Az 1891-es bánfalvai aratósztrájk és társadalmi, gazdasági előzményei a levéltári források alapján

MARTON ILDIKÓ

Az 1891-es bánfalvai aratósztrájk és társadalmi, gazdasági
előzményei a levéltári források alapján

Néhány szó a forráskutatásról

1890-es évekre vonatkozó, Bánfalvával kapcsolatos iratok legfontosabb forrása a Békés
Megyei Levéltárban a Békés vármegye főispánjának iratai 1880–1950 (IV. B. 401). Ez a fond
1880–1890 és 1934–1944 között nagyon hiányos, így abban bizonyos korszakok és
események nehezen kutathatók. Az iratanyag öt állagra tagozódik, melyben az a) jelű a
főispáni bizalmas iratokat tartalmazza, melyet szintén érintett az iratpusztulás. A fennmaradt
iratok a kutatás idején részben segédkönyvekkel, illetve azok hiánya esetén darabonkénti
átnézéssel voltak kutathatók. A b) állagban találhatóak az általános iratok. Ebből az állag is
töredékes, innen az 1890 előtti és az 1934–1944 közötti időszak iratai hiányoznak szinte
teljesen. A meglévő iratanyag iktató- és mutatókönyvek segítségével volt kutatható. Ebben az
állagban helyezték el az úgynevezett „kiemelt munkásmozgalmi iratokat”, amiket dolgozatom
megírásához használtam.1

Az alábbi dolgozat egy, a levéltári kutatások módszertanával foglalkozó 2008-as egyetemi
szemináriumi kutatás eredménye. Ebből adódóan célkitűzése egy, az 1891-es bánfalvai
aratósztrájkhoz kapcsolódó levéltári forrás feldolgozása volt. A téma alaposabb
körbejárásához azonban további források (egyéb levéltári és múzeumi adattári iratok,
emlékiratok, újsághírek, frissebb szakirodalom stb.) bevonása is szükséges.

Békés vármegye közigazgatása 1891-ben

A 19. század második felében Békés vármegye területén egy rendezett tanácsú város, a
megyeszékhely, Gyula és huszonnyolc község feküdt, amelyek hét járást képeztek. Az
Orosházi járáshoz 1885-ben Orosháza, Bánfalva, Csorvás, Pusztaföldvár, Sámson,
Nagyszénás, Pusztaszenttornya, Szabadszenttornya, Tótkomlós községek, valamint
Lajosszénás, Földvár, Szőllős és Székegyháza puszták tartoztak. Főszolgabírói hivatal, mint

1 KERESKÉNYINÉ 2008. 68-71.

1

járási adminisztrációs központ Békésen, Békéscsabán, Gyomán, Gyulán, Orosházán és
Szeghalmon működött.2

1891 elején a főispán Terényi Lajos volt, akit erélytelensége miatt a májusi orosházi, csorvási
és békéscsabai zavargások után menesztettek, helyére május 25-én Reiszig Ede
kormánybiztos-főispánt nevezték ki.3 Reiszig ezt követően Eördögh Lajos főszolgabíró
helyett – akinek az idegei felmondták a szolgálatot − Oláh György megyei főügyészt rendelte
Orosházára, aki elsősorban a mezőgazdasági munkák zavartalansága érdekében hozott
intézkedéseket.4 Ezenfelül Dr. Bartóky József szolgabírót a békési járásból az orosházi
járásba, azon belül is állandóan Bánfalvára helyezték. Bánfalván emellett községi jegyző is
működött, mely tisztséget 1891. március 24-től Foltényi Imre töltötte be. Foltényi előző év
augusztusában került a faluba, ő volt a harmadik írnok a tisztség 1887-es, nagy tiltakozást
kiváltó létrehozása óta.5

Bánfalva megalapítása és gyarapodása a XIX. században

Báró Rudnyánszky III. József szentetornyai birtokának északnyugati részén, Gádoros pusztán,
1812-ben alapított kisebb majorságot, ahol egy kis „kastélyt”, szerényebb nemesi kúriát, egy
gazdatiszti lakást és majorsági épületeket létesített.6

Fia, Sándor 1826 tavaszán Orosházán, Szentesen, Csabacsűdön és Szarvason tétette közzé
felhívását a szentetornyai birtokán való letelepedésre. A birtok részét képezte a 48 holdnyi
Nagy szőlő, illetve keletebbre a Kis szőlő, továbbá a kastély melletti 9 hold epreskert 40 000
eperfával. A harminc jelentkező, főként orosházi és szentesi telepes család között Szent
Mihály napján a báró 40 házhelyet mért ki. Az örökös szerződés alapján mindenki kapott ½
hold házhelynek való földet, ½ hold legelőt „1100 ölivel számítva lánczát”, melyért cserébe
évenként 14 nap szolgálatot és a szőlőből kilencedet voltak kötelesek szolgáltatni, ezen kívül
feles művelésre való földet, mindenki annyit, amennyit akart vagy bírt művelni.7 A telepet
eleinte Bárófalvának, később Bánom, Bánom falunak, majd Bánfalvának nevezték.8

2 VIRÁGH 1979. 7.
3 VIRÁGH 1979. 61.
4 VIRÁGH 1979. 63-64.
5 PONGÓ 2002. 88-90.
6 PONGÓ 2002. 49-50.

7 BAROSS 1876. 5.
8 PONGÓ 2002. 53.

2

Az első házakat a Kis szőlők mellett építették fel. A következő két évtizedben a báró további
házhelyekkel szaporította a falut: az 1833-ban és 1834-ben új 20 házhelyet osztott ki, majd
1839-ben további két utca jött létre. A lakosság nagyarányú növekedését eredményezte az
1843-as telepítés, amikor a temető dél-keleti részén fekvő paskumon körülbelül 150 újabb
házhelyet osztottak ki, hozzávetőlegesen 230- 240-re szaporítva a telkek számát,9 elérve a
település községgé való nyilvánítását.10 1854-ben a lakosság tovább gyarapodott, amikor báró
Rudnyánszky Sándor 210, 400 ölnyi házhelyet adott el, mely utóbbi terület már az Új
Bánfalva nevet kapta.11

Az 1871. januári népszámlálás szerint a lakosság 2454 fő volt, ami Bánfalvát a nagyközségi
cím elnyerésére jogosította.12 Ám a házhelyek szaporodásával folyamatosan csökkent a
megművelhető földterület nagysága: 1876-ban Baross Károly, a falu evangélikus lelkésze már
csak 49 hold szőlőről számolt be. A község ekkor 16 utcát tett ki, benne 491 házhellyel (16
beépítetlen), 3 templommal, 1 községházával, 4 iskolával és 3 temetővel (5 ¾ hold). A
fennmaradó részt a szőlő és 1 katasztrális hold faiskola foglalta el.13

A határ problémáját enyhítendő, 1883-ban a falu lakossága a szomszédos pusztaszentetornyai
Policzer-féle birtokból 777 1/3 hold földet vásárolt, melyet három részletben fizetett ki a
következő években, és 1887-ben hivatalosan is a faluhoz csatoltak. 1885-ben Mihályi
Ágoston, gróf Károlyi Lajos árpádhalmi birtokának tiszttartójának 350 hold földjéből több
mint száz, egyenként 400 öl földet parcelláztak ki, majd 1887-ben a maradék 200 hold
földjét és a malmot is megvették.14

A lakosság növekedésével azonban így is csak egyre növekedett a földhiány: „már pár ezren
laknak a községben, melynek úgyszólván semmi határa nincsen. Így minden közkiadás nehéz
terhet jelent az amúgy is vagyontalan, szegény lakosságra.” – írta a község jegyzője 1887-
ben. A bajt tovább tetézte a filoxéra 1888-as megjelenése, ami a maradék szőlőt is
kipusztította.15

9 BAROSS 1876. 7-8.
10 PONGÓ 2002. 57

11 BAROSS 1876. 17.
12 PONGÓ 2002. 77.

13 BAROSS 1876. 57.
14 PONGÓ 2002. 87-88.
15 PONGÓ 2002. 91.

3

Gazdaság és társadalom 1891-ben Bánfalván

1890-ben Bánfalván 527 lakóházban 3292 fő lakott.16 A következő évben választók száma 17
fő volt, közülük heten iparosok és kereskedők.17 100 fő tartotta el magát saját vagyonából, a
teljesen vagyontalan vagy némi vagyonnal rendelkező munkások száma 800 fő volt.
Összehasonlításképpen a szomszédos Nagyszénáson 100, Csorváson 510, Pusztaföldváron
100, Sámsonban 158 főt tartottak számon ebben a kategóriában.18 A bánfalvai parasztok
Lajosszénásra, Györgyszénásra, Kis- és Nagykirályságba, Nagymágocsra,
Pusztaszentetornyára, a Károlyi uradalomba, a Jurenák majorba és a kondorosi Geiszt birtokra
szegődtek el.

Kubik munkára csak kevesen jártak, mert a keresetük olyan alacsony volt, hogy belőle a
családjuknak már nem jutott volna.19 A kubikusok évi átlagkeresete azokban az években,
amikor a nagy földmunkák felfutóban voltak és 10 hónapon át állandóan dolgozhattak, 250
forint körül mozgott, de a kilencvenes években a kereseti átlag visszaesett 170 forintra, ami
VIRÁGH Ferenc szerint megfelelt a napszámosok évi kereseti átlagának.20 A jelentős
keresetvisszaesés miatt az endrődi földmunkások (mintegy 250 fő) május elején
munkabeszüntetéssel kényszerítették a kordélytulajdonosokat az 50%-os béremelésre a
Mezőtúr melletti Peres pusztai Kőrös szabályozásnál.21

Háziiparral Bánfalván a nők nem foglalkoztak.22 A háziipar hiánya az egész környéken
problémát jelentett. A gondot enyhítendő Dr. László Elek vármegyei tiszti főorvos a téli
felolvasások helyett háziipart meghonosító iskolák létesítését javasolta, ahová véleménye
szerint ugyan nem sokan fognak eljárni – hiszen az alföldi munkások nagy része a nyári
munkákból „egész éven át gond nélkül megél” – de, aki dolgozni akar, legalább legyen
alkalma pár krajcárt keresni. Szerinte ezt a Vöröskereszt vezethette volna. Hasonló
véleményen volt a pusztaföldvári községi jegyző is.23 Az 1891. évi megmozdulások után
Békésen kosárfonást, Békéscsabán és Mezőberényben a szövő háziipart támogatták a

16 PONGÓ 2002.90.
17 PONGÓ 2002. 93.
18 MNL BéML IV.B.401_336/1891
19 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891
20 VIRÁGH 1979. 21.
21 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891, a gyomai főszolgabíró jelentése.
22 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891
23 MNL BéML IV.B.401_b_835/1891

4

hatóságok. A csabai szövőtanfolyam gondozását azonban hamarosan átadták a szegedi
kendergyárnak, majd a kezdeményezés a többiekkel együtt elhalt.24

Az alispán májusi jelentése szerint az őszi vetések állása a megyében nagyrészt középszerű
volt, sok helyen a téli vastag hó alatt elpusztultak, a megmaradt helyeken a száraz, hideg és
szeles idő folytán a magok nem bírtak fejlődésnek indulni, ezért még kedvező időjárás esetén
is csak gyenge termésre számíthattak. A tavaszi vetések is gyéren keltek, pedig még április
elején elvetették őket. A szőlők állapotát, a filoxéra terjedésének mértékét még nem lehetett
megállapítani. Bő termést ígértek viszont a virágzó gyümölcsfák.25

Bartóky József június 29-én küldött részletes jelentéséből tudhatjuk meg a mezei munkások
évi keresetét. Az aratásból az aratást tizennegyedén, hordással együtt vállalva 6 köböl búzát
(36ft), 7 véka árpát (7ft), és 3 véka zabot (2ft), összesen 45 forintot kereshetett, amiből a
marokszedőnek 11 forintot adott. A kukoricaművelésből – három holdat számítva egy
emberre, harmadán, robottal – 45 véka tengerit kapott (22ft 50), amiből levonva az 5 napi
robotot (5ft), a 3 pár csirkét (1ft 80) és a rész fuvarozásának értékét (1ft 50), a tiszta kereset
14ft 20 kr. A cséplésért 3 köböl búzát (18ft), a napszámért kb. 20 forintot kapott egy-egy
paraszt, ha feltételezzük, hogy sikerült elszegődnie 40 napra 50 krajcár napidíjra. Az
aratáshoz és csépléshez járó kész élelmiszer értéke további 38 forint 96 krajcárra becsülhető.
Vagyis egy munkás keresete mintegy 125 forint 16 krajcár, amiből levonandó a 4ft közadó, és
a 3ft 30kr egyházi adó, marad tehát 117 forint 84 krajcár. Nézzük mennyit kereshettek volna,
ha az aratást tizedén hordás nélkül, a kukoricát robot nélkül vállalják! Aratásért 8 köböl búza
(48ft), 10 véka árpa (10ft), 5 véka zab (3ft), vagyis 61 forint, a kukorica műveléséből 45 véka
termény (22ft 50kr), a napszámból, ha a hordást külön fizetik és sikerül még 60 napot
elszegődni, 30-30 forint, a csépléssel és kapott élelmiszerekkel összesen 200 forint 50 krajcár
lett volna a kereset. Bartóky elköveti azt a logikátlanságot, hogy a marokvetőnek járó 11
forintot itt csak az összkeresetből vonja ki egyszerre az adókkal, így ez a részeredmény kissé
megtévesztő, de a végösszeg, ami 182 forint 20 krajcár, már ugyanazokból a tételekből áll.26
A főispán kérésére a nagymágocsi birtok tiszttartója is beszámolt a náluk folyó termelésről.
Mint említettem, ide rendszerint bánfalviak is elszegődtek, ám 1891-ben alig volt valaki, aki
harmados földet bérelt volna itt. 1891-ben 40 pár vésztői és 40 pár kőröstarcsai lakost

24 VIRÁGH 1988. 103.
25 MNL BéML IV.B.401_b_237/1891
26 MNL BéML IV.B.401_b_462/1891

5

fogadtak fel az őszi és tavaszi gabona aratásához. A háromheti munkára páronként 90 liter
búzát, 9 kg szalonnát, 6 kg sót és 9 liter pálinkát biztosított, továbbá az őszi gabonából
minden 13-dik, a tavasziból 12-dik keresztet kapták. Az aratás befejeztével 800 holdat
tartoztak az urasági igával behordani és asztagolni, amire csak fél kosztot fizettek, mivel csak
a férfiak dolgoztak. A részt az uradalom a saját igájával hordta össze, gőzgéppel kicsépelte és
hazahordta a kiérdemelt szemes részt, de a szalmát nem. Az uradalom 210 hold kukoricát
adott ki harmados művelésre, amit saját magjával vetett be és saját igájával szántott, a részéért
köteles volt minden egyéb művelési munkát elvégezni, a termés kétharmadát az urasági igával
a góréba behordani és kúpba rakni, valamint az összes kórót szintén urasági igával behordani
és kúpba rakni. A terményrészen kívül semmiféle fizetést nem kapott, csőszbérrel nem
tartozott. A kukorica nagyobb részét, 510 holdat feles bérletre adták ki, melyet a feles
tartozott felszántani, bevetni és művelni, a fele termést saját igáján behordani, a kórót ezen
felül kúpba rakni. Csőszbér gyanánt holdanként ½ véka csöves tengerit és 4 krajcárt fizetett,
valamint a kitűnő kukoricaföld után 1 holdért 1 db 1 hektoliteres magyar zsákot.27

Bartóky számításaival közel azonos eredményre jutott az a kézzel írott röpirat, melynek
pontos keletkezési helyét és időpontját nem ismerni, de KIRÁLY István a szöveg tartalma,
szófűzése és szóhasználata alapján viharsarkinak és mozgalmi szervezkedéshez
kapcsolódónak tartotta.28 „A munkások keresete és felvilágosítása az 1891-es évre”
számításai:

„I-ször: Kísérjük a legszorgalmasabb munkást 1 éven át, mi a keresete, mivel tudjuk jól,
mikor mi a dátum p.o. Szent Mihály naptól számítva Szent György napjáig 171 nap van, és 40
krajcáros napszámdíj mellett ünnepnapon kivéve 68 forint és 40kr. Május június utójáig 49
nap az 60 krajcár díj mellett 29 ft 40 krajcár. Július mint legdrágább dologidőben egyre-
másra számítva 27 nap 1 forint 20 krajcárjával számítva 32 forint és 40 krajcár. Augusztus
havában szinte 60 krajcár 26 nap alatt 15 forint 60 krajcárt. Szeptember havában 1 forint
egy, hát egyre-másra számítva 273 napot tesz ki, de még ezektől azon napokat kivonva,
amelyiket az idő nem engedi munkára felhasználni, ezeket ha számítjuk, akkor nem marad 153
forint és 80 krajcár.
II-szor: Már mostan azok az emberek, akik így szokták mondani hiszen ez öreg vagy talán
fiatal is de gyengébb, azokat is meg kéne kérdezni, holott csekélyebb fizetésért szokták

27 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891
28 KIRÁLY 1976. 24-26.

6

megfogadni vagy talán hányszor ki is maradnak a keresetből, jó volna, ha ennek az összegnek
felét bekereshetné, de ezzel nem törődik a munkaadó. Annak fele pedig csak 64 forint 40
krajcár, de az adónál - ha gyenge vagy erős – egyforma.
III-szor. Most már akinek háza van, számítsuk ki a díját, ha félportán van is, vagy pedig ha
kunyhóforma, 12 forint, reperációban 20 forint mán az erőbíró embernek nem marad csak
121 forint 80 krajcár a gyengébbnek pedig csak 32 forint 20 kr. nadehát ezek fogyasztják a
házat, vagy talán el is fogyasztották…”29

A parasztok nagy része nem tudott kijönni ebből a mintegy 118 forintból, a hosszú tél
folyamán mindenüket felélték, ezért előlegeket vettek fel a jövő keresményre a tehetősebb
gazdáktól és orosháziaktól.30 A nagyszénásiak arról számoltak be, hogy sokan „emberségük
(becsületük)” révén kaptak csak ruhát és élelmet hol egyik, hol másik társuktól, de attól
tartanak, ez az állapot nem tartható fenn sokáig.31 Aggodalmuk jogos volt, a bánfalvi községi
bíróság előtt 1890-ben csak 91 kisebb polgári peres ügyet tárgyaltak, a következő év derekára
már 40 adóssági követelést pereltek be. Bartóky arról is beszámolt a főispánnak küldött
jelentésében, hogy sokan fordultak a környékbeli takarékpénztárakhoz is 5-10-20-30 forintos
kölcsönökért, amiből a bánfalvi takarékpénztárnak 65000 forint kintlevősége volt. Ez
gyakorlatilag a két falu egész lakosságát érintette, vagyis kamat és tőke törlesztése címén az
embereknek átlagosan 10 forint további kiadással kellett számolniuk egy évre.32

A Bánfalvi Munkáskör

A községben az első olvasókör 1873. december 7-én alakult Bánfalvi Olvasókör néven. 33

A munkáskör 1891. február 8-án tartotta első gyűlését, amit Eördögh főszolgabíró
engedélyezett, „de minden esetben tüzetesen szigorúan meghagyva és előírva az illetőknek,
hogy tisztán és kizárólag annak is a tudományt, művelődést és társasági szellemet fejleszteni
és előmozdítani célzó tanácskozásról és ily kör alakításáról lehet csak azonban szó, s minden
egyéb kitérés és túlterjeszkedés tilos és törvénytelen, s azért elsősorban a kérvényt aláírók

29 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891. A röpiratot pontatlanul, néhol érthetetlenné téve a szöveget VIRÁGH
Ferenc is idézi. VIRÁGH 1979. 47.
30 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891
31 MNL BéML IV.B.401_b_261/1891
32 A Békés Bánfalvi Takarékpénztár Részvénytársaság 1884-ben alakult. Emellett az Országos Központi
Hitelszövetkezet Bánfalvi Fiókja, a Bánfalvi Hitelszövetkezet is működött 1889-től. PONGÓ 2002 87- 89. A
forrásból nem derül ki, hogy melyikről lehet szó, ugyanis Bartóky a jelentésében „Bánfalvi és vidéki
takarékpénztár” néven említi a kölcsönző intézményt. MNL BéML IV.B.401_b_462/1891.
33 PALYOV 2004. 68, 71. Alapszabályát 1885-ben módosították.

7

vétetnek súlyos felelősség és büntetés alá.” Ezzel az írásos utasítással látta el hatósági
kiküldött biztosait, Bánfalván Foltényi Imre főszolgabírói írnokot.34 A gyűlésen
rendellenesség nem fordult elő, tárgyát az alakítandó kör alapszabályának megvitatása
képezte, mely megegyezett az orosházi és csorvási alapszabályokkal, amelyeket a
belügyminiszter 1890-ben már jóváhagyott. Mindemellett március 30-án Terényi már kéri a
belügyminisztert, hogy az újabban felterjesztett munkáskörök alapszabályait az aratási
időszak beállta előtt ne engedélyezzék, megakadályozandó az összejövetelek tartását és a
mezei munkások követeléseinek összehangolását. Ezek a követelések szerinte a kukorica
kapálás feles művelésére és a napszámra vonatkoztak volna. A télen óránként 10, ősszel és
tavasszal 15, nyáron 20 krajcár fizetését ő túlzottnak tartotta. A legkényesebb pont azonban a
földosztás kérdése volt.35 Másnap a belügyminiszter leiratban kért véleményt Terényitől, a
február 24-én felterjesztett bánfalvi alapszabályról – a főispán természetesen az elutasítását

javasolta.

A bánfalvi munkáskör elnöke Bencsik István, alelnöke Adorján István, pártírnoka Zvolenszki
István, jegyzője Engel (Angyal) Gyula volt. A mozgalom további kiemelt vezetői: Csapó
Sándor, Szalai István, Majoros Mihály, Valkó József 36. Ez utóbbi két személy voltak, kik a
parasztokat a munkavállalástól visszatartani igyekeztek. A munkáskör céljai között az
olvasáson túl az uzsora megszüntetése is szerepelt. A tagdíjat 60 krajcárban állapították meg,
amiből az egylet lakbért fizetett, bútorokat vásárolt és a Budapesti Hírlapot, a Népszavát és az
Orosházi lapokat fizette elő. A feloszlatáskor 6-7 forint készpénzt foglaltak le, pedig a tagok
száma már 850 fő volt, mert nem csak helybeliek, hanem szomszéd cselédek is csatlakoztak.37
Júniusi jelentésből tudhatjuk, hogy a járás több birtokán – köztük a közeli Jurenák és Sváb
birtokon – a cselédek vonakodtak a gazdasági teendőket vasárnap elvégezni, s gyakran
engedély nélkül el is hagyták a helyüket. Sváb Sándor birtokán hatósági beavatkozásra is
szükség volt a cselédzavargások megszüntetése végett, az ügyben dr. Bartóky járt el.38

A parasztok „Angyal zsidónál” is tartottak összejöveteleket, feltehetően a feloszlatás után,
ahová a szénásiak is átjártak.39 Angyal volt az egyike azoknak, akik 1890 októberében

34 MNL BéML IV.B.401_b_142/1891.
35 MNL BéML IV.B.401_b_168/1891.
36 Zvolenszki 1886-ban a községi bizottmány választási tagja, 1891 év végén közgyámmá nevezik ki. PONGÓ
2002. 90.
37 MNL BéML IV.B.401_b_261/1891, MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891
38 MNL BéML IV.B.401_b_261/1891
39 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891, Reiszig Ede 1891, június 2-i feljegyzése Nagyszénásról

8

italmérést nyithattak. Az ügyletet a vármegye megsemmisítette, mert nem nyilvános árverésen
adták ki őket. Miután felemelték az italmérési jogot hatra, megtartották decemberben az
árverést.40

Az aratósztrájk megszüntetése és a munkába állás

A Békés vármegyei Közigazgatási Bizottság már május 11-én csendőrőrs felállítását kérte a
belügyminisztertől Bánfalván, mert a parasztok nem voltak hajlandóak a munkaadók által
kínált feltételek mellett munkába állni, így azok idegen munkásokat szerződtettek. Félő volt,
hogy a később élelmiszerhiányt szenvedő nép a személy- és vagyonbiztonságot fogja
veszélyeztetni.41

Május 28-án 5 csendőr állomásozott ideiglenesen a faluban,42 majd az újonnan munkába álló
Reiszig egy század katonaság kirendelését helyezi kilátásba,43 ami nehézségekbe ütközött,
ezért 10 lovas csendőrt kért azonnali hatállyal.44 A csendőröket meg is kapta a debreceni
szárny területéről, akik még június 5-én is Bánfalván állomásoztak. A csendőrkerületi
parancsnok ezért kérte Reisziget, hogy minél hamarabb küldje őket vissza állomáshelyükre,
mert ott is vannak mozgalmak.45 A csendőrök Mezőtúrról lettek ideiglenesen áthelyezve, ahol
két nap múlva, június 7-én, erős szükség is lett volna rájuk. A már említett Peresi pusztai
Kőrös szabályozási telepen a vállalkozó kordélytulajdonosok ugyanis elbocsájtani készültek
az előzően sztrájkoló 250 endrődi kubikus munkást, hogy helyettük olcsóbb munkaerőt
alkalmazzanak. Mivel tartani lehetett attól, hogy az elbocsátandó munkások az újakat
bántalmazni fogják, a szomszéd járásból a gyomai főszolgabíró a megszaporított őrséből
küldött ki 6 legényt járőrözni.46

Az ispán válaszában megígérte, hogy amint lecsillapodnak a kedélyek, visszaküldi a
csendőröket, de „a munkások és cselédség mostani hangulatát számba véve ez rövid idő alatt,
különösen pedig a cséplés bevégzése előtt alig fog megtörténni.”47 Bartóky a fél század
lovasság kirendeléséről csak június 30-án állt el, − amikor a főszolgabíró és a karhatalmi

40 PONGÓ 2002. 90.
41 MNL BéML IV.B.401_b_1068/1891
42 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891
43 MNL BéML IV.B.401_b_269/1891
44 MNL BéML IV.B.401_b_277/1891
45 MNL BéML IV.B.401_b_311/1891
46 MNL BéML IV.B.401_b_1103/1891
47 MNL BéML IV.B.401_b_336/1891

9

parancsnok megnyugtatták, hogy szükség esetén az Orosházán és Csorváson állomásozó
katonaságból az ottani érdekek veszélyeztetése nélkül felhívásra gyors segítséget kaphat −, de
helyette az őrs megerősítésére 12 csendőrt kért.48 A két alakulat Oláh György kérésére
augusztusban nagyobb meneteléseket végzett a környéken és az orosházi század Bánfalvára is
készült.49

A sztrájk alatt Engel Hermann kereskedő, aki már majdnem húsz éve élt a községben
családjával, csődbe jutott majd június 5-én főbe lőtte magát.50

A hatóság erélyes fellépésének köszönhetően a parasztok végül munkát vállaltak. Oláh
György a főispánnak tett jelentésében június 8-án 100-ra becsülte azoknak a számát, akik
semmilyen szerződést nem kötöttek – ez Orosházán 100-150 fő volt51 a 3466 teljesen
vagyontalan napszámosok vagy csekély vagyonnal rendelkező mezei munkások közül.52
Ehhez képest a községi jegyző június 11-én arról számolt be, hogy 9-e óta újabb nyolc pár,
14-én 77 egyén, majd további 52 fő, végül 48 családfő vállalt aratási és cséplési munkát július
2-ig. Július 10-én 90 pár arató szerződött Baghy Imre birtokoshoz puszta Kengyelre, így a
községben csak azok maradtak aratási vagy cséplési munka nélkül, akik arra vállalkozni nem
szoktak vagy fuvarosok voltak. A helyzet kedvezőbbé válásával Bartóky beleegyezése mellett
július közepén négy gyalog csendőrt a szeghalmi járásba vezényeltek.53

Mint a megye többi községében, Bánfalván sem nyugodtak meg teljesen a kedélyek. A mezei
munkások magatartása, elejtett szavai és az a tény, hogy négyen-öten összeállva előfizettek a
Népszavára, s azt „áhítatszerű buzgalommal olvassák, s hírét terjesztik, valamint az, hogy a
betiltott munkáskörök egyes vezetői a heti piacok alkalmával az orosházi feloszlatott
munkáskör vezetőivel most is érintkezésben állnak, azt bizonyítják, hogy a mozgalom nem
szűnt meg, csak szünetel.”54 Mindemellett rendzavarás nem volt, a helybeli és idegen
munkások között még ott sem volt összeütközés, ahol egy helyen dolgoztak.55

48 MNL BéML IV.B.401_b_460/1891
49MNL BéML IV.B.401_b_743/1891

50 BALOGH 2007. 41.
51 MNL BéML IV.B.401_b_261/1891
52 MNL BéML IV.B.401_b_336/1891
53 MNL BéML IV.B.401_b_336/1891
54 MNL BéML IV.B.401_b_336/1891, Bartóky július 9-i jelentése.
55 MNL BéML IV.B.401_b_336/1891

10

Felhasznált levéltári források
Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára – Békés vármegye főispánjának iratai.
Bizalmas iratok. „Kiemelt munkásmozgalmi iratok” MNL BéML IV.B. 401. b) -1891

Felhasznált szakirodalom
BALOGH István, Ifj.

2007 A gádorosi zsidók rövid története in: Bárány Ferenc, G. Vass István: Adalékok
Gádoros történetéhez. Gádorosi Füzetek 8. 39-50.

BAROSS Károly
1876 A bánfalvi ágost. hitv. evang. egyház multja és jelene évszerinti kimutatásban,
Orosháza

KERESKÉNYINÉ Cseh Edit (szerk.)
2008 Békés Vármegye Levéltára 1715-1950. Ismertető leltár. Segédletek a Békés
megyei Levéltárból 2. Békés Megyei Levéltár, Gyula.

KIRÁLY István
1976 Az 1891-es agrárszocialista mozgalmak paraszti dokumentumainak kritikai
vizsgálata. Agrártörténeti szemle 18/1-2. 16-47.

PALYOV Pál
2004 A Gádorosi Polgári Olvasókör története. in: G. Vass István (szerk.):
Tanulmányok Gádoros XX. századi történetéhez. Gádorosi Füzetek 5. 67-100.

PONGÓ Bertalan
2002 Az őskortól, az Árpád-kori Gádorostól az újratelepített Gádorosig. Gádorosi
Füzetek 3.

VIRÁGH Ferenc
1979 Agrár- és agrárszocialista mozgalmak Békés megyében a dualizmus korában
(1867-1914), Békéscsaba
1988 A dél-alföldi radikális szegényparaszt-küzdelmek gazdasági-társadalmi háttere
a századfordulón, Békéscsaba

11