Sławomir Mrożek - A perverz es mas tortenetek

ablaküveget, hogy átlátszó lett. A főelőadó nekiröppent, csúnyán
megütötte magát, az üveg meg kitört. Egy másik alkalommal a fiatal
könyvelő túl magasan repült, és megégette a szárnyát a villanykörte.
Olyan röpke volt a személyzet, hogy csak ketten nem repültünk, a
hivatalsegéd meg én.

Így aztán mindenkit előléptettek, csak engem nem. Hátrányos
helyzetűnek éreztem magam. A veleszületett tehetség hiányzik
belőlem, vagy gyakorlás kérdése? Nagyokat ugrottam otthon, amikor
nem látta senki, de mindig leestem a padlóra.

Mégis elhatároztam, hogy vállalom a kockázatot. Odamentem az
ablakhoz az irodában, és hanyagul megjegyeztem:

- Szép idő van ma, repülök egy kicsit.
Mielőtt visszatarthattak volna, ablakot nyitottam, kiugrottam a
párkányra, és elrepültem.
A homokkupac mentett meg, amelyet még nem hordtak el az ablak
alól az irodaház építése óta. Most itthon ülök begipszelt lábbal, és
unatkozom, mert az irodába húz a szívem. Úgy szeretném már
belevetni magam a munkába, építeni, tenni valamit a közjóért. Ó, ha
legalább a kollégáimat láthatnám. Hiába, nem látogatnak meg. De
tudom én a módját, hogy csaljam ide őket. Kinyitottam az ablakot,
kitettem a párkányra egy fél litert meg sós süteményt. Iderepülnek,
biztos iderepülnek az én gyönyörű sólymaim, sasmadaraim.

Murányi Beatrix fordítása

78
Testépítés

Szerelmes lettem. De nem mertem színt vallani, mert girhes vagyok,
nemigen tetszem a nőknek. Úgy döntöttem hát, előbb gyúrok, majd
csak azután vallok szerelmet.

A testépítés legjobb módja az a súlyemelő gyakorlat, melynek során
a súlyocskákat hüvelyk- és mutatóujjunkkal megragadva fölemeljük, és
a bicepsz hirtelen összerándításával fellódítjuk egészen nyelőcsövünk
magasságáig. A gyakorlat utolsó szakasza a fejdöntés hátra, amely a

gerinc rugalmasságát is fejleszti, különösen a nyaki részen. A gyakorlat
helyes kivitelezése esetén halk bugyogásnak kell hallatszania.

Már néhány ilyen gyakorlat után frissebben kering a vér, és
fényesebben ragyog a szem.

Kezdő lévén, először ötvengrammos súlyokkal próbálkoztam.
Hamarosan nagyot fejlődött a bicepszem, és áttérhettem a száz
grammra. A tükörbe nézve kedvező változást észleltem az orromon is,
amely megnőtt, és egészséges, pirosas színt öltött. Kitartóan gyúrtam,
bár néha kimerültséggel küszködtem, főleg a gyakorlás másnapján,
reggel.

Eljött az idő, amikor már komplexusok nélkül szerelmet vallhattam
az imádott nőnek. Előbb hosszan sportoltam a klubban a barátommal,
majd hajnaltájban elmentem a lányhoz. Az ajtó előtt levetkőztem,
megfeszítettem izmaimat, és becsöngettem.

Ki érti a nőket? Nem akart beengedni. Talán azért, mert
eltévesztettem az ajtót.

Murányi Beatrix fordítása

79
Nyomozás

Kialudt a villany. Áramszünet, előfordul ilyesmi.
- Ki itta meg a sörömet? - kiáltott fel az Elnök, amikor megint
világos lett.
Csend.
- Talán valami nem idevalósi? - békítgette Jadwiga kisasszony. Mint
csapos, gyanún felül állt, és mint nő, lágyszívű volt.
- Senki sem akarja beismerni? Jól van. Akkor nyomozás lesz. Jadzia
kisasszony, még egy sört kérek.
Jadwiga kisasszony kihozta a rendelést.
- Most egyenként kimegyünk, és eloltjuk a villanyt. Tanácsos úr, lesz
szíves elsőként kifáradni.
- Számítok az urakra - mondta a Tanácsos, és kiment.
- Jadzia kisasszony, legyen szíves eloltani.

Jadzia kisasszony eloltotta. Örökkévalóságnak tűnt a percnyi
sötétség.

- Most! - kiáltotta az Elnök.
Jadzia kisasszony világosságot gyújtott. Az Elnök korsója üres volt.
- Köztünk van a bűnös - jelentette ki az Elnök. - Jadzia kisasszony,
még egy sört és a kapcsolót. Könyvelő úr, ön a következő.
- Csak nehogy most megigyák - mormolta a Könyvelő, és kiment.
Sötétség és csend. Villany. Üres pohár.
A gyanúsítottak köre szűkül. Jadzia kisasszony, megismételjük.
Előadó úr, lesz szíves...
Az Előadó keresztet vetett, és kiment.
- Jadzia kisasszony, villany.
Megint sötétség és riadalom. A világosság megmutatta, hogy
jogosan. Az asztalnál csak ketten maradtunk a Raktárossal.
- Melyikük vállalkozik önként?
Egyszerre álltunk fel, de a Raktáros elgáncsolt, és visszaestem a
székre.
- Holnap találkozunk - mondta mélyen a szemembe nézve, és
vállamra tette a kezét. Hátradőltem székestül. A Raktáros több mint
száz kiló volt.
- Közeledik az igazság pillanata - szólt az Elnök. - Jadzia kisasszony,
utolsó kísérlet.
- De már nincs sör - mondta Jadzia kisasszony. - Elfogyott.
Megmenekültem. Csak azt nem tudom, kinek köszönjem, a hiányos
sörellátásnak vagy Jadzia kisasszonynak.
Mindenesetre veszek neki virágot.

Murányi Beatrix fordítása

80
A maharadzsa

Pünkösd tájt elterjedt a hír, hogy jön hozzánk egy maharadzsa a
messzi Indiából.

Mi ütött a maharadzsába, hogy a mi vidékünkre kíván látogatni,
nem tudom. Ha én maharadzsa volnék, inkább Amerikába utaznék.

A látogatás kapcsán utasítást kaptunk a fővárosból, hogy ne
fogyasszunk szeszes italt, mázoljuk át a palánkokat, és méltóképpen
fogadjuk a maharadzsát a vasútállomáson.

Az üdvözlésre a susztert jelöltük ki, ő tud egy kicsit csehül. Az is
idegen nyelv. De mit tegyünk, hogy a maharadzsa otthon érezze magát
nálunk?

Kihirdettük, hogy akinek van otthon kígyója, hozza el a
vasútállomásra, megörül majd a maharadzsa, hiszen gyerekkora óta
kígyókhoz szokott abban a forró országban. A jógatornát is biztosan
szereti. Jógik nincsenek nálunk, de a tanácselnök kislánya le tud
menni spárgába.

Amikor eljött a nagy nap, egész városkánk kitódult a vasútállomásra.
Befutott a vonat, és mi történt? Kiszállt egy igazi maharadzsa,
briliánssal díszített fehér turbánban, aranyos köntösben, fehér
harisnyában. A suszter elkiáltotta magát: „Na zdar!", az elnök kislánya
lement spárgába, a vasúti raktár mögé bújt funkcionáriusok pedig
kiengedtek a kosárból két lábatlan gyíkot. A maharadzsa beköltözött a
patikusékhoz.

Városkánkban fellendült a gazdasági élet. A szabónál szépen
jövedelmeztek a fehér filcből készített maharadzsasapkák, amelyek
divatba jöttek fiataljaink körében. Az elnök szódavizes bódét nyitott a
kirándulócsoportok számára, amelyek mindenfelől eljöttek
maharadzsát nézni. A patikus pedig lyukat fúrt a hálószobaajtón, és
fejenként két zlotyért bárki megnézhette, hogyan alszik a maharadzsa.

Közben a maharadzsa is ellátogatott ide-oda, s egyre jobban tetszett
neki itt nálunk. Azt hittük, csak udvariasságból mondja, senki sem
vette komolyan.

Aztán mint derült égből a bunkócsapás. Szent Lőrinc napján az
újságok lehozták a maharadzsa nyilatkozatát: „Annyira tetszik nekem
itt nálatok - nyilatkozta a maharadzsa -, hogy egész indiai
vagyonomat, az elefántokkal és aranybányákkal együtt, az árváknak
adom, és örökre veletek óhajtok maradni. Ezért kérvényt nyújtok be,
hogy adjanak valami állást, és utaljanak ki nekem másfél, legföljebb
két hektár földet, mert letelepszem itt, és ezentúl szegényen, de
boldogan, veletek élek. Nem is megyek már innen sehova."

És itt maradt. Vett télikabátot, és elkezdte tanulni a nyelvünket.

Eleinte egy ujjal se nyúlt hozzá senki, de mindenszentekre
agyonrugdaltuk a disznót.

Most megint várunk. Hátha megint eljön valaki a messzi
országokból. De egy normális, nem olyan, aki velünk akar maradni.

Murányi Beatrix fordítása

81
Felhők között

Volt egyszer egy kis falucska, fehérre meszelt, zsúpfödeles
házikókkal. A falucska körül zöldelltek a rétek, patakocska csobogott,
fűzfák nőttek a partján, és a rétecskéken a kis Janek, a szegény
özvegyasszony fia, a jószágocskákat legeltette.

Furulyázgatott magában, és néha-néha nagy merészen arról
álmodozott, hogy elmegy világgá.

Egyszer éppen a fűzfa alatt üldögélt, amikor repülőgép tűnt fel a kék
égen.

„Hej, ha én egy ilyen acélmadárral repülhetnék" - gondolta magában
Janek.

De nicsak, mit látunk? Ereszkedik az aeroplán, egykettőre a
rétecskét súrolja a kerekével, hintázik egy kicsit, és megáll. A pilóta
kiugrik a fülkéből, odaszalad hozzá Janek.

- Van itt nálatok kovács? - kérdezi a pilóta. - Elromlott valami a
motorban.

Szalad Janek a kovácsért. Nem telt el egy óra, megint a fülkéjébe
száll a pilóta. És megkérdezi a fiúcskát:

- Te is szeretnél így szállni a felhők között, ugye?
Kipirult erre Janek arca.
- Igen, bácsi kérem - suttogta.
A repülőgép fölberregett, és elszállt. De ni csak, mit látunk? Nem
telt el egy hónap, és a szegény özvegyasszony háza előtt megállt a
postás.
- Hoztam neked valamit, Janek - mondta huncut mosollyal, és
átadott a fiúnak egy nagy, kék borítékot. Behívó volt a Pilsudski
marsall nevét viselő pilótaiskolába.

Múltak az évek, és Janek éppen a szülőfaluja fölött repült a gépével.
Lenéz, falucska, házikók, zöldellnek a rétek. Patakocska, Jurek gyerek,
legeltet. A motor morran. Janek leszáll, Jurek odaszalad. - Van itt
nálatok kovács? - kérdezi Janek Jureket.

Volt. Megjavították. Beszállás közben Janek megkérdezte. - Te is
szeretnél így szállni a felhők között, ugye?

Jurek elpirul örömében. Nem telt el egy hónap, és postás huncutul
Jureknak kezébe nyom vöröset. Behívó a Rokossowski marsall
pilótaiskolába.

Múlt az idő, Jurek a faluja fölött repül. Karek legeltet, motor romlik.
Leszáll. Karek odaszalad. Kovács van? Van. Beszállás, Jurek Karekhoz: -
Te is szeretnél... izé... Na, tudod... - De mit látunk? Postás Kareknak
rózsaszínűt. Gomulka marsall nevű iskola.

Repül Karek, nézi: Tadek. Motor. Leszáll. - Nem lehetne legalább a
kovácsot kihagyni? - kérdi Tadek. - Nem - mondja Karek. Pirul. De mit
látunk? Postás Tadeknak szürkét rózsaszín pöttyökkel. Jaruzelski
marsall iskola.

Repül Tadek. Franek, leszállás, de mit látunk? Franek menekül és
ordít:

- Nem, nem! Én nem akarok!
Murányi Beatrix fordítása

82
Farkasok

Itt a farsang, bált rendeztünk hát büfével, utána meg kirándulást
csengős szánnal. Ami a büfét illeti, az ecetes uborka nem volt friss, de
a szánkirándulás remekül sikerült. Valahogy így:

Suhanunk át az erdőn, fagyos éjszaka, szikrázó csillagok az égen,
csikorog a hó, csilingelnek a száncsengők, vígan horkantanak a lovak,
vidám a hangulat.

Egyszer csak vonítás hallatszik, nem túl hangos, de jól kivehető. Az
Elnök elsápadt.

- Úgy látszik, farkasok üldöznek minket - mondta.

Elromlott a kedvünk. Körös-körül csak a vadon, és megint az a
vonítás, ezúttal hangosabb.

- Gyorsabban! - kiáltott az Elnök a kocsisra. Ő a lovak közé csapott,
azok menten vágtába ugrottak. De mit sem használt, mert ismét
felhangzott a vonítás, még hangosabban.

- Uraim - mondta a holtsápadt Elnök -, egyiküknek föl kell áldoznia
magát. Kiugrik a szánból, a farkasok megeszik, de a többiek
megmenekülnek. Ki jelentkezik önként?

Senki sem jelentkezett.
- Annak, aki feláldozza magát, fizetésemelést adok, és
államköltségen temetjük el. Nos, ki vállalja?
- Én! - kiáltottam.
Mindenki csodálattal és hálásan nézett rám.
- A temetésről lemondok, azt megoldják a farkasok. De az előleget
most azonnal kérem.
- Minek magának most előleg? - csodálkozott az Elnök. - Hiszen
rövidesen meghal.
- Igen, de valami olyat szeretnék utoljára látni, ami a legdrágább
nekem.
- Hát akkor nézzen rám, aztán ugorjon.
- Nem tagadom, hogy az Elnök úr a legdrágább nekem, de hát az
Elnök úr nem lesz velem az utolsó pillanatban, a készpénz viszont
igen. Hacsak utánam nem tetszik ugorni.
- Ó, nem! - kiáltott az Elnök, és fizetett.
Elbúcsúztam mindenkitől örökre, és leugrottam a szánról. Ideje volt,
mert már egész közelről hallatszott a vonítás.
Vártam, míg a száncsengők hangja elhal a messzeségben, aztán
nyugodtan hazamentem. Mert nem farkasok voltak, csak nekem
korgott a hasam az ecetes uborkától.

Murányi Beatrix fordítása

83
A teve

Olvastam az újságban, hogy az arab a sivatagban él, és teve révén
közlekedik egyik helyről a másikra. Mivel pedig a sivatagban nagyon
sok hely van, teve nélkül elképzelhetetlen az arab élete.

Ha volna tevém, eladnám az arabnak. Pénzre van szükségem, tevével
semmire sem megyek, az arabnak meg jól jön, és a teve is jobban
érezné magát az arabbal, mint velem, mert érezné, hogy megbecsülik.
Sajnos, nincsen tevém.

Ha volna, akkor már észrevettem volna, mert nagy. Csak három
tyúkom és egy tehenem van.

De hátha elbújt? Remény mindig akad a háznál, bár teve nem
mindig. Ha elbújt, könnyen megtalálom, mert púpja van, vagyis
ismertetőjele.

Bementem a tyúkólba, hogy szemügyre vegyem a tyúkokat.
Nem, egyik sem az, először is túlságosan kicsik, no és semmi
púpjuk.
Átmentem az istállóba, hogy megvizsgáljam a tehenet. Elbődült,
mert azt hitte, végre enni kap, de nekem eszem ágában sem volt
etetni, mert a teve izgatott. A tehén, az nagy, de nem púpos.
Mindenesetre végigtapogattam. Púpnak semmi nyoma.
Kimentem az istállóból, és leültem a fatönkre gondolkodni. Mert ha
a tehén tehén, a tyúkok meg tyúkok, talán átalakíthatnám őket, hogy
teve legyen belőlük. Leginkább a tehenet. Nagynak elég nagy, csak a
púp hiányzik.
Mitől lesz púpos az ember? Attól, ha görnyedten olvas. Felálltam,
bementem az újságért, és odadobtam a tehénnek. Nem a jászolba,
hanem a jászol alá, szándékosan, hadd görnyedjen. Olvasgasson csak
így, majd lesz neki púpja.
Visszamentem a házba, és levelet írtam az arabnak. Először
lengyelül:
„Kedves Arab úr, van egy szép tevém. Ha megveszi, nem bánja meg.
Előleget kérek."
Aztán lefordítottam a levelet arabra. Mint ismeretes, az arabok nem
balról jobbra, hanem jobbról balra írnak és olvasnak. Fordításomban
ez a következőképpen festett:
„Kérek előleget. Meg bánja nem, megveszi ha. Tevém szép egy van,
úr kedves Arab."

Nem tudtam a címet, hát visszamentem az istállóba az újságért,
hátha benne lesz valahol az arab címe. De közben a tehén megette az
újságot, mert éhes volt. Így a levelet nem küldtem el, másnap pedig
megdöglött a tehén, mert megmérgezte magát az újsággal.

Mindennek a teve az oka.
Murányi Beatrix fordítása

84
Téli ártalmak

Összejöttünk a vendéglőben, mint rendesen, február közepe volt,
kemény fagyok - és azt mondja a Raktáros:

- Olyan furcsán érzem magam újabban. A normális fehér egerek
helyett most csupa kis jegesmedvét látok. Biztos a hideg miatt.

Kisütöttük, hogy csak forralt sört szabad innia. Minden a hőfokon
múlik. Ha tartja magát a forralt sörhöz, biztosan eltűnnek a
jegesmedvebocsok.

Hallgatott a tanácsunkra. Másnap találkoztunk, kérdezzük,
visszajöttek-e az egerek.

- Dehogy jöttek! - mondja. - A bocsok elhúztak, de jöttek helyettük
papagájok. Tiszta Afrika. Rosszul vagyok beállítva.

Arra a megállapításra jutottunk, hogy a sör túlságosan forró volt. Jó
volt a bocsok ellen, de túllőve a célon, papagájokat hozott a meleg
országokból.

Nem hagyhattuk így a szerencsétlent. Már csak azért sem, mert az
idő nem enyhült, és fennállt a veszély, hogy visszajönnek a
jegesmedvék.

- Mi volna, ha nem vetnéd le az irhabekecsedet? - javasoltuk. -
Elálldogálsz bekecsben a pultnál, de mást iszol, nem forralt sört.
Meglátjuk, használ-e.

Másnap kérdezzük, milyen eredménnyel járt.
- Még rosszabb - mondja. - A fehér egereim sehol, viszont a
papagájok kis jegesmedvéken lovagoltak. A papagájok biztos az
irhabekecstől vannak, mert szörnyen melegem volt a pultnál, a

jegesmedvék meg attól, hogy huzatot kaptam, amikor kimentem a
fagyba.

Vigasztaltuk, hogy járhatott volna még rosszabbul is. Például akkor,
ha a bocsok ülnek papagájon.

De akkor sincs ez rendben így. Azt hiszem, nincs más hátra, ki kell
várni a tavaszt.

Murányi Beatrix fordítása

85
Az ivadék

A Lengyel Államiság Millenniuma Bizottságnak.
Tisztelettel kérem tanúsítvány kiállítását számomra, miszerint Első
Mieszko király ivadéka vagyok.
A tanúsítványra azért van szükségem, hogy a következőket
igényelhessem a Hatóságoktól:
A) Nyugdíj.
B) Családi pótlék, tekintettel Első Mieszko házasságára Dubrava
királynéval.
C) A fenti pótlék hátraléka az elmúlt évezredre.
D) Kárpótlás a világnézeti károkért, amelyeket Első Mieszko
keresztény hitre térése okozott.
Jól jönne vasúti kedvezmény és egy meleg kabát is.
Közlöm, hogy mind a munkahelyemen, mind a baráti körömben
már az uralkodó egyenes ivadékaként vagyok ismeretes. Ereimben az ő
vérét érzem, és hasonlítok hozzá a tükör előtt.
Okmányaim is vannak, családi irataim között található a ponty
királyi módra receptje is.
Egyben óvom a Tisztelt Bizottságot egy csalótól, bizonyos
Nadgarstecki nevű illetőtől, aki Lokietek Ulászló ivadékának adja ki
magát. Nadgarstecki nem lehet a nevezett Ulászló ivadéka, mivel
Lokietek Ulászló kis termetű volt, Nadgarstecki viszont
száznyolcvankét centi magas. Tudom, mert megmértem, amikor
elaludt a névnapi mulatságon. Továbbá Lokietek Ulászló a Lengyel
Állam megújítója volt, tehát nem lehet olyan ivadéka, mint

Nadgarstecki, mivel Nadgarstecki lop az állami állásában, és gyengíti
néphatalmunkat.

Nadgarstecki azt híreszteli, hogy régebben kicsi volt, csak a Népi
Lengyelország jóvoltából nőtt meg, a tömegek jóléte folytán. Ez nem
igaz, mármint nem a jólét, hanem az, hogy régebben kicsi volt.

Nadgarstecki különféle rágalmakat terjeszt rólam. Többek között
olyanokat, hogy még ha Első Mieszko leszármazottja vagyok is, nem a
megfelelő ágon, pontosabban nem idézhetem, nehogy megbántsam
Dubrava királynét. Javasolom tehát, hogy vonják felelősségre
Nadgarsteckit fent nevezett királyné megsértéséért.

Nadgarsteckivel istenítéletre is készültünk, hogy eldőljön,
melyikünk a királyi ivadék. Evégett átmentünk a Seherezádé
vendéglőből az állatkertbe, a sas ketrecéhez. Az volt a cél, hogy a sas,
mint királyi madár és állami címerünk, felismerje a gazdáját. De
Nadgarstecki útközben összeveszett a medvével, az meg is harapta,
sajnos csak felületesen. Nadgarsteckinél volt a Július 22. Állami
Édességgyárban termelt mentacukor, amellyel a sast akarta
odacsalogatni, de fent említett medve miatt a csalogatásra nem került
sor. Kár, mert a sas biztosan megcsípte volna.

Ügyem kedvező elintézését várva, csatolom a Piast-ház üdvözletét:
Mieszko Mieszkowicz Mieszkow

Murányi Beatrix fordítása

86
Kérvény

Pincér polgártársnak, az Állami Közétkeztetési Vállalat
tisztségviselőjének, a Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete
tagjának, helyben.

Ezennel alázatosan kérem, hogy szíveskedjék még a mai nap
folyamán 1, azaz egy adag sertéskarajt kihozni nekem. Kérésem
indokolására felhozom, hogy éhes vagyok. Önéletrajzomat az
alábbiakban mellékelem.

Ezerkilencszáznegyvenötben, közvetlenül a német megszállás után,
a romeltakarításnál nagyon sok kalóriát veszítettem.

Ezerkilencszázötvenkettőben beugrottam a hideg vízbe, hogy
kimentsek egy fuldokló vasutast, miáltal a Lengyel Államvasutak őszi
szállításait még gördülékenyebbé tettem. Ennek kapcsán, ha
lehetséges, kérnék a sertéskaraj mellé párolt káposztát is, lehetőleg
frisset.

Ezerkilencszázötvennyolcban egy rendőrre való gondatlan rálehelés
folytán gyomormosásnak vetettek alá, ami jelentősen csökkentette
általános kalóriakészletemet. Ezért a káposztától függetlenül, krumplit
is kérek. Nem baj, ha utóbbi nincs egészen puhára főzve.

Hozzáfűzném, hogy kérelmem kedvező elintézése fejében
kötelezem magam fél liter tiszta vagy negyed liter minőségi vodka
elfogyasztására.

Továbbá, amennyiben jelen kérvényem elbírálására még az este
beállta előtt sor kerül, kötelezem magam, hogy visszaszolgáltatom a
Vállalatuk tulajdonát képező három kést és egy darab hamutartót,
amelyet tragikus félreértés folytán hazavittem.

Amennyiben kérelmemet a következő két órán belül teljesítik, fenti
vállalásaimon kívül kész vagyok, rendkívüli eljárás keretében, megenni
azt a heringsalátát is, amely már egy hónapja áll az Önök pultján, és
ily módon felszámolom elfekvő készleteiket.

A fent említett vállalásoktól függetlenül, kérelmem egy órán belüli
kedvező elbírálása esetén, extrasürgős eljárás keretében ígéretet
teszek, hogy az Önöket megillető hála lerovása után soha többé nem
teszem be a lábam az Önök üzemegységébe, ily módon nem növelem
deficitjüket, és nem hátráltatom többé Önöket abban, hogy minden
erejüket a társadalmi tulajdonú vendéglátóipar további fejlődéséért
vívott harcnak szenteljék.

Tisztelettel
A sálas vendég, harmadik asztal az átjáróban a mellékhelyiség felé.

Murányi Beatrix fordítása

87
Szezon előtt

Álldogáltunk mind a pultnál, a termék fogyasztásával elfoglalva.
- Jön a tavasz - mondta a Könyvelő.
- Honnan tudod? - kérdeztük csodálkozva. - Hiszen még csak május
közepe van.
- Hogyhogy honnan, hát a természet megfigyeléséből: egyre
melegebben adják a vodkát.
- Tényleg... - merengett az Előadó - már a söröcske is melegebb...
Hej, nemsokára itt a nyár, ideje az üdülésre gondolni. Hova készülnek
a kartársak az idén?
- Nem is tudom... - mondta a Könyvelő. - Talán átmegyek az
Aranyszarvba. Ott lengőajtók vannak, és ha az utca felé dobják ki a
vendégeket, kellemesen hűt a kereszthuzat. Hát az urak?
- Én, ami a júliust és augusztust illeti, jobban szeretem a
Hatlépcsőst. Olyan szendvicseik vannak, hogy ha rászáll a légy, ott is
marad. Egyből megdöglik, nem zavarja az embert.
- A legyek nem intelligensek - vélte a Raktáros. - Ha elefántról lenne
szó, az mindjárt más. Az elefántok kiisszák a vodkát, a szendvicshez
meg hozzá se nyúlnak.
- És maga, kolléga úr - kérdeztük a Pénztárost, aki mélabúsan
szemezett az olajos heringgel -, maga hová készül?
- Én külföldre - mondta a Pénztáros -, a Bristolba.
Meghökkenve néztünk rá.
- Akkor biztosan meghívták. A rokonok?
- Nem.
- Hát nincsenek rokonai a Bristolban? Mondjuk, a ruhatárban vagy a
büfében?
- Nincsenek.
- Szóval nincs ott senkije?
- Nincs.
- Akkor talán hivatalosan megy, kiküldetésben?

- Ismertem egy ürgét - mesélte az Előadó -, aki belejavított a
kiküldetési papírjába. Zagaj község helyett beírta, hogy Hawaii. De
lebukott, és nem utazhatott, mert ch-val írta a Hawaiit.

- Nem, nem is hivatalosan, magánúton - válaszolt a Pénztáros.
Szó nélkül összenéztünk, aztán, bár nehéz szívvel, följelentettük. És
igazunk volt, mert hiányt mutatott ki a pénztárellenőrzés.
A köz javáért tettük. Minek neki Bristol, nem jó neki a Hatlépcsős
vagy az Aranyszarv? Különben is, hátha forró nyár lesz, jobb neki a
hűvösön.

Murányi Beatrix fordítása

88
Motorverseny

A Motorsport Főbizottságnak. Tisztelettel közöljük, hogy a
lemaradást elkerülendő, községünkben motorversenyt rendeztünk a
Kupáért, akadályokkal, űrtartalommal és orvosi ellátással. A versenyt a
rendőrség patronálta, részt vettek benne a hadsereg helyi alakulatának
erői, a költségeket a társadalom fedezte.

Űrtartalom tekintetében a versenyzőket kategóriákba soroltuk 250
köbcenti vegyestől (sörrel) 1500-ig. Szendvics nélkül.

A rajt technikai okokból a Piactéren volt (harmadosztályú
vendéglátóipari egység). A versenyzők pontosan rajthoz álltak, egy
kivételével, őt hazavitte a felesége. A versenyzők gépükre pattantak, és
már gyújtottak is. Legtöbben Sport cigarettára.

Mindjárt a rajt után élversenyzőnk, Mezei Henio (850 köbcentis
kategória) legyőzte az első akadályt az utcán játszó Kijanka általános
iskolai tanuló személyében. Mivel azonban Kijanka felnőttek
felügyelete nélkül játszott, Henióra csak felfüggesztett
büntetőpontokat szabtak ki.

Erdei Józek versenyzőnk viszont a motor (1500 cm3) túlhevüléséből
következő téves helyzetértékelés folytán bukott. A Piactéren álló
leányszobrot ugyanis járókelőnek nézte, amiből kifolyólag sérüléseket
szenvedett. A szobor kezében lévő hárfa eltört, a tatarozást

versenyzőnk a saját zsebéből köteles fizetni, mihelyt kijött a
kórházból.

Az első körben ezután Ligeti Franio tört az élre, 250 köbcentis
kategória, aki csekély űrtartalma ellenére magára vonta a közúti járőr
figyelmét. Mégis diszkvalifikálták, mert kiderült, hogy tisztaszesz-
meghajtást alkalmazott, szabályellenesen.

Külön dicséretet érdemel Parti Olek versenyzőnk öntudatos
magatartása, aki elgázolt egy tehenet, hozzájárulva ezzel a húsellátás
számottevő javulásához.

A második körben nagy önfegyelmet és akaraterőt tanúsított
Tölgyesi Antek, 350 köbcentis kategória, aki áthajtott egy nyanyán, a
rossz útviszonyokkal sem törődve. A nyanya polgártársnő ugyanis
göröngyös, és rosszat tesz a váznak.

De a kivitelezésért Mocsári Janek kapta a legtöbb pontot, aki elölről
előzött egy szekeret, és hátulról hagyta le. A rúd nélküli szekér
prototípusa jelenleg megtekinthető a fuvaros polgártárs örököseinek
udvarán, és bizonyára felkelti a szakértők figyelmét. Ami Janeket illeti,
ő úgysem maradt volna meg, hiszen mindig is érzékeny alkatú volt.

A verseny késő éjszakáig tartott, és bővelkedett izgalmas
jelenetekben. A Kupát minden várakozásra rácáfolva a Kecske
becenevű Kazek nyerte, 1000 köbcentis kategória, mert ő volt az
egyetlen, aki eljutott a célig. Sajnos a Kupát nem kaphatta meg, mert
addigra már bezárt a cél, nem akarták kinyitni neki és tölteni a
kupába. Ettől ideges lett, felgyújtotta a célt, és hazament. Szerencsére
talált a nővérénél egy üvegcse „Éjszaka varázsa" parfümöt, és azt
alkalmazta.

Jelenleg a gyújtogatásért kiszabott ítéletét tölti. Családtagjai
bejárnak hozzá beszélőre, állításuk szerint, bár jó sok idő eltelt már
azóta, most is minden szónál kellemesen illatozik.

Elegánsan ül.
Murányi Beatrix fordítása

89
Királyfi

Erzsébet angol királynőnek. Tisztelettel kérem, hogy szíveskedjék
örökbe fogadni engem mint felségedék fiát.

Jelenleg árva vagyok, és gyakorta dolgoznom kell. Jelzem, hogy az
iskolán és a katonaságon már túl vagyok, tizenhat osztályt jártam ki az
általános iskolában, minden osztályt duplán. Tehát a nevelésemmel
nem lesz gondjuk felségedéknek, csak haszon van belőlem, mert a
testvéreimre, mármint a felségedék többi gyerekére, az én szeretett
kishúgaimra és öcsikéimre is vigyázhatok otthon.

Egészséges is vagyok, kivéve a fejfájást elsején és tizenötödikén meg
minden vasárnap reggel. Továbbá hiányzik egy fogam, baráti vitából
kifolyólag, de úgy általában erős vagyok, különösen a lábam.

Természetem vidám. Nótázni is tudok, ismerek egy csomó különféle
viccet, például az özvegyről és a kéményseprőről, vagy egy illetőről, aki
guggol. Elmesélhetem, de egyáltalán nem muszáj, ha felségedék nem
kívánják.

Mint gyerek szófogadó vagyok. Otthon lehet hagyni engem a
cselédlánnyal vagy akár egyedül is, magam borotválkozom, a hasikám
nem fáj. Ami a szexuális felvilágosítást illeti, felségedéknek nincs
gondjuk, mert már fel vagyok világosítva. Még el is magyarázhatok
egy-két további részletet, ha szükséges.

Hasznos vagyok, jól jöhetek a háznál mint saját gyerek. Vízvezeték
javítása, koronapucolás, szénledobás a pincébe, mind megcsinálom,
nem kell idegent hívni. Takarékossági és bizalmi szempont.

Angolul tudok. Ha angol film megy a moziban, mindig hangosan
olvasom, és mindent értek, különösen a kovbojokról.

Számítok kérelmem kedvező elintézésére. Mindig ott vagyok a
sörösbódé körül, de ha véletlenül nem volnék, tessék üzenetet hagyni
a kapuban a kartársnőnél. Üdvözlöm a papát.

Maradok tisztelettel
A kis királyfi

Murányi Beatrix fordítása

90
Rizike

Hívatott az Elnök, és azt mondta:
- Feladatot kap. Az ellenőrzés alkalmából szerény fogadást
rendezünk az Ellenőr számára. Baráti pohárka bor, érti?
- Tehát fél liter tiszta fejenként elég lesz?
- Ne túlozzunk, inkább háromnegyed. És valami rágnivaló hozzá,
talán gomba. Rizike lesz a legjobb.
A tiszta vodkával nem volt gond, megvettem az állami boltban a
köztulajdonú kereskedelem felhatalmazott dolgozójának segítségével.
De rizikét nem tartott az egység. Tájékoztattam az Elnököt.
- Nincs rizike. Csak cipőpaszta és import kubai ananász van. A
paszta első osztályú, az ananászt nem tudom, mert nincs címkéjük.
- Rizikének lennie kell! - kiáltott az Elnök. - Rizike nélkül az Ellenőr
semmit sem vesz a szájába, még a lázmérőt sem. Menjen és térjen
vissza rizikével vagy rizikén, ahogy a spártaiak mondták.
Kétnapi kutatás után visszatértem.
- Van rizike - mondtam -, de csak a falusi kofánál.
- Megőrült?! A fogadást a szociális alapból fizetjük, az Ellenőrnek
már rég nincsenek szülei, tehát a költséget elkönyveljük mint kiadást a
dolgozó árvák támogatása keretében. De a rizikeszámlára állami
pecsét kell, a kofa meg magánszemély, fizikai létező, nem jogalany. A
kofa ki van zárva. Keressen tovább.
Kerestem, de hiába. Megyek vissza az Elnökhöz, és mondom:
- Vagy a kofánál, vagy sehol.
Az Elnök feljajdult.
- Most mit tegyünk?! Mit lehet ilyen helyzetben tenni?!
- Van egy ötletem. Pecsétet csináltatunk a kofának: „Kofa az Állami
Muszájhivatal Felügyelete alatt". Lepecsételjük a számlát, a kofa
aláírja, és kész.
- Nem rossz ötlet, de a szöveg kicsit rövid. Kofa... milyen kofa? Kéne
ide valami név, lehetőleg történelmi.
-Lehetne „Czwartakok Kofa az Állami Muszájhivatal Felügyelete
alatt".
- Kik azok a Czwartakok?
- Az egy gyalogezred volt a novemberi felkelésben. Nagyon jó ezred.
- Jól van. Akkor az úgy biztosan elég.
No és másnapra már hozom is a rizikét, számlával, ahogy kell.

- Látja? - dicsért az Elnök. - Megy itt minden, csak akarni kell.
Rizike is van, a kofát is magasabb társadalmi szintre emeltük. Csak
miért került ilyen sokba?

- Mert a kofa most azt mondja, hogy adminisztrációs költségei
vannak. Kétszer annyit számít.

- Fejébe szállt neki a dicsőség, vagy mi?
Murányi Beatrix fordítása

91
Külkereskedelem

Hogy a világpiacokat meghódítsuk, beindítottuk a
rágógumigyártást. Gumink volt bőven: a Vörös Hadsereg kivonuló
helyőrsége itt hagyta nekünk a sok régi autógumit. Csak megfelelő
méretre kell vagdosni és becsomagolni.

A vagdosást saját hatáskörünkben vállaltuk, a csomagoláshoz pedig
a nyomdától rendeltünk angol nyelvű, hatásos címkéket:
„SOLIDARITY- Chewing Gum - Made in Poland". Számítottunk rá,
hogy a Szolidaritás márkanevű termékre lesz kereslet külföldön, főleg
az Egyesült Államokban.

Csakhamar kiküldtük az első szállítmányt. Sajnos kiderült, hogy a
címke nyomdahibás. „SOLIDARITY - Chewing Gum" helyett azt
nyomtatták: „SALADERITY - Gumming Chum". Nem csoda, hogy
Amerikában senki sem vásárolta a mi „gágóruminkat".

Szerencsére még itt vannak nekünk a keleti piacok.
Murányi Beatrix fordítása

92
Mély álom

Torkig vagyok a városkánkkal, a Piactérrel, a vendéglővel, ahol
naponta ücsörgök az Elnök, a Könyvelő meg az Előadó társaságában.
Torkig vagyok mindennel, amit leírok, mindig ugyanaz. De senki és
semmi mást nem ismerek.

A Föld a tengelye körül forog, én is. De az én tengelyem
nyomorúságos, és akármennyit forgok körülötte, mindig csak az
Elnök, a Könyvelő, az Előadó...

Hej, ha elröppenhetnék a nagyvilágba, ha itt hagyhatnám őket. De
hogyan?

Ha lebeghetnék a föld fölött... Akkor a Föld a tengelye körül forogva
mindig más pontját mutatná. Ha megtetszik a hely, leereszkednék, és
máris másutt volnék.

Csak az a gond: hogyan maradjak elég sokáig a levegőben? A Föld
lassan forog.

De mi volna, ha nem egyszer lebegnék a föld fölött sokáig, hanem
sokszor, rövid ideig? Ugyanaz az eredmény.

Elhatároztam hát, hogy ugrándozni fogok.
Szombat este elmentem a vendéglőbe, hogy búcsút vegyek az
Elnöktől, a Könyvelőtől és az Előadótól, búcsút vegyek tőlük örökre,
bár hogy örökre, azt persze nem mondtam meg nekik. A búcsúzkodás
elhúzódott, és a távozásom hétfőre maradt. Nem baj, a Föld hétfőn is
forog.
Mivel a poggyászommal együtt kell ugrálnom, csak a
legszükségesebb holmit csomagoltam a kis bőröndbe. Könnyen is
öltöztem, a Föld különböző éghajlatokat kínál majd, melegebbet fogok
választani, mint a miénk. Végleg földet érni csak Kaliforniában
szándékoztam.
Jól bezártam a házat, és kimentem a kiskertbe, a hervadozó gyomok
közé. Éjszaka volt már. Megragadtam a bőrönd fülét, még egyszer
körülnéztem a hazai tájon, bár a sötétben semmi sem látszott, és
végrehajtottam az első ugrást.
Jó széllel indultam, kelet felől fújt, tehát minden ugrással nyugat felé
taszított. A Föld nyugatról kelet felé forog, így a szél minden
alkalommal gyorsította helyzetváltoztatásomat a földhöz viszonyítva.
A jobb rugózás kedvéért tornacipőt viseltem.
Úgy egyórai ugrálás után elfáradtam. Hogy a fáradtságot elfelejtsem,
felidéztem magamban a televízióból ismert mindenféle külföldi
tájakat. Éjféltájban kemény tojást fogyasztottam. A legjobb úti
elemózsia. Evés után erőt vett rajtam az álmosság.

A kozmosz törvényeinek mindegy, hogy az ember állva ugrál vagy
vízszintes helyzetben. Abbahagytam hát az ugrálást, és visszamentem
a házba. Szerencsére a ház még nem forgott el túl messzire, könnyen
megtaláltam. De nem bújtam ágyba, mint máskor, hanem a kanapéra
feküdtem. A kanapé jobban rugózik, mint a matrac. Úgy állítottam,
hogy éppen keletre legyen a bejárattól, az ajtót pedig nyitva hagytam.
Pontosan az iránytű szerint.

Lefeküdtem a kanapéra, mellemen a bőrönddel. Arra számítottam,
hogy még ha elalszom is, a kanapé természetes rugózó mozgása
feldobál. Hiszen mindenki forgolódik álmában, hol a hátáról az
oldalára fordul, hol az oldaláról a hátára, vagy az egyik oldaláról a
másikra, s ilyenkor a kanapé rugózik. Álmomban majd elérem a
kijárati ajtót, pontosabban az ajtó ér el engem. Ezzel a gondolattal
aludtam el.

Hajnalban fölébredtem, még mindig a kanapén, még mindig a
házban. Miért?

Kitaláltam, mi a rejtély nyitja. Túl mélyen alszom, az itt a baj. Olyan
mélyen aludtam, hogy egyáltalán nem is forgolódtam, és a kanapé
nem rugózott.

Elmentem a vendéglőbe, hogy üdvözöljem az Elnököt, a Könyvelőt
és az Előadót, aztán amikor megint leszállt az est, újra odamentem,
hogy elbúcsúzzam tőlük. Minden éjjel elindulok távoli utazásomra,
hogy soha vissza ne térjek. Sajnos mélyen alszom. Semmi másra nem
lenne szükségem, csak egy kis álmatlanságra.

Murányi Beatrix fordítása

93
Míg élek, remélek

Ültünk mind a vendéglőben, és tanakodtunk, mit tehetnénk az
ország gazdasági fejlődéséért.

- Létesítsünk vidámparkot - javasolta az Előadó. - Abban mindig van
pénz.

- Nem rossz ötlet, csak nehéz megvalósítani - vélte a Könyvelő. -
Parkunk van, de hol akad itt attrakció?

- Felléptethetnénk tűznyelőt vagy szakállas nőt - ábrándozott az
Előadó.

- Na jó, tüzet lehet nyelni, ha nagyon muszáj, de szakállas nő?
Honnan vegyük?

- Hát akkor legyen szakállas nagybácsi, ő úgyse borotválkozik. A
nagybácsi még jobb is, mint a nő, az i úság erkölcsei miatt.

- Szakállas nagybácsi, az nem attrakció. Elszomorodtunk.
- Kitaláltam! - élénkült fel az Előadó. - Tudományos rejtély, a
huszadik század szenzációja, a melltartó nélküli nő!
- Arra nem jönnek be - mutatott rá a Pénztáros. - Túl nagy a
konkurencia. Szerintem akkor már jobb a nevetős hordó.
- Az mi?
- Nagyon egyszerű. A vendég bemegy a hordóba, és a személyzet
addig csiklandozza a hóna alatt, amíg a vendég nevetni nem kezd.
- És ha nem csiklandós, ha el se mosolyodik?
- Muszáj neki. A hordóban mindig két segéd áll.
- Nem jó... - fanyalgott az Előadó. - Nem újdonság. Már a régi
görögök is hordóban üldögéltek. Nekünk valami átütő siker kell, de
hazai, sajátos...
- Megvan! - kiáltott fel a Könyvelő. - Hastánc!
- A hastánc a Közel-Keletről származik - oktatta az Előadó -, és ott
politikai bonyodalmak vannak, a hassal vigyázni kell. Azonkívül a
hastáncnak semmi köze a mi népművészetünkhöz.
- Attól függ, mit táncolnak. Én arra gondoltam, hogy krakowiakot
meg polonézt táncolnának.
- Abszurdum. A krakowiakban dobbantani kell, hogy akar maga
hassal dobbantani. A polonézt meg párosan járják. Polonézt hassal a
nyilvánosság előtt, arról szó se lehet.
Nyomasztó csend támadt. Már úgy rémlett, füstbe megy a tervünk.
- Van egy ötletem... - kezdte óvatosan a Könyvelő -, de nem tudom,
elmondhatom-e?

- Hát hogyne! Soha ne adjuk fel a reményt! - biztattuk kórusban.
- Nosza, mit javasol?

- Hogy igyunk még.
A javaslatot elfogadtuk. Lám, a legnehezebb helyzetből is mindig
akad kiút.

Murányi Beatrix fordítása

94
Csöves Jankó

Volt egy barátom, Jankó. Jankó gyerekkora óta vonzódott
mindenféle csőhöz. Már csecsemőkorában is a csövek után kapdosott.
Ereszcsatorna, gázcső, vasalatlan nadrág szára, mind vonzotta Jankót.

Mint a zenei géniusz, a csőgéniusz is korán megmutatkozik. A cső
úgy vonzotta a kis Jankót, ahogyan a kis Mozartot a zongora.

Amikor nagyobbacska lett, gyakran eltűnt. Karikába tekeredve
találtak rá egy autóabroncs mélyén, vagy csak úgy közönségesen - a
városi vízvezetékben.

A csőrajongáson kívül Jankót még az jellemezte, hogy rendkívül
kemény volt a fejecskéje.

Amikor kidobták az óvodából, egy üvegesnél dolgozott. Az üveges
megfogta a lábánál, és fejecskéjét az ablakhoz nyomva, üveget vágott
vele.

A fizetséget átadta Jankó özvegy mamájának. A papa vízvezeték-
szerelés közben tűnt el. Beszívta a cső. Örökletes hajlam?

Később szem elől tévesztettem Jankót. Aztán véletlenül találkoztam
vele, amikor színházba mentem.

Jankó színművész lett. Ágyúba töltötték a közönség szeme láttára, és
a cement céltábla kellős közepébe lőtték. Akkortájt a hatásvadászat
dívott a színházban.

Így hát Jankó géniusza a művészetben bontakozott ki. Az ágyúcső a
par excellence cső.

De a fegyverek zajában hallgatnak a múzsák, Jankó művészi
fejlődését derékba törte a háború.

A tüzérségnél szolgált mint lőszer. Az ágyúból kilőve jellegzetes
süvítessél átrepült az ellenséges lövészárkok fölött, elkiáltotta magát:
„Bumm!", és ahogy csak a lába bírta, futott vissza az övéihez.

Igen takarékos módszer volt, mert Jankót akárhányszor ki lehetett
lőni, hacsak meg nem fázott.

Fejlődött a technika, bevezették a huzagolt ágyúcsöveket. A
huzagolás kilövéskor nagyon gyors forgómozgásba hozta Jankót,
szédült - mire átrepült az ellenséges lövészárkok fölött, egészen kába
lett. Már nem futott visszafelé, hanem lassan ballagott, útközben meg-
megállva. Nem volt már gyorslövetű.

Áthelyezték a légvédelmi tüzérséghez. Kilőtték az ellenséges
repülőgépre, ő bekukkantott a pilótafülke ablakán, és bekiáltott:
„Huhu!" A pilóta meghökkent, ideges lett, elveszítette uralmát a gép
fölött, Jankó pedig annak rendje-módja szerint visszaesett.

Állítólag a háború vége felé, amikor különösen nehéz volt a helyzet,
páncéltörő lövegnél is bevetették. De azt el kell ismerni, hogy ellátták
sisakkal.

Jankó sok kitüntetést és dicséretet kapott. De én csak azért
számolok be a történetéről, hogy rámutassak a háború jellemtorzító
hatására. A képességek, amelyek békeidőben a művészetet szolgálják,
háborúban is jól jöhetnek, csakhogy a háború poklát megjárt művész
nehezen tud visszailleszkedni a békés viszonyok közé.

A leszerelés után Jankó eltűnt, semmilyen kutatás nem járt
eredménnyel. Csak nemrég hallottunk róla ismét, olyan körülmények
között, amelyek tragédiával is végződhettek volna.

Játszadozó gyerekek bukkantak rá Jankóra a kiserdőben. Ott hevert
a háború vége óta. A gyerekek játszani kezdtek vele, mit sem sejtve a
veszélyről. Ekkor Jankó le akarta szakítani egyikük lábacskáját, de nem
sikerült neki.

Belefáradt már az életbe.
Murányi Beatrix fordítása

95
A vendég

Ülünk mind a vendéglőben, ahogy minden este, jó melegben,
otthonosan. Csak egyvalami nem tetszik nekünk. A pult előtt ül egy
idegen, biztosan valami idetévedt utas, vodkát iszik, és nem
megfelelően viselkedik. Hol az asztalt piszkítja, hol a lámpát veri szét,
hol államellenes kiáltásokat hallat.

Mi megértjük, hogy munka után mindenkinek jár a pihenés, hát
egyelőre nem szólunk semmit. De amikor az Elnöknek beleköpött a
sörébe, szóltunk Józsinak, a pincérünknek, hogy tegye ki a szűrét.

Józsi odament a vendéghez, és már udvariasan galléron is ragadta,
amikor a vendég azt mondja neki:

- Mutassa csak a kezét.
Józsi udvarias, megmutatta a kezét, nagy keze van neki, egyáltalán
bivalyerős. A vendég meg ránézett, és felkiáltott:
- Micsoda? Ilyen kézzel akarja a vendéget kidobni? A körme
fekete, az ujja csupa zsír, az egész mancsa koszos. Szégyen, gyalázat!
Ezt nevezik higiéniának? Panaszt teszek a KÖJÁL-nál!
Józsi zavarba jött, visszaoldalog hozzánk, kérdi, mit csináljon.
Nézegetjük, a keze tényleg nem éppen... De hogy mindjárt így
undorodni...
- Finnyás a pasas - mondja az Elnök -, rögtön látszik, hogy nem
idevalósi. Eredj, Józsi, mossál kezet.
Józsi bekullog a konyhába, visszajön, megint odamegy a vendéghez,
és galléron fogja. A vendég odaszagol, elfintorodik, s azt mondja:
- Vagy a szappan fura maguknál, vagy nem jött le. Reklamálok.
Józsi elvörösödött, hozzánk szaladt, ellenőriztük, csakugyan nem
valami híres illat. Józsi panaszkodik:
- A levesben mostam meg, mert meleg víz nincs. Mit akar ez még?
Mire az Elnök:
- Át lehetne ugorni „Éjszakai varázs" parfümért, de már késő van.
Dobd ki szalvétával, Józsi, vedd a legtisztább szalvétát, amit csak
találsz, és hajrá.
Józsi megy a vendéghez, megfogja szalvétával, már föl is emeli a
székről, amikor a vendég mond neki valamit. Józsi visszateszi, és jön
hozzánk. Látjuk, hogy kis híján sírva fakad.
- A szalvéta se tetszik neki. Azt mondja, nem friss. Honnan vegyek
neki friss szalvétát?

- Fogd meg papírral - tanácsolja az Elnök.
- Papírral nem elegáns - siránkozik Józsi -, de megyek,
megkérdezem, hátha jóváhagyja.
De a vendég nem hagyta jóvá. Sajnáltuk Józsit, nagy melák létére áll
ott a pultnál és sír, mint egy gyerek. Nem bírtam tovább nézni.
- Józsi - mondom -, nincs más hátra, vidd ki villára tűzve. Az
higiénikus is, elegáns is, tiszta külföld.
Mit szólnak hozzá? A vendégnek a villa se tetszett, kiment egyedül.
Micsoda emberek vannak manapság.

Murányi Beatrix fordítása

96
Délidő

Ülök a konyhában és milliomost játszom saját magammal, amikor
egyszer csak beszalad a szomszéd:

- Gyere gyorsan, tizenkettőkor öngyilkosság lesz a Piactéren.
Nem nagyon akaródzott abbahagyni, mert éppen nyerésben voltam,
de gondoltam: ha nem megyek, megbánom. Fölvettem hát a
pomponos kötött sapkámat, mert fújt a szél, és mentünk.
A Piactéren már sok ember álldogált. Egy helybeli készült az
öngyilkosságra. A sorkatonai szolgálathoz való viszonya rendezett,
arca ovális. Elolvasta a Tamás bátya kunyhójá-t a négerek
elnyomásáról, és annyira a szívére vette, hogy már semmi örömöt nem
talál az életben. Kijött egyenesen a Piactérre, megkereste a legnagyobb
épületet, a patikus emeletes házát, amelyre még egy félemeletet
ráépíttetett az állami muszájhivatal. Azon a félemeleten volt az erkély.
Amikor megérkeztünk, még nem ugrott le, állt az erkélyen, és a
Tanácselnököt várta. Az Elnök kiszállt a földmérővel a járásunkban
nyílt szénbánya területére, és még nem jött vissza.
- Tornacipőben ugrik - jegyezte meg a Sportkör gondnoka. - Az
rugalmasabb.
- De ellenszél van - jegyezte meg a boltos. - Reggel le akartam köpni
egy vevőt, és úgy elvitte, mint a sicc. Erősen fúj.

Mivel egyre csak gyűltek az emberek, és idősebbek is voltak köztük,
a patikus székeket hordott ki a térre, és fél zlotyt szedett darabjáért.

Végre megjött a Tanácselnök a földmérővel, és a megboldogult
elkezdhette. Lendületet vett, nekirugaszkodott. De megcsúszott
valamin, és hanyatt esett.

Kiderült, hogy a patikusné pudingot tart az erkélyen.
- Vegye le azt a tornacipőt! - kiáltott oda a könyvelő. - Gumitalppal
nem megy!
- Mezítláb nem higiénikus - tiltakozott az egészségház vezetője. -
Meddig tanítsalak még titeket, bunkók.
- A lábat pasztörizálni lehet - szólt közbe az Első Titkár fia. -
Olvastam az Élet és Tudomány i úsági mellékletében.
- Ki a bunkó? - sértődött meg a könyvelő. - Lecsapjalak?
- Ugrik, ugrik! - zúgott fel a tömeg.
Csakugyan, a megboldogult leugrott, és egyenesen a ház előtti
lábtörlőre pottyant. De vagy azért, mert az emeletek vidékiesek
nálunk, vagy társadalmunk rákfenéje, a hanyag kivitelezés miatt, nem
történt semmi baja. Rögtön felugrott, leporolta a nadrágját, és rohant
vissza az emeletre.
- Legalább törölje meg a lábát! - süvítette a patikusné. - Fel van
mosva a lépcső!
Az öngyilkos megint feltűnt az erkélyen.
- Negyvenöt fokos szögben ugorjon! - kiabált a földmérő. -
Parabolaívben!
- Parabola ide vagy oda - jegyezte meg a fodrász -, legfontosabb a
lendület. Emlékszem, mekkorákat ugráltunk a dobra az ezrednél.
- Úgy látszik, az elhunyt meghallotta, mert visszahátrált az
erkélyajtón a hálószobába, és felállt a patikusék ágyára a jobb
nekifutáshoz.
- Jézusom, cipőben van! - sikított a patikusné.
Leugrott, de most sem járt sikerrel.
- Nem megmondtam, hogy kövezet kell a térre - fordult a
Tanácselnök az egybegyűltekhez -, de ti persze sajnáltátok azt a
néhány garast. Most itt az eredmény.
- A kultúrházban van egy mellszobor - próbált segíteni az Ideológiai
Titkár. - Legalább tíz kiló. Ha a nadrágjába tennénk, nőne a

nehézkedési erő.
Az elhunyt meg csak ugrott és ugrott, ki is melegedett a sok

szaladástól. Végül az egyik ugrás után eltűnt a házban, de valahogy
sokáig nem jelent meg az erkélyen.

- Csak nem történt valami baja? - kezdett végül aggódni a fodrász. -
Megyek, megnézem.

Bement a házba, és kisvártatva előjött.
- A lépcsőn ül, és sír - jelentette.
Szétszéledtünk.
Hej, milyen más a főváros. Az a sok toronyház, pontház, Kultúra
Palotája, meg ilyesmik...

Murányi Beatrix fordítása

97
Nómenklatúra

- Uraim - szólt az Elnök. - Nincs miért tovább titkolózni. Mi, a
Fényes Jövő Szövetkezet Vezetősége, bűnszövetkezet vagyunk.

- Mióta? - kérdezte tárgyilagosan a Titkár.
- Amióta ránk bizonyították a sikkasztást, hűtlen kezelést, sőt a
közvagyon károsítását. Vagyis nem régóta.
- Ha így van - bólogatott a Titkár -, az bizony elítélendő.
- Bizony - helyeselt a Pénztáros. - ítéljük el magunkat, és annyi.
- Ezúttal nem elég az önkritika. A társadalom radikálisabb lépést vár
tőlünk.
- És ha mélységes felháborodással ítélnénk el magunkat?
- Az is volt már, és az is kevés. Most radikálisan kell. Javasolom, hogy
oszoljunk fel.
- És ha fülön csípnek?
- Semmi vész. Újjáalakulunk mint a Fényesjövő Szövetkezet
Vezetőségének Bűnözői Tevékenységét Vizsgáló Bizottság.
A Bűnözői Tevékenységet Vizsgáló Bizottság hamarosan megkezdte
működését. A vádak, miszerint a bizottság tagjai még magasabb
fizetést húznak, mint az előző állásukban, alaptalannak bizonyultak.
Senki sem volt felkészültebb az ügy kivizsgálására, mint ők.

Murányi Beatrix fordítása

98
Kiállítás

A piactéri fényképészeti vállalat kiállítást rendezett Vívmányaink
forrásainál címmel. A kiállítás az Elnök óvodás kori fényképéből állt,
amelyen meztelenül látható, amint hason fekszik a tigrisbőrön.

A megnyitó utáni napon hívatott az Elnök, és megkérdezte, milyen a
kiállítás visszhangja.

- Azt mondják, aranyos gyerek. Szívesen felkapnák és
meghintáztatnák.

- Ez az összkép. És a részletek?
- Kövér lábacskái vannak...
- És még?
-A szeme kicsike, de hogy tud vele nézni! És azok a pici kezek, az a
hátacska!
- És a hasikó?
- A hasikó? Hát, az is helyes.
- Jó. De a többi?
- Milyen többi?
- Az Elnök ivott egy kis vizet.
- No, hát úgy általában a többi. A nyakacska, meg mit tudom én...
- A többi... hát az a többi. Harmonikus.
- Na jó, elmehet - mondja az Elnök, de látom, hogy gyötri valami.
A terem előtt nagy tömeg állt. Mindenki meg akarta nézni a
kiállítást. Egy hét múlva megint hívatott az Elnök.
- Hallott valamit az irodában?
- Hogyne, az Előadó azt mondta, hogy az Elnök úrnak a...
- És a többiek?
- Igazat adnak neki.
- Nem gondolja, hogy tenni kellene valamit? A vívmányok
dokumentálása, az fontos, de másfelől én így, ruhátlanul...
- Ugyan, mit nem látott már a jó nép.
De másnap az Elnök nadrágocskát retusáltatott a képre.

A látogatottság rohamosan csökkent. Murányi Beatrix fordítása

99

Táncoltató

Egyik nap azt mesélte a vendéglőben a Könyvelő, hogy Indiában
kígyókat táncoltatnak.

- Nem kunszt - mondta Józsi pincér, aki mellettünk állt, és hallgatta
a társalgást.

- Hogyhogy nem kunszt? - háborodott fel a Könyvelő. - Talán bizony
te is meg tudnád csinálni?

- Naná, hogy meg tudnám! Miért, ők talán jobbak? Csak adjanak egy
kígyót.

- Honnan vegyük? A patikusnak van kígyója spirituszban, de ehhez
élő kígyó kell, nem konzerv.

- Felőlem egy slaug is lehet - dicsekedett Józsi. - Én azt is
megtáncoltatom.

Eszünkbe jutott, hogy a pénztárosnő kisfia tart otthon egy siklót.
Noha későre járt már, elugrottunk érte. A ketrecet meg a hüllőt a
pultra tettük. Józsi szembeállt vele, mi meg körésereglettünk. A sikló
aludt a fészkében.

- No, akkor kezdjed, Józsi - adta meg a jelt a Könyvelő.
- Te ilyen olyan amolyan - mondta Józsi a kígyónak.
- Jól cifrázza - suttogtuk elismerően.
Józsi híres volt a gazdag szókincséről. De a hüllő meg se rezzent.
- Hátha nem volt neki anyja? - találgattam.
- Te ilyen olyan amolyan erre meg amarra - zendített rá újból Józsi.
- Nem reagál - szögezte le a Könyvelő. - A szemétláda.
Józsi elvörösödött, ledobta a zakóját. Nagy lélegzetet vett, és
rákapcsolt:
- Te ilyen olyan, én téged úgy ez meg az így meg amúgy, az ilyen
olyan ebbe abba hátulról ezt meg amazt!
A kígyó békésen szendergett. Sajnáltuk Józsit. Hiszen úgy tudta
kerekíteni, mint senki más, és beleadott apait-anyait.

Tovább folyt a táncoltatás, de hiába, pedig még rég bevált
kacskaringók is elhangzottak. Egy óra múlva Józsi kimerült, majdnem
sírva fakadt. Súgtunk neki oldalról, ki mit tudott emlékezetébe idézni,
már nem is Józsiról volt szó, hanem a becsületünket féltettük a
hinduktól. Semmi sem használt, végül feladtuk a harcot.

Józsi teljesen letört. Nem használt többé olyan szavakat, és ő lett az
óvoda vezetője.

De vajon tényleg megtört? Úgy hírlik, a szabadnapjain szanszkritul
tanul.

Murányi Beatrix fordítása

100
Gyöngy

Érett korú, rezignált ember voltam már, amikor megtudtam, hogyan
keletkezik az igazgyöngy. Mégpedig: a tengerben él egy bizonyosfajta
puhatestű, amely az idegesítő környezet hatására, mindenféle
idegeskedési okból, ami lehet a házába került homokszem vagy más
egyéb, kiválaszt egy anyagot - a gyöngyöt. Minél idegesebb a
puhatestű, annál szebb a gyöngy.

Fogtam a kertben két csigát, megfelelőnek látszottak. Beraktam őket
a kádba, és a kádat megtöltöttem vízzel a csap elfordítása által.
Tudományosan. Az első két hétben békén hagytam őket, mert azt
hittem, maguktól is idegesek lesznek. A körülmények tökéletesek:
szűk lakás, öt gyerek a házban, televízió a szomszédban, a fal túlsó
oldalán.

Erős idegzetük volt? Vagy mégsem ideálisak a körülmények?
Mindegy, az a lényeg, hogy nem termeltek gyöngyöt. Elhatároztam
hát, hogy jobb körülményeket teremtek nekik, és beköltöztettem a
vidéki rokonokat.

Nem használt. Mással is kellett őket idegesíteni. Bezárkóztam a
fürdőszobába, és felolvastam nekik az újságot. Katasztrófák, válságok,

bűnözés, drágaság, korrupció, tehetetlen kormány... Itt a fürdőszoba
előtt meg a sorban állás, az asszonyon és a gyerekeken kívül most már
a vidéki rokonok is verik az ajtót, és kiabálnak.

Hiába, gyöngynek semmi nyoma, pedig naponta megtapogattam a
két puhatestűt, ellenőrzésképpen. Egyáltalán nincsenek idegeik, úgy
látszik.

Csak három hónap múlva mozdult meg valami. Bár a puhatestűek
még mindig nem tartottak sehol, éreztem, hogy bennem viszont
növekszik valami. Egyre nagyobb, és nyom, sőt fojtogat.

Kidobtam a csigákat, de a rokonok maradtak, és most én állok
sorban a fürdőszoba előtt. Nem baj, már úton van a gyöngy.

Murányi Beatrix fordítása

101
A kalap

Behívatott minket az Elnök:
- Ez így nem mehet tovább. Maguk mindenféle szedett-vedett
tökfödőben járnak, sőt még hajadonfőtt is. Rombolják az Intézet
tekintélyét. Ezennel közlöm, hogy vásároltam a reprezentációs alapból
egy darab borsalinokalapot, gesztenyeszínben, első osztályú filcből. Ez
a kalap kötelezően a munkatársak rendelkezésére áll, amikor
szolgálati célból a városba mennek. Civilizálódjanak, uraim!
Mindenkinek nagyon tetszett a szolgálati kalap. Az Elnök
dolgozószobájában lógott, a szekrénybe zárva, hogy ne lepje a por,
kalapkiutalást a titkárságon lehetett kapni átvételi elismervény
ellenében, visszaszolgáltatási kötelezettséggel. A szekrénykulcs az
Elnöknél volt.
Csakhogy nem mindenkinek volt azonos a fejmérete. A Helyettes
Előadó kisméretű fejet viselt, és mindig újságpapírral bélelte ki a
kalapot. Panaszok érkeztek, legtöbbet az Előadó panaszkodott,
gyakran elmondta: „A Helyettes Előadó sose szedi ki maga után az
újságpapírt, különben is, ez közvagyon rongálása." Két névtelen levél
futott be az Elnökhöz. Az egyik így hangzott: „Higiéniai szempontból

kötelességem jelenteni, hogy a Helyettes Előadónak korpás a feje." A
másik: „Tudatni kívánom, hogy az Előadó vízfejű."

Értekezletet hívtak össze, de az Előadó és a Helyettes Előadó ügyét
háttérbe szorította egy sokkal fontosabb ügy. Látták ugyanis a
Főkönyvelőt, amint hivatalosan a városban járva nem viselte a fején a
kalapot, hanem legyezgette magát vele, megkárosítva ily módon az
Államkincstárt, mivel a kalapot nem rendeltetésszerűen használta, s
így a kalap nem amortizálódott. A Főkönyvelő azzal próbált
védekezni, hogy melege volt. Az Elnök ezt nem fogadta el, mondván,
hogy a Főkönyvelőnek természetesen joga volt legyezgetni magát, de
csak privát tárggyal. „A kalap állami tulajdon - szögezte le az Elnök -,
és csak szolgálati használatra vehető igénybe, munkaidőben."

Aztán vasárnap jött, szabadnap. Megyek privátim az utcán, nézem,
ki jön szembe? Az Elnök a nejével, és a mi gesztenyeszínű
reprezentációs filckalapunk van a fején. Megy, és úgy tesz, mintha
nem látna.

Gondolkodom: köszönjek, vagy inkább én is tegyek úgy, mintha
nem látnám. Nem köszönni annyi, mint nem tisztelni a főnökömet.
Köszönni se jó, a kalap miatt. Hát köszöntem, de úgy tettem, mintha
nem látnám.

Murányi Beatrix fordítása

102
Borsó

Magam sem tudom, hogyan történt, hogy egy borsószemet ültettem
el az orromba. El is feledkeztem volna róla, ha egy idő múlva, a
hivatalban, oda nem jön az Elnök, s azt nem mondja:

- Mi az, kolléga, maga kicsírázott?
- Hogy ééén... ugyan már, ebből a fizetésből?
- Pedig csírázik, nézze csak meg a tükörben.
Megnéztem, és csakugyan: hajtásokat eresztek.
- Ne búsuljon - mondta az Elnök. - Van társadalombiztosítása,
ingyen kigyógyítják.

Feliratkoztam a sorba az orvoshoz. Hosszú volt a sor, jött a tavasz, a
borsó nőtt, az egész természet ébredezett.

Az irodában nem zavart senkit.
- Magának olyan kellemes szaga van - mondta a gépírónő. - Falusi
környezetben érzem magam.
No jó, de nekem kényelmetlen volt a dolog, szép nagy bokor mögül
nézegettem ki, a sor meg olyan lassan haladt...
Május vége felé aztán bejutottam az orvoshoz. Megnéz, és azt
mondja:
- Nem az én asztalom.
- Hát kié?
- A kertészé. Rólam már lekésett.
-De a kertészhez nem küld a biztosító, maszek zöldségtermesztőhöz
meg nem megyek.
- Sajnálom - mondja az orvos. - Kérem a következőt.
Nekibúsultam, mert a borsó már erősen bokrosodott. De minden
rosszban van valami jó.
Egy hét sem múlt el, és hívat az Elnök.
- Ide hallgasson, kolléga, ilyen szép borsót ritkán látni. Elküldjük
magát mint rekordterméket a Járásunk eredményei című kiállításra.
Szívből gratulálok.
És elmentem a kertészeti kiállításra mint rekordborsó. Jól jártak
velem, mert cserép se kellett, szállítási költség se volt. Odabicikliztem.
A kiállításon virágba borultam.
Jövőre orchideát ültetek a fülembe. Nemcsak a haszon számít,
hanem a szépség is.

Murányi Beatrix fordítása

103
Peace

Sportlövölde nyílt nálunk a Piactéren. Egy lövés ötven garas. Lehet
nyerni gipsz Kosciuszkót, macskát, sőt egy palack bort
exportáfonyából.

Kosciuszko nem érdekelt minket, bár kétségkívül derék vezér volt. A
macska se vonzott. A bor viszont fölkeltette figyelmünket.

- Megéri - számította ki a Könyvelő. - Egy palack bor fél zlotyért. Az
ajánlat több mint nagylelkű. Száz zlotyért húsz palack. Elég lesz két-
három napra. Melyik kolléga jó céllövő?

- Voltam a seregben - mondja a Raktáros -, de csak a pontonosoknál,
a vízfejem miatt.

- Valamikor elég jól lőttem - mondja az Előadó -, de nem célba.
Talán ön, kolléga?

Nem tudtam vállalni, de eszembe jutott, hogy a nagyapám részt vett
valami felkelésben. Egyezséget javasoltunk a nagypapának: minden
palackból egy pohárka, plusz a lőszerköltség. De kiderült, hogy a vén
hadastyán kaszával vonult a csatába, fogalma sincs a céllövésről. El is
akart jönni a lövöldébe kaszával, de nem engedték be.

- Nincs más hátra - mondta a Könyvelő -, szabadságos katonát kell
találnunk.

Szétnéztünk a téren. Lám: jön is egy. Megfelelőnek látszott.
Gyönyörű váll-lapok, tányérsapka ellenzővel, lampasz, arany zsinórok,
villogó szem. Előadtuk neki az ügyet.

- Lehet róla szó - mondja -, de én előre inkasszálok, előleg nélkül
nincs lövészet.

Átmentünk hát a büfébe az előleg folyósítása végett. Estefelé
abbahagyta az inkasszálást. Átmentünk a lövöldébe. Mindjárt kétszáz
lövést vettünk az összeadott pénzünkből, minek elaprózni. A lövöldés
megtöltötte a légpuskát, s odaadta a katonánknak.

- Tűz! - kiáltott a Könyvelő.
- Egy pillanat - mondja a katona. - Tartsa már a csövet, mert
valahogy inog.
A Könyvelő tartotta a puskacsövet, én a Könyvelőt, mert ő is ingott.
Eldördült a lövés.
- Egy! - számolta diadalmasan a Könyvelő. - Csapos úr, ide az első
palackkal.
- Miféle palackkal? - csodálkozott a lövöldés, kiszedve testéből a
lövedéket. - Engem talált el. Ezért még Kosciuszko se jár. Távozzanak
az urak a helyiségből, a közbiztonság érdekében.

- És maga katonatiszt? - fakadt ki keserűen a Könyvelő, amikor már
kívül voltunk. - Szégyent hoz a tengernagyi egyenruhára!

- Tengernagyi? - csodálkozott a lövészünk. - Én portás vagyok a
Holiday Innben, ez a szolgálati öltözékem. Búcsúzom is, megyek
éjszakai műszakba.

Pacifisták lettünk, fegyverrel a kézben nem lehet küzdeni az
eszményekért.

Murányi Beatrix fordítása

104
Röhejhordó

Vettünk egy uborkáshordót, és kiraktuk a tornácra. A tornác sötét,
könnyen megbotlik az ember a hordóban. Már első este, a konyhában
ülve, robajt hallottunk. A nagypapa az udvarról bejövet nekiment a
hordónak, és jót nevettünk rajta.

Attól kezdve minden este vártuk, hogy bejöjjön valaki a tornácra, s
amikor meghallottuk a robajt, mindjárt vidám lett a hangulat. Amikor
meg a térdét tapogatva sántikált be valaki a konyhába, az oldalunkat
fogtuk a röhögéstől.

Egyszer a szomszéd hasra esett, a nagybácsikám még görcsöt is
kapott nevettében, amikor meg a szomszédasszony kificamította a
lábát, nem győztük a nénikémet hátba verni, mert csuklott a
nevetéstől, olyan röhögtető volt az eset.

Aztán a sógornak eszébe jutott, hogy alapítsunk szórakoztatóipari
vállalkozást. Felírta krétával a kapura: RÖHEJHORDÓ AZ
ÉPÜLETBEN BALRA, kiállt az udvarra, és jegyeket árusított. Az
ügyfelek jöttek, nekimentek a hordónak, mi meg szórakoztunk. Csak a
sógornak nem jutott semmi a jegyek árán kívül. Hogy még röhejesebb
legyen a műsor, a padlóba csapóajtót építettünk, és az ügyfél először
megbotlott, aztán lepottyant a pincébe. Oda meg vizeshordót
készítettünk, s a vendég a vízbe esett.

Ülünk egyszer a konyhában, szomorú, esős nap után, nagyon
vágytunk a szórakozásra. De az eső miatt nem sok vendég ígérkezett.
Ülünk, várunk és várunk, végre halljuk, hogy bejön valaki a tornácra.

No, mindjárt röhögünk egy jót. Fülelünk, de semmi. Csak az ajtó
nyílik, ott áll az ügyfél, körülnéz, s azt mondja:

- Na mi van? Hol az a hordó?
- Hogyhogy bejött és nem botlott meg? - kérdezzük. - Hiszen a
tornácon sötét van.
- Gyufát gyújtottam - mondja az ügyfél.
Szomorú esténk volt.

Murányi Beatrix fordítása

105
Drakula

Amikor a hosszú száműzetés után Drakula fejedelem hazatért a
várkastélyába, a környék népe kenyérrel és sóval fogadta, még a
templomi harangok is hálaadó imára kondultak, bár a fejedelemnek
nem voltak ínyére a templomok és a harangok. Ezt a kegyetlen
uralkodót, a Kárpátok véres vámpírját hajdan gyűlölték alattvalói, de
visszasírták, amikor a kommunista uralom lépett a helyébe. Aztán ez
az uralom is megdőlt, és Drakula visszatért birtokaira.

Véget ért az ünnepélyes fogadtatás, leszállt az éj. Sorra aludtak ki a
fények a vár alatti kunyhókban, de a kastély nem csöndesedett el,
különös hangok hallatszottak odafentről.

Pirkadatkor a legelőre tartó csordapásztorok látták, hogy a
fejedelem futva menekül a várból. Rémülten ordítva rohant le a lejtőn,
és eltűnt a láthatáron. A várfalak fölött pedig kísértet lebegett:
Ceausescu volt az, a Román Kommunista Párt utolsó főtitkára.

Most minden reményét a külföldi turistákba veti a lakosság.
Valakinek csak át kell vennie a hatalmat.

Murányi Beatrix fordítása

106
Kamikaze

Behívott minket az Elnök, és azt mondta:

- Rendezni kell az Elintézetlen Ügyek Irattárát. Ki vállalkozik
önként?

Senki sem jelentkezett.
- Akkor kijelölöm. A Titkár kartárs megy.
- Nekem feleségem van, gyermekeim vannak - hebegte a Titkár.
- Könyvelő kartárs?
- Kizárt dolog. Engem még a május elsejei felvonulás alól is
fölmentettek.
- Gyakornok kartárs?
A Gyakornok a földre roskadt, s átölelte az Elnök térdét.
- Ne tegye ezt velem! - zokogta. - Én még fiatal vagyok, előttem az
élet.
Kár a fiatal életért. Ekkor a sarokból megszólalt a Kancellista.
- Engem tegnap elhagyott a menyasszonyom. Nekem mindegy.
És nekivágott. Vitt magával termoszt és háromnapi hideg élelmet.
Elkísértük az Elintézetlen Ügyek Irattárának ajtajáig, elbúcsúztunk
tőle.
Eleinte még láttuk, amint lassan kapaszkodik felfelé a
papírhegyeken. Akták csúsztak ki a lába alól, de ő állhatatosan
törtetett előre.
Másnap még látta a hivatalsegéd a kulcslyukon át: kötélen függött
az aktameredély oldalában, és még rendezett valamit.
Harmadnapra eltűnt. Valószínűleg továbbmerészkedett.
Hatodik nap távoli robajt hallottunk. A tapasztalt, öreg hivatalsegéd
úgy vélte, lavina omlott a vakmerő utasra. Vigyázatlanul állt meg a
szakadék szélén, lezuhant, és maga alá temette a lavina.
Gondoltuk, mentőexpedíciót kellene indítani. De valahogy hétről
hétre halogattuk, végül a mentőexpedíció iratait egy dossziéba
gyűjtöttük, és a háztetőről a szellőzőaknán át bedobtuk az
Elintézetlen Ügyek Irattárába.

Murányi Beatrix fordítása

107
A perverz

Híre ment, hogy városi parkunkban egy perverz garázdálkodik. A
sötétség leple alatt odamegy a járókelőhöz, gyorsan ad neki ötszáz
zlotyt, és nyomtalanul eltűnik.

Első áldozata a pénztárosunk volt. Falfehéren tántorgott be a
vendéglőbe, kezében a vadonatúj ötszázassal. Elmondta, mi történt
vele, aztán fizetett egy kört, hogy mindenki magához térjen.

Az eset híre villámgyorsan elterjedt, és általános megrökönyödést
keltett. Különösen a szülők aggódtak. Féltek, hogy a perverz
demoralizálja gaztetteivel az i úságot, rossz példát mutatva. A
titokzatos egyénre „a járda szörnyetege" nevet akasztották.

A parkunk néptelen, világítása nincs, régóta várható, hogy történik
ott valami disznóság. Mégis úgy döntöttem, hogy, vállalva a
kockázatot, holnap arrafelé megyek. Végtére is nem vagyok gyáva.

Koromsötét éjszaka volt, de már a kapuban láttam, hogy sűrű tömeg
sétálgat a parkban. Hiába, bátor ez a nép, nem ijedünk meg holmi
perverztől. Ő ijedt meg, a szemét, mert noha fel-alá járkáltam,
perverznek semmi nyoma.

„Megállj, gazember - gondoltam. - Én ráérek, itt maradok, míg a
többiek el nem mennek, aztán megtanítlak kesztyűbe dudálni."

Csak éjfél után maradtam egyedül a parkban. Hideg őszi éjszaka,
szitáló eső, igazi perverznek való hangulat. Kezdett inamba szállni a
bátorságom.

De nem vártam hiába, mert egyszer csak mit látok: kilép a
bokrokból egy alak, és odajön hozzám.

- Akar ötszáz zlotyt? - kérdezi.
- Legyen - mondom. - Engedek az erőszaknak.
- Én is akarok - feleli ő. - Ide az ötszázassal, és mehet.
Látom, hogy rendes, normális ember, ólmosbottal, nem is perverz.
Csak nyolcvankét zloty harmincat vett el tőlem, mert több nem volt.
De nem siratom a veszteségemet. Fő, hogy a társadalom egészséges.
Nincsenek közöttünk perverzek.

Murányi Beatrix fordítása

TARTALOM

A kommandó
Kései vendég
Egy kapitalista naplójából

Tetoválás
A tolvaj
Európai polgár
Egészségügyi ellátás
Az embergyűlölő
Gazdasági csoda
A zwerg
A szűz
Idegen nyelvek
Túlzás
A fakir
Az átváltozás
Kulturált mindennapok
Szó és tett
Erkölcs
A dicsőség ára
Szervezők
Csak politika
Szódacsata
Nyaralás
Határozat
Tanácskozás
Új élet
Könyvpiac
A digitális doktor
Takarékosság
A vadember
Pontosság
Ördögűzők

A ló
A folyó
A híd
A kertben
A költő
Szabad verseny
Diplomáciai út
Fejés
Tranzakció
A vátesz szobra
Három nemzedék
A lift
Vadászat
Azonosítás
A légy
Haladás és hagyomány
Temetés
A filmrajongó
Egy nagy nulla
A jövő
Levél Svédországba
A medve
A kémény
Döntés
Disputa
Civilizációundor
Paranoia
Televízió
Tévedés
Csojbalszán marsall koporsója
A sapka
Nobel
A füzet
Salto mortale
Körkérdés

Óvatosság
A létező valóság

Interjú
Antal
Az emigráns
A Podhalei Piton
Apai szív
A ponty
Igazság
Az újonc
Testépítés
Nyomozás
A maharadzsa
Felhők között
Farkasok
A teve
Téli ártalmak
Az ivadék
Kérvény
Szezon előtt
Motorverseny
Királyfi
Rizike
Külkereskedelem
Mély álom
Míg élek, remélek
Csöves Jankó
A vendég
Délidő
Nómenklatúra
Kiállítás
Táncoltató
Gyöngy
A kalap
Borsó

Peace
Röhejhordó

Drakula
Kamikaze
A perverz

Megjegyzé sek

[←1]

Adam Mickiewicz: Romantika. (Tarbay Ede fordítása)

[←2]

Adam Asnyk: A fiatalokhoz. (Vidor Miklós fordítása)

[←3]

Adam Mickiewicz: Óda az i úsághoz. (Kardos László fordítása)