Karátson Gábor

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

17. Boszorkánykonyha

49

18. Margit és Faust találkozása

FAUST
Szép kisasszony, szabad-e kérnem,
hogy karom ajánljam s elkisérjem?

50

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

51

19. Mefisztó megjelenik Márta házában
MÁRTA
[…]
illegj tükröm előtt egy órácskát magadban,
ebben majd örömünk telik.

52 20. Márta kertjében MEFISZTÓ
Ettől borsódzik is a hátam.
Margit, Faust karján,
Márta Mefisztóval sétál fel és alá MÁRTA
Ne késlekedj tehát, uram-barátom!
MARGIT
Érzem, az úr csak kímél engemet Továbbmennek
e bántó leereszkedéssel.
Utasember így szokta meg: [...]
beéri jószívűn kevéssel.
S hogy mívelt férfiút diskurzusom FAUST
nem szórakoztat, azt is jól tudom. (toppant) Ki az?

FAUST MEFISZTÓ
Egy szód, tekinteted többet igér Barát!
a világ bölcsességinél!
Megcsókolja a kezét FAUST
Barom!
[...]
MEFISZTÓ
MÁRTA A búcsú perce már itt!
Hát, ifjukorban jó lehet,
szabadon kóborolni a világot; MÁRTA
de ha megőszül a fejed, (jön) Későre jár, uram.
s kullogsz a sír felé mint agglegény
belátod,
ez jót még senkinek se tett.

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

53

21. Faust és Mefisztó

FAUST
54 (egyedül) Dicső szellem, megadtál,

meg, de mindent,
amire kértelek. Orcád felém
a lángokból nem fordítád hiába.
S adtad országomul a dús természetet…
[...]
Ó, hogy nekünk mi sem tökéletes,
most érezem csak! Ehhez a gyönyörhöz,
mely istenekhez visz mind közelebb,
társat adtál, nem nélkülözhetőt.
Ámbátor ő fagyos – arcátlanul
magam előtt aláz meg, egy fúvás,
s megsemmisíti minden adományod.
[...]

MEFISZTÓ
[...]
majd örömittasan a mindenségbe veszni,
hogy elfeledd a földi port,
s végül a nagy szent intuiciót
(bizonyos mozdulattal)
– nem mondhatom, mint – befejezni.

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

55

56

22. Margit és Faust
MARGIT
[...]
nincs is keresztény hited.

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

57

23. Faust és Mefisztó párbaja Bálinttal
MEFISZTÓ
(Fausthoz)
Nehogy megfuss, doktor! Neki!
Ide mellém, amint vezetlek!
A gyíklesődet vedd-sze ki!
Amíg én védek, te repeszd meg!

58

24. Boszorkányszombat
MEFISZTÓ
[…]
Öreg urak, oldalfélt ültök árván?
[...]
kuksoltok otthon éppen eleget.

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

59

25. Faust látni véli Margitot
FAUST
[…]
Oly sápadt és oly bánatos,
hogy Margithoz hasonlatos.

60

26. Oberon és Titánia
OBERON
Ha itt vagy, szellemsereg,
ám lássad, kandi násznép,
másodszor hogy’ fog kezet
királyod és királynéd.

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

61

27. „Mentsd árva gyermeked!” MARGIT
Eredj! Eredj!
TÖMLÖC Mentsd árva gyermeked!
(…belülről énekszó) Menj az ösvényen,
Anyám, az a lotyó, mely a patak
engemet az ölt meg! partján megyen,
Apám, a lator, az erdő ölén
engemet az ett meg! balkézről a sövény,
Húgom, a kicsike, s a gát!
föld hűsibe Utána hát!
csontom elásta már. Még ki-kibukkan, és rúgkapál!
Igy lettem én szép kicsi cinege; Mentsd meg! Mentsd meg!
hess madár! Hess madár!

[...]

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE

28. Tömlöcben (Mefisztó, Margit, Faust)
MARGIT
[…]
A viszontlátásra – majd
62 De, jaj nem a táncban!

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

63

29. Faust egyedül egy kies tájékon ÁRIEL
Ha lebegve hull a szirmok
KIES TÁJÉK kikeleti zápora,
Faust kimerülten, nyugtalanul, álomra s rónák zöld áldása csillog
vágyva fekszik a virágos gyepen. Szürkület. már a föld lakóira,
Szellemek kara: kecses kis teremtések tündérkék szellemhatalma
hullámzó lebegésben hű segítő, röpte gyors;
mert legyen szent vagy haramja,
szánják azt, kit sújt a sors.

64

30. Császári palota
KANCELLÁR
[…]
Ki e teremből néz földünkre le,
azt hiszi, rémálom játszik vele,

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

31. Mefisztó a Csillagjósnak súg

MORAJ MEFISZTÓ
Ím, egy követ – fúj két ripők – Hogy érdem vonzza a szerencsét,
Látnok s bolond – a trón előtt – nem sejti azt e bamba nép;
Megint az elnyűtt ócska dal – bölcsek kövét ha megszereznék,
A bolond súg – A bölcs szaval – kőhöz a bölcs hiányoznék.

CSILLAGJÓS 65
beszél, Mefisztó súg

[…]

66

32. Álarcos mulatság
KIKIÁLTÓ
Messze tűnt a német határ; itt
ördög, bolond, váz nem bokázik;
derűs ünnep vár titeket.
Urunk, míg Rómát látogatta,
hasznára s mulatságotokra,
az Alpok láncán áthaladva
derűs ország császára lett.

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

67

33. Viktória
KIKIÁLTÓ
Most legokosabb lesz, ha helyet adtok,
mert ami jön, másfajta, mint ti vagytok.

68

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

69

34. Négyes fogat
KOCSIHAJTÓ FIÚ
[…]
Jelképek vagyunk, s szemednek
nyilván ismerős a formánk.

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

70

35. Az égő Császár s kísérete
KIKIÁLTÓ
[…]
hisz hallom, a nép mit kiált:
„A császár szenved kínhalált!”
Ó, bárcsak volna ez mese!
A császár ég s kísérete.

71

36. Faust és Mefisztó.
„Elszántad magad?”

SÖTÉT OSZLOPCSARNOK

MEFISZTÓ
72 Nincsen út! Láb sohasem tapos

a járhatatlanon; utazni nem kívánatos
a nem kívántba. Elszántad magad?

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

73

37. Heléna elrablása
CSILLAGJÓS
Várj! Megmondja címét is a cselekmény,
Heléna elrablása megy ez estén.

38. Mefisztó és Faust (ájultan)
Faust régi dolgozószobájában

MEFISZTÓ
[…]
Bár a fogadtatás hideg,
elnézem, jó fiúk, tinektek;
lássátok: az ördög öreg;
74 vénüljetek, úgy értitek meg!

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

75

39. Klasszikus Walpurgis-éj
ERIKHTHÓ
[…]
De mily váratlan hullócsillag száll fölém?
Ragyogva megvilágít egy hús-vér golyót.
Életszagot orrontok.

76

40. Old iniquity
MEFISZTÓ
Számos néven hittek ismerni eddig –
Nincs itt egy brit sem? E nép elcsatangol
csatamezőket, vízesést csodálni,
antik dohú romokra is kíváncsi,
pedig méltóbb célt lelne itt az angol.
Tanúskodhatnának, hogy láttak egykor,
mint old Iniquity-t, színpadjukon.

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

77

41. Mefisztó a Szfinxszel és egy Griffel
SPHINX
(szelíden)
Jó, maradj csak; majd belátod,
hogy miközöttünk nincsen nyugovásod;
otthon mulathatsz fejedelmi módon,
de itt rosszkedvű vagy, ha nem csalódom.

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

42. Szirének SPHINXEK
(kigúnyolják őket,
78 Szirének hangicsálnak a magasban ugyanarra a dallamra)
Hívjátok le őket onnan!
MEFISZTÓ Mindahánynak ott a lombban
Mily madarak hintáznak ott undorító héjakarma,
a partmenti nyárfák tetején? s aki felfülel a dalra,
rontva ütnek rajt azon.
SPHINX
Légy résen! Már igen nagyokra SZIRÉNEK
rakott igát e zöngemény. Áldozzunk a tiszta vágynak,
mely az ég alatt elárad!
SZIRÉNEK Félre most, gúny s rágalom!
miért is kell tinéktek És kedves vendégeinket
rút csodákhoz korcsosulni! nyájas arc, derűs tekintet
Nagy csapatban szárnyalunk mi; várja vízen, szárazon.
halljátok, mint zeng az ének?
Így vigadnak a szirének.

79

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

80

43. Kheirón
KHEIRÓN
Nincs rá időm.

81

44. Szeiszmosz
SPHINX
[…]
A pokol bár ellenünk tör,
mégse mozdulunk helyünkről.
Csudamódon domborodva
földpúp támad. S föl ki tolja?
Az az agg, ki rég, de rég
ősz már, s Délosz szigetét,
egy szülő nőt pártfogolva…

82

45. Homonculus
Anaxagorasszal
és Thalésszel

MEFISZTÓ
[…]
Mert hol a kísértet tanyát ver,
a filozófus is hazát lel;
kegyes szakértelemmel aztán
gyárt új kísértetet tucatszám.
Ha nem tévedsz, nem térhetsz soha észhez.
Léteznél? Magad szakállára létezz!

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

83

46. Homonculus,
Anaxagorasz,
Thalész

THALÉSZ
Mi mindent nem látott s hallott szegény!
Mit sem észleltem, s kétlem én,
hogy bármi történt volna vélünk.
Valljuk be csak, bolond órákat élünk…

47. Mefisztó és a Phorkidák

MEFISZTÓ
84 (mint Phorküasz, profilban)

Tehát e percben
a Kháosz kedvenc fia lettem!

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

48. Az Égei-tenger sziklás öblei

HOMUNCULUS
E három korcs, hitem szerint,
silány cserépcsupor csak,
de meghökkennek bölcseink,
s kemény fejek ropognak.

85

86

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

87

49. Heléna I. –
Heléna Spártában,
Menelaosz palotája előtt

HELÉNA
Az oly csodált s annyit szapult Heléna, én
a partról jöttem, melyre most léptünk ki csak,
még kóvályogva az egyre föl-le ringató
ártól…

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

88

50. Heléna II. –
Phorküasz végezni készül
Helénával és kíséretével

PHORKÜASZ
Tapsol, mire az ajtóban álarcos törpealakok jelennek meg,
akik az elhangzó parancsokat azonnal, fürgén teljesítik.

89

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

51. „…vész dönget kaput, falat!”

PHORKÜASZ
Szerelem könyvét betűzve,
leckéből játékot űzve,
játékból jöttök ti tűzbe,
ám ez nem jó pillanat.
Nem halljátok a viharnak
90 moraját? Kürtök rivallnak,
vész dönget kaput, falat!

91

52. Faust és Heléna

FAUST
[…]
S így serdül fel, míg tiszta fény ragyog rá
nemző atyává szép gyerek.
Csodálkozunk, s nincs senki, aki tudná,
hogy istenek vagy emberek?

Ekképp öltött Apollón pásztor-arcot,
másolva a legszebbiket;
hol a természet tiszta körben alkot,
világok kötnek ott frigyet.

92

53. Euphorión bukása
KAR
[…]
Kinek sikerül? Emésztő
kérdés. Fátylat ölt a végzet,
míg gyásznaptól sújtva, vérző
szívvel állnak néma népek.
Mégis, új dalokra gyújtva,
bízzatok töretlenül:
mert a föld megszüli újra,
mit öröktől fogva szül.
Teljes szünet. A zene is elhallgat

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

93

54. Faust és Mefisztó
a Császár seregénél

Dobpergés és harci zene
a nézők háta mögött,
jobb felől, a távolból
CSÁSZÁR
[…]
Áll tétován az ingatag tömeg,
s hová az ár sodorja, arra megy.

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

55. A Griff és a sas csatája
CSÁSZÁR
Csak hozna jót e látomás!
94 Hiszek neki, bármily csodás

95

56. Az ellencsászár sátra ÉRSEK
[…]
MEFISZTÓ Mert sok pénz kell nekünk, hogy
[…] fenntartsuk a pompát /
Sötét komák, köszöntsétek, de menten, és az igazgatás költsége sem potomság.
a nagy tengerszem sellőit nevemben! Segítsd, a dús hadizsákmányból adva részt,
Most látszat-árvíz kell nekünk. a lakatlan helyen a gyors építkezést.
Női cselük, előbb, mint bárki sejti, [...]
a valóról a látszatot lefejti,
s való a látszat, esküszünk. MÁSODIK [DARABONT]
Karom furcsán elernyedett,
[…] ezek nem élő emberek.

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

96 57. Lünkeosz toronyőr

MEFISZTÓ Szépség örök éke
Visszük s letesszük majd a parton büszkén ragyog ott,
a vén párt: álljon újra talpon; bámulok a fénybe,
felejtik az erőszakot, s én is ragyogok.
ha szép hajlékot kapnak ott. Boldog szem, örökre
[...] tiéd ez a kép.
Történhet akármi,
KOROMSÖTÉT ÉJSZAKA szép volt, csodaszép!

LÜNKEOSZ TORONYŐR Szünet
(a kastély őrtornyán dalol)
Látásra születtem, Nemcsak kedvtelés okából
s itt kell, aki lát, őrzöm én erkélyemet;
tornyomba szerettem, ím, a vaksötét világból
így szép a világ. mily szörnyűség fenyeget!
Itt tárul elébem, [...]
egyképp szabadon, Bár ne volnék szemtanúja!
hold s csillag az égen, Bár ne lenne sasszemem!
lenn őz, fa, vadon. A kápolna összeroskad,
míg rá ágtömeg szakad.
Csipkés lángok kanyarognak,
s nyelvük fatetőkbe kap.
[...]

Hosszú szünet, ének

Oda a szép kicsi viskó,
s véle annyi századév.

97

A TRAGÉDIA MÁSODIK RÉSZE

58. Faust és a Gond

FAUST
[…]
madár károg ránk; s mit? Balvégzetet.
98 Tévhit hálóz be szűnös-szüntelen:
előjel, látomás és intelem.
S így gyávul, árvul az ember szive.
Ajtóm nyikordul, s nem jön senki be.
(Megrendülten)
Van itt valaki?

GOND
Van, úgyis tudod!