Szakrális terek

szakrális terek
szimpózium 2020. február 13-án kiállítás 2020. február 7-én




szakrális terek kiállítás és szimpózium
2020


SZAKRÁLIS TEREK
Kiállítás és szimpózium
A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Interdiszciplináris Szakosztályának éves kiállítása és kísérő rendezvénye a Szövetség székhelyén
1061 Budapest, Andrássy út 6. I. em.
Megnyitó:
2020. február 7-én 17:30 órakor
A kiállítást megnyitja Simonffy Márta textilművész, az MKISZ elnöke
Nyitva: 2020. febr. 7 és márc. 1 között
A kapcsolódó szimpózium február 13-án 9:30 órakor kezdődik
Megnyitja Nemcsics Ákos az MKISZ Interdiszciplináris Szakosztálya vezetője
A kiállítás kurátora és a szimpózium szervezője: nemcsics ákos
A kiállítás, a szimpózium és a katalógus a nemzeti kulturális Alap anyagi
támogatásával valósult meg.
Borító és katalógus terv © Németh Géza ISBN 978-615-00-7395-8


szakrális terek szimpózium
Előadások: 2020. február 13.


szakrális terek
Előszó gyanánt
Az MKISZ Interdiszciplináris Szakosztálya évente tagjai munkáiból kiállítást rendez. A kiállí- tásokhoz ún. szimpózium is csatlakozik, melynek tematikája rendszerint valami aktualitáshoz kapcsolódik. Ez most sincs másképp. A kiállításhoz kapcsolódó szimpóziumokat néhai elnö- künk, Tilless Béla vezette be. Az idei tematika is még tőle származik.
Járjuk körül a címben megjelölt témánkat! A szakrálist a transzcendenssel hozzuk kapcsolat- ba. Az emberiség régi tudása, hogy a transzcendenssel a kapcsolódást a művészet segíti elő. A racionalitás mai világa a dolgokat a hasznosságuk alapján értékeli. Nézzük a művészetet ezen a szemüvegen keresztül! Szőnyi István a művészettel kapcsolatos elmélkedéseiben felteszi a kérdést: Hasznos-e a művészet? Eljátszik a gondolattal, ha a világ összes múzeuma, képtára hirtelen megsemmisülne, az élet szinte zökkenőmentesen folyna tovább. Arra jut, hogy a mű- vészet bizony teljességgel haszontalan valami. Éppen ez a haszontalansága biztosítja a művészet „öröklétét”, óvja meg az elavulástól. Illusztrációként az altamirai bölény művészi értékét hozza fel példának.
A pásztorbot, a kapufélfa ugyanúgy betöltené a funkcióját faragás nélkül is. De mi a helyzet a szakrális térrel? A templom mint épület jól megvan freskók és egyéb díszítés nélkül. Témánk a szakrális tér, melyet hagyományosan a templom határol le a végtelen térből. Ehhez az architek- turális térlehatároláshoz ad-e valami pluszt a művészet? Vagy egyenesen ez a plusz a szakralitás?
A tradicionális nézőpontból szakrális téren elsősorban a templombelsőt értjük. Ahol a tér- formálásnak és tájolásának nagy jelentősége volt. A Kárpát-medence Árpádkori egyházainak jelentős része körtemplom volt. Egyes kutatók szerint itt összehasonlíthatatlanul nagyobb gya- korisággal fordult elő, mint Európa más tájain. Ezeknek a rotundáknak egy része a vérzivataros századok során elpusztult, vagy része lett az újjáépített vagy bővített templomnak. A térformálás esetén a fejlődés a forgásszimmetrikustól a hosszházas felé mozdult el, melynek a szakrális mel- lett technológiai és egyéb praktikus okai voltak. Szakrális okokból a tájolásban a keletelés volt a meghatározó.
Manapság az előbb említett kötöttségek fellazultak, a térképzésnek nincsenek technikai kor- látai, a tájolást pedig a telekadottságok befolyásolják. De fellazultak a szerkezetek, a súlyos hatá- roló falak. Nem ritka a hatalmas üvegezett felülettel vagy éppen az „anyagtalan” fénnyel kijelölt szakrális tér. A templomok mindig díszítettek voltak, a középkori freskóktól a barokk oltárképe-


ken át napjainkig. Az adott építészeti korszak által determinált architektúrát díszítették az alko- tások. A díszítő műalkotás nem volt szerves része az épületnek. Manapság maga az architektúra a műalkotás, vagy másképpen, a műalkotás szerves része az architektúrának. Sokszor a műalkotás alkot szakrális teret, gondoljunk csak egy repülőtér imahelyére. Ezzel el is érkeztünk az interdisz- ciplinaritásig.
Nemcsak a Szakosztályunk, de sok esetben a művészei is interdiszciplinárisak, amennyiben a művészet mellett más szakmát is űznek. Ez a diszciplinák-közöttiség a kiállított alkotások sokfé- leségében is megmutatkozik: a térdíszítőtől a téralkotóig bezárólag.
A latin eredetű szimpózium dialógust, eszmecserét jelent. Minikonferenciánk a művészet „ha- szontalanságának” jegyében a teljesség igénye nélkül a középkortól napjainkig szemezget a szak- rális művészet területeiről. Rendezvényünk a dialógust nemcsak a szakmabéliek között szeretné, de nyitni kíván az egyházi személyek felé is annak érdekében, hogy az adott hely szellemiségéhez illő szakrális terek születhessenek.
Ha már Szőnyi István szóba került, meg kell említeni egyik jelentős tanítványának, Nemcsics Antalnak a nevét. A kortárs egyházművészet megkerülhetetlen alakja, több mint száz templom- ba készített muráliát, színtervet, belső berendezési tervet. Nemcsak érintettség, de lenyűgöző és példamutató munkássága okán szeretném az emlékének ajánlani ezt a rendezvényt.
Nemcsics Antal: Resurrexio, mennyezetkép, secco, Tata 1968.
Nemcsics Ákos
Árpádkori körtemplom a Gerecsében. A rekonstrukciós tervet készítette és a rekonstrukciót vezeti Nemcsics Ákos


szimpózium
Az előadók abc-rendben: Barna Gábor Dragonits Márta Feledy Balázs Hegedűs Enikő Jánó Mihály
Kelle Antal Mester Éva Prokopp Mária Rainer Péter


Barna Gábor: Katolikus templomaink térhasználata–
a liturgia, a lelkiségi mozgalmak és a hagyomány eredőjében
Kunszentmárton, nagyheti templombelső
A katolikus templomok szent helyek, az isten- tisztelet és az áldozatbemutatás helyszínei. Ezek formája minden konkrét történelmi korban befo- lyásolta a templomépületek formáját és térhaszná- latát. A rövid előadás egyetlen katolikus templom térhasználatát, annak változásait tekinti át a 18. század végétől napjainkig. Abból az időszakból tehát, amelyből a legtöbb emlék (építészeti, tár- gyi, vallásgyakorlati) őrződött meg. Szól a liturgia változásának, a különböző paraliturgikus áhítat- gyakorlatoknak, az egyes lelkiségi mozgalmaknak
(vallási társulatok), valamint a társadalmi körülményeknek a térhasználatra gyakorolt hatásáról. Egy templom nemcsak a hivatalos liturgia, szertartás színhelye, hanem az egyéni és a közössé-
gi áhítatoknak színtere is. Nemcsak állandó épített elemei vannak, hanem ideiglenes építményei is: karácsonyi betlehemek, nagypén- teki szentsírok, úrnapi sátrak. A templom átépítésekor a belső tér berendezése változhat.
A templomban vallási közösségek, egyének felajánlása révén el- helyezett tárgyak egy-egy sajátos lelkiség megjelenítői, fenntartói lehetnek áhítatgyakorlatoknak, egy idő után pedig emlékeztetői. A lelkiségi áramlatok ugyanis időről időre változhatnak: keletkeznek, elmúlnak, ösztönzik vagy éppen betiltják azokat. Ezért templomi jelenlétük korjelző (is) lehet.
Az előadás egyetlen település, Kunszentmárton plébánia- templomának térhasználatát mutatja be a fenti összefüggések tükrében. A település 300 évvel ezelőtt éledt újjá a török hódolt- ság pusztításából. A közösség a 18. században négy templomot
kunszentmárton, plébániatemplom


épített. 1781-1784. között épült fel a ma is álló templom, amelyet 1910-ben két oldalhajóval bővítettek. Ezt a teret használta, töltötte ki a liturgia és a liturgia melletti népi vallásgyakorlás, a paraliturgia, amelynek elsősorban társulati működési formáit tudjuk adatolni. A liturgiában a 18. századtól a II. Vatikáni Zsinatig, az 1960-1970-es évekig nem volt változás. A társulati élet azonban korról korra változott.
A 18-20. században többször átalakított templomberendezésben új oltárok, képek, szobrok jelentek meg, gyakran társulatok működéséhez kötődően. Ezek részben a közösségi részben az egyéni áhítatgyakorlás tárgyai voltak. Elhelyezésük befolyásolta a térhasználatot. A vallási társu- latok, céhek, ipartestületek gazdagították a templom terét, új térhasználati formákat kialakítva hosszabb vagy rövidebb időre. Bekapcsolódásuk színesíthette az ünnepi liturgiát (fáklyások), emelhette a körmenetek fényét (zászlók, hordozó szobor, stb.).
Az ülésrend a helyi társadalom mindenkori állapotát, tagolódását tükrözte. A jobb oldali pad- sor első traktusa a kegyuraságnak, a város vezetőinek volt fenntartva. A jobb oldal volt a férfiak ülőhelye, a baloldal a nőké. A legények a kóruson, a lányok a két padsor között álltak, az iskolás gyerekek pedig elfoglalták a padok és az áldoztató rács közötti helyet. A férfiak oldalán az egyik pad volt a vallási élet laikus szervezőinek, az énekesembereknek ülőhelye. Napjaink vallási tér- használatára - néhány példát leszámítva - inkább az egyéni, individuális gyakorlat a jellemző.
Azt előadás bemutatja az egyes oltárokhoz, képekhez, szobrokhoz kötődő közösségi és egyéni vallásgyakorlat koronként változó formáit. Utal arra, hogy a vallási életnek általában két köz- pontja van. Elsődlegesen meghatározó a templom. Az ott ábrázolásokban megjelenő kultusz- formák pedig megjelennek az otthonokban is, amelyek a vallási életnek másik fontos helyszínét alkothatják.


Dragonits Márta: Liturgikus terek megújításának példái
Mátyás-templom altemplom szentségi kápolna kialakítása
A Mátyás-templom turisztikai hasznosítása során szükség lett egy csendes imádkozó tér kialakítására. Az altemplom történetét, az új li- turgikus tér belsőépítészeti megoldását és a templomban megvalósult
munkákat mutatja be az előadás.
Kecskemét Főplébánia
A liturgikus tér a II. Vatikáni zsinat szellemében úgy újult meg, hogy
az áldoztató rácsot nem megszüntettük, hanem hátrahúztuk, így bizto- sítva az áldozat bemutatásának közösségi jellegét.
Mátyás templom, altemplom
Káposztásmegyeri Szentháromság templom
A fokolár lelkiség alapján épült templomtér, mely fokozatosan lett az Oltáriszentség őrzésének
helye.
Mátrakeresztes - Nagyboldogasszony templom
A hegytetőn álló templom helyett a helység főútvonala mellé épült új templom. Liturgikus tere
és berendezése a templom alaprajzi formáját jeleníti meg, a „minden egy” jegyében.
Cserkeszőlő - Szent Benedek templom
Európa fővédőszentjéről nevezett templom komplett belsőépítészeti tervezése során alakult ki a templomtértől két lépcsőfokkal megemelt liturgikus tér, új oltárral, felolvasó állvánnyal és szentségházzal.
Békéscsaba - Páduai Szent Antal templom
A templom teljes felújítása kapcsán megújult a liturgikus tér berende-
zése is. Az új burkolat, oltár és ambó teljes harmóniában van a templom többi belsőépítészeti megoldásával.
Cserkeszőlő, templombelső


Cserkeszőlő, keresztelőkút
Jézus Szíve Jezsuita templom liturgikus tér felújítás
A liturgikus tér újragondolása egybeöleli a főoltár és a mellékoltá-
rok lépcsőzetét, új lehetőségeket nyit meg a hívek bekapcsolódására a szentmisébe.
Washington – Magyarok Nagyasszonya kápolna
Az Amerika Nemzeti Szentélyében – National Shrine - lévő magyar
kápolna hivatott a külhoni magyarság identitásának megőrzését és az anyaországi magyarok kapcsolatát is elősegíteni. A kápolna központjá- ban az oltár, valamint a Magyarok Nagyasszonyának mozaikja áll, akit
Szent Imre, Szent Gellért, Szent László, Szent Erzsébet, Boldog Gizella és Szent Margit vesz kö- rül. A mozaik felett a következő magyar mondat olvasható: „Magyarok Nagyasszonya, könyö- rögj érettünk!” A kápolnába lépve jobbra Szent István király ereklyéje található, az ereklyétől balra egy márvány reliefen Szent Istvánt láthatjuk, amint halála előtt felajánlja a koronát Szűz Máriának. Az északi fal reliefje Szent István megkeresztelését, valamint 1000 karácsonyán tör- tént királlyá koronázását ábrázolja.
A kápolna kijárata felett Magyarország angyalos címere látható, két oldalt a Boldogasszony-him- nusz sorait magyar és angol nyelven.


Feledy Balázs :
/Mű/Tárgyak szakrális térben,
külön figyelemmel a kortárs művészetre
Ebben a gondolatmenetben szakrális térnek jellemzően a különböző felekezetek templomait értem. Folyamatosan ta- pasztalni, hogy műemlék templomaink és az újabb építésűek belső terei változnak, műtárgy-struktúrájuk alakul, átalakul. Falképek keletkeznek, dombormű sorozatok születnek, de- koratív funkciójú tárgyak helyeződnek el, a szertartásrend részeit képző kegytárgyak, berendezések változnak meg. Kü- lönösen műemlék templomainkban zavaró a sok stílustörés, a legalább valamiféle folyamatosságot képviselő vagy tradícióra és leginkább a minőségre figyelő, alakító magatartás hiánya. Más természetesen az újonnan épült templomokkal kapcso- latos tapasztalatunk, melyek esetében az épületet tervező építésznek (illetve a beruházónak) a legtöbb esetben víziója van a belső tér elrendezéséről és berendezéséről is. A komp- lex koncipiálás gyakorlata minőségileg jótékony hatású. Így vált lehetővé, hogy elsősorban a rendszerváltozást követően olyan új templomok épüljenek, melyek belső tere, térformá- lása is igazodik az egész épület karakteréhez. A jó példákat Makovecz Imre, Finta József, Csete György és mások törek- vései igazolják. Természetesen sok olyan példa van, amikor a belső tér igényes kialakítására az építéssel együtt nem nyílik lehetőség (legtöbbször anyagi gondok miatt), s ilyenkor ké- sőbb kerülnek tárgyak a térbe, sokszor már akkor, amikor a tervező építész „messze jár”. Ezekben az esetekben óriási a felelőssége a templomokat irányító, vezető, felügyelő egyházi közösségeknek, az adott helyszínen szolgálatot teljesítő egy-
Orient Enikő: Csillagkorona, textilfestés sorozat, 85 x 85 cm, 2006.
Orient Enikő: Fény az éjben, textilfestés sorozat, 85 x 85 cm, 2006.
Orient Enikő: Fénysugarak textilfestés sorozat, 85 x 85 cm, 2006.


házi személynek, a felügyeleti egyházi hatóságoknak. Ez esetekben tapasztaljuk sokszor, hogy mindenféle szakmai/művészi kontroll nélkül kerülnek szakrá- lis terekbe alpárian igénytelen tárgyak. Szerencsére vannak kivételek. A szakrális terek tárgykultúrájában izgalmas tapasztalnunk, hogy amíg a „szekularizált” terekben háttérbe szorul a textil falikép műfaja, ad- dig szakrális terekben történő alkalmazásuk folyama- tosan fejlődik és minőségileg pozitív hatású. Egy-két negatív és pozitív példára koncentrál az előadás. Orient Enikő munkái szakrális terekben a megújítás pozitív jelzései.
Orient Enikő: Mindennapi kenyér, textilfestés, 60 x 60 cm, 2016.


Hegedűs Enikő: Régi és új határmezsgyéjén. Egyházművészet Erdélyben, két millennium között
Az erdélyi (gyulafehérvári) római katolikus egyházmegye története, építészeti és tárgyi emlékanyaga több évszázad lenyomatát hordozza. A 20. századi egyházi építészet és művészeti alkotások a korábbi száza- dok emlékeihez viszonyítva kevésbé látványosak, és a kutatók érdeklő- dési körébe sem igen kerülnek. Egyházi munkák ebből az időszakból egy-egy művészi életműbe foglalva jelennek meg, illetve templom- történetek kapcsán olvashatunk átépítésekről, liturgikus terek átala- kításáról, falkép díszítésekről, stb. Az egyházi műtárgyak, liturgikus felszerelések egyházmegyei felmérése a 20. század első felének alkotá- saival lezárul.
Az előadásban inkább jelenségeket szeretnék körvonalazni: néhány példán keresztül a 20. századi erdélyi templomépítészet és egyházmű- vészet jellemzőire kívánom felhívni a figyelmet.
A 19–20. század fordulóján, valamint a 20. század első felében épí- tett, historizáló templomok és azok liturgikus berendezésének stílusa (a mesterek, műhelyek azonossága folytán) hasonló jelenségeket mutat Kárpát-medence szerte. A leglátványosabb példák a 1896. évi magyar millennium alkalmával készült, magyar szenteket ábrázoló üvegabla- kok, amelyek készítői Budapesten, Kolozsváron és Brassóban, stb. épp- úgy dolgoztak.
A közelmúlt millenniuma(i) között ünnepeltük az erdélyi egyházme- gye ezeréves fennállását (2009). Ez alkalommal Gyulafehérváron meg- nyílt egyházművészeti kiállításon a 20. századi egyházművészetet alig, két kehellyel tudtuk érzékeltetni.
E két millennium közötti időszak, főként a második világháborút kö- vetően a legkevésbé sem kedvezett az egyházművészeti alkotások meg- rendelésének és létrehozásának. A korábbi templomi berendezések és
Szent Mihály a gyulafhérvári székesegyházban (12. század)
Xantus Géza: Lábmosás, színes üvegablak, Miskolc jezsuita gimn. 2001


tárgyak több évtizeden át használatban maradtak.
A II. vatikáni zsinat liturgikus reformjának eredmé- nyeként viszont nagymértékben átalakításra kerültek a templomok szentélyei a gyulafehérvári egyházme- gyében is. Az 1970–es évektől a liturgikus berendezé- sek tervezése mellett a falkép– és oltárfestészetben is születtek korszerű alkotások. Mindemellett említésre méltók, bár nem kifejezetten egyházművészeti alkotá- sokként értelmezhetők egyes vallásos témák, amelyeket művészek mintegy rejtett szimbólumokként építettek
munkáikba.
Bár az 1989–90. évi változást követően a templomépí-
tések száma látványosan megnőtt, az erre való igény a minőséget sok esetben nem szavatolta. Egyházművé- szeti alkotásként csupán néhány művészi megoldást említhetünk meg.
Xantus Géza: Mihály legyőzi a sárkányt, olaj, vászon, 100 x 70 cm, 2019.


Jánó Mihály: A székelyderzsi templom Saul megtérése falképének ikonográfiája
Jánó Mihály: A székelyderzsi unitárius templom – Kalauz, Verbum Kiadó, 2019.
Több évszázadon át sokalakos és több jelenetből álló ábrázolás örökí- tette meg Szent Pál látomásának, megtérésének történetét. A legkorábbi képzőművészeti ábrázolások, amelyek fennmaradtak az Apostolok cse- lekedetei 22. 5-13. szövegrésznek az illusztrációi és Cosmas Indicople- ustesnek a 6. században írt Christiana Topographica c. munkájának két későbbi kéziratmásolatában találhatók.
Az első miniatúra a Topographia első ismert másolatának, annak a 9. században keletkezett Codex Vaticanus graecus néven számon tartott kéziratnak az egyik lapja. Mintegy 200 év múlva keletkezett a követke- ző kis festmény, amely feltételezhetően Kapadokiából származó, Codex Sinaiticus graecus-ban látható.
Az egyik képen a Jeruzsálem és Damaszkusz városát jelző várképek között vonuló emberek csoportját látjuk, akik felemelt kezekkel, riadtan nézik az égből hirtelen aláhulló fénysugarakat. Közülük kiemelkedik a
felirattal is megnevezett Saulus alakja. A jelenet középpontjában szintén Pál alakja látható, a köpenyével takart bal kezében a könyvvel. Majd a kép jobb felén Ananiást látjuk, amint Szent Pálhoz lép.
A másik, 11. századi miniatúra első jelenetében Gamáliel patriárka átadja Saulnak a damasz- kuszi zsinagógákhoz címzett levelét, amelynek a kézbesítése után a tanítványa Krisztus követői- nek üldözésére indulhat.
Saul megtérésének történetét számtalan műalkotásban örökítették meg az európai művészet- ben az évszázadok folyamán. Nagy előszeretettel ábrázolták az isteni fénytől lováról földre boru- ló apostolt, sokszor a kíséretével együtt.
A gótikus festészet késői korszakában vagy a reneszánsz festészetben az apostolt népes kíséret veszi körül, amely maga is részese az égi figyelmeztetésnek, vagy pedig tétlen szemlélője a Da- maszkuszba tartó lovas látomásának.
A 15. században egyre gyakrabban jelennek meg az olyan megtérés ábrázolások, ahol az egyéni


hitvallás kap nagyobb hangsúlyt. Ilyen a székelyderzsi fal- képkompozició is, ahol Pál apostolt csupán hárman kísérik. A derzsi kép egyedisége az egyik kísérő kezében megfestett zászló felirata, amely pontosan megnevezi a festmény meg- rendelőjét és a kép készítésének időpontját. A megfestett jelenetben a könyvet tartó Jézust nem a fény eredőjeként, vagy mondatszalaggal közvetített üzenetével ábrázolta a fes- tő, hanem úgy, amint az átlényegülésének tekintett és értel- mezett ostyát hullatja a misszióra utazóra.
Válaszra váró kérdés a Saul megtérése jelenetében olvasható
felirat utolsó mondatával kapcsolatos, amely így szól: „Scri- to(r) scribebat et pulchra(m) puella(m) in mente tenebat.” Az eddig elfogadott fordítás szerint: „
Az író írta és az eszében a szép lányt tartotta.”
A pulchra puella-ra való utalás a középkori egyházművészetben rendszerint a Boldogságos
Szűz Máriára vonatkozott. A középkori kéziratok kolofonjaiban nagyon gyakran fordul elő a szép lányra történő utalás. A derzsi feliratot ebbe a kategóriába lehetne besorolni, ám a kérdéses kifejezés közelében megfestett Szent Mihály arkangyal karján, és lélekmérő mérlegének nehe- zebb serpenyőjében egy-egy imádkozó lány alakja látható. A felirat szerzője ez esetben egy valós személyre gondolhatott, akit talán elveszített és lelkét a lélekmérő védelmébe ajánlotta.
Mindenesetre az oltáriszentség képzetvilága ebben a jelenetben is érvényesült: a mérleg ne- hezebb serpenyőjében ülő lány fölött apró fehér foltokban megfestett ostyákat látunk. Szent Mihály alakja mellett Szent Kiliánt és Szent Szaturninuszt látjuk. Mindkét mártír püspök meg- festését patrónusi szerepükkel magyarázhatjuk: Szent Kilián Szent Lukács mellett a festők- má- zolók, Szent György mellett pedig a lovagok, védőszentje is volt. Szent Szaturninusz a pestis és más emberre leselkedő veszély mellett a jó halál patrónusa is volt. A déli fal teljes falképegyüttese mint egy nagy méretű, egységes gondolatot tartalmazó oltárkép, triptichon szemlélhető, amely- nek részletei még sok tekintetben tisztázatlanok.
Saul megtérése (freskó részlet)


Kelle Antal ArtFormer: Személyes szakrális modell, nézőpontok érzékelhetősége és egyidejűsége
2013-ban a szakrális művészetek Hete alkalmából meghívást kaptam a fuGA kiállítóter- mébe. előadásomban az ott kiállított munkáimról beszélek, kiemelve a kizárólag erre a helyszínre megépített refrACtiOns munkámról, valamit a nézőpontok sorozatom két tagjáról: a mŰ A szentfÖlD-ről, és a tisztán absztrakt ins felÜlet vizuális modellről.
Refractions, Kelle Antal ArtFormer, 2013 Fuga installáció vegyes technika/anyagok
600 x 300 x 300 cm, 2013
közvetlenül a kiállítóterem bejára- tánál állt a 6 x 3 x 3 méteres tagolt installáció, úgy, hogy a belépést egy vízzel telt medence nehezítette, ezzel zökkentve ki a látogatókat biztonsági komfortjukból. A szárazlábú átkelés lehetőségeinek kutakodása közben, óhatatlanul észrevették a két fő trak- tusra osztó üvegfalat, ami az „égből jövő” fényt részben átengedve táp- lálta a földből és növényekből álló, az életet megtestesítő részt. ugyanakkor a fény másik felét számtalan törés- sel és tükröződéssel előbb a rezegve hullámzó vízbe irányította, majd a mélyéből visszatükrözve és onnan kiléptetve, álomszerűen misztikus fényanimációt vetített a romos fal- ra. Az anyagi és a szellemi világ szét- választása, egymásba alakulásának misztikuma sejthető meg ebben az installációban.


mindig érdekelt a mindennapi/filozófiai/vallási értelemben vett sokféleségünk, a külön- böző nézőpontjaink. A szentfÖlD-ről, a három egyistenhitű világvallás (a keresztény, az iszlám és a zsidó) jelképeinek kiegészítő formáit foglalja kaleidoszkópszerűen egyetlen szoborba. megtapasztalható, hogy a különböző, párhuzamosan jelen lévő nézőpontjaik- ban mindig van többféle közös rész, itt pl.., hogy egy műtárgyban szerepelnek.
A nézőpontok sorozat lényege, az ins felÜlet munkámban tisztult le teljesen, melynek változó árnyékfolyamával valósul meg a kinetikus absztrakció. általában eltérek az isko- lában tanított tudásnormáktól. A közvélekedésben elfogadott geometriai konvenciók csak kiindulópontok számomra, ezekből elveszek, hozzáteszek, torzítok, vetítek és felosztom vagy összerakom a struktúrát úgy, hogy saját személyiségük, „életük” legyen. így adva le- hetőséget a befogadóknak az érzelmi és az értelmi kötődéshez.
rendkívül fontos számomra, hogy munkáim túlmutassanak a pusztán esztétikai szem- ponton. módszerem: etikai és filozófiai problémák felvetése, ugyanakkor egyik művem se köthető valamilyen konkrét szellemi irányzathoz. tevékenységem az artformerség, a kép- zőművészet határait kitágító és megkérdőjelező tevékenység, amit ezért művésznévként is használok: kelle Antal Artformer.


Kelle Antal: Lehet-e hívő az ecset? Tilless Béla szakrális szürrealizmusa
Hogyan értelmezhetjük a változást, talán fejlődést, ami egy emberben élete során végbe- megy? különösen olyan esetben, amikor valaki tudósnak készül, s hosszú ideig az egyre mélyebb racionalitás, a logikus, geometrikus formák bűvöletében/megszállottságában alkot. majd idősödve, egy váltás során a komplexebbnek vélt 3-dimenziós szobrászatból önként a 2-dimenziós festészetbe húzódott vissza. ez visszalépés? Vagy éppen egy nyitás? tilless béláról, az mkisz multidiszciplináris szakosztályának korábbi vezetőjéről, tiszte- lői, barátai, és saját szavaiból idézve sejthetünk meg többet, erre füzöm fel az előadásom. egy részlet medveczky Attila interjújából:
s a racionalitásból jutott el odáig, hogy azt hangoztatja: „ a festészet nem csak szakmai teljesítmény, hanem szak- rális cselekedet is”?
– így van, s ez azt jelenti, hogy az ember fölötti szférá- ba irányul a festészet. nem biztos, hogy eljut odáig, de az irányultsága afelé tendál.
A szakralizmus egyenlő a vallásossággal?
– szó sincs róla, mert úgy vélem, hogy a vallások a szak- ralitásnak időben és térben létrehozott kisebb-nagyobb konkrétumai.
Akkor a művész átveheti a kozmosz papjának a szerepét? Hiszen a pap is közvetít isten és az ember között.
– ez számomra igen magas pozíció lenne. De azt már el- fogadom, hogy a kozmosz és az ember közti közvetítés az egyik feladatom. ráadásul a papság intézményében olyan hierarchia alakult ki, amit nem mindenki fogad el.
Tilless Béla: CXXI, Kozmosz sorozat, olaj, vászon, 120 cm x 80 cm, 2012.


Tilless Béla, Színes üvegablak terv, Rakamaz
mit gondol, ezt a filozófiát, s a képei üzenetét mennyire könnyű befogadni a nézőknek?
– Azt tapasztaltam, hogy festményeim nagyon megérintik a nézőket. Hatnak rájuk. remélem, hogy ezek a hatások egy picit adnak abból a megrendültségből, ami bennem él akkor, mikor a kozmosz világával foglalkozom. szeretném a nézőt megszólítani a kép által, hogy ő is eljusson ahhoz a néha borzongató, de ugyanakkor felemelő érzéshez és tudáshoz, mely által földi életünk is tisztábbá, érhetőbbé és élhetőbbé válhat. s az is természetes, hogy ki-ki a maga módján képes befogadni ezeket az alkotásokat. ....... Ahogy a szimbólumok esetében, így a képeimnél is a komplexitás a lényeg.


Mester Éva: Értékmentés – értékmegőrzés – restaurálás szakrális terekben
A 19. század második felében fordul a figyelem a magyarországi közép- kori falképek felé, amikor három tudós kutató, a nagy „triász” együtt- működésével megszületik a ma- gyar régészet és művészettörténet, akik az „archeológiai kiránduláso- kon” felkutatják, dokumentálják és publikálják - a számos esetben év- századok alatt vastag vakolatréteg- gel elfedett, eredeti színvilágában megörződött, színpompás, narratív freskókat. Előadásomban két jelen- tős erdélyi falképciklust szeretnék bemutatni. Székelyderzs falképei- nek köszönhetően ma az UNESCO Világörökség része. Homoródkará- csonyfalván a kerlesi csata jelenete- it bemutató falképsorozat alig egy évtizede vált láthatóvá. A falképek feltárása, dokumentálása, kutatása és hiteles megőrzése közös munkát, interdiszciplinális együttműködést
A székelyderzsi unitárius templom déli oldalfalának középkori freskói - restaurálás közben
A freskók restaurált állapotban - a részlegesen elpusztult részek esztétikai retusálásával


kíván. A Kárpát-medence közép- kori szakrális falképei kiemelkedő egyházi értékeik mellett magyar nemzeti örökségünk elválasztha- tatlan részei, az egyetemes kultúra értékhordozói.
Homoródkarácsonyfalva unitárius temp- lom középkori Szent László freskóciklus - csatajelenet -konzervált állapot
Homoródkarácsonyfalva unitárius templom - Szent László freskóciklus - birkózási jelenet - konzervált állapot


Prokopp Mária: A Szakrális tér képzőművészeti ékesítése a II. Vatikáni zsinat liturgikus reformját közvetlenül követően: Kákonyi Asztrik, Nemcsics Antal és Prokop Péter festőművészek alkotásain
Nemcsics Antal: Mária születése, Edelény, 1983.
Magyarországon a Katolikus Egyházban a II. Vatikáni zsinat (1962-65) reformjait 40 évvel megelőzte Prohász- ka Ottokár (1858-1927) munkássága (a római teológiai tanulmányok XIII. Leo pápa idejében, majd 22 évig az esztergomi szeminárium spirituálisa, közben az 1898- tól szerveződő Regnum Marianum Egyesület társelnöke s 1905-től székesfehérvári püspök).
Prohászka szellemiségét - főképpen a liturgikus meg- újulás terén - továbbfejlesztették a két háború között: Szúnyogh Xavér Ferenc, Radó Polikárp, Kühár Flóris, Rajeczky Benjamin és mások.
A templomépítészet számára Somogyi Antal (1892- 1971) OSB irodalmi munkás-
sága az 1930-as években meghatározó volt. Ekkor, az 1933-as, Jézus kereszthalálára emlékező jubileumi szentévre készültek a legjelentő- sebb modern templomaink Árkay-ak Városmajori Jézus Szíve temp- loma, Rimanóczy Gyula Pasaréti ferences templom, stb.
Ezt a vonalat folytatta hazánkban, a kommunizmus éveiben igen lassan, az 1960-70-es években meginduló templomépítészet, ill. a meglévő templomok belső liturgikus terének az átalakítása már az 1950-es években, majd a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek szel- lemében. Ennek országos irányítója az Esztergomi Főegyházmegye Országos Egyházművészeti Tanácsa volt Dr. Farkas Attila, Dr. Ká- konyi Asztrik és Havasi Gyula papok vezetésével. Közülük Kákonyi Asztrik OFM teológiai tanár, építész- és festőművész volt az, aki el- méletben és gyakorlatban is jelentős munkásságot hagyott ránk.
Nemcsics Antal: freskó, 1969.


Kákonyi Asztik: Oltárfreskó, Dorog
Vele párhuzamosan Dr. Nemcsics Antal festőművész (1927- 2019), a BME Építészmérnöki Karának egyetemi tanára ugyancsak hatalmas munkásságával gazdagította a 20. század második felének hazai egyházművészetét.
Nemcsics Antal évfolyamtársa és barátja volt a Bp-i Kép- zőművészeti Főiskolán 1945-49 között Prokop Péter kalocsai egyházmegyés pap, aki 1957-ben Rómába távozott, és ott az Accademia delle Belle Arti -n szerzett kitüntetéses festőmű- vészi diplomát. A hazai kezdet (Sükösd: 1950, Hegykő: 1955) után Rómában (Primaporta:1969) és az USA-ban (South Bend, 1962-64) teljesedett ki a művészete. Ezeknek az éveknek az alkotásait itthon néhány hazaküldött festmény képviseli. (Mélykút: Szent Erzsébet-oltárkép, 1962, Kaskantyú, Tripti- chon 1970, Kalocsa: Szt Ferenc-oltárkép, 1986)
E három művész munkásságát kívánom az előadásomban jel- lemezni egy-egy alkotásuk bemutatásával.
Prokop Péter: Oltárfreskó, Róma, Szt. István zarándokház
Nemcsics Antal: Nativitás, mennyezetkép, secco, Tata 1971


Rainer Péter: Szakrális építészet-belsőépítészet Magyarországon a (XX-XXI.) századfordulón
Az előzményekről röviden. A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) szakrális térre való hatásától kezdem (tudván, hogy ez a ka- tolikus egyházon kívül közvetlenül nemigen érintett más felekezeteket). A Zsinat megújította a liturgiát. A szent- misét érintő változtatások legismertebb reformjai aktív részvételre ösztönöztek, ezért fordították le a misét helyi nyelvekre, és lett az a pap és a közösség közti párbeszéd formája. Így alakult ki lassan a szembemisézés (szembeol- tár, ambo).
1945-től az ország a szovjethatalom megszállása alatt sínylődött. Az ‚56 utáni visszarendeződés hatására az em- berek többsége fásult, beletörődött, életunt, nem láttak ki- törési lehetőséget sanyarú helyzetükből.
A Zsinat nyitására az egyházon, a templomon belül meg- indult valami, ami a figyelő, aktív embereket cselekvésre ösztönözte. Eleinte elszórtan, később egyre több helyen át- alakultak a liturgikus terek. A kezdeti laikusi sete-sutaság után egyre több tervezett tér született, pl. a műemlékeknél is. Többségük eldugott vidéki kistelepüléseken volt, a fővá- rosban – szem előtt – csak módjával.
Idővel szinte valamennyi katolikus templombelső vagy legalább a szentélye átalakult, megújult. Kezdetben 1-2, majd egyre több új templom is épült, belső kialakításuk már a megújult liturgia szerint. Ez a megújulási hullám hatott, átterjedt a többi felekezetre is, ott is megkezdőd- tek a felújítások. Mára szinte megszámlálhatatlan át- alakított és/vagy új templom és templombelső készült.
Gelence Rk. templom oltár ambo 1986-89
Soprbánfalva Rk. templom oltár 2003


Ezek milyensége, funkcionalitása, minősége a legkülönfélébb, a jótól a rosszig, a gyönyörűtől a giccsig minden van. Ezért, és az időkorlát miatt átfogó, mindenre kiterjedő előadást ne várjanak.
Ez egy szubjektív merítés:
Cserépváralja, Szent József templom. Csaba Lász- ló, 1959-61.
Hollóháza, Szent László templom. Csaba László, 1967.
Csempeszkopács, Szent Mihály műemléktemp- lom. Mendele Ferenc, 1966–68.
Néhány műemlékes: Erdei Ferenc, Koppány Tibor, Sedlmayer János, Oltai Péter stb. helyreál- lításai. Szabó István, Török Ferenc ..., majd Nagy Tamás, Mújdricza Péter és mások templomai.
Végül pár megvalósult helyreállítási tervem:
Sepsiszentgyörgy Rk. temetőkápolna bővítése
Ond, Magyarok Nagyasszonya templom, 1982. Bp.-Budafok felsőváros, Rk. templom, 1983.
Bokod, Evangélikus gyülekezeti terem, 1983.
Gelence, Gótikus kistemplom, oltár, ambo, 1983. Sepsiszentgyörgy, Temetőkápolna, 1984.
Sopronbánfalva, Mária-Magdolna templom, oltár, 2002-04. Nagykőrös, Ref. nagytemplom, 2004-11.
Kisújbánya, Szent Márton templom, 2010.


szakrális terek kiállítás
Megnyitó:
2020. február 7. Kiállító művészek
Csáji Attila Ézsiás István Katona Valéria Kelle Antal artformer Koppány Attila Maczkó Erzsébet Mengyán András Nemcsics Ákos Németh Géza Rainer Péter Somorjai László Ürmös Péter


Csáji AttilA
sejtek méhében a kereszt(r),
80 x 60 cm, lézerszuperpozíció grafika, 2014.


szakrális tér Csiky tiborhoz,
60 x 100 cm, krómacél és vas, 2005.
ézsiás istVván


Helyünk a NAP alatt,
150 cm x 150 cm, festett vászon, 2007.
kAtOnA VAlériA


kelle AntAl ArtfOrmer
Szentföld és különböző nézőpontú látványai (részlet)
72 cm x 72 cm x 48 cm és 120 cm x 110 cm, vegyes technika, vegyes anyag, 2016.


Bukott angyal,
akril, vászon, 50 x 50 cm, 2018.
kOppány AttilA


Remény 1,
textil print, 80 x 100 cm, 2016.
mACzkó erzsébet


A feloldodó polifónikus Vizuális tér, akril, vászon, 100 x100 cm, 2020.
menGyán AnDrás


ecce Homo, fotógrafika, 40 x 30 cm, print, 2013.
nAGy AnGélA


Stácio XI.,
akril, falemez, 50 cm x 50 cm, 2014.
nemCsiCs ákOs


Szalmakrisztus, akril, falemez 100 x 100 cm, 2015.
németH GézA


TRIANON Kapakereszt,
20 x 20 x 28 cm, fa-fém, 2016.
rAiner péter


Felbosszantott csiga,
öntött bronz; araldit, acél, csigaváz, 40-53 mm átmérő, 2017.
sOmOrjAi lászló


ÜrmÖs péter
Egy kovácsműhely színeváltozása,
tusrajz, számítógépes print, 50 x 70 cm, 2005.