Hunlap 5.

V. évfolyam | 2. szám | Ára egy angol font




TARTALOM | Fehérló Fia is ezt olvassa Ta rta lo m
K öszöntő
Hunlap az én tisztességes nevem,
A jó olvasókat igencsak kedvelem. Borsozom tartalmam gondűző humorral, Kiszagolok mindent újságíró orral.
Az Ótestamentumból is van bizonyítványom, Én vagyok a legöregebb újság ezen a világon. Írtam cikket mikor Ádám elvette Évát, Nem volt még nyomda, használtam hát krétát.
Az özönvíz alatt sok lap falcolhatott, De én Noé útjáról írtam karcolatot. Segítettem neki a bárkát csinálni, Hogyha ez nem igaz, legyek én akármi.
Hórusz e lapba verseket írott. (Akkor még én is csak kézzel voltam írott.) Később Kínában majdnem elfeledtek, Szerencsére a hunok nyugatra eredtek.
Mátyás Korvinái mind Hunlapok valának, Írtam is krónikáit Hevesnek, Zalának.
Ha Angliában köd van, azt is megírom, Nem hallgatom én el, csak legyen rá papírom!
Máig közlök mindent a tisztelt olvasóval, Megismertetem őt hamissal, valóval. Csinosítom magam formával és ívvel,
Önöknek készültem, fogadják jó szívvel!
1 |
2 |
3 |
4 |
7 |
8 |
8 |
10 |
11 |
12 |
13 |
13 |
14 |
16 | 18 | 18 | 18 |
18 |
19 |
20 |
22 |
22 |
23 |
24 |
„Egy nem mindennapi ajándék” Hunyák Veronika képe
Reklám (Megtekintése ajánlott!) Tartalom és Köszöntő (ez itt pont az) „Ami nem az enyém, az nem is fáj.” Interjú Laár Andrással
Amit vágyunk
A vérmedve szigetén
„Koponyakutya”
Hunyák Veronika rajza
A Miniszterelnök élete
„Titok” Pakot Gertrúd rajza
Adrián Ádám: Kína magyar szemmel Knill Annamari: Fekete Rigó
„A szépség bosszúja” - zongoradarab Az angol nyelv elmagyarosodásáról
K. Aki halála
Kakas Regő: A köd
Hunyák Veronika: A fenevad
Erős K. Kaga: Komodói sárkány „Színes eső” Pakot Gertrúd rajza
„A pad” Pakot Gertrúd rajza
Játék értékes nyereményekkel
Kakas Regő: Kölcsön tej visszajár Adrián Péter: Gratula
Reklám (Tanulmányozását javasoljuk!) Reklám (Megnézheti, szép nagyon!
HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja | 3
Hunlap | A Londoni Magyar Iskola Plusz időszaki kiadványa. Hirdetésfelvétel: 020 8209 3216 Szerkesztőségünk címe: Hunlap londoni magyar atalok lapja, 34 Lankers Drive, London, HA2 7PB A villanyleveleket a [email protected] címre várjuk, de üzenhetnek nekünk a Facebookon is, keressenek meg! Kéziratokat nem őrzünk meg, nem küldünk vissza, de szívesen elolvassuk és közöljük őket. Főfelelős szerkesztő: Kakas Zoltán Munkatársak: Adrián Ádám, Adrián Péter, Demeter Ádám, Demeter Andrea, Don Sokmakk Sao, Erős K. Kaga, Esser Márton, Hunyák Veronika, Kakas Ábel, Kakas Domonkos, Kakas Regő, Pakot Gertrúd,
Zolnai-Lucas Jeromos Lektor: Berán Krisztina, Tóth Ezen lapszám a megjelenését a Londoni Magyar “A magyar Kultúráért Nagy-Britanniában” c. pályázata
Aranka, Zolnai Edit
Kulturális Központ támogatta. Köszönjük!


4 | HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
„Ami nem az enyém, az nem is fáj.” Interjú Laár Andrással
A Szent István házban vagyunk a Stage in London 5. születésnapi ünnepségén, amit az ilyenkor kötelező torta mellett stílszerűen egy Laár András esttel ünnepelt meg kedvenc rendezvényszervező cégünk. Azzal az előadóval, akit első estjükön is láthatott a tisztelt londoni nagyérdemű.
Most, hogy az előadásnak vége és mindenki narancsos csokitortával gyógyítgatja fáradt rekeszizmait, mi is beálltunk a hosszú sorba, hogy pár szót válthassunk a művész úrral.
Hogyan lett Önből humorista?
Hát ez csak úgy kialakult. Nagyon régen elkezdtem ilyen hülyeségeket irkálni, amiből nem akartam semmit kihozni, ilyen kis ostoba versikéket, meg hasonlókat. 1984-ben meg odajött hozzám Galla
Miklós, hogy csináljunk ezekből a versekből egy kőltői estet, ami olyan, hogy komolyan van véve, úgy látszólag tehát öltöny meg izé, mint egy József Attila est, de én csak mondom a hülyeséget, teljesen komoly pofával. Ehhez semmi kedvet nem éreztem. Miklós azonban nem adta fel, több mint egy évig rágta a fülem, még egy műsort is összeállított a verseimből, hogy valami ilyet szeretne. Ez nagyon tetszett. Végül is 1986-ban mutattuk be a Laár pour Laár avagy Jelenetek a költő életéből című irodalmi est paródiát. Eleinte egyetemi színpadokon mutattuk be, és olyannyira sikeres lett, hogy újabb és újabb műsorokat kellett összeállítanunk. Most már a 15-ik ilyen estnél tartunk a társulattal. A KFT mellett, ahol ma is zenélek ez a vonal is megmaradt, mert igény volt rá.
Tehát az emberek akarták ezt, nekem meg könnyen megy ilyen verseket írni, szóval így alakult.
-Igen, végül is azért lettem humorista, mert így alakult. –nevet fel András
INTERJÚ | Az van benne ami kell


INTERJÚ | Az van benne ami kell
Tervez még új dalokat írni? Én nem láttam-hallottam újabbakat.
Hát igen... Pedig vannak. Jelenleg is alkotok még a rock műfajban, csak az nem igazán látás-hallás létjogosult, mert eddig még nem lettek kiadva. 2001- től újra aktív a KFT zenekar és 3 CD-t adtunk ki ez idő alatt. Egyiket sem mutatta be a rádió vagy a TV, tehát gyakorlatilag egy elhallgatott dolog. A koncerteken is csak 1-2 számot játszunk belőlük, mert egy idő után rájöttünk, hogy mindenki a régi dalainkat akarja, mert az újakat nem ismerik mivel nem is lehet megismerni, tehát minek erőltetni! Ilyen egyszerű. Azért írok dalokat, csak nincs olyan fórum, amin ezeket fel lehetne futtatni. Ha lenne valaki aki ki akarná adni a lemezt, volna miből válogatni.
Egy korábbi interjúban egyszer azt állította, hogy a valóság az szubjektív, és hogy attól függ, hogy ki mit gondol. Én ezzel vitatkozni szeretnék, mert szerintem fentről, úgy értem nagyobb távolságról, kívülállóként többet látni, és inkább az a valóság, ami mindent belevesz, nem csak azt, amit belülről lát vagy gondol az ember.
Nem csak az embernek a személyes, épp aktuális gondolatai irányítják a saját valóságát, hanem egy csomó olyan gondolat, ami sokkal mélyebb rétegben van.
Például az a gondolat hogy a dolgok szilárdak, ez egy gondolat. Ezt mindenki így gondolja. De ha nem gondolná mindenki azt, hogy a dolgok szilárdak, akkor be lehetne nyúlni kézzel a falba, mint ahogy egy szent buddhista jógi, a barlangban, ahol meditált ott hagyta a keze nyomát a sziklában. Egyszer jöttek valakik és pont erről vitatkoztak, hogy mennyire valóságos az anyag vagy mennyire nem. Ő meg azt mondta, hogy tessék, nézzétek meg, ennyire valóságos, és belenyomta a sziklába a kezét. A mai napig ott van az olvadt tenyérnyom a sziklában.
Ez azt jelenti, hogy ezek a határok tágíthatók és szűkíthetők is. Végül is az a lényeg, hogy nincsen a tudaton kívül semmi, mert minden, amit tapasztalunk, az a tudaton belül van. Az összes tapasztalás érzékelés, de még a gondolat, az akarat, bármi, ami az emberben zajlik, vagy ami az ő tapasztalása mindennel kapcsolatban a tudaton belül van. Annyira minden tudaton belül van, hogy ha most feltételeznénk, hogy van a tudaton kívül valami
akkor ezzel a feltételezéssel már behoztuk a tudaton belülre. Tehát maga az a feltételezés, hogy van a tudaton kívül valami, még ez is a tudaton belül van. Na most EZ a nagy dolog!
De ha ez így van, akkor akkor csak egy tudat van!
Így van. Egy tudat van, de ennyi helyről néz. Szóval én ezt így érzékelem, hogy ez az egész létezés ez egy nagy intelligencia, tudat, energia bumm egy ilyen megnevezhetetlen hatalmas valami, amiben mi ennek a részei, de csak részei vagyunk. Aspektusai. Egymásra nézünk ennek a tudatnak a kiváncsi szemeivel, de ugyanaz a tudat néz mindenhonnan. De a csigából is meg a légyből is!
De a csiga csak egy csíkot lát szegény! – utalok a műsorban elhangzott egyik poénra
Hát igen, de csak akkor ha gyorsan mozog a szeme! – veszi a lapot a rutinos humorista. Majd ismét komolyra vált. -
Szóval én így látom, és ezért mondom, hogy
HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja | 5


6 | HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
a dolgok valóságossága megkérdőjelezhető. Hogy mi válik valóra és mi nem, és ami valóra válik, az akkor most ott marad? De hát nem marad ott, mert elmúlik! Ilyen a létezés természete, ezt nem csak ráfogom, hanem ezt lehet mindenhonnan tapasztalni. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy mi most örülünk-e ennek vagy nem. Millió dologtól lehet nagyon szenvedni. És a szenvedést azt valóságosan szenvedjük, mert tényleg átélem a szenvedést és az nagyon rossz. Igen ám, de a szenvedésemnek nagyon sokszor az én hozzállásom az oka, mert például az, hogy az autómat összetöri valaki, az szenvedést okoz nekem, de csak addig, amíg az az én autóm. Ha valahol összetörik egy autó, semmi bajom nincs azzal. Az, hogy egy autó összetörik, ráesik egy nagy szikla, vagy valami, az nem szenvedést okozó dolog önmagában. Ám ha kialakul a tudatomban az, hogy az az enyém, abban a pillanatban szenvedés kötődik ehhez a történéshez.
Ez ilyen. Például elhagy a feleségem! Csak attól fáj, mert hogy a feleségem, mert bárki bárkit elhagyhat, az nem fáj. Ez azzal csókolózik, az meg ezzel, ebben semmi rossz nincs. Na de amikor az én feleségem csókolózik mással? Az már fáj! Miért? Mert azt gondolom, hogy az én feleségem. Közben az az érdekes, hogy nem lehet az enyém mert akkor tényleg az enyém lenne. Ha ez az enyémség az őbenne lenne benne, akkor ez nem változhatna, na de akkor, hogy lehet, hogy egy ideig nem is ismertem?
Hogy lehet az enyém, amikor előttem volt hat másik pasija? Akkor nem az enyém. Jó, most feleség, most megbeszéltük, hogy az enyém, de csak addig az enyém, amíg ezt megbeszéltük. Akkor hol van az enyémség? Sehol! Pedig a fájdalom ezen múlik, ha a tiéd akkor fáj, ha nem a tiéd, nem fáj.
Ilyen értelemben szubjektív a valóság. A jó, rossz, vagy közömbös, az tudatfüggő, az nem a dologban van benne magában, hanem a mi viszonyunk határozza meg. Vagyis az, hogy szenvedek-e ebben az életben vagy nem, az az én hozzáállásomon múlik. Ennyire egyszerű. Vagy bonyolult. De mindenképpen valamilyen. :)
Ez igen érdekes volt. Olyannyira, hogy az összes többi kérdésem is elfeledtem, miközben lozó kus eszmefuttatásait hallgattam. Befejezésül csak azt kérdezném
INTERJÚ | Az van benne ami kell
még, mit üzen a londoni magyar ataloknak, akiknek lapunk szól.
Azt, hogy örüljenek! A legjobbakat kívánom nekik! Sok boldogságot!
Köszönjük szépen! Látom, sokan várnak még Önre, még csak egy utolsó kérdést engedjen meg! Besenyő Pista bácsi, tudvalévőleg egy nagyon okos és rendkívül tapasztalt ember. Ő mit üzen a londoni magyar ataloknak?
Hát kérem! Itt Londonyországba’ Önök fel alá járkálnak a utcán. Láttam Önöket! Tehát itt akár magyar, akár nem, még lengyel is volt! Láttam lengyelt, az is járkált kérem, lábbal. Erre a egyre nagyon vigyázzon, hogy hova megy, mer’ azt jegyezze meg, hogy amit mondott a öreg, a Anti bácsi. Mer’ azt mondta, hogy „Ahol vagyok, oda mentem!”. Tehát, ezt nagyon gyelje meg! Ahol van, oda ment! Tehát erre korrigáljon! Ha valahol nem érzi jól magát, akkor menjen máshová! De arra is vigyázzon! Mer’ ha máshova megy, akkor meg má’ ott lesz!
Értem! Köszönöm az interjút, már korrigálok is odébb. Kakas Ábel (15)


HUNLAP | Londoni Magyar fiatalok lapja | 7
SZÉPIRODALOM ROVAT | A kecsapos almalé a legfinomabb
Ben Lucas: Amit vágyunk (Egyperces történet Örkény után szabadon)
A pékségben mézeskalács emberek sorakoznak a kirakatban. A többség fér alak, nagy, fényes, fekete gombbal a mellkasán. Egy hölgy van csak közöttük és büszke a színes, csillogó gombjára a rövid szoknyácskája fölött. Minden nap jönnek a vasárlók, a törzs, a gyerekek húzogatva szüleik ingujját.
Az összes kalács arról álmodik, hogy egy jópofa kislány majd megveszi őt. Rágcsál a végtagjaiból, majd egy nagy harapással befejezi a hasát gombjával együtt, az isteni rend szerint.
A mézeskalács hölgy is így remél, de minden nap csak a fér -kalácsok
mennek el a boltból. Sőt, néha még az a csúfság is megtörténik egy-
egy szombat este, hogy
csak ő marad
együttéreznek vele, biztatják, hogy az ő sora is biztos jóra fordul, érte is eljön majd egy aranyos kislány vagy kis ú. Bár titkon persze azt gondolták, hogy az ő formájuk a
legkívánatosabb.
Egy nap jött egy ősz
öregember, gyerek nélkül.
A mézeskalács hölgy látta, hogy idősebb mint szeretné, de örült, amikor a szemüveges szeme megállt rajta, és a pék végre betehette őt egy papírzacskóba. Közben a bácsi zetett mosolyogva, s ő meg gyelte az érdekesen csillogó gyöngyös fogait. Az úton a bácsi húzós táskájában várta az eksztázist, a megevést. Főleg a
szép, fényes gombja bizsergett.
A buszmegállótól lassan hazaballagott
a bácsi. A nyolcadik emeleti lakásában letette a vasárlást a konyhaasztalra. Már ő is nagyon várta a külön uzsonnát. Levette a polcról a turmixgépet, és öntött egy kis tejet bele. Kivette a zacskóból az izgatott mézeskalács hölgyet és barátságosan rámosolygott meglepett arcára. Majd komótosan beleaprította őt a turmixba és
elinditotta a gépet.
Műfogsora eltávolítása után élvezettel kezdte enni a kását...
a tálcán
egyedül, s némi morzsa körülötte. Esténként, amikor a pék már
bezárt és hazament
a saját családjához,
a hölgy szipogva
panaszkodik a
többieknek,
hogy
senkinek
nem kell az
ő fényessége,
se az ő szép bő
szoknyácskája,
mindig csak
az unalmas,
sötét
gombos
férfiakat
választják
sose ér a célba. A fér ak ilyenkor
és ő talán
(A szerző tiszteletbeli magyar, tiszteletbeli atal, de valódi londoni.)


8 | HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
Kakas Domonkos (18)
A vérm edve szigetén
Az előző részek tartalmából:
A Magyar Királyi Haditengerészet legújabb, ”Balsors” nevű hajója, ami a déli vizek feltérképezésének
céljával bontott vitorlát,
egy ismeretlen sziget
közelében megfeneklik.
Miközben a bennszülöttek
egy ősi prófécia alapján
a kapitányt és embereit
istenként üdvözlik, nyugtalanító hírek érkeznek
a sziget vadvilága felől. Találnak egy elképesztően óriási lábnyomot, amitől rettegnek a bennszülöttek. Később a sziget
ősi templomában egy rajzsorozatra bukkannak, amin az istenek láthatóak, amint eljönnek a szigetre, legyőznek egy óriási szörnyeteget, majd elhajóznak.
A matrózok hajszát kezdenek az ismeretlen fenevad után, lábnyomait követve. Ám akad egy kis bökkenő...
- Kapitány! Kapitány! Jöjjön gyorsan! Ezt meg kell néznie! – kiáltotta Nimród.
- Mi az Nimród? Mi olyan fontos, hogy nem várhat pár óóó...
Most már én is észrevettem. A medvelábnyomok eltűntek. A lábnyomsor belefutott egy kisebb bokorba, de ki nem jött. Egyszerűen nyomuk veszett a nyomoknak!
- De hát, a... a medve nem tud repülni! - hebegte hűséges matrózom inkább reménykedve, mint határozottan.
– Na jó, tudod mit? - feleltem - Várjunk, amíg kialusszák magukat a úk, majd utána kitalálunk valamit. Addig mi is feküdjünk le! Ezt a bestiát ma már úgysem üldözhetjük tovább.
***
Már dél is elmúlt, mire mind felkeltünk.
SZÉPIRODALMI ROVAT | A kecsapos almalé a legfinomabb


SZÉPIRODALOM ROVAT | A kecsapos almalé a legfinomabb
Nimród közben ismertette a helyzetet a legénységgel, akik morgolódás nélkül tudomásul vették, hogy az egész hajsza felesleges volt, zsákutcába jutottunk. Aztán, még egyszer körbejártuk a bokrot. Több szem többet lát, s tényleg... Mi ez??? Egy, a kemény talajon alig látható, de határozottan felismerhető lábnyompár indult kifele a bokorból! Emberi lábnyomok!
- Hé úk! Mégsem repült el a medvénk!
Erre mindenki felkapta a fejét.
- Csak emberré vált...
***
Sötétedésig követtük a lábnyomokat. Körülöttünk ritkulni kezdett a dzsungel, majd fokozatosan, dimbes-dombos vidékre értünk. Amikor már a szemünket meresztve sem tudtuk kivenni a lábnyomokat, letáboroztunk. Még szerencse, hogy szokás szerint előrelátó voltam és nem hagytam az embereimre a pakolást. Több napra elegendő élelmet meg vizet pakoltattam velük, így nem szenvedtünk hiányt semmiben. Akkor még morgolódtak, hogy felesleges teher, meg minek azt cipelni, reggelre úgyis visszaérünk, de most már örültek, hogy
szigorú voltam.
Az éjszaka nyugodtan telt. Az őrszolgálaton lévők semmi gyanúsat nem észleltek. Úgy tűnik a lény, bármi is lett légyen az, nem vette észre, hogy a nyomában vagyunk.
Mondanom sem kell, a legénység zöme azért nem volt elragadtatva az események ilyetén kimenetelétől. A legtöbben sokkal inkább hajszoltak volna egy valódi medvét, mint egy ilyen, bőreváltó, misztikus bestiát. Világszerte ismert történetek keringenek a vérszörnyeteg átkáról. Egy gonosz kór ez, ami harapás útján terjed és megőrjíti az áldozatát, aki viszont cserében hatalmas erővel bír, s időnként alakot is tud váltani. Az ilyen legendákban leggyakrabban a farkas szerepel.
Mondhatom, sok hasonló
történetet hallottam már,
de ilyen bestia-medvével
most találkoztam először. A
gondolata is elszörnyesztett.
Vajon mire lehet képes? A
vérfarkas is iszonyatos erejű
fenevad, de egy vérmedve?
Azon se lepődtem volna meg, ha
legényeim hanyadt-homlok szaladnak amerre látnak, de szerencsére a sok éves szolgálat alatt rutinná vált náluk a parancskövetés. Szó nélkül készülődtek, s folytattuk a hajszát.
Kimondottan derűs reggel volt, amikor továbbindultunk. A lábnyomok a távoli dombok felé vezettek. Egyenes vonalban haladtak, mintha a tulajdonosuk pontosan tudta volna, hova akar menni. A ragyogó napfényben sokkal könnyebb volt a lábnyomokat követni mint az esti szürkületben, ezért jóval gyorsabban haladtunk. Hamarosan már jó messze bent jártunk a dombok között. Az egyik dombtetőn hirtelen megtorpant Róbert, aki épp legelől haladt..
-Mi az am? – kérdeztem.
-Azt lássa, én se nagyon tudom – mondta Róbert, és felemelt valamit a fűből. Hajlított szárú tengerészpipa volt, aminek szépen faragott feje egy sárkányt ábrázolt.
Amikor a perzselő déli napsütésben megálltunk egyet pihenni, egy furcsa dologra lettem gyelmes, az egyik közeli domboldalon. Egy barlang volt, bár ez önmagában semmi érdekeset nem ígért, hiszen a nap során már több ilyenhez is felmásztunk, és egyszer sem találtunk semmi említésre méltót, de mégis volt ott valami, ami felkeltette a gyelmemet, valami nagyon oda nem illő. Ez a valami pedig egy szabályos négszöget formáló szögletes dolog volt, ami a barlang bejárata előtt állott: egy kapu!
HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja | 9
- Hahó kapitány úr! Ezt
kiáltották többen is.
- Látom, látom.
látnia kell! –
– feleltem a ráncolva.
homlokomat
A szabályosan faragott facölöpök
t e l j e s e n bejáratát.
- Itt vajon
k é r d é s
- Én! – – É n ,
eltorlaszolták a barlang
ki lakhat? – szaladt ki a Nimród száján.
szólt egy hang a hátunk mögül.
a bennszülöttek szellemmedvéje. Én, a prédátok az elmúlt napokból, én a felettesetek, katonai
vezetőtök, Kassa altengernagy.
Folytatása következik...


10 | HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
Zolnai-Lucas Jeromos (15):
A Miniszterelnök élete
Az előző részek tartalmából: Szilvécsenyi Töhötöm a 12 éves diák rögtön a nyári szünet első napján, váratlanul egy veszélyes kém-kalandba keveredik. A rejtélyes ellenség megöli édesapját, ő maga pedig egy kis nyomozás végén az MTKR (Magyar Titkos Kém Rendszer) Titkos Központjában találja magát. Első bevetésén mindjárt két felnőtt, magasan képzett kém munkáját kell elvégeznie. A küldetést bravúrosan teljesíti, de súlyos állapotban kórházba kerül...
Az orvosaim azt tanácsolták, hogy még legalább két hónapig maradjak a kórházban ahol szakszerű ápolásban részesülhetek. Az első hét nem is volt túl rossz. Jó volt csak tévét nézni, enni, inni és pihengetni, nem gondolkodni. Azonban pár nap alatt meguntam a tévét, gondolataim megállíthatatlanul törtek elő, és börtönné vált az ágyam. Ha látogatóm akadt, könnyebben viseltem a fogságot, de az unalom és a tehetetlenség érzése lassan így is elrágta a türelmemet. Egy éjszaka úgy döntöttem, hogy kiszököm. Kihúztam az infúzió csövét a karomból, és kilopóztam a betegszobából. A nővérpult mögött egy nő ült, épp telefonon beszélt valakivel, valami idegen nyelven. Orosz vagy ukrán? Nem tudtam pontosan, de láttam, hogy még beszélgetés közben is gyeli az ajtót, ami mögött álltam. Szerencsére a másik irányban is nyílt egy ajtó a folyosóról. Arra surrantam tovább, amilyen halkan csak tudtam. A szomszédos helyiségbe érve újabb hangokra lettem gyelmes. Két fér beszélgetett, és ahogy ki tudtam venni szintén azon az előbb hallott idegen nyelven. Egy recsegő hang kérdezgetett valakit, aki kurtán csak annyit válaszolt minden kérdésre, hogy „Da”. Szóval tényleg oroszul beszélnek!-gondoltam. Az ajtó ablakán át óvatosan benéztem a kis szobába, ahonnan a hangjukat hallottam, és két orvost láttam, akik gyógyszereket huzigáltak, rakosgattak egy kis kerekes asztalkán. „Biztos csak rendet raknak”, próbáltam magyarázni magamnak a dolgot, de aztán megláttam, ahogy az egyik egy nagy, színtelen folyadékot tartalmazó edénybe töltötte az összes gyógyszert az egyik dobozból, majd egy másikkal ugyanezt tette.
A keverék először habozni, majd buborékozni, szinte forrni kezdett. Amint a buborékozás abbamaradt láttam, hogy a folyadék halvány rózsaszínűvé vált. A rózsaszínű keveréket azután kis olákba töltögették, míg ki nem fogytak.
Lélekszakadva futottam vissza az ágyamhoz. Egy szóval se említettem senkinek, hogy mit láttam, és ágyban maradtam két napig. Azt csináltam, amit mondtak, még egyszer nem próbáltam megszökni! De innentől nagyon éberen gyeltem mindenre. Észrevettem olyan dolgokat, amit azelőtt nem láttam meg, például azt, hogy az én ágyneműmet minden nap cserélik, a többiekét csak három naponta. A takarító néni nadrágzsebében pedig valami furcsa pisztoly alakú valami dudorodott...
A második héten került sorra a műtétem. Féltem persze, tudtam, hogy nem egy sima rutinműtét vár rám, de bátran átküzdöttem magam a reggelen, és mire begurítottak a műtőbe, már teljesen nyugodtnak éreztem magam.
- Nem kell félni Töhötöm, csak egy kis tűvel megböknek, majd mire fölébredsz már minden szépen rendben lesz! - nyugtatott a nővér, majd elhagyta a helyiséget.
Csupán egy percig kellett várnom, mire egy középkorú, orvosi köpenyt viselő fér bejött. Elővett egy hatalmas injekciós fecskendőt, és megszólalt.
- Nem kell félni!-imételte ő is az előbb hallott szavakat. - Dr. Igorij vagyok az altatóorvos, a tű viszonylag kicsi, és nem túl erős a szérum se, attól sem kell félni! Rögtön féltem, mivel a doktor orosz akcentussal beszélt. Még nem láttam őt soha ezelőtt, de sejtettem, hogy ismeri a másik két orosz „méregkevergetőt”.
- A doktor úr hova valósi? - kérdeztem, mert időt akartam nyerni, hogy kitaláljak valamit.
Az altatóorvos elővett egy kis olát, beledugta a fecskendőjét, majd fölszívta a szérumot. -Moszkvából jöttem, am. Na, ne mozgolódj!
Most már felém nyújtotta a tűt, így láthattam, hogy az valami rózsaszínű folyadékkal van töltve... Nem maradt sok időm, gondoltam.
Villámgyorsan kiütöttem a kezéből a fecskendőt, majd a másik kezemmel az arca felé ütöttem, de ő kivédte, edzett mozdulatokkal, majd rögtön visszaütött. A hasamba boxolt egy hatalmasat, amitől nagyot nyekkentem én is meg az ágy is. Összeszedtem minden erőmet és újra próbáltam, ezúttal a halántékára mentem. A hasam föl akart
SZÉPIRODALOM ROVAT | A kecsapos almalé a legfinomabb


SZÉPIRODALOM ROVAT | A kecsapos almalé a legfinomabb
robbanni, öklendeztem a fájdalomtól, de a fér szerencsére már a földön terült, kiütve.
Fölkaptam a zsebéből kigurult olát, majd kifutottam a kórházból, a kiabáló recepciósra ügyet sem vetve. Nem tudom meddig és merre bolyongtam, az ismeretlen környéken, szinte csak foltokat látva a fájdalomtól. Mintha valami fontos dolog is történt volna útközben, de sehogyan sem jutott az eszembe, hogy mi. Elég az hozzá, hogy egyszercsak valahogy újra az MTKR-ben találtam magam.
Már harmadjára jártam ott, és ezúttal vadonatúj ruhában voltam.
- Töhötöm! - szólalt meg egy ismerős hang.
- Ööö... jó napot, Szabó úr! - válaszoltam meglepetten. –De hát hogyan? – akartam kérdezni, de a szavamba vágott.
- Megvan még a ola? - kérdezte.
- Igen, itt van. - Válaszoltam saját magam számára is meglepő magabiztossággal. Elővettem a szérummal tele kis üveget, és odaadtam neki.
- Köszönöm, rögtön el is küldjük a laboratóriumba elemzésre. Most pedig Töhötöm pihenj, igazán megérdemled, és köszönjük, hogy eljöttél. Képzeld, a Miniszterelnöknek is pont ott lett volna operációja, ugyanabban a kórházban. Nagy szerencse, hogy te ilyen éber voltál! Jelentésedből arra a következtetésre jutottunk, hogy egy bizonyos veszélyes mérget kevertek az altatóba! Már mindenkit átköltöztettünk egy másik kórházba, nagy erőkkel folyik a nyomozás. Ha tényleg azt a mérget találjuk a keverékben... na mindegy, remélhetőleg senkinek nem esik baja. - Ezzel elfordult és máris parancsokat osztogatott a mellette állóknak. Jelentésem?! – gondoltam, miféle jelentésről beszél ez? – de szólni nem szóltam semmit. Ekkor Szabó úr ismét felém fordult:
- Még valami! Kiderült hogy nem is volt szükséged műtétre. Legjobb orvosaink vizsgáltak meg amíg ájult voltál, és semmi rendelleneset nem találtak, teljesen egészséges vagy, már nem kell kórházban lenned, nyugodtan hazamehetsz.
Ez megint meglepett. - Ájult voltam? Meddig? Ájult voltam és közben jelentést
írtam?? És mi az a fontos valami, ami sehogyan sem jut az eszembe??? Épp kérdésre nyitottam a számat, de ahogy felnéztem egykori igazgatóm már messze járt és láthatóan nagyon elfoglalt volt. Gondolataimba merülve sétáltam ki az MTKR központjából.
- A Miniszterelnök! Őt akartam megvédeni az előző küldetésemen. Meg is védtem, és úgy látszik még egyszer megmentettem az életét. Igazán megköszönhetné...
Folytatás következik!
HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja | 11


Kín a magyar
szemmel
Száguldó fotóriporterünk ezúttal kínában járt:
Kitornyosodik a kínai kultúra
Testnevelés óra helyett a szünetekben futnak a diákok.
Tipikus régi épület
Sok helyen lobog a kínai zászló
Taicsizó fér
Az ég temploma
Hull a hó a Nagy Falra


Kakas Regő(10): A szépség bosszúja


Nem ...-ok!
Hittel és gitárral! Vallásos rockzenék boltja
Brit tudósok me természettudomány agresszívan terjeszk jelensége meg gyelh is. Azt írják, van terjedő idegen nye angol ami világsze csapatunk ennek a p természetesen a m
vizsgálva. És külön
Veszélyt jelző tábla
Az összes
K megveszett!
Szinesfémgyűjtő m
És a Szabadság- szobor hol ma
Okostelefonja mindenkinek lehet. Vegyen okoscipőt!
Anya csak egy van
L
g b e e
n
r a
r
Nem esik messze a fájától


Nem süket
Lovagok lakhelye
Füstös csehó
Nem lakás
megállapították, hogy a ányból jól ismert invazív, eszkedő, természetidegen faj yelhető a nyelvtudományban vannak megállíthatatlanul nyelvek mint például az ágszerte hódít. Oknyomozó k a problémának járt utánna, a magyar nyelv hódításait
ülönös dolgokra bukkant...
Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan
jtő maf a
Állatot bevinni tilos!
ol marad?
Nemzetiségi ovoda
„Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!”
Sötétben tapogatódzik
m j
g
k
ű
h
Takarítók titkos társasága
Olcsó komposzt


16| HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
ÁLTUDOMÁNYOS ROVAT| Magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket!
K. Aki halála
Kedden este nyolckor a híres K. Aki professzor egy előkelő, belvárosi, olasz étteremben ült és jóízűen fogyasztotta sonkás-gombás pizzáját. Már majdnem befejezte a vacsorát, amikor öt nagy, fekete autó, zsúfolásig tömve dühödt, vérszomjas patkányokkal bekanyarodott az utcába és megállt az étterem előtt. Ez sokáig senkinek sem tűnt fel, az elsötétített ablakok mögött rejtőző vicsorgó fenevadakat nem vette észre senki, csak amikor már késő volt. Akkor a patkányok puskáikat lóbálva, hangos kiáltozással berohantak az étterembe.
Ekkor már mindenki tudta, hogy nincs menekvés. Sokan megpróbáltak ugyan ellenálni, de esélyük sem volt. A gonosz patkányok egyből elkezdtek tüzelni.
A lövöldözésben 24 ember a helyszínen életét vesztette, köztük neves végtermékszakértőnk K. Aki professzor. További hatan pedig a kórházba szállítás után haltak meg.
Mint az később a nyomozás során nyilvánvalóvá vált, ő volt az egyedüli kiszemelt áldozat, de a támadókat túlságosan elragadta a hév.
A patkányok rögtön eliszkoltak, amint meghallották, a közeledő rendőrautók szirénáit. A mentők is hamar a helyszínen voltak és elszállították a sebesülteket egy közeli kórházba. A tudósítónk által megkérdezett detektívek szerint sokkal több halálos áldozat is lehetett volna, ha történetesen pont nem lett volna az egyik pincérnél patkányméreg. A rendőrség képviselője azt is nyilatkozta, hogy nem valószínű, hogy a híres professzor különleges nyomozói módszerei nélkül valaha is megtudhatjuk a teljes igazságot, hiszen a patkányok más nyomot nem, csak kakit hagytak a helyszínen.
A Hunlap saját halottjának tekinti K. Aki professzort aki szakértőként meghökkentő, de mindig igaznak bizonyuló meglátásaival a kezdetektől segítette lapunkat oknyomozó cikkeink elkészítésében.
Prof. Konstantin Aki (1916-2015)
A végtermékológia tudományág megalapítója és világhírű szakértője, a Biológia Tudományok Nagydoktora, rendőrségi szakértő, és nem utolsó sorban a Hunlap külső munkatársa életének 99. évében tragikus körülmények között elhunyt.
K. Aki az erdélyi Ómagyarfalván született bolgár- magyar családban. Egy atalkori heves hasmenés után érdeklődése hamar a végtermékek felé fordult.
Nyomozói tehetsége is korán kiderült, A II. világháborúban az elfoglalt ellenséges latrinák elemzésével már jelentős katonai sikerekhez juttatja a magyar hadsereget.
A szagos zajos sikerek azonban még csak ezután következnek. 1956-ban Angliába emigrál, ahol múlt héten bekövetkezett haláláig számos meghökkentő tudományos mű szerzője.
Sokat kritizált elméletei még hosszú ideig nyújtanak majd táptalajt a tudományos vitákhoz.
Esser Márton (14)
ÉG ÖNNEL PROFESSZOR ÚR!


HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja | 17
RÉMHÍR MONDÓ | egyszerű magyar hír
ÉN IS K. AKI VAGYOK!
Világszerte tömegek tiltakoznak a híres K. Aki professzor ellen történt brutális merénylet ellen. Az emberek „Én is K. Aki” feliratú táblákat emelnek a fejük fölé és csendesen álldogálnak. Az arcukról fájdalom, keserűség és dac tükröződik.
Mint ismeretes a világhírű professzor elleni merényletben 30 ember vesztette életét egy különösen brutális terrortámadásban.
A világ országainak vezetői közös nyilatkozatot adtak ki, melyben elítélik a cselekményt és kifejezésre juttatják részvétüket az elhunytak családtagjai iránt.
A hírek szerint a jövő héten összeül az ENSZ BT és a NATO Biztonsági Tanácsa is.
„Tennünk kell valamit! Tűrhetetlen, hogy a patkányok ennyire elszemtelenedtek!” - mondja az egyik, nagy fekete táblát tartó tüntető, amikor meglátja a mikrofonom.
„Egyáltalán, ki adott ezeknek jogosítványt?!”
-értetlenkedik egy másik, idős tüntető is .
A londoni tiltakozás már napok óta tart, többen rosszul lettek a folyamatos állástól, de senki nem
akar hazamenni. A résztvevők összetétele igazán vegyes, együtt tüntet itt keresztény, muzulmán, európai őslakos, bevándorló, jobboldali és baloldali egyaránt.
„Végre itt az ideje, hogy az emberiség összefogjon! Ez a támadás mindannyiunk ellen irányult, félre kell tennünk minden ellentétet és közösen fellépnünk a külső támadás ellen!” Ez a vélemény általános a tüntetés résztvevői között és a világ vezetői is hasonló hangnemben nyilatkoztak. Reméljük ez a szörnyű eset tényleg összehozza az emberiséget és ezáltal értelmet nyer ez az egyébként megmagyarázhatatlanul szörnyű tett.


18 | HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
SZÉPIRODALOM ROVAT | Magyarok nyilaitól ments meg uram minket!
Kakas Regő (10): A Köd
Hunyák Veronika (15): A fenevad
Egy fenevad üldöz, Puskájával lődöz, Leesek a földhöz, Ez itt a halál.
De a vadász megállt. Ő már semmit sem lát, A szíve is megállt, Te tettél csodát.
Mert ha nem kívánod, A halálba mártod, Hiába itatod,
Az őz már halott!
De a gida még él. Hála neked nem fél, Nevet a holdfénynél, Te mentetted meg.
Erős K. Kaga (9): Komodói Sárkány
Parton kószál, ételt vár, Föld alatt a párja vár, Harapása gyilkos, kár! Nincs olyan ki ellenáll.
Soküreges várban lakik, Nem úgy, mint az ifjú kicsik. Születéskor fára mászik, Onnan soká le nem mászik.
Gondja nincs az eleségre, Mert nem talál ő ellenségre. Társaságra nem is vágyik, Ezért sárkány nem egy nagy gyík.
Messzi fák között bolyong a köd, Tétovázva keresi az útját,
Nem hömpölyög.
Egy távoli mocsárra ráereszkedik, Nem mozdul onnan naplementelig. Embereket őrjít, bosszant,
Mert nem látják a vetést hosszant. Jő egy vándor, s nagyon táncol, Homlokában a köd meg ráncol,
Itt már foszlik, amott oszlik, Végül, szép lassan, szertefoszlik.




20 | HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
KASZINÓ | fantasztikus nyeremények
A Hunlap büszkén mutatja be értékes nyereményjátékát. Nevezzen be Ön is! Ingyenes, ezen csak nyerhet!
Előző rejtvénzünk, egy keresztrejtvény megfejtésének beküldői közül Sándor Béla nevű kedves croydoni olvasónk mondhatja magát a legszerencsésebbnek. Ő egy éves Hunlap elő zetést, valamint egy exluzív Hunlap pólót is nyert. Gratulálunk! Jelen feladványunk igen egyszerű, mindössze a következő oldalon lévő idézetek közül kell megtalálni az általunk kreáltakat, ezek számát hozzáadni az alant látható labirintus legrövidebb megoldásának jobb fordulóinak számához. (Hányszor fordul jobbra a vonal?) Az így kapott eredményt pedig beküldeni szerkesztőségünk címére. Jó szórakozást kívánunk!


HUNLAP | Londoni Magyar fiatalok lapja | 21
KASZINÓ | fantasztikus nyeremények
"Az élet túl fontos ahhoz, hogy komolyan vegyük." - Corky Siege
“A boldogság nem más, mint jó egészség és rossz memória.” - Albert Schweitzer
“A borban bölcsesség van, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok.” - Benjamin Franklin
“A csók az in uenza megszerzésének aránylag kellemes módja.” - Vető József
“A kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.” - Karinthy Frigyes
„A szerelem olyan, mint a jóféle kalocsai csípőspaprika. Kétszer csíp.” - Pető Sándor
“A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má’ jobb a kocsma, me’ oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.” - Ho Géza
“A tűsarkat egy nő találta fel, akit homlokon csókoltak.” - Christopher Morley
“A világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él.” - Henny Youngman
“A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.” - Albert Einstein
“Ami jó, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen.” - Szilvási Lajos
“Amikor az ivás veszélyeiről olvastam, azonnal leszoktam az olvasásról” - Henny Youngman
“Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.” - Bertrand Russell
“Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.” - Isaac Asimov
“Az átlagember alvásigénye: még öt perc.” - Max Kau mann
„Az élet olyan, mint egy régi li . Hol fel, hol le, és a biztonsági fék hiányzik.” - Teller Ede
“Az igaz, hogy a kemény munka még senkit sem ölt meg, de minek kockáztasson az ember?” - Ronald Reagan
“Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.” - Woody Allen
“Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy ha igaz, okosabb, ha nem igaz.” - Pető Sándor
“Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.” - Oscar Wilde
“Egy emberből kettő skizofrén.” - Vavyan Fable
“Egyébként kívülállóként mi a véleményed az intelligenciáról?” - Vavyan Fable
“Európa térképét át kell rajzolni! Kiderült, hogy Magyarország a csodával határos!” - J.R.R. Tolkien
“Ha a szavazástól bármi megváltozna, betiltanák.” - Donal Scannell
“Ha megéred a 100 éves kort, nyert ügyed van. Nagyon kevesen halnak meg 100 éves koruk után.” - George Burns
“Időnként elmegyek az orvoshoz, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok.” - Mark Twain
“Légy rossz! Spórolj meg egy utat a Mikulásnak!” - Gary Allan
“Lehet-e barátság fér és nő között, és ha igen, miért nem?” - Karinthy Frigyes
“Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom. Igaz, ez nem csekélység.” - Márai Sándor “Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.” - Susan Ertz “Mindenhova magammal viszem a feleségem. De mindenhonnan hazatalál.” - Henny Youngman
“Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel!” - Vavyan Fable
“Ne bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak.” - Albert Einstein “Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van.” - Márai Sándor
“Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!” - Széchenyi István
“Szerelmet nem tudsz venni, de jó sokat zethetsz érte.” - Henny Youngman
“Úrilány nem veszi észre, ha észreveszi, hogy észrevették” - Lángh Júlia
„Nem elég ha tehetséges vagy, magyarnak is kell lenned hozzá." – Robert Capa


22 | HUNLAP | londoni magyar fiatalok lapja
Kakas Regő: Kölcsön tej visszajár!
Adrián Péter: GRATULA
KÉPREGÉNY | marvel és a kutya füle
Furcsa szaga van ennek a tejnek!
Aranyos a kutya csak sokat eszik!
Azért Finom! NYAMM NYAMM
ELEGEM VAN A TEJBOL!!!
Szuper Növeztő tej
Jól van, kaphatsz csontot is!
Kölcsön tej visszajár a nevem
Kicsi kutyám! Jól vagy?
„