125 éve hunyt el Baross Károly evangélikus lelkész, Bánfalva első történetírója

125 éve hunyt el Baross Károly evangélikus lelkész,

Bánfalva első történetírója

2001-ben volt Bánfalva újraalapításának 175., a honfoglalás kori falunév (Gádoros)
felvételének 100., illetve Baross Károly halálának 105. évfordulója. Ez tette időszerűvé,
hogy a 2001. szeptember 29-i „Falunapra” a Gádorosi Füzetek 2. kötetének keretében
megjelenjen Baross Károly: „A Bánfalvi Ágost. Hitv. Evang. Egyház múltja és jelene
évszerinti kimutatásban” című helytörténeti műve hasonmás kiadásban. Húsz évvel
később – 2021-ben, Baross Károly halálának 125. évfordulóján – összeállításunkkal az ő
életére és példaértékű munkásságára emlékezünk.

Baross Károly Kiskőrösön született 1822. március 30-án.
Édesapja Baross József tanító, édesanyja Kromholcz
Mária. Kiskőrösön, a szülő házban élt 12 éves koráig, s
1833-tól 34-ig a helyi Evangélikus Elemi Iskolában tanult,
de Dunapatajon fejezte be elemi iskolai tanulmányait.
Mivel elhivatottságot érzett a tanítói és a lelkészi pálya
iránt, úgy választotta ki felsőbb iskoláit, hogy mindkét
hivatásának eleget tehessen. Ennek megfelelően 1836-tól
1840-ig a Felvidéken található Hont vármegyei, híres
selmecbányai főgimnáziumba ment, ahol latin tannyelvű
tagozaton tanult négy éven át. 1840-1844-es évek során
ugyanitt folytatott teológiai tanulmányokat, amit 1845-
ben Pozsonyban fejezett be. Lelkészi vizsgát 1845. június
25-én, főtiszteletű Sztromszky Ferenc Sámuel püspök
előtt tett.

Iskoláit befejezve Pozsonyból a Pest vármegyei Péteribe utazott és Földváry Miklós
földbirtokosnál volt másfél évig házitanító. Ezt követően 1846-ban szülővárosába,
Kiskőrösre került a Kiskőrösi Magyar Tannyelvű Evangélikus Iskolába oktatónak, ahol öt
éven át, 1846-tól 1851. június 6-ig végzett eredményes tanítói munkát. Ekkor
próbaprédikációra hívták a lelkész nélkül maradt Békés vármegyei Bánfalvára. A
bemutatkozás remekül sikerült, azonnal elnyerte a helyi egyházközség vezetőinek
bizalmát. Mielőtt azonban megkezdte volna szolgálatát, 1851. június 10-én Miskolcon,
Komáromi József püspöki adminisztrátor lelkésszé szentelte. 1851. június 25-én
érkezett bánfalvai lelkészi szolgálati helyére, ahol négy nap múlva, 1851. június 29-
én lelkészi hivatalába iktatta a nagytiszteletű Placskó István békési esperes. 1860.
május 25-én Orosházán megnősült, feleségül vette Kalmár József jegyző lányát Máriát.
1861-ben szintén Orosházán született egyetlen fiuk István, aki később Kondoroson
főjegyzői tisztséget viselt.

1

Az 1888-ban épült Evangélikus Templom képe 1923-ban (balra) és 1928-ban (jobbra)

Az egyházszervező lelkész

Bánfalván kezdetben többnyire evangélikus lakosok éltek. Az 1400 lelket számláló
település lakói közül 900 fő tartozott ehhez a felekezethez. A nagy tudású és már kellő
gyakorlattal rendelkező Baross Károly körültekintően felmérte a bánfalvai evangélikus
egyház, a többi felekezet, valamint a község általános helyzetét, számszerű adatait.
Kereste a falu újraalapításától eltelt időszak iratait, dokumentumait, anyakönyveit,
gazdasági, pénzügyi iratokat, jegyzőkönyveket, oktatási naplókat, nyilvántartásokat.
Irattárakat keresett, de csak hiányos feljegyzéseket, aktákat talált. Komolyan vette a
feladatát, építette a gyülekezetet, őrködött az egyházközség tagjainak híthűsége és
erkölcsi tisztasága fölött. 1854-ben Schaudt András pesti harangöntőnél új harangot
készíttettek. Még ugyanebben az évben jelentősen gyarapodott az evangélikusok száma –
a falu 210 házhellyel megnagyobbodott és kezdett kialakulni Új Bánfalva.

Nem túlzás azt állítani, hogy Baross Károly az 1844-ben önállóvá vált Bánfalvai
Evangélikus Egyházat szinte „újraalapította”. A szerény javakkal, eszközökkel rendelkező
egyház tulajdonát számba vette, felleltározta. Az egyházi párbéri adó képezte a gyülekezet
egyedüli jövedelmét. E szerint minden házaspár 1 véka 3 icce tiszta búzát, 1 véka árpát és
70 krajcár egyházi adót fizetett. (1 véka kb. 30 liter, 1 icce pedig 0,8 liter). Egyedülállókra,
özvegyekre vagy vegyes házasságban élőkre ennek a felét vetették ki. A mindenkori
egyházi elöljárók segítségével, a gondos gazda módjára bánt, a leginkább szegény hívektől
beszedett pénzekkel. Mindenre kiterjedt a figyelme. Még az 1849 tavaszán a Forradalmi
Kormány Honvédelmi Bizottmányának rendeletére leszerelt harangok felkutatására is

2

kísérletet tett. (Az aradi várba szállíttatott harangok sorsa sajnos ismeretlen volt és a
keresésük nem vezetett eredményre.)

Az Evangélikus Templom külső képe a két világháború között
Egyházfejlesztő munkájában a fontossági sorrendet követte. A templom, az iskola
épületének javítása, paplak bővítése, iroda-irattár kialakítása, a legszükségesebb
bútorzat, felszerelés beszerzése volt a fő törekvése. Egyházi pecsét, harangláb-készítés,
harangok öntetése, új anyakönyvek, iktatók megnyitása, működése első évtizedében
megtörtént. A dinamikus fejlődés ütemét csak az elemi csapások: az aszály, jégverés,
viharkárok, tűzesetek, – gyakori járványok, kolera, himlő – késleltették. Ilyenkor az
ínségpénztárakhoz hatósági segélyekért folyamodott. Ha más megoldás nem volt,
hiteleket vett fel, melyeket részletekben törlesztett. A temető bővítését, halottas kamra
építését – a római katolikus és az izraelita egyházzal közösen – a terheket megosztva
oldotta meg. A testvéregyházak segítségével a templom, az iskola felszerelése, bútorzata
folyamatosan egészült ki.
1856-ban új iskolát építettek a lebontott, öreg épület helyén, s egy új templomra kitartó
szorgalommal gyűjtötték a pénzt, az adományokat, a szükséges építési anyagokat. 1861-
ben tanítói lakást vásároltak. 1865-ben az omladozó templomot belül támoszlopokkal
látták el, egyúttal újból vakolták és kimeszelték. Úgy határoztak, hogy évenkénti és
házankénti gyűjtés útján egy új templomot emelnek. 1871-ben az egyház vezetősége két
kisebb harangot öntetett. 1875-ben fő irányítója volt az Ismétlő Iskola, a Faiskola és
Gyakorlókert előírás szerinti megszervezésének a felekezetek lelkészeivel és tanítóival
karöltve. Körültekintő tevékenysége által nemcsak az egyházi javak – templom, paplak,

3

iskola, tanítói lakás, telekvásárlás, építés-bővítés – gyarapodtak, hanem a hívek
lélekszáma is növekedett.1 Hihetetlen energiával, teherbírással, fáradozott egyháza,
faluja, a térség feladatainak, napi gondjainak megoldásában. Hívei, a falu népe, a község
Képviselő-testülete, vezető személyiségei felismerték tudását, szellemi felkészültségét és
kérték, igényelték közreműködését és támogatását.

Bánfalva első történetírója

Baross Károly miközben lelkészi, tanítói feladatait
lelkiismeretesen ellátta, gondosan megkezdte a falu
történetének időrendi feldolgozását, 1826-tól 1851-ig,
ideérkezésének időpontjáig, az addig eltelt 25 év történetét,
adatait, neveit időrendi sorrendbe illesztette. Amire írásos
dokumentumot nem talált a korábbi „anyaegyházaktól”
Orosházán, Szentesen, Szarvason és a szomszédos
településeken – Nagyszénás, Szentetornya, Csabacsűd –
elöljáróitól kért hiteles forrásokat. Ha nem talált írásos emléket,
a még élő szemtanúk vallomásai alapján dokumentálta és
rendszerezte az eseményeket. Tervszerűen vezette az egyházi
nyilvántartásokat, anyakönyvi, iskolai naplókat, gyűjtötte a községtörténeti adatokat,
neveket, történéseket. Baross Károly számos érdeme közül az egyik kiemelkedő tette a
községre, egyházakra, önkormányzatra vonatkozó tények megörökítése, az első, hiteles
egyház- és falutörténet megírása volt.

1876-ban a falu újraalapítása 50., Baross Károly lelkésszé
szentelése 25. évfordulójára jelent meg A Bánfalvi Ágost.
Hitv. Evang. Egyház múltja és jelene évszerinti
kimutatásban című egyháztörténeti, községtörténeti
munkája, s a közkézre került eredeti kiadványok a bánfalvai
családok megbecsült és féltett kincsévé váltak.2 A családi biblia
mellett szinte apáról fiúra szállt, de az évek múlásával egyre
kevesebb példány maradt a faluban. Egyfelől ezért, másrészről
pedig a vékony, törékeny papíron megjelenő kiadás
sérülékenysége miatt is indokolt volt a művet újra
megjelentetni.3 Arról nem is szólva, hogy Baross Károly

1 Jól mutatja ezt, hogy az ideérkezése évében (1851-ben) 915 fős lélekszám 1861-re 1521 főre emelkedett,
majd az 1870-es népszámlálás szerint Bánfalva lakossága már 2468 főt számlált, amiből 1296 evangélikus, 830
római katolikus, 293 református, 33 izraelita, 2 fő pedig az ó-hitű (görög keleti) valláshoz tartozott. – Vö. TÓTH
LÁSZLÓ: A gádorosi evangélikus egyház rövid története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 8. Adalékok Gádoros történetéhez.
(szerk. Bárány Ferenc-G. Vass István.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2007.24.

2 Ld. BAROSS KÁROLY: A Bánfalvi Ágost. Hitv. Evang. Egyház múltja és jelene évszerinti kimutatásban. Orosháza.
1876.

3 Ld. BAROSS KÁROLY: „A bánfalvi ágost. hitv. evang. egyház múltja és jelene évszerinti kimutatásban” című
helytörténeti mű hasonmás kiadásban. In. GÁDOROSI FÜZETEK 2. (szerk. Bárány Ferenc-Pongó Bertalan.) Gádoros
Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2001. – Megjegyzés: A hasonmás kiadás, idegen, latin eredetű szóval

4

egyház- és falutörténete – írja Pongó Bertalan, a hasonmás kiadványhoz írt bevezető
tanulmányában – „az első egyház- és falutörténet Gádoros, és a gádorosiak számára ős-
történeti forrás, minden további helytörténeti munka alapja, kiinduló alkotása.”4

Az Evangélikus Templom az 1980-as években (balra) és 2005-ben (jobbra)

A lelkész-pedagógus

Kiss Imre és Oláh János könyvéből tudjuk, hogy az evangélikus gyermekeknek már
1829-től volt tanítójuk. (Az első tanítók nevei: Vörös István 1829-ben, Barkó Mihály 1830-
ban, valamint Győri Imre 1831-ben.)5 A bánfalvai evangélikus hitvallású lakosok
Losonczky Lászlótól bérelt épületben nyitották meg első iskolájukat. Ez az épület az új
telephely két magjától, az „öregfalutól” s a bárói „majorságtól”, távol állt, a két teleprész
között, így külterületnek, „tanyának” számított. Ez a bérlemény 1829-től 1832-ig szolgált
iskolaépületként és imaházként a két hitfelekezet tagjainak. 1831. tanév végén a
bérleményt nem újították meg, így az csak három éven át szolgált iskola és imaház céljára.
Az 1832. évtől az evangélikusok és reformátusok „örökáron” vásároltak ifj. Dudás
Istvántól „iskolaházat”, mely 24 éven át (1832–1856-ig) működött. Az épület a későbbi
evangélikus iskola, lelkészi hivatal és lakás helyén állt, a mai Kossuth Lajos út és a Nagy
utca sarkán, ahol a Takarékszövetkezet új épülete található. Ebben az épületben először

fakszimile – nyomdai írott, vagy nyomtatott szövegnek, képnek az eredeti példányhoz mindenben hasonló,
nyomdai úton előállított másolata (a szerk.)

4 PONGÓ BERTALAN: Baross Károly élete és munkássága című tanulmányát. = BAROSS KÁROLY: „A bánfalvi ágost.
hitv. evang. egyház múltja és jelene évszerinti kimutatásban” című helytörténeti mű hasonmás kiadásban. In.
GÁDOROSI FÜZETEK 2. (szerk. Bárány Ferenc-Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2001.
11.

5 KISS IMRE-OLÁH JÁNOS: Fejezetek Gádoros történetéből. Községi Helytörténeti Bizottság. Gádoros. 1984.14.

5

Dobsa Tamás (1832-ben) tanított. Az evangélikus hívek a reformátusokkal együtt 1838-
ban már szerény imaházat is kialakítottak. 1844-ben született meg a döntés az imaház
megnagyobbítására és az igény egy önálló lelkészre. Kérelemmel fordultak Kristóffy
Sámuel nagylaki evangélikus espereshez ügyük kedvező elbírálása érdekében, Ezzel
párhuzamosan megkezdték az imaház megnagyobbítását és a paplak felépítését, amit
1844. július végéig be is fejeztek. Vásároltak egy harangot is 24 váltó forintért (azt a
harangot, ami a mezőberényi gimnázium harangja volt egykor). Még ebben ez évben
megszületett az esperesi közgyűlés döntése a bánfalvai evangélikusok kérelmének
teljesítéséről. Októberben meghívták a Pitvaroson szolgáló Molitórisz Lajost lelkész-
tanítónak, aki elfogadta a felkérést.6 Ezt követően 1844. november 12-én hivatalosan is
létrejött az önálló evangélikus anyaegyház. Mivel Molitórisz 1850-ben Albertfalvára (ma
Csanádalberti) távozott, Baross Károly a település második lelkészeként két évig
lelkész-tanítóként is működött, majd 1852-ben testvérét, Baross Józsefet hívta
maga mellé segítségül. 1856-ban új iskola épült az öreg lebontott iskola helyén, mely az
iskolán kívül, a lelkészi hivatalnak és paplaknak is otthont adott. Az iskola 1908-ig, a Nagy
utcában épült állami iskola megnyitásáig működött.7

Pongó Bertalan és felesége, Pongó Bertalanné Balogh Mária kutatásaiból ismeretes,
hogy ki voltak evangélikus iskolai tanítók a községben:

Vörös István 1829 1 évig
Berkó Mihály
Győri Imre 1830 1 évig
Dobsa Tamás
1831 1 évig
Hraskóczi György
Székács Sámuel 1832–1833 2 évig
Horváth Antal
Balázs Mihály 1834–1838-ban nincs tanítója az evangélikus egyháznak.
Molitórisz Lajos
Henczely István 1838–1839 2 évig
Barcsó Mihály
Baross József 1840–1842 2 évig
Oravecz Lajos
Szalay József 1843 I. félév fél évig
Tóth Imre
Kolbenhauer Kálmán 1843 II. félév fél évig
Keller Ferenc
1844–1850 6 évig

1851–1852 1 évig

1852 1 évig

1852–1853 1 évig

1853–1861 8 évig

1861–1899 38 évig

1880–1887 7 évig

1899–1908 9 évig

1906–1908 2 évig

6 1844-ben – éppen virágvasárnap – az erős szélvész a templom teteje felét leszakította, és a falazata is
megrongálódott, így csaknem újból kellett építeni. 1845-ben a templom felépítése egészben befejeződött és
valószínűleg fel is szentelték.

7 PONGÓ BERTALAN: Iskolák és nevelők Bánfalva-Gádoroson az alapítástól 1964-ig. In. GÁDOROSI FÜZETEK 7.
Adatok és források Gádoros történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc-Pongó Bertalan. Gádoros Nagyközség
Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2006. 135-136.

6

Az Evangélikus Templom oltára és szószéke régen

A település történetében mérföldkőnek számított, amikor a Vallás és Közoktatásügyi
Miniszter 1876. évi XXVII. törvénycikk alapján országszerte kötelezővé tette az
iskolaszékek létrehozását, ennek szellemében történt a törvény végrehajtása. Az
iskolaszék megalakítását, szervezetét és ügyrendjét a fenti törvénycikk 9. és 13.
paragrafusa határozta meg:

 Iskolaszéket köteles alakítani minden olyan község, mely községi népiskolát tart
fenn, melynek feladata a községi és felekezeti iskolák helyi felügyelete és gondozása.

 Az iskolaszékek tagjait a község lakosai közül a képviselő-testület közgyűlése 3 évi
időtartamra választja. Az iskolaszékeknek 5 tagú vezetősége van: elnök,
elnökhelyettes, jegyző, gondnok, tag. Az iskolaszéknek a megválasztott tagokon
kívül tanácskozási és szavazási jogkörrel rendelkező tagja van, - általában 13 fővel.

 Az iskolaszékek tagjai esküt tesznek az alakuló ülésen, üléseikről jegyzőkönyvet
vezetnek. Munkájukról a megyei illetőségű vármegyei tankerületi tanfelügyelőnek
számolnak be. Az iskolaszéki ülésen a napirendi kérdésekről általános
szótöbbséggel hozzák határozataikat.

Bánfalván az iskolaszék megalakulása 1877. augusztus 29-én történt, melyen
Baross Károlyt általános közfelkiáltással választotta a Községi Képviselő Testület
az iskolaszék elnökévé. Ő szervezte és irányította az iskolaszéket két cikluson, azaz 6
éven át, biztosítva – gyakran nehézségek árán is – a szegény kistelepülés felekezeti
iskoláinak fennmaradását, eredményes működését. A templommal szemközt volt
található az iskola épülete, ahova 1876-ban 1 tanterembe 124 tanköteles gyermek járt. Az
iskola melletti két szobát a lelkész szolgálati lakásnak, parókiának használta. Gondja volt

7

az iskolákra, 1878-ban ismét egy szép iskolát építettek, mellé egy tanítói lakást. 1851-es
Bánfalvára érkezésétől kezdve a következő tanítók teljesítettek mellette szolgálatot:
Baross József, Oravecz Lajos, Szalay József, Sass Lajos, Szmetana Gusztáv, Csajka János,
Rusz János. Igyekezett megfelelő emberi kapcsolatot ápolni a református (Séra József,
Kecskeméti Sámuel, Tóth Ferenc, Deák György, Rácz Károly, vecsei Nagy Zsigmond,) és a
római katolikus (Kupsa Péter, Lindenmayer Károly, Szauer Alajos) lelkészekkel. A Baross
Károly iránt megnyilvánuló bizalom és megbecsülés jele volt, hogy 1883-tól is 13 éven át,
1896-ban bekövetkező haláláig folyamatosan, az eredményes működést biztosítva az
iskolaszék tagjává választották, igényelve hasznos javaslatait, tanácsait,
közreműködését.8

A 214 kilós „Hősök harangja” és a 66 kilós „Gyermekek harangja” fogadása a vasútállomáson
1937. december 12-én

A templomépítő

Bánfalva a 19. században már evangélikus templommal büszkélkedhetett. Baross
Károly érdeme, hogy vezetése mellett nyerte el mai formáját az evangélikus egyház
temploma 1888-ban. Ennek elérése érdekében több mint két évtizedig szorgalmasan
folyt az országossá szélesedett gyűjtés. (Külön templomépítési gondnokot is

8 Ld. PONGÓ BERTALAN: Baross Károly élete és munkássága című tanulmányát. = BAROSS KÁROLY: „A bánfalvi
ágost. hitv. evang. egyház múltja és jelene évszerinti kimutatásban” című helytörténeti mű hasonmás kiadásban.
In. GÁDOROSI FÜZETEK 2. (szerk. Bárány Ferenc-Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros.
2001.7-15.

8

választottak.) 1883-ra már 202 ezer téglát égettettek, majd Kollár János mérnökkel
elkészíttették a terveket, több bankkal tárgyaltak a hitelfelvételi lehetőségekről.
Gyűjtőívekkel indultak az önkéntesek Ambrózfalvától Szarvasig. Nemcsak készpénzt
fogadtak el, hanem lovas kocsival járva, magukkal vitt zsákokba szedegették a gabonát.
1886 februárjában a Baross Károly vezette egyházközségi közgyűlés elhatározta, hogy „a
mostaninál 2 öllel szélesebb, 4 öllel hosszabb, toronnyal ellátott, szilárd, erős templom
építtessék.” 1888 tavaszától azután felgyorsultak az események: újabb 16 ezer téglát
égettettek, tárgyalásokat kezdtek Mátray Lajos építőmesterrel, ugyanakkor Oskó Lajos
Párizsban élő orosházi származású festőművésztől 50 forintért megrendelték a templom
oltárképét, amely Jézus mennybemenetelét ábrázolta. (Ezt az 1990-es években ellopták).
Baross Károly portréját szintén Oskó Lajos festette meg.

A „Hősök harangja” és a „Gyermekek harangja” 1937-ben
(balra: a harangok felszentelési ünnepsége a Trianoni
Emlékmű előtt; jobbra: Pörneki József szaval az új
harangok megérkezésekor)

1888. december 2-án a lelkész az egyházközség közgyűlésén bejelentette, hogy a
templom felépült, összességében 16.500 forint költséggel. Az egyháznak volt készpénze
8000 forint, adományokból kaptak 2000 forintot és 6500 forintot vettek fel a bánfalvai
takarékpénztártól 10 évi törlesztésre, 8 %-os kamattal. A fennmaradt feljegyzések szerint
a templomra a legtöbbet adakoztak: Bakay Péter földbirtokos 200, Jurenák Imre
földbirtokos 100, dr. Chrenka Dániel orvos 100 forintot. Az izraelita Epstein János is 25
forintot adományozott. Sőt, egy helyen azt olvashatjuk, az egyház „kegyadományt kapott
Ő Felségétől 100 forintot.” Az új templomot 1888. december 16-án szentelték fel,
advent harmadik vasárnapján Achim Ádám főesperes, püspökhelyettes által, Veres József
orosházi, Draskóczy Lajos vásárhelyi és Keviczky László kondorosi lelkészek segédletével.
Az egyházközség lélekszáma ekkor az anyagyülekezetben 1321, a pusztákon 502,
összesen tehát 1823 fő volt.

Az adósság törlesztése a terveknek megfelelően haladt, bár továbbra is nagy
szegénységben éltek a hívek, még a gyermekek tandíjának fizetését is be kellett szüntetni.

9

A helyzet jellemzésére álljon itt Baross Károly, jegyzőkönyvben megmaradt
felszólalásának egy mondata: „Nálunk a napszámból élő lakosság túlszámban lévén, most
a munkás-nép közt lévő elégedetlenek lármája, izgalmas magaviselete az egyházunkra és
iskolánkra is nagymérvűleg rombolólag hat…” Szerencsére jó munkatársakra lelt az
egyházközségi felügyelőkben: Tavaszi János, dr. Chrenka Dániel, Bakay Péter és dr. Bikádi
Antal voltak segítségére. Az idő előre haladtával azonban mind több támadás érte,
egymást követték a viharos közgyűlések. „Papunk el van öregedve, nem hallani a
prédikációit” – örökítette meg a jegyzőkönyv az egyik hozzászólást. Felmerült az is, hogy
„az evangélikus iskolák a községnek adassanak át, mert azok fenntartásához az egyház
elegendő anyagi erővel nem bír.” Ereje felőrlődött, de mindvégig végezte a szertartásokat,
prédikált, keresztelt, konfirmációt tartott, esketett, temetett, kiszolgáltatta az úr szent
vacsoráját, vezette az anyakönyveket, levelezett, kiadta az anyakönyvi kivonatokat. Végül
a sok izgalom végzetessé vált, s 1896. április 18-án „szívszélhűdésben” váratlanul elhunyt.
Két nap múlva hatalmas részvét mellett temették el. Sírjánál Harsányi Sándor orosházi
lelkész és Veres József esperes hirdette a vigasztalás evangéliumát.

Az egyházmegyei vezetés még a temetés napján megtartott közgyűlésen meghozta az
intézkedéseket, hogy az egyházközség élete folyamatosan haladjon tovább. Alig telt el két
hónap, június 28-án megválasztották utódául Okályi Adolf orosházi segédlelkészt.
Augusztus 26-án a Szarvason megtartott egyházmegyei közgyűlésen Veres József esperes
beszámolt arról, hogy a lelkészi kar legidősebbje, Baross Károly – aki haláláig az
egyházmegyei törvényszék bírája is volt – Bánfalván meghalt életének 74-ik, bánfalvai
lelkészkedésének 45. évében. Halála után feleségének ki kellett költöznie a parókiáról,
Kondoroson élő fiához ment, ahol 1907-ben halt meg, Gádoroson temették el férje mellé.9

Baross Károly gazdag életpályája során 45 évig szolgálta egyházát és faluját.
Lelkészi működése és közszolgálata minden területén maradandót alkotott,
elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ennek ellenére sokáig egyetlen fénykép sem volt
fellelhető róla a faluban. Rindó József kondorosi helytörténész tanár érdeme, hogy a 2001-
ben megjelent hasonmás kiadás címlapján látható, egyetlen hiteles képet rokonsága
köréből megszerezte és felajánlotta Gádorosnak. Arcképe így ma ott látható a 2001. június
havi ünnepi Képviselő-testületi Emlékülés alkalmával átadott „Gádoros Község
Nagyjainak Arcképcsarnoka” arcképei között a Polgármesteri Hivatal tanácskozója falán,
melyet Gádoros Nagyközség Képviselő-testülete a falu újraalapításának 175., a
honfoglaláskori falunév (újra) felvételének 100. évfordulója alkalmával nyitott meg és
adott át a település lakóközösségének.

/Az összeállítást készítette: Muhel Gábor/

9 KOSZORÚS OSZKÁR: Arcképek Gádoros múltjából. In. GÁDOROSI FÜZETEK 6. (szerk. Bárány Ferenc-Pongó Bertalan.)
Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2005. 8-11.

10

Az összeállításhoz felhasznált művek, tanulmányok és képek forrása

 A Gádorosi Füzetek elektronikus gépiratai és nyomdai anyagai. = Justh Zsigmond
Művelődési Ház és Könyvtár. Nagyközségi Könyvtár Információs és Közösségi Hely –
Helytörténeti Gyűjtemény (5932. Gádoros, Iskola utca 19.)

 A Nagyszénás-Gádorosi Evangélikus Egyházközség honlapja. (A gádorosi evangélikus
egyház rövid története - Tóth László írása.) = https://nagyszenas.lutheran.hu/gadoros/a-
gadorosi-evangelikus-egyhaz-roevid-toertenete-toth-laszlo-irasa

 Baross Károly művének eredeti kiadásának belső borítója. = Magyar Evangélikus Digitális
Tár (MEDiT) = https://medit.lutheran.hu/site/konyv/4066#book/3

 BAROSS KÁROLY: „A bánfalvi ágost. hitv. evang. egyház múltja és jelene évszerinti
kimutatásban” című helytörténeti mű hasonmás kiadásban. In. GÁDOROSI FÜZETEK 2. (szerk.
Bárány Ferenc-Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2001. (=
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Gadoros/pages/Gadorosi
_fuzetek_2/004_banfalva_agost_hitv.htm)

 BAROSS KÁROLY: A Bánfalvi Ágost. Hitv. Evang. Egyház múltja és jelene évszerinti
kimutatásban. Orosháza. 1876.

 KOSZORÚS OSZKÁR: Arcképek Gádoros múltjából. In. GÁDOROSI FÜZETEK 6. (szerk. Bárány
Ferenc-Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2005. 8-11.

 Magyar Harangok honlapja. = http://www.magyarharangok.hu/gadoros.html
 Magyar Nemzeti Levéltár – Reformáció Emlékbizottság oldala. („Gádorosi Evangélikus

Templom”) = https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/gadorosi_evangelikus_templom
 PONGÓ BERTALAN: Baross Károly élete és munkássága című bevezető tanulmánya. = BAROSS

KÁROLY: „A bánfalvi ágost. hitv. evang. egyház múltja és jelene évszerinti kimutatásban”
című helytörténeti mű hasonmás kiadásban. In. GÁDOROSI FÜZETEK 2. (szerk. Bárány Ferenc-
Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2001. 7-15.
 PONGÓ BERTALAN: Iskolák és nevelők Bánfalva-Gádoroson az alapítástól 1964-ig. In.
GÁDOROSI FÜZETEK 7. Adatok és források Gádoros történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc-
Pongó Bertalan. Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2006. 135-157.
 TÓTH LÁSZLÓ: A gádorosi evangélikus egyház rövid története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 8.
Adalékok Gádoros történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc-G. Vass István.) Gádoros
Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2007.23-39.

11