Húsvéti népszokások és hiedelmek Gádoroson

MUHEL GÁBOR

Húsvéti népszokások és hiedelmek Gádoroson

Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, amikor Jézus kereszthalálára és feltámadására
emlékezünk, ami egyben Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyven napos nagyböjt
lezárulását is jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó”
táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét
szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.)1 Az ünnepkör kezdetét nagyjából
virágvasárnaptól számítjuk, így a hozzá fűződő szokások is ettől az időponttól a Húsvét
vasárnapot követő fehér vasárnapig a meghatározóak. E szokásokat és hiedelmeket az írott
források már régóta emlegetik – történeti múltjuk viszonylag jól nyomon követhető. A
húsvéti szokások többsége azonban nem keresztény eredetű, hanem olyan profán
szokásokra vezethető vissza, melyek tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi
rítusokkal és a természet újjászületésével függnek össze. Mivel e népszokásokat később
összehangolták az egyházi liturgiával (tűzszentelés, vízszentelés, zöldág- vagy barkaszentelés,
ételszentelés), fokozatosan (újra) összekeveredtek a népi hagyományokkal.2 Mindez érthető
is, hisz a régi korok emberei rengeteg szállal kapcsolódtak a természethez, melynek rendjét a
ciklikus változás befolyásolta.

A Húsvét általános vallástörténeti háttere

A Magyar Katolikus Lexikon szerint a Húsvét az „ünnepek ünnepe” (sollemnitas
sollemnitatum). Kezdetben a zsidókkal együtt Niszan hónap 14-15-én ünnepelték. A zsidó
vallásban Pészachkor (jelentése: elkerülni, kikerülni) ünneplik az egyiptomi rabságból való
szabadulást, amit magyarul a kovásztalan kenyér (macesz) ünnepének is neveznek, mivel a
fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az Egyiptomból való távozásra, ameddig a
kenyerüket megkeleszthették volna. Így a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt
(pászkát) ették.3 A zsidók húsvétja eredetileg a holdévet követő naptár miatt a hét bármely
napjára eshetett, vagyis „mozgó ünnep” volt. Ezt az őskeresztények is átvették, annak
ellenére, hogy a mindennapi életben napévet követő naptárt használták. A II. század vége
felé Kis-Ázsia egyházától eltérően – mely szigorúan ragaszkodott a 14-ei ünnephez – a
legtöbb egyház (Alexandria, Jeruzsálem, Róma) a Húsvétot a Niszán 14. utáni vasárnapon
ünnepelte, függetlenül a hónap dátumától. Ez vezetett az ún. húsvéti vitához. A III.
században egyre inkább a vasárnapi ünneplése került előtérbe, különösen azt követően,
hogy a niceai zsinat (325) előírta az egységes vasárnapi ünneplést (tavaszi napéjegyenlőséget
követő első holdtölte utáni vasárnap), ami a IV. századig egyetlen istentiszteletből állt.
Éjszaka kezdődött imádsággal, olvasmányokkal és szentbeszéddel, s hajnalban szentmisével

1 HORVÁTH MARIANN: Húsvét. = Gádorosi Híradó, 2016/3. szám 7. oldal
2 DÖMÖTÖR TEKLA: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Akadémiai. Bp. 1964. 96.
3 ÜNNEPEK OLDALA. „Húsvéti ünnepkör” = http://www.unnepekoldala.hu/husvet

1

zárult (teljes vigília). Mindezt 1-6 napos böjt előzte meg, majd az öröm 50 napos időszaka
követte. „A különböző egyházak eltérő hagyományai azonban más-más hangsúlyt adtak az
ünneplésen belül. A kisázsiai egyházak (talán Szent János apostoltól eredően) Urunk
szenvedését és halálát ünnepli és előretekint a föltámadásra. A római egyház (talán Szent
Péter apostoltól eredően) a föltámadást állítja előtérbe és visszatekint a szenvedés
eseményeire. Más hangsúlyok is érvényesültek (pl. az Isten Báránya, az Úr várása és újra
eljövetele, stb.), de a Húsvét ünneplését mindig uralta a megváltó halál és a föltámadás
örömhírének gondolati egysége.”4 Húsvét ünnepe tehát átfogta az üdvösség titkának
egészét: a szenvedés (kálvária), a halál és a föltámadás misztériumát.

Szokások és hiedelmek a húsvéti ünnepkörben

A Nagyhét kezdete a Virágvasárnap, ami a Húsvét előtti vasárnap közismert elnevezése. (A
Húsvét előtti 7. nap, míg a farsangi ünnepkör vége után a 40. nap.) Virágvasárnap ünnepeli
az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását – sokan a nép közül
ekkor ruhájukat terítették az útra, mások ágakat (János Evangéliumában: pálmaágat) törtek a
fákról, s eléje szórták. Erre emlékeznek a virágvasárnapi szentmisén.5 Ezzel függ össze a
barkagyűjtés szokása is. A szentelt barkát egyaránt használják a keresztény liturgia részeként
és a népi gyógyítás eszközeként. Jól mutatja ezt, hogy a szegedi tájon a család mindegyik
tagja hideglelés ellen rágás nélkül lenyel belőle egy-egy szemet. Máshol torokfájás ellen
nyelik.6 Orosházán és környékén is ismerik a szokást: „virágvasárnap a barka három szemét
rágás nélkül kell lenyelni, hogy a torkunk ne fájjon.” (A néphit szerint ezen a napon
szerencsés virágot is ültetni, mert „akkor lesz igazán szép.”)7 A szentelt barkát általánosan
gonoszűzőnek, betegséggyógyítónak tartják, ami elűzi a jégesőt és megóv a
villámcsapástól.8

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, a húsvéti szent
háromnap (sacrum triduum paschale) első napja. Ezen az estén vett búcsút Jézus a
Gecsemáné-kertben a tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Szeretete jeléül megmosta a
tanítványai lábát is. A nagyhét ünnepeinek sorában a Nagycsütörtök a gyász napja, ezért
csütörtök estétől szombat estéig elnémulnak a harangok. A csütörtök esti szentmisén az
utolsó vacsorára emlékeznek, amelyen Jézus megalapította az Eucharisztia (a szentáldozás)
szokását. A misében számos elem a gyászra, a Jézus halálával kialakuló hiányra, csöndre,
ürességre utal, illetve a temetési szertartást idézi. A római katolikus egyházban ezen a napon

4 MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON. „Húsvét” = http://lexikon.katolikus.hu/H/h%C3%BAsv%C3%A9t.html
5 Virágvasárnap a Nagyhét ünnepélyes megnyitása. = Magyar Katolikus Egyház honlapja. =
https://katolikus.hu/cikk/viragvasarnap-a-nagyhet-unnepelyes-megnyitasa-80009451
6 BÁLINT SÁNDOR: Karácsony, húsvét, pünkösd. = MEK – Magyar Elektronikus Könyvtár, „virágvasárnap” =
http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0014.html
7 NAGY GYULA (szerk.): Orosháza néprajza. Orosháza. 1965.584.
8 TARJÁN GÁBOR: Mindennapi hagyományaink. Mezőgazdasági. Bp. 1984. 176.

2

a püspök az egyházmegye papjaival közösen mutat be szentmisét, amit krizmamisének
neveznek. Nagypénteken azonban nincs szentmise.9

A Húsvéthoz természetesen számos egyéb népszokás és hiedelem is kapcsolódik, melyek
mind a tavaszhoz kötődnek és a természet újjászületésével állnak kapcsolatban. A
megtisztulás rítusával és a természet megújulásával magyarázható az az Orosháza környékén
az 1950-es években dokumentált népszokás is, mely szerint Nagypénteken „napkelte előtt
mindent ki kell söpörni, hogy a lakásban ne legyenek férgek” vagy „kora reggel a kútnál kell
megmosdanunk, hogy szépek, egészségesek legyünk”, illetve „hajnalban a gyerekeket meg
kell mosdatni, mert akkor nem éri őket kiütéses betegség.” Ismert volt az a babona is, hogy
„ezen a napon jó vetni a dinnyét, mert akkor nagyra nő.” „Nem szabad viszont locsolni, mert
akkor sok lesz a bolha.”10 S ha a létra harmadik fokán fésülködünk meg, akkor hosszúra nő a
hajunk.11 Az egyik legelterjedtebb – s ma is élő – hiedelem és tiltás azonban mégis az, hogy
Nagypénteken, Jézus keresztre feszítésének napján nem szabad mosni, mert az
szerencsétlenséget, veszedelmet hoz.

Gádoroson Sipos Mihályné szülésznő, bábaasszony (született: 1900-ban) emlékei szerint az
1900-as évek elején Húsvét előtt böjt volt, ezért Nagypéntekre főzött mákos tésztát vagy
mákos csíkot készítettek. (Utóbbi esetén a tésztát vékonyra elnyújtották, ezért volt a neve
csík.) Nagypénteken – amikor meghalt az Úr Jézus – templomba mentek, de a harang ezen a
napon megnémult. Általában sonkát, kocsonyát főztek és tésztát sütöttek. A húsvéti tojás
megfestésére úgy vélekszik, hogy az a vöröshagyma hajából főzött lével történt, de akadt
olyan is, aki a boltból vette meg az előre kifestett tojást. Elmondása szerint a locsolás úgy
történt, hogy befogtak két bivalyt, ami egy nagy lajtos kocsit húzott. A fiatalemberek közül az
egyiknél volt locsoló, a másiknál a tésztaszűrő, a harmadiknál pedig a szita, s így mentek
végig az utcán. A nők menekültek mindenfelé a kerteken keresztül át egyik-másik másik
utcára, mert úgy meglocsolták őket, hogy ment mindenfelé a víz. Lajttal vitték a vizet, azzal
locsoltak, nem kölnivel. Az 1910-es, 20-as években azonban nem volt szokásban a
községben, hogy a lányok mentek volna visszalocsolkodni.12

Nagyszombat (sabbatum sanctum) Jézus sírban pihenésének ideje, a liturgiában. E nap
estéjén – mikor a harangok újra megszólaltak – Szeged-Alsóvárosban szokásban volt, hogy
egy rossz bográcsot verve, a ház minden zegét-zugát gyorsan beszaladozva, a gyerekek ezt

9 Bővebben lásd: MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON. „húsvéti szent háromnap (lat. Sacrum Triduum Paschale)” =
http://lexikon.katolikus.hu/H/h%C3%BAsv%C3%A9ti%20szent%20h%C3%A1romnap.html

10 NAGY GYULA (szerk.): Orosháza néprajza. Orosháza. 1965. 584-585. – Vö. NAGY GYULA: Népi hiedelmek és
babonák Orosházán. (Kézirat.) Szántó Kovács János Múzeum. Orosháza. 1958.

11 NAGY GYULA-BECK ZOLTÁN: Jeles napokra vonatkozó Orosháza környéki népi hiedelmek és babonák. In. A
SZÁNTÓ KOVÁCS MÚZEUM ÉVKÖNYVE. Múzeumok Központi Propaganda Irodája. Orosháza. 1959.200.

12 Sipos Mihályné Treligyik Borbála szülésznő (született: 1900. július 27. Gádoros, Eperjes, Tanya 31. szám
alatti lakos) visszaemlékezése. (Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10. A gyűjtő neve: Lehőcz Józsefné
közművelődési előadó. Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Lehőcz
Józsefné közművelődési előadó és Sipos Mihályné adatközlő 1983. augusztus 17-én. Magnófelvételről
legépelve.) A gépirat jelenlegi lelőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti
Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A húsvéti visszaemlékezés a gépirat 15-16.
oldalán olvasható.

3

kiabálták: „kényók, békák szaladjatok, mögszólaltak a harangok!” Arról is van feljegyzés,
hogy az újkígyósi asszonyok ilyenkor söpörték ki gyorsan a ház helyiségeit, hogy
megszabaduljanak a férgektől. A keresztény ősegyházban a Nagyhét három utolsó napján
Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére
gyújtották meg újra. Ezzel áll összefüggésben az új tűz kultusza, illetve a tűzszentelés
szokása. Bálint Sándor szerint „az újtűz nagyszombati kultuszát előmozdította a pogány
szakralizmus hagyatéka is. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy
elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák.
Bonifác, a németek apostola, ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel, és annak
egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra
fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Más magyarázat szerint a kovakő, amelyből tüzet csiholnak:
Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek, amelynek útját, kiáradását a Megváltó előkészítette. A
liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz
lángjánál gyújtják meg.”13

Húsvétvasárnap rendszerint mindenhol ünnepélyes szentmisét tartanak. „A feltámadás
napján a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és
Urbi et orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását. A katolikus
egyházfő számos nyelven köszönti a híveket, magyarul a Krisztus feltámadott, Alleluja
szavakkal.”14 Mivel Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe, a néphagyomány
szerint dologtiltó nap is, ami szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. „Aki
Húsvétvasárnap a mezőn dolgozik, elveri termését a jég, aki befogja a jószágot,
szerencsétlenség éri” – tartották a régiek. „Hogy ne vesszen kárba az egész éves munka,
érdemes volt tehát húsvét vasárnap pihenőt tartani. Mosogatni szabad. A keresztények
számára máig dologtiltó napnak számít húsvétvasárnap, délelőtt templomba járnak a
családok, a misén a pap megszenteli a kis kosárban vitt ételt, amiből az ebédnél minden
családtag kap egy falatot. És ki mosogat a böjt utáni kiadós ebéd után, ha szigorúan tiltva van
a munka? – tehetnénk fel a kérdést. Nos, az egyházi ünnepek közt rengeteg dologtiltó nap
van, de a takarítás és a sütés-főzés mindegyiken engedélyezve van.... nem fog tehát
húsvéthétfőig tornyosulni a mosatlan edény, az asszonyoknak szabad – és kívánatos is –
tisztán tartani a lakást az ünnepen is. A férfiaknak is jut azért teendő: nekik a ház körül kell
rendet tenniük, hogy húsvét vasárnapján is takaros legyen a porta.”15

Sebők Andrásné (született: 1940-ben) gyermekkori emlékeit felidézve az ünnepvárásról a
következőket mesélte: Gádoroson „az ünnepvárás jegyében a házakat újrameszelték, a ház
alját fehér mészbe kevert korommal szürkére húzták el. Az asszonyok egymást nagyon
megszólták, ha a tisztasági követelményeknek nem tettek eleget. Az árkokat újra ásták, az
árkok szélében évelő virágok nyíltak. Az ünnepvárás igazi örömforrást jelentett a

13 BÁLINT SÁNDOR: Karácsony, húsvét, pünkösd. = MEK – Magyar Elektronikus Könyvtár, „Nagyszombat” =
http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0018.html

14 Miről szól húsvét ünnepe? = Múlt-Kor Történelmi Magazin, 2015. április 5. = https://mult-kor.hu/mirol-
szol-husvet-unnepe-20150405

15 SEBESTYÉN LÁSZLÓNÉ: Húsvétkor tilos a munka! = Gádorosi Híradó, 2017/4. szám 1. oldal – Vö. Népszokások
és babonák a márciusi időjárásról. = Origo.hu (2005. 03. 02.) =
https://www.origo.hu/idojaras/20050301marcius.html?pIdx=4

4

gyerekeknek. […] A fiúk is nagyon készültek az ünnepre. Kölnivíz híján maguk készítettek
illatos locsolóvizet. Ibolyát szedtek, vízzel kivonták az illatát. Volt olyan fiú is, aki szappanos
vízzel locsolt. (A szappanos vizet beletette egy befőttes üvegbe, ronggyal lekötötte és azzal
locsolt.) A vödörrel és dézsával locsolás is divatos volt – elsősorban az eladó sorban lévő
lányoknál. A család is felkészülve várta a Húsvétot, ami a böjt időszakával kezdődött, majd a
feltámadási misével folytatódott, végül eljött nekünk, gyerekeknek a várva várt nap: a
Húsvét hétfő, a locsolkodás napja. Korán keltünk és ünneplőbe öltözve vártuk a locsolókat.
Kisebb korunkban mi lányok azzal versenyeztük, hogy kihez hányan mennek locsolni.
Számoltuk, sőt fel is írtuk, hogy kik jöttek. A fiúk osztálytársaikkal vagy utcabeliekkel
összefogva bekopogtattak, verset mondtak, megkérdezték, hogy ’szabad-e locsolni’, majd az
általuk készített illatos vízzel festett tojások ellenében locsolkodtak. Mi lányok izgalommal
vártuk a locsolókat: még az utcára is ki-kitekingettünk, hogy jönnek-e és hányan. Később,
amikor már nagyobbacskák lettünk, már nem számoltuk a locsolókat, hanem azt az egy
’igazit’ jácintcsokorral és süteménnyel vártuk.”16

A legismertebb Húsvéthoz kapcsolódó két népszokás tehát kétségkívül a locsolás (vagy
öntözés) és a tojásfestés. Mindkettő Húsvéthétfőhöz kötődik, s már a 18. század végén
találkozunk a húsvét hétfői locsolás szokásának lejegyzésével, amit „az egyháziak nem
néznek jó szemmel, mert a legények ez alkalommal megrészegednek s elmulasztják a
misét.”17 Mindenesetre gyakran megvédte őket a „részegek istene”, hisz – ahogy Mindszent
környékén mondták – „részeg ember az Isten kötényébe esik.”18

A locsolás

A locsolás módját illetően számos változat ismert a vödörrel való öntözéstől a szagos vízzel
való locsolkodásig. Szeged környékén például a bandákba verődött legények a lányokat a
kúthoz hurcolták majd egész vödör vízzel leöntötték, hogy „el ne hervadjanak” és
egészségesek maradjanak. Erre utal húsvéthétfő egyik népi elnevezése: vízbevető vagy
vízbevetélő hétfő. Ennek az ősi termékenységvarázsló- és egészségmegőrző mágikus rítusnak
a későbbi, finomodott változata a kölnivel történő locsolkodás, mely a tojás szimbolikájával
együtt kétségkívül rejtett erotikus tartalommal is bír. (A víz és a növényszimbolika a
vegetációt és az újjászületést jelképezi.) Gádoroson és környékén a locsolás napja
hagyományosan a hétfő, ezen belül is délelőtt „illett” locsolkodni, mivel délután már a
lányok locsolták a fiúkat. (Más tájakon akadt arra is példa, hogy ez utóbbi a keddi napra
vonatkozott.) A locsolás helyett egyes vidékeken elterjedt volt a vesszőzés is, de az
öntözéssel eredendően azonos mágikus funkciója volt.19

16 Sebők Andrásné Markovics Terézia gyermekkori visszaemlékezései (1940-1954). – Adatközlés ideje: 2020.
július. (Adatközlés helye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely – 5932. Gádoros, Iskola utca 19.)
– A memoár egy nagyobb, készülő munka részlete. (Elektronikus gépirat.)

17 BARABÁS JENŐ: Békés megye néprajza a XVIII. században. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai. (szerk.
Dankó Imre.) 58-59. Gyula. 1964. 57.

18 Gulyás-Szabó Tamásné Bereczki Mária közlése édesanyja, Czutor Terézia (született: 1928-ban) elmondása
alapján (Adatközlés ideje: 2021. március 28.)

19 DÖMÖTÖR TEKLA: Magyar népszokások. Corvina. Bp. 1972. 29.

5

Húsvéti locsolkodás 1940-ben (balra: Papp Margit) – Forrás: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi
Hely – Helytörténeti Gyűjtemény (Papp Gyuláné képe; digitális képfájl)

Varga Jánosné (született: 1901-ben) emlékei szerint a múlt század elején (1907-ben, 10-ben
és 12-ben) még nem parfümmel locsoltak, hanem vízzel. Bementek a fiatalok a lányokhoz,
ahol kértek vizet, de nem volt ritka az sem, hogy kivitték a lányt a kúthoz és vödörrel
locsolták meg. Tésztaszűrőt tartottak és azzal öntötte egy legény a vizet, ami persze ment
szanaszéjjel mindenhová. Mindez elég mulatságos volt. Bözsike néni szerint a kölnivel, a
parfümmel való locsolás a 20-as évek végén, 30-as évek elején kezdett csak divatba jönni.
Amint 1983 augusztusában mesélte: „emlékszek rá amikor a lányomat gyüttek locsolni, na
hát már akkor volt aki éppen különleges parfümmel de még azt is vizzel locsolták először.
Lavorfölé hajtották a fejüke és akkor meglocsolták. De azelőtt meg mondom, hogy a kuthoz
kivitték őket mert emlékszek hogy az öreg Hogyilsz bácsi feleségit is kivitték és ugy meg
locsolták, hogy az abba majdnem bele is halt, ugy megfázott. Kettő megfogta egy meg huzta
a vizet rá. És akkor azoknak a részit is rákellett huzni.” Húsvét és Pünkösd ünnepe alkalmat
adott a nagyobb rokon- és családlátogatásokra is, hiszen erre a máskor nemigen volt idő és
mód. Mivel nagy ünnepnek számított a faluban, ekkor lehetőség szerint sonkát is főztek.20

Farkas Antalné (született: 1902-ben) szerint is Húsvétkor az 1910-es, 20-as években (de talán
még a 30-as években is) a locsolóknál még nem volt elterjedt a kölnivel való locsolás.
Egyszerűen kivitték a lányt a kúthoz és ott jól lelocsolták. „Gyütt 2-3 fiatal ember, osztán

20 Varga Jánosné (született: 1901. július 11. Gádoros, Kulich Gyula. utca 11. szám alatti lakos)
visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Varga Jánosné Bözsike néni lakása; Adatközlés ideje: 1983. augusztus;
Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató és Varga Jánosné adatközlő 1983.
augusztus 22-én. Magnófelvételről legépelve.) A gépirat jelenlegi lelőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs
és Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A húsvéti
visszaemlékezés a gépirat 21. oldalán olvasható.

6

elmondták a verset, hogy szabad e locsolni, oszt, hát ha szabad, akor kivitték a lányt a
kuthon, meg az udvar közepire, oszt az egyik fiu fölvette a kantát, oszt kivitte, olyan is vót,
hogy a másik meg megkereste a tésztaszedőt, mert akor még divat vót a falra fölakasztva,
oszt mikor lehajolt a lány az udvar közepin akor a tészta szedőt az egyik fölé tartotta, oszt
zsupsz bele a sok vizet, oszt tetőtül talpig csupa víz lett.” Ha rossz volt az idő a kinti
locsoláshoz, akkor nem ez volt a jellemző. hanem kértek egy kis vizet és azzal locsoltak:
„Lavor fölé, oszt akor megmeregették a fejit, hogy egészségire, osztán jól van.” A locsolókat
ezután megkínálták egy kis itallal és kocsonyával. A fiatalemberek rendszerint csak az
ismerősökhöz mentek locsolni, s elmondása szerint a lányok tojást is festettek.21

A húsvéti locsoláshoz hagyományosan locsolóversek („köszöntő versek”) is tartoztak. A
versért és a locsolásért cserébe általában kalács vagy más sütemény, egy pohár ital és
később pénzadomány járt. S persze hímes tojás, ami a termékenység egyik legáltalánosabb
jelképe ősidőktől fogva. De vajon miért? A kérdést már a 18. században élt Bod Péter is
feltette: „Méltán lehet itt azt vizsgálni, hogy a Húsvéti Festett Tojás honnan vette
eredetét?”22 Ez a jelkép szintén az emberiség őstörténetéből származik. A Magyar Néprajzi
Lexikon 2. kötete szerint a húsvéti tojás fogyasztásának számos magyar vidéken jótékony
hatást is tulajdonítottak, héját pedig gyakran mágikus tárgyként használták.23 Ennek
magyarázata a táplálkozás és a termékenység között fennálló ősi kapcsolatban keresendő.

A húsvéti tojás eredete

Már az ősi India hitvilágában is találkozunk a tojással, mint az élet eredetével. „Az egyiptomi
hitregék és a római mitológia is a tojást emlegetik, mint a világ, illetve az ember
keletkezésének bölcsőjét. Az ősi hit és a hozzájuk kötődő szokások természetesen mély
gyökeret vertek az emberiségben, ezért van az, hogy a keresztény vallás alkalmazkodik
ezekhez a hagyományokhoz és elfogadja az ősi szent tárgyat, a tojást a feltámadás, az élet
megújulásának jelképéül és továbbra is mint az öröm tárgyát, a kölcsönös megajándékozás
és megtisztelés eszközét tekinti.”24 Ily módon „a locsolásért ajándékozott húsvéti tojás a
Húsvéttal mint egyházi ünneppel is szoros kapcsolatban van: az egyházi jelképrendszer
szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi.”25 Erre vezethető vissza, hogy a magyar
falvakban Húsvétkor a különböző ételeket kosárba tették és ezeket a pappal
megszenteltették. Ezek között persze szerepelt a tojás is, ami egyes vidékeken Krisztus
keresztfáját, a mellé helyezett torma pedig a keserűséget jelképezte. A lengyelek mondái

21 Farkas Antalné (született: 1902. január 24. Gádoros, Kun Béla utca 11. szám alatti lakos)
visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Farkas Antalné lakása; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 9. Aláírásával
hitelesítette: Kiss Imre igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő és Lukács Árpádné adminisztrátor 1983. augusztus 22-
én. Magnófelvételről legépelve). A gépirat jelenlegi lelőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi
Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A húsvéti
visszaemlékezés a gépirat 21-22. oldalán olvasható.

22 Idézi: DÖMÖTÖR TEKLA: Naptári ünnepek – népi színjátszás. i.m. 98.
23 ORTUTAY GYULA (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon (II. kötet). Akadémiai. Bp. 1979. 610.
24 Ünneplő népszokások Békés megyében. = Gádorosi Híradó, 1998/4. sz. 4. oldal
25 ESZTERGÁLYOS JENŐ (szerk.): Magyar ünnepek. (Ünnepi műsorok nemzeti, népi és egyházi ünnepeinkhez.)
Apáczai Kiadó. Celldömölk. 1990.77.

7

szerint például a húsvéti tojások Mária Magdolna kosarában váltak pirosság, amikor Krisztus
sírjához ment. Más monda arról szól, hogy az első piros tojásokat Mária készítette, hogy a
gyermek Jézust szórakoztassa.26 Ám a tojásnak – mint általánosan elterjedt eurázsiai
termékenységi szimbólumnak – voltak előzményei a magyarság világképében is. Az ókori
görögök és a finnugor népek mitikus hagyományában is szerepel a világtojás képzete, de a
festett tojás elterjedésére vonatkozóan szintén vannak régészeti bizonyítékok. Nem véletlen,
hogy a középkori egyházi írók a húsvéti tojást is beillesztették jelképrendszerükbe.

A tojásfestés

A tojásfestés és díszítés (a tojás „megírása”) szintén olyan régi és elterjedt szokás, hogy
kezdetei ma már szinte felderíthetetlenek. A díszített húsvéti tojás (vagy hímes tojás)
elterjedése sem keresztény eredetű, s elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép- és
Nyugat-Euróban kisebb, körülhatárolt területeken volt gyakorlatban. Hazánkban a
népvándorlás kori és avar sírokban is gyakran találtak sírmellékletként tojást és díszített
tojáshéjat. Számos vidéken ismert a tojás hímzése, de az Alföldön ez kevésbé volt jellemző.
Nem így a tojás megfestése, melynek legegyszerűbb módja volt az otthon készült növényi
festőanyaggal (pl. hagymalével, a vadalma héjának főzetével) készült színezés, amit később
felváltott a különféle előre gyártott festőanyagok használata. Magyar nyelvterületeken
zömmel a „piros tojás” volt a legnépszerűbb, míg más népek más színeket részesítettek
előnyben. A falusi asszonyok és lányok a húsvéti tojás elkészítésekor előszeretettel
alkalmazták a levélrátéttel való festést (ami a batik egyszerűbb megoldása), a viaszírásos
technikát, a karcolással való díszítést, de nem ismertelenek az ún. „patkolt” tojások sem,
amikor gyakorlatilag egy kis formázott fémdarabot tettek a tojásra. (Utóbbiak ritkábbak
voltak, hiszen elkészítésük nagy kézügyességet igényelt.)27

Sebők Andrásné Markovics Terézia (Terike néni) elmondása szerint Gádoroson az 1940-es,
50-es években a fiatal lányok többnyire a legegyszerűbb és legolcsóbb festési technikát
választották és ún. berzselt tojásokat készítettek úgy, hogy a vöröshagyma héját megfőzték
és a főtt tojásokra a kertben gyűjtött szép rajzolatú leveleket ráhelyezték. Az így elkészített
tojásokat a hagymalével festették meg. Amikor ez készen volt, egy kis darab szalonnával
átdörzsölték, amitől szép fényes lett (berzseléses technika). Ezeket a szép tojásokat ezután
igyekeztek esztétikusan tárolni – kis fonott kosárba, tálcára fehér papírból ollóval csipkés
terítőket nyírtak ki és erre helyezték rá őket. Később már színes tojásfestékkel is festettek
Néha más-más néprajzi területekről elesett mintákkal, de legtöbbször az általunk kitalált
minták kerültek rájuk, mivel Gádorosnak nem volt saját jellemző mintája, motívuma. 28

26 ORAVECZ ÁGNES: A tojás, a bárány és a nyúl. = Gádorosi Híradó, 2003/4. szám 3. oldal
27 DÖMÖTÖR TEKLA: Régi és mai magyar népszokások. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége és a Hazafias
Népfront Kiadványa. Bp. 1986. 39-43.
28 Sebők Andrásné Markovics Terézia gyermekkori visszaemlékezései (1940-1954). – Adatközlés ideje: 2020.
július. (Adatközlés helye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely) – A memoár egy nagyobb,
készülő munka részlete. (Elektronikus gépirat.)

8

Egyéb húsvéti jelképek

A húsvéti jelképek sorában a tojás mellett több állatszimbólumot is találunk. Ezek közül az
egyik a húsvéti bárány, melynek eredete szintén a bibliai időkbe nyúlik vissza.29 A másik
közismert jelkép a húsvéti nyúl. Ám joggal merül föl azonban a kérdés, hogy hogyan
alakulhatott ki a tojást tojó nyúl képzete? A tojás és a nyúl összekombinálása valószínűleg
onnan ered, hogy e két ősi két termékenységi szimbólum – már a távoli múltban is gyakran
szerepelt együtt. Összefonódásukat a középkorban az magyarázza, hogy a nyugati
kultúrkörben gyakran jelenítettek meg mezei nyulakat. Ezek az állatok nem üregekben
ellenek, hanem fészekszerű, elzárt és száraz helyeken hozzák világra utódaikat, vagyis
hasonló körülmények közt, mint ahogy a madarak a tojásaikat tojják.30 Mivel a nyúl
szaporasága miatt az ókor óta a termékenység egyik fő szimbólumának számított, s egyes
elképzelések szerint a kelta termékenységistennő, Ostara szent állata is a mezei nyúl volt, így
a jelkép a pogány ünneppel együtt került át a keresztény Húsvétba, illetve – német
közvetítéssel – a városi kultúrából a falusiba.31 A nyúlszimbólum átvételét bizonyára az is
segítette, hogy a középkorban úgy vélték, a mezei nyulak szűzként is képesek teherbe esni –
ez pedig jól illeszkedett a Mária-kultuszba. Mindazonáltal a tojást nemcsak a nyúl hozhatja.
Vesztfáliában például a róka is hozhat tojást. Ezt a „kitüntető szerepet” valószínűleg a
vöröses színe miatt kapta. Gyakori tojáshozó állatok ezen kívül még a különféle szárnyasok
(csirke, kacsa) és madarak (svájciaknál a kakukk, cseheknél a pacsirta) is.

Újabban elterjedt szokás a tojásfa állítása, díszítése. Németországban már évszázadok óta
űzik, s szintén a termékenységgel, az élet újjászületésével, illetve Krisztus feltámadásával van
összefüggésben. Az ágak, bokrok és fák Húsvétkor való feldíszítésének szokása – a
karácsonyfához hasonlóan – nagy valószínűséggel eredetileg német nyelvterületről
származik, amit a magyarországi németek (pl. a svábok) is átvettek. A szokás ezt követően
elterjedt a magyar lakosság körében is. Gádoroson 2021 márciusában díszítettek először
nyilvánosan tojásfát a dr. Hidasi László parkban.

A komaság Békés megyében

A húsvéti tojásnak a Húsvétot követő Fehérvasárnap is volt jelentősége volt, hisz a Békés
megyei Battonyán például „ekkor küldték a komatálat a keresztszülők keresztgyermekeiknek,
valamint a kisebb lányok annak, akit azután meg akarnak tisztelni, barátnővé akarnak

29 Az Ótestamentum szerint a zsidók az Úr parancsára egyéves, hibátlan bárányt áldoztak, majd annak
vérével bekenték az ajtófélfákat, hogy elkerülje őket az Úr haragja, így elhagyhatták Egyiptomot. Ez lett később
az Úr ünnepe (vagy más néven: a kovásztalan kenyér ünnepe), melyhez sokáig a bárányáldozat is
hozzátartozott.

30 LUGOSI PÉTER: Hogy jött a nyúl és a tojás a húsvéti ünnephez? = 24.hu, 2018. április 2. =
https://24.hu/tudomany/2018/04/02/husveti-nyul-husveti-tojas-eredete-az-elet-nagy-kerdesei

31 Más elgondolások szerint a germán mitológia alvilági istennőjének legendájából ered. A nyúl eredetileg
madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságokkal felruházott állat
jelképe hozzánk német közvetítéssel került.

9

fogadni.”32 A komatál küldése a fiúk körében is szokásban volt és elmaradhatatlan kelléke
volt a piros tojás. A komát a fiatalok általában maguk választottak, de nem volt ritka, hogy
úgy komendáltak valakit az idősebbek, tapasztaltabbak. Aki a kezdeményező volt, az
komatálat készített és elküldte a kiválasztottnak. Ha az illető, akit a komasággal
megtiszteltek, elfogadta a baráti közeledést, megváltotta a komatálat azzal, hogy
hasonlóképpen feldíszítve küldte vissza. Gyakran mondtak verset is, de előfordult, hogy csak
megbeszélték a komaságot. Ekkor megfogadták, hogy barátságuk örökké fog tartani, s
megállapodtak a megszólításban is. A férfiak koma, komám, komámuram, a nők komám,
mátkám, komaasszony kifejezésekkel szólították egymást. A komasági viszony egész életen
át tartott, s gyakran a rokoni szálaknál is erősebb kapcsolatot jelentett. Jól példázza ezt a
keresztkomák kiválasztása is, akiknek a keresztszülőkhöz hasonló megtisztelő kötelességek
jutottak.33

Bár Bella Mihályné volt nyugdíjas szövetkezeti dolgozónak (született: 1913-ban) a komatál
küldéséről nincsenek emlékei, s más adatközlő sem szólt arról, hogy lett volna ennek
Gádoroson hagyománya, az adatgyűjtő Lehőcz Józsefnénak annyit azért elmesélt, hogy a
faluban szokásban volt, hogy Húsvétkor az ismerősök elmentek egymáshoz, s a fiúk
meglocsolták a lányokat. Szerinte 1983-ban a gyerekek a locsolásért már inkább csak pénz
kaptak, mert a csokoládétojást már nem szívesen fogadják el, hisz – mint mondják – mennek
még máshová is. „És tényleg, őszintén mondják, hogy ez megolvad, tönkremegy, minden,
oszt mostmár, csak a péz.” Ezt nem csak rokon gyerekeknek adták, hanem ismerős
gyerekeknek is és mindenkinek, aki elment locsolni,. Nagy divatja volt a tojásfestésnek is.
Elmondása szerint édesanyja még hagymahajjal gyönyörű barna tojásokat festett, de voltak
színes tojásfestékek is. Hagyományosan tyúktojásokat festettek meg, aminek a gyerekek
nagyon örültek. Tojásírással nem foglalkoztak, s nem tud arról, hogy a faluban lett volna
kifejezetten tojáspingáló, tojásíró asszony.34

A húsvéti bálok Gádoroson

Az ünnepen országszerte húsvéti bálokat is rendeztek. Szűcs József (született: 1907-ben)
1987. január 16-án arról mesélt Kiss Imrének, hogy Gádoroson ez ünnepi mulatság volt a
fiataloknak. Ekkor a Kecse-féle vendéglőben és feljebb, a Faragó-féle vendéglőben bálokat
tartottak. Két részre oszlott a fiatalság. Faragóéknál voltak az iparos legények, ide csak ők
mehettek, míg a Kecse-féle vendéglőbe a parasztok, a nincstelenek, s akik szimpatizáltak a

32 BALASSA IVÁN-ORTUTAY GYULA: Magyar néprajz. Corvina. Bp. 1979. 611.
33 BECK ZOLTÁN: Adjon Isten minden jót ez új esztendőben… (Ünneplő népszokások Békés megyében). Tevan.
Békéscsaba. 1989. 31-32.
34 Bella Mihályné Gyuttyán Rozália nyugdíjas ÁFÉSZ-dolgozó, bolti eladó, boltvezető (született: Csorváson,
1913. november 4-én. Gádoros, Attila utca 26. szám alatti lakos) és Fekete Józsefné Jularics (vagy Mularics)
Mária női szabó (lakcím: Gádoros, Attila utca 27.) visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Bella Mihályné
nyugdíjas szövetkezeti dolgozó háza; Adatgyűjtő neve: Lehőcz Józsefné Ari Ildikó; Adatközlés ideje: 1983.
augusztus 10. Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő; Lukács Árpádné
adminisztrátor; Bella Mihályné és Fekete Józsefné adatközlők 1983. augusztus 10-én. Magnófelvételről
legépelve.) A gépirat jelenlegi lelőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti
Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A húsvéti visszaemlékezés a gépirat 48-49.
oldalán olvasható.

10

parasztsággal. Akadt olyan iparos, aki átment a Kecse-vendéglőbe és fordítva, de ez csak
elvétve volt jellemző. A bálokban többnyire annyi ember volt, amennyi csak befért és a
belépő is kibírható pénzösszeg volt. (Akkor már pengős világ volt.) A zenét két banda
szolgáltatta. Az egyik Tóth Bandi bácsi volt, aki hegedűn játszott. Ám amikor „bemelegedett
valakinek a füle”, akkor dudával is muzsikáltatott. Reggelig lehetett bálozni, de Húsvétkor
például „időszakhoz volt kötve.” Bált csak szombaton tartottak, más időpontban csak nagyon
ritkán. Ilyenkor általában a katolikus kör rendezett bált vagy a protestáns egylet. Az Angyal
Terka vendéglőjében meg a parasztok voltak. Józsi bácsi arról is beszámolt, hogy
gyermekkorában (1910-es, 20-as évek) rózsavizet (szappanos vizet) készítettek szagos
szappanból, de akadt olyan gyerek is, akinek volt piperés üvege. Ez le volt kötve egy kis
ronggyal, amit megszurkáltak hajtűvel vagy más hasonló eszközzel. Verset az mondott, aki
tudott, vagy aki tanulta, de ilyen kevés volt. Általában a rokonságot, esetleg az utcabelieket
locsolták meg. A locsolásért a gyerekeknek piros tojást adtak.”35

Gabnai Jánosné (született: 1920-ban) is úgy emlékszik, hogy az 1930-as, 40-es években
kétféle bál létezett Gádoroson: az egyik az ún. „iparos bál”, a másik a „szegény bál”. A Kecse-
féle vendéglőben volt a „szegény bál”. (Szerinte a Kossuth utcán, azon az oldalon – ahol a
Turul-szobor van – ott volt egy ilyen kis építmény, amit az evangélikus egyház tartott fenn. Ez
valamikor kocsma is volt.) A bál mindig a húsvét második napjának estéjén volt. A Tóth
asszony-féle Közösségi Ház korabeli épületében volt az „iparos bál”. Noha a két társadalmi
réteg elvileg elkülönült egymástól, nem volt annyira jellemző, hogy egyik-másik helyről
kinézték volna a másik réteget. Előfordult, hogy ha valakinek nézeteltérése volt a másikkal,
akkor összekerekedtek, de különösebben nem volt bajuk egymással. Az egyszerűbb népek
nem is mentek különösebben az „iparos bálba”, mert a Kecse-vendéglőbe (a „dühöngőben”
szerettek inkább mulatni, hiszen az „iparos bálba” egy kicsi tánctudás, tánciskolai végzettség
sem ártott, amivel akkoriban még sok fiatalember nem rendelkezett. Annuska néni arról is
mesélt a Húsvét kapcsán Kiss Imrének, hogy Húsvétkor egész sonkát és tojást főztek,
valamint süteményeket (bejglit) sütöttek. A tojást általában úgy festették meg, hogy a
vöröshagyma héját összegyűjtötték, megfőzték, majd a piros lébe főt tojást beleállították,
ami ettől szintén szép piros lett. Nem rajzoltak rá semmi mintát. Gyakori volt, hogy amikor
jöttek a legények locsolni, csupán virágot adtak nekik. Ha nem volt elég virág, akkor
összekószáltak mindent, hogy találjanak és legalább két-három szál ibolyát vagy más tavaszi
virágot tudjanak adni a fiatalembereknek. Ha piros tojást nem is, de azt adni kellett. Annuska
néni elmondása szerint ekkor már nem volt vödörrel locsolás, hanem kölnivízzel öntöztek. A
Húsvét akkor is kétnapos volt, de kisebb előkészületekkel járt és talán jobban is várták, mint
például a 80-as években, mert a hétköznapok nehézségei közepette minden alkalmat

35 Szűcs József (született: 1907. szeptember 7. Gádoros, Kun Béla utca 9.szám alatti lakos) visszaemlékezése.
(Adatközlés helye: Művelődési Ház; Adatközlés ideje: 1987. január 16. Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre
igazgató, gyűjtő; Szűcs Endréné adminisztrátor és Szűcs József adatközlő 1987. március 25-én. Magnófelvételről
legépelve.) A gépirat jelenlegi lelőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti
Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A húsvéti locsolásról a visszaemlékezés a
gépirat 28-29. oldalán, míg a bálokról a memoár ugyanezen irat 30-32. oldalán olvasható.

11

megragadtak az ünneplésre, kikapcsolódásra. Gyakrabban elmentek a fiatalok is a húsvéti
(föltámadási) misére.36

A visszaemlékezésekről

Tanulmányunkban a szakirodalmi források mellett – egy újabb gyűjtés kivételével – a Kiss
Imre-hagyatékban talált visszaemlékezésekre hagyatkoztunk. Kiss Imre népművelő
hagyatéka 2020 nyarán került a gádorosi Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár – ezen
belül a Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely – Helytörténeti Gyűjteményébe
leányörökösei jóvoltából. A hely- és művelődéstörténeti kutatások számára felbecsülhetetlen
értékű fotók, kéziratok, dokumentumok és visszaemlékezések egy része Kiss Imre otthoni
dolgozószobájából került elő, másik része pedig az örökösök padlásán volt tárolva. A
hagyaték előkerülése azért is jelentős, mert Kiss Imre halála után az általa gyűjtött anyag
egyszerűen „eltűnt”. Bár a helytörténészek tudtak a létezéséről, nem volt ismert, hogy hol
lelhető fel. Egészen 2020 tavaszáig, amikor is kiderült, hogy a hagyaték nagy része végül
visszakerült az örökösök birtokába. Annak ellenére, hogy az anyag feltehetően nem teljes és
évekig lappangott, sok dokumentum viszonylag jó állapotban maradt meg. Külön köszönet
illeti az örökösöket azért, hogy édesapjuk kulturális hagyatékát megőrizték, nem adták ki a
kezükből és a rendelkezésünkre bocsátották.

A hagyatéki anyag ma a Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár Helytörténeti
Gyűjteménye mellett a Települési Értéktár részét is képezi, így feldolgozása immár
intézményi keretek között, a helytörténeti kutatásokkal párhuzamosan és folyamatosan
történhet. Így bukkantunk azokra a memoárokra, melyek jelentős hányadát Kiss Imre és
munkatársai gyűjtötték még az 1980-as évek első felében. A magnókazettára vett
visszaemlékezéseket később Kiss Imre legépeltette és további vizsgálatok céljából megőrizte.
Nyilvánvaló, hogy ezzel távlati célja volt, hisz jól tudta, hogy Gádoros népi kultúrája, a falusi
népszokások, hiedelmek és a helyi néprajzi jellegzetességek átfogó feldolgozása még várat
magára. E hiányosságot pótolandó, néprajzi témájú cikksorozatot írt és publikált a Gádorosi
Híradó hasábjain az 1990-es évek második felében. Noha e cikkek zömmel a hagyományos
paraszti élet mindennapi szokásait voltak hivatottak bemutatni, a ránk maradt kéziratok és
vázlatok alapján okkal feltételezhetjük, hogy ezután a jeles napok és ünnepek bemutatása
következett volna. Sajnálatos módon azonban erre már nem került sor. Az általa megkezdett
munkát azonban mindenképpen érdemes folytatni. Erre nemcsak az értékmentés és a helyi
identitástudat erősítése miatt van szükség, hanem mert – mint Kiss Imre írja – „paraszti,
falusi életünk egész rendje méltó arra, hogy ne csak érdekességeit vegyük észre, hanem
meglássuk benne a magyarul átélt humánumot is. Van benne lehangoló is, de gyönyörködni

36 Gabnai Jánosné (Annuska néni) szülésznő (született: 1920. szeptember 9. Gádoros, Rózsa Ferenc utca 11.
utcai lakos) visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Művelődési Ház; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10. A
gépiratot aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató és Gabnai Jánosné
adatközlő 1983. augusztus 13-án. Magnófelvételről legépelve.) – A gépirat jelenlegi lelőhelye: Nagyközségi
Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros.
Iskola utca 19. – A húsvéti visszaemlékezés a gépirat 24-25. oldalán olvasható.

12

is lehet benne, a tanulságait pedig meg lehet szívlelni. Kultúránk nemcsak történetileg,
hanem tájilag is meghatározott. Megmentése az értékek újrafelfedezését is jelenti,
jelentheti.”37

Kiss Imréről sokan tudják, hogy hosszú éveken át volt a gádorosi Művelődési Ház igazgatója.
Gyermekkorától kezdve kötődött a falusi, paraszti élethez, s közművelődési munkája is
elválaszthatatlanul kapcsolódott a falusi élet mindennapos tennivalóihoz. Mindamellett az
1960-as években Pongó Bertalan tanító és helytörténész a „Ki Mit Gyűjt” szakkör
vezetőjeként, csekély tiszteletdíj mellett szintén gyűjtötte a néprajzi tárgyi és kulturális
értékeket, melybe az iskolásokat is bevonta. Kettőjük munkájának köszönhetően a gádorosi
gyűjtőmozgalom példás volt ezekben az években. Mivel a régi Művelődési Otthonban (ma:
Tót asszony-féle Közösségi Ház) nem volt elég hely, Pongó Bertalan tanár úr lakásának
padlásán lettek a néprajzi tárgyak elhelyezve. Amikor az új Kultúrház 1966 novemberében
megnyitott, a helyi Tanács gumis kocsijával, két fordulóval szállították át és zárták
biztonságos helyre a gyűjtött anyagot. A gyűjtemény olyan egyedi és rendkívüli volt, amivel
még az orosházi múzeum sem rendelkezett. Az akkori elképzelések között is szerepelt már
egy falumúzeum vagy tájház létrehozása. Kiss Imre időközben 1970 és 1975 között a helyi
TSZ-ben dolgozott. Amikor 1975 tavaszán a Tanács újra visszahívta a Művelődési Házba, a
leltározásnál megdöbbenve tapasztalták, hogy a korábban gyűjtött anyag teljes egészében
eltűnt. Nem csupán hiányos volt, hanem minden egyes darabja köddé vált. Egy évtizednyi
tudatos értékmentő munka lett ezzel elherdálva, nem beszélve arról, hogy az anyag
eltűnésével felbecsülhetetlen és pótolhatatlan veszteség érte a falu közösségét. Erről maga
Kiss Imre írt a Gádorosi Híradó 1997. év februári számának 2. oldalán.

Természetesen a történtekről 1975-ben még nem lehetett nyíltan beszélni. Ám annak
ellenére, hogy gyakorlatilag elölről kellett kezdenie mindent, céltudatosan, közvetlenül az
emberek között járva, de mégis a központi és tanácsi kultúrpolitikai elgondolásokhoz
ügyesen igazodva fogott újra munkához. Kedvező volt, hogy az önkéntes néprajzi
gyűjtőmozgalmat felszínen tartotta a megyei Hazafias Népfront által irányított honismereti
mozgalom is. E tanácskozásokon több alkalommal is részt vett, majd 1979 és 1985 között
nyaranta hallgatója volt a Néprajzi és Népművelési Nyári Egyetemnek. E mellett három
nyáron át két hétig Zalaegerszegen néprajz szakon, kettő nyáron át pedig Szegeden
népművelési szakon vett részt. Ezt követően 1985 júniusában meghívást kapott és részt is
vett a XII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtők kétnapos találkozóján, Székesfehérváron.
Gyűjtőmunkáját az itt tanult szakmódszertani elvek alapján végezte, melyek gépiratai szintén
a hagyatéki anyag részét képezik.

37 KISS IMRE: Paraszti életünk hagyományos ünnepei és szokásai (1. rész). = Gádorosi Híradó, 1997/2. szám 2.
oldal

13

Kiss Imre gyűjtőmunkája nyugdíjba vonulásával sem zárult le. Úgy vélte, hogy a honismeret
az ismeretszerzésnek és az ismeretterjesztésnek sajátos népművelési formája. Értékmegőrző
munkájának, szorgalmas gyűjtésének és tudatos kutatómunkájának egyik hatalmas
eredménye, hogy a ránk maradt hagyatéki anyag alapján rendelkezünk egyáltalán
valamennyi információval az 1950-es évek előtti Gádoros népi kultúrájáról és szokásairól.
Mivel adatközlőinek többsége az 1900-as évek elején született, így autentikus közléseik
különösen értékesek a helyi művelődéstörténeti kutatás számára. Figyelembe véve, hogy a
dolgozatunkban idézett visszaemlékezések jeles napokra, ünnepekre – jelen esetben a
húsvéti ünnepkörre – vonatkozó részletei eddig még sehol nem kerültek publikálásra, a
rendelkezésünkre álló gépiratok Húsvéttal kapcsolatos részeit tanulmányunk végén
változtatás nélkül és szöveghűen közöljük.

A tanulmányban idézett gépiratok fotója a Kiss Imre-hagyatékból (Forrás: Nagyközségi Könyvtár, Információs és
Közösségi Hely – Helytörténeti Gyűjtemény)

14

A Húsvétra vonatkozó visszaemlékezések szöveghű közlése

Adatközlő neve: Gabnai Jánosné (Annuska néni) szülésznő (született: 1920. szeptember 9.
lakcím: Gádoros, Rózsa Ferenc utca 11.)

Adatközlés helye: Művelődési Ház

Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.

Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Gabnai
Jánosné adatközlő (1983. augusztus 13-án)

Magnófelvételről legépelve.

Gépirat oldalszáma: 24-25. oldal

Husvét tojásfestés egyéb részek hogyan nézett ki ez a húsvéti ünnepségre való
készülődés? Ez is elég jeles nap volt?

- Hát igen. Egész sonkát füztek, beiglit, süteményeket, meg tojást. Fehéret a sonka
köré, de általában akkor festék ugye pénz se volt rá, hanem hagyma, vöröshagyma
héját összegyüjtöttük, megfőzték és abból olyan érdekes piros szin lett és abba a
főttojást bele állitották és az olyan szép piros lett. Nem rajzoltak arra semmit csak szép
piros lett. És akkor az volt a divat mikor én nagylány voltam hogy ha jöttek a legények
virágot adtunk nekik. Ha rossz volt a tavasz nem volt virág, akkor összekószáltunk
mindent hogy virág legyen. Ibolya, ilyesmiket hogy legalább két- három szálat
adhassunk, azt muszáj volt adni a fiatalembereknek. Más nem pirostojást azt nem de
virágot azt adni kellett.

És a locsolkodás az kölnivizzel volt?

- Kölnivizzel, nem volt már akkor vödörrel locsolás.

Ez melyik esztendőben volt?

- A 30-as esztendőkbe mikor már én a 12-t betöltöttem. Utána aztán 20 éves koromig.
A húsvét akkor is kétnapos volt.

Milyen készülődéssel járt ez a húsvét? Ugy mint most?

- Ugy csak kisebb. Kevesebb méretbe mert hát nemnagyon volt. Talán jobban várták
mint most Hát tudja azért mert mindent megragad az ember csak ünnepelni tudjon.
Mikor olyan nehezek a hétköznapok és akkor ez tulajdonképpen kikapcsolódás volt.
Föltámadásra elmentünk, az zenével volt persze, és akkor végig mentünk ött körül a
templomon.

Sok fiatal?

- Hát persze, fiatalok voltunk ott, este, és utána volt másnap a bál. Mondom ott a
katolikus templom előtt volt mindig a találka. A fiatalok azért gyüttek ott össze mert itt

15

az evangélikus templomnál itt nem de a katolikus templomnál ott mindig volt mert a
fiatalok ott találkoztak, ha már ott voltak akkor vagy bementek vagy nem mentek de
érdekes volt azért a húsvét meg hát vártuk másnap a locsolókat. A bál az mindig sajnos
a második nap estéjén volt akkorára meg már mindig sok volt a részeg.

Akkor már jellemző volt hogy volt iparos bál is megy szegény bál is?

- Igen. A Kecse volt a szegény, az volt a duhaj, mert ugy hivták és még ezen az
oldalon ahol a Turul van ott volt még egy ilyen kis épitmény, azt az evangyélikus
egyház tartotta fönn. Egy ilyen valamikor kocsma volt, na ott is bál volt. És a Tóth
asszonynál meg volt az iparos bál. És ez el is volt osztályozva hogy tényleg nem
nagyon mehetett el, kinéztek? Nem volt azért annyira jellemző, esetleg ha valakinek
nézeteltérése volt, persze akkor össze verekedtek de úgy különösebben nem. Meg nem
is mentek különösebben oda. Itt szerettek ugrálni. jobban itt a dühöngőbe. Mert oda
abba a bálba már egy kicsit tánciskolai végzettség kellett. És hát akkor még nem
minden fiatalember járt, hát akkor még, tánciskolába, hát utána aztán mán mindenki
járt.

Adatközlő neve: Sipos Mihályné Treligyik Borbála szülésznő (született: 1900. július 27.
Derekegyháza) (lakcím: Gádoros, Eperjes, Tanya 31.)

Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.

A gyűjtő neve: Lehőcz Józsefné közművelődési előadó

Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Lehőcz
Józsefné közművelődési előadó; Sipos Mihályné adatközlő (1983. augusztus 17-én)

Magnófelvételről legépelve.

Gépirat oldalszáma: 15-16. oldal

Akkor a husvétot azt hogyan ünnepelték meg? Hogyan készültek rá?

- Hát azt nagypéntekre mindenki főzött mákos tésztát, mert akkor büjt volt vagy mákos
csikot, azt elnyujtották vékonyra és ilyen hosszuk voltak, az volt a csik. Nálunk is volt
kis teknyővel, mert tizen voltunk és sok köllött. Akkor nagypénteken meghalt az Ur
Jézus akkor mentünk a templomba a harang megnémult, majd nagyszombaton meg
volt a föltámadás ugy hogy sonka főtt, kocsonya főtt, meg tészta, ki mit tudott sütni.

Tojást azt hogyan festették, mivel?

- Hát vöröshagyma hajjal. Itt még nem is annyira mert vették a boltből a kifestett
tojást.

És divat volt hogy a lányok mentek vissza locsolkodni?

- Nem.

16

És mivel locsolkodtak, vizzel, vagy kölnivel?

- Jaj itt a locsolás olyan volt hogy befogtak két bivajt, egy nagy lajtot huzott, akkor a
fiatalemberek, egyiknél volt locsoló, a másiknál volt tésztaszürő, a harmadiknál volt
szita, és akkor mentek az utcán, minden hova be, de már akkor a nők menekültek
minden hova a kerteken keresztül másik utcára mert ugy meg locsolták hogy ment
minden fele a víz. De hát ezt csinálták az emberek, azok meg hát élvezték. Lajtal vitték
a vizet. De már az is megszünt, mostmár csak.

Adatközlő neve: Varga Jánosné (Bözsike néni) (született: 1901. július 11.) lakcím: Gádoros,
Kulich Gy. utca 11.)

Adatközlés helye: Bözsike néni lakása (Gádoros, Kulich Gy. utca 11.)

Adatközlés ideje: 1983. augusztus

Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Varga
Jánosné adatközlő (1983. augusztus 22-én)

Magnófelvételről legépelve.

Gépirat oldalszáma: 21. oldal

Na most a húsvéti ünnepek azok milyen ünnepnek számoltak?

- Hát az nagy ünnepnek számolt, mert ugye husvétkor főtt a sonka, kettes ünnep volt,
tojás festés, hát akkor mentek a locsolók,

Azok hogyan zajlottak le a locsolás ünnepsége?

- Akkor nem parfümmel locsoltak, hanem vizzel.

Ez hogy történt?

- Bementek a fiatalok kértek vizet, meg ugy is volt hogy kivitték a lányt, a kuthoz oszt
a vödörrel locsolták meg. Tésztaszürőt tartottak és azzal öntötte egy a vizet ment szana
széjjel minden hova. Mulatságos volt. Ez 1907-be 10, 12-be. ekkor voltak a vizzel
történő locsolások.

Mikor jött divatba a kölnivizzel való locsolás?

- Hát az már majdnem a 30-as esztendőbe. Mert emlékszek rá amikor a lányomat
gyüttek locsolni, na hát már akkor volt aki éppen különleges parfümmel de még azt is
vizzel locsolták először. Lavorfölé hajtották a fejüke és akkor meglocsolták. De azelőtt
meg mondom, hogy a kuthoz kivitték őket mert emlékszek hogy az öreg Hogyilsz
bácsi feleségit is kivitték és ugy meg locsolták, hogy az abba majdnem bele is halt,
ugy megfázott. Kettő megfogta egy meg huzta a vizet rá. És akkor azoknak a részit is
rákellett huzni.

17

Ilyenkor volt rokonlátogatás is a húsvét napján?

- Hogyne, ilyenkor nagy rokonlátogatás volt, akkor divat volt, a rokonlátogatás,
családlátogatás, na meg pünkösdkor is. Mert közben nem igen volt aki messzebb
lakott, mert ugye mindenki el volt foglalva és akkor nem volt rá idő.

Adatközlő neve: Farkas Antalné (született: 1902. január 24.) (Lakcím: Gádoros, Kun Béla
utca 11.)

Adatközlés helye: Farkas Antalné lakása (Gádoros, Kun Béla utca 11.)

Adatközlés ideje: 1983. augusztus 9.

Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő; Lukács Árpádné
adminisztrátor (1983. augusztus 22-én)

Magnófelvételről legépelve.

Gépirat oldalszáma: 21-22. oldal

-Tojás festés?

Farkas Antalné:

-Hát az vót, minden lányos háznál festették a tojást, gyüttek a locsolók. A locsolóknál
divat vót az, hogy kivitték a lányt a kuthoz, oszt ott jól lelocsolták.

-Ez mikor volt? Melyik esztendőben?

Farkas Antalné:

-Hát az 1919-20-as esztendőkben. Tán még a 30-as években is vót. Akkor még nem
kölnit használtak, hanem kivitték a kuthoz. Gyütt 2-3 fiatal ember, osztán elmondták a
verset, hogy szabad e locsolni, oszt, hát ha szabad, akor kivitték a lányt a kuthon, meg
az udvar közepire, oszt az egyik fiu fölvette a kantát, oszt kivitte, olyan is vót, hogy a
másik meg megkereste a tésztaszedőt, mert akor még divat vót a falra fölakasztva, oszt
mikor lehajolt a lány az udvar közepin akor a tészta szedőt az egyik fölé tartotta, oszt
zsupsz bele a sok vizet, oszt tetőtül talpig csupa víz lett. Ilyen bolondságot is
elkövettek.

-Ebből azért megfázások is voltak, mert nem volt azért mindég jó idő?

Farkas Antalné:

-Hát vót bizony, de hát muszály vót, ha azt akarta, hogy meglocsolják. De hát azért
mikor rossz idő volt, akor ilyesmi nem igen fordult elő. Akkor kértek egy kis vizet,
mert szomjassak vótak, oszt akor azzal locsolták. Lavor fölé, oszt akor megmeregették
a fejit, hogy egészségire, osztán jól van.

-És kapott ezért valamit? Piros tojást?

18

Farkas Antalné:

Hát megkinálták egy kis itallal, meg kocsonnyával. Csak az ismerősökökhöz mentek.
Mán a mi életünkben se vót az divat, hogy egyik háztul ki, a másikba be. Csak igy az
ismerősök mentek.

Adatközlők nevei:
- Bella Mihályné (született: Csorváson, 1913. november 4-én. lánykori neve: Guttyán
Rozália) ÁFÉSZ dolgozó, bolti eladó, boltvezető (Lakcím: Gádoros, Attila utca 26.) vallás:
katolikus
- Fekete Józsefné (lánykori név: Jularics vagy Mularics Mária) női szabó (Lakcím: Gádoros,
Attila utca 27.) vallás: evangélikus
Adatközlés helye: Bella Mihályné nyugdíjas szövetkezeti dolgozó háza (Gádoros, Attila utca
26.)
Adatgyűjtő neve: Lehőcz Józsefné (szül. név: Ari Ildikó)
Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.
Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő; Lukács Árpádné
adminisztrátor (1983. augusztus 10-én); Bella Mihályné és Fekete Józsefné adatközlők
Magnófelvételről legépelve.
Gépirat oldalszáma: 48-49. oldal

- És a husvétot az hogyan ünnepelték meg?

Belláné:

-Hát azt még máig is megmaradt, hogy az ismerősök elmennek, egymáshoz,
meglocsolják, meg a gyermekek elmennek, de más különössebb.

-Tojás festés, meg ilyenek?

Belláné:

-Ezelőtt nagyon vót. Most mán azért elmaradt.

-Hát akor, most már mit szoktak adni?

Belláné:

-Csak pénzt, mert, ha ezt a csokoládé tojást is megveszi, az ember, a gyerekek nem
szivesen fogadják el, mert mennek máshová is. És tényleg, őszintén mondják, hogy ez
megolvad, törnkremegy, minden, oszt mostmár, csak a péz.

-És ezt csak rokon gyerekeknek aggyák?

Belláné:

19

-Hát aki elgyün, ismerösök, nem csak rokonoknak, hanem akik ismerős gyerekek
azoknak is. Oszt, a hagyományos , az én anyám is ugy, csinálta, ha mást nem, hagyma
hajjal olyan gyönyörű barna tojásokat festett, hát meg vótak tojás festékek is, szinesek.
Hát akor ugy örültek a gyerekek annak a színes tojásoknak, hogy borzasztó. Ilyen
rendes tyuktojást festettünk.
-És a tojás irással nem foglalkoztak?
Belláné:

-Nem, nem.
-Nem volt itt, a faluban ilyen tojás pingáló, meg iró asszony se?
Belláné:

-Nem.
-És nem tudom, erről a komatál küldésről tudnak e valamit?
Belláné:

-Nem.

Adatközlő neve: Szűcs József (született: 1907. szeptember 7. lakcím: Gádoros, Kun Béla
utca 9.)
Adatközlés helye: Művelődési Ház
Adatközlés ideje: 1987. január 16.
Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre igazgató, gyűjtő; Szűcs Endréné adminisztrátor; Szűcs
József adatközlő (1987. március 25-én)
Magnófelvételről legépelve.
Gépirat oldalszámai: locsolás: 28-29. oldal; bálok: 30-32. oldal

28-29. oldal:

Kiss Imre: A locsolás az hogyan zajlott le, Józsibátyám hogyan csinálták abban az
időben? Mikor még gyerekek voltak.
Szűcs József: Hát ugy csináltuk, hogy csináltunk rózsavizet.
K. I.: Miből?
SZ. J.: Szappanos vizet csináltunk ilyen szagos szappanból, azt az szagositotta. Tehát
volt olyan akinek volt ilyen piperés üvege.
K. I.: És akkor le volt kötve egy kis ruhával?

20

SZ. J.: Levolt kötve ronggyal. Aztán megszurkáltuk ilyen hajtü félével. Aztán adtak
piros tojást gyerek korban.

K. I.: Mondani kellett volna verset is?
SZ. J.: Aki tudott, meg aki tanulta. Nagyon kevés volt.
K. I.: S ez a locsolás ez csak a rokonságot locsolták, vagy pedig házról-házra mentek a
gyerekek? Meg a felnőttek is?
SZ. J.: A felnőttek nem igen, esetleg csak az utcabelieket, jobban ilyen kis utcán mint
a mienk is. De a rokonság volt a mérvadó, ezeket meglátogattuk.

30-32. oldal:

Kiss Imre: Milyen szórakozás volt a fiatalság és a felnőttek részére?
Szűcs József: Hát ilyen ünnepi mulatság husvétkor, karácsonykor, bálakkor.
K. I.: Bent a faluban? És hol volt a bál?
SZ. J.: Bent a faluban. A varroda ahol van a Kecse féle.
K. I.: A Kecse féle vendéglőben igen.
SZ. J.: Aztán amottan fönt a Faragó féle vendéglő volt az is.
K. I.: És kik vettek részt az egyikben, meg a másikban?
SZ. J.: Két részre oszlott a fiatalság. Faragóéknál voltak az iparos legények.

K. I.: Csak az iparosok mehettek oda?

SZ. J.: Igen.
K. I.: A Kecse féle vendéglőbe meg a parasztok, a nincstelenek?
SZ. J.: Igen. A nincstelenek, meg aki szinpatizált a parasztsággal jobban, volt olyan
iparos aki átjött. Innen is volt olyan aki átment, de ezek csak nagyon kevés számban
jelentkeztek.
K. I.: Mennyien voltak akkor a bálban kb.?
SZ. J.: Hát Imriském amennyi befért.

K. I.: Sokan?

SZ. J.: Sokan.
K. I.: Mennyi volt a belépő?
SZ. J.: Hát azt igy szám szerint nem tudom, de kibirható volt.
K. I.: Nem emlékszik rá, hogy mit fizettek?
SZ. J.: Pénzt kellett fizetni.

21

K. I.: Pénzt kellett fizetni, de arra nem emlékszik, hogy mennyit?
SZ. J.: Az ördög tudja. Pengős világ volt már akkor.
K. I.: A zenét ki szolgáltatta?
SZ. J.: Volt két banda. Az egyik Tóth Bandi bácsi volt.
K. I.: Hegedüvel játszott?
SZ. J.: Hegedüvel játszott. Meg volt mikor bemelegedett valakinek a füle akkor
düdával is muzsikáltatott.
K. I.: Mettől- eddig tartott a bál?
SZ. J.: Hát az este négyórakor igy karácsonykor, husvétkor meg ugy időszakhoz kötve
volt. Reggelig lehetett bálazni.
K. I.: Reggelig lehetett? Ez csak szombat alkalmával volt ez a bál féle ugye?
SZ. J.: Igen. Közbe nagyon ritkán volt, hogy akkor is tudod a katolikus kör, az csinált
bálat vagy volt protestáns egylet, Angyal Gyula vendéglőjében meg a parasztok
voltak.
K. I.: A Fényessel szemben az az Angyal Gyula, Angyal Terka?
SZ. J.: Angyal Terka.

22