Napészlelés

Téli Napok

A 2013-as évet a Napfolt maximum évének mondták. Központi csillagunk lassan és
szakaszosan, de egyre aktívabb lett. Ez az aktivitás először Hidrogén-alfa tartományban
látszott a legjobban. Majd ezt követte a látható fény tartományában is az aktivitás növekedése.
Ez kezdetben a fáklyamezők számának növekedése jelezte, majd az egyre több apró Napfolt
bukkant fel. Ezt követték az egyre nagyobb foltok és foltcsoportok, amelyek között már
szabad szemes jelenség is előfordult.
Ennek a cikknek a keretei között a 2013 októbere és 2014 márciusa közötti észleléseken
keresztül kerül bemutatásra a Napunk aktivitása.
2013. október. 22. 1037 – 10:58
Az észlelés körülményei: Nyugodtság: 7. Átlátszóság: 4. Hőmérséklet: 22
Észlelő: Perkó Zsolt
Az észlelés kedvező légköri viszonyok mellett történt. A levegő nyugodt volt és az átlátszóság
is kedvező volt. Ez mindjárt meg is látszott a készített képek minőségén. Finomabb
részleteket lehetett rögzíteni. Szerencsére a Nap is izgalmas arcát mutatta meg, a napfoltok,
filamentek, protuberanciák és aktív területek számát tekintve.

1. kép

Az 1. képen jól megfigyelhető a Nap aktív felszínének sokszínűsége. A kép bal felső sarkában
jól megfigyelhető vékony sötét vonal és a kép alsó felén látható sötét fátyolszerű foltok a
filamentek tipikus megjelenései.
Mik is azok a filamentek ? A napkorong előtt látszódó, a fotoszféránál sötétebb protuberancia.
A filament szó jelentése szál. Így rögtön látható, hogy ezek a képződmények a nevüket a
hosszú elnyúlt, szálas alakjukról kapták. Ezek a filamentek minden esetben a mágnesesen
semleges vonalak, az úgynevezett „0 vonalak” felett helyezkednek el, melynek a két végén
ellentétes mágneses polaritás található.

Mindkét filament a nyugodt filamentumok közé tartozik. Azaz aktív területeken kívül, azok
között találhatóak . Ezek a filamentek a leghosszabb életűek. Általában több napon át
megfigyelhetőek. Lassú, napokon át tartó változást szoktak mutatni.
Véleményem szerint ezeknek a leglátványosabb változatai a kép alján látható sötétebb foltok.

2. kép

Minél nagyobb és közelebb van a filament a látható napkorong pereméhez, annál inkább kezd
térbeli szerkezetet mutatni. Ilyenkor egy fátyolos vízesésre emlékeztető igen finom, gyakran
füstszerű szerkezetet mutat. Erre mutat példát a 2. képen látható rajz.

3. kép

Az 2013. október. 22.-én készül (3. kép) felvételen nagyon jól megfigyelhető, hogy a Nap
látható pereme felé közeledve a filamentek kezdenek térbeli szerkezetet mutatni. A Nap
forgása miatt kiforduló filament a peremen, mint protuberancia észlelhető. Ha lehetőségünk
van végig észlelni egy ilyen lassan változó filament „kifordulását” tökéletes képet kaphatunk
a tényleges térbeli szerkezetéről, nagyságának változásáról.

4. kép

A leglátványosabb az, amikor a filament egy része a látható napkorong peremére ért. Ott, mint
fénylő protuberancia látszik, amelyből leomló sötét fátyolra emlékeztető képződmény indul

ki..
Ez figyelhető a a 2011.09.27. –én készült részlet rajzon.
Coronado PST-t használva a megfigyelésre az ilyen jelenséget egy igen egyszerű módszerrel
lehet igen „plasztikusan” megfigyelni. A Nap peremén protuberanciában végződő filamentet
észleve a távcső szűrőjét hangoljuk lassú mozdulatokkal oda-vissza. Az okulárba pillantva
egyértelműen fog látszani, hogy mekkora „elhangolás” szükséges, mindkét irányban. A szűrő
érzékenységi tartományának állításával az okulárban látott kép folyamatosan változik. A
filament és a protuberancia megvastagodik, elmosódik, majd másik irányba hangolva a szűrőt
elvékonyodva halványodik el. Ezt lassan figyelve a megfigyelő számára ez olyan látvány,
mintha a filamentet és a protuberanciát rétegekre szeleteltük volna fel. S ezeket a rétegeket
egymás után szemléltük volna meg. A lassan változó képeket az észlelő agya feldolgozza és
összegzi. Ekkor már elegendő a kiinduló „éles” kép közvetlen környezetében hangolni a
szűrőt oda-vissza. Ekkor, az agy képfeldolgozó képességének köszönhetően a „látott” kép
plasztikusabb és sokkal finomabb felbontásúnak érzékelhető, mint az észlelés elején. A
filament szinte „tapinthatóan” emelkedik ki a Nap felszínéből. Vizuálisan megközelítve a
jelenséget és csak képszerű leírásra törekedve, a filament gerince kontrasztos sötét vonal,
amiből szálas, fátyolszerű ívelt felület tart a Nap felszíne felé. Ez a fátyol szerű rész
határozott, szálas szerkezetet mutat. A megfigyelés során nem teszünk mást, csak
felhasználjuk az agy képeket összegző és tanulni tudó képességét.

5. kép
A 2013. október. 22. –én készített felvételen(5. kép) az 11875-ös és 11873-as napfolt és
környezete látható (balról jobbra haladva).
A 11875-ös csoportnál a három sötét umbrától balra látható sötét vonalszerű képződmények a
filamentumok egy másik típusa a „Plázs-filamentum”. Ahogy a nevük is mutatja, a Nap aktív
területein helyezkednek el, az aktív terület napfoltok közötti,”plázsnak”nevezett részén. Ezek
általában kisebbek a nyugodt filamentumoknál és rövidebb életűek is. Maximum néhány
napig léteznek. A legrövidebb életűek csupán néhány óráig élnek.

6. kép
A kép bal oldalán lent a 11877 napfolt látható, jobbra felette a 11875-ös napfolt csoport
található. A felvétel nagyon jól mutatja a H-alfa tartományban a vizuális látvány tipikus
jegyeit. Mik is ezek? Tekintsük el egy időre a látnivaló fizikai hátterétől, a háttérben zajló
folyamatoktól. Csak mint egy képet szemléljük a jelenségeket. Emiatt előre is elnézést kérek a

legkevésbé sem tudományos kifejezésekért. De azt szeretném, ha az olvasóban, ha még nem
észlelt H-alfa tartományban, vagy csak kezdő észlelő, ki tudjon alakulni a megfelelő vizuális
kép. A távcsőbe pillantva pedig azonnal fedezze fel ezeket a „tipikus látvány elemeket”. A
Nap felszínén az aktív területektől eltekintve egy állandó mintázat található. A képet
szemlélve, tekinthetjük ezt egyfajta véletlenszerű textúrának is. Az aktív területek felé
közeledve ez a véletlenszerű mintázat rendezett, de örvénylő vonalakká áll össze. A fekete, a
látható fény tartományában is látható napfoltok magja az umbra H-alfa tartományban is
azonos alakú sötét folt.

7. kép
A penumbra ami a látható fény tartományában mint sötétszürke folt látható, ami megfelelő
nagyítás és légkör mellett mutat szálas szerkezetet, H-alfa tartományban inkább homogénebb,
szürke színű szerkezetet mutat. Tovább haladva az umbrától kifele, szálas szerkezet figyelhető
meg. Ezeknek a „szálaknak” a tónusa majdnem megegyezi a penumbráéval. De sokkal
világosabb a hátterük. Emiatt ez a szálas szerkezet kontrasztos és feltűnő. Megvizsgálva ezt a
szálas szerkezetet láthatjuk, hogy nem egyenesek és nem párhuzamosak. Inkább az a
jellemző, hogy ezek az ívelt vonalak, vonalcsoportok egy pontból indulnak ki. Kifele
sugarasan elágaznak, belőlük újabb szálak indulni ki. Ezek a vonalak íveltek, visszahajlóak,
és „végeik” határozott irányokba tartva elhalványulva beleolvadnak a felszín állandó
mintázatába. Így, a gyakorlott megfigyelő számára egy viszonylag jól körülhatárolt területet
alkotnak ezek a mintázatok az aktív régiókban. Ennek a rajzos ábrázolását láthatjuk a 7.
képen. A rajz csak bemutató jellegű, mivel tanulmány jellegű, és egy régebbi aktív régiót
ábrázol.

8. kép

A 8. képen a 2013. október. 22-én készített felvételekből összeállított mozaikon az aznapi
protuberanciák figyelhetők meg.

9. kép

A 9. képen látható, 2013.10.29. UT: 11:50 –kor készült rajzon már egy tipikusan napfolt
maximum idején elvárható kép látható. Legnagyobb bánatomra ez nem egy mindennapos
látvány volt. Általánosan az volt jellemzőbb, hogy a foltok nagysága és mennyisége erősen
hullámzó tendenciát mutatott.

10. kép

Sajnos az időjárás és észlelelési lehetőségek nem voltak a leg kedvezőbbek ahhoz, hogy
Napunk tevékenységét folyamatában tudjam bemutatni. Emiatt két észlelés között gyakran
hosszabb időszak is eltelik. Ez történt jelen esetben is. A 10.képen a 2013.12.03.-i
protubernciák figyelhetők meg. A fényképfelvétel DMK41AU02.AS monokróm CCD kamera
segítségével lett több összegzett képből összeállítva

11. kép

A 11. képen látható rajz 2013.12.22.-i állapotot mutatja. Jól látható, hogy a napfoltok csak a
déli féltekére öszpontosúltak

12. kép

A 12. képen látható rajz 2013.12.28.-án lett elkészítve. Nagyon jól látható, hogy továbbra is a
déli féltekén jelentek meg a napfoltok. Jelen esetben az észlelt foltok kisebbek. A nagy
domináns foltok helyett kisebb foltokból álló csoportok a jellemzőek. Láthatjuk, hogy a Nap
tevékenysége közel sem egyenletes.
Az észlelés rövid leírása:
Az évszakhoz képest igen meleg, kellemes, már-már kora tavaszi időjárás volt. Kellemes idő
volt a teraszon, ahonnan észleltem. Szükség volt egy napellenzős sapkára, hogy a Nap fénye
ne vakítson el.
A Napon a déli félgömbön helyezkedtek el a foltok, lényegében négy csoportban. A légkör
hihetetlenül tiszta és átlátszó volt. Pár perc szemlélődés után igen részletese jöttek elő a
felszíni részletek. A kép bal oldalán látható folt umbrája kettős szerkezetű. Első pillantásra
egy nagy majdnem kör alakú és egy hozzá kapcsolódó kisebb kör formájú szerkezetet mutat.
Ez a kettős szerkezet biztosít az umbrának egy megnyúlott hatást. A penumbra kezdetben
homogén szerkezetűnek látszik, majd 1-2 perc után már kis nagyításnál is (60-100x) szálas

szerkezetet mutat.
Balról a második folt Umbrája kör alakú, minimális szabálytalanságot mutat. a Penumbra
szálas szerkezetet mutat. A déli felén intenzívebb sötét szálakkal és egy sötét foltszerű
területtel. A penumbra külső pereme szokatlanul kontrasztosnak látszik. Ez a két folt között a
Nap felszíne látható fényben, szűrő alkalmazása nélkül is határozott, granulált szerkezetet
mutat. Olyan, mintha fler-ek és halovány, elmosódó foltok lennének elszórva a két nagy folt
között.

Hosszú felhős ég után fantasztikus érzés volt látni ezt a részlet gazdag nap képet. Úgy vélem,
a Nap most több órás rajzoláshoz is elegendő részletet mutatott. Sajnos nem volt annyi időm
amennyi egy alapos rajzoláshoz lett volna szükséges.

13. kép
A 13. képen a 2014.01.02. –i állapot figyelhető meg. Jól látható, hogy az előző rajzhoz képest
az egy vonalban lévő napfoltok közelebb helyezkednek el a nap középvonalához. A kép
szélén látható, a 2013-as év legutolsó napján felbukkanó 11944-es számú folt szabad szemmel
is észlelhető volt. A folt körül, vékony sávban fáklyamező volt észlelhető. Ez általában a
perem közeli foltoknál észlelhető igazán. Ritkább esetekben, kiváló légköri körülmények
mellett sikerült már észlelnem a napkorong szélétől 1/3 átmérőnyire lévő foltok körül is
fáklya jelenséget.

14. kép

A 14. képen a 2014.01.03.-i állapot figyelhető meg. Egy nap telt el az előző rajz elkészítése
óta, és a napon szemmel látható, látványos változások történtek. A kép szélén a látható
peremről kiforduló foltcsoporton megfigyelhető a Wilson effektus. Közvetlenül a Nap
peremén vagy ahhoz igen közel észlelhető napfoltok érdekesen kontrasztos, térbeli szerkezetet
mutatnak. Úgy látszik, hogy a napfolt egy bemélyedés a Nap felszínén. A közvetlenül a
peremen lévő foltoknál tisztán látható, hogy „ott behorpad”a nap felszíne. A perem közelében
lévő foltok esetében a látvány ahhoz hasonlít, mintha egy fénylő szegélyű horpadásban egy
sötét folt heverne. A jelenség észleléséhez nyugodt légkör szükséges. Tapasztalt megfigyelők
már 5 cm átmérőjű kis távcsövekkel észlelték sikeresen a jelenséget.
Érdemes megfigyelni és összehasonlítani a peremen látható fáklya mezőket (világos, fehér
részek a rajzon). A rajzokat egymással összehasonlítva jól látható a Nap forgása közben
bekövetkező változások.

15. kép

A 15. képen látható, H-alfa tartományban készített rajzon a 2014.01.03.-i állapot látható.
Érdemes összehasonlítani az előtte látható fehér fény tartományban készített rajzzal. Az előző
rajz Magyarországon készült a délelőtti órákba. A H-alfa rajz Kanadában készült UT 16:25-
kor Lunt Ls152-es távcsővel. Ekkor a Napot hazánkból már nem lehetett észlelni. Bár más
helyről, más időpontban és jelentősen eltérő távcsővel lett észlelve a két rajz, mégis ugyan azt
lehet látni rajta. A rajz jobb oldalán látható óriási foltcsoport h-alfa tartományban ugyan olyan
jellegzetes szerkezetet mutat, mint látható fényben. Az érdekesség az, hogy a napkorong jobb
oldalán található foltok közül a perem közelében lévők láthatók a legjobban, H-alfa
tartományban. Ezeknek a foltoknak a közvetlen közelében igen aktív a Nap tevékenysége.
Ennek az egyik legjobb példája a foltok mellett található igen látványos protuberanciák. A két
rajz összehasonlítása felhívja a figyelmet arra az érdekességre, hogy a beljebb található kisebb
napfoltokat egy óriási filament köti össze. A január 3.-i észlelések alapján el lehet mondani,
hogy a kisebb napfoltok közvetlen környezetében észlelhetők a legnagyobb filamentek. Míg a
nagyobb napfoltoknál a fáklya mezők a dominánsabbak.

16. kép

A 16. képen 2014.01.06.-i óriási, szabad szemmel is észlelhető napfolt látható. Az elmúlt
időszakra általában az volt a jellemző, hogy a hatalmas, szabad szemes napfoltok közvetlen
környezetében további látványos foltok voltak észlelhetők. Így már egy igen látványos
foltcsoportról beszélünk. Az ilyen foltcsoportok szabad szemmel is könnyebben észlelhetők.
Ugyan akkor igen látványos és tanulságos egy ilyen foltcsoport életútját, gomolygó változását
végigkövetni.

17. kép

A 2014.01.07.-án készített 17. képen látható részletrajz az előző képeken is látható 11944
számú óriási napfoltot mutatja. A kép jobb alsó sarkában, a méretek szemléltetése végett a
Föld a Kék Bolygó van odarajzolva. Ez a rajz is bizonyítja, hogy a napfolt szabad szemmel is
észlelhető volt. A rajz másik igen lényeges jelentősége, hogy tartalmazza az aktív és
nagyméretű foltok sajátosságait. Az ilyen foltoknál igen gyakori, hogy az umbra nem
egybefüggő, homogén szerkezetű, hanem strukturált felépítésű, már-már töredezettnek látszik,
rajta fényes szálak haladnak át. A másik jelenség a penumbrában észlelhető intenzív sötét
szálak és foltok megjelenése. Az ilyen foltok esetében érdemes keresni az umbrából kinyúló
vékony fehér szálakat, amelyek általában rövid életűek. Körülbelül 1 nap az átlagos
élettartamuk.

18. kép

A 18. kép 2014. január 12.-én készült. Ezen a felvételen a Napunk nem a leglátványosabb
arcát mutatja. érdemes megfigyelni az apró napfoltokat kicsit alaposabban. A foltok igen
hasonlítanak a fehér fény tartományában látható formájukra. Ha a felszín összetett részleteit
nem néznénk, akkor olyan a látvány, mint látható fény tartományában. Ez leginkább a jobb
oldali folton látszik. A napfoltok környezete viszonylagosan nyugodtnak mondható.

19. kép

Január 12.-i protuberanciák. Ezt a felvételt érdemes együtt nézni a 19. képpel, amely ugyan
azon a napon mutatja a felszíni aktivitást. A 18. képen legalul látható protuberancia a 19.
képen látható napfolt csoport közelében található. Látható, hogy a foltcsoport körül feltűnő
filamentek találhatók. (Ezek a foltcsoport körül „örvénylő” kontrasztos sötét vonalak.)
Amennyiben a két felvételt képzeletben egymásra helyeznénk, akkor ismételten jól lehetne
látni ahogy a peremen látható protuberanciák a filamentekké „alakulnak át”

20. kép

A kép jobb oldalán látható foltcsoport (11944 és 11943 számú) H-alfa tartományban igen
látványos aktivitást mutat. Ez a terület volt a Nap felszínének legaktívabb foltcsoportja. A
folttól jobbra egy óriási filament látható. A hatalmas méretére utal az is, hogy nem csak egy
kontrasztos „fekete vonal” a képen, hanem térbeli szerkezetet mutat (sötét , kontrasztos
„gerinc” és halványabb , füstszerű szálas szerkezet.)

21. kép

A 21. képen látható rajz ugyan azon a napon készült, mint az előző H-alfa tartományban
készült felvételek. A rajz úgy ábrázolja a napot, ahogy az az okulárban látható. Emiatt a
fényképekhez képest a rajzon az égtájak felcserélődnek.
Az előző képen látható igen aktív napfolt csoport a rajz jobb oldalán látható. Azonnal
feltűnik, hogy ez a legnagyobb és legaktívabb napfolt. A folt körül látható fényes, fehér
vonalak a fáklyamezők.

22. kép

A 2014.01.15.-i állapot látható 22. képen. Az előzőekben látott hatalmas foltcsoport a Nap
forgása miatt már nem észlelhető. Összehasonlítva a képeket látható, hogy a rajzokon a Nap
jobbról balra forog. Jobb oldalt bukkannak fel a napfoltok elhaladnak balra, miközben
megváltoznak és a korong bal oldalán eltűnnek. Jobb oldalt látható egy felbukkanó új napfolt,
amely nemrég fordult be. Az ilyen perem közelében található napfoltokat érdemes alaposan
megfigyelni a Wilson effektus esetleges észlelése miatt.

23. kép

A 23. képen látható rajz egy nappal később 2014.01.16.-án készült. Erre az időszakra jellemző
volt, hogy a Napunk most pihent. Inkább egy a maximum elötti időszak állapotának fele meg
ez a rajz.

24. kép

A 24. képen a január 16.-i állapot látható H-alfa tartományban. Ezen a hullámhosszon is
észlelhető a nap gyengébb aktivitása. A napfolt maximumra csak az óriási filamentek utalnak,
amelyek a déli féltekére összpontosultak.

Érdemes a két nap látható fényben készített rajzait összehasonlítani egymással. Itt máris
felhívnám a figyelmet egy „hibára”, ami annyira ne is hiba, de igen zavaró lehet ha a képeket
egymás után, egymással összehasonlítva a változásokat figyelve szemléljük. A képeken úgy
látszik, mintha a Nap „imbolyogna” vagy legalább is a foltok egy kicsit ugrálnának a nap
felszínén. Mivel eddigi ismereteink szerint ez igazán valószínűtlen, ezért érdemes az okot
máshol keresni. Mégpedig a rajz dokumentálásában… Nincsenek feltüntetve a tényleges
égtájak a rajzon. Ilyenkor pedig a szemlélő úgy tekinti hogy a négy égtáj az ilyenkor elvárható
4 irányban található a képen (lent, fent, jobbra és balra)
De jelen esetben a rajzon a Nap egy picit el van fordulva. emiatt a 22. kép jobb peremén
látható folt a 23. képen feljebb került. Míg a jobb oldali foltok pedig lejjebb.
A képeknek így is van vizuális értéke. De az észlelés elemzésekor ez már erősen zavaró.
Emiatt a rajz ebben a formában már nem használható jól. Éppen ezért, az ilyen zavarok
elkerülése érdekében lényeges az észleléskor a pontos égtájak, forgásirány feltüntetése.

25. kép

A 25. kép mutat erre egy példát. A kép bal alsó sarkában lévő TiltingSun
(http://www.atoptics.co.uk/tiltsun.htm) programmal generált kép, az észlelés időpontjában az
észlelő távcsövének szereléséből, földrajzi helyzetéből és az észlelés időpontjából adódó, a
látómezőben lévő Napon az égtájakat és a forgás irányt.

26. kép

A 26. képen a 2014.01.18.-i állapot látható. Látható hogy bár még a maximum időszakában
vagyunk bent, de ez közel sem jelenti azt, hogy mindig és állandóan nagy és látványos folt
csoportokat fogunk észlelni. Ez akkor igazán szembetűnő, ha egy régebbi, a napfoltciklus
minimuma idejéből veszünk egy képet és azzal hasonlítjuk össze. A 27. képen egy ilyen
digitális rajz látható. A rajz 3 évvel ezelőtt készült, amikor napunk már közeledett a ciklus
maximumához és elkezdtek megjelenni rajta a foltok.

27. kép

28. kép

A 28. képen a január 18.-i Nap látható H-alfa tartományban. Ez a rajz már azt mutatja, hogy
Napunk mégis csak aktív. A napfoltok között látványos filamentek észlelhetők. Külön
érdekesség, hogy ezek a filamentek többségében a foltok közötti területre összpontosultak. A
rajz jobb oldalán megfigyelhetők az előzőkhöz képest sokkal látványosabb protuberanciák. A
korong jobb oldalán, lent egy a nap felszínétől elszakadt, távolodó protuberancia látható.

29. kép

A 29 . képen látható rajz 2014.01.25.-én készült. Ismét egy olyan pillanat amikor látványos ,
szabad szemmel is észlelhető foltok bukkantak fel a Napon. Bár két óriási foltról van szó,
nekem nem sikerült a foltokat külön-külön megpillantanom szabad szemmel. Viszont a
napfoltok alkotta csoport már látható volt szabad szemmel. Ennek lehet, hogy az volt az oka,
hogy a távcső napszűrő sapkáját tartottam a szemem elé. A nap korongja tisztán látható volt,
de a szűrő másik oldalán csillogó, tükröződő fény erősen megnehezítette a Nap felszínén lévő
foltok megpillantását.

30. kép

A 30. képen az előző korongrajzon látható foltcsoport részletrajza látható. A rajzon jól látható
a napfoltok szerkezete. Az, hogy a penumbra nem homogén felület, hanem összetett szálas
szerkezetű. Az umbra felülete sem szabályos zárt vonal, hanem az is felhasad, „szöszös”
felületű. Kicsit érdemes beszélni a rajzról, annak elkészültéről. Nagyon szépek és látványosak
az ilyen részletrajzok. De sok türelmet, kitartást, nyugodt légkört és megfelelő felszerelést
igényelnek. Miért is ? Ahhoz, hogy ilyen részleteket meg lehessen pillantani kitűnő
átlátszóság és nyugodtság szükséges. Lehetőleg minél hosszabb ideig. Ha ez nem adott, akkor
sok türelem, hogy az okulárba nézve kitartóan várjuk azokat a pillanatokat, amikor a látómező
hullámzása közben egy pillanatra felbukkan a tiszta kép.

Felhasznált rajzok,fotók:
André Vaillancourt : 15, 24, 28
Bognár Tamás – www.univerzumkepekben.hu : 2,4,7,9,11,12,13,14,21,22,23,25,26,27,29,30
Dr. Johannes Schilling - Journal for visual astronomy : 17
Hegyi Norbert : 16
Perkó Zsolt – www.nae.hu - : 1,3,5,6,8,10,18,19,20