Gyöngy Kálmán karikatura lexikon

Kisalföld (1995–97), Pesti Vicc (1995), Mai Nap (1995), Zalai Hírlap (1996), Heves
Megyei Nap (1996–97), Nevessünk (1996), Kacagó Viccújság, No Komplett (1996–98),
Veszett Veréb (1996–2000), Magyar Hírlap (1997–2006), Népszabadság (1998), Napi
Gazdaság. Szignó: Jókó.

JOÓ JÓZSEF (Nyőgér, 1948.): újságíró, karikaturista.
1973-ban végzett a Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán
Szombathelyen és 1978-ban a MÚOSZ Iskola belpolitikai szakán. Karikatúrát a Kisalföld
című megyei lapnál kezdett publikálni 1964-ben, 1994-ig változó intenzitással. A másik
megyei lap, a Vas Népe (1966) főleg főiskolás éveiben foglalkoztatta. 1978-tól mint
újságíró dolgozik. Országosan terjesztett lapokban, Magyar Ifjúság humormelléklet,
Úritök (1993), Pesti Vicc (1996-), No komplett (1996), Hócipő (1997), Magyar Nemzet
(1993), Magyar Hírlap (1998).
Könyv: : Üsse kő! (1995); Innen szép nyerni (1996); Lobbyrintus (1997); Hárem a magyar
igazság. (1998).
Publikáció: Kisalföld (1961–94), Vas Népe (1966–72), Magyar Ifjúság (1971), Úritök
(1993–94), Pesti Vicc (1996–99), No Komplett (1996), Hócipő (1997), Magyar Hírlap
(1998). Szignó: Yoyo.

JÓZSA KÁROLY (Szeged, 1872. – Budapest, 1929.): festő, grafikus.
Tanulmányait Bécsben, Münchenben és Párizsban a Julián Akadémián folytatta.
Karikatúrákat Az Üstökös vicclapban rajzolt 1896-tól majd a Bolond Istók (1898)
lapokban. A Borsszem Jankó élclapnak 15 évig rajzolt, munkatársai voltak: Garay
Ákos, Homicskó Atanáz, Bér Dezső, Faragó József, Lakos Alfréd, Feiks Jenő. Publikált: a
Magyar Figaró (1904), Kis Élclap (1904), Fidibusz (1906), Pikkoló (1909), Móka (1909),
Pikkoló Élclap (1917), Az Ojság (1926). Grafikái jelentek meg: Szikra, Művészet,
Jövendő, Ország Világ lapokban. Művészi elismerést főleg metszeteivel szerezte,
melyeket több külföldi folyóiratban is közreadtak, s amelyekkel Londonban elnyerte a
fődíjat. Leghíresebb fametszete a Menzel Adolf műtermében címet viseli, melyet a
The Studio műmellékletként is kiadott. Művei eleinte szecessziós jegyeket tükröztek
(Este, 1915), majd a német expresszionizmus volt rá hatással. Első helyezést ért el a
müncheni nemzetközi plakátpályázaton 1898-ban a Fiatal leány ülő aktja. Magyar
népfelkelők és Leány virággal című olajfestményei és szecesszionista grafikái a
Magyar Nemzeti Galériában találhatók.
Publikáció: Üstökös (1896–98), Új Idők (1897), Bolond Istók (1898–99), Szikra (1903),
Borsszem Jankó (1904–19), Magyar Figaró (1904–19), Kis Élclap (1904), Művészet (1905–
1907), Végy engem (1906–1908), Jövendő (1906), Fidibusz (1906–17), Pikkoló (1909–
13), Móka (1909–11), Pikkoló Élclap (1917), Ország-Világ (1918), Az Ojság (1926).
Szignó: Józsa.

JUHÁSZ SÁNDOR (Budapest, 1934. – Budapest, 1993.): animációs filmrendező.
1948–1952 között a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium tanulója volt. 1952-ben
iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei: Kmetty János, Bán Béla, Bencze
László és Főnyi Géza. 1971–1984 között a Pannónia Filmstúdió tervezője és
animációsfilm-rendezője. 1967-től rendszeres tartózkodási helye a Művészeti Alap
Mártélyi Alkotóháza. Budapesten hunyt el. „Juhász Sándor hosszú csellengése alatt
rajzfilmeket csinált, dalszövegeket írt, filmszüzséket gyártott s verseket dúdolt Isten
dicsőségére, így tétlenkedett, hogy aztán az utóbbi nyolc esztendejében
nekiveselkedjen a festésnek.” (Kockáról kockára).

JUSZKÓ BÉLA (Tatatóváros, (1877. – Budapest, 1969.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában (1893–1897) Balló Ede és Székely Bertalan mellett,
Dachauban Hans Hayek mellett tanult. Tanulmányutakat tett Németországban,
Olaszországban és Törökországban, Bulgáriában és Romániában. Karikatúrákat
publikált a Bolond Istók (1900–1909), Gyermek Hírlap (1925) lapok részére, itt
munkatársai voltak: Haranghy Jenő, Szüts Zoltán.

Kiállítás: 1901 óta állított ki. Gyűjteményes kiállításai voltak Budapesten 1920-ban és
1940-ben. A magyar táj és állatvilág festői témáinak, hitregéink romantikájának
tolmácsolója. Természet után festett, közvetlen, apró tájképtanulmányai a meglátás
frissességével készültek. Impresszionizmusa a szabadtéri világítás színfoltokra bontó
játékában merül el, és így éli át a puszta pásztoréletének benyomásait, a kisvárosi
piactér színes vibrálását és a magyar őskor misztériumát.

KACZIÁN ÖDÖN (Marosvásárhely, 1852. – Budapest, 1933.): festő.
Barabás Miklós tanítványa, majd Münchenben és Párizsban tanult tovább.
Festészetétől eltérően grafikái sötét és túlvilági témáival váltak ismertté: A halál és a
favágó, Piéta, Várakozó halál. A neves festő és grafikus talán ezt a komorságot
oldotta: 1901-ben a Kakas Márton vicclapban rajzolt karikatúrákat. Itt munkatársai
voltak: Faragó József, Bér Dezső, Feiks Jenő, Márk Lajos, Linek Lajos, Jeney Jenő.
Humoros életképeivel vált híressé.

KÁDÁR GYÖRGY (Budapest, 1912. – Budapest, 2002.): festő.
Tanulmányait Gallé Tibor és Bortnyik Sándor szabadiskolájában kezdte, majd
Párizsban folytatta. 1945-ben karikatúrát rajzolt az induló Ludas Matyi vicclapnak.
1946-ban kapcsolódott be a hazai művészeti életbe, rendszeres résztvevője az
országos tárlatoknak és a magyar festészet külföldi bemutatóinak.
Kiállítás: Tárlata 1962-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban, 1976-ban
Szombathelyen, 1962-ben Rómában állított ki.
Díj: 1952-ben Kossuth-díjat, 1955-ben Munkácsy-díjat kapott.

KÁDÁR KATALIN (Budapest, 1951.): grafikusművész.
A Magyar Képzőművészeti Főiskola tervezőgrafika szakán végzett 1973-ban. Hét éven
át tervezőgrafikusként dolgozott, majd 1980-tól autonóm grafikával foglalkozik, s ezen
belül szatirikus képzőművészeti alkotásokat hoz létre. Grafikái rendszeresen
szerepelnek az Élet és Irodalomban és a Magyar Nemzetben; publikált a Playboy, a
Pánsíp és a Lyukasóra című kiadványokban. Mesefilmje: Tojásfestő nyúlapó (1972);
diafilmjei: Így jár, aki irigy (1985), Didergő király (1989). 1980-ban és 85-ben elnyerte
„Az év plakátja” díjat. Egyéni kiállításai: Ferencvárosi Vasutas Művelődési Központ, Bp.
(1982), Pénzügyminisztérium kiállítóterme, Bp. (1982), Gépipari és Automatizálási
Főiskola Kecskemét (1985), JATE. Szeged (1985), Óbudai Pincegaléria, Bp. (1988),
Gyógyfürdőkórház, Balf (1989), Csók István Grafikai és Éremkabinet, Bp. (1993),
ARTEXPO (1995, 96, 98), Kongresszusi Központ, Bp. (1997), Cserepesház. Bp. (1997), MC
Galéria, Szekszárd, (1998), Kereskedelmi és Iparkamara, Bp. (1999), Ferencvárosi
Pincetárlat, Bp. (1999). Budapest Bank, Bp. (1999), Tetô Galéria, Bp. (1999). F.
csoportos kiáll.: VI. Országos Plakátkiállítás, Műcsarnok (Bp. 1972), Reklámbörze, Bp.
(1977), Képzőművészeti Világhét, Bp. (1977). III. Alkalmazott Grafikai Biennále,
Békéscsaba (1982), XII. Országos Grafikai Biennále, Miskolc (1982), Fiatal
képzőművészek kiáll. Ernst Múzeum. Bp. (1983), Kosztolányi, Petőfi Irodalmi Múzeum
Bp.; (1985), 25. Nyári Tárlat, Szeged (1986), Karinthy, Bartók 32. Galéria, Bp. (1988),
Művészet ma MNG. Bp. (1990), Nemzetközi Karikatúra Fesztivál, MNG, Bp. (1990),
Közép-kelet európai Képeslap, Kaposvár, Barcs (1992), Groteszk, Az ÉS grafikusai,
Balatonfüred (1993), Pozitív AIDS-ellenes kiállítás, Francia Intézet, Bp. (1994),
Hommage á Bartók, Szentendre (1995), Vallomások a vonalról, Vigadó Galéria, Bp.
(1995). Nemzetközi Könyvfesztivál, Kongresszusi Központ, Bp. (1996. 97), Népművészeti
Kisgrafikai Kiállítás, Iparművészeti Múzeum, Bp. (1996), Ahogy látjuk őket, Pataki István
Művelődési Központ, Bp. (1998), Groteszk, Kaposvár (1999). Művei nemzetközi
tárlatokon: IV. Nemzetközi Plakátbiennále, Varsó (1974). Szociális plakátok, Milano
(1980), Filmplakátok, München (1985), Erotika a kortárs magyar grafikában, München
(1992), Nemzetközi Nyomat Biennále, Várna (1993), Fa és a kert, Nagyvárad (1994),
Nemzetközi Könyvfesztivál, Berlin (1996), Dreams of the life and death, Santa Monica
(1997), III. PrahaGraphic (1997), Kortárs grafikusok, Mexikóváros (1997), Kisgrafikai

Biennále, Kolozsvár (1997), A maszk, Capua (1999), Régen és most, Santa Monica
(1999).

KAJÁN KALÁSZ TIBOR (Miskolc, 1921.): grafikus, karikaturista.
A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1941-ben egyéves kurzust végzett
az Iparművészeti Főiskolán. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Tanulmányait a
Képzőművészeti Főiskolán folytatta 1945–50 között. 1945-től, a Ludas Matyi
megalakulásától a lap belső munkatársa. 1946-tól a Szabad Száj politikai vicclap is
alkalmazta. Külsősként tanulmányai mellett publikált: Szabad Nép, Nők Lapja, később
Élet és Irodalom, Ország-Világ, Szabad Ifjúság, Színház és Mozi, Béke és Szabadság,
Világ Ifjúság, Csúzli, Képes Újság, Film Fejtörő, Tavaszi Tárlat újságokban. 1963-ban
megvált a Ludas Matyitól és a Tükör munkatársa lett 1963–1976-ig. Rajzolt az alkalmi
humorújságoknak is: Tollasbál, Vidám Képes Esti Hírlap, Autós Szúr. Rendszeresen
foglalkoztatták mint portrést és politikai karikatúra rajzolót, de az irodalmi, illetve
humormellékletek kedvelt alkotója volt a Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava
Magyar Nemzet, Esti Hírlap napilapoknál. 1979-től 1989-ig az Új Tükör, majd a Magyar
Konyha, Grimasz, Képes Hét, Füles, Hahota, Színházi Élet karikaturistája. A
rendszerváltás időszakában (1990) a Hócipő, az Úritök és a napilapok foglalkoztatják.
1995-től a Pesti Vicc humorlapban a Magyar Tudományban, a Magyar Filozófiai
Szemlében, a Lyukasórában rajzolt. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Kaján Tibor:
„Az ember eredendően jó, csak később válik torzzá egy-egy személyét érintő
támadás, sérülés következtében. Csak azt nem tudom, hogy mihez képest vagyunk
jók és torzak.” Munkásságáért több elismerésben részesült.
Díj: 1953: Tolentinó, ezüstkupa, 1964; Boldighera, II. díj, Munkácsy Mihály-díj (1953,
1968): érdemes művész (1975); kiváló művész (1988); Pulitzer-emlékdíj (1992); Aranytoll
(1994); Opus-díj (1994); Magyar Köztársaság tiszti érdemrend (1997).
Kiállítás: Több magyar és külföldi városban, hazai és nemzetközi karikatúraszemléken
megjelent karikatúráival. A MTV Karikatúra című filmsorozata az ő bemutatásával
indult 1970-ben. Meghívták Kölnbe, Borúiba, Bécsbe (1980), Bielefeldbe (1987),
Jeruzsálembe (1995). Önálló kiállítása: Petőfi Irodalmi Múzeum (Bp., 1974); Tata (1975);
Fészek Klub (Bp., 1979); Tanárképző Főiskola (Szombathely. 1979); Tanítóképző Főiskola
(Kaposvár, 1980); Bécs (1980); Műcsarnok, Dorottya u. kiállítóterem (Bp., 1982): Móra
Ferenc Múzeum (Szeged, 1982); Szeged (1984); London (1986); Antibes (Franciao.,
1988): Jeruzsálem (1995); Mini Galéria (Miskolc, 1996). Best of 2004.
Könyv: A békéért (karikatúra), Kaján rajzok (1955); Meglepő táblák (1959); Paprika
(London) 1959, Circus maximus (németül, 1962); Pesti panaszkönyv (Dalmáth
Ferenccel, 1966); Apropos (németül, 1969); Kaján lexikon (1969); Groteszk (1970);
Vigyázat! Film (1973); Kaján képernyő (1973); Zenit és radír (1980); Kaján Tükör (1986),
Rajzolok, tehát vagyok (1996); Micsoda Város (1998), Apropó, kultúra (1999). Moldova
György: Történelemóra (2002), Egy mennyei erő (1959), 30 év krónika (1986), A
kibernetika (1969), A mi kis történelmünk (1930), A repülőszőnyeg utasa (1984), A
robotember (1960), Akasztófa énekek (1964), Amerikai Gestapó (1953), Az abortusz
szigetek (1989), Berda a sírból (1986), Egy százalék (1973), Élettelen élettársak (1983),
Ezt sem én írtam (1983), Figyelem a fiamat (1975), Fölfedeztem a könyvtárat (1978),
Kaján tükör (1986), Ki mondta, hogy ezek versek? (1970), Lélekmelengető (1997),
Leltár (1976), Magyar nyelv (1999), Meglepő táblák (1959), Metropolis (1971), Micsoda
négy nap (1982), Miért lettem pesszimista? (1966), Mindenki benne van (1960),
Minerva családi évkönyv (1976), Múzsák (1974–76), Napút január-február (2006), Ne
hagyd magad lezárni (1985), Nehézsúlyú Sebestyén (1994), Nem csak illemtan (1978),
Nevetni arany (1994), Nevetséges (1979), Nézzünk TV-t (1979), Pesti panaszkönyv
(1966), Sütemény télen nyáron (1986), Színházi holmi (1976), Nyelvjátékok az angol
nyelv tanításához (1982).
Publikáció: Ludas Matyi (1945–63), Szabad Száj (1946–47), Szabad Nép Naptár (1948),
Nők Lapja (1950–74), Szabad Ifjúság (1952), Színház és Mozi (1956), Béke és Szabadság
(1956), Világ Ifjúság (1956), Élet és Irodalom (1960–77), Ország-Világ (1960–62), Csúzli
(1960), Tollasbál (1961), Nők Lapja Kalendárium (1962–70), Képes Újság (1962), Film

Fejtörő (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Tükör (1963–76), Ludas Matyi Magazin (1963),
Vidám Képes Esti Hírlap (1965), Plajbász és Paróka (1965–68), Budapest (1966–67),
Groteszk (1969), Képes Sport (1969), Múzsák (1970), Film Színház Muzsika (1970–73),
Néplap (1971–78), Vas Népe (1979), Kisalföld (1971), Gyermekünk (1973), Új Tükör
(1979–86), Rakéta (1980–90), Magyar Konyha (1982–87), Magyar Ifjúság (1983–85),
Világ Ifjúság (1983), Kincskereső (1984), Diáknaptár (1985), Grimasz (1986–87), 3.
Országos Biennálé (1987), Számítógépes Kiállítás Különszám (1988), Képes Hét (1988),
Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógusa (1988), Autós Szúr (1988), Füles Évkönyv
(1989), Poén (1989), Magyar Nemzet (1989–96), Hahota (1989–91), Színházi Élet (1990),
Hócipő (1990–98), Népszabadság (1991–2006), Magyar Hírlap (1992–2006), Úritök
(1994), Pesti Vicc (1995–98), Poén (1999), Lyukasóra (2003). Szignó: Kaján.

KAKUJAY KÁROLY (1890. – ?): festő.
1909–1914: a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Karikatúrát a Garabonciás
Naptár 1906-os számában rajzolt.

KÁLDOR LÁSZLÓ (Budapest, 1905. – Budapest, 1963.): grafikus.
1919-ben kezdett tanulni a Proletár Képzőművész Tanműhelyben Uitz Béla
tanítványaként. Később a Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetségének
Iskolájában folytatott tanulmányokat egészen a szövetség felbomlásáig. A Podolini-
féle szabadiskolában tanult ekkor tovább. 1925-től többször megfordult Párizsban,
majd itthon dolgozott mint belsőépítész, Faragó Ödön iparművész műhelyében. E
munkakörrel felhagyva idejét teljes egészében a grafikának szentelte, melynek
minden ágában jeleskedett. Alkalmazott grafikával foglalkozott, ismertté azonban
főleg jellegzetes humorú, szellemes és ötletgazdag plakátjaival vált mint a „Frissen
csapolt Részvény sörünk van!”, 1945. „Legalább 1 üveg Dreher sört!”, 1947 vagy a
„Zizi”, 1950. Több külföldi és hazai kiállításon szerepelt plakátjaival nagy sikerrel. Rajzolt
grafikákat és karikatúrákat a Reklám Élet (1936–38), Magyar Nők Lapja (1943–44),
Demokrácia (1946), Ludas Matyi (1946), Béke és Szabadság (1956) című lapokban.

KALIVODA KATA, Sándor Antalné (Letenye, 1877. – Szurdokpüspöki, 1936.): festő,
grafikus.
Budapesten (1895–1904) megszakításokkal a Mintarajziskolában tanult, majd
Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. 1908-tól 1914-ig rajzolt karikatúrákat
a Kakas Márton vicclapba. Munkatársai voltak: Bér Dezső, Garay Ákos, Feiks Jenő,
Lakos Alfréd, Zádor István, Zórád Géza. A Jó Pajtás részére grafikákat készített (1912).
Rendszertelen időközönként 1913-tól 1919-ig a Borsszem Jankó élclap is közölte rajzait.
Témái szabadságos katonák, párkapcsolatok, szinte torzítás nélküli grafikák.
Kiállításokon a parasztság életéből vett erőteljesen festett, naturalista életképeivel,
illetve arc- és tájképekkel vett részt (Templombamenők; Kendőpróbálók; Búcsúsok;
Tükörtisztítás a szalonban stb.). 1918-ban a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítást
rendezett.

KÁLLAI NAGY KRISZTINA (Budapest, 1966.): grafikus.
1993-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézet grafika-
tipográfia szakán. Saját cégén belül: könyvillusztrálás, reklámgrafikák, grafikák, CD-
borítók; figurákat tervez gyermekek részére. Jelentősebb reklámgrafikái: Mildi
csecsemőtápszer csomagolás és reklámanyagok teljes arculata, Stollwerk rágógumi
csomagolások, 2 Zsiráf diákújság figuratervei.
Könyv: Kisbence, Majd ha hatéves leszek, Történetek a piros oviból, Hóbucka és a
Nettó oroszlán, Dünnyögés és dúdolás, Kinőttelek, Versek kamaszoknak, Piskóta, 1 2 3
Ich geb ins Bett!, Fuzzy Bear, Dog Days, Catnap, Christmas. Humoros sokszorosított
mesegrafikái: Boszi, Barika, Kiskakas, Libapék.
Díj: 1989-ben Amerikai Print grafikai folyóirat pályázatán második díjat kapott, 1998-
ban a Helikon Kiadónál megjelent könyve „Szép könyv” díjban részesült.

KÁLLAY–DABROWSKY ZSOLT (Budapest, 1954.): grafikus.
1973-ban a Képző és Iparművészeti gimnáziumban érettségizett, majd 1975-ben
ötvös, aranyműves szakvizsgát tett. Tíz évig a Budapest Film és Propaganda Irodánál
tervezőgrafikusként dolgozott. 1989-től szabadúszó grafikus, tanulmányúton volt
Montrealban, majd itthon a Sachy and Sachy, az Ayer Europrizma, a Dusán
Stevanovity-féle Loco Music cégeknél kapott grafikai megbízást. Karikatúrát rajzolt: a
Playboy (1993) Morbid, Dilibogyó (1998), Vigyor (1999), Com-X (2000), Mad-Mex
(2000), Pikáns Magazin (2000), Tutti Vicc (2001), Kutyahús (2001), Móricka (2000–2003),
Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2002), lapokban. 1996-tól napilapok és hetilapok
közölték karikatúráit: Magyar Nemzet (1996–98), Napi Magyarország, Magyar Jelen,
Demokrata.
Könyv: Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet, Szabó Erika: Mondóka móka. Készít
gyermekkönyv illusztrációkat, vállal arculattervet, könyvek és kiadványok,
reklámanyagok tördelését.

KALLUS LÁSZLÓ (Szeghalom, 1924. – Budapest, 1998.): karikaturista.
A Szabad Ifjúságban jelentek meg rajzai 1952-ben. Alkotótársai voltak: Würtz Ádám,
Szepes Béla, Rüszkai György, Kaján Tibor. A Ludas Matyi külsős rajzolója volt (1954),
egy-egy rajza jelent meg a vicclapban heti gyakorisággal. Humormellékletekben
foglalkoztatták: Béke és Szabadság, Színház és Mozi, Világ Ifjúság, Magyar Ifjúság,
Füles, Pajtás, Ország-Világ újságoknál. A vidéki megyei lapoknál ő volt az első
„fővárosi” karikaturista, aki felismerte és élt ezzel a publikálási lehetőséggel. Rajzolt
portrékat, illusztrációkat a Vas Népe, Tiszavidék, Dolgozók Lapja, Néplap, Kisalföld
részére. Alkalmi lapoknál is foglalkoztatták: Zsákbamacska, Plajbász és Paróka,
Tollasbál, Majális, BÚÉK. Gyermeklapok szerzője: Pajtás, Tábortűz, Üttőrő. Az 1990-es
években Móricka, a Magyar Honvéd, Új Borsszem Jankó, Dilibogyó munkatársa volt.
Az örökmozgó Kallus Lászlóról elmondható ő volt a legismertebb „külsős” karikaturista.
Könyv: Önálló kötete Uszkár-díjas lettem címmel jelent meg. Ismert közemberek
portréit adta közre. Paprika (London, 1959); Fejvadászat (1967);
Publikáció: Szabad Ifjúság (1952–56), Művelt Nép (1956–56), Ludas Matyi (1954–66),
Béke és Szabadság (1955–56), Színház és Mozi (1955–56), Népsport (1956), Vas Népe
(1957–77), Dolgozók Lapja (1957–84), Világ Ifjúság (1957–64), Tiszavidék (1957),
Magyar Ifjúság (1957–70), Füles (1957–63), Pajtás (1958–63), Hétfői Hírek (1958),
Népsport (1958), Ország-Világ (1958), Néplap (1959–77), Falusi Vasárnap (1959-), Élet
és Irodalom (1959–61), Ország-Világ (1958–68), Érdekes Kalendárium (1959), Film
Színház Muzsika (1959), Tábortűz (1960–62), Képes Magyarország (1960–61), Népszava
(1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–77), Nők Lapja (1962), Füles Évkönyv (1962–69),
Vöröskereszt Családi Lapja (1963–64), Füles (1962–69), Ifjúsági Magazin (1968–85),
Plajbász és Paróka (1967–69), Napos Oldal (1970), Zsákbamacska (1970–75), Fejér
megyei Hírlap (1971–73), BÚÉK (1971–74), Tollasbál (1974–89), Szilveszter Esti Hírlap
(1976), Majális (1973), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Éva Évkönyv (1977), Rakéta (1985–
86), 3. Országos Biennálé (1987), Magyar Honvéd (1990), Rajzszex (1990), Esti Hírlap
1990, Néplap (1991), Új Borsszem Jankó (1994–96), Móricka (1997–99), Dilibogyó
(1998). Szignó: Kallus.

KÁLMÁN GYÖRGY (Csorna, 1975.): tanár, képzőművész. A Berzsenyi Dániel
Tanárképző Főiskola történelem-rajz szakán végzett Szombathelyen 1998-ban. 1998-
tól a csornai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola történelem-rajz szakos tanára.
Kiállítás: Győr (1996), Csorna (1997, 1998), Szombathely (1996. 1997), Önálló kiáll.:
Szombathely (1997); Csepreg (1998); Csorna (1999). A sokszorosított grafika több
műfaját kipróbálta, leginkább rézkarcokat készít. Rézkarcai elsősorban groteszk
témájú kisgrafikák. Akvarelljei és olajképei szürreális képi világúak, alakos és
nonfiguratív jellegűek. A festmények nagy része mozgalmas színkompozíció és
groteszk vagy amorf alakokat tartalmaz.

KÁLMÁN VIKTOR (Pécs, 1911.-1985 ): karikaturista.
Sopronban tanult, majd Budapesten (1929–1933) a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay
Gyula tanítványa volt. 1934-ben Valker Istvánnal, Balogh Istvánnal együtt animációs
reklámfilmeket készítettek, folytatták a külföldre távozott művészek: (Bortnyik Sándor,
Macskássy Gyula, Halász János, Kassowitz Félix) stúdiómunkáját. 1938-tól a 8 Órai
Újság illusztrátora, majd a Színházi Magazin karikaturistája (1941). Hortobágyi Jenő
írásait illusztrálta, színészekről készített portrékat. Külsősként foglalkoztatta: Éjféli Riport,
Film Színház Irodalom, Jó Pajtás. A II. világháború után az 1945-ben induló Ludas
Matyinak rajzolt, majd 1946-tól a Szabad Szájban jelennek meg karikatúrái. Kiváló
portrésként politikai karikatúrákat készített. Rajzolt még: a Színház, Dolgozók
Világlapja, Magyar Vasárnap című újságoknak. Munkássága 1948-ig követhető
itthon. Amerikába távozott 1948-ban.
Publikáció: Váci Ucca (1936), 8 Óra Újság (1938–41), Színházi Magazin (1941–43), Éjféli
Riport (1942), Film Színház Irodalom (1943–44), Jó Pajtás (1944), Demokrácia (1945),
Ludas Matyi (1945–47), Igazság (1946), Szabad Száj (1946–48), Színház (1947–48),
Dolgozók Világlapja (1947), Szabad Száj Naptár, Magyar Vasárnap (1948). Szignó:
Vasi.

KÁLMÁNCHEY ZOLTÁN (Alsógöd, 1942.): grafikus, karikaturista.
Debrecenben járt gimnáziumba, majd tanulmányait a Magyar Iparművészeti
Főiskolán végezte (1961), ahol Ernyei Sándor volt a mestere. Pályafutását
karikaturistaként kezdte, publikált: Ludas Matyi (1962–69), Füles (1963), Magyar Ifjúság
(1965–74), Élet és Irodalom (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Ifjúsági Magazin (1966–78),
Ludas Matyi Magazin (1968), Mozgó Világ (1971) újságokban. A HVG-nél a
címlapkészítő stáb grafikusaként tevékenykedett (1979–1981). 1981-től
Franciaországban dolgozott reklámgrafikusként. Később a plakátművészetre
koncentrált: plakátjai szellemes, célba találó, szemet vonzó, az értelmet és az
érzelmet egyaránt megmozgató alkotások.
Kiállítás: 1972: Babits Mihály Művelődési Ház, Szekszárd; 1973: Fészek Klub; 1977:
Kecskemét; 1979: Fészek Klub; 1981: Budapest Műgyűjtők és Műbarátok Egyesülete.
Szignó: CHEY.

KALMÁR ISTVÁN (Budapest, 1949.): grafikus.
Ismert gyermekkönyvillusztrátor, művész pedagógus. Rajzolt meseillusztrációkat
újságoknak, pl. a Dörmögő Dömötörnek.
Díj: A buta felnőtt, a 2004. év gyermekkönyve, Illusztrátorok díja (2006), Ferenczy
Noémi díj (2007).
Könyv: Peti és a sárkány (1989), Bumbala avagy a lakatlan liget titka (1986),
Bohóckodó (1996), Bikkmakk (1979), Farkas a cseresznyefán (1982), Erdőházi
történetek (1995), Berzenke és a Csepűrágó (2000), Betörjek a nénikémhez? (2000),
Előre, gonoszok (1885).

KANDÓ GYULA (Savona, 1908. – Szentendre, 1968.): festő.
1928–1933 között Bortnyik Sándornál dolgozott grafikusként. 1930-tól Párizsban élt és
alkotott. 1936-tól 1938-ig az Új Magazin grafikusa és karikaturistájaként
tevékenykedett. Tónusos karikatúrái önmagukban is megálló művek, mint pl. a
Márton Iván: Illúziórombolás a szerelemben című írásához készített illusztrációi. 1950-tôl
kisebb-nagyobb megszakításokkal Szentendrén élt. Festészetére a kubizmus volt
hatással.

KANDÓ LÁSZLÓ (Budapest, 1886. – Budapest, 1952.): festő.
Párizsban a Julian Akadémián tanult, majd Nagybányán képezte tovább magát
(1906–1909). Karikatúrát a Borsszem Jankó vicclapnak készített művészien kimunkált,
kevésbé torzított figurákkal. 1912-től a kecskeméti művésztelep tagja. 1933-tól a
Képzőművészeti Főiskola tanára. Szignó: Kandó L.

F. KAPCZA ILA (–,): grafikus.
Karikatúrákat rajzolt Az Ojság című vicclapnak. (1928–37), itt munkatársai voltak:
Szigethy István, Madaras László, Gáspár Antal, Gömöri Imre. Illusztrációkat és
karikatúrákat készített: a Lantos Magazin (1929–30), Pesti Hírlap Vasárnapja (1929–38),
Magyar Magazin (1930), Pesti Hírlap (1931–36), Új Magazin (1934), Kispesti Hírlap
(1937), Képes Vasárnap (1937–39), és az Izé (1938) vicclapnak. Rajzai „nőiesen”
finomak, grafikai bravúrok nélkül.

KAPUVÁRI ZELMA (Szeged, 1910. – ?): grafikus, tanár.
Rajztanári diplomáját 1936-ban szerezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti
István, Aba-Novák Vilmos és Varga Nándor Lajos növendékeként. A főiskola után a
Római Collegium Hungaricumban dolgozott. Karikatúrát készített az Új Idők (1941)
lapnak, majd a Pesti Hírlapnál és az Útitárs Idegenforgalmi Lapnál mint illusztrátor
működött.: 1946-tól az Operaház díszlettervező gyakornoka, majd nyugdíjazásáig a
szcenográfiai részleg vezetője. 1948-ban a „Magyar kőszínházak története” című
művészettörténeti dolgozatával doktorált. 1933-tól festményeit az Opera Klubban és
csoportos tárlatokon mutatja be.

KARCZAGHY ZOLTÁN (Celdömölk, 1881. – Budapest, 1944.): grafikus.
1903–1908 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Székely Bertalan,
Ferenczy Károly voltak mesterei. Párizsban tökéletesítette tudását, majd Budapesten
alkotott. Ismertek tájképei és figurális képei. Karikatúrát a Bolond Istók (1906–1907)
élclap részére rajzolt, itt munkatársai voltak: Jeney Jenő, Polgár Márton, Miklósi Ödön,
Szép Lajos, Homicsko Atanáz, Pál Hugó.

KARDOS BÖSKE (–,): iparművész.
1920-ban Révész Béla méltatta kiállítását: „Karácsony napjaiban, a Haris köz 1. számú
házban, műteremkiállítást mutatott be Kardos Böske. A vad zajlásban, ami most
átcsörömpöl a város fölött, bizony alig akad meg a figyelem az elvonult, önmagát
véka alá helyező művészetnél, ami e kiállításon elénk tárul. Illik följegyezni: Kardos
Böske a legszebb reménysége a magyar iparművészetnek. Textilmunkákat,
asztalfutókat, kendőket, függönyöket, válltakarót, vitrázsokat, faliszőnyegeket és
mindenfajta pompázó termékét a tűnek, anyagkombinációnak és a bujálkodó
képzeletnek láttuk itten, ízlés, dekoráló erő, a rajznak olyan üde áttranszponálása
csillog e szép tárgyakon, hogy öröm köztük járni és megérinti az elgondolkozást, mért
nem keresi föl a biztatás, ismertség, anyagi jólét az ilyen kitűnő művésznőt, aki egyik
legszebb reprezentálója a magyar talentumnak. Mert magyar a meleg színessége,
regélő ornamentikája, a naiv kedvessége; együtt a sok gyönyörű holmi érezteti is a
bús, magyar szimbólumot, a vadrózsabokrot, mely elhagyott magányosságában
virágját önfeledten hányja és illatát nem lehet elfelejteni. Úgy tudjuk, a kiállított
tárgyakat megrendelten Amerikába viszik. Helyes ez, a külföldről jövő impulzus
munkáló egyensúlyban fogja tartani Kardos Böskét és megmarad számunkra a
nagyszerű termékenysége anélkül, hogy mi hibásak lennénk benne. Evangéliumi
állapot ez: hálátlanságért hálával fizetni.” Karikatúrákat a Ludas Matyi 1949
vicclapban rajzolt, itt munkatársai voltak: Toncz Tibor, Sándor Károly, Kaján Tibor,
Szepes Béla, Szűr-Szabó József, Gerő Sándor, Hegedűs István, Kassowitz Félix.

KARDOS BRÚNÓ (–,): karikaturista.
Több vicclapnak rajzolt karikatúrát: Az Üstökös (1905), majd Az Üstökös-Urambátyám
(1906), Képes Családi Lap (1917), Fidibusz (1916), Magyar Figaró (1910–16), Bolond
Istók (1913), Ofszájd (1928) lapokban. Publikált a Keresztény című politikai napilapban.
Ismert plakátja: „Új Lap”. Készített reklámgrafikákat, pl: „Mit kiabál? Hiszen mindenki
tudja már, Mágnás cipőkrém. ”

KARINTHY FRIGYES (Budapest, 1887. – Siófok, 1938.): író, költő, drámaíró.
Természettudományok iránti érdeklődése korán megnyilatkozott, irodalmi tehetségét,
rendkívüli humorérzékét gyermekkori naplói is elárulják (1898–1900). Az Utazás a
Merkúrra és a Tejút megközelítése (1897–98), valamint a Magyar Képesvilágban 1902–
1903-ban megjelent Nászutazás a föld középpontja felé című regényei Verne, Jókai
fantasztikuma iránti érdeklődését jelzik, s parodisztikus megfogalmazásuk érett
humorérzékre vallanak. 1906-tól jelentek meg versei, novellái, tárcái, kritikái. Az Újság
(1906), az Ország-világ (1907), a Budapesti Napló, a Pesti Hírlap, az Élet, a Nyugat
(1908) közölte írásait egyre rendszeresebben. Szinte minden esztendőben új
sajtóorgánumot hódított meg. 1910-től a Reneszánszba, 1911-től a Borsszem Jankóba,
1912-től a Fidibuszba, 1913-tól a Pesti Naplóba, 1914-től a Budapesti Hírlapba írt. De A
Hét, a Világ, az Új Revü, a Nap és a Színházi Élet is foglalkoztatta. A modern 20.
századi magyar humoreszköztár és szatirikus szemléletmód megteremtője, a pesti
komikus folklór kiteljesítője. Közvetlen előzménye Sipulusz. Ő tette meg az első
lépéseket a modern humor felé. Kávéházi szórakozásaihoz tartozott a
portrékarikatúrarajzolás kollégáiról, ismerőseiről. Rajzait több újság is közölte: a
Magyar Magazin (1929), a Pérely Herczeg Imréről készített rajzát.

KARVALY JÓZSEF (1864 – 1928): festő.
Budapesten Székely Bertelan tanítványa, majd Münchenben Hollósi Simon
magániskolájába járt. Plakátjain a humor főszerepet kap, ilyen például a
„Paradicsom cabaret”.

KARVALY MÓR (Ungvár, 1860. – Merán, 1899.): festő, grafikus.
Budapesten és Párizsban tanult, s illusztrációkat rajzolt, valamint novellás tartalmú
életképeket állított ki a Műcsarnokban (Egy kis pihenő, Huszárok, Konyhagavallér, Első
cigaretta stb). A Víg cimborák című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galéria
tulajdona. Illusztrációkat és karikatúrákat rajzolt az Új Idők (1885–97), Magyar Szalon
(1887), Caviár (1888–90), Magyar Géniusz (1894–1900) újságok részére. A Caviár
vicclapban munkatársai voltak: Linek Lajos, Cserépy Árpád, Fényes Adolf.

KÁSPÁRI ANDRÁS (Nagyatád, 1953.): karikaturista, bölcsész.
A Magyar Ifjúság humormellékletében testvérével, Káspári Jánossal együtt publikált
1973–1983-ig. Harmincöt éve dolgozik a Magyar Nemzeti Bankban. Autodidakta
karikaturista, több országos lapnak rajzolt külsősként: Interpress Magazin, Mai
Magazin, Dörmögő Dömötör, Úttörő Vezető, Magyar Rendőr, Play Boy (2000),
Népszabadság (2000). A Magyar Nemzeti Bank Magazin rajzolója.

KÁSPÁRI JÁNOS (Varsád, 1944. – Budapest, 2000.): karikaturista.
Polgári foglalkozása rendőrtiszt volt. Munkája mellett a karikatúrarajzolásnak élt.
Számos lapnak volt külsős munkatársa, ontotta rajzait. A Füles (1965),
rejtvényújságban jelentek meg első karikatúrái, majd az Ifjúsági Magazin (1966–67),
Ludas Matyi (1967), Magyar Ifjúság (1969–83), Magyar Rendőr (1976), Ludas Matyi
Évkönyv (1985), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógusa (1988), Rajzszex (1990). A
rendszerváltás idején az induló új vicclapok többsége foglalkoztatta, így a
Dluhopolszky László vezette Ludas Matyi (1991), a Ludas Matyi Évkönyvbe (1993)
rajzolt, majd az Új Borsszem Jankó (1994–95), Darázs (1994–95), Nevessünk (1996),
Hócipő (1996), No Komplett (1996), Móricka (1996–97). A Spán Gábor vezette Ludas
Matyiban (1997–99) rendszeresen – szerkesztőségi tagként – publikált. A Ludas Matyi
megszűnése után a Kacagó Viccújság (1997–2000) külsős rajzolójaként alkalmazta.
Szignója: Káspári.

KÁSSA GÁBOR (Sátoraljaújhely, 1893. – Budapest, 1961.): festő, grafikus, tanár.
A Képzőművészeti Főiskolán (1911–1916) Edvi Illés Aladár, a kecskeméti
Művésztelepen Révész Imre mellett tanult. Tanulmányutakat tett Hollandiában és
Németországban. Budapesten volt rajztanár. Gyűjteményes kiállítása volt

Rotterdamban 1926-ban, Budapesten 1939-ben. 1920 óta állított ki. Akvarelljei
terjedelmes méretükkel is fölhívják a figyelmet. Alakjait is nagyra méretezte, ezért
alkotásai az olajfestmény hatását keltik. Karikatúrát rajzolt a Göcsej című lapnak
(1921).

KASSOWITZ FÉLIX (Bécs, 1907. – Budapest, 1983.): karikaturista, grafikus.
Kereskedelmi iskolában tanult, majd 22 éves koráig hírlapi gyorsíróként kereste
kenyerét. 1930–32 között Párizsban tanult. Itt készítette első karikatúráit. Vértes Marcell
és Major Henrik segítették boldogulásában. Első rajzai a Le Rire című szatirikus lapban
jelentek meg, majd rajzolt a Petit Journal, a Marianne, a Lu és a L’intransigeant című
lapoknak is. Budapesten 1934-ben a Délibáb folyóirat regénysorozatát illusztrálta.
Számos hazai lapnak dolgozott, így a Vasárnapi Újságnak (1935-től), a Pesti Hírlapnak,
a Budapesti Hírlapnak, 1945 után a Ludas Matyinak, a Magyarországnak, a
Népszabadságnak, a Fülesnek, a Szabad Szájnak, a Tükörnek, valamint a Képes
Hétnek. 1934–40 között alkotott rajzfilmeket, színes reklámfilmeket, báb- és
trükkfilmeket is. 1945-ben Odol fogpaszta-reklámfilmet készített.
Kiállítás: 1947-ben rajzaival szerepelt az újságrajzolók kiállításán a Nemzeti Szalonban.
Munkáival részt vett számos más szakmai kiállításon is (1958-ban a Sportmúzeum
Sportkarikatúra kiállításán, 1959-ben a plovdivi Nemzetközi Karikatúra Kiállításon. Az
1960-as években a két nagy hírű budapesti áruház, a Divatcsarnok és a Corvin
Áruház számára alkotott kereskedelmi plakátokat. Reklámgrafikáit 1962-ben a
Műcsarnokban megrendezett IV. Magyar Plakátkiállításon láthatta a közönség.
Ugyanitt szerepeltek karikatúrái 1968-ban, közös kiállításon Kasso nevéhez fűződik a
Csodacsatár című film plakátja is. „Fekete, színes és árnyalt foltokkal tarkított rajzai
mennyire oldják-feszítik a periférikus tünetek fontos pillanatait” – írja könyvében
Koczogh Ákos. Rajzainak sajátos stílusával és vonalvezetésével új színeket hozott a
magyar karikatúra-művészetben.
Díj: Munkácsy-díj (1968).
Könyv: : Kasso rajzok. (1957).
Publikáció: Nevető Vasárnap (1910), Magyar Magazin (1928–29), Száz Százalék (1928–
29), Képes Pesti Hírlap (1930), Borsszem Jankó (1933), Délibáb (1934), Tükör (1934),
Színházi Élet (1934), Új Magazin (1934–36), Búvár (1935), Ünnep (1935), Vasárnapi Újság
(1935), Izé (1935–37), Pesti Városháza (1935), Nagyvilág (1936), Reklámélet (1936–38),
Kis Pesti Vasárnap (1938), Kossuth Népe (1940), Demokrácia (1945), Képes Hét (1945–
46), Demokrácia (1945), Képes Hét (1945), Ludas Matyi (1945–57), Szabad Száj (1946–
47), Dolgozók Világlapja (1947), Szabad Száj (Naptár, 1947), Ludas Matyi Kalendárium
(1947), Báli-Bólé (1948), Színház és Mozi (1948–50), Színház (1948), Éjféli Riport (1948),
Pajtás (1947–63), Magyar Rádió (1948), Pesti Mozi (1948), Szabad Nép (1948), Szabad
Ifjúság (1950), Naptár (1950), Nők Lapja (1950), Szabadságharcos (1953), Őrhely
(1953), Budapesti Őrhely (1954), Szabadságharcos (1954), Röplap (1954), Béke és
Szabadság (1955), Világ Ifjúság (1955), Magyar Nemzet (1956), Kirakat (1957), Élet és
Irodalom (1957), Film Színház Muzsika (1957), Magyar Ifjúság (1957–62), Gondűző
Naptár (1957), Füles (1957–66), Ország-Világ (1957–60), Naptár (1957), Csúzli (1960),
Tábortűz (1961), Füles Évkönyv (1962–74), Báli Napló (1964), Élet és Irodalom (1964),
Dupla vagy Semmi (1966), BÚÉK (1968), Groteszk (1969), Élet és Tudomány
Kalendárium (1974), Csúzli (1975), Ludas Matyi Évkönyv (1981), Képes Hét (1989).
Szignó: Kasso.

KATÓ KISZLY ISTVÁN (Budapest, 1895 – 1963): grafikus.
Még a régiesen hangzó „trükkfilmrendezőnek” mondta magát. Budapesten született,
és az Iparművészeti Főiskola grafikai szakát végezte el. Mivel kosztümtervezést is
tanult, első munkahelye a Magyar Állami Operaház volt, majd pár évvel később a
Nemzeti Színház számára dolgozott. A húszas években már a Krupka cég rajzfilm-
laboratóriumában rendezett. Két legkiemelkedőbb munkája a Rómeó és Júlia című
fekete-fehér (1921) és a Bogárorfeum című színes (1932) árnyfilm volt.
Kezdeményezése egyedülálló, úttörő vállalkozásnak számít mind a mai napig, mert

ilyen technikával nem készítettek azóta sem animációs filmet. 1932-ben fordulat
következett be Kató Kiszly István életében. „A főváros szolgálatába léptem. Ezzel
tulajdonképpen hátat fordítottam a rajz-játékfilmnek, de egy új látóhatár nyílt meg a
számomra. Oktató- és ismeretterjesztő filmeket készítettem. Az illetékesek (és magam
is) úgy gondoltam, hogy ehhez az én eszközeim a legalkalmasabbak.” 1944 végéig
268 ilyen rajzfilm hagyta el a műhelyét, és műveivel valóságos iparágat teremtve
többek között ezzel alapozta meg a későbbi, államosítás utáni Népszerű Tudományos
Stúdió szolgáltató tevékenységét. (Kockáról kockára)

KATÓ VLADIMÍR D. (Gyergyószentmiklós, 1958.): grafikus, újságíró, karikaturista.
Tanulmányai: Bukaresti Grigorescu Képzőművészeti Főiskola, Budapest Újságíró
Főiskola. 1978-tól az Ifjúmunkás munkatársa. 1982–90: Terra Rt.-nél dolgozik, 1990-től a
Tromf szatirikus hetilap alapítója és grafikai szerkesztője, de számos más lap
munkatársaként is szerepel. 1992-től az Ifi Fórum főmunkatársa, 1993-tól az Európai Idő
fotóriportere és az Udvarhelyi Híradó munkatársa, 1995-től az Ín dói című folyóirat
fotóriportere. 1996-ban a Pro Satira-humor Alapítvány alapítója. 1994-től 2000-ig a
Derűre ború humorlap grafikusa és karikaturistája, politikai portrékarikatúrákat,
montázskarikatúrákat készít a lapnak. 1999–2004 között a Piroska pajzán lapocska
karikaturistája. Publikált a Győrben megjelenő Kisalföldben és a Magyar Fórumban.
Számos könyvet illusztrált.
Kiállítás: Egyéni tárlatok: Csíkszereda (1976–86); Bük. (1976–87); Suceava (1975);
Balánbánya (1975–78); Petrozsény (1977); Nb. (1977); Bécs (1983); Lipcse (1985); Berlin
(1985); Belgium (1988); Pozsony (1992–93); Somorja (1992); Pécs (1991–93); Csíkszereda
(1995); Pozsony (1996). Csoportos kiállítások: Balánbánya (1976–88); Bük. (1979–81),
Ploiesti (1984); Br. (1985); München (1985); London (1986); Galánta (1994); Győr
(1995); Bp. (1995–96); Homoródszentmárton (1995); Csíkszereda (1996). Tagja a
Román Fotószövetségnek, a MÚRE-nek, a Román Újságírók Szövetségének.

KATONA BÁLINT (Hajdúböszörmény, 1950.): költő, képzőművész.
A DOTE Galéria művészeti vezetője. A debreceni Kossuth Gimnáziumban
érettségizett. Mechanikát tanul, majd tanított a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
Egyetemi évei alatt kezdett grafikákat és karikatúrákat rajzolni és publikálni: Egyetemi
Élet, Hajdú-Bihari Napló, Rakéta Regényújság, Élet és Irodalom, Debrecen, Ludas
Matyi, Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság, Fotó, Fotóművészet, Alföld. Több ezer fotója,
grafikája, karikatúrája jelent meg nyomtatásban. Költeményeivel huszonegy évesen
felvételt nyert az Írószövetség kelet-magyarországi csoportjába. Előadóművészként,
színpadi vezetőként is bemutatkozott a Debreceni Csokonai Színház
operatársulatánál. A sokoldalú művész a Magyar Fotóművészek Szövetségének is
tagja lett. Nevéhez fűződik a műfajteremtő „plasztográfia” (fényérzékeny festmény)
kidolgozása is, mellyel Párizsban megnyerte az újító művészek világversenyét.
Hitvallása: „Ami mégis közös az alkotásaimban, az a gondolatiság. Szinte minden
képem témája az éden az édenkeresés, a földi lét titkainak fürkészése, a két nem
viszonyának analizálása, és az életbe vetett hitem, melynek köszönhetően az ember
sohasem roskadhat össze a vállain hordozott kereszt alatt.”
Kiállítás, díj: Debrecen 1976-tól évente 2–3 kiállítás, Art Expo, DOTE Galéria, Múlt Fotó
Galéria. (Több I-II. díj), Szentes – Aktfotó biennálék, 1983-tól kétévente. (Több országos
I. II. III. díj, különdíjak.) Nyíregyháza 1982, 1986, 1991. Budapest 1985, 1987 –
Műcsarnok, 1990 1996. Párizs, 1988 (Aranydiploma) 1989 (nemzetközi fődíj), Lyon 1988
(díj), London 1993, Indianapolis 2004 (díj) 2005, Chicago 2004, 2005.
Tagságok: Írószövetség 1971, Debreceni Fotó Club 1988, Magyar Fotóművészek
Szövetsége 1987, ART-Prof (Párizs) 1988, MMDE 1990, Chicago Cultural Center 2004,
Creative Arts Studio (Indianapolis) 2004.
Könyv: Van képem hozzá (1986), Illusztrált versek (1987), Újszülöttről új szülőknek, (1988)
– Medicina – nívódíj), Rejtőzködők (1992), Hamlet építkezik (1998), Tudományos– 3
kötet – (1998–1999), Édenkeresők (1999). Szignó: (KB.)

KATONA GYÖNGYI (Budapest, 1963.): grafikus.
1981-ben végezte el a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola játékkészítő-grafika
szakát. Az iskolát követően az Athenaeum Nyomdában dolgozott, majd a Jövő
Mérnöke című egyetemi lapnak rajzolt karikatúrákat. 1984–2000 között a Magyar
Televízió Grafikai Osztályán dolgozott grafikusként. Számtalan televíziós produkció
grafikai munkája fűződik nevéhez. 1990–1994 között több tucat politikai karikatúrája
jelent meg a Hócipőben. 1997-ben – magyarok közül elsőként – elnyerte a kanadai
Corel Corporation szoftvergyártó cég grafikai világversenyén a szeptember havi díjat.
Ügyvezetője egy művészeti szolgáltatással foglalkozó vállalkozásnak, ami reklám,
grafikai, szobrászati munkák tervezését és kivitelezését végzi. 2003 óta a MÚOSZ
Karikaturista Szakosztályának tagja.
Publikáció: Hócipő (1990–1994), Népszava (1994), Best of 2004, (2005, 2006). Szignó:
Katona.

KATONA NÁNDOR (Szepesófalu, 1864. – Budapest, 1932.): festő.
Előszőr Mednyánszky Lászlótól, később Budapesten és Párizsban tanult. A Műcsarnok
kiállításain az 1890-es évek végétől vett részt hegyvölgyes, fenyőerdős vidéki tájakat
ábrázoló festményeivel. Hangulati elemekkel telített képeivel számos díjat nyert itthon
és külföldön is. 1901-ben a Műbarátok Köre, 1922-ben a Nemzeti Szalon rendezett
nagyszabású kiállítást műveiből. Illusztrációkat, karikatúrákat rajzolt a Múlt és Jövő
(1916–32), A Reggel (1930–32) lapok részére.
Kiállítás: 1932-ben hagyatéki kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos képét őrzi a
Magyar Nemzeti Galéria.

KATZ, SHEMUEL Alexander (Bécs, 1926.): festőművész, grafikus, karikaturista.
A József Nádor Műegyetemen végzett építész szakon, majd a párizsi Képzőművészeti
Akadémián folytatta tanulmányait 1953–54-ben. Kivándorolt Palesztinába, majd 1947-
ben Izraelben telepedett le, s azóta van jelen rajzaival a sajtóban és a könyvekben.
1950–53 között illusztrátor egy Tel-Avivban megjelenő gyermeklapnál. 1955-től Ál
Hamishmarnál karikaturista és képszerkesztő. 1972-ben a Nebespalter svájci
humorfolyóirat munkatársa. 1984-ben gyermekkönyv-illusztrátori munkásságának
elismeréseként izraeli postabélyeget jelentettek meg.
Kiállítás: Izrael (1952, 1955, 1956, 1960; Párizs 1962; Bécs 1963; Zürich 1973; Teherán
1977; Berlin 1973, 1977, 1993, 1999; Bp. 1988; továbbá Japán, Szöul, Olaszország,
Belgium, Prága, Moszkva, Varsó, München, Kalifornia, São Paulo stb.).
Díj: Lipcse, bronzérem (1959); Bordighera (1960); Párizs, rajz és akvarell nagydíj. (1961):
Brüsszel, második díj (1966); Olaszország. (1969); Montreal (1970); Tel-Aviv, Nordai-díj
(1974); Guttmann-dij (1985); Andersen-díj (Basel, 1988); a miniszterelnöki államtitkári
hivatal díja (Bp., 1997); az osztrák köztársaság nagy érdemrendje (1998). Eddig kb. tíz
karikatúraalbuma jelent meg Izraelben, kettő Párizsban, egy Ausztriában (2000).

KAUPERT PÁL (Zenta, 1933. – Zenta, 1999.): karikaturista.
1953-ban érettségizett, rajztanára Ács József volt. A műépítészeti karon tanult (1953–
1957) Zágrábban, később Belgrádban. Tanulmányai közben is rajzolt, első karikatúrái
1956-ban a Magyar Szóban jelentek meg. 1963-ban a Ludas Matyi vicclap
bemutatta a karikaturistát és rajzait. A következő évtől 1970-ig a szerkesztőség
karikaturistájának szerződtették. 1969-ben jelent meg első albuma, a Karikatúrák.
1971–1973 közt művészként élt Németországban, két vidéki lapnál illusztrált, és
dolgozott a Vagyunk című emigráns lapnak. A Magyar Szó az emigrációs múltja miatt
nem vette vissza a szerkesztőségbe, így karrierjét a szabadkai 7 Napban folytatta.
1993-ban ment nyugdíjba. A népszerű karikaturista tizenhat nemzetközi és hazai díjat
kapott, egyben sokat foglalkoztatott könyvillusztrátorként is ismert.

KELEMEN EMIL (Budapest, 1895. – New York, 1975.): grafikus, festő.
1921–1922: a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, majd Németországban,
Olaszországban és Franciaországban folytatta tanulmányait. Karikatúrát a Borsszem
Jankó (1928) élclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Gáspár Antal, Madaras László,
Gömöri Imre, Forrai Zoltán, Szigethy István. 1957-ben kivándorolt USA-ba. Zárt
kompozíció és erőteljes ecsetkezeléssel festette tájképeit, figurális képeit.

KELEMEN ISTVÁN (Baja, 1957.): grafikus, karikaturista.
1976-ban kezdett publikálni a Magyar Ifjúság humormellékletében, majd a Nimród,
Magyar Horgász, Pajtás lapokban. A Ludas Matyi 1982-től külsősként foglalkoztatta
1988-ig. A Hahota ifjúsági humorújságban rendszeresen rajzolt 1983-tól a lap
megszűnéséig, 1991-ig. 1989-ben végzett az Iparművészeti Főiskola animáció és videó
szakán, ahol Jankovics Marcell és Dargay Attila tanítványa volt. 1989–92-ig a bajai
kábeltévénél videofilmtervező, 1992 óta mint grafikus és lapkiadó dolgozik. Lapja a
Test-Csel-Puszi karikatúrát és hirdetést közölt, és némi híranyagot Bajáról. Illusztrációi és
karikatúrái számos hazai lapban megjelennek (Ludas Matyi, Nimród, Új Szabad Száj,
Igaz Szó, Magyar Horgász, Galaktika, Rakéta Regényújság, Petőfi Népe, Dátum,
Magyar Nemzet, HVG stb.). Eddig kb. 100 könyvet illusztrált, többek között Karinthy
Frigyes, Roald Dahl, Michael Ende, J. R. R. Tolkien és Marcello d’ Orta műveit.
Díj: Ludas Matyi Karikatúrapályázat I. díja (1982); Az Európa Könyvkiadó nívódíja
(1990, 1991); Szép Magyar Könyv, dicséret (1992).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1976–86), Nimród (1977), Magyar Horgász (1977–85),
Pajtás (1982–88), Ludas Matyi (1982–88), Hahota (1983–91), Ludas Matyi Évkönyv
(1984–88), Rakéta (1985–87), Kamasz Magazin (1987), Kölyök (1987), Extra Ludas
(1987–89), Nyári Örömök (1987), Új Szabad Száj (1989–90), Tallózó (1990–91), Ludas
Matyi (1990), Ludas Matyi Magazin (1990), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–91), Igaz
Szó (1990), Galaktika (1990), Petőfi Népe (1990), HVG (1990), Börtönújság (1992),
Magyar Nemzet (1992–95), Test-Csel-Puszi (1992), Extra Ludas (1992), Hahota Évkönyv
(1992), Ludas Matyi Évkönyv (1993), Tökmag (1993), Úritök (1993), Móricka (1997),
Dörmögő Dömötör (2004), Ügyes (2004–2006), Ügyes Évszakok (2002–2004), Tere-Fere
(2004), Jó Vicc (1996–2006 Kápé (2004), Kópé (2004), Piramis 2007), Rejtvényhalász
(2007). Szignó: KELEMEN.

KELEN IMRE (Győrsziget, 1896 – 1964): festő, grafikus.
1917-ben a Szamár című politikai vicclapban kezdett rajzolni. Ez a lap megszűnt, így
Vértes Marcell, Major Henrik, Pólya Tibor, Biró Mihály baloldalian elkötelezett
művésztársaival együtt az Április (1918–1919) című politikai vicclapban publikáltak
tovább a Tanácsköztársaság leveréséig. A szerkesztőség több tagja külföldre
távozott, így Kelen Imre is. Magyarországon még rajzolt 1918-ban a neves Borsszem
Jankó, Színház és Divat, Bolond Istók, Érdekes Újság, Színházi Élet, Mátyás Diák
újságoknak. Grafikáit, karikatúráit közlésre külföldről is rendszeresen hazaküldte.
Németországban rajzokat készített a müncheni Jugendnek, a Meggendorfer
Blätternek és a Lustige Blätternek. Sokáig Párizsban dolgozott a Matin és a berlini
Allstein-ház szerződéses rajzolójaként. „A nemzetközi sport-, politikai, művész- és
társadalmi események Európa-szerte ismert krónikása, akinek rajzait a kontinens
legnagyobb lapjai állandóan közlik.” Dezső Alajossal – akivel az I. világháború után
külföldön dolgozott – együtt jelentette meg politikával és sporttal foglalkozó litografált
albumát. A Nemzeti Kongresszusokon készült rajzaik közös kollektív kiállításon
szerepeltek 1934-ben Genfben, Londonban és Stockholmban. Ismertebbek a
Népszövetségről, a párizsi tőzsdéről és az olimpiáról készült sorozatai. Tagja volt a
Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).
Publikáció: Szamár (1917), Borsszem Jankó (1918–24), Április (1918–19), Színház és Divat
(1919), Bolond Istók (1918), Érdekes Újság (1919), Szenzáció (1919), Színházi Élet (1919–
36), Mátyás Diák (1919), Színház és Divat (1920–21), Ma Este (1923–25), Garabonciás
Diák (Győr) (1923), Az Ojság (1925–30), Magyar Magazin (1928), Az Est Naptára
(1929), Az Est Hármaskönyve (1929), Magyar Magazin (1929–30), Az Újság Vasárnapja

(1929), Tolnai Világlapja (1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930), Az Est (1933), Pesti
Tőzsde (1933), Pesti Futár (1933–34), Tükör (1935), Színházi Élet Jubileumi Albuma
(1935), Párisi Tribün (Párizs) (1939). Szignó: Kelen.

KEMÉNDY JENŐ (Déva, 1860. – Budapest, 1925.): festő.
17 évet töltött Münchenben. Festészetére Piloty és Benczúr Gyula hatottak. 1898-ban
a budapesti Operaház díszlet- és jelmeztervezőjének hívta meg. Színpadképei eleinte
a történelmi hitelességre törekedtek, később az oldottabb festőiség jellemzők rájuk.
Alchimista és Civódás című festményét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Illusztrációt,
karikatúrát a Színház (1904–1905) című újság részére rajzolt.

KEMÉNY GYÖRGY (1882. – ?): karikaturista.
Amerikában közel harminc évig szinte egyedül rajzolt karikatúrákat a Dongó (Detroid,
1903–28) című vicclapnak. Rajzai megmunkáltak, profi, igényes viccek. A
magyarországi élclapok, az Urambátyám (1904), Paprika Jancsi (1907), Mátyás Diák
(1920) közölték rajzait. Az utóbbinál együtt rajzolt: Jeney Jenő, Nemes Mihály, Zórád
Géza, Bér Dezső grafikusokkal. Az Egészségügyi Naptár (1929) száma is közli munkáit.

KEMÉNY GYÖRGY (Budapest, 1936.): grafikus, képzőművész.
Tanulmányait Gábor Pál műtermében, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte
1956–61 között. Hincz Gyula és Ék Sándor tanítványa, Barcsay Jenő a térábrázolás
finomságait adta át. Tervez színházi- és moziplakátokat, katalógusokat, folyóiratokat,
kiállítási installációkat, grafikai arculatokat és könyvborítókat. A „100 + 1 éves a
Magyar Plakát” című tárlat térberendezése, plakátjai, meghívó- és katalógus-
tervezése és kivitelezése Kemény György munkája volt (1986). 1976–77: Élet és
Irodalom, Interpress Magazin (1976–1989) majd a Hócipő (2000) újságoknak rajzolt
grafikát és karikatúrát. Kilenc évig tervezte a Színház címlapját.
Díj: Munkácsy Mihály-díj (1985); Az év legszebb plakátja díj (6-szor); Varsói
plakátverseny I. díja (1975); Tojamai plakátbiennále bronzérme (1985).
Kiállítás: Önálló kép-, illetve térberendező kiállításai: Fészek Klub (1968); Balatonboglár
(1975); Dorottya utcai Galéria (1982); Pécs (1987). Életműkiállítása volt 1999-ben a
Pécsi Galériában. 1999-ben jelent meg 106 rajzot tartalmazó “A magyar nyelv
értelmező képtára” című kötet.

KEMÉNYFFY JENŐ (Budapest, 1875. – Budapest, 1920.): festő.
Budapesten (1892–1898) Székely Bertalan és Aggházi Gyula tanítványa volt, majd
Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult. 1899-től kezdve naturális élet-
és városképeket, valamint csendéleteket állított ki. 1912-ben elnyerte a Lipótvárosi
Kaszinó díját. Önarckép és az Özvegyasszony szobája képei a Magyar Nemzeti
Galériában vannak. Karikatúrát és illusztrációt: a Fidibusz (1905–1906), Jó Pajtás
(1911), Színház és Divat (1916) című újságok részére készített. A Fidibusz vicclapban
grafikustársai voltak: Kober Leó, Linek Lajos, Márk Lajos, Paulin Béla, Vadász Miklós,
Erdei Viktor.

KERESZTES DÓRA (Budapest, 1953.): grafikus.
Iparművészeti Főiskola, typo-grafika, könyvtervező szak, 1972–77: Iparművészeti
Főiskola Továbbképző Intézet 1977–79. Kass János, Haiman György, Gyulai Líviusz,
Szabados Árpád tanítványa. 1984: Rómában ösztöndíjas. A grafika számos ágával
foglalkozik, könyvillusztrálással, animációs filmmel. 1977, 1981, 1982: a Szép magyar
könyv verseny fődíjasa. 1980–91: a Múzsák című múzeumi magazin művészeti
laptervezője. A Csillag Albert-alapítvány díja (1992).
Film: Holdasfilm (1979), Aranymadár (1989), Arcok (1999).
Kiállítás: 1981: Miskolc, Komárom, 1985: Vigadó Galéria, 1987: Debrecen, 1988:
Kecskemét, 1996: Zalaegerszeg, 1997: Magyar Kulturális Alapítvány, Pécs, 2000:
Szeged.

KERN ANDOR (Budapest, 1906. – ?): festő, grafikus.
Budapesten (1929–1930), Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. Világos,
dekoratív színekkel festi erősen összefoglaló jellegű, többnyire az élet problémáival
foglalkozó képeit. 1931-ben a Nemzeti Szalonban, 1933-ban az Ernst Múzeumban
rendezett gyűjteményes kiállítást. Karikatúrákat, illusztrációkat készített: a Lantos
Magazin (1930), Nyíl (1932), Injectio Humoristica (1928) című lapok részére.

KERNSTOK KÁROLY, id. (Budapest, 1873. – Budapest, 1940.): festő, grafikus.
Párizsban és Budapesten tanult (1896–1901). Korai realista műveinek forradalmi
tartalma, szociális mondanivalója volt. Rövid ideig a nagybányai festők hatása alá
került. 1909-ben festette Lovasok a vízparton című képét, amely csakúgy, mint
később a Nyolcak művészcsoport kiállításain bemutatott figurális képei és aktjai,
forradalmi, politikai szemléletéből fakadó, új stílust kereső munkák. Mint a Fényes
Adolf és Hermann Lipót asztaltársaság tagja, a festészet mellett publikált grafikát és
karikatúrákat a Magyar Géniusz (1901), Művészet (1907), A Ház (1909), Múlt és Jövő
(1912), Krix-Krax (1912), Múlt és Jövő (1914), Panoráma (Bécs, 1923), A Toll (1929) című
újságokban. A Krix-Krax lapban munkatársai voltak: Fáy Dezső, Forrai Zoltán, Gedő
Lipót, Major Henrik, Rippl-Rónay József.

KERTÉSZ LÁSZLÓ ATTILA (Nyíregyháza, 1976.): karikaturista.
Középiskolai tanulmányait a tiszalöki Teleki Blanka Gimnáziumban fejezte be 1995-
ben. Közvetlenül érettségi után az Új Kelet szerkesztőségében grafikusként
helyezkedett el, ahol illusztrációkat készített, valamint a hétvégén megjelenő
számokban, a családi rovatban jelentek meg képregényei, karikatúrái. Egy év múlva
a publikálási lehetőség megszűnt. Rendőr-szakközépiskolát végzett 1997-ben, a BRFK
hivatásos állományú tagja, azóta is itt dolgozik főállásban. A rendőri munka mellett
1999 óta hivatalosan grafikusként is tevékenykedik. Több országos folyóiratnak,
humorlapnak az állandó munkatársa. Jelenleg a Móricka (1999–2006), Kismalac
(2003–2006), Pató Pál (2003), Móricka Évkönyv (2002), továbbá a Jánossy Kiadó
skandináv rejtvényújságjába is illusztrál, elsősorban karikatúra és képregény műfajban:
222 Rejtvény magazin, Corvin Nagy Rejtvénykönyv, 111 Rejtvénymagazin, 333
Rejtvénymagazin, Rendkívüli Rejtvénytár, Észnél Légy, Poén Aratás Poén Sziget,
Skandiösvény, Poén Özön, Plusz Egy Skandi, Skandi Banzáj, ZanZa Rejtvénymagazin
újságok. 2003-ban elvégezte a Garabonciás Üzleti- és Kommunikációs
Szakközépiskolát, ahol számítógépes grafikus szakképzettséget szerzett.
Kiállítás: Pályafutása során több kiállítást is rendeztek az alkotásaiból Nyíregyházán,
Tiszavasváriban, Budapesten egyaránt, legutóbb Münchenben két különböző helyen
volt látható közel 150 grafikája a 2006-os évi futball-világbajnokság sztárjátékosairól.
Minden évben két hétre kiállítás nyílik a rendőrség Teve utcai igazgatási
központjában azon magyar rendőrök képeiből, egyéb képzőművészeti alkotásaiból,
akik már nevet szereztek maguknak pályafutásuk során a rendőri munkával merőben
ellentétes tevékenységükkel összefüggésben. Szignó: Kertész.

KERTÉSZ N. LÁSZLÓ (Budapest, 1943 – 2003): újságrajzoló, tervező szerkesztő.
A Képző- és Iparművészeti Iskolában szerzett grafikai szakképesítést 1963-ban, a
MÚOSZ-ban tipográfiait végzettséget 1967-ben. 1964-től kezdett el publikálni a
Magyar Rendőr, majd a Magyar Ifjúság humormelléklet, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúság
újságokban. A Ludas Matyi kisebb nagyobb meg szakításokkal 1965–1988-ig
foglalkoztatta mint külsős rajzolót. Első munkahelye a Pest Megyei Hírlap, a lap
illusztrátoraként, később tördelőszerkesztőként. Mint sajtógrafikus később a Pesti Műsor
képzőművészeti rovatát vezette. Volt az ofszet technikára átállt Népszabadság
tervezőszerkesztője, a négynyelvű Magyar Hét munkatársa, a Mai Nap egyik
alapítója, az Esti Kurír karikaturistája és karcolatok írója, az Új Magyarország
tervezőszerkesztője, valamint az Esti Hírlap címszerkesztője. A rövid életű Bulvár és az A
Motoros című lapokat indította és szerkesztette. A szerkesztés mellett az alkalmi
humorújságokban is közölték karikatúráit reklám hirdetéseit: Plajbász és Paróka,

Zsákbamacska, BÚÉK, Tollasbál, Pesti Műsor Szilveszter. A Füles rejtvényújság 1967-től
közölte rajzait 1985-ig. Dolgozott Tatabányán a 24 Óra című megyei lapnak 1998–
2003-ig. Közel 50 könyvet illusztrált, ennél is több címlapot tervezett, rajzolt, például: Ki
mint véd, úgy adat!
Kiállítás: Első önálló tárlata 1964-ben Óbudán volt, aztán kb. 60 az egész országban és
külföldön is (Kecskemét, Tatabánya, Bp., Ausztrália, Kanada stb.). Több rádióműsorral
is jelentkezett (Petőfi, helyi adók), a tatabányai rádióban pedig saját krokirovatot
indított (1988–89).
Díj: 1999-ben a „Polgármesterek találkozója” országos karikatúra-pályázat I. díját
nyerte el.
Publikáció: Magyar Rendőr (1964–68), Magyar Ifjúság (1965–82), Élet és Irodalom
(1965), Ludas Matyi (1965–88), Ifjúsági Magazin (1966–81), Világ Ifjúság (1966), Plajbász
és Paróka (1966), Dolgozók Lapja (1967–68), Vas Népe (1967–68), Néplap (1967–68),
Kisalföld (1967–69), Füles (1967–85), Fejér Megyei Hírlap (1968), Vigyázat, a humor
mögött pénz van (1968), Ludas Matyi Magazin (1968-), Plajbász és Paróka (1968–71),
Világ Ifjúság (1969–73), Élet és Irodalom (1970–79), Zsákbamacska (1971), Express
(Miskolc, 1972), BUÉK (1972–73), Tollasbál (1974–77), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Füles
Évkönyv (1978–91), Ludas Matyi Évkönyv (1979–85), Rakéta (1980–88), Világnyelv
(1981), Állatvilág Kalendárium (1986), 3. Országos Biennále, Extra Ludas (1987–89),
Grimasz (1987), Kisalföld (1989), Borsszem Janika (1990–91), Móricka (1996–2003), 24
Óra (1998–2003), Hócipő (1991), Móricka (2001), Kutyahús (2001). Szignó: KNL.

KESZTYŰS FERENC dr. (Sarkad, 1932.): festő, grafikus, karikaturista, újságíró.
Több éven át a Doki művésznevet használja, majd -Kesztyűs- a mai napig. 1951-ben a
Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában, 1952–53-ban a Magyar Képzőművészeti
Főiskola rajztanár szakán tanult, 1953–58-ban az Állam- és Jogtudományi Egyetemen.
1962–64-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola rajztanárképző szakán végzett. 1960–64-ben
a MÚOSZ Újságíró Iskolában tanult. Később több helyen művészként dolgozik
(Országház, Operaház, Fővárosi Operettszínház stb.). 1963–67-ig rajztanár. 1967–78
között szabadúszó grafikus, karikaturista és újságíró. 1978–89-ig a Hírlapkiadó Vállalat
újságírója. 1989–93 között egy vállalkozás és több újság művészeti szerkesztője. 1953-
tól folyamatosan jelennek meg karikatúrái, illusztrációi, ünnepi grafikái, újság fejlécei,
rajzolt rovatcímei és rajzos rejtvényei.
Kiállítás: 1987-ben a Nyíregyházi Karikatúra Biennálén. 1994–98 között a Budapest
Pataki Galériában (Arcok és sorsok). Szegeden és Békéscsabán az Országos
Karikatúra Kiállításon, valamint külföldön (1978–90) között kétévenként Anconában [3
ezüstérem]: Montreal. 1983, 1984, 1985, 1986: Gabrovó [1977–84 között több ízben]:
Prága. 1979: Japán. 1985, 1986, 1987: Havanna. 1985 [bronzérem]: Mexikó. Genf:
stb.). Eddig közel 250 önálló kiállítása volt (Bp., 1979, 1984, 1986, 1987, 1991, 1997,
1998: Sarkad, 1979, 1982: Békéscsaba, 1984; Nyírbátor. 1987; Gyula, 1988, 1990;
Frankfurt, 1985; Bonn, 1988; Párizs, 1989; Zürich, 1992; Hollandia, 1997, 1998; stb.).
Művei számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók.
Díj: Honvédelmi Érdemérem 10 éves fokozata (1983); Magyarország felemelkedéséért
érdemrend (1997); számtalan hazai és külföldi emléklap stb.
Könyv: illusztrációk: Vásárhelyi István: Hüllők és kétéltűek hasznairól, kárairól.
Karikatúrák. (1965); Farkas-Pallai: Vésnökség, Szabadrajzú grafika (1966);
Dr. Nagy Mária: Az öregedésről (címlap, 1966); Barcs János: Honnan tudhatnátok?
(1994): Bordás Ferenc: Válogatott versek, önmagunk káprázatában. (1993).
Publikáció: Szegedi Tükör, Népszava, Esti Hírlap, Magyar Hírlap. Pest Megyei Hírlap,
Népszabadság, Képes Újság, Sarkadi Újság, Pedagógusok Lapja, Ludas Matyi (1962–
79), Magyar Ifjúság (1964–75), Fejér Megyei Hírlap (1965–66), Pajtás (1965), Dolgozók
Lapja (1966–67), Vas Népe (1966), Háztartási Magazin (1966), Füles (1970), Néplap
(1965–75), Kisalföld (1967–71), Békéscsabai Szúr (1973), Képes Évkönyv (1974),
Tiszacipő (1981–88). Szignó: Doki, Kesztyűs.

KETT-GROZA JÁNOS (Arad, 1941.): festőművész, karikaturista, tanár.
Tanulmányai: Képzőművészeti Főiskola festészet és grafika szak (1966). 1981–90:
díszletfestő az Aradi Állami Színházban, 1990-től tanár az Aradi Művészeti Iskolában.
Kiállítás: Egyéni kiállítások: Arad (1974, 1988, 1995) festészet; (1971, 1981, 1987;
festészet és grafika), Déva (1989); Ludwigshafen (1991), Ratingen (1994); Temesvár
(1994). Kollektív kiállítások: Zrenjanin (1974, 1989); Tokió (1981); Békéscsaba (1983);
Orosháza (1994–1999); Szarvas (1981); Montreal (1985, 1986, 1987); Vecerli és
Márosztika (1985, 1986, 1998); Rimini (1998); Isztambul (1990). Rendszeres kiállító az
aradi képzőművészek és az U. A. P. tárlatain 1968-tól. 1971-től több mint 2300
karikatúrája jelenik meg különböző folyóiratokban, az Aradi Jelen, és Adevárul
karikaturistája. Tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének és az A. I. A.
P.-nak (Ásocíatia Internationalá a Artistilor Profesionisti) is.

KIMNACH LÁSZLÓ (Buda, 1857. – Budapest, 1906.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában, 1880-ban Münchenben Benczúr Gyulánál tanult.
Népszerűek voltak katonákat ábrázoló festményei és rajzai. Egy ideig rajztanárként
működött. Illusztrációkat, grafikákat rajzolt a Világlap (1890), Vasárnapi Újság (1890),
Magyar Géniusz (1901) lapok részére. Freskókat is festett (a tabáni
plébániatemplomban). Hátrahagyott műveiből 1907-ben a Műcsarnok emlékkiállítást
rendeztek. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és a Történeti Múzeumban vannak.

KIS BIRÓ JÁNOS (–,): karikaturista.
Kezdetben bizonytalanul megfogalmazott és kivitelezett karikatúrákat publikált, de az
idő múltával a Borsszem Jankó címlaprajzolója lett (1906–1911), majd rajzolt Az
Üstökös-Urambátyám (1907–1908), Töff-Töff (1909), Röpke Lapok (1909), Borsszem
Jankó Naptár (1911) élclapoknak. Kitűnő portrékarikaturistaként a napi politikai
eseményekre reagált. A Borsszem Jankó élclapban együtt rajzolt Homicskó Atanáz,
Bér Dezső, Garay Ákos, Polgár Márton grafikusokkal.

KISFALUDI STRÓBL ZSIGMOND (Alsórajk 1884. – Budapest, 1975.): szobrász,
éremművész, művészpedagógus.
1901–1904: budapesti Iparművészeti iskolát végzett, majd Bécsben tanult (1905–1908).
Országos Mintarajziskolában Radnai Béla és Székely Bertalan irányításával tanult.
Ismert művei: Görgei Artúr, Arz vezérezredes, Őszirózsás katona, I. világháborús hősi
emlékművek, művészportrék, Ijász, Tisza István, Petőfi és Jókai mellszobra, Kardját néző
huszár, Felszabadulási emlékmű (1947) stb. Fényes Adolf és Herman Lipót
asztaltársaságának megbecsült tagjaként az elismert szobrász karikatúrákat is rajzolt
alkalomszerűen: Az Ojság (1919–21), Az Ojság Kelptára (1921), Borsszem Jankó (1921–
1924) vicclapokban.

KISHÁZI MELINDA (1948.): karikaturista.
Diákként egy országos gyermekrajz-pályázat első díját nyerte. A Képzőművészeti
Szabadiskolában Gyémánt Lászlónál tanult. A munkája és egyben a hobbija is a
karikatúra, a portrékészítés, de mellette sziluettvágással és henna testfestéssel is
foglalkozik. Rajzolt újságoknak, a Duna és a Budapest Televíziónak, részt vett utcai
karikaturista fesztiválokon: 1994: Ancona, 2004: Linz. Dolgozott több más országban is:
Amerikában, Portugáliában, Spanyolországban és Németországban. Legutóbb
Münchenben egy Expo-kiállításon és vásáron. Megrendelésre különféle
rendezvényeken portrékarikatúrákat rajzol. Tagja a Képzőművészeti Alap Karikatúra
Szakosztályának.

KISS ATTILA (Nagyvárad, 1941.): festő, grafikus.
Főiskolai tanulmányai befejezését követően, ahol Bernáth Aurél növendéke volt, 1968
óta jelentkezik a művészeti életben. Tanulmányutat Lengyelországban, az NDK-ban
és Bulgáriában tett.

Kiállítás: Önálló tárlatai voltak Kazincbarcikán, Szombathelyen (1969),
Székesfehérváron (1971), Veszprémben (1974) és a Józsefvárosi Galériában (1975).
Festményei és grafikái napjaink különböző életjelenségeiből, emberi viszonyaiból
merítik témáikat. Karikatúráit háttér, illetve enteriőr nélkül rajzolja.
Publikáció: karikatúrákat és illusztrációkat készített: a Vas Népe (1961–66), Magyar
Ifjúság (1962–70), Dolgozók Lapja (1967), Ludas Matyi (1967), Ludas Matyi Magazin
(1968), Néplap (1969), Fejér Megyei Hírlap (1973), Kincses Kalendárium (1978), Ludas
Matyi Magazin (1981) lapoknak. Szignó: Kiss Attila.

Kiss Géza (dr. IPPEY KISS GÉZA, KLEIN GÉZA ) (Pálfalva, 1882. – Budapest, 1952.):
karikaturista.
Reáliskolát végzett, és már ott feltűnt képábrázoló tehetsége. Közölték
sportkarikatúráit budapesti és bécsi sportlapok, pl. a Sporthírlap 1900–1930 között.
1904-ben a St. Louisi olimpián úszásban 1 angol mérföldön II., fél mérföldön III.
helyezett volt. Később hivatásos sportszakíró és az úszószövetség egyik irányítója volt.
Az újságírás elvonta a karikatúrarajzolástól, amiben pedig a kifejezőerőt
jellemfestéssel szerencsésen párosította.

KISS ILONA (Budapest, 1955.): grafikus.
1974–1979: Magyar Iparművészeti Főiskola typográfia tanszékén végzett. Tanárai: Kass
János, Finta József. Kezdetben tervezőgrafikusként dolgozott. Karikatúra:
illusztrációkat rajzolt a Dörmögő Dömötör gyermeklapba. Ismertek mesediafilmjei:
Állatok iskolája, Csizmás kandúr, Tapsika (1990), Mese a legokosabb nyúlról (2001),
Játékos matematika, Holló és a róka.
Könyv: Mókusbál (1980), Grafikai Műtermek (1995), Hírnév és dicsőség (2006). 1990-
ben spanyol, 1994-ben francia ösztöndíjat kapott.
Díj: 1993-ban a Nemzetközi Plakátpályázat Európai Tanács különdíját nyerte el.

KISS LAJOS (Felsődobsza, 1864. – Miskolc, 1945. vagy 1947.): festő, tanár.
Az Országos Mintarajziskolában tanult, azután fővárosi képeslapok illusztrátora volt.
1894 óta rajztanárként dolgozott Miskolcon. Munkája mellett publikált karikatúrákat:
Az Üstökös (1886–90), Urambátyám (1888), Caviár (1888–90), Caviar Blätter (1891)
című lapokban. A Caviar német nyelvű pikáns vicclapban munkatársai voltak:
Cserépi Árpád, Fényes Adolf, Karvaly József. Víz- és tusfestményeivel többször vett
részt budapesti és miskolci tárlatokon. Arcképeket, portrékat is festett.

KISS REZSŐ (Budapest, 1889. – ?): festő, grafikus.
Budapesten (1906–1908), Londonban és Párizsban tanult, s főleg arcképeivel tűnt föl.
Azon kívül kőrajzokkal, rézkarcokkal vett részt a kiállításokon.
Díj: 1916-ban Budapesten a Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Fészek-díjat nyerte el.
Kiállítás: 1910-ben Londonban és Budapesten, 1912-ben Bécsben, 1913-ban ismét
Londonban; rendezett gyűjteményes kiállítást.
Publikáció: Karikatúrákat rajzolt: a Fidibusz (1912), Üstökös-Urambátyám (1913) című
vicclapoknak. (1925-től Argentínában élt, ahol számos közéleti személyiség arcképét
festette meg.

KISZELY NÁNDOR (1872. – ?): festő.
A budapesti Országos Mintarajziskolát végezte el (1893–1894). Karikatúrákat a Bolond
Istók (1906–1909) és a Herkó Páter (1908) élclapoknak rajzolt. A Bolond Istók
vicclapnál munkatársai voltak: Jeney Jenő, Polgár Márton, Miklósi Ödön, Paulini Béla,
Szép Lajos, Homicskó Atanáz, Pál Hugó.

KLEINER ISTVÁN (Budapest, 1892. – ?): grafikus, karikaturista, festőművész.
Budapesten végezte tanulmányait. A Nemzeti Szalonban karikatúráiból és női
arcképeiből rendezett kiállítást.

KLIC KÁROLY (Prága, 1841. – Bécs, 1926.): karikaturista.
Brünnben élclapok rajzolója volt. 1868–1870 között Budapesten a Borsszem Jankó
élclap foglalkoztatta. Jankó János karikaturistára nagy hatással volt a fényképészből
lett karikaturista stílusa. Klic Károly több színes címlapot készített a Borsszem Jankó
élclapnak. A művész a Magyarország és a Nagyvilág (1868) című újságban publikált.
Az itt megjelent számos rajza közül a Híres férfiak arcképcsarnoka című sorozata
szerzett neki népszerűséget. 1870-ben cinkográfiai műhelyt létesített Pesten, majd
Bécsbe költözött, s ott adta ki a Humortische Blätter című lapot.

KLÖSZ GYÖRGY (1844. – Budapest, 1913.): klisékészítő, grafikus.
1890-től 1891-ig járt az Országos Mintarajziskolába. Kezdetben élclapoknál metszette
a karikaturisták rajzait, Klösz György szignóval, majd maga is rajzolt karikatúrát Az
Üstökös (1883–91) című vicclapban. 1884-ben megnyitotta műtermét, ahol
klisékészítéssel foglalkozott.

KNÉZY MIKLÓS GÁBOR (Szeged, 1936.): karikaturista.
Budapesten a Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait, majd a forradalom
után 1957-ben Svájcba ment, ahol grafikát tanult, és több folyóirat munkatársa lett
(Anabelle, Weltwoche). Jelenleg is Svájcban él. Karikatúrái a Diogenes Kiadó
karikatúraalbumaiban jelentek meg Zürichben.

KOBER LEÓ (Brünn, 1876. – New York, 1932.): festő és grafikus, karikaturista.
17 évesen már rajzolt karikatúrákat az Urambátyám szatirikus újságnak, ezt követően
a Fidibusznak. A legismertebb vicclapnak, a Borsszem Jankónak kilenc évig volt külső
munkatársa. Készített grafikákat a Múlt és Jövő, Művészet, Új Idők, Színházi Élet
részére. A Szamár című politikai humorújság (1917) szerkesztősége indította el az Április
című politikai élclapot, mindkét lapban kiváló grafikusok: Vértes Marcell, Szigethy
István, Pólya Tibor, Kelen Imre, Kónya Sándor, Major Henrik, Dezső Alajos, Gedő Lipót,
Kober Leó rajzoltak baloldali elkötelezettségű karikatúrákat. 1919-től először Párizsban,
majd Berlinben készített plakátokat, szatirikus illusztrációkat. 1921-ben az USA-ban
telepedett le, ott élt haláláig.
Publikáció: Urambátyám (1893–94), Művészet (1903–14), Fidibusz (1906–1909), Új Idők
(1907), Borsszem Jankó (1907–16), Magyar Figaró (1911–14), Múlt és Jövő (1916),
Szamár (1917), Április (1918–19), Színházi Élet (1918), Front (1919), Literatúra (1926).
Szignó: Kober.

KOCSIS ERNŐ dr. (Sturovo-Párkány, 1937.): festő, karikaturista.
A Nyitrai Konstantinosz Egyetem Pedagógia Karának rajz-orosz szakán végzett 1963-
ban, a prágai Károly Egyetemen 1980-ban. Doktori disszertációját ugyanitt védte
meg 1985-ben. A Tudományos Akadémián művészettörténetből kandidált. 1976 óta
a Nyitrai Konstantinosz Egyetem Képzőművészeti és nevelési tanszékén tanár.
Sajtókarikatúrái (köztük sok politikai) számos napi-, heti- és havilapban jelentek meg
(Szlovákiai napilapok: Pravda, Slobodn piatok, Nové slovo, Új Szó stb.).
Díj: Rajztanárok Országos tárlata II. díj, Pozsony (1975, 1976, 1977); az Oktatásügyi
miniszter díja (1978); az Egyiptomi Köztársaság Kultuszminiszterének bronzérme, Kairó
(1994).
Kiállítás: Festményeiből eddig 54 hazai és 17 külföldi önálló (Pozsony, Prága, Bécs, Bp.,
Berlin stb.), illetve 117 hazai és 37 külföldi csoportos kiállítása volt (Eger, Esztergom,
Kairó stb.). Foglalkozik grafikával, monumentális festészettel, készít mozaikot és
intézmények számára graffittót. Festészetében is megjelennek a humor elemei. Eddig
száznál több cikk jelent meg a sajtóban művészi munkájáról.

KOLLÁR GUSZTÁV (Nyíregyháza, 1879. – Brassó, 1970.): festő.
Az Országos Mintarajziskolát végezte el (1899–1903), majd Brassóban élt és alkotott.
Harminchárom évesen szerepelt először a Nemzeti Szalonban. Karikatúrát az
Urambátyám (1903) élclap részére rajzolt, itt munkatársai voltak: Boross Gyula, Jeney
Jenő, Miklósi Ödön, Goró Lajos, Jeney István, Fényes Adolf. Rajzolt karikatúrát a
Kacagtató mis-más című kiadványba.

KOLOSTORINÉ MÁRIA (–,): karikaturista.
Autodidakta grafikus, karikaturista. Az Ország-Világ (1963) újság humormellékletében
jelentek meg rendszeresen rajzai. Néhány évig publikált a Népszava (1963–66), Füles
(1963), Ludas Matyi (1963) újságokban. Szignó: OSTOR.

KOLOZSVÁRI ANDOR (Kolozsvár 1900. – Budapest, 1981.): forgatókönyvíró, grafikus.
Érettségi után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1918-tól a Képes Világ
rajzolója. 1923-tól a müncheni Képzőművészeti Akadémián képezte magát, közben
színházi és filmplakátokat tervezett. Érdeklődése a filmes körök felé vonzotta,
hazatérve előbb grafikusként dolgozott, majd sorozatban írta a füzetes regényeket.
Néhány operett és revü után mintegy 75 filmet írt (a vészkorszakban álnéven). 1945
után a MAFIRT, 1950-től a Honvédfilm dramaturgja. Film: Sportszerelem (Lőrincz
Miklóssal, 1937); Fűszer és csemege (Csathó Kálmánnal, 1937); Egy csók és más semmi
(1941); Vissza az úton (1941); Katyi (Soóky Margittal, 1942); Gerolsteini kaland (Szinetár
Györggyel, 1957); Nehéz kesztyűk (1958); Csudapest (1962); Igazolatlan éjszaka
(1983). Humoreszkjei is megjelentek a Ludas Matyiban.

KOLTAI ÉVA (Budapest, 1948.): alkalmazott grafikus, tipográfus.
Művészeti tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte.
Díj: 1968: a Nyomdász Szakszervezet János-ünnepély plakátpályázatának III. díja;
1998: az UNESCO embléma-pályázatának II. díja. Pályafutása során a Móra Kiadó és
a Tankönyvkiadó könyvtervezője volt, egyidejűleg a Dörmögő Dömötör c.
gyermeklap rajzolója. Grafikáit más újságok (ÉS, Magyar Ifjúság, Népszabadság,
Népszava stb.) is rendszeresen közölték. Szabadfoglalkozású iparművész, az Örömhír
című protestáns gyermeklap külső munkatársa.
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1968), Dörmögő Dömötör (1981–89), Kisdobos (1984–85),
Kölyök (1987), Nők Lapja Évkönyv (1991), Csodaország (1992), Élet és Irodalom,
Magyar Ifjúság, Népszabadság, Népszava.

KOLTAI JENŐ (Budapest, 1938 – 1995): animációs filmrendező.
1960-ban került a Pannónia Filmstúdióba, fázisrajzolói munkakörbe. Később
kulcsrajzoló lett, majd tervezői feladatokat látott el. Első filmjét, a Mi a jobb? címűt a
Balázs Béla Stúdióban rendezte, 1965-ben. Animátorként a Hugó, a vízilóban
debütált, majd technikai rendezője volt a 26 részből álló Kockás fülű nyúl című
sorozatnak. Dolgozott a Peti-, a Gusztáv-,és a Mézga- szériákban is. Életének 57.
évében rövid, súlyos betegség után hunyt el. „Pályakezdő éveiről szólva egy 1985-
ben adott interjúban elmondta, hogy néhány év alatt szinte minden akkori és
jelenlegi nagy rajzfilmes egyéniséggel, így Macskássy Gyulával is együtt rajzolhatott.
Nosztalgiával gondolt vissza az akkori termékenyítő, alkotó légkörre, mely szakmai
előrehaladását is biztosította. Ugyanitt megemlíti, hogy bármennyit fog még dolgozni,
bármilyen szép és emlékezetes feladatokat kap is, számára Az igazság pillanata című
egyedi film készítése marad a legszebb emlék, amelyet kétszer huszonnégy óra alatt
vett fel megszakítás nélkül, egyedül küzdve a kamerával. A film Kairóban elnyerte a
zsűri különdíját. Szívesen emlékszik a Háry, a Habfürdő, a Hugó, a víziló című egész
estés filmekre, melyekben tervezőként dolgozott. Úgy látszik, hogy valami különös
affinitása van a »h« betűhöz – mondja derűsen az említett interjúban. Utolsó munkája,
A hetedik testvér című is ezt bizonyítja.” (. Kockáról kockára)

KOMÁDI IMRE (1930-1988 ): karikaturista.
Ismert rajzoló, több újság külsősként foglalkoztatta. Reklámgrafikusként
zsebnaptárakat, plakátot, újsághirdetéseket is készített. Szinte minden alkalmi
humorkiadványban publikált.A Grimasz újság tervező szerkesztőjeként dolgozott.
Publikáció: Falusi Vasárnap (1959, Magyar Ifjúság (1959–71), Népszava (1960), Ország-
Világ (1960–69), Csúzli (1960), Szilveszteri Zrí (1963), Balatoni Híradó (1962), Vas Népe
(1964–71), Néplap (1965–71), Dolgozók Lapja (1965), Plajbász és Paróka (1965), Füles
(1965–69), Vidám Képes Esti Hírlap (1966), Háztartási Magazin (1966), Ifjúsági Magazin
(1966), Plajbász és Paróka (1966), Ludas Matyi (1967), Zsákbamacska (1968), BÚÉK
(1968), Maronikus Népszava (1969), Szúr (Szeged) (1970), Népszava Évkönyv (1970),
Napos Oldal (1970), BÚÉK (1970), Kisalföld (1971), Zsákbamacska (1971), Érdekes
Kalendárium (1971–73), BÚÉK (1971–73), Ludas Matyi Évkönyv (1974), Tollasbál (1976),
Népszava Évkönyv (1978), Extra Ludas (1987), Grimasz (1988). Szignó: KOMI.

KOMLÓSSY EDE (Törökkanizsa, 1862 – 1907): festő.
Budapesten tanult (1884–1892), s főképp arcképekkel (Andrássy Katinka grófnő,
Lechner Jánosné) és életképekkel szerepelt a Műcsarnokban. Karikatúrákat rajzolt Az
Üstökös (1885) című élclapnak. Munkatársai voltak Fényes Adolf, Goró Lajos,
Homicskó Atanáz, Jantyik Mátyás, Vágó Pál, Linek Lajos.

KOMORÓCZY LAJOS (Nagykároly, 1907.): műegyetemet végzett mérnök.
Volkmann Artúr, Vaszary János, Aba-Novák Vilmos és Gallé Tibor mestereknél képezte
magát képzőművészetben. Sportgrafikai munkái 1925 és 1944 között jelentek meg
sportlapokban.
Publikáció: Nemzeti Sport (1924–42), (Bök Humormelléklet), Sporthírlap (1941–43).

KONCZ ISTVÁN (Marosvásárhely, 1959.): karikaturista.
A Marosvásárhelyi Művészi Líceumban végzett. Karikatúráit többek között az Új Élet és
a Vatra című lapok közlik.
Kiállítás: Marosvásárhely (1977).

KONDOR DEZSŐ (Budapest, 1881. – ?): festő.
A Mintarajziskolába 1898–99-ig járt, majd Münchenben tanult. 1899-től 1905-ig
naturalista figurális képeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.
Publikált karikatúrákat a Millenniumi Újság és a Fidibusz (1906) élclapban, itt
munkatársai voltak Linek Lajos, Kober Leó, Józsa Károly, Vadász Miklós, Ürmös Péter,
Lurja László.

KONDOR LAJOS (Budapest, 1926. – Budapest, 2006.): grafikus.
1949 Magyar Iparművészeti Főiskolára járt, mesterei: Hincz Gyula, Konecsni György,
Miháltz Pál. Készített lapoknak illusztrációt és ritkán karikatúrákat is, többek között az
Úttörő-Zsebkönyv (1975), Kisdobos Évkönyv (1978), Magyar Konyha (1986) című
újságoknak.
Díj: 1960: Munkácsy-díj: 1953; Országos illusztráció pályázat III. díja; 1958 és 1959: Az év
legszebb könyve díj. Vonalas, tónusos és színes grafikáit nagy mesterségbeli
biztonság, mértéktartás és árnyalt kifejezés jellemzi. A helyet, kort és a
személyiségeket érzékletesen és stílusosan megjelenítő illusztrációi az irodalmi művek
méltó társai.
Kiállítás: 1968: Dürer Terem; 1968: Derkovits Terem.; 1973: Balassagyarmat; 1973, 1974:
Németország; Anglia; Spanyolország; Lengyelország; Venezuela; 1975: Jugoszlávia;
1976: Olaszország; 1988: Iskolagaléria, Csepel. 1948: Plakátkiállítás, Nemzeti Szalon;
1953, 1954, 1962, 1965: 4., 5., 9., 10. Magyar Képzőművészeti. kiállítás, Műcsarnok;
1962: Miskolci Grafikai Biennále, 1968: Balatoni Nyári Tárlat, Keszthely; 1968: Mai
magyar grafika, MNG; 1974: Európai grafika, Velence; 1981: Illusztráció Biennále,
Pozsony; 1986: Utak, Bartók 32 Galéria; szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén.

KONDOR LÁSZLÓ (Murahalmos, 1901. – Abbázia, 1963.): karikaturista.
Autodidakta karikaturistaként beutazta Európát és Amerikát. Közel 80 ezer karikatúrát
készített, amelyek szerte a világban megtalálhatók. Leggyakrabban emberi arcokat,
portrékarikatúrákat rajzolt.

KONECSNI GYÖRGY (Kiskunmajsa, 1908. – Budapest, 1970.) festő, grafikus.
1927–31: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere Rudnay Gyula. Az 1933-ban Az Est
című újság meghirdetett karikatúrapályázatán tűnt fel szokatlan, újszerű
portrékarikatúrákkal. Részlet a méltatásból: „1934. január 6-án akkoriban világszerte
ismert filmsztárokat vonultatott fel, Gréta Garbót, Elisabeth Bergnert és Joan
Crawfordot. Január 19-én újra politikusokat rajzolt: Gandhit, Viktor Emánuelt és gróf
Wlassics Gyulát. Az Est pályázatára küldött Konecsni-tusrajzok közül hat a Magyar
Munkásmozgalmi Múzeum tulajdonába került. Ezek a kubista-expresszionista felfogású
karikatúrák máig találó képet adnak a korszak sajtójában gyakorta szereplő, a
mindennapokon is sokat emlegetett hírességekről.”

KÓNYA SÁNDOR, Alexander Konya (Budapest, 1891. – Pretoria, 1976.): festő- és
linómetszetművész, tervezőépítész.
Művészeti tanulmányait Budapesten, Párizsban és Olaszországban végezte, majd
illusztrátorként dolgozott Budapesten. Ismert plakátja: „Te! Sötétben bujkáló
ellenforradalmár” (1919). 1916-tól rajzolt karikatúrákat Az Üstökös-Urambátyám, majd
a Borsszem Jankó élclapoknak. Az 1917-ben induló politikai szatirikus Szamár című
lapban együtt rajzolt Bíró Mihály, Dezső Alajos, Feiks Jenő, Gedő Lipót, Vértes Marcell,
Major Henrik grafikusokkal. A Szamár újság helyébe lépő Április politikai szatirikus
lapban folytatta munkáját a teljes szerkesztőség. 1919-ben külföldre ment, de küldött
rajzokat a Vasárnap, a Színház és Divat, a Párizsi Újság és a Kacsa részére. Bécsben
Korda Sándorral, Vértes Marcellel dolgozott együtt, majd filmdíszleteket tervezett
Párizs leghíresebb színházainak, az USA-ban a Warner Brothers filmvállalatnak. New
Yorkban építészeti tanulmányokat folytatott, színház- és moziépületeket tervezett
Amerikában, később Dél-Afrikában. Közben az 1930-as években a Hongkong-
Sanghaj Banktól kapott megbízást egy 11 emeletes épület tervezésére.
Festményeiből, grafikáiból több kiállítást rendeztek. Négy évig vezetője volt a
pretoriai műszaki főiskola művészeti fakultásának, majd a művészeti tanács elnöke
lett. Titkára volt a Mikes Kelemen Magyar Kulturális Szövetségnek. Részt vett a 20.
századi művészek 1970. évi budapesti kiállításán, s a Szépművészeti Múzeum által
megvásárolni óhajtott alkotásait a múzeumnak ajándékozta.
Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1916), Borsszem Jankó (1917), Szamár (1917), Április
(1918–19), Vágóhíd (1918), Vasárnap (1920), Színház és Divat (1921), Párizsi Újság
(1923), Kacsa (1923).

KOPASZ MÁRTA (Szeged, 1911.): grafikus. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán
végezte, ahol Haranghy Jenő, Nagy Imre, Helbing Ferenc és Domanovszky Endre
voltak a mesterei. 1937-ben, főiskolás éveiben karikatúrákat, illusztrációkat készített a
Színházi Újság (1937) részére. A kitüntetéssel elnyert diplomája után Szegedre került és
az itteni egyetemen a külföldre távozott Buday György után megüresedett grafikai
lektori állást 1938-ban vele töltötték be. E munkája mellett Felvinczi Takács Zoltán
művészettörténeti tanszékén is működött. Szegeden végzett tízévi tanári és művészi
tevékenységét 1947-ben a Fészek Klub Móra-díjával jutalmazták. 1952-ben a szegedi
Pedagógiai Főiskola rajz tanszékére került. Egyéni stílusa ez idő alatt bontakozott ki.
Kiállítás: Grafikai lapjait első ízben 1938-ban mutatták be. 1943 tavaszán a szegedi
múzeumban hozott létre gyűjteményes kiállítást, amelyen különösen fametszetei
tűntek ki. Kisgrafikáival a szegedi tárlatokon kívül Budapest, Berlin, Lipcse, Párizs,
Krakkó, Como és Varsó nemzetközi ex libris kiállításain szerepelt. Művei közül számosat
a szegedi Móra Ferenc Múzeum, néhányat a Magyar Nemzeti Galéria őriz. 1983
februárjában Pécsett rendezett kiállítást.

KOPPÁNY ATTILA (Enying, 1947.): grafikus.
Előbb a Műegyetemen, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult sokszorosító grafikát.
Egyéni kiállítása volt Budapesten 1968-ban, Velencében, Győrött, Szegeden,
Sárbogárdon 1970-ben. 1977-ben a Fejér megyei Tanács pályázati díját nyerte el.
1973-ban groteszkeket rajzolt az Élet és Irodalom újságnak. A győri Műszaki Főiskola
tanszékvezető docense, a Győri Grafikai Műhely alapító tagja. A Xantus Múzeum hét
lapját őrzi.

KORA KORBERT NÁNDOR (Temesvár, 1897. – ?) festő, grafikus.
Számtalan illusztrációt és karikatúrát rajzolt. Az Április (1919) című politikai vicclapban
együtt publikált Vértes Marcell, Bíró Mihály, Pólya Tibor, Major Henrik művészekkel.
Erdélyi lapokban illusztrált 1935-ig: Képes Futár (1922), Tollszár (1922), A Toll (1923–26),
Kolozsvári Tükör (1923–25), Színház és Társaság (1923–25), Fajankó (1923–24), Figaró
(1923–24), Toll és Tinta (1923), Vasárnap (1924), Kaviár (1924–32), Géniusz (1924),
Törekvés (1925), Színház (1925), Lugosi Futár (1926), Modern Nő (1928), Toll és Tőr
(1922), Tollhegyről (1930), Róka (1930), A Hang (1933), Színházi Élet Albumba (1935)
portrékarikatúrát is rajzolt.

KORCSMÁROS PÁL (Budapest, 1916. – Budapest, 1975.): Grafikus, képregényrajzoló.
A kereskedelmi iskola elvégzése után műszaki rajzoló, majd törvényszéki rajzoló-
tudósító lett. 1937-től rajzolt a Pesti Műsor, Délibáb, Új Magazin, Színházi Élet című
újságoknak, magazinoknak. A második világháborúban hamis iratokat készített az
üldözötteknek. 1945 után a Ludas Matyi, Izé újságokban rajzolt, főleg erotikus töltésű
karikatúrákat. A Pesti Izé vicclapban 1948-ig, a lap megszűnéséig publikált. Készített
grafikákat, karikatúrákat heti- és havilapok részére: Új Idők, Szabad Ifjúság, Béke és
Szabadság. 1957-ben a Füles egyik alapító tagja. Korcsmáros a realista stílust képes
volt annyira groteszkre torzítani, hogy a P. Howard (Rejtő Jenő) regények
legavatottabb rajzolójává vált. Rideg Sándor: Indul a bakterházát is nehéz lenne más
figurákkal elképzelni. Első képregénye 1955-ben a Szabad Ifjúságban jelent meg
Hazádnak rendületlenül… címen, mely Vörösmarty Mihály életét dolgozta fel.
Korcsmáros figurái itt még meglehetősen gömbölydedek voltak, valahol félúton a
rajzfilm és a realista képregényes ábrázolás között. Az 1958-ban megjelent Dumas:
Monte Cristójának adaptációját tartják az első, igazán kiforrott képregényének. Tíz
éven át tartó diadalút vette kezdetét, és megszülettek a műfaj emblematikus
darabjai Rejtő: Piszkos Fred a kapitányával az élen. Volt úgy, hogy pályája csúcsán
180 képkockát rajzolt meg havonként. Korcsmáros népszerűsége töretlen maradt,
míg 1968-ban meg nem romlott a látása, és egyre gyengébb minőségű rajzokat
készített. Operációja után még visszatért régi, letisztult stílusához, de rajzaiban már
nem volt annyi dinamika, mint fénykorában. Főbb képregényei: Dumas: A három
testőr (1959), Gárdonyi Géza: Egri csillagok (1959), Arany János: Toldi (1963), Rejtő
Jenő: Piszkos Fred a kapitány (1964), Rideg Sándor: Indul a bakterház (1967), Heltai
Jenő: Az ezerkettedik éjszaka (1973) stb.
Könyv: A békéért (karikatúra).
Publikáció: Pesti Műsor (1936), Színházi Élet (1937), Délibáb (1938), Új Magazin (1938),
Ludas Matyi (1945–47), Izé (1946), Pesti Izé (1946–48), Ítélet (1947), A Hírlap Naptár
(1947), Új Idők (1948), Szabad Ifjúság (1955), Béke és Szabadság (1956), Füles (1957–
86), Vas Népe (1958–59), Képes Nyelvmester (1958–69), Magyar Ifjúság (1959–63),
Tavaszi Rejtvények (1961), Képes Újság (1962–64), Füles Évkönyv (1962–71), Lobogó
(1964), Tavaszi Rejtvények (1967), Pajtás (1968), Plajbász és Paróka (1969), Tollasbál
(1974). Szignó: korcsmáros.

KORDA BÉLA (Gencs, 1899. – Pécs, 1972.): festő.
Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán és Szolnokon tanult (1920–1925). 1927-ben
vett részt először a Műcsarnok tárlatain. A Munkácsy Céh 1928-ban megtartott
kiállításán több grafikai művével szerepelt. Kisgrafikával is foglalkozott. Karikatúrákat
rajzolt a Szent-György (sport, 1933), Film Színház Muzsika (1960) újságoknak.

KORNIS GYÖRGY (Miskolc, 1927.): festő.
1945–49: École des Beaux-Arts, Párizs, mesterei: Arthur Lionell, Szenes Árpád. 1946–49
között a párizsi Állami Opera díszlettervezője volt. 1952-ben visszatért Budapestre.
1970-től 1975-ig karikatúrákat, illusztrációkat készített: a Film Színház Muzsika (1970),
Tollasbál (1975), Film Színház Muzsika Évkönyv (1975), Film Évkönyv (1975) részére. 1988
óta javarészt Bécsben él és dolgozik. 1994: a Tudományok és Művészetek Európai
Akadémiájának tagja.
Díj: 1997: Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje. Tájképein és figurális kompozícióin
a síkok és szerkezetek belső rendjére figyel. Absztrakt, szürrealista festő. 1999
szeptemberétől műveinek állandó kiállítóhelye a Műterem Galéria a Budai Várban.

KOROLOVSZKY ANDRÁS (Budapest, 1946. – Budapest, 2002.): grafikus, keramikus.
A Szinyei Merse Pál Gimnáziumban érettségizett, a MLEE-en végzett 1966-ban. Volt
reklámrajzoló, tördelőszerkesztő, művészeti vezető és tervezőszerkesztő. A Magyar
Hírlapban (1977–1989) a szerkesztői munkája mellett karikatúrákat rajzolt. Nevéhez
fűződik a Pesti Veréb humormelléklet (Pesti Hírlap, 1991–1993) elindítása. Részt vett a
Pesti Veréb szerkesztésében – lakásán történt a tördelés – és időnként rajzolt is a
lapnak. Később az Új Magyarországnak és a Magyar Nemzetnek munkatársa és
rajzolója lett. Ekkor már sokat betegeskedett, néhány órát tudott dolgozni. Külön kell
említeni Korolovszky András karikatúrakerámiáit. Témái az erotika, a politikai portré, az
emberi kapcsolatok, a túlvilág, a játék öröme.
Kiállítás: Budai Vár, Szentháromság tér (1997, 1998, 1999); MÚOSZ Seregszemle
(Karikatúra Szakosztály). Önálló kiállításai: Bercsényi Klub, Zalaegerszeg (1969):
kerámiák (1970, 1971); Négy Évszak Klub, grafikák (1981). 1973-ban Kanadában is
kiállította munkáit.
Könyv: Illusztrációi: Matkó István: Mi újság a piacon? (1980): Háry Márta:
Humorgolódásaim (2000).
Publikáció: Füles Évkönyv (1977), Erzsébetváros (1981), Fanyar Hírlap (1987), Magyar
Hírlap (1989), Pesti Veréb (1991–93), Pesti Hírlap (1991–93), Sültgalamb (1992), Magyar
Nemzet (1993), Tekintet (1993), Új Magyarország (1995). Szignó: KORO.

KÓSA LÁSZLÓ (Budapest, 1957.): fényképész, operatőr.
Gimnázium után a Dési Huber István Szakmunkásképző Intézetbe járt (1977). 1977–84-
ig a Fővárosi Csatornázási Műveknél fényképész. 1984–87-ig a Mafilm
segédoperatőre, 1987–88-ig a Pannónia Filmvállalat operatőre. Szervezőként
dolgozott a MAFSZ-nál (1989–90) és kameraman különböző tv-stúdióknál (Tv2, 1991–
93; DLG Stúdió, 1993–94; Óbuda Tv, 1995; TerTv, 1993). Független filmesként
gegfilmeket és paródiákat készít. Filmjeiben a visszásságok, ostobaságok
megcsavarintásával, a fejük tetejéről a talpukra állításával teszi azokat nevetségessé.
Szerepelt saját és mások filmjeiben is. A VIVA Média Holding lapjaiban karikatúrái
jelennek meg 1997-től (Rejtvényturmix, UHU, Rejtvénymagazin, Forog az idegen).

KOSCH PÉTER ALFRÉD (Budapest, 1948.): grafikus.
A Magyar Iparművészeti Egyetem grafika szakát végezte 1980-ban, azóta
szabadúszó grafikus. Dolgozott a Hungexpónál (1980–84), tervezőgrafikusként (1990–
92), art direktorként (1996–99 [Diéta Magazin, Vasas Magazin]), reklámgrafikusként
(1996–99). Rajzai több hazai lap hasábjain megjelentek (Rakéta Regényújság, 1980—
82; Diéta Magazin, 1996–98; Heti Tőzsde, 1998–99). Számos mesekönyvet illusztrált.
Díj: Nagykőrös város Aranymedál díja; Reklámszövetség, III. díj; Budapesti
Közönségdíja.
Kiállítás: Moszkva (1985); Pozsony (1987); Belgrád, Jönköping (1988); Bp. (1984, 1990,
1995, 1997); Frankfurt (1999). Önálló kiállításai: Bonyhád (1982); Nagykőrös (1983); Bp.
(1985); Kiskunhalas (1986); Szigetszentmiklós (1989).
Publikáció: Rakéta (1980–81), Füles Évkönyv (1990), Diéta Magazin (1996–98), Heti
Tőzsde (1998–99.) Szignó: Kosch.

KOVÁCS ÁRPÁD (–,): grafikus.
A Homokóra (Szeged) és az Újságírók (Szeged) című lapok részére illusztrációt, és
grafikákat rajzolt. Karikatúrát a Karikás vicclapban együtt rajzolt Sostarics Lajos,
Zsebők János, Varga József, Sch. Kovács Kálmán, Gömöri Imre grafikusokkal.
Publikáció: Borsszem Jankó (1924), Homokóra (Szeged, 1929, Karikás
(Hódmezővásárhely, 1929–35), Tücsök (1934–1935), Újságírók (Szeged, 1944), Humor
(Szeged, 1944).

KOVÁCS JÁNOS ZOLTÁN (Budapest, 1965.): grafikus, tanár.
1984–1989: Pécsi Tudományegyetem Tanárképző Karának rajz-vizuális kommunikáció
szakán végzett. 1990–1997: rajz- vizuális kommunikáció tanár a Törökbálinti Kísérleti
Iskolában. 1997–1999: grafikus a Bonus.com „The Supersite for Kids” internetes
gyermekmagazinnál. 1999–2001: Art Director az Elender Rt. Webstúdiójában. 2001:
szabadúszó grafikus, a Fineweb alapítótagja. 1995: Magyar Alkotóművészek Országos
Egyesületének. Tevékenységi kör: vállalati arculatok, weboldalak, grafikai tervezése,
weboldalak statikus programozása, nyomdai anyagok tervezése, szoftverfelület, flash
animációk. Vállal storyboard, figuraterv, portrékarikatúra készítést.

KOVÁCS LAJOS (–): karikaturista.
Gyulán tevékenykedő karikaturista, több időszakos, évente egyszer megjelenő
kiadványt egymaga töltött meg helybéli hírességek portréival. Feldolgozta az év
eseményeit és bravúros biztonsággal rajzolta meg karikatúráit.
Publikáció: Férc (Gyula, 1936), Körözvény (Gyula, 1938), Farsang (Gyula, 1938),
Monográfia (Gyula, 1939), Klikk-Blokk (Gyula, 1939).

KOVÁCS LÁSZLÓ (Budafok, 1944 – 2006): grafikus.
1967-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Bernáth Aurél osztályán. Rendszeres
résztvevője a Stúdió Galéria rendezvényeinek és más kollektív kiállításoknak. Önálló
bemutatója 1974-ben volt a Stúdió Galériában és Kalocsán. 1971–1974-ben Derkovits-
ösztöndíjban részesült. Karikatúrát publikált a Magyar Ifjúság (1977), Füles (1977),
Interpress Magazin (1982), Ludas Matyi Évkönyv, Magyar Hírlap újságokban.

KOVÁCS SZTRIKÓ ZOLTÁN (1912–1985): fizikus, író, karikaturista.
1945 után az újvidéki Pedagógiai Tanárképző Főiskolán, annak megszüntetése után
pedig az Újvidéki Egyetem Természet tudomány-matematika Karán előadó és
gyakorlatvezető. Karikatúrái a Grimasz című szatirikus lapban, a II. világháború után
pedig a Magyar Szó című napilapban jelentek meg.
Könyv: Üstökös, Nikola Tesla életregénye, (Újvidék, 1956), Fizi Karcsi kalandjai (Újvidék,
1959); Csodálatos bukfencia (Újvidék, 1961), A lábfülesek bolygóján (Újvidék, 1986).

KOVÁCS TAMÁS (1942. – Budapest, 1999.): festőművész, grafikus.
1968-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán (mesterei: Rozanits Tibor, Raszler Károly,
Ék Sándor). 1968-tól szabadúszóként, főleg grafikustevékenységet folytatott, 1969-től
kiállító művész. 1980-tól rajzolt az Élet és Irodalom majd a Rakéta újságnak. 1983–87
között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Tagja volt a Rézkarcolók
Munkácsy Mihály Alkotóközösségének.
Diafilm: A papucsszaggató királykisasszony (1987) A vízitündér leánya (1988),
Szárnyacska (1990), Borsószem hercegkisasszony (1990).
Díj: Szép Magyar Könyv verseny I. díja (1973, 1974, 1977, 1978); BIB Aranyplakett,
Pozsony (1979); Munkácsy Mihály-díj (1981).
Kiállítás: Prága (1964), Nürnberg (1982), Havanna (1984), Önálló kiállításai Stúdió
Galéria (1972, 1982), Helikon Galéria (1975), Békéscsaba (1982), Szeged (1984).

KOVÁCS ZSIGMOND (Jászberény, 1976.): iparművész, karikaturista.
Jelenleg Szegeden él családjával. Tanulmányok: 1991–1995 Tömörkény István
Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, kerámia szak. 1996–2003: Magyar
Iparművészeti Egyetem Szilikát tanszék. 2003–2004: Ipari Kereskedelmi Központ
Szeged, reklámgrafikai számítógépes asszisztens. 1995 óta rajzol portrékarikatúrákat.
Kezdetben a tanárait és diáktársait rajzolta szórakoztató kedvtelésként, majd
hivatásosként készített karikatúrákat többnyire televíziós műsorokban, népszerű és
közismert emberekről. Rendezvényeken, konferenciákon, bemutatókon egyedi
színfoltként portré, illetve karikatúra készítését vállalja az ország bármely részén.
Szénnel rajzolja a portrékat, modellről vagy fotóról. Az egyetemen fakultatív
tantárgyként vette fel a Magyari Márton szentendrei festőművész által vezetett
festészeti kurzust, azaz a „műtermet”. Tőle sajátította el azokat az ismereteket, melyek
birtokában a kezdeti próbálkozások után az önálló festészeti alkotómunkát elkezdte.
1999-ben tízen alapították meg a fiatal művészeket tömörítő Hamza Stúdiót B. Jánosi
Gyöngyi festőművész segítségével, amely Jászberényben működik. Kovács Zsigmond
festészetében kedvenc téma a mediterrán városok panorámájának fény-kontraszt
színáradata, a háztetők színes élénksége, geometriájuk mozgalmassága. Korábban
színes pasztellkrétával alkotott, 1999 óta dolgozik olajfestékkel.
Kiállítás: 2000: Hamza Stúdió, 2001: Ezredforduló, 2002: Fény Korlátok, Önálló
kiállítások: Jókai Klub, Budapest; Szolnoki Főiskola Galéria; Szolnok, Déryné Művelődési
Központ Jászberény; Nemzeti Táncszínház, Budapest.

KOVÁCSY ENDRE (–,): grafikus.
1909-ben a Kner Nyomda grafikai pályázatán díjazott alkotó, majd a nyomda felkérte
plakátok, meghívók, borítók tervezésére. Munkái a Röpke Lapok (1909–14) újságban
jelentek meg. Karikatúrákat a Herkó Páter (1905–1906) vicclapban publikált, itt
munkatársai voltak: Hatos Sándor, Gáspár Antal, Csernek András.

KOVÁSZNAI GÁBOR GYÖRGY (Budapest, 1934. – Budapest, 1983.): animációsfilm-
rendező.
A Képzőművészeti Főiskola növendéke, de tanulmányait – saját kérésére –
félbeszakította. 1956-ban Bernáth Aurél levélben hívta visz-
sza a főiskolára, de 1957-ben politikai okokból eltávolították. 1958-tól a Nagyvilág
című folyóirat képzőművészeti szerkesztője, 1974-ig rovatvezető. 1961-ben a Pannónia
Filmstúdió dramaturgja, animációs alkotások, forgatókönyvek írója, 1963-tól rendez
önállóan. Első animációs műve a Monológ, ezt követően 25 filmet készített. Az 1964-es
Átváltozások című filmjében elsőként szakít hazánkban a hátterek és a fázisrajzok
korlátaival, és kockáról kockára festi át az alakuló képet. 1967-ben elkészíti a Hamlet
rajzfilmes változatát. Három ízben is együtt dolgozott Korniss Dezső festővel. 1979-ben
elkészítette a Habfürdő című egész estés rajzfilmet. Stílusa magas művészi szintű
rajztudására épült. Egyik hazai úttörője a festményfilm műfajának.
Film: Kívánj akármit! (író, 1962); Monológ (rendező, író, 1963); Átváltozások (1964);
Mesék a művészetek világából (1965); Várakozni jó (1969); Körúti esték (1972);
Csontváry (tévéfilm, 1976); Ez volt a divat (tévésorozat, 1976).

KOZMA GYÖRGY (Budapest, 1954.): író, grafikus, karikaturista.
Tanulmányait az ELTE BTK magyar-francia-esztétika szakán végezte 1972–78-ig. 1974–
75 között Párizsban a Sorbonne-on, 1990–91-ben Jeruzsálemben, a Héber Egyetemen
tanult. 1979-ben a MAHIR Filmstúdiójánál reklámszerkesztő, majd 1980–81 között a
győri Kisfaludy Színházban dolgozott dramaturg-színészként. 1981-től
szabadfoglalkozású. 1987–90-ig az Élet és Irodalomban rendszeresen megjelentek
írásai. A Posta magazin főmunkatársa (1990–1991.), az MTV koprodukciós szerkesztője
(1994-től). Az Írók Társasága szóvivője (1997-től). 1978-tól jelennek meg kritikái, 1987-től
novellái. Rajzait is közli 1985-től az ÉS, a Magyar Napló, a Heti Világgazdaság, a Világ.
1991 óta a Hócipőnek ír és rajzol, főleg portrékat, kevés vonallal, az olvasó

fantáziájára bízva, kit is rajzolt le. A Magyar Nemzet napilap közöl karikatúráiból 1992-
ben.
Kiállítás: 1974-ben az FMK-ban volt csoportos kiállítása, 1975-ben Berlinben a Die
Unbesiegbare című ZDF-filmben szerepelt. Önálló kiállítása: FMK (Bp., 1975. 1977, 1979,
1980, 1982, 1984); Lágymányosi Művelődési Ház (1985); Kassák Ház (1986). F. m.: A
pesti kabaré (1984); Balettcipőben Tokióig. Gyermekregény (Lakner Judittal, 1986);
Kozmosz-Tévé. (1989/90).
Publikáció: Élet és Irodalom (1982–95), Heti Világgazdaság (1985), Világ, Magyar
Napló (1985), Országos Biennále (1987), Hócipő (1991–2006), Magyar Nemzet (1992.).

KOZMA LAJOS (Budapest, 1884. – Budapest, 1948.): grafikus, mérnök.
1906-ban építészmérnöki oklevelet nyert, s nem sokkal később találkozott Balázs Béla,
Révész Béla írásművészetével.
Első tollrajz illusztrációiban Révész Béla novelláit teremti újjá. Művészete a szecesszió
dekoratív formavilágából sarjadt, majd nem sok idő múlva a magyar népi
díszítőművészet hatására újul meg. Az I. világháború alatt jelenik meg munkáiban a
magyar népi barokk gazdag díszítőmotívumaiból táplálkozó formakincs, ebből
születik meg később a nemzetközileg is ismert „Kozma-barokk”. Művészetének
legszebb korszaka a Kner Nyomdával való együttműködése (1917–1927) között.
Publikált grafikákat, karikatúrákat A Ház (1909), Magyar Grafika (1921–1931), Színházi
Élet (1923), Kaviár (1930), Délibáb (1944) lapokban. A Magyar Tanácsköztársaság
részére tervezett bélyegeket. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének(1930).

KOZMA PÉTER (1959.) grafikus, mérnök.
BME Építészmérnöki Kar 1977., New York egyéni kiállítás 1978. Majd folytatja
tanulmányait a Budapesti Mérnöki Egyetemen s tanár ugyanott a Rajzi és
formaismereti tanszéken.
Újságíró és illusztrátor a Jövő Mérnöke című lapnál 1979, New York egyéni kiállítás,
1979-től több, mint 100 lemezborító, plakát (LGT, Első Emelet, Katona Klári, Fenyő
Miklós stb. 1982-től Pannónia Rajzfilmstúdió (rajzoló, majd rendező). Első rendezés a
stúdió önreklámja, 1983-tól filmrendező. 1985. legjobb animáció díja a Velencei
Filmfesztiválon (Omega: Fekete Pillangó című videoklip).
1986. Bécs, kiállítás Walfczky Tamással a Collegium Hungariumban. Molinare TV
London: „Arthur” animációs sorozat (rendező). Omega „Fekete Pillangó” videoklip:
Nancy II. díj „Hakim” Tv sorozat, Gulf Television (rendező). Külsős kreatív „one mane
show” a Magyar Hirdetőnél (Pepsi, Schweppes, Black&Decker stb. kampányok).
1987–2001. több, mint 1000 reklámkampány és film rendezője, producere, írója (pl.:
BB, Braun, Nestlé, Postabank, Kurír, Kontrax, Nescafé, Microsoft, Volkswagen, Seat,
HugoBoss, Fuji, Canon, Porsche, Porst, Providencia, Red Jeans, Philips, Suzuki, Wrigleys,
Knorr, Plussz, Swatch, McDonald’s stb.). KOZMO Film Kft alapítója és tulajdonosa. 1988.
a „Red King White Knight” című játékfilm (HBO) producere. 1989. a KURÍR című
napilap alapítója és társtulajdonosa. 1990–1991. a VISUall holding (Kozmo film, Kozmo
Soft, Kozmo Grafikai Stúdió, Kozmo Sound, Kozmo Land, Ciné Art (filmforgalmazás),
Ave New marketing alapítója és tulajdonosa. 1990. Cannes-ban a Nestlé című
reklámfilmmel nemzeti díjat nyer (rendező) • Magyar Producerszövetség elnökségi
tagja • Loops balettfilm (producer) • A TMA filmnél (32 játékfilm, többek között:
Josephine Baker story, Maigret sorozat, Michael Jackson’s History, Evita stb.) alapító
és társtulajdonosa. 1991. Tatarozás c. művészeti fesztivál (Novussal) • Girls and Boys
Modellügynökség és a Look of the Year alapítója és társtulajdonosa. 1992. LGT „a
Búcsú” című koncert és játékfilm (producer) • A Kozmo Soft által kifejlesztett Morphing
szoftver Chicagóban elnyeri az „Év szoftvere”díjat. 1990–1991, 1992–1995 Hugó Boss
Magyarország tulajdonosa. 1996–2001. Közel 100 tévéshow, tévésorozat és egyéb
tévéműsorok – főrendező, művészeti vezető, producer. 1998. SAFA fotóügynökség
alapítója és társtulajdonosa • Űrgammák TV sorozat főrendezője. 1999. A Postabank
„maci” reklám bekerül a 10 valaha készült legjobb reklám közé. 2001. TV show-k:

„Nekünk Nyolcvan, Legyen ön is milliomos, Lottó-show, Hatoslottó, Golyóderbi.
(gyártója illetve producere). 2001. Gáspár című TV-film rendezője, társproducere •
Reklámegyesülés Rt. tulajdonosa, k Arton karikatúra és képregény múzeum alapítója
Publikáció: Élet és Irodalom (1979), Mi Újság (MAHIR) (1982), Rakéta (1983), Jövő
Mérnöke (1977–1982), Vicinális Dugóhúzó (1977–1982), Vin Aktuel (Bécs, 1978–1979).

KÖNCZEY ELEMÉR (Székelyudvarhely, 1969.): grafikus.
A Kolozsvári Ion Andreescu Szépművészeti Akadémia grafika szakos hallgatója (2000).
Jelenleg szabadúszó. Karikatúrákat, groteszk, gyerekrajzszerű, vegyes technikájú,
színes festményeket készít. 1994–99-ig a Szabadság című kolozsvári napilap, 1995-től a
Kolozsvári Magyar Diákszövetség Perspektíva című hetilapjának munkát, (itt
számonként 3–4 karikatúrája jelenik meg). 1999-től a Krónika című erdélyi közéleti
napilapnak és az Önkormányzati Hírlevélnek dolgozik, valamint időszakosan több
erdélyi magyar kiadvány közli rajzait.
Kiállítás: Számos csoportos (II. Magyar Humor Fesztivál, 1998) és egyéni kiállításon
(Kolozsvár, 1996; Székelyudvarhely, 1997–99; Gyergyószentmiklós, 1997; Györgyfalva,
1998; stb.) vett részt műveivel.

KŐNIG DEZSŐ (Budapest, 1901. – ?): festő, grafikus.
Tizennyolc éves korában Vedres Márk tanítványa volt, de a szobrászatból hamar
átment a festészetre, grafikára és három évig Rippl-Rónai Józsefnek, majd Kernstok
Károlynak volt a növendéke. A hazai tanulmányokat külföldi utazások követték:
Németország, Olaszország, majd Párizs, ahol a Julián Akadémián tanult. 1921-ben a
Borsszem Jankó élclapnak rajzolt karikatúrákat, szerkesztőségi tagok voltak: Pólya
Tibor, Gedő Lipót, Pál Hugó, Gáspár Antal, Szigethy István. 1931-ben a Dél-Afrikai
Unióban telepedett le. Először 1937-ben Durbanben állított ki, majd 1938-ban
Johannesburgban. 1954–1956 között hosszabb időt töltött Londonban, ahol a South
Kensington Múzeum adott helyt alkotásainak. A New York-i „Galeria de Paris”
meghívta egy kiállításra, majd Dél-Afrikába hazatérve a kiállítások egész sorát
rendezte. Festői és grafikai formanyelve a tizenkilencedik századi realizmus talajában
gyökeredzik.

KÖPECZI BOÓCZ ISTVÁN (Budapest, 1919. – Budapest, 1978.): alkalmazott grafikus,
díszlet- és jelmeztervező.
1938: Iparművészeti Iskola ötvös szakán szerzett bizonyítványt, tanára: Pál Lajos. 1945:
Magyar Iparművészeti Főiskola és Pázmány Péter Tudományegyetem.
Művészettörténet szakra járt, mesterei: Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Elekffy Jenő,
Szőnyi István.
Díj: 1941: A Budapesti Állatkert plakátpályázatának III. díja; 1943: ENIT, III. díj; 1969:
Jászai Mari-díj; 1972: Nemzetközi színpadművészeti kiállítás I. díja, Újvidék. 1945–51
között a Magyar Iparművészeti Főiskola és a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára
volt. 1951 után az Úttörő Színház, 1952–54 között az Ifjúsági Színház, 1954–56-ban a
Petőfi Sándor Színház és 1956–78 között a Madách Színház díszlettervezője volt. Több
műfajú művész: bábszínházi díszleteket, bábokat tervezett, színházi és filmplakátokat,
valamint könyvillusztrációkat egyaránt készített.
Könyv: A boszorkány, 1959. Filmek gyártásánál is, és a televízióban is dolgozott.
Postabélyegeket tervezett és karikatúrákat készített. Ötvös- és zománcműveket is
alkotott. Szakcikkei jelentek meg a Színház című lapban. 1965-ben Prágában részt
vett a Színházi Konferencián. Grafikai munkásságának jellegzetes állomásai voltak
Kalló Ferenc: Itt a piros – hol a piros? (1940), című könyvének és az első magyar
gyermekenciklopédia köteteinek (A föld és lakói, 1960) illusztrálása, valamint Kéki Béla
Az írás története című könyvének (1971) grafikai terve. Színházi tervezőművészetének
a festői és grafikai találékonyság, gazdag színhatású, dús fantáziájú, olykor-olykor
ironikus, játékos jelleg és építőkészség voltak a jellemzői.
Diafilm: Jumbó, egy kis elefánt kalandjai. (1963).

KÖPECZI BOÓCZ ISTVÁN, id. (Budapest, 1896. – ?).
1923-tól mint plakáttervező grafikus és színpadtervező alkotott. Az Iparművészeti
Főiskola tanára. Sportkarikatúrái 1923–1940 közt főleg a Sporthírlapban és a Nemzeti
Sportban jelentek meg. Rajzait sok külföldi lap is átvette.
Publikáció: Sporthírlap (1923–37), Pesti Hírlap
Vasárnap (1932), Nemzeti Sport (1935–44), Rakéta (1937), Kacsa (1930–39), Béke és
Szabadság (1956), Élet és Irodalom (1961).

KŐSZEGI JUDIT, Újlakiné. (Kőszeg, 1944. ): grafikus, karikaturista.
1965–85-ig az EKISZ-nél dolgozott. Munka mellett külsősként rajzolt a Ludas Matyinak
(1966) a Magyar Ifjúságnak, az Élet és Irodalomnak. Alkalmi humorújságokban is
közölték rajzait: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, Tollasbál, BÚÉK. Illusztrált verses
kifestőket (Romhányi József, Peterdi Pál és Rigó Béla verseivel), 1970–85-ig
rendszeresen rajzolt sportpropaganda kiadványokat. 1970–80 között oktató
diafilmeket készített a KISZ-iskolának. 1985-től szabad szellemi foglalkozású majd 1994-
től a JL Grafikai Bt.-nél grafikus.
Kiállítás: Több ízben vett részt csoportos (Műcsarnok Bp. 1967–1970., FMK. Bp., MÚOSZ.
Bp., Kőszeg) és önálló (FMH, Bp. 1970–1975., Kőszeg) kiállításon. 1966: Fiatal Művészek
Klubjában Barát József karikaturistával közös kiállítás rendeztek. 1996 óta a francia
Azuria Association Artistique et Culturelle Internationale tagja. Karikatúrái 2000 óta
ismét megjelennek az Axel-Springer Kiadó lapjaiban, „J” szignóval.
Publikáció: Csúzli (1960), Ludas Matyi (1966–76), Magyar Ifjúság (1966–70), Ludas Matyi
Magazin (1970–71), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Plajbász és Paróka (1968–70),
Zsákbamacska (1968–71), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi
Magazin (1969), Élet és Irodalom (1969), BÚÉK (1971), Napos Oldal (1971), Majális
(1973), Tollasbál (1974–81), Kis Aktivisták Köre (1977), Pesti Műsor Szilveszter (1977),
Népszava Évkönyv (1978), Ludas Matyi Évkönyv (1978), Éva Évkönyv (1980–83), Színész
Újságíró Magazin (1986). Szignó: Judi, J.

KŐVÁRY JÁNOS (–): karikaturista.
Karikatúrákat az Ifjúsági Magazin (1976) humormellékletében kezdett el rajzolni. A
Ludas Matyi (1976–1978) a fiatal karikaturistát a lapban bemutatta, külsősként
foglalkoztatta. Szignó: kőváry.

KŐVÁRY SZILÁRD (Kassa, 1882. – Kassa, 1916.): festő.
A Képzőművészeti Főiskola után a szolnoki művésztelepen dolgozott, majd a párizsi
tanulmányútjáról hazatérve Kassán működött. Impresszionisztikus tájakat,
városrészleteket festett. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt a Fidibusz (1909–11), Izé
(1909–10), Élet (1912), Színházi Újság (1912) című lapoknak. A Fidibusz vicclapban
együtt rajzolt: Major Henrik, Paulini Béla, Pólya Tibor, Hosszú Pintér Gyula művészekkel.
1912-ben a Művészházban kollektív kiállítást rendezett.

KÖVÉR GYULA (Verpelét, 1883. – ?): festő.
A Képzőművészeti Főiskolán (1902–1906), később a müncheni és párizsi akadémián
tanult. Tanárai: Székely Bertalan, Révész Imre, továbbá P. Halm és H. Martin voltak.
Karikatúrát, illusztrációt készített az Üstökös-Urambátyám (1913), Színház és Élet (1928–
34) újságoknak. Együtt publikált: Madaras László, Herman Lipót, Márk Lajos, Szigethy
István.
Hosszú időt töltött külföldön: München, Párizs, Madrid, Róma, Amszterdam.
Münchenben állított ki először (1906), itthon 1909-ben. Gyűjteményes kiállításai voltak
Budapesten (1909, 1911, 1919, 1927) és számos vidéki városban. Jelmezes női
arcképek és aktok specialistája.

KRÁL ERVIN (Kecskemét, 1896. – 1944. v. 1956.): karikaturista.
A piaristáknál érettségizett az 1913-1914-es tanévben. 3 évig a pesti műegyetemen
építészmérnök hallgató. 1917-ben a frontra ment. Több lapnak küldött be egy-egy
rajzot (pl. Színházi Élet [Fehér ember]). Az 1920-as években a fővárosban, majd ismét
Kecskeméten kereste kenyerét. Dolgozott egy reklámcégnél is. A Kecskeméti
Közlönyben 1932-től jelentek meg rendszeresen rajzai (pl.: Kecskeméti arany-ifjak:
Potyi és Oszkár).

KRENNER ISTVÁN (Budapest, 1948.): grafikus, karikaturista.
1967–82-ig a Kútvölgyi úti Kórházban fogtechnikus. 1966-tól jelennek meg rajzai
Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúság lapokban. A Ludas Matyi vicclapban
1973-tól publikált. Belső munkatársként rajzolt a Ludas Matyi Magazin, Extra Ludas.
Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Rejtvényújság, Nyári Örömök című kiadványokban.
Több címlapot készített. A magazinokba karikatúra-képregényt rajzolt, többnyire
dekoratív erotikus hölgyeket. 1990-ben alapító tag volt az Új Ludas vicclapnál 1992-ig,
a lap megszűnéséig, ekkor indították Föld S. Péterrel a Kurír újság mellékleteként az
Elefántot. A főleg politikával foglalkozó Kurír Elefánt humormelléklet újszerű,
szókimondó, hatásos lap volt a piacon. Krenner István volt a művészeti szerkesztő,
illetve igazgató 1998-ig. A szerkesztés mellett több helyen publikált: Színész Újságíró
Magazin, Magyar Rendőr, Vasárnapi Hírek, Füles, Pesti Vicc, stb. 1998-tól szabadúszó
grafikusként dolgozik, rejtvényújságoknak, heti- és napilapoknak rajzol.
Kiállítás: Aktív tagja volt a MÚOSZ Fiatal Karikaturisták Szövetségének, amelynek
tagjaival több hazai kiállításon vett részt. 1977 óta tagja a Fiatal Képzőművészek
Stúdiójának, ahol szerepelt rajzaival egy stúdiókiállításon. 1982-ben felvették a
Művészeti Alapba. Rajzai számos hazai (Siófok, Budapest, Sárvár, Kőszeg) és külföldi
(Athén, Moszkva, Montreal, Isztambul, Havanna, Tokió, Frankfurt, Párizs) kiállításon
szerepeltek. 1. Országos Karikatúra Kiállítás 1983, 2. Országos Karikatúra Kiállítás 1985,
3. Országos Karikatúra Kiállítás 1987 ,4. Országos Karikatúra Kiállítás 1989.
Díj: Aranyérem (Moszkva, 1971); Beringen (Belgium); Európai Karikatúra Fesztivál,
Lucifer-nagydíj (1986).
Könyv: Jó játék a horgászat. (1985); Micu, a csodakandúr. Képreg. (Kósa Csabával,
1986); Sok a szöveg (1987); A téma az ágyban hever (Föld S. Péterrel 1987); A
kutyafáját (1988); Autós szextúrák. (1988); Jó játék az akvárium (1988); Adócsalók
kézikönyve (1988); Röhög a belosztály (Föld S. Péterrel 1988); Disznó viccek
gyűjteménye. (1989).
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1966–71), Magyar Ifjúság (1967–86), Világ Ifjúság (1969–
70), Bakfity (1972), BUÉK (1973–74), Ludas Matyi (1973–89), KISZ Aktivisták Köre (1977),
Tiszacipő (1979–93), Magyar Rendőr (1989–90), Rakéta (1980–86), Szúr (1982), Kincses
Kalendárium (1982–83), Képes Sport (1984–87), Állatvilág (1986–1988), Tollasbál (1984–
90), Színész Újságíró Magazin (1986–1996), Extra Ludas (1986–1987), Népszava Évkönyv
(1986), Diáknaptár (1986), Humor VB. (1986), Élet és Tudomány Kalendárium (1987), 3.
Karikatúra Biennále, Kincses Kalendárium (1987), Rakéta (1987–90), T-Boy (1988),
Képes Hét (1988), Vitriol (1989), Reform (1989), Kölyök (1989), Extra Ludas (1989), Füles
Évkönyv (1990), Új Ludas (1990–1992), Új Ludas Magazin (1990), Vasvármegye (1990),
Ludas Évkönyv (1990), Kisalföld (1991–1993),
Elefánt (1992–1998), Hócipő (1991), Vasárnapi Hírek (1996–2006), Új Ludas
Kalendárium (1991), Bukfenc (1992), Magyar Nemzet (1992), Sültgalamb (1992),
Magyar Poén Tőzsde (1994), Nyári Elefánt (1994), Jászkun Kakas (1995), Pesti Vicc
(1995–99), Vasárnapi Hírek (1995–2006), Skandi Maci (1996), Vicc az egész (1998),
Tollasbál (1999), Slussz Poén (1999), Dörmögő Dömötör (1999), Súlyos (1999), Tollasbál
(2000–2001), Play-Boy (2000), LMLM (2000), Autós Élet (2002), Blikk (2004), Zsaru (2004),
Pajzán Poén (2004, Skandi Varázs (2001), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–
2006), Poén Lap (2000–2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén
Fergeteg (2000–2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén
Csemege (2000–2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–
2006), Morgó (2000–2006), Tudor (2000–2006), Füles (1965–2006). Szignó: Krenner.

KREISCH BÉLA (–,): grafikus.
Illusztrációt és grafikát rajzolt a Színházi Élet (1932), Új Magazin (1933–1935), Pesti Hírlap
Vasárnap (1933–34), Új Magazin (1934), Vasárnapi Újság (1934) lapok részére.
Karikatúrái jelentek meg a Borsszem Jankó (1933–1934) vicclapban, itt munkatársai
voltak Gáspár Antal, Gömöri Imre, Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Madaras László.

KRIVOSS BÉLA (Heves, 1894 – 1946): szobrász, grafikus.
Állatorvosnak tanult, a képzőművészetben autodidakta. 1916-ban kezdett foglalkozni
szobrászattal. Terrakotta szobrai groteszk, bizarr emberi és állati figurákat ábrázolnak.
Mesterien, határozott, egyetlen vonallal felvetett tusrajzokat készített, eme rajzok
közül táncoló női aktjai különösen egyéniek. Foglalkozott grafikai lap és ex libris
készítéssel is. Számos lap közölte illusztrációit, karikatúrái főleg az Érdekes Újságban
jelentek meg. Fő grafikai alkotásai: Kígyótáncosok (100 tollrajz}; Equilibris-ták (70
tollrajz): Szobortervek (40 rajz).

KRNÁCS ÁGOTA (Mezőhegyes, 1976.): grafikus.
A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végzett rajz-vizuális
kommunikáció szakon (1999), majd az Iparművészeti Egyetemen. Rajz- és
tánctanítással, festéssel foglalkozik. Grafikái sokszor szatirikus, abszurd és groteszk
jellegűek. 2000 óta rajzol karikatúrákat. Rajza a Coca-Cola-pályázaton nívó- és
közönségdíjat kapott. Karikatúráit a Hócipő közölte (2001).

KROLMUSZ FERENC (–,): karikaturista.
Külsősként több újságnak rajzolt karikatúrát az alkalmi kiadású Báli Újság 1965, ezt
követte a Magyar Ifjúság (1966–1976) humormelléklete és az Ifjúsági Magazin (1966–
1977), ahol egy oldal publikálási lehetőséget biztosított a szerkesztőség fiatal
karikaturisták részére. Vigyázat, a humor mögött pénz van 1968. OTP, majd 1969-ben
a Fiatal Karikaturisták kiállításán (Esztergom) több ismert karikaturistával állított ki. Több
mint tíz évig a Ludas Matyi 1970–80 külsős rajzolója volt. Szignó: krolmusz, ill. kf.

KUBINYI SÁNDOR (Debrecen, 1875. – München, 1949.) Festő és grafikus.
Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult, majd Münchenben telepedett
le, ahol jó nevű szabadiskolája volt. Mint grafikus és karikaturista vált ismertté.
Karikatúrát rajzolt Magyar Figaró (1903–1905), Pikáns Lapok (1906), Izé (1909–1910)
című vicclapoknak. Karikatúrái nem túlzó, inkább jól kivitelezett tónusos alkotások.
Kiválóan rajzolt elegáns, dekoratív hölgyeket és urakat a kornak megfelelő stílusban.
A Pikáns Lapokban együtt rajzolt Bér Dezső, Polgár Márton, Bród Ernő (Párizs)
művészekkel. Készített illusztrációkat Szikra (1903) és linómetszeteket is. 1911-ben
Budapesten, 1928 Münchenben rendezett gyűjteményes kiállítást, grafikai művei
megtalálhatók Magyar Nemzeti Galériában.

KUKLA ERNŐ (–,): grafikus, animációs filmrendező.
Szegeden művészeti szakközépiskolát végzett, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola
animációs videó szakon diplomázott. A Nádai Stúdió munkatársaként tévéműsorok
főcímét és változatos grafikai feladatokat teljesített. A rendszerváltozás idején a
Dluhopolszky László vezette Ludas Matyi (1990–1993) külsős karikaturistájaként
publikált címlapot és politikai rajzokat. A néhány kiadást megélt Rajzszex (1990) és
Darázs (1994) újságok is foglalkoztatták. 1992-ben volt évfolyamtársával
megalakították a Puck Műhelyt, tévés dizájnnal videografikával, illusztrációval és
divattervezéssel foglalkoztak.

KUN FRUZSINA (Pécs, 1976.): grafikus.
Érettségi 1994-ben a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán. Majd a Magyar
Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakára járt, ahol 2001-ben szerzett diplomát.
Tagja a Gyermek Könyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének, a Magyar Rézkarcoló

és Litográfus Művészek Egyesületének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a
Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesületének. A Kincskereső Irodalmi folyóirat
(tizenéveseknek) rajzolója. Készít mese- és könyvillusztrációkat. Gianni Rodari: Halló itt
apu mesél, Torta az égben, Irina Oszipova: Kulcs, Kisfiú, aki leradírozta az arcát,
Hófehérke és a hét törpe, Egyszer volt.

KUNOSY FRIGYES (1861. – ?): festő.
Az Országos Mintarajziskolában végzett (1880–1887). Karikatúrákat rajzolt a Magyar
Figaró (1886-1890), Pikáns Lapok (1888–1889), Magyar Hírlap (1894), Borsszem Jankó
(1890), Pikáns Naptár (1888) részére. 1886-tól Kunossy Vilmos és Kunossy Frigyes
tulajdonába került a Magyar Figaró. Itt szerkesztőtársai voltak: Homicskó Atanáz, Linek
Lajos, Faragó József, Jankó János.

KUSTÁN ROLAND (Győr, 1977.) designer, grafikus, arculattervező.
1991–1995: Győri Művészeti Szakközépiskolában alkalmazott- és képgrafikus szakon
végzett.1996–1997-ben az Atlasz Kiadó grafikusa, majd 1997-től a Kisalföld megyei
napilapnál helyezkedett el designer munkakörben, jelenleg is ott dolgozik. A főállása
mellett 15 éves szakmai tapasztalattal céges összejöveteleken és egyéb
rendezvényeken rajzol profin kidolgozott részletes portrékarikatúrákat pl: Audi,
Lufthansa, Rotary Club Győr, Vista utazási irodák.

KUTAS ÁGNES (Budapest, 1966.): textiltervező iparművész.
1980–84: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, 1986–90: Magyar Iparművészeti
Főiskola, 1993: Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző. 1990–94 között több
tanulmányutat tett Olaszországban, ahol – többek között – kézi szövést tanított. A FISE
tagja. Válogatott csoportos kiállítások. 1990: Frissdiplomások kiállítása, Magyar
Iparművészeti Főiskola, Nemzetközi Textilkiállítás, Milánó, 1993: Iparművészeti kiállítás,
Csepel Galéria, Budapest, Péter-Pál Galéria, Szentendre, Háborúk és békék,
Magdolna torony, Budapest, Fiatal Iparművészek Stúdiója kiállítás, Budapest Galéria,
Budapest, 1994: Víztorony Galéria, Budapest, Margitsziget, Kézműves kiállítás és vásár,
München, FIS Galéria, Budapest. Karikatúrákat a Kölyök 1986 című magazin részére
rajzolt.

KUTASI KÁROLY (Győr, 1954.): tanár, karikaturista.
Tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz szakán 1979-ben fejezte be.
Elvégezte az ELTE Kulturális menedzserképzőjét 1999-ben. 1979-től a Tulipános
Általános Iskola tanára Győrött, 1990-től ugyanott igazgató. 1989-től folyamatosan
közlik karikatúráit a hazai lapok (Reform, Népszabadság., Szabadság, Magyar Fórum,
Kisalföld).
Kiállítás: A sajtókarikatúrák mellett tárgykarikatúrákkal is szerepel csoportos
kiállításokon (Búcsú a XX. századtól: Magyar Karikatúra Fesztivál, tárgykarikatúra
különdíj). Önálló kiállításai Győr (1990, 1998); Mosonmagyaróvár (1999).
Könyv: Kis Győri Kalauz. Útikönyv (magyarul: 1–2., 1995, 1998; németül: 1998, 1999;
angolul: 1999). Szignó: Csikar.

KÜRTHY GYÖRGY (Budapest, 1882. – Budapest, 1972.): színész, díszlettervező, író,
karikaturista, a Nemzeti Színház művésze.
Münchenben építészetet tanult. Karikatúrái, melyeket főleg színésztársairól készített, a
Filmművészet című lapban láttak napvilágot. Az Érdekes Újság számára is készített
rajzokat. Fidibusz (1906–1914) vicclapban szerkesztőtársai voltak: Feiks Jenő, Kober
Leó, Linek Lajos, Józsa Károly, Vadász Miklós. Karikatúrái még számos vicclapban és
magazinban jelentek meg: a Kakas Márton (1903–1907), Jövendő (1903), Szikra
(1903), Borsszem Jankó (1905), A Színház (1903–1906), Művészet (1907), Színházi Újság
(1909–11), Színházi Hét (1911–16), Sporthírlap (1914), Képes Újság (1915, Színház és
Divat (1916–18), Szamár (1917), Április (1918–19), Érdekes Újság (1919), Ma Este (1925),

Lantos Magazin (1930), Színház (Szeged, 1930), Pesti Hírlap Vasárnapja (1933), Színházi
Magazin (1940–41), Nők Lapja (1956).
Könyv: A Komédiások karikatúraalbumot Major Henrik neves karikaturistával közösen
készítették. Rajzolt a Narancssziget az Északi sarkon című kiadványba. Krúdy Gyula
Szindbád-novelláit illusztrálta. Derű a deszkán (Bp., 1969) című kötetében színházi
anekdotákat találunk.

LACZKY ISTVÁN (Budapest, 1958.) Autodidakta rajzoló, karikaturista.
Érettségi után dekorációs cégnél dolgozott, itt kezdett rézkarc és egyéb technikákkal
foglalkozni. Az 1980-as években a Rakéta regényújságban jelentek meg illusztrációi,
majd rövid ideig képregényeket készített. A Füles rejtvényújságoknak több mint húsz
éve rajzolója, heti rendszerességgel publikál. Több rejtvénykiadó foglalkoztatja, az IQ
szerkesztőség állandó külsős munkatársa. Egyéb munkái: az 1980-as években több
film háttérmunkáit tervezték és készítették el munkatársaival.
Kiállítás: FMK – több alkalommal – pl. „Fesztelen Körkép”, 30 négyzetméter. USA:
grafikai kiállítás. Szentendre, Vajda Lajos Stúdió több alkalommal. Grafikái eljutottak:
Kanada, USA, Svájc, Franciaország.
Publikáció: Pokoli Rémület (1978), Rakéta (1985–87), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990),
Füles Évkönyv, Csalamádé (1993), Füles (1986–2006), Rejtvény Koktél (2000–2001), Kis
Füles (2001), Skandi Kamera (2001), Pajzán Poén (2004), Óriás Töprengő (2001), Skandi
Varázs (2001), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–2006), Poén Lap (2000–
2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg (2000–2006),
Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege (2000–2006),
Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–2006), Morgó (2000–2006),
Tudor (2000–2006).

LAKATOS ARTUR (Bécs, 1880. – Budapest, 1968.): festő.
Budapesten (1905–1906), Münchenben Hollósy Simonnál és Párizsban tanult. Főbb
műve a budapesti Eötvös Loránd úti iskola és a III. kerületi elöljáróság esketési terme
berendezésének tervei. Később gazdag rajzú szőnyegek tervezésével foglalkozott.
Karikatúrát, grafikát rajzolt a Kakas Márton (1896–1907), Új Pityipalkó (1898), Művészet
(1902–11), Jövendő (1906), Új Idők (1924–26), Színházi Magazin (1940) lapoknak. Sok
éven át tanított az Iparrajziskolán. Több ízben volt kiállítása, legutóbb 1960-ban a
Fényes Adolf Teremben, 1963-ban a Fészek Klubban.

LAKATOS FERENC (Kőszeg, 1939.): újságíró, karikaturista.
A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán végzett
Szombathelyen, 1975-ben. 1957–72-ig gyári munkás, 1972–75 között
segédmuzeológus, 1975–98-ig mint újságíró dolgozott, de közben párhuzamosan
készítette karikatúráit. 1965-ben jelent meg első karikatúrája a Vas Népében, majd ezt
követte még vagy 2000 rajz 1976-ig. 1968-tól rendszeresen rajzol országos lapokba
(Magyar Ifjúság, Füles, Esti Hírlap, Magyar Hírlap) és több megyei lapba is. 1976.
január l-től a Vas Népében naponta megjelenik egy, illetve a következő öt évben
napi két karikatúrája. Egyik rajza bel- vagy külpolitika., míg a másik megyei közéleti
témájú. 1980–1990-ig szerződéssel a Ludas Matyi külső munkatársa, s elsőként
rajzolhatott, mint külsős címlapot. Az Árkus-féle Ludas Matyi megszűnte után a
jogutód Úritök című lap külső munkatársa, majd az Új Szabad Száj és az Új Borsszem
Jankó közölte rajzait. Karikatúráit több külföldi (cseh és szlovák, német, jugoszláv,
svájci, osztrák) lap is átvette. Jelenleg is aktív, több megyei napilap karikaturistája. A
Ludas Matyi rejtvénylap család és a Csosch rejtvényújságok rajzolója. Kiállítás: Az
1970-es évek elején a Fiatal Karikaturisták tagjaival több csoportos kiállításon vett részt
Budapesten és vidéken egyaránt. Önálló kiállítás: Ludas Matyi Gábor Andor Klubja
(Bp., 1984).
Díj: 1983: Országos Pályázat oklevél, Vas Népe nívódíja (1995). 2004: Városi
Polgármesterek Randevúja pályázat különdíj, 2005:Városi Polgármesterek Randevúja
pályázat különdíj.

Könyv: Nevető nyelvleckék (1986), Tankönyvkiadó, Magyar karikaturisták: Névjegy
(2002), Válogatott gondolatok a tanár munkájáról, BKL Kiadó (2006).
Publikáció: Vas Népe (1965–2007), Magyar Ifjúság (1967–74), Világ Ifjúság (1969),
Ludas Matyi (1970–86), Bakfity (1972), Néplap (1974–75), Dolgozók Lapja (1981–89),
Ludas Matyi Évkönyv (1981–89), Nyári Örömök (1982–88), Rakéta (1985), Ifjúsági
Magazin (1986), Extra Ludas (1986–89), 3. Országos Biennále, Szabad Száj (1989–90),
Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök
(1991), Szabad Száj Magazin (1992), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Extra Ludas
(1992), Magyar Fórum (1993–94), Magyar Nemzet (1994–2000), Új Borsszem Jankó
(1994), Darázs (1994), Fülig Jimmy (1995), Fejér Megyei Hírlap (1998–2004), Vasárnap
Reggel (2004), Új Néplap Kalendárium, Ludas Rejtvény (2003–2007), Kakas Márton
(2003–2007), 51 vicc 15 rejtvény (2005), Poén Találat 2005), Nagy Rejtvény (2005),
Forintos Rejtvény (2005), Skandi Rébusz (2005), Skandi Vadászat (2005), Havi Skandi
(2005), Poén Halászat (2005), Poén Parádé (2005), Poén Parti (2005), Poén Lap (2003–
2006), Poén Ász (2003–2006), Poén Festő (2003–2006), Poén Fergeteg (2003–2006),
Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2003–2006), Poén Csemege (2003–2006),
Poén Fricska (2003–2006), Poén Só (2003–2006), Vidor (2003–2006), Tudor (2003–2006),
Morgó (2003–2007). Szignó: L F.

LAKOS ALFRÉD (Székesfehérvár, 1870. – Budapest, 1961.): festő, grafikus.
Hollósy Simonnál és Székely Bertalannál folytatott tanulmányokat. (1889–1893). Eleinte
leginkább illusztrációkat és karikatúrákat készített. A Borsszem Jankó élclapban 1887-
től jelentek meg karikatúrái, szerkesztőtársai voltak: Homicskó Atanáz, Jankó János,
Fényes Adolf, Faragó József, Bér Dezső, Garay Ákos. Rövid időn belül minden jelentős
vicclap foglalkoztatta: Üstökös, Mátyás Diák, Urambátyám, Kakas Márton, Püff Neki,
Bolond Istók. Grafikákat készített magazinok részére: Magyar Szalon, Képes Folyóirat,
Vasárnapi Újság, Magyar Hírlap, Ország-Világ, Múlt és Jövő. Lakos Alfréd karikatúra
megoldásai Jankó János szintű, gondosan kimunkált alkotások voltak, később rajzai
kivitelezése leegyszerűsödött. 1916 után felhagyott a karikatúrarajzolással és főleg
zsidó tematikájú festményeket és csendéleteket alkotott (Péntek esti asztali áldás).
Műveiből a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok rendezett kiállítást.
Publikáció: Borsszem Jankó (1887–1907), Üstökös (1889–96), Mátyás Diák (1890–1901),
Urambátyám (1892), Magyar Szalon (1893), Kalapács (Bp., 1893), Kakas Márton
(1895–1905), Püff Neki (1896), Képes Folyóirat (1896), Karika Viczcz (Pécs) Vasárnapi
Újság (1896), Jambó Vidám Naptára (1897), Tréfás Újság (1897–1909), Magyar Hírlap
Albuma (1897), Villamos Szikrák (1897), Szilveszter (1897), Ifjúság (1897), Babszem
Jankó (1899–1902), Bolond Istók (1900–1902), Magyar Bors (1901), Ország-Világ (1902),
Karikás (Debrecen, 1903–1905), Derű (Marosvásárhely, 1903–1904), Jövendő (1905),
Erdélyi Bakter (1910–13), Múlt és Jövő (1912–1916).

LÁMPA LEVENTE (Marosvásárhely, 1967.): karikaturista.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Karikatúrái számos helyi lap
hasábjain megjelennek (Cuvntul Liber, Népújság, Gura Lumii, Mondo Business stb.).
Készít könyvillusztrációkat és borítókat is. Kiállításai: Marosvásárhely; Trnveni.

LÁNYI DEZSŐ (Lányi Pipi) (Baán 1879-Hollywood 1951)szobrász.A budapesti
Iparművészeti Iskolában és Bécsben tanult. Járt Rómában, Párizsban
Brüsszelben,1904-től állított ki a Műcsarnokban képmásokat,életképeket.
Portrészobrok mellett „mulatságos”karikatúra és életképcsoportokat is készített.
Karikatúrákat a Kakas Mártonnak és Borsszem Jankó vicclapnak rajzolt. Színes
címlapokat a Kakas Márton újságban publikált. Meghívásra Amerikában telepedett
le, s az Esquire szerkesztősége foglalkoztatta (1937). Neves és közismert politikusok,
nagyiparosok, művészek képmásait mintázta és ezzel párhuzamosan plasztikus
karikatúrákat is készített modelljeiről.Gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban
(1918).1934-ben műteremkiállítást rendezett.

LÁNYI IMRE (–,): festő, grafikus. Ismert plakátrajzoló.
Munkái: Magyarország – Egy hétre 50 fillér (1930), Modiano (1931), Védőszemüveg
vagy? (1933). Illusztrációkat karikatúrákat rajzolt: a Magyar Grafika (1931), Reklám Élet
(1932), Tükör (1933–37), Az Est (1934–36), Az Est Hármaskönyv (1936–39) részére. Itt
munkatársai voltak: Byssz Róbert, Molnár Éva. Szignó: Lányi.

LÁSZLÓ ENDRE (BANDY) (Budapest, 1941.): grafikus, tanár.
A mesterséget szakkörökben és táborokban sajátította el. Legtöbbet a Dési Körben
Tamás Ervintől tanult. Érettségi után porcelánfestő volt, majd Egerben matematika-
kémia szakos tanárnak tanult. Első kiállításai és publikációi ebben az időben voltak.
Karikatúrákat rajzolt a helyi lapba, később a Magyar Ifjúságba (1965–1975), majd az
Élet és Irodalom hetilapban (1976–1995), főleg groteszk grafikákat publikált. A Hócipő
(1993) rövid ideig közölte karikatúráit. A főiskola után kultúrházakban, üdülőkben
dolgozott, tanított. Közben felismerte a viccrajzolás és a karikatúra közötti lényeges
különbséget, s újra rajzolni tanult. Részt vett az amatőr művészeti mozgalomban, a
művészet alapkérdéseivel kezdett foglalkozni, egy saját átmeneti műfajt talált ki
magának, az úgy nevezett dobozgrafikát, s ez elvitte egészen a szobrászat irányába.
Természetesen a „hagyományos” rajzolást sem hagyta abba, önálló lapjai mindig
tartalmaznak valami erősen groteszket, néha még humorosak is. 1984 óta tanít
művészeti iskolákban. Négy éve volt egy „nagy visszatérése” a karikatúrához: Csányi
Vilmos két könyvét illusztrálta. Tagja a MAOE-nak és más szakmai társaságnak. Szignó:
Bandy.

LÁZÁR OSZKÁR (Rácalmás, 1890. – ?): festő.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt 1917–1918-ig, Ferenczy Károly volt a
mestere. Legjobban tájképei szénrajzai jellemezték művészetét. Karikatúrákat és
illusztrációkat készített a Borsszem Jankó (1917), Képes Krónika (1919), Színház és Divat
(1919), Színházi Élet (1919), Színházi Világ (1922) című újságoknak. A Borsszem Jankó
vicclapban együtt rajzolt Bér Dezső, Feiks Jenő, Pólya Tibor, Garay Ákos, Gedő Lipót,
Zórád Géza, Szigethy István művészekkel.

LEHOCZKI ISTVÁN (Budapest, 1950. – Budapest, 2007.): grafikus, karikaturista.
A gimnázium után kirakatrendező iskolába járt (1969–71). 1970-től publikált a Magyar
Ifjúság humormellékletében, majd a Ludas Matyi vicclap foglalkoztatta külsősként,
illetve rövid időn belül munkatársnak alkalmazta. A fiatal karikaturista gyors karriert
futott be, a Ludas Matyi lapcsalád minden kiadványában szerepelt: Ludas Matyi
Magazin, Ludas Extra, Ludas Matyi Rejtvény, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Nyári
Örömök. Humora, címlapjainak egyéni hangvétele ismertté tette a szakmában. Több
lap közölte egyidejűleg karikatúráit: Füles (1971), Majális (1973), Néplap (1974),
Rakéta (1974), Csúzli (1972), Élet és Irodalom (1977), Hahota (1981), Füles Évkönyv
(1982), Nők Lapja Évkönyv (1982), Képes Nyelvmester (1986), Népszava Évkönyv
(1986), Kölyök (1987), T-Boy (1988), Grimasz (1988), Ifjúsági Magazin (1989), Magyar
Nemzet (1990), Tallózó (1990). Az időszakosan megjelenő humoros kiadványok
állandó résztvevője: Tollasbál, Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Magyar
Poéntőzsde, Szúr, Humor Olimpia, Humor VB. 1990-ben egyik alapító tagja az Új Ludas
(1990) vicclapnak. A két évig működő lap megszűnése után az Úritök, majd a Hócipő,
a Pesti vicc és az Elefánt rajzolója lett. A Népszabadságban napi megjelenési
lehetőséget kapott, 1993-tól 2006-ig rajzolt az ismert napilapban. Dolgozott továbbá
rejtvényújságokba, tankönyveket illusztrált. Igen sok gyermekrajzfilmet, egyedi
grafikát, reklámot rajzolt. A karikatúrák mellett készített animációs filmeket,
könyvborítókat és plakátokat, valamint egyedi grafikákat.
Kiállítás: Számos csoportos kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt (Tokió, 1981; sok
éven keresztül Montreal, Knouke-Heist, Marostica, 1983; Gabrovo, Prága, Havanna,
Athén, Ascona, 1988; Ankara, Ancona, Asti, Salgótarján, Celldömölk, Sárvár,
Vácrátót, Siófok, Műcsarnok, Országos Grafikai Biennále stb. Tokióban, Marosticában

és Ankarában díjat is nyert). Önálló kiállítása volt Szombathelyen, Sárváron.
Vendégszerepelt Kölnben, Bonnban, Bielefeldben és Dortmundban.
Díj: Brenner György-díj (1995); Opusz-díj (1996); Sajtópáholy-díj (1996); Pulitzer-díj
(1996); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997).
Könyv: A rendszerváltás humora, Micsoda város!, A dohányzás 2000-éve.
Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–74), Ludas Matyi (1970–90), Ludas Matyi Magazin
(1970), Magazin (1990–93), Füles (1971), Majális (1973), Néplap (1974), Rakéta (1974),
Nyári Örömök, (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–82), Csúzli (1972),
Zsákbamacska (1975), Élet és Irodalom (1977–83), Ludas Matyi Évkönyv (1977–90),
Extra Ludas (1977), Szúr (1977), Humor (1977), Humor OB (1978), Humor Olimpia (1979),
Színész Újságíró Magazin (1980), Hahota (1981–93), Humor VB (1986), Füles Évkönyv
(1982), Nők Lapja Évkönyv (1982–89), Képes Nyelvmester (1984–86), Rakéta (1985–89),
Gólyahír (1985), Népszava Évkönyv (1986), Ludas Évkönyv (1991), Kisalföld (1991–93),
Ifjúsági Magazin (1991), Elefánt (1991–96), Hócipő (1991–97), 24 Óra (1991), Bukfenc
(1992), Népszava (1992), Tiszacipő (1993), Népszabadság (1993–2006), Úritök (1993–
94), Magyar Poén Tőzsde (1994), Év Végén (Népszabadság) (1995), Pesti Vicc (1995–
98), Jászkun Krónika (1998), Elefánt (1998), Hócipő (1998), Tollasbál (1999), Képes
Nyelvmester (1999), Tollasbál (2000–2001), Playboy (2000), Füles (2000), LMLM (2000),
Zsaru (2004), Pajzán Poén (2004), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–2006),
Poén Lap (2000–2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg
(2000–2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege
(2000–2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–2006), Tudor
(2000–2006), Morgó (2000–2006). Szignó: Leho.

LEHOCZKI KÁROLY (Kecel, 1957.): grafikus, karikaturista.
Autodidakta művész. A Ludas Matyi vicclapba 1991-től kezdett rajzolni az akkor 34
éves karikaturista. Az ambíció, a szorgalom és a tehetség meghozta gyümölcsét,
hihetetlen rövid idő alatt vált ismertté és keresett rajzolóvá. Az induló Hócipő (1991)
arculatának kialakításában meghatározó szerepe volt. Külön oldalakat kapott újszerű
ötletek megvalósításához. Az elmúlt 15 év alatt alkotókedve nem szürkült el, tudása
gyarapodott az évek múlásával. Pesti Veréb (1993) egyik megalapítója és „motorja”
volt. Több megyei újságnak rajzolt mellékletekbe karikatúrát. 1994-től napjainkig a
színvonalas Kretén humorújság is foglalkoztatja. Napilapok közölték politikai
karikatúráit: Népszava, Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Mai Nap, Metro,
Népszabadság. Az 1996–1999 közötti időszakban a Spán Gábor vezette Ludas Matyi
művészeti szerkesztője és rajzolója volt a lap megszűnéséig. Szinte minden induló
humorlapnak tagja lett: Veszett Veréb, Elefánt, No Komplett, Súlyos, Pesti Vicc.
Könyv: Farkasházy Tivadar: Fülig Jimmy kiadatlan levelei (1999); Michelberger Miklós:
Lyukacsos tehén (2000). Névjegy (2002), Dohányzás 2000 éve, Gól volt, gól nem volt…
(2002), Viccalbum (1999), Ki mint véd, úgy adat! 2001-től napjainkig a Villanyállat
(Hócipő melléklet) rajzolója, téma a hétköznapok és a politika, itt főleg a
portrékarikatúra rajzolásban remekel. A tévés Fábry-show részére is rajzol megadott
témára szöveg nélküli karikatúrákat.
Díj: ‘93 International Cartoon Festival (Belgium): Szakmai díj, ‘93 Brenner-díj (az első),
‘94 International Message Cartoon Fest (Japán): szponzorok díja (8 kollégával közös
díj), ‘95 Eurokartonale (Belgium): 1. díj, ‘96 a Magyar Nemzet és a Külügyminisztérium
közös karikatúra pályázata: 2. díj, ‘97 Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál:
„Feketebárány” díj, MÚOSZ-díj, ‘99 Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál: különdíj,
2000: „Vissza Európába” (Eger): 1. díj, „Kaland a Gangon” (Cerberus): 1. díj, „Érzed?”
(Coca-Cola): nívódíj, 2003: „Az Unió meg a nők” pályázat: különdíj.
Publikáció: Ludas Matyi Magazin (1991–93), Ludas Matyi (1991–93), Hócipő (1991–
2006), Új Szabad Száj (1991), Pesti Hírlap (1992), Sültgalamb (1992), Ludas Matyi
Évkönyv (1991–93), Pesti Veréb (1993–97), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek
(1993), 24 Óra (1993–97), Új Néplap (1993–98), Kisföld (1993–2000), Zalai Hírlap (1993–
94), Petőfi Népe (1994–97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–97), Hódmezővásárhelyi
Hírek (1993–94), Jászkun Krónika (1993), Vasvármegye (Csíz) (1993–94), Pesti Hírlap

(1993–94), Népszabadság (1993), Magyar Nemzet (1993–94), Jászkun Kakas (1993–99),
Népszava (1994–96), A Hírlap (1994), Déli Hírlap (1995–97), Napló (1994–96), Magyar
Poén Tőzsde (1994), Új Demokrata (1994), Álláskereső (1994–96), Kretén (1994–2006), Új
Kelet (1995–97), Heves Megyei Nap (1995–97), Dunaújvárosi Hírlap (1995), Magyar
Honvéd (1995–96), Pesti Vicc (1995), Nők Lapja (1995), Recept (1996), Nevessünk (Érd)
(1996), Hírhozó (1996), Kacagó Viccújság (1996–97), Ludas Matyi (1996–99), No
Komplett (1996–99), Veszett Veréb (1996–1999), Vicc-Mix (1997–99), Vicc Özön (1997–
99), Elefánt (1997), Vicc Börze (1997), Jászkun Kakas (1997–2000), Príma Vicc Parádé
(1997), Móricka (1997), Pistike (1997), Új Néplap Kalendárium (1998–2000), Blikk (1998),
Déli Hírlap (1998), Pannon Világ (1988–2004), Dunaújvárosi Hírlap (1999–2000), Súlyos
(1999), Pistike (1999), Metro (1999), Tollasbál (2000–2001), Vasárnapi Néplap Kisalföld
(2001), Figyelő (1999–2004), Rejtvény Futár (1996–99), Villanyállat (Hócipő melléklet)
(2001–2006), TV: Fábry-show (2001–2006), Mai Nap (2002–2003), Olasz Rejtvény
Magyaroknak (2006), Rejtvény Mazsola (2006), Laza Olasz (2006), HVG-online (2006).
Emellett számos könyvborító és illusztráció készítése fûződik a nevéhez. Szignó: czki.

LEHOTAY ZOLTÁN (Budapest, 1958.): animációs filmrendező.
A Magyar Iparművészeti Főiskola animáció-videó szakán végzett. Készít
reklámfilmeket, egyedi filmeket, illusztrációkat és karikatúrákat is. 1993-ban rajzolt a
Ludas Matyi vicclapban. 1995-ben a Hócipő és az Ifjúsági Magazin, HVG,
Népszabadság újságokban. A Varga Filmstúdió rendezője, és a Magyar
Iparművészeti Egyetem animációs szakán tanár.
Díj: A Viktória (1984) és Siker (1985) című filmjeivel számos díjat nyert. Több filmjére
kedves, néhol abszurdba, groteszkbe hajló humor jellemző. 1998-ban Los Angelesben
a legjobb 3D animációs filmdíjat kapta A madarak konferenciája című munkájáért.
Film: Viktória (1984); Siker (1985); Help! (sorozat, Varga Csabával); Goodknights;
Párnavári krónika; The big trafiction (2000).

LENDVAI ANTAL (Székesfehérvár, 1949 – 1995): festő, grafikus.
Kirakatrendező iskolát végzett Budapesten 1972-ben. 1973-ig nyomdai grafikus, majd
főállású önálló grafikus és festőművész. Karikatúrái a Ludas Matyiban jelentek meg
1990-ben. Gondosan kivitelezett, bravúros címlapokat készített. Karikatúrái szöveg
nélküli, elgondolkoztató világot mutattak be, a magyar szürke marha hátán csigaház,
mindez a rendszerváltás idején. Foglalkozott könyvillusztrálással és filmkészítéssel is, sok
képe groteszk jellegű. Fiatalon, közlekedési balesetben hunyt el.
Kiállítás: Székesfehérvár (1975, 1979, 1982, 1985, 1986, 1991); Bp. (1978, 1980, 1983,
1994, 1995); Szolnok (1976); Velence (1977); Tihany, Salgótarján, Pécs (1979);
Esztergom (1981); Kaposvár (1984); Tattendorf (1989); International Cartoon Festival,
Bp. (1990); Bécs (1990, 1991, 1992, 1993, 1995); Franciao. (1992); Dallas (1995). Önálló
kiállításai: Székesfehérvár (1979, 1985, 1991, 1993, 1994); Szentendre (1980); Bp. (1980);
Vác (1985); Győr (1988); Szolnok (1990); Szenttamási, Ausztria (1990, 1992, 1993, 1994);
Edmonton, Kanada (1991); Zürich (1991) stb.
Könyv: A szív nélküli óriás. Norvég mesék (1985); Csí és más elbeszélések (1986); Fülöp
Gyula-L. A.: Árpád népe előtt (1990). Filmje: Avarok (1987, kép- és figuratervező).

LENGYEL GYULA (1943 – 1990): karikaturista.
A Népsport 1964-től közölte karikatúráit. Készített „hagyományos” vicckarikatúrákat,
de egyre inkább a portré karikatúra rajzolás felé fordult. A Ludas Matyi (1964–76)
vicclapban is kül- és belpolitikai témákat dolgozott fel. 1975-től a Népsport
tördelőszerkesztője, majd 1978-ig a Magyar Ifjúság művészeti vezetője. Foglalkoztatta
még: a Füles, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Pajtás, Élet és Irodalom. Rajzolt megyei
lapok részére és az alkalmi lapoknak: Foci Press, Plajbász és Paróka, Vicinális
Dugóhúzó, Népszabi Szilveszter. (1980-tól) tördelőszerkesztője a Népszavának.
Külsősként magyar és külföldi politikusokról készített portrékarikatúrákat a
Népszabadság részére. A Magyar Rendőr, KISZ Aktivisták Köre, Üttörő-kiadványokban

mozgalmi plakátjai, grafikái jelentek meg. Rajzolt képeslapokat is. Karikatúráival részt
vett többek között az 1985-ben Nyíregyházán rendezett Karikatúra Biennálén.
Publikáció: Népsport (1964–76), Ludas Matyi (1964–76), Füles (1965–71), Vas Népe
(1966), Kisalföld (1966), Ifjúsági Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Pajtás (1966–
76), Magyar Ifjúság (1962–73), Plajbász és Paróka (1968), Labdarúgás (1968), Füles
Évkönyv (1969), Élet és Irodalom (1976–79), Foci-Press (Szeged, 1971), Vasas Sport
(1971), Rába Parti Randevú (1971), Magyar Rendőr (1971–75), Népsport Évkönyv
(1971), Ex-Press (Miskolc, 1972), Képes Nyelvmester (1971–73), Vicinális Dugóhúzó
(1974), Rendkívüli Füles (1974), Magyar Hírlap (1976), KISZ Aktivisták Köre (1977), Pesti
Műsor (1977), Magyar Ifjúság (1978–89), Kincses Kalendárium (1979), Ludas Matyi
(1979–83), Népsport (1980), Éva Évkönyv (1982), Népszabi Szilveszter (1983–84), Képes
Sport (1984–85), 2. Országos Karikatúra Kiállítás (1985). Szignó: LENGYEL.

LÉPHAFT PÁL (Nagybecskerek, 1952.): karikaturista, újságíró.
Autómechanikus mesterséget tanult (1967–70), az Újvidéki Egyetem
Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végbizonyítványt
szerzett (1976). Az Újvidéki Televízió magyar hírszerkesztője (1977–87) és a Magyar Szó
című napilap újságírója (1977–87), majd szatíramellékletének, a Grimasznak a
szerkesztője (1996-tól). A valamikori Napló című hetilap állandó munkatársa és
szerkesztőségi tagja (1990–). A Magyar Nemzet tiszteletdíjas karikaturistája, napi
aktuális politikai témákat dolgoz fel kiváló profizmussal. Portréi párvonalas találó, nem
sértő alkotások (1992–2007).
Könyv: Ping Pong (1981), Más Világ (1995), Kontra Retus (1998), Panoptikum (2000). A
humor iránti vonzalma a karikatúrán kívül kifejezésre jutott abban is, hogy 1989-ben
Heinermann Péterrel és Klemm Józseffel együtt létrehozta a Telepi Rádió nevű politikai
kabarét, amely a délvidéki magyarság életében hiánypótló szerepet vállalt. Szövegei
az általa szerkesztett Grimasz című szatirikus mellékletben, a Napló című hetilapban
jelentek meg, de több ízben szerepelt a délvidéki és a magyarországi elektronikus
médiában is.
Díj: 1973: Képes Ifjúság I. díj, 1978: Montreal II. díj, 1979: Gyermekek éve II. díj, 1987:
Montreál III. díj, 2005: Napleány újságírói díj, 2006: Az én városom díj.
Kiállítás: Karikatúrák (Fórum Klub, Újvidék, 1979); Ping pong (Verbász, 1981); Homo
Bhascodicus (Kavilló, 198?); Újvidéki Színház (az 1980-as években több kiáll.); Más-
világ (Lítea, Bp., 1995); Léphaft Pál karikatúráinak kiállítása Fekete Ház, Móra Ferenc
Múzeum,. Best of 2004 2005, 2006. Bp. Szignó: Léphaft.

LESCH ÖDÖN (–,): karikaturista.
A Herkó Páter (1909–1933), vicclapnak kisebb megszakításokkal több mint húsz évig
rajzolt, itt munkatársai voltak: Gáspár Antal, Hatos Sándor, Garay Ákos. Foglalkoztatta
még: a Magyar Miska (1909–10), Üstökös-Urambátyám (1910), Erdélyi Bakter (1910),
Móka (1910) vicclapok.

LIGETI MIKLÓS (Pest, 1871. – Budapest, 1944.): szobrász.
Festőnek tanult, de szobrász lett. Budapesten Stróbl Alajosnál és Bécsben tanult.
Emlékműveket és portrékat készített. Fő műve az 1903-ban készült Anonymus-szobor,
budapesti szobra még a Béke-kút. A szobrászat mellett rajzol is. 1904-ben illusztrált a
Tanulók Lapjában. A Herman Lipót, Fényes Adolf-féle asztaltársasághoz tartozott, így
feltételezhetően hatással voltak rá Pólya Tibor, Márk Lajos, Falus Elek, Csók István,
Stróbl Alajos. 1921-ben karikatúrát rajzolt a Borsszem Jankó majd a Móricka című
vicclapnak (1926). Ismert szobrai még: Déryné s az 1937-ben felállított Lovastüzér
emlékmű. Az utóbbi két szobor a II. világháborúban annyira megsérült, hogy el kellett
őket távolítani. Épületplasztikái közül nevezetesebbek a Parlament és az Adria-palota
szobrászati díszei. Hosszú ideig a Magyar Iparművészeti Társulat elnöke volt.
Népszerűek voltak kerámiái is. Az impresszionista szobrászat egyik legjobb magyar
képviselője.

LILIOM KÁROLY ifj. (–,): grafikus.
A Ludas Matyi (1979) bemutatta kezdő, első ízben jelentkező fiatal karikaturistaként.
Rajzai szöveg nélküli viccek, groteszkek. Szignót nem használt.

LINEK LAJOS (Gyönk, 1859. – Cleveland, USA, 1941.): festő, grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában tanult, majd újságrajzolóként grafikákat, de főleg
karikatúrákat rajzolt. 1883-ban jelentek meg munkái az Üstökös című élclapban, itt
munkatársai voltak: Jankó János, Jantyik Mátyás, Prenoszi Sándor. Ezt követően a
Garabonciás, Pikáns Lapok, Magyar Figaró, Caviár, Mátyás Diák élclapok
foglalkoztatták. Illusztrációkat készített: Új Budapest, Magyar Szalon, Képes Folyóirat,
Vasárnapi Újság, Magyar Hírlap, Színház, Szikra, Új Idők, Szabadság, Vasárnap című
lapoknak. A Kakas Márton vicclapnak közel húsz évig volt rajzolója, több címlapot
készített és teljes oldalt kitöltő groteszk rajzot pl. a Haláltánc (1910. XVII/14. sz.). Linek
Lajos magabiztos, virtuális ügyességgel alkotó, a magyar sajtógrafikát felemelő és
népszerűsítő művész volt. Ismert plakátja a Dr. Nebántsvirág 1910 körül. 1910-ben
kivándorolt az USA-ban ahol főleg portrékat festett, többek között Ohio állam
kormányzójának, Judsonnak az arcképét 1911-ben.
Kiállítás: Női pasztell-portréit a Műcsarnokban mutatta be. 1907-ben Budapesten,
1908-ban Aradon, Nagyváradon és Temesvárott rendezett gyűjteményes kiállítást.
Grafikai műveit a Magyar Nemzeti Galériában és a Legújabbkori Történeti
Múzeumban vannak.
Publikáció: Üstökös (1883–98), Új Budapest (1883–84), Garabonciás (Győr, 1884),
Magyar Szalon (1885), Új Idők (1885–95), Magyar Figaró (1886–94), Pikáns Lapok
(1886), Kaczhagó Thália (1888), Pikáns Naptár (1888–89), Caviár (1888–90), Mátyás
Diák (1890), Képes Folyóirat (1891–1901), Caviár Blätter (1891), Kakas Márton (1892–
1911), Vasárnapi Újság (1896), Püf Neki (1896), Magyar Figaró (1896–98), Magyar
Hírlap Albuma (1897), Magyar Géniusz (1897), Babszem Jankó (1902–1905), Borsszem
Jankó (1901–1907), Színház (1903), Pinty Urfi (Kolozsvár, 1903), Jövendő (1903), Szikra
(1903), Új Idők (1904–1907), Fidibusz (1905–1907), Urambátyám (1905–1906),
Szabadság (1909), Vasárnap (1912–22), Pipacs (USA, 1913), Röpke Lapok (1915).
Szignó: Linek.

LIPTÁK GYÖRGY (Bocsárlapujtő, 1951.): grafikus.
A Magyar Iparművészeti Főiskola könyvillusztrációs szakán végzett 1980-ban. Tagja a
Magyar Illusztrátorok Társaságának. Fő tevékenységi területe az egyedi és sokszorosító
grafika, illusztráció. Rajzol újságoknak grafikát, karikatúrát, pl. Barangoló (1995).
Ismertek könyvillusztrációi: Krúdy Gyula: A Tisza fia (1981), Benkő Mihály: Új törvény
Spártában (1983), Kertész Erzsébet: Titkos házasság (1985), Krúdy Gyula:
Magyarország aranykertje (1985), Fótonfót király (1985), Eötvös Károly: Aki örökké
bujdosott (1986), Miért rosszak az emberek? (1986), A csodakard (1987),
Boszorkányszombat (1988), Szüleim gyémántja voltam (1996), Nagyapó a
cseresznyefán (2002), Tíz szál gyertya (2003), Lipták György monográfia (2004). A
Kortárs Karikatúra és Szatirikus Grafika Műhely (KOKSZ) tagjaként több ismert
karikaturistával, grafikussal állít ki rendszeresen itthon és külföldön.
Díj: 42. Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat díja (1995), MKA díj (2001), F. F. grafika nívódíj
(2003).

LISZIAK ELEK (Pécs, 1939 – 2007): rajzfilmrendező, festő- és grafikusművész.
1961–1970: a Képzőművészet Alap Kiadóvállalat kiállításrendezője, 1970–1982: a
Pannónia Filmstúdió tervezője, l982: rendező. 1976: Belgiumban ösztöndíjas. 1965-
rendszeresen kiállít mint feső-grafikus.
Film: Ősz Magyarországon (1972), Kisztihand, Budapest! (1974), A helység kalapácsa
(1975), Könyves krónika (1975), Anno 1526 (1976), Budapesti napló (1945) (1976), A híd
(1976), Magyar népmesék (Jankovics Marcellel, 1977), Riportré (Kovásznai Györggyel,
1982), Fürdőshow (1984), A fülemile (l985) Párbeszéd (1988), Forget-me-not... –

Nefelejcs (1988), How To Travel to Hungary? (1990), Százévesen megújhodni (1992),
Hommage a I. Cserépfalvi (1993), A Hipp-Hopp doktorok (1993).

LÓCZI JÁNOS (–,): karikaturista.
Ludas Matyi 1979-ben kezdő fiatal karikaturistaként mutatta be Nagy József
karikaturistával együtt. Rajzai szöveg nélküli sztori-karikatúrák, szignó: lóczi.

LÓRÁNT-LASSNER SÁNDOR (? – Arad, 1937.): költő, grafikus.
Az Új Szemlében írt karcolatokat. (1918). Ő tervezte a fejlécét és grafikáit a Fekete
macska szatirikus és erotikus aradi lapnak. Rajzolt ex libriseket, illusztrációkat..
Könyv: Az én szívem. Versek prózában, Arad (1919).
Publikáció: Fidibusz (1916), itt együtt rajzolt Zórád Géza, Márton Ferenc, Sajó Sándor,
Józsa Károly grafikusokkal), Fekete Macska (1922–23), Rádiós Élet (1933).

LÓRÁNT MIHÁLY (Budapest, 1891. –?): festő, grafikus.
A budapesti Műegyetemen tanult, majd festészettel kezdett foglalkozni. Főleg
arcképeket és karikatúrákat alkotott. Rajzai a hazai lapokon kívül a Daily Mail, a The
Graphic, az 8 Uhr Abendblatt, a Giornale d’Italia és a Svenska Dagblatt hasábjain is
megjelentek. 1928-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Tagja volt a
Magyar Sajtórajzoló Művészek Egyesületének (1930). Szignó: Lóránt.

LOVASY ÁKOS (Kócs-puszta, 1883. –?): karikaturista.
A Képzőművészeti Főiskolán (1925–1930) Bosznay és Karlovszky mestereknél tanult.
Mint a sport több ágában jártas (aktív) sportoló, fiatal kora óta rajzolt
sportkarikatúrákat. A „Muskete” című (1911) bécsi lap hozta rajzait.

LURJA LÁSZLÓ (Budapest, 1884. – ?): karikaturista.
Münchenben Faragó Józsefnél tanult, majd Budapestre költözött. 1904-től rajzolt
karikatúrákat a Kakas Márton vicclapnak, majd az Üstökös foglalkoztatta 1905–1908
között. Rajzolt a Móka című lapnak (1909). Az 1917-ben indított Szamár című politikai
vicclapban még rajzolt, de az Április újságba már nem ment át Vértes Marcell, Major
Henrik, Gedő Lipót munkatársaival. A Fidibuszba publikált 1919-től. Színes, figurális
rajzokat és akvarelleket készített és állított ki a Műcsarnokban. 1921-ben New Yorkban
telepedett le.
Publikáció: Kakas Márton (1904), Az Üstökös (1905–1908), Móka (1909–11), Szamár
(1917), Fidibusz (1919).

LUX KATALIN (–,): grafikus.
Béke és Szabadság (1955–1956), Ludas Matyi (1958), Kincses Kalendárium (1958), Füles
Évkönyv (1969), Magyar Hírek Kalendáriuma (1976) újságokban publikált.

MACSKÁSSY GYULA (Budapest, 1912. – Budapest, 1971.): rajzfilmrendező, Balázs Béla-
díjas (1961) érdemes művész (1965).
Bortnyik Sándor tanítványa volt. Pályája elején reklámgrafikusként működött. 1930-tól
Kassovitz Félixszel, Szénásy Györggyel és Halász Jánossal (John Halas) animációs
reklámfilmeket is forgatott. 1945-tôl 1949-ig a Magyar Filmgyártó Rt.-nél (MAFIRT),
illetve a Magyar. Híradó és Dokumentumfilmgyárban dolgozott. Az 1950-ben
megindult rajzfilmgyártás egyik úttörője volt. A Pannónia Stúdió rendezőjeként
alkotótársával, Várnai Györggyel sok nagysikerű filmet készített: ezek közül
kiemelkedik az új magyar rajzfilmstílust megteremtő Ceruza és radír, valamint a Párbaj
című közös filmjük. Filmjeinek nagy részét maga írta és tervezte. A népszerű Gusztáv-
sorozat egyik megalkotója volt.
Film: A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1950), társrendező Fekete Edit; Két bors
ökröcske (1956); Ceruza és radír (1960); Párbaj (1961); Peti-sorozat (1963); Gusztáv, az
életmentő (1964); Gusztáv, jó éjszakát (1964); Tíz deka halhatatlanság (1966); Peti-
sorozat (1967); Szobor (1971).

Diafilm: Dia Dani űrutazása (1958), Telhetetlen méhecske (1958), Dia Dani kalandjai a
gépemberrel (1960), Jancsi és Juliska mézeskalácsháza (1961), Három kívánság
(1962).
Publikáció: Karikatúrákat, illusztrációkat rajzolt több vicclapnak és magazinnak. Fő
erőssége volt még a reklámgrafika, lényegre törő, egyszerű, hatásos. Magyar
Magazin (1928–1929), Reklám Élet (1932–1938), Képes Krónika (1935), Új Idők (1935–
1936), Tolnai Világlapja (1936), Rádió Élet (1938), Művészet (1938), Népszava Naptár
(1942), Pesti Izé (1946), Nemzeti Sport (1944), Magyar Rádió (1944), Szabad Száj (1946),
Képes Figyelő (1949).

MACSKÁSSY KATI Verebély Tiborné (1947.): filmrendező.
Színház- és Filmművészeti Főiskola (1966–1971). A Pannónia Filmstúdióban kifestő,
rajzoló, vágó. 1971: a BBS-ben készíti első filmjét, gyermekek rajzaiból és szövegeiből,
szociológiai, pszichológiai és politikai animációs dokumentumfilmeket, mesefilmeket,
tévésorozatokat, ismeretterjesztő, dokumentum- és reklámfilmeket készít.
Díj: Arany Meteor-díj (1975), UNICEF-díj (1977), Balázs Béla-díj (1984), Gyermekekért díj
(1989), érdemes művész (1990), a trevisói gyermek- és ifj. filmfesztivál fődíja, Fellini-díj
(2000), a Kamera Hungária-fesztivál díja (2000).
Film: Gombnyomásra (1973), Nekem az élet teccik nagyon (1975), Ünnepeink (1981),
Családrajz (1982), Mit vinnél magaddal (1986), Testünk, Tücsök és hangya (1987),
Másféleszűek, „Óh, gyermekek, Tietek a jövő”, Van itt jó is, rossz is (1997), Megtalált
színek. Igaz, ami igaz, tévésorozatok: Micimackó klub, Az én házam. Kicsoda a
micsoda.

MADÁR ESZTER (Budapest, 1952. ): tipográfus, grafikus.
Több mint tíz évig rajzolt és illusztrált meséket, verseket a Dörmögő Dömötör
gyermeklapnak. Kedves és barátságos állatfigurái közkedveltek a gyerekek körében.
Jelenleg a „szeretni való gyíkocska” Bebbó-könyvsorozaton dolgozik. Bebbó együtt
tanulja és fedezi fel a világot a gyerekekkel, célja a művészetekre való nevelés.
Illusztrátori tevékenysége is az oktatáshoz kapcsolódik, a Tankönyvkiadó vállalatnál
húsz évig német és magyar nyelvű kiadványokban rajzolt. SZIGNÓ: ME.

MADARAS VOGEL LÁSZLÓ (Budapest, 1907. – ?): festő, karikaturista.
Festésről hamar áttért a karikatúrarajzolásra. 1922-től rajzolt a Borsszem Jankó
élclapnak, majd Az Ojság vicclap is éveken át foglalkoztatta (1923–1936). Rajzai
számos hazai lapban láttak napvilágot: Képes Mozivilág, A Hét, Budapest, Színházi
Élet, Lantos Magazin, Pesti Hírlap, Esti Kurír, Tükör, Délibáb, Képes Vasárnap, Vidám
Újság). 1928-ban jelent meg Tisztelt ház… című, 312 parlamenti képviselő karikatúráját
tartalmazó albuma. Berlinben élt 1930-as években.
Publikáció: Borsszem Jankó (1922–1938), Az Ojság (1929–1938), Képes Mozivilág
(1924), A Hét (1925–1927), Budapest (1927), Színházi Élet (1928), Lantos Magazin
(1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1929–1934), Kakas Márton (1929), Tükör (1934–),
Vasárnapi Újság (1934), Délibáb (1935), A Pesti Városháza (1935), Képes Vasárnap
(1937–1939), Vidám Újság (1938).

MAGYAR LÁSZLÓ (Vinkovce, 1900. – Szeged, 1971.): újságíró, író, karikaturista.
Kezdetben a Szegedi Napló, később a Szeged és vidéke munkatársa, 1922-től a
Szegednél, 1925–1940 között a Délmagyarországnál dolgozik, 1944–1945-ben
szerkesztő. 1928–1930-ban a Homokóra szerkesztője. 1932-ben megalapította a
Magyar Téka Kiadót. 1940–1944-ig az Esti Kurír munkatársa. 1945-ben a
Délmagyarország első felelős szerkesztője. 1945–1948-ig a Szegedi Népszava
szerkesztője. Mellőzése után 1958–1962 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa.
Könyv: Szegedi panoptikum. Karikatúrák (1926); Grimasz. Karikatúrák (1928); Tamás. 1–
2. reg. (1932); Lázad a föld (1933); Négy negyed (1938).
Publikáció: Tinta Palinta (Szeged), Színház és Társaság (Szeged, 1923–1926), Homokóra
(1928–1930), Színházi Újság (1937), Esti Kurír (1940–1944).

MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV (Pest, 1859. – Budapest, 1937.): festő.
A bécsi akadémián Makart, a müncheni akadémián pedig Wagner tanítványa volt.
Hazatérve a Benczúr-mesteriskola tagja lett. Stílusát a romantikus naturalizmus és a
Makart-féle akadémikus dekorativizmus ötvözte. 1901-ben Esti hangulat című képével
társulati díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet, 1912-ben állami nagy aranyérmet
nyert. Karikatúrákat és illusztrációt rajzolt: a Művészet (1902–1904), Múlt és Jövő (1913),
Színházi Élet (1916), Lantos Magazin (1928) újságok részére. Tavasz című képét 1910-
ben megvásárolta a velencei Modern Képtár. Több ízben szerepelt csoportos
kiállításon a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. Képe található Magyar
Nemzeti Galériában. Számos illusztrációt is készített (Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor
műveihez stb.). Önarcképe a Magyar Történelmi Képcsarnokban található. Egyik
alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak.

MAJOR HENRIK (Nagyszalonta, 1889. – New York, 1948.): grafikus, festő, karikaturista..
A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál tanult. Tizenkilenc évesen jelentek
meg karikatúrái a Fidibusz vicclapban (1908–1917). Ezt követte: a Pillangó, Pikkoló,
Krix-Krax, Füles Bagoly, Pikkoló Élclap, Bolond Istók, Eszkize és a Borsszem Jankó. A
vezető humorújságban, a Borsszem Jankóban munkatársai voltak: Bér Dezső, Garay
Ákos, Vértes Marcell, Zórád Géza, Pólya Tibor, Geiger Richárd, Vadász Miklós, Szigethy
István. Az 1917-ben kiadott Szamár vicclap, majd a baloldali elkötelezettségû Április
című lapnak dolgozott (1918–1919). A Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben
kivándorolt Párizsba, s portrérajzolásból élt. 1921-től Hollandiában dolgozott a
Telegraph rajzolójaként. Rendszeresen publikált magyar magazinokban grafikákat,
karikatúrákat. Fontos volt számára a hazai jelenlét külföldről is postázta műveit: Az
Újság, Művészet, Röpke Lapok, Színházi Újság, Pesti Mozi, Színházi Futár, Magyar
Kabaré, Új Revü, Pesti Mozi, Pesti Futár, Ma, Mozi, Képes Újság, Színház és Divat, Heti
Újság, Társaság, Rendkívüli Újság, Új Világ Kis Újság, Lantos Magazin, Új Idők, Tábortűz,
Magyar Zsidó Almanach, Képes Vasárnap részére. Később Londonban a Graphic
című lapnak rajzolt, majd 1925-ben ismét Amszterdamba utazott, 1926-tól
Amerikában (Hollywood) élt, ahol politikai karikatúrákat készített. A hollywoodi
filmesek számára is rajzolt karikatúrákat, majd 1927-ben New Yorkban publikált. 1948-
ban rajzolt még a Pesti Izé vicclap részére karikatúrákat, üdvözölte régi munkatársait.
Könyv: Komédiások (Kürthy György színész-grafikussal közös munkájuk). Békéscsabán,
a Tevan-könyvtár sorozatban megjelenő kiadvány óriási sikert aratott. 1912:
Panoptikum. Írók és hírlapírók karikatúrái (1913). Aranykéz utcai szép napok
(illusztráció, fametszetek), Narancsliget az Északi sarkon. 1921-ben jelent meg a
Mozihumor című füzet, amelyben Gedő Lipóttal közösen rajzoltak karikatúrákat.
Prominens amerikai személyeket ábrázoló karikatúraszobraiból kiállítást is rendezett és
albumot adott ki.
Kiállítás: 1915-ben önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban. 1947–49-ben New
Yorkban tartott kiállítást.
Publikáció: Fidibusz (1908–1917), Az Újság (1909), Művészet (1909–1911), Röpke Lapok
(1909),
Pillangó (1909), Pikkoló (1909–1911), Eszkize (1910), Színházi Újság (1911–1914), Pesti
Mozi (1911–1915), Magyar Kabaré (1912), Színházi Futár (1912–16), Borsszem Jankó
(1912–30), Új Revü (1912), Krix-Krax (1912), Pikkoló (1912), Magyar Kabaré (1913),
Színházi Élet (1913–19), Új Revü (1913), Pesti Mozi (1913), Pesti Futár (1913–21), Mozi
(1913), Ma (Bp.) (1914), Füles Bagoly (1914), Képes Újság (1915), Színház és Divat
(19156–21), Heti Újság (1917), Pikkoló Élclap (1917–18), Szamár (1917), Április (1918–19),
Társaság (1918–19), Rendkívüli Újság (1918), Bolond Istók (1918), Új Világ (1919), Kis
Krónika (1919), Új Nemzedék (1919), Mefisztó (1919), Színház (1920–22), Magyar Zsidó
Almanach (1922), Színházi Világ (1922), Színházi Élet (1922–25), Halmi József
Riportlapja (1922), Kacsa (1922–24), Rejtvény Futár (1925), Pesti Futár (1925–26),
Panoráma (Bécs) (1925), Ma Este (1926), Magyar Grafika (1927), Színházi Élet (1929–
37), Lantos Magazin (1930), Új Idők (1930–32), Krix-Krax (1932), Színházi Élet Jubileumi

Albuma (1935), Pesti Hírlap Albuma (1938), Képes Vasárnap (1938–39), Tábortűz (1939,
Pesti Izé (1948). Szignó: Sicu.

MAJOR JÁNOS (Budapest, 1934.): grafikus.
1959-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Koffán György és Ék Sándor
tanítványa volt. Szürrealista grafikákat, majd a conceptual artra jellemző műveket
alkot. Az Élet és Irodalom (1967–1989) foglalkozott munkáival, illusztrációként műveit is
megjelentette. Nemzetközi díjat nyert Bécsben (1966), Vignolában és Essenben
(1968). 1969-ben rendezett munkáiból kiállítást a Fényes Adolf Teremben. „Zaklatott
vonalak, éles kontrasztok, karikatúrába hajló ábrázolásmód, kegyetlen őszinteség
önmagával és a világgal szemben, ezek jellemzik alkotásait.” Szignó: Major.

MAKOLDY JÓZSEF (Nagyszeben, 1890 – 1957):
grafikus, karikaturista.
Műegyetemet végzett, majd művészi tanulmányokkal foglalkozott Münchenben és
Krakkóban. 1918-ban és 1924-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban és a
Nemzeti Szalonban. Grafikát és karikatúrát, illusztrációkat rajzolt: a Képes Krónika
(1919), Ország-Világ (1923–27), Pásztortűz (1925–27), Pesti Hírlap Naptár (1926), Új
Budapest (1927) lapok részére. Festészetében leginkább a tájkép érdekelte, 1922-ben
az Esterházy vízfestmény-díjat nyerte el. Két grafikája Magyar Nemzeti Galériában
található. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Szignója:
zárójelben egy makk.

MANNO MILTIADÉSZ (Budapest, 1879. – Budapest, 1935.): festő, grafikus és szobrász.
A Kakas Márton (1896–1913) című élclap karikaturistájaként kezdte pályáját, itt
munkatársai voltak: Bér Dezső, Éder Gyula, Feiks Jenő, Garay Ákos, Hatos Tamás,
Fodor Imre, Zórád Géza. Később a Borsszem Jankó (1902–1905), Bolond Istók (1903–
1916), Magyar Figaró (1904) lapoknak is rajzolt. Festőként Münchenben folytatta
tanulmányait és német lapok számára készített karikatúrákat. 1922-től itthon
működött, publikált a Társaság (1917–25), A Házasságok a jégen köttetnek (1923–25),
Nemzeti Sport (1924), A Szózat Humora (1925) lapokban. Számos sportplakátot és
hasonló tárgyú szobrot, plakettet készített. Kiváló sportoló volt. Sokoldalúsága és
szakértelme művészi munkáján is tükröződik. Szignó: Miltiadész.

MARASZTONI JÓZSEF (Velence, Itália 1834. – Bécs, 1895.): festő és litográfus.
Marasztoni Jakab fia. Arcképeket, kőrajzokat készített. (Magyar ősök képcsarnoka.)
Rajzolt karikatúrát, grafikát: a Vasárnapi Újság (1865) és a Mátyás Deák (1871–72)
élclapnak, itt szerkesztőtársai voltak: Sauer Károly, Jankó János.

MARÉK VERONIKA (Budapest, 1937.): író, grafikus.
Iparművészeti Főiskola díszítőfestő, 1957–58; Bábszínészképző Stúdió, 1961–63; ELTE BTK,
magyar szak, 1961–1966. Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja
és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a
Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa. Ifjúsági Díj (1983).
Könyv: képes mese, Boribon, a játékmackó (1958), Laci és az oroszlán (1961), A
csúnya kislány (1965), Boribon és Annipanni (sorozat, 1970–76), Kippkopp (sorozat,
1981–93), ismeretterjesztők: Amikor te kicsi voltál (1970), Felelgetős könyvek (sorozat,
1975–79), Jó játék a papír, a filc (1982), gyermekregények: Coffi, Pocak, Paprika
(1984), Vakáció 2500-ban (1987), rajzfilmsorozat: Kockásfülű nyúl (1976). Könyvei
megjelentek német, román, lengyel, szerb, angol, spanyol japán és koreai nyelven is.

MARGITAY TIHAMÉR (Jenke, 1859. – Budapest, 1922.): festő.
Budapesten (1874–1884) és Münchenben tanult. Anekdotázó,
ún. „szalonélet-képeket” festett Bastien-Lepage stílusában. Rajzolt karikatúrákat az
Üstökös című élclapba (1886), munkatársai voltak: Jankó János, Aggházi Gyula, Biczó
Géza, Fényes Adolf, Goró Lajos, Homicskó Atanáz. Több művét (A féltékeny,

Nagyszebeni csata, Párbaj után, Stefi bácsi és Virradat) a Magyar Nemzeti Galéria,
önarcképét a Magyar Történelmi Képcsarnok őrzi.

MÁRK LAJOS (Retteg, 1867. – New York, 1940.): arcképfestő, illusztrátor.
Münchenben Hollósy Simonnál, Párizsban a Julián Akadémián és Budapesten (1885–
1877) Benczúr Gyulánál tanult. Kezdetben életképeket, majd aktokat és arcképeket
festett (Bajor Gizi, Jeritza Mária). Ismert plakátja „Vígszínház, Mici Hercegnő”.
Karikatúrát a Magyar Figarónak rajzolt (1886), majd a Borsszem Jankónak 1889-től. A
Borsszem Jankó élclapban kisebb-nagyobb megszakítással huszonhét évig rajzolt.
Publikált még: a Kakas Márton, Püf Neki, Fidibusz vicclapokban. Foglalkozott
plakáttervezéssel is, és készített grafikákat magazinok részére: Új Idők, Magyar Szalon,
Magyar Géniusz, Magyar Hírlap, A Hét, Szikra, A Színház, Művészet, Jövendő, Jó
Pajtás, Színházi Élet. Élete utolsó éveiben Észak-Amerikában élt, itt leginkább
reprezentatív portrék készítésével foglalkozott. Dekoratív alkotásai (Tükör előtt,
Intimitások) nagy hírnévre tettek szert. Számos hazai és nemzetközi díjat nyert. Több
gyűjteményes kiállítása volt Amerikában és Budapesten. Több műve (Ékszerek;
Atelierben; Intimitások; Kísértés; Láz) a Magyar Nemzeti Galériában található. Tagja
volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének.
Publikáció: Új Idők (1885–1932), Magyar Figaró (1886–98), Borsszem Jankó (1889–1926),
Magyar Szalon (1903–1905), Kakas Márton (1895–1901), Püf Neki (1896), Magyar
Géniusz (1896–1901), Magyar Hírlap Albuma (1897), A Hét (1899), Szikra (1903), A
Színház (1904–1905), Művészet (1905–1907), Millenniumi Újság (1905), Jövendő (1906),
Fidibusz Jubileumi Albuma (1905), Jó Pajtás (1909), Századunk Legendái (1913),
Színházi Élet (1923–35), Művészet (1938).

MARKÓ FERENC (Kismarton, 1832. – Budapest, 1874.): festő. Atyjától, Markó Károlytól
tanult rajzolni, festeni, annak stílusát utánozta. 1853-tól Pesten élt. Karikatúrát rajzolt a
Heti Posta (Pest, 1870) lap részére.

MARKOS BÉLA (Budapest, 1893. – ?): festő.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1911–1914) Balló Ede
tanítványaként. Karikatúrákat, grafikákat, illusztrációkat készített: a Kakas Márton
(1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930–1934), Kis Pesti Hírlap (1934), Vasárnapi Újság
(1934), Pesti Újság (1940) című vicclapok és magazinok részére.
Kiállítás: 1913 óta naturista figurális és csendélet képeket állított ki a Nemzeti
Szalonban és a Műcsarnokban.

MARKOS ERZSÉBET, Szegi Pálné (Szabadka, 1899. – ?): grafikus, művészeti író.
A Művészet című folyóiratnál dolgozott, és a Művészeti Lexikon munkatársa volt. Tagja
volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Kedves, nőies, humoros illusztrációkat
készített gyermeklapok részére. Rajzolt a Fényszóró (1945) részére, itt munkatársai
voltak: Gáspár Antal, Ránki Roxi József.

MÁRKUS LÁSZLÓ (–,): grafikus, karikaturista.
Ország-Világ (1899), Kakas Márton (1904–1905), Magyar Figaró (1904), Színház és Divat
(1916), Szamár (1917), itt rajzolt: Bíró Mihály, Dezső Lajos, Gedő Lipót, Jeney Jenő,
Kelen Imre, Pólya Tibor, Szigethy István, Zórád Géza, Vértes Marcell. Grafikát,
illusztrációt rajzolt a Színház és Divat (1918) című újságnak.

MÁRKY KÁLMÁN (Szombathely, 1929.): tanár, diplomata.
Az ELTE földrajz-történelem szakán végzett 1954-ben. Szigetvárott tanított 1954–55-
ben, majd 1955-től a Külügyminisztérium előadója, főelőadója, külszolgálatra
beosztott diplomatája. Szolgálati állomásai: Jakarta, Kartúm, Dar es Salaam, Athén,
Teherán. Szatirikus művei 1992-ben megjelentek a Hócipőben és a
Népszabadságban. Kiállítás: Karikatúráit a Külügyminisztériumban állította ki 2000-

ben: „Búcsú a XX. századtól”. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (1999); Brenner
Karikatúrapályázat (1999). Best of 2004.
Könyv: Egy kezdő diplomata komolytalan feljegyzései (1996). Márky Kálmán:
Karikatúrák (2005), Best of 2004.

MÁRTAI LÁSZLÓ (Marcali, 1956.): karikaturista.
1974–79-ig esztergályos, 1979–81 között katona, 1981–85-ig baleseti helyszínelő. 1985–
88-ig esztergályos-marós, 1988–89-ig üzemőr, 1989–91-ig esztergályos, 1991–93-ig
szabadúszó, 1993–95-ig szeméttelepi főportás, 1995–96-ig szabadúszó, 1996-tól
filmöntő. 1996-ban jelentek meg karikatúrái országos lapokban. A Móricka és
lapcsaládja: Kismalac, Kutyahús, Farzan, Móricka Évkönyv. Politikai karikatúráit a
Dilibogyó, Morbid, Pató Pál, Balfék újságokban közölték. Több évig rajzolt a Kacagó
Viccújság, Nevessünk című viccújságoknak. Karikatúrát igénylő rejtvényújságokban
publikál: : Poén Halász, 51 vicc 15 rejtvény, Skandi Rébusz, Maxi Skandi, Góliát, Nagy
Rejtvény. Önálló kiállítás: Vác (1990, 1996).
Kiállítás: Best of 2006.
Publikáció: Váci Napló (1992), Morbid (1996), Nevessünk (1996), Móricka (1996–2006),
Kacagó Viccújság (1997–2003), Dilibogyó (1998), Kismalac (1997–2006), Farzan (2001),
Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004), Váci Napló), Balfék
(2005), Poén Halászat (2006), 51 vicc 15 rejtvény (2006), Skandi Rébusz (2006), Maxi
Skandi (2006), Góliát (2006).

MÁRTON FERENC (Csíkszentgyörgy, 1884. – Budapest, 1940.): szobrász és grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1903–1910). A Zászlónk című
cserkészújságban együtt rajzolt Márton Lajos grafikussal illusztrációkat, karikatúrákat.
Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Főként székely
témájú műveket festett. Készített mozaikot és freskót is. Szegedi műve a Fogadalmi-
templom főoltára fölött Mária megkoronázását ábrázoló mozaik, a híres „Szegedi
Szűrös Madonna”. Máriát piros papucsban és díszes alföldi szűrben ábrázolja (1929).
1912–1922 között többször kapott állami díjat. Grafikai művei a Budapest Történeti
Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában vannak.

MÁRTON LAJOS (Székhelyudvarhely, 1891. – Budapest, 1953.): grafikus, festő.
Az Iparművészeti Iskolában tanult. 1908-ban a Fidibusz közölte karikatúráit, majd a
Borsszem Jankó is megjelenteti néhány rajzát. Hosszú időn át illusztrálta a Zászlónk
című cserkészlapot, meghatározó művésze volt az újság arculatának. Évekig csak
Márton Lajos címlapjaival jelent meg az ifjúsági lap. Készített képeslapokat,
plakátokat, alkalmi cserkészkiadványokat. Több lap foglalkoztatta illusztrátorként:
Művészet, Vasárnap, Jó Pajtás, Élet, Színházi Élet, Új Idők, Társaság, Pásztortűz, Tőzsdei
Kurír. Tagja volt Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Tájképeket és
portrékat is festett.
Kiállítás: Gyűjteményes kiállítása volt a Könyves Kálmán Szalonban 1916-ban és 1926-
ban, 1928-ban a Nemzeti Szalonban.
Könyv: A tiszta férfiúság, Ne igyál, Szív virágok (1930), Kisded Jézus, Testedzés és
lélekkultúra (1927), Ünnepi köntös.
Publikáció: Művészet (1908–11), Fidibusz (1908–20), Vasárnap, Újságok Karácsonyi
Kiadványa (1909–11), Zászlónk (1913–23), Jó Pajtás (1911–13), Élet (1912), Színházi Élet
(1912), Új Idők (1913), Borsszem Jankó, Ma (Bp., 1914), Művészet (1914), Jó Pajtás
(1914), Társaság (1917–19), Vasárnapi Újság (1917–21), Társaság és Színház (1920),
Tőzsdei Kurír (1924), Pásztortűz (1925–26), Lantos Magazin (1930). Szignó: Márton L.

MÁRIÁSI MASZNYIK IVÁN (1928 –1998): festőművész.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1946–1951-ben végezte el. A festészet mellett
portrékarikatúrákat rajzolt: az Élet és Irodalom (1960–65) a Magyar Ifjúság (1963) és az
Új Írás részére. Az 1960-as években az írókról, költőkről készített portrékarikatúráit több
nagyvárosban vándorkiállításon mutatták be.

MATA JÁNOS (Debrecen, 1934.): film- és tv-rendező, grafikus.
Tanulmányait a DOTE-n végezte 1953–57 között. 1957–59-ig a Szabad Föld, Kincses
Kalendárium, a Népsport és a Bibliotheca Könyvkiadó karikaturista-illusztrátora. 1959-
től a Pannónia Filmstúdió munkatársa, 1964-től animációs és filmrendező, 1971-től a
MTV rend., riport- és dokumentum filmeket forgat, stúdióműsorokat rendez, az utóbbi
időben komputeranimációval foglalkozik. Készít könyvillusztrációkat is (Az emberi test,
1960; Új Képes Biblia. 1–3., 1988).
Film: : Szabály, az szabály (1964); Madár (1966); Vili és Bütyök hódít (1968); Kukori és
Kotkoda (tv-sor., 1970–71); Mikrobi (tv-sor., 1973–75); Adventi mesék.
Komputeranimáció (tv, 1993).
Publikáció: Szabad Föld (1957–59), Népsport (1958), Füles (1962), Kincses Kalendárium
(1963–93), Plajbász és Paróka (1970–71).

MATA JÁNOS (Hegyközkovácsi, 1907. – Nyírmihálydi, 1944.): költő, grafikus.
Már zilahi gimnazista korában megjelentek első versei a Szilágyság című lapban s
írásai a Pásztortűzben. 1931-ben Debrecenbe költözött és bölcsészdoktorátust
szerzett. Az egyetemen a román nyelv lektora lett és levéltáros is volt. Versei és
tanulmányai jelentek meg debreceni folyóiratokban. Irodalmi munkássága mellett
jelentősek archaikus hangulatú fametszetei (Arany János Toldijához, Nagy-Kallói
Fényes István Krónikájához, mely az ő gondozásában jelent meg 1943-ban),
könyvdíszei stb. Karikaturisztikus fametszetei megjelentek Tóth Ervin: Csúfondáros
rajzolatok című kiadványban, melyben szerepel még rajzaival: Vadász Endre, Toncz
Tibor, Pintér Jenő, Szűr-Szabó József, Pesthy István, Dobry Lajos, Pólya Tibor, Dinnyés
Károly. A II. világháborúban bombatámadás áldozata lett.

MÁTÉ ANDRÁS (Budapest, 1921. – Budapest, 2000.): tervezőgrafikus.
Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola (1947) és a Képzőművészeti Főiskolán
(1951) végezte. Az 1960-as években újszerű filmplakátjaival keltett feltűnést. Műveit
sokszor ironikus, groteszk szemlélet jellemzi. 1953–56-ban a Béke és Szabadság, 1957–
59-ben az Érdekes Újság szerkesztője, 1957-től a Népszabadság munkatársa, majd
főmunkatársa. 1973-tól nyugdíjas.
Díj: Munkácsy-díj (1965); Rózsa Ferenc-díj (1966). Érdemes művész.
Könyv: Görbe tükör (1949); Nem szentírás (1961); Viharos üdülés (1961); Notesz (1963);
Csodaszer (1964); Föníciai bor (1964); Elég baj (1965); Ki lehet bírni (1967).

MÁTÉ TIBOR (–,): karikaturista.
Magyar Ifjúság (1977) humormellékletébe kezdett el rajzolni karikatúrákat, itt együtt
rajzolt: Papp Imre, Fábry János, Tarnóczy Zoltán, Kelemen István, Krenner István, Rau
Tibor. A Ludas Matyi vicclap 1984-ben bemutatta mint ifjú tehetséges karikaturistát: A
Kecskeméti Városi KISZ-bizottság és a Ludas Matyi közös karikatúra-pályázatán Máté
Tibor nyerte az első díjat.
Szignó: Máté.

MATHEIKA GÁBOR (Budapest, 1971.) tervezőgrafikus.
Szakmai végzettség: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (1985–1989),
Képzőművészeti Főiskola, Tervezőgrafikus szakosztály (1992–1997), Diploma:
Tervezőgrafikus, középiskolai rajz, művészettörténet tanár (1997). Szakmai területek:
Tervezőgrafikus, webtervező grafikus, illusztrátor. A Suli magazin középiskolásoknak
szóló havilap designere, tervezője, tördelője (1997–1999), Az Imago Növő
Reklámügynökség (2003–2004) grafikai vezetője. Mindeközben számos arculatterv,
prospektus, csomagolásterv, plakát tervezése. Webdesign Media Storm: webgrafikus
(1997–1999), Elender Webstudio, Psinet Webstudio, Webigen: webgrafikus (1999–
2002), Animáció: Pannónia Filmstúdió – rajzfilm animátor (1989–1991), animátor több
stúdió felé: 1991–1992. Videójátékok: Intel Robot Kft, Batman, the animated series,
Sega Game Gear játékprogram-vezető grafikus (1994–1995), Novatrade, Contra ‘96

Playstation játékprogram – grafikus (1995 –1996), Magyar Party Service Szövetség
arculati tender nyertes pályamunkájának tervezője (2003). Az illusztrátor-pályafutás
állomásai: 1995-ben jelent meg első képregénye a Fülesben, ezenkívül jelentek meg
képregényei a Kis Fülesben, Az Eszes újságban, az Eduárd képregényújságban.
Illusztrációi, karikatúrái egyebek mellett a Tiszta Diliben, a Kismama újságban és a
Pesti Estben. Reklám- és webgrafikusi főtevékenysége mellett rendszeresen illusztrál
könyveket, készít borítókat, képregényeket. Illusztrációk: Mérő László, Kresz Károly,
István György: Szuperrejtvények, Alexandra, 1999. Kismama újság illusztrációk, 2000.
Schaffer Beáta – Kisbabára Vállalkozók Kézikönyve, K. u. K. kiadó, 2004. Blog
illusztrációk, Pesti est, 2006.

MAURITS FERENC (Újvidék, 1945.): költő, grafikus, festő.
Az újvidéki Iparművészeti Középiskolában végezte tanulmányait. A hatvanas évek
jugoszláv figuralizmusának meghatározó alakja, az Új Symposion, majd (1983) a
Fórum Könyvkiadó grafikus szerkesztője lett. Mint grafikai szerkesztő dolgozott Indeks
(egyetemista lap), Polja folyóirat, Új Symposion lapoknál. Szatirikus, morbid, groteszk
grafikákat rajzol.
Könyv: Piros Frankenstein. Versek (1970); Telep. Versek (1975); Miniatűr galéria. Versek
(1982); Balkáni Mappa (1997).
Díj: Elnyerte a Fórum Képzőművészeti díjat.
Kiállítás: Szabadka (1966), Belgrád (1972, 1983), Zágráb (1978, 1984), Baja (1990),
Szekszárd (1993), Budapest (1993, 1994), Kecskemét (1996).

MAYER GYULA (Szeged, 1942. – Budapest, 2002.): grafikus, karikaturista.
A 60-as évek második felének kiemelkedő magazin-karikaturistája volt. Az „egyedi”
karikatúra stílus párosult filozofikus humorral. Több megyei és országos lapban
publikált karikatúrát, grafikát: Néplap (Szolnok) (1961–64), Rádió Tv Újság (1962), Ludas
Matyi (1962–65), Magyar Ifjúság (1963–74), Vas Népe (1964–65), Kisalföld (1965),
Dolgozók Lapja (1966), Rakéta (1974–87), Élet és Irodalom (1966), Hajrá Dózsa (1967),
Groteszk (1969), Ifjúsági Magazin (1971–76), Pajtás (1975). Rajzaira elegancia,
könnyedség, profizmus volt jellemző.
A Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola elvégzése utána Corvina Kiadóhoz
került grafikusnak, ezután már nem publikált karikatúrát. Plakáttervezői
munkásságáért 1975-ben Nívódíjat kapott. Szignó: Mayer.

MEDGYES LÁSZLÓ (Budapest, 1892. – ?): festő.
Művészi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, majd Párizsban,
Olaszországban és New Yorkban dolgozott. Karikatúrákat rajzolt a baloldali politikai
vicclapoknak, a Szamár (1917) és az Április (1918) részére, Vértes Marcell, Major
Henrik, Pólya Tibor, Biró Mihály, Kóber Leó, művészekkel együtt. 1926-ban Párizsban
önálló kiállításon mutatkozott be. 1927-ben New Yorkban rendezett kollektív kiállítást.
Utcarészleteket, tömegjeleneteket festett és díszleteket tervezett. Kezdetben
expresszionista stílusban festett, később a kubizmushoz közeledett. 1920 óta Párizsban
élt. Női arckép és Önarckép című festményeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

MEDVECZKY JENŐ (Savnik, 1902. – Budapest, 1969.): festő. Vaszary János növendéke
volt a Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Párizsba ment, 1929–1930 között
ugyancsak ösztöndíjjal Rómában tartózkodott. Az 1937. évi párizsi világkiállításon
nagyméretű pannóval vett részt. Karikatúrákat rajzolt rövid ideig a Szabad Nép és a
Ludas Matyi vicclap részére.
Díj: 1930-ban Szinyei-nagydíjat kapott. Munkácsy-díjas (1969).
Kiállítás: Évtizedeken át szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, háromszor állított ki a
Velencei Biennálén. 1945-ben és 1946–47-ben másfél évig Pécsett tartózkodott. Itt
rendezte meg első önálló tárlatát. 1962-ben Budapesten a Csók Galériában volt
egyéni kiállítása, melyet 1969-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezett
posztumusz tárlata követett; e kiállításon élete egyik fő művét, a negyvenkilenc

lapból álló, Homérosz Iliászához készített illusztrációsorozatot mutatták be. Korai rajzain
a monumentalitás párosult a középkori olasz táblaképek stílusjegyeivel. Az
újklasszicista festészet egyik jelentős hazai képviselője volt. Munkái megtalálhatók az
USA-ban és minden jelentős hazai múzeumban.

MEKKEY PÉTER (Budapest, 1950.): karikaturista, mérnök.
A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának hajózási fôiskolai szakán
hajógépész üzemmérnöki diplomát kapott 1982-ben. Előtte 1968–69-ben az Április 4.
Gépgyár szerkesztője. 1972–86-ig: a Mahartnál tengerész géptiszt. 1986-tól műszaki
ügyintéző és gondnokságvezető. A filozófiai, szöveg nélküli karikatúrázást műveli.
1986-ban bemutatta a Ludas Matyi mint autodidakta karikaturistát: abban az időben
tengerészként dolgozott, vizes témákat rajzolt. Rajzai számos hazai lapban jelentek
meg: Füles, Magyar Ifjúság (1987–88); Új Szabad Száj (1989–90); Rakéta Regényújság
(1989–92); Hócipő, 1990; Népszabadság, (1990–92); Magyar Hajózás (1987–).
Díj: „Három könyv” különdíj, Nemzetközi karikatúrapályázat, Benngen (1991); „Füles-
kupa” karikatúrapályázat, I. díj. Kiállítás: „S.O.S.” (Bp., 1988); Győr (1989); „A tenger és
én” (Genf, 1991); „Tenger ész” (Bicske, 1994); „Rögeszme” (Bp., 1998); „Vízióim” (Bp.,
1999).
Publikáció: 3. Országos Biennále (1987), Magyar Ifjúság (1987–88), Ludas Matyi (1987),
Nemzetközi Karikatúra Kiállítás (1988), Rakéta (1989–90), Népszabadság (1990–92), Új
Szabad Száj (1989–91), Hócipő (1991–92), Füles Magyar Hajózás (1987). Szignó:
Mekkey.

MENDE ZSOLT (Sopron, 1969.) grafikus.
Animációs filmeket rajzolt két évig Pécsen, majd a Pannónia Filmstúdióban 1990-ig.
Rajzfilmjei több díjat nyertek. 1995-től Sopronban él.

MENKÓ LÁSZLÓ (Budapest, 1938.): újságíró, karikaturista.
1962-ben végzett a MÚOSZ Újságíró Iskolán. 1965-től a Rádió- és Televízió Újságnál
tervezőszerkesztő és művészeti vezető, illetve a lap rajzolója és karikaturistája. 1992-tôl
a Színes RTV tervezőszerkesztőjeként dolgozik. 1963-tól készített újságkarikatúrákat (Esti
Hírlap, Ludas Matyi, Szabad Föld, Ország-Világ, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúsága), a mai
napig a Népsport, a Képes Újság, a Füles, a Magyar Sajtó, a Népszava, az ÉS stb.
részére. Könyvillusztrációkat és borítókat is nagy számban készített. „Menkó László
rajzos műsorajánlata” címmel 1971 óta megszakítás nélkül jelenik meg hétről hétre
állandó rovata az RTV Újságban, majd a Színes RTV-ben. A rovat hetente 4 rajzot
tartalmaz. Nevéhez eddig kb. 25 vicckönyv illusztrálása és számos kiadvány
borítójának tervezése fűződik. 1982-ben Kaján Tiborral és Dallos Jenővel Japánban
közös karikatúrakötete jelent meg.
Kiállítás: : Nádudvar (1976); Miskolc (1979); Veszprém (1983); Bp. (1985). Csoportos
kiállításai: Berlin (1977); Gabrovo (1980, 1982); Montreal (1981); Ancona (1983, 1984).
Rajzaival, kiállításaival több televíziós műsorban is szerepel, illusztrációit tévés
műsorokban is felhasználják (Halló fiúk, halló lányok; Mozdulj!; Zene, zene, zene;
Telesport; Ablak; A Hét; Tv-Híradó).
Könyv: Gáncs. Karikatúraalbum (1985).
Publikáció: Csúzli (1960), Füles (1961–65), Ludas Matyi (1962–87), Ludas Matyi Magazin
(1962–87), Világ Ifjúság (1963–64), Szabad Föld (1963–), Esti Hírlap (1963), Népsport
(1964–65), Élet és Irodalom (1964–69), Rádió és Televízió Újság (1965–1992), Világ
Ifjúság (1965), Plajbász és Paróka (1965), Vas Népe (1966), Magyar Ifjúság (1966),
Ifjúsági Magazin (1966–67), Plajbász és Paróka (1966–67), Dolgozók Lapja (1967),
Néplap (1967), Kisalföld (1967), Fejér Megyei Hírlap (1967), Múzeumi Magazin (1967),
Ország-Világ (1967), Gonoszkóp (1968), Napos Oldal (1971), Rakéta (1980–), Nők
Lapja Évkönyv (1986–87), Színes RTV Újság (1992–2006), Népszava (1993). Szignó:
Menkó.

MERCZEL PÉTER (Balassagyarmat, 1956.): grafikus.
A Képzőművészeti Főiskolát 1980–1984 között végezte, ahol Nagy Gábor, Zelenák
Crescencia voltak a tanárai. Az 1984-ben megrendezett Vásárhelyi Őszi Tárlaton
„Tanulmány I—V” című rajzzal jelentkezett. Karikatúrát a Poén (1989) vicclapban
rajzolt, Szűcs Édua, Mészáros András, Kaján Tibor grafikusokkal.

MÉSZÁROS ANDRÁS (Budapest, 1922.): grafikus, karikaturista.
A Képző- és Iparművészeti Szakiskola grafikai szakán végzett, majd 1943-1957-ig
reklámgrafikusként, újságíróként dolgozott, film-, illetve politikai plakátokat tervezett.
Ezután a Népszava munkatársa. 1949–1956 között a SZOT dekorációs osztályvezetője,
1957–1992-ig a Népszabadság karikaturistája. Több mint tízezer szatirikus rajza jelent
meg hazai és külföldi lapokban és könyvekben. 1960~1990-ig Heti rajzos
kommentárunk címmel állandó rovata volt a Népszabadságban, szintén itt
jelentkezett heti egy alkalommal a Levelesné című rovatban. A Budapester
Rundschau c. lapnál is rajzolt.
Díj: Munkácsy-díj (1978); Munka Érdemrend (arany, 1982); érdemes művész (1983).
Kiállítás: Részt vett több bel- és külföldi kiállításon. (Csepel, Siófok, Szeged,
Szombathely, Szófia, Moszkva (arany- és ezüstérem), Országos Karikatúra Biennále,
Nyíregyháza, 1983, 1985. Krakkóban 1963-ban, Skopjéban 1969-ben, a Montreali
Nemzetközi Karikatúra kiállításon. 1974-ben és 1976-ban, Gabrovóban 1977-ben,
Anconában 1979-ben, Isztambulban 1988-ban nyert díjat. További kiállításai: Skopje
(1969, 1971); Isztambul, Aksehir (1974); Magyar Karikatúra Kiállítás. (Műcsarnok, Bp.,
1968); Magyar Karikatúra Kiállítás. (Ernst Múzeum, Bp., 1970); Jubileumi Karikatúra
kiállítás. (Műcsarnok, Bp., 1975); Szófiai Magyar Intézet (1978). Összefoglaló kiállítása:
Műcsarnok Dorottya utcai kiállítóterme (Bp., 1984). További önálló kiállítás.: Móra
Ferenc Múzeum (Szeged, 1971); Komárom (1987); Csepel, Siófok, Néphadsereg
Művészetek Háza stb. Ebből az alkalomból a Műcsarnok kiadásában jelent meg
Katalógus ürügyén címmel a kiállítás anyagát tartalmazó válogatás. Számos bel- és
külföldi karikatúraalbumban szerepel rajzaival (Satirikon ‘80, Eulenspiegel Verlag). Erről
jobb nem beszélni (1981); A Képzőművészek Szövetsége szakosztályának titkára.
Könyv: Kb. 30 könyvet illusztrált a Móra, a Zrínyi, a Corvina, a Kossuth, a Gondolat és
más kiadók részére. A fáraó átka, 1977; Teknős Péter: Százados szenzációk; Brachfeld
Siegfried: Mitten am Rande, ein bißchen Ungarn, 1979; Mindenki benne van... (1960);
Mikes György: Hogy mik vannak! (1963); Szász Imre: Stop! (1965); Máté György: Ki
lehet bírni. (1967); Mikes György: Szép lehetsz... (1970); Néztem, láttam. (1985).
Világkalendárium (1968).
Publikáció: Népszava (1949–55), Szabad Száj (1949), Népszabadság (1957–1999),
Ludas Matyi (1957–1990), Hétfői Hírek (1958), Füles (1959–1961), Vöröskereszt Családi
Lapja (1960–1963), Ország-Világ (1960), Világ Ifjúság (1960), Képes Ifjúság (1960–1961),
Fejér Megyei Hírlap (1961–1966), Kisalföld (1961–1970), Vas Népe (1961–1971), 80
Rajzzal a Föld körül (1961), Dolgozók Lapja (1962–1964), Anna Bál (1962), Néplap
(1962–1967), Képes Újság (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–
1993), Füles Évkönyv (1963–1964), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966),
Asszonyok Évkönyve (1966), Majré nélkül! Szilveszteri Népszabi (1966), Krimi Magazin
(1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966), Asszonyok Évkönyve (1967–
1968), Plajbász és Paróka (1967–1968), Sportoló Kis Ludas (1967), Zsákbamacska
(1968), Nők Lapja Évkönyv (1968), Groteszk (1969), Maronikus Népszava (1969), Lesz,
ami lesz (Szilveszter) (1969), Fácán Magazin (1970), Népszabi Szilveszter (1970),
Zsákbamacska (1970–1975), Farsangi Népszava (1971), 144 Vicc (1971), 153 Vicc
(1972), BÚÉK (1971–74), Napos Oldal (1971), Nők Lapja (1974), Majális (1973), Képes
Sport (1974), Érdekes Kalendárium (1975), Csúzli (1971), Világ Ifjúság (1971–1981),
Tollasbál (1974–1977), Kincses Kalendárium (1977), Magyar Ifjúság (1978–1988),
Népszabi Szilveszter (1983–1984), T-Boy (1988), Számítógépes Kiállítás (1988), Képes
Sport (1988–1989), Grimasz (1988), Poén (1988–1989), Ludas Matyi Évkönyv (1989),
Magyar Szó (1990), 1. Országos Karikatúra Kiállítás (1983), 2. Országos Karikatúra
Kiállítás (1985), 4. Országos Karikatúra Kiállítás (1989). Szignó: Mészáros.

MESZLÉNYI ATTILA (1954.): festő, grafikus.
A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végzett 1972-ben, mesterei:
Gacs Gábor, Miskolci László. 1977–1980-ig a Pannónia Filmstúdió animációs
rendezője. 1980 után tervezőgrafikusként dolgozik. 1986-tól fest olaj- és
akvarellképeket. Európa vadon élő állatait örökíti meg. Illusztrál irodalmi műveket,
szakfolyóiratokat, glosszákat, művészeti kiadványokat.
Köny: Három humoros könyv: Csigakalauz (1994); Nyúlkalauz (1997); Sünkalauz (1997).
Díj: 1998: Csergezán díj. Szignó: Attila.

MÉSZÁROS GYÖRGY (Vilonya, 1951.): grafikus, tanár.
A Művészeti Szakközépiskola elvégzése után a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanult. A
Képzőművészeti Főiskola tanárképző tagozatán 1979-ben fejezte be tanulmányait. A
Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára lett. Karikatúrákat a Magyar Ifjúság (1971)
humormellékletébe és a Kisalföld (1972) című megyei lapnak rajzolt.

METZNER ERNŐ (Szabadka, 1892. –1950): iparművész, festő.
A budapesti Iparművészeti Főiskolában tanult. Figurális képeket festett. Karikatúrákat
és grafikákat rajzolt a Fidibusz (1912–14), Színházi Élet (1913), Borsszem Jankó (1913),
Mozi (1913), Április (1919) című vicclapoknak, illetve magazinoknak.

MEZŐ ISTVÁN (Dunapataj, 1951.): karikaturista, tanár.
1970-ben érettségizett, majd bevonult katonának. Első rajzai a honvédségnél jelentek
meg az Igaz Szóban, majd 1974-től miskolci Déli Hírlap című lapban. Az azóta elmúlt
időben mintegy hetven újságban tizenháromezer rajza jelent meg. 1978-ban szerzett
földrajz-rajz szakos tanári diplomát. Homrogdon tanít huszonnyolc éve, s tizenöt éve
az iskola igazgatója. Hobbi: a karikatúrarajzolás és a hanglemezgyűjtés. Hitvallása
szerint: „Világéletemben pártonkívüli voltam, de baloldali nézeteimből soha nem
csináltam titkot. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az 1994-es parlamenti
választások alkalmával felkerültem a Magyar Szocialista Párt megyei listájára, s
képviselő lettem. Ennek a négy évnek az emlékét őrzi a Parlamenti fricskák című
karikatúrakötet”.
Könyv: Parlamenti fricskák – 1998, Hajrá Magyarok! – 2000, Ezek a fiatalok – 2002,
Század vigyázz! – 2004, Állati dolgok–2006.
Díj: 1973: Kecskemét Politikai karikatúrapályázat 3. díj; 1973: Miskolc Egészségügyi
karikatúrapályázat 2. díj; 1977: Budapest Politikai karikatúrapályázat 2. díj; 1979:
Kecskemét Politikai karikatúrapályázat l-díj; 1980: Kecskemét Politikai
karikatúrapályázat 2. díj; 1981: Budapest Katonai karikatúrapályázat 1. díj; 1981:
Kecskemét Politikai karikatúrapályázat 3. díj; 1983: Szeged Karikatúrapályázat 2. díj;
1984: Kecskemét Karikatúrapályázat 2. díj; 1985: Kecskemét Politikai
karikatúrapályázat l-díj; 1987: Budapest Sport karikatúrapályázat 1. díj; 1988:
Kecskemét Politikai karikatúrapályázat 3. díj; 1990: Miskolc Kereskedelmi
karikatúrapályázat 1. díj
Publikáció: A jövő mérnöke (1978–1979); A mi egyetemünk (1975–1992); Abaúji Kurír
(2005– 2007); Autópiac (1994–1995); Bátaszék (1994–1995); Blikk (1997); Borsodi
Bányász (1977–1989); Borsodi Vegyész (1988–1990); Családi Lap (1994–1995); Csízió
(1989–1992); Déli Hírlap (1974–2002); Diósgyőri Munkás (1977–1984); Dunaferr (1990–
2002); Dunántúli Napló (1978–1979); Egészségügyi Dolgozó (1978–1988); ÉMÁSZ
dolgozók lapja (1977–1988); Észak-Magyarország (1974); Fókusz (1990–1995); Füles
(1975); Hahota (1984–1992); Hajdúszoboszló (1988–1990); Határőr (1978–1979); Heti
Hírnök (1989–2007); Heves Megyei Hírlap (1995–1996); Hócipő (1989); Ifjúkommunista
(1974–1985); Ifjúsági Magazin (1977); Igaz Szó (1975–1988); Kacagó Viccújság (1997–
2007); Kincses Kalendárium (1990–1997); Kisalföld (1989–1992); Közalkalmazott (1978–
1982); Kurír (1995–1996); Lemezbörze (2000–2007); Ludas Matyi (1976–1998); Magyar
Honvéd (1990); Magyar Ifjúság (1975–1982); Magyar Nemzet (1996); Mai Nap (1997);
Mégis (1989); MHSZ ÉIet (1976–1984); Mai Nap (2004); Miskolci Sport (1994–1995);

Néphadsereg (1981–1988); Népsport (1984–1989); Népszabadság (1990); No-Spa
(1994–1995); NŐ (csehszlovák lap) (1982); Ózdi Vasas (1980–1988); Pajtás (1976–1990);
Pataji Hírek (1980–1995); Pedagógusok Lapja (1978–1982); Pesti Riport (1994); Pesti
Vicc (1995–1998); Petőfi Népe (1973–1988); Szignó: Mi.

MIHÁLYFI ERNŐNÉ, Fischer Ilona (Miskolc, 1910. – Budapest, 1986.): grafikus,
reklámgrafikus, képszerkesztő.
Münchenben az alkalmazott művészek akadémiáján végezte tanulmányait, 1933-tól
kezdte pályáját mint reklámgrafikus, és főleg az alkalmazott grafikát művelte. A II
világháború után leginkább politikai plakátjaival hívta fel magára a figyelmet.
Képszerkesztőként dolgozott 1945–46-ban az Asszonyok, 1946–48-ban a Kis Újság,
1948–49-ben a Forrás, 1949–51-ben a Színház és Mozi, 1951–56 között a Béke és
Szabadság, 1956–59-ig az Érdekes Újság, 1959-től a Magyar Hírek című lapoknál.
Plakátművészettel, könyvgrafikával és tipográfiával, valamint reklámgrafikával
foglalkozott. A Budapesti Művészeti Hetek páva-emblémáját 1967-ben készítette el,
majd ez alapján évente tervezett más variációkban falragaszt. Leghíresebb plakátja:
NEM! felirat, alatta a csizmatalpon horogkeresztek. 1965-ben a Magyar Nemzeti
Galériában rendezték meg gyűjteményes plakátkiállítását. Érdemes művész (1965).
Plakát: Minden kéz vegyen részt az újjáépítésben. (1945); NEM! – fasizmus elleni plakát
(1955, 1965). Szignó: FILO.

MIKA LÁSZLÓ dr. (–,): grafikus.
Kiváló illusztrátor, grafikus és karikaturista. Karikatúrái nem torzított figurák inkább „szép
és vidám embereket” rajzolt. A Lantos Magazin (1929–30), Színházi Élet (1935–38), Nyíl
(1931–32), Új Magazin (1938) lapok vezető, meghatározó rajzolója volt. A Színházi Élet
magazin humormellékletében együtt publikált Gömöri Imre, Herman Lipót, Pólya
Tibor, Szüle Péter, Vadász Miklós, Szigethy István művészekkel. Tagja volt az
Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).

MIKLÓS GYÖRGY (1920.): festőművész.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolába járt (1938–1946). Karikatúrát rajzolt a Ludas
Matyi (1955) vicclapnak.

MIKLÓSI-MUTSCHENBACHER ÖDÖN (Szekszárd, 1881 – 1942): festő, karikaturista.
A Képzőművészeti Főiskolán (1907–1908) Zemplényi Tivadar, az Iparművészeti
Főiskolán pedig Vajda Zsigmond voltak a mesterei. Szekszárdon telepedett le.
Naturalista táj- és figurális olaj és pasztell képeivel 1905 óta vett részt a Nemzeti Szalon
és a Műcsarnok tárlatain.
Publikáció: Fiatalon a Herkó Páter (1901–1903) vicclapban jelentek meg első
karikatúrái, majd az, Urambátyám (1902–13), Ejnye Be Jó (1903–1906), Falu Szája
(Jászapáti, 1903), Bolond Istók (1903–1908), Magyar Herkó Páter (1904), Darázs
(Székesfehérvár, 1904–1905), Zászlónk (1904–1905), Karikás (Debrecen, 1906–1907),
Mátyás Diák (1907–1919), Ejnye Bejnye (1908), Fidibusz (1909–11), Pillangó (1909–11),
Erdélyi Bakter (1910–12), Új Budapest (1911), Darázs (Székesfehérvár, 1912–14),
Farsangi Újság (1913), Képes Újság (1915, Múlt és Jövő (1916) újságokban.
Munkássága során többször változtatott rajz stílust és a szignóit: Mutsenbacher Ödön,
Mutsenbacher Dönci, M. Dönci, Miklósi Mutsenbacher Ödön, Miklósi Mö, Mim on és
M. Termékeny és képzett, tehetséges grafikus volt, előfordult, hogy egyedül rajzolt tele
egy-egy vicclapot.

MIKLÓSOVITS LÁSZLÓ (Zalaegerszeg, 1944.): grafikus.
A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett Újváry Lajos
tanítványaként. 1978: Pro Museo, Nagykőrös; 1995: Nimród-érem. Kép- és
tervezőgrafikusként tevékenykedik, neves könyvtervező és -illusztrátor, hetilapok,
folyóiratok számára is dolgozik. Publikált grafikákat, illusztrációkat, ritkán karikatúrákat:
Élet és Irodalom (1966), Ifjúsági Magazin (1966), Magyar Ifjúság (humormelléklet)