Latohatar_2026_40

Művészet – Irodalom – Helytörténet XVII. évf. 40. sz. 2026/1. 800,-Ftwww.vasarhelyilatohatar.huHÉZSŐ FERENC │ „KISVÁROS” TOKAJ1967Tempera48x68 cmGALÉRIA BÁNYAI BÉLA, FEJÉR CSABA, HÉZSŐ FERENC, KINCSES ANNA, NÁVAY SÁNDOR, SONKOLY TIBOR, TILL ARAN, VAJNAI JÁNOS, VIDOVITS IVÁN

2 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusSONKOLY TIBOR TAVASZKÖSZÖNTŐ│2026Olaj, vászon70x50 cm

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1június 3TARTALOMXVII. évf. 40. sz. 2026/1. júniusTANULMÁNY, ESSZÉ, JEGYZETBENÁK KATALINMűvészek állami elismerése 4BÚZA IMREA vásárhelyi beszéd varázsa 5PÁL LÁSZLÓNÉ SZABÓ ZSUZSANNAPáger Antal nehéz diákévei és első színházi sikerei 6BÉRES DEZSŐKaput a kulcshoz(Jegyzet Moldvay Győzőről) 10SIMON FERENCA Krasznahorkai-olvasás 14BÁNYAI BÉLA„Mert vétkesek közt cinkos aki néma” 18D. SZŰCS CSABAAz elfeledett vásárhelyi poéta – Dura Máté 20BAJNAI BEKE ISTVÁNTill Aran kiállításának megnyitója 24HÉZSŐ FERENCHáttér a pályaképhez 26SÁRRÉTI KRISZTINAA Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola60 éves jubileumi kiállításához 29VIDOVITS IVÁNA Gyémánt-kanyar varázsa 30 INTERJÚ„Életemről, munkáimról”Simon Ferenc mestertanárral (Morton Anna) 12Tények, történelem, politikaHerczeg Sándor politológussal (Benák Katalin) 16Akit a zene vezérelVágó János kürtművésszel,művészetiskolai igazgatóval (Benák K.) 22SZÉPIRODALOMNOVELLAKincses Anna Pre mortem 15Hegyiné Csernus Judit A doktor úr veje 28VERSVincze FerencAludj Atka-szik 8Cinizmus 8Mint leveleket 8Dura MátéVásárhelyi sétatéren 21Csillag is, virág is 21*IN MEMORIAMDR. VINCZE FERENC (Benák K.) 9LELKES ISTVÁN(Magnófelvétel. Közli: Galyasi Miklós) 23*GALÉRIABányai Béla 19 Fejér Csaba 10 Hézső Ferenc 1 Kincses Anna 15 Návay Sándor 32 Sonkoly Tibor 2 Till Aran 25 Vajnai János 13 Vidovits Iván 31

4 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusVásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. szám | 2026/1. | Művészet – Irodalom – HelytörténetHonlapunk: https://vasarhelyilatohatar.huKiadja a Hód-Biotech Kutatási Fejlesztési és Tanácsadó Kft. Szeged. Felelős kiadó és alapító: dr. Fuchsz MátéSzerkesztőség: 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 28A II/5. E-mail: [email protected] Telefon: +36 20 280 2529 Főszerkesztő: Benák Katalin (helyismeret, művészet), Hézső Ferenc művészeti vezető, Arany-Tóth Katalin irodalmi szerkesztő, dr. Fuchsz Máté kép- és digitális szerkesztő, fordító, Takátsyné Farkas Irén nyelvi lektor│Nyomda: Szoliter Nyomda Hódmezővásárhely, Benkő István nyomdavezető. Nyomdai előkészítés: Benák Katalin, Tóth Zsolt HU ISSN 2061-8182 Ny.t. 163/0239/2/2010Közzététel: Creative Commons (CC-BY-SA-4.0) Nevezd meg! – Így add tovább! │A kézirat tartalmáért a szerző vállal felelősséget. SONKOLY TIBOR FESTŐMŰVÉSZA Szántó Kovács János Általános Iskola nyugalmazott pedagógusának a képzőművészet terén elért kiemelkedő munkásságáért, és az ifjabb korosztályok művészeti képzése során kifejtett áldozatos munkájáért.Sonkoly Tibor művészi stílusvilága a maga által kialakított szimbolista realizmusával azonosítható, melyről így vall:„A művész feladata, hogy a témát rajtaütésszerűen úgy örökítse meg, hogy a nézőnek több értelmezési lehetősége is lehessen. Ezt a törekvést szimbolista realizmusként határozom meg. Ugyanis alkotáskor mindig realista emlékképre hagyatkozom, de végül mégis többféle értelmezéshez köthető a kép. Igyekszem érzelmi kalandra csábítani a nézőt. Ezáltal felszabadult – olyan mintha – gondolatokat indíthat el korábbi élmények felidézésével.”A művészet nem öncélú, a közönségnek szól. Az a cél, hogy jusson el a nézőhöz, s formálja úgy, ahogy az intuíció nála, épp akkor, abban a pillanatban lecsapódik. Ugyanazt a művet látva, mindenkire másként hat, hiszen a befogadó személyétől is függ, miként sikerül csapdába ejteni a valóságot, miként csapódik le nála a pillanatnyi intuíció és asszociációi révén, ami felszabadult életérzéssel tölti el… Ilyen nála többek között a víz mozgásának dinamikája, a színek és formák, melyek számos intuíciót képesek – egyéntől függően – kiváltani. A művész célja, hogy minél többen érezzék a művészet felszabadító erejét. „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy 60 évre tehető alkotói munkám, 30 év pedagógus, valamint városi közéleti – kulturális tevékenységem elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést vehettem át Budapesten Március 15-e alkalmából.”Művészek állami elismeréseEgy latin mondás szerint Elismerés táplálja a művészetet és tudományt. Ez minden területre igaz, de a művészetre és tudományra fokozottan érvényes, hiszen odaajándékozza kincseit a világnak, hogy az jobb, s szebb legyen tőle. Ezért különösen felemelő, amikor tudósok, művészek kimagasló munkásságát ismerik el. Ebben az évben a Magyar Arany Érdemkereszt Polgári Tagozat kitüntetésével ismerték el két hódmezővásárhelyi művész magas színvonalú munkáját is.NÁVAY SÁNDOR SZOBRÁSZMŰVÉSZA szobrászművészet terén elért kiemelkedő hazai és külföldi művészi életútjáért, példamutató munkásságáért részesült elismerésben.Návay Sándor alkotásaival hazai és külföldi köztereken, közintézményekben találkozhatunk többnyire. Ő készítette a földeáki temető kálváriaút stációinak bronz domborműveit, amint a szegedi Dóm kertjében elhelyezett bronz, mészkő kompozíciót, a hortobágyi kényszermunkatáborokba deportált Csongrád megyei családokra emlékező emlékművet is.Hódmezővásárhelyen a Szent István tér Domonkos-rendi zárdaépülete előtt látható a Szűz Máriát ábrázoló bronz szobra.2025. november 27-én, Hódmezővásárhelyen avatták fel Jókai Mór (1825-1904) „a legmagyarabb író”-t ábrázoló bronz portréját.Kulturális és természeti örökségünk emlékeit szívesen megjeleníti plaketten, kisplasztikán is, melyeket viaszveszejtéses eljárással önt bronzba.A Vásárhelyi Látóhatár helyismereti, irodalmi, művészeti folyóirat Őszikék című plakettje is az ő alkotása.Elismeréséről így vall: „Az eddigi munkásságom elismeréséért a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesültem. Az ember nem a kitüntetések miatt alkot, viszont ez egy erős és határozott visszajelzés, hogy értelme van annak az alkotó munkának, amit egész életemben hivatásként, „szerelemből” csináltam. Biztos vagyok abban, hogy ez az elismerés további erőt ad ahhoz a töretlen lendülethez, amivel mindig is próbáltam műveim által kifejezni érzéseimet.”Návay Sándor és Sonkoly Tibor művészek alkotói munkássága a kulturális örökségünk fontos része. Gratulálunk a munkásságukhoz, amint a köz- és szakmai élet egyéb területein díjazottak elismeréséhez is!Benák Katalin

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 5Azok a nyelvészek, akik a nyelvjárásokat kutatják, két kérdés mentén közelítenek hozzá. Egyrészt arra kíváncsiak, hogy a térségben hányan beszélik a szóban forgó dialektust, s ennek kapcsán hol vannak a beszéd térségi határai, másrészt arra, hogy milyen tulajdonságai, eltérései vannak a köznyelvi változathoz képest. Meghatározni az első szempontot nehezebb. Nem arról van ugyanis szó, hogy valaki vagy valakik állandó jelleggel ezt használnák, hanem csak arról, hogy bizonyos helyzetekben veszik elő ezt a bensőségesebb hangnemet. Valamiféle érzelmi pluszt akarnak kifejezni vele, mert úgy érzik, hogy az ö hangok használata melegséget áraszt magából a rideg, távolságtartó mekegéssel szemben. Ezt a beszédhelyzetet azonban nem lehet mesterséges úton, a térségben élők megkérdezésével előidézni. A kérdező hiába vált át ö-ző dialektusra e-zésről, a megkérdezettben egyfajta vizsgahelyzetet idéz elő, és nem tud csak a felelés nyelvezetével válaszolni rá. Így sem a mennyiségi (a tájszólást beszélők száma), sem a minőségi (a tájszólás milyensége) érdeklődésre nem kaphatunk hiteles választ. Az ok egyszerű: a kérdező egy olyan idegen személy, akivel hosszabb idő elteltével jönne csak létre a tájnyelv használatához szükséges bizalmi viszony. Aki idegenként akar valós információkhoz jutni, az ezek miatt a gátak miatt nem tud hiteles válaszokat kapni. A kutatónak a legjobb anyag az, ha spontán beszélgetéseket sikerül elkapnia olyankor, amikor az alany nem tudja, hogy figyelik. Amikor mindkét fél a természetes önmagát adja. A másik hiteles megfigyelési mód – ami tulajdonképpen nem is megfigyelés –, amikor a kutató éppen a nyelvjárást beszélők közé tartozik, és az emlékezetét kell használnia a különböző ö-ző beszédhelyzeteket vizsgálva. Azt az impulzust keresi, ami kiváltja az ö-zés használatát.A mennyiségi vizsgálat mellett a nyelvjárás kutatásának másik sarkalaBÚZA IMREA vásárhelyi beszéd varázsa„...egy valami összetart bennünket, ami minden más köteléknél erősebb: ez pedig nem más, mint a gyönyörű vásárhelyi beszéd, az ö-ző tájszólás, amit sehol a környéken nem használnak ilyen ízesen és hitelesen. A vásárhelyi beszéd a szeretet nyelve.\"Búza Imre: A vásárhelyi beszéd varázsa, 2025.tos pontja a dialektus tulajdonságainak vizsgálata. Ez megint csak mértékletességre int bennünket, mert külön kell kezelnünk azokat a köznyelvitől eltérő jelenségeket, amelyek minden nyelvjárásra jellemzőek, és külön azokat, amelyek csak az ö-ző vidék sajátosságai. Ez utóbbi pedig messze nemcsak abból áll, hogy néhány e hangot ö-re cserélünk nyelvjárásunkban, hanem egy sereg más magánhangzó és mássalhangzó is megváltozik. Ez adja a szögedi–vásárhelyi tájszólás hamisítatlan ízét, ami sokkal több, mint egy a többi nyelvjárás közül, hiszen egyben egy érzelmi nyilatkozat is a beszélő részéről a beszélgetőpartnerrel szemben. Annak elfogadását jelenti.Hol vannak a délvidéki ö-ző nyelvjárás földrajzi határai? A kérdés megválaszolásában itt is a „még” és a „már” problematikájával találjuk szemben magunkat. Az ö-ző nyelvjárást ugyanis a Szegedtől viszonylag távoli Baján és Kecskeméten is használják, de korántsem olyan gyakorisággal és olyan tömegesen, mint a Szeged környéki településeken. Még Csongrád megyén belül is vannak olyan nyelvjárásszigetek, ahol nem szokás a dialektus használata, elég ha a szentesi zárt ë-ző nyelvjárást említjük, amit pontosan a szegedies ö hangok helyén alkalmaznak az ott élők. Érdekesség, hogy két szomszédos településen, Mindszenten és Szegváron más dialektusban beszélnek az őshonos lakók, holott csupán tíz kilométer választja el a két helységet egymástól. Mindszent egy példásan ö-vel beszélő kisváros, míg Szegvár nagyközségben a szentesi zárt ë-t alkalmazzák. Csongrádon is erősebb a szentesi nyelvjárás hatása, mint a délvidéki ö-zés.Azt azonban még a szegedi mivoltukra oly büszke megyeszékhelyen élők is elismerik, hogy legállhatatosabban és legkövetkezetesebben nem náluk, hanem Hódmezővásárhelyen beszélik az ö-ző nyelvjárást. Ennek oka nagyon egyszerű: Szeged olyan egyetemi és határközeli város, amely e kettős tényből kifolyólag nyitottabb az ott letelepülni vágyók befogadására. Az általánosan tapasztalható csökkenő gyermekáldás ellenére is inkább növekvő tendenciát mutat a lélekszáma a folyamatos betelepülések miatt. Van, aki a tanulmányai befejeztével ragad a városban, mert ott alakulnak ki kapcsolatai és ott talál munkahelyet, és olyan is akad, aki más településről vagy akár a Vajdaságból költözik át abban reménykedve, hogy a nagyváros nyüzsgő élete a réginél sikeresebb jövőt biztosít majd számára. Ez elég ahhoz, hogy a lakosság ö-ző összetétele felhíguljon, hiszen a bevándorlók közül sokan életkorukból kifolyólag vagy társasági élet hiányában már nem tudják az itteni családias mintát követni beszédükkel. Lerontják a szegedi ö-zők százalékos arányát. Ezzel szemben Vásárhely lélekszáma folyamatosan csökken, inkább elvándorlás, mint beköltözés jellemzi a jelenleg negyvenkétezres kisvárost. Elsősorban az elöregedett lakosság őrzi a nyelvjárási hagyományokat, a fiatalok közül viszont sokan munkalehetőség hiányában elhagyják szülővárosukat. Itt letelepedni nagyon ritkán akar valaki. Piaci napokon mindig ugyanazok az ismerős arcok bukkannak elénk, akik rendszerint egymással szemben is ö-ző nyelvjárásban beszélnek. Szinte mindenki ismer mindenkit, néha csak látásból, néha meg egészen a dédapjáig visszamenően. Családi történeteket tudnak mesélni egymás felmenőiről. A családias jelleg előcsalogatja az emberekből a tájszólás használatát, eszükbe se jut, hogy a távolságtartó e-ző dialektusban szóljanak egymáshoz. Ahogy ők mondják: „nehogy már pestiesen mekegjek!”. Nem túlzás azt állítani, hogy a vásárhelyi nyelvjárás az ö-zés epicentruma. Nyilván nem geometriailag, hiszen a nyelvjárás határának a szélén helyezkedik el, hanem a nyelvi hagyományok leghívebb követőjeként.

6 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusPáger Antal (1899-1986) közismerten kiváló színész volt a 20. századi színházi- és filmvilágban. Szülőházának Makón a régebben Barcsay utcának nevezett, ma a nagy filmszínész nevét viselő utcában álló 5. számú épületet tekintik. Páger Antal nehéz diákévei és első színházi sikerei(Ellentmondások és nehézségek)PÁL LÁSZLÓNÉ SZABÓ ZSUZSANNAA falán lévő emléktábla 1992-ben, a művész halála után hat évvel került a ház falára. (F.: maroskult.hu)Az utóbbi negyedszázadban minden évben ünnepélyesen megkoszorúzzák ezt az emléktáblát, amivel méltó emléket állítottak a város nagy szülöttének. A 2001-ben alapított Páger-gyűrű kitüntetést évente egy kiemelkedő színésznek vagy színésznőnek adják át ünnepélyes körülmények között.Az 1981. november 18-án, a Kossuth Rádióban elhangzott Egy pálya vonzásában című beszélgetésben Páger Antal mondta visszaemlékezésében Ungár Ildikónak: „A Nagycsillag utcáról álmodok szépeket, ez a szülőhelyem, még ott éltem az apró gyermekéveimet, körülbelül ötéves koromig.” Felvetődik a kérdés, akkor tehát melyik utcában született? Az egykori Barcsay utcában vagy a Nagycsillag utcában?Vannak más furcsaságok is: Egy 1981-es rádióinterjúban Páger Antal megemlítette, hogy jól festett, de „...apámat (pénzügyigazgatósági) főnökei folyton heccelték, hogy ne engedje, hogy fessen a fia, mire való? Nem szegényember fiának való. Annyira fölheccelték, hogy apám összetörte és széttaposta a festékeimet úgy, hogy talán egy nagy festőművészt ölhetett meg bennem, nem lehet tudni. Mert állítólag nagyon tehetséges voltam a festészetben. ...szerettem volna zenét tanulni, mert a barátaim, gazdagabb fiúk, azok tanultak zenét, az egyiktől kölcsönkértem a hegedűt. … hátul a fáskamrában …kezdtem az első fogásokat a hegedűn cincogni. Apám meghallotta és a fejemen széttörte a hegedűt. Talán hegedűművész is lehettem volna, ha hagynak tanulni.” Elgondolkodhatunk azon, vajon mi lehetett az oka annak, hogy az édesapja ilyen erőteljesen akadályozta meg fiának a művészetek felé irányulását? Az egyik ok az lehet, ha a gyermek az iskolában nem teljesít jól. Páger Antal a Film, Színház, Irodalom című lap 1942. (V. évfolyam) 14. számának 4. oldalán olvasható nyilatkozata szerint a pénzügyigazgató javaslatára a makói főgimnáziumba került, s ott „Megbecsültem magam és jól érettségiztem.”- nyilatkozta. A gimnázium történetét kutató helytörténész érdeklődését felkelti ez a mondat, és mivel a források birtokában megteheti, utánanéz, milyen tanuló volt a híres színész gimnazistaként. És ekkor éri a meglepetés! Az értesítő évkönyvek szerint a nyolcosztályos gimnázium VII. osztályát 3 tárgyból (latin, mennyiségtan és egészségtan) való bukás miatt meg kellett ismételnie, majd másodszorra is megbukott latinból, ezután a VIII. osztályt már magántanulóként járta. A makói főgimnázium érettségi kimutatása1 szerint az I-VII. osztályt a főgimnáziumban végezte el, a VIII. osztályt az elnöki utasítás alapján az ugyanott szervezett előkészítő tanfolyamon. Egy évvel később, 1918. április 28-án tett érettségi vizsgát, ahol a természettan nevű tantárgyból ismétlésre, azaz 3 hónap múlva a főgimnáziumban tartandó javító vizsgára utasították.2 Ám nem szerepel olyan bejegyzés sem 3 hónap múlva, sem később, hogy a makói főgimnáziumban tett volna javító érettségi vizsgát természettanból. 1920-ig Magyarországon a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatók esetében a bejutás feltételének a sikeres érettségi vizsgát tekintették (1851. június 3-i rendelet).3 Ha sikertelen volt az érettségije, és utána kiment az olasz frontra, akkor nem tudott a javító érettségi vizsgán megjelenni, tehát ezért nem lehet bejegyzést találni arról, hogy leérettségizett volna Makón. A Wikipédia ismertetésében a következő információ szerepel Páger életének következő szakaszáról: „Az érettségit követően Budapesten akart továbbtanulni. Lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje… Az évnyitóig visszautazott szülővárosába, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik ilyet követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek. (1919–1922).” A jogi karra bekerülése kérdéses lehet, hiszen valószínűleg nem volt meg még akkor az érettségije, a front után dolgozott, majd hamarosan Székesfehérvárra szerződött színésznek. PÁGER ANTALKossuth-díjas színművész(https://www.imdb.com › name)

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 7A források szerint pályája elején naturbursch (fiatal, természetes modorú hős) és táncos-komikus szerepekben játszott, később vált ismertté drámai karakterekben. Ezeket a szerepköröket főként Székesfehérváron (1919-22), Kecskeméten (1922-24), Pécsen (1924-25), Nagyváradon (1925-26), majd Szegeden (1926-30) alakította. Ekkor szerezte meg azt a színészi tudást, amely későbbi országos hírnevét megalapozta.Hódmezővásárhelyen sem volt önálló színtársulat, a népkerti faszínház4 építése 1897-98-ban folyt, 800 néző befogadására tervezték. A minden oldalról tagolt, festői hatású, tégla alapú, favázas szerkezetű színház deszkaborítással készült. Homlokzata romantikus hatású volt kis fatornyokkal, kiugró párkánydíszekkel. Hasonlított a makói színházra. A Nyári Színkörben különböző színtársulatok léptek fel más városokból, 1920-21-ben Somogyi Kálmán, 1921-26-ban pedig Andor Zsigmond színtársulata. Az 1922-es szezonban Páger Antal májusban A kis Grizett című operettben, majd A gazdag lánycímű operettben Pogány Irén partnereként aratott sikert. Azután júniustól augusztus végéig több színdarabban szerepelt Hódmezővásárhelyen. Játszott Az elvarázsolt királykisas -szonyban, Az arany kakasban, a Hófehérke és hét törpe énekes-táncos tündérregében, a Hollandi menyecske mulattató jeleneteiben, a Lengyelvér és a Sybill c. szépséges operettekben, Strauss Búcsúkeringőjében, majd Lehár Ferenc Kék mazur c. operettjében, a Teknősbéka c. francia bohózatban, a Szulamith című keleti daljátékban, a Szerencsetánc c. sláger operettben. A Nyári Színkör mintegy fél évszázados fennállása idején szerves része volt a város kulturális életének, a magyar színjátszás színe-java lépett fel színpadán vendégszereplőként, köztük: Bessenyei Ferenc, Bilicsi Tivadar, Blaha Lujza, Dayka Margit, Gobbi Hilda, Gózon Gyula, Jászai Mari, Jávor Pál, Kiss Manyi, Márkus Emília, Márkus László, Páger Antal, Rajz János, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária. Sajnos a színházépület itt is megrongálódott, 1950-ben lebontották. 1989-ben a helyén és emlékére kopjafát avattak, a Városháza dísztermében pedig színháztörténeti konferenciát tartottak. A MAKÓI FASZÍNHÁZ(www.makoanno.hu)A VÁSÁRHELYI FASZÍNHÁZhttps://egykor.hu/hodmezovasarhely/nyari-szinkor/2731Páger Antal később az ország első vidéki társulataként számon tartott szegedi színtársulatban Dajka Margittal, Kiss Manyival, Patkós Irmával játszott együtt nagy sikerrel,6 majd Pestre kerülve lett befutott fővárosi színész. Egy makói vendégszereplése után 1935-ben így írtak róla: „Páger Antal kitűnő művész, aki kitartó, kemény, komoly színészi munkával és kimunkált tehetséggel……megérdemelten rukkolt elő az elsők, a legelsők közé.”7A nagyszerű színész a nehéz történelmi körülmények között végül mégis megtalálta a helyét a színpadon, amely a benne élő tehetség kibontakoztatását lehetővé tette. A neki átnyújtott Cannes-i Filmfesztivál Díja a legjobb férfi alakításért és a Kossuth-díj méltó bizonyítékai ennek.*Irodalom és forrás:1. Makói M. Kir. Csanád Vezér Reálgimnásium Érettségi kimutatások 1899/1900-1930/31 iskolai évekről. 224-225. 2. Érettségi kimutatások 1899-1900 – 1930-31. iskolai évekről. Kimutatás a makói főgimnáziumban az 1918. évi április hóban megtartott érettségi vizsgálatról. 224-225. Jegyző: Gebe Mihály.3. Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon, 10. 4. Hódmezővásárhely története II. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig (1848-1918). Főszerkesztő: Szabó Ferenc. Hódmezővásárhely, 1993. 63-73.5. A Vásárhelyi Reggeli Újság híradásai 1922. április 26. és 1922. augusztus 24. között.6. Makó története 1920-tól 1944-ig. Makó monográfiája 6. 713. 7. Uo. 716.

8 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusVincze FerencCINIZMUSVádMi azt marjuk meg, aki simogat,És becézzük, ki bennünket öl.Mi azt öljük meg, aki ránk nevet.Mi becézzük, ki ronda átkokatFejünkre tornyoz és áldjuk azt,Ki vesztünkre tör.Mi azt marjuk meg, aki simogat.Imádunk nőt, pénzt és vétkeketGyűjtünk magunknak halomra.Viselünk, mint ruhát, bűnös apákat,Miattunk elpusztult édesanyákat,Mint homlokon bélyeget.Mi azt marjuk meg, aki simogat.Mi leköpünk minden jóbarátot,És nincs nekünk eszménk, sem Istenünk.Gyűlöljük mi a mártírokat,Kik szerettek minket, s értünk haltak,S pénz helyett hagytak jótanácsot.Mi azt marjuk meg, aki simogat.Imádunk nőt, pénzt és vétkeket gyűjtünk.Nincs nekünk eszménk és Istenünk sem.Kacagjuk mind az édesanyákat,Kik szerettek minket, s értünk haltak.Mi azt marjuk meg, aki simogat.Mi emberek vagyunk.Hmvhely, 1963. III. 29.Újsághír: „Tavaszi zöldár öntötte el a tiszai Atkaszigetet”Vincze FerencALUDJ ATKA-SZIKNem a füvét, nem a fákat bánom,Hisz maradt még meg épp elég virág,A tűnt időket, hajh, hiába várom,Vissza nem tér már az ifjúság.Redves fája és tépett bozótja,A vízbe fulladt régi lábnyomok,Egy zárvány fáj, mit heverni láttam,Mikor réges-rég időkben kóboroltam ott.A mese fáj, mit társaimnak mondtamMint Nagy Igazságot, én, tékozló apa,A kolbászhéj, mit a hangyáknak dobtamS a papír, mit csomagolni hoztam, Hol hűvöst adott egy vén öreg diófa.A tisztás fáj, hogy fölébe víz borul,Az ösvény, hol a hajnalokat lestemS láttam, a kócsag hol vonul,Az ér, mit egykor merészen, konokulUgrani akartam és beleestem.A füvét, a fákat, múlt időket, mesét,Pihennek mind már az idő fenekén,Sárhelyen most nincsenek legendák,Hát aludj majd nyáron Atka szigetén.Hmvhely, 1962. decemberVincze FerencMINT LEVELEKET…Homlokom mögött őrzömmég képed s néhány mozdulatods mint fák színes levelüket zúzmarás őszön,egyenként ejtek gondolatotgondolat után agyam szürke homályába.Mint leveleket az út porába…Dús volt a fa. Régen volt.Milliónyi levelet rezdített egy szavad.Éreztem, erős vagy,mint a vihar. És féltem az ősztől,hogy halni kell, és hogy egy zivataregyszer majd tövestől kicsavarminden fát!Íme furcsa játék!Viharok jöttek és égiháború,ősz is, tél is ment tovább,de lombja mégis megmaradt a fának.S a levelek sorátmost én tépem le rólaszépen, egyenként, nyugodtan, sorba,sorba,sorba!Hmvhely, 1963. január

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 9In memoriam Dr. Vincze FerencA bölcsész orvosDr. Vincze Ferenc természettudományos érdeklődése mellett bölcsészi orientáltsága is hamarosan kibontakozott.Hódmezővásárhely köztiszteletben álló orvosát, a Képírás szamizdat folyóiratszerkesztőjét, szerzőjét egyben kiadóját legtöbben jól ismerték, s csak valamivel kevesebben, de tudták, hogy műfordítással és szépírással is foglalkozott. Verseket írt, miközben tudósításai jelentek meg a napi sajtóban. A Csongrád Megyei Hírlapkülsős munkatársa volt.A gyógyítás mellett egész életét végigkísérte az emberiség szellemi és kulturális öröksége, a társadalom iránti érdeklődése. Egyike volt azoknak, akik a város kulturális identitását meghatározó két szellemi műhely, a két kiváló személyiség: Galyasi (Reisinger) Miklós (1903-1974) költő, művészettörténész, lapszerkesztő és Bibó Lajos (1890-1972) író, drámaíró, újságíró, színházi lapszerkesztő köré csoportosulva inspiráló közösségükkel találkoztak. Bibó Lajossal – az író haláláig – jó kapcsolatban állt. A nagy elődök példaként hatottak rá. Az 1960-as években nem volt helyi publikálási lehetőségük, pedig szívesen megosztották volna gondolataikat szélesebb körben is. Ezért 1963-ban létrehozta a Képírás művészeti és irodalmi kiadványt, melyet ő adott ki, szerkesztett és tördelt. Művész és irodalmár barátaival biztosították a szöveges és képi tartalmat. A manuálisan előállított szamizdat kiadványból két számot adott ki, melyet írógéppel gépelt be. Mivel öt példányt tudott átütni indigóval a gép, ezért ennyi példányban jelent meg. A kiadvány nem volt politikai jellegű. „Csak élveztük egymás társaságát, rajongtunk a művészetekért, lubickoltunk az irodalomban, habzsoltuk a kultúrát. Szép volt, jó volt.” Mégis „Rendőrségi ügy lett ugyanis a Képírás füzetekből — elkobzás, beidézés, „elbeszélgetések” az „illegális folyóirat” létrehozása miatt, III/III-as tisztek időnkénti látogatása a közreműködőknél, otthon vagy a műtermekben.”- írta 2010-ben a Vásárhelyi Látóhatár folyóiratban.1962-ben fejezte be a Két lépés az út című kisregényét, melyből részletet közölt a Képírásban. Műveiben a kor lenyomata jelenik meg:„Mi azt marjuk meg, aki simogat Mi emberek vagyunk.” (Cinizmus) Autodidakta módon sajátította el az angol nyelvet. A nyelvkönyvek tanulmányozása mellett hallgatta a Szabad Európa Rádiót, az Amerika Hangja és a Rádió Luxemburg adókat. Angol nyelvi tudását olyan szintre fejlesztette, hogy több könyvet is lefordított magyar nyelvre. Először barátja, Fodor József festőművész javaslatára Herbert, Read: A modern festészet című művét ültette át magyar nyelvre. Ezt követte William Gaunt: Grafikáról, festészetről című könyve, mely 1968-ban a Corvina Kiadó gondozásában magyar nyelven is megjelent. Agatha Christie bűnügyi regényeiből is fordított. Gazdag szókészlet, választékos stílus jellemzi, melynek köszönhetően hűen interpretálja a szerző eredeti gondolatvilágát. Jó példa erre William Hogarth (1697-1764) angol festőtől citálva, ami a 21. századi olvasót a didaktikai tanács fogadása mellett gondolkodásra is késztetheti:„Áttetszőbb lesz a víz egy tájképen, vagy jobban fénylik tán az égbolt, ha a bomlás barnítja és sötétíti?”. (Gaunt, 21) Verseket, esszéket is fordított, köztük Oscar Wilde-tól.Vincze doktor személyes jelenlétével és figyelmével is megtisztelte az alkotókat, a rendezvények illusztris résztvevője volt. Az elismert orvos szívesen beszélgetett mindenkivel, mert tudta, mennyire fontos, hogy odafigyeljenek az emberekre. Empatikus, toleráns és humanista személy volt, aki hippokratészi esküjét megtartva élt.Benák KatalinDR. VINCZE FERENCvegyész, orvos, műfordító, író,költő, lapszerkesztő1935. december 29. – 2026. január 06.▪1954-ben szerzett vegyésztechnikusi oklevelet, majd vegyésztechnikus a KÖJÁL-nál.▪1976-ban summa cum laude végzett Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen mint orvos. ▪Először az Agyag utcai orvosi rendelőben mint háziorvos működött. Szívinfarktusa után a Porcelángyárban üzemorvos, majd visszatért az Agyag utcai rendelőbe, ahol nyugdíjazásáig praktizált. Nyugdíjasként a Művese központban dolgozott.▪1959-ben kötött házasságot Mucsi Etelkával, aki hivatásában is támogatta.Gyermekeik: Edit (1961), Felícia (1972), Gyöngyvér (1976).▪2012-ben, az Országos Vitézi Szék ajánlásával vitézzé avatták.Főbb művei:▪Két lépés az út. Kisregény. 1962. Kézirat.▪Képírás. Folyóirat. 1963. 1-2.sz.▪Vincze Ferenc: „Kívül a Látóhatáron” avagy egy kulturális szamizdat folyóirat Vásárhelyen. = VL, 2010/3. sz.Műfordításai:▪Christie, Agatha: Lord Edgware rejtélyes halála. Bűnügyi regény. 1991., 1994.▪Christie, Agatha: Órák. [Az órák] Bűnügyi regény. Hunga-Print, 1990., 1993.▪Gaunt, William: Festészetről, grafikáról.Corvina, 1968.▪Read, Herbert: A modern festészet. Kézirat.Ajánlás:▪Dr. Vincze Ferenc köszöntése a 90. születésnapján. Dr. Vincze Ferenccel dr. Márki-Zay Péter polgármester beszélget. = https://www.facebook.com/reel/726845363417746Fotó: Családi archívum

10 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusBÉRES DEZSŐKaput a kulcshoz„Semmi sem olyan bizonytalan, mint a múlt…”Tavaly a hatvani Ady Endre Könyvtárban Moldvay Győzőre emlékeztek születésének centenáriuma alkalmából. Felidézték irodalmi, kultúraszervező és kultúrateremtő életművét, az általa alapított-igazgatott, halála után nevét majd másfél évtizedig viselő Hatvani Galéria kiállító tevékenységét. Szólni kellett, mert megkerülhetetlen, a pozitív emlékek folytonosságát közelmúltban megakasztó, inkább politikai, semmint kulturális „felfedezésről”; az életutat beárnyékoló ügynökmúltjáról is – arról még a legközvetlenebb családtagok sem tudtak. Ezért hangzott el az esten a mottónknak választott mondat. Idő híján ezt sem lehetett kibeszélni, de most tehetünk néhány kiegészítő megjegyzést. Annál is inkább, mert mára tisztult valamelyest a Moldvay-image azzal, hogy ideiglenesen közgyűjteménybe került szellemi hagyatéka kézirataival, levelezésével, személyi okmányaival, a róla szóló jelentések másolataival (a hitelesítő bélyegző szerint az ügy kipattanásakor özvegyi jogon kérte ki azokat a tavaly elhunyt dr. Dékán Sarolta).1Csak a bennfentesek tudták, hogy mit takar Moldvay önéletrajzi cikksorozatában az ’56 decemberében történt letartóztatásához tartozó két mondat: „Midőn írásban köteleztem magam arra, hogy a népuralom ellen többé nem lázítok, szó nélkül útnak indítottak Vásárhelyre. Ilyenformán este már barátaim körében lehettem, velük köszönthettük az 1957-es új esztendőt.” Vagy miről is beszélt a Heves Megyéért Kitüntetés átvételekor: „… hogy kezemben ez a papír, ennek indoka van, s mellesleg összefügg különböző hányattatásaimmal… Például a Gestapo-tömlöccel 1944-ben éppúgy, mint az ávósokéval ama drámai 1956-ot követően! De bátran idesorolhatom azok szekálásait is, akik nyomoríttatásom, szellemi sorompóim között – valamilyen intézmény élén, és figyelmeztetésként – szívesen említették fel múltam érintett epizódjait, kvázi jelezve: tudjuk, vaj van a fejeden…”2Önéletírását kevesen olvasták, még kevesebben hallhatták ezt a beszédét. Azok az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) kutató történészek sem, akik elvégezték a teljes ügynökhálózatra kiterjedő feltárást. Amiből „adatvédelmi aggályok” miatt csak a hódmezővásárhelyi anyag lett nyilvános. Le kell szögezni: rosszul teszi, aki csak ezekre a harmadkézből kapott információkra támaszkodik, mert a tartótiszt jelentett az ügynök jelentéséről, ami e válogatásban kivonatosan, pontos forráshivatkozással lett közzé téve. Az is félrevezető, hogy itt nem szerepel: az eredeti dokumentumokat rendőrségi titkár gépelte, névjegyét minden esetben feltüntették a záradékban. Ha szükségből a tartótiszt pötyögött az írógépen, akkor az övét. Ebben az annotált dokumentumgyűjteményben Moldvay csak egy ügynök 24 jelentésének alanya – mások mellett. Nem ő adta – róla (is) szólnak azok. Ügynökmúltjáról csupán az itt látható „6-os karton” árulkodik: „a beszervezés alapja: terhelő”, vagyis zsarolással vették rá annak a „nyilatkozatnak” az aláírására. Fedőneve Csongrád megyében Szabó Gáspár, Heves és Borsod megyékben Boldog István.3Erről szólnak a tőle idézett mondatok. A vásárhelyi közvéleményt talán két-három évig foglalkoztatta ez a história, helybéli történészek kiállítással, tanulmányokkal tartották életben, slágertéma Galyasi Miklós, Bibó Lajos és baráti köreik megfigyelése. Moldvay is oda tartozott, de róla csak egy kis közlemény jelent meg (1957-ben távozott innét, 1964 őszétől hét-nyolc évig ismét itt élt).A tajtékot vesztett hullámok megálltak a város árvízvédelmi téglafalánál, nem terjedt tovább a példaértékűnek szánt múltfeltáró kezdeményezés. Csupán Hatvan városában akadt egy önjelölt, magát oknyomozó újságírónak tartó, főállású kutyasétáltató. Sokat nem fáradozott, abból kért és kapott anyagot, amit Hódmezővásárhely magának megszerzett. FEJÉR CSABA │MOLDVAY GYŐZŐ PORTRÉJAFarost, olaj │ 45x75 cm │ Moldvay Sarolta felvétele.Kiállítva az 1985-ben rendezett V. Országos Portrébiennálén, Hatvanban. A témát, mint talált kulcsot vágta zsebre, kaput csinált hozzá, hogy azon sétáljon át a sikertelen, rossz költő státuszából a hírnevet adó önkormányzati sajtóreferens pozíciójába. Saját szöveget körített a vásárhelyi tárgyú jelentésekhez, úgy hozta azokat nyilvánosságra a 2012 évi Hatvani Kalendáriumban – tavasszal, mint követendő példát, mutogatta is a parlamentben a hatvani országgyűlési képviselő (és polgármester). Heves- és Borsod-megyei ügynökmúltjának időigényes feltárását meghagyta „a kutatás szakavatott végrehajtóinak.” Soká nem kellett várnia, hamar megjelent egy kétkötetes monográfia, kimerítően foglalkozik Moldvay ottani tevékenységével is.4Az említett vásárhelyi „kis közlemény” szerzője az ABTL 2.2.2. betű és számsort adja meg forrásának. De ezt minden 6-os kartonon megtaláljuk; az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az ügynökök személyi és hálózati adatait rögzítő 6-os kartonok katalógusát jelöli. A jelentéseket anno munkadossziékba gyűjtötték, ma is így őrzik, levéltári jelzete egészen más, például az emlegetett „egy ügynöké” ÁBTL 3.1.2. M-38863, Szabó Gáspáré ÁBTL 3.1.2.M-29097 és ÁBTL 3.1.2. M-23868. Tehát ennek a közlésnek nincs hiteles forrása, ráadásul kontextus nélkül idéz Szabó Gáspár 1967. május 3-án adott

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 11jelentéséből egy szakaszt: „Sehogy sem akarják elhinni az államvédelmisek, sehogy sem akarnak belenyugodni, hogy a festők nem szervezkednek Hódmezővásárhelyen. Hogy nem akarnak valamiféle ellenforradalmat csinálni.Mert ez a rögeszméjük – mondotta Fejér Csaba. Ott is keresnek, ahol nincs mit. Attól félnek nyilván, hogyha nem produkálnak sürgősen valami összeesküvést, akkor nyugdíjba küldik őket.”5 Hangsúlyosabb lett volna, ha már Szabó Gáspárról ír a szerző, ha azok közül az 1968. januári jelentések közül választ, melyekben Moldvay Kohán Györgyről írt könyvének „állítólag politikai okokból történt betiltásáról” van szó. Közbevetjük: úgy tetszik, hiába végezte el fél évvel korábban a kétévfolyamos „A marxista esztétika alapjai” ideológiai szaktanfolyamot, hiába értékelte a „Részletek Kohán György művészetének elemzéséről szóló monográfiámból” című záródolgozatát kiválóra a bíráló bizottság. Ugyanez az „egy ügynök” később arról jelent, hogy rendszeresen jár Moldvay lakására Fejér Csaba, Vincze Ferenc, Szenti Tibor, Szabó Lajos, Erdős Péter, Fodor József. Véleménye: Moldvaynak „egy kerékkel több van, vagy kevesebb, de mindenféleképpen egy notórius nyüzsgő szervező, csak akkor érzi jól magát, ha valamit szervezhet, legyen az bármi”. Jelentett a Moldvay szervezte Csillagpódiumról is: a műsor részeként Szabó Lajos állatorvos készített Fejér Csabával „nyilvános interjút”. Kérdésre válaszul a festőművész elmondta: megbízást kapott egy vidéki pártház freskójának elkészítésére, de mint minden megrendelés, ez sincs ínyére, alkotói szabadságát korlátozza. Egyúttal „erősen elmarasztaló megjegyzést” tett az ott dolgozó ismert kommunista művészre. Cikkíró történészünk, ha már nem járt utána rendesen Szabó Gáspár jelentéseinek, kézbe vehette volna legalább Fejér Csaba akkorra már megjelent, kutatók számára útmutató önéletírását: „a százados szinte mindenkit megkeresett, engem soha. Én úgy rohantam utána, hogy elmondhassam a véleményemet […] 1966 körül rendőrségi megfigyelés alá kerültünk, amelyet ő irányított Szegedről. Időnként megjelent, elment mindenkihez, elmondta, hogy ő a mi érdekünkben jön, nehogy valamit elkövessünk, amiből később sokkal nagyobb baj lehet. Állandóan a beosztottjával érkezett, ahogyan azt a szolgálati szabályzat előírta. Borzasztóan idegesítő volt, ahogy kísérője lecövekelt az ajtóban, hóna alatt dudorodó pisztolyával. Ezt szóvá is tettük, mondtuk a századosnak, bármikor szívesen látjuk, csak ezt az embert ne hozza magával. De a szolgálati szabályzat ... stb. Végül mégis elintézte valahogy, otthon hagyta a sameszt. Utána egészen más lett a hangulat. A végén úgy összehaverkodtunk, hogy később a fiát művészeti gimnáziumba adta, Szalaynál végzött a gyerök. […] Nagy veszély az, hogy ez a realizmus könnyen eladható, merthogy tönkretették a jó realizmust, és elment egy nagyon kommersz giccsbe, és most már boldog-boldogtalan festi. A közönség annyira nincsen iskolázva, hogy észrevegye. De hát joga van mindenkinek festeni, szabadság van.”6 Moldvay újabb elköltözésével nem szakadt meg Fejér Csabával (sem) a kapcsolata, erről a mellékelt portré árulkodik. Nem tudni, mikor festette. 1985-ben, a Hatvani Galériában megrendezett V. Országos Portrébiennálén kiállításra került…Nálunk tájékozottabbak szerint Szabó Gáspár, noha beszervezése után „gyártotta” a jelentéseket, soha, senkiről le nem írt egyetlen terhelő, kompromittáló sort se. Az biztos, hogy tartótisztje megbízhatatlan, együttműködésre alkalmatlan ügynöknek tartotta, ezért ki is záratta a Csongrád megyei hálózatból (rövidesen reaktiválták Heves megyében). Távozása előtt a hódmezővásárhelyi városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője így jellemezte: „… csak nagyon határozott, megfelelő ellenőrzés mellett tud helyes irányú munkát végezni. Szervezőkészsége igen jó, de politikai, ideológiai felfogása sok esetben ellenőrzésre szorul. […] Kétségtelen az, hogy az utóbbi idők során eszmeileg is fejlődött, de mégsem annyit, amennyit tőle el lehetne várni. Éppen ezért a jövőben az ideológiai képzésére is nagy figyelmet kell fordítani. […] A jövő útja: ideológiai képzésének növelése.”7Annyit elért az a hatvani kutyasétáltató, hogy városa képviselő-testülete foglalkozni kezdett a Galéria névhasználatával. Megállapították, hogy „Moldvay kulturális munkássága megkérdőjelezhetetlen, de ügynökmúltja révén neve nem hordoz makulátlan erkölcsi tartalmat. Vitathatatlan, hogy a múlt rendszerben többféle okból válhatott valaki besúgóvá, ám ezen megítélés nem változtat a tényeken; ennek fényében nem lenne bölcs morálisan kétséges, negatív tartalmat is sugárzó névvel illetni az intézményt.” Az özvegy elébe ment minden további parttalan, kegyeletsértő mocskolódásnak: letiltotta a további névhasználatot.8Kiről azért, kiről másért, Moldvay Győzőről ezért nem beszéltek mostanáig. És ezután?FONTOSABB FORRÁSOK:1.) Moldvay 100 – Emlékműsor, videofelvétel. Hatvani Ady Endre Városi Könyvtár, 2025. 11. 10; Dunay Pál: Az átmenet magyar külpolitikája. Mozgó Világ 2004/2. 51-65 – Mottónk forrása; Moldvay Győző szellemi hagyatéka. Németh László Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény.2.) Moldvay Győző: Mielőtt rázósabb ügyekre térnénk. IV. Vásárhely és Vidéke 1992. 06. 20. 3; „Heves megyéért” kitüntetések, jutalmak. Heves Megyei Hírlap 1994. 08. 19-20. 1. – Beszéde a hagyatékban.3.) Beszámoló a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ részére A BM III/III-as Csoportfőnökség tevékenységének hatása Hódmezővásárhely M. J. Város társadalmi, kulturális és gazdasági életére az 1956–1989 közötti időszakban. Melléklet II. Sajtóbemutató: 2010. 02. 04. Bp.4.) Litya László: Nyilvános jelentés az ügynök titkos jelentéseiről, Moldvay Győző Kornélról. Hatvani Kalendárium 2012. 116-134; Dr. Bakos József: Egy alkotóműhely újabb életjele. Heves Megyei Népújság 1985. 10. 22. 4. – Litya Lászlóról; „A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adóssága.” A politikai vita felszólalásai. Országgyűlési Napló 2012/181. (04. 17). 33270; Szőnyei Tamás: Titkos írás. 1956 – 1990. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet. I-II. Noran Könyvesház 2012. – Moldvay: I.: 326-329; 641-641; 767. II.: 463-464; 559-560; 578-579; 690-692.5.) Mészáros Tamás: Barátság? Munka? Vásárhelyi Látóhatár 2012/4. sz. 24. 6.) Jelentések másolatai a hagyatékban; Varga Katalin: Fejér Csaba (1936-2002) Norma Nyomdász Kft Hmv. 2005. 22-23, 32. – Szalay Ferenc festőművész ekkor a szegedi Tömörkény Gimnázium rajz, művészettörténet tanára volt.7.) Bíró József művelődésügyi osztályvezető: Moldvay Győző jellemzése. Hmv., 1971. 02. 04. – Gépelt; másolat, NLVK Helyismereti Gyűjtemény.8.) Felélesztett ügynökmúlt. Heves Megyei Hírlap 2011. 09. 29. 3; A hatvani galéria névhasználatáról szóló iratok másolata a hagyatékban.

12 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június„Életemről, munkáimról”1Mélyinterjú Simon Ferenc mestertanárralMárcius 11-én betöltötted a hatvanötöt, és nyugdíjba készülsz. Az ember ilyenkor visszatekint, ugyanakkor Te épp most újítottad meg mestertanári fokozatodat. Publikációs listád közel száz tételes, diákszínpadi rendezéseid száma harmincnyolc. Mi visz előre minden nap?Elsősorban a hit, hogy ez a küldetésem. Már több mint négy évtizede vagyok tanár, de az irodalom szépsége miatt ez megunhatatlan, mert mindig más és más arcát mutatja. Minden nap másképpen és másoknak tudom megmutatni csodáját. A motivációt a diákok érdeklődése, a belső hang, és az Eső folyóirat adja, ami folyamatosan kéri az elemző kritikákat. Egyszerűen: szeretem a hivatásomat.Azt írod portfóliódban, hogy a szeretet és a bizalomelvű pedagógia lehet igazán eredményes. Mit jelent ez?Ennek középpontjában a diákok fizikai és metafizikai, értelmi és érzelmi nevelése áll. Ez legösszetettebben a diákszínpadon valósul meg, mert a színpadi jelenlét és a mozgás fizikai munka is. Az irodalomtanítás pedig metafizikai jellegű, mert a gondolkodtatás és az érzelmek átadása a létezés egészét közvetíti.Vallod, hogy az élethosszig tartó tanulás az igazi, emberhez méltó szellemi kaland. Igen, mert az élet célja a saját út megtalálása és bejárása, ez fizikai és a metafizikai kaland, vagyis utazás a térben, hogy lássuk a világot, és utazás a könyvek által a művészetekben és a tudományokban. Ebben a Németh László által megvalósított reneszánsz embereszmény vezérel: „Minden lehet érdekes, csak érdekesen kell csinálni.”Mit jelent számodra Németh László?Németh László a „mindentudás igézetében élt”, és ez a sokféleség a lenyűgöző életművében. A Tanú előszavában így vall: „Azon túl, hogy írás: erkölcs!” Minden mondatában az erkölcsi érték, a nemesítés vezérelte. A nevelés számára növelés, vagyis a diákok állandó gazdagítása odafigyeléssel és szenvedélyes önműveléssel, alkotásra serkentéssel. Én is ezzel szerettem volna példát adni.Pedagógiai munkád mellett hogyan készülsz az emelt szintű tételek kidolgozására?Először 2006-ban kért fel szerzőtársammal, Árva Lászlóval együtt a Maxim Kiadó, hogy készítsünk a kétszintű érettségihez tételkönyvet. Azóta is folyik a munka. Saját nézőpontból, a szakirodalom alapján, diákbarát módon foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat.A kezeid alatt formálódott számos híres és elismert színész. Jászai Mari-díjak, Junior Prima Primissima-díj, International Golden Film Award született a tehetséggondozásod révén. Hogyan valósítod meg ezt?Erre egy példával szeretnék válaszolni. 1985-ben jelent meg Baka István Döbling című verseskötete. A szerző 1988-ban a Bethlen-est vendége volt, és az előadás után együtt beszélgetett a diákokkal, ami óriási élmény volt a szereplőknek. A kortárs irodalom szellemi hatása közvetlenül érvényesült, és néhányuknál pályaválasztásukat is meghatározta. És azt mindenki átélte, hogy a színház és a művészet jó dolog, mert abban költőien lakozik az ember.Rendezéseid közül kitűnik Molière. Összesen tíz darabot vittél tőle színpadra 1988 óta. Miért választottad éppen őt a legtöbbször?És most játsszuk majd a tizenegyediket, A fösvényt. Molière Shakespeare mellett a legszínpadszerűbb szerző. Típusokat visz színre, ami a diákok által könnyebben megformálható, mint a jellemábrázolást kívánó művek. Örökké aktuális, kön -nyen kortárssá, diákossá tehető. A fiatalsághoz közel áll a komédia vidámsága, ami azért leleplezően komoly is egyben.SIMON FERENCmestertanárSimon Ferenc Tanár Úr, a Bethlen Gábor Református Gimnázium ésKollégium ikonikus tanáregyénisége etanév végén, 65 évesen nyugdíjba vonul. Ez alkalomból beszélgettünk vis -szatekintve a több mint 40 éves munkásságára.

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 13A „Columbo-módszer” című könyvben megjelent Krasznahorkai-méltatásodra a ma már Nobel-díjas író is felfigyelt. Elmondanád ennek a történetét?Két történet is fűződik Krasznahorkaihoz. A 2000-es évek elején Szentendrén voltunk osztálykiránduláson. Az utcán fölismertem, hogy az író ment el mellettünk, és megszólítottam: „Ön Krasznahorkai László?” Nyújtotta a kezét, én pedig megköszöntem a könyveit, amelyek sok örömet adtak. Később egy tanítványomon keresztül elküldtem neki az Aprómunka egy palotáért és A Manhattan-tervről szóló elemző kritikámat. Ímélben válaszolt, „megörült írásomnak”, és megköszönte azt. Legutóbb a 95 éves Szakonyi Károly köszönte meg részletes értelmezésemet emelt szintű szóbeli tétellé vált regényéről.Tudtommal 1996-ban Kányádi Sándor volt a Bethlenes Diákok Első Világtalálkozójának díszvendége. Mi a legkedvesebb emléked róla?Kányádi Sándor a tantestülettel a tanári szobában találkozott, ott beszélgettünk. A Bethlen-esten ő mondta a köszöntőt, és a diákszínpad a műveiből összeállított oratóriumot adott elő. Kaptam tőle egy dedikált verset, a Játszva magyarult, amely azóta is a mottóm: „aki megért / s megértet / egy népet / megéltet.”Sikereidet számos díj fémjelzi. Melyik volt a legörömtelibb pillanat?Sikeres tanári pályámért és a díjakért is elsősorban feleségemnek, Bereczki Sárának tartozom köszönettel, aki mindenben segített és biztatott, így együtt tudtunk örülni. A Boldog Gizella-díj a vásárhelyisége miatt örömteli, a Bonis Bona országos és állami elismerés a tehetséggondozásért. Külön öröm, hogy egy kedves tanítványom terjesztett fel rá. A Magyar Művészeti Akadémia elismerő oklevelét pedig a művészetpedagógiai munkásságomért kaptam.VAJNAI JÁNOS │ALMA MATERBethlen Gábor Református Gimnázium│GrafikaKevesen tudják, hogy szerteágazó érdeklődésed a csillagászatra is kiterjed. Milyen mélységben foglalkozol az égi jelenségekkel?A tudomány szépsége miatt érdekel, és mert filozófiai vonatkozásai is vannak. Magas szintű ismeretterjesztő könyveket olvasok. Hawking után szabadon: a természettudomány a valós világot, az irodalomtudomány a lehetséges világot magyarázza.Heidegger, hermeneutika, humor hármasa jelzőlámpák tanári magatartásodban. Diákjaid visszajelzései alapján szeretnek téged emberséged, tudásod miatt, és mert nyomot hagysz a diákok szívében is. Mennyi ebből a tudatos tanári magatartás és mennyi az ösztönös?Nyilván minden van benne. A legfontosabb a szenvedély átadása, hogy ismerjék fel a tudományok és a művészetek szépségét. Hogy szenvedélyesen szeressék azt, amit csinálnak. Heideggert nagyon nehéz középiskolás szinten érthetővé tenni, de lehetséges, és átragad a diákokra. A legfontosabb pedagógiai eszközök: a példaadás komolysága, a humor és az önirónia, és a szóviccek.Milyen terveid vannak a nyugdíjas évekre?Sok olvasási és írási tervem van. Szeretném folytatni a kortárs irodalom olvasását, értelmezését a kritikákban. A közvetlen tanítás, a diákszínpad helyett a közvetett, az írás marad. Esetleg előadások. Aztán majd kiderül.Morton AnnaFotó: Antalóczy1. A 69 éves Németh László ezzel az egyszerű címmel írt visszatekintést pályájára.

14 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusKrasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért – Bejárás mások őrületébe. Magvető Kiadó, Bp., 2018. A Krasznahorkai-olvasás szellemi erőfeszítést igényel, de megéri az energiabefektetést, mert gondolati élményt ad. Prózájának sajátos ritmusa van, ami látszólag az élőbeszédet követi, noha nagyon pontosan szerkesztett, írásbeli szöveg ez, amiben sok a visszatérés, a fokozás, a megnevezés és a felsorolás, a folyamatos pontosítás, hogy a szöveg azt mondja, amit a szerző szeretne, de éppen azért lesz nagyon hosszú, végtelenített a mondat, mert úgy érzi, ezt szinte soha nem tudja elérni, a szavak nem elégségesek a kifejezéshez, a gondolati tartalom átviteléhez, és ez az állandó körülírás az, ami örvénylést idéz elő, ami beszippantja, magával ragadja az olvasót. A legtöbb szöveg képe nem tagolt, margótól margóig tart a sorkizártra rendezett, végtelenbe tartó mondatfolyam, sehol egy bekezdés, sehol egy párbeszéd, mert azt is csak vessző jelzi, ezen kívül más írásjel szinte nincs is. Először, néhány évvel megjelenése után, feleségem javaslatára olvastam első regényét, a Sátántangót, ami azonnal Krasznahorkai-olvasóvá tett, és azóta szinte minden írását, mert emlékszem, akkor azt ünnepeltem benne, hogy végre egy könyv, ami annyira pesszimista, hogy ettől már igazán jól érzem magam, mert nem akar becsapni, nem akar megtéveszteni, nem akar hamis reményt táplálni, és akkor ez már igazi öröm, a szöveg öröme, a szomorúság gyönyöre, a melankólia, a mélypont ünnepélye, ami Pilinszky János, Dosztojevszkij és Kafka világával tart rokonságot. „A delejtű-emberekről beszélek, ami nyilvánvaló, az érzékenyekről s az értelmes szomorúakról.” (Ady Endre: A magyar Pimodán) A Krasznahorkai-olvasó úgy érezheti, ő értelmesen szomorú, aki szembenéz a működő rossz hatalmával, aki átéli, megérti, és mivel mást nem tehet, szemléli és elfogadja a folyamatos hanyatlást, a világ örökös térdre roskadását, azt, hogy minden történet a leépülés története, mert régen túl vagyunk már jón és rosszon, mert a Krasznahorkai-próza beavatja abba az iszonyatba, abba az állandó és kikerülhetetlen, mert magával a létezéssel járó folyamatos katasztrófába, amibe csak a görög mitológia és a kereszténység tudott, és mert igazán beletekinteni. „Aki nem hisz, az egyszer se merészelt kétségbeesni. (…) A tökéletlen hittel és a tökéletlen nihilizmussal szemben: a tökéletes nihilizmus és a tökéletes hit egyszerre: az igazi megoldás, a lélek és az értelem valódi otthona a földön. Paradoxának fölülmúlása a szeretet: a szabadulás kezdete. A szeretet: maga a szabadság, a szárnyaló bizonyosság. (…) A világban élő ember nem láthatja Istent. Az Istenben élő ember tisztán látja a világot.” (Pilinszky János: Naplók, töredékek) Krasznahorkai világa nagyon közel áll ehhez az elgondoláshoz, azzal a megszorítással, hogy ő látszólag tagadja a kettősséget, tagadja a dialektikát, tehát azt állítja, a tökéletes nihilizmussal, a Sátán egyedülálló, pusztító hatalmával szemben nincs és nem is lehetséges semmilyen ellenállás. „[H]áború van a Földön, mert háború van az Univerzumban, ahol (…) nincs Isten sehol, az a jótékony, mert teremtő és ítélő Isten, az nincsen, van viszont helyette és egyes-egyedül a Sátán, értik ezt?!, Melville 1851-re MÁR TUDTA, hogy csak az Üres Sátán létezik, akiről Auden azt írta, hogy »(a gonosz) semmi látványosság, és mindig emberi, és ágyunkban alszik, és helye asztalunknál…«” (Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért, 61.) Ennek az állításnak képzőművészeti megjelenítését az író Lebbeus Woods (1940-2012) amerikai építész rajzaiban ismerte fel, és az itt, https://www.sfmoma.org/exhibition/lebbeus-woods-architect/látható képről ezt írja a regényben. „[H]ogy vall, hogy bevallja, mint a Woods látomásaiban szereplő rettenetesen, különlegesen, szédítően őszinte, szépséges, éppen leomló épített szörnyetegek, a katasztrófát, amelyben élünk, élünk mi magunk is, a folyamatos katasztrófát, a szüntelen apokalipszist, amelyre nem várni kell, hanem tudni, hogy már itt van, mint ahogy itt is volt mindig” (62.) Krasznahorkai elgondolásában a katasztrófa az örök jelen, a létezés velejárója, amelyben fel kell ismerni a szépséget, „a boldogságig lelassult pusztulást”, ahogyan Pilinszky János fogalmazta. Ennek a nehezen ábrázolhatónak, az érzékelhetetlen érzékelhetővé tételének csodája a művészet. „[A] művészet, az egy felhő, amelyik árnyékot vet a hőségben” (11.) Ez az árnyék tehát jó, és szinte az egyedüli jó a sok rossz között, ami a művészi tárgy hatására jön létre a lélekben, de nem azonosítható egyetlen üzenettel, egyetlen idézettel sem, hiszen éppolyan megfoghatatlan – szóval, látvánnyal, zenével és mozgással aligha kifejezhető – gomolygás, mint az a valami, amely létrehozta. Ebben az értelemben az Aprómunka egy palotáért olyan öntükröző szöveg, „apokrif bibliai történet” (15.), amely más regényeket és műalkotásokat önmagával együtt ír tovább és értelmez, amelynek módszere a dekonstrukció, a lebontás, a szétszedés, a visszavonás, a törlésjel alá helyezés. A szöveg az állítva tagadással modellezi a pusztulást, mert minden kijelentése elbizonytalanít, kérdésessé teszi és visszavonja önmagát, tehát olyanná lesz, mint az a világ, amit kifejezni igyekszik. „[M]intha mondanám valakinek, de nem mondom természetesen senkinek” (13., 23.) Ez felidézi Nietzsche – aki a 19. század második felének legjelentősebb felforgató gondolkodója – Így szólott Zarathustrájának alcímét: Könyv mindenkinek és senkinek, vagyis fontosságát tekintve azzal lép párbeszédbe. Ez a mondatrészlet úgy vonja vis -sza a regény teljes szövegét, hogy ennek ellenére mégis olvasható, hiszen célja, hogy ezt is elzárja és befalazza azzal a további ötvenhárom millió könyvvel együtt, amit majd a New York-i nyilvános könyvtárból hordat át a Church Street (Templom utca) a Worth Street (Érték utca) sarkán megtalált platonikusan ideális épületbe, hogy ott örökre elérhetetlenné tegye őket, és ezzel létrehozza a tudásra való törekvés, a céltalan emberi méltóság emlékművét, a gigantikus könyvtemetőt, a könyvekből emelt Bábel tornyát, ami megvalósítja a tökéletes könyvtárat, amely olyan, mint a platóni idea, mindig létezik, de sohasem létesül, mert egyetlen könyvét sem lehet olvasni, és ezzel kivonja magát a téridő szükségszerűen pusztító hatása alól. „Istenem, ZÁRVA, és örökre, könyvek, zavartalanul, és olvasatlanul, ó, Magasságos Ég, milyen szép volt még csak gondolni is rá”. (14., 71.) Ez a mondatrészlet azonban ismét felfedi az elfedni szándékoltat, mert Istent szólítja meg, akit korábban tagadott, tehát mégis van szembenállás, mégis van kettősség, mégis van másik metafizikai létező is, akihez többször is beszél a regényben. „Istenem, honnan kezdjem, hogy világos legyen.” (36.) Ezt támasztják alá a Nobel-díj bankettjén elmondott szavai is: „Hálát adok (…) Johann Sebastian Bachnak, az Isteniért, (…) a teremtett természetnek, Sziddhárta hercegnek, a magyar nyelvnek, Istennek.”SIMON FERENCA Krasznahorkai-olvasás

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 15KINCSES ANNA │KEZDETBEN (I-III.)│2025│Olaj, vászon│3db 30x24 cm– És mondd csak, te szoktál gondolni a halálra? – kérdezi Micimackó a földre huppanva. A hátizsákjából vaj és méz könnyű keverékével megkent szendvicset nyújt felém. Mozdulataira az okkersárga poliészter szálain vöröses szikrák pattognak. A tiszta égboltot pásztázom, de sehol nem látom a napot. A rét vaskos fűcsomói között pitypangok és százszorszépek merednek, tőlünk nem messze egy öreg tölgyön hatalmas méhkas csüng. Folyamatos zümmögést hallok, de sehol egy rovar. Minden mozdulatlan. A levelek ragyogása égeti a szemem, alig tudom nyitva tartani. Lehunyom, erősen ös -szeszorítom, majd elengedem. Hagyom, hogy könnyek bug -gyanjanak ki a réseken. Pislogok párat, de a nedvesség sűrű, hullámzó buborékká gyűlik össze, mintha vízzel teli úszószemüveget viselnék. Az arcomhoz nyúlok, de kézfejek helyett a karjaim lekerekített, halvány rózsaszín csonkokban végződnek. A gumiszerű bőr a kedvenc illatos radíromra emlékeztet. Eper formája volt, áttetsző, bordó magokkal, kékeszöld csumája finoman csillámlott. A grafitot csak a papírral együtt tüntette el. Az orromhoz emelem a csonkokat. Tényleg eperillatú. Óvatosan dörzsölni kezdem az alkarom, és a rózsaszín bőr hosszú, piszkos galacsinokban hámlik le rólam. Gyorsuló mozdulataim alatt a karom felforrósodik, az illatot égett műanyag szaga váltja fel. A pórusokon át sötét lé szivárog a felszínre.A kapillárisokba visszazúduló vér hangos robajjal sodorja el a szövetekbe csimpaszkodó hangyákat. A millió égő csípés helyén lüktetve árad szét a zsibbadás. Az ágya közepén térdel, bal karját a csuklójánál fogva rázogatja. A héten másodjára ébred a végtag érzéketlenségének fájdalmára. Tudja, hogy azért van, mert álmában sokszor összekulcsolja a kezét, mégis minden alkalommal arra riad fel, hogy azt hiszi, meghal. Nem is a halál gondolatától fél, hanem a ténytől, hogy jelen van közben. Mint azok a műtét alatt megébredő emberek, akiknek csak a testét bénítja el az altató, a KINCSES ANNAPre mortemtudatát nem. Nem bírná elviselni a szégyent, hogy végig kelljen néznie saját szánalmas küzdelmét a mozdulatlansággal, a kétségbeesettségét, a néma tátogást. Nem akar tudatánál lenni, amikor végleg kimerevedik az idő.A sütő kijelzője a konyhában 4:53-ra vált. A kihűlt kamillatea tetején úszó méregzöld olajfoltokat böködi mutatóujjával. Közel egy óra múlva amúgy is kelnie kéne, kilenctől megbeszélése van.Az iroda hetedik emeletén nyolckor rajta kívül csak a legfontosabb emberek vannak benn. Közép- és felsővezetők, akiktől mindenki más sorsa függ. A részleg, ahol dolgozik, a K szárnyban van. A liftből hosszú, ablaktalan folyosóra lép ki, amelynek a legvégén balra, jobbra, majd a falba süllyesztett homárakvárium után megint jobbra fordul. A két hete idekerült új nőstény ollóira visszakerült a gumiszalag. Nem marad sokáig. A kanyar után egy nagyobb, teljesen üres irodatérbe érkezik, aminek a túlsó oldalán folytatódik az átjáró. A vastag szőnyegpadló úgy nyeli el a lépteit, mintha lopakodna.A folyosó helyett a tér másik sarkából nyíló női mosdó felé siet. Mióta elindult, folyamatosan pisilnie kell, pedig otthon is elment, és útközben is megállt egyszer. Úgy tűnik, mintha percekig ülne a vécén, de az inger nem csillapodik. Felegyenesedve a fülke ajtaja felé nyúl, amikor észreveszi, hogy be sem csukta. A mosdó kitárt bejáratán zsivaj szűrődik be. Az üres irodatérben egy rakás öltönyös ember beszélget. A fejük fölé kivetített évértékelő prezentáció első diája szerint ő lesz az előadó. Zavartan a csaphoz lép, és meglátja saját tükörképét. Meztelen. A keret beleremeg, ahogy bevágódik az ajtó. Nekifeszül, de egyre kevésbé tudja tartani. Teljes testével támasztja, arca a hideg fának préselődik. Eggyé válik a dörömböléssel, az egyre szaporább ütem már a koponyáján belül lüktet. Zokog, de a szeme száraz.

16 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusTények, történelem, politikaBeszélgetés Herczeg Sándor politológussalHERCZEG SÁNDORpolitológusCsaládi indíttatása…A szüleim szakmunkások. A HÓDIKÖT-nél dolgoztak, édesanyám felnőttként érettségizett, sajnos korán elhunyt. Édesapám először gépikötő volt, majd később szakszervezeti bizalmi lett. Mindketten többre voltak hivatottak. Tehetségük lett volna a tanuláshoz, de abban az időben a családok többnyire szakmát akartak adni a gyermekeik kezébe, hogy biztosítsák a jövőjüket. A szüleink már hagyták, hogy az öcsémmel tanuljunk, sőt ők adták a kezünkbe a könyveket. Öcsémmel így mindketten elsőgenerációs értelmiségiek vagyunk. Ő újságíró Budapesten, egyben klas -szikus parlamenti tudósító is. A szüleinktől látott jó példa alapján mi is ilyen hátteret akartunk a gyerekeinknek. Ők is fontosnak tartják a tudást, a tanulást. A fiam is diplomás, anglisztika szakon végzett, a katonai hivatást választotta.Mi vonzotta erre a pályára?1996-tól újságíróként dolgoztam a helyi elektronikus, online, később print médiában. Már a rendszerváltás előtt is érdekeltek a politikai folyamatok. Folyamatosan néztem az országgyűlési közvetítéseket, s nagyon fiatalon, már húszéves korom előtt eljártam politikai fórumokra. Megismertem jónéhány embert, aki a rendszerváltás környékén szerepet vállalt a közéletben. Újságíróként is többnyire ilyen témákban írtam, közgyűlésről tudósítottam. Ha egy politikus érkezett a városba, akkor általában én készítettem vele interjút. Így kerültem szoros kapcsolatba a közélettel, majd kezdtem foglalkozni vele. Ez vezetett az egyetemre is, a tanulmányaimat pedig mindig munka mellett végeztem.Végzős politológus hallgatóként írtam az Egyenlőtlenek az egyenlők között című tanulmányomat a független képviselők helyzetéről 1990 és 2013 viszonylatában. Ez volt a diplomamunkám témája is. Azért ezt a témát választottam, mert ezt még nem dolgozta fel senki, ugyanakkor engem érdekelt. Volt egy tanárom, dr. Géczi József Alajos (1950-2023), aki támogatott ebben. Ő 19 évig volt az MSZP parlamenti képviselője. A politológia, mint tudományág egyetemi oktatása hozzá köthető, gyakorlatilag vele indult. Amikor 2018-ban abbahagytam a rádiózást, visszatértem az egyetemre. 2022-ben politikatudomány mesterszakon okleveles politológusként végeztem. Ekkor már foglalkoztam különféle elemzésekkel is. A politológián belül is vannak érdeklődési területek, melyek közül a választási folyamatok elemzése áll hozzám a legközelebb. A pártreferenciák összesítését, különböző jelöltek összehasonlítását magamnak készítem, hogy a későbbiekben világosan lássam a történéseket. Sokan kérdeznek ezekről, főleg választási időszakban. Azt szoktam mondani, hogy a politikában nagyon sok tényező hazudik, ám egy kivétel van, ezek pedig a számok. A számok tények, azok nem hazudnak soha. Később is úgy éreztem, hogy ezen a területen érdemes tovább képezni magamat, ezért beiratkoztam a Budapesti Corvinus Egyetem politikai marketing és kommunikációs tanácsadó szakára, melyet 2023-ban végeztem el. A kommunikáció és marketing nagyon szoros A társadalom, a politikai élet vizsgálatával foglalkozó Herczeg Sándor politológuskommunikációs tanácsadóként dolgozik. Jelenlegi tudományos kutatómunkája arecski kényszermunkatábor (1950-1953) rabjainak névsorpontosítása. Ennek véglegesítését követően méltó mementóként a már meglévő emlékművön lévő névsort is kijavítanák a tervek szerint.„A Múlt elesett hatalmunkból. A Jövendőnek urai vagyunk.”Gróf Széchenyi IstvánNévjegySzületett:Hódmezővásárhely, 1972.Felsőfokú tanulmányai:Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karpolitológia szak, 2014.politikatudomány mesterszak, 2022.Budapesti Corvinus Egyetempolitikai marketing és kommunikációs tanácsadó szak, 2023.Nemzeti Közszolgálati Egyetemközszolgálati kommunikációs szakember, 2024.Főbb művei:Egyenlőtlenek az egyenlők között. Független képviselők a parlamenti jog és a gyakorlat tükrében 1990-2013. 2013.Öt halott a vásárhelyi paplakban. Bűnügyek Hódmezővásárhely elmúlt 150 évéből. 2019.Irgalmatlanok. 2020.Gyilkosság karácsonykor. 2021.A szerelmes sorozatgyilkos. 2024.

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 17kapcsolatot mutat a politikával. Főleg most, hogy a politika a közösségi médiában „él” leginkább. Látóteremet tovább tágította a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közszolgálati kommunikációs szakemberképzése. Úgy látom, hogy a politika kérdéseiben a legtöbb ember nem értelmi, hanem érzelmi alapon dönt. Ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Azt szeretném, ha minél több olyan választó lenne, aki átgondoltan, értelmi alapon döntene arról, hogy az ország sorsát a következő parlamenti ciklusban ki irányítsa. E cél eléréséhez az írásaimmal is sokszor igyekszem hozzátenni valamit.A politológia és a helyismeret miként kapcsolódik egymáshoz?A helyismeret rendkívül fontos. Minél kisebb közösségbe megyünk, annál inkább. Az emberek jobban ismerik egymást. Innentől kezdve, akik egy önkormányzati választáson indulnak, ők is. Minél kisebb a település, annál nagyobb az esélye a politikai függetlenségnek. Magyarországon még most is többnyire független polgármesterek vannak a kistelepülések élén. Ha mégis pártkötődésűek, akkor is ritkábban indulnak pártszínekben. Minél nagyobb területre visszük a politikát, például nagyvárosokba, ott egyre jelentősebb szerepet kapnak a pártok. Akadnak városok, ahol kifejezetten erős helyi pártszervezetek vannak, de még ott is többnyire egy-egy személyhez kötődnek. Hódmezővásárhely jó példa erre, mert ha megnézzük, hogy a KDNP milyen választási eredményeket ért el 1994-ben az országgyűlési választáson országosan, azt látjuk, az jóval gyengébb, mint ami dr. Rapcsák Andrásé egyéniben. Ő KDNP-s képviselőként került a Parlamentbe, miközben egyébként a KDNP összesen 2 választókerületben nyert. (1994-ben az MSZP győzött.) Hódmezővásárhelyen nem a KDNP, hanem dr. Rapcsák András volt erős, népszerű politikus. Van még néhány ilyen hely, de nem számottevő. Manapság már másként van, a helyzet főleg 2010 után megváltozott. A független képviselőjelöltnek ma jóval kevesebb esélye van a parlamenti választásokon. Több népszerű kötete jelent meg...Amint említettem, sok könyvünk volt otthon. A szüleim is szerettek olvasni, így a testvéremmel mi is. Én leginkább a megtörtént bűnügyeket szerettem, persze emellett Agatha Christie műveit is. Újságíróként kezdtem el foglalkozni a tényleges életfogytiglanra ítélt elkövetőkkel. A politológusi gondolkodás itt is „bekapcsolt”: ők vajon hányan vannak? Miként élték az életüket? Erről a témáról még nem volt anyag, így a saját blogomon írtam róla egy sorozatot. Szerencsére csaknem mindegyik esetet megtaláltam. Tavaly fölhívott egy ügyvéd, aki megtörtént bűnügyekről ír. Nem talált más nyomot, csak az én blogsorozatomat. Könyvéhez az én kutatásom is fontos forrásanyagul szolgált. Bátyi Zoltán jogász, újságíróval, a Szegedi Ítélőtábla akkori sajtótitkárával is konzultáltam a kutatásom során, aki Szeged bűncselekményeit dolgozta föl. Találtam olyan hírt is, amelyben addig felderítetlen bűncselekményre bukkantam. Többek között hallottam Nagy Béla susáni református lelkész tragédiájáról, s úgy gondoltam, Hódmezővásárhely viszonylatában feltárom a felderítetlen bűnügyeket. Folytattam levéltári kutatást is. Mivel családfakutatással is foglalkozom, közel áll hozzám ez a téma. Egyre több adatot találtam. Gyorsan összeállt az első kötet, az Öt halott a vásárhelyi paplakban – Bűnügyek Hódmezővásárhely elmúlt 150 évéből címmel. A könyvbemutató nagyon jól sikerült, így máris körvonalazódott a második kötet. Az Irgalmatlanok 2020-ban, a Gyilkosság karácsonykor pedig 2021-ben jelent meg. A vásárhelyi és makói bűnügyeket követően a szentesi kapcsolódású bűnügyeket A szerelmes sorozatgyilkos című kötetben tártam föl, melyet 2024-ben szintén élénk érdeklődés mellett mutattunk be. Ez azt jelenti, hogy ez a téma nemcsak engem, hanem másokat is érdekel. Az ügyeket igyekeztem nagy alapossággal körbejárni, hogy amennyiben nem ítélték mégsem halálra az elkövetőt, akkor kiderítsem, miként élte tovább az életét. Az újságírás terén még ma is az a tendencia, ha valakit elítélnek, s kiszabadul a börtönből, nemigen foglalkozik vele a sajtó, holott utána még bármi történhet. Az is érdekelt, mi lett az áldozattal, de az is, mi történt a tanúkkal, men -nyiben változott meg az életük, miként alakult az ügyvédek, a bírók életpályája. Ezért is igyekeztem pontosan bemutatni az eseteket, a helyszínt az elkövetéskor és napjainkban egyaránt. Akadt olyan ház, ahol a száz évvel ezelőtti gyilkosság helyszíne most is ugyanúgy néz ki, mert nem alakították át az épületet. Beszélgettem a jelenlegi tulajdonosokkal, akik legtöbbször készségesen álltak rendelkezésre. A konklúzióm az, hogy a gyilkosságok motivációja évszázadok alatt nem sokat változott: szerelemféltés, anyagi haszonszerzés, bosszú...Jelenleg milyen tudományos kutatással foglalkozik?Kommunikációs tanácsadóként dolgozom, de emellett egy számomra nagyon fontos tudományos kutatáson is. Három éve kezdtem el a recski kényszermunkatábor rabjai névsorának pontosítását. Részleteiben már történt közlés, de eddig még senki sem összegezte a pontos névsort. Öt vásárhelyi származású embert is internáltak oda, akik közül ketten ott haltak meg. Szeretném, ha az ő nevük is hibátlanul szerepelne az emlékművön. A recski rabok közül hárman még élnek, közel a 100. életévükhöz, egyikük Amerikában, ketten pedig Magyarországon. Mindhármukkal beszéltem, ami nagyon megható volt számomra.A jelenlegi emlékmű névsora sajnos nem pontos, hiányos. Úgy gondolom, hogy ez nem méltó hozzájuk. A szándékom az, hogy akik ott raboskodtak, azoknak a nevei hibátlanul legyenek felvésve az emlékműre. E törekvésemet a kényszermunkatábor helyén lévő emlékhelyet fenntartó Recski Szövetség Egyesület is támogatja. A tervekben szerepel egy új emlékmű, melyre az általam összeállított, tudományos intézetek és magánszemélyek által közölt, hitelesített névsor kerül. Úgy érzem, hogy az egykori raboknak tartozunk ezzel a méltó megemlékezéssel.Benák KatalinFotó: H. archívum

18 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusBÁNYAI BÉLA„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma”2026. január 22.Az emberiség időnként elfeledkezik magáról, a feladatáról, s ezért hatalmas árat kell fizetnie.Nemegyszer volt már, hogy néhányan a sajátjuknak érezték az egész világot, vagy különbnek gondolták magukat másoknál.Néha meg túl sokan voltak ahhoz, hogy a rendelkezésre álló javakat igazságosan, élhetően osszák meg. Párszor még a világhatalom megszerzése is a célok között szerepelt, akár a Föld tartalékainak felélése árán is.Most azonban még nagyobb a baj.Ezek a jelenségek most mind egyszerre jelentkeznek. S ha ez még nem lenne elég – okosabbá sem váltak az emberek. Sőt! Azt hiszik, hogy az általuk megszerzett tudás segít megoldani azokat a problémákat, amelyeket pont az ő szűklátókörük, a rövid távú célok ostoba és maradéktalan kielégítése, s a mérhetetlen kapzsiságuk okozott.Rossz hírem van.Nem tudjátok helyrehozni az elrontott dolgokat.Sokkal nagyobb a baj ennél. Miért mondom ezt? Mert azt gondoljátok, hogy a világ olyan, mint egy műhely. Ami elromlott, azt beviszitek és megjavítjátok.Nem így lesz.A világ egyszercsak nem bírja tovább – és vége. Nem lesz levegő, nem lesz föld, nem lesz víz. Illetve lesz, csak a mi számunkra már nem lesz élhető. Kevés lesz, mérgező lesz, szen -nyezett lesz. A Ti módszeretekkel egyik sem lesz gyógyítható. Azon meg hiába gondolkoztok, hogy páran elköltöztök. Egyszerűen nincs hova. A Mars sem látja szívesen a mi fajtánkat.Azt sem látjátok, hogy ebbe a szemléletbe nemcsak a pórnép fog belehalni, hanem a gazdagok, az irányítók is, a szomszédok is, és a távoliak is.Tehát a szelektálás, az elkülönülés sem üdvözítő út. Pedig…Lett volna egy esély.A két világháború elgondolkoztatta Európát. Józan visszafogottságot lehetett időnként tapasztalni. Ilyen volt, hogy nem estek kétségbe néhányan, hogy nem nő Európa lélekszáma, meg a zöld programok. Ezek mind lassíthatták volna azokat a folyamatokat, amik rossz irányba mutattak.Az ökolábnyom, a megújuló energiák, a szennyezés megállítása belefészkelte magát az emberek gondolatába, s hajlandóak lettek volna egy kis önmérsékletre, netán egy kis alázatra.Ezt a folyamatot szétverték. Azzal verték szét, hogy nem voltak eléggé kitartóak és következetesek azokkal szemben, akik maguknak akarták a világot, s nem védték meg ezeket az értékeket tőlük. Mert ezek értékek lettek volna!A fenntartható fejlődés, a bölcsesség, a föld megmentése – ez mindenki programjává és feladatává kellett volna hogy váljon.Európa kis elefántcsonttorony módjára példát mutathatott volna a többieknek, ahol ezekre az igazságokra még nem jöttek rá.Nem háborúk, nem népvándorlás, nem hatalmas gyárak kellenének, hanem mindenkinek egy kis önálló feladat, amit el tud végezni, s amivel jobbá, élhetőbbé teszi a világot. Ami méltó az emberhez.Nem erre haladunk.Szóval nagy baj van.Egyszerre omolhat össze minden.S akik okozták, azoknak még csak az eszébe sem jut, hogy mit tettek.Én csak kívánni tudom, hogy ne legyen igazam.Tenni ennyit voltam képes. Szóltam.A jövőről pedig annyit, hogy a tanítás és a példa hiányzik.Tehát először tanítani kell. Aztán meg beállni a sorba és csinálni. Okos, jószándékú, tettrekész fiatalok nélkül nem lesz virágzó Európa.De egyúttal meg is kell védeni, ha valami jó felé halad, vagy netán sikerül.Nem a politikusok fogják megmenteni Európát.A bölcsesség, az áldozatvállalás, és a kitartás. Vagyis MI.Te meg én, és még akiket rávettél a helyes útra. A gyerekeink és unokáink érdekében, engedélyével és áldásával.Kell a tanítás és kell a példa.Ui: Az ember teljesítőképessége ugyanis véges, de tegyük meg, amit meg tudunk tenni.De…Az, hogy minden nemzedéknek meg kell tanulnia az életet – ez csak részben igaz.Persze valamit tanulnak most is. Viszont még valamit tanulniuk kellene, az azonban nincs a könyvekben. Ezért elmarad.Általában kényelemből vagy lustaságból, félreértésből, tudatlanságból, de olyan is van, hogy félrevezetettségből, vagy egyenesen hazugságok miatt.Tudom én, hogy a világnak mindig egy kicsit változnia kell (sokan összetévesztik ezt a világ kényszerű fejlődésével), de az út az ugye valahol mindig elkezdődik, és egyszer csak valamikor véget is ér. Az embernél is, a világnál is. Az a világ, amiről én itt most beszélek, az az általunk élt és megélt világ. Nem az atomokra, a bolygókra, az energiákra, a hullámokra gondolok, hanem a látható, a belélegzett, a hátrahagyott vagy a vágyott világra.A többi világot felfedezhetjük, megtanulhatjuk, csodálhatjuk, de – azt hiszem –, azt a világot teljesen sohasem tanulhatjuk meg.Ami körülvesz bennünket, amire hathatunk, a tanulás ott képzelhető el igazán.

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 19A szuszogás, az ivás, a rágás viszonylag egyszerű. Nem is szoktunk vele törődni – ha nincs baj. Illetve: ha még ezt is rosszul csináljuk, akkor hamar jelzést kapunk: ne tovább! –De már a járás, az más. Eljutni valahova négykézláb is lehet, sétálva, biciklin, vagy csónakokon, de járművön, rakétán is száguldhatunk. Úgy juthatunk el valahová, hogy meg sem izzadunk, azaz idegen energiákkal.Vagy: az érintés. Van a megfogás, és van az átalakítás. Van a munka, és van az alkotás. Eljuthatunk egészen a Teremtés küszöbéig.Micsoda út!Hányféle megoldás?Hányféle lehetőség?Milyen „keveset” is lehet jól csinálni!És hányféleképpen bukhatunk el?A tanulás, a becsületes tanulás, nagyon nehéz.Az orvosok ezt mondják:– Ne árts! (milyen egyszerű!)Egy közösségnek azt mondják:– A földet nem birtoklod, hanem az unokáidtól kaptad kölcsön! (ez már bonyolultabb!)De ha nem egy embert vagy egy csoportot kell tanítani, akkor mit mondanak?Nem tudnak mit mondani.Ez a hallgatás azonban nem olyan, mint a szavak nélküli imádság. Az meghallgattatik!Ez a hallgatás, ami most bennünk van, ez már válasz nélkül marad. Válasz nélkül marad, mindenhol. Itt és ott, lent és fent. Az éjszaka magányában, a templom csöndjében, a reggelinél, az utcazajban, az álmodban – mindenhol.A világ van bajban – a mi világunk.A földön olyan mértékben eluralkodott a butaságon, az önzésen túli legnagyobb bűn: a kevélység, hogy nincs mit tenni. Be fogjuk teljesíteni az önpusztításról szóló jóslatokat.Most abban a fázisban vagyunk, amikor Európa minden fékező, lassító szándéka megbukott, s immár a harácsolást, a gonoszságot néhány ezer ember jószándéka, önmérséklete, alázata sem képes megállítani.A szentháromságtól lassan eljutunk a világ három részre osztásához, ahol az önfeláldozás, a másokért való cselekedet értelmét veszti. A kettő összefog az egy ellen, s azt hiszi, győzhet, tehát elpusztítja. Persze ezzel önmagát is megsemmisíti.Ilyen helyzetben mi lehet a „tanítás”?Hit. Remény. Szeretet.De legnagyobb a szeretet.Az ember elbukik.Az emberiség elbukik.Az ember veszít.Az emberiség veszít.De ott vannak az ártatlanok. Vannak, akik nem mások rovására élnek, megelégszenek azzal, ami van.Ott vannak a gyerekeim, a gyerekeitek. Ott vannak az unokáim, az unokáitok. Nekik sokkal nehezebb dolguk van, mint annak idején nekünk volt, ha mégis megpróbálják újra győztessé, újra élhetővé tenni ezt a világot. Meg kell tanulni az életet.Én egyet tehetek. Ha veszítenek, ha győznek. Szeretem őket.De elég a nyavalygásból. Egy átlagember feladata valóban az, amiről idáig szó volt.Az értelmiség, és a műszaki elit feladata viszont a cselekvés.Három történelmi forradalmat mondok:1. Ipari forradalom2. Háborúk kora.3. Most.A mai idők ugyanolyan jelentősek, mint az előző kettő. A nemzetek forradalmai ezekhez képest parányi jelenségek voltak.Mert mi a kihívás most? A rendelkezésre álló tudást és technológiát végre jó célok szolgálatába kell állítani.Ezt persze majd a „nagyok” nem fogják hagyni, mert a szennyező megoldás 5 forinttal olcsóbb. Tehát mialatt jobbá, igazságosabbá, élhetőbbé válik a produkciónk (tetteink és a tetteink megítélése) itt a földön, azalatt meg is kell védeni a jót a gonosztól. Ez is nagyon nehéznek ígérkezik.Évtizedek óta mondom, hogy a hatalom újrafelosztásánál mindig szomorú vagyok, hiszen az csak veszteséggel járhat. A győztes és a vesztes egyformán kevesebb lesz. Valami örökre eltűnik. Vagy az anyagi dolgokban, vagy a lelkekben.De itt is vannak kulcsszavak: értelem, alázat – összefogás, kitartás. Ez a középhatalmak, és a hatalom nélküliek ereje.És tudjátok, mi az érdekes? Az, hogy a „nagyok” unokáinak is ez lenne a legjobb.BÁNYAI BÉLA│TÁRSULAT│Olaj │80x95 cm

20 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusD. SZŰCS CSABAAz elfeledett vásárhelyi poétaDura Máté élete és költészete„Az elfelejtett költő” – írták róla élete alkonyán egy cikkben, ami ellen ő határozottan tiltakozott. A megállapítás akkor, 1932-ben, ha nem is egészen fedte a valóságot, napjainkra sajnos igazzá vált. Dura Máté nem tartozott a 19–20. század fordulójának legelismertebb hazai poétái közé, tisztán csengő, friss hangú versei mégis nagy népszerűségnek örvendtek országszerte. Nevéről és gazdag életművéről az irodalomtörténet mellett szülővárosa, Hódmezővásárhely is megfeledkezett. Itt az ideje hát, hogy újra felfedezzük és ismertté tegyük földink líráját, aki 87 évvel a halála után megérdemelné, hogy végre elnyerje méltó helyét a magyar irodalomban és a vásárhelyi írók, költők panteonjában!Vásárhelyi bölcsőtől a budapesti díszsírhelyigDura Máté özvegyen maradt szülei második házasságából született 1859. szeptember 8-án. Csizmadiamester apját Dura Józsefnek, anyját Dorka Erzsébetnek hívták. 1875 és 1880 között a helyi református főgimnázium diákja volt, 1888-tól két féléven át rendkívüli hallgatóként jogot tanult Budapesten. Előbb a honvédelmi minisztériumban, azután a fővárosnál dolgozott tisztviselőként, 1924-ben nyugdíjazták. 1905-ben feleségül vette a 23 esztendős Barthalos Lenke Irén tanítónőt, akit 1927-ben vesztett el. Három gyermekük született: Árpád, Hajnalka és Aladár. Élete utolsó szakaszát Gödöllőn töltötte, ahol házat építtetett magának és családjának. Szülővárosának sohasem fordított hátat, amikor csak tehette, hazalátogatott népes rokonságához, amiről a helyi lapok mindig beszámoltak. 1934-ben a vezetékneve elé hivatalosan felvette az általa kitalált Daltényi nevet. 79 éves korában, 1939. március 30-án halt meg. A Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra a főváros által adományozott díszsírhelyben.Akinek Jókai is kezet nyújtottDura Máté költői pályájának kezdetéről így emlékezett vissza a Literatura 1937. január 15-ei számában: „Alig tizennyolcéves diák voltam, amikor elküldtem Szász Károly református püspöknek a versem. Úgy látszik, tehetségesnek talált, mert elküldte a Vasárnapi Újságnak, ahol hamarosan meg is jelent. Utána azután mindenhol szívesen fogadott poéta lettem s nem volt újság, ahová ne írtam volna. (…) Első könyvem 1889-ben jelent meg.” A kötet a Szőke Dunapartról címet kapta, ezt követte az Új élet (1892), A magyar nép szavaló-könyve(1898), Rajongás (1899), Szerelmesek könyve (1900), Magyarok daloskönyve (1906) és végül 1927-ben a Szebb-jobb világ. A Pesti Napló első verseskötetéről a következő kritikát közölte 1889. január 20-ai lapszámában: „Szőke Dunapartról cím alatt egy kötet költemény jelent meg Budapesten Dura Mátétól, ki új ember a versírás terén. A csinos kiállítású kötet arról tanúskodik, hogy a szerző már meglehetős technika fölött rendelkezik s itt-ott hangulatos is tud lenni. Modern hangokat penget, de nem egyszer elavult népiesség útjára tér.” A bíráló kifogásolta a könyv címét, mert – mint írta – „szőke Dunáról már hallottunk, de szőke Dunapartról soha”.Dura Máté verseiben a hazafias szellem, családiasság és emberszeretet hangjai uralkodnak. Éjszaka írt, papír és ceruza mindig volt az éjjeliszekrényén. Műveit – a teljesség igénye nélkül – az Ország-Világ, a Nemzeti Hírlap, a Képes Családi Lapok, az Egyenlőség, a Hasznos Mulattató, a Keresztény Magyarország és a Vásárhelyi Friss Újság hasábjain publikálta. Pályafutása során több irodalmi társaság választotta tagjai sorába, egy ideig a Magyar Nemzeti Irodalmi Társaság osztályelnöke volt. Korának több neves írójával, költőjével ápolt jó viszonyt, köztük Gárdonyi Gézával, Benedek Elekkel, Pósa Lajossal, Rákosi Jenővel. Utóbbinak ajánlotta Rajongás című verseskötetét. Egyszer a nagy mesemondóval is találkozott. „Még első könyvemmel voltam Jókainál s igen szívesen fogadott” – idézte fel a látogatást egy 1932-es interjúban. 1894-ben, Jókai Mór 50 éves írói jubileumának alkalmából egy költemén -DURA MÁTÉ CSALÁDJA KÖRÉBEN AZ 1910-ES ÉVEKBENRácz József fotográfiája.

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 21nyel tisztelgett eszményképe előtt. „A félszázados írói munkásság ünneplésekor készült, kissé feszes ódák mellett van egy pár költemény, melyek inkább kedves egyszerűségükkel hatnak. Ezek közé tartozik Dura Máté verse, mely azon való örömének ad kifejezést, hogy a Jókai-jubileum méltó volt a nemzethez s a költőhöz egyaránt” – írta Baros Gyula irodalomtörténész Jókai a szépirodalomban című munkájában 1925-ben.„Tejben fürdik az én rózsám, ha felkel”Dura Máté dalszövegeket is írt, ezeket Zsadányi Armand, Szentirmay Elemér, Teghze-Gerber Miklós és mások zenésítették meg, amelyeket azután az egész országban énekeltek. Egyik ilyen felejthetetlen szép nótája a Tejben fürdik az én rózsám, ha felkel. Keletkezésének történetét 1938 nyarán mesélte el az őt felkereső Szentgáli Tóth Zoltán festőművésznek és Rab Géza költő, újságírónak, aki ezt 1942-ben közre is adta a Magyar Nemzet október 25-ei számában megjelent írásában.„Bizony sok év eltelt már azóta, hogy a tejben fürdik a galambon megszületett” – kezdte vendégeinek a visszaemlékezést az idős, ezüsthajú poéta, aki fekete „ferencjóskát” viselt, türkizköves melltűvel ódivatú nyakkendőjében. – „Csók István akkor fejezte be Báthori Erzsébetet. (1895 – D. Sz. Cs.) Sokan gyönyörködtek abban a hatalmas festményben, de én megdöbbentem tőle. Egy magyar nő, aki vérben fürdik. Hivatalomba menet, ami akkor Budán, a várban volt, egész úton azon törtem a fejem, hogyan fürödhet egy magyar nő vérben. Az én galambom nem tehet olyat. Neki tejben kell majd hogy fürödjön. Így született meg az első sor. Tejben fürdik a galambom, ha felkel. De ha már tejben fürdött, törülköznie sem szabad, csak piros rózsalevéllel. Ez lett a második verssor és mire keresztül értem a hídon, a többi is megszületett. Mert így lesz fehérebb is az orcája a hónál, pirosabb is a ragyogó hajnalnál.” Dura Máté hozzátette, hogy dalai egy részét – a fentit is – a nép átalakította saját ízlése szerint, így az eredeti szövegüket már csak ő tudja.A költő lesújtóan vélekedett a két világháború közötti magyar irodalomról: „A mai irodalmat nem tartom eléggé irodalomnak. Az írók egyik része elmaradt a kor szellemétől, az élettől, a másik gárda pedig gyakran érthetetlen az olvasó előtt” – nyilatkozta életének vége felé. Nagyon szerette volna egy kis frissítéssel még egyszer megjelentetni a Magyarok daloskönyvét, de ez a vágya nem teljesült. Halálakor tíz kötetre való verse várt még kiadásra, a kéziratok azonban sajnos nyomtalanul eltűntek a történelem viharaiban.E cikk írója – aki apai nagyanyja révén rokonságban áll Dura Mátéval – egy hiánypótló monográfián dolgozik, amely részletesen feldolgozza az elfeledett vásárhelyi poéta mozgalmas életét és elemzi munkásságát. A kutatást nagyban segítik az utódoktól kapott adatok és emlékek.Csillag is, virág isCsillag is, virág is,Meg egész világ is –Hogy aztán még mennyi mindenBájos, édes – tudja isten!A mi kedves, vonzó,Csinos, vidám, szép, jó,Szerelem, láng, tiszta hűség:Mind bírja e gyönyörűség.Olyan, mint egy angyal,Bűvös, mézes ajkkal…Még se mese, még se álom,Szívemben is ott találom.Szeme, szíve égi,Balzsam-ár beszédi;Lelke, kedve mosolygásaA mennyországi megnyílása.Csillag is, virág is,Meg egész világ is –Szívem, lelkem közepébenTe vagy az, kis feleségem!DURA MÁTÉVásárhelyi sétatérenAkácvirág illatával van tele a lelkem,úgy érzem: fiatallá, gondtalanná lettem,szülőföldem közepében sétatéren járok,vidám nótát, magyar nótát húznak a cigányok.Közelebbről, asztal mellől hallgatom a nótát,nem a cigány, néger legény kínoz már itt kótát,tovaszáll az ifjúságom, akác illatárja:vásárhelyi sétatéren csak a dzseszbend járja.KÉPESLAP 1937-BŐLDaltényi Dura Máté Dalolgatok című versét Teghze-Gerber Miklós zenésítette meg.

22 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusAkit a zene vezérelVágó János kürtművésszel, a hódmezővásárhelyi Péczely Attila AlapfokúMűvészeti Iskola igazgatójával a jubileumi tanév alkalmából beszélgettünk,fölidézve az elmúlt évtizedek legszebb pillanatait.Hogyan indult a zenei pályája, hogyan lett kürtös?1972-ben a zeneiskolai jelentkezésemkor odakeveredtem a fúvós tanszakosokhoz, s kérdeztem, hogyan lehet ide beiratkozni. Azt mondták, még kicsi vagyok (nyolcéves), ezért a furulyát ajánlják. Így kezdtem el furulyázni Kerekes Pálnál, aki hamarosan azt javasolta, hogy egy másik hangszert is ki lehetne próbálni. Erre én: – Jó, legyen trombita. Mire Ő: – Trombitás nagyon sok van. Válassz inkább olyat, amiből kevesebb van. Kürtösből nagyon kevés van. Megmutatta nekem a kürtöt, hogy tetszik-e. Én meg azt feleltem: – Jó, legyen kürt! És ez így van azóta is. Pedagógiai munkásságának melyek a főbb állomásai?A főiskola elvégzése után – 1985-ben Kiskunmajsán, az ottani zeneiskolában – rézfúvós tanárként kezdtem tanítani. Attól kezdve vezetek fúvószenekart is. Mire letöltöttem a sorkatonai szolgálatomat, Vésztőn egy új művelődési ház épült, melynek igazgatói állását megpályázva kerültem. Ebben a művelődési házban szerveztük meg a zeneiskolát is, amely addig a békési Zeneiskola kihelyezett tagozataként működött. Mikor jött vissza Vásárhelyre?1994-ben az akkori igazgató, Blaskovics László hívott haza. Akkor már csak mellékfoglalkozásban tanított Kerekes Pál, az egykori tanárom. Azt lehet mondani, hogy a helyét vettem át. Vezettem az iskolai Fúvószenekart, és a Városi Koncertfúvós Zenekart is, amit 1978-ban még Ő alapított. Később összevonták őket. 1994-ben újraalapítottam a Péczely Attila Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarát. Azóta mindkét zenekar folyamatosan működik. A Péczely Attila Alapfokú Művészeti Iskolában milyen képzésre van lehetőség?2004-től teljes jogú művészeti iskola vagyunk. Ez már elég idő ahhoz, hogy vis -szatekintsünk. Komoly eredmények vannak. Országos versenyeket nyertek tanulóink. A zene mellett a többi művészeti ág is egyenrangúan van jelen az iskola életében. Jelenleg több mint 950 tanulónk van, amennyiben a művészeti ágankénti oktatásban résztvevőket nézzük. Kihelyezett tagozataink Székkutason és Mindszenten működnek. A zene mellett képzőművészet, tánc- és színművészeti ágak. Egy pedagógus számára az a legnagyobb öröm, amikor látja a tanítványai sikerét…Igen. Többen vannak, akik ugyan nem az én tanítványaim, de a vásárhelyi zeneiskolában tanultak, s lettek ismert művészek. Közülük néhányan:Hegedűs Endre Kossuth- és Liszt Ferencdíjas zongoraművész. Dr. Zsigmond Zoltán zongoraművész, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti kar Zongora tanszék vezetője, főiskolai docens.Dratsay Ákos fuvolaművész, a Kecskeméti Kodály Iskola zeneművészeti szakgimnáziumának fuvolatanára, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagja, aki 2020-ban kapta meg a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat. Felletár Melinda hárfaművész, a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense.Ugyanígy fontosak azok is, akik ebbe az iskolába jártak, s már itt tanítanak, s most itt adják át a tudásukat a növendékeknek.Vannak tanítványaink, akik a művészet egyéb területeiről mentek művészeti középiskolába, s egyetemen képezték magukat.Nagy népszerűségnek örvend a Hódmezővásárhelyi Koncertfúvós Zenekar...A Koncertfúvós Zenekar 2028-ban lesz ötvenéves. Kerekes Pál alapította, de több karnagya is volt. Én 1995-ben idősebb Hegedűs Endrétől vettem át. Az Újévi koncert több mint húsz éve megy. Az újévi vagy karácsonyi koncerten minden zenész társunk ott van, olyankor 55-en játszunk. Ezek mellett fellépünk a Tavaszi hangversenyeken és egyéb renVÁGÓ JÁNOS KARNAGY„A művészet a lelket távol tartja a mindennapi élet porától.”Pablo PicassoNÉVJEGYVágó JánosTanulmányai:▪ Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozat, Szeged. Zeneiskolai tanár, 1985.▪ Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar. Közoktatási vezető, 2002.▪ Debreceni Egyetem. Okleveles kürttanár (master), 2012.Elismerései:▪ Bessenyei Ferenc Művészeti Díj, 2016.▪ Magyar Arany Érdemkereszt – Állami kitüntetés, 2014.▪Príma-díj Magyar Zeneművészet, 2012.▪ Hódmezővásárhely Közszolgálatáért, 2011.▪ Az 1995 óta vezetése alatt álló hódmezővásárhelyi Városi Fúvószenekar Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat kapott. 2011.

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 23LELKES ISTVÁN1937. május 5. – 2026. április 6.„1937. május 5-én születtem Pécsett. Édesanyám, édesapám mindketten képzőművészeti főiskolát végeztek, és mindketten mint rajzpedagógusok tevékenykedtek hosszú éveken keresztül [...]. Édesapám jelenleg a műszaki egyetem geometriai tanszékén adjunktus, édesanyám pedig most utolsó évét tanítja általános iskolában mint rajztanár. Öten vagyunk testvérek, négy fiú és a legkisebb kisleány. A fiúk közül valamennyi művészi pályát választott. […] a húgom építőipari technikumot. [...]Tán érdekes, hogy az alföldhöz való kapcsolódásom hogyan zajlott le. Egész kisgyerek koromban 3 és fél éves koromig Kiskunmajsán éltünk, s azok a legelső emlékek, amelyekről mondhatnám még tudatalattiak, s amelyek körül nem egy akkor bontakozott ki előttem, - hogy azokat átéltem már valamikor, - amikor először Vásárhelyre jöttem és ismét kikerültem a pusztára. Akkor támadtak föl bennem olyan élmények, amikről azt gondoltam volna, hogy soha eszembe nem jutnak… […] Kőszegen az ország egyik legszebb hegyvidéke van, olyannyira, hogy mikor Pestre felköltöztünk, valóságos lelkibeteg lettem és vágytam vissza a hegyes vidékre. Életemben a nagy élményt azután az jelentette, hogy gimnáziumba kerültem, 1951-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba vettek fel. […] A gimnáziumba csak azoknak a tanároknak tanultam, akik emberileg is törődtek velem. […] Ráckevén a töltés meg az ártéri erdő úgy mondhatnám előképe lett Vásárhelynek, ahol megdöbbenve és nagy örömmel tapasztaltam szinte ugyanannak a világnak jelentkezését az ártéren és gátakon, tehát végeredményben a vásárhelyi árteret én már Ráckevén megszerettem, és mikor Vásárhelyre kerültem, már ismertem ezt az egészet. […] A gimnázium befejezése után, ahol jórendű érettségit tettem, nem vettek fel az Iparművészeti Főiskolára, s ezért dolgozni kellett mennem. Ekkor kerültem először a Hunnia Filmstúdióba, díszletépítő munkás voltam, azután pedig a Híradó Filmgyárba, ahol világosító voltam. Itt megismertem a filmnek egy csomó munkafogását. Azután kerültem egy kistermelő vállalathoz, ahol figuráns voltam, és itt kerestem a kenyeremet, azaz nem is a kenyeremet, hanem egy fényképezőgépre valót. […] Következő évben azután fölvettek a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Pap Gyulának a növendéke lettem. Ez 1956-nak az őszén volt. Akkor a főiskolán elég nehezen indult meg végre decemberben a munka, nagy lövöldözés és nagy fölfordulás után. […] A főiskolán azután Szőnyi Istvánnal egyidőben kerültem a freskóműhelybe, ahol Kurucz D. Istvánnal ismerkedtem meg. Ő tanított meg arra, hogy az anyagot mennyire tisztelni kell, bár ezt Szőnyi is nagyon tisztelte. […]1958-ban kerültem először Vásárhelyre, ahol engem nagyon megfogott ez az egész alföldi táj. […] Szabó Iván művésztelepére kerültem, akit emberileg is igen sokra becsültem és becsülök, főleg azért, mert az a fajta ember volt, aki az életet becsülte többre a művészetnél. Ezt nem úgy mondom, mintha nem szerette volna a művészetet, de az életet tartotta elsődlegesnek, és az volt a véleménye, hogy az élet szeretetéből születik meg, bontakozik ki a művészet. […] Nos, Vásárhelynek, az itteni népnek, az egész tájnak ugyanaz a hangulata volt, amelyben megéreztem azt, hogy itt lényegében az idő elszállt anélkül, hogy alakított volna. Szóval itt olyan dolgokat őrzött meg a magyar nép, amit – mondhatnám – a honfoglaláskor hozott be magával és ezt a gyökeret úgy éreztem tovább lehet fejleszteni. […] …”▪Magnófelvétel. Közli: Galyasi Miklós. 1966. december 11. Hódmezővásárhely. 1-11. Részlet.In: Lelkes István – Kikérdezés; Galyasi Miklós, 1966. Kézirat. = Németh László Városi Könyvtár HGY ▪Fotó: Részlet Tóth Beáta fölvételéből. Vágta: Benák K. In: Vásárhelyi Látóhatár, VI/24. 2015/4. 14„Vásárhely számomra mindenféleképpen egy olyan világot jelentett, amelyben jól érezhettem magamat.”Lelkes IstvánIn memoriam. 89 éves korában hunyt el Lelkes István, a köztiszteletben álló festőművész–tanár (természettudós, fotós, költő, művészeti író), Hódmezővásárhely díszpolgára, akinek munkásságával a Vásárhelyi Látóhatár folyóiratban is találkozhattunk. Szívesen megosztotta másokkal is a gondolatait. Mementóként vallomásából álljon itt egy részlet, melyet 1966-ban Galyasi Miklós rögzített.dezvényeken is. A hangversenyeink teltházasak. A Fekete Sasban 750-800 fő is jelen van. A Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színháztermében két hangversenyt is tartunk, mert olyan nagy az érdeklődés. Mit tart a legnagyobb eredménynek?Először is nagy eredmény, hogy ez az iskola már 75 éves. 2003 óta vezetem. A tanulók létszáma stabil. Mindig vannak népszerű szakterületek: informatika, sport, de nagy eredmény, hogy a zene iránti érdeklődés nem csökken! Ez biztos köszönhető annak, hogy az emberek szeretik a zenét, de annak is, hogy az iskolában eredményes munka folyik. A szülők, nagyszülők hozzák a gyermekeiket. Egy ekkora városhoz, mint Hódmezővásárhely, nagyon szép teljesítmény, hogy ilyen komoly a művészetek iránt érdeklődő ifjúság száma.Volt egy álmom, hogy az iskolai hangversenyteremben is legyen egy Steinway zongora. Sikerült megvenni. Így ezt a komoly hangszert itt is megszólaltathatják a tanulóink is. Ez óriási, hogy egy zeneiskolában Steinway zongora legyen. A személyes művészi kibontakozását miként tudta megvalósítani?A zenész tanároknak, nekem is, lételemünk, hogy a hangszer a kezünkben legyen. Nem tudunk anélkül tanítani. Rendszeresen fölkérnek bennünket. Olyankor örömmel megyünk. Egy időben mellékállásban dolgoztam a Szegedi Nemzeti Színház zenekarában. Most a Békéscsabai Szimfonikus Zenekarnak vagyok a tagja. Az ily módon szerzett tapasztalatokat a mindennapi zenei pedagógiai munkámban is tudom hasznosítani. Mi volt az egyik legszebb emléke?1985-ben, amikor elkezdtem Kiskunmajsán tanítani, előtte Nyírbátorban, egy zenei táborban voltam, a Magyar Ifjúsági Szimfonikus Zenekarban. Ezzel a szimfonikus zenekarral Budapesten az Operaházban teltház előtt léptünk fel, melyről a régi TV2 felvételt készített. – A YouTubeon még most is meg lehet találni. Fiatalon ez volt a legnagyobb élményem, de azóta is sokszor visszaemlékszem rá.Tanárként a Zenetanárok Országos Versenyén első helyezést kaptam. Ez is egy szép emlék. A díjak is olyan emlékek, amire az ember szívesen emlékszik.Benák KatalinFotó: Vágó archívum

24 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusBAJNAI BEKE ISTVÁNTill Aran kiállításának megnyitójaHódmezővásárhely, Alföldi Galéria, 2007. január 27. 30 éve, 1996. május 9-én hunyt el Till Aran szobrászművész, fotográfusSzomorú, hogy a mai kulturálisművészeti életben majdhogynem csak akkor irányítják a figyelmet egy-egy alkotóra, ha valamilyen „centenáriumát” ünneplik. De miért is kellene évfordulóra várnia egy igényes és érdeklődő, művészet-szerető polgárnak, hogy láthassa szeretett művészeinek munkásságát? Legyenek azok köztünk élő, környezetünket alakító-elviselhetőbbé tevő, avagy már az „elíziumi-mezőkre” távozott mesteremberek. Ezért jó és dicséretes, hogy a hallgatag évek, évtizedek után méltóan emlékezik ezzel a kis kamara-tárlattal hűséges gyermekére szeretett szülővárosa. A róla emlékező ritka sorok mindig megemlítik, hogy autodidaktaként került Till Aran(ka) a képzőművészet, benne a szobrászat porondjára. Ám nem mindig teszik hozzá, hogy pályája a fotózástól indult el. A hivataloskodó művészet-elemzők gyakran nem is tekintik képzőművészeti ágnak a fotóművészetet, pedig a fotózás (tárgy, személy, enteriőr) olyan látásformát alakít ki a fotósban, amely akár a festészetben, akár a szobrászatban nélkülözhetetlen alapigény. Ezzel a nélkülözhetetlen alapigén -nyel felvértezve indult Till Aran édesapja fotóműhelyéből meghódítani a művészeti világot, amely minden tehetséges ember természetes életigénye és álmainak kiteljesedése. A vásárhelyi helytörténészek megemlítik, hogy az apa, a fényképész Till Viktor szinte napi kapcsolatban állt a helyi nagyrangú művészekkel, a festő Endre Bélával, Tornyai Jánossal, a szobrász Pásztor Jánossal vagy Medgyessy Ferenccel. Ők gyakran látogatták a fényképész-műhelyt, ahol a leány Till Aran fantáziáját és belső igényességét, a művészeti ágak gyakorlásához, sajátos, nélkülözhetetlen fogékonyágát is magába szívta. Számára egy idő után már nem volt elegendő az az egysíkú, egydimenziós kifejezési mód, amelyet a fotózás nyújtott, a művész-barátok inspirációja kerekedett felül érzéseiben és a kényszerben, hogy amit lát, azt több síkban és formában megfogalmazva fejlessze tovább belső kényszerét és igényességét. Magyarul: amit lát, és ami benne megfogalmazódik, azt materiálisan elérhetővé tegye előbb önmaga, majd mások számára is. Ez indította őt, viszonylag későn (elmúlt már 40 esztendős is) a vásárhelyi rajz-szakkörbe, hogy ezzel elinduljon egy új távlat felé. És ne feledjük el megemlíteni a neves festőt, Kohán Györgyöt, aki jó szóval és értő szívvel igyekezett őt a művészi kiteljesedés felé irányítani. Mint ismert, Kohán György (1910 – 1966) 1936-ban telepedett le Hódmezővásárhelyen, majd többször is, huzamosabb ideig tartózkodott és alkotott a városban, többek között alapító tagja volt a Tornyai Társaságnak is. Till Aran az 1940-es években művészi fotót készített a Művészről, minden bizonnyal így kerültek szinte baráti kapcsolatba. Ez nagy ösztönzést adott Till Arannak, dédelgetett képzőművészeti pályája megvalósításában.Till Aran munkásságát egyöntetű vélemény szerint az egyházművészeti ténykedés határozza meg. Egy mélyen hívő alkotó, még ha profán alkotásokat hoz is létre, nem vonatkoztathat el belső azonosságától és megvallott hitétől. Tehát így is értelmezhető az egyházművészeti tevékenység. Az az idő, amikor elindult szobrászművészi alkotó-útja sem a politika, sem az általános világlátás tekintetében nem kedvezett egy induló művészi hitvallásnak. Bár a magyar képzőművészetben az 1950-60-as években már jelentkeztek az avantgárd törekvések, (korábban is megvoltak, csak szunnyadóban!) az ún. szocreál még mindig élénken uralta a művészeti életet, ill. a hivatalos művészet-politikát. A katolikus egyház pedig még a II. Vatikáni Zsinat előtt volt, a képző- és iparművészet, amelynek minden korban ötlet és munkaadója, fő patrónusa volt, meglehetősen konvencionális módon (és persze nagy szegénységben) szemlélte az új törekvéseket. (Mondjuk meg őszintén: a mai napig sem kellő érzékenységgel és igényességgel fogadja az avantgárd irányzatokat és azok képi vagy formai megnyilvánulásait.)Till Aran első nagyformátumú kiállításán, amelyet a budavári Mátyástemplom altemplomában rendeztek meg 1971-ben ezeket az újnak tekintett, avantgárd irányzatokat az egyházművészetben képviselte. A MEGNYITÓNKépen → Bajnai Beke István kanonok, művészettörténész, aki megnyitotta a kiállítást. Seidl Ambrus akkori vásárhelyi plébános és Bottkáné Égető Mária orgonaművész, a kiállítás szervezője. Fotó│Szerzői archívumTILL ARANszobrászművész, fotográfusForrás: Kovács Imre Attila. Letétben a TJM Helytörténeti Gyűjteményben.

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 25Nem volt ez öncélú kifejezésmód, hiszen a kiállítás bejáratánál elhelyezett kis tájékoztató nagyon tömören, lényegre törően és egyértelműen megadta az alaphangját: „Till Aran munkássága – amely evangéliumi szellemét tükrözi – szuggesztív, modern formavilágú és erőtől feszülő”. De ugyanez jellemezte műveit 1969-ben a „Magyar Egyházi Kultúra” című római kiállításon, amikor gyakorlatilag először lépett a nagy nyilvánosság elé alkotásaival. (Persze olyan nevekkel, mint Szántó Piroska, Kondor Béla, Kovács Margit keramikus, vagy az akkori egyházművészetben élenjáró Kákonyi Asztrik és Kopp Judit.) A II. Vatikáni Zsinat befejezése alkalmából a résztvevő magyar püspökök VI. Pál pápának a „Crucifixus” című Till Aran kompozíciót adták ajándékba. Feljegyzések szerint a kisplasztika újszerűsége, érzelmi telítettsége nagy hatást gyakorolt a Szentatyára. Visszatérve az 1971-es kiállítására, a „Passio”, „Meditatio”, „Bernadett”, „Magyarok Nagyasszonya” és a többi alkotásai megmozgatták a sajtót is. Az értékelések között ilyeneket olvashattak a kortársak: „népi ihletésű, egyszerű vonalvezetésű, erőteljes művek”, – „csaknem kivétel nélkül az evangélium szellemét tükrözik, de távol vannak minden megszokott kegyességtől” (Új Ember), – „Alakjai súlyosan, tömbszerűek, a vallási jelképrendszer ötvöződik bennük Hódmezővásárhely paraszti valóságérzetével. Ezek a szobrok csalódást okozhatnak azoknak, akik megszokták a kegytárgyüzletek, a múlt századi polgári ízlés szerint feldíszített templomok édeskés szobrait…”(Bojár Iván, Magyar Hírlap)Till Aran őstehetség volt. Szobraihoz nem készített vázlatokat, rögtön agyagba gyúrta, majd kiöntötte gipszből. Arra már nem nagyon volt lehetősége és tehetőssége, hogy bronzba is kiöntethesse azokat, vagy csak igen korlátozott példányban. Őszinte és tiszta művész volt, nagy mesterségbeli tudással és alázattal. Ugyan nem voltak korszakalkotó mesterei, nagy példaképei, de alkotásai szuggesztív erőt sugárzóak és ráirányítják a lényegre is a figyelmet, amely tudvalevőleg – Saint-Exupery szerint is – szemmel nem mindig látható. Az ő művei közvetítik ezt a metafizikai valóságot.Egy érdekes, jellemző epizódot olvastam róla valahol. Egyik kiállítása után egy művészeti kritikus azt írta róla, hogy szobrai az expresszionizmust idézik és rokonságot vél felfedezni a nagy német szobrász, Ernst Barlach szobraival. Erre Till Aran: „A cikk után kölcsönkértem egy művészeti albumot, hogy megkeressem benne, kivel vetett össze a cikkíró…” Az utódok becsüljék meg ezt a tiszta művészt és legyenek boldogok, hogy „közöttük járt-kelt” és ma is él szellemiségével, alkotásaival.(A kiállítás-megnyitó szerkesztett változata.)TILL ARANPÁDUAI SZENT ANTALRézlemez, műgyanta│Balatonfenyves, Szent Erzsébet templom Fotó│Szerzői archívum

26 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusBőven a hetvenedik évemet mögöttem tudva, született vásárhelyiként egy induló új év első napjaiban óhatatlanul felmerül bennem a pályaképem viszonyításának igénye. Úgy vélem az időbeni és a térbeli viszonyok szorításában kristályosodtak ki a valós cselekmények eredőjeként azok a szellemi lenyomatok, amelyek, ha őszinte és hitelesek voltak, ebből az időtávlatból, már jól elkülönítő jegyeket mutatnak. A személyes arculat kialakításához, csiszolásához kétségkívül meghatározó alapot szolgáltattak a lokális társadalmi, szociális és kulturális feltételek, amelyek egy, a külvilág iránt fogékony és érdeklődő személyformálódását elősegítették. A második világháború és a befejezése utáni évek kaotikus képlete ellentmondásokkal volt terhes. Szegénység, nélkülözés és az ebbéli állapotból való kimozdulás lázas igénye és a zavaros körülmények ellenére a szerencsés véletlen folytán a meglévő tehetség és képességek felfedezését is eredményezte. Ennek a fontos ténynek felismerése elégséges volt, hogy irányt szabjon és kialakítsa a tudatos vállalás kézenfekvő folyamatát. Ezek után a vizsgált háttérben tárható fel mindazon tárgyi és emberi tényező, amelyek együttállása folytán elindulhatott egy önmagát beteljesíteni akaró személyiség az alkotói pályáján.Hódmezővásárhely meghatározóan mezőgazdaságból élő város a lakosság foglalkozását tekintve. A település szerkezete is ezt az életformát tükrözi. A külső kerületeiben zegzugos közökkel tagolt utcácskák a jellemzőek. A felaprózott telkek egymásba torlódása következtében alakult ki fokozatosan ez a sajátos városkép. Tabán és Tarján, melyet a körtöltés határol, amely szintén hasonló jelleggel bír, jelentette számunkra a földrajzi környezetet, ahol a testvéreimmel és az utca összes gyermekével az iskolán kívüli minden szabadidőnket töltöttük, ha csak tehettük. Csoportos játékok, fáramászás, a fél város becserkészése, vetélkedés, focizás gazdagította ismereteinket, és alakította a kisebb közösségen belüli elfogadottságot. Számomra a napi csínytevések mellett egyre fontosabbnak látszottak idővel azoknak az ismereteknek a gyarapítása, amelyeket az akkor még szokásos esti árokparti beszélgetésekből, mesélésekből az idősebb férfiak történeteiből megismerhettem. Az olvasás iránti igényem segítette kielégíteni ezt a kíváncsiságot, és ezzel bizonyos értelemben az életformám fokozatosan elkülönült a pajtásaimétól.Édesapám Hézső Ferenc eredeti foglalkozása cipész-csizmadia, de a háború után nem folytathatta a szakmáját, és előbb, mint múzeumi altiszt, majd a városi könyvtárban kisegítőként dolgozott. A könyvtárból a Majolika-gyárba távozott, ahol nyugdíjazásáig az égetőkemencénél tevékenykedett. A foglalkozásához kötődően ezek a lehetőségek szinte kínálták a szellemi ismereteim gyarapítását. Különösen a könyvtárhoz való hozzáférés nyújtott pótolhatatlan előnyöket. Akkor a gyermekeknek a napi házimunkájába beletartozott télen a kályhák fűtése, távoli ártézi kútról a víz hordása és az állatok etetése. Ezen kívül párhuzamosan feladat volt a kerti munka elvégzése szakaszosan, melyet nem mindig örömmel végeztük.Tabánban az Ádám utcában, családi házban laktunk. Az utca közökkel tagolt s ezért ideális terep volt számunkra a csoportos játéktérként. Akkor bevett szokás volt, hogy az aprójószágot, csirkét, libát is kiterelték az utcára és a gyermeksereg gyakran keveredett a jószágállománnyal. Az ártézi kútról kb. 300-400 méterről kantákban hordtuk télen-nyáron a vizet. A szomszéd Ilona utcában, ahova a vízért jártunk, gyakran láttam egy módosabb háznál, a nyitott ablakokon bepillantva, hogy festmények vannak a falakon. Egy jelentős idő elteltével egyszer bátorságot vettem és beköszöntem az idős hölgynek, aki érdeklődésemre közölte, hogy a férje Almásy Gyula Béla festő, és a falon az ő munkái láthatók. Később meghívást és bebocsátást is kaptam az ízlésesen, de egyszerűen berendezett polgári lakásba, ahol személyesen megismerkedhettem a házigazdával és feleségével, Katókával. Mivel gyermektelenek voltak, és szimpatikusnak találtak, gyakoribbá vált a találkozásunk, és így tudomásukra jutott, hogy én érdeklődöm a festészet iránt, és szívesen veszem, ha tanácsokat kapok az indulásomhoz. Ez a személyes találkozás Gyula bátyám haláláig, 1976 augusztusáig baráti viszonnyá vált. Nagy tapasztalatát művészetszervező tevékenységét, atyai segítőkészségét évtizedekig magam mögött tudhattam.1952-ben az általános iskola befejezése után a Bethlen Gábor gimnáziumot választottuk a szüleimmel a továbbtanulásom céljául. Erdős Péterrel, mint új osztálytársammal összebarátkozva hírét hozta, hogy a Tornyai János Múzeumba szívesen látnak korunkbeli érdeklődő fiatalokat. Örömmel vettem a hírt, hiszen a Múzeum átköltöztetésében korábban, Apámmal én is segédkeztem. Galyasi Miklós múzeumigazgató polihisztorként mint költő, néprajzos és madarász szellemi központként tevékenykedett, és így igen gazdag, eleven élet alakult ki a múzeumi környezetben. Mi is, mint „múzeumi gyerökök” a Tornyai képeket és néprajzi raktár anyagát kaptuk feladatul leltározás céljából. Így alkalmunk nyílt közvetlenül megismerkedni Tornyai János festészetének a Múzeum raktárában lévő minden alkotásával, s a vásárhelyi néprajzi anyag hallatlan gazdagságával. Ez a szellemi kaland semmivel sem pótolható kiváltságot jelentett a számunkra. Nyaranként sikerült összebarátkozni Szabó Iván szobrászművész vezetése alatt a képzőművészeti főiskola növendékeivel, akik minden nyáron művésztelepi gyakorlatra jöttek Vásárhelyre, és gyakran a múzeum volt a találkozó helyük.A pályámra való készülés az ismereteim bővülésével még tudatosabbá vált. Az általános iskola felső tagozatában Dani Imréhez jártam rajzolást, festést tanulni. A gimnáziumba kerülve ennek folytatásaként a kultúrházban a barátommal bekapcsolódtunk Füstös Zoltán szakkörébe és vele párhuzamosan Csikós Miklós szabadiskolájába szakmai ismereteinket gyarapítani heti kétszeri gyakorisággal. 1956-ban érettségiztem és első nekifutásra felvételiztem a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, sikertelenül. A forradalom itthon ért. Füstös Zoltán festőművész atyai jó barátom hívására az alkalmi színtársulathoz szegődtem díszletfestőnek. Sajnos a forradalom következtében a társulat föloszlott, így a vállalt feladatunk megszűnt. Télen így a Tiszára jártunk fát kitermelni az Erdőgazdaságba résziből. Almásy Gyula bátyám tanácsára és segítségével 1957. február 1-től bekerültem a Városházára az Adóhivatalba becsüsnek. Feladatunk volt a város külterületén az adóhátralék behajtása. Így fiatalon alkalom nyílott számomra a vásárhelyi tanyavilágban uralkodó szomorú állapotok tanulmányozására, megismerésére. A lesöpört padlások kizsigerelt porták feltérképezésére. Ezen gyakorlati élettapasztalataim birtokában 1957 szeptemberében, mivel felvételi vizsgám sikerrel járt, megkezdhettem szakmai ismereHÉZSŐ FERENCHÁTTÉR A PÁLYAKÉPHEZ

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 27teim bővítését terveim szerint Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Kollégistaként a főváros légkörét, mozgalmasságát, nehezen viseltem, de az évek múlásával feltárultak a művelődésre, az önképzésre kínálkozó lehetőségek. Múzeumok, Zeneakadémia és a kiállítási sorozatok látogatásával. Szünetekben hazatérve ápoltam a kapcsolataim barátommal Almásy Gyula Bélával, Füstös Zoltánnal és érdeklődéssel figyeltem a vásárhelyi képzőművészeti élet kibontakozását az Őszi Tárlatok gazdagodását. Almásy Gyula bátyámmal való ismeretségem folytán személyesen először nála találkoztam, ismerkedtem meg Kurucz D. István festőművésszel. Ő Budapesten a Százados úti Művésztelepen élt, viszont özvegy édesanyja, Kurucz néni a Tükör utcai házukban lakott. Hazajövet látogatóban volt Almásyéknál, amikor éppen én is jelen voltam. Ekkor már felvetődött, hogy a Tükör utcai házát átadná a Művészeti Alapnak, beutalásos művésztelep céljául. Ezt az elhatározást rövid időn belül 1953-ban szerencsére a megvalósítás követte. A gondnoki feladatot Almásy Gyula Béla vállalta. Az első beutaltak között Medgyesi Ferenc és László Gyula is szerepelt. A Tükör utcai telep megnyitása után alapos és nagyszerű szervezőmunkával Almásy Gyula Bélának sikerült előkészíteni, és nyári szezonban megnyitni a Mártélyi Nyári Művésztelepet. Továbbá, megyei és városi szinten terv, majd döntés született egy Kollektív Műterem felépítéséről, majd a tóban tervezett műtermes lakások építéséről, tervezéséről. Ezekben a döntési fázisokban Dömötör János mint múzeumigazgató és képviselő és Almásy Gyula Béla jelentős szerepet vállaltak. Az Őszi Tárlat országos szakmai tekintélyének növekedése és az ebben tartalmilag jelentős súlyt képviselő vásárhelyi képzőművészet megnövekedett létszáma ezt indokolttá is tette. A főiskola befejezése után itt letelepedő művészek szervesen illeszkedtek a kialakult hagyományokhoz. A vásárhelyi képzőművészet szellemiségéhez kötődve jelentős létszámban sorakoztak, barátaink, kollegáink is, és indokolt volt az ő folyamatos jelenlétük a városban, mert az Őszi Tárlaton való meghívás és szereplés feltételeként szabta ezt az Őszi Tárlat előkészítő bizottsága. Ezt a feltételt szolgálta ki, szintén az Almásy által szorgalmazott Virág utcai Művésztelep megvásárlása a Képzőművészeti Alap által, és bekapcsolása a művészeti élet folyamatába, a később megszűnő Tükör utcai telep kiváltására.1962-ben Budapesten a főiskolai tanulmányaimat befejeztem. Festő és középiskolai tanár diplomával hazatértem szüleimhez, az Ádám utcába. Tanári állást közvetlenül nem vállaltam, csak Mártélyon, majd Makón a rajz szakkörök vezetését. Otthon szakmai munkám folytatására nem volt megfelelő körülmény, ezért Almásy Gyula bátyám javaslatára beutalást kértem a Tükör utcai Művésztelepre, melynek gondnoki teendőit ő látta el. A beutaló mindig egy hónapra szólt, melyet gondnoki javaslatra Budapesten az Alapnál Zöldné-nél lehetett hosszabbítani. A helyi jelenlétnek köszönhetően, így hónapról hónapra tavaszig sikerült a telet itt kitölteni. A kályhákat magunk fűtöttük, a beutalás időtartama alatt élelmiszerjegyekért meleg ételt vagy bizonyos boltokban élelmiszert lehetett beváltani. Ezzel a körülménnyel ideális munkakörülményt tudtam teremteni, és megkezdhettem az önálló festői arculatom kialakítását. Már az 1961. évi VIII. Őszi Tárlaton mint főiskolás szerepeltem, melyet ettől kezdve folyamatosan, mind a mai napig folytatok. 1963-tól óraadó tanári állást vállaltam két iskolában 3 évig, melyet tíz évig a helyi gimnáziumban, és tovább 20 évet a szegedi Tanárképző Főiskolán a rajz-tanszéken, részben tanszékvezetőként 1996-ig, nyugdíjazásomig.1964-ben megnősültem, feleségem Mónus Rozália/Rozina/, aki szintén képzőművésznek készült, de végül is az egészségügyben tevékenykedett. Endre fiunk megszületett ebben az évben.1965-ben egyszobás bérházi lakást kaptunk a Lenin utca 4-ben /III em 5/A szűkös körülmények miatt, így a Virág utcai művésztelepen töltöttem a további években a telet, szintén beutalásos rendszerben. A telepen Kezesné Ilonka volt a mindenes, aki kisgyerekkorom óta ismert és figyelmességével, ügybuzgalmával minden segítséget megadott. 1967-ben a Tornyai János Múzeumban terveztem első önálló kiállításom bemutatását, amelynek az anyagát itt, a művésztelepen készítettem el. Sajnos ezt az első bemutatkozó kiállításomat a városi vezetés döntése miatt egy hét után bezárták. A Kollektív Műterem átadásával, ahol a kis, középső műtermet kaptam meg 1968-tól már nem vettem igénybe helyben művésztelepekre a beutalást. 1969 novemberén beköltöztünk a tóban, az újonnan felépült 12 műtermes lakások közül a Kohán György utca 6. szám alatti műtermes lakásba, amely mostmár biztos feltételt jelentett a folyamatos munkálkodáshoz, és az 1967-ben Emese leányunk megszületésével megszaporodott családunk számára. Itt majd három évtizedig volt alkalmam kialakítani festői munkásságom meghatározó korszakaim, pályázati és megbízásos munkáim.A kollektív műterem a mártélyi és a Virág utcai műtermek nagy segítséget jelentenek és jelentettek, főként a pálya kezdetén álló fiatal és idősebb embereknek is, és a közvetlen kapcsolat folytán hidat teremtenek a vásárhelyi képzőművészet és más tájegységek alkotóinak viszonylatában.A Kohán utcai műtermes lakásból 1997 májusában költöztünk itt Vásárhelyen egy magánházba, ezzel átadtam a terepet egy fiatal szobrászművész számára.Visszatekintve jó szívvel gondolok azokra a segítőkre, akik az életpályám egy-egy szakaszán emberségükkel, szakmai tanácsaikkal segítették kibontakozásomat, és így az alkotó tevékenységemben hozzájárultam Vásárhely képzőművészeti arculatának gazdagításához. Magam mint pedagógus is hasonlóan segédkezdtem a tanítványaim útját egyengetni és pályájukon elindulni.Vásárhely az évezredes kerámiakultúra és a karakteres hímzés szellemiségével mindvégig aranyfedezetet jelentett a paraszti kultúra jelenlétével, amelyek a vásárhelyi képzőművészet különböző korszakaiban alkotók, jelentős művészek teljesítményét árnyalta. Ennek a folyamatnak ápolására, fenntartására ma is, mint a korábbi évtizedekben fontos feladat hárul a beutalásos művésztelepek alkotóházak tevékenységének folytatására, támogatására.Hódmezővásárhely 2015. január o2. HÉZSŐ FERENC FESTŐMŰVÉSZFotó: Szerzői archívum

28 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusMinden gondos apa előbb-utóbb kiokosítja a lányát, hogy férjhez menni nem a jó táncos, jó kártyás, társaság központja legényhez kell, mert csak a csöndes, rendes emberből lesz jó társ az életben. Aztán a lány vagy megfogadja a jó tanácsot, vagy nem.A tói körzeti orvos lánya is úgy járt, hogy már a főiskolán megállapította, alig van ott fiú, pláne, nem olyan, amilyen neki kellene. No, nem volt szép lány, de nagyon csúnya se, inkább csak jelentéktelen. Az egyik csoporttársa révén ismerte meg Bercit. Nem mintha a fiú magától ránézett volna, hanem amikor megtudta, hogy ennek a lánynak saját albérlete van, mert az orvos apja ki tudja fizetni, már sokkal érdekesebbnek találta.Nem volt nehéz dolga. Testnevelés szakra járt, jó izomzatú, elbűvölő mosolyú, beszédes ember volt, Ágika meg csak csodálta áhítattal. El sem tudta mondani, milyen szerencsésnek érezte magát! Aztán Berci oda is költözött az albérletbe! A lány nem tudta, hogy a fiú mennyire csóró, a tsz–tag szülei így is alig várták, hogy a fiuk végezzen, végre maga keresse meg a kenyerét.Amikor húsvétkor Ágika bemutatta a párját a szüleinek, szimpatikusnak találták. Bár apuka magában megállapította, hogy ez a fiú élsportolónak lusta lenne, tornatanárnak viszont csúnyább is megtenné. A tanév vége előtt Ágika bevallotta a szüleinek, hogy áldott állapotban van. Mit volt mit tenni, apuka kifizette a lakodalmi költségeket, a fiatalok meg odaköltöztek a nagy házba a doktorékhoz. Volt hely elég, a falu iskolájában is örültek, hogy két új kollégával lettek többen.Amikor meg a rendszerváltáskor a doktorból helyi képviselőt akartak csinálni, ő azt mondta, sok a beteg, sok a dolga, legyen inkább a veje. Várost látott, fiatalember, lesz energiája közügyekkel is foglalkozni. Jobb híján meg is választották. Igaz, még meg se melegedett a faluban, de ugye mégis a doktor úr veje, tehát jó lesz.Amikor a kislány megszületett, Berci gyakran mondogatta, külön lakás kellene, de a városban ám, mert faluhelyen nem sok jövője lesz a gyereküknek. A doktor nyelt nagyot, aztán megvette a városi lakást, közel a kórházhoz, ha megint szülne a lánya, ne kelljen annyit aggódni, mint először. Meg aztán elolvadt az unokájáért, pedig a lányáért is bármit megtett volna.A vő a városban az egyik iskolában azonnal kapott munkát, örvendezett az igazgatónő, végre egy férfi kolléga, ráadásul a puszta látványa is földerítette a kolléganőket. Meg a felsős lányok is nem várt versenyeredményeket hoztak a megyei sportversenyekről! Igaz, nem matematikából, de azért ennek is nagyon örültek!Szomorkodott a doktor, hogy most már tényleg kirepült a házból az egy szem gyereke. – Gyertek gyakrabban, mondogatta. Hanem a vő a megoldást is előhozta: vehetne már a lányának autót, akkor ez a 15 kilométer nem lenne akkora probléma. Igaz, Ágika sosem akart vezetni, de a vő annál inkább! A doktor osztottszorzott, karácsonyra meglett az autó is. Épp jókor, jött a következő gyerek. Igaz, ez meg fiú lett, de az apja nem igen érdeklődött iránta. – No, a felesége sem nagyon érdekelte. A jó kapcsolatok építésében viszont élen járt. Előbb városatya lett, aztán nem is soká már országgyűlési képviselő akart lenni. Ott virított széles mosolya minden második villanykarón, ki sem lehetett kerülni. Az apósa is kinyitotta megint a bukszáját, mégis ambiciózus ember az ő veje! A lánya csak fáradtan mosolygott, de melyik kisgyerekes asszonyka nem fáradt?Most mondja meg a szüleinek, hogy úgy érzi, ő csak lépcsőnek kell, hogy a házasságukban ő csak asszisztál a férje előmeneteléhez? A nagy szerelemből lassan kijózanodva olyan érzése lett, hogy Berci őt merő számításból vette el. Hogy nem szerette, azt már jó ideje érezte. Hogy a gyerekei sem nagyon érdekelték, azt viszont már a kívülálló is észrevehette.Aztán eszébe jutott az öreg as -szonyok mondása: legyen akkora a köténye, hogy a családi problémákat el tudja takarni a mások szeme elől. – Apuka nem jött az óvodai ünnepségre? – Jaj, nagyon szeretett volna, de épp a polgármester úr hívatta. – A nagymamák segítenének a farsangi bálhoz süteményt sütni? – Majd inkább magam készítem, vidékről nagyon nehéz lenne elhozni nekik.Az öregasszonyok lelkes szavazók. De szép ember! Hogy miről is beszélt? A fene se tudja. Az a fontos, hogy a múltkor is a nyugdíjas nőnapon a klubban mindenkihez volt egy jó szava. Csak jót akarhat nekünk! Még a plébános úr is azt mondta a misén, hogy csak menjünk szavazni!Aztán mire bárki észbe kapott volna, már ott taposta Berci az Országház vörös szőnyeges lépcsőjét.Most érezte csak magát igazán fő nélküle nem lehet meg a haza! No, aztán meg a kapcsolatok! Meg a kapcsolatok kapcsolatai!– Két év se telt el, amikor azzal állt a felesége elé, hogy válni akar. Pesti lakos lesz, nem ilyen sárfészekben akar lakni, hanem budai villában. Egy régi, arisztokrata család külföldről hazaköltözött sarját akarja elvenni, aki megfelelő színvonalú társaságot tud biztosítani az ő előmeneteléhez...Ágika meg csak állt némán, szorosan magához ölelte a két gyerekét, nem tudott mit mondani az elképedéstől. Amikor a doktor megtudta, hogy a veje volt olyan „nagylelkű”, hogy a lakást , meg az autót – amit ő vett –, a gyerekeire hagyta, leroskadva csak annyit bírt kinyögni: ez az az ágytál, amire vágytál…A következő évben Ágika eladta a városi lakást. Összepakolta a holmijukat, fogta a gyerekeit, aztán az apja segítségével hazaköltözött a szülői házba.Legalább érezzék végre a kicsik a meleg, családi élet biztonságát.HEGYINÉ CSERNUS JUDITA DOKTOR ÚR VEJE

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 29„MÁRTÉLY 60” KIÁLLÍTÁSTokácsli Galéria, Szentes│ 2026. március 12-28. │Fotó: Benák K.Mártély neve hat évtizede összeforrt a szabad alkotás, a természeti környezet ihlette művészet és a közösségteremtő alkotómunka gondolatával. A Tisza holtágának páratlan világa, a táj csendje és ereje nemcsak festőket, grafikusokat, szobrászokat vonzott ide, hanem egy olyan szellemi műhelyt hozott létre, amely máig meghatározó szerepet tölt be térségünk kulturális életében.Hat évtized egy közösség életében nem csupán időt jelent, hanem folytonosságot, hűséget egy helyhez, egy szellemiséghez és az alkotáshoz.Mártély neve elválaszthatatlan a magyar képzőművészettől. Ez a táj, a Tisza holtága, a vásárhelyi puszta közelsége, a fények és a csend olyan inspirációt adtak generációkon át, amely alkotókat, mestereket és tanítványokat kötött össze – nemcsak Mártélyon, hanem Hódmezővásárhellyel is szoros, élő kapcsolatban.Vásárhely városa mindig is kiemelkedő szerepet játszott a magyar képzőművészetben, Mártély pedig ennek a hagyománynak lett a természetközeli, szabadabb alkotói tere. A vásárhelyi művészeti hagyomány, a táj és az ember kapcsolatának ábrázolása, az alföldi festészet gondolatisága mind jelen van ebben a szabadiskolában is. Ez az a közeg, amelyben a tanulás nem iskolapadhoz, hanem közösséghez és mesterségbeli tudáshoz kötődik.A Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola hatvan éve alatt mesterek és növendékek generációi adták tovább egymásnak a tudást, a látásmódot, az alkotás iránti alázatot. Olyan alkotók szellemi nyomdokain haladva, akik számára a Mártélyi Ifjúsági Szálló nemcsak munkaterület, hanem otthon és ihletforrás volt.Külön tisztelettel emlékezünk meg az alapítókról, Füstös Zoltánról és Fodor Józsefről, akik hittek abban, hogy a művészet tanulható, átadható, és hogy egy nyitott, közösségi szabadiskola képes hosszú távon is értéket teremteni. Az ő bátorságuk és elhivatottságuk nélkül ma nem ünnepelhetnénk ezt a jubileumot. A tábor életében művésztanárként és zsűriként olyan Munkácsy díjas művészek vettek részt mint Hézső Ferenc, Szabó Tamás és Verebes György.Ugyanilyen hálával gondolunk azokra a mesterekre és tanárokra, akik az évtizedek során formálták az itt tanulók szemléletét. Kezdetben Hézső Ferenc, Holler László, Lelkes István majd Czakó János, Bányai Béla, Mucsi Zoltán, Neuberger István, Vidovits Iván művésztanárként generációknak adta és adja tovább a rajzolás, a festés, a látás és az alkotás örömét és felelősségét.Külön értéke ennek a szabadiskolának, hogy nem zárt intézmény, hanem nyitott műhely: találkozási pont vásárhelyieknek, mártélyiaknak, fiataloknak és idősebbeknek, pályakezdőknek és elismert alkotóknak egyaránt. Ez az a fajta kulturális jelenlét, amely nemcsak megőriz, hanem élővé is tesz egy hagyományt.Fontos, hogy ezt az értéket megbecsüljük, támogassuk és továbbadjuk. SÁRRÉTI KRISZTINAA Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola 60 éves jubileumi kiállításáhozA következő évtizedek feladata az lesz, hogy ez a hatvanéves örökség ne csak múlt legyen, hanem jövő is – új alkotók, új gondolatok és új közösségek számára. Ápoljuk és támogassuk azokat a kulturális műhelyeket, amelyek nemcsak múltunk részei, hanem jövőnk formálói is. A Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola ilyen műhely: élő, alkotó és inspiráló közösség.És valóban… a művészet közösséget épít, hidat teremt nemzedékek, települések és gondolkodásmódok között. Rávilágít arra, hogy a hagyomány és a megújulás nem ellentétei egymásnak, hanem egymást erősítő értékek.

30 Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 júniusKedves Vendégeink! Tisztelt Érdeklődők!Mi, Mártély-rajongók, kiknek a gyönyörűséges holtág és Hódmezővásárhely kicsit, vagy jobban második otthonunk, a naptárba jegyzett, s a szívünkbe – lelkükbe ültetett dátum a július végével kezdődő két hét. Megkülönböztetett időszak, melynek minden napját, minden óráját igyekszünk a maga teljességében átélni, ünnepelni, hisz Mártélyon lehetünk, a Képzőművész – Táborban. Erre készülünk, ezt várjuk. Már a faluba belépve érezzük: megérkeztünk. Ismerős házak, ismerős utcák, rám köszönő emberek. Visszaköszönünk, s megköszönjük a Teremtőnek, hogy itt lehetünk. A töltés felé visz utunk. Az első pillantások a Holtágra. Megállunk, hálát adunk. Megpróbáljuk értő módon befogadni, amit itt látunk, felismerni, mennyi szeretnivaló csodát fedezünk fel e számunkra oly kedves tájban, ahol érezve a táj ős erejét, mint szent zarándokhelyre évről évre ellátogatunk, hogy ecsetjeinkkel, és festőeszközeinkkel fejezzük ki hódolatunkat. Talán a lépéseink is lelassulnak. Mosolygó, vagy elmélyült arccal nézünk a Gyémánt-kanyarra, s gondolatban már festjük is az első képet. Szépen megfogalmazott horizont, a szelíd kanyar, a távolodó lombsor. Kis nápolyi sárgával finomítom a lombok felett az ég alját, a közeli fák tömegén még egy picit mélyítek, zöldek, kis Van Dyck barna, umbra, talán magenta, vagy kraplakk. A víz szelíd hullámait próbálom követni, játszik rajta a fény: egy ladik közeledik néhány jókedvű utassal. A kékekkel még egy kicsit játszom, a kanyarban megcsillantom a képet, talán összeáll majd a kompozíció. Csak így gondolatban festve. S már közeledünk is egy jó kávéhoz vagy egy finom italhoz, hogy megbeszéljük, mi is történt, hisz oly rég találkoztunk. A ladik a partra ér, szép pillanat, megér pár fotót. Ki tudja, talán festmény is lehet belőle. Felállunk a székből, s mosolyogva indulunk a tábor felé. Boldogok vagyunk. Feltűnik az Ifjúsági Tábor kőépülete, a jellegzetes kerítés és a kapu. Megsimogatjuk, s már bent is vagyunk. A csomagok lassan a helyén, s mi is. Ez így van rendjén. Keresünk egy jó műtermi asztalt, s már tervezgetjük is a jövőt. Boldog arcok, ölelések. Annáék lánycsapata kisebb városrészt épít, ahol van műterem, hintaágy, vicces ötletek, meg jókedv. Már festenek is. Na jó lesz hozzálátni nekem is – mondom magamnak –, első képeik vázlatait már bűvölik is, bűvész módjára forgatják a lányok az ecsetet. A placc is lassan benépesül. Soma barátunktól még zenét is kérhetünk. Krisztiék birodalma már össze is állt: lakókocsik, sátrak, fények; leülve kávéval kínálnak. Képek születnek, barátság formálódik. Az első festményeket ízlelgetjük. Új résztvevők érkeznek, de máris ide tartoznak. Sétáljunk? Ladikázzunk? Látogassuk meg valamelyik inspirációs műintézményt? Strandoljunk? Igen, ezt mind. És ez a fantasztikus, hogy ezt lehet is. Én nemegyszer csináltam, hogy ladikkal mentem a Hédibe, vagy a Pötyörőbe, azután strandoltam egy kicsit, majd folytattam a képet. Najbi a táborban már krokizik is, körülötte népes csapat, majd megbeszéljük az esti zenés – pantomimes performanszot. VIDOVITS IVÁNA Gyémánt-kanyar varázsa Mosolygó vagy elmélyült arccal nézem a Gyémánt-kanyart, s már festem is az első képet. Szépen megfogalmazott horizont, a szelíd kanyar, a távolodó lombsor. Kis nápolyi sárgával finomítom a lombok felett az ég alját, a közeli fák tömegén még egy picit mélyítek, zöldek, kis Van Dyck-barna, umbra, talán magenta, vagy krapplakk. A víz szelíd hullámait próbálom követni, játszik rajta a fény: egy ladik közeledik néhány jókedvű utassal. A kékekkel még egy kicsit játszom, a kanyarban megcsillantom a képet, talán összeáll majd a kompozíció. Festünk. Festünk mert már itt a Kerítés-kiállítás, kicsinosítjuk magunkat, hadd lássák, milyen színesek is vagyunk. Megmutatjuk a képeinket a Tiszának, no meg az arra sétálóknak. Majd megemlékezünk a „Régiekről”, kik már sajnos nem festhetnek itt velünk. S bizony, telnek a napok. Nemsokára zárókiállítás, kezdődhet a pánik festés! Felgyorsulnak az események – kellene mégy 1-2 kép –, a záróra, kérek még egy kis sárgát, hova tegyem a ladikot a vásznon, milyen legyen az előtér, jaj csak lenne még pár nap! De az öröm a miénk. Ismét nagyszerű táborunk volt, immár a 60. S jómagam pontosan együtt korosodva az alkotótáborral, hálát adok, hogy itt lehettem, itt lehetek. Ehelyütt is szeretnénk köszönetet mondani HÓDMEZEŐVÁSÁRHELY MEGYEI JOGÚ VÁROS ÉS MÁRTÉLY ÖNKORMÁNYZATÁNAK, a mártélyi embereknek s az Alföldi Galériának, kik befogadnak bennünket, köszönet elődeinknek, tanárainknak, köszönet az alkotóknak e szép kiállításért. S kérjük őrizzék meg e táj szépségét, hogy még sok-sok generáció jöhessen a Tisza e szent helyére. Őszinte barátsággal és köszönettel; Vidovits Iván képzőművész, a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola korrigáló tanára.„MÁRTÉLY 60” KIÁLLÍTÁSA művész alkotói gondolatait a 60 éves a Mártélyi Szabadiskola kiállítás megnyitóján, 2026. január 10-én olvasta fel Rácz Attila. Hódmezővásárhely, Alföldi Galéria.│Fotó│ Benák K.

Vásárhelyi LÁTÓHATÁR | XVII. évf. 40. sz. | 2026/1 június 31VIDOVITS IVÁN │A MESTERTOLVAJ AJÁNDÉKA2025Olaj, vászon95x105 cm

NÁVAY SÁNDOR │ LÁNY MACSKÁVAL │ 2000 Bronz │ 60 cm