eLatohatar11_12

Vásárhelyi látóhatár XI.

Feledy Balázs

Eifert János fotóművész Visszapillantás című életmű
kiállításának megnyitása

Tisztelt Megnyitó Közönség, Kedves Barátaim, Alpolgármester Úr!

Ezen a fantasztikusan nagyszabású kiállításon nem lehetnek az első szavak másé, csak Eifert Jánosé… Egyik na-

gyon fontos mondata így hangzik, s ezt ars poeticaként írta le: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék.
És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolata-
imat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensú-
lyozik a képzelet és a valóság peremén.”

Már itt a megnyitás kezdetén emeljünk ki ebből a szövegből alapvető szavakat, fogalmakat. Játék! Igen érezzük
mindig János képein a megközelítés játékosságát is, de ahogy ő is teszi, mi is tegyük mellé azonnal: nagyon komoly
játék. A komolyság és a játékosság együttessége csak nagy művészeknek sikerül. Neki igen! És ír a világ megismeré-
séről (igaz, ha képeit nézzük!), ír a szabadságról (ha valamiről szólnak képei, akkor erről is!) és ír a saját képi nyelvről,
ami, ha valakinél egyértelműen igazolható, akkor az az ő munkáinál mindenképpen. A nézni-látni- láttatni három fo-
galma szintén jellemzi egész alkatát, művészetét, hitvallását, s használja a régiesnek tűnő, de hiteles képíró kategó-
riáját, fogalmát, valamint – számomra talán – a legfontosabbal zárja: miközben egyensúlyozik a képzelet és a való-
ság peremén! Erről még szó lesz.

Nos, félelmetesen nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki képesnek tartja magát arra, hogy ismertesse, elemezze, il-
letve akárcsak felvázolja Eifert János sokirányú művészi munkásságának főbb értékeit kiállítása kapcsán. Nyugod-
tan használhatjuk a kifejezést: olyan – immár – monumentális méretű ( s ezt ez a kiállítás is igazolja!), például csak
fotográfiai tevékenysége, s annak olyan sokféle terrénuma, elágazása van, hogy csak ennek a felvillantása is rendkí-
vül szigorú tömörítő képességek mozgósítását kívánja. Ám Eifert egyáltalán nem csak fotográfus, hanem a fotográ-
fia több speciális területének is művelője (diaporáma), továbbá ezeken túl szinte egyedülálló szakírói tevékenysé-
ge, melynek van kizárólag fotószakmai területe és van portréírói vonulata, de abban is kivételes a munkássága, hogy
olyan eleven, szuggesztív és eredményes a pedagógiai munkássága, amely szintén példa nélküli. S akkor nem is be-
széltünk arról, hogy a magyar kortárs fotográfia szervezeti rendszerében való közreműködése és valódi helytállása is
igen egyedi, utaljunk csak arra, hogy évekig elnöke volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön is egyik legismertebb képviselője, meghatározó
egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni. Mindig sokféle irányban próbálkozott és
művészi eredményei folyamatosan igazolták is ezt a tág érdeklődést. Sokoldalú tehát, folyamatosan megújuló, kísér-
letező alkat, s erről ez a mai kiállítás is szuggesztív benyomást ad. Mint, szinte minden fotográfus: kitűnő riport fo-
tós (látjuk!), mély életképek készítője (látjuk!), pályája kezdete óta meghatározó táncfotográfus (itt vannak képei),
kiemelkedő igényességűek aktfotói (fontos részei a kiállításnak), portréi (jeles művek láthatók), de meghatározó-
ak az itt ugyancsak felvillantott természetképei és más irányú alkalmazott és autonóm fényképei, melyek összes-
sége alapozta meg ismertségét. Alapvető állítás: ő nem specialista abban az értelemben, hogy nem egy téma, nem
egy felfogás izgatja, hanem szemlélete minden értelemben ennél jóval tágabb. Ha egy kicsit szűkítenünk kell, s kon-
centrálnunk a lényegi tematikákra, akkor egyetérthetünk saját meghatározásával, mely szerint ő a három „T” fotó-
sa: „tánc, test, természet”.

Személyisége egészen kivételes voltát bizonyítja önálló, egyéni kiállításainak száma. 2013-ban rendezte 200.
önálló kiállítását! Ezek száma a mai napon már meghaladja a 230-at (!), s ezt a nagyságrendet azért nem érde-
mes konkretizálni, mert mire bezárul ez a kiállítás, addigra már bizonnyal több lesz a háta mögött, mert egy má-

51

Vásárhelyi látóhatár XI.

sik kollekciót másutt mutat be (képes rá!). Energiáit jelzi, hogy 2018-ban, születése 75. évében egy „75 év – 75 ese-
mény” című program sorozatot hirdetett meg, amely teljesült is. Jegyezzük meg, hogy kiállításai megnyitásai nagy
része sem szokványos esemény – mint ahogy ez ma is így van itt Hódmezővásárhelyen -, ugyanis sok esetben teszi
összetettebbé e programokat zenei- és tánc közreműködővel, s nyitásaira sokszor szerveződnek különböző típusú
performanszok. Vagyis: Eifert János egész életében az alkotóművészet egyedi művelése mellett megmaradt előadó
művésznek is, nem csak kurátornak tehát, hanem például koreográfusnak is…

Nyomatékosítsuk, amit persze mindenki tud, hogy Eifert János 1943-ban itt született Hódmezővásárhelyen. Éle-
te első tizenhét évét itt élte le, de szülővárosához azóta is ragaszkodik, mely a kezdetét adta fényképészeti tevé-
kenységének is, mely folyamatosan témát adott számára művészi pályáján, s melynek díszpolgára is. Vásárhely, an-
nak paraszti világa, tanyahálózata, környezetének egyedi szépsége természetszerűen befolyásolta fotográfiai pályá-
ját. Mártély bukolikus természeti világában készítette első képeit. A jó tornász, mozgékony, kitűnően táncoló fiatal-
embert aztán, még vásárhelyi érettségije előtt elcsábította a tánc hivatása, s 1960–tól a Honvéd Táncegyüttes (akkor
Néphadsereg Művészegyüttese) hivatásos táncosa lett, egészen 1977-ig (természetesen később leérettségizik, majd
közgazdász oklevelet is szerez). A külföldi turnékon kezd el intenzíven fotografálni, a múlt század hatvanas éveiben.
Amikor táncos pályája csúcsán abbahagyja e hivatása gyakorlását, azt már a fotó miatt (is) tette, igaz, akkor már or-
szágosan is ismert fotográfusnak számít. A tánc, mint hivatás intenzív gyakorlása azonban lehetővé teszi, hogy rög-
tön levonjuk egész fotográfusi későbbi pályájára vonatkozó egyik legfontosabb következtetésünket. Nevezetesen,
hogy az örökké mozgó, alias örökmozgó fiatalember ugyanilyen művésszé válik: a mozgás megragadására, a mozgás
pillanatának rögzítésére azonnal képes. Így aztán az sem véletlen, hogy első egyéni kiállításának címe 1972-ben: A
színpad varázsa. A színpadon is minden mozog, s ugyanott sok minden olyan, mint a valóságban, mégis minden sti-
lizált, rendezett, tervezett.

Nos, Eifert János egész életútja, életműve azt igazolja, hogy bár technikailag elsőrangú és naprakészen felkészült
művész, mindezt a tudást soha nem öncélúan alkalmazza, hanem képszerű látomásainak minél nagyobb erejű köz-
léseként.

Eifert pályája kezdetén, amikor már hivatásos fotósként dolgozott, tevékenysége fő sodrát riportfotográfusi mun-
kássága jelentette, annál is inkább, mert különböző lapoknál e feladatra volt alkalmazva. Ikonikus képévé vált az
1970-ben készített Vágta, e kiállításnak is jeles darabja. Két kuvasszal futó fiatalembert vett lencsevégre úgy, hogy
a hozzá közelebb lévő kutya oldalra nézve szinte a fényképész szemébe pillant a rohanásban. Az elmosódott hát-
térből élesen megvillanó kutyatekintet felejthetetlenné teszi a képet. Ez irányú képességei egyik jeles bizonyítéka
a nemzetközi sikereket is arató kiemelkedő sorozata A kertész kezei című fekete-fehér kollekciója, melyet 1978-ban
készített. Ennek egyik darabja, a palántát szinte óvó kezekkel gondozó idős kertész vaskos, barázdált tenyereinek
látványával, az egyszerűség nagyszerűsége, szintén e kiállítás kiemelkedő korai műve. Különös érzékelnünk, hogy
míg képriportjai nagyon is a valóság vonzásában születnek meg, addig egész életében távol tartotta magát egyfajta
dokumentarista felfogástól, nem állt hozzá közel a szociofotó. A választ meg is fogalmazza, hogy a dokumentarista
fényképésznek az a módszere, hogy csak tárgyszerűen tekint a témájára, és nem foglal állást, az neki nem megy.
„Mindenben, amit megörökítek, benne van a szenvedély, az a szeretet, amivel feléje fordulok.”

Eifert pályaindulása kezdetétől számít – hagyományos kifejezéssel – tehát portré-fotósnak (is). Mint más eset-
ben, nyilvánvalóan nála is érintkeznek és összefolynak a különböző műtípusok, így a riportfotó természetesen lehet
portré is és ez fordítva is igaz. Egy jó portré is magától értetődően lehet része egy riportnak. S a portrénak is több
megvalósulási lehetősége van, melyből a legjellemzőbb a fej- vagy arc-portré (ennek is kiváló művelője), ám ez ki-
tágulhat az egész test megjelenítésére, sugározhat egyfajta zsáner, életkép jelleget. Eifert János a portré fényképe-
zés teljes spektrumában otthonosan mozog és soroljuk ide a pályaindulásától máig ikonikus képének számító Marcel
Marceau felvételt, amely ugyan sorolható a táncképek, az életképek, sőt még a riportfotók közé is, de leginkább ez
portré, méghozzá a leglényegibb. Eifertnek a francia pantomimművész 1968-as, Erkel Színház-beli fellépése kapcsán
sikerült őt lencsevégre kapnia. A felvétel azért is jelentős, mert a végső kép kialakításában a fotográfus már ekkor,
és már itt is élt a két fotóból egyet készíteni (montázs) gyakorlatával. Ez az ikonikus kép itt is jelentőségének megfe-
lelő elhelyezést nyert.

A hagyományosnak nevezhető portréfotók sorából hadd emeljük ki a Fodor József festőművészről készített ké-
peket, képet, amely csak témájában hagyományos, beállításában, megoldásában kivételesen egyedi és megragadó.

Első pillantásra azt gondolnánk, hogy Eifert Jánost, aki leginkább az emberi test fotográfusa, igazán nem foglal-
koztatja a természetfényképezés. Ám ez messze nincs így. Egyrészt szocializációja ültette el benne az egész életére

52

Vásárhelyi látóhatár XI.

szóló mély érdeklődést, másrészt olyan sok helyén járt a világnak, s olyan természet-megfigyelőnek bizonyult min-
den helyszínen, ami ritkaság kortársai között. Mint már jeleztem: szülőföldje környezete ebben az ihletésben is na-
gyon közel áll hozzá, mártélyi képei jelzik intenzív gyökerezettségét e tájba, s emócionalitással telített mély empáti-
áját. Természetfotói annyiban is eredetiek, hogy nem törekszik úgynevezett szép tájak megörökítésére, hanem az e
kategóriába sorolható munkák is nagyon rákoncentrálnak egy-egy látott mikroklímára, olyannyira, hogy a természe-
ti formák, anyagok már-már absztrakttá válnak.

Magától értetődően kezdettől fogva művészi, fotográfusi érdeklődésének előterében áll a tánc megjelenítése,
s ez a tematika vásárhelyi kiállításának is a fókuszába került. Ez a téma annyira foglalkoztatja, hogy nem csak maga
készít ilyen témájú képeket, de kutatja is a magyar táncfotográfia történetét. Ám a maga által készített képek már
pályája elejétől sikereket hoznak számára. Marcel Marceau képéről már szó esett, ezúttal hadd elevenítsük fel egy
másik meghatározó képét 1971-ből, amely a Cirkusz címet viseli, s központjában Köllő Miklós látható a Dominó
Pantomím együttes „kavargásában” (szintén e kiállítás meghatározóan fontos képe!). Kivételesen elkapott atmosz-
férikus pillanat kivételes megörökítése. Ezekben az években sok riporthoz kapcsolódó képet készített a Honvéd Mű-
vészegyüttes fellépéseiről. Ezek nagy sora kitűnik a pillanat kiragadásának és megragadásának képességével, a di-
namikus mozgás szuggesztív érzékeltetésével, a tű éles látványok és a bemozgó folthatások kontrapunktjával. Sze-
mélyes vonatkozásai miatt is meghatóan gyönyörű kép a Lőrinc Kati Katával című kép, melynek mozgás pillanata in-
kább a repülés pillanatát örökíti meg, mely a testek repülésével együtt a boldogság szárnyalását is jelzik…

Az ő pályáját is döntően befolyásolta az analóg technikáról a digitális technikára való átállás, amely esetében az
ezredforduló éveiben válik véglegessé. Talán máig hatolóan nagy a vita, hogy a digitális technika magának a fotómű-
vészetnek hozott-e új esztétikai lehetőségeket? A technika önmagában való ismerete és alkalmazása még nem ga-
rantálja a művészi minőséget, de az is kétségtelen, hogy ma már szinte a fotóművész létezése alapfeltétele, hogy ha-
ladjon a korral, figyelje a robbanásszerű fejlődést. Eifert János ezt teszi. Folyamatosan fejleszti tudását, azok közé a
fotográfusok közé tartozik, aki tudatosan képezi magát, „halad a korral”. Az utóbbi évek technikai robbanása a foto-
gráfia technikáját is alaposan „átírta”, de Eifert János abban is különleges személyiség, hogy ebben is tartja a lépést…

Legalább egy mondattal utalnunk kell csendélet képei rendkívüliségére, melyeket nyugodtan nevezhetünk mű-
fajteremtő munkáknak, s szintén jelentős helyet foglalnak el e kiállításon.

Kétségtelen, hogy Eifert művészetének fókuszpontjában vannak a tánccal, a mozgásművészettel, mozdulatmű-
vészettel kapcsolatos képei, melyek sora és íve, működése évtizedei alatt tehát nagy változáson ment keresztül. Az
első időszakban, még analóg technikával készítette fekete-fehér képeit, melyek sok esetben köztes műtípusként ha-
tárolhatók be a riport műfaja és a kifejezetten táncfotográfia területén. Erős dinamizmus jellemzi e képeket, melyek-
ben a viszonylag hosszabb exponálási idő által, a bemozgások és áttünések látványa szuggesztív mozgás élményt is
ad a nézőnek. Az évek teltével, a digitális technikára való átállást követően kinyílik egy újabb út lehetősége: a meg-
rendezett képek, beállítások „leképezésével”. Egyre inkább képes meghökkentő látványt teremteni, melynek egyik
forrása az eredetien berendezett (vagy virtuálisan megtervezett) fotó-tér, annak eszköztára, az alanyok – jellemző-
en női figurák – beállítása, koreografálása, testük megfestése, az emberi test szépsége, formái, fényei, környezethez
„igazítása”, kezükbe adott drapériák, leplek bekomponálása, bonyolultan megszervezett világítási effektusok alkal-
mazása. A másik forrás a digitális képalkotás által az utólagos újrateremtés, a fotóshop kreatív alkalmazása, mellyel
rendkívül ötletgazdagon él. Így jönnek létre olyan képek, melyek stílusbelisége csak a szürrealizmus kifejezéssel ír-
ható le, melyekre – mivel sok évtizedes kategóriáról van szó –, nyugodtan alkalmazhatjuk a posztszürrealizmus kife-
jezést. Ez a mű csoport kivitelezési technikája igényességével, méretével, erőteljességével e kiállítás talán leghatá-
sosabb látványát jelenti.

Természetesen szorosan összefügg tánc-ábrázolásaival akt-fotográfusi tevékenysége, amely átível szinte munkás-
sága egészén. Túlnyomórészt női modelljeit sohasem helyezi közhelyes környezetbe. Nagy szerepet kap a női testet
(testeket) körbevevő (körbeölelő!) architektúra, a falak, üvegek, ablakok, adott esetben lágy természeti formák, me-
lyekhez szervesen kapcsolódnak a függönyök, drapériák, lepedők vagy inkább: leplek, néha tárgy-rekvizitumok. A
művész mindig sejtelmes környezetet hoz létre, decens, titkokkal teli fény-körülményeket teremt. Eifert János olyan
átéléssel és szuggesztióval készíti akt sorozatait,melyek az erotikum és az esztétikum szimultán esszenciái. Bravúrja-
it mind fekete-fehérben, mind színesben megteremti.

Eifert János élete, pályája Hódmezővásárhelyről indult, s a városhoz ma is erős a kötődése, együtt azokkal a ba-
rátokkal, akiknek ottani jelenléte, léte a művész számára ma is meghatározó kötelék. Egyik „öreg” barátja Szenti Ti-
bor, itt élő néprajzkutató így írt Eifert Jánosnak: „Mindketten vásárhelyiek lévén fiatal korunk óta tart az ismeretsé-

53

Vásárhelyi látóhatár XI.

günk és a barátságunk. Mint egyes humán szakmák dokumentum fotósa, mindig fölnéztem rád, aki elhivatottságból
és belső erőtől hajtva magas művészi szinten alkotsz. Téged nem csak a hazai tisztelőid és szakmai elismerőid tarta-
nak számon. Kevés olyan magyar fotóművész van, aki annyi nemzetközi kiállításon vett részt és kapott díjat, mint Te,
aki ezzel nemzetünk fotóművészeti elismerését gazdagítottad.”

Ezt az igen terjedelmessé növekedett megnyitót egy Eifert Jánostól idézett ars poetica közzétételével indítottuk,
melyet úgy kezd, hogy számára „… játék a fotográfia. Nagyon komoly játék.” Az eddigi sorokban tán érzékeltetni tud-
tuk, s most csak ismét essék szó róla, hogy valóban: kivételes az a könnyedség, már-már játékosság, ahogy Eifert Já-
nos az általa megörökítendő jelenséghez vagy személyhez közeledik. De, ez a játékosság valóban mindig komoly tar-
talmakat eredményez, s intenzív kreativitással párosul. Azt is írta tehát, hogy számára a fotográfia „… jelenti a világ
megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot”, hogy gondolatait saját képi nyel-
vén közölje. Nos, mindezt is bizonyítva látjuk. Kivételes tematikai gazdagsága feltárulása során végképp érezzük sza-
badságát, melyet talán szárnyalásnak is nevezhetünk. Képei folyamatosan gondolatokat is közölnek, s valóban: saját
képi nyelven. Így folytatta: „Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata…” Több triásza mellett ez is ki-
bomlik előttünk: világ- és országjárása során mindig néz, képein érezzük, hogy fantasztikusan lát, s hogy velünk né-
zőkkel is nagyon tud láttatni. Gondolatmenete befejező félmondata így hangzik: „… miközben egyensúlyozik a kép-
zelet és a valóság peremén.” Nos, ez talán a legkülönösebb, melyet teljesíteni tud. A valamikori fotográfia megkü-
lönböztető jegye minden más művészeti ágtól az volt, hogy a fénykép azt örökíti meg, ami az objektív előtt a maga
valóságában is látható, érzékelhető. Ám Eifert János úgy fotografál, hogy valóban: egyensúlyoz a képzelet és a való-
ság peremén. Képei a valóságot is megjelenítik, ám a képzeletet is láthatóvá teszik, képeiből a képzelet fotográfiája
is megszületik, melynek csak kiindulása a valóság, végső műteremtője a fantázia, a képzelet. Eifert János művészi ars
poeticája így válik megvalósult művészi eredménnyé.

S végül nem hagyhatok ki egy fontos szójátékot, mely több is annál. Az igazi valóságos képíró művész (aki váloga-
tója, szervezője volt saját kiállításának) társkurátora Képíró Ágnes művészettörténész volt. A megvalósult kiállítás a
két Képíró kivételes szimbiózisát, sikerét bizonyítja.

E kiemelkedően jelentős eseményű kiállítást nagyrabecsüléssel és szeretettel nyitom meg!

Hódmezővásárhely, 2020. február 23.

Tornyai János Múzeum,
Alföldi Galéria

Feledy Balázs
művészeti író

54

Vásárhelyi látóhatár XI.

Eifert János | A világ végén

55

Vásárhelyi látóhatár XI.
Bernád István
A festő, aki rózsaszínnel alapozott1

Boldizsár István Derekegyházán töltött napjairól
(1972)

Boldizsár István | Belgrád rakpart Neve: Boldizsár István. Kérte, hogy
Forrás: Pintér Aukciós Ház fogadjuk szeretettel és tegyük lehe-
tővé, hogy az általa kiválasztott he-
1972 tavaszán a Derekegyházi Állami Gazdaságban dolgoztam jo- lyen készíthesse el a vázlatokat. Né-
gászként, amikor jelezték, hogy nemsokára megjön Kazareczky Kálmán, a hány nap elteltével megérkezett
vadászatért felelős mezőgazdasági és élelmiszerügyi miniszterhelyettes, és egy abban az időben ritkán látható
fontos bejelentést tesz. Kisvártatva meg is érkezett, és a gazdaság erdeit vé- sportkocsival egy idős férfi, és kísé-
gigjárva egyszer csak lemutatott a Szentesi úttól a Derekegyházára vezető út retében egy nyugdíjas törvényszé-
melletti földre: – Ez év decemberében itt, az addig megépülő vadászházban² ki bíró, akit segédjeként mutatott
kormányvadászat lesz! be. Egyed Pista barátom volt a fő-
Igazgatónk, Kőrösi Sámuel a fejét fogta, hogy ilyen rövid idő alatt erdész, akinek a terepjáróján több
képtelenség egy kellően tekintélyes vadászházat felépíteni és berendezni. helyszínt is megnézett a művész úr,
De ígéretet kaptunk, ha szükséges, mindenben soronkívüliséget élvezünk. végül is egy olyan nyiladékot válasz-
Bár nem volt effektív feladatom a vadászház felépülésénél, de a belső be- tott, ahonnan fácánok szálltak fel.
rendezésben, és a bútorok kiválasztásában közreműködtem. Az ebédlő kü- Másnap már el is kezdett
lönleges fa csillárját a gazdaság igazgatója tervezte. festeni, és engedelmével én is vele
A nyár folyamán ismét jelzés érkezett a miniszterhelyettestől, hogy a mentem, mert miután magam is
legfelsőbb vezetés javasolja: az étterem falára egy nagyméretű festmény ke- gyerekkorom óta rajzoltam és fes-
rüljön, amelyet egy volt nagybányai festő készítsen el, aki egyébként maga is tettem, nagyon kíváncsi voltam,
nagy vadász hírében áll. hogy milyen lehet egy élő nagybá-
nyai festő munka közben. Közvet-
lensége rendkívül megnyerő volt, s
amikor elmondtam, hogy én vagyok
a jogászok közt a legjobb festő és a
festők között a legjobb jogász, jót
nevetett a megjegyzésemen. A kez-
dés már eleve körülményesnek tűnt
számomra, hiszen nagyméretű nap-
ernyőket pakoltak ki és szúrtak le a
földbe, és ezeket a napjárástól füg-
gően esetenként áthelyezték, hogy
a fény-árnyék hatás megfelelő le-
gyen. Pista bátyámat nem zavarta,
hogy ott botladozok körülötte, csa-
pongva mesélt sok mindenről. Bár
nagybányai festőnek, s ahhoz az is-
kolához tartozónak tartotta magát,
elmondta, hogy ő eredetileg oros-
házi.
Elmeséltem neki, hogy
az Orosháza melletti Székkutasról
nagyapámnak 1972-ben megje-
lent egy monográfiája korabeli tér-
képmellékletekkel és népművésze-

56

ti tárgyakról szóló fényképekkel (1. Vásárhelyi látóhatár XI.
kép). Ajánlottam, hogy szívesen ho-
zok nagyapám könyvéből egy dedi- Boldizsár István | Tornácon
kált példányt. Örömmel fogadta a Forrás: Pintér Aukciós Ház
könyvet és viszonzásul küldött nagy-
apámnak egy rézkarcot, amelyre azt Boldizsár István | Csendélet
mondta, hogy ez Mindszent határá- Forrás: Pintér Aukciós Ház
ban készült.
Legnagyobb meglepeté- 57
semre vásznait nem fehérre, ha-
nem rózsaszínűre alapozta. Elme-
sélte, hogy az alapozás mennyi-
re lényeges. A fehéret nem szeret-
te, többféle színt is kipróbált, és vé-
gül a rózsaszínűre esett a választá-
sa. Magam is megtapasztaltam azt,
amit ő a helyszínen is megmutatott,
hogy a barnák, a zöldek és a kékek,
de különösen a fehérek egészen kü-
lönleges hatást keltettek a rózsaszí-
nű alapon.
A segítője, amikor a festé-
keket vette elő, egy kis színt kinyo-
mott a palettára, és az is beigazo-
lódott, hogy az olajfestékek ugyan-
azon elnevezés mellett a gyártótól
függően mennyire eltérnek egymás-
tól. A holland Thalens égetett sziéna
és a Rubens hasonló festékjelű tu-
busa komoly színeltérést mutatott.
De ez volt a jellemző a kobaltkékre
és a kadmium vörösre is. – És most
nézd! –mondta. – Ha magyar olaj-
festéket használsz, ami egyébként
nem rossz, az is teljesen más. Egy-
re figyelmeztetlek, hogy csehszlo-
vák olajfestéket ne használj, mert
annak kimegy a színe és túlságosan
híg is.
Mesélt Nagybányáról, meg
arról is, hogy a festők ugyanúgy
nem szerették egymást, mint ahogy
hallja: Vásárhelyen sem. Alapvető-
en féltékenyek voltak egymásra és
éreztették azt, hogy valami titkos,
különleges festészeti praktika tudói
és azt soha a másiknak át nem ad-
ják. Hangsúlyozta, hogy nem prak-
tikákra van szükség, hanem festői
alázatra, szakmai tudásra, a fények
ismeretére és a perspektíva megje-
lenítésére.

Vásárhelyi látóhatár XI.

1.kép: Elmesélte azt is, hogy az angol királyi család házi festője is volt. Ha-
A nagyapa, Dr. Simonffy Ferenc zajövetele után ezért nem tartozhatott az államilag elismert festők közé. El-
székkutasi monográfiájának fedele, mondta, hogy a műterme az Ernst Múzeum felett van Budapesten (Nagyme-
amelyet Fejér Csaba: A múlt és jelen ző u. 8. – 2.kép), ahol egyszer két, ún. hosszú kabátos férfi jelent meg és őt
találkozása a „Nagypusztán” című kereste.
képe díszít Egy hosszabb csomag volt náluk. Hirtelen arra gondolt, hogy most
Amikor már kicsit job- biztos letartóztatják valamiért, ha másért nem, azért, mert királyi udvari fes-
ban összemelegedtünk, akkor tő volt. Legnagyobb meglepetésére egy összegöngyölt olajfestményt terítet-
megemlítettem neki, hogy apai tek elé és megkérdezték tőle, hogy ezt a képet ő festette-e. Felismerte a ké-
nagymamámék ugyancsak nagybá- pet, bár aláírás nem volt rajta. Megmondta, hogy ez valóban az ő munkája,
nyaiak voltak, nagyapámék pedig mire megkérték, hogy akkor írja alá. Megtette, a két férfi feltekerte a vásznat
Hargita megyéből, Kászonújfaluból és mellesleg megjegyezték, hogy a festmény Kádár Jánosé. (Így aztán meg-
származtak. Nagyanyám apja bá- fejthetővé vált a „szalonképessé válása” és az is, hogy a vadászházba készí-
nyafőtanácsos volt. Megkérdezte, tendő festményre ki javasolhatta.)
hogy hívták nagymamámat. Mond- Egy alkalommal megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a vásárhelyi fes-
tam, Horváth Lenkének. – Őt mi Li- tőket, a vásárhelyi iskolát. Rögtön Tornyait emlegette és dicsérőleg, tiszte-
linek hívtuk – nevetett rám. Voltunk lettel szólt róla. A „Juss” – mondta. Nehogy azt higgyétek, hogy ez vásárhe-
vele többször is színházban. lyi specialitás! Az irigység, az önzés, az átok az emberek többségében felfe-
Pista bácsi memóriája kiváló dezhető. A maiak közül kiemelkedően nagy művésznek tartom itt Fejér Csa-
volt, tényleg ismernie kellett a nagy- bát– mondta. Mindent tud, amit a klasszikusok ismertek. Többen mondták,
mamámat, hiszen Lili mama sosem hogy a képei szürkék és barnák. Én ahány képét láttam, mind – mind más ár-
békült ki a Lenke („ügyetlenke”) ke- nyalatú volt. Ennek az embernek olyan a térlátása, ezzel összefüggő tehetsé-
resztnevével és ragaszkodott hozzá, ge, ami nagyon keveseknek adatik meg. – Nagy marha! – nézett rám huncut
hogy mindenki Lilinek szólítsa. tekintettel. Nem ment el világot látni. Világhírű művész lehetett volna belő-
A művész úr emlékeim sze- le.
rint Derekegyházán 3-4 vázlatot ké- Időközben én is elhagytam Derekegyházát, vargabetűkkel felkerül-
szített, majd a fácános erdei képét tem Budapestre. Egyik költözködésem során – legnagyobb meglepetésem-
a pesti műtermében fejezte be. Fes- re – Egyed Pistát pillantottam meg, aki szintén oda költözött, ahova mi. Évek
tés közben – pihenésképpen – Ar- óta nem láttuk egymást, mondta, hogy ő lett a Mezőgazdasági Minisztéri-
temisz istennő oltalmát élvezve hó- umban a vadászatért felelős vezető (3. kép). Én meg mondtam, hogy a Mű-
dolt oldhatatlan vadászszenvedély- velődési Minisztériumban dolgozom. Egy hét múlva meghívott egy őz vacso-
ének. rára. A szobájuk falán feltűnt Boldizsár István egyik színes vázlata. Az őzpör-
költ különlegesen finom volt.
Az utóbbi időben azon gondolkodtam, hogy vajon Pista bátyám
nagyméretű, kiváló festménye meg van-e még a vadászház nagytermében
(4. kép), vagy esetleg azóta egy elvtárs/úr dácsáját díszíti. (?)

Jegyzetek

1. Az 55 éves érettségi találkozónk utáni vacsorán (2017), a vásárhelyi Bagolyvár-
ban Domokos Tamás barátom beszélgetés közben megkérdezte tőlem, hogy hal-
lottam-e Boldizsár István festőművészről. Azt feleltem, hogy nem csak hallottam,
hanem ismertem is. Elkezdtem mesélni a találkozásunkról, amikor hirtelen köz-
bevágott: írd le! A biztonság kedvéért átadott egy példányt a Vásárhelyi Látóha-
tár 26. számából (2017/1), amelyben Vida Mihály osztotta meg Boldizsár István-
nal kapcsolatos mindszenti emlékeit. Hosszabb ideig vacilláltam, hogy vajon ér-
dekel-e valakit az én emlékem, de mivel személyes összefüggéseket is felleltem
a történtekben, így elhatároztam – jóval később –, hogy mégiscsak megírom.

2. A vadászház, amely a Szegedi Házgyár elemeinek felhasználásával készült, a
rendszerváltást követően árverés útján került a Dalerd Zrt. tulajdonába. Az ere-
detileg lapos tetejű épület nyeregtetőt kapott és tetőtéri szobákat alakítottak
ki benne. Boldizsár István ebédlőben függő képe jelenleg lappang. A kép a kor-
mányvadászatot követően került csak a nagyterem falára.

58

Vásárhelyi látóhatár XI.

2.kép:
Az egykori Ernst Lajos Múzeum épületének fa-
lán (Budapest, Nagymező utca 8. ) található
emléktábla. Itt készült el „Derekegyházi erdő
fácánokkal” című képe is. 2013. július 12. óta
Robert Capa Kortárs Fotográfia Múzeumnak ad
teret az épület.

3.kép:
Dr. Egyed István halálát (1998) követően létre-
hozott Egyed István Alapítvány díj plakettje

4.kép: 59
A Dalerd Zrt. tulajdonába került, nagymérték-
ben átalakított Derekegyházi Vadászház ma.
Egykoron Nagytermének falán függött Boldi-
zsár István képe, melynek vázlatait a közeli er-
dőben festette

Vásárhelyi látóhatár XI.
Domokos Tamás — Fekete Emil
Mindszent festője Bozó Kálmán,
akinek mecénása Boldizsár István volt

Bozó Kálmán (* Mindszent, 1951. † Deszk, 1985.) a 2. világháborút követő, gazdaságilag és politikailag is terhes

időben, 1951-ben született Mindszenten. Mivel születésekor a mindszenti Zöld Keresztben rendellenességet tapasz-
taltak nála, ezért kivizsgálásra Hódmezővásárhelyre szállították át. Ezzel el is kezdődött élete nagy kálváriája.

Édesanyja, Elekes Ilona Mindszenti Háziipari Szövetkezet bedolgozója, majd háztartásbeli; édesapja, Bozó József
asztalos a helyi tanácsnál. (A keresztnév és a foglalkozás alapján óhatatlanul a Biblia jut az ember eszébe.)

Még 2 éves sem volt, amikor a konyha barna, kétajtós szekrényét telerajzolta. Később, a rajzolás szünetében „ol-
vasott” és történeteket költött a képeihez.

Tóth Mária Elvira írja: „Emlékszem a folyosóról nyílt a konyha, melynek sarkában volt egy hatalmas, nagyon régi
szekrény, alól nagy fiókokkal fából, amelyek telis-tele voltak fajátékokkal, fakockákkal, amiből építeni lehetett – azt
nagyon szerette – házakat, magas tornyokat készítettünk közösen. Nyáron a nagy, vén diófa alatt az udvaron volt an�-
nyi homok, hogy nagyon szeretett ott is homokvárat csinálni, de nem akár milyet, csodaszépek voltak, mint a mese-
könyvekben.”

6 éves korában eltávolították a manduláját, de a nehéz, sípoló légzéssel járó tüdő és szív asztma (Asthma
bronchiale, Asthma cardiale) egész életében hűséges kísérője maradt, és hozzájárult egyre lassuló beszédéhez is.

Általános iskolás korában Mihály Béla tanáraként, népművelőként őszintén segítette a kibontakozását. Délutá-
nonként pedig rajztanára Tóth Emma/Emike néni képzőművészeti szakkörébe járt. Emike néni Kálmánnak élete vé-
géig mentora és barátja maradt.

Mindszenten kezdte a gimnáziumot, ahol műszaki rajzra is Emike néni tanította. Az intézmény 1968-as megszű-
nése után két tanévig bejár Szentesre, és az érettségit már a Horváth Mihály Gimnáziumban teszi le (1970), majd re-
cepciósként helyezkedik el az akkori Nagyközségi Tanácsnál.

Fénykép (1970-es évek eleje) és önarckép (1975/1976)

60

Vásárhelyi látóhatár XI.

Gimnáziumi évei alatt Hódmezővásárhelyre is bejárt, ahol a Petőfi Művelődési Ház ‒ ma Bessenyei Ferenc Mű-
velődési Központ ‒ rajzszakkörében Fodor József vezetésével elsajátítja a festészet és a rajzolás csínját-bínját. Fodor
József 1969-től 1986-ig vezeti a rajzszakkört, ezt követően a Képzőművészeti Alap vásárhelyi és mártélyi alkotóházát
gondozta. Elképzelhető, hogy az előbb említett helyeken is találkozik a mesterével Bozó Kálmán.

Kálmánt elsősorban a művészettörténet stílusok foglalkoztatják, az építészet terén pedig a templomok, a francia
kastélyok és a cseh várak izgatják. Autodidaktaként az angol, a német és az olasz nyelvet igyekszik elsajátítani, hogy
megnyíljanak előtte a szakkönyvek és képzőművészeti albumok textusai.

A könyvek szeretetét édesanyja génjeitől nyeri. „Nekem még ma is az olvasás a legkedvesebb időtöltésem.” –
mondta édesanyja, Ilonka néni.

Egy alkalommal Bozó Kálmán Szegeden jártában, a Kárász utca sarkán lévő könyvesbolt kirakatában, egy nagyon
drága albumra lett figyelmes. Könyv nélkül fájó szívvel utazott haza. Persze, hamarosan kézbe vehette a hőn vágyott
könyvet, mert édesanyja, Ilonka néni fáradságot nem ismerve beutazott Szegedre, kivetette az albumot a kirakatból,
és egy bő óra múlva már, hóna alatt az értékes zsákmánnyal, a mindszenti vasútállomáson szállt le.

1973 és 1980 között Mindszenten alkotó és ott gyakran megforduló Boldizsár Istvánnal Mártélyon, lakásukon,
esetleg Deák doktor házánál találkozhatott Kálmán. Boldizsár István szerette volna a Képzőművészeti Főiskolába be-
protezsálni, de Bozó Kálmán előrehaladott betegsége miatt ezt nem vállalhatta, pedig a nagybányai festők harmadik
generációjához tartozó Boldizsár István szerint különösen grafikához volt tehetsége.

Éva húga esküvőjén

(1979.03.17. Balról jobbra ülnek: Bozóné Elekes Ilona, Bozó Éva, Pribek András, Pribekné Szabó Piros-
ka és állnak: Bozó József, Bozó Kálmán, Pribek Géza, Zsótér Gergely vőfély)

61

Vásárhelyi látóhatár XI.

Rajztollas képeit diópáccal lavírozta (ld. Mindszent: Településszél kiszáradó fákkal), melytől a tusrajzok melegeb-
bek, archaikusabbnak látszóak lettek. Tájat szeretett festeni olajjal, pasztellal és akvarellel is, de később nehezére
esett az ecset használata, így aztán maradt a grafika, a rajztoll. A fizikailag egyre gyengülő Kálmánt – a kellékigényes
terepi munkák alkalmával – Éva húga kíséri el, aki nagy segítséget jelent számára, hiszen ő az, aki megkönnyíti, aki
lehetővé teszi számára az alkotást.

„Az igazán kedves témái a tájképek és a csendéletek voltak. Képeihez a témát gondosan saját maga kereste. Járta
Mindszentet és a környékbeli tanyákat, ahol megfogta a táj szépsége, ott megállt és rajzolt. A másik szeretett témá-
ja a csendélet volt, amelyhez saját maga szedte a virágokat és válogatta össze a számára értékes tárgyakat, ezekből
komponálta meg csendéleteit, amelyek festés közben is megnyugtatták. De más témák felé is elkalandozott, mint pl.
az itt látható önarcképei, melyeket édesanyjának rajzolt, vagy régi kép alapján készült lakodalmas fogatok, ez a kép
édesapjának készült.

Ameddig erővel bírta elsősorban olajképeket festett, de miután egyre jobban legyűrte a betegség, könnyebb volt
neki akvarellel dolgozni. Rajzaira, festményeire a részletek fényképszerű, aprólékos kidolgozása jellemző. Jó példa
erre az egyik csendéleten szereplő gyufás doboz, amelyen olvasható a felirat, vagy másik csendéleten a szabó cen-
ti megörökítése. Ezt a gondos aprólékosságot láthatjuk tusrajzain is. Ha közelebbről megnézzük ezeket az alkotáso-
kat, a mérhetetlen türelemmel húzogatott vékony vonalak ezreiből áll össze a mindenki számára azonnal érthető, a
mindszentiek számára azonnal felismerhető tájkép.

Egy kiállítással kapcsolatban jártam nála, hogy képeket válogassunk össze. Egy tusrajzát, mely gátról nézve áb-
rázolta a Kápolna utca végén álló nádtetős házat – a téma, a nádtetős ház az itt kiállított egyik festményen is látha-
tó – méltattam, mire azt mondta: Ha tetszik neköd, szívesen neköd adom. Gondolom, rajtam kívül mások is jutottak
hasonló módon egy-egy alkotásához” – írja Tóth Mária Elvira.

Tollrajzai hihetetlen biztos kézről és határtalan türelemről árulkodnak, festményei pedig természetimádatának
Endre Béla piktúrájához, Juhász Gyula lírájához hasonlítható tükrei.

1982-ben mestere, Fodor József Mindszenten a Házasságkötő Terem táblaképét készíti el. (Feledy szerint a 2x5m-
es pannó 1981-ben készült.). Mesterével való találkozás öröme egy kis színt hoz életének utolsó, egyre nehezebben
elviselhető éveibe.

Betegsége miatt ritkán hagyta el szülőhelyét, Mindszentet. Sajnálatosan ezek a ritka esetek betegségéből adód-
tak. Járt Kékestetőn, Pesten és végül Deszken is, ahol a Pulmonológiai osztályokon kezelték. Egy alkalommal – a he-
lyi Tanácsnak köszönhetően – eljutott a Balaton északi partjára, Révfülöpre is.

Ami meglepő, csak mindszenti szülőhelyén nyúlt ecsethez, tollhoz és ceruzához.
Hézső Ferenc, mint az Országos Amatőr Művészeti Tanács tagja, több alkalommal is az amatőr alkotók országos
kiállítási anyagának összegyűjtésben, zsűrizésben vett részt. Hézső Ferencnek köszönhetően került 1985 tavaszán,
Budapesten kiállításra „Bogáncsok/Bogáncsos csendélet” című képe.
A kép fő tömegét két sötét szilke adja. Az egyikben kerti virágok társaságában bogáncs és két szál mácsonya tű-
nik elő. A képen a képet két képeslap jeleníti meg. Az egyik képeslap az asztalon fekszik, rajta a bélapátfalvi ciszter-
ci templom apszisa és kereszthajója látható a hozzáépített kápolnákkal. A másik anzikszon, egy fedeles szilkének tá-
masztottan, a budavári gótikus szoborlelet emblematikus turbános figurája tűnik elő. Az asztal lapján még lehullott
bogáncsvirágok, Orion TV-t reklámozó gyufásdoboz és egy néhány szemét elvesztett kukoricacső látható.
A kép attribúciója igencsak problematikus. Hiszen a gyufásdoboz 1966-os évjáratú, a képeslapon látható tur-
bános gótikus szoborleleteteket pedig 1974-ben találták meg a Budai várban. A feltárások eredményét bemutató
Zsolnay László & Szakáll Ernő „A budavári gótikus szoborlelet” című könyve pedig 1976-ban jelent meg. Mivel a bu-
dapesti pulmonológiai kezelése során anyai nagybátyjáéknál a Logodi utcában lakott, elképzelhető, hogy alkalomad-
tán ellátogatott megtekinteni a feltárásokat.
Véleményünk szerint a kép legkorábban a 70-es évek második felében keletkezhetett.
Ezzel a 1985. évi kiállítással búcsúzott a piktúrás élettől Bozó Kálmán, aki a Holt-Maros közeli Deszken hunyt el
a Csongrád Megyei Tanács Tüdőkórház-Gondozóintézetében (ma a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi
Egyetem Szív- és Tüdőklinikája) 35 évvel ezelőtt.

62

Vásárhelyi látóhatár XI.

Bozó Kálmán | Bogáncsos csendélet

63

Vásárhelyi látóhatár XI. Mivel nem volt fekvő beteg, lehetősége volt a Kurcára
való reminiszcenciaként a deszki halastó hídján állva
A Gerliczy kastély (Deszk) mesterséges halasta- irigykedve nézni a víztükrön cikázó molnárpoloskákat.
ván áthidaló boltozott híd
A halál 34 évesen ragadta el azt az embert, aki éle-
Verniszázs 2012-ben tének értelme a rajzolás és a festészet volt. Vigasztalha-
(Balról jobbra: A kiállítást megnyitó Fekete Emil, A Pribek tatlan édesanyja kilenc évvel élte túl „Kálmuska” elvesz-
András és felesége Bozó Éva, Kovács Ildikó a Művelődési tését
Központ vezetője, Szécsényi Józsefné egyesületi elnök)
Óhatatlanul a költő és hadvezér Zrínyi Miklós jelmon-
A látogatók egy csoportja az Őszi Tárlaton data – Sors bona nihil aliud. – jut az ember eszébe. Bozó
Kálmánnak talentumához a sors/a szerencse fukar időt
mért.„Ha a sors hosszabb időt adott volna neki, tehet-
sége tovább szárnyalhatott volna” – írja Benák Katalin.

Bozó Kálmán a mindszenti temetőben nyugszik – szü-
leivel közös sírban. A hármas síremlék megvalósításában
– nem mindennapi módon – a rajongott könyvei is sze-
repet játszottak. Hogyan? Az elárvult könyvek eladásra,
újabb rajongó(k) kezébe kerültek, és a befolyt pénzmag
hozzájárult a síremlék elkészítéséhez. Habent sua fata
libelli./ A könyveknek is meg van a végzete.

2012. szeptember 22-én a Mecénások a Kultúráért
Egyesület és a Művelődési Központ emlékkiállítást ren-
dezett. Az őszi tárlat apropóját Bozó Kálmán 60. szüle-
tésnapjára való visszaemlékezés adta.

Az alábbiakban bemutatásra kerülő képeket Turóczi
János CEWE albumából vettük át, és azokat mi láttuk el
címekkel.

Köszönet
Hálával tartozunk Bozó Kálmán húgának, Pribekné
Bozó Évának, férjének Pribek Andrásnak, és nem utol-
só sorban Hézső Ferencnek, Tóth Imrénének és Túróczi
Jánosnak. Az ő szíves segítségük nélkül írásunk több te-
kintetben is csonkára sikerült volna. Kálmán emléke mé-
lyen él bennük, és nagy ragaszkodással őrzik emlékét,
képeit.

Források

BENÁK Katalin: „Utazunk gondolatban vele, képei ott vannak a
szobám falán...” Mindszenti Hírek. 2003. December/2. 15. o.

FELEDY Balázs: Fodor József a krónikás festőkatalógus. nlvk.hu./
fodor _jozsef…/003 fodor_jozsef_ a_ kronikas_...

HÉZSŐ Ferenc Ex verbis. 2019.
TÓTH Mária Elvira: Ki is volt Bozó Kálmán? Íme, az általános is-
kolai osztálytárs és barát, Tóth Mária Elvira visszaemlékezése. 2012.
szeptember 22-én, az emlékkiállítás verniszázsán hangzott el.
TURÓCZI János: Bozó Kámán Képei. CEWE album 25 képpel, fe-
delén a művész önarcképével. 2015.
VIDA Mihály:„A nagybányai festők harmadik generációjához tar-
tozom.” Boldizsár István. Vásárhelyi Látóhatár, VIII. évf., XXVI. sz.,
2017/1, 8–10.
Őszi Tárlat (Bozó Kálmán festőművész Emlékére) DVD (4:40) – Ri-
porter: Szécsényi Józsefné Tóth Margit, operatőr: Marton Ferenc,
2012.
https://www.sulinet.hu >data >pages >003_fodor_jozsef_a_
kronilas festo

64

Vásárhelyi látóhatár XI.

Bozó Kálmán | Mindszent: Településszél kiszáradó fákkal | 1980

Bozó Kálmán | Mindszent: Településszél az 1800-ban épült „mindenszenteknek”
ajánlott templommal a gátról | 1980

65

Vásárhelyi látóhatár XI.

Bozó Kálmán | Mindszent: Cickafarkos tanya

Bozó Kálmán | Mindszent: Kurca-part öreg tanyával

66

Vásárhelyi látóhatár XI.

Bozó Kálmán | Mindszent: Téli Tisza-part fenyőfákkal

67

Vásárhelyi látóhatár XI.

Márki-Zay János

Dalos utazás Erdélyben

A mikor 4-5 napig autóbuszban ülve utazunk, akkor nem elég az útvonal érdekességeire felhívni a figyel-

met, hanem pihenés és szórakozás miatt megismertetjük az adott útvonalhoz kötődő dalokkal, népdalokkal is a ki-
rándulókat.
Következzék tehát egy válogatott rövid ismertetéssel és zenével fűszerezett képzeletbeli utazás.
Nagyvárad Szent László városa. A „lovagkirály” fiatal korában gyakran vadászgatott errefelé. Kiváló helyen
építette meg a nagyváradi várat, s benne az ősi székesegyházat. A későbbiekben igen nagy stratégiai előnnyel járt,
hogy a várat körülvevő vizes árkot télen sem fedte jég, hiszen azt a Hévjó, vagy mai nevén Pece patak meleg vize töl-
tötte fel. Szent László temetkezési helyéül is Váradot jelölte ki. A király 1095. július végén hunyt el Nyitrán, s ezért hí-
vei a nyári meleg miatt féltek attól, hogy a holt testet a több száz kilométerre fekvő Váradra szállítsák. Végül mégis
teljesült a király végakarata. A monda szerint ugyanis a halottaskocsi magától elindult Várad felé. A monda egy má-
sik változata szerint ez a csoda már menet közben történt, amikor egy településen éppen pihenőt tartottak volna.
Ekkor a templom dombjáról a halottaskocsi nagy kerekei maguktól megindultak Várad felé. A később Nagykerekinek
elnevezett bihari település az ún. Bocskai várkastélyról híresült el, amely a dúsgazdag Hagymási Margittal kötött há-
zassága révén került a fejedelem birtokába..

Ide kívánkozik a következő dalocska:

Dombon van a nagyváradi kaszárnya,
Oda leszek három évig bezárva.
/:A három év majd lejár,
Szeretőm hiába vár,
Otthagyom a nagyváradi kaszárnyát./

*
Utunk Mezőtelegd felé vezet tovább. Itt született Telegdi Miklós (1535-1586) pécsi püspök, akinek még
gyóntatási kérdéseiben is szerepel: „Éneklettél-e avagy hallgattál-e virágénekeket, amelyben a testi szerelemről és
buja dolgokról volt emlékezet?” Miközben a virágénekektől féltette híveit, addig éppen prédikációinak I. és II. részé-
ben találni az első, nyomtatásban megjelent magyar népénekeket. (6 karácsonyi és 2 húsvéti ének.)
Telegden is úgy tartják, hogy „megszólal” a harang. S valóban megszólal. A helyi református templom ha-
rangjainak szavát így értik hívei:

A kisharang azt mondja:
Van piz elég, van piz elég …
Rá a nagyharang:
A bank-ban, a bank-ban …

A Telegddel kapcsolatos számos érdekesség közül kiemelhetjük, hogy a 10. században a település környékén
az ún. telegdi székelyek éltek, akik innen elköltözve alapították Udvarhelyszéket. Bizonyítják ezt a székelység egyko-
ri bihari jelenlétére utaló földrajzi nevek is. Így például Székelytelek, Székelyhíd, vagy az egykor Bihar megyéhez tar-
tozó Székelyjó község és hasonnevű folyó.
A székelység máig vitatott származásához is adalékul szolgálhat Biborbanszületett Konstantin (905-959) bi-
zánci császár feljegyzése, miszerint a kazárok fellázadt néprésze, három kabar törzs a magyarokhoz csatlakozott. Ez-

68

Vásárhelyi látóhatár XI.

zel összecseng, hogy Anonymus a 13. századi Gesta Hungarorumában Bihar vidékét még kazár lakosságúnak mond-
ja.
Az is tény, hogy a székelység központjának tekintett Udvarhelyszékre Mezőtelegd környékéről költöztek át a
székelyek. Ezt igazolja, hogy Székelyudvarhelyt korábban Telegdnek is nevezték. A telegdi székelyeket az udvarhelyi,
továbbá csíki és marosi székelyek elődjének is tekinthetjük. A jelenleg Háromszékben élő székelyek is változtatták
helyüket. Korábbi lakóhelyeikre is a földrajzi nevek alapján következtethetünk. Kézdi-szék lakói Szászkézd, Orbai-szék
lakói Szászorbó, Sepsi-szék lakói pedig Szászsebes vidékéről települtek át Háromszékbe.
Jó negyven kilométer megtétele után érkezünk meg az 582 m magas Királyhágóhoz. Járt erre Szent László
királyunk és Mátyás király is, de nevét II. Józsefnek tulajdonítják, aki Nagybáród és Királyhágó (Bucsa) község között
új utat épített. Gyönyörködve a kilátásban itt is eszünkbe jut egy hajdan népszerű nóta:

Átjöttem a Királyhágón,
Elveszett a huszárcsákóm.
Én Teremtőm, merre menjek, hol találom?
Merre menjek, hol találom?
Az én kedves huszárcsákóm?

Átmegyek a Királyhágón,
Elhozom a huszárcsákóm.
Én Teremtőm, fogadom, hogy megtalálom,
Megkeresem, megtalálom,
Az én kedves huszárcsákóm.

A Sebes-Körös völgyében felfelé haladva érkezünk meg a gyönyörű népviseletéről és hímzéseiről híres Kalo-
taszeg vidékére. A vidék egyik ékessége a Részeg-hegy aljában fekvő Körösfő, amely nevében a Sebes-Körös forrásá-
ra utal. A Részeg-hegy nevét onnan nyerte, hogy itt pompázik a részeg virágnak is nevezett henye boroszlán. Nevét
onnan származtatják, hogy a szobában elhelyezett virágjától megrészegednek.
Nehéz jelzőt találni négy fiatornyos, kazettás mennyezetű körösfői református templom szépségének méltó
ecsetelésére, különösképpen pedig a szokásosan pünkösdhöz kötődő konfirmáció (hitben való megerősítés, felnőt-
té avatás) idején, amikor a hívek féltve őrzött népviseletükbe öltöznek, a leányok felveszik a gyöngyös pártát, a legé-
nyek pedig árvalányhajat tűznek kalapjuk mellé. A gyöngyös párta viselése olyan egyenes tartást igényel, amitől, ha
lehet még szebbek lesznek a körösfői leányok. A templombelsőt a konfirmálandó lányok hagyományosan piros, vagy
sötétkék fonállal hímzett „varrottasai” öltöztetik ünneplőbe.
Feledhetetlen élmény egy körösfői konfirmáción részt venni. A református tiszteletes szerint addig marad
meg Kalotaszeg magyarsága, amíg őrzik hagyományaikat.
A körösfőieket számos, szép népdal is gazdagítja. A falunak himnuszként énekelt népdala:

Körösfői kertek alatt
Három kislány zabot arat.
Sej-haj, zabot arat a lovának
Szeretőt keres magának.

Mond meg kislány vagy üzend meg,
Miért haragudtál úgy meg?
Nem üzenem, nem is mondom,
Mer’ én reád nem haragszom.

69

Vásárhelyi látóhatár XI.

Megválogatom a legényt,
Mint a vásárban az edényt.
Sej-haj, az edénynek a mázasát,
A legénynek a szálasát.

Körösfői Részeg alatt
Folyik a szerelem patak.
Sej-haj, aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik

Körösfői templom előtt
Háromágú diófa nőtt.
Sej-haj, három ága, hat levele,
Tilos a szeretőm neve.

Ha én aztat tudtam volna,
Hogy a kökény édes volna,
Sej-haj, egy marokkal szedtem volna,
A zsebembe tettem volna.

*

De induljunk tovább, Kolozsvár felé. Előbb még kis kitérővel útba ejthetjük Tordaszentlászlót is. Ez a falu ne-
vét onnan kapta, hogy Szent László itt telepítette le győztes magyar vitézeit. De a lovagkirály a fogságába eső kuno-
kat is befogadta és a Tordaszentlászlóval szomszédos Magyarfenesen telepítette le. A néhány száz fős településen
feltűnően sokan viselik a származásukra utaló Kun családnevet. Az első világháború hősi halottai között éppen tizen-
hat Kun szerepel.

Tordaszentlászló nevezetessége, hogy Boldizsár Zeyk Imre tanár vezetésével elsőként indult el Erdélyben a falusi tu-
rizmus. A tanár úr az évről évre megrendezett Szent László-napi kórustalálkozók szervezésében is tevékenyen részt
vett. Tőle hallottam, hogy Ceaușescu idejében, a securitáté (a román titkosszolgálat) felfigyelt arra, hogy egy ma-
gyar ember így énekel:

Várom az idők megváltozását,
Kifordítom kalapom csurgóját,
Úgy nézem én a felhőt alóla,
Még a jég is visszapattog róla.

A szegény embert azonnal előállították, és rendszer ellen való izgatással gyanúsították. Csak nagy nehézségekkel si-
került tisztáznia magát arról, hogy az ének az időjárásról, nem pedig a rendszerről szól.

Hasonló módon kívántak változtatni a „Nincsen rózsa tövis nélkül” magyar nóta szövegén úgy, hogy „Nincsen rózsa
Teiuș nélkül.” Ezt a magyar földrajzi nevek betiltásával indokolták. Ezért a hajdani román térképeken a Fehér megyei
Tövis község is csak a hasonló hangzású román nevén (Teiuș néven) szerepelhetett. Ez a szó magyar fordításban hárs-
faligetet jelent. Kissé mulatságos lenne úgy nótázni, hogy „Nincsen rózsa hársfaliget nélkül”.

*
Innen már egy-kettőre megérkezünk a történelmi Erdély fővárosának is tartott Kolozsvárba. A számos ne-
vezetessége közül most a Fő térből kivezető Corvin Mátyásról elnevezett utca végében egymással átellenben álló

70

Vásárhelyi látóhatár XI.

két házat tekintjük meg. Az egyik Hunyadi Mátyás magyar király (1443-1490) szülőháza, a másik tőle pár lépésnyire
Bocskai Istvánnak (1557-1606), Erdély fejedelmének szülőháza. Ez utóbbi jelenleg a Sapientia Egyetem főépülete.
Idézzük fel röviden a Bocskai-család érdekes eredetmondáját:
Történt egyszer, hogy Michbán Simon gróf felesége igencsak megpirongatott egy hozzá alamizsnáért forduló
édesanyát, aki hármas ikreket szült. Akkoriban sokan úgy hitték, hogy egy férfitől egyszerre csak egy gyermek szület-
het. Érthetően nagyon megijedt a grófné, amikor nem sokkal később egyszerre hét fiúgyermeke született. Hogy fér-
je előtt megőrizze becsületét, ezért egyet kiválasztva, hatot pedig egy rocskába (dézsába) rakván átadott egy öreg-
asszonynak, azzal a paranccsal, hogy azokat elveszejtse. Úgy adódott, hogy férje hazafelé tartva találkozott az as�-
szonnyal, aki végül is elárulta a kíváncsi grófnak, hogy miként került a dézsába a hat gyermek. A gróf végül mind-
egyik mellé külön-külön dajkát fogadván felneveltette gyermekeit. Az egymáshoz megszólalásig hasonló ifjakat fel-
nővén egyforma ruhába öltöztetve vezette felesége elé. Az asszony bevallotta bűnét férjének és bocsánatáért esde-
kelt. A férj megkegyelmezett nejének, a hét ifjú pedig hét nemzetség feje lett, amelyek név szerint a következők Csa-
pi, Bocskai, Szörtei, Sós, Ráskai, Eszeni és Kövesdi.
A Bocskai család nevét onnan vette, hogy Erdélyben a rocskát bocskának nevezik. A monda előfordul Kato-
na József Bánk Bánjában is.
Kolozsvártól is dallal búcsúzunk.

Udvaromon aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas mind azt kukorékolja,
A szeretőm Kolozsváron katona.

Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja szeretőjét. / a kedvesét/

Három kislány kimegy a temetőbe,
Mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre,
Mért is lettem katona szeretője.

Udvaromon hármat fordult a kocsi,
Édesanyám a kapuját nyissa ki.
Hozza ki a behívólevelemet,
Kolozsváron nem tudják a nevemet.

Kolozsváron nem tudják a nevemet
Majd megtudják, hogyha katona leszek
Az én nevem fehér szegfű, liliom
Ha meghalok, kinyílik a síromon.

Kolozsvárról Tordán át a Maros völgyét követve Nyárádtőnél keresztezzük a Maros bal oldali mellékfolyóját,
a Nyárádot. Erről is egy szép népdal jut eszünkbe:

Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni,
Haragszik a rózsám nem akar szólani,
Majd megszáll a Nyárád s a lovam megissza,
Ha megbékülsz rózsám, hozzám gyere vissza.

71

Vásárhelyi látóhatár XI.

Mért nincs minden lánynak kút az udvarába,
Terebély diófa pitvar ajtajában
Terebély diófa csipkés a levele,
Mért nincs minden lánynak igaz szeretője.

(Ennek a kislánynak dombon van a háza,
Terebély diófa nőtt az udvarába,
Terebély diófa csipkés a levele,
Mért nincs minden lánynak igaz szeretője.)

De ne feledkezzünk meg Marosvásárhelyről se:

Fecskemadár sej haj fölszállott a levegőbe,
Kérdem tőle látta-é a szeretőmet,
Láttam biz én, de nem is olyan nagyon régen,
Marosvásárhelyen bárányt legeltet a réten.

Amíg hozzád jártam babám mindig álmos voltál,
Szóltam hozzád, de te mindig haragudtál,
Már ezután kialudhatod magadat
Nem ölelem átal a vékony karcsú derekadat.

Marosvásárhely számomra elsősorban a Bolyaiak városa. Itt élt Bolyai Farkas (1775-1856) és fia Bolyai János
(1802-1860). Ha velük akarunk találkozni, azt elsősorban a temetőben tehetjük meg. Bolyai Farkas előrelátó ember
volt, aki előre elkészítette a koporsóját is. Tudták ezt ismerősei is, így ha valakinek nem volt koporsója, akkor Bolyai
Farkastól kért koporsót. A 8x alatt sok x-et leírt tanárt, így végül a sokadik koporsójában temették el. Végakarata sze-
rint egy pónyik almafa alatt kívánt megpihenni. Valamikor ezt az igénytelen, de bőven termő, zöld almát az erdélyi
almák királyának tartották. Tiszteletből magam is megkóstoltam.
Bolyai Farkas igen nagy tudású és széles érdeklődésű tudós - korának egyik polihisztora - volt. Úgyszólván
mindenhez értett, ennek ellenére is igen szerény ember volt. Bolyai Farkas matematikai ismereteit összefoglaló fő
művét a latin nyelven („deákul”) kiadott, vaskos „Tentamen”-je (Elemek) tartalmazza. Bolyai Farkas jól tudta, hogy
Erdély, és azon belül Marosvásárhely távol esik a tudományos központoktól. Azzal vigasztalta magát, hogy „Kicsiny
tokban is azt mutatja az óra, mit a toronyban, ha nem is mondja a világnak.” Bár leginkább a matematikát kedvelte,
feltalálóként és irodalmárként is ismert volt. Nem mindennapi képességeire jellemző, hogy viszonylag idős korban
(30 évesen) képes volt a hegedülés elsajátítására. Rendkívüli képességeire tanítói már kisiskolás korában felfigyel-
tek, és mint számolóművészt végighordozták iskolájuk osztályaiban. Ekkor szerzett gyermekkori tapasztalatait hasz-
nosítva oktatta és nevelte értékes emberré János fiát. Fő célja nem János fiának mindenáron való szerepeltetése,
hanem képességeinek kibontása és tudásának fejlesztése volt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Bolyai Farkas nélkül Bo-
lyai János nem lehetett volna a világszerte elismert, legnagyobb magyar matematikus.

Bolyai János kimagasló tehetsége rendkívül korán megmutatkozott. Korát messze meghaladó matema-
tika ismeretei mellett virtuóz módon hegedült, és kiváló vívó is volt. Édesapja szerette volna, ha tanulmányait
Göttingenben, ifjúkori barátjánál, Gaussnál tökélesíti, de Gauszhoz írt levelére választ nem kapott. Bolyai János vé-
gül a bécsi hadmérnöki iskolában tanult tovább, ahol szintén kitűnt sokoldalú tehetségével. Édesapja saját tapaszta-
latai alapján féltette és óvta, hogy a párhuzamosság tanulmányozásába mélyedjen, amit felesleges időpazarlásnak
tartott. Szerencsére János nem hallgatott Édesapjára, hanem egészen más, forradalmi útvonalat választott, ami szó
szerint az egekbe repítette (bolygót, holdkrátert neveztek el róla). Világraszóló eredményeiről Temesvárról számolt
be „A semmiből egy új, más világot teremtettem” – írja Édesapjának. A nemeuklidesi geometria megteremtésére
vonatkozó felismerései a Tentamenhez csatolt Appendixben jelent meg. A „kicsiny tokban” alkotó zsenire a nagyvi-
lág csak későn figyelt fel, s úgy érte el további eredményeit is, hogy csak halála után részesült méltó elismerésben.

72

Vásárhelyi látóhatár XI.

Jelöletlen sírját szerencsére, 1893-ban még élő, idős Szőts Júlia meg tudta mutatni. Ő volt az, aki Bolyai Já-
nost életének utolsó éveiben hűségesen gondozta. Földi maradványait 1906-ban helyezték Édesapja mellé.

Bolyai Jánosról méltóképpen emlékezik meg Babits Mihály:

„Semmiből egy új, más világot teremtettem.”
Bolyai János levele apjához

Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.

Én, boldogolván, azt a madarat,
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam új világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab.

Új törvényekkel, túl a szűk egen,
új végtelent nyitottam én eszemnek:
király gyanánt, túl minden képzeten

kirabolván kincsét a képtelennek
nevetlek, mint Istennel osztozó,
vén Euklides, rab törvényhozó.

*

Következő állomásul a Sóvidékhez tartozó és sósfürdőjéről ismert Szovátát választjuk. Szováta azért is közel
áll szívemhez, mert Édesanyám születésem előtt két hónappal itt kúráltatta magát. A város fő látnivalója a Medve-tó,
amely nevét onnan kapta, hogy alakja egy kiterített medve bőrére emlékeztet. A tó különlegessége, hogy elraktároz-
za a nap hőjét, s így egész évben alkalmas fürdőzésre. A sós vizek hőraktározási folyamatát heliotermiának nevezik.
Ennek lényege az, hogy a víznek lefelé növekszik a sótartalma, s ezért sűrűsége megfelelően rétegződik. A napsuga-
rak hiába melegítik fel a víz mélyebb rétegeit, a víz sűrűsége annyit nem változik, hogy a felszínre tudjon áramolni.
Mivel pedig a víz rossz hővezető, ezért, a felvett hő a tóban reked. Így a tónak csak a felső, csapadékvízzel felhígított
része hűl le, alatta a víz meleg marad. Mivel a mai Erdély jelentős területét tenger borította, ezért Erdély-szerte ke-
letkeztek sós tavak, vagy elhagyott, felszíni sóbányászat helyén, vagy a volt bánya beomlásával, vagy talajsüllyedés
helyén. Pl. Torda, Vízakna, Aknasugatag, vagy a kárpátaljai Aknaszlatina helyén is. Mivel ezeknek a tavaknak partját
általában sókristályok is borítják, így sótartalmuk igen nagy, még a tengervízét is meghaladja. Segédeszköz nélkül
alámerülni sem tudunk bennük. A kedvező ásványi összetétel és a tavakat kísérő iszapok jelentősen növelhetik a ta-
vak gyógyító hatását.

Szovátától is énekkel búcsúzhatunk:

Kimentem a selyemrétre kaszálni,
De nem tudtam én a rendet levágni,
Mert nem látszott a sok sárga virágtól,
Régi babám most búcsúzunk egymástól.

73

Vásárhelyi látóhatár XI.

Megszólat a szovátai nagyharang
Mer meghúzta három fehér vadgalamb
Három fehér vadgalambnak hat szárnya
Nem leszek én senki megunt babája.

Ki van az én selyemruhám vasalva,
Nem vagyok én a lányoknak az alja.
Sem eleje, sem az alja nem vagyok,
Amér engem a szeretőm elhagyott.

Az én babám kiáll a kapujába
Sirat engem fekete gyászruhában
Kedves babám ne sirassál engemet
Másnak adtam cserébe a szívemet.

*

Szovátáról a Kis-Küküllőt keresztezve juthatunk a Sóvidékhez tartozó szomszédos Parajdra. Ennek a vidék-
nek valaha gyakori háziállata volt az Indiából származó bivaly. Az igénytelen bivaly az olcsó kukoricakórón is képes
volt áttelelni. Ezzel magyarázható, hogy a melegkedvelő állat tartása sehol sem terjedt túl a kukorica termesztési zó-
náján. A Küküllő-menti mocsaras, tavas legelők pedig különösen kedvére szolgáltak. A bivalynak ugyanis, a sertés-
hez hasonlóan nincsenek verejtékmirigyei, s ezért, ha hűsölni akar, akkor még a pocsolyákba is belefekszik. Történe-
tek szólnak arról, hogy nyári melegben vízre találván, a bivalyok még a szekeret is bevitték a Küküllőbe, s ki sem le-
hetett őket onnan hajtani.
A bivaly hajdani sóvidéki elterjedtségét igénytelenségük, nagy igavonó erejük és kitűnő zsíros tejük, és a só-
bányászatban betöltött szerepük is magyarázza. A parajdi sóbányában ugyanis a sót bivalybőrben vontatták fel, mert
ez volt az egyetlen bőrfajta, amely tartósan ellenállt a kősó maró hatásának.

Szórakoztatásul megemlítek egy találós kérdést a székely nyelvjárást ismerők számára: „Melyik a legna-
gyobb hal a Küküllőben?” Válasz: A bihal. A székelyek ugyanis így nevezik a bivalyt.

A szépen hangzó Küküllő török eredetű szó, ami magyarul kökényest jelent. Nem hagyhatom említés nélkül,
hogy az általam vezetett kirándulásainkon magunknak éppen egy kevéssé ismert, de kedves küküllőmenti népdalt
választottunk ki:

Kiöntött a Kis-Küküllő,
Kiöntött a Nagy-Küküllő
A rétre, de a rétre.
Valamennyi szőke kislányt,
Valamennyi barna kislányt,
Elvitte, de elvitte.

/:Mindenki a, mindenki a
Fogja ki a magáét, de magáét
Ne ölelje, soha senki
Ne csókolja, soha senki,
A másét, de a másét.:/

74

Vásárhelyi látóhatár XI.

Gyergyó felé robogva meg ezt énekelhetjük:

Mikor mentek a legények Gyergyó felé
Pánkót sütnek a leányok arra felé
Sej, de a pánkóból, csuhaj nem adtatok
Szakadjon le a nyakatok.

A gyergyói medencében Gyergyóremetében tanultam a legszebb népdalokat. A faluhoz legjobban kötődő
népdal így hangzik:

Eszenyőbe megérett a sáté,
Szeretem a szépasszonyt a másét,
Mert én arra rája vagyok kapva,
(De) szeretem a más asszonyát lopva.

Aki félti tőlem feleségét,
Zárja bé az ajtaja kilincsét,
Mert én arra rája vagyok kapva,
Szeretem a más asszonyát lopva.
Mert én arra rája vagyok kapva,
Hogy szeretem a más asszonyát suttyomban

Ezt az utcát százszor is megjártam
Egy ablaknál százszor is megjártam
Addig várok, míg elmegy a gazda,
Mert szeretem a más asszonyát lopva.
Addig vártam, míg elmegy a gazda
Mert szeretem a más asszonyát suttyomban.

Eljött az ideje annak, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy népdalaink szókincsünk gazdagításához is hozzá-
járulnak, hiszen számos ritkán, vagy csak a tájnyelvben használt szót is megőriznek. Népdalaink nélkül egyeseket ta-
lán már el is felejtettünk volna. A gyergyóiak pánkónak nevezik a fánkot, a sáté pedig egy kis sásféle növényt jelent.
Ritkán élünk a hangulatos „suttyomban” (= mások tudta nélkül; az érintettek és a nyilvánosság elől rejtve) szavunk-
kal is. A példák még vég nélkül folytathatók. Arról is szólhatunk, hogy népdalainkban használt szavaknak igen gyak-
ran rejtett jelentése is van.
Régi időkben az erdélyi sót a Maros folyón szállították az Alföldre. Fejtsük meg a következő népdal szövegét:

Amoda jő, jön egy terhes hajó,
Kérdi a kapitány: van-e zab eladó?
Árpánk is van, mégis zabot vesznek,
Jobb a lánynak, mint a menyecskének.

Mert a lánynak, befonják a haját,
Fújja a szél a piros pántlikáját,
De a menyecskének bekötik a fejét,
Búval élheti le az egész életét.

75

Vásárhelyi látóhatár XI.

Régi időkben a sószállító hajót nevezték terhes hajónak. A hajó kapitánya a kelendőbb zabot kéri, ami a le-
ányokat jelképezi, míg az árpa a menyecskét. A leányok akkor vállnak menyecskévé, amikor fejüket (máshol szemü-
ket) bekötik, azaz férjhez mennek.

Rövidre fogva utazásunkat Háromszék központjába, Sepsiszentgyörgyre látogatunk. Az itteni Mikes Kelemen
Gimnázium és Kollégium éveken keresztül helyet biztosított a Bolyai Nyári Akadémián továbbképzésen részt vevő
matematika és fizika szakos tanároknak és előadóknak. Évente rendszeresen látogattam ide anyaországbeli tanárok-
kal. Összekötöttük a kellemest (tanulást) a hasznossal (kirándulások, Erdély és a Székelyföld megismerése). Előadá-
sok után kirándultunk, esténként pedig a közeli Sugás étteremnek voltunk törzsvendégei. Itt a zenekar kellemes ma-
gyar nótákat játszott, s táncolni is lehetett.

Egy alkalommal hűsítő sörözés közben hallom, hogy egyik asztaltársnőm megjegyzi:

- „Beleesett egy nagy légy a sörömbe!”

Ezt meghalván én rögvest kiöntöttem sörét az asztalunk mellett lévő cement virágtartóba, gondolván, hogy rende-
lünk egy újabb pohárral számára.

A marosvásárhelyi tanárnő csodálkozva kérdezte:
- Miért öntötted ki a söröm?
- Azt mondtad, hogy beleesett egy nagy légy – válaszoltam.
- De én ezt csak azért mondtam, mert eszembe jutott egy ének.
- Ha így van, taníts meg rá! – kértem.

Ezzel a vidám énekkel zárjuk képzeletbeli erdélyi utazásunkat:

Van nekem egy rettenetes szokásom,
Ha bort iszom, a pálinkát kívánom,
Erre még az öregapám öreganyja tanított,
Aki még a hordóval is koccintott.

Beleesett egy nagy légy a boromba,
De azért nem leszek én goromba,
Ha lecsúszott hat ökör, hát ez a kis légy mit árthat
A jó Isten tartsa meg a szokásom.

Hazamegyek, haragszik rám az asszony,
Hogy én mindig olyan hamar elalszom,
Nem aluszom, csak a szemem behunyom, hogy ne lássam
Tartsa meg a jó Isten a szokásom.

76

Vásárhelyi látóhatár XI.

Haranghy Anka | A Tiszánál

77

Vásárhelyi látóhatár XI.

In memoriam Fecske András

Fecske András

(1947 — 2020)
művészettörténész, író, a Hollósy Simon Galéria alapítója

78

Vásárhelyi látóhatár XI.

Fecske András az ELTE BTK Rögtön Kajári jutott eszembe, vajon hogy férne
meg a kápolnát festő, és a főteret szobordíszbe öltöz-
művészettörténet-magyar-könyvtár szakán 1977- tető Picassóval – egy helyen? Ezt a gondolatot adta
ben szerzett bölcsészdiplomát, miközben rend- nekem a francia Riviera: bizony a népi gyökerű ke-
szeresen publikált. Érdeklődési területe főként a rámiát népi gyökerű magas művészetté emelni leg-
századfordulóra irányult, a 19. sz. vége és a 20. alább olyan csendes forradalom, mint az a hango-
századi képzőművészet ragadta meg. Publikációi sabb, amelyet a nagy francia vezetett.
egyaránt megjelentek a vidéki és fővárosi folyó-
iratokban (Forrás, Művészet, Komárom megyei Mert a világnézet olyan hitel, amely nemcsak
Dolgozók lapja, Vásárhelyi Látóhatár...) mely ál- Kajári munkáit élteti, hanem éltetni fogja a vásárhe-
tal elősegítette a vidéki művészeti élet beemelé- lyi majolikagyárat is, amíg emléke a művészeti köztu-
sét az országos vérkeringésbe. Művészeti íróként datban megmarad.”
gazdagította a magyar kultúrát, egyrészt az általa
kiválasztott művész vagy alkotói közösség megis- Összekapcsolódik a vásárhelyi születésű Moldvay
mertetésével, másrészt kritikáival visszajelzéssel Győző (1925-1996) újságíró, költő, a Délsziget folyó-
volt az alkotó kifejezői szándékáról, mely által to- irat, majd a Hatvani Galéria alapítója és Fecske And-
vábbi megoldások felé inspirálhatta a művészi ki- rás művészettörténész, a Hollósy Simon Galéria ala-
fejezésben. pító igazgatójának művészetszervezői tevékenysé-
ge is. Nemzeti szinten fogalmazza meg gondolatait a
Több alkalommal publikált a Vásárhelyi Látó- Művészettörténelem Hatvanban című írásában:
határ irodalmi, művészeti és helyismereti folyó-
iratban is. „[...] a nemzeti művészet arcvonásainak felvázo-
lása – ami Moldvay titkos vágya volt – még ma sem
A Grafikus világkép a kerámián című tanulmá- történt meg. A biennálék jelentősége is csökkent az
nyában (In. VL 2011. 4. sz. 26-27.p.) Kajári Gyu- idők folyamán […] a hatvani megnyitó utáni budapes-
la és a vásárhelyi majolika kapcsolatát vizsgálta, ti bemutatkozási lehetőség is rendre elmaradt. Egye-
melyben rámutatott: dül a HVDSZ Hollósy Simon Galéria hozta föl a fővá-
rosba a biennálék anyagát – igaz, az intézmény sze-
„Ahol nincs szellemiség, ott nincs művészet rény keretei között is csak két évig.” (In. VL, 2012. 1.
sem. Ezen alapul Kajári nagy felfedezése: a kép- sz. 26-27.p.)
grafika valóban hordozóanyagának tekinthe-
ti az edények felületét, amennyiben szellemisé- Fecske András drámai hatású, folyóiratunkban is
ge ugyanolyan tiszta forrásból táplálkozik, mint megjelent novelláival (Régi kép, Arccal a vasút felé)
a népművészet. Talán el kellene gondolkoznunk tiszta értékrendjét tárja elénk, témától, szándékától
azon, hogy most, amikor az árú birodalmában a függően tanmese vagy az igaz történet kiterjesztésé-
népművészet óhatatlanul iparművészetté alakul vel.
át, nem az-e a helyesebb irány, amit Kajári java-
sol? Legalábbis a szellemi azonosulás szempont- Kisepikai alkotásaiban éppúgy mint emberi kap-
jából. Tisztább bort lehetne önteni a vásárhelyi csolataiban, egyetemlegesen az ember áll a közép-
majolika-kancsókba… pontban, akit szakrális magasságba képes emelni.

Vallaurisban sétálva örömmel konstatáltam a Benák Katalin
várostábla melletti feliratot: testvérváros Hód-
mezővásárhely.

79

Vásárhelyi látóhatár XI.

Benyhe János

(1926 – 2010)
Nyelvész, műfordító, irodalomtörténész

Fotó: Benyhe archívum
80

Vásárhelyi látóhatár XI.

Benyhe István
Benyhe János emléktáblája előtt

A vásárhelyi születésű Benyhe János műfordító, irodalomtörténész és nyelvművelő, a PEN Club előző
főtitkárának emléktábláját 2020. október 23-án, halálának 10. évfordulóján leplezte le Turczi István, a
PEN Club mostani főtitkára. Sumonyi Papp Zoltán az Írószövetség képviseletében emlékezett kollégájá-
ra. Az utolsó polihisztorok egyikéről fia, Benyhe István avatóbeszédével emlékezünk. Az emléktábla an-
nak a lakóháznak a falára került a budapesti Tisztviselőtelepen, ahol legnagyobb munkájának, például
Cervantes Don Quijote-jének fordítása született.

Benyhe Jánosra az újság- Fotó: Halász Lajos
olvasó emberek leginkább a Heti
Válasz c. folyóirat Dohogó rova- múltú Eötvös Kollégiumba, ahol angol-francia szakos egyetemi hall-
tából emlékeznek. Azt már keve- gatóként látogatta a kollégiumi órákat, egyben beíratkozott a Zene-
sebben tudták, hogy az anyanyel- akadémiára is. A kollégium ellehetetlenítése során őt is eltávolítot-
vünk használatával kapcsolatos ták, a Zeneakadémiát is ott kellett hagynia, de egyetemi tanulmányait
remek kis tárcák egy hosszú élet be tudta fejezni, és mivel szinte minden nagyobb élő európai nyelvet
nyelvművelő műhelyének gyü- jó színvonalon beszélt, rövidesen élete első munkahelyére, az Európa
mölcsei. Édesapám, Benyhe Já- Könyvkiadóba került szerkesztőnek. Ott kezdődött műfordítói, szer-
nos 1926. november 8-án szüle- kesztői pályája is.
tett Hódmezővásárhelyen. Sze-
gény, de kultúrára nyitott család-
ja nem szorgalmazta János fiuk
tanulását, de látva buzgalmát,
minden módon segítette. Mikor
zenei érdeklődést mutatott, szí-
vesen engedték, hogy orgonál-
ni tanuljon a református temp-
lomban, ellesve a kántor mozdu-
latait. Ötévesen, a bolgár pék lá-
nyától tanulta élete első idegen
nyelvét. Szinte még iskolába sem
járt, amikor életre szólóan elkö-
teleződött a nyelvek és később a
zene iránt.
Kitűnő érettségije és ta-
nárai ajánlása eljuttatták a nagy

81

Vásárhelyi látóhatár XI.

Évtizedekig segített tolmácsolni az európai nagyobb műfordítói vállalkozása, Cervantes Don
irodalom remekeit a hazai közönség felé, és szerzett Quijotéjének magyar nyelvezete adott máig élve-
kitűnő barátokat a legjobbak közül. Kormos István, zetes mesteralapot, mintegy műfordítói ars po-
Domokos Mátyás, Zelk Zoltán, Lator László, Vas Ist- étikát. Műfordításai, cikkei és tanulmányai mind
ván, Réz Pál, Csurka István, Katona Tamás, Szőnyi Fe- a szép és nyelvi sajátságainknak megfelelő ma-
renc és még nagyon sokan közel álltak hozzá. Közel gyar nyelv használatára buzdítottak, ahhoz ad-
hatvan évesen került Corvina Kiadóba, ahol főszer- tak segítséget. Korunkban a családi és felekeze-
kesztőként segítette magyar művek megjelenését ti értékátadás nagy részét már az oktatás bizto-
idegen nyelveken. sítja, és Benyhe János szomorúan látta, hogy az
Sokoldalúságára, mintegy tíz európai nyelv oktatás legfontosabb biztosítéka, a tanárképzés
kiváló ismeretére és elképesztő olvasottságára, ze- is elbizonytalanodott, a nyelvi biztonsággal keve-
nei műveltségére, szakmai kapcsolataira felfigyelt a set törődik, és sorvadásával együtt egyre kisebb
magyar kultúrpolitika is. A rendszerváltás utáni első hatással van az új generációkra az olvasás, a Gu-
magyar kormány őt tartotta legalkalmasabbnak, tenberg galaxis. Komoly vitákat folytatott a nyel-
hogy hazánkat nagykövetként képviselje Dél-Ame- vi modernitás kritikátlan eltűrőivel és szálláscsi-
rika legnagyobb országában, Brazíliában, amelynek nálóival, akik nyelvünk szerkezetére való tekintet
irodalmát jól ismerte, és több brazil mű ismert for- nélkül engedik be az idegen nyelveknek nem csak
dítója volt. szavait és kifejezéseit, de szerkezeti megoldása-
Már az Eötvös Kollégiumban felfigyelt rá, hogy az or- it, gondolati sémáit is. Őket nevezte leltárbiztos
szág különböző tájairól érkezett hallgatók nemcsak nyelvészeknek, akik csupán lajstromozzák és tu-
másképpen beszélnek, más kiejtést, hangsúlyokat, domásul veszik a magyar nyelvtől idegen nyel-
tájszavakat használnak, hanem mondatalkotó gon- vi divatok megtelepedését, írásbeliséghez jutá-
dolkodásuk is különféle. Gondolataiban, fordításai- sát is. Művein kívül, legmaradandóbban Doho-
ban kutatta, hogy ugyanaz az anyanyelv miért hang- gó írásaiban összegezte nyelvi meglátásait. A Heti
zik másképp a különböző magyar kultúrkörök ajkán. Válasz folyóiratban haláláig megjelenő tárcaso-
Ha pedig másképp hangzik, akkor mi ennek az oka? rozatot három gyűjteményes kötetben adták ki
Miért, hogy az egyik szerző mondatai biztonságot, (az utolsót már posztumusz) és ezeket tarthatjuk
stabilitást, otthonos érzetet keltenek benne, míg Benyhe János anyanyelvi végrendeletének is.
mások szövegétől elbizonytalanodik, olykor nem Az anyanyelv féltése, a lényeglátó, tömör
pontosan érti, máskor türelmetlen lesz. Már ismert magyaros nyelvi szerkezet nemzetmegtartó ere-
műfordító volt, amikor a kezébe akadt Fogarasi Já- jének felismerése hamar elfordította a kizáróla-
nos könyve a magyar nyelv metafizikájáról, a magyar gos finnugor nyelvrokonság eszméjétől, és egy-
nyelv szelleméről. Fogarasinak Czuczor Gergellyel re inkább az ázsiai, altáji-török nyelvek szerkezeti
közösen írott szótárával együtt, ezek a művek jelen- hatásainak tulajdonította nyelvünk példátlan al-
tették számára a kulcsot a szép és kifejező magyar kalmazkodó képességét és kikezdhetetlenül erős
beszédhez, a helyes magyar mondatszerkesztéshez. szerkezeti alapjait. Ez vezette az anyanyelvápolók
Ebből értette meg, hogy nem-indoeurópai nyelvünk közé, ezért vállalt tisztséget az Írószövetség Mű-
hogyan képes tökéletesen visszaadni az európai kul- fordítói Szakosztályában, és nagyköveti megbíza-
túrnyelvek akár legcizelláltabb mondatait is. Ma- tása lejártával ezért vállalta el a Magyar PEN Club
gyar mondatalkotási elképzeléseinek az egyik leg- főtitkári tisztségét.

82

Benyhe János a hódme- Vásárhelyi látóhatár XI.
zővásárhelyi Tarján-végről a ma-
gyar és az európai kultúra csú- Benyhe János
csaiig hatalmas ívű pályát futott
be. A sorsfordító és zavaros idők Fotó: Benyhe archívum
politikai szakadékait azzal kerül- 83
te el, hogy tudása, hozzáértése
nem volt elvehető, kisajátítható,
ráadásul szükség volt rá. A párt-
állam ezért megbocsátotta neki,
hogy szegény gyerekként még-
sem lépett soraiba, se más poli-
tikai szervezetébe. Azon kevesek
közé tartozott, akik a politikától
szinte zavartalanul tudtak élni
hivatásuknak. Sosem törekedett
pártok közelébe. Brazíliából való
hazatérése után szomorúan ta-
pasztalta, hogy a korábbi barát-
ságokat megmérgezte a politi-
ka, a pártszimpátia. Ő maradt az
anyanyelv szerelmesének, a ma-
gyar nyelvi és nemzeti közösség
elkötelezettjének és ebből követ-
kezően a magyar függetlenség és
nemzeti szuverenitás nemzetkö-
zi színvonalú képviselőjének. A
PEN Club főtitkáraként és az Író-
szövetség Műfordítói Szakosztá-
lya nevében 2010. október 23-án
koszorúzni indult az Írószövet-
ség székházához. Útközben érte
a halál. A Teremtő megadta neki,
hogy úgy eshetett el, hogy 56 év-
fordulóján az ő teste is a pesti ut-
cán, véres homlokkal, saját pél-
dájával is mutassa: az utolsó per-
cig is védjük a magyart, mert ne-
künk nem adatik más nyelv, más
élet, más sors.

Vásárhelyi látóhatár XI.

Máté Hunor | Dr. Krékits József

84

Vásárhelyi látóhatár XI.

Domokos Tamás
HOmmage á Maitre

Dr. Domokos Tamás leplezett relief előtt elmondott beszéde. (2020. 09. 26.)

Az 1962-ben érettségizett, első tagozatos osztály A rendkívüli módon oktató-nevelő Mesterrel kapcso-
latban felötlik Carl Gustav Jung neve is, aki szerint a XX.
nevében tisztelettel köszöntöm A Mester reliefjének sz. egyik jellegzetessége, hogy neveletlenek nevelnek.
avatásán megjelenteket. Ha ez igaz, akkor a Mester erősíti a szabályt.

Külön reverenciával köszöntöm a Krékits Család meg- Kedves Osztálytársaim! Akik most összegyűltünk,
jelent tagjait: Krékicsné Évát és ifjú dr. Krékits Józsefet, (1962-ben érettségizett 37 osztálytársunkból az évek
során elveszítettünk 12 főt, két osztálytársunk pedig az
dr. Kacziba Ágnest, a Szegedi Tudományegyetem Böl- USA-ban él, többen pedig betegségük, illetve KOVID-tól
csész- és Társadalomtudományi Kar Szláv Filológiai Tan- való félelem miatt csak gondolatban vannak itt velünk
szék docensét, Ezt megígérték.), mi is már az emlékekből élés korszaká-
ba léptünk, és a soha nem pihenő tudatalattinkból sze-
dr. Balog Editet, a Szegedi Tudományegyetem Juhász retnénk szeretett Mesterünkről emlékeket, emlékképe-
Gyula Tanárképző Kar Alkalmazott Humántudományi In- ket előcsalogatni.
tézet Modern nyelv és Kultúrák Tanszék Orosz szakcso-
portjának docensét, Sokatmondó, egyúttal kitüntető is ez a „Mester” ra-
gadványnév, ha összevetjük kollégái ragadványneveivel:
Benák Katalint, a Vásárhelyi Látóhatár főszerkesztő- Ciceró, Fjodor, Gerci, Imsi, Kúper stb.
jét,
Előbb hallottuk az amerikai fordítóirodás Jancsi
és utoljára, de nem utolsó sorban a nagytiszteletű (Samu Jánost) fejhajtását. Igaz, hogy Ő Walla Wallában
iskolafenntartó Bán Csabát és Hódiné Földesi Sárát, a lakik, de nemcsak az emlékeiből él, hanem a világhálón
Bethlen Gábor Református Gimnázium igazgatóját. keresztül kapcsolatot tart fenn barátaival, szülőváros-
ával. Persze hű maradt a lingvisztikához is, amit az is bi-
Mikor hozzákezdtem gondolataim összegyűjtéséhez, zonyít, hogy a vásárhelyi Wass Albert Irodalompártoló
eszembe jutott Rippl R. „Amikor ez ember visszaemléke- Kör aktív tagja. [A Kör az elmúlt hét csütörtökén (szep-
zéseiből él” címet viselő képe. A címet még kiegészíte- tember 17.) mutatta be a legújabb kiadványát, az „Ízös
ném azzal a mellékmondattal: „és sokat beszél, ha van szavak – őzős történetök” című könyvét a Német Lász-
társasága”. (Remélem, hogy én nem esek ebbe a csap- ló Városi Könyvtárban. A kötetben János három írással
dába!) is szerepel!

Persze nemcsak idős korban emlékezik az ember, de Lehettél tipológiailag inkább extrovertált/ introver-
ez az az életszakasz, amelyre leginkább jellemző a tudat- tált. Ő megpróbált az extroverzió irányába tolni. Hatá-
alatti emlékképek felidézése. Ady Este a Boisban című sának forrása – véleményem szerint – az utolérhetetlen
versének következő sorai is bizonyítják, hogy már 27 kongruencia, empátia, játékosság és humor volt.
éves korában is emlékezik, nosztalgiázik a költő: Hahó,
Itt szeretném én is megjegyezni – Samu János bará-
kocsis: kis, fehér házba,/Amott, amott. Hahó. Repül- tomhoz hasonlóan – a Vele eltöltött órán kívüli együtt-
létek (korcsolyázás az egykori Szőnyi utcai sportpályán,
jünk./Hajts, hajts. A múltba, ifjúságba. kerékpáros kirándulás Mártélyra stb.) emléke mennyire
Itt van (!) Grezsa tanár úr is, mert felötlik bennem Ju- pozitívan és élesen bevésődtek tudatalattinkba. Mimi-
kája, tekintete, hanghordozása, hanglejtése igen diffe-
hász Gyula Testamentomának első két sora is:

Szeretnék néha visszajönni még, /Ha innen majd a

föld alá megyek,
Ez utóbbi kezdő sorokat az emlékek újraélésének

misztériuma generálja.

85

Vásárhelyi látóhatár XI.

renciált, mindig bujkáló mosolya őszinte, mágikus és ba- ható el azokról, akik őt túlzottan extrovertáltnak, exhi-
rátian szuggesszív volt. bicionistának és nárcisztikusnak tartották.

Róla elképzelhetetlen volt, hogy a tanári asztalhoz ra- Sok mindent elárul az évfolyamunkból az 1959-
gad, és nagy nehezen csak a tábláig jut el. Óráin hatalmas ben távozó Hadas Kati, és 1960-ban hozzánk érkező,
térközöket járt be, miközben záporoztak a kérdések, és az osztályunkhoz csatlakozó Zayzon Réka emlékezése.
noteszában gyarapodtak a jó és rossz pontok. Nekünk, ta-
nítványainak nehéz volt óráin a byroni spleen/ az Anye- Egy év velünk járás után Hadas Kati Budapesten
gin neuraszténikus pózában ücsörögni. Motiváció! Igen! A az Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Technikum és
motiváció alapja viszont a célszemélyiség alapos ismere- Kollégiumban folytatta iskolai tanulmányait, mivel a
te, mert anélkül nincs sikeres kontaktus. Tehát „belénk lá- sportpályafutása az FTC úszói közé vitte. Elmondá-
tott”, mint egy jó pszichológus. Ki merem jelenteni, hogy sa szerint: a Mesternél tanultaknak köszönhetően tu-
pszichológusi erényeit génjeiben hordozta. dott az orosz órákon négy éven keresztül brillírozni.
Az orosz tanára elkérte tőle a Mester elérhetőségét,
Órái görcsmentesek és élményadóak voltak. Igyeke- mert szándékában volt a Mesterrel felvenni a kapcso-
zett azokat minél színesebbé tenni. Pl. Részletet adtunk latot.
elő Gogol Revizorából. Még ma is emlékszem a dialógu-
sok egyikére-másikára. Néhanapján, ha nem figyelek oda, A másodikban (1960-1961-es tanévben) egy új
a „fontos személyiség” szó helyett az „upomócsennij osztálytárs, egy mosolygós, pirospozsgás arcú lány
cselovék” vagy a „labilis” helyzetben a „to be or not to érkezett az osztályunkba – Zayzon Réka. A cinkotai
be” szó hagyja el fogam kerítését. Emlékszem még arra (Bp.XVI. ker.) Általános Leánygimnázium politechni-
is, hogy az osztályt meglátogató orosz vendégnek néhány kai osztályát (ma Szerb Antal Gimnázium) cserélte fel
mondatban én beszéltem a városunkról, én mutattam be iskolánk orosztagozatos osztályával. (Vásárhelyre ke-
a várost, „Godmezjóvásárhelyt”. rülésénél közrejátszott az a tény, hogy édesanyja test-
vére Rosztóczy Ernő tanár úr felesége, Cini néni volt.
A médiák térnyerése előtt a Mesternek az otthoni el- Náluk lakott. Cinkotán bolgár anyanyelvű, a magyart
foglaltságunkról is „gondoskodni kellett”. Például újságo- törve beszélő tanárnő alacsony óraszámban próbálta
kat járatott velünk, és emlékszem arra is, hogy megbízott az orosz nyelv iránt felkelteni a nebulók érdeklődését.
Lermontov Borogyinó című 14 versszakos verse egy rész- Személyiségén kívül az alacsony óraszám is hozzájá-
letének műfordításával. rult ahhoz, hogy vállalkozása sziszifuszi munkává zsu-
gorodott.)
Munkabírása hihetetlen volt. Hogy tudott annyi min-
denre koncentrálni, miközben német tanári diploma meg- A Mester, a differenciált oktatás avatott alkalma-
szerzésén fáradozott? zója észrevette Réka becsvágyát. A két hatás egymást
erősítve meghozta a gyümölcsét – negyedikben két
Premisszái között elvétve bukkant fel „A felnőttnek tanuló képviselte osztályunkat a nyelvi versenyen:
mindig igaza van” mondás. Immunis volt a pedagógusok Samu János és Zayzon Réka.
gyakori betegségével, a felfokozott és túlzó tekintélyelvű-
séggel, státus és pozíció tisztelettel szemben. Remekül A világhírű Mester pedagógus vagy tudós lingvis-
tudott ostyába/ pillangós csomagolásba rejteni ítéleteket, ta/nyelvész volt inkább? – szokták felvetni az őt isme-
intelmeket. Rájöttem, és örökre meg is jegyeztem, hogy rők a kérdést.
az általa használt többes szám első személy mögött min-
dig az „én” rejtőzik. Példaként említeném meg a követke- Mi mint pedagógust ismertük meg, de főiskolai
ző csomagolt intelmet: – Hallom, hogy nem köszönsz a ta- korszaka tudományos munkálkodásának híre, ha kés-
nároknak. Valójában neki nem köszönt a renitens. ve is, de eljutott hozzánk. Közel 20 évet (1954–1973)
töltött gimnáziumunkban, ebből 11 igen munkás
Nála az irónia és a szarkazmus is „mesteri” volt. évet, a mi érettségi vizsgánkat követően. A mi időnk-
A puskázást nem azért tartotta etikátlannak, mert őt, ben még nem volt nyelvi laboratórium, és még nem
mint tanárt sértette, hanem azért, mert az elkövető osz- ismertük a színkódolt nyelvi gyakorlatokat sem. Ezek
tálytársaival szemben félre tette a fair playt. a nóvumok a Mester számára hihetetlen termékeny
Nem emlékszem arra, hogy bárkit rosszindulatból táp- 1960-as években születtek. Eredményei elismerése-
lálkozva valaha is megsértett volna. Ez viszont nem mond- képpen nyerte el 1968-ban a „Kiváló tanár” címet.

86

A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára hatalmas szakmai Vásárhelyi látóhatár XI.
tapasztalattal, és az említett kitüntetéssel felvértezve ér-
kezett meg 1973-ban. Nem volt tolakodó, de elvtelen sem. Krékits József reliefje
Etikája a geometria nyelvén megfogalmazva: két pont kö-
zött a legrövidebb út az egyenes. a Bethlen Gábor
Református Gimnáziumban
Permanens továbbképzéssel fokozatosan, minden lépé-
sért megküzdve jutott el a Szegedi Tudományegyetem Ju- Fotó: Kádárné Zsoldos Edit
hász Gyula Pedagógusképző Karán az Orosz Nyelv és Iro- Forrás: Bethlen Gábor Református Gimnázium, 2020.
dalom Tanszék vezetői posztjáig, és több tudományos fó-
rum tagságáig (MTA Nyelvtudományi Bizottsága, Societas
Linguistica Europaea, Szegedi AB Nyelvtudományi Mun-
kabizottsága), valamint olyan monográfiák megjelenésé-
ig, ahol a bírálók a következő mondatokra ragadtatják ma-
gukat: „Tudomásom szerint a magyar nyelvészetben e té-
makörben az első ilyen vállalkozás, amely az adott kérdést
teljesen átfogó, aprólékosan kidolgozott, elemzéseiben kö-
vetkezetesen végigvezetett kutatást mutat be.”…” …de jól
hasznosítható a felsőoktatásban is, mert nemcsak ismere-
teket nyújt, hanem gondolkodásra is késztet, és a gondol-
kodásban önállóságra tanít.”

Míg pedagógusi és nyelvészi sokoldalúságáról csak szu-
perlatívuszokban tudunk beszélni, addig emberi tulajdon-
ságait és anyagi javait taglalva a puritán jelző használatá-
ra kell szorítkoznunk. Ha valaki ebben kételkedik, akkor lá-
togasson el Vásárhelyen a Szivárvány utcába, és tekintse
meg a kis földszintes Krékits házat, ahol egy időben három
generáció is élt.

Pályaválasztásom miatt a nyelvi kommunikáció terén
csak ritkán használtam az osztály által mumusnak tartott
kazuisztikát/esettant. Persze néha-néha a nyelvi ismerete-
imre is szükségem volt [szakdolgozat, disszertáció, bolyon-
gás külföldön a 70-es, 80-as és 90-es években (Leningrád,
Moszkva, Tallinn, Bulgária, Csehszlovákia, Görögország, Ju-
goszlávia, Lengyelország, USA stb.)]

Engedjék meg, hogy elmeséljek egy moszkvai történe-
tet. A 70-es években a Tretyakov Képtárba igyekeztem, és
épp a közeli metróállomást hagytam el, amikor egy idős
hölgy megszólított és segítséget kért tőlem, mert eltévedt.
Mikor megtörtént az eligazítás, megköszönte, és a követ-
kező megjegyzést fűzte hozzá: ‒ Milyen rendesek ezek a
moszkvai fiatalemberek. (Köszönöm Mester!)

Természetesen az alma matert és szülővárosomat el-
hagyó szellemi batyumban lévő Mester-féle metodikai, di-
daktikai fegyvertárat próbáltam hasznosítani 30 év peda-
gógiai, és több évtizedes muzeológiai pályafutásom alatt
is.

87

Vásárhelyi látóhatár XI.

A jól „bevált fogásokat” nemcsak a munkahelyemen, Ércnél maradandóbb emléket állítottam magam-
hanem amennyire lehetett, a családban is igyekeztem
kamatoztatni. nak.
Ím eljött a leleplezés pillanata!
Engedjék, engedjétek meg, hogy saját emlékeimből (Megtörténik a leleplezés, majd a tapsot követő-
felelevenítsek egy „à la Mester” megoldást, amiért – úgy
érzem – a Mester is megdicsérne. Témája: dolgozatje- en Szabó Ákos lelkész kért áldást, ezt követően pedig
gyek bediktálása a naplóba láthatatlan ellenőrzéssel, ka- Hódiné Földesi Sára, Dr. Balog Edit és Krékitsné Éva
tarzis „injekcióval”. mondott keresetlen emlékező és köszönő szavakat.)

Szokásomnak megfelelően, a dolgozatok kijavítá- Köszönetet szeretnék mondani azoknak az osztály-
sát követően ceruzával írtam be a naplóba az érdemje- társaimnak, akik financiálisan hozzájárultak az emlék-
gyeket. Az elkövetkező órán a dolgozatok kiosztása után mű megszületéséhez.
megkértem a tanulókat, hogy ellenőrizzék a javításomat,
majd ezt követően diktálják be a kapott érdemjegyeket, Akiket köszönet illet: Bodré Zsuzsanna, dr. Domo-
hogy azokat tintával beírjam/átírjam. Egy esetben eltérés kos Tamás, dr. Fehér Gabriella, Hegyi Klára, Kovács Ist-
„mutatkozott” a beírt és bediktált szám között. A dolgot ván, dr. Kruzslitz István, Mihály Lajos,dr. Pataky Már-
szó nélkül ad acta tettem. A következő órákon a svindler ta, Samu János, Sutyinszki János, Szabó Ilona, Szénásy
padján három koppantást tettem, de erre semmi vissza- Emese és dr. Zayzon Réka.
jelzést nem kaptam. A harmadik órán az egyik tanuló je-
lentkezett és megkérdezte tőlem: – Tanár úr miért tet- Köszönjük Máté Hunor ihletett művészi munkáját.
szik kopogni X padján? – Kérdezd meg X-et, mert ő tud- Segítségünkre volt és ezért fogadja köszönetünket
ja! – volt a válaszom. Az ítélkező nem én, hanem az osz- az Ótemplom Református Lelkészi Hivatalában Bán
tályközösség lett, hiszen velük szemben követte el a csa- Csabáné.
lafintaságot, a munka nélkül történő előnyökhöz jutást. Köszönet illeti Králik Csabát, a technikai háttér és
előtér lelkiismeretes biztosításáért.
A Mesterről az eddig elmondottakból önként adódik Végül, de nem utolsósorban köszönjük a Mester
a sokszor emlegetett és a sokféleképpen értelmezett hí- feleségének, Évának és dr. Kacziba Ágnesnek a közre-
res Horatius-i idézet – Non omnis moriar/Nem halok meg működését, sok-sokirányú segítségét.
egészen Mesterre vonatkoztatott értelmezése:

A Mester tovább él egy szűkebb, és egy tágabb ma-
teriális és spirituális szférában: utódjaiban génje és szel-
lemisége, tanítványaiban és azok tanítványaiban pedig a
tudatalattiból újra meg újra felbukkanó emlékek, emlék-
töredékek, érzelmek formájában.

Kedves Mester! Őszintén bevalljuk, hogy ma is elcso-
dálkozunk azon, hogy mennyi mindennel járultál hozzá
intellektusunk sokirányú gyarapodásához. Te igazi József
voltál, mert nemcsak meleget hoztál a zsákodban, ha-
nem ennél fontosabbat is: SZERETETET.

Máig tartó viszontszeretetünket, hálánkat azzal sze-
retnénk most kifejezni, hogy bronzba öntött arcmásodat
leleplezzük az alma mater falán. Ez lesz a Te felsőoktatás-
ban 1996-ban kapott „Pro Iuventute” díjadat követő má-
sodik, immár postumus, 2020 évi. „Pro Iuventute” díjad.
Mi ércből állíttattunk emléket, de tudjuk, hogy a Mes-
ter is elmondhatná – Imolya tanár úrnak köszönhetően
idézve Horátiust – Exigi monumentum aere perennius
(Melpomenéhez első sora.)

88

Vásárhelyi látóhatár XI.

Samu János videoüzenete Walla Wallából
a Bethlen Gábor Református Gimnázium könyvtárában,

a Kérékits-relief avatása előtt

Dr. Krékits József domborművének avatása.
Dr. Domokos Tamás avatóbeszéde a gimnázium panteonjában.

Fotók forrása: Domokos
89

Vásárhelyi látóhatár XI. Művészet és gasztronómia?
Vásárhelyi művészet és az evés-
Benkő László ivás?
Vásárhelyi falatok, mor-
zsák, kortyok — a vásárhelyi A magyar, azon belül az alföldi és így a vá-
művészek asztalán sárhelyi képzőművészetben, irodalomban,
és a néprajzban jelentős nyomott hagyott
Ajánló.... az itt élő emberek – mára szinte eltűnt –
étkezési-italozási szokásainak megőrzése,
90 a vásári-, csárdai életképek, a magyar föld
gyümölcseit, zöldségeit, virágait megörökí-
tő, színesítő csendéletek sokasága. Bármi-
lyen hihetetlen, egykor a szőlőnek és a be-
lőle titokzatos átalakuláson áteső bornak is
nagyobb tisztelete volt, amelyek számtalan
helyi borvers, szüreti elbeszélés és költe-
mény megírására ihlette a népdalok isme-
retlen szerzőit, egykori íróinkat, költőinket.
Olyan vásárhelyi gasztronómiai kiadványra
szeretném a tisztelt olvasóközönség figyel-
mét fölhívni, amely ez idáig páratlan teljes-
séggel igyekezett fölkutatni és földolgozni
a városhoz kötődő hírességek, neves em-
berek, művészek életének azokat az em-
lék-morzsáit, amelyek a fehér asztalhoz kö-
tik őket.
A Falatok, morzsák, kortyok címen készülő
„gasztro-antológia”, amelynek alcíme: Iro-
dalmi-művészeti válogatás Hódmezővásár-
hely gasztronómiai múltjából, tehát nem
csak egy átfogó vásárhelyi képzőművésze-
ti-, irodalmi gyűjteményt élvezhet a leen-
dő olvasó, megismerkedhet száz helyi hí-
resség mindennapi vagy ünnepi fogásai-
val, hanem jó néhány egyedi ételrecept-
tel, „művészi” konyhatitokkal is gazdagod-
hat. A december elejére megjelenő, mint-
egy kétszázötven oldalas, művészeti-gaszt-
ronómiai album a Németh László Városi
Könyvtárban és a szerző e-címén: benko.
[email protected] kedvezményesen elője-
gyezhető december 23-ig.

Vásárhelyi látóhatár XI.

A Falatok, morzsák, kortyok című, „A fával való foglalatosság, a festészet, vagy
összművészeti albumhoz kedvcsinálónak, a főzés ugyanis TEREMTÉS. ... amennyiben,
ízelítőnek következzék néhány „falatnyi” a Jóistenhez kellő tisztelettel és mérhetetlen
idézet, a kiadványban fölidézett már nem alázattal közelítünk, úgy beavat bennünket
élő, vagy itt megszólaló kortárs, vásárhelyi a teremtés felelősségébe és maga mellé ül-
kötődésű hírességtől: tet.”

(Bányai Béla)

„Varázsosak voltak a karácsonyi sütés-fő- „Jó étvágyat!” – vággyal elkeverten,
zések. Már jóval az ünnepek előtt erőt vett kívánni tőled fülemnek zene;
rajtunk a láz. A süteményekkel kezdődött a kis Nap-gömbök úsztak, húslevesben,
dolog, átjárta a házat a vanília és a fahéj istenek aranyló eledele!”
illata. …Amíg a sütemények benn hallgat-
tak a sütőben, Édesanyám csodálatos me- (Diószegi Szabó Pál: Édest érzek/részlet))
séket mondott nekem, amiket karikára nyi-
tott szemekkel hallgattam.” „Édesanyám abból a kevés alapanyagból

(Antal Imre) igyekezett változatosan főzni, ami a ház kö-

rül megtermett, és amit a konyhaszekrény

„Hódmezővásárhelyen anyámtól sok min- vagy a kis kamra még rejtett. Mindennapos

dent ellestem a konyhában, jól jött a gya- reggelink volt a langyos tejbe aprított szik-

korlat! Apám örmény volt, hazájából sokfé- kadt kenyér.” (Eifert János)

le ételkülönlegességet „áttelepített” Hód-

mezővásárhelyre, ahol gyermekkoromban

éltünk. (Agárdi Gábor) „ – Nagyon szeretek adni, finom étellel meg-
lepni másokat, aminek elfogyasztása után
„Ha rászánom magam a főzésre, úgy ren- látható és érezhető az emberek hálája.”
dezem, hogy legyen elég időm. Komoly,
művelt, szellemes játék a főzés.” „.. maga- (Erdélyi Tibor)
mért ritkán, a társaság kedvéért szíveseb-
ben főzök. Végül is a közös étkezések a ba- „Tessék, tessék,
rátságot szolgálják.” ez a híres vásárhelyi vásár,
amit máshol nem,
(Bessenyei Ferenc) itt biztos megtalál.

Kapható itt:

„Bibó Lajos a szakácsművészetben is az el- jó bor, hurka, kolbász, pecsenye,

sők között van.” (Délibáb) csak legyen száj

nyelje lefele.” (Fenyvesi Félix Lajos)

91

Vásárhelyi látóhatár XI.

„… a parasztot tanuld meg tisztelni, mert neki „Három más nagy vidéki város nem ter-
köszönheted minden táplálékodat. Ha ő nem
kelne föl minden hajnalban, nem innál tejet, és melt annyi sajátos és isten áldotta mű-
ha nem feküdne le késő este, nem ennél kenye-
ret.” vészt, mint ez a Sárhely, ahogy Tornyai

(Galyasi Miklós) János egyik sírvavigadó versében ele-

mezte.” (Juhász Gyula)

„Hogy a vásárhelyi nép ilyen szép és nemes lel- „A jó kép úgy van harmóniában, mint a
ki tulajdonságokkal is bír és hogy ilyen humo- jó húsleves, a benne lévő ízek átadják
ros, dalos és vígkedvű volt, az részben annak egymásnak a saját ízüket, összegződnek,
köszönhető, hogy igen jó borral élt.” de a saját ízüket is megtartják.”

(Gregus Máté) (Lelkes István)

„A vásárhelyi konyha évszádokon át állandóan „Csomorkányon aztán igazán nem eszik
változott. Mindennapos ételek tűntek el nyom-
talanul, ritka, ünnepi eledelek váltak közönsé- forrón a kását.” (Németh László)
gessé… De itt mégis más ízű a lepény, másként
töltik a hurkát stb., oda kell hát figyelni a kü- „Földiek mi / volnánk, a föld / fiai / vá-
lönbségekre – amelyeket pedig alig lehet meg- sárhelyiek, / húsevők, / borivók, / Hajh,
fogalmazni – hiszen csak az arányokon mú- szóbeli emberek.”…
lik, az elkészítés módján, a felhasznált nyers-
anyagokon, az edényeken vagy a tűzhelyen.” (vásárhelyi Pákozdy Ferenc: Aki él…
(részlet) a Kárász Józsefnek szóló
(Herczeg Mihály) versből)

„Szeretek sütni-főzni. Ez irányú érdeklődése- „Akinek elfolyt a bora,
s elfogyott asszonya, dohánya:
met egy művészettörténeti előadás váltotta jöjjön velem
bús torra, könnyes lakomára.”
ki, valamikor László Gyula professzor Barcsay
(Simonka György)
Jenő művészetét méltatta. Olyan érzékletesen
„Amikor anyám az ebédet készítette…
beszélt arról, hogy mennyire rokon a festés és minden falatot átjárt testének egyéni va-
rázsa. Készítés közben a szeretet sugár-
a főzés, hogy ki kellett próbálnom. Rá is kap- zott át belőle az ételbe, és az ünnepi la-
komába egész lényét ajándékba adta. A
tam az ízére.” (Holler László) régi ízek és aromák végleg eltűntek."

„Láttam ébredező gyermekszemeimmel, a (Szenti Tibor)

mártélyi úton,… Csupa tengerzöld volt a sző- „…a jó foszlós kalács, hej, az sokszor
eszembe jut, … a szülőföld kalácsa és lel-
lőhegy. Egy-egy tőke mellett öt percig is üldö- ke… Olyat nem sütnek sehol a világon!”

gélt a szüretelő s egész szakajtóval szedett le a (Tornyai János)

hamvas, finom fekete kadarkából. … S más volt

akkor még az íze is a bornak, mert tüzes volt,

erős és tiszta.” (Fejérváry József)

92

Vásárhelyi látóhatár XI.

„Pár éve még együtt iddogálták
Tiszai szőlők aranyszín borát.
Vén gimnázium két vén diákja,
Két ráncos kezű, ősz hajú barát.”

(Vörös István: Két vén diák /részlet)

Megrendelhető:
[email protected]

Kellemes perceket, órákat és egészséges jó étvágyat kíván
a könyv olvasásához, neves vásárhelyiek ízemlékeinek cse-
megézéséhez, emlék-morzsáinak fölcsipegetéséhez, a ben-
ne leírt ételek jóízű elkészítéséhez, ízlelgetéséhez a kiad-
vány szerkesztője:
Benkő B. László

93

Vásárhelyi látóhatár XI.

Ajánló...

Ízös szavak – őzős történetök. A tavasszal elmaradt ünnepi könyvhét igazi szen-
Hódmezővásárhelyi nyelvjárá- zációjának szánta a Wass Albert Irodalompártoló
si antológia. Egyesület ezt a kötetet. Bemutatója az ismert kö-
rülmények miatt szeptemberre tolódott.
Szerk.: Sipka Rózsa, Benkő László,Fülöpné Rá- Sipka Rózsa bevezetője után Benkő lászló ismerteti
kos Éva. Hódmezővásárhely, 2020. Kiad.. Wass egyedi nyelvjárásunk, helyi értékünk történetét, sa-
Albert Irodalompártoló Egyesület. 344 p. játosságait. Szabó József és Földesi Ferenc mély ér-
zelemmel taglalja, milyen az, amikor "anyanyelve:
Kapható – információ: vásárhelyi magyar".
NLVK, Hódmezővásárhely, Andrássy út 44.
06 62 246-811 Néhány nagy előd / pl.Bibó Lajos /írásával illuszt-
rálja a kötet, hogy a régi öregek milyen következe-
tesen, büszkén használták az ö-ző nyelvjárást, bár
leírva néha idegennek tűnik.
A kötet jelentős részét az elmúlt években kiírt pá-
lyázatok anyaga teszi ki. Novellák, visszaemlékezé-
sek, rigmusok, költemények.

Fejérváry József írta lassan egy évszázada: A vá-
sárhelyi tájszólást könyvből soha, - tulajdonképpen
nincsenek írott törvényei - hallásból is ritkán lehet
elsajátítani, mert ezt csak az ismeri igazán, aki az
anyatejjel szívta magába." A kötet erre tesz méltó
bizonyságot.

A témájában rendkívül sokszínű kötet minden vá-
sárhelyi számára szívet melengető olvasmány. Fo-
gadják szeretettel.

2020. szept. 9. Hegyiné Csernus Judit

94

. Tartalom

Vásárhelyi Látóhatár. XI. évf. Vásárhelyi látóhatár XI.
32. szám. 2020/2. szám.
Kiad. Hód-Biotech, Szeged, 2020. no- Tóth Károly
vember, Szoliter Nyomda Hódmező- Művészet és kultúra a koronavírus után 3
vásárhely. Főszerk.: Benák Katalin
Fenyvesi Félix Lajos: Versek 5
Kapható – információ: 6
Vásárhelyi Látóhatár Szerkesztősége Tóth Károly
Hódmezővásárhely, Andrássy út 28A II/5. Egy művészbarátság emlékei – Szalay Ferenc
06 62 20 280 2529
Lira és Lant Könyvesbolt Domokos Tamás — Fekete Emil
Hódmezővásárhely, Andrássy út 5/7. Mindszent festője Bozó Kálmán 8

Feledy Balázs
Visszapillantás – Eifert János fotóművész kiállítása 10

Csányi Viktor
Posztókereskedők a Hód-tó partján 12

Béres Mária
Tetőcserépbe rejtett üzenetek 13

Kőszegfalvi Ferenc
Pilinszky János Németh Lászlónál Vásárhelyen 14

Benák Katalin
"A szürke ég alatt" – Emlékezés Ocsovszky Lászlóra 16

Ocsovszky László: Versek 17

Benák Katalin
Több mint agora – interjú Soós Csillával 18

Márki-Zay János
Zágon nénije 20

Dobos Irma 21
Egy elszármazott emlékeiből

Terendi Viktória
Vásárhelytől Európa széléig 22

Béres Dezső
... És a másik tábla? 24

Sulyok Csaba
A könnyűzenei műfaj útja Vásárhelyen 25

Bernátsky Ferenc
Tapasztó Andor – fényképészből detektív 26

Samu János
Krékits mestör emlékire 27

Domokos Tamás
Pro Iuventute 27

Benák Katalin
 A foltvarrás varázsa – Pokomándy Zsuzsa 28

 Tradíció és modernitás – interjú Képiró Ágnessel 29

Képiró Ágnes
A Tornyai János Múzeum képzőművészeti
gyűjteményének legújabb darabjai 30

Vásárhelyi Látóhatár (Dobos Irma recenziója) 4

95

Vásárhelyi látóhatár XI.

Patchwork Galéria

Pokomándy Zsuzsa alkotásai

Változatos technikával dolgozik. Kí- Rózsaablak

sérletező alkat, melyet kreativitása és szak-  Ajánló
mai jártassága egyedire emel. Elmondása sze-
rint szereti a sablonok egyedi alkalmazását, a *Benák Katalin:
különféle díszítőelemekkel való kombinálását; A foltvarrás varázsa. Pokomándy Zsuzsa textil-
hímzéseket, szabad gépi tűzések variációit. A művességéről
tradicionális munkák a kedvencei, melyekben
visszatérnek a népi hagyományok motívum- = Vásárhelyi Látóhatár. 2020/2.sz. 28. p.
kincsei, a matériát tekintve pedig a kékfes-
tő anyag alkalmazása. Szín- és anyagválasztá-
sában, technológiai megoldásaiban mindig a
harmóniára törekszik. Ezek által lehetővé vá-
lik számára – a kísérletezésen túl – a foltvar-
rás klasszikus formavilágának megújítása nap-
jaink modernitás iránti igényei szerint. Üveget
és ikont is fest, illetve tűzzománc tárgyakat ké-
szít, melyek textil táskáinak szerves részét ké-
pezik, létrehozva egy teljesen új formavilágot.

Munkáinak többsége zsűrizett, iparművé-
szeti zsűri számmal is elismert. Tagja a 30 éves
Magyar Csipkekészítők Egyesületének, a Ma-
gyar Foltvarró Céhnek, melynek országos pá-
lyázatain és szakmai napjain rendszeresen
részt vesz, emellett külföldi kiállításokon is si-
kerrel megjelenik, mint legutóbb Veronában,
a Foltvarró Céh jövő évi Kincseink pályázatára
a necc-csipkét is beépíti munkájába. 2014-ben
Kaleidoszkóp kategóriában 2. helyezést, majd
2018-ban Tradicionális kategóriában 1. helye-
zést ért el, ugyanakkor a pályázat nagydíját
is ő kapta meg. 2011 óta vesz részt a Magyar
Kézművességért Alapítvány országos pályáza-
tain, ahol hat alkalommal, míg az Alkotó Peda-
gógusok Régiós pályázatán ötször díjazták al-
kotásait.*

96

Vásárhelyi látóhatár XI.

Felületek játéka

97

Vásárhelyi látóhatár XI.

Rózsakert

98

Vásárhelyi látóhatár XI.

Pitypangok

99

Vásárhelyi látóhatár XI.

Csillagvirágok

100