Gyöngy Kálmán karikatura lexikon

(1973), Rakéta (1974–86), Családi Lap (1984), Hócipő (1991), Nimród, Zalai Hírlap,
Pestmegyei Hírlap, Ceglédi Hírlap, Nimród Rejtvényújság (képregények) Kis Füles, és a
Diabetes újságokban. Művészetét bravúros rajztudás, a felület aprólékos
kidolgozottsága, ugyanakkor a lényeg tömör kifejezése jellemzi. 1967 óta Pest
megyében, Albertirsán él, aktívan részt vesz a megye képzőművészeti életében.
1974–79 között a Pest megyei Nagy István Képzőművészeti Csoport titkára volt.
Kiállítás: 1967: Pilis; 1970: Kossuth M., Cegléd; 1971: Goldberger Mini G.;
Külkereskedelmi Főiskola; 1972: Fegyveres Erők Klubja, Cegléd; 1973: Arany J. M.,
Nagykőrös; Kossuth M., Cegléd; Művelődési Központ, Nagykőrös; 1974: Móra F.
Művelődési Ház, Albertirsa; 1975: Józsefvárosi G.; 1977: Arany J. M., Nagykőrös;
Művelődési Ház, Gyömrő; 1980: BME; 1981: Sállá G., Zalalövő; 1984: Cegléd; 1985:
Toldy F. Kórház, Cegléd; 1986: Cegléd; 1987: Gyűjt, kiállítás, Cegléd; 1993: Művelődési
Ház, Albertirsa; 1994: Szivárvány G., Csobánka; 1995: Korunk G., Kolozsvár; 1997:
Ceglédi G., Cegléd; 1998: Városi Kt., Zalaegerszeg; Magyar Kulturális Központ., Kassa.
1984–98 között 10 vadászati témájú kamara kiállítása is volt. Vcsk: 1966: Zala megyei
Képzőművész. Tárlat, Zalaegerszeg; 1968: Pest megyei Tárlat, Ferenczy M., Szentendre;
1969: Pest megyei műv. bemutató, Nagykáta; 1970: Pest Megyei Tárlat, Ferenczy M.,
Szentendre; Stúdió 70 kiállítás, Ernst M.; Jazz-fotó-Grafika kiállítás, Művelődési. Ház.,
Cegléd; 1971: VI. Országos Grafikai E., Miskolc; Stúdió ‘71 kiállítás, Ernst M.; Pest
megyei Képzőművészek Tárlata, MNG; 1972: ÍJ. Dél-Pest megyei kiállítás, Nagykőrös;
Stúdió 72 kiállítás, Ernst M.; 1974: Stúdió 74 kiállítás, Ernst M.; 1975: FKS Rajzkiállítás,
Miskolc; 1976: Pest megyei Képzőművészek Tárlata, Omszk (SZU); 1977: Stúdió
Barátság-fesztivál, Dunaújváros; FKS-kiállítás, Leningrád; Pest megyei kiállítás, Bp.;
1978: Pest megyei Képzőművészek Tárlata, Szentendre; Egyedi Grafikai B., Bronx M.,
New York; 1981: Pest megyei Képzőművészek Tárlata, Szófia; 1987: Ceglédi G.
nyitókiállítása, Cegléd; 1997: Magyar Szalon ‘97, Műcsarnok. A Dél-Pest megyei Nagy
I. Képzőműv. Csoport kiállításain 1970–94 között 29 alkalommal vett részt. Mk: Kossuth
M., Cegléd; Xantus J. M., Győr. Szignó: Miklósovits.

MIKULKA GYULA (Királd, 1929. – Budapest, 2000.): grafikus.
Miskolcon végezte a középiskolát, majd a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát.
A főiskola után színházaknál díszlettervezőként helyezkedett el. Karikatúrát a Szabad
Ifjúságba (1955–56) kezdett el rajzolni, itt együtt dolgozott Várnai György, Sajdik
Ferenc, Toncz Tibor grafikusokkal. 1957-től a Magyar Ifjúság művészeti szerkesztője lett.
A szerkesztés mellett feladata volt illusztrációkészítés, és időnként rajzolt karikatúrát M.
szignóval. Mikulka Gyula indított el egy teljes karikaturista-generációt a pályáján
azzal, hogy lehetőséget biztosított a fiataloknak publikálásra a humormellékletben.
Munkája mellett rajzolt az Élet és Irodalom (1957) és a Füles (1963) újságoknak. 1977-
től a Magyar Konyha, Ez a Divat, Taps újságoknak rajzolt. Szignó: M.

MOCSAY BÉLA (–,): karikaturista.
A Pesti Hírlap karikaturistája volt, a humormellékletben együtt rajzolt Gáspár Antal,
Gömöri Imre, Szűr-Szabó József grafikusokkal. A három rajzoló stílusára hatott a briliáns
tehetségű Gáspár Antal.
Publikáció: a Borsszem Jankó (1922–25), Új Budapest (1927), Újság (1928), Lantos
Magazin (1929), Pesti Hírlap (1929–38), Krix-Krax (1932), Pesti Hírlap Nagy Naptára
(1933), Kis Pesti Hírlap (1934), Vasárnapi Újság (1934–35), Képes Vasárnap (1937–39),
Kacsa (1938), Vidám Karácsony (1943), Flekken-Székely (1943). Mocsay Béla
karikatúráit a témának megfelelően hátterekkel, enteriőrökkel, igényesen készítette
el. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Szignó: Mocsay.

MOHÁCSI REGŐS FERENC (Mohács, 1917. – Budapest, 2003.): festő, grafikus, tanár.
1938–43: Magyar Képzőművészeti Főiskola, rajztanári oklevelet szerzett, mestere:
Szőnyi István. 1942-ben rajzolt grafikát karikatúrát a Képes Krónika (1942) magazin
részére. 1942–45 között katona, majd hadifogoly volt a SZU-ban.

Díj: 1941: a Művészek és Műpártolók Országos Egyesületének aranyérme 1943: a
Szépmívesek Országos Egyesületének nagydíja, 1949: a Nemzetközi Ipari Vásár
grafikai díja, 1977: Székely Bertalan-emlékérem; 1984: a Fővárosi Tanács nívódíja;
1988: Pro Urbe, Mohács. 1947–77: művésztanárként ifjúsági és gyermekszakköröket
vezetett, tanítványai számos hazai és külföldi elismerést nyertek. 1957–1958-ban
karikatúrái jelentek meg az Ország-Világ című lapban. Tanulmányutak: 1940, 1966:
Csehszlovákia; I942: Jugoszlávia; 1984, 1985, 1986: Ausztria.

MOLNÁR ÁGNES, G. (Kula, 1944.): textilművész
1968: Magyar Iparművészeti Főiskola, kézifestő- és nyomottanyag tervező szakon
végzett. Karikatúrákat rajzolt: Füles (1961), Ifjúsági Magazin (1967) részére.
Díj, Kiállítás: 1970: Fiatal Iparművészek I. Országos kiállítása, Bp., különdíj; 1983, 1985:
Ipari Min. nívódíja; 1985: 7. Ipari Textilműv. B., Szombathely, díj; 1987: 8. Ipari Textilműv.
B., Szombathely, díj. 1970: Fiatal Iparművészek l Országos kiállítása, Ernst M.; 1972: 2.
Fal- és Tértextil B., Savaria M., Szombathely; 1981, 1985, 1987: 5., 7., 8. Ipari
Textilművészeti Biennále., Savaria M., Szombathely; 1985: Textiltervek, Budapest.

MOLNÁR DÉNES, DÉMOL (Vadasd, 1947 – 2000): fametsző grafikus, festő.
Az Art Líceumot Marosvásárhelyt 1966-ban, az Art Academie-t Bukarestben 1975-ben
végezte. 1975–90-ig a marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafikatanára. 1990–97
között a kántortanító főiskola tantárgypedagógusa. 1978-ban a Ludas Matyi
bemutatta a Romániában élő és alkotó karikaturistát. 1971–75-ig kiállításszervező; a
bukaresti Szőnyi István Képzőművészeti Klub, 1975–80 között a marosvásárhelyi Apolló
Ifjúsági Alkotókör elnöke. A Humorgrafika Szalon, a Grotreál-art, az Etno-art, a 100 x
Szépművészet, a Kortársaink 1994, 1995, a Family-art szervezője, a szövetség tagja
(1990). Székelyföld összes templomát fába metszette.
Kiállítás: Számos csoportos (Bukarest, Nagyszeben, Knokke Heist, Szófia, Gabrovo,
Skopje, Moszkva, Tokió, Havanna, Amszterdam, Bp., Arad, Kolozsvár, Marosvásárhely
stb.) és egyéni (Marosvásárhely, Bukarest, Szováta, Arad stb.) tárlaton szerepelt
műveivel. Karikatúráival 14-szer nyert díjat.
Könyv: Forrás. Karikatúra kötet (Kriterion Kiadó); Pagini mureene. Versek 1970); Humor
Szótár (1979); Vadászkönyv (1983); Vigyázat, balesetveszély! (1985); Dákok a nyitott
égbolton (1991); Öntudat és faeke (1992); Ordított sorok. Versek (1994); Bársonyszékek
(1998).

MOLNÁR FARKAS FERENC (Pécs, 1897. – Budapest, 1945.): építész, grafikus, festő.
Tanulmányait 1921–1925 között Walter Gropiusnál, a weimari Bauhaus-mozgalom
keretében fejezte be. Ott tervezte avantgárd szellemű, különleges kiképzésű „U-
színházát”, melyben négy nagyméretű, külön-külön mozgatható, részben a térben
felfüggeszthető színpadot két síkban U alakú nézőtér vett volna körül. 1927-ben
hazatért és a modern építészet úttörője lett. Karikatúrákat, grafikákat a Herkó Páter
(1904–1908), Karikás (Debrecen, 1907), Fidibusz (1915), Híd (1940) című újságnak
rajzolt.

MOLNÁR GYÖRGY, George Molnár (Nagyvárad, 1910 – 1998): építész, grafikus,
politikai karikaturista.
A budapesti Műszaki Egyetemen tanult. 1939-tôl Ausztráliában él. 1945-ben a sidney-i
egyetem tanára. 1967–80-ig professzor a New South Wales Egyetemen, 1952-től a
Sydney Morning Heraldnál dolgozott karikaturistaként. Rajzai az ausztráliai lapokon
kívül a The Timesban, a The Observerben, a Punchban, a Life-ban is napvilágot láttak.
Könyv: Statues (1954); Postcards (1961); Oh, for a French Wife!; Cooking for Bachelors.

MOLNÁR OTTÓ (1937.): grafikus.
Karikatúrát a Füles rejtvényújságnak rajzolt 1993-ban. Tevékenységének fő területe a
diafilm: A varázsláda (1957), Vasgyúró Gyurka (1959), A radar, (1963), A vitaminok
(1963), Éltető víz a mezőgazdaságban (1963), Kémia a mezőgazdaságban (1963),

Magyar várépítészet (1963), A film útja (1963), Érdekességek az olimpia történeteiből
(1984).

MOLNÁRNÉ VÉSZI MARGIT (Budapest, 1885. – Palma de Mallorca, 1961.) festő,
karikaturista.
Budapesten és Párizsban tanult, majd Olaszországban és Németországban volt
tanulmányúton. Műveivel gyakran szerepelt külföldi kiállításokon. Karikatúrákat rajzolt
a Izé (1909–1910) vicclapnak, itt munkatársai voltak: Egry József, Erdei Viktor, Gedő
Lipót, Vadász Miklós, Zórád Géza. Publikált még: a Magyar Figaró (1911), Érdekes
Újság (1915–16), Fligende Blätter újságokban. 1909-ben a Művészházban, 1911-ben a
Könyves Kálmán Szalonban nyílt kiállítása. Olaszországban, majd az USA-ban élt.

MUHI SÁNDOR (Szatmárnémeti, 1945.): grafikus, tanár, közíró.
1966-ban végezte a Rajztanárképző Főiskolát Kolozsvárott, 1982-ben a Művészeti
Muzeológia Egyetemet Bukarestben. 1966-tól mint tanár dolgozik Szatmáron. A 70-es,
80-as, 90-es években több romániai lapban, folyóiratban jelentek meg karikatúrái, és
foglalkozott könyvillusztrációkkal is. A Szatmári Hírlapban (Szatmári Friss Újságban) a
80-as, 90-es években több paródiája (Így írunk mi), humoros írása (Hétköznapi
esztétika-jegyzetek), szilveszteri összeállítása jelent meg. Több könyv szerzője. 1968-tól
rendszeresen állít ki otthon, illetve külföldön csoportosan és önállóan (Szatmárnémeti,
Bukarest, Nagykároly, Vásárosnamény, Csenger).
Díj: Ifjúmunkás pályázat, I. díj (1978); Új Élet-díj; Szent -Györgyi Albert Emlékportré-díj,
1994. A humor nagy szerepet játszik rajzaiban, írásaiban egyaránt.

MÜHLBECK KÁROLY (Nagysurány, 1869. – Sashalom, 1943.): festő, grafikus.
Budapesten tanult. Hamar népszerűségre tett szert ifjúsági művekhez készített
illusztrációival. A Kakas Márton vicclapban jelentek meg első karikatúrái 1892-ben. A
lapnak kisebb nagyobb megszakításokkal húsz évig rajzolt. Az Új Idők belső
munkatársa lett 1903-tól 1941-ig. Fejléceket, grafikákat karikatúrákat rajzolt a lapnak.
Kiadásra került Herczeg Ferenc ajánlásával „Mühlbeck Károly vidám fejlécei”, könyv
formájában. A hatalmas munkabírású művész a Borsszem Jankó élclapnak is
rendszeres rajzolója volt 1906-tól 1925-ig. Publikált még humorújságokban: Ludwig
Baka, Mátyás Diák, A Dugó, Ifj. Borsszem Jankó, Szent György (sport). Készített ifjúsági
lapoknak és magazinoknak illusztrációt és grafikát: Az Én Újságom; Magyar Lányok,
Művészet, Színházi Élet, Képes Krónika, Nimród, Levente, Rádió Élet, Tündér Vásár és a
Muskátli.
Kiállítás: Több alkalommal is szerepelt kiállításokon a magyar népéletet ábrázoló
akvarelljeivel és városi témájú képeivel. Konzervatív hajlamú, de epikus szellemiségű
rajzoló volt, remek ötletekkel. Grafikai művei a Magyar Nemzeti Galériában
találhatók.
Könyv: Magda története, A gyertya természetrajza (1921), Király és az apród
története, Nagymama képeskönyve, Csekély- koma ifjúsága, Szép Ernő: Hortobágy,
Achilles haragja, Tamás érdeklődik (1925), Pusztai királykisasszony, Mackó úr utazásai
(sorozat), Mindent tudó Gergely bácsi (1928), 1000 jótanács, Posa Lajos: Apró
történetek, Az Erdélyi Szépmíves Céh (1937), A vasút humora, Történetek az
őserdőből, Elbeszélések a kuruczvilág idejéből (1901), Magyar anekdota kincs, Székely
tündérország (1927), Mások csemetéi (1924), Bőrharisnya története (1918).
Publikáció: Kakas Márton (1892–1912), Új Idők (1903–41), Művészet (1904–11), Borsszem
Jankó (1906–25), Borsszem Jankó Naptár (1911–15), Színházi Élet (1916–19), Ludwig
Baka (1917), Magyar Lányok (1918–40), Mátyás Diák (1919), A Dugó (1919), Ifj.
Borsszem Jankó (1920), Képes Krónika (1923), Nimród (1923), Ország-Világ (1925),
Levente (1928–30), Szent György (Sport) (1924), Rádió Élet (1930–33), Nemzeti Sport
(1930), Új Idők (1930), Tündér Vásár (1931–42), Muskátli (1937). Szignó: Mühlbeck.

NÁDLER RÓBERT (Pest, 1858. – Budapest, 1938.): festő. Építésznek készült, majd a festői
pályát választva két évig Bécsben dolgozott E. J. Schindler mellett. 1889-ben a
Mintarajziskola tanára. 1901-ben humoros rajzai jelentek meg az Ország-Világ című
lapban. 1915-ben az Iparművészeti Főiskola vezetője lett. 1917-től 1929-ig a
Műegyetemen az ornamentális rajz- és népművészet tanára volt. Finoman részletező,
naturalista stílusban festett városképekkel, derűs életképekkel számos kiállításon vett
részt, több díjat nyert. Az 1910-ben alakult Magyar Akvarell- és Pasztellfestők
Egyesülete első elnökévé választotta. Jelentős érdemeket szerzett a rajzoktatás
reformja terén. 1929-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek a Műcsarnokban.

NAGY BANDÓ ANDRÁS (Deszk, 1947.): humorista, karikaturista, előadóművész.
A Vedres István Építőipari Technikumot 1966-ban fejezte be. Később kőművesmesteri
vizsgát is tett. Volt műszaki rajzoló a Szegedi Tervező Vállalatnál, építésvezető a
csengelei Egyetértés Tsz.-nél, majd segédmunkás és kőmőves egy kisiparosnál. Ezután
kisiparos, kertész és újságkézbesítő foglalkozásokkal próbálkozott. Ekkor már
megjelentek írásai és rajzai a Délmagyarországban és a Szegedi Egyetem című
lapban, később az Új Tükörben. Karikatúráit közli a Magyar Ifjúság (1983) és az Ifjúsági
Magazin (1983) humormelléklete. A Hócipő (1983–1989) írásai mellett rajzait is
megjelenteti. Többször rajzolt TV-adásban is. Karikatúráival nem alkotott olyan
maradandót, mint írásaival. A Rádió 1982-es Humorfesztiválján a fődíjat nyerte el,
szerződtette a Mikroszkóp Színpad. Egyévi tagság után inkább szabadúszóként vállalt
fellépéseket, 1983 óta mintegy 6500 (!) alkalommal. Humora többszólamú. Meg tudja
szólítani a legintelligensebb és a legigénytelenebb közönséget is. Ha rászolgálnak,
plebejus hevülettel ront neki akár a hatalom csúcsán ülôknek (Levél Németh
Miklóshoz), akár a primitív életformájukba beleragadtaknak (Kocka utca 13.). Külföldi
szereplései: Jugoszlávia (1980, 1994); Szovjetunió (1983, 1984); Ausztria (1985, 1987);
Ausztrália (1986, 1988); USA (1987, 1997); Kanada (1987, 1996, 1997); Németország
(1989, 1991, 1995); Románia (1990, 1993, 1999); Ukrajna (1990); Svájc (1990); Szlovákia
(1992); Svédország (1999).
Önálló estjei: Szülői értekezlet (1977); Kocka utca 13. (1978); Szénnel a kézben (1979);
Lássalak kaszás alak (1980); BandóQuijote (1983); Egyedül állok (1984); 40 éves a
forint (1987); Mókabeszüntetés (1988); Mondjam még? (1992).
Lemezei: Nyílt kártyákkal (1986); I lőve Magyarország (1987); 40 éves a forint (1988).
1990–91-ben Orfű polgármestere. Humoreszkjeit, glosszáit, karcolatait a
Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap, a Népsport, a Sport Plusz, a Ludas
Matyi, a Hócipő, a Jászkun Krónika, a Dunántúli Napló közli.
Kiállítás: Karikatúráiból 20 kiállítást rendeztek 1964–98 között, fotóiból négyet (1994–98-
ig), fafaragásaiból és ágplasztikáiból hármat.
Díj: Karinthy-gyűrű (1988); Arany Szalmaszál a hajléktalanokért (1996).
Könyv: Úton-útfélen (1987); Bevezetés 1–2. (1990); Vészfék (1997). Tv: Telepódium;
Telepohár; Televáró; Teletelep; Telelátó; Szénnel a kézben; Időben vagyok; Kész
cirkusz. Családi szókincstár (2003), Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001), András
könyve (2002), András II. könyve (2003), Madarat tolláról (2004).
Filmje: Mihályfy László: Rongyos forradalom. 1–10. (1989).
Rádió: A Rádió Kabarészínháza (1976–85); Rádiókabaré (1985-től folyamatosan); MR
Karinthy Színpada; Petőfi kabaré.

NAGY BÉLA (Cegléd, 1923.): grafikus, festő.
1950-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán ezután rajzpedagógusként
dolgozott. Festészetére az impresszionizmus hatott. A HVG gazdasági magazin 1981–
1987, címlapját rajzolta a szerkesztői team ötletei alapján.

Muzsinszki NAGY ENDRE (Felsőzsolca, 1886 – 1975): festő, grafikus.
Az Iparművészeti Iskolában, Nagybányán és Olaszországban tanult. 1903-tól rajzolt
grafikákat és karikatúrákat a Szikra (1903), Jövendő (1905), Borsszem Jankó (1905),
Pesti Futár (1911–12), Színházi Élet (1929–32), Tábortűz (1934), vicclapok és magazinok

részére. 1913-tól szerepelt a műcsarnoki kiállításokon, 1917-ben a Nemzeti Szalonban
volt kiállítása. Több templom dekoratív festését végezte. Jeruzsálemi templomok
részére festett oltárképeket. Páncélvonat című képe a Magyar Nemzeti Galéria
tulajdona. Főleg vallásos tárgyú műveket alkotott.

NAGY ENDRE (Nagyszőllős, 1877. – Budapest, 1938.): újságíró, író, konferanszié,
kabaréigazgató.
Jogot végzett, majd Nagyváradon kezdte újságírói pályáját a Szabadság című
lapnál. Már 1902-ben írt paródiát, dalszöveget a Tarka Színpad számára. 1907-ben
Budapestre jött, ahol a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa lett. Ugyancsak
1907-ben, Kondor Ernő kabaréjában, a Bonbonniére-ben állt először színpadon. 1908-
ban átvette Faludi Sándortól a Modern Színpad vezetését és a saját neve alatt, mint
Nagy Endre Kabaréját nyitotta meg. Sikerrel vette fel a küzdelmet az orfeumokkal és
a német nyelvű, trágár brettli-színpadokkal. Kabaréja egyfelvonásosok és sanzonok
színháza volt. Konferanszai rögtönzésként hatottak, pedig gondosan megírt szövegek
voltak. Könnyedén tréfálkozott aktuális, komoly politikai témákról. Konferanszainak
szövegét nem engedte nyomtatásban kiadni, mert a csevegést nem tekintette írói
műfajnak.Ő fedezte fel Medgyaszay Vilmát, aki a sanzonéneklés jellegzetes, új stílusát
teremtette meg. 1913-ban neki adta át kabaréját. Párizsba ment, majd egy év múlva
hazatért. Paulini Béla kortárs karikaturista írta, az Újságrajzoló Művészek Könyvében:
„Nagy Endre egy időben majdnem szabályos karikatúrarajzolói tevékenységet fejtett
ki, nemcsak ráadásképp adta a maga írásaihoz a rajzot, hanem rajzolt kis viccekhez
nagy képeket is, egész sorát a rajzoknak s egyik jobb volt, mint a másik. ”

NAGY ISTVÁN (–,): grafikus.
Az Est munkatársaként rajzolt grafikákat és karikatúrákat. Az Est közölte az újság
bankettjén résztvevő újságírókról készített portrékarikatúráit. Publikált grafikát,
illusztrációt a Színházi Élet (1925), Pásztortűz (1925–26), Színház és Társaság (1926) című
újságokban. A Pásztortűz szerkesztőségében együtt dolgozott Filep Sári, Szopos
Sándor, Tóth István, Haranghy Jenő, Márton Ferenc, Buday György grafikusokkal.

NAGY JÓZSEF (1950.): grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1979–1983 között végezte el. A Ludas Matyi
vicclap 1979-ben bemutatta kezdő fiatal karikaturistaként, Lóczi János karikaturistával
együtt. A szöveg nélküli groteszkek, viccek kidolgozottsága érett grafikusra utaltak, a
rajzok nagyobb felületet, teret érdemeltek volna. Szignót nem használt.

NAGY LÁSZLÓ ERVIN (Budapest, 1954.): karikaturista.
A Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségizett, majd nyomdaipari szakmunkás lett.
A Kossuth Nyomda Rt.-nél több munkaterületen is dolgozott (kemigráfus, nyomdai
gépmester, gyártáselőkészítő), ugyanitt elektronikus formakészítő. Munka mellett
kisebb-nagyobb megszakításokkal rajzolt 1989-től a Vitriol, a Füles rejtvényújság és a
Mai Nap részére. Alkalmilag a Mérnökújságban, a Kurírban, a Népszabadságban, a
Magyar Hírlapban publikált. Főleg politikai karikatúrákat rajzol, és a mindennapi élet
helyzetkomikumait is ábrázolja. 1997-től napjainkig a Nemzeti Tankönyvkiadó
foglalkoztatja, több könyvet is illusztrált (három kis mesekönyv, egy német és egy
orosz nyelvkönyv) Szórakozva németül, Esztafeta orosz nyelvkönyv haladóknak.
Wortwörtlich szókincsgyűjtemény, Steps angol munkafüzet, Exercices francia nyelvtani
gyakorlókönyv, Words, words, words angol szókincs gyűjtemény, Biológia 12.
munkafüzet, Tour de France en 350 francia nyelvtani gyakorlókönyv, Magyar nyelv és
kommunikáció, Német nyelvtan nem csak középiskolásoknak tankönyv, Német
nyelvtani gyakorlatok nem csak középiskolásoknak, Abitraining Mittelstufe tankönyv,
Abitraining Mittelstufe munkafüzet, Abitraining Oberstufe tankönyv, Abitraining
Oberstufe munkafüzet, Palabras, palabra spanyol szókincsgyűjtemény,
A rendszerváltás humora.

Kiállítás: 2004: MNB karikatúra pályázatán I. díjat kapott. 2005: A Brenner-
emlékkiállításon szerepel. Foglalkozik festészettel is. 1987-ben a Gutenberg Művelődési
Házban volt festménykiállítása.
Publikáció: Vitriol (1989), Ludas Matyi (1989–1991), Ludas Matyi Magazin (1991), Füles,
Kurír, Mai Nap, Népszabadság, Magyar Hírlap, Mérnökújság. Szignó: Töhi.

NAGY SÁNDOR (Németbánya, 1869. – Gödöllő, 1950.): festő.
Tanulmányait az Országos Mintarajziskolában kezdte, mint Székely Bertalan
növendéke. 1890-ben római ösztöndíjat kapott. 1892-től 1900-ig Párizsban dolgozott,
közben a Julián Akadémiát látogatta. Karikatúrát az Üstökös című élclapba rajzolt
1892-ben. Groteszk állatokról készített kiállítási anyagot. Ismert ex libris rajzoló. Több
lapot illusztrált: Művészet (1902–10), Magyar Iparművészet (1903), Modern Dunántúl
(1910), Mindent tudok (1925), Magyar Ex libris (1935). 1898-ban állított ki először
Párizsban. Sikerrel vett részt az 1902-ben Torinóban rendezett világkiállításon. 1903-ban
és 1906-ban elnyerte a Nemzeti Szalon díját. Tagja volt a Magyar Grafikusok
Egyesületének és alapító tagja a Céhbeliek Művész Egyesületének. 1934-től 1944-ig a
Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Fontosabb kiállításai: 1927: London, Paterson
Galéria, 1931-ben gyűjteményes kiállítás a Műcsarnokban. Művészetének nagy részét
nem a tárlatok falán, hanem templomokban (Pesterzsébet), szőnyegmintákban,
üvegfestményeken találjuk. Művészete Botticelliével rokon. Kifejezőeszköze a rajz, a
képzeletdús stilizált vonalvezetés. Művészetébe belejátszik a keleti misztika szelleme is.
A pesterzsébeti katolikus templomban látható falképeit Bernáth Aurél a hazai
falképfestészet legnagyobb teljesítményei közé sorolta.

NAGY TAMÁS (–,): karikaturista.
A Ludas Matyi 1976-ban bemutatta a jó humorú fiatal, tehetséges karikaturistát.
Ludas Matyi Évkönyv (1979–90), Nyári Örömök (1982–84), Extra Ludas (1987) külsős
munkatársaként rendszeresen rajzolt karikatúrákat, több mint 13 évig. Publikált még
az Ifjúsági Magazin humormellékletében (1979), Hahota (1983) című lapokban.
Szignó: Nagy.

NAGY VILMOS (Budapest, 1874. – Budapest, 1953.): festő.
Budapesten (1905–1909) és Münchenben végezte tanulmányait. Lotz Károly
tanítványa volt. Grafikái, karikatúrái a Szikra (1903), Fidibusz (1905–1906) című
lapokban jelentek meg. A Fidibusz vicclapban szerkesztőtársai voltak: Linek Lajos,
Márk Lajos, Feiks Jenő, Keményffy Jenő. A Benczúr-iskolára emlékeztető enteriőrjeit,
szénrajz illusztrációit a Műcsarnokban állította ki. Több képe (Torockói szoba) a
Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Ifjúság című képével a londoni kiállításon 1908-
ban aranyérmet nyert, Interieur című képével a kultuszminiszter díját kapta 1921-ben.

NEMES (NÁGEL) ENDRE (Pécsvárad, 1909. – Stockholm, 1985.): festő, karikaturista.
Felsőbb iskoláit 1927-ben Budapesten fejezte be, majd Bécsben filozófiát tanult. 1928–
1930 között Prágában élt és dolgozott, mint karikaturista. 1930–1935 között a prágai
Képzőművészeti Akadémián tanult. Első kiállítását Prágában rendezte. 1938-ban
Franciaországba, majd Svédországba emigrált. 1947-ben önálló kiállítást rendezett a
stockholmi Farg och Form-ban. A göteborgi múzeum festészeti és rajziskolája
igazgatójának nevezik ki. 1970-ben szerepelt a Műcsarnokban, 1973-ban pedig a
budapesti Szépművészeti Múzeumban, 1982-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt
önálló kiállítása. 1983-ban 250 festményt és grafikát adományozott a magyar
államnak. Ebből az anyagból nyílt meg 1984-ben Pécsett a Nemes Endre Múzeum.
Képzőművészeti munkássága a cseh kubizmus hatását mutató kezdetek után
hamarosan a szürrealizmus vonzásába került, de ez a művészetét mindvégig
meghatározó befolyás úgy érvényesült, hogy egyetlen pillanatra sem adta föl a
konstruktív rend igényét.

NEMES TÖRÖK JÁNOS (1900?–1980), karikaturista, grafikus.
63 éven át rajzolt karikatúrákat illusztrációt grafikát a magyar lapokba. Karikatúrái a
Fidibusz (1919–29), majd a Mátyás Diák (1929) újságokban jelentek meg. A Lantos
Magazin (1930), Tükör (1934), Reklám Élet (1935), Színházi Élet (1937–38), Vidám Újság
(1938), Színházi Magazin (1940), Képes Krónika (1941), magazinoknak illusztrációkat
rajzolt. Háború után kezdettől a Ludas Matyi (1945–55), munkatársa lett),
párhuzamosan Pesti Izé (1946–48), Pesti Izé Naptár (1948), Fűrész (1947–49),
vicclapokban is publikált. A Fűrész újságban munkatársai voltak: Sebők Imre,
Korcsmáros Pál, Gáspár Antal, Hauswirth Magda, Santho Imre, Byssz Róbert.
Munkássága során többféle stílusban és kidolgozottsággal alkotott. Minden
humormellékletben volt rajza: A Hírlap Naptára (1947), Füles Bagoly (1949–50), Béke és
Szabadság (1955–56), Kirakat (1957), Magyar Ifjúság (1957). A Füles újságnak
alkalmazott rajzolójaként karikatúrákat fejtörőket, címlapokat, grafikákat rajzolt
(1957–82). Külsősként alkalmazta: Ország-Világ (1960), Dupla vagy Semmi (1966–67),
Ludas Matyi (1960–70), Tollasbál (Szolnok, 1961), Füles Évkönyv (1962–80), Ludas Matyi
Magazin (1968–80), Rendkívüli Füles (1974–77), Pajtás (1979), Farsangi Híradó (1978)
újságok.
Könyv: Sehol nincs ország, Egy magyar fiú Kongóban, A kutyafejű szikla (1942), Egy kis
illemtan mindenkinek.

NEMES ZOLTÁN (Budapest, 1968.): grafikus, karikaturista.
A Szőnyi István Szabadiskolában tanult tűzzománc szakon. 1988–92-ben rajzfilmesként
dolgozott a Pannónia Filmstúdióban és a Varga Stúdiónál. 1989 óta jelentek meg
sajtókarikatúrái a hazai lapokban: a Hócipő, Ludas Matyi, Új Szabad Száj. A Ludas
Matyi belső munkatársként alkalmazta a fiatal tehetséges karikaturistát, egy témára
önálló oldalai, címlapjai, képregényei jelentek meg a Ludas Magazinban, az Extra
Ludasban, Ludas Matyi Évkönyvben. Rajzolt a Pesti Veréb, az Új Borsszem Jankó, Pesti
Hírlap, Magyar Nemzet, Új Demokrata és több megyei lap számára. 1995–1996-ban a
Világgazdaságnál saját rovata volt. A Veszett Veréb vicclap (1996–1999) egyik
alapító tagja, majd (1996–1999) a Ludas Matyi rajzolója. Vállalt számítógépes
animációs munkákat, művészeti vezetője lett egy internetes magazinnak. A
Népszabadság rajzolója 2005-től.
Könyv: Viccalbum, Névjegy, Micsoda város!, Ki mint véd, úgy adat!. Karikatúráival
több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt.
Publikáció: Hócipő (1989–2006), Ludas Matyi Nyári Örömök (1991), Új Szabad Száj
(1991), Pesti Hírlap (1992), Ludas Matyi (1991–93), Ludas Matyi Évkönyv (1992–93), Pesti
Veréb (1992–93), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírlap (1993), 24 Órás (1993–
97), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe (1993–97), Kanizsa (1993), Napló (1993–96),
Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94), Új Néplap (1993–97), Jászkun Krónika (1993–94),
Vasvármegye (Csíz) (1993–94), Pesti Hírlap (1993), Ludas Matyi Rejtvény Magazin
(1993), Jászkun Kakas (1993–96), A Hírlap (1994), Kanizsa (1994), Déli Hírlap (1994–97),
Magyar Poén Tőzsde (1994), Magyar Nemzet (1994–95), Új Demokrata (1994–95),
Álláskereső (1994–95), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994–95), Új Kelet (1995),
Heves Megyei Nap (1995–96), Dunaújvárosi Hírlap (1995), Kisalföld (1995–96),
Népszabadság (1995), Világgazdaság (1995–96), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk
(1995), Hócipő (1995–97), Pesti Vicc (1995–96), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap (1995),
Elefánt (1995–97), Nevessünk (1996), Álláskereső (1996–97), Hírhozó (1996), Kacagó
Viccújság (1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996), Veszett Veréb (1996–99),
Heves Megyei Nap (1997), Új Kelet (1997), Vicc-Mix (1997), Vicc Özön (1997), Vicc
Börze (1997), Új Néplap Kalendárium (1998), Humor Patika Tükör (1998), Súlyos (1999),
Kisalföld (2000), Jászkun Kakas (2000), Hócipő (2001), Népszabadság (2005–2006).

NÉMETH GYÖRGY (Sándorfalva, 1951.): grafikus, tanár.
A Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát 1983-ban. 1974–89-ig a szegedi Juhász
Gyula Tanárképző Főiskolán dolgozott. 1989-től a Magyar Távirati Iroda Csongrád
megyei újságíró-fotóriportere, emellett karikatúrarajzolással is foglalkozik. 1989 óta a
szegedi Mozaik Oktatási Stúdió kiadásában megjelent több mint harminc általános
iskolai tankönyvet illusztrált. Számos könyv és tankönyv fedéltervét készítette el. A
szegedi Délmagyarország című napilapban és a Szeged Press című kétheti lapban
jelennek meg karikatúrái. A Hócipő vicclap közli karikatúráit (1992–96), a Délvilág
című napilapban a Belami című tárcasorozatot illusztrálja. 1999-ben a Szegedi
Nemzeti Színházban a Magyar Dráma Napja csoportos kiállításán szerepelt
munkáival. Önálló kiállításai Temesvári Színház (1990); Szeged, Sajtóház (1996);
Marosvásárhely, Kultúrpalota (1997). Több díjat kapott (Szeged város alkotói
támogatása (1996); Városi Polgármesterek randevúja díja, Karikatúra Pályázat, III. díj;
Magyarország és az Európai Unió Karikatúrapályázat közönségdíja (1997); Városi
Polgármesterek Randevúja – Karikatúrapályázat különdíja (1999). Szignó: – négy -

NÉMETH LAJOS (–,): karikaturista.
Az Ifjúsági Magazin (1980) részére portrékat készített, majd a Magyar Ifjúság (1981–85)
humormellékletében rendszeresen rajzolt, a Galaktika (1985), Színész Újságíró Magazin
(1986), Pesti Vicc (1997) foglalkoztatta külsősként.

NEOGRADY ANTAL (Galsa, 1861. – Alag, 1942.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában Greguss Jánosnál, majd a müncheni akadémián
tanult. 1888-tól szerepelt kiállításokon, főleg akvarelljeivel. 1893—1931 között a
Képzőművészeti Főiskolán az akvarellfestés tanára volt. 1904-ben Budapesten, 1908-
ban Aradon nyílt kiállítása. Több akvarelljét a Magyar Nemzeti Galériában,
önarcképét a Történelmi Képcsarnokban őrzik. Karikatúrákat grafikákat akvarelleket
publikált: az Üstökös (1889), Magyar Géniusz (1894), Magyar Szalon (1897), Tanulók
Lapja (1890–1901), Nimród (1913–14), Délibáb (1942) című újságokban.

NEPP JÓZSEF (Csepel, 1934.): rajzfilmrendező.
1957-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán. 1957–61-ig
háttértervező a Pannónia Filmstúdióban, majd 1996-ig (nyugdíjba vonulásáig)
ugyanitt rajzfilmrendező. 1960-tól számtalan rajz- és bábfilm forgatókönyvét írta, illetve
rendezte a filmet. Kb. 30–40 órányi film készítésében vett részt. Hét egyedi rövidfilmet,
két egész estes rajzjátékfilmet, 37 Gusztávot, 26 Bubót, 39 Mézgát és számos
reklámfilmet rendezett. Közreműködött 10 egész estes rajzfilm – ebből 6 önálló munka
–, valamint bábfilmek forgatókönyv írásában is (Foky Ottóval). Két ízben az
Iparművészeti Főiskola animációtanára volt. Foglalkozott film zeneszerzéssel,
háttérfestéssel és animációval is. A Gusztáv-sorozat témája az apró, semmiféle
törvénybe nem ütköző, mégis bosszantó emberi hibák, fogyatékosságok. Gusztáv, „a
pálcikalábú és -karú, gyér hajú, felismerhetetlen foglalkozású, jellegtelen arcú
rajzemberke azzal hódította meg a világot,... hogy jellemének mindig egy-egy
gyenge vonását mutatta be, akivel ezért a néző mindig azonosulhat, de mert mindig
pórul jár: ki is lehet nevetni” (Filmlexikon). Karikatúrát 1984-ben a Ludas Matyi
vicclapnak rajzolt.
Díj: Balázs Béla-díj (1967); érdemes művész (1974); kiváló művész (1981); Kossuth-díj
(1999).
Film: Szenvedély (1961); Mese a bogárról (1963); Oxidia (1965); Öt perc gyilkosság
(1966); Gusztáv, Mézga-sorozat (Ternovszky Bélával, 1970, 1977–78); Kérem a
következőt!

NEUMANN EMIL (1868–1924): festő.
Az Országos Mintarajziskolában végzett (1886–1887). Karikatúrát az Üstökös (1887)
élclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak Jankó János, Fényes Adolf, Kiss Lajos, Linek
Lajos, Rippl-Rónai József, Jantyik Mátyás, Homicskó Atanáz, Boross Gyula.

NYÁRÁDY KLÁRA (–,): karikaturista.
Külsős rajzolóként jelentek meg karikatúrái a Füles (1967–70), Ludas Matyi (1967–88),
Magyar Ifjúság (1967–83), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi
Magazin (1968), Világ Ifjúság (1969), Ifjúsági Magazin (1971), BUÉK (1973–74), Nők
Lapja Évkönyv (1974), Pajtás (1975–78), Magyar Konyha (1977–79), Éva Évkönyv
(1980–83), Családi Lap Évkönyv (1980), Kunszenti Hírek (1989), Új Szabad Száj Magazin
(1990), Ludas Matyi (1990–91), Magyar Hírlap (1991), Új Szabad Száj (1991), Sültgalamb
(1992) lapokban. Foglalkozott kártyanaptár, plakát, reklámgrafikák készítésével,
reklámkiadványok illusztrálásával.
Kiállítás: 1968: Fiatal karikaturisták kiállítása, Esztergom. Szignó: NYÁRÁDY.

NYÁRY ALBERT (Fülek, 1871. – Budapest, 1933.): karikaturista, jogász.
Előbb jogot végzett, azután Budapesten tanult festeni. Sportkarikaturistaként ismert
művész, az Ofszájd (1928) című lapban publikált, majd a Nemzeti Sport rajzolója lett
1930-tól 1935-ig. A Lantos Magazin (1929–30) részére egy-egy témát feldolgozva, pl.
„Gyerünk a strandra”. Egy oldalra több karikatúrát készített. Rajzolt a vidéken nagyon
népszerű Karikás vicclapnak (Hódmezővásárhely, 1934). Itt munkatársai voltak
Sostarics Lajos, Zsebők János, Sch. Kovács Kálmán, Gömöri Imre. Illusztrált még a
Vasárnapi Újságnak (1934) és a Pesti Hírlapnak (1937). A Magyar Futár (1943)
humormellékletében karikatúrákat publikált.
Kiállítás: Tájképeket, népi figurákat ábrázoló műveket és aktokat állított ki. 1923-ban,
majd 1925-ben a Nemzeti Szalon rendezett műveiből kiállítást. Szignó: Nyáry.

NYÚL FERENC (–,): karikaturista.
Néhány évre tűnt fel jó humorával, kiforrott stílusú sztori vicceivel. Mindhárom
népszerű ifjúsági lap foglalkoztatta külsősként humormellékleteiben, így: az Ifjúsági
Magazin (1967–69), Magyar Ifjúság (1969–70), Világ Ifjúság (1969). Szignó: NYUF.

OCSVÁR REZSŐ (Szolnok, 1877 – 1968): grafikus.
Tanulmányait az Országos Mintarajziskolában végezte (1895–1899). Akvarell
tájképekkel szerepelt a fővárosi tárlatokon. Karikatúrákat, illusztrációt a Röpke Lapok
(1909) és a Gyermekújság (1930) részére készített.

OLÁH GYÖRGY (Tatabánya, 1946.): tervezőgrafikus.
A budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban Zala Tibornál tanult tervezőgrafikát,
majd (1966–1970) Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár György,
Konecsni György. A két ifjúsági lapban publikált karikatúrákat: a Magyar Ifjúság
(1964–70), humormelléklete és az Ifjúsági Magazin (1967) humoroldalán. 1969-ben
részt vett a fiatal karikaturisták (Esztergom) kiállításán:
Brenner György, Kálmáchey Zoltán, Földes Vilmos, Takács Zoltán, Krenner István,
Cifferszky Béla, Barát József, Tót Gyula, Dallos Jenő, Császár Tamás, Puszta Péter stb.
társaságában. 1970 óta kiállító művész. Embléma- és plakáttervezéssel, kiállítási
grafikával foglalkozik. 1981 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, egyetemi
docens, a Magyar Plakát elnöke.

OLÁH SÁNDOR (GYENIS) (Magyarcséke, 1886. – Szabadka, 1966.)
Budapesten tanult (1905–1908), majd Szabadkán telepedett le. Karikatúrát rajzolt a
Fidibusz (1906–14), Izé (1909), Üstökös-Urambátyám (1910), Színházi Újság (Szabadka,
1911), Hétről-Hétre (1935) című újságoknak. A Fidibusz élclapban szerkesztőtársai
voltak Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Paulini Béla, Miklósi Ödön, Földes
Imre. A kezdetben aprólékosan kidolgozott karikatúrákról fokozatosan áttért a
kontúros, egyszerűbb kivitelezésű rajzokra. 1907-től arcképeket állított ki a
Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.

OROSZ ISTVÁN (Kecskemét, 1951.): grafikus, filmrendező.
Az Iparművészeti Főiskola grafika szakán 1975-ben végzett. A hetvenes évek második
felében díszleteket tervezett, majd animációs filmeket készített. Munkáival
rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon
és filmfesztiválokon. Készít sokszorosított grafikai alkotásokat és karikatúrákat is. 1973-
ban a Magyar Ifjúság részére főleg grafikákat rajzolt. Az Élet és Irodalom hetilapban
groteszk karikatúrát, grafikákat publikált 1980–1985-ig. A Magyar Nemzetben (1992–
1993) a hétvégi melléketekben szerepelt munkáival. Nevéhez fűződik az 1990-es
országgyűlési választásokra készített Továrisi, konyec című plakát is. A Pannónia
Filmstúdió rendezője a Széchenyi iroda és Művészeti Akadémia levelező tagja (1993-
tól) és a D. O. P. P. művészcsoport egyik alapítója. 1984-től használja az OYTI
művésznevet.
Kiállítás: Önálló kiállításai: Bp. (1990); Nagoja (1990); Csiba (1991); Pécs (1992);
Mexikóváros (1994); Bp., New York (1995); Chicago, Szaloniki (1997); Koppenhága,
Betlehem (USA), Kansas City (1998).
Díj: – Balázs Béla-díj (1991); a brnói grafikai biennále aranyérme (1990); a lahti
plakátbiennále I. díja (1991); Munkácsy Mihály-díj (1993). Filmek: Csönd (1979);
Álomfejtő (1980); Ah, Amerika (1985); Vigyázat, lépcső (1989); A kert (1993); Sírj!
(1996). Szignó: OYTI

ORSZÁGH ANTAL (Máramarossziget, 1818. – Budapest, 1878.): festő.
1848-ban császári hadapród, majd a velencei légió tisztje volt. Később
Konstantinápolyba, majd Párizsba került, ahol 1853-tól kezdve foglalkozott festéssel.
Finom tollrajzokat is készített és karikatúrát az Üstökös élclap részére (1867).

ORSOVAI LAJOS (Székesfehérvár, 1967.): autodidakta karikaturista.
1985-ben érettségizett szakközépiskolában. Munkája mellett közel tíz éve jelennek
meg karikatúrái vicclapokban. 1999-től Móricka, Kismalac, Kutyahús, Pikáns és Morbid
vicclapokban, majd 2005-től a Csosch Bt. által szerkesztett és kiadott rejtvénylapok
részére rajzol: Rejtvény Piramis, Forintos Rejtvénylap, Plusz egy, Ötperces, Poén
Halászat, Olcsó Skandi, Zsebrejtvény, Góliát Rejtvénylap, Skandi Rébusz, Vicc
Rejtvény, Nagy Rejtvénylap.

ŐSZI ZOLTÁN (Budapest, 1967.): karikaturista.
1996-ban a JPTE kaposvári szakán művelődésszervező diplomát szerzett. 1990-től a
kaposvári Somogy megyei Művelődési Központban művelődésszervező. 1990-től
folyamatosan készít karikatúrákat, rajzos vicceket, könyvillusztrációkat, Zsebújság, Új
Gazda, Kretén, Magyar Honvéd. A Ludas Matyi külsős rajzolója 1996-tól Spán Gábor
főszerkesztősége idején 1999-ig. Az új vicclapok foglalkoztatják: Veszett Veréb, Tiszta
Dili, No Komplett, Elefánt, Viccbörze. A viccküldő szolgálaton keresztül publikált
megyei lapokban: Kisalföld, Új Néplap, Napló, Dunántúli Hírlap. A színes, nagy múltú
Dörmögő Dömötör elfogadott és meghatározó karikaturistája és meseírója. Ennél a
lapnál találta meg a számára legkedvesebb területet, ahol alkothat. Figurái
kedvesek, saját világot teremtett, munkái nem a nagy elődök utánzatai.
Könyv: Móczár István: Kedvenc tavam a Balaton (1995); Móczár István: Szökőév
1995); Békés József: Zsarugate (1989); Ki mint véd, úgy adat! Földvári György: Tücsök
az Óceánon, Táltosháton (1988). Gól volt, gól nem volt (2002).
Publikáció: Zsebújság (1990), Új Gazda (1994), Kretén (1995–2006), Magyar Honvéd
(1996), Ludas Matyi (1996–99), Tiszta Dili (1996–97), No Komplett (1996–99), Móricka
(1996), Viccözön (1997), Elefánt (1997), Viccbörze (1997), Kacagó Viccújság (1997),
Pistike (1997–2000), Új Néplap (1998), Kisalföld (1998), Napló (1998), Dunaújvárosi
Hírlap (1999), Új Néplap (1999), Vicc-Mix (1999), Kacsa (1999), Dörmögő Dömötör
(1997–2006), Veszett Veréb (1999), Jászkun Kakas (2000) Kakas Márton rejtvényújság
2006. Szignó: Ő.

PAJOR TAMÁS (1880. – ?): festő.
Az Országos Mintarajziskolában végzett (1899–1900). Sportkarikatúrákat rajzolt a
Nemzeti Sport (1935) újságban, itt munkatársai voltak: Szepes Béla, Füzesi Árpád,
Komoróczi Lajos, Nyáry Albert, Szép Lajos, Szűr-Szabó József.

PAJTÁS SZMRECSÁNYI ÖDÖN (Kassa, 1874. – Budapest, 1954): festő, karikaturista.
1905-től rajzolt az Új Idők és a Vasárnapi Újság számára. Katonai pályáját elhagyva, a
katonaságról, a hierarchiáról, azok fonákságait kigúnyolva készített színes
karikatúrákat (a Vérszomjas borbély vagy a Kincstári toilette), utcaképeket,
kaszárnyai jeleneteket dolgozott fel. Alkotásait Pajtás Ödön álnév alatt forgalmazta
képeslap formájában. Rajzolt még a Társaság című újságnak 1919-től 1925-ig. A
Lantos Magazin vidám rajzait közölte (1929). Festett tájképeket, akvarelleket, ezeket
állította ki Budapesten. Műveiből egy válogatást adott ki albumba foglalva. Egyik
vízfestményére megkapta az Esterházy-díjat a Műcsarnokban. Szignó: Pajtás Ödön.

PAIZS GOBEL JENŐ (Budapest, 1899. – Budapest, 1944.): festő.
1915–1916 között az Iparrajziskola üvegfestő részlegében, 1916–1924 között a
Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, majd Réti István növendékeként tanult.
1920-ban Bécsben a Grimász című lapnak rajzolt karikatúrákat. Munkatársai voltak:
Vértes Marcell, Glatz Oszkár, Szántho Imre. 1924-ben Nemes Marcell-ösztöndíjat
kapott. Művészi fölfogását 1926-tól Párizsban és Barbizonban az expresszivitásig
fokozta. Barbizonban az 1924–1926 közötti években dolgozott. Az 1927–1930-as
években temperát festett világos színekkel. 1928-ban a Szentendrei Festők
Társaságának egyik alapítója, 1929-ben részt vett a barcelonai világkiállításon. Élete
végén képei látomásszerűvé váltak. 1943-ban az Alkotás Művészházban rendezte
gyűjteményes kiállítását. 1948-ban a Fővárosi Képtárban, 1966-ban pedig a Magyar
Nemzeti Galériában rendezték meg emlékkiállítását.

PÁL BALÁZS (Budapest, 1970.): rajzfilmrendező.
1992-től a Varga Stúdiónál, 1998-tól a Minoresz Alapítványnál rajzfilmrendező,
ötletadó, forgatókönyvíró. Készít animációs filmeket, videoklipeket (Rambo 13, NEO
együttes, Bankrabló, KFT együttes, Egy ember, aki megeszi magát, Tehén nadrágja,
Kedveskedj virággal a szomorú bankrablónak, A három vad, Ötfejű Richard) és
karikatúrákat is (Ludas Matyi, 1991–1992).
Csoportos kiállításai: Országos Karikatúra Pályázat (Bp., 1991); Képregény Kiállítás
Liget Galéria (Bp., 1991); Kaposvár (1996); Világvége Kiállítás (Kecskemét 1999);
Képregény különdíj (1991); Holland Animációs Fesztivál (1994); Legjobb rövidfilm díja
(Kecskemét 1996); Tv- és Filmkritikusok díja. Film: Kedveskedj virággal a szomorú
bankrablónak (Rövidfilm, Music TV, 1994); Rambo 13 (katasztro-akciófilm paródia,
1998); A tehén nadrágja (rövidfilm, 2000).

PÁL NAGY BALÁZS (Hajdúböszörmény, 1963.) Szülővárosában végzett általános és
középiskolai tanulmányai után Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola
matematika-rajz szakán szerzett tanári diplomát. Közben animációs technikákkal
amatőr filmeket forgatott, majd a főiskola elvégzése után, 1985-ben a Pannónia
Filmstúdió Kecskeméti Műtermébe került. Főleg oktatófilmeket, reklámokat készített,
magyar és külföldi megrendelésű sorozatfilmekben dolgozott. Animált,
forgatókönyveket írt, rendezett, közben alkalmanként a stúdión belüli
utánpótlásképzéssel foglalkozott. 2000–2002 között társaival saját rajzfilmműhelyt
működtetett Nyíregyházán, valamint animációs rajzolói és mozdulattervező képesítő
tanfolyamokat vezetett felnőttek számára. 1995-től rajzanimációt és 2003-tól
tervezőgrafikát tanít a kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola művészeti
tagozatán. Gyakran illusztrál gyermekeknek szóló kiadványokat (pl. Mese a nátháról),
sokat foglalkozik grafikai tervezéssel.
Szabadidejében – kártyagyűjtő szenvedélyének és a kisgrafikához húzó régi
vonzalmának összevonásaként – változatos grafikai technikákkal és a régi

kártyakészítő technológiák felelevenítésével egyedi, kis példányszámban megjelenő
kártyacsomagokat készít számozott sorozatokban, kifejezetten gyűjtők számára.

PÁL HUGÓ (–,): grafikus, karikaturista.
Sokat foglalkoztatott rajzolóként a legelismertebb karikaturistákkal dolgozott együtt:
az Ország-Világ (1901), Ejnye Be Jó (1905), Urambátyám (1905–10), Az Üstökös (1905–
1908), Független Magyarország (1906), Bolond Istók (1906–1907), Végy engem (1906–
1908), Paprika Jancsi (1907–11), Pikkoló (1909), Erdélyi Bakter (1910–13), Zászlónk
(1916), Szamár (1917), Borsszem Jankó (1918–21) magazinokban és vicclapokban. Az
Április (1918–19) baloldali elkötelezettségű újságban együtt rajzolt Vértes Marcell,
Pólya Tibor, Bíró Mihály, Major Henrik grafikusokkal.

PALÁGYI BÉLA (Pányok, 1937.): újságíró, tanár, karikaturista. Sárospataki Tanítóképző
(1958), Egri Tanárképző Főiskola (1964–69), MÚOSZ Újságíró Iskola (1980–81).
Karikatúrákat rajzolt a Néplap (1965–73), a Magyar Ifjúság (1966–69), a Képes Sport
(1968) újságok és kiadványok részére, pl .: „Vigyázat, a humor mögött pénz van
“(1968). 1957–69: Nagyhután, Füzérradványban, Kovácsvágáson, Szajolban tanító,
tanár, 1969–93: a Szolnok megyei Néplap munkatársa, rovatvezető főmunkatársa,
1993–99 között a Jászkun Krónika alapító főszerkesztője, 1999-ben a Szabad Föld
munkatársa. Bálint György-díj.
Könyv: Ostorhegyes (Hecker Walterral, 1985), Jut eszembe... (1999). Szignó: Palágyi.

PÁLFY ISTVÁN (Ungvár, 1951.): festő, grafikus.
1966–70: ungvári Iparművészeti Szakközépiskola. Katonai szolgálata után
belsőépítészként, tanárként, építészmérnökként dolgozott. 1991: alapítója és
választott titkára a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre
Társaságának. 1994-től Magyarországon él. 1993 óta tagja az MKIT-nek, 1993–95
között választmányi tag. 1996–98 között megszervezte a 1–3. Nemzetközi
Művésztábort Tiszadobon, az Andrássy-kastélyban. Grafikái jelentek meg pl. a Kárpáti
igaz Szó, a Hatodik Síp, a Tárogató, a Ludas Matyi (1993), a Pesti Riport, a Partium, a
Kelet-Magyarország, az Új Kelet, valamint a Szabadhajdú című lapokban. 1991-től
vesz részt különböző művésztelepek munkáiban. Szignó: Putyu.

PALLÓ IVÁN (–,): karikaturista.
A kilenc számot megélt Pesti Posta (1944), vicclapban rajzolt először Palló szignóval.
1945 után minden induló viccújságban szerepelt: a Ludas Matyi (1945) majd a
politikai vicclap a Szabad Száj (1946–48) foglalkoztatta. A Pesti Izé (1946–48) és a
Fűrész (1947–49), pikáns lapoknak rajzolt beszüntetésükig. Találhatunk még rajzait a
Hírlap Naptár (1947), Szabad Száj Naptár (1947), Füles Bagoly (1950) újságokban.
Kedvelt témája a nő és férfi kapcsolat. Szignó: Palló.

PALOTÁS DEZSŐ (Kolozsvár, 1951. – Budapest, 1999.): költő, grafikus.
Kolozsvárott végezte el az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, majd rajztanár
volt Kolozsváron és Gyulakután. Verseit, karcolatait, rajzait az Igaz szó, a Korunk, a
Hét, az Ifjúmunkás és az Utunk közölte. Riportokat és tárcákat írt az Új
Magyarországnak. 1990-től élt Magyarországon, ahol újságíróként dolgozott, több lap
foglalkoztatta karikaturistaként. A Vajda Péter iskolában rajzot tanított.
Könyv: Negyedik kívánság. Versek (1979); Incidens. Versek (1982); A ház (1983); Ég
veled pokol leánya. Próza (1985).

PÁLYI JENŐ (1900 – 1953): karikaturista.
Számos újság rajzolója. Nova Irodalmi Intézet Könyvkiadónál dolgozott mint grafikus.
Huszonhat könyv címlapján szerepel, illusztrátorként.: Rákóczi árvái, Mécs László:
Válogatott Versei, Amicis Edmondo: A szív, Légy jó mindhalálig. (1944). A békéért
(karikatúraalbum) stb. Fiatalon, munkája mellett karikatúrákat rajzolt a Szamár (1917)
című vicclapnak. Később grafikái illusztrációi jelentek meg a Ma Este, Tolnai Világlap,

Színházi Élet, Az Újság Vasárnapja, Reklámélet, Vasárnapi Újság című lapokban. A 2.
világháború után 1945-től a Ludas Matyi munkatársa lett. A kitűnő rajztudású művész
kapta a legtöbb címlaprajz megrendelést a Ludas Matyi vicclapnál, irányított, sugallt,
megadott tematika szerint készítette el karikatúráit a kulákokról, a lógós munkáról, a
feketézésről, a „haza ellenségeiről”. Figurái Taszajtó Nagy Gergely és Sötét Ödön,
évekig heti rendszerességgel jelentek meg a lapban, illetve diafilmeken,
képregényekben és plakátokon. A portrérajzolásban is kitűnő karikaturista haláláig
(1953) az egyik legelismertebb művész volt.
Publikáció: Szamár (1917), Ma Este (1925–26), Tolnai Világlap (1926–27), Színházi Élet
(1926), Az Újság Vasárnapja (1928–32), Reklámélet (1933, Vasárnapi Újság (1935),
Ludas Matyi (1945–53), Képes Hét (1946), Ludas Matyi Kalendárium (1947), Magyar
Rendőr (1950). Szignó: Pályi.

PANDÚR JÓZSEF (Győr, 1888. – Győr, 1943.): festő.
Templomfestő volt, s közben Balló Edénél tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Győrben
telepedett le, ahol a Sloydban, a Hungáriában és a polgári fiúiskolában vannak
freskói. A művész festette a mezőőri és a szanyi templomok falképeit is. Karikatúrákat
rajzolt a Garabonciás Diák (Győr, 1923–24) élclapnak Kelen Imrével. Többször
használták fel egy-egy rajzát illusztrációnak.

PAP GÉZA (Ungvár, 1883. – ?): festő, grafikus.
Az Iparművészeti Iskolán, az Országos Mintarajziskolában és Nagybányán tanult, a
Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, a Művészházban és a Belvederében (1923)
állított ki. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt: a Fidibusz (1906–15), és a Múlt és Jövő
(1924) újságoknak. A Fidibusz élclapban együtt dolgozott: Hosszú Pintér Gyula, Kónya
Zoltán, Zórád Géza, Szigethy István, Földes Imre. Olajképein még posztimpresszionista,
de grafikai alkotásain már az expresszionizmus felé haladt. A húszas évek elején
festett képein a primitív hatást hangsúlyozta. 1929-ben gyűjteményes kiállítása volt a
Nemzeti Szalonban.

PÁPAI GÁBOR (Budapest, 1961.): grafikus, karikaturista.
A Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett 1987-ben. 1989: az Új
Szabad Száj vicclapban publikált először politikai karikatúrákat, majd az Új Szabad
Száj művészeti vezetője volt. Dluhopolszky László főszerkesztősége idején (1990–91-ig)
a Ludas Matyi főszerkesztő-helyettese lett. Teljesen újszerű, markáns politikai
címlapjaival tűnt fel. A médiában egy csapásra ismert és elismert, a párvonalas
portrérajzolás művészévé vált. A szerkesztés mellett az egyik vezető rajzoló volt a
Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Nyári Örömök című
kiadványoknál. Kilépett a Ludas Matyi szerkesztőségéből és 1991–97 között a Magyar
Hírlap munkatársa lett. Napi politikai eseményeket dolgozott fel, növelve ismertségét,
népszerűségét. Munkája mellett külsősként foglalkoztatta: az Elefánt, Mai Nap,
Hócipő, Élet és Irodalom, Új Ludas újságok. 1997–2007: a Népszava rajzolója.
Könyv:. A Pofavizit album előszavában Megyesi Gusztáv írja: „Egy jó karikatúrán nem
lehet nem nevetséges a kiszemelt politikus, szép azután végképp nem. Pápai állítólag
túl randára rajzolja egy-egy politikus portréját. Már nyilvánosan is a szemére vetették,
hogy túlontúl torzít, jobb volna, ha pozitív karikatúrákat rajzolna. Hogy mi az a pozitív
karikatúra, nem tudni, olyan lehet, mint a kormánypárti humor. Én nem tudok a
vitához hozzászólni, csak azt tudom, hogy Pápai igen kíméletes: kiszemeltjei sokkal
randábbak és nevetségesebbek a valóságban, mint a karikatúrákon. Amúgy pedig a
kifigurázott urak köszönettel tartozhatnak a szerzőnek, hogy megörökítette őket. Ha
nincs ez a könyvecske, két-három év múltán legtöbbjükről azt se tudná senki fia, hogy
a világon voltak.” 1997-ben jelent meg a Panoptikum albuma.
Publikáció: Új Szabad Száj (1989–90), Ludas Matyi (1990–91), Ludas Matyi Magazin
(1990–91), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991), Új Szabad
Száj Magazin (1990), Monockel (1990), Elefánt (1991), Magyar Hírlap (1991–97),

Hócipő (1991–2001), Élet és Irodalom (1992), Új Ludas (1993), A Hírlap (1993), 24 Órás
(1993), Kanizsa (1993), Mai Nap (1992–93), Népszava (1997–2006). Szignó: Pápai.

PAPP IMRE (Jászapáti, 1928.): grafikus, karikaturista.
1957–69-ig a Fővárosi Bútor Hangszer dekorációban, 1969–89 között (nyugdíjazásáig)
az Óbuda Tsz. dekorációjában grafikus. 1958-tól rajzolt karikatúrákat a Füles
rejtvényújságnak. A Magyar Ifjúság (1959) humormellékletében rendszeresen
publikált. A Ludas Matyi (1959) külsősként közölte karikatúráit, az egyéb
kiadványaiban is megjelent. Az Ország-Világ magazinban hetente jelentek meg
rajzai. Sablonos, de kellemes embereket rajzolt, enteriőr és háttér nélkül. Illusztrált
tankönyvet is.
Kiállítás: Karikatúráival 1999-tôl szerepel hazai kiállításokon (MÚOSZ; Tavaszi
Karikatúrafesztivál, Best of 2004, 2006).
Publikáció: Füles (1958–77), Magyar Ifjúság (1959–74), Ludas Matyi (1959–73), Ország-
Világ (1960–63), Dolgozók Lapja (1962), Vörös Kereszt Családi Lapja (1962–66), Füles
Évkönyv (1964), Pajtás (1966–67), Ludas Matyi Magazin (1968), Rajzszex (1990), Ludas
Matyi (1993), Best of 2004, 2006. Szignó: Papp.

PAPP JÓZSEF (1869–1932): festő.
Az Országos Mintarajziskolát (1888–1892) végezte el. Több lapnak rajzolt karikatúrát.
Stílusa kezdetben a kornak megfelelően aprólékosan kidolgozott volt, majd idővel
egyszerűsödött. Az Urambátyám (1894–97), élclapban együtt publikált vele: Rubovics
Márk, Cserépy Árpád, Kober Leó, Hatos Sándor (Arad), Jeney Jenő. Rajzolt még: a
Kakas Márton (1895), Bolond Istók (1902–1903), Borsszem Jankó (1905) vicclapokban.

PAPP KÁROLY (Budapest, 1921.): grafikus.
Válogatott kézilabda- és élvonalbeli kosárlabda-játékos volt. 1940 óta rajzolt
lapoknak. 1957-ben a Népsport és a Képes Sport közölte sportkarikatúráit. Az Ország-
Világ humormellékletében jelentek meg rendszeresen karikatúrái.
Publikáció: Élet és Irodalom (1957), Képes Sport (1957–59), Népsport (1957–58),
Ország-Világ (1957–61), Kincses Kalendárium (1958), Vigyázat, a humor mögött pénz
van! (1968), Magyar Ifjúság (1975). Szignó: Péká.

PARA ISTVÁN (Gyergyószentmiklós, 1962.): karikaturista, számítógép-kezelő,
műkedvelő szobrász.
1981-ben érettségizett, majd 1981–90 között számítógép-kezelő Csíkszeredán.
Munkája mellett szitanyomatokat készít. 1990–92-ig a Pro-Print Kiadó, majd 1994-től az
Enigma Multipress Kft. grafikusa. 1990-tôl jelennek meg karikatúrái különböző szatirikus
hetilapokban: Tromf (1990–92); Cápa, (1991–93); Corvin rejtvénymagazin (1994). Két
karikatúra-gyûjteményt adott ki: A kerti törpe dala (1996), és a Vicces évszázad
(1998). Foglalkozik kisplasztikával is, kiállításon 1995-ben mutatta be Csíkszeredán.
Kiállítás: Csíkszereda (1990, 1992, 1995, 1996); Gyergyószentmiklós (1992, 1995, 1999);
Würzburg (1993). Szignó: PP.

PÁSZTOR CSABA (1965.): grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1984–1989 között végezte el. Karikatúrát,
humoros rajzokat a Kincskereső (1985) újságnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Würtz
Ádám, Szemethy Imre, Sajdik Ferenc.

PATAKY BÉLA (Szolnok, 1932.): festő. 1941-ben Gyergyószentmiklósról került Szolnokra,
középiskolai tanulmányait a Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte. 1955–1958:
Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul, mestere: Benedek Jenő, Barcsay Jenő. 1958-
tól Szolnokon dekoratőrként dolgozott. Rajzolt karikatúrákat a Szolnok Megyei Néplap
(1957), Új Néplap (1963–71), Szolnoki MÁV Képes Hírlap (1963), Magyar Rendőr (1970–
71), Magyar Ifjúság (1970–74) újságoknak. Rézkarcai és linómetszetei mellett

plakettjei, fémdomborításai is ismertek. A 80-as években érdeklődése a festészet felé
fordult. A 90-es évektől kezdve húsznál több köztéri szobrot készített.
Kiállítás: 1969: Göteborg; 1971: Tallinn; Keszthely; 1974: Bp.; 1976: Szeged; 1979:
Szolnok; 1983: Nagykanizsa; 1984: Szolnok; 1985: Eger; 1986: Kiskunhalas.

PATAKY LÁSZLÓ (Brád, 1857. – Alvincz, 1912.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában kezdett tanulni, (1875–1880), azután Münchenben K.
Pilotynál folytatott tanulmányokat s onnan 1882-ben Párizsba ment. Itt sokat dolgozik
Munkácsy műtermében. 1888-ban Hírmondó című festményével elnyerte a
Munkácsy-ösztöndíjat. Népéleti és katonai tárgyú képei, lovasjelenetei évtizedeken át
nagy népszerűségnek örvendtek. Rajzolt karikatúrákat és grafikákat: az Üstökös (1885–
87), Képes Folyóirat (1888), Vasárnapi Újság (1889–90), Magyar Szalon (1893), Új Idők
(1934) részére. Vágó Pállal együtt festette a volt Ludovika Akadémia kuruc tárgyú
falképeit. Számos műve (Krumpliszüret, Huszárroham, Borozó paraszt, Vallatás stb.) a
Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. 1913-ban a Szent György Céh, 1918-ban a
Műcsarnok rendezett képeiből hagyatéki kiállítást.

PATROVITS TAMÁS (Budapest, 1968.): animációs filmrendező.
A Magyar Iparművészeti Főiskola animáció-videó, számítógépes animáció szakán
szerzett diplomát 1993-ban. 1994 óta a Pannónia Film Kft.-nél dolgozik. 1996-tól saját
cége, a Reanimation Bt. grafikákat, karikatúrákat, animációs filmeket, videókat készít.
1993-ban a Magyar Nemzet külpolitikai rovatában jelentek meg karikatúrái, a Magyar
Narancs egy számában grafikái. 1994 októberében a Liget irodalmi és ökológiai
folyóirat adta közre kollázsait. Csoportos kiállításai: Nemzetközi Groteszk Fesztivál
(Kaposvár, 1996) Fiatal Iparművészek Stúdiója (1996). Lengyel Lajos tanulmányi díj
(1986); John Halas tanulmányi ösztöndíj (1991).
Film: Animációs filmjei: Képlények (1994); Kanásztánc (1997); Hommage á Vajda Lajos
(Richly Zsolttal, 1998); Raid, halálbiztos! (reklám, 1999).

PATTANTYUS JÓZSEF (Regenye, 1942 – 1996)
Iparművészeti Főiskolát végzett. Mestere Cserkovszky Árpád. A pécsi Művészeti
Szakközépiskola tanára volt. A győri művésztelep egyik alapítója. Karikatúrát és
grafikát rajzolt az Élet és Irodalom (1968), Rakéta (1987–89), Hócipő (1990), Hahota
(1990), Darázs (1994), Ludas Matyi (1990–93) lapok részére. Egyedi portrékarikatúrákat
készített a Ludas Matyi „ceruzapárbaj” rovatába. A kerámia és a karikatúra mellett
reklámgrafikával, egyedi- és sokszorosított grafikával, díszlet- és látványtervezéssel is
foglalkozott. Animációs filmjeivel több hazai és nemzetközi díjat nyert. 1968-ban a
siklósi alkotótelepen, 1969-ben és 1972-ben a siklósi kerámia szimpóziumon, 1985-ben
és 1989-ben a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban ösztöndíjjal, 1969–73 között
a győri művésztelepen dolgozott. 1978-ban és 1994-ben részt vett a göteborgi
Konstnarernas Kollektív Verkstad munkájában. A 90-es évek közepén Svédországban
élt. Az IAA és a Svéd Művészek Szövetségének tagja volt.
Kiállítás: 1970: Ferencvárosi Pincetárlat.; 1973: Fészek Klub; 1974, 1975: Művelődési Ház,
Szentlőrinc; 1978: G. Fenix, Göteborg; 1979: Kossuth Filmszínház, Mohács; 1986: Tóparti
Galéria, Révfülöp; Dzsámi, Szigetvár; 1987: Egry József Művelődési Ház,
Badacsonytomaj; Tóparti Galéria, Révfülöp; 1991: Közművelődési Szakszervezet
Székház, Bp.; Kertészeti Egyetem, Bp.; Városi Művelődési Központ, Szolnok; 1994:
Vasaplatsen, Göteborg. 1968, 1970, 1972, 1975, 1980, 1982, 1986, 1988, 1990: 1. -IV., VI,
VIII-XL Országos Kerámia Biennálé, Pécs; 1968–82: Baranya Megyei Tárlat, Pécs; 1968,
1969, 1972: Szimpózium kiállítás, Siklós; 1969: Magyar kerámiakiállítás, Rothenburg;
Nemzetközi kerámiaverseny, Faenza; Pécsi-baranyai művészek kiállítása, Mk: IM; JPM,
Pécs; Gábor Á. Tüzérm., Várpalota; Nközi Kerámia Stúdió Gyűjt., Kecskemét;
Nemzetközi Kerámia Szimpózium Gyűjtemény., Siklós; PIM; Xantus János. Múzeum
Győr.

PAULINI BÉLA (Csákvár, 1881. – Baja, 1945.): író, újságíró, illusztrátor.
A Magyar Figaró vicclapnak rajzolt karikatúrát (1899-tôl –1906-ig.), majd a Bolond
Istók, Darázs, Kakas Márton, Villám, Borsszem Jankó, Fidibusz, Üstökös-Urambátyám,
Izé vicclapokban publikált egyidejűleg. Készített illusztrációkat, grafikákat a Művészet,
Pesti Mozi, Színházi Élet, Magyar Zsidó Almanach, Ma Este lapoknak. A grafikus
gyermektémák felé fordult, rajzolta, írta, szerkesztette a gyermekújságokat: Jó Pajtás
(1924), Mindent Tudok. A színes Tündérvásár gyermekújságnál több évig a stílust
meghatározó rajzoló volt. A Pesti Napló gyermekmellékletének is dolgozott. Saját
kezűleg illusztrálta mesekönyveit, amelyekkel megteremtette a magyar műmesét.
1926-ban Harsányi Zsolttal közösen írta Háry János című meséjét. Kodály Zoltán
zenésítette meg, s Paulini készítette a rajzokat. Eme rajzok díszlet- és kosztümtervek is
egyben, de „karikírozva, a darab szellemében”. „A kis kötet rajzait valami sajátos naiv
kedvesség, irónia jellemzi. ” A Bokrétások Lapjának szerkesztője. Több népies
táncjáték szerzője. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Életét
orosz katonák oltották ki: tévedésből kivégezték.
Könyv: Emlékirataim. (1914); A madárkocsi. Mesék. (1938); A 10 esztendős
Gyöngyösbokréta (1940). Sztrájknaptár (1905).
Publikáció: Magyar Figaró (1899–1906), Urambátyám (1903–10), Bolond Istók (1904–
1907), Darázs (Székesfehérvár) (1904–14), Kakas Márton (1905), Villám (1906), Borsszem
Jankó (1906–24), Fidibusz (1906–11), Üstökös-Urambátyám (1907–1908), Izé (1909),
Művészet (1911), Pesti Mozi (1911–13), Borsszem Jankó Naptár (1912), Április (1918–19),
Színházi Élet (1918–24), Pesti Mozi (1911–13), Bukfenc (1919), Ifj. Borsszem Jankó (1921),
Magyar Zsidó Almanach (1922), Ma Este (1923), Jó Pajtás (1924), Mindent tudok
(1925), Tündérvásár (1926–31), Pesti Napló melléklet (Gyermek) (1928), Magyar
Magazin (1929), Pesti Napló (1929–31), Az Est Hármaskönyve (1930), Gyermeklapok
(1930).

PAUR GÉZA (Nagyvárad, 1870. – Budapest, 1945): festő, illusztrátor és művészeti író.
Illusztrációt, karikatúrát rajzolt a Vasárnapi Újság (1890), Képes Folyóirat (1897–99)
részére. 1899–1945-ig a Képzőművészeti Társulat műtárosa, majd főtitkára volt.

PECHÁN BÉLA (Verbász, 1906. – Verbász, 1986.): festőművész, karikaturista.
A müncheni akadémián tanult (1927–31). Visszatért Verbászra, élete végéig ott élt és
alkotott. Selyemgyári rajzolóként dolgozott, és képzőművészetet tanított a
gimnáziumban. 1955-ben bekapcsolódott az óbecsei művésztelep munkájába.
Műveit eleinte a realizmus jellemezte, majd festészete elveszítette realisztikus jellegét.
A vajdasági modern festészet úttörőjeként tartja számon a művészettörténet-írás.
Alkalmazott grafikával is foglalkozott, karikatúrákat készített. Rajzai megjelentek a
vajdasági magyar lapokban és a vajdasági magyar humoristák évkönyveiben
(Marad a gyerek, ha látszik, Újvidék, 1974; Sok az eszkimó, kevés a móka, Újvidék,
1975). 1972-ben Verbászon önálló karikatúrakiállítása volt.

PEITLER ISTVÁN (Pécs, 1902 – 1943): festő.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1924–1929 között végezte el. Festőként
dolgozott Budapesten és Párizsban. 1926-ban négy vízfestményt állít ki a
Műcsarnokban. Tanított Dienes Valéria mozdulatművészeti iskolájában, ahol
kosztümtant adott elő. Illusztrátori hagyatéka jelentős. Karikatúrákat, humoros rajzokat
a Lantos Magazinba (1929) rajzolt. Fiatalon, 1943-ban agydaganat oltotta ki életét.

PÉRELY HERCZ IMRE (Pápa, 1898. – Bajorország, 1944.): grafikus, festő.
Az Iparművészeti Iskolán majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait.
Kecskeméten Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt. Főleg újságok számára készített
rajzokat: a Magyar Grafika (1921), Képes Krónika (1922–30), Társaság (1922), Színházi
Világ (1922), Új Idők (1922), Pénzvilág (1922), Társaság (1923), Ország-Világ (1923), Jó
Pajtás (1924–25), Ma Este (1926), Május 1 (1927), Magyar Magazin (1928), A Toll (1929),
Tolnai Világlapja (1929–31), Színházi Élet (1929), Délibáb (1929–40), A Reggel (1930),

Pesti Hírlap (1932), Tükör (1940), Népszava Naptár (1942), Színházi Magazin (1944).
Művészetének fő tevékenysége a grafika, elenyésző része, de jelentős a karikatúra,
illetve portrékészítés. Közéleti és irodalmi személyekről rajzolt portrésorozata meghozta
a népszerűséget számára. Portréit kötetekben is kiadták (Magyar fejek, 1922; Magyar
írók, 1927; stb.). 1925-ben Rómában a pápa arcképét örökítette meg. Tagja volt a
Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének.

PRENOSZIL SÁNDOR (1857. – ?): karikaturista.
A Mintarajziskolát 1872–1877 között végezte el. Több élclapnak rajzolt karikatúrát: a
Füllentő (Eger, 1880–84) vicclapban együtt rajzolt Gárdonyi Géza íróval és Csörgey
Zoltánnal. Az Üstökös (1882–87) élclapnál Jankó János volt a „vezető” rajzoló, a győri
Garabonciás (1882–87), újságban csak Prenosyl Sándor karikatúrái jelentek meg.
Rajzolt még: a Pipa János (Bp., 1882), Magyar Miska 1882, Vasárnapi Újság (1889)
lapokban.

PERLROTT-CSABA VILMOS (Békéscsaba, 1880. – Budapest, 1955.): festő.
Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte Budapesten, majd Koszta Józsefnél és
Nagybányán tanult. Párizsban egy ideig a Julián Akadémiára járt, ahol J. P. Laurens
volt mestere, majd 1906-ban H. Matisse tanítványa lett. Rendszeresen részt vett
kiállításokon. 1909-ben a párizsi Galerié Veilben Metzingerrel és A. Derainnel rendezett
kollektív kiállítást. Magyarországon az Izé című vicclapnak rajzolt karikatúrákat.
Szerkesztőtársai voltak: Egry József, Erdei Viktor, Gedő Lipót, Zórád Géza, Gara Arnold.
(1909–1910). 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban járt. 1914-ben jött vissza
Budapestre. Grafikákat rajzolt a Múlt és Jövő (1923) a Gong (1924) és a Lantos
Magazin (1930) újságoknak. Számos kiállítása volt Európa különböző nagyvárosaiban
(1920: Prága; 1921: Drezda; 1922, 1924. 1926: Hamburg; 1927: Zürich stb.); több díjat
nyert. Budapesten 1919-ben, 1925-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban Gráber
Margittal és Szobotka Tiborral volt közös kiállítása. Korai munkái, pl. Cigányok a
csűrben (1904), a nagybányai iskola stílusában készültek, majd Greco, a Fauve-ok és
főleg a kubizmus hatott rá. Egyes rajzaiban analitikus formabontó kísérletek
mutatkoznak (Lőcsei templom belseje). Tájképein Cézanne, csendéletein néha
Braque hatása érződik. Később visszatért a posztimpresszionizmushoz. A 30-as
években festett aktos kompozíciói Gauguin hatását mutatják. Litográfiái külön
albumban jelentek meg.

PESTHY ISTVÁN dr. (Déva, 1906. – Budapest, 1972.): orvos, sebész és fogszakorvos,
karikaturista.
A budapesti és debreceni orvosi egyetemen tanult 1935-ig. 1936-tól egészen haláláig
a budapesti egyetem Fogászati, Sebészeti, majd Szájsebészeti klinikáján dolgozott. 21
éves volt, amikor első rajzát leközölték a Hanupex lapba (1927), majd a Tolnai
Világlap (1928) és a Borsszem Jankó élclap (1928) hozta rajzait. Színházi lapokban és
magazinokban is publikált: Színházi Élet, Képes Krónika. A 8 Órai újságnak volt a
rajzolója 1939-től 1944-ig. Rajzolt a Vicinális Dugóhúzó egyetemi lapnak is, majd 1944
őszétől a bátor ellenzéki Pesti Posta című politikai élclap szerkesztője és rajzolója. (9
száma jelent meg, majd a nyilas kormány betiltotta). Szerkesztők voltak: Szepes Béla,
Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz Róbert, Gugi Sándor. 1945 után
mint orvos tevékenykedett. Az Élet és Irodalom és a Ludas Matyi újságokban jelent
meg rajza 1966-ban.
Publikáció: Hanupex (1927–29), Tolnai Világlap (1928), Borsszem Jankó (1928), Színházi
Élet (1929), Képes Krónika (1931), 8 Órai Újság (1939–43), Film Színház Irodalom (1943–
44), Vicinális Dugóhúzó (1944), Pesti Posta (1944), Élet és Irodalom (1966), Ludas Matyi
(1966). Szignó: fallus.

PETERDI GÁBOR (Budapest, 1915. – USA, 2001.): festő, grafikus.
Rudnay Gyulát és Katona Nándort tartotta mestereinek. 1929-ben a kecskeméti
művésztelepen dolgozott. 1933-ban Párizsban élt és alkotott. Karikatúrákat,

illusztrációkat a hazai Délibáb (1938) magazin részére készített. 1939-ben az USA-ba
költözött, ahol a Yale Egyetem tanára lett. 1959-ben megjelent könyve. A
Printmaking: methodes old and new több kiadást megért, és számos helyen jelenleg
is tankönyvként használják.

PETRY BÉLA (Erzsébetfalva, 1902. – 1996.): grafikus, tanár, építész.
A Képzőművészeti Főiskolán 1927-ben rajztanári képesítést, majd 1929-ben építész
oklevelet szerzett Bécsben, az Építészeti Akadémián. Első mappáját 100 Petry Ex Libris
(Athenaeum, Bp., 1929.) címen az Iparművészeti Társulat jelentette meg. A debreceni
egyetemen 1930–1936 között rajzot tanított, majd a következő négy évben a Magyar
Királyi Egyetemi Nyomda illusztrátora volt. 1930–1936 közt az Ojság című vicclapnak
rajzolt karikatúrákat, itt munkatársai voltak: Forrai Zoltán, Gáspár Antal, Szigethy
István, Madaras László. A II. világháború után Münchenben élt, majd 1946-ban az
USA-ban telepedett le. Eleinte művészeti tervezőként, acél- és rézmetszőként
dolgozik, majd 1960–1967 között az építészet professzora a bostoni Építészeti
Központban. Itt jelenteti meg angol nyelven írt, maga illusztrálta könyvét Az
egyiptomiak, a maják és inkák összehasonlító építészete címen (1960). Az Amerikai
Magyar Szépmíves Czéh gondozásában megjelent Magyar népmesék (1972) rajzait ő
készítette. Az USA-ban 96 épülete készült el, ő tervezte a washgingtoni Mária-
katedrális kápolnáit, továbbá iskolák, könyvtárak épületeit. Kiállításai voltak
Magyarországon, az USA-ban, Ausztriában, Görögországban, Olaszországban és
Németországban. Ex libriseit az elmúlt években kiállították Debrecenben, majd
Budapesten és 1986-ban Keszthelyen és Veszprémben.

PETZ MARGIT (Győr, 1886 – 1944?): karikaturista.
Münchenben tanult, azután Párizsban, Olaszországban és Belgiumba folytatott
tanulmányokat. Karikatúrát az Izé (1909–1910) vicclapba rajzolt. Munkatársai voltak:
Pólya Tibor, Zórád Géza, Gedő Lipót, Gara Arnold, Erdei Viktor. 1912-ben műveiből
kiállítása volt Budapesten.

PINTÉR GÁBOR (Budapest, 1952.): karikaturista.
1989 óta jelennek meg sajtókarikatúrái napi- és hetilapokban, folyóiratokban,
magazinokban (Új Szabad Száj, 1989; Hírhozó, 1989–95; Recept, 1989–95; Nők Lapja,
1991; Új Borsszem Jankó, 1993–94; Esti Hírlap, 1991; Képes Európa, 1993–94; Ludas
Matyi, 1990; Gyöngy, 1998–99; Magyar Nemzet, 1999–2000).
Díj: A mi városunk kiállítás II. díja, Kiskunfélegyháza (1998); Kaland a gangon pályázat,
megosztott III. díj (Bp., 2000).
Kiállítás: Kiskunfélegyháza (1998); Szekszárd (1999); Bp. (2000); Szeged (2000).
Publikáció: Új Szabad Száj (1989), Hírhozó (1989–1995), Recept (1989–1995), Nők Lapja
(1991. (Pégé) Rajzszex (1990), Esti Hírlap (1992), Képes Európa (1993–1994), Ludas
Matyi (1993), Új Gazda (1994), Új Borsszem Jankó (1993–94), Maszk (1995), Ügyes
(1997–98), Gyöngy (1995), Magyar Nemzet (2000), Vasárnap (2001), Ügyes (2001), Jó
Vicc (2001), Vasárnap Reggel (2003). Szignó: PéGé.

PINTÉR JENŐ (–,): grafikus, karikaturista.
Kedvelt, sokat foglalkoztatott karikaturista volt.
Publikáció: Új Helyi Futár (1919), A Magyarság Évkönyve (1926), Vasárnap (1926–29),
Nyíl (1932), Az Ojság (1932), Magyar Cserkész (1933–35), Glóbusz és Vidéke (1935),
Karikás (1936–39), Vasárnapi Újság (1938–39), Magyar Futár (1941–43), Színházi
Magazin (1942–43). Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok kiadványában szerepelt
karikatúráival. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének.

PINTÉR PÉTER (Budapest, 1954.): grafikus, karikaturista.
A Képző- és Iparművészeti Egyetem grafika szakán végezte tanulmányait. Az 1970-es
évektől jelennek meg grafikái. A Népszava 1984-től foglalkoztatta, illusztrációkat és
karikatúrát készített a lapnak. A Képes Nyelvmestert együtt szerkesztette: Dargay

Attilával, Fazekas Attilával. (1985) A hazai lapokban még a Magyar Hét, Pesti Riport,
Kurír, Playboy, Szabad Föld, Vasárnapi Néplap. újságok foglalkoztatták. A
Tankönyvkiadó részére számos kötetet illusztrált. Foglalkozik lemezborító, plüssállat és
egyéb tárgyak készítésével (pl. Zámbó Jimmy koronája).
Publikáció: Népszava (1984–90), Képes Nyelvmester (1985–99), Magyar Hét, Kurír, Mini
Pajtás (1985–86), Diák Naptár (1986, Pesti Hírlap (1992), Pesti Riport (1993), Vasárnapi
Néplap (2001–2004), Szabad Föld (2002–2006), PlayBoy (2000). Szignó: Pintér.

POGÁNY IMRE (–,): grafikus, karikaturista.
Borsszem Jankó 1906–1909, vicclapban együtt rajzolt Homicskó Atanáz, Bér Dezső,
Garay Ákos, Polgár Márton, Faragó József grafikusokkal. Grafikákat, illusztrációkat
készített: a Reflektor 1908, Vasárnapi Újság Karácsonyi Kiadvány 1909, Móka 1909,
Színházi Hét (1910–11) újságoknak. Szignó: Pogány.

POGÁNY SÁNDOR (–,): karikaturista.
Főleg portrékarikatúrákat, illusztrációkat rajzolt az Élet és Irodalom (1957), Film Színház
Muzsika (1957), Ország-Világ (1957–58), Világifjúság (1960–65), Pajtás (1968)
újságoknak. Az 1956-os forradalomról készített egy karikatúraalbumot, 1956. október
23. címmel, testvére Pogány Róbert volt a kiadvány szerkesztője. A karikatúrákon a
forradalmárokat randalírozó, a békés polgárokat gyilkoló söpredéknek jeleníti meg a
rajzoló. A régi rendszer hívei: Horthy Miklós, Habsburg Ottó, Nagy Imre, Mindszenty
bíboros mint felbújtók szerepelnek a kiadványban. Az 1958-ban kinyomtatott (12000
db) könyvet terjesztés előtt, az utolsó pillanatban bezúzták.

POLGÁR IMRE (–,): karikaturista.
A két ifjúsági lap humormellékletébe jelentek meg karikatúrái: az Ifjúsági Magazin
(1966), Magyar Ifjúság (1966), majd a Képes Sport (1970), és a Nyugati Futár (Győr,
1992) című lapban publikált.

POLGÁR MÁRTON (Újpest, 1879. –?): festő.
Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult. 1901 óta állított ki a Nemzeti
Szalonban olajfestményeket és rajzokat. 1909-ben karikatúráiból gyűjteményes
kiállítást rendezett Budapesten. Állandó rajzolója volt a Borsszem Jankó élclapnak
1899-től 1915-ig. A kiváló karikaturista együtt szerkesztette a vicclapot Mühlbeck
Károly, Bér Dezső, Homicskó Atanáz, Vértes Marcell, Garay Ákos, Paulini Béla, Major
Henrik művészekkel. Polgár Márton mindent tudott a karikatúráról, figurái inkább
szépek voltak, mint eltorzítottak. Kiváló portrés volt, a polgári élet jó ismerője és a
pikáns lapok kedvelt rajzolója.
Publikáció: Borsszem Jankó (1899–1915), Kakas Márton (1896–1909), Új Pityi Palkó
(1899), Magyar Figaró (1901), Borsszem Jankó Görbe Naptár (1902), Magyar Bors
(1902), Bolond Istók (1902–1907), Töf-Töf Naptár (1903), Szikra (1903), Pikáns Lapok
(1906), Üstökös-Urambátyám (1906–10), Pillangó (1909), Pikkoló (1909–12), Erdélyi
Bakter (1911), Pikkoló Élclap (1917), Tolnai Villám (1917–18), Villám (1917), Kakas
Márton (1910). Szignó: Polgár.

POLLACSEK MIHÁLY (–,): karikaturista.
Rövid ideig egy időben foglalkoztatták a Kikirikí (1897–98), Borsszem Jankó (1898),
Határszéli Zabszemek (1899), Urambátyám (1901) vicclapok.

POLLÁK ZSIGMOND (Pozsony, 1837. – Budapest, 1912.): grafikus, karikaturista.
Bécsben az akadémián tanult, azután budapesti képeslapoknak dolgozott, főleg a
Vasárnapi Újságnak, amelynek 1857-től az 1880-as évek végéig állandó munkatársa
volt. Karikatúrát rajzolt az Üstökös élclapnak (1865) a Dongó (Debrecen, 1883), Torma
(Szombathely), Csíptető (Nagykőrös, 1892), a Bolond Istók (1912) részére, utóbbinak
címlapokat is rajzolt. Több önálló műlapja is megjelent, munkáinak javát azonban a
Franklin Társulat kiadványai részére készítette.

Publikáció: Vasárnapi Újság (1957–80), Az Üstökös (1865), Dongó (Debrecen, 1883),
Torma (Szombathely, 1883), Torma (1890), Csíptető (Nagykőrös, 1892), Bolond Istók
(1912).

PÓLYA GOGO (–,): grafikus, karikaturista.
Pólya Tibor ismert festő karikaturista lánya volt. Meseillusztrációkat és karikatúrákat
készített: a Színházi Magazin (1939), Film Színház Irodalom (1943), Ludas Matyi (1945)
lapok részére. Reklámgrafikákat is rajzolt, pl. a Wu 2 hajifjító cream. Szignó: gogo.

PÓLYA IVÁN (Szolnok, 1888. – Budapest, 1939.) festő, karikaturista.
Kezdetben szobrászati tanulmányokat folytatott a budapesti Iparművészeti Főiskolán.
Véglegesen 1916-ban tért át a festészetre, ahol Fényes Adolf volt a mestere. Időnként
egy szerkesztőségben rajzolt karikatúrát testvérével, Pólya Tiborral, így például az
Április (1918), című politikai vicclapban. Foglalkoztatta a Borsszem Jankó (1920–22),
élclap is. Grafikát illusztrációt készített a Pesti Tőzsde (1925–28), Pesti Hírlap Vasárnapja
(1931), Színházi Élet (1932–33), Színházi Magazin (1939) újságoknak. Tagja volt a
Herman Lipót Asztaltársaságnak.

PÓLYA TIBOR (Szolnok, 1886. – Szolnok, 1937.): festő, grafikus, karikaturista.
Budapest, 1903–1907 a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Szolnokon és Párizsban
képezte magát. 1912–19-ig a kecskeméti, majd később a szolnoki művésztelep tagja.
A Herman Lipót Asztaltársaság megbecsült és elismert művésze volt. Festett, grafikát
és illusztrációt készített, karikatúrát, portrét rajzolt. Az élclapok közül foglalkoztatta: a
Fidibusz, Borsszem Jankó, Szamár, Április, Bolond Istók. Grafikáit és festményeit a
Művészet, Vasárnapi Újság, Magyar Kabaré, Színházi Élet, Új Nemzedék, Front, Kis
Krónika, Pesti Tőzsde lapok közölték. Hírnevet elsősorban karikatúráival szerzett, de
kiemelkedők anekdotikus festményei, impresszionista tájképei, könyvcímlap- és ötletes
plakáttervei is. Ismert plakátjai: Medgyasszay Vilma kabaréja (1916), Pesti Napló,
Mindenki az Új Nemzedéket olvassa (1923–24) körül. Pesti Napló (1926),
Magyarország, Pesti Napló, (1920), Látod nem hallgattál rám, (1926). 1917–24 között
szinte minden esztendőben kollektív kiállítást szervezett az Ernst Múzeumban. 1928-
ban ellátogatott Amerikába, s albumot adott ki arról az amerikai útról, amelyet a
Kossuth-szobor leleplezése alkalmából szerveztek. A Magyar Magazin (1928), Új
Magazin, Képes Vasárnap, Színházi Élet, munkatársa lett. Rajzolt a népszerű, szellemes
Az Ojság című vicclapnak. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének.
Könyv: Írók és művészek között. 1918.
Publikáció: Millenneumi Újság (1904–1905), Művészet (1906–15), Fidibusz (1907–13),
Garabonciás (USA) (1909–10), Izé (1901–10), Vasárnapi Újság (1911–14), Magyar
Kabaré (1912–15), Borsszem Jankó (1913–25), Színházi Élet (1917–23), Új Nemzedék
(1918), Szamár (1917), Április (1918–19), Bolond Istók (1918), Front (1919), Kis Krónika
(1919), Színházi Élet (1919–34), Pesti Tőzsde (1922–23), Az Ojság (1922–33), A Társaság
(1923), Pesti Tőzsde (1923–25), Kacsa (1923–24), Ma Este (1924–26), Új Idők (1924–26),
Jó Pajtás (1924), Az Észak (1926), Magyar Magazin (1928–30), Reklámélet (1928–32),
Tolnai Világlapja (1929–31), Kerékpár és Motor (1930), Irodalmi Kurír (1931), Pesti Hírlap
Vasárnapja (1931–38), Az Est (1933–35), Új Magazin (1933–38), Izé (1933–38), Pesti
Tőzsde (1933), Új Szivárvány (1935), Az Ojság (1935–37), Képes Vasárnap (1937),
Színházi Élet (1937), Művészet (1937). Szignó: Pólya T.

POSTA SÁNDOR dr. (Budapesten, 1888. – Budapest, 1956.): Orvos, karikaturista.
Az 1924. évi párizsi olimpián kardvívásban egyéni bajnokságot nyert. Rajzai,
karikatúrái 1923–1928 között a Sporthírlap és Az Est lapokban jelentek meg.
Publikáció: Sporthírlap (1922–25), Az Est (1926).

POSZPISEK MÁRTA (Budapest, 1958.) tervezőgrafikus.A budapesti Képző-és
Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett fotó-szakon.A Magyar
Képzőművészeti Egyetem alkalmazott-grafika szakán 1989-ben végzett Zelenák
Crescencia tanítványaként.
1989-től 1990-ig Kölnben egy grafikai stúdióban dolgozott, majd 1993-tól 1998-ig
reklámügynökség művészeti vezetője. Tervező -grafikai munkái jelennek meg,
plakátokat könyvillusztrációkat készít. Karikatúrái jelentek meg az Auto-Motor /1991-
1998/, MOL 2000 és a Dörmögő Dömötör / 2000-2001/ gyermeklapban. Grafikái
jelentek meg a Nők lapja újságban /2000/ .
Díjak:1987. Könyvheti plakát-pályázat különdíj, 1988. VI. Országos Grafikai Biennále
fődíja, Békéscsaba.
Kiállítások: 1986. 100+1 plakát kiállítás /Műcsarnok/ 1988, 2000, 2002, 2004, 2006
Országos Grafikai Biennále, 1989. Illusztrációs kiállítás, Bologna,1989. Illusztrációs
kiállítás /Budapest/,1990. Tavaszi Tárlat /Műcsarnok/ .
Könyvek: The Britsh Pub /1989/, Tales from Watchet /1989/, Cicamese /1990/, Szó-ta-
gol-va /1993/, Titkos út /1994/, Médiakalauz 2./1997/, Betegtájékoztató 1-2 /2001/, A
királykisasszony fogyókúrája /2007/, Kató tehén és a múúú- Oszkár szamár és a rímek
/Wie die kuh katja das muh erfand/ /2007/, A királykisasszony fogkrémje /Die
zahnpasta prinzessin/ /2007/, Die Falle der Zeichnerin /2008/, A jogerő legyen veled
/2008/. Szignó: PM

PÖRGE GERGELY (Pest, 1858. – Újpest, 1930.): festő, karikaturista.
Budapesten és Münchenben tanult, majd vásári jeleneteket, apró méretű népéleti
témájú képeket állított ki. Ily tárgyú ceruzarajzokat készített képeslapok számára is.
1903-ban és 1904-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1921-ben megkapta a
Tolnai Simon-díjat. A nagy Dunán, Havas út, és a Lucskos idő című festményeit a
Magyar Nemzeti Galéria, a Dunaparti részlet, a Római fürdőnél, az Újpesti kikötő és a
Káposztásmegyer mellett című képeit a székesfőváros vásárolta meg. Számos rajza,
városképe a Magyar Történelmi Képcsarnok grafikai gyűjteményébe került. Népszerű
illusztrátor és karikaturista volt. Több lapnak dolgozott harminc éven keresztül: Üstökös
(1886), Magyar Szalon (1887–95), Magyar Géniusz (1898–99), Képes Heti Krónika
(1902), Új Idők (1906), Művészet (1909–11), Vasárnapi Újság (1911–16).

PRIHODA ISTVÁN (1891 – 1956): festő, grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában végzett 1918-ban. Közismert a színezett rézkarc
sorozata, híres festők festményeiről. Kedvelt témája a női test. Karikatúrákat,
illusztrációkat készített a Színházi Élet (1924–30), Mindent tudok (1925), A Társaság
(1926), Tábortűz (1931) című újságok részére. Ismert plakátja: Könyvek a
házfelügyelőnél! (1919)

PUSZTA PÉTER (Budapest, 1949.): karikaturista és rajzfilmanimátor.
1965–1978-ig a Magyar Ifjúság humormellékletében jelentek meg karikatúrái, majd az
Ifjúsági Magazin, Élet és Irodalom, Világ Ifjúság, Néplap, Pajtás újságokban. A Ludas
Matyi 1970-től foglalkoztatta külsősként. A Magyar Konyha népszerű magazinban
együtt rajzolt Sajdik Ferenc, Czifferszky Béla karikaturistákkal. 1981 óta
Németországban él. Itt rajzfilm-animációkkal foglalkozott. 1989-ben, a
rendszerváltozás idején családostól egy évre visszatért Magyarországra, a Ludas
Matyi újsághoz. Belső munkatársként profi munkát végzett. Igényes, kidolgozott, de
mégis könnyed politikai és „polgári” rajzai nagyban erősítették a lap színvonalát.
Több címlapot készített a Ludas Matyi Magazin, Extra Ludas, Ludas Matyi Nyári
Örömök kiadványokba. Az Új Szabad Száj külsős rajzolója volt a lap megszűnéséig.
Jelenleg szabadfoglalkozású karikaturistaként Kölnben dolgozik és tanít.
Könyv: A rendszerváltás humora, Micsoda város. Több nemzetközi fesztivál díjazottja
(Tokió, Ankara, Tajvan).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1965–78), Ifjúsági Magazin (1966–68), Élet és Irodalom
(1970), Világ Ifjúság (1973), Néplap (1974–75), Pajtás (1974–75), Ludas Matyi (1970),

Magyar Konyha (1980–81), Világ Nyelv (1981), Új Szabad Száj (1989–90), Riport (1990),
Ludas Matyi (1989) Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Évkönyv (1991–),
Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Szabad Száj Magazin (1990), Rajzszex (1990),
Monokel (1990), Darázs (1994).

PUSZTAI PÁL (Budapest, 1919. – Dubrovnik, 1970.): grafikus, karikaturista.
Kezdetben a Magyar Államvasutak tisztviselőjeként baleset-elhárítási rajzok és
plakátok készítésével foglalkozott. Később a reklámgrafika iránt érdeklődött.
Karikatúráit a közönség először 1955-ben ismerhette meg. Sajátos stílusjegyeivel korán
kitűnt. 1956-tól a Ludas Matyi belső munkatársa. Politikai sorozata az Iván és Joe.
Katonapolitikai kérdéseket feszeget a rajzoló, ahol minden esetben Iván a bölcs és a
megfontolt. Pusztai Pál később kezdett újra kacér nőket rajzolni a lapban. Közismert és
közkedvelt volt néhány jelenetből álló sorozata, a Jucika. Külsősként több lap is
foglalkoztatta: Ország Világ, Dolgozók Lapja, Képes Magyarország, Füles, Nők Lapja.
Az alkalmi humorújságokban is publikált: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, BÚÉK. A
legfelkapottabb reklámgrafikus lett. Készített levelezőlapokat, zsebnaptárt, oktató- és
moziplakátokat. Több nemzetközi kiadványban is megjelentek karikatúrái. Rajzaival
részt vett külföldi karikatúra-kiállításokon és biennálékon.
Könyv: Paprika (London, 1959), Pusztai Pál rajza (1963); Mikes György: Az oroszlánok
négy órakor mennek el hazulról... (1965). Vonalparádé (1966) Micsoda Város! (1998).
Publikáció: Ludas Matyi (1956–70), Kirakat (1957–58), Füles (1957), Érdekes Újság (1957–
58), Anna Balaton (1958), Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1958–69), Film
Színház Muzsika (1958), Dolgozók Lapja (1962–70), Képes Magyarország (1960–61),
Csúzli (1960), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Balatoni Híradó (1962), Dolgozók Lapja
(1961), Tavaszi Tárlat (1962), Füles (1962), Füles Évkönyv (1962), Vidám Annabál (1963),
Ludas Matyi Magazin (1963–70), Nők Lapja (1964), Vas Népe (1965), Nyári Örömök
(1965), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis
Magazin (1966), Plajbász és Paróka (1966–68), Éjféli Tarka Kurír (1967), Asszonyok
Évkönyve (1967), Sportoló Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968–70), Napos Oldal
(1968–69), Gépipari Estély (1968), BUÉK (1968–70), Groteszk (1969), Képes Sport (1969),
Asszonyok Évkönyve (1969), Néplap (1970), Kisalföld (1970), Nők Lapja Évkönyv (1970),
Ifjúsági Magazin (1970), Magyar Ifjúság (1970), Napos Oldal (1970), Kecskeméti Szúr
(1970). Szignó: Pusztai.

RADNAI BÉLA (Pozsony, 1873. – Budapest, 1923.): szobrász.
Az Iparművészeti Iskolában, majd a szobrász-mesteriskolában Stróbl Alajos tanítványa
volt. Szobrászat mellett karikatúrákat rajzolt a Kakas Márton című élclapba.
Olaszországban és Párizsban is tanult. Fadrusz munkatársaként dolgozott, a mester
halála után (1903) önállóan kezdett dolgozni, eleinte sok márvány képmást mintázott
s egy sor gyermekcsoportot. Egy bronz- és egy márvány-gyermektanulmánya a
Szépművészeti Múzeumba került.

RADÓ GYÖRGY (Budapest, 1907. – ?): grafikus.
Művészi tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte, majd Bortnyik
Sándor műtermében, a Magyar Bauhausban dolgozott. Karikatúrákat, illusztrációkat
rajzolt: Tükör (1937), Reklámélet (1937–38) újságok részére. Hazai grafikusi működése
után 1939-ben Brazíliába vándorolt és São Paulóban telepedett le. Grafikai
tevékenysége mellett több művészeti cikket publikált. Fotóművészettel is foglalkozott.

RÁK BÉLA (Budapest, 1945.): újságíró, grafikus, rejtvénykészítő, dalszövegíró.
Jelenleg a Róbert Károly körúti Kórházban dolgozik mint számítógép-kezelő. Első
karikatúrája 1963-ban jelent meg az Ifjúsági Magazinban, majd a Magyar Ifjúság,
Világ Ifjúsága humormellékletében publikált. Közben humoros jeleneteket is ír,
villámtréfái a Rádió Kabarészínháza adásaiban is szerepeltek 1969–85 között. A Ludas
Matyi 1974-től külsősként foglalkoztatja kisebb-nagyobb megszakításokkal. Évekig
rajzolt a Füles és Füles Évkönyvbe karikatúrákat, ahol keresztrejtvényeket is szerkesztett.

A Népszava, Magyar Nemzet lapok főleg politikai, gazdasági jellegű vicceket
közölnek tőle. A Fapofa című humoros, szatirikus folyóirat főszerkesztője. Az utóbbi
években főleg rejtvényújságokban publikál. 1985 óta tagja a Művészeti Alapnak.
Kiállítás, díj: Pistoia – Plakett; 1982: Pescara – La voile/Vitorla díj; 1983: Skopje –
meghívott vendég;1984: Tokió – Honorable mention, Debrecen – dalfesztiválon
dalommal 3. helyezés; 1985: Zágráb – egyéni kiállítás, meghívott vendég; 1986:
Varazdin –1. díj; 1996: Zágráb-különdíj; 2001: Hévíz – „Szféra” Polgármester találkozó 1.
díj; 2006: Budapest – Országos Karikatúra Kiállítás két 2. díj; 2006: Debrecen – Scifi
Fesztivál „A leghumorosabb alkotás” díja.
Publikáció: Magyar Ifjúság (1966–75), Ifjúsági Magazin (1963–78), Ludas Matyi (1974–
89), Tollasbál (1975–), Füles (1975), Világ Ifjúság (1976–80), Magyar Horgász (1983–85),
3. Országos Biennále (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1988), Nemzetközi Karikatúra
Kiállítás Katalógus (1988), Vitriol (1989), Kunszenti Hírek (1989), Extra Ludas (1989), Új
Szabad Száj (1989–91), Fapofa, Népszava (1990), Új Szabad Száj Magazin (1990),
Ludas Matyi Évkönyv (1990), Ludas Matyi (1990–91), Magyar Nemzet (1992–93), Füles
Évkönyv (1995–98), Poén Bazár (1999), Skandi Kamera (2001), Óriás Töprengő (2001),
Skandi Varázs (2001), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–2006), Poén Lap
(2000–2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg (2000–
2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege (2000–
2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–2006), Tudor (2000–
2006), Morgó (2000–2006), Vasárnapi Néplap (2001), Kis Füles (2001), Vasárnap
Reggel (2003–2004), Színes Lap (2004), Best of 2004, Best of 2005. Szignó: Rák.

RÁKOSI NÁNDOR (Szeged, 1832. – Budapest, 1884.): festő.
Először kereskedő volt, majd Velencében tanult festeni. Hazatérve Budapesten és
Szegeden oltárképeket, tájképeket és arcképeket festett. Néhány történeti alkotása
is ismert. (Martinuzzi végpercei Alvincen, Hunyadi László stb.) Karikatúrát rajzolt a
Paprika (Bp., 1878) című élclapba.

RÁKOSY ANIKÓ (Kisújszállás, 1948.): grafikus.
1967–1971: a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Illusztrátorként
munkái jelentek meg a Dörmögő Dömötör gyermeklapban, könyvillusztrációi
ismertek, pl. A maci meséi (1995). Több diafilmet rajzolt meg: Arany tulipán, A rút
kiskacsa, A kis gömböc, Iluska és a cicuska (2006).
Kiállítás: Párizs (1990), Szentendre (1991, 1992), Antwerpen (1994), Ernst Múzeum
(1995).

RÁNK REZSŐ dr. (–,): tanár, karikaturista.
A Drótkefe olvasói leveléből tudjuk, hogy tanárként dolgozott Budapesten, s hivatása
mellett karikatúrákat rajzolt a Drótkefe (1942), Harc (1943), Pesti Posta (1944), Pajtás
(1946–47) című újságoknak. A Drótkefe vicclapban munkatársai voltak Jeney Jenő,
Szigethy István. Szignó: RR.

RÁNKI ROXY JÓZSEF (Ozora, 1909. – Budapest, 1953.): grafikus.
Tanulmányait a brünni műegyetemen folytatta, majd számos csehszlovák lap közölte
szatirikus rajzait, karikatúráit. Itthon a Horthy-rendszert bíráló rajzai tették ismertté. Hogy
megélhessen, alkalmazott grafikával foglalkozott. Karikatúráit a Borsszem Jankó
vicclapban (1933–1937) közölték. 1941-ben Kirakat címmel jelent meg
karikatúrafüzete. Grafikákat, illusztrációt rajzolt az Új Magazin (1935–38), Pesti Futár
(1937), Liliput (1938), Délibáb (1938), Magazin (1939–40) részére. 1945-től a Fényszóró,
Új Idők (1945), és a Színház (1945–53-ig) újságírója volt. 1946-1948 Szabad Vasmegye
lap főszerkesztője, majd a Magyar Nemzet és a Független Magyarországot
szerkesztője.Foglalkoztatta még a Pesti Izé (1947), Béke és Szabadság. Kiállítás: 1956-
ban a Kossuth Klubban (Bp.) és Ozorán tartották emlékkiállítását. Szignó: Roxi.

RÁTZ GÁBOR, Ratz Gavries, (Budapest, 1949.): karikaturista.
1970-től 1976-ig jelentek meg rajzai a Magyar Ifjúság humormellékletében. 1986-tól
1989-ig a Ludas Matyi, Ludas Matyi Évkönyv (1988) és a Ludas Matyi Magazin (1988)
publikál, majd a Mai Nap munkatársa lett. Ludas Matyi vicclap megszűnte után, a két
új vicclap az Úritök (1994) és Pesti Vicc (1995–96) lapok külsősként alkalmanként
közölték karikatúráit. 1989 óta Izraelben él, ahol a Ha’olam Házé és a Ma’ariv
karikaturistája.
Kiállítás: Magyarországon (1973); Jeruzsálem (1993); Forte del Marmi (Lisszabon, 1994).

RAU TIBOR (Budapest, 1934. – Budapest, 2000.): karikaturista.
A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett grafika szakon 1954-ben. 1956–90-
ig nyomdai retusőr. 1965-től mint külső munkatárs dolgozott a „Tabi László-féle” Ludas
Matyinál. Helyet kapott a Ludas Matyi Magazinban és a Nyári Kis Ludasban is. A
Magyar Ifjúság humormellékletének állandó rajzolója volt 1967-től 1977-ig. 1972-től az
angol Mayfair magazinban külső munkatárs, a lap megszűnéséig. 1989-ben az Új
Szabad Száj újság külsős munkatársa, majd Dluhopolszky László főszerkesztősége
idején a Ludas Matyi munkatársa lett. A kevés címlaprajzoló közé tartozott. A Ludas
Matyi Magazin és az Extra Ludas lapok szinte az ő munkáira épültek. 1993-ig, a Ludas
Matyi megszűnéséig életművet alkotott. 1993-tól szabadúszó grafikusként rajzolt az Új
Szabad Száj, a Pesti Hírlap, Pesti Veréb, Veszett Veréb, Borsszem Jankó, Darázs
vicclapokban. A rajzküldő szolgálaton keresztül számos megyei újság közölte rajzait: a
24 Óra, A Hírlap, Déli Hírek, Jászkun Krónika, Kisalföld, Új Kelet, Napló, Vasvármegye,
Petőfi Népe. 1996-tól 1999-ig a Spán Gábor vezette Ludas Matyi rajzolója, egyben
külsős a Pesti Vicc című lapnál. 2000-ben a Móricka lapcsaládnál publikál erotikus
rajzokat.
Kiállítás: Collegium Hungaricum (Bécs, 1991). Számos csoportos kiállításon vett részt és
nyert díjakat (Lotz Terem, 1970; Bécs, Monokel, 1990; Pozsony, 1992; Nemzetközi
Karikatúra Kiállítás, Budai Vár).
Könyv: Viccalbum, Névjegy, Dohányzás 2000 éve, Itt ülök a halál... (2000), Gól volt,
gól nem volt.. (2002). A rendszerváltás humora, Micsoda város!
Publikáció: Nyári Kis Ludas (1966), Ludas Matyi (1966–73), Ludas Matyi Magazin (1967–
70), Magyar Ifjúság (1967–77), Bakfity (1972), BUÉK (1973–74), Pokoli Rémület (1978),
Grimasz (1986), Új Szabad Száj (1989–92), Tallózó (1990–93), Ludas Matyi (1990–93),
Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Új Szabad Száj
Magazin (1990), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Pesti
Hírlap (1992–93), Pesti Veréb (1992–94), Extra Ludas (1992), 24 Óra (1993–97), A Hírlap
(1993–94), Déli Hírek (1993–97), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94), Kanizsa (1993–94),
Jászkun Krónika (1993), Csíz (1993), Magyar Fórum (1993), Ludas Matyi Rejtvényújság
(1993), Petőfi Népe (1993–97), Jászkun Kakas (1993–99), Kisalföld (1994–99), Heves
Megyei Nap (1994–95), Új Kelet (1994–97), Napló (1994–97), Vasvármegye (1994),
Magyar Poén Tőzsde (1994), Új Demokrata (1994–95), Álláskereső (1994–95), Új Gazda
(1994), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Déli Hírlap (1995), Dunaújvárosi Hírlap
(1995), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk (1995), Magyar Nemzet (1995), Fülig Jimmy
(1995), Néplap (1996), Nevessünk (1996), Kacagó Viccújság (1996–97), Pesti Vicc
(1996–99), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1997–98), Veszett Veréb (1996–99),
Vicc-Mix (1997–2000), Viccözön (1997–2000), Elefánt (1997), Viccbörze (1997), Príma
Viccparádé (1997), Móricka (1997–2000), Pistike (1997), Dunaújváros (1998–99), Új
Néplap (1998–2000), Napló (1998), Új Néplap Kalendárium (1998–2000), Új Kelet
(1998), Déli Hírlap (1998), Vigyor (1998), Dilibogyó (1998), Kismalac (1998–2000), Pikáns
Magazin (2000). Szignó: Rau.

RAUSCH BÉLA Radnai (Pozsony, 1873 – ?): karikaturista.
A Képzőművészeti Főiskolára (1893–95) járt. Karikatúrát és illusztrációt rajzolt a Kakas
Márton (1889–1907) és a Világlap (1898) részére. A Kakas Márton vicclapnál
munkatársai voltak: Cserépy Árpád, Mühlbeck Károly, Linek Lajos, Garay Ákos.

RÉBER LÁSZLÓ (Budapest, 1920. – Budapest, 2001.): grafikus, könyvillusztrátor,
karikaturista.
1949 óta készít karikatúrákat a Szabad Szájnak, 1949–51-ig a Ludas Matyinak, 1951–65-
ig rajzol. 1951-től 1953-ig a Híradó és Dokumentumfilm-gyár rajzfilmosztály tervezője.
Készít rajzfilmeket (1965–67) és szoborkarikatúrákat is. Munkája mellett karikatúrát
rajzol heti- és havilapoknak: Színház és Mozi, Nők Lapja, Szabad Ifjúság, Világifjúság,
Magyar Ifjúság, Kincses Kalendárium, Ország Világ. Az Élet és Irodalomban húsz évig
publikált, zömében szöveg nélküli rajzokat. A Képes Nyelvmester (1969) kiváló
gyermeklapot együtt szerkesztette Dargay Attila, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Zórád
Ernő, Sajdik Ferenc grafikusokkal. Janikovszky Évával közösen a gyermekvilág
rejtelmeiről humoros, kedves formában írtak és rajzoltak: Ha én felnőtt volnék, Te is
tudod?, A Hét bőr, Kire ütött ez a gyerek?, Örülj, hogy lány, Örülj hogy fiú, Már iskolás
vagyok stb. Dolgozott még a Magyar Konyha (1985), a Kölyök és a Képes Újság
szerkesztőségében. Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Díj: Miskolci filmfesztivál díja (1965); Munkácsy Mihály-díj (1967, 1993); német
gyermekkönyv díj (1973); IBA-aranyérem (1977, 1982); a békéscsabai grafikai
biennále fődíja (1980); a Csillag Albert-alapítvány díja (1991). Önálló kiállításai:
Debrecen (1979); Miskolc (1980); Nemzeti Galéria (Bp., 1980); Komárom (1981); Mór,
Cegléd (1983); Vác (1987); München, Hamburg (1992).
Könyv: Réber László karikatúrái (1957);Csodacsapat /1957/ Paprika. Antológia
(London, 1959); Tabi László: Írott malaszt (1960); Dalmáth Ferenc: Krapekok (1966);
Változatok egy témára, Benjámin László: Kis magyar antológia. 1–7. (toll, tus, kollázs).
Külföldön: Hurdy-Gurdy (London, 1958); Strick um Hals (1962); Ganz die Eltern (1964).
Bab Berci kalandjai (1997), Berzsián és Dideki (1993), Bikfi-Bukfenc Bukfenc (1976),
Gyere haza Mikkamakka (1980), Hapci király (1998), Hétfejű tündér, A kisfiú meg az
oroszlánok (1978), A nagyravágyó feketerigó (1969), A négyszögletű fekete erdő
(1995).
Publikáció: Szabad Száj (1949–51), Színház és Mozi (1950), Nők Lapja (1950), Ludas
Matyi (1951–65), Szabad Ifjúság (1952–54), Farsangi Mulatságok (1952–55), Világ
Ifjúság (1956), Magyar Ifjúság (1957), Kincses Kalendárium (1957), Ország-Világ (1958),
Csúzli (1960), Élet és Irodalom (1964–84), Képesfilm Híradó (1965), Gorteszk (1969),
Képes Nyelvmester (1969), Nők Lapja (1970–72), Éva Évkönyv (1982), Kincskereső
(1984), Dörmögő Dömötör (1975), Magyar Konyha (1985–90), Kölyök (1987), Képes
Újság (1991). Szignó: Réber.

REGÉCZY LENKE (1884 – ?): grafikus.
A Képzőművészeti Főiskolára 1903–1910-ig járt. A Képes Krónika (1941) magazinba
rajzolt illusztrációkat, portrékarikatúrákat. Munkatársai voltak: Szabó Vladimir, Szűr-
Szabó József, Weszely Norbert, Nemes Török János, Dobry Lajos.

REISENBÜCHLER SÁNDOR (Budapest, 1935. – Budapest, 2004.): rajzfilmrendező.
Tanulmányait az ELTE BTK-n (1953–57), majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán
folytatta (1961–64). 1964-től a Pannónia Filmstúdiónál dolgozott. Autodidakta grafikus,
filmjeit egyedül rajzolta. Összetéveszthetetlenül egyedi, egységes életművet hagyott
hátra. A pop art értékrendjét mentette át animációs mozgásba.
Díj: Balázs Béla-díj (1975); érdemes művész (1983); kiváló művész (1990); Kossuth-díj
(1993).
Film: A Nap és a Hold elrablása (1968); Barbárok ideje (1970); Az 1812-es év (1972);
Holdmese (1975); Pánik (1979); Békéltető expedíció a Mars bolygóra (1983); Isten
veled, kis sziget (1987); Allegro vivace (1989); Zöld intelmek minden napra (1993);
Ecotopia (1995); Boldog világvége (1999); A fény pillanata (2002).

REITER LÁSZLÓ (Budapest, 1894. – Sopronbánfalva, 1945.): grafikus.
Grafikáival 1913 óta szerepel a fővárosi tárlatokon. Számos könyvet illusztrált.
Karikatúrákat, illusztrációkat rajzolt a Krix-Krax (1931), Magyar Grafika (1932) újságok
számára. A Krix-Krax újságban együtt rajzolt Gedő Lipót, Fáy Dezső grafikusokkal.

1931-ben az Ernst Múzeumban, 1933-ban a New York-i Brooklyn Galleryben volt
kiállítása. Mint a Magyar Bibliophil Társaság vezetőségi tagja rendezte sajtó alá a
Társaság kiadványait. Amicus Kiadó néven bibliofil könyvkiadót alapított, ennek
számos kiadványát illusztrálta.

REMSEY JENŐ GYÖRGY (Nagykőrös, 1885. – Gödöllő, 1980.): festő, grafikus.
1905–09: Iparrajziskola.
Díj: 1910: Hors Conours-oklevél, Bécs; 1945: Benczúr-díj; 1977: Gödöllő város
díszpolgára. 1909–14 között a gödöllői művésztelepen dolgozott, 1909-ben a KÉVE
(Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagjai sorába választotta.
Rendezésükben számos kiállításon vett részt (Bp., Berlin, Bécs, Düsseldorf, Genf, Lipcse,
Nürnberg). Karikatúrát rajzolt 1910-ben a Fidibusz vicclap részére. Itt munkatársai
voltak: Major Henrik, Paulini Béla, Szüle Péter, Vanek József, Pólya Tibor, Hosszú Pintér
Gyula. 1911-ben és 1914-ben Münchenben járt tanulmányúton. 1924-ben létrehozta
a Spirituális Művészek Társaságát. 1932-ben alapította meg a Spirituális Művészet
Szövetségének lapját, a Fáklyát (1935-ben betiltották). 1935-ben Kató Kálmánnal Új
Szalon címmel kiállítótermet nyitottak Budapesten. 1937–41 között a Nemzeti Figyelő
munkatársa lett. 1921–40 között három verseskötete és néhány színműve is megjelent,
melyek közül a Marinuzzit saját díszleteivel a Kolozsvári Nemzeti Színház 1942-ben
előadta. 1954-ben belépett a Szinyei Alkotóközösségbe, 1960-ban a Rézkarcoló
Művészek Alkotóközösségébe. Első munkái Rippl-Rónai hatásáról tanúskodnak, majd
biblikus témákat és a magyar mondavilág történeteit festette meg, színes ablakokat
és gobelineket is készített.

REPCZE JÁNOS (Budapest 1905. – Budapest, 1985.): grafikus.
Elsősorban alkalmazott grafikával foglalkozott. Tanulmányait Kernstok Károly
szabadiskolájában kezdte, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Haranghy
Jenő tanítványaként fejezte be. Plakáttervein érződik a korszak, különösen Kassák és
Moholy-Nagy hatása. 1927-ben elnyerte a Nemzetközi Plakátfesztivál nagydíját. 1930–
1950 között az Athenaeum Nyomda grafikusa volt. Karikatúrát a Lantos Magazin
(1930), majd a háború után induló Ludas Matyi (1945) vicclapba rajzolt. A József és
testvérei 1947-es bibliofil kiadása után Thomas Mann levélben köszönte meg a
„nemes ízléssel végzett illusztrálást”. Az 1960-as években több újságban, de
elsősorban a Látóhatárban jelentek meg illusztrációi.

RICHLY ZSOLT (Sopron, 1941.): filmrendező.
Az Iparművészeti Főskola díszítőfestő-rajzfilm fakultására járt. 1966-tól a Pannónia
Filmvállalatnál dolgozott. Csermák Tibor tanítványa, háttértervező, majd grafikai
rendező. Készít könyvillusztrációkat, diafilmeket és gyermeklapokban illusztrál. A Tükör
című lapban publikált 1975-tôl 1977-ig. A Kisdobos gyermeklap A kockás fülű nyúl
című sorozatát közölte. A Magyar Iparművészeti Egyetem animációs szakának
tanára.
Díj: Balázs Béla-díj (1981), érdemes művész (1986). Egyedi filmek: Indiában... (1966);
Szvit (1969); A páva (1969); Medvetánc, Molnár Anna (1972); Hétpettyes autó (1973);
Kecske és a kos; Lapok egy egér naplójából; Háry János, rajzjátékfilm (1983).
Gyermekfilm sorozatok: A kockás fülű nyúl. (1975–78); Kíváncsi Fáncsi (1985); Fabulák,
Littler Amor.
Diafilm: Harcsabajszú kapitány (1979), Ludas Matyi (1988), Galambbegy (1989).

RICHTER AURÉL (Budapest, 1870 – 1957): festő, grafikus.
Az Országos Mintarajziskolába járt 1888–1893-ig. A Műcsarnok és a Nemzeti Szalon
állandó kiállítója volt. Könyvillusztrációval és újságrajzolással is foglalkozott. Számos
rajza jelent meg a Vasárnapi Újságban. Több iparművészeti, néprajzi és archeológiai
művet illusztrált.

RIEDL KATALIN (Budapest, 1974.): karikaturista, filmrendező.
Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Egyetemén végezte. Karikatúráit három évig
közölte a Ludas Matyi (1991–1993) viccújság. Két filmjét a Music Television Europe is
átvette (Főúr questions [1996]; Animals [1998]).
Filmek: Négy kérdés (1996); Állatok (Heim Istvánnal, 1998); Selavi (Heim Istvánnal,
1999–2000); Tündérkék (2003), Animal Lovers, Cloudhunters.

RIESZ JÓZSEF (Budapest, 1933.): iparművész.
1966: Magyar Ipari Főiskolára járt, mestere: Miháltz Pál. Textiltervezői, majd díszítőfestői
tanulmányok után fordult a művészi bőrmegmunkálás felé. Pályakezdésekor cipőipari
tervezőként dolgozott. 1961-ben karikatúrákat, címlapokat rajzolt a Füles
rejtvényújságnak. 1967-től a bőrmegmunkálás új útjait keresi. Figuratív
bőrkompozícióira a metszett és festett felületek dekorativitása jellemző. Sajátos
relieftechnikát alkalmaz festett bőrdomborűveinél. Sokféle maszkja az ősi mítoszok
inspirációjára készült. Szinte egyedülálló módon körplasztikákat is alkot különleges
eljárással fellazított, majd kézzel formált, varrt és égetett bőrből. Gyakran kombinálja
a bőrt fával, fémmel, zsinegekkel. Kisméretű dísz- és használati tárgyakat, valamint
bútorokat is dekorál domborított bőrkompozíciókkal.

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (Kaposvár, 1861. – Kaposvár, 1927.): festő.
1882-ben Zichy Ödön családja házitanítójaként Szurdon és Kalksburgban élt. 1884-
ben iratkozott be a müncheni akadémiára, de 1887-ben már Párizsban dolgozik.
Egészen 1901-ig tartózkodik Franciaországban. Itt alkotta ifjúkori fő műveit, az Ágyban
fekvő nőt, a Párizsban is nagy sikert aratott Öreganyámat (1892, MNG), a Kuglizók
című érdekes ritmusú képét (1892, MNG). Ekkori művei a Nabis-csoport
munkásságának szerves részét alkotják. Párizsból több ízben hazalátogatott, 1895-ben
festette Apám, anyám c. kettős mellképét, majd két év múlva a Szüleim negyven
éves házasság után (Bp., magántulajdon) c. művét. Rippl-Rónai József a festészet
mellett a sajtóban is publikált. Festményei, grafikái, plakátjai, karikatúrái jelentek meg.
Az Üstökös (1886–87) élclapnak rajzolt karikatúrát állandó társaival, Jankó János,
Fényes Adolf, Linek Lajos, Jantyik Mátyás művészekkel. A Világlap (1898), Művészet
(1903–15), Jövendő (1906), A Ház (1909), Új Idők (1922–34), Kék Madár (1923), Színházi
Élet (1926), A Társaság (1927) lapokban grafikáit, festményeit publikálta. A Krix-Krax
(1912) vicclapban Fáy Dezső, Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Major Henrik, Mocsay Béla,
Végh Gusztáv voltak munkatársai. A Borsszem Jankó (1917) élclapban néhány
karikatúrája jelent meg. Az Április (1918–1919) című színvonalas politikai vicclapban
főleg a Herman Lipót-féle asztaltársaság tagjai rajzoltak: Herman Lipót, Vértes
Marcell, Pólya Tibor, Paulini Béla, Rippl-Rónai József, Bíró Mihály. A Tanácsköztársaság
leverése után több művésztársa külföldre távozott.

RÓFUSZ FERENC (Budapest, 1946.): filmrendező.
Érettségi után különböző munkahelyeken dolgozott, majd 1968–73-ig a Pannónia
Rajzfilmstúdió fázisrajzolója, kulcsrajzolója, később animátor. 1973 óta önálló rendező.
Dolgozott a Gusztáv és a Kérem a következőt! című sorozatban. Kutyakiállítás című
reklámfilmje 1979-ben a Budapesti Reklámfilm Fesztiválon közönségdíjat nyert. A légy
(1980) című filmjéért megkapta az animációs filmnek járó első magyar Oscar-díjat
(1981). Karikatúrát publikált: a Ludas Matyi (1982), Élet és Irodalom (1984–85), Sok
minden más (1984) című újságokban. Rófusz Ferenc még két filmet készített a
Pannónia Filmstúdióban (Holtpont, Gravitáció), melyek itthon és külföldön több díjat
nyertek. A Magyar Iparművészeti Egyetem tanára.
Díj: Balázs Béla-díj (1982). 1984–88-ig az NSZK-ban, 1988 óta Kanadában él. Az RF Fly
Films alapítója, kreatív igazgató.
Film: A kő (1973); A légy (1980); Holtpont (1982); Gravitáció (1984); Tüzet szüntess!
(2002); A Dog’s life (2005).

ROHONCZY JÁNOS (Tatabánya, 1923 – 1988): grafikus.
A pápai Református Kollégiumban érettségizett 1944-ben. Rajztanára A. Tóth Sándor
volt. Katonaság, hadifogság után 1946-tól a tatabányai Szénbányák dekoratőr-
grafikusa volt 1982-ig, amikor nyugdíjba ment. Huszonöt évig karikatúráival jelent meg
a Villám című lap, amely többféle tartalommal megjelenő karikatúraújság volt,
munkára, sportra, tanulásra ösztönzött. Számos megyei kiadvány külső megjelenése
bizonyítja rátermettségét, jó ízlését. A Dolgozók Lapja (Tatabánya) megyei újságban
publikált 1957–1962-ig. Munkáját számos bányászati, társadalmi kitüntetéssel ismerték
el. 1982-ben kiállításon mutatta be legjobb rajzait, terveit. Szignó: ROHY.

RÓNA EMMY (Budapest, 1904. – Budapest, 1988.): grafikus.
Az Iparrajziskolában Vesztróczy Manónál, majd Párizsban a Colarossi-iskolában tanult.
Tagja volt az Új Művészek Egyesületének. Főleg egyéni hangú, képzeletgazdag
gyermekkönyv-illusztrációi jelentősek. Közel 400 könyvet illusztrált: Mesebokréta, Dugó
Dani vándorlása, Az ezeregyéjszaka legszebb meséi, Ezeregy nap, Grimm mesék,
Muzsikál a Bükk (1950), Öreg néni őzikéje, Bambi, Arany László stb. 1925-ben Róna
Klárával volt közös kiállítása Párizsban. Több újságnak rajzolt karikatúrát és illusztrációt:
Színházi Élet (1928–34), Magyar Magazin (1929–30), Női Újság (1930), Új Magazin
(1933–34), Ünnep (1935–36), Rádió Élet (1939–40), Magyar Rádió (1946), Örülj velünk
(1962). 1960-ban gyűjteményes kiállítása nyílt a Fényes Adolf Teremben, 1965-ben a
Dürer Teremben mutatták be grafikáit. Bazsov Lidérc anyó kútja című meséihez
készült illusztrációit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1983-ban az érdemes művész
kitüntető elismerést kapta.

RÓNA JÓZSEF (Lovasberény, 1861. – Budapest, 1939.): szobrász.
Asztalosinas volt, majd egy szobrászműteremben segédkezett, 1879-ben ösztöndíjjal
Bécsbe ment, és 1882-től három évet Zumbusch mesteriskoláján töltött. 1885-ben
Berlinben első nagyszabású szobrával római ösztöndíjat nyert. Megszorult faun című
szobrára Rökk Szilárd-jutalmat, az Utolsó szerelem címűre pedig aranyérmet kapott
(Antwerpen), Párizsban Grand Prixt-t nyert. Legismertebb faszobráért, a József és
Putifárné című kompozícióért (1910, Magyar Nemzeti Galéria) elnyerte az állami nagy
aranyérmet. A Benczúr Társaság tagja volt. 1922-ben a Műcsarnokban volt
gyűjteményes kiállítása. Bibliai, mitológiai témájú kisméretű szobraira nagy szakmai
felkészültség, naturalista felfogás jellemző. Rajzolt karikatúrát és illusztrációt az Új Idők
1899, Borsszem Jankó 1928, Múlt és Jövő 1930 újságoknak. Fő műve Savoyai Eugén
neobarokk lendületű, reprezentatív hatású lovas szobra (Budapest). Egyéb
emlékművei: Zrínyi szobra Budapesten, Kossuth miskolci és szegedi szobra, Szemere
Bertalan miskolci, Klapka komáromi szobra. 1922-ben gyűjteményes kiállítása volt a
Műcsarnokban.

RÓNAY ISTVÁN (–,): karikaturista.
Karikatúrái a két ismert vicclapban, a Fidibusz (1919–21) és a Borsszem Jankó (1921–
24) újságban jelentek meg.

ROSENFELD FERY (Budapest 1912. – Budapest, 1992.): karikaturista.
A Képzőművészeti Akadémián tanult (1935–38-ig). A II. világháború előtt Palesztinába
menekült. 1941-től az angol hadsereg oldalán harcolt, majd 1948-tól az izraeli I. D. F.
grafikai szerkesztője lett. Itt 25 éven keresztül készítette katonai témájú rajzait.
Karikatúrái más lapokban is megjelentek (Davar, Yedioth Aharonot, Ha’olam Ha’ze,
La’Isha, Davar Li’yeladim). Önálló karikatúrakötetét „Israel in Uniform” címmel 1957-
ben adta ki.

ROSKÓ GÁBOR (Budapest, 1958.): festő, grafikus.
1972–76: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, ötvös szakon végzett; 1977–80:
Magyar Képzőművészeti Főiskola, sokszorosító grafika szak, mesterei: Raszler Károly,
Kokas Ignác; 1981: posztgraduális képzés, murális szak. 1991-ben Grazban, 1993-ban
Hollandiában, 1996-ban Írországban járt tanulmányúton.
Díj: 1985: Smohay-ösztöndíj; 1985–88: Derkovits- ösztöndíj; 1992: Római Magyar
Akadémia; 1995: Munkácsy-díj; 1996: Eötvös-ösztöndíj; 1997: a Mikszáth Emlékbizottság
díja. Első, farostlemezre festett olajképei nagyméretű, álomszerű zsánerek és portrék
animált állatokról, emberekről. Az 1990-től a főleg Skóciába, Amszterdamba utazó
művész inkább az „idézet-breviáriumként” is felfogható, gyengéd és groteszk rajzokat,
újságrajzokat kedveli. Rajzolt az Élet és Irodalom (1996–2003), a Magyar Napló,
Magyar Nemzet (1992) újságokba. Az ÉS-ben „Roskó Gábor állatkertje” címmel
karikatúrasorozata jelent meg, szöveges, sztorizós rajzokkal.

RÓTH ÖDÖN (–,): grafikus.
Karikatúrát rajzolt a Fidibusz (1917) vicclapnak, itt munkatársai voltak Sajó Sándor,
Vanek József, Fodor László, Zórád Géza, Szép Lajos, Harsányi Gyula, Jeney Jenő,
Kónya Zoltán. A Színházi Élet (1920) újságnak főleg reklámgrafikákat készített. Ismert
illusztrációja a „Nű?”, Kóser adomák és rituális viccek gyűjteményes könyve. Szignó:
RO.

RÓZSAHEGYI GYÖRGY (Budapest, 1940.): grafikus, karikaturista.
Érettségi után litográfussegédként dolgozott az Athenaeum Nyomdánál. 1958-tól
1988-ig reklámgrafikus nyomdáknál, újságoknál, könyvkiadóknál. Foglalkozott
dekorációval, táblaképfestészettel is. Portrékat, aktokat, tájképeket, lovas képeket
stb. fest. 1965-től jelentek meg portrékarikatúrái könyvekben, újságokban. A Magyar
Nemzet, Népsport, Esti Hírlap, Magyar Hírlap, Szabad Föld, Ludas Matyi, Pest megyei
Hírlap, és több képeslap számára készített karikatúrákat 1965–73 között. 10 nemzetközi
karikatúrakiállításon vett részt (pl.: Montreal, Bordighera).
Kiállítás: Fiatal karikaturisták kiáll. (Esztergom, 1968); Országos Karikatúra Kiállítás
(Műcsarnok, Budapest; 1969). Több alkalommal a festményeivel együtt állította ki
rajzait. Több száz rajzát megvásárolta az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi
Irodalmi Múzeum, a Sportmúzeum és a Nemzeti Múzeum.
Könyv: Maszk nélkül. Színészkarikatúrák (1967); Új Magyar Parnasszus. Írókarikatúrák
(1968); Thália katona! (1969); Skalpok és trófeák. Magyar közéleti karikatúraválogatás
(1981); Karikatúrastadion. Sportkarikatúrák (1983).
Publikáció: Csúzli (1960), Ország-Világ (1965–67), Nagyvilág (1966), Szabad Föld
(1966–67), Ifjúsági Magazin (1966), Tükör (1966), Budapest Rundschau (1967),
Látóhatár (1967), Rejtvényszínház (1967–68), Tükör (1967), Ludas Matyi (1967), Magyar
Ifjúság (1967–72), Színház (1968), Fáklya (1968), Számvitel (1968), Magyar Sajtó (1968),
Nők Lapja Évkönyv (1968), RTV (1968), Közért Újság (1968), Képes Sport (1968),
Népsport (1968), Füles Évkönyv (1969), Élet és Irodalom (1970), Plajbász és Paróka
(1970), Ludas Matyi (1973), Zsákbamacska (1970). Szignó: R. Gy.

ROZSNYAI KÁLMÁN (Arad, 1872. – Nógrádverőce, 1948.): grafikus, író, művészeti író.
1889-ben az Országos Mintarajziskolába járt, majd színészetet tanult, Aradon, később
Budán működött. 1897-től az aradi Alföld szerkesztője. 1898-tól Londonban élt. 1905-
től Budapesten művészeti cikkei jelentek meg. Kiállításokon kisgrafikákkal szerepelt.
Rajzolt karikatúrákat, ex libriseket. Az ex libris szakírójaként és propagátoraként vált
ismerté.

ROZSNYAI SÁNDOR (–,): karikaturista.
1986-ban a VII. Országos Karikatúrapályázaton Rozsnyai Sándor II. díjban részesült.
1995-ben a Maszk elnevezésű kaposvári groteszk kiállításon szerepelt karikatúráival.

ROZSNYAI ZOLTÁN (Szeged, 1920. – Budapest, 1972.): grafikus.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd az intézmény munkatársa
lett. Ezt követően a műszaki egyetemre került rajztanárnak. Első önálló kiállítását –
főleg grafikai alkotásokból – Szegeden, 1962-ben rendezte meg. Gazdag témájú
rajzai, karikatúrái, illusztrációi a legkülönfélébb lapokban jelentek meg, pl. Ország-
Világ (1960–61), Magyar Ifjúság (1963). Már 1947-ben, fiatal főiskolásként egy országos
plakátpályázat harmadik díját nyerte el. Emlékkiállítását 1973 nyarán Budapesten
rendezték meg.

RUBOVICS MÁRK (Pest, 1867. – Budapest, 1947.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában kezdett foglalkozni a festészettel, majd tanulmányait
(1883–1887) Bécsben és Párizsban folytatta. 1891-ben hazatérve Bihari Sándorral és
Karlovszky Bertalannal együtt festőiskolát nyitott. Naturalisztikus, aprólékosan
kidolgozott előadásban kisméretű életképeket, csendéleteket festett. 1912-ben, 1921-
ben és 1929-ben rendezett gyűjteményes kiállítást a Nemzeti Szalonban, amelynek
két évtizeden át műtárosa volt.
Publikáció: Üstökös (1886–91), Urambátyám (1888–99), Kamukéro (1890), Méhner
Mulattató Naptár (1895), Magyar Géniusz (1896), Bolond Istók (1897–98), Erdélyi Bakter
(1910–13).

RUDNAY GYULA (Pelsőc, 1878. – Budapest, 1957.): festő, grafikus
1894: Budapest Iparművészeti Iskola, 1895–1902 között Hollósy Simonnál tanult
Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban
Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, szoros barátságot
kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922–52 között az
Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát
szervezett.
Díj: 1948: Pro Arte-díj; 1949: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. Számos nemzetközi
kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika,
Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása
idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Rudnay Gyula festői munkássága mellett
grafikákat, karikatúrát is rajzolt újságok részére. A hódmezővásárhelyi Dongó élclap
(1907–1909) fejléce is az ő munkája. Illusztrált még a Művészet (1906–11), Vasárnap
(1911), Új Idők (1917–26), Kék Madár (1923), Mindent tudok (1925), Lantos Magazin
(1929), Az Újság Vasárnapja (1929), A Reggel (1930), Délibáb (1942), Új Idők (1949)
lapoknak.

RUTKAI BORBÁLA (Budapest, 1973.): karikaturista.
A Magyar Iparművészeti Főiskola mozgókép szakán tanult. 1994-ben a
Népszabadságban, 1998-ban a Beszélőben jelentek meg karikatúrái. Animációs
filmeket is készít.
Kiállítás: Világvége kiállítás (Ferencvárosi Galéria); EGO-TRIP (Fashion Café, 1999).

RUSZ KÁROLY (1813 – ?), fametsző.
Fametsző az 1860-as években Pesten. Mihalovics pesti fametszőnél tanult, 1864-ben
lett önállóvá. Angol modorban metszett arcképeivel csakhamar feltűnt fametsző
intézete, amelyben több segéddel dolgozott, s igen keresett volt. Itt készültek 1865-től
a Hazánk s a Külföld, valamint a Vasárnapi Újság, a Magyarország és a Nagyvilág,
illetve a Bolond Istók (1866–69) című lapok illusztrációi, többnyire Jankó János, Keleti
Gusztáv és mások rajzai után.

RUSZ LÍVIA (Kolozsvár, 1930.): alkalmazott grafikus, festő.
1955: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola.
Díj: 1968: Az év legszebb könyve, Bukarest, bronzérem; 1969: ezüstérem; 1970: dicsérő
oklevél. A 60-as évek elejétől figyelme egyre inkább a könyvgrafika felé fordult, s
egyike lett a romániai magyar könyvkiadás leggyakrabban foglalkoztatott

illusztrátorainak. Érzékeny lelki ráhangoltsággal illusztrált meséskönyveket, ifjúsági
kiadványokat. Fodor Sándor Csipike meséinek szövegképeivel nemzetközi sikert
aratott. A 80-as évek derekán áttelepült Magyarországra, ahol folytatja illusztrátori
munkásságát.

RUSZKAI GÁBOR (Budapest, 1958.): grafikus.
1976-ban érettségizett a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Az utána
következő hat évben többször próbált felvételt nyerni vizuális művészetekkel
foglalkozó egyetemekre, sikertelenül. 1976 és 1983 között dolgozott egyebek mellett a
Hungexponál, a Lapkiadó Vállalatnál és a Pannónia Rajzfilmstúdióban is, betekintést
nyerve több szakma mikéntjébe is. 1983-ban kivándorolt Kanadába. Montrealban és
Torontóban élt és dolgozott, majd tanult és főiskolai diplomát szerzett számítógépes
grafikából, programozásból.
1988-ban megkapta a kanadai állampolgárságot. Főleg szabadúszó grafikusként
dolgozott az alkalmazott grafika különböző területein. 1992-ben hazatért, vonzották a
változások és az új lehetőségek. Budapesten alapított egy grafikai stúdiót – Promac
Design néven –, ennek volt a művészeti és általános vezetője tizenegy éven át.
Tervezéssel, nyomdai előkészítéssel, valamint plakátnyomtatással foglalkoztak,
operátori szolgáltatást is nyújtva megrendelőinknek. 2003 óta szabadúszó grafikusként
dolgozik, fest freskókat, készít illusztrációkat és karikatúrákat rajzol.

RUSZTI GYULA (Losonc, 1885. – ?): festő, grafikus.
Budapesten (1904–1908) Révész Imrénél és Münchenben tanult. Karikatúrákat az Izé
(1909–1910) és a Fidibusz (1912–1913) számára rajzolt. Szerkesztőtársai voltak: Major
Henrik, Paulini Béla, Hosszú Pintér Gyula, Gedő Lipót, Dezső Alajos. Tagja volt a
szolnoki művészkolóniának. 1913 óta olajfestményeket, rajzokat és plaketteket állított
ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban.

RUSZKAY GYÖRGY (1924. – Budapest 1998.): újságíró, grafikus, karikaturista.
Tanulmányait a budapesti Német Iskolában végezte. Karikatúrái a Szabad Szájban
(1947–1951-ig) jelentek meg. Rajzolt a Képes Kurírnak, majd külsősként a Ludas Matyi is
foglalkoztatta (1947–1970). Ifjúsági lapokban is helyet kaptak karikatúrái: Szabad
Ifjúság, Magyar Ifjúság, Pajtás. Grafikákat készített a Művelt Nép, Új Világ, Béke és
Szabadság lapoknak. 1957–98 között újságíró, szerkesztő. A karikatúrákon kívül
készített illusztrációkat, borítókat, trükkös játékokat, szöveges rejtvényeket, logikán
alapuló rajzos rejtvényeket. Jelen volt a Füles (1957) című lap indulásánál, a nevéhez
fűződik a Füles-embléma tervezése és megalkotása. A Fülesnél nemcsak mint
illusztrátor és tördelőszerkesztő. dolgozott, hanem maga is szerkesztette a
képrejtvényeket és a legkülönbözőbb játékos fejtörőket. A Fülesen kívül még számos
más hazai és külföldi lap munkatársa: Ország Világ, Kirakat, Tábortűz, Csúzli, Nők
Lapja, Világ Ifjúság, Népszava. Szerkesztésében Németországban több kötet is
napvilágot látott (Vexierbilder, 1979); Bilderratsel (1980).
Díj: Kiváló Munkáért (1982); Füles Emlékgyűrű (1997).
Publikáció: Színházi Élet (1928), Az Újság Vasárnapja (1929), Képes Kurír (1947), Szabad
Száj (1947–51), Ludas Matyi (1947–70), Szabad Ifjúság (1952), Művelt Nép (1953), Új
Világ (1954–55), Béke és Szabadság (1956), Pajtás (1957–61), Magyar Ifjúság (1957–
62), Füles (1957–90), Ország-Világ (1957–62), Kirakat (1957), Tábortűz (1957), Világ
Ifjúság (1958), Elegancia (1959), Csúzli (1960), Tollasbál (Szolnok, 1961), Tavaszi
Rejtvények (1961), Nők Lapja Kalendárium (1962), Füles Évkönyv (1962–90), Éjféli Tarka
Kurír (1966), Ki Mit Tud (1966), Dupla vagy Semmi (1967), Tavaszi Rejtvények (1967),
Világ Ifjúság (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Asszonyok Évkönyve (1969),
Zsákbamacska (1970), Rendkívüli Füles (1974–77), Népszava Évkönyv (1975). Szignó:
Ruszkay, R.

SAJDIK FERENC (Nevenhagen, 1930.): grafikus, karikaturista.
Tanult az Iparrajziskolában és a Gutenberg Körben, 1950-ben végzett a Szinyei-Merse
utcai grafikai iskolában, Budapesten. 1950–55 között nyomdászként dolgozott. 1955-
től karikaturista. Első karikatúrája külsősként 1952-ben a Tiszavidék újságban jelent
meg, majd a Szabad Ifjúság, Művelt Nép, Magyar Rádió, Béke és Szabadság című
lapokban. A Rádió- és Televízió Újságban (1955–1965-ig) karikatúrát rajzolt, és a lap
tördelőszerkesztője. A Ludas Matyi (1965–90), belső munkatársa lesz. Ez az átigazolás a
Ludas Matyi életében pezsgést hozott. A szakma által többszörösen a legjobbnak
szavazott Sajdik Ferenc munkái oldott, kedves és barátságos humort közvetítenek az
olvasóknak. Mindent tudott, amit egy karikaturistának tudnia kell: kiváló portrés,
pasztell és akvarelles címlapjai blikkfangosak voltak. Rajzolt karikatúra-képregényeket
és a politikai konfliktusokra is tudott reagálni a rajzaival. Nem csoda, hogy számtalan
lap foglalkoztatta: Világ Ifjúság, Magyar Ifjúság, Füles, Ország-Világ, Film Színház
Muzsika. Sportkarikatúrái jelentek meg: Képes Sport, Népsport, Újpesti Dózsa Híradó.
Alkalmi humorkiadványok szintén közölték rajzait: Tollasbál, Zsákbamacska, BÚÉK,
Plajbász és Paróka, Humor OB, Humor VB, Majális, SZÚR. 1986–1989 között a Kölyök
című ifjúsági lapot illusztrálta pasztell karikatúráival. 1990-től alapító tagja és rajzolója
volt az Árkus József vezette Új Ludas vicclapnak 1992-ig, a lap megszűnéséig. Ezt
követően az Úritök (1993-tól), majd a Pesti Vicc (1995–1999) pikáns lapban jelentek
meg munkái. Gyermeklapok kedvenc rajzolója: a Pajtás, Dörmögő Dömötör, Képes
Nyelvmester, Hahota. Folyamatosan publikál a Hócipő, a Hagyományos és Mai
Magyar Konyha, Magyar Nemzet, Népszabadság, Mai Nap, Kurír lapokban.
Újságkarikatúrák mellett rengeteg könyvillusztrációt (főleg ifj. könyvekhez) és rajzfilmet
készített. Pom-pom: Szegény gombóc Artúr, A Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő,
A bátor Tintanyúl, Madárvédő Golyókapkodó, A civakodó cipőikrek. Sok film
társszerzője (Mozdony, Pázmány lovag, La Fontaine-mesék, Moto Perpetuo – ez
utóbbi Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert.
Kiállítás: Szófia (1968); Debrecen (1977); Nádudvar (1978); Sárvár (1979); Dortmund
(1980); Dortmund-Bochum (1983); Róma (1988); Sopron (1993); Bécs (1994); Bp. (1997);
Kazincbarcika (1997); Karcag (1999); Győr (1999) stb. Több csoportos kiállításon vett
részt: Siófok (1971); Szeged (1971); Ernst Múzeum (1987); Művész Galéria (1990); Köln
(1991); Pozsony (1993); Párizs (1994); stb. Televíziós műsorai: Pom-Pom mesesorozat; a
nagy Ho-ho-horgász mesesorozat, Bontott csirke reklámfilm-sorozat.
Díj: Montreal (1969, 1970), Krakkó (1972), Cartoon 75 kiállítás I. díj, Berlin (1975),
Ancona (1979), Isztambul (1983), Nyíregyháza (1983), Szép Magyar Könyv grafikai díj
(1984), Érdemes Művész 1988, Sajtódíj (1997), I. Országos Pasztell Biennále (Esztergom,
1993), Szegedi Nyári Tárlat (1997), Mosoly határok nélkül kiállítás (Bp. 1997, 1998).
Munkácsy-díj (1977), 2000: Cannes Arany Pálma-díj.
Könyv: Sajdik galeri (1978); A berendezés marad (Kürti Andrással, 1967); Hát
(m)ilyenek a kutyák (1983);Hát (m)ilyenek a madarak (1984); Hát (m)ilyenek a lovak
(1985); Hát (m)ilyenek a macskák (1987); Nagy faxkönyv (1997). Tv: Alfonshow,
Hegedűs Istvánnal, Várnai Györggyel. A rendszerváltozás humora (1992); Micsoda
város (1998); Vonal parádé (1966); Robur 6. (1985); Sajdik (2006); Segíts Barnabás
(1990); Unom a politikát (2002); Űrhajós az orrbolygóról (1985); A magányos szamovár
(1988); A magányos villa titka (1972); Kétbalkezes varázsló (1983); A macskákat
visszafelé simogatták (1998); A gyorsolvasás programozott tankönyve (1974); A
gézengúzok az Alpok alján (1991); A fagyasztott hal, A csodacsapat (1979); 33 cukkini
recept, A csillagok könyve (1997); A csendháborító (1987); A civakodó cipőikrek
(1983); A bátor tintanyúl (1981); Mi újság? (1983); Vízi zenebona (1984); Tiszta vizet a
fejekbe (1981); Tenni vagy nem tenni? (1976); Tarka barka állatvilág (1981); Lesből
támadó ruhakötél (1986); Radírpók (1979); Elviszik a kutyákat iskolába? (1983);
Emberek az utakon (1974); Középfokú társalgási és külkereskedelmi nyelvkönyv (1992);
Félszárnyú pegazus (1974); Férfi? Nő? (1987); Férjek és férfiak (1974); Fiúk évkönyve
(1971); Fölnevelem az apámat (1987); Fradi-fiúk Ausztráliában (1957); Francia nyelv
alapfokon (1990); Fuf a kis mamut (1983); Hetedhét (1984); Hol van olyan iskola?
(1987); Idomítsunk (1982); Idősebbek is elkezdhetik (1977); Illemkocka (1984); Írásba

adom (1976); Jóra nevelés! Jóra nevelés? (1978); Kerékjog (1995); Kiselefántok,
macskák (1983); Knock out (1964); Kutyák ebek + egyebek (1990); Le vagyunk
értékelve (1988); Ludas Matyi rekordok évkönyve (1987); Macskazenekar (1998);
Matematika mozaik (1982); Megérjük a pénzünket (1981); Meglepetések
enciklopédiája (1983); Metropolisz (1971); Mikasz Pupkusz, a nagy vadász (1980);
Mindenütt jó, de.. (1991); Mit tudsz önmagadról? (1975); Mosolygó Sándor és
Somolygó János (1999); Pom Pom főz (1985); Pom Pom meghív uzsonnázni (1986);
Gombóc Artúr locsolkodik (2007); Pom Pom újabb meséi (2005); Órarugó-gerincű
felpattanó (1987); Váci képes album (2006); A nagy hóember háború (1996).
Publikáció: Tiszavidék (1952–56), Szabad Ifjúság (1953–56), Művelt Nép (1953–56),
Magyar Rádió (1954), Béke és Szabadság (1955–56), Rádió és Televízió Újság (1955–
62), Ludas Matyi (1956–89), Világ Ifjúság (1957), Magyar Ifjúság (1957–77), Képes Sport
(1957), Füles (1958–81), Ország-Világ (1957–58), Népsport (1958–60), Film Színház
Muzsika (1960), Csúzli (1960), Újpesti Dózsa Híradó (1962–63), Világ Ifjúság (1962),
Dolgozók Lapja (1965–70), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Budapest
(1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966,)
Plajbász és Paróka (1966–68), Képes Nyelvmester (1967–75), Sportoló Kis Ludas (1967),
Ludas Matyi Magazin (1967–89), Mindent Tudó kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968–
71), Napos Oldal (1968), Pajtás (1968–70), BÚÉK (1968), Groteszk (1969), Fiúk Évkönyve
(1971), 144 Vicc (1971), Napos Oldal (1971), 153 Vicc (1972), Gyermekünk (1973), Film
Színház Muzsika (1973), Majális (1973), Érdekes Kalendárium (1974), Nyári Örömök
(1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–90), Népszava Évkönyv (1975), Ballagó
(1975), Képes Sport (1975), Ifjúsági Magazin (1975), Csúzli (1975), Úttörő Zsebkönyv
(1976–78), Múzsák (1976–78), Világ Ifjúság (1976–81), Élet és Irodalom (1977–83), Pesti
Műsor Szilveszter (1977), Tollasbál Bizalmas (1978), Humor (1977), Humor EB. (1977),
Kisdobos Évkönyv (1978), Színész Újságíró Magazin (1978), Magyar Horgász (1979),
Ifjúsági Magazin (1979), Új Tükör (1979), Kincses Kalendárium (1979), Magyar Konyha
(1979–90), Nők Lapja Évkönyv (1979), Humor Olimpia (1979), Tiszacipő (1981), Füles
Évkönyv (1981), Humor VB. (1981), Könnyűipari Spartacus (1982), Hahota (1982–92),
Képes Sport (1983), Képes Nyelvmester (1984), Tévékönyv (1985), Kincskereső (1985),
Pajtás Fészek Magazin (1985), Gólyahír (1985), Szúr (1988), Kölyök (1986–89), Népszava
Évkönyv (1986), Humor VB. (1986), Színész Újságíró Magazin (1986–89), 1. Országos
Karikatúra Biennálé (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos
Karikatúra Biennále (1987), T-Boy (1988), Ifjúsági Magazin (1988–89), Grimasz (1988),
Kunszenti Hírek (1989), Extra Ludas (1989), Ludas Matyi Évkönyv (1990–91), Tallózó
(1990–93), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–92), Nyugati Futár (1991), Nők
Lapja Évkönyv (1991), Elefánt (1991–94), Hócipő (1991–99), Új Ludas Kalendárium
(1991), Bukfenc (1992), Dörmögő Dömötör (1992), Hahota Évkönyv (1992), Kisalföld
(1993–99), Kincses Kalendárium (1993), Ifjúsági Magazin (1993), Népszava (1993),
Tökmag (1993–94), Magyar Nemzet (1993–2000), Úritök (1993–94), Fejért Megyei Hírlap
(1993–96), Magyar Poén Tőzsde (1994), Pesti Vicc (1995–99), Reader’s Digest (1996),
Viccözön (1997), Viccbörze (1997), Veszett Veréb (1996–99), Jászkun Krónika (1998), Új
Kelet (1998), Magyar Hírlap (1998), Népszabadság (1998), Vicc az egész (1998), No
Komplett (1998), Súlyos (1999), Play-Boy (2000), LMLM (2000), Hócipő (2001), Magyar
Sajtó (2003), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989), Best of 2004, Best of 2005. Szignó:
Sajdik.

SAJGÓ ILONA (Gyergyóalfalu, 1950.): grafikus, iparművész, karikaturista, tanár.
Férje Boros István karikaturista, fia Boros Olimp grafikus, karikaturista. Művészeti
középiskolában érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti
Főiskolán végzett gobelin-textil szakon (1973). 1975–1984-ig rajztanárként dolgozott.
Jelenleg a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem designere.
Karikatúrákat és politikai portrékat rajzolt a bukaresti Evenimentul Zilei napilapnak.

SAJÓ SÁNDOR (–,): karikaturista.
Aradon élt. Nem azonos az ebben az időben publikáló költő Sajó Sándorral. A kiváló
karikaturistának a Borsszem Jankó (1908–25) vicclap közölte első rajzait, itt együtt
rajzolt: Garay Ákos, Zórád Géza, Vértes Marcell, Kiss Pál, Pólya Tibor, Szigethy István,
Zombori Gyula grafikusokkal. 1926-ban megjelent Sajó Sándor: Panoptikum–Timisoara
karikatúrában című kötete. Ismert politikusok, kereskedők, bankemberek, művészek
polgárok karikatúraportréi szerepelnek ebben a második sorozatban.
Publikáció: Móka (1910–11), Fidibusz (1913–17), Toll és Tinta (1917–23), Toll (1920–24),
Magyar Tavasz (1922), Az Ojkelet (1923), Toll-hegy (1923), Toll Seprű (1923), A Toll
(1925–27), Kaviár (1926–31), Modern Nő (1928), Róka (Bukarest) (1929), Stella
(Temesvár) (1935), Ludas Matyi (1947), Dolgozók Világlapja (1948), Délibáb (1939).
Szignó: Sajó.

SÁNDOR ISTVÁN (–,): karikaturista.
Öt évig publikált karikatúrákat élclapokban: Borsszem Jankó (1909–11), Bolond Istók
(1910–13), Fidibusz (1910–11). A Bolond Istókban munkatársai voltak: Jeney Jenő,
Hatos Tamás, Tamás Elemér. Nem volt képzett grafikus. Szignója: Sándor István.

SÁNDOR J. ANTAL (1891 – ?): grafikus.
1909-től 1914-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. A Fidibusz részére rajzolt
szecessziós karikatúrákat.

SÁNDOR KÁROLY (Budapest, 1915. – Budapest, 1960.): grafikus, karikaturista.
Elkötelezett baloldali politikai rajzai voltak. Először nyomdász volt, de már ekkor tanult
egy esti rajziskolában. Tanárai között megtaláljuk Fónyi Gézát, Vaszary Jánost és
Bortnyik Sándort. 1934-től reklámrajzokat készített. 1945-től dolgozott a a Ludas
Matyinak – melynek alapító, belső munkatársa. Szerkesztőségi munkája mellett rajzolt:
a Képes Hét, Pesti Mozi, Naptár, Szabad Ifjúság, Színház és Mozi lapoknak. 1959-től a
Magyar Nemzetnél és a Magyar Televíziónál dolgozott. Rajzait a 2. világháború után
szinte minden karikatúrakiállításon megtalálhatjuk, emellett több képzőművészeti és
plakátkiállításon is részt vett. 1960-ban a Füles és a Film Színház Muzsika is
foglalkoztatta. Fiatalon halt meg, élete teljében.
Könyv: Nevéhez több rajzos gyermekkönyv is fűződik (Ecset Elek állatkertje, Mókás
arcképcsarnok stb.). Rózsaszín szemüveg (1958), A békéért (karikatúra), Paprika
(London, 1959).
Publikáció: Ludas Matyi (1945–60), Képes Hét (1945–46), Ludas Matyi Kalendárium
(1947–48), Pesti Mozi (1948), Naptár (1950), Farsangi Mulatságok (1952), Szabad
Ifjúság (1953–56), Színház és Mozi (1954–56), Béke és Szabadság (1955–56), Farsangi
Mulatságok (1955), Művelt Nép (1956), Élet és Irodalom (1957–60), Tavaszi Magazin
(1957), Gondűző Naptár (1957), Ország-Világ (1957), Érdekes Újság (1957), Vas Népe
(1957), Kirakat (1958), Kincses Kalendárium (1958), Falusi Vasárnap (1959), Magyar
Nemzet (1959–60), Füles (1960), Film Színház Muzsika (1960). Szignó: Sándor.

SANTHO IMRE (Budapest, 1876 – 1964): fotós, karikaturista.
A Színházi Élet című magazinnak adott interjúból tudjuk, hogy több mint húsz évig
dolgozott Amerikában. Angliában, Olaszországban, Németországban, mint divatfotós
és karikaturista. Nevét megismerték az egész világon. 1920-ban Budapestre költözött
és itt folytatta pályafutását. Sokat foglalkoztatott karikaturista, grafikus és fotós volt.
Könyvet írt a horgászatról és a vadászatról, saját fotóival, rajzaival illusztrálta. Háború
után a Kner Nyomda grafikusaként dolgozott. Kedvelte a pikáns témákat, ilyen
jellegű rajzai a Pesti Izé és a Fűrész újságokban jelentek meg. A Fűrész vicclapban
munkatársai voltak: Gáspár Antal, Byssz Róbert, Sebők Imre, Török János, Hauswirth
Magda.
Publikáció: Kikirikí (1898), Herkó Páter (1899), Pesti Futár (1910), Színház és Divat (1920–
22), Röpke Lapok (1923–30), Film Színház Irodalom (1943), Dolgozók Világlapja, Pesti
Izé (1946–48), Ludas Matyi (1947), Fűrész (1948–49). Szignó: SANTHO.

SÁRKÖZY ENDRE (1929.): animációs rendező.
Rövid ideig Macskássy Jánosnál, Macskássy Gyula bátyjánál tanult közös Rákóczi úti
műtermükben. Az egyik szobában Macskássy Gyula dolgozott Kozelka Kálmán
operatőrrel és llosvay Gusztáv zeneszerzővel, a másikban őt oktatta trükk rajzolásra
Macskássy János. 1949-től kezdett dolgozni az államosítás utáni HDF-ben. Itt is a
szomszédságában volt Macskássy Gyula maroknyi csapatával. Akkor kezdték
készíteni a Kiskakast. 1964-ben rajzolt karikatúrát a Magyar Ifjúságnak. Sárközy Endre a
népszerű-tudományos, illetve oktatófilmek színvonalas rajzbetétjeinek készítésére
szakosodott. Témáit a tudomány köréből választotta. Olyan jelenségeket
magyarázott meg rajzolt technikával, amelyeket normál filmfelvétellel nem lehet
megközelíteni. Például egy gyógyszer hatásmechanizmusának a vizsgálatát vagy az
atomfizika jelenségeinek értelmezését. Évenként átlag 18–22 filmet készített.

SÁRKÖZI GYÖRGY (Budapest, 1899. – Balf, 1945.): költő, író, műfordító.
A Pandora és a Válasz című lapok szerkesztője, ismert költő volt. Ő indította el a
falukutató írók Magyarország felfedezése című szociográfiai könyvsorozatát. Kitűnő
portrékarikatúrákat rajzolt környezetéről, feleségével – Molnár Ferenc lányával –
Sárközi Mártával együtt.

SASSY ATTILA, Sassy-Szabó Aiglon (Miskolc, 1880. – Budapest, 1967.) grafikus.
Szecessziós dekoratív stílus jellemezte grafikáit és biblikus témájú képeit. Karikatúrát a
Fidibusz (1907) és a Móka (1910) vicclapoknak rajzolt. A Fidibuszban Major Henrik,
Paulini Béla, Pólya Tibor, Szüle Péter művészekkel rajzolt együtt. Grafikákat a
Művészet, Modern Dunántúl, Pesti Futár, Vasárnapi Újság részére készített. Tagja volt a
Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének.
Kiállítás: 1911-ben a Művészházban, 1915-ben a Szent György Céhben, 1926-ban a
Nemzeti Szalonban, 1934-ben a Frankel Szalonban volt csoportos kiállítása. Egy
tempera kompozíciója a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
Publikáció: Fidibusz (1907–15), Művészet (1908), Modern Dunántúl (1910), Pesti Futár
(1920), Móka (1910), Vasárnapi Újság (1935). Szignó: Aiglon.

SASSYNÉ JOLA FARKAS IBOLYA (–,): grafikus.
Sassy Attila felesége. Férjével együtt publikált a Fidibusz vicclapban, munkatársai
voltak még: Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Paulini Béla, Faragó Géza,
Pólya Tibor, Miklósi Ödön, Földes Imre. A finom nőies karikatúráin Jola szignót használt.
Publikáció: Pikkoló (1909–12), Fidibusz (1909–14), Móka (1909–12), Kakas Márton (1910–
13), Borsszem Jankó (1912), Pikkoló (1917).

SÁTORY LIPÓT (–,): festő.
Ismert plakátjai: A Vasgyáros (1920) és a Tizenegyedik (1920), valamint Az V. Osztály
(1920). Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz (1917), Polgártárs (1919), Borsszem Jankó (1921)
számára. Itt munkatársai voltak: Pólya Tibor, Gedő Lipót, Gáspár Antal, Szigethy
István, Barna Elek, Garai József, Kelen Imre, Garay Ákos.

SAVEL DEZSŐ (1870 – ?) grafikus.
Képzőművésznek tanult 1888-tól 1890-ig az Országos Mintarajziskolában. A
Papramorgó Naptárnak (1897) karikatúrát rajzolt Jantyik Mátyás, Jeney Jenő, Basch
Árpád grafikusokkal. Az Új Pityi Palkó (1898) vicclapban, a Derű (1904), a Tolnai
Világlapja (1931) újságokban grafikákat, illusztrációkat, karikatúrákat publikált.

SCHEIBER HUGÓ (Budapest, 1873 – Budapest, 1950): festő.
A budapesti Iparművészeti Iskolán Papp Henrik volt a tanára. Berlinben a Sturm című
folyóirat helyiségében rendezett műveinek kiállítása nagy sikerű volt. Amerikában és
Rómában is járt. Eleinte impresszionisztikus, plein air képeket festett, majd utolsó
gyűjteményes kiállításain a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban futurista,

expresszionista képeket állított ki. Tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT).
1964-ben az Magyar Nemzeti Galériában műveiből emlékkiállítást rendeztek.
Karikatúrái, grafikái, festményei a Ma Este (1925), Utazás és Sport Revü (Bp., 1926), A
Toll (1929), Lantos Magazin (1929–30), Magyar Magazin (1929), Tolnai Világlapja
(1930–31), Múlt és Jövő (1942), Dolgozók Világlapja (1947) újságokban jelentek meg.
Scheiber Hugó grafikái, festményei közkedveltek, napjaink aukciós csemegéinek
számítanak.

SCH. KOVÁCS KÁLMÁN (–,): karikaturista.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Egyedi, sokalakos karikatúrákat
rajzolt országos és vidéki lapoknak. A Pesti Hírlapban (1928–33) együtt rajzolt Gáspár
Antal, Gömöri Imre, Mocsay Béla, Szűr-Szabó József művészekkel.
Publikáció: Tolnai Világlap (1926–27), Képes Krónika (1928), Gyerekek Vasárnapja
(1928), Magyar Magazin (1929), Lantos Magazin (1930), Színházi Élet (1931), Nyíl
(1931), Vasárnapi Újság (1934–35), Karikás (1934–39), Új Magazin (1936), Képes
Vasárnap (1937), Délibáb (1940), Jó Forrás (1944), Magyar Rádió (1944).

SCHLÓSER ARTUR (–,): karikaturista.
Karikatúrákat rajzolt a Kikirikí (1897–98) és a Pityi Palkó (1900) vicclapoknak.

SCHNELL JÓZSEF ANTAL (–,): grafikus.
A Nimród (1929–47) vadászati lap grafikusa. Készített grafikákat, illusztrációkat, s
időnként, ha a téma megkívánta, vadászattal kapcsolatos humoros karikatúrákat.

SCHÖNER ISTVÁN (–,): karikaturista.
A Szabad Száj rajzolójaként tűnt fel 1946-ban, itt írta magáról: „Párisból jöttem haza,
most próbálok akklimatizálódni. Különböző pesti vicclapoknak rajzolok és közben,
mint afféle hiú ember, eltűnődöm a nevemen. A nevem magyarul azt jelenti, hogy
«szebb». Pedig, mint a mellékelt rajzból bárki megítélheti, szebb nem is lehetnék.” A
Szabad Száj (1946–47) vicclapon kívül publikált még: Szabad Száj Naptár (1947),
Ludas Matyi (1947–48) újságokban. A Szabad Száj újságban munkatársai voltak:
Kálmán Viktor, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Várnai György, Hauswirt Magda. Szignó:
Schöner.

SCHWOTT LAJOS (Budapest, 1907. – Budapest, 1987.): grafikus, karikaturista.
Érettségi után mint gyári munkás helyezkedett el. Szőnyi István szabadiskolájában
folytatta tanulmányait. 1923-ban az Új Századok című tudományos lapban kezdett el
karikatúrát rajzolni, majd a Szabad Művészet, a Kis Újság, a Színház című újságoknak.
A Ludas Matyi vicclapnak (1945-től 1987-ig) egyik alapító tagja volt, kezdetben
munkája mellett rajzolt. Nem tartozott a meghatározó rajzolók közé, viszonylag
keveset publikált. Karikatúrái megjelentek az Új Magyarország, Film Színház Muzsika
Vidám-oldal sorozatában Igaz Szó, Szabad Nép, Élet és Irodalom, Magyar Ifjúság,
Csúzli lapokban. A Ludas Matyi különkiadásaiban is helyet kaptak rajzai: Rajzzal a Föld
körül., Ludas Matyi Magazin, Nyári örömök, Nyári Kis Ludas, Őszi Kis Ludas. Alkalmi
MÚOSZ-kiadványok: Zsákbamacska, Tollasbál, Plajbász és Paróka is foglalkoztatták.
1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetsége, 1952-től a Művészeti Alap alapító
tagja volt. 1973-ban a Hajdúböszörményi Művelődési Központban önálló kiállítást
rendezett.
Kiállítás: több ízben vett részt kollektív kiállításon (Országos Képzőművészeti Kiállítás;
Országos Karikatúra Kiállítás; Magyar Újságrajzoló Művészek Kiállítása; (1947);
Nemzetközi Karikatúra Kiállítás, Moszkva, emlékérem (1973); Bécs, elismerő oklevél;
Országos Karikatúra Biennále Nyíregyháza (1983, 85, 87), Nemzetközi Karikatúra
kiállítás (Cartoon 75), Nyugat-Berlin, IV. helyezés (1975); Nemzetközi Karikatúra kiállítás.
(Cartoon 77), különdíj (1977).
Könyv: A békéért (karikatúra).

Publikáció: Ludas Matyi (1945–87), Új Magyarország Évkönyv (1946), Igaz Szó (1947),
Színház (1947), Ludas Matyi Kalendárium (1947–48), Farsangi Mulatság (1952–55),
Szabad Nép (1955), Élet és Irodalom (1957–58), Gondűző Naptár (1957), Film Színház
Muzsika (1958–60), Magyar Ifjúság (1959), Csúzli (1960), Néplap (Szolnok, 1961), 80
Rajzzal a Föld körül (1961), Tavasz Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–87), Nyári
Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966),
Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Plajbász és Paróka (1968–69),
Gépipari Estély (1968), Zsákbamacska (1971), Vidám Nyaralás (1971), Tollasbál (1974–
76), Csúzli (1975), Zsákbamacska (1975), Humor (1977), Extra Ludas (1986–87), 3.
Országos Biennále (1987). Szignó: Schwott.

SEBŐK IMRE (Apostag, 1906. – Budapest, 1980.): grafikus, karikaturista.
A paraszti sorból származó fiatalembert Pólya Tibor közbenjárására Glatz Oszkár és
Bernáth Aurél tanította Feiks Jenő híres rajziskolájában. A tehetséges grafikus a Tolnai
Világlapjában debütált, majd számtalan folyóirat-illusztráció mellett ponyvaregények
festett címlapjait készítette. Borsszem Jankó (1923–29) élclapban közölte karikatúráit.
Első tréfás képsorozatai Jó Pajtás (1924–25), Magyar Magazin (1921–29), Lantos
Magazin (1929), Délibáb (1929–39), Tolnai Világlapja (1930–40), Új Magazin (1933–34),
Ünnep (1939–41) lapokban jelentek meg. A Magyar Cserkészben 1936–40-ben
illusztrációkat publikált. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Ez idő tájt
kérték fel képaláírásos Tarzan-képregények rajzolására, amit a kanadai
megrendelőnek Tarzan és a maya istennő címen le is szállított. Pikáns rajzai 1945 után
a Pesti Izé sztárrajzolójává tették. Sebők a fény-árnyék kontraszthatásán alapuló
rajztechnikát alkalmazta a képregény-rajzolás terén is. Klasszikus munkái közé tartozik
az 1950-es Kétéltű ember, melyet Beljajev tudományos-fantasztikus regényéből
készített a Pajtás számára. 1958 után a Magyar Ifjúságnak, 1962 után pedig a
Népszavának lett állandó rajzolója. A Népszava napilapba naponként gyártott
háromkockás képregényektôl azonban megcsömörlött, és 1966 után stílusa
megkopott. A kompozíciók működtek, de a kidolgozottság komoly kívánnivalót
hagyott maga után. 1973-ban megszűnt a napi taposómalom, így élete alkonyán
ismét kedvére alkothatott a grafika mesteri virtuóza, aki 1980. szeptember 14-én
Budapesten tette le végleg a rajztollat. Főbb képregényei: Victor Hugó: A párizsi
Notre-Dame (1958), Lewis Wallace: Ben Húr (1960), Jack London: A mayák kincse
(1962), Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (1964), William Faulkner: Sírgyalázók (1965),
Homérosz: Odüsszeia (1975) stb.
Publikáció: Borsszem Jankó (1923–1929), Jó Pajtás (1924–25), Magyar Magazin (1921–
1929), Lantos Magazin (1929), Délibáb (1929–39), Tolnai Világlapja (1930–1940), Új
Magazin (1933–34), Ünnep (1939–41), Gyermekvilág (1943), Pesti Izé (1946–48), Ludas
Matyi (1946–47), Fűrész (1947–49), Képes Kurír (1947), Friss Naptár (1948), Füles Bagoly
(1949–50), Pajtás (1949–58), Dolgozók Lapja (1957), Magyar Ifjúság (1957), Kincses
Kalendárium (1957), Füles (1957–77), Ország-Világ (1957–65), Képes Nyelvmester
(1958–76), Füles Évkönyv (1962–77), Magyar Ifjúság (1964–67), Vas Népe (1968), Füles
(1980). Szignó: Sebők.

SIMONKA GYÖRGY (Budapest, 1916.): grafikus.
Tanulmányait a Budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd Párizsban folytatta.
Első kiállítását 1943-ban rendezte Budapesten. Párizsban telepedett le. Számos
kiállítást rendezett Európa több országában. Karikatúrákat és illusztrációkat készített a
Képes Krónika (1939–42), Délibáb (1939- 1942) magazinok számára. E lapoknál együtt
rajzolt: Szemes István, Szűr-Szabó József, Szepes Béla és Jaschik Álmos művészekkel.

SINKOVICH DEZSŐ (Temesvár, 1888. – Temesvár, 1933.): grafikus.
Szülővárosában és Münchenben végezte tanulmányait, azután Temesvárott volt
rajztanár. Bánsági templomok díszítésére készített magyaros terveket, művészi
plakátokat stb. Bukaresti és erdélyi tárlatokon sokat szerepelt. Karikatúrákat rajzolt a

Komédia (1921), Kaviár (Temesvár, 1923–26), a Róka (Bukarest, 1930) című
újságoknak. A Róka magazin rajzolója volt még: Kóber Kóra Nándor is.

SIPŐCZY LAJOS (–,): grafikus.
Portrékarikatúrákat rajzolt ismert politikusokról, művészekről. Szabad Száj (1989), Ludas
Matyi Évkönyv (1993), Ludas Matyi vicclap (1993).

SOMMER IGNÁCZ (Budapest, 1885. – ?): karikaturista.
A kornak megfelelően kidolgozott sztori karikatúrákat rajzolt az Üstökös-Urambátyám
(1908), Móka (1909–11), Pikkoló (1911–13), Magyar Figaró (1911) vicclapoknak.
Szignója: Sommer Ignácz.

SOMODI LÁSZLÓ (1919 – ?): grafikus. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1937–
1942) tanult. A Tolnai Világlapnak (1942) rajzolt illusztrációkat, karikatúrákat. Olivér
kacsa a nagyvárosban címmel sorozata jelent meg, gyermekolvasók
szórakoztatására. A lapnál munkatársai voltak Toncz Tibor, Sebők Imre és Tamás
Elemér.

SOMOGYVÁRI RUDOLF (Budapest, 1916. – Budapest, 1976.): színész.
Az Országos Színészegyesület iskoláját végezte el, a Magyar Színházban kezdte
pályáját. Vidéken töltött évek után (Szeged 1939–1941) 1942-ben a budapesti
Andrássy úti Színházban Napóleon szerepében lépett fel először. Hadifogsága (1945–
49) idején katonaszínházat szervezett. Hazatérése után 1960-ig a Vidám Színház. az
Úttörő Színház és a Petőfi Színház tagja. 1960-ban szerződtette a szolnoki Szigligeti
Színház. 1963-ban a fővárosi Thália Színház; 1957 után csak vidéki színházakban
léphetett fel. 1969 őszétől haláláig a Vígszínházban játszott. Színpadon és filmen,
rádióban és televízióban számos emlékezetes alakítást nyújtott. Művészi szintű
karikatúrái is nagy népszerűséget biztosítottak neki. Több lapban közöltek rajzaiból:
Színházi Újság (Szeged, 1942) Színház és Mozi (1954), Néplap (1962), Film Színház
Muzsika (1971), Filmévkönyv (1975). Portrékarikatúrákat főleg színésztársairól készített,
fő témák a színházi események voltak.
Díj: Jászai-díjas (1956, 1968).

SOÓS JENŐ (–,): karikaturista.
Az újságokban 1963-tól 1976-ig találhatunk tőle karikatúrákat. A kitűnő humorú,
szorgalmas grafikus minden lapban szerepelt, ahol humormelléklet volt és külsős
rajzolót foglalkoztattak.
Publikáció: Vörös Kereszt (1963–64), Magyar Rendőr (1965–76), Magyar Ifjúság (1965–
71), Igaz Szó (1965), Ifjúsági Magazin (1966–69), Ludas Matyi (1966–70), Úttörő
Zsebkönyv (1969), Világ Ifjúság (1969). Kiállítás: Vigyázat, a humor mögött pénz van
(1968), majd a Fiatal Karikaturisták Kiállítása, közös: Brenner György, Dallos Jenő,
Földes Vilmos, Krenner István, Fábry János, Barát József, Tót Gyula, Cifferszky Béla,
Puszta Péter, Császár Tamás (Esztergom, 1969). Szignó: soós.

SOÓS TAMÁS (Budapest, 1955.): képzőművész.
Iparművészeti Főiskola: 1980–1985. 1987–89: Derkovits-ösztöndíjas. 1991: Svájcban
Artest-ösztöndíjas, 1994: Rómában, 1998: Párizsban ösztöndíjas. Egyéni kiállításai: 1986:
Székesfehérvár, 1988: Berlin, 1991: Wels, Aarau, 1995: Ludwig Múzeum, 1996: Kiscelli
Múzeum, 1998: Ernst Múzeum. A salgótarjáni rajz biennále díja (1986), a nürnbergi rajz
biennále díja (1988). Publikált humoros, groteszk grafikákat az Élet és Irodalom (1984),
Rakéta (1984–85) újságokban.

SOSTARICS LAJOS (1896. – Budapest, 1968.): grafikus, karikaturista.
Polgári iskola elvégzése után rajzológyakornok lett egy építőipari cégnél, majd
kocsirakodó, gyári munkás, színházi díszítő. 1920-ban Hódmezővásárhelyre költözött,
reklám- és reklámfilm-készítéssel foglalkozott. 1930-tól Iparművészeti Főiskolára járt. A

helyi vicclapok fő rajzolója volt, a Karikás (1932–40) újság rá és Zsebők Jánosra épült.
Hódmezővásárhelyi és a környéki, illetve az országos politikai csatározások voltak a
témái. Publikált még: a Magyar Miska (1912), Színházi Élet (1915), Hetivásár (1932),
Tücsök (Szeged, 1935), Délibáb (1936), Éjféli Híradó (1937), Népújság Évkönyve (1939),
Éjféli Újság (1940), Fars(h)ang (Hódmezővásárhely, 1961) című lapokban. 1937-ben
megjelent albuma: Ahogy mi kinézünk. Előszó: „a jó humor ritka művészet, a
képzőművészet humora, a jó karikatúra még ritkább. Éppen olyan elmélyülést kíván,
mint a legkomolyabb dráma. Eszközei a megfigyelés, a lélekelemzés. Feltétele az
ember és helyzetismeret. A humor kedves vásárhelyi megszólaltatója e lapon először
mutatkozik be gyűjteményes formában műveivel. Mikor az első sorozatot a Tornyai
Társaság ajánlásával útnak bocsátom, örömmel köszöntöm a művészt és szerény
indulásában a legmagyarabb magyar város művelődésének, élni akarásának újabb
zálogát látom.” (Galyasi Miklós). 1937-től Budapesten élt, itt alkalmazott grafikával és
festészettel foglalkozott.

SÓTI KLÁRA (Kispest, 1930.): festő, tervezőgrafikus.
1949–54: a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei: Hincz Gyula, Koffán
Károly, Barcsay Jenő. 1954–59: Állami Bábszínháznál báb- és díszlettervező. 1956–88: a
Dörmögő Dömötör főmunkatársa.. A Magyar Plakátalapítvány tagja. Önálló
tervezőként a grafika különböző területein dolgozik: illusztrációkat készít
olvasókönyvekhez, mesekönyvekhez. Tervezett plakátokat, levelezőlapokat, diafilmet,
emblémákat; képgrafikai és festészeti területe a portré.
Díj: 1989: MIS lengyel gyermekújság nemzetközi 1. díj.
Kiállítás: 1955: Magyar plakátkiállítás, Nemzeti Szalon; 1961: IV. Magyar Plakátkiállítás,
Műcsarnok; 1995, 1996: Magyar Kultúra Alapítvány, Bp.; 1997: Magyar Plakát
Alapítvány, Budapest Kongresszusi Központ., Magyar Szalon ‘97, Műcsarnok; 11.
Magyar Plakátparnasszus, Bp. Kongresszusi Központ.
Könyv: Grimm-mesék, Magyar népmesék, Olvass magadnak, Mesél az esztendő
(1997).: Ignácz Rózsa: Az igazi Ibrinkó, Bp., 1956; Ságvári Endre: Óriások és törpék, Bp.
1957; Foglalkoztató könyvek, Bp., 1975–82; Olvasókönyv, Bp., 1978; 1979; Olvasókönyv
II., Bp., 1979; Dörmögő Dömötör meséi, Bp.. 1982; Olvass magadnak sorozat, Bp.,
1982–85; Kis természetbarát sorozat, Bp., 1986; Játssz velünk! sorozat, Bp., 1990–96;
Szivárvány-sorozat, Bp., 1993–95.

SPÁNYI BÉLA (Pest, 1852. – Budapest, 1914.): grafikus, festő.
Egy ideig Szolnokon, majd Párizsban és Münchenben tanult. Kizárólag tájképeket
festett. Az Országház étterme számára öt nagyméretű tájkép-falfestményt készített.
1905-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos művét (Faluvége,
Országút este, Bodajki Kálvária stb) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Karikatúrákat
grafikákat rajzolt az Üstökös (1885), Vasárnapi Újság (1889), Ország-Világ (1894),
Hasznos Tanácsok (1902) lapoknak. Az Üstökös élclapban együtt rajzolt: Fényes Adolf,
Homicskó Atanáz, Vágó Pál, Linek Lajos, Jantyik Mátyás.

STERN YOSEF (1924. –): festő, grafikus, karikaturista.
1941-ben 17 évesen kivándorolt Palesztinába. Eleinte dohányföldeken és
citrusültetvényeken dolgozott, ezzel párhuzamosan rajzokat készített emberekről és
tájakról. Elvégezte a jeruzsálemi Bezalel Művészeti Akadémiát, ahol később tanított is.
1948 óta Izrael egyik vezető művésze és karikaturistája. Illusztrál gyermek- és felnőtt
lapokat, illetve könyveket, valamint foglalkozik festészettel is. Gárdos Károly (DOS) írta:
„Sokszor gondolok arra, hogy kettős elégtételben részesültünk mi, népünk hazatérő
vándorai. Saját hazánkban, testvérek között élhetünk egy szabad, demokratikus,
emberséges országban. Külön jó érzés azonkívül, hogy szűkebb közösségünk, a
magyar származású alija oly lényeges szerepet játszik a demokratikus sajtószabadság
egy fontos megnyilvánulásában, mint a kritikus rajztoll forgatói: Farkas Zeév, Rosenfeld
Feri, Katz Smuel, Stern Joszi” és e sorok írója, Gárdos Károly”. Szignó: YOSSI.

STETKA GYULA (Királylehota, 1855. – Budapest, 1925.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában, majd a bécsi és müncheni akadémián tanult.
Később a Benczúr-mesteriskola tagja, illetve tanársegéde lett. Művészetében Benczúr
hatása erősen érezhető. Egyházi tárgyú kompozíciókat (Krisztus a kereszten a
budapesti Szt. István-bazilikában), zsánerképeket és portrékat (Rökk Szilárd, Királyi Pál
stb.) készített. Karikatúrákat 1885-ben Az Üstökös (1885) élclap részére rajzolt. Itt
munkatársai voltak: Fényes Adolf, Homicskó Atanáz, Jantyik Mátyás, Linek Lajos, Goró
Lajos.

STRÓBL ZSÓFIA (Krakkó, 1866. – Budapest, 1941.): festő.
Stróbl Alajos szobrászművész húga. Budapesten tanult (1885–1910) és itt állította ki
1890 óta életképeit és nagyszámú arcképeit. Gróf Ladányi Niczky Andrásné képmása
és a Hölgy képe című festménye a Magyar Nemzeti Galériában található. Karikatúrát
rajzolt a Borsszem Jankó (1920), Színház és Társaság (Szeged, 1920) részére.

STUIBER ZSUZSA (Budapest, 1944. – Budapest, 1999.): grafikus.
1962–64: BME, építészhallgató volt. A ‘70-es évek végétől foglalkozott
képzőművészettel. Elsősorban rajzolt, mesekönyveket illusztrált (Bodza anyóka, Bp.,
1978; Tarbay E.: A kisróka, Bp., 1980). Illusztrált és rajzolt a korszak gyermekújságjába, a
Dörmögő Dömötörbe (1998), a Rakéta (1989–1990) című lapokba továbbá 1982–90
között a nemzetközi mail-art mozgalomban is részt vett. Festményei, kollázsai
elvontabbak, figura- és tájkép absztrakciók. Applikációihoz különféle természeti
anyagokat használt fel (pl. faág, kavics, festett kő stb.). Grafikáin a szöveg is sokszor
kapott fontos szerepet.

SVÉD ISTVÁN (1914–1996): karikaturista, grafikus.
Karikatúrákat és grafikákat rajzolt a Reklámélet 1937–38 újságnak, itt munkatársai
voltak: Radó György, Szemes István, Gerő Nusi. A Budapesten szerkesztett és kiadott
Szamárfül (1937), Lovászy Károly „gúnylapja”, a Szamárköhögés számába egyedül
rajzolt karikatúrákat.

SZABÓ CSILLA (Budapest, 1980.): grafikus, bőrdíszműves.
Végzettsége szerint bőrdíszműves és multimédia-fejlesztő, továbbá elvégezte a
Pannónia Filmstúdió animációs filmkészítő tanfolyamát. Megalakulása óta tagja a
Magyar Képregény Akadémiának. 2001–2002-ben a Százhalombattai Városi
Televízióban (HTV) kezdett el dolgozni, ahol kameraman volt, majd 2003–2006-tól a
TV2-ben és az ÍRISZ Televízióban folytatta, ahol storyboard rajzolóként és prezentációs
producerként tevékenykedett. Itt a storyboardok mellett képregényeket is rajzolt,
melyek a „Folyosó” című belső újság hátsó borítóján jelentek meg. Jelenleg (2006-) a
MAXAVIV Kreatív Stúdióban dolgozik, ahol elsősorban logókat és cégarculatokat
tervez, különböző grafikai munkákat készít (könyvborítók és egyéb kiadványok
illusztrálása, figuratervezés, képregényrajzolás stb.)
Eddig megjelent munkái elsősorban ifjúsági könyvborítók, melyek a Deák és Társa
Kiadó gondozásában jelentek meg. 2005: A boszorkányok nem csókolózhatnak!,
2005: Matek+Bonyodalmak=Szerelmi bánat, 2005: Mobilszerelem, 2006: Szerelem
osztva kettővel, 2006: Egy csók még nem a világ!, 2006: Vakációóó! Csók nélkül?,
2007: Tétova Megasztár Készségfejlesztő kiadvány, 2007: Változz Te is Pillangóvá! A
Mészi Fotó Kiadónál elsősorban képeslapokat és logókat, katalógusokat készít.

SZABÓ FERENC (1893. – ?): festő.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolát végezte el (1912–1917). Karikatúrát rajzolt: a
Fidibusz (1912) vicclap részére, itt munkatársai voltak Paulini Béla, Major Henrik, Gedő
Lipót, Pólya Tibor, Szigethy István, Faragó Géza, Zórád Géza. Publikált még a Mátyás
Diák 1929–33, Képes Vasárnap (1930) című újságokba.

SZABÓ JÓZSEF GYÖRGY, Joe Szabó (Budapest, 1950.): szerkesztő, karikaturista, fotós.
Amerikában élő karikaturista a Witty World nyomott és internetes karikatúra szaklap
szerkesztője. Az újság célja a különböző országokból bemutatkozó karikaturisták
szakmán belüli népszerűsítése, információadás kiállítási lehetőségekről.
Magyarországon 1974-ben Magyar Újságíró Akadémián diploma, 1975–1978: Nők
Lapja művészeti vezető, 1978–1980: Magyar Nemzet tördelő szerkesztő, karikaturista,
1980–1981: Németország, szabadúszó, 1985: karikaturista Philadelphia Daily News,
1986: alapító a Witty World Publicationsnél, majd szervez nemzetközi konferenciákat,
kiállításokat, 2003–2005: főszerkesztő a Tri County Recordnál. Jelenleg újságíróként
dolgozik.
Díj: 1969: III. díj tipográfia, 1972: Moziposzter pályázat III. díj, 1975: magazin pályázat I.
díj, 1984–1985: Japán bronz díj. Életműdíj a Mexikói Karikatúra Szövetségtől és egy
Nemzetközi Sajtó Díj Belgiumban.
Kiállítás: Szentendre: 1969, Budapest: 1970, Debrecen: 1974. Csoportos kiállítás:
Belgium, Anglia, Törökország, Kanada.
Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–71), BÚÉK (1973), Élet és Irodalom (1979–80), Magyar
Nemzet (1985), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás (1988), Kurír (1990).

G. SZABÓ KÁLMÁN (1897–1955): grafikus, festő.
1918–1922: Képzőművészeti Főiskola. Illusztrációkat, grafikát rajzolt a Pesti Hírlap
Vasárnapja (1932) című újság részére. A Magyar Ex Libris magazint 1935-ben együtt
szerkesztették Vadász Imrével. A színvonalas újságból másfél év alatt öt szám jelent
meg, majd megszűnt. A Magyar Futár (1943) humormellékletében karikatúrái jelentek
meg, itt munkatársai voltak: Dinnyés Károly, Nyáry Albert, Vogel Eric.

SZABÓ LÁSZLÓ (Tiszalök, 1973.): karikaturista.
1979: Megjelenik első rajza a Kisdobosban. 1987–1989: gimnázium (Tiszalök, Teleki
Blanka Gimnázium, érettségi, 1988–1989), cikksorozat a Kistermelők Lapjában a
kutyákról, 1988: Képes Újságban első díj képregény-pályázaton, 1989: Kapcsolat
Gerald Durell természettudóssal, cikksorozat róla a Kistermelőkben, 1989: Megjelenik
két krími-novella G. M. Taylor néven a Meghökkentő Mesékben, 1989–1991: A. B. C.
áruházi eladói iskola (Nyíregyházi Sipkay Barna szakközép), 1990: Külsős újságíró az Új
Keletnél (Nyíregyháza), 1991: Eladói munka mellett rajzol. 1997: Képregénykészítő és
illusztrátor tanfolyam (Nyíregyháza), 1993–1994: Megjelennek versei, novellái a
nyíregyházi Stílus Irodalmi Társaságlapjában (Ars Aetemitas), 1994: Megjelennek
versei a nyíregyházi Stílus Irodalmi Társaság verseskötetében (Örökkeresők), 1994:
Újságárus (Tiszalök), 1995–1996: Morbidba készít karikatúrákat, 1997–1998: Morbid,
Brutális, Szaft – karikatúrák, Dilibogyó, képregények, 1996–2007: Mórickába készít
karikatúrákat, képregényeket. 1998: Móricka szerkesztője (Budapest), 1999–2000:
Móricka, Kismalac, Com-X szerkesztője (Budapest), 2000–2002: Karikatúrák,
képregények a Pistike, Viccözön, Viccmix, Blondie, No Komplett című lapokba, 2000–
2001: Pistike című humorlap szerkesztője (Nyíregyháza), 2001–2002: Pistike, Viccözön,
Blondie szerkesztője (Nyíregyháza), Happy-Internet, 2002 2007: Karikatúra illusztrációk
Fülöp Attila humorista, „A hülyeség, ha fájna” című könyvéhez, 2003–2004: Vállalkozó
– rendezvényeken karikaturista, Tiszalöki Hírlap szerkesztője, 2003: Rooie Oorijes
holland magazin – képregény, 2003–2004: Pató Pál, Új Demokrata, Magyar Nemzet
karikatúrák. Szabász (Tiszalök – Delta Galil Hungary), 2004–2005: Dobry Humour lengyel
humorlap – karikatúrák, 2005: Eladó (Rock FM műszaki bolt – Tiszavasvári), 2005:
Jánossy rejtvényújságaiban karikatúrák, 222 Rejtvény magazin, Corvin Nagy
Rejtvénykönyv, 111 Rejtvénymagazin, 333 Rejtvénymagazin, Rendkívüli Rejtvénytár,
Észnél Légy! Skandidátus, PoénAratás, PoénSziget Skandiösvény, PoénÖzön,
PluszEgySkandi, SkandiBanzáj, ZanZa Rejtvénymagazin. 2005: Virtuagirl képregény –
Franciaország, 2005: folyamatos – Sombrero Media Hollandia (karikatúra, képregény),
Füles (karikatúra), Pistike, Viccözön (szerkesztő) Cybersky Corporation (képregények)
Honlapszerkesztő. 2005: Caragiale karikatúra kiállítás (Románia), 2006: Rejtvény Futár
képregény. A fáraó háreme egyéni képregény album (Hollandia, Belgium, Amerika)

Sárkány játék CD (karikatúrák) Egmond Hungary Kiadó. Hét könyvborító. Csajszik és
1000 tuti tipp. A fáraó háreme egyéni képregény album (Magyarország, Olaszország),
2007: Dunai lányok egyéni képregény album (Hollandia, Belgium, Olaszország.)
Szignó: (G. M. Taylor, Téjlor).

SZABÓ LÁSZLÓ RÓBERT (MARABU) (Bercel, 1962.): karikaturista, tanár.
Gyermekkora óta Vácott él. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola
magyar-könyvtár szakának elvégzése után könyvtárosként dolgozik Vácott a városi
könyvtárban, majd az OPKM-ban. 1987-ben felhagy addigi foglalkozásával, és
képregényeket, karikatúrákat rajzol. Kezdetben újságkézbesítőként élt, majd 1990-től,
a rendszerváltás és a sajtóviszonyok átalakulása után főállású karikaturistaként.
Állandó munkahelynek tekinthető főbb lapjai: Ludas Matyi (1990–1994), Népszava
(1994–1996), Népszabadság 1997-től napjainkig. A Staféta című újságban (1987),
jelentek meg első karikatúrái, ezt követően Magyar Ifjúság, Világ Ifjúság közölte
rajzait. Végleges, sajátos grafikai stílusa a Ludas Matyi vicclapnál alakult ki. A MARABU
néven publikáló, intellektuális humort képviselő karikaturistára több napi- és hetilap is
felfigyelt és megbízásokat kapott, így a HVG „szellem” rovatát rajzolja (1993–2007). A
Hócipő, a Kretén, a Veszett Veréb; a Pesti Vicc külsőseként a lap stílusát meghatározó
művésszé lépett elő. A mindig újat kereső rajzoló a karikatúra minden műfajában
alkot: sztori vicc, abszurd, portré, képregény, aktuális politika. A Veszett Veréb
viccújság és asztaltársaság egyik alapító tagja.
Díj: Brenner-díj: 1997, Magyar Sajtópáholy tagja: 2003, Alfabéta díj: 2006 és 2007,
Magyar Pulitzer-emlékdíj: 2007.
Kiállítás: 4. Országos Biennále: 1989, Best of 2004, 2005, 2006.
Könyv: Hé, Dodó!, Adoc-Semic: 2006. Magyar karikaturisták 7. Névjegy, Marabu (Ábra
Kkt.): 2003. Bp. Sexy Pixy Powerfresh: 2000. United Kingdom, Marabu album (Semic
Interprint): 1997. Bp. Illusztráció: Szúnyog ül a fűben, fapapucsban Greger-Delacroix:
1999. Bp. Világvége (Mistral Graphic): 1999. Bp., Másokkal közösen: Senki többet?...
2000: Montana 2000. Bp., Viccalbummm (Ábra Kkt.): 1994. Bp. A doháyzás 2000 éve
(Ábra Kkt.) Gól volt, gól nem volt: 2002. A rendszerváltás humora: 1992. Micsoda
város!: 1998.
Publikáció: Staféta (1987), Galaktika (1987), Pokoli Rémület (1988), Világ Ifjúság (1989),
Magyar Ifjúság (1988), Menő Manó (1989), Térkép (1989), Extra Ludas (1992–1993),
Krampusz (1990), Menő Manó (1989), Szabad Száj (1989–1991), Hócipő (1995–2007),
Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök
(1990–91), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe (1993–
97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhely (1993–94), Jászkun
Krónika (1993–96), Csíz (1993), Ludas Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–
99), Vasvármegye (1994), Kereskedő (1994–1996), Néplap (1994–99), Magyar Poén
Tőzsde (1994), Népszava (1994–96), A Hírlap (1994), Új Demokrata (1994), Álláskereső
(1994–96), Új Borsszem Jankó (1994–95), Kretén (1994–2006), Új Kelet (1995), Heves
Megyei Lap (1995–97), Dunaújváros (1995), Kisalföld (1995–97), Veszprémi Napló
(1995–96), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk (1995), Nők Lapja (1995), Pesti Vicc
(1995–97), Fülig Jimmy (1995), Elefánt (1995–98), Népszabadság (1996–2006), HVG
(1996–2006), Nevessünk (1996), Hírhozó (1996), Recept (1996), Kacagó Viccújság
(1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996–2000), Veszett Veréb (1996–99),
Vicc-Mix (1997), Viccözön (1997), Viccbörze (1997), Príma Viccparádé (1997),
Kacagó Viccújság (1997), Pistike (1997–98), Új Néplap Kalendárium (1998), Vicc az
egész (1998), Pesti Vicc (1998–99), Dunaújvárosi Hírlap (1999–2000), Veszprémi Napló
(1999), Mad (1999), Tollasbál (2000–2001), Jászkun Kakas (2000), Kacsa (2000),
Kisalföld (2001), Ludas Magazin (Évszakok) (2001), Snoopy Magazin (2003–2004), Kelet
Magyarország (2003–2006), Bihari Napló (2003–2006), Észak Magyarország (2003–
2006), Best of 2004, Best of 2005, Best of 2006, 4. Országos Karikatúra Biennále (1989),
Rejtvény Futár (2006), Rejtvény Mazsola (2006), Olasz Rejtvény Magyaroknak (2006),
Laza Olasz (2006). Szignó: Marabu.

SZABÓ LEVENTE (1981.): grafikus.
2000-ben művészeti szakközépiskolában végzett, majd a Moholy-Nagy Művészeti
Egyetem grafikai szakán tanult (2005). Munkái: Exposé 2 kiválasztott pályamunka
(2004), Landlord (mobil játék) grafika, One human minute (film) látványterv (2005–
2006), Hungarian Cultural Center, New York arculatterv, (2006), Legend of King Nal-
Osmo Production Oy látványterv (2006–2007), Badge of Blood- Warpig Studios
látványtervezés (2007).

SZABÓ MAGDA (1895. – ?): grafikus.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Illusztrált és karikatúrát is
rajzolt. Publikált a Pesti Hírlap Vasárnapja (1928–31), Magyar Magazin (1929–30)
újságokban, itt munkatársai voltak: Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Pólya Tibor, Kelen Imre,
Sebők Imre, Szigethy István, Georg György. Karikatúrái jelentek meg az Újságrajzoló
Művészek Könyvében.

SZABÓ SIPOS TAMÁS (Újvidék, 1937. – Budapest, 1985.): rajzfilmrendező,
könyvillusztrátor, díszlettervező.
A budapesti műszaki egyetem általános mérnöki, majd építészmérnöki karára járt,
(1956–60), de tanulmányait nem fejezte be. 1960–62 között a Népművelési Intézet
előadójaként színpadi látáskultúrát tanított. 1961-től már a Pannónia Stúdióban
dolgozott. Eleinte reklám- és egészségügyi filmeket forgatott Csermák Tibor
rendezővel. Nevét főleg a közgazdasági ismereteket derűs formában magyarázó
tévéfilmsorozatok tették ismertté. Az animáció határait a szórakoztató
ismeretterjesztés irányába terjesztette ki, s változatos technikát alkalmazott a
közgazdasági és más közhasznú témák feldolgozásánál. Fogalommá vált figurája: Dr.
Agy, az 1968-as Magyarázom a mechanizmust című filmszériában. E sorozatai a MTV
sikerdarabjai közé tartoznak. A filmkészítés mellett tervezett könyvborítót és díszletet
(Pinceszínház), illusztrált mesekönyveket. Gyakran fellépett humoristaként a Vidám
Színpadon (1969) és a Mikroszkóp Színpadon (1967) is. Balázs Béla-díj (1971). Film: A
dal öröme (tervező, 1963); Gusztáv + l fó (1964); Homo Faber (1965); Versenyfutás az
atom körül (az ENSZ részére, 1968); Magyarázom a jövőnket, tv-sorozat (1970);
Magyarázom magunkat, tv-sor. (1972); Magyarázom magyarázatainkat, tv-sor 1973);
Főnökök és beosztottak. 1–3. (1976–77); Sí (Systéme International) 1–6. tv-sor. (1982).

SZABÓ SZABOLCS (Jászjákóhalma, 1927 – 2004): rajzfilmrendező.
Az Iparművészeti Főiskola grafika szakát végezte 1949-ben. 1952–53-ig a Híradó és
Dokumentumfilm gyár rajzosztályának kifestője, 1953–58-ig rajzoló, 1956-tól (egy év
megszakítással) a Pannónia Filmstúdió munkatársa. 1958–64-ig tervező, 1964–88-ig
rendező, 1988-tól nyugdíjas. 1982-től 83-ig meghívásra Sydneyben a Yoram Gross és
Burbank gyermekfilmstúdiókban tervező. Kb. 100 rajzfilm készítésében vett részt, ebből
50-et rendezett, a többiben figura- (karakter), mozgás-, illetve háttértervező. Csinált
10 rajzos betétet, 40–50 tévésorozatot, 10–15 öt- és tízperces gyermek- és
kisjátékfilmet, 4 nagy rajzfilmet, l népszerű tudományos rajzfilmet és a Vízipók–
csodapók című, 39 epizódból álló tévésorozatnak és az ebből készült egész estes
filmnek grafikai tervezője és két társával vezető rendezője volt. Mesekönyveket is
illusztrál.
Díj: Balázs Béla díj (1986).

SZABÓ VLADIMIR (Balassagyarmat, 1905. – Budapest, 1991.): festő, grafikus.
A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János, Rudnay Gyula, Csók István és Benkhard
Ágost növendéke (1924–30). 1925-től illusztrált a Pajtás című lapnak, majd a Tükör
(1935) Pesti Futár (1936), Képes Krónika (1940), Híd (1940), Magyar Élet (1943)
újságokban. Az illusztrálás mellett egyre több szöveg nélküli karikatúrája is megjelent a
lapokban. 1948-ban a Színház és Irodalom magazin rajzolója, egyre kevesebbet
publikál, ex librist, könyvillusztrálást vállalt. Művei rendkívül fantáziadúsak, varázslatos
mesehangulatúak. A humor fontos szerepet töltött be munkásságában. Művein a

szeretetteljes bölcsességgel szemlélt, művészi hittel telített, gyengéd együttérzéssel és
ironikus humorral ábrázolt alakok betöltik az emlékek kisvárosait (Kratochwill Mimi).
Kiállítás: Önálló kiállításai: Nemzeti Szalon (Bp. 1934, 41, 42); Szeged (1969, 78); Csók
Galéria (Bp. 1973, 78); Balassagyarmat (1973); Amszterdam (1973); Debrecen (1975);
Győr (1977); Műcsarnok (Bp. 1980); Csepel, Oroszlány, Dömös, Boglárlelle, Kőszeg
(1981); Vigadó Galéria (Bp. 1982); Balassagyarmat (1985); Tata (1986).
Díj: A Szinyei Merse Társaság grafikai díja (1933, 1972); Munkácsy Mihály-díj (1953,
1954); érdemes művész (1974); Munka Érdemrend (arany, 1975); kiváló művész (1980).
F. tv: Üzenet egy papírhajón. Portréfilm. (1975).
Publikáció: Jó Pajtás (1925), Tükör (1935–43), Pesti Futár (1936), Képes Krónika (1940–
42), Híd (1940–42), Film Színház Irodalom (1943), Magyar Élet (1943–44), Híd (1943,
Szikra (1944), Színház és Irodalom (1948).

SZAKMÁRY LÁSZLÓ(1903–1993): karikaturista, grafikus.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). A Színházi Élet (1919–34),
munkatársaként illusztrált és karikatúrát rajzolt, itt szerkesztőtársai voltak: Feiks Jenő,
Gedő Lipót, Major Henrik, Pólya Tibor, Byssz Róbert. Publikált még: Boldog Ifjúság
(1933), Kis Színház (1936–38), Kis Magazin (1939–42), Színházi Magazin (1939–43). A
Háború után vicclapoknak rajzol: Ludas Matyi (1945), Pesti Izé (1946–47), Fűrész (1947–
49), Hírlap (1947), Füles Bagoly (1949–50). Karikatúrái jelennek meg a Béke és
Szabadság (1955) humormellékletében.. Bál az erdőben. A Dörmögő Dömötör (1958–
72) meghatározó grafikusaként több mint 14 évig szórakoztatta, oktatta ifjú olvasóit
fejtörőkkel, rejtvényekkel, találós kérdésekkel. Alkalmi humorújságba is rajzolt (Humor
EB. 1979). Szignója: SZAKY.

SZALAI ATTILA (Szabadka, 1964.): karikaturista, agrármérnök.
1989-ben agrármérnök diplomát szerzett. Öt évig dolgozott a szakmájában. Magyar,
szerb, horvát nyelvű lapoknak. 1995-től kezdett karikatúrát rajzolni. Azóta 2500
karikatúra, illusztráció látott napvilágot különböző napilapokban, hetilapokban,
gyermeklapokban.
1995-től hetente jelennek meg rajzai a szabadkai Hét Napban (volt Szabad Hét
Napban), az újvidéki Magyar Szóban. Magyarországon: 1996-tól Hócipő, Jászkun
Kakas (2000) No Komplett (2000). 2006-tól a magyarországi Nemzeti Sport
karikaturistája lett. 1996–2003-ig a vajdasági horvát nyelvű Hrvatska Rijec hetilapba
publikál. 2005-ig a vajdasági Mézeskalács gyermeklapot illusztrálta (havi lap).
Díj: 1997: Smederevo (Jugoszlávia), 3. díj, 1997: Kovin (Jugoszlávia) különdíj, 1997:
Szeged l. díj, 1998: Budapest BNV, közönségdíj 1999: Budapest, 2. díj 2002: Budapest
Magyar Karikatúra Művészeti fesztiválja, Külügyminisztérium díja, 2004: Bjelovar,
Horvátország, 3. díj, 2006: Budapest Magyar Karikatúra Művészeti fesztiválja, különdíj.
2003-ban megjelent a Balkáni kaleidoszkóp című könyve.

SZÁNTHÓ IMRE (Budapest, 1925. – Szentendre, 1998) grafikus.
Hosszú ideig textiltervezőként dolgozott a Goldberger Gyárban. Grafikákat és
ácsmunkákat is készít a festés mellett. Kismesternek, festő epizódistának nevezte
önmagát. Munkáinak nagy része vegyes technikával, tussal, tintával és fapáccal
készített tájkép és útirajz. 1941-ben karikatúrát rajzolt a Magyar Futár
humormellékletébe. Grafikustársai voltak Vogel Eric, Dinnyés Károly, Pintér Jenő.
Egyéni kiállítása volt a szentendrei Ferenczy Múzeumban, (1951, 1954, 1957), a
Ferencvárosi Pincetárlaton (1973), Szegeden, Vácott, Dorogon, Szobon
(1984).Könyv:Imi rajzai /1958/

SZÁNTÓ DEZSŐ (Miskolc, 1958.) grafikus.
A Képzőművészeti Főiskolát 1984-ben végezte, ahol Raszler Károly, Rozanits Tibor és
Iván Szilárd voltak a mesterei. 1981-ben a Miskolci Galéria Biennálén mutatkozott be,
majd azt követte 1982-ben a Salgótarjánban és Miskolcon rendezett Téli Tárlat, ahol
díjat nyert. Karikatúrát készített a Hócipő részére (2000).

SZÁNTÓI KRISZTIÁN (Pécs, 1975.): grafikus, ötvös.
A Pécsi Művészeti Középiskolában ötvösként végzett. 1998-ban diplomázott tervező
grafikusként a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán. A Varga Stúdióban
fázisrajzolói tanfolyamot végzett, gyurmaanimációkhoz mintázott karaktereket. Rajzai
megjelentek a Boss magazinban, Hölgyvilágban, Reader’s Digestben, Figyelőben,
Profiterolban, It-Security számítástechnikai havilapban. Foglalkozik tájképfestéssel és
készít papírmasé fejeket. Tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének és a
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Könyv: A Holló Szövetség, 2007, A passzív apaszív: öt eredeti színmű, A Danaidák; A
passzív apaszív, Bem, a debreceni gács, A Leukokitoszisz-család, A rom (Győrei Zsolt,
Schlachtovszky Csaba, illusztráció Szántói Krisztián).
Kiállítás: (egyéni) 1998: Tölgyfa Galéria Pince Budapest, 2002: Kisfaludy Sándor
Gimnázium Sümeg, 2003: Újpesti Gyermek- és ifjúsági Ház, Budapest.

SZÁNTÓ LAJOS (Vác, 1890. – New York, 1965.): festő, grafikus.
A Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede, Edvi Illés Aladár, Hegedűs László és Révész Imre
tanítványa. Szolnokon Fényes Adolfnál, majd Münchenben, később Párizsban a Julián
Akadémián folytatott tanulmányokat. Dolgozott Athénban és Londonban is. 1914-
ben volt az első kiállítása. Elsősorban mint könyvillusztrátor és portréfestő volt népszerű,
de plakátművészettel is foglalkozott. 1928-tól New Yorkban élt, ahol nemcsak
portrékat, hanem monumentális falképeket is készített. Amerikai festőként Párizsban is
bemutatta műveit.
Publikáció: karikatúrái a Színházi Élet (1917–25), Borsszem Jankó (1917), Figaró (1919),
Grimasz (Bécs, 1920), Géniusz (1924), Ma Este (1925), Literatúra (1927) lapokban
jelentek meg.

SZEGEDI SZŰTS ISTVÁN (Budapest, 1893. –?): festő. A

Képzőművészeti Főiskolán tanult, aztán Tolnán, utóbb Csongrádon rajztanár, főleg

arcképeket festett s előszeretettel foglalkozott a grafikával. 1919-ben a Weiss

Manfréd-díjat nyerte. 1926-ban a Mentor könyvesboltban állított ki expresszionista

képeket. 1922–23: a Fekete Macska (Arad) lapban karikatúrákat rajzolt Balla Frigyes,

Kiss Károly, Krausz Albert grafikusokkal.

SZEGŐ GIZI (Závada, 1902. – Budapest, 1985.): grafikus, karikaturista.
Az Iparművészeti Főiskola grafikai szakán végezte tanulmányait. 1930–32 között
Párizsban alkalmazott grafikusként dolgozott. 1932–34-ig Algériában tartózkodott,
ahol karikatúrarajzolással kezdett foglalkozni. 1934-ben hazatért, divatlapoknak rajzolt
és festett, ruhakölteményeket. 1945-től a Ludas Matyi alapító, belső munkatársa lett.
A kezdeti időszakban több címlaprajza volt mozgósító feladattal, humor nélküli
munkák. Témái voltak a silózás, a betakarítás, szemveszteség a búzatáblákban, az
ipari tanulók képzése. Publikálási lehetőséget kapott még: Nők Lapja, Film Színház
Muzsika, Ország Világ, Magyar Ifjúság és több megyei lapban is. Női témákról rajzolt
Vasvári Annával együtt az alkalmi lapokban: Plajbász és Paróka, Tollasbál, BÚÉK,.
Nyugdíjaztatása után is még részlegesen foglalkoztatták a Ludas Matyinál. Díj:
Aranytoll (1980).
Könyv: Paprika (London 1959), A békéért (karikatúra).
Publikáció: Ludas Matyi (1945–79), Képes Hét (1945–46), Ludas Matyi Kalendárium
(1947–48), Pajtás (1948–49), Nők Lapja (1950–52), Kincses Kalendárium (1954), Farsangi
Mulatságok (1955), Béke és Szabadság (1956), Kisalföld (1957), Kincses Kalendárium
(1957), Gondűző Naptár (1957–58), Film Színház Muzsika (1958), Kincses Kalendárium
(1960), Ország-Világ (1960–61), Füles (1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–63), Vas
Népe (1961–64), Magyar Ifjúság (1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei
Hírlap (1962), Dolgozók Lapja (1962–64), Néplap (1962–64), Képes Újság (1962), Tavaszi
Tárlat (1962), Kincses Kalendárium (1963), Ludas Matyi Magazin (1963–79), Őszi Kis
Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin,

Plajbász és Paróka (1967–69), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967),
Zsákbamacska (1968–71), BÚÉK (1968–69), Képes Sport (1969), Napos Oldal (1971),
Nyári Örömök (1974), Vidám Nyár (1974), Humor (1977), Tiszacipő (1979). Szignó: gis.

SZÉKELY ANDOR (Lőcse, 1877 – 1969): festő, grafikus.
Pasztelljeivel gyakran szerepelt kiállításokon. Karikatúrát rajzolt a debreceni Karikás
élclapnak (1908) és az Izé vicclapnak 1910-ben. Az Izé lapnál munkatársai voltak:
Pólya Tibor, Gedő Lipót, Erdei Viktor, Ház Miklós. Ismert plakátja: Tátrafüred télen, amit
1912 körül készített. 1929-től Párizsban élt, s egy ideig a párizsi Magyar Egyesület
elnöke volt. A II. világháború után rövid ideig publikált a Ludas Matyi (1946)
vicclapnak. Szignó: Dobay.

SZELES KÁROLY (Zenta, 1933. – Sarasota, 1998.): karikaturista.
A belgrádi Képzőművészeti Akadémiára és a Testnevelési Főiskolára is sikeresen
felvételizett, de a Testnevelési Főiskolát választotta, testneveléstanári oklevelet
szerzett. Tanárként dolgozott (1963-ig). Az újvidéki Magyar Szó munkatársa. (1963-tól).
1956-tól kezdett újra rajzolni. Karikatúrái a Borbában, Jugoszlávia akkori vezető
lapjában jelentek meg. A karikatúrákon kívül vignettákat, szalagcímeket, fejléceket,
szövegrajzokat készített naptárba, tankönyvbe, az újság mellékleteibe.
Könyv: illusztrálta Bogdánfi Sándor három aforizmakötetét (A világ dióhéjban, Újvidék,
1968; Hallgatni nem arany, Újvidék, 1971; Minden, és még valami, Újvidék, 1980).
Karikatúra gyűjteményével (Olympia, Újvidék, 1976) ajándékozta meg a montreali
olimpiára induló jugoszláv sportküldöttség tagjait. A vajdasági humoristák évkönyvei
(Marad a gyerek, ha látszik, 1974; Sok az eszkimó, kevés a móka, 1975) szerkesztője,
bizottságának tagja. 1986-ban, amikor lánya, Szeles Mónika ifjúsági világbajnok lett,
elfogadott egy amerikai ajánlatot, és lánya edzőjeként és menedzsereként Floridába
költözött.

SZEMERE ANTAL BÉLA (Budapest, 1923. – Budapest, 1999.): A háború alatt
karpaszományos hadapród volt, amit aztán a kommunista hatalom
kényszermunkával honorált. Nem csoda, hogy büntetése letelte után Szemere
„legnagyobb munkái” az akkori pártvezetőket: Sztálint és Rákosit ábrázolták a május
elsejei felvonulásokon. A Sztálinváros kapuján látható freskóterv is az ő keze munkája.
Az autodidakta grafikus első munkái az 1957-ben induló Tábortűz oldalain,
címoldalain jelentek meg, mely a francia Camera nevű kommunista, képregényeket
is közlő újság mintájára készült. Rövid időn belül olyan képregényei jelentek meg, mint
Verne Gyula: 20000 mérföld a tenger alatt című regényének képregényváltozata,
melyet azóta sem tudott senki felülmúlni. Képregényes korszaka 1957 és 1961 közé
datálódik. Ebben az időben készítette el klasszikus diafilmjeit is, melyeket szintén Verne
művei alapján festett meg. Nagy hatással volt rá Sebők Imre munkássága, és a
Vaillant-ban megjelent képregények. Ez érződik két fantasztikus témájú képregényén,
az Apéolónon és A végtelen vándorain is.
Zórád Ernővel együtt rajzolt az Ifjúsági Lapkiadónál, sőt diafilmeket is készítettek
együtt, míg meg nem romlott közöttük a viszony. Szemere dolgozott a Magyar
Ifjúságnál, a Ludas Matyi (1957) Tábortűz (1959) politikai karikatúrákat készített. A Füles
Évkönyv számára (1991) képregényt rajzolt. A Duclos Bányagépgyár grafikusa lett,
majd a Kiállításszervező és Kivitelező Vállalatnál rajzolt tovább. Fafaragásai számos
nemzetközi kiállításon vettek részt, és a Képzőművészeti Alap felkérésére készített
festményei külföldön is ismertté tették a nevét. Az örök bohém rajzoló 1999.
szeptember 17-én agyvérzésben hunyt el Budapesten. Főbb képregényei: Jules
Verne: 20000 mérföld a tenger alatt, A rejtelmes sziget (1959), Bánki: Apéolón
(Tábortűz, 1960), A végtelen vándorai (Tábortűz, 1961).

SZEMES ISTVÁN (–,): grafikus.
A Képzőművészeti Főiskola végzett tanulóinak listáján adatot Szemes Istvánról nem
találtunk, így feltételezhetően autodidakta grafikusként publikált ötven évig. Rajzai
jelentek meg: a Nevető Vásár (1910), Atelier Life (1935), Reklám Élet (1935–38), Pesti
Izé (1946–47), Ludas Matyi (1946–48), Hüvelyk Matyi (1947), Füles (1957), Kincses
Kalendárium (1958) újságokban. Szignója: Szemes.

SZEMETHY IMRE (1945.): grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett (1964–1971) 1977: Munkácsy díj, 1986:
érdemes művész. 1994–1997 között tanít az Iparművészeti Főiskolán. Foglalkozik
grafikai sokszorosítással, animációsfilm-készítéssel. Karikatúrát rajzolt a Rakéta
Regényújság (1974) és a Kincskereső (1985) részére.

SZÉNÁSI FERENC (Sopron, 1956.): mezőgazdasági gépész, kirakatrendező, dekoratőr,
felsőfokú marketingdiploma.
Karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi viccújságnak 1991, Kisalföld (Győr), majd a
Reklámpiac újság címlaprajzait rajzolta két évig. Jelenleg időszaki kiadványokban
jelennek meg karikatúrái. A saját dekorációs vállalkozásában dolgozik (Szénási
dekoráció), illetve egy fénytechnikai cég grafikusa. Portrékarikatúra rajzolást
jótékonysági rendezvényeken, céges fogadásokon vállal. Karikatúraportréival
elismerést váltott ki a legismertebb magyar karikaturisták és a megrendelők körében
is. Ismert magyar és külföldi emberekről készített portréi: Faludy György, Verebes
István, Meggyesi Péter, Ronaldo, Einstein, Pavarotti, Salvador Dali, Walter Mattau,
kedvesen groteszk és találó munkák.
Kiállítás: Kapolcs, Sopron, Ausztria. Szénási Ferenc honlapja: www.szenasi.tk Szignó:
Széna

SZENTGYÖRGYI BÉLA (–,): grafikus, karikaturista.
Rövid ideig, de több vicclap foglalkoztatta egy időben: Magyar Bors (1901–1902),
Bolond Istók (1901–1902), Szikra (1903), Kakas Márton (1902), Magyar Figaró (1904),
Garabonciás (1909–10) újságok. A Magyar Figaróban erotikus karikatúrái, viccei
jelentek meg, magabiztos, igényes kivitelezésben. Itt munkatársai voltak Bér Dezső,
Jeney Jenő, Józsa Károly, Bród Ernő, Homicskó Atanáz, Polgár Márton, Kanál Egyed.

SZÉP LAJOS (1886 – ?): grafikus.
1905–1906-ban végezte el az Országos Mintarajziskolát. Karikatúrákat, grafikákat
rajzolt vicclapok és magazinok részére, így a Bolond Istók (1904–1906), Borsszem Jankó
(1904–14), Urambátyám (1904–1906), Magyar Figaró (1916), Szamár (1917), Fidibusz
(1917–20), Figaró (1918–19) Komédia (1919), Színházi Élet (1919–1920), Jó Pajtás (1925),
Képes Krónika (1928), Nemzeti Sport (1930–35), Emlék Újság (1932) című lapokba. A
sztorikarikatúrák mellett portrékarikatúrákat is készített, de legtöbb esetben teljes
alakkal festette meg a megrendelőt. A Borsszem Jankó vicclapnál munkatársai
voltak: Homicskó Atanáz, Bér Dezső, Garay Ákos, Polgár Márton. Szignó: Szép Lajos.

SZEPES (STRAUCH) BÉLA (Igló, 1903. – Budapest, 1986.): atléta, képzőművész.
Az Iparművészeti Iskolán végezte tanulmányait, majd 1926–33-ig Berlinben dolgozott
mint újságíró és sportkarikaturista. 1933-tól Budapesten a Nemzeti Sport, A Társaság,
az Utazás és Sportrevü, Sporthírlap számára rajzolt karikatúrákat. A Délibáb és a Tükör
magazinok külső munkatársa volt. Szerepeltek karikatúrái a betiltott Pesti Posta
vicclapban (1944). 1945 után változatlanul a fő erőssége a sportkarikatúra maradt.
Rendszeres rajzolója volt a Népsport, a Képes Sport, Labdarúgás, Sport lapoknak. A
Ludas Matyi (1945) vicclapnak a sporteseményekről készített portrés vicceket magyar
és külföldi sztárokról. Témái az atlétika, tenisz, úszás és minden egyéb ami sport. Rajzolt
ifjúsági lapoknak: Szabadság, Szabad Ifjúság, Magyar Ifjúság, Pajtás, Világ Ifjúság.
Készített plakátokat, könyvborítókat, plaketteket. Az 1945 utáni időszak legismertebb
sportkarikaturistája Szepes Béla volt. Saját hitvallása könyve előszavában: „Mint

olimpiai helyezett és olimpiai tudósító átéltem az olimpiai eszme legszebb értelmét: a
világ ifjúságának egymást megbecsülő barátkozását. Láttam nemes vetélkedésüket
a sport békés küzdőterein.
Ennek az időkön átvilágító olimpiai lángnak szolgálatában nyújtom át szerény
gyűjteményemet az emlékező kortársaknak és a fáklyával tovább futó ifjúságnak.”
Szepes Béla.
Könyv: Így győztök ti..., Hét olimpia hősei, Karikatúraalbum (1957); Gólkirályok –
labdaművészek. A futballvilág hősei; Sztárparádé. Sporttörténelmi arcképcsarnok.
Karikatúraalbum. (Peterdi Pállal, 1985).
Publikáció: Nemzeti Sport (1933–43), A Társaság (1926), Utazás és Sport Revü (Bp.,
1926), Sporthírlap (1933–39), Délibáb (1933), Tükör (1934), Pesti Posta (1944), Ludas
Matyi (1947–68), Népsport (1947–71), Szabad Száj (1947), Sport (1948), Népsport (1948–
49), Szabadság (1948), Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952–54), Képes Sport (1954–
56), Világ Ifjúság (1954), Vas Népe (1957), Tiszavidék (1957), Pajtás (1957–66), Magyar
Ifjúság (1957–68), Füles (1957–84), Labdarúgás (1957), Képes Újság (1960–62), Csúzli
(1960), Füles Évkönyv (1962–81), Labdarúgás (1968), MTK (1968), Ifjúsági Magazin
(1968), Képes Sport (1968–78), VB. Magazin (1978), Humor OB. (1978), Ludas Matyi
(1968–71), Labdarúgás (1969), Ludas Matyi Magazin (1970–71), Humor Olimpia (1979),
Humor OB. (1978), Élet és Irodalom (1989). Szignó: Szepes, Sz.

SZEPES MAGDA (–,): grafikus.
Egyedi stílusban rajzolt karikatúrákat, ha nem vicclap közli inkább grafikának
gondolhatnánk rajzait. Illusztrátori munkája mellett rajzolt a Kincses Kalendárium
(1958) kiadványba, majd a Ludas Matyi (1960–69) vicclapnak külsősként kisebb-
nagyobb megszakításokkal. Alkalmi kiadványokban reklámhirdetéseket és karikatúrát
is publikált: Csúzli (1960), Napos Oldal (1968), BÚÉK (1968–69).

SZEPESI DEZSŐ (–,): karikaturista.
Autodidakta karikaturista, a Dongó (Debrecen, 1902) című vicclapban jelentek meg
első rajzai, majd a Csirip-Csirip (Miskolc, 1907–1908) élclapok közölték karikatúráit, itt
munkatársai voltak: Bér Dezső, Miklósi Ödön.

SZEPESI KUSZKA JENŐ (Igló, 1885 – 1948): karikaturista.
Együtt rajzolt az Üstökös-Urambátyám (1906) élclapban Bér Dezső, Gáspár Antal, Lurja
László, Polgár Márton, Ürmös Péter, Vanek József Jeney Jenő karikaturistákkal.
Foglalkoztatta még a Kis Élclap (1903), és az Ejnye Be Jó (1903) vicclap.

SZEREMLEY MIKLÓS (Győr, 1803. – Budapest, 1875.): festő, feltaláló, litográfus,
mérnökkari tiszt.
A bécsi mérnöki akadémián végezte tanulmányait, majd Itáliában dolgozott
mérnökkari tisztként. A hadsereget elhagyva járt Ázsiában, Afrikában, Amerikában.
Egy darabig Bécsben lakott, majd 1844-ben Pestre költözött, s egy évvel később
ugyanitt megnyitotta kőnyomdáját. Magyar hajdan és jelen című könyve alapmű a
színes litográfiái eljárások terén. Az ő nevéhez fűződik az első magyar nyelvű politikai
élclap, a Charivari (Lauka Gusztáv szerkesztésében) kiadása, melyhez maga készített
litografált illusztrációkat Daumier műveinek hatására, egészen az újság megszűnéséig,
1848. szeptember 21-ig. A lap 25. számának 3. oldalán láthatjuk rajzát, ugyanúgy,
mint a lap párizsi változatában. Saját kezűleg készített tájképeivel illusztrálta a
Balatonról szóló könyvét, mely 1848-ban jelent meg. A szabadságharc alatt mint
honvéd alezredes teljesített szolgálatot Komáromban. Ezután 1850-ben Londonba
költözött, ahol azon munkálkodott, hogy a magyar szabadságharc iránti érdeklődést
fenntartsa. Ezt bizonyítja a Magyarország 1848–49 című képalbuma, és a szintén
ebben a témakörben készített litográfiái. Az 1962-es világkiállításon részt vett technikai
találmányainak egész sorával. Grafikai műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Mint író
és rajzoló is működött.
Könyv: Magyar hajdan és jelen (1847); Balaton Album (1848).

SZERÉNYI GÁBOR (Budapest, 1953.): grafikus.
1977-től körülbelül másfél száz rajza jelent meg az Élet és Irodalom lapjain. Publikált a
Magyar Ifjúság humormellékletében (1983–1988), majd az Ifjúsági Magazin (1989–
1990) lapokban. 1989–91-ben a Világ című hetilap grafikusa volt, 1991-től a Magyar
Nemzet képszerkesztője 1993-ig, ugyanitt napjainkban is rendszeresen publikál a
szombati mellékletben. Újságíróként és rajzolóként dolgozik, illetve televíziós
szerkesztőként. Számos lapban publikált, képregényei jelentek meg a Népszava Szép
Szó mellékletében (1998), a Mozgó Világban (1994), illusztrációi az Autó 2-ben (1997–
2005), a Liget (1997) és más folyóiratokban. Rajzai többsége határeset, valahol a
karikatúra és a grafika találkozásánál. A KOKSZ Műhely egyik alapító tagja.
Díj, kiállítás: 2. Országos Karikatúra Biennále, 1985; 4. Országos Karikatúra Biennále,
1989. 1989-ben az Eötvös Alapítvány Ösztöndíját, 1998-ban a MÚOSZ díját, 2002-ben
és 2004-ben a MAOE díját kapta grafikusművészként, és 2007-ben Kölcsey Ferenc-
díjjal jutalmazták.
Publikáció: Élet és Irodalom (1977–93), Magyar Ifjúság (1983–88), Ifjúsági Magazin
(1989–90), Magyar Nemzet (1991–2006), Hócipő (1992), Mozgó Világ (1994), Best of
2004, Magyar Nemzet (1992–2006), Kutyanyelv (1994), Mozgó Világ (1994), Autó 2
(1997–2005), Liget (1997). Szignó: Szerényi.

SZIGETHY VILMOS (Györök, 1877. – Szeged, 1956.): író, költő, újságíró.
1895-től a Torontál, 1900-tól a Szegedi Napló munkatársa. 1903-tól 1950-ig Szegeden
volt főlevéltáros. A Színházi Élet (1925–27) rajzolójaként, Gömöri Imre, Szigethy István,
Pólya Tibor, Vértes Marcell művészekkel dolgozott együtt, majd 1927-től Berlinben élt,
plakátrajzolással, illusztrálással, karikatúrarajzolással foglalkozott. Szignó: Szigethy V.

SZIGETI IMRE (–,): grafikus, karikaturista.
Karikatúráit grafittal rajzolta, többnyire cikkekhez készített humoros illusztrációkat,
illetve igény szerint vicceket is rajzolt. A Jó Pajtás (1919–25), Borsszem Jankó (1921),
Tükör (1935–36), újságok foglalkoztatták. Szignója: E vagy Sz. Imre.

SZIGETHY ISTVÁN (Erzsébetváros, 1891. – Nagymaros, 1966.): festő, grafikus,
karikaturista.
1907-től 1911-ig Ferenczy Károly és Zemplényi Tivadar tanítványa a Képzőművészeti
Főiskolán, majd Nagybányán és Münchenben folytatta tanulmányait. Fiatalon, 1908-
tól az Üstökös-Urambátyám élclap külsős munkatársa lett, majd a Nevető Vásárnap,
Színházi Hét, Móka, Magyar Kabaré, Új Revü, Fidibusz újságokban is publikál. A
Borsszem Jankó egyik meghatározó rajzolója lett (1913–1930). Kiválóan rajzolt
portrékarikatúrákat és ontotta a vicceit. Egy időben több színházi- és mozimagazin
foglalkoztatja: Pesti Mozi, Mozi, Pesti Színpad, Színházi Élet, Képes Színpad, Színházi
Újság, Színház és Társaság, Színház című újságok rendszeresen közlik illusztrációit,
grafikáit, karikatúráit. 1917-ben a Szamár, majd az Április (1919) politikai lapnak is
rajzolója volt. Dolgozott erdélyi lapoknak is: Kolozsvári Tükör (1921), Gyilkos (Kolozsvár)
és a marosvásárhelyi Színházi Élet. Az új vicclapok kedvelt rajzolója: Az Ojság (1921),
Háry János (1926), Szatíra (1928), Papagáj (1933), Plajbász (1934). A már fotókkal,
viccekkel és érdekes írásokkal megjelenő magazinok is alkalmazták az ismert művészt:
Magyar Magazin (1929), Délibáb (1935), Ünnep (1935). Rajzolt a szélsőjobboldali
Drótkefe (1940), majd a Pesti Posta (1944) betiltott vicclapban. 1927–34 között
Svájcban, illetve Berlinben élt, ahol német élclapok számára (Simplicissimus, Jugend)
készített rajzokat. 1945 után a Ludas Matyi, majd a Szabad Száj (1946), Fűrész (1949),
Népsport, Magyar Újság, Füles, Ország-Világ, Film Színház, Muzsika, Pajtás és Népsport
külsős munkatársa volt. Szigethy István hosszú és nagy ívű pályát élt meg
karikaturistaként.
Könyv: 1917-ben adták ki illusztrációit tartalmazó albumát, Rajzok Szomoryhoz címmel.
1922-ben jelent meg Grotesque című, tollrajzokat, rézkarcokat és politikai
gúnyrajzokat tartalmazó albuma. A New Yorktól, a Hungáriáig című kiadványt (1965)

Hermann Lipót grafikussal közösen illusztrálták. Színházi karikatúrák: Hacsek és Sajó
(1935), Hacsek és Sajó a politikában (1935), Hacsek és Sajó a sportról és a színházról
(1935). A Hagadát Fodor László karikaturistával együtt illusztrálták.
Kiállítás: Sok gyűjteményes kiállítást rendezett (Bp., 1923, 1927, 1940, 1947); Berlin
(1930); Princeton (1948); Stuttgart (1962); Erlangen (1962); Frankfurt (1963); Hamburg
(1965); München (1965). Fészek-díjas. 1966-ban műteremkiállításon vett részt képeivel.
Színes, nagyalakú monotípiákat alkotott Kafka műveihez. Több képe és rajza a
Magyar Nemzeti Galériában található
Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1908–13), Nevető Vásár (1910), Színházi Hét (1911),
Móka (1911), Magyar Kabaré (1912–13), Új Revü (1912), Fidibusz (1912–15), Borsszem
Jankó (1913–30), Pesti Mozi (1913), Mozi (1913), Pesti Színpad (1914), Ma (Bp., 1914,
Színházi Élet (1914), Képes Színpad (1914), A Toll (1915), Színházi Újság (1915–21),
Borsszem Naptár (1915), Kolozsvári Tükör (1916–18), Heti Újság (1917), Szamár (1917),
Színházi Élet (1918–22), Bolond Istók (1918), Mátyás Diák (1919–20), Színház és Társaság
(1919–22), Színház (1919), Riport Újság (1919), Vörös Lobogó (1919), Pest (1919), Április
(1918–19), Mefisztó (1919), Színházi Világ (1919), Színház és Társaság (Szeged, 1920), Jó
Pajtás (1920), Hetilap (1920), Az Ojság (1921–39), Az Ojság Kleptára (1922), Kolozsvári
Tükör (1921), Gyilkos (Kolozsvár, 1921–26), Sport Hírlap (1922–25), Színház és Divat
(1922), Az Ojkelet (1922), Ma Este (1923–26), Képes Krónika (1925), Rejtvény Futár
(1925), Múlt és Jövő (1925–28), Színházi Élet (Marosvásárhely, 1925), Színházi Élet (Bp.,
1925–33), Pesti Futár (1925–26), Pest Est (1925), Az Ojság Pengős Naptár (1926), A Hét
(1926), Hary János (1926), Pesti Hírlap Kincses Háza (1927), Heti Újság (1927), Szatíra
(1928), Magyar Magazin (1929), Papagáj (1933), Tükör (1934–39), Pesti Hírlap
Vasárnapja (1928–34), Ünnep (1935–44), Plajbász (1934), Délibáb (1935–38), Színházi
Élet (1935–36), Kis Magazin (1939), Színházi Magazin (1939), Drótkefe (1940–42),
Magyar Erő (1942), Film Színház Irodalom (1943–44), Pesti Posta (1944), Szabad Száj
(1946–51), Ludas Matyi (1945–58), Színház (1947–48), Szabad Száj Naptár (1947), Fűrész
(1949), Tiszavidék (1952, Népsport (1952–63), Magyar Újság (1957), Kisalföld (1957),
Füles (1958–64), Ország-Világ (1957–58), Filmszínház és Muzsika (1960), Pajtás (1961),
Népsport (1965–68), Tavaszi Rejtvények (1967). Szignó: Szigethy

SZIKSZAI KÁROLY (Budapest, 1952.): író, grafikus.
Rajzai, írásai 1976 óta jelennek meg irodalmi lapokban. Tagja a Magyar
Írószövetségnek és a Művészeti Alap Képzőművészeti Szakosztályának. Rendszeresen
részt vesz hazai és külföldi kiállításokon. Grafikáit és karikatúráit, pl. a brigádnapló
sorozatát az Élet és Irodalom közölte 1982-től 2003-ig, a Rakéta 1988–1990-ig. Rajzait
groteszk és abszurd elemek uralják. Eddig öt játékfilmet írt a MTV-nek.
Könyv: Sebek a vízen. Versek (1985); Zsarumeló. Regény (1989); Hajnali váróterem.
Versek és grafikák (1989).

SZILÁGYI JOLÁN, Szamuely Tiborné (Nagyvárad 1895. – Budapest, 1971.): grafikus.
1914–16-ig a budapesti Iparrajziskolában tanult. 1916–17 nyarain a nagybányai
művésztelepen, 1917–19-ben pedig a Kernstok Károly és Rippl-Rónai József által
vezetett képzőművészeti szabadiskolában folytatott tanulmányokat. A kommün
idején a Művelődési Népbiztosságon dolgozott mint titkár, utána először Bécsbe,
majd Olaszországba (1920–21) és Moszkvába emigrált, ahol 1921–22-ben a
Vhutemasz Rajziskola növendéke volt. 1922–33 között Berlinben lakott, rajzolóként
dolgozott a Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának agitációs és
propaganda osztályán. Számos kommunista lap (Die Rote Fahne) számára készített
grafikákat és több szatirikus lapnak (Knüppel, Eulenspiegel, Roté Pfeffer) volt
szerkesztőségi munkatársa. Politikai rajzai, kisméretű plakátjai, címlapjai is jelentősek. A
kommunisták oldalán állt, harcukat plakátjaival is propagálta. Fasizmusellenes
rajzaival vált elsősorban ismertté. 1934-től SZU-ban élt. A Sarló és Kalapács irodalmi és
művészeti folyóirat, valamint a Krokodil című élclap számára készített rajzokat. 1935–
38 között a Leningrádi Festőakadémián tanult. A II. világháború alatt művészi