Kóka Ferenc megidézése

Hátán fekvő akt, 1968 tartalmat hord magában. E tartalmakat nem feltétle-
30 x 42 cm, ceruza, papír nül tudjuk a beszélt vagy írott nyelven feltárni, leg-
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány feljebb körülírni. A formán belüli mozgás, áramlás
történetisége megismerhető.
Érdemes végigkövetni azt a folyamatot, ahogy Kóka
Ferenc eljut az egyszerű aktstúdiumoktól a lét ele- A behúzott lábbal elszenderedő nő bal bokája a jobb
mi metafizikai kérdéseinek felvetéséig, illetve a vi- combja alá kerül: ily módon a comb belső feszítő
zuális szimbólumalakításig. Ezek plasztikai szimbó- izmai összehúzódnak. Ennek nyomán elindul egy le-
lumok is egyben, hiszen e képek vizuális és tapintási heletfinom horizontális áramlás balról jobb irányba,
élményre épülnek. A virtuóz rajztudás lehetővé teszi egészen a fejig, illetve a fejet érintő, könyöklő póz-
az alkotó számára azt, hogy egy-egy részproblémá- ba lendült karokig.
ban is elmerüljön, s ezen keresztül az egész megra-
gadására vállalkozzon. Hogyan teszi ezt? Az esztétikai élményt valójában az ellazuló szép
test kontúrja biztosítja, s a törzzsel szöget bezáró
Ennek a rajznak azt a címet is adhatnánk: Fekvő végtagok. A lábak és kezek a nyitány és a finálé
akt behúzott lábakkal vagy Az álom hetedik stá- szerepét töltik be ebben a vizuális, plasztikai zenei
diuma vagy Ismerős tájakon, s folytathatnánk a tételben. A rajzra került véletlenszerű pecsétfoltok
sort. Ugyanis egy-egy mozdulat, testhelyzet konkrét nem zavarják a látványt.
fiziológiai, azaz testi, lélektani, s konkrét szellemi
Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 51

Madártanulmány, 1970-es évek A mozgás szépsége ragad meg bennünket, a szár-
42 x 30 cm, ceruza, papír nyak, a tollak, a megfeszülő izmok ritmusa, dinami-
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kája, a mozgás összerendezettsége, s a feszültség,
ami a statikus geometrikus tér és a mozgó formák
Ha be akarunk pillantani a grafikai és festői alk­ o­ között létrejön. Kitűnő kompozíciós vázlat, előta-
nulmány a leendő kép megszületéséhez.
t­óf­­o­ lyamat titkaiba, akkor lapozzuk végig a festő
gyorsv­ázlatait, pillanatnyi vizuális élményeinek le- Sipos Endre
nyomatait, impresszióit, vagy éppen pillanatnyi öt-
letből származó expresszióit. Itt is egy ilyen futurista
expresszív impressziót látunk, ami a maga nemében
lenyűgöző.

Egy geometrikus formákkal határolt térben, egy
ház udvarán, vagy városi lépcsőházban tárulkozik
fel a látvány: két ragadozó madár dinamikus képe.

A néző számára nem válik nyilvánvalóvá, hogy egy
kezdődő küzdelem, vagy a párzás előtti légi nász-
tánc részeseivé válunk. Vizuális, esztétikai szem-
pontból szinte mindegy.

52 K é p e l e m z é s e k

Hármas női akt, 1980 részt ritmikus és aritmikus egység jön létre köztük.
ceruza, papír, 32 x 47 cm Másrészt ellentétbe kerülnek egymással. A testhely-
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány zetek ellentétes lelki történésekre utalnak.

A külső térben látható és a belső térben elhelyezett Nézzük meg, hogy milyen variációi lehetnek ezek-
alakok között nemcsak az a különbség, hogy köze- nek az ellentéteknek és egységeknek. A bal oldali
lebb, vagy távolabb kerülhetnek egymástól, hanem álló alak felfelé nyújtózkodik. Az ég felé kíván ki-
az is, hogy a belső zárt térben és a külső nyitott lépni önmagából. A jobb szélen kuporgó alak a föld
térben való létezésben különböző tartalom, kifeje- felé néz. Mintha az alvilágot kémlelné. A középső,
zési erő rejlik. elnyúló, álomba merült alak összekapcsolja a két
szélsőt. Különösen szépek a negatív terek, melyek
A zárt térben mindenképpen egy szorosabb ritmi- a női testek között feszülnek.
kus és aritmikus egység jön létre, a külső térben
pedig maga a háttér is jelentést hordoz. Itt valójá- Lehet, hogy a belülről megélt múlt, jelen, jövő
ban az alak és a háttér viszonya válik dominánssá. vizuális allegóriai tárulkoznak fel előttünk, illet-
ve a lelki irányulás jellegzetes alternatívái. Minden
A horizontális irányú képmező bal térfelén álló, fel- irányban, de leginkább jobb felé nyílik ki a tér. Az
tartott karú, felfelé néző nő vertikális erőteret hoz álom és a valóság határzónájában a testek árnyék
létre. A másik kettő, a fekvő és az ülő alak hozzá nélkülivé, áttetszővé és súlytalanná válnak.
viszonyul. Ez a viszonyulás kettős karakterű. Egy-
Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 53

Négyes női akt, 1984 cióját jeleníti meg. A bal felső sarokban könyöklő,
ceruza, papír, 42 x 60 cm félig fekvő alak az elmélázó, nyugodt szemlélődés
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány állapotát testesíti meg. A jobb felső sarokban a
térdelésből földre hajló alak a közömbös magá-
Az első percben úgy tűnik, hogy ennek a tanulmány- ba roskadást, a kép előterében fekvő alak pedig
rajznak nincsen képi értéke. Pusztán stúdiumot lá- az álomba menekülést fejezi ki. A középen ülő és
tunk. felénk tekintő nő szomorúságában különös lelki
mélység fedezhető fel.
A négy alak közül három egymás belső terét met-
szi át. A középső alak nélkül ez a metszés nem jön- Vajon mire gondolnak, mire emlékeznek, mit éltek
ne létre, de nélküle nem is állna össze a kompozí- át, és mire vágynak ezek a szép fiatal lányok, vagy
ció. Mégiscsak képről, kompozícióról van szó? Igen. egyetlen leány kálváriája testbeszéddel miképpen
Most már csak az a kérdés, hogy a középső alakot válik láthatóvá? Konkrét dolgokra is gondolhatunk:
legelőször rajzolta-e fel az alkotó, vagy legutoljára? anyaságra, férfival való kapcsolatra, stb. De hát
S a metszés azért jött-e létre, mert nem volt elég ennél jóval többről van szó. Az emberi lét misztéri-
hely a képmezőn? Kicsinyíteni nem akart? umáról. Olyan rejtőzködő igazságról, mely magában
a női lélekben szólal meg, de a test mozdulata köz-
Minden lehetséges. Mindenesetre egy izgalmas vetíti a világ számára.
kísérlet kezdődött el ezen a rajzon.
Sipos Endre
Számomra a négy nőalak a szemlélődés négy stá-

54 K é p e l e m z é s e k

Hármas női akt, 1994 irányulása egyben a kép fizikai és lelki erővonala.
tus, papír, 42 x 70 cm A könyöklő pózban fekvő nő ugyancsak diagonális
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány irányba, jobbra felfelé néz. Tekintetének és comb-
jának iránya derékszöget alkot egymással. Ennek
Az itt látható kompozíción a női lélek három jelleg- nem pusztán formai, feszültségteremtő szerepe
zetes stádiuma követhető nyomon. Ezek valójában van, hanem sokkal mélyebb tartalmat rejt magában.
nem feltétlenül női stációk. Általános antropoló-
giai tartalommal is rendelkeznek. Három önálló in- A dívány bal szélén ülő nő balra billenti a fejét,
dividum adott térbe ékelődve. Ezen az a tény sem és felénk néz.
változtat, hogy ugyanazon modell mozdulatfázisai
jelennek meg. Ugyanis minden mozdulat autonóm ki- A három nő testének erővonalrendszere klasszi-
fejezési tartalommal rendelkezik. Vegyük sorra őket! kus egységet alkot, az attikai reliefszemlélet szel-
lemét követve. A tekintetek irányának viszonyaiban
A kép jobb szélén a nő nekünk háttal ül. Válla és a festő eljutott a teljesség megjelenítéséhez. S
combja kontúrjából arra következtethetünk, hogy mindegy, hogy három nőt, vagy egy nő három lelki
ellazult, relaxációs állapotban a mélységet kémle- stádiumát látjuk. Mindenképpen egy különös tel-
li, vagy csukott szemmel befele néz. A féloldala- jesség szólal meg ebben a zárt téridő kozmoszban.
san a nő testének alsó része szép ritmusegységet
alkot a háttal ülő nő testével. A lábak diagonális Veszta szüzek őrzik az élet lángját.
Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 55

Táj, 1965 Monofóbia, 1966
olaj, vászon, 90 x 60 cm olaj, vászon, 120 x 150 cm
Magyar Nemzeti Galéria Magyar Nemzeti Galéria

Ez a kép bizonyságtétel. A fiatal festő nemcsak A magány elemi emberi állapot. Több pozitív és ne-
megértette az impresszionista és neo-impresszio- gatív változata ismert. A zajos társadalmi létből ki-
nista festészet lényegét, hanem alkalmazni is tudja. menekülve jó visszavonulni. Egyedül lenni. Az egye-
(Akár le is ragadhatott volna ennél a stíluskorszak- düllét másik állapotában pedig kínzóan kívánjuk
nál.) Az egyszerű, vertikális kompozíció a der­ített, embertársaink, illetve legalább egy embertársunk
tiszta színek harmóniájára és finom ellenpontozá- jelenlétét. A magány e két ellenpólusa hasonlít a
sára épül. meztelenség állapotához. Jó érzés meztelenül tel-
jes valóságunkban megmutatkozni. Ruhadarabja-
Az alsó térfél fehér foltja (a házfal), s a felső tér- inktól önként megszabadulni. Egészen más eset az,
fél telített kék foltja közé ékelődő, fénnyel átita- amikor akaratunk ellenére fosztanak meg ruháink-
tott kékeszöldek, halványlilák, pici vörösek a ter- tól, mely védelmez bennünket.
mészeti élményt vízióvá varázsolják.
Pucérrá tételünk egészen más érzés, mint az esz-
Sipos Endre tétikai értékeket feltáró meztelenségünk.

56 K é p e l e m z é s e k A Monofóbia éppen ennek a negatív lelkiállapot-
nak az átélése: elhagyatottságunk, pucérságunk
keserű víziója.

A problémát az is bonyolítja, hogy a testi-, vala-
mint a lelki és szellemi magány és a meztelenség
erősen elkülönülhetnek egymástól. Lehet valaki ma-­­
gányos akkor is, ha emberek veszik körül. Az int-
rovertált személyiség belső lelki életet él. És le­
het valaki lelki és szellemi értelemben meztelen,
önmagát lemeztelenítő, bár testét ruha borítja. Az
ellentétek is egyszerre merülhetnek fel, sőt ambiva­
lens egységet is alkothatnak. Ez a kép is erről szól.
Kóka Ferencet mélyen foglalkoztatja ez a kérdés – az
együttlétnek és a magánynak a jelenvaló létben való
különös egysége. Úgy érzem, ez a kép kulcs az élet-
mű megértéséhez. A tartalom a kompozíciós szerke-
zet feltárásán keresztül közelíthető meg.

A monofóbiában szenvedő, nekünk háttal ülő mez-
telen nőalak a képmező alsó negyedében helyez-
kedik el: staffázsfiguraként, hiszen a vízparti táj

dominanciája érvényesül. Ahhoz képest, hogy tér- Hideg nedveszöldek, derített krómoxidok, hideg
ben közeli helyet foglal el, mérete kicsi, mégis fi- kékek, világossárgák, hideg vörösek, s a citromsár-
gyelemfelhívó. A női test világos tónusa a bal felső ga a lila rejtőzködő ellentéteként érvényesül.
sarokban látható égbolt foltjával alkot magnetikus
egységet. Mind a négy őselem érzékelhető: a föld barnája, a
vegetáció vizes zöldje, a derengő fény (levegő) sár-
A képet nyugtalanság hatja át. Mintha a káoszból gája, a széktámlán, a fák alatt, a madárszárnyon, a
haladnánk a rend felé. A horizontális- vertikális és holdkoronán felvillanó vörös. A vörös itt nem a tűz,
a diagonális erők küzdelmének válunk szemtanúivá. hanem az alvadó vér érzetét kelti.

A kép szubsztanciája (esszenciális létezője) a A lényeg gyakran a részletekben rejtőzködik. A
széken ülő alak, s a mellette balra elröppenő ma- hölgy haját balról jobb irányba fújja a szél. A ma-
dár, s a táj pedig a szubsztrátum (a háttér). A kép dár éppen ellenkező irányban röppen ki a szorongó
feszültséggel, konstrukciót szétroncsoló káosszal képmezőből.
van átitatva, mindez a magányos nőben játszódik
le. A színek, színátmenetek, a faktúrák, a formai és Félig absztrakt kép. A gyűrött selyempapírról
téri kontrasztok a belsőből külsővé váló fájdalom visszaszedett felületekben különös szenzibilitás
pillanataiban. Depresszió, delírium. Szélben borzo- nyomait érzékeljük.
lódó falombok, felhők.
Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 57

58 K é p e l e m z é s e k

Danaidák, 1968 gervíz acélkékje. A tűz éltető izzása a testeken, s a
olaj, farost, 140 x 115 cm testek körül. A párás levegő, mely áthatja a távoli
Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari hátteret, s a nők alakját.
Dolgozók Szakszervezete tulajdona
A légies női testekből plasztikus erő sugárzik.
A bűn és a bűnhődés kérdése alapvető antropoló- A képnek valójában zárt geometriai szerkezete
giai problémát vet fel a társadalmi életben. Éppen van. A négyzethez közel álló állókép, képkivágás a
ezért a mitológiai történések konkrét emberi ta- két alakot hangsúlyozza. Valójában, eszmei szinten
pasztalatokhoz kötődnek. Az ötven gyönyörű leány, a kompozíció mind a hat irányban nyitott. Felfelé-le-
a danaidák – a legkisebbik leány kivételével – ap- felé, előre-hátra, jobbra-balra. Főleg az utóbbi do-
juk bíztatására a nászéjszakán megölik férjeiket. minál. A horizontális jelleg. A néptelen tengerparti
Büntetésük ehhez méltó: egész életükben lyukas tájból látunk egy szeletet. Az álló alak nem bezárja,
dézsába kell vizet gyűjteniük. Ténykedésük végte- hanem kinyitja a teret. A két nőalak között ugyan-
lenített, így eredménytelen. akkor létezik egy kohéziós erő. Akárcsak a háttér és
alakok között.
Talán az a legnagyobb büntetés, ha az ember dol- Kóka Ferenc nem azt mutatta meg valójában, hogy
gozik, de nem érzékelheti munkájának eredményét. ezek a nők nap mint nap mit szenvednek a kemény
Illetve nincs eredmény. Felesleges munkát végez. vízhordó munkában, hanem azt, hogy ezek az alakok
Így ő is felesleges ember. az Isten által teremtett természet szerves részei
(attribútumai) vízhordás közben és pihenő állapot-
A feleslegesség-érzet folyamatos átélése maga a ban is. A bűn elkövetésének óráiban, és a bűnhődés
büntetés. Azért él, azért dolgozik, hogy bűntudata évtizedeiben, évszázadaiban. Erre az alapvető ös�-
állandósuljon, hogy örök életében szenvedjen az el- szetartozásra világít rá a művész.
követett hatalmas bűnért. Ez a mély összetartó erő, mely a világ egészét át-
hatja, éppen úgy jelentkezik az ókori spekulatív mito-
S vajon a felbujtó atya miért nem szenved? Csak lógiában, mint a keresztény vallásban. A jó és a rossz,
a tett elkövetőjének jár a büntetés? a szépség és rútság, a bölcsesség és a tudatlanság
ily módon éppen olyan kiegészítő viszonyban áll egy-
Sokrétegű szimbolikus tartalom rejlik ebben a tör- mással az emberi világban, mint ahogy komplementer
ténetben, mely különféleképpen dolgozható fel. Kóka viszony alakul ki a meleg sárgák és hideg kékek, il-
Ferenc monumentális kompozícióján két alak látható. letve a meleg zöldek és a hideg vörösek között.
A bal térfélen álló nő vállára emeli a korsót, a lábá- A nőalakok arctalanok, de meztelen testük arány-
nál található a másik korsó. A jobb térfélen ülő nő rendszere, felépítése mitikus egységet alkot a ten-
elfáradt, kimerült. A tengerparti sziklán ül. gerparti tájjal, az ember által érintetlen ősi termé-
szettel.
A képen látható alakok, tárgyak stilizáltak, leegy-
szerűsítettek, de a klasszikus jellemvonásokat meg- Sipos Endre
őrzik. E két ideális szépségű nő a szakadatlan és ér-
telmetlen munka ellenére, vagy emellett is megőrzi K é p e l e m z é s e k 59
méltóságát. Őserő sugárzik belőlük. A négy őselem
tapinthatóvá válik. A föld szilárdsága, a hideg ten-

Táj napfényben, 1969 A képi helyek hihetetlen fontos szerepet töltenek
olaj, farost, 84 x 126 cm be a kompozícióban. Ennek több oka van. Az egyik
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány például az, hogy a képkeret két függőleges és két
vízszintes lezárásától függetlenül a képi történés
60 K é p e l e m z é s e k hat irányban nyitott: előre-hátra, jobbra-balra, le-
felé-felfelé. Ez a hatirányú nyitottság kitűnően ta-
nulmányozható ezen a képen.

Szinte érezzük, hogy a jobb oldali nagy formaalak-
zat tömegének nagy része felfelé, a kép külső teré-
ben található. A bal oldali horizontális táj is a képen
kívül, szinte a végtelenben folytatódik. A képmező
valójában félközelkép (filmes nyelven szólva), azaz a
vizuális élmény egy részletét, fontos nézetét tartal-
mazza. Ez a részlet utal az egészre. De ebben a rész-
ben, a mikrokozmoszban is rendnek és egyensúlynak
kell lennie. Nemcsak az erők, a terek, a fények és
színek között, hanem a virtuális képi síkok, a moz-
galmas és nyugodt felületek között is. A vörösek,
zöldek, sárgák, feketék között. A föld, a víz, a tűz és
a levegő között.

Sipos Endre

Alkony, 1969 sített formai alapjainál. A festő oly egyszerűen ra-
olaj, farost, 95 x 125 cm gadja meg a tóparti alkony hangulatát, melyet csak
Damjanich János Múzeum a hozzá hasonló magas festői tudással rendelkezők
tudtak megtenni. Azok, akik átengedték lelküket a
A művész alkotása az atmoszferikus szürrealizmus látvány mögött megbúvó örökkévalóság időtlensé-
gyönyörű és ritka példája. Nem sokan voltak a XX. gének. Nádasával, a túlpart hegyeivel lehet a Ba-
századi magyar festészetben, akik ilyen érzékeny- laton-part alkonya, vagy más hasonló tájé, melyet
séggel tudtak úgy formát bontani, hogy nem lépték konstruktív elemek és formák tartanak a real­ista
át az absztrakció határát. Szövevényes formai világ formaiság határán. Mint az előtérben lévő csatorna-
ez, mely a farostlemez adta kemény alapra vékony fedél rácsozata, melyben visszatükröződik a lemenő
rétegben, hol festőkéssel, hol ecsettel lazúrosan nap sárgás izzása, amely mégsem hat idegen motí-
egymásra vitt rétegekkel varázslatos képi világot vumként.
ad. Ez az ábrázolásmód megköveteli a magas szin-
tű festői tudást. Nem enged teret a véletlennek. A Hiteles XX. századi művészi impresszió ez, amely-
kaleidoszkópszerű látványt, az atmoszferikus szürre- ben a művész, túllépve a realista tájábrázolás ha-
alizmus színek szülte hatása hatja át. A gazdag for- tárán, a szürrealizmus misztériumába ágyazva örö-
mai és színbeli világ, melyet az absztrakcióba hajló, kíti meg a lelkében nyomot hagyó alkonyt. Ennek
de az absztrakció határát át nem lépő, szétbontott, időtlensége a virtuóz festői technika teremtette
leegyszerűsített formaiság jellemez, a tópart alkonyi atmoszférában bontakozik ki.
nyugalmát idézi elénk. Túllépve a realista ábrázolás
valóságán, mégis megmaradva a látvány leegyszerű- Csiszár Róbert

K é p e l e m z é s e k 61

Vénusz születése, 1969 A kép a statikus és dinamikus képi elemek, a nyu-
olaj, farost, 122 x 126 cm godt és mozgalmas felületek egyensúlyára és ellen-
Magyar Nemzeti Galéria tétére épül. A horizontális irányú síkokkal a diagonális
irányú felületek állnak szemben. De ez a szembenállás
Vénusz istennő a római császárság idején különös oldott, leheletfinom. Igen: a levegő, a lehelet, a hűs
tiszteletnek örvendett. Vajon miért? Azért, mert a Ju- fuvallat uralkodik a képen, s a víz. Az égbolt derített
liusok nemzetsége tőle származott. A mítosz szerint kékje mellett a végtelennek tűnő tenger kékje.
Julius, Aeneas fia alapította a várost. Vénusz atyja
pedig az égbolt istene. Vénusz nemző-teremtő isten. A halvány világossárgák, a narancsos testszínek, a
Tiszteletére Julius Caesar is épített templomot. meleg és hideg zöldek csak kísérik a világoskékeket,
illetve stabilizálják az alakokat. (A szubsztanciákat.)
Valódi mediterrán képet látunk, melyen a fénnyel Itt valójában a háttér, a szubsztrátum uralkodik, a
átitatott tiszta kék színek uralkodnak. Itt is két szim- titokzatos nemzés-teremtés lehetőségét magában
bolikus nőalak jelenik meg, illetve ugyanazon alak hordó világ.
két alakzatban. A bal alsó térfélen ülő, alvó Vénusz
nyugalmat áraszt. A jobb felső térfélen mozduló alak Martin Heidegger szerint: a műalkotásban a föld
formái elmosódottak, sejtelmesek, de dinamikusak. és világ küzdelmének lehetünk szemtanúi. A föld
a szilárdság képzetét kelti bennünk, a világ pedig
62 K é p e l e m z é s e k

a kozmikus végtelenség szimbóluma. S mi világ- A jellemzően a hetvenes években
ba vetetten itt ténfergünk, míg föld van a talpunk létrejött, az elvontság határán álló,
alatt, majd egy idő után mi is a föld részévé válunk. rendkívül dekoratív képei ugyan
Illetve az ősföld és az őstenger részévé. Majd az érintkeznek kortársi törekvésekkel
ősföldből, őstengerből új élet sarjad. A képen ebbe (Csernus, Kokas, Korga), de kiala-
a mitikus történésbe nyerünk bepillantást. Nem is kítják azt az összetéveszthetetlen
az alvás, hanem a szendergés és az ébredés közötti Kóka-stílust, melyek a világ új di-
végtelenített pillanat válik közérthetővé számunkra. menzióit fedezik fel. Képei készíté­
E különös átmeneti állapot. sénél jellemzően nem ecsetet
használ, hanem munkaeszközei
Hésziodosz szerint Vénusz (Aphrodité) a tenger hab- változatosak (selyempapír, rongy,
jaiból született, és Ciprus szigetén lépett partra. henger, zsilett, stb.) melyek nyomán
erőteljes fakturális hatásokat hoz
Aphrodité, a szépség és a szerelem istene az itt lát- létre. A felület eleven játékába
ható képen nem kíván felriadni szendergéséből, in- azonban egyre-másra épülnek be
kább még mélyebb álomba merül, a kép jobb oldalán ismét figurák, melyek lassan újabb
születő alak pedig nem anyagi valóság, csak álomkép. változást érlelnek meg festészeté-
Egy ködkép, mely a szerelem fogalmához köthető. ben, s amely a hetvenes, nyolcvanas
évek fordulójára tehető.
A szerelem ugyanis az egyik legcsodálatosabb, leg­
ellentmondásosabb, ésszel szinte felfoghatatlan, Feledy Balázs – részlet az Újpest Galéria
mégis emberi lényünket meghatározó érzés, érze- kiállítási katalógusának tanulmányából (2001)
lem, szenvedély. Mitikus vonzalom. Ha ésszel nem
is, de empirikusan: anyagokkal, formákkal, terekkel,
fényekkel, színekkel, valőrökkel kivetíthető. Lehet,
hogy a kép valójában a Vénusz képzeletében meg-
születő szerelemről szól. Arról a szerelemről, amely
világba vetettségünk kezdőpontja vagy végpontja.

Vénuszt mintha oldalnézetben, s felülről látnánk,
mintha a stégen vagy egy csónakban feküdne majd-
nem embrionális testhelyzetben. A repülő alakot a jobb
oldalon pedig mintha békaperspektívából látnánk. A
szerelem átélt stációit is érdemes lenne madár- és
békatávlatból is elmélyült vizsgálat tárgyává tenni.

De hát ezek a képi megoldások, nézőpontváltások
mint vizuális szimbolikus történések akkor válnak
egyértelműbbé, ha összehasonlító elemzést végzünk.

A hetvenes években született képekben az itt fel-
merülő kérdésekre is választ kapunk, illetve közelebb
kerülünk azokhoz az antropomorf problémakörökhöz,
amelyek az alkotóban újra és újra felmerültek, s
konkrét formát öltöttek.

Sipos Endre

A r s P o e t i c a 63

Mit rejt az Ikarosz-téma id. Pieter Brueghel Ikarosz bukása 33
Kóka Ferenc festészetében? festményének összevetése
Ikarosz legendája és Kóka társadalmi közérzete Kóka Ferenc azonos című mozaiktervével,
a ’70-es években Bonyhád, 1978

Minosz32 király félig ember, félig állat gyermekét, Mi- Brueghel közismert festményének egyik jellegzetessége,
nótauroszt el akarta rejteni a világ elől. Ezért megpa- hogy Ikaroszt a néző alig találja meg. Látjuk a szán-
rancsolta Daidalosznak, a kor híres építészének, hogy tóvetőt, a horgászó embert, látjuk a birkákat terelgető
készítsen olyan építményt, amely lakhelyül szolgál e juhászt, a háttérben ott a tenger, elindulnak a hajók, de
különös lénynek. hol van Ikarosz? Nagyon sokáig néztem a képet. Gondol-
tam, ha megtalálom a napot, akkor csak ott lesz valahol
Daidalosz fiával, Ikarosszal együtt egy labirintust épí- Ikarosz is. De nincs.
tett, ahol mindig csak az árnyakat – magunk és minden-
nek az árnyát lehet látni. A munka végeztével azonban A vizet szemlélve egyszer csak észrevettem az ég felé
a király nem engedte el az építészeket Knósszoszból, meredő lábakat, de már nem látni a tengerbe merült
hiszen nem derülhetett ki az igazság. Daidalosz azonban testet (lásd a mozaiktervet a 72. oldalon).
kitalálta a szabadulás módját: viaszból szárnyakat épít,
és ezzel el tudnak menekülni Kréta szigetéről. Elkészí- Kóka Ferenc azonos című festményének szerkezetét
tette magának és Ikarosznak a viaszszárnyakat. A meg- és gondolatiságát vizsgálva egyértelmű volt számomra,
meneküléshez csupán két szabályt kellett betartaniuk: hogy a művész ismerte ezt a képet. Időtlen problémát
ne kerüljenek túl magasra, közel a Naphoz, másrészt dolgoznak fel mindketten. Nagyon sokszor történnek
szárnyaik ne érjenek a vízbe. ugyanis körülöttünk olyan dolgok, amelyek később
meghatározzák az életünket. Ezeket azonban akkor
Ikarosz látta, hogy Minosz király birodalmában nincs senki sem veszi észre. Nem tudatosul, hogy Ikarosz a
szabadság, a valós helyzetről tudni, sőt beszélni sem rabság helyett, élete árán is, a szabadságot választot-
szabad. Lehet, hogy ők megmenekülnek, de az ott ma- ta! Mindenki csak a maga hétköznapi problémáival volt
radóknak nem lesz jobb. Ebből a labirintusból a knos�- elfoglalva. Ám ettől a szabadság eszménye az emberek
szosziak nem tudnak igazából kitörni, emiatt döntött éltetője maradt.
úgy, hogy legalább ő maga a tisztaság, a fény felé repül.
Kóka látta, hogy most is ugyanez történik a világban.
Kóka Ferenc érezte az analógiát saját korával, emiatt Festményén nem pásztorok vagy földművelők láthatók,
is foglalkoztatta ez a téma. ő földmérőket ábrázol, akik el vannak foglalva a maguk
dolgával, miközben Ikarosz belezuhan a tengerbe.
A kötetben öt Ikaroszról szóló festmény található:
Ikarosz, 1968, Janus Pannonius Múzeum Nem változott semmi, ilyenek vagyunk, csak azt ves�-
Repülő mérnök, 1970 szük észre, ami közvetlenül érint bennünket.
Szárnyas ember, 1972 – mindkettő a Magyar Nemzeti
Galéria tulajdona. Ugyan a művész nem nevezte néven,
mégis mindenki sejthette, hogy Ikarosz témáját festet-
te meg ezeken a képeken.
Kis Ikarosz, 1975
Ikarosz bukása, 1978 – mindkettő a Kóka Ferenc Mű-
vészeti Alapítvány tulajdona.
Valószínűleg létezik még Kókának e témájú festmé-
nye, de eddig nem került elő.
1968 és 1978 között születtek ezek a képek, amikor is
Kóka meglátása szerint, valami nagyon nem volt rend-
ben a világban. Érzékelve a problémákat, festészetében
– áttételesen – ki is fejezte ezeket.

64 K é p e l e m z é s e k

Kóka Ferenc Kis Ikarosz (1975) önmagát. De ha egyszer is túllépte maga-magát, benne
festményének gondolatisága marad hosszan az elégtétel zsongítóan boldog érzése.
és Bretter György (1932–1978) Ikarosz boldogtalan zuhanásában boldogság villódzott.
Ikarosz értelmezésének34 összevetése Ikarosz kitört a labirintusokból. Elsődlegesnek minősi-
tette a tettet, az életérzéshez viszonyítva és a lemon-
Rátaláltam Bretter György filozófus Ikarosz legendáját dás kifinomult jelzői helyett ismét uralomra juttatta a
elemző művére, amely 1968-ban jelent meg. Ő is szim- cselekvést. Ez Ikarosz legendája.”
bolikusnak tekinti Ikarosz tettét, hasonlatosan Kóka fel­
fogásához. Bretter György Ikarosz legendáját elemezte Kinda
Gabriella is. „Felelősnek lenni pedig nem más, mint
Bretter György ezeket a gondolatokat emeli ki a tör- változtatni, nem beletörődni, alakítani, módosítani,
ténetből: „Boldogtalan volt Ikarosz? A boldogság, mint mást akarni (Ikarosz legendája. In: Bretter György: i.
általánosság, a pillanat életérzése az érzékek és a szel- m. 26. o.). És, ha az ember ezt teszi, akkor az olyan
jellegű halál, mint Ikaroszé, nem öngyilkosság, hanem
lem különös egybehangolásából fakadó teljesség érzés. szabad cselekedet. Bretter Ikarosza nem moralista, ha-
Amikor a nap felé emelkedett, Ikarosz minden bizon�- nem humanista, aki ugyan saját alkotásának áldozata
nyal boldog volt, izmai engedelmesen röpítették fiatal lesz, de tettével belekiáltja a világba, hogy az emberi
testét, értelmében felvillant a labirintus kötelékek le- munkát nem lehet és nem szabad az ember ellen for-
dobásának elégtétele. Akkor tehát boldog volt. Boldog dítani. A tiszták kérlelhetetlensége vezérli abban is,
volt-e akkor, amikor lefelé zuhant? Bukásában? Akit hogy felismeri a boldogság pillanatnyi voltát. Az ember
felemelnek az istenek, majd kegyetlen könyörtelenség- mindennapjaiban hol a boldogság, hol a boldogtalanság
gel letaszítanak, az bizonyára boldogtalan. Hiszen nem erősödik fel, és ezt az életérzést a cselekvés, illetve a
önmagában bontotta ki a teljességet, hanem a válla- cselekvés hiánya határozza meg. Ikarosz, amikor viasz-
ira rakták, kiegészítették vele. Ikarosz a teljességet szárnyakkal a napba repül, a lemondás helyett a cse-
tettével ragadta magához, önmagát haladta túl. Többé lekvést juttatja uralomra.”35
vált, mint ami volt. Átlépte a félelem, az előítélet, a
kényelem mindenki számára adott korlátait. Nem lehe- Úgy érzem, a fenti két idézet kifejezi mindazt, amiről
tett boldogtalan bukásában sem. Mert bukásában sem nekem ez a kép szól, és megértettem, hogy Kóka Ferenc
lehet boldogtalan az, aki akár csak egy pillanatra is miért foglalkozott olyan sokat ezzel a témával.
megtalálta az alkotó tiszta tett elégtételét. Az ember
nem csak boldog, vagy csak boldogtalan, bár ez nem Nem tudom, hogy Kóka olvasta-e Bretter írását. Az
két egymást kizáró lehetőség. Mindennapi tetteivel hol időpontok egybeesése miatt olvashatta. Kóka Kis Ika-
egyiket, hol másikat sikerül felerősítenie. Cselekvésé- rosz képén fogalmazódik meg leginkább az öröm és a bu-
vel újrateremti teljességét vagy csak kiüresíti, kifosztja kás érzetének egy képben való formai kifejezése. A fest-
ményen mint egy filmen pereg az Ikarosz-történet: attól
kezdve, hogy fölfelé száll a szabadság, a fény felé, átérzi
a boldogságot, reméli a szabadságot. Ugyanakkor az áb-
rázolt figurának a másik része átfordulóban van már, és
a zuhanó testet idézi a szemlélő elé. Ha hagyja magát az
ember „belemenni a képbe”, akkor azt tapasztalja, hogy
folyamatot lát, egyetlenegy kis képben ábrázolva.

Molnár Valéria

32 Vojtech Zamarovsky: Istenek és hősök a görög-római mondavilágban. Móra
Kiadó, Budapest, 1970.

33 A művészet története: az érett reneszánsz. Id. Pieter Brueghel. Corvina,
Budapest, 1986. 256–261. o.

34 Bretter György: Ikarosz legendája. Bukarest, 1967

35 Kinda Gabriella: Bretter György, a tett megéneklője. Beszélő, 2009. január.
ht t p: // be s zel o.c 3.hu /cik kek / br e t ter-g y or g y-a-te t t-megenekl oje

K é p e l e m z é s e k 65

Ikarosz, 1968 A képen a felemelkedés első stációinak válunk
farost, olaj, 115 x 120 cm szemlélőjévé. Erre nemcsak a formából következ-
Janus Pannonius Múzeum tethetünk, hanem a tiszta színek: a narancsok, zöl-
dek, kékek egymás fölé épüléséből adódó érzékeny
66 K é p e l e m z é s e k egyensúlyból, az egyre légiesebbé váló színekből is.

A reményteli jövő, a szabadulás lehetősége, és a tér
meghódítása itt még lehetségesnek tűnik.

Sipos Endre

Kis Ikarosz, 1975 A fekvő képmező középtengelyében diagonális
olaj, farost, 50 x 65 cm irányban elhelyezkedő alak mozdulatából már sejt-
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány hető, hogy a magasságba jutás, illetve a zártságból
való menekülés eltökélt szándéka megszilárdult
A történetet ismerjük. A mítosz antropológiai, er- benne. A festő kiválóan ellenpontozza a meleg vö-
kölcsi tartalmát is. Az ember meg akarja hódíta- rösöket, majd a hidegebb hússzíneket a háttér vi-
ni a világot, a világ tereit. Nemcsak tudásvágya lágos és középkékjeivel. A szárnyak, lepkeszárnyak
végtelen, hanem hatalomvágya, sőt repülési vágya hártyái áttetszőek. A test (a corpus) súlyos. A gra-
is. Az ember uralkodni akar a világon. Nem akarja vitációs erő fenyegető jelenlétét tisztán érzékeljük
tudomásul venni, hogy véges lény, akinek végtelen – már most, a dráma kezdeti stációjában.
téridőbe vetettségében is tiszteletben kell tartania
a kozmosz fizikai, s az Istenek lelki és szellemi tör- Sipos Endre
ténésekre vonatkozó törvényeit.
K é p e l e m z é s e k 67

Harlekin, 1967 A festő minden képén a teljességre törekszik. Vagy
olaj, farost, 114,5 x 122 cm legalábbis a teljességhez vezető út egy fontos rész-
letét akarja a zárt képmezőn megmutatni. Ez nem
Damjanich János Múzeum mindig sikerül. Illetve csak részben sikerül. S éppen
az ebből származó elégedetlenség az a hajtóerő, ami
további munkára sarkall. Soha nem tudjuk, hogy földi
életutunkon mennyi idő van még hátra. Ezért nincs
haladék.

68 K é p e l e m z é s e k

Azt hiszem, hogy Kóka Ferencnek ezen a képén sike- A bolond az emberi szabadság és autonómia kive-
rült a teljességhez eljutnia. Ars poétikát létrehoznia. tülésének szimbóluma, akinek számos arca van.
S itt nem pusztán festői életművének, kísérletezése- Ezerféle képen ábrázolták a művészettörténetben,
inek, útjainak összegzéséről van szó, hanem világba mert nem mindegy, hogy a cirkuszban lép fel, vagy
vetettségünk szellemi és lelki ikonográfiájáról. a király bolondja. Nem mindegy…, főleg a bolond-
nak nem, mert a király bolondjának lenni kiváltság.
E különös képen a középre elhelyezett lófej hívja Az egyetlen ember, aki megmondhatja a királynak,
fel magára a figyelmet. Nemcsak azért, mert ez a hogy nincs igazad. Kifigurázva, görbe tükröt mu-
kompozíció legplasztikusabb része, hanem a ló el- tatva szembesítheti önmagával. A karnevál által
mélázó tekintetében van valami emberi. felfüggesztett rendben kimondhatja azt is, amit
még a király sem tehet meg. Öltöztess bohócnak
Másodjára a lovon ülő bohócra figyelünk fel. A bo-­ s engedj beszélnem, Ahogy akarok, kipucolom én e
hócra, aki bár keményen üli meg a lovát, alakja de- megfertőzött világ ronda testét… – mondja Shakes-
réktól felfelé légies: szinte beleolvad a háttér ver- peare bolondja. Kóka harlekinje, bolondja virtuóz
tikális irányú sárga tónusába. Éppen ebben a jobb festésmódjával, modern formai világával, formai és
oldali sávban jelenik meg a szivárvány meleg szín- színbeli szimbólumrendszerével ez utóbbinak a meg-
skálája: világossárga, sárgásnarancs, középnarancs, fogalmazása. Legalább olyan erejű és súlyú alkotása
vöröses narancs. Majd hirtelen ugrás: sötét-világos, ez a magyar festészetnek, mint Kondor Béla Darázs-
fekete-fehér, narancs és kék színfoltok. királya. Nem tudjuk már máshogy elképzelni, ha
egyszer láttuk a képet. Kóka a szürrealizmus misz-
Az előtér az alakokkal erőteljesen különül el a hát­ tikus állandóságának világába helyezi Harlekinjét.
tértől. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a komple- Az örökkévalóság bohóca ő, aki e természetfeletti
menter kontraszt és egység nem csak a színek, hanem állandóságban a boldogság kék madarától kísérve
a formák és terek között is érvényesül. A kék háttér lovagol át időn, szembesítve a kor emberét mindaz-
a fehér égitesttel megnyugtató hatású. Akárcsak a ló zal, amit csak ő tud, csak ő mondhat ki. Nyugodt,
és a bohóc alakja. Vagy az előtér stilizált növényzete. nemes tartásával lovagol át az életen az igazság,
az érinthetetlenség királyaként, mint az emberi
A kép egészéből sugárzik egy ragyogó életigenlés, méltóság őrzője és letéteményese. A festő a lehető
bár a bohóc arca szomorú. legjobb, aszimmetrikus kompozíció választásával
fokozza az állandóság érzését képén. Folyamatosan
Az ölében tartott csomagban vajon mi található? jön, és soha nem megy el hőse. Tekintete kitölti
A ló és a bohóc nagyon szép emberi szimbólum. S a teret, megteremtve a kompozíciós egyensúlyt. El
itt nem az élet cirkuszának puszta megjelenítéséről Kazovszkij, a kortárs festő, aki maga is rengeteg
van szó, hanem a bohóc hivatásáról. A bohócnak mitológiai motívummal dolgozott, fogalmazta meg,
az a feladata, hogy megnevettessen bennünket, de hogy: a szerző életének ismerete nélkül is meg
ezt legtöbbször fizikai és lelki fájdalmak átélésén kell, hogy állja helyét bármely képzőművészeti al-
keresztül éri el. kotás. Kóka Ferenc e képe teljesen megfelel ennek
A művésznek az a feladata, hogy gyönyörködtes- a kritériumnak. Olyan szuggesztív erejű alkotás,
sen bennünket, de megmutatva létünk mélységeit melyről, ha biztosan tudnánk, hogy miért festette
is. Hogy a mű létrejötte mögött mennyi testi, lelki a művész, akkor sem adhatna többet. A ragyogó te-
és szellemi munka, öröm és szenvedés lakozik, azt hetségű alkotó életművének e meghatározó képe a
a publikum nem tudhatja, meg nem is érdekli. magyar festészet remekművei közé tartozik.
Valójában ez egy bal irányban nyitott, horizontális
irányulású kép: két láthatatlan szellemvonallal. Az Csiszár Róbert
egyik a bohóc horizontális irányú tekintete. A másik
a ló diagonális, lefelé néző tekintete. A két szel- K é p e l e m z é s e k 69
lemvonal soha nem találkozik egymással.

Sipos Endre

Szél, 1967, szakaszban, az előtérből nyugodt léptekkel elinduló
olaj vászon.150x200 cm, nő haját a szél még csak borzolja, a táj szinte nap-
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány fényben ragyog. A panteisztikus nyugalmi állapot
változását csak a jobb vállától induló, felfelé tartó,
Kóka Ferenc egy természeti jelenség, a kezdődő, nyugtalan fekete sáv jelzi. A második non-figuratív,
majd egyre erősödő szél emberre és környezetére expresszív szakasz Max Ernst hatását mutatja. Az
gyakorolt hatását ábrázolta e művén. A festmény égbolt még kéken ragyog, de az erőteljessé váló,
függőleges tagolású, négy – gondolatban – elkü- ismétlődő fekete és sötétkék, felfelé törő tömbök
löníthető részre osztható, melyek önmagukban is már a vihart vetítik előre. A vonalak, a tónuskü-
egészek. Az életműben egyedülálló a kép különle- lönbségek, az egyensúly felbomlása konkrét sze-
ges, mozaikos, szaggatott festési módja. A képen mély vagy tárgy nélkül is mozgást jelez. A harmadik
az időbeli történések balról jobbra követhetők. Az szakaszban a középtérben ülő nő még nyugodtnak
oszlopszerű elválasztás kiinduló pontjai a kép alsó tűnik, a madár viszont már a vihar elől menekül.
síkjához viszonyítva emelkednek, a térbeliséget, a A negyedikben a színek elmosódnak – az eső és a
környezet mozgását is érzékeltetik. Kóka a tago- szél teljesen átformálja a tájat, az eget, és a felénk
lással egy személy és a körülötte levő természet menekülő nő az elemekkel küzd.
változását mutatja be – a futurizmusra utalva – az
egyre viharosabbá váló szélben. A bal oldali első Molnár Valéria

70 K é p e l e m z é s e k

Balatoni karnevál, 1967 A látvány egy különös, transzcendens világba visz
olaj, zománcfesték, vászon, 100 x 140 cm bennünket. A kompozíciós szerkezet a hagyományos
tájkép szellemét idézi, a fény és színvilág viszont
Magyar Nemzeti Galéria földöntúli ragyogásra utal.

S ez nem pusztán az olaj és zománcfesték alkal-
mazási technikájának köszönhető.

A kép felső régiójában elhelyezett fehér égitest
(mely lehet nap vagy hold is) a kép cezúrapontja. Az
égbolt színei felhős, sziklás tájat idéznek. Ezek nem
akármilyen sziklák, hanem piramidális geometrikus
alakzatok, ősképek. A Balaton sötétkék víztükrének
ellenpontjai az előtér stilizált narancsvörös fái. A bal
térfélen sorakozó kékeszöld hegyek kúpjai diagonális
erőteret teremtenek. A téri síkok szépen illeszkednek
egymáshoz, két világot sűrítve egyetlen képmezőbe.

A festő a távoli térből építkezik a kép előtere felé.
Mintha a halálból térnénk vissza a földi világba.

Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 71

Ikarosz, mozaikterv, Bonyhád, 1978
olaj, farost, 42 x 228 cm

Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány

72 K é p e l e m z é s e k

A horizontális képmezőn főleg vertikális, de dia-
gonális és centrális erőterek is uralkodnak, illetve
ezen erőterek fragmentumai. Mintha egy deszka-
kerítés résein keresztül néznénk a világot. Mintha
egy filmművészetből ismert totálkép közelképekké
lenne felszeletelve.

A lefelé és felfelé irányuló nyitottságot a frízszerű
képmező még erőteljesebbé teszi. A kép balról jobb
irányba olvasható. A zuhanó emberalak a kép első
negyedelő tengelyében jelenik meg, szinte beleol-
vad a ragyogó természeti tájba, a tenger, a sziklák,
a hegyek, az erdők organikus formarendjébe. A képi
feszültséget éppen az biztosítja, hogy ez a rend-
kívül gazdag formarend geometrikus síkidomokba,
virtuális képi síkokba ékelődik.

A drámai esemény ily módon beleolvad nemcsak
a nagy kozmikus jelenségvilág történései közé, ha-
nem a mindennapjainkba is. Az elmúlás és az újjá-
születés eszméje ily módon egyszerre érvényesül.

Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 73

Repülő mérnök, 1970 A világoskék abszolút kisebbségbe kerül a sötét-
olaj, fa, 69,5 x 122 cm ség erőivel szemben. A fekete, a sötétkék, a sötét
Magyar Nemzeti Galéria barnáslila sávok átveszik a vezérszerepet. A bal fel-
ső képnegyed vészjósló sötétsége a halál képzetét
A kompozíció katartikus szintézis, az örök emberi idézi bennünk. A jobb felső és az alsó térnegyedek
küzdelem emlékműve, apoteózisa. fénysávjai kiugró zöld és vörös színértékei viszont
reménységgel töltenek el bennünket.
A képmezőben a diagonális erők uralkodnak. A kép
alsó negyedében feltűnő, nekünk háttal álló féla- A képet áthatja egy sajátos melankolikus szép-
lak: Ikarosz staffázsfiguraként az eget kémleli a ség, mely egyértelműen az alkotó lelki állapotának
hasadékokon keresztül. A kék színárnyalatai ebben tükörképe. Ily módon ez is összefoglaló mű, ars
a kompozícióban a tisztaság, a szabadság szimbó- poeticának is felfogható.
lumává válnak.
Sipos Endre
74 K é p e l e m z é s e k

Szárnyas ember, 1972 már önmagában is nagy erő rejlik. Akárcsak a tu-
olaj, farost, 100 x 157 cm dományban. Ikarosz szárnyalása mitikus jelenség,
Magyar Nemzeti Galéria mely alapvető tudományos kisérleteket is érint.

A kép címe és látványa első pillanatban ironikusnak Nem véletlenül foglalkozott ezzel Leonardo da
tűnik. Mintha egy nagy vertikális irányulású kép- Vinci is. A repülés, a szárnyalás, a szabadság kér-
mező részletét látnánk. Mintha a szárnyalás lehe- dése mélyen érintette az alkotót. A repülés azonban
tetlenségével kellene szembesülnünk. A kék, na- nem pusztán festői vagy fizikai, tudományos kér-
rancs, okker, vörös kontrasztot a sötét sávok még déskör. Legalább annyira lelki jelenség is.
hangsúlyosabbá teszik. Lehet, hogy a földtől való
elrugaszkodás lehetővé válik? Az erős férfi törzse Sipos Endre
és bal karja derékszöget zár be. Ebben a szögben
K é p e l e m z é s e k 75

Szél, 1972–1974 ső, jobb és bal oldala között. Azt is észrevesszük,
olaj, farost, 90 x 110 cm hogy a kép bal oldala statikusabb, zárt geometrikus
Magyar Nemzeti Galéria formákból felépített, jobb oldala pedig dinamiku-
sabb. Itt inkább az organikus formák dominálnak.
A kép előterében háttal álló női félalak éppen olyan
szimbolikus jelentést hordoz, mint amivel Caspar Egy idő után azt is érzékeljük, hogy a szél balról
David Friedrich képein találkozunk. Valójában itt jobb irányba fúj. Ez nem pusztán a nő hajfürtjeinek
egy megfejthető metafizikai tartalommal állunk ellibbenéséből látjuk, hanem a jobb térfél formái-
szemben. ból is, melyek ezekkel a hajfürtökkel alkotnak rit-
mikus egységet.
A nő a tájat nézi, a víztükröt, s a túlsó partot.
Nyilvánvalóan létünk titkait, rejtett jelenségeit, a Nyilvánvalóan vihar közeledik, bár még csak az
látványban mutatkozó jeleket kívánja megfejteni. elő­szelét érzékeljük. Ezért sugárzik valamiféle pan-
teisztikus méltóság a szemlélődő nő mozdulatlan-
Itt is, mint valamennyi Kóka Ferenc képen aszim- ságából.
metrikus egyensúly fedezhető fel a kép alsó és fel-
Sipos Endre
76 K é p e l e m z é s e k

Madarak, 1975 körül felismerhetőek. A madár, világba vetett emberi
olaj, farost, 61 x 115 cm alakot ölt. Ezzel a problémával foglalkozott Mar-
Magyar Nemzeti Galéria tin Heidegger híres ontológiai művében. S itt nem
a madár mivoltán, hanem a világba vetettségen van
A repülés látványa, a repüléssel kapcsolatos vizuális a hangsúly. Ugyanis a madár stilizált, leheletfinom
élmények összessége nem elégítik ki az intellektu- textúrákkal modellált formái geometrikus síkba fe-
ális szemléletű alkotót. A madár lényében kell len- szülnek. A sötét-világos, a vörös-kék ellentétek, a
nie valamiféle transzcendentális mozzanatnak, ami a horizontális, vertikális és diagonális erőterek éppen
repülésben, a földi és az égi szféra kapcsolatában az ember, a madár és a kozmosz egységét jelenítik
rejtőzködik. Miképpen ragadható meg a „madárság” meg: a statikus biztonság és a dinamikus lendület
lényege képi eszközökkel? Anyaggal, formával, szín- ellentétét és szintézisét.
nel, fénnyel, faktúrával, textúrával, ritmussal.
Sipos Endre
Kóka Ferenc e képén egy emlékművet hozott lét-
re. Az elvont kompozíción a madár stilizált formái K é p e l e m z é s e k 77

78 K é p e l e m z é s e k

Zászlóvívő és a tenger, 1972 lámzást s a zászlólobogást a szél idézi elő. A szél
olaj, farost, 122 x 150 cm mint aktív erő, mint az élet szimbóluma. A hajó ormá-
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány ra tűzött zászlót és a tenger hullámait együtt szem-
lélve különös esztétikai élmény részeseivé válunk.
Kóka Ferenc érdeklődése a hetvenes években a gö-
rög-római mitológia emocionális hátteréről átte- Itt viszont az abszurd esztétikai élmény mögött ke-
vődött a jelen, mármint a 70-es évek mítoszainak gyetlen történések szemtanúi leszünk. Mégis, milyen
és álmítoszainak megismerésére és elemzésére. A kontrasztokon keresztül sejlik fel ez a tartalom?
szocializmus, a kádári korszak sűrűjében vagyunk,
s úgy tűnik, hogy ez a rendszer konzerválódik. S a két A képen a síkjellegű-, és a plasztikus felületek el-
világrendszer szépen megfér egymás mellett. Mi lentéte érvényesül. A textura-faktúra ellentéteket a
meg a puha diktatúrában először kétévenként, majd színellentétek tovább fokozzák. A hűvös kékek finom
évenként is nyugatra utazhatunk. tónusfokozatai nyugalmat árasztanak, s a festmény
fizikai síkjába illeszkednek. A világossárga, okker,
A szocializmusnak, a bolsevizmusnak, a kommu- narancs, vörös felületekből erő sugárzik. A nekünk
nista eszmeiségnek adottak az emblematikus jelei, háttal álló zászlóvivő mintha át akarná törni a kép
vizuális és verbális szimbólumai, a permanens osz- síkját, a jobb felső sarok felé halad. A zászlórúd a
tályharcot kísérő történései. Ezek a jelek, szim- kép kinetikai tengelye. Azonban a képszélek is ten-
bólumok, idolok, tevékenységek, szokások szinte gelyként viselkednek. A jobboldali képszél drasz-
virágoztak. Akarva-akaratlan életünk részévé vál- tikusan szakítja meg az eseményt, szinte jelezve,
tak. S ehhez háromféleképpen viszonyulhattunk. hogy ne számítsunk térbeli konkrétságra a zászló-
Első esetben azonosulóként, azaz zászlóvivőként, vivő víz alatti útvonalán. Bár a balszél színes foltjai
második esetben abszolút kívülállóként. Harma- ellenpontot képeznek, az áthatolhatatlan tenger
dik esetben szembefordulóként. Ez a harmadik út mélyét a két láb közötti sötét folt jelzi. A rövidülés-
elég kockázatosnak tűnt, éppen ezért az utak kö- ben ábrázolt emberi corpus olyan, mint applikáció
zötti átmenetek, az összekacsintó állelkesedések egy kubista csendéleten.
és rejtőzködő, áttételes kritikai hangvétel váltak
uralkodóvá. A hétvégi kabaréműsorokon fellazulók Először összenézünk, nevetünk, majd szánalmat
országa lettünk. érzünk. Hiszen nem az ember viszi a zászlót, hanem
a zászló vonszolja maga után az embert: a mélybe,
Az ironikus hangnem egyre nagyobb tért nyert. a biztos pusztulásba.
Akiken ironizáltunk, azok nem értették. Akik értet-
ték, azok a rejtőzködő tartalmat mint üzenetet is S mi ennek a történésnek csak tehetetlen, néma
felfogták. szemlélői lehetünk.

A Zászlóvivő és a tenger című festményen is fel- Sipos Endre
csendül ez az irónia. Tengerben úszva zászlót vinni
legalább olyan abszurd vállalkozás, az angol humort K é p e l e m z é s e k 79
idézve: „mint madarakat víz alatt repülni tanítani”.
S épp ez benne a döbbenetes, hogy a hatvanas évek
mediterrán képeinek sorába ez a kép is szépen be-
leillik. Az új mítosz a régi mítoszok vizuális jeleiből
építkezik.

Vajon honnan származik ez a képzettársítás? Egy
elemi vizuális élményből. A tenger hullámai s a zászló
lengése közötti hasonlóság nyilvánvaló a tengerhul-

80 K é p e l e m z é s e k

Álom és valóság, 1972 mozgás melódiája a behúzott lábakkal plasztikus
olaj, farost, 121 x 160 cm élményt nyújt. A jobb képszélen realizálódó íves,
Ferenczy Múzeumi Centrum vertikális mozgás a képmező felső sávjába vezeti a
tekintetünket. A háttér (a szubsztrátum) formái sti-
Az élet titka a nőkben keresendő. Az odaliszkfesté- lizáltak, egymással párhuzamos síkokba rendeződ-
szet mély gyökeret növesztett az európai művészet- nek s ritmusegységet alkotnak a fekvő nő formái-
ben. Csak néhány nevet említve: Velázquez, Goya, val. Mint mellékdallamok a fődallamhoz igazodnak.
Delacroix, Ingres, Courbet, Manet, Matisse, Van Gogh,
Picasso, Degas, stb. Az odaliszk fogalma természe- A kép bal felső régiójában ülő nőalak formái el-
tesen változáson ment keresztül. Az eredetileg há- mosódottabbak. A szomorú arc, az álomba merült
remnő szolgálójából az élet titkának szolgájává vált. alak a női lét egy másik stációját jeleníti meg. A
Toulouse-Lautrec táncosnői, utcalányai, a nyilvános- fekvő akt fejtartásából arra következtethetünk,
házak megöregedő hölgyei többet tudnak az élet- hogy álombeli, vagy valóságos önmagát szemléli,
ről, mint a férfitársadalom nemes képviselői, vagy vagy a voyeurizmus szellemét követve, rácsodálko-
a férfiérdeklődés iránya hordozza ezeket a különös zik későbbi önmagára.
értékeket? Is – is!
Az a titok, amiről előzetesen beszéltünk, éppen az
De hát itt nem szavakba foglalható titkokról van álom és ébrenlét, illetve az álom és valóság határ-
szó. Hát miről? A női test kisugárzásáról, egy-egy zónájában keresendő.
mozdulatban rejlő panteisztikus szépségről. Magá-
ról a női test érzékiségéről, a női test felépítésé- Vagy lehet, hogy a klasszikusan komponált, s
ben megtestesülő ideákról. Valamiféle megfogha- antik szépséget felvillantó formák meg a finoman
tatlannak tűnő, mégis megragadható és kivetíthető cizellált felületek mögött a lélek magányos kon­
teljességről, amit csak egy férfi képes felfedezni, templációja rejlik. S az alkotó következetesen él a
illetve a test-lélek-szellem, a szépség-jóság és hangulati szimbolizmus festői lehetőségeivel. S ezt
igazság egységét átélni. (Vagy a nők is ugyanilyen éppen a színek ellenpontozásával fejezi ki. A ké-
teljességet látnak bennünk?) keknek és vörösesliláknak a meleg sárgákkal való
szembeállításával. Vagy a fekete súlypontok, és a
Kóka Ferenc életművében a női alak (a hajdani barnák és vörösek felvillantásával?
odaliszkfestők szellemét követve) központi szere-
pet tölt be. A képen a szépség és életöröm mellett a bánat,
a melankólia s az egzisztenciális szorongás nyomai
Az Álom és valóság című képen nyoma sincs an- is felsejlenek.
nak az apokaliptikus fájdalomnak, melyet a hatva-
nas években készült képeken láttunk. Sipos Endre

A horizontális irányú képmezőn dekoratív esztéti- K é p e l e m z é s e k 81
kai egység jön létre a felületek, a formák, a síkok
és terek, a hideg és meleg, a tört és az élénk szín-
felületek között.

A néző figyelmét szisztematikusan vezeti az alko-
tó. A klasszikus kompozíciós elvek érvényesülésé-
nek válunk szemtanúivá. Raffaellónál találkozunk
ilyen szép kontúrvonalakkal, melyeket a fekvő ak-
ton megcsodálhatunk. Figyelmünk a bal alsó sarok-
ból vezet a jobb alsó rész felé. A női testben lélegző
nyugalom, a fekvő helyzetből adódó horizontális

Kék kompozíció, 1978 nek, hanem azért is, mivel a nyugodt és a mozgal-
olaj, farost, 60 x 90 cm mas felületek: faktúrák, textúrák tiszta egyensúlya
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány érvényesül – a színkontrasztok és színharmóniák
kifejezési lehetőségeivel is él az alkotó. Ezen a
Kóka Ferenc nemcsak eljutott a tiszta absztrakció­ képen például a komplementer: kék-narancs, vö-
ig, hanem életművének ez az egyik jelentős terri- rös-zöld, citrom-lila kontraszt mellett a sötét-vilá-
tóriuma, továbblépés a közvetlen impressziókon, a gos, a hideg-meleg, és a mennyiségi kontraszt elve
látott világ határain való túllépés lehetősége. Bár is érvényesül.
ezeknek az absztrakt képeknek a kompozíciós szer-
kezete konkrét vizuális élményekre utal. Sipos Endre

Mi ezen absztrakt kompozíciók lényege, esszenci-
ája? Az organikus formarendből való eljutás a tiszta
geometrikus formarendig: oly módon, hogy az orga-
nikus világ gazdagsága, karaktere megmarad.

E képek nemcsak attól szuggesztívek, mert a for-
mák ritmikus vizuális- és zenei egységgé rendeződ-

82 K é p e l e m z é s e k

Alkony, 1979 letek, amelyeket hagyományos festői eljárásokkal
olaj, farost, 60 x 80 cm nem lehet létrehozni. A visszaszedés útvonala maga
magántulajdon a képi forma, illetve formarend, amit hagyományos
festői eljárással lehet szabályozni, azaz a kép ar-
A tájképek, valamint a csendéletek lehetőséget chitektonikáját kialakítani.
biztosítanak az alkotónak arra, hogy elinduljon az
absztrakt festészet széles, ingoványos útján. El is A háttér és az alakok szépen határolódnak el egy-­
indult, de újra és újra visszatért a tárgyak megjele- mástól. A háttérben a kékek, a kékeslilák és a kékes­
nítéséhez, a figuratív festészethez. zöldek uralkodnak. Középtónusú és sötét, mélyhang-
zású színek. A figurákban pedig a halvány rózsaszínek,
Itt egy eredendően absztrakt képet látunk. S a mű halványlilák. Ily módon a színharmóniáknak és színel-
kompozíciójának születésébe is bepillantást nyer- lentéteknek széles skálája tárulkozik fel.
hetünk. A kemény alapozású fehér háttérre felvitt,
különböző színekből álló vastag festékmasszát az Ha jól megfigyeljük az alakzatokat, akkor mitikus
alkotó festőkéssel, spaknival, gumidarabbal, zsi- ősképek nyomaira, madárra, fára, kozmikus világra
lettpengével, stb. szedi vissza. A visszaszedés során bukkanunk.
tárulkoznak fel azok a szép, változatos, színes felü-
Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 83

84 K é p e l e m z é s e k

Dunaújváros, 1979 1980-ban rendezi meg gyűjteményes
pannó, 1,28 x 6,87 m kiállítását a Műcsarnokban, mely
József Attila Könyvtár, Dunaújváros már mutatja átformálódó festésze-
tét. A kiállítás kritikai visszhangja
Kóka Ferenc a grafika művészetében és a táblakép ellentmondásos. A többség a “régi”
festészetében szerzett tapasztalatait kiválóan tudta Kókát már nem találja elég meg­
alkalmazni ezen a nagyméretű murális kompozíción. győzőnek, az “új” Kóka pedig még
(Más murális pályázatokra is készültek tervei, de nem eléggé kiforrott. Festészete
csak ez az egy valósult meg. Kár, hogy nem kapott tematikájának döntő változása azt
több megrendelést.) Ezeken a falképeken szinteti- jelenti, hogy a világ sorskérdései
zálta képépítési-, kompozíciós tapasztalatait, s a foglalkoztatják, a lét és a nem lét
témához kapcsolódó gondolatait, közösségi érzése- kérdései, melyben azonban mindig
it, a társadalmi együttléthez kapcsolódó vizuális és jelen van sajátos enigmatikussága
szellemi következtetéseit. A ragyogó horizontális, és még inkább észlelhetők fóbiái,
frízszerű kompozíció a természeti és a mestersé- aggodalmai, félelmei. A korábbi sík-
ges környezet közötti dialógus lehetőségét teremti szerű festői fogalmazásmód kilép a
meg. A Duna kék színe teremt egységet a kép jobb, három dimenzióba, képein alapvető
bal és középtere között. Az élénk és tört színek az hangsúlyt kapnak a terek, melyeket
oltárfestés elveit követve hangsúlyozzák a közép- hangsúlyoz képi elemeivel, attribú-
tér és a két oldalszárny közötti hármasságot. Kóka tumaival.
ugyanazt a kompozíciós problémát oldotta meg,
mint Picasso Guernica festményén. Feledy Balázs – részlet az Újpest Galéria
kiállítási katalógusának tanulmányából (2001)
Sipos Endre

A r s P o e t i c a 85

Pilinszky János arcképe, 1981
pasztell, papír, 82 x 59 cm
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány

Kóka Ferenc képi világával akkor kerültem szellemi
kapcsolatba, amikor Pilinszky János verseit ele-
meztem. Ekkor fedeztem fel Pilinszky János költői
képei és Kóka Ferenc grafikai-festői világa közötti
kapcsolatot.

Képi rend. Zártság. Nyitottság. Itt is felmerül a
kép a képben problematikája. A külső és a belső
tér határzónájában jelenik meg a költő méltóság-
teljes alakja. A test és az asztalon könyöklő jobb
kar piramist formáló sötét, lilásbarna tömege sta-
tikus őserőt sugall. Ezt a stabilitást még fokozza
a horizontális-vertikális képkeret és az ablakkeret
egysége. Az ablakban felvillanó világoskék külső
tér architektonikája megőrzi alárendelt szerepét.

A kompozíció dinamikáját a kissé balra billenő, a
jobb tenyérre támaszkodó fej teremti meg. Nem is
akárhogyan: hiszen a fej súlya nem támaszkodik a
tenyérre. Az ujjak csak érintik a homlokot. Az arc és
a nyak izmai összehúzódnak, mintegy tükrözve azt
a feszültséget, ami a belső lelki történésekre utal.
A jobb kar – ezek szerint – csak látszólag látja el
a támpillér szerepét. Ily módon a középkori gótikus
székesegyházak szellemével jön létre kapcsolat.

Magas homlok, mélyen ülő szemek, nemes arcél,
szép, derűs, klasszikus arányrendszerű arc. A belső
feszültséget feloldja az ugyancsak belülről kisu-
gárzó derű. Méltóság. A szorongás legyőzésének
pátosza. A stigma, melyet mindannyian ismerünk, s
a stigma rejtőzködése.

Ez a fajta tiszta, tárgyilagos szemlélődés: a fes-
tőt és a modellt, a két alkotót testvéri kapcsolatba
hozza egymással.

Sipos Endre

86 K é p e l e m z é s e k

Kóka Ferenc: Terek II. – PJ emlékére, 1982 A Terek I. változaton már megjelenik a fal tövében
olaj, szén, grafit, vászon, 160 x 200 cm látható csoport és a hátul megnyíló fal nyílásában
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány látható, elillanó alak is. A falon túli táj azonban itt
szinte teljesen hiányzik, üresen tátong a második
Kóka Ferenc több festményt és rajzot is szentelt változat megoldásához képest. A két mű összeve-
Pilinszky János emlékének. Jól ismerte a költőt, tésekor e mellett az is kiderül, hogy Pilinszky port-
így nemcsak versei, hanem hosszú beszélgetése- réja is más, keményebb, noha rajzosságát megőr-
ik is nagy hatással voltak rá. Pilinszkyt ábrázoló zi a második változaton is. Ez utóbbi azonban már
művei közül kiemelkedik a Terek II, amely azonban nemcsak élethű, hanem fotószerűen az.
címéből is látszik, nem előzmények nélkül való.
A Terek II. finomságát vetíti előre a szintén 1981-
A Terek I. 1980-81-ben készült. A kép elemeinek es Pilinszky János portréja. Ezen a képen egy ablak
elrendezése, az alapvető kompozíció és színvilág előtt látjuk a költőt, homlokát a kezébe támasztja.
nem fog sokat változni a második változaton. Ka- Az arc, a háttér házai világos, halvány rózsaszínes
rosszékében ül a költő, állát kezébe támasztja, tég- és kékes pasztellszínűek, az arccsont lilásan de-
lafal veszi körül, mellette pedig, a kép közepén lejá- rengő folttal nyer domború hatást. Csak a szem kö-
rat nyílik, „egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?) rül mélyül el a lila, amely aztán a háttér falán kö-
alagsori szoba ajtaján át” látunk lefelé. Az idézet szön vissza. A test tömbszerű, a meleg barna zakó
a képet ihlető Terek című Pilinszky-versből való. alatt nem látszanak részei. A távolba vesző tekintet
a miénktől különböző dimenzióba helyezi a költőt.
Terek
A Terek II. alapvetően megőrizte a korábbi változat
A pokol térélmény. A mennyország is. szürkés, hideg tónusait, a téglafal rózsaszínje, és
Kétféle tér. A mennyország szabad, az itt-ott kivillanó vagy a hátsó falat uraló rozsda-
a másikra lefele látunk, vörös azonban melegebbé teszik a kép hangulatát,
mint egy alagsori szobába, a türkizes kék éggel és zöld dombokkal együtt eny-
föntről lefele látunk, mintha hén színesebbé válik az egész mű.
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?) Pilinszky itt is karosszékben ül, amely furcsán dől,
alagsori szobának ajtaján át. egyik karfája hiányzik, lábai közül pedig csak egy
Ott az történik, ami épp nekem látszik, noha a perspektíva szabályai szerint elvileg
kibírhatatlan. Talán nem egyéb, a többi háromnak is kellene. A költő kinéz a képből,
kibontanak egy rongyosládát, egyenesen szembe velünk. Ahogy fotószerűen élethű
lemérik, hány kiló egy hattyú, arcáról lejjebb megy a tekintet, látható, hogy teste
vagy ezerszeres ismétlésben fokozatosan elhalványodik, levegővé válik. Nem va-
olyasmiről beszélnek azzal lós, amit látunk, csak emlékekből, fan­táziából ös�-
az egyetlen lénnyel, kit szeretek, szeálló látvány, szétfoszló, vetített, elképzelt kép.
miről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad. A költő mellett nyíló lejárat kényelmesen szé-
les. Ahogy a lépcső egyre lejjebb ér a sötétség-
(1974) be, mindinkább árnyékosabbá válik, anyagtalanná
mállik szét. A lenti tér tagolt, kidolgozott, nyílásai
tágasak, bár nem látni, mire nyílnak, merre vezetnek.
Alapjuk már a teljes, semmivel sem oldott feketeség.

A költő mögött látható téglafal Kóka festészeté-
nek igen gyakran visszatérő motívuma. Többszínű-
sége általában és itt is az elhasználtság, az idő

K é p e l e m z é s e k 87

múlásának érzetét kelti. Alul egy éles fekete sáv
választja el a padlótól, mintha nem is tartoznának
össze igazán, felül pedig nem látunk mélységi ki-
terjedést, vastagságot. Így a fal maga is csak il-
lúzió, s így áthatolhatatlansága is az. Egy képzet,
amelyet az ember teremt maga köré, elméje-lel-
ke épít gondosan. Részben védelemül, de főképp
gátak, szorongások megtestesítőjeként. A határok
azonban meghittséget is adnak, akármennyire fé-
lelmekből is épült a belső világ.

A titokzatosság érzethez az eddig említett külö-
nös látványokon „hibás”, s így a nézőt kizökkentő
perspektívákon kívül hozzájárulnak a háttér tör-
ténései. Az egyik fal tövében letakart alakok cso-
portja látható. Egy női láb villan ki egy furcsa le-
pel alól, mellette őz áll, a falon az árnyékok nem
követik a testek kontúrjait, megnyúltabbak, más
formájúak. A lepellel takart csoport mellett egy
kötéldarab tekereg alig észrevehetően a földön. A
másik elbizonytalanító, kérdésekre sarkalló kép-
részlet még hátrébb látható: ahol a fal véget ér,
egy nyílás, folyosó jött létre. Erre a figyelmünket
egy épp elillanó, a térből kilépő, szoknyás alak
jelenléte hívja fel. Ismét nem látható, ki és hova
megy, mehet. Titkokkal és kérdésekkel teli térben
vagyunk. A lépcsőre s a tér jobb sarkára árnyék ve-
tül, olyasvalami árnyéka, amit mi nem láthatunk
(talán a szemben lévő falé?).

A költő felett, a falon túl szabad térre látunk.
Végtelen, kozmikus, emberi nézőponton túli örök ég
alkotja a horizontot. Alatta nem elveszettség van,
csak törékenység, végtelen magány, de nem föl-
di értelemben vett elhagyatottság. Az ég világos,
türkizes kék, fehér csillagokkal bepöttyözve, felüle-
te finoman megmozgatott, nem egyszínű, homogén.
Nemcsak a csillagok pontjai, felhő- vagy égsávok
tagolják, hanem kékje maga is erezett, itt-ott szi-
lánkokra töredezett. Alatta emberi dimenzión túli táj,
dombok lankái hullámzanak végtelenül, finoman.

Egy lélek belseje tárul elénk, a saját pokol és
mennyország térélményei. A „lenti világ”, a sok
szenvedést és szorongást okozó belső pokol em-
lékfoszlányokkal, magunk előtt is rejtve-megőrzött

88 K é p e l e m z é s e k

K é p e l e m z é s e k 89

tapasztalatainkkal, tudásainkkal és a saját magunk Kóka Ferenc: Terek II. – PJ emlékére, 1982
által, az életünkből leszűrt tanulságokból tudat- olaj, szén, grafit, vászon, 160 x 200 cm (részlet)
talanul emelt falon túl az időtlen szabadság meg- Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány
tapasztalásának, megtalálásának és megélésének
terepe, a saját mennyország. Ahol nem korlátoznak Ez a hatalmas, szürkés festmény egy gondolatokkal
és kínoznak semmiféle földi, életünkben feltorló- teli vízió.
dott emlék és következményei. Ahol ki tudunk lép-
ni a minket bár nem kézzelfoghatóan, mégis erős Méreteivel is lenyűgöző, hiszen beteríti szinte az
börtönként meghatározó keretek közül. Ez az em- egész falat. Vajon miért ekkora? Mi az a fontos
ber legbelső, legsajátabb vidéke, ahol egyes egye- dolog, amit egy festő ekkora méretben fest meg?
dül szembesül a világ és lélek végtelenségével. S Mert az igazán fontos dolgokat vagy picike, vagy
bár a lenti térben ül a költő, tekintete felfelé néz: nagy méretben meséljük el! A kicsikben a titkok
mindkét teret érzékeli, megéli és összeköti, hiszen rejtőznek, a nagyokban a felhívás, a kiáltás, a se-
mindkettő az övé. gélykérés.

A festményen látható elemek és terek megjele- Miért ez a nagy szürke színdominancia a képen?
nése, illetve egymáshoz való viszonya, és a költő Mit szimbolizál a szürke szín?
saját helyzete kapcsán egy másik Pilinszky vers is
idekívánkozik: A színszimbolika definíciója ezt mondja:
• A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság,
Pedig a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhan-
gúság jelképe.
A bűnben, közelebbről, a pokolban • A keresztény szimbolikában a test halálát és a lé-­
mi az a csönd, megnyugtató elem, ­lek halhatatlanságát jelképezi.
kiült karosszék, mitől az arany • A szürke a színek ellentéteként a semlegessé-
ciráda valóság lehet? get, a hétköznapiságot is jelenti.
Folytatva a kérdéseket, mit szimbolizál az a sok
Pedig ki kellene hogy jussak átlós tér a képen? A mélységekkel és a horizontális
a szabadba, a szabadságba. magaslattal? Kik azok a személyek és mit is csinál-
nak ott? És hogy kerül oda az a kecses kutya? Miért
(1974) bíbor a fény és miért rozsdabarna az árnyék?
Segítségül hívom autentikus tanítónkat, Sigmund
Kóka Ferenc festménye főmű. Főmű saját alko- Freudot! Hiszen ez a kép maga az álom megteste-
tásai között, érzékenységben, mélységekig való le­ sülése, egy igazi szürreális vízió.
ereszkedésben, érettségben, festői megoldásokban A kép domináns alakja a jobb oldalon ülő és mé-
egyaránt. De főműve ez a magyar festészetnek is. lyen gondolkozó, merengő férfi. Hanyagul, kereszt-
A Pilinszkyről készült nagyszerű portrék sorában e be tett lábbal ül, testéből csak a fej és az arc,
kép érzékenységét, komplexitását, a Pilinszky Já- ami igazán kidolgozott, tehát, ami igazán fontos.
nos-i világ ilyen finom megformálását tekintve is Gondolatait és érzelmeit a festmény tolmácsolja.
egyedülálló. Mellette egy mély szakadék, amely kizárólag geo-
metrikus elemekből épül fel. A börtöncella-szerű,
Somogyi Zsófia alacsony ajtó, amelyen csak kimászni lehet, egye-
nesen kijönni nem. Amellett egy befalazott ajtó,
90 K é p e l e m z é s e k ami már nem vezet sehova. A kép balszélén, a lép-
csőszerű emelkedő, amin nincsenek fokok, mind-
mind a kijutást nehezítendő tényezők, feladatok.

Ezek a múlt sötét árnyai, ahonnan el kellett indul- Hiszen így is süt a nap, melegíti a megfagyott ar-
ni, ahonnan ki kellett jutni a fényre. A lélek sötét cot. Még ha a testek és tárgyak árnyéka fekete is,
bugyraiból kivezető hosszú út ez, amit át kellett élni, ez összeolvad a rozsdabarnán át a bíbor napsugárral.
meg kellett tenni, hogy a férfi a fényre juthasson.
És megtette, kijutott, és most napozik a bíborszínű Ebben az álomvilágban majdnem jól érzem magam,
fényben. Bár mögötte erősen kirajzolódik a kemény sugallja a festmény. Még akkor is, ha a mélység
téglafal. A lezárás, a határ. Eddig mehetsz és ne to- poklát is megjártam, és falak feszülnek mögöttem,
vább! Sugallja a fal, amely feje fölé magasodik, és a de élek. Élek az emlékeimmel, élek az álmaimmal.
kék ég messzi távolban látható csak. Egyedül, magányosan, megszürkülve, de élek.

Ebben a behatárolt térben azonban lehetőség van Mégis ez a festmény lelki felkiáltás, a bánat, a
némi életre. Hisz ő is napozik, tehát él. magány, az elhagyatottság segélykérése, amelyben
a hős, aki feltehetően maga a festő, csak az álom-
Mellette egy pokróccal letakart női akt, aki világban találja meg a biztonságos menedéket, és
egyértelműen a bujaságot szimbolizálja. Nem telje- közben érzi az elmúlást, érzi az ellopott és elfecsé-
sen értelmezhető, hogy a pokróc alatt egy vagy két relt éveket, de a lelke mélyén talán már majdnem
meztelen ember van-e. megbékélt ezzel a helyzettel, és nincs ereje vál-
toztatni rajta. Semmi nem motiválja, hogy bármin
Emlék? Vagy vágy? is változtasson. Elfogadja az életet olyannak, ami-
A nézőre van bízva a megfejtés. lyen. De azért a tudata alatt, talán magának sem
Ahogy a kecses agárfigura is. Mit keres a pucér nő merve bevallani, nagyon-nagyon szeretné, ha valaki
mellett? Latens célzás vagy egy emlékkép. Emlék segítene neki ebből a szürke beletörődöttségből
egy kedvenc állatról, aki épp úgy társ volt egyko- kimászni.
ron, mint az az asszony?
A kép bal sarkában, mint minden férfi szobájában, Ennek a mentális állapotnak, és ennek a vágynak
ott tornyosulnak a besöpört tárgyak, és jelen eset- a segélykiáltása ez a kép.
ben, a felejtésre ítélt emlékek.
Dolgok, amiket kidobtunk, barátok, akiket elárul- Vajda Ildikó
tunk, asszonyok, akiket elhagytunk és minden, amit
el akarunk rejteni, mert el akarjuk felejteni. K é p e l e m z é s e k 91

Gőzfürdő I., 1982 get hordozó individuumok. Cézanne nőalakjaiban a
olaj, vászon, 100 x 120 cm mozgásuk iránya, maga a mozdulat válik jelentés-
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr hordozóvá.

Gőzfürdő II., 1984 Kóka Ferenc gőzfürdőinek nőalakjai e két véglet
pasztell, papír, 50 x 54 cm között helyezkednek el. E középkorú nők még magu­
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kon hordják a klasszikus szépség egyes jegyeit, de ez
egyáltalán nem hangsúlyos. Lényük lényege a moz-
Az álom és valóság, az ideák és a reáliák proble- dulatokban keresendő, illetve a mozdulatok viszony-
matikája az alkotót egész életében foglalkoztatta. latában. Ugyanis ezek az álló, ülő, fekvő testhelyze-
Az odaliszksorozat a nyolcvanas években fordulatot tek átmeneteiben megragadott alakok éppen annyira
vett. Ingres gőzfürdőiben tökéletes szépségű eroti- nem önálló individuumok, mint Cézanne fürdőző női
kus kisugárzású női testeket látunk. Cézanne für- – egy titokzatos nagy egész szerves részei. S egye-
dőző női ehhez képest aránytalanul torzult lények. temes jelentést sem maguk a formák meg a mozdu-
Ez mégsem tűnik fel, mert ezek a nők nem önálló latok hordoznak, hanem a formák téri viszonylatai.
életet élnek, hanem egy közösségi, egyetemes tör- Itt egyértelműen maga a tér (a szubsztrátum) vált
ténés részeiként, alkatrészeiként szerepelnek. Az fő kifejezési eszközzé, képi tartalommá. A pozitív tér
alakok formái a kompozíció egészének rendelődnek a női testek által kitöltött tér, a negatív tér pedig,
alá. Delacroix és Ingres nőalakjai: örök szépsé- ami a testek között, illetve a képszélek és a testek
között található. Zárt teret észlelünk, mégis a képi
92 K é p e l e m z é s e k

tér hét irányban nyitott. Előre-hátra, felfelé-lefelé, A második festményen, a jobb alsó sarokban elő-
jobbra-balra, s a testek (corpusok) irányában. re hajló szép fiatal női test szinte kinyúlik a képi
térből, s formailag komplementer viszonyba kerül a
A merész képkivágás, a filmművészetben alkal- mögötte fekvő női alakkal. Itt is ragyogó sziluet-
mazott félközelkép beállítás beindítja a néző fantá- tek, kontúrvonalakkal jelzett formák uralkodnak. A
ziáját. Képzeletünkben kilépünk a kép teréből s ily kép középtere üres. Az üres térben különös erő rej-
módon mi is a titkok nyomába eredünk. lik. A bal felső szélen, a széken ülő testesebb nőa-
lak egy időben és térben eltérő történés hordozója,
Az első képen a fekvő és álló alak erőteljes ho- ugyanakkor a testek tömegeinek befoglaló formái,
rizontális-vertikális ellentétet alkot. A testek s a mozdulatok irányai között egyensúly fedezhető
kontúrvonalai és belső formái líraian oldják ezt az fel. A szubsztrátum negatív terei változatosak. A
ellentétet. Az ébrenlét és az álom, a fiatalság és horizontális és vertikális síkok itt is szépen elkülö-
öregség téridőben való misztikus ellentéte, komp- nülnek egymástól, akár az előbbi képen.
lementer kapcsolata drámai lelki erőteret teremt.
A horizontális és vertikális erőtér a jobb irányban, Vajon milyen titkokat hordoznak ezek a pihenő,
diagonálisan, lépcsőben folytatódik, ily módon a elmélázó, gőzben elpilledő, elszendergő, testük
térmélység erőteljesen érvényesül, illetve érvé- gondozásával foglalkozó különböző korú nők?
nyesülne, ha a jobb széli sávban nem jelennének
meg olyan absztrakt alakzatok, mint az üvegtáblán Testük felfrissülését vajon követi-e lelkük meg-
visszaverődő fényreflexek, melyek a kép síkjába ve- tisztulása és felszabadulása?
zetik vissza tekintetünket.
Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 93

Az élet apoteózisa a halál felett, 1983
olaj, vászon, 160 x 200 cm
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány

Az embert egzisztenciálisan érintő problémákkal,
jelenségekkel való foglalkozás Kóka Ferenc egész
életművében központi helyet foglal el. A háború,
szenvedés, kiszolgáltatottság, élet és halál kérdé-
sei többféle módon is megjelennek Kóka vásznain,
ahol alapvetően mindig az emberi alak ábrázolásán
keresztül foglalkozik e kérdésekkel. Az Atomhalál
(1966) című művön az atombomba ledobásának pil-
lanata, a Mulatozó társaság halállal – kép a há-
ború ellen (1983) című festményen az atombomba
ledobóinak éves találkozója a mű megszületését
inspiráló esemény. Van, ahol ennél elvontabb, szim-
bolikusabb kiindulásokkal találkozunk. Ilyen az
Emlékek kertje – Aranykor (1996), ahol egy megöre-
gedett asszony körül csoportosulnak az emlékeket,
elmúlást, halált jelképező elemek, vagy a Kallódó
fiatalok (1986) című mű, amelyen három fiatalt lá-
tunk egy üres, hideg térben, ahol az útjelzők már
funkciótlanul hevernek a háttérben. Az egyik, e té-
makörrel a legfilozófikusabb síkon foglalkozó mű
Az élet apoteózisa a halál felett. Itt nem találunk
konkrét eseményt, amely beazonosíthatóan/tudot-
tan a mű születésének az alapja.36 A tér Kókára jel-
lemzően szürrealisztikusan elvont, nem kézzelfog-
ható, a megjelenő elemek és szereplők társításai
szimbolikus tartalmakat hívnak elő.

A Kókára jellemző alacsony horizontú tájban a
festmény előterében egy széken ülő alakot látunk,
nekünk majdnem teljesen háttal, de még így is tö-
kéletesen látszik, hogy szemből egy elegáns, öl-
tönyös, sétapálcás urat látnánk. Ebből a szögből
azonban bepillantást nyerünk a kulisszák mögé.
Szó szerint. Az alak ugyanis csak felület, csak álca,
hátul látszanak a tartódeszkák, az összeszögelt
„színpadi” szerkezet, amely az alakot képezi. Azo-

36 Képi inspirációról azonban tudunk: Tabaka Maya lett festőnő egy
művén megjelenő kötéltáncos alakja hatott Kókára. A mű egy közös
művésztelepi részvétel során született, itt látta azt Kóka.

94 K é p e l e m z é s e k

K é p e l e m z é s e k 95

nos a székkel, a tartószerkezettel. Egy mozgásra kezete nem tűnik igazán stabilnak, a kötél felénk
képtelen, szemből néző, de élettelen, épített báb eső vége pedig nem látható, túlhalad azon terepen,
ül előttünk.37 amit szemünk beláthat. A táncosnő karcsú alakja,
tüllszoknyája, ernyője nőiességét hangsúlyozzák,
A tér, amelynek előterében ül, kietlen. Giorgio kék dressze a türkizes melegkék éggel felelget. Fél
de Chirico metafizikus tereivel mutat rokonságot, lábon áll, ez és végtagjainak mozdulatai arra utal-
ahol látszólag mindennapi városrészletek, alacsony nak, hogy nem bizonytalanul próbál átjutni egyik
horizontú tájak láthatóak, amelyekre ránehezedik a végponttól a feltételezett másikig, nem erőlködik,
végtelen ég, s amelyek ugyan ember alkotta tár- hanem táncol. Pedig az alatta elterülő föld hideg,
gyakkal, épületekkel tagoltak, mégis idegenek és üres és pusztuló. A kötél, mintha a balerina súlya
üresek. Ezt az érzést a tárgyak furcsa társításai, lehúzná, erőteljesen felfelé tart. Sőt, szinte mere-
és az élet megjelenésének hiánya is okozzák. Itt deken tör az ég felé, miközben elhagyja a kép terét.
is hasonlóval van dolgunk. Embereket, épületeket A néző alakja felett van kifeszítve. A felívelő szakasz
látunk, mégis borzongató időtlenség, élettelenség nagyobbik része a tiszta, sima – nem szilánkokra
nyomasztja a tájat. eső, erezett – kék égre rajzolódik rá, s fehér színű
lesz, mintha fény világítana rá, vagy egyszerűen csak
Balról egy ép falú, de romos téglafal fut be a kiért volna a koromtól fekete ég alól.
kép terébe, kiálló gerendái mintha elüszkösödtek
volna, feketék. Hogy minek a fala lehet, hogy mi A kép egyetlen élettel teli szereplője a kötéltán-
tehát a kint, és mi a bent, kérdéses, mintha nem cosnő, egyedül ő él. Az őt néző, kívülről látszólag
határolna több fallal együtt egy belsőt, vagy azok élő alak valójában élettelen. A hátul látható, őt
már leomlottak volna: az ablak és az ajtó nyílá- alkotó szerkezet több tárgy asszociációját is kelti.
sain ugyanis nem belülre látunk, hanem – szintén Az egyik legszembetűnőbb az akasztófa, melynek
– kívülre, az ég és a táj látható azokon keresztül használata saját döntésünk, az élet elvetésekor
is. Felette az ég az uralkodó feketéről éppen újra élhetünk vele. A szerkezet egésze festőállványra
kékre vált, de ez a kék töredezett, heges, sérült. is emlékezetet. Üres állványra, amelyre a művész
Az ülő alak másik oldalán, szinte a horizonton, égő már nem tesz vásznat, amin alkothatna. Mintha e
épületek láthatóak. Az egész csoport igen apró, alig helyett leült volna, s már csak néz. Nézi az élőket.
fedezhető fel a szék lábai mellett és alatt. Mégis, Akik mozognak, járják azt a vékony, veszélyekkel
a kép egészének egyik legmeghatározóbb pontjáról teli utat, mely csak úgy járható, csak úgy megél-
van szó. Ennek a tűznek a füstje kormozza ugyanis hető, ha elindulunk rajta, bármily veszélyesnek is
feketére jószerivel az egész eget, amely az emberi tűnik. Az„élet mint kötéltánc” bevett metafora, a
alak üreges testének éjfeketeségével együtt alap- mű többek között ennek adja többrétegű értelmezé-
vetően meghatározza a kép hangulatát. sét. A kötéltáncos az életet szimbolizálja, az élet-
ből kimaradó, passzív, bábként létező néző pedig
A festmény középpontjában egy vékony kötélen a halált. De ahogy közönség nélkül nincs előadás,
egyensúlyozó balerinát látunk. Kötelének tartószer- úgy az élet sincs meg a halál nélkül, sőt, sokszor
éppen annak tükrében látjuk igazán értékesnek.
37 Alakja rokonságot mutat a szürrealisták által előszeretettel hasz-
nált és ábrázolt próbababa motívumával. A hullámosan ívelő perem, Nem mehetünk el szó nélkül a szereplők neme
amely az élő testnek látszó felület határa, azaz a perem által nyilván- mellett: a nőalak könnyedsége messzemenőkig
valóvá tett belső üregesség egy példája látható Max Ernst a Celebeszi hitelessé teszi őt a kötélen, alkalmassá ennek a
elefánt (1921) című kép fej nélküli, azaz így is élettelenné tett próba- veszélyes helyzetnek a megoldására, azaz az élet
babáján. A kulisszaszerűen, látszólag realisztikusan, de valójában ir- (meg)élésére. S hogy éppen egy férfi nézi őt – ez a
reálisan, e kettősséggel játszva létrehozott emberi alak feltűnik René felosztás sok új szempontot hozhatna a műelemzés-
Magritte képein is (Úti emlék, 1926, Szerelmesek, 1928). A próbababa
mint az emberi elidegenedés, eltárgyiasulás egyik legmarkánsabb
szimbóluma igen gyakori eleme volt mind a dadaista, mind a szürrea-
lista művészetnek.

96 K é p e l e m z é s e k

be, itt most csak a tekintetre utalnék, miszerint a Az élet apoteózisa a halál felett, 1983
szépséges nőre vetett férfitekintet a nemek közötti olaj, vászon, 160 x 200 cm
egyenlőtlenségek és kiosztott szerepek egyik leg- Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány
erősebb metaforája, ugyanakkor itt annyiban kicsit
kilép ebből a sablonból a mű, hogy a hagyományos Amíg az ember által kirobbantott háborúnak vannak
női szerepekhez társított passzivitással szemben túlélői, addig az élet győz, megdicsőül a halál felett.
itt a nő az aktív, a férfi pedig a passzív fél. Bár, Ugye érezzük azt, hogy a formális logikai kijelentés-
amennyiben az ő nézői tekintetében kap értelmet ben az igazságérték mellett felfedezhető egyfajta
az előadás (vö. élet és halál egymást értelmező mi- ironikus, vagy inkább szarkasztikus tartalom is.
volta), akkor azért ismét a sztereotípiák világában
vagyunk, amit erősen árnyal, hogy a táncosnőként Intuícióra döntő szerep hárul az alkotó folyamat-
megszemélyesített Élet valójában megdicsőül az ban, még azoknál a művészeknél is, akik tudatosan
öltönyében mint összetákolt szerkezetben látható alakítanak ki leendő műveikről célképzeteket. Azt
férfival, a Halállal szemben. nem tudhatjuk, hogy a most következő képeken az
alkotó konkrét, egyedi álomképekből indult ki, vagy
Kóka Ferenc festészetében a látszatéletet élő, va- az álomképek, mint intuitív víziók magában az alko-
lójában élettelen alakok, történések, tájak gyakran tói folyamatban jöttek létre. Mindenesetre az élet
visszatérő motívumok, egész figurális festészetére és a halál metafizikai kérdései itt még élesebben
jellemzőek. Az alakok szürke színekkel megfes- merülnek fel.
tettek, egymáshoz nem kapcsolódók, bábszerűek,
ovális fejjel, alig részletezett arcokkal jelennek K é p e l e m z é s e k 97
meg. Alacsony horizontú, nyomott és üres, tagolat-
lan a táj, mely rendszerint egy vonallal kettészelt,
alsó és felső részre osztott, ahol az előtérben és
esetleg a horizonton történik, jelenik meg valami,
valaki. A halál jelenléte azonban nem csak a képi
elemekből és viszonyaikból érezhető ki, van, ahol
konkrét megszemélyesítését, van, ahol pusztítását
látjuk. Az élet apoteózisa a halál felett című mű-
vön élet és halál viszonya a végsőkig letisztítva,
leegyszerűsítve jelenik meg. Nem tulajdonságaik,
megjelenési lehetőségeik, elvont eszméik. Gya-
korlatias közelítéssel, eldöntendő kérdéssé re-
dukálva a választást: igen – vagy nem. Éljük-e a
bármilyen, de csak nekünk adott életet, bejárjuk-e
a bizonytalan utat, felvállaljuk-e, ami számunkra
kijelöltetett. Vagy máshogy döntünk, passzív néző-
vé válunk, kiadjuk kezünkből az élet történéseiben
való részvételt. Amely maga a halállal azonos. Mi
döntünk: játszunk, részt veszünk-e az előadásban –
vagy nem. Ennek felvállalása hozhat dicsőséget az
életnek a halál felett.

Somogyi Zsófia

(Mintha megérezte volna, hogy földi életútja nem derékszögben álló horizontális és vertikális vonalak
fog sokáig tartani.) nyomán egy sajátos téri konstrukció jön létre. A kép
jobb szélén, a távolban égő házat, alakzatot látunk.
Az egyiránypontos, perspektivikus tér főszerep- A képet nézve attól rémülünk meg, hogy a táncos-
lője a kötéltáncos nő, aki a kép középtengelyében nőn kívül nincs más élő alak. S a kép nem pusztán
helyezkedik el. A kötelet érintő jobb lábán egyen- az ő produkciójáról szól, hanem a félrevezetésről,
súlyoz. Az érintés pontja a kép geometriai közép- a hazugságról. Ugyanis a produkciót szemlélő férfi
pontja is egyben. Magát az életet, illetve az élet nem élőlény, csak bábu, a tér egy üres sátor, ki-
apoteózisát a táncosnő testesíti meg. A figyelmünk pányvázott porhüvely, festett Patyomkin díszlet.
is egyértelműen rá irányul. A nőalak tiszta ritmus-
egységet alkot nemcsak a drótkötéllel, és a tartó- Ha jól megfigyeljük a képet, akkor a látszólag szi-
alakokkal, hanem a bal oldali romos téglafallal és lárd vázszerkezetnek is felsejlenek a hibái. A kötél
jobb oldali ülő férfi staffázsfigurával. A párhuza- törésének szöge az érintési ponton is illogikus, a bé-
mos irányú formák mint erővonalak, s az egymással kaperspektíva nézőponttól függetlenül. A támasztó
rudak, ha a valóságban így lennének elhelyezve, ak-
98 K é p e l e m z é s e k kor terhelés nélkül is összedőlne a szerkezet.

A táncosnő mégis stabilan áll a lábán. A szép
plasztikus formák súlytalanok. A gravitációs erők
nem hatnak rá. Azt a címet is adhatnánk a képnek:
a látszólagos élet győzelme a valódi halál felett.

E szép szürreális vízióban az a döbbenetes, hogy
valóságnak tűnik. Illúziót ébreszt. Elringatnak ben-
nünket a szép formák, a téri mélységek. Ha reali-
tásérzékünk megszólal, akkor kezdődik a zuhanás.

Ez a zuhanó életérzés nemcsak rémálmainkban
kísért bennünket, hanem átitatja a mindennapjain-
kat is. Mindennap el akarják hitetni velünk az élet
győzelmét a halál felett, holott csak élőnek látszó
halottak, üreges bábuk vesznek bennünket körül.

A ragyogó díszletek, a hamis (gerjesztett) szük-
ségletek kielégítésére gyártott tárgyak, melyek
egyre inkább körülvesznek, félrevezetnek bennün-
ket. A hazugságvilágban (a kvázi világban) elveszít-
jük érzékenységünket. Azt gondoljuk álmunkban,
hogy élünk, holott már rég halottak vagyunk, vagy
kipányvázott porhüvelyek, és bámuljuk a táncosnő
megfeszülő izmait. Mégis, erre szükségünk van.

Sipos Endre

Önarckép, 1984
pasztell, papír, 83 x 49 cm
Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány

Az önarckép nemcsak azt árulja el az alkotóról, amit
ő meg akar mutatni magáról, illetve énje és a világ vi-
szonyáról, hanem azt is, ami nincs szándékában. Ami
az intuícióból árad, mégpedig a festő és a néző közös
intuíciójából. Abból a megérzésből, amit szavakkal
nagyon nehéz megközelíteni. Amire valójában csak a
költők vállalkoznak. S mivel Martin Heidegger szerint
minden műalkotás eredendően költészet, ezért a lírai
művek elemzésének módszerével juthatunk közelebb
a látott kép lényegéhez is. Ily módon mutatkoznak
meg a mélyrétegek mozzanatai, stigmái.

A képmező jobb felső harmadában elhelyezett ko-
moly, öntudatos, céltudatos férfiarc ránk tekint. Nem
is ránk, hanem mögénk. Valójában a végtelenbe néz.
Nem néz át rajtunk, de nem is reagál ránk. Rezzenés-
telenül szemlél valamit a távolban. A modellt nézi,
átható, szúrós tekintettel. A kép formái, a félalakban
ábrázolt test, a karok, a képkeret: ennek az előre (fe-
lénk) irányuló tekintetnek rendelődnek alá.

A kimért nyugalom és a mozgás dialektikus ellen-
téte nagyszerűen tanulmányozható. A fej mozdulat-
lan, statikus méltósága szemben áll a gallér, a ka-
bát gyűrődéseinek, a karok diagonális lendületének
irányvonalaival. A gyűrődések egy láthatatlan gömb
sugaraiként körmozgást indukálnak. A diagonális
vonalak lendülete, melódiája az ábrázolt képkeret
vertikálisához közel álló irányban egyesül. Kép a
képben. Ily módon jön létre egy különös feszültség.
A festő valójában a tükörre, azaz a modelljére sze-
gezi tekintetét. Az ismerős ismeretlenre. A festőre,
arra az emberre, akinek a végtelen tér titkait kell
feltárnia. A vörös-zöld háttér előtt a festő kék za-
kója szinte világít.

Sipos Endre

K é p e l e m z é s e k 99

Mulatozó társaság a halállal – él. Akárcsak a bal háttérben álló, homályból felsej-
kép a háború ellen, 1984 lő alak. A csontvázat figyelő társaság három tag-
olaj, vászon, 196 x 250 cm ja között az elöl ülők arcáról aggodalom sugárzik.
Ludwig Gyűjtemény, Aachen Ugyanez olvasható ki a másik kettő testhelyzeté-
ből is. Az asztal jobb szélén ülő három alak külön
A látszat és valóság, az élet és halál, az egyedüllét klikket alkot. Valamiről beszélnek. Lehet, hogy a
és együttlét, az arcnélküliség és álarcviselés kér- halál eljöveteléről, vagy egészen másról.
dései újra és újra felmerülnek Kóka Ferenc képein.
A vonalperspektívával modellált terek helyét átve- A mulatozók asztala külső térben található. A
szik az amorf terek, s újra a formaalakítás válik mögöttük álló ház tetején már nincsenek cserepek.
hangsúlyossá. A madár- és békaperspektíva itt is A távolban az atomrobbanás jellegzetes gomba ala-
jelen van, mint két olyan nézőpont, amiből az em- kú félköre sejlik fel. Így válik érthetővé a történet,
beri világ tanulmányozható. Pl. Bosch szelleme is illetve a tragédia kezdete, kibontakozása és végki-
átsejlik egy-egy XX. századi figurán. fejlete.

Ennek a képnek nincs főszereplője. Itt a társas A csontváz a közeljövőben bekövetkező halál hír-
magány természetrajza tanulmányozható. Asztal vivőjeként jelent meg. Mint egy hívott vagy hívatlan
körül mulatozó társaság. Akár az Utolsó vacsora vendég a mulatozó társaságban.
parafrázisa is lehetne. De nem az. A kép bal szélén
a halál ül, csontvázként, vele csak egy alak tár- A kép valójában a halálhoz való viszonyulás jel-
salog. Igaz, hogy az asztal másik felén még három legzetes típusait mutatja fel. Van, aki törődik vele.
alak figyeli ezt a társalgást. Puszta kíváncsiságból. Van, aki nem. Félelemről szó sincs. Legfeljebb
A társalgás témája valószínűen a meghívás, illetve aggodalomról vagy közönyről. Heidegger szerint a
az elhívás. halál tudatával együtt élünk. Tudjuk, hogy meg fo-
gunk halni. De még nem jött el az idő.
A képen remekül tanulmányozható a formaalakí-
tás egyedi, általános és különös volta. A mulatozó A kép éppen azt a problémát veti fel, hogyha eljön
társaság tizenegy tagja közül négy arctalan, azaz az idő, a halál órája, akkor ehhez a tényhez mikép-
csak feje jelenik meg, testük viszont beszédes. pen viszonyulunk. Tovább ingadozunk vagy imádko-
Négy alak arca félhomályban dereng és különös zunk. Vagy saját életutunkat értékeljük.
átmeneti állapotban létezik. Három ember arca ka-
rakteres, egyedi vonásokat visel. A bal oldalon elöl A képnek egyszerűbb tartalmat is tulajdonítha-
ülő alak poharat tart, mondja és dalolja a magáét. tunk. A háború, mely a közeli halál végrehajtója:
Az az embertípus, aki mindig a saját hangját akarja objektív létező. Azaz teljesen mindegy, hogy a mu-
hallani, s aki halhatatlannak tartja magát. Az asz- latozó társaság milyen természetű, milyen értékű
tal középtáján ülő nő arca maszkszerű, plasztikus, emberekből áll. Az is mindegy, hogy a halál hírvivő-
frontális, kezét egymásra helyezi. Ő zárt világban jének, a csontváznak az üzenetére miképpen reagá-
lunk. Mindannyiunkra ugyanaz a sors vár. Kiszolgál-
100 K é p e l e m z é s e k tatottságunk elkerülhetetlen.

Sipos Endre