A teremtmények is teremtenek és ez a másodlagos teremtés a teremtmény szellemiségének és lelkiségének a tükre, kiáradása, megnyilvánulása. Ez a teremtmény Világa. Az elsődleges, Isteni Teremtés Világa a Valóságos, objektív Világ, az a kiindulási alapérték és egyben morális mérték, amihez mérhető minden, amihez viszonyítva válik valami helyessé vagy helytelenné. A teremtmény belső, szubjektív és kifelé áradva egyre inkább manifesztálódó Világa valóságos, ha összhangban, harmóniában és megfelelésben van az Isteni külső, objektív Világgal. Látszat, illúzió a teremtmény által teremtett Világ, ha nem a Szellem, Lélek, Erő Hármas Egységéből keletkezett, ha az elsődleges Teremtés Világához, tehát a morális mértékhez képest részleges, torzult, a kettősségben végletes és meghasonlott, ha elkülönül és elkülönít, ha kizár és korlátoz. Így tehát a Világ nem káprázat, illúzió, maya. Az ember a természet, a világ része, teremtménye és alkotója egyszerre, a világgal együtt fejlődik, változik és alakul. Ezért, ha a világ illúzió lenne, akkor az embernek is illúziónak kellene lennie. Az ember Isten képmása, mert szintén szellem-lélek-erő hármas egysége, ezért, ha az Isten képmása illúzió lenne, akkor az Isten is illúzió lenne. A teremtő Isten magából teremt, saját minőségeiből, így a teremtmény, vagyis a világ az isteni princípiumokat, alapminőségeket és alap tulajdonságokat jeleníti meg. A teremtő, a teremtmény és a teremtés Egy valóságos Egység, ezért nem lehet illúzió. Az ember, ha megismerte önmagát, akkor megismerte a világot is, és ez fordítva is igaz, ha megismerte a világot, akkor megismerte önmagát is. Ezért a megismerés, vagyis a kiindulási érték, és az érték értelmezése, vagyis a mérték dönti el, hogy mi illúzió és mi a teremtés valósága. Ami illuzórikus lehet az a megismerés a különböző tudat szinteknek megfelelően. Az illúzió az káprázat, csalódás, részleges ismeret, az alapértéktől és az alapideától eltérő értelmezés. Hamis, ezért létrontás és léthazugság. Ezért nem az Ember illúzió, hanem az árnyékén, az álegó, a doppelgänger, a csupán statisztikai adatként a fizikai síkon ténfergő fogyasztó. Az illúzió nem a teljességet fogja át, hanem annak csak egy részét, ezért erre a részleges ismeretre épített minden fogalomrendszer és következtetés csak részleges, tehát illúzió lehet. Ezért illúzió az az érzéki világkép, hogy a világ pusztán anyagi valóság, mennyiség, öntörvényű biológiai tenyészet, és amely minden szellemit illúziónak tekint. Ugyanilyen illuzórikus az a misztikus világkép is, amely az anyagi megnyilvánulást, a természetet illúziónak tekinti, és csak a szellemit fogadja el valóságosnak. Tehát nem a világos világ, a Világ Világossága az illúzió, hanem a világról alkotott ismeret, világkép lehet illuzórikus, hamis, részleges. A Vakvilág. A Vakvilág az csak úgy történik, nem tudatosan, az árnyékember, az álegó termeli ki magából, mint egy váladékot. Ha az alapérték, az Ige, a kinyilatkoztatás fogalmai torzulnak, más értelmet kapnak, akkor hamissá, illúzióvá válnak. A rosszul értelmezett fogalmakkal csak illúziót lehet építeni. A hamis mérték, a hamis mérleg csal.
A hamis, illuzórikus okból eredő minden okozat, következmény hamis és illuzórikus lesz. Így élhet valaki egy valóságos világban is illúzióban. A valóságos és igaz fogalmak eltorzítása, meghamisítása a létrontás. A hármas egységű létezés a való, igaz teremtés, és az ebből kiesett hamis illúzió csupán nem maradandó történés. Ezért lehet illúzióban élni helyes fogalomhasználat mellett is a hármas egységen kívüli poláris, kettészakadt, meghasonlott világban. Aki érti a fogalmat, de nem a szerint érez, és aki érzi a fogalmat, de nem a szerint cselekszik, már nemcsak illúzióban, létrontásban él, hanem léthazugságban. A léthazugság megtéveszt és tévedésben tart, kísértő és kísértés. Az illúzió a karmát megterheli, ilyen minden be nem váltott gondolat, meg nem élt életérzés, hamisan kinyilatkoztatott ige, minden léthazugság és létrontás. A rosszul értelmezett valóság az illúzió. A tükörképben a tükrözött tárgy, az illúzióban, pedig a valóság nincs jelen sem fizikailag, sem lelkileg, sem szellemileg. A testet öltésben, a teremtésben viszont a megnyilvánult szellem-lélek saját minőségei szerint fizikai manifesztációjában, valóságosan is jelen van. Minden illúzió, maya, ami hamis, ami hazug, ami a lényeget csak részben és torzan tartalmazza, ami nem teljes, ami úgy néz ki, de mégsem az. Ezért illúzió az ember gondolataiban keletkezhet, mint "tudati termék" a helytelen értelmezés és megismerés, valamint a valóság, az Ige meghamisítása eredményeként. Ezzel szemben az imaginációban az imagináció forrása és az imaginatív kép, látvány azonosak, eggyé válnak. A teremtő, a teremtés és a teremtett Egy Egység. Egy pompásan virágzó és illatozó növény, egy zamatos alma maga az Opus Magnum annak a szellemlénynek a számára, aki által megjelenhetett a Földön. A geocentrikus világkép csak a sötét középkorban jelentette azt, hogy a föld körül kering a nap és az összes bolygó. Az ősi archaikus időben ez azt jelentette, hogy a szellemi világ számára a Föld az imaginációs pont, ahol megszülethet a mennyei paradicsom realizált, megvalósított Nagy Műve, benne az emberrel és az ember által. Szemlélve a világot és az emberek jelenlegi világképét, gondolkodását úgy tűnik, hogy a földet siralomvölgynek tekintik, az anyagot és a fizikai embert bűnösnek, az élet értelmének a szenvedést látják, akik már "ezoterikusok" azok szerint minden földi cél értelmetlen, sőt a személyiséget fel kell oldani, az egót le kell bontani. Egy-két modernkori ezoterikus okosság pedig a Világot az Egyén önző, szabados, felelőtlen mágikus terepasztalának tekinti, ahol mindenki annyi pénzt teremthet magának amennyit csak akar, ahol olyan körülményeket teremthetünk magunknak amilyenekhez éppen kedvünk szottyan. Az emberek szimbólumokat rakosgatnak magukra és másokra minden morális háttér és lelki tisztaság nélkül, amivel csak termelik a karmát, az apokaliptikus történéseket, az illúziót.
26. A karma és a szabad akarat A Karma, amit a Lélek akar Ma! Ugyanis csak a Most, a jelen Pillanat Él. A múlt a tudat, összességében a kozmikus tudat emlékezetében létezik, nincs itt a pillanatban csak annak a következményei, nincs itt a pillanatban csak akkor, ha általam és bennem, gondolataimban és érzelmeimben élővé válik a jelenben. A jövő, pedig a Ma, a Most történt okoknak az okozata, eredménye vagy célja lesz. Így a karma a reinkarnációt és az ok-okozat törvényét figyelembe véve az előző életek tetteinek, felhalmozott ismeret és tudásanyagának, lelki minőségeinek a jelen életbe való áthozatala, áthatása, együtthatása annak minden következményével. A jelen életemben is építek karmát, azaz el kell viselnem gondolataim, érzéseim és cselekedeteim minden következményét. A testet öltő lélek mindig más és más személyiségben jelenik meg, azaz egy adott személyiség egyszeri és megismételhetetlen. A karma lehet a sors karma is, mely karom megragad, behatárol, megköt és nem ereszt mindaddig, amíg a lélekben lévő Kísértő energiák át nem alakulnak Megváltó energiákká. Karmája annak van, aki kiesett a hármas egység egyensúlyából, a polaritásba, a kettősségbe; elkülönülve az egységtől, mindenféle közösségi áthatást, együtthatást, együttérzést elutasítva. Ez esetben az egyén elkülönül, szembeáll, kizár és kizárul. Az Ősforrás erői csak a hármas egységen lévő EgyÉnben hatnak, a kettősségbe, polaritásba került személyiség saját energiáit éli fel addig, amíg erői elfogynak. Ekkor energiát kezd rabolni, akár tudatosan, akár tudatlanul, függőségi viszonyokat hoz létre, más kettősségben élőkkel, és megindul a harc az Ősforrástól elzárt álegók korlátozott és véges életenergiáiért. A megszerzett energiák azonban magukon hordozzák annak a személyiségnek a sajátos jegyeit, minőségi ismertetőit, sajátos tulajdonságait, akitől megszerezték. Így ezek az energiarendszerek összekapcsolódnak, vagyis karmikus viszony jön létre közöttük. Az energia, amit magadba fogadsz “odahívja a gazdáját is”. A karma egy sorsépítő, sorsteremtő munka, a saját akarat és szabadság által; egy tanulási folyamat, átélés és megélés, belátás és megismerés; az Emberlét önismereti iskolázása. Addig nincs teljesen szabad akarat, amíg a Karma és a sorsszerűség irányít, azaz a Karma meghatározza a Szabadság mértékét és milyenségét. Egy sarkított hasonlattal élve, olyan ez, mint amikor kinyitod a ruhásszekrényt és megállapítod, hogy 15 ruha közül választhatsz, mert ennyi ruhád van. Azt viszont szabadon eldöntheted, hogy melyiket veszed magadra. A megtapasztalás síkján, pedig elkészíthető az új ruha. Amikor a Lélek inkarnálódik, meghatározott jellemmel, karakterrel, tulajdonságokkal manifesztálódik a fizikai síkon. Ez a meghatározott jellem és karakter nem lehet másmilyen, mint amit az előző életek gondolatai, érzelmei, cselekedetei, megtapasztalásai megteremtettek. Ilyen értelemben a múlt, mint ok visszahat a jelenre és befolyásolja, behatárolja a szabad akarat választási lehetőségeit. Ez esetben a jelen okozat, következmény. A feladat megoldása dönti majd el, hogy a jelen történései, milyen jövőbeli következménnyel járnak majd. Azonban éppen a szabad akarat révén múltbeli, karmikus kényszerítő erő nélkül is lehet a jelenben cselekedni, ez esetben nem a múltat dolgozzuk fel, hanem a jövőt építjük.
A hozott képességek, adottságok illetve hiányosságok megszabják az adott személyiség szabadságának mennyiségét és minőségét. Azaz egy keretet biztosítanak a Lélek számára a fizikai síkon, mintegy kijelölve, meghatározva, elrendelve az átélendő élmények fajtáit, mint lehetőségeket. Ez így a sorszerű kényszer, azonban a lehetőségek száma még így is végtelen, így ezen a kereten belül érvényesül a szabad választás lehetősége, a szabad akarat megnyilvánulása. A Karma feldolgozása, átélése, átalakítása által megváltozik a személyiség karaktere, jelleme, szabadságának minőségét és mennyiségét meghatározó tulajdonságai, kitágul a világ, megnőnek a választási szabadság lehetőségei, finomodik az átélendő élmények minősége. Mígnem a megvilágosodás, megváltás által a Karma eltűnésével, a Zodiákus uralmának lerázásával a Lélek eggyé válik az egésszel és visszanyeri teljes szabadságát, a szellem-lélek-erő hármas egységét. A szellemi lét nem káosz, a szellemben élni nem önkény; a szellemi világ egy rendezett struktúra. Ennek megfelelően az anyagi világnak is megvannak a konkrét törvényszerűségekből álló szerkezeti elemei, tartópillérei, melyek a szellemi világban fogantak. Meg kell tudni különböztetni a minőségeket egymástól, ez a különböző értékek, tulajdonságok felismerésének a rendje. Ahol a minőségek felismerhetőek, ott uralkodik a rend, amelyben a különböző tulajdonságok, jellemzők, egyediségek példa értékű jelzésekkel hívják fel magukra a figyelmet. Csak ami szétválasztódott a káosz egyvelegéből, csak az képes az egyesülésre. Minőség szerinti szétválasztás hiányában a dolgok összekeverednek, és ez a rend hiánya, a káosz. A törvény tehát a káoszból a rend felé haladás, az összezavart, összekevert, össze nem illő ideák, hatóerők, minőségek szétválasztása és megkülönböztetése felé haladás. A minőségek és tulajdonságok individualizálódását, egyénivé válását segíti elő a Karma és a Karmán belül a szabad választás szerinti átélés és megtapasztalás. A megtapasztalást követően megismert és felismert minőségek, tulajdonságok képesek azután az együttműködésre, az együtthatásra rendeltetésük szerint. Ezek a személyiségrészek már nem tartoznak a karma kötőerejének erőterébe, míg más személyiségrészek még igen. Minden valóságteremtő gondolat, ami nem válik életminőséget alakító életcéllá, kiöli a lelkierőt, de minden megtapasztalás útjára lépett gondolat lelkierőt ad. Az a szellemlény-gondolat, amelyik nem lelkesül át, az nem kap életet az anyagi világban és viszont, az az érzület, érzékelés, benyomás, anyagi világi formális gondolat, mely nem szellemesül át, nem létezhet a szellemvilágban. Mindannyinkban él a Kísértő Árnyéklény, aki meg akarja akadályozni az önmegismerést, a tapasztalás útján való megismerést és sugallt ítéleteivel és sóvárgásaival megláncolja a lelket, előítéletekre késztet, és élettelen dogmákhoz akarja kötni a gondolatainkat. Ki akar ragadni a hármas egységből a polaritás harcos világába. A Kísértő adóssá tesz és az adósságot életerőben kell lefizetnie annak, aki nem állt ellen a kísértésnek a szellemi, lelki és fizikai sík valamelyikén. A Kísértő a fizikai sík érzékszerveinek korlátozott szintjére szorítja le a megismerést, elnyomva az intuíció és inspiráció halk, de határozott jelzéseit. A Kísértő még a Karma által engedélyezett szabadságunkat és szabad akaratunkat is elveszi, hozzákötve gondolatainkat dogmákhoz, mások gondolataihoz, előítéletekhez, az érzékiségből fakadó érzelmekhez, érzékcsalódásokhoz.
A tiszta és szabad gondolat az, amit nem befolyásolnak előítéletek, múltbeli események, mások gondolatai, mégoly magasztos tanok és elméletek sem. Szabad az akarat, amikor független a körülményektől, a környezettől, az elvárásoktól, ragaszkodásainktól és más személyektől, emberi és világi struktúráktól, rendszerektől. A szabad akaratot nem köti a karma és a sors kényszerítő ereje sem. Tiszta, szabad és őszinte az érzelem, amikor érzéséletünk megszabadult mások érzéseitől, téves felismeréseink és előítéleteink, valamint a külső elvárásoknak való megfelelés hangulatától, az elfogult szenvedélyek, sóvárgások késztetésétől. A Karmaoldás az élet feladat teljesítése, ez az a kegyelem, amit a személyiség megváltásként él át a fizikai síkon, ekkor érzi a megszabadulás belső örömét mind a három síkon; gondolataiban, érzelmeiben és tetteiben egyaránt. Már nem kényszeríti senki és semmi. Az önmegismerés göröngyös, fájdalmas, csalódásokkal teli útját végigjárva felismerte és megnevezte démonait, kiszabadította és átalakította a sötétségben fogságba esett lelki erőit. Inkarnációja végén, pedig megtapasztalásai gazdag kincses ládájával tér haza. A halált követően az étertest rövid időn belül lebomlik, és a lélek felkészül a következő inkarnációra. Az étertest megtisztulása a földi élet során, ahhoz vezet, hogy nem bomlik le a halál után és egyesül a karmától szabaddá vált lélekkel. Az étertest adja a fizikai test formáját, ezért ha az étertest nem bomlik le az újra testet öltés nem jelent új testet öltést is. Az étertest megtisztulása a lélek megtisztulásával érhető el törvényes úton. A fekete mágiával megőrzött étertest a fizikai föld vonzásában marad, alkalmat keresve az inkorporációra, egy másik testbe való beköltözésre, megszállásra. Az inkarnáció megvalósulásra törekvő eredménye, a szellemi cél, az intuíció és az inspiráció által ösztönzi az egyént a karmaoldó, asztrál- és étertestet tisztító tettek irányába. Azonban az egyén fizikai síkról gerjedő érzéki vágyai, előítéletei, elvárásai, ragaszkodásai sok esetben túlharsogják a magasabb Én, a tisztább lélekrészek finom jelzéseit. Nemcsak a tettnek van karmikus vonzata, hanem az érzelemnek és a gondolatnak is, ezért mondta Jézus, hogy aki gondolatban vétkezett az már vétkezett. A helyes észlelést elhomályosító gondolat, a téves értékítélet, a kísértés és a lehetőség összetévesztéséből eredő érzelmek elsötétítik a megértést, megzavarják a lélek magával született boldog természetét, megnehezítik a helyes meggyőződést, torzítják a test-lélek-szellem formáját, harmóniáját, eltávolítanak a karmikus alapképlet céljától, ezáltal rövidítik az élettartamot, és az intuíció és inspiráció tompulásával nehezítik a szellemi fejlődést. A Karma tehát gondolat, érzelem és tett következménye vagy eredménye, ami vagy sorssá válik, vagy szabaddá tesz.
27. Azonosság - Különbözőség, Egyediség - Egység, Kölcsönösség - Közösség Másság - egyenlőség, különállás - széthúzás, egyoldalúság - tömeg Mindennapos fogalmaink, mégis sokan sokféleképpen értik. Mit jelent a közösség? Visszatekintve a szótőre, megpillantjuk a köz, a tér fogalmát. Tehát a közösség tagjainak azonos közegben kell létezniük, ugyanakkor mégis elkülönülten, bizonyos távolságot, közt megtartva, biztosítva az egyéni szabadságot, hogy a minőségek elkülönülhessenek. Az azonos közeg, pedig valamilyen azonosságot, közös alapértéket kell, hogy feltételezzen a közösségen belül. Tehát a közösség megalakulásához szükség van egy közegre, térre és valamilyen azonosságra, hasonló minőségek összetartó erejére, mint a közösséget összetartó kohéziós erőre. Természetesen az azonosság nem feltétlenül jelent hasonlóságot, mivel a duális világban még az azonos erők is különféleképpen jelenhetnek meg. A minőségek, tulajdonságok, egyediségek csak egy meghatározott közegben, térben, közösségben kapják meg az értelmüket, egymáshoz való viszonyuk függvényében. Tehát minden közösségnek az az értelme, hogy az önmagában értelmezhetetlen minőségek, tulajdonságok és erők, egymáshoz való viszonyukban értelmet kapjanak, megnyilatkozzanak. A közösségen belüli azonos minőségek rendeződnek, a tartalmuknak megfelelő törvények, morál szerint, azaz minden közösségben kialakul egy vagy több domináns elv, magatartás-szabály, rendező erő, írott vagy íratlan törvény, amelyek a közösség morális rendezettségét tükrözik vissza. A közösség is, az Őt alkotó Egyénekhez hasonlóan fizikai, asztrál és mentál testből épül fel, azaz van egy gondolati, idea-tartalma, eszmeisége; van lelki, érzelmi, hangulati, esztétikai... stb. tartalma; és van fizikai megjelenése, tevékenysége, a lelkiségét és szellemiségét tükröző szervezete; de az egészet az alapidea moralitása fogja össze. A közösség éterikus kisugárzásának ereje és minősége jelzi, hogy harmonikusan működik-e vagy sem, akárcsak az Egyénnél is az étertest ereje tükrözi az Egészséget, az ÉletErőt a hármas egység (szellem, lélek, test) harmonikus együttműködését. Az éter, prána vagy csí tölti be a teret és szállító eszköze és közege a mentál síkon a gondolati energiáknak, az asztrál síkon a lelki, érzelmi energiáknak illetve mindkettőt közvetíti az ember éterikus testéhez. Ott a fizikai test erőközpontjaihoz, mirigyeihez, szerveihez kerül, majd a fizikai test érzületeit, a fizikai síkon keletkezett, eredt érzelmeket és gondolatokat, a teremtő idea tapasztalatait visszajuttatja, az asztrál és a mentál testbe és a világéter által a Szent Lélekhez, majd a Szent Szellemhez a Kozmikus Elméhez, de csak az esetben, ha a megtapasztalás eredménye átjut a minőségi szűrőkön, vagyis a többrétegű asztrálsíkon. A Kozmikus Elme, a Szent Szellem is egy közösség, szellemi közösség, és a Szent Lélek is egy közösség a lelkek közössége. HeRMeS ToD (HáRMaS TuDó) követői azt tanították, ahogy lent úgy fent, azaz az Univerzum és az ember egymás analógiái, megfelelnek egymásnak. Az ember, különböző síkokból és dimenziókból összeálló egység, azaz a fizikai test, a lélek és a szellem egésze. Így az asztrál- és mentáltest az egyénre jellemző információkat hordozó elektro-mágneses erőtér. A kaldeus mágus-
papok pontosan tudták, hogy az ember gondolatai, érzelmei és tettei ezen energia rendszer karmikus, ok-okozati megnyilvánulásai. Magyarán egy degenerálódott gondolat és érzésvilágú embernek a fizikai síkon történő megnyilvánulásai is hasonlóak lesznek és fordítva, a degenerált tettek, érzelmek és gondolatok torzítják a lelket, és a szellemet elhomályosítják. A Szentlélek, az emberi lelkek összességének un. Kozmikus központja. De ugyanígy az ellentéterőknek is megvan a hierarchiája. A különbség a Fehér- és a Sötét Testvériség között, a minőségben, a moralitásban és az irányultságban van. Ez a gyakorlatban frekvenciabeli különbséget jelent és amilyen frekvenciára hangolódik az egyén gondolat és érzésvilágában, úgy annak az ÚR-nak a szolgájaként nyilvánul meg, amelyik hierarchiába az adott frekvencia tartozik. Ezért az csak formalitás, hogy kit minek neveznek, vagy nevezi magát, igazi arcát gondolatai, érzései és tettei mutatják. Egy közösségben a mentális és asztrális erők hatványozottabban érvényesülnek. Ezért nagyon fontos egy közösséget életbehívó alapidea vagy ideák helyes morális alapja és az, hogy a moralitás iránya a működés során se torzuljon. Az EgyÉn a közösséggel nagymértékben azonosul, hasonul, ezért a közösség felelőssége igen nagy az EgyÉn-nel szemben. A régebbi korokban az autokratikus vezetésű, tekintélyelven alapuló közösségekre volt szükség, ahol a közösség alapideáját, moralitását, a nagy tudású, különleges képességű, példamutató mester adta meg. Jelenlegi korunkban is szükség van ilyen szellemi vezetőre, de a közösség feladata már az individuumok megerősödése. A közösséget alkotó EgyÉn-ek, már nem szükségszerűen vannak fizikai közelségben, szellemi szabadságuk nagyobb kell, hogy legyen, a közösséget alkotó alapmoralitás sarokkövei között. Meddig fogadható el a "másság "? Először is meg kell fogalmaznunk, hogy mi is a másság? Mitől más, ami más, de ami még ettől is fontosabb, hogy miben azonos és mi a közös abban, ami más? Vannak általánosan elfogadott, univerzális emberi értékek, morális sarokkövek, amelyek minden ember számára azonos kiindulási alapot kell, hogy teremtsenek, hiszen ezek azok, amik közösek bennünk. Ezen a közös alapon állva vagyunk mások, mint egyének, mint csoportok, mint nemzetek. Ez a típusú másság az Egyéniség, Egyediség, ami nem állít szembe, de megkülönböztet és egyéni, csoport és nemzeti jellegeket, sajátosságokat, kultúrát…. stb. jelöl. Az individuum nem tör az egység és a különbözőség ellen, sőt csak a minőségükben nevén nevezett, kiforrott, egyéniségek és egyediségek képesek közösséget alkotni, azon azonosságok és közös értékek alapján, amit minden másság, Egyediség elfogad és befogad. - Mik azok a közös értékek, érdekek és azonosságok, amiken belül elfogadható és tolerálható a másság, helyesebben fogalmazva az egyediség? - Egyáltalán szükség van e univerzális értékekre, szellemi rendre, amiken a lelki önazonosság alapul, és ha igen ki vagy kik azok, akik ezeket az útjelző, sarokköveket kijelölik? Azt hiszem, azzal könnyű egyetérteni, hogy viszonylagos, relatív világunkban kellenek támpontok, viszonyítási pontok, általánosan elfogadott szellemi, lelki, tehát morális értékek, melyek hiányában káosz és anarchia hatalmaskodik el az egyénben, a csoportban, a nemzetben és az emberiségen is. Vagyis, ha pl. valaki elfogadja a "felebaráti szeretetet", akkor ez nem értelmezhető önkényesen némelyek javára és némelyek terhére, mert az érték hamis értelmezése
homályhoz, zavarossághoz vezet, amelyben az erősebb önérvényesítő erő, mint másság győzedelmeskedhet. Itt érkeztünk el, ahhoz a kényes kérdéshez, hogy ki a hiteles arra nézve, hogy megfogalmazza ezeket az értékeket, pl. a "felebaráti szeretet" fogalmát? A zsidók, a mohamedánok, a buddhisták, a zsidó-keresztények, az ateisták? Egyik sem!! Ugyanis ezek a vallások vagy vallástalanságok földi emberek mindenkori, szűklátókörű érdekeit is képviselik, amik idővel eltorzulva egyre inkább csak másságok, azonosságok nélkül, holott közös tőből fakadó eredetük világos szellemi és tiszta lelki kinyilatkoztatások voltak. Az emberiség történelmében rendszeresen megjelentek és megjelennek azok a tanítók, akik közvetítették az univerzális törvényeket és a kozmikus morált. Jézus személyében, pedig a földre inkarnálódott az a hatalmas Szellem, aki az anyagvilágba hozott olyan szellemi és lelki erőket, amelyek méltán fogadhatók el sarokköveknek és zsinórmértéknek az egész emberiség számára. A másság az azonosság nélkül nem értelmezhető, értelmetlen, káros, zavaros, bomlasztó, hiszen a másság azonos minőségek különböző megjelenési formájává kell, hogy fejlődjön az egyediségben, hogy ne csak másság, hanem KépMás legyen. Az Egyént az önazonosság építi, fejleszti és csak ezen önazonosság tudatában ismerheti fel másságát, egyediségét is. A kisebb-nagyobb közösségeket, nemzeteket az azonosság kohéziós ereje tartja egyben és csak az azonosság fénylő jelenlétében ismerhetők fel az egyedi minőségek, mint megnyilvánuló, körülírható, megnevezhető másságok, egyedi, sajátos jellegzetességek. A másságot csak akkor lehet tolerálni, elfogadni, ha a másságát hirdető elfogadja és tolerálja az azonosságot is. Önazonosság és a közösséget egyben tartó azonos minőségek hiányában, a másság csak bomlaszt, széthúz, lealacsonyít, mint önző, magát önkényesen megkülönböztető, magának előjogokat követelő alacsony asztralitású, homályos szellemiségű minőség. Egy közösséget, egy nemzetet szétzülleszteni, anarchiába dönteni szellemi tartásának megtörésével, lelkiségének beszennyezésével lehet. A szellemi tartást a közösség öntudata, identitástudata adja, ami történelmében, múltjában, nyelvében, zenéjében, kultúrájában, sajátosan egyedi világlátásában, ideáiban és ideáljaiban, hit és mítoszvilágában gyökerezik és nyilvánul meg. A lelki tartást a közösségben az azonos morális értékeken alapuló összetartozás adja, mint a hűség, a szorgalmas munka, a becsületesség, az igazságérzet, a haza- és családszeretet, a tiszta és őszinte lelki élet. A Krisztust tagadók démonai pontosan ezért kezdték el, tervszerűen ezeknek az értékeknek a lejáratását és saját másságuk tiszteletének zajos, hangos követelését. Követelik a hűséges, szerető családi élet helyett a prostitúció tiszteletét, az édesanyák tisztelete helyett a homoszexuális férfiak "anyai" jogait, a tiszta és világos gondolatok helyett a kábítószerek bódult bambaságát, a szorgalmas magyar munkáskezek terhére az idegenek anyagi és kizsákmányoló előjogait... stb. és teszik mindezt a másság tiszteletére hivatkozva, humanitárius köntösbe burkolva, megtévesztve jó szándékú emberek ezreit. Akik erőszakosan tolakodó másságukkal megkérdőjelezik az azonosságot, szabadosságukkal szétzüllesztik a közösségeket összetartó morális fundamentumokat és teremtőerejükkel nem a teremtést folytatják, mint Isten Képmásai, azok a poláris Világban Isten Másképei, emberi torzók csupán.
28. Az Én Vagyok és a Valaki – Akárki – Senki Az Én Vagyok, a szellemén, a tudati lélek és a tiszta ébertudat egységeként nyilvánul meg. Az Én Vagyok az EgyÉn, az egyéniség, az egyediség, aki nem zárul be, nem különül el és ezért nincs egyedül; mint egyedi sajátosságokkal bíró EgyÉn alkot egységet, érez együtt, képvisel közös értéket és különbözteti meg magát és a többieket. Az Én Vagyok vágyerővel tölti meg, lelkesíti a szellemi ideát és megvalósítja, megéli, megtapasztalja, megérleli, teremt. Az Én Vagyok kiárad a Hármas Egységből, Ő a Hármas Egység, megéli, megteremti és fenntartja a Hármas Egységet. Az Én Vagyok tudja és ismeri azt a minőséget, amit a Létezésben képvisel és amit az életben meg kell, hogy valósítson. Az életben megvalósuló piros rózsa soha nem felejti el a létezésből megnyilvánuló csoport-szellemén képletét. A piros rózsa ennek a képletnek a megvalósulási középpontja. Az aranyból nem lehet agyag és az agyagból sem lehet arany, mert szellemi ideájuk alapképlete szerint mutatják meg a fizikai világban, hogy Én Vagyok az agyag és Én Vagyok az arany, a megvalósuló lét-rész, az egységes életben. Az emberben az egész létezés esedékes, de a megvalósítástól függ, hogy kimondhatja: Én Vagyok. Az emberben megvalósulhat az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág, a színek, az illatok, a hangok, a formák, a vágyképek és a szellemi akarat. A párosságból kifejlődő Hármas Egység, az Én Vagyok. Én-Ki, így nevezték a káld-sumer beavatottak a kiáradó Én Vagyok éber tudatú megvalósulását. Az élő Én Vagyok a teljességet képviseli, az Egyetemes Én Vagyok részeként éli meg saját, egyedi Én Vagyok minőségét. Együttműködve és együtthatva a többi Én Vagyok minőséget befogadja. Együttérez. Ha az élő, éber tudati Én Vagyok elfelejti a létező Én Vagyok alapképletét, akkor megszűnik Én Vagyok lenni, megszűnik EgyÉn lenni. Ez az eltörpülés Hamvas Béla szerint három fokozatú: Valaki, Akárki, Senki. A Valaki, a Hármas Egységű Én Vagyok szellemi egészségét veszíti el. Az ÉnOk-át veszíti el. Ekkor Énok távozik a földről. A Valaki, az élő Én Vagyok szellemi alapképletét, az egység egy részét kizárólagossá teszi, és e részleges tudásból izmust, dogmát, filozófiát termel. A TERemt és a TERmel gyöke, töve, forrása azonos, de a megvalósulás módja más. A Valaki vala-mit ki-áraszt, de nem hajlandó mást befogadni, nincs párja csak ellenpólusa! A Hármas Egység a páros együtthatásból jön létre. A páros együtthatásban egy minőség, egy létező tulajdonság kiáradása és egy másik minőség befogadása egyidejűleg történik meg. Az egészből kizárul az a rész, aki elkülönül és Valaki lesz, amit létrehoz az nem a Teremtés része, hanem Valami. Ez a valami, ha felhízik, Valamizmus lesz. Az Akárki a Hármas Egységű Én Vagyok lelki egészségét is, az Én Lelkét is elveszíti. Ekkor ÉnLil is távozik a földről.
Törvényszerű, hogy az ÉnOk, a szellemén nélkül maradt Valaki elveszíti az ÉnLelkét és Akárkivé züllik. Az Akárki akármi is lehet, szerepről szerepre vált. Jellemét akármi alakítja. Az Akárkik Valakik szeretnének lenni, ezért hasonulni igyekszenek mindenhez, ami rajtuk kívül áll. Az akárkik alkotják a kollektívát, a szektát, a párt magját, nekik készül a divat, a Manager filozófia, ők az idealisták, a materialisták, a racionalisták, az egzisztencialisták, a liberálisok, a kommunisták... stb. A Valaki a saját izmusát, dogmáját, vallását kínálja szellem-pótló táplálékul az Akárkiknek, felajánlva a Valamizmus csoportlelkét, az ólmeleg biztonságát, és a gondolkodást, felelősség vállalást helyettesítő vezérkolompot. Az Akárki egyoldalúan befogadja a Valamizmust, és nem ad cserébe semmilyen más értéket, ezért nem minősül párnak. A létrontás utolsó fázisaként megjelenik a Senki. Ahol az én sem árad már ki. Ekkor Én-Ki is távozik a földről, és az Ember Fiát megfeszíti az erőszakos butaság. A Senki az Én Vagyok szelleme és lelke nélküli biorobot, tenyészet, massza, tömeg. A Senki rabszolgaként szolgálja az Akárkik által működtetett Valamizmust. A Senki magától semmi sem lesz, és Akárkitől függ. A Senkit a valóság kis szeleteként a Valamizmus sem érdekli. A Senki sodródik a mű valóságban, neki készül a reklám és a Valóság Show. Pénzért, italért, az élet morzsáiért bármire kapható. Akárkire szavaz, aki az ösztönéletének kielégülést ígér. ÉnOk, ÉnLil és ÉnKi nélkül százszor be lehet csapni, ki lehet fosztani. A Senki már csak munkaerő, fogyasztó, statisztikai adat, mert fizikumát és életerejét is más használja. Az Akárkik a Senkik életerejéből éltetetik a Valamizmust és tartják el a hatalmaskodó Valakiket. A szellemén, a tudati lélek és az éber tudat nélküli világban már minden megtörténhet és már mindent, lám meg szabad tenni. „Éli,Éli lama sabaktani?” (Máté 27/46) 29. EGY-ség - KÉT-ség Az ősi magyar hagyomány – amit a mai szóhasználat szerint magyar metafizikának, magyar szellemtudománynak nevezhetünk- hagyatéka, testamentuma szerint az ÉLET páros EGYütthatás termése, gyümölcse. A modern európai szellemtudomány úgy tudja, hogy a mi fizikai világunk duális, de az isteni teremtés szellemvilága már nem az. A duális és poláris fogalmakat pedig felváltva, egymásnak megfelelésben használja. Az ősi magyar tudás ettől eltérően külön szellemi ideát hordozó fogalomként kezeli a duális és poláris kifejezéseket. Kezdjük ott, hogy megfogalmazzuk magyarul a duális és poláris szavakat. Dualitás = párosság, egység, együtthatás, együttérzés, együttrezgés. Polaritás = kettészakadás, kétség, szétszóródás, szembefordulás, elkülönülés. A két fogalomkör önmagáért beszél.
A szellem és a lélek, Is-Ten hím és női minősége kölcsönösen kiárad, és egyidejűleg befogad. Egymásra hatnak, és ezen együtthatás új értékeket és minőségeket terem, a Teremtés folyamatában. Az így keletkezett értéktöbblet a fejlődés, a fej, tehát a szellem által irányított lelki és fizikai gyarapodás, mai fogalommal evolúció. Isten, és minden Isten KépMás, szellem-lélek-anyag egysége önmagából teremt. A magyar felfogás szerint a kéz, a láb, a szem páros szervek, mert egy lábú és szemű ember nincs, csak féllábú és félszemű. Ennek megfelelésben az ember is páros lény, férfi ÉS nő, Isten hasonlatosságára. A párosság tehát azt jelenti, hogy a kettő együtt egy egység, ami létrehozza a hármat, a harmonikus együtthatás eredményét. Eszerint alkot párt a metafizikai LÉTezés és annak megvalósult formája az Élet, vagyis a fizikai világ és a szellemvilág együtt EGY egység. Az új érték, a három, a harmónia a páros együtthatásból születik. Azt tehát látjuk, hogy a TEREMTÉS alapképlete a páros együtthatás vagy dualitás, de akkor hol találjuk a polaritást, a kétséget, az elkülönült és kirekesztő minőségek szembefordulását? A magyar metafizika szerint ez a minőség a teremtésen kívül, a KÁR vagy KÁOSZ világában működik, amit a keresztény hagyomány külső sötétségnek nevez és a keleti filozófia maya, káprázat, illúzió kifejezése is eredetileg ezt a minőséget jelölte. Amikor az energia KÁRba vész vagy a lélekerő elKÁRhozik, akkor kikerült a teremtés szellemi RENDjéből, a káoszba, a külső sötétségbe, a Világ Világosságából a Vakvilágba. A magyar gondolkodás logikája azt is világosan láttatja, hogy a fizikai sík, az ember világának színpada mindkét minőségnek otthont ad, de EGYszerre csak egy urat lehet szolgálni. Tudatunk minősége dönti el, hogy egységben vagyunk vagy kétségben, hogy fél vagyunk vagy egész, hogy a KÁR KARMA ragad meg, tart fogva, vagy szabadok vagyunk. Milyen a kár, a káosz, az apokalipszis vakvilágának minősége? Fejetlen, zűrzavaros, esetleges, szélsőséges, lelketlen, öntörvényű, léthazug és létrontó, mert nem az isteni szellem irányítása alatt áll. Nem terem, hanem termel és történik, összezavar, megoszt és kirekeszt. Isten KépMása MásKéppé torzul, a szabadságot szabadossággá vagy szabályozók kesze-kusza tömkelegévé zülleszti, a hűségből ragaszkodást vagy mindent elutasító nihilt fabrikál, a vidámságot idétlen vihogássá, gúnyos vigyorrá vagy életunt búskomorsággá torzítja. Hála Istennek, az isteni szellem-lélek elsődleges teremtését, természetét, az emberi szellem-lélek másodlagos teremtése nem képes megváltoztatni, de képes vele együttműködni, mint társteremtő, KépMás. A KépMás az isteni szellem-lélek-erő mintájára, értelem-érzelem-cselekedet harmonikus, hármas együtthatása. Eredetének alapmintája, alapértéke az együtthatás egysége. A MásKép SZÉTtöredezik, részekre hullik, a részek elkülönülnek és szembefordulnak, ezzel megváltozik értelmük és értékük. Az értelem polarizálódik ésszerűre vagy ésszerűtlenre, az érzelem polarizálódik szenvedélyre vagy közönyre, a teremtő cselekedet pedig polarizálódik öntörvényű történésre vagy tétlenségre.
A KépMás alapértéke az adás és elfogadás, az ÁLDás. A MÁsKép alaéprtéke az energiarablás, a tagadás, a RONTás. Itt és most, a teremtés adott pillanatában áldhatunk és ronthatunk, attól függően, hogy egységben vagy kétségben vagyunk. Azt tapasztalom, hogy „ezoterikus, spirituális” emberek mindenáron ki akarnak kerülni az általuk csak fizikai síkra lekorlátozott értelmű dualitásból az isteni egységbe. Meglátásom szerint ez tévút, mert az egység nem egy homogén massza, hanem különböző minőségek, értékek egyéni szabadságot megtartó együtthatása, akárcsak a párosság. Ezért fontos a fogalmak szellemi alapideáját, értékét megérteni, mert úgy járhatunk, hogy ki akarunk kerülni az EGYütthatásból, hogy az EGYségbe kerüljünk. Az egységbe vezető út az együtthatás, és ehhez a kétséget, a szembefodulást, a SZÉTszabdaltságot, az elkülönülést kellene megszüntetni először magunkban. 30. Mi a Napkereszténység? – Ki a Napkeresztény? A magyarok ősi hite, hagyatéka az értelem, a jó lélek és a szabadság vallása, vállalása. Az élő lélek ismeret. Nincs kőbe vésve, nem dogma, nem halott betű, de a mindenható, teremtő Isten szelleme és lelke által áthatott megnyilatkozás az EgyÉnben, itt és most. Nem egy formális, bürokratikus szerveződés gazdag főpapokkal, pompás épületekkel, több milliós évi költségvetéssel. Ki a Napkeresztény? Ez az emberi tudat minőségétől függ, a lélek tisztaságától, a gondolatok világosságától. A megvilágosodás, megváltás, megszabadulás útja mindenki előtt nyitott. A létezés minden minősége jelen lehet mindenkiben, hogy mit valósítunk meg, mit és kit éltetünk lelki és szellemi energiáinkkal, tőlünk függ. Szükség van közösségi formákra, amelyek befogadják és megvalósítják, éltetik a világos Szellem és a tiszta Lélek Erőit. Minden fajta erő, így a Szentszellem és a Szentlélek ereje is EgyÉnen keresztül hat. A hatás program, vagyis megvalósulási irány nélkül, szétszóródik, elenyészik. A formának mentális, asztrális, éteri és fizikai megjelenései vannak. Ezek a megjelenési formák jelek. A jelek információt, vagyis tudati tartalmat, minőséget, tulajdonságot, értéket hordoznak. 1.) A Napkeresztény Szellemi Rend az Élő, Új Erőszövetség, Jézus testvérünk vallása és a Hagyaték tanítása szerint, a Szent-korona nevében. Az első jel a fizikai megjelenési forma és a név. Napkereszt = Izzó Krisztus. A Krisztus szó az ógörög Kresztosz szóból ered, annak latinosított formája. A Mt 11,30-ban azt mondja Jézus: ,,az én igám boldogító'' (,,chrestos''). A Lélek gyümölcsének ötödik sajátossága, tulajdonsága a ,,chrestotes.” A Kresztoszból, ha elvesszük a görögös osz képzőt megkapjuk a kreszt vagy kereszt szót. (pl. a turos, kutos, holkos, fhüatalos és a kados ógörög szavak, az s vagy os elvételével megkapjuk a magyar jelentését is, vagyis túró, kút, halk, fiatal és kád) A Krisztus magyarul
Keresztes, aki egyesíti magában a kereszt mind a négy elemét, ezért ő Isten KépMása, a Szentszellem és a Szentlélek Szerelmetes Gyermeke. Rend mert rend van benne, nem zavaros és nem fejetlen, mert EGY meghatározott teremtő programot valósít meg, vagyis megszabja a szellemi és lelki értékek megvalósulásának irányát. Élő az, ami a tér-idő metszéspontjában, a Mostban Van Jelen. A Napkereszt Rend bennünk, általunk és velünk jelenik meg a színen. Új mert mindig megújuló, nem röghöz kötött, ezért szabad. SZABad, mert mozgás- és életterét a Szentszellem és a Szentlélek SZABályozza. Erőszövetség, amit a Rend tagjai közösen szőnek, mint élő szövetet. Ez a hatóerő, ami ha közös cél érdekében egyesül, alakot öltés, alkotás, teremtés lesz. Jézus vallása szerint, azon szellemi és lelki értékek szerint, amelyeket Jézus megvallott szóban és cselekedetekben. Amit a Rend tagjai is megvallanak, ez a vállalás. A Napkereszt Rend a Szent-korona nevében és jelében működik, mert programjuk megegyezik, megfelel egymásnak. 2.) A Napkeresztény Szellemi Rend, szabad és független EgyÉn-ek önkéntes egyesülése, szövetsége. Csak az marad szabad, aki képes a megújulásra, aki nem kötődik dogmákhoz, intézményekhez, halott betűkhöz, mert megÉLI a létminőségeket a Mostban. Az EgyÉn birtokában van, uralja szellemét, lelkét és fizikai cselekvőerejét. Az Egyesülés olyan Egység, amelyben az Alkotó elemek megtartják egyediségüket, egymás mellé rendeltségüket, de együttműködnek, együtthatnak, és együtt éreznek. 3.) A Napkereszt Rend a rendtagok egymás mellé rendeltségén alapul. A Fiú, helye az Atya mellett van. A mellérendeltségben nincs megalázás és alázatossá tétel. A Sors Ura mindenki mellé odarendeli a párját. A mellérendeltség nem egyenlőség, de egyenlő feltételek és azonos elbírálás, képesség és felelősség arányosan. 4.) A közös elhatározást és megvalósítást tanakodás előzi meg. A tanakodás mértéke a Tan, az örök Isteni Ige szerint. A próba kísértője a mi tükörképünk, árnyékunk. Cinizmus, sértődés, kioktatás, szellemi gőg, saját rögzült elméleteink és vágyaink kizárnak és kizárulnak. Szolgálni a TANhoz, az IGE-hez való hűséggel, hívséggel, hittel lehet. A Tanakodásban nem az anyagba zárult én szerepel, hanem tér, hely és idő képződik a felettes Én, a tanítók, őrzők és mesterek, az Isteni Tudat számára. A Tanakodás megteremti a helyét és idejét a Helyesnek. 5.) Állampolgárságtól, foglalkozástól és egyházi felekezettől függetlenül lehet napkeresztény az a férfi vagy nő, aki gondolataiban, érzéseiben és cselekedeteiben megéli, élővé teszi saját magában a Napkereszt Igazságát, az Igét. A Napkereszténnyé válásnak nem feltétele ceremónia, rituálé, felvétel, mert a mindennapi életben megélt próbák adják a beavatást, az Atya és az Anya áldását. Az Ige megélése tesz Napkereszténnyé. A Napkeresztség az EgyÉnben hat, alkot, teremt, tisztít, gyógyít és sugárzik.
A Napkeresztény nem különbözteti meg magát külsőségekben senki Ember fiától és lányától, de csendben, szerényen teszi, amit tenni kell a Szellemi Rend-Lélek Egység-Teremtő Törvény szerint. 6.) A Napkereszt Rendből szabad választása szerint zárja ki magát az, aki nem a Napkereszténység szellemi-lelki egységét valósítja meg saját életében. Az egoizmus, az értetlenség, az elfogadás hiánya nem tud szolgálni. A Napkereszt Rend a mentál, asztrál, éteri és fizikai sík legfinomabb frekvencia tartományaiban (és annak harmonikusai, oktávjai) működik, ha valamelyikünk elhangolódik, akkor kikerül a Rendből. Ebben az állapotában bármit tesz, a maga nevében teszi, ha visszahangolódik, akkor megint cselekedhet a Rend nevében és jelében. 7.) A Napkereszt tőlünk függetlenül létezik, de Mi éltetjük! Rácsatlakozhatunk és elfogadhatjuk mértékként. Felajánlhatjuk, hogy szolgáljuk. A Napkereszt Rendet tiszta szellemi akarat és lelkiség hívta életre, ilyen minőségekből áll, ezért csak ezen minőségekkel lehet működtetni is!! Nem dogma, nem vallás, nem zár be, de minden pillanatban újra és újjá születik. Ő nem köt meg minket, de mi sem tudjuk megkötni Őt!! 8.) A szellemi erők gondosan ügyeltek arra, hogy a Rend Erői ne legyenek senki ellen se fordíthatók, hogy a Rend ne kötődjön egyetlen személyhez sem. A Napkereszt Rend erőtere segít a benne élő napkereszténynek, hogy visszataláljon saját súlypontjához, az IGE neki megfelelő alaphangjához, az IGA-hoz, a neki megfelelő formához, feladathoz. Hogyan viszonyuljunk mi, mint EgyÉnek a Napkereszthez, hogyan legyünk Rendesek? Eddig bármilyen vallás, izmus, filozófia, tanítás látott napvilágot, a kezdeti romlatlan tisztasága, eredendő világos szellemisége eltorzult, dogmásodott, mindenféle szabályozó ragacsába merevedett. Hogy lehet ezt elkerülni? Úgy, hogy változtatni kel a formáról alkotott eddigi téves véleményünkön. A forma és a formaság nem ugyanaz. A forma alakot, megnyilvánulási lehetőséget ad a szellemnek, míg a formaság megköti a megnyilvánult szellemet. A forma megújul és fejlődik. Ezért a Napkereszt Rend formái mi vagyunk mindannyian, akik ráhangolódtunk és azon a frekvencián rezgünk. Hogyan viszonyuljunk a formaságtól mentes formához? Úgy ahogyan a saját lelki ismeretünkhöz viszonyulunk. A lelkemnek én vagyok a formája, a megnyilvánítója, ha sikerül ráhangolódnom, akkor lelkes vagyok, ha elhangolódom Tőle, akkor meg lelketlen. A lelkes állapotomban a "szeretetben" vagyok, lelketlenként, pedig szeretet nélküli. Minek akkor a Napkereszt Rend, hiszen elég lenne csak lelkessé válnunk? Kérdezhetitek joggal.
Azért mert a lelkes egyén a rendben alkot közösséget! Mert a szellemi és lelki erők együtthatása a Teremtés. A közösség nem csoport, nem tömeg, nem halmaz, nem massza, hanem szabad lelkes egyének önkéntes, tudatos együttműködése, együtthatása, teremtése. Ahogy a szivárvány összefogja a 7 színt, ahogy a zenemű összehangolja az egyes hangokat, ahogy a sors sorba rendezi mindenki Igáját, hogy szolgálják és egészítsék ki egymást. Az Igét a sok kis, testre szabott, formált iga valósítja meg. Legyünk tehát Lelkes-Rendes politikusok, tanárok, orvosok, óvónők, gyárigazgatók, boltosok, földművesek, mesteremberek, jogászok, polgármesterek, művészek…, mert a földi paradicsom Lelkes-Rendes teremtés eredménye. A Tv, a sajtó, a reklám, a divat, az irodalom, a színház, a különböző filozófiai, tudományos és politikai izmusok mind-mind a manipuláció különböző eszközei lehetnek. Mind az elmére és a lélekre kívánnak hatni. Kísértenek, csábítanak, elhomályosítanak. Minden gondolatnak és érzelemnek meghatározott, egyedi frekvenciája van. Az ember, mint adóvevő azt fogja, amire hangolva van. Az egyik hangoló gomb a lélek, a szív. Az alantas vágy, a kéj, a sóvárgás alacsony rezgéstartományba hangol. Ekkor már hasonló alacsony rezgésekkel kívülről is befolyásolható az ember. A düh, az irigység és a külső rosszindulatú befolyásolás hasonló tartományban rezegnek. Csak a KépMás teremthet. A MásKép csak illúziót gyárt, ami mulandó, ami mű valóság. Aminek el kell múlnia, az elmúlik, ami magában hordozza a rothadás csíráit, az el fog rothadni. Ez az egyetemes törvény! De az átszellemült anyag, a megtisztult lélek az megmarad!! Ez az örök élet. Ezt nem lehet pénzzel, génmanipulációval, energiabitorlással elérni. A megoldás a tudati lélek kifejlődése az EgyÉnben. Az éber, tudatos, tiszta lelkű Én már nem manipulálható, mert szabad. Ez a dolgunk! Minél több embert megszabadítani az illúzió fogvatató erejétől, ami elhomályosítja a szellemet, bemocskolja a lelket, vakká és süketté tesz. Aki kétségben van, nem lehet egységben. Egyszerre két urat nem lehet szolgálni. A mindennapi életben megélt próbák adják a beavatást, az Atya és az Anya áldását. Az Ige megélése tesz Napkereszténnyé. Az egoizmus, az értetlenség, az elfogadás hiánya nem tud szolgálni. Legyünk hálásak mindenki meglátásáért, főleg, ha el is mondja. Ne sértődjön meg senki, ha a dolgok nem az Ő elképzelése szerint működnek, mert attól még működhetnek jól. A Napkereszt Rendet tiszta szellemi akarat és lelkiség táplálja, élteti, ilyen minőségekből áll, ezért csak ezen minőségekkel lehet működtetni is!! A Rend nem rontható el és meg. Ez a Rend nem köt meg senkit szolga módjára, nem kisebbíti senki szabadságát. Táltos őseink ahányan voltak, annyifélék voltak, nem volt séma, amit kötelező volt követni. A Tiszta lélek a világos szellemmel nem hibázhat!! De nem is hibáztat. Helyes az, aminek itt a helye, aminek eljött az ideje, helytelen az, aminek nincs meg a helye. A helyet és a lehetőséget a szellem készíti és nem az egoista MásKép. A MásKép a kísértést készíti, ami úgy néz ki, mintha lehetőség lenne. Ezért mindenki csak saját magáért vállalhat felelősséget.
Az Egészben minden résznek, „izmusnak” helye van, de csak a maga helyén és idejében. A Napkereszt Rend formái mi vagyunk mindannyian, akik ráhangolódtunk és azon a frekvencián rezgünk. Tisztán kell látnunk! Fel kell ismerni a történések okait! Ne avatkozzunk a világkarma ok-okozati rendszerébe, avatatlanul és felkészületlenül. A Föld védve van és regenerálódik, ezt teszi a saját módján az emberiség érdekében. Ha a saját igánk szerint cselekszünk, akkor építjük, formáljuk a világ karmáját is! Ha az Aranyborjú civilizációnak véget kell érnie az emberiség fejlődése érdekében, akkor ezt úgy sem tudjuk megakadályozni. Amit tehetünk, hogy felkészülünk a hogyan továbbra. Tudunk fonalat szőni pl. csalánból? Tudunk nemezt készíteni gyapjúból? Tudunk kereket csinálni fából és értünk a lovakhoz? Felismerjük a mezőn a gyógynövényeket? Nos ezt kell megtanulnunk és tovább adnunk, mert ez is a mi dolgunk. Ezt csak erősítheti a böjt, a meditálás és a közös ima. Életre kelthetünk gondolati ideákat, melyeket tiszta érzésekkel telítünk, mert ezek hatóerők. (képjelek, mondókák, imák) És főleg maradjunk tiszták és biztassunk erre mindenkit. A kozmikus törvényeket jó szándékból sem lehet felrúgni. Isten általunk velünk és bennünk hat, teremt, cselekszik, gyógyít, tanít, politizál, nevel gyereket, süti a kenyeret, szolgáltat igazságot, kereskedik, gyárt használati tárgyakat, készít szerződést, formálja az anyagot, a környezetet. Az Erő se nem jó, se nem rossz, az erő eredménye lehet jó vagy rossz, az Őt használó saját minősége szerint. Tanít minket a természet. A kis kedves hernyó éli a maga igáját, teszi, amit tennie kell, nem akar báb lenni, mert még nem jött el az ideje. Amikor bebábozódik újabb igát kap, ekkor ne akarjon repülni, majd ha pillangó lesz akkor vállalja fel a pillangó igáját. Mindegyik Iga egy új beavatás, új feladat, más tudatszint, más az Igéje. Ezért nincs olyan foglalkozás, ami Isten ellen való, de minden foglalkozás művelhető helytelenül a teremtés ellenében. Ez az illúzió, a káprázat, az apokalipszis, a termelés, a szószaporítás. A Szent-koronát szolgáló Napkeresztény tevékenységünk megvalósulási iránya és módja: 1. Ne árts, hanem építs. 2. Ne harcolj valami ellen, hanem küzdj valamiért. 3. Tartsd tiszteletben mások szellemi, lelki és fizikai szabadságát. Fogadd el a többiek egyediségét, de tartsd meg a TE egyediséged és védd meg szabadságod! 4. Az egyetemes isteni törvényeket, az Őrzők tanításait, a hagyatékot képviseld, szolgáld és ne saját magad érdekeit nevezd ki mindezeknek. 5. A közösségen belül mindenki egymás mellé rendelt, nincs főnök meg még nagyobb főnök. Mindenkit saját lelkiismerete vezérel saját felelősségére és mindenki képességei szerint kap feladatot. 6. Nem egy földi ember és annak szűkebb érdekköre dönti el, hogy ki részesül a Szövetség erejéből, hanem ezt mindenki saját maga dönti el (hova hangolódik), hogy „melyik urat szolgálja”. 7. A megvalósulásnak formát, alakot kell adni, ami nem azonos kicsinyes formaságokkal, dogmákkal és egyéni érdekekből táplálkozó szabályozók tömegével.
31. PÁRHUZAMOS VILÁGOK A világ a magyar nyelvben több értelmű, mégis egy közös tőre visszavezethető fogalom. A Teremtett Világ és a világosság ugyanazt az értelmet hordozza. A világosság létrejöttéhez két minőség, érték együtthatására van szükség, fényre és befogadó közegre. A Teremtett Világ szintén két minőség, érték páros együtthatásának a termése, az Atyai-szellem és az Anyai-lélek együttes, közös alkotása, alakot adása. Az Isteni Világ Világossága, az eredendő, elsődleges Teremtés, ahol az isteni minőségeket, tulajdonságokat magukon hordozó teremtmények, az Isteni Teremtés alapanyagaiból, szellemi, lelki, éteri és fizikai anyagból maguk is teremthetnek. A teremtmények világai, a másodlagos teremtés részét képezik, ágak, hajtások a Világfán. A másodlagos teremtés termésének, gyümölcsének a megfelelés vagy illeszkedés egyetemes törvénye szerint meg kell felelnie a Mértéknek. A Mérték a „Világbíró” kezében van, Ő mér meg minden értéket, ami megfelel a Szentszellem és Szentlélek, az elsődleges Teremtés minőségeinek az Örök Élet részévé válik, beépül az Isteni Tudatba, lenyomata mintaként megmarad a Létezésben, ahonnan bármikor lehívható és megvalósítható az Életben. A nem megfelelő lenyomat, minta lebomlik, leépül, átalakul a karma vagy magyar megfelelője, az Iga ok-okozati törvénye szerint. A Föld otthont ad, megjelenési színteret ad hamisnak-igaznak, valósnak-illúziónak és egységnekkétségnek is. Ez a megjelenési színtér, az élő jelenések könyve, amit mi írunk, itt és most. Az Egység, olyan szövetség, közösség, ami kellő szabadságot, közt, teret ad minden EgyÉn számára a megtapasztaláshoz, de ad közös alapot, közösen elfogadott és felismert értékek mentén az együttműködéshez, együttérzéshez is. Az ATYA-ANYA kertjében az egyik meghatározó teremtő elv: ÉLNI és ÉLNI HAGYNI, szabadon, függőségek, előítéletek, dogmák és ragaszkodások nélkül, vagyis egyedül is és együtt is tudni kell működni. Fontos felismerni, hogy a SZABadság nem káosz, nem kötetlen szabadosság, hanem SZABályozott, RENDezett élettérben való együttműködés, ahol nem lehet tartósan helye öntörvényűségnek sem. A Földön általában és a mi életünkben is megvalósulhat a fejetlen zűrzavar, az öntörvényű önkirekesztés, az apokaliptikus illúzió és a Teremtés Rendje szerint szabályozott valóság megtapasztalása. Egy rádión egyszerre csak egy adást lehet fogni, hallgatni, egyszerre csak egy urat lehet szolgálni, vagyis vagy a hamis világban vagy az igaz világban vagyunk. Belső hangoltságunk, tudatunk minősége, ragaszkodásaink, előítéleteink, megélt igazságaink, tévhiteink, hamis tudásunk ...stb
mind-mind befolyásolják, hogy a párhuzamos világok melyikében vagyunk éppen energetikailag, úgy, hogy fizikailag látszólag változatlanok maradunk. Földanyánk egyaránt otthont ad a szakrális és nem szakrális közösségeknek is, így megjelennek az igaz és hamis fogalmak, fogalmi értékek párhuzamosan egymás mellett, mint párhuzamos világok. A nem nyilvánvaló hamisságokat az illeszkedés törvénye leplezi le, tehát ami nem illik minősége, értéke szerint össze az nem egyesíthető, nem szintetizálható, csak a hamis érték áthangolása, átminősítése után. Ezért a szakrális és nem szakrális rendszerek eltérő szabályozási elveket igényelnek, és ilyenkor a szeretet tűnhet szigorúnak és lehet fájdalmas is. A két párhuzamos világ egyikében egységben vagyunk, működünk, a másikban, pedig kétségben. Azokkal, akik valamilyen oknál fogva éppen a KÁR, a káosz, az apokalipszis, az illúzió világában tartózkodnak, nem tudjuk az IGAZ IGE IGÁJÁt vagyis az egységet megélni. Ott csak szolgálatot lehet tenni, ami nem diadalmenet, nem sikersztori, nem a világi meggazdagodás kitaposott útja, legalábbis a Sötét Kor uralma alatt biztos nem jellemző. A Dharma, magyarul Ige ott jelenik meg, ahol szellemi munka folyik, ahol szellemi evolúció megy végbe. De az Ige életbe hívja a maga Igáját is. Ez feladat, vállalás, lemondás, kötelezettség, együtthatás, együttműködés. Tehát az Egység nem egy homogén massza, de nem is egymásnak ellentmondó minőségek keszekusza egyvelege. Itt és Most a Földi megtapasztalás legfontosabb feladata, hogy megszüljük magunkból a jó lelkű, világos gondolkodású, egyenes beszédű, igazat, valósat alkotó EgyÉn-eket, akik már képesek KÖZösséget alkotva, együttműködve Egységet teremteni. Az egység, akárcsak a szeretet, kölcsönös együtthatásból, egyidejű kiáradások és befogadások sorozatából születik, terem. Mindehhez idő kell és szorgalmas munka, türelem. Jézus tanítása szerint ott, ahol legalább ketten az ő nevében, jelében, minőségében jelen vannak, ott van Ő is, az Ige, az Egység. Igazából a megélt minta, példaadás fontosabb, mint a szépen megfogalmazott igazság! Minden tett lenyomatot hagy a maga minősége szerint és ez másokra is példaként hat hasonló helyzetekben. A farizeus szépen megfogalmazza az igazságot, de nem a szerint él, cselekszik, ezért léthazugságot és létrontást követ el. Ennek hamarosan vége, mert "látható" és "érezhető" nemcsak a cselekedet, de a mögöttes gondolat és érzelem is mind többek számára. Ez arra fog késztetni mindenkit, hogy azt mondja és úgy, amit gondol, és azt tegye, amit érez és mond, mert az ellentmondásokkal való szembesülés gyorsabb ütemű, mint eddig volt. Ez fokozottan érvényes a "tanítókra", "gyógyítókra", ilyen-olyan szolgálattevőkre.
Ezért minden megpróbáltatás, nehézség, kísértés a próba része. A próbát sikerrel ki kell állni, ellenkező esetben nem lehet tovább haladni. A kísértő, akadályember, doppelgänger nagyon fontos feladatot lát el, az evolúcióban. A kérdés minden megpróbáltatásnál az, hogy kivel pendülünk egy húron, az illeszkedés vagy megfelelés törvénye szerint. Akit, vagy amit megszólítanak az meg kell, hogy feleljen. Ez törvény. A hangvillát, ha megütik és a húrok elé tartják, meg fog szólalni az összes olyan húr, melynek frekvenciája megfelel. A kísértőnek hamis hangvillája van, és a bennünk lévő hamisat szólítja meg. Ilyenkor a megfelelés lehet egy húron pendülés, vagy felismerés után a helyes frekvenciára történő behangolás. Minden megfelelés, együttműködés, együttrezgés egyfajta egységet, együtthatást teremt, de hamisan is lehet egy húron pendülni!!! Ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségekkel, tudati, szellemi és lelki értékekkel pendülünk egy húron. A megtévesztő fel tud kínálni értékesnek látszó hamis szellemi táplálékot, ami úgy néz ki, mintha igaz lenne. Ilyen alapokon is jöttek létre a múltban és a jelenben is nagyszabású együttműködések. Ezért minden együttműködés IGAZát, IGÁját a szellemi idea, az ige minősége, értéke és az a mögött meghúzódó szándék, mozgató lélekminőség határozza meg. Ezért fontos nagyon a megélt példa, a minta, mert gyümölcséről ismerszik meg a fa. 32. Szeretet Vallás Sokféle vallás és filozófiai irányzat él az emberiség tudatában és mindegyik valamilyen vezérfonál köré rendezi eszméit, ideáit. Így vannak a világi hatalomra építő, gyakorlatias vallások, vannak filozofikus vallások, vannak a fizikai síkról elvágyódó, transzcendens vallások, vannak a tudományos felismerésekre alapozó vallások és van a Szeretet Vallás, mint a részek egésze, a teljesség egysége. Az emberiség Arany Korának vallása, az ősi magyar SZERvallás és Jézus Új Szövetsége, SZERződése ugyanarról szól, mert mindegyik SZERetet Vallás. Ahhoz, hogy megértsük a vallás szellemi-lelki jelentőségét és lényegét, a gyökrendSZERű magyar nyelvet kell segítségül hívnunk. Vegyük először a vallás szót. Gyöke a vall. Aki megvall valamit az a valló, amit megvall az a vallomás és a megvallott, felvállalt szellemi és lelki értékek alapján kialakuló tudatszint, emberkép, világkép és istenkép a vallás. Ez a valló megélt valósága, saját megvallott való világa. Ezt azért fontos tisztázni, mert a vallás alapjaiban nem dogma, nem bürokrácia, hanem saját belső lelki minőségeink megvallása, szellemi és lelki értékek vállalása. Tehát nem csak az istenhívő vallja meg saját istenképét és moralitását, hanem az ateista is saját lényegét, vagyis minden ember, aki a földön él. Minden cselekedet eredménye vall a cselekvő egyén személyiségéről, lelki világáról, tudatszintjéről, az ő igazi vallásáról.
A belső valónk, valóságunk az, amit megvallunk minden gondolatunkkal, érzésünkkel és cselekedetünkkel. Ezért mindenki megvall valamit és ez az ő vallása. Jézus megvallotta az Ő szerető Mennyei Atyját, Élit, az élő Egy Istent, a jóságot, az emberszeretetet, színt vallott saját Lelke és Szelleme SZERint. Az én vallásom csak akkor lesz Jézus vallása, ha megélem ezeket a lelki és szellemi minőségeket, tulajdonságokat, a családomban, a munkahelyemen, az emberek között mindenütt és mindenkor. Ezért a vallás nem halott betűk halmaza, nem intézmény, nem hétvégi imádkozás a templomban, hanem a megvallott szellemi lelki tulajdonságok átélése, megtapasztalása, megvalósítása. Jézus és a magyar Szellemi Hagyaték Szeretet Vallásának a vállalása az olyanná válás. A SZERETET gyöke a SZER, mint: - eszköz, hatóanyag (gyógySZER, vegySZER); - képessé tesz, SZERt tesz valamire; - megjavít, létrehoz, SZERel; - boldogság, SZERencse; - SZERény, EgySZERű; - feladat, vállalás, SZERep; - életbe hív, teremt, okoz, SZERez; - RendSZER, SZERvezet; - a megvalósítás eszköze SZERszám; - élő, SZERves; - Isten tisztelet, az egység és a szeretet életbehívása, megtartása SZERtartás; - szövetség, törvény, SZERződés. A SZER szellemi ideája kötődik a teremtés folyamatához, módjához, eszközéhez, eredményéhez és ez jellemző a SZERETETRE is, ami maga a SZER-TETT, valósító, alkotó cselekedet. A szeretet nem egy statikus, érzelmi állapot, hanem egy folyamat, a jó lélekből megvalósító, teremtő értelem eszköze és gyümölcse. A teremtés termése, gyümölcse a szeretet, amit minden egyes embernek, emberek kisebb-nagyobb közösségeinek meg kell teremtenie saját életében, közegében, vagyis aktívan, cselekvőn tenni kell érte. Azok, akik nem képesek a szeretetet megélni, megvalósítani, megteremteni, rabolni fogják a szeretetenergiát, élősködni fognak a szeretetenergia forrásain. Ott, ahol kirabolják, felélik, és nem táplálják a szeretetenergia forrásait, sivár, üres, silány, durva, erőszakos, hazug, hamis, boldogtalan, szertelen, szerencsétlen, szerénytelen, harácsoló lesz az élet. Mindenki, minden nép és az egész emberiség saját szerének kovácsa. Az egyik kedves ismerősömnek a közelmúltban az alábbi látomása volt: Találkozott Szűz Máriával, aki megszaggatott ruházatban, legyengült, leromlott állapotban volt, és arra kérte ismerősömet, hogy vegye az ölébe és vigye. Megrázó üzenetet és felismerést hordoz ez a kép. „Hívők” milliói kérik a szeretetenergiát, kicsinyes, önző imáikban, de nem adnak vissza semmit, nem vállalnak terhet. Már közel kétezer éve feszítik meg mindennap az emberek a Jószót, az Igét, az Igazságot gondolatban, beszédben, cselekedetekben. Barabást kiabálnak Jézus helyett, mert nem vállalják, nem vallják a szeretetet. A Szeretet Vallás a mindennapok próbája és beavatása. Minden kedvesség, mosoly, jóságos néma cselekedet, lelkiismeretesen végzett munka szeretetenergiát teremt és táplálja Teremtőnket, hogy újra és újjá teremthessen minket. Mindazok, akik a Szeretet Vallás vallói kívánnak lenni, maradni, tegyék az alábbi fogadalmat: Élem, vállalom, valósítom, vallom a szeretetet!
33. Mese Eccer vót, hol nem vót, de mégis csak vót egy áldott kert, mint az ősi, eredendő lét megélt lenyomata. Ebben a kertben, körben, korban az eredendően jó ember, mint Isten képmása, társteremtője teremtette meg, tudással, szépséges jósággal és munkával, tündérekkel és manókkal, égi és földi szellemi segítőkkel, az Aranykort, az Atya és az Anya, Öregapó és Öreganyó, a Szentszellem és a Szentlélek üdvére, örömére, boldogságára. Ez a kert kezdetben kisebb volt, mint egy hangya, egy iciri-piciri pontocska volt. Eccerre vót a születés és szülő, méhe és magja. Ez az iciri-piciri pontocska eccer vót a LÉT-ben, eccer meg az ÉLT-ben, eccerre vót is meg nem is, de valahol mindig vót. Apó és Anyó szorgalmas, dolgos, teremtő munkájának eredményeként, terméseként, teremtményeként ez az iciri-piciri pontocska, köröcske, kertecske idővel egyre nagyobb lett, kiterjedt fel és le, jobbra és balra kijelölve a Világ négy sarkát. Bármilyen nagy lett ez a Világ, a közepe mégis mindig az ez az iciri-piciri pontocska vót, van és lesz. Ennek a végtelen világnak hetedhét határa vót, a HÉT RÉT-egben környedt TÉR-anyó, a TÁR, mely őrizve örökít, feltár és kitár, megtart. Mindegyik rét másmilyen vót és mégis hasonló. Mindegyik rétnek vót, van és lesz saját hangja, illata, színe, íze, jel-l-ege, egyedisége, de ez a 7 mégiscsak egységben vót, van és lesz egy. 7 szépséges csokor a Világ testén. Ebben az örökké való Világban ÜDŐ-apó 12 SZER ÜTÖtt, mindegyik üdő egy ritmust ADÓ, egy rezgést ki-ár-adó. 12 kép, elképzelés, ötlet, gondolat, és a meg HÉT SZEReződött TÉR, még 12 SZEReződött. Mindegyik üdőnek saját ritmusa, tánca, dallama, formája van, de ez a 12 mégiscsak egységben vót, van és lesz egy. 12 energia, erő, erény csatoló csatorna a Világ testén. Apó és Anyó, egy pár, megsokasodtak egymás mellett, egyik a másikban, egyik a másik által. Anyó mondja: KI egyben tartja a 7 ÉnLelkem, abban lakozom ÉN. Apó mondja: KI egyben tartja a 12 ÉnOkom, abban lakozom ÉN. A tengerszemű-szellőhajú és a csillagszemű-földerejű így egy pár. Ők az örök Őrök a körforgásban. Gyermekük iciri-piciri a legnagyobb, ha megmássza a VilágFát, az Élet és Tudás fáját, összeköti, mint szár, oszlop, törzs eget a főddel, a magos ég csillagkoronáját, a mélységek méhének gyökerével. Ez az iciri-piciri a középpont, ahol a mindenség, mind énség találkozik és kiárad. A világügyelő Ember, a felső és alsó világok szerelmének gyümölcse, a Szent KiRáL, a Szent GRáL, a Szentszellem és Szentlélek Kelyhe, Temploma. A Körosztó Kereszt metszéspontja, a Tér és Idő metszéspontja minden térrétegben, az örök időben, ITT és MOST a Jelben jelen. Hely! A KÖZép pont KÖZös teret és időt ad, egyesíti északot, délt, keletet és nyugatot, KÖZösséget teremt, minden egyed, EgyÉn KÖZét tiszteletben tartva. Ez a KÖZeg a SZABadság, a mértékre SZABott, az érték által SZABályozott.
A tér-idő azon szelete, az a Világ-rész, amelyik kikerül, kizárul, kirekeszt, az kinnreked a Világ Világosságából, az Igaz Ige hálójából, mátrixából, méhéből, üteméből a VAkVilágba, a hazugság hálójába, a hamisság mátrixába, a külső sötétség terébe, méhébe, a hamis dallamú, ütemtelen időtlenségbe, a Kárba, hol ereje kárba vész. A látszat ember látszatvilága, az a hely a tér-időn kívül, ahol minden úgy néz ki, de semmi sem az, mert a forma, a TÉR már nem TÁR, mert TARtalmát veszti, ahol elmúlás van, de nincs újjászületés, ahol az idő már nem örökké-való, mert ütemet, rezgés-számot vét. Ott a teremtés, fejetlen, lelketlen történéssé silányul. A kertből sűrű, sötét erdő lesz, a virágzó rétből sivatag, fákon, bokrokon mérges gyümölcs és tüske nő, források kiszáradnak, a vizek mérges láppá, ingoványos mocsárrá válnak. A középső világban az ég és a föld kettészakad, megszületik a fél-elem, az egységből kétség lesz. Az Egész, az Igaz, az Ige darabokra törve szétszóródik, s a darabkák értelmüket, értéküket, szabadságukat, közegüket vesztve keresik újra a KÖZép pontot, azt az iciri-picirit, ami az elveszett három betűből az egyik, a legkisebb, a kis hangya. Az ŐsTan darabkáit újra egybe kell gyűjteni, vissza kell SZERezni. Az ŐsTan darabokra hullása, az ŐsNyelv feldarabolódásával is jár. Meg kell tanulni újra magyarul. Gondolkodni is, mert az eredet ős gyökeinek jelei, képei, igéi, jelképei, képjelei, jeligéi, igéző jelei, igeképzői és képzett igéi így lesznek felismerhetők, megérthetők, mert így lehet Igézni, mert így lesz igaz és való az Ige gyümölcse az Iga. A jelen kör, kor jele a napkereszt, mely újra egységbe rendez, az érték mértéke szerint szabályoz, fel- és megszabadít elhozva a szabadságot a körkereszt középpontjában, mely mélység és magosság méhe és magja, háromság egyben. Anyó 7 ölű Szűz-Anya Tündér (medve, szarvas, madár ...stb) képében hívja hűn hívő fiait-lányait, az Életfa tövében az élet vizéhez, mely öntözi a földet. A Völgybe, a virágzó, illatozó ligetekbe, hol élhetővé válik a lét. Apó 12 igéjű, lángpallosú Atya-Fiú fehér lovú lovagkirály képében hívja hűn hős fiait-lányait, a Tudásfa tövében izzó égi parázshoz, melyet a levegő, szellő, szél, szellem éltet. A Hegyre, hol az eredet forrásánál csillog a szellemi nap fénye, létbe születik az élet mintája. Legyen újra egy pár, mi összetartozik az Életfa tövében, hegyen-völgyön át, a szerelmetes, teremtő munka által. Apó útnak engedi, táltos Fehérlovon az iciri-piciri fiát, a csillagszemű juhászt, hogy szabadítsa ki a Kárba veszett lélekszellemet, az elrabolt királylányt, a 12 széltestű, tűzokádó lélekrabló, élősködő hamis hálójából. Anyó útnak engedi virágillatú és erőállat lelkű, vízi és erdei Tündér lányát, hogy vegye le a rontást, az átkot a Kárba veszett szellemlélekről, az elvarázsolt királyfiról, emelje fel a kút fenekéből, a boszorkány 7 barlangjából. A Kár ura nem hoz áldozatot, azt mindig mástól kéri, mindig mást áldoz fel, ezek az ő áldozatai. A csillagszemű juhász, pásztorkirály és a tündér királylány ÁLDozata, az önzetlen, szerelmetes hűségű odaadás ÁLDása.
Az elrabolt királylány és az elvarázsolt királyfi ÁLDozata, megszabadulása a kísértő látszatvilágáról való lemondás, az ÁLDottá, OLDottá, feloldozottá válás. A megbocsátás, elbocsátás vagy megszabadulás feltétele, a beismerés, elbocsátáskérés, a jóvátétel, a jóvá tétel, a jó tett. Apó és Anyó nem áldoz fel senkit, de magából ád önzetlen szerelmetességben és teremt áldottá mindeneket. A Kár, látszat VakVilágában IsTen MásitottKépei, élve halnak, halva élnek, jobb Létre nem szenderülnek, nem Szentülnek, ideátlan, idétlen időtlenségben tengődnek, csak voltak, míg a Tündér királylány és a Csillagszemű pásztorkirály által újjá nem születnek. A teremtésben IsTen KépMásai az Emberek, kik élnek-halnak, Létből Életbe, Életből Létbe fordulnak, ide és oda átalakulnak, de az Örök Időben sohasem múlnak, az örök körfogás SZERint. 34. Felejtés - Emlékezés A Szidó, mint energia minőség A Vakvilág kiszolgálói és annak vezető démona, szidó, szító, uszító, gyűlölettel és hazugsággal telített, mert ezen minőségekből épül fel. Ezért a bennem, és a másokban keletkezett vagy keltett szidó, szító, uszító, haragvó vagyis szertelen, szeretet nélküli, lelketlen, ezért a szellemet nélkülöző érzelmek és gondolatok ezt a vakvilágot és annak működtetőit táplálják, látják el üzemanyaggal, mert ezen minőségekből épülnek fel. Mindenki dönthet szabad akaratából, hogy akar-e szidó, szító, uszító, haraggal és gyűlölettel teli lenni vagy sem. Sokan az emberek közül láthatóan szellemüktől megfosztott állapotban vannak, köszönhetően az alkohol, a kábítószer, vagy a médiák állandó agymosó hatásának. Ugyanakkor ezt a létállapotot általánosítani az emberek többségére nem szabad. Amikor szenvedélyes érzelmektől, haragtól túlfűtötten szid valaki másokat, akkor vajon kit, kiket táplál jobb sorsra érdemes lélekerejével? A mi földi világunkban két erőt működtethetünk az áldó és a rontó erőket. A Szer-Tett, áldó erő, épít, újjáépít, behangol, gyógyít, lelket emel, megszabadít. A rontó erő meg csak rombol, szid, uszít, haraggal átkoz.
A magyar táltos hagyomány szerint a Teremtés oldás és kötés folyamata, de az oldás az nem rontás, rombolás, hanem helytelen vagy már elavult kötések feloldása, feloldozása, átalakítás, hogy új, immár helyes kötések jöhessenek létre. Ezt segíti a felejtés, és ezért nem emlékszünk előző életeinkre sem. Meghatározott emlékek, a tudat egyes tartalmai szükségszerűen törlődnek. Senki nem váltható meg akarata ellenére és saját közreműködése nélkül. Az is igaz, hogy a szellem és jó lélek nélküli "két lábon járó tenyészet" már nem Isten KépMása, nem Én Vagyok minőség, hanem az Embernek MásKépe. Jézus tanítása szerint ez esetben csak tiszta szeretet energia, vagyis isteni szellem és lélek kvantum kisugárzásával lehet kizökkenteni a "tetszhalottat" ebből az állapotból, és miután tudatára ébredt, - ha ő is így akarja,- kerülhet sor arra a fáradtságos, sok bajjal teli belső munkára, ami a megváltáshoz, de legalábbis az elveszített, saját szellemi és lelki öntudathoz vezet. Mit tegyünk, ha meg akarunk szabadulni a kicsinyes önzőségtől, a haragvó, szidó, uszító, ellentéteket szító, kapzsi, parazita minőségektől, ártó, rontó szellemi és lelki lényektől? Tegyük azt, amit Merlin Mester TANított, FELEJTSÜK EL őket. Oldjuk fel ezeket a beidegződéseket, töröljük tudatunk ezen programjait. Ne nézzünk, és ne hallgassunk ilyen erőktől áthatott TV és rádióműsorokat, ne olvassunk ilyen erőket éltető írásokat, ne bonyolódjunk bele ilyen jellegű vitákba embertársainkkal, mert ezekkel azonosulva lélekerőt veszítve tápláljuk azt a haragvó, szidó, uszító világdémont, mely rátelepedett az élet minden területére. Felejtsük el és megszűnik. Emlékezzünk viszont őseinkre, hagyományainkra, lélekemelő élményeinkre, bátor helytállásokra, történelmünk nagyjaira, a hősökre, mítoszainkra, és mindazokra a kimagasló emberi alkotásokra, művekre, amelyek az Aranykort idézik. Megidézik, a jelenbe hívják, és élővé teszik Itt és Most az eredendően tiszta szellemi, lelki alapértékeket, mintákat. Legyen, mert Van, Él és Jó! 35. A titok A égi, égő Nap Atya a magvető, az életszülő, életfenntartó a Boldogasszony Földanya, a Hold és a vizek Úrnője, Tündér Ilona és a Csillagszemű Világügyelő, aki felügyeli az összes teret és időt, és a velük együttható összes tündér, manó, elemi lény, angyal, Ők a Teremtés, a Létezés és az Élet megvalósítói. Velük köt szövetséget, önként, szabad akaratából a világos gondolkodású, jó lelkű, helyes, igaz beszédű, munkával szépet, hasznosat, maradandót alkotó Ember Fia. A teremtés terén és idején kívül Lucifer, Lilit és Arimán, a démonok sisere hada rontják és fékezik a teremtést. Ez a Kár világa, a külső sötétség. Ők kiválasztják maguknak azokat az embereket, akik olyan minőségűek, mint ők. Ezeken a kiválasztottakon keresztül hatnak, kísértenek, rabolnak energiát, szellemi és lelki erőt a teremtés teremtményeitől, akiknek az ereje a Kárba vész.
A tékozló fiú, aki elhagyta Atyja házát, a Kár Vakvilágában tévelygett, míg a szükséges felismerések és megtapasztalások birtokában visszatért. A Föld az a megvalósulási, megnyilvánulási színtér, ahol mind az áldó, mind a rontó erők jelen lehetnek, az emberek által. Az ember szabad akaratával választ, hogy melyiket erősíti lelki erejével. A Kár világába veszett IsTeni szellem kvantum bármikor feléledhet, feleszmélhet, és szabad akaratából visszatérhet. Ez a megvilágosodás, a vétkektől való megszabadulás, a megváltás, a feltámadás. Jézus és még nagyon sok táltos mester életével, halálával és feltámadásával kiépítette az embereknek azt az utat, ahol a Kár világába veszett emberi lélek visszatérhet a teremtésbe, mint a tékozló fiú. A Kánaán, az Éden, az Aranykor úgy tűnik elveszett, mert az emberiségben a kritikus tömeg a Kár urait szolgálja lelkierejével. A szakrális uralkodók helyett megjelentek a hamis hazug, képmutató, tolvaj, élősködő egyházak, politikusok, ország vezetők. Ők a Kár urainak kiválasztott népe. Minden szervezetben, pártban, egyletben, egyesületben, intézményben ott ülnek és irányítanak. Elzárják a tudást, megtévesztenek, és tévedésben tartanak, hamis tanokat terjesztenek. Az emberek a Kánaán, az Éden, a Földi Paradicsom helyett lassan felépítik a földi poklot, mert szabad akaratuk szerint ezeket a minőségeket választották. Ugyanis kísértésbe esni nem kötelező. A tékozló fiút sem küldte el senki az Atyai Háztól tékozolni. Lopni, csalni, hazudni, élősködni, seftelni, haragudni, gyűlölni, szidni, uszítani, irigykedni nem kötelező. Ezek mind szabadon választott „gyakorlatok”. Mégis, mi ennek az értelme? A feleszmélés, a felismerés, a megtapasztalásból megszülető belátás, a megtérés, a megvilágosodás, a megszabadulás, a megváltás. Az ember ne azért tartsa be a teremtés törvényeit, mert kötelező, hanem mert szabad akaratából ezt választja és eszerint él. Ezért nincsenek már szakrális uralkodók sem, mert a szakrális uralkodó alapminőségeit és értékeit minden embernek ki kell fejlesztenie magában. A fejlődés, a beavatás, a próba része a megpróbáltatás, a kísértés, és aki a próbát kiállja az előtt új lehetőségek nyílnak, új kísértésekkel és új próbákkal, mindaddig, amíg el nem készül a Nagy Művelet Műve. Megszületik az Ember, aki már nem tévelyeg, nem vét, nem tékozol, de belát, felismer, megkülönböztet és visszatér Atyja Házába, s majd, ha az emberiségben eléri a kritikus tömeg ezt a szintet, akkor bekövetkezhet a paradigmaváltás, a kvantumugrás, és akkor a politika, a vallás, a gazdaság, a jog már nem lesz a hazugság, csalás, képmutató élősködés melegágya. Nem a rendszerek, az intézmények, szervezetek alkalmatlanok és rosszak, hanem az azokat működtető ember ad nekik ilyen jelleget. Az erő semleges, a felhasználó moralitása dönti el, hogy mivé válik. Nem a kés a hibás, ha bankot rabolnak vele és nem a kés az áldott, ha kenyeret szelnek vele egy éhezőnek.
A külső világunk végső soron a belső világunk kivetülése, ha nem tetszik a külvilág, megváltoztatható, ami tetszik fenntartható és megőrizendő. A táltos lovon szárnyaló, csillagszemű Világügyelő felkereste a Kár fejedelmét és Egyezséget ajánlott neki: „na ide figyelj koma, látom boldogtalan vagy önkéntes száműzetésedben. Egyezzünk meg, ha jóváteszed minden rontásod és kártevésed, akkor nem hagylak elpusztulni, sőt Atyám úgy döntött, megengedi neked, hogy a Vakvilágnak te legyél az istene. Úgyis ezt akartad mindig. Nem kell mást tenned, csak ami a lényeged. Ehhez kapsz segítségül egy varázs hangvillát. Ez egy hamis hangvilla, benne van az irigység, álnokság, kétszínűség, hazugság, kapzsiság, felfuvalkodottság, rátartiság és még sok minden, ami te vagy. Az öreg IsTen úgy látja jónak, hogy az ember fejlődjön az Ő KépMásává, ehhez szükség lesz beavatásokra, próbákra. Minden beavatásnál megnyílik majd egy kapu, annak, aki a próbának megfelel. Ezeknél a kapuknál ott fogsz állni te is, és a próbára jelentkező előtt, megütöd ezt a varázs hamis hangvillát. A megfelelés törvénye szerint egy húron fognak pendülni, megfelelnek egymásnak, ha van még benne hamisság. A te dolgod a kísértés és a megpróbáltatás. Én is ott állok majd felkínálva Atyám és Anyám értékeit. Az, aki téged és a te hamis gyöngyeidet választja, az a tiéd. Az a te hamis, hazug, csaló, tolvaj, haragvó, gyűlölködő, erőszakos világodban fog élni és szenvedve vezekelni mindaddig, amíg a hamis hangvilla előtt megbukik a próbák során. Sokan jönnek majd Atyám és Anyám nevében, Őket próbáld meg a legjobban. A te világod törvénye a szemet szemért, fogat fogért. Azonban nagyon vigyázz, a Szent Lelket nem bánthatod, ellene erőszakkal nem léphetsz fel sem te, sem a kiválasztott segítőid! Az, aki ezt megteszi halálnak halálával lakol, kiírja magát az élet könyvéből, törlődik a létezők sorából, elveszíti nevét, jelét, számát, megszűnik a lelke egyedisége, önállósága. Ez a szellemi halál. A feladatod ennyi, se több, se kevesebb, ha az utolsó Kárba veszett lélek is visszatér, akkor jön el a te szabadulásod.” Hogyan tovább?
Dr. Soós Csaba A NAPKERESZTÉNYSÉG Hármas Egység Tana OrdoN
Kezdetben vala A Szellem-Lélek-Erő, Az Anyagi világot Élővé tevő. Az egekbe emelő Értelem, érzelem, tett Tudatot teremtett. Az anyag sűrűjében A Lélek megkísértetett. Elcsábult lelkekben Önző lett a tett. Látomásban megjelent egy fehér madár, Aranykaput ezüsthangú fényeső kitár, Lágy dallammal hinti szét A mindenható üzenetét: Ne uralkodjék a Rontó halandó testetekben, Ne engedjetek az ő kívánságaiban, Mert a vétek zsoldja a halál. Uralkodjék világosság fejetekben, Uralkodjék hű szeretet szívetekben,
Sugározzék értelem a szemetekből, Sugározzék jóság minden tettetekből!