10. A szóelemek típusai

10. A szóelemek típusai

A szóelem, idegen szóval morféma a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel rendelkező egysége,
melyeknek két alapvető csoportját különítjük el: a tőmorfémát és a toldalékmorfémát. A szó jelentésmagját a
tőmorfémák hordozzák, ezért a tőmorfémák legtöbbször fogalmi jelentéssel bírnak. A tőmorfémákhoz járuló
toldalékok alkotják a toldalékmorfémákat. A toldalékmorfémáknak mindig járulékos vagy viszonyjelentésük
van. Feladatuk a tőmorféma jelentésének megváltoztatása, módosítása vagy a mondatbeli viszony jelölése.

A magyar nyelv sajátosságaiból adódóan a toldalékok legtöbbször a tőmorféma után találhatók. A tőhöz
kapcsolódó toldalékokat idegen szakkifejezéssel szuffixumoknak nevezzük. Pár toldaléktípus a tő előtt
helyezkedik el, őket prefixumoknak hívjuk, ezek a felsőfok és a túlzófok jele, valamint az igekötők.

Alaki önállóság szerint két típusba csoportosíthatjuk a szóelemeket, szabad- és kötött morfémákra.
A szabad morféma az a szóelem, amely alakilag önállóan, más szóelemtől függetlenül fordul elő. Ilyen
például a szótári tövek nagy része (pl.: asztal, olvas, sün).
Kötött morfémának azt a szóelemet nevezzük, amely mindig csak egy másik morfémához kapcsolódva
alkot szóalakot. Ide soroljuk a toldalékokat és az olyan tőmorfémákat, amelyek csak toldalék(ok)kal együtt
jelenhetnek meg. A magánhangzóra végződő szótövek is ide tartoznak. (pl.: erde-i, vödr-ök, almá-k)

A tőmorfémák típusai

A mondatokban szereplő szóalakok többnyire toldalékolt formában jelennek meg. Ezek a szóalakok szótőből és
toldalék(ok)ból állnak. Mind az igék, mind a névszók körében megkülönböztetünk egyalakú és többalakú töveket.
A toldalékos szavak töve nem mindig egyezik meg a szótári tővel, az ilyen kötött morfémákat a szótári tövek
tőváltozatainak nevezzük. Egy szónak több tőváltozata is lehet, pl.: tesz-em, te-het, té-gy, tev-ő.

Az igetövek 95%-a egyalakú, tehát csak egy töve van (pl.: csüng, áll, ír). A maradék 5% többalakú, vagyis több
tőtípust képvisel. Vannak hangzóhiányos (zörg-ök), v-s változatú tövek (löv-ök), sz-es és d-s változatú tövek, n-
es változatú, valamint sz-es és z-s változatú igetövek.

A névszótövek többsége (kb 70%-a) szintén egyalakú. Megkülönböztetünk közöttük magánhangzóra és
mássalhangzóra végződő szótöveket. A mássalhangzóra végződő többalakú tövek között vannak tőbelseji
időtartamot változtató tövek (kez-et), hangzóhiányos (kér-get), hangugrató (kely-het) névszótövek. A
magánhangzóra végződők között találunk tővégi időtartamot váltakoztató (alm-át), véghangzóhiányos (borj-
akat), valamint v-s névszótöveket (bőv-ebben).

A toldalékmorfémák típusai

A magyar nyelvben a toldalékok három típusát különböztetjük meg: képző, jel, rag. A toldalékok között is
találunk egyalakú (-é, -ig, -ért) és többalakú (-ról/-ről, -hoz/-hez).

képző jel rag

új szót hozhatunk vele létre szóalakot hozunk vele létre

nem köti meg a szó szófaját megköti a szó szófaját nem változtatja meg a szó szófaját

a tő után és a jel előtt áll a képző és a rag között áll lezárja a szóalakot

több is állhat egymás mellett egy szóalakon belül csak egy lehet belőle

mondatrészszerepet jelö

A toldalékokhoz gyakran hozzátartozik egy előhangzó is, amelynek nincs jelentése, nem önálló eleme a szónak
(ház-as, ház-ak). Az előhangzót a toldalék részeseként elemezzük.

A szóalakban a morfémák kapcsolódása meghatározott szabály szerint történik: tő + képző(k) + jel(ek) + rag.
Néhány esetben eltér a szabályos sorrendtől: tő-jel-képző: nagy-obb-ít, kis-ebb-ség; tő-rag-képző: öt-ször-öz.

10. A szóelemek típusai

k igeképző zöld-ell, dob-ol, só-z
é főnévképző szép-ség, olvas-ás, madar-ász
p melléknévképző
z számnévképző arany-os, ujj-nyi, kert-i
harm-adik, öt-öd
ő igenévképző úsz-ni, szaladgál-ó, ér-ett, megír-andó, nevet-ve

múlt idő jele -t, -tt
-na, -ne, -ná, -né
igéhez feltételes mód jele
-j
felszólító mód jele
-k
j többes szám jele -m, -d, -e/a, -unk/ünk, -tok/tek/tök, -uk/ük
-é
e fn-hez birtokos személyjel
l birtokjel -i
középfok: -bb, felsőfok: leg…bb, túlzófok: legesleg…bb
birtoktöbbesítő jel
-ik (nagyobbik)
mn-hez fokjel
kiemelőjel alanyi ragozás (-k, -sz/l, , -unk/ünk, -tok/tek/tök, -nak/nek
tárgyas ragozás (-m, -d, -i/ja, -juk/jük, -játok/itek, -ják/ik
igei személyragok -m, -d, -e/a, -unk/ünk, -otok/etek/ötök, -uk/ük

r főnévi igenév személyragjai -t
a tárgy ragja
g birtokos jelző ragja -nak/nek
határozóragok -ban/ben, -ba/be, -ból/ből, -tól/től, -n/on/en/ön, -an/en,
-ra/re, -ról/ről, -nál/nél, -hoz/hez/höz, -val/vel, -kor,
-nak/nek, -ul/ül, -lag/leg