Gyöngy Kálmán karikatura lexikon

Reich Károly és Orosz István rajzait. Jelenleg önálló grafikusként és karikaturistaként
dolgozik. Az első karikatúráit nyomtatásban a középiskola Kontúr című lapja hozta le
1963-ban. A hatvanas években sok rajza jelent meg az akkor induló Ifjúsági
Magazinban, a Magyar Ifjúságban, a Fülesben, néhány színes külpolitikai témájú rajza
a Ludas Matyiban, grafikái pedig az Élet és Irodalomban. A hetvenes évek elejétől a
nyolcvanas évek közepéig rendszeresen rajzolt az Üvegipar szakmai havi lapnak,
rajzai jelentek meg az Építők Lapjában, a Brigádéletben és a Veszprém megyei
Visszhangban. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején rajzolt a
Reformnak, a Pesti Hírlapnak, a Magyarországnak (címoldali karikatúra: 1996. január
26.), a Hócipőnek, a Népszavának, az Új Szabad Szájnak, a Poén és a Dili lapoknak.
A kilencvenes években sok rajza jelent meg a Magyar Nemzetben és a lap
gazdasági és tőzsdei mellékleteiben. Közölt rajzokat tőle a Heti Világgazdaság, a Mai
Nap, és állandó rajzolója volt a Ringnek. 1999-ben alapítója a MÚOSZ Karikaturista
szakosztályának és rendszeresen részt vesz a karikaturisták kiállításain. 2000-től
kezdődően könyvet illusztrál, művészeti vezetője volt a Happy Világ folyóiratnak,
rajzolt a Mi Otthonunk és az Építőmester szakmai lapoknak.
Díjak: Az I. Nemzetközi Karikatúrafesztivál Nagydíja (1990); Pulitzer-emlékdíj
sajtóillusztráció kategória (1996); Városi Polgármesterek Találkozója, különdíj (1998);
Városi Polgármesterek Találkozója különdíj (2002); Magyar Karikatúra Művészeti
Fesztivál, II. díj (2004).
Illusztrált Könyv: Dr. Bernáth Zoltán: Elvtárs, Kivégzésed esetén kérsz-e újratemetést;
(Szenei Molnár Társaság, Irodalmi vezető: dr. Szíj Rezső) 2001; Ki mint véd, úgy adat!
(Montana Rt., szerkesztette: Hollauer Tibor); Senki többet?… 2000! (Montana Rt.,
szerkesztette: Hollauer Tibor). 1999.; APEH üldözöttjei, egyesüljetek! (SZERDI Bt., felelős
szerkesztő: dr. Szerdahelyi Szabolcs, 1995).
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1966–70), Ludas Matyi (1967–71), Magyar Ifjúság (1968–
77), Úttörő Zsebkönyv (1964), Napos Oldal (1971), Népsport (1976), Grimasz (1988),
Szabad Száj (1989–91), Népszava (1990), Hócipő (1990), Új Ludas (1990–92), (Régi)
Ludas Matyi (1990–93), Magyar Nemzet (1991–2000), Best of 2004, 2005, 2006, Füles,
Üvegipar, Poén, Dili, Mai Nap, Heti Világgazdaság, Ring, Happy Világ, Mi Otthonunk,
Építőmester. Szignó: Fábry.

FALUS ELEK (Orosháza, 1884. – Budapest, 1950.): grafikus és iparművész.
Budapesten és Nagybányán folytatott tanulmányokat, majd Szolnokon dolgozott.
1904-től Budapesten a Vígszínház díszlettervezője. A Szinyei Merse Pál Társaság alapító
tagja volt, több díszlet és plakátmunkát együtt készítettek el a fiatal Herman Lipóttal.
A Nyugat című lap címlaprajzolója és Az Est lapok grafikusaként vált ismertté.
Könyvillusztrálással is foglalkozott: Halhatatlan szerelem, Szeretném ha szeretnének,
Álarcos menet, Családi tűzhely, Heltai Jenő: Kis mesés könyve és versei, Szomory
Dezső: Nagyasszony stb. A magyar könyvművészet egyik meghatározó személyének
tartja a szakma. Dolgozott Németországban, Angliában. Később itthon iparművészeti
feladatokat vállalt.

FARAGÓ ÁRPÁD (1887. – ?): képzőművész.
Az Országos Mintarajziskolába járt (1905–1908). Készített illusztrációkat és
karikatúrákat: a Borsszem Jankó (1913–21), Ország-Világ (1917), Üstökös-Urambátyám
(1918), Liliput (1938), lapok részére. A Ludas Matyi néhány rajzát közölte 1945-ben.

FARAGÓ GÉZA (Budapest, 1877. – Budapest, 1928.): festő, grafikus és iparművész.
Modern hangvételű plakátokat, karikatúrákat, jelmez- és díszletterveket készített.
1909-től rajzolt a Fidibusz élclap részére karikatúrákat, ezzel egy időben a Magyar
Figaróban is megjelent. A Művészet, Szikra, Reflektor, Színház és Divat, Társaság,
Magyar Grafika, Pesti Hírlapoknak grafikákat készített. Tóth Ervin: Csúfondáros
rajzolatok című kiadványában több karikaturistával együtt publikált. 1910-ben. Ismert
plakátjai: Rops gyorsfőző (1912), Elsőrangú gyógyfürdő, Lipik (1912), Marha, miért nem
iszol Gottschlig rumot? (1912), Tungsram (1914), Alberti fa és szén (1910).

Kiállítás: 1923-ban, 1928-ban voltak kiállításai festményeiből a Nemzeti Szalonban. Est
a Dunán,
Korai holdsütés, és a Seefeldi paraszt leány című képeit a Magyar Nemzeti Galéria
őrzi.
Publikáció: Magyar Hírlap Karácsonyi Kiadvány (1894), Magyar Géniusz (1896), Új Idők
(1903), Szikra (1903), Művészet (1904–1905), Millenniumi Újság (1905), A Reflektor
(1906), Fidibusz (1909–13), Magyar Figaró (1909–14), Színházi Élet (1910–27), Művészet
(1911), Jó Pajtás (1911), Bolond Istók (1912), Színház-Dia Bühne (1914), Színház és Divat
(1917), Társaság (1918–25), Magyar Grafika (1921), Mindent Tudok (1925), Az Újság
Vasárnapja (1925), Pesti Hírlap (1928).

FARAGÓ JÓZSEF (Esztergom, 1866. – Berlin, 1906.): karikaturista, rézkarcoló.
Münchenben Hollósy Simontól tanult, dolgozott Nagybányán is, és együtt állított ki a
nagybányai festőkkel. Németországban a Fliegende Blätterben jelennek meg
karikatúrái. Budapesten 1885-ben a Poszkiszli Naptárban és a Borsszem Jankó
újságokban rajzolt. A Borsszem Jankó részére külföldről is küldött grafikáiból 1906-ig. A
Kakas Márton vicclapban 1880-tól 1906-ig volt a vezető rajzoló. 1889-ben Párizsba
megy, majd 1892–1894 között Amerikában élt. A New York-i Puck című élclap részére
készített karikatúrákat. Népszerű karikaturista volt, munkáit éles társadalombírálat
jellemezte. Berlinben 1906-ban öngyilkos lett.
Kiállítás: A Műcsarnok 1889–1890-es téli kiállításán szerepelt először. 1896-ban, 1901-
ben a Nemzeti Szalonban, 1906-ban pedig a Könyves Kálmán Szalonban állította ki
műveit. Több grafikai lapja található a Magyar Nemzeti Galériában.
Publikáció: Poszkiszli Naptár (1885), Borsszem Jankó (1886–1906), Pikáns Naptár (1888),
Kakas Márton (1880–1906), Üstökös (1894), Magyar Szalon (1895–1904), Püf-Neki
(1896), Új Idők (1897–1902), Jambó Vidám Naptár (1897), A Hét (1899), Urambátyám
(1901), Művészet (1903–1907), Magyar Iparművészet (1903), Fidibusz (1906) Fligende
Blätter, Puck /New York/.

FARAGÓ LAJOS (1859. – ?): grafikus. 1878–1881-ben az Országos Mintarajziskolában
végzett. Illusztrációkat, karikatúrákat rajzolt a Színház (1903) című magazin részére, itt
munkatársai voltak: Linek Lajos, Feiks Jenő, Jeney Jenő, Kürthy György.

FARAGÓ SÁNDOR / Jász Faragó Sándor/(Jászberény, 1888. – Jászárokszállás, 1968.):
grafikus, karikaturista.
A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett. Az egyetemen gyógyszerész
szakot végzett, majd festőakadémián, Pásztor József volt a tanára. Ezután
Münchenben, Párizsban, Olaszországban neves mesterektől tanult grafikát.
Karikatúrái megjelentek Fregoli (1917), majd a Fidibusz (1919), Borsszem Jankó (1924),
Háry János (1926), Kacagó Hold (1932), Kacsa (1938), Izé (1938), vicclapokban. A
Pesti Hírlap részére közel harminc évig készített meseillusztrációkat. Díszítőfestészettel,
illetve díszlettervezéssel, és kivitelezéssel is foglalkozott, ilyen volt az „Ezüstsirály”. 9
színpadi művet írt, köztük mesejátékot: „Eszes Matyi, esztelen kalandjai” címmel.
Készített ex librist. Idős korára Jászárokszállásra vonult vissza. Tagja volt a magyar
Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).
Publikáció: Fregoli (1917–19), Szerda (1919), Fidibusz (1919–23), Képes Mozivilág (1921–
24), Borsszem Jankó (1924–26), Jó Pajtás (1925), Háry János (Budapest, 1926)
Gyermekek (1928–34), Pesti Hírlap (1934), Pesti Hírlap Vasárnapja (1931–34), Nyíl
(1932), Kacagó Hold (1932), Reklám Élet (1933), Vasárnapi Újság (1934–35), Kacsa
(1938), Izé (1938).

FARKAS ENDRE (Temesvár 1915 – 2005): grafikus, karikaturista, díszlettervező.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte Budapesten (1932–1933). 1935-
ben a Reklám-Élet című újságnak rajzolt. Később Franciaországban telepedett le.
Karikatúrái számos külföldi lapban megjelentek (La Tribüné des Nations, Punch, Lilliput,
Vogue stb.). Foglalkozott plakát- és címlaptervezéssel, illusztrációval, mesekönyveket,

játékkártyákat készített. Szöveg nélküli karikatúráit fôként az abszurd humor jellemzi,
sokszor szürrealisztikus vonásokkal.
Könyv: Double Bedside Book (London, 1952).

FARKAS, JENŐ Ya’acov Farkas, Ze’év (Budapest, 1923. – 2002.): karikaturista.
1947-ben kivándorolt Izraelbe. 1952–62 között politikai és egyéb karikatúrákat,
illusztrációkat készített napilapok (pl. Ma’ariv) és magazinok számára. 1962
szeptembere óta a Ha’aretz Daily karikaturistája. 1993-ban a Ludas Matyiban
publikált. Gárdos Károly (DOS) írta cikkében a kivándorlás utáni időszakról (1957):
„Sokszor gondolok arra, hogy kettős elégtételben részesültünk mi, népünk hazatérő
vándorai. Saját hazánkban, testvérek között élni és egy szabad, demokratikus,
emberséges rezsimben. Külön jóérzés azonkívül, hogy szűkebb közösségünk, a magyar
származású alija oly lényeges szerepet játszik a demokratikus sajtószabadság egy
fontos megnyilvánulásában, mint a kritikus rajztoll forgatói: Farkas „Zeév”, Rosenfeld
„Feri”, Katz „Smuel”, „Stei, Joszi” és e sorok írója.
Kiállítás: Eddig 9 egyéni kiállítása volt. 1990-ben a budapesti nemzetközi
karikatúrafesztivál résztvevője és zsűrijének tagja. Politikai karikatúráiból négy kötet
látott napvilágot, több mint 50 könyvet illusztrált és számos díjat kapott.

FARKAS LAJOS (Somogysárd, 1963.): reklámgrafikus, illusztrátor, karikaturista.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vígh Tamás és Segesdi György növendéke.
Szobrász szakon végzett 1988-ban. Címlap- és portrékarikatúrái jelentek meg a Ludas
Matyiban. A magabiztos rajztudású művész a Hócipőben 1992-től 1993-ig rajzolt. Az Új
Borsszem Jankó vicclap, a rövid életű Darázs és a Fülig Jimmy, Csalamádé újságok
címlaprajzolója volt. Megyei lapok is foglalkoztatták: 24 Órás, Jászkun Kakas, Kanizsa,
Új Néplap, A Hírlap. A MTV Uborka c. műsorához tervezte és kivitelezte a figurákat
Tóth Antallal (TONIÓ). A Postabanknak karikatúrakártyákat rajzol politikusok
képmásaival és sörszobrokat készít a Kőbányai Sörgyár számára. Reklámgrafikusként
dolgozik.
Kiállítás: Bartók 32 Galéria (1989). Reklámfesztivál Golden Drum, I. díj (Portorozˇ,
Szlovénia).
Könyv: Tessék választani (Tónióval, Moment Média, 1998)
Publikáció: Hócipő (1992–1993), A Hírlap (1993), 24 Órás (1993), Új Néplap (1993),
Kanizsa (1993), Csalamádé (1993), Ludas Matyi (1993), Jászkun Kakas (1993), Új
Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Fülig Jimmy (1995).

FARKAS LÁSZLÓ (Budapest, 1953.): szobrász.
Az egri Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán rajztagozatán szerzett diplomát 1979-ben.
Karikatúrákat rajzolt a Magyar Ifjúság (1969–71) humormellékletébe. Szignó: FL.

FARKAS NEY LÁSZLÓ (1900 – 1965): grafikus, festő. Párhuzamosan több újságnak rajzolt
karikatúrákat a Magyar Figaró (1918), Színház és Divat (1918), Jó Pajtás (1920). A
Borsszem Jankó (1920) vicclapban munkatársai voltak: Major Henrik, Pólya Tibor,
Vértes Marcell, Szigethy István, Gedő Lipót, Hosszú Pintér Gyula, Bér Dezső. 1923-tól
Párizsban élt és alkotott.

FARKASHÁZY MIKLÓS (Budapest, 1895. – Budapest, 1964.): grafikus. Vesztróczy
Manónál tanult, majd hosszabb ideig képezte magát Münchenben. 1916-tól
külföldön és Budapesten számos kiállítása volt. Eleinte színes dekoratív tusrajzokat és
pasztelleket készített, később olajképeket. Rendszeresen foglalkozott rézkarccal is.
Publikált a Magyar Grafika (1925) és a Múlt és Jövő Újságokban (1928). 1950-ben
feleségével, Donner Gertrúddal együtt készítette a Karolina úti pártiskola graffittóját.

FAUSZT JÓZSEF (Dunakeszi, 1944.): karikaturista. Nyomdaipari technikus. Külsősként tíz
évig rajzolt a Magyar Ifjúság (1961–71) humormellékletébe. Foglalkoztatta még az Élet
és Irodalom (1967), valamint a Füles (1967–69) rejtvényújság. A Ludas Magazin (1970–

74) havonta és a Ludas Matyi (1970–74) vicclap heti rendszerességgel közölte
karikatúráit. Jelenleg nyomdai vezetőként dolgozik.

FÁY DEZSŐ (Budapest, 1888. – Budapest, 1954.): festő és grafikus.
1907-ben az Iparművészeti Iskolában, majd Párizsban a Julián Akadémián,
Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult. 1902-től rajzolt karikatúrát a
Borsszem Jankó részére, majd később a Bolond Istók is közölte rajzait (1911–1912). A
Krix-Krax vicclapban munkatársai voltak: Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Major Henrik, Rippl-
Rónai József. 1923-ban már grafikákat publikált: Múlt és Jövő, Kék Madár, Színházi
Élet, Jó Pajtás, Pesti Futár, Literatúra, Utazás Sport Revü, Magyar Magazin, Az Újság
Könyvei, Tündérvásár, Tükör, Nyíl, Tábortűz, Híd, Forrás 1944-ig.
Díj: Mint illusztrátor igen népszerű volt. 1922-ben a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte
el, később is több külföldi és hazai díjjal jutalmazták. A Divina Commediához és a
Nagyidai cigányokhoz készített illusztrációi ismertek.
Kiállítás: Gulácsy Lajossal több ízben járt Itáliában, vele együtt állított ki 1909-től
kezdve, s az ő hatása alatt dolgozott.
Könyv: A jubilánsok (1944), Pax vobiscum, Kakuk Marci ifjúsága, Adakale mesekertje,
Negyvenöt miniatőr,. Budapesti negyed (1936), Hősökről beszélek (1934), Észt
rokonaink irodalma, Pázmány, a nemzetpolitikus, Forradalom a Kígyó utcában,
Nagyidai cigányok, Via miserorum, Magyarok Rómában, Az ördög tanul, Az
ezerkettedik éjszaka.
Publikáció: Borsszem Jankó (1902), Kis Pajtás (1907–1909), Zászlónk (1908), Bolond Istók
(1911–12), Krix-Krax (1912), Múlt és Jövő (1923), Kék Madár (1923), Színházi Élet (1923),
Jó Pajtás (1924), Ma Este (1925), Pesti Futár (1926), Literatura (1926), Utazás Sport Revü
(1926), Magyar Magazin (1928), Az Újság Könyvei (1928), Okos Ember Naptára (1929),
Tündérvásár (1931), Krix-Krax (1931), Nyíl (1931–33), Tükör (1933–38), Vasárnapi Újság
(1938), Képes Vasárnap (1939), Tábortűz (1940), Híd (1940), Forrás (1944).

FAZEKAS ATTILA (Keszthely, 1948.): grafikus, illusztrátor, képregényrajzoló.
A kunszentmiklósi Damjanich János Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. A Magyar
Ifjúság részére 1968-tól karikatúrákat, majd képregényeket rajzolt. A hetvenes évektől
jelennek meg képregényei különböző hazai lapokban (Pajtás, 1972–74; Pesti Műsor,
1975–77; Népszava, 1974–89; a Csillagok Háborúja (1980) 700 000 példányban jelent
meg. Füles, 1976-tól napjainkig. Focisuli (1980) önálló képregényfüzet.; Szexi, 1991–92;
Spéci, 1992–96. 1978–88-ig a Népszava levelezési rovatában jelentek meg humoros
munkái. 1996—98-ig a Magyar Fórumnak rajzolt politikai karikatúrákat. Csoportos
kiállítás: Magyar Kulturális Alap, „Rege a csodaszarvasról” pályázat, III. helyezés
(1997); Jankó János közéleti karikatúra kiállítás (1999). Munkásságának zömét a
képregény teszi ki, annak is a realista, romantikus, kalandos ága. Kiadásában jelent
meg 1988–93-ig az első olyan magyar képregényújság, a Botond, amely nem külföldi
képregényeket közölt, jelenleg a 11. füzetnél tart. Illusztrációk: Zsigray J.: Távoli fény,
Tőr és paróka; Németh L: Zsarnokok futára; Sewell, A.: Fekete szépség; Muray, J.:
Tulipános Fanfan; Rose, J.: Tűzpárbaj a világűrben; Tarzan könyvek (10 db); Rick, P:
Jokes; Politikai karikatúrák; Vásott versek; Még vásottabb versek; Kalandozásaim;
Haláli; Lukodalmash; Marsbéli orgiák; Hűm. erotikus illusztrációk. (1986–90).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1971–73), Pajtás (1972- (1975), Népszava (1973–87), Pesti
Műsor (1975–1977), Pesti Műsor (1976), Füles (1976–2006), Pesti Műsor (1977), Képes
Nyelvmester (1984–95), Képes Sport (1984), Botond (1989–1994 Szexi (1991–1992),
Spéci (1992–1996), Ludas Évkönyv (1993), 160, átlagosan 30 oldalas, oldalanként 5–6
kockás képregény. Több száz karikatúra.

FECSÓ JÓZSEF (1938.): karikaturista.
A Magyar Televízió főtechnikusa (1966). 1959-ben jelentek meg karikatúrái az Igaz Szó
katonai lap humormellékletében, a Néphadseregben és a Báli Újságban. Rajzolt még
a Magyar Ifjúság humormellékletébe (1960–1961), Ludas Matyi (1966–1967) és a Pajtás
(1971) részére.

Könyv: 1962-ben a Zrínyi Katonai Kiadó: Fecsó József Katonadolog címmel
karikatúrakönyvet adott ki. Szerepelt a magyar és külföldi karikaturistákat felvonultató,
1966-ban megjelentetett: Vonalparádé karikatúra gyűjteményben.

FEHÉR ZOLTÁN (Zorro de Bianco) (Budapest, 1974.): grafikus. 1992-től 1996-ig a Magyar
Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakára járt, ahol Eszik Alajos grafikusművész,
majd pedig Gaál József festő- és grafikusművész voltak mesterei. Eddig öt egyéni,
illetve huszonöt csoportos kiállításon szerepelt, 1995-től performenszeket rendez. 2004.
május elsején grafikustársaival megalapította a Magyar Képregény Akadémiát,
amely 2005. decembere óta már bejegyzett kulturális egyesületként működik, s
amelynek elnöke Fehér Zoltán egyben PINKHELL kiadvány főszerkesztője. 2005-ben
indították el a színes képregénymagazint, a PINKHELL-t, mely – hazánkban
egyedülálló módon – kizárólag kortárs magyar képregényeket közöl. Alkalmazott
grafikai és elméleti munkák katalógusa: 1994-től 2003-ig a Kapu Kiadó és Filmstúdió
művészeti vezetője (könyvek és folyóiratok tervezés, kivitelezés, tördelés,
képszerkesztés, arculatterv) 1997-től 1999-ig a Kis Buksi című (rajzos rejtvényújság volt a
6-tól 9 éveseknek) gyermeklap írója, rajzolója és szerkesztője. 1997-ben jelmezeket és
plakátot tervezett Boris Vian: Venyigeszú és Plankton című darabjához (Kolibri Színház,
rendező: Csontos Róbert, Napszínház). 1997-től az Ellenfény című kortárs művészeti
lapban jelentek meg kritikái, tanulmányai. 1998-tól az Előfutár című összművészeti
antológia-periodika művészeti szerkesztője, valamint képszerkesztő-tördelője. 2002-
ben fél évig dolgozott háttérfestőként a Pannónia Filmstúdió kecskeméti
műtermében. 2002–2004-ig a Szkéné Színház grafikusa volt. 2003–2005-ig a Diplomacy
and Trade című közéleti-kulturális angol-magyar folyóirat illusztrátoraként
tevékenykedett. 2004. augusztus - storyboard a TV2-nek 2004. - DVD Center folyóirat
(DiscMan képregény) - Weboldal tervezés és kivitelezés a Művészbejárónak.
(http://www.muveszbejaro. net) rajz, ötlet: Fehér Zoltán, flashanimáció-ötlet: Dodon -
CD borító (Bankrupt: Bad Hair Day) 2005. - Zwack Unicum reklám-képregényoldal
2006. - Knorr termékreklám - képregények - CD borító (Szabó Tamás és barátai:
Obsession) - CD borító (Bankrupt: Shorter Than Danny DeVito) 2006 őszétől a Képes
Kiadó, 2007 tavaszától pedig a Mangafan Kiadó művészeti szerkesztője. Animációs
filmek: 2004. november - Videoklip a Kispál és a Borz Etetés című számához (rendező:
Fehér Zoltán, animátor: Dodon) 2004. - Animatic a Kispál és a Borz Csiga című
számához (rendező: Fehér Zoltán, animátor: Dodon). 2002. Francia-magyar
képzőművészek a Tavaszi Fesztivál, 2002. „Tiszta Szívvel” a Beteg Gyermekekért
Alapítvány kortárs képzőművészeti kiállítása - Budapest Galéria, BÁBELI TORONY - az
elérhetetlenség - Kilátó Galéria.
Képregényes (csoportos) kiállítások: 2005. - Kis Magyar Képregénytörténet (1865–
2005), Budapest, kArton Galéria - Torony (a Magyar Képregény Akadémia kiállítása),
Retorta Galéria, Bp. - 2005. június 4. A Képregény Világnapja, Gödör Klub, Budapest. -
Kecskeméti Animációs Filmfesztivál - Tiszti Klub, Kecskemét - Hungarocomix - Sugár
Áruház, Budapest - A magyar képregény mesterei - Városháza Galéria,
Pestszentlőrinc 2006. április 15. - KOMIKON (I. Pécsi Képregény konferencia) - Apolló
Mozi, Pécs 2006. május 13. - Szabadkai Nemzetközi Animációs Fesztivál - Szabadka
2006. december - Hungarocomix II. - Sugár Áruház, Budapest 2007. március 26–31. - III.
Magyar Képregényfesztivál - Gödör Klub, Budapest Képregényes publikációk: 2003 -
Szivárvány köz - Mások 2005 - Pepita Ofélia (Blues) - Fekete-Fehér Képregény
antológia 2. 2005 - Szivárvány köz (Szeplőtelen szűz) - Fekete-Fehér Képregény
antológia 3. 2005 - Kimaradt jelenetek - Mozinet Magazin, PINKHELL 0. szám 2005 - Szín
Ciki - Mozinet Magazin, PINKHELL 0. szám 2006 - Szivárvány köz (stripek) - PINKHELL l.
szám 2006 - VOGEL - PINKHELL l. szám 2006 - Szivárvány köz (strip) - Eduárd a fapados
képregény újság 0–3. szám 2007 - Szivárvány köz: Filozófiák a budoárban - Eduárd a
fapados képregény újság 8. szám 2006 - 10 perc (író - rajzolta. Gáspár Tamás) -
PINKHELL 2. 2006–2007 - A halál és az iránytű (író, Jorge Luis Borges azonos című
novellája nyomán - rajzolta: Fritz Zoltán) - PINKHELL 2–3.

Díjak: 1995. december - GESZTUS - a Gerhardt Waltz Alapítvány pályázatának I. díja
(Magyar Képzőművészeti Főiskola); 2000-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram
alkotói ösztöndíjában részesült.

FEIKS ALFRÉD (Brod, 1880. – Polgárdi, 1953.): festő.
Hollósy Simon tanítványa volt. 1901-től karikatúrát rajzolt a Kakas Márton és a Bolond
Istók részére. 1904-ben Feiks Jenővel, testvérével együtt publikált a Borsszem Jankó
élclapban. 1918-tól Színházi Élet munkatársaként illusztrációkat, portrékat, színész és
újságírók asztaltársaságairól karikatúrákat rajzolt. Ismert plakátja Gedő Lipóttal közös
munkája: „Figaró”.
Kiállítás: Képei nagyrészt színpadi jeleneteket, tengerparti részleteket ábrázolnak.
1908-ban és 1910-ben a Könyves Kálmán Szalonban az 1917, 1918, 1922, 1931 és 1932
években az Ernst Múzeumba rendezett csoportos tárlatokat. Egy tájképe a Magyar
Nemzeti Galéria, „Május” c. festménye a főváros tulajdona lett.
Publikáció: Kakas Márton (1901–1902), Bolond Istók (1902), Borsszem Jankó (1904),
Színházi Élet (1918).

FEIKS JENŐ (Kaposvár, 1878. – Budapest, 1939.): festő, grafikus, művészeti író.
Első karikatúrái iskolai engedéllyel 15 évesen (1897) jelentek meg a Mátyás Diák
élclapban, majd a Kakas Márton, Bolond Istók, Dongó (Debrecen), Herkó Páter
újságokban. A feljegyzés szerint 20 évesen már 500 pengőt keresett. 21 évesen
Párizsban, majd Münchenben tanult és dolgozott. Münchenben Hollósy Simon
növendéke, és itt élt 18 évet. A fiatal grafikus ontotta a poénokat a szatirikus lapok
részére. Külföldön a Fliegende Blätter, Magyarországon a Borsszem Jankó is
foglalkoztatta 1904-től 1918-ig. Párhuzamosan rajzolt a Fidibusz vicclapnak is. Több
grafikus társával (Vértes Marcell, Szigethy István, Pólya Tibor, Kelen Imre, Kóber Leó
Major Henrik) együtt a baloldali Szamár, majd az Április című politikai élclapot (1918)
használták propagandacélokra, tették ezt színvonalasan, művészi alázattal. A Figaró
és a Fregoli könnyedebb hangvételű újságokban is népszerűek voltak rajzai.
Karikatúrarajzolás mellett grafikái jelentek meg a Derű, Színház és Divat, A Társaság,
Szikra, Színházi Élet, Új Idők, Pesti Futár, Nyíl, Művészet című újságokban,
magazinokban. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének 1917–32
között. Budapesten 1926-ban modern szellemű festőszabadiskolát hozott létre
(tanárok: Rippl-Rónai József, Vedres Márk, Kernstok Károly). Olajfestményeit a francia
impresszionizmus és a szecesszió jellemzi. Több művészi társulás tagjává választotta (a
berlini Sezession, Deutscher Künstlerbund, párizsi Salon d’Automne). Díjlovaglás című
alkotását az állam, Jégpálya című munkáját a főváros vásárolta meg.
Kiállítás: Az Ernst Múzeumban négy gyűjteményes kiállítást rendezett.
Publikáció: Kakas Márton (1897–1914), Házi János (Székesfehérvár) (1897), Határszéli-
Zabszemek (1899), Bolond Istók (1899–1918), Mátyás Diák (1900–19), Dongó
(Debrecen) (1902), Herko Páter (1903), Színház (1903), Derű (1903–1904), Szikra (1903),
Borsszem Jankó (1904–18), Darázs (Székesfehérvár, 1905–14), Fidibusz (1905–12),
Mátyás Diák (1909), Villám (Debrecen, 1911), Színház és Divat (1916–18), Szamár
(1918), Április (1918–19), Figaró (1918–19), Fregoli (1919), A Társaság (1922–24), Színházi
Élet (1924–31), Új Idők (1925), Pesti Futár (1927), Bridge Újság (1931), Szilveszter (1931),
Nyíl (1931), Művészet (1937).

FEJES ISTVÁN (Torda, 1943 – 2004): karikaturista.
Fizikai munkás volt, munkája mellett rajzolt és festett. 1968-tól publikál magyar és szerb
nyelvű lapokban karikatúrákat a Képes Ifjúság, a Dolgozók, a Magyar Szó, a Heti
Világgazdaság, a 7 Nap, a Vajdasági Magyar Kalendárium újságokban. Az utóbbi
időben pedig a szabadkai Szabad Hét Napban jelennek meg karikatúrái. Szerepel
életrajzával a vajdasági humoristák évkönyvében (1998).
Díj: A Magyar Szó pályázatának 2. díj (1970); 1. díj (1983).
Kiállítás: önálló kiállítása Begaszentgyörgyön, Szabadkán és Magyarországon volt.

FEKETE IMRE (Budapest, 1972.): grafikus, karikaturista.
A Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett tervező grafikusi diplomát. Első rajzai a
Kölyök magazinban jelentek meg. Grafikáit, képregényeit, forgatókönyveit és írásait
1987 óta közlik folyamatosan a különböző újságok, folyóiratok (Galaktika, Rakéta
regényújság, Füles, Tiszta Dili, Vasárnapi Hírek, Ludas Matyi, ÉS, Eduárd). Öt álnéven és
a sajátján is publikál. Foglalkozik könyvillusztrálással és reklámgrafikával is. Fantasy és
science-fiction grafikáival hazai és nemzetközi díjakat nyert. Abszurd és szatirikus
írásai, rajzai több mint tizenhárom éve jelennek meg a Kretén c. magazinban.
Képregényeit az Eduárd képregényújság (2006–2007) közli: A próba, Büfi, Példakép,
Új Isten . A fekete-fehér képregény-antológiában megjelent First contact, A nagy
nanorobot-háború.
Kiállítás: Munkái eddig három önálló és több mint hatvan csoportos kiállításon
szerepeltek.
Publikáció: Galaktika (1993–1995), Kölyök (1987–1990), Füles (1997-1998), Kretén (1995–
2007), Dörmögő Dömötör (1995–97), Tiszta Dili (1996–97), Mad (1999), Eduárd (2006–
2007). Szignó: Feki

FEKETE ZOLTÁN (Nagyvárad, 1888 – 1915): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti
Főiskolán végezte (1909–1914), ahol Zemplényi Tivadar volt a mestere, majd
Münchenben és Nagybányán képezte magát tovább. Karikatúrát rajzolt: Az Üstökös-
Urambátyám (1910), Fidibusz (1910) vicclapokban. A Fidibuszban munkatársai voltak:
Major Henrik, Paulini Béla, Szüle Péter, Vanek József. 1913-ban Nagyváradon 64
művéből kiállítást rendezett. Naturalista festőművész volt.

FELEKY GYÖRGY (Budapest, 1893. – ?): festő, grafikus.
Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult (1912–1914), Ferenczy Károly volt a
mestere. Főleg tájképeket festett. Karikatúrákat a Fididbusz vicclap (1908) részére
rajzolt, itt munkatársai voltak: Józsa Károly, Kóber Leó, Feiks Jenő, Major Henrik, Földes
Imre, Márton Ferenc, Szüle Péter.

FENEKOVÁCS LÁSZLÓ (Budapest,. 1950.): grafikus, karikaturista.
1970-ben a Kossuth Lajos Gépipari Technikum általános gépész szakán végzett. 1970–
78-ig műszaki tervezőintézetnél dolgozott, 1978-tól szabadfoglalkozású grafikus.
Karikatúráit 1992-től a szatirikus Hócipő kétheti lap közli. Jankó János- igényű, klasszikus
szatirikus rajzai szinte egyedülálló értékkel bírnak a sajtókarikatúrában. Egy-egy
igényes rajza több napig készül, így a napi politikai lapoktól nincs felkérés
munkavégzésre.
Díj: Somogy megyei Művelődési Központ díja (1997); Művelődésügyi Minisztérium díja
(1999). Számos csoportos kiállításon. vett részt rajzaival (Marczibányi téri Művelődési
Ház, Budapest., (1994).
Kiállítás: Karikatórium Galéria, Budapest., 1997; Brenner Emlékkiállítások, 1994-től;
Magyar Karikatúra Alapítvány kiállításai, 1996-tól; Nemzetközi Kovács kiállítás, 1999;
Best of 2004, 2005, 2006. Önálló kiáll.: FMH (1982); RS9 Színpad (1990); Fészek Klub
(1990) stb. Többízben szerepelt külföldön is (Mons, Belgium, 1985; Maastricht,
Hollandia, 1985).
Publikáció: Hócipő (1992–2006), Év Vége (Népszabadság melléklet) (1995),
Hatvanhat Vicc 2003), 51 vicc 15 rejtvény (2004), Best of 2004, 2005, 2006.

FÉNYES ADOLF (Kecskemét, 1867. – Budapest, 1945.): festő.
Jogi tanulmányait félbehagyva 1884-tôl 1887-ig az Országos Mintarajziskolában
Székely Bertalan és Greguss János növendéke. 1887–1890 között Weimarban Max
Thedytől tanult. 1884-től rajzolt karikatúrákat több éven keresztül Az Üstökös, a
Borsszem Jankó, a Poszkiszli Naptár, a Pikáns Naptár című újságokba. 1891-ben
Párizsban a Julián Akadémiát látogatta, majd újabb két évet töltött Thedynél. 1894–
98 között Benczúr Gyula mesteriskolájában működött. Pletyka c. képével 1895-ben a

Képzőművészeti Társaság díját, 1897-ben a Civódással Rudits-ösztöndíjat nyert. 1898-
ban megkezdett Szegény ember élete című festményciklusa a kritikai realizmus
legszebb magyar termékei közé tartozik. A festői sikerek fényében is végig kitartott a
sajtókarikatúra mellett: Pikáns, Magyar Figaró, Caviár, Urambátyám, Kakas Márton.
Tizenkét évig rajzolt a Borsszem Jankó szatirikus lapnak. A karikatúrák mellett
grafikákat, festményeket publikált: a Magyar Szalon, Magyar Ifjúság, Krónikás,
Művészet, Szikra, A Ház, Múlt és Jövő és az Új Idők címő újságokban. Megbecsült
tagja volt a Herman Lipót-féle asztaltársaságnak. 1934 után haláláig festészettel
foglalkozott.
Publikáció: Üstökös (1884–88), Borsszem Jankó (1884–1908), Magyar Szalon (1884–96),
Poszkiszli Naptár (1885), Pikáns Naptár (1885), Magyar Figaró (1886–1990), Magyar
Ifjúság (1887), Caviár (1888–90), Krónikás (1897), Művészet (1902–14), Szikra (1903),
Urambátyám (1903), Kakas Márton (1903), Villám (Tolnai Világlap melléklet)), A Ház
(1909), Múlt és Jövő (1914–16), Új Idők (1918–34).

FENYŐ SÁNDOR (Pest, 1864. – Bécs, 1930.): újságíró.
Orvosnak tanult, de tanulmányait félbehagyva újságíró lett. 1881-től a függetlenségi
Egyetértés munkatársa. 1885-től a Pesti Napló segédszerkesztője. A Szellemi Töpörtyű
(1890) vicclapban írt és rajzolt karikatúrákat, itt szerkesztőtársai voltak: Homicskó
Atanáz, Jankó János. 1891-ben részt vett a Magyar Hírlap alapításában, és annak
1897-ig szerkesztője, majd Bécsben telepedett le.

FERENCZI JÓZSEF (Lajoskomárom, 1921. – Kapuvár, 1993.): festőművész, rajztanár.
Budapesten járt iskolába, a jászberényi Állami Tanítóképzőben szerzett 1941-ben
oklevelet. Több faluban tanított, 1948-ban került Sarródra. Később Fertődön és
Kapuváron volt óraadó. A hatvanas évektől foglalkozott intenzíven a festészettel.
Karikatúrát a Kisalföld című megyei lap részére rajzolt. A „Noteszes ember” Ress
Marietta emlékezése: „Mindemellett karikatúrákat készített és az ábrázolt személyek
aláírását kérve hitelesíttette őket. Kedvenc időtöltése a járókelők megfigyelése volt.
Noteszes embernek is hívták, mert mindig volt nála egy kis füzetecske, abba rajzolt,
ha valami érdekeset talált.”

FERENCZY VALÉR (1885 – 1954): grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolába járt 1911–1912 között. Karikatúrákat rajzolt az
Izé (1909–10) című vicclap részére, itt munkatársai voltak: Erdei Viktor, Gara Arnold,
Gedő Lipót, Pólya Tibor, Vadász Miklós, Zórád Géza.

FERTER JÁNOS (Szakadat, 1950.): karikaturista, tanár.
1968-ban végzett Szegeden a Móra Ferenc Szakközépiskolában. 1973: népművelő-
szervező szakképesítés a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán. 13 éven keresztül 5 község
művelődését irányítja, jelenleg is közalkalmazott. Első karikatúrái 1971-től az Ifjúsági
Magazin, Magyar Ifjúság, Magyar Rendőr, Füles, Magyar Hírlap, Kelet-Magyarország
lapokban jelennek meg. 1983–91 között szüneteltette munkásságát, majd 1991-től
ismét rajzol (Kelet-Magyarország, Magyar Nemzet, Nógrád megyei lap, 20 óra, Ludas
Matyi, Pesti Vicc, Kacagó Viccújság, Móricka kiadványok, LMLM vicclap. A Pató Pál
politikai élclap rajzolója (2003–2004) a lap megszűnéséig. 2004-től az Ügyes humor és
rejtvényújság foglalkoztatja, egyéb kiadványaiban is szerepel: Kópé, Eszes, Kápé,
Terefere, Ügyes Évkönyv.
Díj: 1976. Nyíregyháza: Alkotó Ifjúság pályázat és kiállítás: I. Díj. 1983. Budapest:
Sportfogadási és Lottó Igazgatóság országos karikatúrapályázat I. Díj.
Kiállítás: 1993 óta a „Vegyes saláta” című országos önálló vándorkiállításom
állomásai: 1999. Nyíregyháza, 2000. Fehérgyarmat-Mátészalka, 2001. Tiszavasvári-
Nyíregyháza a „Népművelők Országos Vándorgyűlése”, Kecskemét Örökösföld, 2002.
Kisvárda-Nagyhalász, 2003. Szigethalom, 2004. Dunakeszi, 2007. Dunaharaszti-
Szigethalom. Különböző témájú kiállítások voltak Kölcsén-Szatmárcsekén. („Vidék
hangjai” és „Környezetünk”) „Városi Polgármesterek Randevúja” című Országos

karikatúrapályázat és -kiállítás: Szekszárd 1999., Szeged 2000., Hévíz 2001., Budapest:
Országos karikatúra kiállítás: 1994., Fészek Klub. 1999., 3. Magyar Karikatúra Művészeti
Kiállítás. „Búcsú a XX. Századtól” című Országos Karikatúra és Pályázat, 2000. „Társas-
ház” kiállítás. 2000. „Újságíró szövetség”, 2005. Magyar Nemzeti Bank pályázat és
kiállítás. A „Gyermeksarok” című kiállítás országosan az első megjelenési forma, mely
Szigetszentmiklóson a Mocorgó óvodában valósult meg 2007-ben, és csak
gyermekhumorok, illetve gyermekportrék (grafikai) voltak kiállítva.
Publikáció: Magyar Rendőr (1971–73), Ifjúsági Magazin (1971), Magyar Ifjúság (1971–
77), Füles (1971–75), Ludas Matyi (1994), Magyar Nemzet (1992–95), 24 Óra (1995),
Dilibogyó (1998), Móricka (1998–2006), Pesti Vicc (1999), Súlyos (1999), Kismalac
(2000–2003), Kacagó Viccújság (2000–2006), LMLM (2000), Móricka Évkönyv (2002),
Pató Pál (2003–2004), Ügyes (2004–2006 Ügyes Évkönyv (2004–2006), Eszes (2004–
2006), Kópé (2004–2006), Terefere (2004–2006), Magyar Hírlap, Kelet Magyarország,
Nógrád Megyei. Szignó: NANI.

FIORA MARGIT (Budapest, 1903 – 1984): grafikus.
Művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1927-ben. A
Magyar Grafika című újságnak rajzolt. 1928 óta élt Franciaországban, ahol festészettel
és grafikával foglalkozott. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).
Könyv: Benedek Elek: Az én első könyvem című kiadványát humoros rajzokkal
illusztrálta,
Gordon Philips: A robbanó por, Csili Csala csodái.
Kiállítás: Egyéni kiállításai voltak Párizsban, Marseille-ben, Arles-ban, Montpellier-ben,
Monte-Carlóban, Nizzában, Cannes-ban, Toulonban stb. Magyarországon a Petőfi
Irodalmi Múzeumban, a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a Magyar Nemzeti
Galériában és a gyomai Kner Nyomdában. Részt vett 1982-ben Budapesten a
külföldön élő magyar származású művészek kiállításán.

FISCHER EDVIN (Budapest, 1887 – 1945): grafikus, festő.
Budapesten, Nagybányán és Münchenben tanult. Karikatúrát rajzolt 1909-tôl 1910-ig
a Izé vicclapba. Munkatársai voltak: Egry József, Erdei Viktor, Gara Arnold, Paulini
Béla, Vadász Miklós, Pólya Tibor, Zórád Géza. 1930-tól a Nemzeti Sportban közöltek
tőle sportkarikatúrákat. Fő tevékenységként tájképfestéssel foglalkozott.

FISCHER LIPÓT (–,): karikaturista.
Az Üstökös élclap (1891–99) meghatározó politikai és portrékarikaturistája volt. Lakatos
Éva: „A borítólapok sorsa a könyvtárakban” cikkében írja: Az Üstökös című élclap
(1858–1918) 1865-ben Jókai Mór humoros tárcaportréinak sorozatával tette
izgalmassá közlésrendjét, amelyet Jankó János rajzai kísértek. 1880-tól az új szerkesztők
felelevenítették ezt a hagyományt, s a felnagyított portrékat 1882-től a címlapokra
emelték ki. Így az 1883–1885-ös, majd az 1892-es és 1898-as évfolyamok
címlapsorozata hangulatos galériában örökítette meg a kor szellemi elitjét – Linek
Lajos, Jantyik Mátyás és Fischer Lipót – rajzaiban.”

FLORIS ANDRÁS, Andreas Floris (Budapest, 1948.): grafikus, karikaturista.
Művészi tanulmányait Nürnbergben végezte. 1957 óta külföldön él, ahol grafikákat és
karikatúrákat készít. Kiállításai: Erlangen (1977); Hannover (1978); Ny-Berlin (1980);
Altona (1981); Aachen (1982). 1982-ben részt vett a külföldön élő magyar származású
művészek kiállításán.

FODOR ATTILA (Makó, 1973.): karikaturista.
1981-ben érettségizett, majd az érettségi után szinte azonnal jelentkezett a
Kecskeméti Animációs Filmvállalathoz, ahová felvették. Egy évig tanulta a
rajzfilmkészítés fortélyait. A legelső karikatúrája a Morbid (1996–97) vicclapban jelent
meg. A tehetséges fiatal grafikus több lapnál meghatározó „húzóember”volt: a
Vigyor (1999), Kis Malac (2000–2003), Com-X (2000), Mad-Max (2000), Szaft (1998–

2000), Pikáns Magazin (2000), Farzan (2001), Kutyahús (2001), Pikáns (2001). Rajzolt
erotikus témájú képregényeket pl. a Com-X magazin részére: Agybetegek címmel.
Jelenleg családi vállalkozásban dolgozik, képregényeket, dekorációkat készít.

FODOR IMRE (1880–1940): karikaturista.
Az ismert grafikus, karikaturista több mint három évtizeden keresztül kedvelt rajzolója
volt a Kakas Márton (1904), Móka (1911), Fidibusz (1914), Üstökös-Urambátyám (1916),
Fregoli (1917), Színházi Élet (1918–23), Borsszem Jankó (1921–25), Ördög (1923), Az
Ojság (1924–37) vicclapoknak. Az Ojság vicclap betiltásáig együtt rajzolt Forrai Zoltán,
Pólya Tibor, Szigethy István, Kapcza Ila és Gáspár Antal művészekkel. Készített még
reklámgrafikákat, plakátokat.

FODOR LÁSZLÓ (Budapest, 1896. – USA, 1945.): karikaturista.
1913-ban jelentek meg karikatúrái Az Üstökös című élclapban, ezt követően a
Magyar Figaró, Fregoli, Kakas Márton, Mátyás Diák és a Fidibusz című lapokban. A
Fidibusz és a Borsszem Jankó részére még Németországból is küldött karikatúrákat
1924-ig. 1917-ben a Szamár, később az Április című baloldali politikai lapnak
elkötelezett rajzolója volt. 1919-ben Berlinbe költözött, s mint riportrajzoló működött.
Később igen sikeres riportfotó vállalatot hozott létre Fodor-Bilder néven. A
riportfényképeket saját technikai találmányával sokszorosította és terjesztette. A
német és cseh sajtó számára dolgozott. 1933-tól Amerikában tevékenykedett jó nevű
karikaturistaként. A New York Timesnál mint képszerkesztő, a nagy magazinoknál mint
karikatúrarajzoló dolgozott, majd ismét önálló kiadó lett. 1939-ben jelent meg
rajzalbuma Pecunia non ötlet címen. 1944-ben New Yorkban kiadott, németellenes,
Axis the Grind című albumában az európai tengelyhatalmakat karikírozta ki.
Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1913–18), Kakas Márton (1914), Fidibusz (1915–21),
Magyar Figaró (1917), Szamár (1917), Borsszem Jankó (1918–24), Színház és Divat
(1918–20), Bolond Istók (1918), Színházi Élet (1919), Április (1919), Fregoli (1919), Mátyás
Diák (1919), Komédia (1919), Az Ojság (1921–37), Panoráma (Bécs) (1923), Sport Hírlap
(1924).

FOKY OTTÓ (Sárhida, 1927.): animációs filmrendező, reklámgrafikus.
1949: Tanítóképző; 1956: Magyar Iparművészeti Főiskola, színpad-film főtanszak;
mesterei: Varga Mátyás, Miháltz Pál, Jiri Trnka, Hermina Tirlova. Pályáját
pedagógusként kezdte, majd 1956–62-ig a Pannónia Filmstúdió tervezője, 1962-től
animációs rendezője, illetve a Gyarmat utcai Bábfilm Stúdió megszervezője és
vezetője 1982-ig. Reklám- és gyermekfilmek szerzője, rendezője. Az ismert tévémaci
megalkotója. Filmjei: Misi mókus kalandjai, A legkisebb ugrifüles, Mir Murr, Így lövünk
mi, Süsü a sárkány sorozat stb. Filmjei könyvkiadásban és DVD-n is népszerűek,
keresett alkotások. A Film- és TV-művészek Szövetségének elnökségi tagja, a Belvárosi
Művészek Társaságának tagja.
Díj: 1964: Munkácsy-díj, 1970: Balázs Béla-díj, 1977: érdemes művész, 1982: kiváló
művész.

FÓRIZS ATTILA (1968.): karikaturista.
Autodidakta grafikus, 1997-től rajzol karikatúrákat a Móricka című pikáns lapnak. Első
számú vezető rajzolója lett a Móricka lapcsaládnak: Kismalac, Kutyahús, Zsebmatyi,
Szaft, Morbid. Rajzolt politikai vicclapokban is: Dilibogyó, Pató Pál. A Mai Nap (Rokker
Zsolti comic-strip sorozatát közölte. Készített „szelídebb” lapok számára karikatúrákat:
Kretén, Mérnök Újság, No Komplett, Digitális Házimozi, Mobil Autóhifi. a Karikatúrák
mellett szívesen készít még erotikus képregényeket is. Állandó sorozatai: Krumpli úr és
anyósa, Agytörzsy professzor, Falli Manó. Hitvallása: „Különösebb művészi ambícióim
nincsenek, lényeg, hogy nevessenek a rajzaimon.”
Kiállítás: Best of 2005.
Publikáció: Morbid (1996–97), No Komplett (1998), Dilibogyó (1998), Móricka (1998–
2006), Kis Malac (2000–2003), Com-X (2000), Mad-Max (2000), Farzan (2001),

Zsebmatyi (2001), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004),
Kretén, Mérnök Újság, Digitális Házimozi, Mobil Autóhifi. Szignó: Fóka.

FORRAI ZOLTÁN (Jeli-puszta, 1901. – ?): festő, grafikus, karikaturista.
1922-től Münchenben tanult Hans Hoffmannál. A tanulmányai mellett
karikaturistaként a Meggendorfer Blätternek rajzolt. 1923 óta Budapesten dolgozott,
elsősorban karikatúrákat készített. A Borsszem Jankó közismert élclap foglalkoztatta, s
15 évig meghatározó rajzolója lett a szerkesztőségnek. 1924-től Az Ojság is alkalmazta,
együtt rajzolt Szigethy István, Madaras László, Gedő Lipót, Gáspár Antal, Pólya Tibor
kiváló karikaturistákkal. Az igényesen szórakoztató, már fotókkal és rajzokkal
megjelenő Lantos Magazinban és a Magyar Magazinban Gedő Lipóttal, Sch. Kovács
Hugóval, Nyáry Alberttel készítettek címlapokat, illusztrációt, vicceket. Tagja volt az új
induló élclapoknak: Krix-Krax, Kacagó Hold, Mátyás Diák, Izé. Könnyed rajzaival
kedvelt művész volt a Délibáb, Új Magazin, Az Est, Tolnai Világlapja, Képes Krónika
újságokban. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. 1940-től
Amszterdamban élt és dolgozott, a rajzolás mellett díszlettervezéssel foglalkozott.
Publikáció: Borsszem Jankó (1923–38), Színházi Újság (1923), Ma Este (1924–25), Az
Ojság (1924–37), Jó Pajtás (1924), Sporthírlap (1925), A Hét (1926), Háry János (1926),
Bolond Istók (1928), Képes Krónika (1928–29), Színházi Élet (1928), Mátyás Diák (1928–
30), Panoráma (1928), Az Est (1929), Lantos Magazin (1929), Magyar Magazin (1929–
30), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930), Délibáb (1931), Múlt és Jövő (1931), Magyar
Közélet (1931), Tolnai Világlapja (1931–33), Mátyás Diák (1931–32), A Hír (1931), Krix-
Krax (1932), Az Ojság (1932–38), Rakéta (1932–36), Kacagó Hold (1932), Remény
(1933), Sternbert Híradó (1934), Új Magazin (1934–38), Színházi Élet Jubileumi Album
(1935), Ünnep (1935), Mátyás Diák (1935–39), Délibáb (1936), Pesti Futár (1936–38),
Riport (1937), Izé (1937–38), Tizenkét Órás Újság (1938), Új Magazin (1938),
Félvér=Hagada (1939), Az Ojság (1939), Magyar Rádió (1944).

FÖLDES IMRE (Budapest, 1881–1948): festő, grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában Hegedűs László és Zemplényi Tivadar osztályában
tanult, majd Bécsben és Berlinben képezte magát. Főleg dekoratív képeket és
plakátokat készített. Ismertebb plakátjai: Vörös Ernő Rudolfpark kávéháza. 1916,
Fedóra 1917, vagy a Gschwindt likőr különlegességek 1920. Fiatalon, 1905-ben a
Borsszem Jankó közli rajzait. Majd Az Üstökös-Urambátyám című élclap karikaturistája
lett tíz éven keresztül. Munkatársai: Dezső Alajos, Zórád Géza, Polgár Márton, Szüle
Péter. A Fidibusz, a Pillangó, Vidám Lapok, Kis Élclap vicclapokban is publikált.
Készített grafikákat a Művészet, a Magyar Grafika, a Színházi Élet részére. 1918-tól
önálló grafikus intézete volt Budapesten. 1921-ben a temesvári Helikon művészeti
vezetője lett.
Publikáció: Szikra (1903), Borsszem Jankó (1905), Üstökös-Urambátyám (1908–18),
Fidibusz (1908–15), Művészet (1909–14), Röpke Lapok (1909–11), Vidám Lapok (1909),
Pillangó (1909), Pikkoló (1909–18), Móka (1911), Színházi Élet (1913–26), Kis Élclap
(1916), Pesti Hírlap Naptár (1919–32), Magyar Grafika (1921), Gyilkos (1922), Pesti
Hírlap (1928, Kakas (Arad, 1931–32).
FÖLDES VILMOS (Esztergom, 1942.): karikaturista, tanár.
Rajztanárként végzett 1983-ban, 1991-ben pedig a JATE pedagógia szakán. 1966–76-
ig az esztergomi Szemüvegkeretgyárban formatervező, majd 1986-ig általános iskolai
rajztanár. 1986-től docens az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán. A Tatabányai
Dolgozók Lapjában kezdett karikatúrákat rajzolni. 1966-tól több ifjúsági lapban sikerült
külsősként publikálnia: Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Pajtás, Úttörő Zsebkönyv,
Világ Ifjúság. A vezető humorlap, a Ludas Matyi 1966-tól közölte rajzait (1990-ig), a lap
megszűnéséig. Több megyei lap foglalkoztatja: Vas Népe, Fejér Megyei Hírlap,
Dolgozók Lapja, Kisalföld. A Hahota és a Hahota Pörgető fiatalok részére szerkesztett
humorújság nagyrészt Földes Vilmos rajzaira épült 1981-től 1992-ig. A rendszerváltozás
idején az Új Ludasban publikált, majd a Pesti Vicc következett.

Kiállítás, díj: Komárom megyei Pedagógus Képzőművészet tárlata (1983, 1984); 40
alkotó év, Bp., Műcsarnok (1985); Tavaszi Tárlat, Bp., Petőfi Csarnok (1994);
Nyíregyháza, 2–3. Karikatúra Biennále (1985, 1987); Magyar Karikatúra Fesztivál (1997,
1999); 2. és 3. Magyar Karikatúraművészeti Fesztivál (1998, 1999); III. díjat kapott, Best
of 2006. Önálló kiállítás: Gábor Andor Klub, Budapest (1983); Dorogi Galéria (1988);
Esztergom (1995).
Könyv: Névjegy, 2002 Ki mint véd, úgy adat! Háziasszonyok kézikönyve 1987, Ludas
Matyi rekordok könyve 1987, Micsoda város 1998.
Publikáció: Csúzli (1961), Dolgozók Lapja (1965–89), Igaz Szó (1966), Magyar Ifjúság
(1966–88), Ifjúsági Magazin (1966–73), Ludas Matyi (1966–89), Szabad Föld, Néplap
(1967–74), Füles (1967), Vas Népe (1968), Kisalföld (1968–72), Fejért Megyei Hírlap
(1968), Pajtás (1968–89), Ludas Matyi Magazin (1968–89), Úttörő Zsebkönyv (1969),
Világ Ifjúság (1969–71), Élet és Irodalom (1970–72), Zsákbamacska (1971), Napos Oldal
(1971), Majális (1973), Ludas Extra (1977), Ludas Matyi Évkönyv (1972–88), Humor VB.
(1978), Népsport (1980), Hahota (1981–92), Hahota Pörgető (1985–89), Háziasszonyok
(1987), 3. Országos Biennále (1987), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Grimasz
(1988), Extra Ludas (1988), Ludas Matyi Évkönyv (1972–90), Új Ludas (1991–92), 24 Óra
(1992), Magyar Hírlap (1992), Hahota Évkönyv (1992), Magyar Nemzet (1993–2000),
Pesti Vicc (1997–99). Szignó: Földes, Vill.

FÖRSTNER FADDI DÉNES (Börcsházapuszta, 1901. – Budapest, 1945.): festő, grafikus.
Réti István növendéke volt (1921–1925). Eleinte Uitz Béla korai grafikái, majd Szőnyi
István képei hatottak rá. 1924-ben ösztöndíjjal Olaszországban járt. 1928-ban
Berlinben rendezte első gyűjteményes kiállítását. Humoros grafikákat, illusztrációkat,
karikatúrákat készített: a Pesti Hírlap, Magyar Magazin, Lantos Magazin (1928) részére.
1929-től néhány évet Szolnokon töltött. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek
Egyesületének. 1932–42 között hét kollektív kiállítása volt Budapesten. 1934-ben Balló
Ede-díjat kapott. 1937-től a Tükör című lap illusztrátoraként működött.
Posztimpresszionista festészete mellett a rézkarcot is sikerrel művelte. 1945 elején
eltűnt.
Publikáció: Magyar Magazin (1928–29), Lantos Magazin (1930), Irodalmi Kurír (1931–
32), Pesti Hírlap Vasárnapja (1932–34), Tükör (1934–35).

FRANKENBURG ADOLF (Németkeresztúr, 1811. – Eggenberg, 1884.): színész, író,
lapszerkesztő, kritikus.
1828–29-ben Földi néven színész volt Győrött, Komáromban és Esztergomban. 1833–
1840 között négy német komédiát írt, ezeket Pest-Budán, Pozsonyban, Aradon és
Temesvárott játszották. 1839–40-ben a Pesther Tageblatt kritikusaként bírálatokat írt a
Pesti Magyar Színház előadásairól. 1843-ban alapította és 1847-ig szerkesztette a
Magyar Életképek című divatlapot (1844–1848 között Életképek), amely 1846. okt. 24-
től a Nemzeti Színház hivatalos közlönye volt. 1845–47-ben a Nemzeti Színház
drámabíráló bizottságának tagja volt. 1861-ben a Bolond Miska élclapnak rajzolt
karikatúrákat. Feltehetően más vicclapokban is publikált, de ebben a korai
időszakban még kevés karikatúrán található szignó.
Könyv: Emlékiratok 1–3 (Pest, 1868).

FRANYÓ ISTVÁN LÁSZLÓ (1952.): grafikus.
1971-ben a Képzőművészeti Főiskolára járt. Illusztrációt, időnként karikatúrát rajzolt a
Rakéta Regényújságba (1974–80), Élet és Irodalomba (1976–80). 1976-ban a Ludas
Matyi ifjú kezdő karikaturistaként bemutatta és külsősként foglalkoztatta, később a
Ludas Magazinban címlapot rajzolt (1976).

FRECSKAY LÁSZLÓ (LACZHY) (Pest, 1844. – Budapest, 1916.): festő, grafikus.
Bécsben P. J. Geigernél folytatott tanulmányokat a Képzőművészeti Akadémián,
1867-től. Vidám karikatúrái bécsi képeslapok hasábjain jelentek meg, amelyeket
LACZHY vagy F. néven írt alá. 1886-tól rajzolt a Magyar Figaró című pikáns lapban,

majd a Fidibusz is közölte rajzait. Festményeinek témáját a művészvilág adta. 1911-től
ismét Budapesten élt, ahol a Vasárnapi Újság és az Új Idők közölték illusztrációit.
Készített akvarell és olaj zsánerképeket is.
Publikáció: Magyar Figaró (1886–89), Művészet (1909), Fidibusz (1912)), Új Idők.

FRIED PÁL (Budapest, 1893 – 1955): grafikus.
Budapesten (Poll Hugótól) és Párizsban tanult. A Műcsarnokban állította ki gazdag
színezésű, keleti tárgyú pasztelljeit. Főleg érzékies aktokat, arcképeket és egzotikus
tárgyú képeket festett, kielégítve a nagypolgári ízlést. 1938-ban az Új Magazinban
publikált, itt munkatársa volt Toncz Tibor. 1947-ben meghívták a New York-i
Képzőművészeti Főiskolára tanárnak. Híres filmszínésznők hatásos portréival keltett
feltűnést.

FRITZ ZOLTÁN (Kecskemét, 1979.): iparművész, grafikus, tanár. 1997-ben a Kandó
Kálmán Szakközépiskolában végzett majd 1997-ben Pannonia Rajzfilmstúdió
kecskeméti műtermében dolgozott egyetemi felvételéig. 1999–2004-ig tanult a
Magyar Iparművészeti Egyetemen, tanári diplomát (rajz, vizuális környezetkultúra)
szerzett. 1998–2003: Magyar Iparművészeti Egyetemen szilikáttervező diploma. Az ART
7 Stúdió vezetője. A sokoldalú művész készít épületkerámiákat, cserépkályha
csempét, padlóvázát, titokdobozokat, samottos agyagfigurákat, koktélos poharakat
stb. A Magyar Képregény Akadémia alelnöke. A Pinkhell 2006–2007
képregényújságban megjelent művei: Az égig érő paszuly, Bárdos darabolás, A halál
és az iránytű. Animációs filmek: Fritz és az óra, Alsógöröngyös, Szia Zoli videóklip,
Hogyan repüljünk?
Díj: Open Filmfesztivál legjobb tárgy animációs díj 2002, Internetes animációs
filmpályázat 2. helyezés, MAOE diplomadíj 2003.

FUJKIN ISTVÁN (Horgas, 1953.): grafikus.
Karikatúrákat rajzolt a Füles Évkönyv (1989), Kretén (1994), Dörmögő Dömötör (1997)
újságoknak. „A Kanadában élő Fujkin István képzőművészt korábbi munkássága
főként Magyarországhoz kötötte. Egyéni megfogalmazású alkotásai igen jelentős
színfoltot képviseltek a magyar képzőművészet és zene világában. Fujkin a
művészetében sajátos módon ötvözi a különböző stílusjegyeket. Ez a sehova be nem
azonosíthatósága, a senki mással össze nem téveszthető kifejezésmódja
nagyságának kulcsa. Művei főként zenei inspirációra készülnek, így a magyar
rockzene kimagasló előadói és zenekarai különös szeretettel alkalmazták munkáit
albumok és CD-k borítóira.” /internet/

FÜLÖP GYÖRGY (Debrecen, 1923.): újságíró, karikaturista, humorista.
1954-ben a Szabad Ifjúság című lapban kezdett rajzolni. Vidéken a Hajdú-Bihari
Naplónak volt munkatársa, és ebben az időben tűnt fel Dongó című vicclapban is.
1961-től a Ludas Matyi alkalmazta a sokoldalú, humoros versíró karikaturistát. 1990-ig a
Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Extra, Ludas Matyi Rejtvény, Ludas Matyi Évkönyv,
Mindent Tudó Kis Ludas és minden egyéb alkalmi kiadványban szerepelt rajzaival.
Külsősként a Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Majális, Tollasbál, Humor Olimpia,
Humor VB, Színész Újságíró Magazin évente néhányszor megjelenő alkalmi
kiadványaiban is szinte minden esetben publikált. Napilapok: Népszava, Kisalföld, Vas
Népe, Új Néplap, Fejér Megyei Hírlap, Magyar Nemzet, országos és megyei lapok
foglalkoztatták. Rajzolt még hetilapoknak: Nők Lapja, Élet és Irodalom. 1990-től
alapító tagja volt az Új Ludas című újságnak, de az csak 1992-ig működött, és
megszűnt. Ezt követte az Úritök című vicclap, majd a Pesti Vicc 1999-ig. 1996-ban
újraindított Ludas Matyinak is dolgozott 1999-ig. Nyugdíjasként könyveket ír és illusztrál.
Kiállítás: 1. Országos Karikatúra Kiállítás 1983, 2. Országos Karikatúra Kiállítás 1985.
Könyv: Közhírré tétetik (1965); Görbe kalendárium (1966), 1001 vicc, Karikatúra-suli
(1986) /2000/ Hősök, zsenik, fa-pofák (1990), Nosztalgia abc, Vidám korrajz (1990),
Tréfás névnaptár, Kullancs KRESZ, Vigyázz magadra (1998), Zsidó viccek (1988), Zsidó

viccek II. (1990), Kertész legyen, ki boldogságra vágyik (1987), Szórakozós számolgató
(1999), Mesék a szeretetről. (1998), Bátorkodom bemutatni. Nagy vicc és karikatúra
gyűjtemény, Mókás Gyerekkalendárium, Mókás ABC, Vidám mesék, Napkeleti
történetek, Három kicsi magocska, Grízbe ragadt király, Mesefa, Forró (2000),
Vészkorszak (2006).
Publikáció: Szabad Ifjúság (1954), Csúzli (1961), Ludas Matyi (1961–90), Vas Népe
(1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962), Dolgozók Lapja
(1962–65), Néplap (1962–66), Új Néplap (1963), Élet és Irodalom (1963), Ludas Matyi
Magazin (1963–90), Kisalföld (1964–68), Nők Lapja (1964), Őszi Kis Ludas (1966), Nők
Lapja Évkönyv (1966), Kincses Kalendárium), Nyári Kis Ludas, Tavaszi Kis Magazin,
Plajbász és Paróka (1966–67), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967),
Zsákbamacska (1968), Napos Oldal (1968–69), BUÉK (1968–70), Maronikus Népszava
(1969), Néplap (1970), Népszava Évkönyv (1970), Farsangi Népszava (1971), Érdekes
Kalendárium), 1953 Vicc (1972), Majális (1973), Képes Sport (1974–75), Nyári Örömök
(1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1975–90), Csúzli (1975), Zsákbamacska
(1975), Humor (1977), Humor OB. (1978), Nők Lapja Évkönyv (1982), Gólyahír (Ludas)
(1985), Színész Újságíró Magazin (1978), Humor Olimpia (1979), Extra Ludas (1986–89),
Humor VB. (1986), Kölyök (1987), 3. Országos Biennále), T-Boy (1988), Új Ludas (1990–
92), Új Ludas Magazin (1990), Új Ludas Évkönyv (1991), Ludas Matyi Évkönyv, Új Ludas
Magazin (1991), Kisalföld (1992–93), Bukfenc (1992), Kincses Kalendárium (1993),
Magyar Nemzet (Tökmag) (1993–94), Úritök (1993–94), Magyar Poén Tőzsde (1994),
Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1996), Ludas Matyi (1996–99),
Vicc az egész (1998), LMLM (2000). Szignó: Fülöp, fül.

FÜZÉR JÓZSEF (Kiskunhalas, 1944.): ügyvéd, karikaturista.
1962-ben a szegedi Vedres István Építőipari Technikumban érettségizett.
Középiskolásként a labdarúgás (az NB III-ban) és a másik szenvedélye, ami
meghatározta az életét, a karikatúra-rajzolás volt. 1962–1970-ig: a Dél-Magyarország,
Petőfi Népe, Észak-Magyarország megyei lapokban, majd a katonai Igaz Szó (1965–
70) és a Magyar Ifjúság (1967–88), Ifjúsági Magazin (1966–70) humormellékletében
jelentek meg munkái. Peterdi Pál sportújságíró és humorista a Képes Sport (1968–71)
sportlapba rendszeresen beszerkesztette portré- és sportkarikatúráit. Alkalmi
megjelenései és egyben a legtermékenyebb időszaka 1973-tól 1988-ig tartott: a Füles,
Élet és Irodalom, Reform, Ludas Matyi, Velünk Történt (1979), Honvéd Program (1980),
Népsport (1980–88), Pesti Hírlap (1982), Hahota (1989), Nemzeti Képes Sport (1994).
1971–1976 közt az ELTE jogi karára járt, 1976-ban doktorált. 1986-tól ügyvédként
dolgozik. Munkája mellett portrékat rajzol, közéleti ismert emberekről, kiadási
szándékkal. Ars poéticája: mindenkor komolynak látszani, de isten őrizzen a
komolyságtól. Szigno: füzér.

FÜZESI ZSUZSA (1939.): grafikus.
Sajdik Ferenc rajzfilmjének, A nagy hoho-horgásznak animációs rendezője.
Karikatúrát, illusztrációkat rajzolt a Kölyök című ifjúsági lapnak (1987) és a
Csodaország (1991–92) című újságnak

FÜZESI ÁRPÁD (Likérkohótelep, 1891. – ?): festő, grafikus.
Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát (1918–1920). Révész mester keze
alatt dolgozott. A Gyógypedagógiai Főiskolán lett rajztanár. Illusztrációkkal,
plakátokkal és karikatúrákkal szerepelt. Sportkarikatúrái 1918–1944 közt főleg a
Nemzeti Sportban jelentek meg.
Publikáció: Nemzeti Sport (1918–44), Magyar Élet Naptár (1928), Kerékpár (1928),
Sport Hírlap (1940), Szebb Jövő (1940–42), Népsport (1948–49) (Dugó melléklet).

GAÁL ÉVA (Léva, 1940.): grafikus.
1959: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola. 1964-től könyvek illusztrálásával és
írásával foglalkozik. 1973–80 között animációs filmeket készített a Magyar

Televízióban. Több ifjúsági lapnak volt munkatársa, közkedvelt humoros rajzai a Képes
Nyelvmester (1962), Kisdobos (1988), Dörmögő Dömötör (1988) újságokban jelentek
meg. Az utóbbi években elsősorban evangéliumi könyveken dolgozik.
Díj: 1979–84 között nívódíjak hét könyvért; 1980–89 között Szép Magyar Könyv-díjakat
kapott hat könyvért; 1984, 1986: MM különdíja két könyvért; 1983: Japán Nemzetközi
Könyvpályázat oklevele; 1987: BIB-plakett Pozsony; 1989: IBBY-díj, Az év gyermekkönyv
illusztráció díja; 1990: a Lektorátus díja.
Kiállítás: 1979: KK1; 1987: Móra Könyvkiadó Galéria; 1988: Petőfi Művelődési Központ
Galéria, Esztergom; Tamási Galéria, Szekszárd; 1989: Berzsenyi Dániel Megyei
Könyvtár, Szombathely; 1990: Városi Könyvtár, Győr; 1997: MVSZ-pavilon, Ópusztaszer.
1984: Karikatúra kiállítás, Barcelona; 1987: Gyermekkönyv-illusztrációk világszerte,
Tokió; 1990: Albatrosz Kiadó, Pozsony. Növénygrafikák (1996, Porva-Szépalma,
Szépalma Szálló); Képek, növénygrafikák (1997, Pécel, Biblia Szövetség székház.);
képek, grafikák (1998, Bethesda Gyermekkórház). Írásai: Zoknidaxli és sokan mások,
Budapest, 1973; Bohóckönyv (versek), Bp., 1984; Elefántföldön, Budapest, 1990;
Jézussal egy hajóban, 1995; Zárójelben, 1995; Csibész – egy kiskutya első hónapjai,
1998.

GAÁL FERENC (Debrecen, 1891. – Los Angeles, 1956.): festő.
A Képzőművészeti Főiskolán tanult (1911–1918), mint Balló Ede, Edvi Illés Aladár és
Bosznay István növendéke, majd hosszabb időt töltött a szolnoki művésztelepen.
Tanulmányutakat tett Németországban és Franciaországban. Gyűjteményes kiállítása
volt Budapesten 1923-ban, Amszterdamban 1925-ben. Karikatúrákat publikált a
Borsszem Jankó (1916–1924) és a Színházi Magazin (1940) lapokban.

GAÁL IMRE (Csáktornya, 1888. – ?): festő, karikaturista.
Zemplényi Tivadar tanítványaként dolgozott a nagybányai művésztelepen és a
főiskola kecskeméti telepén. Történelmi tárgyú képeket, csendéleteket, tájképeket
festett. Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz (1906), Új Idők (1907), Üstökös-Urambátyám
(1910–18) lapoknak, itt munkatársai voltak: Gáspár Antal, Pál Hugó, Zórád Géza,
Polgár Márton, Jeney Jenő, Paulini Béla.

GÁBOR ÁRON (Kaposvár, 1911. – Saarbrücken, 1982.): újságíró, író, grafikus,
karikaturista.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát (1933). Grafikai tudását
önképzéssel és magánúton szerezte. Karikatúráit több újság is közölte. 1944-ig a 8 órai
Újságnál és a Reggelnél újságíró. A 2. világháború alatt haditudósító. 1945-től az
ötvenes évek végéig kényszermunkás Szibériában. 1960-tól az Ország-Világ
főmunkatársa, 1965-től Németországban élt, írásai számos újságban megjelentek (Új
Látóhatár, Kanadai Magyarság, Irodalmi Újság, Új Világ).
GÁBOR ÉVA (–,): grafikus.
Kevés vonallal lényegre törő karikatúrasorozatokat készített egy-egy témáról az Új
Magazin részére. A téma a divat és a nő-férfi kapcsolat. Gyermekkönyv-illusztrációi a
kicsiket érdeklő állatokról és különös mesevilágról szóltak.
Publikáció: Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937), Liliput
(1938), Új Magazin (1938), Kis Magazin (1939), Színházi Magazin (1939).

GÁBOR LAJOS (Szakmar, 1886. – Budapest, 1947.): festő.
A Képzőművészeti Főiskolán (1909–1913) Balló Ede növendéke volt. Arcképfestőként
szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1907-ben Az Üstökös-Urambátyám vicclapnak
rajzolt címlap és sztori-karikatúrákat. Karikatúráit Gábor L. szignóval jegyezte,
Kalocsáról küldte a szerkesztőségnek. Reklámkarikatúrákat is készített, ilyen volt: a
„Kobrak czipő” újsághirdetése. Az Üstökös-Urambátyám szerkesztőségben
munkatársai voltak Jeney Jenő, Polgár Márton, Ürmös Péter, Tuszkay Márton. Festői
tevékenységénél azonban jelentősebb volt a Kalocsa vidéki népművészet körében

végzett kutató- és szervezőmunkája. Ő alapította a Kalocsai Népművészeti Házat, s a
városi múzeum igazgatójaként tevékenykedett.

GÁBOR LÁSZLÓ (1888. – ?): grafikus, festőművész.
1907–1911-ben a budapesti Képzőművészeti főiskolán végzett. Karikatúrákat rajzolt a
Grimasz (Bécs, 1920) részére, itt munkatársai voltak Glatz Oszkár, Knapp Jenő, Szántó
Imre, Vértes Marcell.

GÁBOR MÓRIC (Kisújszállás, 1889. – Budapest, 1987.): festő.
Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, ahol Kölber Dezső és Vesztróczy
Manó voltak a mesterei. Az Országos Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei
Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede növendéke volt. 1908-tól a párizsi École des
Beaux Arts-ban képezte magát. 1911–12-ben karikatúráit közölte a Móka című képes
hetilap. A Vasárnapi Újság 1920-tól fogadta el grafikáit. Nagyobb tanulmányutakat
tett Franciaországban és Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, továbbá az
Egyesült Államokban. Hazai kiállításain túl bemutatkozott Amszterdamban,
Rotterdamban, Hágában, Londonban, Berlinből és Rómában. Londoni tartózkodása
során rajzolta a fizikus Einsteint, McDonald angol miniszterelnököt és több ismert
személyiséget. 1941-ben a Színházi Magazin részére készített karikatúrákat, grafikát.
Itthon számos művész portréját készítette el: Blaha Lujza, Fedák Sári, Svéd Sándor,
Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Bölönyi György, Krúdy Gyula, Pethes Sándor stb.
Díj: 1981-ben SZOT-díjat kapott. A Cennini Társaság tagja.
Kiállítás: 1976-ban a hódmezővásárhelyi Medgyessy Teremben jelentkezett
gyűjteményes anyaggal. Tisztes kora ellenére rendszeres résztvevője volt a Vásárhelyi
Őszi tárlatoknak.

GÁCSI MIHÁLY (Budapest, 1926. – Zalaegerszeg, 1987.): grafikus.
1949-től 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Domanovszky Endre,
Hincz Gyula és Koffán Károly voltak. 1956–74-ig a Szolnoki Művésztelep alkotója volt.
1961-től 1979-ig a szolnoki Néplap, illetve Új Néplap részére heti rendszerességgel
rajzolt karikatúrákat a Jászkun Kakas humormellékletbe. A megyei újság önálló
groteszk rajzait is szívesen közölte. Az Élet és Irodalom 1967-től 1983-ig foglalkoztatta a
művészt. 1974-től Hódmezővásárhelyen, majd 1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt.
Anekdotázó hangvétele karikaturisztikus látásmóddal társulva alkották jellegzetes
ábrázolásmódját. A linómetszet- és rézkarctechnikának is kiváló ismerője volt. Utolsó
éveiben inkább festéssel foglalkozott.
Díj: 1974-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Kiállítás: Budapesten a Dürer Teremben (1967), a Derkovits Teremben (1969), a Csók
Galériában (1974), Szolnokon (1967), Miskolcon (1979), Szegeden (1975, 1980),
Zalaegerszegen (1977), az NSZK-ban (1980) voltak. Csoportos kiállításon Európa
számos országában szerepelt. Főbb művei: Cégem reklámja, A régi ház, A szobrász,
Dózsa-sorozat.
Publikáció: Tollasbál (Szolnok) (1961), Néplap (Szolnok) (1961–62), Új Néplap (1963–79),
Élet és Irodalom (1967–83), Vasárnap (Szolnok) (1971).

GÁLL FERENC (Kolozsvár, 1912. – Párizs, 1987.): grafikus.
Rómában majd Párizsban tanult. Kolozsvári újságokban publikált politikai
karikatúrákat, Hitler-ellenes karikatúrasorozatot készített. Több gyűjteményes kiállítást
rendezett Budapesten, Kolozsváron és Párizsban (1937). 1940-től végleg Párizsban
telepedett le.

GALLAS NÁNDOR (1893 – 1949): szobrász.
Erdélyi, modern törekvésű szobrász. Karikatúrákat és illusztrációt rajzolt a Fidibusz
(1912), Tollszár (1922), Fajankó (Temesvár, 1923–24), A Toll (1924–25), Múlt és Jövő
(1930–33) című újságoknak.

GARA ARNOLD (1882 – 1929): festő, rézkarcoló, grafikus és keramikus.
Rövid ideig az Iparművészeti Iskolán, Nagybányán és Németországban tanult, 1905-
től állított ki. Munkásságának legjelentősebb részét „pontozó” technikával készült
rézkarcai alkotják. A lemezen színezett rézkarc műfajának szinte egyedüli hazai
művelője volt. Legsikerültebbek a műfajban Puskin Anyeginjéhez készült rézkarcai.
Foglalkozott festészettel, plakát-, könyvcímlap- és ékszeres kerámiatervezéssel is.
Ismert plakátja: Orbók Lóránd bábjátéka 1915 körül. 1904-ben karikatúrákat rajzolt a
Borsszem Jankó élclapnak. Néhány év múlva az Izé, a Bolond Istók és a politikai
humorlap, a Szamár is foglalkoztatta. Grafikákat készített: a Ház, Kéve Könyve,
Vasárnapi Újság, Színházi Élet, Lantos Magazin, Színházi Magazin újságok részére.
1926-ban adta ki a Magyar Parnasszus című, modern magyar költők verseihez
készített illusztrációkat tartalmazó rézkarcalbumát.
Kiállítás: Többízben rendezett kollektív kiállítást az Ernst Múzeumban. Tagja volt a
Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének (KÉVE) és a Paál László
Társaságnak. Művei nagyrészt az Magyar Nemzeti Galéria birtokában vannak.
Publikáció: Borsszem Jankó (1904), A Ház (1907–1909), Március (1909), Izé (1909–10),
Kéve Könyve (1913), Bolond Istók (1914), Vasárnapi Újság (1916), Szamár (1917),
Színházi Élet (1928), Lantos Magazin (1929).

GARAY ÁKOS (Apáti, 1866. – Budapest, 1952.): festő, grafikus, etnográfus.
1882–83-tól a budapesti Országos Mintarajziskolában, majd Pécsett Irinyi Sándornál,
1884–87-ben Münchenben Raupp és Hackl iskolájában tanult Az Üstökös élclapnak
1886-tól rajzolt karikatúrákat, kezdetben torzítás nélküli grafikákat készített, későbbi
alkotásainál már élvezte a groteszk, elrajzolás örömét. Ezt követte 1887-től a Borsszem
Jankó vicclap, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal huszonkét évig publikált.
Szinte minden induló élclap kínált lehetőséget megjelenésre a kiváló karikaturistának:
Kakas Márton, Bolond Istók, Fidibusz, Üstökös-Urambátyám, Magyar Figaró, Herkó
Páter. A népélet témaköréből készült festményei, rajzai, fotói forrásértékűek. Grafikáit
és festményeit az Új Idők, a Képes Szalon Szikra, a Művészet, a Vasárnapi Újság, a
Nimród, A Nők Újsága, a Pesti Hírlap, a Csendőr című újságok közölték. Öt évig rajzolt
a Szent-György sportlap részére. Nagybátyja, Garay János Az obsitos c.
költeményéhez készült illusztrációit s egyben munkáinak leggazdagabb gyűjteményét
a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum őrzi. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének (1930). Ismert moziplakátjai: Csikós, Tábor, Félszüzek, Horthy,
Homunkulusz.
Kiállítás: 1901–09-ben a Nemzeti Szalonban, 1916-ban a Könyves Kálmán cégnél,
1920-ban pedig az Emst Múzeumban rendezett műveiből kiállítást. Emlékkiállítása
1953-ban volt a szekszárdi múzeumban. Régi magyar férfi hajviseletek (Néprajzi Ért.,
1911); Szlavóniai régi magyar faluk (Néprajzi Ért.); Bugaci pásztorok (olajfestmény,
MNG); Vásár (olajfestmény, Balogh Ádám Múz.).
Könyv: Hannover-huszárok, Lovasiskola, Asszonyok-huszárok, Szedres emlékkönyv, Tóth
Ede válogatott munkái (1902), Az utolsó kuruczvilág I-II., Itt a szép Alföld (1906), Kenyér
és becsület I-II (1906), Kner Izidor agyafúrt alakjai (1915), Nagy dolog a háború,
Simonyi József a híres obmester (1909), Siralmas Erdély, A ló szabadban való
idomítása napi leckékbe beosztva (1928), A lófelszerelés kézikönyve, A betyár
kendője (1906), Pásztortűz (1907), 25 éves a mozi, Utazás Pestről Budára (1908). Derű
a borúban.
Publikáció: Üstökös (1886), Borsszem Jankó (1887–1919), Kakas Márton (1895–1919),
Püf Neki (1896), Jambó Vidám Naptár (1897), Bolond Istók (1899), Új Idők (1902–1926),
Szikra (1903), Politikai Kalendárium (1905), Művészet (1905–14), Karácsony (1906),
Vasárnapi Újság (1906–11), Fidibusz (1907), Üstökös-Urambátyám (1907), Májusfa
(1919), Röpke Lapok (1909–10), Napsugár (1909), Vasárnapi Újság Karácsonyi
Kiadványa (1911), Képes Szalon (1910), Borsszem Jankó Naptár (1911–15), Jó Pajtás
(1911–17), Magyar Figaró (1911), Élet (1912), Nimród (1913–14), Röpkelapok (1913–15),
Szabadság melléklet (1913), Új Idők (1914), Alföldi Kacagtató (Kecskemét) (1917),
Herkó Páter (1926), Szent-György (Sport) (1930–35), Lantos Magazin (1930), A Nők

Újsága (1930), Pesti Hírlap (1935), Magyarság Évkönyve (1937), Művészet (1937),
Népek Mosolya (1939), Csendőr (1944). Szignó: GARAY, vagy G.

GARDOS KÁROLY (KARIEL) (Budapest, 1921 – 2000): karikaturista.
A II. világháború után a szegedi egyetem francia és irodalom szakán, majd Párizsban
a Sorbonne-on tanult. 1945-ben a Népszava munkatársa. 1946-ban Párizsban élt.
Számos napi- és hetilap karikaturistája. 1947-ben Izraelben telepedett le, ahol a Ha’o-
lam Ha’ze és a Ma’ariv munkatársa volt. Főleg politikai karikatúrákat rajzolt.
Megalkotója „Srulik”-nak, az Izraelt szimbolizáló népszerű figurának írt cikkeket,
elbeszéléseket, egyfelvonásos darabokat és esszéket is. Illusztrált gyermekkönyveket
és 13 kötetet adott ki. 1978–81-ig az izraeli követség kulturális attaséja Londonban.
Több alkalommal is kitüntették.
Kiállítás: Tel-Aviv (1972); Haifa, 1987); New York (1989); Jeruzsálem (1993); Lisszabon
(1994). Szignó: Dosh, Dos.

GARISA HERMAN ZSOLT (Baja, 1973.): grafikus.
1990-ben a budapesti Varga Stúdióban mint fázisrajzoló, kulcsrajzoló, majd animátor
dolgozott. 1994-ben Kecskeméten az I. C. A. Rajzfilmstúdióban alkotott. 1993-ban az
Új Borsszem Jankó című lapban jelent meg Zebulon – az apolitikus című munkája. A
Kis Füles című lap 1994/4. és 1995/2. számában Fluff csodái című képregényével
szerepelt. 1996-ban ismét a budapesti Varga Stúdióban animációs filmet készített.
1997–2001-ig a Pannónia Film Kft.-nél amerikai rajzfilmekben dolgozott. 2001-től a
Kretén Magazin számára készített képregényeket, illusztrációkat, reklámparódiákat,
grafikákat, borítókat. 2001-ben Varga Zerge Zoltánnal Az elátkozott part című Rejtő-
Korcsmáros képregény felújításába kezdtek. Munkáikból évente jelenik meg: A három
testőr Afrikában, Az előretolt helyőrség, A 14 karátos autó, Piszkos Fred, a kapitány.
2005-ben a József Attila Színháznak készített illusztrációkat színdarabhoz (Vanek úr
Afrikában). 2006-ban Eduard címmel képregényt készített.
Publikáció: Kis Füles (1993–95), Új Borsszem Jankó (1993–94), Kretén (1995–99). Szigno:
Gajo.

GÁSPÁR ANTAL (Kalocsa, 1889. – Budapest, 1959.): grafikus, festő.
12 éves korában már a Gyermekújságnak, egy évvel később pedig a Kakas
Mártonnak készített rajzokat. Politikai és egyéb karikatúrái valamennyi jelentős
élclapban megjelentek. Az Üstökös, később Az Üstökös-Urambátyámnak 1906-tól 8
évig rajzolt kiváló portrés politikai karikatúrákat. A könnyebb, pikánsabb stílusú
Magyar Figaró és Pikkoló lapokban is közkedveltek voltak rajzai (1908). Szinte egy
időben rajzolt még: a Magyar Miska, Bohó Misi, a Móka, Erdélyi Bakter, Villám, Mátyás
Diák vicclapoknak. A nagy munkabírású grafikus a Borsszem Jankó élclap fő rajzolója
lett 1919–1934-ig. Még jelentős lapok voltak: Az Ojság, Herkó Páter, Bolond Istók. A
Pesti Hírlapban együtt rajzoltak Gömöri Imrével és Mocsay Bélával, s időnként már
szerephez jutott a tehetséges Szűr-Szabó József is. A Pesti Hírlap alkalmi
kiadványaiban önálló színes karikatúrái jelentek meg, pl. Pesti Hírlap Naptára. 1934-ig
a Pesti Hírlap, majd 1934–37-ig a Budapesti Hírlap karikaturistájaként dolgozott. A
magyar politika görbe tükre Bethlentől Gömbösig címmel jelent meg önálló
karikatúraalbuma (1934). 1937-től ismét a Pesti Hírlap munkatársa, ezzel egyidejűleg a
Függetlenség, az Esti Újság, az Esti Kurír, a Friss Újság, a Színházi Élet stb. is gyakran
közölte karikatúráit. 1945 után a Ludas Matyinak rajzolt 1959-ig, haláláig. A tapasztalt
karikaturista az induló vicclap meghatározó egyénisége volt, több színes címlapot,
portrét készített. Párhuzamosan a Pesti Izé 1948-ig, a Füles Bagoly 1950-ig, a Fűrész
1947-ig, a Szabad Száj 1951-ig, a lapok megszűnéséig foglalkoztatták. A magyar
karikatúraművészet kimagasló egyénisége, fő megújítója, politikai karikatúrái kiváló
jellem- és korrajzok. A Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének társelnöke volt.
Díj: Pro Arte (1949); érdemes művész (1956).

Kiállítás: II. Magyar Karikatúra Kiállítás Nemzeti Szalon (Bp., 1947): 2. 3. Magyar
Képzőművészeti kiáll. Műcsarnok (Bp. 1952–53): életmű kiállítás MÚOSZ Székház (Bp.
1959).
Könyv: Ne te ne (1911), Nagy Imre: Dr. Klein (1922), A békéért (karikatúra).
Publikáció: Kakas Márton (1892), Színház (1904–1906), Herkó Páter (1904), Az Üstökös
(1905), A Reflektor (1906), Üstökös-Urambátyám (1906–14), Magyar Figaró (1908–
1909), Magyar Miska (1909), Bohó Misi (1909), Pikkoló (1909–18), Móka (1909–10),
Erdélyi Bakter (1910–11), Magyar Figaró (1910), Színházi Élet (1911), Villám (1911),
Képes Színpad (1914), Nemzeti Sport (1918), Mátyás Diák (1919–37), Borsszem Jankó
(1919–34), Az Ojság (1921–23), Pest Hírlap (1923–28), Színházi Élet (1925–30), Az Ojság
(1925), Pesti Hírlap Naptára (1926), Az Ojság Pengős Naptára (1926), Pesti Hírlap
Kincsesháza (1927), Pesti Hírlap Vasárnapja (1927–38), Bolond Istók (1928–34), Pesti
Hírlap Naptára (1928–34), Szilveszter (1928), A Reggel (1930–32), Délibáb (1931),
Budapesti Hírlap (1933–37), Az Ojság (1931–37), Herkó Páter (1933–36), Pesti Futár
(1934), Vasárnapi Újság (1934), Reggel (1934), Kincses Kalendárium (1935), Tizenkét
órás Újság (1938), Színházi Élet (1938), Végre-Végre (Cegléd) (1940), Kossuth Népe
(1945), Fényszóró (1945), Képes Figyelő (1945), Ludas Matyi (1945–59), Képest Hét
(1945), Esti Újság), Esti Kurír, Friss Újság, Szabad Száj (1946–51), Izé (1946), Pesti Izé
(1946–48), Fűrész (1947–49), Szabad Száj Naptár (1947), Hírlap (1949), Füles Bagoly
(1949–50), Képes Figyelő (1949), Béke és Szabadság (1951–56), Füles (1958). Szignó:
Gáspár.

GÁSPÁR GUSZTÁV (Nagyigmánd, 1954.): grafikus, karikaturista.
Az Egri Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán 1980-ban végzett. 1980–83 között
általános iskolai tanár, majd 1984-ig hivatásos térképész tiszt a Magyar Honvédségnél.
1984–85-ig grafikus, 1985–90 között szerkesztő-újságíró Tatabányán, a 24 óra című
megyei napilapnál. 1990–93-ig a Füles rejtvényújság szerkesztője 1993-tól szabadúszó
újságíró. A 24 óra (1984-től), a Füles (1990-től), a Szabad Föld (1990–95 között) és a
Gyöngy című lapokban (1–6. szám) jelentek meg karikatúrái. 1995-től közreműködik
Maksa Zoltán hang- és videokazettáiban is. A Vasárnap Reggel és a Reggel című
lapok munkatársa (2003–2004).
Kiállítás: Komáromi Kisgaléria (1989); Zalaegerszegi Színház (1994): Megyeháza
(Tatabánya, 1994); Víz-zene-virág Fesztivál (Tata, 1995); Tatai Páneurópai Filmcentrum
(1995); Művelődési Központ (Nagyigmánd, 1996); Azilum Antikvárium (Tata, 1997).
Könyv: Morgas legszebb meséi, A kétéltű ember.
Publikáció: Dolgozók Lapja (1984–93), Füles (1984–93), Füles Évkönyv (1991), 24 Óra
(1991–95), Szabad Föld (1994), Vasárnap Reggel (2003–2004)), Reggel (2003–2004).
Szignó: Árgus.

GÁSPÁR IMRE (Budapest, 1947): tervezőszerkesztő-tipográfus, karikaturista.
Képesítés: 1968: nyomdai montírozó-fénymásoló, 1969: nyomdai retusőr, 1972–1975:
MÚOSZ Tördelőszerkesztői Akadémia, 1988–1990: Iparművészeti Főiskola Felsőfokú
Tipográfusképző.
Munkahelyek: Kossuth Nyomda (1968–1975), Ifjúsági Lapkiadó Vállalat (1975–1977),
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1977–1989), Magyar Ifjúság (1989), Reform (1989–
1991), Ludas Matyi (1989–1992), Füles (1994–1995),Új Magyarország (1990–1991),
Ufómagazin (1992–2000), Vasárnap Reggel (2000–2006).Német-magyar Szakmai
Képző /óraadó szaktanárként/ 1998-tól.
Publikáció: Füles 1969-1977, Kis Füles 1994-1995, Füles évkönyvek/1977-1995/ Ludas
Matyi /1967-1998/ Ludas Matyi évkönyvek /1982-1990/. Továbbá: Ifjú Nyomdász
(1967–1968), Ifjúsági Magazin (1967–71), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968),
Magyar Ifjúság (1969–1985), Ifjúsági Magazin (1967–1971), Világ Ifjúság (1969), Bakfity
(1972), Hanglemez Magazin (1972), Rádió és Tévé Újság (1972), Filmszem (1976),
Lobogó (1977), Hétfői Hírek (1985), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Szúr (1988), Ludas
Matyi Évkönyv (1982–90), Nyári Örömök (1984), Diáknaptár (1985), Tévé Magazin
(1987), Tollasbál (1987), Mikroszkóp Újság (1988), Szúr Magazin (1988), Népszabadság

(1989), Országos Biennále Nyíregyháza (1985,1987,1989,), Új Szabad Száj (1989–91),
Magyar Szó (1990), Kobak (1992–1998), Ufomagazin (1992–2000), Extra Ludas (1992),
Ludas Matyi (1996–99), Vasárnap Reggel (2000–2006).Best of 2007. Könyv:
Álomcsapat /1977/ A fele sem igaz! /1984 és 1986/ Első világvége évkönyv.Reccs
/1999/.Barangolás az operák világában I-IV 2004-2006.Fejvadász,/ 2006/
Díjak:Tolentino- különdíj.

GÁSPÁR TAMÁS (1974.): grafikus.
A Magyar Képregény Akadémia (MKA) egyik alapító tagja. A kiváló művész
szakmájában és olvasótáborában népszerű és elismert képregényíró és -grafikus.
Képregényeit, karikatúráit a Kretén és a Tiszta Dili (1996–98), a Pinkhell (2005–2007)
publikálja. A Com-X és az Alternatív béka és királykisasszony sorozatot, a Hóhányók,
Alternatív mesék, a Tiszta Dili újság közölte. A Pinkhell negyedévenként megjelenő
képregényújságban az Éjfél kapitány, Torony, Moszkító (színezés), Királylány, 10 Perc,
Henry a Playboy (színezés) munkái jelentek meg. Reklám munkái: Pannon GSM
storyboard. Hirdetés: Layout, Ganxta Zolee nagylemezborító. Jelenleg filmstúdióknak
készít reklámfilmeket, mozifilmeknek storyboardjait rajzolja.
Kiállítás: Magyar Képregényfesztivál (2005), Almássy téri Szabadidő Központ, II.
Magyar Képregényfesztivál (2006) Teátrum, III Magyar Képregényfesztivál (2007)
Gödör Klub.

GAUDER ÁRON (1977.): animációs filmrendező.
2000-ben végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem animáció szakán. Tanárai voltak:
Jankovics Marcell, Lehotai Zoltán, Orosz István, László Marcell, Békési Sándor. Az
Egyetem után két évig alkalmi művészi munkákat vállalt. 2002-ben Izlandra utazott,
élményeiről úti filmet készített.
Film: Klaustrofobia (1997), Csodamalom (1997), Berserker (1998), Segítő szellem (1999).
Fő műve Novák Erikkel: Nyócker.
Díj: Magyar Filmszemle, Legjobb rendezői látványfilm. Kecskemét: A legjobb magyar
rajzjátékfilm. Szöul: Nagydíj. Ottawa: Nagydíj. Krok: Fődíj. Stiges: Nagydíj. Zágráb:
Nagydíj.

GEBHARDT TIBOR Gönczi (Budapest, 1902 – 1993): grafikus.

Sokat foglalkoztatott grafikus, karikaturista művész. A Kakas Márton vicclapban

jelentek meg első karikatúrái. Illusztrációkat rajzolt a Zászlónk (1916–17), című

cserkészújságnak. A Borsszem Jankó (1925) vicclapban együtt rajzolt Szigethy István,

Madaras László, Gáspár Antal, Forrai Zoltán, Major Henrik, Pólya Tibor, Zórád Géza,

Faragó Sándor művészekkel. Publikált még: a Szent-György Sport (1924), Újság (1928),

Magyar Magazin (1928–30), Magyar Úriasszonyok (1931–32) lapokban.1930-tól a Klösz

nyomda color osztályát vezeti, majd 1961-ig Ofset nyomda munkatársa.Mellette a

Kacagó Hold (1932), Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937),

Kis Újság (1937), Magyar Cserkész (1937–39), Reklám Élet (1938), Friss Naptár (1939),

Kammer S. E. Báli Újság (1940), Hangya Naptár (1942), Naptár (1950) című újságokban

készítette reklám csomagolóeszköz grafikát, és tervezett plakátokat,

számolócédulákat ,hírdetéseket.

Díj: 1952-ben Munkácsy-díjat kapott.

GEDŐ LIPÓT (Túrkeve, 1887. – New York, 1952.): grafikus, festő.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál tanult, majd Münchenben
végezte tanulmányait. 1902-től a Magyar Bors, az Urambátyám, majd a Fidibusz, Izé,
Pesti Mozi, Színházi Élet vicc- és műsorújságokban. Újságrajzolóként dolgozott, rajzolt
riportképeket és karikatúrákat. Kedvelt rajzolója lett a heti és havi magazinoknak:
Érdekes Újság, Színház és Divat, Kis Krónika, Pesti Futár, Remény, Művészet, Jó Pajtás.
Illusztrációkat készített pasztellel gyermektémákról mesékről. 1914-ben rendezte első
kiállítását a Művészházban. 1914–16 között a Prager Tageblatt közölte munkáit. 1915-
ben Prágában rendezett kiállítást. Rajzolt a Szamár (1917), később az Április újságnak

1919-ig. Mielőtt Berlinbe költözött volna, még a Mefisztó, Az Ojság, a Szilveszteri Malac
újságokban is publikált. A Borsszem Jankó élclap 1920-tól 14 évig foglalkoztatta. 1921-
től Berlinben az Ullstem-lapoknál, később Bécsben a Stundénál dolgozott
karikaturistaként. Ebben az évben jelent meg a Mozi humor c. kis füzetecske, melybe
Major Henrikkel rajzolt karikatúrákat. 1923-ban látott napvilágot száz osztrák közéleti
férfit ábrázoló albuma. A Servus című osztrák élclap elindítója, szerkesztője, s egyben
rajzolója is. Művészekről, politikusokról és egyéb közéleti személyiségekről rajzolt
karikatúráiból több album is megjelent Bécsben, Prágában és Belgrádban (Köpfe aus
der Österreiche Finanz- und Industriewelt). 1927–38 között Magyarországon él, s újra
rajzol a Színházi Élet, a Reggeli Újság, Nyíl, Krix-Krax, Tolnai Világlapja, Független
Szemle, Tükör, Pesti a Hírlap Vasárnapja, Az Ojság, Tűzhely, Remény, Új Idők, Pesti
Futár, Délibáb, Színházi Magazin című újságoknak.
Kiállítás: 1931-ben az Ernst Múzeumban tartott kollektív kiállítást. Ugyanebben az
évben adta ki Magyar műgyűjtők és bibliofilek című karikatúraalbumát. 1934-ben
elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját. 1933-tól három gyűjteményes kiállítást
rendezett Budapesten, 1938-tól Párizsban, majd New Yorkban élt haláláig. 1948-ban
volt New Yorkban gyűjteményes kiállítása.
Könyv: Bűvös szék. Száz színész egy sorban, Gellért Lajossal közös alkotásuk, Szép Ernő
írt utószót a könyvhöz. Maga illusztrálta az 1927-ben megjelent Janiból Jonny lesz
című ifjúsági regényét, Római kaland, Mindent tudok újság évkönyv (1939), Ágyuk és
virágok, Ilyenek vagyunk (1929).
Publikáció: Magyar Bors (1902), Urambátyám (1902), Fidibusz (1909), Izé (1909), Pesti
Mozi (1911–13), Múlt és Jövő (1912), Krix-Krax (1912), Érdekes Újság (1913–14), Színházi
Élet (1913–18), Mozi (1913), Művészet (1914), Érdekes Újság (1914–15), Jó Pajtás (1914),
Képes Újság (1915), Borsszem Jankó (1917–18), Figaró (1918–19), Színházi és Divat
(1916), Szamár (1917), Pesti Futár (1918), Április (1918–19), Bolond Istók (1918), Remény
(1920), Kis Krónika (1919), Mefisztó (1919), Borsszem Jankó (1920–32), Az Ojság (1921),
Szilveszteri Malac (1922), A Reggel (1922), Remény (1922), Színházi Élet (1931–32),
Borsszem Jankó (1931–38), Reggeli Újság (1931), Nyíl (1931), Krix-Krax (1931), Tolnai
Világlapja (1932–33), Független Szemle (1933), Pesti Futár (1933), Tükör (1933–34), Pesti
Hírlap Vasárnapja (1933–34), Az Ojság (1933), Tűzhely (1934), Remény (1934), Pesti
Hírlap Naptára (1935), Új Idő (1935), Színházi Élet (1935–38), Pesti Futár (1935),
Vasárnapi Újság (1935), Múlt és Jövő (1936–38), Délibáb (1936–38), Pesti Futár (1936–
38), Színházi Magazin (1940). Szignó: Gedő.

GÉHL ZOLTÁN (Rakó, 1888. – Budapest, 1954.): grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában (1905–1908) Zemplényi Tivadarnál, majd külföldön
tanult, azután Aradon és Budapesten főleg arcképrajzolással foglalkozott. 1929–1932
között Buenos Airesben élt és alkotott. 1932-től Budapesten újságoknak portrékat,
ritkán kitűnő karikatúrákat is készített. A Fűrész vicclap foglalkoztatta 1947-ben. Rajzolt
a Füles Bagoly humor- és rejtvénylapnak is. A Pesti Futár és a Délibáb, a Szabad Nép
illusztrációkat közölt a művésztől. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének
(1930).
Publikáció: Pesti Futár (1934), Délibáb (1939), Fűrész (1947), Füles Bagoly (1950), Világ,
Szabad Nép. Szignó: Géhl.

GEIGER RICHARD/ HEGEDŰS RICHARD/ (Ungvár, 1882. [más adatok szerint Bécs, 1872.]
– Budapest, 1945.): festő, grafikus.
Tanulmányait Bécsben és Párizsban végezte. 1903-tól Budapesten élt. 1910-től rajzolt
karikatúrákat Az Üstökös-Urambátyám részére. A Borsszem Jankó élclapban kiváló
munkatársai voltak öt éven át Bér Dezső, Mühlbeck Károly, Zórád Géza, Garay Ákos,
Vértes Marcell, Zombori Lajos, Pólya Tibor. a Pikáns lapok közül a Magyar Figaró és Kis
Élclap részére rajzolt. Grafikákat készített az Érdekes Újság, Világháború Képes
Krónika, Képes Újság számára. Rajzolt plakátokat, báli meghívókat, exlibriseket.
Dolgozott a gyomai Kner Nyomdában is. Részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon

kiállításain arcképeivel, táj- és életképeivel (1914). Tolnai Világlapjának készített
rajzokat. Párizsi tartózkodása idején készült munkái a csavargók életét elevenítik meg.
Könyvillusztráció: Hatteras kapitány kalandjai, Drumár János: Kassiopeia (1915), 25
éves a mozi, Martin Paz: Elbeszélés.
Publikáció:Magyar Géniusz /1896 /Üstökös /1896—98/ Papramorgó Naptár /1897/
Kalapács Röpke Lapok (1909–15), Üstökös-Urambátyám (1910–11), Borsszem Jankó
(1912–16), Érdekes Újság (1914), Tolnai Világlap (1914), Világháború Képes Krónika,
Borsszem Jankó Naptár (1915), Világháború (1915), Magyar Figaró (1915–16), Kis
Élclap (Párizs, 1916), Képes Újság (1917), Röpke Lapok (1923–30).

GELLÉRT HUGÓ (Budapest, 1892. – New York, 1985.): grafikus, karikaturista,
festőművész.
Fiatalon New Yorkba emigrált, ott végezte művészi tanulmányait (National Academy
of Design). Eleinte kubista szemléletű portrékat festett, majd elsősorban politikai
karikatúráival vált népszerűvé. Számos lap munkatársa és illusztrátora (Masses and
Mainstream, Amerikai Magyar író, Kanadai Magyar Munkás, Liberator, New Masses).
A munkásmozgalom világszerte ismert grafikusa. Illusztrálta Marx Tőkéjét 1933-ban.
Ugyanebből az évből származik Gulliver-sorozata, melyben az 1930-as évek
Amerikáját mutatta be. Mozgósító vagy leleplező erejű szatirikus rajzait a kapitalizmus
visszásságai, majd a fasizmus ellen készítette (A kisember százada c. sorozat). Először
Majakovszkijról (1925), majd politikusokról és tudósokról rajzolt portrékat (John Reed,
Albert Einstein, F. Roosevelt, Martin Luther King stb). 1974-ben Budapesten rendezett
képeiből kiállítást, 1981-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki.

GELLÉRT LAJOS (Budapest, 1885 – 1963): színész, író.
Színiakadémián tanult, majd vidéken helyezkedett el. 1907-ben lett a Thália Társulat
tagja, majd 1912-ben a budapesti Új Színpadhoz szegődött. Hol vidéken, hol
Budapesten lépett fel. Színészi munkája mellett karikatúrát rajzolt a Színházi Élet (1917–
1937) című lapnak. Publikált több élclapban és magazinban főleg portrékarikatúrát:
Ma Este (1923), Az Ojság (1926–27), Borsszem Jankó (1926), A Reggel (1930), Reggeli
Újság (1930), Füles rejtvényújság (1963). A Belvárosi Színháznál dolgozott, itt aratta
legnagyobb sikereit. A Jókai Színház tagjaként töltötte utolsó éveit, írt regényeket és
színdarabokat is. Sok némafilmben szerepelt, sőt 1921-ben maga is rendezett (Az egér
címmel). A sokoldalú művész a portrérajzolás nagymestere volt. Portréi vetekedtek
Major Henrik rajzaival. A Gedő Lipóttal közösen kiadott karikatúraalbum híres magyar
művészekről, politikusokról, üzletemberekről, barátokról készült gyűjtemény (Száz
színész egy sorban, Amicus Kiadó).
Díj: Érdemes művész (1956).
Könyv: Írás egy emberről, aki mindenképp boldog akar lenni. Regényes önéletrajz
(1921), Egy cigány, egy király (1928), Gurul a becsület (1941), Nyitott szemmel,
Visszaemlékezések (1958).

GÉMES JÓZSEF (Budapest, 1939.): filmrendező.
Iparművészeti Főiskola: díszítőfestő, 1961: Z. Gács György, és Nepp József tanítványa.
1965: A Pannónia Filmstúdióban sorozatfilmekben mozdulattervező, 1968: rendező.
Díj: Chicagói Ezüst Hugó-díj (1968), krakkói Arany Sárkány-díj (1968), miskolci
kategóriadíj (1969), Balázs Béla-díj (1975), érdemes művész (1980), kecskeméti
kategóriadíj (1986), kiváló művész (1989), Fort Lauderdale-i legjobb gyermekfilm díja
(1994).
Film: Koncertisszimó (1968), Díszlépés (1970), Esemény (1970), Temetés (1970),
Infantilizmus (1971), Vetélkedő (1971), Közös erővel (1971), Hugó, a víziló (1973
amerikai-magyar), Cantinflashow (1974–75), Sün barátom (1976), Daliás idők (1982),
Vili, a veréb (1986), A hercegnő és a kobold (1991 magyar-walesi-japán), Új Iliász
(1993), Harc a Honért (1995), Erdei mese (1996 amerikai-magyar).

GEORG GYÖRGY (–,): festő, grafikus.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Évekig élt és dolgozott
Olaszországban. Foglalkozott festészettel, készített illusztrációkat, plakátokat, például
a Tungsram rádió (1939), Sidol (1939). Az Ojság (1924–30) című vicclapban
munkatársai voltak Gáspár Antal, Szigethy István, Forrai Zoltán.
Publikáció: A Hét (1926), Magyar Magazin (1928–30), Lantos Magazin (1929–30),
Borsszem Jankó (1930–34), Teli Erszény (1933), Karikás (1934–38), Atelier Life (1935),
Színházi Élet (1937). Szignó: Georg.

GERGELY IMRE (Pest, 1868. – 1957 körül): festő.
Az Országos Mintarajziskola (1900–1903) után Bécsben és Münchenben tanult, s 1892-
től kezdve sűrűn állította ki a Műcsarnokban olaszországi tájak, kisvárosi utcák,
virágok, tuniszi vásárok színes, hangulatos képeit. 1901-től rajzolt az Ország-Világ, a Jó
Pajtás, (1911) a Röpke Lapok (1914) részére grafikákat, majd az Új Magazin (1936) és
a Színházi Életben publikált. A kiváló humorú grafikus az Új Magazin újságban, egész
oldalas szöveg nélküli tónusos karikatúrákat készített.
Díj: 1911-ben Vásár a Ferenc József rakparton című festményével a Nemzeti
Szalonban a Törley-díjat nyerte. Astrik a koronát adja át, Bethlen fogadja a külföldi
követeket, Ottokár eleste és a Tordai országgyűlés című vízfestménye a Magyar
Nemzeti Galéria tulajdona.

GERGELY TIBOR (Budapest, 1900. – New York, 1978.): festő, grafikus.
Fiatal korában az avantgárd törekvésű festők közé tartozott. A Képzőművészek Új
társaságának tagja volt. 1929-ben a Lantos Magazin részére rajzolt szöveg nélküli
karikatúrákat, majd a Tükör magazinban publikált (1935–36). A Lantos Magazinban
munkatársai voltak: Byssz Róbert, Gedő Lipót, Nyáry Albert, Kapcza Ila. 1932-ben
képeiből kiállítást rendeztek az Ernst Múzeumban. Számos könyvet illusztrált. Az USA-
ban élt. 1974-ben Hatvanban állított ki.

GERŐ SÁNDOR (Budapest, 1904. – Budapest, 1977.): grafikus, karikaturista.
Uitz Béla festőiskolájában tanult. Budapesten dolgozott mint tisztviselő, majd 1928-ban
öt évre Berlinbe ment, és rajztudását fejlesztette. 1930-tól kezdett karikatúrákat
rajzolni, a Morgenpost című napilap Brummbeer című szatirikus mellékletébe. A
Lustige Blätter című élclapban rendszeresen publikált karikatúrákat. Rajzolt
sporttémákat is. Berlint elhagyva fél évre Koppenhágába költözött, majd 1933-ban
tért vissza Budapestre, ahol reklámgrafikákat és illusztrációkat készített. A Móka
(Lugos) 1932-től 1933-ig közölte karikatúráit. A Pikáns Új Magazin részére rajzolt
karikatúrákat és grafikákat (1934), majd a Délibáb, Vasárnapi Újság, Függetlenség
című lapoknál volt külsős rajzoló. A 9 számot megélt Pesti Posta vicclapban
munkatársai voltak: Szepes Béla, Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz
Róbert, Bató Géza, Pesthy István. 1946–66-ig a Ludas Matyinál belső munkatársként
dolgozott. Karikatúráival számos egyéb budapesti lapban is szerepelt: Képes Hét,
Magyar Rádió, Színház és Mozi, Béke és Szabadság, Vöröskereszt Családi Lapja,
Magyar Ifjúság, Képes Újság, Füles, több megyei újság, Plajbász és Paróka.
Kiállítás: Magyar Újságrajzoló Művészek karikatúra kiáll. (1946–47); Plakátkiállítás:
Szalmássy Galéria. Nemzeti Szalon (1948); Nemzeti Szalon (1950-tôl); Magyar
Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok (1955); Képzőművészetünk tíz éve. Műcsarnok
(1960); Magyar Plakáttörténeti kiállítás, 1885–1960 Műcsarnok; Magyar karikatúra
kiállítás, Magyar Kulturális Intézet (Szófia, 1962).
Könyv: A békéért (karikatúra).
Publikáció: Morgenpost (1930), Lustige Blätter (1930 Móka (Lugos) (1932–33), Új
Magazin (1934), Vasárnapi Újság (1934), Délibáb (1935–38), Függetlenség (1939), Pesti
Posta (1944), Magyar Rádió (1946), Ludas Matyi (1946–47), Képes Hét (1946), Ludas
Matyi Magazin (1947–48), Magyar Szó Naptár (1948), Színház és Mozi (1954), Béke és
Szabadság (1956), Gondűző Naptár (1957), Vöröskereszt Családi Lapja (1959),
Magyar Ifjúság (1959–61), Képes Újság (1960–68), Füles (1960), Fejér Megye Hírlap

(1961), Néplap (1961), Vas Népe (1961–64), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei
Hírlap (1962), Kisalföld (1962), Dolgozók Lapja (1962–64), Néplap (1962), Képes Újság
(1962), Tavaszi Tárlat (1962), Kisalföld (1962–64), Új Néplap (1963), Ludas Matyi
Magazin (1964–77), Nők Lapja (1964–66), Dolgozók Lapja (1965–66), Plajbász és
Paróka (1965), Nyári Örömök (1965), Napos Oldal (1968).

GERSE LÁSZLÓ (Budapest, 1946.): grafikus, karikaturista.
Gépipari technikumot végzett Budapesten 1964-ben. Felsőfokú reklámgrafikai
propaganda iskolát 1982-ben. A MÚOSZ újságíró iskolán tervezőszerkesztő kurzust
1984-ben. 1964–78 között a MÁV-Posta Számítógép Központ dolgozója. 1978–84-ig az
ÁKV reklámgrafikusa és karikaturistája. 1984–92 között a Figyelő tervező grafikusa,
karikaturistája (a Fintor című rovat szerkesztője.). 1992–97-ig a Teszt Magazin tervező
grafikusa, karikaturistája. 1997-től a Geomédia Kiadó művészeti szerkesztője. 1970-től
jelennek meg folyamatosan karikatúrái különböző napi-, heti- és havilapokban,
valamint bel- és külföldi kiadványokban (Füles, Ludas Matyi, Rakéta Regényújság,
Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Hócipő, Teszt Magazin, Magyar Hírlap, Szabad Föld).
Számos könyvet illusztrált.
Díj: Az év legjobb címlapja pályázat, III. díj (1988); Múzeumok Majálisa, közönségdíj
(1996).
Kiállítás: Több ízben vett részt csoportos kiállításon (Montreal és Knokke-Heist, 1976–88;
Karikatúra Biennále, Nyíregyháza, 1985, 1987, 1989). Önálló kiállításai: Fókusz
Könyváruház (1983).
Publikáció: Ludas Matyi (1957–87), Ifjúsági Magazin (1968–87), Magyar Ifjúság (1968–
79), Világ Ifjúság (1969), BUÉK (1973–74), Ludas Magazin (1973–75), Füles (1974–75),
Kincses Figyelő (1984–1992), Teszt Magazin (1992–1997), Kalendárium (1978), Rakéta
(1980–86), Szabad Föld, Magyar Hírlap, Világnyelv (1981), Hahota (1986–90), Hócipő
(1989–94), Extra Ludas (1987), Álarc (1990). Szignó: Gerse.

GESZTI GÁBOR PÁL (Budapest, 1946.): építészmérnök, grafikus, illusztrátor, karikaturista.
1957 óta Rio de Janeiróban él. Diplomáját az Építészeti Állami Egyetemen, Rio de
Janeiróban kapta (1971). 1979 óta rajzol portré- és sztorikarikatúrákat, amelyek
számos lapban megjelennek: az O globo (1979–83) között illusztrátorként
foglalkoztatta, a Jornal do Brasil, (1985–87); Playboy, MÁD, Ciencija Hoje, Jornál
Docomercio lapoknál karikaturistaként publikált. A külföldön jól ismert karikaturista
magyarországi lapoknál nem mutatkozott be. 1982-ben a külföldön élő magyar
művészek kiállításán részt vett.
Díj: Duisburg (1984); Rio de Janeiro (1988); Hilversum (1991).
Kiállítás: 1981: Spanyolország, 1982-ben Budapest. Önálló kiállítása: Rio de Janeiro
(1979–82–83–90); Sao Paulo (1985); Rotterdam (1989); Párizs és Hága (1990); Bécs
1991). Többízben szerepelt karikatúra-fesztiválokon Kanadában, Belgiumban,
Németországban, Hollandiában és Brazíliában.

GLATTER ÁRMIN (Szepsi, 1861. – Budapest, 1931.)
Először jogot hallgatott Bécsben és itthon, majd hirtelen elhatározással pályát
változtatott: 1882-ben beiratkozott a Mintarajziskolába, ahol 1984-ben végzett. 1885-
ben Az Üstökös részére rajzolt karikatúrákat, munkatársai voltak: Jankó János, Fényes
Adolf, Linek Lajos, Jantyik Mátyás, Homicskó Atanáz. 1886-ba Münchenben folytatta
festészeti tanulmányait. Beutazta fél Európát, Párizsban töltött egy évet. Pesti
festőiskoláját 1897-ben nyitotta meg. A Münchenben tanultaktól sohasem tudott
elszakadni. Élete végéig táj- és arcképeket, anekdotikus ízű életképeket festett.

GLATZ OSZKÁR (Budapest, 1872. – Budapest, 1958.): festő.
Művészettörténetet tanult Bécsben és Münchenben, ekkor kezdett rajzolni. 1982-ben
Hollósy Simon magániskolájában készült főiskolai felvételre, majd 1893-ban Párizsban
a Julián Akadémián tanult. 1896-tól Nagybányán dolgozott, és itt döbbent rá a plein-
air festés valódi sajátosságára, a szín fontos szerepére. Nagybányán bemutatott

festményei igen nagy elismerést váltottak ki. 1897-től rajzol grafikát és karikatúrát a
Krónikás, majd 1920-tól a Grimasz (Bécs) lapok részére. 1898-ig dolgozott
Nagybányán. Ettől kezdve hosszú ideig csak rajzokat készített, zsánerjeleneteket, tájat
és arcképet.
Díj: 1952-ben Kossuth-díj; 1953-ban érdemes művész címet kapott.
Kiállítás: 1910-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást, 1912-ben a nagybányai
jubiláris tárlatra elküldte ifjúkori műveit. 1953-ban az Ernst Múzeum rendezte meg
gyűjteményes kiállítását, 1914-től 1938-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. A bujáki
népviselet színpompás világa adja számára a leghálásabb témákat. Formaérzéke és
karaktermeglátása tónusos arcképfestésében is szembetűnő. Számos művét őrzi a
Magyar Nemzeti Galéria.

GÓRÓ LAJOS (Marossolymos, 1865. – Budapest, 1904.): grafikus, karikaturista.
Az 1880-as évektől kezdve számos illusztrációt készített a Vasárnapi Újság és az Ország
Világ, majd később Új Idők számára. Karikatúráit 1885-től Az Üstökös élclap közölte,
majd a pécsi Veréb Jankó, Urambátyám, Kis Pipa, Caviár, Móka újságok. Az Üstökös
vicclapnak 5 évig volt a munkatársa, itt együtt rajzolt Linek Lajos, Rubovics Márk,
Homicskó Atanáz művészekkel. Illusztrált a Képes Folyóirat, Magyar Szalon, Tanulók
Lapja, Néplap című újságoknak. Olajfestményein a városi társasági élet jeleneteit
örökítette meg.
Publikáció: Üstökös (1885–90), Új Idők (1885–96), Vasárnapi Újság (1886–91), Veréb
Jankó (Pécs) (1887–89), Urambátyám (1887–88), Képes Folyóirat (1888–96), Pikáns
Naptár), Magyar Szalon (1889), Kis Pipa (1889), Caviár (1889), Ország-Világ (1894–98),
Tanulók Lapja (1897), Néplap (1902), Móka (1904).

GÖBÖLY SÁNDOR (1923.) grafikus.
Magyar Képzőművészeti Főiskola (1945–1947). A főiskola után ő lépett a Szabad Száj
(1948–51) vicclapnál Kálmán Viktor (Vasi) karikaturista helyére, aki külföldre távozott.
Itt munkatársai voltak Toncz Tibor, Várnai György, Gáspár Antal, Szigethy István,
Schöner István, Endrődi István, Ruszkay György. Szignó: Göböly.

GÖMÖRI (HOLSTEIN) IMRE (1902 – 1969): grafikus, karikaturista.
Rippl-Rónai József növendéke, majd a berlini képzőművészeti akadémián tanult.
1924-ben a Borsszem Jankó szatirikus lapban jelentek meg karikatúrái. Stílusa
hasonlított Gáspár Antal és Mocsay Béla rajzolók karikatúráihoz. Később mindhárman
a Pesti Hírlap grafikusai voltak. 1927-től az Ojság meghatározó rajzolója lett. Többször
próbált Németországban letelepedni és ott alkotni Holstein néven, de ezt nem sikerült
megvalósítania. Újra az Ojságnak és a Pesti Hírlapnak dolgozott, mellette a Tükör,
Mátyás Diák, Tízperces Újság, Képes Vasárnap is foglalkoztatta. Vidéken a
Hódmezővásárhelyen kiadott Karikásban rajzolt Sostarics Lajos, Pintér Jenő
karikaturistákkal. A II. világháború után az Izé (1946) és a Pesti Izé (1946) közölte rajzait.
Publikáció: Borsszem Jankó (1924–38), Színházi Élet (1925–35), Pesti Est (1926), Háry
János (1926), Móricka (1927), Az Ojság (1928–34), Délibáb (1931), Pesti Hírlap
Vasárnap (1933–39), Izé (1933), Kis Pesti Hírlap (1934), Tükör (1934), Mátyás Diák (1934–
37), Karikás (1934–37), Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Vasárnapi Újság (1935),
Képes Vasárnap (1937–38), Az Ojság (1937–39), Tízperces Újság (1938), Mátyás Diák
(1938–39), Népújság Évkönyv (1939), Légrádi Testvérek Naptára (1940), Magyar
Népnaptár (1940), Kéve (1942), Izé (1946), Pesti Izé (1946). Szignó: Gömöri.

GÖNDÖCS GERGELY (Budapest, 1976.): karikaturista, képregényrajzoló.
1994 óta folyamatosan jelennek meg karikatúrái a Kretén, MAD, Tiszta Dili, Dörmögő
Dömötör című lapokban. A karikatúra minden műfajában alkot: sztori-karikatúrákat,
képregényeket, illusztrációt. A rajzolást kiegészítve gyermek és felnőtt képregényeket
ír, és azok többségét maga rajzolja meg. Gyermek képregényei: Pocak. 1–4.,
képregény füzet (1988) országos terjesztésben. Művészeti vezetőként dolgozik egy

internetes tartalomszolgáltatónál. A TeveClub nevű internetes játék figurái, valamint a
játék alapján készült rajzfilmsorozat figuratervei fűződnek a nevéhez.
Kiállítás: : „Világvége” - vándorkiállítás (1996); Tavaszi Karikatúra Fesztivál, Budapest
(1998) Képregényfesztivál (2006, 2007), Budapest.
Publikáció: Kretén (1995–2007), Dörmögő Dömötör (1996), Tiszta Dili (1996), Pocak és
Barátai (1998). Szignó: Göndöcs.

GÖTZ BÉLA ERNŐ (Ipolyság, 1882. – ?) grafikus, karikaturista, festőművész.
Budapesten Vajda Zsigmond, Münchenben Hollósy Simon növendéke. 1905-től
Nagybányán tanult. A festészet mellett karikatúrákat, grafikákat rajzolt, munkái
számtalan élclapban megjelentek: Móka, Sportszem Jankó, Mátyás Diák, Vicinális
Dugóhuzó, Fidibusz. Grafikáit, illusztrációit a Képes Pesti Hírlap, Színházi Világ, Nemzeti
Hírek, Színházi Élet, Képes Vasárnap, Tolnai Világlapja közölte.
Kiállítás: Gyakran részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. A Művészház
egyik megalapítója, itt nyílt 1910-ben gyűjteményes kiállítása.
Publikáció: Móka (1912), Márgus (1919), Sportszem Jankó (1919), Színházi Világ (1922),
Fidibusz (1919–21), Mátyás Diák (1928–31), Képes Pesti Hírlap (1930), A Háztartás
(1930), Nemzeti Hírek (1931), Tolnai Világlapja (1931–32), Hangya Naptár (1935),
Vicinális Dugóhúzó (1936), Villamos Fogyasztók Lapja (1936), Színházi Élet (1937), Kéve
(1941), Képes Vasárnap (1942), Háztartási Előjegyzések Naptára (1942), Magyar Föld
(1943), Nemzeti Sport (1943).

GRESKOVICS LÁSZLÓ (1954.): grafikus.
1953–1958 a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Karikatúrát, illusztrációt
készített a Vöröskereszt Családi Lapja, az Ország-Világ, Kincses Kalendárium és a
tatabányai Dolgozók Lapja (1964) részére.

GRÓF BALÁZS (Pécs, 1976.): grafikus, karikaturista.
Pécsi Tudományegyetem művészeti karán rajz-vizuális szakon szerzett diplomát.
Karikatúrái, rövid képregényei az Est lapok (országos, 1996), Veszett Veréb (1999),
Wanted Magazin (2001), Stripburger (Szlovénia), Enigma (2004), Junior Magazin
(2003), Pesti Est (2000–2007) újságokban jelentek meg.
Könyv: A Mecsek legalja (2005), Képregények (2005). VIDEÓK: Persona Non Grata:
Minimál (2002), Heaven Street Seven: Dél-Amerika (2003), Magashegyi underground:
Szeplős váll (2007)
Alkalmazott grafika: Est Lapok-kampány, Hooligans, Hétköznapi csalódások,
Fürgerókalábak, Pécs 2010, Az én kulturális fővárosom (képregény, 2006).
Kiállítás: Festivál BD Amadora, Portugália (2006) Grrr! Festival, Pancevo, Szerbia (2006),
Trafó Kortárs Művészetek Háza (2002), Karton Galéria (2002 csoportos) Sziget Fesztivál
(2001).

GUGI SÁNDOR (1917. – Budapest, 1998.): grafikus, tanár.
1934-ben országos rajz tanulmányi versenyt nyert, és egy év múlva felvették a
Képzőművészeti Főiskolára, Aba-Novák Vilmos festőtagozatára. Tanulmányai végén
tanári oklevelet szerzett mértani rajz és képzőművészeti ismeretekből, melyet Aba-
Novák mellett Szőnyi István, Rudnyai Gyula, Ferenczy József, Kisfaludi Stróbl Zsigmond
és Lechner Jenő parafált. 1940-től kisegítő rajztanárként dolgozott. 1947-től 1949-ig az
Árpád Gimnázium rajz- és művészettörténet tanára, valamint igazgatóhelyettese volt.
1949-ben abbahagyta a tanítást, és a Szabad Népnél áttért a sajtógrafikára.
Képregényes munkásságát 1954-ben kezdte a Tanácsok Lapjánál, ahol S. J. szövege
alapján Talál Tamás kalandjait rajzolta meg 45 csíkban. 1955-ben kereste meg az ifjú
Horváth Tibort, aki a Kulturális Minisztérium oktatási osztályán dolgozott, hogy
készítsenek együtt képregényt. Horváth kapva kapott az ajánlaton, aki 1956 után egy
Cs. (Csepreghy?, nemesi előnév) rövidítéssel gyarapította szignóját. Állítólag
összekeverték a sokat publikáló Horváth Tiborral, az ismert orientalistával és
művészettörténésszel. Megszülettek a műfaj emblematikus darabjai az Új Világ, a

Szabadságharcos és a Po Sztránye Szovetov oldalain. Gugi számtalan stílusban tudott
rajzolni. Reális tusrajz jellemezte Wells Láthatatlan emberében, lavírozott technika
Verne Grant kapitány gyermekeinél, képi humor a Mahomed Csömörönnél, melynek
szövegkönyvét is Gugi írta. 1954 és 1960 között Gugi lefektette a képregényrajzolás és
-írás alapjait, hogy aztán elegáns módon faképnél hagyja az egészet. Hogy ezt a
„szakítást” Gugi kettős látása vagy mérhetetlen precizitása okozta, nem tudni. A
művész képes volt hosszú heteket eltölteni egy-egy képkocka megrajzolásának
előkészületeivel. Minden egyes apró részletnek, bútornak, ruházatnak, épületnek
utánanézett, csakúgy, mint a későbbiekben Zórád Ernő. Így eshetett meg, hogy amíg
ő kényelmesen, határidő nélkül rajzolta Jókai Mór Szép Mikhálját, addig Cs. Horváth
Sebőknek is kiadta ugyanazt a munkát, amit Sebők „le is zavart” annak rendje és
módja szerint. A 70-es években Gugi egy időre állást vállalt a Típustervező Intézetben,
majd 1974-től a Magyar Ifjúság tördelőszerkesztőjeként dolgozott. Közelmúltig
„maradandó” grafikája a Világgazdaság földgömbös fejléce volt. 1970-ben Gugi két
Rejtő-kisregény feldolgozásával még visszatért a képregény világába, hogy aztán
annak futószalagszerűségétől megcsömörlötten újból otthagyja azt. A Magyar
Ifjúságtól ment nyugdíjba 1977-ben. Főbb képregényei: H. G. Wells: A láthatatlan
ember (1957), Ribakov: A tőr (1957), Gugi Sándor: Mahomed Csömörön (1959), Szerb
Antal: Szerelem a palackban (1964), Rejtő Jenő: Pipacs (1970), Rejtő Jenő: Minden jó,
ha vége van (1970) (Kiss Ferenc).
Publikáció: Pesti Posta (1944), Népszava (1949), Kincses Kalendárium (1954), Kirakat
(1957–58), Képes Nyelvmester (1957–84), Füles Évkönyv (1963–77), Asszonyok Évkönyve
(1967–68), Magyar Ifjúság (1957–73), Füles (1970–71), Világ Ifjúság (1977). Szigno:
GUGI.

GULÁCSY LAJOS (Budapest, 1882. – Budapest, 1932.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta
volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében és Párizsban járt tanulmányúton.
Olaszországot később több alkalommal is felkereste, s számos képén festette meg az
olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. 1907-ben volt első gyűjteményes
kiállítása Budapesten az Uránia műkereskedésben. 1909-től 1910-ig karikatúrákat
rajzolt az Izé vicclap részére. Grafikái jelentek meg a Ház című újságban. Fő
megnyilvánulási formája a festészet maradt.
Díj: 1908-ban el nyerte a Ferenc József jubileumi díjat. Ezekben az időkben kapcsolat
alakult ki közte és a Holnap antológia szerzői között. A háború kitörésekor Velencében
idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az
idegszanatóriumok, 1917-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. E
korszakban álombirodalmának, Nakonxipannak tájait, embereit ábrázolja gyöngéd
színű, lágy tónusú szürrealisztikus képekben (Ópiumszívó álma; Rózsalovag).
Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága.
Kiállítás: 1911-ben Nagyváradon és Temesvárott, 1912-ben Szegeden állítottak ki
műveit, amelyek egy sajátos álomvilág költői megnyilvánulásai (Dal a rózsatőről,
Flórenzi tragédia stb.). 1922-ben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást
rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét (Gulácsy
Lajosnak). Emlékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben a Bibliotheca
Officinában rendezték meg.
Publikáció: A Ház (1909), Izé (1909–10).

GUNCSER NÁNDOR, családi nevén Gunscher (Hódmezővásárhely, 1886. – Kolozsvár,
1963.): grafikus, karikaturista.
Festészeti tanulmányokat Budapesten (1908–1909) és Firenzében végzett, vonzódása
a humoros rajz iránt azonban a grafikusi pálya felé irányította. 1912-ben rajzolt a
Fidibusz című viccújságnak. Már az I. világháborús katonai szolgálata idején kötetbe
szerkeszti rajzos tudósításait (Apuka levelei a harctérről, Bp. 1915). Ezt a naiv, göre
gáboros hangnemet később a tartósabb politikai és társadalmi szatíra váltja fel
rajzaiban. 1918-ban Kolozsvárt telepedett le, részt vett a romániai képzőművészek

érdekvédelmi szervezeteiben; 1921-ben a kolozsvári Művészeti Klub egyik
megalapítója, 1924-től a bukaresti Szépművészeti Szakszervezet tagja. Színes rajzaiból
és karikatúráiból 1924-ben rendezett egyéni kiállítást Kolozsvárt (a kritika A vak Európa
című rajzát méltatta). Szellemes, vidám rajzaiból kiállított még egy 1940
decemberében szervezett kolozsvári csoportkiállításon. Később a kolozsvári
Mezőgazdasági Intézet rajzolója.
Könyv: Grand Circus Guncser (Kolozsvár, 1924).

GYAPAY MIKLÓS (–,): karikaturista.
Karikatúrái jelentek meg a Borsszem Jankó (1926–28) vicclapban, majd
sportkarikatúrák az Autó (1930) Autós vicc mellékletében. Az Ojság 1938–39, és a
Félvér=Hagada 1939 humorújságoknak betiltásukig rajzolója volt. A Hungaria (1941),
Képes Krónika (1942) lapokban illusztrációkat készített. A Pesti Posta (1944) kilenc
számot megélt vicclapjában együtt rajzolt Pesthy István dr., Toncz Tibor, Szepes Béla,
Szigethy István, Byssz Róbert, Bató Géza karikaturistákkal.

GYÁRFÁS L. MIKLÓS (Székelyudvarhely, 1939.): jogász, újságíró, karikaturista.
A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem jogi karán végzett 1969-ben. Volt törvényszéki
tisztviselő, nyomdai korrektor, közgazdász, jogtanácsos. 1974-től jelentek meg
romániai magyar lapokban humoros írásai és karikatúrái, jobbára írókról, tudósokról,
művészekről. Kép a keretben címmel a Vörös Zászlóban interjúkat közölt többek
között Molter Károllyal, Bajor Andorral, Szőcs Istvánnal, Bálint Tiborral.
Kiállítás: a Korunk Galériában, az Igaz Szó és a marosvásárhelyi Nemzeti Színház
termeiben, Gabrovo (1979).
Publikáció: Vörös Zászló, Igaz Szó.

GYARMATHY LÁSZLÓ (Tatabánya, 1955.): pszichológus, grafikus.
1985-ben szerzett diplomát az ELTE pszichológia szakán. 1974–79-ig a Pannónia
Rajzfilmstúdióban rajzoló. 1985–87-ig a Jahn Ferenc Kórház pszichiátriáján, 1987-től a
Budapest I. kerületi ideggondozóban pszichológus. 1993 óta Ausztriában dolgozik
(SOS Kinderdorf, AKS-gyermekambulancia). A rendszerváltozás idején tűnt fel politikai
karikatúráival. Többalakos rajzokat készített igényesen kivitelezett háttérrel, enteriőrrel.
A Hócipő 1989-ben kezdte foglalkoztatni a már rajzfilmesként rutint szerzett
karikaturistát. Kurír című lapban (1990–92 között) publikált. A Kurír mellékleteként
megjelenő Elefánt vicclap két szerkesztője Földes Péter és Krenner István is
lehetőséget biztosított a portrékarikatúrában is jártas grafikusnak. Illusztrációkat
készített dr. Benedek László Játék és pszichoterápia című művéhez.
Kiállítás: Nemzetközi Karikatúra Kiállítás, Budapest, 1990.
Publikáció: Hócipő (1989–92), Kurír (1990–92), Elefánt (1991–92), Nemzetközi Karikatúra
Kiállítás Katalógus (1988).

GYENES GITTA Wallesz Jenőné (Budapest, 1888. – Budapest, 1960.): festő, grafikus.
A magyar porcelánfestés egyik úttörője. Budapesten, Nagybányán és Rómában
tanult. 1908-tól jelentek meg karikatúrái Az Üstökös-Urambátyám vicclapban.
Kedvelte a groteszk illusztrációkat, grafikákat. Publikált a Jó Pajtás, Új Idők, Az Újság
Vasárnapja, Délibáb, Vidám Újság, Pesti Hírlap című lapban.
Kiállítás: 1910-től szerepelt a budapesti kiállításokon, eleinte festményeivel, később
főleg grafikáival. Számos gyűjteményes kiállítása volt, a háború után 1946-ban a
Fészek Klubban, 1948-ban a Régi Műcsarnokban. Itt mutatta be a „Néger is ember”
című sorozatát, „Parkban” című képét a Magyar Nemzeti Galériában őrzik.
Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1908), Jó Pajtás (1911), Új Idők (1924–25), Az Újság
Vasárnapja (1928–29), Az Újság Könyve (1930), Délibáb (1934), Pesti Hírlap Karácsony
Album (1937), Vidám Újság (1938).

GYENES LAJOS (Budapest, 1888 – 1944): festő, grafikus, építészmérnök.
A budapesti Műegyetemen végzett építészmérnök tehetséges festő és grafikus. a
budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1909–1914). Saját építkezési vállalkozása
volt. A képzőművészettel napi munkája mellett foglalkozott. Rajzolt illusztrációt és
karikatúrát a Társaság (1923), Pesti Hírlap Naptár (1926) című újságok részére.

GYENIS JÁNOS (1870. – ?): festő, grafikus.
A pécsi papneveldéből kilépve Budapesten, utóbb Münchenben tanult festeni.
Grafikákat illusztrációt rajzolt az Ország-Világ (1894) és a Képes Krónika (1919) részére.
Karikatúráit az Izé című lap közölte (1909), a rajzokat Münchenből küldte. Munkatársai
voltak: Egry József, Gara Arnold, Gedő Lipót, Pólya Tibor, Zórád Géza. Kiállítás: A
Műcsarnokban 1902-ben a Bognár című kőrajzával szerepelt először. 1903-ban a
Nemzeti Szalonban, grafikai kiállításán a Gitáros című kőrajzát az állam vette meg.
Többször szerepelt a müncheni Glastpalast kiállításain.

GYÖNGY KÁLMÁN (Magyarszarvaskend, 1944.): szerkesztő, karikaturista.
Iskola: Jurisich Miklós Gimnázium (1962), Általános vegyész (1975), Kereskedelmi
Reklám Marketing 1983, Film-, video-operatőri képesítés (2 éves képzés, MAFSZ). 1965–
89-ig a MOL-nál vegyész, majd reklámpropagandista. 1989-től saját vállalkozásban
karikatúrák, videofilmek készítésével foglalkozott. Fiatal korában munkája mellett
1964–1977-ig rajzolt a Vas Népe, Igaz Szó, Magyar Ifjúság, Zalai Hírlap, Ifjúsági
Magazin, Szabad Föld részére. 1977 után amatőr filmeket és videofilmeket készít,
filmjeit a televízió is bemutatta. 1989-től ismét lehetősége nyílt az Új Szabad Száj és a
Ludas Matyi vicclapokban publikálni, mellette: Elefánt, Hahota, Magyar Honvéd, Pesti
Hírlap, Pesti Veréb, Pesti Vicc, Fülig Jimmy, Ügyes stb. újságokban is közölték rajzait.
1992–98-ig a Magyar Nemzet napilap rajzolója. 1996–2003-ig a Népszabadság című
napilap Budapest mellékletének készített karikatúrákat. 1996-tól alapító tagja és
szerkesztője volt a Veszett Veréb vicclapnak. Alapító tagok: Rau Tibor, Lehoczki Károly
(czki) Szabó László Róbert (MARABU) Jelenszky László, Nemes Zoltán, Szmodis Imre,
Békési Sándor József (joe). A Veszett Veréb 1999-ben szűnt meg. 2000-ben saját
vállalkozásban a Rejtvény Futár, Rejtvény Mazsola később Olasz Rejtvény
Magyaroknak, Skandinávrejtvény Magyaroknak, Laza Olasz, Hüvelyk Matyi, Nagyon
Nagy Olasz című újságokat alapította és szerkesztette.
Díj: Az Országos Kaposvári Karikatúra Kiállításon III. Díj 1997 , Országos „Füst”
Pályázaton II. díj, az International Message Cartoon Fest ‘94-ben (Japán) különdíj.
2002: Városunk című kiállításon I. díj.
Kiállítás: Több csoportos kiállításon vesz részt (Ausztria, Belgium, Jugoszlávia,
Törökország, Franciaország, Japán, Kanada, Portugália. Irán, Budapest, Kőszeg,
Kaposvár, Eger, Best of 2005, 2006).
Könyv, könyvillusztráció: Vicc Albummm 1994, Névjegy 2003, A dohányzás 2000 éve
1999, Gól volt… gól nem volt 2002, Micsoda Város 1998, Polgári Kaszinó 2002,
Vállalkozás Előtti Intelmek 2000, A rendszerváltás humora 1992, Lucky Dip I. 2000,
Lucky Dip II. 2001, Best of 2005, 2006. Wessely Gábor: Magyar Fanyar 2006, Magyar
karikaturisták adat- és szignótára 1848–2007, lexikon (2008).
Publikáció: Vas Népe (1964–70), Igaz Szó (1965–70), Magyar Ifjúság (1966–77), Zalai
Hírlap (1966–76), Ifjúsági Magazin (1966–68), Vigyázat, a humor mögött pénz van
(1968), Új Szabad Száj (1989–92), Tallózó (1990–93), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–
93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–93), Magyar
Honvéd (1990–95), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Gázláng (1991), Elefánt (1991–95),
Ludas Matyi Évkönyv (1991), Hahota (1991–93), Pesti Hírlap (1992), Magyar Nemzet
(1992–98), Pesti Veréb (1992–93), Extra Ludas (1992–93), A Hírlap (1993), Déli Hírek
(1993–97), 24 Órás (1993–97), Néplap (1993–2004), Zalai Hírlap (1993–94), Petőfi Népe
(1993–96), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–96), Hódmezővásár (1993–94), Jászkun
Krónika (1993–94), Vasvármegye (1993–94), Pesti Hírlap (1993), Ludas Matyi Évkönyv
(1991–1993), Magyar Fórum (1993–96), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993), Jászkun
Kakas (1993–2004), Nemzeti Képes Sport (1994), Magyar Poén Tőzsde (1994), Új

Demokrata (1994), Álláskereső (1994–96), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994),
Darázs (1994), Új Kelet (1995), Heves Megyei Nap (1995), Dunaújváros (1995), Új
Magyarország (1995), Pesti Vicc (1995), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap (1995), Kisalföld
(1995–2005), Nevessünk (Érd) (1996), Kacagó Viccújság (1996–98), Ludas Matyi (1996–
99), No Komplett (1996–2000), Vicc-Mix (1997–99), Vicc Özön (1997–98), Vicc Börze
(1997–98), Príma Vicc Parádé (1997), Ügyes (1997–2006), Napi Magyarország (1998),
Humor Patika Tükör (1998), Népszabadság (1996–2003), Kacsa (1998–99), Dilibogyó
(1998), Jó Vicc (1999–2006), Pistike (1999), Tollasbál (2000–2001), Play-Boy (2000),
Ügyes Évszakok (2000–2006), LMLM (2000), Vasárnapi Néplap (2001), Ludas Magazin
Évszakok (2001), Kutyahús (2001), Móricka (1996–2000), Vasárnap Reggel (2003–2004),
Hölgyvilág (2003), Hajnali Krimi (2003), Hatvanhat (2003), Fanny (2003–2006), Pató Pál
(2003–2004), Rejtvény Futár (2000–2006), Rejtvény Mazsola (2000–2006), Olasz Rejtvény
Magyaroknak (2002–2006), Laza Olasz (2003–2006), Hüvelyk Matyi (2004), Kakas
Márton (2002–2006), Félórás (2004–2006), Eszes (2004–2006), Tere-Fere (2002–2006
Poén Találat (2004), 51 vicc 15 rejtvény (2004), Zsebrejtvény (2004), Skandi Vadászat
(2005), Havi Skandi (2006), Poén Halászat (2006), Hüvelyk Matyi (2007), Nagyon Nagy
Olasz (2007). Szignó: Gy. K. vagy GYÖNGY.

GYÖNGYÖSSY ELEMÉR (–,): grafikus.
A Művészet című újság fejlécgrafikáját rajzolta. (1908). Erotikus karikatúrákat a
Pillangó (1909) és a Pikkoló (1909–12) vicclapokban publikált. Itt munkatársai voltak:
Józsa Károly, Polgár Márton, Zórád Géza, Földes Imre, Major Henrik. Az Üstökös-
Urambátyám (1913), Borsszem Jankó (1913), Vasárnapi Újság (1916), Erdélyi Bakter
(1910–12), Pikoló Élclap (1917), Színházi Világ (1920) foglalkoztatta még.

GYÖRFFY ANNA, F. (Szucság, 1915. – Budapest, 2006.): grafikus. 1931–35: Állami Felső-
ipariskola (textil- és divattervezés).
Díj: 1982: „Gyermekekért” Érdemérem; 1984: Nívódíj; 1985: Békéért plakett (Országos
Béketanács). Az iparrajziskolai stúdiumok mellett alakrajzot Molnár C. Páltól tanult.
1934–45-ig a Goldberger Textilgyár tervezője. Pályája szinte kizárólag a
gyermekirodalomhoz kapcsolódott. Számos gyermekkönyvet illusztrált a Móra
Könyvkiadó, a Tankönyvkiadó, a Minerva Könyvkiadó részére.
Könyv: Nemzedékek nőttek fel illusztrációin (Pöttyös Panni könyvek, Mosó Masa
mosodája, Első nap az óvodában (1959), Hét kis törpe egyedül, 1961 stb.).
Diafilm: Közel harminc mese diafilmváltozatát készítette el: Csipkerózsika (1973),
Hófehérke és a hét törpe. 1946-tól a Kisdobos, majd a Dörmögő Dömötör (1989-ig)
sokat foglalkoztatott munkatársa.

GYÖRFI ANDRÁS (Kaposvár, 1964.): festő, grafikus, építészmérnök.
1981 óta élt Budapesten. Diplomáját építészként szerezte az Ybl Miklós Műszaki
Főiskolán. 1984 óta jelennek meg illusztrációi különböző magazinokban (Rakéta
Regényújság, Galaktika, Népszabadság). 1991-ben állított ki először festményeket.
1993-ban díszletet tervezett a soproni színháznak (Raymond F. Simon-Edmund Kean).
1994-ben öt hétig az USA-ban dolgozott, ahol kiállításokon vett részt. 1994 és 1999
között a belvárosi Poláris Galéria vezetője volt. 1996-ban három hónapra műtermet
bérelt Aachenben. 1997-től nyaranként számos művésztelepen vett részt itthon és
külföldön. 2000-ben Pozsgai Zsolt Fekete Méz című darabjának díszletterveivel
Londonban szerepelt.

GYÖRGYFY GYÖRGY (Kaposvár, 1896. – Budapest, 1981.): grafikus, tanár.
A Képzőművészeti Főiskolán Tardos-Krenner Viktor növendéke volt, és rajztanári
oklevelet is szerzett. Politikamentes sztori karikatúrát rajzolt a Bolond Istók (1914–16)
részére. Munkatársai voltak: Jeney Jenő, Hatos Tamás, Aranyos István. Grafikákat és
karikatúrát publikált: Zászlónk (1917), Jó Pajtás (1925), Gyermeknaptár (1926)
lapokban. Illusztrációkat is készített, főként ifjúsági könyvekbe. Tájképeit 1928-ban és
1934-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be.

GYŐRI ARANKA (–,): grafikus.
Karikatúrákat rajzolt a Kakas Márton (1913), Borsszem Jankó (1916–19), Bolond Istók
(1916), vicclapoknak. Illusztrációi jelentek meg a Magyar Grafika (1925) művészeti
lapban. Reklámkarikatúra rajzokat is publikált: a Diana borsszesz és a Diana
szépítőszer sorozat.

GYULAI LÍVIUSZ (Barót, 1937.): grafikus.
1962-ben végzett Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán (grafikai szakon), ahol
Fónyi Géza, Kmetty János és Ék Sándor tanítványa volt. Tanult Olaszországban és
Angliában. 1960-tól rajzol karikatúrákat, grafikákat, illusztrációkat az Élet és Irodalom
részére, filmes tevékenysége mellett is, mintegy 25 évig. 1962: Ludas Matyi vicclap
külsős rajzolója. Publikált még grafikákat és karikatúrákat a Film Színház Muzsika (1964-
), Színház és Mozi 1964, Rakéta (1974–78), Magyar Ifjúság (1985), Kisdobos (1989).
1975-től animációs filmeket is készít.
Díj: Oklevél, Lipcse (1964); aranyérem, Firenze, II. Firenzei biennále (1971); Ezüst
galamb-díj, Lipcsei filmfesztivál (1972); Munkácsy-díj (1973); Arany Nofretete-díj, Kairói
filmfesztivál (1978); Érdemes művész (1989).
Kiállítás: Brno, Buenos Aires, Carpi, Lipcse, Sáo Paulo, Tokió stb.; Stúdió-kiáll.; Ernst
Múzeum; 1968 Stúdió (’58, ’68, 1968–69); Műcsarnok (1968, 1969, 1971, 1978); MNG;
stb. Önálló kiáll.: Dürer Terem (Bp., 1966); Bécs (1968); Amsterdam (1973); Fészek Klub
(Bp., 1974); Csók Galéria (Bp., 1975); München és Műcsarnok (Bp., 1981); Sárospataki
Képtár (1992); Festőterem (Sopron, 1997, 1998); Arte Fiera (Bologna, 1998); Vigadó
Galéria (Bp., 1998); Tampere (Finnország.); Kaunas (Litvánia); Riga (Lettország., 2000).
Fametszetet és rézkarcot is alkotott.
Könyv: 500 könyvet illusztrált (pl. Mészöly D.: Villon és a többiek (1966), Weöres S.:
Psyché (1972), Sterne. L.: Érzékeny utazások (1976). Illusztrálta többek között a
Carmina Buranát, valamint Szerb Antal, Karinthy Frigyes, Csokonai, E. T. A. Hoffmann,
Cervantes, Villon, Mark Twain és Italo Calvino műveit.
Film: Jómadarak, tévésorozat 1–13. (1979–80); Delfinia, animációs rövidfilm (1976), Új
lakok, animációs rövidfilm (1977), Tinti kalandjai - tévésorozat. 1–13. (1987–89), Jónás
(1996), Cannes-i versenyfilm, Golyós mese (1998), Szindbád bon voyage! (1999).
Diafilm: Trilevip, a törpe (1989), Szélike királykisasszony (1987), Kőtörő (1990).

GYULAY LÁSZLÓ (Békésgyula 1843. – Budapest, 1911.): festő, grafikus.
Bécsben és Münchenben tanult, ahol Munkácsy tanulótársa és lakótársa. Először
1873-ban állított ki Münchenben cigánytípusokat ábrázoló képeket. Hazatérve
rajztanári állást vállalt, emellett főleg könyvillusztrálással foglalkozott. Karikatúrát Az
Üstökös élclapba (1885–1886) rajzolt, munkatársai voltak: Fényes Adolf, Homicskó
Atanáz, Jantyik Mátyás Linek Lajos. A Vasárnapi Újság részére grafikákat készített.

HADNAGY GÁBOR (1945.) tanár, újságíró, karikaturista.
A főiskolára készülés jegyében gimnazista korában a vívás mellett hetente háromszor
a székesfehérvári Áron Nagy Lajos és M. Tóth István festőművészek rajzszakkörébe járt,
közben karikatúrákat is kezdett rajzolni. 1960-ban a Csúzli, majd 1962-től 2005-ig a
Fejér Megyei Hírlap közölte karikatúráit. 1962-ben a Magyar Ifjúságban Mikulka Gyula
művészeti szerkesztő a „Karikatúra ifjú művészei” sorozatban bemutatta Hadnagy
Gábort. Középiskola után Szombathelyen a tanárképző főiskolán tanult tovább,
népművelő-könyvtáros szakot végzett. A tanulmányai mellett több országos lapban
publikált: Füles 1963, Ludas Matyi (1963–76), Nők Lapja (1964), Élet és Irodalom,
Magyar Ifjúság (1962–1971). Diplomaszerzés után két év kultúrmunka, majd a
székesfehérvári Fejér Megyei Hírlaphoz került újságírónak. A MÚOSZ tördelőszerkesztői
akadémia elvégzése után laptervezőként dolgozott. Újságíró munkája mellett
publikált: a Ludas Matyi, Magyar Ifjúság, Esti Hírlap, Élet és irodalom, Füles, Nők lapja,
Szabad Föld, Delta, RTV újság, Tükör, Népszava, Autó motor, Igaz szó, Fejér Megyei
Hírlap, Vas Népe, Zalai Hírlap, Somogyi Néplap újságokban, és szinte az összes megyei

napilapban, valamint több külföldi újságban. Rajzolt képregényeket is. Szerkesztői
munkája alatt kétszer lett a legszebben tervezett megyei napilap a Fejér Megyei
Hírlap. 2001-ben az European Newpaper Award versenyben 185 európai napilap
között egyetlen magyar újságként Award of Excellenc-díjat kapott a hétvégi
melléklet. Felelős szerkesztőként dolgozott a lapnál nyugdíjaztatásáig.
Kiállítás: öt önálló kiállítás. Csoportos kiállítás: Vigyázat, a humor mögött pénz van
(1968), 1. Országos Karikatúra Kiállítás.
Díj: Könyvheti pályázat I. díj (1962).
Publikáció: Csúzli (1960), Fejér Megyei Hírlap (1962–2006), Füles (1963 Ludas Matyi
(1963–1976), Vas Népe (1963–66), Magyar Ifjúság (1962–71), Élet és Irodalom (1964–
66), Ifjúsági Magazin (1968), Fejér Megyei Zűrlap (1969), Ludas Magazin (1970), Esti
Hírlap, Szabad Föld, Delta, RTV újság, Tükör, Népszava, Autó motor, Igaz Szó, Zalai
Hírlap, Somogyi Néplap. Szignó: ha, vagy hadnagy.

HAJDÚ IMRE, Jean Image (Budapest, 1912. – Párizs, 1989.): rajzfilmrendező, producer.
Tanulmányait a budapesti Kereskedelmi Akadémián (1929), az Iparművészeti
Főiskolán és Reimann iskolájában végezte (Berlin). 1932-től díszletfestő és
reklámszakember. 1934-ben Franciaországban telepedett le, ahol Victor Vasarelynél
dolgozott. 1936-ban Macskássy Gyula műtermében részt vett az első magyar
animációs reklámfilm elkészítésében. 1938-tól önállóan rendezett. 1948-ban
produkciós céget alapított, ahol művészi rajzfilmeket, reklám- és
propagandafilmeket, animációs és trükkfilmeket készített. Első nemzetközi sikerét
1946-ban aratta Cannes-ban, eredeti látásmódról tanúskodó alkotásával (Saturnus-
rapszódia). 1949-ben Atomballada című munkájával Velencében keltett feltűnést.
Készített gyermekfilmeket (Bátor Jankó, 1951, Velencei nagydíj), és feldolgozott La
Fontaine meséket is. Munkásságával fellendítette a francia rajzfilmgyártást.
Film: Az alvajáró (1945); A feketék játszanak és nyernek (1945); Satumus-rapszódia
(1946); Atomballada (1949); A tücsök és a hangya (1954); Victor úr vagy az időgép
(1959); Joe kalandjai (tévésorozat); Aladdin és a csodalámpa (egész estés rajzfilm,
1969).

HALÁCSY ENDRE (1880. – ?): festő, grafikus.
1899–1900-ban végzett az Országos Mintarajziskolában. A képzett grafikus „modern
folttechnikás” karikatúrákat készített a Kakas Márton (1901–1904) vicclapnak, itt
munkatársai voltak Faragó József, Bér Dezső, Garay Ákos, Jeney Jenő, Lakos Alfréd és
Linek Lajos. A Zászlónk cserkészújságban (1904) grafikát és karikatúrát publikált.
Szignója: HALÁCSY .

HALÁSZ GÉZA dr. (Szolnok, 1947.): közgazdász, karikaturista.
Marx Károly Közgazdasági Egyetem 1967–1971. 1965: Úszómester, majd esztergályos
tanuló. 1967 nyarán SZOT-kultúrfelelős a bélatelepi üdülőben. 1971–72: Magyar
Televízió gyakornok szerkesztő. 1971–1986: Marx Károly Közgazdasági Egyetem
Informatika tanszék gyakornok, tanársegéd, majd 1978 (doktori fokozat) adjunktus.
Oktatás: Bevezetés a számítástechnikába; Fortran; Informatika alapjai; Információ-
rendszerek tervezése és szervezése. 1986–1989: SZÁMALK Kiadó irodalmi vezető. 1989–
1995: Aula Kiadó alapító igazgató. 1993- a Budapesti Corvinus Egyetem információs
rendszerek tanszék részfoglalkoztatású tudományos munkatársa. Oktatás: Multimédia
a gazdaságban; Média, multimédia; Üzleti informatika. 1995: Aula Kiadó irodalmi
vezető, főmunkatárs. Karikaturistaként: 1967-től a Közgazdász című egyetemi lap
karikaturistája. Képei szórványosan több lapban, köztük napilapban is megjelentek.
Farkasházy Tivadar mellett társszerkesztője a Gőzgazdász című egyetemi
humorkötetnek (1973). 1999: MÚOSZ Karikaturista szakosztály tag, 2003: szakosztály
elnök, 2003: KOKSZ (Kortárs Karikatúra és Szatirikus Képzőművész Műhely, a MKISZ
tagja), 1996: Hullámtér szakcsoport (Mártélyi képzőművész alakulat). 2003: Magyar
Nemzet hétvégi melléklet karikatúra rovat, Halász Géza Show címmel.

Díj: 1988. „A számítógép is ember” Nemzetközi karikatúra pályázat Budapest I. díj.,
2000. Magyar Karikatúraművészeti Fesztivál, Budapest, a Külügyminisztérium díja. 2006.
@rc Óriásplakát pályázat, Budapest, Hősök tere, díj. (Karikatúrák, festmények, fotók és
körbeforgó panorámaképek) Blogja a MÚOSZ http://emasa.hu honlapján található.
Kiállítás: Fontosabb kiállítások: csoportos kiállítások: Budapest Galéria (2004), Szófia
(2005), Vízivárosi Galéria, Római Magyar Akadémia (2006), Bécs, Collegium
Hungaricum (2007), ELTE Könyvtár (egyéni kiállítás, 2006).
Publikáció: Néplap (1971–78), Magyar Ifjúság (1973), Rakéta (1978), Magyar Konyha
(1985), 3. Országos Biennále (1987), 3. Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógus (1988),
Élet és Irodalom (1990), Magyar Nemzet (2003–2007), Best of 2004, Best of 2005, Best of
2006.

HALÁSZ JÁNOS, John Halas (Erzsébetfalva, 1912. – London, 1995.): rajzfilmrendező,
producer.
Eleinte plakátokat és főcímeket rajzolt (1927). 1930-ban egy évre Párizsba ment, majd
itthon Bortnyik Sándor tanítványa és asszisztense lett. Kezdetben reklámfilmeket
készített. 1932-től együtt dolgozott Macskássy Gyulával és Kassowitz Félix
karikaturistával. Első filmjét 1934-ben rendezte, majd 1936-ban Angliába hívták, ahol
színes rajzfilmeket készített. 1940-ben feleségével megalapította a világhírű Halas
Batchelor rajzfilmvállalatot. Az angol rajzfilmgyártás megújítója. „Stílusa a
hagyományos naturális megoldásoktól mindinkább a részleteket elhagyó karikatúra
felé hajlik. Ötletgazdag, áradó humorú, magával ragadó tempót diktáló művész.” (Új
Filmlexikon, 1971). A neves karikaturista, Gerard Hoffnung rajzait is feldolgozta
filmváltozatban. Több könyvet is írt az animációs filmről, a vizuális kommunikációról és
a filmtrükktechnikáról (Graphics in Motion; The technic of film animation; Design in
motion). Munkáival számos nemzetközi fesztiválon nyert díjat.
Film: A zsebkarikatúra (1941); Szemétláda parádé (1942); Arab rajzsorozat; Charles-
sorozat; Emelkedj tovább, Johnnym! (1949); A bűvös vászon (1951); Szobor a hajó
orrán (báb, 1953); Állatfarm (1954); Foo-foo sorozat; Snip és Snap sorozat; Autómánia
2000 (1963); Hoffnung szimfonikus zenekara (1965) stb.

HALMI ARTÚR (Pest, 1866. – New York, 1939.): festő.
Korai munkáit a müncheni festészet és a plein air ötvözete jellemzi. Karikatúrákat,
grafikákat, illusztrációkat rajzolt az Új Idők (1885–95), Színházi és Divat (1917), Fligende
Blätter újságok részére. 1910-től Amerikában élt, ahol a pénzarisztokrácia kedvelt
arcképfestője lett. Reprezentatív portréival számos díjat nyert. 1922-ben és 1931-ben
műveiből kiállítást rendezett. Öregasszony és Virágok c. művei a Magyar Nemzeti
Galériában vannak. Szignó: Adolár.

HALTER ANDRÁS (Kaposvár, 1974.): festő,. karikaturista.
Tűrr István Ipari Szakmunkásképző Intézet, Baja, Kinizsi Pál Gimnázium, Abony. 1992 és
2001 között keleti vaisnava szerzetes, elvonulva a világ zajától. 2004-től Magyar
Képzőművészeti Egyetem Festőrestaurátor Intézet tanárképző tanszékének hallgatója.
Itt minden év végén csoportos, tanszéki kiállítások: 2005, 2006, 2007-ben.
Illusztráció, karikatúra: 1991–1992-ben a Déli Szél magazinnak készített illusztrációkat.
Mára ez a lap már megszűnt. 2005-ben Heti Válasz számára rajzolt karikatúrákat.
2006-ban A Vega Life magazinnál rajzol. 2007: Amatőr karikaturista pályázat,
Budapest (Klébelsberg Művelődési Központ rendezésében): I. helyezés. 2007: a
Kultimédia Alapítvány online felsőoktatási hírügynöksége, az epresso.hu
weboldalának rajzol rendszeresen, a szolnoki „fül” alatt a Játszótér rovatban.
www.epresso.hu

HANÁK JÓZSEF (Budapest, 1903. – ?): grafikus, karikaturista.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1921–1926), majd Párizsban
képezte tovább magát. Az Esti Hírlap és a Pesti Hírlap Vasárnapja (1927–35), Reklám
Élet (1928) rajzolója volt. A Pesti Hírlapnál Gáspár Antal és Haranghy Jenő volt a
munkatársa. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).

HANGYA ANDRÁS (Bácskossuthfalva, 1912. – London, 1988.): festőművész,
karikaturista. Autodidaktaként kezdte pályafutását, majd az 1930-as évek elején
Belgrádban Petar Dobrovia esti rajztanfolyamát látogatta, később a Képzőművészeti
Akadémián tanult (1937–41). A II. világháború évei alatt Budapesten élt. 1942-től
1946-ig a Híd című újságnak rajzolt illusztrációkat. A háború befejeződése után
Szabadkán esti rajz- és festőiskolát vezetett, majd Zágrábba költözött (1947), ahol
befejezte az akadémiát, és visszavonultan élt műtermében. Számos könyvet illusztrált
és könyvborítót tervezett. A Magyar Szó első karikatúráját ő készítette az 1945. évi
karácsonyi számba.
Díj: Fórum Képzőművészeti díj (1978).
Könyv: Sok az eszkimó, kevés a móka (1975). Karikatúrái vajdasági magyar humoristák
évkönyveiben – Marad a gyerek, ha látszik – jelentek meg. Rajzokat tartalmazó
kötetét a Fórum Könyvkiadó 1960-ban adta ki. Illusztrációk: Robin Hood (1962), Delelő,
Nem jó kislányoknak való könyv, Bibliográfia.
Kiállítás: 1984-ben rendezték meg Szabadkán retrospektív tárlatát a Képzőművészeti
Találkozó szervezésében. Szignó: Hangya.

HARANGHY JENŐ (Debrecen, 1894. – Budapest, 1951.): festő, grafikus, tanár.
Képzőművészeti Főiskolán tanult (1912–1913) mint Révész Imre és Simay Imre
tanítványa. Tanulmányutakat tett Olaszországban és Franciaországban. Az
Iparművészeti Iskolán lett tanár. Az oktatás mellett grafikákat időnként karikatúrát is
publikált. Tervezett ex libriseket, oklevél-díszítményeket is.
Kiállítás: 1916 óta állít ki. Termékeny és sokoldalú festő, aki fal- és üvegfestésben,
mozaik-, plakát- és dekoratív tervezésben egyaránt jelentőset alkotott. Ismert
plakátja: Kossuth Emlékkiállítás 1916 körül. 1923-ban, 1925-ben és 1943-ban
gyűjteményes kiállítása.
Könyv: Tékozló fiú, Bolygó Magyarok, Harc a fenevadakkal, A két strázsa írása: A
rajzolás iskolás kezdettől a művészetig. Művei a debreceni Déri Múzeumban és a
Magyar Nemzeti Galériában taláhatók.
Publikáció: Művészet (1915), Jó Pajtás (1916–17), A Társaság (1918), Harangszó (1919),
Sport Hírlap (1925–36), Gyermek Hírlap (1925), Mindent Tudok (1925), Pásztortűz (1925–
30), Pesti Hírlap (1927), Vadászat (1928), Őserő (1936), Jó Forrás (1944).

HARAGOS PÉTER (1972.) tervezőgrafikus, képzőművész.
Dési Hubert Szakközépiskola, ékszerész gyakorlat. 1992–1998: Magyar Képzőművészeti
Egyetem tervezőgrafika szak. 1992–1998: tervezőgrafikai megbízások: Pinkhell
képregény magazin „Papírmozi”, Könyvillusztráció: „Hétfőre 2 főre”, Kiadványok:
Korda Stúdió, OTP, Bridgestone, Arcadom, OBIK, Clexane, Magyar Posta, Sonolance
stb. Illusztrációk: Matáv, OTP, Clexane, Citroen, Copy General, First Class Magazin,
Generali Biztosító, Readers Digest, Hard Rock Café, Keno. 2005-től 3 kockás
karikatúra-képregényeket rajzol. STRIP sorozat (madarak) megtekinthető interneten:
http://www.strip.blogter.hu, http://www.haragos.hu honlapokon.
Kiállítás: Vittula Contemporary Art Space, Budapest (2007), Magyarországi Németek
Háza (2006), Fortis Bank (2006), Gigant Kunst im Palais, Bécs (2006), Galeria de Arte
Saravia, San Salvador (2005), Nádor Galéria (2005), Gödör Klub (2005), Retorta
Galéria (2005), Nemzeti Táncszínház (2005), Pesti Est Café (2002), Centrális Galéria
(2000), 1996 II. Magyar Digitális Grafikai Biennále, Magyar Nemzeti Galéria. Szakmai
Szervezeti Tagság: a Magyar Képregény Akadémia és a Magyar Alkotóművészek
Országos Egyesülete tagja.

HARGITAI ZSIGMOND (Esztergom, 1942. – Pécs, 2004.): karikaturista.
Érettségi után építész mérnöknek készült, de a rajzolás jobban vonzotta, az első
időszakban karikatúra rajzolással foglalkozott. Publikált: a Ludas Matyi (1966–71),
Magyar Ifjúság (1966–78), Vas Népe (1967–70), Fejér Megyei Hírlap (1967), Ifjúsági
Magazin (1967–69), Groteszk (1969). Ludas Matyi Magazin (1969–70), Füles (1975),
Ludas Matyi Évkönyv (1977) és a Fejér Megyei Hírlap (1989) újságokban. Rajzstílusa
egyedi volt, a karikatúrában ritkán előforduló békaperspektívából rajzolta meg
poénjait. „Ötletteli, lendületes vonalvezetésű, lényegre törő, politikus és kritikus
szellemű képi szatírák. Különösség, hogy ezekből személyiségének egyfajta játékos
rejtőzésre, átváltozásra való hajlama is kiderül. Időnként megváltoztatta stílusát, és
Galambos Hédi (volt felesége) álnéven publikált. A karikatúrát a festészet váltotta ki.
Újabb, érett periódusában visszalépett a természetelvűség felé, noha megtartott
valamit az expresszív lebegésből, és kétségtelen más avantgárd izmusok ihletése is.
Színein a rózsaszínek, narancsvörösek, halvány sárgák, ködlően kékek és fehérek
uralkodnak. Komponálása oldottan, de tudatos ritmikussággal tölti be a felületet. Ha
mindenáron valamely hagyományos művészettörténeti terminussal akarnám kifejezni
alkotói modorát, a szentendreiek vagy a Gresham Kör vagy a negyvenes évek
európai iskolája rokonának mondanám, mely irányzatok bármelyike is meglehetősen
tág fogalom.” (Fejér Megyei Hírlap). Szignó: Hargitai, Galambos.

HARMOS KÁROLY (Somogy, 1879 – 1956): festő, tanár.
A budapesti tanárképzőben, majd Münchenben tanult. Több lapban publikált
karikatúrákat: Borsszem Jankó (1900), Fidibusz (1907), Szamár (1917). A Szamár című
politikai élclapban munkatársai voltak: Bíró Mihály, Dezső Alajos, Feiks Jenő, Garai
Arnold, Jeney Jenő, Kóber Leó, Pólya Tibor. Mint rajztanár Pécsett 1907-ben
gyűjteményes kiállítást rendezett, majd Rév-Komáromban működött. 1917-ben száz
darabból álló anyagát állította ki a Nemzeti Szállóban. A festészetnek csaknem
minden ágában próbálkozott, s a grafika terén is a legkülönbözőbb eszközökkel
dolgozott. Illusztrálta fametszetekkel Féja Géza Mesélő falu című könyvét, illetve a
Hüvelyk Matyi álomországban című művet. A két világháború között
szabadiskolájából a felvidéki művészek számos kitűnősége került ki.

HARSÁNYI GYULA (-): karikaturista.
Sokat foglalkoztatott, kiváló karikaturista volt. Stílusa, karikatúráinak kidolgozottsága
vetekedett az ismert és elismert német Meggendorfer-Blätter karikaturistáival. A Herkó
Páter (1906), élclapban publikált kisebb-nagyobb megszakításokkal. Itt
szerkesztőtársai voltak Gáspár Antal, Batta Péter, Hatos Sándor, Csernek András.
Publikáció: Herkó Páter (1906), Kispajtás (1907–1909), Üstökös-Urambátyám (1907–
1909), Erdélyi Bakter (1911–12), Fidibusz (1915–17). Szignója: Harsányi Gy.

HARSÁNYI LÁSZLÓ (Budapest, 1933.): karikaturista.
A budapesti Gyógypedagógiai Főiskolán tanult. 1957 óta Ausztriában él, ahol orvosi
egyetemre járt. 1963-tól az EBEWE-nél tanácsadó. Szabadidejében fest és
karikatúrákat rajzol. 10 évig sajtókarikaturistaként dolgozott. 1958-tól a tévé számára is
rajzol karikatúrákat (Was sieht man Neues, Quiz 21). Több önálló albuma jelent meg
(pl. Paragraphenregen, 1979). Könyveket is illusztrál. 1962 óta az Osztrák
Képzőművészek Szövetségének tagja.

HANUSZIK LÁSZLÓ (1888. – ?): grafikus, festő.
A nagybányai művésztelepen tanult festészetet. Impresszionista tájképeket és
portrékat festett, elismerésként kiállított Párizsban és Londonban. Illusztrációkat,
grafikákat, karikatúrákat rajzolt a Pesti Hírlap Vasárnapja (1927–37), Magyar Magazin
(1928–29), Családi Naptár (1944) részére. A Magyar Magazinban együtt rajzolt Forrai
Zoltán, Gebhardt Tibor, Gedő Lipót, Kassowitz Félix, Kelen Imre, Pólya Tibor, Sebők
Imre, Szigethy István művésztársaival. Könyvillusztrátorként és díszlettervezőként is
sikeres volt.

HÁRY GYULA (Zalaegerszeg, 1864. – Budapest, 1946.): festő. Az Országos
Mintarajziskolában (1881–1886) Lotz Károly növendéke volt. Tanulmányutakat tett
Olaszországban és Hollandiában. Képviselve van az állami és fővárosi
gyűjteményekben. 1891 óta állít ki. A városfestés és rajzolás egyéni erejű művelője. A
Budai Vár házsorai, budai lombok közül kitekintő tornyai, vidéki városok képezik
témáját. Jól érzékelteti az ódon, magányos utcák romantikáját. Illusztrációkat,
grafikákat, groteszkeket készített: a Képes Folyóirat (1887–1902), Vasárnapi Újság
(1889–90), Képes Néplap és Politikai Hírlap (1891), Magyar Géniusz (1901) újságok
részére.

HASKE FERENC (Budapest, 1833 – 1894): grafikus.
Itthon és Lipcsében tanult, azután pesti kőnyomdákban főleg arcképeket rajzolt. Az
1850-es év végétől néhány évig saját kőnyomdája volt a fővárosban. Az 1860-as
években a Hazánk s a Külföld, 1869–1882-ben pedig a Vasárnapi-Újság, Arany
Trombita (1873), majd ismét a Vasárnapi Újság (1874–96) rajzolója volt. Néhány
kőrajza és acélmetszete önálló műlapként jelent meg.

HATOS SÁNDOR (1868 – 1907): grafikus
Karikatúra rajzkészsége vetekedett Jankó Jánoséval. Évekig szinte egyedül töltötte
meg aktuális politikai karikatúrákkal a Herkó Páter című újságot. Párhuzamosan több
élclap, az Urambátyám, Bolond Istók, Karikás, Fidibusz is foglalkoztatta. Halála után a
megjelent rajzaiból az Edélyi Bakter és a Füles Bagoly újságok közöltek.
Publikáció: Urambátyám (1893–1907), Papramorgó (Arad, 1894), Herkó Páter (1896–
1907), Pityi Palkó (1897), Bolond Istók (1897–1909), Herkó Páter Naptár (1899–1902),
Háry János (1899), Magyar Bors (1901), Villám (1903), Karikás (Debrecen, 1903–1907),
Fidibusz (1903), Magyar Herkó Páter (1901–1906), Nagy Képes Naptár (1904), Erdélyi
Bakter (1912–13), Füles Bagoly (1918).

HATOS TAMÁS (–,): karikaturista.
Életrajza nem ismert. Hatos Sándor névrokonával egy időben rajzolt élclapok részére.
Képzett grafikus, jó humorral párosítva. Bolond Istók (1910–14), Üstökös-Urambátyám
(1913–17), Kakas Márton (1913) lapokban hét éven keresztül publikált, itt munkatársai
voltak: Bér Dezső, Éder Gyula, Feiks Jenő, Garay Ákos, Fodor Imre.

HAUI JÓZSEF (Komló, 1952.): rajzfilmrendező.
Diafilmek: Mátyás király és a varga.
Rajzfilmek: Vizipók csodapók, Magyar népmesék, Sicc meseországban, Alice
csodaországban, Árgyélus király.
Könyv: Ismerkedem a számokkal, Kismalac és a farkas, Hernyó tanácsot ad, Három
nyúl, Pityke és a kökény, Hamupipőke, Ismerkedem a betűkkel, Hüvelyk Matyi, A király
krokettpályája, Játékos matematika. Haui József rajzolt Sajdik Ferenc karikaturistával
a Kölyök (1988) ifjúsági lapban. Jelenleg a könyvillusztrációs munkák mellett a
Dörmögő Dömötör (2001–2007) gyermeklapnak dolgozik.

HAUSWIRTH MAGDA (Budapest, 1903. – Budapest, 1999.): újságrajzoló, karikaturista.
A Színházi Élet (1926–36) című újságban főleg karikatúraportrékat rajzolt. Nőies, finom
ízlésű grafikáit színházi újságoknál közölték: Sztár Film-Magazin, Rádióújság, Sztár, Új
Magazin, Magyar Magazin, Film Színház. Az úgy nevezett vicckarikatúra rajzolásban is
kiváló volt, így egyedüli nőként a Pesti Posta politikai vicclapban is megjelentek
karikatúrái. 1945 után megjelenési lehetőség a Pesti Izé (1946–48), a Fűrész (1947- 49),
a Szabad Száj (1946–51) vicclapokban volt. A Ludas Matyi 1947-től foglalkoztatta. A
Füles Bagoly humor- és rejtvényújsága, a Nők Lapja, a Béke és Szabadság, az Élet és
Irodalom és az induló Füles rejtvényújság a már magabiztos portrést, illusztrátort
szívesen alkalmazta.

1951–53-ig az IBUSZ sajtóosztályán dolgozott. Alkalmi humorújságokba is meghívást
kapott: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, Tollasbál, Tollasbál Bizalmas. Ifjúsági lapok:
Ifjú Sólyom, Pajtás, Világ Ifjúság. Foglalkozott rajzfilmkészítéssel is (Pannónia Filmstúdió,
1954–56).
Kiállítás: Több csoportos kiállításon szerepeltek alkotásai (Nemzeti Színház, 1946;
Nemzeti Szalon, 1947, 1951; Műcsarnok, 1968).
Díj: Aranytoll (1992).
Publikáció: Színházi Élet (1926–36), Nyíl (1933), Sternberg Híradó (1934), Láng (1934),
Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Rádióújság (1937–44), Sztár Film-Magazin (1937),
Sztár (1938–41), Új Magazin (1938), Magyar Magazin (1929), Film Színház (1943), Pesti
Posta (1944), Szabad Száj (1946–51), Pesti Izé (1946), Fűrész (1947–49), Színház (1947), A
Hírlap Naptár (1947), Képes Kurír (1947), Szabad Száj Naptár (1947–48), Pesti Izé (1946–
48), Ludas Matyi (1947-), Füles Bagoly (1949–50), Naptár (1950), Nők Lapja (1950),
Kincses Kalendárium (1953–58), Béke és Szabadság (1955–56), Irodalmi Újság (1956),
Füles (1957–90), Ifjú Sólyom (1959), Élet és Irodalom (1959–63), Pajtás (1959), Csúzli
(1960), Ország-Világ (1961), Világ Ifjúság (1961–67), Tavaszi Rejtvények (1961–67), Füles
Évkönyv (1962–90), Ki mit tud? (1966), Dupla vagy Semmi (1966–67), Képes Sport
(1969), Plajbász és Paróka (1969), Zsákbamacska (1970), Rendkívüli Füles (1974),
Tollasbál (1975–84), Szúr (1977), Kincses Kalendárium (1979), Tollasbál-Bizalmas (1981–
84). Szignó: Hauswirth vagy H.

HÁY ÁGNES (Budapest, 1952.): grafikus, animációs filmkészítő.
Édesapja, Háy Károly László festőművész, nagybátyja Háy Gyula író. 1971: érettségi a
budapesti József Attila Gimnáziumban. 1970-től karikatúrákat és illusztrációkat rajzolt
az Élet és Irodalom hetilapnak 1974-ig. Formális művészképzésben nem vett részt,
mesterei: Krulik Frigyesné, Perneczky Géza, Bíró Dániel, Erdély Miklós, Gémes János
(Di-xi). 1985 óta Nagy-Britanniában él és dolgozik. Magyarországon tagja volt a BBS-
nek, az FKS-nek és az FMK-nak. Munkái önálló grafikák, könyvek, könyvillusztrációk,
animációs filmek, színházi díszlet- és jelmeztervek. Foglalkozott budapesti
folklórgyűjtéssel is. Animációs filmjei a műfaj valódi értelmében vett képzőművészeti
alkotások, a film eszközeivel megfogalmazva. 1968–69 óta publikál. 1992-ben: rövid
(1–1 hetes) animációs kurzusokat tartott az MKF-en és a MIF-en. Rendszeresen tart
rövidebb animációs kurzusokat Londonban. Évről évre kiállít és vetítéseket tart
Budapesten és Londonban, a Toriano Meeting House-ban.

HÁY KÁROLY LÁSZLÓ (Abony, 1907. – Budapest 1961.): festő, grafikus.
1925–29: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Csók István, Réti István, Vaszary
János. 1960: Munkácsy-díj. 1927-től állított ki. Egyénileg 1929-ben mutatkozott be
először. Rajzolt a Lantos Magazin (1929) újságnak. Az új művészeti áramlatokkal
Berlinben ismerkedett meg 1931-ben. Hazatérése után az illegális kommunista párt
tagjaként röpcédulákat rajzolt, a Vörös Villamos, Vörös Tungsram, Ellenzéki munkás
című illegális lapokat illusztrálta, ezért, illetve a Szabadság és Nép című kiállításon való
részvételéért két alkalommal börtönbe került. Az 1934-ben létrejött Szocialista
Képzőművészek Csoportjának alapító tagja volt, majd a Független Színpad tagjaként
dolgozott. Festményeit, grafikáit expresszív hang, az aktualitásokkal való természetes
azonosulás szándéka jellemezte. Antifasiszta szellemiségű a Német maszlag, török
áfium című linóleummetszet sorozata. 1944-ben Szegeden ő alapította és szervezte
meg a kommunista Szikra Kiadót, 1945-től egy éven át a kommunista párt
központjában a kulturális alosztályt vezette. A sokszorosított grafika, különösen a
linómetszés foglalkoztatta 1945 után is. Ezekben az években jelentős illusztrátori
munkásságot fejtett ki, kezdetben Csokonai- és Petőfi-, majd modern műveket
(Steinbeck, Déry Tibor) illusztrált. Az 1956-os forradalom eseményeire reagált
Menetelők és kitántorgók című grafikai sorozatában. Tervezett díszletet (Gribojedov:
Az ész bajjal jár, Nemzeti Színház, 1947; Csehov: Cseresznyéskert, Madách Színház,
1948; Moliére: Zsugori, Madách Színház, 1948). Öt éven keresztül a Magyar
Iparművészeti Főiskola diszlettervezési szakának vezető tanára volt, majd ugyanott

egy évig alakrajzot tanított. Szakírói tevékenységet is kifejtett, 1945–48 között a
Szabad Nép kritikusa volt.

HÁZ (VÁNDOR) MIKLÓS (Zólyom, 1883. – ?): grafikus.
A budapesti Iparművészeti Iskolában, azután Münchenben Stucknál, Londonban
László Fülöpnél végezte tanulmányait. 1900-tól rajzolt karikatúrákat a Kakas Márton
vicclapnak 1909-ig. Az Izé élclap 1909–1910-ben években foglalkoztatta. 1912-ben
Lipcsében és Münchenben rendezte első egyéni kiállításait, és még ez évben londoni
kiállításon vett részt. 1913-ban a müncheni Glastpalastban rendezett nagy sikerű
kiállítást. 1914-től a New York World című lap rajzolójaként működött.

HEGEDÜS ISTVÁN (Budapest, 1932. – Budapest, 2007.): grafikus, karikaturista.
A Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban szerzett alkalmazott grafikai diplomát. A Ludas
Matyi újságban 1949-ben jelent meg külsősként karikatúrája. A Farsangi Mulatságok
(1952–55) és a Gondűző Naptár (1957) rajzolója volt, majd 1957-től, a főiskola
elvégzése után munkatársként dolgozott a Ludas Matyi vicclapnál. Az egyik
címlapspecialistája lett a lapnak. Szerepelt minden mellékkiadványban: Ludas Matyi
Magazin, Ludas Matyi Extra, Nyári Örömök, Őszi Kis Ludas, Ludas Matyi Rejtvényújság,
Ludas Matyi Évkönyv. A főállás mellett publikált heti-, havilapokban: Magyar Ifjúság,
Film Színház, Film Színház Muzsika, Rakéta, Világ Ifjúság, Kölyök, Galaktika, Élet és
Irodalom, Új Tükör, napilapokban. A Népszabadságba és a Magyar Nemzetbe rajzolt.
Meghívták alkalmi humorkiadványok szerkesztőségei is: Tollasbál, Plajbász és Paróka,
Szúr, Humor EB, Humor VB, Humor Olimpia, Zsákbamacska. 1990-ben az Árkus József
által alapított Új Ludasnál dolgozott, majd az Úritök vicclapban 1993-ig. A Pesti Vicc
1994-től 1999-ig, a lap megszűnéséig foglalkoztatta. Plakátokat, könyvillusztrációkat,
címlapokat is készít. Illusztrálta többek között Mark Twain, Gogol, Roald Dahl,
Wodehouse, Leacock műveiből készült köteteket az Európa, az Helikon, illetve a Móra
Kiadónál.
Díj: Munkácsy Mihály-díj (1967); Munka Érdemrend (bronz, 1969); érdemes művész
(1986); A MÚOSZ díja (1987); A Művelődési Minisztérium díja (1989).
Kiállítás: 1960–80 között számos csoportos karikatúra és alkalmazott grafikai kiállításon
vett részt (pl. Nemzeti Szalon. 1953, 1963, 1964. 1965, 1975, KK1; Ny-Berlin. Műcsarnok,
1978). 1991-ben San Franciscóban szerepelt rajzaival. Önálló kiállításai: Helikon
Galéria (1981); Collegium Hungaricum (Bécs, 1982). Néhány rajzát a Bázeli Kortárs
Karikatúramúzeum őrzi.
Könyv: Csodabogarak (1960); Futok a pénzem után (Somogyi Pállal, 1966): Nyomjuk a
sódert (Kürti Andrással, 1970); Itt a kezem, nem disznóláb (Csukás Istvánnal, 1977);
Mátyás király (Kiss Dénessel, 1987). F. tévé: Alfonshow (Sajdik Ferenccel, Várnai
Györggyel), A rendszerváltás humora, Micsoda város.
Publikáció: Ludas Matyi (1949–90), Farsangi Mulatságok (1952–55), Gondűző Naptár
(1957), Magyar Ifjúság (1957–59), Csúzli (1960), Tollasbál (Szolnok, 1961), Film Színház
Muzsika (1961), 80 Nap a Föld körül (1961), Élet és Irodalom (1962–77), Tavaszi Tárlat
(1962), Ludas Matyi Magazin (1963–90), Nők Lapja (1964), Nyári Örömök (1965), Őszi
Kis Ludas (1966), Új Írás (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Plajbász és
Paróka (1966–71), Néplap (1967), Budapest (1967-), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent
Tudó Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968), Napos Oldal (1968), BÚÉK (1968), Film
Színház Muzsika (1971), Film Színház Muzsika Évkönyv (1971), Rakéta (1974–89), Csúzli
(1971), Interpress (1976), Nyári Örömök (1977), Szúr (1977), Humor (1977), Humor EB.
(1977), Pajtás (1978), Tollasbál (1979), Humor Olimpia (1979), Világ Ifjúság (1983), Új
Tükör (1983), Tévé Könyv (1983), Gólyahír (1985), Extra Ludas (1986–89), Grimasz
(1986), Humor VB. (1986), 3. Országos Biennálé, Kincses Kalendárium (1987), T-Boy
(1988), Kölyök (1988), Galaktika (1988), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988),
Népszabadság (1989), Tollasbál (1990), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–
92), Új Ludas Évkönyv (1991), Elefánt (1991), Hócipő (1991), 24 Óra (1992), Kisalföld
(1992), Bukfenc (1992), Reader’s Digest (1993–2003), Tiszacipő (1993), Magyar Nemzet

(Tökmag) (1993–94), Úritök (1992–1993), Pesti Vicc (1994–1999), Magyar Nemzet
(1999). Szignó: Hihi.

HEGEDŰS MÁRTON (Budapest, 1973.): rajzfilm rendező, karikaturista. Gimnazista
korában zenélni kezdett, majd kipróbálta magát többféle munkaterületen, végül:
„stoppal utazni kezdtem szerte Európában. Dolgoztam postásként Amszterdamban,
utcazenéltem Palermóban, pakoltam húst és zöldséget a londoni kínai negyedben.”
1998-ban Londonban az Első eset című filmjét készítette el, majd visszaköltözött
Budapestre barátaival megalapította Láthatatlan Társaság filmcsoportot. 2000-ben
készült el a Mesterlövész, amely a Temetés című filmetűddel 2001-ben elnyerte az OFF
Fesztivál nagydíját. A filmezés mellett 2002-től karikatúrái képregényei jelentek meg:
Elle, FHM, Nők Lapja, Exit (2004–2006), Bravó, Penthouse magazinokban. Új filmjei: Kis
Nagy Város (2002), ZAJ (2003), MarCselló (2004). Szignó: HM

HEGYI FÜSTÖS LÁSZLÓ (1950 – 2003): grafikus, tanár, animációs filmrendező.
Tanárképző Főiskolát végzett. Kezdetben karikatúrákat rajzolt a Magyar Ifjúság (1969–
75), humormellékletében, majd a Világ Ifjúság (1969), Ludas Matyi (1970), Füles (1971),
Néplap (1974–75) is foglalkoztatta. Több televíziós műsort vezetett mint tanár,
felhasználva rajztudását, előadásait illusztrálta. Az Átváltozó rajzok sorozatot 1990-ben
könyvalakban is megjelentette. Célja volt a játékos, de elgondolkodtató rajzolás
terjesztése, közönségét bevonta és ösztönözte az együttrajzolásra. A Kecskeméti
Műteremben animációs filmrendezőként tevékenykedett, a Magyar népmesék-
sorozatot dolgozták fel munkatársaival: A Csókaleányok, Ábelesz, Kóbelesz stb. A
népszerű, többszörösen díjazott rajzfilmsorozatot még napjainkban is többször
láthatjuk ismétlésben a Magyar Televízióban. A Vizipók csodapók rajzolóstáb
tagjaként a filmsorozat háttérrajzait készítette el.

HEIM ISTVÁN (Marosvásárhely, 1972.): grafikus, rajzfilmrendező.
Tanulmányait a Képzőművészeti Líceum grafika szakán Marosvásárhelyt és az Ion
Andreescu Főiskolán végezte Kolozsvárott, 1994-ben átjelentkezett a Magyar
Iparművészeti Egyetem animációs szakára. Tanárai: Jankovics Marcell, Lehotai Zoltán,
M. Tóth Géza, Orosz István, Richli Zsolt. 2000-ben diplomázott a Piroska világa
sorozattal. 2004-től a Magyar Animációfilmes Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület
alapító és elnökségi tagja. Jelenleg a Hibridfilm műhelyben dolgozik.
Film: Riedl Katalinnal közösen rendezett rajzfilmeket is (Állatok, 1998; Szelavi, 1999–
2000). Hulladék-minimalizálás (2001). Piroska világa ötrészes film.
Díj: Temesvár, I. díj (1987); Bukarest, III. díj (1988); Szatmár, II. díj (1990).

HEINZELMANN EMMA (Nyírbátor, 1930.): grafikus.
Török Pál utcai Iparrajziskola Szépmíves Lyceuma, ruha tervezés (divat-kosztüm), 1950.
Gyermekkönyveket, animációs és rajzfilmeket, plakátokat és diafilmeket készít, pl.
Többsincs királyfi.
Kiállítás: 10 évig a Papp Gábor-csoport tagjaként a Dorottya utcában, 1990:
Műcsarnok.
Díj: A varsói nemzetközi plakát biennále Lot-díja (1972), a Brnói Grafikai Biennále
bronzdíja (1980), IBBY-díj, Munkácsy Mihály-díj (1984), IBBY Andersen-diploma (1988),
Hamburg életműdíja (1990), a Csillag Albert Alapítvány díja (1992).

HELLER ANDOR (1909–): grafikus.
Járt a budapesti Országos Mintarajziskolába (1928–1929). Karikatúrákat rajzolt az Új
Magazin (1936) részére, itt munkatársai voltak: Barna Elek, Forrai Zoltán, Kandó Gyula,
Kassowitz Félix, Toncz Tibor, Vértes Marcell.

HERCZIK ZOLTÁN (–,): nagybányai festő.
A Kakas Márton (1912) és a Fidibusz (1912) vicclapokban rajzolt karikatúrát. Üstökös-
Urambátyám (1913–16) lapban munkatársai voltak: Fodor László, Földes Imre, Hatos
Tivadar, Kónya Zoltán, Miklósi Ödön, Szigethy István, Zórád Géza. Szignója: Herczik Z.

HERMANN NÁNDOR (–,): grafikus. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt az Ország-Világ
(1901), Kis Élclap (1904) újságok részére, itt szerkesztőtársai voltak: Józsa Károly,
Wessely Norbert.

HERMAN LIPÓT (Nagyszentmiklós, 1884. – Budapest, 1972.): festő, grafikus.
1901–1905 között a Mintarajziskolában Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar
tanítványa. Borsszem Jankó Naptár közölte karikatúráit 1903-tól. 1905-ben
Münchenben tanult, 1909-től rövid ideig a Kakas Márton és a Borsszem Jankó
élclapoknak rajzolt Horog álnéven. 1909–10-ig Berlinben élt, majd 1910 őszén visszatért
Magyarországra, és a Kecskeméti Művésztelep megalapításában közreműködött.
Rajzolt magazinok részére illusztrációt és grafikát rézkarcot: Vasárnapi Újság,
Művészet, Est, Világ, Pesti Hírlap részére (1917–1925), az 1917-ben induló Szamár majd
az Április (1918) című politikai vicclapnak adott le karikatúrákat. Portrékat, vicceket
publikált a Színházi Élet, Rivaldafény és a Színházi Magazin újságokban. A Japán
kávéházban megalakult „Művészasztal” egyik alapítótagja. Falus Elekkel közösen
plakátokat és könyvillusztrációkat, díszleteket terveztek, és azokat kivitelezték. Az
asztaltársaság többi tagja is laza munkakapcsolatban volt: Pólya Tibor, Pólya Iván,
Kisfaludi Strobl, Lippay Gyula, Fényes Adolf, Glatter Gyula, Csók István, Kernstok
Károly, Róna József. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).
Díj: Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte Pásztorjáték c. olajfestményével. Munkácsy-díj
(1952); érdemes művész (1964). Gyűjteményes kiállításait az Ernst Múzeumban
tartották (1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929, 1931, 1954, 1959). A MNG 1974-ben
emlékkiállítást rendezett munkáiból. Gazdag írásos örökséget hagyott hátra.
Kiállítás: 1905 óta folyamatosan voltak kiállításai. A zárt kompozícióra való törekvés és
eklektikus megfestés jellemzi képeit. Ugyanebben az évben szerepelt először
karikatúráival a Könyves Kálmán kiállítóhelyiségben. 1928–1946-ig számos kiállításon
vett részt. „Többnyire tájképi környezetbe helyezett aktkompozíciókat, tájképeket,
portrékat festett. Ábrázolásának eszközeit a szabadban való festés gyakorlatából
vette, tájpiktúrájában sok elem utal az impresszionizmus előtti hagyományokra.”
Portréiban a valósághűségre törekedett. Tájképeit derűs hangulat jellemzi.
Könyv: A művészasztal. Visszaemlékezések, saját illusztrációival (1959).
Publikáció: Borsszem Jankó Naptár (1903–1905), Borsszem Jankó (1910–25), Kakas
Márton (1910), Vasárnapi Újság Karácsonyi Kalendárium (1911), Est (1910), Világ
(1910), Vasárnapi Újság (1911), Művészet (1915), Új Idők (1917–25), Szamár (1917),
Április (1918–19), Pesti Napló (1930–1935), Színházi Élet Jubileumi Album (1935),
Rivaldafény (1935), Sztár (1938), Színházi Magazin (1939), Élet és Irodalom (1957–61).
Szignó: Horog.

HERNÁDI TIBOR (1951.): rajzfilmrendező.
Ismert animációs filmje a Bubó sorozat. Reklámfilmsorozata a Redbull. Karikatúrákat
rajzolt a Ludas Matyi Magazin (1976) címlap, és az Élet és Irodalom (1984) részére.

HERPAI ZOLTÁN (Budapest, 1951.): festő, grafikus.
Az Iparművészeti Főiskolára 1970–75-ig járt, Balog Baska József tanítványa volt. A
Pannónia Filmstúdióban animációs filmtervező és -rendező, plakátokat, illusztrál,
hanglemezborítókat is készít, publikál újságban pl. Kisdobos (1984), majd
képzőművészként 1994-től az aTa Stúdió művészeti vezetője.
Kiállítás: Csók István Galéria, Mec Terem, Szeged, Székesfehérvár, Zalaegerszeg,
Nyíregyháza, Kaposvár, Ausztria, Németország, Hollandia, USA, Szovjetunió.

HETÉNYI GYÖRGY (–,): grafikus.
Karikatúrái átgondoltak, igényes hátterekkel, nem túlzottan torzítottak. A Borsszem
Jankó (1920–1922) vicclapban együtt rajzolt Bér Dezső, Gáspár Antal, Szigethy István,
Pólya Tibor, Mocsay Béla, Dezső Alajos, Zombori Erbics Gyula művésztársaival.

HÉVIZI PIROSKA (Kolozsvár, 1915. – Budapest, 1994.): fotó- és grafikusművész.
Gallé Tibor, Iványi-Grünwald Béla és Szüle Péter mellett tanult. (1937—1940). 1939-ben
Párizsban divattervezőként működött. Portréival számos kiállításon szerepelt, több
könyvet illusztrált. Készített grafikákat, karikatúrákat a Színház és Mozi újság részére
(1949–50). Jelentős a munkásmozgalom veteránjait megörökítő portrésorozata. 1983-
ban a SZOT-díjjal tüntették ki.

HIDVÉGI JÁNOS (1949.): karikaturista.
Első rajzai az Ifjúsági Magazin (1968–71) és a Magyar Ifjúság (1969–77)
humormellékletében jelentek meg, majd a Ludas Matyi Magazin (1968–75), Ludas
Matyi (1968–86), vicclapok külsősként foglalkoztatták. Gyengébb grafikai
megoldásait kiváló humora feledtette. Rajzait vidéki megyei lapok is közölték: Vas
Népe (1969–71), Néplap (1969–74), Kisalföld (1970–74), Dolgozók Lapja (1969). A
Magyar Rendőr (1969–76), humormellékletében rendszeresen publikált. Alkalmi
megjelenést biztosított az Élet és Irodalom (1969–70), Világ Ifjúság (1969) és a BÚÉK
(1970) című újság. Szignó: hidvégi (az i pontja helyett egy virág).

HÍDVÉGI GÉZA (Szomaj, 1874. – Miskolc, 1928.): festő, tanár, grafikus. Budapesten a
Mintarajziskolában (1890–1896), Münchenben és Nagybányán tanult, majd ezt
követően Miskolcon rajztanár. 1911 óta miskolci tárlatokon állította ki képeit.
Illusztrációt és karikatúrát rajzolt Bunkó (Kassa, 1902) című lapnak.

HINCZ GYULA (Budapest, 1904. – Budapest, 1986.) grafikus.
Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. Sokoldalú művész, a húszas években
Párizsban, majd Berlinben járt tanulmányúton, kiállítása is volt a Sturm rendezésében.
A német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a
neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva a
legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nem az
egymást váltó, vagy egymással párhuzamos stílusvonulatok teszik munkásságát
annyira színessé, változatossá, hanem merészsége, ahogyan a legkülönbözőbb
műfajokban kezdeményezésre volt képes. Illusztrációkat, karikatúrákat készített: a
Sztár (1938), Új Idők (1938) újságoknak. A Délibáb (1939) magazinban munkatársai
voltak: Toncz Tibor, Sebők Imre, Gehl Zoltán.
Díj: Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Igazi stílusa az
expresszionizmus.
Kiállítás: Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt
kiállítása a Csók Galériában vietnami témájú munkáiból. 1983-ban az egész
életművét felvonultató – mintegy négyszáz – festményét Vác városának
adományozta.

HÍRES HRABUSA LÁSZLÓ (Újpest, 1917.): karikaturista. Szepes Bélához hasonlóan
sportkarikaturistaként ismert. Publikált a Nemzeti Sport (1944–47), Sport (1948),
Népsport (1958), lapokban. Külsősként rajzolt a Magyar Ifjúság (1959–63), Ludas Matyi
(1945–1963) újságokban. 2002-ben Göd Díszpolgára kitüntetést kapott.

HIRSCH NELLI, Radó Sámuelné (Pest, 1871. – Bécs, 1915.): grafikus.
Budapesten végezte művészi tanulmányait (1871–1915). Illusztrálta Gyulai, Berczik,
Kemény Zsigmond műveit, és karikatúrát, grafikát rajzolt a Vasárnapi Újság (1889–90)
részére.

HOFFMANN GÉZA (Felsőréve, 1874. – ?): festő.
Tanulmányai után bankszolgálatba lépett. Megválva a bankpályától, 50 éves
életkora után minden idejét a festészetnek szentelte. Művészeti irányításban nem volt
része, nem látogatott semmiféle művészeti iskolát, így a szó szoros értelmében
autodidakta művész. Hazai és külföldi képtárakban a portrékat tanulmányozta.
Benczúr Gyula és László Fülöp alkotásai voltak rá nagy hatással. Műveiket másolva
sajátította el és fejlesztette ki technikai készségét. Első sikerei után a legmagasabb
köröktől kapott arckép-megrendeléseket. Készített illusztrációkat (Ország-Világ, 1899),
Magyar Magazin (1930) újságok részére.

HOMICSKÓ ATANÁZ (Nagyberezna, 1864. – Budapest, 1916.): grafikus.
Eredeti foglalkozása orvos. Az autodidakta karikaturista az egyik
legfoglalkoztatottabb volt 1883-tól az élclapoknál. Készen érkezett. A Bolond Istóknál
(1883) szerkesztőtársak voltak Jankó János, Cserépy Árpád, majd Az Üstökös (1884)
élclapnál együtt rajzolt Linek Lajos, Prenoszil Sándor, Fényes Adolf művészekkel. 1884-
ben bejelentkezett a győri Garabonciás élclaphoz, ahol az első munkája az újság
fejlécének modernizálása, újrarajzolása volt. A politika portrés többalakos
karikatúrarajzolás mestere volt, de szívesen készített oldottabb témájú rajzokat is: a
Magyar Figaró, Pikáns Naptár, Kispipa című vicclapoknak. A Borsszem Jankó (1884–
1910) élclap volt a fő publikáló fóruma, itt közel tizenhat évet rajzolt változó
munkatársakkal, mint a híres szerkesztő Bér Dezső, továbbá Faragó József, Linek Lajos,
Polgár Márton, Lakos Alfréd, Varga Imre. Kedvelt publikálási lehetőség volt a rajzolók
számára az évente egyszer kiadott naptárak, tele hasznos tanáccsal és sok humorral.
Több ilyen kiadványban szerepelt Jankó Jánossal együtt: Poszkiszli Naptár, Virtus
Naptár, Pikáns Naptár, Hoch Heti Naptár, Mokány Berci Naptár, Jambó Vidám
Naptára, Borsszem Jankó Naptár. Fiatalon, 52 éves korában halt meg a magyar
karikatúra nagy egyénisége, életműve maradandó.
Publikáció: Bolond Istók (1883–1906), Üstökös (1884–92), Borsszem Jankó (1884–1910),
Garabonciás (Győr, 1884–86), Alapitrombitás (1884), Poszkiszli Naptár (1885), Pikáns
Naptár (1885–86), Tréfás Lapok (1885), Magyar Figaró (1886–98), Pokrócz Ádám
(1886), Mehet (1886), Virtus Naptár (1887), Mátyás Diák (1888–1901), Pikáns Naptár
(1888–89), Kispipa (1889), Hoch Heti Naptár (1890), Szellemi Töpörtyű (1890), Veréb
Jankó (Pécs, 1891–92), Mokány Berci Naptár (1897), Magyar Karácsonyi Kiadványa
(1894), Jambó Vidám Naptár (1897), Herkó Páter (1898–1900), Magyar Bors (1902),
Dongó (Detroid, 1903–1908), Füles Bagoly (1903–14), Villám (1903–1906), Magyar
Figaró (1904), Politikai Kalendárium (1905), Mátyás Diák (1909), Szókimondó Újság
(1909), Röpke Lapok (1910), Borsszem Jankó Naptár (1911–12), Füles Bagoly (Arad,
1915–18), Mátyás Diák (1919), Kacsa (1923).
Szignó: Homicskó.

HONTI NÁNDOR (Budapest, 1878. – New York, 1935.): festő és grafikus.
1896–1899 között Münchenben és Nagybányán Hollósy Simon, majd Párizsban a
Julián Akadémia növendéke volt. 1903-tól 1906-ig New Yorkban és Philadelphiában
élt, majd Budapesten telepedett le. Az Újság c. lap rajzolója volt. A Szikra (1903),
Millenniumi Újság (1908), A Reklám (1908), Jó Pajtás (1909), Társaság (1919) című
újságoknak készített illusztrációkat, grafikákat. Emellett plakátokat és életképeket
festett. 1910-ben a Művészházban, majd 1916-ban állították ki műveit. Az I.
világháború után az USA-ba vándorolt ki.

HONT VARSÁNYI FERENC (–,): grafikus.
Vezérkari tisztként publikált karikatúrákat a Magyar Futár (1941–44) című lap
humormellékletében. Itt együtt dolgozott Dinnyés Károly, Kovács Tamás, Vogel Eric
grafikusokkal. A háború után A kiskakas gyémánt félkrajcára rajzfilm készítőinek a
stábjában kapott rajzolási lehetőséget, Réber László, Toncz Tibor, Várnai György
karikaturistákkal együtt. Később diafilmeket is készített: Bölcs király (1954), A kis prímás
(1955), Dorottya (1956), Kinizsi (1957), Jelky András kalandjai 1958.

HORTHY BÉLA (Mezőkaszony, 1869. – Budapest, 1943.).
Münchenben Hollósy Simontól 1897-ben, majd Párizsban tanult. A nagybányai
festészet körébe tartozó plein air képeket festett (Búcsú, Lópatkolás, Őszi
napsugárban stb). Rajzolt grafikát és karikatúrát a Magyar Géniusz (1899), az
Ördögszem (1900) újságoknak, az Új Idők (1915). Számos képe van a Magyar Nemzeti
Galériában. 1916-ban a Nemzeti Szalonban, 1921-ben az Ernst Múzeumban volt
csoportos kiállítása.

HORECZKY KATA (–,): karikaturista.
1940-es években színházi magazinok részére rajzolt karikatúrákat, illusztrációkat. A
háború után indított Ludas Matyi (1945) vicclap rövid ideig foglalkoztatta külsősként.
Szignója: hory

HORN ANTAL (–,): grafikus.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1903–1910). Karikatúrákat, grafikákat
rajzolt a Zászlónk (1903–1939) és a Kispajtás (1907) című újságok részére.

HORESZKY FERENC (–,): szobrász.
Egyik fő művét az Erzsébet királyné szobrát 1904 májusában avatták fel Pozsonyban,
1886. évi látogatása emlékére. A Caviár vicclapban (1889) karikatúrákat rajzolt Linek
Lajos, Fényes Adolf, Karvaly József, Cserépy Árpád, Goró Lajos művészekkel.

HORVÁTH HENRIK (Szolnok, 1973.): grafikus.
Eddigi munkái: Aliens: Egyszer az életben - színezés Letölthető az Aliens Online-ról. 12
Rings - tus és színezés; Taboo - tus; Red eye of the fear - színezés; Redneck Bros on
pigfly hunting - tus és színezés; Everybody’s girl - tus; Good Cat Bad Cat, What an I? -
tus; Zebramag; Seven deadly - színezés; Planet Lanaisa - karaktertervek és rajz (próba-
oldalalak); Markosia / Infinity Uprising Predator; Big Game - komplett magyar borító,
Szukits Könyvkiadó (2006) m Aliens: Original Sin - komplett magyar borító.
Díj: balSZERENCSE - Galaktika SF Comics 2005. - II. helyezés. A képregény megjelent a
Galaktika 192–193. számaiban; Draw off: Angeline 43 - Digital Webbing Presents 2005.
- III. helyezés

HORVÁTH JENŐ (Baja, 1892. – ?): grafikus.
Budapesten végezte művészi tanulmányait. Illusztrációkat, grafikákat, időnként
karikatúrákat fametszeteket készített: a Zászlónk (1908–1909), Ifjú Polgárok Lapja
(1926), Pesti Hírlap Naptára (1929), Röplapok (1929–32), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930–
33) újságok számára. A magyar népművészet hatása alatt készült meseillusztrációival
tűnt föl. (Betűország.) 1915 óta figurális rajzokkal, pasztellekkel és néhány
olajfestménnyel (Vitéz László, Kain és Ábel) vett részt budapesti tárlatokon. A Cennini
Társaság és a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének tagja volt (1930).

HORVÁTH MÁRIA (Pécs, 1952.): rajzfilmrendező.
1971–79: a Pannónia Filmstúdió kecskeméti stúdiójában rajzoló, háttértervező,
animátor, 1979–82: Jankovics Marcell társrendezője, 1982-től önálló rendező. 1977-
ben publikált a Kisdobos újságban.
Díj: Ottawai elsőfilmes első díj (1982), hamiltoni reklámfilm kategóriadíj (1986), Balázs
Béla-díj (1990).
Film: Az éjszaka csodái (1982), Ajtó-sorozat (1983-).

HOSSZÚ PINTÉR GYULA (1890. – ?): karikaturista, festő.
1909–1911: A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. A Fidibusznál (1910–16)
munkatársai voltak: Zórád Géza, Márton Ferenc, Sajó Sándor, Kober Leó, Biczó Géza.
A Vasárnapi Újság (1911) illusztrációkat, grafikákat közölt a művésztől. Borsszem Jankó
vicclapnál (1920) szerzőtársai voltak: Kelen Imre, Gáspár Antal, Bér Dezső, Vértes
Marcell, Pólya Tibor, Pólya Iván. Szignó: kb. öt féle!

HUSZKA LAJOS (–,): grafikus.
Karikatúrákat, grafikát rajzolt a Vasárnapi Újság (1857–62), Üstökös (1858–64), A Nagy
Tükör (1858–61), Garabonciás Diák (Bp., 1861–75), Házi Barát (1872) újságokban. A
Csodabogár vicclapban (1872) együtt szerkesztett Sauer Károllyal, Jankó Jánossal.

IMREY FERENC (Pécs, 1885–1963): festő.
Képzőművészeti tanulmányait Budapesten (1906–1914) és Párizsban végezte. Rajzolt
grafikákat, karikatúrákat a Zászlónk (1903–1904), Üstökös-Urambátyám (1908), Bolond
Istók (1908-), Zászlónk (1908-), Fregoli (1919) újságoknak. A I. világháború után az USA-
ba költözött. Nagyméretű falfestményeket készített a Metro-Goldwyn-Mayer Stúdió
részére és a Hotel New Yorknak.

IMRE ISTVÁN (Budapest, 1928.): animációsfilm-rendező.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve az ELTE JTK-n diplomázott 1950-ben.
Amatőrfilmes. 1951–56-ig a Híradó- és Dokumentumfilmgyár díszlettervezője,
reklámcélú bábfilmeket forgat. 1953-tól önálló animációs-filmrendező, a Pannónia
Filmstúdió műteremvezetője. 1988-tól nyugdíjas. Foglalkozik báb- és játéktervezéssel.
1960–88-ig a Nemzetközi Bábművészek Szövetségének elnökségi tagja.
Díj: SZOT-díj (1983).
Film: Mese a mihaszna köcsögről (1956); A didergő király (1957); Vetélytársak (1958);
Szentgalleni kaland (1961); Jóka ördöge (1964); Autókór (1964); Százarcú Billi (1967); A
mindent látó királylány (1968); Gyermek a nagyvilágban (1969); Mekk Elek, az
ezermester (tévésorozat, 1973); Stop! Közlekedj okosan! (tévésorozat, 1976).

ISTÓK JÁNOS (Bácsfalu, 1873. – Budapest, 1972.): szobrász.
Állami Kőfaragó Intézet München; 1898–1904: Stróbl mesteriskolája, mestere: Stróbl
Alajos. Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz élclap (1912–13) részére. A szerkesztőségben
munkatársai voltak: Zórád Géza, Major Henrik, Faragó Géza, Földes Imre.
Díj: 1963: érdemes művész; 1970: kiváló művész. A századelőtől Budapesten dolgozott.
Emlékműveket, portrékat, díszítőszobrászati alkotásokat, templomi szobrokat készített.
Budapesten és az ország számos településén állították fel köztéri szobrait,
emlékműveit.

IZSÁK JENŐ (Budapest, 1953.): karikaturista.
1971-ben érettségizett. Grafikusként nyomdában dolgozott 1986 –1989-ig. Sokat
foglalkoztatott karikaturista, a Magyar Ifjúság (1974–77) humormellékletében kezdett,
majd a Világ Ifjúság (1975–78) részére rajzolt. Publikált az alkalmi Tollasbál
humorújságban (1976). A Rakéta újságnak (1978–87) illusztrációkat és karikatúrákat
készített a lap megszűnéséig. Több megyei újságnak volt külsős munkatársa: Néplap
(1975–1993), Dolgozók Lapja (1979), Kisalföld (1979), Új Néplap, 24 Óra (1991).
Időszakosan foglalkoztatta a Ludas Matyi (1979–89), és a Ludas Matyi Évkönyv (1979–
90). Napilapok, Magyar Hírlap (1991–1993), Magyar Nemzet (1992–94), közölte rajzait.
Az Érden kiadott Kacagó Viccújság (1996–2007), Nevessünk (1996), Príma Vicc
Parádé (1997) című humorújságok címlaprajzolója, meghatározó karikaturistája.
Rajzolt még: Kutya (2000), Vasárnapi Néplap (2001), Vasárnap Reggel (2002–2004),
Börtön Újság (1990–2000), Építőgép (1980), Kőfaragó (1980), Természetgyógyász
(1995–2000), lapokban. Több budapesti önkormányzati lap illusztrátora, karikaturistája.
Könyv: Murphy sorozat.
Díj: 1979: Japán I. díj, 1979: Gabrovó sajtódíj, 1979: Kecskemét II. díj.

JAKOBOVITS ARTÚR (Fenyőháza, 1880. – Budapest, 1945.): festő.
1901-től állított ki. 1910 körül naturalista-impresszionista festészetmódját abbahagyta,
stílusa a Nyolcak stílusához közeledett. Zebegényi részlet című tájképét (1909) az
állam vette meg. Orosz hadifogsága alatt készült tanulmányait külön kiállításon
mutatta be 1926-ban. Karikatúrákat Az Üstökös-Urambátyám (1906–1909), Fidibusz
(1908–11) élclapoknak rajzolt. Tudott kicsit torzított stílusban és kísérletező, dekoratív
karikatúrát is rajzolni. Az Üstökösben szerkesztőtársai voltak: Dezső Alajos, Zórád Géza,
Földes Imre.

JANKÓ ELEMÉR (1872 – 1892): karikaturista.
Jankó János fia. Az Országos Mintarajziskolában. és Münchenben Hollósynál, valamint
az akadémián végezte tanulmányait. Jó barátságban volt Tornyai Jánossal, aki fiatal
korában Az Üstökös és a Kakas Márton karikaturistája volt. Jankó Elemér örökölte apja
humorát és tehetségét, már 17 évesen rajzolt a Fliegende Blätter számára. A fiatal
művész kezdett talán először képregényeket rajzolni (1886–1892) az Urambátyám
élclapban. Rajzain mozgalmas jeleneteket örökített meg, nemeseket, polgárokat
gúnyolva. A Kerekes Bódi bácsi Münchenben című képregényét az Újság Vasárnapja
közölte. Húszévesen tüdőbajban halt meg. 1895-ben albumfüzetben jelentek meg
hátramaradt rajzai.

JANKÓ JÁNOS (Tótkomlós, 1833. – Budapest, 1896.): festő, karikaturista.
Több mint 70 000 rajzával humoros karikatúra rajz megteremtője, s kortársai között e
műfaj szinte egyetlen művelője. Először egy kereskedősegédtől tanult rajzot, de 17
évesen már ő is tanította e tárgyat a szarvasi gimnáziumban. 20 évesen Pesten
fejlesztette tudását, itt állította ki első képeit (Búsuló betyár, 1854; Felköszöntő a
korcsmárosra, A menyasszony üdvözlése, 1855; Magyar parasztmulatság, 1860,
amelyek a magyar népélet legjellemzőbb mozzanatait tükrözik vissza. Ezek az
életképek színnyomatokban is megjelentek, s nagy népszerűségnek örvendtek
(Menyegzői dráma, Magyar Nemzeti Galéria; Csokonai a csikóbőrös kulaccsal,
Szépművészeti Múzeum). A falu szépét táncra kérik című alkotása a Magyar Nemzeti
Galériában található. Olykor drámai hangvételű életképein a paraszti élet valósághű
bemutatására törekedett. 1862-ben ment Bécsbe, s a bécsi akadémián folytatott
tanulmányokat 1864–66-ig. Karikatúráival itt aratta első sikereit. 1866-ban Pestre
hívták, hogy a magyar élclapoknak dolgozzon. Nevét rövid idő alatt jó hangzásúvá
tette az egész országban. Készített rajzokat a bécsi Kikeriki, a Bolond Miska (1860–75),
a Bolond Istók (1878–1919), az Urambátyám (1886–1906), Az Üstökös (az Urambátyám
utódja), a Vasárnapi Újság, a Magyarország, a Nagyvilág, a Hon és Külföld, a Képes
Családi Lapok és a Divat számára. „Fellépte előtt magyar karikatúra-művészetről nem
beszélhetünk” – írja M. Kiss Pál. Művei megjelentek az Illustrated London Newsban is.
Zseniális karikatúrafigurákat talált ki (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner
Salamon stb.). Ezeket a közkedvelt alakokat főként a Borsszem Jankó közölte. Jókai
1858-ban karikaturistákat keresett Az Üstökös számára. A pályázatra Jankó is küldött
be rajzokat, s Jókai őt választotta. 1860-ban tűnt fel először humoros rajzaival a hazai
élclapok hasábjain. Egyszerre négy különböző gondolkodásmódú lapnak is dolgozott.
„Gyakran még ki sem száradt tollából a tinta, mellyel valamelyik kormánypárti
vezérférfiúnak eltorzított alakját vetette papírra a Bolond Miska, később a Bolond Istók
számára, midőn a kormánypárti Borsszem Jankó szerkesztője kopogtatott az ajtaján s
az ellenzék legismertebb alakjainak karikatúráit kívánta. „Jankó … szókimondó, igaz
bíráló, akit a kiegyezés korának minden kérdése foglalkoztatott, s állásfoglalása
egyértelműen progresszív” – írja Koczogh Ákos, majd így folytatja: „Jankó korában
nem volt meglepő, hogy több gazdát szolgált s egymással ellentétben álló politikai
csoportok számára rajzolt. A kor üzleti szellemének megfelelően bérmunkásként
dolgozott egy-egy lapnál, de egyikőjüknek sem adott igazat. A politikai pártok
viaskodása amúgy mélységes undorral töltötte el. Kezdetben az ellenzéktől sokat
várt, rövidesen azonban tapasztalnia kellett, hogy az ellenzék képviselői is az uralkodó

osztály érdekeit képviselik, s így nyugodtan karikírozta annak képviselőit is.” „A Deák-
féle kormánypártot, az ellenzéket, a balközépet Tisza Kálmánnal és a szélsőbal heves
küzdelmeit egyformán megörökítette Jankó” – írja monográfusa, Szana Tamás. A
Deák által alakított kormányélclapnak nem szívesen dolgozott, mert a szerkesztő őt
„kemény balpárti”-nak nevezte. „Ha valaki a pártok fölött áll, úgy művészbarátom
az” - írja Ágai Adolf 1871-ben Jankó egyik karikatúráját elemezve. „Szerkesztői ellátták
őt a szereplő politikusok fényképeivel, ezek példás ábécérendben tornyosultak Jankó
nagy tölgyfa asztalának egyik sarkán. Ha sor került valamelyikre, csak ki kellett onnan
húzni. Jankónak rendszerint nem volt róluk személyes emléke. Innen az, hogy sok
politikai karikatúráján az alakok jól mozognak, de az arcuk merev, kifejezéstelen. Ezért
is alkalmazta gyakran, hogy az illető politikus kalapjára vagy éppen ruhájára ráírta a
nevét, hadd tudja meg mindenki biztosan, kiről van szó. Politikai karikatúráiból
kezdetben így legtöbbször hiányzik az élményszerűség.” „Klics Károly egy ideig nálunk
dolgozó csehországi grafikus felszabadítóan hatott Jankóra. Miután átvette tőle a
Borsszem Jankót (1868), elevenebbé, lazábbá, könnyedebbé vált Jankó János
művészete. Jellemábrázolása mélyült, szakított a központi kompozíció sablonjával,
bár ezek után is inkább a mozdulatokat, a pátoszt tette nevetségessé, vagyis inkább
a testben, a mozgásban, a tartásban kereste az egész ember nevetséges voltát,
semmint az arckifejezésben.” „Természetes, hogy mint grafikus a vonalból indult ki, s
kerüli a tónusokat – ez az újabb kori karikatúrának amúgy sem a feladata, a gyors
ötlet és annak megvalósítása jegyében. Ám későbbi rajzaiban vonalrendszere mégis
tónusosabbá lesz, több nyomatékot helyez egy-egy részletre.” M. Kiss Pál:
„Alkotásaiban általában a témából, nem a látványból indul ki. E szemléletmódja az
illusztrálásra igen alkalmassá tette tehetségét. Életrajzírói nem eléggé hangsúlyozták ki
ebbéli készségét.” Jankó a modern magyar karikatúra megteremtője. Illusztrátorként
is jelentős volt (Petőfi díszkiadása; Mikszáth: Beszterce ostroma, Kísértet Lublón). Ágai
írta róla: „Ami politikai, írói tudás volt Magyarországnak 1860-tól 1895-ig, az mind
megpördült a Jankó ceruzája hegyén. Vagy hetvenezerre tehető a képek száma,
melyeket 35 év alatt szolgáltatott… Egymaga uralkodott a humoros rajz országában.
„Szabadidejét festményeinek szentelte, mert mindig is festő akart lenni. Bár alföldi
tájképei sikeresek voltak, azonban a karikatúrarajzolás biztosabb megélhetést nyújtott
számára. Karikaturistaként a hetvenes évek közepétől a kilencvenes évekig terjedő
időszakban alkotta Jankó a legjobb rajzait. Portrékarikatúrái maradtak mindvégig a
jellegtelenebbek: a lélektani megfigyelések iránt nem volt érzéke. A szerkesztők
ugyan biztatták a vonások torzítására, mégsem lett arcképeiből igazi karikatúra,
legfeljebb arányaiban megváltozott portré. A mozgások, mozdulatok és a helyszínek,
az atmoszféra jellemzéséhez viszont annál jobban értett. Vonalai magabiztosak,
lendületesek és játékosak, hajlékonyak voltak, s ekkor már mozgalmas
kompozíciókban alkalmazta a kiemelés lehetőségeit is.” (Buzinkay Géza).
Szülőfalujában ma középiskola viseli a nevét.
Publikáció: Üstökös (1960–90), Bolond Miska (1860–75), Fekete Leves (Pest, 1861),
Kakas Márton Naptára (1861), Röppentyűk (1862), Üstökös Albuma (1862),
Handabanda (Pest, 1863), Ifjúság Lapja Gyermekbarát (1863), Paprika Jancsi (Pest,
1865), Magyarország és a Nagyvilág (1865), Bolond Miska és Üstökös közös Naptár
(1865), Hétfejű Sárkány (1866), Magyarország Képekben (1867), Pecsovics (1867–68),
Heti Posta (Pest, 1868), Borsszem Jankó (1868–91), Pecsovics Naptár (1868), Kobold
(1868), Körmös Ferkó (Pest, 1870), Mátyás Deák (1871), Ország-Világ (1871), Barát Füle
Naptár (1871), Bolond Istók (1878–1919) Charivari (Bp.) (1875–76), Mamelukok Albuma
(1878–79), Nagy Tükör (1878), Úti-Lapu (1880, Bp.), Tavasz (1880), Füstölő Naptár
(1883), Garabonciás (Győr, 1884–85), Magyar Szalon (1884), Poszkiszli Naptár (1885),
Pikáns Naptár (1885), Urambátyám (1886–96), Pokrócz Ádám (1886), Veréb Jankó
(Pécs, 1886–92)), Pikáns Lapok (1886), Virtus Naptár (1887), Magyar Ifjúság (1887),
Pikáns Naptár (1888), Képes Folyóirat (1889), Torma (Szombathely, 1890–91), Hoch-
Hexi Naptár (1890), Szellem Töpörtyű (1890), Mokány Berci Naptára (1893), Nyitricska
(Nyitra), 1894), Új Budapest (1894), Püf Neki (1896), Borsszem Jankó (1896), Bolond
Istók (1896), Herkó Páter (1896). Szignó: Jankó.

JANKOVICS MARCELL (Budapest, 1941.): filmrendező, művelődéstörténész,
könyvillusztrátor.
1960-tól munkatárs, 1997-től ügyvezetője a Pannónia Rajzfilmstúdiónak. A János vitéz
(1973) című egész estés rajzfilmen kívül olyan sorozatok fűződnek nevéhez, mint a
Magyar népmesék vagy a Gusztáv, amely figurát ő tervezte. „Gusztávon nincs
egyetlenegy felesleges vonal sem, s a hátterek is végtelenül egyszerűek. Gusztáv
jelenséggé vált.” (Dizseri Eszter). „Egyedi munkáiban elsősorban rendkívüli
tömörségével és gondolatainak eredetiségével hívta fel magára a figyelmet.”
(Filmlexikon). Ő volt az első, akit fiatal rendező létére 1972-től rendszeresen meghívtak
rangos nemzetközi fesztiválokra zsűritagnak. 1998-tól a Nemzeti Kulturális Alap elnöke.
A Magyar Iparművészeti Egyetem animációs szakának tanára.
Díj: Balázs Béla-díj (1973); Cannes-i Arany Pálma (1977, a Küzdők című filmért);
Kossuth-díj (1978); Ifjúsági Díj (1982); érdemes művész (1984): minden idők legjobb
rajzfilmje díj (Los Angeles, 1981, a Fehérlófia című filmért); Életfa-díj (1988).
Könyv: A Nap Könyve 1996, A Szarvas Könyve 2004, Fehér, ló fia, Ének a
csodaszarvasról, Mesék és mondák Mátyás királyról, Lovagkór (2007).

JANOVITS ISTVÁN (1903–1966): grafikus.
1928–1929-ben budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. Grafikákat és karikatúrákat
rajzolt az Élet (1938–42), Zászlónk (1943), Családi Naptár (1944), Új Magyarország
(1945), Ludas Matyi (1946), Ország-Világ (1957–63) lapok részére. A Ludas Matyi
vicclapnál együtt rajzolt: Byssz Róbert, Pályi Jenő, Sándor Károly, Toncz Tibor, Gáspár
Antal, Szigethy István Szűr-Szabó József karikaturistákkal.

JANTYIK MÁTYÁS (Békés, 1864. – Békés, 1903.): festő.
Budapesten (1879–1883) és Párizsban folytatott tanulmányai után 1888-ban visszatért
Békésre. Eleinte illusztrációkat készített, majd 1883-tól 1893-ig karikatúrákat rajzolt Az
Üstökös élclapnak. 1900-ban a fővárosba költözött. Rövid ideig a Borsszem Jankónak
és a Mátyás Diáknak politikai karikatúrákat készített. Grafikákat, festményeket
közöltek tőle a Vasárnapi Újság, Képes Folyóirat, Magyar Szalon, Tanulók Lapja, és a
Művészet című újságok. Később monumentális, realisztikus történeti képeket festett
(Szabadka szabadalomlevele, Tájkép, Magyar Nemzeti Galéria. Marianum:
Aranybulla [ez utóbbi a Parlamentben]). Ezekre 1901-ben megkapta a Lotz-díjat.
Fiatalon, 39 évesen hunyt el.
Publikáció: Üstökös (1883–93), Vasárnapi Újság (1886–94), Borsszem Jankó (1889),
Képes Folyóirat (1889–98), Magyar Szalon (1891–97), Papramorgó Naptár (1897),
Tanulók Lapja (1899–1903), Mátyás Diák (1901–1902), Művészet (1903).

JASCHIK ÁLMOS (Bártfa, 1885. – Budapest, 1950.): festő.
A Képzőművészeti Főiskolán tanult (1903–1908) Székely Bertalan, Hegedűs László, Edvi
Illés Aladár és Nádler Róbert mellett. Tanulmányutakat tett Olaszországban,
Németországban és Franciaországban, Angliában, Belgiumban és Hollandiában.
Magániskolája volt Budapesten. 1910 óta állított ki. Pompás humorú festő és
illusztrátor. Több újságnak készített grafikát, időnként karikatúrát.
Publikáció: Jó Pajtás (1917–24), Harangszó (1919), Magyar Grafika (1922), Színházi
Világ (1922), Pesti Hírlap Naptára (1926), Képes Krónika (1929), Színházi Élet (1932–36),
Nyíl (1931–33), Színházi Magazin (1939), Tükör (1942), Film Színház Irodalom.

JEGES ERNŐ (Torontálvásárhely, 1898. – Budapest, 1956.): festő, grafikus.
Művészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán (1918–1922) Réti István
növendékeként végezte, majd Párizsban tanult, ahol Cezanne-t tanulmányozta.
Hatása alatt készült festményei közül kitűnik a Pirossapkás önarcképe. Fiatal korában
ő rajzolta Ady Endre életében utolsónak megjelent, A halottak élén című
verseskönyve címlapját. A Tanácsköztársaság alatt nagy hatású plakátokat rajzolt,
például: „A világforradalom elsöpri a kizsákmányolás társadalmának hitvány örömeit

(1919); Proletárok! Bélyegezzétek meg soraitokban, aki gyáva lemondást hirdet”
(1919); Proletárdiktatúra! Éljen az oroszokkal szövetséges magyar Szovjet Köztársaság!
(1919); Publikált lapokban grafikákat, karikatúrákat: Komédia (1919); Fajankó
(Temesvár, 1923–24); Tündérvásár (1925). A temesvári Fajankóban együtt rajzolt Kóra
Korbert Nándor, Varga Albert művészekkel. 1923-ban az Ernst Múzeumban rendezett
kiállításon Dané című képével vonta magára a figyelmet. 1924–1926 között Párizsban
élt, hazatérve Szentendrén dolgozott az ottani művésztelep alapító tagjaként. 1932–
1933-ban Rómában járt tanulmányúton. Ettől kezdve az úgynevezett római iskola
stílusának jellegzetes képviselője. Plakát-, bélyeg- és könyvtábla terveken kívül
egyházművészettel és történelmi festményekkel is foglalkozott. 1945 után grafikusként
kiállításokat dekorált és freskókat festett templomok részére. Műveiből többet a
Magyar Nemzeti Galéria őriz.

JELENSZKY LÁSZLÓ (Budapest, 1947.); grafikus, karikaturista.
1970–80 között nyomdász a Kossuth Nyomdánál, 1980–88-ig szabadúszó grafikus.
1988–90-ig a Garabonciás Könyvkiadó művészeti vezetője. Munkája mellett
külsősként 1967-től rajzol karikatúrákat az Ifjúsági Magazin és a Magyar Ifjúság részére.
A Ludas Matyinál 1968-tól publikál és 1990-től 1993-ig belső munkatárs lett
Dluhopolszky László és Szuhay Balázs főszerkesztősége idején. Rajzolt még a Füles,
Bakfity, BÚÉK, Élet és Irodalom, Grimasz újságoknak. A fiatal karikaturista külföldön
ismertebb és elismertebb volt, mint hazájában, több díjjal jutalmazták alkotásait. A
rendszerváltozás hozta meg a lehetőséget a kibontakozásra. Az új humorlapok
indításában nagy szerepet kapott: Új Szabad Száj (1989) Rajzszex, Monokel, Jászkun
Kakas, Pesti Veréb, Új Borsszem Jankó, Darázs, Fülig Jimmy, Veszett Veréb, Kacagó
Viccújság, No Komplett. 1993-tól szabadúszó grafikusként a Petőfi Népe, A Hírlap, Déli
Hírek, 24 Óra, Zalai Hírlap, Újnéplap, Kisalföld, Kanizsa, Hódmezővásárhely,
Vasvármegye, Heves Megyei Nap, Dunaújváros megyei lapoknak is dolgozott. 1996-
ban újra induló Ludas Matyi foglalkoztatta 1999-ig. A Hócipő vicclapnál 1998-tól
rovata van napjainkig. A pikáns újságoknak, így a Móricka és lapjai (Dilibogyó, Pató
Pál, Kutyahús, Kismalac), ismert rajzolója. 2003-tól az Ügyes rejtvénylap-család, a
CSOSCH rejtvénylap-család és a Ludas Matyi rejtvénylap-család alkotója. Foglalkozik
könyvillusztrálással és rajzfilmtervezéssel is.
Könyv: Jó Játék (1979), Viccalbum, Dohányzás 2000 éve, Névjegy (2003) Gól volt, gól
nem volt… (2002), Vállalkozás előtti intelmek, A solymári Csóka, Dolce Vita.
(Karikatúraalbum német nyelven, München, 1994).
Kiállítás: 1976 óta Budapesten és az ország számos városában kb. száz alkalommal
szerepelt rajzaival csoportos kiállításon. Önálló kiállítása: Varsó, Szófia, Nyugat- és
Kelet-Berlin és folyamatosan különböző helyeken, ill. több vidéki városban.
Díj: Moszkva, III. díj, (1974); Bordighera, L, II. díj (1976); Skopje. II. díj (1980); Skopje, I. díj
(1980); Bp., III., I., I, I. díj (1980, 1997, 1998. 1999); Bp., Tokió, Marostica, Skopje
(különdíjak). Országos Karikatúra Kiállítás (2003, 2004, 2006, 2007) I. díj.
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1967–74), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968),
Magyar Ifjúság (1968–88), Ludas Matyi (1970–89), Füles (1971), Bakfity (1972), BÚÉK
(1973–74), Élet és Irodalom (1977–79), Grimasz (1986), 3. Országos Biennálé
Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Extra Ludas (1988), Szabad Száj (1989), Tallózó
(1990), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas
Matyi Nyári Örömök (1990), Új Szabad Száj (1989–92), Ludas Matyi Évkönyv (1990–93),
Magyar Honvéd (1990-), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Pesti Hírlap (1992), Extra
Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), 24 Óra (1993–97), Zalai Hírlap (1993–96),
Petőfi Népe (1993–97), Kanizsa (1993), Napló (1993–97), Hódmezővásárhely (1993–94),
Jászkun Krónika (1993–94), Vasvármegye (1993), Pesti Hírlap (1993), Magyar Fórum
(1993–95), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–2006), Kisalföld
(1994–2006), Déli Hírlap (1994–97), Heves Megyei Nap (1994–97), Új Kelet (1994–95), A
Hírlap (1994), Napló (1994–98), Magyar Poén Tőzsde, Magyar Nemzet (1994–98), Új
Demokrata (1994–95), Álláskereső (1994–96), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó
(1994–95), Darázs (1994), Magyar Honvéd (1995–96), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap

(1995), Nevessünk (1996), Kacagó Viccújság (1996), Pesti Vicc (1996), Ludas Matyi
(1996–99), No Komplett (1996–2000), Veszett Veréb (1996–2000), Vicc-Mix (1997),
Viccözön (1997), Elefánt (1997), Príma Vicc Parádé (1997), Hócipő (1997–2006),
Dunaújváros (1998–99), Magyar Nemzet (1998–2000), Új Néplap Kalendárium (1998–
2006), Vicc-Börze (1998), Vigyor (1998), Dilibogyó (1998), Móricka (1998–2006), Pistike
(1990), Kis Malac (2000–2006), Kacsa (2000), Vasárnapi Néplap (2001), Ludas Magazin
Évszakok (2001), Kutyahús (2001), Ludas Matyi Rejtvény (2000–2006), Móricka Évkönyv
(2002), Pató Pál (2003–2004), Ügyes (2003–2006), Ügyes Évkönyv (2003–2006), Eszes
(2003–2006), Tere-Fere (2003–2006), Best of 2004, Best of 2005, Balfék (2005), 51 vicc 15
rejtvény (2005–2006), Zsebrejtvény (2006), Skandi Rébusz (2006), Maxi Skandi (2006),
Poén Parádé (2003–2006), Poén Kavalkád (2003–2006), Poén Desszert (2003–2006),
Poén Csemege (2003–2006), Poén Fricska (2003–2006), Poén Só (2003–2006), Vidor
(2003–2006), Morgó (2003–2006), Tudor (2003–2006), Best of 2006.
Kiállítás: 1. Országos Karikatúra Kiállítás (1983), 2. Országos Karikatúra Kiállítás (1985).
Szignó: Jelenszky.

JENEY ISTVÁN (–,): karikaturista.
Életrajzi adatait nem ismerjük. Illusztrációkat és karikatúrákat publikált. Együtt rajzolt
névrokonával, Jeney Jenővel a Borsszem Jankó élclapban (1902–1908). Publikált: a
Bolond Istók (1902–1903), Urambátyám (1903), Villám (1906) (Tolnai Világlapja
melléklet), Új Idők (1934) újságokban is. A Borsszem Jankó vicclapban munkatársai
voltak: Garay Ákos, Sajó Sándor, Paulini Béla, Fényes Adolf, Bér Dezső, Jeney Jenő.
Szignó: Jeney István.

JENEY JENŐ (Érendréd, 1874. – 1942.): grafikus, karikaturista.
A Képzőművészeti Főiskolán Lotz Károlynál tanult (1894–1895). 16 évesen rajzolt
karikatúrát a Magyar Figaró (1890) majd a Bolond Istók (1894) és a Kakas Márton
(1894) humorlapoknak. Foglalkoztatta az Urambátyám (1984) Üstökös (1896) Kikiriki
(1897) Borsszem Jankó (1898) Mátyás Diák (1900). Jeney Jenő igény szerint rajzolt
kidolgozott „míves” karikatúrát, és tudott párvonalas viccet, portrét készíteni. A
tehetséges grafikus kimeríthetetlenül ontotta a rajzait az élclapoknak. Az Üstökös-
Urambátyám (1906), Darázs (1907), Erdélyi Bakter (1910), Fidibusz, (1917), Tolnai Villám
(1917), Az Ojság (1935), és élete végén a Drótkefe (1942) újságok briliáns rajzolója
volt. Élt külföldön, dolgozott pl. a müncheni festőakadémián és karikatúrái a Neues
Politisches Volksblattban jelentek meg rendszeresen. A Magyar Újságrajzoló Művészek
Egyesület elnökévé választották (1930).
Könyv: Bugyi Sándor: Én meg a lú 1914, Bugyi Sándor: A lú meg én (1918), Bugyi
Sándor: Tapasztalatok a lú véginél meg gyalogszerrel, Petőfi összes költeményei.
Publikáció: Magyar Figaró (1890–1907), Bolond Istók (1894–1919), Kakas Márton (1894–
1912), Urambátyám (1894–1907), Üstökös (1896–1905), Herkó Páter (1896–1906),
Jambo Vidám Naptár (1897), Kiriki (1897–98), Papramorgó Naptár (1897), Borsszem
Jankó (1898–1906), Mátyás Diák (1900–20), Színház (1903), Dongó (Debrecen, 1903–
1905), Magyar Herkó Páter (1904), Üstökös-Urambátyám (1906–10), Darázs (Vásárhely,
1907), Erdélyi Bakter (1910–12), Képes Színpad (1914–15), Világháború Képes Krónika
(1914), Magyar Figaró (1914–18), Fidibusz (1917), Tolnai Villám (1917–18), Villám (1917),
Friss Naptár (1933–39), Új Utak (1934), Az Ojság (1935), Kincses Újság (1941), Drótkefe
(1942), Képes Friss Naptár (1943). Szignó: Jeney.

JENEY KLÁRA (1954.): grafikus.
Az 1990-es évek elején kezdett el rajzolni a Dési Huber Rajziskolában, mestere Korga
György festőművész volt. Elsősorban grafikákat és portrékat rajzol, a
karikatúrarajzolást a 90-es évek közepén kezdte el. Rajzai 1995-től jelentek meg
különböző lapokban (Magyar Nemzet, Kereskedelmi Élet). Illusztrált a Ki mint véd, úgy
adat! című könyvben (Montana Kiadó), munkái szerepelnek a karikatúra
katalógusban, Best of 2006. Az utóbbi években rendszeresen részt vesz a karikaturisták
kiállításain: A Magyar Kultúra Alapítvány által megrendezett Karikatúra Fesztiválon, A

Szlovák Kulturális Központ szlovák-magyar karikaturistákat bemutató kiállításán,
továbbá a karikaturista szakosztály által évente megrendezett Best of és a Press GT
Kft. kiállításán. Szignó: Jeney.

JENKOVSZKY IVÁN (Budapest, 1941.): rajzfilmrendező, festő.
Közgazdasági technikumot végzett, ezután az Offszet Nyomda rajzolója lett. Rajzolt
az Ifjú Nyomdász, a Tipográfia és a Ludas Matyi (1962–64) lapokban külsősként, majd
a Magyar Ifjúság (1964–65), humormellékletében publikált. 1976-tól 1985-ig az Ifjúsági
Magazin újságnak illusztrált és karikatúrát rajzolt. Grafikákat készített a Rakéta (1978),
és a Kölyök (1987) című magazinoknak. A Habfürdő rajzfilm animátoraként dolgozott.
Könyv: Toldi (Illusztráció), A dzsungel könyve, Klasszikus állatmesék, Szentkarácsony
éjjel. Szignó: jenko.

JESSE SÁNDOR (Salgótarján, 1953.): animációs filmrendező, bölcsész.
1976-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészdiplomát szerzett.
1976 és 1985 között a Pannónia Filmstúdióban dolgozott. A rajzolók képzésére indított
Animációs Akadémián animátori képesítést kapott. 1985-ben elhagyta az országot,
és Nyugat-Németországban telepedett le. Először az Egenolf és Jeske Film- és
Mediaprodukciós társaság szerződtette Kölnben animátorként, majd rendezőként.
1989-ben Baden-Badenbe költözött, ahol a Stúdió 88 Reklám- és Animációsfilm
Társaság stúdióvezetője és rendezője lett. 1996-tól ő az MDR Televíziós Társaság
művészeti vezetőhelyettese. Jesse Sándor fontosabb munkái: Városi macskák, Az
állatok szerelmi élete, A rendíthetetlen ólomkatona, Az állatok felkelése, avagy az új
városi zenészek.

JÓKAI MÓR (Komárom, 1825. – Budapest, 1904.): regényíró, szerkesztő.
1856-ban ő alapította a Nagy Tükör című élclapot, szerkesztette, írta és karikatúrákat
is rajzolt szignó nélkül. A rövid életű Nagy Tükört követte Az Üstökös (1858) politikai
élclap. Az Üstökös lapnak rajzolt a híres Jankó János karikaturista. Az élet fintora, hogy
a legismertebb magyar karikaturistának Jókai Mór regényíró megrajzolta a
megrendelt karikatúrák vázlatait, szereplőkkel, háttérrel. A híres költő, regényíró,
szerkesztő még a Magyar Szalon (1893) című újságnak is rajzolt.

JÓKÓ CSABA (Ózd, 1961): karikaturista, tanár.
A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán matematika-rajz szakon
diplomázott 1985-ben. Egy évig tanár, majd 3 évig dekorációs grafikus a Skála
Reklám Stúdiónál. 1989-től a Hócipő közölte karikatúráit, majd a Ludas Matyinál
külsősként rajzolt (Ludas Matyi Magazin, Extra Ludas, Ludas Évkönyv, Ludas Matyi Nyári
Örömök). Rajzolója volt az Elefánt, Pesti Veréb, Úritök, Veszett Veréb, Pesti Vicc,
Kacagó viccújság, a No Komplett humorújságoknak. A főleg portrés politikai
karikatúrát rajzoló művész kedvelt és elfogadott rajzoló lett a Kisalföld, Dunaújvárosi
Hírlap, Petőfi Népe, 24 Órás, Új Kelet, Heves Megyei Lap, Zalai Hírlap, Déli Hírek, Új
Néplap megyei lapoknál. Napilapnál szerződéssel a Népszava, a Magyar Hírlap
újságoknál publikált. Jelenleg szerződéssel a Magyar Hírlapnak készít politikai-közéleti
karikatúrákat.
Könyv: A rendszerváltás humora, Micsoda város!
Díj: - Kecskeméti Amatőr Karikatúra pályázat különdíja (1978); Országos
Környezetvédelmi pályázat különdíja (1985); Yomiuri International Cartoon Contest
Honorable Mention díja (1993); Taejon Int. Cartoon Contest Honorable Mention díja
(1994).
Publikáció: Hócipő (1989–97), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93),
Ludas Nyári Örömök (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Elefánt (1991–96), A Hírlap
(1993–95), Déli Hírek (1993–95), Új Néplap (1993–97), Petőfi Népe (1993–97), Tallózó
(1993–2006), Jászkun Kakas (1993–97), Népszava (1994), Hódmezővásárhely (1994), 24
Órás (1994–97), Napló (1994–97), Álláskereső (1994–95), Pesti Veréb (1994), Úritök
(1993–94), Új Kelet (1995–97), Heves Megyei Nap (1995), Dunaújvárosi Hírlap (1995),