Emma Sayle - A maszk mögött

Huszadik fejezet

„Amikor egy lány azt mondja, »Mindegy«,
valójában úgy érti, »Remélem, megszurkálnak,
leesel egy hídról, megerőszakol egy cápa, és aztán
meg is esz téged« ”

Alan Garner

Bikiniben heverek egy napágyon Monte-Carlóban, egy jóképű pincér épp
koktélt hoz nekem. Számba veszem a szerencsémet... Mázlista vagyok.

Bár már kora estére jár az idő, még mindig erősen tűz a nap, sugarai
végigcsókolják a bőrömet. Csodálatos érzés, ahogy kinyújtóztatom a
tagjaimat, hogy mind magukba szívják a meleget.

A pincér a napágy melletti asztalkára teszi az italom.
– Parancsoljon, hölgyem!
– Köszönöm.
– Óhajt még valamit?
– Nem, köszönöm, pillanatnyilag mindenem megvan – mosolygok rá.
Tizenkét órával ezelőtt még egy gyönyörű, vidéki kastélyban
tartózkodtam, a 20-as évekbeli parti romjait szemléltem meg. Most pedig
egy drága hotel pálmafákkal szegélyezett napozóteraszán heverészek a
medence mellett, mielőtt visszarepülnék Londonba.
Katie, a világhír küszöbén álló színésznő múlt héten hívott fel. Zsúfolt
forgatási időbeosztása kevés időt hagyott neki a szórakozásra mostanság.
Amikor a producere azzal hívta, hogy legújabb munkájának forgatását
elhalasztották pár nappal, Katie azonnal a telefonhoz ugrott, hogy
szervezzek neki és a barátjának egy kis fantázia-szünidőt. Mindent épp
úgy rendeztem el, ahogy akarták.
Ma este Katie-t és barátját egy gyönyörű nő fogja elcsábítani egy
bárban. Régóta beszélgettek már erről, és most készen állnak rá, hogy
valóra váltsák a fantáziájukat. Számukra mindez túlmutat a normál
szexuális tapasztalataikon, és azt jelenti, hogy együtt lépnek az izgalmait
új szintjére. Egy igen diszkrét közvetítő ügynökségnek hála én

valósíthatom meg nekik. A lélegzetelállító és tapasztalt Cynthia koktélt
iszogatva találja majd őket a bárban, abban, amelyik a medence mellett
van, ahol pihenek. Fogalmuk sincs róla, hogy néz ki Cynthia, ő viszont
ismeri a célpontjait – e-mailben már elküldtem neki a boldog pár

fényképét. Felveszem a telefonom, és még egyszer, utoljára felhívom

Cynthiát.
– Szia, Emma! – szól bele.
– A közelben vagy már?
– Nagyon közel. A bár melletti női mosdóban. Mindjárt megyek,

megkeresem őket. Csak felteszem a gésagolyóimat.

Juj!
Öt perccel később Cynthia sétál felém. Igazi bomba nő, magas, rövid,
szőke hajú, és kurta, fekete és testszínű csipkeruhát visel. Ahogy elhalad

mellettem, diszkréten rámosolygok. Nem én vagyok a célpontja,

úgyhogy nem fog szóba elegyedni velem. Tekintetét állhatatosan a bárra

szegezi, ahol italukat kortyolgatva már ott várják Katie és barátja, épp
csak egy kicsit tűnnek idegesnek, amúgy inkább izgatottak.

Nem is tudják, hogy fantáziájuk tárgya mindjárt belép az ajtón.
Magukra hagyom őket, és úszom egyet a medencében; ötven hosszt

teszek meg, majd kimászom, bolyhos, fehér köntösbe burkolózom, és a

bár felé sétálok, hogy megnézzem, mi a helyzet.

Minden nagyon szépen alakul. A hármasfogat egy asztal körül
ücsörög. Katie lustán, élvezettel kortyolja a pezsgőjét. Észreveszem,

hogy Cynthia az asztal alatt a combját simogatja. Katie felé fordítja a

fejét, mire Cynthia könnyed csókot lehel az ajkaira, és így szól:
– Miért nem megyünk fel, és iszunk egyet hármasban?

Egy pillanat sem telik be, és mind a hárman talpra ugranak, a pénzt a
pezsgőért ott hagyják az asztalon, és elindulnak a bárból a lifthez.

Elmosolyodom. Pontosan úgy megy, ahogy reméltem.

Én is visszamegyek a szobámba, hogy lezuhanyozzam, és

becsomagoljak a visszaútra. A ma esti utolsó géppel repülök vissza

Londonba.
Másnap reggel üzenet vár a telefonomon Katie-től:

Csodálatos volt! Köszönöm! Na és a gésagolyók!!! Most sem vagyok

magamnál. Szeretném, ha összehoznál egy partit egy

producerhaveromnak is! Majd jelentkezem. Xxx.

Újabb elégedett kuncsaft.

Pár napig teljesen leköt a munka, és nem is igen veszem észre, hogy nem
hallottam Mr. Róka felől, míg üzenet nem érkezik tőle a telefonomra.

Látni akar. Jó. Már hiányzott. Írok neki, hogy a ma éjjeli parti után
találkozhatunk, ő pedig elküldi annak a helynek a címét, ahol lesz.

Ma este lesz a Killing Kittens burleszkpartija egy diszkrét, alagsori

nightclubban. A falakat tükör borítja, a mennyezet pedig csillámló

rózsaszín, és minden egyes asztalon áll egy telefon, hogy a cicák fel
tudják hívni egymást, és édes semmiségekről fecseghessenek, vagy

odahívhassák, aki megtetszik nekik. Ha nincs kedvük beszélni, Kitty Kat
képeslapküldő szolgáltatást is nyújt; ő viszi majd ide-oda a lapokat az
asztalok között. Mindeközben a színpadon szexi burleszkműsor lesz

majd látható, amely feltüzeli a közönség vágyait, és bátorságot nyújt
nekik ahhoz, hogy levetkőzzék gádásaikat.

Nem mintha a cicusaimnak sok gátlásuk lenne.
Már a műsor előtt is vibrál a szexi hangulat a levegőben. Egy fekete
öltönyös, jóképű bankár sorban áll a bárpultnál. Míg a kiszolgálásra vár, a
mellette álló nőt simogatja, aki szenvedélyesen csókolózik a baratjával.

Az emberek az asztaloknál ülnek, isznak és telefonálgatnak, de
egyelőre semmi komolyba nem kezdenek. Mindenki a show-ra vár, hogy

igazán feltüzelje. Ma este Kitty áll az ajtóban, én pedig egymagámban

ülök egy asztalnál, amikor Trolley Dolly megérkezik.
– Drágám! – kiáltja. – De csodálatos, hogy látlak! Hogy vagy?
– Kösz, jól – viszonzom a puszit. – Merre jártál? Időtlen idők óta nem

láttalak.
Elmosolyodik, és egy kicsit bűntudatosnak tűnik.
– Bocs, édesem. Őszintén szólva elég jól elfoglaltam magam. A

barátoddal, McÁlommal keféltem – sóhajtja.
– Egek! – pislogok döbbenten. Két barátom, épp a legvadabb

játékosok, megállapodtak volna, méghozzá egymás oldalán? – Úgy érted,

együtt vagytok?
– Nem – rázza nevetve a fejét Trolley Dolly. – Azt hiszem, én

szívesebben maradok szingli, hogy őszinte legyek, noha McÁlom remek

pasi. Azt hiszem, most, hogy megadtuk a szervezetünknek, ami kell,

barátok leszünk.

Játékszer ballag be, de csak árnyéka szokásos, vidám önmagának.

– Estét, Emma! – Lehajol, hogy puszit adjon Trolley Dollynak.
– Szia, hogy vagy? És hogy van Miss Norvégia?

Megborzong.
– Jaj, ne! Az egész egy nagy kalap szar. Te nem kaptál tőle fura

SMS-eket?

Megrázom a fejem.
– Akkor jó – feleli Játékszer. – Ezúttal tényleg teljesen bekattant, igazi
pszichopata, dühöngő őrült.
– Mit művelt?
– Írt egy e-mailt a főnökömnek azzal, hogy tolvaj vagyok, és elloptam
a ruháit. Ruhákat, amiket ő vett. Aztán anyámnak üzent a Facebookon,
hogy rossz szülő volt. És egy vitriolos e-mailt küldött körbe a

barátaimnak, mert nem vagyok hajlandó Norvégiába költözni.
– Ez borzalmas! – felelem együtt érzőén. – Nem fogom megnyitni, ha

üzenetet kapok tőle.
– Ideje végleg ejteni – jelenti ki Trolley Dolly. – Szüntess be minden

kommunikációt! És most ülj le! Rendelek magunknak egy üveg pezsgőt,
és megnézzük a műsort. Lassan kezdődik.

A fények végszóra elhalványulnak, és egy érzéki, vörös hajú, sok
pántos fekete latexbikinis nő lep ki a színpadra, és úgy mutatkozik be,
mint „az est dupla D-s háziasszonya”, és arra buzdítja a közönséget, hogy

ünnepeljék háromszoros hurrával a ciciket és a farkakat.
– Készen álltok valami sötétre és bizarra? – kérdezi a tömeget.
– Igen! Igen! Igen! – zúgják.
– Akkor készüljetek fel Miss Missyre!
Miss Missy tökélyre fejlesztette az izgatás és bizsergetés művészetét.

Hosszú, fekete, combig felhasított szaténruhában és gyilkos tusarkakban

vonul a színpadra. A haját kontyba tekerte. Megszólal a zene, Miss Missy
a csípőjét himbálja és riszálja, majd lehúzza hosszú, fekete kesztyűit.
Megpörgeti és elhajítja őket, aztán lejön a színpadról, és odariszál az

egyik pár asztalához. Idegesen mosolyognak, miközben Miss Missy a
zenére ringatja a csípőjét. Mutatóujjával felemeli a nő állát, és odahajol

hozzá, mint ha meg akarná csókolni, de az utolsó pillanatban

felegyenesedik, és visszavonul a színpadra, ahol további ruhadarabjaitól

szabadul meg. Egyetlen mozdulattal bújik ki a ruhájából, felkapja, és az
előbbi párnak hajítja. Mosolyogva és csücsörítve pózol alsóneműjében és
szemkápráztató, gyémántfényű, hátul varrott harisnyájában. Aztán

megint lelejt a színpadról, ezúttal egy másik asztalhoz megy, felteszi rá a
lábát, legöngyöli a harisnyáját, és a cipőjével együtt lehúzza. Ugyanezt
teszi a másik lábával is, visszabújik a tűsarkúba, és visszatér a színpadra.

Minden szem rászegeződik, ahogy végighúzza a kezét porcelán bőrén,

és kiszabadítja melleit a fekete szatén melltartóból. Pompásak, óriási,
merev, rózsaszín bimbókkal. Egyre nő az izgalom, ahogy a keze lassan a

fekete szatén bugyira siklik. Ujjai hegyét a korcába csúsztatja, csábító
mosollyal elemeli a csípőjéről. Aztán megáll, hogy kínozzon minket, és
lassan a hajtűjét kezdi inkább kihúzni. A rézvörös zuhatag a derekáig

omlik. Aztán végül lassan elkezdi lecsúsztatni a bugyit, egészen a
térdéig, és onnan hagyja a földre hullni. Lassan kilép belőle, és olyan
pózba vágja magát, mintha kukucskálna. A cipőn kívül anyaszült
meztelen és gyönyörű.

Missy játékos, szexi műsorszáma mintha megnyomta volna a
kapcsolót. Hirtelen körös-körül vetkőzni kezdenek, és hamarosan
mindenütt játszadoznak az emberek. Férfiak és nők a bárpultnál, az
asztalokon, a szeparékban, a helyiség közepén elterülő, óriási párnákból

álló ágyon szeretkeznek. A pincérek szemrebbenés nélkül
egyensúlyozzák pezsgővel, mojitóval, koktéllal teli tálcáikat a lihegő

tömegen át.
A DJ-pultnál egy nő széttárt lábakkal fekszik egy párnán. Egy férfi

gyengéden masszírozza a csiklóját, és a nő gyönyörteli arckifejezéséből

ítélve mesés munkát végez. Óriási az erekciója, de még nem akar

beléhatolni. Ehelyett kényelmesen csókolgatja, majd lejjebb kúszik, hogy
lenyalja a nő nedveit. Végül, miközben a nő gyönyörében nyög,
belécsúsztatja lüktető farkát. A nőt azonnal elönti az endorfinhullám,

felkiált, és még szélesebbre tárja a lábait, hogy helyet engedjen a férfinak.

A bárpult felé pillantok, ahol két, fehér harisnyát, harisnyatartót és
velencei álarcot viselő nő játszadozik egymással. Az egyik testápolót

dörzsöl a másik mellére, és fujkálni kezdi a bimbóit, majd a nyelvével
dédelgeti őket. A másiknak ívbe hajlik a háta a felvillanyozó érzéstől.
Barátnője széttárja a lábait, és a vaginájába nyomja az arcát.

– Micsoda show van ma este – dünnyögi egy hang a fülembe. Trolley
Dolly az, az arcomat figyeli. – Úgy látom, te is igencsak élvezed.

– Egy ideje már nem láttam Mr. Rókát – felelem mosolyogva. – De
később majd fogom.

– Örülök neki, miattad. Azt hiszem, le kell vezetned a feszültséget az

után, ami itt folyik.
Megpillantok egy gyönyörű nőt, aki csábítóan integet nekünk az egyik

pezsgőspult mellől, és Trolley Dollyra mosolyog, aki visszainteget neki.
– Egy újabb hódításod? – tudakolom.
– Nem, de ismersz engem. A nem még nem jelenti azt, hogy soha.

Láttam akció közben, és tetszett, amit láttam. Hajlékony, bármilyen
irányban képes csinálni, felülről, alulról, hátulról, még akár fejjel lefelé
is; akár férfival, akár nővel.

Én is integetek, és újból a nőre pillantok.
– Bár minden tagom nevére emlékeznék, de sajnos nem megy. Hogy

hívják?
– Kolibri. Virágról virágra repdes, és szeretkezés közben úgy

zümmög, mint egy kolibri. És villámgyors a nyelve.

Trolley Dollyra nézek.
– Emlékszem, apukám mesélte, hogy a kolibrik valójában az
eszeveszett szárnycsapkodásukkal adják ki a zümmögő hangot.

Körülbelül nyolcvanszor vernek a szárnyukkal percenként.

Trolley Dolly elmosolyodik.
– Látnod kéne, ő milyen gyorsan verdes, ha egyszer belelendül. Hiába

ilyen kicsi madárka, rengeteg zajt csap, és nagyon gyors. Igazán
lenyűgöző.

Kolibri lábai éppen szorosan egy indiai szépség köré kulcsolódnak, és
a pezsgőspoharát szorongatva szenvedélyesen csókolózik vele. A másik
keze lassan a szeretője legbelsőbb szentélye felé csúszik. Egy férfi tágra
nyílt szemmel, enyhén eltátott szájjal bámulja őket. Kolibri egyik
barátnője térdre esik a férfi mellett, és lehúzza a nadrágját, felfedve

erekcióját. Felnéz, pajzán mosolyt villant ra, majd a szájába veszi, és jó
erősen szopni kezdi.

– Biztos vagyok benne, hogy Kolibri hamarosan fel is röppen egy
rakás tetejére – jegyzem meg, és belekortyolok a pezsgőmbe.

Trolley Dolly feláll.
– Megbocsátasz, Emma? Épp láttam valakit, akit szeretnék
közelebbről megismerni. – Azzal elsiklik egy sötét hajú idegen felé, aki
sötét, provokatív pillantásokkal méregeti a helyiség túlsó feléből.
Én is felállók, és megkeresem Kittyt, hogy megérdeklődjem, minden

rendben van-e.
– Most már igen – bólint. – Két fickót kellett eddig kidobnom ma este.

Nagyon okosnak képzelik magukat, kísérőket fizetnek, hogy a
barátnőjüknek adják ki magukat, hogy bejuthassanak.

Grimaszolok egyet.
– Hadd találjam ki – a „barátnőik” aztán eltűnnek, amint szexre

kerülne a sor?
– Igen. De én már kiokosodtam.
– Soha ne becsüld alá őket, Kitty – mondom mosolyogva. –

Elképesztő, meddig el nem megy némelyik szingli férfi, hogy

bejuthasson a partijainkra.
– Amíg ki nem szagoljuk őket.
– Pontosan. Gondoskodj róla, hogy a tagságuk meg legyen szüntetve!
Megpillantok egy horgolt, barackszínű ruhás nőt, aki egymagában

álldogál. Gyanítom, hogy új jövevény. Nagyot húz a pezsgőből, és
idegesen babrálja a karkötőjét.

– Szia! – szólítom meg. – Élvezed az estét?
– Igen – feleli visszafogott mosollyal. – A barátnőm ugyan cserben

hagyott ma este, de akkor is el akartam jönni, hogy megnézzem, milyen
egy szexparti, ahol a nők irányítanak.

– Jól tetted.
– Aggódtam.
– Semmi szükség rá. Itt minden oké. Őszintén.
– Azt látom. Úgy látszik, mindenki csodásán érzi magát.

Két ázsiai lányt pillantok meg, akik a közelben térdepelnek a földön.

Mindketten élvezettel nyalogatnak és szopogatnak két merev péniszt,
miközben a férfiak arcukon egyre növekvő izgalommal nézik őket. Az

egyikük feláll, és így szól:
– Hagyjuk az előjátékot, és térjünk rögtön a lényegre! Gyertek, ott van

egy ágy.

A lány feláll, és azt feleli:
– A-a.
A barátnője is feláll, és hozzáteszi:
– Orál mehet, de full szex nem. – Azzal a lányok odébbállnak.
– Látod? – fordulok az újonnan jötthöz. – Semmi kényszer.
Otthagyom egy szintén először jött párral csevegni, és visszamegyek

Kittyhez.
– Mennem kell. Mr. Rókával találkozom. Minden rendben lesz?
– Persze. Érezd jól magad!

– Jól fogom! – Azzal felveszem a táskám, és elindulok az éjszakába.

Fél óra múlva egy zsúfolt, zenés bárban ülök egy bárszéken. Az italomat
kortyolgatva pásztázom a tömeget. Félhomály van idebent, és nem látom
Mr. Rókát.

Aztán hirtelen felbukkan, és máris felém tart. A munkával járó
kötelezettségeim túl sokáig tartottak minket távol egymástól, és most
romantikus hangulatban vagyok, és szeretnék megint közelebb kerülni

hozzá ma éjjel. Észreveszem, hogy ugyanaz az öltöny van rajta, mint
azon az éjszakán, amikor megismerkedtünk a Temzén, azon a hajón.
Nagyon szexis.

Őt nézem, ahogy közeledik, és ő is engem bámul, miközben átküzdi
magát a tömegen. Le nem veszi rólam a szemét; flörtölve szemezünk
egymással.

– Jó estét! – köszönt mély, szexi hangján, amikor odaér.
– Szia! – felelem, és szájon csókolom.
A mellettem lévő bárszékre telepedik, és elmosolyodik. Istenem,
milyen vonzó!
– Rendelhetek neked valamit? Mit kérsz?
– Sex on the Beach – felelem kacéran.
– Attól tartok, az lehetetlen – feleli.
– Miért?
– Mert Londonban nincsenek strandok.
– Nagyon vicces. Pedig tetszene. Úgyhogy ha nem kaphatom meg,
akkor azt hiszem, meg kell innom.
Megrendeli az italainkat, és visszafordul hozzám. Egy szót sem szól.
Ráébredek, hogy látok valamit a szemében. Valamit, amit nem akarok ott
látni.
Aztán belém hasít.
Ismerem ezt a nézést – azt mondja, mindjárt ledobom a bombát.
A félelemtől görcsbe rándul a gyomrom.

Ne! Ne! Nem akarom, ne most! Nem hiszem, hogy kibírnám. Azt fogja
mondani, hogy nem én tehetek róla, ő. Csak egy újabb rovátka leszek az
ágytámláján.

Végül én töröm meg a kínos csendet:
– Nem akarod elmondani, mi a baj?
A hosszas bámulás után hirtelen nem tud a szemembe nézni, es

szavakat sem talál, de végül a pultra meredve megszólal.
– Emma, te csodálatos nő vagy, de... sajnálom...

Közbevágok. Ki nem állhatom a köntörfalazást, még az ilyen

pillanatokban sem. És ha valami fájni fog, fájjon most, essünk túl rajta.

Ne húzzuk hosszúra, mint egy kínvallatást.
– Most dobni fogsz?

Megint hallgat, aztán rám pillant, és azt mondja:
– Egyszerűen nem állok készen egy komoly kapcsolatra. Fájdalom és

düh elegye önt el.
– Gondolom, most majd azt fogod mondani, hogy te tehetsz róla, nem

én.
– Nos, ez így igaz. Az én hibám, nem a tiéd.
Belekortyolok az italomba, reszkető kézzel fogom a poharat.

Meg akarom kérdezni, hogy másvalakire tette-e rá a mancsát, vagy
egyszerűen már nem vágyik annyira rám. De nem bízom magamban

annyira, hogy megszólaljak.

Megint rám mered, most, hogy már kimondattak a szavak. Gyorsan
veszem a levegőt, próbálom kordában tartani az érzéseimet. Aztán az

arca az enyémhez közeledik, gyors a lélegzete. A szemembe néz, és

szenvedélyesen megcsókol.

Zakatol a szívem, nem tudok ellenállni, és kinyitom a számat a

csókjának. Mi a fene folyik itt? Ez az ember, akibe beleszerettem, és aki

épp most dobott ki, megcsókol, és csodálatos érzés.

Csak azért csinálja, hogy megmutassa, ezt is megteheti? Hogy

bizonyítsa, még mindig hatalma van fölöttem?

Ezt már nem bírom tovább. Elhúzódom, felkapom a táskám, és annyit

mondok:
– Viszlát!
– Emma! – szól utánam, de képtelen vagyok ránézni.

Keresztülnyomakodom a tömegen, muszáj kimennem a friss levegőre.
Amikor kiérek, inam szakadtáig futok, hogy minél távolabb kerüljek tőle,

és nem nézek hátra.

Huszonegyedik fejezet

„Azokban a nőkben, akik arra törekszenek, hogy
egyenlőek legyenek a férfiakkal, nincs ambíció.”

Marilyn Monroe

– Szia, Wonder Woman!
– Szia! – lihegem; túlságosan is jól tudom, ki van a vonal túlsó végén.
Dől rólam az izzadság, a húsz kilométeres reggeli futásnak csaknem a
végén járok. Edzés közben rendszerint nem fogadok hívásokat, de ezt az
egyet muszáj volt felvennem.
Két nappal ezelőtt este vészhívást kaptam Játékszertől. Majdnem nem
vettem fel, minthogy éppen a kanapén kuporogtam bánatomba merülve,
ami azóta fojtogat, hogy szakítottunk Mr. Rókával. Napközben a
szokásos vidám önmagam vagyok, de amikor nem dolgozom, és otthon
vagyok, leereszkedik rám a depresszió fekete köde. Még jó, hogy
felvettem a telefont, mert Játékszer épp Miss D.-vel beszélt előtte, aki
elmesélte, hogy megpróbált betörni Mr. Túsz házába. Egy szempillantás
alatt úton is voltam a Kings Roadra, csak hogy ott találjam barátnőmet –
benne egy üveg pezsgővel többel a kelleténél, és némileg hisztérikus
állapotban, mert sem Mr. Túsz, sem Marilyn nem tartózkodott a terepen –
Mr. Túsz biztonsági embereinek a markában. Boldogan adták át nekem,
gondosan kerültek minden felhajtást.
Most bűntudatom van, mert én mutattam be Miss D.-t Mr. Túsznak.
Tényleg ironikus, hogy azért fizet, hogy megrendezett rémségeket és
fenyegetést nyújtsak neki. Most pedig sikerült igazából is produkálnom.
Csak remélni tudom, hogy nem túl dühös rám.
Épp mentegetőzni kezdenék Miss D. viselkedése miatt, amikor Mr.
Túsz megelőz:
– Nincs sok időm. Most szállunk fel egy magángépre Marilynnel. St.
Tropez-be megyünk, biztonsági okokból.
– Értem. – Azon tűnődöm, nem reagálja-e kicsit túl azzal, hogy az
országot is elhagyja. Talán Mr. Túsz még élvezi is az egészet a maga

kicsit őrült módján.
– Azt akarom, hogy megrendezz egy emberrablást, ötezer fontot

fizetek.
– Mikor? – kérdezem, miközben lepattanok a futópadról, és letörlöm a

verítékzuhatagot az arcomról. – Los Angelesbe kell repülnöm ma, egy

privát partit rendezek.

Û Ma kell.

Hát persze. Mikor máskor?
– Mit szeretnél? Szuperhősös rablást? – kérdezem reménykedve, hogy

nem St. Tropez-ben akarja. Az lényegesen megnehezítené a dolgokat.
Két nő az ellipszisgépekről gyanakodva méreget.

Kínos csönd következik, aztán azt suttogja:
– Azt akarom, hogy rabold el Doktor Sziporkát!
– Mármint Miss D.-t? – kéérdezem, de nem vagyok valami szörnyen

meglepve.
– Igen. Remek az ágyban, de én Marilynnél maradok.
Majdnem felnevetek. Szóval ezúttal Mr. Túsz lesz a szuperhős.

Persze nemigen hibáztathatom, tekintetbe véve Miss D. részeg

viselkedését. Több mint 30 rablást szerveztem már le Mr. Túsznak, és

csaknem ugyanennyi Marilyn Monroe-hasonmást. Végre talált köztük

egyet, aki beleesett, és ez némi bátorságot adott neki.
– Nagyon kevés az idő – felelem útban az öltöző felé. – És D. miatt

amúgy sem kell aggódnod. Bezártam a lakásomba.
– Wonder Woman, te vagy a legjobb! – sóhajt fel megkönnyebbülten.

– Magaddal viszed L.A.-be is?
– Nem. Minden hely foglalt a járaton.
– Turistaosztályon utazol ?
– Igen.
– Ha magaddal viszed, mindkettőtöknek első osztályon foglalok

helyet. Azt akarom, hogy egy óceán válasszon el minket. Nagy

szívességet tennél nekem, Wonder Woman.
– Én jól megvagyok a turistaosztályon is, de Miss D.-nek foglalhatsz

helyet, ha úgy tetszik – felelem. Lehet, hogy ez a nő mindent felforgat, de
mindig ő a partijaim lelke, úgyhogy elkelne a segítsége L.A.-ben. –

Nagyon sajnálom a történteket, és neki is meg fogom mondani, hogy

kérjen bocsánatot.
– Ne!–vágja rá rémülten. – Inkább fizetek neki, hogy soha többé ne

szóljon hozzám. Fizetem a manikűrösét, a pedikűrösét, a haj

hosszabbítását, a plasztikai sebészét. Botoxot, kollagént, ékszert, ruhát,
utazást. Amit csak akar, amíg távol tartja magát tőlem, most, hogy

Marilynt választottam. Minden kommunikációt csakis rajtad keresztül

fogok bonyolítani.

Elvigyorodom. Ez zene lenne Miss D. füleinek, de talán jobb, ha nem

tudja, mekkora jutalmat érdemelt ki a csúnya viselkedésével.
– Nem hiszem, hogy ilyen messzire kellene menned.
– Ó, dehogynem! Aranyozott búcsú, váltságdíj, hívd, aminek akarod.

Mindent megtennék, hogy eltűnjön az életemből. Kivéve azt, hogy házat
vegyek neki. Nem szeretném, ha ő lenne a szomszédom. És légy szíves,

kérd meg, hogy ne írjon nekem több e-mailt. Csak ma 20 e-mailt kaptam
már, ilyen tárgyakkal, mint hogy „Ezt olvasd el, seggfej”, „Baszd meg”
vagy „Mi a fasz van, te faszfej”.

– Nagyon sajnálom. Beszélni fogok vele.
– Mondd meg neki, hogy veszek egy igazi pisztolyt – szellemeskedik,

azzal lerakja.

Miss D. úgy libeg be a Heathrow reptér csarnokába, mintha csak a

kifutóról lépett volna le. Sosem hagyja, hogy egy balsiker útjába álljon
annak, hogy felfigyeljenek rá; égig érő, telitalpú szandálban tipeg,

rózsaszín miniszoknyában és pólóban, valamint túlméretezett

napszemüvegben készül hosszú utunkra Los Angelesbe.

Én magam fekete selyem hálóingemet viselem, viseltes szandálomat,

és még a tegnap esti szempillafestéket sem töröltem le.

Miss D. buzgón mosolyog az arra járókra, még integet is azoknak,

akik megállnak, hogy megbámulják, mintha csak a rajongói lennének.
– Ez a néni híres, mami? – tudakolja egy kislány az édesanyjától.
– Nem tudom, drágám – feleli töprengve az anyja. – Úgy néz ki,

mintha színésznő lenne, azt hiszem.

Miss D. nyilván meghallotta, mert jó hangosan megkérdezi:
– Mikor indul a gépünk Hollywoodba? – és úgy néz hozzá rám, mintha
a csicskása lennék. Kicsit meginog nevetségesen magas talpú cipőjében.
Akislány és anyukája kellőképpen megilletődnek. Én a legkevésbé sem.
– Nem kezdesz egy kicsit túlzásba esni? Megtennéd nekem azt a

szívességet, hogy megpróbálsz viselkedni? Megígérted, hogy viselkedni

fogsz, ha magammal hozlak.

– Megígérem, Ems! Ne próbáljak jegyet szerezni neked az első

osztályra? Ez a legkevesebb. Egyébként ki vette nekem ezt a jegyet?
– A hitelkártyámmal fizettem érte, és nincs szükségem magasabb

osztályra – vágom rá gyorsan. Szívesebben lennék egyedül a

turistaosztályon. Nagyon vágyom egy kis csendre és nyugalomra a ma
esti nagy parti előtt. – Csak tartsd magad távol a piától, és viselkedj!

– Arra mérget vehetsz – feleli, miközben búcsút int. – Ne aggódj

miattam! Most már jól vagyok. Túl vagyok azon a szarságon. Au revoir,

Ems! Vous voir à Hollywood! Egyébként biztonságosabb a

turistaosztályon, ha lezuhanna a gép. Úgyhogy érezd jól magad!
Elvonaglik magas sarkain, én pedig nézem, ahogy élvezi a nagy hűhót,

amint bekísérik az elit váróba, miközben én a kígyózó turistasorban
ragadok. Mire becsekkolok, D. SMS-t küld, mely szerint ő már túl van
egy masszázson és egy arcpakoláson, és épp egy jóképű hírességet próbál

meghívni a privát partira. Nem akarok mást, mint beszállni, hogy
alhassak egy kicsit, és kiűzhessem a fejemből a Mr. Rókát illető, mardosó

gondolatokat.

– Hölgyeim és uraim, hadd üdvözöljem önöket elsőként a Los Angeles-i
nemzetközi repülőtéren, ahol helyi idő szerint délelőtt 10 óra 5 perc van.

Reméljük, élvezték az utat. A Virgin Atlantic nevében is köszönjük, hogy

légitársaságunkat választották, és reméljük, hogy hamarosan újra a

fedélzeten üdvözölhetjük önöket.
Az utolsók között szállók le a gépről, és örülök, hogy végre végeztem

az amerikai bevándorlási hivatallal, amikor valami felfordulást észlelek a
csomagok körül. Miss D. vonja magára a derülő kamaszlányok

figyelmét, ahogy pózolva és ajkbiggyesztve álldogál a futószalagnál a
közeledő csomagokra meredve. A lányok felvihognak, amikor
megpróbálja leemelni Louis Vuitton bőröndjét a szalagról, de nem

sikerül neki. Végül feladja, és segítségért néz körbe, egy tagbaszakadt
reptéri rendőrt fixíroz, aki épp arra jár a nyüzsgő csarnokban.

– Nincs itt egy kedves úriember, aki lenne szíves megemelni a
csomagomat? – esdekel, mire a férfi azonnal odavonul.

– Hadd segítsek, hölgyem! – mondja, azzal felkapja a bőröndöt.
– Köszönöm szépen! – feleli D. lágy, csábító hangon.
– Nagyon szívesen, kisasszony.
– Miss D. – nyújtja felé a kezét. – Örvendek a szerencsének, biztos úr!

Odamegyek, és megragadom a kezét. Nincs most arra időnk, hogy
Miss D. egy L. A.-i zsarut kezdjen őrült módra elcsábítani.

El tudom képzelni, milyen gyorsan kötne ki a hűvösön, és persze

nekem kellene kihoznom.
– Gyere! – szólok rá. – Fogjunk egy taxit! Mennünk kell, mégpedig

azonnal.
Elvonszolom, miközben vágyakozva pislog hátra a keménykötésű

zsarura.

A tágas, vízpartra néző, magasan a Csendes-óceán fölé emelkedő, több

hektárnyi birtokon álló villában állok. A komplexumhoz tartozik több
vendégház, egy teniszpálya, vetítőterem, medence, jacuzzi és egy privát

partszakasz is. Cicusaim életük legjobb partiját fogják élvezni a malibui

telepen. A híresek és gazdagok lakóhelye ez, és olyan elzárt, amilyen

csak lehet. A Killing Kittens most már több mint 3000 tagot számlál, és

épp itt az ideje, hogy áthozzam az Atlanti-óceánon túlra is. Katie

felkérése, hogy partit rendezzek egy filmproducer barátjának, épp
megfelelő lehetőség volt arra, hogy terjeszkedjek egy kicsit.

Úgy kétszáz embert várunk ma estére; vannak köztük KK-tagok,

mások pedig a producer, Mr. Hollywood nyitott gondolkodású barátai.
Kétségtelen, hogy néhány nagy név is itt lesz ma este. Mielőtt
megkezdődne a flörtölés, móka és csábítás, le kell fektetnem néhány

alapszabályt Miss D.-nek. Nem akarom, hogy itt kezdjen a kis játékaiba,
ezen a fontos partin, amely a belépőmet jelentheti Hollywoodba.
Ünnepélyesen megígéri, hogy jó lesz, és elmegy, hogy ellenőrizze az
étkeztetőket. Kitty Kat jelenik meg, lenyűgözően fest laza kaftánja alatt

fehér bikinijében, és hozzá hetyke bajszú, pillangó alakú álarcában, meg

vállára omló, borzas hajával. A kívánt megjelenés a mai partin fehér és

csillogó, úgyhogy Kitty minden szempontból megfelel.
– Majdnem teljesen készen állunk. – Átnyújtja tábláját a

vendéglistával. – Észrevettem, hogy a második emeletre vezető ajtó

zárva van. Az lesz a VVIP helyiség?
– Igen. Egyetlen különleges vendég számára van fenntartva. Nem

tudom, ki az, de azt hiszem, nő.

Kitty kíváncsian néz rám.
– Láttam, hogy pár férfi valami koporsószerűséget cipel fel a
másodikra – vet rám kérdő pillantást. Erről újfent eszembe jut, hogy Kitty

figyelmét soha semmi nem kerüli el.
– Nem koporsó – felelem gyorsan. – Valami hosszú, fehér, csillogó

dobozféle, aminek nincs teteje. Van benne egy matrac fehér
szaténlepedővel, és az oldalára lyukakat fúrtak.

– Á, értem – derül fel Kitty arca. – Mint Hófehérke üvegkoporsója,

csakhogy itt csupán pár szerencsés kiválasztott dughatja be a kezét, hogy
megérintse a bent fekvőt, akárki is legyen az.

– Valami ilyesmi – mosolygok. Ez Mr. Hollywood egyik különleges
kérése volt egy jó barátja részére, ilyet még sosem kértek tőlem. Nehéz
volt pontosan azt beszerezni, amit akart, de megoldottam. – Menjünk,
igyunk egyet! Hamarosan kezdődik.

– Pompás ötlet! – feleli Kitty. – Igyunk arra, hogy a Killing Kittens

betört Hollywoodba.

7:30-kor a parkolófiúk Bugattikat, Ferrarikat és Porschékat helyeznek el,
és hirtelen hemzsegni kezdenek a feszes húsú, barnára sült, gyönyörű,

fehérbe öltözött emberek. Olyan emberek csillogó gyülekezete ez, akik a

filmiparból gazdagodtak meg, még sosem láttam ilyen tökéletes

vendégsereget. Olyan világ ez, ahol minden szépséghibát el lehet

tüntetni, és ahol látszólag mindenkinek megvan hozzá az akaratereje

vagy a pénze, hogy remekül nézzen ki. Elámulok a szépségükön. Az

álarcos férfiak mindegyike azzal a bizonyos hófehér hollywoodi
mosollyal, szoborszerű állkapoccsal és a napi két edzésnek köszönhető
kockahassal rendelkezik. A nők, huszonévestől a negyvenesig, épp olyan
lélegzetelállítóak, mint az odakint elterülő, festői táj. A hollywoodi nők
nem olyanok, mint a többi – karcsúbbak, fehérebb fogúak, nagyobb
mellűek és ajkúak. Sima arcbőrük és mozdulatlan arcizmaik ellenére árad
belőlük az élvhajhász hedonizmus.

Úgy tűnik, ez az este vadabb lesz, mint hittem.
Két gyönyörű, sötétszőke, jégkék szemű nő korán hangulatba kerül

odakint a napozóteraszon. Még nyolc óra sincs, és máris levetik fehér
bikinifelsőjüket, noha tartják magukat a szabályaimhoz, és a maszkjukat
fennhagyják. Egy jóképű idegen egy magnum palackból spriccelni kezdi
rájuk a Cristal pezsgőt, eláztatja habbal formás, kerek mellüket,
miközben ők visítozva nevetnek. Hagyják, hogy a folyadék gyöngyöző
patakocskákban folyjon napbarnított bőrükön és sötét mellbimbóikon, és

kitátják a szájukat, hogy annyit igyanak a sugárból, amennyit csak

tudnak. Amikor megtelik vele a szájuk, egymáshoz hajolnak és

megcsókolják egymást, hogy a habzó buborékokat átadják egymásnak.

Aztán abbahagyják, lenyelik, és újra csókolózni kezdenek, ezúttal már
hevesebben. A jóképű idegen élvezettel nézi, ahogy egymást dédelgetik.

Aztán elengedik egymást, provokáló pillantást vetnek rá, és az egyik

megszólal:
– Kapj el minket, ha tudsz! – Azzal mindketten felpattannak, és

berohannak. A férfi nem kéreti magát, elszánt képpel veti magát utánuk.
Minél előbb be szeretne jutni azokba az icipici kis bikinibugyikba.

A medencéhez sétálok, ahol hat pompás testű nő táncol kacéran

falatnyi bikiniben a rejtett hangszórókból áradó zenére. Álarcuk mögött

mind a prédára szegezik a szemüket. Ahogy a lepke a fényre, úgy
röpültek egy elképesztően vonzó férfi köré, arra várnak, hogy kijöjjön a
medencéből. Megvárakoztatja őket, megpördül, és még egy tempót úszik
a víz alatt. Amikor végre előbukkan, csöpögve, és olyan külsővel, mint
egy szexisten, felismerem a híres, merengő arcot. Hollywoodi filmsztár.
Képtelen vagyok levenni a szemem feszes, fehér fürdőnadrágjáról,
miközben kilép a medencéből, és izmos testét törülközővel szárogatja.
Barna szemét a várakozó nőkre emeli, tekintete felcsillan.

– Nincs kedvük egy röplabdameccshez, hölgyek?
– De igen! – visítják azonnal.
– De én meztelen röplabdázásról beszélek – teszi hozzá. – Odalent –
int a ház alatt húzódó magánstrand felé –, ahonnan felhallatszik a partot

nyaldosó óceán hangja.
A felharsanó igenkórus alapján a nők egyáltalán nem bánják.
– A szabályok egyszerűek: én egyedül játszom hatotok ellen. Egészen

a tiétek vagyok, azt tesztek velem, amit akartok.
Azzal megindul, ők pedig rohannak utána, minden lépését követik.

Meglátom, hogy nem ők az egyetlenek a parton. Máris egészen

benépesült. Van, aki még mindig csak beszélget vagy csókolózik. Mások

már tovább mentek.

Elönt az öröm. Ez volt az álmom, amikor megalapítottam a Killing
Kittenst; gyönyörű helyekről akartam gondoskodni, ahol az emberek

nyíltan, álszentség és csalás nélkül érezhetik jól magukat. A szex az élet

egyik nagy ajándéka. Miért kezeljük hát ilyen ellenségesen és
gyanakvással? Természetes, alapvető dolog. Emberi mivoltunk része.

Annyi szabályt hoztunk a szexszel kapcsolatban, csak hogy ne élvezzük.

De miért? Jó ételekkel, italokkal, masszázzsal, tánccal és egy sor egyéb

testi élvezettel kényeztetjük magunkat. Akkor a szexszel miért nem?

Tudom, hogy nem mindenkinek való ez, és hogy másoknak a szex
túlságosan is az érzelmeidhez kötődik. Ők nem kívánnak ilyesmiben
részt venni, és ez az ő választásuk. De miért kell elítélni azokat, akik

igen? Évszázadok óta elfogadjuk, hogy a férfiaknak vannak fizikai

szükségleteik, és érzelmek nélkül is képesek testileg kielégülni. Ha ez

nem így volna, nem is létezne a szexipar. Nem lenne igény pornográfiára

vagy prostitúcióra. Márpedig van, és a férfiak igényeit kiszolgáló iparág

gyorsabban növekszik, mint valaha. Azt azonban még mindig nem
fogadtuk el teljesen, hogy a nőknek is vannak szexuális igényeik,

mégpedig esetleg ugyanolyan intenzívek és parancsolóak, mint a
férfiaknak. A társadalom tolerálja a férfiak vágyait, a nőkét azonban
megkérdőjelezi. Lehet, hogy a nők tényleg másként vannak huzalozva,
mint a férfiak, de épp erről szól a Killing Kittens. Nagy örömömre
szolgál, hogy férfiak is előnyben részesítik a partijaimat a sötétebb,
keményebb, férfiak dominálta partikkal szemben, mert elismerik a női
vágyat és a szexet élvező nők csodáját, akik azért csinálják, mert akarják,

és mert szeretik.
Mindenkinek magának kell erről döntenie, de én semmi

szégyellnivalót nem látok benne. Rövid időre kapjuk testünket ezen a

világon. Arra teremtetett, hogy élvezzük ezt a mennyei gyönyört. Nem

hiszem, hogy meg kellene tagadnunk ezt a szükségletet magunktól,
ahogy az ételt vagy a levegőt vagy a nevetést sem.

Egy vörösesszőke nő gyorsít a dolgokon, ráparancsol a híres
színészre, hogy vegye le a fürdőnadrágját. A röplabdahálót már más
meztelen játékosok vették használatba, úgyhogy egyelőre nem
rendezhetnek meccset. A férfi inkább engedelmeskedik a nő
utasításának, és leheveredik egy luxuskivitelű pihenőkabinban. A farka
máris kőkemény. A hat szépség parancsára lassan simogatja, miközben
vetkőzni kezdenek előtte. Elsőként a vörösesszőke vetkőzik le, a lábai

közé mászik az ágyra, és a szájába veszi. A többiek úgy használják,

ahogy tudják, simogatják, nyalogatják, csókolgatják isteni testét. Amikor

ezzel végeztek, felváltva lovagolják meg a péniszét, és élvezik, hogy
mélységeikbe hatol. Úgy látszik, megborzongatja őket a gyönyörűség,

hogy osztoznak rajta.

Amikor visszatérek a partról, látom, hogy a sötétség leszálltával a

maszkok is kezdenek lekerülni. Dekadens lett a hangulat. Egy rocksztár
meztelenül táncol az asztalon, két szőke csüng rajta, a létező legnagyobb

mellekkel, amiket életemben láttam. A felesége egy magas, sötét hajú

idegennel cseveg vidáman, aki gyengéden simogatja, és azon van, hogy
lehámozza kebleiről csillámló, fehér topját, miközben egy lábfetisiszta

magas talpú szandálja elé vetve magát azért könyörög, hogy

szopogathassa finom kis lábujjait.
Odabent egy meztelen színésznő a bárpult mögé lép, hogy töltsön

magának egy italt, de aztán ott marad, hogy segítsen Miss D.-nek

kiszolgálni. Amint odabent van, a férfiakat hirtelen kínzó szomjúság
fogja el, és odasereglenek frissítőért. Az egyik nagy, földszinti szobában

van a táncparkett, egy DJ pörgeti a lemezeket, miközben az emberek a
vetkőzés különböző fázisaiban, gátlástalanul ugrándoznak a zenére. A

sarokban egy híres modellt pillantok meg, hosszú lábait maga alá húzva,
mosolyogva nézi, ahogy barátnője felcsatolt dildóval felszerelve egy
buja, olajbarna bőrű nővel szeretkezik egy óriási párnahalmon.

– Ó, édes! – nyöszörög a kreol bőrű nő, miközben a másik lány ki-be
jár benne. – Te aztán szeretsz keményen dugni!

– Tövig beléd nyomom! – feleli a másik, aki látható élvezettel

kényezteti a tökéletes idomú testet, mélyen és keményen döngöli a
felcsatolható szerszámmal. A barna bőrű egyre hangosabban

nyöszörögve vonaglik alatta. Látom már, hogy ez a buja páros egész éjjel
vadul fog szexelni – egymással vagy bárkivel, aki az útjukba akad.

Az óriási, fehér kanapékkal berendezett nappaliban rengeteg vendéget
találok szex közben, minden elképzelhető pozitúrában csókolják,

nyalják-falják egymást, lágy nyöszörgésekkel, nyögdécseléssel és

elsuttogott utasításokkal kommunikálnak egymással, miszerint
erősebben, gyorsabban, mélyebben, pont ott... Ó, igen...

Meglátom Katie-t, aki hosszú, horgolt ruhát visel, alatta fehér

bikinivel. Amikor észrevesz, odaint magához.
– Szia, szépségem! Örülök, hogy látlak. Ez a parti legjobb, amit

láttam. Egész életemben! Most pedig be akarlak mutatni Mr.

Hollywoodnak. Személyesen még nem is találkoztatok, ugye?

Mr. Hollywood alacsony, de jó formában van. Fehér vászonöltönyt

visel, és a legremekebb kefefrizurát, amelyhez foghatót rég nem láttam.
– Jó estét, uram!
– Örülök, hogy végre megismerhetem – szólal meg pajkos villanással

a szemében. – Katie mesélt arról a pompás kiruccanásról, amit

Monacóban szervezett neki. Olyan jól hangzott, hogy örömmel hagytam,

hogy rábeszéljen erre a partira.
– Ó, Monaco hihetetlen volt! – kiált fel Katie. – Egyfolytában csak

arra gondolok.
– Ez a parti pedig épp olyan, mint reméltem.
– Örülök neki, ez csodálatos. Nagy örömömre szolgál.
– Igen. – A férfi italát a mellkasához szorítva körbepillant, és bólogat.

– Ennek aztán lesz egy kis visszhangja. Sokáig fogják emlegetni. – Felém
fordul, és átható pillantással méreget. – Azon gondolkodtam, ha

legközelebb Londonban járok, nem tudna-e összehozni nekem valamit.
– Természetesen. Van valami ötlete azzal kapcsolatban, hogy mit is

szeretne?
– Ó, ötleteim aztán vannak. Majd kapcsolatba lépek önnel, ha

megvannak az időpontok.
– Kérem, csak bátran! Boldogan segítek – villantok rá egy sugárzó

mosolyt.

És ekkor belép valaki a szobába, és minden figyelmem azonnal rá
összpontosul. A világ egyik leggyönyörűbb színésznőjét kísérik be.
Azonnal tudom, hogy csak ő lehet a kiemelt VIP-vendég. Még az álarc
mögött is angyalian fest, ahogy átvág a tömegen, lebegő, áttetsző fehér

ruhájában, fején margarétakoszorúval. Egy csapat álarcos, rocksztár
külsejű férfi kíséri. Ekkor megpillantja Mr. Hollywoodot, elmosolyodik,

és elindul felénk.
Zakatolni kezd a szívem, amikor hirtelen rájövök, hogy ő az. A nő,

akit először Ibizán láttam, a konyhapulton kiterülve, minden férfit
élvezve, aki csak megkívánta őt. Ő inspirált engem ezeknek a partiknak a

megszervezésére.
Közelről még gyönyörűbb, a lélegzetem is elakad, amikor odalép

hozzánk.
– Sziasztok! – szólal meg lágy hangon. Mr. Hollywoodot és Katie-t

puszival üdvözli.
– Ez itt Emma – biccent felém Mr. Hollywood. – Ő szervezte nekem

ezt a kis összejövetelt.
A nő felém fordul, ragyogó szeme csillog az álarc mögött. Soha nem

képzeltem volna, hogy valaki ekkora hatást tehet közelről az emberre. Ne
tudom levenni a szemem sima bőréről, gyönyörű rajzolatú ajkairól.

– Jó estét, Emma! Örülök, hogy megismerhetem. Azt mondták, hogy

berendezett nekem egy külön kis játékszobát.
– Így van – felelem kiszáradt torokkal. – Erre jöjjön, kérem!
Miközben a lépcső felé vezetem, és menet közben előveszem a

zsebemből a felső szintre vezető ajtó kulcsát, látom, hogy fejével int
kíséretének, hogy kövessék, így mind együtt kapaszkodunk fel a lépcsőn.
Kinyitom az ajtót, és beengedem. Ma éjjel ez lesz az ő saját, külön

játszótere, amíg csak akarja.
Egy tágas, elhúzható tetővel ellátott, az éjszakai égboltra kilátást

nyújtó hálószobában ott várja a nagy, fehér láda.

Gyorsan kibújik a ruhájából, és odasuttogja nekem:
– Segítsen bemászni!

Apró kezével a vállamra támaszkodik, miközben segítek bekászálódni

neki, aztán elégedett sóhajjal hanyatt fekszik.
– Köszönöm! – mondja. – Most már elkészültem.

Behunyja a szemét, mint valami Csipkerózsika, és vár. Társai

hamarosan körözni kezdenek a láda körül, és szemügyre veszik meztelen
testét – az apró, hetyke melleket, finom, barna bimbóikkal, a
darázsderekat, a hosszú, karcsú lábak végén trónoló, gyönyörűséges

szentélyt. Nem visel mást, csak az álarcát.

Az ajtóhoz megyek, és ott megállók, hogy tovább nézzem még egy

kicsit, amint a férfiak közelebb lépnek hozzá. Bedugják a kezüket a láda

lyukain, és mindenütt végigtapogatják. Nem csak melleit, de az amúgy

elhanyagoltabb helyeket is, mint a könyökhajlatát, a tenyerét, a lábfejét
és a hónalját. Először meg sem rezdül, de aztán Csipkerózsika lassan

életre kel, és lágyan mozgolódni és nyöszörögni kezd, miközben a kezek
simogatják, végigsimítanak combján és mellén. Hangja felerősödik,

amikor egyik lovagja a bejáratnál kezd ügyködni, addig játszadozik

duzzadt csiklójával, míg fel nem nyög és szét nem tárja a lábait. Amint
szabad az út, beléhatol egy ujjával, nyilvánvalóan a nő nagy örömére.

Érzem, hogy vágya illata betölti a szobát, csakúgy, mint Ibizán. A férfi

is kívánja, de parancsára vár.

Végre leveszi az álarcot, kinyitja szemét, és csak annyit mond:
– Most!

A férfi a karjába veszi, és a szobában várakozó ágyhoz viszi, majd
lefekteti rá. Most már tágra nyílt a szeme, hangosan veszi a levegőt, zihál

a vágytól. A férfiak körbeállják, mind ég a vágytól. Káprázatos, ahogy ott

fekszik a fehér lepedőn, és széttárja hosszú lábait. Egy olajbarna bőrű

lovag a földre térdel, és pompás szerelmi dombjába fúrja a fejét,
nyelvével kényezteti. A nő a nyaka köré fonja a lábát, és nyögdécsel
gyönyörűségében. Odaint egy gyönyörűségesen kemény férfit, aki

buzgón csatlakozik hozzá az ágyon, és hüvelyk- és mutatóujja közé fogja
máris merev bimbóit. A nő úgy néz ki, mint aki a gyönyör óceánján
lebeg. Most a barna bőrű lovag a szájára tapasztja a száját, miközben

végre hazairányítja óriási erekcióját, és a készséges mélybe csusszan.

Mindketten nyöszörögnek élvezetükben, és az a híres szempár üveges

lesz, ahogy gazdája elmerül a szeretkezés gyönyörében.
Nem hiszem, hogy láttam valaha nőt, aki annyira imádja a szexet, mint

ő. Olyan, mintha erre teremtették volna, mintha minden pillanat, amit
nem keféléssel tölt, elvesztegetett idő lenne. Ideje, hogy magára hagyjam

privát játszóterén, amit én alkottam neki. Becsukom magam mögött az

ajtót, és lemegyek.
Az egyik földszinti hálószobában két nagy mellű, barna nő egy ágyhoz

láncolt férfit korbácsol, és megkérdezik, hogy nincs-e kedvem

csatlakozni. Mosolyogva rázom meg a fejem. Egy másik szobában egy
jól ismert társasági hölgy meztelenül ül a kanapén, míg egy jóképű, fehér

köpenyes, gumikesztyus férfi doktorosat játszik vele. Épp azt mondja,

tegye szét a lábát, hogy alaposabban megvizsgálhassa.
Hirtelen a fürdőszobából hallatszó, ismerős kuncogás vonja magára a

figyelmemet.

Ajjaj! Ez csak egyvalaki lehet.
A fürdőszoba ajtajához sietek, és hallgatózni kezdek. Annyi bizonyos,

hogy Miss D.-t hallottam. De kivel lehet? És mire készül? Ugyanis beszél

valakihez.
– Imádok szívni – jelenti ki kásás hangon. – Komolyan, ez az én

legdrágább titkom, amit csak veled osztok meg, mert olyan jó fej vagy.
– Nagyon vicces vagy – hallatszik egy férfihang. Jaj, ne! Mr.

Hollywood az! – Te tényleg más vagy, mint a többiek! Hogy is hívnak?
– Szólíts csak Miss D.-nek! – kuncog. – D, mint dekadens.
– Nagyon dekadens, mocskos lány vagy.
– Tudom. Szóval szeretnél egy kicsit, hogy beinduljon a buli?
– Ó, igen, bébi! Soha nem mondok rá nemet.
– Akkor mutasd csak, mid van! Elő vele!

Hirtelen mindenféle zaj és szöszmötölés támad.

Ennyi is elég volt itt Miss D.-ből. Talán ideje, hogy feltegyem az első

londoni gépre.

Benyitok. Ott térdepel a földön, szájában Mr. Hollywood merev

péniszével.
– Rossz kislány, csak így ránk törni! – kacarászik. – Azt hitted,

kokaint szívok, ugye, Ems?
– Igen – ismerem be mosolyogva.

Mr. Hollywood harsányan felnevet.
– Nagyon viccesek vagytok, ti, angol lányok, Emma, ez életem

legjobb partija! Tehetségetek van hozzá. Na és most, lányok, rázzuk fel
egy kicsit ezt a kócerájt? Gyerünk – bulizzunk egyet!

– Ha végeztetek, csatlakozzatok hozzám a földszinten, és iszunk erre
egyet – felelem, és becsukom magam mögött az ajtót.

Huszonkettedik fejezet

„Ami a legfontosabb, saját életed hősnője, ne
áldozata légy!”

Nora Ephron

Egy zsúfolt barban ülök Miss D. és Trolley Dolly között, koktélt
iszogatva. A mi Bermuda-háromszögünknek kereszteltük ezt a
környéket, mert három bár is van egymás közvetlen közelében, és ha az
ember egyszer a háromszögbe keveredik, különös dolgok történnék, es
nagyon nehéz kijutni.

Maris ki kellett menekülnünk három idősebb, cukrosbácsi típusú
pasas markából, akik azzal próbáltak megnyerni minket, hogy hány
feleségük volt eddig összesen, mintha talán szívesen növeltük volna az
összeget. Trolley Dollyt sikerült hisztérikus kacajra fakasztanom a
hollywoodi kiruccanásról és Miss D. viselt dolgairól szóló
beszámolómmal. Szükségem van rájuk. Segítenek, ha rossz a kedvem, és
mindketten észrevették, hogy magam alatt vagyok.

– Azt hittem, már túljutottál Mr. Rókán – jegyzi meg együtt érzőn
Trolley Dolly.

– Úgy volt, de... – sóhajtok fel. – Láttam őt tegnapelőtt éjjel. Épp egy
bárban volt, belépett, és képzeljétek, történetesen egy pompás trófeával a
karján. Ő nem vett észre, de én láttam, hogy fogja a kezét, segíti le a
kabátját, csókolja meg, szóval veti be az összes trükkjét. Nagyon szarul
éreztem magam tőle – meredek szomorúan a poharamra. – Én még
mindig a sebeimet nyalogatom, ő pedig már továbblépett.

– Ó, Ems! – szólal meg Trolley Dolly. – Nagyon sajnálom. Micsoda
idióta! Kár.

Felnézek a barátnőimre, és megcsóválom a fejem.
– Egyszerűen nem értem. Miért olyan nehéz rendes pasit találni?

Ebben a pillanatban sípol egyet a telefonom, én pedig érte nyúlok, ám
Miss D. elkapja előttem, mielőtt megnézhetném a beérkező üzenetet.

– Nem! – szól rám szigorúan. – Láttam, hogy egész este a telefonodat

nézegeted. Még mindig abban reménykedsz, hogy ír, nem igaz? Hagyd a
fenébe, Emma! Ha ő az, kötelességem kitörölni.

– Ne! – tiltakozom. – Add vissza! És meg ne nyisd!

De már meg is nyitotta az üzenetet, és nagy komolyan olvassa.
– Hmm. Nem is tudom. Talán jobb lesz, ha nem olvasod el. Mit

gondolsz, Trolley Dolly?

Azzal átpasszolja a telefont Trolley Dollynak, aki szintén elolvassa az

üzenetet, és megcsóválja a fejét.
– Ajaj!
– Add ide! – szólok, és kinyújtom érte a kezem. Trolley Dolly komor

arccal nyújtja át. Némileg pánikban veszem el, és elolvasom az üzenetet:

Rájöttem, hogy a kedvenc Victorias Secret bugyimat otthagytam a

Gatsby-partin. Szerencsére megérte az áldozat! De azért szólj, ha

véletlen meglenne!

Alexandra X

Az arckifejezésem láttán kitör a nevetés az asztalunknál. Egy pillanat
múlva már én is nevetőgörcsöt kapok. Csodálatos érzés újra nevetni, és
épp levegőért kapkodok, amikor egy pincérnő jelenik meg egy üveg

vörösborral és egy pohárral.
– Ez az öné – közli velem.

Zavartan nézek rá.
– Én nem rendeltem.
– Egy úr küldi a bárpulttól.

Felpillantok, és végignézek a zsúfolt báron. Pillantásom
összetalálkozik egy jóképű férfiéval, aki rám mosolyog. Én is

mosolygok, még pár pillanatig rajta hagyom a szemem, aztán félrenézek.

Nem bírom ki, hogy ne sandítsak újra fel, hogy lássam, még mindig

engem bámul-e. Igen. Gyorsan elkapom a pillantásom.
A pincérnő még két poharat hoz, és kitöltjük a bort. Amikor megint a

pult felé nézek, már eltűnt. Ó, hát ennyi. Azért szép volt, míg tartott.

Trolley Dolly az asztal alatt a lábamba rúg, és rémülten látom, hogy a
jóképű fickó már ott áll mellettünk. Rám mosolyog.

– Hamarosan mennem kell, de azon tűnődtem, nem ihatnék-e meg
veletek egy pohár bort, mielőtt elmegyek?

Megőrzőm a hidegvérem, noha belül egy kicsit remegek.

– Miért ne?
– Ez a kedvencem – mondja, és felfigyelek rá, hogy az akcentusa
kanadai. – Remélem, ízleni fog.
– Köszönjük, biztosan.
Leül velem szemben, a mellettem somolygó Miss D.-ről és Trolley

Dollyról tudomást sem vesz. Még mindig mosolyog, és le sem veszi

rólam a szemét.
– Dougie vagyok – mutatkozik be.
– Örvendek a szerencsének, Dougie – felelem, és akaratlanul is az jut

eszembe, vajon nem ez az ember fog-e majd segíteni, hogy elfelejtsem

Mr. Rókát.

Ma két agyonhajszolt, nagymenő ügyvéd fantáziáit fogom valóra váltani.

El fogják felejteni anyakatekert jogi ügyeket, az ügyfeleket és a

bíróságot, mert ma mocskosak lesznek, és valódi pornósztárként fogják

eltölteni ezt a napot. Az ilyenkor szokásos dolgokról már gondoskodtam:
stábról, fodrász és sminkes csapatról, és a rendezőről. A háttér egy
lenyűgöző, vörös téglás, Erzsébet korabeli udvarház lesz. Tökéletes

helyszín.

Johnnak és Lisának nincsenek fenntartásaik, amikor elindulnak a
kamerák. Számukra bizsergető szexuális töltetet az a tudat, hogy filmre
veszik őket. Lisa a harmincas évei közepén jár, és szerepelni akart a saját,
felnőtt kategóriás filmjében, amíg még megteheti. E pillanatban úgy
tűnik, igencsak lubickol a szerepben, amint Johnnal meztelenül

ficánkolnak a gondosan ápolt pázsiton. Lisa lelkesen sikoltozik,

miközben a férfi merev péniszére ül, és meglovagolja.
– Itt az egész locsolócsövem! – szólal meg John, miközben mélyen

Lisába hatol. – Milyen nedves vagy! Mocskos, mocskos Lisa!
A nő mély „húúú!” kiáltást hallat, ahogy a férfi beledöf, és a kiáltozása

fokozódik, ahogy a férfi ugráló melleit kezdi dédelgetni.
– Szívd! – utasítja a férfit, és szájába adja egyik merev mellbimbóját.

Amikor jó alaposan elintézte, kiveszi, és a másikat dugja oda.

Amikor John újra meg tud szólalni, azt mondja elfúló hangon:
– Mutasd meg nekik, milyen jó vagy felül!
Lisa fel-le pattog a kőkemény péniszen, mosolyogva fogadja magába
minden egyes centijét. Nyöszörög, amikor előre-hátra kezdenek hintázni,

és elmerülnek egymás iránti vágyukban. Lisa John húsába vájja a körmét,

amikor a férfi megragadja a csípőjét, és vonaglani kezd, még gyorsabb
iramra ösztökélve őt. Most már mindketten nyöszörögnek, egyre
hangosabban, és Lisa úgy dobálja a csípőjét, mintha az élete múlna rajta.

Most már nincs visszaút; mindketten közelednek az óriási orgazmushoz.

Lisa behunyja a szemét és hátraveti a fejét, alsó ajkába harap, miközben
John végre elsül benne, és az ő testét is teljes eksztázisba löki, miközben
ráborul. Mindketten kimerültén lihegnek, a rendező pedig elkiáltja

magát:
– Csapó! Szép volt. Kész a jelenet!

Megkapó heves viselkedésük. A figyelmemet csapkodó, turbékoló

hangok vonják magukra.

Haha! Galambszex!

Két kövér galamb élvezi a forró, korra délutáni szerelmeskedést.

Rengeteg turbékolás és szárnycsattogtatás közepette a galambhölgy

lelapul, a hím pedig felpattan rá.

John és Lisa is felpattannak, készen állnak a második jelenetre,
amelyben Lisa egy kerti székben ül, miközben John őt kényezteti. Érzem,
hogy a zsebemben rezeg a telefonom. Előveszem, hogy elolvassam az

üzenetet.

Megint Dougie az. Azóta az éjszaka óta a bárban fáradhatatlanul üldöz

az SMS-eivel, randizni akar velem. A lányok is unszolnak, hogy menjek
bele. Jóképű, igazi úriember, és nyilvánvalóan nagyon elszánt. Mi

vesztenivalóm lenne?
John egy pár tűsarkú cipőbe bújtatja Lisa lábát, lüktető erekciója

egyértelműen tanúsítja a szép cipők iránti hódolatát. Nyilván egy kicsit

lábfetisiszta.

Újra elolvasom az üzenetet, azon tanakodom, mit tegyek. Mr. Róka

óta minden romantikus kalandot kerülök, inkább a munkába vetettem
magam. Már el is határoztam magamban, hogy a következő kapcsolatom
csak a szexről fog szólni, ha megtalálom hozzá a megfelelő férfit. Dougie

viszont nyilvánvalóan romantikus alkat. Komoly kapcsolatra utazik; egy
mérföldről lerí róla.

John hanyatt fekszik.
– Taposs rajtam! – könyörög Lisának.
A nő feláll, kicsit tipegve lépked az elképesztő sarkakon, aztán

ügyesen végigsétál szerelme törzsén, sikerül végigegyensúlyoznia rajta,

miközben a férfi kínjában és eksztázisában felsikolt. Amikor Lisa lába

újra szilárd talajt fogott, a cipősarkával ingerli tovább a férfit,

ráparancsol, hogy nyalogassa és szopogassa, imádja. Miközben John a
cipőnek hódol, keze hatalmas erekciójára téved, a tenyerébe veszi,

simogatja, dörzsölgeti, olykor a golyóival is játszadozik egy kicsit,

miközben Lisa magát kezdi kényeztetni. Mindketten remekül érzik

magukat.
Arrébb sétálok a gyepen, a kameráktól és a hangfelvevő

berendezésektől távol. Beütöm a számot, amit már vagy tucatszor

megkaptam, és Dougie szinte azonnal felveszi, a hangja igen lelkes.
– Szia, Emma! Úgy örülök, hogy hívtál!
– Valahogy muszáj volt már leállítanom azt az SMS-áradatot –

tréfálkozom.
– Ó, remélem, nem bánod. De te olyan különleges vagy, nem

hagyhattalak elillanni most, hogy rád találtam. Nagyon szeretnék újra

találkozni veled. Mit szólsz? Adsz nekem egy esélyt, hm? Ha

megígérem, hogy csak egy régimódi randi lesz, semmi huncutság?

Bármikor elmehetsz, tudod!

Nevetek kiskutyához méltó lelkesedésén és tetszeni akarásán.
– Jó, jó! Mit szeretnél csinálni?
– Kanadai vagyok! – mondja, és a hangján hallom, hogy mosolyog.
Arrébb, a pázsiton, a kamera előtt John éppen hátulról teszi magáévá
Lisát. Idáig hallom a távoli kiáltásokat és nyögéseket. – Szóval van egy

remek ötletem a randira. Imádni fogod, megígérem!

Két nappal később egy hatalmas műjégpályán korcsolyázom, jól
bebugyolálva a hajamba kapó csípős levegő ellen. Dougie az egész pályát
kibérelte, és kettesben hokizunk! Miközben a korcsolyánkat fűztük be,
Dougie elárulta, hogy Kanadában ő volt az iskola jégkorongcsapatának a

kapitánya, és megmozgatott pár szálat ahhoz, hogy elintézze ezt nekünk.

Szerencsére jól korcsolyázom, és az iskolában imádtam hokizni is,

hosszú lábaim segítségével könnyedén suhanok át a pályán, hogy
kicselezzem az ellenfelet, úgyhogy élvezem a serkentő élményt, ahogy
tompa végű ütőmmel a jégen terelgetem a sebesen sikló korongot.

Azonban Dougie igencsak tapasztalt, a gyakorlott játékos hosszú,

könnyed siklásaival halad, és hihetetlen sebességre képes, ha úgy dönt,
hogy megszerzi tőlem a korongot. Nevetve kiabálunk egymásra,

miközben azért tülekedünk, hogy a hálóba juttassuk a korongot.

Félidőben egy tele termosz forró csokoládét húz elő, amit a pálya

szélén osztunk meg egymással.
– Nagyon ügyes vagy – jelentem ki még mindig lihegve.
– Ötéves korom óta játszom – feleli vigyorogva. – Azt hiszem,

mondhatni ez alakította az életemet. – Egyébként neked sem megy

rosszul.
– Hát, játszottam az iskolai hokicsapatban.

Elvigyorodik.
– Lenyűgöző! Akkor lássuk, mire jutunk a második félidőben!
– Csak vigyázz! – kiáltom, miközben újra a jégre lépünk. – Nem fogsz

körülöttem körözni, azt megígérhetem!

Nevetve siklik el.
– Szóval nem vagy afféle jégbaba? – szól át a válla fölött hunyorítva.

Keményen felém lövi a korongot, csak úgy suhan a jégen.

Felé iramodok, Dougie pedig üldözni kezd. Ügyesen köröz
körülöttem, ütője készen áll arra, hogy elorozza tőlem a korongot.

A sajátommal hárítom, aztán gyorsan a korong és Dougie közé ékelem

magam, nehogy megszerezhesse.
– Hé! – tiltakozik nevetve. – Én betartom a szabályokat!
– Mert bolond vagy! – Megküldöm a korongot, és a következő

pillanatban a hálóban landol. Gólt lőttem.

Dougie felhúzza a szemöldökét.
– Ejha! Úgy lősz, mint egy fiú! Lenyűgöző.
– Te pedig úgy korcsolyázol, mint egy lány! – ugratom.
– Mit mondtál?
– Hallottad.
Odasiklik hozzám, ledobja az ütőjét, és megcsókol. Meleg, finom a

csókja, és nagyon jólesik. Amikor visszahúzódik, mosoly ül az arcán.
– Na de csókolni nem úgy csókolok, mint egy lány, ugye?

Újabb csókkal válaszolok. A hideg jégcsarnok ellenére boldog, izzó

melegség burkol be. Különös, hogy milyen váratlan tud érkezni valaki az

ember életébe, és mennyire meg tudja változtatni azt.

Ez után a randevú után Dougie gyorsan az életem részévé válik. Úgy
tűnik, mindent szeret bennem, nem csak elfogad, de kimondottan csodál

és támogat is. Belefáradtam már, hogy mindig magyarázkodnom kell a

Killing Kittens miatt, de emiatt nem kellett volna aggódnom. Nagyon

tetszik neki az ötlet, és úgy gondolja, csodálatos, hogy eszembe jutott, és

meg is valósítottam. Részt vesz egy trópusi, tengerparti bulin, ami
lenyűgözi. Nem is csoda. Szexi Mama a parti motorja. Hat hónapos

terhes, mégis ott vonaglik egy rúdon a többi táncossal, míg az ágyon egy

halom test kavarog nagy kuszaságban. Az egyszer biztos, hogy a

szexuális élete nem ért itt véget; int is a férjének, hogy csatlakozzon
hozzá az ágyon. Szexi Mama előadása után Dougie ég a vágytól, hogy
segítsen a következő partim szervezésében. Állja is a szavát –
szívességeket kér néhány, a rendezvényszervezésben tevékenykedő
ismerősétől, és ajándékcsomagokat szerez a tagjaimnak, amelyeket
magukkal vihetnek emlékbe. Csodálattal hallgat, amikor a Nővériségről
mesélek neki, és ragaszkodik hozzá, hogy ő is hozzájáruljon az ügyhöz,

és hírverést csapjon neki a barátai között. Mintha nem is tudnék elhibázni

semmit: eláraszt dicsérettel, végeérhetetlenül ismételgeti, hogy milyen

szép és milyen különleges vagyok, és mennyire szeret velem lenni.

Gyógyír háborgó lelkemnek azok után, ami Mr. Rókával történt,

valamint a papa visszautasítása miatt érzett folytonos elkeseredésem

közepette. Hónapok teltek el azóta, hogy írtam neki, és még mindig

semmi válasz.
– Csodálatos, Ems – mondja Miss D., amikor beszámolok neki róla és

arról, hogy mennyire jól érzem magam ebben az új kapcsolatban. – De...
– De? – ismétlem félve. Nem akarom, hogy ott legyen egy „de”. Már

megint.

Összehúzza a szemöldökét.
– Hát, csak felfigyeltem rá, hogy mindig nagyon védelmező, ez

minden. És amikor egymással vagyunk, mindig SMS-eket küldözget,

örökké tudni akarja, merre jársz.

Azonnal védekezni kezdek.
– Igaz, hogy néha civakodunk egyet, de hát furcsa is lenne, ha nem

tennénk. És még friss a szerelem, úgyhogy nem csoda, ha nem akar
elengedni a szeme elől.

– Ez igaz – derül fel Miss D.
– Talán csak túlságosan aggódik, ez minden. Nem hiszem, hogy ez

probléma lenne.
– Akkor jó.

Épp ekkor üzenet érkezik a telefonomra. Felkapom, és elolvasom.

Ráncba szalad a homlokom, nem is tudom elhinni, amit látok.
– Mi az? – hajol közelebb Miss D., hogy ő is lássa.

– Semmi, semmi. – Igyekszem gyorsan témát váltani. De Dougie volt

az, azt kérdezte, hol vagyok. És még ezt is hozzátette:

Kurvának fognak nézni, hogy ilyen gyakran eljárkálsz.
Remélem, ez csak vicc volt! Jó éjszakát! – írom vissza neki, aztán
elteszem a telefont, és igyekszem kiverni a fejemből a dolgot.

Trolley Dolly már nyíltabban fejezi ki, hogy nem szimpatizál

Dougie-val. Amikor összejövünk egy italra, kereken megmondja, hogy

némileg seggfejnek tartja.
– De miért? – kérdezem. – Én remekül érzem magam vele. Úgy bánik

velem, mint egy királynővel.
– Igaz, hogy ő a parti szíve-lelke, ha úgy tartja kedve – de észrevetted

már, hogy mindig csak a leggazdagabbakkal áll szóba?
– Ez nem igaz! – vágom rá.
– Tényleg? – kérdezi szkeptikusan. – Jó pár összejövetelen

megnéztem már magamnak a drága Dougie-t, és mindig ugyanaz van.

Csak a legfontosabb emberek érdeklik.
– Hiszen bankár! – felelem hevesen. – Kapcsolatokat kell építenie. És

képzeld csak! Épp most vette rá egy barátját, hogy fektessen be a

vállalkozásomba.
– Nos, ez jó hír – feleli Trolley Dolly kicsit bűnbánóan. – Örömmel

hallom. Tetszik, hogy így lelkesedik a munkádért. Ez jó pont.
– Igen, és meg fogsz lepődni, ha megtudod, mit javasolt, hol

ünnepeljük meg a nagy hírt – tromfolom le. – Ha tényleg annyira érdekli

a vagyon és a befolyás, akkor miért kérte volna meg Játékszert, hogy nála

bulizzunk?

Trolley Dollyra akarata ellenére is nagy hatást tesz a hír.
– Na jó, talán tévedtem. Játékszer aztán minden, csak nem milliomos.
Sőt, most, hogy végre sikerült megszabadulnia Miss Norvégiától,

szegényebb, mint valaha.
– El tudsz jönni a bulira? – kérdezem. Visszatért a jókedvem.
– Mikor lesz?
– Péntek este.

Trolley Dolly megrázza a fejét.
– Nem tudok. Dolgoznom kell. De figyelj, bocs, ha tévedtem volna

Dougie-val kapcsolatban. Érezzétek jól magatokat, oké?

Játékszer igazán bedobja magát azon a péntek éjszakán, a lakásán
rendezett bulin. Eszünk, iszunk, táncolunk, pohárköszöntőket mondunk

az egyezségre, amely azt jelenti, hogy képes leszék tovább terjeszkedni a
Killing Kittensszel. Ha nemzetközi viszonylatban akarom bővíteni,
akkor a világ legjobb helyszíneit kell megszereznem, a legmenőbb
weboldalra lesz szükségem, és a legfényűzőbb, legkívánatosabb
szolgáltatásokat kell nyújtanom. Ha valaki befektet, teljes munkaidőben

alkalmazhatom Kittyt. Az pedig azt jelentené, hogy beletaposhatunk a

gázba, és végre az igazi siker felé száguldhatunk.
Játékszer egyik üveg pezsgőt bontja fel a másik után. Itt van Miss D.,

McÁlom, meg még annyi jó barát, amennyit csak be tudtunk zsúfolni a
meglehetősen kicsi lakásba. Dougie is itt van, jóképű és elbűvölő, mint
mindig, és míg mi pezsgőtől csípünk be, ő ragaszkodik imádott

vörösborához.

Hajnalra mindannyian részegek vagyunk, én pedig kimerültem. A

legtöbben, köztük Miss D. is, már elmentek, de még mindig tart a buli.
Dougie és én kiosonunk az előszobába, és besurranunk Játékszer

vendégszobájába. Ma éjszaka úgysem lesz rá szüksége. Lefekszünk az

ágyra, egymás szemébe nézünk, suttogunk és csókolózunk.
– Olyan gyönyörű vagy – mormolja Dougie a fülembe.
– Tényleg?
– Igen, Ems. Nagyon gyönyörű.

Megint csókolózunk, aztán kikászálódik az ágyból. Kinyújtóztatom a

lábaim, és azt nézem, mit csinál. A komódhoz megy, amelyen ott hagyott

egy palack vörösbort és egy üres poharat, és részegen tántorogva újabb

italt tölt magának.
– Édesem, ne igyál már többet! – kérlelem. – Nem ittunk már eleget

ma éjjel?
Amikor megfordul, el sem hiszem, amit látok. Arcára szörnyűséges

gyűlölet ül ki. Szeme lángol dühében, miközben rám veti magát, és

meglendül az ökle. Szinte tébolyodottnak látszik.
A döbbenettől bénultam hagyom, hogy felkapjon az ágyról, és a

falnak hajítson. Nagy puffanással esek neki, és a padlóra rogyok.
– M-mit művelsz? – dadogok, és tátott szájjal meredek rá, miközben

rongycsomóként heverek a földön. Forog velem a szoba, teljesen össze

vagyok zavarodva. Mi történt? Miért változott így át Dougie?
Egyszerűen nem értem.

A szavaim mintha csak tovább tüzelnék. Úgy veti rám magát, mintha
kapura akarna lőni, rugdosni kezd, és csak rúg, rúg, rúg.

Karomat az arcom elé emelve fogadom a rúgásokat, összegörnyedek,

hogy védjem magam, amennyire tudom. Lebénít rúgásainak gonosz

ereje. Fájdalom kúszik végig meggyötört testemen. Sikítani akarok, de

félek, hogy egyetlen, a fejemre mért ütéssel megöl. Nem tudom, meddig

akar még így kínozni. Végül leáll, felkap, és úgy vet az ágyra, mint egy

zsák krumplit.

Döbbenetemen és zavaromon rettegés hatol át. Még nincs vége,
ébredek rá. Rettenetemre a kezei – amelyek tucatnyi alkalommal
simogattak és dédelgettek – a torkomra fonódnak. Egyre erősebben

szorítja a nyakamat. Meg sem tudok mozdulni. Teljes némaságban
heverek, épphogy egy kis levegőhöz jutok vasmarkú szorításában.

Dühtől eltorzult arccal mered rám, a szeme akár egy dühöngő

vadállaté. Érzem a leheletén a bort, és azt is, hogy az ajkam kezd

szederjessé, a szemem pedig véreressé válni az oxigénhiánytól.

Most szavakkal kezd támadni, darabokra tép.
– Senki vagy! – köpi az arcomba. – Hogy mered megmondani nekem,

hogy mikor ihatok! Érted, te HÜLYE kurva?!

Álmomban sem gondoltam volna, hogy az én Dougie-m bárkit is

képes lenne megütni, nemhogy engem. Most azonban elereszti a

nyakamat, és kemény ütlegekkel árasztja el a karom, a lábam, és a hátam.
– Nem véletlen, hogy soha nem vettek el feleségül, hogy még mindig

egyedül vagy! Senki vagy! – acsarkodik.

Némán fekszem, rettegek, hogy megöl, ha csak egy szót is szólok.

Imádkozom, hogy legyen már vége.
– Megérdemled, hogy megdögölj!

Most fog csak el igazán a rettegés. Ki kell jutnom innen; el kell
menekülnöm tőle. Nincs magánál. A végén még tényleg megöl.
Összeszedem minden erőmet, rákényszeríteni magam, hogy az ágyról a

földre csússzak, aztán feltápászkodom, ráveszem szétvert testemet, hogy

a fájdalom ellenére engedelmeskedjen nekem, és az ajtó felé vetem
magam. Feltépem, kirontok az előszobába, és amilyen gyorsan csak

tudok, a nappaliba rohanok.

Amikor Játékszer meglát, tátva marad a szája döbbenetében,
pezsgőspoharát is a földre ejti. Aztán elrohan mellettem az előszobában,

és egyenesen a hálóba szalad.

De túl késő. Dougie már eltűnt.

Huszonharmadik fejezet

„A harag olyan, mintha mérget innánk, aztán abban
reménykednénk, hogy az ellenségeink halnak meg
tőle.”

Nelson Mandela

Gubót szőttem magam köré. Azon kívül, hogy a Killing Kittens- partikra
eljárok, otthon építettem fel a magam kis világát. Itt biztonságban érzem
magam, ha már bereteszeltem minden ajtót-ablakot, és kizártam a
külvilágot.

Sok estét töltök a fürdőkádban, mint ezt a mait is. Addig heverek
benne magamba szívva a meleget, míg ki nem hűl, és a bőröm is olyan
ráncos nem lesz, hogy nem maradhatok benne tovább. Akkor kimászom.

Ma este, miután kikászálódtam a fürdőből, a tükörhöz lépek, és
megvizsgálom a nyakamat. Miután Dougie megszorongatta, másnap
kivehetően látszottak az ujjnyomai rajta. Utána lila folttá álltak össze,
aztán a folt is halványodni kezdett. Most már eltűnt, de még mindig
megnyugtat, ha előveszem a kenőcsöt, amit a fiirdőszobaszekrényben
tartok, és óvatosan, gyengéden a nyakamra kenem, miközben eszembe
jut, milyen érzés volt, amikor kiszorította belőlem a szuszt.

A tükörképem visszabámul rám. Ugyanolyannak látszom, mint
voltam. De nem vagyok az.

Már nincsenek rajtam lila foltok, de hullafáradtnak és teljesen
megtörtnek érzem magam. Nem tudom, mi történt velem.

Normális körülmények között nem vagyok az a fajta lány, aki otthon
üldögél, és nagy doboz csokoládéfagylaltba meg csajos filmekbe fojtja a
bánatát, de egyszerűen oda az energiám, az életerőm, az életörömöm.
Soha senki nem tett még velem ilyet.

Valami megváltozott. Teljesen üresnek és magányosnak érzem
magam. Mamának nem mondhatom el, mi történt velem, ahogy a
testvéreimnek sem. Elég fajdalom érte őket mostanában, és meg akarom
védeni őket. Amiről nem tudnak, az nem is fáj nekik. Csak Játékszer

tudja az igazat. A parti másnapján, miután valahogy sikerült aludnom

egyet, reggelit készített nekem, miközben én összevert testem köré
takarót burkolva remegtem. Azt akarta, hogy menjek el a rendőrségre, de

én nem voltam hajlandó. Képtelen lettem volna szembenézni a helyzettel.
Szégyelltem magam, amiért összevert a szeretőm, amiért családon belüli
erőszak áldozata lettem. Hiába fájt annyira a torkom, hogy nyelni is alig

bírtam, hiába borították fekete foltok az egész testemet, képtelen voltam

beismerni magamnak, hogy egy férfi ezt tette velem. Nem akartam mást,
csak magamra kenni az árnikakenőcsöt, és a lehető leghamarabb
elfelejteni az egészet. De nem ilyen könnyű. Az én bűnös titkommá vált,
és úgy érzem, mintha lassan elpusztítana. Nem egyszerűen Dougie-ról
van szó, és arról, amit velem művelt, hanem úgy érzem, hogy minden

rám szakadt.

Valahol a szívem mélyén nagyon dühös vagyok. Fortyog bennem a

harag. Elveszítettem a hitemet, és Aidant leszámítva csalódtam a

férfiakban. Olyan eleven bennem a sértettség és a harag, hogy nem is

tudok másra gondolni. Bár tudnám, hogy vethetnék véget ennek a

kínszenvedésnek. Az lenne az egyetlen válasz, hogy hazarohanok,

bezárom az ablakokat, elreteszelem az ajtót, és soha többet nem engedek

be senkit?
Fürdőköpenybe burkolózom, és céltalanul lődörgök a lakásban;

magam sem tudom, mit akarok csinálni. Aztán meglepetésemre azon

kapom magam, hogy a kanapén ülök, és a telefont szorongatom a

kezemben. Beütök egy számot. A szokásosnál tovább tart, hogy

kapcsoljon, de végül kicsöng.

Vedd fel, kérlek! Vedd fel, kérlek!

A harmadik csörgetésre fel is veszi. Jókorát ásít, aztán beleszól.
– Helló, Ems!

Bárad bennem a megkönnyebbülés. Letörlöm az arcomról a forró

könnyeket, amelyeket eddig észre sem vettem.
– Szia!
– Tudod, mennyi az idő?

Az órára pillantok.
– Igen, 8:15.
A vonal másik végéről nevetés hallatszik.
– Mármint 5:15. Hajnal. Minden rendben van?

Próbálok megszólalni, de egy pillanatig nem megy. Aztán végül csak

ennyit sikerül kinyögnöm:
– Nem.
– Nem? – A hangjában aggodalom. Gyengédség. Majd’ összetöri a

szívem. – Hé, mondd csak el!

Azt sem tudom, hol kezdjem.
– Minden olyan rettenetes.
– Akárkiről is legyen szó, az illető egy idióta! – vágja rá határozottan
Aidan. – Hidd csak el nekem! Csodálatos lány vagy, bárki büszke lehetne

rá, hogy ismer téged.
– Aidan, nem csak ennyiről van szó. Igen, kidobtak, de... – képtelen

vagyok rá, hogy kibökjem neki az igazat. Egyelőre. – Minden a képembe

robbant. Minden. A családom... az apám...
– Válaszolt arra az e–mailre, amit küldtél neki?
– Nem – ingatom nyomorultan a fejem, noha nem láthat. – Azóta sem

lépett velem kapcsolatba. Nem tudom, hogy mindent leromboltam-e,

vagy mit csináltam, de mintha semmit sem lennék képes jól csinálni... A
férfi, akivel jártam... ő meg...

Aidan hangja gyengéden szólal meg.
– Ő meg?
– Bántott. Mármint igazából. Fizikailag. Ököllel.

Hosszú csend, aztán feszült hangon szólal meg.
– A kibaszott rohadék! Ki a franc volt az, Ems? Feljelentetted azt a

szemét állatot?
– Nem – szipogom. Megint úgy fakadtam sírva, hogy észre sem

vettem. – Nincs értelme. Úgysem látom soha többé. Képtelen lennék
végigcsinálni. Csak annyit akarok, hogy tűnjön el az életemből, ez

minden.

Aidan a bajsza alatt szitkozódik. A telefonon keresztül is érzem a

haragját.
– Ha egyszer rátehetném a kezem arra a ...
– Velem van baj? – kérdezem. – Én csinálok rosszul valamit?
– Persze, hogy nem! Te csodálatos nő vagy, Emma, esküszöm! Csak

nem volt szerencséd. De túl fogod élni.
– Soha életemben nem éreztem még magam ilyen rosszul – suttogom.
Aidan először hallgat, aztán azt mondja:
– Lehet, hogy egyedül nem fogsz tudni megbirkózni vele. Szeretném,

ha megtennél valamit a kedvemért, oké?

– Mit?
– Azt akarom, hogy elmenj valakihez. Át kell ezt beszélned valakivel,
aki tudja, miről van szó.
– Mármint egy dilidokival? – akaratom ellenére is elnevetem magam.
– Ez a te szakterületed, de a kibeszélősdi nem nekem való.
– Nem. Én KVT-ről beszélek.
– KVT? Kávéterápiát javasolsz? – próbálom viccei elütni a dolgot.
– Komolyan beszélek, Emma. A kognitív viselkedésterápia tökéletes
lenne neked. Az a lényege, hogy a rossz berögződéseket át kell

programozni, és el kell hagyni. Mindenkinek a javára válik.
– Folytasd!
– Az benne a szép, hogy nem kell túl sok alkalom.
– Ez jól hangzik.
– Néhány hipnoterápiás kezelés is jót tenne.
– Jólesne már egy jó kis alvás.
– Kérlek, Emma! Én most komolyan beszélek. A családod szétesett.

Egyedül vagy, és úgy érzed, mindenki elhagyott. Védtelen vagy azokkal
a kibaszott rohadékokkal szemben, akik az ilyen helyzetben lévő nőkre
vadásznak. – A hangja sokkal komolyabban cseng, mint valaha
hallottam. – Megteszed? A kedvemért?

– Lehet.
– Nem akarom, hogy egyedül légy ma éjjel. Felhívnád Miss D.-t, és

megkérnéd, hogy menjen át hozzád?
– Úgy érted, Miss Önzőt? Mire mennék vele?
– Lehet, hogy önző, de világéletetekben barátnők voltatok.
– Mire gondolsz?
– Adj neki egy esélyt! Az ilyesféle válsághelyzetekben mutatkoznak

meg a jó barátok. Szerintem meg fogsz lepődni. Figyelj, Emma, most

mennem kell, de gondold át, amit mondtam! És ne feledd, egyfolytában

érezheted a szcrctetet. Minden áldott nap.

Csak észre kell venned. Hamarosan beszélünk még, rendben?
– Rendben – felelem. – Szia! És köszönöm – azzal leteszem a telefont.

Egy órával később Miss D. ott áll az ajtóm előtt.
– Aidan küldött? – kérdezem, amint kinyitom.
– Hát persze. Tudta, hogy te úgysem szánod rá magad. Engedj be! Ezt

hoztam – mutat fel egy palackot.

Két órával később, nagy, könnyes vallomások közepette végre
előrukkoltam Dougie-val. Miss D.-vel egyezséget kötöttünk. Mindketten

adunk egy esélyt a KVT-nek, és megpróbáljuk egyszer s mindenkorra

megoldani a problémáinkat.
– Én tudom, mi az én problémám – jelenti ki Miss D., és lehúz egy

korty bort. – Nem szabadna, hogy minden a pénz körül forogjon, többre

kellene értékelnem magam, és méltányolnom az igaz szerelmet.
– Azt hiszem, fején találtad a szöget.
– Na és a tiéd?
– Hmm. Talán az, hogy olyan férfiakkal járok, akik irányítani akarnak.

Meg kell mutatnia valakinek, hogy hogyan szokhatok le erről – húzom

mosolyra a számat.
– Meg fogod kapni hozzá az eszközöket, hogy felismerd az efféle

férfiakat – jelenti ki nagy bölcsen Miss D. – Ez kell neked. Tudás és
stratégia. – Szeretettel néz rám. – Örülök, hogy visszakaptuk a régi

Emmát. Mindenkinek nagyon hiányoztál. De én tudtam, hogy
előbb-utóbb kikecmeregsz a sötétből. Csak segíteni szeretnek, ha tudok.
– Azzal megölel, és én újra egy kicsit normálisabb, nak érzem magam.

Nem csak komor sötétség jut osztályrészül nekünk, boldogságot és
szerelmet kergető telkeknek ebben a rohanó, őrült világban. Léteznek

még happy endek, és a ma esti szexparti a Killing Kittens eddigi

legkülönlegesebbike lesz. A mai estet abban a londoni szaunabárban
rendezem, ahol a Killing Kittens született, két gyönyörű tagunk, Lizzie és

Mattie külön felkérésére.

Akkor ismerkedtek meg, amikor az újonnan szinglivé vált Lizzie eljött
a barátnőivel, akik mindenre el vontak szánva, csak hogy felvidítsák
barátnőjüket. Mattie egy lánnyal érkezett, akivel éppen randizgatott, és

akinek az volt a legnagyobb vágya, hogy részt vegyen egy szexpartin.
Aznap éjjel a két csapat összebarátkozott egymással. Az este során erős
vonzalom alakult ki a jóképű Mattie és a csinos Lizzie között, aki félénk
volt ugyan, de dús idomaival és zöld szemével kitűnt a többiek közül.

Azután is gyakran találkoztak a KK-partikon, majd egy párként kezdtek

részt venni rajtuk. Végül egymásba szerettek, és másokkal már nem is

kezdtek. Elkötelezettségük növekedésével a szabályaikon is változtattak.

Még mindig eljártak a partikra, elegyedtek a barátaikkal és a többi

vendéggel, de a szex szóba se jött, azt otthonra tartogatták. Aztán végül

Mattie előrukkolt a nagy kérdéssel, Lizzie pedig igent mondott – az első

Killing Kittens-féle jegyespár! A hírek hallatán olyan büszke voltam,

mintha én lennék az örömanya.

Lizzie és Mattie hagyományos eljegyzési fogadást is szerveztek, de

mindketten úgy érezték, hogy abból nem igazán derült ki a történetük,
úgyhogy megkértek, hogy én is rendezzek egyet. „Az igazit”, ahogy

Lizzie mondta.
Lizzie esküvő előtti nászajándéka az lesz Mattie-nek, hogy a

legszexisebb nőket hívja meg a partira, akik aztán csatlakozhatnak majd

hozzájuk a szállodai lakosztályban, amelyet már lefoglalt. Van egy olyan

érzésem, hogy tudom, kiket fog meghívni, úgyhogy amikor a szaunabár
előtt kiszállok a taxiból, egyenesen Kittyhez megyek, hogy megnézzem a

vendéglistát.
– Szóval ő is eljön – jegyzem meg Kitty Katnek, amikor megpillantom

a listán egy lány nevét.

Kitty pajzánul mosolyog.
– Igen. Nagyon ideges, de mondtam neki, hogy te majd körbevezeted,

és hogy biztos kezekben lesz.
– Semmi oka az aggodalomra – felelem. – Biztos vagyok benne, hogy

bárki boldogan beavatja, abban a pillanatban, ahogy beteszi a lábát. –
Visszaadom a listát. – Kösz, Kitty. Most pedig gyorsan körülnézek.
Később majd megkereslek.

Odabent romantikus és valóságtól elrugaszkodott hangulat fogad. A

bár területét cifra tükrök díszítik, mindenütt italos tálcák és lobogó

gyertyák. A két gyertyafényes masszázsszobából isteni illat árad. Ma

estére egy erotikus masszázsterapeutát is felbéreltem. Profi módon bánik

a kezével meg az olajokkal, és pontosan tudja, mennyi stimulációra van

szüksége egy cicának, és mely pontok nyomása váltja ki a legnagyobb

élvezetet.

Amint kilenckor megnyílnak az ajtók, máris kezdenek érkezni a

vendégek, én pedig örvendezem, hogy mind kitettek magukért az

eljegyzési partira, csodás estélyi öltözékben és szemkápráztató
álarcokban jöttek. Odabent halkan cseverésznek, mialatt pezsgőt

szolgálnak fel nekik. Gyorsan kiszúrom a boldog párt is; izzik körülöttük
az öröm a levegőben. Lizzie mélyen kivágott, menyasszonyi stílusú,

flitteres fehér ruhát visel, csillogó, fehér maszkkal. Odamegyek

hozzájuk, hogy gratuláljak nekik.

– Úgy örülök nektek! – mondom, miközben megpuszilom őket.

Lizzie csak úgy sugárzik.
– Ha nem lenne Killing Kittens, soha nem keresztezték volna egymást

az útjaink. Sokkal tartozunk neked, Emma. Nagyon köszönjük!
– Ez nagyon kedves tőled, Mattie. Remekül nézel ki!
– Köszönöm, Emma. Jól kicsíptem magam, az biztos.
– Akár most rögtön az oltárhoz állhatnátok. – Elfogadom a pohár

pezsgőt, amit Mattie tölt nekem. – Csak egy pap kellene. Szeretnétek, ha

szereznék egyet? Nászajándékképpen.

Lizzie felnevet.
– Nekem pillanatnyilag egészen másvalakire lenne szükségem! Ez
Mattie előzetes ajándéka egyben, és meg kell találnom a megfelelő

cicust, aki megosztja velünk ezt az éjszakát.
– Mit szólnál hozzá? – kérdezi Mattie a jacuzzi felé mutatva.
Hátrafordulunk, és egy gyönyörű nőt pillantunk meg, aki épp lassan

húzza le a ruháját a fürdő mellett, közszemlére téve alakját rózsaszín
aligbikinijében és Jimmy Choo cipőjében. Azonnal ráismerek.

Kolibri.
Máris várakozás feszül a levegőben, de Kolibri pajzán mosollyal még
magasabb fokozatra kapcsol. Leveti a bikinit is, kibújik a cipőjéből, és
megrázza fényes, hollófekete fürtjeit. Zümmögő hangjának messzire
ható következményei vannak. A párok a forró fürdőben csókolózni
kezdenek. Egy jóképű úr lassan, körkörös mozdulatokkal simogatni

kezdi szerelmese mellét, majd megszorongatja mellbimbóit. Játszadozni

kezd velük, lehajtja a fejét, és a melleibe fúrja.
Kolibri megriszálja a csípőjét, és jelentőségteljes pillantást vet egy

közelben álldogáló, egzotikus, keleti szépségre, amellyel azt közli:

kezdjünk egymással valamit!
Keleti szépség épp az ő ellentéte. Törékeny alakját hosszú, fekete

ruhába burkolta. Döbbenetesen szép arcán semmi smink. Kolibri őt is

feltüzelte; boldogan engedelmeskedik. Mosollyal viszonozza a pillantást,

és kibújik a ruháiból. Kacéran villan a szeme, miközben parányi kezét

Kolibri vállára teszi. Egy kicsit tétováznak, aztán Keleti szépség így szól:
– Menjünk a baldachinos ágyra, kérlek!
Lassan ballagnak, balra-jobbra himbálva csípőjüket, mielőtt

felmásznak az ágyra. Kolibri mohó mosollyal néz rá, és Keleti szépség

apró melléhez ér; masszírozza és szorongatja. A pillantása az ajkaira

vándorol. Szenvedélyesen csókolózni kezdenek, döngicsélve simogatják
egymás aranyszínű bőrét. Imádják a saját maguk által keltett elektromos

feszültséget.
Minden szem rájuk szegeződik, miközben Kolibri keze lassan lefelé

siklik, és Keleti szépségbe csúsztatja egy ujját. Ki-be járatja felcsúsztatja,
hogy Keleti szépség csiklóját dörzsölgesse, mielőtt visszatér nedves

mélyébe. Még egy ujja csatlakozik, aztán még egy, egyre hevesebben

ujjazza, miközben a többiek csak nézik, és Keleti szépség vonaglani kezd

a figyelem középpontjában. Szemmel láthatólag nagyon be van indulva,
remegnek a lábai, és nyöszörög gyönyörűségében. Kolibri erőteljesen

dörzsölni kezdi a csiklóját, a szájába fúrja a nyelvét, és Keleti szépség

néhány pillanat múlva felkiált, miközben hevesen megremeg Kolibri

keze alatt.

Mintha az egész tömeg felsóhajtana, amikor alábbhagy az orgazmusa.
Most Kolibri fekszik hanyatt, széttárja a lábait, ujját fénylő csiklójáig

húzza, és tágra nyílt pupillákkal néz körbe.
– Most én jövök – dorombolja Keleti szépségnek. – Csináljuk

mocskosán!

Még jobban széttárja hosszú, bronzbarna tagjait, Keleti szépség pedig

egy vibrátort csúsztat belé jó mélyen.
– Ez az! Ez csodálatos! – Kolibri eksztázisban vonaglik, miközben

Keleti szépség ki-be járatja a vibrátort. Néhány perc után eltolja Keleti
szépség kezét. – Megint meg akarlak kóstolni!

Színtiszta, hamisítatlan, buja vágy keríti őket hatalmába, miközben
69-es pozícióba rendeződnek. Kolibri nyelve Keleti szépség duzzadt

szeméremajkai körül táncol, és megcsiklandozza a csiklóját. Eközben

Keleti szépség is új magaslatokba emeli Kolibrit a szájával és a vibrátor
heves döfködésével. A mohó páros szépszámú nézőközönséget vonz,
miközben heves orgazmusuk tetőfokára érnek, majd kiáltozva,

sikoltozva, egyszerre érnek el a csúcspontra.

Lassan kibontakoznak egymásból, és kézen fogva ülnek egymás

mellett, élvezik, hogy lángra lobbantották az egész helyiséget.
– Szóval mit gondolsz, drágám? – kérdezi Mattie, újra Kolibri felé

intve.

Lizzie elgondolkodik.
– Mm, pompásnak tűnik, de nem vagyok benne biztos. Nézzünk körül
alaposabban, mielőtt döntenénk.

– Szóval még nem találtad meg, amit keresel, ugye?
– Nem – feleli Lizzie, aztán Mattie-hez fordul. – De ha egyszer

megtalálom, hidd csak el, feledhetetlen éjszakád lesz.

Kolibri produkciója után az egész klub belelendül. Mindenütt

meztelen testek, felszabadító és remek a hangulat. Mindenhol hármas és
négyes fogatok, sőt, egész csoportok. Észreveszek három párt, akik most
kezdenek belemelegedni. Egy másik ágyon egy gyönyörű, barna hajú nő

és partnere egy fiatal párnak intenek, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A
barna nő keze és szája máris új barátja péniszét ragadja meg, míg párja a
másik nőt kényezteti. Egy magas, sötét hajú férfi élete csúcspontját éli,
miközben egy sarokban két szőke nőt orális örömökben részesít, és azok
is őt.

Bekukkantok a masszázsszobába, és elmosolyodom, amikor Trolley

Dollyt pillantom meg. Napközben szigorúan követi a szabályokat, de

éjjel kiengedi magából a rosszlányt. Meztelensége teljes pompájában
terül ki a masszázságyon, miközben a masszőr hetyke fenekén dolgozik,
majd széttárja a lábát, és a belső combját kezdi masszírozni.

– Ó, ez csodálatos! – szólal meg. – A mennyekben járok. Ugye, nem

kell itt hagynom ezt az asztalt?
– Nem áll szándékomban, hogy hagyjalak elmenni, ha ez az, amit

akarsz.
– Isteni vagy! Most megfordulhatok?

Nagyon jól tudom, mit akar Trolley Dolly, úgyhogy óvatosan

becsukom magam mögött az ajtót, és magára hagyom. Egy másikon

nyitok be, ahol Miss D.-t találom, amint épp levendulaolajat csorgat egy
idegen merevedő farkára.

Megintcsak becsukom az ajtót. Egy másik sötét sarokban Játékszer

egyszerre három lánnyal van elfoglalva.
És ekkor meglátom őt. Sugárzó szépség, amerikai elsőbálózó, ifjú

társasági hölgy. Anyuci és apuci társaságában, az USA-ban igazi,

jólnevelt úrilány, de abban a pillanatban, amint brit földre lépett, ahol egy

félévet fog tanulni, azonnal megkereste Kitty Katet, és közölte, hogy
szeretne kipróbálni egy-két igazán őrült dolgot. Úgy hallotta, hogy a

Killing Kittens a legjobb és legbiztonságosabb hely, ha valóra akarja
váltani őrjítő fantáziálásait.

Odasietek hozzá.
– Jó estét, isten hozott! Emma vagyok, az est háziasszonya.

– Szia! – köszön vissza a Park Avenue hercegnője. Mosolyog ugyan,
de látom a szemén, hogy ideges. – Körbevezetnél?

– Persze – felelem.

Valaki megkocogtatja a vállam. Megfordulok; Lizzie és Mattie áll ott.
– Boldogan segítünk mi is, Emma.

Lizzie végre megtalálta, amit akart. Épp, ahogy sejtettem.
A Hercegnőhöz fordulok.
– Nem bánnád, ha inkább ez a kedves pár vezetne körbe?
A Park Avenue hercegnője mosolyogva méri végig a másik kettőt.
– Sőt, örülnék. Talán elidőzhetnénk egymással egy kicsit.
– Remekül hangzik – feleli Mattie. – Te amerikai vagy.
– Igen – bólint a Hercegnő, szeme felcsillan az álarc mögött. – Az

vagyok.

Lizzie kézen fogja, és a bárpulthoz vezeti.

Körbepillantok birodalmamon. Ha egy idegen besétálna, talán csak

élvhajhász orgiát látna, és mocskos szexet, pedig tévedne. Én mindenütt
kedvességet, gyengédséget, sőt szerelmet látok.

Visszahozza az én hitemet is, hogy egy nap majd én is megtalálom.

Huszonnegyedik fejezet

„Nem létezik géniusz egy cseppnyi őrület nélkül.”
Arisztotelész

– Claridges. A Fumoir bárhoz legyen szíves!
Magabiztosan mászok be a taxiba. Sikkes párizsi kis fekete ruhát

viselek tűsarkúval. Az utóbbi két hétben túljutottam a mélyponton, és
újra felfedeztem régi önmagam. Talán annak a néhány terápiás ülésnek
köszönhető, de úgy érzem, hogy kilábaltam valamiből, és sokat tanultam.
Tehát itt az ideje, hogy újra jól érezzem magam, és épp ez a szándékom
ma éjjel.

Az elhatározásom a következő: igent mondok minden felhívásra és
szexuális jellegű afférra, ha úgy tetszik. De pillanatnyilag nemet mondok
arra, hogy bárkivel is együtt járjak. Pont egy visszavető kapcsolatra van
legkevésbé szükségem most, hogy végre kezdem megérteni, Mr. Róka és
Dougie miért viselkedett úgy, ahogy. A hiba nem bennem van, bennük.

Miközben a taxi keresztülzúg London utcáin, anyámra gondolok,
akinek ma lesz az első randevúja a válás után. A válási procedúra
rettenetes volt a számára, de elhatározta, hogy visszaszerzi az életkedvét,
és randizni kezd. Az értsd-meg-válásod-okait-féle csoportterápiák nem
voltak ínyére, ehelyett inkább igent mondott egy estére annak az úrnak,
aki nemrégiben felajánlotta támogatását.

Kiváncsi vagyok, hogy érzi magát, úgyhogy előhúzom a
BlackBerrymet, és felhívom. Amikor felveszi, rögtön beleszólok:

– Helló, őanyasága! Izgulsz?
Őanyasága felkacag.
– Ez az első randim harminc év óta! De most már nem vagyok ideges,
hála egy nagy pohár Pinot Grigiónak. Egy éttermi vacsora pedig kenterbe
veri a mikrósat, mint azt te is jól tudod.
– Engedd el magad, és élvezd az estét! De csak semmi etyepetye az
első randin!
– Vigyázz a szádra, kisasszony, még mindig az anyád vagyok! Remek

vacsorát költők el az én Mr. Darcymmal; köszönöm, ennyi épp elég

nekem. Na és te mire készülsz?
– Ó, én csak egy... barátommal találkozom. – Kibámulok az ablakon a

mellettem elsuhanó Londonra. Káprázatos a városnak ez a része.
– Netán egy különleges férfi baráttal?
– Mama!
– Csak azt akarom, hogy boldog légy. Az, hogy az én házasságom nem

sikerült, még nem jelenti azt, hogy nincs remény. Ugye, tudod?
– Igen – felelem, bár úgy érzem, hogy még nem vagyok egészen

meggyőződve erről. Dougie-ról még mindig nem beszéltem neki,

minthogy így is több mint elég dologgal kell még megküzdenie.
– Hamarosan jöjjünk össze mind! Szeretnék már egy családi vacsorát

mindhárom gyerekemmel. Hogy helyére tegyük a világot.
– Megbeszéltük – felelem.
– Jó. Most pedig rohannom kell. Egy elbűvölő úriember vár rám.

Holnap majd mindent elmesélek – mondja. – Viszlát! Te is érezd jól

magad!
Épp csak annyira van időm, hogy bekenjem az ajkaimat, mielőtt a taxi

lefékez a Claridge’s előtt. Fizetek, és az ajtónálló bekísér a hotelbe.
Otthon érzem magam, miközben bevonulok az előcsarnokba, aztán az
eldugott ajtón keresztül belépek a sötét, érzéki, art deco sítlusú bárba. Ő

már ott van, egy asztalnál ülve vár rám.

Öt éve nem láttam már Ezüstrókát. Akkor keresztezték egymást
útjaink, amikor még a PR-szakmában dolgoztam, és kezdettől fogva volt
köztünk valami. Egykori ausztrál sportoló, akiből jótékonysági
tevékenységéről híres médiaszemélyiség lett. Néhány éve Amerikába

költözött, hogy új fejezetet kezdjen az életében, de amióta véget ért a

házassága, visszatért Angliába. Amikor váratlanul felhívott, és
megkérdezte, hogy nem találkozhatnánk-e, azzal viccelődött, hogy ez
lesz az „indító randija”, míg megszokja, hogy megint egyedülálló férfi.

Úgyhogy most itt vagyok.

Miközben átvágok felé a helyiségen, máris kénytelen vagyok
tudomást venni rám gyakorolt vonzerejéről. Minden idők egyik
legjóképűbb és legkarizmatikusabb sportembere volt, és most is az.
Legenda, mégpedig gyönyörű. Teljesen lazának tűnik, úgy is öltözött,

fehér, nyakánál kigombolt ing van rajta fekete nadrággal. A Times-ba

merül éppen, mellette az asztalon egy pohár vörösbor.

Meglát, amint felé tartok, és gyorsan félreteszi az újságot.
– Nem bánod, ha csatlakozom? – kérdezem mosolyogva, amikor

odaérek hozzá. Visszamosolyog, és feláll, hogy arcon csókoljon.
– Emma, te jó ég! Hát nem még szebb és magasabb zsiráfhölggyé

értél?

Leülök mellé.
– Csak nem flörtölsz velem, most, hogy szingli vagy?
Ő is visszaül, és tölt nekem egy italt.
– Nem fogok hazudni, de igen. Ez a szándékom. Szóval még mindig

van barátod?
– Nincs.

Vesébe látó pillantást vet rám.
– Akkor jó.
– Köszönöm a bort, de először egy kis indítót szeretnék.
– Indítót? – szenteli nekem teljes figyelmét. – Mondd csak a

részleteket!
– Nem az, amire gondolsz – felelem kacéran, a kétértelműséget és a

flörtöt élvezve. – Egy Bull Shotot szeretnék. Vodkát marhaerőlevessel.

Felnevet.
– Durván hangzik, de rendben.
– Olyasmi, mint a Bloody Mary, csak hatásosabb.
– Azonnal – feleli, és odainti a pincért. – De utána muszáj

megkóstolnod ezt a bort. Nagyon finom.
Amint elkezdünk beszélgetni, mintha repülne az idő. Olyan egyszerű

vele minden. Ezüstróka nagyon jó fej – gondtalan és kifinomult lélek,
férfias, mégis gyengéd. A legjobbat hozza ki belőlem. Érzem arcszesze
erős, érzéki pézsmaillatát, miközben elmeséli, hogyan hidegültek el

egymástól a feleségével. Újabb palack vörösbort rendel, míg én a

családomról mesélek, és arról, hogyan lettem újra szingli, Dougie után.

Ezüstróka mindig is afféle mentor volt számomra, de akaratlanul is

észreveszem, hogy ötvenegynéhány évesen még mindig milyen
kőkemény a teste. Izmos, tömör, csodálatra méltó. A fejemben azt
suttogja egy hang, hogy ha ilyen jól néz ki ruhában, anélkül valószínűleg

még jobban mutat.

Szívesen lennék a karjai között.

A hangja visszaránt a jelenbe.
– Úgy látom, elgondolkodtál. Minden rendben?

– Igen.
Együtt érzőn néz rám.
– Tovább kell lépned. Hamarosan meg fogsz lepődni, amikor rájössz,

hogy már nem érdekel.

Pillanatnyilag történetesen nem is.

Bólogatok.
– Igyekszem.
– Vége a házasságomnak. Pokoli volt. De vajon csak üldögélek és

búslakodom? Nincs értelme behúzódni a csigaházba.
– Nincs, tökéletesen egyetértek.
Egyszerűen ellenállhatatlan. Lefogadom, hogy csodás az ágyban.

Istenem, most rögtön ágyba akarok bújni vele!

A pincér kihozza a Bull Shotot, és egy hajtásra lehúzom. Teljesen
átmelegít. Ezüstróka közelről szemlél. A szeme csillogásából ítélve

játékos hangulatban van.
– Látom rajtad, hogy jókora benned az étvágy az életre. Szívesen

segítenék kielégíteni.
– Mire gondolsz? – mosolygok vissza rá.
– Nos, ehhez mit szólnál? Amikor csak a városban járok, menjünk el

együtt ebédelni vagy vacsorázni. Egész sokat vagyok itt. Szívesen

találkoznék veled.
– Mesésen hangzik, hogy fel akarsz hizlalni – évődöm.
– Nem akartalak megbántani, zsiráfhölgy.
– Nem bántódom meg olyan könnyen.

Tölt nekem egy pohár bort, és megkóstolom. Igaza volt, tényleg

nagyon finom.
Ezüstróka rám néz, a szeméből ígéretet olvasok ki.
– Najó. Igazából nem evésről beszéltem. Hanem szexről. Szeretnék

lefeküdni veled. Vagyis hadd fejezzem ki másképp... El akarlak

csábítani.
– Á, értem. – Gyorsan iszom még egy kortyot. Ez nagyon izgalmas.

Csak mosolyog.
– Te is szingli vagy. Én is szingli vagyok. Nem lenne rossz egy kis jó

öreg, régimódi szórakozás, jó étellel és itallal, és közben örökre barátok

maradhatnánk.

Felvonom a szemöldököm, és könnyedén odakoccintom a poharam az

övéhez.

– Gondolatolvasó vagy. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult

meg az én fejemben is ma este ez a gondolat.
– Nos, nem hagyhatjuk, hogy egy szexvállalkozó szex nélkül éljen,

nem igaz?
– Tökéletesen egyetértek. – Kellemes borzongás fut végig a bőrömön.

Csodálatos hatással van rám. – Minél több, annál jobb. Amíg jólesik.
– Azt hiszem, azt megígérhetem – dünnyögi. – Te is tudod, hogy

nagyon erős köztünk a kémia, ugye? Nem akarlak sürgetni. Dönts,

amikor akarsz. Ma este szexpartid lesz, nem? Talán ez a legjobb alkalom

a döntésre.
– De mi lesz, ha valaki rájön? A végén meg bekerül az újságokba.
– Túljárhatunk az eszükön. Én nem javasolok szabályokat. Megbízom

benned.
– És tényleg barátok maradhatunk? – kérdezem. – Mi van, ha valahol

elromlik?
– Nem fog. Itt élek már egy ideje ebben a világban. Ez a mi kis

szórakozásunk lesz, őszintén és egyenesen. Pont erre van szükségünk.
Meghódított, már mielőtt ideültem volna.

Arcon csókoljuk egymást, és egymásra mosolygunk. Mindketten
tudjuk, hogy csak idő kérdése. Aztán leteszem a poharamat. 15 percen
belül kezdődik a partim.

A helyszín ezúttal is kedvenc, tizennyolcadik századi városi palotám.

Háromszázan jönnek, és pompás alkalomnak ígérkezik. Odafent Kitty a
nagy hálószobában a négy fekete bőrágyat erősíti össze éppen.

– Szia, Ems! – köszönt. Még szorosabbra húzza a rögzítőkapcsokat, és
rám vigyorog. – Jobb félni, mint megijedni. Soha nem tört még ugyan el

ágy Killing-Kittens-orgián, de jobb biztosra menni.
– Jó gondolat. Sosem tettünk még tönkre egy ágyat sem, de ma péntek

13-a van, és ilyenkor mindig van egy kis friggatriszkaidekafóbiám.
– Tessék? – kérdezi értetlenül.
– Péntek tizenharmadikától való félelem – a létező

legszerencsétlenebb naptól. Állítólag, ha péntek tizenharmadikán

cserélsz ágyat, rossz álmaid lesznek.
– Az lehetetlen – vágja rá Kitty. – Az ágyak meg vannak vetve, de itt

ugyan nem lesz alvás. Minden játékra készen áll. Mickey egér és a
nimfák már úton vannak, és amint megérkeznek, beviszem őket a

jacuzzis terembe. Mindent kézben tartok.

Magára hagyom, tökéletesen megbízom Kitty képességeiben, mindent
el tud intézni. Miközben lesétálok a nagy lépcsőn, és az alagsor felé
veszem az irányt, megint csak újult erővel hat rám a félhomályos

helyiségben az óriási, gótikus stílusú, boltozatos mennyezet keltette

dekadens hangulat. Még üres, de máris érezni, hogy különleges dolgok

történnek még itt ma éjjel. A helyiség közepén álló jókora ágyat hat rúd

veszi körül, amelyeken cicusaim hamarosan fel-le vonaglanak majd. A

körben elszórt négy rekamién jól el lehet majd nyúlni, akár csak
nézőként, akár résztvevőként. A szomszédos jacuzzis szobában Mr.

Túsznak tartunk fent egy kádat, aki ma éjjel egy Mickey egérnek öltözött
transzvesztitával fogja megosztani. Gyönyörű, nimfának öltözött nők
fogják őket kiszolgálni. Úgy látszik, Marilyn szabadnapot vett ki mára.

Elmosolyodom.

Ki se tudnék ilyet találni.

Odafent már kezdtek szállingózni a vendégek. Fél tíz múlt. Egy fess,

álarcos úr kétrészes, rászabott öltönyben és gyémántokkal kirakott

Franck Muller órával a karján épp azt kérdi udvariasan a biztonságiaktól,

hogy a Lamborghinije biztonságban lesz-e odakint. Az ajtóban állva
buzgón pipálom ki a neveket, és meggyőződöm róla, hogy mindenki

álarcot visel-e. A földszinti helyiségekben visszafogott csevegés folyik,
miközben a vendégek pezsgőt kortyolgatnak, és játszótársak után néznek.
A bárpultnál egy csapatnyi tökéletes külsejű hölgyet látok. Odakint, a

való világban rivalizálnának egymással, de az én falaim között boldogan

osztozkodnak. Észreveszem, hogy egyikük hívogató pillantást vet a
barátnőjére, megérinti a derekát, aztán duzzadt ajkaihoz hajol.

Á, a csók. Van már köztük valami. Most kezdődik az utazás.

Körbepillantok a helyiségen, és felfigyelek rá, hogy ma este rengeteg
gyönyörű nő jelent meg csoportosan. Kettesben, hármasban, ötösben, sőt,
akár nyolcasban. Mind vonzóak, néhányan feltűnően azok, és mind

sokkal szerelmesebb hangulatban van, mint egy átlagos koktélparti
vendégei. Két jóképű, álarcos férfi egy lánypárossal bújt egy sarokba.
Felismerem őket. Játékszer és McÁlom az; némi szünet után visszatértek

a partijaimra. Önkéntelenül is elmosolyodom, amikor odasétálok

hozzájuk.
– Meghívhatom az urakat egy italra? – kérdezem.

Nem kell nekik kétszer mondani.

– Egy üveg pezsgőt szeretnénk. Rég nem láttunk, Ems!
Megölelem őket.
– Jól vagy? – érdeklődik Játékszer, egy pillanatra elkomolyodva. Jó

ideje nem látott már, és amikor legutóbb találkoztunk, épp a Dougie utáni

depresszió közepében voltam.
– Igen. Jól. Komolyan – mosolygok rá. – Na és te? Alig bírod

felemelni a fejed. Megint rosszalkodtál?

Elüldögélek velük egy kicsit, míg elszórakoztatnak kalandjaikkal és

beszámolnak egy szexpozitúráról, amit harapófogónak hívnak, és amely
közben a nő egyenesen, oldalvást helyezkedik el, miközben a férfi,

meglovagolja a lábát, és hátulról hatol belé.
– Egy lány tanított rá – magyarázza Játékszer. – Mesés nő!
– Akkor biztosan nagyon erős az izomzatod, de korántsem annyira,

mint azé a bizonyos hölgyé. Mondd meg neki, hogy hívjon fel, ha esetleg
szeretné kipróbálni a partijaimat – teszem hozzá. – Az elmondásod

alapján tökéletes KK-tag lenne.

Miután kicseréltük értesüléseinket és kiittuk a palackot, felmegyek,
ahol a parti szemmel láthatóan felnőttesebb. Egy pár két gyönyörű not
vezet egy hálószobába, láthatóan közelebbről is meg akarjak ismerni
okét. Egy káprázatos szőke fekete selyem alsóneműben kúszik fel az
ágyra, jóképű szeretője ölébe temeti a fejét. Keze lesiklik a férfi izmos

lábán, széttárja, és dédelgetni kezdi az acélkemény péniszt, hüvelyk- és

mutatóujja közé fogva simogatja. Kivárja, míg a férfi fel nem nyög, és
aztán nyalogatni és szopni kezdi. Maga is vonaglik a gyönyörtől, amint
körbeöleli ajkaival. Aztán egy zümmögő vibrátorért nyúl, és a heréknek

dörgöli, miközben mélyebben beszívja a péniszt, míg a férfi orgazmusa a

szájába nem lövell.
A közelükben egy álarcos férfi társnője fülébe suttog, nadrágja máris

dudorodik.
– Biztos, hogy csak nézni akarod?
– Igen, drágám – feleli a nő remegő ajkakkal, ideges pillantással.
Láttam már ezt a pillantást más nézelődők szemében is. A kíváncsiság

és a szorongás izgatottsággá változik, amikor egy dús idomú barna nőt
figyel, aki egy másik nő mellét izgatja a szájával, miközben a kezét a
másik mellére csúsztatja, megszorítja, dédelgeti, lassan megőrjíti
partnernőjét.

Az álarcos férfi is észreveszi a szemében a változást, és rámosolyog.