Káosz alapkönyv

Káosz
Szerepjáték
Második, elektronikus kiadás

A szerzõi és egyéb jogok a dokumentum tulajdonosát illetik. Ez a dokumentum
elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthetõ, de csak és kizárólag saját

célokra, nem-kereskedelmi jellegû alkalmazásokhoz, változtatások nélkül.
Minden más terjesztési és felhasználási forma esetén a Cherubion Kft. írásos

engedélyét kell kérni!
Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia!

Cherubion Könyvkiadó
2001-2004

1

A RENDSZERT MEGALKOTTÁK:
Bihon Tibor, Hüse Lajos, Nemes István

A JÁTÉK MEGALKOTÁSÁBAN KÖZREMÛKÖDTEK: INTERNETES ELÉRHETÕSÉGEINK:

Bajkó Balázs Hahn Zsófia Papp Dániel A kiadó hivatalos honlapja:
Bán János Horváth Gábor Péterfy Áron http://www.cherubion.hu
Beke Ottó Jakab Zsolt Ronyák László
Berke Szilárd Liszek Péter Szabó József Cherubion (kiadói) hírlevélre feliratkozás:
Bezzegh Norbert Mészáros Balázs Urr Géza http://bumblebee.date.hu/kaosz/
Dusa Róbert Nagy János Vankó László
Franczel Ferdinánd Németh Csaba Varga Zsuzsanna Káosz Szerepjáték és Cherubion levelezési listákra feliratkozás:
Guthy Zsolt Oszlánszky Zsolt Váróczy István http://www.rpg.hu/listak/

BORÍTÓFESTMÉNY: Email: [email protected] (Cherubion Könyvkiadó)
Szendrei Tibor [email protected] (Káosz Szerepjáték)

ILLUSZTRÁCIÓK: Tikos Péter A KÁOSZ SZEREPJÁTÉKRÓL AZ ALÁBBI HONLAPOKON OLVASHATSZ:
Zubály Sándor Fantasya - A képzelet valósága
Horváth József
Oszlánszky György http://www.fantasya.hu
Szendrei Tibor Magyar Szerepjátékosok Oldala

KÖSZÖNETTEL TARTOZUNK NEKIK: http://www.rpg.hu/

Balassa György Horváth István Makó Balázs A kiadó és a Káosz Szerepjáték hivatalos fórumait itt találhatod meg:
Batta Zsolt Hoványi Gergely Muri Ferenc http://www.cherubion.hu
Borbás István Iván Ákos Pákozdy Gábor http://www.fantasya.hu
Demeter Miklós Jánvári Márk Varga Ágnes http://www.rpg.hu
Domokos Endre Jeles Attila Varga Zsolt
Gergely Péter Kenyeres Gábor Zsíros Sándor A kiadó hivatalosan támogatott szerepjáték boltjai:
Hábencius István Kornya Zsolt Nyíregyházi Szerepjátékszaküzlet, 4400 Nyíregyháza,
Hodossy Anna Környei Mihály
Széchenyi u. 1. Tel.: (42)318-477, H-P: 1000 - 1800 Szo.: 1000 - 1300
...és mindazoknak, akik gondolataikkal, javaslataikkal és
ötleteikkel hozzájárultak a Káosz Szerepjáték elkészüléséhez Káoszfellegvár, 4029 Debrecen, Vár u. 2. (Alagsor)
Tel.: (30)255-0044, H-P: 1000 - 1800 Szo.: 1000 - 1300

Cherubion könyvklub
4003 Debrecen, Pf. 39.

Telefonos ügyfélszolgálat: (52)435-922, 800 - 1200 között

ISBN 963 9346 26 8 Második, elektronikus kiadás

Felelõs kiadó: VÁLTOZATLAN FORMÁBAN,
Nemes István és Nemes Judit ügyvezetõ igazgatók INGYENESEN TERJESZTHETÕ!

Mûszaki szerkesztõ: Bihonné Király Edit
Szedte és tördelte a Cherubion Könyvkiadó

2

Légy üdvözölve!

A múlt ködébõl... Graun-kalandok. Ezt a kisregényt hárman írtuk, minden fejezetet
más és más, egyes szám elsõ személyben, a saját karakterünk

Csaknem tizenöt éve már, hogy baráti társaságban játszani kezd- szempontjából... Ez a történet csakis itt olvasható; más kötetben a
tük azt a történetet, amely a késõbbi Káosz-ciklus alapját alkotta, megjelenése évekig nem várható – vagy talán azt követõen sem.
s az elsõ regény, A Káosz Szava tizennégy éve megjelent. Ez idõ Hadd maradjon kuriózum!
alatt a regények népszerûsége töretlen maradt, s a világ regényrõl A kisregényen túl találhatók e kötetben: a jártasságokra alapu-
regényre fokozatosan gazdagodott, színesedett. Aztán 1997-ben, ló szabályrendszer, új és különleges játszható fajok, varázslatok,
többek unszolására leskicceltem az elsõ térképet, s határozottan varázstárgyak, világleírás, térképek, ritka szörnyek, istenek, félis-
körvonalazódni kezdett bennünk egy majdani szerepjáték váza, és tenek, érdekességek... Minden, ami egy jó játékhoz szükséges.

a Káosz Világa szinte azonnal formát öltött. Célunk az volt, hogy

akik szeretik ezt a világot, minél részletesebben megismerhessék, A sejtelmes jövõ...
játszhassanak benne, s remekül szórakozzanak. Amikor a fejlesz-

tést megkezdtük, még mi sem gondoltuk, mekkora fába vágjuk a
láncos buzogányunkat... és elképzelni sem tudtuk, hogy a vég- A játék fejlesztése e kötet kiadásával nem ért véget, csupán elkez-
dõdött. Szándékunkban áll rendszeres idõközönként kiegészítõ-
eredmény ennyire összetett és sokszínû lesz, mint amilyen lett. ket kiadni a világhoz. Hamarosan megjelenik a dobozos verzió,

amelyben többek között modulgyûjtemény és további szörnyek

A napfényes jelen... leírása található. Ezt terveink szerint részletesebb világleírások
követik majd, amelyben szisztematikusan végigmegyünk az

És íme, elkészült! Többszöri határidõ-módosítást és csúszást köve- egyes világrészeken, mindegyikhez mellékelve csatlakozó modu-
tõen büszkén nyújtjuk át ezt a vadonatúj szerepjátékot, melyben lokat, modulötleteket, ott található speciális fajok és szörnyek, lo-
reményeink szerint mindenki talál majd ínycsiklandozó falatokat. vagi rendek, céhek stb. leírását.

Tisztában vagyunk azzal, hogy olyan játékot kitalálni, amely A világ szinte hónapról hónapra színesedik. Eddig több mint
mindenkinek egyaránt tetszik, lehetetlen. A legtöbb kérdésben félszáz Káosz Világán játszódó írást publikáltunk, s ezek száma
még a fejlesztõi stábon belül is akadtak viták és alapvetõ véle- folyamatosan szaporodik. Félévente két-három regényt tervezünk
ménykülönbségek. Valamennyien gyakorlott és gyakorló szerep- a Káosz Világán, s az antológiákban is mindig akadnak majd ide
játékosok vagyunk, számtalan rendszert kipróbáltunk és többféle kapcsolódó írások. Lassan, fokozatosan „kiszínezzük” a térképen
csapatban játszottunk vagy meséltünk. Tudjuk, hogy minden a fehér foltokat; a világ egyre gazdagabb, egyre élõbb lesz.
egyes csapatban más és más játékstílus kedvelt. Hogy csak a leg-
szélsõségesebb példát említsem: van, akik a kocka bûvöletében Idõközben az Internetes honlapunkon folyamatosan biztosí-
élve a dolog játék oldalát domborítják ki, míg máshol eleve tunk ingyenesen letölthetõ anyagokat: fajleírásokat, kiegészítõ-
számûzik a kockát, és a szerepjátszást helyezik elõtérbe. Mi ket, új szörnyeket, új jártasságokat, modulokat, novellákat stb...
igyekeztünk olyan szabályrendszert megalkotni, amely bárki által Tervezzük egy karaktergeneráló program készítését, de adunk le-
tölthetõ képernyõvédõket, részletesebb térképeket, egyebeket.

használható. És egyébként is... alapelvünk mindvégig az volt, Ugyanakkor várjuk a te ötleteidet is! Ha van egy jó szörny, amit
hogy ne diktáljuk a szabályokat, csupán irányelveket adjunk. A te találtál ki, és úgy érzed, hogy beleillik a Káosz Világába, küldd

szabályok opcionálisak. Mi megalkottunk és teszteltünk egy el nekünk a leírását – hasonló módon, mint ahogy a mi szörnye-
olyan rendszert, amelyet mi jónak találunk és használunk; ám ha ink leírása található –, és ha valóban alkalmas, akkor a neten (és
valaki túl lazának vagy túl szigorúnak talál egy szabályt, nyugod- esetleg késõbb egy Bestiárium keretében) közreadjuk, hogy má-
tan szabja át saját ízlésére; ha valamit bonyolultnak vél, egysze- sok is megismerhessék és felhasználhassák a játékukban. Várunk
rûsítse, vagy ha nem látja értelmét, egyszerûen hagyja el. (Jó pél- modulokat, fajokat, remek karaktereket – mindenféle hasznos öt-
da erre a Sorspróba, amely elhagyásával a játék zökkenõmentes, letet szívesen fogadunk.
ám ugyanakkor, ha kellõképpen kijátsszák, sajátos ízt adhat.) Aki Várunk Káosz Világán játszódó novellákat is. Azokat, melyek
a szabályt egyáltalán nem találja testhezállónak, de a világot pre- megütik a közölhetõség szintjét, a neten publikáljuk (ha a szerzõ-
ferálja, játsszon annak a szerepjátéknak a szabályai szerint, ame- je beleegyezik), míg a legjobbak jó eséllyel belekerülhetnek a so-
lyet leginkább megkedvelt...
ron következõ fantasy antológiáinkba. Ám aki novellát küld hoz-
A Káosz egyik specialitása – éppen kaotikus volta miatt –, hogy zánk, tudnia kell, hogy egy jó ötlet vagy egy történet csak akkor
a varázslatok néha nem sikerülnek vagy visszarúgnak (csekély jó, ha megfelelõ írói stílussal és íráskészséggel párosul!
eséllyel ugyan, de megtörténhet), és a leggyakorlottabb mágia- Mindezekrõl a Cherubion Könyvkiadó hivatalos honlapján
használó sem mehet soha biztosra. Látásmódunk szerint ez is ad- vagy a www.kaoszarena.hu honlapon találhattok részletes
hatja a játék sava-borsát is, ám ha valakit ez a kiszámíthatatlanság információt. Látogassatok el oda!
zavar, felejtse el ezt a szabályt, és játssza úgy, ahogy neki tetszik.

Mi található ebben a könyvben? Végezetül, de nem utolsósorban, szeretnék köszönetet monda-
ni mindazon barátaimnak, aki kivették részüket a fejlesztésbõl!

Elsõsorban Bihon Tibornak és Hüse Lajosnak, akik a munka
Elõször is egy máshol nem publikált Káosz-kisregény, amely oroszlánrészét végezték, koordinálták a munkát és sürgették, ösz-
megadja az alaphangulatot. Eredetileg a Káosz Dréniában köz- tönözték a többieket. Valamint Szendrei Tibornak, aki remek fest-
vetlen folytatását szántam ide – Vérkáosz címen, amely Skandar ményeivel és grafikáival a kezdetektõl formába öntötte a Káosz-
Graun egy önálló kalandja –, ám írás közben rádöbbentem, hogy mûvek látványvilágát. Köszönöm nekik és mindenki másnak is,

az a regény e kötet felét elfoglalná... Így a Vérkáosz külön re- aki idejét és energiáját áldozta ránk!

gényként fog megjelenni novemberben, itt pedig egy kuriózumot

adunk közre. A történet a Káosz Dréniában után 15 évvel játszó- John Caldwell

dik; mint sejthetõ, a köztes idõben lesznek még más Skandar (Nemes István)

3

Tartalomjegyzék

Kard, buzogány, könyv c. kisregény 5. oldal A varázslás elvei 152. oldal
1. fejezet: Karaktertalkotás 21. oldal Varázslattípusok 153. oldal
21. oldal Mágiahasználat 153. oldal
1.1 Általános ismertetés 21. oldal A varázslatok alapvetõ tulajdonságai 157. oldal
1.2 A játszható fajok 22. oldal A rész és az egész fogalma a mágiában 158. oldal
26. oldal Rituálék 159. oldal
Ork 30. oldal Körülmények és a zavarás 159. oldal
Ogár 32. oldal A varázslat menete 160. oldal
Manó 35. oldal Mágikus ellenállás 160. oldal
Gennymanó 38. oldal Az illúziók 163. oldal
Elf 40. oldal Különleges dobások és hatások a mágiában 164. oldal
Gilf 45. oldal A tárgyak mágiája 166. oldal
Tündérke és tündérmanó 47. oldal A varázstekercsek 167. oldal
Törpe 49. oldal A varázsszerek 167. oldal
Gnóm 51. oldal A varázskönyv 168. oldal
Ember 53. oldal 4.6 Sebek, betegségek 168. oldal
Gyíklény 54. oldal 4.7 Gyógyítás 173. oldal
Kevert fajok 63. oldal A gyógyítás elvei 173. oldal
1.3 A karakteralkotás szabályai 73. oldal A gyógyítás folyamata 173. oldal
1.4 Játszható rendek 76. oldal A gyógyulás üteme 174. oldal
1.5 Minta a karakterépítésre 76. oldal Egyszerû orvoslás 174. oldal
2. fejezet: Általános ismeretek 77. oldal A mágia és a gyógyítás 174. oldal
A nyelvek 77. oldal A gyógyítás típusai 174. oldal
Az idõszámítás 79. oldal 4.8 Mérgek 176. oldal
A pénz 80. oldal A mérgek típusai 176. oldal
A mértékegységek 82. oldal A mérgek elõállítása 176. oldal
Az árak 89. oldal A méreg beadagolása 176. oldal
Fegyverek és vértek 92. oldal A mérgezés 177. oldal
Az istenek 93. oldal A mérgek hatása 177. oldal
A világegyetemrõl 94. oldal A mérgezés gyógyítása 177. oldal
A lélekrõl 94. oldal Példamérgek 177. oldal
3. fejezet: A jártasságok 94. oldal 5. fejezet: Varázslatok, varázstárgyak 179. oldal
Jártasságpont 95. oldal Kódex-független varázslatok 180. oldal
Jártasságpontok - Mesélõi szemszögbõl 95. oldal Õselemi kódexek 185. oldal
A jártasságok és a karakter 95. oldal Skarlát kódex 185. oldal
A Mesélõi-karakterek és a jártasságok 96. oldal Azúr kódex 191. oldal
A jártasságok elsajátítása 96. oldal Gránit kódex 196. oldal
A jártasságok visszahatása a fõértékekre 97. oldal Alabástrom kódex 199. oldal
A tanulás ideje 97. oldal Smaragd kódex 201. oldal
A jártasságok listája 98. oldal Fekete kódex 213. oldal
A jártasságok karakterisztikája 104. oldal Ezüst kódex 228. oldal
A Nappal jártasságai 109. oldal Kígyókõ kódex 231. oldal
A Vér jártasságai 113. oldal Arany kódex 235. oldal
Az Éjszaka jártasságai 120. oldal Praktikus mágia 237. oldal
A Fény jártasságai 126. oldal Varázstárgyak 239. oldal
Jártasságok összesített táblázatai 129. oldal 6. fejezet: Világleírás 257. oldal
Karakteralkotáshoz kapcsolódó egyéb szabályok 129. oldal A név 257. oldal
4. fejezet: Szabályok 130. oldal A kezdetek 257. oldal
4.1 Különleges dobások 135. oldal Káosz Kronológia 259. oldal
4.2 A Sorspróba 137. oldal Gerondar északi része 261. oldal
4.3 Jártasságpróbák 138. oldal Gerondar déli része 270. oldal
A feladat nehézségi szintjei 138. oldal Drénföld, Fagyföld és a Lendori-szigetek 277. oldal
Körülmények 139. oldal Zhilian, a Zhíli kontinens 282. oldal
4.4 Harc 140. oldal Maldiberan 294. oldal
A harc elvei 140. oldal Dimuran 311. oldal
A támadás-védekezés elve 143. oldal Drakónia és a Khobír-szigetek 311. oldal
A folyamatos kezdeményezés 144. oldal Yennon szigete 313. oldal
A közelharc 146. oldal Yanwick-szigetek 315. oldal
Harc távolról 147. oldal Jidor-szigetek 317. oldal
Mágia a harcban 147. oldal Ayvar-szigetcsoport 320. oldal
A harc típusai 147. oldal Más létsíkok 321. oldal
Harc több ellenféllel szemben 148. oldal Világadatok 322. oldal
Kibontakozás, menekülés 150. oldal 7. fejezet: Tanácsok Mesélõknek 324. oldal
Harci technikák, harci helyzetek (opcionális) 151. oldal 8. fejezet: Bestiárium 334. oldal
Tanulási segédlet a harcrendszerhez... 151. oldal Karakterlap 350. oldal
4.5 Mágia
Az esszencia

4

Kard, buzogány, könyv

1. FEJEZET

Colin J. Fayard, John Caldwell, Bán Mór

Kard, buzogány, könyv

Kard Amióta az eszemet tudom, engem is Worluk egyik szegletétõl a
másikig ûzött sors. Ha olykor meg is pihenhettem, vérem hamarost új-
A mocsokban araszoló, trónusok közelében tündöklõ, apátlan-hazát- ból forrni kezdett, az éjszakák megtagadták tõlem az álmokat, mígnem
lan vagabund-sereg minden egyes gyalogja és hadvezére sorsóvó ima- hátrahagyva mindent, amit megkedveltem – és mindenkit, aki engem
ként morzsolgatja a szentenciát, miszerint a csúcson kell abbahagyni. kedvelt meg –, újból nyakamba vettem a világot. Így volt ez, oly sok
És mind, kivétel nélkül, arról álmodozik, hogy valóban eljut a csúcs- éven át, mígnem az utolsó társakkal, akiket talán barátaimnak is ne-
ra, és valóban képes lesz abbahagyni a küzdelmes kalandoréletet… vezhettem, Nordesig sodródtunk. És itt, a városok legcsodálatosabbi-
abbahagyja, mielõtt reá is kiméretik az oly bõséggel osztogatott halál. kában végre otthonra leltünk mindahányan. Nordes, mint hûséges sze-
Számos jó ismerõsöm akadt, ki így gondolkodott, mind a szabad élet retõ tárta ki karját, keblére vont minket, ûzött vadakat, értelmet adott
megigézettje; gyõzhetetlen bajnokok, csavaros eszû mágusok. Képes- a napoknak és betöltötte azt az ûrt, amely szívünk mélyén mindannyi-
ségeik, elszántságuk alapján sokukra várt volna gazdagság és hírnév, unkat az élet habzsolására kényszerített eddig.
ám elhullottak, mielõtt még elérhették volna. Sokuk könyékig turkál-
hatott aranyban-gyémántban… és gazdagon halt meg, mielõtt még Úgy éreztem, életem csúcsára érkeztem, és tudtam, itt az idõ, hogy
igazán kiélvezhette volna kincseit. Mások folyton szereztek, majd el- leszámoljak kalandorsorsommal. És – csodás véletlen? – társaim szin-
veszítettek mindent, mígnem az örökös újrakezdés állapotában lassan tén ezt érezték. Hárman, háromfelé indultunk el végül. A félvér ork,
elveszítették önmagukat is. Skandar testvér bevette magát Eimuth kocsmáktól hemzsegõ városré-
szébe, és beszállt társnak a Herélt Macska fogadóba. Gyakran megfor-
Csupán kevés kiválasztottnak adatott meg, hogy valóban abba- dulok a Macskában, no, nem a félfülû miatt, hanem mert jó erõs a sö-
hagyhassák a csúcson. A mértékleteseknek. A józanoknak. A sors ke- rük. Ywain shaykh Araf, a legelvetemültebb hadzs mágus, akit valaha
gyeltjeinek. ismertem, a Bendõben, Nordes mocskában csinálta meg a szerencsé-
jét: készséggel kiszolgálja az alvilági söpredéket, drága varázsszerek-
Mint amilyen – eddig úgy hittem – én magam is vagyok. kel csillapítva a kalandorok mágiaéhségét. Vele ritkán találkoztam, az
Hány meg hány kalandort sodort mellém az élet, akikkel ideig-órá- elmúlt öt évben jó, ha háromszor összefutottam vele a mólók környé-
ig egymásért küzdöttünk, majd szétváltak útjaink, hogy sose halljunk kén, akkor is elkerültük egymás pillantását. És én? Navigátor lettem.
többé egymásról. Ha olykor mégis találkoztunk, kellemetlen érzések- Ember, aki egyaránt ismeri Nordes napfényes és árnyékos felét. Én kí-
kel eltelve számláltuk meg sokasodó ráncainkat, melyeket az idõ és sérem el – bármely okból, sosem kérdezõsködöm – az egyik fél lakó-
mások fegyvere vájt belénk. Beszélünk nagy kalandokról, hihetetlen it a másik fél honába. Jó, pénzes munka, és éppen annyira izgalmas,
kincsekrõl, és sosem vallanánk be, hogy még mindig senkik és sem- amennyire egy magamfajta kivénhedt kalandornak még szüksége
mik vagyunk, hiszen azért rajongunk a szabad életért, mert másunk van… azaz néha alkalmam nyílik kivonni a kardom, de az életem rit-
sincs, amiért rajonghatnánk.

5

Kard, buzogány, könyv

kán fenyegeti nagyobb veszély a hideg hajnalok ködében lappangó kopogott… nem mertem visszafordulni felé, mert bár azt hittem, gyû-
náthánál. Mondom, jól fizetõ foglalkozás: a Márvány-negyedben vet- lölöm, az ágyékomban ébredezõ vágy másról kiáltozott.
tem magamnak házat, a drének egyetlen királynõjérõl elnevezett utcá-
ban. Ez csupán üzleti fogás részemrõl, mert így bármely morzsaagyú – Meg kell ölnöm néhány embert. Ehhez kellene a segítséged. És a
pénzes fickó megtalálhatja Roxelant, a navigátort, aki a Roxelan utcá- Pestisé. Bosszú. Ez éppen neki való.
ban lakik.
– Megvetem a bosszút.
És ki emlékszik már Roxelanra, a hölgylovagra, akit nyughatatlan – Lehet. De nem veted meg a barátaidat. Ismerlek. És kérlek, ne
vére hajtott keresztül a kontinenseken? kelljen most szavakkal csatároznom veled! Elnézést kértem már tõled
ezer levélben, nem kívánom szóban is folytatni. Annál is inkább,
Senki, csak én, ha túl sokat iszom Skandar Graun kocsmájában. mert…
És… – Mert? – kérdeztem, és elandalogtam a levelek emlékén… olva-
Hát igen. Aznap, amikor inasom és személyi titkárom, Firkás Tom satlanul vetettem tûzbe valamennyit.
némileg megilletõdött arccal nyitotta rám a fürdõ ajtaját, hamarosan – Ismena halott. Megölték. A fejét az ágyamba tették. A levágott fe-
szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy más is emlékszik arra a jét. Tudom, ki volt az. Megölöm. És te segítesz.
hölgylovagra. Kivert a hideg veríték, ahogy Ywain hûlt szavait hallgattam. Egy-
– Asszonyom… – szólalt meg a Firkás, szemérmesen a padlót bá- szerû, érzelemmentes szavakkal mesélte el asszonya halálát, azét az
mulva, hiszen akkor már a szappanhabot locsoltam le magamról a szo- asszonyét, aki elvette õt tõlem. És én még emlékszem hadzsom lángo-
kásos kétvödörnyi forró, majd jeges vízzel. – Aszszonyomat egy erõ- lására, amely csaknem leperzselte rólam az életet, épp ezért el tudom
sen feldúlt úr várja a szalonban… megölt volna, ha nem jövök azon- képzelni, hogyan érezhetett Ismena iránt. Hogyan érezhet most? A
nal ide… és azt… khm… üzeni, hogy azonnal látni kívánja önt. A hangja nem árulja el. A szeme, az a kifejezéstelen, zöld golyóbis sem
neve… árulná el, hiába kutatnék benne érzelmek után. Az érintése szokott be-
Tudtam. Tudtam, mielõtt még a Firkás kimondta volna a nevet, szélni ennek az erkölcstelen, kegyetlen fickónak, aki tán a legnagyobb
hogy a kalandorok sorsa újból kiterjesztette fölém keselyûszárnyait. ellenségem lett volna, ha az ujjai nem értenek annyira a test nyelvén.
Tudtam, hogy mégsem sikerült abbahagynom. Micsoda erõfeszítésbe telhetett neki, hogy magába fojtsa kétség-
– A neve Ivénsejk Ara… azt hiszem… ha jól értettem… beesett bánatát! Nem csoda, hogy arcára fagyott a grimasz, nem cso-
– Jól van, Tom, mondd meg neki, hogy azonnal megyek – sóhajtot- da, hogy elsõ pillanatban idegennek tûnt.
tam. Ha egykori barátom, akit a jólét idegenné tett számomra, most a – Veszem a kardom – mondtam, és igyekeztem a legtermészete-
szalonban vár rám… Ywain shaykh Araf, személyesen… nos, akkor sebb módon megfordulni. Tudtam, hogy ha csak egy kicsit is figyel
szembe kell néznem a ténnyel, hogy reám nem mért ki nyugodt öreg- rám, mindent kiolvas a mozdulataimból, és csak reménykedtem, hogy
kort a sors. belsõ vihara jobban leköti õt, semmint, hogy bennem olvasson. –
– Hogy dögölnél meg, Maryk, ott, ahol éppen kockázol! – átkoz- Amíg eljutunk Skandar testvérhez, elmeséled a részleteket.
tam fennhangon a sors istenét, amint a Firkás kiment, és mert nem csa- – Nincsenek részletek – szorult ökölbe a keze… azok az ujjak… –
pott agyon a ménkû, morogva kikászálódtam a kádból. Egy darabig Csak egy név!
elbíbelõdtem lábujjaim szárazra törölgetésével, és arra sem sajnáltam – Csak egy név – nyugtáztam. – Az is elég egy magamfajta navi-
az idõt, hogy mandulaolajjal kényeztessem bõröm, amikor… gátornak.
Hogyan is gondolhattam, hogy az én nagyétvágyú Ywain barátom – Teimo’urian – csikorogta a hadzs.
türelemmel megvár, ha már egyszer eljött hozzám. Annyi év után… Ezen meglepõdtem. A jidori számûzött módszerei eddig nem vol-
Kiabálás. Lábdobogás – az egymással vetélkedõ férfiak lábának tak ilyen durvák. Alig néhány hónapja vált a Bendõ egyik bugyrának
hangja mindig kellemes visszhangokat kelt a lelkemben. A fürdõ ajta- urává. Csatornabáróként fõleg csempészettel és a békés negyedekben
ja nagyot döndült, ahogy a Firkás hájas teste nekivágódott. Fémlánc grasszáló utcalányok „védelmezésével” foglalkozott. Ha ölt is, azt
csörög bádogvödörben… csendben és egyszerûen intézte el, ahogy Jidor szigetének íratlan tör-
Yvorl valaga!!! Még megöli! vényei diktálják. Most meg ez a levágott fej…
– Engedd be, Firkás! – kiáltottam jó hangosan, hogy az egymással – A Sárga Herceg?
tülekedõk meghallják. A lendori márványpultra visszahelyeztem a – Nem. Teimo’urian… a két lábon járó hulla.
mandulaolajas kancsót, és a cetcsont-fésû után nyúltam. – Ywain még
mindig bírja az engedélyem az efféle látogatásra! Végül csak tisztázódtak a részletek. Gyalogszer mentünk Eimuth er-
Nyílt az ajtó, és büszkén-haragosan belépett rajta egy ismeretlen dõs városrészébe, s mivel a kettõnk között feszülõ csend túl kínos volt,
hadzs – markában láncként csörömpölt az energiakorbács, amellyel hû Ywain beszélni kezdett. Rövid tõmondatai, melyeket régen úgy cso-
titkáromat kívánta halálra rendszabályozni. Rövid, olajosan fekete ha- dáltam, most hegyesek voltak, hasogatták a fülemet, de szó nélkül
ja alól zöld szemek bámultak rám… egészen zöldek, még ott is, ahol hallgattam. A barátja voltam, akinek az a dolga, hogy olykor hallgas-
közönséges halandóknál fehérlenie kellett volna. son. A navigátora voltam, akinek ismernie kell a részleteket, ha túl
– Roxan! – hördült fel lelke mélyérõl a hadzs. A hangjáról felis- akarja élni munkás hétköznapjait. És én semmit sem akartam jobban
mertem, ez az erejéhez képest nõies hanglejtés elárulta, hogy ki rejte- ennél.
zik az ismeretlenség álarca mögött. A hangjáról és a szemérõl ismer-
tem fel. Sajnos nem lépett egészen közel hozzám, hogy érezzem bõré- Élvezni az életet, miután sikerrel abbahagytam azt a másikat a csú-
nek friss fakéreg-illatát, driád szépanyjának másik örökségét. cson.
– Ywain… korábbra vártalak – fordítottam hátat neki, korántsem
szemérembõl, hanem mert emlékeztem még azokra az ódákra, melye- Éppen a csúcson.
ket hátam ívéhez suttogott azokon a hosszú évekkel ezelõtti éjjeleken. Rohadj meg, Maryk, rohadj meg, Teimo’urian, rohadjon meg min-
– Néhány évvel korábbra. den pojáca a földkerekségen, aki nem hagyja, hogy egy középkorú
– Öltözz… Roxan… segítened kell nekem! – közölte feldúltan a asszony nyugodtan élvezhesse délutáni fürdõzését és mandulaolaját!
férfi, és csontjaimban éreztem, hogy Ywain nem a testem látványától És fõleg te rohadj meg, drága Ywain shaykh Araf, amiért eszedbe
borult ki. Ha úgy lett volna, nem lép ki az életembõl Nordesba érke- jutottam!
zésünk második hetén. Amiért csak most jutottam az eszedbe…
– Mondd! – noszogattam, és beletörõdõn magamra húztam otthoni Eimuth felé félúton megtudtam, hogy Arban Guyak, egy új keletû
gönceimet. Hát nem a vágy vezette hozzám. Akkor viszont valóban a csatornabáró volt Ywain legjobb kuncsaftja az utóbbi másfél évben.
kalandorélet vihara tört be vele együtt a házamba. Láncként csöröm- Hallottam már róla, valami istenverte füves síkságról szalajtotta ide
pölõ energiakorbáccsal a villámok helyett. – És tedd el a korbácsod, rossznyavalya. Eleinte csupán egy senki volt, aki még ahhoz sem vet-
ha megkérhetlek! te a bátorságot, hogy belefingjon a saját gatyájába… aztán csatorna-
Abbamarad a gerinckaristoló zaj, majd az egykoron rajongásig báró lett, élet és halál ura a Koldusmóló környéki tolvaj-enklávékban.
imádott kedvesem beszélni kezdett. Monoton hangja a hátamon Nos, ez az Arban nem vette jó néven, hogy a jidori Teimo belenyúlt a
tányérjába. Megesik az ilyesmi, úri körökben is. Háború tört ki a két
domínium között, amely azonban sosem a nyílt színen zajlott. Az nem

6

Kard, buzogány, könyv

lett volna jellemzõ a csatornák humán patkányaira. Mindig az árnyék- Aha, így már mindjárt vidámabb az élet! Az ember eljutott a csúcs-
ban. A mocsok felszíne alatt. Az ellenfél hátában. És mivel Arban mö- ra, abbahagyta… az meg igazán nem nagy ügy, hogy néhány régi ba-
gött, számos hasznos segítõvel egyetemben az én hadzsom állt, hát rátnak tesz egy kis szívességet, nem igaz?
Teimo kegyetlenül éles kardja õt érte el. Azaz a feleségét. Gyengéd fi-
gyelmeztetés: legközelebb te következel, ha nem pucolsz el innen… Az avató aljában tekergõ kukacra koncentráltam minden figyel-
mem. Extra hozzávaló a különösen igénytelen vendégeknek. Jó félte-
– Nem pucolok el. Megölöm. Az összes csótányát eltaposom, az- nyérnyi hosszú, szõrös kis micsoda, mulatságosan fuldoklik a szesz-
tán megnyúzom! Ezzel a két kezemmel!!! ben. Más haszna nincs.

Fogadkozott, és a magasba emelte a kezeit. A hangja nem árulko- – Bosszú? – kérdezte a félvér. Az ódzkodás zöngéivel hangjában.
dott, az ujjai igen. Rémisztõ harag sugárzott azokról a barna ujjakról. Naná! Eddig mindig pofán verte a sors, ha ezt a szót valaki kimondta
Mondtam már, hogy milyen beszédesek voltak, amikor még… az õ társaságában. – Szedd a lábad, Sabu, hogy Yvorl belezzen ki! En-
nyi vendég mellett nem érünk rá a pöcsünket vakarni! Nem, nem hi-
Gyengéd esti szellõ nyikorgatta a Herélt Macska festett céhtábláját. szem, hogy nekem való lenne.
A kocsma mellé ácsolt, nyitott teraszról már eltakarodtak az úri ven-
dégek, akik naphosszat ott szopogatták a Macska italkülönlegességeit Ez utóbbit ismét a mágusnak mondta. Ywain folytatta. Most jön a
– õk bizonyára nem érezték gyengédnek a légmozgást, mint ahogyan levágott fej. Tulajdonképpen még tetszik is ez a rész. Ismena levágott
szellõnek sem. Puhány népség! feje… hmm… viszketõ seggû kis szuka volt… ah, igen, eszembe ju-
tott még egy haszna, mármint a kukacnak. Ha ügyes vagy, még él,
Bent, a Macskában másféle népek gyûltek össze. Erszényük lapo- amikor kihányod!
sabb, torkuk szárazabb, öklük mozgékonyabb. Sokan jártak ide Bálás-
ból, a kikötõi legények negyedébõl, de olykor-olykor – ha betartották – Nem érdekelnek a részletek – tolt a félvér valami folyékonyat
a Macska szigorú szabályait –, még a Bendõbõl is ideevett a fene né- Ywain elé is. – Nekem elég, ha megkérsz, és segítek.
hány éjjeli baglyot. És persze Eimuth csavargó népe, elfek, druidák,
ogárfattyak, driádok, néhány gyík a folyópartról, és vagabundok, ka- Jópofa ez a Skandar testvér! Ywain még soha nem kérte meg õt…
landorok, kincsvadászok, garabonciások, mindnek arcán a magukat Nem az õ stílusa.
nyertesnek tartó vesztesek ábrázata. Sehol annyi öntelt alakot nem lát-
hatsz, mint a Herélt Macskában, miután leáldozott a nap. Ywain kimért mozdulatokkal közel húzta magához a
cserépkorsót… a szaga alapján pálinkával higított sör lehetett benne…
Skandar testvért különösen mogorva hangulatában találtuk. Rút de inni már nem tudott belõle, mert az ujjai, az árulkodó ujjak, oly na-
pofáját még inkább lecsúfította az a nagy szigorúság, ahogy a kocsma- gyon megszorultak az edényen, hogy az szilánkokra tört a markában.
legényeket kommandírozta. Hiába, na, csak szerethette azt a ringyót!

– A szamár asztalához sültet, kenyérrel, hozzá bort! A vörös asztal- Azt hiszem, ez lehetett az a pillanat, amikor elszégyelltem magam.
hoz újabb kör lóhúgy lesz! Hé, Jock! Ne sunnyogj, édes kisfiam, mert A gyomromat égetõ fél liternyi avató – kukac nélkül – ellenére hirte-
beverem az orrodat! Az a három banya a griffes asztalnál rendelni kí- len kijózanodtam. Én kezdtem olyanná válni, mint egy csalódottan tü-
ván! – tajtékozta a félvér. Abból ítélve, hogy banyának titulálta a tün- zelõ szuka!
döklõ szépségû driád asszonyokat, akik a griff-képpel díszített asztal
körül pusmogtak, Skandar testvérnek komoly gondjai lehettek. Bizto- – Kérlek… – köhögte Ywain –, kérlek, Pestis, szükségem van
san megint leszokott az italról. Elõfordul ez nála úgy két-háromhavon- rátok…
ta.
Nos, ezt lezsíroztuk. Ideje pozitívabb hozzáállást tanúsítanom az
Kardomat az e célból fenntartott állványra helyzetem, és utat vág- ügyhöz. Az ügyünkhöz.
tam a füstöt – és olykor emésztetlen vacsorát – okádó tömegen. A fél-
vér persze észrevett. Intett, hogy üljek a pulthoz… aztán igen elcso- Jó itt a csúcson… ilyen barátok társaságában!
dálkozott, amikor a hátam mögül elõbukkant Ywain. Õ sem látta már
évek óta. Figyeltem az arcát… mintha sóhajtott volna. Ezek szerint Nem gondoltam volna, hogy Skandar testvérünk megtartja a pofázós
Skandar Graun ösztönei sem koptak meg. A vén lókötõ száz mérföld- buzogányát. Hiszen annyit, de annyit hallottuk fogadkozni, hogy be-
rõl kiszagolja a bajt… dobja egy pöcegödörbe, bedugja egy sárkány valagába, ésatöbbi,
ésatöbbi… Most meg nagy vígan himbálózik a démonfej a lánc végén.
Vén? Elvileg annak kellene lennie félork létére, ha csak azt nézzük, Bár igaz, most nem pofázik... De én mondom, egyikünk sem lett nor-
hogy már akkor sem volt kölyök, amikor Drénia királyaként ette a ke- málisabb az eltelt évek alatt.
fét az elmebeteg alattvalói miatt – hány éve annak már! – mégsem lát-
szik rajta a kor. Bûzlik a mágiától! Eimuth peremén jártunk, a gyíkok kolóniáinak közelében. Van ott
egy járat…
– Undorítóan jól érzem magam, ha láthatlak, Roxelan – morogta
felém szokásos üdvözletét, miközben mellénk könyökölt a pultra. Iga- Csak a zöldfülû navigátorok hiszik, hogy a Bendõ poklába úgy kell
zam volt… leszokott. Lehelete bûzlött a mentától, pedig mentateát bejutni, hogy szépen elsétál a lepukkant házakig, és már ott is van. Az
csak akkor iszik, ha fogadalmat tesz, hogy sört egy cseppet sem… az igaz, hogy így is el lehet jutni a Bendõbe, ám nagy eséllyel ez lesz a
egyéb alkohol-nemûekrõl nem is beszélve. – Ywain… tartozom ne- legutolsó esemény, ami az ostobákkal megtörténik.
ked, hogy eszedbe jutottam?
A mai Nordes tízezer évek hulladékára, törmelékére épült. Városok
Hadzsom bólintott, és jeges, monoton hangon máris mondani rétegzõdtek egymásra, utcák, házak, falak, pincék. A gilf korszakban
kezdte: – Meg kell ölnöm néhány embert. Ehhez kellene a segítséged, egész háztömbök süllyedtek le a mélybe, a guarni maradványok alá –
Pestis. Bosszú! Ez éppen neked való… szándékosan, vagy egy-egy félresikerült varázslat következtében, azt
ma már senki sem tudja. A gilfek a tetteknek éltek; keveset beszéltek,
Minél többet hallgattam Ywain mondókáját, annál inkább utáltam még kevesebbet írtak. Roxelan – hírneves névrokonom, a drén király-
magamat azért, mert valaha szerettem… bár a múlt idõ, ha õszinték nõ – megpróbálta kipucolni a város alatti romokat, de azon kívül, hogy
akarunk lenni magunkhoz, nem teljesen korrekt. Magam elé húztam helyreállította a mai Márvány-negyed alatti szennycsatornákat, nem
valamelyik asztaltársaság avatóját – háromféle gabonaszesz, szilva- járt sikerrel. Olyan a föld Nordes alatt, mint egy kukacoktól hemzse-
párlat és néhány csepp trollvér keveréke, amely mindamellett, hogy a gõ, túlérett sajt: bárhonnan bárhová eljuthatsz, ha ismered a megfele-
legütõsebb ital volt a Macskában, a hely folklór-részeként a törzsven- lõ féregjáratokat.
dégek ezzel itatták az újakat – és inkább annak szenteltem a figyel-
mem, Ywain centire változatlan mondókája helyett. Kellett nekem egy Teimo’urian a Vérkõ csatornabárója volt. Ez is egy az örökre el-
eszement baromhoz majdnem hozzámennem feleségül!? Most emiatt süllyedt gilf udvarházak közül, jó kétszáz ölnyire a felszín alatt… és
fogok nekiugrani harmadmagammal az egyik potens csatornabáró ma- ötven ölnyire a dagálykor mért tengerszint alatt… a maga kifacsart
gánhadseregének! geometriájával, a bomlott agyú gilfekre jellemzõ, hátborzongató orna-
mentikájával. Bármi lehet ott. Bármi, ami a Vérkõhöz tartozik, és bár-
Aztán akaratlanul is kuncogni kezdtem, mert eszembe jutott, hogy mi, ami éppen arra császkál.
ha nem „majdnem” megyek hozzá feleségül a hadzshoz, hanem való-
ban, akkor most az én fejem vicsorogna a hitvesi ágyon. – Úsznunk kell – közöltem a többiekkel, amint elértük a csatorna
száját, majd idõben elhajoltam Skandar Graun lendületes taslija elõl.

– Csak most szólsz!?
– Ez a leggyorsabb, és talán a legbiztonságosabb járat a Vérkõ fe-
lé – mutattam az örvénylõ folyam vizébe. – Innen nem látszik, de ha

7

Kard, buzogány, könyv

kitartóan tempózunk lefelé, a meder fenekén találunk egy rést, amely Ez már a Bendõ. És bár nem láttam az orromig sem, a csontjaim-
elnyeli a víz egy részét. Egy föld alatti zuhatagba torkollik a rés, on- ban éreztem, hogy mindkét parton járatok százai ásítoznak, mélyükön
nan már levegõt is tudunk venni. olyan lényekkel, amelyek…

– És addig? – méltatlankodott a félvér. Amelyekrõl jobb nem beszélni.
– Nagy tüdõ… Némán sodortattam magam a folyóval, csupán gondolatban suttog-
– A tetves, rohadt életbe! tam egy nevet. Amaisa, Amaisa, Amaisa… A kislány valaha olyan volt
– …vagy Ywain varázsol valamit – folyattam békésen. Szeretem, nekem, mintha a saját gyermekem lett volna, s az õ nevét szoktam
amikor Skandar testvérben feléled a harci szellem. Legalábbis akkor, morzsolgatni, amikor azt akartam, hogy gondolataimat ne tudja senki
ha olyan helyre készülünk, mint a Vérkõ. – De lehet bírni tüdõvel is. kifürkészni. Itt, a Bendõ sötét peremén akadhatnak olyanok, akik ké-
Nyerítõ, harákoló röhögés hallatszott. A félvér buzogánya kom- pesek erre…
mentálta az eseményeket. Ez az egy hibája van a személyiséggel fel- Háromezerszer, vagy még annál is többször morzsoltam el a kis
ruházott, beszélni képes varázsfegyvereknek: mindenbe belepofáznak. Magnólia nevét, amikor vörösleni kezdett a víz körülöttem. Megér-
– Kuss legyen… – dörmögte Skandar Graun, mire a buzogány el- keztem a Vérkõ domínium határához.
hallgatott. – Nyomjad azt a varázslatot, Ywain! Mindig megszívtam, Halkan kievickéltem a partra. Ujjaim fagya még fel sem engedett,
ha féleszû tyúkokra hallgattam… amikor szuszogva megérkezett a félvér is. Kisvártatva a kékre fagyott
A magam részérõl nem vártam meg a varázslatot. varázslót is kivetette a partra a víz.
– Sötét lesz lent! – figyelmeztettem õket. – Hagyjátok sodortatni Egy lapos kövekbõl kirakott mólószerûségen hevertünk, jó sokáig.
magatokat a vízzel, és csak akkor másszatok ki a partra, ha már vörös- Leghamarabb Ywain kezdett el mocorogni – hajtotta a bosszúvágy. In-
lik az alagút elõtettek. Én már ott leszek… ó, igen… ha lehet, ne kia- tettem neki, hogy ne beszéljen. Errefelé nagy füleket növesztenek a
báljatok odalenn, nehogy odacsábítsatok valami nagyon éheset. Elég csatornabárók õrei. Miután tagjainkat némileg átmelegítette a vérünk,
lesz nekünk Teimo, meg a patkányai! óvatosan nekiindultunk a föld méhe felé vezetõ járatnak. A vörös fény
Hadzsom igen haragosan válaszolt, de én már nem hallottam. Tes- egyre erõsebb lett, majd egy lágy ívû kanyar után feltárult a pokolbé-
temet körülölelte a fekete víz. Csak egy kicsit kellett az áramlat ellen li csarnok, amely Teimo’urian rezidenciáját rejtette méhében.
tempóznom, aztán máris elkapott egy örvénylõ sodrás, amely a folyó
feneke felé húzott. Buzogány
A rés!
A díszesen faragott köveket selymes moszat borította, amely végig Imádom az ilyet! Õk rángatnak bele valami baromságba, játsszák a
simította az arcomat, ahogy az áramlat beszippantott a földmélyi járat- mindentudó navigátort meg a bölcs mágust, aztán meg sejtelmük sincs
ba. Nagyon ügyeltem arra, hogy ne ficánkoljak – bár a testem önkén- arról, mi a nyû történik körülöttük!
telenül is összerándult, ahogy elnyelt a szûk járat. Sodortatni kell ma-
gad és nem lesz semmi baj, figyelmeztettem magam. Ha kapálózok, az Még egyszer megböktem a bakancsom orrával a közelebbi hullát.
áramlat nekivág a járat falának, amit nem úsznék meg komolyabb se- – Na, most meg mi van?
bek nélkül. – Az itteni õrök lehetnek – jelentette ki Roxelan tompán kongó
Forróság öntötte el a testem, miközben végtagjaim majd lefagytak. hangon. – Megölték õket.
Vérem a fülemben dörömbölt. Szédülni kezdtem. A bordáim – A vak is látja – dörmögtem kedvetlenül. – De eredetileg nem úgy
recsegtek… vagy legalábbis úgy éreztem. volt, hogy mi kummantjuk fejbe õket?
Aztán a járat kürtõvé szélesedett, és kiokádott magából. A vízesés- – Megelõztek – mormolta Ywain, aztán nagyon ostobán nézett a
sel együtt zuhantam alá, a földmélyi jeges folyamba, amely azonnal két tetemre. – De kik?
magával ragadott. – A nedvestalpúak – vágtam rá zsigerbõl.
– Ááááá! Ywain bután meredt rám. Én meg a pofájába vigyorogtam. Imád-
A félvér öblös hangja visszhangot vert a vízvájta csarnok kövein. tam, ha okít-ha-tom ezt a beképzelt alakot, aki szereti megjátszani az
Dühödten ordított, és ez nem sok jót jelentett számomra. Egyetlen re- okostónit. De aztán megmutattam neki a nyomokat. Már csak azért is,
ménységem, hogy talán végigüvöltötte az egész utazást, azzal esetleg nehogy Roxy megelõzzön. Épp a jó irányba tipegett a drága, ugyanis.
kiadta a haragját. – Látod, cimbora? A nedves foltok ott, azon a kövön...
A vízesés morajából két kövér csobbanás vált ki. Kisvártatva Eddigre persze már Roxy is felfedezte, amit én. Odariszálta szépen
hadzsom szólalt meg: – Pocsék volt! Szõke istenverése! a lapos fenekét, és lehajolt, hogy szemügyre vegye. Pózolt egy kicsit.
– Fogd be a retkes pofád, Ywain! Miattad fagyott le a tököm! – Nyilván nem a nyomok miatt, hanem a látvány kedvéért.
csapdosott maga körül dühödten a félvér. Ez megnyugtatott. Ezek sze- Egyszer, valamikor évekkel ezelõtt, félrészegen elárulta, hogy így
rint nem rám haragszik. Barátság ide, vagy oda, Skandar Graun még- szokta megszédíteni a pasikat: a seggét meg a hátát mutogatja nekik,
iscsak a Két Lábon Járó Pestis… meg ilyesmi...
– Mondom, csend! – kiáltottam oda nekik, aztán a folyam berántott Hát, mit mondjak... rám nem tett valami ágyékrengetõ benyomást
egy éles kanyarba, és nem hallottam többé õket. Csak remélni mertem, a látvány! De azt hiszem, nem is engem akart elkápráztatni...
hogy befogják a szájukat. Köztünk szólva, Roxy sosem volt a zsánerem. Persze, jó cimbora,
És még azt mondják, hogy a nõk csivitelnek folyton! meg minden; kölcsönösen megmentettük párszor egymás életét, és
A sodrás ezen a részen elég erõs volt, mivel az Ereice-negyed grá- amíg együtt szorgoskodtunk, kialakult köztünk valami megnevezhe-
nit alapzatán kellett magát átvájnia, így csupán szûk kis csatornára tel- tetlen, töretlen bizalom... Tudjátok, olyasmi, hogy az ember hátat mer
lett. De legalább bõven volt levegõ… ha büdös is. Ez már a Bendõ bû- fordítani a társának akkor is, ha õ cipeli a frissen szerzett szajrét, s nem
ze. Jemel Jusin, a vén navigátor, akitõl a szaktudást és az üzletet meg- féléber állapotba merevedve tölti az éjszakát, amikor a másik õrködik.
örököltem, azt mondta egyszer, hogy az Ereice-negyed ma is az, ami Meg aztán ha valamelyikünk kijelentette, hogy „megyek, lenyomom
évszázadokkal ezelõtt volt, legalábbis a kövek ugyanazok, amiket még azt a pár nyavalyást”, akkor a másik ezt nem kérdõjelezte meg. Kész-
a guarni mechanikák faragtak, csak azóta többször szétszedték és új- pénznek vette, hogy az a „pár nyavalyás ott le lészen nyomva”, és a
raépítették a házakat. De nem süllyedt meg, mint az õs-Nordes többi saját dolgaira koncentrált.
része, mivel egy eónokkal ezelõtt bedöglött vulkán kihûlt kúpjára épí- De mint nõ? Nem is tudom.
tették. Egyetlen járat húzódik meg alatta, az, amelyiken éppen a Ben- Nem mondom én, hogy rossz nõ volt, amikor megismertem, és
dõ felé sodródunk. Sajnos erre nem lehet visszajönni; ha képesek len- aligha kellett volna korbáccsal ösztökélni, hogy leháljak vele néhány
nénk is az árral szemben úszni, a vízesés fölötti kürtõ sodrával és az- éjszakát. Ám akkoriban õ és Ywain úgy tapadtak egymáshoz, mint a
zal a hatalmas víztömeggel már nem tudnánk megbirkózni. borsó meg a héja... jó szöveg, mi?... bennem meg véletlenül kallódott
Közben a föld alatti folyam lecsillapodott. Már nem száguldott ve- annyi tapintat, hogy ne próbáljam belemártani a farkam az õ közös
lem keresztül a sötétségen, csupán komótosan hömpölygött, ahogy a dolgaikba...
síksági folyamok szoktak. Kiértünk az Ereice-negyed alól.

8

Kard, buzogány, könyv

Azt persze még azóta se tudom, mi köze a borsónak egy közismer- – Ratternek! – sziszegte Ywain.
ten húsevõ, ragadozó madárhoz, de hát õk magyarázták így mindig a Jó felfogású fickó volt; magától is rájött, hogy óriáspatkányok nem
kapcsolatukat, én meg nem nagyon okoskodtam. hadakoznak karddal. Márpedig a két õr halálát nem karmok, hanem
éles pengék okozták.
Na jó, teljesen nyilvánvaló, hogy amikor Nordesbe érve Ywain rö- A ratternek – a patkányemberek – pedig nem számítottak ritkaság-
vid úton dobta Roxyt, jó baráthoz illõn igyekeztem a tõlem telhetõ nak ezen a tájékon. Bár õk alapvetõen nem az Alsó-Bendõben éltek,
legcélszerûbb módon vigaszt nyújtani neki – orvosolandó szerelmi bá- hanem még annál is mélyebben, az éhség néha a civilizáltabb régiók-
natát és csalódottságát. Mármint Roxyét, nem Ywainét, höhö... Így ba hajtotta õket. Csordaszám. Néha még Nordes békésebb városne-
esett, hogy megesett – egy sörmámoros busongást követõen – az, ami- gyedeiben is felbukkantak, hogy aztán elegendõ élelmet elragadva is-
nek meg kellett esnie. Arra persze már nem emlékszem, hogy én
másztam-e rá, vagy õ rángatott magára, de talán jobb is, hogy e mét eltûnjenek a mélység sötét kazamatáiban.
részletek feloldódtak a sörgõz homályában, így egyikünk- Hogy néha békés járókelõket is „élelem”-ként kate-
nek sem kell a történtek miatt lelkifurdalást éreznie. gorizáltak, azt senki nem róhatja fel nekik vétkükül.
A ratternek ugyanis tanulatlanok és még a legbar-
Most mit meséljek errõl? Tettem, amit vigasz- bárabb barbárnál is civilizálatlanabbak. Vadak.
nyújtás címén belevaló félork hímként tennem il- Állatok.
lett, õ pedig... Nos, igaz, mindahányszor elfor- Ahogy forgolódtam, megfordult a szél –
dította a fejét, valahányszor csócsálni próbál- mármint az a titokzatos légáramlat, amely
tam ajkait vagy nyelvbirkózásra csábításán borostás fejbõrömet tupírozta –, és egy
fáradoztam, ám derékon alul szoborszerû pillanat alatt eltömítette érzékeny orro-
megértéssel eltûrte vigasznyújtási kísérle- mat a tömény patkányszag.
teimet, és egész idõ alatt mindössze egy- – Érzitek? – susogtam ösztönösen
szer öklendezett, de azt hiszem, akkor lehalkítva a hangomat.
sem miattam, hanem a sör és manópá- – Mit?!
linka dögletes keveredése miatt. De per- Naná, hogy nem érezték! Két
sze ez engem akkor... abban a mámoros szaglásilag korlátozott emberpél-
pillanatban... alig-alig zavart, bár egy- dány. Azt sem érezték volna, ha egy
értelmû volt számomra, hogy hol járhat láthatatlan rattern közvetlen közelrõl
az esze. Már csak azért is, mert legihle- az orruk alá szellent. Ha ilyesmi
tettebb negyedórájában nem rólam em- megtörténik, legfeljebb azt kérdez-
lékezett meg, hanem Ywain nevét hö- gették volna: „hé, mi volt ez a durra-
rögte. Néhány gyilkos átokkal társítva, nás”?
persze. – Ratternek! – dörmögtem, és ujjaim
rászorultak Zhertun nyelére.
No, ez volt a vízválasztó. Ezt követõen Ja, róla eddig még nem tettem emlí-
valahogy kevesebbet láttam, s egyikünk tést. Zhertun – egész pontosan Zhertun de
sem hozta szóba azt a mámoros estét. Royg – az a démon, aki annakidején... ah,
mily furcsa még kimondani is... drén királysá-
Úgy vettük, mintha meg se történt volna. gom idején... döbbenetes, hogy én, az emberiség
Nem is tudom, minek hoztam fel most egy- és az orkság salakja egykor Drénia õsi jégtrónján
általán ezt az egész... meglehetõsen bizalmas jel-
legû... ügyet. Talán azért, hogy magyarázattal szol- kuporogtam, nem?... valami botor módon belekerült a
gáljak, miért nem hatott rám immár a hajlongása. Az buzogányomba, s azóta is ott lakozik.
eset után nem bírtam többé nõként gondolni rá. Csupán Természetes hát, nemde, hogy amikor a fegyveremet említettem,
egy bajtárs volt; egy megbízható cimbora. nem úgy gondoltam rá, mint buzogányra, hanem úgy, mint Zhertunra?
És most – még mindig a nedves nyom fölé hajolva – visszapillan- Vagyis, amikor azt mondom, hogy rászorultak az ujjaim Zhertun
tott felém a feneke mögül. nyelére, nem azt mondom ám, hogy marokra fogtam a démon vala-
– Te mit gondolsz, Skandar testvér? mely intim testrészét... Hah, eszem ágában sincs ilyen
Majdnem kizökkentett az emlékek áradatából. gusztustalanság!... Hanem azt, hogy harcra készen megmarkoltam a
– Hogy mit gondolok? – feleltem merengve. – Azt, hogy nem fog- buzogányom nyelét.
tak rajtad az évek, Roxy, s a farod még mindig feszes... ám mint tu- – Ratternek? – sziszegte Ywain. – Hol?
dod, az én ízlésemhez képest egy kissé lapos. Utálok magyarázkodni. Ám szerencsére most sem kellett ilyesmit
Azonnal kiegyenesedett, és szembefordult velem. Most valahogy tennem. Ugyanis mielõtt válaszolhattam volna, megelevenedtek a kö-
kevésbé tûnt ábrándosnak a szeme, mint általában. vek... Na jó, ez némi költõi túlzás, ami még Roahmyerrõl, a neves po-
– Mondtam már, hogy ne szólíts Roxynak! – sziszegte mérgesen. – étáról ragadt rám... Nem a kövek elevenedtek meg, hanem azok a
Ez olyan, mintha a kutyádnak füttyentenél! szörnyetegek, amelyek eleddig a kövek mögött lapulva lestek ránk.
Na ja, de õ meg szólíthat engem „Skandar testvér”-nek, mi? Pedig Egy csapat rattern rontott elõ a fal menti sziklák takarásából.
ezerszer elmagyaráztam már neki, hogy bár Yvorl papja voltam egy- Nem vesztegettem az idõt arra, hogy megbecsüljem, mennyien jön-
kor – és egy icipicit talán még most is az vagyok, már ami a használt nek. Úgy okoskodtam, majd a végén összeszámoljuk a hullákat. Már
varázslatokat (és nem a hitem mélységét) illeti –, nem szeretem, ha ha egyáltalán érdekelni fog ez valakit...
„atyám”-nak, „testvér”-nek vagy „barát”-nak szólítanak. Már csak Azt nem láttam, Ywain mit csinál, de ez érdektelen. Roxy viszont
azért is, mivel speciel a „barát” megszólítás nem papoknak és hittár- úgy vetette magát a ratternek közé, akár egy veszett kutya. Tán még
saknak, hanem holmi szerzeteseknek dukál – akikhez aztán végképp csaholt is hozzá a lelkem...
semmi közöm. Csak azt nem értem, miért idegesíti annyira, ha Roxynak szólítom!
És persze azt is eltûri, hogy Ywain „Roxan”-nak szólítsa, ami sze- Na mindegy.
rény megítélésem szerint semmivel nem jobb, mint a „Roxy”... de hát Egyszerre két-három rattern is engem szemelt ki magának. Naná,
ez van. Nekem mindegy. Elvégre még egy hozzám hasonló, szutykos hogy naná! Minden fajban akadnak peches balekok.
úriemberbe is szorulhat annyi jóérzés, hogy tiszteletben tartja egy idõ- Nem vagyok valami érzékeny széplélek, és a Herélt Macskában
södõ lovaghölgy kívánalmait. megforduló törzsközönség látványa is már rég leszoktatott a finnyás-
Ezért hát igyekeztem a továbbiakban a jelenlegi problémára össz- kodásról, de ezek a fickók különösen visszataszítóak voltak. Szõrös,
pontosítani. girhes test, hosszú, karmokban végzõdõ végtagok, bordákra tapadó
– Azok ott karomnyomok... és átható patkányszagot érzek. redves bõr, dudorodó pocak, ejtett vállak, hosszú nyak, patkányszerû
– Óriáspatkányok? fej, nagy, tágra nyílt, érzéketlen szemek. A hajlott, langaléta felsõtest
– Olyasmi – feleltem a magabiztos nyomolvasók mély meggyõzõ-
désével. – Bár én inkább valami másnak gondolom õket.

9

Kard, buzogány, könyv

vézna, pipaszárlábakon egyensúlyozott, s a rongyos ágyékkötõ, amit – A végzetüket – vágtam rá szemrebbenés nélkül, komoly arccal.
egyetlen ruhadarabként viseltek, csak még inkább kihangsúlyozták –És megtalálták.
primitív mivoltukat. Ha nem lengettek volna ócska, rozsdás kardokat
a kezükben, inkább gondoltam volna õket két lábon ágaskodó állatok- Ywain rám nézett. Nem túl kedvesen. Sosem bírt túlfejlett humor-
nak, mint félintelligens teremtményeknek. érzékkel. És most, gondolom, a ringyója – bocsánat, õ úgy mondaná:
„az imádott kedves, ah” – tragikus halála sem tette tréfa-érzékennyé.
De persze most nem álltam le azon tûnõdni, mely szintre helyez- Tekintetébõl kitûnt, miféléket gondolhat rólam.
zem õket az ismeretségi körömben...
– Pestissss!!
Megvetettem mindkét lábam, hogy meg ne csússzak a kövön a ned- De most mit tegyek? Kezdjem el magyarázni, hogy már második
ves bakancsban, és egyelõre a testem mellett tartottam Zhertunt. Nem hete próbálok leszokni az alkoholizálásról és egy kortynyi sör sem
akartam idõ elõtt elrettenteni a nyomorultakat. csúszott le azóta a gigámon? Az ilyesmi, bár már nagy rutinom van az
állandó leszokási kísérletekben, engem alaposan megvisel. És belõlem
Jöttek is. így tör felszínre a feszültség: baromságokat beszélek. Na és aztán?!
Kettõ szembõl, a harmadik pedig megpróbált oldalba kapni, vagy a Van nekem is épp elég bajom!
hátam mögé kerülni... És nehogy már ilyen ramaty állapotban még tekintettel kelljen len-
Eközben Roxy két bamba jószágot már megcakkozott toroktájon a nem az õ nyavalyás kis lelki problémájára! Örüljön, hogy elkísérem!
bazi nagy kardjával. De nem aggódtam amiatt, hogy zsörtölõdni fog Roxy is odajött hozzám.
unalmában; maradt neki még éppen elég játszótárs. – Érzel még patkányszagot, Skandar testvér?
A ratternek néma csendben, vicsorogva támadtak. Nem harsogtak Majdnem felröhögtem. Tele van a barlang döglött patkányembe-
harci kiáltásokat, nem vonyítottak, nem rikoltoztak, nem morogtak, rekkel, vágni lehetne a bûzt.
nem dörmögtek, csupán a fogaikat csikorgatták és csattogtatták. De persze értettem én, mire gondol a kedves.
Idegesítõ szokás. Odavágtam Zhertunnal a jobb oldalinak. Na, – Lehetnek még páran a közelben. – Csak a megérzésemre hagyat-
most csattogtak csak igazán a fogak; öröm volt hallgatni. koztam, nem a szaglásomra. – Nem is kevesen.
A bal oldali persze egybõl felém döfött a satnya kardjával, amint a Ywain arcán sötét árny suhant át, ám láttam rajta, hogy õ is hoz-
társa ábrázatát szilánkosra roncsolva megbicsaklani látta. A gyomro- zám hasonlóan vélekedik. A ratternek általában kis csapatokban jár-
mat célozta a nyavalyás; biztos a vacsorámra lett volna kíváncsi. Ám nak. De amikor arra vetemednek, hogy behatolnak a Bendõbe és ki-
én sosem szerettem hencegni a Herélt Macska fõztjével. No persze nyírják Teimo két emberét, alig valószínû, hogy ily gyér létszámban
nem is nagyon lenne mire felvágni. Így hát a gyomrom felvágását is lennének...
inkább elnapoltam. Lehet, hogy primitívek, de nem teljesen ostobák.
Odacsaptam a bal kezemmel, és még arra is ügyeltem, hogy a pen- – Mire gondolsz, Pestis?
géjét ne a bõrömmel, hanem a csuklópántommal csapjam félre. Csi- – Sokan vannak – dörmögtem. – Egész sereg. Ezek a gyenge kis
kordult a kardja egy nagyot, és kettétört. Ócska, rozsdás vacak, egy- nyavalyások, akiket megpaskoltunk...
bõl láttam én! – A hátrahagyott utóvéd.
Mit mondjak? Nem is tudom, melyikünk csodálkozott el jobban. Sokat sejtetõen kacsintottam.
De végül is, azt hiszem, õ. Így hát tovább vittem a csuklómozdulatot, – Úgy bizony.
és véglegesítettem, a bamba, döbbent kifejezést a randa patkány-ké- És ez volt az a pillanat, amely csak arra várt, hogy kimondjam az
pén. Kitörtem a nyakát. „úgybizonyt”-t. A barlang túlsó járatai felõl iszonyatos sikoly harsant,
Aztán lassan, ráérõsen megfordultam, mivel a szemem sarkából amit tompa kongás és harsogás követett. Az egész világ remegni és
láttam, hogy az oldalazós rattern meghõkölt kissé a támadásával. Va- visszhangzani látszott.
lamelyest megcsappanhatott az önbizalma. Valahol – nem is túl távol – elszabadult a pokol!
– Gyere már! – invitáltam biztató mosollyal. Még kacsintottam is. Roxy a markát szidta. Vagy a marikát? Valami istenféleséget, amit
– Ne várd azt, hogy én menjek oda! efféleképpen hívtak. Elég gyakran tette ezt, de mindig elharapta a ne-
Nem tudom, értette-e, amit mondtam neki, de lehet, hogy amit ed- vet, és amikor kérdeztem, sosem magyarázkodott.
dig látott, az a szavaknál is ékesebben beszélt. A patkánypofájú meg- – Épp elõttünk – recsegte, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy
nyikkant, megperdült, és rohanni kezdett a hosszú barlang belseje fe- megsûrûsödtek a ráncok a szeme alatt, mellett, fölött... meg úgy nagy
lé. Csupasz karmai visszhangokat vertek a kövezeten. általánosságban az egész arcán. Hiába no, az idõ vasfoga ugyanúgy
Nem lehet oktalan hõsködéssel vádolni a fickót, az tény. És külön megrágcsálja a szép bõrt is, mint a randát, ahogy azt annakidején a
pechje, hogy épp Roxy mellett akart eliszkolni. A nyomorult hülye! rosszemlékû Roahmyer mondogatta volt.
Ne is vesztegessük rá tovább a szót! Ywaint mágnesként vonzotta magához a lárma.
Közben Ywain slattyogott oda hozzám. Mint sejthetõ, õ nem pisz- – Utánam!
kolta be tiszta kezecskéjét. De minek is tenné, amikor én és Roxy kön- Na ja, megint játssza a nagyokost!
nyedén elvégeztünk a munkát. Fõleg Roxy. Õ vagy hatot lenyomott, Magunk mögött hagytuk a lefejezett rattern hullákat, és behatol-
amíg én ezt a kettõt lepofoztam. tunk a hosszanti barlang szûkebb részébe. Aztán egy széles folyosón
Így utólag bevallom, szándékosan hagytam rá a nagyját. Ez a kis tipegtünk tovább. Nagyon figyeltünk, még lihegni is csak suttyomban
izomtorna egyáltalán nem tûnt komolynak, s én mindig is imádtam lihegtünk, és kézben tartottuk a fegyvereinket.
nézni, amikor kedvenc barátnõm bevadul és elragadja a lovagi virtus. Aztán kitágult a tér, és felderengett elõttünk az Alsó-Bendõ hami-
Ilyenkor egy kicsit Lucyra emlékezetett, s megsajdította a szívem. Bár sítatlan, föld alatti látképe. Egy gigászi barlang, amely széltében és
ez az összevetés olyan, mintha tíz liter nemes bort és másfél kancsó- hosszában több mérföld – vagy talán több tíz mérföld – lehetett, s
nyi méregerõs manópálinkát próbálnék összehasonlítani – mindkettõ amelynek változatos belmagassága a legalacsonyabb részeken is mini-
fejbe ver – de nem mindegy, hogyan. mum tizenöt-húsz embernyi volt, a legmagasabb részeket pedig meg
– Ennyi? – mormolta Ywain. Nem tûnt túl meghatottnak. sem bírtam becsülni.
Körülnéztem. Nem láttam mocorgó ratternt a barlangban. A szét- Az egész mindenséget kísérteties, vörös fény ragyogta be, amely
roncsolt fejûmnek, akinek a fogait kocogtattam meg, ugyan még vol- javarészt felülrõl és a falakból áradt, és az elszórt, rendezetlen – ter-
tak ritmustalan elmúlási-rángásai, de alig hiszem, hogy azt tudatosan mészetes és mesterséges – kõépítmények között, a tér központjában
csinálta. bevehetetlen erõdként magasodott a Vérkõ, az elsüllyedt gilf vár mo-
Eközben Roxy sorra járta a hullákat, és lecsapdosta a fejüket. Min- numentális tömbje. Jellegzetes struktúrái szokatlannak tûntek az em-
dig is ez volt a mániája. Régebben szóvá tettem, hogy mit strapálja beri, orki és dréni szemnek, ám én korábban láttam már ilyet, s túlsá-
magát ilyen haszontalan erõfitogtatásokkal, de azóta már én is tudtam gosan nem illetõdtem meg. Kitekert, göcsörtös tornyai szinte a barlang
jobbat, mint hogy fölöslegesen koptassam a számat. Hiába pofáznék, plafonját érintették, s lecsapásra kész, kifelé fordított, széttárt tenye-
úgyis azt teszi, amit õ akar. Egy kissé szemellenzõs a lelkem, de ez a rekként emelkedõ falrészei bármely pillanatban ledõlni látszottak. Ám
kis szépséghibája eltörpül elõnyös tulajdonságai mellett. persze ez csak a látszat. Ha nem dõltek le az elmúlt sok ezer év alatt,
– Mit kerestek ezek itt? – tûnõdött Ywain. ki fognak bírni még további ezer éveket is. No persze nem akarok én

10

Kard, buzogány, könyv

itt okoskodni, de hát ugye, tudjuk jól, hogy a gilfek a hatalmas guarni Hogy imádtam ezt a szöveget. Õk meg sosem hallgatták végig a
kultúra maradványaira építették civilizációjukat, és mint ismeretes, példabeszédeimet. Pedig sok-sok tanulságot le lehet ám vonni hajdani
amióta világ a világ, egyetlen faj sem tudta soha felülmúlni a guarni királyságom idejébõl. De beszélhet ilyen hitetleneknek egy ex-király!
építészetet.
Mint általában, engem most sem a jó meglátásaimért és ötleteimért
Ez persze most nem lényeges. hoztak magukkal, hanem a hirig miatt.
A fontos az, amit a Vérkõ közelében láttunk. Ratternek tucatjai,
vagy talán inkább százai nyüzsögtek, rajzottak, töketlenkedtek az erõ- Akár meg is sértõdhetnék. De mit érnék vele?
dön kívüli legnagyobb építmények körül, és szemmel láthatólag azon Egymás közt tanácskoztak. Bizalmasan suttogva. Rólam szinte
igyekeztek, hogy a közelben rohangáló emberszerû alakok közül mi- megfeledkeztek. Ez nekem nem tetszett.
nél többet felkoncoljanak, s amíg ezzel idõt nyernek, leomlasszák a ki- – Ne aggályoskodjatok már annyit! – dörmögtem közbe. – Ragad-
nézett épület falait vagy bedöntsék megvasalt ajtaját. játok meg a dolgot a jó oldaláról! Nagy a nyüzsgés, ez tény... de ez
A következõ pillanatban kivágódott a Vérkõ kapuja. Fegyveresek legalább elvonja a figyelmüket. – Elmosolyodtam és kacsintottam. –
rajzottak elõ a gilf erõdbõl, és egyenesen a ratternekre rontottak. Köz- Van egy zseniális ötletem...
ben a gongszó egyre fülsértõbb lett, és az egész mindenség felbolydul- Azt hiszem, én csodálkoztam volna legjobban, ha engedik tovább-
ni látszott. mondani. Úgy tûnt, nem a zseniális ötleteimért szeretnek.
Ywain elharapott valami szitokfélét. Pedig, ha tudnák...
– Ajókur... – Gyerünk! – recsegte Ywain. – Használjuk ki az idõt!
– Nem „hajókürt” – helyesbítettem higgadtan. – Egy hatalmas, Ezek után csak azért sem mondtam el, mi jutott eszembe! Rohad-
bronz gong lehet, amit pöröllyel vagy gongverõvel vernek. Ez amo- janak meg a nyavalyások!
lyan riadóféle... Talpra mindenki! Aztán hajrá! Természetesen nem a lejtõn lefelé indultunk, hogy az egymást csé-
Hát, ahogy Ywain rám nézett, nem sok hiányzott, hogy kapjon egy pelõkön vágjunk keresztül a nyitott kapuhoz. Ez túlságosan magától
pofont. Ugyanis nem szenvedhetem, ha ilyen undorral és megvetéssel értetõdõ lett volna. De persze sejtettem, hogy Ywain másképp gondol-
merednek rám. Még a barátaimtól sem. Az õ bajuk, ha nem értik a vic- ja. Nem akarta, hogy idõ elõtt meglássanak. És ebben igaza van. Hi-
cet. szen mit érnék azzal, ha szétütnénk pár tucat fejen a slityakot, de mi-
Na jó, persze õk nem tudhatják, milyen nyomorult bír lenni az an- re bezörgetnénk a vár kapuján, Teimo mesternek már csak hûlt helyét
tialkoholizmus másfél hét után. Erre gondolva visszafogtam a kezem. találnánk. Nem azért jöttünk ide, hogy zsiványokat és ratterneket lec-
Csupán zsörtölõdésképpen jegyeztem meg rezignáltan, a kirontó kéztessünk, hanem azért, hogy bosszút álljunk Ywain nyeszlett kis ri-
fegyveresek felé bökve a hüvelykemmel: bancáért.
– Mit vagy úgy oda? Legalább nem kell betörnünk a kaput… Mint sejthetõ, a sziklapárkány fokozatosan keskenyedett, s egy idõ
Ywain persze elengedte a füle mellett ezt a találó megjegyzést. Na után hirtelen véget ért.
ja, sosem díjazta, ha másnak is vannak remek meglátásai. – Na látod – dörmögtem mély elégtétellel.
– Min erõlködnek ezek? – mormolta. Ywain motyogott valamit – azt hittem, valami bocsánatkérést, ami-
Roxy, aki navigátorként nem elõször járt már itt, sejtette a választ. ért tévútra hozott –, aztán letérdelt elém, és a lábam fölé hajolt. De
Tudta, miféle épület körül dühöng a csata. nem megcsókolni akarta...
– Raktár. Étel. Ital. Szövetek. Fegyverek. Kétszer-háromszor is megérintette, s közben egyfolytában motyor-
Ó, mily szokatlanul lényegre törõ a szentem! gott. Aztán megérintette a kézfejemet is, majd ugyanezt a mókát vé-
– Ha lemegyünk... gigcsinálta a türelmesen álldogáló Roxyval is.
Le? A mélyben pedig eközben nyugodtan dúlt a csata. Ahogy elnéztem,
Ja, ha eddig nem mondtam volna még: mi egy széles sziklapár- eleinte a ratternek lehettek számbeli fölényben, de mostanra már kez-
kányról bámultuk az eseményeket; megközelítõleg ötven-hatvan mé- dett kiegyenlítõdni az arány. Nem mintha újabb bendõbéli csapatok
terrel a legközelebbi házak tetejének szintje fölött. Errõl a párkányról avatkoztak volna küzdelembe; a hitvány támadók száma fogyatkozott
beláttuk a Vérkõ elõterét, s nagyjából egy magasságban lehettünk a gi- a vártnál rohamosabb ütemben.
gászi faltenyerek életvonalainak vízszintes vágatával. Ha le akartunk Ráadásul, mint megfigyeltem, a nyavalyás patkányembereket nem
volna jutni a barlangszintre, ahol a ratternek ügyködtek, lankás, szik- a harci vágy fûtötte; inkább a rablás ösztöne vezérelte mozdulataikat.
láktól szabdalt lejtõn kellett volna leereszkednünk. Sikerült betörniük a szélsõ épületek többségébe, és zsákokkal, ládák-
De mi a fenéért tennénk ilyet? kal próbáltak meglépni. De amikor a felháborodott tulajdonosok fegy-
Na jó, persze, ha nagyon akarnánk, lesétálhatnánk a lejtõn, szétüt- verrel támadtak rájuk, az esztelen, balga patkányok a világért el nem
hetnénk azt a pár száz ratternt meg azt a néhány tucat agresszív ben- hajították volna frissen szerzett zsákmányukat. Persze, hogy lemészá-
dõbélit csirkefogót, és a vérükben gázolva besétálhatnánk a Vérkõ tár- rolták õket.
va-nyitva álló kapuján... – Pestis! – reccsent rám Ywain idegesen. – Itt akarsz aludni?!
De úgy õszintén... most mit feltûnõsködjünk? A végén még idõ Ja, egy kicsit tényleg elméláztam. Mindig ez történik, amikor elha-
elõtt szemet szúrnánk valakinek, akinek nem kellene, s mire rájön- tározom, hogy leszokok a piálásról és már napok óta nem iszok: el-el-
nénk, hogy kalamajka van, pár mozdulattal eltaposnának bennünket, kalandozik a figyelmem.
mint a túl pimasz csótányokat... és kinek hiányzik ez? Roxy már úgy tapadt a fölénk boruló, függõleges sziklafalhoz, akár
Ráadásul ki tudja: lehet, hogy épp a legjobb törzsvendégeimet kel- egy hatalmas pók. Lassú, kiszámított mozdulatokkal araszolt oldal-
lene hidegre tennem, és ez egyáltalán nem tenne jót az üzletnek. Így irányba. Egy pillanattal késõbb már Ywain is ott cuppogott mögötte.
is túl erõs a konkurencia. Ostobaság lenne tovább rontanom a helyze- Azért mondom így, mert amikor a falhoz tapadó kezét vagy lábát
temet... elhúzta, fura, cuppogó hangok hallatszottak. Aztán hasonló hang hal-
– Új terv kell! – dünnyögte Roxy az oly nyilvánvalót. latszott akkor is, valahányszor újra a sziklafalnak tapasztotta szabad
Én meg elcsodálkoztam: ezek szerint volt „régi terv”? Velem per- talpát vagy tenyerét. Mászott, mint pók a falon.
sze nem közölték. Na persze, tudtam ám, mi ez! Nem most elõször alkalmazta a pók-
Ywain gondolatai ismét elkalandoztak. Megviselhette rendesen a mászás varázslatot, csak éppen az volt az egészben az újdonság, hogy
finom kis ringyója halála. most rám is rám kente azt a láthatatlan ragacsot, ami lehetõvé teszi a
– Itt valami bûzlik – jelentette ki. falhoz tapadást.
Bármibe lefogadom, nem a patkányszagra gondolt. És még csak Övembe tûztem Zhertunt, majd akaratlanul is megszagoltam mind-
nem is Roxy orrdöngölõ parfümjére. két tenyeremet, de persze nem éreztem semmit. És azt a „ragacs”-dol-
– Szerintem is – dünnyögte Roxy. – Ezek a ratternek... és épp got is csak úgy elviekben gondoltam. Tudtam én, hogy nem használ
most... Ez nem lehet véletlen! semmiféle kenceficét; csupán a varázslat hatása ez a különös ragacsos
– Már miért ne lehetne? – vitatkoztam. – Néha döbbenetes véletle- érzet.
nek adódnak... Például akkoriban, midõn Drénia híres-neves jégtrón- Mászni kezdtem, s pár pillanattal késõbb már én is ugyanúgy ta-
ját koptattam a redves ülepemmel... padtam a sziklafalhoz, akárcsak társaim. Mivel új volt még nekem ez,
õket próbáltam utánozni. Közben persze magamban szidtam Ywaint,

11

Kard, buzogány, könyv

mint a bokrot. Eszébe se jutott, hogy esetleg elmagyarázza, hogyan nunk. És persze zuhantunk is vagy húsz ölnyit, de aztán idõben meg-
mûködik ez az izé és hogy mire kell vigyáznom? Mi történik, ha vala- fogtam a lendületet, és lelassulva, enyhe zökkenéssel érkeztünk a to-
mi olyasmit teszek, amivel hatástalanítom a varázslatot? Lezuhanok a rony kerengõjére.
francba a döglött ratternek közé?
– Pes-tis! – motyogta Ywain megrovóan, és csettintett a nyelvével,
Az én barátom nyilván azt hitte, nem most elõször lát el ezzel a va- de nem nézett rám.
rázslattal, és fölöslegesnek tartotta a magyarázatot. Ám sajna, elég ré-
gen találkoztunk már, s cserben hagyta az emlékezete. Így nem mondhattam el, mennyire élvezem ezt az egészet. Annyi
hosszú hónapnyi rozsdásodás után ismét úgy éreztem, lüktetni kezd
Mindenesetre, mivel Roxy sem panaszkodott, én sem nyûgösköd- ereimben a vér.
tem. Gondoltam, ha beüt valami gond és zuhanni kezdek, majdcsak ki-
találok valami okosat. A tudatomban bujkáló levitáció varázslatot nem Nem volt senki a kerengõn. És mi sem sokáig maradtunk.
hagytam mélyen elmerülni. Szükség esetén egy szemvillanás alatt ak- Ywain általában nem szokta eljátszani a faltörõ kos szerepét, de
tiválni tudom. most, valószínûleg a színlelt zuhanástól a fejébe szállt a vér, és nem
bírt a temperamentumával. Az ajtóhoz ugrott, megpróbálta betaszíta-
Ám persze hamar rájöttem, hogy e tekintetben fölösleges az óva- ni, de mivel az nem taszítódott, erejét csöppnyi mágiával is megtoldot-
tosság. A pókmászás olyan természetesen és könnyen ment, akárha a ta.
Herélt Macska padlóján mászkáltam volna négykézláb egy elgurult Az ajtó beszakadt, és füstölgõ, vörösen izzó, parázsló keretén túl
ezüstpénz után kutatva. Amikor a falnak nyomtam a tenyerem vagy a egy homályos szoba körvonalai derengtek fel; könyvespolcok és falra
bakancsom orrát, az halk, cuppanó hang kíséretében mozdíthatatlanul aggatott színes zászlócskák sokasága.
megragadt; könnyedén meg tudtam tartani vele a súlyomat. Míg – Be! – sziszegte Ywain. Õ maga viszont, ahelyett, hogy jó példá-
ugyanakkor, ha el akartam húzni a tapadó végtagot a faltól, elvált val járt volna elöl, kerge mozdulattal átvetette magát a kerengõ pere-
könnyedén; nem kellett különösebb erõfeszítést kifejtenem. Tulajdon- mén, és sebesen pókmászni kezdett a torony oldalán.
képpen csak arra kellett vigyáznom, hogy a négy tapadó végtag közül Mire én mozdultam, Roxy már berontott.
legalább az egyik – de az egyensúly biztosítása kedvéért inkább kettõ És még õ mondogatja, hogy eljárt fölötte az idõ! Na ne! Az idõ –
– mindig legyen a falhoz tapasztva, a többivel pedig akár valami rug- már amennyiben eljárt fölötte valamit –, az maximum egy tréfás tán-
dalós-csápolós táncot is lejthettem volna, ha épp ahhoz van kedvem. cocska lehetett, nem más.
Roxy már a polcokat döntögette. Hogy mit ártottak neki a szeren-
Ywain persze mindkettõnknél jóval gyakorlott volt. Olyan sebesen csétlen könyvek? El nem tudom képzelni.
szedte kezét-lábát, hogy néha úgy tûnt, mintha egyáltalán nem, vagy Bedübörögtem én is. Nem láttam vernivaló ellenfelet, de tétlenked-
legfeljebb csak a pillanatok tört részéig érintené a sziklafalat, s való- ni én sem akartam. Odarontottam a túlsó falnál árválkodó faragott asz-
jában a puszta levegõben kotorna. talhoz, és elõrántottam a buzogányomat.
– Fald fel, Zhertun! – morogtam.
Pillanatokon belül felkapaszkodott a lajhárlassúságú Roxy fölé, s Jóformán még lendítenem sem kellett. A buzogányban lakozó dé-
mire a meglepett némber kettõt pislogott, egykori kedvese már el is mon maga irányította a mozdulatot, és a tüskés vasgolyó oly rettene-
surrant mellõle. Messze faképnél hagyott bennünket. Még engem is, tes erõvel találta telibe az asztal lapját, hogy az kettérepedt. Az egyik
pedig nem sokkal késõbb, az elsõ bizonytalan próbálkozások után be- láb megbicsaklott, és a bútor oldalra dõlt. Adtam még neki vagy ket-
lejöttem, és Roxyt még én is megelõztem. tõt-hármat, aztán õrjöngve megtapostam a roncsokat.
– Ez az!
Ywain felmászott egészen az innensõ plafonrész közepéig, s ahogy Roxy meredten bámult rám.
ott megállt megpihenni, valóban úgy lógott fejjel lefelé, akár egy iga- – Skandar testvér... mi ez a szokatlan vehemencia?
zi pók. Bevárt minket. Nem sokkal késõbb odaértünk Roxyval, s attól Nem értettem a kérdését.
kezdve úgy lógtunk mi is, akárcsak õ. Elõttünk, szinte karnyújtásnyi – Ha már dúlunk és pusztítunk – dörmögtem –, akkor csináljuk
távolságban, ám valójában negyven-ötven ölnyi mélységben ott de- amúgy emberesen!
rengett a Vérkõ vörösen foszforeszkáló várfala. S megközelítõleg két- – Én nem a rombolás kedvéért vertem szét a könyvespolcot... a rej-
száz pókmászásnyira szinte a plafont horzsolta az õsi gilf erõd legha- tekajtót kerestem.
talmasabb tornyának csúcsa. – A rejtek...
– Itt van! Gyere!
Kétség sem fért ahhoz, hogy az az úti célunk. Valóban, ajtónyi rés tátongott a falon. Roxy már el is tûnt benne.
Miközben én és Roxy nézelõdtünk és kiélveztük a fejjel lefelé for- Pusztán miheztartás végett rúgtam még kettõt az íróasztal roncsai-
dított, mesebeli táj szépségét, varázsló barátunk egy hoszszú kötélsze- ba, majd indultam én is a drén hölgyike után, de aztán megtorpantam.
rûséget kezdett fonni saját nyálából. Fél füllel hallottam, hogy a valódi ajtó irányából lábak dobognak.
Sejtettem, mi célból. Nyilván akadtak, akik meghallották a fenti zajt, és errefelé igyekeztek.
– Ugyan hagyd már! – vetettem oda neki. – Van levitációm. Levisz- Az ajtóhoz ugrottam, övbe vágtam Zhertunt, és gyors mozdulattal
lek én mindkettõtöket. Csak szólj, hogy mikor. odarántottam egy jókora szekrényt. Aztán ledöntöttem még két masz-
Ywain rám pillantott, és kiköpte a nyálát. Az elkészült másfél ölnyi szív polcot, majd az íróasztal maradványait is odahajigáltam. Bántam
zsineget lehajította oldalra. már, hogy ennyire szétvertem, egészben jobb szolgálatot tett volna, de
Rég harcoltunk már együtt, s idõközben elfelejtette, hogy minket bíztam benne, hogy így is megteszi.
sem csak a szépségünkért fogadott társává. Engem legalábbis biztosan Kintrõl súlyos test csapódott az ajtónak; ám az nem tudott befelé
nem. nyílni az odahalmozott torlasz miatt.
– Látod a tornyot? – Rohadt patkányok! – ugatta valaki mérgesen. Naná, hogy
Hülye kérdés volt. Szóra sem méltattam. ratterneknek gondoltak bennünket is.
Ywain sem várt választ. Már kotort is a plafonon, mint éhes pók a Normál esetben megsértõdtem volna, de most mit cécózzak? Ráha-
zsákmánya felé. jítottam még pár ölnyi könyvet a torlaszra, aztán egy mécsesbõl leön-
Amikor a torony fölé értünk, csináltam egy vakmerõ mutatványt. töttem olajjal, majd megsuhogtattam fölötte Zhertunt.
Mindkét kezemmel elengedtem a plafont, és úgy lógtam fejjel lefelé, – Fújjad!
pusztán két lábammal a sziklához tapadva, hogy minden szál hajam A nyavalyás démon persze nem reagált.
égnek (avagy földnek) állt volna, ha van. Jó erõsen megragadtam – Akarod, hogy manóürülékbe mártogassalak? – érdeklõdtem tõle
Ywaint a derekánál, és magamhoz öleltem. Õ is kapaszkodott belém. enyhe nehezteléssel.
Aztán Roxy felé nyúltam, és... Fújta.
...mivel nem akartam, hogy fölösleges bizalmaskodásnak vegye a Az acéltüskék közötti pofa csücsörített, és lángokat fújt. Ez volt a
mozdulatot, neki a derékövét ragadtam meg. Aztán azt mondtam: specialitása. Eleinte engem is sokszor megtréfált, de aztán leszoktat-
– Hujjé! – és elrúgtam magam a plafontól. tam a váratlan fellángolásokról.
Azonnal zuhanni kezdtünk. Nem is akárhogy. Most a rakás mindenesetre lángra lobbant, és vidáman égett.
Roxy felhördült, Ywain pedig ismét a hajókürtöt emlegette.
Én pedig zordan vigyorogtam.
Csak tréfálkoztam ugyanis; a levitációt már a „hujjé”-zást megelõ-
zõen aktiváltam. De õk persze ezt nem tudták, és azt hihették, zuha-

12

Kard, buzogány, könyv

Megcirógattam buzogányom tüskés orcáját. – Élvezed az ilyet, mi?
– Jó fiú... – Nem annyira – felelte õ teljes lelki nyugalommal, és véres kard-
Aztán bedübörögtem a rejtekajtón, és csattogó, cuppogó léptekkel ja hegyével a lefejezett test felé bökött. Csak most vettem észre, hogy
megtapasztaltam, hogy a pókmászás-varázs hatása még nem múlt el a kis nõ ujjai a háromszorosukra hosszabbodtak, vékonyka kígyókká
teljesen, és letapadó bakancsaim révén csaknem orra bukva legurul- változtak, és fenyegetõen tekeregtek a bokám felé.
tam a keskeny csigalépcsõn. Ám szerencsére a hatás még a tenyere- Ugrottam is nyomban.
men is megmaradt, így amikor megbillenve oldalra kaptam, meg tud- A nyavalyás kis szuka valamiféle boszorkány lehetett; megmart
tam kapaszkodni a durva, rücskös falban. volna minket a kígyóujjaival, ha Roxy a fejét nem veszi. No, így már-
Roxy valahol mélyen alattam már javában káromkodott, és csat- is más szemmel néztem a drén lovaghölgyre. Lehet, hogy megörege-
togtatta a kardja pengéjét rendesen. Vagy ellenállásba ütközött, vagy dett egy picit, de még most sem az érzelmei vezérlik, hanem a célsze-
csak úttorlaszba. rûség. Csak azt tette, amit tennie kellett.
Nem kérdezõsködtem; inkább futottam. – Tovább! – sisteregte Ywain, s még csak rá se pillantott a békésen
Szavamra, szédítõ érzés volt... billegõ nõi fejre, máris kimászott az ablakon.
...körbe-körbe keringeni a véget érni nem akaró csigalépcsõn. Ez lett a mániája: a pókmászkálás és a parancsolgatás. Legutóbbi
Mire utolértem Roxyt, teljesen megszédültem. találkozásunk óta alaposan megváltozott a jelleme.
– Jólesne egy kupica pá... – lihegtem. A linkát csak úgy hozzágon- Roxy viszont maradt a régi. Már ki is viharzott az ajtón, és karddal
doltam. a kézben nekiesett két fegyveresnek, akiket valószínûleg a kiabálás és
Most már láttam. Roxy valamiféle mechanikával küzdött. Nyilván a csatazaj csalt oda. Vesztükre.
azt szerette volna, hogy kinyíljon az ajtó, ami utunkat állja, ehelyett Kirontottam én is, és hátba támadtam az egyiket. Nem túl lovagias
szétverte és elhajlította az összes vasat és bronzot. cselekedet, tudom, de hát egyrészt sosem lapozgattam egyetlen lova-
– Figyelj! – magyaráztam neki. – Ha most miattad vissza kell men- gi kódexet sem, másrészt itt, a Bendõben egészen másféle erkölcsi ér-
nem ezen a szédítõ lépcsõn, szétosztok a két füled közt vagy három tékek uralkodtak. Az ember ne finnyáskodjon, ha élni akar; gyilkoljon,
pofont! ahogy tud. Egy orkra pedig ez még inkább áll.
Roxy azonban nem aggályoskodott. Odacsapott még kettõt-hármat Rárontottam. Mire a fickó felfogta volna, hogy a csillogó vértes lo-
a kardgombjával, aztán nekifeszítette anyányi és apányi vállát az ajtó- vaghölgy nincs egyedül, tarkón suhintottam. Társa odakapta a fejét, és
nak, és az reccsenve beszakadt a súlya alatt. Õ meg csaknem átbucs- felordított. Roxynak ez a parányi tétovaság elég volt, hogy gyomron
kázott a résen. szúrja. Aztán kirántotta a kardját, és még egyszer megismételte a moz-
Én persze tódultam utána. dulatot. Fogalmam sincs, mi oka volt erre a duplázásra, de õ biztos
Egy világos, sok-sok ablakkal ellátott, selyemmel és bársonynyal tudja. Szerintem már az elsõ döfésbe belehalt az ipse.
telezsúfolt helyiségbe jutottunk, és rögtön az elsõ pillanatban olyan tö- Tágas elõcsarnokban álltunk, mögöttünk a halott nõ szobájának
mény virágillat kúszott fel az orrlikaimon át a gyönyörközpontomba, nyitott ajtaja, jobbra és balra pedig bezárt ajtók. Elõttünk lépcsõ, fel-
hogy csaknem elhánytam magam. Ennyi virág talán a világ összes vi- felé és lefelé. Nem az a keskeny csigalépcsõ, melyen lejutottunk a leg-
rágoskertjében sem létezik. felsõ toronyszobából, hanem széles, szellõs lépcsõk.
Nyilvánvaló volt, hogy valami nõi hálószobába evett a fene, s ezt Fentrõl lábdobogás hallatszott. Valószínûleg azok igyekeztek lefe-
a vélekedésemet alátámasztotta az a tény is, hogy szemközt velünk lé nagy garral, akik elõtt eltorlaszoltam a fenti toronyszobát. Vagy si-
Ywain épp egy apró termetû, fekete hajú, kecses kis nõt csapkodott a került eloltaniuk a tüzet, vagy a lángok tovaterjedtek, s õk épp az elõl
falhoz felindult lelkiállapotban. menekültek.
– Hol?! – kiabálta a hadzs. – Hol találom?! Roxy nem akarta bevárni õket. Nagy léptekkel lefelé lódult a lép-
A kis nõ arca laposan és szélesen terült szét két füle, gömbölyû ál- csõn, kettesével szedve a fokokat. Már el is tûnt a fordulóban.
la és magas homloka között, akárha Ywain elõzõleg egy szeneslapát- Mentem utána.
tal egyengette volna meg, s olyan keskeny volt a szeme, mintha irigy Az egyik lépcsõforduló színes, üvegberakásos ablaka kitörve tá-
módon szégyellné megmutatni annak csillogását. tongott mire odaértem; s mivel az imént rémült férfisikoltást és csö-
Jidori volt; mint ahogy a Vérkõ ideiglenes – és hamarosan römpölést hallottam, feltételeztem, hogy Roxy hajított ki rajta valakit.
megnéhaisodó – gazdája is. Futtában kipillantottam. Még mindig több emeletnyi magasságban
Ywain ismét a falhoz csapta a kis nõt, és szörnyû hangon recsegte: jártunk a talajszinttõl, és mivel ez az ablak épp az erõdön kívüli épü-
– Utoljára kérdezem... mielõtt a poklok lángját meggyújtom undo- letekre nézett, láthattam, hogy odakinn gyakorlatilag véget ért a csata;
rító méhed belsejében! Hol van?! a ratternek immár az irhájukat mentették. Sokan közülük zsákokkal,
– Nem tudom. Nem tu... füstölt húsdarabokkal és ládákkal megpakolva másztak fel a meredek
Ywain felpofozta. Aztán észlelte, hogy mi is megérkeztünk. lejtõn a sziklapárkány irányába, míg néhányan eszelõs elszántsággal
Talán nem örült neki, hogy ily megalázó pózban találjuk – verni igyekeztek feltartani az õket üldözõket.
egy védtelen nõt –, de nem mutatta ki. Valamivel lentebb ismét fémcsattogás hallatszott, és ehhez dühös
– Fejet fejért! – sziszegte. – Az urad megölte az én asszonyomat, kiáltás is társult. Nem értettem pontosan a szavakat, de úgy tûnt, ked-
és most én... Roxan! ves barátnõm erõsen hiányolja a jelenlétemet.
Naná, hogy nem bírta saját kezûleg megtenni. Ywain sosem a kí- Két emelettel lentebb találtam rá, meglehetõsen szorongatott hely-
méletességérõl volt híres, most mégis viszolygott megölni ezt a véd- zetben. Támadói lentrõl érkeztek, s Roxy megpróbálta feltartóztatni
telen, kiszolgáltatott teremtést. Talán azért, mert saját nõje sorsára em- õket. Ám azok heten rontottak rá, s bármily hevesen forgatta is barát-
lékeztette. Ellökte a jidori nõt, hátat fordított, és karba tette a kezét. nõm a kardját, hátrafelé kényszerítették és a falnak szorították. Illetve
Roxyt sosem kellett kétszer megkérni, ha lefejezésre került a sor. nem is a falnak, hanem egy ugyanolyan színes ablaküvegnek, ami-
Szerintem ez volt a kedvenc mozdulata, amit ezerszer is gyakorolt, s lyennek a maradványain az elõbb kibámultam. Vagyis félõ volt, hogy-
örült, ha bárkinek is megvillanthatja szakértelmét. ha Roxy megpróbálja a „falnak vetni” a hátát, hamarabb leér a föld-
Suhant a kardpenge. szintre, mint bármelyikünk.
A jidori nõ feje pörögve elvált a nyaktól, nekicsapódott a falnak, Buzogányomat lengetve rohantam le a lépcsõn, hogy oldalba kap-
aztán lepattant a padlóra, és egyenesen felém gurult. Még pislogott, és jam õket.
tátogott. Szerintem, ha tudtam volna szájról olvasni, most megmond- – Dögöljetek meg! – bömböltem. Nem indulatból vagy parancsva-
hattam volna, hol találjuk Teimót. Hiszen nyilvánvaló, hogy a szeren- rázsszerû elgondolásból, hanem azért, hogy magamra tereljem a fi-
csétlen a halála elõtti utolsó pillanatban mégis úgy döntött, hogy nem gyelmüket, mielõtt kihajítanák a kínos helyzetbe került Roxyt az ab-
titkolódzik tovább és válaszol a kérdésre. lakon.
A lelkem mélyén sajnálatot éreztem iránta; egyetlen bûne, hogy Elgondolásom részben bevált. A hétbõl négyen azonnal felém for-
egy gazember szeretõje volt. De hát a világ tele van gazemberekkel, s dultak, s ennek köszönhetõen a drén lady pillanatnyi szusszanáshoz
oly nehéz kiválasztani, ki kivel társuljon. jutott. Ám ugyanakkor a hangoskodásommal további ellenfeleket
Ennek ellenére kissé csalódottan pillantottam Roxyra.

13

Kard, buzogány, könyv

csaltam oda. Lábdobogás, kiabálás, fegyvercsörgés hallatszott fentrõl, Eközben fél szemmel a sunyit lestem. Legalább fél tucat csupasz
s lentrõl egyaránt. dobópengét szorongatott a baljában, s egyet már emelt is a másik ke-
zével, hogy felém – vagy Roxy felé – hajítsa.
Nem értem rá ezen eltöprengeni, mert egy alacsony, rókaképû fic-
kó rontott felém a lándzsájával. Két másik pedig a kardjával hadonász- Rákoncentráltam, és rásütöttem egy mozdulatlanság-varázst a re-
va táncolt elõre, míg a negyedik kurta, keskeny pengéket varázsolt elõ pertoáromból. Talált. A késes úgy maradt felemelt kézzel, mintha je-
a csizmaszárából. Lerítt a sunyi pofájáról, hogy hamarosan dobálózni lentkezne, hogy õ szeretne meghalni legközelebb.
fog.
De ezzel még várnia kellett pár pillanatot; elõbb azzal az alakkal
Szerettem volna leérni a lépcsõforduló sima kõpadlójára, hogy ott kívántam elcsevegni, aki fel akarta húrozni a térdinaimat. A fickó még
megvethessem a lábam, ám túl hamar magamra vontam a figyelmet a mindig elejtett kardja után kapkodott. Elõzõ rúgásomtól elzsibbadt a
hangoskodásommal, és a lépcsõ közepén kellett összecsapnom táma- kézfeje, s nem mozogtak kellõen az ujjai. Ám mivel épp megfelelõ po-
dóimmal. zícióban volt, megcéloztam a fejbúbját a buzogányommal.

Hú, mennyire utálom pedig az ilyet! Megérezte a sorsát a nyomorult, és felhördülve oldalra rántotta a
Elég egy rossz lépés, belebotlok az egyik lépcsõfokba, és máris ha- fejét. Ha nem lakozik démon a buzogányomban, talán sikerül is neki,
nyatt vetem magam elõttük, akár egy munkamániás szajha. s maximum csak a vállát találom el...
Az alacsony, rókaképû alak, akinek a felmenõi között legalább fél
tucat manó is lehetett, megelõzte társait, felém döfött a lándzsájával, ...ám Zhertunt nem lehet ilyen gyatra kis fejrángatásokkal összeza-
és máris csaknem bekövetkezett az, amit szerettem volna elkerülni... varni. Követte a fejmozgást, és a koponya úgy loccsant szét, akárcsak
Ahogy oldalra léptem, a sarkam nekicsapódott a mögöttem lévõ lép- az a záptojás, amire a múlt héten véletlenül ráejtettem a tizenkét sze-
csõfoknak, és megbillentem. Hogy hanyatt ne essek, elõrelendültem, s mélyes tálalóasztalt.
ezzel a félokos mozdulattal csaknem felnyársaltam magam a gyomor-
táji lándzsahegyre. A manósarjadék, aki feltételezhetõen csak ijesztés- Csupa latyak lett a bakancsom és a gatya a bokám körül.
nek vagy elterelõ mozdulatnak szánta a döfést, úgy meglepõdött ki- – Yvorl redves farkára! – dörmögtem megrovóan. – Zhertun! Te ál-
számíthatatlan mozgásomon, hogy ijedten visszarántotta a lándzsáját, lat! Fogd vissza magad!
és felvinnyogva ugrott hátrafelé vagy két lépcsõfokot. A démon, aki kizárólag akkor beszélt hozzám, ha úri kedve úgy tar-
– Ez Skandar... totta, most válaszképpen csak sandán vigyorgott, kacsintott, és a ko-
Aha, felismert a nyavalyás! Értettem már ijedtségének okát. Bizto- ponyaszilánkokat, agyvelõdarabkákat köpködte.
san megfordult már a Herélt Macskában. Lehet, hogy egyik-másik Lejjebb ereszkedtem három-négy lépcsõfokot.
mesémet is hallotta... a Limbóról, a gerondari hadjáratról, Verghaust A manósarj csak hápogott. Valószínûleg megrázta lelkileg az imén-
megnyuvasztásáról vagy drén királykodásomról... hogy csak legked- ti látvány. Amely persze gyorsabban lejátszódott ám, mint ahogy én
veltebb kalandjaimat említsem. Meg talán azt is látta egyszer-kétszer, elmeséltem...
hogyan fegyelmeztem meg valamely túl agilis vendégemet, amikor – Skandar mester! – hebegte a fickó.
úgy ítéltem meg, hogy az illetõnek nincs annyi pénze, hogy megtérít- – Na mi van, öcsém, mit rendelnél? – förmedtem rá tréfásan, el-
se a berendezésben okozott károkat. játszva a buzgó kocsmatulajdonost, ezzel jelezve, hogy felismertem
Ha tényleg felismert, kész csoda, hogy csak két lépcsõt ugrott hát- benne az egyszeri vendéget. – Egy kupica manópalit... egy hosszúlé-
ra, s nem vetette ki magát inkább az ablakon! pést vagy egy agyloccsantást?
A karddal hetvenkedõk bezzeg nem ismertek, s nem hatódtak meg A manópöcs, ahelyett, hogy sietve elhordta volna az irháját, meg-
társuk vinnyogásától. Úgy estek nekem mindketten, mintha világéle- próbált barátságosan vigyorogni. Persze, nem járt sikerrel; a vigyor
tükben egy kopasz félork irháját szerették volna kiteríteni a kandalló- elég torzra és kétszínûre sikeredett. Meg aztán az is zavart, hogy az
juk elé. De ezeknek még józan sütnivalójuk se volt, nemhogy kandal- ócska kis lándzsáját még mindig támadóan tartotta a gyomrom irányá-
lójuk! ba. Ha ezt nem teszi, talán adok neki egy jó tanácsot: menjen a fené-
Mire hozzám értek, én már visszanyertem egyensúlyomat, s a lába- be, de gyorsan, és legközelebb majd adjon a Macskában tripla borra-
mat is sikeresen megvetettem. Nem állt szándékomban újabb valót! Így viszont magam hoztam meg a döntést:
táncikálásba kezdeni, nehogy megismétlõdjön elõbbi ballépésem. – No, szóval az utolsó kettõt...
Türelmesen kivártam, amíg felém lendítik pengéiket, s csak akkor Tettem egy hosszú lépést, félrehessegettem a lándzsáját, és szét-
lendültem mozgásba, amikor a kardok már veszélyes közelségben su- loccsantottam az agyát. Néha megesik, hogy el kell veszítenünk egy jó
hogtak. Mivel két lépcsõfokkal magasabban álltam, egyik sem a feje- vendéget. Ez egy ilyen eset. De kit érdekel? Maradt még épp elég.
met vette célba. Az ostobábbik a bal bordáimat kívánta volna meghá- Roxy eközben kinyuvasztotta mindhárom ellenfelét, s aztán sietve
mozni, az alattomosabbik pedig lapos, félköríves vágással térdben a mozdulatlanná tett késdobálóhoz riszálta nem túl formás hátsóját.
szeretett volna megrogyasztani. Ez utóbbit úgy csuklón rúgtam, hogy Egy legyintés nyakmagasságban, s csak még jobban megerõsödött
elejtette a kardját, s az csengve hullott a lépcsõre. A bordázó kardjára bennem a gyanú: Roxy kimondottan élvezi ezt. Ha majd tényleg meg-
pedig a buzogányommal csaptam rá kurta lendülettel. öregszik, s nem lesz már kedve ehhez hasonló kalandozásokhoz, be-
Nem könnyû ám úgy eltalálni egy oldalirányból lendülõ kardot lán- ajánlom valamelyik városúrhoz hóhérnak. Hadd potyogjanak a fejek!
cos buzogánnyal, hogy épp a tüskés acélgolyó csapódjon a kardlapnak Barátnõm mellvértje merõ vér volt.
és ne a lánc, de egyrészt én épp eleget gyakoroltam már az ilyesmit, – Sebesültél?
másrészt pedig Zhertun, a buzogányom démona – ki tudja, miféle in- Csak a fejét rázta. Mások vére. Akkor meg mit aggódjunk? Semmi
díttatásból –, kifejezetten élvezte az efféle virtuskodást, s rásegített gond. Van neki otthon pár hülye szolgája. Még a mellvértet sem neki
egy hangyányit. kell majd tisztára suvickolnia.
Látni kellett volna a bordázni vágyó fickó arcát, amikor azt tapasz- Fentrõl egyre erõsödött a lábdobogás és a kiabálás. Úgy saccoltam,
talta, hogy sikeresnek gondolt csapását félúton megállítják – de úgy egy kisebb sereg tipródik a nyomunkban. Ráadásul ismét tompa gong-
ám, mintha sziklafalba csapott volna –, s a rezgések végigbirizgálják szó hallatszott. Valaki ritmikusan verte a bronzgongot. Hosszú-hosz-
markolatot szorongató ujjait, végigremegnek alkarján, felkarján, vál- szú, rövid-rövid. Hosszú-hosszú, rövid-rövid.
lán és busa fején, de megrezgetik még tán a szívét is... Nem értettem az itteniek jelzéseit, de a nyakamat mertem volna
És mindeközben, miközben még a két szemgolyója is összevissza tenni rá, hogy valami sürgetõbb riadót gongatnak. A ratternek külsõ tá-
rezeg s néhányszor helyet cserél egymással a karakteres orrnyereg fö- madása nem rázta fel õket igazán, de az, hogy behatolók vannak az
lött, azt kell látnia, hogy a tüskés acélgolyó felületén vigyorgó randa erõdben, már komolyan megbirizgálta az agytekervényeiket.
pofa kitátja száját, mohón ráharap a pengére, és elroppantja azt. – Sietnünk kell! – recsegte Roxy.
Mire a fickó kijött a rezgésbõl és békétlenkedõ szemgolyói is meg- De jópofa! Eddig tán nem azt tettük?!
találták megfelelõ helyüket, a kardja már két darabra hullott, az én bal Siettünk lefelé. Bennem lépcsõfokonként kétszer is felötlött, hogy
öklöm pedig feltupírozta az orrcsontját a homloka magasságába. Vagy talán célszerûbb lenne bevárni a mögöttünk dobogókat és megszaba-
valamelyest még tovább is. dulni tõlük is, de Roxy nyilvánvalóan másképp gondolta. Akkor meg
mit vitatkozzak?
Lerobogtunk még három-négy emeletet, és csak haloványan vetõ-
dött fel bennem, hogy végig kellett volna járnunk a szobákat mind-

14

Kard, buzogány, könyv

egyik emeleten. Hiszen nem tudhatjuk, hogy a keresett személy épp csõfordulóba. Egy nyílvesszõ a bokámnak csapódott, de nem a hegyé-
melyikben rejtõzik. vel, hanem az oldalával. Nem tett bennem kárt.

Ám az én kedves barátnõm, mintha csak megsejtette volna, mi jár Utána pedig már kikerültem a lesipuskás íjászok célterületérõl; el-
a fejemben, visszavetette vérmocskos válla fölött: takart a fal.

– Teimo lent van... És épp idõben érkeztem.
– A földszinten? A lépcsõn fegyveres bendõhuszárok áramlottak le. Nem számoltam
– Még annál is lentebb. õket, de tíznél többen voltak, az biztos.
– Honnan tudod? – érdeklõdtem õszintén. Tudtam, hogy fel kell kötnöm a gatyát, de nem volt más választá-
Roxy megpöcögtette sisakja homlokrészét. som. Ha nem jövök ki eléjük, simán hátba kaptak volna bennünket, s
– Ywain üzent nekem... beszorultunk volna közéjük és az íjászok közé.
Ja persze, mindig elfelejtem, hogy egy idõben ezek ketten sülve-fõ- – Zabálj, Zhertun! – mormoltam öntudatlanul, és a közeledõk útjá-
ve együtt voltak, és a mi hadzs mágusunk valami cifra varázslattal ba ugrottam.
bárhonnan el tudta juttatni üzeneteit a drén menyecske agyába. Nyil- Szedett-vedett társaság volt; akadt köztük mindenféle. Hirtelenjé-
ván most is ezt csinálta. Pókként végigmászkált a torony oldalán, s be- ben fel sem tudtam becsülni, hányféle faj képviselõje zsúfolódott ösz-
lesett minden ablakon. Vagy valami keresõvarázzsal eleve kiszúrta, sze azon célból, hogy a véremet ontsa. Azt sem mérlegeltem, melyi-
hogy Teimo nincs a toronyban? kük milyen fegyverrel jön. Elébük szökkentem, és csápolni kezdtem
De akkor mi meg mit idétlenkedünk itt? Nem lett volna egyszerûbb õket a buzogányommal. Hármat lecsaptam közülük, mire a többiek rá-
eleve a vár alatti kazamatákban kezdeni a szórakozást? döbbentek, hogy alaposan alábecsülték a képességeimet.
Elértük az utolsó lépcsõfordulót, és egy hatalmas, oszlopokkal dí- Ám a lendület még ekkor is továbbsodorta az élen lihegõket. Én
szített csarnok tárult fel elõttünk. Olyan volt, akár egy gigászi temp- pedig csapkodtam õket, annak rendje s módja szerint.
lombelsõ. Pillanatokon belül legalább heten-nyolcan hevertek körülöttem
Roxy megtorpant, és az egyik oszlop felé ugrott. holtan, félholtan vagy épp agonizálva. Túlzottan nem zavart a dolog;
– Az istenit! hozzászoktam már az ilyesmihez az elmúlt évek során.
Suhogtak a nyílvesszõk, mint a jégesõ. Barátnõm kapott egyet a Mivel a megmaradt támadók visszarettentek, bõszen megrohamoz-
combjába, egy másikat pedig a bal alkarjába. Körülbelül fél tucatnyi tam õket. Röhejes látványt nyújtottak, ahogy eszüket vesztve mene-
pedig a mellvértjén és a vállvasain koppant vagy csúszott el. A szép, kültek. Pedig én alig másfélszeres túlerõben lehettem velük szemben,
vérmocskos vért behorpadt itt-ott. s õk még minimum hatan voltak...
Engem szerencsére elkerült a zápor. Futottak, mint a nyúl. Én meg szinte kedvet éreztem, hogy üldöz-
Legalább egy tucat íjász várhatott ránk a távolabbi oszlopok mö- zem és legyalázzam õket. De nem akartam vesztegetni az idõt, így in-
gött. kább visszatértem Roxyhoz.
– Csapda! – sziszegte Roxy, s a fogát csikorgatta. – Tudták, hogy Idõközben a nagy csarnokban is változott a helyzet.
erre jövünk! Épp amikor megjelentem, az egyik hatalmas ablak a szó szoros ér-
Aha, mondtam én, hogy be kellett volna várni az üldözõinket. Most telmében berobbant, s hadzs mágusunk ismerõs alakja zúdult a terem-
itt lapulunk az oszlopok közt, azok meg szépen hátba kapnak! be. Ywain az íjászok többségének hátába került. Amikor azok megle-
– Súlyos? – dörmögtem. petten megfordultak, a mágus tenyerét látták. Ywain úgy tartotta a ke-
Roxy véresre harapta az ajkát, és nagyon mereven lapult az oszlo- zét, mintha teával kínálták volna egy nordesi úri házban, õ pedig je-
pához. Ebbõl sejtettem, hogy nagy fájdalmai lehetnek. De én meg egy lezné, hogy köszöni szépen, nem kér a teához lekváros süteményt.
másik oszlop mögött lihegtem, és kettõnk között szinte megállás nél- Aztán ebbõl a tenyérbõl lilás villámok szöktek elõ, melyek végig-
kül röpködtek a szögletes hegyû, kurta nyílvesszõk. A terem túlvégén cikáztak az oszlopok között, sorra belefúródtak az íjászok mellkasába,
hangosan csattogtak a számszeríjak. kibukkantak a hátukon, s aztán újabb áldozatot keresve újabb és újabb
A lépcsõ felõl gyorsan közeledett a lábdobogás. oszlophoz cikáztak.
Röpködtek a vesszõk. Akiket ezek a villámok eltaláltak, nem haltak bele, ám a földre ve-
Láttam, hogy Roxy elteszi a kardját, kitépi a combjából a kurta tették magukat, és úgy dobálták a testüket, mintha egy láthatatlan óri-
vesszõt, oldalra hajítja, aztán sietõsen meg akarja ismételni a mozdu- ás hajigálná és püfölné õket iszonyatos erõvel.
latot a bal alkarjába fúródott vesszõvel is – ám azt látványosan bele- Ywain pedig már ott volt közöttük, és szikrázó energiakorbácsával
töri. csépelte a vonaglókat, ahogy csak bírta.
Nagyon hangosan sziszegett! Roxy kiugrott az oszlopa mögül, és enyhén sántítva a sebzett lábá-
– Idegenek! – harsogta egy hang az oszlopok közül. – Halottak ra, ám mégis nagy lendülettel a fetrengõkre rontott, és nem nagyon
vagytok! Halottak! tûnt kíméletesnek, miközben a kardját emelgette. Bárhogy is, ha ma-
Nos, mit mondjak erre a baromságra? Elég helytelenül mérte fel a radnak túlélõ íjászok, gyászos napként emlegetik majd ezt a mostanit.
helyzetet. De ez az õ baja! Én, miután egy gyors pillantással felmértem, hogy nem lesz szük-
Roxy a jobb tenyerét a combsebére tapasztotta, s miközben a sérült ség a szaktudásomra, visszasurrantam a lépcsõhöz, és hallgatóztam.
részt simogatta, hangtalanul motyogott. Mágiával gyógyította magát. Sosem lehet tudni, hátha elszégyellik magukat, akiket az imént meg-
Elállította a vérzést, és csillapította a fájdalmait. Aztán ugyanezt meg- futamítottam, és visszasunnyognak.
ismételte bal alkarján is. Meg sem próbálta kimozgatni a csontok kö- Ám a haldoklók nyögdécselésén kívül más zajt nem hallottam,
zé fúródott nyílhegyet; ez majd egy késõbbi beavatkozás dolga lesz. õket pedig nem akartam zavarni utolsó rúgásaikban.
Egyelõre csak az a fontos, hogy ne vérezzen, ne fájjon s ne akadályoz- Hm, érzéketlennek tûnök? Gonosznak és aljasnak? Meglehet, az
za a mozgását. vagyok. Talán egyszer, amikor majd engem is utolér a vég, majd el-
Toporgott az oszlop mögött. A sebzett lába nyilván elzsibbadt; azt töprengek azon, kellett volna-e legalább csöppnyi sajnálatot éreznem.
próbálgatta, rá tudja-e helyezni rendesen a testsúlyát. De most még nem érzek. Valószínûleg õk sem éreznének ilyesmit, ha
A nagy nyílzápor idõközben csendesedett, majd abbamaradt, ám én hevernék ott vért habzó pofával. Egyikük talán még bele is tapos-
amint kidugtam a fejem az oszlop mögül, hogy megszemléljem a te- na a gyomromba, csak azért, hogy letörölje a sarkáról a véres mocs-
repet, már csattant is egy vesszõ az oszlop oldalán, és kõpor fröccsent kot, és közben tréfás megjegyzéseket tenne a meredt szemû ork ba-
a szemembe. romra. Akkor meg én mit sajnálkozzak?
A rohadék orvlövészek! A végén még feldühítenek! Ez az okfejtés úgy felkavarta a lelkemet, hogy azonnal viszszasiet-
Pislogtam, és integettem Roxynak. tem a nagycsarnokba, hátha hagytak még nekem is egy-két vonagló
– Üzenj neki... Ywainnek! íjászt. De hiába szorongattam Zhertun nyelét, már nem kínálhattam
– Mit gondolsz, épp mit csinálok? meg újabb „vacsorával”.
Na ja, hisz’ a gyógyítást már befejezte, s tovább motyogott. – Teimo tudja, hogy jövök – morogta Ywain. – Lemenekült a ka-
Igyekeztem az oszlop takarásában maradni, ameddig lehet, s visz- zamatákba.
szafelé tipegtem. Aztán kiugrottam a nagy csarnokból az utolsó lép- Sokatmondóan elhallgatott.

15

Kard, buzogány, könyv

– Na és aztán? – érdeklõdtem. – Változtat ez valamit a halálos íté- „Hûtsd le magad! Jobb lenne, ha elõbb gondolkodnál! A jidori fej-
letén? vadász veszedelmes fickó, azonnal rád szórt egy tûzgömböt! Rád, és
nem az orkra! Tisztában van vele, hogy te vagy a varázstudó!”
– Semmit – vágta rá elszántan varázstudó cimborám. – De nem
tudhatjuk, miféle félelmetes lények bolyonganak odalenn. Miközben feltápászkodtam, igyekeztem felmérni a távolságot köz-
tem és az emelvény között. Hátul, a sziklafalhoz tapadva Teimo egy
Vállat vontam. hájas, meztelen csigára emlékeztetõ mozdulattal araszolt valami járat-
– Ha mi lemegyünk, mi leszünk a legfélelmetesebbek... féle felé.
Roxy elnyûtt arcán ritka vendég volt a mosoly. Tetszett, ahogy csil-
log a szeme. Teimo’urian!
Most én mentem elõre. Lecsattogtam a lépcsõn. Készülj a halálra, féreg!
És nem sokkal késõbb pár buzogánycsapással bedöntöttem a mély- Na igen… Csakhogy a jidorit egy óriás védte, kétkezes, vékony-
be vezetõ ajtót, és odalenn szembe találtuk magunkat a bandavezérrel pengéjû sziakéját maga elé tartva, komoran méregetve a felfelé ara-
és csahos ebével... szoló Graunt és Roxenát. Egyáltalán nem tûnt idegesnek. Legalább két
fejjel volt magasabb nálam, embertelenül magas, s tetõtõl-talpig ízelt,
Könyv fekete vért fedte testét.
Régen láttam már ilyen vértet. Nagyon régen.
A meglepetéstõl földbe gyökerezett lábakkal bámultunk rájuk. A leg- Kihasználtam azt a röpke néhány pillanatot, amíg bevárta Graun és
meglepõbb az volt, hogy csak ketten voltak. Egy fekete vértet viselõ Roxelan rohamát, bár éreztem, ha nagyon akarná, ettõl függetlenül
idegen, aki egyelõre teljes lelki nyugalommal támasztotta hátát a szik- rám ereszthetne egy újabb tûzgömböt. Élvezte a szituációt, ez kitûnt
lacsarnok falának, és… minden mozdulatából, minden szemvillanásából. Teimo’urian nyilván
takarékoskodott az otthonról hozott mester erejével, éppen az ilyen al-
Szívem hevesebben kezdett dobogni, amint megpillantottam: kalmakra tartogatva a végsõ adut. Jól tette, a rohadék…
Teimo’urian sápadtan húzódott fekete védelmezõje mellé, aprócska A fejvadász szeme hirtelen rám villant.
fejét ijedten ingatta, mintha egyszerûen nem akarna hinni a szemének. „Figyelj!” – ezt üzente az a villanás.
Undorító féreg volt, annyi szent; a Sárga Herceg elnevezés inkább A következõ pillanatban leeresztette karját, a sziaké hegye a padló-
gúnynév-számba ment az esetében. Jidori származását le sem tagad- hoz koccant.
hatta volna, de fajából is azok közé tartozott, akik valamilyen érthetet- – Ne! – üvöltöttem, de már késõ volt. Graun sátáni kacaj kíséreté-
len oknál fogva szent meggyõzõdéssel hiszik, hogy szolgáikká tehet- ben újabb támadásba lendült, és elemi erejû suhintással akarta oldal-
nek bárkit, uralmuk alá hajthatnak bármilyen helyet, ahol egyszer ról szétroncsolni a fejvadász medencecsontját. Na igen, elvégre a fejét
megvetik a lábukat. bajosan célozhatta meg oly mélyrõl…
A buzogányfej sziszegve szelte a levegõt, egy hosszú pillanatig azt
Nordes mától nem lesz ilyen hely, rohadék! hittem, a fejvadász nem is próbálja kivédeni a csapást, mert csak állt
Teimo’urian… ott, és halvány mosollyal engem bámult.
Most megdöglesz… Kihívás?
Elõreléptem, s jobbom egyetlen mozdulatára kibomlott a kezem- Aztán… minden oly hirtelen történt, nem láttam pontosan, hogyan
ben szorongatott energiakorbács. A sziklacsarnokot egyszeriben sej- csinálja. A sziaké villant egyet a falakra aggatott fáklyák rõt fényében,
telmes, vibráló moraj töltötte be. éppen csak egy kurta vágást ejtett, mindenesetre Graun – rá nem jel-
– Ywain! lemzõ módon – szinte ezzel egy idõben fájdalmas kiáltással ugrott hát-
Lassan fordultam meg, lassan, hogy legyen idõm leküzdeni a hirte- ra.
len feltóduló, keserû gyûlölet-hullámokat. A buzogány messzire repült a kezébõl.
Ki merészel zavarni most, amikor elérkezett a bosszú pillanata? Mire feleszméltem, hogy csak állok ott, mint egy Hiare-bálvány,
Roxelan… aki csak arra vár, hogy valaki életre keltse, már Roxelan következett.
Ahogy megpillantottam haragtól piros arcát, tudtam, ez mégsem a Õ valamivel rafináltabb volt, mint az ork, de nem lehetett elég rafinált
bosszú pillanata. Sokkal inkább az a pillanat, amikor észhez kell tér- a jidori tudásához mérten.
nem, különben emészthetetlen bosszúvágyam könynyen a halálunkat Bonyolult vágáskombinációra lendítette kardját, ám a fejvadász a
okozhatja. Az enyémet éppúgy, mint hû társaimét. Magamat nem saj- fáradtságot sem vette, hogy kövesse a mozdulat végsõ irányát, egysze-
náltam volna, talán kerestem is a halált, de Roxelan és Graun… Nem, rûen oldalra pördült, és lenyûgözõ rugalmasságról tanúbizonyságot té-
õk nem veszhetnek el ilyen ostoba módon, ilyen ostoba hiba miatt… ve oldalba rúgta a lányt.
Az én hibám miatt… Szegény Roxanom…
Mindeddig alvajáróként törtettem elõre a mocsokkal, vér-és ürü- Valami felsajdult a lelkemben, láttam, hogy régi kedvesem fájdal-
lékszaggal teli járatokban, szemeim elé vörös függönyt eresztett a ma nem ismer határokat. Nem egyszerû rúgás volt, ami érte, hanem hi-
bosszúvágy. hetetlenül koncentrált, nem evilági erõk irányította rúgás.
Ismena… Ismena! Roxelan térdre roskadt, s kénytelen volt kardjára támaszkodni,
Hiába, valami végleg megváltozott… hogy ne omoljon a jidori lábai elé. A fejvadász arcán könynyed mo-
– Pestis, vissza! – kiáltottam az orkra, aki szokása szerint keveseb- soly suhant át, ahogy nyugtázta sikerét, s egy leheletfinom mozdulat-
bet filozofált, s amint átvergõdött mögöttünk a járat száján, haladékta- tal kirúgta a lány pengéjét, amire támaszkodott.
lanul támadásba lendült, buzogányát vészjósló üvöltéssel forgatva Roxanom nyögve elterült, éppen abban a pillanatban, amikor bõsz
meg feje felett. kiáltással rohamra indultam. A kiáltás meglepte a fejvadászt, csodál-
– Skandar testvér! – Roxelan sikolya dermesztõ visszhangot keltett kozva rám meredt: erre meg mi szükség, öregember?
a barlangcsarnokban, denevérszárnyon rebbenve körbe körülöttünk. Mindjárt meglátod, rohadék!
Oldalra kaptam a fejem, de ez csupán ösztönös mozdulat volt, éppen Néhány masszív tûzgolyócskát suhintottam felé, nem különöseb-
arra elég, hogy szememet ne égesse ki a sziklaperem felõl érkezõ, iz- ben erõseket, de sokat, egymás után. Most kiderül, menynyire tudsz
zó láng-gömb. összpontosítani!
– Hasra! – Elvágódtam, szinte úsztam a levegõben, s amint a láng- Megint ugyanaz a hiba… Mindhárman ugyanazt a hibát követtük
gömb fülsiketítõ robbanással szétfröccsent mögöttünk a falon, talpra el: hiába láttuk, hogy a jidori nem könnyû eset, nem fogtuk fel, hogy
szökkentem, mit sem törõdve a szikrázó, mindent beterítõ tûz-forgá- mennyire képzett harcos, s mennyire a kisujjában van mindaz, amit
csokkal. hárman együttvéve tudunk errõl-arról.
„Nyugalom! Térj észhez, Ywain! Ismena még várhat rád egy keve- „Honnan szakasztotta Teimo ezt a démont?” – suhant át agyamon
set!” a kétségbeesett gondolat, miközben a fejvadász laza mozdulattal sor-
Oldalról Graun nyerítését hallottam, s biztosra vettem, hogy ez azt ban, egymás után semlegesítette apró tûzgömbjeimet. A fényplazmák
jelenti, az ork már a testõrre vetette magát. Fém csengése fémen: igen, lángesõt hányva fröccsentek szét a falon, nem messze attól a helytõl,
ez õ. ahol éppen Graun nyalogatta sebét.

16

Kard, buzogány, könyv

Az ork erre valami nagyon csúnya szitokáradattal reagált, s külö- Skandar Graunt elég régóta ismerem. Csak erõs túlzással állíthat-
nös módon ez a szennyes szólánc volt az, ami felrázott bénultságom- nám, hogy összerezzenõs típus. De akkor, ott a sziklacsarnokban, mi-
ból. dõn megütötte fülünket a mélybõl felharsanó iszonyatos hang, a jó
öreg félork bizony lekushadt nagy hirtelenjében, ravasz disznószeme-
Igen. Ez is csak egy küzdelem… Ne vedd személyes ügynek, it pedig rémülettel forgatta körbe-körbe, keresve a fülsiketítõ hang
Ywain, különben véged van… Személyes? Éppen csak Ismenáról van forrását.
szó… Ismena… Ismena…
– Hát ez meg…
Döbbenten megtorpantam, pedig már csaknem ott álltam a szikla- – Nyugalom! – emelte fel a kezét Roxelan. – Valami van a falon
lépcsõ aljánál, készen arra, hogy egyetlen utolsó rohammal elérjem a túl. Valami nagyon nagy.
fal mentén araszoló, sárga gyilkost. – Ettõl most tényleg megnyugodtam – suttogta Graun, aztán észre-
vette, hogy figyelem, s egyszeriben kihúzta magát. – Ne bámulj, hal-
Mi ez? Ó, ne! Vén szemeimben könnycseppek gyûltek. Karjaim el- lod? Inkább találd ki a fene nagy tudományoddal, mi lehet az odaát, a
nehezültek, s hirtelen bizonyos voltam benne, hogy lépni sem tudok… falon túl!
– Sok minden eléldegél itt a mélyben… – mormoltam magam elé,
A sziklacsarnok megszûnt körülöttem, és akkor megpillantottam… miközben közelebbrõl is szemügyre vettem a járatot, amin keresztül
Ismena hálószobája volt az, a legszebb kabin úszó szerelemszige- Teimo’urian és testõre eltûntek. Igazából nem foglalkoztatott sem a
tünkön. hang forrása, sem a mélyben éldegélõ egyéb létformák megjelenésé-
Látom magam, amint Nordes utcáit rovom éppen, Arban Guyak nek esélye. Miközben ujjaim végigfutottak a járat szélein, kitapogatva
föld alatti palotájából jövök, igyekszem vissza a hajómra, ahol Ismena a mélyedéseket, észrevettem, hogy Roxelan a kezemet figyeli.
már epedve vár rám… És Ismenát látom, sikolt, megpróbál kiugrani – Mi baj, kedves?
az ablakon, megpróbálja a tengerbe vetni magát, hogy meneküljön… – Te is láttad? – kérdezett vissza, mélyen a szemembe nézve.
a part nincsen túl messze… de nem… lefogják… A fekete jidori fej- Szóval errõl van szó. A jidori testõr különleges mágiát használt,
vadász röhögve az ágyra taszítja és… Ó, nem, nem akarom látni… A nemcsak nekem engedte látni Ismena gyalázatos halálának részleteit,
kabin bejáratán egy undorító, hájas féreg nyomakszik be, mondd va- hanem Roxelannak is. Vajon miért volt erre szüksége?
lamit, de nem hallom, nem értem… És… ó, nyomorult, ezért a legfáj- – Csak hergelni akart – motyogtam magam elé zavarodottan. –
dalmasabb halállal lakolsz, megígérhetem… Ismena már nem sikolt, Hogy… hogy elveszítsem a fejem.
némán tûri, hogy Teimo megerõszakolja, aztán, ahogy a jidori röhög- Roxelan a fejét rázta. – Ywain. Ez a harcos erõsebb nálunk. Sem-
ve feltápászkodik asszonyomról, szemen köpi… mi szüksége arra, hogy ilyen ócska trükkökkel éljen. Valahogy nem il-
Ó, nem! A fejvadász végre elengedi, lassan kivonja sziakéját, egy lik a stílusába.
villanás… és… – Elárulnátok, mit sutyorogtok itt ketten? – Graun verejtéktõl csil-
– Ywain! logó koponyája közvetlen közelrõl furakodott kettõnk közé. Ezzel egy
– Ywain! idõben gyomrom jól ismert görcsbe rándult, mint mindig, amikor túl-
Mi ez? A sziklacsarnokot gúnyos kacagás töltötte be. Néhány öl tá- ságosan közelrõl kellett szagolnom az ork pofájából kipárálló levegõt.
volságra tõlem a fejvadász állt, s szétvetett lábakkal figyelte, hogyan – Én csak azt mondom, nagyobb óvatossággal kellene folytatnunk
roskadok csaknem össze a látomás súlya alatt. – tárta szét karjait Roxanom. – Túlságosan sok különös dolog történik
„Ostoba, vén tökfilkó! Hagyod, hogy egy ilyen egyszerû trükkel ma itt velünk. A ratternek támadása… aztán ez a bizarr látomás…
kizökkentsenek az egyensúlyodból?” – Milyen látomás? – vakkantotta Graun, de egyikünk sem vála-
Elõre léptem, s bizonytalanul megsuhintottam az energiakorbácsot szolt. Úgy tûnt, a borzalmak felidézéséhez szükségeltetett némi lélek
fejem felett, amikor hirtelen fülsiketítõ csattanás remegtette meg a is. – A ratternek teljesen rendben voltak. Talán kicsit hamar elfogytak,
sziklafalakat, s ezzel egy idõben kénkõszagú fényvillanás vakított el de…
minket. – Hát nem furcsa, hogy éppen akkor támadnak Teimo’urian föld
Roxelan és Skandar visszahátráltak mellém, karjukkal igyekezve alatti fõhadiszállására, amikor mi jövünk hirigelni? – próbált fényt
védeni szemük világát. gyújtani Roxelan Graun agyában. Nem álltam meg, hogy ezen ne mo-
Amikor a füstfelhõ eloszlott, a félork vészjós hangon felmordult. solyodjak el. Fényt gyújtani Gran agyában. Jó… Ez tényleg tetszett.
– Yvorl redves farkára! Hova tûntek ezek? Skandar Graunnak nem annyira. Különösen érzékeny volt arra, ha
A sziklacsarnok ugyanis üres volt. valaki túlságosan hülyének nézi, s úgy tûnt, az eltelt, elkényelmesedett
Lihegve pillantottunk körül, de szemeink elõtt még mindig vakító évek alatt elszokott a folyamatos piszkálódástól.
fénygömbök szórták szikráikat. – Követjük Teimo’uriant – vágtam közbe, megelõzendõ a nagyobb
Aztán csönd lett. Mélységes csönd. bajt. – Csak egy kicsit megfontoltabban. Rendben?
Roxelanra sandítottam, s láttam rajta, õ sem ilyen fogadtatásra szá- – Én eddig is megfontolt voltam – vont vállat Graun, és tüntetõleg
mított. Teimo’urian egyetlen testõre könnyedén, szinte fél kézzel visz- a járat felé fordult. – Szóljatok, ó, bölcsek, ha folytathatjuk… megfon-
szaverte hármunk rohamát. A dologban határozottan volt valami ab- toltan.
szurd. Külön-külön Graun és Roxanom is félelmetes ütõerõt képvisel- Roxelanra pillantottam. Hármunk közül õ volt a legrosszabb bõr-
tek, s ami azt illeti, mágiámnak köszönhetõen velem sem sokan akasz- ben, a nyílvesszõk okozta sebek gyógyítása sok erejét felemésztette, s
kodtak volna össze a környéken. bármennyire is igézõen nézett ki még mindig, az eltelt évek õt sem fi-
Most pedig… atalították meg túlságosan. Régebben valahogy jobban bírta az ilyes-
– Ott egy rejtekajtó… – mutatott Graun egy alig észrevehetõ vágat- fajta megerõltetést. És persze… ó, régi szép idõk, a másfajta megerõl-
ra a sziklafalon. Alig ejtette ki e szavakat, már meg is lódult, hogy ha- tetéseket is.
talmas buzogányát meglóbálva beszakítsa a falat. Ahogy néztem õt, nem álltam meg, hogy át ne karoljam, hátha egy
Nem szokásom barátokra pazarolni mágiám egyetlen morzsáját kis erõt önthetek belé. Azt hiszem, ez volt az elsõ tiszta pillanatom,
sem, de mivel valami azt súgta nekem, hogy a járat túloldalán még az mióta Ismenám levágott fejét megpillantottam… Ám Roxelan túlsá-
eddiginél is kellemetlenebb meglepetések várnak ránk, jobbnak láttam gosan idegesen reagált ártatlan közeledésemre. Megrántotta vállát, le-
„visszarántani” Graunt, mielõtt valami õrültséget csinál. söpörve kezem, s egy haragos szemvillanás kíséretében csak ennyit
– Eressz! – bõdült fel minden csaposok legbüdösebbje, s fenyege- mondott: – Tudok még egyedül menni! Köszönöm!
tõn megsuhogtatta a buzogányt. Graun felröhögött, de ránk sem hederített. Szemben állt a rejtett aj-
– Gondolkodj már egy kicsit, Skandar Testvér! – mormolta tóval, szinte megbabonázta tekintetével, s csak úgy foga hegyérõl
Roxelan fáradtan, és odalépett az ork mellé. köpte hátra megint:
– Minek? – Szóljatok, ha folytathatjuk… megfontoltan.
– Mert itt valami nagyon nem stimmel. – Jól van – morogtam. – Elmondom, hogy lesz: óvatosan kinyitjuk
– Az nem stimmel, hogy azok ketten még mindig élnek! Ez az az ajtót, hátrahúzódunk, aztán, ha minden rendben, bevilágítunk vala-
egész eddig csak a te ügyed volt, Ywain – fordult felém öszszevont mi fáklyával, nincs-e véletlenül…
szemöldökkel –, amiért lefejezték azt a lo… a kedves feleségedet...
ugyebár… De most már…
Nem fejezhette be, mert valami felüvöltött a közelben.

17

Kard, buzogány, könyv

– Akkor mehet! – kiáltotta Graun, és egyetlen, hihetetlen erejû csa- közel járnak hozzánk, fene közel, pedig ahogy ismertem magunkat, mi
pással bezúzta a rejtekajtót. Sziklarepeszek repültek és porfelhõ szállt is nagyon sebesen tudtunk futni, ha szükség van rá.
a csapás nyomán.
Hát akkor szükség volt rá.
– Mehetünk… megfontoltan – mutatott elõre vigyorogva az ork, s A második robbanás roppant fájdalmasan érinthette a szörnyet,
szemmel láthatóan fenemód élvezte, amit mûvelt. Csak magamat egész testében megrándult, de szerencsénkre fejét nem rántotta el a
okolhattam, elvégre én hívtam ide. szakadék peremétõl. Így, amikor átvetettük magunkat fogai közt, ab-
ban a járatban értünk talajt, ahonnan a két ajtó elágazott.
Roxelan és én fejcsóválva léptünk be a járatba. Skandar Graun hörögve megfordult, ahogy szilárd talajt érzett a
Nem sokáig haladhattunk elõre a vaksötét folyosón, a járat váratla- talpa alatt, s – valószínûleg a megszokás kedvéért – meglengette lán-
nul véget ért. Ahogy Roxanom egy mellvértje alól elõhúzott, apró fák- cos buzogányát.
lyát meggyújtott, két oldalt két rozsdás, vasalt ajtót pillantottunk meg. Akármi volt is ott, akármióta is várta is az erre tévedõket nyitott
Elég viharvertnek látszott mindkettõ, könnyen beszakíthatónak. pofával, a két tûzgömb alaposan felkavarhatta a gyomrát. Csak egy el-
– Na és most, merre? – kérdezte Roxelan. mosódott, irdatlan koponyát láttunk, ahogy ide-oda csapkod a résen
– Szerintem erre – mutatott buzogányával Graun az egyikre. túl, a szakadék szélén, amibe kapaszkodott. Aztán, érezve, hogy el-
– Miért éppen arra? múlt a fájdalom, s a zsákmánynak is csak hûlt helye, szépen lassan
– Miért ne? – Mi tagadás, ezzel a logikával nehezen tudtam vitába visszakushadt a réshez, szája ismét ajtót formált, s a mélybõl felszaka-
szállni. Másrészt viszont semmiképpen sem akartam, hogy úgy le- dó morgás is elcsitult.
gyen, ahogy a nyavalyás félork akarja. Ekkor kaptam csak levegõt megint.
– Akkor inkább erre – mutattam a másik bejáratra. – Igyekezzünk, A kryh õsgyík, Nordes környékének legendákban élõ tengeri ször-
nehogy egérutat nyerjenek! Azért a bosszúról nem szívesen mondanék nyetege tudtommal még sohasem mutatkozott élõ emberek elõtt. Re-
le… méltem, mi leszünk az elsõk, akik hírét vihetik a többieknek. A régi
Skandar Graun egy vállrándítással reagált csak, nem vette szívére mesék szerint a kryh õsgyík az óceán fenekének alján lapít évszázad-
a dolgot, ellenben – ha már annyira benne volt –, gyorsan beszakítot- okon át, aztán idõrõl-idõre feljön a felszínre, hogy táplálékot szerez-
ta az ajtót nekünk. zen magának. Ez a szörnyeteg itt nem jutott fentebb, betévedt az õsi,
– Szedjük a lábunkat! elsüllyedt városok labirintusába, s egyszer csak megérezte a közeledõ
Sötét és nyirkos járatban találtuk magunkat megint. Kezdett ele- emberek szagát... Kitátotta pofáját, odamászott a barlangjárat falában
gem lenni az ilyesféle helyekbõl; legszívesebben torkon tagadtam vol- tátongó, a semmibe nyíló ajtó mögé, és várt.
na Teimo’uriant, aztán gyorsan, el innen, amilyen gyorsan csak lehet! Mi meg szépen besétáltunk a nyelõcsövébe.
Néhány óvatos lépés elõre, s észrevettük, hogy csizmánk talpa alatt Elmosolyodtam: ha a kryh-gyík nem lett volna ott, valószínûleg
nyálkássá, ragacsossá válik a talaj. Körös-körül aprócska, sárgás már a szakadék alján, vagy a föld alatti tenger mélyén hevernénk va-
cseppkövek meredeztek, óva intve, hogy óvatosan tegyük meg minden lamennyien.
egyes lépésünket. Megráztam a fejem. Csend volt, nyomasztó csend. A szörnyeteg
– Ez meg mi akar lenni? – Graun szitkozódott egy sort, fõképp hallgatott. Abban reménykedhetett, hogy talán mégis visszasétálunk a
azért, mert a járat távolinak tûnõ, s egyelõre láthatatlan vége felõl oly pofájába.
elviselhetetlen bûz áradt, ami még az õ – egyébiránt nem túl kényes – Ez adta az ötletet.
szaglását is meglepetésként érte. – Megmondaná valaki, hogy mi rot- – Roxelan! Mi lenne, ha...
had itt? – Én is pontosan erre gondoltam – zihálta, és fáradtan a hátamnak
– Bármi is, nem mostanában kezdett rothadni – jegyezte meg dõlt. Azt hiszem, egy pillanatra megfeledkezhetett magáról. Jól esett.
Roxelan fogvacogva, noha nem volt hideg, éppen ellenkezõleg, min- Éreztem izzadt testének súlyát, egy szemvillanásnyi idõre még keze is
den lépéssel melegebb lett, mintha minden lépéssel az alant tomboló a kezemhez ért. Csak kár, hogy azonnal elrántotta, s ijedten ellökte
õsdémonokhoz jutnánk közelebb. magát tõlem. – A legjobb lesz, ha azonnal indulok – suttogta.
– Hallotok lépéseket, vagy futó lábak neszét? – Nem akarok mindenáron belepofázni – jegyezte meg Graun –, de
– Nem, Roxanom, semmit. Valami morajlik a mélyben, de… igazán szép lenne tõletek, ha beavatnátok. Ha már óvatoskodok itt a
– A másik járatot kellett volna választanunk – jegyezte meg kedvetekért, meg minden.
Skandar Graun, s istenemre mondom, abban a pillanatban úgy érez- Igaza volt, gyorsan magyarázni kezdtem: – Roxelan ezúttal egyes
tem, a félorknak igaza van. Felemeltem a fáklyámat, és a járat felsõ fa- egyedül megy be...
lán valami lüktetõ, sziklára tapadó lényt pillantottam meg. A szikrázó – Na ne! Azt mondod, hogy csak úgy elõreküldjük magunk he-
tûz beteges fényében gigászi gilisztának tûnt, melynek eleje és vége a lyett...
sötétségbe veszett. – Nyugalom! Nem hagyjuk magára!
Valami csöpögött belõle. – Ajánlom is, mert Yvorlra mondom... – végigmértem félork bará-
Roxelan csaknem felsikoltott, amikor az a valami a karjára fröcs- tunkat; még sohasem láttam ilyen feldúltnak. Ha nem lettünk volna
csent, és undorító, bûzhödt foltként kezdett terjengeni a bõrén. ilyen zilált állapotban, bizonyára még azt az õrült gondolatot is jobban
– Olyan ez, mintha… – kezdtem, aztán Graun számon kérõ tekin- megrágom, hogy vajh, miért aggódik oly nagyon az én Roxanom mi-
tetét látva jobbnak láttam elhallgatni. – Húzódjatok kicsit hátra, jó? att. Csak nem...? A gondolat oly perverz és felháborító volt, hogy
Szó nélkül engedelmeskedtek. azonnal el is hessegettem magamtól. Roxelan sok mindenre képes, ha
Én magam pedig gyors fohászt eresztettem meg istenem felé, majd lelkileg kibillen az egyensúlyából, de arra nem... Arra azért biztosan
minden erõmet összeszedve tûzgömböt küldtem elõre a járatban. A lö- nem... Ismerem a nõket, én csak tudom.
vedék sisteregve száguldott egyre távolabb, amerre elsuhant, bevilágí- – Csak maradjatok a közelemben! – kérte a lány, s lerítt róla, las-
totta a barlangszerû falakat. Így aztán jól láttam, a falakon újabb gigá- san elkészül erejével. Jobbnak láttam hát, ha gyorsan felkészülünk az
szi giliszták araszoltak felénk. utolsó rohamra.
– Ahogy sejtettem! – kiáltottam, de már a többieket sem kellett biz- – Eljött a pillanat – suttogtam magam elé. – Érzem, hogy itt van, az
tatni. – Futás! ajtó mögött. Sehová nem rejtõzhet a haragom elõl.
Visszafelé valahogy mindig gyorsabban halad az ember. Néhány – Meg énelõlem se – tette hozzá akkurátusan Skandar Graun. Rá-
pillanat alatt elértük a járat száját, no nem azt, amit Graun egyszer már hagytam.
beszakított, hanem a másikat, ami akkor csukódott össze mögöttünk, – Utolér a bosszúm – lehunytam a szemem, és igyekeztem
amikor beléptünk ide. Ez a száj éppen kitárult lassan, köszönhetõen a Ismenámra gondolni. Valószínûleg az utóbbi órák eseményei okozhat-
beleit melengetõ tûzlabdának, amit éppen az imént küldtem le neki. ták, de valahogy nem sikerült. Akaratlanul is Roxelan arca lebegett a
– Ywain! Még egyet eressz a gyomrába! – zihálta Roxelan, látva, szemem elõtt, gondolni sem mertem rá, hogy miért. A régi életem, a
hogy a száj szélén körbesorakozó cseppkövek még simán felszabdal- lenyugodott életem egyszer, s mindenkorra véget ért. Azt az életet
hatják oldalunkat ugrás közben. Futtomban teljesítettem kérését, s sze- Ismana jelképezte.
mem sarkából láttam, hogy a mélybõl elõkúszó szörnyetegek már igen A régit – és vele együtt valószínûleg az újat is –, Roxelan.

18

Kard, buzogány, könyv

– Indulj! – mondtam, s a lány egy könnyed mosollyal válaszolt. Na, ez nagyon meglephette a testõrt, aki tántorogva helyezkedett
Azzal hatalmas lendülettel berúgta az ajtót. ismét vívópozícióba, ide-oda forgatva fejét, várva, hogy ki támad
Odabent sötétség honolt. elõbb: Roxelan, vagy ez a bûzlõ kopasz?
De lehetett akármilyen sötét, láttam õket. Tudtam, mostantól egyi-
kük sem bújhat elõlem. A felborult terveknek az a szépsége, hogy minden új változat ma-
Ott álltak mindketten, a viszonylag szûk, kis szoba túlsó végében. gában hordozza a végsõ megoldás esélyét. Graun heveskedése nyo-
Teimo’urian szinte nyüszített a félelemtõl, karmaival lázasan a szikla- mán ugyanis váratlanul szabaddá vált elõttem az út, a szobában viny-
falat kaparta. Elmosolyodtam. A járatot, ami tovább visz még mé- nyogó Teimo’urian felé. És semmi más nem érdekelt, bíztam benne,
lyebbre, ugyan keresheted, Sárga Hercegem! Nordes egyik legtehetsé- hogy barátaim addig kitartanak valahogy...
gesebb mágusával mégsem kellett volna összerúgnod a port ily dur-
ván! Volt járat, nincs járat! Hoppá! Ám alig tettem néhány lépést az ajtó felé, hogy elsurranjak a küz-
A csatornabáró elõtt a jidori testõr állt, feszült, színlelt nyugalom- dõk mellett, a jidori pengéje sziszegve suhant a torkom irányába.
mal, s én tudtam, hogy gazdájával ellentétben csak arra vár, hogy ne- Skandar Graun dühösen felkiáltott, és látva, hogy hagyományos stílu-
kik rontsunk. Remek! Õ a negyedik, aki ugyanazt a hibát elköveti ma sával semmire sem megy, hatalmasat rúgott a fickóba.
éjjel. Magabiztos, túlságosan is magabiztos. A helyében persze való-
színûleg én is az lettem volna, az elsõ öszszecsapásunk után. Egy nyögés...
Közben Roxelan könnyedén belibbent a szobába, felemelt karddal, A sziaké a sziklafalba csapódott, s szilánkokra törve a földre hul-
készen arra, hogy bármelyik pillanatban lesújtson. Szeme macska- lott.
szemként világított a baljában tartott fáklya rõt világánál. – Menj! Most menj! – zihálta Roxelan.
A jidori nyilván elvigyorodott koponya-maszkja alatt. Türelmetlen Én pedig engedelmeskedtem.
volt már, megunhatta gazdája folyamatos vinnyogását, s most végre A következõ pillanatban ott álltam a vaksötétben, hátam mögött a
megint elemében lehetett. Gyors riposztra lendült, a sziaké követhetet- viaskodás zaja, elõttem a félelem ecetes bûzébe burkolódzott, vinnyo-
len mozdulattal táncolt a levegõben. Igen... Intettem Graunnak, s gó csatornabáró.
hangtalanul visszasurrantam a sziklacsarnok irányába, nehogy a jidori – Most megvagy – suttogtam fagyosan, és lassan közelebb léptem
megpillantson szeme sarkából, amint kitáncol Roxelannal a szobából. hozzá.
Jóval arrébb a falhoz lapultam, s Graun szuszogása megnyugtatott, Nyögés... Hirtelen vakító fény lobbant, egyszeriben vörösbe borít-
hogy ezúttal nem ragadta el a hév túlságosan, és kivételesen ellenve- va a helyiséget.
tés nélkül engedelmeskedett. Hiába, kíváncsi típus: roppantmód izgat- – Látni akarod, hogyan öllek meg? – ingattam a fejem.
ta, mit eszeltünk ki Roxelannal. Nemsokára látni fogod, barátom! – VÁRJ! – kiáltotta õ, és védekezésképpen feltartotta kezeit. – Kér-
Nemsokára! lek, várj, hadd magyarázzam meg!
Magamban számolni kezdtem. Szapora fémcsilingelés közeledett – Nincs mit megmagyaráznod! – mosolyogtam rá. – Készülj a ha-
az ajtó felé, a fáklyafény ijesztõ rebbenései közepette, aztán két, ördö- lálra, féreg!
gi gyorsasággal táncoló árny vetült a járat padlójára és a szemközti Gyûlölöm, ha a legédesebb pillanatokat is beárnyékolja valami. Ez
falra. esetben sem lehetett teljes a boldogságom, mert mindenre, ami szent,
– Öld meg! – sipítozta odabentrõl Teimo’urian a testõrének, a gyá- boldog elégedettséggel töltött el annak tudata, hogy a lehetõ legke-
va emberek hirtelen feltámadó bátorságával. – Öld meg a mocskos gyetlenebb módon végezhetek vele. De még várnom kellett egy kicsit!
szukát! Mögöttem ugyanis felgyorsultak az események. Utóbb a következõ-
A következõ pillanatban Roxelan valósággal kizuhant a járatba, képpen rekonstruáltam, hogyan történt: a jidori gyorsan felfogta, hogy
nyilván a jidori egyik fékevesztett csapása következtében. Csaknem ha nem vigyáz, könnyen fordulhat a kocka, s az ízelt vértjére aggatott
felkiáltottam, átsuhant az agyamon, hogy talán túlságosan merész volt bõrövek egyikébõl apró hajítótõröket húzott elõ, ezzel egy idõben bal-
a terv, nekem kellett volna a kockázat javát magamra vállalnom, de... ját felemelte, hogy a biztonság kedvéért tûzgömböt eresszen támadó-
Már késõ volt... ira. Mivel odabent a Sárga Herceg félelmében fényt gyújtott, nem is
Az ajtóban felbukkant a testõr, aki emberfeletti vehemenciával osz- kellett az érzékeire hagyatkoznia, jól látta a körülötte forgolódó
togatta csapásait szegény Roxanomra. A lány elejtette a fáklyát, s va- Roxelant és Graunt. Elég lett volna egyetlen, fürge mozdulat. Egyet-
lamelyikük azonmód rá is tapodott: a járatot mindössze az egymásnak len egy...
szikrázó pengék kékes fénye világította meg. Csakhogy a barátaim közül senki sem tartozik azok közé, akik
– Most... – fohászkodtam magamban – Csak most bírd még egy ki- megadják az ellenségnek azt a pillanatot.
csit, Roxan... Egy nagyon kicsit még! Amikor a jidori felemelte a kezét, hirtelen fülsiketítõ csattanás
Ügyes lány volt, nem kellett volna féltenem. Fürgén talpra szök- visszhangzott végig a járatban. A testõr csodálkozva lepillantott, s
kent, és szinte belerohant egy viszonylag gyenge csapásba. Ismertem, még éppen látta, amint Graun buzogánya szétroncsolja a csípõjét vé-
hogy milyen ruganyos valójában – ó, istenek, de még mennyire, hogy dõ vértlemezeket, aztán pörögve visszahúzódik.
ismertem... – , tudtam, hogy színleli az újabb esést, aminek eredmé- A testõr felhördült.
nyeképpen ezúttal beesett a szemközti járatba. Bal kezének ujjai hegyén kékes fénygömbök gyúltak, készen arra,
Be, annak a járatnak a száján... hogy...
Hideg veríték csorgott a hátamon, s hirtelen magamon éreztem Kénytelen voltam elfordítani tekintetemet Teimo’urianról. És
Graun jeges szorítását is. kénytelen voltam orvul, hátulról megsuhintani energiakorbácsomat.
– Ki kell hoznunk onnan! – sziszegte. Persze, egy pillanatig sem éreztem, hogy helytelenül cselekedtem vol-
– Ki tud jönni maga is. Csak figyelj! na. Ellenkezõleg.
Csakhogy Graunnak esze ágában sem volt csak figyelni. Bõsz Az újabb támadás olyannyira meglepte, hogy a testõr térdre hullott
üvöltéssel elõrontott sötétségbe burkolódzó rejtekünkbõl, és buzogá- a testén végigcsapó, elviselhetetlen fájdalomtól. Fekete vértje földön-
nyát suhogtatva hátba támadta a jidorit. túli, kék izzásban fürdött, az energiák, amit rászabadítottam, kemé-
Tudtam, hogy ebbõl baj lesz. A testõr ugyanis számított a váratlan- nyen megküzdöttek, míg végre égetni kezdték húsát.
nak szánt rohamra, érezte, hogy a közelben kell lapulnunk. A félork De nem adta fel. Tudtam, hogy nem az a típus.
rohama így nem zökkentette ki ritmusából, csupán anynyit kellett ten- Elõbb megpróbált talpra állni, s hörögve felém hajított egy tõrt.
nie, hogy elegáns mozdulattal hátravillantja sziakéját, amire felcsava- Ez volt az utolsó, amire képes volt. Én ugyanis elrántottam a feje-
rodva a buzogány csaknem kiröppent a félork kezébõl. met, Roxelanom pedig üvöltve beledöfte kardját két vértlemeze talál-
Szerencsére a jó öreg Skandar nagyon be tud durranni az efféle kozásánál.
modortalanságok láttán. Miközben Roxelan szitkozódva talpra szök- – Graun! – kiáltottam. – A tiéd!
kent, Graun egy állatias vicsor kíséretében visszarántotta fegyverét, Skandar elvigyorodott, és a fejét csóválva odalépett a jidorihoz.
csaknem tõbõl tépve ki a jidori vértes karját. Aztán könnyedén a magasba kapta, s egyetlen, hatalmas dobással be-
hajította a türelmesen várakozó szörnyeteg tátott pofájába.
A testõr csörömpölve ért földet a lény szájában, csaknem felnyár-
salták a cseppkõ-fogak, de ezúttal – utoljára még –, szerencséje volt.
Feltápászkodott, és szédelegve ránk bámult. Valószínûleg nem értette,

19

Kard, buzogány, könyv

miért távolodik hirtelen a járat tõle, hisz õ továbbra is egy helyben állt. Roxelan a fejét rázta, és helyettem is válaszolt. – Mondd csak-
De nem foglalkozott ezzel, gyorsan felemelte balját, és megcélozva , Skandar testvér, te szereted, ha átvernek? Ha nagyon csúnyán átver-
engem tûzgömböt eresztett rám. nek?

Ebben a pillanatban a szörnyeteg összecsattintotta pofáját. – Viccelsz? – vigyorgott Drénia ex-királya némi öngúnnyal. – Ki
Hátratántorodtunk. A robbanás szinte átvilágította a hatalmas, pik- merne velem ilyet tenni?
kelyes koponyát, amint a tûzgömb lángnyelveket fröcscsentve szét-
lobbant a szörnyeteg szájában. Lehet, hogy csak képzeletem csalt – Hát éppen ez az! – morogtam, és hirtelen szükségét éreztem,
meg, mindenesetre a lény bõrén keresztül látni véltem a jidori fekete hogy valamit ráterítsek szerencsétlen Teimo’urian testére, illetve arra,
alakját, amint karjait széttárva megfeszül a fogak között: mohó, óriás- ami megmaradt belõle. Végtére is, bár nem volt éppen jó ember, de
gilisztára emlékeztetõ lények siklottak felé a gigászi nyelõcsõ mélyé- mégsem tehetett errõl az egészrõl. Különösen nem Ismena haláláról.
bõl, aztán... Ezt most már tisztán láttam, mintha egyszeriben hályog hullott volna
Hiába, van, amit még én sem nézek végig szívesen. Elfordítottam le a szememrõl.
a fejem, s pillantásom éppen találkozott Roxelanéval.
Rám mosolygott. Csak a varázsszót kellett kimondania nyomorultnak.
Gyõztünk – ezt mondta az a mosoly, aminél szebbet régen láttam, Becsaptak... Igen. Rútul becsaptak minket.
azt hiszem. Fõképpen engem.
– Még nem! – ingattam a fejem. – Már a ratternek támadása is gyanús volt – mondta elmélázva
Mielõtt azonban visszafordulhattam volna a csatornabáróhoz, a Roxelan. – Mintha valaki segíteni akart volna nekünk. Éppen akkor tá-
szörnyeteg – iszonytató dübörgés kíséretében, nyammogva, rágcsálva madtak rá a csatornabáró embereire, amikor mi megérkeztünk.
elemelte fejét a szakadék szélétõl. Orrlikaiból még mindig dõlt a füst, – Van ilyen – vont vállat Graun.
s egy pillanatra még szemét is kinyitotta, mielõtt elmerült volna a vég- – Van, ha valaki megfú egy éhségsípot – válaszolta Roxelan. –
telen mély, tenger alatti csarnok titokzatos járataiban. Vagy más módszerrel kényszeríti a dögöket arra, hogy hirtelen nagy
Az izzó sárga szempár egyenesen ránk meredt, s az én ereimben számban árasszák el a mély-Bendõt.
megfagyott a vér. – Kinek állt volna érdekében? – hitetlenkedett a félork. – Ki akar-
De Skandar Graun ereiben nem fagyott meg semmi... na segíteni, hogy bosszút álljunk Ywain loty... asszonya miatt?
Õ csak felmordult, és fenyegetõn, mintha csak egy madarat akarna – Aztán ott volt a látomás – hajtottam le a fejem fásultan. – Valaki
elhessegetni, meglegyintette buzogányát a lény felé. azt akarta láttatni velünk, hogy Teimo’urian és az emberei végeztek
Pikkelyek csikordultak a sziklán, midõn a szörnyeteg álmosan el- szegény Ismenával. Én pedig elhittem, amit látok, mert el akartam hin-
tûnt a szakadék peremén túl, aztán lentrõl, valahonnan nagyon mély- ni. Valaki kívülrõl mindent megtett, hogy azt higgyük mindannyian.
bõl bõdületes vízmorajlás kíséretében elúszott, távoli fészke felé. Hogy addig meg se álljunk, amíg ki nem belezzük ezt a... – böktem a
– Azt hiszem, Ywain, valaki vár téged odabent – intett az ajtó felé tetemre. – Nézz csak szét, Pestis! Gondold végig, mit tettünk néhány
Roxelan. óra leforgása alatt?
Szótlanul bólintottam. Végre kiélvezhetem a pillanatot! – Hát... – húzta fel a vállát Graun. – Csináltunk itt lent némi felfor-
Ismena... Most bosszút állok érted... dulást, az igaz...
Beléptem, s undorodva végigmértem a magába roskadt – Kis felfordulást, Pestis? Kifüstöltük Teimo’urian föld alatti fész-
Teimo’uriant. Összecsinálta magát, meglehetõsen kellemetlenné téve két! Megsemmisítettük az egészet!
a szoba levegõjét. – Na, azért még nem végeztünk teljes munkát, de... – Skandar
– Nem kérdem, miért tetted – léptem elé, és leoldottam övemrõl azt Graun elhallgatott, maga elé meredt, majd sûrûn pislogott. – Ho-hó,
a régi nyúzó-sarlót, amit még Ismenától kaptam, amikor elõször talál- várjunk csak, Ywain! Azt akarod mondani, hogy...
koztunk, ott, fenn, a folyón. Nem vagyok szentimentális alkat, de va- – Igen azt – mondtam alig hallhatóan.
lamiért fontosnak tartottam, hogy ezzel végezzem be a küldetésem. – Ywain asszonyát nem Teimo’urian ölette meg – ingatta a fejét
– KÉRLEK, NE! – üvöltötte a csatornabáró, amint a rõt fényben Roxelan. – Mondd csak, kedvesem, nem a te állhatatos jótevõd, Arban
látta megcsillanni a sarló élét. – Mit akarsz tõlem? Guyak súgta meg neked, ki fejezte le a némbert?
Csak egy pillanatra torpantam meg, a sarlót máris a magasba emel- A lányra emeltem a pillantásomat. Kimondta, ami percek óta éget-
tem. te a nyelvemet.
– Nem ÉN tettem! – sikolya még akkor is a fülemben visszhang- – De... igen.
zott, amikor egyetlen suhintással megfosztottam fejbõre java részétõl. – No, persze – folytatta gúnyosan Roxelan –, Guyak most nagyon
Arcát vér borította el, hájas karjaival tehetetlenül kalimpált elõttem, örül, hogy a kis magánügyed miatt leszámoltál a legnagyobb vetély-
hogy kénytelen voltam néhány ujját is lenyesni, mielõtt folytathattam társával, igaz?
volna. – Igen, azt hiszem, nagyon örül.
Graun és Roxelan diszkréten várakoztak a hátam mögött. – Guyak? – pislogott érdeklõdve Graun. – Aszongyátok, örül?
– Értsd meg, nem én tettem! Bólogattunk.
Az orra következett. Aztán a fülei. Egy átlagos férfi csak akkor ve- Valahonnan a fejünk felõl, a távolból elhaló morajlás hallatszott.
szíti el az eszméletét, amikor a végtagjait megroppantom a sarló spe- Graun pedig már a körmeit vizsgálgatta. – Ti mit csináltok utána?
ciálisan kiképzett nyelének segítségével. Az tényleg nagyon fájdalmas Mert én késõbb visszamegyek a Herélt Macskába, és ünnepélyesen
lehet. megszegem a fogadalmamat. Azazhogy három napig csak vedelni fo-
A Sárga Báró nem bírta addig sem. Miközben a sarlóheggyel kiváj- gok.
tam a szemeit, utoljára még azt sikoltotta: – Én azt hiszem – pillantottam Roxelanra –, megkeresek egy rég el-
– BECSAPTAK! Nem én voltam, hadzs, nem én! hagyott barátot. Sok megbeszélnivalónk lesz. És ki tudja...?
Vége volt. – Akkor nyilván én sem fogok unatkozni – bólintott Roxelan alig
Roxelan egykedvûen odalépett hozzá, és megrugdosta csizmája or- palástolt örömmel, és mélyen a szemembe nézett.
rával. – Jó. Akkor most... – Graun kinyújtóztatta végtagjait, csak úgy re-
– Többet néztem ki belõle – sóhajtotta. csegtek öreg csontjai. – Akkor most megyünk, vagy itt borultok egy-
Nem válaszoltam. más nyakába?
Csak néztem a megcsonkított testet, és lassan... nagyon lassan ösz- – Megyünk.
szeállt a kép. Egyszerre fordultunk a sötét járat felé.
Én, ostoba! Én, elvakult, bosszúálló szörnyeteg! – De legelõbb meglátogatunk még valakit.
– Na mi van? – kérdezte Skandar, és barátságosan hátba vágott. – Örülj, Guyak! Talán még egy órán át örülhetsz!
Hazafelé menet bejöttök hozzám a Macskába egy kortyintásra?

20

Karakteralkotás - Fajleírás

1. FEJEZET

Karakteralkotás

1.1. Általános ismertetés 1.2. A játszható fajok

A karakter a Worluk világán létezõ személyiség szimulációja, amely a Worluk Világán számos értelmes, vagy annak mondott faj éli az életét.
játék figurája, a történet szereplõje – tulajdonképpen egy virtuális test, Ezen fajok, néhány speciális kivételtõl eltekintve, Játékos Karakter-
melybe a Játékos belebújva részt vehet a kitalált világegyetem életé- ként megszemélyesíthetõek. A kivételek némelyike a késõbbiekben
ben. Ahhoz azonban, hogy a karaktert megszemélyesíthessük, elõbb játszhatóvá válhat – mint az óriás, a nemestünde, az oggun vagy a
meg kell alkotnunk. A karakteralkotás olyan mûvészet, mint az impro- nemesdrén (aki a köz-drénekkel ellentétben nem ember!) –, melyeket
vizálásra épülõ színdarabok szereplõinek megírása: nem az eljátszan- a késõbbi kiegészítõkhöz kapcsolódva fogunk közreadni.
dó szerepet határozzuk meg szóról-szóra, hanem a szereplõ személyi-
ségét, s a szerepet eljátszó színészek rögtönzései nyomán kialakul ma- A fajok leírása természetesen általánosságokról szól. Így kiemeljük
ga a darab. például, hogy a gnómok született gyávák, ám ez nem jelenti azt, hogy
ne létezne kiemelkedõ bátorságú gnóm. A faji leírás csupán irányelv,
A szerepjáték karaktereit két nagy csoportra oszthatjuk: a Játéko- mely inkább a játék ízét megadó hangulati elem, semmint merev sza-
sok karaktereire (röviden JK), valamint a Mesélõ karaktereire (rövi- bály – a faj átlagos jellemzõi nyilvánvalóan meghatározzák a többsé-
den MK). A bonyolultabb JK-nak mindenféle helyzetben alkalmasnak get, ám rengeteg kivétel is akad. Szintén az általános jellemzõk közé
kell lennie ahhoz, hogy különösebb nehézség nélkül szimulálhassa a tartozik bizonyos jártasságok ösztönös használata is – a fajleírásban
játékban létezõ személyiséget – ezért a karakteralkotáskor komoly fi- közöljük, mely jártasságokat kap meg az adott fajba tartozó karakter
gyelmet érdemel. Az MK-k bonyolultsága a történetben betöltött sze- ingyen (jártasságpont ráfordítása nélkül) már a karakter indításakor.
repüktõl függ; nincs értelme túl alaposan kidolgozni a piaci kofát, aki- Számos jártasságot csak akkor lehet elsajátítani, ha elõzetesen már
nek a szerepe mindössze arra korlátozódik, hogy pofon vágja a szem- egyéb jártasságok birtokában is van a karakter (errõl bõvebben a jár-
telen tolvaj JK-t... ugyanakkor a legfontosabb Mesélõi karakterek tasságokkal foglalkozó fejezetben olvashatsz), ugyanakkor a faji sajá-
ugyanolyan bonyolultak lesznek, mint a JK-k. tosságként kapott, „ingyenes” jártasságokra ez a szabály nem vonat-
kozik. A gnóm karakter pl. fajának ösztöneibõl fakadóan automatiku-
A karakter tulajdonságait, tudását, személyiségét oly módon kell san birtokolja a mechanika jártasságot 6. szinten anélkül, hogy a szük-
megalkotnunk, hogy az alkalmassá váljon az összetett szabályokon séges mértan jártasságot birtokolná – ám ahhoz, hogy a mechanikában
alapuló társasjátékban – a szerepjátékban – való részvételre. Ehhez el- szintet emelhessen (ezt már csak játék közben teheti meg), a szabályok
sõsorban végiggondoljuk a történetét, az életútját és mindazt, ami eb- szerint kell eljárnia, s elõzetesen meg kell szereznie a mértan jártassá-
bõl következik – azaz a személyiségét. A személyiség az elképzelt ka- got is, legalább 7. szintig.
rakterünk legfontosabb része, s bár amit csak lehet, lejegyzünk belõle
a karakterlapra, többé-kevésbé tökéletesen csak a fejünkben létezik – Az általános jellemzõkön túl az egyes fajok sajátos faji specialitás-
vagy még ott sem. sal rendelkeznek, melyek nem jellemzõek ugyan a faj összes egyedére
– sõt, csupán elenyészõen kevésre –, ám minden egyed a vérében hor-
Mivel szükségünk van a karakter testi és lelki tulajdonságainak is- dozza a lehetõséget, amely ha benne nem is, az utódaiban manifesztá-
meretére és szimulálására, ezért meghatározzuk fõbb tulajdonságait, lódhat. Ezek a specialitások más fajokban nem jelennek meg. Ameny-
és azokhoz számértéket rendelünk. A karakter (a késõbb leírt módon) nyiben a Játékos kiválasztotta az ízlésének megfelelõ fajt a karaktere
meghatározott tulajdonságai a karakterlapra kerülnek, amely a játék- számára, eldöntheti, hogy a faj speciális tulajdonsága megjelenjen-e
hoz fontos összes számszerûsített (azaz szimulált) információt tartal- benne, avagy sem. Amennyiben úgy dönt, hogy karaktere a faj külön-
mazza. A tulajdonságok mellett a karakter ismereteit, tudását, készsé- leges képességekkel rendelkezõ egyede lesz, az fõérték-pontba kerül –
geit, felszerelését és még sok egyebet is ki kell találnunk, hogy a sze- tehát a rendelkezésre álló 220 fõérték-pontból kell kigazdálkodnia –,
repjáték „sakkfigurája”, a Játékos Karakter megelevenedhessen. és számolnia kell a specialitás összetetten elõnyös és hátrányos hatá-
saival is.

21

Karakteralkotás - Fajleírás

A három ork végre nyugalmat nyert a tábortûz biztonságot zombihús. Ujjai körbezárták a csontokat, és szorította, egyre
sugalló fénye mellett. Az utóbbi idõben számos gond és baj erõsebben szorította, ahogy a mágia átjárta a testét. Aztán…
gyötörte õket – gyakran éppen a nem mindennapi képessége-
ik hozták rájuk a vészt –, így az esti étkezés után nyomban …baljós reccsenéssel szilánkosra zúzódtak markában a
aludni tértek. Nem állítottak õrt… bíztak természetfeletti ér- csontok, mire a sámán kiugrott a bozótból, és a fegyvertelen
zékeikben és az ösztönükben. Nem alaptalanul. ork körül táncoló elfekre hajította a szilánkokat.

Rogun, a legifjabb különös zajra riadt… minta valami… – Bans banna’hrim!!!
vagy inkább valamik motoszkálnának körülöttük. Összponto- Még a holdfényben is látszott az elf iszonyú vicsorba tor-
sított, hogy minél tökéletesebben érzékelje a környezetét. zult arca, ahogy a varázscsonthoz hasonlóan az õ csontjai is
Hallása egyre élesedett, ahogy totemállata, a Farkas átadta szétzúzódtak a kifacsart esszencia nyomására. Sikoltani sem
neki képességei egy részét, s ennek következtében a füle las- volt képes, ordítani sem, hiszen a nyaka is kibicsaklott, a gé-
san-lassan megváltozott, mintha láthatatlan kezek formáz- géje is porrá vált. Groteszk rongybábuként terült el a fák
nák. Rogun kerek, puhára gyûrt fülkagylója egyre nagyobb alatt, s csupán hörögni tudott, ám már azt sem sokáig…
lett, a külsején feketés szõrzet burjánzott… végül átalakultak A maradék két támadó csupán egyetlen pillanatig tétová-
farkasfülekké. Ekkor a zajok felerõsödtek Rogun számára, zott, aztán összevillant tekintetük, és egyszerre kezdtek futni.
míg végül teljesen letisztultak. Az ork most már kiszûrhette a Rádöbbentek, hogy ily hatalmas sámán nem kísérget akárki
természet neszezése mögül a különös zajt. dögevõ orkot… vagy megérezték a végzetüket? Nem tudni.
Futottak.
„Három halandó északi irányban, egy pedig délrõl” – A tetovált pofájú rájuk ordított, s hangjától megfagyott az
nyugtázta magában, s óvatosan csatabárdja markolatára fo- elfek ereiben a vér. Megbízójukat átkozták mindketten, és isz-
nódott a keze. „De mi lehet ez a furcsa za… ÍJAK!” koltak, hogy legyen még haszna számukra annak a néhány
aranypénznek, amely erszényükben csörgött. Három ork,
Üvöltve ugrott fel. mondta a csuklyás asszony, három mocsárlakó szerencsétlen,
– Ébresztõ! Megtámad…arghh…! végezzetek velük, és megkapjátok a többi érmét is. Meglop-
Két nyílvesszõ találta el – „tick… tick…” – ugyanabban a tak, pusztuljanak…
pillanatban. Egy a tüdejébe, a másik a torkába hatolt: azon- Kemény ágak karmolták az arcukat, levelek pofozták õket,
nal összecsuklott. tekergõ indák akaszkodtak bokájukba… De semmi sem állít-
A két alvó ork – mintha csak mindig ezt a pillanatot várta hatta meg a két elfet, hiszen emberfeletti bömböléssel csörte-
volna – hihetetlen gyorsasággal ugrott fel. A tetovált arcú tett nyomukban a Vad, amely nem ismert kegyelmet. Sem ha-
harcos a buzogányával aludt, nem is kellett utána nyúlnia; ladékot. Karmos mancs sújtott az egyik elf nyakába, feltépett
iszonyatos sebességgel rontott a bokrok mögött rejtezõ íjá- bõrt, izmot.
szokra. „Elfek… mocskos bûzbogarak!” Sikoly. Az átok és a kétségbeesés hangja… aztán reccse-
A harmadik ork azonnal a bozótosba vetette magát, s mi- nés, ahogy a széles medvetalpak átpasszíroztak hajat, kopo-
után a levelek valamelyest elrejtették, varázslatba kezdett. nyacsontot, agyvelõt az elf arcán.
Az övén lévõ erszénybõl két csontot húzott elõ, azzal varázsolt. Az utolsó támadó már gondolkodni sem tudott, csak
Pogány mágia, a sámánok förtelmes ereje kényszerítette szol- száguldani… keresztül az átok erdején, keresztül az arany
gálni a tiszta esszenciát. szülte álmokon, át a bozóton… Át az élet rövid útján.
A harcos hatalmas csapást mért az egyik íjász fejére, Meg sem érezte a halálos csapást, meg sem hallotta a to-
amely beszakadt, mint egy üres tök. Az elf még a csapás elõtt rokhangú morgást, és sosem érte el a hûvös avart… a tetovált
megpróbálta elsöpörni a fegyvert, de erre már nem maradt arcú harcos és a testét birtokló Medve, a személyes Erõállat
ideje… halott volt, mire a könyöke nekivágódott a fegyver úgy hajította fel az ágak közé az összetört testet, mintha csu-
nyelének. A buzogány a holttesttel együtt hullott az avarba – pán üres párnahuzat lett volna, és nem egy nyúlánk orgyilkos
nem azért, mert az elf végsõ vergõdése kirántotta a tetovált porhüvelye.
arcú kezébõl, hanem mert az ork maga dobta el a gyenge Aztán a medve lassan visszacammogott nyílvesszõtõl át-
fegyvert. ütött testû társához, majd ránézett a köhögéstõl rázkódó vén
Az elf társai akkor már lángfényû pengéket markoltak… sámánra. Visszaalakult… kínnal, bömböléssel, mert túlfeszí-
diadalmas kiáltással vetették magukat a fegyvertelenné váló tette a Medve erejét, és mardosó vérvágy maradt a
orkra. Megérkezett a negyedik is, kezében éjféli villámként nyomában… de tetovált arcú ork volt megint, s szemében a
sziszegett az ikerpenge. A tetovált harcos többször is kitört a bánat fénye csillogott.
gyûrûbõl, ám az elfek újra meg újra támadtak. Bõséggel öm- – Hát elbukunk, Gra’im? Ez lesz a sorsunk? – kérdezte, de
lött az ork vére… a sámán nem válaszolt…
Idõközben a sámán kántálása hörgõ sikolyokba fulladt…
töredezett karmú keze haloványan derengett, mint a rothadó

Ork lyennel egyetlen más faj sem büszkélkedhet… még a gõgös emberi faj
sem.
Az orkok – vagy félvér leszármazottaik – szinte mindenütt elõfordul-
nak. Talán nincs is olyan vidéke Worluk világának – Drakóniát kivé- Orkok. Grooms teremtményei. Nincs halandó, sem isten
ve –, ahol ne élne legalább mutatóba néhány ork. Sok országban rab- Worlukon, aki ugyanazt gondolná róluk, mint a többiek.
szolgaként, vagy megvetett páriaként tengõdnek, másutt szabadok,
vagy éppen maguk a rabszolgatartók, mint a Kondor Birodalomban. Az orkokat Grooms, minden orkok Öregapja teremtette, állítólag
még az idõk kezdetén. Õshazájuk Gerondar déli fele, és ott él a leg-
Ahány vidék, annyiféle megítélés – egyes helyeken a mocsokban több ork ma is. Bár Dél-Gerondart a hírhedt ork állam, a Kondor Bi-
turkáló disznókkal tartják õket egy sorban, másutt megtûrik õket, mert rodalom uralja, az orkok még itt sem egységesek. Egymással marako-
erõsek és munkabírók, megint másutt kifejezetten örülnek a népek, ha dó törzsekben élnek, de még a törzsek is széthúznak, és bár mindig
egy ork költözik a szomszédjukba. Az elõítéletektõl és gyûlölettõl sem akad megfelelõen erõs vagy eszes ork, aki a törzs vezetõje lesz, való-
mentes megítélést nagyban bonyolítja, hogy bizony az orkok faján be- jában a törzsek országnyi szállásterületén lévõ falvak és városok veze-
lül annyi szélsõséges jellem, oly sokféle társadalom található, ami- tõi az igazi urak, hiszen a legendákkal övezett törzsfõnök távol van, a
falu kövér elöljárója meg ott liheg minden gusztusosabb nõstény sar-
kában. Így a híres-hírhedt törzsek, mint a Vascsizma vagy az Aranyfül

22

Karakteralkotás - Fajleírás

csupán akkor válnak idõlegesen egységessé, amikor háborúzni – azaz E meglehetõsen vonalas vélemény ellenére az orkok úgy szaporod-
rabolni és fosztogatni – kell. Ez az önzõ megosztottság oly erõs az nak, mint a nyulak. A volenai szájhagyomány szerint ennek bizonyá-
orkokban, hogy még saját teremtõ istenük, Grooms sem képes egység- ra az lehet az oka, hogy általában annyira részegek, hogy eltévesztik
be kovácsolni õket… legalábbis az elmúlt néhány ezer évben mindig az utat a csatamezõre, és hoppá… az asszony ágyában találják magu-
kudarcba fulladtak isteni próbálkozásai. kat, és ha már ott vannak, ugye… Mások, akik a rátarti voleneknél
jobban ismerik az orkok nemzetségét, azt állítják, hogy az orkok va-
A történelem folyamán Gerondarról kiszakadt orkok egy része sa- lójában nem is szeretnek annyira háborúzni, mint üzekedni… csak a
ját államot alapított – ezek az ork államok kivétel nélkül Zhilianon ta- szájuk jár. (Bizonyos társaságban ez a vélemény gyors halálhoz ve-
lálhatóak –, vagy magányos vándorként járják a világot. Szinte min- zet.)
den településen van néhány ház, ahol egyedülálló ork nõstények ne-
velgetik az apák sorától megfogant gyermekeiket – a felnövekvõ ork Az orkok rendkívül változatos kinézettel bírnak – csupán a fennhé-
kölykök aztán apjuk nyomába erednek, vagy ha lánynak születtek, ak- jázó fajok látják õket egyformának, akár az állatokat. Ezeknek még az
kor keresnek egy nekik tetszõ települést, ahol letelepedhetnek, és vár- sem szúr szemet, hogy az orkok megvetett faja valójában három alfaj-
hatják a világcsavargó hímeket. Ismerve az ork nõstények könnyû ter- ra bomlik, amelyek legalább olyannyira különböznek egymástól, mint
mészetét, számos más fajbéli hím, férfi is megkörnyékezi õket, így az elfek és a gilfek, akiket pedig még soha senki sem tévesztett össze.
Worluk-szerte újratermelõdik a fél- és negyedvér orkok mindenki ál-
tal megvetett serege. Fiatalkorukban az orkok nyakigláb, izgõ-mozgó lények, s csupán
késõbb fejlõdnek ki jellegzetes izmaik, illetve ekkor híznak el – nagy-
Gerondaron és a zhiliani ork államokban ismeretlen a magányos jából 12-16 évesen. Az ork nõstények például az elsõ szülésig kifeje-
ork nõstény. Itt családokban élnek – igaz, korántsem tartósban –, ahol zetten vékonyak, csípõjük keskeny, hasuk feszes, a mellük alig sejlik
a anya és az éppen aktuális apa közösen neveli az utódokat. A család- elõ, és csupán a szülés után terebélyesednek el. (Egyébként egy 10-12
fõ mindig az anya, ötéves korukig kizárólagos uralma van a gyerme- éves ork teljes jogú felnõtt tagja a társadalomnak, hiszen ekkor már
kek felett – míg az apa mindig más, a nõstény ork testi és szellemi képességeiket tökéletesen birtokolják, és a lányok ké-
gyors ízlésváltozása és vérmessége követeztében.
Az ork falvakban gyakori látvány, hogy a vadá- pesek szülni.)
szatról hazatérõ hím a kunyhó elé kiszórva találja Általánosságban az orkok erõs testalkattal, hosszú, izmos
személyes holmiját – ilyenkor a legjobb, amit te-
het, hogy összeszedi a cókmókját, és szétnéz a fa- karokkal, rövid és görbe lábakkal rendelkeznek. Testüket rö-
lu többi portáján, hátha akad másik nõstény, aki be- vid, sûrû, olykor göndör szõrzet borítja, melyet különöskép-
fogadja õt. Általában akad, mivel a asszonyok között pen kedvelnek a tetvek és egyéb vérszívó rovarok – ezek a
valóságos férj-kirúgási láz él, így gyakorta kellemetlen állatkák nem zavarják az orkokat, mivel csípé-
megüresedik a hitvesi ágy… legalábbis egy seik nyomán az orkbõr nem duzzad meg, és nem viszket,
idõre. ám annál több problémát okoznak az ork társaságában élõ,
más fajú egyedeknek. Bár az ork testalkat arra predesztinál-
A Kondor Birodalom orkjai feltétel ná a fajt, hogy õk legyenek a legügyesebb és legerõsebb ér-
nélkül követik Groomsot, ugyanakkor telmes lények (már amennyiben kivesszük az ogárokat és óri-
legközelebbi rokonaik, az Észak-
Gerondaron megtelepült orkok a Ká- ásokat az értelmes lények körébõl), ám Grooms népe született
oszt szolgálják. Zhilian orkjai Mark’- lustaságánál fogva képes úgy elhízni, eltunyulni, hogy való-
yhennon hívõk és akad néhány ban hasonlatossá váljon a disznóhoz, az „elõkelõbb” fajok
Zhénia-hitû is. Javukra legyen mond- elõítéleteit igazolva.
va, ennél alább még a csavargó, ha- Az elterjedt közhely, miszerint az orkok erõsek, de
zátlan orkok sem adják: vagy az buták, merõben téves. A legtöbb ork valóban erõs és
Orkok Öregapját, vagy a három fõis- valóban buta, de csupán azért, mert sosem kénysze-
ten valamelyikét imádják. Egyébként rült gondolkodni. Amennyiben mégis használnia
az orkok hitbuzgalma legendás. Sok kell a fejét – és nem verekedés közben, hogy a má-
esetben a mûvelt papokat megszégyení- sik arcába fejeljen –, kiderül, hogy igen hatékony
tõ hittel imádkoznak istenükhöz, és rend- állati ravaszság rejtezik a vastag koponyacsontok
re túlteljesítik elvárásaikat, anélkül, hogy mögött. A mûvelt vidékeken – elsõsorban a zhiliani
ezért bármiféle kedvezményt elvárnának Tõle. ork királyságokban – felnövekvõ orkok pedig épp olyan
Az akadémiák vallástudorai némi elismeréssel kény- észbeli képességekkel rendelkezhetnek, mint bárki más: ki-
telenek adózni a kondori orkok hitbuzgalma elõtt, mivel azok évszá-
zadok óta mûvelik az emberáldozatot, holott Grooms sosem fejezte ki váló példa erre Worluk leghíresebb akadémiája, a Yumadáni
ez irányú vágyát – õ mindig megelégedett az étel- és italáldozattal, s Ork Egyetem.
még vérmesebb éveiben is kiengesztelhették egy egyszerû állatáldo-
zattal. Ami viszont igaz: még a legbölcsebb ork is rabja saját érzelmeinek,
melyet képtelen kordában tartani. Érzelmi hullámzásuk nem csak a sa-
A hit után az orkok életében nyomban a harc következik. Egy mon- ját, de mások életét is megkeseríti. Ugyancsak izgalmas helyzetekhez
dás szerint az ork hitben születik, harcban nevelkedik, és részegen vezethet az, amikor egy társaságban kiderül, hogy a mindenki által le-
döglik meg – ebbõl nyilván kitûnik, hogy az ork faj szenvedélyes rab- nézett ork olyan izmos elõítéletet érez más fajok iránt, amely még egy
ja a bódító italoknak is. Mivel az orkok kihasználják rövid életük min- drén koronahercegnek is dicséretére válna. A legtöbb ork méla undor-
den pillanatát, ezt a hármat leginkább egyszerre szeretik mûvelni: ral vagy heves lenézéssel viszonyul más fajokhoz. Az ork utálat hegy-
földrészegen vért ontani, s közben imádott istenük nevét üvölteni. csúcsán természetesen az izgága tündérnépek állnak. Igazán türelmes
ork hírében áll az, aki hosszabb távon képes elviselni más fajokat ma-
Az ortodox – Grooms hitû – orkok úgy tartják, ha valaki küzdelem- ga körül, és megvetésének sem szóban, sem tettben nem ad hangot.
ben veszíti el az életét, az a Harcosok Csarnokába kerül. Ez a végelát-
hatatlan, oszloprengeteg tartotta csarnok Grooms túlvilági otthona, Az ork faj kifejezetten éjjeli életet él. Napközben szeretnek lustál-
amelyet átengedett az elhalálozott ork hõsöknek. Itt aztán az idõk vé- kodni, az árnyékban, vagy éppen a napon heverészni, és igazán nap-
gezetéig lehet vedelni másnaposság nélkül, gyilkolni és halni halál szállta környékén kezdenek megélénkülni. Életmódjuk sajátossága
nélkül, illetve Groomsot imádni… Grooms nélkül, mivel a Vén Ork valójában természetes, hiszen a szemük, mellyel verõfényben erõsen
jobb’ szeret a való világban ténferegni. A kondori orkok hite szerint a hunyorognak, szürkület után csupán a csillagok fényére hagyatkozva
Harcosok Csarnoka mélyén található a Pokol Kútja, ahová a hiteha- is tökéletes látást biztosít nekik – igaz, csak rövid távolságra (30 mé-
gyott orkok, valamint azok kerülnek, akik jobban szeretnek a nõsté- terre tökéletes, mintha nappal lenne, azon túl gyengül, de még mindig
nyekkel hentergõzni, mint a csatamezõn tombolni. Ez a hit az oka, jobb, mint az emberé, és nagyjából 60-100 méteren túl megszûnik).
hogy a legtöbb ork nem törõdik a halállal a csatamezõn – hiszen ha el- Az orkok éjjeli látása mellett fontos a hõlátás is, így mindamellett,
jönne érte a halál, az csupán egy jobb élet kezdetét jelentené. hogy a minimális fényt is képes hasznosítani, az élõlények testhõjét is
érzékeli (pl. egy barlang abszolút fénytelen mélyén kb. 20-30 méterre
látják a testhõ foltjait). Nagyobb távolságra való érzékelésnél a szag-

23

Karakteralkotás - Fajleírás

lásukra hagyatkoznak, amely tökéletesen felderíti elõttük – szélirány- átalakult ork ne legyen valóban olyan gyors vadász, mint a hiúz, vagy
ban – a terepet, hogy lapul-e arra préda, avagy ellenség. Éjjel az olyan erõs, mint a medve (ha a medve az erõállata). Nagyon fontos: az
egyébként harsány orkok csodálatos csendben képesek lopakodni, ork tökéletesen uralja a tetteit és gondolatait az átváltozott testben. Az
testszõrzetük elnyeli a fényt, sõt testük hõjének nagy részét is, így az átváltozás ideiglenesen befolyásolhatja (fõként növeli) a karakter fõ-
éjszaka majdhogynem varázslatos lepelként rejti õket (a lopakodás és értékeit, hiszen erõsebb, gyorsabb, ügyesebb, jobb reflexû lehet az
rejtõzés jártasságát sikerrel alkalmazó orkot éjszaka 10-es feladatne- adott állat tulajdonságainak birtoklása által. Az átváltozás csakis az
hézség ellen lehet felfedezni). ork saját akarata révén következhet be, hipnotikus, mágikus és egyéb
befolyásoltság alatt az ork hiába szeretne átalakulni, az erõállata meg-
A három ork alfajt – eredeti élõhelyükön kívül – testalkatuk és bõ- tagadja ezt (részeg, ezért meggondolatlan orkot rávenni, szerelmes
rük színe különbözteti meg. Bár nemzetségi jellemzõik megmaradtak,
a nagy ork kivándorlások óta már egyáltalán nem orkot elcsábítani, vagy a baráti érzelmeire apellál-
biztos, hogy egy hegyi ork például a hegyekben la- ni lehet, mert ez nem az ork akaratával manipulál,
kozik – csupán a Kondor Birodalomban élnek õsi csupán kihasználja az akarat idõleges gyengülé-
szállásterületeiken az alfajok. sét).

A hegyi orkok átlagos magassága 170-185 cm, Az átalakulás kellemetlen következménye a
amelyhez kissé magasabb testsúly, 80-100 kg tár- lykantrópia, amely kivétel nélkül minden orkot
suk. Bõrük színe barnászöld, amely a szõrzetükre érint, aki képes az átalakulásra. A lykantrópia az a
és bõrük felsõ rétegébe települõ algáktól kapja a jelenség, amikor nem az ork veszi kölcsön az erõ-
színét – az algáknak köszönhetõen szõrzete mentes állat tulajdonságait, hanem az erõállat szelleme
az élõsködõktõl, ugyanakkor bármihez hozzáér, veszi kölcsön az ork testét. Ezek a szellemek min-
jellegzetes foltot hagy. Ha egy hegyi ork sokáig él den esetben vérengzõ fenevaddá változtatják az
forró tájakon, az algái elpusztulnak, bõre bebarnul. orkot – vérmedvévé, vérfarkassá, stb. Ez azt jelen-
Kopaszak, az arcuk csupasz – hímnek, nõsténynek ti, hogy az ork ebben az állapotban nem képes
egyaránt. Erõsek, kevésbé hajlamosak a hízásra, uralni a tetteit, és mivel az erõállat életre éhezik,
kifejezetten kalandvágyó, harcias nép – ami termé- a lykantróp vérlény csupán egyetlen dologra össz-
szetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének közöt- pontosít: az ölésre. Ilyenkor a vérengzõ fenevad
tük kicsik, soványak és otthonülõk. nem nézi, hogy ki a barát és ki az ellenség – ter-
mészetesen a vadállatok ravaszságával képes be-
Az üregi vagy dombi orkok – saját nevükön a cserkészni prédáját, sõt, az esélyeket is képes mér-
daghorok, azaz „sziklából gyúrtak” – szintén ma- legelni, azaz egy erõállat-vezérelt lykantróp ork
gasak, gyakorta még a hegyi orkoknál is magasab- nem támad meg egy hadsereget, mint ahogyan azt
bak, súlyosabbak. Erejük vetekszik az ogárokéval, egyetlen éhezõ ragadozó sem tenné meg. Amikor
szívósságuk legendás. Bõrük világos-rózsaszín, az erõállat jóllakik, a lykantrópia azonnal elmúlik,
ám vastag fekete prém burjánzik rajta, így csupán az erõállat elhagyja az ork testét, amely visszaala-
a tenyerük és a pofájuk világít. A felnõtt példányok kul eredeti formájába... a vérfürdõ közepén.
feje tetején a fekete testszõrzet megerõsödik, haj- Az erõállat vezérelte vérlények jellemzõ tulajdonságai megegyez-
szerûen hosszúvá válik, melyet a törzsi kultúrának megfelelõen befon- nek a hagyományos lykantrópokéval (pl. a vérfarkasok). Erõteljes
nak, díszítenek, lófarokba fognak, leiszapolnak, szabadon hagynak gyilkolás-vágy jellemzi õket, melyet a korántsem vak ragadozóösztön
vagy leborotválnak. A hímek rövid aktív életszakasz után eltunyulnak, vezérel. Hagyományos fegyverek – bár sebzik õket – nem ejtenek ko-
hatalmas pocakot eresztenek, izmaik elhájasodnak, a nõstények pedig moly sebet rajtuk, és ezek a sebek csaknem azonnal begyógyulnak
már gyakorta a gyerekszülés elõtt hatalmas rengõ pocakot, fart nö- (szegmensenként 1 Fp). Az ezüst vagy ezüsttel bevont fegyverek seb-
vesztenek. zik õket, valamint az erõs tûz és a mágia is – amely ellen természete-
sen rendelkeznek az átváltozás elõtti karakter mágia-ellenállásával,
A mocsári orkok alacsonyak, sok esetben még a tisztavérû manók- azaz az Esszenciapajzzsal. Az ily módon létrejött sebzés (ezüstfegy-
nál és törpéknél is alacsonyabbak, kis testsúlyúak, viszonylag gyen- ver, mágia) normálisnak számít, mely sebzés fennmarad az átváltozás
gék, ám ügyesek, ravaszok és rendkívül kegyetlenek. Számos törzsük elmúltával is, viszont éppúgy a gyógyulás általános szabályai szerint
erdõkben él, gyakran a fák tetején építik fel kunyhóikat, mint egyes elf jön helyre, mint bármely más közönséges karakter közönséges sebzõ-
nemzetségek. Világos bõrûek, szõrzetük gyér, de hosszabb szálú, mint dése.
a többi orké – kb. fél arasz –, arcuk csupasz, fejük tetején hajszerûen Ellentétben a „normális” vérfarkasokkal, az erõállat vezérelte ork-
hosszúra nõ a testszõrzetük. Ellentétben a másik két fajjal, a mocsári vérlények az átalakulás elõtti normális sebzõdéseket nem regenerálják
orkok elvétve fordulnak elõ Gerondaron kívül. vissza azonnal, tehát a vérlény fizikumpontja meg fog egyezni a ka-
rakter aktuális fizikumpontjával. Ha valaki hosszabb ideig kényszerül
Az ork átváltozásokról vérlény-formában élni, a korábban szerzett sebek is begyógyulhatnak,
éppúgy, mint az ezüsttel vagy mágiával ejtett sebek, a természetes re-
Amikor az orkokat nagykorúvá avatják, a sámánok a szellemvilágban generáció útján (a természetes regenerációról – gyógyulásról – a ké-
megkeresik az erõállatot, amely további élete során vigyázni fog rá. sõbb bõvebben olvashatsz).
Ez az erõállat lesz az ork hím vagy nõstény személyes toteme, védõ- Egy ork-vérlény harapása nem tesz senkit vérlénnyé – tehát a
szelleme. Néha ez az erõállat vagy szellem-állat megegyezik a törzs lykantrópia ilyen formában nem terjed.
totemével, de nem feltétlenül azonos vele. A teljesen átalakult ork, aki nem vérlény – tehát aki uralja az átala-
kult testet – nem rendelkezik a vérlény tulajdonságaival: nincs termé-
Néhány ork rendelkezik azzal a csodálatos képességgel, hogy ké- szetfeletti regenerációs képessége, és normálisan sebzõdik. Õ nem
pes azonosulni erõállatával – azaz kölcsönvenni az állat tulajdonsága- lykantróp vérlény, hanem egy normális állat tulajdonságait és testét
it. Így például egy hiúz erõállattal rendelkezõ ork képes kölcsönvenni birtokló ork – noha aki nem ismeri az ork átalakulást, az könnyen vér-
a hiúz hallását vagy a látását. Az erõállat átruházott tulajdonsága azon- lénynek nézhet egy medvévé alakuló ork harcost… és meg kell hagy-
ban minden esetben testi átváltozással jár – azaz az ork füle hiúzfüllé, ni, valóban hátborzongató látvány egy éppen átalakuló ork.
a szeme hiúzszemmé alakul. Az ork kölcsönveheti a hiúz összes tulaj- Amennyiben az ork, aki képes használni az erõállat tulajdonságait,
donságát is – ekkor a teste teljesen átalakul, és néhány óráig hiúzként meghatározott idõnként nem adja át önként a testét ennek a vérengzõ
képes élni az életét. fenevadnak, az erõállat elõbb-utóbb megszállja a testét, és átveszi az
irányítást – és ilyenkor nem biztos, hogy visszaadja a testet, amikor
Az átváltozás csupán leutánozza a valóságot, tehát a teljesen átala- jóllakik. A kényszerû lykantrópia következtében számos tehetséges
kult ork nem lesz valódi hiúz, hanem egy hiúz testû ork lesz, a maga orkot megölnek saját rokonai, hiszen az erõállat vezérelte, vérlénnyé
eredeti tudatával. Testmérete és testsúlya némileg megváltozik, de alakult ork még rájuk is veszélyes.
nem teljes ez a változás – inkább valahol félúton lesz az ork eredeti
testtömege és az erõállat testtömege között. Az, hogy a testtömeg nem
követi hûen az erõállat eredeti méreteit, még nem jelenti azt, hogy az

24

Karakteralkotás - Fajleírás

Az ork karakter és a játékos ság mértéke módosít. Minden egyes vérpont hárommal rontja (csök-
kenti) magát a Lelkierõt, méghozzá folyamatosan, nem csupán a Lel-
Az ork sajátos helyzete folytán jó szerepjátékra ad lehetõséget. Lehet kierõ-próba idejére – így a vérpontokkal rendelkezõ karakter eleve in-
tipikus bunkó ork karakterünk, aki csak azon képes gondolkodni, gerlékenyebb, valamint labilisabb érzelemvilágú. Sikeres Lelkierõ-
hogy a foglyul ejtett nõt megölés elõtt vagy azután erõszakolja-e meg, próba esetén az erõállat visszavonul, és csupán az újabb holdhónap
de lehet olyan karakter is, amellyel kitûnõen el lehet lavírozni a min- múltán próbálkozik megint. Sikertelen Lelkierõ-próba esetén az ork
denki által megvetett faj szerepében – úgy, hogy közben a környezet megérzi, hogy elvesztette a harcot, és tudni fogja, hogy aznap éjfélkor
folyamatosan szembesül az ork gúnyos lenézésével. Általában jellem- mindenképpen vérlénnyé alakul, tehát megteheti a szükséges elõké-
zõ az orkokra egyfajta sajátosan önzõ szemlélet, amely mindig fölé születeket, hogy elkerülje a nagyobb katasztrófát (pl. elhagyja a társa-
helyezi az önös érdekeket a közösség érdekeinek, s ez gyakran meg- it, nehogy vérlényként kárt tegyen bennük).
rontja az ork közösségek békéjét – ugyanakkor a zhiliani ork királysá-
gok éppen a szolidaritásra és az együttmûködésre épültek. Lehetséges az összegyûlt vérpontokat havonta egyszer – ugyan-
csak a telihold napján – egy bonyolult áldozat bemutatásával részben
Néhány faji képesség kifejezetten hasznos a karakter számára. semmissé tenni. Az ork erõállatának valamely vérrel és hússal kapcso-
Ilyen a hõlátás (amely egy tökéletesen sötét barlang mélyén is mûkö- latos áldozatot mutat be (általában valamely nemes vad, pl. farkas,
dik), korlátozott távolságban az éjjeli látás, a kitûnõ szaglás és a ter- medve, alkalmanként nemes háziállat, pl. mén leölésével), amely jól-
mészetes rejtõzködést nyújtó testszõrzet (ez utóbbi nem azt jelenti, lakatja az erõállatot – azaz csökkenti a meglévõ vérpontokat. A csök-
hogy az orkok rendelkeznek a rejtõzés jártassággal, hanem azt, hogy kenés mértéke 1-15 vérpont lehet, a pontos összeget a Mesélõ határoz-
õket észrevenni nehezebb feladat, mint más hasonló nagyságú fajt). za meg, részben az áldozat kivitelezése, részben az ork elõzõ havi te-
Testi adottságai mellett az orkok erõs oldala még a hitbuzgóság, a ka- vékenysége alapján (az átalakulás képességének öncélú használatát az
landvágy, ugyanakkor hátránya a meggondolatlanság és az érzelmi be- erõállat nem tolerálja, tehát nem lehet jóllakatni az áldozattal, míg ha
folyásolhatóság. Szintén hátrány az ork karakter számára a nappali lá- az ork mindig indokolt esetben használta csak képességét, az erõállat
tás – bántja a szemüket az erõs napsütés –, valamint az, hogy kifeje- is hajlandó nagyobb mértékben elfogadni az áldozatot). Az áldozatot
zetten rövidlátók, nagyobb távolságra (100 méteren túl) csupán homá- csakis telihold napján, nappal (lehetõleg délben) lehet végrehajtani –
lyos foltokat látnak az alakokból, ezért bajosan ismernek fel bárkit (ez az ork mindig megérzi, akár a föld alatt is, hogy eljött az idõ. Az áldo-
nem jelenti azt, hogy vakok lennének ezen a távolságon túl!). Gyen- zat bemutatása nem mentesíti az orkot a szürkületi Lelkierõ-próba
gébb látásuk miatt az íjak fegyvercsoport használatában 10%-kal több alól, csupán akkor, ha egyáltalán nem maradt vérpontja – ellenkezõ
jártasságpontért léphetnek szinteket. esetben éppúgy bekövetkezhet a kényszerû átalakulás, mint áldozatbe-
mutatás nélkül, igaz, így némileg kevesebb vérpontot kell majd sem-
Az ork faj speciális tulajdonsága az erõállattal való azonosulás – missé tennie a lykantróp vérlénynek.
átváltozás formájában. Amennyiben a Játékos szeretné, hogy ork ka-
raktere rendelkezzen ezzel a tulajdonsággal, már a karakterépítés sza- Amennyiben a karakter 30 vérpontot összegyûjt, az erõállat azon-
kaszában áldoznia kell erre 20 fõérték-pontot, melyet nem fordíthat nal átveszi az uralmat, és a vérlény azonnal létrejön, még Lelkierõ-
karaktere fõértékeinek fejlesztésére. Ezen kívül készítenie kell egy próba sem szükséges! Ez bekövetkezhet éjszaka is, de akár nappal is.
speciális karakterisztikát is karaktere számára: a vérpontok karakte- Például egy teljesen átalakult, állati testét uraló karakter, akinek a Me-
risztikáját. Minden egyes átalakulás vérpontokat ír az ork „számlájá- sélõ 10 vérpontot ítélt meg óránként, a harmadik óra végén elveszti
ra”. Egy részleges átalakulás óránként 1 vérpontot jelent (hiúzfül, sas- uralmát saját teste felett, és brutális fenevaddá változik. Ugyanez kö-
szem, medvekarmok, stb.), egy teljes végtagra kiterjedõ átváltozás 3- vetkezik be akkor, ha egy 29 vérpont-adóssággal rendelkezõ karakter
5 vérpontot jelent óránként (medvemancs, bölényfej, stb.), míg a tel- részleges átalakulást hajt végre (pl. hiúzszem) – ez egy vérpontba ke-
jes test átalakulása 10-15 vérpontot jelent óránként. A pontos vérpont- rül vagy akkor, amikor visszaalakul, vagy akkor, amikor lejár az egy
mennyiséget a Mesélõ határozza meg az adott erõállat ismeretében, óra, és így a karakter már 30 vérpont balsorsú gazdája lesz. A 30 vér-
valamint a változás mértékében. Fontos, hogy a vérpont csak az óra pontot birtokló vérlény oly éhes, hogy nem elégszik meg harminc élet
végén kerül elszámolásra, vagy akkor, amikor az ork – még az óra le- kioltásával – ámokfutó ragadozóként öl és öl mindaddig, míg a követ-
telte elõtt – kilép az átalakult formából. kezõ telihold meg nem váltja õt, még akkor is, ha már az elsõ napon
megölte mind a harminc érzõ lényt. Amennyiben a telihold éjszakájá-
Az átalakult, tudatánál lévõ ork harcértékei megfelelnek a karakter ig a vérlény még nem lakott jól (azaz maradt vérpontja), nem alakul
bármely pusztakezes jártasságának, természetesen a sebzésszorzó az vissza, hanem a következõ teliholdig folytatja a vérengzést.
állat erejétõl (karmaitól, fogaitól stb.) módosul, akár 10-esre is.
Viszont a vérlény, amely idõrõl-idõre átveszi az ork felett a hatalmat, Negatív vérpontot egyik átváltozás alatt sem lehet gyûjteni, tehát a
független az ork karakter harcértékeitõl: ilyenkor a vérlény harcérté- vérlény hiába öl meg több értelmes lényt, mint ahány vérpontja van, a
kei a mérvadóak. A vérfarkas leírását a Bestiáriumban megtalálhatod visszaalakult karakter így is „csupán” 0 vérponttal fog rendelkezni.
(váltott farkasként), egyéb fajok karakterisztikáját ebbõl könnyen ki-
számíthatod. Az átalakulásra képes, de vérponttal éppen nem rendelkezõ ork ka-
rakter erõállata
Az erõállat felé adós ork idõnként kénytelen átengedni testét az szunnyad, tehát
erõállatnak, különben az erõvel veszi át az uralmat, mégpedig akár a semmiféle módon
leglehetetlenebb körülmények között is. Az ork, aki legalább egy vér- nem alakulhat át
ponttal adósa erõállatának, egyszerûen az akarata által átengedheti tes- lykantróp vérlény-
tét a szellemnek, mire az átalakul a teljes vadállati formába, de az át- nyé a karakter –
alakulás sajnálatos következményeként ez az állat nem az ork által sem akaratlagosan,
uralt test lesz, hanem egy lykantróp vérlény. A vérlénynek (pl. vérfar- sem Lelkierõ-pró-
kas, vérmedve) már az erõállat-szellem parancsol, aki ölni akar: egy bával.
vérpontért egy értelmes lény halálát kívánja. Számára a halál ténye a
fontos, ez lakatja õt jól, de minden vérlénynek sajátos szokásrendsze- A vérlénybõl
re van – az egyik csupán megöli az áldozatait, mások cafatokra szét- visszaalakuló ork
tépik, vagy a holttest mellett otthagyják az ürüléküket –, melyhez min- néhány percig még
den esetben ragaszkodik (a vérlény szokásrendszerét a Játékos hatá- kába, azt sem tud-
rozza meg). Miután a vérlény jóllakott – azaz megölte a vérpontok ja, hol van, és csak
számának megfelelõ értelmes lényt –, az erõállat visszaadja a test fe- részben uralja a sa-
letti uralmat az orknak, és az ork teste visszaalakul. ját testét – olyan,
mintha részeg len-
Amennyiben az ork nem adja át önként az uralmat az erõállatnak, ne. Ennek egyenes
úgy az megpróbálja erõvel megszerezni jogos jussát. A vérpont-adós- következménye,
sággal rendelkezõ ork karakter havonként – telihold idején, nagyjából hogy bizony alapo-
szürkületkor – köteles Lelkierõ-próbát dobni, amelyet a vérpont-adós- san kiszolgáltatott
környezetének.

25

Karakteralkotás - Fajleírás

A lezúduló sziklagörgeteg majdnem maga alá temette a har- – Vigyázz, négy kezük van – üvöltötte a férfi, aztán meg-
cost és a lányt. Ha nincs a férfi hihetetlen reflexe és nem halt az iszonytató csapás alatt.
munkál az elf lányban olyannyira a túlélési ösztön, egész
biztosan ottvesznek. Így ugyan túlélték, ám a feltápászko- A lány eközben már az életéért küzdött, és alig hallotta
dásnál és egy apró szusszanásnál többre nem futotta az ide- a harcos szavait. Számszeríját újból lövésre emelte – a ko-
jükbõl. Az ogárok már a nyakukon is voltak. Robosztus ször- rábbi lövés ugyan mellbe találta a félmeztelen bestiát, ám
nyetegek mindahányan, annyira egyformák és mégis oly az mintha meg sem érezte volna –, ezúttal az ogár egyik fe-
mások. jét vette célba. Ennek a szörnyetegnek ugyanis nem volt
négy karja, csupán kettõ, ellenben két ocsmány fej éktelen-
Egy fabunkót lóbáló rémalak érkezett elõször. A harcos- kedett széles nyakán. A számszeríj csattanva eresztett, a
nak még megnézni sem maradt ideje, csak vakon csapott fe- nyílvesszõ szisszenve hasította keresztül a kettejük közötti
lé. A kard szisszenve hasított bele a zöldes bõrbe és alatta a távolságot, majd cuppanva tûnt el az egyik apró, malac-
kemény húsba, de az ogár még csak le sem lassított. Mint szemben. Mesteri lövés. A fej élettelenül csuklott a mellkas-
korábban a sziklaomlás, úgy szakadt rá a férfira, bunkója ára, ám a másik fej, legalább annyira ronda és brutális,
iszonytató lendítésével próbálta leteríteni. A harcos elhajolt mint az elõzõ, bömbölve vitte tovább a szörnyûséges testet.
a bunkó – nem is bunkó volt az, inkább kisebb farönk – csa- A lánynak nem volt ideje újra felhúzni a számszeríjat. Az
pása elõl, és diadalmasan elvigyorodott. Gyorsabb, mint a ogár lába úgy taposta szét vékony csontjait, mintha csak
szörnyszülött. Ám öröme rövid életûnek bizonyult. Két vas- gyújtósnak gyûjtött rõzse lett volna.
kos kéz ragadta meg, és olyan erõvel préselte kezét oldalá-
hoz, hogy mozdulni sem tudott. Kardja kihullott a zsibba- Az ogárok vezetõje, egy különösen nagy termetû, robosz-
dástól elerõtlenedõ kezébõl és döbbenten bámult a szörnye- tus, farkas prémbe öltözött szörnyeteg elégedetten bólintott,
tegre. Az ogár diadalmasan emelte a magasba két kezével, majd a földre köpött. Elgondolkodva nézte, ahogy nyála sis-
másik két kezével pedig szorosabbra fogta a jókora fabun- teregve, akár a sav, lassan beeszi magát a sziklába, majd
kót. megfordult és becammogott a barlang tágas, jeges szelektõl
védett mélye felé.

Ogár beraknak koponyákkal és csontokkal, amit aztán agyaggal tapasztanak
össze, aztán tele hordják vízzel, kisebb barlangi tavakat alakítva ki ily
Az ogárok népe Worluk világának legelfajzottabb, legvisszataszítóbb módon, vagy fával tömik meg, és imigyen hatalmas tûztároló meden-
és legváltozatosabb teremtményeit foglalja magába. Sokan félik és cévé válik, melynek fénye táncoló visszfényt vet a nedvességtõl csil-
rettegik õket, mások megvetik és gyûlölik, ki-ki a maga okán. Pedig logó, érdekes, kékes színû cseppköveken.
ez a nép talán sokra hivatott – igaz, az is meglehet, hogy csupán a ter-
mészet hulladékai. Worluk lakói általában különbözõ módon ítélik A barlang adottságaitól függõen helyezik el használati tárgyaikat.
meg õket, megjegyzendõ azonban, hogy leginkább az utóbbi szemlé- A kisebb, zárt oldaljáratokba alakítják ki a szerszámtárolót, ide hord-
let dívik: fõleg a törpék tudják magukénak és az elfek. Pedig ha kicsit ják a nyers húst, esetleg a megszerzett értékeket, aranyat, ezüstöt, ék-
megpróbálnák más oldalról nézni a dolgokat és nem a maguk elõítéle- szereket, vérteket, melyek az õ hatalmas testükre úgyis kicsik. (Fontos
tektõl nyüzsgõ módján, egész biztosan ráébrednének az ogárok értéke- megjegyezni, hogy az ogárok nem igazán tesznek különbséget érték és
ire. Merthogy van nekik. érték között, számukra az arany ugyanannyit ér, mint az ezüst, nekik
csak az jelent értéket, hogy csillog ez is, az is. Így egy felbecsülhetet-
Általában a magukat civilizáltnak való népek messze elkerülik len értékû persi szõnyeget, esetleg egy jidori, rizsmintás porcelánvá-
azon hegységeket és fennsíkokat, ahol az ogárok tanyát ütöttek, az zát semmibe sem néznek.)
ogárok pedig nem mennek le az emberek, elfek és más népek közé –
mert az idõk folyamán már megtanulták, mit is várhatnak, ha esetleg A nagyobb csarnokok az élõ hús tárolására szolgálnak. Ide terelik
mégis bemerészkednének –, így az ismerkedés esélye igen kicsi. zsákmányszerzõ körútjaik élõ foglyait, akiket késõbb vagy megölnek
és megesznek, vagy megtartanak és rabszolgamunkára fogják. Kit-kit
Maradnak hát a maguk méretes barlangjaiban, ahol egy-egy család tudása és kövérsége szerint.
remekül elél. Persze emberi felfogás szerint egy családnak hatalmas
lenne egy efféle barlang, azonban szemben az ember közösségekkel, Egy család természetesen egyfajta nemzetségi közösséget alkot.
az ogárok családjai igencsak kiterjedtek. Szaporaságuk messze az em- Ezek nem adnak nevet maguknak, mint ahogy teszik azt mondjuk az
beré fölött szárnyal, így nem ritka az a család, ahol nyolc, esetleg tíz orkok, de kitermelik a maguk kis hatalmi hierarchiáját, melybõl gya-
poronty is él szüleivel, akiknél ott lakik az õ apjuk és anyjuk, a tulaj- korlatilag csak két poszt emelhetõ ki. A család feje mindig a nemzet-
donképpeni nagyszülõk, testvéreik, kik nem különben számosak és ség legerõsebb és legharciasabb tagja, melyet nemzetségfõként szokás
persze azok porontyai. Ez így átszámolva akár közel száz fõre is rúg- emlegetni. A nemzetségfõk általában hímek, de elõfordulhat az is,
hat, ami pedig már nem kis szám – és még ennél is jóval többen len- hogy nõstény tölti be ezt a posztot. A nemzetségfõ azonban nem any-
nének, ha a mutációra hajlamos ogárok között nem születne annyi nyira uralkodó, mint inkább kiszolgálója a törzsnek, afféle családfõ. A
életképtelen poronty (körülbelül minden harmadik utód). De hála a ki- nemzetségfõ vezeti a vadászatot, elsõként vesz részt a harcban, fel-
terjedt, mellékágaktól és csarnokoktól terhes barlangoknak, még így is osztja a javakat és az élelmet. Ezért persze kellõ tiszteletet kap, de
bõségesen elegendõ a nagy létszámú és nemkülönben nagytestû anyagiakban semmivel sem többet, mint a nemzetség bármely más
ogároknak. tagja.

Ezek a barlangok egyébiránt önmagukért is megérdemlik a megkü- Nála már sokkal nagyobb megtisztelésnek örvend a boszorkányor-
lönböztetett figyelmet. A benne élõ ogárok csodákat tudnak mûvelni a vos, aki a nemzetség sámánja, gyógyásza, herbalistája, kirurgusa, jö-
hûvös, sötét barlangokkal, melyet a maga bizarr módján széppé, vagy võlátója és szellemi vezetõje. Általában öreg, a nagy csatákból és va-
legalábbis lenyûgözõvé tesznek. Az átjárókba, az átívelõ kõkoloncok- dászatokból kivénhedt ogárok szokták betölteni ezt a pozíciót, akiket
ra, a kinyúló sziklatömbökre díszítéseket aggatnak, általában indákra az égiek egy kicsivel több ésszel és az esszencia formázásának tudo-
kötött különféle koponyákat, mely innentõl úgy fest, akár egy gyöngy- mányával áldottak meg. Ez persze ritkán mutat túl a praktikus mágia
függöny, s ha esetleg feltámad a szél, csörögve-zörögve zenélnek a „bûvésztrükkjein”, de a mágiától elidegenedett ogárok számára ez már
légmozgás ütemére. A nagyobb tereken hatalmas mélyedéseket mar- a varázslatok félelmetes birodalma.
nak a kemény sziklába kezdetleges szerszámaikkal, melyet vagy kör-
Említést kell tenni a bajnokokr ól is. A bajnokok azon ogárok, akik
megfelelõ fizikai képességekkel bírnak ahhoz, hogy esetlegesen kitû-
nõ tagjai legyenek nemzetségüknek. Ezek az ogárok, míg családjukon

26

Karakteralkotás - Fajleírás

belül tartózkodnak, megkülönböztetett figyelmet élveznek, tanítójuk a
bölcs, sokat megélt boszorkányorvos lesz, és a javak jelentékeny része
az õ osztályrészük. Ellenben, ha kitelt a tanítási idõ, útra kell kelniük,
akár a régi hõsöknek (lásd még lejjebb), hogy nevet és dicsõséget sze-
rezzenek a többre érdemes ogár faj számára.

Az ogár lét egyik legsarkalatosabb pontja az ogárok megjelenése. õ meséik általában régi korok nagy ogárjairól szólnak, kik legendás
Mint ahogy korábban már említésre került, az ogárok sokszínûsége cselekedeteket hajtottak végre, majd visszatértek nemzetségükhöz a
igen meglepõ. Méretükben, általános megjelenésükben viszonylag kincsekkel és mesékkel, melyet felhalmoztak. Ha kérdeznék õket, be-
egységesek, de az apróságok… vallanák, hogy maguk sem vágynak kevesebbre.

Akadnak például ogárok, akik két fejjel, esetleg négy kézzel szü- Az ogár-torzulások
letnek. Láttak olyan ogárt, akinek hátul is volt szeme és olyat is, aki-
nek a bõre oly vaskos és kemény volt, hogy a nyílvesszõk rendre le- Mielõtt rámondanánk valakire, hogy torz, elõször is meg kell határoz-
pattogtak róla. Vannak ogárok messzire kiölthetõ nyelvvel, mely ta- nunk, hogy mihez képest.
pad, mint a csiriz és erõs, mint egy lián, de olyan is, kinek nyála áteszi
magát a vaskosabb faajtókon. Nos, az átlag ogár határozottan humanoid. Valamivel több mint két
méter magas, vaskos testalkatú, két kezû és két lábú élõlényekrõl van
Hogy miért e döbbenetes változékonyság, igazán senki sem tudja. szó. Mindössze egyetlen fejjel rendelkeznek, ha még meglehetõsen
Bölcs zhilén skoláris testvérek ugyanúgy nem tudtak a kérdésre felel- rondával is (itt ismét felemlegetném az agyonkoptatott tézist: mihez
ni, mint ahogyan nem tudtak Volena mindent látó papjai és ahogy nem képest?). Szürkés árnyalatú bõrüket itt-ott ragyák, pörsenések teszik
tudnak maguk az ogárok sem. Talán Khobírban már fényt derítettek a egyenetlenné. Szájukban hatalmas tépõagyarak sorakoznak. Szemük
titokra, de hát ugyan kinek árulják el tudásukat a khobíri mágusok? kicsik, általában kénsárgák vagy penész-zöldek. Legalábbis ilyen egy
átlag ogár.
Legyen azonban bármi az oka, az ogárok igen komoly szerepet
szántak a mutánsoknak a társadalmukban. Különlegességüket egyfaj- Ehhez képest az ogárok igen nagy százaléka torz. Furcsa, különös
ta státuszszimbólumként tartják számon, melybõl mindenképpen csak kinövések teszik a testüket szokatlanná; van, amelyik látványos, és
profitálhatnak. van, amelyik nem. Egyben azonban mindegyik megegyezik. Egyedi-
vé teszik az ogárt és általában, bizonyos hátrányok mellett, komoly
Észrevehetõ, hogy a torzulások olykor bizony igen hatékony for- elõnyhöz is juttatják.
mában csoportosulnak egy-egy ogárban, mely – legalábbis az ogárok
hitvilága szerint – nem lehet a véletlen mûve. Az ilyen torz, ám sze- Mindegyik torzulásnak megvan a maga ára. Minél több elõnyös
rencsésen sikeredett egyedeket egyfajta kiválasztott státuszban tartják motívumot, és ezzel fordított arányban minél kevesebb hátrányt hor-
nyilván és hamar a boszorkányorvosok keze alá adják további neve- doz magával, annál költségesebb. A karakterépítés során a rendelke-
lésre. A boszorkányorvosok megjelölik a csemetét, és innentõl kezdve zésre álló Fõérték-pontokból lehet az ogárokhoz a különféle torzulá-
mint a nép bajnokát tartják számon. Tanításuk sokkal kiterjedtebb, jus- sokat rendelni. Ezeket a pontokat természetesen ezután már nem lehet
suk messze több mint bármelyik nemzetségtagé. A barlang zárt közös- a Fõértékekre is fordítani. Értelemszerûen, minél több torzulást vásá-
sége után a nagyvilág vár rájuk, ahol bizony bizonyítania kell, hogy rol karakterének a Játékos, annál kevesebb pontja marad Fõértékek
aztán megöregedve megannyi érdekességgel és mesével térjen haza fejlesztésére.
nemzetségéhez.
Elõfordulhat persze olyan ogár karakter is, aki egyáltalán nem torz.
Különös és fontos megjegyezni, hogy az ogárok, bármily büszkék Ezek az ogárok ugyanúgy teljes értékû tagjai nemzetségüknek, mint
is esetleges torzulásaikra (ami egyébiránt elsõre nem feltétlenül nyil- bármelyik másik, azonban elõnyt élveznek a nyilvánvalóan torz
vánvaló), idegenek számára ez mégis tabutéma. Bárki, aki szóvá teszi ogárokkal szemben más, „civilizált” területeken (és legalább bõven
az ogár elõtt fizikai elváltozásait, netán gúnyolódik rajta, igen komoly marad pontja a Fõértékekre).
megtorlásra számíthat. Ráadásul más ogártól is. Egy ogár sohasem
hagyja, hogy egy másik ogár „másságáról” beszéljenek. Ez csupán az
ogárok privilégiuma, olyasmi, mely más nép tagjainak nem adatott
meg. Büszkék rá, mint kiválasztottságuk jegyére.

Talán épp ezért fordulhat elõ az, hogy az ogárok különös szimpáti-
át éreznek mindenki iránt, aki valamilyen fizikai fogyatékosságban
szenved. Kedvelik a púposokat, félkarúakat, a deformáltakat és úgy
egyáltalán mindenkit, aki egy kicsit más, mint a többi…

Nagy általánosságban elmondható, hogy az ogárok nem túl eszes,
mégis valamilyen furcsa becsületkódex alapján élõ nép. Megvannak a
maguk bogarai, ami talán mások által kiszámíthatatlanná teszi õket
(mint ahogy a küllemük is), aki azonban egy kicsit is megismeri mo-
tivációikat, máris másképp gondolkodik róluk.

Az ogárok hirtelen haragú, agresszív népek, ez tény. Hamarabb üt-
nek, mint gondolkodnak, és brutális erejüknek köszönhetõen általában
halálosak is. Agresszívak, mert bárhová mentek, csak gyûlölet kísérte
õket útjukon másságuk miatt, és õk jól megtanulták a kegyetlen lec-
két. Ne bízz más fajokban, mert ellened vannak mindahányan!

És mégis, ha valaki legyõzi egy ogárral szembeni elõítéleteit, s haj-
landó megismerni és megérteni õt, megpróbálva nem áthágni az ogár
saját kis házi szabályait, melybe, mint szalmaszálba kapaszkodik, egy
hûséges és odaadó, ha nem is túl eszes barátot szerezhet. Talán nem is
olyan nehéz megszerezni a bizalmukat.

Az ogároknak mindene a mese. Imádják a történeteket, melyek
harcokról, más tájakról, furcsa népekrõl szólnak. Egy ilyet az ogár
naphosszat el tudna hallgatni, és ha valaki jól tud mesét mondani, már
félig-meddig elnyerte az ogár szimpátiáját.

Maguk az ogárok is nagy mesemondók, szegényes szókincsükkel
olyannyira bele tudják élni magukat a történetbe, hogy az szinte sza-
vak nélkül élni látszik, ahogyan mozdulataik beszélnek helyettük. Az

27

Karakteralkotás - Fajleírás

Az ogár és a Játékos ként 50%-kal megnövelt jártasságpont-igényért; a birkózás jártasság
extra végtagonként 25%-kal lecsökkentett jártasságpont-igényért sajá-
Az ogár igen érdekes játékélményre ad lehetõséget. Furcsa, talán egy títható el.
kicsit kifacsart gondolkodásmódjuk, a hõstettek iránti vágyuk, mese-
szeretetük, kiválasztottság-érzetük és elnyomottság tudatuk ellent- Megváltozott végtagok (x pont) – Az ogár rendelkezésre álló végtag-
mondásos és összetett figurákat szülhet, eszerint javallott hát kijátsza- jaiban valamilyen torzulás lép fel, pl. több, vagy jobban ízelt ujj, po-
ni. Szinte minden ogárra jellemzõ a feltétel nélküli hûség azon cso- lipcsáp-szerû kar, rákolló az ujjak helyén, stb. Ezek a változások kü-
porthoz, ahová tartozik; ez az erõs családi összetartozásból ered, ám a lönféle hátrányokkal és elõnyökkel bírhatnak – pl. az ízelt ujj az apró
világot bejáró ogárok esetében a családot gyakran helyettesíti egy ka- kézmanõvereket igénylõ mûveleteket segíti (a kötõdõ feladatok szint-
landor-csapat, vagy egy vár népe (ezért is kedvelt testõrök Worluk- je 1-3-mal alacsonyabbnak számít) –, így a Mesélõnek kell kitalálnia,
szerte az ogárok). Bár a legtöbb ogár buta, a játékos karaktere lehet hogy az adott változás, amelyet a Játékos fantáziája szült, milyen
okosabb az átlagnál – hiszen a karakterépítés fõérték-intervallumai is pontérték esetén alkalmazható.
lehetõvé teszik ezt a számára. Amennyiben az ogár karakter eszes, a
játékos még véletlenül se játsszon vele „õsbunkót”. A „buta” ogárt Faroknyúlvány (20 pont) – Hasonlóan mûködik, mint az extra vég-
sem érdemes lebutítani egyszerû kötekedõ furkóvá, aki beleköt min- tag, a különbség csupán annyi, hogy az ogár gerincének folytatásában
den arra járóba, mert egy ogár egyszerû lelkében azért ennél sokkal egy finom mozdulatokra képtelen, vaskos hüllõfarok sarjad. Harcon
több bujkál. Például igazi hõs válhat belõle, a csapat egy kulcsfigurá- kívül gyakorlatilag mindenre alkalmatlan, arra viszont tökéletes. A
ja, aki megértõ barátok között a társaság „lovagja” lehet, ki soha nem hossza általában egy jó méter, gyorsasága 4-6, ereje 3-4, s persze zú-
retten vissza a kihívásoktól. zófegyvernek minõsül. Ha az ogár bír a Csonttüskék torzulással, ez ki-
terjedhet a farokra is, sebzõ erejét így 4-6-ra növelve. A faroknyúlvány
Egy ogárral játszó karakter még a torzulások alkalmazása nélkül is torzulást minden külön jártasság nélkül használhatja a harcban, párhu-
nehéz feladatot vállal, hiszen karakterét néhány társadalomban gyûlö- zamosan a kézben forgatott fegyvereivel – viszont figyelembe kell
lik, sõt, irtják, ahol érik. Ennek oka az ogárok gyilkos hajlamaiban rej- venni, hogy hátrafelé irányul.
lik, s abban, hogy számukra a hús, az hús, és nem törõdnek vele, hogy
honnan – azaz kibõl – származik. Ezen tulajdonságukról a civilizált Két fej (35 pont) – Az ogár nyakán elég meghökkentõ módon két fej
ogárok sem mondanak le – maximum féken tartják hajlamaikat, és sarjadt. A két fej lehet egyforma, de gond nélkül lehet más és más is.
csakis csendes magányukban gyakorolják az emberevés (elf-evés, Mindkét fej tud beszélni, van egyénisége, mégis megdöbbentõ össz-
ork-evés, stb.) mesterségét. Egy ogár figura azért mindig is bizarr ma- hangban irányítják a közös testet. Ha a két fej közül az egyik elpusz-
rad. Könnyen elképzelhetõ egy megkeseredett ogár, aki annyi bántal- tul, a test tovább élhet, legfeljebb a másik fej átéli „testvére” elveszté-
mazást, annyi gyûlöletet kapott már, hogy képtelen optimistán fordul- sének szívszorító érzését. A Két fej torzulás sokkal összetettebb annál,
ni a világ felé, zárkózottá és vaddá válik. Agresszívvé, aki a legkisebb mint hogy könnyen szabályokba lehessen szorítani. Javallott gyakor-
támadásra is erõszakkal válaszol. lott játékosoknak választani csupán (sõt, az sem elképzelhetetlen,
hogy a fejeket egy-egy külön játékos játssza). A Mesélõnek fokozott
Érdemes óvatosan bánni a torzulásokkal, mert bár ettõl válik egye- figyelmet kell fordítania kétfejû ogár játékosára. Nem biztos, hogy a
divé az ogár karakter, igencsak kétélû fegyver. fejek mindenben egyet fognak érteni. Fontos kikötés azonban, hogy a
két fej sohasem tör a másik fej vagy a test elpusztítására.
Összegezvén az eddigieket azt mondhatom, hogy az ogár ideális
mind tapasztaltabb, mint kezdõ játékosok számára. Ez utóbbiak köny- Kitinbõr (25 pont) – Az ogár bõre természetellenesen megvastagszik
nyen leegyszerûsíthetik, mely így egy viszonylag tiszta, ám könnyen és kitinesen megkeményedik. Jelentõset veszít rugalmasságából és az
használható figurát nyújthat, de a gyakorlott játékosok is megtalálhat- ogár tapintásérzékét szinte nullára redukálja. Ellenben az ogár Páncél-
ják benne a kívánt szerepjátéki mélységet. ereje 5-nek minõsül még vért nélkül is (a vért viselete ezt tovább nö-
velheti, már ha ráfér az ogár megvastagodott bõrére). Egy ogárnak
Az ogár-torzulások listája egyszerre mindig csak egy bõrtorzulása van (tehát nem lehet Kitinbõr,
Csonttüskék, Mérges fekélyek vagy Ragacsos bõr torzulása is). Ez alól
Agyarak és karmok (10 pont) – Az ogárnak különlegesen méretes egyetlen kivétel a Rossz szag, amely bármelyik bõrtorzulással szaba-
agyarai és karmai vannak. Ez elõbbi nehézzé teszi a táplálkozást és don kombinálható.
szinte érthetetlenné a beszédet, hisz’ kilóg a szájából, az utóbbi pedig
az ujj és kézügyességet igénylõ feladatok végrehajtása elé gördít szin- Csonttüskék (végtagonként 3 pont, a törzsön 10 pont) – Az ogár
te áthághatatlan akadályt (az efféle feladatok számukra négy szinttel bõrén éles csontkinövések, apró pengék, hegyes bütykök sarjadtak;
nehezebbek). Ezen hátrányuk ellenére megvan a maguk haszna is, pél- méretük, formájuk, számuk és elhelyezkedésük ogárról ogárra válto-
dául, hogy igen csúnya sebeket lehet velük ejteni. A karom és az agya- zik. Egy sikeres támadó manõver esetén ezekkel a pengékkel is sebez-
rak sebzésereje eléri a 3-5-ös értéket, és a verekedés jártasságot alkal- hetnek, gyorsaságuk az ököl gyorsaságának felel meg, sebzéserejük 2-
mazva lehet használni õket, de úgy, mintha valójában fegyverforgatás- 3 (mérettõl függõen). Ne feledjük azonban, hogy ilyen csontnövések
ról lenne szó. igen kellemetlenek lehetnek öltözködésnél, nem lehet rájuk vértet
húzni és – méretüktõl függõen persze – könnyen beleakadhatnak bár-
Békanyelv (15 pont) – Az ogár meglepõen hosszúra tudja kiölteni a mibe. Ugyanakkor a csonttüskék 2-es szintû vértként védelmezik az
nyelvét, akár a béka. A nyelv hosszúsága változó, általában 1.5-2 mé- adott testrészt.
ter hosszúságúra nyúlik. Ráadásképpen a nyelv rendkívül ragadós, ki-
sebb tárgyak könnyen hozzátapadhatnak. Használható lasszóként is, Mérges fekélyek (15 pont) – Az ogár testét gennyes fekélyek borít-
mivel könnyen meg lehet vele ragadni egy vékonyabb, gyengébb el- ják, melyek könnyen kifakadhatnak. Amennyiben közelharci támadás-
lenfelet. Kiszabadulni belõle egy sikeres Erõpróbával lehet. A nyelv ban eltalálják az ogárt, a gennyes lé kifröccsen és sebzésenként 30%
Gyorsasága 2-es. A képesség egyetlen veszélye, hogy a kiöltött nyel- esélyben eltalálja a támadót. A gennybetegség szintje 5, amely a csu-
vet esetleg levághatják, s az bizony elég kellemetlen élmény. pasz bõrrel érintkezve azonnal támad – egészségpróbát kell dobni el-
lene. A csupasz bõrre jutás esélyeit az adott öltözet határozza meg. A
Extra végtagok (végtagonként 30 pont) – Az ogár a szokottnál több gennybetegség egy viharos gyorsasággal lefolyó baj – valójában mér-
végtaggal rendelkezik, mondjuk kettõ helyett négy karral. A négy kar gezésként kell felfogni, úgy, mintha a genny bõrön át ható kontaktmé-
elõnyét nem kell részleteznünk, segítségükkel sokkal eredményesebb reg lenne. A megfertõzött karakter azonnal 3d10 fizikumpontot veszít,
a harc. A plusz kezeket támadásra, avagy védekezésre egyaránt hasz- ám az újabb gennyes érintések már nem okoznak nála újabb fizikum-
nálhatja, nyilván a vonatkozó jártasságok figyelembevételével (pl. veszteséget – az elsõ fertõzõ érintkezés nyomán immúnissá válik az
fegyverforgatás). Néhány jártasságot speciálisan megváltoztat az ext- adott ogár által hordozott gennybetegségre (más egyedek másféle
ra végtag: a két fegyver forgatása jártasság a többkarú ogár számára gennybetegséget hordoznak, így azokra nem lesz immúnis a megseb-
alkalmas lehet három, vagy négy fegyver forgatására is, extra karon- zett karakter). Más bõrtorzulással nem kombinálható, csak a Rossz
szaggal.

28

Karakteralkotás - Fajleírás

Ragacsos bõr (20 pont) – Az ogár bõre valamilyen oknál fogva ra- Savas nyál (15 pont) – Az ogár szájában önmaga számára ártalmat-
gad, akár az enyv. Bármi vagy bárki, aki hozzáér, beleragad, mint légy lan, ám mindenre és mindenki másra rendkívül veszélyes savas nyál
a pókhálóba – és ez az ogár élete során komoly hátrányt jelent. Közel- termelõdik. Az ogárok általában elõszeretettel használják eme képes-
harcnál viszont elõnyös; hozzáragadhatnak a fegyverek, a végtagok – ségüket harcban, gyakran harapnak, vagy éppen ráköpnek ellenfelük-
támadásonként sorspróba teendõ, balsors esetén ragad. A támadó az re. A köpés Gyorsasága 2-es, Ereje 4-es (kizárólag a páncélszinttel
ogárhoz ragadt testrészeit nem használhatja, hacsak nem dob egy si- szemben, tehát nem sebzésszorzó), sebzése 1d6 köpésenként, 1d10
keres erõpróbát -30%-kal. Kellemetlen tény, hogy az ogár ruhái harapásonként. Célzott távolsága mindössze 1 méter, maximális távol-
ugyanígy járnak. Ha szakadás nélkül akarja levenni, azt csak kiadós sága 10 méter. A támadódobás a távolsági harc szabályai szerint mû-
áztatással teheti meg. Ez a torzulás nem használható más bõrtorzulá- ködik, harapás esetében pedig a közelharc szabályai szerint. Az ogár a
sokkal egyetemben, ez alól az egyetlen kivétel a Rossz szag. verekedés jártassághoz hasonlóan fejlesztheti a harapás Támadószint-
jét (a Védõszintet nem) – az induló karakter harapásának Támadó-
Rossz szag (5 pont) – Az ogár bõre valami kellemetlen váladékot ter- szintje a Savas nyál torzulás esetén automatikusan 3.
mel, melynek gyomorforgató szagát nem igazán lehet eltûntetni, vagy
elfedni. Ily módon még a tömpébb orrú emberek számára is könnyen A savas nyál agresszív égetõ hatásának köszönhetõen igen köny-
követhetõvé válik, rejtõzni sem nagyon tud az irtózatos szag miatt, mi nyen szétmar dolgokat, tönkretesz vérteket, fegyvereket, ezt érdemes
több, szociális kapcsolataira szintén erõs befolyással bír (bár lassan a Mesélõnek figyelembe vennie.
meg lehet szokni a permanens bûzt). Stresszhelyzetben (pl. harc) a bûz
a szokottnál is intenzívebbé válik és tömör hullámokban párolog az Ha valaki sokat köpköd, elõbb-utóbb kiszárad a szája. Nagy általá-
ogár bõrébõl. Mindenki Lelkierõ-próbára jogosult, aki elszenvedi az nosságban elmondható, hogy úgy négy-öt köpésre elegendõ nyállal
ideges ogár bûzét – sikertelenség esetén a karakter rosszul lesz a szag- bírhat egy ogár, ezután innia kell valamit (ezzel esetleg tönkretéve egy
tól (még a sokat bíró orkok is), s ezáltal erõsen romlik koncentrálóké- kupát, mely a nyáltól szintúgy szétoldódik). Ez egyébként jelentõs
pessége. Ilyenkor minden cselekedetére mínusz 1 szintet kap (a hátránya a nem harcoló ogárnak: igen körülményes számára mind az
stressz-bûzt nem lehet megszokni, amíg fennáll, addig tart a hatása is). ivás, mind a táplálkozás.
Nyilvánvaló, hogy a gyomorforgató bûz nem válogat ellenség és barát
között, ezért a rossz szagú ogárokat gyakorta kiközösítik. Spóraérintés (5 pont) – Az ogár bõre vékony rétegben porszerû spó-
rákat termel (hasonlót, mint amilyet a gombák), mely bõrre kerülve
iszonyatos viszketõ érzést okoznak mindenkinek (leszámítva persze
magát az ogárt, illetõleg azon ogárokat, akik hasonló képességekkel

bírnak). Ehhez persze közvetlen testkontaktus szükségelte-
tik (akár egy rétegnyi ruha is felfoghatja a spórát). A visz-
ketés minimum három-négy napig tart, de valószínûbb,
hogy egy egész hétig. Ezen idõ alatt minden próba, feladat
5%-kal nehezebben hajtható végre (a Koncentráció jártas-
ság legalacsonyabb szintjei is kompenzálják ezt a hatást). A
viszketés továbbá csúnya bõrpírosodást is okoz, s bizony az
éktelen, vörös foltok nem bírnak túl nagy vonzerõvel.

Ne feledjük azonban, hogy az ogár barátságosan sem
érinthet meg senkit anélkül, hogy ne kenné rá a spórákat
(nem saját akaratától függ, hogy kit fertõz meg), ezt leg-
könnyebben tehát kesztyû viselésével lehet áthidalni. A ki-
adós mosdás mindössze egy órára tünteti el az ogár testérõl
a spórákat, aztán a bõre pótolja a hiányt.

Vándorszem (10 pont) – Az ogárnak a feje valamely más
pontján van további egy szeme. Leggyakrabban ez a tarkó
szokott lenni, de lehet éppen a halánték vagy a homlok. Ez-
zel a szemmel legalább olyan jól lát, mint a többivel és ha
az esetleg más irányba néz (mondjuk hátrafelé), ugyanúgy
láthatja, hogy az adott oldalon mi történik. Amennyiben az
ogár alszik, ez a szem hasonlóképp csukva van, mint a töb-
bi.

Veremszáj (20 pont) – Az ogár képtelenül nagyra tudja
nyitni a száját, s így könnyen elnyelhet egy nagyobb kutyát,
vagy egy kisebb emberszerû élõlényt (mondjuk egy tündért
vagy egy manót). Ha az nem tud valahogyan kiszabadulni,
könnyen elemésztõdhet, vagy összezúzódhat az ogár agya-
rai alatt. A Veremszáj a Savas nyál torzulással kombinálva
egyenesen végzetes.

Zsákgyomor (10 pont) – Az ogár gyomra, akár egy zsák,
össze tudja gyûjteni a felzabált és emészthetetlen táplálé-
kot, hogy kellõ pillanatban némi gyomorsavval egyetem-
ben rá tudja üríteni egy ellenfélre. Az így kiürített táplálék
maximum két méterre lövellhet ki és sebzése nincs, ellen-
ben az ellenfél valószínûleg hányingerével fog küszködni, s
innentõl a harc idejére minden cselekedetére -10% módosí-
tót kap, ellenben sikeres Lelkierõ-próbával megúszhatja a
negatív módosítót.

A gyomor táplálkozásonként csupán egyszer üríthetõ,
tehát egy-egy ilyen köpet után újra ennie kell az ogárnak.
Savas nyál torzulással kombinálva az okádék 3d10-et se-
bez.

29

Karakteralkotás - Fajleírás

A manók eszeveszett kurjongatása betöltötte a helyiséget. Úgy – Hát mi mindannyian nagyon ivósok vagyunk – hebegte is-
ugráltak, kiabáltak az asztal körül, mint akik vesztüket érzik. mét az elõször felszólaló manó. – Bárkinél nagyobb ivósok…
Megmászták a lócát, felkapaszkodtak az asztalra, a lábukkal
dübögtek és közben úgy vonyítottak, mint akiket nyúznak. Bárcsak ne mondta volna ki. Mizar sebzett bivalyként bõdült
Már-már félõ volt, hogy féktelen jókedvükben leverik az olaj- fel, és úgy kapta ki a kicsi manót a helyérõl, mintha egy vé-
mécsest és az egész ivó lángra kap. Asztalukon kicsiny üveg- kony pipacsszálat kellett volna leszakajtania. Méretes mancsá-
csék garmadája hevert már üresen, melyet egy ki tudja, hon- ban szinte eltûnni látszott a manó. Igaz, ami igaz, szeretett is
nan lopott bõriszákból halásztak elõ számolatlanul. Most az volna onnan eltûnni.
egyikük felemelte az egyik habzó lével telt üvegcsét, és a szá-
jához emelve elkezdte benyakalni. – Nálam is?! – morogta Mizar. A manó csak némán pislo-
gott. Jobbnak látta ezúttal nem megszólalni. – Na jól van, te-
– Hó, hó, hó, hó! – A manók ütemes dobbanásokkal biztat- gyünk egy próbát! – Mizar visszadobta a manót a helyére, le-
ták társukat, amíg az a kicsiny palack tartalmát be nem nya- döntve így három másikat, majd lehuppant a lócára. – Lássam,
kalta az utolsó cseppig, majd elnémultak és kíváncsian várták hol az a szesz?
a hatást. Annak a szokottnál is könnyesebb lett a szeme, szá-
ja, mint aki citromba harapott, összehúzódott egész kicsire, mó- A manók szégyenlõsen tolták elé a zsákot, melybõl halkan
kás arca ezernyi ráncba futott össze, talán a füle is kettéállt, zörögve újabb néhány üvegcse gurult ki. Az egyik manó ki is
majd akkorát böffentett, hogy még a lámpás is beleremegett. A emelt belõle egyet, hegyes fogával kihúzta belõle a dugót, majd
többiek ismét vihogni, vonyítani kezdtek, épphogy nem döntöt- nagy kortyokban nyelni kezdte az italt.
ték fel az asztalt hihetetlen örömükben.
– Hó, hó, hó, hó! – biztatták a többiek, miközben Mizar gu-
Egyre többen meredtek rájuk rosszallóan, de felállni csak a nyoros arccal bámulta a manók nagyivóját.
kocsma nagyivója és verekedõje, Mizar mert. Megigazgatta lö-
työgõ pocakján a nadrágot, majd gatyakorcba akasztott ujjal Eközben újabb vendég érkezett, és rögvest a kocsmároshoz
odadübörgött a manók asztalához. Amazok már messzirõl ész- lépett. Néhány szót suttogott a fülébe, mire a termetes kocsmá-
revették a szakállas óriás közeledését, így gyorsan visszacsusz- ros falszínûre sápadt. Az idegen közben veszettül gesztikulálva
szantak a helyükre, és elnémulva, lesunyt fejjel, vagy éppen mutogatott a zajos társaság felé, de õk ebbõl mit sem vettek
halk fütyörészéssel próbálták magukról elterelni a figyelmet, de észre.
ehhez már túl késõ volt.
A manó jókorát sóhajtott és társai fülsértõ üdvrivalgása kö-
Mizar, mint egy igazi két lábon járó fenyegetés támaszko- zepette várakozóan pillantott kicsiny szemével Mizar felé. Ezút-
dott le, roppant súlya alatt halkan nyögött fel az asztal. A ma- tal az ember húzott egyet a számos üvegcse közül, kihúzta a
nók meglepetten pillantottak fel rá és megpróbáltak a lehetõ dugót és gyanakodva szagolt bele. Erõs, maró szag csapta meg
legbarátságosabban mosolyogni. Azonban a méretes embert ez az orrát, olyasféle, melyet a vaskos törpe párlatok eregetnek
egyáltalán nem hatotta meg. magukból, és elégedetten csettintett.

– Na halljam, mi folyik itt? – dübörögte zengõ basszusán, Szájához emelte az üvegcsét, és a manók ismét drukkolni
mire a manók ijedten néztek össze. Az egyik, még a többinél is kezdtek. Mizar így nem hallhatta, hogy a kocsmáros tiltakozó-
kisebb manó hebegve tárta szét karját. an kiált fel és felé iramodik.

– Itten, semmisenem történik… – makogta zavartan. Az elsõ korty után kifordult az üveg a kezébõl és hörögve, zi-
– Akkor meg mi ez az istentelen zaj?! – Mizar haragvó pil- hálva zuhant a földre. Úgy érezte, hogy folyékony lángot nyelt,
lantása elõl a manók próbáltak minél messzebb húzódni, minek mely elemészti beleit. Nyöszörögve vergõdött a poros padlón és
hatására egy halomba torlódtak a lóca hátsó traktusában. üveges szemekkel meredt a kocsmáros irányába, aki még min-
– Csak ivós versenyt rendeztünk – igyekezett készségesnek dig kiabált neki.
látszani egy másik a csapatból.
Mizar szemében érdeklõdõ fény gyúlt, de a hangja ugyan- – …az átkozottak a patikustól lopták a táskát a mérgekkel!
olyan fenyegetõ volt, mint korábban. Az utolsó szavakat akárha kilométerekrõl kiáltották volna.
– Igen?! És melykõtök itt a legnagyobb ivó? – Kicsit homá- Mizar behunyta a szemét és csendben kiszenvedett.
lyos tekintetét végighordozta a társaságon. Mindenki csendben, döbbenten bámult a tetemre. A kocsmá-
ros, a hírnök, a manók egyaránt.
Aztán a manók megvonták vállukat, összenéztek és ott foly-
tatták a tivornyát, ahol abbahagyták…

Manó Worluk világán a manóknak két válfaja létezik – ezek olyannyira
különböznek egymástól, mintha nem is egyetlen faj tagjai lennének.
Manók. Ki undorral, ki mosollyal ejti ki ezt a nevet, pedig ha ismer-
nék a valót, nyüszítve bújnának a legkisebb lukakba is. Worluk legha- A barlangi manók – vagy közönséges manók –, akik a hegyek
talmasabb faja már készül a hatalomátvételre. Persze azért volt olyan, gyomrában levõ kiterjedt barlangrendszerekben élnek, bizonyosan
aki felismerte a manók értékét. Loncsos Rábi a fõkóstolóságig vitte Verghaust teremtményei. A gnómokhoz hasonlóan alacsonyak, de
Hemminez hercegi udvarában, ámbár – midõn egy szerencsétlen est- szinte minden törzsben akadnak a többi fajtársuknál erõsebb, maga-
ebéden nem halt bele a hercegnek szánt méregbe – a bakó vette a fe- sabb egyedek; ezek némelyike akár a másfél méteres magasságot is el-
jét. E nevezetes manó mellett a hétköznapok manóhõsei valósággal át- éri. A többi faj tagjai általában csak a satnya testet, a gyér szõrrel bo-
írják Worluk történelmét. Mily nagy egy óriástermetû ellenfél megrö- rított, zöldes, gennyedzõ bõrt és a bátorság teljes hiányát látják, ha
könyödése, mikor a satnya manó úgy szúrja hátba, hogy tanítani sem Verghaust egyik gyermekére tekintenek. Az elefántfókákéhoz hason-
lehetne szebben! Mennyivel kevesebb ragadozó veti magát egy meg- latos, hatalmas, húsos orruk szinte betölti ocsmány arcukat, fülük ap-
lehetõsen büdös és gusztustalan prédára, s mennyivel tovább élhet az, ró és a fejükhöz simuló, szemük zöldes, olykor sárgás, és örökké
aki nem keresi a bajt, sõt inkább kikerüli! Nagy elme volt Verghaust, könnyben ázik, hogy megtisztulhasson a manók természetes mocská-
amikor népét teremtette, egyetlen más isten sem volt ilyen bölcs és tól.
elõrelátó. Azóta is félik alattvalói szörnyû nagy eszét.
Egy barlangrendszert egy törzs sajátít ki magának; õket a manóki-
rály vezeti. Minden alattvaló vakon teljesíti a király parancsait, ha
nem tenné, akkor társai vennék a vérét. Általában egy-egy mellékjá-
ratban élnek a törzs sámánjai, akik nem tartoznak szigorúan a csapat-

30

Karakteralkotás - Fajleírás

hoz, ám rangban majdnem egyenlõk a királlyal. A harcosok rettegve mában, ezt nem kíséri rettegés. Sõt, a közönséges vízimanók örömmel
tisztelik nagyhatalmú sámánjaikat, hacsak tehetik, nem keresztezik veszik, ha egy genisi feláldozza semmit sem érõ lelküket a Nagy Mo-
azok útját. Táplálékuk csakis húsból áll, amit vadászaik szereznek csárszellemnek. A genisi mágia vadmágia, mely egyszerre áldás és
mérgezett nyilaik és dárdáik segítségével – de megeszik a dögöket is, átok. Kifogyhatatlannak tûnõ varázserejükkel szívesen kísérleteznek,
vagy a ragadozók lakomájának maradékát. Nem ritka az sem, hogy s sokszor jutnak meglepõ eredményekre. Nem ritka, hogy olyan erõ-
magányos utazókat, kisebb csoportokat támadnak meg, s míg az áldo- teljes varázslatokat sikerül elõcsalogatniuk, amelytõl a legtöbb mágia-
zataik lelkét sámánjaik feláldozzák Verghaust táplálására, a húsuk a használó megrettenne. Ugyanakkor meglehetõsen szórakozottak és
törzs kondérjaiba kerül. A húson kívül tojást, vért és tejet fogyaszta- csélcsapok, ezért mindez a tudás többnyire veszendõbe megy.
nak, más egyéb emésztetlenül halad végig a belükön – bár mohó éh-
ségükben bármit megesznek, annak haszna számukra vajmi kevés. A közönséges manók hihetetlen módon képesek keveredni más fajok-
Ugyanakkor igen sokáig kal. A legtöbb értelmes fajjal természetes módon képesek félvéreket
képesek elviselni az éh- létrehozni (szinte az összes játszható faj ide tartozik). Azon kevertfa-
séget, anélkül, hogy júakat, melyek vérébe manóvér is keveredett – akár ükszülõi szinten
megbetegednének tõ- is –, szürkemanóknak nevezzük (és nem félorknak, félelfnek, stb.). A
le… bár megszenvedik. szürkemanók rendkívül változatosak, hiszen valamennyi faj külsõ és
belsõ jegyei ötvözõdhetnek bennük; kivételes keverékfajnak számíta-
A többi faj általában nak, mivel a szélsõséges vérkeveredés eredményeként fõértékeik szé-
enyveskezû tolvajoknak lesebb skálán mozognak, mint másoké – ugyanakkor sosem jelenik
tartja a manókat, de va- meg bennük egyetlen tisztavérû faj speciális (fõérték-pontba kerülõ)
lójában nincs igazuk. tulajdonsága sem! Rengeteg szürkemanó él a Káoszbirodalomban
Mindez csak félreértés, (gyakorlatilag a lakosság kétharmada szürkemanó), de a barlanglakó
mivel a manó társada- törzsekben is elõfordul, hogy egy-egy manónõstény kevertvérû cse-
lomban szinte ismeret- metét ellik. Leggyakrabban ogárvérû óriásmanókat, akik aztán a törzs
len fogalom a magántu- élharcosaivá válnak a maguk kétméteres termetével. A szürkemanók
lajdon, minden a közös- gyakorta válnak világcsavargó kalandorrá.
ségé. Ennek megfelelõ-
en, ha valami nem kife- A manó és a játékos
jezetten valakié, akkor
az bárkié, tehát használ- Annak, aki manó karakterrel próbál érvényesülni a világban, tisztában
hatja az, akinek szüksé- kell lennie azzal, hogy a világ még kevésbé érti meg, mint õ a világot.
ge van rá. Csak a bugyu- Mindenfelé hátrányos megkülönböztetésben lesz része, aminek kö-
ta népek nem értik meg szönhetõen a közelében az emberek még a szájukat is inkább zárva
mindezt, s rágalmazzák tartják, s távozta után a fogaikat is megszámolják.
szegény manókat.
A barlangi manó karakterek általában valamilyen megbízatás telje-
A vízimanók (akiket né- sítése közben kerülhetnek kapcsolatba a világgal, míg a sokkal nyitot-
ha mocsári manóknak is tabb és érdeklõdõbb vízimanókat a tudásszomj kergeti a világba. A vi-
szoktak nevezni) mo- lágban kószáló mágiahasználó manók többsége vízimanó – tehát vad-
csárvidékeken, nagy fo- mágus –, mivel a közönséges manók sámánjai élve sosem hagyják el
lyamok deltáiban, a bel- törzsüket.
tengernek is beillõ nagy
tavak vidékén élnek. Ki- A manó karakterek nem éppen harcorientáltak, ennek megfelelõen
sebb termetûek, csak az ne próbáljunk vérszomjas harcosokat alakítani, az ilyenek inkább a
igazán hatalmasak érik el közülük az egy méteres magasságot. Filig- törzsüket boldogítják és a vezéri posztért küzdenek. Sokkal gyakorib-
rán termetük, szép arcuk sokkal inkább az elfekkel rokonítaná ezt az bak a hátul meghúzódó, esetenként a csapatot hátulról terelgetõ manó
olajzöld bõrû társaságot, semmint Verghaust manóival – vélhetõleg ez karakterek, akik társaikat felhasználva próbálják céljaikat elérni. Nem
a különös alfaj valóban a manók és az elfek keresztezõdése folytán jött ritkák az árnyékban lapuló foglalkozásokat ûzõ manók sem.
létre. Törzseik általában kevesebb lelket számlálnak, falufõnökeik ki-
zárólag a mágiahasználó genisi körébõl kerülnek ki – ez egyfajta A manók mindenevõ volta meghozza gyümölcsét is. Alapvetõen
oligokrácia, mivel minden mágiahasználó egyenrangú, és együttes minden manó az átlagosnál ellenállóbb a betegségekkel és a mérgek-
döntéseikkel vezérlik a falu életét. A falvak életében nagy szerepet ját- kel szemben, de vannak olyan manók, akik teljesen immúnisak mind-
szanak ezek a varázstudók – nõk és férfiak vegyesen –, õk próbálják ezekre. Persze ezt a tulajdonságukat nagyon titkolják, hiszen sokszor
meg a szellemvilágot a falu segítségére ösztönözni. A manócsaládok köszönhetik ennek életüket. Alapvetõen minden manó Szívósságpró-
álma, hogy gyermekeik egy varázshasználó genisi mellé kerüljenek bájakor – amennyiben betegségek és mérgek hatása ellen dobják – a
tanoncnak, hiszen akkor nem csupán a mágiát fogják uralni, de a tör- célszámhoz 10 pont járul hozzá.
zset is. Ez azonban sok esetben álom marad, mert ha a manókölyök-
ben nem ébred fel a vadmágia képessége, akkor legfeljebb szolga le- Faji specialitásként mindkét manóalfaj birtokolhatja a kiemelkedõ
het a genisi kunyhóiban. méreg- és betegség-ellenállást. Ez esetben a Szívósságpróbánál a cél-
szám 30 ponttal magasabbnak számít. A speciális tulajdonság 10 fõér-
A vízimanók a mocsárban található növényekkel és állatokkal táp- ték-pontba kerül, melyet a karaktergenerálás során kell kigazdálkod-
lálkoznak – ínséges idõkben elélnek a száraz nádon is. A készletek ni.
szûkössége miatt nem ritka, hogy a szomszédos falvak összetûzésbe
keverednek, bár ezek az összetûzések ritkán mennek vérre, inkább va- Ritka esetben a manók tökéletes méreg- és betegségimmunitással
lamilyen furfangos módszerrel szerzik meg a szomszédok készleteit. rendelkeznek. A karakter sosem dob mérgek és betegségek ellen Szí-
vósságpróbát, hiszen azok egyáltalán nem képesek hatni a szervezeté-
A manók két alfaja különbözõképpen viszonyul a mágiához. A barlan- re. Ugyanez igaz a gyógyszerekre, kábító anyagokra, erõnövelõ fõze-
gi manók félelemmel tekintenek a mágiára: sámánjaiktól rettegnek, az tekre és egyebekre is – azaz az immúnis manóra sem káros, sem hasz-
idegen varázshasználókat pedig mihamarabb elteszik láb alól. A ma- nos szerek nem hatnak. A teljes méreg és betegségimmunitás 20 fõér-
nósámánok különc, magányos figurák, akik élvezik mindazt az elõnyt, ték-pont.
amit mágiájuk révén szereznek. Hókuszpókuszaik látványosak és
ijesztõek, ugyanakkor meglepõen pusztítóak is. Az immúnis manó újabb 5 fõérték-pontért érzékeli is a mérgeket,
amikor azok hatnának rá (de a betegségeket nem).
A vízimanók ezzel szemben szinte együtt élnek a mágiával, s bár a
tisztelet a genisi felé messzemenõkig jelen van a vízimanók társadal- A fenti specialitásokon kívül a manóknak az átlagosnál jobb a
szaglásuk (vetekszik az orkokéval), viszont az átlagosnál rosszabb a
hallásuk. A jártasságok terén sem megkötésekkel, sem elõnyökkel
nem rendelkeznek.

31

Karakteralkotás - Fajleírás

A gennymanó sosem lehetett valami szépség, még a saját faj- De Roxelan nem törõdött vele. Megragadta a zsákot, és egy
tája mércéjével mérve sem... Apró, teljesen szõrtelen feje legin- hirtelen mozdulattal kirázta tartalmát – közben egy pillanatra
kább egy fonnyadt almára hasonlított, melyet még barnás fol- sem engedte el a gennymanót.
tok is tarkítottak... mintha egy régi himlõ emléke lenne. Orra
nem is orr, hanem félarasznyi, izmos ormány, mellyel ijedelmé- Mindenféle színes apróság gurult ki a zsákból, s néhány na-
ben éppen a homlokát vakargatta. Izgõ-mozgó, macskaszerûen gyobb is. Roxelan többször végigpásztázta a kupacot a mágikus
vékony teste valami hihetetlenül gusztustalan rongykollekcióba fénnyel...
volt csavarva, melybõl ráadásul... ha gyengén is... kellemetlen
szagok áradtak. Keze, lába csupaszon lógott ki a „ruha” alól, s És egyre idegesebb lett.
azokat is jellegzetes himlõfoltok tarkították. Volt ott madártoll, színes kavics – közönséges, folyósodorta
kövek –, rozsdás lakat, rajta az ólajtóból is egy darab, amelyen
– Nincs nyakcsillag, nincs ragyogás... – makogta ijedten a egykor fityegett. Rongyfoszlányok, fél fej káposzta, egy taka-
manó. Rózsaszín ormányocskájából takonnyal elegyes vér szi- rosan batyuba kötött, kockás asztalkendõ – benne vélhetõleg
várgott elõ... Roxelan az imént túl hevesnek bizonyult. – Nem valaki ellopott ebédje penészedett –, három elmálló almacsut-
volt egy fikarcnyi napfénygalacsin, sem fagyott tûz... ka, egy kristálypohár letört talpa és még egynéhány kacat,
melyek...
Roxelan elkerekedett szemekkel bámulta a markában vergõ- – Mi ez a szemét?! – fakadt ki dühösen Roxelan, s csak azért
dõ gennymanót. Értette minden szavát... de valahogy mégsem. nem csapdosta falhoz a gennymanót, mert választ várt tõle...
méghozzá azonnal!
– Szemlegelõért jöttem, de nem leltem egyet sem. Csak a ne- – Enyém... – nyüszítette a gennymanó, s olyan arcot vágott,
héz papírszántás... pfuj... nem kell az senkinek! mint aki sejti, hogy ezt utoljára mondhatta el a földre szórt
„kincsekrõl”, mert a haragos óriásasszony mindjárt megfosztja
A hölgylovag akaratlanul is körülnézett, hogy más is azt tõlük. – Enyém...
hallja-e, amit õ... persze kettejükön kívül senki sem volt az – Neee... – sóhajtotta rezignáltan Roxelan, és a kicsiny sze-
üregben. De a tanácstalan mozdulat következtében a fénycsó- métdomb tetejére hajította a gennymanót.
va véletlenül keresztülsepert egy szürke, gyanúsan dudorodó Az boldog sóhajtozással kezdte visszakaparni drágalátos
zsákon. kincseit a feneketlennek látszó zsákba.
– Gyönyörû... gyönyörû... – motyogta. – Kecsketorta... ó,
– Ahá! Megvan! – vigyorogta a gennymanó töpörödött ar- ó... madárnadrág... óh... de gyönyörû... kulcságy...
cába. – Fogd be végre a szád... egyébként pedig egy kukkot
sem értek...

– Az nem... az nem... – rángatta a fejét idegesen a genny-
manó, amint Roxelan észrevette a zsákot. – Abban semmi érde-
kes! Csak egy kis himihumi, kacatszelence...

Gennymanó –, ebben hordják ki utódaikat, és ide kerülnek a mágikus tolvajlás se-
gítségével eltulajdonított apróbb értékek.
A gennymanók nem túl elterjedt népe különbözik Worluk világának
többi fajától. Az egyik, talán legszembetûnõbb különbség, hogy a A gennymanók a melegebb vidékeket kedvelik – mindegy, hogy
gennymanóknak nincsen nemük – azaz éppenséggel van, de egyszer- esik-e az esõ, vagy pokoli a szárazság, csak meleg legyen. A fagypont
re férfiak és nõk: hermafroditák. (Ebbõl is látszik, hogy a nevükön kí- alatti hõmérséklet téli álmot vált ki belõlük, melyet azonban hosszú
vül valójában semmi közük sincs az igazi manókhoz.) Az év nagy ré- ideig nem bírnak elviselni, ugyanis éhen halnak. Ebbõl következik,
szében a szaporodás kényszere hidegen hagyja õket, ám a téli napfor- hogy azokon a vidékeken, ahol két hónapnál is tovább megmarad a hó,
dulót megelõzõ holdhónapban, amikor a gennymanókra ráköszönt a nem élnek gennymanók.
nászidõszak, a boldog egymásra találás mindennél fontosabbá válik.
Ilyenkor az egyébként csupasz kis lények bõrét sûrû, bûzös váladék Kisebb kolóniákban élnek – 10-20 gennymanó egy kupacban –,
önti el, amely a gennymanók számára mindennél csábítóbb: ha két vagy magányosan. Házaik a földbevájt lukaktól a fák koronája közé
szerelmi láztól váladékozó gennymanó egymásra talál, megkezdõdik a épített fészekszerû kunyhóig bármifélék lehetnek – egy a közös ben-
heves násztánc és az udvarlás, mely során a két hímnõs gennymanó el- nük: egyiknek sem fordítottak a legkisebb gondot sem a megépítésé-
dönti, melyikük hordja ki közös gyermeküket, azaz ki legyen az re.
„anya”.
A sivataglakó gennymanók világos rongyokat tekernek testük kö-
A gennymanók nemi váladéka látványban és bûzben igen hasonlít ré, a meleg és nedves trópusi erdõségek gennymanói csupán egy
a hólyagos kelésekbõl kicsorgó gennyre – egyesek szerint innen szár- ágyékkötõt viselnek, míg a számukra már hûvösnek számító mérsékelt
mazik a nevük. vidékeken kisebb állatok lenyúzott prémjeibõl készítenek maguknak
ruhát. Egy öltözet ruházatot csupán egyetlen évig hordanak – a nász-
Mások szerint viszont onnan, hogy a gennymanók egyáltalán nem idõszak váladéka ugyanis hordhatatlanná keményíti minden egyes ru-
tisztelik mások tulajdonát – s mint a világegyetem legtolvajabb bandá- hájukat. Bárhol is éljenek azonban, mindegyikük elmaradhatatlan „ru-
ja kiérdemlik a „gennyes” nevet. Legfõbb jellemvonásuk a rövid ide- hadarabja” a zsákszerû tarisznya, amelybe az összelopott holmit gyö-
jû sóvárgás a szép holmik – fõként mások tulajdona – iránt. Ezen vá- möszölik.
gyukat a tolvajlás minden formájában való járatossággal elégítik ki.
Besurranás egy démonokkal õriztetett palotába, vagy közönséges A gennymanók rövid élete mások tulajdonának megszerzésével telik.
zsebmetszés, a gennymanóknak egyre megy. Életük elsõ hat hónapja az „anyjuk” mellett telik (egyszerre csak egy
gennymanó-kölyök születik), aki táplálja õket, s megtanítja a tolvajlás
Tolvajképességeik testalkatukon alapulnak. Igen apró termetûek, alapvetõ fortélyaira. A gennymanó ifjoncnak nem kell megerõltetnie
átlagosan egykönyöknyi magasak (kb. 50 cm), de legnagyobbjaik sem magát a tanulásban, hiszen képességeik legjava ösztönös – csupán
nõnek magasabbra másfél könyöknél. Izomerõben nem jeleskednek, hagyni kell, hogy ezek az ösztönök mûködésbe lépjenek. A féléves
ám rendkívül ügyesek. Puha, párnás lábuk a lopakodást, hosszú és gennymanók önálló, teljes értékû tagjaivá válnak a társadalomnak –
ügyes kezük a zárnyitást s bárminek az elcsenését segíti. Fülük, sze- feltéve, hogy teljesítik a Névpróbát. A Névpróba során nevet kell lop-
mük nagy, orruk fitos, ám érzékszerveik nagyságáguktól függetlenül niuk maguknak – amennyiben ez nem sikerül egy holdhónapon belül,
kiválóan mûködnek. Teljesen szõrtelenek – még hajuk, sõt szempillá- az ifjú gennymanó elpusztul.
juk sincs. Különleges testrészük az erszényük, amely a hasukon nyílik
A névlopás aktusa ébreszti fel a gennymanók csekély mágikus ké-
pességeit. Ez a minimális mágia csupán két dologra használható. Az
egyik, hogy a gennymanók mindig megérzik a leplezetlen mágiát. Az

32

Karakteralkotás - Fajleírás

nem tudják eldönteni, hogy az érzett mágia milyen erõs, csupán azt, giáját igénybe véve kilopja támadói szemét, vagy lelopja az ujjaikat,
hogy a vizsgált tárgy, személy, vagy hely mágikus-e, vagy sem. A má- hogy ne tudják megmarkolni a fegyvereiket – aztán a kavarodást ki-
sik a gennymanó tolvaj-szenvedélyét szolgálja. Bizonyos dolgoknak használva messzire fut. (Az ellopott testrészek nem véreznek, elvesz-
nincsen anyagi, kézzel fogható vetülete, mint például a neveknek, tésük nem fáj. Amennyiben az illetõ a gennymanótól visszaszerzi a sa-
vagy szervesen hozzátartoznak egy nagyobb tárgyhoz, mint például az ját ellopott testrészeit, azokat az eredeti helyre visszaillesztve nyom
ujjak az emberhez – így ezeket bajos lenne ellopni pusztán a hagyo- nélkül visszaforradnak.)
mányos tolvajmódszereket alkalmazva. A gennymanók mágiája eze-
ket a dolgokat is ellophatóvá teszi. A gennymanók semmiféle fegyveres harcban nem járatosak. Egyetlen
fegyvernek nevezhetõ eszközük van, egy hosszabb-rövidebb pengéjû
Van azonban egy sajnálatos következménye is a gennymanók má- kés, de azt sem használják harcra, csupán gyümölcsök magvának fel-
gikus tulajdonságának: blokkolja a térmágiát és az idõmágiát. A feszegetésére, gyökerek kiásására, náluk kisebb állatok elejtésére. Ezt
gennymanót nem lehet teleportálni, nem léphet térkapuba, és ami iga- a kést sosem veszítik el, akárcsak a zsákjukat – rejtély, hogy miként
zán sajnálatos: gennymanó kezében a mágikus FENEKETLEN ZSÁK nem tudnak odafigyelni rá.
több közönséges tarisznyánál. Ugyancsak lehetetlen a gennymanót
mágikus úton öregíteni, vagy megfiatalítani. Minden felnõtt gennyma- Fõként gyümölcsöt és rovarokat esznek, hússal csupán ritkán egé-
nóra jellemzõ, hogy blokkolja a tér- és idõmági- szítik ki táplálékukat. Ez még azon kevés gennymanó-
át, de a másik két mágikus jelenség (mágiaérzé- ra is jellemzõ, akit más fajok befogadnak maguk közé.
kelés, mágikus lopás) már csak néhány egyed- A gennymanók minden fajjal igen jóban vannak – for-
ben jelenik meg (ez külön „megvásárolandó” fa- dítva ez már kevésbé igaz. A gennymanó-szimpátia
ji specialitás). alapelve, hogy legyen mit ellopni a „barátoktól”. Így a
szimpátia-piramis csúcsán az emberek, elfek, gilfek és
A Névpróba elõtt a gennymanók nem rendel- egyéb nemesebb nációk állnak, míg a legalját a manók,
keznek mágikus tulajdonságaikkal. A név ello- orkok, ogárok alkotják, akiktõl alig lehet bármit eltu-
pása az a tett, amelyik kiváltja e mágia megszü- lajdonítani.
letését. A névlopás után a gennymanók életfelté-
tele, hogy Varázserejük esszenciapontokkal fel- A gennymanók az összes istent tisztelik – egyesek sze-
töltve legyen, s ha hosszú távon hiányzik vala- rint éppen ezért nem tisztelik igazán egyiket sem. Ho-
mennyi a Varázserõ fõértékbõl, megbetegednek, gyan lehet például Yvorlt és Mark’yhennont egyszerre
sõt, akár el is pusztulhatnak. tisztelni? A gennymanók mégis képesek erre.

A Névpróba mások nevének eltulajdonítása. Egyetlen istenséget azonban mindenek felett imád-
Ez csupán egyszer fordulhat elõ egy gennymanó nak és tisztelnek – mivel egykor maga is gennymanó
életében, ha már van neve, többé nem lop nevet. volt. Õ, Aki Ellopta A Saját Nevét a leghíresebb genny-
Kizárólag létezõ személyek nevét lophatják el – manók egyike volt. Miután már mindent ellopott, amit
legyen az ember, ork, elf, vagy bárki, aki nevet csak lehetett – a gennymanók szerint magát Worluk vi-
kapott, tehát akár egy élõholt, vagy egy démon lágát is elcsórta, csak aztán elhagyta valahol, ezért nem
is, ha van saját neve. Ez az eljárás igen változa- tudni, Hol Is Vagyunk Most –, megtette a lehetetlent, és ellopta a sa-
tos névhasználatot eredményez a gennymanók között. A név a sikeres ját nevét a Sors Könyvébõl. Ettõl kezdve isteni sorba emelkedett, s a
lopástól kezdve a gennymanóé, s a meglopott egyén többé nem ren- gennymanók mélységesen tisztelik. (Más fajba tartozó tolvajok vi-
delkezik saját nevével, mások sem ismerik többé azon a néven – de az szont csak nevetnek ezen a hiten, hiszen milyen tolvaj az, aki mindent
írott szövegekben azonban változatlan marad. Ezeket utólag javítják, elveszít, a kését és a tarisznyáját kivéve?)
amolyan „nocsak, ezt itt rosszul írtam!” módon.
A gennymanó és a játékos
A névlopás a meglopott személynek az esetek többségében semmi
gondot nem okoz, hiszen ezek a fajok könnyedén szereznek maguk- Gennymanó karakterrel olyan játékosoknak ajánlatos partiba szállni,
nak másik nevet – de el lehet képzelni, micsoda kavarodást okozhat, akik szeretik a linkóci, humorforrás karaktereket, viszont nem igény-
ha a gennymanó éppen egy démon nevét tulajdonítja el, akit e név köt lik a hõsies cselekedeteket. Nagy bajkeverõ, de sosem várja meg,
valamely varázslóhoz... a varázslót igen kellemetlen meglepetés érhe- amíg a dolgok komolyra fordulnak – mindig idõben odébbáll. Bár ki-
ti a következõ idézés során, amikor az eddig kezes bárányként uralt fejezetten adja magát, hogy egy gennymanó tolvaj legyen, csakis ak-
démon egyszer csak nem hallgat a nevére… kor lehet sikeres tolvaj, ha a karakter birtokolja a megfelelõ jártassá-
gokat.
Hírességek nevét csaknem lehetetlen ellopni, mivel azok erõsen
kötõdnek a gazdájukhoz – minél többen ismerik e néven, annál erõ- A térmágia, valamint a személyét érintõ idõmágia (öregítés, fiata-
sebb a kötõdés –, és az ifjú gennymanók ekkor még nincsenek képes- lítás) blokkolása természetes tulajdonsága a gennymanóknak, épp
ségeik teljében. úgy, mint a természetes látás, vagy a szívdobogás, erre külön esszen-
ciát sem kell fordítaniuk. Ennek értelmében a gennymanót, vagy a ve-
A gennymanók személyiségére alapvetõen a vidámság, a bohóság, le érintkezõ tárgyakat, személyeket nem lehet teleportálni, a
mondhatni felelõtlenség jellemzõ. Rendkívül sokat beszélnek, sõt, lo- térmágikus tárgyak a gennymanóval érintkezve nem mûködnek (pl.
csognak – bármirõl képesek órákig szövegelni. Jólelkûek és kedvesek FENEKETLEN ZSÁK, térkapu stb.).
– ezt a kedvességet azonban a meglopott fajok ritkán értékelik. Egy-
általán nem jellemzõ rájuk a birtoklás vágya. Nem azért lopnak, mert A gennymanó játékosnak mindig van neve. Ez azt jelenti, hogy
vágynak az ellopott tárgyak tulajdonlására, hanem azért, mert náluk a csapattársai nevét sosem lopja el – minden egyebüket azonban igen.
lopás az ösztöneikbõl fakadó kényszer! A már ellopott holmikat be- Mivel a gennymanókat nem érdekli a tárgyak értéke, csak a lopás té-
gyömöszölik a zsákjukba, és el is feledkeznek róla. Ha van valaki, akit nye maga, teljesen esetleges, hogy mikor, kitõl, mit lop el. Legjobb
megkedvelnek, akkor azt halmozzák el vele, ha nincsen, akkor több- kockadobással eldönteni – a véletlen választás hûen tükrözi a genny-
nyire elveszítik az elcsent tárgyakat, vagy amikor megtelik a zsákjuk, manók impulzív természetét. Csupán olyan dolgot lophat el, amit el-
az útszélén kiborogatják az egészet. bír (kb. 5-7 kg, azaz a gennymanó saját testsúlyával megegyezõ) – de
az már mindegy, hogy varázstárgy, drágakõ, vagy éppen egy lukas bi-
Rendkívül intelligensek, képesek akár tucatnyi nyelvet is megta- li a kiszemelt tárgy!
nulni, ugyanakkor sosem tanulnak meg olvasni vagy írni. Bármilyen
rejtélyt megoldanak – feltéve, hogy éppen elég türelmük van hozzá, A tolvajlásra a gennymanók esetében is ugyanazok a megkötések
ami ugye, nagyon ritka. érvényesek, mint egy közönséges tolvaj esetében: alvó embert köny-
nyebb meglopni, mint egy ébert, gyanútlant egy gyanakvónál, és aki
Másik jellemvonásuk a gyávaság. Sosem látott még senki egyetlen szemmel tartja a gennymanót, azt csaknem lehetetlen meglopni. A ha-
gennymanót sem verekedni – elszaladni annál inkább! Egy gennyma-
nó, ha csak teheti, kerüli a konfliktust: meghunyászkodik, hízeleg,
megtesz bármit, csak verekednie ne kelljen – s ha már más megoldás
nem marad, felhúzza a nyúlcipõt és eliszkol. Ha végképp nem tud mit
tenni – mert teljesen körbeveszik, és nincs esély a menekülésre –, má-

33

Karakteralkotás - Fajleírás

gyományos tárgyak eltulajdonítása szempontjából a gennymanók Bármely dolgot, melyet mágikusan lopott el, automatikusan a rend-
pusztán nagyon ügyes tolvajok, de semmi több. kívül tágulékony hasi erszényébe helyezi a mágia. Ebben az erszény-
ben egyszerre csupán három dolog lehet, a gennymanó porontyát is
Az ellopott tárgyakat gyakran elvesztik. Ezt oly módon javasolt beleértve, és összes kiterjedésük nem lehet nagyobb, mint a gennyma-
szimulálni, hogy bizonyos idõközönként – mondjuk hetente – 1d10 nó testének fele (ez limitálja az ellopható dolgok nagyságát). Ha nem
dobással eldönti a kalandmester, hogy hány darab tárgyat veszít el a fér újabb tárgy az erszénybe, a gennymanó nem tudja használni mági-
gennymanó, majd véletlenszerûen, szintén kockadobással kiválasztja kus lopási képességét – elõtte el kell távolítania valamely régebbi
a tárgyat, amelyet a gennymanó elvesztett. Amit egyszer elvesztett, so- szerzeményét (ehhez szüksége van a kezére). A hasi erszényben mági-
ha többé nem találja meg – valószínûleg a csapattársai sem (nagy kus sztázis áll fenn, amely megakadályozza az erszény tartalmának
mázli… azaz jó sorsdobás kellene hozzá)! változásait (pl. az ellopott testrészek bomlását). A sztázis egy rövid
ideig (50 szegmens) az erszénybõl kikerülõ tárgyakon is megmarad,
Ha netán a gennymanó nem vesztené el folyamatosan az összelop- majd maradéktalanul lebomlik. A gennymanó-kölykökre a sztázis ép-
kodott „kincseit”, és a holmi súlya eléri a gennymanó testsúlyát, a pen ellenkezõleg hat: felgyorsítja a fejlõdésüket, így egy hónap alatt
gennymanó egy arra alkalmas pillanatban – amikor lehetõleg egyedül kifejlõdik az új egyed (kb. negyedakkora, mint egy felnõtt gennyma-
van – kiborítja a zsákját, és továbbáll. Ha teheti, olyan helyre borítja nó), s még néhány hónapot tanulással, valamint intenzív testnöveke-
„kincseit”, ahol azok nem lesznek szembetûnõk: kútba, folyóba, sûrû déssel tölt el az „anyja” mellett (de már nem az erszényben).
bokrok alá, hiszen õ tulajdonképpen „elrejti” a kincseket, mint mókus
a mogyorót, csak hát az a rövid esze… A mágikus lopás persze igen ritka, csak végsõ esetben fordulnak
hozzá a gennymanók, amikor az életük a tét! Mivel a kifejlett genny-
A hasi erszényt, ahová a mágikusan eltulajdonított tárgyak kerül- manó lételeme, ha fel van töltve esszenciával, egy-egy ilyen mágikus
nek, ugyanolyan gyakran és véletlenszerûen üríti, mint a zsákját – ki- tolvajlás után napokig levert, sõt, beteg, mivel a gennymanók esszen-
véve akkor, ha vemhes (ennek okát lásd késõbb). ciája nem a normális ütemben tér vissza, hanem sokkal lassabban: na-
ponta a Varázserõ fõérték 10%-a. Amennyiben a gennymanó esszen-
A gennymanók kissé buggyantnak tûnhetnek, de nem hülyék! In- ciapajzsa sérülne, az normális ütemben regenerálódik – és a sérült esz-
telligenciában vetekednek bármely értelmes fajjal! Ha úgy tartja ked- szenciapajzs nem érinti õket oly kellemetlen módon, mint a hiányos
vük, szívesen részt vesznek a kalandok megtervezésében, kivitelezés- Varázserõ fõérték.
ben – csapatban tevékenykedõ Játékosoknak illik gyakran kooperatív
hangulatban lenniük (de nem kötelezõ). Ugyanakkor a rövidtávú me- Néhány, jártasságokkal kapcsolatos megkötés. A gennymanók képe-
móriájuk rendkívül rossz (ez nem gátolja õket a tanulásban). Mivel a sek kisebb fegyverek forgatását megtanulni, amennyiben a fegy-
gennymanók csupán rövid ideig koncentrálnak bizonyos dolgokra, bo- verforgatás jártasság elsõ 3 (támadás) szintjére 50 százalékkal, 4-6.
nyolultabb feladatokat gyakran félbehagynak – ezért nem árt, ha egy szintjeire 10 százalékkal több jártasságpontot költenek. (A védekezés
kissé komolyabb csapattárs mindig felügyeli a parti gennymanóját. szintek Jp-igénye változatlan.) A gennymanók által forgatható fegy-
Azonkívül nem szabad elfeledkezni a gyávaságukról sem: bármikor verek ereje és gyorsasága egyaránt maximum 3 lehet - ez azonban
besurrannak egy alaposan õrzött erõdítménybe, hogy elhozzák az el- csak a normál, nem mágikus fegyverek esetében igaz, hiszen mágikus
lenség haditervét – de amint észreveszik õket, azonnal fejveszett me- módszerekkel egy eredendõen gyenge, könnyû tõrt is fel lehet ruházni
nekülésbe kezdenek, és csak a legritkább esetben elõre. komoly sebzõ-erõvel, melyet egy gennymanó is forgathat.

A két gennymanó specialitás csakis akkor lehet a karakter birtoká- Ugyanakkor kiemelkedõ ügyességük és térbeli érzékük miatt min-
ban, ha a Játékos azokat fõérték-pontjaiból kigazdálkodja. den más fajnál jobb érzékük van a lõfegyverek használatához. Külö-
nösen kedvelt fegyverük az egyéb lõfegyvertípusba tartozó fúvócsõ és
A természetes mágiaérzékelés tulajdonság birtoklása 20 fõérték- parittya. Ezek karakterisztikája egy gennymanó kezében sem változik
pontba kerül, és használata során a gennymanó nem fordít külön esz- a szabálykönyvben leírtakhoz képest, ugyanakkor õk a vonatkozó íjá-
szenciapontot a „varázslatba”, viszont akaratlagosan mûködik, azaz szat jártasság elsajátításakor mindkét fegyver esetén, minden szinten
nem permanensen. 40-40 % Jp-kedvezményt kapnak. Az íjak készítéséhez és használa-
tához túl szeleburdiak, ám ha a mesélõ engedélyezi, a gennymanó ka-
A mágikus tolvajlás – amely 30 fõérték-pontba kerül, és a mágia- rakter használhat íjat: ez esetben is jár nekik a Jp-kedvezmény, ugyan-
érzékeléstõl függetlenül megvehetõ a gennymanó karakter részére – akkor a fegyver ereje itt is maximum 3 lehet.
sem igényel külön eljárást. Egyszerûen a Játékosnak be kell jelenteni,
hogy olyan dolgot akar a gennymanó ellopni, amit a hagyományos Önállóan nem tud nagytermetû hátasokon lovagolni, csak ha viszik -
módon nem lehet. Ezután Varázserõpróbát dob, ahol a célszám a saját ám ha beidomít egy kisebb állatot (pl. farkas) akkor azon képes egyedül
Varázserõ fõértéke. Siker esetén a mágia megvalósította a gennymanó lovagolni! Az úszástanulás háromszoros erõfeszítésébe telik (3*Jp),
szándékát, sikertelenség esetében a lopás meghiúsult – a karakter ugyanis a hétköznapi gennymanó a vizet csupán pohárban képes
mindkét esetben az összes Varázserõ-esszenciapontját elveszíti. A má- elviselni. A gennymanók sosem lesznek varázshasználók (három ter-
gikus lopás ellen nem véd az esszenciapajzs. A mágikus lopáshoz a mészetes képességüktol eltekintve), mivel nehezen viselik el varázs-
gennymanónak nincs szüksége kézre. erejük csökkenését, sõt, a gyakorta hiányzó varázserõ-esszencia el is
sorvasztaná õket, végsõ soron a halálukat okozva. A gennymanó ka-
Fontos megkötés, hogy játékos karakter csupán olyan dolgot lop- rakterek induláskor külön jártasságpont felhasználás nélkül megkapják a
hat el mágikusan is, amivel elbír. Nem lophat el egy egész óriást – nem tolvajlás, a lopakodás és a falmászás jártasságokat 4-4. szinten, valamint
is tudná az erszényébe gyömöszölni –, csak egy ujját. A névlopáson az Éjszaka egyéb jártasságait induláskor már 4. szintig tanulhatja.
kívül nem lophat el olyan dolgokat, amelynek nincsen anyagi kiterje-
dése – így pl. jártasságot, gondolatot, személyiségjegyet, stb. Nem
lophatja el egy fáklya fényét, de ellophatja a lángjait.

34

Karakteralkotás - Fajleírás

Amikor a dhelani elf Rítusmester és kísérõi beléptek a bolthaj- - Azt éppen nem… - motyogta az orra alatt, aztán felsikí-
tásos õrgrófi bálterembe, varázslatos csend ereszkedett az ed- tott, ahogy az elf asszony keze a grabancába markolt. A tömeg
dig zajos társaságra. Az ékszerektõl ragyogó, púderfehér dá- hörögve hátrált, egy-két poroszló bizonytalanul lépett elõre, de
mák riadtan kerestek menedéket a hószínû uniformisba vetke- a bérciek görbén csillanó pengéi visszariasztották õket is.
zett urak mögött, akik maguk is sápadtan, vagy riadt dölyfös-
séggel meredtek a jövevények irányába. Még a sokat látott, A Rítusmester karmazsinvörös szeme szinte fényleni látszott
tisztességben megõszült, korbarázdált arcú hoppmester kezé- sötétre festett üstöke árnyékában.
ben is ernyedten fityegett a ceremóniabot, szája tátva, mintha
szólni kívánna, de a meglepetéstõl már szisszenve távozott tü- - Szalajts valakit, hozasd elém… MOST! – Az utolsó hangok
dejébõl a levegõ. szokatlan erõvel dörrentek elõ a filigrán nõ ajkai közül, a ben-
ne rejlõ hatalom majd a földre taglózta a jelenlévõket. Néhány
A gróf is hökkenten meredt a váratlanul érkezett követség- dáma sóhajtva ájult pártfogójuk karjába, vagy annak híján a
re. Õ üzent nekik, ki más, de soha nem gondolta volna, hogy el hideg, cirkás márványkõre.
is jönnek… soha. Riadtan kutatott tekintetével poroszlói után,
s meg is lelte õket, bár nagy öröme nem tellett bennük. Ott áll- Rögtön öten szaladtak teljesíteni a gróf ki sem mondott pa-
tak mindahányan poszthelyükön a fal mellett, miközben erõsen rancsát, csak szabaduljanak a kiismerhetetlen elfek mellõl és
igyekeztek láthatatlanná válni, és szemmel láthatóan már csak újból csend ült a teremre, ezúttal reszketõ, ijedt csend. Pillana-
a büszkén ágaskodó alabárdok tartották õket talpon. Szörnyen tok, percek, talán órák röppentek el, ezt senki meg nem tudta
meg voltak rémülve. volna mondani, mire visszaérkezett az öt közül valamelyik.

A követség eközben nesztelenül vágott át a megnémult ter- Fehér volt, mint a vakolt boltozat, térde reszketett, ujjai gör-
men, csupán a korallköntösû Rítusmester ruhája susogott szoli- csösen markolászták az alabárd szárát… szája kinyílt, mintha
dan. szólni akarna, aztán erõtlenül záródott vissza.

- Mélységes üdvözletem a dhelani Rítusmesternek és követ- A Rítusmester lángoló tekintetét ezúttal rá vetette – a gróf
sége többi tagjának – hajolt meg egy kissé darabosan a gróf. ekkor szinte szétolvadt kezei között a megkönnyebbüléstõl – és
Becsületére legyen mondva, csak enyhén remegett a hangja. – türelmetlenül intett a fejével. - Nos?!
Minõ megtiszt…
A katona zavartan pislogott, látszott, hogy gyûlöli, amiért
- Valóban nálad van a Próféta?! – Az elf nõ hangja élesen így a figyelem középpontjába került, hisz most minden szem rá-
szisszent, beléfojtva a szót az õrgrófba. A férfi zavartan emelte szegezõdött, talán csak a bérci könnyûléptûeké nem.
szemét a nõ arcára, de gyorsan el is kapta róla. A karmazsin-
szín tekintet megfagyasztotta a vért ereiben. Ehelyett inkább - A Próféta… el… eltûnt – nyögte ki nyeldekelve. – Hatal-
az elf gárdisták irányába pislogott. A bérci könnyûléptûek ar- mas lyuk… egy hatalmas lyuk van a falon, mintha csak…
ca rezzenéstelenül meredt egy gróf által meghatározatlan pont mintha csak szét… feszítette volna a sziklákat.
irányába, vonásaikat megkeményítették korommal kihúzott kö-
römnyi mély hegtetoválásaik. - Ostoba! – köpte az elf a szavakat. Úgy lökte el magától a
grófot, ahogy egy mocskos rongyot hajít el az ember. – A jutal-
- I… igen, Nagyasszony – hebegte végül a férfi. A tömeg mad felejtsd el és adj hálát az isteneknek, hogy életben hagy-
meglepetten mordult fel. A dhelaniak gyûlölték és félték az lak! – Ezzel megfordult és testõreivel az oldalán az ajtó felé in-
elfeket, de megalázkodni büszke drén vérük nem engedte õket. dult.
Erre a gróf… felháborító!
- Ez lehetetlen! – kiáltott utána a férfi kétségbeesetten. –
- És a kezét is béklyóba verted a feje fölött, ahogy kértem, Azt a falat még egy ogár sem képes szétzúzni, a Próféta pedig
nemde?! – A Rítusmester hangja alig volt több a neszezõ szelek csak egy elf…
suttogásánál, a gróf mégis összerezzent.
A Rítusmester és kísérõi egyszerre torpantak meg, de egyi-
kük sem fordult hátra.

- Csak?! – sziszegte a Rítusmester. – Nem „csak”, hanem
„éppen azért”, mert egy elf!

Elf lú hajzuhataguk. Szokatlanul eleven fényben ragyogó pillantásukat
sokáig senki sem állhatja. Így ismerik általában a Szépek Népét.

Az elfek egykor majdnem olyan ezerféle népség voltak, mint mostan- Leggyakrabban az erdei elfekkel találkozhat össze az ember fia – a
ság az emberek, ám az új korok új felvonásai szép lassan köznyelv õket nevezi tündérnek, amely elnevezés nem tévesztendõ
lekényszerítették õket a történelem színpadáról. S bár még most is össze az alig arasznyi, pilleszárnyas-játékos tündérke nevével. Ala-
számosan képviseltetik magukat Worluk világán, már korántsem mu- csony, a törpékét alig meghaladó testmagasságuk, filigrán alkatuk
tatnak olyan kavargó sokszínûséget, mint egykoron, amikor a titokza- okán könnyen megkülönböztethetõek más elfektõl. Mandulaforma,
tos Aslantass meseföldjét elhagyva betelepültek az új lehetõségek ho- ékkõragyogású szemük a fûzöldtõl az égszínkéken át, a bíborszínnel
nába. Maradványnépeik azonban belakják szinte az egész világot, így bezárólag bármilyen lehet. Hajuk rendszerint sápadtzöld, gesztenye-
talán nem is nagyon akad olyan hely Worlukon, ahol némi keresés barna, vagy napsárga.
árán ne találkozhatna a kíváncsi vándor a Hosszúlétûek népével.
Mesterei az íjaknak, a kézmûvességnek, csodálatos énekeket költe-
Márpedig elffel találkozni nem mindennapi élmény. Körbelengi nek, náluk jobban kevesen ismerik a vadont, mégsem ez tette õket is-
õket egyfajta varázs, amely még a legszõrösebb szívû törpében is merté. Pörgõ nyelvük, viharos vérmérsékletük, hedonista életvitelük
megmozgat valamit (amit õ persze soha nem vallana be, inkább leha- pironkodásra készteti még a legduhajabb orkokat is. Rajonganak a po-
rapná a saját nyelvét) és a legtöbb emberi mûvészt már csupán egy elf ézisért, a szópárbajokért, de még hétköznapi társalgásukat is gyakran
megpillantása is ihlettel ajándékoz meg. A legkecsesebb ember tán- átitatja a cinizmus és a gúny. Naphosszat képesek vitázni, diskurálni,
cosnõk járása is durva battyogáshoz hasonlatos egy elf könnyedsége vagy akár rögtönzéses verselésben versengeni. Máskor, csak az öröm
mellett. Szinte szállni, lebegni látszanak a föld felett, minden lépésük kedvéért orgiákat rendeznek, ahol édes elf bort fogyasztanak. Ám csu-
egy-egy tökéletesen megkomponált koreográfia. Vékony testalkatuk pán az élvezet teljessége kedvéért, és nem azért, mert bódítja az elmét
kiemeli törékenységüket, melyben mégis valami megfoghatatlan ener- és segít levetkõzni a gátlásokat – hiszen nekik ilyesmiben sosem vol-
gikusság rejtezik. Hosszúkás arcukat büszkén szegik fel, s hagyják, tak gátlásaik. Olykor pörölnek, máskor szeretkeznek, gyakran közvet-
hogy elhegyesedõ fülüket körbetáncolja selyempuhaságú, vékonyszá- len egymás után, vagy érzéssel vegyítve e két szórakozást. Ha bárki

35

Karakteralkotás - Fajleírás

szóba elegyedik egy erdei elffel, számíthat rá, hogy az csípõs meg- lyükön mennyi él a különös tündékbõl. Azon kevesek azonban, akik a
jegyzések özönét zúdítja a nyakába, de az is lehet, hogy megcsodálja, szárazföldre merészkednek közülük, megjelenésükkel igencsak meg-
csókokkal halmozza el, s aztán meseszép verset vagy dalt költ neki. A lephetik a mit sem sejtõ partlakókat. Magasságuk egy törpe magassá-
mindõjük által tisztelt Ezeréves Asszony valóságos istennõként uralja gával is alig vetekszik, ám végtagjaik sokkal satnyábbak, véknyabbak
Zwearon királyságát, ahol e kiszámíthatatlan tündérnépek legjava él. azokénál, arról nem is szólva, hogy ujjaik között, lett légyen szó kéz-
, vagy lábujjakról, úszóhártya feszül. Kékes árnyalatú bõrük és hajszí-
A bérci könnyûléptûek gyökeres ellentétei erdei fajtársaiknak. Hóri- nük a tenger színeit idézi, különös fényû szemeikkel vajmi ritkán pis-
horgasak, rendkívül vékony testfelépítésûek, és hihetetlenül mozgéko- lantanak, amitõl pillantásuk nyugtalanítóan áthatónak tûnik.
nyak. Hajuk, bõrük szürkés árnyaltú, szemük földbarna, vagy obszidi-
án-fekete. Hosszú végtagjaikkal döbbenetesen ügyesen mozognak, Sokan valami rosszindulatú tündérfattyaknak hiszik õket, s nem
hajlékonyságuk és koordinációs érzékük még a leggyakorlottabb em- ritkán ûzik el õket otthonaik közelébõl, vagy éppen rettegnek tõle már-
ber akrobatákat is megszégyenítik. Sziklás hegységek, zöldellõ fenn- már vallásos tisztelettel, Altiahna, a Vizek Úrnõjének teremtményé-
síkok lakói, olykor barlangokban, máskor zord sziklából épített kõhá- nek, vagy akár követének is gondolván õt. Pedig a vízi tündék békés,
zakban laknak. Szigorúak önmagukkal és másokkal egyaránt. Ragasz- csendes népek, akik döbbent kíváncsisággal bámulnak a számukra
kodnak hagyományaikhoz, õsöreg tradíciók rabjai, melytõl eltántorí- meglepõen sokszínû felszíni világra, és eszük ágában sincs megron-
tani õket teljességgel lehetetlen. Kevés szavú népek, ritkás szókincsû gálni azt. Persze a legtöbbjük nem tud szót érteni a felszíniekkel, hon-
és még a többi elf számára is nehezen érthetõ nyelvükön csak akkor nan is tudnák a nyelvüket, legfeljebb a tünde szót értik, azt is nehezen.
szólalnak meg, ha feltétlenül szükséges. Egyszerû ruhákba öltöznek, Õk maguk elég szótlanok, ha meg is szólalnak, azt azon a különös,
lándzsával és hosszúszárú, erõs íjjal fegyverkeznek, arcukat mély heg- delfinekéhez hasonlatos cserregõ nyelven teszik, amit odalenn, a
tetoválásokkal és égett szélû billognyomokkal ékítik. Hajukba hegyi mélyben használnak mind kommunikációra, mind pedig tájékozódás-
madarak tollait fonják. Az elf istenek helyett a négy õselemet imádják, ra. Ezek a felszíni túrák azonban nem tartanak túl sokáig, mert bõrük
kiemelten a Földet és a Szelet, mert velük találkoznak a legtöbbet. meglehetõsen gyorsan kiszárad, és ez a vízi tündék számára égetõ fáj-
Mások számára talán barbárnak tûnõ rituáléikon – melyet a közösség dalommal jár. Hamar elmerülnek hát ismét a tajtékcsipkés hullámok
vezetõje, a Táltos vezényel végig – nekik tisztelegnek és mutatnak be között, hogy szép emlékezetükben megõrizzék az ezernyi szín felszí-
élõ áldozatot. ni világát. Pedig nekik is lenne mit mutatniuk odalenn a saját világuk-
ban. Az élõ korallotthonokat, a moszat zöldítette falakat, a kagyló-
Sokan úgy gondolják, hogy a tengeri elfek, vagy najádok nem fordul- gyöngy kirakásos tetõket, a levegõbuborékoktól csillámló palotákat,
nak elõ olyan nagy létszámmal Worluk ezerszínû világán, mint száraz- és a fénykristályoktól zöld fátyolragyogásba öltözött sétányokat, me-
földi rokonaik, s talán igazuk is van. De a hatalmas tengerek, óceánok lyeken csillogó halrajok tömege cikázik keresztül-kasul.
és öblök ezernyi titkot rejtenek, s ki tudja, végtelennek tûnõ, kék mé-
A driádok az elf népek legkülönösebbike, bár egynéhány khobír bölcs
nagybecsû munkáiban hosszasan taglalja eme állítás helytelenségét,
egyenesen megkérdõjelezve a tényt, miszerint a driádok egyáltalában
elfek. Az Erdõk Leányai, ahogy sokan ismerik õket, valóban mutatnak
némi különbséget a többi elfhez képest. Talán ezek közül a legkülönö-
sebb a természethez való hihetetlen ragaszkodásuk. Bõrük, hajuk az
erdõ színeinek változatosságát mímeli, ráadásképpen az évszakok vál-
tozásakor a természettel együtt õk maguk is változnak. Nyáron zöld-
ellenek, õsszel ez a zöld elõször aranysárgába, majd rozsdabarnába
érik, aztán az elsõ hóval hajuk és bõrük is kifehéredik, míg tavasszal
a szivárvány színeiben tündökölnek. Furcsaságuk továbbá, hogy szá-
las bõrük olyan, akár a növény rostjai és ha sebet ejt valami rajtuk, fe-
héren véreznek, mintha a törött szárú kutyatejvirág eresztené levét. A
korral együtt bõrük egyre durvábbá keményszik, elfásul. Mondják,
egy erdõben számtalan fa öregségben elhunyt driád lelkét rejti.

Nem látni közöttük férfit, párt maguknak a szaporodáshoz mézédes
dalukkal csalnak. Mámorító varázsú szavaik megbûvölik a férfinépe-
ket, aki ölelkezés után valamilyen varázs okán elfeledik, mi is történt
velük, elfeledve, hogy magjukból sarjadt gyermeküket immáron egy
driád hordja szíve alatt. Egy ilyen frigybõl született gyermek minden
esetben driád lesz, de elõfordul, hogy e gyermek örökli apja vándor
természetét, és kalandozásra adja fejét. Azonban ezek a vándor
driádok sem feledik vágyaikat és ösztöneiket a természet irányában, és
nem igen élnek meg a városok mélyén.

A öleléssel együtt járó feledés sajnos állandó magányra kárhoztat-
ja a driádot, mert amint kedvesével tölt egy éjjelt, a varázs megfojtja
emlékét a férfi agyában. Nem egy keserû driád dal szól a szomorú ma-
gányról és az elfeledett szerelemrõl – holott a driádok természetüknél
fogva magányosak, egymással is csak ritkán találkoznak, jobb társa-
ság számukra az erdõk állatsereglete… talán nekik van igazuk.

A fekete elfek nevét még a többi elf is félve veszi szájára. Vannak dol-
gok a világon, melyet bolygatni nem illik és nem is szerencsés. Ilyen
a fekete elfek kiléte is. Sokat nem tudni róluk, csak annyit, hogy még
egykoron az óhazában, Aslantass földjén a sárkányok testvéreiknek
nevezték õket. Még gondolkodásuk, mentalitásuk, hatalmuk is hüllõ-
rokonaikéhoz hasonlatos. Tudni még, hogy a Nagy Átkelés idején
szintén felbukkantak Worluk Világán, ám nagyon gyorsan eltûntek a
vizsla tekintetek elõl és azóta sem bukkantak fel. Így mostanság egy-
re többen hajlamosak õket régi rémmesék szereplõinek, meg legendák
hõseinek vélni, de az elfek még nagyon is emlékeznek rájuk, és ez
nem teszi õket feltétlenül boldoggá …

36

Karakteralkotás - Fajleírás

A nemestünde név mára már a kihalt fajokra emlékezõ kódexek lapja- Az elf karakter és a játékos
in fordul elõ, ugyanakkor többen tudni vélik, hogy e varázsos és ha-
talmas teremtmények nem haltak ki, csupán elrejtõztek a világ mocs- Elõször is fontos kiemelni, hogy játékos karakter csak erdei elf vagy
ka elõl. A legendák szerint õk voltak Aslantass igazi urai, és urak ma- bérci könnyûléptû lehet (a késõbbiekben egyéb elf alfajok is játszha-
radtak máig is a tündérnépek között. Azok, akik járatosak a tündérné- tóvá válnak majd, addig azonban csupán mesélõi karakterként, a Me-
pek bonyolult világában, állítják, hogy maga az Ezeréves Asszony is sélõ fantáziájából építkezve létezhetnek csupán).
nemestünde, és még százennyi kortalannak tûnõ, az erdei elfnél böl-
csebb, a bérci könnyûléptûnél szálasabb termetû nemestünde rója A legtöbb elf megátalkodott individualista, emiatt csaknem olyan
Worluk világát – hogy mi célból, azt már senki sem tudja. önzõnek tûnnek, mint az orkok – pedig az elfek nem saját céljaikat né-
zik, csupán pillanatnyi szeszélyük vezérli õket, és cselekedetik során
A Fa Ereje nem mérlegelik a várható hasznot, hiszen mindent az önkiteljesítés és
az élvezetek jegyében tesznek (ami az erdei elfnek az élvezetek haj-
Az elfek filozófiájában, ösztöneiben, eredendõen az elfekben él a tu- szolása, az a bérci könnyûléptûeknek a mások számára teljességgel
dat, hogy nem használói, nem urai, hanem részei a természetnek. Nem érthetetlen filozófiai gondolatokban való mértéktelen fürdõzés). Az
csoda hát, hogy õk magukat a Fák Gyermekének nevezik, de hozzá elfek szórakoztató útitársak, ám ritkán lehet bennük megbízni annyi-
kell tenni, nem is ok nélkül. Egynéhányuk – alfajtól függetlenül – szü- ra, mint egy riasztó kinézetû ogárban. Az életet többre becsülik a hõ-
letésekor különös adomány birtokosa lesz, melyet az elf népek egy- sies halálnál, ezért hajlamosak „gyáván” viselkedni – legalábbis a má-
más között csak a fa erejének, vagy a földanya adományának nevez- sok értékrendje szerint gyáván. Szintén életvezetésük következménye,
nek. Ezen kevesek bírnak a fa hatalmával, valami misztikus természe- hogy nem sajnálják a pénzt a minõségi tárgyak, élelmek megszerzésé-
ti erõvel, melyet talán a természettel való együttélésük, talán hihetet- re, hiszen vallják, hogy ha a vagyont nem is, az élet élményét maguk-
len szabadságvágyuk ihletett. kal viszik a túlvilágra.

Mesélik, aki használja az adományt, maga is fává változik, na per- Az elf alfajok hallása és látása kitûnõ, akárcsak az erdei ragadozó-
sze nem a szó legszorosabb értelmében. Csupán az idõ vész el számá- ké, ezen kívül az elfek számottevõ éjjeli látással is rendelkeznek
ra, kortalanná, végtelen türelmûvé válik. Ekkor összeillesztett kezeit (amely a csillagok fényénél oly 30 méterre tökéletes, mintha nappal
gyökérként használva csodás dolgokra képes. Lassan, akár a koroso- lenne, azon túl gyengül és nagyjából 60-100 méteren túl megszûnik).
dó fa, képes szétfeszíteni a köveket, a földet, úgy általában bármit, ha
van rés, ahová befúrja kezét, vagy éppen a puha talajba préselve ujja- Mindkét játszható alfaj megkapja a természetismeret jártasság 5.
it gyökérként képes táplálékot felvenni élelem híján. Persze ez nem szintjét, ezen kívül az erdei elfek a mûvészet jártasság egy választott
percek kérdése, egy vastag várfal szétfeszítése akár egy hétbe is bele- mûfajának 6. szintjét, a bérci könnyûléptûek pedig a tájékozódás jár-
kerülhet, és a táplálkozás is legalább két órányi használatát jelenti az tasság 5. szintjét – mindezt anélkül, hogy erre külön jártasságpontot
adománynak. fordítanának. Emellett – már jártasságpont alapján – minden olyan jár-
tasságot, amely valamilyen kapcsolatban áll a természettel, már indu-
Furcsa hátulütõje a képességnek, hogy azok, akik bírnak a Fa Ere- láskor 4. szinten tanulhatnak meg.
jével, érzékennyé válnak a tiszta vasra. Már a látása is taszítja õket (ha
el nem is rémiszti), de az érintése egyenesen égeti õket. Az oka rejtély, Mindkét játszható alfaj birtokolja a Fa Erejét, így ha a játékos kí-
de a hatása kézzel fogható. vánja, hogy a karakterében a Fa Ereje munkáljon, arra van lehetõség,
csupán karakteralkotáskor kell erre 15 fõérték-pontot áldozni. Fon-
tos, hogy a faerõ valóban lassú folyamat, ha nem is olyan lassú, mint
egy valódi gyökér munkája a sziklában. Konkrét idõtartamot nehéz
lenne meghatározni – mondjuk inkább úgy, hogy egy jól felrakott kõ-
falban egyetlen faerõvel megáldott elf, néhány óra alatt képes ember-
nyi lukat bontani. A hátrányként említett vasérzékenység más fémek-
re nem vonatkozik (réz, bronz, nemesfémek stb.). Bármely vastárgy
érintése 10 szegmensenként 2 fizikumpontnyi sebzést okoz minden te-
nyérnyi felület esetében (így kéttenyérnyi felületen 4 fizikumpont, há-
romtenyérnyi területen 6 fizikumpont). A vas-, illetve acélfegyverek
eredeti sebzésszorzója eggyel magasabbnak minõsül velük szemben,
és a vágott, zúzott sebeken túl égési sérüléseket is okoz. E hátránynak
van egy elõnyös oldala is: a fémpengék vágta sebek azonnal kiégnek
az elf testén, így gyakorlatilag a seb magától fertõtlenítõdik (nem fer-
tõzõdik betegségekkel).

37

Karakteralkotás - Fajleírás

A varázsló tekintete szinte a földre sújtotta a zsoldost, s ha tü- zepén, enyhén szétvetett lábbakkal, félrebillentett fejjel és gu-
zetesen körülnéz, talán még a környezõ, ágas-bogas cserjés is nyorosan mosolygott. Könnyû vászoninge hátrészét száraz vér
lángra lobban. A katona legalábbis így érezte, de mást nem mocskolta be, bõrnadrágján az út pora tapadt meg. Ennek el-
tudott, csak hitetlenül csóválta a fejét. lenére nem volt rajta semmi szánalomra méltó. Kénsárga sze-
mei gonoszul izzottak, szinte folyt belõle a gõgös gúny és a fen-
– Nos? – A varázsló hangja ostorként csattant, amikor újra sõbbséges önbizalom. – Ám kéz a kézben járunk… én és a ha-
elismételte a kérdést, talán most hatodik alkalommal. A zsol- lál. Nem vihet el engem, s helyette mást szolgálok fel neki.
dos csak zavartan toporgott, õ, aki megannyi csatát látott Minden egyes életemért hármat. – Kezével jelentõségteljesen
már, és vállát vonogatva vizslatta a bozótost. körbe intett rajtuk, és a zsoldos kelletlenül ébredt rá, hogy
pontosan hárman vannak.
– Esküszöm, jó uram, úgy esett, ahogy az imént már el-
mondtam! – A katona hebegett-habogott. – Itt találkoztunk a Az elf sebesen kapott íja után, ám mellkasa szinte szétrob-
fekete boszorkánnyal, ahogy uraságod is megmondta. Fegyve- bant egy fémes villanás nyomán. A szívébe ékelõdött míves tõr
re sem volt, meg semmi… - a zsoldos zavartan tárta szét a ke- markolatgombja egy kacsintó ördögfejet ábrázolt, s az épp rá-
zét. kacsintott. A hosszúéletû holtan bukott fel.

A varázsló türelmetlenül hajolt elõre a nyeregbõl, arca szin- A zsoldos megpördült és rohant, ahogy tudott. A tüskés bo-
te összeért a zsoldoséval. zótos marasztaló vendéglátónak mutatkozott, de a katonát
most egyáltalán nem zavarta, hogy az ágak rongyossá karis-
– És le is vágtátok, ahogy azt parancsoltam? – sziszegte fe- tolják a bõrét. Aztán meghallotta a penge süvítését. Nem te-
nyegetõen, és a zsoldos ijedt gyermekként húzta nyakát vállai ketóriázott, oldalra vetette magát. A dobótõr szisszenve suhant
közé, akárha jókora nyakast várna komiszságáért. el mellette, aztán… megállt a levegõben.

– I… Igen – dadogta. – A beste villámokat táncoltatott az A zsoldos megbabonázva bámulta az ékes fegyvert, ahogy
ujjain, meg parázslott a szeme, három emberem is odaveszett. a levegõben függve hegye lassan felé fordul, hitetlenül csóvál-
Ám mi ketten leszúrtuk… hátulról. A gerince mentén és a la- ta a fejét, aztán egy villanás és vége.
pockája mellett érte szúrás, és amilyen kis nyeszlett volt, nem
élhette túl. – Zavartan intett egy jókora, terebélyes bokor A gilf nõ most a kantárral babráló varázslóra nézett. Moso-
együttes felé. – Oda vetettük a tetemét, mégse heverjen itt az lya még szélesebbre húzódott. Intett egyet kezével, mintha
úton. csak egy barátot köszöntött volna és a varázsló megdermedt
mozdulata közben.
– Akkor most hol van? – dörögte magából kikelten a va-
rázsló. Szeme szikrákat hányt, arca gyûlölködõ maszkká tor- - A vám háromról szól, emlékszem jól, hisz az imént mond-
zult. tam – suttogta halkan a nõ, mintha csak az istenek háta mö-
götti elvadult mezõn bárki is hallhatta volna. – De mielõtt le-
– Felállt és elment, uram. rónám tartozásom az öreg halál felé, bízom benne, megmuta-
Egyikük sem látta, mikor érkezett vissza az elf nyomköve- tod nekem könyvtárad. Mondják, sok értékes kötetet halmoz-
tõ, de szavai zavart némaságra kárhoztatták mind a varázslót, tál fel, tékozlás lenne kisajátítanod ekkora tudást.
mind a zsoldost. Elment?
– Az… az lehetetlen! – A zsoldos rémülten pillantott hol a A vékony nõ könnyedén felpattant mögé a nyeregbe és át-
varázslóra, hol a nyomolvasóra. – Olyan halott volt, mint a kõ! vette a megmerevedett kezekbõl a kantárszárat. – Tudod, ke-
Két hatalmas szúrás rondította a testét! – Tekintete ide-oda resek egy helyet. Bizonnyal hiszem, hallottál már Aslantassról.
cikázott. – Még át is járták a pengék, nem élhetett túl ilyen Ugyan, ne mondd, hogy nem!
sebeket!
– Nem is éltem. – A váratlan, mély nõi altra mindannyian A gilf könnyed, fesztelen csevegését lassan elnyelte a
meglepetten kapták fel a fejüket. Az idegen ott állt az út kö- messzeség…

Gilf Gilfekkel találkozva a halandókat ösztönös borzongás keríti hatalmá-
ba; talán a faj tökéletessége hat rájuk ily módon. Mintha acélból for-
Worluk õsi föld, és az elpergett sok-sok ezer év alatt megannyi nép mázták volna a gilfeket: erõsek, ruganyosak, mégis karcsúak. Dagadó
megfordult már rajta, koptatta komor szikláit, hajózta habzó tengereit, izmaik ellenére is megõrizték nyúlánkságukat, végtagjaik kecsességét.
szívta karcos levegõjét és bolygatta rejtett esszenciáját. Megannyi nép, Ében arcuk hosszúkás, szemük sárga, és olyan alakú, mint a tûzliliom
megannyi szokás, de az idõvel egyik sem dacolhatott. A gyorsan per- szirma. Orruk egyenes és vékony, fülük hegyes, akár a többi tündérné-
gõ évszázadok civilizációkat építettek, hogy aztán ugyanezen civilizá- peké. Hajuk és ritkás testszõrzetük fekete, ezüst, napsárga vagy hófe-
ciókat romba is döntsék, helyet adva az új nemzedék új korának. A hér. Az idõsebb gilfek teste megrövidül, végtagjaik elgörbülnek, arcuk
guarnik, a quetterek, a roalok, az elfek, mind egy régebbi kor, egy ré- csúffá változik – a természetellenes regeneráció nyomai ezek.
gebbi civilizáció csonka, kifakult maradványai. Mint ahogy a gilfek is.
Õsi korok nagy népének elkorcsosult leszármazottai; élõ mementói A gilfek soha nem tudták levetkõzni az õsi guarni átkot, mely megron-
egy olyan idõszaknak, amikor a mágia bugyogva fortyogott, akár a fõ- totta népük férfijainak magját, s így azok terméketlenné váltak, mint a
ni felrakott víz. dirwani sós pusztaság. A gilf asszonyoknak másfelé kell nézniük, ha
azt akarják, hogy gilf gyermek foganjon méhükben. Az utódnemzés
A gilfek szép lassan kiszorulnak az idõ nekik szánt palettájáról. körülményessé, már-már gyötrelmessé vált, s a büszke gilf nemzet so-
Nincs helyük egy új világon, ezt tudják õk is jól. Szép lassan kihalnak, ha nem gondolta volna, hogy egykor rettegett mágiájukat arra kell for-
visszafordíthatatlanul elsüllyednek a történelem mocsarában, s nem dítaniuk, hogy fattyú, fél-, és negyed-vér gilfek magjából tisztavérû
hagynak mást maguk után, csupán kultúrájuk néma romjait és mágiá- gyermek születhessék. Egyenes útja ez az elkorcsosulásnak.
juk szilánkjait. Aslantasst keresik hát, az õsi földet, ahonnan érkeztek,
minden tündérnépek õshazáját. Õsi, kollektív emlékezetük õrzi még Pedig mindahányan tudják, hosszú az út a titkok köddel lepett ka-
az õshaza képét, s a gyönyörûség, melyet olykor behunyt pilláik alatt pujához, melyen túl az õshaza vár reájuk. S mert az idõk kereke sza-
láthatnak, semmihez sem hasonlítható. Ám amikor elhagyták a tündér- kadatlanul zakatol, megállítani nem lehet, kell az utánpótlás az akár
népek földjét, még nem így festett Worluk, akkor még õk voltak a fi- évszázadokig nyúló kutatáshoz. Hisz senki nem él örökké. Még õk
atal hódítók, kik a guarnik és quetterek világára léptek, hogy maguk- sem.
hoz vegyék azt, ami az övék… Hol van hát a Kapu, amely hazavezet?
Aslantass helye rejtély, s egyre többen hiszik, vallják, hogy talán
nem is létezett soha. Az õshaza legendává vált, s lehet, hogy már csak

38

Karakteralkotás - Fajleírás

a gilfek hisznek benne, hogy létezik még valahol. De nekik muszáj Mint bizonyára a fentiekbõl is kiviláglott, a gilfek életének egy jelen-
hinniük, mert az idõ ellenük dolgozik. Ha nem találják meg mihama- tõs részét a mágia töltötte ki, s megtanultak legalább olyan könnyedén
rabb, csupán tompa emlékként fognak létezni Worluk örökkön fortyo- és természetesen együtt élni vele, mint ahogy az egyszerû földmûves
gó valójában. is alkalmazkodik az idõjárás változásaihoz. Ez vélhetõen a gilfek ki-
emelkedõ esszenciaérzékenységének eredménye, melyhez hasonlato-
Úgy hírlik, akadtak néhányan, akik eljutottak a megfejtésig és sat legfeljebb a tündérek tudnak felmutatni.
megtalálták az õshazát. Ám ha voltak is ilyenek, soha nem jöttek visz-
sza, hogy elmeséljék fajtársaiknak, merre is van az áhított cél. Nem Mágiájuk õsi alapokon nyugszik, félig saját tudományuk gyümöl-
látták õket többet és nem is hallottak róluk. cse, félig pedig a guarnik kelletlen öröksége. Bárhogy is legyen, a
gilfek roppant könnyedén és kreatívan használták és mondhatni, hasz-
Persze túlzás lenne állítani, hogy a gilfek mindennapjait a szaka- nálják még most is mágiájukat. Még a fém erejével szimpatizáló, har-
datlan kutatás tenné ki, s hogy minden mást alárendelnének ennek. cosabb beállítottságú gilfeknek is van némi közük a misztikus tudo-
Ennél azért sokkal összetettebb személyiségek. A gilfekre oly jellem- mányukhoz, nem egy tanul ki apróbb mágikus praktikákat, kisebb va-
zõ becsvágy oly erõvel munkál bennük, hogy szinte bármilyen nagy rázstrükköket.
disznóságban részt vesznek, ha az számukra jelentékeny hírnévvel és
haszonnal jár. Egy gilf szótárában a „híresnek lenni”, és a „hírhedtnek Különös szabadságvágyuk és a mágiához való közvetlen, intuitív
lenni” kifejezések között gyakorlatilag semmi különbség nincs, mind kapcsolatuk folytán nem igazán kedvelik a kötött igéket. Imigyen egy
a kettõ egyfajta ismertséggel jár, s ez az, ami nekik kell. gilf, ha mágiát használ, az leginkább a szabadmágia, ritkább esetben a
hatalomszavak tiltott tudománya lesz.
Egykor talán lehetett gilf társadalomról beszélni, mára azonban oly
kevesen maradtak, hogy egy nagyobb várost alig töltenének meg, Az elfek, a gilfek és a tündérkék egyazon vér szülöttei, tündérnépek
nemhogy szervezett társadalmuk legyen. A gilf kultúra bukásával és a mindahányan. A közös vér ellenére mégis olyannyira mások.
gilf birodalom széthullásával szétszóródtak a világban,
mint ahogy gyöngyök gurulnak szét az elszakadt A gilfek már az Õshazában is kiríttak notórius viselkedésük,
gyöngysorról. S bár legendák tucatjai szólnak a jár- kiállhatatlan pökhendiségük és hírnévvágyuk okán. Az erõs
hatatlan földek mélyén megbúvó gilf birodalmak-
ról és városállamokról, maguk a gilfek tudják a ellentétek fokozódtak, fõleg az elfek gyûlölködtek
legjobban, hogy nincs ott semmi, csak néhány irigykedve idõsebb testvérnépükre, nem kizárt, hogy
kõ és elszórt csontok. azok potensebb mágiája miatt. Aslantass elhagyása
után sem sokat változott a helyzet, bár a népek szét-
Márványfényû városaik már lassan az szakadtak és Worluk lakóinak ezerszínûsége szép
enyészeté lettek, kincseik elfeledett romok lassan õket is átalakította s a masszába gyúrta.
kazamatái mélyén hevernek. Írásaik, törté- Azonban a Sors fintora úgy hozta, hogy a hirte-
nelmük már csak emlékezetükben él, mági- len felkapaszkodott gilf nép megrengethetetlen-
ájuk elkorcsosult és elkeveredett az új né- nek tûnõ birodalma mégis csak szilánkokra hul-
pek egyszerûbb, hígabb mágiájával. lott, s az elfek elérkezettnek látták az idõt, hogy
revánsot vegyenek korábbi háttérbe szorultsá-
Ritkán még persze látni gilf csoportosu- gukért és elnyomottságukért.
lásokat: boszorkányszektákat, vallási kul- Így, ha egy gilf elfek lakta területre érkezik,
tuszokat, akik életben tartják a mások által jobb, ha vigyázz. A Fák Gyermekei árgus sze-
elveszettnek hitt gilf istenek emlékét és li- mekkel lesik az alkalmat, hol csaphatnak le rá,
turgiáit, s persze harcoskotériákat, na meg mert mint minden hosszú éltû nép, õk is roppant
vérvadászokat. Nem szervezetek már ezek nehezen felejtenek, s büszkeségük még a fogalmát
többé, mint ahogy gilf társadalom sem beszél- is kitörölte annak a szónak, hogy „megbocsátás”.
hetünk. Ami a tündérkéket illeti, nem sokat törõdnek a
gilfek felemelkedésével vagy bukásával. Korábban is
Érdekes kérdés a gilfek életében a nemiség csupán azok oktalan pusztítási vágya zavarta õket, fõ-
szerepe. Az Átok óta a férfiak csupán használha-
tatlan korcsai az egykor büszke nemzetnek. Ha egy ként akkor, amikor az általuk értékesnek vélt erdõt rongál-
gilf asszony fiút szül a világra, ezerszer elátkozza a na- ták meg valamiképpen. Számukra a gilfek ugyanolyanok,
pot, s gyakran hagyja sorsára a magatehetetlen csecsemõt. A mint az emberek, vagy éppen a törpék. Alanyai egy kiadós mó-
férfiak ugyanis többé nem képesek ellátni azt a szerepkört, melyet a kázásnak.
természet ellátniuk rendelt. Nem tudnak utódot nemzeni, de még csak
nemi kapcsolatot sem tudnak létrehozni. Már gyermekkoruk hajnalán A halhatatlan nép
a testük sorvadni, fonnyadni kezd, használhatatlanná válnak tagjaik,
elpuhul csontjuk, kihullnak fogaik, szemükre hályog ül, és elpusztul- A gilfekrõl úgy tartják, hogy képtelenség õket a nemlétre szenderíte-
nak vén gyermekként, mielõtt még megérnék a tizedik évüket. Ezért ni. Éltük hosszú, mint a többi tündérnépnek, s így az idõ nem igazán
nincs gilf férfi a világban. ellenfelük. S ha esetleg pengét fordítanak ellenük, az sem sokat ér. A
húsukba maró acél ugyan sebeket nyit, ám e sebek hamarost heg nél-
A gilf kultúra csökevényeként léteznek manapság is – oly tisztsége kül zárulnak össze. Még holtukból is felkelnek, s kacagva néznek
ez az õsi nemzetnek, mely valahogyan átvészelte a széthullás évszáza- szembe gyilkosukkal. Mintha csak hatalmuk lenne a halál fölött.
dait – a vérvadászok kóbor falkái. A vérvadászok a gilfek aranykorá-
ban komoly rituális szerepkört láttak el, mára pedig fontosságuk még Nos, a feltételezés majdnem helyes, de mint majd’ minden pletyka,
inkább megnõtt. Korábban a gilf nemesi házak szolgálatában tevé- ez is kicsinyt túlmitizált. A gilfek tényleg hihetetlen regenerációs ké-
kenykedtek, s feladatuk a kóborvérû gilfek megtalálása, azaz a faty- pességrõl tesznek tanúbizonyságot, azonban korántsem elpusztíthatat-
tyúgyermekek felkutatása és kiírtása volt. Az idõk múltával azonban lanok. Sebeik döbbenetes sebességgel forrnak össze, és a halálos vá-
szerepkörük eltolódott. Ma is kóborvérûeket keresnek, olyanokat, aki- gások is összezárulnak, újra életet lehelve a testbe, de vannak módsze-
ben legalábbis negyedrészt gilf vér csörgedezik, de már nem törnek a rek, melyek végleg elcsendesítenek egy gilfet is.
vesztükre. Egy medált birtokolnak, mely gilf boszorkánysággal ter-
helt, s jelzi, ha gilf esszenciát érzékel valakiben. Sok faluban mesél- Ha lecsapják egy gilf fejét, az végzetes számára, csakúgy, mintha
hetnének sötétarcú, naptekintetû asszonyokról, akik vérvörös stólába átdöfnék a szívét. A teremtéskor ugyanis a gilf nép az elme (fej) és a
öltözve, nyakukban karmazsinfénnyel izzó medállal, oldalukon kes- hit (szív) jegyében született, s ha e lelki kettõség bármely ponton meg-
keny, tünde pengével rontottak be egy-egy otthonba, hogy elrabolják szakad, a gilf életének azonnal vége.
onnan a különös testi jegyekkel született fiúkat. Ezek az elraboltak ter-
mékenyítik meg késõbb a maradék gilf asszonyokat, akik bonyolult Vannak továbbá olyan sérülések, melyekbõl egyszerûen képtelen-
mágikus szertartások során hozzák létre tisztavérû utódaikat; ében ség visszatérni. Ha szabályokkal akarnánk ezt megfogalmazni, akkor
szépségû leányokat és torzszülött fiúkat. egy gilf elpusztul, ha az elszenvedett sérülés meghaladja maximális
Fizikumértékének dupláját. Ekkor mondhatni szétdarálták õt.

39

Karakteralkotás - Fajleírás

Minden más sérülést azonban regenerál. Visszanõnek levágott uj- képessége évszázadokkal korábban kihalt szívükbõl – bár, ha érdeke-
jai, karja, elvesztett szeme, vagy esetleg kihullott foga. Acél, tûz, víz,
jég… a sebzéseket a gilf szervezet gyorsan leküzdi. A regeneráció ik úgy kívánják, akár egy bûzös manóval szemben is képesek szerel-
azonban nem vonatkozik az öregedés, vagy a betegségek által okozott
károsodásra, mint ahogy a mérgek is végzetesek lehetnek a gilf számá- met szimulálni.
ra – a mérgek és betegségek okozta fizikumcsökkenést a gilf szervezet Fontos kitétel, hogy a karakter csakis nõstény gilf lehet – mivel a
nem regenerálja.
fiúk korai haláluk elõtt sem alkalmasak a szabad életre.
Alapjában véve elmondható, hogy egy gilf egy nap alatt öt seb- A gilfek mágiához fûzõdõ sajátos vonzalma miatt az induló karak-
szintnyit gyógyul (azaz nagyjából öt óránként egyet) minden különö-
sebb gyógyítás nélkül. Ha a sérülés elvesztett testrészekbõl adódik, a ter negyedik szintig sajátíthatja el a szabad mágia mágiaelmélet és má-
Fizikum regenerálódása nem jelenti a végtag visszanövését (bár az is giahasználat jártasságát, minden külön Mesélõi engedély nélkül. A
elkezdõdik). Irányelvként elmondható, hogy egy kihullott fog egy nap kötött mágiaformákat a gilfek nem kedvelik, ezért az ehhez kapcsoló-
alatt visszanõ, egy elvesztett szem, vagy fül, esetleg egy ujj két-három dó jártasságokat – amennyiben a Játékos mégis szeretne ilyet karakte-
nap alatt regenerálódik, egy kar legalább egy hét, egy láb pedig ennek rének – induláskor csupán második szintig sajátíthatják el. A titkos gilf
a másfélszerese. hatalomszavakat az alapkönyvön nyugvó játékrendszerben nem lehet
használni.
A gilf karakter és a játékos
Bár a rendkívül gyors regeneráció a gilf faj általános tulajdonsága,
Egy lehanyatlott kultúra gyermekével – azaz leányával – játszani iz- elõfordulnak közöttük olyanok is, akik nem képesek rá. A Káosz Sze-
galmas vállalkozás lehet. A gilfeket mindig körüllengi az elmúlás szo- repjáték szabályai szerint egy alap gilf karakter ezen ritka egyedek kö-
morúsága, és az útkeresés örökös szenvedélye. Mivel öncélú népük zül kerül ki. Amennyiben a Játékos szeretné, hogy karaktere rendel-
gyakran kegyetlenkedetett mind a múltban, mind a jelenben másokkal, kezzen a gilfek természetfeletti képességével, úgy azt 20 fõérték-pon-
így a gilfek sehol sem szívesen látott vendégek – ha nem is üldözöt- tért veheti meg. Ez esetben azonban a karakter nem képes halálos sé-
tek, legfeljebb megtûrt személyek. Ha valaki látványosan örül egy rülésekbõl felgyógyulni. A teljes mértékû gilf regeneráció – tehát az,
gilfnek, az minden bizonnyal ki akarja használni a gilf nem mindenna- amelyik képes visszahozni a halálból is a gilfet (lásd a leírást) –, 30 fõ-
pi képességeit… és korántsem biztos, hogy miután megkapta, amit érték-pontba kerül a karakterépítés során (ez a speciális képesség te-
akart, életben hagyja a gilfet. hát önmagában foglalja az elõzõ képességet is).

A gilfek – bár nincsenek híján az erkölcsi érzéknek – más fajokkal Fontos kitétel, hogy a halálból való visszatérést egyetlen gilf sem
szemben hûvösen távolságtartóak, megvetõek, kíméletlenek. Nem él- képes maradandó károsodások nélkül megtenni. Minden egyes halál
vezik azonban a kegyetlenséget, egyszerûen semmibe sem veszik má- 5-5 fõérték-pont levonást jelent a Fizikum (valamint az Erõ és a Szí-
sok életét – „tárgyilagos”, hatékony gyilkosok, de nem szadisták. A vósság), a Rátermettség (valamint az Ügyesség és a Reflex) fõértékek-
barátság fogalma teljességgel ismeretlen számukra, még a fajukon be- bõl (ez összesen 30 pont). Ez a levonás maradandó, nem gyógyítható,
lül is – egy kapcsolat elõnyeit nézik, és nem a barátságot. A szerelem ezen fõértékek maximuma csökkent – az összes egyéb következmé-
nyeivel együtt (pl. fizikumpont). Egy idõ múlva ezek a fõérték csök-
kenések látható testi torzulásokat okoznak (lásd az öreg gilfeket).

Ugyanakkor a halálból való visszatérés 3-3 fõérték-ponttal növeli a

Tudatot és az Esszenciát (illetve ezek aktív és passzív részeit, összesen

18 pont) a halálon túli lét misztikus élményének megtapasztalása révén.

Apró, sötét árny moccant a levelek alatt. Érdeklõdõ tekintet Az apró fickó halkan sóhajtozva bámulta a távolodó alakot.
vizslatta az ösvényen haladó lovast. A fickó magas volt, és a Rengeteg, jobbnál jobb ötlet jutott az eszébe, miközben a lo-
hosszú út sem törte meg igazán, mert még így, porosan is vag hátát nézte. Mondjuk megbûvölhetett volna egy rajnyi
egyenes derékkal ült a hátasán. Testét lovagi páncél borítot- vadméhet – volt is egy odújuk a közelében –, amik akár még
ta; szinte alig volt rajta olyan felület, melyet ne takart volna meg is futamíthatták volna a lovagot. Szerencsés esetben a lo-
fém. Talán csak az arca... a felcsapott sisakrostélynak köszön- va megbokrosodik, és leveti lovasát a hátáról, a fickó pedig a
hetõen. nyakát töri... Vagy a páncélját kellett volna felforrósítani? Az
sem rossz ötlet. Esetleg megkérhette volna a fákat és a bokro-
A levelek alig észrevehetõen megremegtek. Mintha pocok kat, hogy zárják el a régi ösvényt, s egy újat nyitva a Kecs-
surrant volna el alattuk, megriadván a ló váratlan prüszkölé- ke-szurdokhoz irányították volna a vándort, hogy a bokrok kö-
sétõl. Egy apró, zöldesbarna kéz látszott, amint leheletnyit zül elõléptetve egyenesen a szakadékba zuhanjon. Vagy egy
mozdít az egyik ágon, melynek végén különösen szép, hosszú- kölykeit féltõ barnamedve barlangjához kellene irányítani?
kás levelek pompáztak. Az egyik levél kiöblösödõ felszínén ösz- Barnabozontot alig egy hete sebezték meg a vadászok, s bár
szegyûlt harmat apró vízcseppé állt össze, hogy csalafintán széttépte a támadóit, a dühe bizonyára nem csillapodott le tel-
visszatükrözze a napsugarakat. Egyenesen a lovas szemébe. jesen. Esetleg eltorzíthatná a fickó vonásait, vagy megnö-
veszthetné az orrát, hogy soha többé ne tudja lecsukni a sisak-
A lovag egy pillanatra összehúzta a szemét, majd kicsit ol- rostélyt harc közben óriásira dagadt szaglószervétõl...
dalra fordította a fejét, hogy a bántó tükrözõdés ne zavarja to-
vább. S minthogy hátasa egy pillanatra sem fejezte be egy- Micsoda lehetõségek, melyek – újabb sóhajtás – ezúttal va-
hangú poroszkálását, a napsugár egy lépéssel odébb már nem lóban csak lehetõségek maradnak!
zavarta a vándort. Soha nem jutott volna eszébe, hogy bárkit
is keressen a levelek alatt, hiszen ott még egy törpe vagy egy Galóca, a tündérmanó kicsit bosszúsan, kicsit sajnálkozva
gnóm is nehezen rejtõzhetett volna el. figyelte a távolodót. A mókázásról – sajnos – egy darabig le
kell mondania…
Pedig lapult ott valaki.

Tündérke és tündérmanó és más népek szerint legidegesítõbb népe. Õk azok, akiknek a jelenlé-
te Worluk minden népének ugyanazt jelenti: a végeláthatatlan bosszú-
Ha valaki erdei sétája alatt csilingelõ kacagást hall, amely mintha ság forrását. Elképesztõ arcátlanságukkal csupán a gennymanók verse-
ezüstcsengõk hangja lenne… ráadásul mintha pici alakokat látna a sze- nyezhetnek, ám istene mentse azt, aki ilyesmit mond egy tündérke
me sarkából eltûnni a fák lombjai között… nos, akkor jobban teszi, ha elõtt, mert azonnal magára vonja a kis lény gyermeki haragját, s míg
gyorsan nyakába szedi a lábát, mielõtt még valami elképesztõ kelle- világ a világ, a kis tündérke õt fogja szekálni.
metlenség történne vele. Az illetõ ugyanis tündérkékkel akadt össze, és
tündérkék – vagy ahogy gyakran nevezik õket, a tündérfajzatok – Hogyan festenek a tündérkék? Átlagosan arasznyiak, ám a daliásabb
Worluk világának legszemtelenebb, legfelelõtlenebb, legszertelenebb, termetûek elérhetik akár a harmincöt centimétert is – õk már fajuk óri-
ásai! Hátukon a darazsakhoz hasonlatosan két pár hártyás szárny re-

40

Karakteralkotás - Fajleírás

beg, amellyel remekül tudnak repülni. Testalkatuk vékony és töré- zû tavacskákkal, meseszép virágokkal, pillangókkal, madarakkal s
keny, arcuk keskeny, füleik hegyesek, akár az elfeké. Valószínûsíthe- persze tündérkékkel.
tõen távoli rokonaik egymásnak, ámbár az elfek kézzel-lábbal tagad-
ják, hogy bármi igazságtartalma lenne az állításnak – mindenesetre az Köztudott, hogy a tündérkék ligetei csak úgy zsongnak az esszen-
tény, hogy ugyanazon világról, Aslantassról kerültek Worlukra. Né- ciától. Ha úgy tetszik, mágikus csomópontok, ahol elég egy kevés idõt
hány õsi idõket kutató mágus szerint a tündérkék népét a gilfek alkot- tartózkodni, hogy a varázshasználó feltöltõdjön a misztikus energiá-
ták meg, még az elf anyavilágon, hogy állandó kegyetlen tréfáikkal val. Hogy a tündérkék megérzik az ilyen helyeket, és ezért telepsze-
mulattassák megalkotóikat. Hála Worluk isteneinek, a új világba átke- nek ide, vagy a jelenlétük teszi ilyenné, senki nem tudja. Még õk ma-
rülõ tündérkék hátrahagyták kegyetlenségüket – így is éppen elég ga- guk sem (megjegyezzük, õket ez nem is érdekli egy csöppet sem).
libát okoznak az egyszerû halandóknak. Nem meglepõ tehát, hogy annyi mágus, bûbájos, és még ki tudja, mi-
féle ördöngös személy próbálkozott már a tündérke-falvak megtalálá-
A tündérkék vonásai inkább bájosak, mint szépek, és kifejezetten sával és kiszipolyozásával.
gyermekiek, még a legidõsebbeké is. Selymes hajuk színe az aranyszí-
nûtõl kezdve a fûzöldön át az égszínkékig szinte bármi lehet. Hatal- A tündérkék egyik különös alfaja a szárny nélküli tündérmanó. A tün-
mas, mandulaformájú szemük általában hajuk színét idézi, és szinte az dérmanók mind testfelépítésükben, mind képességeikben, mind szo-
egész arcukat betölti. A bõrük alabástromfehér, és ha hátulról éri õket kásaikban megegyeznek rokonaikkal – csupán az életmódjuk más egy
a napfény, átlátszanak a csontjaik. kicsit, hiszen nincsenek szárnyaik, és némileg morózusabbak, olykor
kifejezetten rosszindulatúak. Egy tündérmanó szívesen hoz létre galád
A tündérkék elképesztõen ügyesek és fürgék. Igaz, ügyességük ja- varázslatokat, csakhogy másokat szenvedni lásson. (Megjegyezzük,
va részét mások megtréfálására fordítják, ám csodálatos, apró tárgyak hogy a tündérkék és a tündérmanók kölcsönösen „utálják” egymást,
is kerülnek ki kezeik közül, amelyekre még a törpe mesterek is elis- gyakran tréfálkoznak a másik faj rovására, s ezek a tréfák néha igen
merõen bólintanak… míg meg nem tudják, hogy tündérmunka: ilyen- durvák is tudnak lenni, noha vajmi ritkán halálosak.)
kor általában elismerésük azonnal fitymálásba fordul, és megpróbál-
nak minél hamarabb megszabadulni tõle, hogy még véletlenül se em- A tündérkék mágiája
lékeztesse õket a bosszantó kis szárnyasokra.
Elhamarkodott tett lenne kijelenteni, miszerint a tündérkék csupán a
Észjárásuk éppoly fürge, mint õk maguk. Azonnal rájönnek bármi- teremtés melléktermékei, mivel nem értenek semmihez – leszámítva
lyen rejtély nyitjára, mosolyogva oldják meg a legkülönfélébb felad- persze a mókázást. Nem. Õk igenis mesterek egy másik tudományban,
ványokat, sõt, az emberek számára oly kedvelt hazugságokon és az mégpedig a misztikus mágiában. Minden tündérke képes az esszencia
igen elterjedt intrikán is viszonylag hamar átlátnának. Õk maguk ter- befogadására, s annak használatára, igaz, nem egyforma módon.
mészetüknél fogva nem foglalkoznak efféle idõtöltésekkel – annál
több energiát fordítanak önmaguk szórakoztatására, amely egyet je- A tündérke faj speciális tulajdonsága a csodatétel. Ez egyfajta va-
lent mások megtréfálásával. A tündérkék a grimaszok nagymesterei, rázslás, amely hasonlatos az istenek mágiájához – ugyanis nem lehet
és meghökkentõen ügyes utánzók. Néhány találkozás, és némi megfi- ellenük mágikus ellenállást dobni, s úgy csusszannak át az esszencia-
gyelés alapján képesek kifigurázni bárkit, természetesen kidomborít- pajzson, mintha nem is jött volna létre semmiféle varázslat. Lehet,
va, és túljátszva annak jellegzetességeit. Sokak szerint nem sok szóra- hogy ez így is van, mivel egy csoda létrehozásakor nem csökken a
koztatóbb dolog van annál, mint amikor egy tündérke utánozni kezd tündérke varázsereje, azaz aktív esszenciapontjainak száma, amely
valakit. arra enged következtetni, hogy talán a csodákat nem az esszencia hoz-
za létre.
Sokan osztják azt a nézetet, miszerint az apró lények merõ rosszin-
dulatból tréfálják meg a halandókat, holott ez jókora tévedés. A tün- A csoda a fajból adódó képesség, melyet minden tündérke, foglal-
dérkék mindössze életük egyetlen igazi elfoglaltságának hódolnak, kozásától vagy mágikus kapacitásától függetlenül képes használni.
amit õk egyszerûen mókázásnak hívnak. Egy átlagos felnõtt tündérke Ennek köszönhetõ talán, hogy a tündérkéket – és a tündérmanókat – a
napjának körülbelül háromnegyedét tölti mókázással, s csak a megma- mesékben a kívánságok teljesítõjeként emlegetik. Egy tündérke csu-
radt negyed napot egyéb elfoglaltságokkal, mint az evés és az alvás. A pán néhány csodát ismer, és nem minden tündérke ismeri ugyanazo-
bolondozások irtózatos méretû tárházát halmozták fel az idõk során, kat. Ritkán hallani olyan tündérkérõl, aki tíz csodát ismert egyszerre,
kezdve a csapatosan játszható körjátékoktól, a mások utánzásán ke- ám az ilyen már legendás alakja a társadalmuknak. Hogy honnan szár-
resztül egészen a számukra oly kedvelt beugratós tréfákig. Bár a tün- maznak a csodák, nem tudni, és hogy ki melyik csodát ismeri, teljesen
dértréfák nem olyasfajta dolgok, melyeket krónikákban szokás meg- kiszámíthatatlan. A tündérek azt mondják, hogy mindegyikük ismeri
örökíteni, ettõl függetlenül meglepõen kis részük merült feledésbe. mindegyik csodát, csupán azok szunnyadnak bennük, és ahogy öreg-
szenek, egyre több szunnyadó csoda ébred fel.
A tündérkék kizárólag a sûrû erdõk lakói. Számukra ez a legmegfele-
lõbb élõhely, amelyet csak találhatnak. Könnyen elrejtõzhetnek a töb- A csodák a tündérkék hatalmának és korának mérõi, misztikumuk
bi, náluk nagyobb faj elõl, amire szükségük is van, figyelembe véve forrása. A tündérek csodákkal élnek, és tökéletesen természetes szá-
szemtelen természetüket, amit csak a legtürelmesebbek tolerálnak... mukra, hogy ilyen képességekkel rendelkeznek.
vagy még õk sem. Éhségüket is javarészt erdei növények nektárjával,
illetõleg erdei gyümölcsökkel csillapítják, egyetlen fontos feltétel, A tündérek csodáit három csoportba sorolják, melyeket trükknek,
hogy édes legyen. Egy tündérke majdnem mindig lekenyerezhetõ né- mágiának és hatalomnak neveztek el.
mi édességgel. Ruházatukat a vastagabb virágszirmokból készítik,
amit a ritka, ám általuk könnyen fellelhetõ selyemfából nyert szálak- A kisebb csodák élnek a köztudatban összefoglaló néven trükkök-
kal varrnak össze, vagy egyszerûbb, ám igen tartós pókfonál szõtte- ként. Ezek azon illúzió-alapú képességek, melyet minden tündér már
sekbõl készítik zsákszerû ruhácskáikat. születésekor birtokol, és igen gyakran mókázásuk eszközeként hasz-
nálják õket – azaz két trükkel minden tündérke karakter rendelkezik (a
Otthonukat a fák ágai közé „teremtik” egy igen különös varázslat tündérmanók három trükkel). Amennyiben a Játékos szeretné, hogy
segítségével, aztán ezeket a „házakat” telehordják a legelképesztõbb karaktere ennél több trükkel rendelkezzen, úgy minden további trük-
kacatokkal. A házak a legkülönfélébb formájúak, hisz mindegyikük a köt 5 fõérték-pontért vásárolhat meg a karakterének.
maga képzelete szerint alakítja azt, így a tündérkék faluja olyan, mint
egy dúsgazdag dáma ékszeres doboza: csillog-villog és kiismerhetet- A tündérkék számára sem tartoznak a mindennapi képességek közé
len a formagazdagsága. Egy külsõ szemlélõ számára egy ilyen falu a a mágiák. Ezek igen gyakran erõteljesebb hatásokat hordoznak maguk-
szépség netovábbja… lenne, ha a tündérkék megmutatnák neki. An- ban. Ezeket már nem birtokolják automatikusan a tündérke karakterek,
nak, hogy valaki véletlenül belebotoljon valamely falujukba, igen ki- viszont a tündérmanók egyet automatikusan kapnak belõle. Amennyi-
csi a valószínûsége, hisz a kis teremtmények gondosan ügyelnek en- ben a Játékos szeretné, hogy tündérkéje rendelkezzen efféle mágiákkal,
nek elkerülésére. Egyetlen kivételt csupán a druidákkal és az erdõjá- úgy azokat darabonként 15 fõérték-pontért vásárolhatja meg.
rókkal tesznek, akik biztosan nem ártanak sem nekik, sem a kis házak-
nak, és akik nem is mondják el senkinek, hogy hol jártak. Pedig ha be- A legerõsebb és persze legritkább a nagyobb csodák csoportja,
szélnének róla, kis paradicsomi ligetekrõl számolnának be, kristályvi- amit a tündérek igen találóan Hatalmaknak neveztek el. Igazi nagy
erejû varázslatokról van szó, amelyek használatáig nagyon kevés tün-
dér jut el. Amennyiben a Játékos szeretné, hogy tündérkéje rendelkez-

41

Karakteralkotás - Fajleírás

zen efféle hatalmakkal, úgy azokat darabonként 30, vagy ennél is több csak a szabad természetben érzi jól magát; városokban és más, civili-
fõérték-pontért vásárolhatja meg. zált környezetben lehangolttá válnak, hosszabb távon elsorvadnak.
Amennyiben egy tündérkét vagy egy tündérmanót bezárnak, az egy
A csodákon kívül a tündérkékben olykor felébredhet a vadmágia. A héten belül elpusztul (bár bizonyára megpróbálkozik a szabadulással).
tündérkék vadmágiája nem különbözik mások vadmágiájától, tehát
meg kell tanulniuk kordában tartani az esszenciát – ebbõl is kitûnik, A faj speciális vonása a csodatétel. A különbözõ szintû csodák is-
hogy ez a varázslat esszencialapú, szemben a csodákkal. merete, használata külön-külön fõérték-pontért vehetõ meg a karakter-
generálás során. A csodák nem a tündérke esszenciájából jönnek létre,
Más mágiaformát a tündérkék képtelenek elsajátítani. és nem véd ellenük az esszenciapajzs, sem megelõzõ típusú ellenva-
rázslat (a tündércsoda létrejötte után alkalmazott ellenvarázs – néhány
A tündérke és a tündérmanó, speciális csodától eltekintve – visszaállítja az eredeti helyzetet). A
tündérke karakter késõbb tanulhat újabb csodákat, amennyiben a jár-
mint karakter tasságok fejlõdésébõl eredõ visszahatásokat (Fõérték-pontokat) erre
költi! Mivel a tündérke és a tündérmanó karakter lényege éppen a cso-
Egy tündérke karakter lehet szórakoztató, lehet bosszantó, de sosem dák használatában rejlik, javasoljuk a Játékosoknak, hogy ne takaré-
rosszindulatú, vagy bosszúálló. Ugyancsak távol áll tõle a megbízha- koskodjanak a fõérték-pontokkal.
tóság, hiszen még kebelbarátait is képes felbosszantani, átverni, csak
hogy õ jót mulathasson rajtuk. A tündérmanók között már nem isme- Példák a tündérkék csodáira
retlen fogalom az elemi rosszakarat, a gonoszság és a gyilkos szándék
– általában ezek ugyan nem jellemzõek rájuk sem, de elõfordulhatnak Az alábbiakban néhány tipikus csodát írunk le, mindhárom kategóriá-
megátalkodott tündérmanók. ban. A tündérkék „csodatára” ennél sokkal színesebb, ezért arra báto-
rítunk minden vállalkozó szellemû Játékost és Mesélõt, hogy a csodák
A tündérkék egyik elõnyös játéktechnikai tulajdonsága a kis test- hatásfokának ismeretében nyugodtan dolgozzon ki újabb csodákat a
méret, a repülés, és a pehelysúly közös következménye: a tündérkét karakterek számára.
ért mechanikai eredetû sebzések negyedelõdnek, ha a kis lény éppen a
levegõben tartózkodik – mivel ilyenkor a tündérke teste nem fejt ki Fontos megjegyzés a csodák idõtartamához: az idõtartam, akár do-
nagy tehetetlenségi ellenállást az ütéssel szemben. Így – bár a fizikum- bás határozza meg, akár nem, a maximális idõt jelzi, ameddig az adott
pontjai alacsonyak – mégis kibír több ütést is. Nyilvánvalóan a mágia hatás fennáll. A csodát létrehozó tündérke azonban bármely csodát
és minden egyéb – például az, ha az asztalon táncoló tündérkét csap le megszakíthat – a megszakított, rövidebb idõtartamú csoda is egy
valaki, mint egy legyet –, normális módon sebzi õt. Mivel a tündérma- egész csodának számít. A varázslás ideje minden esetben 1 szegmens,
nók nem repülnek, rájuk nem érvényes ez a kitétel. a hatótáv pedig 100 méter. A tündérkék kizárólag saját akaratukból
használhatják csodáikat (azaz tudatbefolyásoló, irányító varázslatok
A tündérkét és a tündérmanót rendkívül nehéz elkapni, vagy akár- alatt nem).
csak eltalálni is, amennyiben a karakter odafigyel erre. Ez azt jelenti,
hogy mindkét lénynek természetes adottsága a 10-es Védõszint – nyil- I. Trükkök (kisebb csodák)
vánvaló, hogy egy alvó, figyelmetlen, vagy elbambult tündérke Védõ- Minden tündérke automatikusan rendelkezik két trükkel, a többit trük-
szintje ennek csupán a töredéke, ha éppen nem 0. A természetes Vé- könként 5 fõérték-pontért vásárolhatja meg a Játékos. A tündérmanók
dõszint hátránya, hogy nem lehet fejleszteni, varázslatokkal megnö- három trükköt kapnak meg automatikusan. A trükkök szinte kizárólag
velni, azaz mindig 10 marad. az illúziókeltésen, és az érzékeléssel való játékon alapulnak.

A tündérkék alapvetõen szerencsés népek. Ez azzal jár, hogy az in- A Torz Tükör Csodája
duló tündérke karakter 10 ponttal elmozdíthatja vagy a jósors zónáját, Ezen csoda segítségével a tündérkék eltorzítják célpontjuk
vagy a semleges sors-zónáját, vagy akár egyszerre mindkettõt, a 10 külsejét oly módon, hogy valamelyik testrészét arányta-
pont tetszõleges megosztásával (a sors-zónákról ké- lanul naggyá (kicsivé) teszik – azaz csupán úgy tû-
sõbb olvashatsz). nik, hogy aránytalanul nagy! Ez lehet két hatalmas
lapátfül, gülüszem, ijesztõen hosszú orr, esetleg
Azokban a helyzetekben, ahol komoly ve- jókora nyúlfogak, vagy sárgadinnyényi kezek.
szély fenyegeti õket, többnyire mágiájukat Ez nem jelent funkcionális változásokat, tehát
használják, avagy saját készítésû fegy- az illetõ nem hall se jobban, se rosszabbul, ha
vereiket: apró íjakat, fúvócsöveket, elefántfülei lesznek, sõt, az óriásira növesz-
pici lándzsákat, kardokat – ezeket tett kéz sem jelent nehézséget, hiszen való-
növényi mérgekbe mártják, melyek jában nem nõ meg a kéz, csak úgy látszik –
különféle hatásúak lehetnek. Ezek azaz illúzió, ám megtörhetetlen illúzió! A
forgatását el kell sajátítaniuk, csoda hatása bizonyára rendkívül szokatlan
méghozzá a vonatkozó fegyver- egy darabig és talán zavarja is az áldozatot
csoport JP-igénye szerint – egy a megszokott tevékenységében. A hatás 1-6
kötõtû méretû lándzsa forgatása (1d6) napon belül elmúlik. A csoda naponta
a tündérke számára ugyanolyan egyszer használható.
feladat, mint a közönséges lán-
dzsa forgatása egy más fajba tar- A Táncoló Árnyékok Csodája
tozó harcosnak. (Minden tündér- A tündérke képes bármely, egy hétnél nem ré-
ke-fegyver gyorsasága, ereje 1-es, gebben látott jelenetet árnyjáték formájában elõad-
típustól függetlenül.) Könnyebbség ni. A tündérke által megidézett árnyékok azonban
a tündérkék és tündérmanók számá- nem sík felületeken jelennek meg (bár ezt is megtehe-
ra, hogy a fegyverrel nem kell megta- tik), hanem a térben. Az így létrehozott figurák többnyire
nulniuk védekezni, csak támadni, hiszen erõteljesen torzak (karikatúraszerûen), hiszen a tündérke a Tánco-
saját természetes Védõszintjüket amúgy ló Árnyékok Csodáját önmaga vagy társai mulattatására idézi meg
sem lennének képesek túlszárnyalni. leggyakrabban. Az árnyékok érinthetetlenek, a kéz átsiklik rajtuk, ha
megpróbálja megfogni azokat. Az elõadott jelenet hossza nem halad-
Néhány jártasságot a tündérke karakter a meg- hatja meg az öt percet. A tündérke ezen képességet naponta egyszer
engedett harmadik szintnél magasabb szinten sajátíthat használhatja.
el már induláskor is. Így hatodik szintig vehetõ meg számára a termé-
szetismeret, a gyógynövényismeret és a tájékozódás jártasság.

A tündérkékre a sasok és más, nagy testû ragadozó madarak jelen-
tenek veszélyt, míg a tündérmanóknak leginkább a rókáktól, macskák-
tól és kígyóktól van rettegnivalójuk. Ezen kívül mindkét tündérke-faj

42

Karakteralkotás - Fajleírás

A Csillámfény Csodája II. Mágiák (közepes csodák)
Ha a tündérke ezzel a csodával bír, képes teste köré villogó, sziporká- A tündérkék nem rendelkeznek automatikusan mágiákkal, a
zó, kavargó fényecskék miriádját varázsolni. A látvány megdöbbentõ- tündérmanók egyet automatikusan megkapnak. A karaktergenerálás
en szépséges, ám igencsak szemkápráztató, és rövid idõ után szédítõ során kell õket megvásárolni, darabonként 15 fõérték-pontért. A tün-
is. Ráadásul a fények között a tündér alakja elvész. Általában arra dérke mágiák már korántsem illúziórikusak, hatásuk nagyon is való-
szokták használni, hogy kíváncsi utazókat csalogassanak az éjszaká- ságos.
ban jól kitalált csapdájuk felé, de alkalmas a fegyverektõl való véde-
kezésre is. A Százat Hívó Szó Csodája
Ezzel a csodával bármilyen, vakondnál nem nagyobb állatból (beleért-
A tündérke a csodát kizárólag magára mondhatja. Minden célzó, és ve a rovarokat és a madarakat is) kereken százat hívhat magához a
lõfegyveres támadás, ami ilyenkor a tündérkére irányul, -50-es cél- tündérke. Az összes állat egy órán belül megérkezik (kivéve, ha az
szám-módosítóval dobandó. Idõtartama tetszõleges, ám ha tizenöt összegyûlésük bármilyen természetes vagy természetfeletti akadályba
percnél tovább viseli a tündér, õ maga is beleszédül a látványba, és ütközik), s a tündérke egy teljes órán át tud „parancsolni” nekik, mie-
minden cselekedetét -10 célszám-módosítóval teszi meg. Egy óra után lõtt ismét szétszélednének. A parancs csak abban az esetben fog vég-
pedig képtelen lesz repülni, olyannyira elszédül. Fél napos viselése rehajtásra kerülni, ha az megvalósítható és nem ellentétes az összehí-
egy napos ájulást okoz. Ugyanezek vonatkoznak azokra is, akik a vott állatok természetével. A tündérke megkérheti az összegyûlt ma-
fényt sokáig bámulják. A tündérke napi kétszer képes a csoda megidé- darakat, hogy emeljék fel õt a magasba, de arra már nem, hogy öngyil-
zésére. kos módon támadjanak meg valami iszonytató szörnyeteget. A tündér-
ke ezt a csodát hetente egyszer használhatja.
Az Idézés Csodája
A tündérke képes olyan illúziólényeket létrehozni, melyek minden ér- A Torz Test Csodája
zékszerv számára valósnak tûnnek. Az illúziólényeket tetszés szerint Mindenben megegyezik a Torz Tükör Csodájával (trükk), csupán ab-
mozgathatja, vagy csupán részben jelenítheti meg – például hallani le- ban különbözik, hogy a változás valódi, nem csupán illúzió, és ez bi-
het a troll hangját, vagy érzed elviselhetetlen bûzét, de nem látod. A zony nagyban befolyásolja az eltorzított testrész használhatóságát.
vele egyméretû illúziólényeket 1d10 óráig, a nála nagyobb, de egy át- Ezen kívül némileg gyorsabb lefolyású a hatás: csupán 1d10 óráig tart.
lagos ember méreténél kisebb illúziólényeket 2d10 percig, egy ember- A tündérke ezen csodát naponta egyszer használhatja.
nél nagyobb illúziólényt pedig 1d6 percig képes fenntartani. Az illú-
zió valódi illúzió – kijátszhatóságáról lásd a Mágia fejezet illúziókról Az Illanó Köd Csodája
szóró részét – azzal a megkötéssel, hogy csakis állatok, szörnyek, Ha a tündérke megidézi ezt a csodát, képes a testét eltüntetni, majd egy
esetleg növények jeleníthetõek meg a segítségével, építmények, tár- másik helyen megjelentetni, tehát teleportálódni. A teleportáció rövid
gyak és egyebek nem. A tündérke ezen képességet naponta csak egy- távú, ám villámgyors, és többször megismételhetõ egymás után. Így a
szer használhatja. tündér eltûnhet, hogy aztán megjelenjen ellenfele háta mögött, mire az
megpördül, de ekkor a tündérke ismét eltûnik, és újra megjelenik a há-
A Tündérkincs Csodája ta mögött, így bolondot csinálva belõle. A varázslat továbbá alkalmas
A tündérke közönséges tárgyakat – kavicsot, nyúlbogyót stb. – csillo- falakon, ajtókon való bejutásra, amennyiben elég közel állnak hozzá a
gó-villogó kincs-illúzióval lát el. A kincs lehet drágakõ, arany, de ké- csoda elmondásának idõpontjában. Mágikus anyagok (falak, gátak) és
pes akár egy fadarabot különlegesnek látszó karddá, vagy egy varázslatok sem képesek meggátolni ezt a fajta teleportációt.
értéktelen rongydarabot csodálatos szõnyeggé varázsolni stb. Az illú-
zió méretének felsõ határa a vödörnyi méret, vagy a másfél méternyi A tündérke a csodát csak magára mondhatja el. Amint megtörtént
hossz. Az illúzió semmiféle varázslattal nem semlegesíthetõ, és min- az aktiválás, a tündérke eltûnik, hogy megjelenjen egy nem több, mint
den érzékszerv, sõt, a detektáló mágiák is a hamis valóságot közvetí- két méterrel arrébb lévõ, általa meghatározott helyen. A helyet nem
tik. Az illúzió kerek egy napig marad fenn. A tündérke naponta két vö- kell látnia, ám ha a csoda véghezvitele akadályba ütközik, például tö-
dörnyi tárgyat képes illúziókincsnek láttatni – akár két nagy darabot, mör falfelületben, sziklában jelenne meg, úgy a csoda nem jön létre,
akár sok száz kisebbet, akár egyszerre, akár egymás után. és nem is használódik el. Egy csoda egyszeri teleportációt tesz lehetõ-
vé. A tündérke naponta tízszer használhatja a csodát, akár gyors egy-
A Titokzatos Hang Csodája másutániságban is.
A tündérke illúziója ezúttal az áldozat fejében megszólaló hang. Ez a
hang lehet egy bájos nõi hang épp úgy, mint reszelõs ogármorgás. A A Megvadult Föld Csodája
tündérke ezen a hangon képes értelmes információkat közölni áldoza- A csoda hatására valami láthatatlan erõ fellöki a tündér közelében álló-
tával, aki tudatában van annak, hogy ez a különös hang csakis az õ fe- kat, akik jó eséllyel elzuhannak, mintha csak kirántották volna lábuk
jében szólal meg – és ez bizony elég misztikussá teszi a jelenséget. alól a talajt. Ezt az idõt szokták használni a tündérek arra, hogy elme-
Ugyanakkor a tündérke nem tudja, hogy az áldozat milyen hangra a neküljenek. A csoda közvetlenül nem okoz sebzést, és jó eséllyel az
legfogékonyabb, vagy milyen nyelven ért hiszen ez a csoda nem teszi esés sem, de bizonyos szituációkban, például egy szakadék szélén igen
õt gondolatolvasóvá – de megtudhatja más úton-módon, esetleg úgy, komoly veszélyt jelenhet. Megjegyzendõ azonban, hogy a tündérek
hogy valaki állandóan Yvorlt emlegeti, mire a tündérke egy mély fér- mentalitásával nem fér össze az ily módon való gyilkolás… bezzeg egy
fihangot jelenít meg. A csoda egyirányú – a tündérke „belebeszélhet” rosszindulatú tündérmanó kifejezetten keresi az ilyen alkalmakat.
az áldozat fejébe, de nem hallja, hogy õ mit gondol, így a titokzatos
hang az áldozat gondolataira sem reagál. Szintén megkötés, hogy a Miután a tündérke elmondja a csodát, mindenki, aki a földön áll
tündérke, bármilyen telepatikus hangot is használjon, a saját beszéd- (tehát nem repül, vagy lebeg), és 30 méteres körzetben tartózkodik,
stílusának megfelelõen fog beszélni, esetleg ha mûveltebb, akkor ké- köteles Ügyességpróbát dobni rendkívül kedvezõtlen körülmények
pes ezen változtatni. (Amennyiben a tündérke nem akarja, hogy az ál- közepette. Amennyiben elvéti, a láthatatlan erõ kirántja a lábát, és õ
dozat tudja, hogy csak az õ fejében szól a hang, úgy az Idézés Csodá- menthetetlenül elzuhan. A csodát a tündérke napi egyszer tudja hasz-
ját használja – csak hangot létrehozva vele.) Ez a csoda naponta há- nálni.
romszor használható, esetenként 1d10 percig.
A Hamis Gyümölcsök Csodája
A Szivárvány Csodája A tündérke bármilyen, terméshozásra képes növényen képes egy
A tündérke ezzel az illúzióval képes megváltoztatni valaminek (valaki- darab olyan gyümölcsöt növeszteni pár perc leforgása alatt, amilyet
nek) a színét. Ily módon egy zöld almából gyönyörû pirosat „varázsol- szeretne. Ha úgy akarja, alma nõhet a körtefán, vagy mondjuk édes
hat”, a betegesen sápadt harcos arcát kipirosíthatja, a tej lehet kék szí- szõlõ a bodzán. Ehhez mindössze végig kell simítania az adott növé-
nû, vagy akár szivárványszínû is. A szín megváltoztatásához a tündér- nyen, és hangosan megnevezni, milyen gyümölcsöt óhajt. A csoda kö-
kének meg kell érintenie célpontját. Naponta egyszer használható, ha- rülbelül három perc alatt megy teljesen végbe, azaz ennyi idõ szüksé-
tása 24 óráig tart. geltetik ahhoz, hogy a gyümölcs elérje végsõ méretét és érettségi álla-
potát. A csodát a tündérke naponta háromszor tudja használni.

43

Karakteralkotás - Fajleírás

A Rothadó Gyümölcsök Csodája dermed a repülõ nyílvesszõ, de akár a hulló falevél is. A csoda nem vá-
Ezt a csodát a tündérkék legtöbbször akkor szokták használni, ha va- logat barát, vagy ellenség, élõ, vagy élettelen között. Aki és ami benne
lami nincs az ínyükre. Egyetlen mozdulattal képesek emberi fogyasz- tartózkodott a csoda bûvkörében, menthetetlenül áldozata lesz annak.
tásra alkalmatlanná változtatni bármilyen (amúgy ehetõ) gyümölcsöt.
A csoda körülbelül harminc méter sugarú körön belül minden növény- A varázslat idõtartama mindössze egyetlen perc, utána úgy zökken
re hat: az almafákon rothadó, kukacokkal teli gyümölcsök fognak lóg- vissza az idõ a saját medrébe, mintha semmi nem történt volna. A cso-
ni, a gombák megbarnulnak és folyóssá válnak, stb. A tündérkék a cso- da áldozatainak fogalmuk sincs arról, mi is történt velük, hisz nekik az
da egy fordított változatával képesek visszájára is fordítani a hatást az egy perc csupán egyetlen pillanat volt csupán, így a körülöttük ez
(akár az általuk létrehozott, akár egy természetes pusztulás állapotá- idõ alatt létrejött változásokat is úgy fogják kezelni, mintha az is egy
ban leledzõ helyen). Az átalakulás azonnali, egyik pillanatról a másik- röpke pillanat alatt történt volna.
ra megy végbe, és a hatókörben lévõ, de már leszakított gyümölcsök-
re (és egyéb, fogyasztható növényekre) is érvényes. A csodát a tündér- Fontos megjegyezni, hogy a csoda csak azokra hat, akik az aktivá-
ke hetente egyszer tudja használni. lás idõpontjában tartózkodtak hatókörében, mindenki más, aki késõbb
lép be (de még az egyperces idõtartam lejárta elõtt), semmilyen hatást
nem szenved el. A tündér a csodát havonta egyszer mondhatja el.

A Tiszta Víz Csodája A Zöld Akarat Csodája
A tündérke bármilyen mocskos, ihatatlan folyadékot (szennylé, mé- Hatása gyakorlatilag állandó, ha egyszer megtanulták, folyamatosan
reg, varázsital stb.) képes tiszta vízzé változtatni. A folyadék térfoga- mûködésben van. A csoda birtokában a tündér képes magát megértet-
ta általában nem változik, bár a szilárd anyagokkal teli folyadékok ni a növényekkel. Imígyen megkérhet egy sûrûbb cserjést, csalitost, jó
(iszapos víz, stb.) némileg csökkenhetnek. Az átváltoztatás nem szige- pár szúrós tüskebokrot, hogy nyisson neki ösvényt az erdõ mélye fe-
teli el a tiszta vizet az eredeti folyadéktól, azaz ha lehetõség van rá, ak- lé, vagy éppen pont fordítva, eltüntettethet egy már meglévõt rossz út-
kor nyomban el fog keveredni azzal (például egy hullákkal teli, véres ra terelve így az arra járókat. Ugyanúgy megkérhet egy fát, ugyan
vizû folyó vizének egy részét a tündérke átváltoztathatja, de meginni pottyantsa már le neki elérhetetlen gyümölcsét, vagy hajoljon át a se-
már nem lesz ideje, lévén a tiszta víz ismét elkeveredik a mocskossal). bes sodrású folyó fölött. Mi több, a hosszú aljnövényzetet is rábírhat-
A csodát a tündérke naponta egyszer tudja használni, és egyszerre kö- ja, hogy akasszák meg üldözõi lábát.
rülbelül egy akónyit képes átváltoztatni.
Fontos kitétel továbbá, hogy a tündér csupán kéri a növényeket és
A Rovarsereg Csodája nem parancsol azoknak, tehát a kellõ tisztelet híján, esetleg barát-
A kevés támadásra használt csodák egyike. Segítségével
a tündér a környezet összes rovarját és férgét egy kije- ságtalan környezetben (mint amilyen az Átokmezsgye) nem fel-
lölt helyre, vagy személyre idézi (legfeljebb 500 mé- tétlenül fognak neki engedelmeskedni.
teres körzetbõl). Ez mindenképpen helyszínfüggõ,
tehát vélhetõen más rovarok rajzanak elõ egy bar- Az Óvó Liget Csodája
langban, egy erdõben, vagy egy mocsárban. A A tündér ezen csodával a közte és az erdõ között feszülõ
helyszínmegkötés ugyanúgy vonatkozik a misztikus kapcsolatot használja fel. A csoda csupán er-
rovarok számára is. dõkben, parkokban, ligetekben mûködik. Ha a tündér ak-
tiválja azt, onnantól kezdve minden egyes órában teljes
A megidézett rovarok megpróbálnak a Fizikumpontjainak 10%-át regenerálja, amennyiben seb-
lehetõ leggyorsabban az idézés helyére zett volt. A sebei csodás módon összezáródnak, a fájdalom
érni. Az érkezõ rovarok mindenképpen alábbhagy, a gyengeség tovatûnik. A tündér mindössze-
agresszívan fognak viselkedni, ami per- sen 5 órát képes ilyen regenerálódással tölteni
sze élõlényenként mást és mást jelent. (így értelemszerûen összes Fizikumpontjának
Egy házi légy vélhetõen csak bosszantó 50%-át képes visszanyerni). Ha a tündér nem volt
lesz, míg egy méh-, vagy pókraj már különö- sebzett, a csoda akkor is nyugtatóan hat. Minden
sen veszélyes is lehet. A megidézett rovarok egyes ilyen regenerálódással töltött óra 2 órányi
megérkezésük után legfeljebb 5 percig (500 alvásnak felel meg. A tündérek ezt a csodát heten-
szegmensig) támadnak a célpontra, vagy raj- te egy alkalommal képesek használni.
zanak egy helyen, utána szétoszlanak. A ro-
varokat az õket megidézõ tündér korábban is A Valóra Vált Vágy Csodája
elküldheti. A csodát a tündérke kétnaponként Az egyik legerõsebb csoda, amely egyáltalán létre-
használhatja. jöhet. Hatására a tündér létrehozhat majd bármilyen
hatást, amilyet csak kérnek tõle. Teremthet értéke-
III. Hatalmak (nagyobb csodák) ket, növelheti tulajdonságait, kívánhat hatalmat és így tovább – de
A hatalmakat a karakterépítés során csodánként 30 fõérték-pontért le- csakis mások kérésére és gyarapodására!
het megvásárolni. Valódi hatalom bármelyikük használata – veteksze- Nem kötelezõ teljesíteni a kérést, csakha õ úgy látja jónak. A leg-
nek a legnagyobb varázstárgyakkal. veszélyesebb csodák egyike ez. Néhány kikötés: globális méretû vál-
tozásokat nem eszközölhet, ám kisebb változásokat igen – nagyjából
A Beolvadás Csodája egy aréna méretének megfelelõ helyet lehet megváltoztatni. Például
A csoda segítségével a tündér képes teljesen láthatatlanná és érzé- nem kérheti, hogy õ legyen a világ ura, vagy azt, hogy tûnjön el egy
kelhetetlenné válni. Látni, hallani nem lehet, mi több, a mágikus érzé- ország, vagy egy kontinens, azt viszont igen, hogy nõjön egy kisebb
kelések sem jelzik hollétét. Ilyenkor a tündér szabadon garázdálkod- erdõ, esetleg, váljon sûrûbbé körülötte a meglévõ. A csoda hatása ma-
hat, varázsolhat, harcolhat, vagy tehet, amit csak akar. Mindaz, ami el- radandó, de nem megváltoztathatatlan (vagyis megfelelõ varázslatok-
hagyja a testét – fénysugár, ellõtt nyílvesszõ, elhajított lándzsa – lát- kal vissza lehet állítani az eredeti állapotot, de ez a varázslat nem a
hatóvá válik, és ez alapján már be lehet azonosítani a tündérke tartóz- csoda hatását töri meg, nem ellenvarázs, hanem egy már eredendõnek
kodási helyét, hacsak az addig nem mozdul tovább (s miért ne tenné?). tekintett állapotot alakít át valami újjá – amely ez esetben az eredeti
/régi/ állapot).
A tündérke ezt a csodát csak magára varázsolhatja. Idõtartama 1 A csodát a tündérke teljesíti – de a Mesélõ által. Azaz amennyiben
óra, és havonta csak egyszer idézhetõ meg. valaki csodát kér a tündérkétõl, tündérmanótól, és a Játékos úgy dönt,
hogy karaktere vállalja a csoda teljesítését, a csoda megvalósulása a
A Megtorpanó Idõ Csodája Mesélõ fantáziáján múlik. Ahol csak lehet, a Mesélõ forgassa ki a ha-
A tündérkék nagyhatalmú csodája ez. Létrejöttekor a tündér körüli öt tást – félreértelmezhet bátran, de nem tehet meg olyasmit, amelyre
méter sugarú gömbben minden megdermed, mintha csak kiszakították nincsen „logikus” félreértelmezõ varázslata. Ezt a csodát a tündérke
volna az idõ sodrából. Mozdulatlanná válik ember s állat, ahogy meg- csupán egyszer használhatja egy évben, és a többi hatalomtól eltérõen
ez 50 fõérték-pontba kerül.

44

Karakteralkotás - Fajleírás

A bérgyilkos gyorsan haladt a város határában élõ törpe ko- kedvéért. Nem bírt ellenállni az ötletnek, és a kalapács ritmu-
vácsmester mûhelye felé. Feladata egyszerû volt: odamegy, sára húzta fel számszeríját: két rövid rántás, aztán egy erõs,
megöli a kovácsot, majd elviszi a fejét a bizonyosság kedvéért. hogy beakadjon az ideg… két könnyed mozdulat, aztán egy
Megbízójának nagyon sok pénzt megért, hogy tálcán lássa a határozott, ahogy a tus vájatába illesztette a vesszõt. Két fél-
szakállas fejet. A bérgyilkos nem tudta, mit vétett a törpe – a mosoly, aztán egy megbocsátó sóhaj…
munkájával okozott kárt az elõkelõ uraságnak, vagy valamely
régi viszály magvai szökkentek szárba –, de nem is érdekelte. Mindig megbocsátott az áldozatainak, hiszen bizonnyal bû-
Egyszerû lélek volt, szakmaként ûzte a gyilkolás mesterségét, nösen haltak meg… legalább õ engedje el a penitenciát, amit
és nem szenvedélybõl – nem érdekelte hát a munkadarab, csak a poklok bugyraiban majd kimérnek rájuk.
a cél és a fizetség.
A mûhely csupán egy oszlopokon álló cseréptetõs féleresz
Ismerte a terepet, álcáznia sem kellett magát; a város kör- volt a ház oldalában. Kemencéje egyetlen kéménybe torkollott
nyéki patakok völgye száz és száz mesternek adott megélhe- a ház búbos kemencéjével, a ház falán szögek a szerszámok-
tést a molnártól a cserzõvargáig, s a kitaposott földutakon nak, középen az üllõ és a tölgyfahordó.
mindig tömegek áramlottak a városból a mûhelyekig, a mûhe-
lyektõl a városig. Ian, a bérgyilkos csaknem hetente eljött er- A törpe még néhány utolsót koppantott – immár két csengõ
re, mert a patakok alsó folyásánál jókora vízibivalyok teleped- jutott egy tompára –, amikor Ian odaért. A bérgyilkos a lom-
tek meg, melyek valósággal lubickoltak a cserzõvargák mocs- bok takarásából bámulta áldozatát. Törpe volt. Szakállas. Fél-
kától bûzössé vált patakban – szabadidejében Ian ezekre va- meztelen és borzasztó izmos. A pocakja a sör mértéktelen élve-
dászgatott, s nem is eredménytelenül. zetérõl árulkodott. Fülében karika, haja gyöngyöktõl súlyos.
Izzadtságtól csillogó arc, munkától kipirult arc, az alkotás fé-
Közben letért az útról, és egy keskeny ösvényen haladt to- nyében tündöklõ arc. Törpe. Olyan, mint a többi.
vább. A törpe nem a patak mellé települt, hanem jó nyíllövés-
nyire attól, az erdõ érintetlen sûrûjében állította fel kemencé- Gyakorlatilag halott.
jét. Szépen munkált bronzcsõben jutott el a víz a házig és a A kovácsmester leengedte a kalapácsot, majd a vízbe már-
hozzá tapasztott mûhelyig. totta az izzó kardpengét, amelyen dolgozott. Sistergett és gõ-
zölgött a hordó szája, mintha az izzó kardot valami baziliszkusz
Amikor a ház fehér fala már fel-feltünedezett a törzsek mö- gyomrába mártotta volna a törpe. Aztán ahogy elhalt a sister-
gött, Ian a bozótba húzódva közeledett tovább. Tudta, hogy a gés, a feketén csillogó fegyver újból a fényre került. Egyenes
törpe nem szereti, ha munka közben zavarják, és nem árusítot- penge volt, lovagnak való, egyelõre keresztvas nélkül.
ta termékeit a háznál – hetente betolta kétkerekû kordéját a A kovács magasba emelte, úgy szemlélte. Aztán rátelepe-
városba, ott árult –, de nem kockáztatta meg, hogy valaki dett az üllõre, ölébe vette a pengét, és szeretettel simogatni
mégis az elhagyatott ösvényen ténfereg, és meglátja õt. Egy kezdte. Dudorászott is valamit, de olyan halkan, hogy Ian nem
szénégetõ, vagy egy turbékoló szerelmespár… no nem, egyik hallotta ki a dallamát.
sem hiányzik! A zömök nyílvesszõ a törpe szívére irányult. A gyilkos nagy
levegõt vett, majd lassan kifújta…
Óvatosan haladt, lábait finoman rakosgatva elõre, mint a A törpe ismét felemelte a pengét…
macska… zajt nem csapott, vadat fel nem riasztott. Bár nem Ian döbbenten hördült fel, ujja megrántotta a ravaszt, s a
élvezte a mesterségét, kitûnõ iskoláinak köszönhetõen a leg- halálos lövedék átütötte a törpe mellkasát.
jobb volt a városban a pénzért gyilkolók között. A tündöklõ szablya, amely az imént még egyenes penge
volt, kifordult a halál üdvözletére nyíló kézbõl. A kézbõl, amely
A lefojtott faszénparázs semmivel össze nem téveszthetõ il- néhány érintéssel kecses ívet varázsolt a rideg fémbe.
lata körbelengte. Bár sosem vonzódott a kovácsok mocskos, iz- – Wogan vére! – borzongott meg Ian, és futva hagyta ott a
zadtságos mesterségéhez, ezt az illatot mégis szerette: a meg- gyilkosság helyszínét. Érezte, hogy azzal, amit most tett, letö-
munkált fémben is ott rejtezett, a nyílvesszõk hegyében, a kés rölhetetlen rovás került pokolbéli számlájára, s a kínok-kínja
pengéjében. lesz osztályrésze a halál után…
Megölt egy csodamestert!
Hallotta a kalapács hangját is. Két tompa – a forró vasat
üti –, aztán egy csengõ, ahogy a törpe az üllõre vert a ritmus

Törpe és titok a törpék Valódi Neve is, amelyet még a legközelebbi rokona-
iknak sem árulnak el. A Valódi Nevet Mahout adományozza a felnõt-
A törpe faj számtalan világon honos, és legalább tucatnyi létsíkról ke- té váló törpefiúnak vagy törpelánynak – egy álom során –, és csupán
rültek Worlukra, midõn az istenek háborúja megszaggatta az Univer- Rachtat, a halálisten jogosult megismerni azt, amikor eljön az utolsó
zum szövetét. És ott, ahol a testvérek egymás ellen fordultak, ott, ahol utazás ideje.
az élet és a barátság kevesebbet ért, mint egy lehulló levél, a különfé-
le világból származó, mogorva törpék egymásra találtak, és összefog- A törpék Worluk világának legszívósabb teremtményei közé tartoz-
tak a Káosz ellenében. A törpe istenek mind az elsõ harcok hõsei vol- nak. Átlagos magasságuk 130-140 cm. Tömzsi testalkatuk miatt gya-
tak – Mahout, az elsõ vezér, aki összefogta a hazájukat vesztett törpé- korta emlékeztetik a szemlélõdõket valamiféle két lábon járó sörös-
ket, Padat Fetus, a félelmet nem ismerõ, aki a Káosz haderejének leg- hordóra – különösképpen azok a törpék, aki valóban nem vetik meg a
javát küldte a túlvilágra, és Rachtat, a veszett, aki valamely titokzatos maláta levét. Vastag csontú, izmos népek, ügyességük leginkább az
módon a csatamezõn elvérzett törpék lelkébõl nyerte természetfeletti erõt igénylõ dolgokban nyilvánul meg, s nem az aprólékos munkák-
erejét. Soha el nem múló szégyen ég hát a törpék lelkében áruló roko- ban. Különösen jól viselik a hideget és a nyirkosságot, viszont az át-
naik, a gerondari Kitaszítottak miatt, hiszen a káosztörpék megtagad- lagosnál jobban szenvednek a melegtõl.
ták mindazt, ami a fajnak fontos lehetett.
A törpék – a férfiak és nõk egyaránt – erõs testszõrzettel rendelkez-
A zömök, vasgyúró, harsányan vidám és sértetten komor törpék so- nek az arcukon, a mellkasukon, a karjukon és a lábukon, de csaknem
sem feledték, hogy Worluk nem az õ hazájuk. Bár talán már akkor sem csupaszok a hátukon, végtagjaik belsõ felszínén, valamint hajlamosak
hagynák el megszokott tárnáikat, ha erre lehetõség nyílna, mégis min- a kopaszodásra. A törpék legnagyobb büszkesége – és hiúságuk forrá-
den törpe büszkeséggel emlékszik eredeti világuk titkos nevére. Az sa – a szakáll. Ezt törzsenként másképpen cicomázzák: van, ahol be-
egyes világok neve a legszentebb titok a törpe nemzetségek számára, fonják, másutt forró vasakkal begöndörítik, egyesek kormos zsírral la-
pítják a mellükre, mások két ágra választják, vagy gyöngyök garma-

45

Karakteralkotás - Fajleírás

dáját fonják a szálak közé. A nõk egészen világos és vékony szálú, Ugyancsak ilyen alaposak a házasságban is. A törpék életükben
pelyhes szakállal rendelkeznek, amely a fiataloknál csupán akkor vá- csak egyszer házasodnak, és a párjuk mellett életük végéig kitartanak.
lik láthatóvá, ha egészen közelrõl szemlélik, vagy ha olyan szögben Iszonytatóan viharosak ezek a házasságok, hiszen a törpék veszekedõs
tûz rá az arcukra a fény, ám gyakorta elõfordul, hogy miután kiöreged- természete itt mutatkozik meg igazán, ám a veszekedések között for-
nek a szülõképes korból, a szakálluk megerõsödik. Ezek a „férfisza- rón lángol a szerelem még évtizedekkel az esküvõ után is. Nagy ritkán
kállúak” nagy becsben állnak minden törzsben, részint bölcsességük, elõfordul, hogy a házaspár végképp megutálja egymást: ilyenkor sem
részint testi erejük miatt – a törpe matrónák általában erõsebbek a fér- válnak el, hiszen mire a válás gondolata egyáltalán megfordulhatna a
fiaknál –, és gyakorta õk látják el a törzs vezetését. fejükben, valamelyik veszekedés során az egyikük úgyis agyonvágja
a másikat.
A törpék öltözködésében két merõben ellentétes szokás dívik. A
nemzetségek egy része az egyszerû, sõt, némileg kopottas, elhordott A csodamesterek
ruházatot kedveli, mások a túlburjánzó cicomát. Ez utóbbiaknál a dí-
szítõhajlam az ékszerek terén durvul el igazán: a fülükben gyakran A törpék különleges érzékkel rendelkeznek a nagyobb erõkifejtést
több karikát hordanak, a szakálluk csörög a közéfont ezüstgyûrûktõl, igénylõ mesterségekhez. Kitûnõ kovácsok és bányászok, a legjobb fa-
ujjukon annyi aranykarikát viselnek, hogy alig bírják ökölbe szorítani vágók közülük kerülnek ki, szinte mûvészi módon képesek leölni és
kezüket – de vannak, akik az orrukba, a köldökükbe, mellbimbójukba, feltrancsírozni a nagy testû állatokat, úgy hajtják a súlyos batárokat,
vagy bõrük bármely pontjára képesek lukat ütni, csak hogy egy arany- mint senki más, kiváló molnárok, ácsok, kõmûvesek. Azonban néhány
karikával több fityegjen rajtuk. törpe még a többin is túltesz. Õk a csodamesterek.

A törpék talán Worluk világának egyik legszeszélyesebb lényei. A csodamesterek a fémek mágusai. Kovácsok, akik puszta kézzel
Mintha sosem nõttek volna ki a gyerekcipõbõl: az egyik pillanatban formázzák az acélt – de nem azért, mert hihetetlen erejüket latba vet-
még vidáman nótáznak, vagy meg sem történt kalandjaikat mesélik, a ve, kalapácskeménységgel püfölik az izzó anyagot, ó, nem! A csoda-
következõ pillanatban már sértõdötten üvöltöznek egymással, mert az mesterek valósággal szerelmesek a fémbe, simogatják, becézgetik a
egyikük nem elég szépen vágta ki a dallamot. Élnek-halnak a lakomá- megmunkálásra váró darabot, míg az magától nem alakul azzá, amivé
kért és a nagy ivászatokért, ám képesek mérgükben hetekig koplalni, szeretne (a fém ilyenkor nem izzik). A csodamester nem akar kardot
ha valaki megsérti õket. Többnyire nyugodtak és jókedvûek, rajonga- készíteni egy darab vasból – csupán megkéri a vasat, hogy alakuljon
nak a jó történetekért, gyorsan barátkoznak, és a barátaiknak az utol- át olyasvalamivé, amivé õ akar.
só lukas zoknijukat is odaadnák, ám ugyanilyen gyorsan elönti õket a
pulykaméreg akármilyen apróságon, ezért nagy hangon képesek ve- Számtalan kovács kereste már fel a csodamestereket, hogy része-
szekedni bárhol, bármikor és bárkivel. Iszonyatos szókinccsel rendel- süljenek a misztikus tudásból, ám mindjük tudománya megállt, ami-
keznek a káromkodások terén – több ork szitokszót ismernek, mint az kor a csodamester beavatta õket a titokba: a megmunkálatlan fém va-
orkok maguk, és képesek felhergelni egy kõsziklát is. Ugyanakkor lami akar lenni. Ezért soha, senkibõl nem vált még csodamester, ha-
tettlegességig ritkán viszik az ügyet, ugyanis ha már egyszer ökölbe csak nem annak született.
szorul a kezük, akkor már baltáért is nyúlnak, és ha már egyszer bal-
táért nyúltak, akkor nem végeznek félmunkát… A csodamesterek tehát nem urai, hanem inkább szeretõi a fémnek.
Megérzik, ha egy fémdarab olyan formába van kényszerítve, amelyet
Az alaposság egyébként törpe erény – és nem csak a verekedések az nem kívánt sohasem – ez leginkább a kontármunkák esetében for-
során. Amit egyszer egy törpe a fejébe vesz, azt vagy tökéletesen vi- dul elõ –, és hozzásegítik a kardot, hogy eke legyen, a kerékvasalást,
szi véghez, vagy inkább el sem kezdi. Ha egy törpe mesterséget vá- hogy varrótû legyen. A csodamesterek által készített tárgyak mindig a
laszt, termékei jó részét még azelõtt megsemmisíti, hogy bárki akár legjobb minõségûek, a legszebbek, és a leghatékonyabbak, ezért az
csak látta volna õket, mert valami szépséghibát vélt felfedezni rajtuk. áruk is magas.
Így az a néhány darab, amely túléli az alapos szemrevételezést, való-
ban mestermunkának számít. Természetesen a csodamesterek is használják a hagyományos ko-
vács-módszereket, ám többnyire csak azért, mert élvezik az üllõ csen-
gését, vagy az izzó vas hevét. A csodamester ökle nem kemény, mint
a kalapács, és nem érzéketlen a hõségre, tehát ha hagyományos mó-
don akarják megformázni a fémet, akkor hagyományos szerszámokra
van szükségük. Amennyiben misztikus hatalmukat használják elegen-
dõ csupán megsimogatniuk a hideg fémet, és az lassan átalakul. Ez a
kovácsolási módszer mágikus, amennyiben hõ nélkül képes megfor-
mázni akár a legkeményebb hanhorti fémet is, de az így létrehozott
tárgyak nem mágikusak – hacsak eleve nem tették azzá néhány va-
rázslattal, rúnával, amelyhez azonban ismerni kell a varázstárgy-ké-
szítés és a jelmágia minden csínját-bínját.

Játéktechnikailag a csodamesterek kovácstudománya egy sikeres
Tudatpróbán múlik. A Játékos bejelenti, hogy a karaktere használni kí-
vánja a képességét, majd megdobja a próbát. Siker esetén létrejön a kí-
vánt hatás – azaz a fém azzá alakul, amivé szeretne –, kudarc esetén a
fém változatlan marad, ám a csodamestert olyan iszonyú fejfájás kerí-
ti hatalmába, hogy 1d6 napig képtelen lesz újból használni a képessé-
gét. (A csodamester már a próba elõtt tudja, hogy mivé fog alakulni a
fém, így amennyiben ez számára nem kedvezõ, akkor elállhat az
átalakítástól.)

A törpe csodamestereknek nem elegendõ csupán a szokott módon
táplálkozni, mivel számukra a fém az éltetõ elem: egy csodamester na-
ponta 10-20 dekagramm tiszta fémet fogyaszt el, hogy jó erõnlétben
maradjon. A fém tisztasága számukra elsõrendûen fontos: mint ahogy
a normális halandók sem eszik meg a moslékot – kevés kivételtõl el-
tekintve –, úgy a csodamesterek sem esznek szennyezett fémet. Nagy
szükségük van a vasra, a rézre, és számos más színesfémre… a nemes-
fémek olyanok számukra, mint másoknak a marcipán: ízletesek, de
nem igazán lehet velük jól lakni. Na persze, ha más nincs… Normális
élelmet e mellett a megszokott mértékben szükséges fogyasztaniuk,
mint más, hétköznapi teremtményeknek. Bár a törpék jobban

46

Karakteralkotás - Fajleírás

tûrik az éhezést, mint más fajok, ha a csodamester nem sokáig nem jut emberé, és nagyjából 60-100 méteren túl megszûnik). Nagyon kevés
elegendõ fémhez, legyengül: elõbb elveszti különleges képességét, az- fényben is jól érzékelnek, de ez nem hõlátás, azaz valamennyi fényre
tán fizikailag, majd mentálisan gyengül le, végül elpusztul – éhen hal, szükségük van – ezért a törptárnák mindig jól szellõznek, hogy a fák-
mint bárki más, aki sokáig nem eszik. lyák és egyéb világítóeszközök ne használják el a levegõt. A fényvi-
szonyoknak megfelelõ látás kialakulása idõbe telik (képzeljük el, hogy
A csodamesterek Mahout kegyeit élvezik. Ennek gyakorlatilag nem mi történik, amikor verõfénybõl egy félhomályos szobába lépünk,
sok hasznát látják, mint ahogyan az énekesmadár sem, ha gyönyör- vagy fordítva). A nappali fény nem zavarja õket, mint az orkokat.
ködnek az énekében – ám ha valaki megöl egy csodamestert, az meg-
tudja, hogy mit jelent Mahout haragja. Ugyan a Vén Törpe nem avat- Néhány ösztönös bányászmegérzés is segíti õket. Képesek meg-
kozik a halandók ügyeibe, ám amint élete végén a gyilkos porhüvely- érezni elõre az omlásokat, azt, hogy hol biztonságosabb járatokat váj-
ét elhagyja a lelke, Mahout megszerzi magának, s kitölti rajta végtelen ni, sõt egyesek képesek szinte méterre pontosan megmondani, milyen
haragját. mélyen vannak, körülbelül hol járhat a nap, merre van észak, az egye-
nesnek tûnõ folyosó elkanyarodik-e, van-e dõlése stb.
A törpe karakter és a játékos
Amennyiben a Játékos szeretné, hogy törpe karaktere csodamester
Valódi jellem épp úgy lehet egy törpe, mint részeg disznó. A Rendhez legyen, úgy azt 20 fõérték-pontért megveheti számára a karaktergene-
hû (de nem feltétlenül Rendisten-hívõ), vagy Kitaszított. Büszkeségek rálás során. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a csodames-
élõ tárháza, vagy kibírhatatlan, házsártos alak. Bölcs, vagy kötözni va- ter fémmel táplálkozik. Napi 10-20 dkg tiszta fém szükséges ahhoz,
ló bolond. Alapvetõen szívósak, a hideget és az éhséget jól tûrik, az al- hogy a csodamester ereje teljében maradjon. A fémet nem képes
kohol viszont már kisebb mennyiségben is megárt nekik – a részeg tör- megrágni (nem olyan erõsek a fogai), hanem elszopogatja, mint egy
pe kiszámíthatatlanabb, mint egy esszenciaörvény, még a barátaira darab jeget.
nézve is –, és a jólétben hamar elhíznak.
Nagyon fontos, hogy nem a Játékos határozza meg, hogy az adott
A törpék kifejezett elõnye az éjjeli látás (30 méterre tökéletes, fém mivé akar alakulni, hanem a Mesélõ, aki a döntését a Játékos tu-
mintha nappal lenne, azon túl gyengül, de még mindig jobb, mint az domására hozza. Amennyiben a Játékos – azaz a csodamester – úgy
dönt, hogy a változást elõsegíti, úgy megformázhatja a fémet, de el is
állhat ettõl a szándékától.

A kocsmáros elégedetten dörzsölte a tenyerét. Jó üzletet kö- a gnóm úgy megrémült a falra vetülõ árnyéktól, hogy elájult,

tött. Már régóta vágyott egy tolvajokat távol tartó – és kizsi- és órákon át fel sem lehetett locsolni. A gnóm ezek után szin-

gerelõ – ajtóra, amelyet a pincelejárat mellett balra kívánt te rettegve kérlelte õt, hogy óvatosan lépjen a háta mögé,

felállítani, az eddig használaton kívül lévõ falfülke lezárására, mert még ijedtében ki talál ugrani a szíve a helyébõl.

de még sosem gyûlt össze elég pénze, hogy a gnóm ezermes- Az esetbõl tanult a kocsmáros: minél kevesebbet zaklatja a

terek szolgáltatásait megfizesse. Erre egy héttel ezelõtt ide- gnómot, annál hamarabb lesz kész az ajtaja. De aznap…

gen gnóm vetõdött be a kocsmába… a szó szoros értelmében, – Uram! – szûrõdött át a kocsma szokásos zaján a gnóm si-

mivel a szerencsétlen frátert néhány kóbor kutya kergette, pító hangja. – Készen vagyok! Jöjjön!

megérezve rajta a félelem szagát. A kíváncsi férfi kötényébe törölgette sörhabos kezét, intett

A dagadt kocsmáros elkergette a kutyákat, majd megven- a legényének, hogy vegye át a helyét a pult mögött, majd el-

dégelte a gnómot az elsõ italra. Mindig így tett, ha idegen ér- robogott a rejtekajtó felé.

kezetett – ezt a gesztust általában jól fogadták a vándorok, s – Óvatosan! Óvatosan! – hallotta közben a gnóm hangját,

a bõséges borravalóval jócskán túlfizették az elsõ ital árát. de már nem törõdött vele. Az a kis stöpszli állandóan azon

Mialatt a gnóm iszogatott, a kocsmáros faggatni kezdte – a nyekergett a három nap során, hogy az emberek nem elég

kocsma éppen üresen tátongott, mert a város fõterén három óvatosak, és mindig halálra ijesztik õt. A kocsmáros azonban

banditát akasztottak, s mindenki ott volt. A gnóm beszédes- immár tojt a gnóm ijedelmére… látni akarta álmai ajtaját.

nek bizonyult, s hamar kiderült, hogy õ is ezermester, a távo- – Óvatosan, az ég szerelmére…!!!

li Lendor szigetérõl… A kocsmáros átlépte a pincelejáró küszöbét. Arcán elége-

Esthewarra!!! Ez az én napom! – gondolta a kocsmáros és dett vigyor…

elõadta a némileg megittasodott gnómnak az ajtó tervét. Az – Katt!!!

bizonyára az ajándék ital hatására – azonnal elvállalta, s A falból kivágódó acélpenge úgy fejezte le a kocsmárost,

egyebet sem kért, csak kosztot, kvártélyt, valamint a szüksé- mintha csupán vajat szeletelt volna. A test hátravágódott, a

ges szerszámokat és anyagokat, amelyeket összeír. Miféle fej pattogva gurult lefelé a lépcsõn…

eszement az ilyen? Ingyen dolgozni? Aztán csend.

Három napja kopácsol a gnóm a söntés mögött, és a kocs- Kisvártatva a gnóm dugta ki halálra vált képét a rejtekaj-

máros betartotta az ígéretét: ellátta étellel-itallal, valamint tó mögül.

biztosította számára a megfelelõ anyagokat. Ezen kívül sosem – Mondtam, hogy óvatosan… – nyüszítette az ájulás hatá-

zavarta, mert az elsõ alkalommal, amikor az elmélyülten dol- rán. – Készen vagyok… hát mondtam, hogy óvatosan… én

gozó gnóm mögé állt, hogy megnézze, mire halad a „mester”, mondtam…

Gnóm emlegetik a gnómokat, mint ügyes kezû ezermestereket, akik ugyan
mit sem konyítanak a mágiához, ám technikai ismereteik oly csodá-
A gnómok alacsony, karcsú népek, melyek mintha a törpék és az elfek sak, hogy már-már mágikus jelleget ölt.
keresztezõdése során jöttek volna létre – ami persze nem igaz. Sokkal
valószínûbb az a feltételezés, hogy a gnómok egyazon létsíkról szár- A Nagy Kataklizmáig, amely csaknem a világ pusztulását okozta,
maznak a legnagyobb istenekkel – Feketebotos Mark’yhennonnal és a gnómok Dimuran szárazföldjét lakták. A háború alatt, mielõtt a leg-
Yvorllal –, csak náluk jóval késõbb kerültek át Worluk világára, ami- nagyobb földrész részekre szakadozott, és részben elsüllyedt volna, a
kor a legendás Föld-világon a Gépistenek és a Komputeristenek hatá- gnómok új szálláshelyet kerestek maguknak. Olyan tájakat kerestek,
sára az emberi faj már teljesen elkorcsosult… azaz gnómmá vált. Ezt ahol védve lehetnek a többi, harcias fajtól, mindamellett alkalmas ar-
a hitet alátámasztani látszik, hogy már a legrégebbi krónikák is úgy ra, hogy folytassák az õsi, már csak a gnómok által ismert mestersé-
geket. Így esett választásuk a hegyvidékekre, melyek természetes vé-
delmül szolgálnak, és mélyük számtalan ásványkincset rejt.

47

Karakteralkotás - Fajleírás

A gnómokat fizikumuk nem igazán teszi alkalmassá a bányászatra, Alapvetõen a gnómok mindenkitõl tartanak – de nem gyávák, csupán
ezért már az elsõ kolóniák kényszerû kapcsolatba kerültek az általuk félõsek! Ha valaki megtámadja õket, az hamar rádöbben, hogy az erõ
részegesnek és nagyhangúnak tartott törpékkel. A törpék bányásztak nem minden – elég, hogyha az elsõ mérgezett tûlövedék a nyakába re-
és elvégezték a nyers megmunkálás nagyját, majd eladták a gnómok- pül egy ártatlan kinézetû sonkás szendvicsbõl, vagy csuklóból lemet-
nak a végterméket, fõként vas-, és rézkoloncokat. A gnómok feldol- szi kezét az ajtókilincs. A gnómok házában ugyanis sosem azok a dol-
gozták a nyersanyagot, méghozzá nem is akárhogyan! Állítólag egyes gok, aminek látszanak... azaz nem csupán azok.
öregek ismerik a levegõnél nehezebb repülõ tárgyak készítésének tit-
kát – mágia nélkül! A törpékkel alapvetõen jó kapcsolatot tartanak fenn, bár ez jobbá-
ra nem a törpéken múlik. A hegyek mogorva embereivel szintén jó a
Azok a gnómok, akiknek õsei törpék vagy más bányásznépek által kapcsolatuk – ez nem vonatkozik Norstraden barbárjaira, mert azok a
nem lakott hegységekben települtek le, maguk szorultak a bányászko- fickók még a gnómok ízlésének is túlzottan mogorvák.
dásra. Ezek, az ún. fekete gnómok jóval erõsebbek, zömökebbek lettek
többi fajtársuknál, ugyanakkor a tárgyak megmunkálását sem végzik A kulturáltabb embernépekkel szintén igen jó, és gyümölcsözõ
már mûvészi tökéllyel. A fekete gnómok tehetsége nem a furfangos kapcsolatban állnak – meglepõ módon, még a soviniszta drénekkel is.
szerkezetek elkészítésében, hanem a hagyományos kovácsmunkában A rombolás és pusztítás mámorában élõ népeket azonban – ha tehetik
rejlik: a legtartósabb szerszámokat, legjobb fegyvereket gyártják az – messze elkerülik.
összes faj közül (a gilf és törpe varázskovácsok munkáit kivéve, mert
ezek a mesterek mágikus erõket is alkalmaznak munka közben). A gnómok különleges jellemzõi

A gnómok másik sajátos csoportja a városi gnómoké. Õk majd’ A gnómokban rejtõzõ állandó rettegés különös változást indított meg
minden nagyvárosban elõfordulnak, ahol kellõ védelmet élveznek a a generációk során. Egyes gnómok mintha megérezték volna a közeli
helyi hatóságok által. A városi gnómok távolodtak el leginkább õseik jövõt, különösképpen akkor, ha az események rájuk nézve negatív kö-
tudásától: igazi mester, vagy mûvész már alig akad köztük. Ugyanak- vetkezménnyel jártak volna. Ezt a tulajdonságot általánosságban hato-
kor a mindennapos élet apróbb tárgyait, a közigénynek megfelelõ, ol- dik érzéknek nevezik. Homályos és bizonytalan érzés ez, olyasvalami,
csó eszközöket igényesen és gyorsan készítik el. Kiváló építészek ke- mint az álmokból visszamaradó emlék. A hatodik érzékkel rendelkezõ
rülnek ki közülük – ezek a gnómok azonban nem a közembereket gnómnak jó-, és rosszérzései keletkeznek egy adott dologra gondolva,
szolgálják, hanem sokkal nagyobb urakat. A városi gnómok elkülönül- vagy ha valamerre jár, avagy ha valamit csinál. Hatodik érzését nem
ten élnek saját utcáikban (ha jó bicskára vágysz, keresd a „Gnóm ut- képes irányítani, azaz ha megérez valami rosszat egy folyosó kapcsán,
cát” bármely nagyvárosban), és sosem engednek maguk közé más fajt. nem képes kianalizálni, hogy konkrétan melyik métere, melyik padló-
Ez nem annyira rátartiságukon, mint inkább az állandó félelmükön lapja, a falon lógó melyik festmény okozza a rossz érzéseket. A hato-
alapul. Mivel kicsik, és sok más fajhoz képest gyengék is, könnyen
húzhatják a rövidebbet bármilyen konfliktusnál. Mivel tisztes munká- dik érzék használatához a Játékosnak csupán be kell jelentenie
val szép jövedelemre tesznek szert, úgy gondolnánk, a városi szándékát, a Mesélõnek pedig – mintha azt a hatodik érzék ten-
gnómok állandó zaklatásnak vannak kitéve – de ez nem így van. né – értesítie kell a gnómot a veszély közelségérõl, vagy egy
Házaikat trükkös – és feltétlenül halálos – csapdák tucatjai vé- kiemelkedõen jó lehetõségrõl. Az érzékelés helyessége Tudat-
dik a kóbor tolvajoktól, a mindenütt elõforduló szervezett tol- próbához kötõdik. Sikeres Tudatpróba esetén a hatodik érzék
vajrendek pedig békén hagyják õket. Hogy miért? Errõl talán közvetítette tapasztalat helytálló, a veszély valóban ve-
az egyeseknek igen jutányos áron dolgozó gnóm mestereket szély, a kedvezõ helyzet valóban kedvezõ helyzet. Si-
kellene megkérdezni. kertelen Tudatpróba esetén viszont éppen az ellenke-
zõjét érzi a gnóm, mint ami valójában vár rá. Ter-
A gnóm nép – bár egyes csoportjaik látszólag eltá- mészetesen a karakter sosincs tudatában annak,
volodtak egymástól –, nem mutat nagy különbséget. hogy sikeres volt-e a próbája, vagy sem. Minden
Alacsonyak, átlag 120-150 cm magasak, széles hatodik érzék használata – akár sikeres volt,
vállú, keskeny csípõjû, dongalábú teremtmé- akár nem –, 10-10 eszszenciapontot igényel a
nyek. Izmosak, de nem olyan látványosan, mint gnóm varázserejébõl (ez a képesség független
a törpék – hozzájuk képest inkább karcsúnak bármely mágiahasználati képességtõl). Amen-
mondhatók. Lábuk rövid, karjuk hosszú, akár az nyiben a Játékos a gnóm karakterének hatodik
orkoké, de nem olyan ormótlanok. Testszõrze- érzéket kíván, úgy azt fõérték-pontjaiból kell ki-
tük elég gyér, legtöbbjüknek még haja is alig gazdálkodnia: a tulajdonság ára 20 fõérték-
van – ritkásan álló, vörösesbarna, olykor fekete pont.
hajukat két-három arasz hosszúságra növesztik,
és a fejük búbjára kontyolják, hogy minél több- Más gnómok különleges tudatállapotba kerülve ké-
nek látszódjon. Szakálluk is ritkás, mint a kocsmai pesek megjósolni a jövõt. Ez a tudatállapot olykor
bunyókból kiérdemesült orkok fogsora, s többnyire le meditáció, máskor részegség következménye – lé-
is borotválják. A városi gnómok körében olykor láng- nyeg az, hogy a normális tudatállapotban erre kép-
ra kap a szakállhordás divatja – ilyenkor lósörénybõl telenek. A jósálom meglehetõsen zavaros, nehezen
készítenek maguknak helyes kis álszakállakat. A feke- értelmezhetõ, tele szimbólumokkal – de sosem ha-
te gnómok – mellesleg õk a legmagasabb, legtestesebb zug! Mivel a jósálmot a Mesélõ alkotja meg, erre külö-
gnómok – sosem borotválkoznak, és a hajukat sem nösen ügyeljen. A jósálom csak abban az esetben jön létre, ha
vágják le. Szerintük minél hosszabb egy gnóm haja, a gnóm hiánytalanul rendelkezik a varázserejével, ugyanis a jósálom-
annál tovább él – egy fekete gnóm haját megkurtítani hoz az összes esszenciapontjára szükség van. Minél több eszszencia-
egyet jelent a halálos fenyegetéssel, s ez mindig vért kíván. pontot tud egy gnóm a jósálomba felhasználni (azaz minél nagyobb a
Varázserõ Fõértéke), annál pontosabb és annál kevésbé szimbolikus a
Az átlagos gnómok egyszerû vászon és posztóruhákat viselnek, jóslat (100-as Varázserõ Fõérték esetében a gnóm filmszerûen látja az
melyek szinte mindig kínosan tiszták. Otthon és a lakóhelyük környé- eseményeket, ám ilyen gnóm igen kevés él Worluk világán). A gnóm
kén jobbára mezítláb közlekednek, s csupán hosszabb utakra húznak csupán részben tudja meghatározni, hogy a jövõ mely szeletét idézze
széles torkú csizmát – fõként azért, hogy szárába rejtsék szerszámai- fel a jósálom; erre minden esetben 25% esélye van. Ha ez az esély
kat. Tehetségük csodákra képes, s szinte vérükben van a mechanika tu- nem jön be, a gnóm nem lesz tudatában annak, hogy nem a kívánt jö-
dománya. võt álmodta meg – noha logikai úton rájöhet erre. Amennyiben a Játé-
kos a gnóm karakterének jósálom tulajdonságot kíván, úgy azt fõérték-
A fekete gnómok ruházata annyiban különbözik ettõl, hogy szinte pontjaiból kell kigazdálkodnia: a tulajdonság ára szintén 20 fõérték-
mindig koszos. Lehet valami halovány hitük a ruha koszossága és hos- pont.
szú élet kapcsolatáról – de az is lehet, hogy csupán nem törõdnek a
tisztasággal.

A városi gnómok mindenben igazodnak az adott ország, város di-
vatjához – kivéve a szakállviselet terén.

48

Karakteralkotás - Fajleírás

A gnóm és a játékos A fekete gnómok kevésbé ügyesebbek, a finom munkákhoz egyálta-
lán nem értenek, viszont erõsek, mint egy törpe. A durva, támadó jellegû
A gnómok legjellemzõbb – úgymond zsigeri – tulajdonsága az állandó fegyvereket kedvelik, mint például a vaskos rövidkard, vagy a rövidnye-
félelem. Ez a félelem a pattanásig feszült figyelem állapotától a páni lû csatabárd. Számára a kövek, ércek, fémek megmunkálásában nagyobb
rettegés állapotáig terjedhet – akár egyetlen személy esetén is. Külö- erõt igénylõ jártasságok nyílnak meg már a karakterépítéskor 6. szintig.
nösen a városiakra jellemzõ, hogy képtelenek kontrollálni félelmüket,
a fekete gnómok megtanulták elrejteni, esetleg még erényt is kovácsol- A városi gnómok intelligensebbek társaiknál, viszont sokkal kevés-
nak állandó félelmükbõl: óvatosságot, elõrelátást, figyelmességet, bé tisztességesek (és inkább ravaszok, mint bölcsek). Ez részint a töb-
esetleg a törpéket is megszégyenítõ, nagyhangú, túlzott agresszivitást. bi fajjal való kapcsolatuk folytán alakult így, részint pedig a tolvaj-
A zsigeri félelem következménye, hogy a gnóm karakter bármilyen szakma vonzásának köszönhetõen. Nem túl jó harcosok, hiszen sosem
harccal kapcsolatos jártasságot (pl. fegyverhasználat, ökölharc, csele- volt alkalmuk kipróbálni a tisztességes küzdelmet, viszont sunnyogás-
zés, lefegyverzés, stb.) 10%-kal több pontért sajátíthat el bármely szin- ban, hátba döfködésben kiemelkedõ pozíciókat érhetnek el.
ten. A Jp-növekedés csak a közelharc során alkalmazandó jártasságok-
ra vonatkozik, így pl. az íjászatra nem. Háromféle gnóm – háromféle játékosi magatartás.
Az átlagos gnóm a természet gyermeke. Erdõjáró és kézmûves –
Az általános gnóm karakterisztika jelezze, hogy a gnómok megfon- ennek megfelelõ képzettségei vannak. A gnómok eredendõ félelme ná-
toltak (lassú, de bölcs), közepesen erõsek, rendkívül ügyesek és szívó- la túlzó óvatosság, szöszmötölõ megfontoltság képében jelenik meg.
sak, és nem sokat konyítanak a mágiához (ez nem jelenti azt, hogy ne Néha csupán a kihívások miatt válik belõle hazátlan kalandor.
születhetne közöttük nagy varázsló – csak jóval ritkább, mint más fa- A fekete gnóm magának való, a mesterségének élõ lény, akit csak
joknál). Nem igazán jó harcosok, de cselesek, könnyû fegyverekkel, valami igazán fontos dolog mozdíthatott ki a mûhelyébõl. Ez a fontos
íjakkal egészen jól bánnak. Mivel vérükben van a mechanika tudomá- dolog – vagy nagy tragédia – bizonyára nyomot hagy a karakter sze-
nya, az induló gnóm karakter automatikusan, külön jártasságpont rá- mélyiségén. Õ az, aki agresszivitással, hõzöngéssel kompenzálja a lel-
fordítása nélkül megkapja a mechanika valamint a barkácsolás jártas- ke mélyén rejtezõ félelmet.
ságot 6-6. szinten. Ezen kívül induláskor automatikusan megkapják a A városi gnóm igazi civilizált lény. A közösségi képzettségek jel-
4. szintû rejtõzés jártasságot is. lemzik (nyelvtudás, „kocsmatudományok”, kereskedelmi és kézmûves
képességek, hazudozás stb.), és éppúgy nem tud semmit arról, hogy
A gnóm karaktert indító játékos a karaktergenerálásakor a mértan hogyan lehet életben maradni a természet vad ölén, mint a többi város-
és a számtan jártasságokat 6. szintig fejlesztheti – természetesen min- lakó. Tisztes szakmák mûvelõje, esetleg tolvaj, nagy hazudozó. Ha si-
den szintre az annak megfelelõ jártasságpontot fordítva. A mértan és a kerül legyûrnie a falak hiányából fakadó rettegését, egészen használ-
számtan szintje nem befolyásolja, hogy a gnómok induláskor automa- ható kalandor válhat belõle.
tikusan és „ingyen” megkapják a mechanika jártasságot, 6. szinten. Ez persze csak a sztereotípiákon alapuló megközelítés. Tapasztal-
tabb játékosoknak illik nem követni az ilyesmit.

Az óriási bronzkalapácsok immár harmadszor sújtottak le a szen posztóra a legszegényebbeknek is szüksége van –, de kü-
Pénzváltók Csarnokának kétszárnyú ajtajára. Aztán negyed- lön utcát nyitottak maguknak a meirani kalmárok, akik ezek-
szer és ötödször. Hosszan zengett az ércajtók sikolya, melyet ben a napokban csak vásároltak, hogy majd a hét második
a tömeg lélegzetvisszafojtva figyelt. felében rakják elõ egzotikus portékájukat, és a kikötõbe a vi-
haroktól megtépázva most futott be három hasas zhilén ke-
– Kezdõdjék a vásár! – kiáltotta a Vásár Rendezõje, akit a reskedõgálya, hogy a szomszédos kontinens is képviselve le-
nordesi Mesterszövetség választott erre a felelõsségteljes gyen ezen a nemes alkalmon. Csupán a drének hiányoztak,
posztra. ám õket most lefoglalta a háború és a trónviszály – pedig bé-
késebb években õk hozták a legtartósabb, noha nem túl finom
A Pénzváltók Csarnokának kapuszárnyai kitárultak, a bá- posztókat.
mész tömeg zsibongva áradt a pultok és bódék frissen gyalult
deszkáitól illatos vásártérre. Hatalmas, soknyelvû sokaság Pultok garmadáján hevert a mozlimok mintásra festett
lepte el a fából ácsolt utcákat, miközben az áruval gazdagon selyme, a batikolt pamutszövet Khamedbõl, dergán muszlin,
megrakott pultok túlsó felérõl tucatnyi nyelven kiabáltak ve- brokát és bársony Trialcorból, themsén tafota és damaszt, a
võiknek a kereskedõsegédek… nem csoda, hogy a nyelveket szegényebbeknek lenáru – finomabb-durvább vásznak –, és a
tudó írnokok és a világlátott kalandkeresõk oly szépen keres- dhelani kartonszövet, melynél vékonyabbat egyetlen takács
tek a tolmácsolással. sem képes készíteni.

A vásár elsõ napjaiban – a Mesterszövetség rendelkezései Mennyi, és hányféle szövet hevert szerteszét a pultokon!
alapján – csakis különféle kelmét, szövetet árulhattak a ke- És hányféle náció jelent meg ezekben a hetekben a világ
reskedõk. A rendelet megszegõit teljes áruelkobzás sújtotta, egyetlen városában! Az ereje teljében lévõ emberi faj színes,
így senki sem merészelt a pult alatt egyebet rejtegetni. vidám kavalkádja meghódította a vásár idejére Nordest…

A posztó volt a legfõbb árucikk, melyért Maldiberan legtá-
volabbi sarkából is egybegyûltek a nemzetek kereskedõi – hi-

Ember Éppen a különleges sokszínûség miatt az emberi faj szinte kínálja
magát Mesélõnek, Játékosnak, hogy a többinél rugalmasabban kezel-
Ember. A faj, melyet nem kell különösebben bemutatnunk. A Föld ne- je a kapott információkat. Hiszen gondoljunk csak a faji életkor-hatá-
vû bolygó kényszerû menekültje, azok népe, akiket még nem korcso- rokra: az ember esetében bizony megemlíthetjük, hogy egy fagyföldi
sított el a Gépistenek kora, azok népe, akik kreativitásukkal (vagy mo- köz-drén (aki a nemesdrénekkel ellentétben az emberi faj tagja), egy
hóságukkal) leginkább átformálták a gázlények õsi világát. dergán kecskepásztor, valamint egy jidori bennszülött között már szü-
Mark’yhennon, Yvorl és Grooms eredendõ fajtája – még ha a nevezett lõhazájuk éghajlata miatt is komoly életesélybeli eltérések mutatkoz-
istenek nem is büszkék erre különösebben. nak. Ez és számos más különbség már oly részletes, olyan aprólékos
leírást kívánna, hogy külön Embertani Kalauzt kellene csatolnunk a
Az ember – szemben Worluk más fajaival – a társadalmi és nemze- Káosz Szerepjátékhoz – ezért inkább nem térünk ki a részletekre, és
ti különbségek oly széles skáláját vonultatja fel, hogy gyakran több rábízzuk a Mesélõk, Játékosok igényére, hogy akarnak-e (saját kútfõ-
különbség van ember és ember között, mint egy gennymanó és egy bõl természetesen) ennyire részletekbe menõen jellemezni egy embe-
tündérke között. Ezért nem foglalkozunk az emberi faj jellemzésével ri karaktert.
ezeken az oldalakon – minderrõl a Világleírás lapjain hasznosabb in-
formációkat nyerhetsz. Fontos kitétel, hogy az ember karakterek induláskor bármely jár-
tasságukat 4. szintig sajátíthatják el.

49