eLatohatar_2018

LátóhatárVásárhelyi

Kultúra — Társadalom  www.vasarhelyilatohatar.hu  V. évf. 8. sz. 2018.
WWW.
.hu

8

2018. December

Kis Krisztina: Madarak

Vásárhelyi Látóhatár

Tartalom

E lapszámunk szerzői 4
7
Ady Endre 8
18
A fekete pillangók fogatján

Csíkos Dia

Baka István erdejében

– a korai költészet szimbólumainak vizsgálata –

Juhász Józsefné

Az El Camino

– a Szent Jakab Út –

Szenti Ferenc 37
38
A Hórák és a lány 39
Visszautazás 39
Hű kutyák 40
Bevallom 41
Szószátyár kakas
Utószó előtt 42

Natalia Szokova 48
59
A baba
64
Benák Katalin

A Partszakasz vernisszázsa
Kulturális örökségünk
Az egyetlen Árnynak, amelyik világít

Aleksandar Čotrić: Szerelmes szavak. Aforizmák nőkről és férfiakról.
(recenzió)

Aleksandar Čotrić 67

Szerelmes szavak. Részletek. 68
70
Csíkos Dia

Tér és idő. Kortárs antológia 2018. Előszó . http://mek.oszk.hu/18700/18773/#

Impresszum

Címoldal: Kiss Krisztina: Madarak című alkotása

Fotók: Benák Katalin, Juhász Józsefné, Kalácska Beáta, Szabó Márton

2

Vásárhelyi Látóhatár

Ajánló
Vásárhelyi Látóhatár

2018/2. szám

Miklós Péter
Költészet és vallás 3

Nagy Imre
Vásárhelyi művészélet 1900 – 1990 4

Prágai Adrienn 9
Nemzet-perszonifikációk a XIX. századi
magyar művészetben

Béres Dezső
A szökevény 12

Benkő László
Mesélő ételeink, italaink 14

Domokos Tamás
A Tisza-parti mindennapok Orpheuszai 15

Juhász Józsefné
Az én Caminóm 18

Szenti Ferenc Galéria
Önlélekrajz 20
Föltámadás 23 Bozsér Zsolt

Szenti Tibor Casagrande, Marco
A vándorkereskedő 24
Czujewicz, Manuela
Kőszegfalvi Ferenc
Szabó Lőrinc Dél szigetén 26 Csohány Kálmán

Benák Katalin Ferenczy István
A kerámia metamorfózisa 27
Herter Katalin
Dani Imre
Vannak haragok 28 Hlušičková, Helena

Zelena Dorina Lilla Joó József
Ti vagytok 28
Maróti Viktória
Hajagos-Tóth Attila
Elmúlt szerelem 28 Rudnay Gyula

Kis Krisztina Szabó Klára Petra
Inspirációk a kőfalon innen – az Óperencián túl 29
Tornyai János

V. Nagy Nándor

A nyomtatott lapszám megvásárolható:
Vásárhelyi Látóhatár Szerkesztősége 6800 Hódmezővásárhely, Rudnay Gyula u. 49.

Tel.: 06 20 280 2529 E-mail: [email protected]

3

Vásárhelyi Látóhatár

E lapszámunk szerzői

Ady Endre a Belgrádi Aforisztikus Körnek és a Moszk-
diósadi Ady András Endre. Érmindszent, 1877. vai Aforisztikus Klubnak. Magyar nyelven a
november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. Marosvidék, a Vásárhelyi Látóhatár és több
január 27. internetes és nyomtatott folyóiratban talál-
A XX. század egyik legjelentősebb magyar köl- kozhatunk a műveivel. Magyarul Neducza
tője. Szvetiszláv fordításában jelent meg a Csí-
"A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb pős történetek és 2018-ban a Szerelmes
alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a szavak: aforizmák nőkről és férfiakról című
fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének műve.
témái az emberi lét minden jelentős területé-
re kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamu- Csíkos Dia
tató magyar és európai. A szerelemről vagy a (*1979) költő, esszéíró. Írásai elektronikus
szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifeje- és nyomtatott periodikákban, antológiákban
zései az emberi létnek, mint a szabadság, az jelentek meg (Tiszatáj, Vásárhelyi Látóha-
egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdése- tár...). Tér és idő kortárs költők antológiája,
iről írott költeményei." 2018.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre

Benák Katalin Joó József
(*1956) Korábban a Mindszenti Hírek (önkor- 1937-ben Makón született. Korán elkezdett
mányzati lap), jelenleg a Vásárhelyi Látóhatár foglalkozik a grafikával, főleg a Hódmezővá-
főszerkesztője, közíró. A MÚOSZ tagja. Kuta- sárhelyre való költözése után. A HÓDIKÖT
tási területe: II. világháború, egyház társadalmi reklámgrafikusként alkalmazta, majd keres-
szerepvállalása, koncepciós perek, határain- kedelmi és egyéb magánvállakozásnak dol-
kon túli magyar területek történelme. Számos gozott. 2016-ban magánkiadásában jelent
publikációja és szerkesztett kötete jelent meg. meg a Vonalas VÉLEMÉNY című kötete.
Önálló kötetei: 1956–Elhallgatott szavak, Ér-
mindszent Ady Endre szülőfaluja. Juhász Józsefné
(*1954) Negyvenöt éve dolgozik az egész-
Aleksandar Čotrić ségügy különböző területén. A munkája so-
(*1966) Írásai 1984-től jelennek meg az újsá- rán az embereken való segítés, a társas kap-
gokban, folyóiratokban. Könyveit Szerbián kí- csolatok, a tudomány követése és a szak-
vül Romániában, Macedóniában, Magyaror- mai kihívásoknak való megfelelés jellemez-
szágon, Bulgáriában és Albániában is kiadták. te. Ma már a természet felfedezése, a világ
A humoros történetek, a szerb szatírák, afo- megismerése a fő célja, és örömmel választ
rizmák népszerűek. Aforizmáit az általános is- új kalandokat, amelyekre eddig nem volt le-
kolások tankönyvébe is bevették. Számos an- hetősége. Meghatározó élmény volt számá-
tológiában jelentek meg a művei az USA-tól ra az a 800 km-es gyaloglás, amely új világ
Oroszországig. Čotrić műfordítói tevékenysé- kezdetét jelentette az életében. Sok minden
ge is említésre méltó, orosz, szlovén, bolgár és megváltozott benne, elsősorban a másokra
macedón nyelvről fordít. A Belgrádban élő író, való odafigyelés, a nyugalom, és a nyitott-
műfordító tagja a Szerb Írók Egyesületének, ság, amely eddig csak kevésbé jellemezte.

4

Vásárhelyi Látóhatár

Kalácska Beáta 2012-ben Shuya város kiadásában jelent
(*1980) Hódmezővásárhelyen él és alkot. meg az első novellás kötete, mely életképe-
A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar ket, írásokat a szerelemről, és a helykeresé-
Szobrász Szakán végzett. Mesterei: Rétfalvi sét tartalmazza.
Sándor, szobrászművész, egyetemi tanár és A baba című művét megfilmesítették.
Bencsik István, szobrászművész, professzor
emeritus. 2008-ban, az 55. Vásárhelyi Őszi Neducza Szvetiszláv
Tárlat kiállítója. További csoportos kiállításai: (*1940) Pedagógus. Műfordító. többnemze-
Pécs, Hódmezővásárhely, Nagyatád... tiségű családból (szerb, román) származik.
Ötvenhárom évig volt pedagógus. Közben
Kis Krisztina szerb és orosz nyelvről magyar nyelvre kez-
(*1982) A Hódmezővásárhelyen született dett fordítani. Nyugdíjba vonulása óta teljese-
és a családval itt élő alkotó 2001-ben vége- dett ki a műfordítói pályája. A Marosvidék és
zett a Tömörkény István Gimnázium Művé- 2018-ban a Vásárhelyi Látóhatár folyóiratban
szeti Szakközépiskola grafika szakán. 2008- is jelent meg műfordítása.
ban az SZTE Tanárképző Kar magyar – rajz Fordításában megjelent művek:
szakán végzett. A pedagógusi pálya mellett Aleksandar Čotrić: Csípős történetek, Bojan
a művészet foglalkoztatja. Több évig külföl- Ljubenović: Levelek Szerbiából és 2018-ban
dön élt és alkotott. 2018-ban a Partszakasz Aleksandar Čotrić: Szerelmes szavak: aforiz-
Művészeti Egyesület bemutatkozó kiállítá- mák nőkről és férfiakról.
sán debütált. Jelenleg a Vásárhelyi Látóha-
tár helyismereti, irodalmi, művészeti folyóira- Szenti Ferenc
tának szerkesztője. (*1942) Tizenöt évesen tagja lett a Dél-ma-
gyarországi Írószövetség vásárhelyi Móra
Natalia, Szokova Ferenc csoportjának.
(*1974) Shuya-ban (60 ezer lakosú város Meghatározó találkozásai, élményei: a
Oroszországban) született – Kalugában él Galyasi kör, találkozása Sipka professzorék-
férjével és fiával. Népszerű – az utcán felis- nál Németh Lászlóval. – 1962-ben egyik szer-
merik. vezője volt az Új Írás(Váci Mihály-est) ankét-
Egyetemet végzett (orosz nyelv és irodalom, nak a szegedi egyetemen.
ének-zenei szakos tanár). Munkája mellett versírással, műfordítással
Az írást kis korában kezdte, már amikor meg- foglalkozott. A publikálás lehetősége csak
tanult írni, elkezdte lejegyezni a történeteit. 1990 után nyílt meg számára: Havi Magyar
Iskolásként irodalmi szakkörös volt egy lap- Fórum, Muzslyai újság, Tanya, Kaláka (inter-
nál, melyben megjelentek a történetei és ver- netes irodalmi folyóirat – Kanada), Szeged
sei. Később egy internetes újságban jelen- Antológia… Legújabban a Vásárhelyi Látó-
tek meg a művei. Ma már Oroszország szá- határ. Mérföldkő a 2015-ben megjelent UTAK
mos folyóiratában jelennek meg az írásai, című verseskönyve, melyet 2018-ban a Min-
de a Marosvidék folyóiratban is publikált már denek zúgása című kötete követett.
Neducza Szvetiszláv fordításában.

5

Vásárhelyi Látóhatár

TARTALOM

• Szini Gyula: A boulevard
• Ady Endre: A magyar Pimodan: IV.
• Kabos Ede: Mária látogatói
• Kéri Pál: A szocialista Anatole France
• Lengyel Géza: A divat
• Hatvany Lajos: H. Taine levelei
• Cholnoky Viktor: Az arany
• Ady Endre: A Rothschildék palotája
• Ady Endre: Fekete pillangók fogatján
• Ady Endre: Egy régi Kálvin-templomban
• Ady Endre: A muszáj Herkules
• Gellért Oszkár: Mózes: Prológus
• Gellért Oszkár: Mózes: A színjáték
• Gellért Oszkár: Mózes: Epilógus
• (FIGYELŐ) Ignotus:

A magyar kultúra s a nemzetiségek
• (FIGYELŐ) I-s: Utóirat
• (FIGYELŐ) Salgó Ernő:

A legifjabb Anacharsis utazása
• (FIGYELŐ) Lengyel Géza:

Rákóczi síremléke

A XX. század meghatározó folyóirata, a Nyugat 1907 karácsonyán indult útjára, melyben ott találjuk Ady
Endre verseit, esszéit. Hivatalosan 1908 és 1941 között jelent meg e folyóirat, melynek nemcsak szerzője,
hanem szerkesztője is volt egy időben Ady Endre.

forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00004/08-04.jpg

6

Ady Endre Vásárhelyi Látóhatár

Fekete pillangók fogatján Fekete pillangók fogatján
Megyek majd az utolsó csókra.
Az asszonyom: Halálvirág,
Még sohse láttam: legkülömb,
Tavasszal nyiló őszirózsa.

Halálvirág, ha majd az első
Májusi Hold az égre följön,
Ringó ágyadon pihenek.
Vigyázz, vigyázz Halálvirág,
Minden kis szirmod tündököljön.

Szent test-kelyhed nyisd ki a Holdnak,
Hadd ámuljon el csodaverten.
S amig mi összetapadunk
Minden kis bokrot zengjen át
Nászmuzsika a forró kertben.

Kis virágok súgjanak össze:
"Ez volt itt a csóknak Lázárja,
Holott csók-úrnak született,
Méltó csókokat nem kapott.
Most aztán csókol utoljára."

Hajad, karod, szemed tüzeljen,
Ajkad, csipőd, isteni melled
Bársonybőr-lábad, mindened.
Édesitsd meg, Halálvirág,
Nekem az utolsó szerelmet.

Fekete pillangók fogatja
Térjen vissza üres batárral,
Halálvirág szaladj te is,
Ne tudd meg, hogy én egyedül
Mit beszélek majd a halállal.

= Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 4. szám
forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00004/00095.htm
7

Vásárhelyi Látóhatár

Csíkos Dia

Baka István erdejében

- a korai költészet szimbólumainak vizsgálata -

„Az ember akkor legkevésbé önmaga,
ha saját alakjában beszél. Adj neki ál-
arcot s az igazságot fogja mondani.”

(Oscar Wilde)

Bevezetés

Baka István életéről, munkásságáról számos tanulmány született. Legtöbbjük a szerepverseket, az orosz
poétikákkal való kapcsolatot emeli ki az életműből. A szerepversek hangsúlyossága érthető, Füzi László
megállapítása1 szerint egyértelmű az efféle versek dominanciája Baka költészetének fejlődése során. Fel-
veti tanulmányában azonban azt is, hogy az ilyen típusú művek már a költő induló – általam részben vizs-
gált – kötetében, az 1975-ben kiadott Magdolna-záporban2 is nagy arányban jelentek meg. Példaként hoz-
hatók fel a Prédikátor-ének versei, mint a Che, Temesvár. Dózsa tábora, és a Változatok egy kurucdalra I-II.,
hogy csak néhányat említsek közülük. A korai és a későbbi szerepversek között viszont tematikai eltérés ér-
zékelhető, valamint a közösséggel való azonosulás helyett az egyéni sorssá válás folyamata figyelhető meg.
„Lassan kilépek az ifjúkorból, életem sorssá kezd válni, s én ebből azt szeretném versbe menteni, ami má-
sokéval közös.”- jelzi Baka is első kötetének ajánlójában költői hitvallását. A szerepverseket azonban – köz-
vetlenül – nem kívánom e tanulmányban bővebben tárgyalni, az egyébként általában is kiemelt művekre
fókuszálni, hiszen azokat már sokan sokféleképpen megközelítették és körbe is járták. Elsősorban a Mag-
dolna-zápor azon darabjaira kívánom a figyelmet irányítani, amelyek a kötet kezdő fejezetében, Az udvar
fája címűben találhatók.

1 Füzi László: A költő titkai – Töredék Baka Istvánról. http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/baka/fuzi.
html

2 Baka István: Madolna-zápor, Magvető, Budapest 1975.

8

Vásárhelyi Látóhatár

Az „elsőkötetes”(?)

A Magdolna-zápor, ez az igen vékony könyvecske 6 év termését gyűjti össze. A benne található 35 ver-
set négy kisebb „ciklusra” osztotta a költő: Az udvar fája, Prédikátor-ének, Legenda, hát lehullasz, valamint
az Ima az egyes fejezetek címei. Minden fejezetcím verscím is egyben, e pozíciójuk azonban a versek feje-
zetbeli helyének meghatározásában nem releváns. A „fejezetcímség” nem feltétlenül jár együtt a fejezet-
béli elsőséggel, vagy fejezetzáró pozícióval, mint más költőknél általában. Bakánál a vers esszenciája miatt
válik fejezetcímmé.

Annak, hogy az életmű első darabját választottam, nem más volt az oka mint az, hogy véleményem sze-
rint a korai versek általában nincsenek olyan súllyal jelen a Baka István költészetét méltató diskurzusok-
ban, mint ahogy az illenék. A költői életmű egészét tekintve csak valahol a szerepversek árnyékában buk-
kanhatunk rájuk.

Méltatlan mellőzöttségükből azért is lenne érdemes előhívni őket, mert Baka különleges tehetsége már
bemutatkozó kötetében is felderengett, akár „A lombon átszűrt nap…”3, valamint azért is, mert e versek
alapos ismeretének hiányában nem nyújtható átfogó kép az életműről.

A kortárs kritikusok általában elismerően nyilatkoztak a szárnyait bontogató fiatal költőről, mindazonál-
tal nem mondható el, hogy egyöntetűen felismerni vélték volna benne a zsenit, akire azért később mégis
rátaláltak/rátaláltunk „a szavak közötti ligetben”.4 A bírálatok legtöbbször a vizsgált kötethez hasonlatosak:
meglehetősen rövidek és tömörek. Lássunk e kritikák közül néhányat!

A képekben való gondolkodás, az állandó motívumokkal történő operálás, a versek alapélménye (a szo-
rongás, a félelem jelenléte) olyannyira identifikálta Bakát – illetve Baka mindezek segítségével és által ön-
magát5 –, hogy Zalán Tibor ekként méltatta: „Határozott hangú, elsőköteteink közül érettségével és tisz-
taságával kiugró könyv a Magdolna-zápor. Szerzőjét már rég nem az elsőkötetesek között kellene tárgyal-
nunk – igaz, ezidáig csak egy jelent meg.”6 Baka tehát – legalábbis Zalán Tibor szerint – már nyilvánosság-
ra születésekor szinte „készen volt”. Bár nem mindenki látta így. Annak ellenére, hogy Baka „kivált a szürke

3 Uo. 7. 9
4 Károlyi Amy: A-betű – Kulcslyuk-líra. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1977. 93.
5 „Leggyakoribb érzelmeim a szorongás és a felháborodás.”
6 Zalán Tibor: Baka István: Magdolna-zápor In Forrás 1976/4. 87.

Vásárhelyi Látóhatár

sokadalomból”,7 Bata Imre meglehetősen hűvösen kommentálta a „fegyelmezett lírát”,8 bírálta a kötet vas-
tagságát, hiányolta a versek erejét, melyet a költő képi világa és a természet közötti kohéziót biztosítaná.

Virág F. Éva az Elsőkötetes szekszárdi költő9 bemutatkozását – az előzetes várakozásokkal ellentétben –
haloványnak, a tartalom mennyiségét tekintve szerénynek, kevés újdonságot adónak ítéli, hiszen néhány
verssel korábban már találkozhatott az olvasóközönség. A műveket ismertségük és ismeretlenségük okán
csoportosítja, az ismertek legerősebb darabjait kiemeli, ezek – természetesen – a szerepversek. Hiányér-
zetünk támadhat, mivel a korábban még meg nem jelentek alig kerülnek említésre – s ha igen, akkor sem
elismerőleg. A kötet záró fejezetében (Ima) elbizonytalanodást érzékel, a szorongást lüktető verseket előz-
ménytelennek, a szerkesztést ebből következően hiányosnak tartja. A kötet borítója sem kap pozitív kriti-
kát.

G. Kiss Valéria a költői fikcióra helyezi a hangsúlyt a Magdolna-zápor-ról írt kritikájában.10 Baka költői
hitelének szempontjából lényeges kérdésnek tartja, „Hogy egy-egy gonddal megalkotott kép azonos tud-e
maradni önmagával, nem rejt-e olyan jelentésrétegeket is, amelyek kizárhatják egymást”.11 A kiemelten
néhány alapvető képre építkező költészet hangulatilag nem feltétlenül változik meg a kötet végére, a költői
fikció viszont új tartalmakkal gazdagodik. Például az erdő mint szimbólum jelentését Baka itt már kibővíti,
s teszi mindezt olyan bravúrral, hogy a több szinten értelmezhető jelentések nemhogy nem feszülnek egy-
másnak, sőt, egy irányba tartanak. (Visszautalnék itt Bata Imre fentebb említett tanulmányára: „Baka Ist-
ván a képre koncentrálja a verset, (…) a képek egy központba gravitálnak, (…) lírája a gravitációban (…) te-
remti a képet”12- írja.) Az erdő éppúgy lehet az erkölcsi tisztaság szimbóluma, mint a szerelem, a forrada-
lom, a haza jelképe. A természet és a költészet nászából születő természeti kép Bakánál többletjelentések-
kel gazdagodik. „… a tökéletes nyelv maga az irodalom/a művészet emlékezete, az összes költői mű, amely
irodalom és természet, úgy a „jelképek erdeje”, hogy benne nem pusztán szín, hang, illat remeg egybe, ha-

7 Bata Imre: A költői kép vonzásában In Új Írás 1976/6. 111.

8 Uo. 111.

9 Virág F. Éva: Elsőkötetes szekszárdi költő. http://www.baka.hu/virag-f-eva-elsokotetes-szekszardi-
kolto-baka-istvan-magdolna-zapor

10 G. Kiss Valéria: Baka István: Magdolna-zápor In Alföld 1976/4.

11 Uo.

12 Bata Imre: A költői kép vonzásában In Új Írás 1976/6. 111.

10

Vásárhelyi Látóhatár

nem mindaz az emlék is, amelynek leképeződése évszázadok/ezredek irodalma/művészete.”13 A költő te-
hát – feltételezvén (felismervén?) a nyelv archiváló funkcióját, mely a költői eszközöket, képeket őrzi – a
tökéletes, isteni nyelvet keresi, feladata az erre való visszaemlékezés, s az éppen használt kép valamennyi
jelentésének ismeretében alkotja meg (idézi fel?) régi-új versét. A hangsúly – többek között – a „valamen�-
nyi jelentés”-en van, hiszen csak akkor születhet meg a Költészet, ha művelője mindannyinak ismeretében
mélységgel (és magassággal) tölti meg a verset.

„Az első kötetre a motivikus szűkítés, a metaforikus tömörítés, a végletes képi intenzitás jellemző.”14 –
így szól Nagy Gábor rövid összegzése a Magdolna-záporról.

A kortárs kritikák tanulmányozása során megállapítható, hogy – még ha az esztétikai- és értékítéletek
nem is feltétlenül mutattak egységes képet – néhány gondolat mindegyikben előfordul:

- a visszatérő motívumok valamennyi kritikus szerint határozottan jellemzőek Baka költészetére. Az is-
métlődést eltérően indokolják (pl. kevés számú vers miatt feltűnőek az azonos motívumok, József Attila-i
gondolatkör),

- a versek alapélménye a szorongás, hangulatuk melankolikus, keserű. A fák között ott ül a félelem, a
magány (– vagy talán épp a Fa az, ami/aki fél?),

- és természetesen közös vonása a bírálatoknak a szerepversek kiemelése.

A továbbiakban az első két pontot járom alaposabban körül. Megvizsgálom a fa, az erdő mint szimbólu-
mok előfordulásait, jelentéseit, valamint Baka (ős)félelmének eredetét kísérlem meg felderíteni.

Fa lennék, ha…

Az udvar fája – az első (hét verset tartalmazó: A lombon átszűrt, Hajnaltól reggelig, Szép fácska, dun-
na volt …, Már egyre több eget, Az udvar fája, Nem vagy itt, Nyár. Délután) ciklus címe. A fa motívum vala-
mennyi versben megtalálható. Hol hangsúlyosan, központi szerepben, hol díszletszerűen, mellékesen, de
mindig jelen van. Baka korai költészetének vizsgálatakor körbe kell járnunk azt a bizonyos fát, fákat, ame-
lyek köré a költő egy ciklusnyi verset gyűjtött össze. E szimbólummal természetesen az életmű későbbi da-
rabjaiban is találkozhatunk, a pályakezdő versekben azonban centrális szerepe elvitathatatlan.

13 Fried István: Árnyak között mulandó árny– Tanulmányok Baka István lírájáról. Tiszatáj
Alapítvány, Szeged 1999. 190.

14 Nagy Gábor: „…legyek versedben asszonánc…” – Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2001. 25.

11

Vásárhelyi Látóhatár

A Szimbólumtár15-ból csak néhány lehetséges értelmezést emelnék ki a teljesség igénye nélkül. Tehát a
fa:

- az öröklét szimbóluma,
- világtengely: gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, vagyis a világ ver-
tikális egységeinek összekapcsolója; az alvilág, a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé,
- a világ tér- és időbeli tagoltságát reprezentálja,
- az isteni szférába (vagy az arrafelé irányuló szférába) való emelkedést szimbolizálja.

A kozmikus fa jelentéseivel idővel összefonódott az életfa szimbolikája, amely azon túl, hogy világten-
gely és középpont, elsősorban a regeneráció és az ősi tökéletes állapothoz való visszatérés kifejezője. A
bibliai „életfa” az ember haláltól való mentességét garantálja (amelyet – és itt egy – másik fa, a „tudás fája”
tiltott gyümölcsének elfogyasztása miatt veszített el). A természeti népek mítoszai szerint lélek-jelkép: a
személyek alteregója is lehet. Népkarakterológiákban is szerepelhet, pl. a tölgy a germánok fája, a hársfa
a szlávoké – Ady az Ihar a tölgyek közt című versében a juharfát nevezte a magyarság fájának. A magyar lí-
rában gyakran megjelenő szimbólum Petőfi Sándornál (Bolond Istók: „Majd ha dőlni készül élted fája.”) és
Vörösmarty Mihály kései költészetében életjelképként (Az ember élete: „Mint az érett gyümölcs, / Az élet
fájáról / Hull a fáradt ember / Midőn órája szól”). Arany Jánosnál az idő fájaként (Buda halála: „Hullatja le-
velét az idő vén fája.”), Weöres Sándornál a kozmikus (világ)fa szimbolikáját láthatjuk („És nézd a fát: hogy
szétfeszül rajt a mélység / és magasság és minden égtáj! / Út ő maga, mindenfelé!” – A fogak tornáca, 6).,
Pilinszky Jánosnál a feltámadás kozmikus képének elemeként (Harmadnapon: „És megérzik a fényt a gyö-
kerek. / És szél támad. És fölzeng a világ.”)

Baka István költészetében éppen az a páratlan és egyedi, hogy az előző fejezetben említett „valamennyi
jelentés”-t (vagy legalábbis számosat közülük) felismerhetjük a verseiben. Lássuk az elsőt!

„A lombon átszűrt nap kemény
hullámú lobbal ég el,
avarrá hamvadt tiszta fény
s vad fák merev reménnyel.”

(A lombon átszűrt)

Korábban már jeleztem, hogy a szerepverseket nem kívánom közvetlenül górcső alá venni. Azonban fel-
merül a kérdés: nem szerepvers-e az előbbi is? A fák reménykednek – a perszonifikáció egyértelmű. Ha ezt

15 Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/
ch02.html

12

Vásárhelyi Látóhatár

társítjuk azzal a jelentéssel, mely szerint a fa mint lélek-szimbólum egy személy alteregója lehet – akkor
már meg is érkeztünk amögé a bizonyos maszk mögé. Az alteregó (latin: alter ego – másik én) ugyanis nem
pusztán egy megkettőződött én, hanem egy önálló, második személyiség egy emberen belül. S ez a máso-
dik személyiség – Baka másik énje – álarc helyett most épp egy fa kérge alá bújt. Összekapcsolja a földi és
égi világot, miközben mereven (makacs módon?), kitartóan (örökké?) reménykedik. Láthatjuk majd, mind-
ez hiába: a vers zárlata nem kecsegtet pozitív beteljesüléssel, a katarzis elmarad.


„A félelemmé vált homály
riadt sötétre gyávul …
S én itt születtem! Óv e táj,
de nem ment meg magától.”

„S én itt születtem!” – idézi meg az utolsó versszakban számomra Radnóti Miklós Nem tudhatom-ját:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, / messzeringó gyerekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága …” – s itt is
egy újabb fa metafora. A reminiszcencia valószínűleg nem véletlen.

Talán Az udvar fája az a vers, amely leginkább reprezentálja az alapszimbólum egy igen lényeges
jellemzőjét, amelyről eddig nem esett szó. Ez pedig nem más, mint a helyhez kötöttség ténye. A fa moz-
dulhatatlan, helyváltozatásra önnön magától képtelen, csupán a helyzetváltozatás lehetőségével élhet. A
(legtöbbször) magányos fa egész életét egyetlen színhelyen kénytelen tölteni, sorsa tulajdonképpen deter-
minált. E fatalista szemlélet – véleményem szerint – mélyen átjárja és áthatja Baka költészetét, talán ez le-
het az oka a versek melankolikus színének. Baka lassan telő „puhány magány”16-ban, belső emigrációban
töltötte életét. „Szegeden lakom, de Szekszádon élek”17 – vagyis itt sem, ott sem igazán. Valahol két világ
között, mégis összekötve azokat, akár a fa lombja és gyökere az eget a földdel. A közösségre vágyakozás
reménytelenül végig kísérte napjait megváltoztathatatlan belső magányában. Milan Kunderát idézve ez a
megkérgesedett kivetettség-érzés Baka István egzisztenciális problémája. Ám ebben az átmenetiségben,
ebben a sehol-sem-létben otthonosan mozgott: „Nekem a metafora maga a világ”18 – s láthatjuk, hogy a
fánál kifejezőbb, tökéletesebb szimbólumot nem is találhatott volna.

16 Baka István: Nem vagy itt - Magdolna-zápor – Magvető Kiadó, Bp. 1975. 14.

17 Szekszárdi mise. Beszélgetőtárs: Dránovits István. In: Baka István művei. Publicisztikák, be-
szélgetések. 243.

18 Nyelv által a világ (Beszélgetőtárs: Balog József) http://www.baka.hu/index.
php?section=modules/content/content_pages.php&content_pages_id=2009

13

Vásárhelyi Látóhatár

Az erdő motívuma konkrétan, szó szerint nem jelenik meg az első versciklus darabjaiban, az azonban
előfordul, hogy a fa metaforát többes számban használja a költő. Ismét a Szimbólumtárt hívva segítségül,
az erdő – számunkra releváns – jelentései az alábbiak lehetnek:

- a lélek jelképe
- a halál birodalma, az alvilági erők, a sötétség szimbóluma
- József Attila Bánat című versében a közösség kifejezője: „Zúgj, erdő elvtárs!”.

„A fák csupasz magányukat
emelgetik: párjuk szerelmét,
s egymásnak vetett vállukat
összetartja a meztelenség.

Most én is így állok veled,… „

(Hajnaltól reggelig)



Nem egyedül, mégsem együtt, hanem csupasz magányban. Mindenki a sajátjában. Mégis azt láthatjuk:
az egymás melletti fa-lét feltételezi a közös sorsot. „A vers tehát én-konstruáló és közösség-konstruáló sze-
reppel bírt Baka számára”- írja Füzi László.19 Az említett József Attila-műben hasonlóképpen közösség-kife-
jező jelentés érzékelhető.

A lombon átszűrt című versben az „avarrá hamvadt tiszta fény”, a „félelemmé vált homály”, mely „ri-
adt sötétre gyávul…” jól érzékeltetők az erdő szimbólum lehetséges jelentései. S az árnyék-teli erdőn át el
is érkeztünk a további vizsgálatunk tárgyához, ahhoz a félelemhez és a szorongáshoz, melyek Baka István
költészetének – mondhatni – definitív, elemi sajátosságai.

„… zöld lomb, mitől félsz… ?”

A félelemről elmondható, hogy egy olyan lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt ben-
nünk. Egy alapvető mechanizmus, válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély. Jel-
lemzője, hogy legtöbbször jövőbeni események felé irányul. Meg kell különböztetni a szorongástól, ami
rendszerint bármilyen külső fenyegetés nélkül lép fel és olyan veszélyek eredménye, melyeket kontrollál-
hatatlannak és elkerülhetetlennek érzékelünk. Vagyis a folytonos fenyegetettség-érzés hatására szorongó-
vá válhatunk.

19 Füzi László: Határhelyzetben – Tűnődések Baka István költészetéről, „Égtájak célkeresztjén” –
Tanulmányok Baka István műveiről. Szerkesztette: Bombitz Attila, Tiszatáj Alapítvány, Szeged 2006. 32.

14

Vásárhelyi Látóhatár

De vajon mitől félhetett Baka István? Azt gondolom, lényegében attól, amitől általában mi emberek va-
lamennyien: egyedülléttől, mellőzöttségtől, betegségtől, haláltól.

Ha azonban a félelem természetét (és szervező erejét!) vizsgáljuk, véleményem szerint nem kerülhetjük
meg Hankiss Elemér erre vonatkozó elméletét:

„A félelem és a szorongás kínzó élménye arra késztette és készteti az embereket, hogy szimbólumok
védőpajzsával, mítoszokkal, hitrendszerekkel és eszmékkel vegyék körül magukat, hogy a zene hangjaival,
a szavak értelmével és ha kell, angyalokkal töltsék ki a körülöttük tátongó űrt. És mindezzel létrehozzák,
megteremtsék azt, amit összefoglaló néven civilizációnak vagy kultúrának szoktunk nevezni.”20 (Megjegy-
zendő, hogy Baka István rajongott a zenéért, angyalai is voltak (November angyala), sőt alapvető szimbó-
lumai is. A szavak értelme, a szavak által / a nyelv által / a nyelvben való létezés pedig alapvetően megha-
tározta az életét…)

Hankiss egyenesen kultúraszervező szerepet tulajdonít a félelemnek. Többek között Ernst Becker elmé-
letét említi példaként: a halálfélelem az emberi cselekvés legfőbb mozgatórugója, az élet célja az önigazo-
lás. Hogy a létezésnek van értelme. „Én középszerű ember vagyok… Kiemelkedni csak a költői mesterség
elsajátításával tudtam ebből.”21 Vagyis ki kell emelkedni, erre ösztönösen igény van. William James szavai-
val: a világ „mindenekelőtt a hősiesség színpada”.22 Tehát a világ színpad (ha ismerjük Calderont és Shakes-
peare-t, ezen a „tényen” már nem lepődünk meg), ahol színészek játsszák mindennapjaikat. Az élet teat-
ralitás nélkül elképzelhetetlen. Folyamatosan maszkokat (kell) visel(n)ünk és maszk(ok)ba bújt Baka István
is minden egyes versében (!), hogy ezt az „ősfélelmet” legyőzze: „Akkor vagyok a legszemélyesebb, ami-
kor álarcot veszek föl.” Ismét a szerepversekbe „botlunk”, látható, hogy az életművet tekintve megkerülhe-
tetlenek. Megkerülhetetlenek, mert a fenti szempontokat figyelembe vevő vizsgálódás eredménye alap-
ján egyértelműen kijelenthető, hogy Baka István valamennyi verse szerepvers. Lírája, életműve így áll ös�-
sze egésszé, minden mindennel összeér.

Bármerről is közelítjük Baka költészetét, az identitás-keresés, önigazolás alapvető egzisztenciális prob-
lémájával találkozunk.

20 Hankiss Elemér: Az emberi kaland – Egy civilizáció-elmélet vázlata. Helikon, Budapest 1997. 43.

21 Füzi László: Határhelyzetben – Tűnődések Baka István költészetéről, „Égtájak célkeresztjén” –
Tanulmányok Baka István műveiről. Szerkesztette: Bombitz Attila, Tiszatáj Alapítvány, Szeged 2006. 33.

22 Hankiss Elemér im. 45. 15

Vásárhelyi Látóhatár

Irodalomjegyzék:

Baka István: Magdolna-zápor. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1975.
Bata Imre: A költői kép vonzásában In Új Írás 1976/6.
Bodor Béla: „… Kemény hullámú lobbal ég…” http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/
szimbolumtar/ch02.html
„Égtájak célkeresztjén”- Tanulmányok Baka István műveiről. Szerkesztette: Bombitz Attila, Tiszatáj Ala-
pítvány, Szeged 2006.
Fried István: Árnyak közt mulandó árny – Tanulmányok Baka István lírájáról. Tiszatáj Alapítvány, Sze-
ged 1999.
Füzi László: A költő titkai – Töredék Baka Istvánról
http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/baka/fuzi.html
G. Kiss Valéria: Baka István: Magdolna-zápor In Alföld 1976/4.
Hankiss Elemér: Az emberi kaland – Egy civilizáció-elmélet vázlata. Helikon, Budapest 1997.
Károlyi Amy: Kulcslyuk-líra. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1977.
Márkus Béla: Három verseskönyv. http://www.baka.hu/markus-bela-harom-verseskonyv
Nagy Gábor: „…legyek versedben asszonánc” – Baka István költészete. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debre-
cen 2001.
Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.
html
Virág F. Éva: Elsőkötetes szekszárdi költő.
http://www.baka.hu/virag-f-eva-elsokotetes-szekszardi-kolto-baka-istvan-magdolna-zapor
Zalán Tibor: Baka István: Magdolna-zápor In Forrás 1976/4.

Online elérés valamennyi internetes forrás esetén: 2016. február 25.

16

Vásárhelyi Látóhatár

Juhász Józsefné

Az El Camino legrégebbi útjelzői (1200-ból)

17

Vásárhelyi Látóhatár

Juhász Józsefné

El Camino – A szent Jakab út

a szerző fotóival

A mai napig változatos elképzelések nyomán kelnek útra az emberek Szent Jakab apostol nyomá-

ban, a francia úton. Ezen az úton haladt át Napóleon is a seregével, de sok híres uralkodó, egyházi vezető,
egyszerű emberek, akik vallásos hitük szerint teljesítették a zarándoklat kötelességét. A világ nagy zarán-
dok útjai közül ez a harmadik, a jeruzsálemi, és római után.

Az Út Franciaországból, Saint Jean Pied de Port városából indul a Pireneus hegységen át észak Spanyol-
országba, majd Santiago de Compostellába 800 km hosszan.

Ma már minden korosztályból elindulnak nők, férfiak, fiatalok, idősek, betegek, gyógyultak, spanyolok
és külföldiek egyaránt. Van olyan időszak, amikor több mint 100 000 ember kel útra egy évben.

A fizikai megterhelésen túl az emberi akaraterő próbája is egyúttal ez a 800 km gyaloglás. Elszánt-
ság, próbatétel, kaland, vallásos meggyőződés, elkeseredettség, válaszkeresés. Ezek közül bármelyik, vagy
mindegyik kell ahhoz az elhatározáshoz, hogy valaki nekivágjon egyedül, társakkal, csoporttal, szervezet-
ten, vagy csak spontán elhatározásból.

Történelmi háttér:
A korai keresztény feljegyzések alapján Jézus keresztre feszítése után a megtorlásoktól tartva, köve-
tői szétszéledtek a világban. Jakab egy hajón utazott el Ibéria félszigetének északi részére Finisterre (A vi-
lág vége) településre. Ez onnan kapta a nevét, hogy a település szélén magasodó hegyre felkapaszkodva a
végtelen Óceán, az Atlanti Óceán öleli körbe a látóhatárt.
Már időszámítás előtt 1000 évvel kelták települtek az Ibériai félszigetre. Beházasodtak, keveredtek az
ott élőkkel és druida szertartásokat gyakoroltak. Jakab apostol közöttük kezdte el terjeszteni a keresztény
hitet évekig, majd ismét visszatért Jeruzsálembe. Heródes elfogatta, és lefejeztette. Követői a földi marad-
ványait hajóra tették és visszavitték Finisterra-ba időszámítás után 42-ben.
Az akkor uralkodó Luppa királynő üldöztette a keresztényeket, és nem engedte eltemetni Jakab testét a
városban. Így elvitték egy mezőre a várostól távol, és ott hantolták el. Sírját kagylók borították be.
A Római Birodalom bukása után Ibériát megszállták a frankok, germánok, vízi gótok és az iszlám vallású
mórok. El Cid, megjelent fehér lován, és vezetésével kiűzték a betolakodókat, visszaszorították a mórokat a
mai Marokkó területére. A legenda szerint El Cid nem más volt, mint Jakab apostol, aki visszatért a földre,
hogy megmentse Ibériát. Máig Spanyolország első számú védőszentje, nagy tiszteletnek örvend.
813-ban egy fényes csillag megjelent, és egy pásztort a mezőre vezetett fényével, megmutatva Jakab
sírját. Santiago (Szent Jakab) de Compostella (Campo-mező, Estella-csillag) város neve így keletkezett.

18

A sír helyére épült egy katedrális, ami mai is áll, Vásárhelyi Látóhatár
és elkápráztat mindenkit óriási méretével, és a főol-
tár mellett álló embermagasságú Szent Jakab szob- Útjelző
rával.
19
1072-ben VI. Alfonso király eltöröltette az út-
használati díjat a francia Szent Jakab úton.

A XII. században Callixtus pápa kezdeményezte
a Santiago-i Szentév bevezetését. Egy francia pap,
Aymeric Picaud, Parthenay le Vieux-tól indulva vé-
gigjárta a zarándokutat Compostelláig. Élményeit
az 5 kötetes Codex Callixtus-ban jegyezte le, a pápa
tiszteletére. Az V. kötet a Szent Jakab könyve, és ez
az első írásos útikalauz, amely Saint Jean Pied de
Port-tól Santiago de Compostelláig, felsorolja a za-
rándokszállásokat, településeket és leírja az útvona-
lat. Az út a Tejút vonalát követi a földön, ezért is tart-
ják csodatévőnek. Az út biztonságáról katonák, lo-
vagok, keresztesek, templomosok gondoskodtak, is-
potályokban ápolták a betegeket.

1993-tól az UNESCO Világörökség részét képe-
zi, biztonságáról, karbantartásáról a Spanyol állam
gondoskodik. Az útra indulók speciális úti okmányt,
Credenciale-t kapnak, amelyet minden szálláson le-
bélyegeznek igazolásul, hogy ott járt az illető. Ez a
nyilvántartást is szolgálja. A végcélhoz elérve ennek
alapján kap egy oklevelet latin nyelven írva a zarán-
dok, amely igazolja, hogy teljesítette, végigjárta az
Utat.

*
Az Út mentén élő emberek évszázadok óta szíve-
sen fogadják, szállással, élelemmel ellátják a zarán-
dokokat. Ma már az egyházi szállások mellett önkor-
mányzatiak is vannak, motelek, vendégszobák, szál-
lodák is rendelkezésre állnak. Az útvonal változatlan
a XII. század óta, azóta kiépült városok, települések
sora fogadja a betérőket. Azonban az út főleg erdő-
kön, hegyeken, mezőkön halad át, kerülve a lakott
településeket.

Vásárhelyi Látóhatár

Az én első próbálkozásom

2013 tavaszán kedvezménnyel nyugdíjba mentem. Egy régi jó barátnőm ebben az évben ismét nekivá-
gott az El Camino útnak és hívott, hogy tartsak vele. Hogy miért?

- Mert abbahagytad az aktív munkát, megváltozik minden, és itt az ideje annak, hogy számot vess az ed-
digi életeddel, és tervezd meg a jövődet! Egy új korszak kezdődik! Erre pedig a legalkalmasabb lehet, hogy
40 napot tölts távol itthonról, kiszakadva a megszokott hétköznapokból, családtól, barátoktól, napi ruti-
noktól, és legyen időd elmélkedni bármiről, amire eddig nem értél rá. Találkozz új emberekkel, csodálkozz
rá a világ sokszínűségére, és próbáld ki magad új helyzetekben.

- Nem vagyok vallásgyakorló, kalandvágyó, és nincs gyakorlatom gyalogtúrázásban, fizikai megterhelés-
ben. Jó ez az én világom így is!

- Nem ez számít, majd meglátod, te is képes leszel megcsinálni!
A barátnőm és volt kolléganője már túl voltak 2-3 Caminos túrán, és lelkesen bíztattak.
- Hát jó, legyen, miért ne próbálnám meg én is!
Nekifogtam a tervezésnek, bevásárlásnak. Mondták ugyan, hogy mi a célszerű, mit érdemes beszerezni,
de én bátran belevágtam a saját elképzelésem alapján. Tavaszi leértékelés volt. Az egyik bakancs jól nézett
ki, kérdeztem az eladótól alkalmas lesz-e egy túrára, Küldte a másik eladót, aki rutinosan válaszolt:
- Hát persze, hogy jó lesz, hiszen igazán márkás cipő!
És vettem mindent, ami megtetszett. Jó nagy hátizsákot, hiszen 40 nap az hosszú idő, jó nagy hálózsá-
kot, hogy meg ne fázzak. És még sorolhatnám tovább túrafelszerelésem darabjait. Csak megemlítem, au-
gusztus 22-én indultunk a spanyol nyár tombolása közepén. A hátizsákomban elfért volna 5 hónapra elég
holmi, a hálózsákomban télen is alszok fázás nélkül, a túra bakancsom meg jó szolgálatot tett volna télen,
mivel bőrből volt, és nem eresztette át a levegőt. És a gyapjú zoknikról nem is szólva!
A társaim nem szóltak bele, csak arra kértek ne vigyek többet 10 kg-nál. De bizony volt az 12 kg is az in-
duláskor.
A repülőút Párizsig, az éjszakai vonatozás Bayon-ig zökkenő mentes volt. Egy kis hegyi vasúttal értünk
St.Jean Pied de Portba. A zarándokirodában bejelentkeztünk, majd a szállás elfoglalása után körbejártunk
a városkában. A távolban lévő hegyvonulatok gyönyörűek voltak.
- Az ott a Pireneus hegység - mondták. Bennem fel sem merült, hogy holnap azon kelünk át. Lehet, hogy
olvastam róla, de valahogy hihetetlennek gondoltam.
Hajnal 4 óra után elindultunk, követve az előttünk járókat. A két útitársam ment ütemesen, én meg 4
lépésenként megálltam elegendő oxigént szívni magamba. Izzadtam, kifulladtam, szenvedtem. Eleredt az
eső. Mire megtaláltam és felvettem az esőköpenyt, rendesen eláztam. 12 km után volt egy kávézó, büfé,
szállás, pihenőhely. Megvártak, majd tovább indultunk, hiszen még messze vagyunk a mai napi céltól. Le-
maradtam tőlük, továbbra is nehezen bírtam magam, a túlsúlyos felszerelést, a váratlan megerőltetést.
Csak 600 m szintkülönbség volt igazán, amely hellyel, közzel csökkent, vagy nőtt egy-egy hegy után. Az Út
jól ki volt táblázva, nem lehetett eltéveszteni. Volt olyan szakasz is, ahol önkéntesek vártak és útba igazítot-
tak. Nem voltam egyedül, előttem mögöttem jöttek folyamatosan az emberek. Néha köd, felhő, szinte haj-

20

nali derengés látszata tette misztikussá az utat, erdőt, he- Vásárhelyi Látóhatár
gyeket. Megálltam a díszes Roland kútnál, és ittam vizet.
Leültem a kút kőpárkányára. Hirtelen lovak tűntek elő a Juhász Józsefné
ködből, rám néztek és tovább mentek. pihenője a vaskeresztnél
A kődomb a zarándokok köveiből épül.
A távoli kolompolás legelésző birkanyájat sejtetett a
hegyoldalon, bár nem lehetett látni őket. Jobban meg-
néztem a kút kőpárkányán a feliratot, átléptem a spanyol
határt. Kicsit jobb kedvűen indultam el.

Egy erdő szélén félig összedőlt, elhagyatott kőistál-
lót láttam. Leültem, és úgy éreztem nem megyek ma to-
vább. Vége, feladom, nagyon elfáradtam. A lábaim lüktet-
tek, valószínűleg meghúztam a jobb bokám, és a hátam
is tiltakozott a nehéz hátizsák miatt. Végiggondoltam, ha
leterítem az esőköpenyemet, ráteszem a hálózsákot, ak-
kor akár itt is alhatok. Mire ezeket végig gondoltam, ki-
sütött a nap, lehűlt a levegő, enyhe szellő lengedezett a
fák között. A köd és pára feloszlott, ahogy jött úgy el is
tűnt. Jót tett a pihenés, azt éreztem képes vagyok elin-
dulni. Felvettem a hátizsákot és nekivágtam. És az út lej-
tett, nem volt emelkedő, könnyebb lett a gyaloglás is. Le-
értem a hegy aljára és ott volt a jelzőtábla: Roncesvalles
12 km jobbra. Ott volt az első szálláshely. Már éppen elin-
dultam volna, amikor megláttam egy japán lányt, aki sír-
dogált. Nem bírok tovább menni, mondta.

Dehogynem - válaszoltam, gyere, menjünk együtt. A
falut elértük, a szállás egy domb tetejére épült. Hát majd-
nem négykézláb másztunk fel, de ott voltunk este 6 órá-
ra. Önkéntesek jöttek, segítettek felvinni a hátizsákot az
emeletre az ágyhoz. Találkoztam útitársaimmal, akik már
2 órája pihentek, várták, hogy ha megérkezem, menjünk
el vacsorázni. 32 km volt az első napi távolság a Pireneu-
sokban. A bokám reggelre bedagadt, mindenem fájt, be
kellett vennem gyógyszert, hogy el tudjak indulni. A lá-
nyok szerint ez a nap már sokkal könnyebb lesz. 27 km
gyaloglás várt ránk, ebből 8 km hosszú meredek lejtő volt
egy patak kiszáradt, kövecses medrében. Lábujjhegyen,
két botra támaszkodva sikerült ezen is túljutni. Volt olyan
is, aki feladta és telefonált segítségért, és jött taxi, ami el-
vitte.

21

Vásárhelyi Látóhatár

A társaim többször megvártak, majd mikor odaértem, indultunk tovább. Így én szinte megállás nélkül
tettem meg az utat a szállásig. Egyre frusztráltabb lettem a fáradtságom, elkeseredésem miatt. Ez az érzés
nap, mint nap növekedett bennem. Végül egy hét elteltével megbeszéltük, hogy elválnak útjaink, menjen
mindenki a maga tempójában, pihenjen, ahol szükséges, és keressen szállást, ahol jónak látja. Ez így is tör-
tént, a kapcsolatot telefonon, interneten keresztül tartottuk (minden szálláson van ingyenes WiFi).

Mivel a nem szellőző cipőm, gyapjú zoknijaim és a 35 fokos hőség megtette a maga hatását, minden
lábujjamon a körmök begyulladtak, lüktettek és fájtak, és sok vízhólyag volt a sarkamon, talpamon. Fájda-
lomcsillapító nélkül nem is tudtam elindulni. Pihenésképpen buszra szálltam mentem vagy 60 km-t. Egye-
dül voltam, nem kellett alkalmazkodnom, megfelelnem, teljesítenem az útikönyv által javasolt etapokat,
és pihenhettem, amikor elfáradtam. Jobban kellet volna érezni magam, de nem így történt. Találkoztam
érdekes emberekkel, akik megosztották velem élettörténetüket. A feszültségem, ingerültségem nem múlt
el, csak fokozódott tovább.

- Miért vagyok itt? Miért kell ezt nekem végigcsinálnom? Miért hallgassam mások szomorúságát?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergették egymást az agyamban nap nap után. Már a Mezeta fennsí-
kon baktattam, amikor kitört belőlem az indulat. Hol sírtam, hol káromkodtam, hol magamba roskadva bá-
multam a kopasz fennsíkon süvítő, forgószél által felkorbácsolt porfelhőt. + 40° C volt, égető szélvihar, kilá-
tástalanul hosszú, egyenes út. A zsebemből előhúztam a következő textil zsebkendőt, felitatni az arcomról
az izzadtság cseppjeit. Ráismertem anyukám zsebkendőjére és hirtelen magam elé képzeltem őt.
- Vajon most mit mondana?
- Menj haza kislányom, nincs neked erre szükséged! Mit akarsz bizonyítani és kinek?
Megdöbbentem, elgondolkoztam, majd elindultam. Elértem a következő szállásra. Az ajtóban zajos
amerikaiak vitatkoztak, és próbálták megértetni az angolul nem beszélő idősebb recepciós hölggyel, hogy
nekik fürdőszobás 1-2 ágyas szobák kellenek vacsorával, nem pedig tömegszállás emeletes ágyakkal. Ami-
kor mérges és felháborodott vagyok, egészen jól, és gátlások nélkül beszélek angolul. Rájuk dörrentem,
hogy ez zarándok szállás, itt nincs külön szoba, sem külön ellátás. A faliújságról lekaptam egy szórólapot,
amelyen magánszállást, taxit és csomagszállítást reklámoztak angolul is. A kezükbe nyomtam és becsuk-
tam az ajtót mögöttük.
A recepciós hölgy döbbenten nézett, majd elmosolyodott. Egy szót sem beszélt angolul, de a jelenetet
megértette. Elém tolta a bejelentő lapot, amit kitöltöttem, lesegítette a hátizsákomat, majd felvitte helyet-
tem az emeletre egy szoba ajtajához. Gesztikulálva értésemre adta, ez lesz a szállásom, és senki más már
nem fog zavarni. Ez egy 16 ágyas szoba volt, és ketten voltunk benne egy kaliforniai hölggyel. Ő is nyugdí-
jas volt, minisztériumban dolgozott előtte. Azért jött el az Útra, mert nem tudja feldolgozni az édesanyja el-
vesztését. Ápolónő volt az anyukája, mindig súlyos betegeket ápolt. Éjszakai műszak után indult haza, ami-
kor egy részeg sofőr elgázolta, és ott hagyta. Amikor megtalálták, már nem lehetett rajta segíteni. Nos, a
hölgy nem tudja feldolgozni ezt az egész történetet. Hogyan lehetséges, hogy az anyukája, aki mindig má-
sok szenvedésén enyhített, ilyen rettenetesen végezze be az életét, segítség nélkül, más ember hibájából.
Ezért indult útnak, hogy válaszokat, nyugalmat, megbékélést szerezzen.
És jött a szokásos kérdés: Ki vagy te? Honnan jöttél? Miért indultál útnak?
Már szégyelltem elmondani sokadszor a válaszokat: Jöttem, mert megkértek rá, fogalmam sincs, hogy

22

Vásárhelyi Látóhatár

mit keresek én itt, és köszönöm szépen jól vagyok, Tavasz Galíciában
nem keresek válaszokat, hiszen a problémáimat min-
dig sikerült megoldanom. Rózsaszín virágú hegyoldalak, havas hegy-
csúcsok,
Este együtt vacsoráztunk egy étteremben. Vissza-
érve a szállásra korán lefeküdtünk és a sötétben még káprázatos szépségű tájképek
beszélgettünk. Egyszer csak azt kérdezte:

- Mondd, miért vagy még mindig itt, miért nem
mégy haza?

Elsírtam magam, és nem tudtam mit válaszolni.
Reggel már összecsomagolva, indulásra készen áll-
tam a bejáratnál, amikor odajött hozzám, átölelt és
azt mondta:
- Ez nem a te utad, nem te választottad és az Út
nem fogad el téged. Ne ellenkezz vele, magaddal,
menj haza!
Ismét elsírtam magam, megdöbbentett az őszinte-
sége, szelíd mosolya és kemény szavai.
Kiléptem a kapun, és mintha új időszámítás kezdő-
dött volna. Már nem számított a fájdalom a bokám-
ban, a 10 begyulladt lábujjam, és a sajgó hátam.
Már csak egy dolog számított: Megyek HAZA!
És minden sikerült! 2 nap múlva leszálltam Ferihe-
gyen a repülőről. Koszos, büdös bakancsban, lógó haj-
jal, elfáradva öleltem át a férjemet, aki várt rám. Vég-
telenül elfáradtam a 320 km után, de itthon voltam és
szeretettel vártak.
Az útitársaim végigjárták az utat és sajnálták, hogy
nem osztoztam ebben. Máig jó barátságban vagyunk,
de erről az útról nem beszélgetünk.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy megpróbáltam,
és büszke voltam magamra, hogy jó döntést hoztam,
amikor feladtam.

Az én Caminóm

2017 január elején, egy csendes szürke vasárnap
délután Leonard Cohen dalait hallgattam. Néztem a
koncert felvételeket az interneten, a You Tube csator-
nán. Kattintgattam minden szám után a következőre.

23

Vásárhelyi Látóhatár

Egyszer csak elindult egy filmrészlet a Camino-ról. Az író ül a szálloda teraszán kávéját kavargatva, és gyö-
nyörködik a tájban. Délelőtt 10 óra van, és azon meditál, el kellene indulni a következő szállásra. Csomag-
ját már elvitte a taxi, kis elemózsiás zsákját is feltöltötték útravalóval a szálloda konyhájából. És beszél a
Camino csodájáról.

Elöntött az indulat. Ez zarándok? Túrázó? Camino útját járja? Hiszen ez nem így működik! Az ember
már reggel 5-kor ébren van, pakol, csomagol a többi tucatnyi emberrel együtt és a hajnali csendet, hűvös
időt kihasználva indul. Reggel 10-kor már túl van legalább az első 10 km-en, a sebtében megivott kávén és
szendvicsen és gyalogol, gyalogol, gyalogol. De hát, ha ez így felbosszantott, akkor miért nem megyek és
csinálom másként? Elindult az adrenalin a véremben, száguldottak az ötletek a fejemben és csak a Camino
körül jártak a gondolataim.

A férjem bejött a garázsból és rám nézett.
- Milyen filmet nézel?- kérdezte
- Az El Camino utat. Mit szólsz hozzá, ha én elmegyek?
- Te tudod, ha úgy gondolod, menj!
És innen felgyorsultak az események. Kitűztem magamnak az időpontot, március közepétől már nyitva
vannak a szállások. Megvettem a repülőjegyet Párizsig március 31-re, a vonatjegyet
Bayon-ig, de visszaútra nem vettem jegyet. Majd ott, és akkor, amikor már eldöntöttem, hogy indulok
vissza.
Beiratkoztam az edzőterembe és másfél hónapig heti 5 alkalommal tréningeztem. Naponta gyalogoltam
15-20 km távot a Zrínyi utcai lakásunktól a Tisza töltésre és vissza. Nagyon készültem, éjjel is arról álmod-
tam, hogy gyalogolok, és izgatott voltam. Olvastam róla, filmeket, beszámolókat néztem, hallgattam. Elő-
vettem a történelemkönyvet, Bibliát, és olvasgattam. Valami belső erő hajtott, és tudtam, éreztem, men-
ni kell. Budapesten járva megláttam egy kis túraboltot. Bementem. Egy számomra alternatív (piercinget
és tetoválásokat viselő) fiatalember fogadott, és megkérdezte miben segíthet. Az El Camino-ra fogok men-
ni, és már el is kezdtem volna magyarázni, hogy ez mit jelent. Elmosolyodott, és azt mondta jöjjön velem,
én már voltam kétszer, nyáron és ősszel is, tudom, mire van szüksége. Kiválasztott egy ultra könnyű, légát-
eresztő, és 4 órát folyamatos esőben kibíró bakancsot, könnyített, maximum 7 kg térfogatú hátizsákot és
egy 1,5 kg súlyú hálózsákot. Alig akartam elhinni, hogy ezt így is lehet. A többi felszerelésemet a meglévők-
ből válogattam, figyelembe véve az időjárás előrejelzéseket Észak-Spanyolországban.
Szinte előre terveztem a napi utakat. Eldöntöttem, minden nap addig megyek, amíg jólesik, nem az
útikönyv diktál, hanem a szervezetem. Amikor megállok pihenni, leveszem a cipőmet és zoknit cserélek,
eszem, iszom megfelelően. És minden így is történt.
Március 31-én reggel 4-kor érkeztem Ferihegyre és este 7-kor Saint Jean Pied de Port-ban egy baszk as�-
szonynál találtam szállást, és kedves beszélgető társakat. Elmentem vacsorázni. Az étteremben főleg fér-
fiak iszogattak. Érdeklődtek, ugye a zarándokútra megyek. Persze csak szavakkal és gesztusokkal beszél-
gettünk, mert ők angolul nem értettek, én meg franciául. A pincértől akkora adag ételt kaptam, hogy még
másnap is azon éltem. Gondosan elcsomagolta, mert nekem kell az erő holnapra. Hát így zárult a napom.
Még attól sem estem kétségbe, hogy a Pireneusok felett óriási fekete felhők hömpölyögtek és szapora vil-
lámcsapások és mennydörgések kíséretében vonultak át az égbolton.

24

Nem is érdekelt ismét, hogy másnap az utamban Vásárhelyi Látóhatár
állhatnak.
Hajnali napkelte húsvét napján
Másnap 34 km gyaloglás várt rám szakadó esőben,
és azért ennyi, mert a hágót lezárták lavinaveszély mi- 25
att, ezért kerülő úton lehetett átjutni Spanyolország-
ba. Milyen jó, hogy az előző utamon már láthattam a
hegyek szépségét és a ködfelhők misztikumát.

Átázott rajtam minden. A bakancsom hősiesen
helytállt az első 4 órában, majd megadta magát, és
benne is annyi víz volt, mint kívül. Szerencsére a há-
tizsákom bírta szárazon, így a forróvizes tusolás után
száraz ruhába öltözhettem. Vacsora után bedőltem az
ágyamba és még a horkolók kórusa sem zökkentett ki
az álmomból. Útközben most is sokszor megálltam ki-
szuszogni magam, de közben észrevettem, hogy mo-
solygok, nem izgat semmi. Nevettem egy előttem ha-
ladó nő táncra perdülését, aki attól lett ilyen felsza-
badult, hogy az út lejtett lefelé hosszan. Másnap is-
mét esett az eső, néha elállt, majd újra kezdte. A ci-
pőim megszáradtak az éjjel, nem is foglalkoztam más-
sal, mint a folyamatosan zuhogó hegyi patakok cso-
dájával és a madarak csivitelésével. Egy faluszéli ház
kapujában kutya ugatott, figyelmeztetett, hogy az az
ő védelme alatt áll. Többen mentünk arra, kikerültük
és folytattuk utunkat. Egyszer csak felbukkant előttem
az erdőben ugyanaz a kutya, barátságos farkcsóválás-
sal figyelt és hol előttem, hol mögöttem kísért tisz-
tes távolból. Szinte mutatta az utat, megvárt, ha én
pihentem. Egy hatalmas fa keresztbe dőlve feküdt az
erdei úton. Sem kikerülni, sem átlépni nem lehetett
rajta. Többen nézegették, és tanakodtak, hogyan to-
vább. Egy német lány a hegyoldalra felkapaszkodott,
és nyújtotta nekem a kezét, hogy menjek utána. Nem
tettem, mert féltem őt is lerántom. Így én is megpró-
báltam felkapaszkodni. Hason csúszva a sárban lan-
doltam a fa mellé. Elnevettem magam. Szóval ilyen ez,
amikor az ember kikerül a megszokott komfortzóná-
jából.

Vásárhelyi Látóhatár

Nincs kerülőút, kapaszkodó, viszont az út csak megy tovább előre, tehát ki kell találni, hogy hogyan to-
vább. Egyszerű volt, hátizsák le, átdobás a fa túloldalára, majd átmászás négykézláb a fatörzsön és boldog
célba érés. A kutya szinte mosolyogva figyelt, majd kísért tovább a falu széléig, a szállás kapujáig, majd
megfordult és elkocogott. Lehet, hogy Hógolyó, az otthoni kutyánk küldte segíteni?

A szálláson mindenki sáros és elcsigázott volt, de jót derültünk egymás viszontagságain. Még egy két
napig esett tovább az eső. Ezután a megáradt hegyi patakok jelentettek útakadályt. Én levetettem a bakan-
csaimat, feltűrtem a nadrágszárat és átgázoltam a vizeken. Magamban jót derültem azokon, akik utánam
jöttek és mindezt cipőben próbálták meg a közel fél méteres vízátfolyásban. Ha nem esett, akkor melegen
sütött a nap. A következő 30 napban már nem volt több vizes élmény, csak meseszép tavaszi idő napsütés-
sel és nyíló virágokkal a hegyoldalakon.

A szállások vegyesek voltak. Volt ahol 5-6 ember volt egy szobában, volt, ahol 30. Túl fáradt voltam ah-
hoz, hogy ettől ne tudtam volna aludni. Igyekeztem egyházi szállásokra bemenni, mert az ősi vastag falak,
a tisztaság, a csend, különös atmoszférát teremtett. Éjszaka az ember arra ébredt, hogy lobog a tűz a kály-
hában, kandallóban, vagy egyszerűen csak forrók lettek a radiátorok. Tudni azt, hogy a kisszobában alvó
idős apáca, vagy gondnok ilyen figyelmes, végtelen jó érzéssel töltött el és megnyugtatott. Bármilyen szál-
lás is volt, mindenütt rendelkezésre állt a mosási lehetőség kézzel vagy a pénzdíjas automata mosógép,
szárító. A kapcsolatot telefonon, interneten ingyenes WIFI-n keresztül tartottam a családommal. Estén-
ként a Facebookra feltöltöttem az aznapi fényképeket, egy-egy gondolattal megtoldva. Utólag hallottam
több ismerőstől, hogy ezeket úgy várták, mint az esti tv sorozatokat, hiszen velem járhatták végig az utat.

Reggelente elkélt a kesztyű és sapka, többször volt -4ºC fok is. Napközben viszont 15-18 fokra melege-
dett a hőmérséklet, ami igazán kellemes volt, megtetézve a gyaloglás miatti izzadtsággal. A mindennapi tá-
jak csodája egyszerűen feledtette a fáradtságot. Hósapkás hegyeken ragyogó napsütés, felhőtlen égbolt,
üde zöld fák és virágzó, vadon nőtt levendula bokrok késztettek megállásra, és szemlélődésre. Csodálato-
san szép áprilisi tavasz volt. A házak udvarán almafák, cseresznyefák virágoztak. Korán reggel hajtották a
birkanyájat legelni, kolompolva, kutyák terelése mellett futottak a friss zöld füves rétre. Itthon nem látok
hasonlót, más a táj, máshol élek és más foglalkoztat. De itt volt idő és tér a szemlélődésre, elmerengés-
re. Egyik hegyoldalon megláttam egy lányt, aki nézte a lilás rózsaszínű virágokkal borított távoli hegyolda-
lakat. Előző este tudtam meg, hogy Katának hívják, budapesti, és eddig, ha találkoztunk, angolul üdvözöl-
tük egymást. Óvatosan mentem el mellette, hogy ne zavarjam. Hangosan sírt, a tájat nézve, én pedig men-
tem tovább. Utánam szólt:

- Ugye milyen gyönyörű ez a hely?
- Igen, mondtam, és tétován megálltam.
- Köszönöm, már túl vagyok rajta, beszélgethetünk.
Így mentünk tovább néhány kilométert, majd elváltak útjaink. Legközelebb 3 hét múlva találkoztunk
Compostellában a székesegyház előtt, és boldogan ölelkeztünk össze.
Egyik reggel angolokkal reggeliztem egy szálláson, akik azt mondták, találkoztak egy magyar férfi zarán-
dokkal is.
Még aznap összehoztak bennünket. Ültem egy padon, pihentem és néztem a városi forgalmat. Elém lé-
pett egy magas ősz hajú férfi mosolyogva:

26

- Te magyar vagy? Vásárhelyi Látóhatár
- Igen mondtam. Együtt indultunk tovább. Ő is el-
mesélte betegsége, felgyógyulása történetét, és azt a Zarándok-kórház
boldogságot, hogy itt lehet, és megélheti az Út cso- A sérült, beteg, megfáradt útonlévők megsegí-
dáját. tésére alakult. A szerzetesek ápolják a zarán-
Az Út csodája működött, én is számtalanszor ta-
pasztaltam. Amikor azt gondoltam, hogy: dokokat a mai napig is.
- Jaj, Istenem, mikor érem már el a következő falut?
Pár száz méter múlva, felértem a hegytetőre, és a lá-
baim előtt terült el a falu.
- Pénzt kell kivennem az automatából, de hol lehet
itt ilyen, hiszen csak pár házból áll ez a település?
És 2 házzal arrébb ott volt az Agro -Bank épülete a
pénzkiadó, angol nyelvű automatával.
- Istenem, hogy is fogok holnap elindulni, hiszen
jártányi erőm sincs?
Reggelre nem volt izomlázam, nem fájt semmim,
jókedvűen ébredtem.
- Jó lenne egy kávézó, ma még nem ittam kávét és
nem ettem semmit!
A következő házban kávézó volt. A tulajdonos még
nem nyitott ki. Megálltam az ajtó előtt, kijött, behí-
vott, és a magának lefőzött kávét elém tette egy pék-
süteménnyel együtt, és nem kért pénzt érte, csak jó
utat kívánt.
- Vajon hol jár a német virágkötő nő, akivel össze-
barátkoztam?
Pár perc múlva szembe jött velem, és mosolyogva
kérdezte:
- Hol jártál, hogy olyan régen nem láttalak?
Kiderült azonos településeken szálltunk meg, csak
különböző zarándokszállásokon.
És még sorolhatnám tovább, számtalan példa volt
arra, hogy az ember amit kér, amire gondol, amit sze-
retne, az egyszer csak teljesül. Megmagyarázhatatlan.
Viszont akikkel erről beszéltem, és már átéltek hason-
lót, azt mondták ez az Út csodája, és nincs rá magya-
rázat.

27

Vásárhelyi Látóhatár

Beértem Los Arcosba. Emlékeztem rá előző utamról, hogy egyedülállóan szép temploma van egy bar-
na bőrű Madonna képpel, és hihetetlenül gazdag arany díszítéssel. Ismét meg akartam nézni. Elém állt egy
idős férfi, egy angol nyelvű papírral a kezében, amelyben szobát kínált. Elmentem vele megnézni. Régi bér-
házi lakás volt, több emelettel. A szoba kicsi volt, kétágyas, csöppnyi tusolófülkével. Az ágynemű hófehér
hímzett vászon, fehér törülköző. Többheti tömegszállás után nem tudtam ellenállni. Egy óra múlva a bá-
csi halkan kopogott, és lehívott az ebédlőbe. Megterített, és háromfogásos vacsorát készített. Sajnos nem
tudtunk beszélgetni, mert csak spanyolul értett. Elmentem megnézni a templomot, és visszafelé jövet fel-
néztem a szobám teraszára. Mintha az én pólómat és nadrágomat lengetné a szél! Amíg távol voltam a bá-
csi minden holmimat, ami nem a hátizsákomban volt, kimosott és kiteregetett. Másnap reggel a szobám
előtt voltak összehajtogatva a ruháim. Mindezt a kedvességet barátságból adta, mert a szobám ára nem
lett több. Nagyon jól esett.

Spanyolországban tisztelik azokat, akik nekivágnak a zarándokútnak, mindenki igyekszik segíteni, útbai-
gazítani, és az is előfordult, hogy autóval elvittek a város széléig, ahol a szállás volt. De az úton lévők is va-
lahogy „más állapotba” kerülnek. Nyitottak, segítőkészek, vidámak, felszabadultak.

Az Út nyomvonalán naponta rendőrök, polgárőrök járőröznek, megkérdezik minden rendben van-e. Va-
lóban biztonságban lehet érezni magát az embernek, és ráér a saját gondolataival foglalkozni. Mert egy
idő után már a gyaloglás fel sem tűnik, rutinná válik, ami hol észrevehetetlen ritmusú, hol kicsit megeről-
tetőbb, de már „szóra sem érdemes”. Viszont a gondolatok szabadon áramlanak, kavarognak, hiszen, külö-
nösen a Mezeta fennsíkon, ahol még fű sem igazán terem csak állandó szélvihar és végeláthatatlan egye-
nes út, van idő elmerülni az emlékekben.

Napközben legtöbbször egyedül mentem, előttem, mögöttem jöttek többen, egyszer megszámoltam,
aznap 70 ember ment el mellettem. Megint előkerült a zsebemből egy zsebkendő, mert most meg a sok
apró bogarat kellett vele elhajtani, amik az izzadtság cseppjeimre pályáztak, hiszen a fennsíkon évente 10
mm eső esik, és óriási a szárazság.

Ez a zsebkendő kék volt, és a nevelőapámé volt valamikor. Ránéztem, és feltörtek az emlékek. A zord,
szigorú magatartása, az örökös elégedetlensége velem, az elérhetetlen célok, amiket elém tűzött, a barát-
ságtalansága. És eszembe jutott egy téli éjszaka. Csak egy szoba volt fűtve, anyukám és ő aludtak egy ágy-
ban, én meg távolabb egy másikban. Ő már régen nyugdíjas volt, anyukám még dolgozott, így általában
este tudtak beszélgetni. Nem aludtam még, így hallottam, hogy rólam beszélnek. Azt mondta anyukám-
nak:

- Tudod, én jót akarok neki. Nekünk nincs sok pénzünk, egyszerű emberek vagyunk és neki sem tudunk
biztosítani ennél jobb életet. De ha tanul, képezi magát, ha többet tud, mint a társai, akkor jobb élete le-
het, még ha most nehéz is neki. Ezért vagyok vele szigorú, még ha nem is szeret meg ezért soha.

Igen, sohasem szerettem, féltem tőle. Nem biztatott, nem dicsért meg, mindig elégedetlen volt a tel-
jesítményemmel, holott kitűnő tanuló voltam. Messze túlszárnyaltam a kortársaimat, ezért igazán nem is
volt barátom, hiszen a világirodalomról, művészetekről nem tudtam velük beszélgetni, az ő témáikhoz meg
én nem tudtam hozzászólni. Az egyetemi felvételim nem sikerült, viszont olyan pályát választottam, amit
igazán szerettem. Ápolónő lettem. Férjhez mentem, jöttek a gyerekek, ők lettek fontosabbak, mint az én
tanulni vágyásom. De annak is eljött az ideje, amikor ők már felnőttek és önálló életet kezdtek.

28

Tanultam, tanultam, tanultam. Mindig mindent, ami Vásárhelyi Látóhatár
érdekelt, hasznos volt, vagy szükségem volt rá. Két fel-
sőfokú diploma mellett van egy angol klinikai szakápo- Antoni Gaudí, a spanyol építész
lói diplomám is. Az ápolónői munka után 10 évig böl- által tervezett episzkopális templom
csődevezető voltam, 10 évig főnővér, majd kórházi fő-
igazgató helyettes és végül Népegészségügyi főosztály- Astorgában
vezető az Államigazgatásban. Szóval igaza volt a neve-
lőapámnak, a tanulás fontos lett az életemben, a pá-
lyámat meghatározta. A családom támogatása mellett
szép eredményt értem el.

A zsebkendőt ott hagytam a St. Juan de Ortega vas-
keresztje mellett, és gondolatban mindent megbocsá-
tottam a nevelőapámnak.

Az egyik nap találkoztam egy mosolygós, és kicsit
vicces koreai férfival. Azért volt vicces, mert mindig jaj-
gatott bárkit meglátott, és mutatta fájó lábait, amelye-
ket éppen pihentetett. Mindig mosolygott, bármikor ta-
lálkoztam vele az út során, gesztikulálva beszélgettünk,
mert ő csak a saját nyelvén kommunikált. Volt, amikor
kaptam tőle, csokit, fél szendvicset, jó tanácsot, hogyan
segítsem magam a túrabotokkal. Egyszóval végtelen
kedves, és segítőkész volt mindenkivel.

Egyik nap egy zarándokszállás kertjéből integetett
nekem, hogy menjek be, ne menjek tovább. Jött velem
a recepcióhoz, megnézte a bejegyzés alapján mikor szü-
lettem és boldogan mosolygott. My sister (a nővérem)
mondta, mert 2 évvel idősebb vagyok nála. A recepciós
fiú rám nézett nevetve és megvonta a vállát: You know!
(te tudod).

Együtt vacsoráztunk egy olasz férfivel és egy angol
nővel. Beszélgettünk a családjainkról. A koreai barátunk
is mutatott egy képet magáról, amelyen egyenruhában
volt, de többet nem tudtunk meg róla. Néha, ha egy
szálláson voltunk, hallottam vékony gyerekhangon be-
szélőket, akik hívták.

Egyik reggel, amikor ismét egy szálláson éjszakáz-
tunk néhány angol szóval annyit mondott, hogy én az ő
testvére vagyok, és egy angyal szállt át felettünk, ami-
kor találkoztunk.

29

Vásárhelyi Látóhatár

Én hirtelen nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam. Angyalt ugyan nem, de sokféle madarat lát-
tam felettünk elrepülni.

Legközelebb, amikor megláttam, előttem gyalogolt az úton. Apró lábaival, imbolygó alakjával és a fejé-
be húzott vászonkalapjával hirtelen előidézte nagyapám mozgását és emlékét. Pontosan olyan apró terme-
tű, vékony emberke volt, fejébe húzott sapkával és totyogó járással.

Az én apám születésem előtt 4 hónappal meghalt. Anyukám több műszakban dolgozott, csak hétvége-
ken találkoztunk és a nagymamámék neveltek 6 éves koromig. Anyukám férjhez ment nevelőapámhoz,
hogy legyen apám. Addig is és azután is nagyapám volt apám helyett apám. Zárkózott, mogorva emberke
volt, de ha én vele voltam, akkor feloldódott és rengeteget beszélgettünk. Ő a világháborúkról, hadifogsá-
gáról, szökéséről mesélt, én meg hallgattam. Sokszor kézen fogott, és mentünk Aranyágba, a kis gyümöl-
csösbe, ahol ő dolgozgatott, én meg csendben figyeltem. Fenntartások nélkül szeretett, megértett, felnőtt-
ként beszélgetett velem, de az is előfordult, hogy a nekem készített papírsárkánnyal futkosott helyettem az
Újvárosi töltés tetején, nagymamám hangos megbotránkozása ellenére.

Ebből a szeretetből a nyaranta megjelenő többi unoka nem kapott, ez az enyém volt. Sokszor átszöktem
még azután is hozzájuk, amikor a nevelőapámmal éltünk.

A gyaloglás fáradtsága és a koreai ember látványa előhozott minden régi, elfojtott gyermekkori emléket,
bánatot, meg nem értettséget. Aznap éjjel először álmodtam. Az egész út során ez volt az első és utolsó al-
kalom. Az álmomban egy utcát láttam, ahová magasan vezetett fel egy lépcsősor. Ezt láttam Chiraqui-ban
és emlékezetes volt, hiszen majdnem négykézláb mentem fel a tetejére, ahol az út folytatódott. A lépcső-
sor tetején egy kislány állt. Hatalmas fehér masni volt a hajában, sötétkék kantáros szoknya és fehér blúz
volt rajta. Komoly arcán végigperegtek a könnyei, egyik hüvelykujja a szájában volt. Talán 3 éves lehetett.
Hirtelen megismertem, hiszen ő én vagyok. Egy fényképp van rólam ilyen idősen, komolyan nézek rajta, de
nem sírok. Felébredtem, forgolódtam, majd elsírtam magam. Elaludtam. Létezik, hogy saját magammal ta-
lálkoztam?

Másnap nyugodtan ébredtem és végtelenül békésnek éreztem magam. Talán minden a helyére került.
A lábaim jól bírták a gyaloglást. Egy kezdeti vízhólyagom eltűnt nyomtalanul. Naponta 22-25-28 km-t
mentem átlagosan. Persze előfordult 33 is meg 18 is.
Sokszor azon kaptam magam, hogy mosolygok, jó érzésem van, gondtalanul figyelem a környező vilá-
got. Óra nem volt nálam, a telefonom csak este kapcsoltam be, vagy, ha fényképeztem. Sosem néztem meg
az időt, nagyjából mégis tudtam, hány óra. Nem volt miért sietni, nem késtem le semmiről sem.
Döbbenetes tapasztalat volt a csend, heteken keresztül az erdők neszezése, madarak hangja, néha a le-
gelő állatok zöreje volt az összes zaj. Amikor az ember beért egy településre, városba, az első zavaró dolog
volt a zaj, az autók, motorok hangja, a napi élet megszokott lüktetése. Nagyon el lehet szokni tőle. A má-
sik meghatározó élmény, amikor korán reggel a párától nedves bokor tetején tollászkodik egy apró kis ma-
dár, néz téged és énekel. Nem lehet tovább menni, mert lenyűgöző látvány. Ennél szívbemarkolóbb volt,
amikor egy pásztor, kezében egy fáklyával a kiszáradt fennsíkon felgyújtotta a földet, valószínű, hogy a ter-
mőföld nyerés céljából. Egy hirtelen felrepült kismadár sikoltott a csendben, nagyon fájó volt hallani két-
ségbeesett hangját.

30

Ősi druida falvak maradványain túl volt egy igen Vásárhelyi Látóhatár
lerobbant szálláshely, istállóból, régi sekrestyéből ki-
alakítva. Egy idősebb férfi, a fia, menye és unokái lak- Régen a spanyol király székesegyháza,
ták, és ők voltak a személyzet is. Többen megálltak, ma négycsillagos szálloda
majd tovább mentek. Én maradtam, fáradt voltam. a látogatók örömére
Nap, mint nap, amikor leraktam a bakancsaimat, szin-
te képtelen voltam járni papucsban. Éppen a fürdőhe-
lyiséghez sántikáltam amikor Jesus, a tulajdonos mö-
gém lépett, és megmasszírozta néhány ponton a nya-
kam, hátam, majd rám szólt spanyolul: Menj!

És minden sántikálás elmúlt, nem fájt a lábam. A
körénk sereglők megtapsolták a „csodatévőt”. Este
ő főzte a vacsorát is. Nyolcan ültük körbe az asztalt.
Egy közös énekkel kezdődött a vacsora, amit az öreg, a
családja és egy mexikói ponchót viselő fiú énekelt, mi
többiek csak fogtuk egymás kezét és hallgattuk. A sze-
rencsés megérkezésünkért szólt a dal. Buen Camino!
Ultrea!

Az asztalnál ez a fiú ült velem szemben, és kérdez-
tem tőle, hol a kutyája, akit délután vele láttam. Ő
már alszik, mondta, majd elkezdett beszélni.

Svájcban született és élt 17 éves koráig. Akkor egy
szerelmi csalódás után elindult a világba szerencsét
próbálni, mindent maga mögött hagyva. Drogozott,
ivott, néha dolgozott, csavargott, és hajléktalan volt.
Amikor végképp legyengült, beteg lett, és úgy érez-
te nincs már sok hátra az életéből, becsöngetett egy
apátságba, Toulouse-ban. Szállást és ételt kért. Az
apát azt mondta neki, rendben van, ha dolgozol, ta-
nulsz, velünk élhetsz egy darabig. És így is történt. A
fiú beszél 5 nyelven, alapvetően is művelt volt. Dolgo-
zott, részt vett képzéseken, megtanulta a kutyakikép-
zést is az apátság menhelyén. Eltelt 4 év. Leszokott a
drogokról, alkoholról, megerősödött. Az apát közölte
vele, hogy itt az ideje, induljon el a világba a saját útját
járva. De előtte még tegye meg az utat az El Camino-n,
adjon hálát azért, hogy jó útra tért. A fiú elkérte a szí-
véhez közel álló kutyát, hogy együtt keljenek útra. Így
is történt.

31

Vásárhelyi Látóhatár

Azonban néhány nap múlva a csúszós köveken megbotlott, és lezuhant egy szakadékba nyílt lábszártö-
réssel. A kutyája utána ment, ráfeküdt, testével melegítette az éjszakában, és folyamatosan ugatott, nyü-
szített, segítséget híva. Meg is találták őket. A fiút kórházba, a kutyát a menhelyre szállították. Négy hónap
elteltével találkoztak ismét, és újból elindultak. Így értek el idáig.

Csendben hallgattuk a történetét.
Másnap, útközben összetalálkoztam velük. Miért van ekkora csomag a hátadon? Kérdeztem, hiszen
szinte nagyobb volt a zsák, mint a fiú.
- Tudod, viszem a kutya ágyát, takarókat, és élelmet, mert hogyha nincs hol megszállnunk, akkor sem
fázhat meg. Tudod ő megmentette az életemet, és amíg ő él, én gondoskodni fogok róla.
Nem tudtam megszólalni, csak néztem utánuk és hallgattam, ahogy néha németül beszélt a kutyával.
Legközelebb már Compostella előtt találkoztunk. Ők már jöttek ki a városból.
- Hová mentek?- kérdeztem.
- Megyünk vissza Toulouse-ba megmutatni az okleveleinket és elköszönni. Utána pedig haza Svájcba,
tudod régen voltam otthon, és most már hiányzik.
Megöleltük egymást és elváltunk.
Mansillában ismét találkoztam Jánossal, a magyar honfitárssal és a társaságában 2 olasz férfivel.
Gaetano, az egyikük arról mesélt, hogy ő már 7 éve, minden évben eljön, mert feltöltődik abból a sok ta-
pasztalatból, amit az úton lévőktől hall. Ő már keveset gyalogol, szállodákban alszik, de felkeresi a zarán-
dokszállásokat és beszélget az emberekkel. Tőle hallottam az alábbiakat:
Jegyezd meg: az Út első részét Burgosig a lábaddal teszed meg, a fizikai erődet használod, az út követke-
ző részét Leonig az elméddel, akaratoddal, a harmadik részét Galíciába a szíveddel (a magas hegyek meg-
mászása miatt), majd Compostellába a teljes lényeddel, a beteljesedés érzésével. Finisterre a ráadás, azt
sírás nélkül és a naplemente látványa nélkül ( a nap belecsúszik az Atlanti Óceán kékjébe a látóhatár pere-
mén) el sem lehet képzelni.
Az Útból számomra hátravoltak a galíciai hegyek, völgyek. Igazán nem is tudom, hogy a Pireneusok vagy
ezek voltak az embert próbálóbbak. Egy azonban biztos, a fáradtságot feledteti a hegyek csodálatos látvá-
nya, a friss levegő, az erdők illata és szépsége.
San Juan de Ortega faluban a szállás egy több mint 300 éves kolostorban volt. Ez a kolostor a belső ud-
var kerengőjén és folyosókon keresztül össze volt kötve egy kis középkori templommal. A templom, mére-
tét tekintve sem vetekedhetett a Spanyolországban megszokott nagyméretű, impozáns, aranyozott szob-
rokkal zsúfolt több hajós templomokkal. Belől egyszerű fehér falak, szerény oltár, szép friss virágokkal, és
néhány festmény volt. Körülnéztem, és már éppen indultam volna kifelé, amikor elém lépett egy miseru-
hás pap. Honnan jöttem, kérdezte angolul. Magyarországról, mondtam. Bólintott, majd bement a sekres-
tyébe. Visszaültem a padra és vártam. Pár perccel később kijött, megállt előttem és a kezembe adott egy
kis fehér füzetet, amelyet a magyar zászló díszített, és magyar-spanyol nyelven volt benne az aznapi mise
szövege.
Meghatódtam, és persze maradtam, végig a mise alatt.
És elérkezett a nagy nap. Az eukaliptusz erdők elfogytak, a zajok felerősödtek. A csoportos kirándulók
zsivaja elnyomta a madarak énekét, a leszálló repülő dübörgése, és az útjelző tábla pedig jelezte, megér-

32

keztem Santiago de Compostellába. Szerencsémre, a Vásárhelyi Látóhatár
főtér közelében kaptam egy magánszállást, egy szim-
patikus spanyol nőtől. Két napig maradtam ott, mert León székesegyháza
másnap érkezett a lányunk és a férje, hogy üdvözölje- az építészet egyik remeke.
nek. Az szobámból a székesegyházra láttam. Óránként A katolikus egyház kiemelt kegyhelye.
van mise, hálaadás, a téren egymást ölelő emberek
sírnak, örülnek fotózkodnak, fergeteges a jó hangulat. 33

Az a tradíció, hogy a székesegyház alagsorában
lévő síremléket, amelyben Szent Jakab nyugszik, min-
denki meglátogatja, aki végigment az Úton. Utána az
oltárnál lévő Szent Jakab szobor mögé vezető lépcső-
soron felmenve, belépünk egy kis két oldalán zárt fül-
kébe. Jakab háta mögé lépve, kezünket, vállára téve,
négyszemközt mondhatunk hálát a megtett Útért, és
bármiért, majd kérhetünk tőle olyan személyes dol-
got, amely a számunkra fontos, és amelyhez talán se-
gítséget remélünk.

Én is így tettem, és azt kértem, hogy a súlyos bal-
esetet szenvedett fiam legyen képes teljes életet élni,
és boldogulni a mindennapjaiban. Majd kinyitottam a
szemben lévő ajtót és elindultam lefelé. Ekkor, meg-
magyarázhatatlanul, megszólalt hangosan az elnémí-
tott telefonom. A fiunk hívott.

- Anyu! Minden rendben van? Hol vagy most? Úgy
éreztem, hogy fel kell, hogy hívjalak!

Lerogytam a legközelebbi padra és zokogtam Ne-
héz lett volna elmagyarázni, hogy miért. A fáradtság,
kimerültség, a boldogság és az öröm most egyszerre
utat tört magának.

A fiunk dolgozik, kiegyensúlyozott életet él és tel-
jes egészében önálló, elégedett az életével.

Másnap megérkezett a lányunk és a férje London-
ból, a katedrális előtt találkoztunk, és nagy öröm volt
újra látni őket. Majd valaki befogta a szemem, és Já-
nos, meg Kata, a két magyar zarándok üdvözölt nagy
örömmel. És még sok ismerőssel találkoztam, akiket
egyszer is láttam útközben. A lányom viccesen meg is
jegyezte:

- Anyu, téged itt is mindenki ismer?

Vásárhelyi Látóhatár Együtt mentünk Finisterre-be, és néhány na-
pot kirándultunk a környéken. Amikor tovább-
Elcsendesülés a húsvéti mise előtt... utaztak, én is indultam másnap a repülőtérre.
Már nem voltak ismerősek a szembejövők, ide-
34 genné vált minden. Úgy gondoltam, hogy a bu-
szom indulása előtt még utoljára felmegyek a
hegyre, a „világ végére” megcsodálni az Óceán
szépségét.

Amint félútra értem, nem akartam hinni a sze-
memnek. A koreai „testvérem” jött velem szem-
ben. Felderült az arca, hangosan kiabált örömé-
ben. Megállt velem szemben, meghajolt, és ke-
zet csókolt.

Majd tökéletes angolsággal azt mondta:
- Te vagy a nővérem, és az is maradsz örökké,
bárhol is élsz a világban! Legyen jó utad hazafe-
lé és szerencséd az életben! Ma utazom én is Pá-
rizsba, majd onnan Dél-Koreába, haza.
Meghajolt, és elment. Én csak álltam, néz-
tem utána és folytak a könnyeim. Hiszen Gaetano
megmondta:
-Finisterre-ben sírni kell!
Utószó:
Milyen volt ez a 35 nap?
Tanulságos, érdekes, csodákkal teli, pihentető,
megnyugtató. Spanyolország gyönyörű természe-
ti kincseivel, barátságos, segítőkész emberekkel,
ragyogó napsütéssel a Camino nélkül is felejt-
hetetlen. A megtett 800 km nehéz, fáradtságos,
embert próbáló gyaloglás, de mindez felejthető a
megnyert élmények tükrében.
Mit nyújtott az Út?
Időt elmélkedésre, a fizikai képességem felmé-
résére, szellemi mélységekbe merülésre. Megta-
nított arra, hogy ha kilépsz a komfortzónádból
meg tudod oldani az új, váratlan helyzeteket is,
ha nem esel kétségbe a feladattól. Képes leszel
őszintén megcsodálni akár egy úton átaraszoló
csigát kora reggel és a madarak csicsergését.

Felfedezni a 300 éves tölgyerdő fáinak csodáját, a Vásárhelyi Látóhatár
kérgüket levedlő, égig érő eukaliptuszfák illatát és a
rózsaszín virágos hegyoldalakat, hósapkás csúcsokat. Az út végén a tenger csodája
és a pihenés várt.
Megtapasztaltam a családtagjaim óvó, féltő figyel-
mét, szeretetét és lelkesítő biztatását. Érezhettem a 35
nagyon régi ismerősök, közeli és távoli barátok, roko-
nok, kollégák figyelmét, akik szinte velem voltak egész
idő alatt gondolatban, ez felejthetetlen megtapaszta-
lás volt.

Már a repülőtéren ültem, amikor egy sms üzene-
tet kaptam:

- Kedves Ibolya! Nem tudom, emlékszik-e még
rám? 2000-ben műtöttek daganatos betegség miatt,
és a maga támogatásának köszönhetem, hogy képes
voltam megbirkózni a betegséggel és annak következ-
ményeivel, és máig élek. Köszönöm, hogy lelket ön-
tött belém, hogy bátorított új életet kezdeni, hogy
mindig számíthattam kedves szavaira és segítségére.
Figyelemmel kísértem az útját, nagy bátorság és kitar-
tás kellett hozzá. Gratulálok a teljesítményéhez, és a
sikeres célba éréshez!

- Istenem, hol van az én bátorságom, sikerem az
övéhez képest, amikor egy halálos betegséget legyő-
zött?

Igen, büszke vagyok arra, hogy segítettem neki és
másoknak, hogy képesek legyenek talpra állni és foly-
tatni az életüket az iszonyú betegségek és következ-
ményeik elviselése mellett is!

És nagyon hálás vagyok a kedves sorokért, és sze-
retetért! Lehet, hogy ha nincs ez az Út és a modern
technika, amivel láthatóvá tehettem mások számára
is, róla sem tudhattam volna semmit.

Szóval, ez volt az én Caminom, az Út, amely csodá-
kat adott, békével és nyugalommal elengedett, hogy
a mindennapjaimban képes legyek élvezni a csöndet,
észrevenni a természetet, és a nyugalmammal más
embereknek is segíthessek.

2018. augusztus 16.

Vásárhelyi Látóhatár

Szenti Ferenc költő

Joó József grafikája, 2015.

36

Szenti Ferenc Vásárhelyi Látóhatár

A Hórák és a lány Szépfejű Hórákat
láttam álmomban az éjjel,
Devecseri Gábor emlékezete s ma, a nappali fényben
egy hasonlatosat.
Őzike-lába formázta
körtáncaikat,
ahogy vitte magát,
tudva a lépést, belső zeneszóra.
Volt rajta
néhány bizsu-ékszer,
de úgy hordta magát,
mint Hórák az aranyéket;
bár cimpáját nem fúrta keresztül
függő-karika,
mit ama szépfejű Lányok
az olymposi házba igyekvén mutogattak,
midőn Zephyros szele vitte
Kypros szigetére.
A szépfejű Hórák laka volt az,
de Aphroditének birodalma,
ki aranykoszorús,
a legszebb isteni Nő.

*
Hajnalodtán arcomat érte
Zephyros szele és ellibegett
fátylában gyorsan az éj;
nekem még nem akaródzott
vele menni: marasztott volna
kicsinyég, mer’ a Hórák hasonlatosa,
a szép őzike-lábú tegnap
a fényben úgy megbabonázott,
hogy a rohanó nappal versenyi távján
én is futni akartam,
hogy végre utolérjem –
Hiába láttam a szépfejű Hórákat
az éjben, s a meseszép Aphroditét,
nekem az aszfalton táncos-siető
itteni lányt kellene tán utolérnem – – –

Bordány, 2017. július 12.

37

Vásárhelyi Látóhatár 2
Szenti Ferenc
Hahó, te Nap- s tej-csorgó Hold;
Visszautazás minden fények terében
talán már el nem enyészem –
Bár a lábam félve tapos, Akár ha nem, s ha jó volt.
a cipőm mégsem haragos,
csak a talpa kiégett. Hahó, szép-igaz-szó-Ige,
végtelen Menny s Rónaság:
Hahó, sugaras honi ősz, itt tűrtelen a szolgaság.
megyünk együtt a télbe Tudja, kinek van hite.
karba öltve – bátran-félve.
Szelem velem kergetőz. Hahó, vers, tánc, ének, zene;
Kanálisom, Templomom –
Hahó, itt a vannak voltja – (s most cigarettám elnyomom!)
Teszem, pakkolom, rakom; Int valaki édes Keze – – –
mintha még lenne alkalom,
ami szép szomjam oltja. *

Hahó, ötödik út; már nem Hahó, te százados Anyám!
repülés nászra, csak lábam Az erkélyről ha kiáltok,
új gyökerére találtam. viszik hangom az Álmok –
Ha fészek! – nem hárem. rímtelen rímek szaván.

Hahó, körsötétje szélén
kevés pisla-világos Hódmezővásárhely, 2017. október 10.
(némileg az is hiányos) –
Megül tán ősz-fű élén.

Hahó, néznek még ehető
szemek, szomjoltó szájak,
kik ablak-muskátlit tárnak?
Régi, vagy új szerető.

38

Vásárhelyi Látóhatár

Szenti Ferenc

Hű kutyák

Kuvasz, komondor, puli, kopó:
kerítésnél biztosabb hősi
védelem, mert tűzparancsa van
foguknak: az harap, nem szaval.

Ha mindőknek gazdája lenne
– tiszta-fajta-vérben azonos –,
halálig meg nem hunyászkodó,
a magas csöndben is hangzatos…

Hódmezővásárhely, 2018. március

Bevallom

Kirekesztő vagyok, újkori eretnek,
mert ellenségnek tartom az ellenséget;
nem hiszek a reklámoknak, s a híreknek.
A tankok után a bankok is mehetnek…

Hódmezővásárhely, 2018. január

39

Vásárhelyi Látóhatár
Szenti Ferenc

Szószátyár kakas

Hivatkozással iromba Kakasomra,
mi szerint a már-már tojni is alig-tyúk
hiába lapulna alá tojásába mag iránt,
Irombám biz’ gőgös-peckesen
tovalép. Vérvörös sisakos taraja
lángol e júniusi nyárban szép jérce
után, ki a mosti tavaszon repedt ki
a tojásból hű kotlója láza nyomán.
Nagy háreme már érteni kezdi, miért
hanyagolja bő nyiladékuk Pasa úr,
s kárálva utánaerednek a jérce-
seregnek… Még kevés homokot kaparó
szűzikék szép lábaikkal csatát nyernek
holnap vagy holnapután, ahogy a törvény
nem rendeli már széke elé kakasom.

*
A jércesereg kandi szeme
a deszkakerítés rései
közt gyakorta kigurult, nehogy
az isme rejtve maradjon,
s libidója sejlése előtt
zárva legyen a kukorékra.

Anvoi

Annyira már nekem se tetszik a tyúk,
osztom igazát vérbő kakasomnak.
Bár Újházi levese mennyei lőn,
gyomrom békéjét legott idehozza.
Ám a jérce mellének húsa, meg a
mája nem csak a sok szép gondolatot,
de a fantáziát is uzoválja.

Bordány, 2017. június 28.

40

Vásárhelyi Látóhatár

Szenti Ferenc

Utószó előtt

Hajh, ti sterilizált magyari agyak,
ti naiv, tévelygő, fertőző lelkek
hirdettek demokrácia-elveken
változást – abból soha fel nem keltek!

Árpád óta mindigre hullt ősi vér
e földre – mára lecsapolva szinte
mind; föltámadást vár a föld alól –
Meglehet, hogy egy végső harcra intve.

Hites-vezérek egy nagy Vezérrel is
maroknyi volt a sokszorossal szemben;
de győzni tudtak, mégha veszteséggel…
Talán most se vagyunk kevesebben.(?) –

Egy várva várt fölkent Vezére a híjunk,
ki az utolsó órán megszületne
végre: Rákóczi, Negyvennyolc, Ötvenhat –
Éj-álomban Valaki ezt üzente – – –

Epilógus:
Édes Szüléim, utolsónak vagyok
mindőkkel együtt, Istenben maradók – – –
Már árnyéka a hajnak is megőrült:
kórtermében én, kényszerűn haladok.

Hódmezővásárhely, 2018. március 11.

41

Vásárhelyi Látóhatár

Natalia Szokova

A baba*

Orosz nyelvből fordította: Neducza Szvetiszláv

N– eked nincs szükséged egy mobilra? Olcsón adom. – Jánya kivett a hátizsákjából egy telefont, és

megmutatta az osztálytársnőjének.
Mint aki siet valahova, rá se nézett, azonnal elvetette: – Neeem, minek az nekem?
– De hát kamerája is van.
– Nem, nincs rá szükségem.
Jánya a telefont a zsebébe dugta, és ökölbe szorította a kezét. –Természetesen sajnálom eladni – aján-

dék.
– És kinek kellene, nem tudod?
– Ott ül a téren Páska a srácokkal meg a lányokkal, ajánld nekik.
Az osztálytársa felfújta a rágógumiból kimunkált léggömböt és a vonathoz sietett. Jánya a hátizsákból

készített egy animációs kandúrbuszt, majd sóhajtott és szomorúan elvánszorgott a térre. Ma még a várva
várt gyöngyházberakásos balettcipők sem örvendeztették meg, amit nemrég vettek egy szezonvégi kiárusí-
táson. A téren a szokásos egyhangúság, el lehet jutni a kereszteződésig, és ott át lehet menni az utca másik
oldalára, de Jánya a hídra ment, onnan csaknem az egész város látható. A lány mind magasabbra emelke-
dett a lépcsőkön, majdnem az égig. Majdnem elesett, amikor az eget nézte – fehérek-fehérek, mint az égi
menyasszonyok, - és megkapaszkodott a korlátban. Lenn a viadukt alatt, gépkocsik torlódtak össze a dugó-
ban, és az emberek a járdákon olyan kicsiknek tűntek, hogy Jánya tenyerében is elfértek volna. Az embe-
rek csak futnak végig az utcán és olyan távol vannak, Jánya pedig nagyon szerette volna, ha valaki megérzi
az ő nagy bánatát. Számára ez rokonszenvesebb lett volna, mintha pénzt adtak volna.

A téren a város hangjait elnyomta a fákon a levelek susogása, a nyikorgó kerékpárok és a gyerekek ki-
áltozásai. Azért a még zöld gyepen látszott, hogy elmúlóban van a nyár, az ősz már megjelölte lenn a terü-
letet száraz levelekkel szegélyezve. A szökőkútnál turistacsoport fényképezkedett, valószínű japánok, vagy
koreaiak, csicseregtek valamit a nyelvükön. Jánya megállt – bár a város tele van turistákkal, de ezek külö-
nösek, úgy mennek, mintha műlábaik lennének, egész idő alatt bólogatnak, mosolyognak, nem azért mert
a gyalogosok körben – komorak és álmosak. Jánya bánatosan sóhajtott, zsebében kitapogatta a telefont, a
turistákhoz ment, de meggondolta magát – a csicsergő kisemberek nem az ő üzlete.

* Novellás kötet: Lélegezni (Дышать), Shuya, 2012.

42

Vásárhelyi Látóhatár

A padon, amelyikre Jánya leült, hogy gondolkozzon a továbbiakon, szétterültek a nap sugarai, egyet le-
takart a kezével, de az lecsúszott és az aszfaltra esett, azután végigkúszott a sugárúton egy bicikli után,
amelyen egy gyerek az udvarából nagyon tekert. Jánya utána iramodott, és megpróbált a fényfoltra lép-
ni. A tér végén volt egy nem nagy játszótér különböző deszkából készített akadályokkal, amit megszálltak
a gördeszkások – ezek külön kasztot képeznek. Jánya gyakran hozzájuk ment és nézegette őket. Tetszett
neki a fényes kabátjuk, a térdvédőjük és a kesztyűjük. Ezek a gyerekek emlékeztették Jányát az animációs
karakterekre – bátrak, erősek, akik csak úgy röpködtek az egyik égi szigetről a másikra. Mellettük verseny-
zett egy fickó piros pólóban.

– Hé, te! Páskát nem láttad? – kiáltott oda Jánya.
A fickó meg se fordulva odavágta a feleletet:
– A tónál.
– Neked nincs szükséged egy telefonra? Kamerával.
De a gördeszkás gyorsan eltűnt a bolyban a többi közt, úgy tűnt, mintha Jánya saját magával beszélget-
ne.
– Nahát… bolond! – mondta, és továbbment.
Egyre kevesebb ideje maradt. Jányán eluralkodott a reménytelenség, az ég hirtelen felhős lett.
Az akácok közt észrevett egy foltot, és átmászott a kerítésen, elhatározta, lerövidíti az utat. A gyepen
két rövidre nyírt kutya hancúrozott. Mosolyogva figyelte őket egy férfi bolyhos pulóverben, lehet, hogy ku-
tyaszőrből kötötték.
– Magának nincs szüksége egy telefonra? – mindenesetre így szólította meg a férfit Jánya.
Csak körülnézett és megvonta a vállát.
– Talán lopott?
– Nem… az enyém.
– És miért adod el?
– Sürgősen pénzre van szükségem.
– Ó, igen, világos. De nem, nincs rá szükségem.
Jánya halkan duzzogott – „Szemét!” – és a tó felé fordult. Arról jött a zene, amit a sugárút zaja elfoj-
tott. A fasorban állt egy fehér limuzin, a menyasszony a vőlegénnyel és a vendégekkel pózoltak a fényké-
pész előtt. Jánya elment mellettük, majd megfordult és a hátuk mögött visszament, hogy jobban megnéz-
hesse a menyasszonyt. A menyasszony ruhája áttetsző és légies volt – már-már repült is fel a fellegekbe. A
ruhája – nagyon elegáns, pezsgőszínű, Jányának ugyanilyen színű a limuzin is. Biztosan limuzin. Nos, igen,
megint minden az álmaira emlékeztette, kezdetben a fehér felhők, most meg a lakodalom. Nem, ki kell va-
lamit dolgoznia a pénzszerzéshez.
– Nézd mit csinált?! Letépte a fodrokat! Nagyszerű! Mint mindig bolond… pipogya fráter! – kiabált a vő-
legényre a menyasszony és bevágta magát a kocsiba, a vendégek meg utánaszaladtak.
»Igen – mosolyodott el Jánya – a szellő viharrá alakult«.
A tó mellett a padokon összejött egy fekete-rózsaszínből álló társaság, fiúk és lányok. A bokor alatt he-
gyet képeztek az összerakott táskák és hátizsákok. Pása ült a füvön és mozdulatlanul nézte az eget.
– Mi van, Kovalenko, meditálsz vagy mi? – kérdezte Jánya.

43

Vásárhelyi Látóhatár

– Mi kell?
– Nekem sürgősen pénzre van szükségem.
– Mi van? És az Abramovics, vagy mi?
– No nem… lehet, hogy megveszed a mobilomat?
– De miért én?
– Nos… nem tudom.
Pása letakarta tenyerével a szemét, hunyorogva a felhő alól kitekintő naptól, és ránézett.
– Miért?
– No… én mondom neked – a pénz nekem sürgősen kell. Nagyon. Élet és halál kérdése.
– Mutasd.
Jánya odaadta a telefont. Pása forgatta a kezeiben, majd visszaadta.
– És mennyit akarsz?
– Ötbe került. Adj érte hármat.
– Mennyit? Normális vagy? Háromért! Kinek kell egy ilyen szar?!
– Azt jelenti, nem veszed meg?
– Neeem. Ha fűre van szükséged, tudok segíteni.
– De bolond vagy – sóhajtott csalódottan Jánya.
– A rokonoktól kérdezd.
– Igen… ott valaki kér valamit.
Pása legyintett és lecsukta a szemét.
– És nekik nem kell? – kiáltott Jánya a többi gyerek felé, és választ se várva odament hozzájuk.
– Jánk, ideadod az algebra házit? Le akarom másolni! – kiáltott oda Pása.
A telefon senkinek se kellett. Nadezsda kezében olvadni kezdett a vattacukor. De valamit még csinálni
kell! Hamarosan beesteledik. Egy kicsit bement a tóba, Jánya a fasor felé indult.
– Hy –szólt valaki hozzá. Megfordult. Csatlakozott hozzá egy bakfis, nagyon vékony lila köpenyben.
– Neked mért kell a pénz?
– Nos, nekem. És, hogy, megveszed a mobilt?
– Kell a nyavalyának a te mobilod. Akarsz keresni húsz mobilra valót?
– Hogy?
– Van itt egy férfi… no… érted…
Jánya összerándult.
– Különben mit gondolsz, normális srác, nem perverz. Én tudom. Látod ott azt a lányt bőrkabátban? – a
fruska oldalra bólintott a tó felé, ahol a gyerekek voltak.
–No. Ennek iPhone telefont ajándékozott.
– Nem…
– De igen, és ő egyszerűen téged néz. Ha nem akarod, semmit se csinál. Az, igaz, normális.
– És ez hosszú?
– Ugyan, nem messzire lakik, egy megálló.
– Na, én nem tudom… De biztos, hogy semmit nem csinál?

44

Vásárhelyi Látóhatár

– Téged hogy hívnak?
– Jánya.
– Ne félj.
– Mm… Nem…
Jánya vállat vont és lehangoltan indult a fasor felé. A fruska a lila köpenyben utána indult.
– Száz százalékig – normális ember. Nála, tudod, mennyi lóvé…

***

A sokemeletes épületet a vízparton magas öntöttvas rácsokból készült kerítés vette körül, a földalat-
ti garázsba vezető lejtőn parkoló dzsipek álltak. A főbejáraton jöttek Jánya és a fruska, akit a téren ismert
meg.

– Látod, semmi sem volt – vonszolta magát a fruska és reszketve szorosabbra húzta a köpenyt. – Látod,
többet kerestél, mint amennyit szerettél volna. És mondd, kellemes volt?

Jánya zavartan mosolygott és megnézte a sötét égen a karmazsinvörös foszlányokat.
– Olyan, mint ő, sokan vannak. Van lóvéjuk – a fruska a mellét döngette – esztelen dühében. És, hogy
mi? Nekünk csak kikapcsolódás.
– Rendben van, én elmentem. Kilencre haza kell érnem. Csörögj, ha gondolod – Jánya legyintett és el-
szaladt.
Szaladt az autóbuszmegállóig, szelet csapva: Úgy tűnt neki, hogy elönti a forróság és boldog. Mert sem-
mi szörnyűség nem történt, csupán két dolog – ő felnőtt lett – ez király! És van pénze – ez szintén király!
Sok pénze van. A lábai könnyedén váltak el a földtől, mint régen, álmaiban – ő teljesen izzásba jött és a lel-
ke sajgott.
Az ajtók a kereskedelmi központban kinyíltak Jánya előtt. A balettcipői megcsúsztak a csillogó padlóbur-
koló lapokon – bennük minden visszatükröződött: a vitrinek, a csillárok és az emberek – szebb és meggyő-
zőbb, csak a tükör tükrözése lehet, még ha ott más világ is volt – jobb. Nem tudott várni, hogy feljusson a
második emeletre, de a mozgólépcső nem sietett, felrohant. A szíve olyan hangosan dobogott, hogy Jánya
semmit sem hallott a környezetéből, kivéve az erős zörejeket a fülében. Még egy kicsit. A lépcsők is olya-
nok voltak, mintha fésűvel lesimították volna. Nem várakozik, átugrik a lapokon, szalad. Nyitott ajtóhoz ér.
Az ajtó mögött az elektronikai részleg van, sorokban állnak a mobilok az átlátható polcokon. Jányának most
már van pénze bármelyik mobilra. De ő csak elrohan mellettük. A kozmetikai butikban banneren hirdetik:
mindenki, aki háromezerért vásárol, ajándékot kap. Természetesen vehetne magának mesés «Chanel №
5«-öst. Jánya gyorsan átszaladt az illatszerbutikon, lassít a szeszesitalokkal teli polcoknál és jócskán beszív-
ta a szagokat. Ezután semmi. Most az egyszer. És ő újra szalad, lavírozik a kereskedelmi központ látogatói
között, magába szíva az újdonságok és a pattogatott kukorica illatát. És lám a műanyag ajtó nyitva áll előtte.
Benne a Gyermekvilág. A polcokról plüssállatok tekingetnek le rá, majdnem olyanok, mint az igaziak. Eléje
tárul a babák sokasága. A polcokon van egy robot-dinoszaurusz, a fejét ingatja, és hörög. A sorban tovább
egy nagy, mechanikus kutya hol leül, hol lefekszik. Sikerül megsimogatni.

45

Vásárhelyi Látóhatár

Lám-lám… az álom egyre közeleg, a távolságot közte már lépésekben lehet mérni. Ott az, abban az át-
látszó dobozban, a nagyon elegáns menyasszonyi ruhában. Hosszú szőke hajjal, nagy mellekkel, darázsde-
rékkal. Csodálatos modell. Még a kezei és a lábai is hajlékonyak. És ő az egyetlen.

– Több nincs, ez az utolsó – mondta az eladónő, amikor Jánya este egyszerűen úgy ment be az üzletbe,
mint egy kirándulásra – ez egy valódi Barbi menyasszony, része a gyűjteménysorozatnak. Sokba kerül, so-
kat ezekből nem hozunk be. A mi lányainknak… könnyebb a kínai hamisítványokat eladni.

Jánya még kislánykorában látott egy Barbit valamilyen reklámban, a tévében és azonnal beleszeretett a
minden babák királynőjébe. Ő róla álmodozott, gyűjtötte a rágógumi-matricákat az ő fényképeivel. A ba-
rátnői közül valakinek a szülei vettek valódi Barbit, Jányának pedig mindig csak hamisítványai voltak, bü-
dös gumiból. Ez… ez meg – eredeti!

Hozzá hasonló szeretne lenni, növesztené a haját, nem enne hat óra után, a melltartója alá habgumi-
párnákat tenne. Szégyen bevallani, hogy buta dolog tizenhároméves korában babákról álmodozni. Hát,
rendben van. Minden szédült gondolatával. A szíve túlpörgött a gyönyörtől – már-már kiugrik a mellkasá-
ból. Ó Istenem! Jánya a kezében tartja a babát. Megy a pénztárhoz. A biztonsági őr gyanúsan nézegeti ki-
fakult farmerjában a lányt. A vonalkód-olvasó sípol, a kódok beolvasva, és elegánsan le van téve az átlát-
szó kistányérra a számla.

Most már Jánya nem siet, magához szorítja dobozostól a babát. Ne felejtsük el, a kereskedelmi centrum
butikjában rágógumit venni egyszerűbb dolog. A mozgólépcsőn nézegeti a megvásárolt álmát, és ígéretet
tesz – amilyen Barbi, olyan leszek én is – olyan szép, kedves és sikeres.

46



Vásárhelyi Látóhatár

Benák Katalin

A partszakasz vernisszázsa

A művészet égisze alatt találkozni mindig örömteli és ünnepi pillanat. Ez alkalom a legszebbek egyi-

ke volt, hiszen egy új művészeti egyesület, a Partszakasz Művészeti Egyesület bemutatkozásának lehettünk
részesei, mely ebben az évben, hódmezővásárhelyi székhellyel alakult, elnöke Kiss Tamás festő, grafikus és
pedagógus.

*
Az egyesület bemutatkozó kiállítása előtt már tájékozódhattunk a honlapjukon, ahol a szervezettel és
tagjaival is megismerkedhettünk. A Partszakasz küldetése a közösségépítés a Dél-alföldi, magas szinten al-
kotó, valós értékeket közvetítő művészek bevonásával, akik az aktuális művészeti trendek követése, elad-
hatóságra való törekvés helyett belső indíttatású, őszinte és pozitív hatású alkotásokat hoznak létre.
Mindennek érdekében aktívan kívánnak részt venni a Dél-Alföld művészeti életében.
Mindezt közös és egyéni kiállítások szervezésével, a szakmai fejlődést elősegítő tanulmányutakon, ki-
rándulásokon, alkotótáborokban való részvétellel tervezik hatékonyabbá tenni.
Az egyesület jelentős háttérmunkát vállal a művészeti pályázatok, szakmai konferenciák, kulturális ese-
mények szervezésével.
A művészek közösségépítése, a szakmai fejlődésüket, művészi megújulásukat segítő művésztelep
életrehívása éppoly fontos számukra, mint a művészeti tanfolyamok, szakkörök, alkotótáborok szervezése
és lebonyolítása a művészeti nevelés érdekében.
Tevékenységük a művészeti folyóiratok, kiadványok publikálásával válik a legszélesebb körben elérhe-
tővé.
*

Jelenleg az egyesületet portfóliója a most látható művészek alkotásainak köszönhetően válik átlátható-
vá, mely látványában megjeleníti a szervezet művészi énképét, amiben többek között fellelhető a poszt-
modern, neo-avantgard, expresszionista de a realisztikus ábrázolásmód jegye is.

A partszakasz.hu honlapon többnyire megtekinthetők a kiállított művek és alkotóik vallomásai, ezért
most az itt bemutatott művek rám, mint a kulturális menedzserre, egy közíróra, a befogadóra gyakorolt
együttes hatásáról szóltam egy érintés erejével.

A vernisszázson tíz művész alkotásával találkoztunk, akik felsőfokú művészeti, szakmai tudásuk, kész-
ségük, tehetségük birtokában több területen hoztak létre tartalmas, esztétikus, a szépérzéken túl az elme
csiszolására is alkalmas műveket.

48

Vásárhelyi Látóhatár

A Partszakasz vernisszázsárólGubovics Melinda műve

Gubovics Melinda

Vallja "...munkáimat környezetünk inspirálja, szeretem megörökíteni az élet apró csodáit, pillanatait. Fes-
tészet, tűzzománc, síküveg, textil mind-mind lehetőséget ad, hogy ezeket a pillanatokat bemutassam és
akár a hétköznapokban is használható, a pillanatot idéző, napjainkat megszínesítő alkotásokat hozzak lét-
re.
Szíves figyelmükbe ajánlom a kiállításon bemutatott akvarell tájképét, üde zöldjével, melyen a sűrű lombok
között megbúvó ösvény hívogat, vagy a természeti és épített környezet találkozását, a Ráckevei Dunapart-
ot. Tűzzománc munkái élethűn tükrözik a természeti képeket, legyen az írisz vagy szitakötő. A tűzzománc,
mint technológia és anyag sajátosságát kiaknázva a mozdulatokat is hitelesen visszaadja, mi több, látvá-
nyában kiemeli azt.

Haskó Edit

Megvalósított ruhaterveit csodálhattuk meg. Kelmeválasztása, díszítőelemei és szabásvonala kifinomult
stílusérzékről, művészi vénáról tanúskodik.
Szemléletes példát láthattunk arra, amint több anyag és technológia – textil, tűzzománc - alkalmazásával
felerősíti az elérni kívánt hatást. Itt a természetes alapanyagból készült kétrészes ruha és felsőjét összefo-
gó tűzzománc csat válik a ruha szerves részévé – nemcsak egy szép vagy hasznos kellékévé. Ruháit össz-
hang és funkcionalitás, esztétikum és praktikum jellemzi. Együtt és külön-külön is érvényes jelzők. A művé-
szetből, néprajzból átvett motívumokkal, mint díszítőelemekkel is találkozhatunk. Jó példáját adja ismét,
amint a funkcióból kinövő művészi hatás jelenik meg, a ruha elejét kiemelő selyem rész folytatásaként a
vállpántból a hát középen kitárulkozó selyem masni. A klasszikus vonalvezetés, az életfára jellemző motí-
vum is megjelenik.

49

Vásárhelyi Látóhatár

A Partszakasz vernisszázsárólHaskó Edit művei

Figyelemfelkeltő a modern, posztmodern, uszályos ruhaköltemény, melyet nemcsak a formája, szabásvo-
nala, hanem a díszítőelemként alkalmazott színvilága, – általam föld színeinek nevezett árnyalatai tesznek
egyedivé.
Az alkotó a tűzzománc terén is egyedit hozott létre, a kör alapon kivitelezett Világteremtés című művét,
melyen megjelenik a négy fő elem: tűz, víz, föld és levegő, melynek lapkoncepciója, a nő és a férfi.

Kalácska Beáta

A figuralitás és lélek témáiban dolgozik.
A klasszikus szobrászatot képviseli Szent Márton című bronz szoborkompozíciója. Ha jobban szemügyre
vesszük e méretében kicsiny (50,5x13cm 37cm magas), márvány talapzaton elhelyezett alkotását, láthat-
juk milyen élethű a jelenet. Mindezt a szobor egyenetlen felületkiképzésével, az arányok megváltoztatásá-
val tudja ilyen erősen érzékeltetni. Magunk is átérezzük a kiszolgáltatott koldus sorsát, akit egy hideg éj-
szakán a rablók minden értékétől megfosztottak, megverték, még a ruháját is elvették, megalázták, s most
magába roskadva a földön ül. Lovával épp arra járt Szent Márton, és látva a kiszolgáltatottságát, saját köpe-
nyét kettévágja kardjával, majd ráteríti a szerencsétlen sorsú emberre. A jól sikerült alkotásban a figuralitás
és a lélek ötvöződik. Látva a szobrot, átérezhetjük a segítség és hála kegyelmi pillanatát.
A figurálitás mellett a művész poszt modern alkotásaival is találkozunk, mely merőben más anyag- és stí-
lusválasztás.

50