bukarest (1975); Csíkszereda (1976); Marosvásárhely (1977–78).

BALLA FRIGYES FÜLÖP (Pécska, 1871. – Arad, 1937.): festő. Braun Fülöpről
magyarosított (1894). Tanulmányait a bécsi képzőművészeti akadémián végezte.
1893-tól Aradon élt, ahol 1908–1913 közötti években a városi polgári iskola
rajztanáraként is működött, majd festőiskolát alapított.
Karikatúrákat rajzolt: Füles Bagoly (Arad) (1889–1908), Paprika Jancsi (Szeged) (1908–
13), Új Idők (1914), Borsszem Jankó (1922), Fekete Macska (1922–23). Művei jobbára
naturalista arc- és életképek. Bécsben Dessauer-díjat nyert.

BALLA TAMÁS (–,): karikaturista.
Grafikusként a Színházi Élet (1935–37), magazinban novella-illusztrációkat a hét
humorába karikatúrákat rajzolt. A szerkesztőségben munkatársai voltak: Szűr-Szabó
József, Szigethy István, Gebhardt Tibor, Jaschik Álmos. Publikált még a Színházi Élet
Jubileumi Albuma (1935), Színházi Magazin (1943) újságokban. Szignója: Balla.

BALLNER PÉTER (Eger, 1972.): karikaturista.
Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán végzett Egerben, matematika-
számítástechnika-rajz szakon (1996-ban). Az egri Eventus Üzleti Tudományok Szakiskola
tagozatvezetője. 1996-tól 1998-ig tanár, 1998-tól webszerkesztő, webdesigner.
Folyamatosan jelentek meg munkái a Kurír Elefánt, Népszabadság, Heves Megyei
Nap, Ludas Matyi, Hócipő, Magyar Hírlap című lapokban. Az 1990-es években rövid
időn belül vált ismertté politikai portréival és szokatlan, sokvonalas karikatúráival. A
sikert főleg a Hócipő lapnak köszönhette. Foglalkoztatta a karikaturistát az Úritök és a
Pesti Vicc újság is.
Kiállítás: Ifjúsági ház, Eger (1995); Hotel Kulturinnov, Bp. (1996).
Díj: Brenner György-díj (1994). 1996-ban az Internettótól Rulez-díjat kapott.
Könyv: A rendszerváltás humora (1992); Internetto zsargon. Illusztráció (1997). Micsoda
város! (1998).
Publikáció: Hócipő (1990–2002), Elefánt (1992–96), Heves Megyei Nap (1992), Úritök
(1994), Év Vége (Népszabadság-melléklet) (1995), Pesti Vicc (1995–96), Ludas Matyi
(1996–99), Kincses Kalendárium (1997), Magyar Hírlap (1998).

BALOGH BERTALAN (Budapest, 1935.): karikaturista. Műszaki pályán indult,
gépésztechnikusként tervezett és esztergált, majd újságíróként dolgozott. 1961-től
rajzolt és írt a Magyar Ifjúságnak, külsősként a Ludas Matyi rövid ideig foglalkoztatta.
Elvégezte a MÚOSZ újságíró iskolát. Újságíróként rovata volt az Esti Hírlapnál. 1968-ban
részt vett és egyik szervezője a Fiatal Karikaturisták Kiállításának. A kiállítók között több
kiválóságot találhatunk, mint Brenner György, Krenner István, Dallos Jenő, Tót Gyula,
Barát József, Császár Tamás, Czifferszky Béla stb. Balogh Bertalan főleg megyei
lapokban publikált, illetve országosan terjesztett ifjúsági újságokban is. 1967–1968-ban
a Népszabadság vasárnapi mellékletében rajzolt karikatúrákat. 1968-ban
Svédországba ment, később USA-ban telepedett le.
Könyv: Kaktusz virágok, Oszlopszent, Iszlám és Európa.
Publikáció: Vas Népe (1961–64), Magyar Ifjúság (1961–68), Dolgozók Lapja (1962–65),
Néplap (1962–65), Fejér Megyei Hírlap (1963–64), Új Néplap (1963–68), Háztartási
Magazin (1966), Esti Hírlap (1963), Népszabadság (1967–1968). Szignó: BéBé.

BALOGH CSABA (Székelyudvarhely, 1964.): karikaturista
Rajzolt Hócipő vicclap részére 1990–92-ben, itt munkatársai voltak: Békési Joe,
Brenner György, Jókó Csaba, Lehoczki István, Lehoczki Károly, Fenekovács László,
Farkas Lajos. 1992-ben bemutatta és közölte rajzait a Ludas Matyi vicclap.

BALOGH GÁBOR BEÖDI (Kassa, 1868 – 1934): festő, tanár.
Az Országos Mintarajziskolában (1887–1888) tanult, majd Münchenben Hollósy
Simonnál végezte tanulmányait. Hosszabb ideig a Ludovika Akadémia rajztanára
volt. Arc-, táj- és életképeket festett. 1910-ben a Móka című újságnak rajzolt
karikatúrákat. Munkatársai voltak: Sajó Sándor, Sassy Attila, Tichy Gyula, Bér Dezső. Az
I. világháború után Belgiumban telepedett le, ahol templomfestéssel foglalkozott.
1932-ben tért haza Magyarországra.

BALOGH LAJOS (Kaposvár, 1954.): grafikus, karikaturista.
A tatai Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után sokszorosító grafikát,
valamint nyomdai előkészítést tanult. Fő munkaterülete a karikatúra, a
könyvillusztráció, könyvborító-tervezés, valamint a portrékarikatúra. Az Élet és
Irodalom című hetilap figyelt fel munkáira (1981–1990), valóságfeltáró

„szociografikák” néven lettek közismertté. Az Élet és Irodalom két különszámban is
bemutatta rajzait, a heti rendszeres megjelenések mellett. Számos irodalmi illusztrációt
rajzolt a Rakéta Regényújság (1980–1990), illetve a Magvető Könyvkiadó, Európa
Könyvkiadó részére. Dluhopolszky László főszerkesztősége idején, 1990-től három évig
a Ludas Matyi hetilap belső munkatársa volt, mint karikaturista. Rajzolt a Ludas Matyi
Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Nyári Örömök, Extra Ludas, Ludas Matyi
Rejtvényújság kiadványokba. Munkája mellett külsősként foglalkoztatta: a Hócipő, Új
Borsszem Jankó, később a Magyar Nemzet, Magyar Fórum, Pesti Vicc, No Komplett,
Maláta újságok. Jelenleg televíziónál dolgozik grafikusként. Tagja a Magyar
Alkotóművészek Országos Egyesülete Képzőművészeti szakosztályának. 1990 óta
tagja a MÚOSZ Karikatúra Szakosztálynak.
Kiállítás: Bécs, (1990); Budapest Nemzeti Galéria (1990); Budapest Jókai klub (1990);
Kaposvár (1991).
Egyéni kiállítás: Siófok (1991), Dunakeszi (1993), Diósd (1999), Nagyigmánd (2003).
Publikáció: Rakéta (1980–90), Riport (1990), Élet és Irodalom (1981–90), Magyar Ifjúság
(1988), Szabad Száj (1989), Tallózó (1990–96), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi
Magazin (1991–93), Nyári Örömök (1990–91), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Extra
Ludas (1992), Magyar Fórum (1993–96), Hócipő (1993), Ludas Rejtvény Magazin
(1993), Új Borsszem Jankó (1994, Maszk (1995), Magyar Nemzet (1995–99), Pesti Vicc
(1995), No Komplett (1996), Maláta (1997).
Könyv: Micsoda város! (1998), Az első világvége évkönyv (2000).

BALOGH PATRIK (Sopron, 1978.): tanár.
Vörös Ferenc volt a mestere. Gimnáziumi érettségi után (Sopron) Budapesten rajzfilm -
fázisrajzolóként dolgozott, majd felvételizett a szombathelyi Tanárképző Főiskola
rajztanári tagozatra, diplomát 2004-ben kapott. Tanári munkája mellett portré
karikatúrákat rajzol rendezvényeken.

BALOGH ZOLTÁN (–,): grafikus.
Első rajzait a Rakéta (1986–87), és a Népszava napilap közölte (1993–94). Közel félszáz
rajzot készített különböző cikkekhez. A Népszavánál ismerte meg Pintér Pétert és
Fazekas Attila grafikusokat, akiktől sok szakmai segítséget kapott. Később a Magyar
Televízió Sportosztályán dolgozott. Karikatúrái megjelentek a Telesport műsorában.
Első bemutatkozó képregényét a Botond képregény magazinnak rajzolta. A lap
kiadója és szerkesztője az a Fazekas Attila volt, aki ma már klasszikusnak számít a
magyar képregény történetében. A kilencvenes évek óta számtalan képregényt,
karikatúrát és illusztrációt készített: Eszes rejtvényújság (képregény), Füles Bagoly
(képregény), Extra Füles Bagoly (képregény), Penthouse magazin (illusztráció), Poén
Zsák (borítóterv), Poén Próba (borítóterv), Sudoku rejtvényújság (Bagoly logó-figura),
Felhőút (logó pólóra), Európa Futár (képregény), Internet magazin (képregény),
Népszava (illusztrációk, karikatúrák), Magyar Televízió – Tele Sport Birodalom Sci-fi
magazin (képregény), Botond Képregény magazin (színezés, tördelés, képregény), T-
Mobie – internet (bannerek, játékok, grafikai munkák), Kikapcsolat (humor,
képregény), Pandúr magazin (képregény).

BÁLVÁNYOS HUBA (Budapest, 1938.): grafikus és művészetpedagógus.
A KOKSZ (Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely) tagja és kiállítója. Vizuális oktató
munkái könyvformában kiadásra kerültek.
Könyv: Vizuális megismerés kommunikáció (2000), Differenciális művészeti nevelés
(2002), Vizuális kultúra I-IV kötet (2003).
Díj: Munkácsy-díj 1989, Szentgyörgyi Albert -díj (1994). Művei több mint száz egyéni és
csoportos kiállításon szerepeltek.

BAMBER JÁNOS (–,): karikaturista. Munkái háborús években a Liliput (1938), Új Magazin
(1938), Drótkefe (1944) című lapokban láthatók. A Drótkefe újságban együtt rajzolt:
Szűr-Szabó Józseffel és néhány amatőr rajzolóval. Szignó: bamber

BÁN ATTILA (Budapest, 1955.): karikaturista.
Gimnáziumi érettségi (1973), majd nyomdásznak tanult. Szabadúszóként rajzolt
lapoknak, szerkesztőségben nem dolgozott. A Hahota újságnál teljesedett ki stílusa,
de szívesen közöltek alkalmanként az alábbi lapok karikatúráiból: a Magyar Horgász
(1983–85), Magyar Ifjúság, Ludas Matyi, Rakéta, Szabad Föld, Interpress Magazin,
Ötlet, Kutya, Szabad Száj (1989–91), Új Ludas (1990), Viccözön, Mai Nap, Hahota
(1986–89), Rajzszex (1990), Dilibogyó (1998), Móricka (1998–2001), Kismalac (2000–
2003), Pikáns Magazin (2000), Kutyahús (2001), No Komplett (2001), Pató Pál (2003–
2004). Szignó: bán.

BÁN TIBOR (Dunaszentgyörgy, 1894. – ?): festő.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1912–1918), majd a József nádor
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Nádler Róbert mellett tanársegéd volt.
Több ízben dolgozott a nagybányai és a szentendrei művésztelepeken. Karikatúrát
rajzolt 1916-ban Magyar Figaró részére. 1922-ben „Műteremsarok” című képével a
Rigler-díjat nyerte el. 1926-ban gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban.

BÁNFALVI ANDRÁS (Jászberény, 1948.): fémműves tervező. Magyar Iparművészeti
Főiskolára járt 1968–73-ig, mestere Engelsz József. 1973 óta önálló tervező, 1987 óta a
Magyar Iparművészeti Főiskola fémműves szakán adjunktus. 1998-ban megkapta a
Soros Alapítvány képzőművészeti díját. A főiskola befejezése után tárgytervezéssel
foglalkozott. A 70-es évek második felében készítette első csavarmenetes ékszereit.
Ezt a sorozatot ujjlenyomatokkal kialakított „pecsétgyűrű” és tipográfiai jelekkel
kiegészített sorozat követte. Több ékszerét – az ezüst és arany mellett – a XX. század, a
modern kor talán legjellemzőbb anyagából, rozsdamentes acélból készítette el. A kéz
mozgását jelző, hangokat keltő ékszerek mellett ugyancsak a mozgásra alapozta
türelemjáték-ékszereit. A 80-as évek közepétől – a csontokból kialakított mag-, tojás-,
csőr formájú tárgyaiba hajcsomókat, szövegeket illesztett – alkotói világában
különböző dolgok, minőségek kerültek egymás mellé, látszólag értéktelen anyagokat
(pl. acél) emel az ékszer rangjára (egyes esetekben viszont értékes fémekből készített
csavarokat). Karikatúrái jelentek meg: Nyári Magazin (Ország-Világ melléklet) (1978),
Interpress Magazin (1978), Magyar Ifjúság (1985).

BÁNFFY MIKLÓS (Kolozsvár, 1874. – Budapest, 1950.): politikus, grafikus.
Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 1913–1918-ban az állami
színházak intendánsa. A Kisfaludy Társaság tagja. 1922–1923-ban a Bethlen-
kormányban külügyi tárcát töltött be. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt: az Új Idők
(1904), Borsszem Jankó (1922), Lantos Magazin (1930), Tábortűz (1932) újságoknak.
Kulturális tevékenységet is folytatott. 1923–1927-ben a Képzőművészeti Tanács elnöke.
1926-ban visszaköltözött Erdélybe, és vezető szerepet játszott a magyar irodalomban.
Szerkesztette az Erdélyi Helikont. Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványainak számos
kötetét illusztrálta.Könyv: Politikus portrék /karikatúra/ 1921.

BANGA FERENC (Újpest, 1947.): grafikus. 1968–72-ig a Néprajzi Múzeum restaurátora.
1972–77: Újpesten tanít esti rajziskolában, 1986-tól az Újpest Galéria művészeti
vezetője, 1985–86: a Négy Évszak, 1990–92: a Hitel, 1993–97: a Magyar Szemle
művészeti szerkesztője. 1975-től készít könyvillusztrációkat, 1996-ban Szemethy Imrével
Képes prózatár című könyvsorozatot jelentet meg. Publikál az Élet és Irodalom
lapban. Animációs film (Banga-Varga) „A Szél” képzőművészeti filmben Banga
Ferenc grafikáit Varga Csaba animálta (1985). 1970-től hazai és nemzetközi
képzőművészeti kiállításokon vesz részt. 1970–89: egyéni kiállítása volt. Stúdió Galéria
(1972), New 57. Gallery, Edinburgh (Szabados Árpáddal, 1979), Magyar Nemzeti
Galéria (1980), Galerié ám Parkberg, Hamburg (1987).
Díj: Derkovits-díj (1974), Munkácsy Mihály-díj (1982), Fővárosi Tanács Művészeti díja
(1987), miskolci Grafikai Biennále nagydíja (1979), II. Országos Rajz Biennále nagydíja

(1984), hirosimai animációs világfesztivál első díja (Varga Csabával, 1987), II.
kecskeméti animációs filmszemle – a legjobb grafikai terv díja (1988). Szép Magyar
Könyv illusztrációs nagydíja (1988), Csillag Albert Alapítvány díja (1991).

BÁNÓ ATTILA (Budapest, 1949.): újságíró, szerkesztő, grafikus, karikaturista.
1971-től főleg ifjúsági lapokban publikált: Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin.
Szabadfoglalkozású grafikusként múzeumok részére műtárgyakról aprólékosan
kidolgozott grafikákat készített. 1990-től Ludas Matyi belső munkatársa 1992-ig. Külsős
karikaturistaként a Szabad Száj és a Füles is foglalkoztatta, majd az Új Magyarország
segédszerkesztője (1992), a Pest Megyei Hírlap főszerkesztő helyettese (1992–95), a
Reform és a Nyugati Magyarság külső munkatársa (1995–98). 1998-tól a Kis Újság
felelős szerkesztője.
Kiállítás: Vízivárosi Pinceklub, Angyalföldi Művelődési Ház, Műegyetem, Bécs stb.
Könyv: 1984-ben jelent meg Kíntenzív című orvosi tárgyú karikatúra-albuma. Régi
Magyar családok, Magyar titkok nyomában, A főnyeremény. Százféle adalék a derűs
életszemlélethez. Foglalkozik könyvillusztrálással, valamint plakát- és bélyegtervezéssel
is.
Díj: Jennersdorf: Az igazságügyi miniszter különdíja a Paragráfus című rajzért (1987).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1971–88), Ifjúsági Magazin (1978–79), Rakéta (1978–80),
Interpress Magazin (1984), Füles (1988), Szabad Száj (1989–90), Ludas Matyi (1990–93),
Ludas Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök 1990, Szabad Száj Magazin
(1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Extra Ludas (1990), Hócipő (2002). Szignó:
Bánó.

BÁNYAI ISTVÁN (Budapest, 1949.): tervezőgrafikus, illusztrátor.
1969–72 között az Iparművészeti Főiskolán Haiman György és Kass János tanítványa. A
Világ Ifjúság, Élet és Irodalom, Ludas Matyi közölte rajzait. Négy éven keresztül
készítette Hamm című filmjét (1977). 1979-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. A
diploma megszerzése után moziplakátokat, és a Hungarotonnak lemezborítókat
tervezett. Ezt követően egy évig dolgozott Párizsban René Aloux meghívására a
Hachette és a Le Monde kiadónak, valamint a L’Expansion magazinnak, majd Los
Angelesben reklám-animációkat, illusztrációkat (Times, Newsweek, Atlantic Monthly)
és lemezborítókat (MCA, CBS, Capitol Records) készített. 1987-től illusztrátorként és
animátorként New Yorkban élt, ahol több híresség számára is rajzolt karikatúrákat (pl.
Rolling Stones, Jean-Michel Jarre). A Viking Kiadónál tervez gyermekkönyvet, amely
Zoom címmel 18 országban jelent meg. A hazai Pesti Esthez hasonló New York-i
műsorfüzetet is illusztrálta. Egyik munkája felkerült a legjobb amerikai illusztrációkat
évente összegyűjtő könyv, az American illusztrátor borítójára. A Perspektíva-csoport
tagja. Egy egyéni és számos csoportos kiállításon vett részt.
Könyv: Grimm, J. -W.: A méhkirálynő (1972); Líra négy keréken (1979); Kamarás I.:
Sárkányos mese igaziból (1979).
Díj: Az Év Legjobb Plakátja nívódíj (1975); nívódíj és fődíj (1978); az Expo kabalafigura-
pályázat I. díja (1994).
Publikáció: Világ Ifjúság (1977), Élet és Irodalom (1976), Ludas Matyi (1979), Reader’s
Digest (2004).

BÁNYÁSZ ISTVÁN (1893–1974): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt
(1914–1918). Karikatúrát, illusztrációt, portrékarikatúrát rajzolt a Színház és Társaság
(Kolozsvár 1922–24) című magazin részére. Itt együtt publikált: Kora Korber Nándor,
Olasz Lajos, Ács Ferenc grafikusokkal. Ludas Matyi (1949) vicclapban rövid ideig
közölték karikatúráit.

BARABÁS LÁSZLÓ (Tapolcafő, 1934.): tanár.
A Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. Tanított Győrött, a
tanítóképző intézetben. Tanulmányúton járt Angliában, Francia- és Olaszországban, a
Szovjetunióban, Jugoszláviában és az NSZK-ban. 1963-ban Vas Népe megyei lapnak
rajzolt karikatúrákat.
Kiállítás: Több csoportos bemutató mellett egyéni kiállításai is voltak Győrött,
Szombathelyen és Budapesten. Grafikákat, festményeket és tűzzománcokat állított ki.

BARABÁS MIKLÓS (Márkusfalva, 1810. – Budapest, 1898.): festő, grafikus.
Erdélyben, Bécsben, végül 1840-től Pesten működött, mint az elismerten legkiválóbb
arcképfestő. Az ország majd minden hírességét portretizálta. Számos illusztrációt és
karikatúrát is készített sportlapok és magazinok részére.

BARANYAI ANDRÁS (Debrecen, 1974.): grafikus. 2004-ben végzett a Magyar
Iparművészeti Egyetem grafikai szakán. „Szerintem mindenki maradjon otthon
vasárnap délután” (Kiss Ottó-Baranyai András) munkája humoros elmélkedés a
családfő szerepéről, viselkedési formákról. Ismert illusztrációi: Én és te, mi (2005),
Piroska és a farkas (2006), a Három kismalac, Levélforma mese, Csoda Kósza (2007).
Készít társasjáték grafikát pl.: Kint a bárány bent a farkas.
Díj: Eper Grafikai Stúdió ösztöndíja a Római Magyar Akadémián (2001), Erasmus-
ösztöndíj, Universiade do Porto (Portugália) (2002), Gál Mátyás díj (2004), az Év
Gyermekkönyv díj illusztráció kategóriában (2007).
Kiállítás: Trakta Vigadó Galéria 2002, MIE-kiállítás, Trafó Kortárs Művészetek Háza
(2002), POSZT, Pécs Csontváry Múzeum (2003), Csillagpor, a MIE nemzetközi sikerei,
Ponton Galéria (2004). Békéscsabai Grafikai Biennále (2005).

BARÁT JÓZSEF (Budapest, 1940.): karikaturista.
A Képző- és Iparművészeti Iskola grafika szakán végzett Budapesten 1958-ban.
Magyar Ifjúság 1959-től közölte rajzait a humor mellékletében. Rajzolt a Csúzli (1961),
illetve a Ludas Matyi (1962) vicclapoknak. Három évig külső munkatársként, majd
1965-től belső munkatársként alkalmazták a Ludas Matyi lapcsaládnál. A fiatal
karikaturista a Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Extra, Nyári
örömök és minden alkalmi kiadványban szerepelt. A tehetséges, jó humorú
karikaturistát a MÚOSZ Tollasbál, Tollasbál Bizalmas, Zsákbamacska stb. alkalmi
lapjaiban évente felkérte karikatúra képregény, illetve karikatúrák készítésére. 1990-
ben Árkus József vezetésével az Új Ludas újságnál alapító tagként publikált 1992-ig, a
lap megszűnéséig. 1993-tól az Úritök és a Magyar Nemzet rajzolója. 1995-től 1999-ig a
Pesti Vicc munkatársa, párhuzamosan Jura Trade-nél dolgozik. Az Ügyes rejtvény
lapcsalád, a Ludas Matyi rejtvényújság, Kakas Márton és több tucat rejtvényújság
közli karikatúráit.
Kiállítás: Fiatal karikaturisták kiállítása (Esztergom, 1968), Műcsarnokban. 1969-ben volt
önálló kiállítása a Fiatal Művészek Klubjában.
Díj: Kiváló Munkáért (1985).
Könyv: Hopp már értem (1990); Sport a szexben – szex a sportban (1989); Bedobjuk a
törülközőt (1986). (Peterdi Pállal); Nevessünk együtt!, Névjegy (2002), A dohányzás
2000 éve (1999), Barát József válogatott karikatúrái (2006), Gól volt, gól nem volt
(2002), Ki mint véd, úgy adat!, A rendszerváltás humora (1992). Az RTV újság
kalendárium (1987–1989), Bukfenc (1991), Csillagforduló (1988), Hogyan telefonáljunk
(1991), Ludas Matyi rekordok évkönyve (1987), Mindenki máshogy csinálja (1993),
Mulatságos tarkabarka (1985), Senki többet (2000), Tények könyve (1989), Viccmozaik
(1992), A Magyar futball anekdotakincse (1988), Telefonkultúra (1997), Tények könyve
(1992).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1959–65), Csúzli 1961, Ludas Matyi (1962–96), Nyári Kis
Ludas (1967), Tavaszi Kis Magazin (1966), Minden Tudó Kis Ludas (1967), Ifjúsági
Magazin (1968), Ludas Magazin (1968–96), BÚÉK (1968), Zsákbamacska (1970), Nyári
Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Pajtás (1976–1985), Tollasbál (1974), Tollasbál

Bizalmas (1977), Humor (1977), Humor EB. (1977), Humor Olimpia (1979), Nők Lapja
Évkönyv (1982, 1989), Képes Sport (1983), Tévé Könyv (1985), Pajtás Fészek Magazin
(1985), Hahota (1985–96), Gólyahír (Ludas) (1985), Extra Ludas (1986), T-Boy (1988),
Tollasbál (1989), Kölyök (1989), Extra Ludas (1989), Élet és Irodalom (1989), Új Ludas
(1990–1992), Kisalföld (1991–99), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas Magazin
(1990–91), Bukfenc (1992), Népszabadság (1973), Magyar Nemzet (Tökmag melléklet)
(1993), Magyar Nemzet (1993), Úritök (1993–94), 24 Óra (1994), Vasvármegye (1994),
Magyar Poén Tőzsde (1994), Fejér Megyei Hírlap (1995–96), Pesti Vicc (1995–99), Ludas
Matyi Rejtvénymagazin (1996), Jászkun Krónika (1998–99), No Komplett (1998), Kacsa
(1998), Jászkun Kakas (1998–2002), Új Néplap (2000), Jó Vicc (1999–2006), Vicc Mix
(1999–2001), Pistike (1999–2001), Kisalföld (2000–2003), Ludas Magazin Évszak, Play-Boy
(2000), Füles (2000), Ügyes (2000–2006), Ügyes Évszakok (2000–2006), Vicc-Börze
(2000), Kacsa (2000), Vasárnap (2001), Vasárnap Reggel (2003–2004), Hölgyvilág
(2003), Hajnal Krimi (2000–2005), Hatvanhat Vicc (2003), Színes Lap (2004), Tere-Fere
(2003–2006), Zsebrejtvény 2005, 51 vicc 15 rejtvény (2004), Forintos Rejtvényújság
(2004–2006), Havi Skandi (2004–2007), Plusz Egy (2004–2007), Poén Találat (2004–2007),
Szóvadászat (2004–2007), Nagyrejtvény (2004–2006), Skandi Rébusz (2004–2007),
Skandi Vadászat (2005), Poén Halászat (2006), Piramis (2006), Góliát (2005–2007).

BARDÓCZ ÁRPÁD (Budapest, 1882. – Budapest, 1938.): festő, grafikus, karikaturista.
Iparművészeti Iskolában Prenoszil Sándornál és Pap Henriknél tanult. Feltételezhetően
Prenosil Sándor volt hatással tanítványára, ő is karikatúrákat publikált több élclapban.
A fiatal művész karikatúrákat rajzolt Az Üstökös-Urambátyám (1909–17), Pikkoló (1909–
12), Móka (1911–12) vicclapok részére. A Politikai Magyarország című kiadvány
számára 1911–1913 között illusztrációkat készített. Több vicclap és magazin részére
rajzolt karikatúrákat és grafikákat: Borsszem Jankó (1917–25), Pesti Tőzsde (Bp. 1926),
Az Újság Vasárnapja (1928), Az Újság Könyve (1928), A Toll (1929), Színházi Élet (1929–
32), Váci Ucca (1936), Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937).
A Nemzeti Szalonban több gyűjteményes kiállítása volt. 1934-ben Egyiptomban
dolgozott, ahol az Al Moaszat Kórház falképeit festette meg.

BARNA ELEK (–,): újságíró, grafikus.
1921-ben karikatúrát rajzolt a Borsszem Jankó vicclapnak. Munkatársai voltak: Pólya
Tibor, Gáspár Antal, Garay Ákos, Kelen Imre. 1925–35-ig Berlinben élt és alkotott. 1935-
től több hazai lapnak dolgozott, főleg az Új Magazin cikkekhez készített illusztrációkat,
karikatúrákat.
Publikáció: Tükör (1935), Új Magazin (1935 –1938), Vasárnapi Újság (1935), Vidám
Újság (1938). Szignó: BR.

BARTA ERNŐ (Székesfehérvár, 1878. – Budapest, 1956.): festő és grafikus.
A budapesti Iparművészeti Iskolában, majd Münchenben végezte tanulmányait, ahol
néhány művét (Táncosnő, Júdás) 1901 és 1902-ben ki is állította. 1903-tól Budapesten
élt. Ekkor publikált a Szikra, a Művészet, Színházi Újság című lapokban. Karikatúrát
rajzolt a Borsszem Jankónak 1903. Részt vett a szolnoki művésztelep munkájában,
majd 1908-tól egy ideig Berlinben és Drezdában tartózkodott. 1910-től a Kner
Nyomda alkalmazott művésze. Grafikai kiállításokon számos hazai és külföldi díjat
nyert. 1948-ban a Szalmássy Galériában, 1949-ben a Fészekben volt kollektív kiállítása.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének 1930-tól.
Publikáció: Szikra (1903), Borsszem Jankó (1903), Művészet (1904), Színházi Újság
(1914).
Könyv: Hannibál című sportkarikatúra album (Hollandia) Képregény: Mosolytól a
Nevetésig (Bp.)

BARTHA LÁSZLÓ (Kolozsvár, 1908 – 1998): grafikus, festő.
A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait 1927–33 között,
Benkhard Ágost tanítványaként. Ismertek karikírozott képeslapjai: a Balek, Szerencsés
vadászatot, stb. 1936-ban volt első kiállítása. A KÚT művészcsoport tagja. 1936–38
között Olaszországban, 1946–48-ig Franciaországban dolgozott ösztöndíjjal. 1955 óta
idehaza élt. 150 könyvet illusztrált és tervezett az Európa, a Szépirodalmi és a
Magvető Kiadónak, 15 díszletet tervezett a Madách, a Katona József, a miskolci, a
szegedi és a veszprémi színháznak. Finom akvarelljei, ironikus, szellemes
regényillusztrációi igazi humorérzékéről tanúskodnak. Függetlenül tárgyuktól, önálló
szatirikus műalkotásként is megállják a helyüket. Az ötvenes években főleg tihanyi és
Balaton környéki figurákat festett meg humoros életképekben (A köszörűs, A postás,
Borpincében stb.). Több olajképe, akvarellje a Magyar Nemzeti Galériában látható. A
Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992).
Díj: A Szinyei Társaság nagydíja (1942); Egry díj (1962); Munkácsy Mihály-díj (1963);
Pannónia-díj (1971, 1973); érdemes művész (1975); Derkovits Emlékérem (1978); kiváló
művész (1984); Kossuth-díj (1993).
Kiállítás: Bp. (1942, 1948, 1958, 1965, 1971, 1973, 1974, 1978, 1985, 1989); Anglia,
Ausztria (1942); Párizs (1947, 1960, 1962, 1966, 1971, 1986); Marseille (1962); Belgrád
(1973); Guggenheim Galéria, London (1976); Graz (1980); Pécs (1982); Kolozsvár
(1983); NSZK (1983); Díjon (1986); München (1987); Szombathely, Kőszeg (1988);
Kaposvár (1990); Ljubljana (1991); Stuttgart (1992, 1995); Ernst Múzeum Bp. (1993);
Frankfurt (1995).

BARTÓK LAJOS (Szatmárnémeti, 1851. – Budapest, 1902.): festő. A Mintarajziskolában
végezte művészeti tanulmányait. Rajztanár volt a váci siketnéma intézetben.
Életképeket, falképeket (Szatmári református gimnázium díszterme) festett. A Bolond
Istók vicclap rajzolója volt.

BASCH ÁRPÁD (Pest, 1873. – Budapest, 1944.): festő, grafikus. Hosszabb külföldi
tanulmányútjáról 1896-ban jött haza. Számos illusztrációt és plakátot festett. A Magyar
Szalon, a Magyar Géniusz, a Képes Szalon, a Kultúra, az Új Vasárnap részére
grafikákat, illusztrációkat készített. Karikatúrákat Az Üstökös és a Jó Pajtás lapoknak
rajzolt. 1898-tól 1902-ig szerkesztője volt a Magyar Géniusz újságnak. A magyar
alkalmazott grafika egyik elismert mesterének számított. 1922-ben a Műcsarnokban,
1925-ben és 1927-ben a Nemzeti Szalonban rendezett gyűjteményes kiállítást.
Könyv: A mulató Budapest. Márk Lajos neves grafikussal közösen illusztrálták a
kiadványt.
Publikáció: Magyar Szalon (1893–96), Üstökös (1896), Krónikás (1897), Képes Heti
Krónikás (1903), Jó pajtás (1909), Magyar Géniusz (1998–1902), Képes Szalon (1910),
Kultúra (1911), Színházi Élet (1918), Színházi Világ (1928), Az Újság Vasárnapja (1929).

BÁTAI SÁNDOR (Veszprém, 1955.): grafikus, festő. A végtelenül egyszerűsített
karikatúrái megjelentek a Grimasz, az Élet és Irodalom, az Új Szabad Száj című
lapokban. A Rippl-Rónai Stúdió alapító tagja. Festményeiben a szentendrei festészet
hagyományaiból merít, de nagy hatással vannak rá kortárs magyar művészek is.
Publikáció: Grimasz (1986), Élet és Irodalom (1987–90), Szabad Száj (1989).
Kiállítás: 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra Biennále
(1987), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989).

BATICZ LEVENTE (Budapest, 1941 – 2000): grafikus. 1967-ben végzett a Képzőművészeti
Főiskolán Kmetty János, Fónyi Géza és Ék Sándor növendékeként. 1962-től 1964-ig a
Ludas Matyi külső munkatársa volt, ebben az időben még a Magyar Ifjúság is
foglalkoztatta. 1968-tól jelentkezik a Stúdió tárlatain és más rendezvényeken.
Kiállítás: Kamara-bemutatója volt Győrött és Mosonmagyaróváron. A Kirakatrendező
Iskola tanára. Festményeit a szín- és vonalritmusra építi. A jelenségeket lényeges
összetevőikre egyszerűsítve jeleníti meg. Gyakorta merít témát a sportvilágból.
Publikáció: Magyar Ifjúság (1961–63), Ludas Matyi (1962–63).

BATÓ GÉZA (–,): karikaturista. A nevezetes kilenc számot megélt Pesti Posta (1944),
rajzolója volt, együtt rajzolt: Pesthy István dr., Szepes Béla, Toncz Tibor, Szigethy István,
Hauswirth Magda, Byssz Róbert grafikusokkal. Háború után a Ludas Matyi külsős
rajzolója, majd a Fűrész című vicclap is foglalkoztatta. Több hetilap humorrovata közli
rajzait.
Publikáció: Ludas Matyi (1945–60), Fűrész (1949), Ország-Világ (1958–61), Film Színház
Muzsika (1958–60), Lobogó (1959), Füles (1959–1967), Füles Kalendárium (1963–65),
Polgári Védelem (1964), Magyar Légoltalom (1962), Család és Iskola (1962).

BATTA PÉTER (–,): karikaturista. Herkó Páter (1903–1907), élclapban együtt rajzolt: Hatos
Sándor, Csernek András, Gáspár Antal grafikusokkal. Több vicclapban publikált: a
Bolond Istók (1905), Karikás (Debrecen) (1905–1908), Villám (1911). Szignója: BATTA.

BATTHYÁNY GYULA gróf (Ikervár, 1887. – Budapest, 1959.): festő, grafikus. 1905–1907:
az Országos Mintarajziskolában Budapesten Vaszary Jánosnál, majd Münchenben és
Párizsban tanult. 1905-től rajzolt az Új Idők részére majd két évtizeden keresztül.
Megjelentek festményei, grafikái, karikatúrái a Társaság, a Pesti Hírlap, a Vasárnap, a
Színházi Élet, a Híd és a Magyar Magazin lapokban. Stílusa egyedi, megkapó,
szatirikus. Foglalkozott portréfestészettel és színházi díszlettervezéssel.
Kiállítás: Több mint karikatúra című 1914-ben rendezett kiállítását 1921, 1924, 1929-ben
újabbak követték az Ernst Múzeumban, 1931-ben Berlinben állította ki műveit. Tagja
volt: Újságrajzoló Művészek Egyesületének, 1930, a bicskei művésztelep alapítója, a
Benczúr Társaság tagja. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, hazai
magángyűjteményekben és több külföldi múzeumban megtalálhatók. Aukciókon
keresett művész.
Publikáció: Új Idők (1905–24(, A Társaság (1914–30(, Magyar Magazin (1928(, Pesti
Hírlap Vasárnap (1929(, Színházi Élet (1933(, Híd (1944).

BAYOR ÁGOST (1892–1958): grafikus, festő.
Az Országos Mintarajziskolában végzett. (1911–1912). Grafikákat és karikatúrákat
rajzolt Hegedűs Lászlóval, Ágoston Ernővel a Színházi Újság című lapba (Szeged,
1914).

BECHTOLD JAKAB Kőszegi (Budakeszi, 1888. – Pfarrkirchen, Németország 1982.):
katonatiszt, újságíró.
Budapesti V., Markó utcai Általános Reáliskolában érettségizett, a pozsonyi császári és
királyi hadapródiskolában, majd a bécsújhelyi katonai akadémián a katonai tanár
előkészítő tanfolyamon végzett. 1914-től 1918-ig az I. világháborúban a szerb és az
orosz fronton harcolt, 1923-tól a kőszegi reáliskola földrajz-, természetrajz- és
rajztanára, 1928-tól az intézet igazgatója. Újságíróként 1914-től 1925-ig a Borsszem
Jankó munkatársa, de nem csak rajzol, ír is az újságba. 1917-től karikatúrái a
Szamárban és Képes Újságban is megjelentek. 1920-ban a Dugó c. sportvicclap
szerkesztője és kiadója. 1921–22-ben a Bohóc címő lap munkatársa. A szatirikus lapot
Sopronban adták ki, de példánya nem található. A Képes Újság szerkesztőjeként és a
Borsszem Jankóban is (betűjele: told) dolgozott. Sportlövőként Kőszegi néven, az
1936. évi berlini olimpián a gyorstüzelő pisztoly versenyszám résztvevője a magyar
válogatottal.

Könyv: Céllövészet a hatalakos (olimpiai) gyorstüzelő pisztolyszámról (Kőszeg, 1944);
Ein Donaischwabe kritzelt Text (München, 1977).
Publikáció: Borsszem Jankó (1914–25), Képes Újság (1916), Szamár (1917), Dugó (Bp.,
1920), Bohóc (Sopron, 1921).

BECK JUDIT (Budapest, 1909. – Budapest, 1995.): festő, grafikus.
Képzőművészeti Főiskolára járt, mestere Csók István 1926–1930-ig. Grafikákat és
portrékarikatúrákat rajzolt az Élet és Irodalom újságnak (1965–68). Itt munkatársai
voltak: Gyulai Líviusz, Würtz Ádám, Hegedüs István, Szűr-Szabó József, Dallos Jenő.
Díj: 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság festészeti díját.
Kiállítás: Tamás Galéria (1938), Nemzeti Szalon (1942), Fényes Adolf Teremben (1953),
Derkovits Terem (1960), Csók Galéria (1966), Mednyánszky Terem (1972), Szentendre
Galéria (1976).

BECK VILMOS (Baja, 1824. – Pest, 1862.): festő, karikatúra-rajzoló és illusztrátor, „az első
karikaturisták apostola”.
1846-ban Fr. Eyblnél tanult Bécsben, és egy ideig arcképeket is festett. Visszatért
Pestre és megindította, írta és rajzolta a Habsburg Birodalom első élclapját (Der
Zeitgeist, 1847), majd a bécsi Charivari társszerkesztője lett (1849). Ez utóbbiban közölt
rajzaiért fogházbüntetést kapott. 1850-től Pesten a Der Eulenspiegelnek dolgozott és a
Lacikonyha című lapot szerkesztette, de készített illusztrációkat és bécsi biedermeier
stílusban festett képeket is. Művei (többek között Önarcképe és Férfiarcképe) a
Magyar Nemzeti Galériában találhatók.
Publikáció: Lacikonyha (1850), Der Zeitgeist (1847), Charivari (1849), Der Eulenspigel
(1850). Szignó: Willy.

BEDNÁR JÁNOS (Budapest, 1886. – Budapest, 1932.): festő.
Budapesten az Országos Mintarajziskolában (1905–1908) és Párizsban végezte
tanulmányait. 1907 óta állított ki akt- és arcképeket. 1920-ban a Fészek-díjat nyerte,
1921-ben kitüntető elismerést kapott a Műcsarnokban. „A balkonon” című képe a
főváros tulajdona. Karikatúrákat rajzolt a Színházi Élet Jubileumi Albuma részére.
Portrékarikatúrákat is készített, Fényes Adolf és Herman Lipót asztaltársaságról.

BÉKÉSI JÓZSEF SÁNDOR (Rákoshegy, 1946): karikaturista.
1964-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnázium díszítőszobrász szakán végzett. 1967-
től 1972-ig a MAFILM stúdióban dekoratőr. 1989-től kezd el rajzolni karikatúrákat az Új
Szabad Száj szatirikus lapnak. Innen került a Ludas Matyihoz belső munkatársnak.
Árkus József 1990-ben átadta helyét az új főszerkesztőnek Dluhopolszky Lászlónak, aki
az Új Szabad Száj rajzolóival vitte tovább a Ludas Matyit. Békési Joe meghatározó
karikaturistája volt a megújult lapnak. Címlapjai újszerűek, jól komponáltak, érthetőek
voltak. A portrérajzolásban kiváló rajzoló gyors népszerűségre tett szert. Több hazai
napi- és hetilap közli karikatúráit: Népszava, 168 óra, Mai Nap, Hócipő. A Ludas Matyi
vicclaptól a Magyar Hírlaphoz távozott 1992-ben. A napilapnál szinte kizárólag
politikai karikatúrákat készített. Számítógépes torzított politikus portréit a Népszava és
a Pesti Hírlap is közölte. Rajzolt a Pesti Veréb a Pesti Vicc szatirikus lapoknak. 1996-ban
alapító tagja volt a Veszett Veréb kétheti lapnak és a Veréb asztaltársaságnak.
Ebben az időben az asztaltársaság tagjai megyei lapoknál is kezdtek publikálni, az
együttműködés nyolc éven keresztül tartott. 1996-ban újra a Ludas Matyi rajzolója
Spán Gábor főszerkesztősége alatt. Az újság 1999-ben ismét megszűnt, így végleg a
csoportos portrérajzolás vált fő tevékenységévé.
Kiállítás: (Bp., Kőszeg, Kaposvár, Siófok, Gyula, Fonyód, Debrecen, Vác, Bécs stb).
Portrékarikatúrák készítésére hívták többek között Frankfurtba, Grazba, Bécsbe és
New Jersey-be is. Önálló kiáll.: Rákoskeresztúr (1990, 1993); Siófok (1992); Rákoskert
(1997); Kaposvár (1998); Budai Vár (1998). A. Witty World nemzetközi szaklap hazai
szerkesztője és több karikatúraalbum szervezője. Többször szerepelt a tévé és rádió
beszélgető műsoraiban. Napjainkban internet-oldalak készítésével is foglalkozik.

Díj: Japán (1994) különdíj, II. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál különdíja, illetve
november 7-én fődíj (1997). Kartoon különdíj, Kurír: Amerika pályázat, különdíj,
Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (2005) kategória díj.
Könyv: Magyar kártya politikusokkal, Viccalbum, Névjegy, Ki mint véd, úgy adat!, TEX
Kezdő lépések, Turista Vízum, Amerikai - Magyar Szakácskönyv, Vadászösztön,
Befektetési Ismeretek Újrakezdőknek, Zöldfüzet.
Publikáció: Szabad Száj (1989–91), Ludas Matyi (1990–91), Ludas Matyi Magazin (1990–
91), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–91), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Nyugati
Futár (1991), Ludas Matyi Évkönyv (1991–92), Magyar Hírlap (1992), Hócipő (1992–
2004), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993–94), Magyar Hírlap (1993), 24 Óra (1993), Új
Néplap (1993–96), Petőfi Népe (1993–97), Kanizsa (1993), Jászkun Kakas (1993–94),
Salginfo (1993), Népszava (1994), Vasvármegye (1994), Pesti Veréb (1994–96), Új Kelet
(1995), Heves Megyei Nap (1995–97), Déli Hírlap (1995–97), Kisalföld (1995–97),
Veszprémi Napló (1995), Karikatúrák és más Marhaságok (1995), Pesti Vicc (1996–98),
Veszett Veréb (1996–99), Napló (1997), Új Kelet (1997), Elefánt (1996–97), Hócipő
(1997–99), Ludas Matyi (1997–99), No Komplett (1998–99), Új Néplap (1991–2000),
Kisalföld (2000–2001), Jászkun Kakas (2003), Magyar Sajtó (2003), 51 vicc 15 rejtvény
(2004). Szignó: joe.

BÉKÉS ROZÁLIA (Budapest, 1955.): alkalmazott grafikus, jelmeztervező.
A Magyar Iparművészeti Főiskola, grafika és könyvművészet szakán végzett (1979).
Díj: Stúdió-díj (1985), Szép Magyar Könyv (1989), Szép könyv verseny oklevele: Tükrös
Kata c. (angol-magyar) mesekönyv illusztrálásáért (1992), Szép könyv verseny
oklevele: Dugó Dani a Városligetben című mesekönyv illusztrálásáért (1996). Dolgozik
színházban, filmekben. Meseillusztrációkat (pl. Benedek Elek: Furulyás Palkó),
mesekönyv borítókat, címlapokat készít. Arculattervezéssel, reklámgrafikával
(plakáttervek), emblémákkal, piktogramokkal foglalkozik. Humoros rajzokat,
illusztrációkat készített ifjúsági lapoknak és magazinoknak, például Kisdobos (1984),
Manager Magazin (2005).
Kiállítás: Az év legjobb plakátjai MNG (1984), FIS, Ernst Múzeum (1985), Varsói
Biennálé, Varsó; Unias képeslapok, Strasbourg (1986), A változás jelei: Plakátok (1990),
Könyvtárgyak, OSZK Könyvtár gyűjtemény (1988–90), Metamorfózis (művészi
könyvkiállítás.), Balassi Könyvesbolt (1994), Művészkönyvek, Magyar Intézet, Párizs
(1995), Magyar Illusztrátorok Társasága.
Könyv: Medveünnep közeledik (1986); Furulyás Palkó (1989); Tükrös Kata (1990–1991);
Dugó Dani a Városligetben (1995–96).

BELÁNYI VIKTOR Tarnói (Nyitraludány, 1877. – Budapest, 1955.): festő, grafikus.
Hollósy Simon növendéke volt. Dolgozott Nagybányán is, de főként Münchenben.
Ismert, mint ex libris rajzoló és illusztrátor. 1919-ben az Április című viccújságba
karikatúrákat publikált. A szerkesztőség tagjai voltak: Vértes Marcell, Gedő Lipót,
Kónya Sándor, Kober Leó, Pólya Tibor. A szecesszió és a posztimpresszionizmus
formajegyei jellemezték dekoratív képeit. A Paál László Társaság, és az Újságrajzoló
Művészek Egyesületének tagja volt (1930).
Kiállítás: 1920-ban és 1930-ban az Ernst Múzeumban, 1943-ban a Műteremben állította
ki műveit.

BELEZNAY ISTVÁN (Arad, 1892. – Arad, 1954.): grafikus, festő.
1912–1918-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. Grafikákat és karikatúrát
rajzolt a Fekete Macska (Arad, 1922–23) lap részére, itt munkatársai voltak Balla
Frigyes, Kiss Károly, Krausz Albert, Szegedy Szűcs István.

BENE ERZSÉBET, Dr. Csillag Ferencné (1931.): karikaturista.
A gépipari technikum elvégzése után a Hadtörténeti Múzeumban, majd a Műszaki
Egyetem Katonai Tanszékén dolgozott, később az Agrober-Elitinél kazántechnológus
tervező 1950-től 1987-ig. Munka mellett ontotta rajzait minden olyan újságba, ahol
humormellékletekben külsős karikaturistákat foglalkoztattak. Ilyenek voltak a
Néphadsereg, Magyar Rendőr, Magyar Honvéd, Munkásőr, Polgári Védelem, A
katonás belépő után az egyéb heti- és napilapoknál is sikeresen vette az
akadályokat, és egyre ismertebb lett a szakmában. Szinte minden induló laphoz
bejelentkezett: Magyar Ifjúság, Új Szabad Száj, Füles, Rajz Szex, Csízió, Borsszem Jankó,
Ludas Matyi, Sült Galamb. Érdekelték a pikáns témák is, így a Móricka, Kis Malac,
Dilibogyó című újságokban is publikált. 2000-től az új lehetőségek felé fordult, és a
gombamód szaporodó rejtvényújságok nagy szállítójaként az Ügyes lapcsalád Fanny,
Kápé, Kópé, Terefere, Eszes újságoknak rajzolt.
Kiállítás: (Kecskemét); Világvége kiállítás. (Gazdagrét); Dohányzás kiállítás
(Karikatórium) Best of 2004, 2005, 2006. Önálló kiállítás: Jókai Klub (1998).
Díj: Kecskeméten a Poén pályázaton második helyezett, Országos Karikatúra Pályázat
(2004) Különdíj.
Publikáció: Néphadsereg (1962), A Hazáért (1962), Jövő Mérnöke (1963), Magyar
Horgász (1962–63), Kisiparos Újság (1963–65), Népsport (1963), Szabad Föld (1963–64),
Modellezés (1964–65), Magyar Rendőr (1963–68), Füles (1963), Határvidék (1963–1974),
Balatoni Híradó (1964), Magyar Hírlap (1968–72), Ezermester (1969–1991), Ludas Matyi
(1966–69) Kutya (1969–73), Vicinális Dugóhúzó (1967), Szárnyaskerék (1967),
Vöröskereszt Családi Lap 1964–66), Dolgozók Lapja (1965), Magyar Ifjúság (1967–
1973), Ludas Matyi Magazin (1969–72), Egészségügyi Dolgozó (1968), Ludas Matyi
(1968–70), Kutya (1970–71), Tollasbál (1976–83), ÁEV Híradó (1983), RTV Újság (1983),
Kis Újság (1989), Munkásőr (1989), Őszidő (1989–90), Szabad Szó (1989), Tallózó (1989),
T-Boy (1990–91), Szabad Száj (1989–92), Gyermekünk (1989), Új Szabad Száj Magazin
(1990), Új Fórum (1990), 3V Verseny, Vállalkozás, Biztosítás (1990–1991), Kiáltás (1991–
92), Csízió (1992), Kockáról Kockára (1992), Magyar Honvéd (1990–96), Lét-Kép (1990),
A MEDOSZ Lapja (1991), Kiáltás (1991–1992), Magyar Gazda (1991), Munkástanács
(1992–93), Csíz (1992), Sült Galamb (1992), Kockáról kockára (1992–93), Magyar
Vigyor (1992), Ludas Matyi (1993), Belváros-Lipótváros, majd Kék Belváros (2004–2006)
Hírhozó (1993–1995) Új Gazda (1994–95) Új Borsszem Jankó (1994–95) Budapesti Újság
(1994–1995) Rajzszex (1990), Kamarai Hírlap (1990), Kulcslyuk (1990), Nők Lapja (1994–
1995), Ludas Matyi Rejtvénymagazin (1996), Mai Nap (1995), No Komplett (1996),
Hegyvidék (1997–2004), Móricka (1998–2006), Magyar Honvéd (1996–97), Ludas Matyi
(1997–99), Dilibogyó (1998–99), Vesevilág (1998–2006), Mai Nap 1998–99), Jó Hírnök
(1998–2006), Taxisok világa (1999–2000), Erosz (1999–2000), Hölgyvilág 2000 (1999–
2006), Kis Malac (1999–2006), Ügyes (1998–2006), Ügyes Évkönyv (2000–2006),
Vasárnapi Néplap (2001, Jó vicc (2000–2006), Kápé (2000–2006), Kópé (2000–2006),
Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Magyar Szabadság (2002), Belváros-
Lipótváros, majd Kék Belváros (2004 – 2006), Sárga Televízió és Rádió Újság Kópé
(2002–2006), Vasárnap Reggel (2003–2004), Hölgyvilág (2003), Fanny (2003–2006),
Pató Pál (2003–2004), Eszes (2003–2006), Tere-Fere (2003–2006)
Könyv: Ki mint véd, úgy adat (2001), Micsoda város!, Púpos teve és a helikopter (2000)

BENEDEK GÁBOR (Budapest, 1938.): építész, karikaturista.
1960 óta Németországban él. 1961–67-ig a müncheni Műszaki Egyetemen folytatott
tanulmányokat. 1967 óta a Süddeutsche Zeitung karikaturistája, munkái más
lapokban is megjelennek (Kölner Stadtanzeiger, Hannoverische Allgemeine, Der
Spiegel, Die Zeit, Die Weltwoche). Sajtókarikatúrái legtöbbször aktuális politikai témát
dolgoznak fel.
Kiállítás: München, Bonn, Hamburg, Bécs, Berlin, Koppenhága, Oslo.
Könyv: Benedek’s Sport-ABC, Gedankenstriche. (1980). /Humorlexikon/

BENEDEK KATA (Budapest, 1903 – 1988): grafikus, festő.
Szablya-Frischaufné iskolájában, később (1921– 1922) Jaschik Álmosnál képezte
magát. Tagja volt a Rajzoló Művészek Egyesületének (1930). Meseillusztrációkat rajzolt
ifjúsági lapba (Jó Pajtás), magazinoknak: Múlt és Jövő, Képes Krónika, Kaviár;
karikatúrákat, grafikákat készített. 1929-ben a Nemzeti Szalonban, majd az Ernst
Múzeumban gyűjteményes kiállításokon mutatkozott be. Műveit kiállította Szegeden,
Sárospatakon, Münchenben és Kölnben. Számos könyvet illusztrált.
Publikáció: Jó Pajtás (1924–25), Múlt és Jövő (1925), Kaviár (1925), Képes Krónika
(1926).

BERGER GYŐZŐ (–,): festő, karikaturista. 1877–1879: mintarajziskolát végzett. Rövid
ideig rajzolt karikatúrákat vicclapoknak. Az Üstökös (1886), élclapnál együtt publikált:
Jankó János, Aggházy Gyula, Fényes Adolf, Goró Lajos, Homicskó Atanáz, Jantyik
Mátyás, Linek Lajos, Vágó Pál grafikusokkal. A Mehett humorisztikus néplap (1886), fő
rajzolója Homicskó Atanáz volt, tőle vette át Berger Zoltán a lapot. A Magyar Miska
(1887), humoros lapban Csörgey Zoltán volt a munkatársa.

BENKŐ KÁROLY (–,): grafikus.
Erotikus karikatúrákat rajzolt a Pillangó (1909), Pikkoló (1909–13), Fidibusz (1910–1916),
vicclapokban. A férfiak körében kedvelt színes Pikkoló élclapot neves karikaturisták,
grafikusok szerkesztették: Földes Imre, Polgár Márton, Bér Dezső, Gyöngyössy Rezső,
Zórád Géza, Józsa Károly, Major Henrik. A Flekken (Kézdivásárhely) újságba
grafikákat, illusztrációkat készített (1922–23).

BENKŐ VIKTOR (Budapest, 1950.): grafikus, festő.
1972-ig a BME építészeti karán, 1977-ig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán
végezte tanulmányait. Gimnáziumi tanár. 1971-től rajzolt ifjúsági lapoknak: Magyar
Ifjúság, Ifjúsági Magazin. Groteszk rajzait az Élet és Irodalom több mint tizenkét évig
rendszeresen közölte. Rajzolt a Bakfity, Esti Hírlap, Ludas Matyi, Füles újságokba.
Fokozatosan a festészet felé fordult, de nem távolodott el a groteszk témáktól. A
karikatúra-rajzolás szervesen beépült alkotásaiba.
Kiállítás: Táblakép festészeti Biennálék, Szeged (1997); 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat,
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely (1977). Önálló kiállítás: MÉSZ (1975, 1985);
Schönherz Zoltán Kollégium, Bp. (1976); FMK (1977, 1981); Vízivárosi Pinceklub, Bp.
(1978); Dózsa György Művelődési Ház, Bp. (1979); Mednyánszky Galéria, Bp. (1992);
Újlipótvárosi Klubgaléria, Bp. (1997).
Publikáció: Kutya (1970), Ifjúsági Magazin (1971–75), Magyar Ifjúság (1971–73), Bakfity
(1972), Jövő Mérnöke (1973–1974), Élet és Irodalom (1972–85), Ludas Matyi (1973),
Füles (1974), Esti Hírlap (1972), Ország-Világ (1973), Esti Hírlap.

BENYOVSZKY ISTVÁN (Szatmárnémeti, 1898. – Budapest, 1969.): grafikus.
Révész Imre tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán (1916–1922). A kecskeméti
művésztelepen folytatta tanulmányait. 1924-től szerepelt kiállításokon. Az USA-ban
(1925–1930), majd Párizsban és Zürichben volt tanulmányúton, ahol tárlatokat is
rendezett. Jelentős volt illusztrátori tevékenysége, többek között Solymossy Sándor:
„Magyar mondák és mesék”, valamint Győrffy István: „A szilaj pásztorok” c.
könyvének illusztrációit készítette. 1944-ben a 9 kiadást megélt Pesti Posta politikai
vicclapban rajzolt. Fővárosi kiállításokon ritkábban, vidéken gyakran szerepelt, a
debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása 1936-ban.

BÉR DEZSŐ (Kalocsa, 1875. - Budapest, 1924.): festő, grafikus.
Budapesten végezte képzőművészeti tanulmányait. 1887-től rajzolt karikatúrákat a
Borsszem Jankó részére, 1910-től volt a lapnak művészeti szerkesztője 1924-ig. Bér
Dezső meghatározó vezető karikaturistája volt korának. Rajzolt a Kakas Márton, Herkó
Páter, Dongó, Üstökös, Új Pityi Palkó, Bolond Istók, Urambátyám, Paprika Jancsi,
Kacsa, Pikkoló Élclap, Mátyás Diák szatirikus lapoknak. Számtalan éves naptár
borítóját rajzolta és festette meg. Ebben az időben a hasznos hétköznapi tanácsok,
információk mellett sok szöveges és rajzolt humort kapott az olvasó. Például: Ex-Lex
Naptár, Banzáj Naptár, Borsszem Jankó Naptár. Grafikákat jelentetett meg: Jövendő,
Szikra, A Reflektor, Világháborús Képes krónika, Színház és Divat, Pénzvilág, Társaság,
Pesti Mozi című újságokban. A felkapott, de rövid életű pikáns lapokban is szívesen
alkotott. Briliánsan és ízléssel oldotta meg feladatát.
Készített plakátokat, pl.: a Tauril az ideális hintóabroncs. Festett és készített könyv-
illusztrációkat igény szerint karikatúrát, grafikát, pasztellképet.
Könyv: Utazás Pestről Budapestre, Mindenféle a folyosóról. A TH humora (1905),
Seiffensteiner Salamon adomái (1920, 1927), Kner Izidor: Agyafúrt alakjai. 1921-ben
megjelent 10 tabáni utcarészletet ábrázoló litografált albuma. Kiadta tájrajzait
tartalmazó albumát, Művészmappa címen. Anya gyermekével c. festménye a
Magyar Nemzeti Galériában található.
Kiállítás: 1903-ban a Nemzeti Szalonban, 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban
rendezett műveiből gyűjteményes kiállítást.
Díj: 1911-ben megnyerte a Nemzeti Szalon grafikai díját.
Publikáció: Borsszem Jankó (1887–1924), Magyar Figaró (1891–1913), Kakas Márton
(1896–1912), Üstökös (1898), Új Pityi Palkó (1900), Május 1 (1901), Magyar Géniusz
(1901), Bolond Istók (1901–1906), Néplap (1902), Bunkó (Kassa) (1902), Dongó
(Debrecen) (1902–1905), Ejnye Be Jó (1905), Herkó Páter (1903), Jövendő (1903),
Szikra 1903), Urambátyám (1903–1906), Ex-Lex Naptár 1904, Banzáj Naptár (1905),
Karácsony (1906), Üstökös-Urambátyám (1906), Olvasótár (1907–1908), Paprika Jancsi
(Arad) (1907–10), A Reflektor (1908), Képes Szalon (1909), Fehér Figaró (1909),
Vasárnapi Újság Karácsonyi Kiadványa (1909), Móka (1909–11), Pesti Futár (1910,
Pikkoló (1910–11), Borsszem Jankó Naptár (1911), Vasárnapi Újság Karácsonyi
Kiadványa (1911), Borsszem Jankó Naptár (1912), Pesti Mozi (1913), Új Idők (1913,
Érdekes Újság (1914), Jó Pajtás (1914), Világháborús Képes krónika, Színház és Divat
(1916), Társaság (1917), Pikkoló Élclap (1917–18), Mátyás Diák (1919), Pénzvilág (1921–
29), Széchenyi-Bál (1922), Kacsa (1923–24).

BERCZEL MIKLÓS (–,): grafikus. Karikatúrákat és illusztrációt készített a Délibáb (1936–
38) és az Ünnep (1939) című magazinoknak. A kornak megfelelő egyszerű, nem
túlzottan eredeti, Toncz Tibor stílusa hatott rá. A Délibáb újságban munkatársai voltak
Gedő Lipót, Toncz Tibor, Szigethy István, Sebők Imre, Forrai Zoltán, Zádor István.

BÉRCZI OTTÓ (Budapest, 1929.): grafikus. Képzőművészeti Főiskolát végzett. Több
lapban illusztrált és rajzolt karikatúrát: Lányok, Asszonyok, Ludas Matyi, Szovjetunió,
Éva Magazin, Asszonyok kézikönyve (1962), Füles, Éva Évkönyv (1977–83). Az
Ezermester újságban címlapokat, belső illusztrációkat publikált. A MEDIKOR részére tíz
évig reklámgrafikákat, könyvillusztrációkat rajzolt. Ismertek balesetvédelmi és BKV-,
VOLÁN-plakátjai, villamos-reklámjai. Saját ötleteit dolgozta fel gyermek társasjátékok
tervezésénél, számuk eléri a harmincat. A Dörmögő Dömötör (1996–2007) humoros
gyermeklap meghatározó rajzolója, rejtvénykészítője, mese és versírója,
meseillusztrátora.
Könyv: Karácsonyi varázslat, A felébresztett atommag, Kincses sziget, Erdei karácsony,
Elindult a Mikulás. Mikulástól karácsonyig (2005), Erdei bajnokság, Rókapapa rendet
teremt, Jelmezverseny, Berci és Fáni kalandjai, Mikulás meseerdőben, Dörmi kastély
rejtélye, Ez vagyok én.

BERÉNYI NAGY PÉTER (Mezőberény, 1960.): grafikus, tanár.
Rajz és földrajz szakon végzett a szegedi Tanárképző Főiskolán. 1986-tól
gyermekműsorokban lép fel, évente 60–80 koncertet ad művésztársával. Saját
dalaikat, meséiket mutatják be Tücsök Peti és Hangya Levi néven. Az elmúlt évek
során többször szerepeltek az RTL és az MTV 1 műsoraiban.
Könyv: Firkáló (1998), Bolondos ABC (2000), Firkáló 2. (2001), Samu a kisbocs (2001),
Melengető mesék (2005), Mókás ABC (2006), Álmot hozó mesék (2006). Tizenkétféle
mesekifestő, Hét különböző mese, foglalkoztató kiadvány.
Publikáció: Berényi Nagy Péter rajzolt karikatúrát, képregényt, feladványokat a
Szerencse Magazin (1994), Tini Titán Teknőcök (1994–1995), Tiszta Dili (1995), Békés
Megyei Hírlap (1996–2007), Dörmögő Dömötör (1995–1996), Kis Füles (1995),
Rejtvénykoktél (2000), Új Néplap Kalendárium (1998), Krix Krax kikapcsoló (2005)
újságoknak.

BERÉNY RÓBERT (Budapest, 1887. – Budapest, 1953.): grafikus.
Párizsban ismerte meg a Cezanne-tól kiinduló modern művészeti törekvéseket.
Karikatúrát rajzolt fiatalon az Urambátyám részére (1903), majd a Villám című
humormellékletben (1906). Az I. világháború előtt az új törekvéseket képviselő
„Nyolcak” csoportjának tagja. Ő alkotta a Tanácsköztársaság „Fegyverbe,
Fegyverbe” c. plakátját. Az 1918–1919-es években a Borsszem Jankó élclapban
publikál. A 20-as években Bécsben és Berlinben működött, a Panoráma (Bécs, 1925)
rajzolója. 1926-tól ismét itthon dolgozott. Magyar Grafika, Reklám Élet újságok részére
készített grafikákat. Művészi kísérletezései során végül a természet vált fő
ösztönzőjévé. Táj- és alakos képeit lágy, világos színek, puha, harmonikus folthatások
jellemzik. Kiválóak összefogott formájú, erőteljes portréábrázolásai. Emlékkiállítását
1963-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.
Díj: Munkácsy- és Kossuth-díjas.
Publikáció: Urambátyám (1903–1904), Villám (Tolnai Világlap Melléklet) (1906), Színház
és Divat (1917), Borsszem Jankó (1918–19), Panoráma (Bécs, 1925), Magyar Grafika
(1928), Reklám Élet (1932).

BERKI IMRE (Jászapáti, 1945.): karikaturista, újságíró, tanár.
A Jászberényi Tanárképző Főiskolára járt, majd a szegedi Tanárképző Főiskolán
szerzett rajztanári diplomát. Elvégezte a népművelő szakosítót is. A tanulmányai és
később a tanítás mellett rajzolt a Magyar Ifjúság (1968–76), humormellékletének és a
Pajtás (1978) újságnak. A Néplap (Szolnok) közölte rendszeresen karikatúráit. 1985-től
a Néplap munkatársa lett. Újságíróként dolgozott a lapnál, az ő érdeme volt a nagy
múltra visszatekintő Jászkun Kakas humormelléklet újraindítása. Berki Imre mellett a
hetente megjelenő Jászkun Kakas élclapba rajzolt több éven keresztül Gácsi Mihály
grafikus. 1995-től lett az Új Néplap főszerkesztője 2005-ig, nyugdíjba vonulásáig.
Munkája mellett több újságban publikált külsősként: A Hírlap (1993), Vasvármegye
(1994), 24 Óra (1995–2002), Új Néplap Kalendárium (1998–2006). Jelenleg az Uhu
rejtvényújság rajzolója.
Kiállítás: Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968).

BERKICS MIKLÓS (–,): karikaturista.
1984-ben a Rakéta regényújságnak rajzolt. Szombathelyen az 1990-es években a
Vasvármegye (1990) hetilap és a Vaskarika (1991–1992) karikaturistájaként gazdasági
politikai témákat dolgozott fel. Több karikatúra „képregénye” is megjelent, ilyen a
„kockás” Róka koma-sorozat.

BERNÁTH ILMA (LUKÁCS HUGÓNÉ) (Kolozsvár, 1898. – Budapest, 1960.): festő, grafikus,
karikaturista.
Münchenben Hollósy Simon, majd itthon Kernstok Károly tanítványa volt. A Pikkoló és
a Borsszem Jankó részére karikatúrákat rajzolt 1911-ben, illetve 1915-ben. Később a
Fidibusz rajzolója lett 1917-ben. Tanácsköztársaság után a Szovjetunióba emigrált.
Könyv: „Lötyög a fejem.” Könyvborító illusztráció.
Publikáció: Pikkoló (1911), Borsszem Jankó (1915), Érdekes Újság (1915), Fidibusz (1917–
19).

BERNÁTH SÁNDOR (–,): grafikus, karikaturista. A Pikkoló (1909–1913) erotikus lapnak
főleg tónusos kivitelben készített pikáns karikatúrákat. Itt munkatársai voltak Földes
Imre, Józsa Károly, Polgár Márton, Major Henrik, Pál Hugó, Zórád Géza, Gáspár Antal.
Több élclapban külsősként egy időben publikált: a Bolond Istók (1909), Üstökös-
Urambátyám (1913), Borsszem Jankó (1917), Fidibusz (1919), Fregoli (1919). Rajzolt
címlapokat, illusztrációt a Magyar Magazin (1930) és az Új Magazin (1938) részére.
Reklám és hirdetési karikatúrái is ismertek.

BERTALAN TIVADAR (Budapest, 1930.): Festő, grafikus, látványtervező. Az
Iparművészeti Főiskolán végzett díszlettervező szakon (1949–55). Mintegy kétszáz film
látványtervezője, pl.: A Tenkes kapitánya (1962); Tüskevár (1966); Sztrogoff Mihály
(1974); Az Operaház fantomja (1982); Dr. Jekyll és Mr. Hyde (1988); Drakula (1989).
Jean Delannoy a Francia Filmakadémia elnöke így nyilatkozott: „…BertalanTivadar
egyike a világ legjobb art directorainak”. Humoros regényeket, novellákat és
elbeszéléseket is ír. Karikatúrát a Magyar Nemzetben publikált 2001–2003 között.
Könyv: A mindenség púpja. (1997); Hatalom utáni vágy; Hatalomtól való félelem
könyve; Emberisten. (1998); Kirándulószoba (2000). Hangok a papírgalacsinból.

BERWALDSZKY KÁLMÁN (Pankota, 1875. – Budapest, 1932.): tanár, karikaturista.
Szakfelügyelőként dolgozott a budapesti tanfelügyelőségen.
A Herkó Páter (1898–99), Herkó Páter Naptár (1900) vicclapokba rajzolt, itt
munkatársai voltak: Hatos Sándor (vezető rajzoló), Homicskó Atanáz, Jeney Jenő,
Kádor László.
Könyv: A magyar katolikus iskolázás története (1900), A népiskolai rajzoktatás (1907), A
rajzoktatás módszerei . Szignó: Berwaldszky K.

BIAI-FŐGLEIN ISTVÁN (Besztercebánya, 1905. – Budapest, 1974.): grafikus.
Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1924–1929) Vaszary János és Csók István
tanítványa volt. Karikatúrákat, grafikákat rajzolt a Színházi Élet (1933–38), Sztár (1939),
Színházi Magazin (1939) részére. 1945 után a Művelt Nép (1951), Esti Budapest (1956),
Füles Évkönyv (1965), Füles (1966), Tavaszi Rejtvények (1967) lapoknak készített
címlapokat, illusztrációt és karikatúrát. A Pál utcai fiúkat 1959-ben rajzolta együtt
Zórád Ernővel. 1962-ben A világgá ment csacsi és bari címmel készített diafilmet.
Könyv: Péter és Peggy (1940), Föld alatti ösvényeken (1961), Album (1975).
Kiállítás: 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928-,
1930-, 1931-, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában,
1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits
Teremben 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti,
cirkuszi jeleneteket festett impresszionista modorban. Több műve van a Magyar
Nemzeti Galériában.

BICZÓ ANDRÁS (Nemespátka, 1888. – Budapest, 1957.): grafikus.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mint Hegedűs László és Révész
Imre tanítványa. Budapesten rajztanár. 1885-től rajzolt Az Üstökös részére karikatúrát,
majd a Borsszem Jankó rajzolója lett. A Vasárnapi Újság, Képes Krónika, Levente, Pesti
Hírlap, Képes Vasárnap részére főleg grafikákat és akvarelleket rajzolt, illetve festett.
Könyv: Magyar történelem anekdotákban. Keleti magyarok nyomában (1941), Kósa
János: Snukó elindul a grundról (1941), Emlékezetes napok a Magyar történelemből,
Dalok szárnyán (1947).
Díj: Jankó János-díj 1926.
Kiállítás: Budapesten 1939-ben.
Publikáció: Móka (1911), Április (1918), Borsszem Jankó (1916–31), Kacsa (1923–24),
Pesti Hírlap Naptára (1926), Képes Krónika (1927), Képes Kis Lap (1928), Levente
(1928–30), Pesti Hírlap (1929–36), Pesti Hírlap Vasárnapja (1931), Pesti Hírlap Karácsonyi
Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937).

BICZÓ GÉZA (Nagykőrös, 1853 – Budapest, 1907.): festő, grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában, Bécsben és Münchenben tanult. 1873-tól jelentek
meg rajzai a Vasárnapi Újságban. Karikatúrákat Az Üstökös élclap 1885-ben, a János
1907-ben közölt a művésztől. A Képes Folyóirat és a Magyar Szalon című
lapban grafikákat publikált. A Magyar Tudományos Akadémia több portréját őrzi
(Balassi Bálint, Arany János stb.)
Publikáció: Vasárnapi Újság (1873–89), Üstökös (1885), Képes Folyóirat (1887–92),
Magyar Szalon (1887–90), János (1907).

(BICSÉRDY) PERSIAN ANTAL (Kolozsvár, 1842. – Budapest, 1908.): festő.
Drezdában és Bécsben tanult, majd Budapesten telepedett le. Fiatal korában
arcképeket festett, később restaurálással foglalkozott. Karikatúrát 1873-ban a Mátyás
Deák élclapnak rajzolt.

BIHARI SÁNDOR (Rézbánya, Bihar, 1855. – Budapest, 1906.): festő.
1874-től Pesten retusőr, és esetenként Székely Bertalan mintarajziskolai tanfolyamának
látogatója volt. 1876-tól Bécsben dolgozott, s közben a Képzőművészeti
Akadémiának (1878–1979-ben) rendszeres növendéke. 1883-ban Párizsba ment. J. P.
Laurens-nál folytatott tanulmányai mellett a Louvre-ban másolatokat készített
műkereskedők számára. A Párizsban megismert impresszionizmus és a plein air
irányzat erős hatással volt festészetére. Kereszttűzben című képét, amelyet a
budapesti, 1885-ben megtartott kiállításon mutattak be, Ferenc József megvásárolta.
Karikatúrákat rajzolt az Üstökös-Urambátyám , és az Erdélyi Bakter vicclapnak, itt
munkatársai voltak: Miklósi Ödön, Lakos Alfréd, Cserépy Árpád, Zórád Géza, Jeney
Jenő.

BIRÓ ANTAL (Pozsony, 1907. – Székesfehérvár, 1990.): festő, grafikus.
Gyermekéveit és hentesinas-tanuló éveit Várpalotán töltötte, majd 15 éves korában
világvándorló útra indult, Bécsben árnyékrajzolásból élt, majd Párizsban 1928-tól 1939-
ig karikatúrákat rajzolt, mellette rajztudását csiszolta, képezte magát. Tehetségét
Koffán Károly Párizsban fedezte fel, és az ő ajánlására kezdett 1940-től, Szőnyi István
és Varga N. Lajos irányításával tanulni a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1944-
ben a főiskolások egy avantgárd csoportjával a Gömör megyei Vámosbalogon
létrehozott művésztelepen dolgozott. 1946-ban az Új Holdban jelentek meg rajzai.
Festményeinek jellemzői a fény és a szín. Képei sosem veszítik el kapcsolatukat a
természettel. Több száz művet adományozott a várpalotai Képzőművészeti
Gyűjteménynek.

BIRÓ GYÖRGY (Gyula, 1900. – Gyula, 1962.): festő.
Aba-Novák Vilmos növendéke volt, majd a természetben önállóan végzett
tanulmányokat. Főként alföldi témájú tájképeket, akvarelleket festett. Karikatúrát és
illusztrációt rajzolt: Kis Magazin (1939), Színházi Magazin (1939) újságok részére.

BIRÓ JÓZSEF (Pókakeresztúr, 1887. – Castagnole, 1975.): festő.
Középiskoláit Máramarosszigeten végezte. 1911–14-ig Magyar Képzőművészeti
Főiskolára járt, mestere: Balló Ede. Miután befejezte főiskolai tanulmányait, Párizsba
ment, és a Julián Akadémián tanult tovább. Az I. világháború kitörése Párizsban érte,
ezért az internálás elől Svájcba menekült. Festészeti képzését Genfben fejezte be. Első
önálló kiállítását Zürichben rendezte. 1919-ben hazatért Magyarországra, de
továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn a svájci művészeti körökkel. A magyar
művészetet népszerűsítő írásai, cikkei rendszeresen jelentek meg svájci lapokban.
1920–23 között rajztanárként dolgozott Budapesten. 1923–46 között a Paál László
Társaság titkáraként működött. 1930-ban két albuma jelent meg Zürichben, svájci
tájképekkel. 1946-tól haláláig Svájcban élt. Karikatúrát, illetve illusztrációt az Új
Magazin (1934) részére készített.

BIRÓ MIHÁLY (Budapest, 1886. – Budapest, 1948.): festő, grafikus és szobrász.
Az Iparművészeti Főiskolán tanulmányai során a kisplasztika terén mutatott fel
sikereket. 1901-ben több karikatúraújság közölte rajzait: Magyar Bors, Urambátyám.
Rajzolt grafikákat 1901-ben a Május 1 munkás-kiadványban. Ösztöndíjasként bejárta
Németországot, Franciaországot, Angliát, itt 1910-ben a The Studio plakettpályázatán
I. díjat kapott. Kapcsolatba került a munkásmozgalommal, s felhagyva a
kisplasztikával, elsősorban politikai plakátokat készített a szociáldemokrata párt
részére. A magyar politikai plakátművészet megteremtője és legjelentősebb
képviselője. Nevét az 1911-es Népszava-plakát (Kalapácsos munkás) tette ismertté,
más plakátjai: „Bitangok, ezt akartátok?” (1919), „Köztársaságot” (1919), „Az alkohol
méreg” (1919), „Vöröskalapácsos ember” (1919). Az I. világháborús élményeiből
született 1916-ban 17 lapból álló harctéri kőrajz-sorozata. Plakátrajzolás mellett
folytatta a karikatúra-rajzolást: Borsszem Jankó, Szamár, Vágóhíd, Figaró. Az Április
(1919) baloldali elkötelezettségű humorújság volt. Együtt rajzol Vértes Marcell, Gedő
Lipót, Dezső Alajos, Kelen Imre, Kónya Sándor, Kober Leó, Major Henrik grafikusokkal.
1918–19-ben folytatta a politikai plakátok készítését. A Tanácsköztársaság idején ő
tervezte a május 1-i ünnepségek művészi dekorációinak nagy részét. Részt vett a
Képzőművészek Szakszervezetének szervezésében. A Tanácsköztársaság megdöntése
után Bécsbe emigrált, ahol a Bühne c. színházi lap rajzolója lett. Szinte egyedül
rajzolta tele a bécsi Bunkó c. élclapot (1921). Itt jelent meg 1920-ban 20 lapból álló
Horthy című kőrajz-sorozata. Emigrációjának további állomásain, Berlinben,
Pozsonyban és Nyitrán a szociáldemokrata pártok részére falképeket és plakátokat
festett. 1938-ban a fasizmus elől Párizsba menekült, ahonnan 1947-ben a magyar
kormány hívására tért haza. A Képzőművészeti főiskolán felkínált tanári állást súlyos
betegsége miatt betölteni már nem tudta. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének.
Könyv: Beszéljünk másról, Pesti versek.
Publikáció: Május 1. (1901), Magyar Bors (1901), Urambátyám (1901), a János (1907),
Képes Hét (1911–12), Pesti Mozi (1913), Érdekes Újság (1914), Heti Újság (1917),
Borsszem Jankó (1917–18), Szamár (1917), Április (1919), Vágóhíd (1918), Figaró (1919–
19), Bunkó (Bécs, 1921), Lantos Magazin (1929), Reklámélet (1932).

BODÓ JÁNOS (1956.): karikaturista.
Erdélyi Szövetség titkára. 1976-ban fiatal karikaturistaként bemutatta a Ludas Matyi és
külsősként foglalkoztatta. Több országos, megyei és helyi lapnak rajzolt karikatúrákat:
Hajdubihari Napló, Karikás, Magyar Ifjúság (1976–82), Néplap (1977), Ifjúsági Magazin,
Pesti Műsor, Magyarország, Rakéta regényújság. 1999-ben diplomázott Janus
Pannonius Tudományegyetemen, szakdolgozata: A karikatúra története. Szignó:
Frédi, majd bj.

BODOLA GYÖRGY (Budapest, 1952. – Vancouver, 2007.): karikaturista.
1979-től rajzolt az Ifjúsági Magazin és a Füles részére karikatúrákat. Később 1989-ben
az Új Szabad Száj induló lapban jelent meg néhány munkája. 1986 óta a kanadai
Vancouverben élt. Legismertebb könyvillusztrációja a Rocklexikon (Tardos Péter,
1980), amelyben híres együttesekről és zenészekről készített karikatúrái, portréi
láthatók.
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1979–80), Füles (1979), Új Szabad Száj (1989).

BOGNÁR JÓZSEF (Tab, 1951.): grafikus, karikaturista.
Tabon érettségizett 1970-ben, majd a pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett tanári
diplomát földrajz-rajz szakon 1974-ben.
Rajzos tevékenysége mellett aktívan táncolt a Baranya Táncegyüttesben,
vendégként pedig többször közreműködött az Eck Imre vezette Pécsi Balett
produkcióiban. Többek között a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin
címszerepeit is táncolta. Karikatúrái jelentek meg a pécsi egyetemi lapokban,
munkahelyein (Pécsi Nyári Színház, Pécsi Kisszínház) színházi kiadványokat, díszleteket
tervezett, a Pécsi Műsor szerkesztője volt. Koreográfusi tevékenységét is a
karikatúraszerű groteszk látásmód jellemzi, országos koreográfiai fesztiválokon
négyszer nyert nagydíjat és több nívódíjat (Don Quijote, Tisztelet Rejtő Jenőnek, In
memoriam Örkény István, Tóték tánca, Szorító). 1994-től önálló vállalkozásként a pécsi
Tér Nyomdai és Grafikai Stúdió társtulajdonosa, könyvet, plakátot, logót, folyóiratot,
prospektust stb. tervez. Karikatúrákat rajzol folyóiratokba (Dél-Dunántúli Gazdaság,
Késműves, Magyar Mérce). Önálló grafikai kiadványai: Szóképtelenségek (1994), A
banda (2003), Szürke Péter (kártyajáték politikai karikatúrákkal, 2003), A pedagógia
csődje (2007).

BOHNER FERENC (Hajós, 1961.): karikaturista.
Vedres István Szakközépiskolába járt 1979-ig. Dolgozott hűtőházban, fűrészüzemben,
folyami hajósként. 1981-től európai vándorútra indult Olaszországtól Dániáig. 1983-
ban jött haza. 1991-től 1997-ig havi újságot szerkesztett Új Hajós címmel. Ebben az
időben kezdett a szerkesztés mellett képregényt és karikatúrákat rajzolni. Főállásban
címfestőként dolgozott. A Móricka (1992–2006) pikáns vicclap felfedezte az
autodidakta rajzolót, és rövid időn belül az első számú karikaturistájává nőtte ki
magát. A Móricka lapcsalád minden kiadványában szerepelt rajzaival: a Dilibogyó
(1998), Com-X (2000), Szaft (2000–2006), Kismalac (2001–2006), Kutyahús (2001),
Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004.) Illusztrációkat, karikatúrákat, grafikákat
készített a Rock Terror, a Manager Magazin, Pistike, ill. a Vadászlap számára. Önálló
képregényfüzetei jelentek meg. Rejtő Jenő írásaiból készült munkája, ’Pipacs a
fenegyerek „Legény a talpán”!’ címmel a szegedi Szukíts Kiadó jelentette meg. A
„Farzan” erotikus és humoros történeteit Rock city Kft adta ki.
Díj: A Nemzeti Bank által kezdeményezett, bankkártyák népszerűsítésére hirdetett
kiállítás 2. helyezettje lett. Szignó: GIDDY.

BOJCSUK IVÁN (Budapest, 1947.): grafikai restaurátor, kiállítás rendező,
kirakatrendező-dekoratőr, grafikus.
A gimnáziumi érettségi (1965) után kirakatrendező, dekoratőr szakmunkásképzőben
tanult. Volt segédmunkás, múzeumi kiállításrendező, napilapnál reklámgrafikus.
Készített újsághirdetéseket, könyvborítókat, emblémákat, kiállítási standokat,
újságrajzokat. Karikatúrái jelentek meg: Magyar Hírlap (1968), Magyar Ifjúság (1980),
Népszava (1980), Népszabadság (1982–83, 1987), Rakéta (1979–86), Új Tükör (1979–84,
1997–2000), Magyar Nemzet (1995–2000, 2004–2007), Digitart 2004-től. Alkotásai
inkább groteszk, mint karikatúra rajzok. 1984-től az Élet és Irodalom közölte grafikáit.
Kiállítás: Ars Caricatura, MÚOSZ (Bp., 1999); Nemzetközi Post Mail Biennále
(Hajdúszoboszló, 1999); A kávé. Olof Palme-ház (Bp., 1999); Búcsú a XX. századtól. III.
Magyar Karikatúra Fesztivál (Bp., 1999); Ars Caricatura. Magyar Karikatúra Alapítvány
(Bp., 2000). Best of 2004, 2005, 2006, Önálló kiáll.: Művészoldal Galéria (Bp., 1998);
Galéria Kávézó (Visegrád, 1999).

BOKROS LÁSZLÓ (Monor, 1928.): festő, grafikus.
Középiskolásként Pécsett Martyn Ferenctől tanult. 1952–57: Magyar Képzőművészeti
Főiskolára járt, mesterei: Hincz Gyula, Domanovszky Endre, Pór Bertalan, Szőnyi István.
Díj: 1967: Alföldi festők kiállítása, Taskent, elismerő oklevél. 1977: SZOT Szolnok megyei
díja; 1979: Szolnok megye művészeti díja. A szolnoki művésztelep lakójaként az első
években az alföldi festészethez kapcsolódva festményeket, grafikákat,
faliszőnyegeket készített. 1961-ben az Új Néplap részére készített illusztrációkat,
karikatúrákat. 1989-től Szigligeten élt. Illusztrációk: Petrolay M.: Különös dolgok (1975);
Tersánszky J. J.: Makk Marci (1975); Galambos L: Lepkekirály, Horváth P.: Sárga táltos
(1977).

BONYHÁDI KÁROLY (Budapest, 1951.): grafikus, tanár.
Reklám-propaganda szak (1979), dekoratőr (1983). Fiatal Fotóművészek Stúdiója
(1980– 1985). Animációs filmezéssel és karikatúrával középiskolásként kezd foglalkozni,
külsősként a Vas Népe (1969–73), megyei lapban és a Magyar Ifjúság (1973–1980)
humormellékletében rajzolt. 1974-től reklámgrafikusként dolgozik és emellett az
experimentális fotográfiával kezd el foglalkozni. 1981–1986 között A Fiatalok
Fotóművészeti Stúdiójának tagja. Grafikusként a műfaj minden területén alkot:
arculattervezés, csomagolás- és plakáttervezés, könyvtervezés pl.: Csuk Ferenc: A gát
(borítóterv), Euro pénzügyek, globalizáció, (borítóterv), Devecseri Gábor: Karácsony
kopogtató (1992). 1995-től napjainkig művészeti szerkesztője a Leopold Bloom című
kortársművészeti, évente egyszer 75 példányszámban megjelenő szombathelyi
kiadványnak és a Pannon Termál Magazin art direktora. 1996-tól művészeti tanár a
Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium szombathelyi tanintézetében.
Kiállítás: Budapesti Fiatal Művészek Klubja: „2 K” (1979), Esztergom Fotó Biennále
(1980, 1982, 1984), Békéscsaba Alkalmazott Grafikai Biennále: (1982, 1984, 1990, 1996,
2000), Budapest Nemzeti Galéria: Stúdió II. kiállítás (1982), Torinó-Kelet-európai Aktfotó
(1975), Budapest, Ernst Múzeum: Stúdió III. kiállítás 1986 Budapest, Műcsarnok:
Iparművészet (2001), Budapest Tölgyfa Galéria: „Postscript” (1998), Budapest Vigadó:
„Trakta” (2001), Budapest, Ponton Galéria: „Kakukkfiók” (2005), Szombathely,
Művészetek Háza: Dublin 1–7 (1998–2005), „2 K” (2003). Tagja a Magyar
Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának. Szignó: BK.

BORDÁS FERENC (Temesvár, 1911. – Budapest, 1982.): grafikus.
Korán megnyilatkozó tehetségével Devich Sándor foglalkozott. Grafikusi hajlamainak
kibontakozásában – elsősorban is a fametszésre – Buday György példája ösztönözte.
A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Weyty-Wimmeil bécsi mester keltette föl
érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is hatott rá. A
szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 különböző fametszettel szerepelt. 1943-
ban megjelenő Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok című kiadványban tollrajzos
karikatúrával jelentkezett. Szovjet hadifogsága után Székesfehérváron orvosként

dolgozott, szabadidejében pedig a képzőművészeti kört vezette. Grafikai
tevékenysége teljes kötetlenségében – az ötvenes évektől kezdve – Budapesten való
végleges letelepedését követően bontakozott ki.

BORIS LÁSZLÓ (Budapest, 1897. – Mentene, 1924.): grafikus.
1915-ben 18 éves korában már rajzolt karikatúrákat a Bolond Istók című neves
lapban. 1917-től a baloldali politikai vicclap a Szamár és a Borsszem Jankó szatirikus
újságok megbízott rajzolója lett. A Fregoli újságban Fodor László és Faragó Sándor volt
a munkatársa. A Pesti Hírlap és a Képes Krónika közölte éveken keresztül grafikáit. A
háború alatt hadi térképeket rajzolt. A Tanácsköztársaság idején május 1-jei
dekorációkat is tervezett, illetve készített. A Tanácsköztársaság bukása után
felelősségre vonták, és bebörtönözték, majd több grafikus társával emigrált. Bécsben,
Münchenben, Berlinben, Párizsban és Londonban grafikusként dolgozott.
Kiállítás: Rajzaiból, rézkarcaiból az Ernst Múzeum rendezett kiállítást 1921-ben.
Könyv: Gogol: Egy őrült emlékiratai (1922).
Publikáció: Pesti Hírlap (1915), Bolond Istók (1915–18), Szamár (1917), Borsszem Jankó
(1918–24), Képes Krónika (1919), Fregoli (1919).

BOROMISZA TIBOR (Bácsalmás, 1880 – Szentendre, 1960.): festő, grafikus.
Nagybányán, majd Párizsban tanult. 1909-ben karikatúrákat rajzolt a Fidibusz című
vicclapnak. Később grafikákat készített: a Független Kritika (1937), Így Látjuk (1938) és
a Híd (1940) című újságok részére. A húszas évek végén a Hortobágyon dolgozott és
friss szemléletű életképeket festett. Emlékkiállítását 1962-ben rendezték meg
Szentendrén. Műveit (Csikós számadó, Juhász számadó, Kucsmás férfi, Anya
gyermekével) a Magyar Nemzeti Galéria és a debreceni Déri Múzeum őrzi.

BOROS BÉLA (Gyula 1942.): karikaturista.
Képzőművészeti középiskolát végzett 1960-ban, majd Budapesten kirakatrendező
szakmát tanult. Karikatúrái jelentek meg a Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ
(1958), humormellékletében és a Vicc Szüret (Eger, 1959) újságokban. Katonaságnál
a Hazáért határőrújság humorrovatában publikált. 1960-tól Békés Megyei Hírlap
bedolgozó karikaturistája. Kirakatrendező, grafikus és dekoratőrként dolgozott
Mezőkovácsházán és külföldön is. Külsősként foglalkoztatta a Ludas Matyi (1967–
1968), Magyar Ifjúság (1967–1973), Békéscsabai Szúr (1973), Néplap (1992–93) újságok.
Majd’ minden megyei újságban ismertté váltak egyedi munkái.
Díj: Kecskemét Országos pályázat közönségdíj (1981), Magyar Reklámszövetség II. díj
(1982). Kiállítás: Vigyázz, a humor mögött pénz van (1968), Arad (önálló
karikatúrakiállítás.), 3. Országos Karikatúra Biennále (Nyíregyháza, 1987). Szekszárd,
Orosháza.
Publikáció: Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1958), Vicc Szüret (1959), Békés
Megyei Hírlap (1960), Ludas Matyi (1967–1968), Magyar Ifjúság (1967–1973), Szúr
(1973), Néplap (1992–1993). Szignó: Boros.

BOROS ISTVÁN (1942.): karikaturista.
Marosvásárhelyen végezte el az építészeti szakot, 1970-ben. 1964-től a
marosvásárhelyi Megyei Kórház főtechnikusaként dolgozott. 1970-től közlik
karikatúráit, főleg román újságokban. Az elmúlt években több ezer munkája jelent
meg: Scinteia, Vörös Zászló, Foaia Noastra. Magyarországon a Ludas Matyi
bemutatta és méltatta a grafikusi munkásságát és több ízben közölte rajzait az 1989–
1990 közötti időszakban. Két ízben részt vett a budapesti Országos Tavaszi Karikatúra
Fesztivál kiállításon Boros Olimp grafikus fiával együtt.
Díj: Urzica díj (1972); Tokió (1982); Havanna (1982, 1984, 1985, 1986); Tolentino (1983);
Ancona (1983); Dicsőszentmárton (1991); különdíj (1994); Mező-Gerebenes, I. díj
(1995); Suceava, Costineti, Marosvásárhely, Beszterce, II. díj (1995); Pescara (1997).

Kiállítás: Tokió, Ankara, Isztambul, Prága, Skopje, Belgrád, Varsó, Siena, Tolentino,
Ancona, Marostica, Bern, Vancouver, Montreal, Brüsszel, Knokke Heist, London,
Amszterdam, Berlin, Sevilla, Zágráb, Gabrovo, Havanna, Budapest. Szignó: TETY.

BOROSS GYULA (Nagyvárad, 1857. – Budapest, 1930.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában Greguss János és Székely Bertalan tanítványa (1873–
1879). Főleg arcképeket festett. Karikatúrákat Az Üstökös, Veréb Jankó, Urambátyám,
Csiptető és a Villám című újságoknak rajzolt. A Vasárnapi Újság részére grafikákat,
illusztrációt készített. A Nemzeti Szalon egyik alapító tagja.
Publikáció: Vasárnapi Újság (1878), Üstökös (1887), Veréb Jankó (Pécs, (1887–89),
Urambátyám (1887–1903), Csiptető (Nagykőrös, 1892), Villám (1902–1905).

BOROS OLIMP (Marosvásárhely, 1973.): grafikus, karikaturista.
A Bolyai Farkas Sportiskolában járt a 11. osztályig, majd átigazolt a Művészeti Líceum
grafika szakára, itt 1991-ben érettségizett. Első munkái között a Maros Megyei Kórház
Gyerek Poliklinika osztályán freskókat készített, ezt követően több óvodának
rajzfilmfigurákat festett. 1993–1995 között Románia legolvasottabb napilapjának az
Evenimentul Zilei-nek volt grafikus karikaturistája. Naponta közöltek ismert politikusokról
portrékarikatúrákat. Még számos újságban és folyóiratban megjelentek rajzai, így: az
Ambassador havilap; Vörös Zászló; Tribuna romniei; Gura lumii; Mondo business. 2000–
2002 közt környezetvédelmi technológusként tevékenykedett, majd külföldön
Egyiptomban, Brazíliában, Törökországban idegenvezető 2006-ig.
Díj: Tribuna Romniei díj (1979); ifjúsági díj, Marosvásárhely (1986); I. díj (1988); Yomiuri-
díj, Tokió (1987).
Kiállítás: Montreal, Tokió, Kagoshima City, Kyoto, Havanna, Marostica, Siena,
Tolentino, Zágráb, Isztambul, London, Knokke Heist. Önálló kiáll.: Perla bár (1995);
Repülőtér (1996); Expo cartoon Olimp ’96 (Marosvásárhely). Szignó: OLI

BORSOS G. BÉLA (1885. – ?): karikaturista, festő.
1904–1909: Képzőművészeti Fősikola. Egy időben több újságnak volt külsős
munkatársa. Képzett grafikusként többalakos, térben elhelyezett karikatúrákat rajzolt:
Derű (1903–1904), Bolond Istók (1904), Borsszem Jankó (1904), Virgács (1904), Rakéta
(Szabadka, 1906–1907) újságok részére. A Kakas Mártonban (1904) tónusos rajzai
jelentek meg, itt munkatársai voltak: Bér Dezső, Paulini Béla, Gáspár Antal, Éder
Gyula, Feiks Jenő, Garay Ákos, Ház Miklós, Jeney Jenő, Linek Lajos.

BORTNYIK SÁNDOR (Marosvásárhely, 1893. – Budapest, 1976.): festő és grafikus.
Karikatúrákat a Magyar Figaró részére rajzolt. 1919–1925 között emigrációban élt
Bécsben, Weimarban és Berlinben. Plakátjai a modern magyar grafika kiemelkedő
alkotásai. Ilyen például a híres Zwack Unikum plakátja (1925). Szerkesztette és kiadta
a Plakát című folyóiratot. 1930-ban emigrációból hazajött. A Kner Nyomda
katalógusában szerepelt kivitelező művészként, majd Macskássy Gyula, Halász János,
később Kassowitz Félix grafikusokkal animációs filmstúdiót alapítottak, és itt
reklámfilmeket készítettek. Az 1928–1938 között a „Műhely” elnevezésű iskolája a
Bauhaus elveinek hazai meghonosításával kísérletezett. Háború után animációs filmek
készítésével foglalkozott. Rajzolt grafikákat az Est Hármas Könyve, Színházi Élet, Reklám
Élet, Az Est és az Ünnep című újságoknak. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének (1930). 1949–1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatójává
nevezték ki. Realisztikus és szatirikus témájú képeket festett. 1969-ben a Magyar
Nemzeti Galériában állított ki.
Díj: 1955-ben Munkácsy-díjat, 1956-ban érdemes művész címet, 1970-ben kiváló
művész címet és 1973-ban Kossuth-díjat kapott.
Könyv: Kétezer év festészete (Hevessy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal, 1943),
Masereel (1965).

Publikáció: Magyar Figaró (1915–16), Plakát (1928), Reklám-Élet (1929–32), Az Est
Hármas Könyve (1930), Színházi Élet (1932), A Hang (1932–34), Az Est (1933), Ünnep
(1937).

BOSCHÁN GYÖRGY (Szabadka, 1918. – Belgrád, 1984.): festőművész, karikaturista.
1937-től Belgrádban tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Hangya Andrással és Ács
Józseffel egyike a Híd első illusztrátorainak (1937). Karikatúrákat is rajzolt, amelyek a
Grimaszban jelentek meg az 1935-ben. A Gál László által megteremtett Pistike
rovatának címét is ő rajzolta. A háború évei alatt Budapestre költözött, majd Erdélybe
deportálták (1943). Tanulmányait a belgrádi Képzőművészeti Akadémián fejezte be
1947-ben. Zágrábban képezte tovább magát (1948). 1949-ben a belgrádi Akadémia
tanára lett.
Díj: 1982, Fórum képzőművészeti díj.
Kiállítás: 1952: Grafikai Galéria, Belgrád, 1954: Szabadka, 1958: Zenta, 1972: Grafikai
Galéria Zenta, 1983: Forum Klub, Újvidék.
Publikáció: Grimasz (1935), Híd (1937).

BOTH MENYHÉRT (Ördarma, 1857. – Budapest, 1916.): grafikus.
A Mintarajziskola (1884–1887) után Münchenben és Párizsban tanult. 1885–95 között
az Új Idők lapnak grafikákat rajzolt. 1893-tól karikatúrákat rajzolt az Urambátyám
élclap részére. Életképekkel és képmásokkal szerepelt a Műcsarnok tárlatain. „A nő”
c. triptychonja a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Arcképei közül Pesty Frigyes
mellképe az MTA tulajdona.

BOTTLIK JÓZSEF (Budapest, 1876. – Budapest, 1941.): grafikus.
Rövid ideig az Országos Mintarajziskolában tanult. Karikatúrákat az Április című
baloldali politikai lapba rajzolt. Munkatársai: Vértes Marcell, Biró Mihály, Gedő Lipót,
Major Henrik, Pólya Tibor. 1919 után főleg plakátrajzolással foglalkozott. Grafikát
készített a Röpke Lapok (1929) és a Kner Nyomda részére.

BOUCSEK ZOLTÁN (Szentgothárd, 1963.): karikaturista.
Mezőgazdasági és vendéglátóipari érettségit szerzett. Munka mellett kezdett
karikatúrákat rajzolni. 1996-tól a Móricka, majd a Dilibogyó (1998), Kismalac, Pató Pál
(2003–2004) lapcsaládnál jelentek meg karikatúrái. Publikált az Érden kiadott Kacagó
Viccújság (2000–2002) lapban. A Zalaegerszegen szerkesztett egyedi és
politikamentes No Komplett vicclap külső munkatársa volt. Hosszú évekig jelentek
meg erotikus rajzai a Nyíregyházán jegyzett Pistike, Viccmix, Viccözön, Viccbörze
lapokban.

BRAMBACH ÁRPÁD (Budapest, 1951.): karikaturista.
Nyomdaipari montírozónak és retusőrnek tanult, később érettségizett le. Különböző
nyomdáknál dolgozott mint montírozó, retusőr, műszaki szerkesztő és nyomdai
grafikus. 1971-ben katonai újságokban kezdett rajzolni. Néphadsereg, Határőr, Igaz
Szó. 1971-től a Magyar Ifjúság humormellékletében szinte hetente jelentek meg rajzai
13 éven keresztül. Karikatúráit szívesen közölték alkalmi lapoknál is letisztult grafikája és
finom, kellemes humoráért (Tollasbál, Év Vége, Ludas Matyi Extra stb). A közkedvelt
Kurír Elefánt is többet foglalkoztatta miután a lap által meghirdetett „Itt van Amerika”
karikatúrapályázatot megnyerte. A napilapok közül a Magyar Nemzet és a
Népszabadság közölte rajzait. Külföldön a Für Dich, Wochen Post, Eulenspiegel, NBI,
Das Magazin lapok fogadták el munkáit. Brambach Árpád volt talán az első gyűjtő,
aki kollégáit megbecsülve szortírozta és elrakta azok megjelent rajzait. Az 1970–80-as
években humoros képeslapokat adott ki az NDK-ban.
Kiállítás: Rendszerváltás Bp.: Divatcsarnok (Lotz Terem), Angyalföld, Petőfi Csarnok;
Kaposvár; Salone Internazionale umorismo, Bordighera (Olaszország); Gabrovó
(Bulgária); Önálló kiáll.: Szelidi-tó (1974); Bp., USA „Hotel Mercure” Buda.
Díj: (Kurír Elefánt „Itt van Amerika”, - I. díj); Dubrovnik (Jugoszlávia, I. díj).

Publikáció: Néphadsereg (1971), Határőr (1971), Igaz Szó (1972), Magyar Ifjúság
(1971–84), Néplap (1974), Pajtás (1974–81), Ludas Matyi (1974), Tollasbál (1975–76),
Rakéta (1978), Ludas Matyi Évkönyv (1979–84), Magyar Horgász (1984),
Magyarország, Füles, Szabad Száj (1989–1992), Rajz Szex (1990), Ludas Matyi (1990,
1991), Extra Ludas (1992), Ludas Matyi Magazin (1990), Úritök (1993–94), Magyar
Nemzet (1993), Új Borsszem Jankó (1994), Év Vége (Népszabadság, 1995), Maszk
(1995), Pesti Vicc (1995), Móricka (1996–99, Kis Malac, (1993–96), Pató Pál, Kacagó
Viccújság (1998), Dilibogyó (1999), Elefánt (1992–96).

BRENNER GYÖRGY (Budapest, 1939. – Budapest, 1993.): grafikus, karikaturista.
Dolgozott, mint mélynyomó fényképész, retusőr, majd az Állami Nyomda
bélyeggyártási osztálya munkatársa 14 éven át. A Kossuth Lajos Közgazdasági
Technikumban oklevelet szerzett (1957). 1959-től jelentek meg rajzai. „Az
urbanizálódás nagyszerűsége mellett pontosan és mélyen felmutatja a veszélyeket,
az elembertelenedést, az elidegenedést, a természet rovására történő technikai
fejlődést, az elgépiesedést, a sematizálódást, a szürkeséget, unalmat, az ember
magára maradását.” (Koczogh Ákos). „Több méltatója megszámolta már, hogy
nagytotáljaiban hány tucatnyi egyéni arc, karakter és egyedi lélekállapot hitelesíti a
tömeget. Ez a pokolian munkaigényes kisrealizmus, sőt mikrorealizmus teremti meg a
hitelét. Halála után, 1993-ban jelent meg Tizenötmillió című karikatúra albuma.
Könyv: A rendszerváltás humora, Tizenötmillió, Micsoda város! Brenner György
emlékére a Hócipő és Népszabadság szerkesztősége 1993-ban Brenner-díjat
alapítottak.
Kiállítás: itthon és külföldön egyaránt számos egyéni (Esztergom, KPVDSZ kultúrotthon,
Magyar Sajtó Háza; (1968); Békés (1975); Zalaegerszeg (1975); Sárvár (1977); Erlangen,
NDK (1982); Dortmund (1984); Marczibányi téri Művelődési Központ, Bp. (1992);
Legújabb kori Történeti Múzeum, Bp. (1993);) és csoportos (Műcsarnok, Bp. (1967);
Fiatal Művészek Klubja, Bp. (1970); Szeged (1972); Ernst Múzeum, Bp. (1975); Szófia
(1976, 1982); Nyugat-Berlin (1977); Vác, Siófok (1979); Erlangen (1982); Gödöllő (1983);
Dortmund (1980, 1984); Bp. (1989); Országos Karikatúra Biennále (Nyíregyháza, 1983,
1985, 1987); stb.)
Díj: Az év legjobb karikatúrája, II. díj (1968); Moszkva, III. díj (1969); Skopje, II. díj (1970);
Brodighera, I. díj; Nyugat-Berlin, különdíj (1975); Munkácsy-díj (1976); Montreal, VI. díj
(1976); Pest megyei Tanács díja (1979); Aksehir Grand Prix, SZOT-díj (1989) OPUS-díj
(1990).
Publikáció: Csúzli (1961), Füles (1961–63), Élet és Irodalom (1966–77), Ludas Matyi
(1966–96), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó (1967), Ifjúsági Magazin (1968),
Vigyázat, a humor mögött pénz van, Magyar Ifjúság (1968–71), Ludas Magazin (1968–
1996), Groteszk (1969), Dolgozók Lapja (1969), Néplap (1970), Kisalföld (1970), Mozgó
Világ (1971), Napos Oldal (1971), 153 Vicc (1972), Film Színház Muzsika (1973), Nyári
Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–90), Képes Sport (1975), Csúzli
(1975), Világ Ifjúság (1976–77), Humor 77 (1977), Humor EB. (1977–78), Pajtás (1978),
Színész Újságíró Magazin (1978), Humor Olimpia (1979), Humor VB. (1971–86), Tévé
Könyv (1985), Gólyahír (Ludas) (1985), Extra Ludas (1986–1989), T-Boy (1988), Ifjúsági
Magazin (1988), Nemzetközi Kiállítási Katalógus (1988), Grimasz (1988), Tallózó (1989–
1993), Képes Hét (1989), Kunszenti Hírek (1989), Kölyök (1989), Magyar Nemzet (1990),
Új Ludas (1990–92), Magyar Szó (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Kisalföld (1991–
92), Népszabadság (1990–93), Elefánt (1991–93), Hócipő (1991–93), Új Ludas
Kalendárium (1991, Új Ludas Magazin (1990–92), 24 Óra (1992), Bukfenc (1992),
Látlelet (1992), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále
(1985), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989).

BRENNER NÁNDOR (Budapest, 1903 – 1961): iparművész, festő.
1918–1921-ig az Iparművészeti Iskolán Haranghy Jenőnél, 1923–1925 között a
Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Párizsban a Julián Akadémia
növendéke volt. Karikatúrákat rajzolt a Lantos Magazin (1929) és a Magyar Magazin
(1930) részére. A pikáns hangvételű Új Magazinban két évig publikált (1934–36). 1930-
ban az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Műterem szalonjában volt gyűjteményes
kiállítása. 1945 után főleg bányász témájú képekkel szerepelt a kiállításokon. Tagja
volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).
Könyv: Pintér Ferenc: Légi szerelem című könyvét illusztrálta.
Diafilm: A kis dobos (1957), Az árvízi hajós (1958).

BRETTSCHUDER KOCSÁRD (–,): karikaturista.
Magyarországon végzett művészek között neve nem található, pedig grafikái
karikatúrái alapján képzett művész. A Fidibusz (1910–11) vicclapban együtt rajzolt
Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Dezső Alajos, Pólya Tibor, Hosszú Pintér
Gyula, Vanek József grafikusokkal. A Magyar Magazin (1928–30) részére lendületes,
mozgalmas illusztrációkat készített.

BROD ERNŐ (–,): grafikus.
Rajzait Párizsból küldte haza a Magyar Figaró részére (1899–1914). Mint írta, Párizsban
„jelölték a rajz útját”. Ízléses, kicsit pikáns, inkább grafikákat, mint karikatúrákat rajzolt
a férfi olvasóknak kedvezve. A pikáns lapok szinte az ő munkáinak köszönhetik
sikereiket. Kétféle szignót használt, teljes nevet, vagy B. E. aláírást.
Publikáció: Magyar Hírlap (1897), Magyar Figaró (1899–1914), Pikáns Lapok (1916),
Móka (1909).

BRÓDY ANDRÁS (Ungvár, 1941.): festő, grafikus, tanár.
1965-ben felvételt nyert a szmolenszki Fővárosi Főiskola képzőművészeti szakára, 1969-
ben végzett, majd angol nyelv és irodalom tanári diplomát szerzett. Ungváron tanított
és alkotott. 1991-ben települt át Magyarországra. Portréfestéssel és grafikával,
karikatúra rajzolással is foglalkozik. 1996-tól kezdve 2–3 nyári hónapot külföldön
dolgozik, ahol főleg portrét fest, karikatúrát rajzol. 1998-ban egy tévéműsorban
készített karikatúraportrékat az adásban résztvevő humoristákról.

BUDAI TIBOR (Budapest, 1946.): grafikus. Négy évig tanult a Dési Huber István
Képzőművészeti Körben, mesterei: Bálint Géza, Lelkes István és Tamás Ervin
festőművészek. 1966 óta kiállító művész. Tanulmányutak: 1975: Lengyelország; 1976:
Szovjetunió. A művész aprólékosan kidolgozott tusrajzai, rézkarcai és egyedi
szitanyomatai a politizáló, filozofáló grafika hagyományait követik. A tiszta
rajzossággal, részletező műgonddal, realisztikusan megfogalmazott, szinte
montázsszerűen egymáshoz illesztett képi elemek szürrealisztikus, asszociatív, iróniától
sem mentes kompozíciókká állnak össze műveiben. Karikatúrát, portrékarikatúrákat,
grafikákat készített az Élet és Irodalom (1976), Magyar Poén Tőzsde (1994), Füles
Évkönyv (1990–91) lapok részére. Mint grafikus könyvillusztrációval foglalkozik: Csili
Csala csodái, Az én kutyám, Tollas albérlők, Varangy a papucsban, A kisfiú és a
madarak, Csi és Vit meg az emberek, Gombfutball, Ismerd meg a kutyádat stb.

BUDAY GYÖRGY (Kolozsvár, 1907. – Coulsdon, 1990.): grafikus.
Szegeden 1930-ig jogi tanulmányokat folytatott. Az egyetemi ifjúság egyik vezetője
lett. Elindítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának A Szegedi Kis
Kalendáriumokat fametszetekkel illusztrálta. Első jelentős alkotása 1931-ben készült, 15
fametszetből álló kiadványa a „Boldogasszony búcsúja”. A következő évek a szegedi
egyetemi lektorrá lett Buday művészi tehetségének kibontakozását tükrözik. Illusztrálta
Ortutay: „Mondotta…” című könyvét 8 fametszettel. Kolozsvárott jelent meg Arany
János Balladáinak 19 fametszete. Az angol nyelvű „Book of Ballads” külföldön is sikert
arat. Jelképes formában leplezte le a társadalom emberellenes megnyilvánulásait az

5 metszetből álló „Századunk chimérái” című sorozatának lapjain. Radnóti Miklós
„Újhóm c. verseskötetéhez (1935) 7 fametszetet készített. A harmincas évek közepén
ismét a balladák és a népmesék világa felé fordult. Az Ortutay Gyula gyűjtéseként
megjelent „Székely népballadák” (1935) és a „Bátorligeti mesék” (1937), valamint a
Nyíri és Rétközi parasztmesék című kiadványokat illusztrálta. 1936-ban a – Malmőben
megjelent – Madách Tragédiájához készített 25 metszetet. Illusztrálta a Jézus életéről
szóló Mauriac-kötetei (1936), metszeteket készített Tamási Áron: Ábel-trilógiájához
(1937).
Díj: Grafikai munkássága elismeréseként 1936-ban elnyerte a Zichy Mihály-grafikai
díjat. Fametszetei nemzetközi (lipcsei, firenzei, párizsi) kiállításokon díjakat nyertek.
Angliába költözött. Sikert hozott számára a „Britania” (1941) című műve. Kiemelkedő
alkotásai közt jegyzik a Shakespeare: „Athéni Timon”-jához (1941) metszett, egész
oldalas illusztrációsorozatát. 1947-ben Budapesten, 1967-ben Szegeden, valamint a
Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítása, 1970 őszén jelent meg „Buday György
fametszetei” címen összeállított albuma, mely a művész sokoldalú tehetségét
bizonyítja. 1926-ban karikatúrákat publikált a Borsszem Jankó vicclapba. Több lapnak
készített grafikákat, illusztrációt, fametszetet: Tábortűz (1926–36), Homokóra (1930),
Magyar Grafika (1931), Független Szemle (1933), Pesti Hírlap Vasárnapja (1934),
Magyar Exlibris (1935), Tükör (1935), Vasárnapi Újság (1935), Kelet Népe (1936).

BUZAY ISTVÁN (Eger, 1976.): grafikus.
1994–2001 közt járt a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. 2003-ban publikált az ismert
és népszerű Dörmögő Dömötör gyermekújságban. Együtt rajzolt Haui Józseffel, Őszi
Zoltánnal, Dunai Imrével, Szűcs Éduával és Bérczi Ottóval. Jelenleg a Macskamánia
magazin és a Süni magazin illusztrátora. Illusztrál még könyveket és egyéb
kiadványokat is a Ciceró Könyvkiadónak.

BYSSZ RÓBERT (Berkenyéd, 1893. – Budapest, 1961.): karikaturista.
Karikaturistaként a sport, a színház és a film érdekelte. Sokan úgy tartják a magyar
sportkarikatúra egyik megteremtője. Rajzolt a Sporthírlapba, a Nemzeti Sportba. 1920-
as években lehetősége nyílt több színházi lapnak illusztrációt, portrét készítenie:
Színházi Élet, Mozi és Film, Színházi Világ, Pesti Est. A Délibáb az Est Hármas Könyve, az
Új Magazin sok fotóval és rajzzal megjelenő közkedvelt magazinok voltak, tág teret
adva az alkotóknak. 1926–1940-ig az Est lapok munkatársa, mellette változatlanul
rajzolt a Mozgó Életnek és a Kincses Újságnak. A kilenc kiadást megélt Pesti Posta
szatirikus újságban együtt rajzolt az alapító Pesthy Istvánnal, Toncz Tiborral. 1941–1945-
ben a Tobis Film sajtófőnöke. Háború után az induló Ludas Matyihoz került 1946-ban,
majd a Pesti Izé, a Fűrész, a Szabad Száj rajzolója lett. Ezek a lapok megszűntek. 1949-
től a baloldali Ludas Matyi maradt talpon, így a Füles Bagoly rejtvény- és humorújság,
a Szabad Ifjúság, a Pajtás, a Béke és Szabadság és a Kirakat című újságok
biztosították megélhetését. Időnként külsősként rajzolt a Ludas Matyinak. 1957 után a
Füles, az Ország-Világ és a Rádióújság munkatársa lett. Az újságrajzolás mellett
plakátokat, könyvillusztrációkat készített. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének (1930).
Könyv: könyvalakban kiadott sportkarikatúra-sorozatával 1932-ben részt vett a Los
Angeles-i olimpia művészeti versenyein. Illusztrációi: Felcsaptam filmcsinálónak.
Cezarina (1920), Geselligkeit, Volete ridere, Egy kis illemtan mindenkinek, Magyar
horgászat kézikönyve, Művelt és udvarias ember, Tamás bátya kunyhója, Bécsi tinta
magyar toll, Az idegen leány, Ezermester Palkó (1943), Vidám magyar nyelvtan és
helyesírás (1940).
Kiállítás: 1933-ban a milánói biennálén szerepelt reklámgrafikáival.
Publikáció: Kispajtás (1907), Színházi Élet (1920–33), Mozi és Film (1922), Színházi Világ
(1922), Ma Este (1923–24), Tolnai Világlap (1924), Pesti Est (1925), Nemzeti Sport,
Sporthírlap, Borsszem Jankó (1925), Képes Krónika (1926–27), Az Est (1926–30),
Vasárnap (Bp., 1926–29), Hét (1926), Délibáb (1929–31), Az Est Hármaskönyve (1929),
Magyar Magazin (1930), Az Est (1933–38), Tükör (1933), Színházi Élet (1929–35), Nyíl

(1933), Ünnep (1934), Új Magazin (1934), Az Est Hármaskönyve (1937–38), Mozgó Élet
(1938), Színházi Élet (1938), Rádióélet (1938), Az Est (1940), Révai Tavaszi Könyve
(1939), Színházi Magazin (1939–40), Híd (1940–43), Élet (1942), Mozi újság (1942–44),
Kincses Újság (1942–44), Film Színház), Irodalom (1943), Pesti Posta (1944), Ludas Matyi
(1945–1961), Magyar Rádió (1946–49), Pesti Izé (1946–48), Fűrész (1947–1949), Szabad
Száj (1946–1949), Színház és Mozi (1948–50), Pajtás (1949), Füles Bagoly (1949–50),
Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952), Béke és Szabadság (1954), Kirakat (1957), Füles
(1957–61), Ország-Világ (1958–61), Film Színház Muzsika (1958).

CAKÓ FERENC (Budapest. 1950.): animációs filmrendező, grafikus.
A Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakán végzett 1973-ban. 1973-
tól a Művészeti Alap tagja, animátortervező rendezőként dolgozott a Pannónia
Filmstúdióban (1974–91-ig), ahova új technikát hoz: a homokanimációt. 1978–1985-ig
rajzol karikatúrákat, grafikákat a Rakéta regényújságnak. 1986–1989-ig a Kölyök című,
fiataloknak szerkesztett lapban Sajdik Ferenccel együtt illusztrációkat készítettek.
1993–1997-ig a Népszabadságban hétvégi gyermekrovatot rajzolt. 1996-ban
megalapítja saját animációs filmstúdióját, a C. A. K. Ó. Stúdiót. 1997-től az
Iparművészeti Főiskola animációs szakának óraadó tanára. Foglalkozik illusztrálással és
reklámfilm-készítéssel is, részt vesz hazai és nemzetközi grafikai kiállításokon
országszerte rendez egyéni kiállításokat. A báb-, gyurma- és homokanimáció terén
nemcsak sorozatfilmekkel ér el nemzetközi sikereket, hanem egyedi művészfilmjeivel
kitűnik jó néhány fesztivál mezőnyéből.
Könyv: Titkos napló, Mit jelent? (2003), Segítség ember (2003), Újra segítség ember
(1996), Hogyan neveljünk? Diétás tanácsok (1984), Hazám, hazám te mindenem
(1976), Szülők iskolája (1977), A téli tücsök meséi (2001), Ptepite (2005), Gazdag akarsz
lenni te is? (2003), Mese sakkal, Diétás tanácsok (2006), Emberismeret, önismeret
(1988), Irodalmi olvasókönyv (1999).
Kiállítás: Országos Grafikai Biennálék (Miskolc, 1975–79), Szeged (1981), Ernst Múzeum
(Bp., 1983), Újpest Galéria (1998). Önálló kiáll.: Szeged (1980), Ferencvárosi Pincetárlat
(Bp., 1981), Miskolc (1982), Ságvári T. (Bp., 1984), Marczibányi téri Ifjúsági Ház (Bp.,
1985–86), Rátkai Márton Művészklub (Bp., 1985, 1996), Duna Galéria (1985), Szirák
(1990), Várszínház Galéria (Bp., 1991), Annecy (1997).
Díj: Országos amatőr fesztivál nagydíja (Petőfi, 1973), Okularia (1974), Ezüst Sárkány-díj
(Krakkó, 1983), a magyar tv- és filmkritikusok díja (1984), Cannes-i Filmfesztivál
animációs fődíja (1988), kecskeméti, uppsalai, teheráni, huescai, barcelonai, annecyi
fesztiválok animációs fődíjai (1988, 1989, 1994, 1998, 1999), FIPRESCI-díj, Annecy
(1989), érdemes művész (1989), az Oberhauseni Fesztivál díja (1990), a San Fransiscó-i
Golden Gate Fesztivál fődíja (1991), berlini Arany Medve-díj (1994), kiváló művész
(1999).

CONRÁD GYULA (Budapest, 1877. – Budapest, 1959.): grafikus.
Vajda Zsigmond festőiskolájában, majd Olgyai Viktornál tanult. Fametszeteket,
rézkarcokat és kőrajzokat készített. Hat színes litográfiája a „Tavasz Rómában”, nyolc
rézkarca a „Magyar Föld” című mappában jelent meg. Itthon és külföldön számos
kitüntetésben részesült. Műveinek nagy része a Magyar Nemzeti Galéria
tulajdonában van. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).

CZIGÁNY DEZSŐ (Budapest, 1883. – Budapest, 1937.): festő, grafikus.
Budapesten, Münchenben, Nagybányán Hollósynál és Párizsban J. P. Laurensnél
tanult. A „Nyolcak” tagja volt. Grafikákat készített a Ház című újságnak. Karikatúráit
1909–1910-ig az Izé vicclap közölte. A lapnál munkatársai voltak: Paulin Béla, Vadász
Miklós, Zórád Géza, Erdei Viktor. Késői korszakában gyakran festett önarcképet,
amelyek közül a Magyar Nemzeti Galériában is található egy példány. Hagyatéki
kiállítását 1944-ben rendezték meg.

CZIFFERSZKY BÉLA (1935.): újságíró, grafikus, karikaturista.
A Kandó Kálmán Villamosipari Technikum (1953) elvégzése után az Újságíró Iskolában
szerzett diplomát. 1968-tól a Képes Sport, később a Pajtás, az Ifjúsági Magazin, illetve
a Füles belső munkatársa. A Magyar Konyha című lap szerkesztőségének alapító
tagja és 11 évig munkatársa. A Hahota című közkedvelt gyermekzsebkönyv egyik
elindítója és címadója. Külsősként több vicclap foglalkoztatta: Ludas Matyi, Ludas
Magazin, Vicc az Egész. Rajzai lendületesek, ritkán rajzol hátteret vagy enterőrt.
Kiállítás: Karikatúráiból 1972-ben volt önálló kiállítása Újvidéken.
Díj: Ezüst Gerely, Sportkarikatúra díj (1967).
Publikáció: Népsport (1959–76), Magyar Ifjúság (1960–62), Ludas Matyi (1962–71),
Képes Sport (1968–88), Népi Sport (1965), Ifjúsági Magazin (1965–92), Pajtás (1968–84),
Labdarúgó Világ (1969), Füles (1980–2006), Hahota (1987–93), Pajtás Fészek Magazin
(1985), Magyar Konyha (1979–87), Mini Pajtás (1986–88), Téli Magazin (1987), Úttörő
Zsebkönyv (1985–87), Vicc az Egész (1998), Dörmögő Dömötör (1992), Kis Füles (2001),
Hahota Évkönyv (1992), Skandi Varázs (2001), Skandi Kamera (2001).

CZOBOR KÁROLY (–,): karikaturista.
Külsősként rajzolt hetilapok humormellékleteibe. A Ludas Matyi hét évig rendszeresen
jelentette meg jellegzetes karikatúráit. A Vas Népe megyei újság külsősként napi
aktualitású rajzait közölte.
Publikáció: Vöröskereszt Családi Lap (1961–65), Ország-Világ (1961), Füles (1961–64),
Vas Népe (1963–75), Füles Évkönyv (1963–64), Ludas Matyi (1963–70), Mindent Tudó Kis
Ludas (1967), Ludas Magazin (1968), Lobogó (1970). Szignó: CZOBOR.

CSABAI-ÉKES LAJOS (Budapest, 1896. – Budapest, 1944.): grafikus.
Budapesten végezte tanulmányait. Főleg grafikai jellegű női fej tanulmányai,
városképei és könyvdíszei ismertek. Nagy aktkompozíciókat is készített, és mint
plakátrajzoló is működött. Több hetilap foglalkoztatta illusztrátorként. Alkalmanként
karikatúrákat is rajzolt. A Kner Nyomda katalógusában (1930) kivitelező művészként
szerepel. A Fővárosi Népművelési Központ 1947-ben emlékkiállítást rendezett
műveiből. Tagja volt a Paál László Társaságnak, és az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének (1930).
Publikáció: Magyar Grafika (1925–28), Ma Este (1925), Színházi Élet (1925), Reklám Élet
(1930), Új Idők (1930–33), Tűzhely (1932–33).

CSALA SÁNDOR (1975.): grafikus.
Tanulmányok: 2001: Magyar Képzőművészeti Egyetem, tervező grafika szak. Vizuális
nevelőtanár szak 1995–2001. Art and Design University of Helsinki, 1993–1995: Berzsenyi
Dániel Tanárképző Főiskola, rajz szak; 1989–1993: Pécsi Művészeti Szakközépiskola,
tervező grafika szak. A Csodaceruza folyóirat rajzolója. Készít illusztrációt, grafikát,
karikatúrát.
Díj: ösztöndíjak: 2000 Erasmus ösztöndíj, Art and Design University of Helsinki, Finnország
1998: Deutsche Telecom, kommunikáció – „Művészet a hálózatban, hálózat a
művészetben.” – pályázatának második díja
Tagság: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fiatal Iparművészek Stúdiója
Egyesület, Gyermekkönyv szerzők és Illusztrátorok Egyesülete. Művésztelepek: 1998 a
Magyar Képzőművészeti Egyetem nyári művésztelepe, Tihany (1997) nyári
művésztelep, Sümeg (1997) a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyári művésztelepe,
Balatonakali (1996) a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyári művésztelepe, Tihany
(1996) Forma, nemzetközi szobrász művésztelep, Szekszárd (1995) nyári művésztelep,
Csertő (1994) Forma, nemzetközi szobrász művésztelep, Szekszárd (1994) nyári
művésztelep, Csertő (1992) Művészeti szabadiskola, Plain-air festő szak, Zebegény
(1992) a Pécsi Művészeti Szakközépiskola művésztelepe, Csertő (1991) Művészeti
szabadiskola, Fotó szak, Encs (1991) a Pécsi Művészeti Szakközépiskola művésztelepe,
Mohács: a Pécsi Művészeti Szakközépiskola művésztelepe (1990).

CSÁSZÁR VERA MAKINA (Budapest, 1979.): grafikus.
Iskola: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (grafika szak); Magyar
Képzőművészeti Egyetem, képgrafika szak.
Kiállítás: Egyéni kiállítások: 1995: Rét Galéria; 1996: Csók Galéria Csoportos és kollektív
kiállítások: 1997, 1998, 1999, 2000, 2001: Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál; 1999:
Nádor Galéria; 2000: Kőszeg; 2000, 2001: Strasbourg; Prága 2001: Kolmar; 2001:
Burgerland; 2001: Berlin; 2002: Salgótarján, Országos Rajz Biennále; 2003: Párizs; 2003:
Duna Galéria; 2003: Ráckeve; 2003: Budapest Galéria; 2005: Római Magyar
Akadémia; 2005: Vízivárosi Galéria.
Díj: 1998: Rékassy-díj; 1998, 1999: Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (a Kulturális
Minisztérium díja); 2000: Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (Szakmai díj); 2001:
Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (MAOE-díj);
Tagság: MKISZ MAOE. Andrassew Iván írta: „Ő történetesen rajzban jegyzetel, nagyon
ravasz módon, mert a látszólag szerteszét szaladó, de mégis összetartozó figurákat
látunk mindenféle pózokban, azok aztán valahogy mégis egységes képpé,
véleménnyé, pláne egységesen értelmezhető humorrá, szeretetteljes szatírává állnak
össze különleges lapjain. Imádkozzunk együtt, hogy legyen szorgalmas, élete végéig
csinálja ezt a sorozatot! Aztán az emberek az idők végezetéig csodálják, mi lesz egy
lányból vénasszony korára, és mi minden említésre méltó fordul meg a fejében élete
során. Azt is kutattam, más munkáit is nézegetve, hogy Makina szereti-e a világot?
Arra a meggyőződésre jutottam, hogy noha ez érthetetlen, vélhetően igen: szereti.
Sőt, az embereket is, ami végképp talányos. Másképp honnan lenne az a ragyogás,
ami képeiről árad?”

CSÁSZÁR TAMÁS (1948.): grafikus, karikaturista.
1965–1971-ig sajtókarikaturista. 1967-től Ludas Matyi munkatársa. A fiatal karikaturista
új színt, szellemiséget, lendületet vitt a Ludas Matyi kiadványokba. Külsősként a
Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsága közli rajzait. Az Élet és Irodalom újságban kezdetben
karikatúrákat később linó-, fa- és rézmetszeteket publikált. Az ÉS két évtizeden
keresztül foglalkoztatta a művészt. Teljesen nem szakadt el a karikatúrától, alkalmi és
új vicclapok felkérésére rajzolt: Zsákbamacska, Groteszk, Grimasz, az Új Szabad Száj,
Új Szabad Száj Naptár, Veszett Veréb. 1971 után szabadúszó, a karikatúra szakelméleti
kérdéseivel és szatirikus sokszorosított grafikával foglalkozik. A 80-as évek végétől
számos pályázat, illetve kiállítás díjazottja, nemzetközi és országos karikatúrakiállítások
szervezője: 1992-ben rövid ideig még a Magyar Nemzet közölt groteszkjeiből.
A Magyar virtuális Karikatúra Múzeum (www.karton.hu) író-szerkesztője. 2002-től a
KOKSZ - Kortárs Karikatúra és Szatíra - Műhely „művészeti stalkere”. KOKSZ tagjai: Árvay
László, Bojcsuk Iván, Császár Tamás, Fenekovács László, Gyulai Líviusz, Hegedűs István,
Halász Géza, Jelenszky László, Kaján Tibor, Kemény György, Lipták György, Makina,
Sajdik Ferenc, Szalay Pál, Szerényi Gábor, Tettamanti Béla, Varga Zsófi. Kiállítás és díj:
A II. és III. Nyíregyházi Biennále, a II. Kaposvári Országos Karikatúra Kiállítás, valamint a
II. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál díjazottja. – A MÚOSZ díja (1989). A Magyar
Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja.
Publikáció: Öngól (1965), Ludas Matyi (1967–73), Magyar Ifjúság (1968–70), Ludas
Matyi Magazin (1969–73), Világ Ifjúság (1969), Élet és Irodalom (1970–89), Groteszk
(1969), Zsákbamacska (1970), Film Színház Muzsika (1971), Film Színház Muzsika
Évkönyv (1971), Grimasz (1986–87), 3. Országos Biennále (1989), Új Szabad Száj (1989–
90), Új Szabad Száj Naptár (1990), Magyar Nemzet (1992), Veszett Veréb (1998).
Szignó: Császár.

CSÁTTH ATTILA (Debrecen, 1942.): karikaturista.
Mint nyomdász-gépmester dolgozott a Kecskeméti Petőfi Nyomdában (1961–62), a
budapesti Tempó KTSZ nyomdájában (1966–70), Debrecenben (1970–75), a Hajdú
Volánnál (1975–91), a MÁV Debreceni Igazgatóságán (1991-től). Rajzai több hazai
lapban megjelennek (Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Hajdú-Bihar Megyei Napló és
több üzemi lap). Karikatúráival számos csoportos (Esztergom, 1968; Debrecen, 1971,

1976, 1978; Dunapataj, 1974, I. díj; Kecskemét, 1980, közönségdíj; Nyíregyháza, 1985–
89; Bp., 1998–2000) és önálló kiállításon (Debrecen, 1982, 1983, 1987, 1988, 1994, 1995,
1997, 1999; Balmazújváros, 1982; Tiszafüred, 1985; Abádszalók, 1985; Bp., 1986;
Derecske, 1989) vett részt.
Könyv: Vázlatfüzetemből (1998). 1991–2003-ig a Debreceni Nyári Egyetem
nyelvkönyveinek illusztrálása.
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1968), Magyar Rendőr (1970), Magyar Ifjúság (1970–83),
Néplap (1974–75), Vidám Nyaralás (1974), Füles (1974–80), Gázláng (1980), Vitriol
(1989), Ludas Matyi (1990), Elefánt (1996), Vidám Füzetek (1998), Körkép 2005, 2005
Best of 2004, 2005, 2006 Szignó: Csatilla.

CSEH ANDRÁS (Budapest, 1927.): rajzfilmrendező.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa (1946–51). 1951-től a
Pannónia Filmstúdióban mozdulattervező, majd operatőr, rendező, az MTV-nek is
dolgozott. Pályáját csaknem egyszerre kezdte Macskássy Gyulával, Dargay Attilával,
Réber László és Várnai György grafikusokkal. Készített reklám-, egészségügyi
felvilágosító és környezetvédelmi filmeket. Arthur-sorozat (amerikai, 1962); Peti-sorozat
(1962–63); A tapéta nem minden (1964); Áprilisi szél (1965); Marci-sorozat (1965);
Topino-sorozat (francia, 1967); Vili és Bütyök-sorozat (1968–69); Hurrá-sorozat (1970);
Frakk-sorozat (1971–72, 1985–86); Ambíció (1973); Jómadarak-sorozat (1979, tv);
Bűvésziskola (1984, tv); Bolonduska Ivanuska (tv, 1985); Vackor-sorozat (tv, 1987).

CSEHI JÁNOS (Budapest 1952. – Gyál, 1998.): grafikus, karikaturista.
Villanyszerelőként dolgozott. 1970-től közölték karikatúráit Ludas Matyi és a Füles,
majd a Magyar Ifjúság, Világ Ifjúság, Pajtás újságok is. A Ludas Matyi később
alkalmazta, belső munkatársaként dolgozott a lap megszűnéséig. 1990-ben alapító
tagja volt az Árkus József vezette Új Ludas szerkesztőségének, két évig rajzolt 1992-ig,
a lap megszűnéséig. Az induló Úritök rajzolója lett, mellette több lapban publikált:
Hahota, Tallózó, Magyar Poén, Tőzsde. A Spán Gábor vezette (1996) Ludas Matyiban
1998-ig, haláláig rajzolt. Párhuzamosan a Pesti Vicc is közölte karikatúráit. Napilapok
kedvelt rajzolója volt: Magyar Nemzet, Blikk, Népszabadság, Esti Hírlap, Mai Nap.
Kiállítás: 4. Országos Karikatúra Biennále, 1989.
Publikáció: Füles (1970–89), Ludas Matyi (1970–90), Magyar Ifjúság (1973–78), Világ
Ifjúság (1973), Pajtás (1975–89), Magyar Horgász (1979–85), Hahota (1986–91), Reform
(1989), Extra Ludas (1989), Képes Sport (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Új Ludas
(1990–92), Új Ludas Kalendárium (1991–92), Kisalföld (1992–94), Hahota Évkönyv
(1992), Esti Hírlap), Blikk, Tallózó (1990–93), Magyar Nemzet (Tökmag melléklet) (1993–
94), Úritök (1993–94), Magyar Poén Tőzsde (1994), Fejér Megyei Hírlap (1995–96), Pesti
Vicc (1995–99), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1996), Ludas Matyi (1996–98), Móricka
(1997–98), Népszabadság (1998). Szignó: CSEHI.

CSENGERY ISTVÁN (1887 – 1946): festő, grafikus.
Sportkarikatúrákat rajzolt Mühlbeck Károly ismert grafikussal a Szent-György (1929–41)
sportlap részére.

CSEPREGI GYÖRGY (Budapest, 1966.): grafikus, feső.
Autodidakta, tanulmányait magánúton végezte, mestere Sinkó István. 1986-ban
hosszabb időt töltött Amszterdamban, Párizsban és Londonban. Rajzait és írásait,
karikatúráit Ifjúsági Magazin (1990) az ÉS, az Új Magyarország, a Mozgó Világ, a
Kalligram és a pozsonyi Irodalmi Szemle közli rendszeresen. Szociográfiai ihletettségű
munkái speciális élethelyzetű embereket, drámai szituációkat, perifériára szorult
szereplők portréit jelenítik meg. Több műfajban is dolgozik.

CSER ANDOR (1952.): karikaturista.
Karikatúrákat a Magyar Ifjúság humormellékletében kezdett rajzolni (1974). A Ludas
Matyi fiatal karikaturistaként a lapban bemutatta és külsősként foglalkoztatta.

CSERÉPY KÁROLY ÁRPÁD (Sátoraljaújhely, 1859. – Budapest, 1907.): festő, grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában (1876–1877) folytatott tanulmányokat. 1883-tól rajzolt
karikatúrákat a Bolond Istók, Urambátyám, Magyar Figaró, Üstökös, Caviár, Pikáns
Naptár, Kamukéró, Pokrócz Ádám Lapja, Kakas Márton, Borsszem Jankó, Magyar Bors
című lapoknak. Vidéken a Veréb Jankó és Erdélyi Bakter szatirikus lapok
foglalkoztatták. Kezdetben Jankó János kidolgozott stílusához hasonlóan rajzolt,
néhány év múlva munkái lazábbak, oldottabbak lettek. Harminc év alatt szinte
minden jelentős vicclap közölte munkáit. Illusztrációkat készített a Vasárnapi Újság
részére.
Kiállítás: 1882-től 1894-ig a Műcsarnokban állította ki kisméretű tájképeit, valamint
életképeit, számos műve a Magyar Nemzeti Galériában található.
Publikáció: Bolond Istók (1883–1902), Urambátyám (1886–1903), Magyar Figaró (1886–
1898), Veréb Jankó (Pécs, 1886–92), Üstökös (1887), Caviár (1888–89), Pikáns Naptár
(1889), Kamukéró (1890), Pokrócz Ádám Lapja (1891), Darázs (Nagyvárad, 1891),
Kakas Márton (1892–1907), Borsszem Jankó (1894–1901), Magyar Bors (1901–1902).

CSERKUTI DÁVID (Budapest, 1974.): grafikus, illusztrátor, karikaturista, képregényrajzoló.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem tervező grafika szakán végzett 2002-ben. Már
tanulmányai alatt elkezd publikálni. Haragos Péterrel együttműködve képregényeket
készít a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (Szuper Alakok Regénye; 1994) és az
Óvegylet Alapítvány számára (Séta a korzón; 1995). Karikatúrái és képregényei
jelennek meg a Ludas Matyiban (1996), a Magyar Televízió által kiadott Telehír című
lapban (1997–98), a Fülesben (Róbert Sheckley, Kiss Ferenc: Tranai; 1998) és a Fókusz
magazinban (1999). 1999-ben Galla Miklós Nagy Holló-könyvében szerepel Ügyes
Lajos Irodája – A miheztartás végett című képregényével (Athenaeum Kiadó; 1999).
Illusztrál a Reader’s Digest – Válogatásnak (1999–2000), 2002–03-ban a Cinema
magazin munkatársa. A népszerű rapper, Dopeman Szeretlek is + nem is című
videóklipjéhez Gáspár Tamással közösen készít animációs képregényt, amit a VÍVA
Comet szavazáson az év videó klipje díjra jelölnek (2002, rendező: Garas Dániel).
Illusztrációkat és filmplakátot készít a Felhő című Produkciónak (Fehér alsó; 2000,
Somlói galuska; 2004, rendező: Meskó Zsolt). 1996-tól folyamatosan dolgozik hazai és
nemzetközi reklámügynökségeknek. Munkájának legnagyobb elismeréseként 2005-
ben a McCann Erickson számára rajzolt storyboardját beválogatják a New York-i The
Society of Illustrators (Illusztrátorok Társasága) The Art of Storyboard című kiállítására,
és meghívást kap a társaság tagjai közé. Illusztrációival szerepel többek közt az
Adidas (2001), a Coca-Cola (2002–03), a Fiat (1999), a Matáv (1998) vagy a MOL
(2001) kampányában. 2001-ben elnyeri a Kinley új arculatának illusztrációs feladatait,
amit további két éven át lát el (2002–2003). 2004-től az Unicum illusztrátora és
karakterdesignere. Az Arany Effie (2005) és Bronz Penge (2006) díjjal is jutalmazott
kampányban Gáspár Tamás színezőként működik közre. Az Unicum Next
reklámfilmjének art directora (2006). 2004-ben csatlakozik a Magyar Képregény
Akadémiához, majd az elnökség tagja lesz. Az MKA Pinkhell című magazinjának
művészeti vezetője. A megújult képregényes színtér lapjaiban jelennek meg munkái:
Fohász (Pinkhell; 2005, író: Péteri Gábor), 8 perc (Fekete-Fehér Képregény-antológia,
Pinkhell; 2006), A torony (Eduárd – Fapados képregényújság, Pinkhell; 2006), író:
Fekete Imre). Cikkeket publikál a képregény nagy alakjairól: Sebők Imréről (Sebők
Imre: Jack London nyomán; Míves Céh Kiadó; 2005), Korcsmáros Pálról (Korcsmáros
Pál: Egy jenki Artúr király udvarában és más képregények; Míves Céh Kiadó; 2006),
valamint Simon Bisleyről (Buborékhámozó; Korcsmáros Kft.; 2007). 2007-ben 8 perc
című munkáját a szakmai zsűri az év legjobb képregényeinek járó Alfabéta-díjjal
jutalmazza. Első kiállítását Fekete Imrével és Zsoldos Péterrel közösen rendezi
Képregény és Karikatúra címmel 1997-ben. 2002-től szinte valamennyi képregényes

tárlaton részt vesz, a Magyar Képregény Akadémia kiállításaival szerepel Budapesten,
Kecskeméten, Pécsen és Szabadkán, munkái láthatók a Budapesti Őszi Fesztivál
keretében először megrendezett Körút Fesztiválon is (Kockáról kockára; 2006).

CSERMÁK TIBOR (Kaposvár, 1927. – Budapest, 1965.): grafikus, rajzfilmrendező.
Balázs Béla-díjas (1963). Oklevelét a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1949–1950)
szerezte. 1951-ben került a filmgyártással kapcsolatba, és 1957-ben rendezte Móricz
Zsigmond meséje nyomán A török és a tehenek című első, önálló kisfilmjét. A
Pirospöttyös labda című lírai mesefilmjéért 1961-ben Velencében a gyermekfilm-
fesztivál első díját nyerte.
Film: A török és a tehenek (1959); Kismalac meg a farkasok (1959); Pirospöttyös labda
(1961); Mackókaland (1962); A dal öröme (1962); Peti és a csodaautó (1963).
Diafilm: A tücsök lakodalma (1961), Az égig érő fa (1962), Nagyhatalmú
sündisznócska.

CSEMICZKY TIHAMÉR (Törtei, 1904. – Budapest, 1960.): grafikus.
Gyógyszerészeti tanulmányok mellett tanult az Iparművészeti Iskolában. 1927-től főleg
alkalmazott grafikával foglalkozott. 1943-ban grafikai műveit kiállította az Alkotás
Művészházban. 1940–1944-ig a Film Színház Irodalom című hetilap képszerkesztője,
karikaturistája, a Képes Újság szerkesztője. A Therapia Hungarica című folyóirat
tördelőszerkesztője, illusztrátora és művészeti tanácsadója. 1945–ben a Színház
rajzolója. A kedvelt „Pipi-rajzsorozat” egy fiatal hölgyről szól, versben, karikatúrával.Az
1950-es évek végéig a Tungsram tervezőgrafikusa.1964-ben emlékkiállítása volt a
Magyar Nemzeti Galériában.

CSERNA KÁROLY (Kunszentmiklós, 1867. – Budapest, 1945.): festő, illusztrátor.
Az Országos Mintarajziskola (1884–1889) elvégzése után illusztrációkat és karikatúrákat
rajzolt a Vasárnapi Újság (1889–1906), Urambátyám (1905), Fidibusz (1906) lapok
részére. Festészeti tanulmányútra Münchenbe ment. Hazatérve arcképeket, valamint
akvarelleket festett budapesti városrészekről.

CSERNA REZSŐ (1882. – ?): festő.
Budapesten az Országos Mintarajziskolában (1898–1899) végzett, majd Münchenben
és Párizsban tanult. 1905-től karikatúrákat rajzolt Urambátyám lapnak. 1906-tól Az
Üstökös, 1909–1910 között az Izé című szatirikus újságokban publikált, a
szerkesztőségek tagjai voltak: Egry József, Paulin Béla, Pólya Tibor, Vadász Miklós Erdei
Viktor.
Kiállítás: A Műcsarnok tárlatain 1902-től arc- és tájképekkel vett részt.

CSERNEK ANTAL (CSERNECH) (Szatmárnémeti, 1881. – Pestszentlőrinc, 1935.): festő,
karikaturista, grafikus.
Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. Sokat foglalkoztatott grafikus
karikaturista. 1915-től szatirikus rajzokat karikatúrákat készített a Képes Újság részére.
Fő grafikusi tevékenysége képeslap illusztráció. A Herkó Páter (1899–1922),
vicclapban kisebb nagyobb megszakításokkal huszonhárom évig rajzolt
karikatúrákat. Fő munkatársai voltak: Gáspár Antal, Batta Péter, Hatos Sándor.
Publikáció: Herkó Páter Naptár (1899), Urambátyám (1900–1906), Borsszem Jankó
(1901–1905), Karikás (Debrecen, 1903–1908), Derű (Marosvásárhely, 1903–1904),
Magyar Miska (1909–10), Kacsa (Ungvár, 1909–10), Mátyás Diák (1909), Színházi Hét
(1912), Képes Újság (1916–17), Vasárnapi Újság (1920), Gyerekek Vasárnapja (1929),
Pesti Hírlap (1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1929), Láng (1934) című lapok.

CSERNUS TIBOR (Kondoros, 1927. – Párizs, 2007.): festő, grafikus.
Az Iparművészeti Iskola után, a Képzművészeti Főiskolán (1946–1952) Bernáth Aurél
növendéke volt. Festményei és grafikái mellett számos humoros és szatirikus
kiadványhoz készített remek illusztrációkat. William Hogarth metszeteinek variációjára
saját sorozatot festett (Szajna útja). 1964 óta Párizsban élt.
Díj: Munkácsy-díj (1952, 1963); Derkovits-ösztöndíj (1953); Budapesti Tavaszi Tárlat
zsűrijének díja (1957); Premio Lissone, Olaszo. (1967); Chevalier d’ Árts ét Lettres,
Franciao. (1986); Kossuth-díj (1997).

CSETE TAMÁS (Tatabánya, 1967.): grafikus, karikaturista. Iskolák: Hild József Építőipari
szakközépiskola, Győr, mélyépítő szak; 1982–1886: Ybl Miklós Építőipari Főiskola,
magasépítési szak, Budapest; 1987–1991 Tipográfus; 1996, Mestertipográfus tanfolyam
1997, Nyomdász szövetségnél Rajzszakkör: Zugligeti kör 1990–1993, Tanárok:
Szemadám György, Sinkó István. Munkahelyek: szellemi szabad foglalkozású, 1991–
1992 Cardex Kft. Ementhalos képeslapok rajzolása saját ötlet alapján 1992–1998, TID
Montázs Kft, kiadványszerkesztés és egyéb grafikai munkák 1999–2001 Magyar
Könyvklub, katalógusszerkesztőség, grafikus 2001–2004 M&C Kft, grafikus 2004–2006
ICO Zrt, grafikus kiadványszerkesztő 2006. Karikatúrák: Kretén magazin (1994–99); Mad
Cinema magazin (2001); egyéb eseti munkák.

CSIKY LÁSZLÓ dr. (Szeged, 1942.): orvos, szobrász.
Az Orvostudományi Egyetemen végzett Szegeden (1966). Előbb a szentesi kórházban,
a belgyógyászati osztályon dolgozott, majd körzeti orvos volt. Magyarországon
számtalan képes magazin mutatta be, készült több riport- és dokumentumfilm róla,
de az igazi sikereket külföldön érte el. Híres emberekről készített karikatúraszobraival:
(Jacques Chirac, Bill Clinton és Borisz Jelcin), illetve a honi politikai életünk szereplőivel
nemzetközi sikereket aratott.
Kiállítás: Szeged (1992, 1994); Marosvásárhely, Párizs, Cyney (1993); Bp. (1994, 1996,
1998); Kecskemét (1995); Cegléd (1997); Tatabánya, Székesfehérvár (1999);
Rambouillet (2000). Csoportos kiállítás: Liége, Georges Simenon világtárlat (1993,
nagydíj); Genf, Feltalálók Világkongresszusa (1996, Aranyplakett). 1999-ben Párizsban
a Sacré Coeur.
Díj: A 2000-ben Dubaiban tartott első karikaturista világtalálkozón a zsűri szobrait
egyedülállónak és a világon a legjobbnak találta, így az első hely és a nagydíj
tulajdonosa lett. Számos műve múzeumokban és köztereken látható.

CSINCSÁK ELEMÉR (1893–1994): grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1916–1921). Karikatúrát rajzolt a Fidibusz
(1917) vicclapnak. Szerkesztőtársai voltak: Sajó Sándor, Vanek József, Zórád Géza,
Major Henrik, Fodor László.

CSÓK ISTVÁN (Sáregres, 1865. – Budapest, 1961.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában (1882–1885), Münchenben és Párizsban tanult.
Mesterei: Greguss János, Székely Bertalan, Lotz Károly, Hackl, Löfftz, Bouguereau és
Robert Fleury voltak. 1901-től 1917-ig rendszertelenül, kihagyásokkal, de időnként
címlapot rajzolva publikált a Borsszem Jankó vicclapban. Rajzolt grafikákat Ország-
Világ, A Ház, A Magyar Lányok, Új Idők című lapoknak 1898–1917-ig. 1903-ban
Párizsba költözött és ott festett. 1909-ben hazajött és itthon Wlasics Tibor arcképével
(1911) megkapta az állami nagy aranyérmet. 1925–1931 között festette balatoni
ciklusát. 1921–1932 közötti években a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A MIÉNK
művészegyesület egyik alapítója. 1920-tól a Szinyei Társaságnak, 1949-től a Magyar
Képzőművészek Szövetségének volt az elnöke. Öregkori művei közül a Háború és
Béke című triptichonja (1951, MNG) a legjelentősebb. 1948-ban, 1952-ben Kossuth-
díjjal, valamint kiváló művész címmel tüntették ki. 1955-ben, 90 éves korában a
Műcsarnokban volt kiállítása. 1965-ben az MNG nagyszabású emlékkiállítást rendezett
műveiből. A szülőfaluja mellett, Cecén múzeum őrzi művészetét.

CSÖRGEY ZOLTÁN Achmed (Pest, 1850. – ?): festő.
Az Országos Mintarajziskolában Lotz Károly osztályában tanult (1888–1889), azután két
évtizedig számos illusztrációt készített, illetve képeslapokat és népies kiadványokat,
például: „Kedélyes történetek” (1900), humoros elbeszélések. Karikatúrát publikált:
Füllentő (Eger) 1880–83, Mehett 1886–87, Pokrócz Ádám Lapja 1887, Magyar Miska
1887, Bolond Miska 1887 lapokban. Utóbb Üszkübben vállalt rajztanítói állást. A
balkáni háború ideje Konstantinápolyba menekült, ahonnan csak 1924 körül jött
vissza Budapestre.

CSUKÁSSY ELEMÉR (Budapest, 1876. – Budapest, 1954.): festő.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Zemplényi Tivadar, majd
később Ferenczy Károly voltak a mesterei. Főleg mint naturalista állatképfestő vonta
magára a figyelmet. Karikatúrát a Fidibusz vicclap részére rajzolt 1906–1908-ig.
Munkatársai voltak: Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Faragó Géza, Dezső
Alajos.

CSUPÓ GÁBOR, Gabor Csupo (Budapest, 1952.): rajzfilmrendező.
1971-ben került a Pannónia Rajzfilmstúdióba. 1975-ben Jugoszlávián keresztül
Ausztriába, onnan a Német Szövetségi Köztársaságba, majd Svédországba ment.
1978-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, és hamarosan társult a nagy tehetségű
grafikussal, Arlene Klaskyval. Létrehozták azóta is funkcionáló vállalatukat, a Klasky-
Csupo Incorporatedet. A cég számos tévéfilmet és reklámot készített, de az igazi
áttörést 1988-ban a The Simpsons hozta meg számukra. A népszerű szombat reggeli
sorozat hősei egyszerűen megrajzolt figurák, és – a szakma általános
megdöbbenésére – sárga színűek. Simpsonék már Európát is meghódították. A
Klasky–Csupo Inc. 1991-ben új tévéműsorral, a Rugrats for Nickelodeonnal
jelentkezett. A világot a totyogó kisgyermek nézőpontjából láttató műsor több Emmy-
díjat nyert, és általánosan ismertté vált Amerikában. Két évvel később Csupó
Gábornak új sikeres sorozata indult, az Aaahh! Real Monsters for Nickelodeon (1993).

DABIS RÓZSA Farkas Jenőné (Mezőtúr, 1900. – ?): újságrajzoló.
Festeni a kecskeméti művésztelepen Iványi-Grünwald Bélánál tanult. Iparművészként
dolgozott, majd gyermek- és színházi lapokban illusztrált, igény szerint karikatúrát is
rajzolt. Budapesten az újságrajzolás mellett festészettel foglalkozott, a „Falun” című
műve a főváros tulajdona.

DALLOS HANNA (1909 – 1945): grafikus.
Fametszéssel, illusztrálással foglalkozott. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének. Fametszeteivel zömében bibliai témákat dolgozott fel. Ismertek
humoros rajzai, a Tükör Magazinból (1938), és alkalmi, vidám témát feldolgozó
fametszetei is. A Magyar Bibliofil Társaság 3. díjjal jutalmazta a Szűz Szent Imre Herceg
Legendája című könyv szövegének fametszetét, Dallos Hanna munkáját. „Áhítatos
elgondolása, művészi kivitele kiváló stílusérzékről tanúskodó, összhangzatos egysége a
bibliofil kiadványok legjava közé sorozzák a fiatal művésznőnek ezt a művét” (1930).

DALLOS JENŐ (Vasas, 1940.): karikaturista.
1958: Középiskolai érettségi. 1960: tényleges katonai szolgálat. 1963: Pécsi Geodéziai
és Térképészeti Hivatal, geodéta munkakör. 1966: Országos Orvostudományi
Filmintézet (Budapest), grafikus. 1967: Fölvételt nyert a Magyar Újságírók Országos
Szövetségébe. 1970: Ludas Matyi szatirikus vicclap, belső munkatárs, rajzoló-művész
munkakör. 1972: Diploma az Újságíró Akadémia három éves tördelő-, kép- és
művészeti szerkesztői tagozatán. 1974: Tagja lett a Magyar Népköztársaság Művészeti
Alapjának és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Ezen belül a
karikatúra szakosztály vezetőségi tagja.

Publikáció: Csúzli (1961), Pajtás (1963–70), Magyar Ifjúság (1963–86), Igaz Szó (1962–
70), Képes Újság (1964), Élet és Irodalom (1965–74), Ifjúsági Magazin (1965–92), Füles
(1966), Vas Népe (1967–70), Néplap (1967–70), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Ludas
Matyi (1967–90), Kutya (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–90), Magyar Rendőr (1969),
Úttörő Zsebkönyv (1969–74), Őrsvezető (1969), Képes Sport (1969), Népsport (1969),
Világ Ifjúsága (1969), Borsodi Express (1970), Plajbász és Paróka (1970), Zsákbamacska
(1970–71), BÚÉK (1971), Esti Hírlap (1970–1975), Mozgó Világ (1971), Napos Oldal
(1971), Vas Népe (1971), Kisalföld (1972), 153 Vicc (1972), Majális (1973), Szabad Föld
(1973–2006), Képes Évkönyv (1974), Pajtás (1974–89), Nyári Örömök (1974), Vidám
Nyaralás (1974), Néplap (1975), Magyar Rendőr (1975), Tollasbál (1975–77), Úttörő
Évkönyv (1977), Csúzli (1975), Inter Press (1975), Népsport (1976), Élet és Irodalom
(1977–85), Világ Ifjúság (1977), Tollasbál Bizalmas (1977–78), Szúr (1977), Humor (1977),
Kisdobos (1975–77), Ifjúsági Magazin (1978–82), Humor OB. (1978), Rakéta (1978),
Néplap (1979), Füles Évkönyv (1982), Múzsa (1982–85), Nők Lapja Évkönyv (1982), Mini
Pajtás (1985), Magyar Horgász (1983), Élet és Tudomány Évkönyv (1983–88), Magyar
Konyha (1983), Hahota (1983–92), Világ Ifjúság (1984), Rakéta (1984–87), Pajtás Fészek
Magazin (1985), Hahota Pörgető (1985), Gólyahír (Ludas) (1985), Extra Ludas (1986–
92), Humor VB. (1986–87), Élet és Irodalom (1988), Grimasz (1988), Kincses Kalendárium
(1987), T-Boy (1988), Tallózó (1989–91), Új Ludas Magazin (1990–92), Népszava (1990),
Színházi Élet (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Kisalföld (1990–91), Magyar Hírlap
(1991), Szabad Föld (1991–2006), Hócipő (1991–96), Új Ludas Kalendárium (1991), 24
Óra (1991), Mai Reggel (1991), Napszúrás (1991), Privát Profit (1991–1996 Bukfenc
(1992), Új Ludas (1990–92), Színházi Élet (1990), Kritika (1990–1992), Hahota Évkönyv
(1992), Kincses Kalendárium (1993), Népszava (1993), Her Magazin (1993–1994), Kakas
(1993), Patika Tükör (1993), Magyar Nemzet (Tökmag melléklet) (1993–94), Úritök
(1993–96), Magyar Poén Tőzsde (1994), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi Rejtvény
Magazin (1996), Népszabadság (1996), Mai Nap (1997–2000), Ludas Matyi (1996–99),
Veszett Veréb (1996–99), Népszabadság (1997), Üzleti 7, Új Néplap (1998), Jászkun
Kakas (1998), LMLM (2000), Patika Magazin (1996–2001), Kedvenceink (1998), Ludas
Magazin (Évszakok) (2001), Ügyes (2000–2004), Ügyes Évszakok (2000–2004), Kincses
Kalendárium (2003), Reform (2004).
Nemzetközi karikatúra-kiállításokon elért helyezései: 1969: Moszkva, II. díj. 1970:
Montreal, III. díj, világkiállítás. 1970: Novi Sad, Ezüst Kupa-díj. 1971: Bordighera
(Olaszország) különdíj. 1971: Heringen (Belgium), különdíj. 1972: Novi Sad I. díj. 1972:
Sarajevo I. díj. 1972: Bordighera II. díj. 1974: Marostica (Olaszország), nagydíj. 1975:
Bordighera (Olaszország), különdíj. 1975: Ancona, különdíj. 1975: Nyugat-Berlin,
különdíj. 1975: Isztambul, különdíj. 1975: Vercelli (Olaszország), II. díj. 1977: Nyugat-
Berlin X. díj. 1978: Zug (Svájc), III. díj. 1978: Bordighera (Olaszország), különdíj. 1979:
Isztambul, Extra Különdíj. 1979: Párizs „Kiemelt Karikatúra” díj. 1979: Ankara, különdíj.
1980: Vercelli (Olaszország), különdíj. 1980: Pescara, II. díj. 1981: Ancona, különdíj.
1981: Bordighera (Olaszország), különdíj. 1981: Tokió „Kiváló Művész” díj. 1982: Pistoia
(Olaszország), különdíj. 1982: Vercelli, különdíj. 1982: Pescara, különdíj. 1982: Skopje,
különdíj, 1982: Nairobi (Kenya) Az SOS című album (Corvina) a Karikatúra Albumok
Díját nyerte (UNEP-díj) 1983: Marostica, különdíj. 1983: Ancona, különdíj, 1985:
Gabrovo (Bulgária) Humor és Szatíra Ház díj. 1985: Ancona, sportdíj. 1987: Montreal 5.
díj, világkiállítás. Magyar díjak: 1980: „Kiváló Munkáért” kitüntetés. 1982: „Szocialista
kultúráért” miniszteri kitüntetés. 1983: l. Országos Karikatúra Biennálé (Szabolcs-
Szatmár Megyei Tanács-díja). 1983: Nívódíj (Hírlapkiadó Vállalat). 1985: 2. Országos
Karikatúra Biennále (a SZOT díja). 1987: 3. Országos Karikatúra Biennále (a Magyar
Képző és Iparművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Lektorátus nagydíja). 1998: II.
Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (Magyar Kultúra Alapítvány nagydíja), 1999: III.
Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete
díja), 1999: Magyar Sajtópáholy (Az Év Karikaturistája)
Megjelent önálló kötetei: 1977: Adam und Eve (Corvina-Eulenspigel Könyvkiadó) 2.
kiadás. 1977: Tréfás ABC (Móra Könyvkiadó). 1978: Krix és Krax (Móra Könyvkiadó),
1979: Tréfás Katonai Lexikon (Zrínyi Katonai Kiadó). 1979: Tréfás KRESZ (Móra

Könyvkiadó). 1979: Charlie Chaplin (Kner Nyomda, minikönyv), 1979: S. O. S. (Corvin
Könyvkiadó). 1982: Télapó az állatok között (Móra Könyvkiadó). 1982: Vonalparádé
(HK Kiadó). 1983: Rajzos közéleti Ábécé (Gondolat Könyvkiadó). 1983: Dallos Jenő
bélyegei I., II. (Kner Nyomda, minikönyv). 1984: Négy és fél dimenzió (Atelier Muse,
Japán KK.) 1984: Léniák (Kner, minikönyv). 1984: Bogaraink (Kner, minikönyv). 1985: A
halak beszélnek (Kner, minikönyv). 1985: Cirkuszi állatkert (Kner, minikönyv), 1986:
Háztáji pillangók (Kner, minikönyv). 1988: A Madárkereskedő kisvállalkozása (Kner,
minikönyv). Bélyeg: 1980: Az első magyar karikatúra-bélyeg tervezése, kivitelezése (3, -
+ 1,50 Ft. névértékben) Naptár: 1982. évi színes Filatélia Asztali-falinaptár
(Képzőművészeti Alap Kiadó).
Rajzfilm: 1977: „Voanders Lacht Man Anders” Teil II. (DEFA Filmstúdió). 1982: „S.O.S.”
(Pannónia Filmstúdió). 1986: Smog (Pannónia Filmstúdió) (A Magyar TV
megbízásából).
Önálló kiállításai: 1970: Fiatal Művészek Klubja Bp. (Kőszegi Judit, Brenner). 1974:
Budapest, Pesterzsébeti Múzeum. 1975: Cegléd, Kultúrközpont, 1978: Budapest, Fészek
Művészklub. 1979: Komáromi Kisgaléria. 1980: Budapest, Kisduna Galéria, 1980:
Nyugat-Berlin, Hammer Galéria, Európa Center. 1981: Pécs, Orvostudományi
Egyetem. 1982: Eger, Megyei Könyvtár. 1982: Gábor Andor Klub, Budapest, 1983: Vác,
Járási-Városi Könyvtár. 1983: Erlangen (Brenner, Dallos, Sajdik, Lehoczki). 1984: Sárvár,
Városi Műv. Központ. 1984: Hajdúböszörmény Műv. Központ. 1984: Cegléd, Helyőrségi
Művelődési Központ. 1985: Helsinki (Magyar Intézet) (Brenner, Dallos, Sajdik). 1985:
Lenti, „Sólyom László” Műv. Központ, 1985: Linz (Ausztria) Magyar Intézet (Dallos,
Tettamanti, Sajdik). 1985: Landau (NSZK) BMW Kultúrprogram (Dallos, Sajdik, Hegedűs,
Tettamanti), 1985: Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem. 1986: Burgenlandi
Kulturális Központ (Dallos, Sajdik, Hihi, Tettamanti). 1986: Magyar Napok, Párizs,
Monterrei Egyetem (Dallos, Kaján, Sajdik, Hihi). 1987: Villach (Ausztria) (Dallos, Kaján,
Hihi, Sajdik). 1987: Ernst Múzeum (Brenner, Dallos, Sajdik). 1986: Collegium Hungaricum
und Burgenlandische Kulturzentren Karikaturen aus Ungarn (Dallos, Sajdik, Hihi,
Tettamanti). Hazai csoportos kiállítások: 1967: Műcsarnok. 1968: Esztergom
(Művelődési Ház). 1969: Fiatal Művészek Klubja. 1970: Szépművészeti Múzeum. 1975:
Ernst Múzeum 1977: Siófok (Művelődési Központ) (Balázs-Piri, Mészáros). 1978:
Kaposvár (Művelődési Ház). 1979: Csepeli Munkásotthon (Dallos, Balázs-Piri, Mészáros).
1979: Vác (Művelődési Ház), 1979: Műcsarnok. 1982: Móra Könyvkiadó (Sci-Fi kiállítás).
1982: Madzsar József Kórház (Salgótarján). 1983: Gödöllői Galéria (Dallos, Lehoczki,
Balázs-Piri, Brenner, Sajdik). 1983: Nyíregyháza (I. Országos Karikatúra Biennále) díj.
1985: Műcsarnok „40 alkotó év” jubileumi kiállítás. 1985–89 Nyíregyháza csoportos
kiállítások: 1990 Nemzetközi Karikatúra Kiállítás /Nemzeti Galéria/ Best of 2004, 2005,
2006.

DÁLNOKI KOVÁCS ISTVÁN (Budapest, 1950.): filmrendező, író, költő.
1969–89 a Pannónia Filmstúdió munkatársa, 1973-tól önálló rendező, forgatókönyvíró
és dramaturg. 1989-től szabadfoglalkozású. 1985-től publikál verset, prózát, grafikákat.
1982-ben az Élet és Irodalom újságnak karikatúrákat rajzolt. Karácsonyi meglepetés
(1975), Borravaló (1976), Változó idők (1977), Közgazdasági lexikon I-XIII. (tévésorozat,
1977–78), Ó utca (1980), Ezredvégi vadászidény (1987).
Forgatókönyv: Auguszta (sorozat, 1990–91), Robin (tévésorozat), Big Sister & Little
Brother (tévésorozat, 1995–96), Pettson & Findus (tévésorozat, 1997–99), The
Adventures of Félix (tévésorozat, 2000–2001). A zágrábi animációs világfesztivál
különdíja (1978), a barcelonai színes rövidfilmek fesztiváljának bronzérme (1978).

DAMÓ ISTVÁN (Nagyszeben, 1951.): grafikus.
A bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1978–79-
ben mesterképző ösztöndíjat kapott, mesterei Szalay Lajos és Kondor Béla. 1979–90-ig
mint grafikus dolgozott a bukaresti Kriterion és az Ion Creang gyermekkönyv kiadónál.
1990 óta Magyarországon él. Grafikusi munkásságát a kép és sokszorosító grafika
mellett az újság és könyvillusztrálás egészíti ki.

Díj: 1992: Bukarest „A legszebb könyv”című I. díj, 1996: Belgrád, „Arany tollhegy”,
1999: Kaposvár Groteszk IV. a grafikus szövetség díja, 2000: Quingdao Kína Grafikai
Biennále tiszteletdíja, 2002: Lengyelország 11. Sokszorosító Grafikai Biennále
tiszteletdíja.
Kiállítás: (könyv illusztráció és grafikai) Olaszország, Franciaország, Belgium,
Jugoszlávia, Románia, Egyesült Államok, Anglia, Horvátország, Németország,
Magyarország.
Publikáció: Nők Lapja Évkönyv (1991), Dörmögő Dömötör (1992).

DARGAY ATTILA (Mezőnyék, 1927.): rajzfilmrendező.
A Képzőművészeti Főiskola (1945–1949) után végigjárta a rajzfilmkészítés összes
grádicsát. Először gyakornok, majd tervező, végül rendező vált belőle. 1959-ben
debütált a Ne hagyd magad, emberke! című szocialista fejlődéstörténeti művével. Az
ifjúsági lapok hamar felfedezték a kivételes tehetségű, a klasszikus rajzfilmes stílust
képregényre adaptáló, vagy azt önálló illusztrációként felhasználó rajzolót.
A Tábortűzben 1957-tôl tizennégy részes sorozatban futott az Öt lovag históriája, mely
Oroszlánszagú Richárd hányattatásait regélte el, míg a Pajtásban 1968-ban alkotta
meg Kajla kutya figuráját. Kajla a honi úttörőélet olyan meghatározó alakjává vált,
mint amilyen Pif volt a franciáknál. A kétszál hajú átlag magyar, Gusztáv kalandjai
után 1976-ban celluloidra álmodta Fazekas Mihály Ludas Matyiját, mely minden
addigi magyar rajzfilmes nézettségi rekordot megdöntött. 1972-ben rajzolta meg a
Füles felkérésére az elárvult kisróka: Vuk kalandjait, mely Fekete István állatregénye
alapján készült. A történet annyira megihlette Dargayt, hogy 1981-ben másfél órás
rajzfilmmé bővítette a képregényt. Dargay Attila számtalan hazai és nemzetközi díjat
nyert műveivel. Egész estés rajzfilmjei közül 1984-ben készült el Jókai Mór Cigánybárója
alapján a Szaffi, 1987-ben pedig saját ötletéből írta meg Az erdő kapitányát.
Dargaynál nem beszélhetünk korszakokról. Ő a kezdet kezdetén is magas színvonalú,
jellegzetesen „dargays” munkákat készített, csakúgy, mint egész pályafutása során.
Főbb képregényei: Arany János: A nagyidai cigányok (1972), Fekete István: Vuk
(1972), Félix Salten: Bambi (1975), Jaroslav Hasek: Svejk.
Diafilm: Három kis törpe (1957), Tücsök és hangya (1961), Jancsi és Juliska (1957),
Három kis törpe (1957).
Publikáció: Tábortűz (1957–60), Pajtás (1957–88), Magyar Ifjúság (1959), Dörmögő
Dömötör (1961–2002), Képes Nyelvmester (1962–2000), Füles (1962–80), Füles Évkönyv
(1963–74), Gyermekünk (1973), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Hahota (1981–92), Mini
Pajtás (1985–86), Pajtás Magazin (1985), Pajtás Fészek Magazin (1985), Hahota
Pörgető (1985), Kamasz Magazin (1986), Kölyök (1986–89), Hahota Évkönyv (1992).

DARVAS ÁRPÁD (Nagyszombat, 1927.): grafikus.
A Magyar Iparművészeti Főiskolán (1944–46) és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán
tanult (1947–51) között. Mesterei: Konecsni György, Ék Sándor. Foglalkozott plakát-,
embléma-, címer- és kiállítástervezéssel, könyvillusztrálással. Képei sokszor szatirikus
jeleneteket és figurákat ábrázolnak. 1947-ben a Pesti Izé rajzolója volt, munkatársai:
Byssz Róbert, Sebők Imre, Gáspár Antal, Endrődi István, Korcsmáros Pál.

DARVAS IVÁN (Beje, 1925. – Budapest, 2007.): színész.
A Színész Akadémia elvégzése után 1946-ban a Művész Színházhoz szerző-
dött. 1949–56 között a Madách Színházban játszott. 1957–1959-ben politikai okokból
kirótt börtönbüntetését töltötte, 1959–1963 között segédmunkásként dolgozott. 1963-
tól egy-egy évadot töltött a Miskolci Nemzeti, illetve a József Attila Színházban. 1965–
1985 között a Vígszínház tagja volt, 1990 óta szabadfoglalkozású színművész. 1990-től
országgyűlési képviselő. A színpadi alakok belső lelki vívódásait árnyaltan jelenítette
meg. Magas fokú intellektualitása érzelmi elmélyültséggel, rejtett iróniával párosult.
Több filmben nyújtott kimagasló alakítást. Kossuth-díjas (1978), Jászai Mari-díjas (1955,
1967), érdemes (1969) és kiváló művész. Kitűnő karikatúraportrékat rajzolt

kedvtelésből. Rajzai cikkek mellett illusztrációként jelentek meg: Színház és Mozi, illetve
a Színész Újságíró Magazin (1984) lapokban.
Kiállítás: „Rémes – mondja Jordán Tamás, amikor kedvünkért odaguggol a
karikatúrája mellé Darvas Iván kiállításán, amely tegnap nyílt a Nemzeti Színházban.
Láthatóan tetszik neki a rajz, mulat saját magán, miközben megjegyzi, mennyire
árkosak a karikatúrán a szemei, és milyen sok ránc van az arcán. Mosolyogva
végignéz a kiállításon, amely – Eöri Szabó Zsolttal, a Nemzeti honlapjának
főszerkesztőjével együtt – az ő ötlete is volt. A Gundelben gyűltek össze a nemzet
színészei, ott beszéltek Darvassal arról, hogy jó lenne a Nemzeti Színház honlapján
olyan művészek karikatúráit közölni, akik tagjai a társulatnak. Ebből már szinte
automatikusan következett a kiállítás ötlete. Azt már Darvas Iván mondja el a
kérdésemre, hogy volt, akiről már korábban rajzolt portrét, másokat a kiállítás
kedvéért örökített meg. Egyébként gyerekkora óta »firkálgat«, ez állandó
elfoglaltságává vált.”

DEÁK-ÉBNER LAJOS (Pest, 1850. – Budapest, 1934.): festő, grafikus.
Münchenben és Párizsban tanult. Első képét 1873-ban állította ki Bécsben. 1847–1887
között fölváltva Szolnokon, illetve Párizsban élt. Ekkor festett népi életképei a
Munkácsy-hagyományt és a plein air festést egyesítik. 1887-től az Állami Női
Festőiskola igazgatója volt. 1890-től rajzolt grafikákat a Vasárnapi Újság részére. A
Borsszem Jankó vicclapban (1903) készített karikatúrákat címlapokat. Grafikáit a
Tanulók Lapja, a Művészet, a Képes Szalon, az Új Idők és a Reggel közölte. Dekoratív
falképek megoldására kapott megbízást, 1889–1890-ben Lotz Károllyal és Székely
Bertalannal együtt megfesti a tihanyi apátság freskóit. 1895–1899-ben a Műcsarnok
aulájának falképeit készítette el. 1918-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst
Múzeumban. Számos képét őrzi az MNG. 1934-ben a Műcsarnokban emlékkiállítást
rendeztek műveiből.
Publikáció: Vasárnapi Újság (1890), Borsszem Jankó (1903), Tanulók Lapja (1904),
Művészet (1907–11), Képes Szalon (1910), Új Idők (1926), A Reggel (1930).

DEÁK FERENC (1886. – ?): festő.
Elvégezte az Országos Mintarajziskolát (1915–1916). Karikatúrát rajzolt a gyulai Dongó
(1914) című élclapnak. A színvonalas vidéki szatirikus újság kilenc számot élt meg.

DEÁK GÉZA (1859. – ?): festő.
Elvégezte a budapesti Országos Mintarajziskolát (1888–1889-ben). Karikatúrát a Kakas
Márton (1895) vicclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Cserépy Árpád, Mülhbeck
Károly, Linek Lajos, Jeney Jenő, Garay Ákos, Faragó József.

DÉRY BÉLA (Budapest, 1870. – Budapest, 1932.): festő.
A Nemzeti Szalon igazgatója. Szemlér Mihály, majd Székely Bertalan tanítványa volt.
Naturalista, olykor impresszionista tájképeket festett. 1919–1923 között karikatúrákat
rajzolt a Borsszem Jankó szatirikus újságnak.
Kiállítás: 1915-ben 1921-ben gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Több
művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria: A Krisztina csatahajó; Halászok, a Szajnán,
Tavasz a Múzeumkertben.

DÉZSY ZOLTÁN (Dés, 1945.): rajzoló, karikaturista.
1969–70-ben a sepsiszentgyörgyi városi kórházban dolgozott, 1970–77 között az
Egészségügyi Igazgatóság nevelési osztályának vezetője volt Kovásznán, 1977 óta a
sepsiszentgyörgyi járóbeteg-intézet osztályának főasszisztense. Tollrajzai, karikatúrái
jelentek meg a Municitorul Sanitarban, a Megyei Tükörben, az Ifjúmunkásban, az
Előrében. 1990 óta a Trompf belső munkatársa, valamint a Romániai Magyar Szó, a
Háromszék, és a Moldvai Magyarság állandó munkatársa. 1969–77 között rendszeres
kiállítója volt a megyei képzőművészeti tárlatoknak, egyéni kiállításai voltak
Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Baróton, Kovásznán, Kézdivásárhelyen.

DEZSŐ ALAJOS (Baja, 1888. – New York, 1964.): festő.
Budapesten, az Országos Mintarajziskolában (1908–1909), majd Párizsban és Berlinben
tanult. 1909-tôl Az Üstökös-Urambátyám és a Fidibusz élclapok rajzolója volt.
Munkatársai: Major Henrik, Szüle Péter, Faragó Géza, Feiks Jenő, Miklósi Ödön, Földes
Imre. A szorgalmas karikaturista az Erdélyi Bakter és Little Puck című újságokban is
publikált. Kedvelték karikatúráit és foglalkoztatták: az Új Revű, Pesti Mozi, Színházi Élet,
Színház és Divat című újságok. 1917-ben a szatirikus politikai lap, a Szamár rajzolója
lett, majd 1918-tól az Április című baloldali indíttatású újságban rajzolt. 1918 után
külföldön élt, és fôleg karikatúra-rajzolással foglalkozott Derse álnéven. Kelen Imrével
együtt alkottak. Nagy sikert arattak a genfi népszövetségi tárgyalásokról s azok
szereplőiről készített karikatúráikkal. Külföldről is küldött rajzokat a Kacsa, Az Újság
Vasárnapja, Az Új Idők, az Est részére. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek
Egyesületének (1930). 1934-ben gyűjteményes kiállítást rendezett Genfben és
Londonban „A konferenim aranykora” címmel. 1939-ben az USA-ba költözött.
Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1909), Fidibusz (1909–11), Erdélyi Bakter (1910–12),
Little Puck (1910), Borsszem Jankó (1912–24), Új Revü (1912–13), Pesti Mozi (1912–13),
Kakas Márton (1912–13), Mozi (1913), Színházi Élet (1917–18), Színház és Divat (1917–
18), Szamár (1917), Április (1918–19), Társaság (1919), Kacsa (Baja, 1919–20), Az Újság
Vasárnapja (1925), Új Idők (1930), Az Est (1933), Mantin (Párizs), United Press.

DIENER-DÉNES RUDOLF (Nyíregyháza, 1889. – Budapest, 1956.): festő.
Posztimpresszionista művész. Ferenczy Károly növendéke volt. 1912-ben karikatúrákat
rajzolt a Fidibusz élclap részére. Munkatársai voltak: Zórád Géza, Major Henrik, Paulini
Béla, Gedő Lipót, Pólya Tibor. 1917-ben fiatal művészekkel állított ki a Nemzeti
Szalonban. 1931-től rendszeresen festett Szentendrén. A csillogó, derűs színek mellett
bensőséges hangulat jellemzi képeit. 1934–1948 között öt ízben volt kiállítása. Ismert
mûvei: Rálátás a gázgyár udvarára, Tisza Kálmán tér, Városligeti tájkép, Arcképek.
1949-ben Pro Arte kitüntetést kapott.

DINNYÉS KÁROLY (Kőhídgyarmat, 1916 – 1944): festő, karikaturista.
A kassai gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Érettségi után Prágába
került főiskolára, rajztanári szakra. Szegeden Aba-Novák Vilmos lett a mestere.
Foglalkozott grafikával és festészettel. Újságok részére készített képregényeket, egész
oldalas politikai karikatúrákat, portrékat. A Magyar Futár humormellékletének első
számú rajzolója volt. Az 1943-ban megjelent: „Csúfondáros rajzolatok”című
kiadványban, Vadász Endre, Faragó Géza, Dobry Lajos, Pintér Jenő, Mata János,
Toncz Tibor, Drahos István, Pesthy István, Szűr-Szabó József grafikusokkal együtt rajzolt.
Publikált a Képes Tábori Újságban is. Részlet a halálakor megjelent cikkből:
„Mélységes gyásza van a magyar képzőművészetnek: Dinnyés Károly a fiatal festő- és
rajzolóművész, Aba-Novák Vilmos egyik legtehetségesebb tanítványa meghalt.
Dinnyés Károly, akinek rajzai annyi gyönyörűséget szereztek a Képes Tábori Újság
olvasóközönségének is, mindössze 28 éves volt, de nevét jól ismerték, számon
tartották mindenütt és nagy jövőt jósoltak a fiatal, tehetséges magyar művésznek. A
kamaszosan jó kedélyű Dinnyés Károly — akit barátai, művészkollégái és dolgozó
társai is kivétel nélkül annyira szerettek — pazar bőséggel ontotta rajzait, karikatúráit,
illusztrációit, s mindig meglepő könnyedséggel, fölényes mesterségbeli tudással
dolgozott. Kifejező erejű rajzai, ötletes, tréfás gúnyképei már aránylag rövid idő alatt
nagy népszerűséget szereztek a kiváló magyar művésznek, akit kettétört életművével
is a legjobbak között tartanak majd számon.”
Publikáció: Színházi Újság (Szeged) Magyar Exlibrisz (1941), Film Színház Irodalom
(1941), Magyar Futár (1941–44), Képes Tábori Újság.
DIÓS MAGDA (Kál, 1946.): grafikus.
Egerben él és dolgozik. Dekoratőrképzőt végzett. 1966–88-ig reklámgrafikus,
dekoratőr. 1988-tól szabadúszó illusztrátor: könyv, játékkártya, képeslap,
gyermekújság. Készít művészgrafikákat és karikatúrákat is. Sajtókarikatúrái a Heves

megyei Egriportban, a Képhír Tv-ben (1994–96), a Heves Megyei Napban (1994–95), a
Premier reklámújságban, a Börtön Újságban és 1995-től 1999-ig, a lap megszűnéséig a
Ludas Matyiban jelennek meg.
Kiállítás: Eger (1995, 1997, 1998, 2000); Debrecen (1996); Kiskunfélegyháza (1998);.
Szekszárd, Bp. (1999); Szeged, Bp. (2000). Párizs (2000), Budapest (2004). Budapest,
Eger, Debrecen, Best of 2004, (2006), Agárd, Eger, Debrecen, Nyíregyháza. 1996-tól
Debrecenben minden évben megrendezett „Bohém hangulat” című kiállítás állandó
meghívottja.
Díj: 1999-ben Szekszárdon a „Városi polgármesterek randevúján” közönségdíjat
kapott. 2005: Gyöngyös a „Városi polgármesterek randevúja” közönségdíj; 2007:
Budapest. A XI. Országos Karikatúra Művészeti Fesztiválon III. díj.
Publikáció: Premier Reklámújság (1994–95), Börtön Újság (1995–98), Ludas Matyi
(1996–99), Best of 2004, 2006 Heves megye Egriport, Heves Megyei Nap.

DIÓSY ANTAL (Budapest, 1895. – Budapest, 1977.): festő, karikaturista.
1910–15-ig az Iparművészeti Iskolában Körösfői Kriesch Aladár tanítványa, később
tanársegédje. Főiskolai tanulmányai befejezése után Párizsba ment, ahol újságrajzoló
lett. Korán elkezdett gobelinterveket készíteni, amelyeket felesége, Nagyajtay Teréz
műhelyében szőttek meg. 1916-tól karikatúrákat rajzol a Borsszem Jankó részére, majd
a Színházi Élet is közölte rajzait. Ismert sportkarikaturista lett, hat évig rajzolt a Sport
Hírlap részére, foglalkoztatta a Nemzeti Sport is.
Grafikái, illusztrációi jelentek meg a Magyar Grafika, a Kolozsvári Tükör, a Gyilkos és a
Színházi Világ címő lapokban. Megalapította a Cennini Társaságot, mely 1921–26
között Budapesten kiállításokat rendezett. 1922–23-ban Erdélyben lakott, itt adta ki a
Kolozsvár görbe tükre és a Nagyvárad görbe tükre című karikatúraköteteit, és az
Ecce Homo 200 karikatúrát tartalmazó albumát. Itáliában, Franciaországban.
Hollandiában és a skandináv országokban járt tanulmányúton.
Díj: 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t kapott, Munkácsy-díj (1971);
érdemes művész (1977).
Kiállítás: 1921-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán, 1939-ben
a Nemzeti Szalonban, 1955-ben a Csók Galériában, 1961-ben a Műcsarnokban, 1970-
ben az Ernst Múzeumban mutatta be munkáit. 1941 –47-ig az Iparművészeti Fiskola
tanáraként dolgozott. Foglalkozott bélyegtervezéssel is. Élete utolsó két évtizedében
leginkább akvarelleket festett, e műfaj egyik kiemelkedű magyar képviselőjévé vált.
Publikáció: Borsszem Jankó (1916), Színházi Újság (1919), Sport Hírlap (1922–28),
Kolozsvári Tükör (1923), Színház és Társaság (1923), Gyilkos (1924–25), Nemzeti Sport
(1925), Magyar Grafika (1927), Színházi Világ (1929).

DIVÉKY JÓZSEF (Farmos, 1887. – Sopron, 1951.): grafikus.
Bécsi tanulmányai után a Wiener Werkstatte munkatársa lett. Később Zürichben,
majd Brüsszelben működött illusztrátorként. A világháború kitörésekor hazatérve a
békéscsabai Tevan cég a Ludas Matyi és a Peleskei nótáriushoz vele készíttette
humoros karikatúráit. Illusztrációi közül Gogol: Holt lelkek című művéhez készült rajzai
és Haláltánc sorozata jelentős. 1911-től a Kner Nyomdának dolgozott 1931-ig. 1915-től
rajzolt a Röpke Lapok, Magyar Grafika részére. Egy ideig az Iparművészeti Főiskolán
tanított. 1943-ban elkészítette Csokonai Dorottyájának illusztrációját. Tagja volt az
Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).
Könyv: Divéky illusztrálta a Balázs Béla: Lélek háborúban, Byron: Mazeppa (1917)
műveket.
Publikáció: Röpke Lapok (1915), Magyar Grafika (1921–22), Röpke Lapok (1929–32).

DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ (Budapest, 1951.): karikaturista.
1969–72 között grafikai önképzőkörökben tanult (Varga Hajdú István és Horvai István
tanítványa), 1971-ben végzett, mint cinkográfus. 1969–71-ig a Kossuth Nyomdában
nyomdász, majd 1976-ig az MGM műszaki ügyintézője. 1976–80-ig a Pénzügyi és
Számviteli Főiskola laborvezetője. 1971-ben alapító tagja a Fiatal Karikaturisták

Klubjának és annak megválasztott titkára. Első rajzai a Magyar Ifjúságban (1970) és a
Fülesben (1970) jelentek meg. Rajzolt megyei lapok részére is: Vas Népe, Kisalföld, A
Hírlap, Új Néplap, Zalai Hírlap, Petőfi Népe, Kanizsa, Napló, Hódmezővásárhely.
Külföldön az NSZK-beli Pardon című magazin közölte először karikatúráit. 1976–80-ig a
Rakéta Regényújság (mozi-, film- és könyvparódiák), 1980–90-ig a Népszava belső
munkatársa. 1978–83 között a Képes Sport közölte sportkarikatúráit (A hét sportolói
rovat). 1972-től vesz részt nemzetközi karikatúrafesztiválokon. 1987-ben a tokiói Yumiuri
Shimboon karikatúraversenyén 11 000 indulóból a 10. helyen végez, és Excellence-
díjat kap. 1987 évben az amerikai C and W szindikátus közvetítésével az International
Herald Tribune is közli rajzát. A Witty World című amerikai karikatúra szaklap tudósítója
(1987), az Új Szabad Száj képszerkesztője. (1989–90), a Ludas Matyi főszerkesztője.
(1990–92) és főszerkesztő h. (1992–93), művészeti szerkesztő. 1994-ben a Darázs
vicclap főszerkesztője, rajzolója. Az Esti Hírlap (1996–97) és a Napi Magyarország külső
munkatársa (1998–99, Dinka álnéven). Külsősként foglalkoztatja: Új Borsszem Jankó,
Jászkun Kakas, No Komplett, Móricka, Dilibogyó, Kutyahús, Magyar Nemzet. 2004-től
portrékarikatúra rajzolást és árnyékportré vágást vállal rendezvényeken. Ismert
arcképrajzolóként több televízió is szerződtette és foglalkoztatta. 2002–2004: Évszakok
MTV 1, Mienk a tér Duna TV) műsoraiban a fellépő ismert személyekről rögtönzött
karikatúrákat. 2004–2006: a Reggel című napilap munkatársaként napi aktuális bel- és
külpolitikai karikatúrákat rajzolt, a lap megszűnéséig. A jó szervező, agilis karikaturista
sokat tett a magyar karikatúra elismertetéséért itthon és külföldön egyaránt.
Kiállítás: Számos csoportos kiállításon szerepelt rajzaival (Divatcsarnok Lotz-terme,
1971; MÚOSZ, 1976; Kőszeg, 1972, 1992; Cseljabinszk, 1989; McDonald’s, Bécs, 1990;
Dominikánus Galéria, 1991; Ifjúsági Ház, Graz, 1993) Best of 2004, 2005, 2006.
Önálló kiállítás: Dél-balatoni Kulturális Központ (Siófok, 1973); Goethe Institut (Bp.,
1993); Hunyadi Klub (1994); Duna Holding Székház (Bp., 1998).
Könyv: Eddig tizenhárom könyvet illusztrált. Közös karikatúrakiadványok: Névjegy
2002, Best of 2004, 2005, 2006, Micsoda város 1998. Ki mint véd, úgy adat. A Rébusz
Egyesület alapító tagja, valamint a Csízió karikatúra rovatának vezetője. 1999-ben a
MÚOSZ karikatúra szakosztályában az elnök helyettesévé választották. 2003-tól A
Magyar Képzőművészeti Szövetség Karikatúra Szakosztályának vezetője. Díj: Yumiuri
Shimboon Excellene-díj (1987), Ancona sportkarikatúra ezüst plakett (1987), Petőfi
Sándor Sajtószabadság-díj (1993). Bor dicsérete I. díj (1998, 1999, 2000), Tervezzünk
Kádár-szobrot kiállítás I. díj (2001), Eperfesztivál Tahitótfalu I díj (2007), Országos
Magyar Karikatúra Kiállítás II. díj (2007).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–87), Ifjúsági Magazin (1971–75), Füles (1971–86),
Néplap (1972–75), Vas Népe (1972), Kisalföld (1972), Bakfity (1972), 153 Vicc (1973),
BUÉK 1973, Ludas Matyi (1973–81), Ludas Matyi Magazin (1973), Rendkívüli Füles
(1974), Tollasbál (1975), Világ Ifjúság (1975), Zsákbamacska (1975), Kirakat (1976),
Rakéta (1976), Néplap (1977), Kincses Kalendárium (1977), Képes Sport (1977–79),
Kuba (1977), KISZ Aktivisták Köre (1977), Ludas Matyi Évkönyv (1977), Pesti Műsor
(1977), Pesti Műsor Szilvesztere (1977), Pokoli Rémület (1978), Tiszacipő (1978), Rakéta
(1978–84), Képes Sport (1978–83), Interpress Magazin (1979–80), Népszava (1979–90),
Népszava Évkönyv (1983), Dolgozók Lapja (1985), Mini Pajtás (1985–86), Pajtás
Magazin (1986), Hahota Pörgető (1985), Asszonyok Évkönyve (1986), Diáknaptár
(1986), Hahota (1985–92), Grimasz (1986), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Pikáns
Humor (1988), Tallózó (1989-), Vitriol (1989), Új Szabad Száj (1989–92), Képes Sport
(1990), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas
Matyi Nyári Örömök (1990–91), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Heti Magyarország
(1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), 24 Órás (1993–94), Új Néplap (1993–94), Zalai
Hírlap (1993–94), Petôfi Népe (1993–94), Kanizsa (1993–94), Napló (1993),
Hódmezővásárhely (1993), Természet Búvár (1993), Magyar Fórum (1993–94), Magyar
Nemzet (1993), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–98), A
Hírlap (1994), Déli Hírlap (1994), Új Borsszem Jankó (1994–95), Börtön Újság (1996),
Maszk (1995), Esti Hírlap (1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996–98),
Móricka (1996–2006), (Morbid, 1996), Napi Magyarország (1998–99), Pikáns (1998–

2000), Vigyor (1998), Dilibogyó (1998), Madmax (2000), Kismalac (2001–2003),
Kutyahús (2001), Vasárnap Reggel (2003), Fejér Megyei Hírlap (2003–2004), Pató Pál
(2003–2004), Körkép (2005), A Reggel (2004–2006), 51 vicc 15 rejtvény, Havi Skandi
(2005), Poén Halász (2005), Zsebrejtvény (2005), Best of 2004 (2005), Best of 2005
(2006), Magyar Hírlap (2007). Szignó: DLUHO.

DOBAY ZSIGMOND (–,): grafikus.
1909-ben a Kner Nyomda grafikai pályázatán díjazott rajzoló. A pályázaton részt vett
művészeket kérte fel a nyomda új meghívók, céges papírok reklámtervek készítésére.
A Röpke Lapok (1909–11) adta közre az újszerű grafikai megoldásokat. Karikatúrákat
Az Üstökös (1900–1904) vicclapnak rajzolt, itt munkatársa volt: Jeney Jenő.

DOBRY LAJOS (–,): karikaturista.
Kitűnő portrékarikaturista. A Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok című kiadványában
együtt rajzolt, Toncz Tibor, Faragó Géza Dinnyés Károly, Szűr-Szabó József, Pesthy
István, Vadász Endre, Nemes Török János karikaturistákkal. Színházi lapokban
publikált, ismert színészek portrékarikatúráit és sztorikarikatúrákat is készített.

DOBROVOLSZKY LÁSZLÓ (1949.): karikaturista.
A sokoldalú autodidakta művész készít fotóról és modellről portrét, portrékarikatúrát.
Sziluettképet vág ollóval, animációs és videofilmet készít. Hivatalos rendezvényeken,
fogadásokon, az egész ország területén foglalkoztatják a neves „Doby” karikaturistát.
A portrérajzolók a rajztudásuk alapján Tóth Antalt (Tónió) Zsoldos Pétert, Dluhopolszky
Lászlót, Szénási Ferencet, Kovács Zsigmondot és Dobrovolszky Lászlót tartják vezető
portrékarikaturistának. Animációs film: 3 lépés program a sportban, Tintatartós DOBY
grafika. Szignó: DOBY.

DOMOKOS GÉZA ALFONZ (Budapest, 1947.): festőművész, grafikus, karikaturista.
A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán végbizonyítványt szerzett (1969–
1976). A festészet mellett jelentős a grafikai munkássága; karikatúrákat is rajzol,
amelyek napi aktualitás helyett kizárólag az egyetemes emberi kérdések humorral
oldott megközelítését jelenítik meg. Időszakonként napilapokban (Magyar Nemzet,
Magyar Hírlap stb.) és folyóiratokban publikál (ÉS, Magyar Napló stb.). A humor
nemcsak karikatúráin, hanem festményein, egyéb grafikáin is kifejezésre jut, sokszor
már a képek címében is (pl. Omnia vincit HUMOR; Kalitkoid és Eufória; Szüret az
uborkafán; Az uborkafán vége a szüretnek; Dialektikon, avagy a köldöküknél
összenőtt sziámi ikrek esete; Cím és telefonszám nélkül). Több karikatúra-kiállításon is
részt vett (Internacional de Humorismo II. Bienal Ministerio de Cultura San Antonio de
los Banos, Kuba, 1981; Humor és Szatíra Háza, Gabrovo, Bulgária, 1981; First
International Cartoonisst Exhibit and Contest Guadalajara, Jalisco, Mexico, 1982;
Magyar Karikatúra Kiállítás, Budapest, 1998).

DOROSZ KÁROLY (Budapest, 1948.): festő, grafikus, karikaturista.
Kirakatrendező iskolát végzett. 1967-től rajzolt karikatúrákat ifjúsági lapoknak: Magyar
Ifjúság, Ifjúsági Magazin humor mellékleteiben. 1980-tól huszonegy évig volt külsős
grafikusa az Élet és Irodalomnak. Kezdetben karikatúrákat, később illusztrációkat
publikált. Szatirikus lapokban néhány évig rajzolt: Új Szabad Száj, Darázs, Ludas Matyi.
Napilap: Magyar Nemzet (1994). Járt tanulmányúton Bulgáriában, Franciaországban.
1975 óta kiállító művész, grafika, olajfestmény, karikatúra.
Kiállítás: Derkovits Klub (1975), Budapest (1978), Lila Iskola, Újpest (1980), Ferencvárosi
Pincetárlat Budapest (1981), Stúdió Galéria, Budapest (1982), Gépipari és
Automatizálási Műszaki Főiskola, Kecskemét (1985), Dorottya u. Galéria, Budapest,
Neue Galerié am Landesmuseum Joanneum, Graz, (1987), Újpest Galéria, Budapest
(1994), Modem Art Galerié, Párizs. Válogatott csoportos kiállítások. 1978-tôl Stúdió
kiállítás, 1982 Hagyomány L, Pataky Galéria, Budapest, Mergraphik, Berlin (1983), Mai
magyar grafika és rajzművészet Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, (1984), Országos

Képzőművészeti kiállítás ‘84, Műcsarnok, Budapest (1985), Magyar Képzőművészeti
kiállítás, Varsó (1986), Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged,
„Idézőjelben”, Csók Képtár, Székesfehérvár (1988), Tavaszi Tárlat, Magyar
Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest, IV. Országos Rajz
biennále, Nógrádi Múzeum, Salgótarján (1989), Téli Tárlat ’89, Műcsarnok, Budapest
(1994), 80-as évek. Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest. Művek
közgyűjteményekben.
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1967–74), Magyar Ifjúság (1967–75), BUÉK (1974), Élet és
Irodalom (1980–2001), Magyar Nemzet (1994), Darázs (1994), Ludas Matyi (1987),
Ludas Matyi Évkönyv (1989), Szabad Száj (1989–90), Új Szabad Száj Magazin (1990).
Szignó: DOROSZ.

DÖMÉNYI LÁSZLÓ (Tornalja, 1890. – ?): festő.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1910–1914), ahol Zemplényi
Tivadar és Réti István voltak a mesterei. 1910-től rajzolt karikatúrát Üstökös-
Urambátyám vicclapba. Munkatársai voltak: Földes Imre, Zórád Géza, Gáspár Antal,
Jeney Jenő. 1925-ben Algírban telepedett le, ahol több gyűjteményes kiállítást
rendezett. Észak-Afrika fénnyel itatott színes életét festette, az arab városok nyüzsgő
embertömegét és Algír környékének tájait.

DÖRBE TIVADAR id. (Nemespécsely, 1858. – Budapest, 1932.): festő, illusztrátor.
1883-tól jelennek meg illusztrációi a Képes Folyóirat (1887) és a Vasárnapi Újság (1889–
90) lapokban. Több illusztrációt készített az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és
képben című nagy kiadvány részére. Művei a Magyar Nemzeti Galériában
találhatók.

DRAHOS ISTVÁN Darabos (Budapest, 1895. – Szentes, 1968.): grafikus, festő.
A Képzőművészeti Főiskolán Helbing Ferenc tanítványa volt. 1924-ben a Országos
Műemlék Bizottság részére akvarellsorozatot készített a főváros egyházi műemlékeirűl.
1933-tól 1957-ig Szentesen volt rajztanár. 1935-től az ex libris lett elsőrendű műfaja,
annak egyik legkiválóbb hazai képviselője volt. Főként a fametszeteket kedvelte.
Könyvillusztrációkat és bélyegterveket is készített. 1988-ban a Szentesi Koszta József
Múzeum rendezte meg emlékkiállítását. Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok
kiadványában szerepel karikatúra exlibris fametszeteivel.

DUB LÁSZLÓ (Nagyvárad, 1947.): karikaturista.
A Kolozsvári Mérnöki (Politechnika) Fôiskola elektrotechnikai szakán fejezte be
tanulmányait 1970-ben. 1970–74-ig a medgyesi üveggyárban, később egy
kábelgyárban dolgozott 1974–93-ig, majd 1993-tól a Peton Maior Egyetemen vállal
munkát. Aktuális napi politikai karikatúrái számos helyi magyar és román nyelvű
lapban megjelennek.
Díj: Marosvásárhely III. díj (1995, 1997); közönségdíj, Braila (1989); III. díj, Beszterce
(1988); II. díj, Bukarest Academica Catavencu (1996).
Kiállítás: A Nemzeti Színház elôcsarnokában kiállított karikatúráit méltató újságírót
idézzük: „ötletsziporkái, abszurdba hajló látványteremtése kiforrott egyéni stílusa
joggal vonja magára a humor kedvelőinek figyelmét.” 1993-ban Molnár Dénessel
közösen állított ki: Grotreal, Beszterce, Knokke Heist, Montreal, Brila.
Önálló kiállítás: Utunk - Vatra Szerkesztőség (1984); Netsoft (1999); Bernádi Ház (1999).
Publikáció: 1983–90-ig Utunk, Vörös Zászló, Stehua Rosie, Szignó: Dub.

DUDITS ANDOR (Budapest, 1866. – Budapest, 1944.): festő.
Bécsi és müncheni előtanulmányok után Budapesten az Országos Mintarajziskolában
tanult (1891–1897), ahol Benczúr Gyula növendéke volt. Tanulmányutakat tett
Franciaországban és Olaszországban. A Benczúr Társaság egyik alapító tagja, majd
elnöke volt, 1925-től pedig a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1895 óta történeti
festészettel foglalkozott, pl.: Kardvágás (az Országházban); Rákóczi-emlékmű

(Kassán), Festett oltárképeket is, pl. budapesti Szent István-bazilika, Topolya, Recsk,
Breznyóbánya stb. A művészi kihívások mellett karikatúrákat rajzolt az Urambátyám
szatirikus lap részére, itt munkatársai voltak: Jankó János, Ábrány Lajos, Rubovics
Márk. Az Új Idők és a Tanulók Lapja évtizedeken keresztül közölt az ismert festőtől
illusztrációkat, grafikákat festményeket.
Publikáció: Urambátyám (1888–97), Képes Folyóirat (1894), Új Idők (1897–1919),
Tanulók Lapja (1899), Mindent Tudok (1924), Új Idők (1938).

DUKAI KÁROLY (1891. – ?): grafikus. Karikatúrákat rajzolt a Borsszem Jankó (1917)
élclapnak, itt munkatársai: Bér Dezső, Vértes Marcell, Garay Ákos, Zórád Géza, Major
Henrik, Csók István, Dezső Alajos, Bardócz Árpád. Készített Naptár címlapot (1928) és
plakátokat. Külsős munkatársa volt a Magyar Grafika című kiadványnak. Tagja volt az
Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).

DUNAI IMRE (Pestszenterzsébet, 1948.): karikaturista.
1966-ban tett gimnáziumi érettségit, majd nyomdaipari formakészítő volt 1968-ig.
1968–80-ig a Kossuth Nyomdában, 1980–85 között a nyomdászszakszervezetben
dolgozott. 1967-től a Magyar Ifjúságban, az Ifjúsági Magazinban, a
Népszabadságban jelentek meg karikatúrái. Külsősként foglalkoztatta a Ludas Matyi
szatirikus újság is. 1971-ben alapító tagja lett Fiatal Karikaturisták Klubjának. Közösen
több kiállítást szerveztek. A klubélet a karikaturista szakmai fejlődését nagyban
segítette, motiválta. Külföldi kiállításokon sorban kapta az elismeréseket, díjakat, így
egyenes út vezetett az egyetlen vicclaphoz: a Ludas Matyi belső munkatársa lett
1985-ben. 1989-től a Garabonciás Könyvkiadó művészeti vezetője. Itt több mint száz
könyvet illusztrált, CD-borítót rajzolt a Móra és a Népszava Kiadónak. 1990-től az Új
Ludas, majd 1991-től a Ludas Matyi külsős rajzolója. 1994-tôl szabadúszó grafikus. Több
országos, megyei és fővárosi lapban publikált: Zalai Hírlap, Új Néplap, Petőfi Népe, A
Hírlap, Pesti Veréb, Új Borsszem Jankó, Darázs, Év Vége, Hócipő, Új Tükör, Kacagó
Viccújság, Népszava, Pesti Vicc, LMLM.
Díj: Marostica (Olaszország), Sci Fi biennále, 1976, I. díj; Knokke Heist (Belgium),
Nemzetközi Karikatúra Szalon, 1976, III. díj; I. Karikatúra Biennále, Nyíregyháza, 1983;
Karikatórium, Bp., 1996, I. díj; I. Nemzetközi Fekete Humor Fesztivál, Bukarest, 1997, I. díj;
Magyarország és Európai Unió pályázat, Bp., 1998, III. díj; III. Magyar Karikatúra
művészeti fesztivál, Bp., 1999, III. díj.
Kiállítás: Gutenberg Művelődési Otthon (Bp., 1977); Magyar Intézet (Varsó, 1978);
Magyar Kulturális Intézet (Berlin, 1978); Hammel Galerié (Nyugat-Berlin, 1978); Stúdió
Galéria (Bp., 1980, 1981); Rideg Sándor Művelődési Ház (Bp., 1982); Csokonai
Művelődési Ház (Bp., 1983); Gábor Andor Galéria (Bp., 1983); Nissan Galéria (Bp.,
1997). 1970-től folyamatosan kiállít a nemzetközi karikatúra szalonokban (Montreal,
Marostica, Knokke Heist, Bordighera, Skopje, Gabrovo, Basel, Bukarest, Ankara).
Könyv: Erről jobb nem beszélni, Ép testben (1979), Furcsaságok szárazon és vízen
(1986), Ludas Matyi Évkönyv (1985), Sábeszgyertyák mellett (1989), Karikatúra album
(többekkel, 1981). Senki többet (2000).
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1967–86), Népszabadság (1967), Magyar Ifjúság (1967–
88), Napos Oldal (1971), Ludas Matyi (1976–90), Élet és Irodalom (1977–81), Ludas
Extra (1977), Interpress Magazin (1978–82), Nyári Magazin (1984), Ludas Matyi Évkönyv
(1984–90), Ludas Matyi Nyári Örömök (1984), Magyar Horgász (1985), Extra Ludas
(1986–87), 3. Országos Biennále, Grimasz (1987), T-Boy (1988), Nemzetközi Kiállítás
Katalógus (1988), Népszava (1989–90), Képes Sport (1990), Új Ludas (1990–92), Új
Ludas Magazin (1990–92), Új Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), 24
Órás (1993), Új Néplap (1993), Zalai Hírlap (1993–94), Petőfi Népe (1993–94), Kanizsa
(1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhely (1993–94), Hírek (1994), Ludas Matyi
(1992–93), Ludas Matyi Évkönyv (1993), Tiszacipő (1993), Magyar Fórum (1993–94),
Jászkun Kakas (1993–94), A Hírlap (1994), Déli Hírlap (1994), Vasvármegye (1994),
Álláskereső (1994), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Év
Vége (Népszabadság-melléklet) (1995), Hócipő (1995–2000), Új Tükör (1996–99), Ludas

Matyi Rejtvény Magazin (1996), Kacagó Viccújság (1996), Pesti Vicc (1996–99), Ludas
Matyi (1996–99), LMLM (2000), Jászkun Kakas (2002), Dörmögő Dömötör (2003),
Hatvanhat Vicc (2003), 1. Országos Karikatúra Kiállítás (1983), 2. Országos Karikatúra
Kiállítás (1985 Zsebrejtvény (2004). Szignó: Dunai.

ÉCSY FERENC JÓZSEF (Pest, 1862. – ?): festő.
1878–1881 között az Országos Mintarajziskolában, 1881–1882 között Bécsben tanult.
1886-tól rajzolt karikatúrát Az Üstökös című vicclapba. Munkatársai voltak: Jankó
János, Aggházy Gyula, Biczó Géza, Fényes Adolf, Homicskó Atanáz. Munkácsy
Mihálynak magyarországi látogatása alkalmával az 1890-es években titkára volt.
Életképeket és arcképeket festett.

ÉDER GYULA (Kassa, 1875. – Budapest, 1945.): festő, grafikus.
Művészeti tanulmányait Budapesten az Országos Mintarajziskolában (1901–1905) és
Münchenben végezte. Mesterei voltak Benczúr Gyula, Gabriel Hackl és Wilheim Diez.
A Benczúr Mesteriskolában festette a Pegazus című képét. Az itt töltött évek alatt
mesterének stílusa erősen hatott művészetére, arcképeken, aktokon, vallásos
kompozíciókon (Angyali üdvözlet, 1908) kívül számos illusztrációt készített. 1904-től a
Kakas Márton élclap részére rajzolt számos címlapot, politikai portrékarikatúrát. Több,
mint tíz évig elismert karikaturistája volt a lapnak. Munkatársai voltak: Linek Lajos, Feiks
Jenő, Jeney Jenő, Zádor István, Manno Miltiádész. A Bolond Istókban 1908-ban
publikált. A Borsszem Jankó és a Fidibusz 1912-től közölte rajzait. A karikatúrarajzolás a
művész életében kiegészítő tevékenységnek fogható fel. Fő megélhetési forrása a
freskófestés, portréfestés volt. A Bánkódás, a Bellerophon és a Salome című képét a
Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Publikáció: Kakas Márton (1904–14), Bolond Istók (1908), Garabonciás (USA) (1909–
10), Képes Szalon (1910), Élet (1912), Borsszem Jankó (1912), Fidibusz (1912).

EDINGER BALÁZS MÁRTA, EDMA, Gordon Györgyné, Balázs Róbertné (1924 – 1997):
grafikus, karikaturista.
Az EDMA nevet egy lengyel menekült karikaturistától kapta. 1940-től a Művészeti
Tervező és Műhelyiskolában tanult, amely 3 év elteltével Atelier-diplomát adott.
Tanárai között találjuk Kozma Lajost, Lesznai Annát, Kner Albertet, Végh Gusztávot és
Bernáth Aurélt is, akit a nagybányai Szabadiskolába is követett. Egy ideig
Romániában élt, és ottani lapoknak (pl. Scanteia) készített grafikákat, majd 1947-ben
visszatért a magyar fővárosba, ahol először a Szabad Nép alkalmazta. Rajzait a
budapesti lapok már az ötvenes évektől rendszeresen közölték. A Szabad Néptől
elbocsátották, de a Ludas Matyi rögtön befogadta. 1955-ben fejezte be
tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Koffán Károly tanítványa volt. Már
ekkor ismertek voltak portrékarikatúrái, melyeket elsősorban a hazai értelmiségi elitről
készített, s amelyeket könyv alakban is kiadtak Nevető Pantheon címen (1955). Az
album 100 prominens személy karikatúráját tartalmazta, melyek többsége tollrajz.
Szerepel a könyvben Barcsay Jenő és Kovács Margit portréja is, akik fontos szerepet
töltöttek be ~ életében. Barcsaytól anatómiát tanult, Kovács hatására pedig később
kerámiával kezdett foglalkozni. Az Eötvös Klub rendezett számára kiállítást, ennek
kapcsán jelent meg Színészek maszkban című 100 színészportrét tartalmazó kiskönyve.
1956-ban megbízták, hogy készítsen karikatúrákat a melbourni olimpia győzteseiről. A
rajzok, bár elkészültek, soha nem jelentek meg, mert kitört a forradalom, melynek
leverése után EDMA Angliába vándorolt, ahol már festészettel és kisplasztikával is
foglalkozott. Londonban élt, ahol emigrációs (Irodalmi Újság, Magyar Szó) és más
újságok (Observer, Reader’s Digest) számára, valamint a Central News-nál dolgozott.
1958-ban Cardiffba költözött, majd kis idő elteltével visszatért Londonba.
Karikatúráival már nem aratott nagy sikereket, viszont kerámiái és kisszobrai
népszerűek lettek. 1966-ban kerámiaüzemet nyitott, a hetvenes években pedig a
South Norwood Education Centre-ben kerámiát oktatott. Bejárta a fél világot (Irán,
Olaszország, Spanyolország, Egyiptom, Izrael, Peru, Mexikó, India, Ausztrália, Japán).

1987-ben Amszterdamba, majd 1994-ben Kaliforniába költözött. 1996-ban tért vissza
ismét Londonba, s nem sokkal utána Magyarországra. 1997 tavaszán itáliai útja során
érte a halál.
Kiállítás: Művei rendszeresen szerepeltek kiállításokon (London, Courtaud Intézet,
Gallery Petit, croydoni Fairfield Hall, Hollandia, Kalifornia).
Könyv: Rajzsorozata, a Három történet, posztumusz látott napvilágot 1998-ban.
Ugyanebben az évben jelent meg az EDMA élete és munkássága című könyv is.
Díj: Munkácsy-díj (1955).
Publikáció: Scanteia, Pest Izé (1947), Ludas Matyi (1947–56), Báli-Bólé (1948), Színház
és Mozi (1948–50), Szabad Nép (1948), Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952–54), Világ
Ifjúsága (1954), Béke és Szabadság (1956), Irodalmi Újság (1956), Nők Lapja (1956),
Magyar Szó, Observer, Reader’s Digest, Central News. Szignó: EDMA.

EGRI LÁSZLÓ (Szekszárd, 1910. – Budapest, 1974.): újságíró, karikaturista.
1929-ben tanítóképzőt végzett Pécsett, majd 1932-ben elvégezte a polgári iskola
tanárképzőt. Közben 1930–32-ben Aba-Novák Vilmos festőművész stúdiójában
képezte magát. 1950-ig különböző polgári iskolákban tanított, emellett 1942-től 1945-
ig a Képes Sport munkatársa volt, cikkeket írt, illusztrációkat, grafikákat, karikatúrákat
készített. Rajzolt politikai karikatúrákat a Népszavának, a Szabad Népnek. Ifjúsági
lapok külső munkatársa volt: Szabad Ifjúság, Pajtás. 1948-tól 1956-ig az Új Világ c.
lapnál, a Magyar-Szovjet Társaság (MSZT) lapjánál volt kép- és tördelőszerkesztő. 1956-
tól rajzolt a Film Színház Muzsika, a Pedagógusok Lapja, az Esti Hírlap, majd a Füles
rejtvény újságban. Megyei lapok közül Dolgozók Lapja, Vas Népe, Fejér Megyei Hírlap
közölte rajzait. 1957-től 1974-ig a Képes Újságnál dolgozott, mint kép- és
tördelőszerkesztő, rajzoló, grafikus. Politikai karikatúrái valamennyi kiállításon
szerepeltek
Könyv: A békéért.
Publikáció: Képes Sport (1942–1945), Filmművészeti Évkönyv), Szegedi Bomba
Tanfolyam (1944), Szabad Nép (1945), Népszava (1945–46), Pajtás (1947–49), Új Világ
(1948-), Szabad Ifjúság (1952), Szabad Nép (1956), Film Színház Muzsika (1956–62), Esti
Hírlap (1956), Nők Lapja (1956), Képes Újság (1957–74), Gondűző Naptár (1957), Füles
(1958), Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1959), Csúzli (1961), Vas Népe
(1961), Fejér Megyei Hírlap (1962), Dolgozók Lapja (1962), Képes Újság (1963–79), Nők
Lapja Évkönyv (1966), Plajbász és Paróka (1969), Magyar Rendőr (1970), Képes Újság
(1974), Képes Évkönyv (1974).

EGRY JÓZSEF (Újlak, 1883. – Badacsonytomaj, 1951.): festő.
Kossuth-díjas (1948), a magyar modern festészet egyik legeredetibb képviselője.
Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál kezdte meg, majd Münchenben folytatta.
1905-ben Lyka Károly segítségével Párizsba utazott, ahol főként a modern festői
törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906–1908 között a Képzőművészeti
Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei-Merse Pál tanítványa. 1906-tól 1910-ig
karikatúrákat rajzol a Fidibusz és az Izé című vicclapoknak. Grafikákat, festményeket
közöltek tőle a Művészet, az Új Idők és a Tükör lapok. 1907-ben Menhely előtt című
képével állami ösztöndíjat nyert. 1909-ben kollektív kiállítása volt a Művészházban.
1912-ben Belgiumban járt. Katonáskodása után 1918-tól kezdve a Balaton mellett élt
és számtalan változatban festette a Balatont Keszthelyen, Badacsonyban, majd
Badacsonytomajban. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló művészek Egyesületének
(1930).
Publikáció: Művészet (1905–14), Fidibusz (1906–10), Izé (1909), Új Idők (1926–46), Tükör
(1936).

ÉK SÁNDOR (Szentmihályfa, 1902. – Budapest, 1975.): festő, grafikus, főiskolai tanár.
Uitz Béla Proletár Képzőművészeti Tanműhelyében kezdte tanulmányait. 1919 után
emigrált, s Németországban grafikusként tevékenykedett, A. Keil néven. 1933–1944
között a Szovjetunióban dolgozott, 1944-ben a Vörös Hadsereg tisztjeként tért haza.

1945-ben nagy erejű plakátokat tervezett, például „Náci-Németország rövidesen
megsemmisül” 1945, vagy a „Kisemberek magántulajdonát védi a Magyar
Kommunista Párt”, grafika és karikatúra ötvözete a „Gyökerestől tépi ki a reakciót a
Kommunista Párt” (1946). Publikált politikai tárgyú karikatúrákat, az Új szó című
lapban, célpont az imperializmus volt. Kiadásra került: Ék Sándor karikatúrái, „Béke”
címmel, Illés Béla előszavával. Realista fölfogású életképeket és történeti jeleneteket
festett. A Képzőművészeti Fôiskola tanára volt.
Díj: Kossuth- és Munkácsy díjas, érdemes és kiváló, művész.
Kiállítás: Gyűjteményes kiállítását 1972-ben rendezték meg a Műcsarnokban.
Könyv: Béke, A realizmus zászlaja alatt (1954), Mába érő tegnapok (1968). A szovjet
festészetről is jelentek meg elméleti írásai. Szignó: ÉK

ELEKES GYULA (Székelyudvarhely, 1960.): grafikus, karikaturista.
Marosvásárhelyt végzett a Művészi Líceumban grafikai szakon. Tanulmányait német,
spanyol magániskolában végezte. Volt rajztanár, reklámgrafikus. Tűzzománcozást
oktató tanár Magyarországon és Romániában. Öt évig vezetett színházat
Ausztriában, Németországban, Spanyolországban. Karikatúrái számos helyi lapban
jelentek meg (Jóbarát, Új Élet, Ifjúmunkás - itt II. díjat is nyert).
Kiállítás: Suceava (1976); Marosvásárhely (1977–78); Bukarest; Gyergyószentmiklós;
Csíkszereda; Székelyudvarhely (1975–77). 1999: Dél Balatoni Kulturális Központ, Siófok,
2000: Polgármesteri Hivatal, Tihany, 2003: Művelődési Központ Wolfsburg, 2004:
Palacio Municipál, Spanyolország, 2006: Fót – Katolikus templom, 2007: Kortárs
Galéria, Tatabánya.

ELEK LÍVIA (1954.): grafikus.
1979–1985-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. A sokoldalú művész rajzolt
lemezborítót, újságoknak illusztrációt – Dörmögő Dömötör (1985) –, készített diafilmet:
A répa (2004), de a fő tevékenységi területe a könyvillusztrálás, ezen belül is a
mesekönyvek és a játékosan oktató ifjúsági kiadványok. Néhány könyvcím a teljesség
igénye nélkül: Tudod-e? (1985), Kis magyar paprikakönyv (1987), Elrabolt
királykisasszony (1988), Kis könyv a magyar almáról (1990), A csodalámpa (1994), Amit
a koalákról feltétlenül tudni kell (1991), Szegény ember királysága (2001), Esti mese
lányoknak (2003), Esti mese fiúknak (2003), Képes diáklexikon (2006).
Díj: „Sárkánymese”könyvillusztráció díj (2003), Ferenczy Noémi díj (2006). Kiállítás:
Pannónia Galéria (2002). Tagja a Magyar alkotóművészek Országos Egyesületének a
Magyar Illusztrátorok Társaságának.

ENDRŐDI ISTVÁN (Kolozsvár, 1920. – Budapest, 1988.): grafikus, karikaturista.
Gallé Tibor szabadiskolában, majd Jaschik Álmos grafikai szakiskolájában tanult.
Később díszlettervezőként dolgozott. 1942-től biztosítási tisztviselő, 1950-ig az Európai
Biztosító Rt.-nél mint könyvelő dolgozott, majd a Dunai Vasműnél beruházó lett (1951–
53). Külsősként 1942-tôl karikatúrát rajzolt a Retorta Sziporka lapnak, majd a Pesti
Hírlapnak. A háború után, 1947-tôl a Szabad Száj, Ludas Matyi, Pesti Izé vicclapok
foglalkoztatták. A Postás Szakszervezet lapjának és a SZOT Munka c. kiadványának
állandó munkatársa. Tagja volt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének.
1953-tól a Képzőművészeti Alap alapító tagja, majd 1954-től csatlakozott a
Grafikusművészek Derkovits Gyula Alkotóközösségéhez. 1957-től a Tábortűz, Pajtás,
Dörmögő Dömötör, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúság, Üttörő Zsebkönyv,
Pajtás, Mini Pajtás ifjúsági lapoknak rajzolt karikatúrákat, illusztrációkat,
képregényeket. A színvonalas Képes Nyelvmester szerkesztőségében együtt
dolgozott: Zórád Ernő, Dargay Attila, Sebők Imre, Gugi Sándor, Korcsmáros Pál
grafikusokkal. A szorgalmas és gyorsan rajzoló művészt meghívták az alkalmi
kiadványok szerkesztői is: Tollasbál, Vidám Képes Hírlap, Báli Napló, BUÉK, Plajbász és
Paróka, Majális, Zsákbamacska, Humor Olimpia, Humor VB, SZÚR. Napilapokban
politikai karikatúrákat készített: Esti Hírlap, Pesti Hírlap, Népszabadság. 1965-től a Ludas
Matyi munkatársa lett, így annak minden kiadványában szerepelnek rajzai.

Számtalan címlapot készített a Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Extra, Nyári
Örömök, Ludas Matyi Évkönyv részére. Füles rejtvényújság kiadványaiban 1966-tól
haláláig rajzolt.
Publikáció: Retorta Sziporka (1942), Szabad Száj (1947–51), Ludas Matyi, Pesti Izé
(1947–49), Hírlap 1949), Színház és Mozi (1947), Művelt Nép (1951–52), Élet és Irodalom
(1957–58), Tábortűz (1957–64), Képes Nyelvmester (1957–88), Magyarország (1957),
Tavaszi Magazin (1957), Pajtás (1958–87), Dörmögő Dömötör (1958–64), Magyar
Ifjúság (1958–67), Világ Ifjúság (1959–69), Kisalföld (1961–70), Tollasbál (Szolnok) (1961),
Vas Népe (1961–67), Képes Magyarország (1961), Képes Újság (1961), Tavaszi
Rejtvények (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962–64), Dolgozók Lapja (1962–66), Esti Hírlap
(1962–66), Füles Évkönyv (1966–88), Vidám Képes Hírlap (1965), Ifjúsági Magazin
(1965), Báli Napló (1964), Úttörô Zsebkönyv (1964–65), Plajbász és Paróka (1965),
Vidám Képes Esti Hírlap (1966), Szilveszteri Esti Hírlap (1966), Őszi Kis Ludas (1966), Kis Ki-
Mit-Tud (1966), Dupla vagy Semmi (1966–67), Kincses Kalendárium (1966–70), Nyári Kis
Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966–69), Néplap (1967), Népszabadság (1967),
Sportoló Kis Ludas (1967), Ludas Matyi Magazin (1967–88), BUÉK (1968), Plajbász és
Paróka (1969), Úttörő Zsebkönyv (1969–74), Képes Sport (1970–71), Napos Oldal (1970–
74), Plajbász és Paróka (1970), Füles Évkönyv (1971–74), Majális (1973), Rendkívüli Füles
(1974), Nők Lapja Évkönyv (1974–81), Úttörő Évkönyv (1975), Zsákbamacska (1975),
Magyar Hírek Kalendárium (1976), Magyar Konyha (1979), Pesti Műsor Szilveszter
(1977), Tollasbál (1974–87), Extra Ludas (1977–86), SZÚR (1977–84), Humor (1977),
Humor OB. (1977), Színész Újságíró Magazin (1978), Képes Sport (1979), Humor Olimpia
(1979), Világnyelv (1980), Hahota (1981–98), Humor VB. (1981), Tollasbál Bizalmas
(1983), Családi Lap (1984), Gólyahír (Ludas) (1985), Kölyök (1986), Pesti Hírlap (1986),
Mini Pajtás (1986), Humor VB. (1986), Képes Sport (1987), T-Boy (1988), Rakéta (1988),
Hargitai Kalendárium (1988), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Ludas Matyi (1988),
Ludas Matyi Magazin (1988), Ludas Matyi Évkönyv.
Kiállítás: Fészek Klub, Bp., 1949; Hajdú-Szabolcs Tanyasi Vándorkiállítások a Műcsarnok
rendezésében, 1954–55; Műcsarnok, Bp., 1955–56; Országos Karikatúra Biennále,
Nyíregyháza (1983). 1983 májusában a Budapesti Gábor Andor Klubban önálló
kiállítást rendezett. Halála után, 1998. márc. 3-án nyílt önálló kiállítása a Helikon
Könyvesházban, Budapesten.
Díj: Kiváló Munkáért Érdemérem; Gyermekekért Érdemérem (1980).
Könyv: A békéért (karikatúra), Férfikozmetika (1965), Úttörő Zsebkönyv (1966),
Viselkedjünk, Már tudom mi az eszperantó (1981), Karate suli mindenkinek (1981), 100
recept és egy ötlet Magyarországról, 30 nap alatt eszperantóul, A labdarúgás a világ
szenvedélye, Angol nyelvkönyv, Kuriózumok, furcsa dolgok (1988), Schirilla Gy.–Peterdi
P., Cini és a többiek; Ignácz R.: Igaz Ibrinkó; Surányi E.: Autós könyvek; Vicc kosár
(1987); Zsidó viccek; Surányi E.: Autó és én (1972); Surányi E.: Alfa Rómeó (1981).
Szignó: Én.

ENGEL TEVAN ISTVÁN (1936. – Budapest, 1996.): grafikus.
1955–57-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György, Miháltz Pál és Rákosi
Zoltán, 1957–62-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bánhidy Antal és Kádár
György növendéke. Főleg könyvillusztrációkat készít. Témától és tartalomtól függően
rajzai karikatúra elemeket tartalmaznak. Illusztrációit finom humor és a groteszk lengi
át.
Könyv: Harriet Regénye (1967), Gergő (1979), Kökörcsin Király Bolondja (1982), Hiszi
Piszi Utazásai (1983) Törpe Trombitás (1984, Rügyfakasztó Benedek (1984), Elmés
játékok, játékos elmék (1985), Undok Ördög (1986), Képes Angol Szótár (1995) stb.
Újságban publikált: Élet és Irodalom (1981) Képes Hét (1989).

ENYVVÁRI HERBERT (–,): grafikus. Készített animációs filmeket: Kismalac. Ismertek
diafilmjei: Piroska újabb kalandja a farkassal, Kismalac meg a farkasok (1955).
Könyv: Háry János kalandjai, Háry János újabb kalandjai, Háry János az olimpiászon,
Don Quijote, Potyautas (1937), Madéfalvi veszedelem (1939), Havasok könyve.

Publikáció: Az Ország-Világ (1957), a Füles (1961) rejtvényújságnak, a Mi világunk
lapnak rajzolt karikatúrákat, képregényeket, majd az Ifjúsági Magazin (1974) humor
mellékletébe és az Asszonyok Lányok Évkönyve (1983) kiadványba.

ERDEI SÁNDOR (Pacsér, 1917.): festő, grafikus, karikaturista.
Már 15 évesen rajzolt karikatúrákat. 1937-től 1940-ig a belgrádi Képzőművészeti
Akadémián Petár Dobrovic növendéke. 1940-től 1941-ig az Iparművészeti Főiskolán
tanult, majd tanulmányait 1941-től a budapesti Képzőmővészeti Főiskolán folytatta és
fejezte be, Boldizsár István tanítványaként. Festményeit 1942-ben Újvidék városa ezüst
emlékéremmel díjazta. Karikatúrái először Gál László szatirikus lapjában, a Grimaszban
jelentek meg (1937). 1945 –1949-ig a Szabad Nép napilapban politikai karikatúráit
közölték. Az Élet és Irodalom 1957-től foglalkoztatta a művészt 1964-ig. 1960-tól 1978-ig
a Ludas Matyi munkatársa, így rajzolt a Ludas Matyi Magazin, Nyári Örömök, Nyári Kis
Ludas, Mindent Tudó Kis Ludas, Sportoló Kis Ludas lapokban. Alkalmi humoros
kiadványokban is szerepelt: Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Tollasbál. A hatvanas
évek óta dolgozott a Sportfogadás kiadványnak. Készített tájképeket és aktokat is.
Kiállítás: 1954-ben a Fényes Adolf Teremben politikai rajzaival, 1959-ben a Szinnyei
Teremben akvarelljeivel mutatkozott be.
Díj: Munka Érdemrend (bronz, 1955); Ezüst Gerely-díj az év legjobb sporttárgyú
karikatúrájáért (1963); Munka Érdemrend (ezüst, 1977).
Publikáció: Grimasz (1937), Szabad Nép (1945–49), Néphadsereg (1946), Szabad Nép
Naptár (1947), Naptár (1950), Tiszavidék (1952), Élet és Irodalom (1957–64), Hétfői Hírek
(1958–63), Vas Népe (1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Dolgozók Lapja (1962–66),
Néplap (1962–67), Tavaszi Tárlat (1962), Néphadsereg (1962), Vas Népe (1963–69),
Ludas Matyi Magazin (1963–78), Kisalföld (1964), Nők Lapja (1964), Nyári Örömök
(1965), Őszi Kis Ludas (1966), Magyar Ifjúság (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis
Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966), Fejér Megyei Hírlap (1967), Sportoló Kis Ludas
(1967), Ludas Magazin (1967–78), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Zsákbamacska
(1968), Zsákbamacska (1971–75), Sportfogadás (1965–76), Plajbász és Paróka (1971),
Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–77), Pajtás (1978), 1.
Országos Karikatúra Kiállítás (1983).

ERDEI VIKTOR (Budapest, 1879. – Budapest, 1945.): festő, szobrász és grafikus
karikaturista.
A kereskedelmi akadémiát végezte el, majd 1899 nyarán Hollósy Simon
szabadiskolájában dolgozott Nagybányán. Később Székely Bertalan, majd a
nagybányai telepen Ferenczy Károly mellett tanult. Karikatúrákat 1906-tól rajzolt a
Fidibusz részére, külsősként négy évig rajzolt a lapnak. 1909-ben az Izé című élclap is
foglalkoztatta, munkatársai voltak: Zórád Géza Pólya Tibor, Gedő Lipót. 1908–09-ben
Münchenben, 1912-ben pedig Párizsban képezte tovább magát, 1919-ben Bécsbe
emigrált, 1924-ben Nagyszőllősre került. 1930 után Budapesten élt.
Kiállítás: 1907-től szerepelt kiállításokon, ekkor Budapesten, majd 1911-ben
Nagyváradon, 1912-ben pedig Szegeden rendezett gyűjteményes kiállítást.
Könyv: 1907-ben Erős immaterialis c. kőrajzgyűjteményt adott ki.

ERDÉLYI JÓZSEF (–,): grafikus. Szerepel az Újságrajzoló Művészek Könyvében (1930),
Boross Sándor portréjával. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).

ÉRDI ZOLTÁN (Budapest, 1973.): karikaturista.
A Paksi Atomerőmű Rt.-nél középfokú biztonságszervező, szivattyú-karbantartó
lakatos. Autodidakta karikaturista. Publikálni a pikáns lapoknál volt lehetősége:
Morbid, Móricka (2001–2003), Móricka Évkönyv (2002), Pistike, Kutyahús, (2001–2003),
Kismalac (2003) magazinokban. Sikerült egyéni, megkülönböztethető rajzstílust
kialakítania, számítógépes színezése is igényes. „Airbrush” technikával dolgozik
megrendelésre, a humor eszközével: autók, motorok, tárgyak, falak festése. Tervei
szerint a jövő a rajzfilmkészítés.

ERDŐS LÁSZLÓ (Bocioka, 1921 – 1999): festő.
Mesterei: Imre István, Mattisch Teutsch János, Csikzsögödi Nagy Imre és Szőnyi István
voltak. 1943-ban elhagyta Erdélyt, egy ideig Zalaegerszegen élt, majd 1950-től
Nagykanizsán telepedett le. Témái között Göcsej után a Balaton, Tihany, Szigliget, a
Duna-kanyar, az Alföld szerepelnek a leggyakrabban, de mindig vissza-visszatér az
erdélyi tájak, főleg a Gyilkos-tó, a Békás-szoros szépségeihez. Képeinek zöme olajjal
készül, bár szereti a pasztellt, az akvarellt „házasítani”. Karikatúrát a Füles
rejtvényújságnak rajzolt 1961-ben. 1984 májusában megnyílt a hajdúböszörményi
bemutatója, majd következett Hajdúnánás és Debrecen. 1987-ig mintegy félszáz
kiállítása nyílt. Művészetének erőssége a tiszta, áttekinthető lírai előadásmód, a
lényeget kiemelő leegyszerűsítés.

ERDŐS OSZKÁR (1889. – ?): karikaturista.
Karikatúrákat rajzolt a Móka (1910), Erdélyi Bakter (1911), Fidibusz (1913)
vicclapoknak. Utóbbinál kiváló munkatársai voltak: Zórád Géza, Vértes Marcell,
Hosszú Pintér Gyula, Major Henrik, Faragó Géza, Földes Imre, Szigethy István, Pólya
Tibor, Szüle Péter, Sajó Sándor.

ESE KATA (1964.): grafikus, festő.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1984–1988). Humoros rajzokat készített az
ismert és közkedvelt Dörmögő Dömötör gyermekújság (1994–96) részére.
Könyvillusztrációkat rajzolt, mint például: Séta a Zöld Emberrel. Diafilmjei: A csodakút
tündér, A Kígyóbőr, Testünk felépítése.

EZÜST GYÖRGY (Békéscsaba, 1935.): festő. 1957-ben szerzett rajztanári diplomát a
Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányúton Lengyelországban, Csehszlovákiában,
Jugoszláviában, Ausztriában és Olaszországban járt. Fiatalon Békéscsabán, a Ludas
Matyi karikatúra-szakkör tagjaként rajzolt és publikált (1954) a Ludas Matyiban. Nyiri
Sándor gimnáziumi tanár volt a szakkör vezetője. Kétoldalas anyagot szerkesztettek,
megcsipkedve a vétkezőket. Csoportos bemutatók mellett önálló tárlatai voltak
Békéscsabán (1961, 1965, 1974), Debrecenben (1961), Szegeden (1967), Budapesten
a Mednyánszky Teremben (1972) és Oroszlányban.
Díj: (A Munkácsy-emlékérem kitüntetettje (1962), Medgyessy-díj (1967), a Szegedi
Nyári Tárlat (1963) díjnyertese. 1986-ban SZOT-díjjal tüntették ki. Biztos rajztudású és
színkultúrájú festő, az alföldi festészet szellemiségének folytatója.

FÁBRY JÁNOS (Budapest, 1947.): iparművész, karikaturista.
Már kisgyermekkorában rendszeresen rajzolt, az általános iskola 5. osztályába járt,
amikor a rajzait kiállították Indiában, tizenhárom éves korában akvarellképeivel
megnyert egy kerületi rajzpályázatot. 1965-ben felvételt nyert a Képző- és
Iparművészeti Szakközépiskolába. Rajztanárai Kántor Andor és Szalay Zoltán
festőművészek voltak, a művészettörténetet M. Kiss Pál tanította. A középiskola
elvégzése után felvették a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari tervező
tanszékének üvegtervező iparművész szakára. A rajzot Litkei József és Eigel István
festőművészek, az anatómiát egy évig Barcsay Jenő, a környezetesztétikát a főiskola
rektora, dr. Pogány Frigyes építész tanította. A mintázást és a szobrászatot Kovács
Ferenc és Józsa Bálint szobrászművészektől sajátította el. 1971-től tagja a Művészeti
Alapnak és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Tagja továbbá a
Magyar Illusztrátorok Társaságának és 1990-től a Magyar Újságírók Országos
Szövetségének. 1971-től 1985-ig az Ajkai Üveggyár iparművésze volt, az exportra szánt
termékeket tervezte és a minták elkészítését irányította, ezután 1993-ig önálló
iparművészként és grafikusként, karikaturistaként dolgozott. 1992–2001: az Önkorkép,
1993-tól 2000-ig a Magyar Nemzet művészeti szerkesztője. A lapnál 120 kiváló kortárs
grafikus munkáiból hozott létre egy gyűjteményt, amelyekből folyamatosan
válogatta ki a lapban megjelenő illusztrációkat, köztük Szalay Lajos, Würtz Ádám,