Kendall Ryan___A szobatárs

Belebújtam a fekete magas sarkú cipőmbe, bár tudtam, hogy egy óra múlva bánni fogom a választásomat, és készen álltam az indulásra. Feltettem a nagymamám gyönyörű gyémánt fülbevalóját, és belenéztem a gardrób ajtajára szerelt egész alakos tükörbe. A cipő magas sarka kiemelte a hosszú lábamat, a ruhám csillogott a lámpafényben. A gondolataim visszarepültek az előző estére. Olyan váratlanul édes gesztus volt Cannon részéről, hogy vacsorát készített, és annyira könnyedén folyt köztünk a beszélgetés. Azt hittem, már elég jól ismerem őt, de sok minden várt még felfedezésre. Olyan kifejező volt az arca, amikor a múltjáról beszélgettünk – megfeszült a szája, és összeráncolódott a homloka, amikor felemlegette a szegénységben töltött gyerekkorát, a neveltetését, amely arra sarkallta, hogy többet akarjon elérni, és láttam a reményt a szemében, amikor az orvosi gyakorlatról mesélt. Tetszett Cannonnak ez az új, felnőtt változata. Furcsa. Bár eleinte irtóztam a lakótársnak még a gondolatától is, most kellemesen üdítőnek találtam a társaságát. Nagyobb biztonságban éreztem magam, jobban aludtam, hogy Cannon itt volt velem egy fedél alatt. Talán az lehetett ennek az oka, hogy több volt bennünk a közös, mint ahogyan emlékeztem. Megértettem Cannon ilozó iáját a – hogy is fogalmazott? Ó, igen – a limonádékészítéssel kapcsolatban. Valószínűleg jobban megértettem, mint bárki más. Az anyám mindig azt mesélte nekem, hogy kislányként óvatos és nagyon körültekintő voltam. Komoly voltam, és gyakran aggodalmaskodtam, miután iskolába kerültem. Mindig felelősségteljes voltam, akire számíthattak a barátai. Aztán az érettségi után egy éven belül elvesztettem mindkét szülőmet, és a világ sötét és magányos hellyé változott. Jó néhány hónapba beletelt, mire megértettem, hogy rajtam áll, jobbá teszem-e az életemet, és nem fakul meg az emlékük attól, ha darabokra hullok. Soha nem tettem semmi vad, meggondolatlan vagy őrült dolgot. Gondoskodtam a szeretteimről. Ez voltam én. Azt hiszem, a magam módján készítettem a limonádét. Élveztem a munkámat a civil szervezetnél, megmentettem Enchiladát, amikor nyakörv nélkül bolyongott az utcán, Allie-vel jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett. Csak mentem tovább az utamon. Nap nap után. Természetesen

többet akartam, szerettem volna találni valakit, akivel leélhetem az életemet, de egyszer majd ez is megtörténik. Bár ezt a vágyamat csak erősítette a tegnap esti beszélgetés és a vacsora egy olyan fér ival, aki igyelmes és kedves volt velem. Tudtam, hogy nem húzhatom tovább az időt, kimentem hát, hogy megnézzem, Cannon elkészült-e. A konyhában találtam rá, éppen egy tányért és poharat tett be a mosogatógépbe. Lehajolt, és a szemem azonnal a kemény seggére szegeződött. Szent szar. Olyan volt a teste, mint egy görög istené. Elakadt a lélegzetem a látványtól. Ja, tényleg túl régóta nem feküdtem már le senkivel. Cannon felegyenesedett, felém fordult, és lassú mosoly ömlött el az arcán. Lebuktam. Gyorsan elfordítottam a tekintetemet, de már megtörtént a baj. – Kész vagy? – kérdeztem pihegve. Cannon pompásan festett a fekete öltönyben, ropogós fehér ingben, amely kiemelte az izmait, és borszín nyakkendőben. Kócos volt a haja, az állát elegáns borosta borította. Olyan fér ias volt a teste, olyan szexi, hogy éreztem, mágnesként vonz magához. Válasz helyett lehervadt a mosoly Cannon arcáról, és végignézett rajtam. Felforrósodott a testem, ahogy a tekintete végigsiklott a mellem halmán, a csípőm vonalán. Mindjárt kiderül, valóban képes-e a tekintet lángra gyújtani az embert. – Jól megnéztél? – nyögtem ki végül dorgálóan. – És te? – kérdezett vissza túlságosan is nyugodt hangon. – Körbeforogjak? Talán vetkőzzek le megint? – Az utolsó kérdésnél már kuncogott, és éreztem, hogy forróság önti el az arcomat. Igen, sajnos már láttam, hogy mi van a ruha alatt – izmos has és egy hatalmas pénisz a lábai között. Mintha képes lennék egyhamar elfelejteni a látványt. Csípőre tettem a kezemet, és próbáltam uralkodni a testem reakcióján. – Nem kellene egy orvosnak…

Megrándult a szám széle, ahogy a megfelelő kifejezést kerestem. – Illendőbben fogalmaznia? – segített ki. – Tapintatosabbnak lennie – fejeztem be a mondatot. Kopogtak. Megjött Allie. Hála istennek. Felkaptam a miniatűr retikült a pultról, és már indultam is az ajtó felé. – Kész vagytok, srácok? – kérdezte Allie. Cukin festett a fekete ruhájában. Cannon belebújt a 46-os fekete cipőjébe, és zsebre dugta a telefonját. A mozdulat a nadrágja elejére vonzotta a tekintetemet, és felforrósodott az arcom. A francba. Allie vezetett, mivel ő hívott meg bennünket. A parkoló iú elvitte az autót, miután megérkeztünk, mi pedig felmentünk a csodálatos múzeumépület bejáratához vezető lépcsőkön. Csak egyszer jártam itt korábban, egy osztálykirándulás alkalmával, de annak már majdnem két évtizede. Frakkos pincérek cikáztak a tömegben, rozé pezsgővel teli tálcákat egyensúlyoztak a kezükön, a helyiség túlsó végében pedig ínycsiklandó ételekkel megpakolt asztalok sorakoztak. A héttagú zenekar lágy dzsesszt játszott, kellemes, kulturált hangulatot árasztva. Csinos emberek sétáltak, nevettek és beszélgettek. Felismertem a dalt, Dean Martin egyik száma volt, és elmosolyodtam, Allie pedig leintett egy pincért, és pezsgőt kért mindhármunknak. – Hogy megy eddig az együttélés? – kérdezte mosolyogva, és felváltva rám meg az öccsére nézett. Nagyot nyeltem, mert hirtelen elszorult a torkom. – Jól – füllentettem. Rettegtem, hogy az arcom elárulja majd erősödő vonzalmamat a fér i iránt, aki ebben a pillanatban túlságosan is közel állt hozzám.

– Paige nagyszerű lány – szólt közbe Cannon nyájasan. – Nagyon kedvesen fogadott. – Nem sok ember van, akire rábíznám a kisöcsémet – jegyezte meg Allie. – Ugye tudod, hogy felnőtt ember vagyok? – kérdezte Cannon nyomatékosan. Allie csak vállat vont. Mindig ilyen volt Cannonnal – igazi védelmező tyúkanyó. Egy kicsit sajnáltam is miatta Cannont, bár Allie-nek jók voltak a szándékai. – Regisztráltál már? – bökött oldalba Allie a könyökével, és a szeme sarkából rám pillantott. Hagyd már ezt a szart! Felnyögtem magamban. Ha annyira boldog volt a saját szerelmi élete, akkor miért érzi szükségét, hogy az enyémet irányítsa? – Még nem – mormogtam, és az italomba kortyoltam. A tekintetem a színpadra tévedt, próbáltam beleveszni a zenébe. – Miről beszéltek? – kérdezte Cannon. – Egy fantasztikus randioldalról. Próbálom rávenni Paige-et, hogy térjen vissza a pályára. Cannon megmerevedett, összehúzott szemmel végigmért, mintha valami nem tetszett volna neki az ötletben, hogy randizzak. – Hiszen olyan vonzó lány. Igaz, Cannon? – kérdezte Allie. – Csodás – felelte Cannon, és közben nem vette le rólam a szemét. Tiszta erővel visszatért az az izzó kapcsolat, amelyet már korábban is megtapasztaltam kettőnk között, és bizseregni kezdett a tarkóm. Túl sok volt a igyelme, kénytelen voltam elfordulni tőle. – De komolyan, Paige – folytatta Allie. – Vége az apácaéletednek. Nem fogok leszállni rólad, amíg nem regisztrálsz. – Engem soha nem piszkáltál ilyesmivel – jegyezte meg Cannon.

– Mert csak akkor szólnék bele az életedbe, hogy komolyan kezdenél járni valakivel. Olyan közel vagy már az orvosi elvégzéséhez, Cannon. Ha eddig eljutottál, ostobaság lenne mással elterelni a igyelmedet. Különösen a te múltaddal. A színpadot bámultam, olyan hangosan dübörgött a vér a fülemben, hogy alig hallottam a zenét. Talán rossz ötlet volt ma este eljönni ide. – Szívok egy kis friss levegőt – közölte Cannon, és elviharzott. Allie nagyot sóhajtott. – Olyan sok mindenen ment keresztül az elmúlt pár hétben. Majd túl lesz rajta. Eddig még mindig sikerült továbblépnie. Olyan érzésem volt, hogy történt valami, amiről nem tudok. Valami, ami miatt Allie még védelmezőbb Cannonnal szemben, mint általában. Sajnáltam Cannont. De azt sem akartam, hogy Allie megint piszkálni kezdjen a hülye randioldal miatt. Bármit szívesen fogadtam, hogy megmeneküljek attól a beszélgetéstől. – Történt valami? Cannonnal? – kérdeztem. – Ezt hogy érted? – Az öcséd huszonnégy éves fér i, Al. Biztosan képes az iskola mellett randizni is, ha akar. Allie felém fordult, a szemembe nézett, és az ajkát harapdálta. – Nem szabadna elárulnom, de sorra éri a balszerencse. Igazi őrülteket vonz be. Nem igazán tudtam, hogy mit mondjak erre. Vajon Allie csak túlzott? Nem volt titok, hogy szerinte senki sem elég jó az ő csodálatos kisöccsének. De mi van, ha igazat mondott? Mihez kezdjek egyáltalán ezzel az információval? Mindenesetre nem akartam felkavarni a szart egy puccos parti kellős közepén. Csak rájuk tartozik, ha Allie menedzselni akarja Cannon életét; később majd megvitathatják, ha akarják. – Tényleg? Ez szívás – csupán ennyit reagáltam.

Allie-n látszott, hogy szeretne még valamit mondani, de aztán csak bólintott, és elhúzta a száját. Pár percig csak az italunkat kortyolgattuk. Cannon hamarosan visszatért. Eltűnt a feszültség az arcáról, ismét a régi laza önmaga volt. Reméltem, hogy magunk mögött tudhatjuk az előbbi kínos beszélgetést, csendben hallgattuk a zenét. Allie ringatózott az ütemre, Cannon és én viszont merev háttal álltunk alig pár centire egymástól, igyekeztünk nem egymáshoz érni. A gálának le kellett volna foglalnia minden érzékemet; túl nagy volt a zaj, a tömeg, remek alkalmat nyújtott a nézelődésre. Ám én csupán egyetlen dologra összpontosítottam – a mellettem álló fér ira. Cannon fűszeres illatára, a kettőnk között vibráló feszültségre. Úgy tűnt, hogy az ő igyelmét is elterelte a jelenlétem, ami azonban még érzékenyebbé tett, kíváncsibbá arra, hogy vajon mi ez a titokzatos dolog, ami kettőnk között alakul. Egyvalami biztos – Allie soha nem szerezhet tudomást a drága öcsikéje iránt növekvő vonzalmamról. Az előbb a tanúja voltam, hogyan reagál mindenre, ami elterelheti Cannon igyelmét a karrierjéről. És egyébként is, mi értelme lett volna az egésznek, amikor Cannon két hónap múlva úgyis elköltözik? Csak az lenne a vége, hogy ismét egy üres ágyban alszom, csak ezúttal még magányosabb lettem volna, mert a legjobb barátnőm is kiakadt volna rám. – Van kedved táncolni? – kérdezte Cannon felém fordulva, és a kezét nyújtotta. Mit gondol, mégis mi a francot csinál? Döbbenten meredtem rá. Le akar buktatni bennünket? De Allie bátorítóan meglökött, még mielőtt válaszolhattam volna. – Gyerünk, Paige! Gyakorlatot kell szerezned az ellenkező nemmel, és úgysem fogsz belezúgni Cannonba! – nevetett, és ismét meglökött. Mosolyt erőltettem az arcomra, megfogtam Cannon kezét, és hagytam, hogy kivezessen a táncparkettre, ahol a többi pár himbálózott a lágy dzsesszre.

– Gondoltam, megmentelek – suttogta Cannon mély, selymes hangon a fülembe. Szinte azonnal eltűnt belőlem minden fesztültség. Vagyis csak erről van szó. – Kösz. – Allie jót akar, ugye tudod? Bólintottam. Ez tényleg így volt. Táncolás közben Cannon a Frank Sinatra-szám szövegét dúdolta, a zene ütemére mozgott és engem is vezetett. Kezdtem rádöbbenni, hogy mennyi apróságot nem tudok erről a fér iról. Cannon az egyik hatalmas tenyerébe fogta a kezemet, a másikkal megmarkolta a csípőmet, ahogy körbevezetett a táncparketten. Néhanéha Allie felé pillantottam, hogy lássam, igyel-e bennünket, de egy idősebb fér ival beszélgetett a bárnál. – Miért vagy még mindig szingli? – kérdezte. Felnéztem, magamba szívtam friss aftershave-jének isteni illatát. – Mindig aranyos és kedves lány voltál. Azt hittem, mostanra már férjes asszony leszel. Vállat vontam. – Nem vagyok férjnél. Még csak közel sem járok hozzá. Csak egy hamarosan harmincéves nő vagyok, aki a kutyájával él. – Azt tudom. De igazi szépséggé nőttél, hercegnő. Nem értem. Biztos van valami oka, hogy miért vagy még egyedülálló. – Nincs oka. Az igaz szerelemre várok – feleltem, és magam is meglepődtem az őszinteségemen. – És úgy tűnik, hogy az igazi nem siet. Cannon bólintott. – Értem.

Egyik dal követte a másikat, és Cannon tovább táncolt velem, ringatóztunk a zenére. Ismét a limonádékészítés művészetéről beszélgettünk, és rádöbbentem, hogy nem csupán a külseje, a fér iassága miatt vonzódom hozzá. A benne rejlő fér i vonzott, a személyiség, amellyé fejlődött. A szavai megérintettek bennem valamit. Elzárkóztam a kapcsolatnak már az ötletétől is, és magam sem tudnám megmagyarázni, hogy miért tettem. Cannon a bárhoz kísért, amikor véget ért a szám, ami remek ötlet volt. Hirtelen úgy éreztem, hogy a pezsgőnél valami erősebbre van szükségem. Az áfonyás-vodkás koktélomat kortyolgattam, és elgondolkodtam, hogy mit kezdjek az életemmel. Talán Allie-nek és Cannonnak volt igaza. Többet kellene kimozdulnom. Jó állásom volt, amelyet élveztem, kellemes otthonom, kényelmes életem, de nem volt semmim, ami igazi lett volna. Nem volt szerelmi kapcsolatom, senki, aki hazavárt volna, hacsak Enchiladát nem számítjuk ide. Ez egyébként csak az utóbbi időben kezdett zavarni. Talán azért foglalkoztam a kérdéssel, mert Allie állandóan felhívta a igyelmemet a szingli státuszomra. Egy aprócska részem eltűnődött, vajon a társaság iránti vágyat a meleg, vonzó fér itest élesztette-e fel bennem, amellyel megosztottam az otthonomat…? * * * Néhány órával később elegünk lett a gálából. Allie hazavitt bennünket, és útközben elmesélte az esküvőszervezéssel kapcsolatos kalandjait. Cannon szemlátomást ugyanúgy nem rajongott Jamesért, mint én. A szemét forgatta, amikor szóba került a legénybúcsú. A reakciója mosolyra késztetett. Allie megállt a ház előtt, és hirtelen nagyon aggodalmasnak tűnt az arca a félhomályban.

– Ti ketten képesek vagytok egy fedél alatt tartózkodni, és felnőtt módjára viselkedni, ugye? Összenéztünk Cannonnal a visszapillantó tükörben. – Mit gondolsz, Paige? – kérdezte tőlem, és mosolyra húzódott a telt, szexi ajka. Nagyon bosszantott. – N-ne butáskodj – nyögtem ki. Természetellenesen magasnak és akadozónak érződött a hangom. – Csak nem akarom egy szép nap azt hallani a hírekben, hogy kinyírtátok egymást – magyarázta Allie. Felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Allie-nek ezek szerint fogalma sem volt, hogy vonzódom az öccséhez – legalábbis egyelőre. – Jó lenne, ha beszereznél egy füldugót, Cannon. Paige őrületesen horkolt, amikor egy kollégiumi szobában laktunk – folytatta Allie. – És Paigey, ne engedd, hogy Cannon rád hagyja az összes házimunkát! Használj korbácsot, ha kell! – Korbácsot. Na, ez aztán egy érdekes ötlet – kuncogott Cannon, de ellenálltam a kísértésnek, hogy megrugdossam az ülését. Allie elégedetten visszafordult a kormányhoz. – Jó éjt, srácok. Bizonytalanság cikázott az ereimben, ahogy kimásztam a kocsiból, és követtem Cannont a házba. Még mindig elég korán volt, túl korán ahhoz, hogy fáradtságot tettessek, és ágyba bújjak, vagyis nem csinálhattam mást, el kellett fogadnom Cannon ajánlatát, hogy igyunk meg egy pohár bort. Kimentettem magam, hogy átöltözzek, a puccos ruhát és a körömcipőt jóganadrágra és pólóra cseréltem. Aztán csatlakoztam Cannonhoz a nappaliba. Levette a zakóját, ami most az egyik szék támláján lógott. Kigombolta a nyakánál az inget, és feltűrte az ujját. – Szórakoztató este volt, mi? – kérdezte, miközben elnyúlt az apró kanapén, és meglazította a nyakkendőjét.

Elvettem a kezéből a borospoharat, és leültem a vele szemben álló fotelbe. A puccos gála nem igazán volt az én műfajom, de olykor-olykor kellemes változatosságot nyújtott elmenni ilyesmire. – A hatodikos osztálykirándulásunk óta nem jártam abban a múzeumban. Olyan szép. – A gyönyörű kőépület a masszív oszlopokkal a város történelmére emlékeztetett. – Allie komolyan gondolja, hogy regisztrálj arra a társkereső izére – jegyezte meg Cannon, és végigmért. – Megteszed? Biztos voltam benne, hogy többet látok a hirtelen feléledt érdeklődésében, mint amennyi valójában volt benne, de a kérdéstől pillangók kezdtek röpdösni a gyomromban. Ittam még egy korty bort, hogy nyerjek pár másodpercet a válaszra. Az volt az igazság, hogy tényleg akartam találni egy megfelelő fér it. És csekély esély volt rá, hogy az igazit pont egy randioldalon lelem meg. De talán ez rendben is volt így. Talán kellemes lenne felszedni valaki olyat is, akivel csak jól érzem magam egy ideig. Egy pár tisztességes orgazmus nem lenne olyan rossz. Már több mint egy éve nem szexeltem, és Allie szerint ez nem normális egy húszas éveiben járó nőnél. Talán csak nem voltam olyan merész és szabad szellemű, mint ő. De miért ne lehetnék? Mi tart vissza? Miért ne ragadhatnám tökön az életet, és élhetnék, élvezhetném a kedvem szerint? Elhessegettem ezeket a gondolatokat, mert sokkal jobban érdekelt, hogy többet megtudjak Cannonról. – Nem tudom, valószínűleg nem. És te? Érdekel a randizás? Elkomolyodott az arca, és eltűnődtem, vajon az elevenére tapintottame. Csak nem vette komolyan Allie igyelmeztetését? Felnőtt ember volt, aki azzal járhat, akivel csak akar. – A múltam azt diktálja, hogy szigorú szabályok szerint éljek, ha szexről van szó – felelte rövid hezitálás után. – Csak egyszeri alkalom lehet, és nem cserélünk nevet és telefonszámot. A szememet forgattam. – Milyen romantikus vagy.

– Nem helyesled? – Úgy beszélsz, mint egy igazi playboy. – Semmi köze a playboysághoz, megnyugtatlak. A kalandjaim száma valójában elég alacsony. Egészséges, de alacsony. – Akkor mi értelme az egésznek? A boromba kortyoltam, elbűvölt Cannon mély, búgó hangja. – A tapasztalataim szerint a nők megőrülnek szex után. – Megőrülnek? Mi az ördögöt akar ez jelenteni? Úgy hangzott, mintha nem lennénk többek érzékeny hormonális szerencsétlenségnél, akik elveszítik az eszüket a párzás gondolatától. – Sokat mesélhetnék róla. Higgy nekem! – Hogyan kezdődött? – Tudni akarod, hogy ki volt számomra az első? – vigyorgott, és bólintottam. Megcsóválta a fejét, aztán letette a poharát az asztalra. – Tizenhat évesen veszítettem el a szüzességemet. Amanda két évvel felettem járt, de évek óta ismertem már őt. Amanda McDuffról beszélt? A csaj egy utcára lakott Allie-től és Cannontól. Csakis a szőke, kék szemű pomponlányra gondolhatott, más nem jutott eszembe. – Kedves volt, normális és barátságos. Semmi nem izgatta. Tudtam, hogy egy héttel azelőtt lefeküdt Tommy Lesterrel a végzősök bulija után. Így aztán egyszerűen csak megkérdeztem tőle, elvenné-e a szüzességemet. Igazán elegáns. Elvigyorodtam. – Igent mondott, és megtettük. – És aztán? Lehorgasztotta a fejét. – Két nappal később öngyilkosságot kísérelt meg.

Jézusom. Megrándult az arcom. – Ja. És bár nem minden eset volt ennyire súlyos, de majdnem. Féligmeddig idegenek egy gyors menet után szerelmet vallottak, zaklatni kezdtek, az egyik egyenesen az ágyamhoz bilincselte magát. Legyen elég annyi, hogy nem volt szerencsém a nőkkel. – Fekete mágiával van megátkozva a farkad, vagy mi? Vállat vont, lassan rá emelte a tekintetét. – Nem, csak húsz centi. Plusz szuper az állóképességem… és kiválóan ismerem a nők anatómiáját. Vadul összerándult a belsőm. Basszus. Most Cannonon volt a sor, hogy elégedetten vigyorogjon. – Valami gond van? Széttártam a kezemet, és a bor kilöttyent a pohárból. – Jesszusom, Cannon. Bocs, csak kiakadtam. Allie öcsikéje vagy. Ördögi mosoly ömlött el az arcán. – Mindketten felnőttek vagyunk, Paige. Nincs rá okunk, hogy ne beszélhessünk a szexről anélkül, hogy kínosan éreznénk magunkat. Ráadásul te hoztad fel a témát. Morogtam, de nem vitatkozhattam vele. Így volt. – Szóval, mi történt utána? – Másik taktikához folyamodtam. Tavaly egy időre lemondtam a szexről. – Teljesen? – Nos, nem vagyok szent. Az orális maradt az étlapon. De a behatolás nem. Felhorkantottam meglepetésemben. Komolyan beszél, vagy csak ugrat? – Kiderült, hogy a nőket igencsak feldühíti, ha sehol máshol nem vagy hajlandó megdugni őket a szájukon kívül. Személyes sértésnek vették még akkor is, amikor felajánlottam, hogy viszonzom a szívességet.

– Azt hiszed? Istenem, te hallod magadat? Úgy beszélsz, mint egy egoista fasz. Vállat vont, szexi vigyorra húzódott a szája széle. – Csak védem a saját érdekeimet. – Ami micsoda? Tudtam, hogy Cannon céltudatos, de azt nem, hogy pontosan mik a céljai. Legalábbis nem igazán. – Anyu és a nővérem nagyon sok mindenen ment keresztül. Nagyon sokat tettek azért, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Ilyen közel állok ahhoz, hogy befejezzem az orvosit, és szerezzek egy rezidensi állást. Nem fogom hagyni, hogy egy punci vagy egy nő tönkretegye a jövőmet csak azért, mert azt hiszi, hogy hirtelen szerelmes lett belém, mert jobban megdugtam, mint az expasija valaha. – Jól mondod – csak ennyit tudtam nagy nehezen kinyögni. A szívem az egész beszélgetésünk alatt hevesen vert. Ez a szexi, tiltott pasi bepillantást engedett a szexuális életébe. El is tudtam képzelni, hogy a nők a lába elé vetik magukat. Cannon nemcsak vonzó volt, hanem orvosnak is készült. És ha igazat mondott arról, hogy milyen nagy a farka… – Miért nézel rám így? – kérdezte. Gyorsan, hangosan és forrón vert a szívem. – Szóval komolyan azt hiszed, hogy egyetlen éjszaka után beléd szeretnek a nők? Bólintott. – Bárcsak ne lenne igaz, de ja, ezt állítom. Valami megpattant bennem. Talán a bor volt, talán a csillogás Cannon huncut szemében. A pokolba, vagy a nadrágja elején domborodó kihívó dudor, de segíteni akartam neki – bebizonyítani, hogy téved. Természetesen szeretném majd egyszer megtapasztalni az igaz

szerelmet, de szinte belekábultam a gondolatba, hogy addig is engedjek a mohó vágynak. – Mi lenne, ha bebizonyítanám, hogy tévedsz? Meglepően nyugodt volt a hangom ahhoz képest, hogy hirtelen milyen ideges lettem. – Mit akarsz ezzel mondani? Cannon mereven tartotta magát, megfeszült a teste, összerándultak az izmai. Pajzán gondolatok száguldottak a fejemben. Pokolian próbáltam lebeszélni magam az ötletről, de a francba is, láttam ezt a pasit meztelenül, és egy fedél alatt élünk. – Hajlandó vagy fogadni velem? – …és lefeküdni veled? Megrándult az ajka, ami egy pillanatra elterelte a igyelmemet. Mélyen a szemébe néztem. Ki sem kellett mondanom hangosan az igent. – Te mit nyersz rajta? – kérdezte. – Néhány orgazmuson kívül? Az esélyt, hogy bebizonyíthatom, hogy baromság az elméleted. A hajába túrt, és a plafonra meredt. – Basszus – mondta, vágytól izzó hangon. Eltűnt az unalmas Paige, és megjelent a dévaj, szexi és merész Paige. Elevennek, szemérmetlennek és pajzánnak éreztem magam. Már nagyon régóta nem éltem meg ilyesmit. Ráadásul csak két hónapig kell együtt laknunk Cannonnal. Mi a legrosszabb, ami történhet? – Mikor kezdjük? – mormogtam. Valószínűleg többet ihattam a kelleténél. Cannon újra felegyenesedett. Bűnös mosolyától átjárt a győzelem borzongató izgalma. Nyertem; meg fogok kapni mindent, amire vágyom. Cannon megsimogatta a hüvelykujjával az arcomat, és akkor sem

bírtam volna megállni, hogy ne hajoljak közelebb hozzá, ha akartam volna. – Nem keféllek meg, amikor részeg vagy. – Túlságosan buja volt a hangja ahhoz, hogy ilyeneket mondjon nekem. – Aludj rá egyet. Benne vagyok, ha még holnap is ezt akarod. – Ezzel felállt, és eltűnt a szobájában. Egy részem dühös volt rá – de a másik részem megkönnyebbült. Bizonytalanul talpra álltam, és elindultam a szobámba. Az előbb még „merésznek” tűnő ajánlat hirtelen „teljes őrültségnek” hangzott. Cannon úriember volt, megadta az esélyt, hogy kiszálljak. Így volt valószínűleg a legjobb. Biztos voltam benne, hogy másnap reggelre észhez térek. Legalábbis reméltem, hogy így lesz.

KILENCEDIK FEJEZET Paige Felébredtem, és biztos voltam benne, hogy csak álmodtam az egészet. Aztán kiültem az ágy szélére, és megláttam a pezsgőszín koktélruhát összegyűrve a padlón, és ráncba szaladt a homlokom, ahogy lassan felvillantak a tegnap este emlékei. De egy bizonyos kis szőrgombóc nedves orra mozgásra bírt. Enchiladának pisilnie kellett. Összeszedtem a bátorságomat, és kitipegtem a hallba. Teljesen csendes volt a lakás. Csak résnyire volt nyitva Cannon ajtaja, gyorsan elsiettem előtte. Felkaptam a pórázt a pultról, és ekkor megláttam. Egy cédula volt a kávéfőzőre ragasztva, Cannon macskakaparásával: Beszélnünk kell. Csupán két szó, amitől nem kellett volna kiráznia a hidegnek, de aztán főbe kólintott, ami előző este történt, és a pultba kellett kapaszkodnom, hogy össze ne essek. Tényleg felajánlottam Cannonnak, hogy szexeljünk. Ez volt a realitás, amellyel szembe kellett néznem. A kezembe temettem az arcomat, és mély lélegzetet vettem. Ha egész nap elrejtőzhettem volna a szobában, megtettem volna. De aztán Enchilada ismét nyüszíteni kezdett. – Rendben. Gyere, kishaver! Felkaptam a pórázt, belebújtam a cipőmbe, aztán Enchiladával szerencsésen kiértünk a lakásból anélkül, hogy jelenetet rendeztünk volna. Megkönnyebbülten fellélegeztem, mihelyt átmentünk az utcán a megszokott füves területre… és ekkor vettem észre, hogy eltűnt Cannon kocsija. Az idegességet hirtelen pánik váltotta fel. Ó, istenem, elüldöztem volna az őrült javaslatommal? Talán egyenesen Allie-hez ment ma reggel, és közölte vele, hogy már nem érzi kényelmesen magát nálam. Szexuálisan zaklattam a barátnőm kisöccsét. Szent szar, Allie soha többé nem áll majd szóba velem. A

távolban kígyózó Hudson folyóra meredtem, míg Enchilada elvégezte a dolgát, és arról ábrándoztam, hogy belevetem magamat a vízbe. A karomba kaptam Enchiladát, mihelyst végzett, a mellemre szorítottam, és visszarohantam vele a lakásba. Cannon résnyire nyitva hagyta az ajtaját, így kicsit jobban kinyitottam, hogy bekukucskálhassak. Visszahajtotta a futon tetejét, a takarók összehajtva feküdtek az asztalon. A sporttáskája és egy pár bevásárlószatyor a sarokban hevert. Szóval a cucca még itt volt, de ez egy csöppet sem nyugtatott meg. Az üzenet világos volt és egyértelmű – de mi az ördögöt fogok mondani neki? Biztos voltam benne, hogy kolosszális hibát követtem el tegnap este, ezért elfoglaltam magam azzal, hogy kávét és reggelit készítsek. Aztán lezuhanyoztam, mintha azzal jobbá tehettem volna a helyzetet, ha végigmegyek a samponozás, borotválkozás és hajszárítás megszokott rutinján. Alig vártam, hogy véget érjen ez a hétvége. Még soha életemben nem vártam ennyire a hétfőt. Azt hittem, minden visszatér majd a normális kerékvágásba, ha eltűnhetek az irodámban, belevethetem magamat a heti rutinba és a kötelességeimbe. Ó, hogy mennyire tévedtem! Egy hatalmas teherautó állt meg a ház előtt járó motorral. Aztán kopogtak az ajtón. Egy HANK feliratú kitűzőt viselő fér i rám mosolyogott, és felém nyújtott egy mappát. – Jó reggel, hölgyem! Itt szíveskedjen aláírni. Elvettem tőle a tollat, és lepillantottam a papírlapra. – Mi ez? Hank megkocogtatta a lapot. – Elismervény a termék átvételéről.

Két másik fér i nyomakodott el mellettem Cannon szobája felé. Mi az ördög folyik itt? A futonnal a kezükben tértek vissza. Összerándult a gyomrom. Ó, basszus, Cannon tényleg elköltözik. Ennyi volt… és csak idő kérdése, hogy Allie mikor taszít ki végérvényesen az életéből. Attól féltem, hogy megáll a szívem. Megszólalt a telefonom, felkaptam a pultról, és meg sem néztem, ki hív, mielőtt beleszóltam. – Halló? – Szia, Paige! Cannon vagyok. Még soha életemben nem éreztem ilyen rettenetesen magamat. Legszívesebben bemásztam volna egy lyukba, hogy meghaljak. Fellángolt bennem a vágy, hogy helyrehozzam a helyzetet, még mielőtt irányíthatatlanabbá válik. – Annyira sajnálom a tegnap estét. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Nagyot fújtam, vártam, hogy mondjon valamit. – Szóval már nem akarsz megdugni? Megrándult az arcom a szavaira. Fizikailag természetesen akartam. De nem érte meg a vele járó érzelmi felfordulást. Még most, ilyen mély érzelmi kavarodásban is reagált Cannonra a testem. De ő nyilvánvalóan nem ezt akarta. Ellenkezőleg, elutasított. Istenem, olyan átkozott idióta voltam. Remegő hanggal próbáltam menteni a menthetőt. – Annyira sajnálom. Nem akartam bajt okozni. Nem akartam, hogy azt hidd, el kell költöznöd. – Elköltözni? – Bizonytalan volt a hangja. – Ki mondta, hogy elköltözöm? – Emberek jöttek, hogy elvigyék a futont a szobádból. Az ablakhoz léptem, és kikukucskáltam. Éppen egy hatalmas, fehér műanyagba csomagolt matracot pakoltak ki a teherautó hátuljából.

– Mi? Ó, a csudába, ne haragudj! – Felsóhajtott. – Hadd kezdjem elölről! Váratlanul berendeltek a kórházba, és elfelejtettem szólni, hogy ma hozzák ki az ágyat. Nem tudok azon a futonon aludni. De arról nem volt szó, hogy elviszik azt az átkozott cuccot. Hiszen az a tiéd. A fér iak átgyömöszölték a matracot az ajtón, és elindultak Cannon szobájához. Hirtelen mindent megértettem. Cannon nem volt dühös. Nem költözött el. Ellenkezőleg, még inkább berendezkedett. – Paige? Ott vagy még? – Itt vagyok – feleltem pár pillanatnyi hallgatás után. – Ne aggódj a futon miatt! Úgysem férne el az ágy mellett. – Jól vagy? – faggatott tovább. – Ha meggondoltad magadat kettőnket illetően… – Te igen? – kérdeztem, és a szívem hirtelen teljesen más okból kezdett el zakatolni. A szállítók elmasíroztak mellettem az ágykerettel, miközben Cannon válaszát vártam. – Tegnap este óta erekcióm van, ha csak rágondolok. Tíz éve akarlak, Paige. A szavai hallatán újra elöntött a vágy. – Nem gondoltam meg magamat – mondtam. Szokatlanul lágy volt a hangom. – Fél nyolcra otthon vagyok. – Vacsora? – kérdeztem. – Ötkor van szünetem, olyankor szoktam enni. – Rendben. Fél nyolc – ismételtem meg. Addigra valószínűleg úgyis túl ideges leszek ahhoz, hogy egyek. – Akkor találkozunk. Szinte bódulatban sétáltam be Cannon szobájába, mihelyst becsuktam az ajtót a szállítók mögött. A hatalmas franciaágy szinte elfoglalta az egész szobát, mint egy tekintélyt parancsoló, baljós előjel.

Tényleg ezt fogom csinálni?

TIZEDIK FEJEZET Cannon – Döntöttél már? – kérdezte dr. Stinson, és megállt mellettem. Ismét végignéztem a választékon, és összeráncoltam a homokomat. Pulykafasírt és lasagna. Valami könnyűt kell ennem, ha ma este ki akarom forgatni a sarkaiból Paige világát. Nem akartam, hogy a nehéz kajától teli gyomor rontsa a teljesítményemet. – Azt hiszem, inkább a salátabárnál nézek körül – feleltem, és megfordultam, hogy lássam, mennyire gyér a kínálat. Dr. Stinson kuncogni kezdett. – Nem a vacsorára értettem. Hanem a szakosodásra. Nyilvánvalóan van hozzá tehetséged, hogy megnyugtasd a gyengébb nemet. Remek nőgyógyász válna belőled. Felkaptam egy tálcát a halomból, és követtem őt a salátabárhoz. – Jobban vonz a… Az első gondolatom a kardiológia volt. Ezt mondtam Paige-nek is, amikor megkérdezte, mit szeretnék. De a nőgyógyászat volt dr. Stinson szakterülete, és tudtam, hogy rágná a fülemet, ha elárulnám neki. És most tényleg nem akartam a karrieremről beszélni. – Plasztikai sebészet – böktem ki végül. – Hm. Ciciimádó vagy, mi? – kuncogott, és megpakolta a tányérját spenóttal. Nem tudtam mire vélni a reakcióját, de nem is érdekelt. Nekem kellett döntenem a jövőmről. Ami azt illeti, a plasztikai sebészet talán nem is volt olyan rossz ötlet. Újabban ígéretes szakterületté vált, ahogy öregedett a baby boomer generáció, és Hollywood miatt mindenki a külsőségek megszállottjává vált. A pénz átkozottul jó lenne. Gondoskodhatnék anyuról, ha a szükség úgy hozza, aztán válthatnék valami más területre, például gyerekgyógyászati arc- és koponyasebészetre. Ez lehetővé tenné

számomra, hogy utazzak – részt vehessek valamelyik nemzetközi jótékonysági misszióban, amelyik segít a nyitott szájüreggel vagy más arcrendellenességgel született gyerekeken olyan rekonstrukciós műtéttel, amelyhez egyébként nem férnének hozzá. Ugyanakkor iszonyúan unalmas lehet évekig mellnagyobbításokat és iatalító műtéteket végezni. Nem vágytam rá, nem is érdekelt, tudtam, hogy kiégnék benne, és ezt végül a munkám sínylené meg. És szinte bármelyik orvosi területen lehet segíteni a rászorulókon. Választhatok nyugodtan valami mást. Dr. Stinson megköszörülte a torkát, és rádöbbentem, hogy vagy harminc másodperce nem fér hozzá tőlem a paradicsomhoz. A francba… pontosan ez volt a bajom. Túl sok volt a lehetőség, és túl sok tényezőt kellett igyelembe vennem. Olyan szakterületet kell választanom, amibe nem unok bele, de elég pénzt is keresek vele, hogy eltartsam anyut és magamat is, amelyik lehetővé teszi, hogy utazhassak, és segítsek a rászorulókon. Van rá egyáltalán mód, hogy mindent elérjek? Vagy fel kell áldoznom valamelyik prioritásomat? Tavaszi vegyes salátát borítottam a tányéromra, de a gondolataim közben a papírmunkán jártak, amelyet be kell fejeztem, mielőtt hazamegyek. Nem hagytam magamnak lehetőséget arra, hogy a mai estére gondoljak, mert nem mászkálhattam egész nap álló farokkal a kórházban. Az előttem álló munkára összpontosítottam, egyszer sem engedtem meg, hogy az otthon rám váró gyönyörökre tévedjenek a gondolataim. Kényszerűségből elhessegettem az egészet, az egyetlen telefonbeszélgetést leszámítva, amikor felhívtam Paige-t, hogy szóljak neki az ágyról. De most, alig pár órával az ügyeletem lejárta előtt szinte viszketett a tenyerem, hogy megérintsem őt. Felrobbanok, ha meggondolta magát. Belehalok a kielégítetlenségbe. Ha ezt eddig nem ismerték el egészségügyi problémának, akkor ezután majd fogják. * * * Beugrottam a boltba, miután végeztem a kórházban. Bár minél előbb szerettem volna hazaérni, szükségem volt pár dologra. Vettem egy doboz óvszert, és ágyneműt az új ágyamra.

A pénztáros a Targetben biztosan azt gondolta, hogy megőrültem. Vagy legalábbis azt, hogy szexben lesz részem, és igaza is volt. Egy részem legszívesebben kiborította volna őt azzal, hogy még egy palack tejszínhabot és egy zacskó gyorskötegelőt is a szalagra dob, de nem akartam, hogy szegény idős hölgy szívrohamot kapjon. Nem voltam szolgálatban, és nem akartam egy újabb egészségügyi vészhelyzetet elhárítani. Besötétedett, mire leparkoltam Paige háza előtt. Odabent is csak egyetlen kislámpa világított a nappaliban. Eltűnődtem, vajon Paige is olyan ideges volt-e egész nap, mint én. Bármennyire igyekeztem is bebeszélni magamnak, hogy nem nagy ügy ez az egész, a mai különbözni fog az összes egyéjszakás kalandomtól. Paige-ről beszéltünk, a nőről, akivel együtt nőttem fel, és aki után titokban már több mint egy évtizede vágyakoztam. Bíztam benne, hogy bármi történik is közöttünk, az nem fogja veszélybe sodorni a nővéremhez fűződő barátságát. De senkinek nem okozunk fájdalmat egészen addig, amíg nem feledkezünk el az „egyszeri eset”-szabályról, és Allie-nek egyáltalán nem kell tudomást szereznie a dologról. Bár balszerencsés voltam, ha szexről volt szó, és a poklon mentem keresztül jó néhány nővel, Paige-nél nem aggódtam emiatt. Érett és felelősségteljes nő volt, és elhittem neki, amikor azt mondta, hogy nincs az az atyaúristen, hogy belém essen. Kinyitottam a bejárati ajtót, és az étkezőben találtam Paige-t. Lecsukta a laptopja tetejét, mihelyst meglátott. – Szia – köszöntött nyugodt hangon. Nem tudtam megállni, hogy el ne tűnődjek, vajon mi lehet a fejében. Várta már a dolgot? Vagy csak ideges volt? Vagy mindjárt lefújja az egészet? Viselkedj lazán, az isten szerelmére… – Minden rendben? – kérdeztem, és kibújtam a cipőmből. Végignézett rajtam, és rádöbbentem, hogy most lát először műtősruhában. A csípőmig lecsúszott a sötétkék, megkötős nadrág, és Paige mohón szívta magába a látványt.

– Igen – felelte még mindig fojtott hangon. A melléhez húzta a térdét, ismét végignézett rajtam, de nem tudtam semmit leolvasni az arcáról. – Megyek, lezuhanyozok. Majd beszélünk, ha végeztem. A beszéden dugást értettem. Legalábbis reménykedtem benne. Letettem a bevásárlószatyrokat a pultra, és elindultam a fürdőszobába. Le kellett mosnom magamról a kórház steril szagát, hogy képes legyek funkcionálni. Álltam a vízsugár alatt, hagytam, hogy körbeöleljen a gőz, kimasszírozza a feszültséget az izmaimból. El kellett volna fáradnom egy tízórás kórházi ügyelettől, amelynek a legnagyobb részét talpon töltöttem. De ehelyett fel voltam ajzva, mint egy ketrecbe zárt vadállat, amelyik bármelyik pillanatban kész támadni. Túlságosan régóta akartam már Paige-t, és szinte beleszédültem a gondolatba, hogy végre az enyém lesz. Bár orvosi szempontból a szédülést az agyi vérhiány is okozhatta, mivel pillanatnyilag minden csepp az ölem felé tartott, és megkeményítette a farkamat. Megtörülköztem, felhúztam az új ágyneműt. Gondolom, jobban mutat az ágy a puha paplannal és hozzá illő párnákkal meg a többi cuccal, amelyhez nem sokat értettem, de az biztos, hogy kényelmesebb lett. Többé nem kell összehúznom magamat a keskeny futonon, amelyről lelógott a lábam. Abba már bele sem mertem gondolni, milyen szörnyű lett volna először megkefélni valakit azon az átkozott szaron. És nem is akárkit, hanem Paige-t. Azt akartam, hogy ez legyen élete legcsodálatosabb éjszakája. Farmerbe bújtam, és kimentem a szobából, hogy előhozakodjak a vágyammal.

TIZENEGYEDIK FEJEZET Paige Ültem, és ahogy hallgattam a zuhany hangját, egyre idegesebb lettem. Cannon alig három méterre volt tőlem, az előre megbeszélt szexuális együttlétünkre készült, de én bizonytalanabbnak éreztem magam, mint bármikor korábban. Tegnap éjjel, amikor kiprovokáltam ezt az egészet – a szemére hánytam, hogy milyen beképzelt, amikor azt hiszi, hogy a nők egyetlen éjszaka után reménytelenül belé szeretnek –, szexinek, szemérmetlennek és merésznek éreztem magam az alkoholtól, felbátorított a beszélgetésünk intimitása. Most viszont, színjózanon és egy egész napos gondolkodás után már egyáltalán nem találtam mókásnak a helyzetet. Órákon keresztül csak az járt a fejemben, hogy milyen negatív következményei lehetnek az egésznek. Allie valószínűleg soha többé nem áll szóba velem, ha elcsábítom az öccsét. Tényleg kész lennék tönkretenni a barátságunkat pár remek orgazmusért? Ráadásul Cannon túl iatal is volt hozzám. Vagy inkább én voltam túl öreg hozzá. Valószínűleg kiábrándító kaland leszek a számára. És mi lesz, ha igazat mondott – ha tényleg olyan csodálatos az ágyban, hogy belezúgok majd, és összetöri a szívemet? Abszurd volt a gondolat, buta kis babona, mégsem tudtam kiverni a lehetőséget a fejemből. Képtelen voltam tovább ücsörögni, felálltam hát, és bementem a szobámba. Belenéztem a tükörbe, és megrémültem a látványtól. Vörös volt az arcom, pírfoltos a nyakam, a tekintetem tüzes. A fenébe… Hihetetlenül fel voltam izgulva, de egyúttal hihetetlenül féltem is, és mindkét érzés lerítt az arcomról. Nagyot fújtattam. Ez nem volt a terv része. Próbáltam meggyőzni magam. Érett nő vagyok, aki felelősségteljes felnőtt módjára nyugodtan élvezhet egy vad, lepedőszaggató szexet. Nem nagy ügy.

Basszus. Kit akarok átverni? Igenis nagy ügy. Teljesen kiborultam, a szívem egymilliószor vert percenként. A legnagyobb része akarta ezt, de kizárólag önző okokból. Még soha nem volt dolgom csodálatos szeretővel. Tudni akartam, valóban léteznek-e ilyen fér iak, egyszer az életben sutba akartam dobni az óvatoskodást. De mindez nem érte meg azt a szívfájdalmat, ami utána biztosan bekövetkezik. Cannon elzárta a vizet, és hallottam, ahogy a fürdőszobában mászkál. Összerándult a gyomrom. Képtelen voltam megtenni. Hová lett a merész csaj, aki ajánlatot tett Cannonnak, miután megtudta a sötét titkát? Nyoma veszett. Eltűnt az éjszakában a bátorságommal együtt. Fel-alá mászkáltam. Az otthonom valaha szent hely volt a számomra, most pedig az ő illatát éreztem mindenhol, az ő jelenlétének nyomait fedeztem fel, bármerre néztem. A hatalmas cipőjét a bejárati ajtó mellett. A kulcsát a pulton álló tálkában. A gyümölcsöstálat, amelyből minden reggel kivett egy almát, és élvezettel belevájta a tökéletesen egyenes fogait a puha húsába. Ismertem Cannon szokásait, ismertem az illatát, de nem tudtam, milyen szerető lenne, nem tudtam, milyen hangokat ad ki magából, amikor elélvez. Vajon boldogan felkiált, vagy értelmetlen szavakat morog, vagy a nevemet suttogja, miközben belém üríti a magját? Megborzongtam a kíváncsiságtól. Halálosan elegem volt abból, hogy jól nevelt, érett, felelősségteljes felnőtt legyek, ahogyan azt elvárták tőlem. Nem érdekelt, hogy helytelen lefeküdni Cannonnal – bűnözni akartam. Ki akartam szakítani magamat a biztonságos kis burokból, amelyben éltem. Cannon megjelent az ajtóban, a bőre még nedves és kipirult volt a forró zuhanytól, a haja vizes. Félmeztelen volt, a farmerje csábítóan ölelte át a csípőjét. Mély lélegzetet vettem, felkészültem, hogy felsoroljam neki, miért is lenne ez az egész egy hatalmas hiba. Mögém lépett, olyan közel hozzám, hogy megcsapott a tusfürdőjének citrusos-mentás illata. Éles kontrasztot alkottunk a tükörben. Cannon egy fejjel magasabb volt nálam, az arckifejezése nyugodt és

összeszedett. Az én arcom még mindig olyan vörös volt, mint egy paradicsom, és szinte törpének látszottam mellette, amihez nem voltam hozzászokva. Semmi sem volt ebben az egészben, amihez hozzá lettem volna szokva; nagyon régóta nem volt már fér i az életemben, a hálószobámban meg pláne nem. – Gyere! – Cannon megfogta a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat, elhúzott a tükörtől és a bennem zajló csatától. – Igyunk egy pohár bort! Megnyugtatott a hangja. Iszonyúan feszült voltam egész nap, és pontosan arra volt szükségem, amit javasolt. Miért vagyok ennyire ideges? Hiszen nem élet-halál kérdéséről van szó. Csak két barát vagyunk, akik együtt lógnak, legalábbis pillanatnyilag. Babalépések, Paige. Követtem Cannont a konyhába, ahol kivett egy palack bort a hűtőből. A kanapé felé biccentett, aztán a kezembe nyomott egy pohár bort, majd helyet foglaltam. Úgy éreztem magam, mintha dróton rángatnának, de meg is nyugtattak a parancsai. Könnyebben folyt közöttünk a beszélgetés, mint gondoltam volna. Utazás, üzlet, hobbik, mindegyik biztonságos téma volt, de egyúttal azt is megmutatta, hogy mi bennünk a közös. Kiderült, hogy mind a kettőnket érdekelt a humanitárius munka. Mély lélegzetet vettem, élveztem a beszélgetést és a bort is. Cannon nagylelkű, kedves fér ivá érett. Talán annak is köszönhetően, hogy két nő nevelte fel. Az anyja és a nővére nem csupán imádattal vette őt körül – alakították is a jellemét, nem engedték, hogy önelégültté váljon, de gondoskodtak róla, hogy tudja, milyen okos és tehetséges, olyan önbizalmat ültettek belé, ami segített neki azzá a fér ivá válni, amilyen ma volt. Beszélgettünk, boroztunk, de közben óhatatlanul felmerült bennem néhány emlék a közös múltunkból. Elmosolyodtam egy különösen kedves emlékre, miközben Cannon újratöltötte a poharamat… * * * Évekkel ezelőtt

– Hé! Add vissza a hátizsákomat, Cannon! Csípőre tettem a kezemet, a másikat pedig felé nyújtottam, próbáltam szigorúnak látszani. Tizenkét éves voltam, és nemrég kezdtem el menstruálni. A pink Helló Kitty-s hátizsák titkos zsebében tartottam a betétet. Nem akartam, hogy Allie kisöccse megtalálja. Pfuj! Borzasztó lett volna. – Anyu azt mondta, hogy én vagyok a fér i a házban. Az én dolgom, hogy cipeljem a táskákat, kinyissam az ajtót, és tisztelettel bánjak a nőkkel. Cannon kihúzta magát, és megigazította a hátiszák szíját a keskeny kis vállán. Jesszus! Cannon néha nagyon kiakasztott. Az iskola előtt vártuk, hogy anyu felvegyen bennünket, és Cannon nemcsak a saját Amerika Kapitány-os hátizsákját tartotta a kezében, hanem Allie-ét és az uzsonnásdobozát is. Úgy nézett ki, mint egy teherhordó öszvér. – Add ide! – intettem. – Tudom vinni a saját táskámat. A nagymamám azt mondta, nincs szükségem rá, hogy egy fér i bármit megtegyen értem, ráadásul Cannon még nem is volt fér i. Csak nyolcéves volt. Allie-re pillantott, aki egyet biccentett. – Rendben – felelte, és vonakodva visszaadta a zsákomat. – Tessék. Megkönnyebbülten szorítottam a mellemre a táskámat, és kissé meg is lepődtem azon, hogy tulajdonképpen nem is voltam dühös Cannonra. Fiú létére nem is volt olyan rossz… * * * – Jobban érzed magad? – kérdezte Cannon, és végigmért. Az ajkamba haraptam, és bólintottam. – Ezek szerint látszik rajtam, hogy izgulok, mi? – Nem kell megtennünk. – Mit? – mormogtam.

– Semmit. Tovább tettethetjük, hogy nem vonzódunk egymáshoz. Nem foglak kényszeríteni. A szavainak meg kellett volna nyugtatniuk, de ehelyett csak felidegesítettek. Nem akartam tovább tettetni. Elegem volt belőle, hogy gyáva vagyok, de közben óvatosságnak, körültekintésnek, visszafogottságnak nevezem. Ez a régi Paige volt. Aki félt minden újdonságtól, mindentől, ami a saját kis burkán kívül létezett. Harminc felé közeledve még mindig szingliként éltem – egy kóbor kutyával a sztereotipikus macska helyett, de akkor is –, rejtőzködve. Az új Paige kalandvágyó volt és merész. Legalábbis az akart lenni. – Nem – ráztam meg a fejemet. – Az én ötletem volt. Nem kényszerítesz. – Előrehajoltam, és letettem a poharamat az asztalra. – Csak nem tudom, hogyan… vágjunk bele. – Ez az én dolgom, hercegnő. Hercegnő? Nem utáltam annyira ezt a becenevet, amennyire talán kellett volna. Már régóta nem voltam senkinek a hercegnője. Vagy talán soha, emlékeztetett egy belső hang. Cannon hívott így gyerekkorunkban, de ő viccnek szánta, nem cikizésnek vagy sértésnek. Tele volt meglepetéssel az emlékeimben élő kis iúnak ez az új, felnőtt változata. Sötét volt a szeme, tele ki nem mondott szenvedéllyel. És apró mosoly játszott a telt, tökéletes ajkain. Olyan nevetségesen szexi volt, hogy már a látványától görcsbe rándult a gyomrom. Azért még ideges voltam. De ugyan már… Cannon volt az. Több mint húsz éve ismertem őt. Nem fog fájdalmat okozni nekem, eltűnni reggel, és soha többé nem felhívni. A következő pár hónapban együtt fogunk lakni, szombat reggelenként valószínűleg együtt készítünk palacsintát, és nevetünk majd az együttlétünk emlékén. Kikeféljük magunkból a vonzalmunkat, és továbblépünk. Csak engedünk a vágynak. Cannon letette a poharát az enyém mellé, aztán közelebb hajolt, gyengéden megsimogatta az államat, aztán magához húzott. Megtörténik. Meg fog csókolni.

Itt volt az ideje, hogy megmutassam neki, képes vagyok lefeküdni vele anélkül, hogy belé szeretnék – vagy ez, vagy visszamenekülök a szobámba, magányosan és rettegve. E kettő közül választhattam. Ha a tűzjelző meg nem szólal a következő négy másodpercben, akkor Cannon telt ajka az enyémre fog tapadni. Úgy döntöttem, nem csinálok hülyét magamból, és közelebb hajoltam. Éreztem, hogy Cannon elmosolyodik, nem sietett, hogy elnyerje a jutalmát. Talán azért, mert már tudta, hogy az övé vagyok. Talán azért, mert a legtöbb fér ival ellentétben megértette, hogy nem érdemes sietni. Mindketten ezt akartuk, de a várakozás után csak még csodálatosabb lesz a végkifejlet. Az ajkai lassan mozogtam az enyémen, elnyíltak, hogy a nyelvünk óvatosan egymáshoz érhessen. Mintha villám csapott volna belém. Elmélyítettük a csókot, Cannon szája elvett mindent, amit csak adhattam. A kezébe fogta az arcomat, boríze volt a nyelvének, és rádöbbentem, hogy még soha nem csókoltak meg így. Ilyen birtoklóan. Ilyen teljességgel. Nem voltam tapasztalatlan… de bármit csináltam is korábban, azt többé nem lehetett csókolózásnak nevezni. Cannon újra megtanított csókolni. Szent szar! Cannon Rothtal smárolok. Fura, teljességgel idegen érzésnek kellett volna lennie. Az agyamnak sikongatnia kellett volna, hogy „Állj! Állj!” Ehelyett ez volt a legtermészetesebb dolog a világon. Úgy mozogtak együtt a nyelveink, mintha évek óta pontosan erre a pillanatra készültek volna. Vágy és kéj sugárzott végig az ereimben. Cannon elhúzódott, és elégedetten rám vigyorgott. – Még mindig benne vagy? Lelkesen bólogattam, a vágytól részegen. Ha egyetlen csókkal ennyire kifordít önmagamból, akkor szinte féltem kideríteni, hogy mit tartogat még ez az éjszaka. Az ölére húzta a kezemet. Forró és kemény volt, összerándult tőle a belsőm. – Érzed ezt, Paige?

Lenyeltem egy nyögést. Olyan melegnek és keménynek érződött a tenyerem alatt. – I-igen. – Akarod, hogy benned legyek? – mormogta, miközben végigcsókolta a nyakamat, én pedig az erekcióját simogattam a farmeren keresztül. – Istenem, igen. Meleg, selymes kuncogása vibrált a bőrömön. – Akkor jó, mert tizenhat éves korom óta meg akartalak dugni. De a mai este nem rólam szól. Gondoskodom róla, hogy jó legyen neked. Akarod? – Igen. Hát persze. – Akkor bíznod kell bennem. Egy pillanatra eltűnődtem, vajon képes vagyok-e rá. Teljesen átengedni az irányítást? Független nő vagyok, mi lesz, ha valami perverz dolgot akar? Elhessegettem a gondolatot. Nem ítélkezem… egyelőre. – Bízom benned. – Jó kislány. Újra megcsókolt, míg végül az egész testem vágyban égett. Aztán elhúzódott. Vonakodva elvettem a kezemet a farkáról, is kinyitottam a szememet. – Abszolút biztos vagy benne, hogy akarod? Ha a múltamból indulunk ki, akkor nem fog ez a dolog jól végződni. Az én bortól részeg és vágytól ködös agyamnak annyit ért ez a igyelmeztetés, mint a „csak tizennyolc éven felülieknek” felirat a pornóoldalakon. – Akarom. Akarlak. Egyenesen smaragdszínű szemébe néztem, miközben ezt mondtam, és reméltem, hogy hallja a vágyat a hangomban. – Akkor a hálószobában folytassuk.

Felálltam a kanapéról, és követtem Cannont. – Ezért vetted az ágyat? – Igen. És mert nem igazán fértem el azon a futonon. Zakatolt a szívem, amikor beléptünk a szobájába. Új ágyneműt húzott fel, az egész szobát beborította fér ias illata. – Fordulj meg! – mormogta. A falon lógó egész alakos tükör felé fordultam, Cannon pedig mögém állt. Félhomály volt a szobában, csak annyi fény szűrődött be, hogy lássam, amint a hatalmas keze végigsimít az oldalamon, a csípőmön, a derekamon, fel egészen a nyakamig, ahol félresöpörte a hajamat, és gyengéden megcsókolta a tarkómat. Libabőrös lettem az érintésétől. Megbabonázva igyeltem, ahogy a két keze lesiklott a nyakamról a vállamra, és megmarkolta a vágytól sajgó mellemet. Pihegni kezdtem, ahogy az ujjai hegyével simogatta a bimbómat. – Gyönyörű a melled, Paige. A hüvelykujja a bimbóm csúcsához ért, és felszisszentem. – Szereted, amikor a bimbóddal játszanak? Válaszképpen ívbe feszítettem a hátamat, a mellkasára hajtottam a fejemet, és a tenyerébe nyomtam a mellemet. – Jó tudni, hercegnő. – Megcsókolta a nyakamat. – Egyszer szívesen megdugnám ezeket a csini ciciket. Lehúzta rólam a pólót, és lehajította a padlóra. Zihálva kapkodtam levegő után, miközben kikapcsolta a melltartómat, és leejtette a pólóm mellé. A tükörben kiemelte a meztelenségemet Cannon széles, izmos felsőteste. Erős és magabiztos ujjai végigsiklottak a bordáimon, én pedig megbabonázva néztem. Ha eddig azt hittem, hogy isteni, amit csinál, akkor az már szinte túl sok is volt, amikor a hatalmas, meleg tenyerébe fogta a mellemet. Elakadt a lélegzetem, villám cikázott a bimbómból egyenesen a lábaim közé. De

Cannon nem kínzott sokáig. Elsötétedett a szeme, a két keze lejjebb siklott, be a nadrágomba, a bugyim alá. Levegő után kapkodtam ettől a nagyon várt mozdulattól. Az ujjai a nedves húshoz értek, és elfojtottam egy nyögést. – Nem – szólt rám. – Ne fogd vissza magad! Hallani akarlak. Ismét megsimogatott, inoman körözött a csiklómon, én pedig nyöszörögtem a kéjtől, egyszerre éreztem megkönnyebbülést, hogy vége a várakozásnak, és türelmetlenséget, hogy még többet kapjak. – Ez az – biztatott. – Szereted nézni, amikor hozzád érek, hercegnő? Szerettem, de képtelen voltam megformálni a szavakat, hogy ezt elmondjam neki, képtelen lettem volna egy értelmes gondolatra még akkor is, ha az életem függött volna tőle. Ügyes keze ismerte az összes pontot, tudta, hogyan nyújtson maximális élvezetet. Cannonnak dőltem, megadtam magam, hagytam, hogy elárasszon a kéj, előretoltam a csípőmet, hogy könnyebben hozzám férhessen. Jutalomként belém csúsztatta egyik vastag ujját. Újabb mohó kiáltás szakadt fel belőlem. Nem az a típus voltam, aki ilyen gyorsan elélvez – keményen meg kellett dolgoznia érte annak a kevés szeretőnek, akivel a múltban dolgom volt –, de Cannonnak valahogy sikerült néhány rövid perc alatt a csúcs közelébe juttatnia. Arra a veszélyes helyre, ahol millió apró darabra szakadok, és szétrobbanok. Meleg testétől és fér ias illatától körülvéve elveszítettem minden mértékletességemet, hangosan felnyögtem, ahogy mozgatta bennem az ujját, és néztem, ahogy néz. Hihetetlenül erotikus volt. – Gyönyörű vagy. Megtiszteltetés megérinteni téged. El tudtam volna olvadni a sötét, csábító hangjától. Világos volt, hogy komolyan beszélt; szaggatottan lélegzett, acélkemény erekciója a derekamhoz nyomult. Az egyik kezével a lábam között játszott, a másikkal megsimogatta a mellemet. Égetett az ajka a nyakamon. – Elélvezel a kedvemért, gyönyörűm? – suttogta a bőrömbe.

Megremegtem a karjában, és csak zuhantam, ahogy elélveztem. Fehér fények cikáztak a lehunyt szemhéjam mögött, dübörgött a vér a fülemben, ahogy a testem szinte vadul összerándult az ujjai körül. Elvakított a kéj, semmi más nem létezett számomra Cannon gyengéd érintésén, puha csókjain és mocskos suttogásán kívül. Cannonnak dőltem, miközben próbáltam magamhoz térni, hálás voltam, hogy erős karjai körém fonódtak. Ő maga felé fordított, felemelt, a mellkasára szorított, és odavitt az ágyhoz, levette rólam a nadrágot és a bugyit. – Vigyázok rád – ígérte, és lefektetett az ágyra. Felmosolyogtam rá, néztem, ahogy letolta a nadrágját és az alsóját, kiszabadította azt a vastag, csodás farkát, amelyről minden éjszaka álmodtam, mióta csak megláttam őt a folyosón. Majdnem felnyögtem a gyönyörű látványtól. Cannon pompás volt. Meg akartam érinteni, megízlelni, hallani, ahogy kéjesen nyögdécsel. A keze a farkára tévedt, lassan simogatta magát egyszer, kétszer, és az ölem ismét összerándult, miközben néztem őt. – Készen állsz a folytatásra? Bólintottam. – Gyere ide! Felkapott egy óvszert az asztalról, és gyakorlott könnyedséggel felhúzta. Lefeküdt mellém, és elhelyezkedett a széttárt combjaim között. De nem hatolt belém egyetlen erőteljes mozdulattal, ahogyan vártam, hanem húzta az időt, mélyen megcsókolt, a nedves ölemnek dörzsölte magát, hagyta, hogy egyre növekedjen és forrósodjon a vágyunk. Ez volt a legédesebb kínzás, amelyben valaha részem volt. A testem még bizsergett az első orgazmustól, az ölem egyszerre volt hiperérzékeny, és lüktetett a vágytól. Vastag farka a nedves, mohó bejáratomhoz nyomult. Cannon nem sietett. Nem is tudom, hogy ez miért lepett meg. Amikor megbeszéltük, hogy egyszer lefekszünk egymással, azt hittem, hogy bemászunk az ágyba, és azonnal egymásnak esünk. Azt hittem, nem sokkal lesz több, mint egy jelentéktelen kefélés, de nahát, hogy

mennyire tévedtem! Hála istennek. Nem számítottam csókolózásra és előjátékra, meg arra, hogy mocskos szavakat suttog a pucér bőrömbe. A csípőjébe markoltam, és rámosolyogtam. – Kefélj meg, nagy iú! – Örömmel, gyönyörűm. Visszahúzódott, hogy megtalálja a megfelelő szöget, aztán lassan előrenyomult, és a széles makkja belém hatolt. Megrándult az arcom a fájdalomtól, Cannon megmerevedett, hagyta, hogy hozzászokjak a méretéhez. Tovább tartott, mint gondoltam, az egész testem megfeszült a döbbenettől. Cannon aggodalmasan összeráncolta a homlokát. – Elég szűk vagy – jegyezte meg lágyan. – Sajnálom – nyögtem ki. – Ne tedd! Így vagy tökéletes. Lenyeltem a gombócot a torkomból. Nem is emlékeztem már, mikor mondott nekem ilyesmit valaki. Egyáltalán nem éreztem magam tökéletesnek. Zavart voltam és annyira tele – érzelmekkel és Cannonnal –, hogy bármelyik pillanatban olyan tökéletesen darabjaimra hullhatok, hogy soha többé nem leszek a régi. – Szükséged van egy percre? – suttogta Cannon. Meleg nyakába fúrtam az arcomat, és bólintottam. Milyen kínos! Mély lélegzetet vettem, és próbáltam ellazulni. Tudtam, hogy Cannon fel van izgulva, készen állt, és azt is tudtam, hogy el kell lazulnom, hogy magamba fogadhassam őt. Végül is az én ötletem volt ez az egész. Még egy mély lélegzet, és még jobban széttártam a térdeimet. Ekkor valaki hangosan verni kezdte a bejárati ajtómat. Mi az ördög? Soha senki nem látogatott meg bejelentés nélkül. Teljesen kiakadtam. Komolyan, univerzum? Pont most?! Cannon ugyanúgy meghökkent, mint én.

– Vársz valakit? A szemébe néztem, és megráztam a fejemet. – Természetesen nem. Egy másodpercig minden csöndes volt, és már azt hittem, hogy az a valaki rossz házba kopogott be, és továbbment. – Muszáj, hogy megdugjalak – nyögte Cannon, és durván megmarkolta a fenekemet. Tudtam, hogy nem sokáig bírja visszafogni magát, és ettől zakatolni kezdett a szívem. – Igen – nyögtem. Pár centivel beljebb hatolt, és mindketten visszatartottuk a lélegzetünket, vártuk, hogy hozzászokjak a méretéhez. Hamar enyhült a fájdalom, felváltotta a helyét az édes, kielégítő feszülés, és még szélesebbre tártam a combjaimat, hogy jelezzem neki, hatoljon mélyebbre… Újabb kopogás törte meg a csendet, ezúttal hangosabban. És nem maradt abba. Valaki úgy verte az ajtómat, mint egy őrült. Elkerekedett a szemem, és felnéztem Cannonra. Kurvára kínos helyzet volt. Rajtam feküdt, csak a széles makkja volt bennem, összefonódtak a végtagjaink, zakatolt a szívünk, mint egy pillanatra leállított pornó ilmben. Még soha életemben nem voltam ilyen abszurd helyzetben – döngették az ajtómat, amikor nem vágytam másra, csak arra, hogy Cannon döngessen meg. Cannon dühösen felnyögött, és a nyakamra szorította az ajkait. – Eszedbe se jusson! – Muszáj. Csak megnézem, ki az, és elzavarom. Ígérem. Csak nem akarom, hogy a szomszédok kihívják a rendőrséget. Kihúzódott belőlem, fájdalmas lassúsággal, aztán felszisszent. – Bassza meg!

Megpaskoltam a mellkasát, és rámosolyogtam. Megragadta a csuklómat, megszorította, és a szemembe nézett. – Siess vissza! A farka még mindig büszkén, csábítóan meredezett, és még egy utolsó vágyakozó pillantást vetettem rá, miközben magamra kaptam a pólót, és belebújtam a farmerembe. Basszus! A nedves bugyit a padlón hagytam, kisiettem a bejárati ajtóhoz. Ajánlom, hogy egy kurva zombiapokalipszis fenyegessen. Kilestem a kukucskálón, és megpillantottam Allie-t.

TIZENKETTEDIK FEJEZET Paige – Meghalt valaki? – fortyantam fel, ahogy kitártam előtte az ajtót. Allie újabb kopogásra készen, felemelt ököllel állt az ajtóm előtt. Ha tudta volna, hogy mit szakított félbe, mi történt a hálószobában, alig hat méterre tőle… Mi az ördög? Elöntött a szégyen, mihelyst megláttam Allie vörös, könnyben ázó arcát és elmaszatolódott sminkjét. – Ó, istenem, Al… Mi történt? Behúztam a lakásba, és Allie hangos zokogással gyakorlatilag a karomba vetette magát. Jó pár percbe beletelt, mire ki tudtam szedni belőle, hogy mi a baj, türelmesen vártam, amíg szipogva elmesélte, hogy összeveszett Jamesszel. A kanapéhoz vezettem, és mondtam neki, hogy üljön le, amíg hozok egy doboz zsebkendőt. Nem volt hazugság, de a teljes igazság sem. Berohantam Cannon szobájába, hogy szóljak neki, azonnal öltözzön fel és jöjjön ki. – Cannon! – suttogtam, és bekukucskáltam a nyitott ajtón. Még mindig az ágy közepén hevert, meztelenül, kemény farka a hasán pihent. – Allie van itt – suttogtam hangosan. – Basszus! Felpattant az ágyról, felkapta a nadrágját a padlóról, és fénysebességgel felhúzta magára. Megrándult az arcom az együttérzéstől, hogy milyen lehetett begyömöszölni azt a hatalmas erekciót a farmer börtönébe. Au. Gondolom, nem valami jó. De nem volt időm ilyesmire. Elszaladtam a zsebkendőért, aztán vissza Allie-hez a nappaliba. Szerencsére semmi jelét nem adta, hogy

gyanítaná, az öccse alig harminc másodperccel ezelőtt még bennem volt. A kurva életbe! Borzalmas barátnő vagyok. A kezébe nyomtam egy marék zsebkendőt, leültem mellé, és vártam, hogy kifújja az orrát, és összeszedje magát. Jó pár percig kellett hozzá mélyeket lélegeznie. Megfogtam a kezét. – Mi a csuda történt? – kérdeztem. Bár én nem voltam oda érte, Allie szerette Jamest. Bármi történt is, pár nap, és biztosan minden rendbe jön majd, miután mindketten lehiggadtak. – Hónapok óta megcsal. Talán mégsem lesz elég pár nap… – Miről beszélsz? Cannon besétált a szobába, és tökéletesen összeszedettnek látszott. Hála istennek. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, aztán megölelte Allie-t. – Jól vagy, nővérkém? Allie felsóhajtott, és bólintott. – Jól leszek, mihelyst eltűnik az életemből az a hazug, csaló szemétláda. – Mi történt? – faggattam, és próbáltam ügyet sem vetni arra, hogyan reagált a testem Cannon közelségére. Átkozott feromonok. Túl régóta nem fordítottam már igyelmet az ellenkező nemre. Muszáj lesz változtatnom ezen, különben állandóan Cannonra vetem majd magam. Magamban megfogadtam, hogy regisztrálok arra a hülye randioldalra, amelyik miatt Allie állandóan piszkált. Allie mély lélegzetet vett. – Jamesnek viszonya van. – Nyugodt hangon beszélt, de fájdalmasan megrándult az arca, és ökölbe szorította a kezét az ölében. – Minden hazugság volt – amikor azt mondta, hogy sokáig kell dolgoznia, meg amikor vasárnaponként bement az irodájába. Hónapok óta folyt már a

dolog azzal a nővel. Elvált asszony két gyerekkel… nem mintha ez olyan kurvára számítana. Elakadt a lélegzetem. Egyáltalán nem erre számítottam. – Találtam egy sms-t a telefonjában. Nem kémkedtem utána; a telefonja a pulton hevert. James bevallott mindent, amikor kérdőre vontam. – Baszódjon meg. Cannon talpra ugrott, és elindult az ajtó felé. – Hová mész? – kérdezte riadtan Allie. Cannon belebújt a cipőjébe, és felkapta a kocsikulcsot a pultról. – Megyek, és szétverem a pofáját. Allie is felpattant, és megragadta az öccse karját. – Állj meg, és gondolkozz két másodpercig! Bármennyire is szeretném, hogy elagyabugyáld őt, nem éri meg, hogy bajba keveredj miatta, vagy hogy tönkretedd a kezedet. Egy szép napon majd világhírű sebész leszel. És ez sokkal boldogabbá tesz, mint az, hogy szétrúgd James seggét. Cannon összehúzott szemmel a nővérére meredt, aztán nagyot fújt, kitágultak az orrcimpái. Még soha nem láttam őt ennyire dühösnek. Persze gyerekkorunkban milliószor szemtanúja voltam annak, hogy mennyire védelmezi a nővérét, de nem ilyen hévvel. Átkozottul szexi volt. Pár feszült pillanattal később Allie-nek sikerült őt lebeszélnie a tervéről, és Cannon visszaült mellém. Vége lett a korábbi jókedvű, lörtölős hangulatnak, eltüntette a szobát megtöltő dühös feszültség. Egy órán keresztül felváltva győzködtük Allie-t, hogy jobb lesz neki James nélkül, erősítgettük az önbizalmát. Biztos voltam benne, hogy működik a dolog, Allie legalábbis abbahagyta a sírást, és bólogatott. Nem mertem bevallani neki, hogy soha nem kedveltem Jamest. Egy részem ugyanis – mélységes undorral – arra számított, hogy talán megpróbálja majd visszakönyörögni magát, meggyőzni Allie-t, és végül

kibékülnek. Ha tényleg így lesz, akkor az ellenszenvem csak éket verne közénk Allie-vel. Cannonnak nem voltak ilyen aggályai, csak azt ismételgette, hogy Allienek jobb lesz majd így, és James egy szemétláda. Magamban megtapsoltam. Hamarosan borozni kezdtünk, pattogatott kukoricát majszoltunk, és a legújabb horror ilmet néztük. Bár Allie teljesen kiborult, végül eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy úgy tegyen, mintha minden rendben lenne. Küldött Jamesnek egy sms-t, hogy reggelre tűnjön el a lakásból, és vigye a holmiját is. Nagyon büszke voltam rá. – Szeretlek, Al – szorítottam meg a kezét. Valamivel később arra ébredtem, hogy egy nagy kéz rázza a vállamat. Kinyitottam a szememet, és láttam, hogy Cannon fölém magasodik. Félálomban érzékeltem, hogy ki van kapcsolva a tévé, valaki rendet tett a nappaliban, és Allie a kanapén alszik a takaró alatt. – Gyere! – suttogta Cannon, és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam, és hagytam, hogy talpra segítsen. – Azt hiszem, elbóbiskoltam a ilm alatt. – Ahogy Allie is. – Cannon átkarolta a derekamat, és rám mosolygott. – Tartalak. Bekísért a szobámba, de megtorpant a küszöbön, mintha nem mert volna belépni. Elöntött az aggodalom. Korábban olyan lelkes volt – mindketten azok voltunk. De hirtelen minden teljesen zavarossá vált. – Szóval, most mi lesz? – kérdeztem. – Allie kemény csaj. Biztosan túljut rajta. – Nem Allie-re és Jamesre gondoltam. Hanem kettőnkre. – Ó, igaz. Úgy érted… – vonta fel a szemöldökét kihívóan. – Igen.

– Soha nem voltam még ilyen kanos, de megértelek. A nővéremnek szüksége volt rád. Jó barát vagy. Ó, igen, nagyszerű barát. Pár órája gyakorlatilag meglovagoltam a legjobb barátnőm kisöccsét. De csak bólintottam, aztán nagyot sóhajtottam. – Esőnap? – Ha ezt akarod – mormogta, lehajolt, és megpuszilta az arcomat. – De a következő pár napban éjszakás leszek. Nem fogsz sokat látni belőlem. – Rendben. Jó éjt – suttogtam, és bementem a szobámba. Fogalmam sem volt, hogy a félig befejezetlen együttlétünk miatt kínos lesz-e majd a hangulat kettőnk között, és arról sem, hogy mikor lehetünk újra együtt. De az teljesen váratlanul ért, ami ezután történt.

TIZENHARMADIK FEJEZET Paige Cannon nem hazudott, amikor azt állította, hogy a héten nem sokszor fogom őt látni. Már csütörtök volt, és eddig összesen kétszer futottunk össze a héten. Éjjelente a kórházban dolgozott, nappal pedig aludt. Hagytunk egymásnak buta kis üzeneteket, például szigorúan megparancsoltam neki, hogy tartsa magát távol a kínaiból hozatott kajám maradékától, ő pedig megígérte, hogy vesz mandulatejet, mert kezdtünk kifogyni belőle. Bár alig láttam Cannont, sokat rágódtam a döntésemen, hogy lefekszem vele. Egész héten azon őrlődtem, hogy mit tegyek. Figyelmeztető jelnek vettem Allie hirtelen megjelenését. Végül is borzalmas ötlet volt lefeküdni a kisöccsével. A vágy elhomályosította az ítélőképességemet. Csak szereznem kell egy másik pasit, és már meg is volt rá a tervem, hogyan csináljam. Így legalább nem teszem tönkre a legrégibb barátságunkat, és a dolgok sem fordulnak kínosra az új, nagyon is fér i lakótársammal. Sötét volt már odakinn, és Cannon is elment dolgozni. Letelepedtem a kanapéra az egyik kezemben egy pohár borral, a másikban pedig a telefonommal, és végiggörgettem azoknak a pasiknak a fényképén, akik a randioldal szerint illettek hozzám. Allie addig rágta a fülemet, amíg végül regisztráltam. Betartotta a szavát, és kihajította Jamest a holmijaival együtt a lakásból, ezért úgy gondoltam, megérdemli ezt a kis jutalmat. Az pedig még inkább meggyőzött, hogy olyan sok időt töltöttem a héten egyedül, magányos voltam, és sajnáltam magamat. Belekortyoltam a chardonnay-ba, és a kijelző jobb felső sarkában lévő boríték ikonra klikkeltem. Két olvasatlan üzenetem volt – az első egy automatikus üdvözlet az oldaltól, a másik pedig valami Daniel nevű pasitól jött. Rövid és vicces volt az üzenete. DANIEL: Olyannak látszol, aki felkavarja az állóvizet. �� J

Elmosolyodtam, és a fényképére klikkeltem, hogy kinagyítsam. Barna haj, barna szem, elég jól nézett ki, azt hiszem. Cannon persze sokkal vonzóbb volt a kócos szőke hajával, a hatalmas bicepszeivel és a varázslatos mosolyával. De Cannon most nem volt itt, és egyébként is tiltott gyümölcs volt a számomra. A VÁLASZ-ra kattintottam, és bepötyögtem egy üzenetet. Egy újabb pohár bor és néhány üzenetváltás után egész jól éreztem magam Daniellel. A szomszéd városban élt, pénzügyi elemzőként dolgozott. Harminckét éves, soha nem volt még nős, és megnevettettek az üzenetei. De aztán Daniel meghívott másnapra vacsorázni, és elbizonytalanodtam, bár éppenséggel ráértem találkozni vele. Egy részem furcsának találta, hogy randizzak valakivel, amikor Cannon farka pár napja még ilyen közel volt ahhoz, hogy belém hatoljon. Azt mondtam Danielnek, hogy gondolkozom a dolgon, és majd holnap értesítem, aztán kimentem a konyhába, hogy töltőre tegyem a telefonomat. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar randira hív majd valaki. Allienek azonban egy dologban igaza volt, ez a randioldal tényleg gyorsan működött. De most komolyan, mihez kezdjek, ha egy átlagos kinézetű, kedvesnek és normálisnak tűnő fér i vacsorára hív? Mondjam azt neki, hogy nem, kösz, megígértem a lakótársamnak, hogy lefekszem vele? Őrültség lenne. Kétlem, hogy Cannon elhárította volna egy nő közeledését csak azért, mert esetleg még megtartjuk a félbeszakított szexpartit. Engedtem magamnak egy pohár vizet, és a mosogató mellett állva lassan kortyolgattam. Végül is Cannonnak nem kell tudomást szereznie a randiról. Éjszakás, így valószínűleg haza is érek, mire észrevenné, hogy egyáltalán elmentem. Nem mintha titkolnom kellett volna előle Danielt – minden jogom megvan arra, hogy randizzak. Igaz? Kiöntöttem a maradék vizet a mosogatóba, aztán felkaptam a telefonomat, és válaszoltam Danielnek, hogy benne vagyok a holnapi randiban. Jó érzéssel kellett volna eltöltenie, hogy döntöttem, de csak még inkább összezavart.

Készülődni kezdtem a lefekvéshez, és közben reménykedtem, hogy a hétvége majd világosabbá teszi, mihez kezdjek Cannonnal. Egészségtelenül vonzódtam hozzá, és nem hittem, hogy ennek vége lesz, amíg egy fedél alatt élünk. * * * Daniel béna volt. Rendben, ez az ítélet nem teljesen jogos. A vacsora jó volt, és elment a beszélgetés is, de egyszerűen nem működött köztünk a kémia. Olyan volt, mintha egy unokatestvéremmel vagy egy munkatársammal lettem volna. Nem volt szikra – egyáltalán nem olyan volt, mint a Cannonnal folytatott beszélgetéseink. Felvettem a szalvétát az ölemből, még egyszer megtöröltem vele a számat, aztán letettem magam elé az asztalra. – Végeztél? – kérdezte Daniel. Bólintottam, és intettem a pincérnek, hogy hozza a számlát. Diszkréten ellenőriztem a telefonomat az asztal alatt. Minél többet ittam a vacsorához, annál jobb ötletnek tűnt, hogy még az előtt hazaérjek, mielőtt Cannon elmegy. Ha most indulok, akkor marad még huszonhárom percem, mielőtt elindul az éjszakai műszakjára a kórházba. Daniel azonnal felkapta a számlát, mihelyt a pincér letette azt az asztalra. – Majd én izetem. Köszönöm, hogy velem vacsoráztál. – Biztos? Szívesen állom a felét. Bólintott. – Biztos. Rámosolyogtam. Tényleg kedves ickó. Kimentem a mosdóba, amíg izetett, és ellenőriztem a külsőmet a tükörben. Elégedetten konstatáltam, hogy a hajam és a sminkem még

mindig rendben van, nem ragadt ételmaradék a fogam közé, aztán megvártam Danielt az étterem előtt. Hazavitt, és útközben tovább mesélt a munkájáról. Elfojtottam egy ásítást. Két ember biztosan képes érdekesebb témát is találni táblázatkezelő programoknál és befektetéseknél. De nem vettem rá a fáradságot, hogy felhívjam erre a igyelmét, így csak bólogattam. – Köszönöm a mai estét – mondtam, amikor megállt a ház előtt. Leállította a motort, és kipattant az autóból, átjött a másik oldalra, hogy kinyissa nekem az ajtót. Kissé régimódi pasi volt, ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjön értem, ki izesse a vacsorát, kinyissa nekem az ajtókat. De szerettem az ilyesmit egy fér iban. – Az ajtóhoz kísérlek – ajánlotta fel. Bólintottam, követtem őt az apró verandához vezető lépcsőkön, udvarias mosolyt kényszerítettem az arcomra, miközben befejezte a történetet az előző negyedéves jelentésekről. Siess már! Cannon kocsija a ház előtt parkolt, ami azt jelentette, hogy még itthon van. De aztán Daniel közelebb hajolt hozzám, a leheletének fokhagymaszaga megcsapta az orromat, és az egyetlen dolgot tettem, ami eszembe jutott. Felrántottam a térdemet, és tökön rúgtam vele. – Jaj! – kiáltotta összegörnyedve, miközben a homloka az orromba csapódott. – Au – jajdultam fel, mert fájt, ahol eltalálta az orromat. – Mi az ördögért csináltad ezt? – förmedt rám Daniel. Nem tudtam erre mit felelni. Pánikba estem, azt hiszem. Az orromra szorítottam a kezemet, és piros volt, amikor elvettem onnan. A fenébe. Vérzett az orrom, Daniel pedig még mindig kétrét görnyedt, és az ágyékát szorongatta. – Én… Annyira sajnálom – hebegtem.

Feltárult az ajtó, és Cannon végigmért előbb engem, aztán Danielt is, majd újra rám meredt. Pontosabban az orromból csöpögő vérre. Gyilkos indulattal a szemében visszafordult Daniel felé. – Mi a faszt csináltál vele? – morogta, és közelebb lépett hozzá. Megragadtam Cannon kemény bicepszét, és kettejük közé álltam. – Félreértés volt. Nem ütött meg. Összevertük a fejünket. Cannon szeme továbbra is villámokat szórt Daniel felé. Nem igazán tudtam hibáztatni Cannont, amiért nem hitt el egy ilyen hihetetlen történetet. Ki a fene lehet annyira ügyetlen, hogy vérző orral zár egy félresikerült csókot? Istenem, teljesen ki voltam borulva. – Gyere, Paige! Menjünk be! – nyújtotta Cannon a kezét, és én megfogtam, hagytam, hogy elhúzzon a verandán álló fér itól. – A tiéd lehet, haver. Kurva sok szerencsét hozzá! – kiáltott vissza Daniel, miközben lerobogott a lépcsőn a kocsijához. Odabenn Cannon az előszobai lámpából áradó fény felé fordított, felemelte az államat, és alaposan megvizsgált. – Jézusom – átkozódott halkan. Egy ideg lüktetett az állában, ahogy összeszorította a fogait, és közben nem vette le rólam a szemét. – Fáj? – nyomott meg egy pontot a homlokomon. Megráztam a fejemet, és ellöktem a kezét. – Nem, tényleg jól vagyok. Csak vérzik egy kicsit az orrom. – Gyere, ülj le! Megfogta a kezemet, bevezetett a nappaliba, és megállt fölöttem, amikor leültem a kanapéra. – Nem kell munkába menned? – kérdeztem. Műtősruha volt rajta, ezúttal babakék, és a francba, ezen a pasin még a megkötős gatya is szexin mutatott. A pamuting apró – tényleg icipici – V kivágása szabadon hagyta a nyaka sima, barna bőrét, de ennyi elég is volt. Az a pici kivágás, a meztelen bőr kivillanása milliószor szexibb

volt, mint Daniel minden unalmas lörtölése együttvéve. Meg akartam csókolni, harapdálni, érezni az illatát… Szent szar, Paige, higgadj le! Tinédzserkorom óta nem éreztem visszafoghatatlan vágyat senki iránt. Komolyan kézbe kellett vennem a dolgokat – és nem, nem Cannon farkát. De túszul ejtettek a hormonjaim. Nem bírtam levenni a szememet az izmos seggéről, amikor bement a fürdőszobába. Másodpercekkel később egy doboz papír zsebkendővel tért vissza, kivett párat, és a kezembe nyomta. – De, mennem kell, csak előbb meg kell győződnöm róla, hogy jól vagy. Nem megyek el itthonról egész éjszakára, ha esetleg agyrázkódást kaptál. Felhorkantottam, és az orromra szorítottam egy maréknyi papír zsebkendőt. – Nincs agyrázkódásom. Semmiség az egész. Ügyetlenség, bor és némi önvédelem. Leült mellém, és gyengéden megsimogatta az arcomat. – Az igazat mondod? Tényleg csak összekoccant a fejetek? Nem… Egyszerre próbáltam bólintani, és megrázni a fejemet. – Próbált megcsókolni, és pánikba estem. – Miért estél pánikba? – kérdezte szigorú tekintettel. Csodás volt érezni a igyelmét, az ujjainak érdességét, az aggodalmat a szemében. Szerettem volna, ha ez a pillanat örökké tart. Hevesen zakatolt a szívem az aggódó tekintete alatt. Ha ilyen dr. Cannon Roth páciensének lenni, akkor én szívesen leszek az. Nagyot nyeltem. – Nem akartam, hogy megcsókoljon. Csak azért mentem el erre a hülye randira, mert… – Mert mi?

Megfeszült a teste, de kedves volt a hangja. Mert ő nem te vagy. Mert jobban odavagyok érted, mint szabadna. Nagyot nyeltem. – Mert végül nem fejeztük be, amit elkezdtünk. – Nem jutottunk el a dugásig, így hát továbbléptél, és most randizol. Nem bírtam tovább a szemébe nézni, lehorgasztottam a fejemet. Istenem, egy seggfejnek tűntem, ahogy ezt így szavakba öntötte. – Megelőztük a bajt, nem igaz? – Nyugodtnak és magabiztosnak szerettem volna tűnni, de remegett a hangom. Megköszörültem a torkomat, és újra belevágtam. – Félbeszakítottak bennünket. Hivatalosan nem is szexeltünk, és így most mind a ketten továbbléphetünk. Hatalmas hiba lett volna megtenni, ráadásul szerinted reménytelenül beléd is estem volna, és borzalmas vége lett volna a dolognak. – Ha túl gyáva vagy ahhoz, hogy befejezd, amit elkezdtünk, engem nem érdekel, de ne fogalmazz úgy, hogy megúsztuk. Jó móka lett volna, és ezt te is tudod. Felforrósodott az arcom. Ó, de még mennyire jó móka lett volna. Azóta is csak arra gondolok. Milyen volt érezni magamon az izmos testét, a visszafogott erőt a csípőjében, amikor egy picit előrenyomult, ahogyan felszisszent, amikor megérezte, hogy milyen szűk vagyok… Már a gondolatba is beleborzongtam. – Tényleg ezt akarod? Egy pöccsel randizni, akivel az interneten ismerkedtél meg? – kérdezte Cannon. – Igen. Tényleg ezt akarom. Hazugság volt. Kurva nagy hazugság, amitől megkeseredett a szám íze. Bár vágytam a kapcsolattal járó dolgokra – a kötődésre, az intimitásra, a támogatásra, a szexre –, mégis rettegtem attól, hogy odaadjam valakinek a szívemet. Mert mi van, ha olyan valakit választok, mint James, és tönkretesz a végén?

De ezt nem mondhattam el Cannonnak. Vele az egész szórakoztató kaland volt, igyelemelterelés, de nem lehet belőle több. Cannonnak a nagyratörő terveire kell koncentrálnia, és Allie soha nem egyezett volna bele, hogy az öccse velem járjon. Ráadásul kilencvenkilenc százalékig biztos voltam benne, hogy Cannon egyáltalán nem is vágyik állandó barátnőre. Lehullott a keze az arcomról, elnyíltak a telt ajkai, ahogy végigmért. – Nem hagyhatom, hogy olyan fér ival randizz, aki nem tudja, hogyan kell megcsókolni egy nőt anélkül, hogy lefejelné az orrát. Visszavághattam volna valami éles megjegyzéssel, például olyasmivel, hogy „nem te döntöd el, kivel randizok”, de ehelyett ez jött ki a számon: – Igazad van. Még jobban elpirultam. Nem elég, hogy már eddig is idiótának éreztem magam, most még ráadásul Cannon is megtudta, hogy mennyire odavagyok érte – ha eddig esetleg nem lett volna tisztában vele. Felnőtt nő létemre igencsak gyerekesnek éreztem magam. – El fogok késni. Majd holnap kitaláljuk, mi legyen. Bólintottam, és igyeltem, hogy Cannon felállt, és még mindig hevesen zakatolt a szívem. Kitaláljuk? Mintha a masszív farkának és az én különösen szűk tudjátokmimnek a találkozása egy matematikai egyenlet része lenne. Lehajolt, és megsimogatta az arcomat. – Biztos, hogy jól vagy? – Jól leszek. Mihelyst elmúlik ez a szégyen és az önsajnálat. Cannon még egyszer végigmért, aztán bólintott, és elindult az ajtó felé. – Hívj fel, ha szükséged van valamire, és ne felejtsd el bezárni az ajtót! A kezembe temettem az arcomat, és nagyot sóhajtottam. Tönkretettem az első randimat több mint egy év után, és a semmiért rohantam haza.