20. Az alakzatok

20. Alakzatok

A szöveget úgy alakítjuk, hogy a kommunikációs céloknak minél jobban megfeleljen, ezeknek az eljárásoknak
az eredményeként születnek az alakzatok. Ezek az átalakító műveletek a szöveg valamely részletéhez, valamely
nyelvi szintjéhez kötődnek: átalakíthatunk hangsort, szóalakot, mondatformát vagy szövegrészletet, eszerint
megkülönböztetünk hangalakzatokat, szóalakzatokat, mondatalakzatokat és gondolatalakzatokat.

Az alakzatokat már az ókori retorikákban is tanították, mint a szónoki beszéd legfontosabb hatáskeltő eszközeit.
Mindegyik szövegátalakító műveletet azért végezzük, hogy a szöveg nagyobb kifejezőerőt kapjon. Az
alakzatokat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy milyenfajta átalakítást végzünk a szövegben. Egyes alakzatok a
hozzátoldás műveletével születnek, megismételjük például a szó eleji hangot, a teljes szót, a mondatot. Mások
az elhagyás műveletének az alakzatai. Idesoroljuk például a kötőszónak az elhagyását és a hiányos szerkezetű
mondatok alkalmazását. Az is előfordul, hogy fölcserélünk a szövegben nyelvi elemeket. A fölcserélés alakzatai
közé tartozik például a szokatlan szórendű mondat, a jelző és a jelzett szó elválasztása más szó közbeékelésével.
Újakra is kicserélhetjük a nyelvi elemeket, így születnek a kicserélés alakzatai, például a túlzás.

1. Ismétlés

Az egyik legfontosabb alakzat az ismétlés, vagyis a hangalak megkettőzése, a szöveghez való hozzáadása. Az
ismétlés helye és a megismételt szövegegység fajtája szerint különböztetjük meg az ismétlés fajtáit.

a) kezdőhang ismétlése: alliteráció
b) szóismétlés: „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, Minden madár társat választ, virágom,

virágom.” (Népdal)
c) szókapcsolatok, mondatok ismétlése: „Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm

hatalom, húsz esztendőm eladom.” (József Attila: Tiszta szívvel)
d) refrén – van egy visszatérő mondat/versszak, ami állandóságot érzékeltet és játékosságot ad
e) tőismétlés (figura etimologica): ugyanannak a szótőnek különböző alakváltozatait ismételjük meg

egymás után. „Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve.” (Arany János:
Epilogus)

2. Párhuzamos szerkezet

Amikor hasonló felépítettségű szerkezeteket állítunk egymás mellé, párhuzamos szerkezetet (=gör.-lat.
paralelizmust) kapunk. Párhuzam lehet a tagmondatok, a mondatok vagy nagyobb szövegegységek között.
Pl.: „Hervadt az a rózsa, Kinek színe nincsen, Bágyadt az a madár, Kinek társa nincsen.” (Népdal)

3. Ellentét

Máskor éppen az ellentét (gör. antithesis) hordozza a stílushatást, amikor az értelmi és érzelmi nyomatékosítás
kedvéért állítunk szembe ellentétes jelentésű szavakat, kifejezéseket, tagmondatokat, mondatokat vagy nagyobb
szövegrészeket.
Pl.: „Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe, Ott láttam a babám egy kovácsműhelybe.” (Népdal)
Hatásos gondolaterősítő stíluseszköz a látszólagos vagy álellentét, a paradoxon.
Pl.: „Bújt az üldözött, s felé Kard nyúlt barlangjában, Szertenézett, s nem lelé Honját a hazában.” (Kölcsey
Ferenc: Himnusz)

4. Felsorolás

A mondandó erősítését, a sokoldalú megvilágítást szolgálja, ha azonos mondatrészi szerepben levő, nem rokon
értelmű szavakat sorolunk fel.
Pl.: „Az emberöltő kel, nő, zajg, bomol, Küzd, hömpölyög, él s éltet szűntelen.” (Arany László: A délibábok hőse)

5. Részletezés

A részletezés a felsorolással rokon stilisztikai alakzat. A mondanivaló aprólékos kibontásával, újabb fogalmi
jegyek megnevezésével kelt érzelmi telítettséget, segíti a fogalomtisztázás.
Pl.: „Tavaszodik, lágy az idő, Kihajt a fű, kövéren nő.” (Arany János: Haj, ne hátra, haj előre)

20. Alakzatok

6. Halmozás

A halmozás azonos szófajú és mondatrészi szerepű, gyakran rokon értelmű szavak, kifejezések együttes
megnevezését jelenti, melyeknek azonos a mondatrészi szerepük. A halmozást is a közlésvágynak, a
szabatosság igényének, az érzelmi elragadtatás kifejezésének a célja hozza létre.
Pl.: „Sírjatok, szemeim, Hulljatok, könnyeim, Gyakran áztassátok Elhervadt orcáim!” (Népdal)

7. Fokozás

A fokozás olyan alakzat, amelyben egy tartalmi és hangulati skála sorrendjében soroljuk fel a rokon értelmű
szavakat, kifejezéseket.
Pl.: „Hej, ne búsulj s ne bánkódj, Ne is siránkozzál!” (Népdal) vagy „Bátor Opos száguld, csak alig zabolázza
haragját, Menne, rohanna, repülne, de nem hozhatja vezérét.” (Vörösmarty Mihály: Cserhalom)

8. Túlzás

A túlzás az érzelmi hatás kedvéért felnagyítja vagy éppen ellenkezőleg, kicsinyíti a jelenségeket.
Pl.: „Tenger virág nyílik tarkán körülötte.” (Petőfi Sándor: János vitéz) vagy „Nincs tenyérnyi zöld hely nagy
határ mezőben.” (Arany János: Toldi)

9. Irónia

Az irónia a túlzással rokon stíluseszköz, a nevetségesség forrása. A látszólagos magasztalás mögött elítélés,
elmarasztalás bújik meg, melyet a szövegkörnyezet leplez le.
Pl.: „Ha az éjet kinn töltöm, Gyönyörű mulatságocska lesz, Nedves háttal sáros földön.” (Petőfi Sándor:
Bolond Istók)

a.) szarkazmus: irónia negatív hangsúllyal

10. Gúny

A gúny is rokon stíluseszköz a túlzással, a képtelenségig felnagyítja egy jelenség negatív vonásait.
Pl.: „Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör.” (Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör)