Kicsi falum történetei

Kicsi falum
történetei

írta és rajzolta: Kibicher Olivia Emma
A könyv elkészítésében közreműködtek: a szülők



Bevezető

Olivia vagyok, egy keresztény család gyermeke. Bár még
csak öt éves vagyok, mégis elhatároztam, hogy írok egy
rövidke mesekönyvet. Írni és olvasni már elég korán meg-
tanultam, ahogyan a nővéremet figyeltem iskola köz-
ben, így kezdtem bele az írásba egy szép napon. Amikor
12 történettel elkészültem, megkértem anyukámat, hogy
gépelje le őket, és én folytattam tovább a történetek ra-
jzolását. Apa a végén összeszerkesztette az írást a képekkel
és így történt, hogy most olvashatod ezt a könyvet. Kis-
falumról írok, mert szeretem. De minden történetem egy
picit rólam és az én gondolataimról is szólnak. Remélem
tetszenek majd Neked! Jó olvasást! - Olivia

A segítőkész madárka

Egy fát láttam. Rajta volt egy fészek, amiben
madárka lakott. Felmásztam rá, hogy lássam.
A csőrében gilisztát tartott. Még csak pelyhes
volt, de már a hangja erős! A fán almák is
nőttek. Egymás után pirosodtak. Le akartam
mászni róla, de ehelyett leestem.

4

5

Pont egy hangyabolyba! Teli lettem hangyák-
kal. Még a zsebemben is azok mászkáltak! De
jött a madárka és mind lecsipkedte rólam. Vajon
honnan tudta, hogy segítségre van szükségem?
Így nyugodtan mehettem tovább, megszaba-
dulva utitársaimtól.
6

7

A szép tenger

Egyszer elmentem barangolni és megtaláltam az
első tengeremet. Úgy tetszett, és olyan új volt! El-
határoztam, hogy idejövök máskor is, amikor sétál-
ni van kedvem. A tenger szinte összefolyt az éggel,
kék a kékkel. Beúsztam, hogy lássam milyen mély.
Bizony mély volt! Ezért csak a part közelében úsz-
tam és ott be is dugtam a fejem a vizbe.

8

9

Csodálatos lényeket láttam benne! Sokszínű
halakat, egy pár vidrát is, tengeri csillagot és
apró polipokat. Mégis a legérdekesebb az a nagy
bálna volt, amelyiknek csak úgy spriccelt a víz
a fejéből! Sosem fogom ezt a napot elfeledni,
amikor ennyi gyönyörű dolgot láthattam, csak
egy egyszerű tengerben.
10

11

A váratlan vendég

Hideg reggel volt. Azon a reggelen találtam
egy kiscicát, aki a farakásunk között össze-
gömbölyödve feküdt. Kivettem nagy óvatosság-
gal, hogy fel ne ébredjen. Letettem a cicát a
verandára és addig hoztam neki takarót, egy
jókora meleg rongyot. - Már jövök is!- kiáltot-
tam neki, és ő várt rám türelmesen.

12

13

Úgy futottam, ahogyan csak tudtam! Sietségem-
ben a takaró is kiesett a kezemből!
- Jajj!-kiáltottam, majd azonnal fel is vettem
és futottam vissza a cicához, hogy ne didereg-
jen. Ez a bajszos úgy megszeretett engem, hogy
azóta is nálunk lakik!
14

15

Lett egy kiskutyám

Volt egy kis kiskutya, ami mindig ott járkált a
főúton, és éppen ma is ott sétált, amikor arra
mentem. Megismerkedtem vele. Először kenyér-
darabkákkal próbáltam meg magamhoz sze-
retgetni és a kutya engedelmesen dörgölőzött or-
rával a kabátomhoz és kiszimatolta a zsebem-
ben levő maradék kenyeret is.
Kérőn nézett rám, hogy adjak még a finom fala-
tokból. Azt mondtam neki: - Látom, éhes vagy még!
16

17

Bemegyek a boltba és veszek sajtot is, hiszen te egy
kóbor kutya vagy, nem adnak neked semmit! Te
addig maradj itt a bolt szélénél és várj rám!
- No, meg is jöttem! Mi is legyen a neved? - gon-
dolkodtam,…legyél Mösz, a möszölő, szimatoló or-
rod miatt! Miután hazasétáltunk, betettem Möszt
a régi kutyaólba. A kutya pedig rögvest elaludt,
mert addigra már sötét este volt.
18

19

A falánk egérke

Egy szép nyári napon kimentem a házunkból és
egyenest a rózsákhoz tartott az utam. A rózsatő
közepéből, észrevettem, hogy egy egér búvik ki. Ölbe
vettem a kis cincogót. Rögtön oda is kiáltottam a
settenkedő macskámnak, hogy: - Sicc el te hun-
cut cica! A kisegér mától kezdve a barátunk! És a
macskámnak sohasem engedtem, hogy elkapja őt!
Letettem a fűbe a kisegérkét és máris az útja a
kukoricásunkba vezetett.
20

21

Amikor ezt megláttam, hogy kicsi létére milyen haspók,
máris hoztam egy kerítést, hogy elálljam az útját. A
kerítés körbefonta a kukoricást, csakhogy a régi kutya-
rágta kerítésen megtalált az egérke egy lyukat is, amin
keresztül továbbra is járta a kis kukoricaszedő körút-
jait! Én ezt megláttam és így szóltam :
- Hozok ide rögvest egy téglát, amivel betömöm a rést!
De végül mégis megsajnáltam őt, és adtam neki egy
mincurka darabnyi kukoricát is.
22

23

Az elveszett madárka

- Ó, kedves feleségem, hol van az az édes madár-
ka, amelyik mindig itt szokott a házunk tetején
csicseregni? - kérdezte Tamás bácsi egy reggelen.
- Lehet, hogy már más háznál hivogatják, etetge-
tik őt! - válaszolta kedvesen Gyöngyi néni a fér-
jének. Én, a szomszéd néni, mindvégig hallottam
a beszélgetést, ahogyan a kertet gyomláltam, és
észrevettem, hogy igen szomorúak.
24

25

Megpróbáltam őket megvígasztalni, mert tudtam, hogy
nagyon szerették azt a kismadarat. Kerestem az utcák-
ban, a háztetőkön, és megláttam, hogy pont az előttünk
levő tetőn kezd fészket építeni. Azt is megfigyeltem raj-
ta, hogy már a tojás is a pocijában van. Felmásztam
létrán a madárhoz és óvatosan levettem őt fészkestül,
majd átvittem Gyöngyi néniéknek, akik nagy örömmel
fogadták madárkájukat. Megkérte férjét, Tamás bácsit,
hogy hozzon neki diót és friss vizet. A madárka hálásan
csivitelt a kapott dolgokért, hogy így gondoskodnak róla.
Én pedig visszamentem tököt gyomlálni.
26

27

A barátnőm

Van egy barátnőm, aki az én munkatársam is
volt egyben. Ír nekem sokszor levelet is kedvességből.
Csak úgy ömlik leveleiből a szeretet! Ma is eljött
hozzám, és hozott megint egy levelet.
Örültem a levélnek, de mégjobban annak, hogy
láthattam a barátnőmet. Megkérdeztem őt,
nekiláthatunk-e a közös munkánknak?
- Igen, mehetünk gyógynövényt szedni! - válaszolta.
28

29

Elővettük a kék kosarainkat, ollót is hoztunk a
konyhából, és indultunk a legszebb mezőre, ami
a falu körül volt. Csalánt, pásztortáskát, cicka-
farkot, zsurlót és utifüvet gyűjtöttünk. A kosarunk
púposra telt. Hazaérve készítettünk belőlük finom
teát, és miközben iszogattuk, néztük a naple-
mentét. Csodás nap volt ez!
30

31

A potyogó tojások

Volt egyszer egy sünike és egy kiscica. Ahogyan ott játsza-
doztak a fa alatt, egyszer csak látják, hogy potyognak
körülöttük a fáról a tojások.
- Mit tegyünk most? Ezek biztosan rigómama tojásai!
Vissza kell vigyük a tojásokat madármamának!
- Várj meg itt süni, majd én felmászok velük a fára!
Addig is ideadnád a kalapodat? Abban egyszerre
mind az öt tojást magammal vihetem! Sünike, te
addig tárd szét a karjaidat, ha véletlenül leesnék,
32

33

akkor elkaphass! - és csak mászott a cica, sok - sok
ágon át, míg végül odaért a fészekhez.
- Tessék madárka, meghoztam a tojásaidat!
- Hálásan köszönöm cica a segítséged! Tudod, egy
nagy szél jött és az fújta ki őket a fészkemből!
- Igen, mi is láttuk, mert ott játszottunk pont a fád
alatt, amikor potyogtak a babáid.
- Hamarosan meglátogatlak benneteket, hogy meg-
köszönjem süninek is a kalapot!
És ezzel elköszöntek egymástól.
Madármama azóta már egy öblösebb fészekben lakik.
34

35

A hintaszék

Volt a nagymamának egy hintaszékje, de olyan régi
volt, hogy a háttámlája sem volt már meg. Kereste a
szobában, a pincében, a padláson, de sehol sem lelte.
Ekkor elment és megkereste nagyapót, hogy megkérje,
nézzen szét a kertben is a széktámla után. Nagypapa
tüzetesen körbenézett mindenhol, de csak a régi fa-
kerítést találta meg, semmi mást.

36

37

Ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy egy régi pikniken
elvitte nagymamának meglepetésül az erdőbe.
Így karon fogta nagymamát és kisétáltak az
erdőbe. Na és mit láttak az egyik bokor kellős
közepében? A hintaszék támlája lapult ott ko-
pottan. Sok pókcsalád lakott rajta. Az öreg há-
zaspár nem sajnálta a pókoktól, így ott hagyták
nekik a hintaszék háttámláját otthonul.
38

39

A rajz

Egy szép napon rajzoltam egy olyan rajzot, amin
kettő néni beszélgetett. Az egyiknek ruhája kék, a
másiké pedig zöld volt. Azon gondolkodtam, hogy
mit is rajzolhatnék a nénik otthonául? Eszembe
is jutott egy gondolat. Úgy rajzolom meg, hogy ép-
pen hegynek felfele másznak, mivel úgy határoz-
tam, hogy egy hegyen épült kicsiny falucskában
fognak lakni. És csak rajzoltam tovább.
40

41

A nénikék lassan felértek a hegy tetejére, és
mintha nagy fáradtságukat szerették volna
kifejezni, egy nagyot sóhajtottak. De az ugye a
papírról nem volt hallható. Ők maguk viszont
a teljes nagyságukban álltak a falu kellős
közepén. Az jutott eszembe, hogy álmomban,
akár én is ott lehetnék a nénikkel a hegyen!
Lehet, hogy egyszer valóra válik!
42

43

Műzli, a kiscsirkém

Egy nyári napon kaptam édesapámtól egy kiscsir-
két. Műzlinek neveztem el. A fején egy vékony csík
húzódott, mintha koronája volna. Akkor még nem
tudtam, hogy milyen jóbarátok leszünk. Vittem
magammal minden sétámra és amikor kihajtott a
pityóka, megértettem, hogy Műzli nem csak jó barát,
hanem hasznos segítője is a családomnak.

44

45

Ahogyan letettem őt a krumplibokrok közé, hihetet-
len gyorsasággal szedte össze a krumplibogarakat.
Egyiket a másik után. Azután jöttek a hangyák.
Alig tudtam szemmel követni! Amikor a pókokhoz
ért, ott megbeszéltem vele, hogy ők hasznosak, mert
összeszedik a krumplibogár petéket, lárvákat. És in-
nentől kezdve a pókokat elkerülte. Olykor még köszönt
is nekik: - Csíp, csíp!
46

47

A szénagyűjtő bácsik

Egy reggelen azt láttam az ablakomból, hogy
idősebb bácsik, kaszákkal a kezükben indultak
a mezőre. Sok eső esett és a fű magasra nőtt
mindenütt. Kézre kapták kaszáikat és nagyot
hasítottak velük a fűbe.
Repültek a pitypang fejek, a magok szerteszét,
de hirtelen felkiáltott az egyik kaszás:

48

49

- Álljunk meg! Itt előttem, fészek lapul a fű-
ben! Gyertek, gondosan kerüljük ki az utunk-
ból, hogy csendben, gond nélkül növekedhesse-
nek tovább!
Hát ilyen kedves kaszálós bácsik élnek az én
falumban! - gondoltam és letettem a tollat.
50