A miféle karikatúra

Császár Tamás



A miféle



karikatúra




A miféle karikatúra

















Címoldal
Császár Tamás
Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)


Hátoldal
Császár Tamás: Perspektíva-
torzulások kiküszöbölése korszerû „A francba az Esztétikával !
apparátussal (tollrajz) Legyen csak egy laza esszé...”







000.indd 1 2015.01.21., 22:42:06

005.indd 1 2015.01.21., 22:52:37

„A francba az Esz tétikával !
Legyen csak egy laza esszé...”




































001.indd 1 2015.01.21., 22:46:38

„Mi arra a kérdésre, hogy mi a karikatúra, értelemszerûen
csak azt válaszolhatjuk, hogy m i f é l e k a r i k a t ú r a ?
– és különben is: honnan tudod, hogy karikatúra az, ami
micsoda? Arra a kérdésre pedig, hogy hol a karikatúra
helye az esztétikai jelenségek rendszerében (vertikumá-
ban?), csak azt, hogy ilyen rendszer szerencsére már
nincs, egyébként szinte mindenhol, és azon kívül is...”








(Császár Tamás: Egy kis mûfaj, 2013.)







002.indd 1 2015.01.21., 22:48:03

Császár Tamás

A miféle



karikatúra













2014







003.indd 1 2015.01.21., 22:49:11

© Császár Tamás
A miféle karikatúra

Kiadó
kArton
Karikatúra és Képregény
Múzeum Alapítvány
1054 Bp., Alkotmány u. 18.
Tel.: 36 1 472 0000
Fax: 31 1 472 0001
E-levél: [email protected]
Weblap: www.karton.hu

Felelõs kiadó
Kozma Péter

Szerkesztés,
kiadványtervezés,
nyomdai elõkészítés
Császár Tamás
Nyomda
3DFlame-X

ISBN: 978 615 80029 0 5

Köszönjük a
Nemzeti Kulturális Alap
támogatását













004.indd 1 2015.01.21., 22:50:22

005.indd 1 2015.01.21., 22:52:37

Császár Tamás: Elõzõ oldal
Perspektíva-torzulások MAKINA: Bosch idézet
kiküszöbölése korszerû apparátussal (magasnyomású véset, 2009)







006.indd 1 2015.01.21., 22:53:43

Épp negyven éve, hetvennégy õszén kezdtem írni a „Nagy
Szakesztétikát” a karikatúra alkotói módszerérõl, vagy inkább
csak valami egységes, áttekinthetõ rendszerbe szerkeszteni
az évek során kazalnyivá gyûlt jegyzetek, fordítástöredékek,
folyamatosan átírt és egymásbaírt tanulmányok, félbehagyott
esszék és cikkek, vagy csak cetlikre, vécépapírokra és minden-
féle könyvek meg újságok lapszéleire firkantott „meglátások”
zûrzavaros halmazait – lehetõleg úgy, hogy a produktum végül
megtévesztésig hasonlítson egy véresen komoly szaktudomá-
nyos munkához, ugyanakkor választ adjon a kor legfontosabb
kérdésére is, tudniillik arra, hogy mi a helyzet a karikatúrával?

Nyilvánvaló volt, hogy eme roppant horderejû kérdésre
csak egy kivételesen nagy tudású, az esztétikában is járatos
karikaturista adhat érvényes választ; egy olyan alkotó, aki is-
meri a karikatúragyártás napi vircsaftját és mindazt ami mögötte
van, a szerkesztõségek és kiadók mozgásterét – ilyenformán a



7



007.indd 1 2015.01.21., 22:55:06

karikaturista munkáját is – meghatározó „elvárások” szakadat-
lanul változó világát, ugyanakkor az alkotási folyamatok titkos,
olykor setétebb zugaiba is belelát. Én voltam az. A Nagy Mû
hetvenöt nyarára elkészült, és egy pillanattal késõbb már el is
„felejtõdött”, noha nem véletlenül, hogy a következõ harminc-
negyven év költözései és pakolászásai közben elenyésszen,
ahogy közben az Esztétika (mint olyan...) is végképp elrohadt...


Mára csak néhánytíz megsárgult lap maradt, épp annyi,
amennyi ma is érthetõ, vagy amelyeken még használható szak-
történeti adatok vannak, – amennyi segíthet pár jó kérdésre jó
válaszokat adni, vagy megkerülni azokat... Ezeket használtam a
két éve gründolt Karikatúra Akadémia heti elõadásaira ké-
szülve, mert néhány kérdésnek és válasznak már jó ideje helye
keletkezett abban az új világban, ahol az úgynevezett karika-
turisták egyre kevésbé találták a helyüket, vagy az úgynevezett
karikatúra helyét...


És tényleg, mintha mindaz, amit a múlt század végéig
karikatúrának neveztünk, eltûnõben vagy átalakulóban lenne,
mint ahogy úgy is van, mert az, amit nagyjából négyszáz éve
karikatúrának nevezünk, már többezer éve tûnik el, alakul át, és
jelenik meg új közegekben, mûvészeti ágakban, mûfajokban,
irányzatokban és technikákban olykor szinte felismerhetetlenül,
míg bele nem szokunk, vagy bele nem születünk. Mindez termé- Rotterdami Erasmus
szetes, de ez a mostani, ez a mindent keresztül-kasul átható és karikatúrája 1524-bõl



8



008.indd 1 2015.01.21., 22:55:58

felforgató változás (a számítástechnika világforradalma, a Gu-
tenberg galaxis összeomlása, vagy átomlása valami másba, a
kultúra eltömegesedése vagy elcsõcselékesedése, a Mûvészet
halála, vagy egy új, szinte parttalanul széles és sokszínû, de
kisbetûs mûvészet létrejötte – kinek hogy...) mintha túl gyorsan
jött volna, vagy mintha váratlanul, holott nem. Túl gyorsan és
váratlanul csak azoknak jött, akik beleszülettek, majd beleszok-
tak, végül beletespedtek a szakmányban termelt álkarikatúra
(a kvázi-karikatúra!), ha úgy tetszik: a megélhetési karikatúra
kényelmes világába.

Évek óta „tétetnek” hörgések és siránkozások, vagy csak
értetlenkedések és meddõ tépelõdések a karikatúra honi ber-
keiben – nemkülönben pusmogások a szakma válságáról, sõt:
haláláról –, elsõsorban a rosszul feltett, vagy elmaradt kérdések
és rossz válaszok, a kiirthatatlanul rögzült szakmai hiedelmek
és tévképzetek miatt. Többek között ezért hoztuk létre a Karika-
túra Akadémia néven elhíresült, huszonvalahány héten át tartó
elõadássorozatot a kArton galériában, ahol a heti szakelméleti
elõadások után egy-egy többé-kevésbé ismert karikaturista is
elmondhatta azt, amit fontosnak gondolt elmondani az életérõl,
a munkájáról, a szakmáról, vagy általában a karikatúráról, és
persze a változásokról. Néha többen voltunk, máskor keveseb-
ben (nem számított, hogy mennyien, mert az elõadások otthon
„élõ egyenesben”, vagy archív felvételrõl is megnézhetõk voltak
a Ustream-en), néha okosakat mondtunk, néha nem. Ezekbõl



9



009.indd 1 2015.01.21., 22:57:02

villantunk fel párat a következõkben, jóllehet, csak vázlatosan,
mert ötven órányi okosság pontos, szöveghû felidézése már
elviselhelhetetlen volna...

Mindent tudunk a karikatúráról, noha nem mindenki külön-
külön mindent, hanem ki ezt tudja, ki azt, ki kevesebbet tud
róla, ki többet, ki így, ki úgy... Ez a többezer éve halmozódó,
zûrzavaros és ellentmondásos tudás szétszórva, rendezetlenül
lebeg az emberiség közös emlékezetében anélkül, hogy akár-
csak egy pillanatra is összeállna egy tökéletesen bizonyított és
dokumentált, érvényes Egésszé, vagy csak a karikatúra teljes
jelenségkörének minden aspektusát, szegmensét, és vonatko-
zását részletesen tárgyaló, grandiózus szaktörténetté. Nézzük,
mit tudunk.


Tudjuk, hogy a karikatúra görbe tükröt tart a világ elé. Tud-
juk azt is hogy a karikatúra a valóság fonákját mutatja. Azt is
tudjuk, hogy a karikatúrákat úgynevezett karikaturisták rajzolják.
Tudjuk, hogy a karikaturista a humor és a szatíra fegyverével
harcol a hibák és a társadalmi visszásságok ellen. Tudjuk, hogy
mindezt vitriolba vagy epébe mártott tollal teszi. Tudjuk, hogy a
karikatúra eltúlozza, felnagyítja a jellegzetességeket. Tudjuk,
hogy a karikatúra a lényeget emeli ki. Tudjuk, hogy az igazi
karikatúra eszköze a toll és a papír. Tudjuk, hogy a kari-katúra
elemi sajátossága a vicces vagy humoros ötlet, geg, poén.
Másrészt tudjuk azt is, hogy a jó karikatúra elgondolkoz-tat,
állásfoglalásra késztet. Tudjuk, hogy a karikaturista a napi
aktualitások mûvészeként az emberiség Nagy Általános prob-
lémáit is megjeleníti, mint például a családon belül erõszak,


10



010.indd 1 2015.01.21., 22:57:47

Kaján Tibor:
Karikatúramánia térképe (a 60-as évek közepe)


11



011.indd 1 2015.01.21., 22:58:52

a környezetszennyezés, a drogfogyasztás, a bálnák legyilko-
lása, az elmaradottság... Tudjuk, hogy a tereken, vásárokon,
vagy vállalati rendezvényeken dolgozó portrékarikaturistáink
gyorsan, kulturáltan és magas színvonalon csalnak mosolyt
(hm...) a megrendelõ arcára. Tudjuk, hogy hazánkban a kari-
katúra rendkívül népszerû. Tudjuk, hogy a magyar karikatúra
nemzetközi hírû, – hogy karikaturistáink sorra nyerik a díjakat
a legrangosabb nemzetközi karikatúra pályázatokon, kiállítá-
sokon, és fesztiválokon.

Mindezt a karikatúráról szóló ismeretterjesztõ munkákból,
tanulmányokból, szakcikkekbõl, lexikonok szócikkeibõl vagy
újságcikkekbõl, sõt, olykor egyenesen a karikaturisták nyilatko-
kozataiból tudjuk, így szemernyi okunk sincs kételkedni eme
köztudomású igazságokban.

Tudjuk, hogy a karikatúra mûfaj, sõt, egy kis mûfaj, ahogy
Esterházy Péter író úr mondta úgy tíz éve, Kaján Tibor egyik
kiállításának megnyitó beszédében. És tényleg mûfaj, lega-
lábbis abban az értelemben, ahogy a konyhamûvészet grill
mûfajáról vagy a sakkmûvészet snell mûfajáról beszélünk, vagy
ahogy önérzetesen azt mondjuk, hogy „a hazugság nem az én
mûfajom.” Valóban nem nagy mûfaj, mert ha az volna, akkor
minden nagyobb városban lenne legalább egy karikatúra
múzeum és néhány karikatúra galéria, a köztereken hatalmas
karikatúra szobrok és karikatúra emlékmûvek állnának, lenné-
nek karikatúra egyetemek és fõiskolák, volna néhányezer jól
fizetett karikaturista, nem beszélve a nem jól fizetett, vagy nyo-
morgó karikaturisták tízezreirõl, lenne többtíz karikatúra lap,



12



012.indd 1 2015.01.21., 23:00:13

Honoré Daumier:
Képviselõk
(bronz kisplasztikák, 1832)


13



013.indd 1 2015.01.21., 23:01:14

és folyóirat, értelemszerûen külön-külön lapok a gyerekeknek, a
nõknek, a motorosoknak, a mozgássérülteknek, a környezet-
védõknek, a biciklistáknak, és persze a karikaturistáknak.

Tudjuk, hogy a karikatúra publicisztikai mûfaj. Ezt onnan
tudjuk, hogy a karikatúrák általában a nyomtatott sajtóban
jelennek (jelentek...) meg, valamint onnan, hogy általában a
nyomtatott sajtóban megjelenõ karikatúrákat nevezzük karika-
túráknak. Tudjuk, hogy a karikatúra nem, vagy nem csak publi-
cisztikai mûfaj, hanem képzõmûvészeti, de azon belül is elsõ-
sorban rajzmûvészeti, vagy grafikai mûfaj. Ha ez valóban így
van (így van!), akkor másod-, harmad-, vagy akárhányadsorban
persze szobrászati mûfaj, festészeti mûfaj, installációs mûfaj és
így tovább, tekintve, hogy ezekben a mûfajokban is elõfor-
dul, hol gyakrabban, hol ritkábban.

Tudjuk, hogy a karikatúra jelen van a tánc- és mozgás-
mûvészetben, a zenében, a fotómûvészetben, a reklámgrafiká-
ban, a képregényben, az animációban, a plakátmûvészetben,
a népmûvészetben és a paraszti mûvészetben (a kettõ nem
ugyanaz), az irodalomban – és itt nem a paródiára, a travesz-
tiára, vagy a persziflázsra gondolunk, bár ezeknek is van némi
köze a karikatúrához, hanem számos ismert szatirikus irodalmi
mû között Rabelaistól a Gargantua, vagy Aepuliustól az Arany-
szamár c. regényre –, az önálló iparággá vált cartoon-kultú-
rában, és úgy tizenöt éve számtalanféleképpen jelen van az
egyre inkább egymásba szervülõ e-hírközlés, e-mûvészet és
William Hogarth:
e-kommunikáció egyelõre áttekinthetetlen világában: a web- Karikatúra fej
lapokban és a közösségi oldalakon, de jelen van az esztétikai (rézkarc, részlet, 1758)



14



014.indd 1 2015.01.21., 23:02:23

MAKINA:
Hommage à Albrecht Dürer & Gyulai Líviusz
(linómetszet, 2002)


15



015.indd 1 2015.01.21., 23:03:28

jelenségek peremén, vagy azon is túl, például a mindennapi
élet okkal-céllal alkalmazott torz-groteszk fintoraiban, gesztu-
saiban, és performanszaiban... Mindezekben ugyanúgy van
jelen, ahogy a publicisztikában, a rajzmûvészetben, vagy a
grafikában, következésképp léteznie kell táncmûvészeti karika-
túra mûfajnak, plakátkarikatúra mûfajnak, animációs karikatúra
mûfajnak és így tovább.

















Tudjuk, hogy a karikatúra története az ókorig vezethetõ
vissza. Tudjuk, hogy az elsõ ismert karikatúrát, egy falfirkát,
amin a sovány macskaszolga hízott libát ajándékoz a jóltáplált
macskaúrnõnek, egy ókori egyiptomi sír építéséhez használt,
betemetett raktárépület feltárásakor találták. Tudjuk, hogy az
ókori görögök és rómaiak is kedvelték a karikatúra kisplasz-
tikákat, falfirkákat (graffitiket) és festményeket. Mindezt Eduard
Fuchs (német mûvészettörténész, 1870-1940) két vaskos kötet-
bõl álló, Die Karikatur der europäischen Völker vom Altertum
bis zur Neuzeit címû poroszosan pedáns szaktörténetébõl Illusztráció:
tudjuk – ha ugyan... ókori egyiptomi graffiti



16



016.indd 1 2015.01.21., 23:05:02

Tudjuk, hogy a karikatúra rövid története a reneszánszig
vezethetõ vissza, legalábbis Werner Hofmann (mûvészettörté-
nész, 1928-2013) szerint, aki a Die Karikatur von Leonardo bis
Picasso címû tanulmányában a karikatúrát a reneszánsz kor
szépségeszményét tudatosan tagadó „ellenmûvészetként” ha-
tározta meg, amibõl fokozatosan differenciálódtak az egyéb
kifejezésmódjai. Tény, hogy a olasz caricare (eltúlozni, felfokoz-
ni, eltorzítani) szóból képzett karikatúra szó az 1500-as évek
végén terjedt el, nagyjából akkor, amikor Lodovico, Agostino és
Annibale Carracci Bolognában létrehozta az Accademia degli
Incamminatit (a jó útra tértek akadémiáját), ahol a rajzoktatás
egyik alapvetõ módszertani eleme az utcákon és tereken
skiccelt járókelõk karakterének felfokozott, eltúlzott – ha úgy
tetszik: torzított – megjelenítése volt...


Tudjuk, hogy amit Mo.-on több, mint száz éve karikatúrának
nevezünk, azt a nagyvilágban egy önállósult, több mûfajt, irány-
zatot, kifejezésmódot és technikát felölelõ mûvészeti iparág
gyûjtõneveként cartoonnak nevezik. Nagyrészt olyan mûvek
cimkéjérõl van szó, amelyekre már rég nem érvényes Baude-
laire híres esszéjének az a pár sora, amelyek a karikatúra jelen-
ség mögött valami ijesztõ, „démonikus erõt”, rontást sejtetnek.
Éppígy nem tudunk mit kezdeni az ortodox hegeliánus Karl
Rosenkranz (esztéta, 1805-1879) Ästhetik des Hässlichen címû
mûvével, melyben Rosenkranz a karikatúrát a Rút és Torz társa-
Római graffiti
részlete, I-II. sz. dalmi jelenségek adekvát tartalmi és formai tükrözõdéseként


17



017.indd 1 2015.01.21., 23:06:02

határozza meg, ilyenformán kirekesztve azt a lényegében eu-
femizáló, humoros bájt és kellemességet (vagy cukros-geny-
nyes giccset), ami a mai karikatúrát általában jellemzi.

Mindazt, amit ma a karikatúráról tudunk, lényegében csak
Jules Champfleury (író, kultúrtörténész, 1821-1889) Histoire de
la caricature címû ötkötetes mûve öleli fel. Champfleury külö-
nösebb esztétikai-módszertani hókuszpókuszok nélkül, csak a
szemére és az ösztöneire hagyatkozva, szélesen és szabadon
jelölte ki a karikatúra jelenségkör határait – nagyjából ott, ahol
ma sejtjük. Ott, ahol a karikatúra nem „egy kis mûfaj”, nem pub-
licisztikai mûfaj, de még csak nem is mûfaj.

Az eddig leírtak ellentételeként egy tíz évvel korábban írt
és publikált munkámból idézek néhány sort.

„... ha beleássuk magunkat a karikatúra nagyjából 2500 éves
történetébe, egy szakadatlanul változó, különbözõ közegekben,
szinte minden mûvészeti ágban, és ezek számtalan mûfajában
tárgyiasuló, a mûfajok és mûvészeti ágak, sõt, néha az esztétikai
szféra határait is átlépõ módszert látnánk. Olyan módszert,
amelynek nincs egyetlen, állandó, saját közege, – amely egyéb
mûfajokkal és közegekkel (grafika, festészet, rajzfilm, sajtó stb.),
valamint rokon esztétikai minõségekkel (rút, groteszk, abszurd
stb.) alkot kölcsönhatásszerû integrációkat. Ezekben az integrá-
ciókban a karikatúra módszere vagy dominál (az adott közeg
sajátosságait és az esztétikai minõségek jellemzõit az eszközévé
téve), vagy többé-kevésbé feloldódik, gyakran így is karikaturisz- Palatinusi gúnyfeszület
tikussá formálva a mû világát.” Római falfirka (I-II. sz.)


18



018.indd 1 2015.01.21., 23:07:24

Jules Champfleury André Gill karikatúrája Champfleuryrõl
(Nadar fotója, kb. 1861) (tollrajz és akvarell, 1868)


19



019.indd 1 2015.01.21., 23:08:09

Az elgondolás nem új. Lukács György A szatíra kérdésé-
hez c. tanulmányában már a múlt század 30-as éveiben vitat-
ta, hogy az addig irodalmi mûfajnak tekintett szatíra valóban
mûfaj lenne (L. Gy. a szatírát mûvészeti ágak fölötti ún. alkotói
módszerként határozta meg, ami mutatis mutandis a szatírával
rokon karikatúrára is vonatkoztatható); de hasonlóképp véleke-
dett Arnold Gehlen (német kultúrantropológus és filozófus,
1904-1976) is, aki a múlt század ötvenes éveiben jelezte, hogy
Császár Tamás:
a karikatúra inkább tûnhet valamiféle módszernek, vagy kifeje-
A mûves
zésmódnak (expressziónak), mint mûfajnak. (metszetterv, 1995)


20



020.indd 1 2015.01.21., 23:30:03

Mára mindez nyilvánvalóvá vált. Az esztétikai jelenségek
mai, élõ világában nincs értelme mûfajokról beszélni. A mûvek
jelentõs része – az alkotási folyamat komplexitása miatt is –
különbözõ közegek, mûvészeti ágak, mûfajok, kifejezésmódok
és technikák kölcsönhatásait mutató kompozit jelenség, ma-
gyarán: korcs. (Nincs értelme pl. annak a kérdésnek, hogy egy
weblapon, vagy egy internetes közösségi oldalon látott animált,
hangeffektekkel kiegészített, ugyanakkor fotókat és a képre-
gény eszközeit is használó karikatúra hír-klipet a karikatúrához,
a publicisztikához, az animációs filmhez, vagy a képregényhez
soroljunk?)

Valójában szinte semmit sem tudok a karikatúráról. Akkor
se, ha közel ötven évet eltöltöttem a karikatúra mindenféle ber-
keiben, zugaiban és környülállásaiban; ha ilyen-olyan szakmai
stúdiókban és mûhelyekben nyomulhattam; ha koszlott belvá-
rosi presszókban és kávéházakban, vagy csak peripatetikusan
évekig hallgathattam -K- mester* „szakelméleti elõadásait”; ha
az akkor egyetlen, így óhatatlanul a legjobb szatirikus lapnál
dolgozva azt is megtanulhattam, hogy miért jó közérthetõnek
lenni, és miért nem, hogy mit szabad és mit nem, míg végül
megszabadulva eme tudástól azt is, hogy még mi mindent...
Akkor se, ha beleástam magam a karikatúra számtalanféle
történetébe és esztétikájába; ha mindezek eredményeképp
legalább tizenvalahány tényleg jó, vagy legalább vállalható
* -K- mester:
Kaján Tibor karikatúrával, pár értelmes mondattal, és néhány rendezvény


21



021.indd 1 2015.01.21., 23:31:54

gründolásával bizonyíthattam, hogy éppen így léteztem, – ha
mindeme gründolások örvén kénytelen-kelletlen belefetreng-
hettem abba is, amit jobb híján szakmai közéletnek nevezünk;
végül: ha minden, ami velem történt, már gyerekkoromtól a
karikatúráról szólt (a sorsszerûség fantasztikus látszata!), szó-
val, ha mindez megvolt, és még mi minden..., akkor egy Király
utcai romkocsma pultjánál lebegve, úgy az ötödik korsó sör
után akár azt is gondolhatom, hogy szinte semmit se tudok a
karikatúráról... Akkor már azt is megengedhetném magamnak,
hogy ezt a szinte semmit tudást fondorlatosan becsomagolva,
cimkézve és adagolva, fél éven át másokkal is megosszam egy
eldugott (na jó, exkluzív...) belvárosi galéria termeiben, értelem-
szerûen eme ügyködésemet valami jól hangzó intézménynek,
teszemazt Akadémiának álcázva. (De nem is az, hogy megen-
gedhetem, merthogy ebben a megengedhetésben van némi
legényes hübrisz, hanem kutya kötelességem megosztani, a
barátaimra, az ellenségeimre és a széles tömegekre zúdítva
akkor is, ha azok épp mással vannak elfoglalva.) És akkor már
nemcsak élõszóban, hanem ebben a pár kínlódva leírt sorban,
afféle emlékeztetõben... is.













22



022.indd 1 2015.01.21., 23:32:35

ÉS MÉG
NÉHÁNY
KARIKATÚRA






























23



023.indd 1 2015.01.21., 23:33:48

Andrzej Czeczot rajza
a Szpilki c. lengyel szatirikus hetilapból (1968)


24



024.indd 1 2015.01.22., 04:38:56

Rudolf Wilke:
Alfred Kerr
(Szén, tus, 1903)


25



025.indd 1 2015.01.21., 23:34:49

Jacques Callot:
Vándorzenész
(rézmetszet, 1622)


26



026.indd 1 2015.01.21., 23:35:53

Louis Leopold Boilly:
Grimaszok
(litográfia, 1823)


27



027.indd 1 2015.01.21., 23:36:40

Mayer Gyula:
A karikaturista
(tollrajz, 1972)


28



028.indd 1 2015.01.21., 23:37:39

Mayer Gyula:
Egyedül
(tollrajz, 1972)


29



029.indd 1 2015.01.21., 23:38:52

Honoré Daumier:
Mûértõk
(litográfia, 1862)


30



030.indd 1 2015.01.21., 23:40:53

Hieronymus Bosch:
Keresztvitel (részlet, 1515-16)


31



031.indd 1 2015.01.21., 23:41:47

Jelenszky László:
Blogfirka


32



032.indd 1 2015.01.21., 23:42:39

Jean Michael Folon reklámgrafikája
(a 80-as évek közepe)


33



033.indd 1 2015.01.21., 23:44:05

Gerry Gersten:
Leopárdék
(tus, vízfesték, 1973)


34



034.indd 1 2015.01.21., 23:44:57

Várnai György:
Próba


35



035.indd 1 2015.01.21., 23:46:25

Hegedûs István (Hihi):
A mecénás (tollrajz a 70-es évek elejérõl)


36



036.indd 1 2015.01.21., 23:47:12

GyulaiLíviusz:
Emlék (linómetszet, 1966)


37



037.indd 1 2015.01.21., 23:48:26

Tojásszétválasztó...
(ismeretlen alkotó mûve a facebookról)


38



038.indd 1 2015.01.21., 23:49:15

KARIKATÚRA
PÓDIUM































39



039.indd 1 2015.01.21., 23:50:18

Néhány mû és pár mondat a Karikatúra Akadémia Pódiumán
fellépõ, elõadó karikaturisták világáról...

















40



040.indd 1 2015.01.21., 23:51:27

BÉKÉSI
JOE































41



041.indd 1 2015.01.21., 23:52:24

„2005. decemberben én kaptam az utolsó Brenner-díjat... A na-
pokban a világhálón ráleltem egy másik Brenner-díjra, amit
Szombathely város adományoz annak, aki a gazdaság és város-
üzemeltetés területén kiemelkedõ szakmai munkát végez. Ta-
valy ezt a Brenner-díjat a Vas megyei szennyvíz-szolgáltatás
fõmérnöke kapta...”














42



042.indd 1 2015.01.21., 23:53:17

Békési Joe:
Cenzúra


43



043.indd 1 2015.01.21., 23:54:06

Békési Joe:
Falfirka


44



044.indd 1 2015.01.21., 23:54:57

Békési Joe:
Kék korszak


45



045.indd 1 2015.01.21., 23:55:35

46



046.indd 1 2015.01.21., 23:56:25

BOJCSUK
IVÁN































47



047.indd 1 2015.01.21., 23:57:04

„Voltam egyetemista, segédmunkás, kiállításrendezõ, dekoratõr,
grafikus, napilapnál reklámgrafikus. Rajzoltam hirdetéseket, könyv-
borítókat, emblémákat és sajtógrafikákat, csináltam kirakatokat,
cégtáblákat és kiállítási standokat. Szabadidõmben rajzolok, vagy
festek. Ilyenkor kínlódok, bizonytalan vagyok, de amit csinálok,
azt igényesen csinálom. Remélem, hogy mások is így látják...”














48



048.indd 1 2015.01.21., 23:57:40