Népszokások és ünnepek Gádoroson május hónapban a 20. század első felében

MUHEL GÁBOR

Népszokások és ünnepek Gádoroson május hónapban

a 20. század első felében

(Májusfa állítása, Pünkösd, bérmálás, konfirmálás)

Május mindenütt a nyár aggodalmas adventje, mely a jövendő termés féltésén alapult. Ovidius
szerint a hónapot a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték el, ám valószínűbb, hogy a
régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok
egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként
Hermész (latin Mercurius) anyja. Ez a planétaisten az asztrológia májusi Ikrek jegyében van
„otthon”. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a
növekedés, a vegetáció hónapja. Ovidius feltevése bizonyos értelemben még így is megállja a
helyét, hiszen a maior, maius a latin magnus („nagy”) melléknév közép- és felsőfoka, s éppen
a növekedést fejezi ki. E mellett május hava az ókorban Európa-szerte az engesztelő és tisztító
szertartások böjtös időszakaként is ismert volt. Rómában például tilos volt ekkor új ruhát
ölteni, házasságot kötni és házaséletet élni. (Hasonló tilalmakkal találkozunk az egykorú zsidó
vallási előírásokban is.) Ekkor takarították ki a templomokat és mosták le az istenszobrokat –
mintha csak a hónap előkészület lenne a nyár közepén tartandó nagy ünnepekhez. A
legjellegzetesebb római ünnep a 9-én, 11-én és 13-án tartott Lemuria: a „holt lelkek” (lemures)
engesztelőnapjai, aminek folytatása volt az ún. Argei ünnep. Ennek bevezetőjeként március
Idusát követően, Róma területén felállított alkalmi szentélyekben szalmából és kákából font
bábokat helyeztek el (görög: argeiész = „fehér”, argeó = „ünnepel” „szántóföldről van”,
„parlagon hever”, argiasz = „pihenés”, „szünet”). Május 15-e után ezeket a Vesta-szüzek
főpapi segédlettel ünnepélyesen a Tiberiszbe vetették jelképes emberáldozatul. Május 23-án
Flora istennőt köszöntötték a rózsák fesztiváljával. Május végén, többnyire 29-én kezdődött a
„földszentelés” ünnepségsorozata: az Ambarvalia, a Robigaliára emlékeztető mezőjáró
körmenettel, állatáldozattal és vészelhárító varázslatokkal.1

Májusfa állítása

Május hónapban Magyarországon már a 15. században szokás volt, hogy a házakat zöld
ágakkal díszítették fel. Erről a szokásról Bálint Sándor is beszámolt: „Piros pünkösd hajnalán
a szegedi táj népe – Tápé kivételével, amely úrnapján díszít – zöld ággal: fűzzel, de főleg
bodzával ékesíti föl házatáját, különösen a kerítést, ablakot, de régebben a vízimalmokat,
hajókat is.”2 Orosházán még a múlt század elején sem volt ritka, hogy május elsején

1 Ld. JANKOVICS MARCELL: Jelkép-kalendárium. Csokonai. Debrecen. 1997. 138-139. (=
https://mek.oszk.hu/05000/05097/05097.pdf)

2 BÁLINT SÁNDOR: Karácsony, Húsvét, Pünkösd. (A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából.
Neumann. Bp. 2004. (=.http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0024.html)

1

bodzaággal ékesítették a házak elejét. Május 1-je Magyarországon csak 1946-ban lett
hivatalosan nemzeti ünneppé, de a hónap kezdetét már a 19. század vége óta közös
kirándulások, ünnepi lakomák, közösségi programok („majálisok”) színesítették.

A májusi népszokások közül az egyik legismertebb kétségkívül a májusfa (vagy májfa) állítása,
tűzése, amit a legények állítottak (vagy tűztek) a kiszemelt lány házához az ajtó elé vagy
kapuba.3 A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is
hívták.4 Beck Zoltán gyűjtése nyomán tudjuk, hogy Békéssámsonban például a kémény mellé
tűzték, hogy messzebbről is látni lehessen. Volt, hogy reggelig vigyáztak a rá, nehogy a rivális
fiúk ellopják. A májusfa-állítást gyakran kísérte szerenád is. Mindamellett nemcsak a legények
tűztek májusfát, hanem az élelmesebb lányok is megtréfálták a fiúkat. Előfordult, hogy
savanyú uborkát, paprikát, krumplik kötöttek a legénynek tűzött májusfára, ami miatt utána
szégyenkezhetett a társai előtt.5

Gádoroson (1901. június 8-ig Bánfalva) a májusfa állításáról már az 1896-as millenniumi évből
is találunk adatot:

„A hol máskor a nádfödelü, bogárhátu házak előtt a május elsőre virradó reggel a
titokzatosan ültetett bokrétás májusfa gyönyörködtette s ejtette gondba a falu öregjét,
fiatalját: vajh ki állította a ház szép leányának a tavaszi hódolati jelt: ott az ezredévnek
május elseje más hódolati jellel diszité föl a házak elejét: a nemzeti zászló lengett május
felvirradtára, hirdetve az egyszerű népnek áhitatos érzését, hogy hazájának ezeréves
fennállása őt is ünnepi hangulatának tanusítására késztette. Hogy a kis Bánfalva oly szépen
ünnepelte külsőképpen az ezredévet s hogy majd minden ház föl volt lobogózva, az Sajó
György gyógyszerész érdeme, ki a bibliai jóltevő kéz diskrécziójával illesztett oda is zászlót,
a hol egyébként a jóakaratnál egészen más okok következtében maradt volna a ház
diszitlenül.”6

Farkas Antalné (született: 1902-ben) így emlékezett a májusfa-állítás szokására Gádoroson:
„Hát májjus fát akik mán kaptak, mert hát az is divat vót, de vagy az egyik szomszéd a
másiknak dugott, vagy ha pedig lánynak tették valami ismerős fiu, hát az ugye szallaggal, meg
egy orgona ággal, ilyesmivel földiszitett gallyat kiduktak a kapu sarkára. Én kéményre nem
emlékszek, csak a kapu sarkára. Oszt, ha ilyen ismerős fiu lánynak ajándékot akart küldeni,
akor egy szép virágos gallyat, vagy zöld ágat elvett, osztakor arra rákötötte, piros szallagot,

3 „A tavasznak, májusnak s a május havára eső pünkösdnek (tehát a természet kibontakozása, a virágzása
legszebb idejének) kapcsolata Európa éghajlati viszonyai között a termékenységgel, a zöldággal (májusfával), a
rózsával, a násszal, az ifjú hegyespárral annyira nyilvánvaló, hogy bátran allegóriának is nevezhetjük. […] Ugyanígy
az európai dramatikus szokásokban számtalan megszemélyesítést találunk: tavaszi jegyespárokat, májuskirályt
és királynőt, májusgrófot és grófnőt, pünkösdi királyt és királynét, továbbá a megszemélyesítéseken kívül is
rengeteg más virágokkal, zöld ággal kapcsolatos szokáselemet. Sok szexuális-erotikus vonatkozása is van az
ünnepkörnek.” (In. DÖMÖTÖR TEKLA: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Akadémiai. Bp. 1964. 121.)

4 DÖMÖTÖR TEKLA: Magyar népszokások. Corvina. Bp. 1972. 37.
5 Ld. BECK ZOLTÁN: Adjon Isten minden jót ez új esztendőben… (Ünneplő népszokások Békés megyében). Tevan.
Békéscsaba. 1989. 33-34.
6 PONGÓ BERTALAN: Az őskortól, az Árpád-kori Gádorostól az újratelepített Gádorosig. In. GÁDOROSI FÜZETEK 3.
(szerk. Bárány Ferenc és Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2002. 96. – Vö.
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Gadoros/pages/Gadorosi_fuzetek_3/013_eseme
nyek.htm

2

kék szallagot, meg még fejre való kendőt is, vót ugy, hogy, oszt akor vót az ajándék. Igy nem
olyan nagyba ment az, csak ritkán. Egyik szomszéd a másiknak dukta a májjusfát, vót amelyik
csak egy száraz kórét dugott, csak hát egy vicc volt az egész. Én csak ilyesmire emlékszek.”7
Gabnai Jánosné (született: 1920-ban) elmondása szerint pedig a múlt század első harmadában
a május elseje még a Pünkösdnél is nagyobb ünnep volt a faluban. Ekkor májusfákat állítottak
a lányoknak, vagy akinek udvarlója volt, annak a kapujához virágokat tűztek, jellemzően
orgonát.8 Sebők Andrásné Markovics Terézia (született 1940-ben) emlékei szerint is „nagyon
elterjedt volt a májusfa-állítás. A fiúk orgonaágakat vágtak ki, amiket krepp-papír szalaggal
díszítették fel és május 1-jének hajnalán a lányos ház kapujára tűzték. Volt olyan is, aki annyira
szerelmes volt, hogy egész orgonabokrot tűzött a lányos ház kapujára.”9 Terike néni azonban
még májusi szerenádról – „éjjeli-esti zenéről” – is beszámolt.

A tavaszi ünnepeket hazánkban éppúgy, mint más európai országokban, énekes-táncos,
dramatikus gyermekjátékok is kísérték. Ilyen például a Gádoroson is ismert Bújj, bújj zöld ág
kezdetű játék, ahol a résztvevők feltartott karjukkal kaput formálnak és ez alatt haladnak el a
többiek.10 A játékhoz tartozó mondókának országszerte számos szövegváltozata ismert.11
Gádoroson ez a variáns a leggyakoribb: „Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske! / Nyitva van az
aranykapu, csak bújjatok rajta. / Rajta, rajta leszakadt a pajta, leszakadt a pajta, benn maradt
a macska.”

Pünkösd – népi és egyházi hagyományok

A Húsvétot követő negyvenedik nap az áldozócsütörtök, ami Krisztus mennybemenetelének
a napja. Az elnevezés onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejének az egyház ezt a
napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának a napja is.12 Az Újszövetség szerint az
Úr Jézus mennybemenetele előtt (ami 40 nappal a föltámadása után történt) megismételte a
Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretét.13 Így a keresztény egyház tanai szerint a Szentlélek
(görögül hagion pneuma, latinul Spiritus Sanctus) Pünkösd napján áradt ki Jézus tanítványaira:

7 Farkas Antalné (született: 1902. január 24. Gádoros, Kun Béla utca 11. szám alatti lakos) visszaemlékezése.
(Adatközlés helye: Farkas Antalné lakása; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 9. Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre
igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő é Lukács Árpádné adminisztrátor 1983. augusztus 22-én. Magnófelvételről
legépelve). A gépirat jelenlegi lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti
Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A visszaemlékezés a gépirat 22-23. oldalán
olvasható.

8 Gabnai Jánosné (Annuska néni) szülésznő (született: 1920. szeptember 9. Gádoros, Rózsa Ferenc utca 11.
utcai lakos) visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Művelődési Ház; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10. A
gépiratot aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató és Gabnai Jánosné adatközlő
1983. augusztus 13-án. Magnófelvételről legépelve.) – A gépirat jelenlegi lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár,
Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19.
– A visszaemlékezés a gépirat 10-11. és a 25. oldalán olvasható.

9 Sebők Andrásné Markovics Terézia gyermekkori visszaemlékezései (1940-1954). – Adatközlés ideje: 2020.
július. (Adatközlés helye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely – 5932. Gádoros, Iskola utca 19.)
– A memoár egy készülő, nagyobb munka részlete. (Elektronikus gépirat.)

10 DÖMÖTÖR TEKLA: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Akadémiai. Bp. 1964. 131.
11 Ld. DÖMÖTÖR TEKLA: Régi és mai magyar népszokások. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége és a Hazafias
Népfront Kiadványa. Bp. 1986. 44-48.
12 ÜNNEPEK OLDALA. („Pünkösd”) = http://www.unnepekoldala.hu/punkosd
13 MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON. „Pünkösd” = http://lexikon.katolikus.hu/P/p%C3%BCnk%C3%B6sd.html

3

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész
házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak,
és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken
kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Ap.Csel. 2:1-4)14

Csík László (született: 1908-ban) gádorosi lakos 1983-ban még úgy emlékezett, hogy az 1920-
as, 30-as években „volt itt áldozat csütörtök, akor olyan sátrakat csináltak az utcán, meg úr
napja. Oszt akor árulták ott a Jézusokat, meg tudja a fene miket árultak. Hát ugye mi nem
olyan nagyon értékeltük ezt a vallást akor se, mi legények vótunk, a fene foglalkozott vele. A
templomba is csak azért mentünk, a lányok kedvéért. Mert általában a lányok, azok mentek,
én olyan nagy templomba járó akor se vótam. Hát még iskolába jártunk, addig muszály vót
menni.”15

A néphagyományban a jeles napok, az év egyes ünnepei igazodtak az egyházi alkalmakhoz.
Ebből pedig akadt bőven, hiszen az 1740-ben elrendelt 45 katolikus ünnep megtartása elvileg
a protestánsok számára is kötelező volt.16 Ezekkel az egyházi ünnepekkel persze – mint
Ortutay Gyula írja – „sajátszerűen interfelál a nép régibb évfordulókhoz kötött pogány
hagyományvilága is, valamint az újabban alakult paraszti szokások is. Népünk vallásos
szokásait, az egyházi év ünnepeit enélkül a kereszteződés nélkül meg sem értenők a maguk
valójában.”17 Nem kivétel ez alól a Pünkösd sem. A keresztények kezdettől fogva a Húsvéthoz
kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ennek megfelelően a Pünkösd elnevezés a
görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik, ugyanis ez az ünnep a Húsvétot követő
ötvenedik napon kezdődik. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást
ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor (az új gabonából készült
kovászos kenyér bemutatása Jahvénak).18 Az ószövetségi hagyomány szerint ekkor kapta meg
Mózes a Sínai-hegyen Istentől a Tízparancsolatot kőtáblákon. A IV. századtól kezdve már egyre
több említés történik Pünkösd napjának megünnepléséről.19 Pünkösd a Húsvét függvényében
mozgó ünnep, ami a niceai zsinat (i. sz. 325) rendelkezése óta mindig május 10-e és június 13-
a közé esik.20 A magyar pünkösdi szokások kapcsolódnak ugyan a keresztény ünnephez, de
számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben

14 Apostolok Cselekedetei 2:1-4. In. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT ÚJFORDÍTÁSÚ, REVIDEÁLT BIBLIÁJA. Szent Jeromos
Katolikus Bibliatársulat. Bp. 2014. = https://szentiras.hu/RUF/ApCsel2

15 Csík László (született: 1908. szeptember 18. Gádoros, Bem József utca. utca 17. szám alatti lakos)
visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Csík László lakása; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 12; Aláírásával
hitelesítette: Kiss Imre gyűjtő, a Művelődési Ház igazgatója és Lukács Árpádné adminisztrátor 1983. augusztus
24-én. Magnófelvételről legépelve.) A gépirat jelenlegi lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és
Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A
visszaemlékezés a gépirat 15-16. oldalán olvasható.

16 BARABÁS JENŐ: Békés megye néprajza a XVIII. században. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai. (szerk.
Dankó Imre.) 58-59. Gyula. 1964. 56.

17 ORTUTAY GYULA: Kis magyar néprajz. Gondolat. Bp. 1966. 123-124.
18 BECK MIHÁLY-PESCHKA VILMOS (főszerk.): Akadémiai Kislexikon (II. kötet.) „pünkösd”. Akadémiai. Bp. 1990. 474.
19 Pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása. = A Magyar Katolikus Egyház honlapja. =
https://www.katolikus.hu/cikk/punkosd-a-husveti-idoszak-megkoronazasa – Vö. Pünkösd a húsvéti időszak
megkoronázása. = Magyar Kurír. (Katolikus Hírportál). 2019. június 8. =
https://www.magyarkurir.hu/hirek/punkosd-husveti-idoszak-megkoronazasa-97659
20 ORTUTAY GYULA (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon (IV. kötet). Akadémiai. Bp. 1981. 285.

4

köthetők Pünkösdhöz. Ilyenek például a pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa,
valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok. Ezeket a szokásokat olykor tiltották is.21

Pünkösd havához jellegzetes népi hiedelmek, megfigyelések is kapcsolódtak. Pongrác,
Szervác, Bonifác (május 12-15.) és Orbán (május 25.) napját – vagyis a Fagyosszenteket – az
időjárási tanulságai miatt tartották (és tartják ma is) számon. A Pongrác napján lehulló eső
például jó a mezőnek, de árt a szőlőnek, vagy ha Orbán napja tiszta jó termés lesz, ha esős,
akkor savanyú lesz a bor. („Ha Orbán nevet, a szőlő sír.”) Amilyen az idő Orbán napján, olyan
lesz az ősz. Ezen a napon kezdenek a méhek is rajzani, ezért a méhek „Orbán bogarai”. Hasonló
népi megfigyelésen alapul az az elgondolás is, hogy ha Pünkösd hava igen nedves, akkor a
következő is olyan lesz, valamint ha május első napja előtt éjszaka esik az eső, akkor jó termés
lesz, viszont ha hideg van, akkor nem. Általánosságban ma is úgy tartjuk, hogy a „májusi eső
aranyat ér.” Május elsején tanácsos bodzával díszíteni a házak elejét, hogy elkerüljék a
boszorkányok. A hiedelem szerint, ha a temetőn keresztül megy valaki, abban az évben
meghal; ha Pünkösdkor nedves az idő, akkor a Karácsony száraz lesz; ha szép az idő, sok lesz a
bor; ha elsöpörjük a fal alját, nem jön a házhoz a béka; ha Pünkösdkor korán megmosdik valaki,
az szép lesz.22 A keleti szlávoknál is jellemző volt az ünnep kapcsolata a vízzel és a rituális
fürdéssel. Ez hazánkban csak szórványosan fordul elő, de Szeged környékén például ismert,
hogy nemcsak Nagypénteken és Nagyszombaton, hanem Pünkösd hajnalán is megfürödtek a
lányok a Tiszában, mivel úgy tartották, hogy a hajnali fürdés egész évre mentesíti őket a
kelésektől.23 Ennek az egészségmegőrző és betegségelűző, tisztító rituálénak a finomodott,
jelképes változata dokumentált Békés megyében is.

Az ünnephez kapcsolódóan természetesen gasztronómiai szokások is tartoztak. A
baromfifogyasztás általánosan elterjedt volt hazánkban, de népszerű volt a tyúkhúsleves és a
rántott csirke is. A fogások alapanyagai tájegységenként eltérőek lehettek, s a helyi
népszokások, az állattartási sajátosságok, a család vagyoni helyzete, a családfő ízlése, a
háziasszony főzési tudománya szerint különbözhettek. A juhtenyésztésből élők például
bárányt sütöttek, de sokan birkapörköltet készítettek. Gyakran előfordult, hogy kocsonyát
főztek (ez Húsvétkor Gádoroson is szokás a mai napig), esetleg marhahús is kerülhetett az
asztalra. Köretként jellemzően zöldséget vagy tésztát fogyasztottak. A családi étkezést
többféle édességgel lehetett megkoronázni: fánkkal, rétessel, süteménnyel, de sütöttek túrós
lepényt, többféle fonott kalácsot is.24

Pünkösdhöz hagyományosan virágszimbolika is kapcsolódott – nevezetesen a pünkösdi rózsa.
Ismert, hogy a magyarságnak az egyik legkedveltebb virága a rózsa, s hogy ennek a két

21 Ld. DÖMÖTÖR TEKLA (főszerk.) Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. („május”) A Magyar Néprajz
nyolc kötetben nyomtatott kiadása alapján az elektronikus változatot készítette a Magyar Tudományos Akadémia
Néprajzi Kutatócsoportja. = http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/122.html

22 NAGY GYULA-BECK ZOLTÁN: Jeles napokra vonatkozó Orosháza környéki népi hiedelmek és babonák. In. A
SZÁNTÓ KOVÁCS MÚZEUM ÉVKÖNYVE. Múzeumok Központi Propaganda Irodája. Orosháza. 1959.201. – Vö. TARJÁN
GÁBOR: Mindennapi hagyomány. Mezőgazdasági. Bp. 1984. 177-178. – Ld. még: APÁCZAI CSERE JÁNOS: Magyar
Encyclopaedia. (Sajtó alá rend.: Bán Imre.) Bp. 1959. (Idézi: DÖMÖTÖR TEKLA: A magyar nép hiedelemvilága.
Corvina. Bp. 1981. 169.)

23 ORTUTAY GYULA (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon (IV. kötet). Akadémiai. Bp. 1981. 286.
24 JANCSOVICS ORSOLYA: Pünkösd, ételek, italok. = A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
honlapja.(2020. május 29.) = https://mkvm.hu/punkosd-etelek-italok

5

virágnak a neve áll a magyarság virágkultuszának élén, valamint hogy ez a két virágnév
uralkodik a magyarság virágkultuszában a magyar történelem egész folyamán. Európában „a
pünkösdi rózsa a pogány Róma rózsaünnepeinek emlékeként támadt a középkorban. A pogány
Rómában nagy fénnyel ünnepelték meg a rózsa virágzásának idejét s ez volt Rómában a tavasz
legnagyobb ünnepe. Ez az ünnep a Földközi-tenger mellékének országaiban, Itáliában,
Hispániában s a Balkánon sohasem veszett ki teljesen és végül a pogány hagyományokkal
kibékült keresztény Róma pünkösd ünnepébe olvasztotta bele.”25 A rózsa szimbolikájához
számos jelentés kötődik, melyek általánosságban véve a szerelem, a termékenység és az élet
misztériumával vannak összefüggésben. Nem véletlen, hogy a hagyomány szerint Pünkösd
napján a lányoknak is pünkösdi rózsát kell lopni, hogy ők is szépek és virulók legyenek.26

Az ünnephez sok helyen különféle köszöntők is társultak. Ilyen például a következő Balassa
Iván és Ortutay Gyula által közölt szegedi köszöntő, aminek egyik változata Békés megyében
is ismert volt:

Mi van ma, mi van ma? A lovadnak kantárját,
Piros pünkösd napja; Ne tipödje, ne tapodja
holnap lösz, hónap lösz A pünkösdi rózsát!
A második napja. A pünkösdi rózsa
András bokrétás, Kihajlott az utra;
Feleségös, jó táncos, Szödje föl a menyasszony,
Jól möghuzd, jól möghuzd Kösse koszoruba.

(Szeged, Csongrád megye)27

Sipos Mihályné Treligyik Borbála szülésznő (született: 1900-ban) azt mesélte 1983-ban, hogy
Gádoroson a Pünkösdöt nemigen ünnepelték, többnyire csak a templomba mentek. „A lányok
azok öltöztek szépen, már például nekünk is pünkösdre, piros delin ruhánk volt, és itt olyan
bordürös volt, itt olyan széles kis fehér petttyek voltak benne az volt itt fönn meg az alján.”
Pünkösdi király és pünkösdi királynéválasztásra nem emlékszik, de elmondta, hogy a májusfa-
állítás divat volt – sok szép, szalaggal díszített májusfára vélekszik, amit a lányok a
vőlegényüktől, udvarlójuktól kaptak. Később már inkább csak az lett a divat, hogy bedugtak
egy-egy orgonát a kerítésbe.28

25 RAPAICS RAYMUND: A magyarság virágai. (A virágkultusz története.) Királyi Magyar Természettudományi
Társulat. Bp. 1932. = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Viragaink-viragaink-1/a-magyarsag-
viragai-1449/3-rozsa-1549

26 NAGY GYULA (szerk.): Orosháza néprajza. Orosháza. 1965.585. – Vö. NAGY GYULA: Népi hiedelmek és babonák
Orosházán. (Kézirat.) Szántó Kovács János Múzeum. Orosháza. 1958.

27 BALASSA IVÁN-ORTUTAY GYULA: Magyar néprajz. Corvina. Bp. 1979. 613.
28 Sipos Mihályné Treligyik Borbála szülésznő (született: 1900. július 27. Gádoros, Eperjes, Tanya 31. szám
alatti lakos) visszaemlékezése. (Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10. A gyűjtő neve: Lehőcz Józsefné
közművelődési előadó. Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Lehőcz
Józsefné közművelődési előadó és Sipos Mihályné adatközlő 1983. augusztus 17-én. Magnófelvételről legépelve.)
A gépirat jelenlegi lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény
– Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A visszaemlékezés a gépirat 16-17. oldalán olvasható.

6

Konfirmálás, bérmálás

A konfirmáció (lat. confirmatio, ’megerősítés’) a Magyar Néprajzi Lexikon szerint a protestáns
egyházak szertartása, amely a serdülőkorú (13–16 éves) fiúkat és lányokat a gyülekezet teljes
jogú, felnőtt tagjaivá avatja. Előkészítő szakasza a hittételek, a Káté megtanulásából, az imák
és vallásos énekek gyakorlásából áll. Itt szerzett tudásukról egyenként és nyilvánosan, a
gyülekezet előtt adnak számot a fiatalok (konfirmációs vizsga). A sikeres vizsgát követő
fogadalomtétel és kézrátétellel történő áldásosztás a felnőtt gyülekezeti taggá fogadás
tulajdonképpeni szertartása, mely után a fiatalok jogot nyernek az első úrvacsora vételére. A
konfirmáción elsősorban a rokonság és a keresztszülők vannak jelen, akik megajándékozzák a
konfirmandusokat. Az alkalmat a templom virágokkal vagy zöld ágakkal való földíszítésével
igyekeznek ünnepélyesebbé és emlékezetesebbé tenni. A szokás szakaszos
felépítése (előkészítés-vizsga-befogadás) arra utal, hogy a konfirmáció kettős értelemben is
avató szertartás: egyrészt az egyház és a gyülekezet, tehát egy szervezet, másrészt pedig az
illető közösség felnőtt tagjaivá válnak a fiatalok. A konfirmáció tehát a protestáns vallású
vidékeken a felnőtté avatás rítusait jelenti, vagyis a konfirmációval felnőtté avatott serdülők
a legény-nagylány korosztály feladatkörébe és jogkörébe lépnek (pl. a lányok feltehetik a
pártát és udvarlót tarthatnak, míg a fiúk eljárhatnak a lányokhoz udvarolni, a kocsmába,
dohányozhatnak).29

Varga Jánosné Bözsike néni (született: 1901-ben) arról számolt be 1983-ban, hogy Gádoroson
konfirmálásnak az evangélikusoknál és a reformátusoknál a templomi hitvallást nevezték, amit
megelőzött, hogy templomba jártak. A Bibliából tanultak „vallási dolgokat” és konfirmáció
vizsga is volt. Ekkor a templomban a konfirmációsok és a hívek is összegyűltek, amit kis
ünnepség, megvendégelés követett: „Igen emlékszek rá, mikor már egyházi képviselő voltam,
osztán konfirmálás volt akkor az egyháznál is kalács sült kávé volt és akkor a konfirmálósokat
megkináltuk. Arra pedig nagy ünnepség volt az, Hogy valaki megérhette aszt hogy konfirmál
a gyereke. A katolikusoknál ottan hittanra jártak, de ott nem nevezték konfirmálásnak ottan
bérmálkoztak.” Bözsike néni is arra emlékszik, hogy a bérmálás nagy ünnep volt Gádoroson, s
nemcsak a katolikusok mentek el a szertartásra. Általában úgy zajlott, hogy amikor megjött a
püspök, ünnepi keretek közt sorba álltak a bérmálandók (a hátuk mögött a keresztülők álltak).
Előfordult, hogy az esemény jó idő esetén a templomon kívül bonyolódott, de amikor
kevesebben voltak, akkor a templomon belül a padnál két oldalt álltak sorba. Minden
bérmálandónál egy-egy ima volt latinul és ezzel meg volt bérmálva. Ostyaadagolás ekkor nem
volt, az gyónáskor volt a jellemző. A bérmálkozók egy emléklapot, imakönyvet és
emlékkönyvet kaptak. Emlékei szerint bérmálás minden hetedik esztendőben volt.
Bérmálásra, konfirmálásra az első világháború előtt (de még a második világháború után is)

29 ORTUTAY GYULA (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon (III. kötet). Akadémiai. Bp. 1980. 253-254. (=
https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-678.html) – Az evangélikusok konfirmálásának rendjéről bővebben
lásd: A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HONLAPJA. („konfirmáció”) = https://liturgia.lutheran.hu/prohle-fele-
agenda/konfirmacio/view

7

nagyon készültek a szülők, s mindig tavasszal, vasárnapi napokon került rá sor, május végén-
június elején.30

Farkas Antalné (született: 1902-ben) a Pünkösdhöz kapcsolódóan általánosságban mesélte,
hogy Gádoroson többnyire a templomba jártak, illetve – amikor volt – elmentek a bálba
táncolni. Pünkösdi királynőválasztásra ő nem emlékszik (ez a szokás nem volt jellemző Békés
megyében), de a bálban cédulákra felírták (vagy a fiúk felíratták) a lányok nevét, s amelyik lány
a legtöbb cédulát kapta, az lett a bálkirálynő. Éjfélkor a bál rendezősége megolvasta a neveket
„oszt akor éjfél után kikiabálták, hogy kinek mennyi van, ki kapott a legtöbbet, akor oszt azt a
lányt fölhiták oda a pódiumra, oszt ott oda adták neki az ajándékot.”31

Bella Mihályné Guttyán Rozália (született: 1913-ban) és Fekete Józsefné Jularics Mária
memoárja azt is jól példázza, hogy sok-sok év távlatából olykor összekeverednek az emlékek
és az elnevezések is. A bérmálás Belláné szerint ugyanis jobban csak a katolikusoknál volt
jellemző, de Feketéné szerint ez nem így van, mert – amint azt 1983-ban Lehőcz Józsefné
közművelődési előadónak elmondta – a reformátusoknál és az evangélikusoknál is volt: „Én
azért tudom, mert én bérmálkoztam. A nagytiszteletü ur azt mondta, hogy hát kiadott egy
könyvet, meg volt benne ez a bérmálási tudomány, hogy ezt meg kell tanulni. Akkor, mikor
aztat tanultuk, akkor nagypénteken, nem pünközsdkor, akkor oszt a templomba el kölött
mindenkinek menni. Az első padsorban ott ültünk, akor osztán szólitott bennünket, igy sorban
ahogy tanultuk, akor oszt feleltünk, mint az iskolában. Föláltunk oszt feleltünk. Mikor oszt vége
volt az a vallásos, mit tudom én hogy mondjam, hirtelen ki. Akkor osztán azt mondta, hogy hát
vége, köszönöm szépen. Akkor szépen mentünk sorba, az oltár elébe, letérdepeltünk oszt
fölvettük az úr vacsorát. Igy monták akkor, ez az ur vacsora. Amikor oszt menni akartunk
gyónni, mert ezt igy mondták, akor oszt mi már mehettünk, mert megvoltunk konfirválva. Aki
nem konfirmált az nem mehetett urvacsorára. Ez volt a tudományunk.” Feketénétől az is
tudható, hogy a múlt század elején még mindenkinek kötelező volt hittanra járni az iskolában,
mert aki nem ment, az megbukott. Belláné szerint bérmáláskor „kölött lenni keresztanyának,
izé bérmakörösztanyának”, de Feketéné úgy vélte, hogy ez csak a katolikusoknál volt
szokásban: „A katolikusoknál ottan igen volt ilyen kis menyasszonyi ruha. Igen ottan a
bérmálás már ugy van, hogy hát, mert itt az evangélikusoknál konfermálnak, a katolikusoknál
bérmálkoznak. Akkor egy szülő megszólitja a másik szülőt, hogy gyere már el bérma
keresztanyának. Ha ugy jóba voltak,vagy valami, akor oszt elment. Mikor osztán, konfirmált,

30 Varga Jánosné (született: 1901. július 11. Gádoros, Kulich Gyula. utca 11. szám alatti lakos)
visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Varga Jánosné Bözsike néni lakása; Adatközlés ideje: 1983. augusztus;
Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató és Varga Jánosné adatközlő 1983.
augusztus 22-én. Magnófelvételről legépelve.) A gépirat jelenlegi lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár,
Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19.
– A visszaemlékezés a gépirat 5-6. oldalán olvasható.

31 Farkas Antalné (született: 1902. január 24. Gádoros, Kun Béla utca 11. szám alatti lakos) visszaemlékezése.
(Adatközlés helye: Farkas Antalné lakása; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 9. Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre
igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő é Lukács Árpádné adminisztrátor 1983. augusztus 22-én. Magnófelvételről
legépelve). A gépirat jelenlegi lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti
Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A visszaemlékezés a gépirat 22-23. oldalán
olvasható.

8

na bérmált akor oda ált az az anyuka annak a kisleánynak a háta megé, oszt igy ide teszi a
kezét a fejire, oszt akor gyütt az a minek hijják, a püspök oszt akor az atta a bérmálást rá. Oszt
akor mondom a kereszt anyja bérmakeresztannya a háta megett ált a kislánynak. De ez csak
a katólikusoknak.” A bérmálás szertartásának folyamatát Belláné is megerősíti: „amikor
bérmálkozás volt, pünközsd napján volt a bérma és akor igy a templom előtt sorba álltak azok
a gyerekek akik bérmálkoztak. A gyermekek letérgyepultek s akor ugy ahogy a Maca mondja,
a Feketéné, valóban tényleg a hátuk mögött áltak a keresztmamák kinek ki volt a
keresztmamája. Mindegy fiúk-lányok akik bérmálkoztak, egyforma, nem is tudom hány éves
korban volt kötelező a bérmálkozás, és akor a hátuk mögött, és a püspök járkált. Adott ilyen
ostyafélét a gyerekeknek s akor igy az óruknál valamit csinált, osz akor mentek tovább. Amikor
végig járták, akor csengettek ministránsok oszt akor fölálltak. Vége volt. A keresztmama azért
volt hogy valaki ugyan ugy azon a bérma keresztanyán, mint amikor kereszt vizbe elvitte a
gyerekit az illető oszt akor volt egy keresztannya. Tehát a bérma keresztannya az egy másik
volt.32

Mindazonáltal a Magyar Katolikus Lexikon szerint a bérmálás ( a konfirmációnak megfelelően
latinul: confirmatio, 'megerősítés') a Szentlélek közlésének a szentsége, ami a keresztségben
kapott újjászületést, a megváltás misztériumába való beavatást elevenné és hatékonnyá teszi.
A hét szentség (keresztség, bérmálás, eucharisztia, bűnbánat szentsége, betegek kenete,
egyházi rend, házasság) közül a második és csak egyszer szolgáltatható ki. Felvétele az
üdvösség elnyeréséhez nem feltétlenül szükséges, de aki hanyagságból mulasztja el, súlyos
bűnt követ el. (A protestánsoknál a konfirmációt nem tekintik szentségnek.)33 A bérmálás
szertartása során a bérmálkozó elkötelezi magát az egyházi közösségben való életre, az Egyház
egységének ápolására, az egyházi elöljárók iránti hűségre. Rendszerint a püspök (vagy
megbízottja) bérmál a hívek közösségének jelenlétében. A bérmálásra a misében az
evangélium után kerül sor. A szertartás keretében a plébános először bemutatja a
bérmálkozókat a püspöknek, majd ő rövid beszédet intéz hozzájuk. Ezután következik a
keresztségi ígéret megújítása, majd a püspök felszólítja a híveket, hogy imádkozzanak a
bérmálkozókért. Ezt követően kitárja kezét a bérmálkozók fölé és a Szentlelket és hét
ajándékát kéri rájuk. (A kitárt kéz ünnepélyes áldó mozdulat és a Szentlélek hívását jelzi.) A
bérmálkozók egyenként a püspök elé állnak (vagy ő lép hozzájuk). A bérmaszülő mögöttük áll
és vállukra teszi kezét. Ezzel kifejezi, hogy felelősséget vállal értük. A püspököt kísérő pap vagy
maga a bérmálkozó megmondja bérmanevét. Ekkor a püspök a bérmálkozó fejére teszi kezét,
s krizmába (megszentelt olajba) mártott hüvelykujjával keresztet rajzol homlokára. Végül a

32 Bella Mihályné Gyuttyán Rozália nyugdíjas ÁFÉSZ-dolgozó, bolti eladó, boltvezető (született: Csorváson,
1913. november 4-én.Gádoros, Attila utca 26. szám alatti lakos) és Fekete Józsefné Jularics (vagy Mularics) Mária
női szabó (lakcím: Gádoros, Attila utca 27.) visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Bella Mihályné nyugdíjas
szövetkezeti dolgozó háza; Adatgyűjtő neve: Lehőcz Józsefné Ari Ildikó; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.
Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő; Lukács Árpádné adminisztrátor; Bella
Mihályné és Fekete Józsefné adatközlők 1983. augusztus 10-én. Magnófelvételről legépelve.) A gépirat jelenlegi
lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-
hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19. – A visszaemlékezés a gépirat 14-18. oldalán olvasható.

33 MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON. „Bérmálás” =
http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C3%A9rm%C3%A1l%C3%A1s.html

9

bérmálkozók a szentáldozáshoz járulnak. A mise végén a püspök a szokottnál hosszabb imával
– szintén kiterjesztett kézzel – megáldja a bérmáltakat és a híveket, illetve kéri Istent, hogy a
templomból hitvalló és a Szentlélekben lángra gyúlt emberek távozzanak.34

Gabnai Jánosné (született: 1920-ban) emlékei szerint a bérmálás Gádoroson komoly
ünnepnek számított. A katolikus templomban zajlott, egyszerre sok gyerek részvételével. A
gyerekek az oltárnál álltak sorban, majd jött a püspök és kenőccsel megkente a homlokukat.
Annuska néni 12 évesen bérmálkozott, de állítása szerint „utána 4 évenként, mert 16 éves
voltam amikor bérmálás volt és májusba ezt nagyon emlékszem rá mert azt mondta a
plébános hogy menjünk csináljuk a diadalkaput tudja ilyen nagy arra már nem emlékszem
hogy milyen betüket tettek rá. És nagyon hüvös volt a hajnal és biciklivel hajtottam és annyira
megfáztam hogy agyhártyagyulladást kaptam. Ugy hogy alig alig maradtam meg. Azért
tudom.” Elmondása alapján a fiatalok és a szülők is mentek a bérmálásra. „Gádoroson az volt
a szokás hogy a katolikus templomnál volt a találka. Ha evangyélikus volt valaki, ha református
volt, ha udvarolgatott, vagy ilyen vasárnap délelőtt, az mindig ott a katolikus templomnál,
templom körül zajlott. Nem a templomba, mert nem mindenki ment be a templomba akinek
muszáj volt bement, iskolásoknak mert akkor baj volt, hát idősek is bementek, de ezeknek a
fiataloknak ott volt a találka. Ott a templom előtt. És igy bérmáláskor rettentő sok nép volt.
Nagyon sok volt több százan.” Bár ő maga katolikus volt – s ennek megfelelően bérmálkozott
– részt vett konfirmáláson is. Szerinte a konfirmálás „ugy volt, hogy ha kereszteltünk az
evangélikus templomban akkor végig kellett várni a misét. És közbe kereszteltek. És éppen
konfirmáltak, hát azt nem tudom, hogy milyen szertartás, azt tudom hogy odaálltak sorba azok
a fiatalok.”35

Összességében elmondható tehát, hogy a múlt század első felében Gádoroson a májusfa-
állításnak, illetve – az egyházi ünnephez kapcsolódóan – a bérmálásnak és a konfirmálásnak
volt a legnagyobb hagyománya. A pünkösdi király- és királynőválasztás nem volt jellemző a
faluban, noha a bálokon – így Pünkösdkor is – olykor megesett, hogy szépségkirálynőt
választottak. A május elsejei ünnepségek azonban gyakoriak voltak a településen. Később ezek
szocializmusban összekapcsolódtak az állami felvonulásokkal, az úttörő- és kisdobosavatással,
de a korábbi szokások és a hónaphoz kapcsolódó hagyományok egy része a kötelező és
reprezentatív ünnepségek ellenére még az 50-es, 60-as években sem veszett ki teljesen a
község kulturális életéből. Napjainkban ez már nem mondható el, de május első vasárnapján
sokan megemlékeznek az Anyák napjáról és a gyermeknapi programok is rendszeressé váltak.

34 TOMKA FERENC: Találkozás a keresztséggel. (Bérmálkozóknak, katekumeneknek, és keresőknek.) II. könyv IX.
rész. = http://talalkozas.katolikus.hu/9bevezeto.html

35 Gabnai Jánosné (Annuska néni) szülésznő (született: 1920. szeptember 9. Gádoros, Rózsa Ferenc utca 11.
utcai lakos) visszaemlékezése. (Adatközlés helye: Művelődési Ház; Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10. A
gépiratot aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató és Gabnai Jánosné adatközlő
1983. augusztus 13-án. Magnófelvételről legépelve.) – A gépirat jelenlegi lelőhőhelye: Nagyközségi Könyvtár,
Információs és Közösségi Hely (Helytörténeti Gyűjtemény – Kiss Imre-hagyaték) – 5932. Gádoros. Iskola utca 19.
– A visszaemlékezés a gépirat 10-11. és a 25. oldalán olvasható.

10

A májusi népszokásokra és ünnepekre (Pünkösd, májusfa-állítás, bérmálás,
konfirmálás) vonatkozó visszaemlékezések szöveghű közlése

Adatközlő neve: Gabnai Jánosné (Annuska néni) szülésznő (született: 1920. szeptember 9.
lakcím: Gádoros, Rózsa Ferenc utca 11.)
Adatközlés helye: Művelődési Ház
Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.
Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Gabnai Jánosné
adatközlő (1983. augusztus 13-án)
Magnófelvételről legépelve. (Bérmálás, konfirmálás, Pünkösdi ünnep)
Gépirat oldalszámai: 10-11. és 25. oldal

10-11. oldal:

Bérmálás, konfirmálás volt e a faluban?

- Hogyne, én bérmálkoztam. A konfirmálást azt nem tudom bár voltam, konfirmáláson
mert ugy volt hogy ha kereszteltünk az evangélikus templomban akkor végig kellett
várni a misét. És közbe kereszteltek. És éppen konfirmáltak, hát azt nem tudom hogy
hogy milyen szertartás azt tudom hogy odaálltak sorba azok a fiatalok. Ugye nem értem
én a más vallást. A bérmállás az általában olyan volt a katolikus templomban hogy
rengeteg gyerek volt akkor és sok katolikus Gádoroson és elkezdődött igy az oltárnál
hogy álltunk és akkor jött a püspök, ilyen kenőccsel megkente a homlokunkat hogy ne
felejcsük el a

Az is komoly ünnepnek számított a bérmálás?

- Igen az is.

Az milyen időközönként ismétlődött meg?

- Nem tudom pontosan megmondani 4-5 évenként. Én azt hiszem hogy már voltam
olyan 13-14 éves. Vagy 12. amikor bérmálkoztam. Utána 4 évenként, mert 16 éves
voltam amikor bérmálás volt és májusba ezt nagyon emlékszem rá mert azt mondta a
plébános hogy menjünk csináljuk a diadalkaput tudja ilyen nagy arra már nem
emlékszem hogy milyen betüket tettek rá. És nagyon hüvös volt a hajnal és biciklivel
hajtottam és annyira megfáztam hogy agyhártyagyulladást kaptam. Ugy hogy alig alig
maradtam meg. Azért tudom.

És a falunak jó része, a fiataljai és a szülők is mentek bérmálásra?

- Igen, igen, rengeteg sok nép volt. Hát tulajdonképpen itt Gádoroson az volt a szokás
hogy a katolikus templomnál volt a találka. Ha evangyélikus volt valaki, ha református
volt, ha udvarolgatott, vagy ilyen vasárnap délelőtt, az mindig ott a katolikus

11

templomnál, templom körül zajlott. Nem a templomba, mert nem mindenki ment be a
templomba akinek muszály volt bement, iskolásoknak mert akkor baj volt, hát idősek is
bementek, de ezeknek a fiataloknak ott volt a találka. Ott a templom előtt. És igy
bérmáláskor rettentő sok nép volt. Nagyon sok volt több százan.
És ez tavasszal volt?
- Májusba mindég. Akkor volt rengeteg orgona, virág minden és akkor. Ilyen urnapi
időszakba volt mert az urnapi körmenet az is nagyon érdekes volt, itt a faluba hogy igy
a négy sarkába sátrakat csináltunk, azért van olyan nagy terület és abban voltak ilyen
szentképek és virággal voltak körülvéve.
Bérmálás időszakában?
- Ez úr napja, ez most is van, de ez akkoriba van ugy nyáron de már én se tudom pontosan
hogy mikor van az úr napja 40 vagy negyven valahány napra húsvét után. Na ez is olyan
nagy ünnep volt az Ur napja ez is rettentő nagy ünnep volt. És akkor ilyen virágokat
szenteltek, minden sátornál megálltak, megszentelték és akkor vittek haza szentelt
virágot és azt ugy belepréselték az imakönyvükbe, az idős asszonyok az én nagymamám
is. Mert az is katolikus volt mind a kettő. Ez is nagyon nagy ünnep volt.

25. oldal:

A pünkösdi ünnep mennyire volt jellegzetes?
- Az szerény volt. Att nem volt semmi féle pünkösdölés a május elseje volt inkább
nagyobb.
Május állitások voltak?
- Olyanok voltak, májusfákat, persze.
Kiknek tüzdeltek május fákat?
- Hát általában a lányoknak. Hát általában minden lány akinek udvarlója volt a
kiskapuhoz tüzték. Ilyen orgona.
És olyan is volt hogy valakire haragudtak és a május fára kötöttek ilyen rosssz cipőt
vagy rossz valamit? Hogy ez jelezte azt hogy haragba vannak?
- Hát mondták hogy volt ilyen de én már nem láttam. Biztos volt ilyen hát hogyne
kitalálnak sok minden félét.

12

Adatközlő neve: Sipos Mihályné Treligyik Borbála szülésznő (született: 1900. július 27.
Derekegyháza) (lakcím: Gádoros, Eperjes, Tanya 31.)
Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.
A gyűjtő neve: Lehőcz Józsefné közművelődési előadó
Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Lehőcz
Józsefné közművelődési előadó; Sipos Mihályné adatközlő (1983. augusztus 17-én)
Magnófelvételről legépelve. (Pünkösdi ünnep, Májusfa állítása)
Gépirat oldalszámai: 16-17. oldal

Hát a Pünkösdöt hogyan ünnepelték meg?
- Hát azt nem igen ünnepelték, csak a templomba ha mentek. Piros pünkösd napja volt.
A lányok azok öltöztek szépen, már például nekünk is pünkösdre, piros delin ruhánk
volt, és itt olyan bordürös volt, itt olyan széles kis fehér petttyek voltak benne az volt itt
fönn meg az alján.
És volt e olyan hogy pünkösdi királyné választás?
- Akkor mentünk sétálni a kövesuton, akinek volt barátja.
Hát ilyen komatál küldés volt e? Tettszett e ilyet hallani, hogy sütöttek pogácsát, és
elvitték a bálba é ott osztogatták?
- Nem ilyenre nem emlékszem.
És a május fa állítás divat volt erre?
- Hát divat volt, mert voltak sok szép májusfák. Jó magosak, sok szalag rajta.
Ezt kik kapták a májusfát?
- A lányok a völegényüktől, udvarlójuktól. Ha kezdett már az a valaki udvarolni annak
a lánynak, hát az csinálta neki a májusfát. Most meg hát csak dugnak egy orgonát.

13

Adatközlő neve: Varga Jánosné Bözsike néni (született: 1901. július 11.) lakcím: Gádoros,
Kulich Gy. utca 11.)
Adatközlés helye: Bözsike néni lakása (Gádoros, Kulich Gy. utca 11.)
Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.
Aláírásával hitelesítette: Papp Sándorné adminisztrátor; Kiss Imre igazgató; Varga Jánosné
adatközlő (1983. augusztus 22-én)
Magnófelvételről legépelve. (Konfirmálás, bérmálás, Pünkösd)
Gépirat oldalszáma: 5-6., 21. és 21-22. oldal

5-6. oldal:

Mit neveznek konfirmálásnak?

- A templomi hitvallást, a templomba járnak és ott tanulják ezt a hitvallásokat osztán ezt
nevezik konfirmálásnak. Ugyhogy emlékszem az unokám orosházán járt iskolában és
csak azután konfirmált, már akkor menyassz volt, amikor megkonfirmált itt gádorosnon.
Osztán ritka volt akik nem konfirmáltak.

Ott mit kellett mondani?
- Hát a bibliából tanultak ilyen vallási dolgot. Konfirmáció vizsga is volt amikor a
templomba a konfirmációsok összegyültek meg a hivek és kérdezték őket erről a
templomi.

Milyen vallásoknál volt ez a konfirmálás?
- Az evangélikusoknál, reformátusoknál. A katolikusoknál nem.
És ez meg ilyen ünnepi szokásokkal volt összehozva?

- Igen emlékszek rá, mikor már egyházi képviselő voltam, osztán konfirmálás volt akkor
az egyháznál is kalács sült kávé volt és akkor a konfirmálósokat megkináltuk. Arra pedig
nagy ünnepség volt az, Hogy valaki megérhette aszt hogy konfirmál a gyereke. A
katolikusoknál ottan hittanra jártak, de ott nem nevezték konfirmálásnak ottan
bérmálkoztak. A püspök gyütt és nevet cseréltek.

Arra emlékszik hogy hogy folyt le ez a bérmálás?

- Hát emlékszek mert még fiatalabbak is voltunk elmentünk a bérmálásra, ugye nagy
ünnep volt Gádoroson, ottan nem csak a katolikusok hát ugye minden vallásu elment a
bérmálásra, megjött a püspök és nagyon szép ünnepi keretek közt sorba álltak a
bérmálandók, a hátuk mögött a kereszszülők.

Templomba, vagy templomon kivül?
- Volt amikor jó idő volt akkor a templomon kívül volt, de amikor kevesebben voltak
akkor a templomba is két oldalt a padnál sorba álltak.

14

És mit csináltak ott a bérmáláson? Milyen szokások voltak?
- Hát annyira nem emlékszek a katolikus vallásra, de ugye minden bérmálandónál egy-
egy de nem magyarul egy kis imát mondott és igy sorba ment és megvolt bérmálva.
Ostya adagolás is volt?
- Az nem volt. Az nem volt bérmáláskor nem volt, az gyónáskor volt.
És kaptak valami kis bizonyitvánty vagy emléket?
- Kaptak egy kis emléklapot kaptak. Ima könyvet kaptak, emlék könyvet kaptak.
Ez milyen időközönként volt ez a bérmálás?
- Ez minden hét esztendőbe volt. Hetedik esztendőbe volt. Ugy hogy volt egy bérmálás
és utána 7 év mulva volt.
És a konfirmálás?
- Az akkor mikor az utolsó iskolát jártuk, mert akkor csak hat osztályt jártunk és osztán
a 6. osztályból konfirmáltunk.
Ez megint tejes ünnepséggel?

- Igen.
Olyankor felöltöztek ünnepi ruhába, vagy külön készültek erre a szülők?
- Hát akkor külön készültek erre a szülők. Arra a konfirmálásra. Hát nagyon szép volt.
Hát melyik esztendőbe voltak ezek? Háború előtt mindég?
- Háború előtt is volt. I. világháború előtt is volt konfirmálás.
Egészen a II. világháború után is volt még?
- Igen utána is volt még, most már osztán nincsen, nem is járnak a gyerekek a hittanra,
de azért az én unokámnak is két családja van, egyik 9 éves másik 7 éves és még mind a
kettő meg lett keresztelve. a templomba. Hittanra nem járnak, Szegeden laknak. Hittanra
nem járnak a gyerekek, de keresztelve meglettek, valahogy.
És ezt mindig vasárnapi napokon vagy milyen napokon?
- Vasárnap. Vasárnapi napokon lehet keresztelő, mert hétköznap mostanában nincs is
hétköznap Isten tisztelet az evangélikusoknál se, a katolikusonál sincs mise, dolgozik
mindenki, el van foglalva és csak vasárnap szokott lenni.
Ez a bérmálás konfirmálás milyen napokra esett?
- Vasárnap. Mindég vasárnap.
Külön vasárnap volt vagy milyen esemény?
- Nem csak amikor következett egy vasárnap ez mindég a tavasz folyamán.

15

Ez május végén, junius elején?
- Ugy ugy, mert aztán mikor lemaradtunk az iskolából aztán már nem volt konfirmálás.

21. oldal:

Pünkösdi ünnepkor, pünkösdnek lefolyására arra hogyan készültek?
- Pünkösd az már nem volt olyan nagy ünnep mint a többi, de azért készültek rá akkor
nem egynapos volt, hanem két napos. Már csak aért is volt a nagy készülődés, hogy
akkor nem kellett dolgozni azon a két napon.
Akkor is volt bál?
- Igen akkor is volt bál.

21-22. oldal:

A május fa állitás divatba volt e?
- Az is divatba volt. Május elsején, nagy májusfákat állítottak, aki udvarolt valakinek
volt aki szalagot, kendőt kötött rá, de volt olyan is aki haragudott és rosszcipőt. meg
rossz rongyokat aggatott a május fára.
Azt hova tüzték a május fát?

- Ki a nagykapukra.
És ez jellemző volt hogy majd mindenhová?
- Hát a lányos háznál majdmindenhol volt. Azután meglátszott hogy kire haragszanak,
mert arra soztán ahol rossz cipő, rossz szoknya, rossz kabát, rossz kendő, minden féle
rákötözve, na de osztán vigyáztak rá mert már éjjfél után csülkön voltak osztán akkor
ha meglátták észrevették hogy kitették akkor bevették.
Ez asztjelentette hogy haragudtak rá?
- Igen az már haragbul volt.
Miből állt a harag tulajdonképpen?
- Het nemtudom a két fiatal összeveszett valamiért, akkor ilyet csináltak. Ahol aztán
nem haragudtak ott sok szép ajándék volt felkötözve.
Hányba volt amikor ezt alkalmazták?
- Hát ez volt még a 40-es esztendőkbe is. 30-asba, 40-be is volt.
A pünkösdi mulatság alkalmával volt e ilyen pünkösdi királynő választás?
- Itt nem volt. Egyszervolt nem tudom hogy mikor volt csak hallottam, hogy Kulcsár
Jani felesége kapta meg a szépségversenydijat az nyerte meg, Dongó Rozika.
Ez pünkösdi bálba volt?

16

- Igen ez pünkösdi bálba. Volt akkor is ilyen de azért ritkán. Nem mondtuk hogy minden
pünkösdkor.
Emlékszik e arra hogy hogy folyt le? Arra emlékszik e Bözsikenéni?
- Nem tudom. Szavazásra ment az azt hiszem. Voltak többen kitüzve és aztán éppen ő
nyerte meg. Az hogy melyik lány kapott több szavazatot. Az lett a szépségkirálynő.

Adatközlő neve: Farkas Antalné (született: 1902. január 24.) lakcím: Gádoros, Kun Béla utca
11.)
Adatközlés helye: Farkas Antalné lakása (Gádoros, Kun Béla utca 11.)
Adatközlés ideje: 1983. augusztus 9.
Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő; Lukács Árpádné
adminisztrátor (1983. augusztus 22-én)
Magnófelvételről legépelve. (Bérmálás, Pünkösdi mulatság, Májusfa állítása)
Gépirat oldalszámai: 5. és 22-23. oldal

5. oldal:

A bérmálással kapcsolatban tud e valamit mondani? A faluban voltak e? Jellemzőek
voltak e?
- Hát igen, katolikus részrül, nagy ünnepség vót. A katolikus gyerekeket, lányokat ugye
gyüttek a püspökök, nem tudom én három is, vót akkoriban itt, oszt az ujra keresztelte
őket. Hát én meg evangélikus vótam, oszt én nem is vettem részt, egy ilyen nagy
ünnepségen. Mert minállunk ilyesmi nem fordult elő. De hát akik, azok ugye akor
megünnepelték, ugy mint mikor rendessen születik valakinek egy családja, oszt akor a
keresztelőt megtartják, ebéddel, meg ajándékkal ellátták a bérmált gyereket.
Jó. Tehát a leány vagy legény avatással kapcsolatban anyuka tud e mondani valamit?
Bár azt én magam is ismerem, hogy nem volt nagyon jellemző ez a rész, hogy legénnyé
avattak valakit, vagy lánnyá avattak.
- Nem, mi ilyen ünnepséget nem is tartottunk, mert mondom apa nélkül nevelkedtünk,
árván oszt nékünk nem vót arra pézünk, hogy ilyesmikre áldozzunk.
Másoknál sem volt ilyen, hogy nahát mostmár legénnyé avatták, és akkor szabaddá
engedték, és azt csinált, amit akart?

- Nem, nem.

22-23. oldal:

Pünkösdi mulatság? Májjus fa állitás?

17

- Hát májjus fát akik mán kaptak, mert hát az is divat vót, de vagy az egyik szomszéd a
másiknak dugott, vagy ha pedig lánynak tették valami ismerős fiu, hát az ugye
szallaggal, meg egy orgona ággal, ilyesmivel földiszitett gallyat kiduktak a kapu sarkára.
Én kéményre nem emlékszek, csak a kapu sarkára. Oszt, ha ilyen ismerős fiu lánynak
ajándékot akart küldeni, akor egy szép virágos gallyat, vagy zöld ágat elvett, osztakor
arra rákötötte, piros szallagot, kék szallagot, meg még fejre való kendőt is, vót ugy,
hogy, oszt akor vót az ajándék. Igy nem olyan nagyba ment az, csak ritkán. Egyik
szomszéd a másiknak dukta a májjusfát, vót amelyik csak egy száraz kórét dugott, csak
hát egy vicc volt az egész. Én csak ilyesmire emlékszek.
Volt e valamilyen tavaszi ünnepkör? Hát ezen kívül, amit ugy ünnepeltek, mint tavaszt?
- Nem, nem vót. Mondom, minállunk csak az vót, hogy templomba mentünk, meg este
elmehettünk bállba. Táncolni, nekünk ez volt.
Királynő választás, volt e valami ilyesmi a bállba?
- Hát vót ilyen szépség választás. Amelyik lány legtöbb jegyet kapott cédulák vótak,
osztán megvásárolták a fiuk, oszt aki legtöbbet kapott az lett a bállkirálynő.
És akor a lányokon volt valami szám?
- Nem, ugy, hogy a nevit a lány bemondta. Hogy 2-3 fiu összebeszélt, akor egy lánynak
a nevit beiratták. Oszt akinek legtöbb vót, a beirás az lett a bállkirálynő, vagy a legszebb
lány. Oszt vót valami kis ajándék is megvéve, Akor a legszebb lány kapta el ezt az
ajándékot. De hát ez nem mindig a legszebb, mert annál voltak sokkal szebbek is, de
kinek a legpézesebb udvarlójai, vagy ismerősei vótak. Oszt ugye aki a legtöbbet kapott,
az lett kikiáltva.
Ezt ki kiáltotta ki? A báll vezetése?
- Ott a báll rendezősége. Azok megolvasták oszt akor éjfél után kikiabálták, hogy kinek
mennyi van, ki kapott a legtöbbet, akor oszt azt a lányt fölhiták oda a pódiumra, oszt ott
oda adták neki az ajándékot.

18

Adatközlők nevei: Csík László vőfély (született: 1908. szeptember 18-án Gádoroson.
(Lakcím: Gádoros, Bem utca 17.)
Adatközlés helye: Csík László lakása (Gádoros, Bem utca 17.)
Adatgyűjtő neve: Kiss Imre (a Művelődési Ház igazgatója)
Adatközlés ideje: 1983. augusztus 12.
Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre gyűjtő, a Művelődési Ház igazgatója; Lukács Árpádné
adminisztrátor (1983. augusztus 24-én)
Magnófelvételről legépelve. (Pünkösd ünnepe)
Gépirat oldalszámai: 15-16. és 17. oldal

15-16. oldal:

Ilyen vallásos jellegü ünnepségekere emlékszik e?
- Hát az vót mindig, hát volt itt áldozat csütörtök, akor olyan sátrakat csináltak az utcán,
meg úr napja. Oszt akor árulták ott a Jézusokat, meg tudja a fene miket árultak. Hát ugye
mi nem olyan nagyon értékeltük ezt a vallást akor se, mi legények vótunk, a fene
foglalkozott vele. A templomba is vsak azért mentünk, a lányok kedvéért. Mert általában
a lányok, azok mentek, én olyan nagy templomba járó akor se vótam. Hát még iskolába
jártunk, addig muszály vót menni.

17. oldal:

Pünközsd napján ilyen szépségkirálynő választások voltak e?

- Hát az megin olyan vót, hogy én nem nagyon értettem ahon, ez is ilyen papi ünnep vót
az is, pünközsd.

Adatközlők nevei:
- Bella Mihályné (született: Csorváson, 1913. november 4-én. lánykori neve: Guttyán Rozália)
ÁFÉSZ dolgozó, bolti eladó, boltvezető (Lakcím: Gádoros, Attila utca 26.) vallás: katolikus
- Fekete Józsefné (lánykori név: Jularics Mária) női szabó (Lakcím: Gádoros, Attila utca 27.)
vallás: evangélikus
Adatközlés helye: Bella Mihályné nyugdíjas szövetkezeti dolgozó háza (Gádoros, Attila utca
26.)
Adatgyűjtő neve: Lehőcz Józsefné (szül. név: Ari Ildikó)
Adatközlés ideje: 1983. augusztus 10.
Aláírásával hitelesítette: Kiss Imre igazgató; Lehőcz Józsefné gyűjtő; Lukács Árpádné
adminisztrátor (1983. augusztus 10-én); Bella Mihályné és Fekete Józsefné adatközlők
Magnófelvételről legépelve. (Bérmálás, konfirmálás, májusfa állítása)
Gépirat oldalszámai: 14-18. és 49-50. oldal

19

14-18. oldal:

Most a bérmálásról, a konfirmálásról szeretnénk hallani egy pár szót, hogy hogy történt
itt?

Belláné:

- Hát az jobban csak a katólikusoknál volt.

Feketéné:

-Nem. A reformátusoknál is volt, meg az evangélistáknál is. Én azért tudom, mert én
bérmálkoztam. A nagytiszteletü ur azt mondta, hogy hát kiadott egy könyvet, meg volt
benne ez a bérmálási tudomány, hogy ezt meg kell tanulni. Akkor, mikor aztat tanultuk,
akkor nagypénteken, nem pünközsdkor, akkor oszt a templomba el kölött mindenkinek
menni. Az első padsorban ott ültünk, akor osztán szólitott bennünket, igy sorban ahogy
tanultuk, akor oszt feleltünk, mint az iskolában. Föláltunk oszt feleltünk. Mikor oszt
vége volt az a vallásos, mit tudom én hogy mondjam, hirtelen ki. Akkor osztán azt
mondta, hogy hát vége, köszönöm szépen. Akkor szépen mentünk sorba, az oltár elébe,
letérdepeltünk oszt fölvettük az úr vacsorát. Igy monták akkor, ez az ur vacsora. Amikor
oszt menni akartunk gyónni, mert ezt igy mondták, akor oszt mi már mehettünk, mert
megvoltunk konfirmálva. Aki nem konfirmált az nem mehetett urvacsorára. Ez volt a
tudományunk.

És aki nem konfirmált templomban nem is házasodhatott?

Feketéné:

-De mehetett. Még ha járt is valameddig oszt ott hagyta akkor se volt baj, csak
egyszerüen ott hagyta.

Mikor iskolába jártak akkor járt mindenki?

Feketéné:

- Járt. Mikor még én jártam iskolába, akor mindenki járt. Kötelező volt egyszerüen
kötelező volt. Az a vallási konfirmálás meg hittanra, az kötelező volt. Hittan ennek
értékibe oszt, ugye igy osztán tovább tartották a ezt a konfermálást is. Mert aki nem
ment hittanra megbukott. Azért mondom, hogy akor megbuktunk, ha nem mentünk
hittanra.

És akkor kaptak valami ajándékot? Mikor történt ez a konfirmálás?

Feketéné:

- Nem, nem kaptunk semmit, csak fölvettük az urvacsorát, meg a szüleink is voltak
templomba, akor utánna szépen gyüttünk hazafefele.

Belláné:

- De kölött lenni keresztanyának, izé bérmakörösztanyának.

20

Feketéné:

- Anyukám, nállunk nem, csak a katolikusoknál. Nálunk ez nem volt soha.

Akkor semilyen ünnepély nem volt?

Feketéné:

- Nem, nem volt semmi.

De valamilyen különleges ruha?

Feketéné:

- Nem, mindenki olyanba ment, amilyenbe akart. Katólikusoknál ottan igen volt ilyen
kis menyasszonyi ruha. Igen ottan a bérmálás már ugy van, hogy hát, mert itt az
evangélikusoknál konfermálnak, a katolikusoknál bérmálkoznak. Akkor egy szülő
megszólitja a másik szülőt, hogy gyere már el bérma keresztanyának. Ha ugy jóba
voltak,vagy valami, akor oszt elment .Mikor osztán, konfirmált, na bérbált akor oda ált
az az anyuka annak a kisleánynak a háta megé, oszt igy ide teszi a kezét a fejire, oszt
akor gyütt az a minek hijják, a püspök oszt akor az atta a bérmálást rá. Oszt akor
mondom a kereszt anyja bérmakeresztannya a háta megett ált a kislánynak. De ez csak
a katólikusoknak.

És a fiuknak is ugyan ugy kelett mint a lányoknak?

Feketéné:

-Igen.

A saját gyereke is bérmálkozott?

Feketéné:

- Nem az én gyerekem evangélikus De Ő nem konfirmált. Ő már nem járt se hittanra,
sehova. Akor már nem volt divat. Sőt nagyon is, nemakarja elismerni, hogyha én valami
ilyesmit mondok is, azt mondja:- Ó az már régi, nem is igaz. Ugy tényleg meghazuttol
benne, nem birja igy egyaltalán ezt a valást az én fiam. Ugye mi meg osztán csak azon
vagyunk, hogy hát, mi még eztet tartjuk, mert hát csak bennünk van. Velünk nevelték
osztán valahogy ez meg is van. Nem vagyok nem tudom én mennyire valásos de azért
csak azt mondom, hogy istenfélő vagyok.

És a katolikusoknál ez hogy volt?

Belláné:

- Hát én nem bérmálkoztam, csak ugy emlékszem, hogy ugy amikor bérmálkozás volt,
pünközsd napján volt a bérma és akor igy a templom előtt sorba álltak azok a gyerekek
akik bérmálkoztak. A gyermekek letérgyepultek s akor ugy ahogy a Maca mondja, a
Feketéné, valóban tényleg a hátuk mögött áltak a keresztmamák kinek ki volt a
keresztmamája. Mindegy fiúk-lányok akik bérmálkoztak, egyforma, nem is tudom hány

21

éves korban volt kötelező a bérmálkozás, és akor a hátuk mögött, és a püspök járkált.
Adott ilyen ostyafélét a gyerekeknek s akor igy az óruknál valamit csinált, osz akor
mentek tovább. Amigor végig járták, akor csengettek ministránsok oszt akor fölálltak.
Vége volt. A keresztmama azért volt hogy valaki ugyan ugy azon a bérma keresztanyán,
mint amikor kereszt vizbe elvitte a gyerekit az illető oszt akor volt egy keresztannya.
Tehát a bérma keresztannya az egy másik volt. Nem az aki például aki nekem volt
keresztanyám nem az lehetett a a bérmakeresztanyám. Nekem nem az volt. De én nem
emlékszem rá, hogy bérmálkoztam volna. Nem tudom. Nem emlékszem rá, hogy nekem
lett volna bérmakeresztanyám, de láttam, amikor bérmálkoztak a gyerekek. Láttam,
hogy igy fojt le, és azt is tudom, hogy a kislányoknak ruhát, a fiuknak meg más egyebet,
de ezt a keresztmama vette.

És milyen ruha volt a lányoknak?

Belláné:

- Női kis, vagy anyagból, vagy készen volt, valami kis nyári ruha. Mert hát valóban
pünközsdkor volt. Akor is voltak ezek a kis készruhák is, de azért álltalában anyagban.

És utánna valami ünnepély volt? Igyen közös lakoma, ilyesmi?

Belláné:

- Hát biztos, hogy volt. Én csak a Guttyán Rozikának voltam a bérmakeresztannya én
üneki Rákóczinénak. És akor vettem részt, akor láttam azt, hogy hogy volt. Utánna
ünáluk ebédeltünk, de csak ilyen egyszerü rendes ebéd volt. Az hivott engem meg. Már
akor ugye az Öcsém nem élt, oszt árvák voltak, oszt mondtam az én uramnak, hogy
elmegyek én azért bérma keresztanyának. Nem azért mert nem voltunk mi olyan
templom ellenessek, de én nem voltam templomba járó mert nekem nem nagyon volt rá
időm, mert őszintén mondom meg azt, hogy gyerek koromban, mindig el voltam
kötelezve arra, hogy szolgáltam. Ha volt olyan hely, mert volt olyan hely is ahol
szolgáltam, hogy köteleztek rá, hogy legalább a kismisére el kellett menni, mert ha
nagyon vallásossak voltak akor elmentem, ha nem akor meg hát nem. Mert hát én olyan
nagyon nem voltam templomba járó. Az édesanyám se mert el volt munkával foglalva
állandóan, mert hát volt neki mit csinálni négyönkre és olyan nagyon nem foglalkoztunk
annyira, hogy mondjuk karácsonykor is valami kivételes valamit rendeztünk volna, vagy
valami nem. Karácsonyfa ez, az volt meg ünnepi megemlékezés ahogy az akori
körülmények megengedték, az meg volt de igy különben nem. De bérmálkozni
mondom, bérma keresztanya én is vagyok azért mert voltam a Rákóczinénak már az
Öcsémnek a kislányának voltam. És akor láttam szép volt azért az az akori emberek
számára mert igy sorba kétoldalt gyerekek hossza igy a templom előtt a katolikus részen
letérgyepültek kinn, nem a templomban, hanem a templom előtt, és ott járt a püspök
erre-arra. Az ostyatartóval, oszt akor mindegyiknek adott egy-egy ostyát. Amikor oda

22

ért a püspök, akor ugy emlékszek rá, hogy a gyermek fejére tették a kezüket a
bérmakeresztanyák, vagy bérmakeresztapák, mert a fiuknak jobban keresztapjuk volt.

49-50. oldal:

És májjus fa állítás?
Feketéné:
- Az volt, igen. Hogyha igy osztán az volt, hogy na dugjunk május fát, akor osztán vagy
vett szallagot, a fiu, vagy az ismerőse épen akor, oszt ilyen fejre való rongyokat, vagy
szallaggal kidiszitette az orgona agot, oszt akor az orgona ágot dugta a kapufélfához.
És ezt minden lánynak állították?
Feketéné:
- Hát nem mindegyiknek, hanem akinek udvarolt az a fiu. Vagy testvérje, vagy
nagybáttya, mán az is azért, akor vót. De mán most az sincsen, semmi se.
És akkor májusi virágot nem kapott mondjuk a menyasszony?
Feketéné:
- Nem, nem. Csak ezt az orgona ágat.
És akkor azért vett valamit a menyasszony jelölt?
Feketéné:
- Nem.

23