Gyöngy Kálmán karikatura lexikon

színvonalú grafikákat készített. 1948-ban hazaköltözött Magyarországra. 1948–55: az Új
Világ című lap rajzolójaként és művészeti cikkírójaként tevékenykedett.
Kiállítás: Gyűjteményes kiállítást rendezett 1949-ben a Képzőművészeti Főiskola
épületében, 1956-ban a Nemzeti Szalonban, és 1969-ben a Magyar Nemzeti
Galériában. Alkotásait 1971-ben Kelet-Berlinben is bemutatták.
Könyv: Karikatúra-gyűjteményét 1959-ben adták ki (1950): Karikatúrák (1959);
Emlékeim, saját illusztrációival (1967).
Díj: Munkácsy-díj.
Publikáció: Die Rote Fahne (1923–1933), Knüppel (1930), Eulenspigel (1923–1933),
Krokodil (1934), Sarló és Kalapács (1934), Új Világ (1948–55), Pajtás (1950), Élet és
Irodalom (1958).

SZILÁGYI VARGA ZOLTÁN (Kékes, Románia, 1951.): grafikus, rajzfilmrendező.
Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet, Kolozsvár, grafika, 1971–76; Ion Luca
Caragiale Színház- és Filmművészeti Főiskola Bukarest, rajzfilmrendező, 1984–86 között.
1976–85 a bukaresti Animafilm rajzfilmstúdió tervezője, rendezője, 1987-től a Pannónia
Filmvállalat kecskeméti műterme, illetve Kecskeméti Film rendezője. Filmes
munkássága mellett képzőművészként is szerepel országos és nemzetközi kiállításokon.
Filmek: Gordiuszi csomó (1980), Aréna (1982), Monológ (1983), Tiszta kép (1988), Origó
(1989), Ajtó 13 (1989), Az éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat (1992), A majmok
kastélya (1999.).
Díj: A zágrábi nemzetközi animációs filmfesztivál első díja (1980), a bilbaói nemzetközi
fesztivál Arany Medve-díja (1980), espinhói Ezüst Delfin-díj (1982), Balázs Béla-díj
(1992), ankarai Képi Formanyelv-díj (1992).

SZINI GYULA (Budapest, 1876. – Budapest, 1932.): újságíró.
Szini Károly író fia. Jogot végzett Budapesten, azután bírósági szolgálatba lépett.
1900-ban otthagyta a bírói pályát, belépett a Pesti Napló szerkesztőségébe. 1903-ban
rövid ideig a Budapesti Naplónál dolgozott, majd Az Újság munkatársa lett. Ez időben
a Magyar Geniusban és A Hétben jelentek meg kritikai cikkei, később az Osvát Ernő
szerkesztette Figyelőben és a Nyugatban. A Tanácsköztársaság idején az írói
direktórium tagja volt. A Horthy-korszakban visszahúzódott. 1929-ben Baumgarten-
díjjal jutalmazták. Számos regényt és színdarabot fordított. Paulini Béla az Újságrajzoló
Művészek Könyvében írta: „Szini Gyulának volt egy Pesti konfetti című könyve, amit
maga illusztrált. Krokik sora, igen sok és ügyes rajzzal”. A Pesti Napló
szerkesztőségében Szini Gyula, Nagy Endre társaságában mappákat rajzolt
tele…Ezekből a rajzokból időnként egy-egy nagyobb adag jelent meg egyszerre,
főleg ünnepi számokban.

SZITÁS GYÖRGY, Szloszjár György(Szarvas, 1926. – Budapest, 2000.): grafikus.
A szlovák nemzetiségű gyermeket szabómester édesapja nem engedte taníttatni, így
csak hat elemit végezhetett. Az ambiciózus fiatalember azonban, dacolva a szülői
akarattal, 1948-ban felvételizett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola grafika
szakára egy olyan festménnyel, mely egy tökéletes plaszticitással megfestett
villanykörtét ábrázolt. A vizsgabizottság felismerte benne az őstehetséget, és fel is
vették a hallgatók sorába, azonban fél év után, koholt vádak alapján, áldozatul esve
az akkoriban dívó koncepciós rágalmaknak, eltávolították a főiskoláról. 1951-től az
Ifjúsági Lapkiadó Vállalat alkalmazásában állt, első illusztrációja a Pajtás 1951.
március 15-i számában jelent meg. Itt találkozott Zórád Ernővel, aki felkarolta a
tehetséges fiatalt, ami annyit tett, hogy Szloszjár levázlatolhatta a rajz főfiguráit,
megcsinálhatta a hátteret, majd a félkész rajzot zórádosította a Mester. (A következő
ötven évben Zórád számtalanszor alkalmazta ezt a módszert Szloszjárral elkezdve,
majd folytatta Szemere Antalon át egészen Fazekas Attiláig.) Szloszjár György 1954-
ben magyarosított Szitásra. Első képregényét ugyanebben az évben rajzolta Teknős
Péter története alapján a Pajtás megbízásából, melynek A Felfedező őrs kalandjai
volt a címe. Ez a történet még az akkoriban dívó képaláírásos stílusban készült, de

már itt is megmutatkoztak a grafikus formabontó képi megoldásai. Bár Szitás György
autodidakta rajzoló volt, korai grafikáiban ugyanúgy felismerhetjük jellegzetes és
kiforrott stílusát, mint végig a pályafutása során. Fantasztikus ábrázolásaiban már a
kezdet kezdetén ráérzett a sci-fiben rejlő lehetőségekre, és ki is használta azokat.
1957-ben a Tábortűz oldalain megrajzolta az Agadeszt, míg az 1970-es Fülesben egy
Pirx történetet, Stanislaw Lem: Worlcombe-rejtélyét öntötte képekbe. A ‘60-as évek
második felében ő illusztrálta Vojszkunszkij és Lukogyjanov: A bűvös kés című
regényét, Carlos Rasch Meteorvadászokját és Botond-Bolics György tudományos
fantasztikus regényét, a Redivivus tüzet kért is. Az ő könyvillusztrációi inspirálták Zórád
Ernőt, aki 1968-ban a Magyar Ifjúságban megrajzolta Heinz Vieweg: Az ultrasymet
titka című utópisztikus képregényét, és Korcsmáros Pált, aki Brabenec – Vesely: Egy
bolygó Robinzonjai című regénye nyomán 1970-ben a Képes Újságnak elkészítette az
Űrhajótöröttek című képregényt. Szitás számtalan bűvész- és kártyatrükköt illusztrált a
Füles oldalain és könyv alakban is. Az összes Rodolfo-könyvet és bűvészdobozt ő
illusztrálta, a nagy Rodolfo rajta kívül mással nem is dolgozott. Ponson du Terrail
klasszikus ponyvasorozatából, a Rocambole-ciklusból 1968-ban a Füles számára
elkészítette a Rocambole című képregényt, melynek a szövegkönyvét is maga írta.
Sokat illusztrált a L’udové Novinybe, a magyarországi szlovák nemzetiségiek lapjába.
Első munkahelyéről, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalattól ment nyugdíjba. Érdekes, hogy
Szitás György képregényes munkásságát 1987-ben, harminchárom évvel A Felfedező
őrs kalandjai után szintén egy Teknős Péter által írt képregény, az utópisztikus beütésű
Életmentő program zárta le.
A Magyar Újságírók Szövetségének 1976-tól haláláig a tagja volt. 2000. február 26-án
hunyt el Budapesten. Főbb képregényei: Agadesz (1957), Jules Verne: Egy újságíró
egy napja 2889-ben (1968), Ponson du Terrail: Rocambole (1968), Stanislaw Lem: A
Worlcombe-rejtély (1970), Erdős László: A szökevény (1970), Anatolij Sztaszj: Füstjelek a
dzsungel felett (1974) stb. (Kis Ferenc szócikke).
Publikáció: Színház és Mozi (1949), Tábortűz (1957), Pajtás (1957–85), Ország-Világ
(1957), Kincses Kalendárium (1958–63), Falusi Vasárnap (1959–), Füles (1957–71), Úttörő
Naptár (1961–87), Képes Újság (1962) (karikatúra.), Magyar Ifjúság (1962–63), Füles
Évkönyv (1963–87), Hahota (1981–92), Népszabadság (1987–89), Dörmögő Dömötör
(1992–2000), Mini Pajtás (1985–86). Szignó: Szitás.

SZLAUKÓ LÁSZLÓ (Eschwege, 1945.): képzőművész.
Műveivel groteszk objektek kiállításain szerepelt több ízben (Budapest 1987, 1990,
1995, 1997; Győr, 1992; Taszár, Debrecen, 1996; Kaposvár, 1996, 1999; Baja, 1999).
Eddig közel 50 egyéni és 80 csoportos kiállítása volt, valamint számos performance-on
vett részt. 1981-ben megalakította a N. I. P. p. -t és a P-Art mint művészet
manifesztumot, 1996-ban kezdte szervezni az Orwell Art Society Street művészeti
csoportot. NIPpLAP címmel újságot alapított, Torony és Kannibál címmel pedig
almanachot ad ki. „New Orwell” röplapjai 1993 óta folyamatosan jelennek meg.
Díj: Az NDK kulturális miniszterének díja (Berlin, 1980), Nemzetközi Groteszk Kiállítás,
fődíja (Kaposvár, 1996), Dorottya-díj, Somogy megye díja (Kaposvár, 1999), IV.
Országos Groteszk Kiállítás, a Vaszary Képtár díja (1999), Installációs Kiállítás.

SZMODIS IMRE (Budapest, 1964.): karikaturista, tanár.
A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajz-földrajz szakán végzett Szegeden, 1990-
ben. 1989-ben a Hócipő vicclapban jelentek meg a jellegzetes „csupaorr” figurái. A
Dluhopolszky László vezette Ludas Matyinak rajzolt külsősként. A szorgalmas és kiváló
humorú karikaturista rövid időn belül az egyik legfoglalkoztatottabb rajzoló lett
hazánkban. Szerepeltek rajzai a Ludas Matyi Magazin Nyári Örömök, Ludas Matyi
Rejtvényújság, Ludas Matyi Évkönyv, Extra Ludas kiadványokban. Szabadúszóként
több lapnak is dolgozott: Elefánt, Új Szabad Száj, Pesti Veréb, Csalamádé. Egyedül
neki sikerült megvalósítani azt a nagy bravúrt, hogy kormánypárti és ellenzéki
lapnak is egy időben dolgozott: Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Új
Magyarország, Mai Nap, Blikk és Kurír. A rajzküldő szolgálaton keresztül közel húsz

megyei napi- és hetilapban publikált. A Pesti Veréb, majd a Veszett Veréb alapító
tagja. 1996-tól 1999-ig a Spán Gábor féle Ludas Matyinak lett a rajzolója. Rajzolt még
a Kretén, az Úritök, Móricka, Kacagó Viccújság, No Komplett, Új Borsszem Jankó,
Kacsa, Demokrata stb. lapokban. A nem annyira grafikai bravúrjairól, mint inkább
humoráról és szorgalmáról híres karikaturista jelenleg is a legfoglalkozottabb rajzoló. A
napilapok és magazinok mellett az új lehetőséget kihasználva a rejtvényújságoknak is
dolgozik.
Könyv: Viccalbum, Névjegy, A dohányzás 2000 éve, Szmodis karikatúrák, A
rendszerváltás humora 1992, Micsoda város 1998.
Díj: Japán csoportos díj (1994), Matáv drámaíró verseny, karikatúra közönség díj
(1998).
Publikáció: Hócipő (1989–2006), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–
93), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Magyar
Nemzet (1991–92), Elefánt (1991–96), Új Szabad Száj (1990–92), Pesti Hírlap (1992–94),
Pesti Veréb (1992–94), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek
(1993–95), Új Néplap (1993–97), Kisalföld (1993–97), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe
(1993–97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94),
Jászkun Krónika (1993), Vasvármegye (1993–94), Tallózó (1993), Pesti Hírlap (1993),
Csalamádé (1993), Magyar Nemzet (1993), Tökmag (1993–94), Jászkun Kakas (1993–
94), Úritök (1993), A Hírlap (1994), 24 Óra (1994), Jászkun Krónika (1994–95), Magyar
Poén Tőzsde (1994), Új demokrata (1994–2006), Álláskereső (1994–95), Úritök (1994),
Kretén (1994–2006), Új Kelet (1995–97), Heves Megyei Nap (1995–97), Pesti Vicc (1995–
99), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap (1995), Elefánt (1995–98), Déli Hírlap (1996–97), Ludas
Matyi (1996–99), Ludas Matyi Magazin (1996–99), Ludas Matyi Rejtvényújság (1996),
Magyar Honvéd (1996), Nevessünk (1996), Álláskereső (1996), Hírhozó (1996), Kacagó
Viccújság (1996–99), No Komplett (1996–99), Veszett Veréb (1996–99), Móricka (1996–
2006), Füstölgő (1997), Vicc-Mix (1997–2006), Vicc Özön (1997–2006), Jászkun Kakas
(1997–2000), Príma Viccparádé (1997), Kacagó Viccújság (1997), Pistike (1997–2006),
Dunaújváros (1998–99), Új Néplap (1998), Új Néplap Kalendárium (1998–2001), Jászkun
Krónika (1998–99), Kacsa (1998–2000), Vicc-Mix (1998–2000), Dilibogyó (1998),
Szóböngésző (1998), Napló (1999), Jó Vicc (1999–2006), Népszabadság (1999–2006),
Súlyos (1999), Pistike (1998–2006), Kisalföld (2000–2001), Kismama (2000), Kismalac
(2000–2006), Kisbaba (2000), Ügyes (2000–2006), Ügyes Évkönyv (2000–2006), Kacsa
(2000), LMLM (2000), No Komplett (1996–2000), Rejtvénykoktél (2001), Forog az Idegen
(2001), Zsebrejtvény (2004–2006), Sörvadász (2001), Ludas Magazin (Évszakok) (2001),
Kutyahús (2001), Interpress Magazin (2002–2004), Tere-Fere (2003–2004), Móricka
Évkönyv (2002), Népszabadság (2002–2006), Hölgyvilág (2003), Hajnali Krimi (2000–
2004), Poén Halászat (2003–2006), Hatvanhat Vicc (2003), Fanny (2003–2006), Pató Pál
(2003), Vasárnap Reggel (2003–2004), Forintos Rejtvényújság (2004–2006), Havi Skandi
(2004–2006), Plusz Egy (2004–2006), Poén Találat (2004–2006), Horgász Rejtvény (2004–
2006), Nagy Rejtvény (2005), Skandi Rébusz (2004–2006), Skandi Vadászat (2004–
2006), Bravo (2004), Blikk (2004), Zsaru (2004), Pikáns (2004), Figyelő (2004–2006), Új
Néplap (2005), A Reggel (2005). Szignó: Szi.

SZOBOSZLAY PÉTER (Diósgyőr, 1937.): rajzfilmrendező.
Az Iparmővészeti Főiskola belsőépítész szakán végzett 1961-ben. 1961–66-ig a
Pannónia Filmstúdió grafikai tervezője, háttértervezője, 1966-tól rendező. 1981-től a
kecskeméti Animációs Filmstúdió tagja, majd művészeti vezetője. 1972–80-ig a
Magyar Iparművészeti Főiskola 1975-ben a Kubai TV, 1977-ben a Finn TV, 1979-ben a
stuttgarti Művészeti Akadémia és a reykjaviki Művészeti Főiskola, 1980–82-ig a Magyar
Képzőművészeti Főiskola tanára. Karikatúrákat grafikákat publikált az Élet és Irodalom
(1981) újságban. 1987 óta napjainkig a HVG című hetilap címlapját rajzolja
csapatban: az ötletadó Horváth Zoltán és az elektronikus grafikus Zörgő Mátéval. A
forgalomban lévő mai magazinok közül hazánkban talán a legblikkfangosabb
címlappal a HVG büszkélkedhet. Készít könyvillusztrációkat, plakátokat, színházi
díszleteket is.

Díj: A miskolci fesztivál díja (1968, 1972), a Chicagói Fesztivál Bronz Hugó-díja (1977), a
Szaloniki Fesztivál különdíja (1977), Balázs Béla-díj (1984), Kritikusok díja (1987), a kairói
gyermekfesztivál Silver Cairo díja (1990).
Film: Ha én felnőtt volnék (1966); Aki bújt, bújt... (1968); Sós lötty (1968); Rend a
házban (1970); Össztánc (1972); Hé, te! (1976); Történet N-ről (1978); Hogyan került
Eszter az asztalra? (1986); Tinti (tv, Gyulai Líviusszal, 1987–88); A Télapó kisinasa (1989);
Játék-klip (1990). F. m.: A rajzfilm (1977). Száz éve történt, Happy Birthday Adél.

SZOMBATH ÁRPÁD MIHÁLY (Budapest, 1966.): grafikus, karikaturista.
1994–96 között mozigépész, 1996–2000-ig technikus, 2000 óta szabadúszó grafikus.
Szatirikus karikatúrái, illusztrációi több lapban megjelentek (Armoro drom, Életjel,
Dörmögő Dömötör (2001). Rajzaival több ízben vett részt a MÚOSZ karikatúra-
kiállításain Készít internetes játékokat (www.nagykaland.hu) és mesekönyv-illusztrációt
is (Betyár volt-e cigány Jóska?, 1999).

SZŐNYI GYULA (Mezőtúr, 1919.): grafikus, festő.
A Képzőművészeti Főiskolát Benkhard Ágost tanítványaként kezdte, majd Szőnyi
István osztályán folytatta, s fejezte be. A háború után újságrajzolóként
tevékenykedett. Önálló kiállítása először 1960-ban volt Stuttgartban, ezt több francia,
NSZK-beli és olaszországi tanulmányút, illetve ezen országbeli kiállítás követte.
Festészete 1960-ig nagyjából posztimpresszionista volt, némi expresszív akcentussal. Ezt
követően rövid konstruktív időszak után az absztrakció vonzáskörébe került. Kitűnő
grafikus és sokat foglalkoztatott illusztrátor volt. Ritkán rajzolt karikatúrát, pedig kiváló
érzékkel bírt. Publikált a Színház (1947), Tavaszi Magazin (1957), Élet és Irodalom (1957),
Kincses Kalendárium (1957–60), Képes Újság (1960), Nők Lapja (1972–78 karikatúra),
Nők Lapja Évkönyv (1976), Kincses Kalendárium (1977) újságokba.

SZUNYOGH FERENC (Szatymaz, 1936.): grafikus.
Előbb a szegedi Pedagógiai Főiskolán szerzett oklevelet (1958–1961). Tanárai Fischer
Ernő, Vinkler László és Major Jenő voltak. 1982–85 között a Képzőművészeti Főiskolán
tanult. 1961-ben került Győrbe. A Mayer-iskolában töltött évek (1961–1975) után a
Tanítóképző Főiskola docense lett. Két évtizedig főként alkalmazott grafikával
foglalkozott (nyomdai tervek, plakátok, meghívó, leporelló, embléma). Dolgozott a
gyulai, esztergomi pécsi művésztelepeken. A főiskolai művész tanárokkal Budapesten
(1980), Debrecenben (1982), Kaposvárott (1985), Szekszárdon (1987) állított ki. Tagja a
Győri Grafikai Műhelynek, győri, pápai, budapesti, szombathelyi tárlatokon vett részt.
Még főiskolásként megnyerte a szegedi nyári játékok plakát-prospektus pályázatának
l. és II. díját. 1970-ben Kisalföld-lapfej tervével nyert l. helyezést, ugyanebben az
időszakban rajzolt még karikatúrákat vicceket a Kisalföld című megyei lap részére. A
tanító- és óvónőképzők pályázatán 1987-ben Szekszárdon a II. díjat nyerte el.

SZŰCS ÉDUA (Szeged, 1959.): grafikus, karikaturista.
A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán biológia-rajz szakon szerzett diplomát. A
Kecskeméti Rajzfilmstúdióban kezdett dolgozni, olyan népszerű, hazai és nemzetközi
elismerést szerzett filmekben működött közre, mint például a Vízipók-csodapók,
Mátyás király meséi, Bubó doktor, vagy a Magyar népmesék című sorozat. 1985-ben
Budapestre költözött, és ettől kezdve szabadúszó rajzolóként és illusztrátorként
dolgozott. Egy éven keresztül a VNU Budapest Kiadónál megjelenő Praktika című
újság rovatvezető szerkesztője volt. Grafikus, karikaturista és illusztrátor: számos
újságban és könyvben jelentek és jelennek meg rajzai. Sok plakátot készített, a
„könnyű” műfajtól az egészen komoly témákig meglehetősen széles körben. Utóbbira
példa a Magyar Pszichológiai Társaság nemzetközi konferenciáinak plakátjai, de
több, a Móra Ferenc Múzeum és a Budapesti Nemzeti Múzeum történelmi kiállításait
ismertető, gyermekeknek szóló füzeteiben is az ő rajzai illusztrálják a szakmai
szövegeket. Pályafutása alatt több tucat újságnak volt, illetve jelenleg is
külsőmunkatársa. A Haszon, Nahát, Modern titkárnő, Mix, Doktor Plusz, Szakoktatás,

Dörmögő Dömötör, Budapesti Lap, Kismama, Élet és Tudomány, Új Ember című
újságnak; a Nők Lapjában pedig immár tíz éve minden héten az illusztrációival
jelennek meg Vekerdy Tamás pszichológus írásai. Karikatúrái jelentek meg több,
azóta sajnos már megszűnt humoros lapban, például a Kurír-Elefántban, a Pesti
Viccben., de évekig rajzolt a Népszabadságba, és egy neves orvosi szaklapnak, a
Medical Tribune-nak. Karikatúrái, rajzai nem a napi politikai történésekkel, hanem az
általános emberi problémákkal foglalkoznak.
Önálló kiállításai: Szeged (1989), Budapest, Kertészeti Egyetem (1990), Szeged,
szüleivel együtt (1996), Vasvár (1996), Körmend (1996), Csongrád (1997), Szolnok
szüleivel együtt, (1997), Budapest, Duna Palota, (1998), Pápa (1999), Budapest,
MÚOSZ-Székház (1999), Szeged (2000), Budapest, Független Média Központ (2000),
Veresegyház (2001), Kassa, Rozsnyó, Léva, Ipolyság-Szlovákia (2001), Peking (2001),
Gyula (2001), Budapest, Bálint-ház (2002), Csongrád, Aranysziget Otthon (2002),
Budapest, Fióka Art Galéria (2002), Budapest, Bank Center (2002), Pécs, Civil
Közösségek Háza (2002), Új-Delhi, Magyar Kulturális Központ (2002),
Hódmezővásárhely, MM 2000 Galéria (2003), Győr, Nemzeti Színház (2003), Mindszent,
Művelődési Ház (2203), Budapest, lőrinci Szabó Ervin Könyvtár (2003), Szeged, Bartók
Művelődési Központ (2003), Nyíregyháza, Krúdy Vigadó (2003), Rijeka, Lovran, Pula -
Horvátország (2004), Budakeszi, Pap-Kelemen lakásgaléria (2004), Budapest, Bocskai
úti Evangélikus Templom (2004). Budapest, Hidegkúti Galéria (2005) Budapest,
Polytechnikum Gimnázium (2005) Sopron, Liszt Ferenc Kongresszusi Központ (2005)
Léva-Szlovákia (2006) Szeged, Alsóvárosi Római Katolikus Plébánia Kultúrháza (2006)
Kiskunhalas, Művelődési Központ (2006) Tiszadob, Andrássy Kastély (2006), Szeged,
Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola (2007) Budapest, Béke Radisson SAS
Hotel (2007).
Eddig megjelent könyvillusztrációi: Föld S. Péter – Szűcs Édua: Jó játék a rajzfilm
(Móra), Allaga Gyula: Bűbájt (SZÁMALK), Szilvási Csaba: Terefere telefon (Euromédia),
George Kutash: How to learn a foreign language (Sydney), George Kutash: Tasks
(Armidale), Király Zsolt: Blackbird (Akadémiai Kiadó), Dömők Szilvia: Themenkompass
(Akadémiai Kiadó), John Rogers: Reading (Nemzeti Tankönyvkiadó), Dr. Tímár Eszter:
Listening (Nemzeti Tankönyvkiadó), Lengyel Zsuzsanna: Kalandorok kíméljenek (Trió),
L. Házi Magdolna: Pilletánc (Tevan), Tótfalusi István: Szokatlan Szavak Szótára (Anno
Kiadó), Somló Katalin: Schrittweise 2–3 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Dr. Túry Ferenc:
Anorexia – bulimia (B + V Kiadó), Váncsa István: Hírvilág (Informatikai Érdekegyeztető
Fórum), Don Tapscott: Digitális gyermekkor (Kossuth Kiadó – Informatikai
Érdekegyeztető Fórum), Ősz Gábor: Árpádok álmai (Coldwell Kiadó), Rónay László:
Unokáim könyve (Új Ember Kiadó), Vilberg Vigósson: Christmas Duets for Piano (Ete
Edition, Iceland), Matuz Edit: Történelmi játékok (Bp. Történeti Múzeum-szegedi Móra
Ferenc Múzeum) Szekszárdi Júlia szerk.: Nevelési kézikönyv (OKI – Dinasztia) Somló –
Pantóné- Naszályi: Schritte 3 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Pantóné -Naszályi: Schrittweise
feladatlapok 1–2 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Mária Jakabové: Szlovák nyelvkönyv 10–
11 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bedő Éva: Abitturschule (Nemzeti Tankönyvkiadó),
Lacknerné Puskás Sára: Isten ajándékai /evangélikus hittankönyv (Luther Kiadó), Rohn
– Schaller – Tillai: Isten cselekszik /evangélikus hittankönyv (Luther Kiadó), Köves József:
A zsidó humor aranykönyve (K. u. K. Kiadó) Vujovits – Dancz: Orosz nyelvtani
gyakorlókönyv (Nemzeti Tankönyvkiadó), Irány az ECDL (Nemzeti Tankönyvkiadó),
Ocskóné Dókus Tünde: EUISSUES (Aula Kiadó), Füst Milán: A sanda bohóc (Fekete Sas
Kiadó), Trencsényi László szerk.: 7x7 mese (Sulinova Kiadó) Heinimann-Pintér: Isten
közöttünk van – evangélikus hittankönyv (Luther kiadó), Vág Bernadett: Kibeszélem az
uram (K. u. K. Kiadó) Vekerdy Tamás: A pszcihológus újra válaszol (Sanoma Kiadó),
Föld. S. Péter: Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (K. u K. Kiadó),
Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje (Vince Kiadó), Péter Csermely: Weak Links
(Springer), Vekerdy Tamás szerk.: Van más megoldás is (Sulinova), Kotzné-Szendy:
Konfetti (Tankönyvkiadó), Matuz Edit: Habsburg Mária, Mohács özvegye
(Archeolingua) Kutiné Sahin-Tóth Katalin: Egereskönyv (Sulinova), Szabó Éva:
Szótagolós (Sulinova), Papp-Szendrődi: Bini utazásai (Sulinova). Andóczi-Palánkainé-

Rózsa: Én, te... mi (Sulinova), Fonyódi Gábor: Hétmérföldes masinák (Sulinova),
Fonyódi Gábor: Állatok közelről és távolról (Sulinova) Regős István Attila: Bababóka
(Atheneum) Önálló albumai: Edua karikatúrák (1997.) Édua karikatúrák 2. (2001.)
Névjegy (2003. Ábra Kkt) Édua karikatúrák 3. (2005.)
Díj: Szféra különdíj (1996), Karikatórium különdíj (1997), Magyar Kultúra alapítvány
(1998), Szféra különdíj (1999) Nők az Unióért, I. díj (2003).
Publikáció: Ifjúsági Magazin (1986–90), Rakéta (1986–88), Diák Naptár (1986), Élet és
Irodalom (1987), Staféta (1987), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), T-Boy (1988),
Számítógépes Kiállítás (1988), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás (1988), Grimasz (1988),
Népszabadság (1989–92), Tollasbál (1989–90), Poén (1989), Pajtás (1989), Új Szabad
Száj (1989–90), Színész Újságíró Magazin (1989), Új Szabad Száj Magazin (1990), Hócipő
(1990), Elefánt (1991–96), Tallózó (1993), Magyar Poén Tőzsde (1994), Új Kelet (1995),
Heves Megyei Nap (1995), Déli Hírlap (1995), Petőfi Népe (1995), Dunaújvárosi Hírlap
(1995), Néplap (1995), Kisalföld (1995), Veszprémi Napló (1995), Jászkun Kakas (1995–
96), Pesti Vicc (1996–99), Nahát (1998–2005), Tollasbál (1999–2001), Őszidő (1999),
Slussz Poén (1999), Poén (1999), Dörmögő Dömötör (1996–99), Veszett Veréb (1999),
Súlyos (1999), Play-Boy (2000), Füles (2000), Kisbaba (2000), Jászkun Kakas (2000–2001),
Kacsa (2000), LMLM (2000), No Komplett (2000), Kópé (2003–2006), Kápé (2003–2006),
Fanny (2003–) Ügyes (2001–2006), Ügyes Évszakok (2001–2006), Reader’s Digest (2004),
Népszabadság (2004), Tere-Fere (2003–2004), Nők Lapja (1996–2006), 51 vicc 15
rejtvény (2005). Szignó: Édua.

SZŰCS ISTVÁN (–,): grafikus.
A Szombathelyről elszármazó Szűcs Istvánt, a keramikusként pályáját kezdő grafikust,
majd karikaturistát, 1993-ban bemutatta a Ludas Matyi. Külsősként közölt rajzaiból a
Hócipő (1993) és a Pesti Vicc (1995) humorújságok. Megtaláljuk kedves
gyermekillusztrációit a Dörmögő Dömötör (2001) népszerű lapban. Szignó: Szűcs.

SZŰK NORBERT (Győr, 1970.): festő, grafikus, tanár.
Képzőművészeti gimnáziumba járt Budapesten majd elvégezte a Képzőművészeti
Egyetem festő tagozatát 1991–1997, közben diplomát szerzett művészettörténet,
rajztanár szakon, 1996.
Díj: 1985: I. díj Országos rajzversenyen, 1988: Ludas Matyi karikatúra pályázaton nyert,
1996; 1998: Ifjúsági Alapítvány pályázat.
Publikáció: a Playboy magazin fő illusztrátora, (2000–2004).

SZÜLE PÉTER (Cegléd, 1886. – Budapest, 1944.): festő.
Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Balló Ede és Zemplényi
Tivadar voltak mesterei. Fiatalon a szolnoki művésztelepre került, ahol 1928-ig
dolgozott. Sötétbarnás tónusú arcképeinek modelljei szegény emberek, csavargók
voltak (Csavargófej). Az ezt követő időkben számos aktkompozíciót, majd a szolnoki
szegényparasztok életéből vett jeleneteket festett (Panni néni). Később az
impresszionizmus hatására színei kivilágosodtak (Cselédlány tálcával, Zagyva-part).
Szüle Péter még fiatalon, majd később festői munkássága mellett több újságnak
készített karikatúrákat és grafikákat. Egy időben rajzolt a Fidibusz (1906), Üstökös-
Urambátyám (1907), Ejnye Bejnye (1908), Erdélyi Bakter (1911), humor lapoknak.
Rajzolt grafikákat az Új Idők, Lantos Magazin, Az Újság Vasárnapja, Reklámélet,
Színházi Élet, Színházi Magazin számára. 1924-ben a Borsszem Jankó élclapban
munkatársai voltak: Bér Dezső, Zórád Géza, Pólya Tibor, Szigethy István, Kelen Imre,
Major Henrik. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a
Műcsarnokban volt kiállítása. Számos díjat nyert (1920, 1927, 1940). Több művét őrzi az
Magyar Nemzeti Galéria.
Publikáció: Fidibusz (1906–14), Üstökös-Urambátyám (1907–1909), Ejnye Bejnye (1908),
Erdélyi Bakter (1911–12), Az Ojság (1922), Ma Este (1924–26), Új Idők (1924), Borsszem
Jankó (1926), Lantos Magazin (1929–30), Az Újság Vasárnapja (1929), Reklámélet
(1933), Színházi Élet (1934–37), Színházi Magazin (1939). Szignó: Szüle.

SZŰR-SZABÓ JÓZSEF (Gorazda, 1902. – Budapest, 1993.): grafikus, festő, karikaturista.
Nagy műveltségű, nagy tudású alkotó mindhárom műfajában. 1917–22 között az
Iparművészeti Iskolán majd Vaszary János tanítványaként a Képzőművészeti Főiskolán
tanult, ahol 1927-ben mint festő végzett, később azonban inkább illusztrációkat és
karikatúrákat készített. A Mátyás Diák élclapban jelentek meg karikatúrái (1930), majd
a Pesti Hírlap rajzolójaként (1932) együtt dolgozott Gáspár Antal, Gömöri Imre,
Mocsay Béla karikaturistákkal. Több lapnak készített illusztrációkat írásokhoz és
karikatúrákat: Nyíl, RakétaTükör, Vasárnapi Újság, Képes Vasárnap,, Képes Krónika.
Rajzolt portré karikatúrákat: a Nemzeti Sport, Sport Hírlap részére. A nagy
példányszámban megjelenő színházi és mozi magazinok is foglalkoztatták: Színházi
Élet, Mozi Újság, Színházi Magazin, Magyar Rádió. Meglepő hogy a szélső jobboldali
Drótkefe című humorújságban is rajzolt (1944). 1945-től 1989-ig a Ludas Matyi
munkatársa volt. A nagy tudású, képzett, rutinos karikaturista a lap egyik
meghatározó egyénisége volt. Legtöbbször portrékarikatúrái miatt kapott címlap
megjelenési lehetőséget. Munkája mellett szinte minden újság szívesen fogadta
rajzait: Népsport, Éjféli Riport, Dolgozók Világlapja, Szabadság, Színház és Mozi, Művelt
Nép, Béke és Szabadság, Kirakat, Élet és Irodalom stb. Karikatúrái megjelentek az
alkalmi humorkiadványokban: Tollasbál, Zsákbamacska, BÚÉK, Plajbász és Paróka,
Vidám Képes Esti Hírlap, Humor OB, Humor VB. Gyárfás Miklós írta: „Ha valaki sokat
beszél, humoros. Ha nagyon keveset beszél, még humorosabb. Sokat beszélni
könnyű, keveset beszélni nehéz. Van bőbeszédű karikatúra és van szűkszavú is. Szűr
Szabó József a szűkszavúak – tehát a modernek – közé tartozik.”
Kiállítás: Több bel- és külföldi tárlaton vett részt (pl. Országos Karikatúra Biennále
[Nyíregyháza, 1983, 85, 87]).
Díj: Munkácsy-díj (1954, 1968), a Népköztársaság Csillagrendje (1987).
Könyv: A békéért (karikatúra), Paprika (London, 1959) Szűr-Szabó József karikatúrái.
(1964); Kertész Magda: De az alma ugye jó volt?! (1968); Kertész Magda: A nők előbb
jöttek le a fáról?! (1971).
Publikáció: Mátyás Diák (1930–35), Pesti Hírlap Vasárnapja (1932–38), Nyíl (1932),
Rakéta (1932), Kacagó Hold (1932), Pesti Hírlap Nagy Naptára (1933–37), Színházi Élet
(1933–38), Izé (1933–38), Tükör (1934–35), Vasárnapi Újság (1934–35), Rakéta (1934–37),
Nemzeti Sport (1935), Mátyás Diák (1936–39), Magyarság Évkönyve (1937), Képes
Vasárnap (1937–44), Színházi Élet (1937–38), Képes Krónika (1939–42), Mozi Újság
(1942), Nemzeti Sport (1943–44), Sport Hírlap (1943–44), Színházi Magazin (1944),
Drótkefe (1944), Magyar Rádió (1945), Ludas Matyi (1945–89), Népsport (1946–51), Izé
(1946), Éjféli Riport (1947), Színház (1947), Dolgozók Világlapja (1947), Ludas Matyi
Kalendárium (1947–48), Szabadság (1948), Farsangi Mulatságok (1952–55), Röplap
(1954), Színház és Mozi (1956), Művelt Nép (1956), Béke és Szabadság (1956), Kirakat
(1957), Népakarat (1957), Élet és Irodalom (1957–70), Gondűző Kalendárium (1957),
Ország-Világ (1957–68), Népszava (1958), Esti Hírlap (1959–62), Füles (1959), Anna
Balaton (1960–61), Film Színház (1960–61), Kisalföld (1961–63), Kincses Kalendárium
(1962), Magyar Ifjúság (1961), Fejért Megyei Hírlap (1962–64), Dolgozók Lapja (1963–
69), Néplap (1962), Képes Újság (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Füles Évkönyv (1962), Új
Néplap (1963–68), Ludas Matyi Magazin (1963–89), Nők Lapja (1964–66), Vidám Képes
Esti Hírlap (1965), Plajbász és Paróka (1964–67), Nyári Örömök (1965), Szilveszteri Est
Hírlap (1966), Őszi Kis Ludas (1966), Esti Hírlap (1966), Krimi Magazin (1966), Fejér
Megyei Hírlap (1968), Zsákbamacska (1968), Napos Oldal (1968–69), Groteszk (1969),
BÚÉK (1969–74), Vas Népe (1963–70), Kisalföld (1970), Zsákbamacska (1971), 144 Vicc
(1971), Napos Oldal (1971), Majális (1973), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás
(1974), Tollasbál (1975–85), Csúzli (1975), Szilveszter Esti Hírlap (1976), Extra Ludas
(1977), Humor OB. (1978), Tollasbál Bizalmas (1979), Humor VB. (1981), Magyar Konyha
(1982), Extra Ludas (1986), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos
Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Biennále (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1987),
Grimasz (1988), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin
(1991), Kisalföld (1991–92), Ludas Matyi (1996). Szignó: Szűr-Szabó.

TÁBOR JÁNOS (1890 – ?): festő és grafikus.
Budapesten, ahol tanulmányait is végezte. 1913 óta állított ki figurális képeket,
csendéleteket és grafikai munkákat a fővárosi tárlatokon. Ismert plakátjai: a Royal
Orfeum… Billie Reeves… Vöröskatonák előre, 1919. 1924 óta évekig munkatársa a
Magyar Grafika című(1921 –1931) folyóiratnak, amelybe modern fölfogású
címlapokat és szedéspéldákat tervezett. Grafikákat és karikatúrákat publikált még:
Fidibusz (1911–13), Színház és Divat (1917–20), Virágoskert (1927), Reklámélet (1929–
32), Az Est 1932–34), Az Est Hármas könyve (1937–38), Színházi Magazin (1941). Tagja
volt a Spirituális művészek Szövetségének és az Újságrajzoló Művészek Egyesületének.

TAKÁCS IMRE (–,): karikaturista.
A Füles (1960–71), Füles Évkönyv rejtvényújságokban kezdett karikatúrát rajzolni. Közel
tizenöt évig rajzolt külsősként időszakos és hetilapoknak, így a Plajbász és Paróka
(1965), Dupla vagy Semmi (1967), Magyar Rendőr (1970), Sportolj Velünk (1971), Ez
Nem Újság (1975) című lapoknak. A Ludas Matyi a Ludas Matyi Magazin (1970–75),
Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), a lapcsalád heti rendszerességgel
közölte rajzait. A nagyszemű, jobbára sablonos figuráival naprakész témákat
dolgozott fel. Szignó: Takács Imre.

TAKÁCS ZOLTÁN (Isaszeg, 1940.): grafikus.
1959–1962-ben tanult és kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító
grafikai szakán. A csoportos bemutatók mellett önálló kiállítása volt 1977-ben a Csók
Galéria grafikai termében, 1981-ben a nagykanizsai Egry József Teremben. Realista
szellemű, gyakran népművészeti ihletésű linómetszeteinek fő témája a természet és a
vidéki népélet. Karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi (1958–73), Est Híralap (1959–62),
Magyar Ifjúság (1959–68), Csúzli (1960), Füles (1961–70), Vas Népe (1964–65), Élet és
Irodalom (1964–70), Néplap (1965–70), Füles Évkönyv (1965), Dolgozók Lapja (1966),
Ifjúsági Magazin (1966), Világ Ifjúság (1966–73), Kincses Kalendárium (1966–82),
Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Pajtás (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Úttörő
Zsebkönyv (1970–73), Százoldalas Szabad Föld (1981), Ország-Világ (1982), Szabad
Föld (1991), Kincses Kalendárium (1993). Készített illusztrációkat, grafikákat,
képregényeket a Magyar Ifjúság és a Szabad Föld részére. Szignó: Takács

TAMÁS ELEMÉRA (1889 – ?): grafikus.
A Zászlónk című (1910–36) cserkészújság grafikusaként alkotott. Cikkeket illusztrált,
karikatúrákat rajzolt. A Bolond Istók (1912–16) élclapban Jeney Jenő, Manno
Miltiadész, Aranyos Gusztáv voltak munkatársai. Magyar Figaró (1914) vicclapban a
könnyed, dekoratív, lazább témákat publikált. Több magazinban, és heti újságban
illusztrált: Pesti Hírlap Vasárnap (1930–33), Pesti Hírlap (1931), Nyíl (1933), Magyar
Cserkész (1935–40), Délibáb (1940–41), Tolnai Világlap (1942–43).

TARNÓCZY ÁRPÁD (–,): karikaturista.
A Borsszem Jankó 1910–13, a Borsszem Jankó Naptár 1911, Pipacs (USA), a Vasárnap
(1915–18) című újságokba publikált.

TARNÓCZY ZOLTÁN dr. (Budapest 1951.): karikaturista, művészettörténész, tanár.
A Képzőművészeti Főiskolán végzett 1980–1983-ban, az ELTE-n doktorált 1990-ben.
1970-től rajzolt a Magyar Ifjúság humormellékletébe, majd a Bakfitty (1972) és az
Ifjúsági Magazin (1974) lapokban. Rajzot és latint tanított középiskolában,
mellékfoglalkozásként foglalkoztatta a Ludas Matyi vicclap 1976-tól 1989-ig. A
rendszerváltozás idején több humorújságot indítottak el, így az 1989-ben az Új Szabad
Száj vicclap rajzolója lett, majd 1990-től a Dluhopolszky László vezette Ludas Matyi
munkatársa, egyik címlaprajzolóként annak politikai humorhoz értő, meghatározó
rajzolóvá vált. Munkája mellett még rajzolt az Új Magyarország, Napi Magyarország,
Magyar Fórum, Heti Magyarország és több megyei újság részére. 1993-ban a Ludas

Matyi megszűnt, az azt követően megjelenő Pesti Veréb, Borsszem Jankó, Darázs,
Fülig Jimmy, No Komplett vicclapokban publikált. 1996-ban vidékre költözött,
tanítással és festészettel foglalkozik. Karikatúráival több kiállítás résztvevője és számos
díj gazdája.
Könyv: Gól volt, gól nem volt…(2002).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–77), Bakfitty (1972), Ifjúsági Magazin (1974–77),
Jogászbál (1975), Ludas Matyi (1976–89), Ludas Matyi Évkönyv (1979–89), Extra Ludas
(1988), Új Szabad Száj (1989–91), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi
Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Rajzszex (1990), Tallózó (1990),
Ludas Évkönyv (1991–93), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), Új
Néplap (1993–94), Petőfi Népe (1992–94), Ludas Matyi Rejtvény Újság (1993), Jászkun
Kakas (1993–94), A Hírlap (1993–94), 24 Órás (1994), Zalai Hírlap (1994–96), Déli Hírlap
(1994), Vasvármegye (1994), Álláskereső (1994), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó
(1994–95), Darázs (1994), Maszk (1995), Fülig Jimmy (1995), Napi Magyarország (1998),
No Komplett (1998). Szignó: Tarnóczy.

TASNÁDI JÓZSEF (1960.): grafikus.
1980–1984: Műépítészeti Főiskola (Kolozsvár). 1988–1990: Ion Andrescu
Képzőművészeti Főiskola Képgrafika szak. 1990–1994: Magyar Képzőművészeti
Főiskola képgrafika szak. Ösztöndíjak: 1995–1998: Derkovits Ösztöndíj, 2000: Római
Magyar Akadémia Ösztöndíja. A kiváló grafikus a Figyelő (2004) újság részére készített
karikatúrákat.

TELEPY KÁROLY (Debrecen, 1828. – Budapest, 1906.): festő.
Telepy György színész fia. Pesten Barabás Miklósnál, majd Münchenben 1852–57
között pedig a velencei akadémián tanult. 1857-ben Rómába látogatott. Eleinte
főként portrékat festett Barabás stílusában, de néhány oltárképet is készített (pl. a
nagyoroszi templom számára). Később akadémizálóan romantikus tájképeit részben
külföldi úti élményei (Svájci táj, Róma), részben a hazai táj szépségei ihlették
(Diósgyőri várrom, Dévény, A Balaton Aligánál, Mátraszentkereszt stb.). 1861-től
haláláig a Képzőművészeti Társulat titkáraként működött, mely beosztásában fontos
szerepet játszott a korszak képzőművészeti életének irányításában. 1865-től Az Üstökös
élclapnak rajzolt karikatúrákat, Jankó János neves karikaturista mellett. Műveiből
emlékkiállítást rendeztek 1966-ban a debreceni Déri Múzeumban.

TELKES TAMÁS (Budapest, 1953.): grafikus.
Többnyire népművelőként dolgozott, önképző, autodidakta művész. Fest történelmi
témájú képeket, többek között az 1848-as szabadságharcot és azok hőseit. 2003 óta
rajzol karikatúrákat a Kismalac, a Móricka, az Orvosi Egyetem lapokban.
A Villon könyve 2005-ben, jelent meg a Rendszerház Kft. Kiadó gondozásában. A 40 x
29 cm-es album színes grafikákkal és kézzel írt szöveggel készült. Hasonló méretben
jelenleg Shakespeare szonettjein dolgozik. Szignó: Nané.

TEMESI PÉTER (–,): grafikus.
Képzőművészettel gimnazista kora óta foglalkozik .Első tanára Újhelyi Gábor
festőművész volt. Az érettségi után elvégezte a Kirakatrendező és Dekoratőr Iskolát
Budapesten. Ezt követően Pécsett szerzett rajztanári diplomát. Ezután négy éven
keresztül több budapesti iskolában tanított rajzot, vezetett szakköröket. Eközben
végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mestere Szabados Árpád volt. 1992 óta
foglalkozik számítógépes grafikával, hat éven keresztül multimédiás játékokhoz
készített grafikákat az Appaloosa Interactive, illetve a Bonus munkatársaként. Majd
dolgozott dekorációs és reklámstúdiókban, ahol gyakorlatot szerzett nyomdai
előkészítő és tervezési feladatokban. 2001–2003 között a Bolt Kft. alkalmazásában
képregények digitális színezője és internetes játékok grafikusa volt. 2005-től az
Appaloosa, a Bonus, illetve más játékfejlesztő cégek külsős munkatársaként dolgozott

számítógépes játékok grafikusaként, illetve koncept rajzolóként. Jelenleg,
magánszemélyeknek és céges megrendelők részére portrékat, karikatúrákat rajzol.
Tevékenységek: • 2005 – Design, konceptrajz. • 2001 – Könyvborító tervezés,
könyvborító festés, képregény színezés, címlap grafika. • Webes játékok grafikája.
1999–2000: Grafit- Szem Kft. Járműdekoráció tervezés, autószalon dekorációk
tervezése.
1999: Star Design Stúdió: Lógó, arculatterv, kiadványtervezés-, szerkesztés. Nyomdai
előkészítés, képfeldolgozás. • Animációk rajzolása, színezése, 3D-modellek, textúrák
rajzolása. Web oldalak grafikája. Internetes játékok grafikája. • Egyedi rajzok,
akvarellek, sokszorosított grafikák (rézkarc, rézmetszet, litográfia, linóleummetszet),
festmények készítése. • 1989 óta tagja a Művészeti Alapnak, illetve jogutódjának a
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Könyv: Könyvborítók: A Kalandor Világa sorozat, Jill Bamett sorozat, Orsón Scott Card
sorozat, a Thriller mesterei sorozat, a Háború farkasai sorozat, Bemard Knight sorozat
stb. Mysterious Universe: Sorozat és logóterv, Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra,
Anthony Sheenard: A hercegnő nyakéke, Király Gábor: MP, Újszövetség, Újbeszél stb.
Multimédia CD-ROM: A Kerek-tó világa, Képregény színezés: www.kalandor.hu
Számítógépes játékok: Busytown, Busyworks, Grossology, Power Rangers Zeo, Contra
98. (Kiadói közül a jelentősebbek a Sábán Software, a Segasoft, valamint a
Paramount Interactive.)
Webes játékok: www.kalandor.hu.
Dekoráció: Porsche Hungária: Budapest, Barcs, Debrecen, Székesfehérvár,
Szombathely.

TERNOVSZKY BÉLA (Budapest, 1943.);
rajzfilmrendező.
1961-ben végzett a Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő szakán. 1964-ben a
MLEE filozófia—esztétika szakára járt. A Pannónia Filmstúdió, majd Filmvállalat
rajzolója, mozdulattervezője, rendezője (1961–95). Itt olyan mesterektől tanulta a
szakmát, mint Nepp József, Dargay Attila és Jankovics Marcell. 1979-től az NSZK-beli
Infafilm céggel az egyik bajor tévétársaságnak is dolgozott, 1995-től a Stúdió II. Kft
egyik tulajdonosa és rendezője. 1970-ben készített Modern edzésmódszerek című
filmjében a profi sport gyilkos világát csúfolja ki. 1986-ban pedig elkészítette krimi
paródiáját, a Macskafogó című, egész estés rajzjátékfilmet.
Díj: Balázs Béla-díj (1983); érdemes művész (1987).
Film: Rajz-játékfilmjei: Modem edzésmódszerek; Tartsunk kutyát; Mindennek van
határa; Mecki sorozatok; Gusztáv (Nepp Józseffel); Bubó (Nepp Józseffel); A Mézga
család (Nepp Józseffel); Pumukli, Macskafogó (Nepp Józseffel és Hajnal Istvánnal
1986); Egérút (Nepp Józseffel, 1999). Könyve: Dr. Bubó (illusztráció).

TETTAMANTI BÉLA (Bánhida, 1946.): grafikus.
1970 óta jelentek meg karikatúrái a Magyar Ifjúság humormellékletében, majd a Füles
(1971) Bakfitty (1972) BÚÉK (1973). Grafikáit az Élet és Irodalom (1974) közel húsz évig
közölte. 1973-tól 1978-ig a Ludas Matyi külső munkatársa. 1982–90-ig az Új Tükör
grafikusa és illusztrátor szerkesztője. 1990–91-ig a Pesti Hírlap grafikusa, 1991–92-ig az
Európa című hírmagazin grafikai szerkesztője. 1993 óta rajzol rendszeresen a
Népszabadságnak hétvégi mellékleteiben, a Hócipőnek és a Neuer Pester Lloydnak.
A Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. 1990-ben az I. budapesti
nemzetközi karikatúrafesztivál anyagának rendezője.
Díj: Munkácsy Mihály-díj (1991), A Szép magyar könyv pályázat, az Országos
Karikatúra Biennále díjai, nemzetközi díjak (Tolentino, Gabrovo, Knokke-Heist, Szófia),
Brenner György-díj (1996).
Könyv: Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata (1984), Kara György: Magyar–Mongol
szótár, December tábornok, A boszorkány porszívója (2004), Samunadrág (2005).
Kiállítás: Egyéni kiállítás.: Eötvös Klub (Bp., 1978); Varsó (1978); Berlin (1978); Pécs
(1979); Stúdió Galéria (Bp., 1981); – Siófok (1982); Keszthely (1983); Komárom (1985); L

Ernst Múzeum (Bp., 1986); Ny. -Berlin (1990); Átrium Hyatt (Bp., 1993); Nádasdy-vár
(Sárvár, 1995); Értéktőzsde előtere (Bp., 1993); Cluj-Napoca (1996); Goethe Intézet
(Bp., 1998); Kempinski Szálló (Bp., 1999).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–83), Füles (1971–74), Bakfitty (1972), BÚÉK (1973–74),
Élet és Irodalom (1974–93), Ludas Matyi (1973–78), Új Tükör (1982–90), Grimasz (1986),
Kölyök (1987–88), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra
Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), Népszabadság (1993–2006),
Elixír (1994), Év Vége (1995), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989), Pesti Hírlap (1990–
91), Európa (1991–92), Magyar Hírlap (1993), Hócipő (1995–2001), Figyelő (2004), Best
of 2004, Üzlet (2005), Neuer Pester Lloyd. Szignó: tettás.

TEVAN ANDOR (Békéscsaba, 1889 – Budapest 1955): könyvkiadó és könyvnyomda
tulajdonos.
Szakismereteit a bécsi grafikai főiskolán 1907– 1910 között szerezte. Tanulmányai
befejezése után Békéscsabán átvette Tevan Adolf kis nyomdáját amelyet korszerű
műhellyé fejlesztett. Karikatúrát, illetve linóleummetszetet a Fricska (Békéscsaba) című
lapnak készített (1910). Szép kiadványai ismertté tették a nyomdát. 1911-ben
megindította a filléres, sárga Tevan-könyvtárat. amelynek keretében kiadta a haladó
magyar és külföldi irodalom számos kiváló alkotását, majd a bibliofil Tevan-
amatőrsorozatot, amelyből különösen Anatole France Nyársforgató Jakabja és
Aesopus illusztrált kiadása emelkedik ki. Több könyv fedélrajzát készítette el, így a
Nyugat című újság paródiáját, az Ugat című kiadványt is. 1944-ben deportálták.
1945-ben tért haza. 1949-ben nyomdáját felajánlotta az államnak. 1950-től a Művelt
Nép Kiadónál működött, majd ugyanettől az évtől haláláig az Ifjúsági Könyvkiadó
képszerkesztője volt.

THURÓCZY KRACHUN KÁROLY (–,): grafikus.
Karikatúrát a Móka (1910–11) vicclapnak rajzolt, itt grafikustársai voltak: Sajó Sándor,
Tichy Gyula, Tichy Kálmán, Bér Dezső, Gáspár Antal, Józsa Károly. Grafikákat,
illusztrációkat rajzolt a Múlt és Jövő (1912), és a Színházi Újság (Kassa, 1914) részére.
1920-tól a Színházi Újság szerkesztője volt.

TICHY GYULA (Rimaszombat, 1879. – Rimaszombat, 1920.): grafikus, festő.
Münchenben Hollósy Simonnál és a Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktornál tanult.
Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek. Grafikái jelentek meg a Művészet
című magazinban 1907-től 1909-ig. A Móka című vicclapban együtt rajzolt
testvérével, Tichy Kálmánnal, Biczó András, Szigethy István, Sajó Sándor művészekkel.
Az újság egyedi volt, keveredtek benne a szecessziós grafikák és a karikatúrák.
Publikált még a Ház (1909), Milleneumi Újság (1911), Kéve Könyve (1913), A Társaság
(1916) magazinokban. Fiatalon, élete teljében hunyt el.

TICHY KÁLMÁN (Rozsnyó, 1888. – Budapest, 1968.): festő, grafikus, író.
Tichy Gyula festő öccse. Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában (1906), majd
1907–11-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikatanára Olgyai
Viktor volt. Első grafikáit már főiskolás korában kiállították, ekkor jelentek meg első
írásai is a Rozsnyói Híradóban. Grafikát és karikatúrát az Élet (1909), a Móka (1910–11),
Vasárnapi Újság (1914–20), Pásztortűz (1924), Vasárnap (1929) lapokban publikált.
Stílusa kísérletező szecessziós és elgondolkodtató. Ex libriseket és plakátokat is készített.
1915-től a Budapest című napilap regényét (Erinnis) közölte folytatásokban. 1923–27-
ben a Sajó Vidék szerkesztője, majd a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. 1927-
ben jelent meg a Négy évszak című önálló kötete saját illusztrációival. 1930-ban a
Rozsnyói Városi Múzeum vezetője, majd 1934-től a Szlovák-Magyar Kultúregyesület
gömöri körzetének titkára lett. A pozsonyi Magyar Néplapban és a Magyar
Minervában jelentek meg írásai. 1935-ben közreadta Pelsőc monográfiáját
(Philiceumtól Pelsőcig). Néprajzi kutatással és gyűjtéssel is foglalkozott, anyagát a
Néprajzi Múzeum adattára őrzi. 1938–1945 között a Napkelet, a Pásztortűz, a Tükör, a

Búvár, a Forrás, az Új Magyar Múzeum közölték írásait. A KÉVE (Magyar
Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagjaként (1910–45) sorra jelentek meg
képzőművészeti alkotásai. Főleg szecessziós jellegűgrafikai munkái jelentősek. Egy
tusos üveg meséi címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. A kakaslábú vár ostroma
című képe a pozsonyi múzeum tulajdonába került. 1948-tól Budapesten élt.

TIKOS PÉTER (Budapest, 1974.): grafikus.
Pályáját illusztrátorként kezdte a ‘90-es évek második felében, a Valhalla Páholynál.
Több kiadó számos szerepjáték-kiadványának illusztrálása után rajzfilmrajzolóként
tevékenykedett a Varga Rajzfilmstúdióban, a Mr. Bean rajzfilmsorozat stábjának
tagjaként. Ezután kiadványszerkesztőként, reklámgrafikusként helyezkedett el
különböző cégeknél, reklámstúdióknál. Munkái 2004-ben és 2005-ben is bekerültek a
nemzetközi The New Masters of Fantasy (The Years Best Fantasy Art) válogatásba.
A Magyar Képregény Akadémia tagjaként az alábbi képregényei jelentek meg: A
csomag (írta: Kemenes Tamás), – Sushi Strip 2 – 2006. A kreativitásról – PinkHell 2 –
2006.
Pernye: Idézni csak pontosan, szépen... (írta: Szabó Jenő) – PinkHell 3 – 2007.

TIPARY REZSŐ (Horváti, 1887. – 1967.), festő, grafikus.
Hont megye ösztöndíjával tanult a fővárosi Iparrajziskolában és az Országos
Mintarajziskolában, ahol Zemplényi volt a tanára. Münchenben és Nagybányán is
dolgozott. A Műcsarnokban 1924 óta állított ki tájképeket, továbbá rézkarcokat. Az
Izé című vicclapnak rajzolt karikatúrákat 1909–10-ig. Festészetére a
posztimpresszionizmus és az expresszionizmus hatott. Főleg tájképeket festett.

TÓBIÁS GYÖRGY (Szeged, 1902. – Szeged, 1968.): festő.
Első leckéit Heller Ödöntől vette, majd tanulmányait a kecskeméti művésztelepen
Révész Imre mellett folytatta. Pályafutásának további állomásai München, Bécs, majd
Olaszország voltak. Már indulásakor feltűnt portréival. Jó karakterérzéke és erőteljes
előadása révén sikeres arcképfestő volt. (Anyám, 1931). 1944-ben a Pesti Posta
részére karikatúrákat rajzolt, itt munkatársai voltak: Pesthy István, dr. Szepes Béla,
Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz Róbert. Kiállítás: 1962 őszén
életmű-kiállításon adott számot addigi tevékenységéről. Jelentősebb műveinek egy
része a szegedi Móra Ferenc Múzeumba került.

TOMENA GYÖRGY
(Nyúl, 1949.): karikaturista, mérnök.
Érettségi után 1968-tól a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán folytatta
tanulmányait. A főiskolán a Tiszti Hivatás című lapot szerkesztette. Itt jelentek meg
nyomtatásban is első karikatúrái. 1970-től tisztté avatásáig az „egyenruhás” lapok
szerkesztőségeibe (Néphadsereg, Igaz szó, Hazáért stb.) publikált, majd jöttek a
„civil” országos lapok. A Magyar Ifjúság 1970 nyarától közölte humormellékletében
folyamatosan rajzait. A már említett kiadványokon kívül több kevesebb alkotást közölt
tőle a Szabad Föld, a Sportfogadás, a Magyar Rendőr, a Füles, a Rádió és Televízió
újság, a Pajtás, a Lobogó, a Határvidék, az Új Szabad Száj, a Mai reggel, a Magyar
Honvéd, a Vicc mix, a Vigyor magazin, a Pató Pál és a Kacagó vicc újság. Két
megyei lapnál is bemutatkozott, a Kisalföld (1992), illetve a Naplóban. Katonai
szolgálata nagy részét Pápán töltötte, a városi újság szerkesztésében is részt vállalt,
nemcsak rajzokkal, hanem egyéb cikkek írásával is. A Pápai Hírlapnak 1989-től
munkatársa. Az újságírás a katonai szolgálat mellett a kikapcsolódást jelentette
számára. Grafikái sajátos, egyéni stílust képviselnek.
Díj: 1981-ben Néphadsereg című lap országos karikatúrapályázatán III. -díjat kapott.
Kiállítás: A legjelentősebb 1992-ben volt Pápán a Jókai Mór Művelődési Központban.
Mérnök alezredesként a megszűnt pápai harcászati repülőezred jogi és igazgatási
alosztályvezetőként vonult kényszernyugdíjba 2001-ben, újságíróként még kap
megbízásokat.

Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–77), Rába Parti Randevú (Győr, 1971), Pajtás (1971,
Hócipő (1989), Szabad Száj (1990–91), Kisalföld (1992), Nevessünk (1996), Príma Vicc
Parádé (1997), Kacagó Viccújság (1997–2001), Móricka (1997–2006), Dilibogyó (1998),
Kismalac (2000–2003), Pató Pál, Magyar Rendőr, Mai Reggel, Magyar Honvéd, Igaz
szó, Napló, Hazáért, Vigyor, Viccmix, Pápai Hírlap, Lobogó, Rádió és Televízió, Vicc
mix, Néphadsereg. Szignó: tomena.

TONCZ TIBOR (Budapest, 1905. – Budapest, 1979.): festő, grafikus, karikaturista,
könyvillusztrátor.
Mérnöknek készült, utóbb mégis Kolozsvárott festeni, a budapesti Iparrajziskolában
pedig rajzolni tanult. Riportrajzokat, könyvillusztrációkat, karikatúrákat és
reklámgrafikákat készített. Színházak díszleteit is tervezte. 1925–44 között a Tolnai
Világlapjának és a Pesti Hírlapnak rajzolt. 1932-től a Délibáb, majd az Új Magazin
munkatársa lett. Mindkét újságnak írásokhoz és cikkekhez készített illusztrációkat.
Megjelentek munkái: az Ünnep, Vasárnapi Újság, Liliput, Pesti Futár, Forrás,
Gyermekvilág lapokban. Karikatúrái jelentek meg a Pesti Posta (1944) politikai
vicclapban. 1945-től 1947-ig a Dolgozók Világlapjának, illetve külsősként a Ludas
Matyinak rajzolt. 1948-ban lett a Ludas Matyi művészeti szerkesztője. 1946-tól a
Szabad Száj is foglalkoztatta 1949-ig. Munkája mellett több lapnak volt a munkatársa:
Szabad Ifjúság, Világ Ifjúság, Béke és Szabadság, Röplap, Színház és Mozi, Népakarat,
Élet és Irodalom, Ország-Világ, Érdekes Újság, Tükör, Füles. A több mint 200 portrérajzát
és vízfestményét számos kiállításon is bemutatta. Nyugdíjaztatása után is rajzolt a
Ludas Matyinak, vidéki és országosan terjesztett lapoknak.
Könyv: Hat hét Kínában címmel albumot adott ki 1956-ban, melyben a kínai
tanulmányútja során készített grafikáit válogatta össze. A békéért (karikatúra), Paprika
(1959).
Illusztrációk: Ha felszáll a köd, A földrengések szigete, Jégtündér 1958, A Ceresz fogjai
1958, Zsebek és emberek. Tagja volt a Magyar Rajzolóművészek Egyesületének 1930.
Díj: Jean Eiffel-különdíj. Bécsi Nemzetközi Karikatúra Kiáll. (1955), Munkácsy-díj (1956).
Publikáció: Tolnai Világlap (1924–44), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930–35), Délibáb
(1932–44), Új Magazin (1934–38), Ünnep (1935), Vasárnapi Újság (1935–39), Liliput
(1938), Pesti Futár (1938), Forrás (1942), Gyermekvilág (1943), Pesti Posta (1944),
Dolgozók Világlapja (1945–48), Ludas Matyi (1945–79), Szabad Száj (1946–49), Szabad
Száj Naptár (1947), Színház és Mozi (1948–50), Szabad Ifjúság (1952–56), Farsangi
Mulatságok (1952–55), Világ Ifjúság (1953–56), Béke és Szabadság (1954), Röplap
(1954), Színház és Mozi (1955), Népakarat (1957), Élet és Irodalom (1957–62), Gondűző
Naptár (1957), Ország-Világ (1957–59), Érdekes Újság (1957–58), Népszava (1958),
Tükör (1958), Esti Hírlap (1958–60), Képes Magyarország (1960–62), Füles (1960), Film
Színház Muzsika (1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–64), Néplap (1961), Vas Népe
(1961–63), Magyar Ifjúság (1961), 80 rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei Hírlap
(1962–64), Dolgozók Lapja (1962–64), Anna Bál (1962), Új Néplap (1962–64), Tavaszi
Tárlat (1962), Füles Évkönyv (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–67), Őszi Kis Ludas
(1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas (1966), Sportoló
Kis Ludas (1967), Mindent tudó Kis Ludas (1967), Ország-Világ (1967), Magyar Hírek
Kalendáriuma (1976), Ludas Matyi Évkönyv (1979). Szignó: Toncz Tibor.

TORNYAI JÁNOS (Hódmezővásárhely, 1869. – Budapest, 1936.): festőművész.
Századunk magyar képzőművészetének kiemelkedő alkotója. Félproletár-kisparaszt
szülők gyermeke. Kivételes tehetségét már az elemi iskolában felismerték. Néhány
évet gimnáziumban is tanult, majd 1886–89 között az Országos Mintarajziskolában
szerezte meg a szakmai ismereteket, Székely Bertalan, Lotz Károly és Gregus János
növendékeként. 1894-ben Hódmezővásárhely város ösztöndíjával Párizsban a Julián
Akadémiát látogatta. Nagy hatást tett rá Munkácsy Mihály művészete. Németországi
és olaszországi tanulmányút után tért vissza Hódmezővásárhelyre, ahol 1920-ig lakott.
Komoly szerepe volt abban, hogy a század első évtizedében jelentős művésztelep
fejlődött ki Hódmezővásárhelyen. Festészete mellett kulturális, közéleti tevékenysége is

jelentős. Egyike volt a múzeumalapítás kezdeményezőinek, de ott találjuk a
Majolikagyár és a Jövendő című lap alapítói között is. Első gyűjteményes kiállítását
1908-ban rendezte Hódmezővásárhelyen. Számos más vidéki városban és
Budapesten is voltak kiállításai.
Díj: Juss című műve 1904-ben Ráth-díjat, a Barcelonai Nemzetközi Kiállításon pedig
aranyérmet nyert. 1928–1929-ben néhány hónapig Baján, majd 1933–1934-ben
Szentendrén dolgozott. Élete utolsó éveit Hódmezővásárhelyen töltötte. Ekkor
ajándékozta a városnak teljes művészi hagyatékát (600 festmény és 400 grafika).
Művészetének első szakasza kapcsolódik a Munkácsy-hagyományhoz, a sötét
tónusok kedvelésével és a centrális fehér szín alkalmazásával. E korszakának
ismertebb művei: Rákóczi Rodostóban, Betyárszerelem, Bercsényi Miklós. Később
szenvedéllyel, indulattal teli ecsetkezelése önálló művészegyéniség kibontakozását
mutatja, erőteljes drámai hangvétellel. E korszakának fő művei: Juss, Gémeskút, Bús
magyar sors. Szentendrei korszakának palettája kivilágosodik, a színek és a plein air
probléma foglalkoztatják. E korszakból a Csokorkötő, a Szentendrei parkban és a
Zöldkabátos asszony című festményei a legjelentősebbek. Karikatúrákat korai
időszakában rajzolt, Jankó János támogatásával az Üstökös, Kakas Márton
vicclapokban. Jó barátságban volt a fiatal, tehetséges Jankó Elemér karikaturistával,
Jankó János fiával. A hódmezővásárhelyi Karikás vicclap fejlécét és karikatúráinak
zömét Tornyai János rajzolta, országos és helyi politikai témákat feldolgozva. Később
a helyi Virgács és a Gyerünk csak! vicclapban is rajzolt karikatúrákat, támogatva a
demokráciát és kultúrát.
Publikáció: Üstökös (1885–88), Új Idők (1886–1903), Karikás (Hódmezővásárhely, 1893–
94), Kakas Márton (1896), Magyar Szalon (1896), Tanulók Lapja (1897), Magyar
Géniusz (1897), Virgács (Hódmezővásárhely, 1907), Művészet (1911–36), Gyerünk
csak! (Hódmezővásárhely, 1914).

TÓTH ANDRÁS (–,): karikaturista.
Nyolc esztendeje rajzol karikatúrák, készít animációs rajzfilmeket, groteszk szobrokat. A
világ több országában szerepelt már munkáival, a teljesség igénye nélkül: Argentína,
Görögország, Oroszország, Lengyelország, Ausztria, Hollandia, Szerbia Szlovákia, USA,
Tanzánia, Belgium, Horvátország, Spanyolország, Svédország, Kolumbia, Kuba,
Mexikó, Peru, Uruguaj, Szíria, Brazília, Irán, Ukrajna, Törökország, Franciaország
Németország, Csehország, Bolívia, Olaszország, Izrael, Kanada, Egyesült Arab
Emirátus, Ciprus, Japán, Portugália, Románia, Azerbajdzsán, Tajvan.
Egyéni kiállításai: Mosonmagyaróvár, Csorna, Kapuvár, Győr (3-szor), Hamburg (2-
szer), Pápa, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Kapolcs, Veszprém
Díj: Balatonfűzfő Kulturális elismerés (2004), Budapest Különdíj, Szlovákia III. USA Top 10.
Publikáció: Dilibogyó (1998), No Komplett (1999–2000), Best of 2004.

TÓTH ANTAL (1960.): grafikus, karikaturista.
Tanulmányait a pécsi Építőipari Szakközépiskolában végezte. Kezdetben
önképzőkörbe járt, nyelveket tanult. Áruházi dekorációban dolgozott, majd a
kirakatrendező iskolát végezte el. 1987-ben felvételizett az Iparművészeti Főiskolára,
ahol 1991-ben grafika és formatervező szakon szerzett diplomát. Első rajzai az Új
Szabad Száj (1989) vicclapban jelentek meg politikusokról. 1990-től a Ludas Matyiban
ismert politikusokról készített színes címlapokat. Az igényes és kiváló rajzok gyors
ismertséget hoztak, felkérték az Uborka című tévésorozat figuráinak tervezésére. A
Hócipő című (1992) lap számára folyamatosan készít karikatúrákat. Rajzolt még a
Pesti Veréb, Új Borsszem Jankó, Maszk, illetve a Spán Gábor vezette Ludas Matyi
(1996–99) lapoknak. „Tónió az elérhetetlen példakép a portré rajzolók körében, ő az
aki felveheti a külföldi portrérajzolókkal a versenyt, mert talán, hogy jobb náluk.”
(szerk.)
Kiállítás: Számos önálló kiállítást rendezett: Kaposvár (1983); Bp.: Hotel
Intercontinental, Fészek Klub, Gutenberg Galéria, Parlament Galéria; Dunakeszi,
Hajdúszoboszló, Vác, Keszthely, Zalaegerszeg (1993); Törökbálint (1994); Mohács

(1998); Fót (1999) stb. Csoportos kiállítás: Szekszárd (1980); Bécs (1989, 90); Bp.: Magyar
Nemzeti Galéria (1990).
Díj: Uborka-díj (1992)
Könyv: Tessék választani. (Farkas Lajossal, 1998); Fradi játékkártya, Névjegy, A
rendszerváltás humora (1992).
Publikáció: Új Szabad Száj (1989–90), Hócipő (1992–98), Ludas Matyi (1990–93), Pesti
Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994), Maszk (1995), Ludas Matyi (1996–99). Szignó:
Tónió.

TÓTH ÁRPÁD (Arad, 1886. – Budapest, 1928.): költő.
A Nyugat kiemelkedő alakja, akinek líráját bámulatos formakészség és fájdalmas
rezignáció jellemzi. Egyik legkiválóbb műfordítónk volt. Rajzolt karikatúrákat „Aradi”
néven a Bolond Istók élclap részére, illetve a saját történeteit is illusztrálta, rajzainak
semmiféle dilettáns íze nem volt.

TÓT GYULA (1944.): karikaturista.
A Magyar Ifjúság (1965) humormellékletében, majd a Magyar Rendőr újságban
jelentek meg első karikatúrái. 1966-tól publikál a Ludas Matyi vicclapban külsősként,
később munkatársként az összes kiadványban: Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi
Évkönyv, Mindent Tudó Kis Ludas, Ludas Matyi Nyári Örömök. A csendes, finom
humorú grafikus kevésbé politikai, inkább „életszagú” rajzaival tűnt fel. Szerepelt az
alkalmi kiadványokban is: Zsákbamacska, Tollasbál, BÚÉK, Majális, Humor VB, Humor
OB, SZÚR. Napilapokban időnként foglalkoztatták: Népszava, Magyar Hírlap, Magyar
Nemzet. 1990-től az Új Ludas alapító tagja és rajzolója 1992-ig, a vicclap
megszűnéséig. Később az Úritök, Elefánt, Börtönújság, Pesti Vicc, Dilibogyó rajzolója
lett. 1996-tól a Spán Gábor vezette Ludas Matyi munkatársa 1999-ig. A vicclapok
megszűnésével lehetőségei leszűkültek, erotikus és rejtvényújságoknak rajzol
napjainkban is.
Publikáció: Magyar Ifjúság (1965–70), Magyar Rendőr (1966), Ludas Matyi (1966–90),
Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Élet és Irodalom (1967), Ifjúsági Magazin (1968),
Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–90),
Zsákbamacska (1970–71), BÚÉK (1971), Mozgó Világ (1971), 153 Vicc (1972), Ludas
Matyi Évkönyv (1973–90), Majális (1973), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974),
Tollasbál (1974–90), Film Színház Muzsika Évkönyv (1975), Film Évkönyv (1975), Csúzli
(1975), Zsákbamacska (1975), Tollasbál Bizalmas (1977), Szúr (1977), HumorVB (1977),
Humor OB. (1978), Ifjúsági Magazin (1979–82), Humor Olimpia (1979), Rakéta (1981–
89), Gólyahír (1985), Extra Ludas (1989), Tallózó (1990–93), Kisalföld (1991–93), Magyar
Hírlap (1991–92), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas (1990–92), 24 Óra (1991),
Bukfenc (1992), Népszava (1993–94), Tökmag (1993–94), Elefánt (1994–98), Börtön
Újság (1994–2000), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi (1996–1999), Dilibogyó (1998),
Móricka (1998–2006), Kismalac (1998–2006), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002),
Pató Pál (2003–2004), Fanny (2004–2006), Ügyes (2004–2006), Ügyes Évkönyv (2004–
2006), Tere-Fere (2004–2006), Kópé (2004), Kápé (2004), Zsebrejtvény (2005), Góliát
(2005), Nagy Rejtvény (2005), Forintos Újság (2005). Szignó: Tót, Tót Gyula.

TÓTH JÓZSEF (Budapest, 1940.): fotóművész.
1962–70: az MTI Fotó illusztrációs rovata reklámfényképésze, 1972-től
szabadfoglalkozású képszerkesztő reklám- és illusztrációs fényképeket készít.
Díj: Balázs Béla-díj (1978), érdemes művész (1988), életműdíj (2001).
A fotózás mellett karikatúrákat rajzolt a Magyar Ifjúság (1960–63), Füles (1960–65),
Csúzli (1960), Füles Évkönyv (1962–65), Ludas Matyi (1962–65), Nők Lapja (1964), Füles
Évkönyv (1964), Néplap (1968), Tollasbál (1977) újságokban. A „karikatúrás
előélet”pozitívan hatott reklámplakátok alkotására és a fotóművészetére. Szignó:
Tóth.

TÓTH MOLNÁR FERENC (Szatymaz, 1867. – Berlin, 1936.): festő.
Tanulmányait előbb Kacziány Ödönnél kezdte, majd Szegeden, Budapesten és
Münchenben képeztette tovább magát. 1891-ben Munkácsy pártfogására a Szeged
város tanácsa megbízásából tizenegy portrét másolt, illetve festett meg. (Szilber
József, Kiss József, Lengyel Pál stb.). Ezek a képek a szegedi Móra Ferenc Múzeumban
találhatók. Tóth Molnár Ferenc fő műve a Tanyai temetés (1900) című nagyméretű
festmény. A századfordulót követően – a szegedi Kálvária-stáció ábrázolásainak
megfestése után – Berlinbe költözött, ahol ott bekövetkezett haláláig termékeny tollú
illusztrátorként dolgozott. Karikatúrákat illusztrációt készített a Hüvelyk Matyi (Szeged,
1889–1911) című újságnak.

TÓTH RÓBERT JÓNÁS (Zalaegerszeg, 1976.): Szabadúszó grafikus karikaturista.
Művészeti Szakközépiskolát végzett 1994-ben Szombathelyen. A sokoldalú grafikus,
illusztrál magazinokban, humoros képregénysorozatokat rajzol internetes és
nyomtatott újságoknak, portré- és politikai karikatúrákat készít igény szerint.
Publikáció: KeroZine-punk – fanzine (1997), Veszett Veréb humorlap (1998–1999),
Imbolygó (Zalai Est) képregények (1999), Humusz környezetvédelmi kiadvány (1999),
Frisshírek.hu – online újság, infografikák, karikatúrák, illusztrációk (2000–2002), Magyar
Hírlap (2001–2002), Local Info önkormányzati havilap (2002–2003), Kék Rózsa – IBM
periodika (2003), Figyelő magazin borítók, illusztrációk, (2004–2007), Cavinton –
politikai blog (2006), Tabu – Origó szexrovat, illusztrációk, képregények (2006), Zöld
Fiatalok Pécs, Tubes-kampány (2007), Wizzit Magazin – WizzAir perodika, illusztráció
(2007). Szignó: tóró.

TÓTH PÁL (Pécs, 1952.): rajzfilmrendező.
Zenekari tag, énekes, népitáncos, balettes, bábos, öttusázó, 1971-től a kecskeméti
Pannónia Filmstúdió munkatársa, 1980-tól rendező, 1986: a belgiumi Graphoui stúdió
munkatársa, majd szabadúszó, 1996: Szegeden megalapítja a Paja Filmet. Balázs
Béla-díj (1999).
Film: Gusztáv, a cselekvés embere, Gusztáv megoldja (Ternovszky Bélával, 1977), A
csillagszemű juhász, Zöld Péter, Róka koma (Jankovics Marcellel, 1979), Hogyan lehet
megijeszteni egy oroszlánt? (1980), Leó és Fred (1984–86, sorozat), Leó és Fred (1987
rajzfilm-játék), Szezonvég (1996), Esti dal (1997), Egy újabb nap (1998).

TÖRÖK ENDRE (Pilis, 1926. – Budapest, 1980.): grafikus.
Ötvösművészeti tanulmányok után iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ahol
1953-ban nyert diplomát Kádár György, Konecsni György és Domanovszky Endre
növendékeként. 1954 óta szerepel az országos kiállításokon. A grafika számos
műfajában: fa- és linómetszet, kollázs, monotypia, tempera stb. tevékenykedő
művész. Az Élet és Irodalom (1977) újságban portrékarikatúrákat rajzolt.

TÖRÖK KÁROLY (1889–?): grafikus.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt 1907–1909-ig. Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz
(1907) élclapnak, itt munkatársai voltak Garay Ákos, Pólya Tibor, Kober Leó, Józsa
Károly, Linek Lajos, Erdei Viktor, Szüle Péter.
Könyv: Lovászy Károly: Pfujságok és pfujságírók, Így nyírtok ti! (1909) kiadványát
illusztrálta.

TÖRÖK LAJOS (–,): karikaturista.
Külsősként rövid ideig rajzolt karikatúrákat a Kincses Kalendárium (1958), Magyar
Ifjúság (1973), Ludas Matyi (1978) újságoknak. Szignó: Török.

TRUNKÓ BARNABÁS dr. (Budapest, 1948.): jogász, újságíró, író.
Az ELTE JTK-n 1972-ben, a MÚOSZ Újságíró Iskolán 1973-ban szerzett diplomát. 1972–74-
ig főiskolai tanár, a Magyar Rendőr rovatvezetője. 1974–78 között az Állami Biztosító
jogtanácsosa, 1984–87-ig ügyvezető igazgató, 1987–90: az ÁB-Generali igazgatója.

1991 óta a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára. 1980–83-ig a Biztosítási Szemle
főszerkesztője, majd felelős kiadója. Az 1967-től kezdett publikálni, előbb
karikatúrákkal mutatkozott be Ifjúsági Magazin (1967–68), Magyar Ifjúság (1968–77),
Vigyázat Humor (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–75), Vas Népe (1968), Magyar
Rendőr (1969–75), Élet és Irodalom (1969), Ludas Matyi (1969–74), Világ Ifjúság (1969),
Dolgozók Lapja (1969–70), Zsákbamacska (1970), BÚÉK (1973–74) újságokban. A
rajzainál meggyőzőbbek voltak a humoreszkjei, egymás után közölték a napilapok,
monológjai elhangzottak a Magyar Rádió Karinthy Színpadán, majd 1985-től a
Rádiókabaré állandó munkatársa, szóvivője. Évekig állandó rovata volt a
Népszabadságban, a Hócipő alapítása óta minden számában több írását is közli,
humoreszkjeit hetente hozza a Magyar Hírlap, kéthetente a Kiskegyed és a Computer
Magazin. Tréfáival jelen van a MTV Szeszélyes évszakok sorozatában és a Vidám
Színpad politikai kabaréiban. 1989-től a Mikroszkóp Színpad dramaturgja.
Díj: Karinthy-gyűrű (1990), Komlós-gyűrű (1992), rádiós nívódíjak, Bonbon-díj (1998,
1999, 2000); Kollektív Pulitzer-díj (2000). Szignó: Trunkó.

TULL ÖDÖN (Székesfehérvár, 1870. – Budapest, 1911.): festő, grafikus.
Illusztrációt, grafikát, karikatúrát rajzolt az Új Idők (1897–1903), Magyar Géniusz (1897),
Hasznos Tanácsadó (1902), Szikra (1903), Jó Pajtás (1909–11), Művészet (1911) című
újságoknak. Főként plein air pasztellképei voltak ismertek. Hagyatéki kiállítását 1912-
ben rendezték a Műcsarnokban. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a
Budapesti Történeti Múzeum.

TUSKA MIKLÓS (Budapest, 1973.): szerkesztő.
Bútorasztalos, bolti eladó, útlevélkezelő munkakörben dolgozott, majd 2001-től a
Móricka lapcsaládnál helyezkedett el „viccszerkesztőként”. A Móricka (2001–2007),
Kismalac (2003–2007), Pató Pál (2003–2004), Kutyahús lapok tördelőszerkesztője.
Megjelentek a Móricka lapcsaládban címlapjai, karikatúrái, cikkei, novellái, versei
szövegközi illusztrációi.
Publikáció: a 111 Rejtvénymagazin, Poén Sziget, Poén Aratás rejtvényújságok.
Animátorként számos csapatjátékot és kalandot tervezett, mellette kártya és
társasjáték készítésével is foglalkozik.
Kiállítás: 2004: Bankkártya pályázat. Szignó: T M.

TUSZKAY MÁRTON (1884–1944): grafikus, festőművész., karikaturista.
Budapesten és Berlinben tanult. Grafikával és plakáttervezéssel foglalkozott.
Karikatúrái az Üstökös (1884) élclapban, majd a Borsszem Jankó (1906) újságban
jelentek meg. Később az Üstökös-Urambátyám összevont lapban is publikált 1906-tól
1908-ig. A Pikkoló vicclapban együtt rajzolt Zórád Géza, Földes Imre, Polgár Márton,
Bér Dezső, Major Henrik művészekkel. Az új színházi magazinoknak is készített
illusztrációkat, karikatúrákat: Új Revü, Pesti Mozi, Színház és Divat, Színházi Élet, Színházi
Világ. Bravúros kereskedelmi és politikai plakátjai népszerűséget hoztak neki: pl. I.
Ferenc József magán- és politikai leveleit kizárólagos joggal közli AZ ÚJSÁG. Az Újság
mozi rovata a legjobb! (1920)
Kiállítás: Művészház (plakátjaiból, 1913); Nemzeti Szalon (gyűjt. kiállítás egyéb
munkáiból, 1918). 1919-ben politikai plakátokat is készített. Az 1940-es évektől
külföldön élt.
Publikáció: Borsszem Jankó (1906–1907), Üstökös (1884), Üstökös-Urambátyám (1906–
1908), Pikkoló (1911), Új Revü (1912), Pesti Mozi (1912), Új Revü (1913), Színház és Divat
(1918–22), Színházi Élet (1918), Színházi Világ (1920).

ÚJHÁZY FERENC (Szolnok, 1827. – Budapest, 1921.): festő.
Autodidakta. A szabadságharc után a bécsi galériákban elsősorban a régi holland
csendéletfestő művészek munkáit tanulmányozta és másolta. 1864: Alapító tagja volt
a Képzőművészeti Társulatnak. A kiegyezés évében indult el a kor legmerészebb
élclapja a Ludas Matyi (1867–1873), mely közölte karikatúráit. Készített illusztrációkat

és grafikákat a Vasárnapi Újságban 1864–1866-ig. Éveken keresztül mint rajztanár
dolgozott. Képei közül néhány a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, önarcképe a
Történelmi Képcsarnokban található.

UNIPAN HELGA ANA (Temesvár, 1938.): grafikus, karikaturista.
A kolozsvári I. Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett (1962). 1962–69: Tordán és
Kolozsváron tanár. 1969-től független képzőművész. 1962–74 között és 1989-től a
Napsugár gyermeklap illusztrátora, 1970–74: A Hét karikatúrarovatának munkatársa.
1992-től a kolozsvári Polis Könyvkiadó törzsmunkatársa, grafikai arculatának és
könyveinek tervezője. Kiállításai: Kolozsvár (1971, 1974); Országos Grafikai Szalon
(1973). Hazai csoportos kiállításai: Bük. (1972, 1974, 1978); Suceava (1974, 1977, 1978);
Kolozsvár (1975, 1976, 1978); Galac (1977); Bráila (1979, 1980); Temesvár (1980). 1974–
89: számos nemzetközi karikatúra-kiállítás részvevője és díjazottja. Több hazai román,
magyar és német nyelvű lap számára készít grafikákat. 1970–90 között elkészíti a
Dacia Könyvkiadónál megjelenő német kiadványok és néhány magyar könyv
fedőlapját. Munkái megtalálhatóak a kolozsvári Művészeti Múzeumban, valamint a
skopjei, a gabrovói, a bázeli és az isztambuli karikatúra-múzeumokban.
Díj: Az Ifjúmunkás című lap II. díja (1969), Az 1969-es év legszebb könyvei verseny díja
(1970), az Urzica című lap díja (1977), II. díj és ezüstérem (X. Nemzközi Karikatúra Tárlat,
Skopje, 1978), a Puls folyóirat díja (IV. Karikatúra Biennále, Gabrovo, 1979), a
Pionírszervezet díja (1981). Tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének.

URBÁN GÉZA (1900–?): grafikus.
1920-tól 1922-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. Grafikákat, illusztrációkat,
karikatúrákat rajzolt a Vasárnapi Újság (1934) és az Új Magazin (1935) részére.

URBÁN PÉTER (1958.): karikaturista.
Magyar Ifjúság (1980–83) humormellékletébe rajzolt karikatúrákat. A Ludas Matyi
viccújságban 1980-ban külsősként mutatkozhatott be rajzaival. Két évig illusztrált az
Ifjúsági Magazin (1985–87) lapban és a Kölyök (1988) újságban.
Kiállítás: 2. Országos Karikatúra Biennále, 1985. Szignó: Urbán.

URBÁN TIBOR (Léh, 1960.): festő, grafikus.
Iskoláit Léhen, Késmárkon, Szikszón és Budapesten végezte. A Miskolci Galéria, a
Városi Művészeti Múzeum grafikus-kiállításrendezője, 1999-től az Új Holnap művészeti,
irodalmi és társadalmi folyóirat képszerkesztője. 1981–99 között az ÉS, Magyar Műhely,
Holnap, Napjaink, Új Magyarország, Népszava, Gyűjtők, Gyűjtemények, Magyar
Ifjúság, Fókusz, Dimenziók, Ifjúsági Magazin, Borsodi Művelődés, Neue Zeitung, Észak-
Magyarország, Kelet-Magyarország, Miskolci Egyetem, Pannon Tükör című lapoknál
publikál. Több műfajban, különböző technikákkal dolgozik. Festmények, grafikák,
elektrografikák, képversek, művészkönyvek, tárgyak és installációk alkotója. Sok
művében megtalálhatók a groteszk stílusjegyei. Számos szépirodalmi könyv
illusztrátora és borítójának tervezője.
Kiállítás: Önálló kiáll.: Miskolc (1983, 88, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98); Szikszó (1984, 89); Bp.
(1987); Encs (1990); Tokaj (1991); Przemysl (1994); Debrecen (1995, 96); Szekszárd
(1997); Hatvan (1998); Kassa (1999); Salgótarján (2000); stb. Részt vesz számos kollektív
rajz- és grafikai Biennálén. Külföldi csoportos kiáll: Moszkva (1985); Bukarest, Salzburg
(1992); Regensburg (1993); Prága (1993); Przemysl, Crosno (1994); Belgrád, Bécs, Berlin
(1996); Stuttgart, Leiden (1997) stb. 1983-ban kapta első díját a Szegedi
Orvostudományi Egyetemtől.
Könyv: Kettőspont, Rend a lelkem mindennek, Beszélő viszony (Vass Tiborral közösen);
Új Bekezdés könyvek (1993, 1996, 1997); Urbán Tibor könyvei (1998); Közben: a Czóbel
Galéria kiadványai (1998).
Publikáció: Új Magyarország (1995), ÉS (1981–1999), Magyar Műhely (1981–1999),
Holnap, Népszava, Magyar Ifjúság, Fókusz, Dimenziók, Ifjúsági Magazin, Borsodi
Művelődés, Pannon Tükör.

URTZ OTTÓ (1881–?): grafikus.
Szöveges sztori-karikaturista a Villám (1906), Üstökös-Urambátyám (1906–1908), Bolond
Istók (1907), A János (1907) című újságoknál. Karikatúra alakjait, figuráit, nem
torzította el túlzottan. Tollal és ecsettel (folttechnikával) biztosan, látványosan rajzolt.
Az Üstökös-Urambátyám vicclapnál szerkesztőtársai voltak: Bér Dezső, Gáspár Antal,
Jeney Jenő, Kónya Zoltán, Polgár Márton, Ürmös Péter. Rajzolt fejlécgrafikákat a
Művészet című újságnak. Ismert az 1917-ben rajzolt Oroszlán (dráma három
felvonásban) színházi plakátja.

ÜRMÖS PÉTER id. (Szabadka, 1879. – Szentendre, 1925.): festő.
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1909-től főleg tájképeket állított ki
a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1906–1909 közt karikatúrákat rajzolt az
Üstökös-Urambátyám élclap számára. Munkatársai voltak: Bér Dezső, Gáspár Antal,
Jeney Jenő, Polgár Márton. Foglalkoztatta még a Bolond Istók (1908–1912), ahol
együtt rajzolt Faragó Gézával, Vértes Marcellel, Jeney Jenővel. Karikatúrái
szerepeltek még az Erdélyi Bakter (1910–1912) élclapban. Szignó: Ürmös.

VADÁSZ ENDRE (Szeged, 1901. – Budapest, 1944.): festő, grafikus.
Budapesti tanulmányai (1922–1927) után 1929-ben Párizsba ment, ahol
megismerkedett a japán fametszetekkel. Rézkarcai és fametszetei népszerűek voltak.
Önálló albumai: Haláltánc (Szeged, 1936), Hazatérők (Bp., 1937) Budapest (Tamás
Galéria kiadványa). 1971-ben Szegeden nyílt emlékkiállítása.
Publikált grafikákat és karikatúrákat a Pesti Hírlap Vasárnapja (1932–34), Magyar Ex
libris (1935), Tükör (1938–41), című újságokban. Szerepel a Tóth Ervin Csúfondáros
Rajzolatok című kiadványában, Vadász Endre száz számozott példányt saját kezűleg
színezett ki.

VADÁSZ GYÖRGY (1933.): grafikus, karikaturista.
Illusztrációkat, grafikákat, karikatúrákat rajzolt: a Füles (1957–62, Pajtás (1958,
Dörmögő Dömötör (1958–70, Tábortűz (1958–62, Dolgozók Lapja (1965, Vas Népe
(1966, Ifjúsági Magazin (1965–70 lapok számára.

VADÁSZ MIKLÓS (Budapest, 1881. – Párizs, 1927.): festő és grafikus.
Az Iparművészeti Iskolán tanult. Kitűnő illusztrációival, akvarelljeivel és plakátjaival,
például: Az őnagysága ruhája (1915), A bestia (1920), Az Est (1915) tett szert
népszerűségre. Ismert moziplakátjai: Psylander, Bestia, Bednár, Az aranyember.
Hamar magára vonta a megrendelők figyelmét, a munkái Az Estben jelentek meg.
Különösen a nagyvárosi élet jellegzetes alakjait ábrázolta rajzain, de finom
akvarelleket is készített.. Karikatúrát a Borsszem Jankó (1904) élclapnak rajzolt, itt
munkatársai voltak: Garay Ákos, Homicsko Atanáz, Manno Miltiadesz, Polgár Márton,
Józsa Károly, Linek Lajos. Publikált még: a Fidibusz, Karikás, Izé vicclapokban.
Illusztrációkat és grafikákat a Művészet, Színházi Hét, Jó Pajtás, Vasárnapi Újság, Pesti
Futár, Új Idők, A Reggel, Reklámélet lapoknak készített. A század eleji magyar
plakátművészet egyik legjelentősebb képviselőjeként 1908-ban és 1911-ben állami
alakrajz díjat. 1906-ban Milánóban aranyérmet nyert. Az I. világháború után Párizsban
telepedett le, itt a francia élclap, a Le Rire nemzetközi rajzoló gárdájához tartozott.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének.
Kiállítás: 1902-ben a Műcsarnokban, 1912-ben és 1915-ben az Ernst Múzeumban
rendezett kollektív kiállítást. 1928-ban a Nemzeti Szalon emlékkiállítást rendezett a
munkáiból. Több műve az Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van.
Publikáció: Művészet (1903–1907), Borsszem Jankó (1904–25), Fidibusz (1906), Karikás
(1907), Izé (1909–10), Művészet (1911–15), Színházi Hét (1911–12), Jó Pajtás (1911),
Vasárnapi Újság (1913–16), Új Nemzedék (1913), Századunk Legendái (1913), Röpke
Lapok (1915–23), Pesti Futár (1916–28), Társaság (1917), Színházi Élet (1917–36), Új Idők

(1926), Az Újság Vasárnapja (1926–27), Pásztortűz (1928), Az Est Hármas könyve (1929–
31), A Társaság (1929), A Reggel (1931), Reklámélet (1932), Színházi Élet Album (1935).

VÁGÓ PÁL (Jászapáti, 1853. – Budapest, 1928.): grafikus. Münchenben Wagner
Sándor mesteriskolájában és Párizsban J. P. Laurensnál folytatott festészeti
tanulmányokat: akadémikus fölfogású életképeket állított ki. Nagy történelmi
kompozíciókat festett Madarász Viktor és Székely Bertalan hagyományainak
szellemében. Több freskó is fűződik nevéhez (volt Ludovika Akadémia). Több képét
őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. A Műcsarnok 1929-ben emlékkiállítást rendezett.
Publikált grafikákat, karikatúrákat az Üstökös (1885–86), Magyar Szalon (1885–92), Új
Idők (1886–1903), Képes Folyóirat (1887–98), Vasárnapi Újság (1891), Magyar Géniusz
(1898), Tanulók Lapja (1899), Néplap (1902), Művészet (1911), Vese-Velő (1913–15)
lapokban.

Z. VÁGÓ ZSÓFI (–,): grafikus.
A Ludas Matyi (1945) induló vicclapban jelentek meg nem túlzottan karikírozott nő-
férfi kapcsolatokat feldolgozó témákkal. Például „ha nehéz testi munkás vagy, akkor
hozzád megyek”. Később a Színház és Mozi (1948) újság rajzolója volt. Szignó: Z. Vágó
Zsófi.

VAJDA ALBERT (1906. – Florida, 1991.): humorista.
A Rádió Jót nevettünk című műsorát vezette. Ő írta a 2 x 2 néha öt című filmet, és az
Ismeretlen című zenés revűt. Ludas Matyi (1945–46) induló vicclapnak és a Szabad
Száj Naptárnak (1947), a Dolgozók Világlapjának (1948) rajzolt karikatúrákat. 1956-tól
a BBC munkatársa volt.

VAJDA BÉLA (Kisújszállás, 1935.): rajzfilmrendező. Azon kevés magyar animációs
rendezők egyike, akik a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői és operatőri
szakán végeztek, és nem az Iparművészeti Főiskolán. 1968-tól nyugdíjba vonulásáig
rendezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban. A rajzfilmes dokumentarizmus hazai
megteremtője és egyik képviselője, művei gyakran készültek rádió- és
televízióriportok, újsághírek továbbgondolásaként. Ugyanakkor Gémes József korai
alkotásaival együtt az ő munkái képviselték legkövetkezetesebben a groteszket az
animáció műfajában Magyarországon, így a Vajda-életműnek szerves része a fekete
humor és a morbid komikum is.

VALKER ISTVÁN (Lúgos, 1903–1980): animációs rendező.
Az alkalmazott rajzfilm úttörő mestere. Rajztehetségével már gyerekkorában kitűnt.
Diákként vallotta, hogy „a holtnak ítélt merev rajzot meg kell mozdítani!”
Megszállottként kezdett kísérletezni az animációval. Apja korai halála
megakadályozta tanulmányai folytatásában, eleinte grafikai és iparművészeti
műhelyek, cégek alkalmazásában dolgozott tervezőként, majd folyamatosan
önállósította magát. Visszaemlékezése szerint ugyanabból a Lutz-féle szakkönyvből
tanulta a rajzfilm mesterségét (ez 1920-ban jelent meg), amelyikből Disney-ék okultak
a kezdet kezdetén.
Később önálló rajzfilmgyár alapítását tervezte, amely a háborús viszonyok között nem
jöhetett létre. Tervei érdekében számos fiatal, nagy tehetségű rajzolót tanított be,
például Dávid Terézt és Mocsáry Idát, akik később Macskássy Gyula mellett dolgoztak
az első rajzjátékfilm készítésekor.
1945 után agitációs- és oktatófilmeket gyártott pártpropaganda céljára. Az
államosítás után a Híradó- és Dokumentumfilmgyár munkatársaként műszaki trükkök,
feliratok készítésével bízták meg. Később kulcsszerepet töltött be az oktatófilmgyártás
megindításában. Pályafutását több díjnyertes rövidfilm trükkrajza, munkáját méltató
újságcikkek és kitüntetések fémjelzik. A MAFILM elismert munkatársaként vonult
nyugdíjba (Kockáról kockára.)

VÁMOS SÁNDOR (1957.): karikaturista, tanár.
1988 szeptemberében művészi rajz, szerkesztő és ábrázoló geometria, valamint
művészettörténet szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1995-től tagja a
Magyar Újságírók Közösségének. 1999-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen
multimédia fejlesztői szakképesítést szerzett. 1981-től rajzol karikatúrákat külsősként
munkája mellett. Kezdetben megyei lapoknak, a Dolgozók Lapja, Palotai Hírlap, Fejér
Megyei Hírlap című újságoknak rajzolt. 1991-től a Kurír Elefánt külső munkatársa, majd
a Hócipő (1994) is foglalkoztatta. Jelenleg a Zsebrejtvény lapcsalád rajzolója.
Publikáció: Dolgozók Lapja (Tatabánya, 1981–86), Vasárnapi Hírek (1993), Új
Magyarország (1993), Infopen (2000), Palotai Hírlap (2001), Elefánt (1991–1996), Napló
(1995), Fejér Megyei Hírlap (1995), Hócipő (1994), Új Magyarország (1995),
Zsebrejtvény (2001–2006), Plusz Egy (2004–2006), Poén Találat (2004), Pannon
Hírmagazin (2001–2002), Skandi Rébusz (2004–2006), Góliát (2004–2006), Nagy
Rejtvény (2004–2006). Szignó: Vámos.

VANEK JÓZSEF (1880 – ?): festő, grafikus, karikaturista.
1903-tól rajzolt karikatúrákat a Borsszem Jankó élclapba, majd a Bolond Istók, Üstökös,
Üstökös–Urambátyám, Erdélyi Bakter élclapoknak. A Fidibusz vicclapban együtt
publikált: Zórád Géza, Szigethy István, Major Henrik, Paulin Béla, művészekkel. Készített
grafikákat, illusztrációkat Az Újság, Színházi Élet, Ország-Világ, Színház és Divat lapok
részére. A Fajankó (1924–26), Tollszár (1922), Villám és a bukaresti Róka (1927) közölte
karikatúráit. Vanek József a sokat foglalkoztatott, elismert karikaturisták közé tartozott.
Stílusát befolyásolta Bér Dezső munkássága.
Kiállítás: 1914-től kiállítója a Nemzeti szalonnak. Rajzainak egy sorozatát 1927-ben
Ország-világ ceruzám hegyén címmel adta ki.
Publikáció: Borsszem Jankó (1903–1905), Bolond Istók (1903), Az Üstökös (1905),
Üstökös-Urambátyám (1906–10), Erdélyi Bakter (1910–13), Fidibusz (1910–20), Magyar
Figaró (1910–16), Móka (1910–11), Az Újság (1912), Színházi Élet (1914–16), Ország-
Világ (1918–28), Színház és Divat (1921), Tollszár (1922), Fajankó (1924–26), Ország-
Világ (1926–29), Móricka (1927), Róka (Bukarest) (1927–28). Szignó: Vanek J.

VÁRADI ALBERT (Nagyvárad, 1896. – Párizs, 1925.): grafikus.
Tnulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte mint szobrásznövendék, majd
Münchenben grafikát tanult. Rézkarcait a müncheni Kunstvereinben állította ki
először. Boccaccio, Balsac, Heine és Mörike műveit illusztrálta. 1923 óta Párizsban élt,
ahol több kiállítása volt. Illusztrációt, karikatúrát rajzolt: a Képes Újság (1916), Színházi
Élet (1923), Színház és Társaság (Kolozsvár, 1923) című lapokba, itt munkatársai voltak:
Feiks Jenő, Pólya Tibor, Byssz Róbert, Szakmáry István, Márk Lajos.

VARGHA ANDOR (1875–?): festő, karikaturista.
1893–1894: az Országos Mintarajziskolában végzett. Első karikatúrái: a Borsszem Jankó
(1901), Mátyás Diák (1901), vicclapokban jelentek meg. A Magyar Figaró (1910–16)
című könnyedebb hangvételű élclapban együtt rajzolt Bortnyik Sándor, Zórád Géza,
Geiger Richard, Sugár Sándor, Vanek József művészekkel. Illusztrációit, karikatúráit
közölte: a Kakas Márton (1910), Fidibusz (1912–17), Tolnai Villám (1917–18), Villám
(1917), Fajankó (1923–24), Tollszár (1922) lapok. Szignó: Vargha.

VARGA CSABA (Mezőcsokonya, 1945.): filmrendező, grafikus, zeneszerző, író,
producer, szobrász.
Tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán 1972-ben fejezte
be. 1964–68-ig földmérő, segédmunkás, előadó, raktáros, zenész, rakodómunkás.
1966-ban kezdett rajzolni, 1970-ben Pécsett elkészítette első amatőrfilmjeit, kis lakását
stúdióvá alakította, Pásztor Ágnessel és Bujtár Józseffel dolgozik együtt. 1974-ben
csatlakozott a csapathoz Pattantyús József, s létrejött az Ixilon Filmstúdió. 1979-ben a
Pannónia Filmstúdióval közösen megindította Pécsett a rajzfilmgyártást, 1989-ben
megalapította a Varga Stúdiót, melynek művészeti vezetője, s egyben a londoni

Varga-TVC Stúdió művészeti vezetője és tulajdonosa. 1991-től a Magyar Animációs
Filmrendezők Egyesületének, 1997-től a Minores Alapítvány elnöke.
Díj: Balázs Béla-díj (1985), Ezüst Hugó-díj (Chicago, 1980), Ezüst Medve-díj (Ny-Berlin,
1986), Életmű-díj (Chicago, 1988).
Film: Időben elmosódva (1979); Sztárparádé (1982); Valcer (1983); Auguszta
(gyurmasorozat, 1984–87); A szél (1985); Szekrénymesék (1985–87); Álomgyár (1989);
Ablak (1998); Don Quijote (1999); Mozgókép (1999).

VARGA IMRE (Orczyfalva, 1863. – Budapest, 1942.): grafikus, karikaturista.
Rövid ideig az Országos Mintarajziskolában tanult. 1894-től rajzolt a Kakas Márton
élclapnak. Stílusa, kidolgozottsága hasonló Homicskó Atanázéhoz, de az idő múltával
vonalai egyszerűsödtek. Politikai portrés, sokalakos karikatúrákat készített. Több lap
foglalkoztatta egyidejűleg: Babszem Jankó, Urambátyám, Mátyás Diák. A Borsszem
Jankó élclapban együtt rajzolt Linek Lajos, Bér Dezső, Vanek József művészekkel. A
Villám című élclapnak vezető rajzolója volt, ott még rajta kívül publikált Homicskó
Atanáz, Jeney Jenő, Hatos Sándor. Néhány eredeti tollrajzát a Magyar Történeti
Képcsarnok grafikai gyűjteménye őrzi.
Publikáció: Kakas Márton (1894–96), Püf neki (1896), Magyar Karikatúrák (1896),
Szilveszter (1898), Babszem Jankó (1899), Urambátyám (1900–1903), Mátyás Diák
(1900–1906), Magyar Bors (1901–1902), Bolond Istók (1901–1907), Babszem Jankó
(1902), Villám (1902), Borsszem Jankó (1903), Színház (1903), Darázs (Székesfehérvár)
(1904), Ébredés (1905–1908). Szignó: VARGA.

VARGA JÓZSEF (Hódmezővásárhely, 1899. – 1972.): könyvtáros, festő, újságíró, városi
tisztviselő.
Nagycsaládos ácsmester fia. Kőfaragóinasnak adták, mert rendkívüli kézügyessége
volt, majd tandíjmentes tanulóként a polgári iskolát végezte el. A város hiába
szavazott meg számára képzőművészeti ösztöndíjat, nem vehette igénybe. A
városnál kapott állást. Nyugdíjazásáig írnok, majd birtoknyilvántartó irodaigazgató
volt. Már 1916-tól kisegített a könyvtárban, Székely János mellett, a néprajzi tárgyak
törzslapjainak rajzolásával, a múzeumi anyag rendezésében is közreműködött.
Képzőművészeti tevékenységét autodidaktaként folytatta, 1918-tól – amikor Weisz
László könyvkereskedésében állították ki képeit – sokszor volt szülővárosában kiállítása
(1940, 1942, 1943, 1948 stb.). Az 1920-as évektől újságíróként is jeleskedett. Cikkeit,
tárcáit a Vásárhelyi Friss Újság, Vásárhelyi Újság, Hetivásár című lapok közölték. A
Karikás élclapba rendszeresen rajzolt (1933–1935), ott munkatársai voltak: Sostarics
Lajos, Zsebők János. 1930–31-ben társszerkesztője volt a Délvidéki Sport című lapnak,
nyugdíjazása után pedig tíz évig a Viharsarok, majd a Csongrád Megyei Hírlap
sportrovatát írta, szerkesztette. Hivatalosan 1936-ban bízták meg a könyvtár, 1938-ban
pedig a múzeum vezetésével. 1942-ben ő végezte el az akkor fölállított Tornyai-képtár
anyagának rendezését. A hármas intézmény vezetését 1945 februárjáig látta el.

VARGA „Zerge” ZOLTÁN (Orosháza, 1969.): grafikus.
A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz szakán szerzett diplomát 1992-
ben. Dolgozott reklámgrafikusként egy szegedi reklámirodában (1992–94),
storyboard- és háttérrajzoló egy kecskeméti ausztrál-magyar rajzfilmstúdióban (1. G.
A. Kft. 1993–94). 1990-től folyamatosan jelennek meg képregényei különböző hazai
lapokban (mozifilm paródia: Orosháza, Orosházi Napló (1990); Szeged: Dél-
Magyarország (1990–91); Kincskereső (1993). Szatíra: Füles (1993); mozi- és tv-film
paródia: Kretén magazin „Dállász” sorozat (1994-től). 1995-től 1997-ig Jim Davissel, a
Garfield alkotójával dolgozik közösen, elkészíti a Garfield Pixi-könyvek forgatókönyvét
és rajzait. „Varga a képregény segítségével az abszurd humor bugyraiban búvárkodik
és az emberi jellemek sokféleségét vizsgálja.” 1990: pénzdíjas képregény verseny
megnyerése, 1993: II. nemzetközi képregényfesztiválon Galaktika-díj.

Publikáció: Orosházi Napló (1990), Dél-Magyarország (1990–91), Kincskereső (1993),
Füles (1993), Új Borsszem Jankó (1994), Kretén 1995–2007), Fülig Jimmy (1995), Mad
(1999), Dörmögő Dömötör (1999 –2007). Szignó: Zerge.

VARGA ZSÓFI (Budapest, 1974.): grafikus.
Csodagyerekként már 7 évesen közölte rajzait az Élet és Irodalom (1981–1995), majd
a Pajtás (1983) újság is. 1992-ben végzett az Iparművészeti Szakközépiskola grafika
szakán. A KOKSZ, a Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely tagja. Grafikái groteszkbe
hajló művek, sztori karikatúrákat nem rajzol. Díj: az Országos Karikatúra Kiállítás II. díj:
1995, a. k. Nyári Tárlat díja: 2001.
Kiállítás: Ligeti Galéria (1982), Wertheim (1992), Dob Galéria (2001), Rét Galéria (1995),
Csók Galéria (2005).

VÁRNAI GYÖRGY (Budapest, 1921. – Budapest, 1991.): grafikus, karikaturista,
rajzfilmrendező.
Az Iparművészeti Főiskolán 1946-ig folytatott tanulmányokat. 1943-tól újságrajzolóként
dolgozott Színházi Magazin (1943), Film Színház Irodalom (1943), Délibáb, Az Újság,
Tolnai Világlapja című lapokban. 1945-től külsősként karikatúrákat rajzolt a Ludas
Matyi viccújságnak, még ebben az időben nem alakult ki a jellegzetes párvonalas
stílusa. 1946–51 között a Szabad Száj népszerű karikaturistája lett, itt együtt rajzolt:
Kálmán Viktor, Toncz Tibor, Szigethy István, Pólya Tibor, Kaján Tibor, Kassowitz Félix,
Gáspár Antal, Hauswirth Magda művészekkel. 1951-ben a Szabad Száj megszűnt, így
még ebben az évben a Híradó- és Dokumentumfilm-stúdiónál, majd a Pannónia
Filmstúdiónál tervezőrendező lett. Főleg saját forgatókönyvei alapján, Macskássy
Gyulával készített kb. 70–80 rövidebb-hosszabb rajz-, illetve – reklámfilmet. 1957-től a
Ludas Matyi belső karikaturistájaként a figyelmet az addig szokatlan fekete humorral
hívta fel magára. Munkája mellett több lapnak dolgozott: Szabad Ifjúság, Dolgozók
Lapja, Vas Népe, Nők Lapja, Film Színház Magazin, Világ Ifjúság. Az alkalmi
humorkiadványok kedvenc rajzolója volt: BÚÉK, Tollasbál, Zsákbamacska, Plajbász és
Paróka, Szilveszteri Hírlap, Humor OB, Humor VB, SZÚR. 1990-től alapító tagja és
rajzolója volt az Árkus József vezette Új Ludas vicclapnak. A neves művész
autóbalesetben halt meg.
Kiállítás: 1946 óta számos karikatúra kiállításon szerepelt műveivel (1946, 47, 51, 56);
Sárvár (1982); Bp., Szeged, Montreal, Brüsszel, Krakkó, Nyugat-Berlin, valamint
Országos Karikatúra Biennále (Nyíregyháza, 1983, 87).
Díj: Párbaj és Romantikus történet című filmje első díjat nyert Cannes-ban, valamint az
oberhauseni és a romániai filmfesztiválokon. Szintén fesztiválelső az UNESCO kérésére
készült l, 2, 3 című alkotása. Több díjat nyert más kisebb fesztiválokon (Miskolc, Bp.)
Munkácsy-díj (1967), Balázs Béla-díj (1963), Munka Érdemrend arany (1982.)
Könyv: A békéért (karikatúra), Paprika (London) 1959, Csendélet. (1965):
Vonalparádé (1985); Tessék sóhajtani! (Somogyi Pállal, 1985). Micsoda város! 1998,
Ésszel fél az ember, A bűvös kocka, Hárman a szekrény tetején, A Frakk és a foci,
Frakk a macskák réme, Peti és a marslakók.
Filmek: Kis ember, nagy város (Macskássy Gyulával, 1974). Karikatúrái filmen: Minden
kezdet nehéz (1966). Tv: Alfonshow. (Hegedűs Istvánnal, Sajdik Ferenccel).
Publikáció: Film Színház Irodalom (1943), Színházi Magazin (1943), Ludas Matyi (1945–
89), Demokrácia (1946), Szabad Száj (1946–51), Pesti Izé (1946), Színház (1947), Szabad
Száj Naptár (1947), Farsangi Mulatságok (1952–55), Szabad Ifjúság (1956), Béke és
Szabadság (1956), Élet és Irodalom, Gondűző Naptár (1957), Népsport (1958), Csúzli
(1960), Kisalföld (1961–63), 80 Rajzzal a Föld körül (1968), Dolgozók Lapja (1962),
Tavaszi Tárlat (1962), Vas Népe (1963), Ludas Matyi Magazin (1963), Dolgozók Lapja
(1964–65), Nők Lapja (1964), Vidám Esti Hírlap (1965), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis
Ludas (1966), Budapest (1966), Nők Lapja Évkönyv (1966), Ifjúsági Magazin (1966),
Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas
(1966), Plajbász és Paróka (1966–69), Sportoló Kis Ludas (1967), Ludas Matyi Magazin
(1967–89), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Néplap (1967), Zsákbamacska (1968–75),

Napos Oldal (1968), Pajtás (1968), BÚÉK (1968–71), Groteszk (1969), Néplap (1970), Film
Színház Muzsika (1970–71), Napos Oldal (1970–71), Kutya (1970–71), Film Színház
Muzsika Évkönyv (1971), 144 Vicc (1971), 153 Vicc (1972), Képes Sport (1974–75), Nyári
Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1975–79), Csúzli (1975), Szilveszteri
Hírlap (1976), Világ Ifjúság (1977), Szúr (1977), Humor (1977), Humor EB. (1977), Színész
Újságíró Magazin (1978), Humor Olimpia (1979), Humor VB. (1981), Világ Ifjúság (1983),
Tévékönyv (1985), Extra Ludas (1986–89), Humor VB. (1986), 1. Országos Karikatúra
Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra
Biennále (1987), Képes Hét (1989), Ludas Matyi Évkönyv (1989), Hahota (1989), Új
Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–92), Új Ludas Évkönyv (1991), Tallózó (1990–
92), Bukfenc (1992). Szignó: Várnai.

VARRÓ SÁNDOR (Orosháza, 1953.): karikaturista.
Képzőművészeti menedzserképzésben vett részt (1990). Lakatos, majd
gépésztechnológus Orosházán, később dekoratőr és kiállítás rendező. 1987–90-ig
reklámgrafikus Nyíregyházán. 1990–95 között az orosházi városi TV-nél dolgozik. 1995-
től más helyi rádiók önálló műsorvezetője. 1982-től jelentek meg karikatúrái üzemi
lapokban és számos hazai lapban (Békés megyei Népújság, Rakéta Regényújság,
Ludas Matyi, Hahota, Új Szabad Száj, Csízió stb.). 10 éve írásai is megjelennek helyi
lapokban, valamint a Pesti Viccben (1995–99). Foglalkozik díszlet-, plakát- és
színpadképtervezéssel is. Számos hazai és külhoni karikatúrapályázaton vett részt.
Kiállítás: Orosháza (1987); Nyírbátor (1990). Karikatúráival többször nyert díjat
(Kecskemét, Szeged).Essen 1992.
Publikáció: Békés megyei Népújság, Hahota (1984), Rakéta (1984–86), 3. Országos
Karikatúra Biennále (1987), Számítógépes Különkiadvány (1988), Ludas Matyi (1988),
Ludas Matyi Évkönyv (1989), Új Szabad Száj Magazin, Új Szabad Száj (1990–91), Csízió
(1992). Hahota.

VARSÁNYI FERENC (Budapest, 1950.): író, rendező.
Animációs akadémiára járt a Pannónia Filmstúdióba 1973–1974 között. Az
Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézet animációs szakát 1982-ben, a Színház- és
Filmművészeti Főiskola tv-rendező szakát 1985-ben végezte el. 1989-ig a Pannónia
Filmstúdió rendezője. Karikatúrákat rajzolt (1970–1974) a Magyar Ifjúság
humormellékletébe majd az Élet és Irodalom (1976) című újságba. 1989–1990-ben az
ausztráliai Soundstage Animation Ltd. magyarországi művészeti igazgatója, 1991–1995
között a hollywoodi Klasky-Csupo Inc. igazgatója, egyidejűleg a Varga Stúdióban
rendez, forgatókönyveket ír, komputeranimációkat készít. Másfél évig ifjúsági tv-
műsorokat vezetett (Hármas csatorna). 1998 óta a Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda
ügyvezető igazgatója.
Díj: Szaloniki fesztivál, a zsűri különdíja, Gabrovo, a kategória I. díja, Montreaux-i
fesztivál, a zsűri különdíja, Miskolci fesztivál: nagydíj és fődíj, Kecskemét: a zsűri
különdíja, Ifjúsági díj, Emmy-díj (1993).
Film: Suli-buli (1982); Variációk, Irka-firka, továbbá 1976 óta több mint 100 film
különféle technikával és műfajban.

VASS RICHARD (1973.): grafikus.
Iskola: Építőipari technikum, Kirakatrendező és Dekoratőr Szakiskola. 1994-ben kezdett
grafikával foglalkozni. Munkái nagy része könyvborítókon és folyóiratok lapjain jelent
meg. Készített képregényeket és CD-borítókat is. A Pinkhell (2006 –2007)
képregényújságban megjelent alkotásai: Masa és Bumszki, Feketelovag, Fcience
siction.
2004-től bekerül hazai számítógépes-játékiparba, ahol concept-rajzoló. Szakmai
területek: illusztrátor, concept designer.

VASTAGH GYÖRGY, id. (Szeged, 1834. – Budapest, 1922.): festő.
Pesten és Bécsben tanult, s mint arcképfestő Kolozsvárott telepedett le. Később
Bécsben és Budapesten működött. Oltárképeket, freskókat, néprajzi, vonatkozású
jeleneteket, cigánytémákat és nagyszámú arcképet festett természethűségre törekvő
előadásban és tárgyias megjelenítésben, mint a Kárvallott cigány, Esküvői menet,
Széchenyi István stb. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Karikatúrát rajzolt: az
Urambátyám és a Magyar Ifjúság (1887) lapoknak.

VASVÁRI ANNA (Budapest, 1923. – Budapest, 1990.): grafikus, illusztrátor, karikaturista.
Az Iparrajziskolában végezte tanulmányait. 1945-től a Ludas Matyi számára rajzolt
karikatúrákat. Külsősként több újság foglalkoztatta: Képes Hét 1945, Naptár 1950, Nők
Lapja 1950. A Ludas Matyi (1951) belső munkatársa lett. A lapnál főleg a Női dolgok
szószólójaként az egyenjogúság a nő és férfi kapcsolat, a család témaköre izgatta. A
karikatúrái finom, elegáns, kulturált, önironikus, kiváló rajzok. Munkája mellett rajzolt: a
Szabad Ifjúság, Béke és Szabadság, Vöröskereszt Családi Lapja, Ország –Világ,
Magyar Ifjúság részére. Az alkalmi humorújságokban is publikált: BÚÉK, Plajbász és
Paróka, Zsákbamacska, Humor OB, Humor VB, Tollasbál. Nyugdíjaztatása után is
rajzolt a Ludas Matyinak, a Magyar Konyha és a Hahota lapoknak. Feleki László írta a
Női dolgok előszavában: „Mármost az a kérdés, hogy e roppant erejű leleplezés után
mi legyen a férfiak magatartása a nőkkel szemben. E soha nem sejtett fonákságok
tudatában, amikor végre minden ingadozás nélküli világos, egyértelmű út vezet az
igazsághoz, mit érezzenek a férfiak a nők iránt ? A válasz logikusan csak ez lehet:
imádni kell őket! Vasvári Anna nagy érdeme, hogy a valóság mély feltárásával végre
hozzásegítette a férfiakat a helyes állásponthoz.”
Kiállítás: Művei számos karikatúrakiállításon vettek részt (Nemzeti Szálló, Műcsarnok,
Ernst Múzeum, Bécs, Moszkva, Csehszlovákia, NDK, Spanyolország és Görögország,
valamint Országos Karikatúra Biennále, Nyíregyháza, 1983, 1985) Illusztrált: Feleki
László, Gombó Pál, Komlós János, Kovács Judit könyveihez és más szatirikus mûvekhez
is készített illusztrációkat. Az Ember tragédiája című sorozata a győri Xantus János
Múzeumban található.
Díj: Különdíj Bordighera (1964), Munkácsy-díj (1974), Munka Érdemrend arany
fokozata (1980), Különdíj Nyugat-Berlin (1977).
Könyv: A békéért (karikatúra), Női dolgok, 1. Karikatúrák. (1957); Női dolgok (1961);
Közös albumok: Paprika.
Publikáció: Ludas Matyi (1945–89), Képes Hét (1945–46), Naptár (1950), Nők Lapja
(1950–74), Farsangi Mulatság (1952–55), Szabad Ifjúság (1953–54), Béke és Szabadság
(1955), Gondűző Naptár (1957), Vöröskereszt Családi Lapja (1959), Csúzli (1960),
Ország-Világ (1961), 80 Rajzzal a Föld körül, Nők Lapja Kalendárium (1962), Tavaszi
Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–74), Magyar Ifjúság (1965), Nyári Örömök
(1965), Nyári Kis Ludas (1966), Sportoló Kis Ludas (1967), BUÉK (1970–71), Gonoszkóp
(1968), Plajbász és Paróka (1968), Zsákbamacska (1968), Néplap (1970), Asszonyok
Évkönyve (1971), 144 Vicc (1971), Napos Oldal (1971), Nők Lapja (1972–74), Nyári
Örömök (1974), Csúzli (1975), Humor (1977), Humor EB (1977), Tollasbál (1978), Magyar
Konyha (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1988), Hahota (1989), 1. Országos Karikatúra
Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985). Szignó: Vasvári.

VASZARY GÁBOR (Budapest, 1897. – Lugano, 1985.): író,
grafikus.
A Képzőművészi Főiskolán tanult, Vaszary János volt a tanára. Képes Krónika (1921–
23) lapban rajzolt a sokoldalú művész. 1924-től Párizsban francia lapoknál rajzoló,
1932-től Budapesten hírlapíró és illusztrátor grafikus karikaturista: Az Est Hármas könyve
(1930–32), Színházi Élet (1934), Ünnep (1934–35), Az Est (1935), Új Idők (1935–44),
Reggel Újság (1935), Vasárnapi Újság (1935), Rádióélet (1939) lapokban publikált.
Gyönyörű, leheletfinom címlapjai jelentek meg Az Est című magazinban. Regényeit
szétkapkodták, bohózatai százas szériákban futottak, filmforgatókönyvei biztos sikert

hoztak. 1947-ben Nyugatra távozott, 1949-től az NSZK-ban élt. 1957-től több németül
írt regénye jelent meg. Grafikusi életműve is maradandó.
Könyv: Mesekönyv (1928); Monpti, regény (1934); Ő, regény (1935, 99); Csak te!,
versek (1936); Vigyázz, ha jön a nő, regény (1936); Kénen Párizs ellen, regény (1938);
Hárman egymás ellen; Kislány a láthatáron, regény (1939); Az ördög nem alszik,
regény (1940); Alszik az Isten, regény (1943); Volt egyszer, regény (1943); A szőkékkel
mindig baj van; A nő a pokolban is úr; A férj ingatag; Meztelen lány; Bubus; Tíz deka
boldogság. Színház: Szerelemről szó sincs, vígjáték (1937); Bubus vígjáték (1938); A
férfi ingatag (1945). Kabaré: A Teréz körúti Színpad 1935-ben, a Pódium írók Kabaréja
1940–42-ben játszotta rövidebb színpadi játékait. A háború után a Vidám Varieté már
1945-ben, a Sörkabaré 1946-ban, a Kamara Varieté 1946–48-ban adta elő műveit.
Film: Mai lányok (1937); Az ördög nem alszik (1941); Makkhetes (-ban 1944). Biztos
siker.

VÉGH DEZSŐ (Budapest, 1897. – Vác, 1972.): grafikus, festő.
Tanulmányait a Budapesti Műegyetem építészmérnöki karán kezdte, de katonai
szolgálata miatt félbeszakította. Hazatérve nem folytatta tanulmányait, 1921-ben
Olaszországba tanult tovább. 1924-től különböző olasz cégeknél volt grafikus, illetve
reklámgrafikus, közben hazai képes folyóiratok számára is küldött illusztrációkat. 1928-
tól rajzolt a Képes Kis Lap részére 1929-ig. 1928-ban Párizsban divat- és
kosztümtervezést tanult, az avantgárd színház díszletmegoldásait tanulmányozta, s
részt vett néhány balettfigura tervezésében. 1928-ban hazatért Magyarországra és
grafikusként könyvborítók, könyvillusztrációk készítésével foglalkozott, különböző
könyvkiadók megbízásából. 1939-től Vácott élt. 1945-ben a Kispesti Textilgyár
tervezője lett, majd a budapesti Állami Gyermeklélektani Intézet grafikusa. 1953–57
között, nyugdíjba vonulásáig az Állami Bábszínház díszlet- és jelmeztervezője volt.
Nyugdíjazása után táblafestéssel is foglalkozott, rendszeresen részt vett a Pest megyei
képzőművészeti tárlatokon.
Kiállítás: Önálló kiállításai: Vác (1956, 1959, 1963, 1971, 1973, 1978 – ez utóbbi
gyűjteményes emlékkiállítás). Esztergom (1971), Szentendre (1962). Vácott
emlékszobát rendeztek be válogatott műveiből.

VÉGH EDVARD ANDRÁS (Budapest, 1975.): karikaturista.
Gyermekkorától fogva autodidakta módon képezte magát, szakkörökben végezte a
grafikai stúdiumokat. A Földes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett,
ezt követően tanulmányokat folytatott a Gábor Dénes Főiskola gazdasági
informatikus szakán. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jog -és
államtudományi karának joghallgatója. 1995-től 1996-ig a Pannónia Filmstúdióban
rajzfilmrajzolói képzésben részesült. 1996-ban a Ludas Matyi közölt karikatúráiból, majd
1996-tól 1999-ig a Kretén munkatársaként dolgozott. Publikált még a Veszett Veréb
(1998) vicclapban is. 1996 óta készít illusztrációkat, képregényeket és grafikákat.
Szignó: Edward.

VÉGH GUSZTÁV (Vác, 1889. – Budapest, 1937.): grafikus, iparművész.
Tanulmányait a budapesti majd a berlini Iparművészeti Iskolában végezte, ahol főleg
grafikai technikákat tanult. Több ízben rendezett gyűjteményes kiállítást itthon és
külföldön (Berlin, Münchener Kunstsalon, [1914]; Műcsarnok, Nemzeti Szalon, Ernst
Múzeum csoportos kiállításai. A világháborúból 75 százalékos hadirokkantként tért
vissza. Karikatúrái a Pityipalkó (1910), majd a Fidibusz (1910) Móka (1910), a Krix-Krax
(1912) vicclapokban jelentek meg. A Bolond Istók (1918) vicclapban rajzolótársai
voltak Gedő Lipót, Feiks Jenő, Pólya Tibor, Fodor László, Major Henrik, Kelen Imre.
Grafikákat, illusztrációkat készített: a Társaság, Új Nemzedék, Magyar Grafika, Ma
Este, Képes Krónika, Színházi Élet, lapok részére. A Tanácsköztársaság alatt politikai
plakátokat is rajzolt. A baloldali elkötelezett grafikusokkal együtt emigrált, 7 évig
Párizsban élt és dolgozott. Mikor visszatért, megalakította az Atelier nevű művészeti
tervezű és műhelyiskolát, melynek 1932–44-ig grafikai szakvezető tanára. Többnyire

iparművészettel, könyvművészettel, ex libris és alkalmazott grafikával foglalkozott.
Rézkarcai közül a Hegyi-beszéd sorozat vált híressé, de készített fametszeteket is.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930).
Publikáció: Pityi Palkó (1910), Fidibusz (1910–14), Magyar Figaró (1910–14), Móka
(1910–11), Krix-Krax (1912), Társaság (1915), Fidibusz (1915), Bolond Istók (1918), Új
Nemzedék (1919), Magyar Grafika (1925–27), Ma Este (1925), Képes Krónika (1920),
Panoráma (1927), Röpke Lapok (1929), Színházi Élet (1931–34), A Telier Life (1935).

VÉN ZOLTÁN (Pestszenterzsébet, 1941.): karikaturista, grafikus
Pénzjegynyomdai tervező, bankjegyszakértő. 1966–77-ben az Állami Bábszínház
műhelyvezetője, 1977–85-ig reklámgrafikus, 1985 óta független képzőművész,
képgrafikus. Karikatúráit számos hazai lap közölte (Pest Megyei Hírlap, Népszava, ÉS,
Ludas Matyi, Magyar Nemzet, KBK, Magyar Napló. Több könyvet illusztrált. Jelenleg
képgrafikákat, rézmetszeteket, litográfiákat készít. Foglalkozik ex librisszel, ezen a
vonalon Európa élmezőnyéhez tartozik.
Publikáció: Élet és Irodalom (1983–91), Pest Megyei Hírlap, Népszava, ÉS, Ludas Matyi,
Magyar Nemzet, Magyar Napló.

VÉRTES GYÖRGY (1930–1979): grafikus, karikaturista.
A Füles (1960–76) újság alapító tagjaként karikatúrákat, címlapokat, képes
rejtvényeket rajzolt. Külsősként foglalkoztatta a Csúzli 1960, Ludas Matyi (1962)
újságok. 1963-tól 1979-ig az MTV híradóban napi aktualitással készített animációs
rajzokat, meteorológiai előrejelzést. A sorozat ismertséget, elismerést jelentett a
művész számára. Kivitelezett kulturális és reklámplakátokat, kártyanaptárakat.
Publikáció: Füles Évkönyv (1963–79), Ki Mit Tud (1966), Gonoszkóp (1968), Pajtás (1968),
Világ Ifjúság (1968–75), Ludas Matyi Magazin (1968), Napos Oldal (1970), Asszonyok
Évkönyve (1971), Nôk Lapja Évkönyve (1971), Magyar Ifjúság (1971), Kecskeméti Szúr
(1971), Érdekes Kalendárium (1974), Tollasbál (1974–75), Kincses Kalendárium (1977),
Népszava Évkönyv (1978), Füles Évkönyv (1978), Nők Lapja Évkönyv (1979), Színes
Újságíró Magazin (1986). Szignó: Vértes.

VÉRTES MARCELL (Újpest, 1895. – Párizs, 1961.): grafikus és festő.
A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly növendéke volt később Párizsban
továbbképezte magát. Illusztrációkat készített a Pesti Mozi (1911) Magyar Kabaré
(1912), a Pesti Futár (1912) a Színházi Élet (1912) lapoknak. 1912-től a Borsszem Jankó
élclap rajzolója volt 1929-ig. 1915-ben bevonult katonának. 1916-ban illusztrálta
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem könyvét. A rendkívül elegánsan, könnyedén rajzoló
művész közkedvelt lett a más élclapok szerkesztőségében is: a Kakas Márton, Fidibusz,
Üstökös-Urambátyám, és a Szamár című politikai vicclapban. 1918–1919-ben politikai
plakátokat és kereskedelmi plakátokat készített: Velem vagy ellenem (1919), Rivalda
(1920) körül. Karikaturistája volt a balodali elkötelezett Április című lapnak.
Kultúrtörténeti érdekesség, hogy Vértes Marcell 1918-ban az Est Híradó részére
animációs filmet készített. A Tanácsköztársaság bukása után Párizsba emigrált.
Hírnevét a Devambes Galériában 1925-ben rendezett kiállításon bemutatott, a párizsi
éjszakai életet ábrázoló rajzai alapozták meg, amelyek Vértes néven jelentek meg.
Díszlet-, jelmez- és divatterveket is készített. 1935-ös nagy sikerű New York-i és 1938-as
párizsi kiállításai után 1940-ben önkéntes emigrációba ment az USA-ba, ahonnan
1946-ban tért vissza Párizsba, a Charpentier Galériában mutatva be amerikai képeit.
1960-ban budapesti kiállítása alkalmából hazalátogatott. Művei a Magyar Nemzeti
Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban, valamint több külföldi
múzeumban vannak. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének.
Könyv: Tanár úr kérem (1916), Princessz (1919, Hamburgerné (1920, Les six Étages
(1925, La Vagabunde (1927, Pybrac (1928, Chéri (1929, Nana (1932. Életművének
legszebb lapjait publikálta Variations c. albumában (Greenwich, USA. Connecticut
1965)

Publikáció: Pesti Mozi (1911–12), Magyar Kabaré (1912), Borsszem Jankó (1912–29),
Színházi Élet (1912), Bolond Istók (1912), Kakas Márton (1912), Fidibusz (1913), Pesti
Mozi (1913), Magyar Kabaré (1913), Mozi (1913), Színházi Élet (1914–18), Borsszem
Jankó Naptár (1915), Képes Újság (1915), Pesti Futár (1917), Üstökös-Urambátyám
(1917–18), Szamár (1917), Faun (1917), Tőzsde Kurír (1918), Április (1918–19), Bolond
Istók (1918, Az Ember (1919), Tőzsde Kurír (1919), A Társaság (1919), Színház és Divat
(1919), Pesti Futár (1919), Figaró (1919), Bukfenc (1919), Vasárnap (Bécs) Grimasz
(Bécs, 1920), Bunkó (1921), Az Ember (1921), Színházi Élet (1922–36), Kacsa (1923–24),
Panoráma (Bécs, 1925), Pesti Futár (1927–36), Lantos Magazin (1929), Szilveszter
(1929), Mátyás Diák (1929–33), Röpke Lapok (1930), Új Magazin (1933–36), Béke és
Barátság (1956). Szignó: Vértes

VETRO LAJOS ENDRE (1858–1928): szerkesztő.
Karikatúrákat rajzolt a Karikás (Hódmezővásárhely, 1894) vicclapnak, itt munkatársai
voltak: Tornyai János, Szatmáry Tihamér, Zsebők János. 1894: nyomdát alapít. 1898-tól
a vasárhelyi Híradó (naptár) szerkesztője.

VESZTRÓCZY MANÓ (Újpest, 1875. – Budapest, 1955.): festő.
Az Országos Mintarajziskolát 1909-ben végezte el, később az Iparrajziskola tanára volt.
Karikatúrát rajzolt Szikra (1903), majd a Fidibusz (1905–1906) részére. Ebben az időben
a Borsszem Jankóban is publikált. Plein air táj- és életképeivel szerepelt a kiállításokon.
1923-ban a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1950-ben a természetfestők közt állított
ki az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon.

VIDA GYŐZŐ (Marcalgergelyi, 1951.): grafikus.
A Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott (1970–75). Alkalmazott grafikával
foglalkozik, animációs filmek készítésében vállal szerepet. 1977–1985-ig a Kisdobos
rajzolója, 1986-tól 1987-ig a Kölyök ifjúsági lapnak dolgozik. Könyvillusztráló
munkássága jelentős.
Könyv: Zöldszakálú király, Mesék és mondák Mátyás királyról, Macóka meséi (2002),
Meglepő dolgok állatokról, A varázs gombóc, Árnyék és kóc (1999), A víz, Jégtörő
Mátyás, Egri csillagok (2003), Kiállítása 1989-ben a Vigadó Galériában nyílt.
Díj: 1983-ban illusztrátori munkásságát Tótfalusi Kis Miklós-díjjal honorálták. Az év
gyermek könyve díj, 2000, H. C. Andersen diplomát kapott (2004).

VIGH GYULA (Szolnok, 1975.): karikaturista, vízügyi technikus.
Az autodidakta, egyedi, főleg a fekete humort képviselő karikaturista a megyei
lapokban kezdett publikálni: Új Néplap, Jászkun Krónika (1993–99), majd a
Sporthorgász, és a Szabad Föld (1993–1996) országosan terjesztett újságokban. A saját
vállalkozásában dolgozó Vigh Gyula munkája mellett készíti kedvtelésből rajzait. A
fiataloknak szánt Tiszta Dili (1996), és a Kretén (1996–2006) újságokban kedvelt
karikaturista. Erotikus rajzait a Móricka (1996–2006), Kutyahús (2001), Kismalac (2003)
közölte. Külsősként foglalkoztatta a Pató Pál (2003–2004), Metal Hammer, Ludas Matyi
(1997–99), No Komplett (1998) vicclapok.
Könyv: Hadiláb (katonai humoros könyv).
Kiállítás: Hévíz, 2001; Szolnok, 2002. Szignó: Vigh.

VIKÁR ZOLTÁN (1917–1996): karikaturista.
1947-től rajzolt karikatúrát Nyugat–Berlinben a Berliner Zeitung foglalkoztatta
munkatársként a tehetséges karikaturistát. Publikált a Frankfurt am Main újságban is.
Külső munkatársa volt a New York Timesnak. Szignó: Zoltán.

VINCZE LAJOS (Nagyberezna, 1914 – 2002): grafikus.
A Képzőművészeti Főiskolán 1946–1947-ben Domanovszky Endre növendéke volt.
1950 óta kiállító művész, 1951–1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdió tagjaként
működött. Kínai úti élményeiről 1958-ban kiállításon számolt be. Illusztrációkat is készít.

1984 októberében Budapesten a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ
kiállítótermében nyílt tárlata, ahol huszonhárom – a lengyel-magyar történelmi
kapcsolatok alakulását idéző – grafikáját mutatták be. Grafikákat, illusztrációt,
idônként igény szerint karikatúrát rajzolt: az Ország-Világ (1960–68), Képes Újság (1960,
1977) lapokban. Magyar Hírlapnak 1989-ig illusztrátora volt, együtt rajzolt Korolovszky
Andrással.

VINCZE LÁSZLÓ (Medgidia, 1957.): karikaturista.
A Művészeti Líceumban tanult Marosvásárhelyt. Karikatúráit több helyi lap is közli
(Utunk, Vörös Zászló, Új Élet).
Kiállítás: Suceava (1975), Marosvásárhely (1977). A Luceafrul magazin különdíja
(1977). Szignó: Vincze.

VOGEL ERIC (Budapest, 1907–1996): díszlet- és jelmeztervező, grafikus, festő.
Fényes Adolfnál és Herman Lipótnál tanult festészetet. 1925–1927 között Bécsben az
Iparművészeti Főiskolán belsőépítészeti tanulmányokat folytatott és ismerkedett a
színházakkal, filmgyártással. 1927-től a Fővárosi Operettszínháznak, a Fővárosi Művész
Színháznak, valamint a Magyar Színháznak készítette első nagy sikerű díszlet- és
jelmezterveit. 1930-tól klasszikus és új operettekhez, nagyoperettekhez, zenés
szórakoztató játékokhoz hívták tervezőnek a Király Színházba és a Városi Színházba.
Kapcsolatba került a kor sok szórakoztató, zenés színházi alkotóművészével, akikre
szépségkultuszával, lendületes-vibráló szemléletével inspirálóan hatott. Gyakran
készített terveket a Royal Revüszínháznak, kabaréknak, mulatóknak – Moulin Rouge,
Parisien Grill – színpompás, pikáns stílusban. Karikatúrákat illusztrációkat készített Képes
Hét (1929), Színházi Élet (1929–38), Nyíl (1932–33), Hullám (1933), Pesti Notesz (1933),
Tükör (1935), Az Est (1935–37), Pesti Hírlap Nagy Naptár (1935), Pezsgőfürdő (1935),
Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Színházi Magazin (1940), Magyar Futár (1942–43),
Füles (1957), Tollasbál (1986) lapoknak. 1944 után először Bukarestben élt, a Scinteia
című. lapnak dolgozott, de operettek díszletterveit is vállalta. 1948-ban tért vissza
Budapestre. Először a Fővárosi Operettszínház tagja. A József Attila Színház, a Vidám
Színpad, a Kis Színpad, a Kamara Varieté, a Fôvárosi Vígszínház, a Thália Színház
alapító tagjai közé tartozik. Számos vidéki színháznak, cirkuszi játéknak, mulatónak
tervezett. Dolgozott zenés, szórakoztató tv-műsorok számára is, valamint berlini és
párizsi színházaknak. Számos külföldi és hazai tárlaton vett részt rajzaival,
festményeivel. 1987-ben a Vigadó Galériában rendezték meg életmûkiállítását.
Kiváló rajztudása, a színpad és az emberi test alapos ismerete, pikáns-ironikus szelleme
eltéveszthetetlenül egyéni jelleget sugároz. Szignó: Eric.

VOIT ERVIN (Csorváz, 1882. – Budapest, 1932.): festő.
Az Országos Mintarajziskolában 1905-ben végzett. Rippl-Rónai József hatott
festészetére. Tájképeket, portrékat festett. Bartók Béla portréja egyik főműve.
Karikatúrát a Fidibusz (1906) vicclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Feiks Jenő,
Kóber Leó, Linek Lajos, Józsa Károly, Erdei Viktor, Zádor István, Faragó József Szüle
Péter Oláh Sándor.

VÖRÖS GÉZA (Nagydobrony, 1897. – Budapest, 1957.): festő, grafikus.
A képzőművészeti Főiskolára járt 1917–1920-ig. Fényes Adolf mellett dolgozott, majd
Párizsban képezte tovább magát. 1929-től 1940-ig Szentendrén élt, és dekoratívan
stilizált képeket festett. Több grafika- és karikatúrasorozata maradt fent a Fészek Klub
életéből: Kálmán Jenő portré, Fényes Adolf asztaltársaság, A Fészek emlékkönyv a
Fészek Klub alapításának 60. évfordulójára megjelent kiadványban (1962), itt
találhatók a híres festőmesterekről készült tónusos karikatúrái. A modelljeikkel
táncolnak: Csók István, Fényes Adolf, Rippl-Rónai József, Iványi Grünwald Béla,
Herman Lipót festő hírességek. Vörös Géza tagja volt a Képzőművészek Új
Társaságának és az Új Művészek Egyesületének. Szignó: Vörös Géza.

WÉBER JÓZSEF (1879 – ?): grafikus.
Karikatúrát rajzolt a Fidibusz (1906) vicclapnak, munkatársai voltak: Feiks Jenő, Kober
Leó, Linek Lajos, Márk Lajos, Faragó József, Egry József, Szüle Péter. 1907-ben a
Művészet című lapban meghirdetett Kner Nyomda művészeti pályázatán II. díjban
részesült. A Kner Nyomda a pályázó művészeknek tervezési, kivitelezési munkákat
biztosított. Grafikákat publikált a Nimród (1915) vadászati újságban.

WEISZ BÉLA (Szekszárd, 1965.): animátor, filmrendező, grafikus, karikaturista.
1984–87-ig animátor a kecskeméti rajzfilmstúdióban, valamint ugyanitt és a Folimage
Stúdiónál, Franciaországban. 1997-től a Varga Stúdiónál animációs munkatársa,
grafikus. Számos animációs gegfilmhez készít szinopszist és forgatókönyveket. 1997-től
informatikai főiskolára járt. Karikatúrái és humoros rajzai jelentek meg a Kurír
Elefántban (1991–98), Magyar Poéntőzsde (1994), Pesti Veréb (1994), Súlyos magazin
(1998–99) Tollasbál (1999–2000). 1992-ben Franciaországba hívták rajzfilmrendezéshez.
Bár karikatúráival számos csoportos kiállításon vett részt (Budapest, Kecskemét,
Szekszárd stb.); 1990-től munkásságának java része az animációs filmhez kötődik.
Díj: Közönségdíj, II. Kecskeméti Animációs Filmszemle (1988), Nagydíj és a Pesti Műsor
díja, III. Kecskeméti Nemzetközi Animációs Filmszemle (1993), Legjobb rövidfilmterv
díja a nemzetközi animációs filmfesztiválon (MIFA), Franciaország., (1991).
Filmek.: Ajtó 1. (A diktátor) (1987); Húsvéti anziksz (1988); Locsolkodás (1989); Változó
világunk (1990); L’ histoire extraordinaire... (1992); Leó és Fred II. (tévésorozat, 13
epizód, 1993–94). Szignó: Weisz.

WEISZ VIKTOR (Berlin, 1913. – London, 1966.): karikaturista, képregényrajzoló, illusztrátor.
Magyar családban Berlinben született. A berlini Művészeti Egyetemen tanult, mígnem
apja tönkrement és öngyilkos lett. 1928-ban kezdett karikatúrákat rajzolni és publikálni.
1929-ben a „12 Uhr Blatt” újságban sport- és színházi karikatúrái jelentek meg. Az övé
volt az utolsó náciellenes karikatúra 1933-ban, ami Németországban megjelenhetett.
Kiutasították Németországból Budapestre jött, majd véglegesen Angliában
telepedett le. Munkatársa lett a News Chronicle, Daily Mirror, Evening Standard stb.
lapoknak. A gyarmati elnyomás és az atomháborús politika ellen készített karikatúrái
nagy népszerűségnek örvendtek új hazájában. Az 1956-os forradalom támogatója
volt nyugaton, rajzaival hívta fel a figyelmet országunk helyzetére. 2006-ban a
MÚOSZ-székházban emlékkiállítása volt 1956-ban készült alkotásaiból. Szignó: Vicky.

WESELY NORBERT (1888-1954): grafikus.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Készített tónusos tus grafikákat,
akvarelleket, karikatúrákat. A Fidibusz (1910) és a Kis Élclapnál (1904) pikáns
karikatúrákat publikált, itt munkatársai voltak: Hermann Nándor, Józsa Károly. A Képes
Krónika (1919–42) és a Tündérvásár (1929–32) illusztrátoraként együtt dolgozott Márton
Lajos és Vaszary Gábor művészekkel.
Könyvillusztrációi: Zola: Germinál, regény és az Új virágos könyv, kiadvány.

WIESNER (MEZEI) FRIGYES (Mór, 1887. – Budapest, 1938.): festő, grafikus.
Rajztanár volt Pesten. 1923 óta szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1933-ban
gyűjteményes tárlaton mutatta be munkásságát. Többszörös magyar futóbajnok volt.
Az egyetemi lapokban, a Nemzeti Sportban és a Sporthírlapban jelentek meg
karikatúrái.
Publikáció: Nemzeti Sport (1923), Sporthírlap (1923–25).

WITTMANN REZSŐ (Gatto Nero, Fekete Macska) (–,): karikaturista.
1943–1944-ben a Film Színház Irodalom magazin részére pasztell karikatúraportrékat
rajzolt ismert színészekről. A szerkesztőségben művésztársai voltak Kálmán Viktor,
Szigethy István, Jaschik Álmos. Feltételezhetően ez a művész karikatúrasorozat volt
dekoráció 1948-tól Operett eszpresszó falain. Ismertek képeslapokon forgalmazott,
politikusokról készített karikatúrái: Szálasi Ferenc, Sztójai Döme, Imrédy Béla, Hubay

Kálmán, Rátz Jenő. Kávéházi karikaturistaként dolgozott a körúti Művész kávéházban
és az Operett eszpresszóban. 1947-ben a Szalmássy Galériában rendezett kiállítást,
melyet Tersánszky Józsi Jenő nyitotta meg. Ekkor 136 karikatúrát és plakáttervet állított
ki a művész.

WOLFF KÁROLY (Pankota, 1869. – Arad, 1944.): festő, grafikus.
Az Országos Mintarajziskolában tanult (1896–1900), majd Münchenben folytatta
tanulmányait. Nagybányán is festett, főleg alakos képeket. 1898-tól szerepelt a
Nemzeti Szalonban. Karikatúrát, illusztrációt az Új Idők (1899), Képes Folyóirat (1901)
részére rajzolt, itt munkatársai voltak Aggházi Gyula, Goró Lajos, Linek Lajos.

WÖLLEMANN VIKTOR (VÁLYI) (1863– ?): festő.
Az Országos Mintarajziskolát 1908-ban végezte el. Tíz évig rajzolt karikatúrát az
Üstökös-Urambátyám (1908–18) címû élclapnak, itt társai voltak Gáspár Antal, Földes
Imre, Ürmös Péter, Vanek József, Kisbíró János, Pál Hugó. Rajzolt még a Pikkoló (1909–
12), Erdélyi Bakter (1910–13), vicclapoknak. 1946-ban az Izé újságban Vályi Viktor
néven publikált.

WÜRTZ ÁDÁM (Tamási, 1927. – Budapest, 1994.): grafikus, festőművész.
Tanulmányait 1953-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolán (mesterei: Hincz Gyula,
Bortnyik Sándor, Pór Bertalan, Koffán Károly). 1945-től állított ki.
Könyv: Könyvillusztrátori munkássága nagy előrelépést jelentett a magyar
könyvművészet fejlődésében (Tollas kígyó – indián népmesék, Shakespeare: Rómeó
és Júlia, Zrínyi: Szigeti veszedelem, Édes hazánk, 1968; A bika órája, 1972; Vadölő,
1979; Karinthy Frigyes: Mene tekel, 1959; Babits Mihály: Jónás könyve, Anangaranga
avagy a szerelemi játékok Istenének színpada, 1986; Aranykönyv, 1957;
Gyermekversek a világirodalomból, 1971; Kisregények és elbeszélések, 1969; A nap
körül, 1971; Kaland a végeken, Hányat nézzek a naptárban, Énekek éneke, 1962;
Sándor Mátyás 1960. stb.). Würtz Ádám rövid ideig rajzolt lapoknak karikatúrát. A
Szabad Ifjúságnak a kor igénye szerint „Titóról, a láncos kutyáról”és a lopakodó
kapitalizmusról. A főiskolás művészjelölt briliánsan oldotta meg feladatát.
Karikaturistaként is nagy karriert futhatott volna be, a Ludas Matyi vicclapban rövid
ideig publikált. Karikatúrái jelentek meg a Füles, Élet és Irodalom, Ország Világ, Rakéta
újságokban. Bravúros technikájú rézkarcain, litográfiáin és grafikáin folklór
motívumokat, a paraszti művészetet elegyíti szürreális, groteszk elemekkel.
Díj: Munkácsy-díj (1957, 1966, 1970), Bécs, VIT-díj (1959), Szeged, Nyári Tárlat díja
(1967), érdemes művész (1986), a lugánói Biennále díja (1966), a belgrádi Arany Toll
Biennále díja (1968), a miskolci biennále nagydíja (1971), a pozsonyi biennále díja, a
római Tommaso Campanella Művészeti Akadémia ezüst- és aranyérme.
Kiállítás: Önálló kiállítás: Kulturális Kapcsolatok Intézete (Bp. 1958); Dürer Terem (Bp.
1963); Bécs (1965); Debrecen (1967); Helikon Galéria (Bp. 1973); Orosháza (1973);
Balmazújváros (1975); NDK (1976); Nagy Balogh Terem (Szekszárd, 1977.).
Publikáció: Szabad Ifjúság (1952), Füles 1958, Élet és Irodalom (1963–64) (Karikatúra),
Ország-Világ (1963), Ludas Matyi, Rakéta (1978–86), Kincskereső (1984–85).

ZÁDOR ISTVÁN (Nagykikinda, 1882. – Budapest, 1963.): festő és grafikus. Kossuth-díjas
(1958).
A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő, de már 1901-től részt vett az
Országos Mintarajziskola tanfolyamain. 1905-től rajzol karikatúrákat a Kakas Márton,
majd a Fidibusz (1906) és a baloldali politikai vicclapnak, az Áprilisnak (1918–1919).
Grafikákat készített: a Művészet, az Új Idők, Színjáték, Vasárnapi Újság részére. 1906–
1909 közt Párizsban élt, s felvételt nyert az École des Beaux-Arts-ba. Portréfestőnek
készült, közben azonban krokikat is rajzolt. Az I. világháborúban haditudósító volt
Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő c. művéért kis aranyérmet
kapott. 1916-ban és 1918-ban a Nemzeti Szalonban és. az Ernst Múzeumban állított ki
műveiből. 1918–19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság

bukása után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Utóbb visszatért
Magyarországra 1921–22-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. 1919-től kisebb-
nagyobb megszakításokkal a Színházi Életnek (1937) rajzolt. Foglalkoztatták még: a
Pesti Tőzsde, Mindent Tudok, Múlt és Jövő, Literatúra, Magyar Magazin, Színházi Élet,
Délibáb, Új Idők. Ezekben az újságokban főleg illusztrált vagy grafikája festménye
jelent meg. 1945 után az Új Idők, Naptár, Művelt Nép, Kincses Kalendárium, Magyar
Rendőr, Ország-Világ, Füles újságokban publikált. A Ludas Matyi vicclapnak ünnepi
címlapokat készített inkább politikai plakát volt, mint karikatúra. 1958-ban Grantner
Jenő szobrásszal rendezett gyűjteményes kiállítást. Egy hadifestő emlékei 1914–1918.
(Bp., 1934); Budapest, 1945 (Bp., 1945).
Publikáció: Művészet (1903–1905), Kakas Márton (1905–11), Fidibusz (1906), Új Idők
(1907), Színjáték (1910), Vasárnapi Újság (1914–19), Április (1918–19), Színházi Élet
(1919–36), Pesti Tőzsde (1923), Mindent tudok (1924), Múlt és Jövő (1924–27), Literatura
(1926), Magyar Magazin (1928), Színházi Élet (1937), Délibáb (1938), Színházi Magazin
(1939–40), Új Idők (1945–49), Naptár (1950), Művelt Nép (1951), Kincses Kalendárium
(1956), Magyar Rendőr (1957), Ország-Világ (1957–58), Füles (1958).

ZALÁN JENŐ (1891. –?): grafikus.
Az Országos Mintarajziskolát (1910–1911) végezte el. Karikatúrát három évig rajzolt a
Borsszem Jankó 1919–21 élclapban, itt munkatársai voltak: Pólya Tibor, Gedő Lipót,
Biczó Géza, Barna Elek, Fodor Imre, Szigethy István, Pál Hugó, Bér Dezső, Garay Ákos.
Rajzai torzított grafikák, eltérően mások karikatúráitól, szénnel alkotott.

ZÁMBÓ KORNÉL (Tét, 1938.): festő.
1960: Pedagógia Főiskola, Eger, földrajz-rajz szakon, mestere: Jakuba János. 1965–71:
Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Domanovszky Endre. 1969-től
Oroszlányban élt és dolgozott. A pályája elején főleg tájképeket festett, majd
groteszk, filozofikus, figurális ábrázolásmód jellemző festészetére. 1986, 1987: SZOT-díj.
1960–1985-ig a Dolgozók Lapja (Tatabánya) számára készített karikatúrákat
illusztrációkat. 1996-ban a 24 Órás megyei lapban publikált. A 90-es évek végén
közismert személyiségek portrégalériáját festette meg.

ZENTAI PÁL (Tapolca, 1938 – 1986): grafikus, újságíró.
Az egri Tanárképző Főiskolán diplomázott 1960-ban. Szülővárosában három önálló
kiállítása volt, bemutatkozott továbbá Keszthelyen, Veszprémben, a budapesti Csók
Galériában, Csornán, Kaposvárott, Szombathelyen, Nagykanizsán, Balatonfüreden,
valamint Jugoszláviában Mariborban és Alsólendván. Realista feső. Főleg a magyar
táj, a Balaton környéke, az Őrség világa, emberei, azok életkörülményei érdekelték.
Újságírás mellett festett, grafikákat, illusztrációkat, karikatúrákat is publikált: a Vas
Népe (1963–79), Sárvár (1969), Szúr (Szeged, 1970), Vasi Szúr (1974) lapokban. Vékony
ecsettel készítette el, karikatúráit, és azokat rendszeresen a főállású munkahelye, a
Vas Népe közölte.

ZIVKOV ANDRICIN STEFAN (Becse, 1964.): képregényrajzoló, karikaturista.
Újvidéken grafikai formatervezői iskolát végzett. 1986-tól több jugoszláviai újságban
jelenteti meg rajzait, karikatúráit és képregényeit. 1991 óta Szegeden él. Első
karikatúrája Magyarországon 1991-ben a szegedi Dél-Magyarországban jelent meg.
Képregényeit több hazai lap is közli, a Camera obscura, képregény 48 részben
(Magyar Narancs, 1993–94); Cecil Teo 1. rész. (Kretén, 1994). Kíváncsi kandúr (2 Zsiráf
gyermekújság, 1996–97), León naplója, Hűm, képregény (Gyerkőc, 1995–97), Dr. Vírus
(Lurkó gyermeklap). Munkáiban a belga-francia „Ligne-claire”, „Tiszta-vonal”
rajzstílust követi. Történetei humanitást és humort tükröznek.

ZILZER GYULA (Budapest, 1898. – New York, 1969.): grafikus.
Budapesten (1921–1922), Münchenben, Milánóban és Párizsban tanult. 1924-ben
Kaleidoszkóp című 14 lapból álló litográfiasorozata jelent meg, amelyekben a
fogalmak mögött rejlő szimbólumokat (Idő, Gond, Lámpaláz, Farsang stb.)
fantasztikus fölfokozottságban, expresszív lendülettel és kitűnő rajztudással eleveníti
meg. Fametszetei is vannak, néhány könyvet illusztrált (Poe stb.) 1928-ban kiállítása
nyílt az Ernst Múzeumban. 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt
emlékkiállítása. Karikatúrákat grafikákat rajzolt: a Múlt és Jövő (1933), Új Magazin
(1935) újságok részére, itt munkatársai voltak: Ránki József, Toncz Tibor, Barna Elek.

ZOMBORY ERBITSH GYULA (–,): grafikus.
Grafikákat rajzolt a Művészet (1903–1905), és a Tanulók Lapja (1904), újságoknak.
Több vicclapnak volt munkatársa, címlapokat, karikatúrákat rajzolt a Borsszem Jankó
(1904–24), Kakas Márton (1905–1913), Fidibusz (1912–13), Kacsa (1923), Irodalmi Kurír
(1931–32) lapoknak. Témái a polgári élet fonákságai, kitűnő grafikai megoldásokkal,
zömében tónusos kivitelben. A Borszem Jankó élclapban együtt publikált Bér Dezső,
Gáspár Antal, Pólya Tibor, Biczó András, Dezső Alajos, Kelen Imre, Gedő Lipót, Garay
Ákos művészekkel.

ZÓRÁD ERNŐ (Balassagyarmat, 1911. – Budapest, 2004.): grafikus.
Az Iparművészeti Főiskolán Haranghy Jenő volt a mestere. Csak 1945 után kezdett
folyóiratoknak illusztrálni. 1952 és 1988 között harminc csodálatos diafilmet festett meg
a serdülő fiatalság örömére. 1954-ben a Pajtásban jelent meg első képregénye, az
Utazás az Északi-sarkról a Föld belsejébe, mely Obrucsev Plutóniájából készült. A
grafikus 1964-ig nem tartotta sokra a képregény műfaját, addig megjelent
képregényei hevenyészett vázlatoknak tűnnek későbbi munkái mellett. 1964-ben
jelent meg a Fülesben Jókai Mór: Fekete gyémántok, mely már magán viselte az
összes jellegzetes Zórád-stílusjegyet. Zórád oldalkompozícióban gondolkodott, így
húsz-harminc éve készült képregényei máig is frissnek hatnak. Ő teremtette meg a
kollázs képregény műfaját, ahol korabeli fényképeket és illusztrációkat applikált a
képkocka egészébe. 1980-tól a húszas években lebontott, hangulatos budai
várnegyed, a Tabán életképeit álmodta újra akvarelljeiben. A polihisztor grafikus nem
csak rajzolt, de forgatókönyveket és önéletrajzi regényt is írt, festett, zongorázott, és
magnókazettára énekelte a békeidők kupléit. Zórád Ernő az egyetlen a magyar
képregényrajzolók közül, akinek munkássága töretlen pályaívet mutat. Több mint
háromszáz képregény után, 93 éves korában, 2004. április 8-án, Budapesten
szenderült jobblétre az örök bohém. Főbb képregényei: Petőfi Sándor: János vitéz
(1964), Hunyady József: A fekete lovag (1968), Kenneth Roberts: Az északnyugati
átjáró (1972), Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász (1977), Heltai Jenő: A 111-es (1980),
Rostand: Cyrano de Bergerac (1982) stb. (Kis Ferenc)
Publikáció: Magyar Vasárnap 1947–49, Pajtás 1947–76, Képes Kurír 1947, Szabad Száj
1947–50, Nimród 1947, Pesti Izé 1948, Magyar Vasárnap 1950, Tábortűz 1957–63, Füles
1957–90, Dörmögő Dömötör 1958–60, Képes Nyelvmester 1958–88, Magyar Ifjúság
1957–71, Füles Évkönyv 1962–65, Vas Népe 1964, Tábortűz 1964–65, Nők Lapja 1964,
Ludas Matyi 1964, Dupla vagy Semmi 1966–67, Lobogó 1967, Zsákbamacska 1970–71,
Népsport Évkönyv 1971, Ludas Matyi 1981, Füstölgő 1997. Szignó: ZÓRÁD.

ZÓRÁD GÉZA (Nagyvárad, 1886. – Budapeset, 1944.): festő, karikaturista, illusztrátor.
Münchenben és Budapesten folytatta tanulmányait. 1907-től szerepeltek képei
(többnyire olaj és pasztell figurális tájképek) a Nemzeti Szalonban. Fiatalon már
karikatúrákat rajzol a Kakas Márton (1905–13), Új Idők (1908),
Üstökös-Urambátyám (1909–18), Garabonciás (1909–12), Pillangó (1909), Pikkoló
(1909–14), Izé (1909–10), Erdélyi Bakter (1910), Magyar Figaró (1910–18), Fidibusz
számára (1912–27), Borsszem Jankó Naptár (1915), Vasárnapi Újság (1915–16), Színházi
Élet (1917–31). Zórád Géza volt az ismert képregényrajzoló és karikaturista, Zórád Ernő
nagybátyja. A kitűnő karikaturista jobbnál jobb címlapokat készített szabadságos

katonákról, urakról, hölgyekről, társasági életről a Borsszem Jankó (1913–27) élclap
részére, itt munkatársai voltak: Kelen Imre, Gáspár Antal, Pólya Tibor, Szigethy István,
Garay Ákos, Gedő Lipót, Vértes Marcell. Rajzai inkább elegáns, szép grafikák, mint
torzított karikatúrák voltak. Ritkán rajzolt politikusokról portrés karikatúrát. 1909-től 1931-
ig szinte minden prosperáló vicclap foglalkoztatta: Pikkoló Élclap (1917), Szamár
(1917), Kacsa (1923–24), Bolond Istók (1918), Mátyás Diák (1920). A Jó Pajtás (1925),
Képes Krónika (1931), Pesti Hírlap Vasárnap (1931) című újságokban a karikatúrák
mellett illusztrált is.

ZUGOR ZOLTÁN (1964.): festő, grafikus.
A képzőművészet alapjait a rajztagozatos gimnázium mellett, elsősorban
szakkörökben, táborokban és magán úton, mesterektől tanulta.
Mesterei: Újhelyi Gábor, Pálffy Károly, Kozma Imre, Ifj. Hegyeshalmi László, Misch
Ádám festőművészek és Orr Lajos szobrászművész.
Kiállítás: Műalkotásait 1983 és 1995 között majd 40, 2004–2005-ben 4 kiállításon
mutatta be. Kollektív tárlatai többek között: XVII. Veszprém Megyei Amatőr Képző- és
Iparművészeti kiállítás (Veszprém, 1986), Fődíj. X. Ajkai Őszi Tárlat (Ajka, 1986). IX.
Balatoni Kisgrafikai Biennále (Tihany, 1987), az első rangos, országos tárlat. VI.
Országos Rajz biennále (Salgótarján, 1992). Fiatal Művészek Stúdiója éves kiállítása
(Ernst Múzeum, 1992). TÉR-MŰHELY csoport kiállítása (Balatonfüred, München, 2004)
Egyéni kiállításai közül jelentősnek tartja az 1988-as Világkerék című kiállítás sorozatot,
(Békés, Jantyik Mátyás Múzeum, szeptember, Békéscsaba, Művelődési Ház, október,
Lágymányosi Közösségi Ház, november). Szervezeti munkásság: Több kisebb
művészeti egyesületnek tagja, és egyik vezetője a TÉR-MŰHELY Képzőművészeti
Alkotó Egyesületnek. Régebben, 1982–87 között tagja volt a Füredi Műhely
alkotóközösségnek. Ez a csoport a Balatonfüreden élő, elsősorban tájképeket festő,
amatőr művészeket foglalta magában. 1985-től tevékenykedik főállású, hivatásos,
grafikusként. Több évet töltött múzeumokban, műtárgyak és rekonstrukciók
rajzolásával, továbbá ásatásokon helyszínrajzok készítésével, valamint kiállítások
építésével. Illusztrált könyveket, 1993-tól folyamatosan jelen van a könyvkiadás
területén. A Zugor Műterem illusztrátorstúdiót 1998-ban hozta létre. Eddig
Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában több száz könyv jelent meg címlapján
munkáival és több ezer festménye és rajza díszíti a könyvek belső oldalait: Tündérpor,
Tündérkincs, Sztár, Törökverő, Titkos ablak titkos kert, A napkutya, Magyar népmesék,
Hazánk története, Csodaország, Láss csudát, 3 kismalac, Riki-Tiki-Tévi, Sisi, Harc az égi
urak ellen, Robotok városa, Menedék, Csillagnapló, A végítélet napja régen
elkezdődött stb. 1987-től Balatonfüreden, konferenciákon, sajtó tájékoztatón, céges
hétvégéken készít portrékat és karikatúrákat. Grafikákat, karikatúrákat rajzolt:
Playboy, Penthouse, Shape, InterPress magazinokban.

ZSEBŐK JÁNOS (Hódmezővásárhely, 1872. –1953.): festőművész, grafikus karikaturista.
Egy évig a bécsi Festőakadémiára járt, majd két évig a pesti Képzőművészeti
Főiskolán tanult, ahol Lotz Károly és Székely Bertalan növendéke volt. 1897-ben
rajztanári diplomát szerzett. 1896-tól rajztanárként dolgozott Hódmezővásárhelyen a
Polgári Leányiskolában. 1900-ban kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. 1904 után
felvidéki városokban tanított, majd 1920-tól 1934-ig, nyugdíjaztatásáig ismét
Hódmezővásárhelyen dolgozott. Politikai karikatúrákat rajzolt a Karikás, Darázs,
Csalán című élclapokban.. A karikatúra kidolgozottsága, a közszereplők
felismerhetősége tökéletes volt, nagyobb országos ismertséget érdemelt volna meg
az alkotó. Sostarics Lajos grafikustársával, később Rudnay Gyulával, Gömöri Imrével,
Sch. Kovács Hugóval a helyi lapok elismert alkotóivá váltak.
Publikáció: Darázs (1897–98), Karikás (1933–35), Csalán (1936).

ZSOLDOS PÉTER (Baja, 1966.): festő, grafikus, karikaturista.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő szakon végzett. Közéleti, politikai és
portrékarikatúrákat, valamint képregényeket készít. A Fülig Jimmy (1995), majd a

Ludas Matyi vicclapnak (1996–1999) főleg címlapokat készített. Karikatúrái számos
hazai lapban megjelentek: Pesti Riport, Kacsa, Hócipő, Reform, Magyar Honvéd,
Füles. Rajzolója volt a Fejér megyei Hírlapnak és a Telehírnek. Csoportos kiállítás: a
Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, illetve Főiskola minden év végi és félévi
kiállításán részt vett (Brenner pályázat 3 alkalommal), valamint a Ferencvárosi
Művelődési Házban megrendezetteken is. 1998-ban önálló kiállítása volt
Vértestarcsán.
Díj: HM NATO Sajtópályázat, miniszteri különdíj (1997). Több alkalommal TV-fellépés,
portrérajzolás.
Könyv: Nagy Hollókönyv (Holló társulat, Cserkuti Dáviddal, 1999). Névjegy (2002)
Publikáció: Pesti Riport, Kacsa, Hócipő, Reform, Magyar Honvéd, Füles, Fülig Jimmy
(1995), Ludas Matyi (1996–99), Fejér Megyei Hírlap (2000–2004), Való Világ (2004),
Manager Magazin (2005), Nagy Holló Könyv, Kacsa, Index Internetto. Szignó: Zsoldos.

ZSOLDOS SÁNDOR (1940.): karikaturista.
Az autodidakta rajzoló több mint tizenhét évig külsősként rajzolt országos- és megyei
terjesztésű lapokban, egysíkú, kezdetleges grafikai megoldásokkal. A Magyar Ifjúság
1963-ban mint fiatal, kezdő karikaturistát mutatta be, aki árvagyerekként a saját
erejéből boldogul ezen a rögös pályán. A feldolgozott témái a napi bel- és külpolitika,
kedvelte a szöveg nélküli rajzokat. Részt vett a Fiatal Karikaturisták kiállításán 1968-
ban.
Publikáció: Csúzli (1960), Ludas Matyi (1964–69), Magyar Ifjúság (1963–74), Füles (1963–
67), Dolgozók Lapja (1964–69), Új Néplap (1964–69), Világ Ifjúsága (1964–66), Pajtás
(1964), Magyar Rendőr (1965–66), Élet és Irodalom (1965), Füles Évkönyv (1965), Nyári
Örömök (1965), Úttörővezető (1965–66), Ifjúsági Magazin (1966–68), Nyári Kis Ludas
(1966), Tavaszi Magazin (1966), Vas Népe (1967–70), Magyar Rendőr (1967), Kisalföld
(1968), Fejér Megyei Hírlap (1968), Hajdúbihari Napló (1968), Képes Sport (1968), Ludas
Matyi Magazin (1968), Élet és Irodalom (1970), Tollasbál (1975), Kincses Kalendárium
(1977), Szabad Föld (1968–75), Szignó: Zsoldos.

KÉPTÁR

ADE MATILD ADE MATILD

ÁCS KLÁRA

ADE MATILD

Osztrák festôk dolgoznak Kecskeméten
ÁDLER MÓR

292

ÁLDOR PÉTER ÁGAS ERVIN

ALFÖLDI JÁNOS ANDOR LORÁND

293

ANTAL JÓZSEF ANDOR LÓRÁND

ÁRENDÁS JÓZSEF Kalap alá
– Hallotta, szomszéd? Az öreg Dudás Péter

meghót az éjszaka.
– Hallottam, áldott jó ember volt, nálam is meg-

döglött két disznó...

ARANYOS ISTVÁN

294

BACSA GERGELY

BACSKAY DONÁT
295

– Ha nem tudnám, Aranka kisasszony, hogy – Pincér!
menyasszony, rögtön megkérném a kezét. – Mit méltóztatik

– Magának szerencséja van, épp ma bontottuk fel parancsolni, hadnagy úr?
az eljegyzést. – Ma hozzon valami impozán-
BAKOS IMRE
sat!

BALÁZSFY REZSÔ

BAJA BENEDEK BALÁZSFY REZSÔ
296

– Olyan menô a szerelése, hogy Vízöntô
ötpercenként igazoltatja egy zsaru...
BALÁZS-PIRI BALÁZS

297

– És a vizsgálatokra éhgyomorra jöjjön.
BALÁZS-PIRI TAMÁS

BALLNER PÉTER

BALLA TAMÁS BALOGH BERTALAN
298

– Nem játszanak tisztességesen!

BALOGH CSABA BALOGH ZOLTÁN

BALOGH LAJOS
299

BALLNER PÉTER

BÁN ATTILA BÁN TIBOR

BAMBER JÁNOS

BÁNÓ ATTILA

300

BÁNYÁSZ ISTVÁN Forma-1
BARÁT JÓZSEF

– Mindenembôl kiforgatott az a csirkefogó, csak az BÁNYAI ISTVÁN
ártatlanságomat hagyta meg...
BARÁT JÓZSEF

301

– Mit olvasol öregem?
– Azt, hogy a Dr.

Trnkóczy-féle Kraft-
Bitter likôr a legjobb
ital.

BAKOSS TIBOR BARTA ERNÔ

BARNA ELEK

BARDÓCZ ÁRPÁD BARTHA LÁSZLÓ
BARDÓCZ ÁRPÁD

302

BARTÓK LAJOS

BATICZ LEVENTE BATÓ GÉZA
303

BÁTAI SÁNDOR

BATTHYÁNY GYULA

BATTHYÁNY GYULA

A megvetés BECHTOLD JAKAB
A Polgári Körben két úriember összeveszett:
– Én megvetem önt! – szólt az egyik mérgesen.
– Hiszen nem vagyok én ágy! – volt a másik

válasza.

BATTA PÉTER

304

BASCH ÁRPÁD BÉKÉS ROZÁLIA
BEDNÁR JÁNOS

BÉKÉSI JÓZSEF

BÉKÉSI JÓZSEF
305