15 éve hunyt el Kiss Imre és Pongó Bertalan

KISS IMRE

Kiss Imre Nagymágocson született 1932.
február 13-án. Édesapja Kiss János, édesanyja
Bánfi Julianna. Testvérei közül János volt a
legidősebb, aki eredményes mezőgazdász lett.
Őt követte László, aki a nagymágocsi Állami
Gazdaság királysági kertjében kertészként
dolgozott harminc évig. Harmadikként Imre
látta meg a napvilágot, aki szintén tartalmas
életpályát futott be, de mint „kultúros”
szakember szerzett nagy elismerést. (A három
fiú után született Julianna nevű leányuk.) A család 1940-es években
elköltözött Nagymágocsról, s 1943-ban a Justh-majorral szemben lévő
területre telepedtek le.

Kiss Imre már kisgyermekként rálátással volt az akkori világ minden csodájára,
rezdülésére. Általános iskolába Tatársáncon, Szentetornyán, illetve a Keller-
iskolába járt, majd Orosházán elvégezte a mezőgazdasági technikum
állattenyésztési tagozatát. Tanárai már ekkor felfigyeltek mások iránti
segítőkészségére, önzetlenségére. Elküldték Budapestre a Petőfi Katonai
Tisztképző Akadémiára. A Magyar Néphadsereg hadnagyaként azonban nem
sokáig tevékenykedett, s az 1956-os forradalmi események előtt végleg
leszerelt. Ezt követően hazajött Gádorosra és a Tanácsnál lett mezőgazdasági
felügyelő, majd a Szentes Járás Mezőgazdasági Osztályának főelőadójaként
dolgozott. Munka mellett is tovább tanult, folyamatosan képezte magát.
Ennek köszönhetően Hódmezővásárhelyen felsőfokú állattenyésztő
technikusi oklevelet, majd ugyanott élelmiszeripari állattenyésztési
üzemmérnöki diplomát szerzett.

1959-ben házasságot kötött Farkas Erzsébettel. Két leánygyermekük
született: Gabriella és Erzsébet.

Az 1960-as évek közepén a közművelődési intézmények élére országszerte
függetlenített igazgatókat kellett kinevezni. Nem volt kérdéses, hogy

Gádoroson kire esik a választás, így 1965-től 1970-ig Kiss Imre lett a
Művelődési Ház ügyvezetője. 1970-ben a helyi termelőszövetkezetbe került
telepvezetőnek, majd kinevezték a főagronómusnak. 1975-ben lett újra a
Művelődési Ház igazgatója. Felkérése megnyugvással töltötte el a falu
lakosságát, hiszen olyan ember került az intézmény élére, aki hozzáértése
mellett gyermekkorától kezdve kötődött a falusi, paraszti élethez, s
közművelődési munkája is elválaszthatatlanul kapcsolódott a falusi élet
mindennapos tennivalóihoz. Munkáját nagy-nagy odafigyeléssel, szakmai
hozzáértéssel nyugdíjba vonulásáig mindenki nagy megelégedésére
végezte.

A fiatalok szabadidejének hasznos eltöltése mindig és mindenütt fontos
volt számára. Aktívan szervezte a gádorosi ifjúság szórakozását,
művelődését és gyakran hívta meg a kor népszerű pop és rock együtteseit,
valamint segítőivel csoportokat, szakköröket szervezett (pl. népdal
szakkör, népi tánc, fúvós zenekar, zongoraoktatás, citera és furulya
csoport, énekkar). Nem feledkezett meg azonban az idősebb korosztályról
sem. Neves művészek fordultak meg akkoriban Gádoroson és adtak műsort
a nagyközönségnek. A hatalmas Kultúrház ajtajára sokszor ki lehetett tenni
a „Teltház” feliratú táblát, a megrendezett előadások színvonala
egyöntetűen magas volt.

Kiss Imre igazgató összesen öt alkalommal vett részt Nyári Egyetemen,
ebből 3 alkalommal Zalaegerszegen néprajz szakon, és 2-szer Szegeden
népművelés szakon, egy alkalommal (1985-ben) pedig részt vett
Székesfehérváron volt az országos gyűjtő és néprajzi kétnapos
tanácskozáson. 1987-ben a Magyar Népművelők Egyesülete VI.
Vándorgyűlésén is jelen volt Tatabányán. Mindamellett a jövőbe is tekintett,
s lehetőségekhez képest gondoskodni próbált az intézmény a megfelelő
szakember-utánpótlásáról is. Munkatársnak hívták az Országos Rendező
Irodához, de benne a szülőhelyhez való kötődés erősebb volt.

Érdeklődése nagyon széleskörű volt. A kertészet, a dísznövények
szaporítása a hobbijává vált. Kitanulta a méhészet fortélyait is (kisebb
méhészetet alakított ki), s a családot is ránevelte az egészséges méz
fogyasztására. A fotózás szintén a hobbija volt. Nyugdíjba vonulása után is

igyekezett követni a technika fejlődését, s elvégzett egy videofilm-készítő
tanfolyamot.

1960-as években Pongó Bertalannal együtt tudatosan gyűjtötték a néprajzi,
történeti tárgyakat, dokumentumokat és egyéb helyi értékeket. (Ebbe a
munkába az iskolásokat is bevonták.) Alapos és lelkiismeretes írásbeli, majd
audiovizuális dokumentációinak hála, a gádorosi helytörténeti
gyűjtőmozgalom példás volt ezekben az években. Mivel a régi Művelődési
Otthonban (ma: Tót asszony-féle Közösségi Ház) nem volt elég hely, Pongó
Bertalan tanár úr lakásának padlásán lettek ezek a néprajzi tárgyak, anyagok
elhelyezve. Amikor az új Kultúrházat 1966 novemberében hivatalosan is
felavatták, a helyi Tanács gumis kocsijával, két fordulóval szállították át és
zárták biztonságos helyre ezeket az anyagot. A gyűjtemény akkoriban olyan
egyedi és rendkívüli volt, amivel még az orosházi múzeum sem rendelkezett.
Kutató- és gyűjtőmunkája azonban nyugdíjba vonulásával sem zárult le.
Értékmegőrző tevékenységének, szorgalmas gyűjtésének és tudatos
kutatómunkájának egyik nagy eredménye, hogy rendelkezünk egyáltalán
dokumentált, lejegyzett ismeretekkel az 1950-es évek előtti Gádoros népi
életéről.

Kiss Imre nagyon sokat tett a gádorosi kultúráért. Kimagasló munkáját
pályája során számos kitüntetéssel is jutalmazták. 1978-ban a népművelés
terén kifejtett munkájáért tüntették ki, 1979-ben, 1981-ben és 1982-ben a
Néprajzi Nyári Egyetemen való részvételéért díszdiplomát kapott, 1980-ban
Gádoros Nagyközség Tanácsa a közösségi tevékenységét ismerte el, 1981-
ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Országos Elnökségének
elismerését vehette át, 1982-ben elnyerte a KISZ zászlóbontás pályázat III.
díját. 1983-ban a közművelődésben végzett kiváló munkájáért kapott
kitüntetést. 1996-ban a gádorosi Millecentenáriumi Ünnepi Műsor
eredményes szervezéséért kapott elismerést, majd 2000. szeptember 30-
án megkapta a „Gádorosért” kitüntető díjat is. 2007. május 28-án, 75 éves
korában távozott az élők sorából.

A Kiss Imre-hagyatékról

Kiss Imre népművelő hagyatéka 2020 nyarán került a gádorosi Justh Zsigmond
Művelődési Ház és Könyvtár – ezen belül a Nagyközségi Könyvtár,
Információs és Közösségi Hely – Helytörténeti Gyűjteményébe az örökösök
(Verasztóné Kiss Gabriella és Balogh Sándorné Kiss Erzsébet) jóvoltából. A
felbecsülhetetlen értékű fotók, videók, diafilmek, kéz- és gépiratok,
intézményi papírok, visszaemlékezések és egyéb dokumentumok előkerülése
azért is jelentős, mert halála után az általa gyűjtött anyag sokáig lappangott.
Bár a kutatók tudtak a létezéséről, nem volt ismert, hogy ténylegesen hol
lelhető fel. Egészen 2020 tavaszáig, amikor kiderült, hogy a hagyaték nagy
része visszakerült az örökösök birtokába, s viszonylag jó állapotban maradt
meg. Külön köszönet illeti az örökösöket azért, hogy édesapjuk hagyatékát
megőrizték, nem adták ki a kezükből, s hogy Gádoros Nagyközség
Önkormányzata, valamint a Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár
számára felajánlották. A Kiss Imre-hagyaték 2020. szeptember 7-e óta a
Települési Értéktár részét is képezi. Feldolgozása, gondozása és őrzése ma
már kétszeresen is szabályozott, intézményi keretek között történik.

A hagyatéki anyag egy részét ma
már állandó kiállítás mutatja be. A
2022. április 14-én átadott Kiss
Imre Emlékszoba bárki számára
ingyenesen megtekinthető az
intézmény nyitvatartási idejében.
Figyelembe véve azonban, hogy
a Kiss Imre-hagyaték muzeális érték, e mellett a kulturális közvagyon és a
Települési Értéktár része, a dokumentumok az intézményből nem

kölcsönözhetők A Józsa-könyvgyűjteményhez és a Pongó-hagyatékhoz

hasonlóan azonban könyvtárosi felügyelet mellett lehetőség van akár a teljes

anyag áttekintésére, tanulmányozására, s - amennyiben azt az adott

dokumentum vagy tárgy fizikai állapota lehetővé teszi - a fényképezésére,

szkennelésére és fénymásolására is.

Kiss Imre főbb publikációi

Önálló kiadványok:
 KISS IMRE (írta és szerk.): 5 éves a gádorosi táncegyüttes – 1980. Justh

Zsigmond Művelődési Ház. Gádoros. 1980.
 KISS IMRE (írta és szerk.): 10 éves a gádorosi táncegyüttes – 1985. Justh

Zsigmond Művelődési Ház. Gádoros. 1985.
 KISS IMRE (írta és szerk.): Gádorosi Jubileumi Katalógus – 1990. (15 éves a

gádorosi néptánc és zenei csoport.) Justh Zsigmond Művelődési Ház.
Gádoros. 1990.

Társszerzővel írt könyv:
 KISS IMRE – OLÁH JÁNOS: Fejezetek Gádoros történetéből. Községi

Helytörténeti Bizottság. Gádoros. 1984.

Gádorosi Füzetekben megjelent tanulmány:
 KISS IMRE: Hétköznapok és ünnepek Gádoroson. In. GÁDOROSI FÜZETEK 4.

Adatok Gádoros történetéhez 1901-1945. (szerk.: Bárány Ferenc - Pongó
Bertalan.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2003. 119-
130.

Gádorosi Híradóban megjelent cikkek:
 KISS IMRE: Tánckultúránk és hagyományápolás (1. rész) = Gádorosi Híradó,

1994/2. szám 3. oldal
 KISS IMRE: Tánckultúránk és hagyományápolás (2. rész) = Gádorosi Híradó,

1994/3. szám 3. oldal
 KISS IMRE: Tánckultúránk és hagyományápolás (3. rész) = Gádorosi Híradó,

1994/4. szám 3. oldal

 KISS IMRE: Műsoros est (Rövid beszámoló a Justh Zsigmond Művelődési
Ház és Emlékbizottság 1994. március 2-án tartott műsoros estjéről és
fellépőiről) = Gádorosi Híradó, 1994/4. szám 2. oldal

 KISS IMRE: 100 éves a mozi (1. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/2. szám 2. oldal
 KISS IMRE: 100 éves a mozi (Némafilm – 2. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/3.

szám 2. oldal
 KISS IMRE: 100 éves a mozi (Némafilm – 3. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/5.

szám 3. oldal
 KISS IMRE: 100 éves a mozi (Némafilm – 4. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/6.

szám 3. oldal
 KISS IMRE: 100 éves a mozi (Színes film, Korzó mozi – 5. rész) = Gádorosi

Híradó, 1996/7. szám 3. oldal
 KISS IMRE: 100 éves a mozi (Kultúrcentrum – 6. rész) = Gádorosi Híradó,

1996/7. szám 3. oldal
 KISS IMRE: 100 éves a mozi (7. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/9. szám 2. oldal
 KISS IMRE: 100 éves a mozi (8. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/10. szám 2-3.

oldal
 KISS IMRE: Paraszti életünk hagyományos ünnepei és szokásai (1. rész). =

Gádorosi Híradó, 1997/2. szám 2. oldal

Egyéb cikkek:

 KISS IMRE: Új könyvtár Gádoroson. = Békés Megyei Népújság, 1986. március.
24. szám. 4. oldal

Az életrajzhoz felhasznált források

▪ BALOGH SÁNDORNÉ KISS ERZSÉBET és VERASZTÓNÉ KISS GABRIELLA közlései
(Feketéné Makó Anita szíves közreműködésével)

▪ MUHEL GÁBOR: A gádorosi községi Könyvtár története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 14.
(szerk. Muhel Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2020. 81-82.

▪ MUHEL GÁBOR: A Művelődési Ház története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 15. (szerk. Muhel
Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2021. 107-112.

▪ TÓTH FERENC: Kiss Imre emlékének. In. GÁDOROSI FÜZETEK 8. Adalékok Gádoros
történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc - G. Vass István.) Gádoros Nagyközség
Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2007. 19-21.

A PONGÓ-HÁZASPÁR

A Pongó-házaspár több évtizedes munkássága
aligha ismeretlen a gádorosi lakosok előtt, ám ha
mégis, akkor a Gádorosi Füzetek köteteiből
tájékozódhatnak róla az érdeklődők.1

Pongó Bertalan 1927. december 26-án született
Aszódon Pongó József és Gönczi Erzsébet
gyermekeként. 1951-ben került Gádorosra
tanítónak. Két évvel később, 1953-ban ismerkedett
meg Balogh Máriával, aki 1927. november 4-én
született Szegeden Balogh Mihály és Ribárszki
Mária leányaként. 1954. június 28-án kötöttek
házasságot.2 Mindketten fiatalok voltak, tele ötletekkel, tervekkel és tenni
akarással. Hatalmas lendülettel dolgoztak együtt – a pedagógusi munka mellett
szakköröket tartottak, kiállításokat rendeztek, részt vettek a helyi kulturális élet
szervezésében, még a helyi régészeti föltárásokban
is szerepet vállaltak. A községtörténeti
gyűjtőmunka központi személyiségei voltak,
olyannyira, hogy ki lehet jelenteni: úttörő
munkájuk nélkül aligha létezne ma a településen
hely- és művelődéstörténeti kutatás. Egy ideig
minden ment a maga rendjén, ám később a
szervezetük már nem bírta a nagy terhelést. Ekkor
– részben orvosi javaslatra – hegyvidékre költöztek.
Így történt, hogy 1955-ben Upponyba vezérelte
őket a sors, ahol szerencsére mindketten kaptak
tanítói állást és szolgálati lakást. Szerettek

1 Pongó Bertalanról részletes és gazdag életrajzi adatokat közölt Tóth László a Gádorosi Füzetek 8. kötetében
olvasható megemlékezésében (ld. 5-19. oldal), Pongó Bertalanné Balogh Mária életéről pedig Koszorús Oszkár
írt hiteles tanulmányt, ami a Gádorosi Füzetek 6. kötetében jelent meg (Ld. 61-64. oldal). – Vö. MUHEL GÁBOR: A
gádorosi Községi Könyvtár története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 14.(Írta és szerkesztette: Muhel Gábor.) Gádoros
Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2020. 73-76. ; MUHEL GÁBOR: A Művelődési Ház története. In. GÁDOROSI
FÜZETEK 15.(Írta és szerkesztette: Muhel Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2021. 106.

2 Valaki elment… (Pongó Bertalanné Balogh Mária emlékére.) = Gádorosi Híradó, 2003/2. szám 4. old.

Upponyban élni, dolgozni, szervezkedni, de 1961-ben mégis visszatértek
Gádorosra.

Pongó Bertalan 1951-től 1955-ig, illetve 1961-től 1971-ig dolgozott
pedagógusként Gádoroson, míg felesége, Balogh Mária 1953-tól 1955-ig, illetve
1961-től 1983-ig volt tanítónő. Elhivatottságukat mutatja, hogy nyugdíjba
vonulásuk után sem hagyták abba a munkát. Gyakorlatilag életük végéig a
településért, helyi a kulturális életért, a közösségért dolgoztak.3

Pongó Bertalanné Balogh Mária 2003.
január 5-én hunyt el. Halála Berti bácsit
komolyan megviselte. Nem véletlen, hogy
2004 decemberében egy fontos eseményre
került sor a Községi Könyvtárban. „2004
karácsonyára látott napvilágot Pongó
Bertalan szomorúan szép verseskötete
Napló Veled-Nélküled címmel. A közel
kétszáz oldalas kiadvány a feleségével és egyben hű munkatársával eltöltött fél
évszázadnyi idő lírai foglalata.”4 Nagy László így írt erről: „Akkoriban lelki
vigasznak szántuk Berti bácsinak a kötetet. Tóth László barátommal mintegy
ötszáz verset olvastunk, majd magam szerkesztettem, ő a nyomdai előkészítést
végezve 250 verset fűztünk csokorba, 2004 karácsonyán megjelentetve a
kötetet. A könyv tematikus ciklusokból állt, Pongó Bertalannal együtt akkor így
láttuk jónak. Nélküle sokkal nehezebbnek tűnt a megoldás. Sok-sok kísérlet,
megannyi értelmezés, elemzés után jutottam el a látszólag legegyszerűbbhöz;
elmondani saját vallomásomat, kronológiában szedve pedig átnyújtani Pongó
Bertalan verseit. Esztendőről esztendőre egyet-egyet kiválogatva fölmutatni a
vele történteket, lelkiállapotát, véleményét, nézeteit. A »versben bujdosó«
embert. 1946 és 2004 között – sajnos nem minden esztendőt őrzött vers – több
mint 40 költemény (a válogatás válogatása) gyűlt össze bemutatásra.
Hiányérzetem természetesen van, maradt. Csak a szándék, a tiszteletadás

3 Ismeretes például, hogy „Balogh Mária a Kultúrházban felnőtt és ifjúsági kézimunka szakköröket vezetett, s
az elkészült népi hímzéses munkákból évenként gazdag kiállítást rendezett.” (In. PONGÓ BERTALAN: Iskolai élet
Gádoroson 1945-1964. In. GÁDOROSI FÜZETEK 9. Községtörténeti írások. /szerk.: Bárány Ferenc-G. Vass István-Tóth
László./ Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2008. 50.)

4 KOSZORÚS OSZKÁR: Arcképek Gádoros múltjából (Pongó Bertalanné Balogh Mária). In. GÁDOROSI FÜZETEK 6.
(szerk. Bárány Ferenc-Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2005. 61. – Ld.
még: Nagy László előszava a Napló Veled-Nélküled című verseskötethez. In. PONGÓ BERTALAN: Napló Veled-
Nélküled. (szerk. Nagy László-Tóth László.) Magánkiadás. Gádoros. 2004. 5..

szolgálhat bocsánatul a hiányokért. Meg a lehetőségek hiánya. Ötszáz verset
nem volt módom közzétenni. Így hát marad a kíváncsisággal, s ki-ki saját
tapasztalatával, ismeretével kiegészített Pongó-kép.”5

Tóth László memoárjában szintén kiemelte, hogy Pongó Bertalan „folyamatosan
új ötletekkel kápráztatta el környezetét. Fölsorolni is sok lenne azokat a
javaslatokat, amelyek elképzelései alapján valósultak meg. Felesége hű társként
mindig ott állt mellette, és segítette a helytörténeti munkát. Sajnos, 2002
szeptemberétől Pongó Bertalannén betegsége egyre jobban előre haladt. A
kórházi ápolás sem segített rajta; 2003 januárjában elhunyt. Nagyszénáson,
szüleinek családi sírjába temették. Pongó Bertalant megviselte a gyász,
megviselte az elmúlás gondolata. Mint annyiszor, most is talpra állt, és nagy
energiával folytatta a korábban elkezdett iratok, fényképek, versek rendezését.
[…] Ő azonban ez idáig csak saját magának írt. Környezete alig tudott arról, hogy
esténként a táj szépségétől ihletve, vagy érzelmeitől átitatva gondolatait rímbe
szedve papírra vet. 2004 tavaszán rám bízta féltve őrzött titkát, rám bízta az
összes versét, hogy számítógépre rögzítve mentsük meg a megsárgult papíron
elhalványult írású verseket. Innen már csak egy lépés volt a versek rendezése,
szerkesztése és kiadása. Szintén kedves tanítványa: Nagy László barátom
körültekintő munkájának és a könyvkiadás anyagi támogatóinak köszönhetően
2004 karácsonyára elkészült Pongó Bertalan válogatott verseit tartalmazó
könyve. 77. születésnapján a szerző meghitt környezetben, a község vezetőinek
jelenlétében mutatta be a Veled-Nélküled című kötetét. A korlátozott számú
könyv méltó emléket állít Pongó Bertalannénak, aki már nem érhette meg, hogy
férjének versei nyomtatásban is megjelenjenek.”6 A kötet átadására 2004.
december 21-én került sor a Nagyközségi Könyvtár olvasótermében.7 Pongó
Bertalan 2007. június 2-án távozott az élők sorából.8

5 NAGY LÁSZLÓ: Számvetés: Gondolatok Pongó Bertalan válogatott versei elé. In. GÁDOROSI FÜZETEK 12. Gádoros
történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc-Tóth László.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2012.
11-12.

6 TÓTH LÁSZLÓ: Emlékezés Pongó Bertalanra. In. GÁDOROSI FÜZETEK 8. Adalékok Gádoros történetéhez. (szerk.
Bárány Ferenc-G. Vass István.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2007. 15.

7 MUHEL GÁBOR: A gádorosi Községi Könyvtár története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 14.(Írta és szerkesztette: Muhel
Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2020. 48-50.

8 Érdekesség, hogy néhány nappal korábban, 2007. május 28-án 75 éves korában hunyt el Kiss Imre
népművelő is, aki évtizedeken át volt a Művelődési Ház igazgatója,

A mai könyvtárépületen (5932. Gádoros,
Iskola utca 19.) belül található a Pongó
Emlékszoba, ami 2008 szeptemberében – a
Falunapon – került átadásra a Pongó-házaspár
pedagógiai és helytörténeti munkásságának
tiszteletére. A szoba úgy került kialakításra,
hogy hűen tükrözze Pongó Bertalan és
felesége, Balogh Mária (Marika néni) széles
érdeklődési körét, amelyben többek között az
irodalom, a történelem, a helytörténet, a
népművészet, a zene, a hon- és világismeret is
helyet kapott. Igyekeztünk azonban megóvni
az őket jellemző zárkózottságot és
egyszerűséget. A tárlatban így elsősorban a sok-sok összegyűjtött személyes
emlék egy kis szeletkéjét tekinthetik meg az érdeklődők. Az Emlékszobában
található dokumentumok, kéz- és gépiratok, fényképek, Berti bácsi pénz- és
bélyeggyűjteménye, levelezése, számos kutatási anyaga, könyvei, Marika néni
hímzései, illetve a kiállított műtárgyak és egyéb berendezési tárgyak muzeális
értékek, e mellett a kulturális közvagyon és a Helytörténeti Gyűjtemény részét is
képezik. A Pongó-hagyaték ránk maradt részét bemutató állandó kiállítás
könyvtárosi felügyelet mellett ingyenesen megtekinthető a Nagyközségi
Könyvtár, Információs és Közösségi Hely nyitvatartási idejében.9

Pongó Bertalan munkájának elismeréseként Gádoros Nagyközség
Önkormányzatának Képviselő-testülete részére 1999. október 2-án a
„Gádorosért” kitüntető címet adományozta. Néhány évvel később, 2006. június
14-én pedig Uppony Község Önkormányzatának Képviselő-testületétől Berti
bácsi megkapta a diszpolgári címet is, melyet hű feleségének, Pongó Bertalanné
Balogh Máriának is posztumusz odaítéltek ugyanezen a napon.

9 A Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár hivatalos honlapja. („Helytörténeti Gyűjtemény”) =
https://gadorosikonyvtar.webnode.hu/helytorteneti-gyujtemeny – További képek a Pongó Emlékszobáról:
https://gadorosikonyvtar.webnode.hu/kepgaleria