Karátson Gábor

1000

Karátson Gábor

Illusztrációk Goethe Faustjához

1976–1980

1

Kiállítások:
2021. szeptember 9. – 2021. október 10.

ISzolnoki Művésztelep Kert Galéria

5000 Szolnok, Gutenberg tér 12.
2021. november 13. – 2022. január 9.

IMűvészetek Háza Veszprém Dubniczay-palota, Várgaléria

8200 Veszprém, Vár u. 29.

Karátson Archívum Könyvek I.

2

Köszöntő

Tisztelt Olvasó! 3

A MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. küldetése,
hogy hazánk kiemelkedő teljesítményeit a széles közönség elé tárja,
kortárs alkotóinkat népszerűsítse, hírnevüket nemzetközi színtéren
is öregbítse.

Karátson Gábor bármilyen műfajhoz, bármely megszólalási mód-
hoz is fordult, megkérdőjelezhetetlenül jelentőset alkotott. Életműve,
a létrehozott művei, az alkotási folyamatot jellemző művészetfi-
lozófiai megközelítései és fáradhatatlan közéleti tevékenysége
mind-mind olyan értéket hordoznak, melyeket külön-külön, de ön-
nön komplexitásában is meg kell ismernie a következő generáció
tagjainak.

A MANK Magyarország Kormányának döntése és támogatása ré-
vén lehetőséget kapott arra, hogy ebben közreműködjön, hogy ezt
a páratlan életművet ne csak konzerválhassa, de széles körben meg
is ismertethesse.

A MANK szervezeti keretein belül létrehozott Karátson Gábor Ar-
chívum hiánypótló és egyszersmind példaértékű munkát végez, és
reményeink szerint megmutatja, miként válhat egy-egy hagyaték-
ból velünk élő és tovább hatni képes, termékenyítő közeg.

Tardy-Molnár Anna,

a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.
ügyvezető igazgatója

Tartalom

6
Bellák Gábor
Bevezető Karátson Gábor
4 Faust-illusztrációihoz

13
Képes Erika
A sokszínűség egysége
Faust-akvarellek

28
Goethe és a Faust
Karátson Gábor munkásságában
(kronológia)
Összeállította: Horváth György

32
Illusztrációk és Faust-idézetek

106
Linómetszetek a Fausthoz, 1969

120
Műtárgyjegyzék

5

Bevezető Karátson Gábor

Faust-illusztrációihoz

6 Hogyan jut el valaki a Fausthoz? Elolvassa mint kötelező olvasmányt,
majd kipipálja, hogy „ez is megvolt”? Vagy lapozgatja, s kiírja belőle
a szállóigéket? Ajánlják neki, vagy önszorgalomból nekiveselkedik,
hogy valahogy megbirkózzon a világirodalom egyik leghíresebb
és legbonyolultabb művével? Vagy egyszerűen beleszületik abba
a világb­ a, ahol jelen van Goethe, jelen van a német kultúra, s jelen
van Faust is, és úgy fedezi fel, úgy hatol egyre mélyebbre és mé-
lyebbre a mű szövetében, mint a kisgyerek az anyanyelv megisme-
résében. A kicsi gyermek, aki nem szavanként tanulja meg a nyelvet,
hanem egyszerre érzékeli az egészet, mint egy puzzle-játék kaoti-
kusnak tűnő képeit, s apránként kerül minden a helyére. A szó, ami
tegnap még érthetetlen volt, másnap egyszer csak megleli helyét.
A töredékekből egész lesz, a hangokból szavak lesznek, s a szavak-
ból mondatok.
Karátson Gábor beleszületett a Faustba. Amikor 1980 októbe-
rében a nyugat-németországi Iserlohnban először mutatta be a
Faust-illusztrációk sorozatát, a kiállításhoz tartozó kis füzet rövid
előszavában1 elevenítette föl alapvető Faust-élményeit „Úgy ér-
zem, mintha egész életemben a Fausttal foglalkoztam volna. Már
gyerekkoromban (1935-ben születtem) egy régi, lerobbant házban
a Gellérthegynél, nem messze a Dunától, de a másik oldalon, a déli
lejtőn, ahol a folyó életéből csak a hajók éjszakai dudálását lehe-
tett hallani; már akkor, abban a rég letűnt időben, amikor egy csen-
des délután a kicsi nagymamám szánakozó fejrázással azt mondta,
hogy a Faust második része túlzottan nyakatekert és fantasztikus,
egyből érdeklődni kezdtem e költemény iránt úgy, mint minden
iránt, amit ő furcsának és haszontalannak talált, bár természetesen
végigolvasni nem tudtam. Ő egy német asszony volt, anyai nagy-

1 Die Galerie im Parktheater, Iserlohn, Gábor Karátson Illustrationen zu Goethes
„Faust”, 1980. október 3–31. A bevezető eredetileg németül íródott.

apám pedig egy grafikus 2, aki őt hajdan a müncheni művészélet- 7
ből a régi Felvidékre, a Szepességre, és aztán a főváros kis oldalára,
Budára hozta. […] Lehetséges, hogy már akkor, a legtávolesőbb for-
mákban is, kerestem valami definiálhatatlan, de összetéveszthetet-
len kitudjamit, az elérhetetlent; úgy véltem, hogy annak a nyomát
a Faustban is nyomon követhetem. […] A belváros antikváriumait
böngésztem, ahol akkoriban, a háború után sok ilyen jellegű, való­
színűleg gyakran az eltűntek könyvtáraiból származó könyvet lehe-
tett találni, indiai mítoszokat, kínai bölcs könyveket és legendákat
keresve. Számomra most már ezek is mind a Faust bűvkörébe tar-
toznak. De akkoriban én még szinte idegen voltam minden európai,
keresztyén és görög dolog számára. Évekkel később aztán a Bibl­iát
és mindenféle mást is olvasgatni kezdtem […]. És aztán abban a re­
ményben, hogy Goethe szemszögébe tudom magamat helyezni,
vagy legalább elképzelni azt, hogy a világot pontosabban soha meg
nem nevezett csillagokról nézem, úgy tűnt nekem, mintha ezek az
egymás ellen harcoló vagy legalábbis egymásnak ellentmondó köl-
temények, gondolatok, a könyvekből ismert vagy az életben nem is-
mert emberek egy közös cél felé sietnének. Egy cél felé, amit meg-
váltásnak neveznek. Megváltás, mitől? Egy olyan bajtól, amit nem
lehet megismeréssel megérteni, amit legföljebb körül lehet járni. […]
Az ő [Goethe] vallási küldetése – úgy tűnik – az volt, hogy kiáltó,
figyelmeztető legyen, mielőtt a szélsőséges természeti és emberi
ínség korszaka valóságosan és súlyosan ránk szakadna.” 3

A tizennégy éves kamasz tehát önfejűségből elolvasta a nagy-
mamája által olvashatatlannak minősített könyvet, de az igazi talál­
kozásra még tíz évet várnia kellett. Ahogyan ő maga 2003-ban
megfogalmazta: „Az igazi találkozásra, amely valamiféle varázslattal

2 Olgyai Viktor (1870–1929)
3 Balog Angelika fordítása alapján.

8 ért fel, és mind mostanáig tart, a börtönökből való szabadulásom
után került sor, és maga is szabadulás volt, mindenféle értelem-
ben.” 4 Ekkor, vagyis 1959 után még elsősorban Goethe Színtanát
tanulmányozta, s ez vezette el őt végül a Fausthoz. Szenvedélyes
olvasója lett a Faustnak, különösen egy Rudolf Steiner kommen-
tárjaival ellátott kiadásának. Amikor pedig 1976-ban megbízást kap
Goethe meséinek illusztrálására, már túl van a Faust-téma első
kép­zőm­ űvészeti feldolgozásain. Sőt, első Faust-műve mindjárt egy
nagy méretű festmény volt. Ezt a képet 1968 márciusában a buda-
pesti Fényes Adolf Teremben rendezett, első önálló kiállításán mu-
tatta be. A címe nagyon egyszerűen Faust volt, az alcíme azonban
szinte megmagyarázta a képet: Faust Kheirón kentauron lovagol,
tündérek, kabirok és csillagok közt; kétfelől a mefisztofeleszi hatá-
sok; középen fönt a Nap halad. A 200×120 centiméteres kép később
egy németországi magángyűjteménybe került.
A nagy Faust-festmény után 1969-ben készült el az a tizenhá-
rom nagy méretű linómetszet, mely sorozat már a teljes Faust il-
lusztrálásának igényével született meg. Ezekről a lapokról Karátson
Gábor többször is említést tesz könyveiben, interjúiban, olykor fa-
metszetként nevezve meg őket. Mivel mind a tizenhárom lapnak
megmaradtak az eredeti nyomódúcai is, nem kétséges, hogy linó-
metszetekről van szó. Hallani, olvasni lehetett róluk, de szinte bizo-
nyos, hogy az utóbbi mintegy öt évtizedben ezeket senki nem látta.
A lapok, a dúcok a művész hagyatékának legeldugottabb csomag-
jaiban rejtőztek, így igazán nagy örömmel jelenthetjük ki, hogy ez
a kiállítás a Faust-linók első nyilvános bemutatója is.
A linóm­ etszetek nyers, szinte barbár egyszerűségéhez képest
egészen más karakterűek azok a színes akvarellek, amelyek végül

4 Karátson Gábor válaszlevele Szőcs Gézának,
. In: A Dunánál, II/6-7. 2003. június-július, 73–74.

az Európa Kiadó 1980-as Faust-kiadását illusztrálták. A művész em- 9
lékezései szerint a képek 1977-ben készültek abban a reményben,
hogy tán az Európa Kiadó majd egyszer megjelenteti őket.5 Önélet-
rajzi regényében így idézi föl a sorozat létrejöttének körülményeit:
„…akkor kezdett szó esni arról, hogy illusztrálhatnám a Faustot. Tulaj-
donképpen az én gondolatom volt, ez volt az életem nagy álma, s
bámultam is, hogy belemennek, de persze azt mondtam magam-
ban, nagyszerű; szerződést mondjuk így egyelőre nem kötöttek ve-
lem, de volt szóbeli megbízatás (későbben ebből szinte ilyen ügyet
csináltak, dicsérő értelemben, hogy ez „ma már” alig fordul elő, de
tényleg, hogy valaki kvázi hozomra dolgozik, inkább a téma kedvé-
ért, nem elsősorban a pénzért – nem is egészen értettem, hol itt az
érdem, én éppen így éreztem biztonságban magamat.” 6

A hatvannégy akvarell mintegy tíz hónap alatt készült el. Renge-
teg vázlat, sőt szinte teljesen kész, kifestett lap is született, mielőtt
a végleges sorozat összeállt volna. Karátson Gábor munkamódsze-
rére amúgy is a gondos kidolgozás, a csaknem minden vonalig ki-
számított megkomponálás jellemző. A kész lapokhoz egészen ha-
sonló vázlatok maradtak befejezetlenül, olykor csak a színezésben
mutatkozik némi kis eltérés. S természetesen a végleges kompozí-
ciókon is megfigyelhető az utólagos javítások nyoma, elsősorban
a lapok szélein. Karátson több esetben is papírszalagokkal toldotta
meg a már kész művet, s az utólag felragasztott szalagokat olyan szí-
nekkel festette ki, amelyek valamiképp kiegészítik a már adott szín-
kompozíciót. Úgy tűnik, hogy ő a Faust-illusztrációkat elsősorban
a színekre, a színek szimbolikájára s különösen Goethe Színtanára

5 Karátson Gábor bevezetője a művek németországi kiállítását kísérő katalógusban.
Die Galerie im Parktheater, Iserlohn, Gábor Karátson Illustrationen zu Goethes „Faust”,
1980. október 3–31.

6 Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony. 2000 könyvek,
Budapest, 1992. 170.

10 építette. Művének legeredetibb újdonsága, hogy el tudott szakadni
a Faust-illusztrációk évszázados hagyományától, vagyis a fekete-
fehér rajztól s a narratív, elbeszélő jellegű ábrázolásoktól. Nem tu-
dott azonban elszakadni attól, hogy műveibe valami olyan jelképes
értelmet kényszerítsen bele, ami evidensen nem következik az alko­
tások formai sajátosságaiból. Amikor 1995-ben megkapta a Magyar
Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, s kitüntették a Nagy Imre-
emlékplakettel is, egy kézzel megírt emléklapon a Faust-ciklus
Euphorión bukása című képe kapcsán7 arról elmélkedik, hogy a lap
valójában az 1956-os forradalom bukásának állít emléket. Euphori-
ón, Faust és Heléna gyermeke a költészet és a szabadság szimbó-
luma, akit Goethe a görög szabadságért folytatott harcban elesett
Byron alakjával is azonosított. Az ő halálára utal a kép előterében lévő
üvegkockában látható 1824-es évszám (Byron halálának éve). Karát-
son magyarázata szerint „képemen nem görög tájat látunk, hanem a
Nagyalföldet; remélem, hogy a nézők majd rájönnek, hogy az üveg-
dobozba zárt évszám is, igazából, 1956”.7 Ha értjük is, hogy egyes
évszámoknak – mint pl. 1526, 1848 vagy 1956 – a magyar történeti
emlékezetben mélyen gyökerező, gazdag és árnyalt jelentéstarto-
mánya van, mindebből mégsem következik, hogy egy illusztráción
felbukkanó 1824-es évszámról egyértelműen egy másik évszámra
kellene asszociálnunk. Kétségtelen azonban, hogy a képen megjele-
nő üvegdobozban szinte ragyog az a bizonyos 1824-es szám, s szinte
rá is kényszeríti a nézőt, hogy „megfejtse” a szám titkos üzenetét.
Karátson Gábor a legtöbb Faust-lapot német nyelvű, Goethe
művéből vett feliratokkal is ellátta. A lapoknak ő eredeti címeket
nem adott, a jelenlegi címeket a feliratok vagy az ábrázolt jelenetek
alapján most fogalmaztuk meg. Megemlítendő, hogy az akvarelle-

7 Az emléklap a Karátson Gábor Archívum és Kutatóműhely
7gAyzűejtmemlééknlaypébaeKnartáatlásolhnatGóá. bor Archívum és Kutatóműhely gyűjteményében található.

11

Euphorión bukása
illusztráció a Faust II. részéhez (53. kép)

12 ket Karátson Gábor vékony s meglehetősen gondatlanul kivitelezett
paszpartuval is ellátta, a paszpartukra pedig hosszabb-rövidebb,
német nyelvű passzusokat írt föl a Faust szövegéből. Ezek a szö-
vegek lényegében a képek értelmezését szolgálják. Hol csak egy
mondat, hol pedig akár egy hosszabb szakasz is tartozik az egyes
képekhez. A mostani kiállításunkhoz a lapokat újrapaszpartuztattuk,
s külön-külön be is kereteztettük, de természetesen úgy, hogy az ő
írásával ellátott, eredeti paszpartukat is megőriztük.
Karátson Gábor Faust-illusztrációi nemcsak a magyar grafika
történetében tekinthetők kiemelkedő alkotásnak, hanem könyv-
művészeti értelemben is. A már idézett Ulrik úr keleti utazása avagy
A zsidó menyasszony című könyvében Karátson Gábor szép emlé-
ket állít a nyomdai művezető „Imre bácsi”-nak s a többi nyomdász-
nak, akik messze az akkoriban adott technikai lehetőségeken felül is
mindent megtettek a szép és színhelyes kivitelezésért: „Iványi Imre,
Szécsi András, Fehér János, Ledényi Károly, Kertész Gyula, Baranyi
Gyula; Kossuth Nyomda, 1980. És amikor már kész voltunk az egész­
szel, azt mondták közülük némelyek:
– Majd máskor is csináljunk valami ilyesmit.” 8
A nagy művek mindenkit inspirálnak, aki foglalkozik velük.

Bellák Gábor

8 Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony. 2000 könyvek,
Budapest, 1992. 171.

A sokszínűség egysége
Faust-akvarellek

A világ nyilvánvaló titkai 13
Ezzel a kifejezéssel írta le Goethe a természeti jelenségeket, a szí-
neket is beleértve. Később Karátson Gábor Goethét jellemezte vele
Fehér – Utószó Goethe színtanához című írásában. „Goethe is ilyen
nyilvánvaló titokként áll előttünk. Ő maga is olyanná lett, mint ami-
lyennek a szivárványokat és a vízeséseket látta. Minden sokrétűsé-
gében és tagoltságában is ki nem elemezhető egység.” 1 De mit is
értünk ez alatt? Egy paradoxont, a körülöttünk lévő, jól megszokott,
szinte már semmitmondónak tetsző dolgok megismerhetetlen-
ségét, valódi lényegük szavakkal való kifejezhetetlenségét. Amint
kutatni kezdünk egy-egy jelenséget vagy személyt, egyre csak azt
vesszük észre, hogy sokkal összetettebb, mint ahogyan azt első rá-
nézésre gondolnánk. Így van ez a Faust–akvarellek különös képi vi-
lágával is. Éppen ezért nem árt az első benyomások után elmélyülni
az apróbb részletekben, kicsit ízekre is szedni a képet, majd újra eltá-
volodni és ismét egységként szemlélni azt. Az akvarellek „ízekre” sze-
déséhez szeretnék némi segítséget nyújtani jelen tanulmányommal.2

Goethe és Karátson
Karátson Gábor először tizennégy éves kora körül találkozik Goethe
Faustjával, amikor is a nagyanyja által olvashatatlannak minősített
második rész olvasásába kezd.3 Goethe személye és munkássága
attól fogva szinte állandó kísérője lesz Karátsonnak. Felbukkan mű-
vészetelméleti munkáiban, illusztrátori tevékenységében, de még a
Ji kinghez írt kommentárjában is. A Faust mint téma az 1960-as évek

1 Karátson Gábor: Világvége után. Budapest, Cserépfalvi Könyvkiadó, 1993. 78-79.
2 Az itt olvasható tanulmány a Faust-akvarellekről írt szakdolgozatom kivonata.

Képes Erika: Kép és szöveg kapcsolata Karátson Gábor művészetében – Faust-akvarellek.
(MA szakdolgozat), Budapest, PPKE BTK, 2019.
3 Faust-illusztrációk. Karátson Gábor válaszlevele Szőcs Gézának (részlet).
In: A Dunánál. 2. évfolyam (2003). 73.

14 második felében jelenik meg Karátson művészetében, és egészen
1980-ig, az illusztrációk megjelenéséig jelen lesz. Többféle techniká-
val is igyekszik megragadni Faust történetének mozzanatait, az akva-
relleket egy festmény4 és tizenkét linóleummetszet előzi meg. Ezek a
linóleummetszetek egészen más felfogásban készültek, mint az akva-
rellek. Jóval nagyobb méretűek, és sokkal absztraktabb formában je-
lenítik meg a különböző eseményeket. Ezen ábrázolások formai meg-
oldásaiból az akvarelleken Karátson igen keveset alkalmaz, sőt egyes
jeleneteket teljesen el is hagy (Faust álma, Vízesés és szivárvány stb.).
Ebben az időszakban kezd el írásos munkássága is kibontakozni,
a 70-es években több művészetelméleti írása is megjelenik, me-
lyek tulajdonképpen betekintést nyújtanak Karátson gondolkodás-
módjába, festészetről vallott nézeteibe (Miért fest az ember?, 1970;
A festés mestersége, 1971). Ezen munkáiban a műhelytitkokon túl
a tér kérdése és a színek természete a fő téma. Nem fogadja el
azt a nézetet, miszerint a színek csupán szubjektív észleletek. Ezért
Goethe Színtan című, 1810-es munkájához fordul, melyet a Rudolf
Steiner-féle kommentárral együtt kiadott verzióban tanulmányoz.5
1978-ban lefordítja Johannes Itten könyvét, mely számos színtan
egybevetésével – köztük Goethe munkájával – egy igen gyakorlat­
orientált kézikönyv a színek természetéről és alkalmazásáról.6
1976-ban az Európa Kiadó felkéri a Goethe három meséjét ma-
gába foglaló kis kötet illusztrálására. A Három mese kiadása után,
ahogyan Karátson írja, „belejött a dologba”, és maga fordult Antal
Lászlóhoz, a kiadó irodalmi vezetőjéhez azzal a kéréssel, hogy hadd

4 Faust (Faust Kheirón kentauron lovagol, tündérek, kabirok és csillagok közt;
kétfelől a mefisztofeleszi hatások; középen fönt a Nap halad), 1967-1968, olaj, vászon,
fatáblán, 200x120 cm, német magántulajdonban

5 Karátson, 2003. 73-74.
6 Itten, Johannes: A színek művészete. A szubjektív élmény és az objektív megismerés

mint a művészethez vezető utak. Budapest, Göncöl Kiadó, 1978.

illusztrálhassa a Faustot is.7 Nem lehet tudni, hogy pontosan mikor 15
kezd el dolgozni az illusztrációkon, annyi biztos, hogy 1978-ra már az
akvarellek nagy része készen állhatott, hiszen 1978-as cikkében La-
tor László 57 kiállított Faust-illusztrációról számol be.8 Összesen 62
akvarellt, valamint egy-egy borítóképet készít a két kötethez, me-
lyek 1980-ban jelentek meg az Európa Kiadó jóvoltából.

A Faust színei
Első ránézésre talán szokatlan lehet, hogy egy olyan monumentális,
sokszor illusztrált mű, mint amilyen a Faust, színes, gyerekrajzokra
emlékeztető akvarellsorozattal jelenjen meg. Viszont ha egybevet-
jük Goethe szellemiségét és Karátson képi világát, akkor láthatjuk,
hogy nem is állnak olyan messze egymástól. Hiszen ne feledjük el,
hogy a Faust egy olyan alkotás, melynek nincs mérnöki pontosság-
gal felépített szerkezete (többféle versformát használ, minden mű-
fajból merít elemeket), még ha szerves egészként is működik. A for-
mák kiforratlansága, vibrálása szintén jól illik Goethe évtizedek alatt
formálódó, majdnem töredékként megmaradt művéhez. Fiatalon
tagja volt a Sturm und Drang nevű irányzatnak, mely szembefordult
a merev racionalizmussal, a természet megismerését és a termé-
szet közeliséget tartotta minden alkotás forrásának, és kedvelte a
töredékes formát. A fragmentáció Goethe számára fontos ténye-
ző volt, s ennek az Ajánlásban hangot is ad az Igazgató által:9 „S ha
már darab, tálald is sok darabban!” vagy „Mit érsz vele, ha egészben
adod?” 10 Nem utolsó sorban a színek mutatják, hogy milyen nagy

07 Karátson, 2003. 74.
08 Lator László: Karátson Gábor Faust-illusztrációi. In: Vigília, 43. évfolyam (1978). 4. szám.

278-279. https://vigilia.hu/node/Vigilia_1978_04_facsimile.pdf (CET 2019. 11. 06. 22:30). 278.
09 Goethe, Johann Wolfgang: Faust. Ford.: Márton László. Budapest, Kalligram Kiadó, 2015. 11.
10 Goethe, Johann Wolfgang: Faust. I. Ford.: Jékely Zoltán. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980. 87.

16 hatással volt Karátsonra Goethe színeket tanulmányozó munkája.
Színei összhangban vannak egymással, képein felesleges tarkaság-
nak nyoma sincs. A színek ilyen mesteri alkalmazása csak is tisztel-
gés lehet Goethe előtt, aki színekkel kapcsolatos munkáját tekintet-
te élete legnagyobb művének. „Mindazt, amit költőként alkottam,
nem sokra tartom. Kiváló költők éltek koromban és még kiválóbbak
előttem, s hasonlóan kiválóak fognak élni utánam. De hogy száza-
domban a színtan bonyolult tudományában én vagyok az egyetlen,
aki tudja az igazat, erre büszke vagyok, és ezért sokak fölött állónak
érzem magam.” 11 A színek jelentősége természetesen nem merül ki
Goethe szellemiségének megidézésében. Fontos szerepet tölt be a
tér kialakításában, az atmoszféra megteremtésében és a megjele-
nített téma árnyalásában.
Mindkét kötetben mások a domináns színek: az első kötetben
inkább sárgás színeket és világoskéket használ, helyenként halvány-
pirossal, zölddel, feketével kiegészítve. A második kötetben feltűnik
egy jóval erősebb kék árnyalat és a rózsaszín, a kötet vége felé pe-
dig egyre dominánsabb lesz a szürke. További általános jellemző,
hogy a szereplőket és azok öltözetét homogén módon ábrázolja,
nagyon ritkán színezi a ruhadarabokat valamilyen árnyalatúra. Ilyen-
kor legtöbbször halvány rózsaszín vagy kékes árnyalatokat alkalmaz,
mint például a Márta kertjében (kat. 20.) vagy a Faust és Mefisztó
a sötét oszlopcsarnokban (kat. 36.) című lapokon. Kivételt képez a
császári palotában játszódó jelenethez készült képe, amelyen a két
férfialak sötétkék ruhában jelenik meg. Az erős szín alkalmazása
valószínűleg itt a meztelen nő ártatlansága és a két romlott férfi
közötti kontraszt érzékeltetésére szolgál. A II. kötet császári udvar-
hoz kötődő egyes jeleneteinél (Heléna elrablása, kat. 37.; Mefisztó

11 Goethe, Johann Wolfgang: Színtan. 2010. 1.

17

Égi prológus a Csillagjósnak súg, kat. 31.) pedig a ruhák színei az alakok megkü-
lönböztetésére szolgálnak. Az általános áttekintés után következ-
Faust megidézi zen néhány konkrét példa, melyek megkísérlik bemutatni hogyan
a Földszellemet használta fel Karátson Gábor a színek kifejező erejét.

Magában való színkontraszt – kozmikus erő
Ennél a színkontrasztnál a színek tisztán kerülnek felhasználásra,
amire az egyik legegyszerűbb példa a három első rendbeli szín
– a piros, a kék és a sárga – együttes alkalmazása.12 „A festészet
számos témáját meg lehet oldani a magában való színkontraszt-
tal. Ősi erőt sugárzó, színekben tobzódó élet: ez a magában való
színkontraszt kifejezési tartalma. Kozmikus, őseredeti fényerők s
ugyanakkor ünnepi, materiális valóságok – ez az első és második
rendbeli töretlen színek karaktere.” 13 Karátson sok esetben él en-
nek a kontrasztnak az alkalmazásával: Égi prológus (kat. 6.), Faust

12 Itten, 1978. 36-38.
13 Itten, 1978. 38.

18 megidézi a Földszellemet (kat. 9.), Krisztus

feltámadása (kat. 10.). Mind olyan jelenet,

ahol valami monumentális dologról van

szó. A feltámadás jelenete az egyetlen

olyan ábrázolás, amely ténylegesen nem a

Faust-történet idejében zajló eseményt je-

lenít meg, csupán húsvét alkalmával szim-

bolikusan megy végbe. Más Faust-illusztrá-

torok nem is igen ábrázolják külön magát

a feltámadást. Karátson Krisztus-alakjának

konkrét előképe Grünewald isenheimi ol-

Krisztus tárának Krisztusa, akinek teste ugyanolyan fehéres-sárgás fényben

feltámadása ragyog, továbbá ugyanolyan hatalmas, szinte izzó glória veszi kör-

be. Az isenheimi oltár – mint előkép – már Margit alakjának meg-

formálásánál is előtérbe került, hiszen Karátson ismerte és nagyra

tartotta Grünwald munkásságát, továbbá ő is ellátogatott Colmarba,

és szemügyre vette az oltárt. Hármaskönyv című munkájában így ír

Karátson a láto­gatás után „mesterének” munkájáról: „Az isenheimi

oltár legnagyobb formai leleménye pedig a feltámadáskép: a glória

– mint roppant nagy és villámsebesen pörgő korong – szinte magá-

val sodor bennünket, ki a képből, fel a magasba, külső és belső vég-

telenbe; ugyanakkor mégis egyhelyben lebegve megállítja e má-

sodik fázis gáttalan áramlását, s egyensúlyba hozza a négy egymás

mellett álló tábla vehemens mozdulatsorait.”14 Talán pontosan erre

a pörgő mozgásra utal Krisztus karjainak és lábainak kissé szokatlan

tartása. A vázlatokon alakját jóval hagyományosabban, Grünwald

Krisztusához hasonlóan, teljesen szemből, egyenes lábbal és szét-

tárt karokkal ábrázolja.

14 Karátson Gábor: Hármaskép. Leonardo, Grünwald, Vajda Lajos. Budapest, Magvető Kiadó, 1975. 80.

Monokróm jelenetek 19
Összesen kilenc olyan jelenet van, ahol a színek szerepe háttérbe
szorul, pusztán ceruzarajzokról van szó, minimális festett résszel.
Ezek a monokróm ábrázolások az I. kötetben vannak jelen nagyobb
számban: míg itt hét képről beszélhetünk, addig a II. kötethez kettő
ilyen kép tartozik.15 Okkal tehető fel a kérdés, hogy mi az oka a színek
mellőzésének egy ilyen színektől tobzódó akvarellsorozatban. Talán
ezeken a képeken mutatkozik meg mégis az ördögi Mefisztó hatása?
Esetleg kevésbé fontos jelenetekről lenne szó, vagy a kép az adott
esemény sivárságára utalna? Ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni ezt
a kérdést, tanulmányoznunk kell az adott képek által ábrázolt ala-
kokat és eseményeket, majd pedig ezek viszonyát színes társaikhoz.

Nos, az I. kötetből a következő jelenetek teljesen monokrómok:
Margit és a Gonosz lélek (kat. 4.), „Port faljon ő…” (kat. 7.), Mefisztó át-
változása (kat. 12.), Auerbach pincéje I–III. (kat 14-16.), Mefisztó meg-
jelenik Márta házában (kat. 19.). A II. kötet monokróm jelenetei: Old
iniquity (kat. 40.), Mefisztó a Szfinxszel és egy Griffel (kat. 41.). Szinte
mindegyik kisméretű kép, kivéve „Port faljon ő…” és a Mefisztó meg-
jelenik Márta házában. Induljunk ki a központi helyet betöltő, a föl-
dön kuporgó Mefisztót ábrázoló képből! Ez ugyanis az Égi prológus
című jelenethez tartozik, közvetlenül előtte pedig a világminden-
séget ábrázoló, színpompás kép áll az illusztrációk sorában. Karát-
son nem zárja ki Mefisztót a nagy egészből, hanem annak részeként
mutatja be. Ettől függetlenül szembe állítja őt az Úrral, méghozzá
úgy, hogy a monokróm képen ráközelít az alakjára, és megmutatja
azt az utat, melyet Mefisztó tulajdonképpen Faustnak szán: „S ha ez
majd célomhoz irányit,/hadd, hogy diadalom teljes legyen! / Port

15 Szigorúan csak a ceruzarajzokat vettem számításba. Jelen válogatásba azon képek
már nem kerültek bele, amelyeknek akvarellel legalább a háttere sötét színűre van festve.

20 faljon ő, s jókedvűen, / követvén kíg­ yó
nénikém szokásit.”16 Körülötte nincs
semmi, csupán a hold lebeg felette és
néhány felhő, melyek fehér színűre van-
nak festve. A mefisztói lét­állapotnak, a
Paradicsomból való kirekesztettség-
nek, egyfajta örök éjszakának vagyunk
itt a tanúi – szemben az Úr által kijelölt
helyes úttal.
A Mefisztóval való lepaktálás ered-
ményét láthatjuk a többi ábrázoláson
is: Mefisztó átváltozása, vagyis megmu-
tatkozása Faust előtt; Mefisztó megje-

„Port faljon ő…” lenik Márta házában, amint Faustnak készíti elő a terepet, és ezzel
megpecsételi Margit sorsát. Tematikájában ezzel megegyező Auer-
bach pincéjének (Mefisztó és Faust közös útjának első állomása)
három ábrázolása. Az itt lejátszódó, céltalan mulatozás alapvetően
Faustot nem is igazán vonzza (a jelenet alatt csupán kétszer szólal
meg), passzív szemlélőként végignézi Mefisztó játszadozását a ka-
patos diákokkal. Az első kötet ábrázolásain Mefisztó egyedül akkor
nem tűnik fel, amikor Margit édesanyjának végtisztességet adnak,
amikor is a lány lelkét a Gonosz lélek marcangolja. Ennek ellenére
romboló hatása itt is egyértelmű, hiszen Margit anyjának halálát az
általa adott „altató” okozta. A II. kötet két ábrázolásán a klasszikus
Walpurgis-éj jeleneteit láthatjuk, ahol szintén Mefisztó kerül előtér-
be, szfinxek és griffek társaságában. Faust csak később lép a színre,
és akkor is csak Heléna felől érdeklődik. A monokróm jelenetekkel
tehát Karátson a tagadás szellemének világáról ad képet.

16 Jékely, 1980. 96.

Zöldessárga – a romlás színe 21
Goethe Színtanában a sárga színt bemu-
Császári tató részben ír arról, hogy milyen kön�-
palota nyű ezt a nemes és derűt sugárzó színt
bepiszkítani, ha nem megfelelő felületen
alkalmazzuk, vagy ha a szín a mínuszoldal
felé hajlik (azaz úgy keveredik a kékkel,
hogy nem lesz belőle zöld). Ekkor ugyan-
is kellemetlen hatású lesz, „s a méltóság
és gyönyör színe a szégyen, az utálat
és kedvetlenség színévé alakul át”.17 Az
expresszionizmus nagy alakja, Vaszilij
Kandinszkij pedig az őrültség kifejezője-
ként jellemzi a „kékkel kevert színű sárgát” 18 1910-ben írt könyvé-
ben. Ez az árnyalat a II. kötet második és ötödik illusztrációján nyer
teret. Abban a részben, ahol a történet helyszíne a hanyatló rendszer
szimbóluma, a császári udvar lesz. A visszásságokat (jogtiprás, er-
kölcstelenség) felmutató részhez nagyon jól illik ez az egészségtelen
árnyalat. A császár udvarát ábrázoló első jeleneten maga a csás­ zár
látható egy emelvényen, a kép előterében két idősebb férfialak és
egy félmeztelen, szőke, fiatal hölgy, tőlük jobbra egy kő, melyen
egy paragrafusjel látható (kat. 30.). A képhez tartozó felirat a kan-
cellár szavait idézi meg: „Ki e teremből néz földünkre le, / azt hi-
szi, rémálom játszik vele…” Az előtérben szereplő alakok együttese
emlékeztet Zsuzsanna és a vének történetének gyakran megjelenő
kompozíciójára, ahol szintén a romlottság, a bűn és annak legyőzé-
se áll a középpontban. A következő sárgászöld képen már a karne-

17 Goethe, 2010. 90.
18 Kandinszkij, Vaszilij: A szellemiség a művészetben. Budapest, Corvina Kiadó, 1987. 52.

22 váli felvonulás egy jelenetét láthatjuk, amikor is elefántháton veze-
tik be Viktóriát (Niké), a győzelem istennőjét, akit glória vesz körbe
(kat. 33.). Az elefántot az Okosság vezeti, oldalához pedig Félelem
és Remény van hozzáláncolva. Ezen az ábrázoláson a monumentá-
lis-allegorikus együttes színe nem az udvar dicsőségét és az álarcos
mulatság vidám hangulatát tükrözi – habár itt megjelenik a sárgá-
nak egy tisztább, narancsosabb, kellemesebb árnyalata is –, hanem
annak menthetetlenségére utal.

Szürke – a fausti ember kritikája
Ahogyan Kandinszkij írja, a szürke néma és mozdulatlan, s minél
sötétebb, annál fojtogatóbb reménytelenséget jelent.19 Már az I.
kötetben is találunk olyan ábrázolásokat, amelyek csupán a szür-
ke vagy a fekete színek felhasználásával készültek. Idesorolhatóak a
bos­ zorkányszombat egyes jelenetei vagy a tömlöc azon ábrázolása,
melyen Faust és Margit mellett ott van Mefisztó is (kat. 28.). Ebben
az esetben a szürke szín éppúgy Margit szökésének lehetetlenségé-
re utal, mint az a kompozíciós megoldás, hogy Karátson nem Faust,
hanem Mefisztó kezébe helyezi a börtönből való szabadulásra utaló
kulcscsomót. Ezt erősíti a rögtön utána következő illusztráció színes
volta is, ahol már csak Margit és Faust van jelen. Ezen ábrázolások
közül azonban – a boszorkánykonyha mélyfeketéjét leszámítva –
egyik sem olyan sötét, mint a II. kötet 5. színéhez tartozó ábrázolá-
sok. Az első akvarellen az idős házaspár, Baucis és Philemon kuny-
hójának felgyújtásával kapcsolatos ábrázolást láthatunk (kat. 57.), a
másodikon Faustot és a Gondot (kat. 58.), a harmadikon pedig Faust
halálát (kat. 59.). A mélyszürke szín persze részben indokolt is, hiszen

19 Kandinszkij, 1987. 55-56.
20 Márton, 2015. 405.

ebben a jelenetben koromsötét éjszaka van. 23
Viszont más éjszaka játszódó jeleneteknél
Faust Karátson lilával és kékkel lágyítja az éj sötét-
sírba tétele ségét (Faust a dolgozószobában, a klasszikus
boszorkányszombat jelenetei). Ezen ábrázo-
lások esetében a szürke használata szorosan
összefügg azzal a negatív utópiá­ val, amelyet
Goethe elénk tár. A császár által Faustnak
adományozott földterületen ke­mény rab-
szolgamunka folyik, ahol állandó a harc a természettel (a kiszárított
tengerfenék mocsarasodása ellen gátakkal, csatornákkal védekez-
nek).20 „Goethe költeménye ihlette a szüntelen haladást, a tudomány
és a technika végtelen lehetőségeit hirdető, demiurgoszi erővel
bíró »fausti ember« fogalmát. És persze a »fausti korszak« fogalmát,
mely a felvilágosult, kapitalista, racionalista Nyugat világtörténelmi
pillanata.” 21 A folyamatos fejlődésbe vetett hit nem csupán Goe-
the költeményében fordul visszájára, hanem a hétköznapi életben
is. Káros hatásai a XX. század globális problémáiban öltenek testet
(környezetszennyezés, globális felmelegedés, túltermelés). Erre utal
A változások könyvének kommentárjában maga Karátson is: „Ami-
kor történetére érve, a Föld ellen elkövetett merényletben, az ipari
természetátalakításban [Faust] mégis meg akarná állítani az időt, úrrá
lesz rajta a Vakság és a Halál.” 22 Ennek a mondatnak az esszenciája
ott látható a Faust sírba tételét megjelenítő akvarellen is (kat. 59.).
Ezen az ábrázoláson éppen a lehanyatló, vén Faustot láthatjuk, akit

20 Márton, 2015. 405.
21 Kelemen János: A kétszáz éves Faust. In: Kelemen János: Ex libris.

Mesterek és tanítványok. Budapest, Áron Kiadó, 2015. 59.
22 Ji King. A változások könyve. Fordította és a kommentárokat írta: Karátson Gábor.

Budapest, Q. E. D. Kiadó, 2003. 385.

24 a lemurok fognak közre. A kép előterében már ott van a Mefisztó
által ásatott sír. Az alakokon kívül egyedül a háttérben felsejlő épít-
mények világosak, maga az egész háttér szinte a sötétségbe vész.
Amit Faust élete legfőbb tetteként élt meg, az Karátsonnál modern
gyárépületek és füstölgő kémények formájában maga a pusztulás.

Kék-sárga – Ég és Föld
Ez a két szín az alapja a különböző színtanoknak, de még A változá-
sok könyvének is, melyet maga Karátson is lefordított. A színek és a
sors című részben ír a Ji king színeiről és azok Goethe színtanához
való hasonlóságáról.23 A ji fő színei a kék, a sárga, a piros és a fehér.
A kék a k’ien (első hexagram), melynek jelentése pontosan nem is-
mert, leginkább Égnek, teremtőnek fordítják, ő az örök Atya. Vele
szemben áll a sárga, a k’un (második hexagram), a Föld, a forma-
képző, az örök Anya. Goethe külön említi a karakterisztikus össze-
állítások között mint egyszerű, szinte már szegényes összeállítást,
viszont pozitívumaként említi, hogy „legközelebb áll a zöldhöz és
ezáltal a valódi kielégüléshez”.24

Ez a színpár Karátsonnál is igen kedvelt kombináció. Sok eset-
ben egész kompozíciókat épít fel ennek a két színnek az alkalma-
zásával és egy kis zöld és fehér hozzáadásával (A városkapu előtt,
Margit és Faust találkozása). Számunkra a II. kötet két jelenete fon-
tos, hiszen azok nemcsak helyüket tekintve emelkednek ki, hanem
a köztük lévő hasonlóság alapján is. A kezdő jelenetben Faustot egy
virágos gyepen fekve találjuk, ahol a Margittal történt tragédia után

23 Ji King. A változások könyve. Fordította és a kommentárokat írta: Karátson Gábor.
Budapest, Q. E. D. Kiadó, 2003. 169-171.

24 Goethe, Johann Wolfgang: Színtan. 2010.
http://digipedia.mandaonline.hu/files/document_file/filename/12646/
Johann%20Wolfgang,%20Goethe%20-%20Sz%C3%ADntan.pdf (CET 2019. 11. 06. 22:30) 96.

nyugalmat keres (kat. 29.). Felette felhők 25
gyanánt lebeg a szellemek kara, mely a
Faust vázlatokon még hat kis angyalalakként
egyedül egy jelenik meg. Bal oldalt még kivehetőek
kies tájékon az egyik alak kalimpáló lábai vagy jobb-
ról, a második felhőnél egy angyal fele-
melt kezei. Emellett a figurák mérete is
jóval kisebb lesz. A főszerep a természet
frissességét hirdető színeké. Az éj elmúl-
tával a természetet csodálva költözik
vissza Faustba az élet. Ennek a diadalnak
a megnyilvánulása a színek pompázatos
kibontakozása. Az eget jelentő kék és a
földet jelképező sárga középen, a növények zöldjében juttatja ér-
vényre a természet erejét. Ez a friss zöld szín pedig magában hor-
dozza a nyugalom és az összhang lehetőségét. Itt a két ellentétes
oldal nem oltja ki egymás tulajdonságait, hanem megtartva azokat
egy harmadik verzióban jut érvényre.
A második kötet végén található ábrázolás – mint egyfajta „tiszta ki-
terjedettség” – Karátson következő soraival cseng egybe: „A festé-
szetben az ember képe nemcsak az ember arcmását jelenti, hanem
azt a teret, azt az összefüggésrendszert is, amely a sötétség korsza-
ka után ismét bizonyítéka lehet az ember létének.” 25 Miután Faust
meghal, és lényének halhatatlan része megmenekül Mefisztó elől,
tulajdonképpen ő is megváltást nyer, ahogyan az első kötet végén
Margit is. Így tanúi lehetünk annak, ahogyan Faust ismét újjászületik,
viszont egészen más minőségben, mint ahogyan a kötet elején.

25 Karátson, 1975. 115.

26 Összegzés
Amint láthattuk, Karátson Gábor Faust-illusztrációi egészen más képi
világgal rendelkeznek, mint azok a XIX. századi Faust-sorozatok,
amelyek Eugéne Delacroix, Zichy Mihály vagy Liezen-Mayer Sándor
munkái. Míg a XIX. századi illusztrációkon a hangsúly végig a formán
és az események ábrázolásán van, addig Karátsonnál a formák el-
mosódnak, a terek álomszerűek lesznek, a főszerepet pedig a színek
játszák. Így akvarellsorozata nem csak Faust történetét mutatja be,
hanem Goethe színtanának egyfajta képi megjelenítésévé is válik.

Képes Erika

Felhasznált irodalom

Bellák Gábor: A második természet. Karátson Gábor művészete.
In: Egy / kor: Különutak és kivonulás a konszolidáció idején:
Gadányi Jenő, Blaskó János, Karátson Gábor, Jakobovits Miklós,
Bocz Gyula, Cerovszki Iván, Csutoros Sándor, Dombay Győző,
Lisziák Elek, Ócsai Károly, Szeift Béla. Szerk.: Rainer Péter.
Bp. Műcsarnok, 2017.

Faust-illusztrációk. Karátson Gábor válaszlevele Szőcs Gézának
(részlet). In: A Dunánál. 2. évfolyam (2003). 73-74.

Goethe, Johann Wolfgang: Színtan,
Budapest, Corvina, 1983, illetve 2010,
ht tp://digipedia.mandaonline.hu/f iles/document_f ile/f ilena-
me/12646/Johann%20Wolfgang,%20Goethe%20-%20Sz%C3%ADn-
tan.pdf (CET 2019. 11. 06. 22:30)

Goethe, Johann Wolfgang: Faust. Ford.: Márton László. 27
Budapest, Kalligram Kiadó, 2015.

Itten, Johannes: A színek művészete. A szubjektív élmény
és az objektív megismerés mint a művészethez vezető utak.
Budapest, Göncöl Kiadó, 1978.

Kandinszkij, Vaszilij: A szellemiség a művészetben.
Budapest, Corvina Kiadó, 1987.

Karátson Gábor: A festés mestersége.
Budapest, Corvina Kiadó, 1971.

Karátson Gábor: Világvége után.
Budapest, Cserépfalvi Könyvkiadó, 1993.

Kelemen János: A kétszáz éves Faust.
In: Kelemen János: Ex libris.
Mesterek és tanítványok.
Budapest, Áron Kiadó, 2015.

Lator László: Karátson Gábor Faust-illusztrációi.
In: Vigília, 43. évfolyam (1978)., 4. szám. 278-279.

Goethe és a Faust
Karátson Gábor munkásságában

(kronológia)

■28 1968. március 8–31.: Karátson Gábor festőművész első önálló
kiállítása a budapesti Fényes Adolf Teremben. A 31 kép közül
méretében és tematikájában is kiemelkedő mű a Faust –
Faust Kheirón kentauron lovagol, tündérek, kabirok és csillagok
közt; kétfelől a mefisztofeleszi hatások; középen fönt a Nap halad
(olaj, vászon, 200×120 cm). A kiállítást Bálint Endre nyitotta meg
■március 8-án.
1969.: Karátson Gábor linómetszeteket készít a Fausthoz.1
1976-ban megjelenik Goethe: Három mese című kötetében.
■(Budapest, Magyar Helikon) Karátson Gábor illusztrációival.2
1980-ban az Európa Kiadónál megjelenik a Faust két kötete
(fordította: Jékely Zoltán, Kálnoky László) Karátson Gábor
■akvarelljeivel és rajzaival.
1980. október: Képek a Faustból. Karátson Gábor első
■külföldi kiállítása az akkor NSZK-beli Iserlohnban.
1985.: Utószó Goethe Színtanához. In: Beke László–
Csanádi Dániel–Szőke Annamária (szerk.): Tartóshullám.
■A Bölcsész Index Antológiája, ELTE, BTK, Budapest, 1985. 191-197.
1992.: Botlik az ember, míg halad. Gondolatok a Faustról
és a Faustból. Karátson Gábor rádiós műsora öt részben.
■Adásba került 1992. november 30. és december 4. között.
1995. október 12. és 17. között kilenc előadásból álló sorozat
Párbeszéd a sötétről címmel. Ennek keretében tartotta meg
Karátson Gábor Goethét és a Faustot is értelmező előadását
A szín-tér, az ember és a szellemi vakság címmel, mely később,
■1996-ban változatlan formában, nyomtatásban is megjelent.
1997–1999.: Karátson Gábor egyetemi előadássorozatai
a Faustról. Helyszínek: Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar,
illetve ELTE Társadalomtudományi Kar.

■ 1999. március 17–21.: Harmadik Weimar Symposium. „Natur, 29

Mensch, Wissen”. A Goethe Intézet szervezésében megtartott
Goethe-konferencia meghívott magyar vendége Karátson Gábor,

■aki németül tartott előadást.3
2003.: Faust: Illusztrációk. Karátson Gábor válaszlevele
Szőcs Gézának a Dunánál című folyóirat június–júliusi,

■Faust-tematikájú számában.
2008. október 2–4.: A Szegedi Egyetem Germanisztika tanszéke
nemzetközi Faust-szimpóziumot szervezett. Ennek keretében
Két magyar Faust-illusztrátor címmel Zichy Mihály és Karátson
Gábor képeivel nyílt kiállítás, a megnyitón Karátson Gábor
megtartja első előadását. A másodikat október 3-án a Filozófia,
teológia – B szekció keretében A kínai filozófia és a Faust címmel.

Összeállította: Horváth György

1 Erre egy rádióinterjúban tesz utalást. Szembejön az idő. Életműinterjú a 70 éves Karátson
Gáborral, a riporter Sári László. Adásba került: 2005. június 1. – Karátson úgy emlékezik,
hogy a 70-es években készített fametszeteket a Fausthoz, de valójában az 1969-es linómet-
szetekről van szó.
2 „De még ez előtt, 1980-ban az Európa Kiadó megbízott, fessek néhány akvarellt Goethe
három meséjéhez (amelyek közül legszebb maga a Mese) – ebből lett a Három mese című
kis kötet. Belejöttem a dologba, s én vetettem fel aztán a kiadó vezetőjének, Antal Lászlónak,
festenék akvarelleket a Fausthoz is. A kiadó belement a dologba, s én tíz hónap alatt
elkészítettem a Faust 60 akvarelljét (van köztük néhány ceruzarajz is).” Karátson Gábor
válaszlevele Szőcs Gézának, In: A Dunánál, II/6-7. 2003. június-július, 73-74.
3 „1999-ben viszont […] meghívtak egy weimari Goethe-konferenciára, ahol megismerkedhet-
tem e nagy szellemnek – inkább már csak a hűlt helyével (bár szívet melengető volt ez is);
számomra Goethe azon a helyen él, amelyet Richard Wilhelmnek egy tanulmánya igen
egyszerűen nevez meg: Goethe és Lao-ce.” Karátson Gábor válaszlevele Szőcs Gézának,
In: A Dunánál, II/6-7. 2003. június-július, 73-74.

30

31

Illusztrációk
32 és Faust-idézetek

ŐS-FAUST

33

1. Faust megidézi a Szellemet

FAUST FAUST
Tőled féljek, lángból kibomló? Véled magam, ki átszaladsz
Faust volnék, Faust, hozzád hasonló. világokon, egynek érzem, te Szellem!

SZELLEM SZELLEM
Az életárban, tettek viharán Azzal vagy egy, kit megragadsz,
lényem fel- s lejár, velem nem! (Eltűnik)
ide-oda száll.
Születés, halál, FAUST
apály s dagály: (összeroskad)
cserélve érlelt Nem veled?
örökös élet! Kivel?
És zúg a szövőszék, az idő, s azon én Isten képmása, én, én:
igy dolgozom Isten eleven köpenyén. s még veled sem egy!

34

2. Mefisztó és a Diák
MEFISZTÓ
Kit látsz, csak olyan, mint bárki más…
[...]
S ki elevent óhajt ösmerni, lemérni,
a lelkét űzze annak elébb ki…

ŐS-FAUST

35

3. „Istent hiszel?”
MARGIT
Istent hiszel?
FAUST
Ki jogosult e szóra:
Istent hiszek!

ŐS-FAUST

36

4. Margit és a Gonosz lélek [...]
Csak rejtőzz! Bűn s gyalázat
DÓM rejtve nem maradhat.
Fényt? Levegőt?
GONOSZ LÉLEK Jaj neked!
Ugye, Margit, be más volt,
midőn még bűntelen KÓRUS
álltál oltár elé, Quid sum miser tunc dicturus?
s nyűtt könyvecskédből ott Quem patronum rogaturus?
szent éneket daloltál, Cum vix justus sit securus.
még gyermekül,
s már égi hittel! GONOSZ LÉLEK
[...] Az üdvözültek
S ki vére festi küszöböd? elkapják arcukat.
S immár a szived alján Hogy a kezük kinyujtsák,
nem moccan élőn valami, irtóznak a tiszták!
s nem kínoz, szenved ott: Jaj!
sejlő jelenvalóság?

ELŐJÁTÉK A SZÍNPADON

37

5. Igazgató, Költő, Komédiás
IGAZGATÓ
[…]
fogalmuk sincs, hogy mi a jó, a szép,
de rém sokat olvastak összevissza.

ÉGI PROLÓGUS

38

6. Égi prológus MIHÁLY
Viharok versenyt szántogatják
RÁFÁEL parttól-vizig kegyetlenül,
Szférái közt most s mindörökre s hatásuk roppant láncolatját
zengi a Nap versenydalát fonják reá körös-körül.
[…] Mennykő elé tüzes cikázás
felvillanó ösvényt hasít,
GÁBRIEL s követeid, Uram, csodálják
Megfoghatatlan gyorsasággal Napod szép változásait.
forog-gördül a Föld-remek;
édeni fényét vak homállyal,
sötét éjjel cseréli meg
[…]

39

ÉGI PROLÓGUS

7. „Port faljon ő ...”
40 AZ ÚR

[…]
az igaz ember bárhogy is hibázik,
nagyon jól tudja, mely az igaz út.
MEFISZTÓ
Hát jó! S meglásd, nem tart sokáig.
Nyerésemben nem kétkedem parányit.
S ha ez majd célomhoz irányit,
hadd, hogy diadalom teljes legyen!
Port faljon ő, s jókedvűen,
követvén kígyó nénikém szokásit.

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

41

8. Faust a dolgozószobában
FAUST
[…]
Címem magiszter, sőt több: doktor úr,
s tíz éve már, hogy álnokul,
orránál fogva vezetgetem
egész tanítványseregem –
s látom, semmit sem tudhatunk mi!
Ettől fog szívem elhamuhodni.

9. Faust megidézi a Földszellemet

FÖLDSZELLEM
[…]
rám esdeklésed hatva hat,
hát itt vagyok!
42

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

10. Krisztus feltámadása 43

FAUST
Ím, Tűzszekér közelg halk lebbenéssel
felém, felém! Mennék készségesen,
hogy új pályámat az éterbe véssem
és új szférákban új létem legyen.

[…]

FAUST
Hatalmas égi dallamok!
Kutatjátok, ki porba mászik?
Puhább ember-lelkekhez szóljatok.
Jól hallom bár a Hírt, hitem hozzá hiányzik.

[…]
ANGYALOK KÓRUSA
Elhagyta Krisztus
a pusztulás ölét,
láncunk szakítsuk
vigadva szét!

44

11. A városkapu előtt WAGNER
Nem egy volt nékem is, ily nyűgös órám,
PARASZTOK A HÁRS ALATT efféle vágy azonban sose jő rám.
Erdő-mezővel gyorsan eltelek,
Készül a táncba a juhász s kérni madár tollát eszembe sincsen.
[…]

FAUST
[…]
örök fényét habzsolni hogy’ rohannék,
előttem a Nap, mögöttem az éj,
felettem a menny, alattam a tenger —
szép álom, s közben minden fény kihal.
Haj! lelki szárnyakhoz nem egyhamar
szerezhet testi szárnyat is az ember!
[…]

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

12. Mefisztó átváltozása 45

FAUST
[…]
Ihol, szűk neki a sut,
elefánttá vaskosult

46

13. „Eritis sicut Deus, MEFISZTÓ
scientes bonnum et malum” Ó, higgy nekem, ki jó pár ezredéve
(Olyanok lesztek, mint az Isten, rágom e száraz kenyeret,
hogy a bölcsőtől sírig érve
ismerve jót és gonoszt) e vén kovászt ki sem emészti meg!
Magamfajtának higgy, ha mondom:
minden csak Istennek terem!
Azért van, hogy örökké csak ragyogjon,
minket sötétben tartson szűntelen,
nektek meg éj és nap legyen.

FAUST
De akarom!

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

14. Auerbach pincéje I. (Frosch dalai)

FROSCH
[…] (Énekel)
„A római szent birodalom
együtt ugyan mitől vagyon még?”

47

15. Auerbach pincéje II. (Frosch és Mefisztó)

MEFISZTÓ
[…]
S megkért üdvözlenünk titeket, a nevében.

48

16. Auerbach pincéje III. SIEBEL
S hány fürt imitt-amott!
MEFISZTÓ
(méltóságteljesen) BRANDER
Ál-kép, ál-beszéd, Szép zöldelő lugasban ültök,
csavard el az eszét, és mennyi tő! s micsoda fürtök!
itt se légy, ott se légy!
Siebelt orron ragadja; a többiek
Hökkenten bámulnak egymásra kölcsönösen kést fognak egymásra

ALTMAYER MEFISZTÓ
Mily szép vidék ez? Hol vagyok? (mint fent)
Káprázat, vesd le hályogod!
FROSCH Hadd lássák ördögi incselkedésem!
Szőlőhegy? Csakugyan!