ANYUKÁM • ÁLLATVILÁG • BICIKLI • CIRKALMAS • CSODASZÁLLÁSOK DICSŐSÉGES MÚLT • ERDŐ • ÉTEL-ITAL • FURCSASÁG • GALÉRIA GYEREKEK • HALÁL • IDILL • JÉGKRÉM • KICSI A VILÁG • LAKÁSCSERE MŰVÉSZET – SZÍNHÁZ • MŰVÉSZET – ÉPÍTÉSZET • NEGATÍV • OKTATÁS ÖNKÉNTES • PONTOS • REPÜLÉS • SÁTRAZÁS • SZELLEMI LÉT • TAVAK ÚSZÁS • ÜNNEPSÉG • VASÚT • WELLNESS • ZÁRSZÓ • ZSIBVÁSÁR Menni Kell! Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Ertler Aliz
2 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Országok és Témák Amerikai Egyesült Államok erdő gyerekek jégkrém sátrazás Mexikó szellemi lét Peru étel-ital Kolumbia állatvilág bicikli étel-ital idill kicsi a világ lakáscsere negatív Brazília állatvilág művészet – modern építészet művészet – színház negatív ünnepség Argentina étel-ital lakáscsere Kuba jégkrém
3 Irán bicikli jégkrém Azerbajdzsán művészet – modern építészet művészet – színház Vietnám művészet – színház Fülöp-szigetek dicsőséges múlt Kazahsztán művészet – modern építészet művészet – színház Finnország wellness Izland wellness Badacsonyörs zárszó Hollandia kicsi a világ önkéntes Norvégia vasút Oroszország anyukám állatvilág halál művészet – színház oktatás sátrazás tavak Üzbegisztán galéria kicsi a világ tavak vasút Egyesült Arab Emirátusok anyukám bicikli galéria oktatás Etiópia étel-ital furcsaság szellemi lét Uganda állatvilág Zambia pontos Tanzánia galéria gyerekek pontos Eswatini (Szváziföld) anyukám kicsi a világ önkéntes Madagaszkár állatvilág erdő étel-ital Dél-Afrikai Közt. étel-ital lakáscsere negatív szellemi lét Namíbia állatvilág furcsaság sátrazás vasút Sri Lanka dicsőséges múlt szellemi lét vasút Grúzia galéria Libanon erdő Kuvait idill Kirgizisztán kicsi a világ Nepál állatvilág halál Indonézia halál művészet – színház Thaiföld étel-ital Mianmar idill szellemi lét vasút Tajvan kicsi a világ lakáscsere ünnepség Kína önkéntes Ausztrália állatvilág Japán étel-ital furcsaság lakáscsere ünnepség wellness Omán sátrazás Tartalomjegyzék
4 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig ANYUKÁM Oroszország Egyesült Arab Emirátusok Eswatini (Szváziföld) ÁLLATVILÁG Madagaszkár Brazília Nepál Indonézia Uganda Oroszország Ausztrália Namíbia Kolumbia BICIKLI Irán Dél-afrikai Köztársaság Egyesült Arab Emirátusok Kolumbia CIRKALMAS fotók és minisztorik CSODASZÁLLÁSOK fotók és minisztorik DICSŐSÉGES MÚLT Fülöp-szigetek Srí Lanka ERDŐ Amerikai Egyesült Államok Libanon Madagaszkár ÉTEL-ITAL Peru Madagaszkár Japán Dél-Afrikai Köztársaság Argentína Thaiföld Etiópia Kolumbia FURCSASÁG Namíbia Japán Etiópia GALÉRIA Tanzánia (Zanzibár) Egyesült Arab Emírségek Grúzia Üzbegisztán GYEREKEK Amerikai Egyesült Államok Tanzánia HALÁL Nepál Oroszország Indonézia IDILL Kolumbia Mianmar Kuvait Témák és Országok BEVEZETŐ
5 JÉGKRÉM Kuba Amerikai Egyesült Államok Irán KICSI A VILÁG Tajvan Hollandia Kirgizisztán Üzbegisztán Eswatini (Szváziföld) Kolumbia LAKÁSCSERE Dél-Afrikai Köztársaság Tajvan Argentína Japán Kolumbia MŰVÉSZET – SZÍNHÁZ Oroszország Vietnám Indonézia Azerbajdzsán Kazahsztán Brazília MŰVÉSZET – MODERN ÉPÍTÉSZET Brazília Azerbajdzsán Kazahsztán NEGATÍV Brazília Dél-Afrikai Köztársaság Kolumbia OKTATÁS Oroszország Egyesült Arab Emírségek REPÜLÉS fotók és minisztorik ÖNKÉNTES Hollandia Kína Eswatini (Szváziföld) PONTOS Tanzánia Zambia SÁTRAZÁS Oroszország Amerikai Egyesült Államok Namíbia Omán ÚSZÁS fotók és minisztorik SZELLEMI LÉT Mianmar Srí Lanka Dél-Afrikai Köztársaság Mexikó Etiópia TAVAK Üzbegisztán Oroszország ÜNNEPSÉG Tajvan Japán Brazília VASÚT Namíbia Norvégia Üzbegisztán Srí Lanka Mianmar WELLNESS Finnország Japán Izland ZSIBVÁSÁR fotók és minisztorik ZÁRSZÓ Badacsonyörs Tartalomjegyzék
18 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Állatvilág A bevezetőben említettem: gyerekkorom óta vágytam arra, hogy eljussak az afrikai szavannákra. Az 1970-es években ennyi erővel a Holdra is vágyhattam volna. De aztán 1998-ban megszerveztem első utunkat a Szaharától délre, Tanzániába. Ettől kezdve nem volt megállás. Számtalan utunk vezérfonala lett az, hogy milyen állatfajok élnek egy adott országban, és hogyan lehet eljutni természetes élőhelyükre, hiszen vadon élő állatok esetén ez nem mindig egyszerű. E nehézségek persze csak hozzátesznek a kalandhoz. Könyvemnek ez a leghosszabb fejezete, noha a leírt élmények csak ízelítőt adnak az állatvilággal való találkozásainkból. MADAGASZKÁR Madagaszkár sok tekintetben a világ egyik legkülönösebb helye. A csaknem Franciaország nagyságú sziget több millió évvel ezelőtt szakadt el a szomszédos kontinenstől, emiatt növény- és állatvilága sajátosan fejlődött. Madagaszkár 15 ezer növényfajának több mint 80 százaléka sehol máshol nem található meg. (Az „Erdő” fejezetben egyik kedvenc fámról részletesebben is írok.) Állatvilága is különleges, rengeteg faj csak itt fordul elő. A létező kaméleonfajok kétharmada él itt, köztük a legkisebb ismert faj. A szigetország emblematikus állatai a lemurok, vagy makik – ezen emlősök csak Madagaszkáron élnek. Közel száz fajuk létezik, a legkisebbek mindössze 30 grammosak, a legnagyobbak 9 kilogramm körüliek. Több nemzeti parkba is szerettünk volna elmenni, mert mindegyik más és más, nemcsak az eltérő domborzati viszonyok miatt, hanem azért is, mert különböző fajok A helyi gyerekek is megbámulják az út széli fán kalandozó kaméleont
19 a nevezetességeik. Ugyanakkor alaposan végig kellett gondolnunk, hova utazunk el, mert például ottjártunkkor, januárban a szigetország északi és nyugati részén lévő utak nagy része járhatatlan az esőzések miatt. Emellett azzal is számolni kell, hogy tömegközlekedéssel, azaz minibuszokkal nagyjából mindenhová el lehet jutni, csakhogy még afrikai viszonylatban is lassú a haladás a hegyes-dombos vidék és a rendkívül rossz útviszonyok miatt. Turisták tömegétől szerencsére soha sehol nem kell tartani, Madagaszkárra viszonylag kevés látogató érkezik, az elmúlt húsz évben 200-400 ezer volt a turisták száma éves szinten. Összehasonlításul Budapestre ugyanebben az időszakban úgy 2,5 millió látogató érkezett (a csúcs 2019 volt, 4,6 millió látogatóval). Végül szerencsésen választottuk ki azt a két nemzeti parkot, amelyekbe ellátogattunk: a lemurok mindkét helyen elkápráztattak bennünket változatos küllemükkel, kíváncsiságukkal, akrobatikus képességükkel. A parkokat vezetővel lehet bejárni; ennek előnye, hogy sok érdekességet megtudhatunk az itteni növényekről és állatokról. A legszórakoztatóbbnak a makik elnevezését találtuk: arany bambuszmaki, indri, déli fekete-fehér fodros maki, kisfogú sportos maki, vörös homlokú barna maki és persze a gyűrűsfarkú maki. Állatvilág A vöröshomlokú maki (Eulemur rufifrons) minket is érdekesnek talált, nemcsak mi őt A Flatida rosea, a virágtüskés poloska vagy lapos levelű poloska Kilátás a Private Reserve d’Anja-ból nézve
42 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Bicikli A biciklit elsősorban nem sportolásra használom, hanem közlekedési eszközként. Nagyjából mindenhol lehet bérelni, gyorsabb és kevésbé fárasztó, mint a gyaloglás, de elég lassú ahhoz, hogy a világ apró szépségeit észrevegyük magunk körül. Bármikor meg lehet állni vele, hogy megnézzünk valamit vagy szóba elegyedjünk valakivel. Bárhol utazunk is, mindig igyekszünk biciklit szerezni és azzal felfedezni egy-egy várost vagy akár vadont, sivatagot. IRÁN Ha nem foglalkozunk a politikával, ami nekem szerencsére szokott sikerülni, akkor egy iráni utazás az egyik legkülönlegesebb élményt nyújthatja. A több ezer éves perzsa kultúra emlékei, az iszlám építészet csodás palotái, mecsetjei, gyönyörű természeti kincsek, hihetetlenül kedves, barátságos és intelligens emberek, remek ételek, olcsó, tiszta és jó vonat- és buszhálózat – mindez garancia egy felejthetetlen útra. Nem nehéz elfogadni, hogy alkoholt nem lehet kapni, és az se akkora dolog, hogy nőként kendőt kell hordani, meg laza, hosszú ujjú felsőt és hosszú nadrágot. Nyilván egész más történet, ha ott él az ember, de most arról írok, hogy utazóként milyen benyomásaink voltak. A kétmillió lakosú Eszfahánban, az ország egyik legnagyobb városában jó pár napot eltöltöttünk. Ez az ország kulturális fővárosa, mely nagyon-nagyon sok látnivalót kínál. Nagyon kedves és segítőkész volt a biciklibérlő pavilonnál dolgozó fiú
43 Bicikli A „Jégkrém” fejezetben leírt cukrászda felé tartottunk, amikor megpillantottunk egy pavilont sok-sok biciklivel. Nem láttunk angol nyelvű feliratot sehol, de egyértelmű volt, hogy itt biciklit lehet bérelni. Nagyon megörültünk, így tényleg bejárhatjuk a várost, például a távolabb fekvő örmény negyedbe is könnyen eljuthatunk. Az ott dolgozó srác nem tudott angolul, de gyorsan kerített egy járókelőt, aki szívesen fordított nekünk. Kiderült, hogy csak iráni személyi igazolványra adhat ki biciklit, így úgy tűnt, rövid életű volt az örömünk. A „tolmács” látta arcunkon a csalódottságot, s azonnal felajánlotta, hogy szívesen bérel nekünk, ha ezt a fiú elfogadja. Ennek nem volt semmi akadálya, nagyon örültünk, pár perc múlva már vígan kerekeztünk. Férfiak gyakran bicikliznek, de nőt nem láttunk, úgyhogy először óvatosan figyeltük, hogyan reagálnak az emberek. Rengetegen mosolyogtak ránk, integettek, sőt amikor megálltunk egy piros lámpánál, egy teaházból teát hoztak nekünk. Lassan megnyugodtunk, és remek napunk kerekedett a biciklikkel. Órákkal később vittük vissza őket, megint gyorsan került valaki, aki segített fordítani. Kérdeztük, mivel tartozunk, a biciklis fiú azt mondta, hogy örül, hogy segíthetett, és mivel kedd van, és ilyenkor ingyenes a bérlés, semmivel. Azt legalább megengedte, hogy széles mosollyal az arcán lefényképezzem. 2015-ben és 2017-ben is megfordultunk Eszfahánban, mindkét alkalommal béreltünk biciklit. Örömmel láttam, hogy 2017-ben már pár iráni hölgy is biciklizett, boldogan intettünk is egymásnak. A Korán nyilván nem tiltja a kerékpározást, mivel a biciklit évszázadokkal az iszlám születése után találták fel, de pár éve muszlim „tudósok” „bebizonyították”, hogy a női kerékpározás „haram”, és sajnos 2019-ben be is tiltották Iránban. Nem találtam arra vonatkozó információt, hogy most mi a helyzet, de gyanítom, hogy nem a nyitás felé mennek a dolgok. Sajnos, nem mindig lehet a politikát figyelmen kívül hagyni… Eszfahán páratlan műemlékei között fantasztikus élmény volt biciklizni
56 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Dicsőséges múlt Különleges élményt jelent olyan épületeket meglátogatni, melyek letűnt korokból, elfeledett, valaha virágzó évtizedekből maradtak fenn. Gyakran romosak, néha múzeumként újultak meg, máskor pedig akár régi funkciójukat megtartva működnek tovább, vagy meglepő, új értelmet nyertek. FÜLÖP-SZIGETEK Vajon mi jut eszünkbe a Fülöp-szigetekről? Talán Imelda Marcos, a húsz éven át milliárdokat sikkasztó államelnök felesége, akinek állítólag 3000 pár cipője volt? Vagy a pálmafás, fehér homokos Palawan csodaszigete? Esetleg az, hogy több mint 7500 szigetből áll? Vagy a főváros, Manila, mely a világ egyik legnépesebb városa? Bármi is, meglepődnék, ha valaki azt válaszolná, hogy neki a Negros-szigeteki villák jutnak eszébe. Negros az egyik legnagyobb sziget, de nem tartozik a turisták által leglátogatottabb helyek közé. A 16. században spanyol hódítók kerítették a hatalmukba, majd a britek és a franciák is megjelentek. Ekkor már termeltek cukornádat a szigeten, de az európaiak ezt olyannyira felfejlesztették, hogy a 19. végére a szigetország cukortermelésének több mint fele innen származott. Ez a „cukorbárók” hihetetlen gazdagságát eredményezte. A 20. század elején az akkor 30-40 000 lakosú Silay Cityt kis túlzással Negros Párizsának hívták. Mindenesetre lenyűgöző, hogy a manapság is csak 130 000 lakosú város számos gyönyörű, gyarmati időket idéző villával rendelkezik. Legtöbbje szépen felújított, egynéhány múzeumként, illetve hotelként működik, mások magánkézben vannak. Régi szép időkben épült villák, ízelítőül a több tucatnyi fennmaradt épületből Silay Cityben
57 Dicsőséges múlt A várostól nem messze van a különleges Ruins (Romok)-villa. Don Mariano Ledesma Lacson, egy helyi cukorbáró építtette a felesége emlékére a 20. század elején, miután a tizenegyedik gyermeküket váró portugál Maria balesetet szenvedett és meghalt. A tíz gyermek a házban maradhatott, de csak azzal a feltétellel, hogy nem házasodnak meg. A villában sok szimbólum utal az imádott feleségre: M & M betűk, mely Mariano és Maria monogramja. A cementbe tojásfehérjét kevertek, mely Maria alabástromfehér bőrét idézi. A tartógerendákat nem vasrudakkal erősítették meg, hanem a vasútépítésnél használt fémoszlopokkal, hogy ezzel is azt fejezzék ki: Maria örök. A II. világháború elején amerikai csapatok felgyújtották a villát, nehogy az előretörő japánok főhadiszállásul használhassák. Állítólag három napig égett az épület, de csak a tető és a padló semmisült meg, a szerkezete megmaradt. A villa azóta modern tetőt és padlót kapott, de romantikus olasz stílusát meghagyták. Gyönyörű parkjában egy helyes étterem van, mely napjainkban közkedvelt rendezvény- és esküvői helyszín. A Ruins (Romok) évtizedekkel ezelőtt kiégett épületét stílusosan és nagyon egyedien sikerült újradefiniálni
120 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Idill Az idill bensőséges légkörű, feszültségmentes, nyugodt, felszabadult, derűs helyzetet jelent, nyugodt, letisztult, akár fennkölt univerzumot. Egy kis szabadságot engedélyezek magamnak: a maga nemében tökéletes mikrovilágokról szeretnék írni néhány történetet, számomra az ezekben sűrűsödő hangulat jelenti az idillt. KOLUMBIA A mágikus realizmus, mint irodalmi irányzat, nagy kedvencem. A határvonal elmosása fantázia és valóság között, a mágikus elemekkel kiegészített, de valósághű történetek nagy hatással vannak rám. Épp ezért Bulgakov mellett Gabriel García Márquez műveit újra és újra elolvasom, mindkét író kolosszális. Kolumbiai utunk tervezésekor természetesen utánanéztem, találok-e olyan helyszínt, ami az utóbbi íróval kapcsolatos. Márquez élete nagy részét Kolumbián kívül töltötte ugyan, de egyszer olvastam, hogy tett egy olyan kijelentést, miszerint semmi érdekes nem történt vele kilencéves kora után. Életrajza szerint kilencéves koráig élt kolumbiai szülőfalujában, ahol a nagyszülei nevelték, mert szülei Barranquilla városába költöztek, hogy ott gyógyszertárat nyissanak. Szoros kapcsolata volt a nagyszülőkkel, a nagypapa katonai múltja és a nagymama rengeteg hiedelme, babonás gondolkodása, valamint a sokszobás házban, a faluban és a környékén zajló élet örök lenyomatot hagyott a kis Márquezben, ami lépten-nyomon megjelenik a könyveiben is. Utánanéztem tehát, hol is van a szülőfaluja. Már a név is egészen márquezi: Aracataca. Manapság ugyan már 40 ezres kisváros, de a neten található információk alapján arra következtettem, hogy a 21. század annyira nem siet eljutni Aracatacába. Ahogy tovább olvasgattam Márquezről, egy másik idézetbe is belefutottam: „Bármelyik országból is származom, latin-amerikainak érzem magam, de soha nem mondtam le a szülőföldem iránti nosztalgiáról: Aracataca, ahová egy nap visszatértem, és felfedeztem, hogy a valóság és a nosztalgia között van a munkám nyersanyaga.” Ezek után biztos voltam benne, hogy el akarok menni Aracatacába. Szerencsére a város Kolumbia azon területén fekszik, ahol néhány hetet amúgy is tartózkodtunk: a karibi tengerpart közelében. Azt terveztük, hogy Barranquillában is eltöltünk pár napot, mert kiderült, hogy a riói karnevál után itt van Latin-Amerika legnagyobb felvonulása, és ha már februárban járunk Kolumbiában, persze hogy nem hagyhattuk ki. Barranquillától 130 kilométerre található Aracataca, a szárazföld belseje felé. A háromórás út előrevetíti az időutazást: a meglehetősen gazdag város felhőkarcolói és széles útjai után kis falvakon, végeláthatatlan banánültetvények mellett haladtunk el, a Magdaléna folyó
121 Idill hatalmas víztömege és a körülötte lévő mocsaras területek látványa lenyűgöző, de valamiképp nyomasztó is, az élet nem lehet könnyű errefelé manapság sem. Aracatacai szállásunk a Casa Turística Realismo Mágicóban, azaz a Mágikus Realizmus Turistaházban volt. A bejáratánál hatalmas Márquez-graffiti, sárga pillangók, a folyosó falain a Buendiák családfája, minden szoba a 100 év magány valamelyik szereplőjének a nevét viseli, és a kertben lévő pihenőhely is tele van a regényre emlékeztető díszekkel – egészen elvarázsolt hely. A városka önmagában nem túl érdekes, de a poros utcák hangulata, a hőség és az itt-ott felbukkanó „relikviák” bőven felidézik az író világát. Azért nem lepődtem meg azon, hogy nem tolonganak itt a turisták, erőfeszítésbe és időbe telik ide eljutni. A fő látványosság a nagyszülői ház helyén épült múzeum, mely a lehető legpontosabb rekonstrukciója a valamikori épületnek. Bútorok, falfestmények, fotók, idézetek, spanyol és angol nyelvű panelek teszik élvezetessé a látogatást. A sok-sok aprósággal teli szobák a 100 év magányt idézik, az egyikben fémhalacskákat készítő szerszámok, a konyhában állatfigurás nyalókák sorakoznak. A múzeum hangulata nagyon szépen visszaadja a könyvek hangulatát Különös élmény volt Márquezzel beszélgetni Egy kicsit furcsa szobor Aracataca főutcáján
130 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Jégkrém KUBA „A forradalom mindent megváltoztat, amit meg kell változtatni az egyenlőség és a teljes szabadság érdekében, és az embereket emberként kezeli.” Ez a Fidel Castro-idézet egy havannai csigalépcső központi tartóoszlopán tűnik fel. Ez önmagában talán nem túl érdekes, hiszen Kubában – és persze leginkább Havannában – rengeteg Fidel Castróhoz és a forradalomhoz kapcsolódó „jelenséggel” találkozhatunk. Csakhogy ez az idézet egy fagylaltozóban olvasható! A hatalmas, UFO-ra emlékeztető épület egy belvárosi parkban van, ami először egy több lábú betonkolosszusnak tűnik, de közelebb érve árnyaltabb lesz a kép, feltűnnek szépen ívelt modernista stílusú részletei. Egyre több asztalt, körülötte székeket látunk és rengeteg sorban álló embert. Észreveszek egy 1970-es éveket, a gyerekkoromat idéző táblát is, Coppelia felirattal. Hogy is van ez? A jégkrémpalota építését a kommunista vezető, Fidel Castro kezdeményezte 1966-ban. Állítólag rajongott a fagylaltért, és persze be akarta bizonyítani, hogy Kubában még jobb és még több ízű fagylalthoz jut a nép, mint az ellenséges Amerikai Egyesült Államokban. Castro titkárnője és bizalmasa, Celia Sanchez volt a projekt felelőse, aki kedvenc balettszereplőjéről Coppeliának nevezte el a helyet. Az ottani „Népligetben” álló jégkrémpalota – mely az évek során Havanna kultikus helyévé vált – bővelkedik érdekességekben, vagy ha úgy tetszik, furcsaságokban. Először is óriási, egyszerre 1000 ember fér el benne. A helyfoglalás épp ezért nem a megszokott módon történik. Először is sorba kell állni – és sor, az mindig van. Az épp sorra kerülőket egy dolgozó odavezeti egy adott asztalhoz, ahol helyet foglalhatnak. Egy asztalnál az összes széket „fel kell tölteni”, csak azután kerülhet sor a következő asztal benépesítésére. Így helyezik el szép sorban
131 az asztaloknál a várakozókat. Persze előfordulhat, hogy egy társaságból így nem mindenkinek sikerül ugyanahhoz az asztalhoz leülnie, hogy van-e apelláta, azt sajnos nem tudom. Az „étlapon” az ízeknél csak csoki és eper volt feltüntetve, de a „Különlegességek” alatt több izgalmas ajánlat is szerepelt: Tres Gracias, Ensalata mixta stb. Kiderült, hogy ezek a csokinak és az epernek különböző arányú és mennyiségű kombinációi, illetve az sem mindegy, hogy milyen edénykében szolgálják fel… tehát egy gombóc eper és egy gombóc csoki vagy két gombóc csoki más nevet kap. Eszembe jutott az 1994-ben készült kubai film, a Fresa y Chocolate (Eper és csoki), aminek a kezdőjelenete a Coppeliában játszódik. A filmet Kuba a legjobb külföldi film kategóriában nevezte Oscar-díjra, és nemzetközi hírnevet szerzett. Egészen hihetetlen, hogy idáig eljutott a film, hiszen az LMBT-közösség helyzetét feszegeti a kommunista Kubában. Az ültetésnél szerencsénk volt, egy asztalhoz kerültünk, rajtunk kívül még két hölgy ült ott. Udvariasan köszöntünk, de aztán mindenki szép csöndben maradt, amíg felvették a rendelést, és kihozták kis műanyag tálkában a pár gombóc fagyit. A hölgyeknek viszont újabb és újabb tálkákat hoztak ki, fagyival. Ők szép nyugodtan az ölükben lévő termoszba kanalazták ezeket, csak egy-egy tálkával ettek. Spanyoltudásunk elég limitált, és nem is éreztük illendőnek a kérdezősködést, de később megtudtuk, hogy szokás innen a családnak vagy barátoknak fagyit vinni, mert itt mindig kapható – ami egyáltalán nem mondható el a boltokról –, ráadásul eszméletlenül olcsó is! Egészen 2021-ig Kubában ugyanis kétféle pénznem volt érvényben: a konvertibilis és a helyi peso. Az emberek helyi pesóban kapták a fizetésüket, ezzel lehetett fizetni a boltokban, már ha volt áru, illetve a jegyrendszerben kiutalt termékek árát is helyi pesóban határozták meg. Importtermékeket viszont csak konvertibilis pesóért lehetett beszerezni, így azok a legtöbb kubainak elérhetetlenek maradtak. Turistaként az ember csak konvertibilis valutával találkozott, kivéve a Coppeliát, itt csak helyi pesót fogadtak el, emiatt könnyen megfizethető még a kubaiaknak is. A lila autó és a narancssárga nadrágos lány, illetve az előtérben lévő sárga pólós férdi kombinációja a fagylaltozó logójával nagyon tetszett, sietnem kellett a kép elkészítésével, ezért arra már nem tudtam figyelni, hogy a felirat se maradjon le. De álljon itt magyarul: soha nem adjuk fel elveinket.
210 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Repülés Nem számolom, hányszor, hány órát töltöttem repülőgépen, vagy hány reptéren voltam, mindenesetre nagyon szeretek repülni, az internet mellett azt tartom a 20. század legnagyobb vívmányának, hogy most már gyakorlatilag mindenki számára megadatott a repülés. A szabadság szimbóluma. Néhány repüléshez kötődő minisztorit és képet hoztam. ARGENTÍNA Az argentin bor több mint 60 százaléka Mendoza tartományban készül, ezért igazán stílusos dolog, hogy a kis reptér előtt egy sor szőlőt telepítettek. Gondolom, leginkább dekorációs céllal, de annak tökéletes, az ember rögtön ráérez a hely hangulatára, vagy ha éppen indul, akkor stílusosan elköszönhet a borvidéktől. ARAB EMIRÁTUSOK Dubaiban 2010-ben megnyitottak egy, a várostól 37 kilométerre lévő repteret a sivatagban. 2030-ra ígérik, hogy teljesen elkészül a repülőtér. Jelenleg csak néhány járat indul és érkezik innen, illetve áruszállításra használják. Párszor indultunk-érkeztünk érkeztünk ide, elég bizarr élmény a sivatagi lokáció miatt. Forrás: Emirates Institution for Advanced Science and Technology. Al Maktoum Airport, Dubai. Taken by DubaiSat-1 from EIAST on 5 October 2010. Creative Commons.
211 BOTSWANA Szafari egy kis repülőgépről meglehetősen dekadens dolog, belátom. De ha az ember lánya rajong az afrikai állatnézésért, akkor muszáj egyszer-kétszer bevállalni. Botswanában az Okavango folyó deltája egy 15 000 négyzetkilométer kiterjedésű mocsárvidék, nagy része az ember számára megközelíthetetlen. Állatvilága gazdag, ezért nemcsak a bámulatos tájat élvezhetjük, hanem némi szerencsével nagyobb testű állatokat is megpillanthatunk a levegőből. DÉL-AFRIKA A „Lakáscsere” fejezetben meséltem, hogy egyik vendéglátónkról kiderült, hogy van egy 1980- as évekből származó svájci vitorlázórepülője, és a közeli Blyde River Canyon Nature Reserve környékén szokott repkedni. Kétüléses gépén mindkettőnket elvitt egy-egy félórás repülőútra, csak úgy, szívességből, hiszen az üzemanyag árát is alig akarta elfogadni. Fantasztikus élmény motorzúgás nélkül látni a zöld, füves szavannát, a kanyon hegycsúcsait, az állatokat.
214 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Sátrazás A lakáscsere mellett a kedvenc szállástípusunk a sátor. Ne a balatoni, horvátországi vagy egyéb nyaralóhelyi kempingekre gondoljunk. Annak is van hangulata, kétségtelen. De sajnos az európai kempingekben gyakran zsebkendőnyi helyünk van, zsúfoltság meg zaj van, no meg ételszag, ha akarjuk, ha nem. Olyan kempingezésre gondolok, ami természetközelibb, emberlakta településektől távoli. Garantált a gyönyörű környezet, legyen szó sivatagról, tengerpartról, havas hegycsúcsokról. Esetenként még meglepő infrastruktúrával is találkoztunk, de hadd meséljem el sátras kalandjainkat néhány nagyon különböző adottságú országban. OROSZORSZÁG A páratlan természeti adottságú Kamcsatka Oroszország legkeletibb része (lásd „Állatvilág” fejezet). Nyáron töltöttünk itt két hetet egy helyi utazási iroda szervezésében. A félszigeten az utak hiánya miatt csak helikopterrel, hajóval, gyalog, illetve hatkerék-meghajtású, irgalmatlanul nagy terepjáróval lehet közlekedni. Az utazás egyik fénypontja a Mutnovszkij-vulkán megmászása volt. Ez a félsziget egyik legaktívabb vulkánja; legutóbbi kitörését 2000-ben jegyezték fel. 2300 méter magas, ami nem tűnik túl extrémnek, de ne felejtsük el, hogy nyáron napközben kellemes, 20 °C körüli a hőmérséklet, de estétől reggelig fagypont körüli. A vulkán csúcsára természetesen csak tapasztalt vezetővel lehet feljutni, hiszen itt útjelző táblák, sőt utak sincsenek. Jegesre fagyott havon, sáros hókásán, köves, sziklás, homokos területeken és kénszagú gejzírmezőkön kellett Táborhelyünk a Mutnovszkij-vulkán közelében
215 Sátrazás átjutnunk, hogy felérjünk a csúcsra. A havas részeken különösen feltűnt, hogy gyakran óriási területeken barnás, szürkés por fedte be a buckákat. Pont úgy nézett ki, mintha fahéjjal szórták volna be egy óriási kapucsínó habját. Nem értettük, mitől lehet itt szennyeződés, hiszen semmilyen emberi tevékenység nincs a közelben. Vezetőnktől megtudtuk, hogy finom szemcséjű vulkáni hamu borítja a tájat. A másik elsőre érthetetlen „jelenség” néhány husky jelenléte volt, akik hozzánk csapódtak, és végig lelkesen kísértek minket. Kiderült, hogy télen a közeli meteorológiai állomás munkatársai etetik őket, nyáron meg találnak ezt-azt, és a nem túl népes turistacsoportoktól is csak-csak leesik valami. A csúcs az alaptáborból oda-vissza kb. 16 kilométer, a legutolsó szakasz annyira meredek, hogy csak kötél segítségével lehet felmászni. Nem érdemes megfutamodni, a jutalom egy gyönyörű krátertó látványa. Korábban gleccser „lógott” fölötte, de az egész a tóba zuhant. Gyaloglás az óriás kapucsinó habján A végletek földje Naplemente idején egészen valószínűtlen látvány nyújtott a füstölgő vulkán
250 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Ünnepség Az emberek világszerte szeretnek ünnepelni. Európán kívül utazva azt látjuk, hogy az európai kultúrkörben szokásos ünnepi alkalmak ugyanúgy megvannak majdnem mindenhol, csak más formában. Ilyen például a riói karnevál vagy a kínai új év. Viszont olyan ünnepi eseményeken is részt vettünk utazásaink során, ami számunkra újdonságként hatott. Az persze ismerős, amikor egy jelentős sportesemény egy egész várost lázba hoz, de ha maga a sportesemény ismeretlen, az már egész más. TAJVAN Tajvan egy csendes-óceáni sziget, mégsem írhatom, hogy szigetország, ugyanis a Kínai Népköztársasághoz fűződő bonyolult politikai viszonyai megakadályozzák, hogy önálló országgá válhasson. Nekem nyilván nem célom, hogy ezzel a témával foglalkozzam, ez számunkra most annyiban érdekes, hogy Tajvanon megtaláljuk a kínai kultúra széles tárházat, de mindezt jól szervezett, karbantartott, tiszta környezetben. Szerencsénkre épp a kínai új év időszakában utaztunk Tajvanra. Az új év időpontja évről évre változik, a január 21. és február 20. közé eső újhold napjára esik, és a nyugati hagyományoktól eltérően nemcsak egy napig ünneplik, hanem egy egész ünnepségsorozat kezdete, és az új év 15. napján megrendezett Lampionfesztiválig tart. Sok kelet-ázsiai országban ünneplik a kínai új évet, rendkívül látványos dekorációkat láthatunk a városok terein, mindenütt fényfüzérek, vörös lampionok lógnak, óriási éjszakai piacokon lehet a legkülönfélébb finomságot kipróbálni, és persze sok-sok vörös színű Disznók és lampionok mindenütt Utca Hualienen a Lampionfesztivál ideje alatt
251 Ünnepség ajándék- es dísztárgyat lehet vásárolni. A piros szín ugyanis az életerő, az ünneplés, a szerencse szimbóluma. A legnépszerűbb ajándék egy kis piros boríték némi aprópénzzel, amit a szerencse vagy a boldogság írásjelével díszítenek, esetleg az éppen aktuális állatövi jegy jelével. Ottjártunkkor éppen a disznó évébe léptünk, és kedvenc dekorációink a disznókat formázó papírmasé alkotások voltak. Hihetetlen mennyiségű és stílusú disznók, disznócsoportok, kicsik, nagyok, viccesek, művészi igényű, absztrakt alkotások tűntek fel mindenhol. Elgondolkodtunk, vajon milyenek lennének a szobrok, ha mondjuk a patkány évébe léptünk Seannal Hualien legnagyobb templomában A Fo Guang Shan Buddha múzeum lótusz formájú kandeláberei Egyike a papírmasé lampioncsoportoknak, persze disznók minden mennyiségben
258 Menni Kell! • Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig Vasút Vonattal utazni jó. Sokkal hangulatosabb és gyakran kényelmesebb, még ha olykor egyáltalán nem gyorsabb, mint a busz, de hát úgy a legjobb utazni, ha az idő nem fontos szempont (lásd „Pontos” fejezet). Ha vonaton utazunk, remekül lehet kifelé bambulni, nézni a tájat, s felállhatunk, járkálhatunk, beszélgethetünk a többi utassal, vásárolhatunk mindenfélét, amit a vonaton utazók kínálnak. Az ún. harmadik világ országaiban sok esetben a gyarmati időkben épültek a vasútvonalak, a vasútállomások, a kocsik viharvertek, és persze pont ettől izgalmas ezekkel utazni. Igazán kár, hogy több helyen is egyre inkább áttérnek a közúti, buszos tömegközlekedésre. NAMÍBIA Namíbiában ugyan nem utaztunk vonattal, de néhány „szellemállomásba” belefutottunk, illetve a fővárosban, Windhoekban lévő százéves állomásépület arra késztetett, hogy kicsit utánajárjak az itteni vasúthálózat történetének. (Lásd még „Állatvilág” és „Furcsaság” fejezetek.) Az ország déli részén lévő sivatag gyönyörű, de életvitelszerűen lakhatatlan. Ennek ellenére mégis láthatunk néhány építményt, ami visszarepít minket bő egy századdal korábbi időkbe. Lüderitzből kelet felé tartva a B4-es úttal párhuzamosan vasúti pálya fut, már ahol nem temeti be a homok. E vidéken gyakoriak a homokviharok, erős szélben a homokdűnék naponta akár 15 métert is elmozdulhatnak. Állandóan tisztítani kell az utakat, a síneket. Garub vasútállomása 2020 telén
259 Vasút 1890-ben a németek hivatalosan is koronagyarmattá nyilvánították Namíbiát, és Lüderitz kikötővárosa fontos kereskedelmi állomássá fejlődött. Egyre több német katona érkezett az országba, mivel fegyveres konfliktusok robbantak ki a német hadsereg és Namíbia őslakosai között. A német szárazföldi csapatok a Lüderitztől 120 kilométerre fekvő Aus városka környékén állomásoztak, ami fontos csomópont észak és dél, illetve kelet és nyugat között. Az utánpótlás a tenger felől vasúton volt lehetséges, így a teljes 120 kilométeres vasúti szakasz egy év alatt elkészült. Az építkezés során több mint 1000 helyi „vasúti munkás” halt meg. Az I. világháború alatt aztán elvesztette katonai jelentőségét Lüderitz és Aus is, még egy ideig a környékbeli gyémántkereskedelemben hasznosították ugyan a vasutat, de az 1950-es években ez is hanyatlásnak indult, s szépen feledésbe merült ez a vérrel-verítékkel épített szakasz. Már csak néhány állomásépületet látni – Kolmanskopban, Grasplatzban, Haalenbergben és Garubban –, s gót betűs felirataik is olvashatók. Garubnál elidőztünk egy darabig, elmerengtünk a romos épület látványán, a mellette lévő kopár fatörzsön, a semmibe vesző síneken, a sínek mellett rozsdásodó víztartályokon. Windhoek szépen felújított vasútállomása szinte minden részletében az 1910-es éveket idézi. A vágányoknál régi mozdonyok, vasúti kocsik vannak kiállítva, és egy minimúzeum is működik, jó néhány fotót látni a 20. század elejéről, a sivatagban épült déli vonal fénykorából. Hihetetlen volt látni Garub állomásépületét a gondosan elültetett fák között, elegánsan felöltözött emberekkel körülvéve. A Lüderitz-vonalat teherszállításra alkalmanként mostanában is használják, és tervezik, hogy a homoktorlaszok ellen alagutat építenek, de úgy tűnik, a megvalósítás még várat magára. Windhoek vasútállomásának épülete Garub állomásépülete a virágkorban
Ertler Alíz szenvedélyes utazó. Kamaszkorától űzi, hajtja a világ megismerésének, megtapasztalásának, „átélésének” vágya. Mágnesként vonzzák az idegen kultúrák és emberek, akik felé mindig is elfogadóan, érdeklődő szellemmel és nyitott szívvel közeledett, azzal a szándékkal, hogy a kölcsönös tisztelet jegyében kapcsolatot teremtsen. Több mint harminc éve járja a világot: megfordult az Antarktisz kivételével az összes kontinensen, több éven át élt Hollandiában, Moszkvában, Dubaiban, dolgozott önkéntesként Szváziföldön és Kínában, gondozott pandákat és megfigyelt vadon élő hegyi gorillákat, járt az Amazonas vidékén és az Aral-tó környékén. Sátorozott Kamcsatkán, Hawaii-on és Namíbiában. Rajong a természetért, a vadvilágért, az erdőkért-mezőkért, sivatagokért, az égig érő hegycsúcsokért, a gejzírekért és a vízesésekért… de legalább ennyire a kultúra és a művészetek szerelmese is. Hajlandó egy-egy különleges kiállításért, látványosságért fél Üzbegisztánon átvonatozni vagy Etiópiát átszelni, s ezzel együtt érdeklődve figyeli az egymásnak feszülő szumó birkózókat Japánban, ámulatba ejti egy-egy kuvaiti épület, de nem rest légpárnás hajóval suhanni a Bajkál-tó szigetére, vagy biciklivel bebarangolni a távol-keleti Bagan templomkomplexumát… Élvezettel kanalazza a fagylaltot Kubában, kortyolja a zamatos bort Dél-Afrikában, vagy eszi a zöldségragut a Titicaca-tónál Peruban – és közben szívvel-lélekkel figyel, barátkozik, beszélget a helyiekkel. Utazási élményei közül a legmaradandóbbak az extrém, ismeretlen helyekhez fűződnek. Keresi és észre is veszi a legapróbb értékeket is, meglátja az örömöt minden pillanatban, és összes érzékszervével megmártózik a világban. Csodákat lát meg, és ő maga is csodákat teremt: örömöt ad, hogy az ő szemén keresztül mi is átélhetjük e számtalan kalandot, s így talán mi is meglátjuk, mennyi gyönyörűség vesz körbe minket is.