eLatohatar_2021

Látóhatár
Vásárhelyi
.hu

13. Kotormán Norbert | Bögöly - Parazita posztamentum
Középen, a főfalon a 67. Vásárhelyi Őszi Tárlat Tornyai-plakettel kitüntetett alkotása



Vásárhelyi Látóhatár

elektronikus antológia
13.

Hód-Biotech
Szeged
2021

A Vásárhelyi Látóhatár irodalmi, művészeti és helyismereti folyóirat antológiája
13.

Szerkesztette:
Benák Katalin

Címoldal:
Kotormán Norbert: Bögöly – Parazita Posztamentum alkotása

Alföldi Galéria
Fotó: Benák Katalin, 2021.

Kiadja:
Hód-Biotech Kiadó
Felelős kiadó és digitális rendszer: dr. Fuchsz Máté
https://vasarhelyilatohatar.hu

Szeged, 2021.

Vásárhelyi látóhatár 13.

Tartalom

fülöp Erzsébet festőművész alkotásai, gondolatai 6, 7, 48, 49

Esszé, tanulmány, memoár 15
Dani Imre 31
34
A forradalmár Jézus 39

Kovács Katalin
Poros út (memoár)

Domokos Tamás
In Memoriam Rigó Alajos zenepedagógus halálának 45. évfordulóján
(Mindszenti emlékek)
Domokos Tamás
A szikvíz/szódavíz is hungarikum
Első hazai előállítója Jedlik Ányos volt (1826)

Versek

Muhel Gábor 8
A vérpad mellett 9
A magány menyegzője 10
Új teremtés 11
Násztánc és vérnász 12
Kereszt és ékszer 13
Az oltalom dala

Galéria 1
Kotormán Norbert: Bögöly – Parazita Posztamentum 6
fülöp Erzsébet: Generációk 14
Erdős Péter: Tükröződő fűzfák 30
Benák Katalin: Egy vészterhes nap emlékére 47
Benák Katalin: A tél színei

5

fülöp ErzsébetGenerációk

1983 | olaj, farostlemez  115 x 125 cm

Forrás: Tornyai János Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye ltsz.: 86.43. Fotó: Dömötör Mihály

Vásárhelyi látóhatár 13.

Úgy vélem, hogy munkáim bensőséges at-

moszférát sugároznak, amelyeken az alföldi
táj, s a benne élő emberek világát sikerült jel-
képi erővel áthatott expresszív művekben meg-
örökítenem, s általuk gazdagíthatom a vásár-
helyi piktúra legjobb eredményeit.
Ősi nagy igazság az, hogy az ember mindenkor
azzal nyert és nyerhet, ha önmagát adja, meri
és tudja vállalni.
A világ oly sokféle, igazság is nagyon sokféle
van, így az én felfogásom is a festészet nyelvén
helytálló lehet. [...]
Képeim révén szerettem volna lírai húrokat
megpendítve az élet egy-két örökérvényű moz-
zanatára, őstörvényére felhívni a figyelmet.
Ilyen az elmúlás, amire egy-egy tárgy fölötti me-
ditáció előbb-utóbb minden embert rádöbbent.
Ezért választottam olyan modellt – képzeletben
néha – mint az öreg szék, kis szék stb..., mert
számomra világok nyílnak meg egy-egy ilyen,
generációk-koptatta tárgy láttán.

Fülöp Erzsébet:
Kiállítási katalógus — Előszó helyett. Részletek.

2007. december 16. - 2008. január 10. p. 2-4.

7

Vásárhelyi látóhatár 13. Muhel Gábor

8 A vérpad mellett

Elítélt a világ. Elítéltél.
A vérpad mellé vittek rögtön.
Talán milliókat már megigéztél
Te közönyös világ, balga börtön.

Nem is bántam, de amit láttam
Embernek arra szava sincs,
Mert akit én annyira vártam,
Pallosa gyémánt, de szíve nincs.

A hóhér ágyasa tapasztalt szajha,
Sebhelyes arcú, égetett átok,
Ő nem könyörül, hisz nem az a fajta,
Itt nem segítenek az imádságok.

Bőszen vigad, mert nagy ünnep készül:
Kosárba dobják a fejedet,
A bírónak adják ma fizetségül
Az életbe vetett hitedet.

Nagy lesz a kéj, de a vágy sikolya
Szorosan fogja a kín kötelét,
Oly sokat ér, ha a bárd mosolya
Jól kitanulja a szűz szerepét.

Ennyi a törvény, nem hitegetlek,
Oly sokan várnak még okulásra:
Elhiheted, hogy a bölcs szerelemnek
Szüksége van még a tanulásra.

/1999. 03. 10./

Vásárhelyi látóhatár 13.

Muhel Gábor

A magány menyegzője

Vétkesek közt cinkos, aki néma,
Vakok közt a félszemű király.
Nyugalomban úgy siet a béna,
Mint árapályban áradó aszály,
A változásba táncoló dagály.

Éhezőkkel jól mulat a vézna,
Vicsorog a karma fogsorán.
Tányérkáján sült borda, lapocka,
Menyegzőt ül vele a magány,
Oldalán a párja szent hiány.

Ölelésért zokog, aki árva,
A siralomház új ünnepre vár.
Lakodalom van a mi utcánkba,
Keszkenőt sző néki a halál,
Nászágyán a kínpad vérben áll.

Stafírungján sorsot vet a bába,
Keze-lába köldökzsinórt fon.
Ágyékát elköti, mellbe vágja
A nyaka köré hurkolt irgalom,
A szerelembe fulladt fájdalom.

Száműzött a számkivetett élet,
Ha férfi és nő eladja magát.
Szíve-szája magzatára réved,
S csontlakatba zárja otthonát,
Majd kéjes kínnal falja föl magát.

/2013. 03. 31./

9

Vásárhelyi látóhatár 13.

Muhel Gábor
Új teremtés

Úgy szeretnék élni benned,
Ahogy folyók szomjazzák a medret,
Amint kutató kutatja a kutat,
S a napfényt kioltja alkonyat –
Hol partod keresi a tengert,
És Isten szereti az embert,
Ott csöndet ölel a dallam:
Hadd legyek hangod e dalban!

Úgy szeretnék létezni benned,
Ahogy a nyugalom öleli a rendet,
S elkerül minden szent háborút,
Majd eltaszít engem, vad lázadót –
Mint régen várt jóslat vagy ígéret:
Légy hát Te bennem a végzet!

Csókoljon beléd a hullám!
Én a vihart is addig fokoznám,
Míg nem leszel bennem az Élet,
Te lényemből lett végítélet –
Hol tested a szellem megáldja,
Ott férfi az asszonyt imádja:
Úgy vágyom létezni benned,
Ahogy létedbe létem temetted.

/2011. 03. 03./

10

Vásárhelyi látóhatár 13.

Muhel Gábor
Násztánc és vérnász

Rettentő kéjek méhében iszonyat
Csókja rezdül, sikolyok húrja pendül.
Pusztító éjek ütemén akarat
Hangja csendül, eleven kútja rendül.
Annyi a bánat, amennyi bocsánat
Könyörgő szavában máglyához elég.
Fészket rak benne a vétkes imádat:
A könyörület ma a bűnben elég.
Kínlódó feltámadás titkán zokog a ravatal.
A magány ütemén át vajúdó csatadal
E teremtett világ keblében temet el.
Hét égbolt sírján gyalázat a hitvesi ágy.
Ha vergődő gyermeke mostoha vágy,
Rossz vért szül e mennybemenetel.
/2012. 12. 26./

11

Vásárhelyi látóhatár 13. Muhel Gábor

12 Kereszt és ékszer

Kezdetben vala az Úr imája:
Pillantásod féltékeny talánya.
Míg öledben az öledért is ölnek,
Az ölelésben gyáván elgyötörnek.

Hétpróbája törvényt tesz a tettnek,
Ég szavából káoszt fon a rendnek.
Halotti tort áldoz föl a vágynak,
Bölcsődalt dúdol a félhomálynak.

Termékeny méhében él a férfi,
De asszony nélkül önmagát sem érti.
Ő értelmet csókolhat önmagába,
Te hajnalt hódolsz óvó alkonyába.

Ha a világ otthonra lel benned,
Világoljon bennem így a lelked!
Virág légy a korhadó faágon,
S ágyat vess a reszkető halálon!

Ha életemmel életedbe engedsz,
Bennem teljesítsd be minden terved!
Csak engem űzöl iszonyú magányba,
S ismétlést kérsz még a ráadásra.

Megváltásért könyörög az árva:
Benned temetkezhet önmagába.
Érted támadna fel minden éjjel
A fénnyel kacérkodó messzeséggel!

Hadak útját annyiszor bejárná, 
Amennyiszer elküldöd világgá.
Keresztem a terheden e kényszer:
Sorsomon a sorsod véres ékszer.

/2013. 08. 22./

Vásárhelyi látóhatár 13.

Muhel Gábor
Az oltalom dala

Mint csillagport, őriz a Tejút fegyelme,
Mert jegyben jár véled a Teremtő szava.
Rút hajnalt feszít az égbolt ma keresztre:
A létből szőtt ima a megváltás maga.
Tejlázba fullad a könnyező mártír,
De előtte engem még lángsírban ölni lát.
Belőlem bölcsődal úgy nevel vámpírt,
Hogy belőled szüli a Mindenség otthonát.

Magamból Téged így lelkembe temetlek,
S karom fon nyakláncot köréd e szavakon.
A távolság szemében aprócska jeleknek
Tágra nyílt értelmét áldja a nyugalom.
Megóvni úgy foglak, hogy magamnak akarlak,
S egyetlen kincsem lesz belőled nyílt titok:
Úgy leszek hű veled és maradok szabadnak,
Hogy részemet egészen teljessé alkotod.

Hány élet, hány képlet függvénye élvezet,
Sejtelem, félelem, és eleven uralom?
Ki dönti el, hogy való vagy képzelet
A szentségből kibomló termékeny irgalom?
Hány végzet, hány képzet örvénye látomás,
Míg egységre ébred a törvény, a hatalom?
Ha két élet önkénye az állandó változás,
A létezés gyökere a megtisztult oltalom.

Egyetlen vég nélkül ringat a kegyelmed,
De páratlan életben vénebb a kéz.
Megrendült végül a lélek türelme,
S az eszmélet kútjába ugrott az ész.
Most egymásba csókolja társát a Másik,
A születés előtt a múlandó idegen.
Az öröklét határán kékül a száj is,
De nevén szólítja Istent a Szerelem.

/2018. 06. 13./ 13

Vásárhelyi látóhatár 13.

Erdős PéterTükröződő fűzfák

2019 | akvarell 37x51 cm

Hódmezővásárhely Díszpolgára címmel kitüntetett művésze 2021-ben.Középen,

14

Vásárhelyi látóhatár 13.

Dani Imre

A forradalmár Jézus

– Az evangéliumok alapján –

Mottó:
Új dolgokra valójában akkor találunk, mikor a régieket átfésüljük

.
Tézis:
a. A hatalom nem más, mint az erkölcs engedélye az egyik embernek, hogy felelősen parancsoljon a
másiknak.
b. Ha erkölcsünk nagyon kevés embernek megengedi, hogy nagyon sok ember kárára parancsoljon, -
akkor igazán van hová fejlődnie.
c. A hatalom lehet erkölcstelen, de nem létezhet erkölcs nélkül.

Ha társadalmi múltunkra csak egy könnycseppnyi nosztalgiával nézünk vissza, rögtön látjuk, hogy

nekünk, embereknek nemcsak eszmékre van szükségünk, de kiemelkedő egyéniségekre is, akik ezeket az
eszméket képviselik. Ők – ha hitelesek – példaképpé, vagy hőssé válhatnak, akire mindenki fölnézhet. Fon-
tosnak tartom megjegyezni, hogy a hősök mondanivalója általában akkor igazán hatékony, ha egyéni sor-
suk tragikusan alakul. Az ember érzelmes lény, és - bár sokan nem szívesen gondolnak rá – az emberi tár-
sadalom is érzelmes. Olykor tragikusan is az. Ha a „társadalmi érzelmet” grandiózus hangszernek képzeljük
el, melyen egy mester /művész – manipulátor/játszik, akkor talán egy hajszállal közelebb kerülünk a törté-
neti személyiség fogalmának megértéséhez. Már „csak”annyit kell eldöntenünk, hogy az illető művész e,
vagy ripacs?

Múltunk nem szűkölködik sem vallásalapítókban sem reformerekben. Köztük jó néhány olyan szemé-
lyiség élt, aki valóban jelentős erkölcsi – világnézeti hatást gyakorolt nemcsak a közvetlen környezetére, és
nemcsak saját korára. Közöttük mégis, lámpással sem találni olyan, az emberi képzelőerőt, tenni vágyást,
évezredeken keresztül felkorbácsoló egyéniséget, mint amilyen a názáreti Jézus. Sokan, - köztük e sorok
írója – mindenesetre nem tartják őt „igazi” vallásalapítónak, mint amilyen pl. Mohamed volt. A vallás, amit
most is kereszténynek neveznek/tekintet nélkül az írásmódra/inkább Jézus személye köré szerveződött ha-
lála után, életében ő nem akart újat alapítani.

15

Vásárhelyi látóhatár 13.

Maga Jézus nyilatkozza e sokat sejtető, és sokszor is idézett sorokat: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a tör-
vényeknek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem, hogy betöltsem.”/Máté
5, 17/Az ő hívei, majd követői misztifikálták Jézus prófétai személyét, mivel saját világukat képtelenek vol-
tak megélni és megérteni, azzal kibékülni, az ő tanításai nélkül. Ezek a tanítások nemcsak vigaszt, de va-
lódi perspektívát is kínáltak, ami korántsem volt könnyű, vagy veszélytelen. Mi sem bizonyítja ezt jobban,
mint az a tény, hogy közel háromszáz év telt el Jézus halála és a kereszténység hivatalos vallássá válása kö-
zött. Ám már korábban megkezdődött Isten és Jézus alakjai egybefonódásának, sőt azonosulásának folya-
mata, mely nem kevés gondot okozott, sőt okoz máig a keresztény egyháznak. Jézus életével alapvetően
– mint köztudott - a négy kanonizált evangélium foglalkozik, írásomban természetesen én is ezeket hasz-
nálom, főleg Máté evangéliumát. Hogy miért? Mert a rengeteg különböző vélekedés abban megegyezik,
hogy a négy evangélium közül egyedül ez íródott zsidóknak, és valószínűleg a szerzője is zsidó. Mivel Jé-
zus maga is zsidó volt, következésképpen ezt tekintem szellemisége elsődleges forrásának. Természetesen
nem kizárólagosnak. A magam részéről nem próbálom Jézus személyét a szó történeti – fizikai értelmében
bemutatni – épp elég bajuk van ezzel a hivatásos tudósoknak, történészeknek, régészeknek. Még kevésbé
kívánok – és nemcsak hozzáértés híján – a vele kapcsolatban fölmerülő teológiai kérdésekbe bocsátkozni.
Ugyanakkor véleményem szerint a személyes hit is az ember alapvető jogai közé tartozik. Ez - úgy vélem,
annál hatásosabb, minél kevesebbet beszélünk nyilvánosan róla.”Te mikor imádkozol, menj be a te belső
szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál” – mondja Jézus /Máté 6, 6/ Engem valójában az ő személyes ki-
sugárzásának ereje és tartalma foglalkoztat, de nemcsak engem, hanem kétezer éve nagyon sok más, tud-
ni vágyót. Érdekel továbbá, hogy az emberek – bár istenként tisztelték – miért nem tartották be tanításait,
holott erre már eddig kétezer évük volt.

Mégis a legizgalmasabb dolog számomra, hogy az evangéliumokból kibontható, egykori hús – vér Jézus
alakja miért különbözik annyira, a templomi kereszten függő, imádat tárgyává lett Jézustól!? Nem a tudo-
mányok által keresett, vagy találni vélt Jézusról beszélek, hanem egy kivételes prófétai egyéniségről, a be-
lőle feltörő, lelki őserőről, mely személyén keresztül az evangéliumokból kisugárzik. Jézus nem egyszerű-
en tanít, de néha mintha kényszerítene tanulni, példázatai szinte parancsolnak. Szavai a jó iránti elhivatott-
ságnak, a tenni vágyásnak, a változtatásnak, máig fülünkbe csengő hangjai. Ott van bennük a szemrehá-
nyás, az önkritika, a sajgó lelkiismeret teljes kitárulkozása. Ott a kisemberek kisemmizettsége, egyben re-
ménye, az igazságosság iránti vágy, és a beteljesülés bizonyossága. A késői utódokban pedig ott a kérdés.
Hogyan lett az élő Jézus, időnként érthetetlenül elmotyogott imák tárgya? Az élő, sebezhetőből szent és
sérthetetlen?

Azt szinte minden szakértő elismeri, hogy Jézus alakja a történelem során folyamatosan változott tu-
datunkban. Az észak –európai népek szemében pl. harcos hittérítő – főleg a 10.-12 századokban. Vagy ép-
pen a világot uraló „pantokrátor”- a bizánci birodalomban. Mindez nem egyszerűen sokoldalúságának kö-
vetkezménye, úgy tűnik személyisége állandóan „igazodik” a mindenkori egyházi – világi hatalom érdeke-
ihez. Természetesen azért, mert igazítják. A biblia értelmezése a hatalmasok joga? Hogyan lehetséges ez?
A kétezer éves Jézus nem azonos azzal a Jézussal, akivel napjainkban is találkozhatunk? A válasz: bizonnyal
nem. Mert milyen is a mai Jézusunk? Nos, meglehet, sejtelmes mosollyal ül díszes felhőjén, divatos öltö-
nyében, és üzleteket éltet, vagy rombol. Ő a világmindenség elsőszámú részvényese…

16

Vásárhelyi látóhatár 13.

A folyamatot maga Jézus is előre sejti, mikor ezt mondja: „Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik
ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek”/Máté 24,5/. Nos, azt gondolom, a dolog úgy áll,
hogy a hit elvan vallás nélkül, de a vallás nincs meg hit nélkül! Másként: a hit megáll önmagában, a vallás
viszont képtelen erre! Ám az idők során a vallás és világi hatalom megtanult együtt, kéz – a kézben járni, és
a vallások támaszául egyházak szerveződtek. Ezt nehéz lenne tagadni – de elismerni nyilvánvalóan még ne-
hezebb! Itt kell keresnünk a vallások változékonyságának okát. Egy vallás vezetői mindig szívesen hivatkoz-
nak az egyházak tekintélyére, vagy hiteles szakrális személyre, végső soron istenre, ha saját tetteiket indo-
kolni akarják. Így tesznek akkor is, ha világi érdekekkel összefogva másokat be akarnak csapni, el akarnak
foglalni, vagy rabságba kívánnak taszítani. Patagóniától Jakutföldig mindenütt, Európát is beleértve termé-
szetesen. Maga ez az összefogás olyan erős alapja a mindenkori hatalomnak, hogy kortól és politikai struk-
túrától függetlenül működött és működik napjainkban is . A hatalmasok hatalmuk szentségére hivatkozva
éppen az ellenkezőjét tették, mint amire Jézus mindenkit kért. Barát helyett ellenséget kerestek – és talál-
tak. A háborút akarták, ami nem egyéb, mint a tömegek fölötti uralom leghatásosabb, egyben legrémisz-
tőbb manipulációs eszköze. Jézus lényegi mondanivalójához semmi köze. Mégis, állam és egyház egyik há-
borút a másik után vívta, mígnem a becsapott, szenvedő, kiábrándult tömegek kiutat keresve ráleltek a
materializmusra, ami első ránézésre jó megoldásnak tűnt. A materialisták megtagadták a hagyományos
hitet, ám a hit mellett kidobták a vallást, vele istent és sajnos Jézust is.. A háborúk mégsem szűntek meg,
sőt, a gyorsuló technikai fejlődés következtében sokkal véresebbek lettek. Kiderült, hogy a materializmus
is egyféle hit, mely megteremtette saját vallását, a kommunizmust, és papságát, a Pártot. Jézus helyét vi-
szont nem tölthette be senki. A kommunisták nem értették – érthették meg, hogy az evangéliumok Jézusa
az elnyomottak elsőszámú pártfogója, szószólója, érdekvédője egyaránt. Jézus igazi arcát nemcsak titkol-
ták – akár az egyház – hanem kurtán - furcsán a létét is megkérdőjelezték. Pedig a kommunizmus szellemi
céljainak megállapításakor támaszkodhattak volna rá, ha nem olyan szégyenlősek…

Nem tudom, a hit mely kategóriába tartozik? Talán Önök tudják. Vallási, erkölcsi, netán valláserkölcsi?
Abban bizonyos vagyok, hogy nélkülözhetetlen, senki és semmi nem létezne – lehetne nélküle. Istennek
nem kell, mert ő maga az elv, ami egyben a hit. Mi, emberek, viszont nem tudunk nélküle élni. Huzamosan
semmiképpen. Jézus maga erről meg volt győződve. Isten törvényeire hivatkozva tanított, és állított célt az
embereknek, amit ő a közelgő mennyek országának/Máté 4,17/, vagy Isten országának/Márk 1,15/ neve-
zett, másutt az Úr kedves esztendejének mondott./Lukács 4,19/ Azt hirdette, hogy az egyetemes, minden-
kit átkaroló szeretet elegendő az igazságosság és méltányosság elvének társadalmi érvényesüléséhez. Ho-
gyan is lehetne másképp ezt elképzelni? Hiszen a szeretet mással nem helyettesíthető, minden igazságta-
lanságot egyedül a szeretet számolhat fel… Egy dolog bizonyos még a mennyek országával kapcsolatban,
az evangéliumok szerint. János evangéliumát kivéve mind azt állítja, hogy ez az ország itt a földön valósul
majd meg. Az eretnek mozgalmak innen indulnak el. A mennyek országa mindössze egy követelményt tá-
maszt, de az a legnehezebb. Hinni kell benne! Rosszul teszik mindazok, akik isten jelentőségét lebecsülik,
vagy szerepét szándékosan félremagyarázzák. Isten az ember történetében mind a mai napig egyeteme-
sen jelen van, legalább, mint a hit szimbóluma, még azok között is, akik egyébként létezését tagadják. Isten
képe viszont állandóan módosult és változott az idők folyamán. Nem véletlenül, hiszen az ember állandó-
an pro és kontra bizonyítékokat keresett személyével kapcsolatosan.

17

Vásárhelyi látóhatár 13.

De a hétköznapokon, a közember számára isten maga volt az erkölcs, a vezérelv, és a hivatkozási alap.
Lehetett a neve Buddha, Allah, Jahve, vagy más… Meg vagyok győződve, hogy Jézusnak hasonló vélemé-
nye lehetett istenről, magáról. Sehol az evangéliumokban nem találjuk nyomát idegenek iránti gyűlölet-
nek, vagy idegen istenek elleni uszításnak. Jézusnak más ellenfele van: az ördög. Vagyis az erkölcsi rom-
lottság, a gonoszság szimbóluma. De az ördög nem hitbeli ellenfél, mint manapság pl. egy mohamedán-
ról divatos gondolni. Ebből is látszik, hogy a ma embere általában nem érti Jézust. Ő nem fizikális, és nem
is vallási győzelemről beszél. Mindössze azt mondja, ha előre akarunk lépni, az ördögöt/erkölcstelenségé-
vel együtt/ kell legyőzni! Ehhez szükségünk van minden erőnkre!”Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kí-
sértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen”/Máté26,41/- figyelmeztet Jézus ember-
ismerő aggodalommal.

Sokan úgy gondolják, hogy a mai tudomány félredobhatja istent és vele a hitet. Sőt, azt hiszik, hogy ez
a fejlődés útja. Ugyancsak azt látjuk, hogy hamis hittel egyesek istent játszanak, így próbálják eladni magu-
kat a kulturális világpiacon. Álszent módon nemegyszer a tudományra hivatkoznak. Rosszul teszik. Isten, és
tudomány nem zárja ki egymást a hit pedig nemhogy elválasztaná, de egyesíti őket! Ezért a hit nem lehet
hamis, manipulációs eszköz, vele játszani veszélyes, mert az mindenkori erkölcsi alapunk is egyben. Ami-
ben hiszünk! Amikor a hitet szemétdombra vetjük, saját emberségünk, emberi mivoltunk válik semmivé.
Hit nélkül miféle etikáról beszélhetünk, milyen erkölcs után hadonászunk? A hit nem isten találmánya, őt
ne tegye senki a hit okán felelőssé! A hit nagyon is emberi, nagyon is különleges. Próba nélkül is lehet erős,
sőt még erősebb. Hisszük például a kő keménységét, anélkül, hogy azt naponta kalapács alatt vizsgálnánk.
Ma sokan legfeljebb elmosolyodnak, ha azt hallják, hogy a tengeren járó Jézus kimenti az ingadozó Pétert
a habokból./Márk 6, 45 – 52/ Máté 14, 22- 33/ Pedig ez valójában a hit örökkévalóságának egyik legmeg-
rázóbb példája. A hit hatalmas és egyedi. A föld összes élőlényei közül egyedül az embernek van birtoká-
ban. Miért dobnánk ki ostoba módon, az ablakon? Nem tán harminc ezüstért?

Igen, a hit hatalmas. A hit adja a magabiztosságot, amiből származik a cselekvőképesség. Nyilvánvaló,
hogy nagyon nem mindegy, miben is hiszünk? Már a hit felszínén támadó apró repedés – kétség, bizony-
talanságot teremt. Jézus mondja erről: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd
aggodalmaskodik a maga dolga felől. Elég minden napnak a maga baja”/Máté 6,34/. A hit, az emberi lé-
lek fájának gyökere, megtart és éltet láthatatlanul. Belőle nő ki az erkölcs törzse, mely sudár, egészséges
és egyetemes. Legalább is annak kell,/ kellene/ lennie. Az erkölcs nem tulajdon, mégis mindenkinek van,
mert az egész társadalom birtokolja. Ez a kettősség teszi az erkölcsöt bíróvá, és válik belőle a mérleg nyel-
ve. „ Vagy legyetek jó fák- mondja Jézus/Máté 12,33/ és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott
fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt, mert gyümölcséről ismerik meg a fát”. Látható, hogy Jézus nem ad
engedményt. És bizonyára igaza van. Másképp hogyan épülhetne fel a mennyek országa?

A fizikai értelemben vett világ lehet kétpólusú, de ha hozzávesszük az embert, a társadalmi lényt, akkor
vele együtt hármas rendszerről beszélhetünk. Ebben az anyagi – gazdasági világot az erkölcs kapcsolja a
politikai – társadalmi rendhez. Az erkölcs nem filozófiai spekulációk tárgya, hanem élő, cselekvő - mozga-
tó erő. Erről a legújabb kori felfogás – világnézet gyakorlatilag megfeledkezik. Ez a rohamléptekkel kapita-
lizálódó álfilozófia az agyakat, individualizmust hirdető – idealizáló eszmékkel töltötte meg főleg a husza-
dik században.

18

Vásárhelyi látóhatár 13.

A tendencia mára csak erősödött. Eredményeként a hagyományos erkölcsöt helyettesítette a haszonel-
vűség. Amit nem szabad összetévesztenünk a tradicionális hatalomvággyal. A gazdagság és hatalom irán-
ti vágy ősi ösztöne az embernek, már a Jézus előtti társadalmakban is létezett, és virágzott. De erkölccsé
nem vált mégsem. Ez csak mostanában történt – történik meg. Az, hogy a hivatalos propaganda mit mond,
nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. Az állami érdek ma már világszerte csak véletlenül esik egy-
be a közösség valódi érdekeivel. Mégis, a mi világunk vezetői nem buta emberek, ahogy azt egyes környe-
zetvédők elképzelik. Még csak nem is erkölcstelenek. Haszonerkölcsűek.

Az ember vagyon iránti vágya olyan régi veszély, hogy Jézus kiemelt figyelmet szentel neki. A gazdag ifjú
kérdésére, aki a tökéletességet keresi így felel: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd
ki a szegényeknek..”/Máté 19,21/. A politika önmagában nem irányíthatja egyedül a gazdaságot önös ér-
dekei szerint. Amennyiben ezt tapasztaljuk, nem mi vagyunk feltétlenül ostobák, de a politika szenved ha-
talmi túltengésben, és dobja sutba a felelősséget. Ugyancsak a gazdaság nem irányíthatja a politikát kényé-
re - kedvére. Minden kölcsönös tevékenységüknek keresztül kell menni egy közös szűrőn, ami nem más,
mint az erkölcs. Az erkölcsöt a haszonelvű polgári – kapitalista gondolkodás huszadrangú szintre, filozófi-
ai kotyvalékká süllyesztette, ami van ugyan, de hogy fontos lenne…? Olyan ócskaság, amit el kell felejte-
ni, vagy fel kell pörgetni, nem igaz? Ennek a gondolkodásnak negatív következményeit tapasztaljuk jelen-
leg a szó biológiai, társadalmi, fizikai értelmében egyaránt. Reális a veszély, hogy mindez folytatódik, amíg
a gazdasági – erkölcsi – társadalmi struktúrában radikális változások nem történnek, melyek az erkölcs te-
kintélyét a méltó helyére állítják.

Tévednénk, ha azt hinnénk, valami teljesen új kísérletről, vagy folyamatról van szó. Az idők során az em-
beriség keresztülment jó néhány válságon, és számos kísérlet történt a „félrebillenő kormánykerék” helyes
irányba állítására. A forradalmak, ilyenkor, mint érett, kemény gyümölcsök zuhantak a kiváltságosok fejére.
Ez a „helyreigazítás”történhet spontán módon, vagy hosszabb előkészület után is. De mozgatórugója min-
dig egyetemes – erkölcsi – emocionális. A kitörő feszültség hatalmas ereje ellenére azonban a forradalmak
a legritkább esetben hozták meg azt a változást, amiért eredetileg kirobbantak. Mint ahogy a tenger hullá-
mot vet, szemetet hoz a felszínre. A „hogyan másképp?”kérdésre – úgy vélem, a kétezer éve élt zsidó pró-
féta ad választ, ami a következőképpen hangzik:

„Én pedig azt mondom, szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegye-
tek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket”/Máté
5,44/

Az idézet köznyelvi értelmezése egyszerű: szeresse mindenki egymást, és ha ez hosszú ideig tart, úgy
tartós lehet a béke. Vagyis, se háborúkra, és értelemszerűen fegyveres forradalmakra sincs szükség a Föl-
dön! A háborúmentes világ pedig előbb –utóbb igazságossá válik. Valójában az a helyzet, hogy a legegy-
szerűbb dolgok, lehetnek ugyan zseniálisak, de ugyanakkor azok vetik fel a legbonyolultabb és legveszélye-
sebb kérdéseket. Már a fenti idézetből is kiviláglik, hogy Jézus nem közönséges szeretetről beszél. Hanem
olyan társadalmi szeretetről, ami vonatkozik az emberi közösségekre/társadalmakra/, nemcsak az egyé-
nekre. Jézus, alább meg is magyarázza, miféle szeretetre is gondol:

Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek… ha csak a ti atyátok fiait köszöntitek, mit cselekesztek
másoknál többet?/Máté,5,46-47/… ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?

19

Vásárhelyi látóhatár 13.

Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik./Lukács,6, 32/. A szeretetnek szívbeli, önzetlen for-
mája a „felebaráti szeretet”, melyről a legszebb /és legnépszerűbb/ példázat Lukács evangéliumában ta-
lálható. Egy történet az irgalmas szamaritánusról, aki segített egy bajbajutott zsidón. Ezt a szerencsétle-
nül járt illetőt, zsidó hittársai cserbenhagyták, míg az idegen szamaritánus megkönyörült rajta, és megsegí-
tette./Lukács 10,25 – 37/Márk a következőképpen ír erről a szeretetről: …szeretni embernek felebarátját,
mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál”/Márk 12,33/.

Ma talán hihetetlennek hangzik, de koronként mindig voltak, akik ezt a jézusi tanítást komolyan vették
és gondolták. Épp ezért súlyos, halálos üldözésben volt részük minden időben. Ők a „legveszedelmesebb”
eretnekek. Amúgy igen békések lévén kis kommunáikat építgették a szeretet elvén az egyenlőség jegyé-
ben. Úgy, ahogy azt Jézus tanítja...

Egoizmus és egalitarizmus hagyományos küzdelme – mondják, akiket az ember jövője végeredmény-
ben nem érdekel. Pontosan ez a vélekedés vezetett idáig, jelenlegi értékrendszerünk – inkább hamis ér-
tékeink – kialakulásához, a kontraszelekció fölerősödéséhez. Lehet, hogy mérsékelt erkölcsiséggel kényel-
mesebb az élet, és minden bizonnyal gazdaságosabb. De hogy több boldogságunk teremne, azt senki nem
állíthatja. Márpedig a boldogság az emberi célok középpontjában szerepel, ezt meg senki nem tagadhat-
ja. Még az is lehet, hogy a célok kellős közepe…A tudomány, sajnos, nem foglalkozik az olyan érzelmek-
kel, melyek mérlegen nem mérhetők. Mint a szeretet, boldogság, remény, vagy utálat és elkeseredés. Vagy
mellékterméknek tekinti őket, melyek a gazdasági csúcsra vezető úton inkább csak hátráltatnak bennün-
ket. Ha tetszik ez nekünk, ha nem, érezhetően erősödik a tendencia, miszerint a tudományosság maga vá-
lik üzleti - politikai kérdéssé. A tudomány függetlensége pedig szép lassan a mesék homályába vész. Aho-
gyan a hittel történt ez nagyon – nagyon régen… Szembemenve az aktuálpolitikával, Jézus más megoldást
kínál: a hitben gyökerező, megingathatatlan erkölcsiséget!

Ezek után éppen itt az ideje, hogy a legfontosabb kérdésről beszéljünk. A kérdés összetett, és a követke-
zőképpen hangzik: Hol van, milyen, hogyan, ki mehet be, és mikor jön el a mennyek országa?

A „hol”kérdésre válaszolva a fentiekben már elmondtam, hogy a három ún. szinoptikus /együttlátó/
evangélium/Máté, Márk, Lukács/ egybehangzóan állítja, hogy itt a Földön. Hozzáteszem, hogy nem min-
dig a „mennyek országa”- kifejezést használják. Vannak esetek, amikor „isten országát”írnak, de a két ki-
fejezés náluk ugyanazt jelenti. Más a helyzet János evangélistával. Ő a tudomány mai álláspontja szerint
is jóval később alkotta evangéliumát, valamikor a második – harmadik évszázadban. Ekkor már a keresz-
tény hit vallássá formálódása régóta tartott. János valószínűleg nem vélte célszerűnek egy olyan, a hata-
lom szempontjából veszedelmes elképzelés terjesztését, mint amilyen a „mennyország a Földön”Helyette
a megváltásra és a föltámadás lehetőségére helyezte a hangsúlyt, ami egyben az örök igazságszolgáltatás
is lehet. „Mert mint az Atya feltámasztja a halottakat, és megeleveníti, úgy a Fiú is, akiket akar, megeleve-
nít./János, 5, 21/ Ezzel szemben áll a másik három korábbi evangélista szinte egyöntetű állítása, mely nem-
csak a „mikor?”kérdésre válaszol, de ebből a válaszból könnyen következtethető a „hol?”Nézzük meg itt,
mit mond erről például Márk. Illetve Márk szerint maga Jézus! „Bizony mondom néktek, hogy vannak né-
melyek, az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az isten országa el-
jött…/Márk,9,1/. Tehát az itt állók még életükben, - vagyis itt a Földön – látják meg. Megérik, hogy eljön az
a bizonyos Ország… Lukács egyenesen azt mondja/17, 21/: „Isten országa ti bennetek van”.

20

Vásárhelyi látóhatár 13.

Ez, úgy gondolom, Jézus eredeti véleménye. Ha már a négy közül három evangélista is fontosnak tartja
megemlíteni… A mennyek országának színtere döntő kérdés, illetőleg a kérdésre adandó válasz az, ami mi-
nősít. Ha az égben – ahogy azt a hívekbe később sulykolták – akkor a válasz teológiai és spekulatív. De ha
itt a földön – ahogy a korai szinoptikus evangéliumokban maga Jézus mondja – akkor a válasz valós és tár-
sadalmi. És ugyanakkor forradalmi.

Ezek után nézzük meg milyen is a mennyek országa a maga valóságában? Vagy jobban mondva Jézus
szavaiból milyen kép rajzolódik róla. Már az a tény, hogy Jézus nem zárkózik el beszélni róla - nagyon is va-
lóságossá teszi. Hiszen, ha égi tüneményről lenne szó, Jézus könnyedén félresöpörhette volna a dolgot az-
zal, hogy a mennyek országának firtatása nem a földiek dolga. De ő nem teszi ezt. Miért is tenné? Hiszen
ezt tanítja, ezt hirdeti, és kész érte meghalni!

Már Jézus kora előtt is, de főleg utána, számos tudós, vagy annak vélt elmélet foglalkozott az ideá-
lis társadalom problémájával. Közös vonásuk, hogy értelmi- racionális alapon közelítettek a kérdéshez, és
úgyanúgy próbáltak választ adni rá. Ellentétben Jézussal, aki az érzelmi síkra helyezte a hangsúlyt. Lehet
ennek az állításnak helyességét vitatni, de igazságát aligha. Jézus a kollektív és egyetemes/társadalmi/sze-
retetre akarja alapozni a jövendő társadalmát, amit a mennyek országának nevez. Hogy az elnevezés eufe-
misztikus? Nyilván ő ismerte a legjobban kortársainak lelkületét, lelkük gallérját fogva lehetett őket meg-
szólítani. Jézus nagyon is tudatában van, hogy a legnehezebb kérdést feszegeti, melyre a válasz hasonlóan
bonyolult. Ezért a tanítványi kérdésre: „Miért szólasz nekik példázatokban?”/Máté 13, 10/így felel: „Azért
szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek”/Máté
13, 13”/ Jézus itt természetesen a korabeli átlagemberekhez beszél. Az evangéliumi szerző maga jegyzi
meg, hogy: „…példázatok nélkül semmit nem szóla nekik”/Máté 13, 34 /. Mégis, mondanivalója a múltból
mintha minket, mai embereket is elérne.

A példázatokban igyekszik a mennyek országát közönséges, érthető dolgokhoz hasonlítani. A magve-
tő munkájához, a kelő kovászhoz, a gyöngyöt kereső kereskedőhöz, a mustármaghoz, mely „kisebb ugyan
minden magnál, de mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz…/Máté13, 31 – 32/. Márknál ez „a
mag pedig kihajt, és maga sem tudja miképen”/Márk 4, 27/. Mindezek a hasonlatok egyben azt is sugall-
ják, hogy a mennyek országa maga a „természetes csoda” – természetes gyökerekből ered.

Érdekes, hogy tanításait Jézus – a hagyomány szerint – érett férfiként kezdte el. Mintha hosszú ideig té-
pelődött volna, hogy egyáltalán elkezdje e?/akárcsak Buddha/. Máté szerint elhatározása Keresztelő Já-
nos börtönbe vetésével/halálával/vált valóra. „Mikor meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett…
kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa.” /Máté 4,12
– 17/ Az evangéliumokban nem sok részlet maradt, ami Jézus kétségeiről szól. Ne feledjük, ezek az írások
is keresztülmentek egy hosszú, kanonizációs folyamaton, melynek során alaposan megválogatták őket. Ez
több évszázadon át tartott, és csak 386 –ra, a római zsinaton fejeződött be. Jézus mégis általában ember-
ként szól önmagáról, az ember fiának nevezi magát. Másutt, /Máté 12, 32/például azt mondja: „még aki
az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik…”

Az evangéliumokból ugyanakkor kiviláglik, hogy Jézus az emberi lélek mélységeinek teljes ismerője. A
„hegyi beszédben”- már prófétai – tanítói pályájának elején – bizonyságot tesz erről, megfogalmazva ta-
nításának lényegét.

21

Vásárhelyi látóhatár 13.

Magának a „beszédnek”tengernyi irodalma van, bár az evangélisták közül csak kettő/Máté és Lukács/
említi. Máté/5-7/ részletesebben,, míg Lukács „mezei prédikációja /6, 20 – 49/rövidebb.

Számomra a „hegyi beszéd” a szenvedő szegények himnusza, mely, ha társadalmi mondandóját nézem,
akkor reményébresztő program. Jézus tudja a legjobban, hogy a szenvedőknek, a megalázottaknak, me-
lyekkel a világ teli van – mi kell leginkább! Vigasz, a vigaszból kikelő remény, és a reményből ébredő bol-
dogság. Igen, az a boldogság, mely ritkán látogat meg bennünket, az a boldogság, melyről néha nem is tud-
juk, hogy éppen nálunk időzik. A legfontosabb eleme a beszédnek az, hogy a boldogság, ha szenvedések
árán is, de végül igenis elérhető!

A hegyi beszédben Máté szerint Jézus nyolc, ún. „boldog” – mondást sorol fel, ami, ha figyelmesen ol-
vasunk, akkor kilenc. Kimondja, hogy milyen lelkülettel/erkölccsel/ bíró emberek kerülhetnek a mennyek
országába, és kimondja azt is, hogy ezek az emberek a szegények közül kerülnek ki./Máté 4,1/Ezt a társa-
dalmi mondanivalót erősíti Lukács, aki egy fenyegetéssel is megtoldja mindezt: „De jaj, néktek, gazdagok-
nak, mert elvettétek a ti vigasztalásotokat”Lukács/6,24/. Természetesen a szegények vigaszát. Máténál az
igazságot keresők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességre törekvők látják meg „isten országát”. To-
vábbá azok, akik „háborúságot szenvednek”érte. A mondások jelen időben fogalmazódnak, de a jövőre vo-
natkoznak. Vegyük itt példának a véleményem szerint legfontosabbat, mely így szól: „Boldogok a szelídek,
mert ők örökségül bírják a földet” /Máté 5, 5/Ez az állítás – mint a jézusi mondások általában – csak első
nekifutásra tűnik egyszerűnek, ám mögötte egy egész világ nyílik. Mert mit is tudunk meg belőle? Először
azt, hogy a jelen emberei egyáltalán nem szelídek, - vagyis haragvóak. Másodszor azt, hogy most ezek a ha-
raggal élő emberek irányítják a világot, ők a Föld urai. Harmadszor: ezeknek az uralma nem tartós, és nem
is tarthat örökké. Negyedszer: a haraggal élők uralma azért ér véget, mert átveszik azt tőlük, akik nem ha-
ragszanak. Azok, akik szelídek… Azok, akik szeretik egymást önzetlenül, ismeretlenül, egyetemesen. Ezek a
szelídek ugyanakkor a szeretet beteljesítői, megtörhetetlenek és hajlíthatatlanok. Valójában ez a társadal-
mi szeretet, mely legyűri a gyűlölet hatalmát, a hatalom gyűlölködését. Ez a szeretet az, amiben mi, embe-
rek bízhatunk, sőt bíznunk kell, mert halhatatlan és legyőzhetetlen. Nem válogat, és nem manipulálható…
Jézus biztos e szeretet erejében, a szelídség végső győzelmében, tehát végeredményben bízik – bennünk.

Sehol, más írásban nem tör elő ilyen elemi erővel az emberiség békevágya, mint éppen itt, Jézus „bol-
dog” mondásaiban. Sehol, máshol nem mutatkozik az emberséges világ után vágyó remény, ilyen maga-
biztossággal. Jézus tudja, hogy az embernek elsősorban reményre van szüksége. Mert mindenki élhet bol-
dogtalanul, élhet igazságtalanságban, de remény nélkül senki sem. De ugyanakkor, ez a remény jóval több,
mint egyszerű vágyódás, ez a bizonyosság maga. Ez tehát a végső, program, a Föld megszelídítésére. Úgy
gondolom, most éppen erre lenne szükségünk!

Ahhoz, hogy a szelídség és szeretet világa diadalmaskodjon, szükség van még egy fontos dologra. Ez pe-
dig a megbocsátás természetes erénye. Jézus számos helyen utal rá, mert nagyon jól tudja, hogy a világ teli
van konfliktussal, ami megnehezíti az ember életét, próbára teszi lelki erejét. Máté/18,21,22 / -ben Péter
fölteszi a kérdést Jézusnak, hogy hányszor kell megbocsátania az ellene vétkezőnek? Talán hétszer is? Jé-
zus válasza: „még hetvenhétszer is!”Ami azt jelenti, hogy a megbocsátás folyamatos, érdeket nem néző,
és egyetemes. Ugyanakkor a legfontosabb az, hogy a mennyek országa nem jön el magától, azért meg kell
küzdeni már itt a Földön! Lélekben, belül, a törvény betartásával – természetesen.

22

Vásárhelyi látóhatár 13.

Nem szabad azonban sohasem megfeledkeznünk arról, hogy a szeretet, szelídség és megbocsátás nem
közönséges tulajdonságok Jézusnál. Nem a sunyi belenyugvás kiszolgálói. Ezek Jézus módszerei, ahogyan
elérhetővé lesz, megvalósíthatóvá válik az igazságos és méltányos társadalom. Itt a Földön. Másképpen:
létrejön az isteni törvény által szentesített erkölcs maga, - a mennyek országa. Jézus egész tevékenysége
során, szavakkal és tettekkel arra tanít, hogyan tehetjük jobbá, igazságosabbá földi életünket. A végered-
mény és végső cél is egyben a mennyek országa, melynek megvalósítása a mi felelősségünk most, és ez-
után a jövőben.

Nem könnyű dolog közérthetően megfogalmazni, milyen is az ideális társadalom, amikor beszélni kell
róla, el kell ismertetni, és el kell fogadtatni a hallgatósággal! Különösen, ha a hallgatóság zöme egyszerű,
köznapi emberekből áll. Jézus nagyon is tudatában van e nehézségnek. Ezért példázatainak jelentős része
különlegesen egyszerű. A legnehezebb fogalmakat az életből vett szituációkkal magyarázza. Azt, hogy mi-
lyen is a mennyek országa, a szőlőmunkásokról szóló példázat szemlélteti. „Hasonlatos a mennyeknek or-
szága a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe”/Máté,20, 1/ A to-
vábbiakban a gazda sorra más, és más időpontokban fogadja fel a munkásokat. A nap végén viszont min-
denki egyenlő bért kap. Azok, akik hosszabb ideig dolgoztak, berzenkednek. Ők Jézustól a következő vá-
laszt kapják: „…avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”/Máté20, 15/. Tehát nem a munka
mennyisége a fontos, hanem az abban való részvétel. Az elhivatottság számít, ami az eredmény is egyben.
Ugyanakkor a példázat nagyszerűen szemlélteti az emberek közti egyenlőség megvalósítását. Ugyancsak
erről szól Máté 20, 27, mely szerint: „aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok”. Ez a mondás is-
métlődik a Máté 23 , 11 – ben.

A mennyek országával kapcsolatos példázatok közül nem maradhat ki a nevezetes „magvető”/Máté
13 1-23/. a példázat azt tárja elénk, hogyan terjedhet az elvetett hit magja, és milyen nehézségekkel kell
számolnunk. Az evangélisták közül talán Márk közelíti Jézus célját. Nevezetesen: az isten országán kívül le-
vőknek pedig példázatokban adatnak mindenek”/Márk 4, 11/. A példázat tehát a jelöltekről, a jelölteknek
szól, azoknak, akik bekerülhetnek oda.

Hogyan lehet bekerülni a mennyek országába? A már korábban megfogalmazott kérdésre, a fentiek-
ben kaptunk már néhány választ, vagy perspektívát. A magam részéről itt egy fontos részletre szeretném
felhívni a figyelmet, ami így hangzik: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, nem azért,
hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert”/Máté 10, 34/ Az eddig elhangzottak fényében a kije-
lentés legalább is meglepőnek tűnik. A szeretet prófétája háborúval fenyeget? De csak a felületes szem-
lélőnek tűnik így. Mert valójában egy várható fejleményről van szó. Jézus tudja, hogy követőit támadások
érik majd, a szó fizikális és átvitt értelmében is, ezért részükről különös elhívatottság, és állhatatosság lesz
szükséges. De ez csak az alap. Mert ott a további magyarázat: „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem
engemet, nem méltó én hozzám”./Máté 10, 37/. Vagyis, tűzön – vízen keresztül kell követni az egyetemes/
társadalmi/ szeretet prófétáját – Jézust! Forradalmian új dologról van itt szó! Nem egy „közönséges” pró-
féta szól, hanem új erkölcsi szemlélet körvonalazódik! Máté15, 8-9 ezt írja: „Ez a nép szájával közelget hoz-
zám, , és ajkával tisztel engemet…pedig hiába tisztelnek engemet,ha oly tudományokat tanítanak, melyek
emberek parancsolatai.”Vagyis hiába mondjuk magunkat erkölcsösnek, ha tetteinkkel behódolunk a hata-
lom birtokosainak. Jézus konkrétan az erkölcsöt helyezi a politikai hatalom elé!

23

Vásárhelyi látóhatár 13.

Ezzel együtt egy olyan világot tár elénk, melyben az egyes emberi érdekek és kívánságok föloldódnak a
közösségi jóindulatban és megértésben. Lukács /21, 19/ evangéliumában így összegez: „A ti béketűrésetek
által nyeritek meg lelketeket.”

Nem lehet nem észrevenni, hogy Jézus milyen különös ellenszenvet táplál a képmutatással, a hamis ta-
núbizonysággal szemben. E téren elsősorban a farizeusok/korabeli Írástudók – törvénytudók// ellen lép
föl, mert pontosan tudja, hogy ők a hatalom elsődleges kiszolgálói. Ők azok, akik Jézust folyamatosan
provokálják, isteni jelt kívánnak tőle. De Jézus nem ül fel a provokációnak, és nem ad jelt/Máté 16, 1- 4/.
Ugyancsak megfelel nekik más, hasonló esetekben. Egy esetben például a föltámadással kapcsolatos bo-
nyolult rokonsági problémát vetnek föl neki. Ám Jézus így zárja le azt, mózesi rövidséggel: „Az Isten nem
holtaknak, hanem élőknek Istene”/Máté 22, 32/. Szerinte ugyanakkor a farizeusok azok, akik „…nehéz, és
elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik, de ők az ujjokkal sem akarják azo-
kat illetni/Máté 23 ,4/.A kijelentés nyilvánvalóan éles, társadalmi mondanivalója újabb bizonyíték Jézus
forradalmi elhivatottságát illetően! Ezzel elérkeztünk fő kérdésünk következő részéhez. Vajon kik juthat-
nak be a mennyek országába?

Jézus szociális elkötelezettsége, radikális, szegényeket pártfogásba vevő álláspontja egyetemes érvé-
nyű, és mind a mai napig aktuális. Jézus már tevékenységének kezdetén világossá teszi alapvető szempont-
jait.. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” – mondja Máté 9, 13J. Továbbá: „Nem az egészségeseknek
van szüksége orvosra, hanem a betegeknek”/Máté 9 , 12/, valamint „…nem az igazakat hívogatni jöttem,
hanem a bűnösöket a megtérésre”/Máté 9 , 13/.Jézus azokhoz szól, akiknek a legnagyobb szüksége van
erre: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, mert én, megnyugosztlak ti-
teket.”/Máté 11, 28/. Ám ha csak annyit tenne, hogy a szegényeket magához hívja, lehetne egy jólelkű fi-
lantróp. Az viszont már forradalmi mondanivalót hordoz, hogy kiket hív és kiket vár! Ez előbbiek Jézus ér-
telmezése szerint a szegénység áldozatai, a kihasználtak, a kisemmizettek, akik „háborúságot szenvednek
az igazságért”/Máté 5, 10/, belőlük lesznek a „boldogok”. Jézus gyakran van együtt a társadalom számki-
vetettjeivel: „…mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézus-
sal és az ő tanítványaival az asztalhoz”/Máté 9, 10. /A mennyek országa valódi demokrácia, ahol nem szá-
mít a látszat, a foglalkozás, az előítéletek. Ahol a hit erénnyé válik, és az erény lesz a hit. „Bizony mondom
néktek, a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az isten országában”- mondja Jézus,/Máté 21,
31,32/. Mert ők azok, akik először hisznek neki. Vagy pontosabban: hittek már Keresztelő Jánosnak is, aki-
mint tudjuk - Jézus előtt tevékenykedett. A korábban már említett gazdag ifjúról szóló példázat szól a legvi-
lágosabban arról, hogy ki is mehet be valójában isten országába. A kérdésre válaszolva: „Jézus rájok tekint-
vén monda nekik: embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges./Máté 19, 26/. Vagyis min-
denki bemehet, de nem mindenki tud, mert nincs meg sem a hite, sem az erkölcse. A kapu azonban nyit-
va áll, habár igen szoros. „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan, mondom nektek, igyekeznek
bemenni, de nem mehetnek”/Lukács 13, 24/.Hasonlóképpen vélekedik Jézus a királyi menyegzőről szóló
példázatában: „Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak./Máté22,14/. Hogy ez miért
van így, arra valódi választ évezredeken keresztül nem kaptunk, sőt nem kapunk ma sem.

Pedig Jézus világosan, és többször is megfogalmazza. „..,bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehe-
zen megy be a mennyeknek országába/Máté 19 ,23/.

24

Vásárhelyi látóhatár 13.

Továbbá: „Ismét mondom pedig néktek: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak
az Isten országába bejutni./Máté 19, 24/. Márk 10, 23- 25 és Lukács 24 – 25 majdnem szó szerint ismétlik
ugyanezt. Azt hiszem, ez esetben nyugodtan eltekinthetünk attól, hogy az evangélisták/ szinoptikusok/ mi-
lyen forrást használtak, mert a mondanivaló az, ami számít, és az egyöntetű, sőt egyértelmű. A példázatot
oly sokszor, és oly sokan idézték, hogy bízvást tekinthetjük az evangéliumok, a Biblia, de a keresztény val-
lás népszerűsége fokmérőjének is. Mert reményt ad a mindenkori kihasználtaknak, kitaszítottaknak, kiját-
szottaknak - az egyenlőség reményét. Ami kiirthatatlan. Sokan és szívesen mellőzték, kihagyták, vagy félre-
magyarázták – volna! De értelmezni csak egyféleképpen lehet: amint hogy le van írva. Jézus sokszor olyan
példázatokat használ, melyek főleg ma már nem könnyen érthetők. De ezt a példázatot a manapság is min-
denki könnyen, gyorsan megérti. Mégis, eddig – a történelem bizonyítja – mindez nem vezetett valódi tár-
sadalmi megoldáshoz. Még arra sem tudunk megnyugtatóan felelni, hogy miként, honnan ered a vagyon,
és mi is az valójában? Annyi bizonyosnak látszik, hogy gyanús. Mint ahogy Jézusnak is az volt… Minden-
esetre Jézus szociális forradalmisága közvetlenül leginkább itt érhető tetten. Ő nem olyan forradalmár, aki
megvadult tömegeket vezet civilizációkat fölégetni. Mégis, az őt követők nagy száma alapos gondolkodás-
ra késztette a római – zsidó arisztokráciát. „És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala,
hogy mi módon veszíthetnék el őt./Jézust/. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodék
vala az ő tanításán”/Márk 11, 18/Ez a félelem szülte a közismert büntetést, ami: keresztre feszítés. Senki
nem tudhatta akkoriban, hogy ez a döntés milyen következményekkel jár a következő kétezer évre nézve.

Mindhárom szinoptikus evangéliumban szerepel Jézusnak a gyermekekről szóló tanítása, ill. az eset,
amikor példaként állítja őket a tanítványok elé: „… ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint
a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába”/Máté 18, 3/. Lukács még
egyértelműbb: „ …aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.”/
Lukács 18, 17/.A gyermek - kettős szimbólum Jézusnál. Jelenti egyrészt az ártatlanságot, mely alapvetően
szükséges a mennyek országába kerüléshez, tehát akik oda kerülnek - ártatlanok. Másrészt „…a ti mennyei
atyátok sem akarja,hogy, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül”/Máté 18, 14/ .Az ember jövőjét féltő, ért-
hető aggodalom hangján szól itt Jézus.

Eérkeztünk fő kérdésünk utolsó eleméhez, ami így hangzik: Mikor jön el a mennyek országa? Azt hiszem,
az eddig elmondottakból következik, hogy a „mikor?”- t nem lehet elválasztani a „hol?” – tól, mert a kettő
elméleti egységet alkot. Ha a mennyek országa itt, a Földön /az emberek között/ valósul meg, akkor eljö-
vetele is mérhető emberi idővel és föltételekkel. Ha ez a megvalósulás nem a Földön történik – úgy nincs
értelme a „mikor?”- kérdésnek. A bevezetőben említettem, hogy nem fogok teológiai kérdésekbe bocsát-
kozni, most azonban egy rövid kivételt kell tennem álláspontom könnyebb érthetősége kedvéért. Jézus
személyével és szerepével kapcsolatban számos elgondolás létezik, melyek azonban mindössze két teóri-
ára vezethetők vissza. Az egyik: Jézus, a messiás, aki beteljesíti az igazságos isten végső akaratát a végíté-
let napján. Ez zsidó eredetű, de keresztény alaptézis . A másik: Jézus az I.században élt zsidó próféta, aki-
nek kiemelkedő, de ma már nehezen kutatható alakja köré egy új/keresztény / vallás formálódott. A ma-
gam részéről nem minősítem egyik álláspontot sem. Az állásfoglalásom viszont – az eddigiek alapján nyil-
vánvaló. Sőt. A magam részéről olyan társadalmi forradalmárnak tekintem őt, aki az emberiség történeté-
ben kivételes módon, forradalmi mondanivalóját nem a gazdaságra, sem a politikára, hanem az erkölcsre
koncentrálta.

25

Vásárhelyi látóhatár 13.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy olyan típusú konkrét kérdésre, hogy: Mikor jön el a mennyek or-
szága? – lehetetlen konkrét választ várni. Jézus pedig éppen az a próféta, aki mestere a példázatoknak. Eh-
hez képest Máténál, Márknál és Lukácsnál is szerepel egy, fentebb már említett, egyöntetű állítás a kérdé-
ses időponttal kapcsolatban. Jézus mondja hallgatóságának a következőt: „Bizony mondom néktek: azok
között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik nem kóstolják mega halált, amíg meg nem látják az ember-
nek Fiát eljönni, az ő országában”/Máté 16, 28/ A mondat maga talán túlcizellált, de a mondanivalója egy-
értelmű: A hallgatók közül többen/valószínűleg a fiatalabbak/még életben lesznek, amikor a mennyek or-
szága eljön. Ez pedig nem lehet több néhány évtizednél! Tehát Jézus igen bizakodó! Ekkor még legalább is.
Egészen más hangulatban van küldetése vége felé, a Jeruzsálembe vezető útján. „Mert a szegények min-
denkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek”/Máté 26, 11/ - mondja tanítványainak a
bethániai Simon szerény házában.

Mindezek után egy jól érzékelhető, de annál nehezebben értelmezhető változás következik be a szinop-
tikus evangéliumok szerzőinek álláspontjában, a mikor jön el…? - kérdéssel kapcsolatban. Ez a változás
szorosan kötődik Jézus jeruzsálemi útjához. A mennyek országának közeli eljövetelét fölváltja a bizonyta-
lan bármikor, ami egyfajta készenléti állapotot követel, ugyanakkor a végtelenbe halasztja azt. A legjobban
ezt a váltást a jól ismert „tíz szűzről” szóló példázat magyarázza. Máté, a 25, 1- 12 – ben elmondja, hogy
tíz szűz megy a vőlegényt/ az ember Fiát / várni. Közben besötétedik, és öten közülük észrevették, hogy
a lámpájukba nem töltöttek olajt. Nosza, elszaladtak venni, de amíg ők vásároltak – megérkezett, akit vár-
tak – a „vőlegény”.„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az ember-
nek Fia eljő”- mondja Jézus maga./Máté 25, 13/ Első gondolatunk nyilvánvalóan az, hogy ezt valóban sen-
ki nem tudhatja. Ugyanakkor érzékeljük, hogy a szerény Jézus mintha itt másképpen beszélne. Máté/ 24,
42 /így ír Jézus nevében: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” Ezzel kap-
csolatban csak két dolgot szeretnék megjegyezni:1. A legkorábbi szinoptikus evangélium/ok/is közel ötven
évvel Jézus halála után íródtak. 2.Ha ma kellene egy ötven évvel ezelőtt meghalt „közszereplő” életrajzát
összeállítanunk, biztos, hogy zavarban lennénk

Mindhárom szinoptikus evangéliumban többször szerepel a fügefa, melynek levelei a Bibliában az első
emberpár ruházata, termése az egészség és boldogság szimbóluma. „A fügefáról vegyétek pedig a példát.
Amikor ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár”- mondja Márk 13, 28. Mindez jel-
képes utalás egy végső esemény közeledtére. Ez azonban nem azonos az eddig tárgyalt „mennyek országá-
val”, hanem maga az eszkatologikus „utolsó ítélet”. Ekkor pusztul el a világ, „azok a napok olyan nyomorú-
ságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet isten teremtett, mind ez ideig nem voltak és nem
is lesznek”/Márk 13, 19 /Korábban is ígértem, kerülöm a teológiai megfontolásokat. Hogy miért érdekes
az elhangzott mondat mégis számomra? Mert Márk néhány sorral lejjebb a következőket adja Jézus szájá-
ba: „Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, amíg meg nem lesznek mindezek”/Márk
13, 30/. Tehát az „esemény”mégis csak itt van a nyakunkon. Vagyis inkább volt… Óhatatlanul adja magát
a kérdés. Vajon tényleg el kell e pusztulnia a világnak ahhoz, hogy helyére léphessen egy jobb, egy igazsá-
gosabb?

Ezek után próbát kell tennünk, megválaszolni egy ideje már a fejünk fölött lebegő kérdést. Miben rejlik
Jézus személyiségének különös ereje, mely több mint kétezer éve megigéz és rabul ejt bennünket?

26

Vásárhelyi látóhatár 13.

A válasznak – ha van, ott kell lennie az evangéliumokban. Máté evangélista a következőket írja a taní-
tó Jézusról: „álmélkodik vala a sokaság, az ő tanításán. Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma
van, és nem úgy, mint az írástudók”/Máté 7, 28- 29/. János is hasonló véleményen van: „Soha ember úgy
nem szólott, mint ez az ember”/János 7, 46/ / Az evangéliumok réges - régi világa valósággal átsüt, áthal-
latszik egészen hozzánk. Ez az ember /Jézus/- nem néz ki gazdagnak. Még írástudónak sem vélnénk. Még-
is úgy szól, mint akinek hatalma van. Mint amikor az erkölcs testet ölt. Amúgy fogalmunk sincs, hogy néz-
hetett ki valójában Jézus, mégis, - ebben biztos vagyok - minden kor minden embere elképzelte őt ma-
gában – magának. És nemcsak a művészek. Mint említettem, a társadalom érzelmes, és érzelmeit szere-
ti megélni, meghallani és - meglátni. Jézus személyiségében azonban mégis a legfontosabb, egyben a leg-
hatékonyabb a hitelessége. Jól érzékelhetően ismeri a társadalom minden zegzugát, a legalsó és a legfelső
lépcsőket egyaránt. Nagyon is tudatában van az emberi esendőségnek, ezért is óva int a /meggondolatlan/
ítélkezéstől „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek”- mondja,/Máté 7, 2/. Jézus mércéje te-
hát emberhez méltóan nem csak igazságos, de következetes is. Igen, embert mondtam most is, mert ez az
írás Jézusról, az emberről szól. Hogyan beszélhetnék másként róla, amikor ő, maga is az ember fiának ne-
vezi magát? De vegyük a híres jelenetet, amikor Pilátus elé viszik, aki provokatív módon rákérdez: „Te vagy
e a zsidók királya? Ő pedig felelvén monda néki: Te mondod.”Az idézet Márktól való/ 15, 2/de lényegében
ugyanezt írja le Lukács/23, 3/és János /18, 37/is. Máté evangéliumában Pilátus kérdését Jézus ugyanúgy
elhárítja, vagy inkább áthárítja a kérdést. Hogy lehetne ő isten, ,/istenkáromló/ ha még csak nem is király?
Tény, hogy mind a négy evangélista kiemelten és egybehangzóan kezeli a történetet – ebből mégis évezre-
dek óta konfliktusok keletkeztek és keletkeznek. Az igazi Jézus nem mondaná, hogy ő az Isten, /még ha ő
lenne is!/Az igazi Jézus nem dicsekszik, és nem hivalkodik hatalmával. Sőt. Mit mond, miért jött erre a vi-
lágra? „…az embernek fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő éle-
tét…/Máté 20 , 28/A magam részéről hiszem, hogy minden emberben igenis van hivatástudat. Épp Jézus-
ban ne lenne?! Itt azon fáradozik, hogy azt bennünk is megerősítse! Ugyanez a szerénység beszél belőle,
amikor a farizeusok Jézust a hatalma felől kérdezik. Mindhárom szinoptikus közli a történetet, én itt Luk-
ácsot idézem: „mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki néked ezt a
hatalmat adta?”/Lukács 20, 2/. Jézus azonban szokása szerint kérdéssel válaszol – Keresztelő Jánost hozza
fel példának, „János keresztsége mennyből vala – e vagy emberektől?/Márk 20,4/ – és megtagadja a vá-
laszt. Egyébként is figyelemre méltó az a következetes, visszahúzódó „titkolózás”, ami életútján követi. Jé-
zus megvetette a magamutogatást, és a magamutogatókat, akikről többször is szól. Ezt mondja róluk: „És
szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az előlülést”…és hogy az emberek így hívják őket:
Mester, Mester!”/Máté 23 , 6- 7/ Jézus nem ígérget, mint valami szatócs, házaló vagy reklámügynök. Az
embernek, és az általa képviselt valódi eszmének önmagában helyt kell állnia, anélkül, hogy másokat hol-
mi előnyökkel a maga oldalára csábítana! Kedves párttag – pártdemokraták, ajánlom szíves figyelmükbe
a következő evangéliumi részt!

Közismert, hogy Jézus tanítványokat toboroz, majd elküldi őket, hogy munkálkodjanak és tanítsanak.
„Kérjétek az az aratásnak urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába”/Máté 9, 38/ Az is köztudott, hogy
a kiküldött tanítványokat/apostolokat/Jézus tanácsokkal látja el.

27

Vásárhelyi látóhatár 13.

Ezek közül én mindössze ezt ajánlanám nyomatékkal: „Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz pénzt
a ti erszényetekbe. Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálcát, mert méltó a munkás az ő táplálékára”/
Máté 10, 9-10/. Lehet, hogy mégis van élet korrupció nélkül?

Jézus kivételessége az emberi lélek igazságra hangolt húrjain szólít meg minket. Ezeken a húrokon Jé-
zus, mint igazi művész játszik, az erkölcs teljes skáláját ismerve. Tudja, hol kell halkan, alázattal szólni. Fel-
tűnő, hogy az evangéliumokban több helyen is arra inti a tanítványokat, hogy ne nevezzék meg őt. Általá-
ban akkor, ha valami jót tesz, vagy gyógyít. Én úgy gondolom, hogy Márknak van igaza, amikor erre magya-
rázatot keres. A példa szerint Jézus siketnémát gyógyít, és utána megtiltja a jelenlévőknek, hogy a gyógy-
ulásról beszéljenek /Márk7, 31 – 37/ Az evangélista megjegyzi: „ …de mennél inkább tiltja vala, annál in-
kább híresztelék”/Márk 7, 36/Tehát a tetteket hagyni kell beszélni…

Hát igen, a tettek…Kétezer év távlatából is lehetnek beszédesek, feltéve , ha hagyjuk őket megszólal-
ni. Mind a négy evangéliumban szerepel a híres jelenet, amikor Jézus Jeruzsálembe menet megtisztítja
a Templomot. Mikor odaér, nem kezd semmiféle beszédbe, hanem mit tesz? „És beméne Jézus az Isten
templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala és a pénzváltók asztalait, és a galamb-
árusok székeit felforgatá”/Máté 21 , 12/Hogyan? Jézus ennyire dühös? Igen, ennyire. Azért haragszik, mert
a legszentebb helyből zsibvásárt csináltak azok, akikből az elemi tisztelet szikrája is hiányzik! Emberi, na-
gyon is emberi! – mondaná Nietzsche. És valóban. Semmi nem tehetné Jézust hitelesebb emberré, iga-
zabb prófétává. Emberekre haragszik az emberekért – mert ő maga is ember. Haragra gerjed, földi túlzá-
sokba esik, mint bárki közülünk…

Írásom befejező részét azoknak szánom, akik szándékosan, vagy a nélkül, de félreértik, vagy félremagya-
rázzák a názáreti Jézus történelmi szerepét. Természetesen nem akarok bölcs összegzéseket tenni, melye-
ket sok tudós megírt már elképesztő mennyiségben. Nem látom értelmét elmélázni azon sem, hogy törté-
nelemben elfoglalt helye mennyiben végzetszerű, és mennyiben véletlen. Mindössze két dolgot szeretnék
megemlíteni. Ezek pedig: Jézus mozgalmának jellege és aktualitása.

Számomra Jézus a legelső és valódi társadalmi forradalmárok egyike, aki világosan érzékelte a világi és
egyházi hatalom érdekközösségének megvalósulását. Ennek az összefonódásnak anyagi – vagyoni vonat-
kozását, és elnyomó kíméletlenségét. Talán ő volt az első, aki felismerte, hogy a világ proletárjai még el
sem kezdték az egyesülést, mikor a világ arisztokratái ezt már régen megtették./ /A kedves olvasó ellenve-
téseit örömmel várom/Ahhoz kétség sem férhet, hogy Jézus mozgalmának emberi egyenlőséget preferá-
ló jellege mekkora veszély hordozott a korabeli hatalmasok számára. Erre a veszélyre ők reagáltak is, a ma-
guk módján. Elegendő itt a többszáz évig tartó keresztényüldözésekre gondolnunk. De ugyanitt kell rámu-
tatnunk, hogy személye, tanításai még több mint kétezer évig/napjainkig/ jelentették – és remélem jelen-
tik – az ember erkölcsi megújulásának forrását. A legújabb kor legjobb szándékú forradalmai is az evangé-
liumi alapból lángoltak föl, még akkor is ha ezt maguk a forradalmárok nem ismerték el, vagy egyenesen
tagadták. Természetesen az erkölcsöt, akárcsak más társadalmi alapjelenséget nem lehet a végtelenségig
redukálni, de forrásait igenis mindenkinek ismerni kell. Nem a népmesei szintre gondolok.

Mindmáig sokan vannak, akik Jézust valami elavult „szentembernek”képzelik el, -természetesen itt nem
a keresztény hívőkre célzok. Személyiségét számtalanszor, tudatosan félremagyarázták, hogy az utódok
nehezebben érthessék. Mégis, úgy gondolom, hogy tanításai különleges aktualitást kapnak napjainkban.

28

Vásárhelyi látóhatár 13.

Akkor, amikor az emberiségnek át kellene lépnie saját árnyékát, mert megoldást kell találnia veszélye-
sen sokasodó természeti – társadalmi problémáira. Nagyon sok ideig tartott, míg a hatalomnak sikerült Jé-
zus mondanivalójának forradalmi élét úgy – ahogy elvenni. Nagyon sok vér elfolyt, és túl sok könnyet elsír-
tunk már ez ügyben. Az emberiség átélt egy rakás tömegkatasztrófát, és Jézus – bár nevével sokszor vis�-
szaéltek – kétezer éve segít nekünk kikecmeregni a slamasztikából. Most, amikor mellünket döngetjük egy
újabb világraszóló csúcstermék megjelenésekor, és mindentudásunknak áldozatul fog esni még a Covid is
– mégis sok – sokmillióan reszketnek apró magányukban. És azt érzik, semmit, de semmit nem értenek, és
annál is kevesebbet tudnak. És nincs senki, aki megmondja nekik, mi a teendő… Csak azt látják, hogy egyik
megmondóember még aznap cáfolja a másikat, egyik celeb éppen földbe tapossa a következőt. A világháló
pedig –ha helyesen kérdezik – megmondja, hogy holnap felkel a Mi Napunk. Könyörgöm! Nem látja senki,
hogy majd hétmilliárd ember nem a vásárlás mindennapi varázslatából él? Hanem élete döntő részét csak
úgy végigszenvedi? Szüksége lenne rá, hogy valaki végre megmondja neki: Miért is? Szüksége van igaz, új
vagy régi példaképekre. Mint amilyen a názáreti Jézus…

Az írásomban szereplő idézetek a Szent Biblia Károli Gáspár által fordított 1994-es kiadásán alapszanak.

29

Egy vészterhes nap emlékére
Fotó: Benák Katalin, 2021.

Vásárhelyi látóhatár 13.

Kovács katalin

Poros út

Makó, 1944. június 16.

Estefelé, otthon kihallgattam a szuterénben Kincses néniék pusmogását, hogy lezárta a csendőrség a

gettót, mert másnap, június 16-án hajnalban, a neológ zsinagógában, ahova Teltschék is elmentek néha
istentiszteletre, ott kell majd gyülekezni a zsidóknak, mert vonattal viszik őket Szegedre. Kincses néni, aki
görög katolikus volt, vagy háromszor keresztet is vetett, kérve rájuk a jó Isten könyörületét.

Én szedelőzködtem, hogy elmegyek Palihoz meg Dolfi bácsiékhoz. Gondoltam, azt mondom, hogy ját-
szani megyek, s akkor kiengednek még. Persze ezen a füllentésen átlátott Kincses néni, s nem engedett el
otthonról.

– Nem mégy gyerek sehova! Maradsz itthon! Kellene neked, meg nekünk is a baj? A csendőrök nem kö-
nyörülnek senkin! Oda se be, se ki!

Nem volt apelláta, maradnom kellett. Bánatomban behúzódtam a pince legsötétebb zugába és Sára ba-
bámat szorongatva sírdogáltam.

Másnap korán reggel keltem. Kincsesné elküldött tejért, mert soron kívül akart valamit sütni. Hozta is a
kandlit. Gondolta, jobb lesz mindentől távol tartani engem, még mielőtt újra eszembe jutna, hogy elmen-
jek a gettóhoz. Nagyon féltett Kincses néni.

Én szorgalmasan készülődtem, mert ez épp jó alkalom, hogy eltrappoljak a gettóba. Mondtam is Kin-
cses néninek: – Jó, hozok tejet, de ma menni kell Emília nővérhez is a zárdába. Ő csak annyit válaszolt: – Jól
van, azt is elintézed, meg a tejet is, és igyekszel haza! Nem volt beszédes kedvében az egyébként kedves
Kincses néni.

Én példás gyerekhez méltón öltözködtem, készültem Emília nővérhez a zárdába, meg persze a gettóhoz,
amiről mélyen hallgattam. Gondoltam, először kiméretem a tejet, az elfér a kandliban. Utána Dolfi bácsi-
ékat nézem meg, úgyis útba esnek. Sajnos nem találtam őket, de még csak a szomszédokat sem. Alig volt
csendőr, most azok sem foglalkoztak velem. Így a téren lefelé mentem, nehogy meglásson Kincses bácsi
a műhelye ablakából, ami a tér másik oldalán volt. Szaporáztam a lépteimet a Búza utca irányába, Emília
nővérhez. Itt-ott emberek kisebb csoportját láttam. A gettó szinte kiürült. Szaladtam a titkos helyünkhöz,
a zsidó iskolához, hátha ott találom Paliékat. A titkos helyen csak egy szép fényes kavicsot találtam, amit
csak Pali hagyhatott ott nekem, gondoltam én. A kavicsot erősen megszorítottam, de hirtelen nem tud-
tam mitévő legyek. Gondoltam, nincs mit tenni, megyek a zárdába Emília nővérhez. Ahogy haladtam, egy-
re több embert láttam, ami kíváncsivá tett. Már a Vásárhelyi utcánál jártam, amikor láttam, hogy a zsidók
fölbatyuzva botorkálnak.

31

Vásárhelyi látóhatár 13.

Felnőtteknél, gyerekeknél csomag. Tétován ide-oda tipegtek, de a port mégis fölverték. Elcsigázta őket
a meleg és a bánat. Csendőrök vigyázták őket. Néhol függöny mögül vagy a falhoz tapadva kukucskált ki
valaki. Futni kezdtem. Kerestem a tömegben az enyéimet. Kiabáltam a nevüket. Odadúródtam közéjük.

– Dolfi bácsi! Gizella néni! Anyuka, Apuka! Pali! - de nem válaszolt senki.
Egy néni rám szólt: – Menj innen kislány! Menj! Fuss! Semmi helyed itt!
Egyre izgatottabb lettem. Végre megláttam Teltschnét. Odaszaladtam hozzá, s belekapaszkodtam.
– Gizella mamácska! Vigyen magával!
Ő meg csak minden érzelem nélkül szigorúan annyit mondott, hogy nem lehet. Még el is zavart.
– Menj innen! – kiáltott rám, de én csak kapaszkodtam belé. Erre odalépett egy csendőr:
– Mi van itt? Kié ez a gyerek? Hogy nem tudnak parancsolni neki?
– Nem tudom kié. Nem ismerem. - mondta Teltschné.
Én meg dühösen kiabáltam:
– Dehogynem tudja, mamácska, ne hagyjon itt! - sírtam kétségbeesésemben. Teltschné meg rimánkod-
va szólt:
– Csendőr úr. Én nem ismerem ezt a gyereket. Nekem nincs ilyen kisgyerekem. Én már idős vagyok, hon-
nan is lenne?
Én azonban nem hagytam annyiban.
– Igenis van, én vagyok az. És Dolfi bácsi? Mégiscsak elhagynak maguk is! Maguk se szeretnek! Maguk-
nak sem kellek, csak becsaptak, hogy mennyire szeretnek. Lökdösődtem tehetetlenségemben.
– Na elég volt ebből, menj te is a többivel. - förmedt rám a csendőr.
– Nem megyek! Én itt maradok mamácskáékkal, meg Palival!
– Hallgass el, mert kihúzod a gyufát! Maguk meg fogják a gyereket, s vigyék magukkal! - intette meg a
csendőr a felnőtteket, s kilépett, megelégelve a cirkuszt.
Ezt a pillanatot kihasználva egy kéz megragadott, s kirántott a tömegből. Azonnal behúzott a kapubejá-
róba. Én hadakoztam, még jobban sírtam, mert a kandlit kiejtettem a kezemből, s kidőlt belőle a tej. A kéz
azonban erősen magához szorított, miközben befogta a számat, és a bő, fekete köpenye alá rejtett, míg a
tömeg szétoszlott. Elcsöndesült minden, a por kezdett leülni. Engem egy jóságos kéz simogatott, nyugta-
tott. Éreztem a levendula illatát. Ekkor eszméltem föl, hogy Emília nővér az. Belekapaszkodtam az apácá-
ba, s még jobban sírtam. Sűrű szipogások közepette motyogtam:
– Engem senki sem szeret. Nekik sem kellettem! Ők is itt hagytak! Én senkinek sem kellek! Kincses né-
nitől is kikapok, mert majd azt mondja, eljátszottam megint a tejet!
Emília nővér karjába vett, s a közelben lévő zárdájukba vitt. Ott egy bögre kakaót készített és egy szelet
kaláccsal nyugtatott meg. Együtt imádkoztunk, s próbálta megmagyarázni, hogy engem nagyon szeretnek,
mert okos és szép kislány vagyok, s a Jézuska is mindig mellettem lesz, aki megvéd engem. Adott egy szép
szentképet, amely a Boldogságos Szűz Máriát ábrázolta a kis Jézussal.
– Látod, Téged épp így szeretnek, mint a Szűzanya a kis Jézust! A képet betettem a trenderli mellé az
óvodás kistáskámba, ami a vállamon átvetve mindig velem volt. A fényesre dörzsölt kavicsot pedig a ke-
zemben szorongattam. Meg is kérdezte tőlem Emília nővér, hogy mit szorongatok annyira.

32

Vásárhelyi látóhatár 13.

Én elmondtam, hogy ezt a kavicsot hagyta ott nekem Pali...
Emília nővér egyik kezével a kezemet fogta, másik kezével, meg az üres kandlit. Hazavezetett, s otthon
mindent elmondtunk Kincses néninek, aki ki tudja hány keresztet vetett, hogy épségben visszatértem.
Este megjelent Nagy néni, s elmondta Kincses néninek, hogy szegény zsidó nőket behajtották Isten
szent házába, a gyönyörűséges neológ templomba, s megmotozták őket, még „ott is”, az altestükben ék-
szert, meg pénzt kerestek. Az istenteleneket még az sem zavarta, hogy a frigyládánál becstelenítették meg
azokat a szerencsétleneket mások szeme láttára. Ilyet jó érzésű ember nem csinál! Hát keresztények ezek?
Utána az állomásra vitték őket, ahol már várta őket a tehervonat. A melegben meg az idegességben szegé-
nyek kimerültek. S jaj, amikor szálltak be a vagonokba, rájuk zúdult a nagy eső, meg a csendőrök haragja.
Megbolydult az emberi elme ott! Azóta már Szögedében vannak, ki tudja, onnan mikor viszik őket tovább,
mert onnan tovább viszik őket.
Szegényeknek hamarosan eldől a sorsuk, talán valahol új életet kezdhetnek. Kincses néni meg csak
imádkozott és vetette a kereszteket.

*
Csak később tudtam meg, hogy Kincses néni nem szólt senkinek sem arról, ami velem történt, nehogy
még valami bajunk legyen belőle.
És csak jóval később, felnőttként értettem meg, hogy miért volt olyan kimért velem Teltschné akkor.
Ha megesik a szíve rajtam, s elárulja, hogy hozzájuk tartozom, engem is velük deportáltak volna.

33

Rigó Alajos

(*Tömörkény, 1916.16.17.

†Szentes, 1976.07.20.)

Vásárhelyi látóhatár 13.

Domokos Tamás

In Memoriam Rigó Alajos zenepedagógus
halálának 45. évfordulóján1

Mindszenti emlékek

Rigó Alajos 1893-ig a Mindszenthez tartozó, ma Tömörkény nevet viselő településen született, a helyi

tanitó 13. gyerekeként.
Szegeden ‒ a családi hagyományt folytatva ‒1936-ban szerez kántortanítói oklevelet. Egy darabig a he-

lyi kendergyár napközi otthonában dolgozik, majd 1938-tól 1946-ig a Téli Gazdasági Iskolák alkalmazott-
ja [nevelőtanár, tankönyvíró stb. ‒ Gönc, Jánoshalma, Szentes, Éberhárd (ma Malinovo Szlovákiában)]. Ezt
követően visszakerül szülőfalujába tanítónak, később az igazgatói feladatokat is ő látja el Csanyteleken és
Felgyőn is. Szülőfalujában olvasómozgalmat indít, és 80 tagú népi együttest szervez.

1953-ban felsőbb utasításra eltávolítják Tömörkényről, Szentes-Külsődónáti Általános Iskolába kerül,
majd a következő évben Szentesen, az Állami Gyógypedagógiai Iskolában (ÁGyI) tanít.

Életének hátralévő 23 éve ezek után Szenteshez köti.
1955-től kezdődően levelező tagozaton elvégzi a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. Az iskolájában
megvalósítja a differenciált foglalkoztatást, újfajta szemléltető eszközöket készít, felzárkóztatási céllal kor-
repetál. A nincsteleneket grátisz oktatja. A Zeneoktatói Munkaközösség tagjaként zeneoktatással kezd fog-
lalkozni. Erre meg van az alapja, hiszen zongorán, orgonán és tangóharmonikán játszik.

Vasárnaponként (2) Mindszenten tangóharmonikát oktat, amelyre egyik volt diákja, a Szentendrén élő
Bozó Katalin (*1952) a következőképpen emlékezik vissza:

A foglalkozásokat vasárnap délelőtt az általános iskola valamelyik termében tartotta. Úgy emlékszem
tandíj volt, de nagyon kevés, még a mi anyagi helyzetünkhöz képest is.

El kell még mondanom, hogy mindannyian saját hangszerrel rendelkeztünk.
Felvételi nem volt, de vizsgák, illetve értékelések voltak. Szentesre is vitt bennünket, ott is szerepeltünk
a zeneiskolásokkal. Mindszenten mindenki ismert bennünket, minden ünnepségen szerepeltünk, kísértük a
táncosokat, és év végén a tornabemutatón is a mi zenénkre mozogtak. Itt sok nézőnk volt, mert a foci pá-
lyán az összes diák egyszerre végezte a tornagyakorlatokat színes szalagokkal, könnyű művészi torna ele-
meket is beleszerkesztettek. Az egész falu érintett volt, mindenki ott volt.
A faluból kb. átlagosan 10 fő vett részt a foglalkozásokon. Azt hiszem a telepről is jártak, de nem sokan.
Akik évekig tanítványai voltak azok az alábbi képeken láthatók:

35

Vásárhelyi látóhatár 13.

Mindszenti tangóharmonikás tanítványai 1961/62-ben
(Balról jobbra: Sós István, Szécsényi Ferenc, Szabó Ferenc, Szabó Anna, Bozó Katalin, Bányai Ist-

ván, Tóth Mária, Lantos Margit)

Rigó tanár úr nagyon népszerű volt, nem csak a diákok szerették, hanem a szülők is. Szinte
minden órára 3-4 szülő is eljött, nekik ez volt a kikapcsolódás. A foglalkozások alatt ők beszélget-
tek, szervezkedtek, mert rendszeresen összejártunk és nagy névnapokat rendeztek, ahol mi har-
monikáztunk, igényeik szerint egy csomó mulatós dalt is megtanultunk, és ott mi szórakoztattuk
a szülőket és barátaikat, akik táncoltak és énekeltek. Az utóbbi dalokat nem Rigó tanár úr taní-
totta be. Ő dallamos opera részleteket, klasszikus zenét, mozgalmi dalokra tanított bennünket az
ünnepségek miatt.

Nagyon türelmes, jó humorú, jó lelkű ember volt. Nem csak szerették a szülők és diákok, de na-
gyon tisztelték is.

Hasonlóan jó szívvel emlékezik egykori tangóharmonika tanáráról a napjainkban is aktívan
harmonikázó Bozó István/Jeges (3), akit nagyon szeretett a Rigó tanár úr. Jeges még most jó szív-
vel emlékezik vissza arra az ebédre, amelyet Rigó tanár úr családjával ‒ közel 50 évvel ezelőtt ‒
Szentesen fogyasztott el.

36

Rigó tanár úr és Tibor fia Vásárhelyi látóhatár 13.
(*1947), akivel Bozó István (*1946)
37
Szentesen, a 60-as években
barátkozott össze.

Alkalmi zenészek a 60-as
években

(Balról jobbra:
Bozó István, Kiss Ernő,

Bánfi Sándor)

A Kisvendéglő zenekara az
1970-es években
(Balról jobbra:

Gyurkó Elemér, Bánfi Sándor,
Nagy Ambrus, Bozó Ambrus Jó-
zsef, Bányai István, aki most nem

harmonikázik, hanem
zongorázik)

Vásárhelyi látóhatár 13.

Lantos Margit (1951) 1964-ben kapott bizonyítványából kiderül, a diákok harmonika mellett szolfézst
és zeneelméletet is tanultak. A tantárgyak közül a harmonikát Rigó Alajos, a szolfézst és a zeneelméletet
pedig a Móricz Zsigmond Művelődési Hátban székelő Zeneoktatói Munkaközösség igazgatója, Balog Gyu-
la oktatta.

Rigó Alajos 1966-tól nyugdíjba vonulásáig az ÁGyI-t igazgatja. A 70-es években a Nevelőotthon gyere-
keit gyakran vendégül látja, játékra és kertészkedésre.

Temetési szertartásokon is szereplő tantestületi énekkart vezet, irányítja a Városi Nyugdíjas Klubot,
részt vesz az Eszperantó nyelv elterjesztésében.

Nyugdíjazását követően az örök humanista, embert tisztelő, mindenkiben megbízó, optimista, szakma-
szerető, önzetlenül segítő, fáradhatatlan, sokirányú érdeklődéssel megáldott ikonikus személy örökre el-
hagy bennünket.

Jegyzetek
(1) Rigó Alajos életútját Vágvölgyi Zoltán írása alapján mutatom be (Rigó%20Alajos/Rigo-Alajos-
emlekezete_Vagvolgyi-Z%202016.pdf)
(2) Magyarországon a szabad szombatot csak 1981-ben vezetik be!
(3) Bozó István/Jeges édesapja Mindszenten Garai nevezetű tangóharmonikástól tanulta meg a mester-
séget. Jeges most is aktívan harmonikázik: Mindszenten a Dalkör állandó kísérője, valamint egy öt tagú ze-
nekar tagja.

38

Vásárhelyi látóhatár 13.

Domokos Tamás

A szikvíz/szódavíz is hungarikum

Első hazai előállítója Jedlik Ányos volt (1826)

Gyermekkorom egyik nagy varázseszköze a vastag falú szódásüveg volt. Készültek maratással felira-

tozott színtelen, kobaltkék és más színű üvegek is, bennük színtelen vagy színes (kék, piros) csövekkel (1.,
2. és 3. kép), amelyeken keresztül, számomra ismeretlen erők hatására, távozott az üvegekből a szódavíz.

A szódavíz 1772-ben, 249 évvel ezelőtt „született” az angol Joseph Priestly (1) jóvoltából. A soda/szóda
nevet először a svájci Jacob Schweppe (2) használta (1770), a fejet/szifonfejet pedig az angol Charles Plinth
(3) találta fel 1813-ban. Hazánkban ‒ a tudománytörténészek szerint ‒ először Jedlik Ányos gyártott szóda-
vizet 1826-ban, majd később (1841) gyárat is alapított (4) (4., 5., 6. kép).

A szódavízzel kapcsolatban három dolog izgatta a fantáziámat:
1. Miért jön ki az üvegből a szódavíz/szikvíz?
2. Miért indul be, majd áll le az üvegben a szódavíz buborékolása a csapolást követően?
3. Az „elfáradt” üveg miért kap életre felrázást követően?

1.
A szódásüveg működésének megértését egy malőr segítette elő. Eltört otthon egy szódásüveg. Hogy ho-
gyan, arra már nem emlékszem. A felsöprés után kezembe került ─ akkor még nem ismert funkciójú része
─ az üveg feje (7. kép). Nagy fáradság árán sikerült egy olyan hosszú és olyan átmérőjű gumicsőhöz jutni,
amelyet a fejhez tudtam csatlakoztatni. Izgatottan vártam, hogy mi fog történni, ha a gumicső végét víz-
be merítem és megnyomom a fejen lévő kart. Gyerek fejjel a fejet szivattyúnak véltem, ezért nagy megrö-
könyödéssel nyugtáztam, hogy hiába nyomkodom azt a bizonyost, egy csepp víz sem jelenik meg a fej ki-
folyóján.
Tudtam, hogy a Lumumba (ma Hódi Pál) utcában, a Felszabadulás (ma Lázár) utca sarka közelében, a
Z-bérházzal szemben dolgozik egy szikvizes mesterember. Az udvarban működő üzemet az utcáról lehe-
tett látni, mert a kapu mindig nyitva volt, gondolom azért, hogy ne keljen állandóan nyitogatni a szódavi-
zet szállító lovas kocsiknak, a szódásnak. (Én sosem tapasztaltam, hogy a szódás verte volna a lovát, a köz-
mondásnak megfelelően.)

39

Vásárhelyi látóhatár 13.

Most volt motivációm, hogy bemenjek és megbámuljam a vízálló kötényben dolgozó szikvíztöltő mes-
ter ténykedését. Nagy meglepetésemre a széndioxidot nagy dirrel-dúrral működő, fémhálóval beburkolt
gép (ma már tudom, hogy kompresszor) sajtolta bele a vízzel töltött, mester által fejjel lefelé tartott pozí-
ciójú üvegekbe. A gáz az üvegcsövön keresztül hatolt be az üvegbe és próbált helyet foglalni magának, de
a folyadék nem engedett, térfogata változatlan maradt a nagy prés alatt is. Hát igen! A fejen található kar-
ral valójában szelepet nyitunk és zárunk. Azon keresztül sajtolja be a CO₂-ot a mester, illetve azon keresztül
nyomja ki a palackba zárt gáz egyre csökkenő nyomással a gázos vizet/szikvizet/szódavizet.

2.
Mivel a szódavíz távozásával megnő a folyadék fázis feletti tér, csökken a CO₂ nyomása, minek következ-
tében a folyadék fázisból fokozatosan csökkenő ütemben bizonyos mértékig pótlódik a CO₂, amit az egyre
csökkenő buborékolás jelez. Kiszáll a „lélek” a vízből (Jedlik Ányos).

3.
Amikor a szódásüvegben már csak néhány ujjnyi a szódavíz, és a felette lévő gáztérben pedig már ala-
csony a nyomás, a gáz nem képes kinyomni a szódavizet. Ebben ez esetben a szódásüveg intenzív rázásával
bejuttatott energia segítségével CO₂-ot juttathatunk a gáztérbe, minek hatására a maradék szódavíz egy
részét kinyerhetjük az üvegből. A pezsgősüveg, szénsavas üdítők rázódása, felrázása (l. Formul‒1-es ver-
senyzők pezsgős zuhanyozása) esetén is tapasztalhatjuk a rázás „gázosító”, „kihabosító” hatását.
Ami továbbra is izgatott, a CO₂ vízben történő oldódása és kipezsgése volt. Ennek reakciókinetikai ma-
gyarázatával még több évet kellett várnom. Végül kiderült, hogy a két ellentétes folyamat non stop folyik
(megfordítható reakció), de érzékszerveinkkel nem észlelhető formában.

*
A szikvíz elnevezés abból az időből származik, amikor a CO₂-ot még sziksóból (nátrium-karbonát /
Na₂CO₃), másképpen szódából állították elő. Úgy járt a szénsavas víz, amint az egykori írószerszámunk, a
madártoll is, megőrizte az egykori alapanyag (szóda) nevét.
A szódavízzel kapcsolatban meg kell még említeni az erdélyi Borszéken/Borsec (8. kép), Csíkszentkirályon/
Sâncrăieni és Homoródfürdőn/Băile Homorod fakadó borkutakat, borvizeket, amelyek valójában alacsony
Na+ tartalmú természetes szénsavas ásványvizek. Ezekkel a szénsavas vizekkel hígítva a bort, annak színe,
zamata nem változik, ezért alkalmas a bor hígítására ‒ innen a borvíz elnevezés.
Az esztétikus szódavizes üvegeket először az eloxált és színezett alumíniumból készült autószifon/
aluszifon és a működtetésükhöz szükséged patronok váltották fel. A CO₂-os szódapatronokkal történő szó-
davízgyártást is ‒ az ősi technológiának megfelelően ‒ fejjel lefelé tartott helyzetben kellett megejteni. (Az
acélpatronokban 6 g CO₂-ot zárt be egy ólomdugó, amelyet az autószifon csőtűje szúr ki.)
A műanyagok előretörése természetesen változást hozott a szifonok életében is. Megjelentek a
petszifonok/PET palackok (5), és azokat fokozatosan leváltó törhetetlen ásványvizes flakonok, amelyeknek
köszönhetően a szódavizet szénsavas ásványvízre cseréltük le.
A régi szódásüvegek pedig új funkcióhoz jutottak a lakásban: dekorációs szerepkört kaptak, és a keres-
kedelemben ma már önálló áruként szerepelnek.

40

Vásárhelyi látóhatár 13.

A rendszerváltást követően a román határhoz közeli településekről megindult a régi porosodó, erdélyi
szódásüvegek importja (7. kép). Még ma is vannak olyan polgártársaink, akik esküsznek arra, hogy a régi
szódásüvegekből nyert szódavíz ízét meg sem közelíti a műanyag „üvegbe” /flakonba töltött szódavízé (8.,
9. kép). Arról nem is beszélve, hogy a műanyag „megmérgezi” a vizet, ezért az ilyen szódavíz fogyasztása
nem szolgálja az ember egészségét!

Az elmúlt öt évben hihetetlen mértékben megnőtt a szódagépek eladása (10. kép). A gépek a vizet a
csapról, a széndioxidot pedig a 2 kg tömegű cserélhető műanyag patronból nyerik. Egy patron közel fél kg
CO₂-ot tartalmaz, és segítségével 60‒80 liter különböző erősségű szódavíz, különböző ízesítésű üditőital
készíthető.

1. kép: A Hódmezővásárhelyi Kereskedelmi Bank
Szikvízgyárának szódásüvege (6)

41

Vásárhelyi látóhatár 13.

2. kép: Hangya szövetkezet porcelán betétes fejű kék üvege Tiszaburáról,
és rózsaszín, kakasos szódásüveg Békéscsabáról

3. kép: Nemzetiszínű porcelán betétes szifonfej Gárgyán János
szegedi üzeméből

42

Vásárhelyi látóhatár 13.

4. kép: Jedlik István Ányos (1800‒1895)
bencés szerzetes, természettudós, feltaláló

5. kép: Győr, Jedlik Ányos utca a névadójára emlékeztető Hefter László szoborral,
a kakasos szódásüveg csobogóval (2011).

43

Vásárhelyi látóhatár 13.

6. kép: Az üveglapok összeragasztásával készített győri
csobogó fejrésze Jedlik Ányos (1800‒1895) szignójával

7. kép: Szódásüvegfej Weingert Rosalia kolozsvári
/Cluj gyárából és Nagyszebenből/Sibiu

44

Vásárhelyi látóhatár 13.

8. kép: Az 1806 óta forgalmazott borszéki vizet
napjainkban műanyag (PET) flakonba töltik

9. kép: Budafoki ERI Szódavíz a szódásüveget 10. kép: Szódagép és tartozékai
felváltó könnyű PET-szifonban (A hosszú kék a patron.)

45

Vásárhelyi látóhatár 13.

A szikvíz is ott található a hungarikumok (7) között
(A Hungarikum Bizottság helyezte a Hungarikum Gyűjteménybe)
Források:
1. https://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Priestley
2. https://en.wikipedia.org/wiki/Johann_Jacob_Schweppe
3. https://vinoport.hu/borlexikon/szoda-szikviz/1360
4. http://gyartastrend.hu/hogyan_keszul/cikk/a_szodavizgyartas_tortenete
5. PET = polietilén-tereftalát
6. Az 1923-ban Andrássy utcai székhellyel alapított Hódmezővásárhelyi Kereskedelmi Bank gabonake-
reskedéssel, szikvízgyártással és jéggyártással is foglalkozott. A termék kiszállítását autóval oldották meg.
http://www.csml.hu/download/hodmezovasarhely/XI/XI.209..pdf
7. Hungarikum törvény: 114/2013.(IV.16) Kormányrendelet III. sz. melléklete
http://melo-depo.hu/hirek/204/ismered-ezeket-a-hungarikumokat-tedd-probara-magad

46

A tél színei

Fotó: Benák Katalin

Vásárhelyi látóhatár 13.

48

Vásárhelyi látóhatár 13.

Festészetem világában megadatik az

a kegyelmi állapot, minek következté-
ben csodálkozó meglepetéssel döb-
benek rá, hogy a kifejezni szándékolt
gondolataim, érzéseim, miként öltenek
végül is képi formát a színfoltok és vo-
nalak ritmusa által a megfestésükre ki-
választott képfelületen. [...]
Számomra a gondolatok lírai megkö-
zelítésének egyik módja a szín. Képe-
im redukált színvilága tudatosan vá-
lasztott. Magányos figuráim nemcsak
az egyes ember magányérzetét, de a
természet adta nagy tétel, az elmúlás,
élniakarás szimbólumai is szeretnének
lelkem szerint lenni. [...]
Szeretek elvonultan észrevétlenül élni,
hogy nyugodtan koncentrálni tudjak
a festészetemre. Általában saját ma-
gamnak adok feladatokat, és magam
választom meg témáimat.

Fülöp Erzsébet:
Kiállítási katalógus — Előszó helyett. Részletek.

2007. december 16. - 2008. január 10. p. 2-4.

49