VILÁGJÁTÉK KÖSZÖNJÜK önkénteseinknek az előkészületekben és a Világjátékon nyújtott önzetlen segítségüket SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 51 Dr. Tóth Szabolcs mellett a csapat minden tagja biztonságban érzi magát. Évek óta a transzplantáció területén dolgozik intenzíves orvosként, kiváló szakember, és mindemellett testnevelő tanári diplomával is rendelkezik. A Világjáték ideje alatt egészségügyi és sportszakmai kérdésekben is a csapat segítségére volt. Gyurkó Alexandra úszóként gyermekkora óta a csapat oszlopos tagja, idén pedig már csapatvezetőként is kipróbálta magát, és bizonyított. Mindig mosolygós, elbűvölő megjelenésével mindenkit levett a lábáról. A csapattagok bizalommal fordulhattak hozzá, nem volt olyan probléma, amit nem sikerült volna megoldania. Dr. Rideg Ákosnál keresve sem találnánk alkalmasabb team menedzsert a csapat mellé. Kiváló problémamegoldó képességével, higgadtságával és határozott stílusával remekül összefogta a csapatot. Mindemellett – szakmájából adódóan – a diplomáciai érzéke sem elhanyagolható, melynek köszönhetően a magyar csapat renoméja évről-évre egyre nagyobb nemzetközi szinten. Krisztin-Német Géza masszőr munkája egy nemzetközi versenyen nagyban hozzájárul a sportolók remek szerepléséhez és sikereihez. Nincs olyan időpont, amikor ne érne rá valamilyen sérülést helyrehozni; a nap 24 órájában a sportolók rendelkezésére áll a versenyek alatt. Nem csak szakértelmével, de humorával is gyógyította a sportolókat. Szabó Gabriella asztaliteniszezőnknek köszönhetően a versenyt követően több fakultatív kiránduláson is részt vehettek az utazó csapat tagjai, emellett pedig még az előkészületek alatt segített megszervezni a csapattagok kint tartózkodása alatti étkezéseket. Médiacsapat – akiket az adrenalin hajt! Feszt Tímea a „közösségi média koronázatlan királynője”. Timinek köszönhetjük, hogy a nemzetközi versenyek történéseiről azonnal értesülhettek az itthonról szurkoló rokon, ismerősök és minden érdeklődő. Nemcsak posztolt, de fényképezett is a sporthelyszíneken, és szükség esetén a csapatvezetői feladatokat is ellátta. Szekeres Mátét – mint ahogy a médiacsapat többi tagját is- az adrenalin hajtja és élteti a versenyek alatt. A csapattal töltött 8 év alatt már megismerte a nemzetközi események forgatagát, sokszínűségét. Napról-napra együtt él a csapattal, fotóinak és élő közvetítéseinek köszönhetőn elhozta az otthonokba a verseny hangulatát és izgalmait. Kovács Szilárd kamerával a kezében követte a csapat minden mozdulatát. Videóiban megörökítette a versenyzők legfontosabb pillanatait; győzelmeket, örömöket és néha csalódásokat. Segítségére volt Seres Csilla, aki szintén élő képekben rögzítette a hét eseményeit.
52 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER ADOMÁNYGYŰJTÉS A szervátültetetteket segítő programok támogatásáért szállt vízre csapatunk, a Duna 420 , hogy adománygyűjtéssel segítsük azok újraindulását. Baráti társaságunk július 16. és 22. között hét nap alatt SUP-on (állószörfön) evezett végig a Duna teljes magyarországi, 420 km-es szakaszán, Dunakilititől a horvát határig. A túrával a vízisportok népszerűsítésére és a mindennapos mozgás fontosságára is fel kívántuk hívni a figyelmet. Útközben több szervátültetettel is találkoztunk és sok vízitúrázó is csatlakozott hozzánk egy-egy távon. A motiváció A Duna 420-csapat egy baráti társaságból jött létre, ahol minden tag aktívan SUP-ozik, de egyikünk sem volt élsportoló, lelkes amatőrök vagyunk. A SUP-os közösségben sokan tudják, hogy orvos vagyok, és valami közöm van a szervátültetettekhez, de mélyebben a munkámról csak néhány társunknak beszéltem. Stratégiai és orvos igazgatóként feladatom a szövetségnél az oktató programok mellett az anyagi támogatások, források megszerzése, de ez az év pokolian nehezen indult. Remény sem volt a szövetség legsikeresebb programjának (Képzett Beteg Program) újraindítására, pedig ez rengeteg segítséget és tapasztalatot adott a szervátültetetteknek az új élet adta lehetőségek megóvására. Az sem látszott pontosan, hogy lesz-e elegendő pénz ahhoz, hogy a szövetség 25 éves jubileumi konferenciáján (Trapi-napok, Eger) segíthessük az anyagilag kevésbé tehetősek részvételét. Szóval evezés közben időnként ezekről is beszéltem szűkebb körben. Összeállt a csapat A Duna magyar szakaszának, a 420 km-nek a leevezését Seper Árpi (a csapat tagjainak felsorolását lásd külön keretben – a Szerk.) vetette fel még az év elején, amit én abszolút lehetetlennek éreztem, gondoltam, majd elfelejti. De azután beindult a gépezet, mindenki belelkesedett, és hirtelen egy komplett túra nőtte ki magát, a 420 kmes magyarországi szakaszt nagyjából 7 egyenlő, 60 km-es szakaszra osztva. Majd jött a többiektől a gondolat, hogy legyen ez egy adománygyűjtő SUP-túra, amivel segítenénk a Szövetségnek a fenti programok újraindításában. Elindult az aprólékos tervezgetés, a Duna vízfolyásának tanulmányozása, a veszélyek felmérése, a felszerelés megtervezése. Próbaként húsvétkor az 5 fokos hidegben leeveztünk egy 25 és egy 45 km-es távot, ami bizakodásra adott okot neSzervátültetettekért evezték végig a Dunát DUNA 420 JÓTÉKONYSÁGI SUP - TÚRA Sokan azt gondolják, hogy visz a víz, evezni sem kell. A valóság azonban az, hogy a sodrás változó, és evezés nélkül 14-20 órába is telne egy ekkora táv megtétele. Megpakolva a mikrobusz Indulás Dunakilitinél A csapat
SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 53 ADOMÁNYGYŰJTÉS kem is. Tavasszal és nyár elején azután zömében a tatai tavon edzettünk. Felosztottuk a feladatokat: kitaláltuk a Duna 420 nevet, logót terveztünk, egyenruhát csináltattunk. Volt, aki a szállásokat, más a logisztikát, a médiatervet és kommunikációt készítette elő. Mivel a SUP-on csak egy kisebb táska fér el vízzel és élelemmel, a többi holmink szállítását, a „bázist” egy mikrobusz biztosította, amelyet Suba Péter hozott. Abban minden centi helyet kihasználva terveztük meg a pakolást. Mindenkinek volt egy átlátszó doboza, és tartalék felszerelésnek egy kisebb táskája. Egy hétre való élelmiszert, vitaminokat, energiaszeleteket, kolbászt... stb. vittünk magunkkal, hiszen vásárolni nem minden megállónál lehetett. Az utolsó napokban már nagyon izgultunk. Nehéz volt e l k é p z e l n i , hogyan viseljük el a monoton, napi 8-9 órás evezést, egymást, és hogy egyáltalán ki hány napig bírja. Aztán hirtelen eljött az indulás napja. Július 15-én elindultunk a Balaton-átevezésen, ahol a Magyar Kajak-Kenu Szövetség jóvoltából reklámozhattuk az adománygyűjtést, élőben beszélhettünk a célokról. Az átevezés után rögtön elindultunk Dunakilitire, ahonnan vasárnap – hajnali 4-kor kelve – elindult a hétnapos túra. Az első nap hihetetlen izgalommal szálltunk vízre a felkelő nap fényében. Dunakilititől Gönyűig Czikk Zoltán és Szakál Klára tandem SUP-jának elején lobogott a Duna 420-as zászló a hűs szellőben. Óránként ittunk és 10 kilométerenként tartottunk pihenőket. Ilyenkor összekapaszkodva sodródtunk, sokszor szólni sem tudtunk az élmények hatása alatt, csak csodáltuk a tájat. A part végig köves volt, kikötésre alkalmatlan, ezért úgy döntöttünk, egybe evezzük le a 60 kilométert. Még soha nem eveztem ennyit. Sokan azt gondolják, hogy visz a víz, evezni sem kell. A valóság azonban az, hogy a sodrás változó és evezés nélkül 14-20 órába is telne egy ekkora táv megtétele. A felső szakasz gyorsabb, aztán ahogy szélesedik a folyó, úgy lassul a víz. És persze meg kell küzdeni a széllel is, ami bele tud kapaszkodni a SUP-ba és a rajta állóba is. Ha szemből jön, szinte állunk a vízen. Ha oldalról, akkor csak egyik oldalunkon tudunk evezni, ami sokkal fárasztóbb. Az első nap 62,5 km-t tettünk meg 6 óra 40 perc evezéssel, 11 679 evezőcsapással, közel 3000 kalória elégetésével. Gyötört minket a 35-37 Celsius-fokos hőség és a vízről a szemünkbe tükröződő napsugarak is. Négy-öt liter volt a napi folyadékbevitelünk. Estebéddel zártuk a napot és senkit nem kellett különösebben altatni. A legnehezebb napunk Másnap, július 17-én Esztergomig eveztünk, itt már szélesedett a Duna és a folyás is lassult. A legforróbb napunk volt, sokat ittunk, és sokszor megfürödtünk, hogy lehűljünk kicsit, de nem sokat használt. Hőségriadó volt azon a héten. A távolság csak nem akart elkopni. Vártuk a Bazilika kupolájának látványát, illetve azt megelőzőleg a vízen álló, messziről is látható szénrakodó torzóját. De nem jöttek. Az órámon pontosan lehetet látni a megtett kilométereket, sebességet, és bizony nagyon lassan szaporodtak a kilométerek. Kezdtünk elfogyni. Az egyetlen motivációt az adományként befutó összegekről kapott igazoló mailek jelentették. Folyamatosan számoltuk, hogy mennyit sikerült már gyűjteni a szervátültetettek számára, kinek az ismerősé- től, barátjától érkeztek összegek. Utólag ez a 2-3 óra volt a legnehezebb az egész hét alatt. Végül 4 óra körül futottunk be az esztergomi EKKSE vízisporttelepére, ahol vártak az emeletes ágyas, puritán szobák. Egy jó zuhany után irány a csárda egy levesre, mert mindenki folyadékra vágyott. És itt ért minket az első meglepetés, ugyanis a szívátültetett Czérna Andi és párja Molnár Gergő látogatott meg minket. A család, ahol az édesanya és két gyermeke is szívátültetett. Dunakilititől a horvát határig az út teljes hossza 426 km. Időtartam: 7 nap. Aktívan evezett órák száma: 45,5. Evezőcsapások száma: 90 329 Elégetett kalória: 24 152. Az adománygyűjtés során 2 428 119 Ft gyűlt össze, 179 adományozótól. A szívátültetett Czérna Andrea és férje Molnár Gergő, valamint Könözsy Péter veseátültetettel Esztergomban
54 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER A csapat többi tagja még nem találkozott szervátültetettel, így láttam rajtuk, ahogy elérzékenyülnek Andiék történetén (amit a Szervusz 2022/1. számában is elolvashatunk). Hatalmas erőt adott a személyes találkozás az adománygyűjtés céljának megszemélyesítéséhez a csapat számára. Hogy miért volt a legnehezebb a második nap? A számok nem hazudnak: 65,9 km, 8 óra 23 perc evezés, 14 465 evezőcsapás, 4130 elégetett kalória, 35 Celsius-fok meleg, és nem tudtuk, vajon a többi nap is ilyen, vagy ennél nehezebb lesz-e. Segítettek a kísérők és a média Esztergomból vidáman indultunk el a reggeli, csodálatos fényekben Cserkész Gáborral, aki július 18-án velünk evezett. Gábor kungfu-mester, buddhista, informatikus, és perfektül beszél kínaiul is. Amellett, hogy lelkileg is erős támaszt jelentett nekünk, fotózott és videókat készített velünk a túra céljáról, hogy ezzel is segítse az adományozást. A Duna talán legszebb szakaszán haladtunk Visegrádon, Szentendrén keresztül a Római parti szállásunkig. Útközben többen is csatlakoztak hozzánk kajakkal, SUP-pal, de a legnagyobb meglepetés Feszt Timi és Gyömörei Vivien integetése volt, akik elénk jöttek. A szállásunknál – újabb meglepetésként – Berente Judit ölelte meg a napégette csapatot, majd egy hatalmas tál házi süteménnyel állított be két SUP-os társunk Zakar Ági és Szabi. Közben megérkezett még egy barátunk, Sas Andi és a Kossuth rádió riportere is, így mozgalmas esténk volt. Másnap reggel (július 19-én) Márton Károly, többszörös világbajnok csatlakozott hozzánk, hogy a legveszélyesebb budapesti szakaszon segítsen nekünk. Elmondta, hogy nehezen tudta elképzelni, vajon meg tudjuk-e csinálni egészen addig, amíg végig nem jött velünk egy napot. Mi ugyanis nem versenyként fogtuk föl az evezést, hanem túraként és küldetésként, és az erőnket is így osztottuk be. Budapest a víztükörről egészen fantasztikus látványt nyújtott. A Parlament, a Vár, a hidak mind-mind másként festenek a vízről nézve. A nap egyik különlegessége volt még, hogy meghívást kaptunk a Petőfi rádió élő adásába, a Talpra magyarba, amit az A38-as hajón lévő stúdióból sugároznak a Petőfi híd lábánál. Fogalmunk nem volt, milyen gyorsan tudunk majd a vizen odaérni, hogy hol lehet majd kikötni hiszen a rakpart végig kövekkel van kirakva. Végül szinte hihetetlen, de vízi szandálban, fürdőpólóban, Klárával „becsattogtunk” a stúdióba Bekker Dávidhoz, egy perccel a kezdés előtt. Dávid sokat segített abban, hogy többször is szó legyen a szervátültetettekről, az őket segítő programokról és az adományozásról. Három alkalommal is beszélhettünk erről a Talpra magyar műsorában. Egész nap a madocsai halászlére gondoltunk Az ötödik nap (július 20.) Adonytól eveztünk Madocsáig, az oldalszél miatt leginkább féloldalas evezéssel. Itt volt a legjobb szálláshely, a vízparton, de nem emiatt került közel a szívünkhöz. Felhívtak ugyanis a polgármesteri hivatalból, hogy ők szívesen megvendégelnék a csapatot ott a szálláshelyünkön egy jó halászlével és lángossal. MondaADOMÁNYGYŰJTÉS Berente Judit elnök és Gyömörei Vivi a csapattal a Rómain Bekker Dávidnál a Petőfi rádióban Juhász István ifjúsági kenuvilágbajnokkal Madocsán
SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 55 nom sem kell, hogy aznap végig a szánkban éreztük már a várt ízeket, a szendvicsek és energiaszeletek unalmas egyhangúsága után. Sokan eljöttek a vízpartra, hogy találkozzanak velünk, köztük Juhász István, ifjúsági kenuvilágbajnok, feltörekvő tehetség is. A nyugdíjasklub készítette helyi halászlé és lángosok elfogyasztása után Magyar István önkormányzati képviselővel és Baksa Ferenc polgármesterrel beszélgettünk az ezeréves faluról, az utolsóként kifogott vizáról, és a vízitúrizmusról, majd a paksi TV forgatásával zárult a nap. Július 21-én reggel Mariann – aki a helyi presszót üzemelteti – várt minket hajnalban a madocsai parton, hogy egy öleléssel kívánjon jó utat. Mariann férje csontvelőátültetés előtt áll, sokat bátorítottuk ismerősök jó példáival. Innen nagyon szép homokpadokkal tarkított, fürdésre csábító szakasz következett Gemencig, ahol Kántor Endre, a Radio Café FM 98, Millás reggeli műsorvezetője kalauzolt bennünket a vén Duna ágán keresztül Bajáig. Kalandos mellékága ez a Dunának, különösen az akkori alacsony vízállás miatt. Néhány helyen gyalogolni is kellett, felemelve a supot, de kárpótolt minket a természet szépsége. A Millás reggeli műsora többször is hírt adott már a szövetség eseményeiről, így a Duna 420-at is segítették híradással. Célba értünk Végül eljött a szombat (július 22), az utolsó nap, a „csúcstámadás”. Nem éreztünk fáradtságot, és nagy izgalommal lapátoltunk Mohácson keresztül a magyar-horvát-szerb határig. Itt jobb oldalon Horvátország, szemben Szerbia van, amelyet egy homokpadon lévő országtábla jelzett. Hadonászva és örömteli kiabálással céloztuk meg a partot, ahol egymás nyakába borulva ölelkeztünk össze. Megcsináltuk! – kiabáltuk. Célt értünk 7 nap és 426 km leevezése után. Innen még 2 km-t eveztünk a folyás irányába visszafelé, hogy a mikrobuszhoz kimehessünk, és összecsomagolva a felszerelést meginduljunk hazafelé. Köszönet mindenkinek, aki figyelemmel kísérte az utunkat, drukkolt és segített nekünk, vagy adománnyal járult hozzá a küldetésünk sikeréhez! dr. Grózli Csaba Czikk Zoltán, vállalkozó Háromszor 40 km már megy, de ez még nem hétszer 60. Micsoda csapat, a mindenit, ez igen! Türelem, tisztelet, megértés, segítés. A szervátültetettek közöttünk járnak, nem is tudhatod, mennyivel találkozhattál már. Szakál Klára, óvodapedagógus Küzdöttünk a fáradtsággal, a természet viszontagságaival, saját határainkkal, de ami a legtöbb erőt adott, az a közösség volt. Együtt sikerült. Az összetartás, a megértés, a türelem, az egymás iránti figyelem, a másik jelenléte új lendületet adott egy-egy szakasz leküzdéséhez. Ez a közös élmény összeköt miket egy életen át. A sporttársak barátokká váltak. Dobi Etelka, gyógyszeripari szakember Sok távoli helyre eljutottam már a világban, de a Duna mégis lenyűgözött az ezer arcával, azokkal a részekkel, ahol az erdő- madarak-víz hangja összeforr. Kezdj el valami jót tenni és meglátod, mennyi jó ember van körülötted! Minden támogatónknak rendkívül hálás vagyok, ugyanakkor mérhetetlenül büszke a SUP-os közösségre. A SUP-os társaink és a legmenőbb SUP-okat forgalmazó cégek álltak mellénk, küldtek támogatást a Szövetségnek. Seper Árpád, vállalkozó Magam sem hittem, hogy az ötletem végül megvalósul. A személyes találkozások élménye a szervátültetettekkel, SUP-os társakkal életre szóló élményt adott. Micsoda csapat lettünk! Suba-Bokodi Éva, állattenyésztő mérnök Részemről kihívásnak indult… vajon képes vagyok rá? Kerestem a gyorsabb sodrást, csak menni, húzni előre. Aztán valahol a 150. km körül megváltoztak a dolgok. Megismertünk élettörténeteket, egymást és önmagunkat is. Hol sírtunk, hol boldogok voltunk. Napról napra erősebbé váltunk, mert már nem az öncél elérése vitt minket, hanem az, hogy adni akarunk! dr. Grózli Csaba, stratégiai és orvosigazgató A Duna minden kilométere más, a szépség ezer arca. Ahogy azok az emberek is, akikkel útközben találkoztunk, beszélgettünk, eveztünk… határtól határig, határtalanul… Sok jó ember segített, támogatta a szövetséget. Mit jelentett számomra a Duna 420? ADOMÁNYGYŰJTÉS A Duna 420 csapat tagjai: Czikk Zoltán, Dobi Etelka, Dr.Grózli Csaba, Seper Árpád, Suba-Bokodi Éva, Szakál Klára. Stratégiai támogatás: Cserkész Gábor. Média támogatás: Pr-Ego, Feszt Timi, Szekeres Máté, Kovács Szilárd. Logisztika segítő: Suba Péter, Könözsy Péter és Békési Csaba. A túra megvalósítását a Magyar Vizitúra Szövetség és a Tiszta Formák Alapítvány támogatta. SUP MAGAZIN
SPORT Immáron 41. alkalommal került sor a Balaton-átúszásra Révfülöp és Balatonboglár között. A Budapesti Sportiroda kitűnő szervezésében, az idén a viharos időjárás miatt a tervezettnél egy nappal később, július 23-án vasárnap került sor a tömegsporteseményre. A Duna420 adománygyűjtő projekt miatt a suposaink most egy héttel korábban Balaton-átevezésről indultak neki a nagy kalandnak, a Duna 420-nak, (cikk az 52.oldalon) így a klasszikus eseményen most csak a vállalkozó szellemű úszóink vettek részt. A nyíltvízi úszás egy különleges élmény, amely más kihívásokat jelent, mint a medencében történő. A hullámok, a szél, a víz hőmérséklete, a tájékozódás és a többi úszó, mind befolyásolják az úszás menetét és tempóját. Egészen másfajta élményt ad, mint a medencés úszás, ezért is várjuk minden évben annyira! De a rajt előtt fontos, hogy megfelelően felkészüljünk erre a sportágra, és elővegyük azokat a technikákat, amelyek segítenek nekünk a nyílt vízen. Az előző napi vihar miatt erős volt a hullámzás, felkavarta a meder homokját, így a víz zavaros volt. Most a tó aljára sem láthattunk le, mint a szélcsendes, nyugodt vizű úszásokkor. Olyankor lelátni a tómeder homokos fenekéig. Szerencsére a víz nem hűlt le nagyon. Számomra vesetranszplantáltként a 26 Celsius-fok az, amiben még nekivágok. Pont ennyi volt. A nyílt vízben az egyik legfontosabb dolog a tájékozódás. A rajtnál mindig nagy a tömeg, most is az volt, így igyekeztem minél inkább balra húzódni, hogy minél kevesebb társam akadályozzon a haladásban. Nem elég csak követni a többieket, vagy bízni az óránkban. A nyíltvízi úszás során gyakran kell felemelni a fejünket, és megnézni, hogy merre haladunk. Ehhez jó támpontok a jobb oldalon ötven méterenként sorakozó vitorláshajók és a baloldalon ötszáz méterenként elhelyezkedő óriás, messziről is jól látható bóják, melyek oldalára jó nagy számokkal festették föl a megtett távot. Ezek mindig segítenek abban, hogy pontosan tudjuk, mekkora távot tettünk már meg, hogy az erőnket jól be tudjuk osztani. Az idén az erős oldalhullámzás nehezítette a táv leküzdését, gyakran kisodródtam az úszófolyosóról, és a bójasor túloldalán találtam magam. Ez azt jelentette, hogy nem egyenes vonalban haladtam, hanem ha balra sodort a hullám, korrigáltam jobbra. Igyekeztem a bal karommal kicsit erősebben húzni, hogy ellensúlyozzam a hullámok erejét, de ez nem mindig sikerült, hiába igyekeztem a balatonboglári üvegkupola irányában egyenesen haladni. Az oldalhullámzás miatti cikk-cakkban úszás megnövelte a távolságot. Amikor célba értem, és ránéztem az órámra, az 5,99 kilométert mutatott. Hatszáz métert ráhúztam a távra! De az idén is megcsináltam! A nyíltvízi úszás nagy élmény, ahol úgy érzed, hogy a természet részévé válsz, és számos előnye van. Erősíti az izmokat és az állóképességet, javítja a légzést és a keringést, csökkenti a stresszt és növeli az önbizalmad. Ráadásul gyönyörű természeti környezetben tehetjük mindezt, ami felfrissíti a lelkünket is. Ezért is vágnak neki annyian minden évben. Ha tehetem, megyek jövőre is. Velem tartasz? Kedvcsinálónak ajánlom Iker László István májtranszplantált sorstársunk első átúszásáról szóló írását. Berente Judit 56 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER BALATON-átúszás Bela István Iker László Berente Judit
SPORT SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 57 2023. július 23-a jeles nap lesz mindig az életemben! Még mindig ízlelgetem, hogy 5200 métert úsztam egyvégtében, nyílt vízen, a hullámzó Balatonban, 2 óra 22 perc alatt! 9,5 éve kaptam új májat, új esélyt az életre. A műtét utáni közel 2 év nagyon szenvedős, útkeresős időszak volt fizikailag és mentálisan egyaránt. Folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogy boldog, egészséges életet tudjak élni. Ez idő tájt elkezdtem úszni, mindig többet és többet, mert itt megéreztem, hogy megtaláltam valamit, amit keresek. Fokozatosan eljutottam odáig, hogy részt vettem a szervátültetettek bajnokságán, majd – elsősorban a családom segítségével, akik finanszírozták nekem – kiutazhattam a Szervátültetettek Világjátékára, Newcastle-be. Ezt a lehetőséget inkább a munkámnak, a hozzáállásomnak köszönhettem, nem az eredményességemnek. Nagyon nagy élmény egy ilyen találkozó, és a versenyzés is különlegesen izgalmas történet. Ekkor fogalmazódott meg bennem egy nagy cél, hogy világversenyen szeretnék egy érmet szerezni. Aztán covid-időszak következett, majd pedig nem sikerült bekerülnöm az Oxfordba utazó csapatba, s szembesültem azzal, hogy az én koromban, és az én képességeimmel a sprint úszószámokban nem tudok már jelentősen fejlődni. Ez okozott egy kis törést, de szerencsére ezután is szerettem az úszást, élveztem, hogy meg tudtam tanulni a technikát. Kicsit másfelé is tekingettem, és ekkor tűnt fel a nyíltvízi úszás, s nekiálltam arra készülni. Tavaly nyáron neveztem a Balaton-átúszás féltávjára, s nagyon jó érzés volt teljesíteni! Ebben az évben pedig – sok dilemmázás után – beleálltam a teljes távra való felkészülésbe. Főleg azért voltak kétségeim, mert úgy éreztem, hogy a testem maximum 2500 métert tolerál. Amikor megláttam az első edzéstervet, melyben 3 hónapos felkészülés volt programozva, nem tűnt már olyan félelmetesnek. Ahogy mentem előre a teljesítésben, jól reagált a testem, szépen tudtam növelni a leúszott mennyiséget. A központi esemény előtt szerettem volna, ha van egy ugródeszka, egy rövidebb, de mégis komoly táv, ahol tesztelni tudom magam. A Tatai Öreg - tó – úszás 3500 méteres távjával és a július 1-i időpontjával erre éppen megfelelőnek tűnt, így belevágtam, és megnyugtatóan le tudtam úszni. Ezután már volt önbizalmam az 5,2 kilométerhez is. Nagy izgalommal készültem a „fellépésre”, sokat beszélgettünk és biztattuk egymást Bela István barátommal, aki szintén az első átúszására készült, s együtt is vágtunk neki a távnak. Két és fél órát úszni a háborgó vízben úgy, hogy csak magadra számíthatsz. Nem volt egyszerű, de tudtam, hogy rengeteg pozitív energiát jelenthet majd a további életemre. Ez be is igazolódott, s az azóta eltelt időben ezeket jó érzéssel, kicsit talán büszkén is, mind-mind bezsebelem! Köszönöm a donoromnak, a családomnak, a barátaimnak, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének, akik segítettek és támogattak és az idegeneknek is, akik azóta is folyamatosan kifejezik elismerésüket. Iker László István AZ ELSŐ átúszásom Bela István Kovács Viktor
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ 58 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER EGYESÜLETI HÍREK CSMSZE ÍGY EMLÉKEZTÜNK MEG DONORAINKRÓL A Csongrád Megyei Szervátültetettek Egyesülete 2023. március 21-én a SZTE Füvészkertjében emlékezett meg az ismeretlen donorokról, az általunk örökbefogadott tulipánfánál. Patai-Ambrus Orsolya elnökhelyettes a következő szavakkal méltatta donorainkat: “Március van. Teljes erőből robbant be a tavasz, amely az ébredést, a megújulást és az újrakezdést sürgeti. De egyúttal az emlékezés időszaka is. Emlékezni azokra, akiknek az újrakezdést köszönhetjük. Talán közhelynek tűnik a hála szó, de az érzés, ami mögötte van, nekünk a mindent, vagyis az életet jelenti. Gratulálnak nekünk, hogy ekkora betegséget, műtétet, felépülést éltünk át, miközben a legnagyobb hősök, Ők, az ismeretlenek. Emlékezzünk most az Ismeretlenekre, akik általunk sosem lesznek feledve.” A megemlékezés végén mécseseket és virágokat helyeztünk el az emléktáblánál. Kis ünnepségünkön örömmel üdvözöltünk körünkben egy kiskunhalasi házaspárt, ahol a hölgy májtranszplantált. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy eljöttek hozzánk, és velünk együtt fejezték ki hálájukat az Ismeretlen Donorok Emléknapján. JÓ VOLT MEGINT EGYÜTT LENNI… Ebben az évben az első nagyobb lélegzetű összejövetelünket június 3-án rendezte egyesületünk. Egy igazán hangulatos, vidám délutánt töltött el együtt a Csongrád Megyei Szervátültetettek tagságának zöme egyik tagunk, Szenti-Tóth Erika és családja meghívására Szeged-Szőregre. Többen családjukkal, gyerekeikkel, unokáikkal együtt érkeztek. Megtisztelte tagságunkat jelenlétével Márki Ernő, a szegedi Asztalitenisz Sport Klub vezetője, aki edzési lehetőséget nyújt számunkra, és Dr. Szederkényi Edit transzplantáló sebész, akinek többen az új életünket köszönhetjük. A program Közgyűléssel kezdődött, ahol a fő téma alapszabályunk módosítása volt. A tanácskozás befejezése után a tagok által hozott isteni finom sütiket, tortákat kóstolgattuk. Leghamarabb Makráné Erika rétesei fogytak el, de nagy sikert aratott Demeterné Erzsike tízlapos dobostortája, a háziasszony szerb gyümölcsös sütije, Czakó Mónika sportszelete és még sorolhatnám. Ezután kötetlen, vidám beszélgetéssel és az édességek ellensúlyozására különböző játékokkal (tollaslabda, pingpong, foci) folytattuk a délutánt. Azért egy kis ijedtségben is volt része a társaságnak. Wanger Viktor, egyesületünk horgásza halat szeretett volna fogni vacsorára a kerti tóban, de a horog beleakadt az egyik ujjába. Szerencsénkre (és Viktor szerencséjére) Szederkényi doktornő kisebb műtéttel sikeresen eltávolította a horgot. Közben vendéglátónk férjének sikerült tüzet csiholni a szalonna és a virsli megsütéséhez. Jó étvággyal és sok nevetéssel zajlott le a közös vacsora. Jó volt megint együtt lenni ezen a fantasztikusan szép helyen, köszönet érte a Szenti családnak!
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 59 CSMSZE EGYESÜLETI HÍREK CIVIL PIAC SZEGEDEN Egyesületünk, a Csongrád Megyei Szervátültetettek Egyesülete másodszor képviseltette magát ez év június 3-án a szegedi Árkádban megrendezett Civil Piacon, ahol 24 egyesület, alapítvány, szervezet mutatkozott be. A rendezvény fő célja az volt, hogy a Csongrád-Csanád vármegyében tevékenykedő civil szervezetek jobban megismerjék egymás munkáját, valamint az idelátogató emberek tudjanak meg többet ezekről az egyesületekről, alapítványokról. Nagy örömünkre az idén elég sokan érdeklődtek egyesületünk tevékenysége és a szervátültetés iránt. Többen kitöltötték a „szerves totót”, ami a szervátültetéssel, a donációval ismertette meg a standunkhoz látogatókat. Érdekes egészségügyi kvízkérdésekkel is készültünk, amivel bizony gondolkodóba ejtettük a válaszolókat. A legfiatalabbak szívesen helyezték fel az általunk készített emberi alakra a különböző szerveket. Legnagyobb sikerként könyvelhettük el, hogy az egyik egyetemi oktató, aki orvosi etikát tanít a szegedi egyetemen, meghívott egyik órájára, hogy beszéljek arról, miért alakult meg az egyesületünk, mivel foglalkozunk, és meséljem el saját történetemet. Erre remélhetőleg ősszel kerül majd sor. Standunkon bemutattuk tagjaink kedvenc sportjának, a pètanque-nak a kellékeit és a játék alapjait is. Összesen két nézelődő ismerte a petanque-játékot, ezért szeretnénk ezt a sportágat szélesebb körben megismertetni Szegeden és környékén. A délelőtt folyamán mi is meglátogattuk a többi standot, és egy-egy Szervusz-újsággal ajándékoztuk meg a résztvevő egyesületeket. Nagyon hasznosnak és előremutatónak ítéltük meg a Civil Piacon eltöltött időt, örülünk, hogy ott lehettünk! Junó Mária ZENTÁN PINGPONGOZTUNK 2023. június 7-én rendezték meg a Zentai Asztaliteniszklubban a fogyatékkal élők sportnapját. A „Digitális kompetenciák beépítése a fogyatékos és szabadidős asztaliteniszezők sportjába” elnevezésű Erasmus+ program a Digipingpong - projekten belül valósult meg. Márki Ernő az ATSK szegedi ügyvezetője és a Digipingpong projektmenedzsere szívügyének érzi a sport népszerűsítését és a megváltozott egészségügyi képességgel élők segítését. A nyílt napra 15-20 fogyatékkal élő személy érkezett (kerekesszékesek, siketek, transzplantáltak és más sérültek), köztük a Csongrád Megyei Szervátültetettek Egyesületének néhány tagja: Szűcsné Junó Mária vesetranszplantált, Kancsó Gábor szívtranszplantált, és Bácsi Bernát csontvelőtranszplantált világbajnoki aranyérmes asztaliteniszező, aki maga is önzetlenül segíti a megváltozott egészségügyi képességű, lelkes sportolni vágyókat, és jómagam, Szenti-Tóth Erika. A megnyitó után több korlátokkal élő emberrel pingpongozhattunk, ami azért is volt különleges, mert a fogyatékkal élők kevésbé nyitottak a sportra. Nagy élmény volt, hogy kipróbálhattuk az adogatógépet is. Ezután Bácsi Bernáttól rövid élménybeszámolót hallottunk az ausztráliai Perthben rendezett Transzplantáltak Világjátékáról, ahonnan egy egyéni és egy páros aranyéremmel tért haza. Beszámolója végén tanácsokkal látta el a sportversenyekre készülő játékosokat. Majd Major Endre, olimpiai 4. helyezett parasportoló, kerekesszékes asztalitenisz-bemutatót tartott, és beszélt olimpiai élményeiről is. Végül rámutatott arra, hogy a sportnak hatalmas értéke van az összetartozás szempontjából. Ezért biztatlak Benneteket kedves Sorstársaim, hogy keressetek lehetőséget a sportolásra! Saját környezetetekben találjatok társakat, akikkel szívesen gyalogoltok, kirándultok, kerékpároztok stb., és ha van ambíciótok, keressetek sportegyesületet, ahová szívesen csatlakoznátok. Ki fog nyílni a világ! Szenti-Tóth Erika
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ 60 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ GyőrSzeVas EGYESÜLETI HÍREK KŐSZEGI ÉLETMÓDTÁBOR A tavalyi évhez hasonlóan, a 3 napos életmódtáborunkat nyár elejére időzítettük, 2023. 06. 09-11-ig tartó hétvégén, ahol a sport és a kirándulás mellett kicsit jobban megismerhetjük egymást. Az egyesület szervezésében transzplantáltak, szervre várók, hozzátartozóikkal töltöttek el egy csodálatos hétvégét, idilli erdei környezetben. Összesen kb. 30 fő volt jelen az eseményen. Voltak nappali látogatóink is, akik bár nem tudtak egész hétvégén velünk lenni, de megtiszteltek minket jelenlétükkel. 2023. 06. 09. Péntek - 1. nap Megérkeztünk az ismerős szállásra délután a Mohás Vendégházba, Kőszegen, ahol a tulajdonos már várt minket. Akik még először jártak itt, őket körbevezettük, előkészültünk a hétvégére, szeretettel várva a később érkezőket. Az egyesület csapata jó hangulatú, beszélgetős, közös vacsorát tartott, majd péntek esti programként még Kovács Judit, a GyőrSzeVas ügyvezetője egy vidám bemutatkozó játékot talált ki, amivel kicsit talán könnyebb volt az ismerkedés. 2023. 06. 10. Szombat - 2. nap Jó érzés volt reggel úgy kelni, hogy madárcsicsergés fogadott minket, míg az ablakon kitekintve a természet sokszínű növényzete mosolygott ránk. Szombaton az ébresztő után tornáztunk, majd reggeli után túrázni indultunk, s az Írottkő-kilátó felé vettük az irányt. A Dunántúl legmagasabb pontjára (884 m tengerszintfeletti magasság) érkeztünk meg, ahol pazar látvány tárult elénk. A fotózás nem maradt el. Amíg mi túráztunk, a csapat másik fele, családtagjaink lassan már hagyománynak számító vaddisznóhúsból pörköltet főztek bográcsban, amit jó étvággyal fogyasztottunk a túrából visszaérve. Most is emlegetjük ezt az ebédet. Ebéd után tagjainknak átadtuk az egyik győri székhelyű cégtől kapott új egyesületi pólókat. Délutánra sportágismertető programot szerveztünk, hiszen az egyik legfontosabb egyesületi célkitűzésünk, hogy minden sorstársunk rendszeresen mozogjon, ami a transzplantáltak életkilátásait, a beültetett szerv élettartamát akár 30 százalékkal növelheti. Nádasdy József sportolónk bemutatta a petanque sportágat, melyet sok szervátültetett űz. Nagy sikere volt a bemutatónak. Kipróbálhattuk a dartsot is, ami szinte mindenkit elvarázsolt. Az esti órákban két gitár is előkerült, együtt énekeltünk, társasjátékkal, beszélgetéssel zártuk a napot. 2023. 06. 11. Vasárnap - 3. nap Az időjárás pénteken és szombaton is megkegyelmezett nekünk, de vasárnap reggel egy nagy eső miatt a Novákfalvára tervezett kirándulás elmaradt. Így az egyesület jelenéről, és jövőjéről, a következő rendezvényünkről is beszélgettünk: az augusztus elejére tervezett Fertő-tó körüli, 3 napos kerékpártúránk szervezési kérdéseiről. Úgy gondolom nemcsak eredményes volt ez az életmódtábor, de sok élménynyel is gazdagodtunk. A résztvevők is erről számoltak be nekünk. Szeretnénk hagyományként továbbvinni ezt, hogy évente eltöltünk egy egyesületi hétvégét Kőszegen, a Mohás Vendégházban. Köszönjük a Kőszegi Mohás Vendégháznak a kiváló szálláshelyet, rendezvényünk helyszínét, és támogatóinknak is az adományokat. Kopcsándi Stefánia GyőrSzeVas GyMS megyei elnökhelyettes Újratöltve
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 61 EGYESÜLETI HÍREK ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ MSZTE 2023. június 18-án egyesületi találkozót szerveztünk a már hagyományosnak számító Pákozd-Sukoró arborétumban. Az összegyűlt kis csapatunk csodálatos környezetben örülhetett a viszontlátásnak, és ahol több új tagunkat is köszönthettük. A finom és bőséges bográcsban főtt eledelről Andris és barátja gondoskodott. Az ebédig Szerén sorstársunk táncmozdulatait próbáltuk szorgalmasan leutánozni, ezzel is megmozgatva a kirándulás után elfáradt csontjainkat. Komoly dolgokról is beszélgettünk, hisz idén tisztújító közgyűlésünk lesz, megbeszéltük a tervezett alapszabály módosításokat. Köszönet minden résztvevőnek! A képek ugyan csak részben adják vissza a remek hangulatot, de jövőre veletek és a többi tagunkkal is ugyanitt találkozunk! Tóthné Pataki Csilla társelnök
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ 62 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER Egészségnap CsepelenÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ SZENYE EGYESÜLETI HÍREK Idén június 4-én ismét kirándulást szervezett a SZENYE. Úticélunk Kaszópuszta, a legendás vadászparadicsom és környéke lett. Első állomásunk a Baláta-tó volt, mely a Somogy vármegye nyugati részén, Kaszó, Somogycsicsó és Szenta között terül el. Ide a Kaszó és Szenta között közlekedő kisvasúttal mentünk, aminek az egyik megállója a tó közelében található. Innen rövid, 10 perces gyalogúton értünk el a tóhoz idegenvezető kíséretében. A láprét felett épített pallósoron vezetett végig az utunk (Dr. Marián Miklós sétány), ahol szakvezetőnk mutatta be az ősláp páratlan szépségét. Sajnos a nagy szárazság és tápláló víz hiánya miatt csak a kiszáradt medret láttuk. De azért a stégrendszer főbb elemei között meg kell említeni a padokkal ellátott, különböző témájú állomásokat, ahol leírással és színes fotókkal, tájékoztató táblákkal szemléltetik az adott élőhelyre jellemző növény- és állatvilágot. Visszaérve a kiindulópontra a kisvasút végállomás közvetlen szomszédságában található Kaszói Vadasparkot néztük meg. Itt leltek otthonra a 2,5 hektáros Vadaspark mentett lakói, a vaddisznók, aranysakálok, a gím- és dámszarvasok. Körbesétálva 5 darab információs táblával is találkoztunk, melyek részletesen bemutatják a nagyvadfajtákat és a vadgazdálkodást. Maradva a természet mellett, a nagyatádi Tóparti Csárdában egy jó hangulatú és ízletes ebéddel pihentük ki a délelőtti fáradalmainkat. Innen újult erővel és tele pocakkal látogattunk el a Petesmalmi Vidraparkba. Mivel a vidrákat azonnal nem tudtuk megnézni, így a gondozó tanácsára útra keltünk az egyik tanösvényen. A tanösvény 2 km hoszszú, amely kivezet a több tóegyüttest tartalmazó halastavak élővilágához, ott madármegfigyelő magaskilátóból figyelhető meg a háborítatlan természet. Visszaérve megtekintettük a nagyzsilip túloldalán kialakított, a természetes vidrakotorék minden részletét hűen utánzó kifutóban élő két mentett vidra közül az egyiket, Tomikát mivel társa, Boni nem volt hajlandó előjönni egy kis halas csemegére - mert álmos volt, vagy szimplán félt kijönni - , így csak Tomikában tudtunk gyönyörködni, aki ezúttal jól járt, mert megkapta a társának a vacsiját is. Körös-körül a tórendszeren számos fajtársuk vadon él. Tartalmas kirándulásunk a lábodi cukrászdában egy frissítő fagyizással végződött. Pörzse Ferenc EGYESÜLETÜNK KIRÁNDULÁSA A BALÁTA-TÓHOZ ÉS A PETESMALMI VIDRAPARKBA
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 63 SZHMSE EGYESÜLETI HÍREK 2023. július 23-án, csodás környezetben, Mikófalván, a Bükk lábánál tartotta közgyűlését a Szervátültetettek Heves Megyei Sport és Érdekvédelmi Egyesülete. Első alkalommal vehettem részt a szervezet rendezvényén, mint szervátültetett. 2022. áprilisában élődonoros transzplantáción estem át, a férjemtől kaptam új vesét és új esélyt egy egészséges és teljes életre. A műtétet követő hónapokban vette fel velem a kapcsolatot az egyesület elnöke, Fodor József, és ajánlotta fel, hogy legyek ennek az összetartó és támogató közösségnek a tagja, azonban személyesen akkor még nem találkozhattunk. Józsi az ezt követő gyógyulási időszakban sem engedte el a kezem, rendszeresen érdeklődött az állapotomról, és tájékoztatott a soron következő rendezvényeikről. Ezért különösen örültem, mikor újra keresett, és a műtétem után több mint egy évvel boldogan fogadtam el újbóli meghívását a júliusi közgyűlésre. A megelőző hetek forrósága után kegyes volt velünk az időjárás, kellemes szombat délután érkeztem Mikófalvára, a rendezvény helyszínére. Egy igényesen felújított régi parasztház fedett terasza alatt, terített asztalok mellett várt rám az elnök és a már korábban érkezett tagok és családtagjaik, számomra meglepően magas létszámban. A tagok között máj-, szív-, és vesetranszplantált is szerepel, az ország távolabbi pontjaiból is, nemcsak Heves vármegye és környező településeiből. A közgyűlés hivatalos megnyitása, és a tagok egyenkénti bemutatása után az elnök ismertette az összejövetel szomorú apropóját, miszerint Tamasik Gyula korábban elhunyt elnökhelyettes és tagtársunk helyett új tisztségviselőt kell választanunk. Józsinak küldött, a tagoknak szóló kedves hangvételű bemutatkozó levél alapján egyhangú szavazással választottuk meg Mihályi Helgát új elnökhelyettesnek. Kedves Helga! Gratulálunk megválasztásodhoz, és köszönjük, hogy elfogadtad a felkérésünket. Az új székhely bejegyzéséről, valamint a költségvetésről szóló tájékoztatók megbeszélése és elfogadása után kötetlenebb beszélgetésekre is sor kerülhetett. Mindenki izgatottan várja az Egerben megrendezésre kerülő Trapi-napokat, megbeszéltük a közös részvételünket a programokon. A tagok számára fenntartott és általuk folyamatosan fejlesztett teniszpálya használatának lehetősége különösen kellemes meglepetésként ért, több sportnap megszervezése is szóba került. Az elnök és kedves feleségének vendéglátása, gondoskodása, a baráti összetartás a szervezet érdekében, önkéntesen vállalt munkák felajánlása kiemeli ezt a közösséget az átlagos szervezetek sorából. Köszönöm a meghívást és a kedves fogadtatást, remélem, hogy én is hozzájárulhatok a további munkához és az egyesület terveinek megvalósításához. „Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok.” Müller Péter Béltekiné Forgács Zsuzsanna SZERVÁTÜLTETETTEK HEVES MEGYEI EGYESÜLETÉNEK TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉSE AZ ELSŐ SZEMÉLYES TALÁLKOZÁS AZ EGYESÜLET TAGJAIVAL
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ 64 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER A Szervátültetettek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Sportegyesülete 2023. május 27-én, Szolnokon tartotta éves közgyűlését. A beszámolók előtt egy közös kulturális programon vettünk részt, amit Lukács Edit szervezett számunkra. Ketten voltunk új tagok, rajtam kívül Kovács Viktor Ákos, aki Orosházáról érkezett. Nem éreztük idegennek magunkat a társaságban, hiszen sok embert ismertünk már közülük, így jókedvűen, egy közös kép készítése után elkezdtük a múzeumlátogatásokat. Először a Damjanich János Múzeumba mentünk be, ahol már várt minket az idegenvezető. Gyönyörű épületben, az egykori Király Szállóban kapott helyet a múzeum. A több évszázaddal ezelőtt hazánkba érkező kunok és jászok útját jártuk be. A mesterségek művészete a megyére legjellemzőbb ágakat mutatja be. Láttunk régi halászkellékeket, varrógépet, kovácsmesterséget bemutató eszközöket. Ahogy haladtunk az épületben, úgy bukkantak fel a festmények, a Szolnoki Művésztelep festőinek képei, a korukra jellemző stílusjegyekkel. Lenyűgözve nézegettük a képeket szobáról szobára haladva. Sok információval és élménnyel távoztunk, majd egy kis séta után megpillantottuk Szolnok egyik legszebb épületét. A Szolnoki Zsinagóga 1940-ig működött vallási épületként, majd 1960-ban a város felújíttatta, azóta a Szolnoki Galéria működik falai között. A galéria a Damjanich János Múzeum egyik tagintézménye a Tabáni tájházzal együtt. Itt látható a Szolnoki Művésztelep tárlata, valamint időszakos kiállításoknak is rendszeresen otthont ad. Itt is vártak minket, és meghallgathattuk a zsinagóga történetét, illetve a festők képeiről egy tárlatvezetést. Kissé fáradtan, de annál nagyobb lendülettel haladtunk tovább, hiszen ketten is voltunk, akik még soha nem láttuk a Tiszai hajósok terén a Donorok Emlékhelyét. Megilletődve álltunk, simogattuk a virágokat, fotókat készítettünk. Csendesen beszélgettünk, emlékeztünk, majd autókkal érkeztünk a közgyűlés helyszínére a Jubileum Bowling Centerbe, ahol csatlakozott hozzánk még pár egyesületi tag. Az egyesület elnöke, Mató Sándor, illetve Berente Judit mint elnökségi tag tartotta meg a beszámolót a 2022-ben végzett munkáról, pénzügyi kiadásokról. Az idei évre tervezett programokat ismertették, s mivel a közgyűlés határozatképes volt, ezt el is fogadtuk. Az összejövetelt tartalmas ebéddel zártuk, majd a programot megkoronázva, aki még képes volt erre, bowlingozhatott egy jót. Nagy Mara ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ EGYESÜLETI HÍREK SZJNSZMSE CSALÁDI NAP ÉS EGYESÜLETI KÖZGYŰLÉS SZOLNOKON Az Ismeretlen donorok emléktáblájánál a Tisza-parton
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 65 EGYESÜLETI HÍREK A Szervátültetettek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Sportegyesülete július elsejére szervezte meg első kirándulását, mégpedig a Tisza-tóhoz. Lukács Edit szervezte a programot és ebbe bevonta segítőnek Varga Viktort a Szervátültetettek Komárom-Esztergom Megyei Sport és Érdekvédelmi egyesületének vezetőjét Tiszafürednél a kempingben gyülekeztünk, ahol Viktor már várt minket, hiszen ő lent tölti a nyarat, és nagy szakértője a vízi túrázásnak. Izgatottan vártuk, hogy mindenki megérkezzen, hiszen meglepetéssel készültünk Berente Juditnak, az egyesület elnökségi tagjának. Magyar Szervátültetettek Szövetsége elnökének a 60. születésnapja közeledett, s ezt mi is emlékezetessé szerettük volna tenni. Mindenki készült Judit számára egy-egy pici aprósággal. Igazi varázslatos születésnap kerekedett, sok kacagással és pár elmorzsolt könnycseppel. Judit kapott egy szalagot is magára, így indultunk neki a nagy kalandnak. Három motorcsónakban fértünk el, mind a háromban idegenvezetővel. Hol együtt, hol picit külön haladtunk, de végig kacagtunk és integettünk egymásnak. A kikötőt elhagyva olyan csodavilágba csöppentünk, amit tényleg csak a vízen megtéve lehet megismerni. A nyílt terepet sokszor olyan zegzugos csatornák követték, hogy a fejünket is le kellett hajtani, hogy elférjünk egy-egy ág alatt. Igaz, a motorcsónak hangja elfedte a mély csendet, de a madarak hangját így is lehetett hallani, és nagyon sokat láttunk is belőlük. Sokszor néma áhítattal néztük a mesevilágot, ami elénk tárult, csak Viktor szólalt meg egy-egy madárra, vagy számunkra ritka, érdekes növényre felhívva a figyelmet. Beljebb haladva, a járatokon kívül egybefüggő tavirózsák és virágzó tökök díszítették a vízfelszínt, nem győztük kattogtatni a telefonunkat, hogy minél több emléket vihessünk haza. Ez a pár óra örök emlék marad szerintem mindannyiunk számára, és nagyon hamar eltelt, észre sem vettük, hogy ebédidő van. Kiszállva a csónakokból sokan megfogadtuk, hogy ide még vissza kell térni egyszer. Korgó hassal szálltunk be az autókba, és egy közeli halashoz vettük az utunkat Tiszaörvényre. Ha már egy gyönyörű tórendszernél vagyunk, akkor kötelező a halfogásokat is megkóstolni, és ez a hely remekelt a jobbnál jobb ételekben. Picit várni kellett, elég sokan voltak, de az elénk táruló látvány ínycsiklandó volt. A magam részéről harcsából készült gyrost ettem, ami remek választásnak bizonyult, de a többiek is elégetten, tele pocakkal dőltek hátra. Volt, aki a gátat megmászva megnézte még egyszer a tavat, de többen inkább csak lustálkodtunk, beszélgettünk, és tervezgettük a legközelebbi találkozásunkat. Nagy Mara SZJNSZMSE EGYESÜLETI HÍREK TISZA-TAVI KIRÁNDULÁS A vízi világ csodái
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ 66 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ EGYESÜLETI HÍREK SZTKE A Szervátültetettek Országos Szabadidő Sport Turisztikai és Környezetvédelmi Egyesülete szervezésében vidám csapatunk majdnem egy hetet töltött el a Zempléni-hegység természeti és épített nevezetességeinek felfedezésével. Kalandozásunk kiindulópontjául egy eldugott vadászházat választottunk Rókabércen, innen indultunk minden nap csillagtúra-szerűen bejárni a környék látnivalóit. Nyaralásunk első napján meglátogattuk a Hernád - völgyének peremén fekvő középkori Boldogkő várát. A IV. Béla által épített vár 1282 óta védte a környék településeit, az 1700-as években azonban elvesztette hadászati szerepét. A vár még csak részben felújított, de így is impozáns emléke a viharos magyar történelemnek. Aznap Vizsolyba is ellátogattunk, ahol a magyar vallástörténet egyik legkiemelkedőbb emlékéről, a Vizsolyi Bibliáról is ismereteket szerezhettünk a helyi református templom kántora jóvoltából. Az első teljes, magyar nyelvű bibliafordítás Vizsolyban látott napvilágot 1590. július 20-án. Ezért a kiadási helyszín megjelölésével hivatalosan Vizsolyi Bibliának is hívjuk, de elterjedt a fordító nevét megőrző Károlyi/Károli - biblia kifejezés is. A csoport még egy rögtönzött orgonakoncerten is részt vehetett, ahol a templom kántora egy esküvői dalt is eljátszott nekünk, és a koncert végén a magyar és székely himnusszal búcsúztunk el. Mivel a környék híres a helyi termelőkről és termékeikről, a nap utolsó állomása Mézes Gergő őstermelő birtoka volt. Mézkóstolás, terápiás illatok és méhek zümmögésében mélyedtünk el, amely gyógyír minden megfáradt utazónak. A következő napon buszos kiránduláson vettünk részt. Elsőként a MeKALANDOZÁSUNK A ZEMPLÉNBEN
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ gyer-hegyi tengerszemkilátóhoz vitt utunk. Ahová már a busz nem tudott feljönni, ott gyalogtúrával másztuk meg a hegyet. A bátrak felmentek a sziklás hegyi kilátóhoz, ahonnan vígan integettek. Délután a sárospataki Rákóczi várat látogattuk meg, amely hazánk legnagyszerűbb késő reneszánsz műemlékei közé tartozik, egyben az ország legjelentősebb Rákóczi kultuszhelye. Az épületben kialakított Rákóczi-kiállítás 2003- ban megkapta az Év Múzeuma díjat. Következő nap - szabadfoglalkozás lévén - volt, aki Tolcsván meglátogatta az ottani borászatot, volt, aki igénybe vette a szálláshelyen található úszómedencét és szaunát, és volt, aki éppen csak lustálkodott. A pihentető szabadnapos program után következett a Tokaji borvidék. Hajókiránduláson vettünk részt a Bodrogon, bejártuk Tokaj nevezetességeit. Ittunk finom frissen pörkölt kávét, és készítettünk jó fotókat, hogy legyen mire emlékezni. Hazafelé a mádi borospincékben kóstolhattuk meg a borostyánszínű magyar nedűt, amely Katalin cárnő egyik kedvenc itala volt. Nyaralásunk utolsó állomása a tarcali Áldó Krisztus szobor volt a maga 50 tonna súlyával, amely Európa legnagyobb Jézust ábrázoló szobra. Gyorsan eltelt ez a pár tartalmas nap, és hamar elérkezett a hazautazás pillanata is. Remélem, jövőre újra együtt a csapattal, új élményekkel gazdagodunk majd. Tóth Irma Fotó: Dobos Péter és Székelyné Burja Ilonka SZTKE EGYESÜLETI HÍREK
68 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy a magyar szervátültetett sportolóink kijutnak Ausztráliába a világjátékokra. Velük együtt készültem, ötven horgolt kokárdával leptem meg őket, amit magukkal tudtak vinni. Izgatottan és picit irigykedve néztem a fotóikat, amit a reptéren készítettek. Régen voltam nyaralni utoljára, van annak már vagy harminc éve. Repülni pedig még soha nem repültem, és már úgy gondoltam, talán nem is fogok soha. Tavasszal viszont mintha egy álomba csöppentem volna, olyan ajánlatot kaptam. Internetes barátnőm a családjával kiköltözött Dániába, és meghívott hozzájuk, hogy látogassam meg őket. Nagyon meghatott az ajánlat, nem mondtam rá nemet. Gondoltam, majd egyszer élek vele, ha összeszedtem annyi pénzt. Az utazási ajánlatokat böngészve azonban rádöbbentem, hogy a fapadossal nem is olyan drága a repülőjegy. A születésnapom alkalmából apukámtól kaptam egy összeget, és döntöttem. Utazok, és nem egyedül. Valamelyik lányomat magammal viszem, hogy megosszam ezt a csodás élményt. A nagyobbik csajszim otthon babázik, így Vicusnak vetettem fel az ötletet. A kinti családnak is tetszett az ötlet, a lányom meg repkedett örömében. Kinéztük a dátumot, megvettük a jegyeket, és elkezdődött az izgalmas várakozás, ami buktatókkal volt tele. Először a térdem ment szét, hatalmas fájdalmat okozott a járás. Ez azonban nem állíthatott meg. Édesanyám betegsége – övsömört kapott – azonban már feladta a leckét. Szerencsére nem kaptuk el. Már csak párat kellett aludni, mikor a dán barátok kitalálták, hogy olyan rossz és drága feléjük a tömegközlekedés, hogy inkább bérelnek egy autót, viszont nekem kell vezetni. Ezen a ponton igencsak megingott a bátorságom, de nem adhattam fel. Több mint harminc éve van jogosítványom, csak boldogulok egy autóval. A következő buktatót az adta, hogy hol aludjunk az indulás előtt, hiszen hajnalban indult a járat. Egy májtranszplantált barátnőm befogadott minket, és egy együtt átbeszélt, kellemes este után kora reggel ki is vitt a repülőtérre. Nagyon izgultam a repülőn, fájt a lábam, minden bajom volt. Kézremegve vártam a felszállást. Bevallom, nem lesz a kedvencem a repülés, az ablaknál ülve hányingerem lett. Negyedórát voltam rosszul, majd szép lassan felengedtem. Lekötött a csodás látvány, a felhők, a miniatűr falvak, városok és a végén előbukkanó tenger. Hamar elrepült az a két óra. A landolás elég drasztikusra, koppanósra sikerült, de akkor már az a tudat nyugtatott, hogy végre megérkeztünk Dániába, Billundba. A repülőtéren vártak minket, dán zászlót lobogtatva, amire a nevünk volt írva. Az autókölcsönzőbe felvettük az autót, és útra keltünk. Amennyire féltem a kinti vezetéstől, annyira hamar belerázódtam, és hamar megölelhettem a vendéglátó barátnőmet. Beszélgettünk, ismerkedtünk a család többi tagjával, és első nap azt a kis helyet fedeztük fel, ahol ők élnek. Skarrild pici település, 200 lakossal. Van általános iskola és bolt is, ahol mindent lehet kapni. Embereket nem nagyon látni az utcákon, de rengeteg természeti szépséget igen. Egy patak szeli ketté a települést, aminek a partján egymás után nyíltak a rododendronok, meseszép színvilágot adva a tájnak. A nap végén megnéztük a szép evangélikus templomot, és csendben megcsodáltuk a sírokat, amik úgy bújnak meg ott, mint az emlékművek. Először azt hittük, hogy labirintus. Tele van ültetve apró sövényekkel és tujákkal, nagyon rendezetten. Vica lányom megnézte, hogy nyitva van-e a templom, és legnagyobb meglepetésére be tudott MARA VILÁGA Felhők felett
MARA VILÁGA menni. Az ajtó azonban bezáródott mögötte. Én ebből semmit nem vettem észre, addig pihentettem a lábam egy padon. Egyszer csak jött egy üzenet a gyermektől. „Anyaaa, idejössz és kinyitod kintről az ajtót?” Ugyanis bezáródott mögötte, és a kilinccsel nem járt sikerrel. Már félúton jártam az ajtó felé, nagyon halkan fuldokolva a nevetéstől, mikor megjelent, mert talált egy reteszt, ami a szabadságának a kulcsa lett. Nem is mi lennénk, ha a napjaink nem nevetéssel végződnének. Másnap nagy izgalommal vártam, hogy életemben először megpillantsam az Északi-tengert. Az autópályákat kihagyva a fjordok mentén haladtunk, és ez jó választás volt, mert tündéri kis falvakat hagytunk magunk mögött. Sokszor láttunk hatalmas szélkerekeket. Dánia energiáját a szél segítségével így nyerik, még a tengerbe is telepítik őket. Ha intenzíven és sokat fúj a szél, akkor van olyan időszak, hogy az áram díja nullára jön ki a családoknak. A kis gazdaságokban, illetve tanyákon pedig saját szélkerék gondoskodik az áramról. Mikor úti célunkhoz értünk, a látvány bizarr volt. Sehol a tenger, viszont hatalmas homokdűnék töveibe épült házak bújtak meg. A hobbit házak ugrottak be a Gyűrűk urából. Gyalogosan folytattuk az utunkat, amerre a térkép szerint a tengernek kell feltűnnie. Mikor a dűnékhez értünk, már nem is tűnt olyan egyszerűnek a feladat, bokáig süllyedtünk a homokban. Néha úgy tűnt, egyet megyünk előre, kettőt pedig hátra. Kimerülten és sajgó térddel jutottam fel a tetejére, de a látvány bőven megérte. A hatalmas tenger előttünk nyújtózkodott, a kéksége összeérve az ég kékjével. Álltam, széttártam a karom és egyszerűen csak boldog voltam, hogy élek. Nem voltak sokan a tengerparton, két hatalmas hajót lehetett látni, valami építkezés folyt. Mindenki elmerült a gondolataiba. Fotóztunk, mi Vicával rögtön hívtuk a családot videón megmutatni ezt a szépséget. Elkezdtünk köveket, kagylókat szedni itthoni emléknek. A többiek levették a cipőiket, csupasz lábbal belegázoltak a tengerbe. A víz nagyon hideg, nyolc fokos volt. Néha hatalmas hullámok elől futottunk nagyokat sikítva. Fújt a szél, de erősen sütött a nap, így mikor megteltünk a látnivalókkal, visszafelé indultunk ismét megmászni a dűnéket. Úgy döntöttünk, megkeressük a közelben lévő világítótornyot, így autóval folytattuk az utunkat. Hamar megtaláltuk. Nekem picit csalódás volt, mert nem a tengerparton állt, hanem a semmi közepén, és utána magasodtak a homokhegyek. A többiek felmásztak a tövéig, én lentről készítettem pár képet. Hazafelé egy kisvárosnál megálltunk egyet fagyizni. Elfáradva, de tele élményekkel érkeztünk vissza. Mivel volt végre elérhető autója a családnak, Herning városába mentünk egy bevásárlóközpontba. A hatalmas választék mellett az volt a feltűnő, hogy rengeteg termék teljesen konyhakészen kapható. Sonkák kockázva, csíkozva, ahogy éppen szeretnéd. Húsok bepácolva, halak feldolgozva. Szószok egymás hegyén-hátán, még a fokhagyma is készre összenyomva, hagyma lepirítva, dobozban. A burgonyák meghámozva hordókban kimérve. Azon már felnevettünk, amikor üvegekben is megláttuk a krumplit. A dolgozó háziaszszonyoknak nem kell órákat a konyhában robotolni, jócskán megkönnyítik az életüket. Nem főznek olajjal, zsírral, minden vajjal készül. Kapható vajolaj is. Ettől minden étel sokkal ízletesebb. Rengeteg vegán és laktózmentes étel, ital van, és nem drágábbak a többi élelmiszerhez képest. Ettől egy kicsit tartottam laktózérzékenyként. Számunkra itthon nem olcsók az ilyen ételek, de a dán árak láttán lassan le is szoktunk az átszámolgatásról. Egyébként minden drágább, a benzin is, de ez nem tartott minket vissza attól, hogy a Balti- tengerhez eljussunk, így egy reggel útra keltünk. Kihagytuk az autópályákat a tervezésnél. Jól tettük, mert félúton járhattunk, mikor megpillantottunk egy kisvárost tóval, kikötővel, így megálltunk. Mivel hárman utaztunk lányok, természetesen az első dolgunk volt mosdót keresni. Dániában ez soha nem okoz gondot, mert mindenhol van, wc-papírral, kézmosóval egyetemben, még a térképen is feltüntetik. Ragyogó kékségű tó partján ringatóztak a hajók és rengeteg kacsa, akik még azt is hagyták, hogy fényképezzük őket. Nem sokat időztünk, mentünk tovább. Az alföld síkja után az úton néha levert a víz a millió bukkanó és hegyek között. Volt olyan szakasz, ahol egy sáv volt, és fogalmam nem volt, hogy a bukkanó után mi vár rám. Rengeteg körforgalom van mindenhol. Szerintem életemben SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 69
70 SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER MARA VILÁGA ennyin még nem haladtam keresztül. Végre úti célunkhoz értünk, leparkoltunk, és gyalog mentünk tovább. Egy kis hídhoz érkeztünk. Tudtam, ha ezen átmegyek, rögtön megpillantom a tengert. Gondoltam egyet, és felhívtam videón Liza lányomat. Bár most nem lehet velem, de együtt tettük meg az utat és együtt gyönyörködhettünk az elénk bukkanó kékségben. Pazar látványt nyújtott az éggel összeérő tenger, a homokos part, és nem meszsze tőlünk Aarhus városának égbenyúló tornyai. Egy stégnél lepakoltunk, a lányok ledobálták a cipőt, zoknit és irány a víz. Később a nadrág is lekerült, de ez senkit nem zavart, hiszen sokan félmeztelenül napoztak. Vagy három órát töltöttünk a parton, kagylókat, kavicsokat gyűjtöttünk. Vicával vittünk magunkkal a Trapi-napi két pólót. Felvettük, s készítettünk benne pár képet. Soha nem feledjük, és minden gondolatunkban benne van, hogy a szervátültetés életet ment. Soha nem élhettem volna át ezt az élményt, ha nem kapom meg az angyal donoromtól a májat. Visszatérve az autóhoz, becéloztuk a belvárost. Ott már igazi forgalom volt, nagyon kellett figyelni. Bevallom, sokat bénáztam, a dánok azonban nagyon türelmes sofőrök. Nem időztünk sokat, végigmentünk a sétálóutcán, ittunk egy kávét. Hazafelé a GPS megviccelt minket, mert felvezetett az autópályára, de félúton sikerült letérni róla, így megint élvezhettem a gyönyörű fenyvesek közötti útszakaszt az emelkedőkkel, kanyarokkal, bukkanókkal. Estére fáradtan, de rengeteg élménnyel érkeztünk vissza. Aludni most sem sikerült sokat, nem tudtam megszokni, hogy éjjel nincs sötét. Vendéglátóink lakhelyéhez közel van egy szabadtéri kiállítás, a Deep Forest Art Land. Szkeptikusan indultunk el megnézni, de kellemes csalódás ért bennünket. Mindenki önkéntes alapon fizetett belépőt. Térképet is találtunk a majd öt kilométeres távhoz, s mint a kincskeresésnél, feltüntetve a szabadtéri modern alkotások helyeit. Nagyon fájt a térdem, de ha Dániát eddig bebarangoltam, most sem adhattam fel. Így mentem, mentem, néha pihentünk. Szemetet sehol nem láttunk, még egy cigarettacsikket sem. Út közben találtunk mosdót is. Tisztaság fogadott, és még kézfertőtlenítő is volt. Ledöbbentett a hely szépsége. Sokszor felváltotta az erdőt egy rét, patakkal. Nehéz szavakba foglalni ennyi színt és illatot. Legjobban a fenyves fogott meg a hatalmas fáival. Mikor felnéztem, pörgött körülöttem a világ, és ici-picinek éreztem magam. Váratlanul bukkantak fel az alkotások. Volt, amelyik több méter magasan tornyosult elénk, vagy hirtelen egy hatalmas pók, vagy madár függeszkedett a fán. Ezt a hatalmas területet megjárva pihenni kellett, de nagyon repült az idő. Mintha most érkeztünk volna, olyan gyorsan eltelt az egy hét. Nagyon elfáradtunk, sűrű volt a program, de minden perce megérte. Utolsó nap a környéken barangoltunk, ajándékokat vásároltunk. Este meglátogattuk kedvenccé vált helyeinket. A pataknál egy hattyúpár is megtisztelt minket a jelenlétével, nagy szeretettel búcsúztunk tőlük is. Az indulás napján korán keltünk, nyugtalan voltam, egyedül kellett a reptérig megtennünk az utat, és leadnunk az autót a kölcsönzőbe. Nem volt semmi fennakadás, hamar a repülőn találtuk magunkat. A felszállás pillanatában eleredt az eső, mintha az ország könnyesen búcsúzna tőlünk, pedig az egy hét alatt egyszer sem esett. Én pedig a felhők fellett lebegve, könynyes szemmel csak annyit hajtogattam, viszontlátásra Dánia, örök szerelmem lettél. Nagy Mara
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ SZERVUSZ MAGAZIN · 2023. SZEPTEMBER 71 Igényelje a Gondosórát, hogy biztonságban tudhassa idősebb szeretteit a nap 24 órájában! Magyarország Kormánya fontos feladatának tekinti, hogy gondoskodjon 65 év feletti honfitársainkról. A Gondosóra egy korszerű, díjmentes jelzőeszköz, amelyhez egy éjjel-nappal elérhető diszpécserszolgálat kapcsolódik, így az idősek szükség esetén egyetlen gombnyomással jelezni tudják, ha segítségre van szükségük. www.gondosora.hu Segítség egy gombnyomással!
ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ