SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 51 2026. február 14-én lezárult a pétanque-osok téli idényének egyik legzörgősebb eseménye, a Téli Rapid Duplett Budapest Bajnokság. A budapesti fedett pályákon megrendezett tornán 10 csapat mérte össze tudását, ahol a taktikus játék és a kitartás végül a Bereczki–Kemény formációnak hozott aranyérmet, míg a Szervátültetettek Komárom-Esztergom Megyei Egyesülete értékes bronzérmet szerzett. A Budapest Petanque Sport Egyesület szervezésében lebonyolított verseny rendhagyó és feszített tempót diktált. A résztvevő 10 csapat összesen 3 fordulóban, fordulónként 9 mérkőzést játszva döntötte el a helyezések sorsát. Ez a maratoni terhelés nemcsak technikai felkészültséget, hanem komoly koncentrációt is igényelt a versenyzőktől. Dominált a rutin az élen. A bajnoki címet a Bereczki Marci, Bereczki Miklós és Kemény Gyula alkotta trió szerezte meg, akik kiegyensúlyozott és magabiztos játékkal utasították maguk mögé a mezőnyt. A dobogó második fokára a Daróczi Tamás, Bodó Attila és Fabrice Dedeye alkotta egység állhatott fel, akik szintén végig versenyben voltak az első helyért. BRAVÚROS BRONZ A verseny egyik legszebb eredményét a SZKEM SE versenyzői érték el. A Dobos Péter, Czinczás Róbert, Szabó Dániel és Varga Viktor összeállítású csapat az összetett 3. helyezést érte el. Sikerük értékét növeli, hogy a rendkívül sűrű mezőnyben, rutinos játékosok ellen sikerült kiharcolniuk a dobogós helyezést, ezzel is öregbítve Komárom-Esztergom vármegye és a szervátültetett sport hírnevét a sportágban. A Magyar Pétanque Szövetség beszámolói szerint a verseny kiváló felkészülési lehetőséget nyújtott a tavaszi szezonra, a „rapid” lebonyolítás pedig újra bebizonyította, hogy a pétanque-ban a gyors döntéshozatali képesség kulcsfontosságú.EGYESÜLETI HÍREK MŰVÉSZETEKSZKEM SEBravúros dobogós helyezésEzüstéremA JÉGTÖRŐ MÁTYÁS KUPÁNFebruár 21-én a budapesti petanque-csarnokban rendezték meg a hagyományos Jégtörő Mátyás triplett petanque-versenyt. A feszült izgalmakat hozó tornán a Szervátültetettek Komárom-Esztergom Megyei Egyesület csapata az előkelő második helyet szerezte meg.A téli szezon egyik legjobban várt versenyét idén is korlátozott körülmények között, de annál nagyobb szakmai színvonalon bonyolították le. A maratoni hosszúságú versenynap 9:30-kor vette kezdetét és egészen 19:00-ig tartott, mire minden helyezés sorsa eldőlt. A budapesti csarnok 4 kijelölt pályáján, összesen 12 induló csapat mérhette össze tudását. A feszített tempót jól jelzi, hogy a végső helyezésekig összesen 8 lejátszott mérkőzésen kellett helytállnia a legjobbaknak.A szűkebb pályalehetőség és a zárt tér ellenére a hangulat és a színvonal is méltó volt a névadóhoz. A Persa Tímea, Dobos Péter és Varga Viktor alkotta SZKEM SE csapat a nap folyamán végig kiemelkedő formát mutatott. Összehangolt játékukkal és taktikus dobásaikkal egészen a döntőig meneteltek, ahol végül egy kiélezett csatában maradtak alul a tornagyőztes egységgel szemben. Ez az ezüstérem ismét igazolja az egyesület szakmai munkájának sikerességét és versenyzőik stabilitását.A rendező Budapest Petanque Egyesület ismét kitűnő házigazdának bizonyult, a résztvevők pedig bebizonyították, hogy a téli időszakban is remek formában van a hazai mezőny.Varga Viktor A TÉLI RAPID DUPLETT BUDAPEST BAJNOKSÁGON
52 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSBalogh László János parasportoló, a Szervátültetettek „vitéz Váry Sándor” Egyesület elnöke megtisztelő meghívásoknak eleget téve a Magyar Paras port Napja keretében a fogyatékkal élők sportolási lehetőségéről, a mozgás és a sport szerepéről és a szervátültetés népszerűsítésének céljából tartott előadásokat, bemutatókat az intézmények pedagógusai és tanulói részére. A parasport napokon már negyedik éve vesz részt.Az első helyszín a Debreceni Szakképzési Centrum Beregszászi Pál Szakközépiskola, Szakiskola és Technikumb an volt, Macskás Zsolt testnevelő tanár 9-12. osztályos tanítványai a petanque golyós sport softpetanque-változat alapjaival ismerkedhettek meg. A tanulók nagy érdeklődéssel próbálták ki a játékot. A legügyesebbek a petanque diákolimpián is megmérettethetik magukat. A játék mellett szó esett a parasportról és a fogyatékkal élők sportolási lehetőségeiről is.A második helyszín szintén Debrecenben, a Szent Bazis Görögkatolikus Közép- és Szakközépiskolában volt, február 24-én. Aszakképzős tanulók érzékenyítő előadáson vettek részt, majd az érdeklődők itt is kipróbálhatták a softpetanqe-sportágat.Ezt követte az etyeki Szent János Katolikus Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, ahol a Magyar Parasport Napja alkalmából nagyszabású rendezvényt tartottak február 25-én. Az iskola alsó, felső tagozatos tanulói mellett ott voltak a helyi Csupaszív Közösség Etyek szociális szolgáltató szervezet által gondozott fogyatékkal élő személyek. A fogyatékkal élők sportolásával kapcsolatos előadást követően a résztvevők megismerkedhettek a paraboccia-sportággal. A tanulók lelkesen próbálták ki az új sportágat, és a legtöbben élvezettel, ügyesen vették át a szabályokat. Többen kimondottan tehetségesnek bizonyultak, és jelezték, hogy szívesen részt vennének diákolimpiai versenyeken. A program kapcsán az intézményben tervezik edzői képesítés megszerzésének lehetőségét is, hogy a sportág még szélesebb körben elérhetővé válhasson. A petanque mind kültéren, mind beltéren játszható, nemtől, kortól, napszaktól vagy egészségi állapottól függetlenül. Költséghatékony, így ideális a jövőbeni iskolai és közösségi programokhoz.A negyedik helyszín ismét Debrecenben volt, a DESOK Csarnokban március 3-án. A Debreceni Egyetem hallgatói részére negyedik éve rendezik meg a Magyar Parasport Napja érzékenyítő programokat. 2026-ban az egyetemi hallgatókon kívül meghívást kaptak a Debreceni Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény gyógypedagógiai iskola fogyatékkal élő tanulói. A fogyatékkal élő tanulók nagy örömmel vettek részt a parabocca bemutató foglalkozáson. Ezen kívül az ülő röplabdát és számos ügyességi játékot próbálhattak ki. Az ötödik helyszín Hajdúböszörmény volt, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán. A parasport napra az egyetemi hallgatókon kívül meghívást kaptak a Dr. Molnár István EGYMI Óvoda, Általános és Készségfejlesztő Iskola, Kollégium értelmileg akadályozott tanulói, akikkel együtt tölthettünk el egy igazán tartalmas és élményekkel teli napot.Az eseményt dr. Gortka-Rákó Erzsébet dékán asszony nyitotta meg, ezzel is hangsúlyozva a közösség, az elfogadás és az együttműködés fontosságát. A programban aktívan részt vett dr. Szerdahelyi Zoltán és hallgatói, valamint a szociálpedagógus szakos hallgatók is, akik közösen kapcsolódtak be a mozgásos tevékenységekbe. A nap során minden résztvevőnek lehetősége nyílt az együtt mozgás örömének megtapasztalására.A ParaSport Road Show alkalmából nagyon sok örömet és vidámságot sikerült csalni a résztvevők arcára. A mozgásformák után az egyetemi hallgatók bepillantást nyerhettek a szervátültetettek sportolási lehetőségeibe. Megnézhették a magyar szervátültetett válogatottról készült kisfilmet, melyet az elmúlt évi Drezdában megrendezett Szervátültetettek Világjátékáról Kovács Szilárd készített. Ezúton is köszönöm dr. Laoues-Czimbalmos Nór egyetemi adjunktusnak, hogy szívvel, lélekkel, példamutató közösségi szerepvállalással valódi értéket teremt. Nagy öröm számomra, hogy részese lehetek ennek a lélekmozgató és szemléletformáló tevékenységnek.Balogh László JánosPARASPORT ROAD SHOW 2026Öt nap, öt helyszín, hét intézményMŰVÉSZETEKszvvseEGYESÜLETI HÍREK
SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 53 SZERVÁTÜLTETETTEK VILÁGJÁTÉKAMegjelent munkatársunk, Poós Gergely ’Sehol se vagy’című novelláskötete, amely az elmúlt két évtized válogatott írásait gyűjti egybe. A kötetben több, irodalmi díjjal elismert novella is helyet kapott, így az olvasók egy sokszínű, érzékeny és gondolatébresztő prózavilágba nyerhetnek betekintést.A könyv megrendelhető a Líra weboldalán, illetve közvetlenül a szerzőtől is. Ez utóbbi esetben az érdeklődők a [email protected] e-mail címen vagy a 06 30 212 8660-as telefonszámon vehetik fel a kapcsolatot a szerzővel.A kötet ára: 3990 Ft.KÖNYVAJÁNLÓ
54 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSÉLETMESÉKA SZÜLEIMTŐL HOZOTT ÉRTÉKREND VITT VÉGIG EZEN AZ ÚTONEnélkül sokkal nehezebb lett volna végigmenni azon a folyamaton, amely végül teljesen átírta mindazt, amit addig az életről gondoltam.Hivatásos katonaként huszonkilenc éven át szolgáltam, és ez nemcsak egy munka volt számomra, hanem egy olyan életforma, amelyben jól éreztem magam: szerettem a tempót, a felelősséget és azt, hogy mindig történik valami, amihez alkalmazkodni kell. Vezetőként döntéseket hoztam, mások munkájáért feleltem, közben pedig tanítottam is a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, ahol pénzügyes hallgatókkal dolgoztam. Volt egy időszak az életemben, amikor több mint egy évet Boszniában szolgáltam békefenntartó katonákkal, és akkor azt éreztem, hogy a helyemen vagyok.A magánéletemben a családom jelentette a biztos pontot, egyedül neveltem fel a fiaimat, akikre ma is büszke vagyok, tizennégy éve pedig egymásra találtunk a párommal, akivel egy valódi társi kapcsolatban élünk.Ez egy felépített, működő élet volt, amelyben az ember nem gondol arra, hogy egyszer csak minden kicsúszhat a kezéből.AMIKOR EGY MONDAT MINDENT ÁTÍRAz ötvenedik születésnapom után egy nappal kezdődött el az a folyamat, amely végül mindent megváltoztatott. Először csak annyit éreztem, hogy valami nincs rendben, folyamatos gyengeség és rossz közérzet gyötört, majd a vizsgálatok során kiderült, hogy a májfunkciós értékeim súlyosan eltérnek a normálistól.A kivizsgálások hosszú ideig nem adtak egyértelmű választ, és talán az volt az egyik legnehezebb része az egésznek, amikor az ember érzi, hogy baj van, de nem tudja pontosan, mivel áll szemben.2017 szeptemberében kerültem kórházba, már súlyos állapotban, és akkor mondták ki azt a mondatot, amely után minden más jelentését vesztette: új máj nélkül nincs esélyem a túlélésre. Ezt a mondatot nem lehet megszokni, különösen akkor, ha az ember már elvesztette a testvérét ugyanebben a betegségben. VÁRNI EGY ESÉLYREA várólistára kerülésig hosszú út vezetett, végül 2019 októberében kerültem fel, és ez a pillanat egyszerre jelentett kapaszkodót és félelmet, mert ezzel vált igazán valóságossá, Életre ítélveA KATONA, AKI MÁSODSZOR IS GYŐZNI TANULTÖtvenévesen egyetlen mondat írta át mindazt az életet, amelyet addig felépített: új máj nélkül nincs esélye a túlélésre. Magyar Ildikó története mégsem a veszteségről szól, hanem arról, hogyan lehet a legmélyebb pontról visszajönni, és a kapott második esélyt másokért élni tovább.
ÉLETMESÉKhogy az életem innentől egyetlen dologtól függ. A legnehezebb időszak számomra a riasztások sorozata volt, amikor újra és újra elindultam azzal, hogy talán most, majd ugyanazzal az erővel kellett visszafordulni, amikor kiderült, hogy mégsem. A negyedik riasztásnál már nem maradt bennem igazi remény, inkább egyfajta csendes elfogadás.Amikor végül megérkezett a hívás, fásultan vettem tudomásul, és nem nagyon hittem abban, hogy ez most sikeres lesz.VISSZAJÖNNI ONNAN, AHONNAN NEM LEHETArra, ami ezután történt, csak töredékesen emlékszem.A műtét után komplikációk léptek fel, újra kellett operálni, majd tizenegy napig kómában voltam. Amikor felébredtem, nem tudtam, mi történt, nem tudtam, ki vagyok, és napokig hallucináltam.Egyetlen biztos pont maradt bennem: az, hogy vannak gyerekeim.Innen kellett visszajönni.Újra kellett tanulnom járni, enni, beszélni, és közben azt is elfogadni, hogy bizonyos dolgok már nem lesznek olyanok, mint régen. A kézírásom megváltozott, a beszédem sem lett olyan, és rengeteg emlékem egyszerűen eltűnt.Amikor először tudtam önállóan lépni, akkor éreztem meg újra azt, hogy van bennem erő, és hogy ebből fel lehet állni. Onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy végigcsinálom.Az intenzívről már a saját lábamon mentem le az osztályra.Az első lépésnél tudtam, hogy még van dolgom itt.EGY ÉLET, AMIT NEM LEHET CSAK MEGTARTANIA donorom számomra életmentő. Az ő döntése miatt maradhattam itt a családommal, és az ő ajándéka, hogy ma még mindig itt vagyok.Lehetőséget kaptam általa arra, hogy ne csak tovább éljek, hanem arra is, hogy még sok-sok betegen segíthessek.Közben az életemben megszületett egy új kapaszkodó is: 2018 márciusában megszületett az unokám, aki az én fénylő csillagom. Az, hogy egészséges, okos és empatikus kislány, minden nap emlékeztet arra, mennyi mindenért lehet hálát adni, és talán ezért is érzem úgy, hogy amikor másokon segítek, azt valahol érte is teszem.A történet azonban itt nem ért véget, a betegség nem zárult le a transzplantációval. Később azt is megtudtam, hogy PBC, vagyis primer biliaris cholangitis (autoimmun eredetű epeúti betegség) miatt újabb transzplantációra lesz szükségem. Vannak pillanatok, amikor azt érzem, talán már soha nem élhetek teljes életet. Amikor elönt ez az érzés, akkor kilátogatok a Fiumei úti Ismeretlen Donor emlékhelyhez. Ott valahogy minden lecsendesedik bennem, és helyére kerülnek a gondolatok.Bár tudnék beszélni arról, milyen volt egészségesnek lenni, az igazság az, hogy már olyan régóta vagyok beteg, hogy sokszor nem is emlékszem rá. Éppen ezért látom fájdalmasan tisztán, hogy az egészséges emberek közül sokan nem értékelik azt, amijük van.A transzplantáció után nem tudtam egyszerűen visszatérni a régi életemhez, mert ami történt, az nem engedi meg, hogy az ember ugyanúgy éljen tovább, mintha semmi nem változott volna.Szinte magától értetődő volt, hogy segíteni szeretnék.Így született meg a Szívvel lélekkel a tartós betegekért Alapítvány, amely egy jótékonysági közösségből nőtte ki magát, és mára egy olyan kezdeményezéssé vált, ahol beteg gyermekeknek és felnőtteknek próbálunk valódi, kézzelfogható segítséget nyújtani: fejlesztésekhez, terápiákhoz, életmentő beavatkozásokhoz vagy éppen ahhoz, hogy egy család ne maradjon egyedül a legnehezebb helyzetekben.Ezt az életet nemcsak magamért kaptam vissza.Szervátültetettként különösen közel állnak hozzám azok a történetek, ahol a segítség egy új esélyt jelent. Így találtam rá a Trappancs Egyesületre is.Amikor tavaly kiderült számomra, hogy a gyerekek számára még nem állt rendelkezésre minden forrás a Szervátültetettek Világjátékára, nem volt kérdés, hogy segíteni kell. Ezek az élmények nemcsak a sportról szólnak, hanem arról is, hogy ezek a gyerekek megélhetik: képesek bármire, tartoznak valahova, és az életük nemcsak a betegségről szól.MINDEN NAP AJÁNDÉKMa már sokkal türelmesebb vagyok magammal, és egészen másképp látom az életet, mert megtanultam értékelni az apró dolgokat is: egy jó laboreredményt, egy közös napot, egy beszélgetést a családommal.A transzplantáció óta még több közös élményt szeretnék megélni velük, az elveszett emlékek helyébe újakat gyűjteni, olyanokat, amelyeket nemcsak én őrzök majd, hanem ők is magukkal visznek.Hogy mit jelent számomra az, hogy életet kaptam, azt nehéz elmondani, mert nem egyszerűen hála, hanem annál sokkal összetettebb érzés. Egy újabb napot, hónapot, éveket a családom körében, egy újabb ölelést a fiaimtól, a legfinomabb puszit az unokámtól, és annak a csendes bizonyosságát, hogy a párom minden helyzetben mellettem áll.Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, miért érdemes segíteni, azt mondanám: kellő empátiával és önzetlenül tenni másokért a világ egyik legfelemelőbb érzése.És igen, azt érzem, hogy kaptam egy második esélyt, még akkor is, ha tudom, hogy talán szükségem lesz egy újabbra is. Remélem, hogy megadatik.Addig pedig még jobban kimutatom, mennyire szeretem a családomat, és még inkább örülök a reggeleknek, mert egy új nap kezdődik, és még több embernek tudok segíteni azokkal, akikkel együtt dolgozom.Minden reggel egy új lehetőség, egy új nap arra, hogy itt legyek. És arra, hogy továbbadjam azt, amit én is kaptam: az esélyt.Magyar Ildikó történetéből lejegyezte: Feszt TímeaSZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 55
Számomra a január mindig kihívás. Elmúlnak az ünnepek, minden megkopik. Szürkék és hidegek a napok. Ez a január viszont teljesen másképpen alakult. Télen, tanyán akadnak bőven kihívások, az időjárás előrejelzéseit ezért mindig követem. Régen esett jelentős mennyiségű hó. Tavaly, ami hullott, már a kinyílt tulipánokra esett, áprilisban. Most viszont döbbenve figyeltem az eseményeket, a havas kilátásokat, amelyek napról napra csak még többet jósoltak.S elérkezett, amire nem is számítottunk. Vastag hó fedett be minket, s én csodálva jártam a tájat, miközben hatalmas pelyhekben szakadt rám a világ. A fák ágain súlyos hóréteg alakult ki. Ahogy botorkáltam alattuk, rám is szakadt egy-egy adag, én pedig kacagtam magamon. Pedig bitang hideg volt, hajnalonta elértük a mínusz tizenhat fokot is. Alig bírtam menni, olyan hóréteg alakult ki, néha a csizmám is beragadt, de hajtott a természet szeretete, és vittem a mobilom, hogy mindent megörökítsek. A fákat, a havat, a járhatatlan utakat és a hangulatomat. Ezek voltak az első sétáim, hogy a macskák nem kísértek el, hanem prüszkölve és utálkozva vonultak vissza, látni sem akarták azt a sok fehér akármit, amiben eltévedtek, mert betakarta őket, ki sem látszottak.Ekkor már volt vagy húsz centi. Ilyenkor nálunk érintetlen a táj, nem zavarnak emberek, autók, csak néha egy-egy madár hangja. Akik szintén döbbenten repkedtek. Nem féltettem őket, a madáretető dugig volt, készültem. Mint ahogy előre készültünk a bevásárlásra is. Volt itthon víz, feltöltve az áram, nálunk előre töltős mérő van. An -nyi áramot ad, amennyit előre töltünk rá. Az állatoknak étel és minden, ami fontos. Arra azonban nem készültünk, hogy még többet és még többet fog havazni. Harmadnap pedig rádöbbentünk, hogy innen autóval se ki, se be. El vagyunk vágva a külvilágtól. A kedvesem hajnalban még munka előtt tolt lapáttal egy biciklis útnyomot, jobbára azon közlekedtem akkor már én is. Segítség magától soha nem érkezik felénk, így felhívtam a szomszédos gazdát, hogy mentsen ki a hó fogságából, küldjön egy traktort, hogy kiásson minket a harminccentis hóból. Nagyon jó érzés volt, hogy délután meg is érkezett, keringett a traktor, kavarta a hópelyheket, én meg csak lestem és gondolkodtam, mikor láttam feltornyozva utoljára ennyi havat. Lassacskán megembereltem magamat, hogy ki kellene menni és körbenézni a nagyvilágban autóval, meg nem ártana vásárolni is. Az utak állapotáról azonban fogalmam nem volt, csak sejtésem a híreket és állapotokat látva. Könnyebben kijutottam a tanyáról hóban, mint ami egyébként várt rám. Vastagon jegesen, havasan vártak az utak. Alaposan bevásároltam ismét, hiszen nem tudhattam, mikor jön egy újabb adag hó, ismét elzárva minket a világtól. A nagy hidegben lassan olvadt a hó, sokáig emlékezetes lesz ez a nagy havazás és az a döntésünk is, ami egy esti beszélgetésünk alkalmával született meg, az egész világunkat megváltoztatva. Úgy döntöttünk, hogy tizenhárom év után összeházasodunk. Sokat nevettünk azon, hogy milyen igazi téli, nagy havas esküvőt csapunk, de a hó nem várta meg a január végét, lassan, de olvadni kezdett. Így esett, hogy a havas álomból, a sártenger kellős közepén, ünneplőbe öltöztetve magunkat és a szívünket is, útra keltünk az anyakönyvi hivatalba, hogy immár hivatalosan, tizenhárom év után Csabával egy pár lehessünk. A szűk család volt jelen, fergeteges hangulatban vártak minket. Jókedvünk volt, az sem érdekelt, hogy a sártól ragacsos cipőinket tisztítgatjuk a hivatal kellős közepén. Sütött végre a nap, tiszta szívből örültünk a világnak. A szertartás közepén azonban összeszorult a torkom és belém vágott a felismerés, hogy menyasszony lettem. Egy életre elkötelezem magam ahhoz az emberhez, akit már hosszú évek óta ismerek. Aki végig mellettem volt, amikor jött értem a mentő, hogy érkezett egy máj számomra. Aki várt itthon a transzplantáció után. Hirtelen összenéztünk, mintha neki is ezen járt volna az esze, és összemosolyogtunk. Könnyes szemmel, meghatódva mondtuk ki a boldogító igent, és írtam alá az új nevemet: Vesze-Nagy Mariann. Néztem édesanyám büszke arcát. Ott állt a két lányom is mosolyogva, s hirtelen elöntött a megkönnyebbülés, hogy révbe értem, biztonságban vagyok. Gondolatban hálát adtam annak az angyalnak, aki által ismét megélhettem egy csodát. Sosem fogok megfeledkezni róla és a családjáról. Nekik köszönhetjük, hogy rengeteg tervünk van, köztük egy költözés is, de már régen megtanultam, hogy az a biztos, ami már elmúlt. Ami viszont nem fog elmúlni, ez a januári álom, amikor a lelkem fehérbe öltözött. Vesze-Nagy MaraA lelkem fehérbe öltözött56 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSMARA VILÁGA
SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 57 MŰVÉSZETEKIsmerek egy embert, aki a mosolyt, a vidámságot, a boldogságot, az ölelést hirdeti, ezt osztja szét és sugározza szeretetével és művészetével közöttünk. A szeretettel mosolyt hintőt, a tűzrakót Hoffer Ildikónak hívják, kiváló keramikus művész és csodálatos ember. Alkotásai melengetik a szívünket, életképei valóságos tündérmesék. Így mutatta be Pócsik József, a Bartos iskola igazgatója a keramikusművészt a várpalotai 2018-as kiállítása megnyitóján. Itt az ideje, hogy a Szervusz olvasói is megismerjék vesetranszplantált művész sorstársunkat.Hoffer Ildikó a Zirc szülötte, a Bakony szívéből indult az útja. Iskoláit Pápán és Budapesten végezte. Kezdetben az egészségügyi pálya vonzotta, ám az élete végül visszavezetett az alkotás nyugalmához. Rájött, hogy a kezei között formálódó agyag, a kerámia az a nyelv, amin igazán szólni tud a világhoz. Családja mindvégig támogatta ebben a váltásban, így keramikusművészként találhatta meg önmagát. Ma is a Zirci Arborétum tőszomszédságában lévő műhelyében alkot. Ez a csend és béke a lételeme, itt születnek meg azok az egyedi szobrok, amelyeket a város és a megye is megtisztel figyelmével. Budapesten és Szentendrén, az Iparművészeti Főiskola tanműhelyében sajátította el a kerámia formázásának titkait. Művészetére meghatározó erővel hatott a család szoros barátsága Kovács Margit keramikusművésszel. Ildikó büszkén vallja: mi valamennyien Kovács Margit köpönyegéből bújtunk elő, hiszen ő teremtette meg azt a hidat, amely a népi fazekasságot a modern szobrászattal ötvözte. Később Németh János és Kiss Roóz Ilona hatására talált rá saját, ös -szetéveszthetetlen stílusára.Az alkotás folyamataIldikó nem használ vázlatokat vagy előzetes rajzokat. A városlődi gyár vörös agyagát puszta kézzel, emlékezetére és megfigyeléseire hagyatkozva formálja meg. Az alkotás nála egyfajta teremtés. Az erős, határozott mozdulatokkal felépített vázra lágy simogatással kerülnek rá a részletek. Beszél az alakjaihoz, miközben kicsiny, kerek szájakat formál nekik, és tágra nyitja gombszemeiket a világra. Figurái nem szigorú népviseletet hordanak, mégis árad belőlük a magyar népi lélek. Kapnak kalapot, masnit, kötényt, majd a selymesen pasztelles, saját maga által kikísérletezett mázakba öltöznek. Az égetés után a kemence nyitása mindig ünnep. Ildikó kedvenceinek hívja szobrait, és sokszor nehezen válik meg tőlük. Csak olyan helyre engedi el őket, ahol tudja, hogy jó soruk lesz, és ahol a belőlük sugárzó derű viszonzásra talál.A KERÁMIA AZ A NYELV, AMIN IGAZÁN SZÓLNI TUD A VILÁGHOZ
58 SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUSMŰVÉSZETEKDerűre borúSzámos hazai és külföldi kiállítással a háta mögött sikeresnek mondható a pályája, ám az alkotás örömét hosszú éveken át beárnyékolta a betegséggel vívott küzdelme. A kálváriája 2000-ben kezdődött megmagyarázhatatlan csontfájdalmakkal. Hét év bizonytalanság után, 2007-ben diagnosztizálták nála a mielóma multiplexet. Ekkor került Pécsre, ahol az események felgyorsultak: még abban az évben autológ őssejt-átültetésen esett át. Bár a kezelés sikeres volt, a sors újabb próbát mért rá: veseelégtelenség lépett fel nála. 2015-ben került fel a transzplantációs várólistára. Teltek az évek, de a várva várt riasztás nem érkezett meg. 2020-tól már napi szintű PD-dialízisre szorult, amit öt éven át otthon végzett. Állapota folyamatosan romlott, és tíz év listás várakozás után a helyzet már-már kilátástalannak tűnt. A család aggódva figyelte a leépülést, de a szeretetük nem hagyta, hogy feladja a küzdelmet. Segített az önzetlen testvéri szeret A fordulatot testvére bátorsága és önzetlensége hozta el, aki úgy döntött, donorként segít. Felvették a kapcsolatot Maléth Anikó élődonoros koordinátorral és dr. Török Szilárd szakmai támogatása mellett megkezdődtek a vizsgálatok. Az ő emberségük és biztatásuk tartotta bennük a lelket abban a félévben, amíg minden lelet elkészült. 2025. májusában sor került a műtétre. A kórházi személyzetről csak a legnagyobb elismeréssel tudnak nyilatkozni. A professzionalizmusuk mellett az a maximális törődés és odafigyelés, amit tőlük kaptak, felejthetetlen marad számukra. A legnagyobb hálát Ildikó a testvére iránt érzi, amit szavakkal nem is lehet leírni. Hatalmas az az áldozat, amellyel visszaadta az életét.Az új élet egy csodaA transzplantáció óta Ildikó életminősége összehasonlíthatatlan a korábbiakkal. Nemcsak a műhelyébe tért vissza az erő, hanem a sport is újra helyet követelt az életében. A Magyar Szervátültetettek Szövetségének berkein belül egy fantasztikus közösségre talált. A Képzett Beteg Programon hallott először a sportolási lehetőségekről, és utána vette elő újra a sífutólécet. Berente Judit bátorítása és ösztönzése kellett ahhoz, hogy csatlakozzon a Szövetség által szervezett sífutó csapathoz. Az ő támogatása nélkül talán sosem vágott volna bele ebbe a kalandba. Azóta már két edzőtáborban is részt vett Pokljukán és Skalkán, és kimondhatatlan öröm számára újra mozogni, érezni a hideg levegőt, és élvezni a szabadságot. Ma már tudja: az új élet nemcsak egy lehetőség, hanem egy csoda, amit minden nap hálával és alkotással kell megtöltenie.A gyökerek Az életútját és a világlátását alapjaiban határozta meg az a többgenerációs, vidéki környezet, amelyben felnőtt. Természetközeli életet éltek, ahol a családjuk generációk óta a földből élt: saját területeinken gazdálkodtak, ami rengeteg áldozatos munkával járt. Innen ered a föld, az anyag iránti mély tisztelete. Ezt a családi örökséget és a mezőgazdaság szeretetét viszi tovább a mai napig agronómus testvére is, aki feleségével vállvetve dolgozik a földeken.Az alkotóvágy náluk úgy tűnik, a genetikába van kódolva. Édesanyja, aki a rengeteg családi teendő mellett mindig szakított időt a művészetre, még hetvenévesen is képes volt megújulni: beiratkozott egy festőiskolába, és éveken át hatalmas lelkesedéssel festett. Tőle tanulta meg, hogy az önkifejezésnek és a tanulásnak soha nincs vége. Az alkotásai az élet legalapvetőbb értékei köré rendeződnek. Az anya-gyermek kapcsolat és a bensőséges otthoni élet ábrázolása nála központi jelentőségű. A játszadozó gyerekek, horgászó, zenélő vagy éppen merengő figurák mutatják meg a szabadidő békés eltöltésének szépségét. Megjelennek nála az évszakokhoz kötődő munkák (szénahordás, betakarítás) és a régi mesterségek képviselői: a fazekas, az erdész vagy a juhász. A keresztény ünnepkör jelenetei is fontos részét képezik életművének.Révbe ért Ildikó útja nem volt mindig zökkenőmentes. Fiatalon kötött első házassága sajnos sikertelen maradt. Ma már úgy gondolja, az akkori lelki terhek is közrejátszhattak későbbi betegségei kialakulásában. Azonban a sors végül kárpótolta, és rátalált az ideális társra. Ebben a támogató, harmonikus házasságban végre az életének ez a területe is révbe ért.Büszke anya és nagymama. Két lányát is „megfertőzte” a művészet szeretete, ami nagy örömmel tölti el. Manapság pedig a legértékesebb percei azok, amit két kis unokájával tölthet. Látni, ahogy cseperednek, tanítani őket és figyelni a világra csodálkozó tekintetüket – ez az az igazi életerő, ami a transzplantáció óta még drágább kincs számára. Lejegyezte: Vesze-Nagy Mara
SZERVUSZ MAGAZIN · 2026. MÁJUS 59 SZERVÁTÜLTETETTEK VILÁGJÁTÉKAHoffer Ildikó eddigi művészeti díjai: 2012: Pro Urbe emlékérem, Zirc2010: Zenéért Díj Csermák Antal Zeneiskola, Veszprém2006: Bojtor Károly Alapítvány Díja1995: Veszprémi Gizella Napok Különdíjasa
2026. július 29-augusztus 02.