SZERVUSZ 2026/1. szám

FARSANGI KUPA SZÉKESFEHÉRVÁRONTÚL A 100. SZÍVÁTÜLTETÉSEN A GOTTSEGEN GYÖRGY ORSZÁGOS KARDIOVASZKULÁRIS INTÉZETBENSZERVUSZ1 2026. május www.trapilap.hu A Magyar Szervátültetettek Szövetségének magazinjaMEGTÖRTÉNT AZ ELSŐ KERESZTDONÁCIÓS MŰTÉT PÉCSETTAZ ORVOSTUDOMÁNY HIDAKAT ÉPÍT SORSOK KÖZÖTTJUBILEUMI ESTTEL ÜNNEPELT A SZERVDONOR CSALÁDOKÉRT ALAPÍTVÁNY

ÉLŐFEJ2 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSHonvédelmi Minisztérium Sportért Felelős ÁllamtitkárságBelügyminisztériumMiniszterelnöki KabinetirodaTÁMOGATÓINK:

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 3 BEKÖSZÖNTŐÉLEDŐ REMÉNYEKAlig vagyunk túl a választásokon, mely nemcsak a politikai színteret uralta az elmúlt napokban, de a magánemberek mindennapjait is. Civil szervezeti vezetőként igyekszem magam távol tartani a politikai állásfoglalástól, hiszen alapszabályunk kimondja, hogy politikai tevékenységet nem folytatunk, és a szervezetünk a pártoktól független. Amióta a Szövetséget vezetem, igyekeztem is ehhez tartani magam. Ahhoz azonban, hogy eredményesen tudjunk dolgozni és fejlődni, szorosan együtt kell működnünk a mindenkori államigazgatási rendszerrel. A 2024-ben hazánk EU-elnöksége kapcsán konferenciát szerveztünk a szervátültetésről a betegek szemszögéből fontos kérdések megvitatására. Ismertettük, majd átadtuk a döntéshozóknak a hatpontos javaslatcsomagunkat. Az ügy előrehaladásáról, vagyis inkább „állásáról” a 13. oldalon olvashatják dr. Grózli Csaba MARAD(HAT) Hol tart ma a szervátültetettek érdekében megfogalmazott javaslatcsomag? című cikkünket. Közösségünk számára nagyon fontos javaslatokat fogalmaztunk meg, többször is tárgyaltunk, de a végén már választ sem kaptunk. 2010 óta nincs önálló Egészségügyi Minisztériumunk, az egészségügy fajsúlytalanul, államtitkárságként tagozódott be például a Belügyminisztériumba Az egészségügyi kérdések elkallódtak a nagy tárca útvesztőiben. Ebben a struktúrában a betegszervezeteket egyre méltatlanabbul kezelték. Számunkra a választások utáni egyik legfontosabb változás az lehet, hogy lesz egy dedikált politikai és igazgatási központ, amely kizárólag az egészségügyért felel. Ez növeli az esélyét annak, hogy végre nem problémaként, hanem az egészségügyi rendszert segítő partnerként tekintenek ránk, bevonva a minket érintő döntésekbe és egyben forrásokkal támogatva, tervezhetővé válhat a betegek jobblétéért végzett munkánk. A kormányzati kommunikáció és szakpolitikai tervek szerint az új minisztérium több önálló államtitkárságra tagolódik (pl.: népegészségügy, ellátórendszer, digitális egészségügy), ami elvileg tematikus egyeztetéseket tesz lehetővé a civil és betegszervezetekkel. Mit jelent ez a gyakorlatban? A betegszervezetek szakértői tudással, betegút-tapasztalatokkal és adatgyűjtéssel támogathatják a döntéshozatalt egy önálló minisztérium mellett, mert ennek nagyobb az intézményi befogadóképessége.Tizenegy éve a szórványos, innen-onnan megszerzett támogatásokból, adományokból szervezzük a „Képzett beteg” programunkat, amelyen több mint 1400-en vettek eddig részt. Ezen tapasztalatok alapján bizton állíthatjuk, hogy a betegnek nemcsak „ellátottnak”, hanem önmagáért is tenni akaró, aktív partnernek kell lennie. Ebben tudunk mi segíteni, ezért kell bevonni bennünket az egészségpolitikai döntések előkészítésébe, a prevenciós programok kialakításába, a gyógyszerekhez és terápiákhoz való hozzáférés szabályozásába, a betegedukációba. Amikor nemzetközi konferenciákon veszünk részt, irigykedve figyeljük például a csehországi példát, ahol a betegszervezet képviselői ott ülnek az egészségügyi minisztériumban, és karöltve dolgoznak az egészségügyi tisztségviselőkkel. Nagyon bízom abban, hogy az elkövetkezendő időszakban végre nálunk is használja majd a civil szervezetek tudását a felálló egészségügyi kormányzat, integrálja a betegszervezeteket a különböző egészségügyi folyamatok kidolgozásába. De ez csak akkor valósulhat meg, ha a minisztérium nemcsak formálisan, hanem érdemben vonja be a betegszervezeteket, és nemcsak meghallgatás, hanem valódi együttműködés jön létre, mint például a Cseh Köztársaságban. A magyar betegszervezetek döntő többsége súlyosan forráshiányos, a működésük fenntartásához elengedhetetlen lenne, hogy támogatási és együttműködési megállapodások jöjjenek létre, és legyen lehetőség egészségpolitikai célokhoz kötött civil pályázatokra, pl. betegedukációs programokra. A képzett betegek a legjobb mentorok. Fontos lenne, hogy ne csak projektszintű, hanem többéves programfinanszírozási lehetőséget is kapjanak a szervezetek. Az önálló minisztérium azt jelenti, az egészség újra fontos, újra hangsúlyos. Mindez reménnyel tölt el bennünket, hogy végre lesz intézményes betegképviselet, valódi beleszólás a sorsunk alakításába, és lesz fenntartható civil finanszírozás, nemcsak alkalmi támogatások. A folyamatos minőségi munkát ugyanis nem lehet csak az önkéntességre alapozni. Nyitottsággal, partnerséggel és reménnyel tekintünk a jövő felé.A címlapon: Sportolóink, edzőik és a Szövetség vezetői a Nemzeti Sport Gálán, balról jobbra: Szendi János, Berente Judit, Gyurkó Alexandra, Mezei Gergő, Bácsi Bernát, Milos Imre, dr. Grózli Csaba, Németh Károly, Mihálovits Tamás

4 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSTARTALOMTúl a 100. szívátültetésen ........................ 5Keresztdonáció – beszélgetés dr. Szakály Péterrel ............ 8Konferenciák .............................................. 11Új helyen a májambulancia .................. 12Hatpontos javaslatcsomag ................... 13Képzett Beteg Program .......................... 14Az én transzplantációm ......................... 19Ismeretlen Donorok Emléknapja ........20Donortörténet ...........................................22Emlékezzünk ..............................................24Szervdonor Családokért Alapítvány hírei .........................................25Vese Világnapja .........................................27Élődonoros történet ................................28Nemzeti Sport Gála .................................30Nemzeti Versenysport Szövetség Gálája ............................................................ 31Alpesi sí edzőtáborok .............................32Sífutó edzőtáborok ..................................34Alpesi Parasí-bajnokság .........................36Nemzetközi síverseny .............................37Farsangi Kupa ............................................39Magyar Parasport Napja ........................42Paraatlétika OB ..........................................44Hazai versenyek ........................................46Egyesületi hírek .........................................48Életmesék ....................................................54Mara világa .................................................56Művészetek .................................................57SZERVUSZA Magyar Szervátültetettek Szövetségének magazinja7 9 152026. május 1 www.trapilap.hu„Szervusz” A Magyar Szervátültetettek Szövetségének lapjaSzerkesztőség:1146 Budapest,Istvánmezei út 1–3. tel.: 06-1-460-69-27Szövetségünk honlapja: www.trapilap.huA lapot összeállította:Berente Judit, Feszt Tímea,dr. Grózli Csaba, Vajtó-Tilhof IngridSzerkesztőségi titkár: Kotáné Cziegler AndreaKorrektor: Kadosáné Vincze ValériaTördelés:Serfőző MagdolnaFotó: Szekeres MátéFelelős kiadó:Berente JuditAlapító: Székely GyörgyAlapító szerkesztő: Tarján IvánSzakmai tanácsadó:dr. Varga ZoltánCím: 1146 Budapest,Istvánmezei u. 1–3.Nyomdai kivitelezés: Pannónia Nyomda Kft.1139 Budapest,Frangepán u. 16.ISSN: 1585-6070Szerkesztőség: [email protected] Judit: [email protected]áné Cziegler Andrea: [email protected] 50302220-21

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 5 TRANSZPLANTÁCIÓA TRANSZPLANTÁCIÓ EGY KICSIT A MI GYEREKÜNKdr. Ablonczy László főorvos, a magyar gyermekszív-transzplantációegyik elindítója– Mióta dolgozik ezen a területen, és mi a jelenlegi feladata az intézetben?– A titulusom elég hosszú: a gyermekszívközpont vezetője vagyok, emellett az intézet orvosigazgató-helyettese és a gyermekellátásért felelős vezető. Orvosként 1992-ben végeztem, és 1998 óta gyermekkardiológiával foglalkozom. Először intervenciós kardiológiával, majd a pulmonális hipertóniás és szívizombeteg gyermekek kezelésével, később a szívelégtelenség került a fókuszba.– Hogyan került a transzplantáció a szakmai érdeklődésének középpontjába?– A kétezres évek elején volt egy nagyon nehéz betegcsoport: a szívizombeteg gyerekek. Sok esetben csak végignéztük, ahogy állapotuk romlik és elveszítjük őket, és ez lelkileg nagyon megterhelő volt mindenki számára, ez egyenes út volt a kiégés felé. Ekkor merült fel, hogy el kellene indítani egy gyermekszív-transzplantációs programot. 2003-ban egy amerikai kongresszuson láttam, hogy több nagy centrum már sikeresen végzi ezt, és elhatároztuk: Magyarországon is meg kell próbálni.– Egy teljesen új programot kellett felépíteni. Hogyan kezdődött?– Először tanulni kellett. 2006-ban egy évet töltöttem Berlinben egy szívés tüdőtranszplantációs osztályon, ahol szinte minden harmadik nap volt transzplantáció és minden második nap műszívbeültetés – elképesztő tapasztalat volt, és persze óriási stressz is számomra: gyerekgyógyászként ügyeletet kellett ellátnom egy felnőttosztályon, német nyelven, amit előtte próbáltam egy év alatt megtanulni. Közben itthon a kollégák előkészítették a szakmai és engedélyezési hátteret, és 2007-ben elindult a program.– Ma már az intézetben 100 szívátültetésnél, ezen belül 75 gyermekszív-transzplantációnál tartanak. Mérföldkőhöz értek?– Nevezzük inkább a hosszú munka egyik állomásának. A gyermekszív-transzplantáció mindenhol kis esetszámú terület. Évente három–nyolc beavatkozás történik, ezért nagyon fontos a stabil szakmai háttér. Nagyon nehéz dolga van egy gyerekekkel foglalkozó transzplantációs centrumnak, mert nagyon jó eredményeket kell produkálni a relatív kis számok mellett. Ez minden egyes esetben nagy nyomást helyez a csapatra.MINDEN SZÍV egy szívért dobbanSZÍVÁTÜLTETÉSÉN VAN TÚL A GOTTSEGEN GYÖRGY 100. ORSZÁGOS KARDIOVASZKULÁRIS INTÉZET TRANSZPLANTÁCIÓS PROGRAMJADr. Ablonczy LászlóJövőre lesz húsz éve, hogy a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben (GOKVI) elindult a gyermekszív-transzplantációs program. Azóta több mint száz beavatkozás történt, és egy olyan szakmai közösség épült fel, amely nemzetközi mércével is kiemelkedő munkát végez. A program nemcsak a műtétekről szól: a háttérben orvosok, ápolók, koordinátorok és családok dolgoznak együtt, hogy a legsúlyosabb szívbeteg gyermekek új esélyt kaphassanak. Összeállításunkban három beszélgetésen keresztül mutatjuk be a kezdeteket, a mindennapok kihívásait és azt az emberi összetartozást, amely nélkül a transzplantáció nem működhetne.

6 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSTRANSZPLANTÁCIÓ– Akkor most büszke lehet az elért közel 20 év eredményeire.– Amire igazán büszke vagyok, hogy mögöttem felnőtt egy teljes generáció, amely átvette a transzplantációs program irányítását. Ezek a kollégák részben az én feladataimat viszik tovább, részben pedig olyan elkötelezettséggel és tapasztalattal rendelkeznek a transzplantáció területén, hogy a program működése szinte rutinszerűvé vált – legyen szó aneszteziológusról, szívsebészről, gyermekkardiológusról, vagy a magasan képzett szakszemélyzetről, ápolókról, szakápolókról és koordinátorokról.– Az intézetben járva feltűnik a családbarát környezet. Ez tudatos szemlélet?– Igen. Külföldi példákból merítettünk: a család valóban a gyógyítás része. Létrehoztunk anyaszobákat, családi tereket, ahol az apuka is bent lehet. Egy szívműtét vagy transzplantáció a családnak hatalmas stresszt jelent; ha ott lehetnek, az mindenki számára segítséget nyújt. De vannak egyszerűbb dolgok is: én például most azt kértem, hogy hologramokat próbáljunk a folyosókra elhelyezni, hogy hologram formájában lássanak játékokat a gyerekek. Vagy mondjuk egy kisgyereket csak az anyja ölében vizsgálunk meg ultrahanggal, és még sorolhatnám.– Hogyan látja a gyermekszív-transzplantáció jövőjét?– A transzplantáció még sokáig fontos terápiás lehetőség marad. A műszívtechnológia gyorsan fejlődik, de a transzplantáció mindig szerepet fog játszani. Új területeket is nyitunk: például létrehoztunk egy Fontan-ambulanciát az egykamrás szívvel élő betegek számára, ahol 250 ilyen gyermek, illetve felnőtt áll gondozás alatt. Számukra sokszor a szívátültetés jelenthet megoldást.– Büszke arra, hogy itt dolgozik?– Igen, különösen a nyugodt, együttműködő szakmai közösség miatt. Ez a légkör a gyerekeknek és a családoknak is biztonságot ad, ezt érzik a szülők is. A transzplantáció pedig – ahogy szoktam mondani – egy kicsit a mi gyerekünk is.BETEGBŐL ORVOSDr. Vilmányi Csaba,a Gyermek Kardiológiai Szakambulancia vezető főorvosa– Mikor döntötte el, hogy orvos lesz?– Igazából nem is tudom pontosan. Már az általános iskolában is gondolkodtam rajta. Viszonylag jó tanuló voltam, és akkor jó ötletnek tűnt, hogy az emberből orvos legyen. Aztán jött a saját betegségem, ami egyértelműen a gyermekkardiológia felé terelte az életemet.– Lehet erről beszélni?– Szerintem lehet. Felső tagozatos koromban ritmuszavart állapítottak meg nálam, és a történet vége az lett, hogy pacemakert kaptam, amit 14 éves korom óta viselek. Így kerültem először kapcsolatba ezzel az intézettel.– Tehát betegként ismerte meg az intézetet, és ezért is kapott kedvet a pályához?– Az orvoslás iránti érdeklődés már korábban is megvolt, de hogy milyen típusú orvos szeretnék lenni, arra nagy hatással volt a saját betegségem. Gyerekként az ember felnéz az orvosokra, és én sok időt töltöttem kórházban. A szekszárdi kórházban például elég szigorú volt a látogatási rend, akkor még csak szerdán és vasárnap lehetett látogatni. Ez traumatikus élmény volt, amikor akár két hétig is bent voltam, szüleimmel alig találkoztam.Itt, a kardiológiai intézetben, ahol szintén sok időt töltöttem, már akkor is családbarát volt a légkör. A nagynéném Budapesten lakott, így többször meg tudott látogatni, és nem kellett hosszú időket egyedül töltenem.Később, amikor egyetemi hallgatóként, gyakornokként kerültem ide, már Szatmári professzor volt az osztályvezető. Nagyon tetszett, hogy a fiataloknak beleszólásuk volt a betegek kezelésébe. Bár a végső döntést ő hozta meg, partnerként működtünk együtt, és ez első éves medikusként nagyon inspiráló volt.– Már akkor célzottan szeretett volna ide kerülni?– Igen, de ez nem volt egyszerű. A rendszer akkor úgy működött, hogy frissen végzett rezidenseket nem alkalmaztak, előbb általános gyermekgyógyászati tapasztalatot kellett szerezni. Később intenzív terápiát is tanultam, majd egyszer csak jött a „mesebeli telefon”: Szatmári professzor úr meghívott, hogy jöjjek az intézetbe dolgozni.– Akkor eredetileg gyermekintenzíves szeretett volna lenni?– Inkább úgy mondanám, hogy kardiológus szerettem volna lenni intenzíves szemlélettel. Amikor megszereztem a szakvizsgáimat, az itteni intenzív osztályra kerültem, ahol később vezetőhelyettesi pozícióig jutottam.– Hogyan kapcsolódott a transzplantációs programhoz?– Nem közvetlenül. A transzplantációs program 2007-ben indult, és egy évvel később történt az első műszívbeültetés. Máté volt az első beteg, aki a kardiológiai intenzív osztályra került, és én akkor ott dolgoztam. Ez a találkozás véglegesen meghatározta a további utamat. Amikor elkezdtem a pályát, úgy gondoltam, hogy az intenzív terápia az a terület, ahol a legtöbbet lehet segíteni. Később azonban egyre jobban kezdett érdekelni a tartós orvos–beteg kapcsolat és a gondozás. Ma már elsősorban az ambulanciát vezetem, az intenzív osztályon pedig időnként besegítek. Az invazív beavatkozások helyett ma inkább a hosszú távú gondozás áll közelebb hozzám.– Miért szeret itt dolgozni? Miért különleges ez az intézet?– Betegként megtapasztaltam, milyen szülőktől távol, egy sivár kórteremben feküdni. A mi intézetünk valóban családbarát, nemcsak a környezet, hanem a dolgozók hozzáállása miatt is. Az egyik első nagy lépés, amelynek én is részese lehettem, az volt, amikor az egyik bank támogatásával fejleszthettük az osztályt. Úgy alakítottuk ki a kórtermeket, hogy a szülők 24 órában együtt lehessenek a gyerekekkel. Ez azóta is működik, és nagyon fontos a családok számára, így a szülők is a napi gyógyítás részeseivé válnak, ami segítség mindkét oldal számára.Az ambulancián a várótermet is barátságosabbá tettük. A vár formájú játszórész az én ötletem volt, erre különösen büszke vagyok. Ez egy elkülönített rész, ahol a gyerekek játszhatnak, van sok színes bútor is, így a várakozás nem unalmas vagy feszültséggel teli. A tavaly ősszel megnyitott külső, udvari játszótér pedig még nagyobb projekt volt, anyagilag és szervezésben is.– Büszke arra, hogy itt dolgozik?– Igen. A szívtranszplantációs ellátás területén nemzetközi színvonalon dolgozunk, akár a szövődményeket, akár a túlélési eredményeket, akár a tudományos munkát nézzük.Nagyon büszke vagyok a csapatra is. A transzplantációs koordinátor, a dietetikusok, a pszichológusok, a gyógytornászok, a szociális munkások mind, aktívan részt vesznek a munkában, és mindenki szereti, amit csinál. Ez egy nagyon jó közösség.Dr. Vilmányi Csaba

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 7 A SZÍVTRANSZPLANTÁLT GYEREKEK MÁSODIK ANYUKÁJAKirályné Jene Katalin, koordinátorVagy ahogy mindenki hívja, Kata – kollégái fáradhatatlannak tartják. Transzplantált betegei és családjaik szinte második anyjukként tekintenek rá, ő pedig nem titkoltan szívén viseli minden gyermek sorsát. Talán ennek is köszönhető, hogy beszélgetésünk során egy pillanatra könnybe lábad a szeme, és elcsuklik a hangja – mert ebben a munkában nemcsak szakmai feladatok vannak, hanem nagyon sok emberi történet is.– Hogyan kezdődött a pályája az intézetben?– 2004. április 1-jén kezdtem el dolgozni, akkor még a gyerekintenzív osztályon. Az évek során megszületett a két gyermekem, majd amikor a második gyermek után, 2011-ben visszatértem a munkába, Ablonczy főorvos úr megkérdezte, vállalnám-e a transzplantált betegek koordinálását. Eleinte a munkaidőm felét az intenzív osztályon töltöttem, a másik részében pedig ezt az új feladatot végeztem, később teljesen átkerültem a koordinátori munkába.– Mit jelent pontosan ez a feladat a mindennapokban?– Tulajdonképpen kapocs vagyok az orvosok és a családok között. A transzplantált és a pulmonális hipertóniás gyerekek szülei szinte mindig engem hívnak először, ha valamilyen probléma adódik. Ha lázas a gyermek, panaszai vannak, vagy gyógyszerre van szükségük, elsőként hozzám fordulnak. A komolyabb eseteket természetesen azonnal egyeztetem a kezelőorvosokkal, és a szülők tőlem kapják meg a további teendőket. Így próbálom megkönnyíteni számukra ezt a sok bizonytalansággal járó időszakot.– Hogyan telik egy átlagos hét?– A hét eleje az ambuláns napoké. Hétfőn a pulmonális hipertóniás betegek érkeznek, kedden a transzplantált gyerekek és a kardiomiopátiás páciensek. Ilyenkor vizsgálatok, kontrollok és sok személyes beszélgetés történik. A hét többi része inkább adminisztrációval telik: gyógyszerekhez szükséges egyedi méltányossági kérelmeket intézek, időpontokat szervezek, illetve Ablonczy doktor ambulanciájának betegei is rajtam keresztül kapnak időpontot.– Valóban a nap 24 órájában elérhető a családok számára?– Igen, sokszor így van. Bár a hivatalos munkaidőm délelőtt van, a szülők tudják, hogy ha baj történik, bármikor hívhatnak. Előfordul, hogy délután, hétvégén vagy ünnepnapokon keresnek. Szerencsére nagyon jól érzik, mikor sürgős a helyzet. Ha csörög a telefon, tudom, hogy valóban szükségük van segítségre.– Mennyire kerül közel a gyerekekhez?– Nagyon. Itt soha nem csak a gyerekről van szó, hanem az egész családról. Egy hosszú kezelés alatt óhatatlanul kialakul egy bizalmi kapcsolat. Előfordul, hogy a szülők később is tartják velem a kapcsolatot, még akkor is, amikor a gyermek már felnőttgondozásba kerül. Volt olyan család, amely azt mondta, úgy tekintenek rám, mintha a családjuk része lennék.– Bizonyára a nehéz pillanatokból is jut bőven. Hogyan lehet ezt feldolgozni?– Sajnos előfordul, hogy elveszítünk egy gyermeket. Ez mindig nagyon megterhelő. Ilyenkor próbálom szem előtt tartani, hogy mindent megtettünk, amit lehetett. A sors dolgait néha el kell fogadnunk. Sokszor a temetésre is elmegyek, mert úgy érzem, ez segít lezárni egy közös történetet, és a családnak is sokat jelent.– Van olyan élmény, amely különösen meghatározta a pályáját?– Igen, az egyik legelső önálló műszakom. Egy hatéves kisfiú feküdt nálunk súlyos szívbetegséggel. Egyszer csak rám nézett, és azt mondta: „Meg fogok halni.” Nem mondhattam neki, hogy nem, mert mi is tudtuk, hogy ez benne van a lehetőségek között. Csak annyit mondtam: „Itt vagyunk veled.” Abban a műszakban elveszítettük. Fiatal voltam még, de ez az élmény mélyen belém égett. Talán ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy később, amikor felkértek a koordinátori feladatra, azonnal igent mondtam.– Ennyi nehézség után mi ad erőt a folytatáshoz?– A gyerekek és a szülők. Az a rengeteg szeretet és hála, amit tőlük kapok. Néha elfáradok, és olyankor elgondolkodom rajta, hogy talán váltanom kellene. De aztán mindig eszembe jut, mennyire fontos ez a munka, és mennyi családnak jelent biztonságot az, hogy van valaki, akit bármikor felhívhatnak. Emellett egy nagyon jó csapatban dolgozom – egy olyan közösségben, ahol jó együtt lenni és egymást támogatni. Ha újra kellene választanom, ugyanígy döntenék. Ez számomra nem csak munka – ez hivatás.Dr. Grózli CsabaTRANSZPLANTÁCIÓ– Hogyan tudja kezelni a személyes kötődést a gyerekekhez és a családokhoz?– Nehéz távolságot tartani. Van néhány beteg, akivel szinte családi kapcsolat alakult ki, és ott voltam a nagy családi eseményeiken is. Olyan is van, akit több mint tíz éve elveszítettünk, de az édesanyával ma is szívesen beszélgetünk, mert a közös küzdelem után nagyon erős kapcsolat maradt. Ugyanakkor ma már tudatosan figyelek a határokra. A veszteségek nagyon megérintik az embert, főleg amikor hónapokig küzdünk valakiért. Ez könnyen kiégéshez vezethet, ezért meg kell tanulni bizonyos távolságot tartani, ami nem könnyű nekem.– Otthon hogyan tudják kezelni ezt a terhet?– Nem lehet teljesen kikapcsolni, főleg úgy, hogy a feleségem is itt dolgozik, ő is „gyermekintenzíves”. Beszélünk róla, támogatjuk egymást, de vannak olyan időszakok, amikor hónapokig nehéz témák kerülnek elő otthon.– Részt vesz a transzplantált gyermekek közösségi életében is?– Igen, szeretek részese lenni, sok eseményre járok. Az intézeti kapcsolat és a civil szervezetek rendezvényei nagyon különböznek. A családok ezeken az alkalmakon sokkal jobban megnyílnak, bátrabban kérdeznek, és ez nagyon fontos számukra.– Mit jelent a 100. beavatkozás? Büszkeséget?– Igen, mindenképpen mérföldkő. De a mindennapi munkában nem érzünk nagy változást. A célunk mindig a folyamatos fejlődés.– Mik a további céljai?– Azt érzem, hogy a munkámban és a magánéletemben is elértem, amit szerettem volna. Két gyönyörű gyermekem van, biztos megélhetésem, és olyan munkát végzek, amit szeretek. Szakmailag mindig azokra az emberekre néztem fel, illetve azok példáját próbáltam követni, akik számára fontos volt a tudásuk továbbadása, a következő generáció „felnevelése”. Ez nekem is kiemelten fontos. Rendkívül jól esik hallani, amikor egy-egy fiatal kolléga szájából a saját mondataim hallom vissza egy beteg, vagy a medikus oktatás kapcsán. Ennél nagyobb elismerés számomra kevés van. Remélem az utánunk következő generáció a mi tudásunkra építve a mieinknél sokkal nagyobb dolgokra lesz képes. Van, akiben ez szakmai féltékenységet ébreszt, bennem büszkeséget.Királyné Jene Kata

8 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSTRANSZPLANTÁCIÓHOLNAPA betegeknek mi vagyunk a „Új mérföldkőnek tekinthető a magyar szervátültetésben, hogy a napokban elvégezték az első keresztdonációs vesetranszplantációkat hazánkban. Az élődonoros vesecsereprogram keretében két hölgy kapott új vesét a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikáján” – adta közre január 29-én a Városunk Pécs portál. Az egyik donor-recipiens párt dr. Szakály Péter egyetemi docens operálta – őt kérdeztük a részletekről.– Milyen érzés elvégezni egy olyan műtétet, ami az országban az első?– Nagyon jó érzés. A törvényi lehetősége 2014 óta már megvolt, hogy ez a műtét megtörténjen. A jogszabály nagy hiányossága, hogy nem a négy transzplantációs központ konszenzusán alapult, illetve nem lett mellé rendelve egy országos program. Bármelyik központ elvégezhette volna, ha lett volna két megfelelő párja. Mivel nem volt, országosan történt a gyűjtés, így egyik centrumban sem volt annyi páros, ami biztosított volna megfelelő immunológiai egyezést. Sokáig egy „kockás papíron” gyűjtöttük a betegeket, akiknél ilyen műtét jöhetett volna szóba. Ezt írta felül 2024-ben az élődonoros vesecsereprogram.– Úgy tudom, Önök itt a pécsi klinikán nagyon sokat tettek ennek a programnak a megvalósulásáért.– A területi arányok alapján nekünk volt a legkisebb esélyünk arra, hogy mi végezzük az első ilyen műtétet. Viszont sokat tettünk érte az elmúlt 12 évben. Vezetőként mindig arra törekedtem, hogy ne azt nézzem, miért nem lehet valamit megcsinálni, hanem azt, hogy mit kell tenni a megvalósulásáért. És az a jó, hogy ebben partnerekre találtam. Hogy csak egy példát mondjak, szorosan együtt dolgozunk Kovács Tibor professzorral a II. számú Belgyógyászati Klinikáról, aki megmondja, hogy amit mi sebészileg meg tudunk tenni, azt belgyógyászati és nefrológiai szempontból el szabad-e végezni. Ő is ilyen AZ ELSŐ KERESZTDONÁCIÓS MŰTÉT ÉS A HOZZÁ VEZETŐ ÚTDr. Szakály Péter

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 9 TRANSZPLANTÁCIÓszemléletű, mint én. Ha kell, azt mondja, hogy „most még ne csináljátok meg, de ha bizonyos feltétel megvalósul, akkor mehet”. Ez a hozzáállás nagyon fontos, hiszen a hozzánk forduló betegeknek mi vagyunk a „holnap”. Néha úgy érzem, hogy talán a sors kompenzációja volt, hogy nálunk történhetett meg az első keresztdonációs műtét. – Mit jelentett még a gyakorlatban ez a „sokat tettünk érte”?– Nagy energiát fektettünk a betegek gyűjtésébe. A törvény 2014-es elfogadásától próbálkoztunk ezzel. Az említett „kockás papíros” gyűjtés mellett igyekeztem megvalósítani a centrumok közötti összefogást is, egy közös adatbázis kialakítását. Nálunk mindig volt legalább 20-25 pár, sőt egy alkalommal 32 is. 2024-ig körülbelül 30 esetben kértünk keresztpróbát. Sajnos az immunológiai eredmény mindig meghiúsította a reményeinket. 2024-ben az Országos Kórházi Főigazgatóság kezdeményezésére az Országos Vérellátó Szolgálat koordinációjával és a négy magyarországi vesetranszplantációs centrum konszenzusával elkészült az élődonoros vesecsereprogram. Létrejött egy országos keresztdonációs gyűjtőlista, elkészítettük a program eljárásrendjét. Egy nemzetközi tapasztalatok alapján készült számítógépes program biztosítja az optimalizációs folyamatot, mely megmutatja, hogy a programban részt vevő párok esetén milyen párosítások lehetnek jók. Ezzel foglalkozó matematikusok szerint kellene legalább 50 pár, hogy biztosan legyen mindig olyan találat, ami után megvalósul az átültetés.– Ehhez képest mi a jelenlegi helyzet?– Körülbelül 35-40 recipiens lehet benne jelenleg. Én remélem, hogy ez az első műtét most ad egy olyan lendületet ennek a programnak, hogy felmegy ez a szám legalább a kívánt 50 fölé. A program 1,5 éves indulása óta 17 alkalommal kaptunk papíron jónak tűnő párosítást. Ilyenkor mindig egy sok szereplős szakmai egyeztetés következik, hogy az adott párosítás szakmailag elfogadható-e. Elfogadás esetén a párok között elvégzett keresztpróba még ezt felülírhatja. Így történt, hogy a 17 párosításból csak ez az egy valósult meg eddig. Ha több pár lesz a rendszerben, meg fog nőni a kedvező párosítások száma is.– Le is lehet kerülni erről a listáról?– Ez egy plusz lehetőség azoknak, akiknek egyébként van alkalmas élő donoruk, de nem végezhető el direkt módon az átültetés. Csatlakozhat a programhoz olyan is, akinél elvégezhető lenne az átültetés, de egy jobb kor vagy immunológiai egyezés reményében kéri a felvételét. A programba viszont csak olyan tud jelentkezni, aki már szerepel a várólistán és van alkalmas donora. A programból bármikor, akár a recipiens, akár a donor kérésére ki lehet lépni, de csak együtt. A program lehetőséget ad arra is, hogy egy recipiens több potenciális élő donorral szerepeljen.– A regisztrált párok kis száma tehát még gyenge pont, de egyébként a helyi „kockás papírok” országos számítógépes rendszerré fejlesztésével és a vesecsereprogram megalkotásával mondhatjuk, hogy optimális a jelenlegi helyzet?– Igen, ez egy optimális helyzet. Ha a trendet nézzük, akkor optimisták lehetünk. A hazai transzplantációs társadalom 2025-ben minden idők legjobb élődonoros évét produkálta a műtétek számát tekintve. A veseátültetések össz-száma ugyan némileg csökkent 2024-hez képest, viszont az élődonoros műtétek aránya ezen belül növekedett. Ez egy nagyon jó tendencia, aminek a következő lépcsője, hogy megtörtént az első keresztdonáció. Azt hiszem, ennek sokkal nagyobb jelentősége van az országos program szempontjából, mint annak, melyik centrumban végezték el.– Térjünk vissza magára az eseményre: a két műtét teljesen párhuzamosan zajlott?– Igen, az eljárásrendben pontosan le van írva, hogy ugyanazon a napon és időpontban kerülnek be két egymás

10 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSTRANSZPLANTÁCIÓmelletti műtőbe a donorok, egyszerre kezdik az altatást, egyszerre van a sebészi bemetszés. A két vese kivételének időpontja is azonos. Ha az egyik műtét lassabban halad, mint a másik, akkor be kell várni a másikat. Ilyenkor türelmesen várunk, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a másik műtővel. A végén a két donort felébresztik, majd jönnek a recipiensek, és a beültetési műtétek is közel egyszerre kezdődnek. Nálunk az a gyakorlat vált be, hogy a szervkivételt és a beültetést is ugyanaz a sebész végzi. – Mennyi ideig tartott az egész műtéti folyamat?– Nem is tudom. Arra emlékszem, hogy az első műtéti bemetszés 9 óra 13 perckor történt, mert a 13 a kedvenc számom. De hogy mikor fejeztük be… Valamikor délután négy óra tájban. Ez nem a Forma 1, hogy az időt nézegesse az ember. A lényeg a minőségi munka. Az biztos, hogy fél ötkor már fényképeket csináltunk az operáló csapatokról.– Az első műtéten átesett párról mit tudhatunk?– Mindkét pár a mi körzetünkben lakik, így ez a műtét akár az említett „kockás papíros” korszakban is létrejöhetett volna. Ők már az országos programhoz csatlakoztak az elmúlt évben, amikor kiderült, hogy immunológiai okból a direkt átültetés nem valósítható meg. Az optimalizációs találat után még számos vizsgálat történt; keresztpróbák, a donorok kivizsgálása, amire eljutottunk oda, hogy ki lehet tűzni a műtét időpontját. – Egyik párnak sem voltak fenntartásai a keresztdonációval?– Az egyik pár ismerte ezt a lehetőséget, és ők kifejezetten keresték a csatlakozás lehetőségét. A másik pár donor tagja viszont csak a saját párjának akarta adni a veséjét. Neki viszont nem adhatta a pozitív keresztpróba miatt. A koordinátorunkkal ezzel le is zárta a beszélgetést. Ekkor megkértem, hogy adjanak még egy lehetőséget nekem is, üljünk le és beszélgessünk. Eljöttek, és öt percnyi beszélgetés után azt mondták: „Oké, csináljuk”.– Mit mond ilyen helyzetben, mivel tudja meggyőzni a vonakodó párt?– Nem meggyőzni akarom, inkább tájékoztatom őket, felvázolom a lehetőséget. Elmondom, milyen előnyökkel jár, ha ehhez a programhoz csatlakoznak. A programba való belépés egy újabb lehetőséget nyújt, és nincs hátránya. A betegnek és a párjának kell dönteni, mert ez az ő betegségük, a gyógyulás az övék, az esetleges szövődmények is az övék, én csak egy fontos mellékszereplő vagyok ebben a történetben.– A sebész számára van különbség egy hagyományos veseátültetés és a keresztdonáció között?– Van. Sokkal stresszesebb a keresztdonáció. Az agyhalott donorból származó vese beültetésekor csak egy embernél áll fenn kockázat. Egy olyan beteg embernél, aki gyógyulni jön hozzánk. Egy élődonoros transzplantációnál jön egy beteg és egy egészséges ember, hazamenni pedig egy egészségesnek és egy jól működő veséjű transzplantáltnak kell. A kudarc nem opció. Ez egy lényegesen nagyobb stressz az operáló orvos számára. A kudarc két embert érint, a sebésszel együtt hármat. A keresztdonáció esetén, amikor két ilyen páros van egyszerre, ráadásul az országban az első ilyen műtétről van szó, akkor a lelki teher sokkal nagyobb mindenkin. Ezt én úgy próbáltam levenni a munkatársaim válláról, és a saját hátamra venni a terhet, hogy fogjuk fel ezt két szimpla élődonoros műtétnek, amiből évente jelentős mennyiséget csinálunk. – Zárásképpen hadd kérdezzem meg, hogy miért kedvence a 13-as szám.– Nagyon sok személyes és családi esemény fűződik ehhez a számhoz, kezdve azzal, hogy 13-án születtem. Nagyon sok jó dolog köthető hozzá, így e tekintetben nem vagyok babonás. Ha már a családnál tartunk, a lányom a Grace Klinikai filmsorozat egyik epizódjában látta a dominó vesetranszplantációt, ami a keresztdonáció egy speciális változata. Akkor még kacérkodott a gondolattal, hogy a nyomdokaimba lép, így beszélgettünk róla. Amikor megtudta, hogy Magyarországon még nem volt keresztdonáció, akkor azt mondta, hogy ezt nekünk kell megcsinálni. Ezek után mit tehet egy jó fej apa? Megvalósítja.Dr. Varga ZoltánMi a keresztdonáció?A keresztdonáció a vesetranszplantációra váró betegek egyik lehetősége az új szervre. Olyankor jön szóba, amikor a betegnek van élő donora, azonban immunológiai vagy más orvosszakmai ok miatt a donor veséje pont ennek a betegnek nem ültethető be, másnak viszont igen. Ilyenkor, ha találnak hasonló helyzetben lévő donor-recipiens párt, és alkalmasnak találják őket, a donáció a párok között valósul meg. Ezzel a megoldással a beteg is szervhez jut, és a donorok segítségnyújtó szándéka is érvényre jut.SZERVADOMÁNYOZÓEgyezőség hiánya Egyezőség hiánya Optimális egyezőségSZERVET KAPÓ

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 11 KONFERENCIAA PSZICHOSZOCIÁLIS GONDOZÁS SZEREPE A VESETRANSZPLANTÁCIÓBANORSZÁGOS SZAKMAI KONFERENCIA BUDAPESTENA Magyar Nephrológiai Társaság Pszichonephrológiai és Rehabilitációs Bizottsága 2026. április 16-án rendezte meg országos konferenciáját a Budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet konferenciatermében. Az egész napos szakmai esemény középpontjában a vesetranszplantáció előtt álló és már szervátültetésen átesett betegek pszichoszociális gondozása és rehabilitációja állt. A programban a betegszervezetek képviselői is lehetőséget kaptak arra, hogy tapasztalataikról beszéljenek.A konferencia átfogó képet adott a krónikus vesebetegek és transzplantált páciensek testi-lelki támogatásának aktuális kihívásairól és jó gyakorlatairól. A megnyitó előadásban Prof. Dr. Rosivall László az egészségügy múltjától a modern, akár mesterséges intelligenciát is alkalmazó jövőjéig ívelő szemléletváltásról beszélt. Az ezt követő szekciók olyan kérdéseket jártak körül, mint a várólistán lévő betegek gondozása, a transzplantációra való felkészítés, valamint a graftelégtelenség miatti dialízisre való visszakerülés lelki és szervezési nehézségei.A program kiemelt figyelmet fordított a szervátültetés elutasításának okaira, az orvosi és segítői nézőpontokra, valamint az életminőség és a betegelégedettség meghatározó tényezőire. Hazai szakemberek osztották meg tapasztalataikat a lelki jóllét, a közös döntéshozás és a betegvezetés pszichológiai aspektusairól. A délutáni szekciók a rehabilitáció, a szociális és lelki segítségnyújtás és a munkavállalás lehetőségeit járják körül. A délutáni programban kapott helyet Gallus Edit családterapeuta is, aki a dializált és szervátültetett emberekre jellemző érzelmekről és a lelki megsegítésükről, beszélt. Berente Judit pedig arról adott elő, hogy hogyan segíti a sport a transzplantált és a dializált betegeket. A konferencia nemcsak a szűken vett orvosi ellátásra koncentrált, hanem arra az összetett támogatási rendszerre is, amely sajnos nem áll mindenütt rendelkezésre - pszichológus, szociális munkás – pedig nagy szükség lenne rá, hogy segítse a krónikus vesebetegséggel élőket abban, hogy aktív, teljesebb életet élhessenek. A rendezvény a nephrológiai, pszichológiai, szociális és rehabilitációs szakemberek és a betegszerezetek képviselői számára egyaránt értékes találkozási és tudásmegosztási lehetőséget kínált.Feszt Tímea Berente Judit, dr. Haris Ágnes nefrológus, a konferencia szervezője, Gallus Edit és Király Enikő debreceni gyógytornász 2026. április 16-án ötödik alkalommal rendezte meg a Transplant Today szakmai napot a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikája (STéG), amely évről évre fontos szakmai fórumot biztosít a transzplantációval foglalkozó szakemberek számára.Az idei konferencia középpontjában a transzplantációra való felkészítés állt. Az előadások rávilágítottak: a sikeres műtét nem a műtőben kezdődik, hanem jóval korábban, a beteg megfelelő fizikai és általános állapotának kialakításával, a kivizsgálások összehangolásával. A beteget nemcsak elaltatni, hanem felébreszteni is tudni kell, s a felelősség az altatóorvosé.A program során a transzplantáció komplex klinikai megközelítése került fókuszba: kardiológiai, pulmonológiai, infektológiai, aneszteziológiai és sebészeti szempontok egyaránt megjelentek. Kiemelt téma volt a biológiai életkor jelentősége, valamint az, hogy a betegek mit tehetnek saját állapotuk javítása érdekében a műtét előtt és után.A szakmai diskurzusok során hangsúlyosan merült fel az életmód szerepe is: a dohányzás, az elhízás és a mozgáshiány nemcsak a várólistára kerülést befolyásolja, hanem a transzplantáció sikerességét is. A beteg maga is sokat tehet, és kell is, hogy tegyen azért, hogy minél jobb állapotban tartsa magát a műtét sikeressége érdekében. Ehhez viszont meg kell kapnia, és meg kell értenie ezeket az információkat.Az aneszteziológus szakemberek által szervezett program magas színvonalát Dr. Szabó Tamás és Dr. Tóth Szabolcs munkája biztosította, amelyet szabadidejük terhére végeztek.A Transplant Today 5.0 ismét megerősítette: a szervátültetés közös munka, amelyben az orvosok és a betegek együttműködése kulcsfontosságú, és amelynek sikere már jóval a műtét előtt elkezdődik.Dr. Grózli CsabaTRANSPLANT TODAY 5.0A SIKERES SZERVÁTÜLTETÉS MÁR A MŰTÉT ELŐTT ELKEZDŐDIK Dr. Tóth Szabolcs

12 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSHÍREKÜnnepélyes keretek között adták át március 23-án a megújult Transzplantációs Májambulanciát a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáján, ahová a 2022-ben felújítás miatt ideiglenesen bezárt Transzplantációs és Sebészeti Klinika költözött.Az új ambulancia az alagsorban, a korábban a hazai májtranszplantáció történetében meghatározó szerepet betöltő kísérleti műtő helyén jött létre, ahol valamennyi orvos külön helyiséget kapott.Az ambulancia kiemelt szerepet tölt be a betegek életében: itt történik a műtétre való felkészítés, szervátültetés után ide járnak vissza a betegek rendszeres kontrollvizsgálatokra, és sokszor itt dől el, hogy egy-egy bizonytalan helyzet megnyugtató megoldással zárul-e.Magyarországon jelenleg egyetlen májátültető centrum működik, ezért a májambulancia működése országos jelentőségű. Az elmúlt több mint harminc évben közel 1500 májátültetést végeztek, ennyi beteg kaphatott új esélyt az életre.Dr. Gerlei Zsuzsanna, az ambulanciát vezető főorvos előadásában bemutatta a májtranszplantáció 1995-ös indulásával párhuzamosan fejlődő peri- és posztoperatív gondozás történetét, főbb mérföldköveit, valamint a betegszám növekedésével együtt járó létszámbővülést is. Az ambulancia tevékenységének részletes ismertetése során elhangzott, hogy 2025-ben összesen 7479 esetet láttak el, ami óriási feladatot jelent az ott dolgozók számára.Az eredmények között több különleges történetet is megemlített: van olyan páciens, aki 1995-ben, az elsők között kapott új májat, és azóta is orvosként dolgozik. Az első gyermek, aki aki édesanyja májtranszplantációját követően született 2003-ban, mára már elvégezte az egyetemet, és olyan gondozottjuk is van, aki gyermekként kapott új májat, majd felnőttként már a harmadik gyermekének adott életet.Mindannyian köszönettel tartozunk lelkiismeretes, önfeláldozó munkájukért, amelyet a Transzplantációs Klinika sok viszontagsággal járó költözése során és az azóta eltelt időben is a legmagasabb szinten igyekeznek biztosítani:dr. Berzyné Haboub Sandil Anitadr. Gerlei ZsuzsannaBarta Krisztinadr. Czompa DiánaOrgován ViktóraDr. Grózli CsabaÚJ HELYEN VÁRJÁK a májátültetett betegeket

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 13ÉRDEKVÉDELEMMARAD(HAT)A Magyar Szervátültetettek Szövetsége 2024-ben, hazánk EU-elnöksége kapcsán konferenciát szervezett a szervátültetésről a betegek szemszögéből fontos kérdések megvitatására. Ismertettük, majd átadtuk a döntéshozóknak a hatpontos javaslatcsomagunkat:1. A betegedukáció rendszerszintű beépítése a transzplantációs ellátásba.2. A korszerű terápiákhoz és eszközökhöz való hozzáférés javítása.3. A szükséges védőoltások térítésmentessé tétele a szervátültetettek és a várólistán lévők számára.4. Az SZJA-kedvezmény kiterjesztése a szervátültetettekre és a szervre várókra.5. Adókedvezmény és elsőbbségi ellátás az élő donoroknak.6. A reintegrációt segítő programok támogatása, pszichológiai és közösségi segítséggel.A javaslatcsomag átadását követően több alkalommal is egyeztetések kezdődtek az illetékes döntéshozókkal. A tárgyalások során végül két pont került részletesebben napirendre: az adókedvezmény kérdése, valamint a szervátültetettek és a várólistán lévők számára szükséges védőoltások finanszírozása. Mindkét ügyben több körben történt megkeresés, szakmai anyagok átadása és személyes egyeztetés is.Az SZJA-kedvezmény kiterjesztése régóta visszatérő kérés. Jelenleg közel kétszáz betegség esetén vehető igénybe személyi adókedvezmény, és korábban már döntés is született arról, hogy ez a lehetőség a szervátültetettekre is vonatkozzon. A szabályozás előkészítését még dr. Horváth Ildikó államtitkár hagyta jóvá, azonban a Covid-járvány idején a folyamat megszakadt, és azóta sem került újra napirendre.Pedig ez a kedvezmény kézzelfogható segítséget jelentene. A jelenlegi szabályok szerint 2026-ban egy dolgozó szervátültetett számára az adókedvezmény éves szinten akár 193 680 forint megtakarítást jelenthetne, amely ráadásul öt évre visszamenőleg is érvényesíthető lenne.A másik kiemelt ügy a védőoltások térítésmentessé tétele volt. A szervátültetés előtt és után az immunrendszer tartós gyengítése miatt a fertőzések megelőzése az ellátás alapvető része, és ezt az orvosok, valamint a szakmai kollégium is egyértelműen támogatja. A szükséges oltások azonban jelenleg a betegek költségére történnek, ami évente akár több százezer forintos kiadást is jelenthet, miközben egy szervátültetés költsége 6–20 millió forint. Egyetlen szervkilökődés ára nagyságrendekkel meghaladja a megelőzés költségét, ezért szakmailag és gazdaságilag is indokolt lenne a finanszírozás rendezése.Az ügyben a szakmai fogadtatás pozitív volt, mégsem született döntés. Az elmúlt hónapokban több újabb megkeresés is történt az egészségügyi államtitkárság felé, ám ezekre már válasz sem érkezett. Mivel az egyeztetések nem vezettek eredményre, a szövetség a nyilvánossághoz fordult, és sajtóközleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a védőoltások finanszírozása továbbra is megoldatlan. A cél nem a vita volt, hanem a döntés – annak elérése, hogy a szervátültetettek és a donorszervre várók számára a szakmailag indokolt oltások mindenki számára hozzáférhetők legyenek. A sajtómegjelenések azonban egyelőre nem hoztak áttörést.A hatpontos javaslatcsomag ma is aktuális. A célok nem változtak: hosszabb szervtúlélés, jobb életminőség és biztonságosabb ellátás. Szövetségünk eltökélt abban, hogy addig jár ajtóról ajtóra, amíg pozitív döntés nem születik. Ahogy jószolgálati nagykövetünk, Karácsony János James dalában halljuk:„Nem adom fel, míg egy darabban látsz,Nem adom fel, míg életben találsz,Nem adom fel, míg nem robbanok szét,Míg akad egy kerék, mit tovább vihetnék,Mi tovább forog még.”Dr. Grózli CsabaHol tart ma a szervátültetettek érdekében megfogalmazott javaslatcsomag?2024 novemberében, hazánk soros EU-elnöksége kapcsán kiemelt téma volt a szervátültetés helyzete és jövője. A kezdeményezés célja az volt, hogy javuljanak a szervátültetésen átesett, illetve donorszervre váró betegek életkilátásai, és hosszú távon növekedjen a sikeres transzplantációk száma. A javaslatok olyan területeket érintettek, amelyek nemcsak az érintettek életminőségét, hanem az ellátórendszer hatékonyságát is befolyásolják.

EDUKÁCIÓFebruár 14-én új mérföldkőhöz érkezett a Képzett Beteg Program – ekkor tartottuk az első alkalommal úgy, hogy a hallgatóság soraiban nem frissen műtött sorstársak ültek, hanem olyanok, akik még előtte vannak a májtranszplantációnak. A budapesti Sportok Házában megrendezett eseményt nagyon sok várólistás várta már.„Profi szervezés, remek előadások, közvetlen hangvétel” – mondta utólag az eseményről az egyik résztvevő, Gabi. Majd hozzátette: „Ami a saját szavaimnál sokkal többet jelent, hogy az én kicsit gátlásos, morózus, állandóan fáradt párom is nagyon élvezte, egész úton erről beszélt. Ő másfél éves szívműtöttként olyan infókat kapott, amit eddig sosem”. A program ötlete szép lassan körvonalazódott a fejünkben Ágh-Bíróné Fodor Cecíliával. Mindketten a friss transzplantáltaknak tartott, felépítésében már rég kialakult és többször ismételt Képzett Beteg Programhoz csatlakoztunk májtranszplantált előadóként. Ketten sokat beszélgettünk arról, hogy milyen jó lett volna, ha ezt a tudást már a transzplantáció előtt tudjuk. Adta magát az ötlet, hogy szervezzünk a várólistásoknak is egy programot. Mivel ketten nehezen boldogultunk volna, előadtuk az elképzeléseinket Berente Juditnak, hogy a Magyar Szervátültetettek Szövetsége segítségét kérjük. Rögtön elnyerte a tetszését az ötlet, hiszen a Szövetség egyik fontos célkitűzése az edukáció. Lépésről lépésre összeraktuk a programot, majd a Szövetség meghirdette. Nem egy egész hétvégére terveztük, hiszen aki várólistás, az ebben az állapotában kevesebbet bír, így a program egynapos lett. Szakembereket kértünk fel előadónak – nagy örömünkre mindenki elfogadta a meghívást. A jelentkezők száma felülmúlta várakozásunkat, így Juditnak még az előre lefoglalt termet is módosítania kellett egy nagyobbra.Február 14-én már nagyon korán elkezdtek érkezni a résztvevők. Aki regisztrált, az mind eljött, egymagában vagy családtagokkal. Berente Judit nagy lelkesedéssel nyitotta meg az eseményt, de a csillogás nemcsak az ő, hanem a várólistások és a családtagjaik szemében is látszott. Az sem zavart senkit, hogy közben videó készült – Szekeres Máté, a Szövetség fotósa is mosolyogva készítette a felvételeket. Dr. Czompa Diána doktornőt jól ismerjük, a friss májtranszplantáltak többnyire hozzá kerülnek utógondozásra, ezért is kértük fel őt. Beszélt a vizsgálatokról, ezek ismétléséről, az oltások fontosságáról. KedDr. Czompa Diána Dr. Huszty Gergely Dr. Garai Dóra Dr. Grózli Csaba Ágh-Bíróné Fodor CecíliaMájtranszplantációra várók Képzett Beteg ProgramjaRegisztráció

ves szavai megnyugtatóak voltak, és ahogy körbenéztem, láttam, milyen sokan mosolyognak vissza rá. Én is mosolyogtam, mert tudtam, hogy a műtét után remek kezekben lesznek az évek során. S következett az a hölgy, akinek a telefonhívására oly nagyon várunk. A hangját már többen ismerhették, hiszen előfordulhat olyan riasztás, ami végül meghiúsul, mert esetleg nem jó a beültetendő máj valami okból. Ő Tihanyi Edit, a klinika transzplantációs koordinátora. Egy fiatalemberrel össze is mosolyogtak és látszott, hogy már találkoztak egy riasztás alkalmával. Mesélt arról a fantasztikus háttérmunkáról, ami mögött rengeteg szakember áll. Még én is szájtátva hallgattam. Felhívta a figyelmet a telefonos elérhetőségre, és a készenléti bőröndre, majd sok praktikus tanácsot adott. Jó sok kérdést is kapott, főleg az utazás, és a „mit vigyek magammal a klinikára” témakörökben. A legtündéribb kérdés azonban egy fiatal hölgytől érkezett, aki az anyukáját kísérte el. Halkan és félénken megkérdezte, hogy neki most akkor el kell költözni a cicájával, hogy az anyukája a műtét után biztonságban legyen? Természetesen megnyugtatták, hogy a cica is maradhat és ő is. Engem dr. Huszty Gergely transzplantáló sebész előadás ragadott magával leginkább. Bevallom, annyira új információkat kaptam, hogy akkor döbbentem rá, eddig gőzöm sem volt a műtét részleteiről. Hihetetlen, milyen csapatmunka áll az egész mögött (igaz, ezen már a koordinátor előadásán is ledöbbentem). Huszty doktor humorosan, fotókkal illusztrálta előadását, élvezet volt hallgatni, és közben láttam, hogy összesúgnak az emberek is. Ami az intenzív osztályon és a sebészeti osztályon történik a műtét után, az nekem már nem volt újdonság. Viszont milyen megnyugtató lett volna, ha ezeket az információkat már a műtétem előtt tudom! Az étkezések fontosságáról ki is tudna a legtöbbet mesélni, mint Ágh-Bíróné Fodor Cecília, aki májtranszplantált dietetikus. Őt is többen ismerték már, hiszen sokat segít önzetlenül a várólistásnak és transzplantáltnak is az étkezésekkel kapcsolatban. Saját tapasztalataiból tudja, hogy milyen meghatározó az izomtömeg megőrzésének fontossága, hiszen az erőnlét a sikeres felépülés záloga is. Jó érzés volt azt is hallani tőle, hogy a műtét után született a kisfia. Voltak fiatalok, akiknek ez az információ hatalmas megkönnyebbülést jelenthetett, hiszen tervezhetnek gyermeket. Sok hasznos tanáccsal látta el a várólistásokat az étkezések kapcsán. S hogy mi olyan fontos a testi erőnléten kívül? A mentális felkészülésről dr. Garai Dóra szakpszichológus mesélt. Dórit már többször hallhattam, és mindig elvarázsolt a történeteivel. Most láttam, hogy nem csak engem, hanem az egész hallgatóságot. Beszélt a belső erőforrásokról, tudatos stresszkezelésről. Volt, akinek könnybe lábadt a szeme. Jól ismertem ezt az érzést, a kiszolgáltatottságot. Ez a kis képzett beteg csapat már könnyebb helyzetben lesz, hiszen tudják, hogy kérhetnek segítséget. Bárki számíthat a pszichológus csapatra. A könnyes epizód után kimondottan jó volt, hogy dr. Grózli Csaba, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének stratégiaiés orvosigazgatója felrázott minket azzal, hogy a sport fontosságáról, meghatározó szerepéről, az erőnlétről, a fokozatosság elvéről beszélt. Viszont ez után következett a legmeglepőbb. Koronkai Ágnes előadásáról én sem tudtam. Kiderült, hogy májtranszplantációra vár. Az ő kérése volt, hogy saját példáján keresztül mutathassa be, hogyan építi fel a mindennapjait, hogy a sport szerepet kapjon és felkészülten várja a riasztást.A programot jómagam zártam, saját tapasztalataim elmesélésével. Bemutattam a májtranszplantáltak közösségét. Azt a sorstársi közösséget, aminek az erejével túl lehet élni a várakozás feszültségeit. Láthatják a már sikeres műtét után gyógyulókat, a sportolóinkat. Ez az a csoport, ahol ezer meg ezer kérdést lehet feltenni, mindig érkezik rá megbízható válasz. Akikkel személyesen is találkozhatunk, hiszen vannak saját programjaink is. Jó érzés, hogy a klinika folyosóján, jó ismerősökként mosolyoghatunk össze, hiszen senki sincs egyedül az úton. S mi is bizonyíthatja ezt jobban, mint az a február 14-i nap. Mindenkinek, aki részt vett a program felépítésében, megszervezésében, az volt a fontos, hogy átadjuk azt a tudást, amit mi már megszereztünk. Átadjuk azt a nyugalmat, amit a tudás biztosít. Végül hadd idézzem ismét Gabit, akinek a szavai remélhetőleg a program jövőjét is előrevetítik: „Szuper volt, pedig féltem hogyan bírom majd, de teljesen magával sodort, beszippantott az élmény. Ez akkora segítség a betegnek, hozzátartozónak, amit a várakozás évei alatt nem kap meg. Remélem hagyományteremtő rendezvény részese voltam.”Vesze-Nagy MaraTudta?Vannak olyan élethelyzetek, mikor hiába van leszázalékolva valaki, nincsenek meg az évei, így nem jár a rokkantsági nyugdíj. Nincs munkahely, de a család havi jövedelme meghaladja azt a nagyon minimum összeget, hogy az egészségkárosodottak támogatása járjon. Ami viszont alanyi jogon érint, az az ingyenes TB. „A társadalombiztosítás szabályai alapján kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult: a megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40 százalékot eléri, vagy egészségi állapota 50 százalékos vagy ennél kisebb mértékű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik, az orvosszakértői szerv szakvéleménye kiállítása napjától jogosult, ha társadalombiztosítási szempontból belföldinek minősül.” (neak)A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen szolgáltatások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 57§ (6) bekezdése értelmében bejelentést kell tenni. Ezt bármelyik kormányablakban meg lehet tenni egy formanyomtatványon, amit továbbítanak az illetékes hatósághoz. Ágh-Bíróné Fodor Cecília Székelyné Koroknai Ágnes Tihanyi Edit Vesze-Nagy MaraSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 15

Sorstársunk, Csaba írta meg, hogy érezte magát, mit kapott a két és fél nap alatt, hogyan tudta meg, mit csinált jól és mit nem az utóbbi időben. Előadások, tornák, boldog beszélgetések, némi sírás, némi tánc -- és persze a jelmondat: “Sosem késő elkezdeni”. Csudaszép beszámoló. Érdemes elolvasni.Április 17 és 19 között zajlott a jó hangulatú “Képzett beteg program”, amely arra hivatott, hogy a frissen transzplantált egyének frissítést kapjanak az eddig kapott információkból, illetve ismereteiket kibővítsék az öngondoskodás témában. A hétvégére lehet hozzátartozókat is hívni. Most is szinte mindenki vagy családtaggal, vagy a párjával érkezett. Összesen körülbelül 30-40-en voltunk.MEGÉRKEZÉS UTÁNPénteken délután az első blokkban Judittól megtudtuk, hogyan és miért jött létre a Képzett beteg program. “Ez egy hiánypótló alkalom, ami nekünk is jól jött volna, ha anno valaki csinál egy ilyet.” A hétvége folyamán kiderült, mennyire helyénvaló ez a mondat. Majd Ingrid mesélt az országos szövetségről, milyen programok, események vannak az év során. Érdekes dolgokat tudtunk meg a szervezet működéséről, és arról, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha csatlakozunk. Végül Margó regélte el nekünk a Csongrád megyei regionális szervezet programjait és lehetőségeit. Már csak ez önmagában egy elég sűrű elfoglaltságot adna, ha valaki mindegyiken ott szeretne lenni.A bemutatók után volt az első vacsora. Ahogy arra számítani lehetett, ez nagy csendben telt. Mindenki, akivel jött, vagy akit ismert, azzal ült egy asztalnál. Némi feszengés volt még ekkor a levegőben, hiszen a csoport nem ismerte egymást. Ez azonban kisvártatva megvál16 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSDr. Ambrovics Ágnes Dr. Hódi Zoltán Ágh-Bíróné Fodor Cecília Berente Judit Dr. Garai Dóra Dr. Grózli Csaba Dr. Mán Eszter Tanulás és jókedv HódmezővásárhelyenBeszámoló a Képzett Beteg Program április állomásárólBETEGEDUKÁCIÓ

BETEGEDUKÁCIÓSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 17 Dr. Mán Eszter Dr. Rokszin Richárd Gallus Edit Kiss Erzsébet Nyárády Márta Vajthó-Tilhof Ingrid Vesze-Nagy Maratozott. Ugyanis Garai Dórival elkezdődött az ismerkedési est egy riporteres játékkal. Különböző tulajdonságok alapján kellett résztvevőket keresni, és adatokat felírni a saját lapunkra (például kinek van a legtöbb testvére, vagy ki volt legmes -szebb Magyarországtól). A leleményesebbek az első tapogatódzások után már a következő beszélgető partnertől azt is megkérdezték, ők kiket gyűjtöttek a papírjukra. Ezután pedig a csoporttal megbeszéltük, kik azok, akik a lapokon szerepelnek. Észre sem vettük, és sok emberről mindenféle érdekes dolog derült ki. A program sikerességét jelzi, hogy többször kellett csendet kérni, mert a hangzavartól nem lehetett egymást hallani a közös beszélgetésekkor.EGY SŰRŰ NAPMásnap, a reggelinél már jóval aktívabb volt mindenki, boldogan beszélgettünk egymással. Olyanokkal, akik az előző vacsoránál még idegenek voltak. Ez a baráti hangulat innentől végigkísért minket az előadások, a tornák, a szünetek és az étkezések alatt is. Ugyanis minden előadás után volt egy rövid mozgás Erzsikével és Mártával a test és elme frissen tartása végett. Először dr. Grózli Csaba mondta el, mennyire fontos az aktív együttműködés a recipiensek részéről is. Dr. Rokszin Richárd bemutatta a szervátültető műtét menetét, néhány szóviccel megspékelve. Az utógondozás folyamata volt az első rész, ami már tényleg olyan részletekről szólt, ami visszajelzésként is kezelhető számunkra. Dr. Hódi Zoltán előadásában mindenki először nézhetett szembe azzal, mit is csinált jól, és mit nem, az utóbbi időben. A szembesítés folytatódott dr. Mán Eszter témájában, ahol az immunszupresszív gyógyszerek hatásairól, mellékhatásairól és a tiltott fogyasztási cikkekről is szó esett. Végül pedig fogászati témában dr. Ambrovics Ágnes adott bővebb ismertetőt a kockázatokról és mellékhatásokról. Az előadások után egy nyílt fórumon mindenki kérdezhetett. A résztvevők a konkrét esetektől kezdve egészen általános dolgokig kíváncsiak voltak a szakemberek véleményére és az éppen aktuális ajánlásokra.Ebéd után volt némi szabadprogram, amit többen sétálásra vagy pihenésre használtak fel. Akinek volt kedve, a hotel wellnessrészlegét is használhatta természetesen. Miután visszatértünk a konferenciaterembe, nagy örömhírt kaptunk. Az egyik résztvevőt nem sokkal ebéd után hívták, veseriadója volt. Innen is gratulálunk Bettynek, és hosszú, boldog életet kívánunk!AMI RAJTUNK MÚLIKDélután az életmód blokkban megtudhattuk, hogy tudjuk a lehetőségeinket maximalizálni. Először Fodor Cecília dietetikustól tudtuk meg az egészséges táplálkozás csínját-bínját. Betekintést nyerhettünk abba, mit, mennyit és hogyan érdemes enni és inni. A helyes táplálkozás után ismét Grózli Csaba sulykolta a mozgás fontosságát. Mindeközben görbe tükröt tartott elénk például a lift használatával kapcsolatban. Már egészen alacsony intenzitású mozgás - mint a séta - sokat segít az új szerv egészségben tartásához. A lényeg a rendszeresség. Ezt megfejelve Judit mesélte el az élete rövid történetét az úszó karrierje szempontjából. Külön kitért a hazai szervátültetett sportolók nemzetközi sikereire, például a szervátültetettek világjátékán. Ezzel is sok motivációt és erőt sugározva felénk. Jelmondat: “Sosem késő elkezdeni”.

A rövid tornákon kívül Erzsike tartott egy érdekes bemutatót a könyveiről. Külön kiemelte, hogy a művekben szervátültetett sportolókat is megszólaltatott, akik nehéz élethelyzeteik ellenére folyamatosan küzdöttek és küzdenek. Bemutatott sok belső szervekhez kapcsolódó külső pontot, melynek folyamatos tornáztatása elősegíti az aktív, teljes életet, akár idős korban is. Még kínai szemtorna - gyakorlatokat is végeztünk. A nap zárásaként pedig Nagy Mara tartott nekünk egy érdekes előadást a művészetek szerepéről. Ezt megkoronázván meghallgathattuk, ahogy elszavalta Szabó Lőrinc versét, melyet egy versmondó versenyre tanult meg. Az előadást ováció fogadta.Vacsora után fakultatív formában örömtáncot lejtettünk Erzsike és Márta vezetésével. Egész sokan összegyűltünk még erre a programra alvás előtt. Többféle táncot, még többféle zenére gyakoroltunk be. Először még csak óvatosan tapogatóztunk, és sok segítségre volt szükségünk. Még így is sokszor ös -szeakadt a lábunk. Az alvás többeknél még későbbre maradt, voltak, akik sokáig beszélgettek, vagy éppen elmentek sétálni.MENNYIT ÉR LELKÜNK SEGÍTSÉGE?Vasárnap délelőtt volt a lelki egészség blokk. Gallus Edit és Garai Dóri tartotta, igen bensőséges hangulatban. Eléggé sok mindenkit érintő problémát körbejártunk, amiről tudtuk, hogy van, csak nem mindenki tudta eddig kezelni. A beszélgetések sok olyan feszültségre, lelki nehézségre rávilágítottak, amik eddig nem is voltak feltétlenül világosak, hogy minket érintenek. Többen őszintén beszéltek a lelki problémáikról, és sokan el is érzékenyültek. Ez volt az a pont, ahol a leginkább érezhettük, mennyiben hasonlítunk mi egymásra.Ebéd és hazautazás előtt egy velős, több pontba rendszerezett lezárás következett. Itt vissza tudtunk jelezni, mit is vártunk a hétvégétől és mi valósult meg. Fogadalmat tehettünk, mit szeretnénk innentől másképp csinálni. Motiváló videókat láttunk sorstársak sikereiről.Én személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy eljöttem, és itt lehettem. Sokat tanultam nem csak az előadóktól, de a többi résztvevőtől is. Jókedvből és közös könnyekből sem volt hiány. Aki pedig továbbra is érdeklődik és nyitott, bátran csatlakozzon egy megyei vagy regionális szervezethez.Fehér Csaba BETEGEDUKÁCIÓ18 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS

KITEKINTŐ2025. december 16-án különleges, hiánypótló eseménynek adott otthont a Semmelweis Egyetem Városmajori Szívés Érgyógyászati Klinika: megnyílt „Az én transzplantációm” című művészeti alkotópályázat kiállítása. A pályázatot két éve hirdette meg dr. Assabiny Alexandra, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika orvosa, melyre a szervtranszplantáción átesett betegek és hozzátartozóik festményeikkel, novelláikkal, verseikkel, fotóikkal és szobraikkal pályázhattak. A beérkezett alkotások nem csupán művek, hanem életutak lenyomatai. Megjelenik bennük a betegség súlya, a várakozás feszültsége, a műtét kockázata, majd az újrakezdés törékeny, mégis felemelő reménye. Minden egyes alkotás egy személyes történet: van, amely a műtét előtti bizonytalanságot idézi fel, mások a gyógyulás pillanatait vagy a hála és a felszabadító öröm érzését, amelyet a szervátültetés utáni új élet reménye ad. A megnyitóra számos sorstárs érkezett, akik az elkészült műveken keresztül megosztották élményeiket, érzelmeiket, az egyre nehezebb várakozás és a sikeres gyógyulás során megtapasztalt személyes megéléseiket. A kiállítás így nemcsak esztétikai élményt nyújtott, hanem mély, lélektani üzenetet is közvetített: a gyógyulás folyamata nem ér véget a sikeres transzplantációval, hanem belső, személyes élményeken keresztül bontakozik ki.A megnyitón dr. Merkely Béla köszöntötte a résztvevőket, majd bemutatták az „Új szívben ép lélek” programot, és megalakult a Semmelweis Egyetem Pszichoinformált Transzplantációs Munkacsoportja is. Ezeknek a kezdeményezéseknek az a célja, hogy a transzplantáció ne csupán orvosi, hanem pszichés és közösségi szinten is támogatott folyamat legyen.Ugyanezen alkalomból avatták fel a „Sorstársaktól sorstársaknak” üzenőfalat a klinika Szívelégtelenség és Szívtranszplantációs Osztályán. Ez a kezdeményezés lehetőséget ad arra, hogy a szívtranszplantált betegek üzenetekkel, versrészletekkel vagy idézetekkel erősítsék egymást, különösen azokat, akik még az út elején járnak. Az első üzenetek megszületésével egy új, élő közösségi tér indult el: egy fal, ahol sorstársak szólnak sorstársakhoz, és ahol a gyógyulás útja nemcsak az orvosi munka eredményén, hanem a közösség erején is múlik.A tábla avatásán a Semmelweis Transzplantációs Sorstársi Mentorprogram mentorai, orvosok és szakemberek is részt vettek, erősítve azt az üzenetet, hogy a gyógyulás közös ügy: orvosé, betegé és közösségé egyaránt.A kiállítás és a hozzá kapcsolódó kezdeményezések azt bizonyítják, hogy a művészet és az emberi kapcsolódás képes hidat képezni a megfogalmazhatatlan érzések és a megérthető gondolatok között. És talán éppen itt kezdődik a valódi gyógyulás.Köszönjük a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika orvosainak a lehetőséget.Tóthné Pataki Csilla és Poós GergelyFotó: Zellei Boglárka„AZ ÉN TRANSZPLANTÁCIÓM”– amikor a belsô utak láthatóvá válnakMűvészeti alkotópályázat kiállítása a VárosmajorbanIdézet az alkotások közülPoós Gergely: KÕSIVATAGOKON ÁT AZ ÜNNEPRE„Végül is valahonnan megérkeztünk ide. Valahogyan itt vagyunk és most egy asztalnál ülünk, közösen eszünk és együtt ünnepeljük azt, hogy megérkeztünk és túl vagyunk az életen. Túl egy életen, hogy közösen kezdjünk egy következőt, egy újat – egy új életet. Ez valóban az égi lakomához is hasonlítható, hiszen – még ha nem is legteljesebb módon – de egyek vagyunk valamiben.Mindenki más úton ért ide, de mindenki hasonló csalódásokon és csodákon égettetett át. Más kőfalak, útvesztők, átjárók, boltívek, más sivatagok, más félelmek, más kétségbeesések közül, kősivatagokon és ismeretlen, borzalmakkal teli kísértetvárosokon keresztül. Olyan távolról, hogy azt hihetnénk, onnan nem is lehet átérni ide – a világnak erre a felére.”SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 19 Üzenőfal-avatásKiállítás megnyitó

20 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSEMLÉKEZZÜNK!Ezúttal Kunos Tamara szívtranszplantált beszédét osztjuk meg olvasóinkkal: Először járok itt. Tavaly novemberben, halottak napján, még úgy éreztem, nem állok készen. Legalábbis nem egészen. Találkozni a donorommal ennél a kopjafánál, amely átvitt értelemben a sírját jelenti, számomra mindenképpen nehéz feladat. Miközben a vőlegényem, a bátyám, a sógornőm, a barátaim örömükben sírtak a telefoncsörgést követően, valahol egy család teljesen összetört. A lábadozásom alatt valahol gyászoltak, ez a kettősség pedig – bár nem telepedett rám –, mégis hosszan elkísért.Mit köszönhetek a donoromnak? Mit adott nekem a transzplantáció?Sokféle választ ismerünk mindannyian erre, sokféleképpen és sokféle embertől hallottuk, éreztük magunktól is: életet, új esélyt, lehetőségeket. Közhelyekben rejlik az igazság, én most mégis valami mást szeretnék kiemelni. Időt adott!Erre vágytam a leginkább, hiszen úgy tűnt, ebből fogyok ki a leghamarabb. Időt, hogy a hibáimat kijavítsam, és hogy elkövessek újakat, hogy nevessek, sírjak, lássak, halljak, ízleljek, olvassak, megismerjek, érezzek félelmet, izgatottságot, tapasztaljak sikert és kudarcot, még többet bízzak, reméljek, akarjak és szeressek. Időt, hogy a barátaim még többször megölelhessenek, időt, hogy a bátyám lásson megöregedni, időt, hogy feleség legyek. Időt, aminek a kamatoztatása egészen különös dolgokban jelenik meg. Egy reggeli kávéban az erkélyen, vagy délutáni heverészésben a kanapén, unatkozásban és tevékenységben. Önmagam felfedezésében. Sportban és henyeségben. Elképzelésekben, újratervezésben, veszteségben és örömben. A variációk végtelenek. Egyetlen részét sem szeretném elpazarolni, de a pazarlást nem állandó készültséggel vagy teljesítménykényszerrel előzhetem meg. Élek, és ebbe az életbe annyi minden belefér.Hosszasan gondolkodtam, mivel fejezhetném ki az érzéseimet az ismeretlen donorom iránt. Azt hiszem, sikerült megtalálnom.,,Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.” – John GreenAz ismeretlen donorok emléknapjaMárciusban, a tavasz első napján az új életet adó ismeretlen donorokra emlékezünk a Fiumei úti Sírkertben és az országban több helyen felállított emlékhelyeknél. A hagyományos ünnepségre sokan eljöttek, és köszöntötték az emlékezőket. Többek között jelen volt dr. Mihály Sándor, az OVSz Szervkoordinációs Iroda igazgatója a munkatársaival, a Szövetség tisztségviselői és munkatársai, a Szervdonor Családokért Alapítvány képviselői, donorcsalád hozzátartozók és szervátültetettek.MSZSZ 2026. az ismeretlen donorok emléknapja20 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS

Virágbolti történetIndulok a megemlékezésre az Ismeretlen donorok kopjafájához. Ünneplőbe öltöztettem a szívem és kicsit nehéz a lelkem, hiszen a donoromra gondolok, aki életét vesztette és a családjára, aki gyászol. Bemegyek a kis utcában a virágboltba, és kérek virágot sötét szalaggal. A hölgy ajánlja, hogy rakjuk fiolába, mert mostanában a temetéseken gyakran nincs váza. Nem szükséges, mondom, a megemlékezésen, ahova megyek, mindig van. A donorok emléke előtt tisztelgünk… Sírni kezd. „Az én fiam is...” Elmeséli, hogy a fia olyan születési rendellenességgel jött a világra több mint 25 évvel ezelőtt, ami az élettel nem volt összeegyeztethető. Így hamar angyalka és donor lett belőle. Kérdezem a nevét, hogy megemlékezhessek róla is. „Viktor.” Ajándékba kapom a virágot, de megfogadom, hogy adományt utalok Viktor nevében a Szervdonor Családokért Alapítványnak. Elmesélem a hölgynek, hogy a szervátültetettek milyen sokszor és sok helyen hálával gondolnak a donorukra, akinek életüket köszönhetik. Mintegy árnyék velünk van minden cselekedetünkben. Könnyes szemmel indulok tovább, de előtte még megöleljük egymást. Még elkapom az érkező következő vásárló értetlen tekintetét. Ő nem tudhatja, milyen találkozást hozott össze a sors.Erdélyi DóraDr. Mihály SándorEgri megemlékezésKunos TamaraErdős LászlóEgri megemlékezésMárcius 21-én ismét az egri Kisasszony Temetőben felállított emlékhelynél emlékeztünk ismert és ismeretlen donorainkra. Már öt éve rendszeresen, családi környezetben álljuk körbe a keresztet, és hálával gondolunk azokra, akik lehetőséget adtak nekünk az életünk folytatására. Az idén két egyesületi tagunkról is megemlékeztünk, akik sajnos itt hagytak bennünket. A koszorúk és virágok elhelyezése után Tóth Kálmán barátunk mesélte el az ő történetét. Megható előadása kön -nyeket csalt többünk szemébe. A remény és a közös imádság megnyugtató hatása összekapcsolta a jelenlévő donorcsalád és a transzplantált emberek lelkét. Fodor JózsefŐrsy Patrik, 11 éves májtranszplantált fiú erre az alkalomra írt verse:Az Ismeretlen DonoromnakVolt bennem valami, ami nagyon elfáradt.Nem látszott rajtam, de belül nagy volt a baj.Sokat feküdtem csendben, anya fogta a kezem.Féltem a holnaptól, halkan sírt a szívem.Jött egy jó hír, kaptam egy új esélyt.Valaki adott nekem ajándékba egy darabot életéből.Most új erő él bennem!10 éve vigyázok rá, védem.Esélyt kaptam tőle! Nevetek, futok, játszok!Kedvencem az úszás. A vízben nem félek!Magamért és a Donoromért úszok!Minden egyes karcsapás egy hangos köszönöm. Csikósné Kiss IrmaBerente JuditDr. Grózli CsabaŐrsy PatrikSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 21 EMLÉKEZZÜNK!

22 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSDONORTÖRTÉNETEKTakács Anita sohasem fogja elfelejteni azt a júniusi napot, amikor két egyenruhás csöngetett a lakásuk ajtaján. Mintha hirtelen megfagyott volna körülötte a levegő, torkában dobogó szívvel, robotpilóta üzemmódra kapcsolva öltözött, hívta a taxit, sietett a Honvéd kórházba a férjéhez, Mátyás Szabolcshoz, aki futás közben lett rosszul – de akkor már tudta, érezte, hogy a férfi soha nem fog magához térni.Anita 35 évvel ezelőtt - még nagyon fiatalon - egy strandon ismerte meg a férjét, de akkor végül nem lett köztük komoly kapcsolat, mert Anita akkor már menyasszony volt. Mondják, hogy akiket egymásnak rendelt a sors, azok úgyis egymásra találnak. Velük pontosan ez történt. Kilenc évvel később Szabolcs a Kaáli Intézetben dolgozott biológusként, Anita munkahelye pedig a lombikbébi központokat látta el különféle eszközökkel, labortechnikával. Amikor Anita körbetelefonálta az összes vevőt, hogy tőle tudnak rendelni, Szabolcs vette fel a telefont. Akkor már mindketten elváltak, Anita egy ötéves kisfiú édesanyja volt, de nem haboztak: a találkozásuk után egy hónappal összeköltöztek, és pár évvel később megszületett a közös fiuk is.Hihetetlen figura volt – idézi fel Anita férje emlékét. Mindent százszázalékkal csinált, az összes tevékenységében benne égett a tűz. Nehéz körülmények között nőtt fel, mindig azt hallotta az anyukájától, hogy az élet igazságtalan. Az volt a nagy szerencséje, hogy 14 évesen rátalált a gitározásra, ez lett a hobbija. Tudta, hogy nem ebből fog megélni, látta, hogy kilóg a zenészek közül, nem volt tetoválása, nem ivott, nem dohányzott, viszont professzionálisan játszott. Ez volt a mázlija, hogy a zene meg tudott maradni hobbinak és szerelemnek.A másik ilyen nagy szerelem és hobbi a futás volt Szabolcs életében, rendszeresen rótta a kilométereket a Rákos-patak partján, Zuglóban. „Érdekes, mintha tudtam volna előre, hogy egyszer baj lesz… Amikor külföldön voltunk, ott is mindig elment futni, persze soha nem volt nála semmilyen irat, én meg ilyenkor egy cédulát csúsztattam a zsebébe a telefonszámommal, hogy ha történne valami, megtaláljanak. Olyan is előfordult, hogy már azt éreztem, haza kellett volna érnie, elindultam elé a patakpartra, ő meg jött szembe, mint egy kölyökvizsla, hogy mi van, miért aggódsz, hát itt vagyok. De aznap nem kapcsolt be a vészcsengő, és amúgy is hiába mentem volna…”Előző nap, pénteken még a színpadon állt, az együttesével zenélt, később megünnepelték a nagyfiú harmincadik születésnapját, majd Szabolcs elment futni. Bár korábban semmi jel nem utalt arra, hogy beteg, hirtelen megállt a szíve. Még oda tudott szólni valakinek, hogy rosszul van, így elkapták zuhanás közben, és azonnal megkezdték az újraélesztését, amit a nagyon gyorsan kiérkező mentők is folytattak, de az eszméletét nem nyerte vissza. Négy nappal később kimondták a kórházban, hogy agyhalott. A férfi, aki egész életében másoknak segített, harmincéves munkássága során több tízezer kisbaba megszületését tette lehetővé, még a halálában is hű maradt önmagához: a szerveivel emberi életeket mentett meg. „Egy angyal volt az orvosa, aki kísérte őt, nem tudom, mi lett volna, ha más habitusú emberrel találkozunk. Odaadta a prospektust a szervdonációról, de mondtam neki, hogy minket nem kell meggyőzni, egy percig sem gondolkoztunk. Akkor még hagytak egy kicsit, hogy elbúcsúzzunk tőle, de én igazából már ÉLJEN! Azt üzenem mindenkinek, hogy

DONORTÖRTÉNETEKGYÁSZTANÁCSADÁS ELHUNYT SZERVDONOROK HOZZÁTARTOZÓI RÉSZÉREEgy szeretett személy elvesztését követően a gyász természetes folyamat, mégis rendkívül megterhelő és nehéz élethelyzetet jelent, amely hosszú időn át kísérheti mindennapjainkat. A veszteség sokszor hirtelen és váratlanul érkezik, megrendítve a korábban biztonságosnak hitt világunkat, és alapjaiban változtatja meg életünket. Ilyenkor különösen sokat jelenthet egy lelki segítő támogató, megértő jelenléte, aki segít eligazodni a gyász sokszor ellentmondásos érzései között, és teret ad azok megélésének. Szervadományozást követően az elhunyt szervdonor családtagjaiban számos, a donációval és a szervátültetéssel kapcsolatos kérdés is felmerülhet, amelyek megértésében és feldolgozásában a területen képzett szakember nyújthat támogatást.Az idei évtől az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája egyéni gyásztanácsadáson való részvétel lehetőségét biztosítja az elhunyt szervdonorok hozzátartozói részére. A konzultációkat Deme Orsolya, a Szervkoordinációs Iroda munkatársa tartja, aki a szervadományozás folyamatában szerzett koordinátori tapasztalata mellett pszichológusként és gyásztanácsadóként érzékenyen és személyre szabottan támogatja a hozzátartozókat a veszteség feldolgozásában.kA gyásztanácsadás online módon zajlik, így biztosítva az ország bármely területéről történő elérhetőséget. A részvétel térítésmentes. A tanácsadásra jelentkezni a [email protected] e-mail címen lehet, illetve telefonon a +36-1-391-4570-es számon, hétköznapokon 10 és 14 óra között.szombaton mondtam a fiamnak, hogy apa meg fog halni.” Négy ember telefonja csörrent meg azon a napon, hogy találtak számukra megfelelő donort. „Olyan volt az egész, mint egy rémálom, csak nem volt belőle felébredés.” Anita azért volt ennyire magabiztos, hogy mit szeretne a férje, mert korábban beszélgettek a témáról. „Néztünk egy kórházas sorozatot, az egyik epizódban egy fiatal doktornő halt meg autóbalesetben. Én mondtam Szabinak, hogy ha velem történne ilyen, eszébe ne jusson gondolkodni, ajánlja fel a szerveimet. Akkor mondta ő is, hogy tulajdonképpen mi más dolgunk volna már akkor a szerveinkkel, mint valaki másnak segíteni.”Anita arról is mesélt, hogy a gyásznak a jól ismert öt után – tagadás, düh, alkudozás, depresszió és elfogadás – tulajdonképpen van egy hatodik szakasza: amikor az értelmét keresed a halálnak. Ez volt az ő esetükben a szervadományozás. „Ezért is mentem el a Szervdonáció és Transzplantáció Világnapján, október második szombatján, a Városligetbe a fáklyás sétára. Ez egy katartikus élmény volt számomra és a fiunk számára is. Ott ültek a lépcsőn fiatalok, a telefonjukat nézték, valamelyik focimeccs volt aznap, odamentem megkérdezni tőlük, hogy ők miért vannak itt. Az egyik mondta, hogy vesét kapott, a másik májat, de nem látszott rajtuk semmi, ugyanolyanok voltak, mint a többi fiatal. A recipiensekben gyakran nagy a lelkiismeret-furdalás, mert valakinek meg kellett halnia azért, hogy ő élhessen. Ez pedig sokszor a beültetett szervre sem hat jól. Ezen a ligeti sétán ezért vállaltam, hogy beszélek nekik arról: a mai napig így döntenék. Szabi négy ember életét mentette meg: két vese, a máj és a hasnyálmirigy él tovább valakinek a testében, ráadásul az egyik szerv külföldön mentett életet, mivel nyolc országgal állunk kapcsolatban, adunk és kapunk átültetésre váró szerveket. Ez a koordináció gyönyörűen megy. Csak azt nem tudhatjuk meg, hogy ki kapta meg a szerveket. Pedig lehetne egy mentor, aki felvenné a kapcsolatot a donor családjával, meg a recipiensével, és ha mind a ketten szeretnék, akkor megismerhetnék egymást. Így most nem találkozhatok velük, nem is tudhatom, kik ők. Mint ahogy ők sem ismerhetnek meg engem. Pedig nagyon szeretném tudni, hogy vannak. Nem azért, mert azt gondolom, hogy a férjem tovább él bennük, nem, nem gondolom ezt. Tudom, hogy ő meghalt.”Szabolcs emlékét azonban nemcsak a négy megmentett élet őrzi, hanem egy kínai selyemmirtusz is, amit Anita októberben ültetett el a Kaáli Intézet kertjében. Nem véletlenül választotta ezt a fát, mint mondja: „hozzá nem illett volna egy tölgy vagy egy fenyő, ő ilyen színes, szabad lélek volt. Hiszek abban, hogy fogunk még találkozni. Egy olyan ember, aki en -nyire tevékeny, segítő volt, az nem tűnhet el csak úgy! A hátralévő életemben táplálni akarom az ő energiáját és örömét. Azt üzenem mindenkinek, hogy éljen! Hálát és szeretetet érezzen, ne a fájdalmat.”Lejegyezte: Berente Judit GYÁSZTANÁCSADÁSELHUNYT SZERVDONOROKHOZZÁTARTOZÓI RÉSZÉRE: [email protected]ÁSZTANÁCSADÁSELHUNYT SZERVDONOROKHOZZÁTARTOZÓI RÉSZÉRE: [email protected] OrsolyaSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 23 Fiunk ballagásán

EMLÉKEZZÜNK!Márta Éva Gabriella1978-2026Elment Márta Éva Gabriella, nekünk Évi, és a legtöbbünknek egyszerűen csak Vica. Most hirtelen túl csendes lett a világ ott is, ahol eddig mindig volt valami hangja: egy cél, egy mondat, egy makacs, ragaszkodó „nem adom fel”.Évi története egyszerre volt végtelenül emberi és végtelenül motiváló. Anyukája és nagymamája nevelte fel, később egyedül nevelte a lányát, az egészségügyben dolgozott, megtanulta a műtő világát, és végigdolgozta a Covid-időszakot is: mindig úgy, hogy közben nem a könnyebb utat választotta, hanem azt, amitől egyben marad az ember: a felelősséget, a kitartást, a hűséget a saját életéhez.A májtranszplantáció 2022-ben a második esélyét jelentette. Évi pontosan tudta, hogy ez nem magától értetődő ajándék, hálával, tisztelettel beszélt róla, és azzal a mondattal, amit mi is a szívünkben viszünk tovább: „A szervátültetés életet ment.” Köszönetet mondott az ismeretlen megmentőnek és a donorcsaládnak, az orvosoknak, ápolóknak, egészségügyi dolgozóknak, és mindenkinek, aki mellette állt, és ezzel nemcsak a saját történetét írta meg, hanem mindannyiunk közös ügyét is: hogy az élet sokszor mások döntésén és emberségén múlik. Sajnos hamar kiderült, hogy nála a második esély nem lesz egyenlő a hosszú élettel.A darts nála nem menekülés volt, hanem bizonyíték. Azt mutatta meg vele, hogy lehet újra felállni, újra hinni, újra célt találni. Először Európa-bajnok akart lenni. Az lett. Amikor már tudta a végzetes diagnózist, világbajnok szeretett volna lenni. Mindan -nyian szkeptikusak voltunk, de nem mutattuk, szorítottunk neki, és azon dolgoztunk, hogy ott lehessen. Rendíthetetlen hite ránk is átragadt. A csapatorvosunk folyamatos kapcsolatban volt a kezelőorvosával és a WTGF orvosi bizottságával. A kezelése időpontjait a Világjátékhoz igazították, és a szoros együttműködés eredményeként Évi végül zöld utat kapott. Utazhatott a Szervátültetettek Világjátékra.Portugáliában Európa-bajnoki aranyat nyert, Drezdában, a Szervátültetettek Világjátékán világbajnok lett, és ezt úgy vitte végig, hogy közben a kezelések, a félelem, a fáradtság és a nehéz napok is a mindennapjai része voltak. Mégis újra és újra edzésre ment, mert nála a „ma nem” sosem jelentette azt, hogy „soha”.Az utolsó időszakban is benne volt az a szikra, amit Ő maga írt le a legpontosabban: nem adhatja fel, mert áprilisban megszületik az unokája. Egy új élet, egy kis csoda, akiért érdemes kapaszkodni. Ma már tudjuk, hogy ez a találkozás nem úgy lesz, ahogy ő szerette volna, de azt is tudjuk, hogy amit Évi átadott, az velünk marad: a kitartás, a hit, a bátorság, és az a nagyon tiszta üzenet, hogy soha nem szabad feladni: mindig van miért, és mindig van kiért küzdeni.Aki ismerte, tudja, hogy nem csak érmekről beszélünk, hanem egy nőről, aki dolgozott, nevelt, szeretett, hitt a csodákban, és amikor kellett, bakancslistát írt, hogy legyen miért felkelni. Aki imádta a kiskutyáit, Leilát és Málnát, és aki a legnehezebb napokon is képes volt köszönetet mondani. Elképzelhetetlenül, elképesztően és hihetetlenül küzdött. Nyugodj békében, Évi.Köszönjük a példát, a dobogókat, a mosolyokat, és azt, hogy megmutattad: a transzplantáció nem „csak” túlélés, hanem ha valaki úgy akarja, mint Te: élet, tartalom, cél és méltóság.Őszinte részvétünk a családnak, a lányának, a szeretteinek, a sporttársaknak, a kollégáinak, barátainak és mindenkinek, aki most úgy érzi, hogy szívének egy darabja vele ment el.Berente Judit24 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 25 A Csikós József „Csiki” Emléktornával az egykori labdarúgó kapus emléke előtt tisztelegnek a sportbarátok Kiskunfélegyházán, aki szervdonor lett, és halála után három embernek adott esélyt egy új és boldogabb életre. A tornasorozat január 31-én kezdődött, és több hétvégén keresztül biztosított versenyzési lehetőséget az utánpótlás korosztályok számára.Az emléktornát a Félegyházi Térségi Sportiskola (FTSI) szervezi a Szervdonor Családokért Alapítvány támogatásával. A rendezvényen az FTSI utánpótlás csapatai mellett több vendégegyüttes is pályára lép. Idén rekord számú résztvevő, 70 csapat nevezett az emléktornára. Egy sportesemény értékét nem csupán a mérkőzések száma, a látványos gólok vagy a trófeák nagysága adja. Vannak alkalmak, amikor a pálya szélén felhangzó taps, a csapatok zászlói vagy a közös fotók egy magasabb célt szolgálnak: az emlékezést. Egy donor tiszteletére szervezett emléktorna pontosan ilyen esemény – egyszerre szól a sportról, az összetartozásról és az emberi nagyságról.Ebben a küldetésben pedig különösen nagy jelentősége van annak, ha hetven csapat dönt úgy, hogy pályára lép: mert minden induló csapat egy újabb tisztelgés annak az emléke előtt, akinek az élete mások életében is tovább él.Hetven csapat már önmagában üzenet: ilyen sokan érzik fontosnak, hogy jelenlétükkel fejet hajtsanak valaki előtt, aki önzetlenségével mások életét mentette meg vagy könnyítette meg. Egy ilyen esemény megtölti a sportpályákat, a lelátókat és a közösség szívét is – hiszen a tömeges részvétel azt mutatja: nem felejtünk. Egy ekkora eseményre különböző településekről, korosz tályokból és egyesületekből érkeznek csapatok. Sok szereplő talán soha nem találkozott volna egymással – most mégis egy célért gyűlnek össze. A sport ereje ilyenkor túlnő önmagán, kapcsolatok születnek, barátságok kezdődnek, és a közösségek egymásra találnak. A sport közösségépítő ereje felerősödik. Egy donor emléke pedig így nemcsak megmarad, hanem új, pozitív történetek kiindulópontjává válik.A donor családja számára hatalmas támogatást jelent látni, hogy szerettük neve, tette nem merül feledésbe. Amikor 70 csapat áll rajthoz miatta, az nem csupán egy rendezvény – hanem bizonyíték arra, hogy amit tett, annak valódi és tartós hatása volt. Ez a családnak és barátoknak óriási erőt, vigaszt, büszkeséget ad.Az esemény nem csak visszanéz, hanem előre is mutat. Egy emléktorna a donorok tiszteletén túl arra is ráirányítja a figyelmet, milyen fontos az önzetlenség, az adományozás vagy az életmentő cselekedetek támogatása. Minél többen kapcsolódnak be, annál szélesebbre nyílik az a kör, amely megérti: egy ember döntése sokak életét változtathatja meg.Bár az emlékezés gyakran fájdalmas, a torna hangulata mégis ünnepi. A játék, a szurkolás, a közösségi programok olyan atmoszférát teremtenek, amely egyszerre méltóságteljes és életigenlő. A résztvevők nem búskomor eseményre érkeznek, hanem egy olyan napra, ahol a játék öröme összekapcsolódik az emlékezés szépségével. Így válik az emléktorna egy pozitív, felemelő közösségi élménnyé.Szervdonor Családokért AlapítványForrás: Félegyházi Közlöny SZERVDONOR CSALÁDOKÉRT ALAPÍTVÁNY HÍREIA KÖZÖSSÉG EREJE EGY DONOR ELŐTT TISZTELEGVEXIII. CSIKÓS JÓZSEFTEREMLABDARÚGÓ EMLÉKTORNA6100 Kiskunfélegyháza, Kálvária utca 26.Alapító: Csikós Józsefné, Irma – Telefon: +36703641360 Tel: +36 20 581 1805 · e-mail: [email protected]átor: Huszár Csaba – Telefon: 20/929-4708 · e-mail: [email protected]ámlaszám: OTP 11732071-23258039

Fennállásának ötödik évfordulóján vacsorára és kötetlen beszélgetésre várta támogatóit a Szervdonor Családokért Alapítvány március 28-án, szombaton. A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központban szervezett eseményen az alapító, Csikós Józsefné és az alapítvány kurátora, Huszár Csaba idézte fel az elmúlt évek eseményeit. Az esten beszédet mondott Csányi József polgármester és Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke is. A megjelentek között donorcsaládok és szervátültetettek is helyet foglaltak.CSIKÓS JÓZSEFNÉ köszönetet mondott minden támogatónak, akik munkájukat az elmúlt években segítették. Hozzátette: az alapítvány mis -sziója, hogy ápolja a szervdonorok emlékét, fenntartsa a kiskunfélegyházi emlékhelyet, támogassa a donációt vállaló családokat. A Szervdonor Családokért Alapítvány hidat képez a donorok, és a megmentett életek között, és a szervadományozás fontosságának tudatosítására törekszik.BERENTE JUDIT beszédében saját példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, milyen fontos munkát végez a Csikós család. Vesetranszplantáltként úgy érzi, hogy az alapítvány segítségével saját maga is lehetőséget kapott köszönetet mondani azoknak a családoknak, akik hozzátartozói egy tragikus esemény következtében váltak szervdonorokká. Hangsúlyozta: a párbeszéd, a kommunikáció, ami a témában elindult, évtizedes hiányt pótol. Megköszönte az alapítvány munkáját és jó egészséget kívánt minden megjelentnek.CSÁNYI JÓZSEF polgármester köszöntőjében Kiskunfélegyháza város neves szülötteit és ránk hagyott örökségüket méltatta. Kiemelte: városunk mindig bővelkedett tenni akaró és céljaiért elszántan küzdő személyekben. A Csikós család munkájáról elismerően szólt: ők azok, akik fájdalmukban is sok éve tevékenykednek azon, hogy a szervdonor családoknak és szervátültetett személyeknek segítséget nyújtsanak, és akik szívből jövő, fáradhatatlan munkájukkal azon félegyháziak közé emelkedtek, akikre méltán büszkék vagyunk. HUSZÁR CSABA, az alapítvány kurátora prezentációja során bemutatta az alapítvány támogatói munkáját, valamint beszámolt az idén XIII. Csikós József „Csiki” Teremlabdarúgó Emléktornáról, amelynek népszerűségét a legutóbb megmérettetett 70 labdarúgó csapat is jelzi.A beszédek után vacsora és kötetlen beszélgetés vette kezdetét.Fotó és szöveg: Zakar AnitaSZERVDONÁCIÓJubileumi esttel ünnepelt a a Szervdonor Családokért Alapítvány

EGÉSZSÉG Erre a jubileumi napra a Debreceni Egyetem Klinika Központ Nephrológia Tanszéke is több rendezvényt szervezett. Délelőtt sajtótájékoztatót tartottak, melyen Prof. dr. Balla József a Nephrológia Tanszék vezetője, dr. Kárpáti István a Magyar Nephrológia Társaság elnöke és dr. Mátyus János a MANET Klinika Bizottságának elnöke vett részt a Nephrológia Tanszék képviseletében. Részt vettek továbbá a krónikus vesebetegség kialakulásáért nagyban felelős népbetegségek szakértői, Prof. dr. Szabó Zoltán a Klinika Központ vezetője, Prof. dr. Harangi Mariann az Anyagcsere Betegségek Részleg vezetője, valamint Prof. dr. Páll Dénes a Magyar Hypertonia Társaság elnöke. A szakértők a sajtón keresztül hívják fel a figyelmet a vesebetegség szűrésének fontosságára, hiszen sokáig tünetszegény, ám két méréssel (eGFR és vizeletvizsgálat) jól szűrhető már korai stádiumban is. nKora délután a belklinika tantermében lakossági fórum keretében – Kávézás szakemberekkel – címmel várták a vesebetegeket, érdeklődőket a veseegészség megőrzése szempontjából fontos életmódbeli előadásokkal. A kávé és süti mellett a szép számban megjelent publikum elsőként dr. Király Enikőgyógytornász előadását hallgathatta meg arról, hogy nemcsak a vesénk, de a mentális egészségünk megőrzése szempontjából is fontos a mozgás. A formája szinte mindegy, a mindennapos séta, tánc, csoportos torna, sporttevékenység, bármi segít nemcsak fittségünk megtartásában, hanem a fáradtság leküzdésében is. Számomra a legmeghatározóbb mondata az volt, hogy amikor munkából hazaérünk és fáradtan leülnénk, esetleg feküdnénk, és próbáljuk kipihenni magunkat, azzal pont az ellenkező hatást érjük el. Mozogjunk! Menjünk el 20 perc sétára és meglátjuk, hogy erősebbek leszünk. nA második előadó Szilágyiné Demeter Borbála dietetikus volt, aki minden nap beszélget vesebetegekkel az előírt diéta megvalósíthatóságáról. Előadásában sok tanácsot kaptunk a fehérjeszegény, sószegény étrend kialakításához. Véleménye szerint a tápanyagtáblázat használatával, mérlegeléssel a betegnek magának kell receptjeit, napi étrendjét kialakítani, megtanulni, hogy sokfélét lehet, de a mennyiség és arány nagyon fontos. Felhívta a figyelmet az „okostányér”- programra, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által ajánlott táplálkozásra. nEzt követően dr. Péter-Rácz Fruzsinaszakgyógyszerész egy nagyon komplex, jól illusztrált előadásban bemutatta, hogy milyen gyógyszerek nem ajánlottak vesebetegeknek, beszélt a kombinált lázcsillapító porok, készítmények veszélyeiről és a fájdalomcsillapítókról is. Mindemellett gyógyhatású készítmények, teák használhatóságáról, veszélyeiről is kifejtette szakvéleményét. Vincze Márta klinikai szakpszichológus a krónikus betegség diagnózisával való mentális megküzdés nehézségeiről, az ilyenkor fiziológiásan jelentkező szorongás, félelem jelentőségére hívta fel figyelmet. Előadása második felében egyszerű, de hatékony, szinte bárhol, bárki által végezhető szorongásoldó technikákat mutatott be, mint légzésgyakorlatok, illetve izomlazító gyakorlatok formájában. Végül, de nem utolsó sorban Bobikné Zákány Edit, a Vesebetegek Debreceni Egyesületének elnöke mondott pár igazán szívhez szóló mondatot saját betegségtörténetén keresztül. Az előadások után kötetlen beszélgetések alakultak ki érdeklődők és előadók között. Balogh László, a Szervátültetettek vitéz Váry Sándor Egyesület elnöke is jelen volt, s kezdeményezésére egy rövid filmet is megnézhettünk a 2025-ben Drezdában megrendezett Szervátültetettek Világjátékáról, melyen magyar résztvevők szép számmal voltak jelen. Felhívta a figyelmet, hogy a DEAC-on belül is több olyan sportág elérhető, amit krónikus vesebetegek, vesetranszplantáltak is művelhetnek. A közös sportolással élményekre, támogató közösségre tehetünk szert. Gál László, transzplantált beteg is felszólalt, aki egy nemzetközi IgA nephropathias betegeket magába ölelő szervezet magyarországi képviselője, és a betegszervezetek, tájékoztatók kiemelt szerepéről beszélt. A hallgatóság a vese egészségéhez hozzájáruló nyolc aranyszabály leiratát, valamint hasznos oldalak linkjeit, közösségi csatornák elérhetőségeit is hazavihették. Úgy gondolom, hogy a rendezvény hasznos volt, jó hangulatban telt, nemcsak az érdeklődők, hanem én, mint ötletgazda és szervező, rengeteget tanultam, kaptam az előadóktól, a hozzászólóktól, a kialakult beszélgetésekből, melyért hálás vagyok. Dr. File IbolyaVESE VILÁGNAPJADebrecenbenMárcius második csütörtökje immár húsz éve a Vese Világnapja. A kezdeményezés célja az volt, hogy a népbetegségnek számító vesebetegségre világszerte felhívják a figyelmet. Több helyszínen rendeznek ilyenkor a vesék egészségére, a vesebetegekre fókuszáló eseményeket. Minden évben egy-egy témát javasolnak a szervezők, idén a mottó a vesénk egészségének védelme, mellyel Földünk egészségét is védjük. SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 27

28 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSÉLŐDONOROS TRANSZPLANTÁCIÓPéterrel 2011-ben házasodtunk össze, boldogok voltunk, dolgozni jártunk, terveztünk, nyaraltunk, pecáztunk, jókat ettünk, sok időt töltöttünk a családunkkal. Az esküvőnk után egy évvel észleltük az első intő jelet, a férjem lassan kezdett veszíteni a testsúlyából. Étvágya rendben volt, szerette a főztömet, fotelbajnokként nem volt egy sportember, így hát értetlenül álltam én is és ő is, nem tudtuk hova tenni ezt a körülbelül tíz kilogrammos súlyvesztést.Aztán egy reggel, amikor épp dolgozni indult, észrevettem, hogy a könyökénél egy nagy duzzanat van, teljesen bedagadt a könyöke, mint egy kisméretű labda. Kérdeztem, esetleg megcsípte-e valami? Nemleges válasz után, azt mondta a férjem, majd elmúlik. De csak nem akart megszűnni a duzzanat, így sikerült rábeszélnem, hogy menjen el a körzeti orvoshoz. Ott elküldték egy laborvizsgálatra, ahol kiderült, hogy a húgysavértéke már az egekben volt. Figyelmes orvosunk, dr. Bartha Zsolt beutalta őt a Szent Margit Kórház Nefrológiai Osztályára, további vizsgálatokra.Ott dr. Haris Ágnes doktornőhöz került, aki megkezdte a konzultációt Péterrel, és hasznos tanácsokkal látta el őt, rendszeres kontrollt kért, így időszakonként be kellett mennie laborba. Péter jó férfiakhoz méltón lassacskán kezdett megfeledkezni az időpontokról és a laborokról, hiszen úgy gondolta semmi baja nincs. Látva, hogy elhanyagolja az egészségét, egyeztettem a háziorvossal, hogy mit tudunk tenni, mert Péter nem akar Budapestre járni egy labor miatt. Ezt is megoldottuk, hiszen a kiskovácsi kórházban tudtak olyan laborvizsgálatot készíteni, amire szükség volt. De ez is csak rövid ideig működött, férjem dacolt, nincs semmi baja, hagyjam már békén, oda sem járt már laborba.A sors keze aztán új utat mutatott. Gimnáziumi osztálytalálkozót szerveztünk, és kiderült, hogy az egyik osztálytársam férje nefrológus a László kórházban. Kaptam az alkalmon, és kértem hozzá egy időpontot. Addigra felvérteztem magam a vesebetegségekről, a hozzá tartozó laborértékek értelmezéséről, így felkészülten mentünk el a vizsgálatra. Amikor szólították Pétert, én is felálltam, bementem vele, leültem egy sarokba és figyeltem az orvos és Péter párbeszédét.A férfiak általában bagatellizálják a problémákat, mismásolnak, de én ott voltam és Péter válaszait sorra kiegészítettem, hogy azok valósak legyenek. Péter ettől nem volt boldog, de hát az egészség az első. A konzultáció végén az orvos megkérdezte tőlem, hogy milyen egészségügyi végzettségem van, mert annyi orvosszakmai dologban tudtunk egyeztetni.A konzultáció eredménye pedig az lett, hogy megkérdezte a doktor úr, hogy Péter hová szeretne járni a továbbiakban gondozásra, a László kórházba vagy a hozzánk közelebb eső Szent Margitba Kórházba.Péter azt mondta, hogy majd a Margitba. Nem vagyok túl türelmes típus, ezért mondtam, hogy hazafelé be is megyünk a Margitba időpontot kérni a következő laborra. A konzultáción bizonyára végre ő is megérthette, hogy gond van, mert innentől szépen, rendszeresen járt a vizsgálatokra.NORMÁLIS, KIEGYENSÚLYOZOTT ÉLETET ÉLHETÜNKEz a történet egyrészt a „jó férfiakhoz méltó” férjről szól, akinek semmi baja és meg-megfeledkezik az kontrollokról, no meg a szerető feleségről, aki az orvosnál kiegészíti a férje válaszait, hogy azok valósak legyenek – és aztán a veséjét adja a párjának, aminek köszönhetően azóta is boldogan élnek. Van itt minden: aggoda- lom, orvosok, könnyek, hullámvasút, hála és happy end. Igazi élődonoros történet. ESÉLYT ADTAM A FÉRJEMNEKKözös fotó dr. Wagner Lászlóval

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 29 ÉLŐDONOROS TRANSZPLANTÁCIÓŐszre az eredmények már azt mutatták, hogy nem elegendő a fehérjediéta és a foszfor érték karbantartása, közölték Péterrel, hogy sajnos transzplantációra lesz szüksége. Ennek az információnak a birtokában egyből megnéztem az interneten, hogy mik a lehetőségek. Itt derült ki számomra, hogy lehet élődonoros veseátültetés is. Akkor a nemzetközi bankárképzőbe jártam, és novemberben voltak az utolsó nagy vizsgáim. Már akkor eldöntöttem, hogyha befejezem a tanulmányaimat, nekiállok a kivizsgálásomnak.Bementünk a Margit kórházba egyeztetni dr. Haris Ágnes doktornőhöz, hogy szeretnék donor lenni. Ekkor átirányított bennünket Budapesten a Transzplantációs Klinikára dr. Wagner Lászlóhoz. Nagyon pozitív képet kaptam: kedves, türelmes, figyelmes volt a doktor úr és az asszisztense is. Átbeszéltük az előttünk álló időszakot, a számos kötelező vizsgálatot és azok várható eredményeinek a következményeit is. Szanyi Timi, egy élődonoros vesetranszplantált hölgy pedig elmondta a saját tapasztalatait a műtéttel kapcsolatosan, hogy mire számíthatunk, támogatott minket a döntésben, és kérdéseinkre is választ adott. 2014 januárjában kezdődött meg a donori kivizsgálásom, mely mindenre kiterjedő vizsgálat volt a szemészeten át a nőgyógyászatig, kardiológia, ultrahangok, CT vizsgálatok, laborok tömkelege. Az eredmények biztatóak voltak, de februárban még nem volt meg minden vizsgálati eredmény és Pétert a Margit kórházból értesítették, hogy a laboreredményei nem a legjobbak és szükséges lesz számára a dialízis. Letörtünk ennek a hírnek hallatán, és megvizsgálva a lehetőségeket, Péter a peritoneális dialízist (CAPD) választotta, amelyet – a katéter beültetése után – otthon, steril körülmények között naponta, a megadott időszakokban tudott végezni. Ekkor már 2014 márciusában jártunk.A donori kivizsgálásom eredményei megszülettek, már csak egyeztetni kellett a klinika sebész orvosával, dr. Piros Lászlóval, akihez be is mentünk, hogy valóban lehetek-e donor, megfelel-e a vesém az átültetésre. Izgalmas este volt, ültünk a doktor úr számítógépe előtt, és mutatta nekem a röntgenfelvételeket a veséimről. Azt mondta, hogy a bal vesémnél nagyon rövid az egyik ér, nem biztos, hogy ki fogja tudni úgy venni, hogy utána azt be is lehessen ültetni.Meghallgattam de annyi pozitív dolgot hallottam már a doktor úrról, hogy elköszönéskor csak annyit mondtam neki: „Köszönöm doktor úr, viszlát a műtőben, hiszen Önnek ez nem jelenthet problémát, meg tudja oldani!” Csak pozitívan! És igen, nemhiába voltam pozitív, értesítettek, hogy minden rendben, már csak az Etikai Bizottság elé kell mennünk és ha ez is kész, lehet szervezni a műtét időpontját. Hurrá, eljutottunk idáig!Én akkor aktív banki dolgozó voltam, aggódtam, hogy hogyan fogom beadni a főnökömnek, hogy kiesek hat hétre a munkából. Hála Isten megértő fülekre találtam. A bankban visszajáró ügyfeleim voltak, és amikor mondtam, hogy most egy pár hétre kiesek, de majd jövök vissza, némelyik elkezdett aggódni értem. Két hozzám közel álló ügyfélnek, akikkel tényleg nagyon jó viszonyban voltam, elmondtam mi vár ránk. Döbbenetemre, az egyik ott előttem sírva fakadt, a másik pedig visszajött másnap és odaadott egy levelet, amit nekem írt, mely olyan megható volt, hogy én is elpityeredtem. Aggódtak értem és magasztaltak. Jól esett látnom, hogy a mai világban is vannak még érző emberek.A műtétre végül május 27-én került sor, előző nap még el kellett menni a közjegyzőhöz is, hiszen közokiratba kellett foglalni a szervadományozást. A bal vesémet a nagyszerű dr. Piros László doktor úr vette ki, Péternek az átültetést dr. Langer Róbert, az akkori klinika igazgató végezte el profi módon. A vesém beindult Péter testében, az értékek gyönyörűen javultak! Jó érzés volt, hogy nem hiába mentem át ezen a tortúrán.A kórházból én a nyolcadik napon mehettem haza, Péter még bent maradt két napot. Mielőtt hazaindultam, azt kértem Pétertől, hogy mire hazajön, legyen neve a beültetett vesémnek. Hazaérve otthon egyedül voltam, és estére olyan fura érzések kerítettek hatalmukba, hogy magam sem értettem. Az agyamban folyamatosan versek születtek, a kivett vesémet búcsúztattam, elengedtem. Már sajnálom, hogy akkor nem vetettem papírra a sorokat. Két nap múlva Péter is hazajött a klinikáról, és mondta, hogy Herkules, ez lesz a neve a vesémnek. 49 évesen vállaltam, hogy férjemnek adok egy esélyt, hogy élete ne a dialízisről szóljon, ne kelljen a várólistát figyelni és remélni, más ember halálát várni, hogy vesét kaphasson. Fontos volt számomra az is, hogy normális, kiegyensúlyozott életet élhessünk. Péter a felépülése után elhelyezkedett, a mai napig aktívan dolgozik napi nyolc órában. Továbbra is nagyon figyelek rá. Szerintem szuper döntést hoztam, hiszen már majdnem tizenkét éve él, és működik a vesém az ő testében, teszem a dolgom, nincs problémám és az értékeink továbbra is megfelelőek, és nagyon bízom benne, hogy sok évig így is maradnak. Nagyon hálásak vagyunk a sebészeknek és dr. Wagner László kezelőorvosunknak, aki azóta is figyelemmel kíséri egészségi állapotunkat a rendszeres kontrollok alkalmával.Tófalvi Gyöngyi

30 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSA Nemzeti Sport Gálán a fogyatékkal élő sportolókat, csapatokat és edzőket külön kategóriában díjazták. A szavazás a Magyar Paralimpiai Bizottság Köztestület tagszervezetei jóváhagyásával először egy tízes listát állítanak össze. Ezen a listán kapnak helyet a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének, Magyar Speciális Olimpia Szövetségének, a Magyar Paralimpiai Bizottságnak és a Magyar Szervátültetettek Szövetségének legjobbjai. Az idei évben Szövetségünk részéről a Drezdában megrendezett Szervátültetettek Világjátékán legsikeresebben szereplő sportolók és csapatok kerültek fel a tízes listára. A férfiak között Mezei Gergő, Mihálovits Tamás és Velkey-Guth Ádám, a nők közül Jakucs Edina, Kispataki Szilvia és jómagam, a sportcsapatok közül az asztalitenisz vegyes páros (Jakucs Edina és Bácsi Bernát), az asztalitenisz férfi páros (Bácsi Bernát és Szendi János), a szervátültetett 4x400 méteres síkváltófutás (Mezei G., Fekete Ákos, Zilaj Csaba, Velkey-Guth Á.) és a szervátültetett röplabda válogatott érdemelt helyet a legjobb tíz között. Szervátültetett sportolókkal foglalkozó edzők közül Székely Gabriella (röplabda-válogatott edzője) Ecseki Dániel (Velkey-Guth Ádám edzője), Milos Imre (asztalitenisz válogatott edzője) és Pethő Ferenc (Mihálovits Tamás edzője) kerültek a legjobbak közé. Az év fogyatékos sportolóival foglalkozó edzőjét nem a Nemzeti Sportgálán, hanem februárban, a Magyar Parasport Napja „Együtt a pályán” rendezvényén köszönthettük. A tízes listák közzétételét követően kezdődhetett a szavazás. A fogyatékkal élő sportolókra, csapatokra és edzőkre olyan előzetesen felkért szakemberek szavazhatnak a sportújságírók mellett, akik jól ismerik a fogyatékosok sportjának különböző területeit. A gálára ezúttal három sportolónk és két csapatunk jutott be. Férfiak közül Mezei Gergő és Mihálovits Tamás, a női mezőnyben jómagam képviseltük a szervátültetett sportolókat. Az év fogyatékos csapata kategóriában Bácsi Bernát és Szendi János asztalitenisz férfi párosa, valamint Bácsi Bernát és Jakucs Edina asztalitenisz vegyes párosa lehetett ott a legjobb három között. Edina sajnos egészségügyi okok miatt nem lehetett velünk ezen az estén. Hatalmas büszkeség számunkra azonban, hogy az asztalitenisz vegyes párosunk elhozhatta a legjobbnak járó díjat. Berci beszédében a díjat Edina gyógyulásának ajánlotta és megemlékezett az ismeretlen donorok ajándékáról is. Arról az önzetlenségről, amely lehetővé tette számunkra a túlélést és azt, hogy a magyar sport elit versenyzői közé tartozhatunk. A díjátadások során Miskolczi Anna, vesetranszplantált atlétánk is közreműködött. Számunkra hatalmas elismerés, hogy fiatal sportolóként ő is ott lehetett ezen a rendkívüli eseményen. Az esemény végét követően a közös képek készítésekor felhívtuk Edinát videótelefonon, így szerencsére ő is rajta lehetett a közös képen. Köszönjük, hogy ott lehettünk és megmutathattuk, hogy a szervátültetés lehetőséget adhat a kimagasló sportteljesítmények eléréséhez is.Gyurkó AlexandraSzervátültetett sportolók a 68. Nemzeti Sport GálánA Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) immár 68. alkalommal választotta meg az év legkiemelkedőbb sportolóit, edzőit és csapatait. A kategóriák győztesei január 12-én, a Nemzeti Sport Gála ünnepélyes keretein belül, a Magyar Állami Operaház falai között vehették át elismeréseiket. SPORT

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 31 A Nemzeti Versenysport Szövetség elnöke, dr. Mészáros János beszédében hangsúlyozta: a szervezet jogelődje immár 25 éve dolgozik együtt a hazai sportirányítással, míg maga a Nemzeti Versenysport Szövetség tízéves jubileumát ünnepli. 2026 így, e kettős évforduló jegyében telik. Kiemelte: a Világjátékokon elért sikerek szerinte a tudatos, olimpiai felkészüléshez hasonló munkát igazolják.2026. január 30-án a Budapest Marriott Hotelben tartotta a Nemzeti Versenysport Szövetség a IX. NVESZ Év Sportolója Gálát, ahol azokat díjazták, akik az Olimpián nem szereplő sportágakban értek el kiemelkedő eredményt 2025-ben. A Magyar Pétanque Szövetség jelölése alapján az Év Sportolója Díjat Szalayné Persa Tímea és Czinczás Róbert vehette át. Mindketten ezüstérmet szereztek duplett versenyszámban a Szervátültetettek Világjátékán, Drezdában.Nagyon szépen köszönjük a Magyar Szervátültetettek Szövetségének az egész éves támogatást és a Magyar Pétanque Szövetségnek a jelölést.Szabó Dániel edzőPÉTANQUE-VERSENYZŐINKNEKELISMERÉSSPORT

32 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSSPORTA 2025–2026-os téli szezonban két alpesi edzőtábor is megvalósult szervátültetett sportolók részvételével, amelyek szakmailag felépített programmal, biztonságos környezetben és jól strukturált edzésmunkával szolgálták a résztvevők fejlődését. Nem véletlen, hogy ezekre a turnusokra sor kerülhetett: célunk az volt a csapattal, hogy felkészülten érkezzünk a Szervátültetettek Téli Világjátékára, amit sajnos, anyagi okok miatt, a rendező ország visszamondott. Így egyetlen nemzetközi verseny maradt, amin részt tudtunk venni, 2026. márciusában Ausztriában, Leutasch-ban megrendezett nemzetközi megmérettetés, ahol nyolc országból mérhették össze tudásukat szervátültetett sportolók.Az első edzőtáborra 2025. december 10. és 14. között került sor Murau településen, Kreischberg síterepen. A programban tíz szervátültetett sportoló vett részt – hat férfi és négy hölgy –, akik különböző tudásszintekkel érkeztek, de közös céljuk a technikai fejlődés és a megfelelő kitűzött pályán való mozgás megerősítése volt. A szakmai munkát Körtvélyesi Miklós alpesi síedző irányította, míg a snowboardos képzést Szabó Attila vezette, aki a Magyar Snowboard Szövetség parasport szakágával foglalkozó szakemberként is segítette a programot.A Kreischberg síterep ideális választásnak bizonyult: a jól tagolt, nagy pályarendszer lehetővé tette a differenciált oktatást és a pályasízést is, így a síelők a saját szintjüknek megfelelő kihívásokkal találkozhattak. A napi edzésmunka során kiemelt szerepet kapott az alaptechnikák stabilizálása – különösen az egyensúly, a kanyarvezetés és a sebesség kontrollja –, miközben a kitűzött pályán a résztvevők már a helyes párhuzamos technika és a kanyarívek finomításán dolgoztak.Körtvélyesi Miklós edzőnk nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel foglalkozott a csapattal, minden versenyző számára egyéni célokat kitűzve, ami jelentősen hozzájárult a fejlődéshez. A snowboardos csoport esetében a stabil alapállás és az élhasználat tudatosítása jelentette a fejlődés alapját, szintén a pályabiztonság és a magabiztos csúszás erősítéseként.A második edzőtábor helyszíne Grebenzen volt, szállással St. Lambrecht településen, ahol nyolc szervátültetett sportoló – hat férfi és két hölgy – vett részt a programban. A szakmai irányítást Fábián Attila a Magyar Sí Szövetség parasí szakági edző látta el, míg a snowboard csapattal ezen a héten is Szabó Attila foglalkozott. A kisebb létszám lehetőséget adott az egyénre szabottabb foglalkozásokra, így a résztvevők még intenzívebb visszajelzést és közvetlenebb szakmai támogatást kaptak.A St. Lambrecht síterep pályái újabb kihívást jelentettek KÉT HELYSZÍN, EGY KÖZÖS CÉL: az ausztriai nemzetközi síversenyre való hatékony felkészülésALPESI SÍ EDZŐTÁBOROK A TÉLI SZEZONBAN

a csoport számára, különösen a ritmusváltások és a pályán való alkalmazkodás terén. Az edzések során itt is nagy hangsúlyt kapott a dinamikus síelés, valamint a különböző hóviszonyokhoz való alkalmazkodás. A szakmai program célja nem csupán a technikai fejlődés volt, hanem az is, hogy a résztvevők magabiztosabban, önállóbban tudjanak mozogni változatos szlalom és óriás szlalom pályákon is. Az edzőtábor idején Fábián Attila és Szabó Attila esténként videóelemzésnek vetette alá a csapat teljesítményét, a versenyzőkkel részletesen kielemezve az aznapi pályasíelés során tapasztalt mozgásmintákat, technikai hibákat és azok javítási lehetőségeit.Mindkét edzőtábor esetében közös elem volt a tudatos terhelés és a pályán való kontrollált gyorsulás előtérbe helyezése. A napi síelést pihenőidők tagolták, mindkét edzőtábor esetén délelőtt pályasízés, délután az edzői irányítással végzett szabadsíelés a megfelelő technika elsajátításáról szólt. Az edzők folyamatosan figyelték a résztvevők állapotát, és ennek megfelelően alakították a program és a pályasízések intenzitását. A megfelelő felszerelés használata, a pályaszabályok betartása és az edző általi technika-javító síelések mind hozzájárultak a kontrollált, de minél inkább professzionálisabb sízés kialakítására. A szakmai munka mellett a közösségi élmény is meghatározó szerepet játszott. A közös szállás, az esti értékelések és a kötetlen beszélgetések erősítették az összetartozás érzését, és lehetőséget adtak a tapasztalatok megosztására is. A résztvevők nemcsak technikailag fejlődtek, hanem egy támogató közegben tölthettek el több napot, amely mentálisan is hozzájárult a feltöltődéshez.A két alpesi edzőtábor jól mutatja, hogy megfelelő szakmai háttérrel és szervezéssel a célirányos tréningek és a közösségi élmények együttesen biztosítják azt a hátteret, amely a nemzetközi versenyeken való sikeres részvételhez is hozzájárul. Poós GergelySZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 33 SPORT

34 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSFUTÓLÉCENAUSZTRIÁBAN, SZLOVÉNIÁBAN ÉS SZLOVÁKIÁBANSPORT

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 35 A sífutók is nagy lelkesedéssel készültek a Téli Világjátékra. Két tervezett edzőtábor volt, az egyik decemberben, a másik januárban. Decemberben nagy örömmel fogadtuk a szlovákiai bőséges havazást, ám az örömünk sajnos korainak bizonyult. A havazást követő meleghullám a legtöbb sífutópályáról elolvasztotta a havat, és a magas hőmérséklet miatt a hóágyúzás sem jelenthetett megoldást. Végül Ausztriában találtunk egy lehetőséget a Joglland dombságán fekvő St Jakob in Walde mikroklímájú sífutópályáján, ahol először jártunk. Nem egyedül utaztunk, csatlakoztunk a Központi Sportiskola edzőtáborozóihoz. Ideális körülmények között készülhettünk Dalos Péter edzői irányításával. Reggel mobilizáló tornával és nyújtással kezdtük a napot, majd reggeli után egy rövid autózással értünk a sífutópályákhoz. Minden éjjel fagyott, így reggel jeges nyomban kezdtük a technikai feladatok gyakorlását, de délre már naponta 10 °C fölé is emelkedett a hőmérséklet a szikrázó napsütésben, így délre a hó már kásássá vált. Ebéd után volt egy rövid pihenő a síházban, ahol a jógaszőnyegeinken megnyújthattuk az izmainkat és egy kicsit regenerálódtunk, majd kora délután folytattuk az edzést egészen sötétedésig. Amikorra a nap a hegy mögé bukott, már ismét visszafagyott a pálya. Sok technikai feladatot kaptunk az öt nap alatt, a csúszás,- és lépéstechnikai, és a bottechnikai gyakorlatoknak köszönhetően sokat fejlődtünk. A következő táborunk január közepén volt a számunkra már ismerős terepen Szolvéniában, Pokljukán. Ideális hóviszonyok között, a szállásunk közvetlenül a sífutó stadion mellett, úgyhogy reggel szó szerint az ajtóban csatolhattuk fel a futóléceinket. Itt is napi két havas edzéssel és a nap végi tornával gyorsan teltek a napok egymás után. Izmaink egyre erősebbé váltak, ugyanakkor a terhelés hatására a fáradtság is egyre inkább érezhető volt.A csapat szakmai munkáját Bozsik Anna irányította, aki nagy figyelemmel követte és javította mozdulatainkat, valamint finomította technikánkat a márciusi megmérettetésre készülve. „Újoncaink”, Hoffer Ildikó, aki úttörő korában együtt indult Bozsik Annával a diákolimpián, és Papp Klári, aki a tavalyi viszontagságai után végre velünk tarthatott, szintén nagy lelkesedéssel végezték a feladatokat. Igazi, összetartó csapat kovácsolódott össze.Időközben vált bizonyossá, hogy a Téli Világjátékot anyagi okok miatt nem rendezik meg, ezért az idei szezonban az egyetlen számunkra rendezett nemzetközi versenyre folytattuk a felkészülést.Február végén Szlovákiában, a Körmöcbánya melletti Skalkán edzettünk még három intenzív napot Dalos Péter vezetésével, hogy a márciusi osztrák versenyen a lehető legjobb formában tudjunk rajthoz állni.Berente JuditSPORT

36 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSFebruár 9–10-én a Mátraszentistváni Sípark adott otthont a Magyar Síszövetség által szervezett Fogyatékkal Élők Alpesi Síbajnoksága 2026 eseményének. A hazai parasport egyik kiemelt versenyén a Magyar Szervátültetettek Szövetsége alpesisí-sportolói idén is bizonyították: megfelelő felkészüléssel és elszántsággal a nehezített körülmények között is képesek kiemelkedő teljesítményre.A bajnokságot megelőző időszak tudatos felkészüléssel telt. A csapat 2025 decemberében és 2026 januárjában ausztriai edzőtáborokban készült, ahol nemcsak erre a versenyre, hanem a transzplantáltak nemzetközi osztrák síbajnokságára, a leutasch-i megmérettetésre is hangoltak. Az edzések során a technikai elemek pontosítása, a pályasíelés stabilizálása és a versenyhelyzetek gyakorlása egyaránt hangsúlyt kapott.Mátraszentistvánon komoly kihívás várta az indulókat. Az enyhe időjárás következtében kialakult vizes, buckás pálya minden futamban maximális koncentrációt, precíz technikát és mentális stabilitást követelt meg. A folyamatosan romló pályaviszonyok ellenére versenyzőink kiválóan alkalmazkodtak a körülményekhez, és a két versenynap folyamán összesen kilenc érmet szereztek.A párhuzamosan zajló Masters kategóriában is született saját siker: szövetségünk stratégiai- és orvosigazgatója dr. Grózli Csaba bronzérmet szerzett óriás-műlesiklásban.A verseny főszervezője Fábián Attila síedző volt, aki szakmai iránymutatásával és folyamatos támogatásával mind a januári edzőtábor során, mind pedig a hazai verseny megszervezésében és lebonyolításában stabil hátteret biztosított a sportolók számára.A mátrai hétvége egyszerre szólt a gyakorlásról és a versenyhelyzetről egyaránt. A kevés és rossz minőségű hó, valamint az enyhe idő okozta pályaminőség ugyan nehezítette ezt a kétnapos megmérettetést, de elmondható, hogy a versenyszituáció és az összetartó csapatszellem jó ugródeszkája lett a március közepi ausztriai nemzetközi síversenynek. Poós GergelyEREDMÉNYEK:Óriás műlesiklás:Nők:I. Végh ÁgotaII. dr. Ambrovics ÁgnesFérfiak:I. Somogyi Farkas PálII. Mátyás LászlóIII. Szendi JánosMűlesiklás:Nők:I. dr. Ambrovics ÁgnesFérfiak:I. Somogyi Farkas Pál II. Papp Benedek III. Mátyás László IV. Szendi János V. Kovács AttilaALPESI PARASÍBAJNOKSÁG 2026Erő, technika és közösség a MátrábanSPORT

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 37 SPORTImmár tizennyolcadik alkalommal gyűltek össze Európa transzplantált sportolói az Osztrák Transzplantáltak Sportszövetségének nemzetközi síversenyén, amelynek ezúttal Tirol adott otthont. Az Innsbruck tartomány festői hegyvidékén, Seefeld legendás síterepein három napon át nemcsak a lécek suhogása, hanem az elszántság és az újrakezdés ereje is betöltötte a pályákat.Az idei verseny különleges hangsúlyt kapott: a „nemzetközi” jelző most valóban többet jelentett puszta formaságnál. A Szervátültetettek Téli Világjátékának elmaradása ugyanis váratlanul új szerepbe emelte az osztrák megmérettetést. A 2026-os világjátékokat eredetileg Svájc rendezte volna, ám a szervezést anyagi okokra hivatkozva visszamondták a leendő házigazdák, majd a helyükre lépő Németország is hasonló döntésre kényszerült. A WTGF végül meghagyta Németországnak a rendezési jogot, ám már 2028-ra, így rendhagyó módon két egymást követő alkalommal, négyéves ciklusban tartják majd meg a téli világjátékokat.A világverseny hiánya érezhetően megnövelte az érdeklődést a seefeldi síverseny iránt. Ennek köszönhetően nyolc európai ország sportolói sorakoztak fel a rajtvonalnál. Ausztria vendégeként Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Olaszország, Svájc és Magyarország versenyzői mérték össze tudásukat az alpesi és északi sí számokban.A szervezők azonban hangsúlyozták: ez az esemény jóval több volt, mint egy sportverseny. A cél nem csupán az eredmények ünneplése, hanem mindenekelőtt a bátorság felmutatása – annak a bátorságnak, amely szükséges ahhoz, hogy valaki egy súlyos betegség és szervátültetés után is aktív maradjon, új kihívásokat vállaljon, és ne engedje, hogy az egészségi korlátok határozzák meg a jövőjét.„Minden lépés, minden mozdulat számít. A sport nem másokkal való verseny, hanem egy út a saját életünk visszaszerzéséhez” – fogalmazott beszédében Martin Krimbacher, a Szövetség leköszönő elnöke, szavai pedig sokak számára adtak új értelmet a síelés mögött rejlő erőfeszítéseknek.A seefeldi hétvége nagyszerű bizonyítéka volt annak, hogy a transzplantáció utáni sport nem csupán lehetséges, hanem az életminőség egyik kulcsa. A barátságos, támogató légkör, a nemzeteken átívelő összetartozás és a pályákon megszülető személyes sikertörténetek erőteljes üzenetet hordoznak: a mozgás új fejezetet nyithat az életben. Egy fejezetet, amely azok előtt tárul fel, akik elég bátrak ahhoz, hogy folytassák azt, amit a betegség egy időre félbeszakított. Köszönjük az edzők, Körtvélyessy Miklós, Fábián Attila, Szabó Attila, Bozsik Anna és Dalos Péter felkészítő munkáját, nélkülük az alábbi eredmények nem születhettek volna meg:Berente Judit Sílécek, bátorság és újrakezdés Tirol hófödte pályáinNEMZETKÖZISÍVERSENYAUSZTRIÁBANEREDMÉNYEK:Óriás MűlesiklásNők:Végh Ágota F5 kategória 2. hely, Dr. Ambrovics Ágnes F3 kategória 3. hely, Férfiak: Szendi János M6 kategória 3. hely , Somogyi Farkas Pál M4-es kategória 2. hely, Mátyás László M4-es kategória 3. hely, Poós Gergely M4 kategória 4.hely, SnowboardSzervánszky Zsolt 2. hely, Kreiszl Norbert 3. hely Sífutás: 5 kmBerente Judit F6 kategória 2. hely, Zsíros István M4-es kategória 1. hely, Heczendorfer Attila F5-ös kategória 6. hely.

38 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSSokan emlékezhettek, hogy a Covid előtti években a Magyar Szervátültetettek Szövetsége számos alkalommal megtartotta a farsangi hétvégével egybekötött válogató versenyeit. Az idei év januárjában néhány év kihagyás után újra együtt tölthettünk egy hétvégét Székesfehérváron, ahol a sportolóink négy sportágban (tollaslabda, úszás, darts és petanque) mérhették össze tudásukat, és közösségépítésre is volt lehetőségünk. Az esemény a péntek esti megnyitóval kezdődött, ahol röviden bemutattuk a programot és bemutatkoztak az edzőink is. Ezután következett a zenés vetélkedő, amely során a résztvevők három csapatban mérhették össze tudásukat. A játék középpontjában az 1990-es és 2000-es évek legnagyobb magyar slágerei álltak; ezeknek a dalszövegeit alakítottuk át Ingriddel mesére, orvosi vagy jogi szövegre, illetve a refréneket emojikra. A jó hangulatú vetélkedő során a játékosok együtt idézhették fel a slágereket, énekelhettek és táncolhattak.Szombaton megkezdődtek a sportversenyek. A dartsverseny a szálloda konferenciatermében került megrendezésre. A válogatott játékosok mellett az érdeklődők is kipróbálhatták a dartsot. A verseny során a precizitás, pontosság és koncentráció került előtérbe. Virág Zsuzsanna szövetségi darts edző és férje, Török László az érdeklődőket a sportág alapjaiba vezették be: bemutatták a helyes dobástechnikát, valamint hasznos számolási stratégiákat is megosztottak a résztvevőkkel.A szállodától nem is olyan messze, a Csitáry G. Emil uszodában már izgalommal telt meg a levegő. Sportolóink a négy úszásnemben különböző távokon álltak rajthoz. Izgalmas versenyeknek, kiélezett küzdelmeknek lehettek tanúi a szurkolók. A legszorosabb versenyt az 50 méter gyorsúszás hozta. A válogatott sportolók mellett jó volt a visszatérő sportolóinkat is újra a medencében látni. Az úszó- és dartsversenyekkel párhuzamosan a Hétvezér Általános Iskolában a tollaslabda küzdelmek zajlottak. Először az egyéni, majd a páros és vegyes páros mérkőzéseken szurkolhattunk a versenyzőinknek. Itt a gyors reakcióidő és a taktikai érzék játszották a legmeghatározóbb szerepet. Király Ákos, szövetségi tollaslabda edzőnek köszönhetően még a sportág iránti új érdeklődők számára is jutott idő az önfeledt játékra. SPORTÚJRA FARSANGI KUPA -ezúttal Székesfehérváron

SPORTA versenyeket követően a szombat estét – a farsang időszakához híven – jelmezes felvonulás zárta, ahol megválasztottuk a Farsangi Kupa bálkirályát és bálkirálynőjét, valamint a legkreatívabb jelmezek is díjat kaptak. Az este folytatásában mindenkinek szüksége volt a legjobb tánctudására, hiszen egy igazi retro partival zárult a nap. Petanque-játékosaink számára vasárnap került megrendezésre a verseny, a székesfehérvári Helyőrségi Művelődési Otthonban. A fedett petanque-pályán a játékosoknak így is szükségük volt a meleg ruházatra. A hideg ellenére azonban nagyon jó hangulatban telt a küzdelem. A versenyzők lelkesedése és koncentrációja, illetve a szurkolók hangos drukkolása hamar befűtötte a teret. A taktika, a pontosság itt is nélkülözhetetlen volt. Szabó Dániel, szövetségi petanque edzőnknek köszönhetően egy jól szervezett és jó hangulatú versenyben volt része a játékosoknak. A Farsangi Kupa három napjának versenyei mellett sokkal fontosabb volt, hogy a közösség tagjai újra személyesen találkozhattak egymással, erősítve a közösségi kapcsolatokat és a közös célok iránti elkötelezettséget.Bízunk benne, hogy jövőre is meg tudjuk rendezni a Farsangi Kupát, különböző sportversenyekkel egybekötve. Gyurkó AlexandraSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 39

Az esti farsangi mulatságra ötletesebbnél ötletesebb jelmezekkel készültek a résztvevők. Voltak, akik külön műsort is összeállítottak a jelmezükhöz. A zsűri különdíjjal jutalmazta a GyőrSzeVas Egyesület rendkívül ötletes produkcióját. A versenyek után felszabadultan táncoltak és szórakoztak a bálozók.Farsangi bálFARSANGJ40 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS

FARSANGSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 41

42 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSSPORTTöbb sportolónk tartott érzékenyítő előadást országszerte a szervátültetésről és a szervátültetettek sportjáról: MEZEI GERGŐ,kétszeres vesetranszplantált atlétánk több helyszínen – Jászberényben és Budapesten – tartott rendhagyó iskolai előadásokat diákok számára. Személyes történetén keresztül beszélt a szervátültetésről, a kitartásról, és arról, hogyan adhat a sport kapaszkodót egy nehéz élethelyzet után.A programokon a tanulók aktívan, érdeklődve vettek részt, kérdéseikkel és vis -szajelzéseikkel is jelezve a téma iránti nyitottságukat. Az események célja az volt, hogy közelebb hozzák a fiatalokhoz a szervátültetés jelentőségét, valamint megmutassák a sport közösségformáló és iránymutató szerepét.TÓTHNÉ PATAKI CSILLA, szívtranszplantált petanque-játékosunk a budapesti Salkaházi Sára Katolikus Általános Iskola diákjainak három alkalommal adott elő a szívátültetésről, s az azt követő felépülési időszakról. A programot soft petanque bemutatóval zárta, ahol a diákok kipróbálhatták a petanque játékot és közösen is játszhattak. A közös MAGYAR PARASPORT NAPJA2018 óta minden évben február 22-e a Magyar Parasport Napja. A kezdeményezés célja a fogyatékossággal élő sportolók teljesítményének elismerése, a társadalmi szemléletformálás és az inkluzív sportolás népszerűsítése országszerte. Az idei évben február 20-án rendezték meg az „Együtt a pályán” inkluzív élménysport - játékok bajnokságát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Arénájában, amelyen idén összesen 24 csapat vett részt. A csapatok a különböző parasportokat próbálhatták ki, miközben egymás ellen versenyeztek. Többek között kipróbálhatták a vak asztaliteniszt, a bocciát, a curlinget, ülőröplabdát vagy a kerekesszékes teniszt. A Magyar Szervátültetettek Szövetségét Berente Judit, Gyurkó Alexandra, Őrsy Patrik, Kokas Dániel és Mezei Gergő alkotta csapat képviselte. Február 23-án, hétfőn tartották az Olimpiai Parkban a koszorúzást a paralimpikonok emlékére. Az eseményen Gyurkó Alexandra vett részt. „Együtt a pályán”Tóthné Pataki CsillaMezei Gergő

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 43 SPORTjáték során a gyerekek kérdéseket tettek fel Csillának, együtt nevettek és rengeteget mozogtak. CZINCZÁS RÓBERT,veseátültetett sportolónk a budapesti Csili Művelődési Központban mutathatta meg a résztvevőknek, hogy a sport több mint mozgás: közösség, erő és szemléletformálás. Sportolónk beszélt a szervátültetés előtti, dialízis időszakáról, valamint arról is, hogy milyen út vezetett a nemzetközi versenyek dobogójáig. JUHÁSZ ZOLTÁN,szívtranszplantált petanque játékosunk Gödöllőn tartott előadást az Erkel Ferenc Általános Iskola felső tagozatos diákjai számára. A közel 200 tanuló nagy érdeklődéssel hallgatta az előadást, amelyen Zoli saját példáján keresztül mutatta be, hogy a szervátültetés nem lehet akadály. Elmesélte a gyerekeknek, hogy mit jelent egy szívtranszplantáció, külön kitért a szervdonáció fontosságára is. Az előadásokat követően a diákok kipróbálhatták a petanque-ot, melynek során elsajátíthatták a dobástechnikákat és megismerkedhettek a szabályokkal. POÓS GERGELY, a Szövetség sportmunkatársa közel 30 éve vesetranszplantált. Ő a csákvári Eszterházy Móricz Általános Iskola diákjainak tartott több előadást is. A felső tagozatos tanulók 4x45 percben ismerhették meg jobban a szervátültetés hátterét és menetét, a műtétet követő felépülést és azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a szervátültetett emberek számára. A diákok nyitottságának és a pedagógusok együttműködésének köszönhetően a tanulók is megbizonyosodhattak arról, hogy a szervátültetés egy új kezdet. Köszönjük sportolóinknak, hogy elvállalták az előadásokat, érzékenyítettek, és személyes példájukkal közelebb hozták a diákokhoz a szervátültetés és a sport jelentőségét.Gyurkó AlexandraCzinczás RóbertJuhász ZoltánPoós Gergely

Szinte már hagyomány, hogy szervátültetett sportolóink részt vesznek a Magyar Atlétikai Szövetség és a Magyar Paralimpiai Bizottság közös szervezésben a Fogyatékos sportolók U18 és Felnőtt Atlétikai Versenyén. Az idei évben ezt az eseményt március 11-én rendezték meg. Szövetségünket 9 atléta, közülük hét veseátültetett, egy máj- és egy csontvelőtranszplantált képviselte. Szervátültetett sportolóink hallássérült, látássérült, mozgássérült és speciális olimpikon társaikkal álltak együtt rajthoz. Több olyan sportoló is részt vett a versenyen, akik korábban szerepeltek Paralimpián, Speciális Olimpián – ez pedig különösen nagy motivációt jelenthetett a fiatal generációnak. Versenyzőink különböző versenyszámokban bizonyíthattak: 60 m, 200 m, 400 m, 800 m síkfutás, súlylökés, magasugrás és távolugrás versenyszámokban álltak rajthoz, mindegyiknél megmutatva, hogy szervátültetés után is teljes életet lehet élni. Miskolczi Anna, aki 3 éve él édesapja veséjével a csapat legsikeresebb leány versenyzője lett: aranyérmet szerzett 200 méter síkfutásban, magasugrásban és távolugrásban. Anna sportszerű hozzáállásával, fegyelmezett magatartásával biztosította be elsőségét. Dienes Máté, akinek az édesapja májlebenye mentette meg az életét, a csapat legsikeresebb versenyzőjeként zárta a napot. Első helyezett lett 60, 200 és 400 méter síkfutásban és távolugrásban. Máté ismét bebizonyította, hogy megfelelő összpontosítással nincs elérhetetlen cél. Fekete Ákos, vesetranszplantált atlétánk számára a 400 méteres síkfutás hozott kiemelkedő eredményt. Rutinos versenyzőként állt a rajthoz és győzte le saját magát. A sport mindenkié!SZERVÁTÜLTETETT SPORTOLÓINK APARAATLÉTÁK ORSZÁGOS BAJNOKSÁGÁNSPORT44 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS

Mezei Gergő, kétszeres vesetranszplantált atlétánk ezúttal 800 méteres síkfutásban állt rajthoz. Megmutatta a pályán, hogy nincs nála gyorsabb. Hatalmas fölénnyel ért be elsőként a célba. Velkey Ádám, veseátültetett atlétánk számára is izgalmasan alakult a verseny. A 60 méteres síkfutásban abszolút első helyen ért célba, emellett a súlylökésben is a legjobbnak bizonyult. Mihálovits Tamás neve egyet jelent a súlylökéssel. Dobóatlétánk hatalmas fölénnyel aratott győzelmet ebben a sportágban. Számára ez egy biztató visszajelzés, hogy az idei Európa-játékokra való felkészülés a megfelelő ütemben zajlik.Werkman Jánosné, Marika első alkalommal vett részt ezen az eseményen. Rögtön az első versenyszámban, a súlylökésben volt érdekelt. Első dobása nem sikerült, a második dobása már egészen jól alakult, a harmadik pedig egyenesen a dobogó legfelső fokára repítette atlétánkat. Kóródi István veseátültetett dobóatlétánk számára is kedvezően alakult a versenynap. Súlylökésben, közel az egyéni csúcsához aranyérmet tudott szerezni.Zilaj Csaba, csontvelőtranszplantált sportolónk első alkalommal állhatott a startvonalhoz nagypapaként. 60 m és 400 m síkfutásban sem talált ellenfélre. Csaba alázatosságával igazi példa lehet mindenki számára. A verseny legizgalmasabb eseménye a 4x200 m síkfutó váltó. A Zilaj/Dienes/Fekete/Mezei összeállítású váltónk magabiztosan, nagy fölénnyel szerezte meg az első helyet. Büszkék vagyunk sportolóinkra, hogy szépen helyt álltak ezen a versenyen. Köszönjük az edzőknek a felkészítést, a Magyar Atlétikai Szövetségnek és a Magyar Paralimpiai Bizottságnak a verseny szervezését. Jövőre találkozunk!Gyurkó AlexandraSPORTSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 45

46 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSSPORTEredményesen és sikeresen lezajlott a Transzplantáltak Darts Kvalifikációs Versenye február utolsó szombatján Debrecenben. A versenyt a Nagyerdei Stadion minden igényt kielégítő RED and WHITE darts termében rendeztük női és férfi egyéni, valamint tripla mix versenyszámokban. Sajnos betegség miatt többen hiányoztak a versenyről. Nekik mielőbbi gyógyulást kívánunk. Új játékost avattunk Gál László (Szervátültetettek „vitéz Váry Sándor” Egyesülete) személyében, aki ígéretes játékkal mutatkozott be. Az izgalmakban bővelkedő színvonalas egyéni versenyen a nőknél Kispataki Szilvia győzött Szűcs Mátyásné Junó Marika és Tóthné Pataki Csilla előtt. A férfiaknál Juhász Zoltán első, Könözsy Péter második míg a harmadik helyen Eszenyi János végzett. Az ebéd után a került sor a tripla mix versenyekre, melyek ismét izgalmas játékot hoztak.Első helyezett lett az egyesületi elnökök csapata, a Survivors csapat tagjai: Tóthné Pataki Csilla, Varga Viktor, Balogh László. A második helyen a Kispataki Szilvia, Juhász Zoltán, Könözsy Péter alkotta Csokoládé csapat végzett. A 3. helyezett a Gabaga csapat lett, melynek tagjai Kancsó Gábor, Pretz Gábor, Balogh Sándor. A negyedik helyen a Kelet-Római Birodalom csapata: Szűcs Mátyásné Junó Marika, Szabó Bence, Eszenyi JánosEzúton is szeretném megköszönni minden résztvevőnek a nap során tanúsított sportszerű és fegyelmezett küzdelmet, csapattársaimnak a kiváló teljesítményt. Remélem, hogy a jövőben még több dartsversenyt rendezhetünk Debrecenben, és még több játékost tudunk megnyerni ennek a sportágnak. Balogh László János SZvVSE elnökA februári és márciusi tollaslabda kvalifikációs versenyek ismét bebizonyították, hogy a sport a szervátültetettek és szervre várók részére nemcsak a fizikai erőnlét megőrzésében, a szervtúlélésben, hanem a közösségépítésben is kiemelkedő szerepet játszik. A két forduló során az ország különböző pontjairól érkező résztvevők mérték össze tudásukat, nemcsak technikai és taktikai felkészültségüket, hanem fizikai állóképességüket és mentális terhelhetőségüket is magas szinten bizonyították.A februári forduló elsődlegesen a versenyformába hozást és a teljesítményszintek felmérését szolgálta, míg a márciusi megmérettetésen már érezhető volt a tét növekedése, hiszen a résztvevők a kvalifikációs helyek megszerzéséért küzdöttek. Az események barátságos hangulatban zajlottak Király Ákos szövetségi edző vezetésével és a Magyar Transzplantáltak Kulturális és Sportegyesülete szervezésében. Vajtó-Tilhof IngridKVALIFIKÁCIÓ Debrecenben DARTSÜTŐS LABDAMENETEK, nagy mosolyokTOLLASLABDA

SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 47 SPORTA március harmadik hétvégéjén megrendezett kvalifikációs bowlingverseny ismét bebizonyította, hogy a sportág nemcsak szórakoztató, hanem komoly kihívásokat is tartogat a résztvevők számára. A budapesti MOM Bowling - klubban tartott eseményre számos lelkes kezdő és tapasztalt játékos nevezett, akik izgalmas mérkőzéseken mérték össze tudásukat.A verseny már a reggeli órákban elkezdődött, és hamar kialakult a barátságos, mégis versengő hangulat. A játékosok különböző kategóriákban indultak, így mindenki megtalálhatta a saját szintjének megfelelő kihívást. A közönség és a sporttársak folyamatosan biztatták a versenyzőket, ami még inkább fokozta az élményt.A döntő fordulók különösen izgalmasra sikerültek. Több játékos is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, többször is közel kerülve a maximális pontszámhoz. A végső győztes magabiztos játékkal szerezte meg az első helyet, de a dobogósok között rendkívül szoros volt a verseny. A szervezők elégedetten értékelték az eseményt, és kiemelték, hogy a verseny nemcsak a sportról szólt, hanem a közösségépítésről is. A résztvevők már most várják a következő alkalmat, ahol ismét bizonyíthatják ügyességüket. A verseny eredményei beszámítanak a következő Európa-Játékok válogatásához, mely idén nyáron Hollandiában kerül megrendezésre.Összességében a bowlingverseny remek hangulatban zajlott, és minden résztvevő számára emlékezetes élményt nyújtott.Női egyéni dobogós helyezés: I. Czakóné Szabó MáriaII. Grosz KlementinaIII. Lukács AlajosnéFérfi egyéni dobogós helyezés: I. Juhász ZoltánII. Képes ZoltánIII. Zsuppán LászlóNői páros dobogós helyezés:I. Fitos Erika/ Dudásné Juhász Anita GabriellaII. Lukács Alajosné /Czakóné Szabó MáriaIII. Takács Tünde/ Grosz KlementinaFérfi páros dobogós helyezés: I. Juhász Zoltán/Képes ZoltánII. Kóródi István Sándor/Iker László IstvánIII. Bela István/ Illés János Vegyes páros dobogós helyezés:I. Fitos Erika/ Képes ZoltánII. Kövér Hajnalka / Kóródi IstvánIII. Grosz Klementina/ Balogh Sándor AttilaÖsszsorozat legeredményesebb versenyzői:Női kategória: Kövér HajnalkaFérfi kategória: Juhász ZoltánLukács Edit A januári Farsangi Kupát követően február 22-én, a Magyar Parasport Napján, valamint március 28-án a KSI Uszodában rendezték meg a kvalifikációs versenyeket. Kiváló időeredmények születtek, a résztvevők igazán kitettek magukért. A futamok során szervátültetett és dializált sportolók mérték össze tudásukat.Az úszócsapat tapasztalt, meghatározó tagjai mellett új versenyzők is bemutatkoztak, valamint a Trappancs Úszóiskola sportolói is csatlakoztak a mezőnyhöz. A versenyek jó hangulatban teltek, a versenyzők izgatottan várták a következő futamukat. A sportolók egymást is motiválva küzdöttek a minél jobb időeredményekért. Köszönet illeti a versenyzőket a felkészültségükért és fegyelmezettségükért, valamint a szurkolókat a lelkes biztatásért.Gyurkó AlexandraEGY BOWLINGVERSENY SIKEREAZ USZODÁBAN IS GYŰJTÖTTÜKÚSZÁSBOWLING Izgalmas küzdelmek és remek hangulataz egyéni csúcsokat

ÉLŐFEJ48 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSSzűcs Dóri meghívására 2026. január 26-án a Rotary Club Budapest Center klubülésén vettünk részt Szűcs Mátyásné, Junó Marika vesetranszplantált sportoló sorstársammal. Az ülésen lehetőséget kaptunk arra, hogy a személyes történeteinken keresztül beszéljünk a kihívásainkról és az újrakezdésről is. A többségében fiatal érdeklődőnek az este során igyekeztünk – diavetítéssel kiegészítve - átfogó képet adni a szervátültetésről, a szervátültetés történelmi jelentőségű eseményeiről, és nem utolsó sorban a mai helyzetéről hazánkban. Bemutattuk a résztvevőknek a Magyar Szervátültetettek Szövetsége, a Csongrád Megyei Egyesület és a Magyar Szív- és Tüdőátültetettek Egyesület munkáját, melyeknek mindketten aktív tagjai vagyunk. A legnagyobb hatást a személyes történeteink váltották ki a hallgatókban. Felváltva meséltünk betegségünk kialakulásáról, a műtétről, az azt követő felépülésről, valamint arról, hogyan vált a sport és a rendszeres mozgás életünk természetes részévé, és miként segíti a mozgás a kapott szervek hosszú távú egészségét. A petanque és a darts számunkra nem csupán sport, hanem életforma, kapaszkodó és közösség. Képekkel színesítve beszámoltunk arról, hogy a sok gyakorlás és kitartó munka meghozta gyümölcsét, hisz tavaly augusztusban, a Drezdában megrendezett Szervátültetettek Világjátékán petanque duplettben az 5. helyezést értünk el együtt. Az előadás közben és a végén is igyekeztünk megválaszolni a felmerült kérdéseket, mely elsősorban a transzplantáció folyamatáról, az agyhalálról és a sportról szóltak. Bízunk benne, hogy a résztvevők nemcsak ismerettel lettek gazdagabbak, hanem a remény, a kitartás és a második esély fogalma is új megvilágításba került számukra. Tóthné Pataki CsillaEGYESÜLETI HÍREKMSZTE A ROTARY CLUB vendégei voltunk

EGYESÜLETI HÍREK KITEKINTŐTRAPPANCS hírekTRAPPANCS SIKEREK ASpeciális Úszó DiákolimpiánJanuár 15-én a Trappancs Egyesület úszói számára is megkezdődött a versenyszezon – négy bátor úszó vett részt a FODISZ által megrendezett Speciális Úszó Diákolimpia döntőjén, amelynek az idei évben Gödöllő adott otthont. Az eseményen több mint 100 gyerek vett részt, akik 6 korcsoportban és a különböző fogyatékosságok szerint szervezett csoportokban mérték össze tudásukat.A Trappancs Úszóiskola 4 lelkes és bátor sportolója képviselte ezen az eseményen a szervátültetett közösséget és bizonyították újra, hogy a szervátültetés nem jelent akadályt számukra. Természetesen nem tértek haza üres kézzel – az egyéni csúcsok mellett 8 aranyérmet és 3 ezüstérmet szereztek a versenyzők. Az idei évben a 8 éves Janka volt az egyetlen lány versenyző (és a legfiatalabb Trappancs), aki bájos mosolyával nyűgözte le a versenybírókat és a többi versenyzőt. 50 méter gyors-, hát- és mellúszásban is begyűjtötte az első helyet. Janka néhány hónapos korában májtranszplantáción esett át, csakúgy, mint bátyja, Janika. Számára kissé bátortalanul indult a verseny, de 50 méter gyorsúszásban és hátúszásban is ő volt a leggyorsabb. Őrsy Patrik (májtranszplantált) és Török Dániel (vesetranszplantált) sportolóink számára kiélezett versenyt hozott a Diákolimpia. Fegyelmezett versenyzésüknek és hozzáállásuknak köszönhetően mindketten több alkalommal is a dobogóra állhattak: Patrik aranyérmet szerzett 50 méter mellés gyorsúszásban, míg második helyen ért be 50 méter hátúszásban. Dani aranyérmet szerzett 50 méter hátúszásban és ezüstérmet gyűjtött 50 méter mell- és gyorsúszásban. Számomra külön öröm, hogy a gyereket elkísérhettem a versenyre. Szervátültetett úszóként és edzőként fontosnak tartottam, hogy neveljek utánpótlást, így 2023 óta vezetem a Trappancs Úszóiskolát szombatonként. Hatalmas öröm számomra azt látni, ahogy a gyerekek leküzdik a félelmeiket, napról napra bátrabban állnak a kihívások elé. A verseny nem csupán az elért helyezésekről szólt, hanem a közösség erejéről, az egymás iránti támogatásról és a sport iránti szenvedélyről is. Büszkék vagyunk versenyzőinkre! Köszönjük a FODISZ-nak a verseny megszervezését és lebonyolítását! Gyurkó AlexandraAz elmúlt időszak ismét tele volt olyan történetekkel, amelyek egyszerre szólnak teljesítményről, közösségről és arról a pluszról, amit a szervátültetés ad vissza az élethez.Miskolczi Anna teljesítményét – három évvel az élődonoros veseátültetése után – két rangos elismeréssel is jutalmazták: Szolnok városa az év egyik legkiemelkedőbb sportolójaként díjazta, emellett a Sportiskolák Országos Szövetségének gáláján „Magyarország legeredményesebb sportiskolai sportolója 2025-ben” címet is elnyerte.Gyurkó Alexandra számára is fontos mérföldkő volt ez az időszak: a Veszprém Vármegye Legjobb Speciális Sportolója díjjal ismerték el több mint egy évtizedes sportolói és közösségépítő munkáját. A herendi sportoló nemcsak nemzetközi sikereivel, hanem edzőként, sportvezetőként és mentorként végzett tevékenységével is példát mutat a Trappancs közösségében.Eközben a Veszprém-Balaton Európa Sportrégió megnyitóján Alexandra beszéde különösen fontos üzenetet fogalmazott meg: a sport nem csupán eredményekről szól, hanem arról a közösségről, amely megtart, befogad és esélyt ad - mindenkinek.A közösség erejét egy szép felajánlás is megmutatta: Holcz Rebeka, a Tarr KSC Szekszárd játékosa egy dedikált mezét ajánlotta fel jótékonysági árverésre, támogatva ezzel a Trappancs Egyesület munkáját.Ezek nem külön történetek, hanem ugyanannak az útnak a részei: esélyből, munkából és kitartásból felépített életek.Feszt TímeaÚTON – Esély, munka, kitartásSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 49

A 2026-os esztendő első napjai még a téli álom nyugalmát hordozták, ám a Szervátültetettek Komárom-Esztergom Megyei Egyesület lelkes csapata január 11-én élettel töltötte meg a környei tájház ódon falait. Az évindító találkozó nem csupán egy kötelező egyesületi gyűlés volt, hanem a barátság és az elkötelezettség ünnepe, ahol a múlt sikereinek visszfénye már a jövő merész terveit világította meg. A tájház gerendás mennyezete alatt, a cserépkályha ontotta meleg mellett a tagok sorra vették az előttük álló sport- és kulturális kihívásokat, miközben a közös célok és a helyi értékek iránti tisztelet minden elhangzott mondatot átszőtt. A beszélgetések során kirajzolódott a 2026-os év víziója, amelyben a mozgás öröme és a közösségépítés továbbra is kéz a kézben jár majd. Amint a hivatalos tanácskozás véget ért, a társaság engedett a téli természet csábításának, és közös sétára indult a környei tó partján. A tájat ekkorra már vastag, szűzi hóréteg borította, amely halkan ropogott a talpak alatt, és különös, méltóságteljes csendet kölcsönzött a havas útnak. A befagyott víztükör felett megülő pára és a zúzmarás ágak látványa festői keretbe foglalta a napot, miközben a friss, csípős levegőn tovább folytak a kötetlen eszmecserék. Ez a közös séta a téli fehérségben nemcsak fizikai felfrissülést hozott, hanem szimbolikusan is jelezte az új kezdetet: tisztán, közös léptekkel és töretlen lelkesedéssel vágnak bele az előttük álló mozgalmas esztendőbe. 50 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSSZKEM SEEGYESÜLETI HÍREKHAVAS TÁJ ÉS KÖZÖSSÉGI PEZSGÉSévindító találkozóMárcius 8-án, a nemzetközi nőnapon immár negyedik alkalommal vágott neki a Szervátültetettek Komárom-Esztergom Megyei Egyesületének 25 fős csapata, hogy a természet újjászületését ünnepelje. Úticélunk a Gerecse hegység szívében fekvő Héreg és környéke volt, ahol ilyenkor a legpazarabb a tavaszi ébredés. A héregi sportpályáról indulva hamar beszippantott minket a hegység különleges klímája. A Gerecse mészkőszirtjei között kanyargó ösvényeken járva lépten-nyomon fehér hóvirágszőnyeg fogadott minket, ami ebben az időszakban a vidék igazi védjegye. Első nagyobb megállónk a közkedvelt Király-kút volt. Ez a kristálytiszta vizű forrás nemcsak a túrázók kedvelt frissítőhelye, hanem történelmi emlékhely is: a hagyomány szerint egykor Mátyás király is szívesen pihent meg és vadászott ezen a vadregényes tájon. A forrás környéki hatalmas fák és a csobogó víz hangja tökéletes helyszínt biztosított egy rövid pihenőhöz. Folytatva utunkat az erdő mélyén, elértük a Magyary Zoltán-kopjafát. Itt megálltunk egy néma főhajtásra a neves közigazgatástudós és felesége emléke előtt. A Gerecse magányában álló emlékhely emlékeztetett minket a múlt tiszteletére és az emberi sorsok összefonódására a természettel. A hatkilométeres kör végén, némileg elfáradva, de élményekkel telve érkeztünk vissza a kiindulópontra. A sportpályán már illatozott a házias, bográcsban főtt babgulyás, amely mellett vidám beszélgetésekkel zártuk a napot. A nőnap alkalmából a közösség ereje, a Gerecse vadregényes ösvényei és a tavasz első hírnökei, a hóvirágok tették felejthetetlenné ezt a napot minden résztvevő számára. TAVASZVÁRÓ LÉPTEK A GERECSÉBENnőnapi túra negyedszer